Orvostechnológiai alapismeretek I. rész

1

Magyar Mérnöki Kamara

FAP-37

Egészségügyi-műszaki Tagozata

Orvostechnológiai alapismeretek I. rész (Segédlet a jogosultsági/tanúsítási vizsga letételéhez)

Összeállította: Dió Mihály, dr. Forgács Lajos Ellenőrizte: ifj. Pólya Endre Jóváhagyta: a Magyar Mérnöki Kamara Egészségügyi-műszaki tagozatának Elnöksége

Budapest, 2013. március

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

2

Tartalomjegyzék.

1. Kiknek íródott ez a Segédlet? (A Segédlet elkészítésének indoklása és tárgya)……….3. 2. Miért szükséges ezen Segédlet áttanulmányozása? (Alapvető definiciók.)….5. 3. Milyen feladatai vannak/lehetnek egy kórházi /fő/mérnöknek? (Főbb feladatkörök áttekintése.) …………………………………………………………………

12.

4. Mit kell tudnia egy egészségügyi technológiával (orvostechnológiával) foglalkozó műszaki szakembernek az egészségügyi ellátás alapfogalmairól? (Egészségügyi alapfogalmak.) ………………………………………………………………………..

18.

5. Mit kell tudnia egy egészségügyi technológiával (orvostechnológiával) foglalkozó műszaki rendszeréről? (Az

szakembernek az egészségügyi ellátás intézményi egészségügyi szolgáltatás szintjei és intézményei.)

………………………………………………….. ………………………………………………………………………..

31.

6. Mit kell tudnunk az alapellátás intézményeiről?.................................... 38. 7. Mi a járóbetegellátás? …………………………………………………………………………………….

43.

8.

Mit kell tudnunk a fekvőbeteg ellátás intézményrendszeréről? ……………

50.

9.

Mit kell tudnunk a kórházról - műszaki szemmel? ...............................

58.

10. Mit kell tudnunk az orvostechnikai eszközökről? .................................

71.

11. Kérdések ........................................................................................

79.

12. Alkalmazott jogszabályok ……………………………………………………………………………

86.

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

3

1. Kiknek íródott ez a Segédlet? (A Segédlet elkészítésének indoklása és tárgya) A Magyar Mérnöki Kamara (rövidítve: MMK) Elnöksége megbízta és támogatja a Magyar Mérnöki Kamara Egészségügyi Tagozatát (rövidítve: MMK EÜM) egy olyan információs segédlet elkészítésében, amelyik alkalmas lehet a Tagozat által meghatározott jogosultságok/tanúsítványok elnyeréséhez. Ehhez szeretnénk most részletes útmutatást adni és egyben meghatározni azokat a minimális követelményeket, amelyek a jogosítványok/tanúsítványok elnyeréséhez szükségesek. Ez a Segédlet csak a legfontosabb alapismeretek tárgyalására terjedhet ki, mivel ez a pályázat keretei között mind terjedelemben, mind a hozzátartozó anyagiak meghatározásában - csak erre biztosít lehetőséget. Ez a Segédlet elsősorban alapképzettségük birtokában :

azok

számára

készül,

akik

a

megfelelő

mérnöki

- nem dolgoztak még egészségügyi intézményekben és most igyekeznek az ottani követelményeknek megfelelni, - vagy pedig már követelményeknek,

alkalmazásuk

folytán

szükséges

megfelelni

az

ottani

- illetve az egészségügyben eltöltött többéves tapasztalataik alapján rendszerezni igyekszenek eddigi tapasztalataikat, - vagy pedig további előre lépésre számítanak, illetve erre lehetőségük van. A Segédlet anyagát megpróbáltuk úgy összeállítani, hogy az megfeleljen a Magyar Mérnöki Kamara által meghatározott jogosultsági/tanúsítványi feltételeknek. Elkészítése során figyelembe vettük, hogy az egészségügy követelményei jelentős mértékben eltérnek az általános mérnöki (műszaki) követelményektől és sajátos jelentőséggel bírnak. Éppen ezeket a sajátos követelményeket igyekszünk kihangsúlyozni ebben a Segédletben, amit a MMK által megállapított jogosultsági/tanúsítási vizsga alapkövetelményei határoznak meg. Azok a műszaki szakképzettségű kollegák, akik pályafutásuk során néhány esetben, vagy rendszeresen találkoztak az egészségügyben felmerülő műszaki problémákkal, először mindig az egészségügyi alapfogalmak és az orvosi szaknyelv értelmezésével találták szembe magukat. Akiknek van orvostechnikai/kórháztechnikai szakképzettségük (vagyis klinikai/kórházi szakmérnökök, egészségügyi mérnökök, vagy orvoselektronikai szaktechnikusok), még azok is sokszor elgondolkoznak egy-egy egészségügyi/orvosi szakkifejezés értelmezésén. Pedig az egészségügyi dolgozók és a műszaki szakképzettségűek közös munkája csak akkor lehet hatékony és eredményes, ha közös nyelvet is beszélnek, azaz értik is egymást. De ugyanez vonatkozik azokra is, akik először kezdik meg tanulmányaikat az egészségügy területén. Nekik is tisztában kell lenni az egészségügyi/orvosi szakkifejezések értelmezésével, mert csak így tudnak közös nyelvet kialakítani az egészségügy minden munkatársával, bele értve az egészségügyben dolgozó műszaki alapképzettségű munkatársakat is.

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

4

Ezek a gondolatok indították a Szerzőket arra, hogy megpróbálják – mintegy lexikonszerűen – összegyűjteni a legfontosabb fogalmakat, kifejezéseket, amelyek az egészségügyben is, az orvostechnológiában is, és a kórháztechnológiában is előfordulnak, mint alapvető kifejezések, amelyek értelmével minden közreműködőnek tisztában kell lennie, mert csak így biztosítható a közös munka. A kifejezések értelmezésénél nemcsak a jogi, vagy szakmai/tudományos meghatározásra törekedtünk, hanem – ahol ez lehetséges volt – magyarázatát is adtuk a fogalmaknak, kifejezéseknek. A Segédlet első sorban a mérnökök (műszaki és gazdasági szakemberek) számára legfontosabb egészségügyi tárgyú jogszabályok fogalmainak ismertetését és magyarázatát tűzte ki célul. Ilyen jogszabályok: - a többször módosított, 2013 márciusában hatályos, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (az eredeti jogszabály megjelent a Magyar Közlöny 1997. évi 119. (XII.23.) számában), - a többször módosított, 2013 márciusában hatályos, az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételekről szóló 60/2003. (X. 20.) ESZCSM rendelet (az eredeti rendelet megjelent a Magyar Közlöny 2003/120. (X. 20.) számában), - az egészségügyi szolgáltatás gyakorlásának általános feltételeiről, valamint a működési engedélyezési eljárásról szóló 96/2003. (VII. 15.) Kormányrendelet (az eredeti rendelet megjelent a Magyar Közlöny 2003/84, (VII. 15.) számában), - a 2006. évi CXXXII. törvény az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről (az eredeti jogszabály megjelent a Magyar Közlöny 2006/160. (XII. 22.) számában), - a 4/2009. (III. 17.) EüM rendelet az orvostechnikai eszközökről (megjelent a Magyar Közlöny 2009/33. (III. 17.) számában). Megjegyzés: A Segédlet további részeiben a jogszabályokra való hivatkozás során előforduló „jelenleg hatályos” jelző a Segédlet megírásának időpontját, tehát 2013 februárját jelenti, ezért kérjük a Tisztelt Olvasót, hogy a 2013. március 1. után megjelenő jogszabályokat és módosításokat is vegye majd figyelembe és ezek szerint értelmezze az egyes fogalmakat. A legfontosabb fogalmakat jelentő kérdéseket vastag, dőlt betűkkel írtuk, míg a válaszokat csak dőlt betűvel. Az esetleges magyarázatokat szöveg közé iktattuk.

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

5

2. Miért szükséges ezen Segédlet áttanulmányozása? (Alapvető definiciók.) Magyarországon, az egészségügyben a hivatalos alkalmazási besorolások jelenleg csak a „mérnök” kifejezést említik meg és nincs kikötve, hogy annak alkalmazása bármilyen speciális szakképzettségi feltételhez legyen kötve. A mérnökképzés viszont olyan széles körű, hogy ezek szerint az építészmérnöktől kezdve a vízgazdálkodási mérnökig, sőt még az agrármérnököt és a bányamérnököt is lehet alkalmazni egy egészségügyi intézmény műszaki feladatainak ellátására. (Mindkét említett példa konkrét tényeken alapul!) Mivel azonban egy egészségügyi intézmény, például egy kórház műszaki feladatainak ellátása sokféle speciális sajátosságot is jelent az általános mérnöki szaktudáson kívül, szükségesnek látszik ezek tényszerű meghatározása és azok érvényesítése a gyakorlatban. Tehát a legcélszerűbben olyan mérnököket kell alkalmazni a kórházakban, akik már - valamilyen szakirányú továbbképzés, vagy kifejezetten erre a célra létrehozott szakképzés keretében - az egészségügy sajátosságait is jól ismerő speciális szaktudással rendelkeznek. Külföldi példák alapján ezek az úgynevezett „kórházi mérnökök” („hospital engineers). Magyarországon is van/volt ilyen speciális szakirányú továbbképzés, ezek az úgynevezett klinikai/kórházi mérnökök. 1. kérdés: Kit nevezünk mérnöknek? „Mérnök: a legmagasabb műszaki képesítés, mely egyetemek műszaki képzést folytató karán (részlegén), vagy külön erre a célra létrehozott egyetemeken (műszaki egyetemeken) vagy más, műszaki képzést /is/ folytató főiskolán szerezhető meg. A szó magyar értelmezése szerint a mérnök a műszaki tudományokban dolgozó olyan egyén, aki megfelelő szakirányú egyetemi vagy főiskolai képzettséggel (diplomával) rendelkezik és egy megfelelő szakmai szervezet elismerten magas képzettségű tagjai által felállított vizsga letételével, (a diploma megvédése) vagy egy megfelelő színvonalú tartalmas munkával gyakorlati tudását bebizonyítva a szakmai szervezet elismerését elnyerte.” (Forrás: Wikipédia elektronikus enciklopédia) A mérnök feladata: a gazdaságos és biztonságos módszerek kifejlesztése, technikai követelményeket figyelemben tartva, a tudományból ismert törvények matematikai alkalmazásával műszaki problémák megoldására, ami lehet új anyagok, szerkezetek, gépek, készülékek, vagy folyamatok tervezése, létrehozása, tovább fejlesztése, vagy azok előállításának (gyártási folyamatok) ellenőrzése, üzemeltetése és tovább fejlesztése. A mérnök szó eredetileg a földmérőt jelölte, tehát a mai geodétát. A gépészmérnök és a vegyészmérnök fogalmakat az ipari forradalom teremtette meg, a 19. század végére az építész fogalom megjelölése is építészmérnökké változott. Már a 20. század elején felvetődött, hogy az általános fogalmat jelölő mérnök szóhoz is valamilyen jelző kapcsolódjék, mely ekkor csak az út, a vasút, a vízszabályozás és a hídépítés tudományában való jártasságra utalt. A magyar mérnök szó fenti eredete eltér a más országokban használt megjelölés eredetétől, amik általában az angol „engineer” szóhoz hasonlóan az 1250-es évekből származó latin „ingenium” szóra vezetődnek vissza. Ez egy ún. innate, vagyis eredeti, a születéstől fogva jelenlevő tulajdonságot és főleg észerőt és ebből következtethetően

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

6

valami ügyes találmányt jelentett. A kb. 1325 körüli eredetű angol „engine” szó hadi találmányt (például a katapultot) az „engineer” szó pedig ilyen harci gépek feltalálóját és gyártóját, majd annak használatában jártas egyént értelmezett, később mindenféle gép, vagyis ügyes fejtörésből származó szerkezet szakszerű működtetőjét. Ezt a jelentést tág értelemben az angolban még ma is használják. Bár az angol engineer szó eredetéhez hasonlóan a francia Ingéneur, a német Ingenieur, spanyol ingeniero, olasz ingegnere, és az orosz Инженер és ennek más szláv változatai csaknem kivétel nélkül az ipari forradalom idején használt értelmezésre utalnak, és ha a magyar szó ezektől formailag különbözik is, ennek mai értelme megfelel ezeknek az idegen szavaknak ez értelmével, és csak a tágabb értelemben vett mostani angol használat a kivétel. Tehát a magyar mérnök szó a még mai napig is tágabb értelemben használt angol „engineer” szónak nem pontos fordítása, mert ez utóbbi mindenkire használható, akiknek gépek használatában, azok javításában, üzemeltetésében, karbantartásában van szaktudásuk, még ha azt egy magas fokú oktatás elvégzését jelző bizonyítvány, diploma tulajdonát nem is garantálja. A magyarban ezeket a foglalkozásokat űző egyénekre a technikus szó használható, de a mérnök szót nem magába foglaló gépész, vegyész, építész, műszerész kifejezések sem jelentenek egyetemi, vagy főiskolai képzettséget és matematikai jártasságot, csak foglalkozási ágat és gyakorlati tudást. (Forrás: Wikipédia) 2. kérdés: Kit nevezünk kórházi mérnöknek? „A kórházi mérnök olyan mérnöki alapképzettséggel és speciálisan kórháztechnikai, kórháztechnológiai és kórházmenedzsment szaktudással rendelkező mérnök, aki vagy közvetlenül az egészségügyben, vagy annak kiszolgáló intézményeiben (vállalatok, vállalkozások, tervező intézetek, szolgáltató egységek stb) dolgozik az egészségügyi intézmények (kórházak, klinikák, rendelőintézetek, szakrendelők stb) infrastruktúrájának kialakítása és/vagy üzemfenntartása érdekében.” (Forgács Lajos meghatározása, lásd: A klinikai és kórházi mérnökök képzésének nemzetközi áttekintése FEFA IV./1360. sz. projekt tanulmánya, Budapest, 1996.) Ebben a meghatározásban és az előbbiekben elmondottakban mindjárt több olyan fogalommal is találkoztunk, ami további magyarázatokat, illetve meghatározást igényel. Említettük azt, hogy Magyarországon jelenleg - a jogszabályban is elismert „klinikai/kórházi mérnök” elnevezés használatos. Akkor most ez ugyanaz, mint a fenti meghatározásban szereplő elnevezés, vagy egészen más? Erre a kérdésre az a válaszunk, hogy igenis, meg nem is. Ugyanis külföldön, első sorban a fejlett ipari országokban (például: Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, Japán, Ausztrália, Dél-Afrika, Franciaország stb) elterjedt mind a „hospital engineer”, mind a „clinical engineer” szóhasználat. Magyarországon viszont - az ország kis kapacitására tekintettel - a kétféle mérnöki szakterület képzése együtt történik, ezért a kettős elnevezés. Itt jegyezzük meg, hogy szokásos még a „kórházüzemeltető”, és/vagy a „kórháztechnológus” szakmérnök kifejezés is. Gyakorlatilag mindegyik elnevezés nagy részben azonos szakterületet jelent. 3. kérdés: Kit nevezünk klinikai mérnöknek? „A klinikai mérnök” („clinical engineer” olyan mérnöki alapképzettséggel és orvostechnikai, valamint kórháztechnikai szaktudással rendelkező mérnök, aki az egészségügyi intézményekben, vagy az azokat kiszolgáló intézményekben dolgozik

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

7

közvetlenül a gyógyítási tevékenység elősegítése érdekében, általában közvetlenül a betegellátás folyamatában. Többnyire az orvostechnikai eszközökkel, ezek beszerzésével, üzemeltetésével, ellenőrzésével, karbantartásával foglalkozik, de részt vesz/vehet a fiziológiai jelek mérésének és kiértékelésének folyamatában, az eszközigényes terápiás eljárások segítésében és az orvos-mérnök-fizikus kutatócsoportok munkájában is.” (Forgács Lajos meghatározása, lásd: A klinikai és kórházi mérnökök képzésének nemzetközi áttekintése FEFA IV./1360. sz. projekt tanulmánya, Budapest, 1996.) Ebben a meghatározásban is számos újabb olyan fogalommal találkoztunk, amelyek a mérnöki gyakorlatban kevésbé ismertek (például: orvostechnikai eszköz, gyógyítási folyamat, betegellátás stb). Ezeket a fogalmakat is megmagyarázzuk majd a későbbiekben! A kétfajta szakterület (és elnevezés) megkülönböztetését indokolja az a körülmény, hogy míg a klinikai mérnök (vagy kórházi műszermérnök) elsősorban a gyógyításhoz szükséges műszerekkel, eszközökkel (az úgynevezett orvostechnikai eszközökkel), valamint a gyógyászati eljárások során szokásos mérési eljárásokkal foglalkozik, addig a „kórházi mérnök” (vagy kórháztechnológus, illetve kórházüzemeltető mérnök) az egészségügyi technológia (orvostechnológia, vagy kórháztechnológia) tervezéséért, kivitelezéséért, illetve a kórház folyamatos, mindennapi üzemeltetéséért felelős. Megjegyezzük, hogy a Magyarországon 1992 és 2008 között folyó szakirányú továbbképzés során mindkét szakterület alapjait egységesen oktatták, és csak az egészségügyi intézményekben (például kórházakban) betöltött feladataik szerint különbözik a két szakterület. Ismert még Magyarországon az „egészségügyi mérnök” elnevezés is. 4. kérdés: Kit nevezünk egészségügyi mérnöknek? „ Az egészségügyi mérnökök olyan interdiszciplináris elméleti és gyakorlati ismeretekkel, valamint alkalmazási készséggel rendelkező mérnökök, akik műszaki vagy informatikai vagy orvosi vagy természettudományos alaptudásukat kiegészítve, az elméleti és a gyakorlati jellegű egészségügyi mérnöki tevékenységek rendkívül széles területén alkalmazhatók. … A mesterdiploma megszerzése feljogosít a doktori képzésben való részvételre.” (Részlet a BMGE Villamosmérnöki és Informatikai Kar M.Sc. képzés programjában írott képzési célból) Az „egészségügyi mérnök” M.Sc. jellegű végzettséget jelent, tehát mesterképzés fokozatú. A képzési intézmény által megadott angol nyelvű megjelölése: „M. Sc. in Biomedical Engineering”. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy - a képzési célból következően - az egészségügyi mérnökök alapképzettsége orvosi alapképzettség is lehet! Alkalmassági lehetőségeik között nem szerepel semmiféle kórházi infrastrukturális tevékenységgel összefüggő lehetőség, csak a „szakiránynak megfelelő orvosbiológiai, illetve egészségügyi informatikai feladatok megoldása”. Magas szintű elméleti képzettségük folytán alkalmasak az elméleti kutatómunkában való részvételre. Ha egészségügyi intézmények kórháztechnológiai, kórházüzemeltetői vagy tervezői feladatainak ellátását akarják végezni, szükségesnek látszik az ehhez szükséges szakirányú ismeretek megszerzése, így a Mérnöki Kamara által kiadandó tervezői és/vagy szakértői jogosítvány elnyeréséhez a szakmagyakorlási feltételeknek való megfelelés.

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

8

Az eddigiekben is már sokszor előfordult az „orvostechnológia” elnevezés. Jogos a kérdés, hogy akkor ez tulajdonképpen mit is jelent. És akkor ki is az „orvostechnológus”? A fogalom magyarázatához és megértéséhez azonban szükség van a „technika” és a „technológia” fogalmának megemlítésére is. Idézzük akkor fel ezeket a fogalmakat! 5.kérdés: Mit jelent a „technika” szó? „A „technika” szó a görög „techné”: művészet kifejezésből származik és ebben az értelemben ügyességet (művészetet), mesterségbeli tudást jelent. Ilyen értelemben beszélhetünk bárkinek a „technikájáról”, például az operáló sebész orvos technikájáról, mesterségbeli fogásairól, ügyességéről. Általános értelemben azonban van egy másik jelentése is: a műszaki tudományok összességét jelenti. Azaz mindazon dolgokat, amelyek révén anyagi javakból (nyersanyagból, vagy alapanyagból) használati eszközöket tudunk létrehozni. Röviden: „valamiből valamit” csinálunk.” De nem mindegy, hogy hogyan! Ez a „HOGYAN” jelenti pedig a másik sűrűn használatos fogalmat: a „technológia” értelmezését. 6.kérdés: Mit jelent a „technológia” kifejezés? „Valamilyen termék, termény, létesítmény, szolgáltatás, gyártási, termesztési, illetve előállítási eljárásainak összessége. Egy adott technológia alkalmazása során valamiből valamit előállítanak, létrehoznak, vagy valamit megváltoztatnak, átalakítanak valamilyen eszköz(ök) segítségével egy több műveletből álló folyamatban.” Ezeket a fogalmakat gyakran használják az egészségügyben is. Maga a gyógyítási folyamat is egy olyan technológiai eljárás, amelynek során „valamiből”: a beteg emberből meghatározott műveleti elemek sorozatán keresztül, vagyis a vizsgálatok és az alkalmazott terápiás eljárások révén „valamit”: azaz ismét egészséges (helyesebben: gyógyult) embert hozunk létre. Tehát máris nem idegen még az egészségügyiek számára sem a technika, technológia szó értelme, hiszen szoros kapcsolatban van a gyógyító-megelőző tevékenység minden fázisával. A műszaki képzettségű emberek számára itt ismét találkozhatunk néhány olyan kifejezéssel, ami majd még további magyarázatot igényel. Például: Kit értünk „beteg ember” alatt”, akinek szüksége van ezekre a „vizsgálatokra”, illetve „terápiás eljárások”-ra. 7.kérdés: Mit jelent az orvostechnológia (vagy egészségügyi technológia) fogalma? „Az egészségügyi ellátás speciális működési feltételeit biztosító technológia. Feladata: a betegellátáshoz (diagnosztika, terápia, megelőzés, ápolás, gondozás, rehabilitáció stb.) szükséges feltételek komplex biztosítása, az orvosszakmai programnak megfelelően az épület/ek/ tervezési folyamatában a szükséges műszaki, technikai követelmények megadása, a kivitelezéshez szükséges adatok, szempontok és összefüggések meghatározása.” (A meghatározás letölthető: www.mediplan.hu/mit jelent az orvostechnológia? honlapról) Itt jegyeznénk meg, hogy az „egészségügyi technológia” és az „orvostechnológia” kifejezéseket azonos értelemben használják. Használatos még a „kórháztechnológia” kifejezés is. Ebben az esetben kifejezetten a kórházakban használatos technológiai folyamatok értelmezéséről van szó, elsősorban a kórházüzemeltetés során felmerülő feladatok megoldása kapcsán (például az energiaellátás, hőellátás, vizellátás folyamatos

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

9

biztosítása, szellőzési rendszerek, csatornarendszerek kialakítása, orvosi /vagy medikai/ gázok biztosítása, egyéb infrastukturális feladatok /például élelmezésüzem, mosodai szolgáltatások, kórházon belüli szállítások, kórházi hulladékok kezelése/ problémáinak megoldása stb). (Lásd: Orvostechnikai eszközök - gyakorlati útmutató I. kötet című Semmelweis Egyetem Egészségtudományi karának egyetemi tankönyve 20. oldalán, Az egészségügyi technológia kifejezés előfordul a 191/2009. (IX.15.) Kormányrendelet (továbbiakban: Kr.) szövegében többször is, amely Kr. az építőipar kivitelezési tevékenységéről szól. A Kr.22.§. (5) bekezdés e) pontja az üzemeléstechnológiai tervek között említi az „egészségügyi technológiai tervet” is!, valamint a Kr. 1. melléklete II. fejezet (A kivitelezési dokumentáció munkarészei) 6. pontjában írja a következőket: - „6.1. egyes építménytípusoknál az építmény vagy egy részének működése, környezetre gyakorolt hatása okán technológiai (gyártás-, javítás-, vizsgálat-, konyha-, egészségügyi technológiai stb) terv elkészítése válhat szükségessé, amely az építményre jellemző egyedi folyamatok működését írja le. Esetünkben: - az építmény: az egészségügyi létesítmény (például: kórház), - egyedi folyamat (amelyik a szóban forgó technológiára jellemző): a gyógyító tevékenység. Ma már egy kórházat műszaki szempontból úgy tekinthetünk, mint egy rendkívül szigorú technológiai követelményeknek megfelelően működő üzemet, amelyben alapvető követelmény a berendezések, felszerelések és eszközök, műszerek naprakész üzemképessége és a speciális életvédelmi, biztonságtechnikai szabályok rendkívül szigorú betartása és betartatása. Mind ezek során pedig alapvető szempont a technológiának megfelelő kórházhigiéniai előírások betartása és betartatása. Ha ezek a műszaki feltételek nem állnak fenn, az veszélyezteti az orvosok és az egészségügyi szakszemélyzet gyógyító-megelőző tevékenységének eredményességét, a beteg gyógyulási esélyeit, illetve mind ezeken keresztül a népesség egészségi állapotát is. Az orvostechnológia, vagy gyakran használatos más elnevezésével: az egészségügyi technológia nem azonos jellegű az ipari, gyártási technológiákkal: a gyártási folyamatok általában teljesen lineárisak, egyirányúak, gépsorra szervezhetőek. A gépsor legtöbbször egy nagy teremben helyezkedik el. A kórházban ezzel szemben több, egymással összetett funkcionális kapcsolatban álló kisebb helyiség (részleg) működik, ezeknek a gyógyítási folyamat sorrendjéhez kell igazodni, és ennek megfelelően kell alkalmazni a megfelelő, többnyire orvostechnikai eszközöket (ennek jogszerű meghatározását lásd később!). Az orvostechnológia alapvető feladata a szükséges higiéniai, sterilitási, életvédelmi és sugárvédelmi előírások figyelembe vétele, valamint a megfelelően elkülönített közlekedési útvonalak (betegforgalom, látogató forgalom, anyag és eszköz szállítás stb) meghatározása is. (Lásd: www.mediplan.hu/mit jelent az orvostechnológia? honlapot) A rendkívül érzékeny egészségügyi technológia ellent mond nagyon sok ipari feltételnek. Az üzemeltetéshez szorosan tartozó karbantartásokat, javításokat, hitelesítéseket ebben a nagyon érzékeny környezetben kell elvégezni, lehetőleg a gyógyítási tevékenység megszakítása, leállítása nélkül, a higiéniai feltételek folyamatos megtartásával. A mégis

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

10

szükségessé váló, ideiglenes funkcióváltásokat (például egy egyszerű átépítés vagy festés miatt) mindig a technológia szerteágazó igényeinek figyelembe vételével kell megszervezni és elvégezni. 8. kérdés: Mit tartalmazzon az egészségügyi (vagy: orvos-) technológiai terv? „Az egészségügyi (vagy orvos-) technológiai terv a gyógyítási eljárás menetét részletesen taglaló, írásban foglalt előírás, vagy utasítás. Ennek tartalmaznia kell: - a gyógyítási folyamat munkaműveleteit, - azok sorrendjét, - a szükséges tárgyi feltételeket (mind a helyiségeket, a higiénés feltételek figyelembe vételéve; mind az eszközöket, az orvostechnika sajátosságainak figyelembe vételével stb), - az egyes műveletek ráfordításait (időben, mennyiségben stb).” 9. kérdés: Mi a feladata az orvostechnológusnak? „Az orvostechnológus az a műszaki szakember (legtöbbször mérnök), aki a kórháztechnológiai terveket elkészíti, mert ismeri az egészségügyi ellátás gyakorlása során szükséges munkafolyamatokat és az ellátáshoz szükséges előírásokat, felméri a feltételeket és részt vesz/vehet az egészségügyi létesítmények tervezésében az egészségügyi technológiai (orvostechnológiai) tervek elkészítésével.” Vagy másképpen: „Az orvostechnológus összekötő kapocs az orvosszakmai tervező és a többi tervező (építész és szakági tervezők) között, aki „lefordítja” az orvosszakmai programot a műszaki előírásokra: - helyiségprogramot készít, - meghatározza az egyes helyiségek technikai követelményeit, - összeállítja a szükséges eszközök jegyzékét, - meghatározza a felszerelések és orvostechnikai eszközök, valamint medikai bútorok telepítési (installációs) igényeit, - technológiai műszaki berendezési és higiéniai tervet készít.” (Lásd: www.mediplan.hu honlapot) Ez a tevékenység eredetileg, a 104/2006. (IV. 28.) Kormányrendelet értelmében szakmagyakorlási jogosítvány kiadásához kötött volt, melyet a területileg illetékes Mérnöki Kamara adott ki. Megjegyzés: A kamarai jogosítvány kiadásáról eredetileg a 104/2006. (IV.28.) számú Kormányrendelet (továbbiakban: alapKr.) rendelkezett, az ennek alapján kiadott jogosítványok - a megszerzett jog követelménye alapján - továbbra is érvényesek, ha a szükséges öt (5) éves időtartamban azokat meghosszabbították. Időközben megjelent a 61/2008. (III. 27.) számú Kormányrendelet (továbbikaban: módKr.), amelyeik az alapKrt oly módon módosította, hogy az Egészségügyi-műszaki Tagozat tevékenységi területére (azaz az egészségügyi intézmények tervezési és szakértői feladatainak ellátására) már nem írta elő a szakterületileg szükséges jogosítvány meglétét. A Magyar Mérnöki Kamara

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

11

ezekre a szakterületekre a módKr. hatályba lépésének napjától, 2008. 04. 04-e óta, jelenleg is olyan Tanúsítványt ad ki, amelyik azt tanúsítja, hogy a kérelmező megfelel az alapKr.-ben közölt szakmagyakorlási feltételeknek. (Ezért használjuk a kettős: jogosítvány/tanúsítvány elnevezést.) A közeljövőben várható, hogy a valószínűleg 2014. január 1-től hatályba lépő újabb szakmagyakorlási Kormányrendelet visszaállítja az egészségügyi-műszaki technológiai szakterületet érintő jogosítványokat is.

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

12

3. Milyen feladatai vannak/lehetnek egy kórházi /fő/mérnöknek? (Főbb feladatkörök áttekintése.) Említettük korábban, hogy - jelenleg - a magyar egészségügyben a műszaki ellátás feladatainak végzésére nincs külön alkalmazási feltétel, illetőleg csak annyi szerepel az előírásokban, hogy erre a feladatra „mérnök” szükséges. Az eddigiekben is hangsúlyoztuk, hogy az egészségügyi intézmények (kórházak, klinikák, rendelőintézetek, szakrendelők stb) üzemeltetéséhez speciálisan az egészségügy igényeinek megfelelő képzettséggel rendelkező szakemberek (mérnökök, technikusok) szükségek. 10.kérdés: Melyek az egészségügy speciális igényei a műszaki ellátás területén? „Az egészségügyi intézményekben folyó „munka” a gyógyítási tevékenység és minden egyéb, ehhez szükséges más irányú tevékenységet ennek kell alárendelni.” Ebből következően: - az intézményi feladatok meghatározása elsődlegesen az intézmény legfelsőbb vezetőjének feladata és kompetenciája. (Ez a legfelsőbb vezető általában az intézmény /fő/igazgatója, vagy orvosigazgatója, akinek orvosi végzettsége van, esetlegesen az egészségügyi menedzseri végzettséggel is rendelkező gazdasági/műszaki szakember.) - az intézmény menedzsmentje az intézmény időszakos, vagy távlati fejlesztési terveinek megfelelően, illetve az érvényes orvosszakmai programnak megfelelően irányítja az intézmény munkáját, - az intézmény legfőbb feladata: a beteg emberek gyógyulásának elősegítése, ezért ennek a célnak érdekében kell alárendelni minden, egyéb szükséges feladatot (a kórház tehát nem „építészeti”, vagy „műszaki”, hanem „egészségügyi” létesítmény), - a fent említett cél érdekében az ellátás folyamatában részt vevő személyzetnek (mind az orvosi, egészségügyi, mind a műszaki személyzetnek) tisztában kell lenni az egészségügyi ellátás (lásd később a 13. kérdést!) alapfogalmaival és feladataival, - különösképpen hangsúlyozzuk, hogy az ellátás folyamatában fokozott tekintettel kell lenni az általános és speciálisan kórházi higiéniai feltételekre, - bár az intézményi gazdálkodási folyamatok hatékonysága megkívánja a költséghatékony gazdálkodást, a betegek gyógyulása szempontjából ez nem lehet az elsődleges szempont, hanem csak megfelelő kompromisszumok árán lehet ezt megvalósítani. 11.

FAP37

kérdés: Melyek egy kórházi mérnök feladatai intézményben? „- üzemfenntartás, üzemeltetési-műszaki feladatok, - műszaki fejlesztési, beruházási feladatok, - energiagazdálkodás felügyelete, - a biztonsági követelmények felügyelete, - gép- műszer- eszközgazdálkodás, - műszaki szaktanácsadás, információszolgáltatás,

Dió - Forgács

az

egészségügyi

FAP37

13

- szakmai irányítás, szakmai felügyelet.” Ezen fontosabb feladatkörök összeállításánál az /akkori/ Egészségügyi Minisztérium 28/1971. számú utasítását az egészségügyi intézmények gép-, műszergazdálkodásáról, és a 41/1976. számú utasítását az egészségügyi intézmények gazdasági-műszaki ellátásának rendjéről vettük figyelembe, valamint az ezek alapján 1981-ben készült Irányelveket és az azóta bekövetkezett műszaki és szervezeti változásoknak megfelelő feladat módosulásokat tekintettük át. A továbbiakban is csak vázlatosan adhatjuk meg a legfontosabb feladatköröket, hiszen ezek állandóan alakulhatnak, változhatnak és függenek az adott, konkrét körülményektől is. Igyekeztünk csak a legáltalánosabb, legjellemzőbb vonásokat kiragadni, melyek egy kórház életében a műszaki ellátás munkáját irányító kórházi mérnök tevékenységi köréhez tartoz/hat/nak. Az az egészségügyi technológiával (orvostechnológiával) foglalkozó mérnök, aki az egészségügyi intézmények tervezési, kivitelezési, rekonstrukciós feladatait is ellátja megfelelő gyakorlat után - szintén tisztában van ezekkel a követelményekkel, de nem árt, ha ezek a feladatok egyértelműen rendszerezve vannak, hiszen tervezői munkája során ezekre kell alapoznia. 12. kérdés: Milyen műszaki fejlesztési feladatok lehetnek egy egészségügyi intézményben? „ - az egészségügyi intézmény (kórház, klinika, rendelőintézet, szakrendelő stb) távlati fejlesztési koncepciójának kialakításában való aktív részvétel, - az új beruházások, rekonstrukciók és felújítások előkészítésében való részvétel: igényfelmérés, az orvosszakmai követelmények megismerése, az orvostechnológiai műszaki tervek elkészítettése, szaktanácsadás stb), - közbeszerzések előkészítésében való részvétel, - a kivitelezések előkészítése: részvétel a közbeszerzésben, a szerződéskötésben, a munkaterület és a munkafeltételek biztosításában, - a kiviteli munkák figyelemmel kisérése, - az elkészült létesítmények üzembe helyezésének ellenőrzése, - adatszolgáltatás, az aktiváláshoz (üzembe helyezéshez), a beköltözés támogatása, az új technológiák használatának betanítása. - a létesítmények dokumentációinak tárolása, - az intézmények épületállományának, felszereléseinek, berendezéseinek felügyelete, - az új egészségügyi technológiák meghonosítása, - gép-műszer (orvostechnikai eszközök) beszerzésének előkészítése, - a telepítéshez szükséges műszaki feltételek biztosítása, - stb.” 13. kérdés: Milyen intézményben?

üzemfenntartási

feladatok

vannak

egy

egészségügyi

„Alapvetően: a folyamatos betegellátás feltételeinek biztosítása. Ezen belül: - az épületállomány használhatóságának biztosítása, - az új beruházások, rekonstrukciók és felújítások során elkészült létesítmények és ezek berendezéseinek szakszerű üzembe állítását biztosítani,

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

14

- a felszerelési tárgyak, gépek és orvostechnikai eszközök üzembe helyezésének és az üzemeltetés feltételeinek biztosítása, - az épületgépészeti, kórháztechnikai eszközállomány rendszeres karbantartásának és javításának, vagy javíttatásának biztosítása, - a gépjárművek és más szállítóeszközök üzemeltetésének, karbantartásának és javításának biztosítása, - az élelmezésüzem, a mosoda és a betegellátáshoz szükséges egyéb részlegek működéséhez a műszaki feltételek biztosítása, - a kórházhigiéniai előírások és a biztonságtechnikai (villamos és sugárvédelmi), valamint környezetvédelmi előírások szigorú betartása és betartatása, - az állóeszközök anyagszükségleti tervének kidolgozása és az anyagszükséglet, alkatrész-utánpótlás folyamatos biztosítása, - a külső vállalatok által végzett munkák szakszerű átvétele és igazolása, - stb” 14. kérdés: Mit intézményben?

jelent

az

energiagazdálkodás

egy

egészségügyi

„- az optimális és gazdaságos energiagazdálkodás megtervezése, - az energiaracionalizálás lehetőségeinek kiaknázása, - az energiamérleg készítése és ellenőrzése, - az energiahordozók beszerzése, tárolása, elosztása, szállítása, - a gazdaságos energiafelhasználás ellenőrzése, - a tartaléküzem és a katasztrófaüzem lehetőségeiről való gondoskodás, ezek állandó ellenőrzése, - stb” A korszerű egészségügyi intézményekben (kórházak, klinikák, rendelőintézetek, szakrendelők stb) különböző energiafajták használata indokolt és szükséges: - villamos energia (kétoldali betáplálás, tartaléküzem biztosítása, gépek, berendezések, orvostechnikai eszközök hálózatról történő táplálása, világítási hálózat, vészvilágítás stb), - hőenergia (fűtéshez, meleg víz biztosításához stb), - gázellátás (fűtéshez, főzéshez, melegítéshez stb, külön speciális gázhálózat az orvosi gázok biztosítása), 15.kérdés: Mit jelent a biztonsági követelmények felügyelete egy egészségügyi intézményben? „- a hatályban lévő, villamos berendezések létesítéséről szóló szabvány alapján az előírások és követelmények betartása és betartatása, - a hatályban lévő, gyógyászati készülékekre (orvostechnikai eszközökre) vonatkozó előírások (szabványok) alapján az orvostechnikai eszközök (készülékek, műszerek) helyes telepítésének ellenőrzése, - a hatályban lévő jogszabály alapján meghatározott orvostechnikai eszközök kötelező időszakos ellenőrzése, - felelősséggel tartozik az orvostechnikai eszközök életvédelmi és biztonságtechnikai szempontból történő helyes üzemeltetésért,

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

15

- a 9/2001. (IV.5) GM rendelet alapján a nyomástartó berendezések és nyomástartó rendszerek tervezéséről és gyártásáról és megfelelőség értékeléséről (a 97/23EG direktíva alapján) történő időszakos hatósági ellenőrzés megszervezése, - a hatályban lévő, tűzvédelmi és villámvédelmi szabályzatokban foglaltak betartása és betartatása, - a munkavédelemmel kapcsolatos előírások betartása és betartatása (az 1993. évi XCIII. törvény alapján), - egyéb rendszeres biztonsági felülvizsgálatok elvégeztetése (például: felvonók, kazánok, kémények, izotópos munkahelyek esetén, kíimaszürő cserék stb)” A Segédlet megírásának időpontjában érvényes jogszabályok és szabványok: - MSZ 2040:1995 Egészségügyi intézmények villamos berendezéseinek létesítése, - 28/2011. (IX.6.) BM rendelettel kiadott Országos Tűzvédelmi Szabályzat (OTSZ), - az MSZ 2364/MSZ HD 60364:2007 szabványsorozat az Épületek villamos berendezéseinek létesítéséről szóló előírásoknak az egészségügyi intézményekre vonatkozó részei - az egyéni védőeszközök használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről szóló 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet 16. kérdés: Mit jelent a gép-, műszer-, eszközgazdálkodás egy egészségügyi intézményben? „-a tartós használati eszközökre vonatkozó gazdálkodási tervek, intézkedések előkészítésében és végrehajtásában való részvétel (műszaki szempontból), - az intézmény gép-, eszköz-, orvostechnikai eszköz (műszer, készülék, kézieszköz, fogyóanyag stb) nyilvántartása és ezek ellenőrzése, - az intézmény és/vagy az egyes kórházi osztályok gép- és orvostechnikai eszköz fejlesztési terveinek összeállítása, illetőleg ilyen team-munkákban való részvétel, - a gép- és orvostechnikai eszközellátottság figyelembe vétele az idevonatkozó, érvényben lévő minimumrendelet alapján, - a gép és orvostechnikai eszköz vásárlások, cserék, selejtezések indokoltságának ellenőrzése, - az orvostechnikai eszközökre vonatkozó Európai Uniós direktívák (2015-től: rendeletek) és az ezek alapján harmonizált magyarországi rendeletek figyelemmel kísérése és azok előírásainak betartása és betartatása, - az újonnan beszerzett gépek és orvostechnikai eszközök műszaki átvétele, üzembe helyezési és üzemeltetési feltételeinek biztosítása, - a hatályos orvostechnikai eszköz rendeletben előírt orvostechnikai eszközök időszakos felülvizsgálatáról való gondoskodás, a felülvizsgálatok ütemezésének és megtörténtének nyilvántartása, - a kötelező jellegű mérőeszközök hitelesíttetése, - stb.” A fenti felsorolásban számos olyan fogalom szerepel, amelyek értelmezése még a szakmai körökben is egymástól eltérő (például: gép, műszer, eszköz stb). Ezért ezek meghatározásával a későbbiek során még foglalkozunk.

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

16

A felsorolásban említett hatályos rendelet az orvostechnikai eszközökről ezen Segédlet megírásának időpontjában a 4/2009. (III. 17.) EüM rendelet. 17. kérdés: Mit jelent egy kórházi /fő/mérnök számára a szakmai irányítás, felügyelet?

„- az egészségügyre, az egészségügyi gazdálkodásra vonatkozó jogszabályok, szakmai irányelvek állandó figyelemmel kísérése és az egészségügyi intézmény működésére vonatkozó végrehajtása és ennek ellenőrzése, folyamatos betegellátás biztosítására vonatkozóinformációk, igények összegyűjtése, értékelése, osztályozása (saját hatáskörben, vagy más kompetenciával rendelkezők felé) és továbbítása az érdekeltek részére, - a beruházások, rekonstrukciók, felújítások, gép- és eszközbeszerzések szerződéseinek nyilvántartása, - az intézmény vezetőjétől kapott megbízás alapján, az egészségügyi intézményekre vonatkozó általános és villamos biztonságtechnikai és tűzvédelmi előírások betartása és betartatása, az orvostechnikai és kórháztechnikai eszközök üzemeltetésével, karbantartásával kapcsolatos szakmai vélemények összegzése, egyeztetése, - a legszorosabb együttműködés a műszaki ellátás más osztályain, vagy a kórházi osztályokon dolgozó műszaki szakemberekkel (szakmunkásokkal, szaktechnikusokkal /klinikai/ mérnökökkel), - az egészségügyi intézmény orvosi, ápolási, gazdasági, műszerügyi és információs osztályaival/részlegeivel való szoros kapcsolat és együttműködés, - a főhatóság (minisztérium, GYEMSZI stb) képviselővel való szoros kapcsolat, - a felügyelő hatóságokkal való kapcsolattartás ((ÁNTSZ, Tűzoltóság, Munkavédelmi Felügyelet, építési hatóságok stb), - stb.”

Amint látható, a műszaki tevékenységeken kívül számos adminisztratív és kommunikációs feladat is felmerül egy kórházi mérnök számára, ezért ezekre is fel kell készülnie. Természetesen, konkrét esetben az egészségügyi intézmény vezetője a szakmai irányításra vonatkozó követelményeket pontosan meghatározza az alkalmazási leírásokban. Az eddigiekben elsősorban az egészségügyi intézményben (kórházban) közvetlenül dolgozó mérnök feladatait említettük meg. Lényeges számára, hogy ezekhez a feladatokhoz szükséges megfelelő képzettséggel is rendelkezzen. Ezt legegyszerűbben szervezett (akkreditált) képzés formájában szerezheti meg. Ilyen lehetőségeket említettünk már az előbbiekben. Amennyiben ilyen speciális szakképzettséggel nem rendelkezik, ismereteit tapasztalati úton, megfelelő önképzés, szervezett továbbképzés formájában önszorgalommal is megszerezheti, de ezek biztos tudásához és alkalmazásához hosszú évek gyakorlata is szükséges. Ezt a gyakorlatot pedig csak szintén a megfelelő tudású és tapasztalatú szakemberek mellett érheti el. Egy kórházi mérnök - akár szakképzettsége, akár hosszú gyakorlattal bíró szaktudása alapján - idővel sajátmaga is alkalmassá válhat hasonló jellegű (tehát egészségügyi intézmények) tervezőivé, vagy kivitelezőivé is. De ezt csak akkor érheti el, ha biztos szaktudással rendelkezik nemcsak a mérnöki alapképzettsége tekintetében, hanem az

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

17

egészségügyi sajátosságok ismeretében is. Jó és szakszerű egészségügyi technológiai (orvostechnológiai) tervet csak akkor tud elkészíteni, ha ismeri az egészségügyi alapfogalmakat, képes kommmunikálni az orvosokkal és egészségügyi szakszemélyzettel, megérti a legfontosabb orvosi szakkifejezések értelmét. Ennek elősegítésére készült el ez a Segédlet!

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

18

4. Mit kell tudnia egy egészségügyi technológiával (orvostechnológiával) foglalkozó műszaki szakembernek az egészségügyi ellátás alapfogalmairól? (Egészségügyi alapfogalmak.) Mindenek előtt azt kell figyelembe venni, hogy mik azok a sajátos körülmények, amelyek az egészségügyben előfordulnak és különböznek a műszaki gyakorlatban ismert és szükséges feltételektől. Ugyanis, éppen ezek a speciális, vagy különös feltételek teszik szükségessé ennek a szakterületnek az önállóságát. Mindenki előtt közismert, hogy az emberek egészségének megőrzése és védelme fontos egyéni és közérdek. Magyarország Alaptörvénye (alkotmánya) kimondja: „XX. cikk (1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez. (2) Az (1) bekezdés szerinti jog érvényesülését Magyarország …….. az egészségügyi ellátás megszervezésével …… segíti elő. (Lásd: Magyar Közlöny 2011./43. szám, 10663. oldal) 18. kérdés: Mi az egészség? „Az egészség az ember biológiai-pszichológiai és társadalmi létezésének szükségletkomplexuma; a teljes fizikális, mentális és társadalmi jóllét állapota, amelyik alapvető emberi jog.” Ezt a legközismertebb meghatározást a WHO (World Health Organisation), az Egészségügyi Világszervezet alkotta meg az 1972. évi, Alma-Ata-i (ma: Almati-i) kongresszusán. Megjegyzés: A definíció szövegében értelmezésbeli különbség mutatkozik a „társadalmi jóllét”, avagy a „társadalmi jólét” elfogadásában. Az eredeti angol szövegben ugyanis a „well-being” kifejezés szerepel. Ezt – a mi véleményünk szerint is – helyesebb úgy értelmezni, hogy az „valamiben jól lenni, valamiben megelégedett lenni, valamit jól érezni” állapotot jelent. A „jólét” fogalma pedig az anyagi javakban való megelégedettséget, esetlegesen gazdagságot jelent, amihez kétség kívül hozzátartozik a „jó egészség” megléte is. Ez a meghatározás tehát az egészséget széleskörűen, az ember létezésének alapvető szükségleteként határozza meg, amelyik magában foglalja nemcsak az egyén fizikális (testi) és mentális (érzelmi-értelmi) állapotát, hanem a közvetlen környezettel, valamint a társadalom egészével való kapcsolatát is. Külön kihangsúlyozza, hogy az egészséghez minden embernek joga van, vagyis ennek a jognak a biztosítása egyúttal az egyént magában foglaló társadalom kötelessége is. Az utóbbi időben egyébként az egészség értelmezése többször is módosult. Míg régebben elsősorban a „betegség hiányát” értették alatta, vagyis: egészséges az, aki nem beteg; ma már ez nem ilyen egyértelmű. Ez az értelmezés ugyanis egy statikus, állandósult, jól meghatározott állapotot feltételez, holott az egészséget célszerűbb úgy szemlélnünk, mint egy állandó mozgásban, változásban lévő, egyensúlyt kereső folyamatot. Ez egy olyan folyamat, amelynek eredménye a szervezeten belüli és a szervezet, valamint természeti és társadalmi környezete közötti dinamikus egyensúly. Tehát az egészséget elsősorban az emberi test zavartalan funkciói és az a törekvés biztosítja, hogy folyamatos egyensúly legyen, vagy maradjon a szervezet és környezete között. A változó ingerek, a

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

19

különböző hatások kimozdíthatják ebből az egyensúlyi helyzetből az egészségesnek tekintett embert, de amíg az egyén képes a kiegyenlítődésre, helyreállításra, addig nincs károsodás és addig beszélhetünk az egészségről. „A jó egészségi állapot egyúttal elősegíti a társadalmi jólétet a gazdasági fejlődésre, a versenyképességre és a termelékenységre kifejtett hatása révén. A jól teljesítő egészségügyi rendszer hozzájárul a gazdasági fejlődéshez és a jóléthez.” (WHO Európai Miniszterek Konferenciája, Tallinn, 2008., Tallinni Karta 4. pontja) 19. kérdés: Mi az egészségügy? „Az egészség megtartására, javítására és helyreállítására irányuló tevékenységek összessége; az orvostudomány eredményeinek intézményes gyakorlati alkalmazása.” Az egészségügy tehát nemcsak tevékenységek sorozatát jelenti, hanem magában foglalja az ezek gyakorlásához szükséges intézményrendszert is. Más meghatározásban az egészségügy egy társadalom életét meghatározó nagyrendszer, amelynek célja az egészség megőrzése, helyreállítása, illetve ezek feltételeinek biztosítása. Működése során alapvetően két feladatot lát el: - az államhatalom által meghatározott hatósági intézkedéseket hajt végre (jogalkotás, jogalkalmazás), illetve - az egészség megőrzésére, megtartására, helyreállítására irányuló szolgáltatásokat nyújt. Az egészségügy a gazdasági tevékenység egyik ágazatának tekintendő. 20. kérdés: Mit nevezünk egészségügyi rendszernek? „Azoknak az állami, vagy magán szervezeteknek, intézményeknek és erőforrásoknak az összessége, amelyek rendeltetése az egészségi állapot javítása, az egészség fenntartása, vagy helyreállítása.” (WHO Miniszteri Konferencia, Tallinn, 2008., Tallinni Karta, 2. pontja) Az egészségügyi rendszer - az egyén és a népesség számára nyújtott egészségügyi ellátások mellett - magában foglalja mindazokat a tevékenységeket, amelyek más szektorok politikáira és intézkedéseire kísérelnek meg hatást gyakorolni az egészséget meghatározó társadalmi, környezeti és gazdasági tényezők kezelése érdekében. „Ezért mi, a Tagállamok és Partnereik, hisszük (mely hit tényeken alapul), hogy:  az egészségbe/egészségügybe történő befektetés egyúttal az emberi fejlődésbe, a társadalmi jólétbe és jómódba történő befektetést is jelenti;  korunkban elfogadhatatlan, hogy az emberek rossz egészségi állapotuk miatt elszegényedjenek;  az egészségügyi rendszerek többet jelentenek az egészségügyi ellátásnál, és magukban foglalják a betegségek megelőzését, az egészség megőrzését, valamint azokat az erőfeszítéseket, amelyek annak befolyásolására irányulnak, hogy a többi szektor politikájának alakításakor az egészségügyi szempontok figyelembe vételre kerüljenek, …” (WHO Miniszteri Konferencia, Tallinn, 2008., Tallinni Karta, 5. pontja)

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

20

21. kérdés: Mi az egészségügyi ellátás? „A beteg adott egészségi állapotához kapcsolódó egészségügyi szolgáltatások (lásd 22. kérdést!) összessége.” (Eütv. 3.§. c) pontja.) Más értelmezés szerint: olyan garantált egészségügyi szolgáltatás, amelyet az egészségügyi intézményekben (lásd 47. kérdést!) a betegek jogosultak igénybe venni, vagy éppen kötelező igénybe venniük (például: védőoltások, kötelező szűrővizsgálatok stb). 22.

kérdés: Mit nevezünk egészségügyi szolgáltatásnak? „Mindazon tevékenység, amelyet az egészség megőrzése, helyreállítása vagy romlásának megakadályozása céljából az azt igénybevevőnek nyújtanak.”

A hatályos egészségügyi törvény szerint: „Az egészségügyi államigazgatási szerv által kiadott működési engedély birtokában végezhető egészségügyi tevékenységek (lásd: 24. kérdést!) összessége, amely - az egyén egészségének megőrzése, továbbá - a megbetegedések megelőzése, korai felismerése, megállapítása, gyógykezelése, életveszély elhárítása, - a megbetegedés következtében kialakult állapot javítása, vagy - a további állapotromlás megelőzése céljából a beteg vizsgálatára és kezelésére, gondozására, ápolására, egészségügyi rehabilitációjára, a fájdalom és szenvedés csökkentésére, - továbbá a fentiek érdekében a beteg vizsgálati anyagainak feldolgozására irányul, - ideértve a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, gyógyfürdőellátások kiszolgálását, - a mentést és betegszállítást, - a szülészeti ellátást, - az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásokat, - a művi meddővé tételt, - valamint az emberen végzett orvostudományi kutatásokat is, - továbbá a halottvizsgálattal, a halottakkal kapcsolatos orvosi eljárásokkal, - ideértve az ehhez kapcsolodó, a halottak szállításával összefüggő - külön jogszabály szerinti - tevékenységeket is.” (Eütv. 3.§. e) pontja) Az egészségügyi szolgáltatások célja, hogy hozzájáruljon az egészség fejlesztéséhez, lehetséges mértékű helyreállításához, az egészségromlás mérsékléséhez, segítse a megváltozott egészségi állapotú egyének munkába és közösségbe való beilleszkedését. (Eütv. 75. §. (2) bekezdés) Röviden: az egészségügyi szolgáltatás olyan tevékenység, amely az egészségügyi szükségletek (lásd 33. kérdést!) kielégítését szolgálja. Más értelmezés szerint: általában az egészségügyi szolgáltató által felajánlott tevékenység, melynek igénybevételéről a betegek dönthetnek. (Balázs Péter: Népegészségtan, egyetemi tankönyv, Budapest, 2001., 142.-144. oldalak)

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

21

Az

egészségügyi szolgáltatás megfelelő minőségének alapvető feltétele, hogy: - azt kizárólag jogszabályban meghatározott személyi és tárgyi feltételekkel rendelkező szolgáltató nyújtsa, - az ellátás során érvényesüljenek a jogszabályban foglalt vagy egyéb szakmai szabályok, így különösen a tudomány mindenkori állását tükröző és bizonyítékokon alapuló szakmai irányelvek, ezek hiányában a megalapozott, széles körben elfogadott szakirodalmi közlésekre, vagy szakmai konszenzusra támaszkodó szakmai ajánlások, - az egyén számára, egészségi állapotában az elérhető legnagyobb tényleges állapotjavulást eredményezze, lehetővé tegye a betegjogok érvényesülését, - a rendelkezésre álló erőforrások optimális felhasználásával szakmailag hatásosan nyújtható legyen, - biztonságos legyen mind a betegek, mind az ellátásban közreműködők részére. (2012. évi LXXIX. törvénnyel módosított 1997. évi CLIV törvény (Eütv) 119. §. (3) bekezdés) 23. kérdés: Mit nevezünk egészségügyi közszolgáltatásnak? „A részben vagy egészben az államháztartás terhére finanszírozott egészségügyi szolgáltatás” (96/2003. Kr. 2.§. b) pontja)

Más, de teljesen hasonló értelmű megfogalmazás szerint: „részben, vagy egészben a központi költségvetés és az Egészségbiztosítási Alap terhére finanszírozott egészségügyi szolgáltatás” (2006. évi CXXXII. tv. 1. §. (2) bekezdés b) pontja). 24. kérdés: Mit nevezünk egészségügyi tevékenységnek? „az egészségügyi szolgáltatás (lásd: 22. kérdés!) részét képező minden tevékenység, kivéve azon tevékenységeket, amelyek végzéséhez nem szükséges - egészségügyi szakképesítés, vagy - egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy szakmai felügyelete.” (Eütv. 3. §. y) pontja) 25. kérdés: Mit nevezünk egészségügyi szakképesítésnek? „Az adott egészségügyi tevékenység folytatására jogosító, Magyarországon szerzett, valamint külföldön szerzett és Magyarországon honosított, illetve elismert, alapközép-, emeltszintű, illetve felsőfokú szakképzés vagy felsőoktatási szakképzés keretében megszerzett szakképesítés, valamint felsőoktatási alap- mester- vagy egységes osztatlan képzés keretében megszerzett végzettség és szakképzettség, továbbá egészségügyi szakirányú szakmai képzés, egészségügyi felsőfokú szakirányú szakmai képzés során megszerzett képzettség.” (Eütv. 3. §. q pontja) 26. kérdés: Mit nevezünk egészségügyi szakmának? „Az Eütv. 3. §. q) pontjában meghatározott egészségügyi szakképesítéssel (lásd: 25. kérdést!), továbbá jogszabályban meghatározott szakmai (tárgyi és személyi) minimumfeltételekkel ellátható olyan egészségügyi szolgáltatások (lásd: 22. kérdést!) összessége, mely szerepel az egészségügyi szakmai kódjegyzékben.” Az ennél a kérdésnél megemlített jogszabály: az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételekről szóló 60/2003. (X. 20.)

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

22

ESZCSM rendelet, melynek az 1/2012. (V.31.) számú EMMI rendelettel és a 27/2012. (IX.18.) számú EMMI rendelettel módosított értelmező magyarázatával foglalkozik a Magyar Mérnöki Kamara Egészségügyi-műszaki Tagozata által készített, kéziratban és CD lemezen meglévő Útmutató a „minimumrendelet” használatához című tervezési segédlet (Budapest, 2012. október). Ennek az Útmutatónak a 7. számú melléklete felsorolja az egészségügyi szakmákat és azok kódjainak jegyzékét, amelyek egyébként megtalálhatók a 2/2004. (XI. 17.) EüM rendelet 2. számú mellékletében és az 1/2012. (V. 31.) EMMI rendelet 5. számú mellékletében is. Amikor a betegellátás működéséről beszélünk, az egészségügyi szakmákat szokásos orvosi szakmák néven is használni. Az orvosi szakmák ellátási szempontok szerinti csoportosítását lásd a 72. kérdésnél! 27.

kérdés: Kit nevezünk orvosnak? „Az orvos olyan személy, aki foglalkozásszerűen betegek gyógyításával, a betegségekkel járó panaszok enyhítésével, illetve a betegségek megelőzésével az egyén szintjén foglalkozik, és erre vonatkozó képzettséggel (illetve az adott ország törvényeinek megfelelő engedéllyel) rendelkezik.” (Egészségpolitikai Fogalomtár meghatározása)

Ismert még az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1972. évi közgyűlése által elfogadott meghatározás is: „Az orvos olyan személy, aki - miután szabályosan felvették egy orvosképző intézménybe, mely kellően elismert abban az országban, ahol működik, - sikeresen befejezte az orvosi tudományok előírt tanfolyamát, és megszerezte a szükséges minősítést ahhoz, hogy - törvényes nyilvántartásba lehessen venni az orvoslás gyakorlására (beleértve a megelőzést, diagnózist, kezelést és rehabilitációt), - önálló ítélőképesség alkalmazásával, - a közösség és az egyén egészségének előmozdítására.” Ebben a meghatározásban a lényeges elemek: - megfelelően akkreditált (elismert) orvosképző intézményben (egyetemen) szerzett elismerés (oklevél), - törvényes nyilvántartásba vétel (regisztráció), - önálló tevékenységet folytathat. További meghatározás: kezelőorvos: a beteg (lásd: 28. kérdést!) adott betegségével, illetve egészségi állapotával kapcsolatos vizsgálati és terápiás tervet meghatározó, továbbá ezek keretében beavatkozásokat végző orvos, illetve orvosok, akik a beteg gyógykezeléséért felelősséggel tartoznak (Eütv. 3. §. b) pontja) 28. kérdés: Ki a beteg? „Az egészségügyi szolgáltatásokat (lásd: 22. kérdést!) igénybe vevő, vagy abban részesülő személy.” (Eütv. 3. §. a) pontja) A beteg szóval azonos értelemben szokták használni a „páciens” (és nem „paciens”!) kifejezést is. Az Orvosi Szótár meghatározása szerint „páciens: orvosi kezelésben részesülő beteg”. Szerintünk azonban a „páciens”: az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevő személy”, aki még nem biztos, hogy „beteg” is. Ebből a szempontból a válaszként

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

23

megadott jogi meghatározás sem egyértelmű. Majd az egészségügyi szolgáltatások igénybe vétele során, azaz az orvosi vizsgálatok (lásd 29. kérdést!) után derül/het csak ki, hogy valóban beteg-e az a személy, aki orvoshoz fordul. Gondoljunk csak a szűrővizsgálatokra, például a tüdőszűrő vizsgálatra, vagy egy vérvétel utáni laboratóriumi vizsgálatra. A beteg fogalmának meghatározása éppen ezért ennél részletesebb meggondolásokat igényel. Az egészség fogalmának meghatározásánál már említettük, hogy a betegség fellépte, vagy fennállása egy olyan dinamikus folyamat következménye, amikor az egyén szervezete már nem képes létrehozni a szervezete és a környezeti hatások általi egyensúlyt. Bár a gyakorlatban legtöbbször az egyént a statisztikus átlaghoz mérten vizsgálják, valójában minden egyén a saját fizikai és mentális állapota és körülményei által meghatározottan tekintendő. Például: a statisztikai átlag szerint az emberi szervezet átlag hőmérséklete (az úgynevezett mag-hőmérséklet) normális esetben: 36,7 0C. Ha ezt már legalább 1 0C-kal meghaladja a hőmérséklet, akkor az egyénnek hőmérséklet emelkedése van (aminek számos oka lehet, tehát ezeket is figyelembe kell venni), azt mondjuk, hogy lázas, azaz beteg. Vannak azonban olyan egyének, akiknek a normális esetben is a mért átlag hőmérsékletük 37 0C-nál kicsivel nagyobb. Ebben az esetben a 37,7 0C hőmérséklet elérése még nem okoz olyan tüneteket, mint az előző esetben, azaz nem biztos, hogy az egyén beteg. Mindezt a matematika törvényszerűségei szerint az úgynevezett Gauss-féle eloszlás függvénnyel szemléltethetjük. Ennek értelmében a vízszintes tengelyen a mért értékek találhatók, míg a függőleges tengely a mért események (egyének) számát jelenti. Egy meghatározott értékhez tartozik egy meghatározott gyakoriság, azaz adott személyek száma, tehát ez az a legtöbb személy, akinek ilyen mért értéke van. Ettől jobbra és balra – egy szintén meghatározott szűk sávban – megállapítható egy olyan tartomány, ahol a mért érték még elfogadható. Ez az úgynevezett szórás-tartomány. Ez adódhat a mérési bizonytalanságból, a mérési körülményekből, a mért egyedek eltérő életkori, felépítésbeli sajátosságaiból stb. Az ezen a szórástartományon belüli értékeket tekintik – a statisztikai számítás szabályait figyelembe véve - elfogadható értéknek, tehát „egészséges”, normál értéknek. Annak az egyénnek azonban, akinek az „egészséges”, normál értéke a Gauss-görbe leszálló ágának alsó részébe esik (akár pozitív, akár negatív értelemben), az eltér az általánosan elfogadott „egészséges – beteg” felfogástól, ebben az esetben egyéni meggondolás tárgya, hogy az egyént mikor tekint/het/jük egészségesnek, vagy betegnek. Ezért ennek megállapítására csak az orvos jogosult megfelelő vizsgálatok után. További meghatározások: - járóbeteg (lásd még a 65. kérdésnél is!): olyan ellátásra szoruló beteg, akinek egészségi állapota lehetővé teszi, hogy személyesen is felkeresse az egészségügyi intézményt (lásd 47. kérdést!) és akinek az ellátása nem indokolja a 24 óránál hosszabb, egybefüggő kórházi benntartózkodást.

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

24

- fekvőbeteg (lásd még a 85. kérdésnél is!): minden, kórházban egészségügyi szolgáltatásban részesített beteg, aki az adott intézményben az érvényes intézkedéseknek megfelelően meghatározott időnél hosszabb ideig folyamatosan tartózkodott, függetlenül attól, hogy hány osztályon ápolták. Megjegyzés: A meghatározott idő: 24 óránál tovább (lásd az egynapos ellátási központ fogalmát, a 79. kérdésnél!) 29. kérdés: Mit nevezünk orvosi vizsgálatnak? „Az a tevékenység, amelynek célja a beteg egészségi állapotának felmérése, egészségének megőrzése, a betegségek, illetve kockázatok felderítése, a konkrét betegség/ek/ meghatározása, valamint a halál bekövetkeztének és a halál okainak megállapítása.” (Eütv. 3. §. k) pontja) 30. kérdés: Hogyan állapítják meg a betegséget? „Az orvosi vizsgálat (lásd: 29. kérdést!) során az orvos először meghallgatja a beteg panaszait, majd kikérdezi az előzményeket és ezután úgynevezett elsődleges (hagyományos) vizsgálatok révén igyekszik tájékozodni a beteg állapotáról. Ezt követik az egyszerűbb kivitelű orvostechnikai eszközökkel történő mérések, vagy megtekintések, és ezek után utalja be a beteget további, bonyolultabb orvostechnikai eszközökkel történő vizsgálatokra (szakrendelésre). Majd az eredmények ismeretében megállapítja magát a betegséget, vagy betegségcsoportot.” Az egyénnek (betegnek) panaszai vannak, például: fáj a feje, kipirult az arca, meleg a homloka, fáj a hasa, rossz a közérzete stb. Ezek olyan szubjektív (az egyéntől függő) érzések, amelyeknek még mérhető értékei nincsenek, sok mindenre utalhatnak, de mindenképpen befolyásolják már az egyén egészségi állapotát. Ezekhez a panaszokhoz járulnak a tünetek: valóban meleg a homloka, kiütései vannak, nyomásra érzékeny a hasa stb. Mind ezek arra utalnak, hogy megbomlott az egyensúly a beteg szervezete és az őt ért külső hatások között. (Például már nem tudta helyre állítani a szervezete kb. 37 0 C hőmérséklete és a külső -5 0C hőmérséklet közötti egyensúlyi állapotot, vagyis „megfázott”, lázas lett, ettől pirult ki az arca és meleg a homloka stb.) A beteg ezekkel a panaszokkal és tünetekkel megy el az orvoshoz. Az orvosi vizsgálat először a kikérdezéssel (anamnézis felvételével) kezdődik. A beteg személyi adatainak felvételén túlmenőleg megtörténik a kórelőzmény felvétele is: például: mikortól érzi a beteg ezeket a tüneteket, mikor járt hideg helyen, avagy mit evett az elmúlt időszakban, hol érez fájdalmat stb. Az orvos megtekinti a beteget (inspekció): megállapítja a külső jeleket: valóban meggyőződik arról, hogy a betegnek meleg a homloka, avagy tényleg ott fáj, ahol panaszai vannak a betegnek stb. Ezután következnek az úgynevezett elsődleges (hagyományos) vizsgálati eljárások: -

megtapintás (palpáció), kopogtatás (perkusszió), meghallgatás (auszkultáció).

Majd ezt követik a mérések egyszerű eszközökkel: például hőmérsékletmérés („lázmérés” orvosi hőmérővel, pulzusszám megmérése, vérnyomás megmérése vérnyomásmérő készülékkel stb. A korszerű orvostechnikai eszközök elterjedésével már a háziorvosi gyakorlatban is egyre több műszeres vizsgálat történik: esetlegesen EKG

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

25

felvétele, kislabor vizsgálat, hallásvizsgálat, ultrahangos vizsgálat (például: magzati szívhangok megállapítása) stb. Ezen előzmények és adatok alapján megtörténik az elsődleges diagnózis felállítása, vagy meghatározott betegségcsoportokba való besorolása. A cél mindig a definitív ellátás biztosítása, vagyis az elsődleges diagnózis alapján a szükséges gyógykezelés (terápia) megállapítása és a végleges gyógyulás elérése. Amennyiben ez bizonytalan, vagy az eddigi vizsgálatok nem elegendőek egy biztos diagnózis meghatározásához, a beteget további vizsgálatokra (differenciál diagnosztikai vizsgálatokra) utalják a járóbeteg ellátás keretében, vagy esetlegesen kórházban (amennyiben állapota ezt kívánja meg). A differenciál diagnosztikai eljárások már összetett, illetve speciális, részletekbe is menő vizsgálatok, melyek többnyire nagytudású („high-tech”) és nagyértékű orvostechnikai eszközök (műszerek) segítségével történnek és nem egyszer több szakorvos szakmai ismereteit is megkövetelik. Ilyen eljárások lehetnek: - röntgen felvétel, vagy átvilágítás, - computer tomográfiás (CT) vizsgálat, - komplex klinikai laboratóriumi vizsgálat, - EKG felvétele /esetlegesen: terheléses vizsgálat, Holter-EKG felvétele), - komplex légzésfunkciós vizsgálat, - endoszkópos vizsgálat, - ultrahangos képalkotó vizsgálati eljárások, - mágnesen magrezonanciás (MRI) vizsgálat, - pozitron emissziós (PET) vizsgálat, - stb. Ezután a vizsgálatok (leletek) eredményeit, az adatokat feldolgozzák, kiértékelik és esetlegesen konzultációk során kikérik más orvosok véleményét is. Végül megállapítják a végső diagnózist és meghatározzák a gyógyítási eljárásokat. 31. kérdés: Mi a diagnózis? „A diagnózis (kórisme): a betegségek felismerése és meghatározása.” (Brencsán János: Orvosi szótár, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993., 112. oldal) A diagnózis az orvos, vagy ilyen joggal rendelkező intézmény által kiadott egészségügyi-jogi érvényű felelős nyilatkozat a páciens egészségi állapotáról. Rövidített jele a dg. Az orvosi diagnózist vizsgálat előzi meg. Ennek eredményeként, a hivatalos betegségek listájából, a nemzetközi nevén is elfogadott formában nevezi meg a betegséget. A diagnózis kialakítását megelőző vizsgálat során a kórelőzményeket, tüneteket és az esetlegesen házilag alkalmazott módszereket és reakciókat is rögzítik. Az orvos a kórelőzmények tünetek figyelembevételével eldönti, hogy milyen további

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

26

vizsgálatokra van szükség. A betegség diagnosztizálása az orvosi hierarchiában évszázadok alatt kialakult rendszerben történik. Az orvos csak a saját szakmai kompetenciájához tartozó betegséget állapíthatja meg. A betegségek azonosítására a „Betegségek Nemzetközi Osztályozása” (BNO) elnevezéssel 1993. január 1-jétől egy speciális azonosító rendszert vezettek be. A diagnózisnak tartalmaznia kell ezt az azonosítót. Amennyiben a diagnózis felállításához az alapvizsgálatok eredményeként nem szűkíthető egyetlen betegségre a vizsgálat eredménye, differenciáldiagnózisra van szükség. (Forrás: Wikipédia elektronikus enciklopédia) 32. kérdés: Mi a diagnosztikai vizsgálat? „Az egészségügyi szolgáltatóhoz (lásd: 45. kérdést!) forduló beteg (lásd: 28. kérdést!) panasza okának feltárására irányuló vizsgálat.” (Eütv. 3. § kb) pontja) Más meghatározás szerint (Egészségpolitikai Fogalomtár): Olyan orvosi eljárás, amely a beteg panasza okának feltárására, állapotának tisztázására, valamely betegség fennállásának igazolására vagy kizárására irányul, de − önmagában − nem célja az állapot megváltoztatása. A diagnosztika ("bajmegállapítás") az orvosi tevékenység alapja, amely történhet: a) a gyógyító munka részeként, b) önálló, diagnosztikára szakosodott tevékenységként, mint:  képalkotó diagnosztika (pl. röntgen, ultrahang, CT, MRI stb), 

labordiagnosztika,



patológia, beleértve a szövettani vizsgálatot és a citológiát („sejttan”).

A diagnosztikai vizsgálat különbözik a szűrővizsgálattól, amelyik viszont „olyan vizsgálat, amelynek célja a betegség tüneteit nem mutató (tünetmentes) személy esetleges betegségének vagy kórmegelőző állapotának - ideértve a betegségre hajlamosító kockázati tényezőket is - korai felismerése”. (Eütv. 3.§ ka) pontja) 33. kérdés: Melyek az egészségügyi szükségletek? „Az egészségi állapot megtartására, javítására, helyreállítására irányuló igények összessége”, amely lehet: - elsődleges szükséglet: az egészségi állapot hirtelen változása, romlása esetén beavatkozást igényel vagy azonnali jelleggel (sürgős szükséglet, /lásd: 34. kérdést!/), vagy esetlegesen halasztható módon. Ez az igény jelentkezhet alkalomszerűen, időlegesen, vagy tartósan, hosszabb időszakon át is. Az elsődleges szükséglet kielégítése feltétlenül orvosi beavatkozást jelent; - másodlagos szükséglet: az egészségi állapot helyreállítására, vagy szinten tartására irányuló olyan igény, amelyet a közvetlen környezet (család), vagy a szociális ellátás, illetve a környezetvédelem, munkavédelem is ki tud elégíteni; - harmadrendű szükséglet: az egészségi állapot jobbítására, az igényesség kielégítésére irányul. Ilyen lehet: plasztikai műtét, pszichológiai kezelés, szanatóriumi kezelés stb. Az egészségügyi szükségletek kielégítése a lakosság egészségi állapotából eredő, egészségügyi beavatkozást igénylő, illetve egészségügyi beavatkozással pozitív

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

27

irányba befolyásolható komponense az egészségügyi ellátásnak. Az egészségügyi szükségletek epidemiológiai (járványtani) módszerekkel mérhetőek. A szükségletek köre számos tényezőtől függ. Függ az orvostudomány állásától, attól, hogy a tudományos ismeretek milyen beavatkozást igénylő állapotokat tudnak diagnosztizálni és milyen egészségi állapottal kapcsolatos problémákat képesek pozitívan befolyásolni. Emellett a szükségletek köre tradíció-, kultúrafüggő és ezért a szükségletek köre időről-időre változhat. Eltérések lehetnek abban is, hogy mit tekintenek küszöbnek a beavatkozást igénylő betegség, állapot, tünet (például fájdalom, hőemelkedés) vonatkozásában. 34. kérdés: Mi a sürgős szükség? „Az egészségi állapotban bekövetkezett olyan változás, amelynek következtében - azonnali egészségügyi ellátás hiányában - a beteg (lásd 28. kérdést!) közvetlen életveszélybe kerülne, illetve súlyos, vagy maradandó egészségkárosodást szenvedne.” (Eütv. 3.§. i) pontja) Sürgős szükség esetén végezhető: - életmentő beavatkozás (lásd: 38. kérdést!): „a beteg életének megmentésére irányuló egészségügyi tevékenység (Lásd: 24. kérdést!)” (Eütv. 3. §. n) pontja), - életfenntartó beavatkozás (lásd: 38. kérdést!): „a beteg életének mesterséges módon történő fenntartására, illetve egyes életműködéseinek pótlására irányuló egészségügyi tevékenység (lásd: 24. kérdést!)” (Eütv. 3. §. o) pontja) 35. kérdés: Mi a terápia? „A terápia (gyógykezelés) a betegségek gyógyításának, az egészségi állapot helyreállításának eljárásait jelenti.” Más meghatározás szerint (Egészségpolitikai Fogalomtár): olyan, egészségügyi szakszemélyzet által végzett tevékenységek összessége, amelyek a diagnosztika eredményeit felhasználva a betegségek gyógyítására, az állapot stabilizálására, a fájdalom (vagy egyéb panaszok) csillapítására irányulnak. Oki terápia: a betegség, illetve a panaszok kiváltó okának megszüntetésére irányuló tevékenység. Tüneti terápia: csak a panaszok, tünetek mérsékelését célzó tevékenység. A mai orvostudománynak a terápiás eszközök széles fegyvertára áll rendelkezésére. A legtöbb esetben gyógyszeres és/vagy sebészi (műtéti) terápiát alkalmaznak, de számos fizikai hatás (mechanikai, elektromos, termikus hatás, különböző sugárzások, stb.), étrendi szabályozás, stb. is a terápiás eszközök közé tartozik. 36. kérdés: Mi az „orvosi kezelés” fogalma? „Olyan egészségügyi szolgáltatás, amikor a beteg - gyógyításának érdekében - folyamatos ellátásban részesül.” A kezelés során az egészségügyi személy (orvos, ápoló) valamilyen tevékenységet (előírt műveletek sorozatát) végez a betegen, ellátja a beteget a gyógyulásához szükséges gyógyszerekkel, orvosi beavatkozásokkal, és az egészségi, illetve fizikai állapotának helyreállításához szükséges eszközökkel.

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

28

37. kérdés: Hogyan történik a gyógykezelés? Ha már ismert a betegség diagnózisa, az orvos megállapítja, vagy előírja a gyógyítási eljárásokat, vagyis a terápia lehetőségeit. Ezek lehetnek: folyamatjellegűek: otthoni tartózkodás ajánlása (főleg a pihenés miatt, illetve az esetleges további fertőzések elkerülése, vagy a betegség másra való átterjedésének elkerülése végett), ágyban fekvés előírása (például lázas állapot esetén, vagy a megerőltetések elkerülése végett), a helyes étrend megállapítása, élvezeti cikkek megvonása (dohányzástól, alkoholtartalmú italoktól való tartózkodás) stb; - kemikális jellegűek: különböző gyógyszerek felírása és ezek adagolásának előírása; - szükség esetén fizikai beavatkozás: azaz műtét, amelyet követnek a műtét utáni tevékenységek: például kötözés, katéter behelyezése, infúzió adagolása stb. Akár gyógyszeres terápiáról van szó, akár műtéti beavatkozásról, ezeket követi az utókezelés: ismételt differenciáldiagnosztikai vizsgálatok, és az így nyert adatok feldolgozása, összehasonlítása az előzményekkel. Ha műtéti beavatkozás történt, akkor szükségessé válhat a műtéti következmények kezelése és a gyógytorna. -

Amennyiben még ezek után sem következik be a teljes, vagy részleges gyógyulás, szükségessé válhat a rehabilitáció (lásd: 40. kérdést!). Ennek részei: - a szanatóriumi, vagy speciális gyógyintézetben történő utókezelés, illetve rehabilitáció; - a gyógyászati segédeszközök otthoni használata; - esetlegesen szervezett szociális és társadalmi gondoskodás, például: a beteg fizikai állapotának, képességeinek megfelelő átképzés, foglalkoztatás. Bár a cél az lenne, hogy minden gyógykezelés során a beteg visszanyerje egészségét, többnyire azonban csak az éppen kezelt betegségből való gyógyulást lehet elérni. Például, ha a beteget vakbélgyulladás miatt kellett műteni, akkor az elsődleges cél a vakbél eltávolítása és a további gyulladások megakadályozása. Ha a beteg azonban már előzőleg is cukorbajos volt, akkor ez a betegsége továbbra is fennáll és az már egy másik gyógyítási eljárást igényel. 38. kérdés: Mit nevezünk beavatkozásnak? „Azt a megelőzés, vagy a diagnózis céljából végzett, illetőleg terápiás, rehabilitációs vagy más célú fizikai, kémiai, biológiai vagy pszichikai eljárást, amelyik a beteg szervezetében változást idéz elő, vagy idézhet elő, továbbá a holttesten végzett vizsgálatokkal, valamint szövetek, szervek eltávolításával összefüggő eljárást.” (Eütv. 3. §. l) pontja) 39. kérdés: Mit nevezünk invazív beavatkozásnak? „A beteg testébe bőrön, nyálkahártyán vagy testnyíláson keresztül behatoló fizikai beavatkozás, ide nem értve a beteg számára szakmai szempontból elhanyagolható kockázatot jelentő beavatkozásokat.” (Eütv. 3. §. m) pontja) 40. kérdés: Mi a rehabilitáció? „Az egyén teljes, vagy részleges fizikai és/vagy szellemi munkavégzőképességének helyreállítása.” Az Eütv. 100. §-a szerint: „(1) A rehabilitáció olyan szervezett segítség, amit a társadalom nyújt az egészségében, testi vagy szellemi épségében ideiglenes vagy

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

29

végleges károsodás miatt fogyatékos személynek, hogy helyreállított vagy megmaradt képességei felhasználásával ismét elfoglalhassa helyét a közösségben. (2) A rehabilitáció egészségügyi, pszichológiai, oktatási-nevelési, foglalkoztatási és szociális intézkedések tervszerű, együttes és összehangolt, egyénre szabott, az érintett személy tevékeny részvételével megvalósuló alkalmazása. (3) A habilitáció a veleszületett, illetőleg fejlődési rendellenesség, betegség vagy baleset miatt fejlődésében megzavart és ezért a közösségi életben akadályozott gyermekekre, esetlegesen felnőttekre irányuló rehabilitációs tevékenység. (4) Az orvosi rehabilitáció célja, hogy az egészségi állapotukban károsodottakat és a fogyatékosokat - az egészségtudomány eszközeivel - meglevő képességeik (ki)fejlesztésével, illetve pótlásával segítsék abban, hogy önállóságukat minél teljesebb mértékben visszanyerjék, és képessé váljanak a családba, munkahelyre, más közösségbe való beilleszkedésre. (5) Az orvosi rehabilitáció szerves része különösen a fizioterápia, a sportterápia, a logopédia, a pszichológiai ellátás, a foglalkoztatás-terápia, valamint a gyógyászati segédeszköz-ellátás és ezek használatának betanítása is.” Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által adott meghatározás: „A rehabilitáció olyan szervezett segítség, melyre az egészségükben, testi, szellemi épségükben tartósan, vagy véglegesen károsodott emberek rászorulnak a társadalomba, a közösségbe történő visszailleszkedésük érdekében.” Más meghatározás szerint: „A felgyógyulás utáni állapotnak megfelelő munkába állítás.” (Brencsán János: Orvosi szótár, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993., 112. oldal) Az orvosi rehabilitáció célja és feladata tehát: - a csökkent, megváltozott képességű személyek testi és szellemi funkcióinak lehetőleg maradéktalan helyreállítása, illetőleg megtartása, - a megmaradt képességekkel, funkciókkal a kiesettek lehetőség szerinti pótlása, és mind ezzel - a fogyatékosok számára a foglalkoztatás, terhelhetőség jellegének, optimális mértékének megállapítása, egészségügyi-orvosi feltételeinek meghatározása és biztosítása. A rehabilitáció nemcsak orvosi feladat, hanem általános közösségi feladat is, amelyen belül elkülönítjük egymástól a foglalkozási és a szociális rehabilitációt. (Lásd: Balázs Péter: Népegészségtan, egyetemi tankönyv, Budapest, 2001., 155. oldal) 41. kérdés: Mit jelent az ápolás, az ápolási tevékenység? „Azoknak az ápolási és gondozási eljárásoknak az összessége, amelyek feladata - az egészségi állapot javítása, - az egészség megőrzése és helyreállítása, - a beteg állapotának stabilizálása, - a betegségek megelőzése, - a szenvedések enyhítése a beteg emberi méltóságának a megőrzésével, környezetének az ápolási feladatokban történő részvételre való felkészítésével és bevonásával.” (Eütv. 98. §. 1) bekezdés)

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

30

Az ápolás - a beteg azon tevékenységének segítésére irányul, amely elvégzésére a beteg egészségi állapota miatt önállóan képtelen vagy elvégzése jelentős nehézséggel, illetve állapotromlással járna, valamint amelynek elvégzése speciális felkészültséget igényel, - a beteg önellátó képességének helyreállítására, a betegség okozta fájdalom csökkentésére és a szenvedés enyhítésére irányul, - a tényleges vagy lehetséges egészségi problémákra bekövetkező reakciók, szükségletek felismerését szolgálja, - a kezelőorvos által elrendelt terápiás tervben előírt beavatkozások végrehajtását szolgálja, - egészségnevelési és tanácsadási feladatokat lát el. (Eütv. 98. §. 2) bekezdés) Az ápolás szerves része a beteg intézeti keretek között végzett egészségügyi ellátásának, - kiegészítő eleme rehabilitációjának,

a

beteg

otthonában

történő gyógykezelésének,

illetve

- alapvető eleme a beteg intézeti keretek között végzett vagy otthonában történő ápolási és gondozási célú ellátásának. 42. kérdés: Mit jelent a gondozás, a gondozási tevékenység? „Az egészségügyi szolgáltatónak (lásd: 45. kérdést!) a beteggel fenntartott hosszú távú, rendszeres kapcsolata a gyógyító-megelőző ellátásban.” A gondozási ellátás célja: az emberi élettartam meghosszabbítása, a megélt évek életminőségének javítása, az „emberhez méltó élet” biztosítása. A gondozás a beteg ember gyógykezelésén túlmenően az állapotromlásuk megelőzését, lassítását is jelenti, számára a kedvező életmód biztosítását, a károsító hatások kiküszöbölését és - szükség esetén - rehabilitációját (lásd:40. kérdést!) is.

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

31

5. Mit kell tudnia egy egészségügyi technológiával (orvostechnológiával) foglalkozó műszaki szakembernek az egészségügyi ellátás intézményrendszeréről? (Az egészségügyi ellátás szintjei és intézményei.) Az egészségügyi ellátás különböző intézményekben valósul meg. Ezeket az intézményeket az egészségügyi szolgáltatást (lásd: 22. kérdést!) végző személy, szervezet vagy szervezeti egység valósítja meg. Ennek során különböző feladatokat old meg megfelelő szinteken. 43. kérdés: Mik az egészségügyi ellátás feladatai? „a/ az egészségi állapot megőrzése, b/ az egészségi állapot romlásának megelőzése, c/ az egészségi állapot betegség, vagy baleset következtében létrejött károsodásának megszüntetése, az egészségi állapot teljes helyreállítása, d/ a tartósan romlott egészségi állapot (például: krónikus betegség, rokkantság stb) további romlásának megakadályozás, megelőzése.” 44. kérdés: Hogyan valósítja meg az egészségügyi ellátás feladatait? „a/ Az egészségi állapot megőrzése céljából: - az alapvető életfeltételek és a környezeti feltételek biztosítása, - az egészséges életmódra nevelés.” Ez a célkitűzés magában foglalja a településegészségügyi feladatokat, azaz az egészséges életmódra alkalmas és megfelelő környezeti viszonyok biztosítását, az egészséges és biztonságos ivóvíz és levegő biztosítását, a szennyvíz és a hulladék eltávolítását és ezek kezelését (gyűjtését, elszállítását, megsemmisítését stb), az egészséges és komfortos lakáskörülményeket, a környezetvédelem szerepét és jelentőségét, az élelmezésegészségügyi feladatokat, az élelmiszeripar és –kereskedelem, valamint a közétkeztetés és a vendéglátóipar és szolgáltatások ellenőrzését, valamint az egészségre nevelés oktató és felvilágosító tevékenységét, idesorolva a személyi higiénia és tisztálkodás kérdéseit, továbbá a ruházkodással, közlekedéssel, szórakozással, sporttal kapcsolatos kérdéseket is. Ezen cél megvalósítását az általános egészségügyi életkörülmények közegészségügyi hatósági ellenőrzése és az egészségügyi felvilágosítás révén lehet elérni. A közegészségügyi hatósági ellenőrzési feladatokat az ÁNTSZ (Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat) szakmai irányítása alatt álló, a megyei kormányhivatalok népegészségügyi szakigazgatási szervei látják el. (Lásd még a 46. kérdést!) „b/ Az egészségi állapot romlásának megelőzése céljából: - az egészséget veszélyeztető környezeti és munkakörülményi visszaszorítása, - a tömegesen előforduló betegségek elleni védelem nyújtása, - az egészségi állapot rendszeres ellenőrzése.”

ártalmak

Ennek megvalósítását biztosítja: az anya-és csecsemővédelem, az iskolaügyi ellátás, a munka- és üzemegészségügyi ellátás, a járványügyi megelőző ellátás, a különböző célzott és komlex szűrővizsgálatok rendszere, a környezet-egészségügyi és védelmi tevékenységek.

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

32

c/ az egészségi állapot helyreállítása céljából: - a betegségek minél rövidebb időn belüli és minél megbízhatóbb felismerése és ennek alapján a megfelelő gyógykezelés (lásd 37. kérdést!), vagyis a megfelelő szakmai szintű diagnosztikai és terápiás ellátás biztosítása, - ápolás (lásd 41. kérdést!), utógondozás (lásd 42. kérdést!).” Ezen tevékenységek megvalósítása: az alapellátás keretében történő vizsgálat, kezelés, illetve ápolás, a beteg lakásán, illetve a helyszínen történő vizsgálat, kezelés és ápolás, a szakellátás járó- és/vagy fekvőbeteg ellátó intézményeiben történő vizsgálat, kezelés és ápolás, illetve utógondozás. „d/ Amennyiben az egészségi állapot teljes helyreállítása nem lehetséges, úgy a további romlás megelőzésére: - a tartós gondozás, - az egészségi és társadalmi rehabilitáció.” A rehabilitáció (lásd 40. kérdést!) a sérült, vagy károsodott egyén teljes, vagy részleges szellemi és/vagy munkavégző képességének helyreállítását jelenti. Ezen célkitűzés megvalósítása: - mozgás- és munkaterápiás kezelésből, foglalkoztatásból, - speciális szanatóriumi, vagy egyéb gyógyhelyi utókezelésből, - gondozóintézeti gondozásból áll. Ezen feladatok megvalósítása már nemcsak egészügyi, hanem szociálpolitikai, sőt munkaügyi problémák megoldásával jár együtt. 45. kérdés: Ki az egészségügyi szolgáltató? „A tulajdoni formától és a fenntartótól

függetlenül minden, egészségügyi szolgáltatás nyújtására és az egészségügyi államigazgatási szerv által kiadott működési engedély alapján jogosult egyéni egészségügyi vállalkozó, jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet.” (Eütv. 3. §. f) pontja) Magyarázat: a jogi személy olyan szervezetet jelent, amelynek alanyi jogai, illetve kötelezettségei lehetnek. A jogi személy jogképessége az emberétől abban tér el, ahogy alapvetően csak a vagyoni jogokra és bizonyos személyhez fűződő jogokra (például névhez, jó hírnévhez való jogra stb) terjed ki. Jogi személy lehet: például az állam, az állami gazdálkodószervezetek (vállalatok), az önkormányzat és az önkormányzat egyes szervei, a költségvetési szervek, a szövetkezetek, az egyesületek, az alapítványok stb. 46. kérdés: Mit nevezünk „egészségügyi államigazgatási szerv”-nek? „Az egészségügy működési területén elkülönült szervezettel rendelkező közjogi személy, jogszabályban meghatározott feladatkör, hatáskör, önálló felelősség jellemzi, költségvetését felettes szerv határozza meg.” Külön jogszabályban meghatározott feladatok ellátására államigazgatási szervek a Kormány kijelölése alapján:

FAP37

Dió - Forgács

szolgáló

egészségügyi

FAP37

33

- az Állami Népegészségügyi és Tisztifőorvosi Hivatal (ÁNTSZ) a 323/2010. (XII. 27.) számú Kormány rendelet alapján, valamint ezen Kormány rendelet különböző paragrafusai alapján: - a járási (kistérségi) kormányhivatalok népegészségügyi szakigazgatási szervei (intézményei) a 12. §. (1) bekezdése alapján, - az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) a 12. §.. (3) és (4.) bekezdése alapján, - a megyei népegészségügyi szakigazgatási szervek a 12. §. (5) bekezdése alapján, - az Országos Élelmezésügyi és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) a 15. §. alapján, - az Országos Kémiai Biztonsági Intézet a 16. §. alapján, - a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) a 18/A. §. és az 59/2011. (IV. 12.) Kormány rendelet alapján, - az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal (EEKH) az Eütv. szerinti alapnyilvántartási és működési nyilvántartás tekintetében. Az egészségügyi szolgáltatók (lásd: 45. kérdést!) és az egészségügyi szolgáltatások (lásd: 22. kérdést!) tekintetében az arra kijelölt egészségügyi államigazgatási szerv: - hatósági szakmai felügyeletet gyakorol, - szakmai minőségértékelést végez. A hatósági szakfelügyelet keretében az egészségügyi államigazgatási szerv feladata az egészségügyi ágazati jogszabályok érvényesülésének ellenőrzése. A szakmai minőségértékelés keretében az egészségügyi államigazgatási szerv feladata a betegellátás szabályokkal, érvényben levő szakmai irányelvekkel, eljárásrendekkel, ajánlásokkal, nemzetközi legjobb gyakorlattal való összevetése, értékelése és javaslattétel a minőségfejlesztés irányára. Ezen tevékenységek irányítását végző szervek feladataik ellátása során együttműködnek. (2012. évi LXXIX. tv.) 47. kérdés: Mit nevezünk egészségügyi intézménynek? „az egészségügyi szolgáltatók (lásd: 45. kérdést!) közül: - a rendelőintézeti-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók (a továbbiakban együtt: gyógyintézet), továbbá: - az állami mentőszolgálat, - az állami vérellátó szolgálat, valamint - az egészségügyi államigazgatási szerv intézetei, amennyiben egészségügyi szolgáltatást (lásd: 20. kérdést!) is nyújtanak.” Eütv. 3. §. g) pontja). 48. kérdés: Mit nevezünk gyógyintézetnek? „Az egészségügyi szolgáltatók közül a rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó intézmények” (Eütv. 3. §. ga) pontja) A gyógyintézet a szakmai szabályoknak és a jogszabályoknak, az adott szervezeti formára irányadó jogszabályoknak, valamint a 43/2003. (VII. 29.) ESZCSM rendeletben foglaltaknak megfelelően működik. 49. kérdés: Mit nevezünk ellátási formának? „az egészségügyi szakma (lásd 26. kérdést!) gyakorlásának szervezési kerete” (96/2003. Kr. 2. §. g) pontja)

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

34

50. kérdés: Mi a szervezeti egység? „Az egészségügyi szolgáltatónak a tevékenység végzésére létrehozott elkülönült egysége, amelyben egy vagy több szakma végzése engedélyezhető, és rendelkezik a miniszteri rendeletben (vagyis az 1/2012. (V.31.) EMMI rendelettel módosított, jelenleg is hatályos 60/2003. (X. 20) ESZCSM rendeletben) meghatározott személyi és tárgyi feltételekkel.” (96/2003. Kr. 2. §. f) pontja) 51. kérdés: Melyek az egészségügyi szolgáltatás szintjei? „a/ alapellátás, b/ járóbeteg-ellátás, c/ fekvőbeteg-ellátás, d/ mentés, illetve betegszállítás. A járóbeteg-ellátás és a fekvőbeteg-ellátás képezi a szakosított ellátási szintet.” A legszélesebb körű szint az alapellátás. Az alapellátás során veszi a beteg először igénybe az egészségügyi szolgáltatást, ekkor kerül először kapcsolatba az egészségügyi szolgáltatóval, illetve az egészségügyi személyekkel és az egészségügyi intézményrendszerrel. Ezen a szinten kezdődik meg a betegségek felismerése és az elsődleges, vagy sürgős kezelési eljárások kivitelezése. Az itt alkalmazott gyógymódok legtöbbször a hagyományos diagnosztikai és kezelési eljárásokat követik. A törekvés az, hogy a beteg úgynevezett „definitív” ellátást kapjon, vagyis már ezen a szinten megtörténjen a gyógyulása is. Ha ez nem oldható meg, akkor kell a beteget a következő szintre, a szakosított ellátás szintjére utalni. A szakosított ellátás során kerül a beteg kapcsolatba a különböző (differenciált) diagnosztikai módszerekkel. Ahhoz ugyanis, hogy minél megbízhatóbban és minél több szempontot is figyelembe véve lehessen megállapítani a betegséget, sokoldalú és részletes vizsgálatokra van szükség. A helyes diagnózis megállapítása után a gyógyítás, vagy kezelés is különböző módszereket igényel és nem egy esetben többféle módszer közül kell választani, vagy többféle módszert kell együttesen alkalmazni. Vagyis a beteggel való foglalkozás sokoldalú, részletes, de csak a betegek egy részére vonatkozik. Akinél olyan különleges, vagy súlyos problémák merülnek fel, amelyekkel már a szakosított eljárás sem tud megbirkózni, azokat utalják a különlegesen szakosított szintre. Ide tartoznak például a súlyos szívbetegek, a szervátültetésre szorulók stb. Ezeket a különleges vizsgálati és gyógyászati eljárásokat csak néhány speciális intézet, kórház, vagy klinika tudja elvégezni, ahol az ezek elvégzéséhez szükséges személyi és anyagi feltételek, például a megfelelő műszeres (orvostechnikai eszköz) háttér is megvan. Az ellátási szintek progresszív (fokozatosan emelkedő) kapcsolatban vannak egymással. 52. kérdés: Mit jelent a progresszív ellátás elve? „Minden beteg a megfelelő időben és helyszínen (azon a szinten) kapja meg az ellátást (kezelést), ahol azt az állapota indokolja.” Ez azt jelenti, hogy az alapellátás szakmai szempontból csak kismértékben szakosodott, nagy az ellátandó betegek száma és az alkalmazott módszerek intenzitása kicsi. A

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

35

magasabb szintű ellátási szintek felé a szakosodás egyre jobban fokozódik, a betegek száma egyre inkább csökken, de az alkalmazott módszerek intenzitása növekszik. (Ezt egy talpára állított háromszöggel szokták szemléltetni.) Más megfogalmazás szerint: A progresszív ellátás elve az egészségügyi ellátás egymásra épülő, feladatmegosztáson alapuló, kötelezően, piramis-szerűen hierarchizált kapcsolatrendszerét és ennek szabályrendszerét jelenti. Célja az ellátórendszer eltérő kompetenciájú hierarchizálása, amelyben:  az ellátórendszer szereplői eltérő kompetenciával és eltérő elvárás-rendszerrel (minimumfeltételek) rendelkeznek, 

a legáltalánosabb (legalacsonyabb kompetenciájú) ellátóhelyek találhatók a legnagyobb számban, és elhelyezkedésük lakosságközeli. Ezen ellátók igénybevétele közvetlen, azaz nem kötött beutalóhoz,



az alacsony kompetenciájú ellátók a kompetenciájukat meghaladó eseteket továbbküldik az ellátórendszer specializált egységeihez, és ezek igénybevétele jellemzően beutalóhoz kötött,



az ellátó-szintek specializációja fordítottan arányos a kompetenciával, azaz az egyre speciálisabb ellátásokat, egyre kevesebb szolgáltató nyújtja.

A progresszív ellátás alapelve, hogy  minden betegnek hozzá kell jutnia a megfelelő ellátáshoz,  minden ellátást az ellátási igényének megfelelő szinten kell megkapnia a betegnek. „A progresszív ellátás elve az egészségügyi ellátás valamennyi szintjén érvényesül.” (Eütv. 76. § (1) bekezdés) Az egészségügyről szóló törvény szerint: "Az egészségügyi ellátások rendszere az eltérő egészségi állapotú egyének differenciált ellátását szolgáló, a munkamegosztás és a fokozatosság elvén alapuló intézményrendszerre épül, amelyben az egyén egészségi állapotának összes jellemzője együttesen határozza meg a szükséges ellátási szintet... A progresszív ellátás elve az egészségügyi ellátás valamennyi szintjén érvényesül." (Eütv. 75. §. (3) bekezdés 53. kérdés: Melyek a progresszivitási szintek? „Progresszívitási szint alatt értjük a betegségek gyakorisági eloszlásából fakadó ellátórendszeri sajátosságot, miszerint a gyakoribb - és többnyire egyszerűbb - eseteket az ellátórendszer alacsonyabb szintjén szervezett (a beteg lakóhelyéhez közeli) egységekben látják el. A ritkább és többnyire bonyolultabb eseteket viszont központosított (területi, megyei, regionális, országos) intézményekbe irányítják. Magyarországon a legalsó szint: az alapellátás, a legfelsőbb szint az országos intézetek és egyetemi klinikák” (Az ESKI által kidolgozott Egészségpolitikai Fogalomtár meghatározása.) A 60/2003. (X. 20.) ESZCSM rendelet, az úgynevezett „minimumrendelet” a progresszívitási szinteket orvosi szakmák szerint határozza meg. Csak tájékoztatásul közöljük, hogy ez általában a következőket jelenti: - a járóbeteg ellátás terén: I. szint: szakrendelés II. szint: szakambulancia III. szint: rendelőintézet, nappali kórház;

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

36

- a fekvőbeteg ellátás terén: I. szint: városi kórház II. szint: megyei kórház, térségi kórház; III. szint: regionális központok, országos intézetek, egyetemi klinikák. Szakmákon belül az egyes progresszívitási szintek még részszintekre is oszthatók, így lehet: II.a. szint, II.b szint; III.a. szint , III.b. szint. A képalkotó diagnosztika és radiológiai terápia terén úgynevezett integrált ellátási szinteket határoz meg a minimumrendelet: - iR-1 szint: Városi Kórház, - iR-2 szint: Megyei ellátási központ (Megyei Kórház), - iR-3 szint: Térségi Progresszív Központok. Emlékeztetőül az eredeti (2003-as) rendeletben említett progresszivitási szintek: a) I. ellátási szint, a progresszív ellátás alapszintje, b) II. ellátási szint, a progresszív ellátás középszintje, c) III. ellátási szint, a progresszív ellátás felső szintje. 54. kérdés: Mit jelent a definitív ellátás fogalma? „Minden beteg azon a szakmai szinten kapjon befejezett gyógykezelést, ahol maradéktalanul ellátható, és ne kerüljön feleslegesen „magasabb” szintre.” A befejezett gyógykezelés azt jelenti, hogy a beteg gyógyultan távozzon. A beteget mindig arra a szintre kell utalni, ahol ez biztosítható. A progresszivitás és a befejezettség elve tehát szoros kapcsolatban van egymással. 55. kérdés: Mit nevezünk egészségügyi ellátórendszernek? „Az egészségügyi ellátórendszer biztosítja a beteg járóbetegként, illetőleg fekvőbeteggyógyintézeti keretek közötti, valamint otthonában történő ellátását.” (Eütv. 87. § (1) bekezdés) Más megfogalmazás szerint: „A gyógyító-megelőző ellátásokat nyújtó egészségügyi szolgáltatók (lásd 45. kérdést!) összességét hívjuk összefoglaló néven egészségügyi ellátórendszernek.” (Forrás: Egészségpolitikai Fogalomtár) Az egészségügyi ellátórendszerhez tartoznak: a) az egészségügyi szolgáltatók (lásd 45. kérdést!), b) a szakmai irányítást végző, de betegellátást nem nyújtó országos intézetek (például: GYEMSZI, EEKH, ÁNTSZ). Az egészségügyi szolgáltatók közül is kiemeljük a két országos szervezettségű, egyedi szolgáltatást nyújtó egészségügyi intézményt: - az Országos Mentőszolgálatot (OMSZ), amelynek feladatát lásd a 62., 63. és 64. kérdéseknél,

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

37

- az Országos Vérellátó Szolgálatot (OVSZ), amelynek feladata: az ország egész területén - állami feladatként - biztosítani a vérellátás megtervezését és megszervezését, az egészségügyi intézmények vér és vérkészítményekkel való ellátását. (A betegellátási igények kielégítéséhez szükséges véradásokat a Magyar Vöröskereszt szervezi.)

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

38

6. Mit kell tudnunk az alapellátás intézményeiről? Az egészségügyi ellátórendszer legszélesebb körű szintje: az alapellátás. Ennek során veszi először igénybe a beteg az egészségügyi szolgáltatást és először kerül kapcsolatba a gyógyítást végző intézménnyel, illetőleg az orvossal. 56. kérdés: Mit nevezünk alapellátásnak? „Az alapellátás az általános megfogalmazás szerint az az ellátási forma (lásd: 49. kérdést!), amely az általánosan igénybe vett "alap" (nem szak) ellátásokat biztosítja. Az alapellátás hosszú távú, folyamatos, személyes kapcsolaton alapuló; a lakosság által nemre, korra és a betegség természetére tekintet nélkül, a lakos által közvetlenül, a lakóhely-közelben (lehetőleg lakóhelyén), egyenlő eséllyel igénybe vehető, behatárolt szakmai kompetenciájú gyógyító ellátások, és egyes egészségügyi szakszemélyzet által nyújtott megelőző (prevenciós), rehabilitációs és gondozó jellegű ellátások összessége.” (Az Egészségpolitikai Fogalomtár meghatározása.) Az Eütv. szerint: 88. § (1) A beteg lakóhelyén, illetve annak közelében biztosítani kell, hogy választása alapján igénybe vehető, hosszú távú, személyes kapcsolaton alapuló, nemétől, korától és betegsége természetétől függetlenül folyamatos egészségügyi ellátásban részesüljön. (2) Az (1) bekezdésben foglalt alapellátás célja a) az ellátott lakosságra vonatkozó, a 79. § szerinti megelőző tevékenység; b) az egyén ba) egészségi állapotának figyelemmel kísérése, valamint egészségügyi felvilágosítása és nevelése, bb) külön jogszabályban meghatározott kompetencia keretében történő gyógykezelése, gondozása és rehabilitációja az adott diagnosztikus és terápiás háttér mellett, bc) szakorvoshoz történő irányítása a betegség megállapítása, kezelési terv készítése vagy terápiás ellátás céljából, bd) gyógykezelése, házi ápolása és rehabilitációja a kezelőorvos által javasolt terápiás terv alapján; c) szükség esetén a bb) és a bd) alpontban foglaltaknak a beteg otthonában történő ellátása, illetőleg a beteg otthonában végzendő szakorvosi konzílium kérése. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíciója szerint alapellátás minden olyan ellátási forma, ahová bármikor közvetlenül (beutaló nélkül) fordulhat a beteg az egészségi problémájával. Szélesen értelmezve ezt a meghatározást, az orvos-szakmai szolgáltatáson kívüli egyes tevékenységek is az alapellátáshoz sorolhatók: például a családtag (szülő) által nyújtott laikus segítség; tanácsok „enyhe” betegség esetén, utcai vagy munkahelyi elsősegélynyújtás, vöröskeresztes segélyhelyek tevékenysége stb. Az alapellátás igénybevétele jellemzően a lakónépesség tartós (nem eseti) választása alapján alapul. Az alapellátás hagyományosan praxisokra alapozott ellátási forma, de az utóbbi évtizedekben megjelentek a közösségi, az orvosi együttműködésre alapozott formái is. A horizontális integrációt (ahol azonos tudású, feladatú praxisok működnek együtt) nevezzük csoportos praxisnak, a bővített kompetenciájú, a szakellátásból egyszerűbb feladatokat átvevő, eltérő tudású, képzettségű orvosok vertikális integrációjára alapuló együttműködést pedig csoportpraxisnak hívjuk.

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

39

Az alapellátás nem azonos a háziorvosi ellátással (az alapellátás része a háziorvosi ellátás), és egy betegnek (szakfeladatonként) több alapellátó orvosa/gondozója is lehet. Az alapellátás terén szabad orvosválasztás van, a biztosítottak szabadon választhatnak háziorvost, azzal a megkötéssel, hogy az orvosnak csak a körzetébe tartozó betegeket kötelessége fogadni, a körzetén kívüli betegek befogadásáról mérlegelés alapján dönthet.

57. kérdés: Mit értünk a „praxis” fogalmán? „Az egészségügyi szolgáltató azon szervezeti formája, ahol 

az ellátó és a szolgáltató azonos,



a praxis működtetője/tulajdonosa személyes közreműködőként részt vesz az ellátás nyújtásában,



a praxis esetében – ellentétben más szervezeti formával (pl. intézmény) – szervezetében és személyi körében nem különül el a működtető, a menedzsment és az ellátói kör.

A praxis, mint önálló szervezeti forma az alapellátásban jellemző, de a járóbetegszakellátás területén is értelmezhető működési mód. A praxis szó jelentése másként: gyakorlat, tapasztalat, itt: gyakorlati tevékenység. 58. kérdés: Melyek az alapellátás intézményei? „Az alapellátás intézményrendszere a következő: a/ a háziorvosi szolgálat, melynek jelenleg három változata lehetséges: - az önkormányzathoz tartozó háziorvosok, - a vállalkozó háziorvosok, - magán orvosok. Az első két esetben a betegek ellátása biztosítási alapon történik, míg a magán orvosok esetében a szolgáltatásokért a beteg maga fizet. b/ házi gyermekorvosi szolgálat, melynek feladata a gyermek- és csecsemő ellátás megvalósítása; c/ fogorvosi alapellátó szolgálat; d/ védőnői ellátás; e/ iskola-egészségügyi ellátás; f/ foglalkozás-egészségügyi (üzemorvosi) ellátás; g/ sürgősségi ellátás: -

alapellátási ügyelet, országos mentőszolgálat, magán, illetve karitatív alapon működő mentő szolgálatok.”

59. kérdés: Melyek a háziorvosi szolgálat feladatai? „A háziorvos az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény és az ennek végrehajtásáról intézkedő 313/2011. (XII.23.) Kormány rendelet értemében az egészségügyi államigazgatási szerv

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

40

által adott engedély (praxisjog) alapján területi ellátási kötelezettséggel, meghatározott körzetben az alábbi tevékenységeket végzi/végezheti: a) Gyógyító-megelőző ellátást nyújt:  vizsgál,  értékel,  dönt. b) Amennyiben indokolt, szakorvosi, vagy fekvőbeteg gyógyintézeti vizsgálatot, gyógykezelést kezdeményez („beutal”). c) Idült betegségek gyógyítását, idősek gondozását végzi, főleg a következő betegségcsoportok esetében: -

magas vérnyomás, szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség, légzőszervi megbetegedések, daganatos betegségek, emésztőszervi betegségek, mozgásszervi betegségek stb.

d) Járványügyi feladatokat lát el: - védőoltásokat adhat, - fertőző betegségekkel és fertőző betegségre gyanús személyekkel kapcsolatban eljárást folytathat, - jelentési kötelezettsége van az ÁNTSZ felé e) Egészségügyi felvilágosítást és egészségnevelési feladatokat végez. f) Orvosszakértői feladatokat lát el: például keresőképesség megállapítása. g) Hatósági feladatokat is ellát: halottkémlelés, látlelet felvétele stb. h) Ügyviteli feladatokat végez: nyilvántartások, kimutatások, statisztikák készítése stb. „ 60. kérdés: Mit jelent a sürgősségi ellátás? „A sürgős szükség (lásd: 34. kérdést!) fennállásának megállapítására irányuló vizsgálatokat, valamint a sürgős szükséget elhárító beavatkozásokat magában foglaló egészségügyi szolgáltatás” (a 2006. évi CXXXII. tv. 1. §. (2) bekezdés h) pontja) A sürgős szükség (lásd 34. kérdést!) esetén nyújtott azonnali ellátás, amelyik lehet: - kórházon kívüli sürgősségi ellátás, - sürgősségi betegellátó osztályon történő ellátás, valamit - az Eütv. alapján nyújtott minden egyéb sürgősségi ellátás. Alapformái: - közvetlen életveszély fennállta, - minden olyan esetben, amikor az életveszély bármikor bekövetkezhet, - amikor tartós károsodás léphet fel a betegnél, - meg kell szüntetni a beteg szenvedéseit,

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

41

-

a közösség érdekében kell beavatkozni.

61. kérdés: Melyek a sürgősségi ellátás feltételei? „a/ Ismert vagy hirtelen fellépő betegség (például: szívinfarktus gyanúja; utcai, vagy otthoni baleset stb) esetén a beteg (vagy közvetlen hozzátartozója, illetve, aki a sürgős szükségről értesül) is tudja, hogy mik a sürgős szükség (lásd 34. kérdést!) esetén követendő cselekedek (például: kit, hogyan kell értesíteni); a beteg közelében lévő személy/ek/ pedig ismerjék az életmentés és elsősegélynyújtás tennivalóit. b/ Legyen a beteg közvetlen közelében riasztási lehetőség (csengő, telefon stb). c/ Rendelkezésre álljon az erre a célra szakosodott ügyeleti szolgálat. d/ Biztosítva legyen a speciális szakmai ellátás lehetősége. e/ Megfelelő mobil betegszállítási lehetőség legyen.”

62. kérdés: Mit jelent a „mentés” fogalma? „A mentés az azonnali egészségügyi ellátásra szoruló betegnek a feltalálási helyén, mentésre feljogosított szervezet által végzett sürgősségi ellátása, illetve az ehhez szükség szerint kapcsolódóan az egészségi állapotának megfelelő ellátásra alkalmas - legközelebbi egészségügyi szolgáltatóhoz történő szállítása, valamint a szállítás közben végzett ellátása. (Eütv. 94. §. (1) bek.) A beteg azonnali egészségügyi ellátásra szorul a) személyi sérüléssel járó baleset, tömeges baleset, egészségügyi válsághelyzet esetén, b) ha életveszély vagy annak gyanúja áll fenn, c) heveny vagy riasztó tünetekkel járó esetekben, ha a sürgősségi ellátás elmaradása életveszélyhez, maradandó egészségkárosodáshoz vagy a gyógyulás elhúzódásához vezethet, d) szülészeti esemény során, e) ha az erős fájdalom vagy egyéb súlyos heveny tünet csillapítása sürgős orvosi beavatkozást igényel, f) heveny tudatzavar esetén, ideértve az ittasság miatti tudatzavart is, g) veszélyeztető állapot vagy annak gyanúja esetén.

A fentieken túl mentésnek minősül - a sürgősség igényétől függetlenül - az orvos által rendelt a) olyan mentőfeladat, amely során a beteget legalább mentőápolói felügyelettel a feltalálási helyéről egészségügyi intézménybe szállítják (mentőszállítás), vagy b) a beteg legalább mentőápolói felügyeletét igénylő - gyógyintézetből gyógyintézetbe történő - őrzött szállítása annak érdekében, hogy a beteg szállítása közben szükség esetén azonnali egészségügyi ellátásban részesülhessen. (Eütv. 94. §. (2) bek.)

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

42

(5) Mentésnek minősül továbbá a) a külön jogszabályban meghatározott életmentő tevékenységhez az azt végző orvos, illetve munkacsoport szállítása (pl. szervátültetés), b) életmentő orvosi eszköz és gyógyszer, valamint átültetésre kerülő szerv sürgős szállítása, c) mentési készenlét biztosítása balesetek helyszínén, továbbá tömeges balesetek és rendkívüli esetek kárhelyén a helyszín biztosításának, illetve a veszélyhelyzet elhárításának idejére (mozgóőrség), d) mentési készenlét biztosítása rendezvény helyszínén, térítés ellenében, meghatározott helyen és ideig (rendezvénybiztosítás). (Eütv. 94. §. (4) bek.) 63. kérdés: Melyek a mentési tevékenységet végző szervek? „Az Országos Mentőszolgálat (a továbbiakban: OMSZ) és a mentésről szóló (alább megjelölt) jogszabály szerint mentési tevékenység végzésére jogosult más jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság vagy magánszemély, ha megfelel a mentésről szóló jogszabály 1. mellékletében előírt személyi és tárgyi feltételeknek, és rendelkezik az ÁNTSZ OTH által - külön jogszabály szerint kiadott működési engedéllyel.” 5/2006. (II. 7.) EüM rendelet 2. §. b) pontja) 64. kérdés: Mi a betegszállítás? „A betegszállítás célja, hogy az orvos rendelése alapján biztosítsa az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést abban az esetben, ha mentőápolói felügyeletet nem igényel az eset, és az egészségügyi ellátás elérhetősége másként nem biztosítható.” Eütv. 97. §. (1) bek.) Azt, hogy az egészségügyi ellátás elérhetősége nem biztosítható másként, akkor lehet megállapítani, ha a beteg • szállításra szorul, de egészségi állapota nem indokolja mentés igénybevételét, vagy • csak speciális testhelyzetben szállítható, vagy • mozgásában korlátozott, járóképtelen, vagy egészségi állapota nem teszi lehetővé tömegközlekedési vagy más szokásos közlekedési eszköz használatát, vagy • fertőzésveszély vagy kóros magatartása miatt közforgalmú járművet nem vehet igénybe, vagy • ellátásának eredményességét tömegközlekedési vagy más szokásos közlekedési eszköz hiánya vagy annak igénybevételéből eredő késedelem vagy más tényező veszélyeztetné. (Eütv. 97. §. (2) bek.) A betegszállítás a gyógyintézetből elbocsátott beteg otthonába történő szállításakor is igénybe vehető, amennyiben a beteg a fenti okok miatt a gyógyintézetet nem tudja elhagyni, vagy tömegközlekedési eszköz az adott időben nem áll rendelkezésre.

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

43

7. Mi a járóbeteg (ambuláns) szakellátás? Az orvosi szakmák szerint elkülönülten ellátást nyújtó (szakellátás) egyik területe: a járóbeteg ellátás. 65. kérdés: Kit nevezünk „járóbetegnek”? „Olyan ellátásra szoruló beteg, akinek egészségi állapota lehetővé teszi, hogy személyesen is felkeresse az egészségügyi intézményt (lásd 47. kérdést!) és ott nem igényel a nappali rendelési időt meghaladó ellátást.” 66. kérdés: Mit jelent a járóbeteg (ambuláns) szakellátás? „A járóbetegnek (lásd 65. kérdést!) az alapellátás (lásd 56. kérdést!) szakmai szintjét és lehetőségeit meghaladó, szakorvos és/vagy szakápoló által a beteg gyógyulásáig végzett, illetve krónikus betegség esetén nyújtott rendszeres szolgáltatás.” Az Eütv. 89. § (1) bekezdése szerint: „Az általános járóbeteg-szakellátás a beteg folyamatos ellátását, gondozását végző orvos beutalása vagy a beteg jelentkezése alapján, szakorvos által végzett egyszeri, illetve alkalomszerű egészségügyi ellátás, továbbá fekvőbeteg-ellátást nem igénylő krónikus betegség esetén a folyamatos szakorvosi gondozás. Az általános járóbeteg-szakellátást a beteg egészségi állapotának veszélyeztetése nélkül, rendszeres tömegközlekedés igénybevételével megközelíthetően (a továbbiakban: lakóhelyének közelében) kell biztosítani. Járóbetegek esetén a következő differenciált ellátási formák vannak: a) az általános járóbeteg-szakellátás: a járóbetegek eseti ellátása és a krónikus betegek folyamatos gondozása (Lásd: minimumrendelet 9. § (2) bek. a) pontja); b) a speciális járóbeteg-ellátás: speciális szaktudást, illetve eszközöket igénylő szakellátás (Lásd: minimumrendelet 9. § (2) bek. b) pontja); 67. kérdés: Melyek a járóbeteg (ambuláns) ellátás feladatai? „a/ Segíteni az alapellátást a differenciál diagnosztikai vizsgálatok elvégzésével. b/ Szakvizsgálatokat végez, szakellátást nyújt (meghatározott orvosi szakmák esetén „beutaló” nélkül is). c/ A kórházi kezeléshez alapinformáció/ka/t szolgáltat.” Az Eütv. 89. § (2) bekezdése szerint a járóbeteg-ellátás feladatai:  a megelőző tevékenység,  az egyes betegek gyógykezelése, szakorvosi gondozása, ideértve az otthoni szakápolás elrendelését és a rehabilitációt is,  szakorvosi konzíliumok elvégzése, szükség esetén a beteg otthonában is,  speciális szakmai, diagnosztikus, illetve terápiás háttér szükségessége esetén a beteg - vizsgálatát követő - más járóbeteg-szakrendelésre vagy szakambulanciára történő beutalása,  a járóbeteg-szakellátás kompetenciakörébe tartozó olyan egyszeri vagy kúraszerű beavatkozások végzése, amelyeket követően meghatározott idejű megfigyelés szükséges,

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

44



intézeti hátteret igénylő ellátás szükségessége esetén a beteg fekvőbeteg-gyógyintézetbe történő beutalása.

68. kérdés: Mit nevezünk speciális járóbeteg-szakellátásnak? „Olyan betegségek ellátására szervezett egészségügyi ellátás, amely különleges szaktudást, illetve speciális anyagi, tárgyi és szakmai felkészültséget igényel.” (Eütv. 90. § (2) bekezdés) Az általános járóbeteg-szakellátás mellett a betegségek gyakorisága alapján meghatározott lakosságszámra - a külön jogszabályban foglaltak szerint - biztosítani kell speciális diagnosztikai és terápiás háttérrel működő járóbeteg-szakellátást (a továbbiakban: speciális járóbeteg-szakellátás). Ilyen szakellátás például: a szakambulancia, rendelőintézet, diagnosztikai központ stb. 69. kérdés: Melyek a járóbeteg szakellátás körébe tartozó ellátási formák? A hatályos 60/2003. (X. 20.) ESZCSM rendelet (úgynevezett „minimumrendelet” 5. § b) pontja szerint:  szakrendelés,  gondozó, szakambulancia,  rendelőintézet,  mobil egészségügyi szolgálat,  állomás, illetve központ,  diagnosztikai központ,  laboratórium, hospice szolgálat.” 70. kérdés: Mit nevezünk szakrendelésnek? „A járóbeteg-szakellátás olyan általános szintje, mely a minimumrendelet 1. számú mellékletében, a 7. pontban felsorolt feltételekkel és a 2. mellékletben az adott szakmáknál meghatározott személyi és egyéb tárgyi feltételekkel elkülönülten rendelkező szervezeti egység (lásd: 50. kérdést!), amely egy engedélyezett szakmát foglal magában és meghatározott rendelési időben működik.” (minimumrendelet 2. sz. melléklet 3.1. pontja)

71. kérdés: Mit nevezünk szakrendelőnek? „Egy vagy több szakorvos személyes közreműködésével működtetett, járóbeteg-szakellátást nyújtó egy vagy több szakrendelési praxis (lásd: 57. kérdést!).” Vagy a jelenleg hatályos minimumrendelet szerint: „a járóbeteg-szakellátás általános szintjén működő egészségügyi szolgáltatás” (5. § (1) bek. ba) pontja). A járóbeteg-szakellátást biztosító szakrendelő tárgyi feltételeinek részletes elemzését tartalmazza a Magyar Mérnöki Kamara Egészségügyi-műszaki Tagozata által összeállított Útmutató a minimumrendelet használatához című segédlet 3.10. pontja, a 25. oldaltól a 31. oldalig.

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

45

72. kérdés: Mit nevezünk orvosi szakmának? „Az orvosi szakma az orvostudományok valamely ága (részterülete), amelynek műveléséhez a szakmára jellemző speciális szaktudás és tapasztalat is szükséges.” Az „orvosi szakma” és az „egészségügyi szakma” (lásd: 26. kérdést!) fogalmakat nagyon gyakran azonos értelemben is használják, de amíg az orvostudomány az élettudományok (biológia, anatómia, fiziológia stb) elméleti alapjaira támaszkodva az emberi szervezet ép, vagy kórós állapotának felismerését (diagnosztika), az ép állapot megtartását (megelőzés) és a kóros állapotok helyreállítását (gyógyítás, terápia) végző gyakorlati, alkalmazó tudományos ismeretek gyűjteménye, addig az egészségügy fogalma (lásd 19. kérdést!) ennél sokkal tágabb, magában foglalja például az intézményrendszer működtetésével kapcsolatos egyéb tevékenységeket is. 73. kérdés: Hogyan csoportosítjuk az orvosi szakmákat? „a) Alapszakmák: belgyógyászat, gyermekgyógyászat, sebészet, szülészetnőgyógyászat. (2006. évi CXXXII. tv. 1. § (2) bek. k) pontja) Megjegyzés: Ezek egyúttal klinikai szakmák is (Lásd: alább!) b) Diagnosztikus szakmák: orvosi/klinikai kémiai laboratórium, mikrobiológiai laboratórium, radiológiai diagnosztika (röntgen, UH diagnosztika, CT, MRI stb), elektrofiziológiai labor (EKG, EEG, EMG), endoszkópia stb. c/ Klinikai szakmák: belgyógyászat és gasztroenterológia, kardiológia, sebészet és érsebészet, traumatológia, szülészet, gyermekgyógyászat, fülorr-gégészet, szemészet, neurológia, pszichiátria, reumatológia, ortopédia, urológia, bőr- és nemibeteg-gyógyászat, infektológia, onkológia stb. (Megjegyzés: A már hatályát vesztett 21/1998. (VI. 3.) NM rendelet ezeket az orvosi szakmákat sorolta a klinikai szakmák közé.) d) Klinikai társszakmák: aneszteziológia (érzéstelenítés), intenzív terápia, neonatológia (koraszülöttek gondozása), e) Terápiás szakmák: mozgásszervi rehabilitáció és a kardiológiai rehabilitáció, sugárterápia, műveseállomás, drogambulancia stb.

74. kérdés: Mit nevezünk szakrendelő-intézetnek? „Olyan járóbeteg-szakellátást biztosító egészségügyi szolgáltató (lásd: 45. kérdést!), amelyik több szervezeti egységgel (lásd: 50. kérdést!) rendelkezik és ezek mindegyike teljesíti a minimumrendeletben a szakrendelésre (lásd: alább!) megállapított feltételeket.” Vagy a jelenleg hatályos minimumrendelet szerint: „rendelőintézet: legalább 4 szakterületen az adott területhez tartozó valamennyi egészségügyi szolgáltatás nyújtása és a helyszínen radiológiai és legalább az orvosi laboratóriumi diagnosztikai ellátás biztosítása (5. § (1) bek. bd) pontja);

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

46

75. kérdés: Mit nevezünk gondozóintézetnek? „Olyan járóbeteg szakellátó intézmény, melyben tüdőbetegségben, bőr-és nemibetegségben, daganatos, illetőleg ideg- és elmebetegségben – ideértve az addiktológiai megbetegedéseket is – szenvedő betegek járóbetegként történő kezelése, gondozása, rehabilitációja történik.” Vagy a jelenleg hatályos minimumrendelet szerint: „krónikus betegek,, illetve fertőző betegségben szenvedő betegek ellátására és speciális gondozására” szolgáló egészségügyi szolgáltatás (5. § (1) bek. bb) pontja). 76. kérdés: Mit nevezünk szakambulanciának? „a fekvőbeteg-ellátó intézmény (lásd: 92. kérdést!) által működtetett olyan járóbeteg szakellátás, amely a fekvőbeteg ellátó intézményben korábban kezelt, vagy kezelés alatt álló beteg állapotának ellenőrzését végzi, illetve a járóbeteg ellátás keretében elvégezhető, a korábbi ellátással kapcsolatos beavatkozásokat, rehabilitációs szolgáltatásokat nyújt.” A jelenleg hatályos minimumrendelet szerint: „speciális szaktudást és a technikai feltételek magasabb szintjét igénylő tevékenységet végző, a járóbeteg-ellátás speciális szintjén működő egészségügyi szolgáltatás” (minimumrendelet 5. § 1. bek. bc) pontja) Illetve: „A járóbeteg-szakellátás olyan speciális ellátási szintje, amely a minimumrendelet 7. pontjában meghatározott tárgyi feltételekkel, illetve az adott szakmának (lásd: 72. és 73. kérdéseket!) a minimumrendelet 2. mellékletében maghatározott minimumfeltételekkel rendelkező speciális tevékenységeket végző elkülönült szervezeti egység (lásd: 50. kérdést!)”. 77. kérdés: Mit nevezünk diagnosztikai központnak? ”Kizárólag a kórisme felállítása, illetve megerősítése céljából speciális vizsgálat végzésére szakosodott egészségügyi szolgáltató.” (minimumrendelet 5. § (1) bek. bh) pontja) Vagy másképpen: olyan járóbeteg-ellátást biztosító szolgáltató, amelyik elsősorban a betegek széles körű diagnosztikai ellátását látja el, többnyire nagyigényű és nagy műszerezettséget követelő eljárások segítségével. 78. kérdés: Mit nevezünk orvosi/klinikai laboratóriumnak? „Kizárólag a beteg vizsgálati anyagainak feldolgozását végző egészségügyi szolgáltató.” (minimumrendelet 5. § (1) bek. bg) pontja) Más meghatározás szerint: Orvosi klinikai laboratórium az az in vitro diagnosztikus egység, mely az adott intézményekben biztosítja az orvosi laboratóriumi szolgáltatást. (in vitro: az élő szervezeten kívül, levett mintákon végzett vizsgálat) Az orvosi laboratóriumok feladata: az emberei szervezetből vett mintákon (vér, vizelet, szövet nyák, stb) kémiai, hematológiai, véralvadási, immunológiai, molekuláris genetikai és mikrobiológiai vizsgálatok végzése megbízható információ szolgáltatás céljából. A laboratóriumi vizsgálati eredmények szükségesek a betegségek korai szakaszban való kimutatására, a differenciál diagnosztikai vizsgálatokhoz (lásd 30. és 32. kérdéseket!), valamint a kezelés hatásosságának megfigyeléséhez.

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

47

79. kérdés: Melyek az egynapos ellátási központok? „Olyan járóbeteg szakellátást nyújtó egészségügyi szolgáltató, ahol a beteg járóbeteg ellátás keretében történt kivizsgálását követően a szükséghez képest sürgősségi jelleggel olyan végleges gyógyító beavatkozás történik, a/ amely az adott betegség más eljárással történő ellátása esetén fekvőbeteg ellátó intézményben történő elhelyezést tenne szükségessé, és b/ a beavatkozást követően a beteg megfigyelése és intézményi keretekben történő ellátás, ápolása a 24 órát nem haladja meg.” 80. kérdés: Mit nevezünk „egynapos sebészeti ellátásnak”? „Az egynapos sebészeti ellátás olyan speciális, a kórházi kezelést kiváltó ellátás, amely speciális - a kórházi körülményekhez hasonló - feltételeknek megfelelő intézményben 24 óránál rövidebb ellátási időt igényel.” El kell különítenünk az ambuláns sebészet és az egynapos sebészet fogalmát. Főleg azért, mert az egynapos sebészet köre lényegesen nagyobb, mint az ambuláns sebészeté. Az ambuláns sebészi beavatkozás olyan – többnyire terápiás, de akár diagnosztikus sebészeti tevékenység, amely nem igényel alapos és részletes kivizsgálást, a beavatkozás után a beteg nem igényel kórházi ellátást, és a beavatkozás után rövid megfigyelés után otthonába bocsátható. Az ambuláns sebészet keretei között elvégezhető beavatkozások jelentős részét hazánkban a sebészeti szakrendelőkben eddig is elvégezték (tályogfeltárás, körömeltávolítás, bőrkimetszés, bőrvarrat, kisebb plasztikai beavatkozások, szövetmintavétel nyirokcsomóból, végbélrepedés, kizárt aranyeresség műtéte, végbéltükrözés, polipeltávolítás stb.) Az egynapos sebészeti beavatkozás ugyancsak sebészeti jellegű terápiás vagy diagnosztikus eljárás, azonban részletes előzetes kivizsgálást igényel, esetenként a belgyógyász és az altatóorvos igénybevételével. A beavatkozás után a beteg 24 órán belüli szakfelügyeletet igényel, melyet egy erre célra kialakított megfigyelőben (fektetőben) tölt el. 81. kérdés: 16/2002. ellátások feltételeit

Melyek az egynapos sebészeti ellátás végzésének feltételei? „A (XII. 12.) számú, az egynapos sebészeti és a kúraszerűen végezhető szakmai feltételeiről szóló miniszteri rendelet az egynapos sebészet és szabályait az alábbiakban állapítja meg:

"2.§ (1) Egynapos sebészeti ellátás keretében az egészségügyi szakellátás társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló 9/1993. (IV. 2.) NM rendelet (a továbbiakban: R.) 9. számú mellékletében felsorolt beavatkozások végezhetők, feltéve, hogy a beteg 24 óránál kevesebb időt tartózkodik a beavatkozást végző egészségügyi intézményben. 2. § (2) Az egynapos sebészeti ellátás keretében műtét akkor végezhető, ha a beteg: a) általános állapota jó, legfeljebb olyan enyhe rendszerbetegsége van funkcionális kiesés nélkül, amely miatt nem igényli a műtét utáni szoros megfigyelést; és

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

48

b) várhatóan a műtét alatti vérvesztesége miatt vérátömlesztést nem igényel, és a műtét utáni fájdalma várhatóan minimális lesz; c) felnőtt esetében önellátó, gyermek esetében az otthoni gondozása biztosított; és d) az Eütv. 15-16. §-ában foglaltak szerint nyilatkozik arról, hogy da) lakás- és higiénés körülményei megfelelőek, db) tartózkodási helyétől az ellátó egészségügyi intézmény személygépkocsival (mentővel) - átlagos forgalmat figyelembe véve - 30 perc alatt elérhető, dc) tartózkodási helyén telefon biztosított, dd) hazaszállításakor és a tartózkodási helyén a műtétet követő éjszakán részére a felügyelet, valamint szükség esetén a megfelelő egészségügyi ellátáshoz jutás lehetősége biztosított, de) hozzájárul a műtét egynapos sebészeti ellátás formájában történő elvégzéséhez.” Az egynapos sebészeti ellátás műszaki (technikai) feltételeit tartalmazza a hivatkozott rendelet melléklete. 82. kérdés: Hol végezhető egynapos sebészeti ellátás? „Egynapos sebészeti ellátás - fekvőbeteg-ellátási intézményen kívül - járóbeteg-szakellátás keretében olyan a) szakorvosi rendelőintézeti szakrendelésen, vagy b) egyéb szakrendelésen végezhető, amelyik az alábbi feltételeknek megfelel.” (16/2002. (XII. 12.) EüM számú rendelet 3. §. (1) bek.) A járóbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatónak biztosítani kell: a) a rendelet mellékletében foglalt tárgyi feltételeket; b) a műtéti beavatkozás elvégzésében jártas olyan szakorvost, aki a szakvizsgát követően 5 éves folyamatos szakmai gyakorlatot szerzett aktív fekvőbeteggyógyintézményben és jártasságát az általa elvégzett műtétek számszerű kimutatásával tudja igazolni; c) az operált beteg részére az intézményben tartózkodás idejére a műtéttel összefüggésben szükségessé váló gyógyszereket; d) a műtét közben esetleg kialakuló szövődmények ellátásához szükséges személyi és tárgyi feltételeket; e) a műtétet követően azzal összefüggő szövődmény fellépése esetén a beteg ellátását ea) fekvőbeteg háttérrel rendelkezés esetén saját intézményében, vagy eb) fekvőbeteg háttér hiányában előzetes szerződés alapján olyan fekvőbeteg-ellátásra alkalmas intézményben, amely a beavatkozás profiljával megegyező aktív osztállyal is rendelkezik és az egynapos sebészeti ellátást végző intézettől személygépkocsival (mentővel) átlagos forgalmat figyelembe véve - 30 percen belül elérhető; f) a műtét során eltávolított anyag szövettani vizsgálatának lehetőségét; g) a beteg részére zárójelentést, amellyel szükség esetén a keresőképtelen állományba való felvételének indokoltságát igazolhatja." (2002. (XII. 12.) EüM számú rendelet 3. § (2) bek.)

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

49

83. kérdés: Mi a mobil egészségügyi szolgálat? „amennyiben szolgáltatás nyújtására változó helyszínen, illetve az e célra kialakított járművel kerül sor” (minimumrendelet 5. § (1) bek. be) pontja) A mobil egészségügyi szolgálat, vagy mozgó egészségügyi szolgálat olyan speciális szakorvosi ellátás (szakellátás), amely nem állandó (fix) telephelyen működik, hanem egy-egy terület lakosságát úgy látja el, hogy a hozzá tartozó falvakban felváltva ("körforgásos" jelleggel) tart szakrendelést. Elsősorban az anya és csecsemővédelem területén terjedt el. 84. kérdés: Mi a „hospice szolgálat”? „A betegek otthonában a kórházi ellátást kiváltó szakápolási feladatok esetén az otthoni szakápolási szolgálat, a haldokló beteg otthonában történő gondozásával kapcsolatos egészségügyi tevékenység végzése.” (Min.rend. 5. §. (1) bek. bi) pontja és Módr2. 2. fejezet 6. §. (2) bek). Más meghatározás szerint: A hospice (palliatív) ellátás olyan egészségügyi ellátási forma, melyben a gyógyíthatatlan - elsősorban végső (terminális) állapotban lévő daganatos megbetegedésben szenvedő, végső stádiumba került - betegek fájdalmainak és egyéb kínzó tüneteinek megszüntetése vagy csökkentése, a betegek életminőségének javítása, a családtagok, gyászolók támogatása történik multidiszciplináris ellátó csoport segítségével. (Egészségpolitikai Fogalomtár) Megjegyzés: palliatív: csak a tüneteket enyhítő és nem a betegség megszüntetésére irányuló gyógymód. (Brencsán János: Orvosi szótár) Az Eütv. 99. §. szerint: (1) A haldokló beteg gondozásának (a továbbiakban: hospice ellátás) célja a hosszú lefolyású, halálhoz vezető betegségben szenvedő személy testi, lelki ápolása, gondozása, életminőségének javítása, szenvedéseinek enyhítése és emberi méltóságának haláláig való megőrzése. (2) Az (1) bekezdés szerinti cél érdekében a beteg jogosult fájdalmának csillapítására, testi tüneteinek és lelki szenvedéseinek enyhítésére, valamint arra, hogy hozzátartozói és a vele szoros érzelmi kapcsolatban álló más személyek mellette tartózkodjanak. (3) A hospice ellátást lehetőség szerint a beteg otthonában, családja körében kell nyújtani. (4) A hospice ellátás magában foglalja a haldokló beteg hozzátartozóinak segítését a beteg ápolásában, továbbá lelki gondozásukat a betegség fennállása alatt és a gyász időszakában. A hospice ellátás formái:  Palliatív mobil csoport (mobil team): kórházon vagy tartós bentlakást biztosító intézeten belül, illetve az otthoni hospice ellátás során végzett olyan szakellátás, melynek célja a különböző osztályokon kezelt végső állapotú betegek ellátásának segítése, a palliatív ellátási szempontok érvényesítése.  Otthoni hospice gondozás: a betegek otthonában végzett olyan szakellátás, melynek célja a beteg és környezetének segítése, a beállított terápia követése, szükség esetén annak módosítása, valamint a beteg szakszerű ápolása és életvezetése.  Hospice-palliatív terápiás osztály: a fekvőbeteg-ellátást nyújtó szolgáltatónál szervezett önálló palliatív osztály vagy részleg.

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

50

8. Mit kell tudnunk a fekvőbeteg ellátás intézményrendszeréről? A szakellátás másik része a fekvőbeteg ellátás. Ide azok a betegek kerül/het/nek, akik az alapellátás során nem kaptak definitív (befejezett) ellátást, azaz nem gyógyultak meg, illetve megbetegedésük, vagy sérülésük indokolja az azonnali elhelyezést a fekvőbeteg intézményben. 85. kérdés: Kit nevezünk „fekvőbetegnek”? „Minden, kórházban egészségügyi szolgáltatásban részesített beteg, aki az adott intézményben az érvényes intézkedéseknek megfelelően meghatározott időnél hosszabb ideig folyamatosan tartózkodott, függetlenül attól, hogy hány osztályon ápolták.” Megjegyzés: A meghatározott idő: 24 óránál tovább (lásd az egynapos ellátási központ fogalmát, 79. kérdést!) 86. kérdés: Mit nevezünk fekvőbeteg-szakellátásnak? „Az általános fekvőbetegszakellátás a betegnek a lakóhelye közelében, fekvőbeteg-gyógyintézeti keretek között végzett egészségügyi ellátása.” (Eütv. 91. § (1) bekezdés) Ennek igénybevétele a külön jogszabályba foglaltak szerint a beteg folyamatos ellátását végző orvos, a kezelőorvos vagy az arra feljogosított más személy beutalása, valamint a beteg jelentkezése alapján történik. (Eütv. 91. § (1) bekezdés) Más megfogalmazás szerint: A fekvőbeteg szakellátás hotelszolgálati funkcióval kiegészített szakellátás, amely speciálisan épített és felszerelt intézményben (a kórházban, klinikán stb) a legbonyolultabb diagnosztikai és terápiás tevékenységek elvégzését biztosítja. (Balázs Péter: Népegészségtan., főiskolai tankönyv, Semmelweis Egyetem, 2001) Megjegyzés: Az Eütv. megfogalmazásánál kérdéses lehet az, hogy mit értünk „a betegnek a lakóhelye közelében” megjelölés alatt, hiszen az Eütv. 8. § (2.) bekezdése biztosítja a betegnek a szabad orvosválasztás jogát a megfelelő gyógyintézetben, annak működési rendjének megfelelően. Mit mond erről az Eütv? „8. § (1) A betegnek joga van az állapota által szakmailag indokolt szintű egészségügyi szolgáltató és - ha jogszabály kivételt nem tesz - a választott orvos egyetértésével az ellátását végző orvos megválasztásához, amennyiben azt az egészségi állapota által indokolt ellátás szakmai tartalma, az ellátás sürgőssége vagy az ellátás igénybevételének alapjául szolgáló jogviszony nem zárja ki. (2) Az (1) bekezdés szerinti orvosválasztás joga az egészségügyi szolgáltató működési rendjének megfelelően gyakorolható. Az orvosválasztás jogának gyakorlása során a betegnek joga van az ellátását végző olyan orvos megválasztásához, akivel az állapotának, illetve az egészségügyi szolgáltatás jellegének megfelelő, magyar nyelven történő kapcsolattartásra képes. 9. § (1) Amennyiben a beteg az adott egészségügyi szolgáltatónál nem részesíthető az egészségi állapota által indokolt legrövidebb időn belül a szükséges ellátásban, tájékoztatni kell őt arról, hogy az adott ellátás mely egészségügyi szolgáltatónál biztosítható.”

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

51

87. kérdés: Mi a várólista?  „intézményi várólista: az adott fekvőbeteg intézményben a betegellátás sorrendjét meghatározó jegyzék, amely - a központi várólista alapján igénybe vehető ellátások kivételével - az egészségügyi ellátások meghatározott sorrend szerinti elvégzése érdekében, továbbá a tartós kapacitáshiány esetén kerül kialakításra.  központi várólista: a külön jogszabályban meghatározott nagyköltségű ellátások igénybevételére váró betegek jegyzéke, továbbá a szerv, illetve vérsejtképző őssejt átültetésre váró betegek listája (transzplantációs várólista).” Ebtv. 5/B. § j) és k) pontja) Megjegyzés: Ebtv.: a kötelező egészségbiztosítás ellátásáról szóló 1997. évi LXXXIII. törvény. Más megfogalmazás szerint: Az életveszély, vagy sürgős szükség (lásd: 34. kérdést!), kivételével, azaz halasztható esetben a beteg ellátására megállapított sorrend, azaz mikor kerül ellátásra (például: műtétre).

88. kérdés: Milyen formái vannak a fekvőbeteg ellátásnak? „a) folyamatos benntartózkodás mellett végzett diagnosztikai, gyógykezelési, rehabilitációs vagy ápolási célú fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás, ideértve a hosszú ápolási idejű ellátásokat is, b) az a) pontban foglalt céllal, meghatározott napszakokban történő ellátás, c) olyan egyszeri vagy kúraszerű beavatkozás, amelyet követően meghatározott idejű megfigyelés szükséges, illetve a megfigyelési idő alatt szükség esetén - a további azonnali egészségügyi ellátás biztosított (Eütv. 91. §. (2) bekezdés), d) olyan speciális fekvőbeteg-szakellátás, amelyik a fentebb felsorolt ellátás mellett az egyes speciális diagnosztikai és terápiás hátteret, illetve szakmailag összetett feladatok megoldását igénylő betegségek gyakorisága alapján meghatározott lakosságszámra - a külön jogszabályban foglaltak szerint működik. (Eütv. 92. § (1) bekezdés)” 89. kérdés: Mit jelent a speciális fekvőbeteg-ellátás? „Olyan folyamatos benntartózkodás mellett végzett ellátás, amelyik meghatározott orvosi szakmát művelő szervezeti egységben folyik, speciális diagnosztikai és terápiás hátteret igényel, és többnyire az adott fekvőbeteg ellátó intézményben magasabb fokú (II., vagy III. fokú) progresszív ellátást igényel.” Ilyen ellátások például: az addiktológiai rehabilitáció, az AIDS betegellátás, az allergiológiai és klinikia immunológiai ellátás, a klinikai genetikai ellátás, de lehetnek a klinikai szakmák magasabb fokozató progresszivítást igénylő szervezeti egységei is, például kardiológiai belgyógyászati ellátás, csecsemő- és gyermekgyógyászat, égéssebészet stb.

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

52

90. kérdés: Melyek a fekvőbeteg ellátás progresszivitási szintjei? Az 1/2012. (V. 31.) EMMI rendelettel módosított, az egészségügyi ellátások nyújtásához szükséges minimumfeltételekről szóló 60/2003. (X. 20.) ESZCSM rendelet és tárgyi feltételek alapján - a 2. mellékletben szakmánként meghatározott progresszivitási szinteken történik.” (minimumrendelet 9. § (4) bekezdés) „Az eltérő egészségi állapotú betegek differenciált ellátását a fokozatosság elvén egymásra épülő, a szakmai tevékenységeknek a szakmai tapasztalat és a technikai feltételek alapján csoportosított progresszivitási szinteken működő ellátórendszer biztosítja.” (minimumrendelet 9. § (1) bekezdés) Ez a meghatározás rendkívül jelentős eltérés az eddigiekhez képest, mivel a progresszivitási szinteket nem a területi elv, hanem az ellátásához szükséges szakmai tapasztalat, valamint a személyi és tárgyi feltételek alapján határozza meg. (Lásd: az 53. kérdésnél az eredeti 60/3003. rendelet meghatározásait.) A megfelelő progresszivitási szint (I., II., III. szintek) tartalma az egyes orvosi szakmák (lásd: 72. kérdést!) tekintetében megtalálható a fent hivatkozott rendelet 2. mellékletében (a Magyar Közlönyben leközölt 346 oldalon keresztül) az egyes szakmák fejlécénél! A diagnosztikai szakellátás is a minimumrendelet 2. mellékletében szakmánként meghatározott progresszivitási szinteken történik (minimumrendelet 9. § (3) bekezdés). Ez egyaránt vonatkozik mind a járóbeteg-ellátásra, mind a fekvőbetegellátásra. A progresszív ellátásra vonatkozó egyéb tudnivalókat lásd még az 52. és 53. kérdéseknél! 91. kérdés: Mit jelent az aktív és krónikus ellátás fogalma? „a) aktív kórházi ellátás: általában rövid ápolási idejű, elsődlegesen a megbetegedés diagnosztizálására (lásd: 31. kérdést!) és terápiájára (lásd: 35. kérdést!) szolgáló ellátás, ahol biztosított a beteg számára a folyamatos orvosi felügyelet, ápolás (lásd: 41. kérdést!) és gondozás (lásd: 42. kérdést!), b)krónikus fekvőbeteg ellátás: általában hosszabb idejű ellátás, amely első sorban az életfunkciók helyreállítását, szinten tartását, vagy krónikus megbetegedés esetén hosszantartó, folyamatos ellátást igénylő eseteinek kezelését (lásd: 36. kérdést!); vagy megbetegedéseit, vagy életfunkcióiban korlátozott betegek folyamatos ápolását, gondozását biztosítja.” A finanszirozás módja szerint krónikus ellátásnak minősül az, amelynek célja az egészségi állapot stabilizálása, fenntartása, illetve helyreállítása. Az ellátás időtartama, illetve befejezése általában nem tervezhető, és jellemzően hosszú időtartamú. (Forrás: Egészségpolitikai Fogalomtár)

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

53

Megjegyzés: A 2012-ben módosított minimumrendelet már nem használja a krónikus ellátás, krónikus kórház fogalmát, helyette intézeti ellátásról, intézeti ápolásról és gondozásról beszél. Lásd még a 121. és 122. kérdéseket is! 92. kérdés: Melyek a fekvőbeteg ellátás intézményei? Az 1/2012. (V. 31.) EMMI rendelettel módosított, az egészségügyi ellátások nyújtásához szükséges minimumfeltételekről szóló 60/2003. (X. 20.) ESZCSM rendelet értelmében „lehet: a) intézet, b) kórház, c) országos intézet, d) klinika, e) nappali kórház.” 93. kérdés: Mit nevezünk intézetnek és országos intézetnek? a) „Intézet: olyan fekvőbeteg intézmény, amelyik krónikus, rehabilitációs vagy folyamatos orvosi felügyeletet nem igénylő ápolási, szakápolási szolgáltatást nyújt (minimumrendelet 5. § (1) bek. ca) pontja). b) Országos intézet: olyan fekvőbeteg intézmény, amelyik az egy szakmacsoporton belül speciális, magas szintű ellátást tud nyújtani a rendelkezésére álló szakmai tudás, és az ahhoz kapcsolódó gyógyító, módszertani, kutatási és oktatási tevékenység gyakorlása által (minimumrendelet 5. §. (1) bek. cc) pontja).” Emlékeztetőül a 2003-as minimumrendeletből: „amennyiben az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter (a továbbiakban: miniszter) irányítása alá tartozó egészségügyi szolgáltató a szakkórházi pontban foglalt feladatok ellátását a progresszivitás 3. szintjén (lásd: 53. kérdést!) végzi, az országos intézet.” 94. kérdés: Mit nevezünk kórháznak? „olyan fekvőbeteg ellátó intézmény, ahol több szakmai főcsoportba tartozó szakmában aktív és krónikus, illetve aktív vagy krónikus betegellátást nyújt, a diagnosztikai háttérrel működő egészségügyi szolgáltató (minimumrendelet 5. §. (1) bek. cb) pontja).” Egy más meghatározás szerint: kórház az az egészségügyi intézmény (lásd 47. kérdést!), ahol - legalább orvosi klinikai laboratórium, radiológia, ultrahang, elektrokardiográfia (a továbbiakban: EKG) és aneszteziológia működik, és - osztályon, illetve mátrix szerkezeti formában legalább belgyógyászati, sebészeti, ezen felül legalább egy klinikai szakmának megfelelő fekvőbetegellátást nyújtanak legalább 80 betegágyon úgy, hogy szülészeti-nőgyógyászati konzultáció biztosított (általános kórház), vagy - osztályon, illetve mátrix szerkezeti formában a betegségek és sérülések fő diagnózisának megfelelő szakterülethez tartozó betegek ellátását végzi, vagy az azonos életkori vagy nem szerinti csoportba tartozó betegek számára több szakterületre kiterjedő fekvőbeteg-ellátást nyújt legalább 80 betegágyon (figyelem! lásd: az alábbi bekezdést!), ideértve az országos intézeteket,

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

54

-

valamint az orvos- és fogorvosképzésben részt vevő klinikákat is (szakkórház), vagy legalább belgyógyászati, sebészeti, ezen felül legalább egy klinikai szakmának megfelelő fekvőbeteg-ellátást nyújtanak legalább 80, de legfeljebb 300 betegágyon (figyelem! lásd: az alábbi bekezdést!) úgy, hogy szülészetinőgyógyászati konzultáció biztosított, és feladatait kizárólag mátrix szerkezeti formában látja el (mátrixkórház). (24/2000. (IX.1.) EüM rendelet 1.§ (1) bekezdés. Ezt a rendeletet a 60/2003. (X. 20.) ESzCsM rendelet (az egészségügyi szolgáltatásokról nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételekről) hatályon kívül helyezte.)

Figyelem! A jelenleg (2013 februárjában) hatályos minimumrendelet másként határozta meg a fekvőbeteg-ellátás minimum kapacitását! A korábbi rendelethez képest változott: a fekvőbetegek elhelyezéséhez (régebben: ágyszámhoz!) rendelt betegek száma, általában csökkent 10 fővel. Például: - a krónikus, rehabilitációs, vagy az ápolási betegellátást nyújtó szolgáltatás esetén 20 fekvőbeteg helyett 10, illetve 15 fekvőbetegre; - az aktív és/vagy krónikus betegellátást nyújtó kórház, az országos intézet esetében az eredetileg 80 helyett minimum 70 fekvőbeteg egyidejű elhelyezéséről és ellátásáról kell csak gondoskodni. (minimumrendelet 1. mell. 1.2. pontja), - klinika esetén 40 fekvőbeteg helyett 30 fekvőbeteg elhelyezéséről és ellátásáról kell gondoskodni (minimumrendelet 1. mell. 1.3. pontja). A különböző években megjelenő jogszabályok a kórház fogalmának meghatározásánál az alábbi szempontokat vették figyelembe: - a szükséges orvosi szakmák felsorolását mind a diagnosztikus, mind az alapszakmák, illetve a klinikai szakmáknak megfelelően, - a kórház minimálisan szükséges ágyszámát (fekvőbeteg kapacitását), - a kórház szervezeti felépítését. A kórház műszaki szempontból történő értelmezésével és feladataival a későbbi, 9. fejezetben még majd részletesen foglalkozunk. 95. kérdés: Mit jelentett a „szakkórház” fogalma? A 2012-ben módosított minimumrendeletben nem szerepel a szakkórház, a krónikus kórház, a mátrix kórház meghatározása, illetve mindez együttesen a kórház fogalmába tartozik bele. Emlékeztetőül az eredeti (2003-as minimumrendeletből): „szakkórház: egy egészségügyi szakma, illetve ahhoz szorosan kapcsolódó társszakmák tekintetében, legalább a progresszív ellátás 2. szintjéhez (lásd:53. kérdést!) tartozó valamennyi egészségügyi szolgáltatás nyújtása és az ehhez szükséges teljes általános diagnosztikai háttér helyszínen történő biztosítása.”

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

55

96. kérdés: Mit nevezünk klinikának? „Olyan fekvőbeteg-ellátó intézmény, amelyik az országos intézeti feladatokat (lásd 93. kérdést!) az orvostudományi vagy egészségtudományi képzést folytató egyetem részeként látja el (5. § (1) bek. cd) pontja). Emlékeztetőül a 2003-as minimumrendeletből: a klinika a fekvőbeteg-ellátás körébe tartozó szolgáltatást az orvostudományi vagy egészségtudományi képzést folytató egyetem szervezeti egységeként látja el. Megjegyzés: A klinika szónak ez az értelmezése magyar sajátosság (Lásd: Egészségpolitikai Fogalomtár). Eredetileg a görög „kliniké techné” kifejezésből származik, amit az ágyban (vagy ágy közelében) végzett /gyógyító/ tevékenységként (tudásként) értelmezhetünk. Az angolszász országokban a klinika sokkal tágabb fogalom, mint a magyarban és jelenti a gyógyítás érdekében, az ágyban, vagy ágy közelében végzett tevékenységeket. Ilyen értelemben használják a klinikai szakmák (lásd: 73. kérdést!), vagy a klinikai mérnök (lásd: 3. kérdést!) kifejezést is. A hétköznapi szóhasználatban elterjedt a magánklinika kifejezés is, ami nem egyetemhez tartozó intézmény és nem folytat kutató tevékenységet sem. Ha a magánklinikán egynapos sebészeti műtéteket is végeznek, akkor /az angolszász értelemben vett/ klinika szó használata érthető lehet. Egyes külföldi országokban (például Németországban, Oroszországban stb) gyakran használatos a poliklinika kifejezés is, ez pedig inkább a járóbeteg-ellátást szolgáló rendelőintézetet jelenti. 97. kérdés: Mit nevezünk „nappali kórháznak”? „Ha a fekvőbeteg szakellátást nyújtó szolgáltató egy szakterületen legalább 5 napon keresztül napi 6 órában biztosítja a hatályos minimumrendelet 4. § (1) bekezdése szerinti tárgyi feltételeket - azzal, hogy csak a beteg nappali elhelyezésére szolgáló helyiség biztosítása szükséges.” További kiegészítés: Az előbbi feltételek biztosítása esetén, nappali ellátás keretében egyes - az egészségügyi szakellátás társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló miniszteri rendeletben meghatározott - kúraszerű, illetve rehabilitációs ellátások is nyújthatók. A nappali ellátás keretében az étkezés biztosítása az elvégzett beavatkozás időtartamának függvényében, illetve a beteg egészségi állapotának figyelembevételével szükséges. 98. kérdés: Mit nevezünk „kúraszerű ellátásnak”? „Kúraszerű ellátás keretében a fekvőbeteg-ellátási hátteret igénylő, előre meghatározott időben és számban végzett azon gyógyító eljárások végezhetők, amelyek egymással összefüggő kezelési sorozatot alkotnak.” (16/2002. (XII. 12.) ESZCSM rendelet 5. § (1) bekezdés) Egy kúra előre meghatározott számú kezelést jelent a betegség típusától függően. A kúraszerű ellátás ambuláns formában végezhető, a beteg egy kezelés esetén 24 óránál kevesebb ideig tartózkodik az intézményben rendszeres megfigyelés alatt.

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

56

A végezhető kúraszerű kezeléseket a fent említett rendelet 10. számú melléklete tartalmazza. Kúraszerű ellátás végezhető: a) fekvőbeteg-szakellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatónál, b) egyéb olyan egészségügyi szolgáltatónál, amely az adott szakterület aktív fekvőbetegintézményével szerződést kötött a szövődményes esetek ellátására, és ez a fekvőbeteg-gyógyintézmény személygépkocsival (mentővel) - átlagos forgalmat figyelembe véve - 30 percen belül elérhető. (16/2002. (XII. 12.) ESZCSM rendelet 6. §) 99. kérdés: Milyen rehabilitációs ellátások lehetnek? Emlékeztetőül (lásd: 40. kérdést!): „Az orvosi rehabilitáció célja, hogy az egészségi állapotukban károsodottakat és a fogyatékosokat - az egészségtudomány eszközeivel meglevő képességeik (ki)fejlesztésével, illetve pótlásával segítsék abban, hogy önállóságukat minél teljesebb mértékben visszanyerjék, és képessé váljanak a családba, munkahelyre, más közösségbe való beilleszkedésre.” (Eütv. 100. § (4) bekezdés) Az orvosi rehabilitációs ellátások keretében igénybe lehet venni - társadalombiztosítási támogatással - szanatóriumi ellátásokat, illetve a szenvedélybetegeknek nyújtott egyes rehabilitációs ellátásokat is. Az orvosi rehabilitációs ellátások közé tartozó gyógyászati ellátás még a fürdőgyógyászati ellátás, amelyet főként a krónikus reumatológiai, ortopédiai, neurológiai illetve érbetegségek funkciójavítását szolgáló rehabilitációs kezeléseknél alkalmaznak. Az orvosi rehabilitációs eljárások indokoltak lehetnek a következő betegségek esetén: kardiovaszkuláris betegségek (Balatonfüred, Sopron), mozgásszervi betegségek (Hévíz, Harkány, Balf), légzőszervi és endokrinológiai betegségek (Mátra) és a gyermekgyógyászat különböző területein (Mosdós, Mátra, Sopron). Komplex rehabilitációs ellátást nyújt az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI, 1528 Budapest, Szanatórium u. 19.) a következő területeken: a fekvőbeteg ellátásban: ortopédia, amputáns sebészet, baleseti sérültek, gerincvelő sérültek, hemiplégia (féloldali bénulás), koponyaés arcsérültek, valamint vegyes profilú mozgásszervi megbetegedések esetén, ezen kívül pszichomatikus és pszichoterápiás rehabilitációs ellátást is nyújt. Ezen kívül járóbeteg ellátással is rendelkezik, valamint nappali kórházzal és addiktológiai (szenvedélybetegek ellátása) gondozóval. 100. kérdés: Mit nevezünk szanatóriumnak? „A szanatórium olyan fekvőbeteggyógyintézet (lásd 48. kérdést!), amely más egészségügyi intézményben (pl. kórházban) kivizsgált, vagy előzőleg már gyógykezelt betegek számára további fekvőbeteg-ellátást nyújt.” Az orvosi rehabilitáció során nyújtott szanatóriumi ellátás a kórházi /szak/ellátást követően, az alapbetegséghez igazodva különböző gyógyhelyeken (lásd: 101. kérdést!), fekvőbeteg intézményekben vehető igénybe. Az ellátás során gyógyszeres,

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

57

pszichoterápiás alkalmazzák.

eljárást,

vagy

természetes

gyógytényezőt,

illetve

ezeket

együtt

A szanatóriumi ellátás célja a károsodott funkciók minél teljesebb helyreállítása, vagy a további romlás megakadályozása olyan betegeknél, akik járóbetegként lakóhelyükön nem rehabilitálhatóak. Korábban a szanatóriumi ellátás rendszeréről a 20/1995. (VI. 17.) NM rendelet intézkedett, amelyet 2013. január 1.-i hatállyal az 58/2012. (XII. 29.) EMMI rendelet hatályon kívül helyezett. 101. kérdés: Mit nevezünk „gyógyhelynek”? „A gyógyhely megjelölést csak az az elismert természetes gyógytényezővel (lásd: alább!) rendelkező település (településrész) használhatja, amely a külön jogszabályban meghatározott egyéb feltételeknek megfelelően a hatóságtól engedélyt kapott.” (Eütv. 241. § (1) bekezdés) Természetes gyógytényező az olyan természetes ásványvíz, természetes iszap, a talajból nyert egyéb természetes anyag (a továbbiakban együtt: talajból nyert természetes gyógytényezők), felszíni éghajlat, felszín alatti klíma (a továbbiakban együtt: éghajlati gyógytényezők), amely bizonyítottan kedvező élettani hatással rendelkezik vagy gyógyászati célra felhasználható. Elismert természetes gyógytényező az olyan természetes gyógytényező, amelyre vonatkozóan a a) természetes ásványvíz, b) természetes gyógyvíz, c) természetes gyógyiszap, d) gyógyklíma, e) gyógybarlang, vagy f) gyógyhatásra utaló egyéb elnevezés használatát engedélyezték. (Eütv. 238. § (1) és (2) bekezdés) 102. kérdés: Mit nevezünk fürdő- és klímagyógyintézetnek? „A fürdő- és klímagyógyintézet az a természetes gyógytényezők (lásd: 101. kérdést!) felhasználásával egészségügyi szolgáltatást is nyújtó olyan egészségügyi vagy részben egészségügyi szolgáltató, amely a fürdő- vagy klímagyógyintézetre utaló valamely elnevezés használatára a külön jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelően működési engedélyt kapott.” (Eütv. 240. § (1) bekezdés) A gyógyfürdő olyan közfürdő, ahol természetes gyógytényező felhasználásával nyújtanak gyógyászati szolgáltatást, rehabilitációs tevékenységet. A gyógyfürdőkben szakorvos irányításával egészségügyi ellátást végeznek, lehetővé téve a megbetegedések helyi kezelését. A kezeléseket a gyógyfürdő a saját gyógyászati részlegén vagy más egészségügyi intézmény (például a gyógyfürdőkórház) kiegészítő szolgáltatásainak igénybevételével biztosítja.

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

58

9. Mit kell tudnunk a kórházról - műszaki szemmel? Az egészségügy intézmények között jelentős szerepe van a kórházaknak. Ma már egy kórházat is úgy kell tekintenünk, mint egy rendkívül szigorú technológiai követelményeknek megfelelően működő üzemet, ezért is használjuk ezekre a tevékenységekre a „kórházüzem” jelzőt. Ha a megfelelő műszaki feltételek nem állnak fenn, vagy csak részben teljesülnek, az veszélyezteti az egészségügyi ellátás színvonalát és eredményességét és ezzel befolyásolja a lakosság egészségi állapotát is. A kórházaknak meg kell felelniük az egészségügyi követelményekhez és a gyógyítási tevékenységhez igazodó strukturális és funkcionális feltételeknek: biztosítani kell a betegek megfelelő elhelyezési lehetőségeit, a betegellátási tevékenység végzéséhez szükséges különleges helyiségeket (például: vizsgáló helyiségek, műtők, intenzív osztályok stb), a folyamatos energiaellátást, a célszerű vízgazdálkodást, a megfelelő légtechnikát, a veszélyes hulladékok kezelését, valamint a kórház folyamatos üzemeltetését, beleértve a konyhaüzemet, a mosodát, a szállító eszközöket stb. 103. kérdés: Mit jelent a kórház fogalma műszaki szempontból? „A kórház a beteg, vagy akut, illetve sérült állapotban lévő emberek gyógykezelésére, ápolására szolgáló fekvőbeteg ellátó intézmény, amelyik gondoskodik a beteg emberek életszükségleteinek kielégítéséről is. Ennek során meg kell felelnie az egészségügyi ellátás (lásd: 21. kérdést!) feltételeinek, illetve az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges feltételeinek, biztosítani kell az ezekhez szükséges infrastrukturális (építészeti, gépészeti, eszközös stb) feltételeket is.” A kórház fogalmát az elmúlt évek során sokféleképpen definiálták. Ennek során figyelembe vették, vagy éppen nem vették figyelembe:  





 

a minimálisan ellátandó gyógyászati feladatokat (például: alapkórház, általános kórház, szakkórház, krónikus kórház), a minimálisan szükséges ágyszámot (150 - 400 ágy: kis kórház, 401-800 ágy: közepes kórház, 801-1500 ágy: nagy kórház, 1501 ágy felett már területi, vagy országos intézményről beszélhettünk stb), a területi ellátási szinteket (városi kórház, megyei kórház, körzeti kórház, regionális kórház, országos intézet, egyetemi klinikák, szanatóriumok, ápolási otthonok stb.) a tulajdonviszonyokat (állami tulajdonban lévő minisztériumi irányítású kórház, önkormányzati tulajdonú kórház, alapítványi kórház, egyházi (vallási) tulajdonban lévő kórház, magánklinika stb) a kórház építészeti kialakítását (pavilon rendszerű kórház, tömbkórház, hotelkórház, tömbösített hotelkórház stb), stb.

Csak a műszaki szempontokat figyelembe véve: a kórház olyan építmények összessége, ahol az összes műszaki létesítmény, berendezés és eszköz célja és feladata a betegellátás magas színvonalon való teljesítése.

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

59

104. kérdés: Mi egy kórház feladata? „1. A betegbeutalási rendben meghatározott területen a lakosság fekvőbeteg szakellátásának biztosítása. Ennek során diagnosztikai vizsgálatokat végez, terápiás és utókezelői, valamint rehabilitációs tevékenységeket is ellát. 2. A kórházi betegek szakszerű ápolása, gondozása. 3. A betegek egészségének megőrzéséhez, javulásához szükséges komfortérzetének biztosítása. 4. Szakambulancia esetén a hozzátartozó területen a járóbetegek ellátása: vizsgálata, szükség esetén kezelése. 5. Orvosi, ápolási, szociálhigiéniai stb kutatások végzése. 6. Részvétel az egészségügyi szakszemélyzet oktatásában. 7. Az egészségügyi tevékenység végzéséhez szükséges gazdasági-műszaki feltételek biztosítása.” 105. kérdés: Melyek a kórházak főbb funkcionális területei? a) betegellátó egységek: betegfogadó (recepció), diagnosztikai egységek, terápiás egységek, betegtartózkodók és ezek kiszolgáló egységei. b) közlekedési terek, amelyek lehetnek: - vegyes forgalmúak, ahol betegek, látogatók és a személyzet is tartózkodhat, - kötött forgalmúak: csak az egészségügyi ellátó személyzet, vagy csak a kiszolgáló személyzet részére, c) kiszolgáló egységek, amelyek - vagy a betegellátás biztosításához szükséges műszaki feltételeket teremtik meg, - vagy a szükséges adminisztratív feladatokat látják el, d) olyan kiszolgáló egységek, amelyek a betegellátás kényelmének, szükségleteinek kielégítésére szolgálnak (lásd a 128. kérdést!), e) egyéb területek (öltözők, raktárak stb). 106. kérdés: Hogyan osztályozhatjuk a kórházakat építészeti kialakításaik szerint? „a) pavilon rendszerű kórház (lásd a 107. kérdést!), b) tömbkórház ( lásd a 109. kérdést!), c) hotelkórház (lásd a 111. kérdést!), d) strukturált elrendezésű kórház (lásd 113. kérdést!)” Természetesen, mint minden osztályozási rendszernél, a kórházak csoportosításánál is többféle szempontot figyelembe lehet venni. Ez az általánosan elfogadott felosztási szempont az épületek egymáshoz viszonyított elhelyezkedését veszi figyelembe. 107. kérdés: Hogyan néz ki a pavilon rendszerű kórház? „A pavilon rendszerű kórház : - több (sok), különálló épületből áll, - ezek az épületek jellemzően alacsony kialakításúak: földszintes, vagy csak egy-két emeletes épületek,

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

60

- az épületek között közvetlen összeköttetés nincs (megjegyzés: idővel kialakultak a földszinten, vagy a föld alatt, sőt az emeletek közötti folyosó rendszerek), - az egyes épületekben egy, vagy csak néhány orvosi szakmának megfelelő osztály helyezkedik el, - a betegszobák többnyire 6-8, vagy még ennél is több ágyat tartalmaznak, - az egyes szobáknak nincs saját higéniai helyisége (fürdőszoba, W.C.), ezek külön helyiségek. - a vizsgáló, kezelő helyiségek is az egyes épületekben, osztályonként vannak, - a kiszolgáló egységek is különálló épületekben, nem egyszer távol a betegellátó épületektől helyezkednek el, - hagyományosan a 19. században és a 20. század elején alakultak ki (bár már a 17. században is léteztek ilyen kivitelű kórházak).” 108. kérdés: Mik a pavilon rendszerű elrendezés előnyei és hátrányai? a) Előnyei: - az egyes orvosi szakmáknak megfelelő osztályok különállósága miatt az úgynevezett kórházi (nozokomiális) fertőzések veszélye kisebb (ez volt kialakításuk egyik fő indoka is!), - az egyes épületek között nagy zöld felületek, tágas terek alakíthatók ki, ez a gyógyulóban lévő betegek számára biztosíthatja a jó levegőt és a szabadban való tartózkodás lehetőségét is. b) Hátrányai: - az osztályok egymással való kapcsolata laza, - a nagy ágyszámú betegszobák, főleg a különálló higiéniai helyiségek kényelmetlenek a betegek számára, - szállítási nehézségek lép/het/nek fel, - a betegek, a személyzet mozgása hosszadalmas, - időjárási hatásoknak kitett, - a kórház nagy alapterülete miatt az üzemeltetés gazdaságtalan. 109. kérdés: Milyen kialakítású a tömbkórház? „ A tömbkórház: - egyetlen épülettömbben helyezkedik el, ez lehet T-, Y-, H- és I- alakú, - kialakítását az orvosi szakmáknak megfelelő betegosztályok egymásrautaltsága és munkaszervezési igények határozták meg, - a betegszobák még mindig nagy ágyszámmal rendelkeznek (5-6 ágyas szobák), ma már a - a különböző átalakítások után - előfordulnak ennél kisebb ágyszámú betegszobák is (3-4 ággyal , esetleg egyágyas kivitelben is. Egyes kórházakban ezeknek a kisebb ágyszámú betegszobáknak már saját fürdőszobájuk is van W.C.-vel együtt. - a forgalmi csomópontok jól kialakíthatók mind függőleges (vertikális) irányban (lépcsőház, liftek stb), mind vízszintes (horizontális) irányban (a lépcsőháztól kiinduló folyosók stb), - többnyire a 20. század közepén alakultak ki.”

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

61

110. kérdés: Melyek a tömbkórház előnyei és hátrányai? a) Előnyei: - csökkent helyszükséglet, minden egy helyen, egy épületben van, - rövidebb közlekedési, szállítási útvonalak, - tájolással a legkedvezőbb klímát lehet elérni, - kisebb alapterületű helyen, például városközpontban is felépíthető. b) Hátrányai: - túlzsúfolt, nem egyszer több száz, sőt ezernél is több betegágyat is tartalmaz („mamutkórházak”, főleg az Egyesült Államokban), - nagyméretű, sok emelet magas (8-10 emelet, sőt még magasabb is lehet), - a sok emelet miatt nem csak közlekedési nehézségek (például: lift meghibásodása miatt), hanem tűzvédelmi problémák is lép/het/nek fel, - az egyes orvosi szakmákhoz tartozó terápiás helyiségek (műtők) kihasználtsága gazdaságtalan, - általában kevés a zöldterület, - kevésbé humánus, a nagy épületben elvész az ember. 111. kérdés: Mit nevezünk hotelkórháznak? „A hotelkórház esetén  a betegeket egy külön épületben (az úgynevezett „hotelszárnyban”) helyezik el, amelyik magassága a 6-8 emeletet is elérheti,  a nagyigényű orvosi szolgáltatásokat nyújtó központi diagnosztikai egységeket, a központi műtőblokkokat, a központi intenzív osztályt, a központi sterilezőt pedig szintén egy külön, a hotelszárnynál laposabb (3-4 emelet magas) épületrészben helyezik el,  a két épületrészt zárt folyosóval kötik össze, és a két épületrész „T” betű formát alkot.  a kiszolgáló műszaki egységek (például energiaközpont, konyhaüzem, mosoda, raktárak stb) különálló épületekben helyezkednek el, de valamilyen zárt összeköttetésben a hotelszárnyat is magában foglaló épülettömbbel,  főleg az 1950-es évek utáni évtizedekben terjedtek el.” 112. kérdés: Melyek a hotelkórház előnyei és hátrányai? a) Előnyei:  a nagyigényű orvosi szolgáltatásokat nem zavarják a betegek ápolásával, gondozásával, életvitelével járó problémák,  az központi orvosi szolgáltatások osztályoktól független elhelyezésével ésszerű munkaszervezés, jobb helyiség és eszköz kihasználás valósítható meg,  a betegszobák már csak 4-5 ágyas kivitelben, vagy 2-3 ágyas kivitelben készülnek, mindegyikhez saját fürdőszoba tartozik W.C.-vel együtt,  a beteg részére számos kényelmi szolgáltatás is nyújtható a hotelszárnyban, például külön helyiségben étkező, társalgó, látogatófogadó, TV nézési lehetőség stb.

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

62

b) Hátrányai:  a hotelszárny még mindig magas (6-8 emelet), ami a magasabb emeleteken fekvő betegek számára kényelmetlen lehet,  esetleges tűz esetén a magas emelet megnehezítik az oltást és a betegek menekítése is problémás lehet (például a liftek leállása miatt),  a kiszolgáló egységekkel való kapcsolat nehézkes,  még mindig kevés a zöldterület. 113. kérdés: Mit nevezünk „strukturált kialakítású” kórháznak? „A strukturált kivitelű” kórházak úgy épülnek fel, hogy egy nagyméretű, tágas fogadóépülethez egy hosszú folyosón keresztül csatlakoznak egyik oldalról a gyógyító tevékenység végzéséhez szükséges központi orvosi egységek épületszárnyanként elhelyezve, míg a másik oldalon vannak a betegelhelyezési egységek (osztályok), szintén több épületszárnyban, de már a hotelszárnyhoz képest alacsonyabb (2-3-4 emeletes) kivitelben.” Szokás ezt a megoldást tömbösített hotelkórháznak is nevezni, mivel a betegek hotel ellátásban részesülnek, de az orvosi ellátó egységek is külön épületszárnyakban helyezked/het/nek el. Jellemzője ennek a kialakításnak az „ember-központúság”, mind a gyógyítási tevékenységet végző személyzet érdekeit, mind a betegek érdekeit tekintve. Ez a rendszer az 1980-as évektől kezdve alakult ki, elsősorban Nyugat-Európában. 114. kérdés: Hogyan helyezkednek el a strukturált kivitelű kórházban az orvosi-gyógyító egységek? „A gyógyító egységekhez tartoznak az ambuláns vizsgáló és kezelő helyiségek, a központi diagnosztikai épületszárny, esetleg külön épületszárnyba telepítve a képalkotó diagnosztikákat: röntgen és CT osztályok, ultrahangos vizsgáló helyiségek, MRI, PET-CT, gamma-kamera, SPECT, esetleg a sugárterápiás készülékek (lineáris gyorsítók) is stb; valamint a korszerű műtőblokkok is (esetenként 6-12, vagy még több is lehet!) és a központi intenzív osztály. Ezen az oldalon kerülhet elhelyezésre a központi igazgatás is: igazgatóság, adminisztratív osztályok (részlegek), könyvtár, előadó termek stb. Többnyire a fogadóépületben, vagy ahhoz legközelebb helyezik el a központi gyógyszertárat és egyéb, a betegek kiszolgálását elősegítő helyiséget, részleget.” 115. kérdés: Hogyan helyezkednek el a strukturált kivitelű kórházakban a betegelhelyezési egységek? „A betegosztályok is több épületben helyezkedhetnek el, közöttük pedig pihenőparkok létesíthetők. A széles központi folyosónak az orvosi-gyógyító egységekkel átellenes, másik oldalán helyezkednek el a kórtermek 3-4 épületszárnyba csoportosítva. Ezek a kórtermek már 2-3-4 ágyasak, sőt mindenhol van az elkülönülést (vagy elkülönítést) lehetővé tevő egyágyas kórterem is. A kórtermek mindegyike külön-külön fürdőszobával, W.C.vel rendelkezik és ezek a mozgássérültek számára is megközelíthetők. Az osztályon, vagy részlegen biztosítani kell az étkezéshez, társalgáshoz, látogatók fogadásához szükséges helyiségeket is. Természetesen, közvetlenül a betegek közelében vannak a nővérszobák, az osztályos kezelő, az osztály szükségleteit biztosító gyógyszer és a textiliák elhelyezésére szolgáló raktár is.” 116. kérdés: Hol helyezkednek el a strukturált kivitelű kórházakban az üzemi kiszolgáló helyiségek? „A központi folyosó vége felé külön épületben, vagy az alagsorban, netalántán az épületek legfelső szintjén találhatók a műszaki ellátást

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

63

biztosító egységek is. Az energiaszolgáltató egységeket - az esetleges zaj miatt távol kell elhelyezni a betegelhelyezési épületektől. A betegeket is kiszolgáló egységek (például: konyhaüzem, mosoda, tiszta textilia raktár, gyógyszerraktár) pedig közvetlen összeköttetésben vannak mind a betegelhelyezési épületekkel, mind az orvosi-gyógyító egységekkel. Ez az összeköttetés lehet: zárt folyosó (föld alatt, vagy szintben), vagy valamilyen szállítórendszer (például automata targoncák, vagy külön liftek).” 117. kérdés: Melyek a strukturált kivitelű kórházak előnyei és hátrányai? a) Előnyei:  egyesíti magában mind a pavilon rendszerű kórház (lásd: 108. kérdést!), mind a tömbkórház előnyeit (lásd: 110. kérdést!),  a különböző, nagyigényű orvosi-gyógyító szolgáltatások itt is egy csoportban (ha nem is mindig egy épületben) összpontosíthatók, ez jobb, gazdaságosabb munkaszervezést is jelent,  a betegek elhelyezése „emberbarát” kialakítású: nagy, világos, jól szellőző terek, alacsonyabb épületek, az épületek között zöld terület. b) Hátrányai:  a tömbkórházhoz képest növeli a kórház teljes alapterületét,  a korszerű műszaki megoldások és a legkorszerűbb orvostechnikai eszközök alkalmazása jelentősen növeli az építési és berendezési költségeket, ezért drága. 118. kérdés: Milyen ellátási szintek vannak/lehetnek egy kórházon belül? a) Járóbeteg (szakambuláns) ellátás (lásd 76. kérdésnél!). b/ Sürgősségi ellátás (lásd 120. kérdésnél!). c) Intenzív ellátás (lásd 119. kérdésnél!). d/ Aktív ellátás (lásd 120. kérdésnél!). e/ Krónikus ellátás (122. kérdésnél!). f/ Rehabilitációs ellátás (lásd 123. kérdésnél!). g) Ápolás (lásd 41. kérdésnél!). h) Hospice ellátás (lásd 84. kérdésnél!).” 119. kérdés: Mit nevezünk „intenzív ellátásnak”? „Az intenzív ellátás a közvetlen életveszélyben lévő, rendkívül súlyos betegek kezelését biztosítja. Jellemzője:  a folyamatos, magas szintű betegellátás 24 órán keresztül, amelyik magában foglalja a betegek megfigyelését, ápolását és kezelését;  a magas fokú szervezettség;  sajátos építészeti szempontok érvényesítése (elkülönítés, magas fokú higiénia),

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

64

 különlegesen kiképzett orvosi és ápoló személyzet és  a megfelelő mennyiségű, célszerűen kiválasztott orvostechnikai eszközök (betegmegfigyelő monitorok, életmentő eszközök stb) folyamatos üzemeltetése, illetve készenléte.” A jelenleg (2013 márciusában) hatályos jogszabályok szerint az intenzív ellátást biztosító minimumfeltételek személyi és tárgyi (helyiségek és eszközök) szükségleteinek felsorolása megtalálható a minimumrendelet 2. mellékletében (azaz a Módr. 2 melléklet 2. oldalon). A műtők melletti ébredő-megfigyelő helyiségek (korábban: posztoperatív őrző szoba) személyi és tárgyi feltételeinek felsorolása megtalálható a minimumrendelet 1. mellékletében a 6.2. pont alatt, míg az „intermedier care” ellátás (korábban osztályos szubintenzív őrzők) személyi és tárgyi feltételeinek felsorolása megtalálható a minimumrendelet 1. mellékletének 6.3. pontjában. 120. kérdés: Mit nevezünk „sürgősségi ellátásnak”? (Lásd még: 60. kérdést!) „Sürgősségi ellátás: a heveny tünetek vagy sürgős szükség (lásd 34. kérdést! esetén, előre nem tervezett felvételre jelentkező vagy beszállított beteg ellátása.” A sürgősségi betegellátó osztályt (SBO), illetve fogadóhelyet könnyen megközelíthető helyen kell kialakítani és feltétlenül rendelkeznie kell a minimumfeltételekben (minimumrendelet 1. melléklet 5.3. pont, illetve minimumrendelet 2. melléklet „Sürgősségi betegellátó osztály minimumfeltételei” cím alatt (255. oldal)) részére meghatározott személyi és tárgyi feltételekkel. 121. kérdés: Mit nevezünk „aktív ellátásnak”? „Állandó és folyamatos, cselekvő, tevékeny orvosi és ápolási ellátást nyújt a betegek részére az orvosi szakmák szerint elkülönülő osztályokon, részlegeken (belgyógyászat, sebészet, szülészetnőgyógyászat stb). Az ápolási idő előre tervezhető, többnyire rövid időtartamú (max. 1-2 hét). Az ellátásban az orvosszakmai tevékenység a meghatározó, az ellátás célja az egészségi állapot mielőbbi helyreállítása.” 122. kérdés: Mit nevezünk „krónikus ellátásnak”? „Olyan tevékenység, amelynek során ismert, diagnosztizált betegségek esetén a gyógykezelés hosszabb időt vesz igénybe, befejezése általában nem tervezhető, ezért elsősorban orvosi megfigyelésre, de főként rendszeres és szakszerű ápolásra szorulnak. Az önmaguk ellátására részben, vagy teljesen képtelen betegek is itt kerülnek ellátásra. Speciális eset a gyógyíthatatlan betegek kezelése, akik a folyamatos ápolás és orvosi ellátás mellett elsősorban fájdalomcsillapításban és pszichés foglalkozásban részesülnek (hospice ellátás, lásd 84. kérdést is!)”. 123. kérdés: Mit nevezünk „rehabilitációs ellátásnak”? „olyan ellátási forma, amikor a betegség kórisme ismert, azonban a gyógykezelés arra irányul, hogy annak eredményeként a szervezet egyes részeinek vagy egészének funkciói – az orvostudomány állásának megfelelő szintig – helyreálljanak, vagy segédeszközökkel pótolhatókká váljanak.” (Lásd még a 40. és a 99. kérdéseket!)

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

65

124. kérdés: Melyek egy kórház funkcionális egységei? „Funkcionális egység: a kórház feladatának megfelelően, a működéséhez szükséges nagyobb szervezeti egység (lásd: 50. kérdést!).” Ezek a következők: „a) Központi orvosi egységek, szolgáltatások. b) Betegosztályok. c) Igazgatás. d) Egyéb kiszolgáló egységek. e) Központi gazdasági-műszaki ellátó egységek. f) Rendelőintézet, vagy szakambulancia (az utóbbi a kórház szerves része, a rendelőintézet azonban csak a közös telephely révén része a kórháznak) Ezeken kívül még működhet a kórház területén mentőállomás is. 125. kérdés: Milyen egységekhez? 

 







 



szervezeti

egységek

tartoznak

a

központi

orvosi

Központi műtőblokk/ok/, műtők. Feladata: műtétek elvégzése a kellő sterilitási szempontoknak megfelelően és a minimumrendeletben előírt személyi és tárgyi feltételek szerint. Központi intenzív osztály. Feladata: az intenzív ellátás (lásd 119. kérdést!) biztosítása. Központi sterilező. Feladata: a kórház többször használatos steril textiliáinak, eszközeinek, anyagainak sterilezése. (Az egyszerhasználatos eszközök az első, egyszeri használat után eldobandók!) Központi gyógytorna - fizioterápia egység. Feladata: az intézményen belül a fekvőbeteg ellátást kiszolgáló egység, amelyik gyógytorna és/vagy fizioterápiás szolgáltatást nyújt a betegeknek (Min. rend. 1. melléklet 5.4. pontja) Központi klinikai laboratórium. Feladata: az intézményen (kórházon) belül az az in vitro diagnosztikus egység, mely biztosítja az orvosi laboratóriumi szolgáltatást (lásd 78. kérdést!), vagyis a betegek szervezetéből levett anyagok (vér, testnedvek, váladékok stb) vizsgálatát. Központi radiológia. Feladata: az intézményen (kórházon) belül biztosítja az összes ionizáló (röntgen, DSA, CT, gamma-kamera, PET stb) és nemionizáló (ultrahang, MRI, termográfok, stb) sugárzással működő képalkotó eszközzel való vizsgálatok elvégzését. Patológia. Feladata: az elhunyt betegeknél boncolás során a halál okának megállapítása, illetve szövettani vizsgálatok végzése. Vérellátó egység. Feladata: a műtétekhez és a betegek ellátásához szükséges vér és vérkészítmények tárolása és elosztása, esetlegesen a vér levétele. Központi gyógyszertár. Feladata: a fekvőbeteg gyógyintézetben a gyógyítás, illetve kezelés alatt álló betegek gyógyszerrel és kötszerrel való ellátása.

126. kérdés: Mit nevezünk „központi műtőegységnek (vagy műtőblokknak)? Az általános értelmezés szerint műtőknek azokat a helyiségeket nevezik, melyekben a test megnyitása útján, vagy a testbe való behatolás révén kísérlik meg a gyógyítást. A behatolás (beavatkozás) történhet természetes, vagy mesterséges üregeken keresztül is. A műtéti beavatkozás

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

66

célja: a szervezetben keletkezett kóros elváltozások eltávolítása, vagy helyreállítása. A sebészet fejlődése során egyértelműen kiderült, hogy a műtéti beavatkozások egyik legfontosabb feladata: a maximális sterilitás biztosítása. A sterilitás feltételeinek biztosítása érdekében szükséges az egyes műtéti fázisok és forgalmi utak elkülönítése, az előkészítési, bemosakodási, sterilezési, ébresztési folyamatok más-más helyiségben történő elvégzése. Ezért a műtőben vagy műtőhelyiségben csak a beavatkozást végzik el, az előkészítés-altatás és ébresztés a műtőn kívül, az előkészítő, illetve ébredő helyiségekben történik. Így ezekre a helyiségekre külön-külön „minimumfeltételek” tartoznak. A műtő egység személyi és tárgyi feltételeinek felsorolása megtalálható a minimumrendelet 1. mellékletében a 6. pont alatt, magának a műtőteremnek a tárgyi feltételei pedig a6.1. pont alatt. 127. kérdés: Mit nevezünk betegosztálynak? „Egy-egy orvosi szakmához tarozó betegellátási egység, ahol a betegek életvitelszerűen tartózkodnak, részei: a betegszobák és azok tartozékhelyiségei (mosdóhelyiségek, nappali tartózkodó helyiségek, étkezők stb), - osztályos helyiségek: az ápoláshoz, esetlegesen helyi kezeléshez szükséges helyiségek (vizsgáló, iroda, nővér tartózkodó, raktárak, tároló helyiségek stb) 128. kérdés: Mik az Igazgatás feladatai és részegységei? „Az Igazgatás az egészségügyi intézmény (kórház) adminisztratív feladatait látja el.” Részegységei:  betegfelvétel: a beteg első találkozása a kórházzal. Ide vagy önállóan érkezik (beutalóval), vagy sürgősségi ellátás után kerül felvételre, ha ezt állapota indokolja. Feladata: a beteg személyi adatainak felvétele;  a kórházvezetés (menedzsment) irodái: főigazgatói szoba, titkárság, tárgyaló helyiségek;  gazdasági irodák: pénzgazdálkodás (számvitel, bérszámfejtés,stb), anyag-, eszközgazdálkodás (nyilvántartás, beszerzés, raktározás, stb), élelmezésügy, szállítás stb;  humánpolitika (humán erőforrás gazdálkodás, régebben: személyzeti munka) és munkaügyi irodák;  központi archivum (betegek leleteinek, orvosi dokumentumok tárolása),  könyvtár (személyzet részére, esetlegesen betegek részére is);  előadótermek (értekezletek, előadások, továbbképzés stb számára). 129. kérdés: Milyen egyéb kiszolgáló egységek vannak egy kórházban? „Elsősorban a személyzet, a betegek és a látogatók kényelmét, komfortérzetét szolgálják ki.”

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

67

Lehetnek: - étterem (személyzeti, esetlegesen betegek részére is), - büfé (mind a személyzet, mind a betegek, mind a látogatók kiszolgálására), - kisebb üzletek (higiéniai cikkek árusítása, élelmiszer árusítása, újságok, könyvek árusítása stb), - bankfiók, vagy bankautomata, - fodrászat, - imaterem (általában ökumenikus), - stb. 130. kérdés: Melyek a műszaki ellátás részterületei egy kórházban? „A kórházak legfontosabb műszaki ellátási feladata: a gyógyító tevékenység infrastrukturájának és háttér szolgáltatásainak biztosítása.” a) műszaki fejlesztés (részletesen lásd: a 12. kérdésnél!) b) -

üzemfenntartás (részletesen lásd: a 13. kérdésnél!): élelmezésüzem (konyha), mosoda, központi villamos energia ellátás, központi gázellátás, központi hőellátás, levegőellátás, klímatizálás, vízellátás, csatornázás, állóeszköz (gép-, műszer-, eszköz) gazdálkodás, számítógép központ, kommunikációs hálózat, telefonközpont, műszaki osztály a karbantartás és kisebb javítások céljaira, raktárak, műhelyek, szállítás, hulladékkezelés, parkgondozás, kertépítés, stb.

131. kérdés: Mi a feltétele a biztonságos villamos energia ellátásnak? A villamos energia szolgáltatás fajtái:  világítási hálózat,  gépek, műszerek orvostechnikai eszközök működtetéséhez szükséges táplálás,  gépészeti (légkezelő, fűtési rendszerek táplálása. A villamos energia biztosításának biztonsági rendszere:  az áramszolgáltatótól kapott áram kettős betáplálással (fehér színű konnektorok),  helyi áramfejlesztő (aggregátor): a fő hálózat kiesésekor 20 másodpercen belül bekapcsol és árammal látja el a fontosabb fogyasztókat (zöld színű konnektorok),

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

68



szünetmentes áramellátás: a normál áram kimaradása esetén is folytonos tápellátást biztosít, de csak meghatározott, rövid ideig (piros színű konnektorok).

132. kérdés: Milyen gázszolgáltatás van egy kórházban? A gázszolgáltatás fajtái: o közszolgálati gázhálózatból vett gázellátás esetlegesen fűtési, vagy főzési, melegítési célokra (úgynevezett „teakonyhák”, melegítő konyhák, orvosi laboratóriumok), o orvosi gázok alkalmazása: oxigén, vákuum, altatógáz (dinitrogén-oxid, N2O), széndioxid (CO2), sűrített levegő. Ezen orvosi gázok előállítása a kórház területén történik. 133. kérdés: Hogyan történik a központi hőellátás? „A kórház fűtése általában különálló épületben (kazánház, vagy hőenergia központ), vagy épületrészben elhelyezett kazánokkal történik. A kazánok gyakran többféle tüzelőanyag (földgáz, fűtőolaj, forró víz vagy gőz stb) fogadására is alkalmasak. Vannak olyan kazánmegoldások, amelyek a hőtermeléssel együtt villamos áramot is képesek termelni (gázmotor). A fűtés történhet távfűtő szolgáltatótól vásárolt módon is.” Az intézmény hőközpontja egyúttal gondoskod/hat/ik a szükséges meleg víz ellátásról is. 134. kérdés: Miért fontos a klimatizálás a kórházakban? „A klimatizálás azt jelenti, hogy az adott helyiségben a belégezhető levegő összetételét, állapotát (hőmérsékletét, nedvességtartalmát, légnyomását) - szabályozható módon állandó értéken kell tartani.” A klimatizálás (légkondicionálás) sokkal többet jelent az egyszerű légcserénél, ez az emberek jó komfortérzését biztosítja. A betegek állapotának javulása érdekében szükséges a kórtermekben is, de feltétlenül szükséges olyan helyeken, ahol felelősségteljes gyógyító munkát végeznek, például a műtőhelyiségekben, kezelő helyiségekben, laboratóriumi helyiségekben. A sterilitást igénylő helyeken túlnyomást alkalmaznak, hogy a tiszta térbe ne menjen be kinti levegő. Fertőző vagy rossz szagú helyeken viszont alacsonyabb nyomást tartanak fenn, hogy ne jöjjön ki levegő. 135. kérdés: Miért fontos a vízellátás és a csatornázás a kórházakban? A kórházaknak kimondottan nagy a vízigénye. A kórházi víznyomás 2-4 bar mértékű, ami a felső emeleteken is elegendő hozamot biztosít, ivóvíz minőségben. Ezen kívül a kórházi osztályok szükségletei szerint ioncserélt vizet, lágyvizet, desztillált vizet is előállítanak. Néhány kórháznak saját tartalék kútja is van. A kórházak szennyvizének kezelése különös figyelmet igényel. A vízben előfordulnak fertőtlenítő szerek, fertőző anyagok, gyógyszermaradványok. Egyes esetekben akár radiológiai sugárzó anyagok is. Arra kell figyelemmel lenni, hogy a szennyvíz bebocsátása a keletkezett helyen történjen meg. Ezekre a helyzetekre a szennyvízkezelés rendszere ugyanis tartalmaz megoldásokat.

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

69

136. kérdés: Milyen anyag- és eszközgazdálkodási feladatok vannak egy kórházban? - nyilvántartás, leltározás, - beszerzések, cserék, selejtezés, - üzemeltetési feltételek biztosítása, - műszaki átvétel, üzembe helyezés, - az orvostechnikai eszközök kezelésének betanítása, vagy gondoskodás azok elvégzéséről, - időszakos felülvizsgálatok ütemezése, elvégeztetése az arra jogosult szervekkel, - kisebb javítások elvégzése, vagy az eszköz meghibásodása esetén gondoskodás annak javításáról. Részletesen lásd még a 16. kérdésnél. 137. kérdés: Milyen speciális feladatai vannak az élelmezésüzemnek (konyhának) a kórházakban?  a betegek és a személyzet étkeztetését végzi (normál étkeztetés),  a betegeknek biztosítja a - betegségüktől függő - étrendet (diétás étkeztetés),  a betegek részére az ételek tálalását egyénileg, zárt módon végzi, amelyik így egy tálcán melegen kerül a beteg elé,  a konyhának rendelkeznie kell a tisztasági feltételeknek megfelelő módon kezelt előkészítő, feldolgozó és tároló helyiségekkel is,  a mosogatás és a keletkezett ételhulladékok elhelyezése, kezelése céljaira is külön helyiségek szolgálnak. Megjegyzés: Sok esetben az élelmezésüzemet külső cég biztosítja, de a kórház telephelyén. 138. kérdés: Mi a feladata a kórházi mosodáknak? „A kórház számára napi szinten szükséges tiszta ruha és textilia ellátás. Ebbe a feladatkörbe tartozik a mosáson kívül a vasalás és a textíliajavítás is.” A mosoda nagy energia és vízigénnyel működik, valamint sok vegyszert használ. Megjegyzés: Sok esetben a mosodai ellátást is külső cég szolgáltatja, nem feltétlenül a kórház telephelyén. Előfordulhat az is, hogy a mosoda - kapacitásától függően bérszolgáltatást is vállal külső ügyfelek részére. 139. kérdés: Milyen szállítási feladatok vannak kórházon belül? „A működő kórházban állandó mozgás van szinte folyamatosan: kezelésre igyekvő, vagy mozgásképtelen betegek szállítása, ételszállítás, gyógyszerszállítás, textilia szállítása, dokumentációk, anyagminták küldése, eszközök szállítása, hulladék anyagok szállítása stb. A szállítási útvonalak megválasztásánál kétféle szempontnak is érvényesülnie kell:  egyrészt: külön kell választani a vízszintes irányú szállítást (tolószékek betegek számára, targoncák, konténerek, automatizált, számítógép vezérelt robotok stb) és a függőleges irányú szállítást (liftek, csővezetékek stb);

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

70

 másrészt szigorúan el kell különíteni egymástól a „tiszta anyagok” szállítását a „szennyes anyagok” szállításától. A „tiszta anyag” és a „szennyes anyag” egymással nem érintkezhet!  külön tervezést igényel az elhunytak szállítása.” 140. kérdés: Milyen kommunikációs lehetőségek vannak egy kórházban? a) A külvilág felé: vezetékes, vagy vezeték nélküli telefon összeköttetést kell biztosítani, külön választva a sürgős hívásokat (például: mentők, vérellátó vagy más egészségügyi intézmények felé, vagy felől), illetve a betegek és a lakosság közötti kapcsolatot (érdeklődés, személyes beszélgetések stb). b) kórházon belül: o állandó telefonos kapcsolat az egyes orvosi egységek között (időpont kérés, konzultációs lehetőségek, betegek segélykérése a kórteremből („nővértelefon”) stb), o TV nézési lehetőség, lehetőleg kábeles összeköttetés révén, o ma már számítógépes hálózatok kiépítése elsősorban az egészségügyi személyzet részére, de ezt a lehetőséget biztosítani lehet a betegek részére is.” 141. kérdés: Hogyan oldható meg a hulladék kezelés a kórházakban? „Kórházi hulladékok lehetnek: a) normál, kommunális szemét, b) veszélyes, fertőző és undort keltő hulladékok.” A normál, kommunális hulladékok összegyűjtése szelektív módon történjen. A veszélyes, fertőző és undort keltő hulladékok összegyűjtésére külön jogszabályi előírások, technológiák és eszközrendszerek vannak. Ezek megsemmisítése egyes kórházakban a saját telephelyen is történ/het/ik. Ha ez nem valósítható meg, akkor az elszállításra kell különös gondot fordítani.

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

71

10. Mit kell tudnunk az orvostechnikai eszközökről? Mind az orvosi és ápolói/szakdolgozói gyakorlatban, mind a műszaki szakemberek között is gyakran előfordul, hogy egy orvostechnikai eszköz, vagy gép megnevezésére helytelen kifejezést használnak. Ezért az alábbiakban megadjuk néhány megnevezés helyes értelmezését. Elsősorban az „orvosi műszer” fogalma az érdekes. A kifejezést azért tettük idézőjelbe, mert több elnevezést is használnak azoknak az eszközöknek, műszereknek a megjelölésére, amelyeket a gyógyítás során használnak. Régebben azonban a szikét, fogót is „orvosi műszernek” nevezték, ami nem felel meg a műszer szó jelentésének. Sokkal helyesebb, ha a nemzetközi gyakorlatban használatos, angol kifejezés, a „medical device” magyar fordításaként elfogadott és az egészségügyi törvényben, valamint az idevonatkozó magyar jogszabályokban szereplő „orvostechnikai eszköz” kifejezést használjuk általánosságban. Főleg az egészségügyben sokszor említik a „gép” kifejezést is mindenfajta műszaki szerkezetre (például: EKG-gép, röntgengép stb.), pedig ez sem helyes. Nézzük ezért meg ezeknek a szavaknak a helyes jelentését! 142. kérdés: Mit értünk az orvostechnika fogalma alatt? „Az orvostechnika olyan határterületi (interdiszciplináris), vagy több tudományt is átfogó (multidiszciplináris) tudomány, melynek célja, hogy az orvostudomány által felvetett mérési (információszerzési) és gyógyászati problémákat a műszaki tudományok elvei, módszerei és eszközei segítségével oldja meg. Célja, hogy az élő szervezetről (az emberről) minél több és minél objektívabb információkat szerezzen és ezek birtokában olyan eszközöket és készülékeket hozzon létre, amelyek elősegít/het/ik a gyógyítás folyamatát.” A fenti definícióban a következő lényeges elemek vannak: - határterületi tudomány, tehát művelőinek mind a műszaki tudományok alapfogalmainak ismeretében, mind az orvosi tudományok alapfogalmainak ismeretében jártasnak kell lennie; - alapvetően a műszaki tudományok elveire és módszereire épít, tehát elméleti megalapozottsága természettudományos-műszaki jellegű; - ugyanakkor gyakorlati, alkalmazói jellege is van, mivel az orvostudomány által felvetett problémákat eredményesen meg kell oldania. Az "orvostechnika" kifejezés eredetileg az angol "bioengineering" szóból származik, s ilyen értelemben jelenti az "élettel, az élő anyaggal kapcsolatos" tudományok és a műszaki tudományok közötti kapcsolatot. Szűkebb értelemben csak az orvostudományok és a műszaki tudományok közös területét értjük alatta. 143. kérdés: Mit értünk a „clinical engineering” (klinikai vagy kórházi mérnökség) fogalma alatt? „A klinikai mérnöki tudomány az orvosi és biológiai mérnöki tudományoknak a klinikai környezeten belüli alkalmazásával foglalkozik az egészségügyi ellátás hatékonyságának növelése érdekében.” (IFMBE CED: International Federation for Medical and Biológical Engineering Clinical Engineering Division meghatározása.) A „clinical engineering” fogalmának meghatározására számos más, hasonló értelmezés is létezik. Ezekkel, valamint a „klinika” szó nemzetközi (angolszász) és magyar

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

72

értelmezésével részletesen foglalkozik dr. Forgács Lajos: A klinikai és kórházi mérnökök képzésének nemzetközi összehasonlítása című FEFA IV./1360 (Budapest, 1996.) tanulmánya 7.-12. oldalán. Az általánosságban „clinical engineering”-nek nevezett tudományterület a „biomedical engineering” (lásd 140. kérdést!) tudomány önálló, gyakorlati alkalmazását jelenti. Ezek művelőit: a „clinical engineer” (klinikai mérnök) és a „hospital engineer” (kórházi mérnök) fogalmakat a gyakorlatban azonos értelemben használjuk (lásd: 2. és 3. kérdéseket!) 144. kérdés: Mit nevezünk „orvostechnikai eszköz”-nek? Az Európai Unió 93/42/ECC direktívájának megfelelően és az azzal harmonizált magyar jogszabályban (4/2009. (III. 17.) EüM rendelet 2. § (1) bekezdés) foglaltak szerint és az Eütv. 3. § h) pontja értelmében: „minden olyan, akár önállóan, akár más termékkel együttesen használt készülék, berendezés, anyag, szoftver vagy más termék - ideértve az azok megfelelő működéséhez szükséges szoftvert, amely a gyártó szándéka szerint kifejezetten diagnosztikai, illetve terápiás célra szolgál, valamint a rendelésre készült eszközt, továbbá a klinikai vizsgálatra szánt eszközt is -, amely a gyártó meghatározása szerint emberen történő alkalmazásra szolgál aa) betegség megelőzése, diagnosztizálása, megfigyelése, kezelése vagy a betegség tüneteinek enyhítése, ab) sérülés vagy fogyatékosság diagnosztizálása, megfigyelése, kezelése, tüneteinek enyhítése vagy kompenzálása, ac) az anatómiai felépítés vagy valamely fiziológiai folyamat vizsgálata, helyettesítése, illetve pótlása vagy módosítása, ad) fogamzásszabályozás céljából, és amely rendeltetésszerű hatását az emberi szervezetben vagy szervezetre elsősorban nem farmakológiai, immunológiai vagy metabolikus módon fejti ki, de működése ilyen módon elősegíthető; b) az élettelen állati eredetű szövet vagy sejt felhasználásával készült eszköz; c) a gyógyszernek minősülő készítmény beadására szolgáló eszköz; d) az az eszköz, melynek szerves része olyan, önmagában alkalmazva gyógyszernek minősülő anyag, amely az eszközt kiegészítve hat az emberi testre; e) az az eszköz, melynek szerves része olyan humán vérből vagy humán plazmából származó, önmagában alkalmazva gyógyszer alkotóelemnek vagy gyógyszernek minősülő anyag, amely az eszközt kiegészítve hat az emberi testre (a továbbiakban: humán vérszármazék). Úgy tűnik, mintha első hallásra ez a meghatározás túl bonyolult lenne. Gondoljunk azonban arra, hogy olyan definíciót kellett alkotni, amelyik mindenfajta orvostechnikai eszközre vonatkoztatható. Emeljük ki ebből a meghatározásból a lényeges dolgokat és mindjárt közérthetőbb lesz. Tehát: orvostechnikai eszköz az, amelyik

(1) embereken való alkalmazásra készül (2) a felsorolt gyógyászati célokra, (3) a gyártó szándékai szerint. FAP37

Dió - Forgács

FAP37

73

Tájékoztatásul közöljük az Olvasóval, hogy az Európai Unió Brüsszeli Bizottsága elfogadott egy JAVASLAT-ot 2012. 09. 26-án, melyet elfogadásra az Európai Unió Parlamentje és Tanácsa elé terjeszt majd, valószínűleg 2013. év első félévében az orvostechnikai eszközökről szóló rendelet módosításáról. (Megjegyzés: Az Európai Unió a „direktíva” kifejezés helyett használja már a „rendelet” kifejezést) Ennek értelmében: 1) „orvostechnikai eszköz”: minden olyan műszer, berendezés, készülék, szoftver, implantátum, reagens, anyag, illetve egyéb árucikk, amelyet a gyártó önmagában vagy kombináció részeként történő, emberekkel kapcsolatos felhasználásra szánt a következő speciális orvosi célra: – betegség diagnosztizálása, megelőzése, figyelemmel kísérése, kezelése vagy enyhítése, – sérülés vagy fogyatékosság diagnosztizálása, figyelemmel kísérése, kezelése, enyhítése vagy ellensúlyozása, – az anatómia vagy egy élettani folyamat vagy állapot vizsgálata, helyettesítése vagy módosítása, – fogamzásszabályozás vagy a fogamzás támogatása, – a fent említett termékek bármelyikének fertőtlenítése vagy sterilizálása, és amely elsődlegesen kívánt hatását az emberi szervezetben vagy az emberi testen nem farmakológiai, immunológiai eszközök vagy anyagcsere útján éri el, de amelyet működésében ilyen módszerek segíthetnek. Az emberi felhasználásra szánt, a XV. mellékletben felsorolt, beültethető vagy más invazív termékek orvostechnikai eszközöknek tekintendők függetlenül attól, hogy a gyártó orvosi célra szánta-e őket. 2) „orvostechnikai eszköz tartozéka”: olyan árucikk, amely nem orvostechnikai eszköz, de gyártója arra szánt, hogy egy vagy több adott orvostechnikai eszközzel együtt használva lehetővé tegye vagy támogassa az adott eszköz(ök) rendeltetésszerű használatát, 3) „rendelésre készült eszköz”: minden olyan eszköz, amely kifejezetten orvos, fogorvos vagy a nemzeti jogszabályok által személyes szakképzettsége alapján arra felhatalmazott, bármely más személy írásbeli rendelvénye alapján az adott személy felelősségére, egyedi tervezési jellemzőkkel készült, és egy adott beteg általi kizárólagos használatra szolgál. A tömeggyártással készült eszközök, amelyeket át kell alakítani ahhoz, hogy az orvos, a fogorvos vagy bármely más szakmai felhasználó által meghatározott követelményeket kielégítse, valamint az olyan eszközök, amelyek orvos, fogorvos vagy bármely más, arra felhatalmazott személy írásbeli rendelvénye alapján ipari gyártási folyamat útján, tömeggyártással készülnek, ugyanakkor nem minősülnek rendelésre készült eszköznek, 4) „aktív eszköz”: bármilyen olyan eszköz, amelynek működése villamos (elektromos) energiaforrástól vagy bármely más olyan erőforrástól függ, amely nem közvetlenül a gravitációs eredetű, és az ilyen energia sűrűségének megváltoztatásával vagy az energia átalakításával működik. Nem minősülnek aktív eszköznek azok az eszközök, amelyek

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

74

energia, anyagok vagy más elemek egy aktív eszköz és a beteg közötti, lényeges változás nélküli átvitelére szolgálnak. Az önálló szoftver aktív eszköznek minősül. 5) „beültethető eszköz”: minden olyan eszköz, ideértve a részben vagy teljesen felszívódóakat is, amelyek célja: – hogy az emberi testbe teljes mértékben bejuttassák, vagy – hámfelszín vagy szemfelszín pótlása klinikai beavatkozás útján, valamint azzal a szándékkal, hogy az eljárás után is ott maradjon. Minden olyan eszköz, amelynek rendeltetése az, hogy az emberi testbe részlegesen bejuttassák klinikai beavatkozás útján azzal a céllal, hogy az eljárás után legalább 30 napig ott maradjon, szintén beültethető eszköznek minősül, 6) „invazív eszköz”: minden olyan eszköz, amely testnyíláson vagy a testfelületen keresztül részben vagy teljesen behatol a test belsejébe, 7) „generikus eszközcsoport”: olyan eszközök csoportja, melyek felhasználási területe azonos vagy hasonló, illetve technológiájuk hasonlóságokat mutat, ami lehetővé teszi egyedi jellemzőket nem tükröző generikus osztályozásukat, 8) „egyszerhasználatos eszköz”: olyan eszköz, amelyet egyetlen beteget érintő egyetlen beavatkozás során történő használatra szánnak. Ez az egyetlen beavatkozás egyetlen beteget érintő többszöri vagy tartós használatot is jelenthet, 9) egyszerhasználatos, érzékeny területen történő felhasználásra szánt orvostechnikai eszköz: invazív sebészeti beavatkozásra szánt, egyszerhasználatos eszköz. 145. kérdés: Mit értünk a „gép” fogalma alatt? Gép: 1. energiát átalakító, vagy munkát végző szerkezet (Magyar Értelmező Kéziszótár szerint), vagy más meghatározás szerint: olyan szerkezetek összefoglaló elnevezése, amelyek erőt, illetve energiát alakítanak át az ember számára hasznos módon (Kislexikon szerint) 2. A 98/37/EK Európai Gép Direktíva szerint: Olyan összekapcsolt alkatrészek és alkotóelemek együttese, amelyek közül legalább egy mozog; a megfelelő mozgató, vezérlő és energiaellátó szerkezetekkel együtt és amelyeket valamely meghatározott felhasználás céljából kapcsoltak össze, különösen valamely anyag feldolgozására, kezelésére, mozgatására vagy csomagolására. (Az EU tagállamokban kötelezően elfogadott meghatározás!) 146. kérdés: Mit jelent a „szerkezet” kifejezés? Szerkezet: valamely technikai feladat elvégzésére alkalmas, több részből álló eszköz (Magyar Értelmező Kéziszótár), illetve építményben a terhelést hordozó, illetve egyéb sajátos feladatokat ellátó részek összessége (Magyar Értelmező Kéziszótár)

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

75

147. kérdés: Mit jelent az „eszköz” kifejezés? Eszköz: valamely művelet elvégzését lehetővé tevő vagy megkönnyítő tárgy, szerszám, gép (Magyar Értelmező Kéziszótár) 148. kérdés: Mit jelent a „szerszám” kifejezés? Szerszám: 1. a kézi erővel végzett munka hatékonyabbá tételére való eszköz (Magyar Értelmező Kéziszótár) 2. különböző munkadarabok, anyagok megmunkálására szolgáló eszköz. Lehet kézi vagy gépi. A szerszám lényege, hogy mechanikai előnyt hordoz magában, a szerszám használójának olyan fizikai képességet nyújt, amellyel a felhasználó természeti adottságai miatt egyébként nem rendelkezik. A legtöbb alapszerszám egyszerű gép. Például a feszítővas ugyanolyan funkcióval rendelkezik, mint az emelő. (Wikipédia Enciklopédia) 149. kérdés: Mit értünk „készülék” alatt? Készülék: műszaki rendeltetésű szerkezet, berendezés (Magyar Értelmező Kéziszótár) 150. kérdés: Mit értünk a „berendezés” fogalma alatt? Berendezés: műszaki felszerelés, szerkezet, készülék (Magyar Értelmező Kéziszótár) 151. kérdés: Mit nevezünk „felszerelési tárgy”-nak ? A „felszerelés” kettős értelmű szó. Egyrészt értjük alatta azt a műveletet, amikor különböző részekből összerakunk valamit egy adott helyre (többnyire falra, vagyis függőleges felületre) és ott rögzítjük. Másrészt értjük alatta azt is, amikor több különböző eszközzel (többnyire szerszámmal) rendelkezünk egy művelet elvégzéséhez, vagyis a „felszerelési tárgy” mindig valamihez (egy létesítményhez, egy tárgyhoz, egy másik eszközhöz) tartozó eszközöket jelent. Egy másik értelmezés szerint a felszerelés: különleges célra szükséges szerszámok és egyéb dolgok együttese. Ez a meghatározás is csak kézi eszközökről (szerszámokról) beszél és az egyéb dolog, az sok minden lehet. Pozitívuma, hogy „különleges célokra szükséges” eszközökről beszél. Ilyen értelemben az egészségügyi ellátás: „különleges cél” is lehet és a hozzá szükséges eszközök lehetnek a felszerelések. Ez azonban még mindig túl általános meghatározás. Értelmezésünk szerint a "felszerelési tárgyak: valami létesítményhez, vagy valami eszközhöz tartozó további kiegészítő eszközök". Ilyen értelemben: a "felszerelési jegyzék" is "az egészségügyi intézményhez tartozó különböző eszközök felsorolása, vagy listája" 152. kérdés: Mit nevezünk „mérőeszköz”-nek”? Mérőeszköz: 1. önmagában vagy kiegészítő eszközökkel együtt mérésre használt eszköz (Nemzetközi Metrológiai Értelmező Szótár, 4.1 pont, kiadta: OMH és MTA-MMSz Kft, Budapest, 1988.)

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

76

2. Mérésügyi szempontból mérőeszköznek a mérések elvégzésére alkalmas olyan technikai eszköz minősül, amelynek a mérési pontosságot és megbízhatóságot jellemző tulajdonságai ismertek és ellenőrizhetők. (127/1991. (X. 9.) Korm. rendelet a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény végrehajtásáról, 4. §. (4) bekezdés) 153. kérdés: Mit jelent a „pontosság” fogalma? Pontosság: 1. a mérőeszköznek az a tulajdonsága, hogy a mérendő mennyiség valódi értékéhez közeli értékmutatást vagy választ szolgáltat. (Nemzetközi Metrológiai Értelmező Szótár, 5.18. pont, kiadta: OMH és MTA-MMSz Kft, Budapest, 1988.) Megjegyzés: valódi érték: egy adott konkrét mennyiség definiciójának megfelelő érték. Ez egy olyan érték, amelyik egy „tökéletes” méréssel lenne meghatározható. Mivel „tökéletes” mérés nincs, a valódi értékek természetüknél fogva meghatározhatatlanok. (Nemzetközi Metrológiai Értelmező Szótár,1.19. pont, kiadta: OMH és MTA-MMSz Kft, Budapest, 1988.) 2. A mérésnek az a tulajdonsága, ami a fizikai jellemző mért értéke és a valódi értéke közötti eltérésre utal. (Gellérthegyi József, Baka Károly: Méréstechnika I/1. (Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola tankönyve, kiadó: Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1988) 3. A tudományos és a hétköznapi életben pontosság az, hogy mennyire közelíti meg valamely észlelés (mérés) eredménye a megfigyelt jelenség valódi értékét. A valódi érték teljes bizonyossággal nem ismerhető meg, de véges pontossággal megbecsülhető. (Wikipédia - Enciklopédia) 154. kérdés: Mit nevezünk „mérőrendszer”-nek”? Mérőrendszer: mérőeszközök és egyéb készülékek meghatározott mérési feladat elvégzésére alkalmas összessége ( Nemzetközi Metrológiai Értelmező Szótár (VIM)) 155. kérdés: Mit nevezünk „műszer”-nek? Műszer: 1. a műszer általában valamilyen fizikai (fiziológiai) mennyiség érzékelésére, mérésére alkalmas eszköz, amelynek az a feladata, hogy a valóságot minél élethűbben jelenítse meg. (Orvostechnikai eszközök - gyakorlati útmutató I. kötet, Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kara tankönyve, Bp. 2004, 22. oldal) 2. olyan mérőeszköz (lásd 149. kérdést!), mely értékmutatást ad. (Nemzetközi Metrológiai Értelmező Szótár, 4.6. pont, kiadta: OMH és MTA-MMSz Kft, Budapest, 1988.) Megjegyzés: érték: valamely konkrét mennyiség nagyságának kifejezése egy szám és egy egység szorzataként ((Nemzetközi Metrológiai Értelmező Szótár,1.18. pont, kiadta: OMH és MTA-MMSz Kft, Budapest, 1988.) 3. fizikai, kémiai, geometriai stb mennyiségek mérésére és a mérési eredmények alapján a különböző folyamatok vizsgálatára, gépek védelmére, szabályozására, vezérlésére, technológiai folyamatok irányítására, számításokra használt eszköz. (Új magyar lexikon, 5. kötet 84. oldal, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962.)

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

77

4. nagy pontosságú művelet végzésére alkalmas munkaeszköz (Magyar Értelmező Kéziszótár), 156. kérdés: Mit nevezünk „elektród”-nak? Elektród: 1. Orvostechnikai értelemben: olyan fém, vagy fémötvözet, amelyik a testszövetekben ionos vezetés útján terjedő villamos áramot elektronvezetéssé alakítja át és így közvetíti a jelfeldolgozó rendszerhez. (Orvostechnikai eszközök - gyakorlati útmutató, I. kötet, Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának tankönyve, 2004., 122. oldal) Megjegyzés: Az orvosi és orvostechnikai gyakorlatban - helytelenül - szokás elektródának is nevezni (így „a” betűvel a végén!). Ez megtévesztő! Az elektródák ugyanis felmelegítés, azaz hő hatására különböző fémek összeolvadását, „hegesztését” segítik elő. A hőhatás legtöbbször az elektródára kapcsolt villamos áram hatására keletkezik. (Az elektróda-pálca mindig csak egy darab!) 2. Általánosságban: Az elektromos áramnak gázokba, folyadékokba, félvezetőkbe való bevezetésére, ill. kivezetésére szolgáló alkatrész. Anyaga rendszerint fém vagy szén. Egyazon áramkörbe kapcsolt két elektród közül anódnak nevezzük azt, amelyik pozitívabb feszültségű a másikhoz viszonyítva. A negatívabb neve katód. Az elektród tehát kétfajta lehet: pozitív (anód), vagy negatív (katód) töltésű. 157. kérdés: Mit nevezünk „alkatrész”-nek”? Alkatrész: több részből álló dolognak, különböző szerkezetnek valamely része, amelyből összeállítható az eredeti szerkezet (Magyar Értelmező Kéziszótár) 158. kérdés: Mit nevezünk „tartozék”-nak”? Tartozék: 1. valaminek kiegészítő része, járuléka (Magyar Értelmező Kéziszótár) 2. orvostechnikai eszközök esetén: a 4/2009. (III. 17.) EüM rendelet 2. § (1) bekezdés a) pontja (lásd:144. kérdést!) alá nem tartozó olyan termék, amely önmagában nem orvostechnikai eszköz, de a gyártó kifejezett szándéka szerint az eszközzel történő együttes használatra szolgál annak érdekében, hogy annak eredeti rendeltetésszerű működését elősegítse (4/2009. (III. 17.) EüM rendelet, 4. §. (1) 1. pont) A rövid felsorolásból is látható, hogy leghelyesebb, ha az egészségügyi gyakorlatban használatos, valamilyen fiziológiai mennyiség adatainak, vagy jellemzőinek (például: időbeli változásának) megjelenítésére, illetve rögzítésére szolgáló eszközöket műszereknek nevezzük. Ha pedig az eszköz valamilyen energia, vagy sugárzás előállítására, átadására szolgál (például: villamos energia, vagy ultrahang, ionizáló sugárzás stb.), akkor helyesebb készüléknek nevezni. Ha ez a készülék az alkalmazás jellegéhez képest nagy méretű, használható a berendezés kifejezés is (például: sugárterápiás berendezés). Ha kisebb méretű tárgyról van szó, amelyik valamilyen művelet elvégzésére alkalmas, akkor eszköznek nevezzük (például: a szike, olló, csipesz stb. orvosi kézieszköz.)

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

78

159. kérdés: Mit nevezünk „mobiliának”? „Nem beépített, mozgatható termék, legtöbbször a bútorzatot értjük alatta.” 160. kérdés: Mit értünk a „medikai mobilia” fogalma alatt”? „Olyan, nem beépített termékek, amelyek az egészségügyi gyakorlatban használatosak és megfelelnek az orvostechnikai eszközökről szóló 4/2009. (III. 17.) EüM rendelet 2. § (1) bekezdésében foglalt értelmező rendelkezésnek.” Alapvető követelmény az, hogy feleljenek meg az egészségügyi intézményekben kötelező tisztíthatóság és fertőtlenítés követelményének. Végeredményben tehát az orvosi, vagy medikai mobiliák is orvostechnikai eszközök, az esetek nagy többségében I. kockázati osztályba sorolva és rájuk is mindenben vonatkoznak az említett orvostechnikai eszköz rendelet előírásai.

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

79

11. Kérdések. 2. fejezet: 1. kérdés: Kit nevezünk mérnöknek? 2. kérdés: Kit nevezünk kórházi mérnöknek? 3. kérdés: Kit nevezünk klinikai mérnöknek? 4. kérdés: Kit nevezünk egészségügyi mérnöknek? 5. kérdés: Mit jelent a „technika” szó? 6. kérdés: Mit jelent a „technológia” kifejezés? 7. kérdés: Mit jelent az orvostechnológia (vagy egészségügyi technológia) fogalma? 8. kérdés: Mit tartalmazzon az egészségügyi (vagy: orvos-) technológiai terv? 9. kérdés: Mi a feladata az orvostechnológusnak? 3. fejezet: 10. kérdés: Melyek az egészségügy speciális igényei a műszaki ellátás területén? 11.

kérdés: Melyek intézményben?

egy

kórházi

12. kérdés: Milyen műszaki egészségügyi intézményben?

mérnök

fejlesztési

feladatai

az

feladatok

egészségügyi

lehetnek

egy

13. kérdés: Milyen üzemfenntartási feladatok vannak egy egészségügyi intézményben? 14. kérdés: Mit intézményben?

jelent

az

energiagazdálkodás

15. kérdés: Mit jelent a biztonsági egészségügyi intézményben?

egy

követelmények

egészségügyi

felügyelete

egy

16. kérdés: Mit jelent a gép-, műszer-, eszközgazdálkodás egy egészségügyi intézményben? 17. kérdés: Mit jelent egy kórházi /fő/mérnök számára a szakmai irányítás, felügyelet?

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

80

4. fejezet: 18. kérdés: Mi az egészség? 19. kérdés: Mi az egészségügy? 20. kérdés: Mit nevezünk egészségügyi rendszernek? 21. kérdés: Mi az egészségügyi ellátás? 22. kérdés: Mit nevezünk egészségügyi szolgáltatásnak? 23. kérdés: Mit nevezünk egészségügyi közszolgáltatásnak? 24. kérdés: Mit nevezünk egészségügyi tevékenységnek? 25. kérdés: Mit nevezünk egészségügyi szakképesítésnek? 26. kérdés: Mit nevezünk egészségügyi szakmának? 27. kérdés: Kit nevezünk orvosnak? 28. kérdés: Ki a beteg? 29. kérdés: Mit nevezünk orvosi vizsgálatnak? 30. kérdés: Hogyan állapítják meg a betegséget? 31. kérdés: Mi a diagnózis? 32. kérdés: Mi a diagnosztikai vizsgálat? 33. kérdés: Melyek az egészségügyi szükségletek? 34. kérdés: Mi a sürgős szükség? 35. kérdés: Mi a terápia? 36. kérdés: Mi az „orvosi kezelés” fogalma? 37. kérdés: Hogyan történik a gyógykezelés? 38. kérdés: Mit nevezünk beavatkozásnak? 39. kérdés: Mit nevezünk invazív beavatkozásnak? 40. kérdés: Mi a rehabilitáció? 41. kérdés: Mit jelent az ápolás, az ápolási tevékenység? 42. kérdés: Mit jelent a gondozás, a gondozási tevékenység?

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

81

5. fejezet: 43. kérdés: Mik az egészségügyi ellátás feladatai? 44. kérdés: Hogyan valósítja meg az egészségügyi ellátás feladatait? 45. kérdés: Ki az egészségügyi szolgáltató?

46. kérdés: Mit nevezünk „egészségügyi államigazgatási szerv”-nek? 47. kérdés: Mit nevezünk egészségügyi intézménynek? 48. kérdés: Mit nevezünk gyógyintézetnek? 49. kérdés: Mit nevezünk ellátási formának? 50. kérdés: Mi a szervezeti egység? 51. kérdés: Melyek az egészségügyi szolgáltatás szintjei? 52. kérdés: Mit jelent a progresszív ellátás elve? 53. kérdés: Melyek a progresszivitási szintek? 54. kérdés: Mit jelent a definitív ellátás fogalma? 55. kérdés: Mit nevezünk egészségügyi ellátórendszernek? 6. fejezet: 56. kérdés: Mit nevezünk alapellátásnak? 57. kérdés: Mit értünk a „praxis” fogalmán? 58. kérdés: Melyek az alapellátás intézményei? 59. kérdés: Melyek a háziorvosi szolgálat feladatai? 60. kérdés: Mit jelent a sürgősségi ellátás? 61. kérdés: Melyek a sürgősségi ellátás feltételei? 62. kérdés: Mit jelent a „mentés” fogalma? 63. kérdés: Melyek a mentési tevékenységet végző szervek? 64. kérdés: Mi a betegszállítás? 7. fejezet: 65. kérdés: Kit nevezünk járóbetegnek? 66. kérdés: Mit jelent a járóbeteg (ambuláns) szakellátás? 67. kérdés: Melyek a járóbeteg (ambuláns) ellátás feladatai?

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

82

68. kérdés: Mit nevezünk speciális járóbeteg-szakellátásnak? 69. kérdés: Melyek a járóbeteg szakellátás körébe tartozó ellátási formák? 70. kérdés: Mit nevezünk szakrendelésnek? 71. kérdés: Mit nevezünk szakrendelőnek? 72. kérdés: Mit nevezünk orvosi szakmának? 73. kérdés: Hogyan csoportosítjuk az orvosi szakmákat? 74. kérdés: Mit nevezünk szakrendelő-intézetnek? 75. kérdés: Mit nevezünk gondozóintézetnek? 76. kérdés: Mit nevezünk szakambulanciának? 77. kérdés: Mit nevezünk diagnosztikai központnak? 78. kérdés: Mit nevezünk orvosi/klinikai laboratóriumnak? 79. kérdés: Melyek az egynapos ellátási központok? 80. kérdés: Mit nevezünk „egynapos sebészeti ellátásnak”? 81. kérdés: Melyek az egynapos sebészeti ellátás végzésének feltételei? 82. kérdés: Hol végezhető egynapos sebészeti ellátás? 83. kérdés: Mi a mobil egészségügyi szolgálat? 84. kérdés: Mi a „hospice szolgálat”? 8. fejezet: 85. kérdés: Kit nevezünk „fekvőbetegnek”? 86. kérdés: Mit nevezünk fekvőbeteg szakellátásnak? 87. kérdés: Mi a várólista? 88. kérdés: Milyen formái vannak a fekvőbeteg ellátásnak? 89. kérdés: Mit jelent a speciális fekvőbeteg-ellátás? 90. kérdés: Melyek a fekvőbeteg ellátás progresszivitási szintjei? 91. kérdés: Mit jelent az aktív és krónikus ellátás fogalma? 92. kérdés: Melyek a fekvőbeteg ellátás intézményei? 93. kérdés: Mit nevezünk intézetnek és országos intézetnek?

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

83

94. kérdés: Mit nevezünk kórháznak? 95. kérdés: Mit jelentett a „szakkórház” fogalma? 96. kérdés: Mit nevezünk klinikának? 97. kérdés: Mit nevezünk „nappali kórháznak”? 98. kérdés: Mit nevezünk „kúraszerű ellátásnak”? 99. kérdés: Milyen rehabilitációs ellátások lehetnek? 100. kérdés: Mit nevezünk szanatóriumnak? 101. kérdés: Mit nevezünk „gyógyhelynek”? 102. kérdés: Mit nevezünk fürdő- és klímagyógyintézetnek? 9. fejezet: 103. kérdés: Mit jelent a kórház fogalma műszaki szempontból? 104. kérdés: Mi egy kórház feladata? 105. kérdés: Melyek a kórházak főbb funkcionális területei? 106. kérdés: Hogyan osztályozhatjuk a kórházakat építészeti kialakításaik szerint? 107. kérdés: Hogyan néz ki pavilon rendszerű kórház? 108. kérdés: Mik a pavilon rendszerű elrendezés előnyei és hátrányai? 109. kérdés: Milyen kialakítású a tömbkórház? 110. kérdés: Melyek a tömbkórház előnyei és hátrányai? 111. kérdés: Mit nevezünk hotelkórháznak? 112. kérdés: Melyek a hotelkórház előnyei és hátrányai? 113. kérdés: Mit nevezünk „strukturált kialakítású” kórháznak? 114. kérdés: Hogyan helyezkednek el a strukturált kivitelű kórházban az orvosi-gyógyító egységek? 115. kérdés: Hogyan helyezkednek el a strukturált kivitelű kórházakban a betegelhelyezési egységek? „ 116. kérdés: Hol helyezkednek el a strukturált kivitelű kórházakban az üzemi kiszolgáló helyiségek? 117. kérdés: Melyek a strukturált kivitelű kórházak előnyei és hátrányai? 118. kérdés: Milyen ellátási szintek vannak egy kórházon belül? 119. kérdés: Mit nevezünk „intenzív ellátásnak”?

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

84

120. kérdés: Mit nevezünk „sürgősségi ellátásnak”? 121. kérdés: Mit nevezünk „aktív ellátásnak”? 122. kérdés: Mit nevezünk „krónikus ellátásnak”? 123. kérdés: Mit nevezünk „rehabilitációs ellátásnak”? 124. kérdés: Melyek egy kórház funkcionális egységei? 125. kérdés: Milyen egységekhez?

szervezeti

egységek

tartoznak

a

központi

orvosi

126. kérdés: Mit nevezünk „központi műtőegységnek (vagy műtőblokknak)? 127. kérdés: Mit nevezünk betegosztálynak? 128. kérdés: Mik az Igazgatás feladatai és részegységei? 129. kérdés: Milyen egyéb kiszolgáló egységek vannak egy kórházban? 130. kérdés: Melyek a műszaki ellátás részterületei egy kórházban? 131. kérdés: Mi a feltétele a biztonságos villamos energia ellátásnak? 132. kérdés: Milyen gázszolgáltatás van egy kórházban? 133. kérdés: Hogyan történik a központi hőellátás? 134. kérdés: Miért fontos a klimatizálás a kórházakban? 135. kérdés: Miért fontos a vízellátás és a csatornázás a kórházakban? 136. kérdés: Milyen anyag- és eszközgazdálkodási feladatok vannak egy kórházban? 137. kérdés: Milyen speciális (konyhának) a kórházakban?

feladatai

vannak

az

élelmezésüzemnek

138. kérdés: Mi a feladata a kórházi mosodáknak? 139. kérdés: Milyen szállítási feladatok vannak kórházon belül? 140. kérdés: Milyen kommunikációs lehetőségek vannak egy kórházban? 141. kérdés: Hogyan oldható meg a hulladék kezelés a kórházakban? 10. fejezet 142. kérdés: Mit értünk az orvostechnika fogalma alatt? 143. kérdés: Mit értünk a „clinical engineering” (klinikai vagy kórházi mérnökség) fogalma alatt?

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

85

144. kérdés: Mit nevezünk „orvostechnikai eszköz”-nek? 145. kérdés: Mit értünk a „gép” fogalma alatt? 146. kérdés: Mit jelent a „szerkezet” kifejezés? 147. kérdés: Mit jelent az „eszköz” kifejezés? 148. kérdés: Mit jelent a „szerszám” kifejezés? 149. kérdés: Mit értünk „készülék” alatt? 150. kérdés: Mit értünk a „berendezés” fogalma alatt? 151. kérdés: Mit nevezünk „felszerelési tárgy”-nak ? 152. kérdés: Mit nevezünk „mérőeszköz”-nek”? 153. kérdés: Mit jelent a „pontosság” fogalma? 154. kérdés: Mit nevezünk „mérőrendszer”-nek”? 155. kérdés: Mit nevezünk „műszer”-nek? 156. kérdés: Mit nevezünk „elektród”-nak? 157. kérdés: Mit nevezünk „alkatrész”-nek”? 158. kérdés: Mit nevezünk „tartozék”-nak”? 159. kérdés: Mit nevezünk „mobiliának”? 160. kérdés: Mit értünk a „medikai mobilia” fogalma alatt”?

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

86

12. Felhasznált jogszabályok. A felsorolásnál csak az alap jogszabály megjelenési helyét közöljük, a módosításokat nem. Éppen ezért felhívjuk a Tisztelt Olvasó figyelmét, hogy lehetőleg az interneten, vagy olyan helyen nézzen utána a jogszabályoknak, ahol a legutóbbi módosításokkal együtt közlik a jogszabály szövegét. /1/ Magyarország alaptörvénye. Magyar Közlöny, 2011/43. (IV. 24.) szám. /2./ Az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről. (Eütv.) Magyar Közlöny, 1997/119. (XII. 23.) szám. /3./ Az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételekről szóló 60/2003. (X.20.) ESZCSM rendelet Magyar Közlöny, 2003/120. (X.20.) szám, 8692.-8943. oldalak /4./ Az 1997. évi LXXXIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásáról. (Ebtv.) Magyar Közlöny, 1997/63. (VII. 15.) szám. /5./ A 16/2002. (XII. 12.) ESZCSM rendelet az egynapos sebészetről.

Magyar Közlöny, 2002/154. (XII. 12.) szám. /6./ Az egészségügyi szolgáltatás gyakorlásának általános feltételeiről, valamint a működési engedélyezési eljárásról szóló 96/2003. (VII. 15.) Korm. rendelet Magyar Közlöny, 2003/84. (VII. 15.) szám. /7./ A 4/2009. (III. 17.) EüM rendelet az orvostechnikai eszközökről. Magyar Közlöny, 2009/33. szám. 7343.-7397. oldalak. Egészségügyi Közlöny, 2009/7. (IV.23.) szám, 879.-932. oldalak. /8./ A 2006. évi CXXXII. törvény az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről. Magyar Közlöny, 2006/160. (XII. 22.) szám. /9./ A 323/2010. (XII. 27.) Kormányrendelet az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról, a népegészségügyi szakigazgatási feladatok ellátásáról, valamint a gyógyszerészeti államigazgatási szerv kijelöléséről. Magyar Közlöny, 201/198. (XII. 27.) szám. /10./ Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény. Magyar Közlöny, 2003/129. (XI. 11.) szám. /11./ Az 1991. évi XI. törvény az egészségügyi hatósági és igazgatási tevékenységről. Magyar Közlöny, 1991. IV. 9.-i szám. /12./ A 313/2011. (XII. 23.) Kormányrendelet az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény végrehajtásáról. Magyar Közlöny, 2011/159. (XII. 23.) szám.

FAP37

Dió - Forgács

FAP37

87

/13/ Az 5/2004. (XI. 19.) EüM rendelet az orvosi rehabilitáció céljából társadalombiztosítással igénybe vehető gyógyászati ellátásokról. Magyar Közlöny, 2004/173. (XI. 19. ) szám. /14./ Az 5/2006 (II. 7.) EüM rendelet a mentésről. Magyar Közlöny, 2006/13. (II. 7.) szám. /15./ A 287/2006. (XII. 23.) Kormányrendelet a várólista alapján nyújtható ellátások részletes szabályairól. Magyar Közlöny, 2006/161. (XII. 23.) szám.

FAP37

Dió - Forgács

FAP37