ortfólió
Pécsi József Nádor Gimnázium és Szakképző Iskola Történelem, 10. évfolyam 2013. I. félév
I. ESSZÉ
1. RÖVID FELADAT: Mutassa be a korabeli ábrázolás és a forrásrészlet felhasználásával a kora középkori társadalom tagolódását! Válaszában térjen ki arra, hogy melyek voltak a jól elkülöníthető társadalmi csoportok, és mi jellemezte a helyzetüket? (2004, középszint)
„Isten háza tehát, amelyet egynek hiszünk, három részre oszlik: egyesek imádkoznak, mások harcolnak, és ismét mások dolgoznak. Ez a három rész, mely együtt létezik, nem szenvedheti a szétválasztást.” (Adalberon: Vers II. Róberthez, a frankok királyához, X. század)
………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………… Szempontok Feladatmegértés Tájékozódás térben és időben Szaknyelv alkalmazása Források használata Eseményeket alakító tényezők feltárása Megszerkesztettség, nyelvhelyesség Összpontszám
Elérhető pont 4 4 4 4 6 2 24
Elért pont
2
2. RÖVID FELADAT: A feladat a reneszánsz korstílusra vonatkozik. (2006, október – középszint) Mutassa be a források és ismeretei segítségével a reneszánsz korstílus jellemző sajátosságait! Térjen ki az antik kultúra és a tudományok megújulásának társadalmi hátterére is! „A középkor második felében tehát a történelemben addig nem tapasztalható vagyongyarapodás vette kezdetét, s ez a jólét főként az újdonságnak számító kiterjedt kereskedelemre és pénzforgalomra szakosodott városokra, mint például Velencére és Firenzére koncentrálódott (…). A vagyon felhalmozása folytán azok, akik bőségben éltek, a művészetek és irodalom támogatásában lelték örömüket; soraikban uralkodók, pápák és fejedelmek voltak.” (Paul Johnson: A reneszánsz) „Jó mindenre, amit eddig megtanultál. Ítélj meg mindent magad, s vesd el azt, amire nem találsz meggyőző bizonyítékot. A vallás hiten alapul, ám a tudományoknak folytonosan bizonyosságokat kell keresnie.” (G. Agricola, reneszánsz író)
Palladio: Villa Rotonda (1567), Vicenza közelében
A három grácia (hellenisztikus kor) és F. del Cosa: A Venus diadala c. kép részlete (1470) …………………………………………… …………………………………………… …………………………………………… …………………………………………… …………………………………………… …………………………………………… …………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………………………………
3
………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………........................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... Szempontok Feladatmegértés Tájékozódás térben és időben Szaknyelv alkalmazása Források használata Eseményeket alakító tényezők feltárása Megszerkesztettség, nyelvhelyesség Összpontszám
Elérhető pont 4 4 4 4 6 2 24
Elért pont
3. HOSSZÚ FELADAT: A feladat az államalapításhoz kapcsolódik. (2008, május – középszint) Mutassa be a források és ismeretei alapján az I. István alapította feudális állam felépítését és működését! Válaszában térjen ki az egyházszervezet, a közigazgatás és a földbirtokviszonyok bemutatására! Használja a középiskolai történelmi atlaszt! Királyi birtok Birtoktípus Arányok
várbirtokok (várföldek)
Földbirtoktípusok I. István korában Adományozott birtok egyházi birtokok
udvarbirtokok Kb. 2/3
magánbirtokok
Nemzetségi birtok nemzetségi szállásterületek Kb. 1/3
Egyházszervezet I. István korában Katolikus egyház Világi papság Szerzetesség Érsekségek bencés kolostorok Püspökségek Érsekségek és püspökségek káptalanjai; székesfehérvári társaskáptalan Plébániák
„6. Királyi hatalmunknál fogva elhatározzuk, hogy mindenkinek álljon szabadságában vagyonát felosztani, feleségének, fiainak és leányainak vagy az egyháznak adományozni, és ezt a halála után se merje senki érvénytelenné tenni. 7. Különösen akarjuk, hogy miképpen mi másoknak megadtuk a lehetőséget, hogy javaik felett szabadon rendelkezhessenek, úgy azok a javak is, valamint katonák, szolgák, és bármi, ami királyi méltóságunkhoz tartozik, maradjanak meg változatlanul. 8. Ha valamely pap vagy ispán valakit vasárnap ökrökkel lát dolgozni, vegyék el tőle az ökröt, és adják a várnépnek elfogyasztásra.
4
9. A papok pedig és az ispánok hagyják meg, hogy vasárnap mindenki menjen templomba, kivéve azokat, akik a tüzet őrzik. 15. Ha valaki az ispánok közül felesége meggyilkolásával mocskolja be magát, ötven tinóval egyezzék meg az asszony rokonaival és vezekeljen az egyház parancsai szerint. Ha pedig valamelyik vitéz vagy gazdagabb ember esik ugyanazon bűnbe, fizessen a rokonoknak tíz tinót és vezekeljen. Ha pedig a népből való ember követi el ugyanazt a bűnt, öt tinóval egyezzék meg a rokonokkal és vessék alá az említett böjtöknek. 18. Ha valaki saját szolgáit tanúbizonyság mellett szabadsággal ajándékozza meg, halála után azokat senki szolgaságba visszavetni ne merészelje. 22. Senki se merészeljen szabad személyt szolgaságba hajtani.” (I. István I. törvénykönyve) „1. Tíz falu építsen egy templomot, amelyet két telekkel s ugyanannyi szolgával lássanak el. Ruhákról és oltárterítőkről a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspök. 18. Ha valakinek az Isten tizet adott egy évben, a tizedik részt adja Istennek.” (I. István II. törvénykönyve)
Az ún. kalocsai királyfej (XII. sz.) – valószínűleg Istvánt ábrázolja; és István király által veretett pénzek. …......................................................... ............................................................. ............................................................. ............................................................. ............................................................. ............................................................. ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ...............................................................................................................................................................................
5
............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... ............................................................................................................................................................................... Szempontok Feladatmegértés Tájékozódás térben és időben Szaknyelv alkalmazása Források használata Eseményeket alakító tényezők feltárása Megszerkesztettség, nyelvhelyesség Összpontszám
Elérhető pont 8 4 4 8 10 8 42
Elért pont
6
II. SZAKSZÖVEG ÉRTELMEZÉSE Válaszoljon a kérdésekre a szöveg alapján! a) Töltse ki a táblázat hiányzó mezőit! A pápai főhatalom feloldozás
kegyosztói
az egyetemes zsinatok határozatainak szentesítése
7 6 pont b) A szöveg alapján magyarázza meg, mire vagy kire utalnak a pápai hatalom alábbi jelvényei! - pásztorbot: ………………………………………………………………………………………………… - halászgyűrű: ………………………………………………………………………………………………. - kulcsok: ……………………………………………………………………………………………………. 6 pont c) Tegye időrendi sorrendbe a pápaválasztás lépéseit! __ kétharmados többség a szavazáson __ névválasztás __ fehér füst __ a konklávé összeülése __ urbi et orbi __ habemus papam __ accepto __ az előző pápa halála 4 pont d) Keresse meg a szövegben a meghatározáshoz tartozó idegen kifejezést! - Egyházi bíróság: - Krisztus földi helytartója: - A császár befolyása az egyház felett: - A pápa uralkodási időszaka: - Püspökök közötti elsőség:
- Egyházi és lelki javak adásavétele: - Egyházi gyűlés: - Kötelező papi nőtlenség: 8 pont e) Mi köthető az alábbi pápák nevéhez? - II. Calixtus: - X. Gergely:
8
- V. Kelemen: - III. István: - II. Orbán: - III. Ince: - III. Leó: - VII. Gergely: - I. Miklós: - X. Leó: 10 pont
A pápaság története A katolikus egyházszervezet fejét, Jézus Krisztus földi helytartóját (vicarius Christi), Róma városának püspökét és Vatikán Állam uralkodóját pápának nevezik. Az egyházi jog szerint ő gyakorolja az úgynevezett kegyosztói, kormányzói és tanítói főhatalmat a katolikus egyházban. Az elsőhöz (kegyosztói hatalom) a súlyosabb bűnök alóli feloldozás, illetve a kiátkozás tartozik, a másodikat (kormányzói hatalom) a püspökök, érsekek kinevezése és beszámoltatása, egyetemes zsinatok összehívása, határozatainak szentesítése, bizonyos egyházi törvények meghozatala jelenti; a harmadik (tanítói hatalom) az egyes hittételeknek megváltoztatásából, az egyházzal és vallási dogmákkal szemben álló tanok elítéléséből áll. A pápa hatalmát a hét pápai jelvény jelképezi: a tiara (pápai hármas korona), a pápai pásztorbot, a pallium (köpeny), a pápai kulcsok, a halászgyűrű (Szent Péter képével), a pápai trón (Sedia gestatoria), és a pápai kereszt. A katolikus tanítás szerint a mindenkori pápa, azaz atya, más néven Szentatya, Péter apostol utóda a római püspöki székben. Péter apostol pedig magától Jézus Krisztustól kapta legitimitását, amikor a Megváltó éppen őrá hagyományozta a keresztény egyház megteremtésének, működtetésének és vezetésének feladatát. (Máté evangéliumának 16. fejezete szerint: „Te Péter vagy és én erre a sziklára fogom építeni egyházamat … Neked adom a mennyek országának a kulcsait; amit a földön megkötsz, az meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”) A katolikus hagyomány szerint Jézus megfeszítése és feltámadása után Péter elzarándokolt Rómába, és ott megteremtette az első jelentős keresztény közösséget, majd Krisztus után 67-ben Róma első püspökeként vértanúhalált szenvedett. Az őt követő római püspökök lettek később a pápák. Ezzel a magyarázattal szemben a történészek egy része inkább úgy tartja, a pápaság intézménye csak a 4. századtól kezdett
kiformálódni. A pápaválasztás Az első évszázadokban még közvetlenül Róma városának népe választotta meg az egyház fejét, majd később ezt a feladatot a helyi papok vették át. Idővel a döntést az európai püspökök és érsekek hozták meg, maguk közül kiválasztva azt, aki a pápai címet viselhette. A napjainkra jellemző pápaválasztási rendszer csak 1241re alakult ki. Ebben a szisztémában a katolikus egyház legmagasabb rangú főpapjai, a bíborosok választják meg a pápát, mégpedig a 80 év alatti bíborosok alkotta konklávé kétharmados szavazása során. A pápaválasztást a vatikáni Sixtus-kápolnában tartják, a procedúra idejére a bíborosokat elzárják a világtól, innen a konklávé (kulcsra zártan) elnevezés. E gyakorlat 1271-re nyúlik vissza, amikor a bíborosok nem tudtak megegyezni IV. Kelemen pápa utódáról, mire keresztény hittestvéreik bezárták őket, és száraz kenyéren és vízen tartották őket, amíg egyezségre nem jutottak. Az így megválasztott pápa, X. Gergely már előírta a pápaválasztó testület elzárásának gyakorlatát, igaz, azt nem írta elő, hogy a bíborosok érjék be száraz kenyérrel és vízzel. A pápát csak a szavazatok kétharmadával plusz egy szavazattal lehet megválasztani. A testület naponta négyszer szavaz – kétszer reggel és kétszer este, a voksolás eredményességét fehér, eredménytelenségét fekete füst kibocsátásával jelzik a Sixtus-kápolna kéményén. A megválasztott személynek felteszik a kérdést, elfogadja-e a hivatalt, s ha az „accepto” (elfogadom) választ adja, és már püspök, azonnal hivatalba lép, majd azt kérdezik tőle, milyen néven óhajt uralkodni. Mindezek után a Szent Péter bazilika erkélyéről kihirdetik a döntést („habemus papam” – van pápánk), az új egyházfő pedig áldást oszt „Urbi et Orbi” – Rómának és a világnak. A címet a megválasztott főpap élethosszig, vagy lemondásáig viseli. A megválasztott pápának legfőbb, teljes (törvényhozói, kormányzati és bírói), közvetlen és egyetemes hatalma van az egész katolikus egyház felett. A pápa a püspökök testületének is a feje, így az egyetemes zsinatok összehívója és elnöke. Eddig (Ferencig) összesen 307 pápa uralkodott, de ezek közül 42 egyházfő legitimitása megkérdőjelezhető, mert vagy ellenpápaként, vagy egyéb okokból nem törvényesen kezdték meg pontifikátusukat. A pápaság kialakulása A keresztény egyházak tanítása szerint a kereszténység és az egyház Palesztinában keletkezett Augustus (Kr. e. 31 - Kr. u. 14) és Tiberius (14-37) idején. A korai keresztény gyülekezetek az 1. század második felétől kapcsolatba kerültek a Palesztinán kívüli népekkel, és a kereszténység hamarosan szakított zsidó gyökereivel, főként, mert egyre nagyobb számú nem zsidó (pogány) népesség csatlakozott hozzá. A 2. század folyamán a kereszténység a Római Birodalom egészében megjelent, mindenki számára követhető módon, azaz univerzálissá lett. Az egyetemességre való törekvés nemcsak földrajzilag érvényesült, hanem szociálisan is: a kereszténység tömegméretű mozgalommá válása együtt járt azzal, hogy vagyonosak is csatlakoztak hozzá, így a kereszténységnek egyidejűleg ellentétes igényeket kellett kielégítenie. Megszületett az intézményes egyház, és fokozatosan létrejött a monarchikus egyházi szervezet. A római egyházközösség a kezdetektől kiemelt szerepet játszott az egyházon belül, mert alapítójának Péter apostolt tekintették, aki az apostolok között különleges helyet foglalt el. Ebből kiindulva a római püspököt is megillette az ún. primátus, a püspökök közötti elsőbbség. A római püspök tanítói tekintélye már a 2. és a 3. században nagy súlyt kapott, ő döntött különböző hitbéli nézetekről, hogy azok hamisak, veszélyesek, vagy az igazságot tartalmazzák. A nagy teológiai munka ugyan Keleten folyt, és az ókeresztény ökumenikus zsinatok is ott zajlottak, de jogi és fegyelmi kérdésekben már nagyon korai időktől a római püspök számított a legfelsőbb fórumnak. A keresztényeknek I. (Nagy) Konstantin császár (312-337) biztosította a vallásszabadságot. A milánói edictum (313) a kereszténységet nemcsak vallásként, hanem testületként is elismerte. I. (Nagy) Konstantin és fiai, valamint I. Theodosius alatt (380: a kereszténység lett az egyetlen engedélyezett vallás) a kereszténység vált a Római Birodalom uralkodó politikai-vallási ideológiájává.
9
Konstantin állami épületeket (bazilikákat) adott át a keresztényeknek templom céljára. A lateráni palotát pedig a római püspöknek, a pápának ajándékozta, akinek ez lett a székhelye. A vatikáni dombot Szent Péter sírja körül elegyengette, és a sír fölé Szent Péter tiszteletére bazilikát építtetett, amely az 1500-as évekig állt. Amikor Konstantin császár 330-ban Konstantinápolyba helyezte át székhelyét, az addigi főváros, Róma politikailag háttérbe szorult, ezzel szemben a római püspök helyzete megerősödött. A császár ugyanis az egyház ügyeibe is beavatkozott: püspököket nevezett ki és távolított el, sőt a hit dolgába is bele kívánt szólni. A konstantinápolyi püspök így szinte teljesen alá volt vetve a császárnak, míg a római püspök nem érezte a császári hatalom súlyát. Miközben Keleten a pátriárka mindinkább a császár befolyása alá került (cezaropapizmus), a római püspök épp a nyugati császárság gyengesége miatt - egyre nagyobb jelentőségre tett szert. Amikor 476-ban a Nyugatrómai Birodalom elbukott, ez már nem érintette a pápaságot. A keresztény egyház Nyugat-Európa vezető politikai és szellemi ereje lett a népvándorlás korában. Az átmenet századaiban a kereszténység, az egyházszervezet a kultúra, a műveltség és a működőképes igazgatási rendszer megóvásának letéteményese volt. Róma város püspökének egyházon belüli vezető szerepe a többi négy pátriárkával – a konstantinápolyi, jeruzsálemi, alexandriai és antiochiai vallásvezetővel - szemben a 8. századra lett szembeötlő, mivel az ötből négy patriarhátus arab megszállás alá került. Maradt a római és a konstantinápolyi hatalmi központ, melyek közt ekkor már rivalizálás is érezhető lett. A tényleges egyházszakadásra, vagyis a katolikus és görög-keleti kereszténység kettéválására végül 1054-ben került sor.) A Pápai Állam kialakulása A Nyugat-Római Birodalom 476-os bukását követően egész Itália és vele Róma is a gótok uralma alá került, majd következett a bizánci uralom. A bizánciakat azonban a rómaiak 722-ben elűzték, és a város körül létrehozták a Római Hercegséget (Ducatus Romanus), melynek élén a pápa állt. A kis állam a longobárd hódítókkal szemben egészen 750-ig meg tudta őrizni függetlenségét, ám ekkor Aistulf longobárd király ostrom alá vette Rómát. A szorult helyzetben III. István pápa (pontifikátusa 752-757 közöttre tehető) Kis Pipin frank király támogatását kérte. Pipin legyőzte Aistulfot, és az elhódított területekből 756-ban visszaadta a római dukátust, és más területekkel együtt ünnepélyesen a pápának adományozta, ezzel megalapította az Egyházi Államot. A pápa fölszabadult a kelet-római császár fennhatósága alól, szuverén uralkodó lett, minek jeleként a pápai oklevelekből elmaradt a császár uralkodási éveihez igazodó keltezés. Nagy Károly megsemmisítve a longobárd birodalmat megerősítette és további területekkel növelte atyja adományait. III. Leó pápa hűséget esküdött Károlynak, majd 800. december 25-én császárrá koronázta. Az Egyházi Állam függésbe került a császártól, a császári fennhatóság azonban nem bizonyult maradandónak: I. (Szent) Miklós pápa már teljesen szuverén uralkodó volt, és 875-ben Kopasz Károly király le is mondott az Egyházi Állam fölötti joghatóságról. I. (Nagy) Ottó német uralkodó 962-ben létrehozta a Német Római Császárságot – a Keleti frank Királyság és Itália egyesítésével - és koronázása után megerősítette Pipin és Nagy Károly adományait. A pápai hatalom megerősödése A keresztény egyház a 6. és 10. század közt egy jelentős visszaesést élt meg, melynek során a pápai tekintély lecsökkent, a papok körében elterjedtek a világi szokások, és virágzott a szimónia. Ez utóbbi lényege az egyházi és lelki javaknak anyagi előnyök árán megszerzése vagy áruba bocsátása volt. A papok egy része változást követelt, így Cluny-ben reformmozgalom bontakozott ki melyhez rengeteg, erkölcsileg megújulni kívánó bencés apátság csatlakozott. A reformerek szerint az első halaszthatatlan lépés az egyházi és a világi uralom szétválasztása volt, hogy ezentúl ne legyen az uralkodóknak döntő befolyása a különböző szintű egyházi méltóságok, pozíciók betöltésében. Az alsó papság köreiből kiinduló megújulást az 1073-ban hatalomra kerülő új pápa, VII. Gergely is támogatta, és nekilátott az egyház teljes reformjának. Egyik első döntése az lett, hogy az Rómában
10
összehívott 1075-ös zsinaton kimondatta, hogy ezentúl mindenkit kiátkozással büntet az egyház, aki törvénytelenül iktat be egyházi méltóságokat. Külön bekezdést szenteltek annak a kifejtésére, hogy a koronás fők sem kivételek ezen törvény alól. Ezt követően Gergely megfosztotta hatalmuktól a IV. Henrik császár (1053-1105) által kinevezett püspököket. A lépés kiváltotta a császár dühét és szembeszállva a pápával kirobbantotta az invesztitúra háborúkat. A harcokban végül a császár maradt alul (1077 – Canossa járás) mert a pápai kiátkozás ellehetetlenítette a német uralkodót. Az 1122-es wormsi konkordátumban V. Henrik császár és II. Callixtus pápa kompromisszumot kötöttek (az invesztitúra joga ezután megoszlott köztük), ám valójában a pápaság került ki győztesen a viszályból. A szimónia betiltása, a kötelező papi nőtlenség (cölibátus) bevezetése, a nyugati kereszténység univerzalizmusának deklarálása, a pápai hatalom elsősége a császárral szemben, illetve újabb szerzetesrendek kialakulása (karthausiak, ciszterciták, premontreiek, pálosok, ferencesek, domonkosok) mind – mind biztosították a pápaság és az egész egyházszervezet megújulását. A pápaság virágkora A pápa európai hatalmának csúcspontja a keresztes háborúk idejére tehető. Kezdetük a II. Orbán pápa által 1095-ben összehívott clermonti zsinathoz köthető, a hadjáratok vége azonban korántsem ilyen könnyen meghatározható évszám. Leggyakrabban az utolsó keresztény kézen lévő város elestének időpontját, azaz 1291-et szokták a korszak végeként elfogadni. Fő céljuk a Szentföld –azaz Jézus sírjának – megszerzése volt a muszlim araboktól és törököktől, bár némely hadjárat más afrikai és európai területek ellen irányult. A legelső hadjárat II. Orbán pápa áldásával 1096. augusztus 15-én indult a Szentföld felszabadítására. A pápa francia származása miatt a hadjáratban elsősorban francia, burgund és normann nemesek közül kikerülő keresztes lovagok vettek részt és 1099. június 8-án vették be Jeruzsálemet Bouillon Gottfried lotaringiai herceg vezetésével. Keresztény államok és lovagrendek (Johanniták, Német Lovagrend, Templomos Lovagrend) születtek a térségben, ám alig egy évszázad múlva, 1187. október 2-án a kurd származású Szaladin (Szaláh ad-Dín) szultán visszafoglalta Jeruzsálemet. Fokozatosan véget ért a pápai hatalom az egyház uralma a Szentföldön. A pápai hatalom csúcsidőszakát III. Ince pápához szokás kötni (1198-1216). Sikerült elérnie, hogy Európa minden fejedelme és uralkodója elismerje a pápa elsőségét. Jóváhagyta Szent Domonkos és Assisi Szent Ferenc, valamint követőik tevékenységét. A pápaság virágkorában jelent meg az inkvizíció is, mely félelemben tartotta a lakosságot, hiszen bármikor bárki ellen indulhatott halálos ítélettel végződő egyházi eljárás, ha felmerült a gyanú, hogy valaki idegen isteneket imád, vagy az ördögnek hódol. Az egyes eseteket kivizsgáló inkvizíciós bíróságnak mindig több tagja volt. Élén az inkvizítor állt, neki volt alárendelve a helyi püspök. Munkájukat segédek, tanúk és jogi végzettséggel rendelkezők (kvalifikátorok) segítették. Az inkvizíció legtöbbször úgy zajlott le, hogy előre bejelentették az inkvizítor érkezését, de sokszor minden előzetes bejelentés nélkül állított be egy településre, kíséretével együtt. A terület lakosságának össze kellett gyűlnie az adott napon; aki nem volt ott, azt rögtön eretnekgyanúsként kezelték. Az inkvizítor, miután megérkezett, beszédet tartott, majd felszólította az embereket, hogy tegyenek vallomást önmaguk ellen, ha eretnekek, valamint jelentsék fel a gyanús egyéneket. A környékbeli eretnekek 15–30 nap türelmi időt kaptak arra, hogy vallomást tegyenek saját maguk ellen. Az adott határidő alatt jelentkezők számára általában egyszerű vezeklést írtak elő azon felül, hogy minél több más eretneket kellett feladniuk. Aki viszont már feljelentés alapján került az inkvizíció elé, az nem kerülhette el a kínpadot. Ez a rendszer volt az alapja az inkvizítor hatékony működésének és tömeges ítéleteinek. Az egyház és a pápa tehát a 12. és 14. század közt valóban élet – halál ura volt. Sem a jelzett időszak előtt, sem utána nem koncentrálódott akkora hatalom a pápa kezében, mint a középkor derekán. A pápaság válsága és hanyatlása A pápai hatalom a középkor második felében és az újkor kezdetén négy traumát szenvedett el, melyek erősen lecsökkentették a pápák világi befolyását és tekintélyét. Az első traumát IV. Fülöp francia király (1286-1314) megerősödése jelentette, mely lehetővé tette számára, hogy befolyása alá vonja a pápaságot. Az esemény
11
komoly válsággá vált, amikor négy évtizedre bekövetkezett a nagy nyugati egyházszakadás. Eleinte kettő, majd az időszak végén három pápát választottak. A második trauma akkor érkezett el, amikor a XV. században megjelentek Európában a korábbi nagy háborúk és járványok (pestis) okozta anarchiáknak abszolutizmussal véget vető erőskezű uralkodók. A pápai hatalomra nézve a harmadik válságtényezőt a reneszánsz és humanizmus megjelenése és elterjedése hozta el, és végül a „kegyelemdöfést” a korábban szinte korlátlan pápai hatalom számára a reformáció okozta. A három említett válságtényező közül az első, avignoni pápaság néven vált ismerté a történelemben. Közvetlen előzménye a francia klérus pápai engedély nélküli megadóztatása volt, ami miatt VIII. Bonifác pápa (1294-1303) ki akarta közösíteni IV. (Szép) Fülöp francia királyt. A király emberei azonban foglyul ejtették a pápát, aki hamarosan meg is halt. Ezután V. Kelemen (1305-1314) személyében a királypárti bordeaux-i érseket választották pápává, aki 1309-ben a dél-franciaországi Avignonba költözött. Ő volt az első avignoni pápa, akit még hatan követtek. A Szentszék Rómába való visszaköltözésére XI. Gergely (13701378) alatt került sor, aki 1377. január 17-én vonult be a Vatikánba, ami a Laterán helyett ekkortól a pápák székhelye. Halála után az olasz és francia párt külön pápát választott, ami a nyugati egyházszakadás (13781414) és a középkori pápaság legmélyebb válságának kezdetét jelentette. Az egyház egyik része - és a püspökök egyik fele – az avignoni, míg a másik részük a római pápa hatalmát fogadta el. A sajátos helyzetet végül Luxemburg Zsigmond a konstanzi zsinaton (1414-1418) megoldotta, és újra egyetlen pápa vezette az egyházat, ám ezt követően pápák befolyása az abszolút uralkodók megjelenésével mégis tovább csökkent. Végül 1517-ben a reformációval – és annak robbanásszerű terjedésével, melynek során a protestáns egyházak kiváltak a katolikus egyházból - a pápák európai világi hatalma addigi minimumára esett vissza. A reformáció Nyugat-Európában a katolikus egyház hibáinak bírálatával és hibáira való válaszként indult mozgalom volt, melynek elindítójának Luther Márton ágoston rendi szerzetest tekintjük. A reformáció robbanásszerű gyors terjedésének közvetlen kiváltó okaként X. Leó (1513-1521) magatartását és politikáját mindenképp meg kell említeni, hiszen a pápai kincstár feltöltése érdekében búcsúcédulák kiárusításának engedélyezésére vetemedett. A hívők bűnbocsánatot nyerhettek, a pápa pedig pluszforrásokhoz jutott, így be tudta fejezni a monstre építkezéseket. Ám az erkölcsileg kétes és az egyházhoz nem méltó "tranzakciók" felháborodást szültek szerte a világban. Luther megtisztulást és reformokat követelt. A reformáció pedig egy olyan jelenségsorozatot indított el Európában, amely lavinaként forgatta fel az egész európai hatalmi berendezkedést. Tulajdonképpen három szálon futott: egyrészt német területeken, ahol meggyengítette a pápával szövetséges Habsburg császárok uralmát, másrészt új, pápától elszakadó államok megjelenését hozta (pl.: Anglia, Hollandia), harmadrészt a tudományok és művészetek terén egy új korszakot nyitott az egész világ fejlődésében (új tudományok, könyvnyomtatás). A reformáció térnyerése után egy hatalmi átrendeződés is fokozta a pápaság hatalomvesztését, hiszen a harminc éves háború (1618-1640) után a nagy katolikus hatalmak – Spanyolország Portugália – helyébe új országok emelkedtek, melyek közül Anglia és Hollandia protestáns területekként a pápa befolyását elutasították. A pápaság a reformációra kettős választ adott: egyrészt kísérletet tett arra, hogy a meggyőzés eszközével visszahódítsa a protestáns vallásokra áttérő korábbi híveiket (iskolák alapítása, búcsúcédula árusítások beszüntetése, papképzés, jezsuita rend működése, főnemesi családokban és nemzetközi diplomáciában való megjelenés), másrészt erőszakos eszközökkel, az inkvizíció újbóli felerősítésével próbálta meggátolni a további áttéréseket. A 18. században megjelenő felvilágosodás viszont már egyértelműen a pápai hatalom visszaszorulását eredményezte. A felvilágosodás 17. századi Európában kezdődő és 18. századra uralkodóvá váló, polgári társadalmat megteremteni akaró, az értelmet, logikus gondolkodást, tapasztalati megismerést és a hagyományos intézmények, szokások, erkölcsök és egyházi hatalom kritikai megkérdőjelezését középpontba
12
állító eszmeáramlat volt. A régi és új gyarmatosítások révén a 18. századra kialakult a kereszténység máig jellemző megoszlása a földgolyón. A 16. századi spanyol és portugál gyarmatosítások nyomán Közép-, és Dél-Amerika katolikus többségű lett, míg az észak-amerikai angol-francia hódítók a protestantizmus térnyerését hozták el az USA számára. Európában az északi országok (Skandináv államok, illetve Hollandia, Anglia) a mai napig protestáns többségűek, míg a déli államokban (Olaszország, Spanyolország) elsöprő a katolikus lakosság túlsúlya.
III. GYŰJTŐMUNKA Válasszon ki az alábbi témák közül egyet és gyűjtsön róla információkat a forrás megjelölésével!
a) A keresztes hadjáratok hatása az európai kultúrára b) Reneszánsz pápák c) A magyarság eredetének vitatott kérdései
13
14
Érdemjegyek:
Esszék Szakszöveg értelmezése Gyűjtőmunka
