Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv 2015

Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv 2015 környezeti vizsgálatának jelentése Vizsgált tervváltozat (VGT) munkadokumentumainak készítési dátuma 2015.08.30-ig bezárólag

2015. szeptember 19.

.

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv - 2015 Környezeti vizsgálat

TARTALOM BEVEZETŐ ................................................................................................................................ 1 1.

2.

3.

A KÖRNYEZETI ÉRTÉKELÉS KIDOLGOZÁSI ÉS PARTNERSÉGI FOLYAMATÁNAK ISMERTETÉSE ......................... 2 1.1.

Előzmények, különösen a tematika tartalma .................................................................................. 2

1.2.

A tervezési folyamathoz és az ex-ante értékeléshez való kapcsolódás ...................................... 2

1.3.

A környezeti értékelés készítése során tett javaslatok figyelembevétele és hatása a VGT alakulására ................................................................................................................................ 2

1.4.

A környezet védelméért felelős szervek és az érintett nyilvánosság bevonása ........................ 3

1.5.

A környezeti értékelés készítéséhez felhasznált adatok forrása, az alkalmazott módszer korlátai ................................................................................................................................ 4

A VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERV ÉS A KIDOLGOZÁSAKOR VIZSGÁLT VÁLTOZATOK RÖVID ISMERTETÉSE ...... 4 2.1.

A VGT2 céljainak, tartalmának és a készítés folyamatának összefoglaló ismertetése ............. 4

2.2.

A VGT2 összefüggése más releváns tervekkel, illetve programokkal ......................................... 6

2.3.

Az SKV keretében kialakított változatok bemutatása .................................................................... 8

2.4.

A VGT2 aktuális tervezési és végrehajtási intézményi kereteinek áttekintése ........................... 9

A VGT2 MEGVALÓSÍTÁSA KÖRNYEZETI HATÁSAINAK, KÖVETKEZMÉNYEINEK FELTÁRÁSA ......................... 11 3.1.

Az alkalmazott fenntarthatósági és környezeti értékrend, kritériumrendszer meghatározása ................................................................................................................................11

3.2.

A VGT céljainak összevetése környezeti és fenntarthatósági célokkal ....................................13

3.2.1.

A VGT és egyéb ágazatok céljai ............................................................................ 13

3.2.2.

A VGT és alapvető környezetpolitikai dokumentumok céljai................................... 17

3.2.3.

A VGT célkitűzéseinek értékelése.......................................................................... 21

3.3.

A jelenlegi környezeti állapot releváns, a VGT2-vel összefüggésben lévő elemeinek ismertetése ......................................................................................................................................24

3.3.1. Az emberek egészségi állapotának és társadalmi, gazdasági helyzete a tervvel összefüggésben..................................................................................................................... 24 3.3.2. A környezeti jellemzők azonosítása, amelyeket a VGT2 megvalósítása valószínűleg jelentősen befolyásol ............................................................................................................. 27 3.3.3. A környezetvédelmi érdekek érvényesítésének főbb akadályai, ezzel kapcsolatos konfliktusok összefoglalása.................................................................................................... 36 3.3.4. A fennálló környezeti konfliktusok, problémák leírása és mindezek várható alakulása, ha a VGT2 nem valósulna meg; ............................................................................ 39 3.4.

A VGT2 megvalósulásával közvetlenül vagy közvetve környezeti hatást kiváltó tényezők ...........................................................................................................................................43

3.4.1. Természeti erőforrás közvetlen és közvetett igénybevételét vagy környezetterhelés előidézését okozó és más módon környezeti következménnyel járó intézkedések ................ 43 3.5.

A VGT megvalósítása esetén várható, a környezetet érő hatások, környezeti következmények előrejelzése: .......................................................................................................56

3.5.1.

A jó környezetminőséggel kapcsolatos célkitűzések vizsgálati szempontjai ........... 57


3.5.2. A integrált vízgazdálkodás megközelítésével és az általános rendszerszemlélet érvényesítésével kapcsolatos elvárások vizsgálati szempontjai ............................................. 69 3.5.3. A társadalmi igazságossággal, irányítási rendszerrel kapcsolatos célkitűzések vizsgálati szempontjai ............................................................................................................ 73 3.6. 4.

A környezeti következmények alapján a VGT értékelése ...........................................................76

A VGT KÖRNYEZETI HATÁSOSSÁGÁNAK ÉRTÉKELÉSE ÉS A VÁRHATÓ NEGATÍV HATÁSOK ELKERÜLÉSÉT CÉLZÓ JAVASLATOK ................................................................................................................... 77 4.1.

Döntéshozatali és tervezési folyamatra vonatkozó főbb javaslatok ..........................................78

4.2.

A tervezési szakaszra vonatkozó tartalmi javaslatok ..................................................................81

4.3.

A végrehajtási szakaszra vonatkozó javaslatok ..........................................................................83

5.

A VGT-VEL ÖSSZEFÜGGÉSBEN MEGVALÓSULÓ VAGY EGYÉB TERVEKRE VONATKOZÓ JAVASLATOK ............. 85

6.

MONITORING, ÉRTÉKELÉSI ÉS A MEGVALÓSÍTÁSA SORÁN SZÜKSÉGES INTÉZMÉNYI KAPACITÁSOKRA, KOMPETENCIÁKRA ÉS INTÉZKEDÉSEKRE VONATKOZÓ JAVASLATOK .................................................. 90

7.

JAVASLATOK A KÖVETŐ INTÉZKEDÉSEKRE, BELEÉRTVE A KAPCSOLÓDÓ FOLYAMATOK ÉS A MEGVALÓSÍTÁS NYOMON KÖVETÉSÉT IS ..................................................................................................... 91

1.

MELLÉKLET BEÉRKEZETT ÉSZREVÉTELEK, VÉLEMÉNYEK ................................................................ 96

2.

MELLÉKLET VGT SKV FÓRUM MEGHÍVÓJA ............................................................................. 117


„Nem tekinthetjük a természetet olyan valaminek, amely tőlünk külön van választva vagy pusztán életünk kerete” (Ferenc pápa, Laudato si’ kezdetű enciklikája, 139)

A reziliencia egy rendszer (személy, közösség, erdő, folyó, város, gazdaság) képessége a változásokhoz való alkalmazkodásra és a további fejlődésre. A képesség, hogy sokkhatásokat és zavart, válságot a megújulásra, az emberi közösség tekintetében innovatív gondolkodás ösztönzésére használja. A reziliens gondolkodás magában foglalja a tanulást, sokféleséget, és mindenekelőtt a hitet, hogy ember és természet szorosan kapcsolódik, lényegében egy szocio-ökológiai rendszert alkot. Reziliencia Központ, Stockholm

Bevezető Víz és a hozzá kapcsolódó ökoszisztémák, fajok, emberi tudás, tapasztalat, mind-mind nemzeti kincs és erőforrás. Az emberi közösségek és személyek vízzel való kapcsolatának meghatározó eleme, hogy hol helyezkedik el az értékrendjében, ez az alapja bármilyen vízgazdálkodással kapcsolatos stratégiának. Az értékrend szerinti érvényesítés alapfeltétele a megvalósíthatóság és a szükséges erőforrások rendelkezésre állása, amely nem szűkíthető le a finanszírozhatóság kérdésére, mivel olyan tényezők is alapvető elemei, mint a személyi és intézményi kompetenciák (tudás, tapasztalat, képességek és felhatalmazás), együttműködési készségek, megbecsültség, bizalom stb.) Az országos terv elkészítése és a tervezés országos koordinációja: Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) feladata. A tervezésben közreműködik az ÖKO – UTIBER – AQUAPROFIT Konzorcium, amelynek vezetője az ÖKO Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi, Szolgáltató és Fejlesztési Zrt., tagjai: az UTIBER Közúti Beruházó Kft. és AQUAPROFIT Műszaki-, Tanácsadási- és Befektetési Zrt. A Konzorcium számos alvállalkozót vesz igénybe a tervezési munkák elvégzésére 2/2005. (I.11.) Korm. rendelet által előírt a környezeti vizsgálat elvégzésére a konzorciumot vezető ÖKO Zrt. a Respect Kft. szakértői csoportját bízta meg. A Víz Keretirányelv célja a felszíni vizek és a felszín alatti vizek megóvásának, védelmének és kezelésének legjobb gyakorlata megvalósítása. A Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv operatív lépcsőfok a VKI célkitűzéseinek eléréséhez. A projekt közvetlen célja a 221/2004. (VII. 21.) Korm. rendeletnek megfelelően a VKI 13. cikke szerinti Vízgyűjtő-gazdálkodási tervek felülvizsgálata. Az Európai Parlament és a Tanács 1303/2013/EU rendelete, valamint a 2/2005. (I.11.) Kormányrendelet értelmében a VGT2 Stratégiai Környezeti Vizsgálatának (a továbbiakban: SKV) elvégzése szükséges. Az SKV alapvető célja, hogy hozzájáruljon a VGT2 minőségének javításához a környezeti vizsgálat értékelési kritériumokkal, szempontokkal és a legfontosabb értékelési eredményekkel, illetve a környezeti, illetve fenntarthatósági szempontból megfogalmazott javaslatokkal. A lehetőségekhez mérten segítse a tervezési és döntéshozatali folyamatokat Az SKV készítése során cél továbbá, hogy a környezeti, fenntarthatósági szakértők és az érintettek véleményének az előkészítés és a tervezés folyamatába való integrálásának segítségével javítsa a tervezési dokumentumok környezeti hatékonyságát és környezeti szempontú konzisztenciáját, azok negatív környezeti hatásainak csökkentése és kiküszöbölése, pozitív környezeti hatásainak növelése és erősítése érdekében.

Jelen dokumentum a projekt operatív céljaihoz kapcsolódóan a VGT2 stratégiai környezeti vizsgálatáról szóló jelentés dokumentációja.

Környezeti vizsgálat

–1–


1. A környezeti értékelés kidolgozási és partnerségi folyamatának ismertetése A környezeti vizsgálat során a rendelkezésre álló rövid idő alatt a tervezőkkel folytatott konzultációkon van a legnagyobb hangsúly. Emellett a társadalmi szereplőkkel, köztük kiemelten a környezet- és természetvédelmi civil szervezetekkel közvetlen konzultációkra, műhelyre, fórumra illetve internetes konzultációra is sor került.

1.1. Előzmények, különösen a tematika tartalma Az Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv környezeti vizsgálatának elkészítésére a Respect Kft. 2015 májusában kapott felkérést. A tematika július 1-től véleményezhető a www.vizeink.hu oldalon. A tematika rövid összefoglalását a 4. pontban mutatjuk be.

1.2. A tervezési folyamathoz és az ex-ante értékeléshez való kapcsolódás A környezeti vizsgálat és az ex ante értékelés, a tematika tartalmi felépítésében is látható módon a VGT belső és külső összefüggéseire, illetve a megvalósíthatóságra, célszerűségre és az eredményességre vonatkozó kérdésekben kapcsolódik, amely környezeti vonatkozásait mindkét eljárásnak, igaz hogy különböző mértékben, de figyelembe kell vennie. Az SKV környezeti, fenntarthatósági szempontból egészíti ki az ex ante vizsgálatot. Az ex ante során a VGT integrációjának elemzése az elsődleges cél, illetve a megvalósítás eredményességét befolyásoló tényezők feltárása. A két eljárás közötti kapcsolatot jelen esetben az is garantálja, hogy mindkét eljárásért ugyan az a szakértői csoport a felelős.

1.3. A környezeti értékelés készítése során tett javaslatok figyelembevétele és hatása a VGT alakulására A környezeti értékelés eljárása során beérkező vélemények és javaslatok feldolgozását folyamatosan végeztük el. A VGT SKV témakörét is érintően felvetett javaslatokat és kérdéseket a 2. mellékletben foglaljuk össze. A WWF Magyarország által összefogott, szervezett 2015. augusztus 5-én tartott konzultáció keretében a jelenlévő természet- és környezetvédelmi civil szervezetekkel áttekintettük a VGT2 és a vele párhuzamosan készülő KJT tervezési folyamatához kapcsolódó SKV tematikát és eljárást. A jelenlévők az SKV tematikát megfelelőnek ítélték. Külön kiemelték a rendszerszemlélet általános követelményének érvényesítése mellett a vízvisszatartás jelentőségét, illetve a VGT2 és a KJT, a VGT és az Országos Árvízi Kockázatkezelési Koncepció (ÁKK), illetve a KEHOP árvízvédelmi fejlesztéseinek összehangolását a VGT2 felszíni vizek és a felszín alatti vizek megóvásának, védelmének és kezelésének elvárásával. Hangsúlyozták a résztvevők a monitoring, az intézményrendszer, a szabályozás, illetve a mezőgazdaság jelentőségét, amelyeket az SKV-ban javasoltak kiemelten kezelni. 2015. augusztus 13-án tartott konzultációt a VGT tervezés és az SKV témakörében az OVF tárgyalójában tartottuk több civil szervezet részvételével. Résztvevő szervezetek voltak a Szövetség az Élő Tiszáért, a WWF Magyarország és a Nők a Balatonért Egyesület. A tervezők részéről Rákosi


–2–


Judit és Tahy Ágnes, míg az SKV munkacsoport részéről Fülöp Gyula és Szilvácsku Zsolt vett részt. A megbeszélésen megtárgyalt főbb témakörök a következők voltak: 

Szervezési, egyeztetési kérdések a VGT egyeztetésével kapcsolatosan, különösen az internetes kommunikáció tekintetében, egy a civilek által létrehozott egyeztetési felület került bemutatásra www.vgt.kornyezetvedok.hu



Felhívták a figyelmet a 2009-ben az első VGT-re vonatkozó javaslatokra, amelyek közül több a jelen eljárásban is érvényes, figyelembevételük ajánlott.



Nehezen áttekinthetők a dokumentációk, amelyen összefoglalókkal és szemléletes példákkal, szakmai elméleti megfogalmazások helyett gyakorlatias szövegezést javasolnak.



A monitoring adatok hozzáférését és az OKIR használhatóvá, tételét, vagy teljes megújítását javasolják. Példaként elhangzott, hogy a monitoring pontok esetében ne csak az éves átlag, hanem a mérések darabszáma is szerepeljen.



Az állapot értékelés táblája kiegészülne a háttérszámítások táblájával.



A víztestek minősítése és lehatárolása a nemzetközi jó gyakorlathoz igazodjon és legyen összehangolt a szomszédos országokkal.



Erősen módosított víztestek meghatározásának kritériumai, módosításuk, és a célok meghatározása.



A különböző projektek adatai, mérési és monitoring információi kerüljenek be az adatbázisokba, a különböző kutatási adatokkal együtt, legyen kötelező a beküldésük.



4.7. cikk alapján készülő vizsgálat útmutatójának alkalmazási feltételeinek megteremtése és az útmutató részletesebb pontosabb kidolgozása



tájgazdálkodás és az árvizek, belvizek viszonyának rendezése sürgető kérdés, viszont a fokozatos bevezetést, átállást el kell kezdeni, a tározók (kialakítás, működtetés, monitoring) jó gyakorlatának a megvalósításával.

1.4. A környezet védelméért felelős szervek és az érintett nyilvánosság bevonása A Kormányrendeletben foglaltaknak megfelelően első lépésben az SKV részét képező környezeti értékelés tartalmának (a továbbiakban: tematika) meghatározását készítettük el. Az elkészült tematika véleményezésére 2015. július 1. és 2015. augusztus 30. között volt lehetőség a www.vizeink.hu oldalon, melynek keretében a stratégiai környezeti vizsgálat tematikájához kapcsolódó észrevételeket és javaslatokat a [email protected] vagy [email protected] e-mail címeken vártuk. Az SKV jelentéstervezetének a véleményezésére 30 nap időtartamban, 2015 augusztus 15. és szeptember 14. között volt lehetőség a www.vizugy.hu oldalon. A stratégiai környezeti vizsgálathoz kapcsolódó észrevételeket és javaslatokat a [email protected] vagy [email protected] e-mail címeken vártuk. A közzétett dokumentumokról postai úton eljuttatott levélben is véleményt formálhattak, amelyet a következő címen fogadtunk: ÖKO Zrt. 1253. Budapest, Pf. 7.


–3–


A beérkező észrevételeket az SKV 1. mellékletében foglaljuk össze, a beérkezett észrevételek alapján az SKV dokumentációját kiegészítettük, több helyen hivatkozva a civil vagy más szereplő által adott véleményre.

1.5. A környezeti értékelés készítéséhez felhasznált adatok forrása, az alkalmazott módszer korlátai Vizsgálataink alapját azok az adatforrások képezik, amelyek az SKV vizsgálati témaköreivel összefüggésben végzett kutatások és értékelések eredményeit tartalmazzák. Ilyen adatforrások például az MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézet, a KSH, az AKI, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, az Állami Számvevőszék módszertani tanulmányai, jelentései, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács műhelytanulmányai, a SOTE Magatartástudományi Intézet, az OEFI, az ÁNTSZ Országos Környezetegészségügyi Intézet publikált adatai, illetve a különböző nemzeti stratégiák adatai, mint az NFFS, NÉS, Nemzeti Vízstratégia (tervezet) és az első Országos Vízgyűjtő Gazdálkodási Terv, az NKP4 és a Nemzeti Vidékstratégia, az Országos Hulladékgazdálkodási Terv, illetve ezen dokumentumok készítése során készült SKV-k. A dokumentum vizsgálata, értékelése során említett mértékadó országos dokumentumok adataira építve és a szakértői véleményekre alapozottan mértük fel a Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv várható hatásait, a környezeti és fenntarthatósági szempontokból befolyásolt folyamatokat. Az értékelés során felhasználtuk VGT1 és a 2014-2020 Vidékfejlesztési Program környezeti vizsgálatának eredményeit is. Sajnálatosan az SKV készítését jelentős mértékben megnehezítette és egyben korlátját is képezte, hogy nem indult el egy a rendszeres, az országot átfogó, az országos gazdasági, társadalmi és térbeli változásokról, folyamatokról gyűjtött adatokhoz illeszthető, környezeti és fenntarthatósági szempontú monitoring és értékelési rendszer. (Pl. ökoszisztéma szolgáltatások átfogó és tájszintű rendszeres felmérései és értékelései, az agrár-környezetvédelmi intézkedésekre vonatkozó monitoring, a helyi fejlesztési programok rendszeres átfogó környezeti szempontú értékelései, monitoringja stb.).

2. A Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv és a kidolgozásakor vizsgált változatok rövid ismertetése A következő pontokban a VGT2 célját, tartalmi kereteit, a kidolgozás szervezeti hátterét és a vizsgált változatokat mutatjuk be, amely információk a környezeti vizsgálat keretének és céljának kialakítását is meghatározza.

2.1. A VGT2 céljainak, tartalmának és a készítés folyamatának összefoglaló ismertetése


–4–


A Víz Keretirányelv célja, hogy 2015-re a felszíni és felszín alatti víztestek „jó állapotba” 1 kerüljenek. A keretirányelv szerint a „jó állapot” nemcsak a víz tisztaságát jelenti, hanem a vízhez kötődő élőhelyek minél zavartalanabb állapotát, illetve a megfelelő vízmennyiséget is. Amennyiben a természeti vagy a gazdasági lehetőségek nem teszik lehetővé a jó állapot megvalósítását 2015-ig, úgy a teljesítés határidejét ütemezni lehet a VKI által felkínált mentességek megalapozott indoklásával 2021-re, illetve 2027-re. Ezek az időpontok képezik egyben a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés második és harmadik ciklusát. Az első végrehajtási időszak 2015. december 22-vel zárul le, ugyanekkor kezdődik el a jelenlegi második tervezés, vagy első felülvizsgálat által meghatározott intézkedési program végrehajtása. A Víz Keretirányelv általános célkitűzései a következők:  a vizekkel kapcsolatban lévő élőhelyek védelme, állapotuk javítása,  a fenntartható vízhasználat elősegítése a hasznosítható vízkészletek hosszú távú védelmével,  a vízminőség javítása a szennyezőanyagok kibocsátásának csökkentésével,  a felszín alatti vizek szennyezésének fokozatos csökkentése, és további szennyezésük megakadályozása,  az árvizeknek és aszályoknak a vizek állapotára gyakorolt kedvezőtlen hatásainak mérséklése. A VKI alapelve, hogy a víz nem csupán szokásos kereskedelmi termék, hanem alapvetően örökség is, amit ennek megfelelően kell óvni, védeni. A vízkészletek használata során hosszútávon fenntartható megoldásokra kell törekedni. A VGT egy speciális stratégia, aminek közvetlen célja a környezetállapot javítása, és ebből a szempontból az elvárt eredmények megvalósíthatóságának elemzésére szükséges helyezni a hangsúlyt, mivel az elvárható környezeti, legfőképpen a vizekre gyakorolt hatások várhatóan pozitívak lesznek, amennyiben megfelelnek a VKI és a kapcsolódó Natura 2000 szabályoknak. A VKI 3. cikkelye 7. pontja alapján az előírások végrehajtásért felelős, úgynevezett Hatáskörrel Rendelkező Hatóságot - Felelős Intézmény(eke)t - 2003. december 22-ig az EU tagállamoknak ki kellett jelölniük. A vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól szóló 221/2004 (VII. 21.) Korm. rendelet 3. § (3) pontja határozza meg a vízgyűjtő-gazdálkodási terv összeállításáért felelős szervezeteket. Ugyanezen rendelet 19 §-a alapján a tervezésbe a „társadalom minél szélesebb körét”, azaz az érdekelteket, véleményezés céljából be kell vonni. A 4. § (2) pontja szerint pedig az intézkedési programok előkészítése során a határokkal osztott vizekre vonatkozóan együtt kell működni az Európai Unió szomszédos tagállamaival, míg a nem EU tagokkal törekedni kell a koordinációra, a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi kapcsolatokra vonatkozó két- és többoldalú nemzetközi szerződések, megállapodások szabályai szerint.

Hatáskörrel rendelkező hatóság Hazánkban a 2000/60/EK Víz Keretirányelv végrehajtásának irányításáért a Belügyminisztérium (1051 Budapest, József Attila u. 2-4.) felel, ezért a Belügyminiszter a hatáskörrel rendelkező hatóság vezetője. 1

Jó állapot: A vizek VKI szerinti jó állapota egyrészt az emberi egészség, másrészt az ökoszisztémák igényeiből indul ki. Akkor tekinthetők a vizek jó állapotúnak, ha az ivóvízellátásra, vagy egyéb célokra (rekreáció, öntözés) használt vizek minősége megfelel a használat által szabott követelményeknek, illetve a vizektől függő természetes élőhelyek működését nem zavarják az ember által okozott változások. Vízfolyások és állóvizek esetén a jó ökológiai és kémiai állapot vagy potenciál, a felszín alatti vizeknél a jó kémiai és mennyiségi állapot elérése a cél 2015-ig, 2021-ig, vagy 2027-ig.


–5–


A BM felelős:  a vízgyűjtő-gazdálkodási terv elkészítéséért felelős szervezetek (OVF, VIZIG-ek) tervezési munkájának koordinálásáért;  az Európai Unió Bizottsága számára a jelentések elkészítéséért és elküldéséért. A BM illetékessége a Duna vízgyűjtő kerületen belül, az ország teljes területére kiterjed. A Minisztérium feladata továbbá a szakirányú stratégiai irányítás, az Európai Unió jogszabályainak hazai harmonizációja és jogszabályalkotás, az állami feladatok és az Európai Unió felé vállalt és kötelező feladatok parlamenti érdekképviselete, VKI intézkedések tárcaközi egyeztetése és a tárca költségvetési forrásainak biztosítása. E mellett felel az Európai Unió intézményeivel való kapcsolattartásért, a határvízi feladatok ellátásért és az általa kijelölt szakértőkön keresztül közreműködik a Duna vízgyűjtő kerület nemzetközi tervének (ICPDR DRBM Plan) összeállításában. Az egész országra kiterjedő első vízgyűjtő-gazdálkodási terv a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium irányításával, más minisztériumokkal együttműködve készült el a vízfolyások, az állóvizek és a felszín alatti vizek állapotának javítása, illetve megőrzése érdekében. A második terv a Belügyminisztérium felkérésére, szintén a társminisztériumokkal együttműködve készül. Magyarország, mivel teljes területe a Duna-medencébe tartozik, így, ellentétben a legtöbb EU tagállammal, csak egy vízgyűjtőkerület – a Duna vízgyűjtőkerület - vízgyűjtő-gazdálkodási tervének elkészítésére kötelezett. Ennek kidolgozása szoros együttműködésben történt a többi érintett tagországgal, a munkát a Duna Védelmi Nemzetközi Bizottság (ICPDR) fogja össze. Magyarország, a Duna-medencén belül, három nemzetközi részvízgyűjtőn (a Duna közvetlen, a Tisza, és a Dráva) osztozik a szomszédos országokkal. Ezek Magyarországra eső területei adják az ún. részvízgyűjtő tervezési területeket, valamint a Duna részvízgyűjtőjéből – jelentősége miatt – kiemelendő a Balaton részvízgyűjtője, így ez az országos tervezés negyedik részvízgyűjtője. A nemzetközi, valamint a hazai előírások kielégítése és a hatékony társadalmi véleményezés érdekében a tervezés hazánkban több szinten valósult meg:  országos szinten az országos vízgyűjtő-gazdálkodási terv,  részvízgyűjtő - Duna-közvetlen, Tisza, Dráva, Balaton - szinten (4 részvízgyűjtő terv),  tervezési alegységek szintjén (összesen 42 alegységi terv)  víztestek szintjén (a VKI előírásai szerint lehatárolt 889 vízfolyás szakaszt, 189 állóvizet, 185 felszín alatti víztestet jelent). Az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló 2007/60/EK irányelv (ÁKK) ajánlásának megfelelően az ÁKK tervezési egységei összehangolásra kerültek a részvízgyűjtőkkel, VGT alegységekkel.

2.2. A VGT2 összefüggése más releváns tervekkel, illetve programokkal A VGT megvalósítását szolgáló intézkedések egy része a 2014-2020 közötti programozási időszakban valósíthatók meg. Szorosan kapcsolódva az EU2020 stratégiához, illetve a 2014-2020-as időszak EU-s kohéziós és strukturális politikai koncepciójához. Horizontálisan járul hozzá az EU2020 stratégiában illetve a 2014 - 2020-as időszak EU-s kohéziós és strukturális politikai koncepciójában rögzített célkitűzések megvalósulásához, mivel a víz az élet és a gazdaság minden rétegét áthatja.


–6–


Különösképpen kapcsolódik az EU „20/20/20” éghajlat-változási/energiaügyi megvalósításának részletes kidolgozásához és a fenntartható fejlődéshez.

célkitűzések

A VGT tervezői alapos áttekintést adnak a 9. pontban és a 9.1., illetve a 9.2. mellékletekben a VGT céljaihoz kapcsolódó, azokra hatással lévő tervek és programok. A tervek és programok közül hiányzik a most készülő Kvassay Jenő Terv és az Országos Árvízi Kockázatkezelési Koncepció említése, elemzése, ezért ebben a fejezetben ezekre a dokumentumokra térünk ki. A 3.2. pontban mutatjuk a különböző tervek legfontosabb környezeti célkitűzéseivel kapcsolatos VGT összefüggéseket. A Kvassay Jenő Terv célja a vizek mennyiségi és minőségi védelmének, a vízhasználatok (beleértve az ivóvízellátást, az ipari és öntözési célú vízkivételeket, az ökológiai vízigényeket) szükségleteinek, a vizek többletéből vagy hiányából eredő káros hatások csökkentésének, megelőzésének biztosítása. A KJT középtávú vízpolitikai stratégia az alkotmányos alapelvekre, a hazai és EU szabályozásra, a már elkészített egyéb stratégiákra, tervekre, programokra épül (pl. Nemzeti Környezetvédelmi Program, Nemzeti Vidékstratégia, Új Széchenyi Terv, EU Duna Régió Stratégia, stb.). Jelenlegi szándék szerint vízügyi stratégiát megfogalmazó KJT és politika az ország lakosságának a vízgazdálkodási feladatok ellátásával kapcsolatos – konszenzuson alapuló – egyezsége. A „szolgálni és szolgáltatni” felfogás keretében csak a társadalom által ténylegesen igényelt, de a fenntarthatóság követelményeinek megfelelő beavatkozásokat szabad megtenni. A stratégia megvalósítását szolgáló intézkedések a 2014-2020 közötti programozási időszakban valósíthatók meg EU-s társfinanszírozásban. Az Országos Árvízi Kockázatkezelési Koncepcióval (ÁKK) és a VGT2 tartalmának összehangolására vonatkozó alapelvek összefoglalása a VGT számára is jól használható az a KJT 3.5.1. fejezetében található megfogalmazás, ahol a természetes vízvisszatartás hosszú távú előnyei, az integráló és integrált, azaz különböző ágazatokkal együttműködve, egybeépülve megvalósuló vízgazdálkodás, a társadalmi együttműködés és önvédelmi képesség (elővigyázatosság, megelőzés) is megjelenik. Kiemeli a terv: „A területfejlesztéssel együttműködve kell előmozdítani a vízzel, a földterülettel, a természeti erőforrásokkal és – értékekre irányuló tevékenységek összhangját. A tervezés során egymásra épülő komplex megoldásokat kell keresni.” 29. oldal (07.30-i változat). Alapvető kérdés, hogy ezen alapelvek és szemlélet a Vidékfejlesztési Programban megvalósításában, a földalapú támogatásokhoz kapcsolódó zöldítés keretében, illetve az ÁKK, valamint a KEHOP, TOP, VEKOP, GINOP projektjei és fejlesztési, beruházási programjaiban milyen mértékben érvényesülnek. A kockázat érinti a vidéki megélhetés, a védett és nem védett természeti értékek (pl. fajok, élőhelyek) és természeti erőforrások (pl. víz, talaj) minőségének, mennyiségének jövőbeli alakulást.

Tekintettel arra, hogy a különböző operatív programok tervezési folyamatai lezárultak, a VGT2 előírásainak az érvényesítését az egyes pályázati és támogatási konstrukciók részletes szabályainak kialakítása során, illetve a kiemelt projektek, valamint az egyszerűsített eljárásaiban szükséges biztosítani. A kiemelt projektek, amelyek címe, megnevezése és finanszírozási igénye az egyes OPkhoz rendelten meghatározásra került, tartalmi meghatározása, részletes kidolgozása során a Víz Keretirányelv előírásait, a VGT2 célkitűzéseit érvényesíteni szükséges a vizeink állapotának javítása és megőrzése érdekében. Ennek érdekében a differenciált kiválasztási rendszerben is rendelkezésre kell, hogy álljon a projektek VGT2 szempontú értékeléséhez szükséges kompetens kapacitás a kedvezményezettek egyszerűbb és hatékonyabb elbírálási folyamatát segítve. Rendkívül lényeges, hogy még a projektek előkészítési fázisában kiderüljön, hogy a tervezet hatásos módon hozzájárule a vizeik jó állapotának fejlesztéséhez, vagy megőrzéséhez, vagy jelentős környezeti kockázatokat hordoznak-e a vízminőség, a vízellátás és a táj kiszárítása tekintetében. A közfeladat megvalósításáról szóló projektek tekintetében a Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottság (NFK) dönt, az Környezeti vizsgálat

–7–


éves fejlesztési keret tekintetében. Ezután a Kormányhatározatban szereplő fejlesztésekről kiemelt eljárásrend keretében, projektfejlesztés után dönt az Irányító Hatóság. A területi operatív programok (TOP) esetében a kiválasztáshoz új eljárásrendszert alkalmaznak. A benyújtott kérelmekről a Területi Kiválasztási Rendszer dönt. A megye, a megyei jogú város és a főváros által előkészített programokat az NFK fogadja el, majd a támogatási kérelmekről az Irányító Hatóság dönt.

Részletesebben kifejtett lehetőségeit és megoldási javaslatait az SKV 4.2. és 7. fejezetésben foglaljuk össze, figyelembe véve a VGT tervezetének 9. fejezetében és mellékleteiben elemzett tervek és programok kapcsolatait.

2.3. Az SKV keretében kialakított változatok bemutatása A VGT tulajdonképpen egy keretterv, amely szemléletet, a kiinduló helyzet problémáit, célokat, célrendszert, határidőket és megvalósítási útvonalakat és döntési szempontokat határoz meg annak érdekébe, hogy megvalósítási és ellenőrzési keretet képezzen az ágazatok és területi tervezés, valamint az alacsonyabb szintű vízgazdálkodási tervezés számára. A VGT elfogadását követően a VGT keretén belül maradva van némi mozgástér a célok megvalósításához vezető útvonalakat illetően, éppen ezért rendkívül fontos, hogy a VGT számos intézkedése világos intézkedési forgatókönyvekbe rendezett intézkedéscsoportok mentén valósulhasson meg, amelyek elősegítik a végrehajtás közben, az időszorításában felmerülő döntési nehézségek kezelését.

A következő intézkedési forgatókönyvek alkalmazását vizsgáltuk az SKV során: 



„A” forgatókönyv – Ide tartoznak, azok az intézkedések, amelyek már folyamatban vannak, illetve a jogszabályi előírások, kötelezettség vállalás miatt biztosan végre kell majd hajtani. (Ezeket más jogszabályok írják elő, mindenképpen határidőre végre kell hajtani, nem lehet kivételes célkitűzést választani. A folyamatban lévő vagy előírt intézkedések esetében is indokolt a VKI szempontú projekt vagy tervszintű felülvizsgálat, amely során az SKV 4 csoportba rendezett értékelési kritériumait is javasoljuk alkalmazni.) Továbbá azon intézkedések, amelyekkel nagy biztonsággal kedvező hatást lehet elérni, ide értve az elővigyázatosságon alapuló intézkedéseket is. 0-változat – a VGT nélküli folyamatok forgatókönyve

A végleges intézkedési program kidolgozásakor a korlátozott mértékű finanszírozási lehetőségek (nemzeti szintű fizetőképesség) figyelembe vételével további vizsgálandó változatok alakíthatók ki. Egy-egy környezeti cél vagy célcsoport elérését biztosító többek között költséghatékony intézkedésváltozat kiválasztását is a lehetséges változatok vizsgálatával kell elvégezni, erre vonatkozóan és az eddig közzétett tervezési dokumentumok nagyszámú alternatív megoldást ismertetnek. A végrehajtást megelőzően az egyes intézkedések, vagy intézkedési csoportok különböző finanszírozási mechanizmusainak, lehetőségeinek, változatainak vizsgálata is szükséges, bele értve a különböző teherviselési képességhez igazodást.


–8–


2.4. A VGT2 aktuális tervezési és végrehajtási intézményi kereteinek áttekintése A Belügyminisztérium feladata a stratégiai irányítás, az Európai Unió intézményeivel való kapcsolattartás, közreműködés a Duna vízgyűjtőkerület nemzetközi tervének összeállításában, és a VKI és ÁKK végrehajtásáról szóló jelentések elkészítése. Operatív feladatok végrehajtása az alábbi munkamegosztás szerint folyik:  országos terv elkészítése és a tervezés országos koordinációja: 

Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF), Budapest

 részvízgyűjtő tervek elkészítése és a részvízgyűjtőn belül a tervezés koordinációja: 

Duna részvízgyűjtő:

Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Győr



Tisza részvízgyűjtő:

Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szolnok



Dráva részvízgyűjtő:

Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Pécs



Balaton részvízgyűjtő:

Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár

 alegységi tervek elkészítése és helyi szinten az érdekeltek bevonása: 

területileg illetékes 12 vízügyi igazgatóság, együttműködve a nemzeti park igazgatóságokkal, valamint a vízügyi és vízvédelmi, a környezetvédelmi és természetvédelmi hatóságokkal. 1. táblázat:

Az alegységi tervek készítéséért felelős vízügyi igazgatóságok

Tervezési terület 1-1 1-2 1-3 1-4 1-5 1-6 1-7 1-8 1-9 1-10 1-11 1-12 1-13 1-14 1-15 1-16 2-1 2-2 2-3 2-4 2-5 2-6 2-7 2-8 2-9 2-10

Szigetköz Rábca és a Fertő Rába Marcal Bakony-ér és Concó Általér Gerecse Ipoly Közép-Duna Duna-völgyi-főcsatorna Sió Kapos Észak-Mezőföld és Keleti-Bakony Velencei-tó Alsó-Duna jobb part Felső-Bácska Felső-Tisza Szamos-Kraszna Lónyay-főcsatorna Bodrogköz Tokaj-hegyalja Sajó a Bódvával Hernád, Takta Bükk és Borsodi-Mezőség Hevesi-sík Zagyva

Felelős Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Győr Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Győr Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Szombathely Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Győr Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Győr Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Győr Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Győr Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság, Budapest Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság, Budapest Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság, Baja Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Pécs Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság, Baja Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, Nyíregyháza Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, Nyíregyháza Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, Nyíregyháza Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság, Miskolc Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság, Miskolc Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság, Miskolc Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság, Miskolc Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság, Miskolc Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szolnok Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szolnok


–9–


Tervezési terület 2-11 2-12 2-13 2-14 2-15 2-16 2-17 2-18 2-19 2-20 2-21 3-1 3-2 3-3 4-1 4-2

Tarna Nagykőrösi-homokhát Kettős-Körös Sebes-Körös Berettyó Hármas-Körös Hortobágy-Berettyó Nagykunság Kurca Alsó-Tisza jobb part Maros Mura Rinya-mente Fekete-víz Zala Balaton közvetlen

1. térkép:

Felelős Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság, Miskolc Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szolnok Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság, Gyula Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság, Gyula Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság, Debrecen Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság, Gyula Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság, Debrecen Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szolnok Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Szombathely Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Pécs Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Pécs Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Szombathely Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár

Magyarország tervezési alegységei

Tekintettel a tervek rendkívül komplex és átfogó tartalmára, azok elkészítésében vállalkozási szerződés keretében szakértők, tervezők is részt vesznek, nevezetesen az ÖKO – UTIBER – AQUAPROFIT Konzorcium, amelynek vezetője az ÖKO Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi, Szolgáltató és Fejlesztési Zrt., tagjai: az UTIBER Közúti Beruházó Kft. és AQUAPROFIT Műszaki-, Tanácsadási- és Befektetési Zrt. A Konzorcium számos alvállalkozót vesz igénybe a tervezési munkák elvégzésére. A vízzel kapcsolatos kérdésekben a társadalom minden tagja érintett. A társadalom bevonása a tervezésbe három szinten történik: legszélesebb körben az alegységeken, míg részvízgyűjtő szinten megyei és régiós hatáskörű, országos szinten országos hatáskörrel rendelkező állami és nem közigazgatási szervek, egyéb közigazgatási, tudományos és szakmai érdekképviseleti, továbbá állampolgári érdekképviseleti (civil) szervezetek közvetlen megkeresésével. A véleményezési


– 10 –


eljárásba magánszemélyek, illetve a nem közvetlenül megkeresett szervezetek, akár Magyarország határain kívül élők is, bármelyik szinten bekapcsolódhatnak a www.vizeink.hu honlap segítségével. A vízgyűjtő-gazdálkodási terveket – a különböző tervezési szinteken – a vízgazdálkodási tanácsokról szóló 1382/2013 (VI.27.) Kormány határozat szerint megalakult testületek: Területi és Részvízgyűjtő Vízgazdálkodási Tanácsok, valamint az Országos Vízgazdálkodási Tanács tagjai véleményezik, és javaslatokat terjesztenek fel, amelyek beépülnek a végleges tervekbe. Az ÁKK irányelv ajánlásának megfelelően a VGT véleményezésével összehangolásra kerülnek az ÁKK tervek fórumai, illetve a VKI szabályok alapján az ÁKK intézkedéseit a VGT-vel kell összehangolni.

3. A VGT2 megvalósítása környezeti hatásainak, következményeinek feltárása A VGT2 környezetre, természeti erőforrásokra és ezen rendszereket érintő folyamatokat érintően várható hatások és következmények bemutatását az elkészített tematika alapján mutatjuk be.

3.1. Az alkalmazott fenntarthatósági és környezeti értékrend, kritériumrendszer meghatározása A program környezeti vizsgálata során a fenntarthatóság megfelelő súlyú figyelembevételére törekedünk. Az általunk alkalmazott módszertani megközelítés alapjai a hazai SKV készítés gyakorlatára és a szakmai útmutatók előírásaira épülnek. Előzetes vizsgálati szempontok A következő pontokban bemutatjuk azokat a vizsgálati szempontokat, amelyek a VGT2 stratégiai környezeti vizsgálatának alapját képezik. A vizsgálat szempontrendszerének megállapítása többek között az alábbi Európai Unióban és hazánkban jogi kereteket jelentő, vagy szakmailag iránymutató dokumentumok alapján történt.     

 

2000/60/EK az Európai Unió Víz Keretirányelve 2/2005 (I.11.) Korm. rendelet egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról Climate Change and the EU Water Policy, Including Climate Change in River Basin Planning, Support to the CIS working group on Climate change and Water, December 2007 Az Európai Unió és Magyarország fenntartható fejlődésre vonatkozó megújított stratégiái Gyulai Iván, Egyes tervek és programok környezeti vizsgálatának fenntarthatósági szempontjai, 2007 (Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítván), illetve a Fenntartható Fejlődés tanulmánya (2012) Respect Kft. munkatársai és szakmai partnerei által kialakított fenntarthatósági szempontrendszer További olyan alapelvek, amelyek a fejlett világ környezetvédelmi gyakorlatában meghonosodtak, mint például: jó kormányzás, a felelősség, az átláthatóság biztosítása a tervezés, döntéshozatal, finanszírozás, megvalósítás és ellenőrzés területén, kiszámíthatóság a finanszírozásban és a szabályozásban, számon kérhetőség, világos célok és mérhető teljesítmények, eredmények, partnerség, szubszidiaritás, addicionalitás.

A fentiek alapján két témakörben három vizsgálati szempontcsoportot alakítottunk ki, amelyek a következők:


– 11 –


K – Környezeti szempontok témaköre A jó környezetminőséggel kapcsolatos célkitűzések vizsgálati szempontjai K1. Mozaikos környezeti alkalmazkodás elősegítése Elvárás: A környezeti rendszerek adottságainak megfelelő, a környezeti adottságokhoz illeszkedő hasznosítás. A sokféleség megőrzése, sokféleségre épülő rendszer stabilitási szempontjainak kielégítése. K1.1. Ökoszisztéma szolgáltatások fenntartása, fejlesztése K1.2. Vízhasználatot meghatározó termelői struktúrák és fogyasztói mintázatok K1.3. Környezeti alkalmazkodásra épülő szerves kultúra megőrzése, fejlesztése K2. Környezetterhelés, állapotváltozás, rehabilitáció. Elvárás: A terv intézkedései csökkentsék a környezeti terhelések jelenlegi mértékét K2.1. Az emberek egészségi állapotának és társadalmi, gazdasági helyzetének védelme, javítása K2.2. Biológiai sokféleség, élővilág megőrzése K2.3. Talajt érő hatások K2.4. Tájszerkezet, területhasználat K2.5. Épített környezet, kulturális örökség K2.6. Vízgazdálkodás és vízvédelem K2.7. Levegőminőséget érő hatások K3. Klímaváltozáshoz való alkalmazkodás és a veszélyek megelőzése, elkerülése, mérséklése Elvárás: A terv tartalmazzon intézkedéseket a klímaváltozás hatásainak mérséklésére és a hatásokhoz való alkalmazkodás tekintetében K4. A környezettudatos, felelős értékrend fejlesztése Elvárás: A terv pozitív módon hasson az érintettek értékrendjére, erősítse a környezeti tudat és rendszerszemlélet fejlődését, elősegítendő a világot szektorokra és ismerethalmazokra bontó szemlélet helyett a környezet és a fejlődés összefüggő ügyeinek integrált kezelését elősegítő szemlélet érvényesítését. F – A környezeti szempontok érvényesítésének alapfeltételét, vagy keretét képező fenntarthatósági szempontok témaköre F1. Az integrált vidékfejlesztés megközelítésével és az általános rendszerszemlélet érvényesítésével kapcsolatos elvárások vizsgálati szempontjai F1.1. A terv belső összhangjának biztosítása Elvárás: A tervben feltárt probléma kezelésére olyan választ, célt és eszközt kell találni, amely úgy képes az adott problémát kezelni, hogy ne legyen ellentétes hatású más célkitűzések teljesülésével. F1.2. A terv külső összhangjának biztosítása Elvárás: A terv kezelje egy rendszerben a fejlesztés és a környezet ügyét, azaz teremtsen összhangot, a fejlesztést meghatározó, más ágazati programokkal.


– 12 –


F1.3. Rendszerszemlélet érvényesítése Elvárás: A negatív és pozitív visszacsatolási folyamatok és beavatkozási pontok azonosítása, és a legcélravezetőbb intézkedések kiválasztása. Elérhetetlen célok és felesleges finanszírozás elkerülése. F2. A társadalmi igazságossággal, irányítási rendszerrel kapcsolatos célkitűzések vizsgálati szempontjai F2.1. Jó kormányzás és irányítás biztosítása Elvárás: A VGT tervezése és hozzá kapcsolódó végrehajtás, intézményi működés során, biztosítani kell, illetve elő kell segíteni az átláthatóságot, jogkövetést, korrupció mentességet, szubszidiaritást, információhoz való hozzáférést, részvételt, hatékonyságot, koherenciát, állampolgársági felelősséget, elszámoltathatóságot. F2.2. A természeti erőforrásokhoz való hozzáférés biztosítása Elvárás: Az erőforrásokból való részesedés kereteinek meghatározása. A helyi szinten kezelhető erőforrások, vízkészlet és más környezeti adottságok használata elsősorban a helyi közösségek hasznát szolgálja, az erőforrásokkal természetes kapcsolatban állók elsőbbségét biztosítsa. 3. Szolidaritáson alapuló közös teherviselés Elvárás: A terv biztosítsa, hogy egyik társadalmi csoport, érdekcsoport vagy egyén ne tudja a terheket másra áthárítani.

3.2. A VGT céljainak összevetése környezeti és fenntarthatósági célokkal A VGT eredményessége érdekében kulcsfontosságúnak tartjuk, hogy a VGT-re és céljaira ne úgy tekintsenek, mint egy ágazati, vagy egy ágazaton belüli környezetvédelmi tervre, hanem mint egy alapvető fontosságú természeti erőforrással, a vízzel, a vizekkel kapcsolatos olyan kerettervre, amely kizárólag a vízügyi szakterületek összefogásával, a többi ágazattal együtt, a közös célokat és érdekeket kimondva, felvállalva valósítható meg. Az vizekkel kapcsolatos eredményesség, legyen az védelem vagy hasznosítás, hosszú távon úgy biztosítható, hogy ha vannak olyan közös célok, amelyek mentén elköteleződve, felelősséget vállalva végezzük a tervezést, megvalósítást, igazgatást és az eredmények mérését. Ha nincs a közös célok melletti elköteleződés, akkor nem lehet a VGT eredményes, mivel a folyamatosan ütköző célok és érdekek lehetetlenné teszik a megvalósítást, nemcsak más ágazatokkal együtt, hanem a vízgazdálkodáson belül is (lásd belvíz v. öntözés,

települések fejlesztési elképzelései v. a vízbázis-védelem érdekeivel). Első lépésben áttekintjük az vízgazdálkodás és más ágazatok környezeti céljai közötti kapcsolatot, majd a legfontosabb környezetpolitikai dokumentumokban foglalt célokat vizsgáljuk meg a VGT szemszögéből. Végezetül visszatérünk a VGT céljainak értékelésére.

3.2.1. A VGT és egyéb ágazatok céljai A VKI szemlélete egy új megközelítést képvisel, amely megújító erővel hathatna a hazai tervezési gyakorlatra, különösen azért, mert komplex, integrált, a vizet, mint rendszert kezeli, területi fókuszú, és a minél szélesebb körű és alaposabb helyzetfeltárást és problémaelemzést, társadalmi és ágazati egyeztetést vár el, amely azt eredményezi, hogy


– 13 –




nem csak a saját céljait, hanem más ágazatok céljainak az elérését is segíti, felismerve a közös értékeken alapuló érdekeket (lásd 3. táblázat)



nem csupán a saját eszközeivel keresi a problémákra adható válaszokat, hanem a más ágazatok eszközeivel is.

Mielőtt a különböző ágazatok környezeti céljaival összehasonlítjuk a vízgazdálkodás céljait, először a VGT szerinti célokat kell elhelyeznünk a modern iparszerű és a fenntartható vízgazdálkodásban érvényesülő gyakorlattal.

1. ábra

Az iparszerű és fenntartható vízgazdálkodás jellemzői (forrás: Balogh Péter, Nagykörű)

Az 1. ábra a vízgazdálkodás gyakorlatára ható elvárásokat és jelenségeket foglalja össze két csoportban. Összefoglalva a két különböző szemléletet mögött rejtőző értékeket, mozgató rugókat (Driving force), azt láthatjuk, hogy az egyik a vízzel, vízrendszerrel való együttélést, a vizet, mint a környezet, táj, település részét tekinti, míg a másik szemléletben a víz, mint árú, szolgáltatás tárgya, vagy mint veszélyforrás jelenik meg. Mindkét esetben lényeges, hogy közös gondolkodásra, közös tanulásra és együttműködésre van szükség, a lényegi különbség a kettő között a területi célállapotok, a működési, igazgatási módban, és ami a legfontosabb, a költségekben van. Minél mesterségesebb keretek között kezeljük a vizet, az annál kiszolgáltatottabbá és annál költségesebbé teszi a vízgazdálkodási tevékenységet, vagy azzal szemben a gazdálkodókat, a lakosságot, illetve az élővilágot. El kell dönteni, hogy melyik célállapot felé indul a VGT megvalósítása. Ki kell emelni, hogy csak a fokozatos, társadalmi tanulással magvalósuló és a társadalom, az ágazatok képviselőivel együttműködő (együtt tervező, megvalósító, monitorozó és értékelő) folyamatokkal lehet a VGT megvalósítása sikeres hosszú távon. Részsikerek elérhetők ezen szemlélet és célok nélkül is, de igen magas utólagos költségekre kell számítani.


– 14 –


A vízzel kapcsolatos célok, mint több környezeti erőforrás esetében, három korlátozó tényező körül csoportosulnak: mennyiség, minőség és a hely ezek a tényezők. Az 2. ábrán mutatjuk be ezek környezeti rendszerszemléletű elhelyezését és összefüggéseit.

Fenntarthatósági kultúra, környezeti és társadalmi tudatosság, partnerség

Társadalom Fenntarthatósági szempontokat érvényesítő menedzsment szervezet Erőforrás és Területhasználat projektek megvalósítása

Források

Nyelők

/amit és ahonnan felhasználunk/

/amit és ahová kibocsátunk, szennyezünk

Biodiverzitás

Ökoszisztéma

2. ábra Források és nyelők a társadalmi szövetben (Szilvácsku, 2012)

A VGT szempontjából elsődleges, hogy ágazatpolitikai és konkrét területi térbeli szinteken is megtaláljuk azokat a célok, amelyek összekapcsolhatják a vízgazdálkodást más ágazatokkal. Az 2. táblázatban arra teszünk kísérletet, hogy ezeknek a lehetséges közös céloknak néhány elemére rámutassunk, amelyek jelentős részét a VGT-t megalapozó ex ante gazdasági elemzések során részletesen elemeztek a tervezők. Itt most a környezeti szempontból jelentős rendszerszintű célt emelünk ki. A táblázatban jól látható, hogy melyek a vízgazdálkodás jó eséllyel közös célokat találó ágazatok: mezőgazdaság, területfejlesztés, azon belül a vidékfejlesztés és a településfejlesztés, környezetvédelem (benne természetés tájvédelemmel), illetve a turizmus.

Környezeti cél 1. A helyes gazdálkodás és jó gyakorlatot alapul vevő ágazati gyakorlat

Finanszírozási forma és program, amely keretében érvényesülhet

Vízgazdálkodás

VGT (továbbá KJT, ÁKK)

ERŐFORRÁS Táji, természeti adottságokhoz illeszkedően hozzáférhető vízkészlet

a lakosság, a gazdaság és az élővilág számára területileg megfelelő vízkészlet biztosítása

Környezetei cél 2. TÉR Mozaikos, táji és természeti adottságokhoz illeszkedő gazdálkodás számára helyet kínáló területhasználat vizek jó minőségét, biztonságát garantáló területhasználat vizek jó minőségét, biztonságát, lakosság és


Környezeti cél 3. KIBOCSÁTÁS TERHELÉS Szennyezetlen vizek

szennyezések és talajvesztés (lemosódás) megelőzése

– 15 –


az élővilág biztonságát, életfeltételeit garantáló vízjárás Mezőgazdaság

Területalapú kifizetések (HMGy, zöldítés), hitelprogramok

termelés számára területileg megfelelő vízkészlet rendelkezésre állása

termelést nem veszélyeztető árvíz, belvíz

jó minőségű, mennyiségű és megfelelő víztartalmú termőtalaj, megfelelő minőségű víz a talajban, itatásra és öntözésre

Területfejlesztés (Vidékfejlesztés)

OFTK, VP, hitelprogramok

a lakosság, a gazdaság és az élővilág számára területileg megfelelő vízkészlet biztosítása

vizek jó minőségét, biztonságát, a lakosság és a gazdaság biztonságát garantáló vízjárás, vízhasználatban rejlő többfunkciós lehetőségek biztosítása, kihasználása

szennyezésmentesség

vizek jó minőségét, biztonságát, lakosság és a gazdaság biztonságát garantáló vízjárás, vízhasználatban rejlő többfunkciós lehetőségek biztosítása, kihasználása


a lakosság, a természetmegőrző, fenntartó gazdálkodás és az élővilág számára területileg megfelelő vízkészlet biztosítása

vizek jó minőségét, biztonságát garantáló területhasználat

szennyezések és talajvesztés (lemosódás) megelőzése

(IVÓVÍZ)

Területfejlesztés (Településfejlesztés)

TOP, VEKOP, OFTK, VP, KEHOP, hitelprogramok

a lakosság, a gazdaság és az élővilág számára területileg megfelelő vízkészlet biztosítása (IVÓVÍZ)

Természetvédelem, környezetvédelem

KEHOP, VP

vizek jó minőségét, biztonságát, lakosság és az élővilág biztonságát, életfeltételeit garantáló vízjárás

Ipar és szolgáltatás

GINOP, TOP, VEKOP, hitelprogramok

termelés és a szolgáltatás számára területileg megfelelő vízkészlet rendelkezésre állása

a gazdaság biztonságát garantáló vízjárás

---

Élelmiszer-feldolgozása

GINOP, VP, hitelprogramok

termelés számára területileg megfelelő vízkészlet rendelkezésre állása

vizek jó minőségét, biztonságát, lakosság és a gazdaság biztonságát garantáló vízjárás

---

Turizmus

GINOP, VP, hitelprogramok

a szolgáltatás számára területileg megfelelő vízkészlet rendelkezésre állása

vizek jó minőségét, biztonságát garantáló területhasználat


vizek jó minőségét, biztonságát, lakosság és az élővilág biztonságát, életfeltételeit garantáló


– 16 –


vízjárás Közlekedés

2. táblázat

GINOP, TOP, VEKOP, hitelprogramok

---

a közlekedés biztonságát garantáló vízjárás

---

A vízgazdálkodás és más ágazatok környezeti céljai a vízhez kapcsolódóan

3.2.2. A VGT és alapvető környezetpolitikai dokumentumok céljai Négy alapvető környezetpolitikai dokumentumot vizsgáltunk, amely alapvető jelentőséggel bír a VGT szempontjából: az Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégia 2012-2024, az IV. Nemzeti Környezetvédelmi Program 2015-2020 (együtt a IV. Természetvédelmi Alaptervvel és a Biológiai sokféleség megőrzésének 2015-2020 közötti időszakra szóló nemzeti stratégiája), II. Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (2014-2025, kitekintéssel 2050-re (NÉS) és az Országos Hulladékgazdálkodási Terv 2014-2020 (OHT) Első lépésben összefoglaljuk a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégia, illetve a 4. Nemzeti Környezetvédelmi Program keretében megfogalmazott jövőképeket, a NÉS és az OHT keretében kialakított célokat, majd összevetjük a VGT keretében kialakított célokkal. Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégia keretében Magyarország hosszú távú jövőképét az Országgyűlés által 2013 tavaszán a 18/2013. (III.28.) OGY határozattal elfogadott Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégia fogalmazta meg. A jövőkép a négy alapvető erőforrás (az emberi (humán), a társadalmi, a természeti és a gazdasági erőforrások) fényében fogalmazta meg vízióját a jövő Magyarországára. Ennek a jövőképnek az elsődleges tényezője „egy olyan harmonikus, értékkövető és értékőrző magyar társadalom …, melyben a boldogulás alapja – az anyagi értékek mellett – az értékteremtő munka, az egészség, a tudás, az erkölcs (mely többek között hiten, bizalmon és tiszteleten alapul), valamint a családi, közösségi és a nemzeti összetartozás, továbbá a globális felelősségvállalás”. Ebben a társadalomban fontos érték többek között a mértékletesség és a takarékosság, az értékalapú gondolkodás és cselekvés, illetve a megtakarítás fontosabb a fogyasztásnál. A társadalmi intézmények és a kormányzat döntései támogatják a személyes felelősségvállalást, ösztönzik az értékteremtő együttműködést. „Az egyének életmódja és a támogató természeti, szűkebb közösségi és tágabb társadalmi környezet megléte elősegíti az egészség megőrzését, az emberek kihasználják a folyamatosan bővülő oktatási lehetőségeket és nyitottak az élethosszig tartó tanulásra. … A tudományos kutatás és a vállalati innováció megbecsült tevékenységek, amelyeken gazdasági fejlődésünk is alapszik.” A környezet- és természetvédelemhez közvetlenül kapcsolódva a következők kerültek megfogalmazásra a jövőképben. „A gazdaság az ökológiai korlátain belül működik. A fenntartható fejlődés a természeti erőforrásokkal való olyan tartós, értékvédő gazdálkodást jelent, amely lehetővé teszi az emberek boldogulását anélkül, hogy a gazdasági fejlődés lerombolná a sokféleséget, a komplexitást és az ökoszisztéma-szolgáltatásokat. Az emberek tisztelik a természetet, természeti értékeinket, a helyi közösségek felismerik a rendelkezésükre álló természeti erőforrásokból adódó lehetőségeiket, termelésüket, energiafelhasználásukat és fogyasztásukat erre alapozva szervezik meg. … A lokális ökológiai problémákra, kihívásokra a helyi közösségek és alsóbb szintű


– 17 –


kormányzatok adnak választ, míg a központi kormányzat kezeli a nemzeti jelentőségű problémákat. A gazdasági, tudományos és intézményi innovációk hathatósan segítik a megoldások megtalálását.” IV. Nemzeti Környezetvédelmi Program jövőképe alapján az ember és a természet tisztelete, a takarékosság és mértékletesség eszménye az őt megillető helyre kerül. A társadalom felismeri, hogy jólléte és fejlődése az élet természeti alapjainak védelme, megőrzése nélkül lehetetlenné válik, hogy a környezet és a fejlődés kérdései nem szétválaszthatók, és e felismerés birtokában akar és képes életmódján változtatni. A környezettudatos gondolkodás és cselekvés erénnyé és előnnyé válik, melyet a teljes társadalmi berendezkedés támogat, s ezáltal a fenntartható termelési és fogyasztási szokások válnak meghatározóvá. A gazdaság és intézményrendszer működtetésében a holisztikus szemlélet, a személyes felelősség és az elővigyázatosság elve érvényesül. A döntéshozást és a társadalmi véleményformálást a környezet állapotát megfelelő színvonalon és módon nyomon követő megfigyelő rendszerekből származó közérthető, hiteles és nyilvános információk segítik, növelve a környezet megóvására irányuló döntések megbízhatóságát. A környezeti szempontok beépülnek a döntésekbe, arra ösztönözve a társadalom tagjait, hogy takarékoskodjanak az erőforrásokkal, védjék a természet értékeit és csökkentsék a környezet terhelését. A kormányzat mind a szakpolitika megalkotása, mind intézményei működtetése révén példát mutat a társadalom számára a környezettudatos megoldások bevezetésére, kiegészítve a példaadással a környezetpolitika hagyományos eszköztárát. A gazdasági szereplők már fejlesztéseik tervezésénél figyelembe veszik a környezetvédelmi szempontokat és a korszerű, környezetbarát technológiák bevezetése, a szennyezés-megelőzés hosszú távon versenyelőnyt eredményez. Ezzel párhuzamosan a fogyasztói igények is a környezetileg fenntarthatóbb, organikus termékek és szolgáltatások felé tolódnak el. Mindezek mellett fontos tényezője a jövőképnek a lakosság megélhetésének, lakhelyén való érvényesülésének biztosítása a fenntarthatóság elvein nyugvó tájhasználat révén, ahol a jólléthez szükséges erőforrások igénybevétele és az ökoszisztéma szolgáltatások feltételrendszere között összhang van. Emellett a városias környezet is élhetőbbé, egészségesebbé válik az emberi léptékű, energiatakarékos épületek és infrastruktúra, az egészséges és tiszta környezet, a bővülő zöldfelületek révén. Mindezek következtében sikeres az éghajlatváltozást erősítő tényezők csökkentése és az elkerülhetetlen változások hatásaihoz való alkalmazkodás. Program átfogó célkitűzése, hogy hozzájáruljon a fenntartható fejlődés környezeti feltételeinek biztosításához. A környezetügy átfogó felelőssége, hogy feladatai magas színvonalú ellátásával segítse elő az ország társadalmi-gazdasági fejlődését, ugyanakkor tudatosan lépjen fel a társadalmi és környezeti értékek rombolása ellen és hatékonyan közreműködjön a környezeti szemléletformálásban. Ez átfogó, rendszerszemléletű megközelítést és a környezeti szempontoknak az élet minden területén való figyelembe vételét teszi szükségessé. A Program három stratégiai célt határoz meg: 1. Az életminőség és az emberi egészség környezeti feltételeinek javítása. Cél a jó életminőség és az egészséges élet közvetlen környezeti feltételeinek biztosítása. Ezek közé tartozik a környezet-egészségügyi feltételek javítása, a magas színvonalú környezeti infrastruktúra, valamint a település, a lakóhely épített és természeti elemeinek megfelelő aránya, minősége és összhangja.


– 18 –


2. Természeti értékek és erőforrások védelme, fenntartható használata. Cél a stratégiai jelentőségű természeti erőforrások, természeti értékek, ökoszisztémák védelme, az életközösségek működőképességének megőrzése, a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása. 3. Az erőforrás-takarékosság és a -hatékonyság javítása, a gazdaság zöldítése. Cél a természeti erőforrásokkal való takarékos gazdálkodás kialakítása, a környezetszennyezés megelőzésére, a terhelhetőség/megújuló képesség figyelembevételére épülő fenntartható használat megvalósítása. Kiemelt figyelmet kell fordítani a társadalmi-gazdasági fejlődés és a környezetterhelés szétválására, azaz, hogy a lakosság növekvő jólléte csökkenő környezetterhelés mellett legyen biztosítható. A fogyasztói magatartás megváltozása, a környezeti szempontból fenntartható termékek és szolgáltatások felé történő elmozdulás keresleti oldalról erősíti meg a termelői folyamatok „fenntarthatósága” iránti igényt. A fenntartható termelés forrástakarékos (beleértve az anyag-, a víz-, a terület-, a termőföld- és energiahasználatot, az újrahasználhatóság és a tartósság tervezését, az anyagciklusok körfolyamattá zárását); csökkenti a környezetre gyakorolt káros hatásokat (kibocsátások és hulladékok minimalizálása, a megújuló erőforrások fenntartható mértékű használata); növeli a termékek és szolgáltatások értékét a fogyasztók számára. Biológiai sokféleség megőrzésének 2015-2020 közötti időszakra szóló nemzeti stratégiája A stratégia a VGT számára kulcsfontosságú három célkitűzést emelünk ki, amelyekhez indikátorokat, álvárt és értékelhető elérendő célállapotokat fogalmaz meg az alábbiak szerint: 7. célkitűzés: Az ökoszisztémák és az ember számára nélkülözhetetlen materiális és immateriális szolgáltatásaik értékének meghatározása és integrálása a természeti erőforrásokkal való gazdálkodásért felelős átfogó és tematikus stratégiákba, a helyi és országos szintű területhasználatot és területfejlesztést érintő döntéshozatalban 7.1 A hazánkban azonosított ökoszisztéma-kategóriák 100%-a esetében az ökoszisztémákkal és szolgáltatásaikkal való fenntartható gazdálkodást azok ökológiai, biológiai és közgazdasági szempontok szerinti értékelése alapozza meg. 7.2 Az ökoszisztéma szolgáltatások értékelése, valamint a megőrzésük és fejlesztésük szempontjai érvényesülnek a természeti erőforrásokkal való gazdálkodásért felelős stratégiákban, a területhasználatot és területfejlesztést érintő tervezési folyamatokat szabályozó jogi eszközökben, valamint a 2014- 2020 pénzügyi időszakban megvalósuló fejlesztések előkészítése és kidolgozása során. 8. célkitűzés: A biológiai és táji diverzitás megőrzését és fejlesztését szolgáló szempontok integrációja az átfogó, valamint az érintett ágazati szakpolitikákba a zöld infrastruktúra és az ökoszisztémaszolgáltatások eszközrendszerével, különös tekintettel a területi tervezésre 8.1 Stratégiai és projekt szintű jogi, módszertani és gazdasági eszközrendszer megteremtése a biológiai és táji diverzitás megőrzését és fejlesztését szolgáló szempontok érvényesítése érdekében. 8.2 A zöldmezős beruházások éves aránya 2020-ra a 2013-as érték 80 %-ára csökken. 15. célkitűzés: A vizek vízi és vizektől függő szárazföldi ökoszisztémákban betöltött szerepének feltárása; a vízgazdálkodás, az ésszerű és takarékos vízhasználat elterjesztése, összehangolása; a vizek szennyezőanyag terhelésének csökkentése a biológiai sokféleség megőrzésének érdekében, a vízhez kötött mikro és makro szintű életformák ökoszisztéma szolgáltatásainak fenntartása céljából. Környezeti vizsgálat

– 19 –


15.1 A szárazföldi felszíni és felszín alatti vizek védelmének megvalósítása a Víz Keretirányelvben meghatározottak szerint. A „jó állapot” elérése 2015-re, illetve további intézkedések 2020-ig a vizekkel kapcsolatban lévő (a vízi és a vízi ökoszisztémáktól közvetlenül függő szárazföldi) ökoszisztémák védelme, állapotuk javítása érdekében. 15.2 A területfejlesztési és területrendezési célok és elvek, valamint a vizek biológiai sokfélesége szempontjából fontos célkitűzések közötti összhang megteremtése. 15.3 A felszíni és felszín alatti vizek állapotromlásának megakadályozása annak érdekében, hogy a vízi és a vizektől függő szárazföldi élőlény együttesek rendszere megfelelően reagáljon a külső terhelésekre. 15.4 Egészséges vízi ökoszisztémák 2020-ra, melyek képesek a megfelelő szolgáltatásokra a rendszer, a biológiai sokféleség, a jól-lét érdekében. 15.5 A folyók mellékágrendszereinek legalább 15%-án javul a hossz- és keresztirányú átjárhatóság. 15.6 A Duna hordalékegyensúly mérlege elkészül, amely alapján a medersüllyedés-csökkenés érdekében intézkedések valósulnak meg. Itt kell megjegyezni, hogy egyetértünk a WWF Magyarország véleményével, ahogy több helyen az SKV-ban kifejtjük, amely szerint fontos a tervben hangsúlyosan megjeleníteni, hogy az egészséges ökoszisztémák hozzájárulnak a jó vízminőséghez es általában a vizek jó állapotának a fenntartásához. Tehát egy-egy ökoszisztéma nem csupán vízigénnyel bír, hanem adott esetben akar nélkülözhetetlen szolgáltatásokat is nyújt a vizeket használó emberiségnek. Erőteljesen meg kell jelenjenek a tervben az ágazatok közötti közös értékek és érdekek, ne lehet fenntartani a különböző ágazatok egymás elleni látszólagos és valóságos ellenérdekeltségét (pl. természetvédelem-területhasználatvízgazdálkodás, vagy mezőgazdaság-településfejlesztés-vízgazdálkodás stb.). II. Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia 2014-2025 Az éghajlatpolitika tématerületeit az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és annak Kiotói Jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről szóló 2007. évi LX. törvény jelöli ki. Ennek megfelelően a második NÉS négy tematikus célkitűzést határoz meg: Dekarbonizáció: Cél az éghajlatváltozás hajtóerői elleni küzdelem keretében, a nemzetközi és EU tagságunkból adódó kötelezettségek figyelembevételével az alacsony szén-dioxid kibocsátású gazdaságra való áttérés az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, a természetes nyelőkapacitások megerősítése és a szén geológiai közegben történő elnyeletése és tározása révén. Az éghajlati sérülékenység területi vizsgálata: Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás területi és ágazati stratégai integrációja széleskörű információkat igényel a változásokkal szembeni társadalmigazdasági, környezeti sérülékenységről. Cél egy olyan, hazai kutatásokon alapuló, többcélú felhasználásra alkalmas térinformatikai adatrendszer kialakítása, amely objektív információkkal segíti a változó körülményekhez igazodó, rugalmas döntés-előkészítést, döntéshozást és tervezést. Alkalmazkodás és felkészülés: Az éghajlati alkalmazkodás célja a nemzeti (természeti, humán, társadalmi és gazdasági) erőforrások készleteinek és minőségének megóvása, a változó külső feltételekhez való rugalmas (reziliens) természeti, társadalmi-gazdasági és szakpolitikai válaszok előmozdítása. Cél, hogy a felkészülés összehangolt választ adjon a klímabiztonság, az energiabiztonság, az élelmiszer- és vízbiztonság, valamint a kritikus infrastruktúra biztonság hosszútávon ható problémaköreire.


– 20 –


Éghajlati partnerség: Cél, hogy a magyarországi klímapolitika széleskörű partnerség és társadalmigazdasági konszenzus keretei között valósuljon meg. Növekedjen az éghajlatváltozással, a megelőzési és alkalmazkodási intézkedésekkel kapcsolatos tájékozottság és közbizalom, az állam tartós és folyamatos példaállítással – többek között az energiatakarékosság, a klímabarát közbeszerzések terén – segítse e konszenzus kialakulását. Növekedjék a civil- karitatív- és egyházi szervezetek, az önkormányzatok szerepe, valamint a gazdasági érdekképviseletek, kamarák részvétele a közös cselekvésekben, hiszen a klímapolitikai célok költséghatékony teljesüléséhez az államháztartáson kívüli források bevonása is elengedhetetlen. A NÉS a vízgazdálkodás számára röviden, összefoglalva a következőt írja elő:  a vízlevezetés kényszerének feloldása;  a tározók ökológiai szempontok figyelembevételével történő üzemeltetése;  a vízjogi engedélyeztetés rendszerének felülvizsgálata (talaj és mélységi vizek használata).  az EU Víz Keretirányelvben meghatározott komplex vízgazdálkodási rendszer megvalósítása az ökológiai előírások, a természetvédelmi szempontok figyelembe vételével. A NÉS átfogóan minden ágazatra vonatkozóan megfogalmazza a cselekvési irányokat rövid, közép és hosszútávon egyaránt. A VGT tervezése, az problémák feltárásától az intézkedési program és a monitoring és értékelési rendszer fejlesztése kialakítás során is jól használhatók az ágazati egyeztetések során a vízgazdálkodás és az éghajlatváltozás stratégia közös beavatkozási irányai és a mögöttük álló érévek, környezeti feltételek.

3.2.3. A VGT célkitűzéseinek értékelése Környezetpolitikai szempontból vizsgált alapvető dokumentum céljaihoz alapvetően illeszkedik a VKI VGT2-ben megjelenő környezeti célkitűzésrendszere, amely középpontjában a felszíni, felszín alatti és vizek és a védett területek állnak. A Víz Keretirányelv a felszíni vizekre a következő környezeti célkitűzések elérését tűzi ki:  a víztestek állapotromlásának megakadályozása;  a természetes állapotú felszíni víztestek esetén a jó ökológiai és jó kémiai állapot megőrzése vagy elérése (vagy a kiváló állapot megőrzése);  az erősen módosított vagy mesterséges felszíni víztestek esetén a jó ökológiai potenciál (a hatékony javító intézkedések eredményeként elérhető állapot) és jó kémiai állapot elérése;  az elsőbbségi anyagok által okozott szennyeződések fokozatos csökkentése és a kiemelten veszélyes anyagok bevezetéseinek, kibocsátásainak és veszteségeinek megszüntetése vagy fokozatos kiiktatása. A felszín alatti vizekre a VKI-ban előírt célok kiegészülnek a felszín alatti vizek védelmére vonatkozó 2006/118/EK2 irányelvben foglaltakkal:  a felszín alatti vizek szennyeződésének korlátozása, illetve megakadályozása;  a víztestek állapotromlásának megakadályozása;  a víztestek jó mennyiségi és jó kémiai állapotának elérése; 2

2006/118/EK Irányelv a felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelméről (2006. december 12.)


– 21 –


 a szennyezettség fokozatos csökkentése, a szennyezettségi koncentráció bármely szignifikáns és tartós emelkedő tendenciájának megfordítása. Mindezeken túlmenően a vizek állapotától függő, az egyes víztestekhez közvetlenül, vagy csak közvetetten kapcsolódó védett területeken teljesíteni kell a védetté nyilvánításukhoz kapcsolódó speciális követelményekkel összefüggő célkitűzések eléréséhez szükséges intézkedéseket, a vizeket, illetve a vízgyűjtőket érintően. A VGT általános VKI célkitűzései teljes mértékben megfelelnek a fenntarthatóság és a környezetpolitikai célkitűzéseknek a természeti erőforrások védelme és megőrzése tekintetében. Ki kell azonban hangsúlyozni, hogy a víz, mint természeti erőforrások takarékos, hatékony és fenntartható használata tekintetében intézkedéseket igen, célkitűzéseket nem, de intézkedéseket megfogalmaz a VGT. Ilyen célkitűzések lehetnének, amelyet intézkedésekben képvisel a VGT, és megvalósítására jelentős hangsúlyt javaslunk helyezni: a csapadékkal való ésszerű és takarékos gazdálkodás háztartási, települési, gazdálkodói, táji szinten egyaránt, de ide tartozik a folyókon évente több alkalommal is hazánkba érkező nagy mennyiségű vízzel való takarékos, táji adottságokhoz illeszkedő, a személyi és vagyonbiztonságot is biztosító gazdálkodás, amellyel fokozatos védelmi infrastrukturális és védelmi igazgatási átalakítással biztosítható lehetne a tájban, az agrár-környezetgazdálkodási szempontból szükséges vízmennyiség. A VGT célok között nem jelenik meg a vízhez, mint természeti erőforráshoz való igazságos, társadalmi szolidaritáson és méltányosságon alapuló hozzáférés biztosítása, illetve a vizet, illetve a vízrendszert (víztest, alegység, vízgyűjtői, táji szinten), mint természeti erőforrást befolyásoló döntések, döntési folyamatok átláthatóságának, nyilvánosságának és az azokban való részvétel megvalósulása. Holott mindkét utóbb említett célkitűzés megjelenik az NFFS és az NKP4 céljai között. A VGT 7.2. mellékletében táblázatban foglalták össze a tervezők az egyes víztestekre vonatkozó célkitűzéseket. Az SKV keretében áttekintve ezen célkitűzések és mentességi besorolások lehetséges kockázatait is megállapítható, hogy a nagy arányban megjelenő erősen módosított kategóriai besorolás egy része adathiányból eredő bizonytalanságból fakad és jelentős kockázatot hordoz abban a tekintetben, hogy a víztestek jó ökológiai állapotát (GES) vagy módosítottá nyilvánítást követően a víztest jó ökológiai potenciálját befolyásoló egyes tényezők további romlása bekövetkezhet, ezért szükséges a 4.7. cikk szerinti vizsgálatok elvégzése.

Mivel az erősen módosított víztest státusz mentesség lehetőségével jár (VGT 1.4.3. fejezet) – a mentességek megállapítása esetében, egyetértve a WWF javaslatával, alaposabb indoklás szükséges:   

Mi az a társadalmi igény, ami alapján a jelentős beavatkozás a víztesten továbbra is fenntartandó? A társadalmi igény kiszolgálása lehetséges-e úgy, hogy a víztest emiatt nem lesz erősen módosított? A társadalmi igény felülvizsgálata nem időszerű, nem indokolt-e?

A WWF és az SKV munkacsoport terepi tapasztalatai alapján és terepi példákkal igazolhatóan elmondható, hogy „sok korábbi hidromorfológiai beavatkozás esetében 1) megváltozott az a társadalmi igény, ami azt létrehozta, vagy 2) a technika fejlődésének köszönhetően (pl. számítógépes hidraulikai modellezés) ugyanaz az igény ma már a módosítás fenntartása nélkül is kielégíthető. Éppen ezért az erősen módosított víztesteket műszakilag és társadalmi szempontból is behatóbban szükséges megvizsgálni a státusz véglegesítése előtt. Ennek fontosságára az EU Bizottság is felhívta a Környezeti vizsgálat

– 22 –


figyelmet a VGT1- re vonatkozó értékelésében („Az erősen módosított víztestek kijelölésének teljesítenie kell a 4. cikk (3) bekezdésében előírt összes követelményt. A hasznosításukra vagy a tágabb környezetre gyakorolt jelentős mértékben káros hatásoknak, valamint a környezet szempontjából jóval előnyösebb eszköz hiányának az értékelését konkrétan meg kell említeni a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben. Erre a kijelölési folyamat átláthatóságának biztosításához van szükség.”) Ha ezt a tervezés idő- és pénzbeli lehetőségei nem teszik lehetővé, akkor igazolás hiányában javasoljuk a víztest természetes besorolását, jelezve, hogy ha későbbi vizsgálatok a jelenlegi hidromorfológiai változások fenntartásának szükségét igazoljak, akkor átkerülhet EM státuszba.” (WWF Magyarország vélemény)

A célok megfogalmazása során egyrészt ki kell emelni, hogy az adott víztest milyen paraméterei megőrzendő jó ökológiai jellemzők (pl. természetes partszakaszok), illetve, melyek jeleznek kedvezőtlen állapotot (pl. kémiai szennyeződés), mindezek mellett célokat, indikátorokat, garanciákat kell kialakítani a jó ökológiai jellemzők megőrzésére, illetve a kedvezőtlen állapotok javítására, a VKI módszertan alapján.

Teljes mértékben egyetértünk a VGT gazdasági útmutatójában, VGT 5.3. melléklet bevezetőjében megfogalmazottakkal:

„A biztonságosan megújuló, egészséges és jó minőségű környezetet biztosító vízkészletek Magyarország közös kincsei (erőforrásai). Mindannyiunk érdeke, hogy ezt a közös erőforrást ki-ki úgy használja, hogy a tevékenységével ne élje fel vagy ne rontsa le az értékét. (A hosszú távon érvényesítendő cél sokkal inkább az, hogy az egyéni vízhasznosítások is gazdagítsák és növeljék a közös erőforrás értékét. A Víz Keretirányelv, mint szabályozási eszköz szerepe a további leromlás megállítása és az ésszerűen elérhető javulások lehetőségének a megteremtése.) A VízKeretirányelv által megfogalmazott cél, a víztestek jó ökológiai állapota egy viszonyítási pont, egy technikai definíció ennek a közös erőforrásnak a megragadására, annak érdekében, hogy meg tudjuk fogalmazni, vajon a különböző vízhasználataink mi módon hasznosítják ezt a közös erőforrást és milyen hatással vannak rá. Egy társadalom tagjai jogosan várhatják el, hogy az egyének, vagy egyes csoportjaik, ha a megélhetésük érdekében használják ezt a közös erőforrást, akkor az egyéni hasznuk ne a közös vagyon leépüléséből származzon, hanem az erőforrás használata által megteremtett értéktöbbletből. Az állam feladata, hogy ezt az elvárást érvényre juttassa. A Víz Keretirányelven alapuló szabályozás ennek az eszköze.” A VKI által kijelölt célok elérése ténylegesen 2027-re meg kell, hogy történjen. Nagyon fontos tehát, hogy nem tekinthető a VGT 2015-2021 közötti időszakában a VGT intézkedési program részének, aminek nincs, vagy nem lesz biztosítva, vagy nem biztosítható a forrása (legyen az fejlesztési, működtetési forrás, EU-s pénz, vagy hazai pénz). A 2021. évi célkitűzések meghatározásakor tehát figyelembe kell venni, hogy az igénybe vehető állami és EU fejlesztési források nagy része determinált, a 2014-2010-as eldöntött Operatív Programok és a még elfogadás előtt álló Vidékfejlesztési Program keretében. Jelentős szerepe lehet a VGT2 intézkedéseknek abban, hogy a rendelkezésre álló keretekből, amennyire csak lehet VKI intézkedéseket, vagy VKI konform fejlesztéseket valósítsanak meg (pályázati kiírások, pótlólagos hazai források). Mindebből adódik, hogy a 2021-ig tervezett Intézkedési Programnak reálisnak és megvalósíthatónak kell lennie. Környezeti vizsgálat

– 23 –


A célok kitűzésénél figyelembe kell venni, hogy a VGT 2015-21 közötti időszaka egyben lehetőség is a jelenlegi iparszerű vízgazdálkodási koncepció és gyakorlat hatékonyabb, rendszerszerűbb módosítása felé történő elmozdulásra. Ennek megfelelően a jelenlegi változatból hiányzik annak kimondása, hogy a jelenlegi koncepció és gyakorlat számos rendszerszerű hibája mostanra egyértelművé vált, ezért fokozatosan át kell térni a természetszerű víz- és tájhasználatokra. A VGT számos átfogó és strukturális változás felé mutató elemet tartalmaz, azonban a kölcsönös megértés és az értékrendi reform elmaradása, határozott felvállalása és kimondás megakadályozhatja a VGT-ben benne rejlő új tájhasználati megoldások felé való fokozatos elmozdulást, amelyek megoldást jelenthetnek számos a jelenlegi rendszerben megoldhatatlan jelentős vízgazdálkodási problémára. Helyesen hangsúlyozza a VGT, amelyet az SKV is megerősít, „hogy gyakorlati jelentősége mind a 2021-ig végrehajtandó intézkedéseknek, mind a 2027-ig végrehajtandó intézkedéseknek van. 2021ig valós, ténylegesen 2021-ig megvalósítható intézkedéseket kell tervezni. Itt lényegében a VGT inkább követő szerepet játszik, döntően az adott kereteken belül mozoghat. Bár a célokat (pl. enyhébb célkitűzések többszöri alkalmazását) a következő tervben (2021-ben), a pontosabb állapotértékelés, az előkészítő vizsgálatok, a megvalósítás addigi tapasztalatai és a változó finanszírozási lehetőségek figyelembevételével felül kell vizsgálni és a megvalósíthatóságot újraértékelni, mégis a most 2027-ig megfogalmazott intézkedésekkel már ténylegesen el kell érni a célokat. A VKI előírásai szerint a 2027-ig vízgyűjtő gazdálkodási tervek tartalmazzák azoknak a 11. cikkben előírt intézkedéseknek az összefoglalását, amelyeket a víztestek kívánt állapotának a meghosszabbított határidőig történő fokozatos eléréséhez irányoztak elő; továbbá az ezen intézkedések végrehajtását jelentősen késleltető okokat és az intézkedések végrehajtásának ütemtervét. Ezért a VGT3 intézkedéseinek előkészítését már az időszak közepén el kell kezdeni és a következő VGT3 így válhat kezdeményező szereplőjévé a tervezési folyamatoknak.”

3.3. A jelenlegi környezeti állapot releváns, a VGT2-vel összefüggésben lévő elemeinek ismertetése Tekintettel arra, hogy a társadalom, a gazdaság és a környezet a sokrétű kölcsönhatások révén összetett rendszert képez. A vízgazdálkodást úgy tekintjük, mint a víz és a hozzá kapcsolódó környezeti erőforrások kezelése körében felmerülő problémákra adott válaszok rendszerét, amely alakítása során a hajtóerőket, az ezek révén bekövetkező környezeti terheléseket, a kialakuló környezetállapotot, annak tovagyűrűző hatásait (a népességre, illetve az élő rendszerekre) egységes rendszerben kell vizsgálni (DPSIR-modell).

3.3.1. Az emberek egészségi állapotának és társadalmi, gazdasági helyzete a tervvel összefüggésben A magyar népesség és a helyi közösségek helyzete sajátos kettősséget mutat, egyrészt táji, természeti, kulturális tekintetben is számos értékkel (egyik legjelentősebb hajtóerő!) rendelkezik, másrészt pedig a létét fenyegető társadalmi, egészségügyi, gazdasági illetve környezeti problémákkal küzd, amelyek nem hagyhatók figyelmen kívül a vízgazdálkodás fejlesztése és hatásainak vizsgálata során. A társadalmi és a környezeti problémák szoros kapcsolatban állnak egymással. A társadalmi problémák (mint pl. a hajtóerőt – driving force – meghatározó, értékrendre hatással lévő képzettség, műveltség, közösségi kapcsolatok, szegénység) környezeti problémákat indukálnak (pl. energetikailag nem hatékony épületek és berendezések használata, mint terhelés), de ugyanez


– 24 –


fordítva is igaz: a környezeti problémák (pl. talajszennyezés, vízszennyezés, mint terhelés) társadalmi problémákat gerjesztenek (pl. egészségügyi kiadások növekedése, vagy migráció, mint hatások). A társadalom polarizálódása a jómódúak növekvő fogyasztása mellett az elszegényedés jelentős társadalmi csoportokat érintő folyamatát is magával hozta. E kiszolgáltatott társadalmi rétegnek a városokban nincs vagy korlátozott a lehetősége az életmódváltásra (pl. a panel épületekben a leginkább rászorultaknak van a legkevesebb anyagi és technikai lehetősége az energia- és víztakarékossági beruházásokra). Másfajta környezeti problémákhoz vezet a vidéki szegénység. A tartós munkanélküliség sújtotta térségekben terjed a megélhetési, azon belül sokszor a környezeti károkozással is járó bűnözés. Az 500 milliós Európai Unióban összesen 124 millióra nőtt a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés által veszélyeztetett személyek száma, távolabbra került az Unió a 2020-ra kitűzött céltól, amely 96,4 millió főre csökkentette volna az érintettek számát. Az Európai Bizottság szerint 2020-ra 100 millió főre való csökkentése érhető el.3 Magyarországon 2012-ben a három szegénységi mutató (nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élők aránya, szegénységi ráta a szociális transzferek után, súlyos anyagi depriváció által érintettek aránya) valamelyike által érintett lakosság 3 millió 188 ezer főre (a lakosság 32,4%-a)4 nőtt. A TÁRKI adatai alapján5 2012-ben a teljes népesség 17 %-a, a gyerekek (0-17 évesek) 26 %-a élt jövedelmi szegénységben. A három- és többgyermekes családok 41 %-a, az egyszülős családok 30 %-a szegénységben él. Magyarországon a szegény gyerekek mintegy kétharmada falun, vidéken él. Számos adat, kutatás mutatja be a gyerekek nélkülözését, kirekesztettségét és a gyerekek közötti egyenlőtlenségeket6. A szegénység és a kirekesztettség kiterjedtsége jelentős területi különbséget mutat a régiók és megyék, illetve a járások, kistájak szintjén is. Régiókat tekintve négy hátrányos helyzetű régió ÉszakMagyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld, Dél-Dunántúl helyzete jóval rosszabb, mint a másik három régióé és az országos átlag. A regionális egyenlőtlenségeken túl igen élesek az egyes települések, járások, kistájak közötti különbségek. Az országos átlagot tekintve fejlettnek nevezhető KözépMagyarországi régió járásai, kistájai is jelentős különbségeket mutatnak a szegénység tekintetében (lásd az Alsó Ipoly-mente és a Tápió-vidék egyes rendkívül nehéz helyzetben lévő településeit), ugyanakkor az agglomerációban is megjelennek jelentős társadalmi különbségek (lásd Zsámbékimedence szegény rétegei). A leszakadó válságövezetekben „a gyermekszegénység mértéke (…) kétszerese az országos áltagnak (…) az LHH kistérségek (174 kistérség7 közül leghátrányosabb helyzetű 47 kistérség)8 adatai az elmúl két években is erőteljes romlást mutatnak.9 Ezekben a térségekben az országos átlagot többszörösen meghaladó a munkanélküliség mértéke, alig van gazdasági aktivitás, nincs munkahely. Ezen térségekben koncentrálódik ma a roma népesség jelentős része. A magyarországi 600-800 ezer főre becsült roma népesség jelentős részének helyzetét a mélyszegénység és kirekesztettség határozza meg10. A cigányság körében – a teljes magyarországi 3

A Bizottság 2014.03.05-i közleménye az Európa 2020 stratégia keretében eddig elért eredményekről. (Taking

stock of the Europe 2020 strategy for smart, sustainable and inclusive growth) 4

Magyarország 2014. évi Nemzeti Reform Programja, 2014. április

5

Gádos A., Szívós P. és Tátrai A. (2013)

6

lásd például Bass L. és Farkas Zs. (2011): 87-141.

7

statisztikai-területfejlesztési kistérség

8

311/2007. (XI.17.) Korm. rendelet a kedvezményezett térségek besorolásáról

9

Bass L. és Darvas Á. (2012): 103-127.

10

Sain M. (2014)


– 25 –


népességhez képest – jóval felülreprezentáltak a szegények, a foglalkoztatott nélküli háztartások, a nélkülözők.11 Az egyre növekvő szegregáció következtében településrészek, egész települések, egyes esetekben már térségek (Ormánság, Cserehát, Bodrogköz) szakadnak le, válnak az ország társadalmigazdasági perifériájává, ami a társadalmi konfliktusok jelentős növekedésével jár együtt. Az elmúlt két évtizedben mintegy 150 milliárd forintot fordítottak roma programokra. A programok a cigányság egészén az elvárt mértékben nem segítettek, pedig e társadalmi réteg körül kialakult feszültség megoldása nemcsak szociális, de komoly nemzet- és gazdaságpolitikai kérdés is. Az adott tájhoz alkalmazkodó és kultúrájuk sajátosságait figyelembe vevő munka, megélhetés biztosítása jelenthet a cigány közösségek számára előrelépést. (NVS, 2012) Hazánkban 2009-ben 2846 községi jogállású település volt, ami a teljes településállomány pontosan 90%-át jelenti. Az összlakosság 36%-a él falvakban, s több mint 20%-a az 1000 főnél kisebb falvakban. A falvak közel 40%-a 500 főnél kisebb lélekszámú aprófalu. Hazánk tanyás településeinek száma 280. A falvak és a tanyák hagyományos – termelő – szerepköre egyre inkább visszaszorult, ezzel egyúttal gazdasági létalapjuk is jelentősen meggyengült. A szolgáltatások jelentős része (közlekedés, oktatás, egészségügy, kereskedelem, posta, egyéb szolgáltatások) tekintetében is romlik a helyzetük. Ugyanakkor a vidék táji szépsége, környezeti minősége, önellátási és a megélhetés adottsága miatt ma is lehetőséget ad az egészséges autonóm és fenntartható életmódra. (NVS, 2012, 36.o.) A közfoglalkoztatás és a szociális gazdaság fejlesztését célzó intézkedések mellett egyre jelentősebb szükség mutatkozik a gazdálkodói, a termőfölddel, a tájfenntartással, tájgondozással kapcsolatos helyben lakók által végezhető tevékenységek ellátása, amelyek együttesen alkothatják a vidéki foglalkoztatás és közösségfejlesztés alapjait és szükségleteit. A földet művelő, a tájat gondozó, a természeti erőforrásokért felelősséget érző helyben lakó művelt középosztály kialakítása, kialakulás napjainkig (2015) nem történt meg. A termőföld, mint erőforrás számos település esetében figyelmen kívül hagyott érték, vagy már elveszett a helyben lakók számára, mivel távolban lakó tulajdonosok, vagy a település lakói közül néhányan birtokolják. A foglalkoztatásban, azon belül az önfoglalkoztatásban, vállalkozások működtetésében jelentős szerepe lehetne a saját tulajdonú földbirtokkal rendelkező családi gazdaságok hálózatának, amelyet kiegészíthet a szociális szövetkezetek és földprogramok rendszere. Az egészségi állapotot és annak meghatározó tényezőit tekintve jelentős a területi, illetve társadalmigazdasági tényezők szerinti egyenlőtlenség hazánkban. Az egészségi állapotban észlelhető egyenlőtlenségek a társadalmi-gazdasági fejlettség egyenetlenségei mellett, az egészségügyi ellátás területileg eltérő színvonalával, elérhetőségével és a megelőzés hiányosságaival magyarázhatók. ÁSZ jelentés12 megállapította, hogy az epidemiológiai adatokkal összehasonlítva az a kedvezőtlen kép rajzolódik ki, hogy a magas halandósággal és krónikus betegségek gyakoribb előfordulásával bíró hátrányos térségekben a legmagasabb a betöltetlen háziorvosi praxisok aránya. A Semmelweis Terv és a 2010. évi Egészségjelentés szerint a magyar lakosság egészségi állapota nemzetközi összehasonlításban igen kedvezőtlen, jelentősen elmarad az ország gazdasági helyzetétől elvárhatótól. A betegségek gyakoribb előfordulása és a magas halandóság miatt a magyarok rövidebb és rosszabb minőségű életre számíthatnak nemcsak az EU 15 országok, hanem a visegrádi országokhoz képest is. Dr. Kopp Mária és Dr. Skrabski Árpád tanulmánya13 szerint a magyar lakosság 11

Kemény I., Janky B. és Lengyel G. (2004), Sain M. (2014)

12

A háziorvosi ellátás működésének és pénzügyi feltételrendszerének ellenőrzéséről szóló Állami Számvevőszéki jelentés 13

A magyar népesség életkilátásai, 2007


– 26 –


kirívóan rossz egészségi állapotáért, és magas halálozásáért az egészségtelen életmód mellett a lelki magatartási tényezők alapvetően felelősek. Az EUROBAROMETER felmérés és a 2012-es ÁSZ jelentés szerint a hazai lakosság mentális állapota az egész európai országok döntő többségével összehasonlítva rosszabbnak minősíthető. A népesség jelentős részénél hiányzik a mindennapi élet problémáival való megbirkózás képessége, széles körben elterjedtek a lelki egészség zavarai (Népegészségügyi Program). Magyarországon, így a vidéki térségekben is az egykor még hagyományosnak tekinthető helyi közösségek, eltűntek, vagy megbomlóban vannak. Az együttműködési készség általánosan alacsony, ennek szemlélete, technikái is alapvetően hiányoznak. A helyi közösségekben csökken a társadalmiállampolgári részvétel. A vidéki – főleg a képzett – lakosság elvándorlása következtében egyes térségekben a falvak, tanyák kiürülése figyelhető meg, az értelmiség nagyon kis számban van jelen. Sok vidéki településen a helyi aktivitás nagyon gyenge, csökken az önszerveződés, a közösségi munka társadalmi ereje, pedig ez a helyi társadalmak erejét, lehetőségeit nagymértékben befolyásolja. A népesedési helyzet katasztrofális képet mutat, a vidéki térségek többségét elöregedés sújtja. Egyes térségeket és településtípusokat elnéptelenedés fenyeget. A vidéki térségekből történő elvándorlás főként az aprófalvakat, perifériákat és a keleti országrészt érinti súlyosabban. Ennek oka a vidéki településeken, a fent említett perifériákon egyre komolyabban jelentkező foglalkoztatási és jövedelmi viszonyokkal magyarázható. Kedvező jelenség ugyanakkor, hogy vannak olyan (városi) fiatalok, akik jövőjüket vidéken, és a megélhetés lehetősége esetén a mezőgazdaságban, egyéb vidéki gazdasági tevékenységekben képzelik el, illetve léteznek még gazdálkodó közösségek, ezek alakulására egyre több új kezdeményezés indult, pl. egyházi, civil szerveződések és kamarai szinten is, ugyanakkor még ismertek az agrártermelési, természetkímélő gazdálkodási hagyományok is.

3.3.2. A környezeti jellemzők azonosítása, amelyeket a VGT2 megvalósítása valószínűleg jelentősen befolyásol Talaj Az ország területének 80-85%-át mező- és erdőgazdasági művelésre alkalmas talajok fedik, ezért a termőföld az ország kiemelkedően fontos erőforrása, nemzeti vagyona. A talajok állapota összességében jelenleg még kedvező, azonban a mezőgazdálkodással érintett termőtalajokat funkció-képességük ellátásában akadályozó és termékenységüket csökkentő olyan kedvezőtlen degradációs folyamatok veszélyeztetik, mint az erózió, a defláció, a szervesanyag-készlet csökkenése, a savanyodás, szikesedés, tömörödés, valamint a termőtalajok mennyiségének csökkenése. A talajdegradációs folyamatok számos esetben a helytelen földhasználat, a talajvédelmi szempontokat figyelmen kívül hagyó gazdálkodás miatt alakulnak ki, és a talajpusztulás mellett terméskiesést, továbbá a termelés jövedelmezőségének csökkenését eredményezik. Számos területen problémát jelent, hogy a termőtalaj használata meghaladja a talaj megújulási ütemét. A talajdegradációs folyamatok közül az egyik legjelentősebb a vízerózió, ami a mezőgazdasági területek közel harmadát károsítja, a szélerózióval veszélyeztetett területek kiterjedése mintegy 1,4 millió ha. A mezőgazdasági művelés alatt álló talajok szervesanyag-készlete átlagosan csökken. A tápanyag gazdálkodásban a szerves trágya felhasználása az elmúlt 50 évben jelentősen lecsökkent (a korábbi 20,5 millió tonnáról 2010-ben 6,8 millió tonnára). Ezt elsősorban az állatállomány csökkenése, valamint a műtrágyák használatának elterjedése okozza. A műtrágya-felhasználás ugyanakkor messze nem pótolhatja a szervesanyag-visszapótlást, a zöldtrágyázást, a növényi maradványok visszajuttatását, de mindenekelőtt a szervestrágya-felhasználás kiesését sem. Mindezt figyelembe kell venni akkor, amikor a biomassza energetikai célú felhasználása kerül egyre inkább napirendre. Környezeti vizsgálat

– 27 –


Hazánkban az elmúlt évtizedekben évente 5-7 ezer ha nagyságú termőföld, az elmúlt 5 évben évente átlagosan 2206 ha kerül véglegesen mezőgazdasági művelés alól kivonásra különböző célok megvalósítása miatt, miközben jelentős a fejlesztésre alkalmas, használaton kívüli vagy alul-használt területek száma. A talajok állapotát a vizekhez hasonlóan számos tényező befolyásolja (pl. földhasználat, infrastruktúra fejlesztése). A talajok állapotának értékelését nehezíti, hogy a talajpusztulással veszélyeztetett területek országos felmérésére forráshiány miatt évek óta nem került sor, de az egyedi vizsgálatok szerint a károsodás továbbra is jelentős területeket érint. A mezőgazdasági és erdészeti talajok nehézfémekkel, peszticid-maradványokkal és egyéb káros anyagokkal való terheltsége elmarad a szennyezettségi határértéktől. A talaj a bioszféra primer tápanyag-forrása, a biomassza termelés közege. A szennyező anyagok szűrő és detoxikáló rendszere, amely nagy pufferkapacitással rendelkezik. Hatalmas génrezervoár. A talajban élő élőlények mennyisége és számossága meghaladja a felszín élővilágát. Egy hektár természetes erdőben 30-35 tonna az élő biomassza mennyisége. Egy kanálnyi talajban pedig milliárdnyi baktérium egyed található, amely akár 10 ezer különböző fajt is képvisel. A talajban lévő mikroorganizmusok a felelősek a tápanyagforgalom 60-80%-áért. Élőlények végzik a talaj lazítását, elhalt szerves anyag lebontását, tápelemek körforgalmának biztosítását. Segítségükkel keletkezik a humusz, amely a talaj termőképességének legfontosabb feltétele. Az ember a talajműveléssel ezt az ingyen szolgáltatást pusztítja el (egy intenzíven művelt szántóföldön jó, ha 2 -4 tonna az élő biomassza mennyisége), majd pedig mesterséges energiabevitellel próbálja pótolni az elvesztegetett értékeket. A talaj a folytonos talajmunkák, és a fedetlensége miatt, a víz és szél eróziójának kitéve lényegesen gyorsabban pusztul, mint megújul (vajon mi a hazai érték? Európában 17-szer gyorsabb a talaj pusztulása, mint megújulása, John Crawford) A talaj kiszántásakor annak rétegezettsége vagy megfordul vagy részben átfordul, ami azzal jár, hogy a mélyebben lévő, anaerob körülmények uralta rétegek aerob körülmények közé kerülnek, a felsők pedig rossz oxigénellátás közé. Az alulra került rétegekben tömeges baktériumpusztulás indul meg, az ásványosodás lelassul. Felül a mikroorganizmusok aktiválódnak, a lebontási folyamatok, humuszbontó folyamatok felgyorsulnak. A humusz degradációjával romlik a talaj szerkezetesség. A szerkezetességet tovább rontja az esőcseppek, valamint a taposás mechanikai hatása, amelyek a pórustérfogatot csökkentik. Az eketalp miatt a talaj tömörödötté válik, benne a fermentáló baktériumok kapnak nagyobb szerepet, amelyek toxikussá teszik a talaj ezen rétegét a növényi gyökerek számára, így azok képtelenek ezeket a talajmélységeket használni. Az egyik lényeges hatás a talaj bolygatása közben a talaj szellőztetése, amely két úton is hozzájárul a szén mobilizációjához. A talaj idealizált térfogati összetételében a levegő a talaj térfogatának egynegyedét teszi ki, másik negyede víz, 45%-a ásványi anyag, 5%-a szerves anyag. A különböző méretű pórusokat kitöltő levegőben a szén-dioxid tartalom 6% körüli (levegőben: 0,037tf%). A szellőztetés egyrészt ÜVHG gázok felszabadulásához vezet (szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid) másrészt mivel megváltoztatja a szén-dioxid koncentrációját, s megnöveli az oxigén koncentrációt, ezért a talajban az oxidatív folyamatok kerülnek túlsúlyba. A szántással kapcsolatos problémák enyhítésére alkalmazott mély-lazítás (50-70 cm) ugyancsak növeli az aerob dinamikát a talajban. Ez ugyan detoxikálja a mélyebb rétegeket, de ott is megnöveli az oxigén jelenlétet, s ezzel mobilizálja a szenet. Látható, hogy a talajművelés nagyban megzavarja a talaj biodinamikáját, ugyanakkor a növénytermesztésre gyakorolt hatásai egymásnak ellentmondók. A talaj szénháztartását illetően elmondható, hogy összességében csökkenti a szerves szén mennyiségét, s növeli a talaj szén-dioxid leadását.


– 28 –


Egyesek szerint a szerves anyagoknak a legjobb és leggazdaságosabb felhasználása, ha talajba forgatásuk révén a talaj humuszvagyonát gyarapítják, hozzájárulnak a talajélet és szerkezet fenntartásához, és a növények táplálásához. Természetes körülmények között senki sem szántja be a talajfelszínre jutó növényi vagy állati maradványokat. Azokból élőlények közreműködésével stabil talajmorzsák keletkeznek, amelyek biztosítják a talajképződést, s a szerves anyagok hosszú távú hasznosíthatóságát. Ezzel szemben a talajba forgatott tarlómaradék, de akár istállótrágya is nagyon hamar degradálódik a talajban főleg az ott folyó felgyorsított oxidáció miatt, ezért nem javítja a talaj szerkezetességét, legfeljebb tápelemek forrásaként szolgál rövid ideig. Bizonyos körülmények között az is előfordulhat, hogy mikrobiális bontásuk fitotoxikus anyagokat szabadít fel. A műtrágyák megfelelnek ugyan rövidtávon tápelem forrásnak, jó hozamfokozók, de a talaj szerkezetességét nem képesek javítani. Hosszú távon tehát nem lehet nélkülözni a talaj fenntartásához vezető természetes folyamatokat, amelyeket a talajban élő nagy mennyiségű és változatos élet tart mozgásban. Teljesen nyilvánvaló, hogy amit elveszünk a talajból, azt oda vissza is kellene adni megfelelő formában, hogy a tápelemek körforgása biztosított legyen. Ám nem elég, hogy elvesszük az élelmiszerként megtermelt alapanyagokat, de újabban még a növényi maradványokat sem juttatjuk vissza, hanem inkább energianyerésre használjuk fel. Amit megettünk, és amit szükségszerűen kiürítünk, az sem kerül vissza arra a helyre ahonnan származik. Szennyvíz lesz belőle, amelyet szennyvízelvezető rendszereken keresztül vezetünk el a szennyvíztisztítókig, és nem kevés energia ráfordítással a szerves anyagokat elemei összetevőire bontjuk. Mivel a talajban lévő szerves-anyagokat folyamatosan kihasználjuk, így a talajban lévő élő biomasszától elvesszük a táplálékot, és annak mennyisége vészesen lecsökken. Míg egy természetes erdei ökoszisztémában akár 30 tonna élő biomasszát mérhetnénk meg egy hektár területen, addig 24 tonna lenne ez a mennyiség egy szántóföldön vagy kertészeti kultúrában. Nos, ennek az életnek a hiánya nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a talaj mennyiségi és minőségi értelemben is pusztul, mi

pedig a talaj mesterséges javítására szorulunk. A világméretű tapasztalat azt mutatja, hogy ahol intenzív öntözés van, ott kiszárad a táj. Ráadásul a túlhasználat miatt a talaj sérül, tömörödik, szikesedik, tápanyaghiányos lesz. Az öntözés a növény szintjén próbálja megoldani a vízpótlást, azon belül is kizárólag a haszonnövények vízigényét célozza kielégíteni, ez irtózatosan drága, de nem működik, mert a táji összefüggésekből ki van emelve. Hiába áll rendelkezésre öntözési lehetőség elvileg, ha a mesterséges víztározás és infrastruktúra a gyakorlatban nem képes a vízpótlásra, ill. olyan vízhiányos a levegő, hogy a perzselő Nap hatását nem tudja ellensúlyozni a locsolás. Valódi megoldást az hozhat, ha a tájak vízháztartását hozzuk rendbe, mert az egészséges táj tudja biztosítani a növényei számára a vizet, ahogy minden alrendszere számára az életet. A mi tájainknak megvan az eredendő infrastruktúrája és működési mechanizmusa a víz pufferolására – vagyis, hogy a vízbő időszakok víztöbbletével elégítse ki a vízhiányos időszakok vízigényét. De csak azt a vizet tudjuk használni vízhiány idején, amit vízbőség idején megtartottunk! Ehhez megfelelő felszínborítás, vagyis tájhasználat kell, és a vízlevezető vízgazdálkodás helyett vízmegtartó vízgazdálkodás. Felszíni és felszínalatti víz Hazánkban a közepes vagy annál rosszabb minőségű felszíni víztestek aránya 70-80%. A VGT1 szerint a vízfolyások 8%-a, az állóvizek 18%-a éri csak el a VKI szerinti „jó” ökológiai állapotot. Ez a víz sokrétű ökológiai, gazdasági és rekreációs funkciójából eredően jelent problémát: a víz az élővilág létfeltétele, jelenleg azonban még mindig sok helyen befogadója a háztartásokból, településekről, mezőgazdaságból és az iparból származó szennyezéseknek. Ugyanakkor a víz a hazai turizmus egyik Környezeti vizsgálat

– 29 –


fő vonzereje és a mezőgazdasági termelés alapvető feltétele. Hazánk felszín alatti vízkészlete európai viszonylatban is kiemelkedő jelentőségű és minőségű: felszín alatti víztesteink 68%-ban elérik a VKI szerinti „jó állapotot”. A felszín alatti vizeket érintő hatások közé tartoznak a települési szilárd hulladéklerakókból eredő szennyeződések (melyek az ország egész területét érinthetik), a kármentesítés alatt álló, vagy arra váró szennyezett területek (főként az ivóvízbázisokat veszélyeztetik), valamint a mezőgazdasági eredetű terhelések. Vannak olyan területek, ahol a felszín alatti vízkészleteket szinte teljesen kihasználjuk (rétegvizeknél a Duna-Tisza köze és a Nyírség, karszt-vizek esetén pedig pl. a Dunántúli-középhegység területén). A Duna-Tisza közi Homokhátságon a talajvíz-szint süllyedés okoz problémát. Problémát jelentenek az engedély nélküli vízkivételek, nem csak mennyiségi szempontból, hanem mert szennyezési veszélyt jelentenek a közepes mélységű vízadók számára. A vízkészletek, különösen a sérülékeny ivóvízbázisok környezetének szennyeződése következtében gyakoriak a vízminőség problémák, illetve ennek veszélyei. Jelentős mezőgazdasági eredetű terhelést jelent a felszín közeli vízadókra a trágya és növényvédőszer használat. A felszíni vizek vízminőségi problémáit többnyire a vizek szerves anyag és tápanyag terhelése okozza (pl. szennyvízbevezetés, diffúz mezőgazdasági terhelés következtében). A biológiai minősítés lényegesen rosszabb, mint vizeink fizikai-kémiai vizsgálati eredményei. Magyarországon a vízbázisok védelmét a 123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet írja elő. A vízbázisok felszíniek, illetve felszín alattiak lehetnek attól függően, hogy felszíni vagy felszín alatti vízből történik a vízkivétel, ugyanakkor megkülönböztetünk üzemelő és távlati vízbázisokat is. Sérülékeny vízbázisok esetében a védőterület belső, külső és hidrogeológiai védőövezetekből áll össze. A vízbázisok védőidomai és védőterületeinek kijelölése a távlati vízbázisok esetében teljesen, a jelentős üzemelő, sérülékeny vízbázisoké csaknem teljes mértékben megtörtént, ugyanakkor az eljárásokat lezáró határozatok kiadásában jelentős elmaradás van. Ennek oka az, hogy a települések fejlesztési elképzelései gyakran ellentétesek a vízbázis-védelem érdekeivel, vagy a határozat végrehajtása olyan kompenzációs költségeket vet fel, amelyet a vízbázis tulajdonosa soha nem fog tudni kigazdálkodni. (lásd Bp. Főváros Kormányhivatala véleményt és a VGT háttéranyagait) A mezőgazdasági célú vízfelhasználás (amelyen belül a legfontosabb az öntözés) az elmúlt években kisebb ingadozást mutatott. 2007-ben az összes felszíni és felszín alatti vízkivétel mintegy 13%-át a közüzemi, 6%-át a mezőgazdasági vízkivétel tette ki. A közüzemi vízművek által termelt víz (amelynek 94%-a felszín alatti eredetű) mintegy kétharmada sérülékeny ivóvízbázisból származik. A klímaváltozás kapcsán felvetődik a síkvidéki vízrendszer azon hiányossága is, hogy az év egyes részeiben a vízvisszatartás hiányában nem járul hozzá a lehetséges módon az erdőterületek megfelelő vízellátásához. Az ár- és belvizek által veszélyeztetett területek kiterjedése jelentős. Gyakori, hogy adott éven belül ugyanazon a területen egyszerre jelentkezik a vízelvezetési és vízpótlási igény, folyamatosak és jelentősek az ár- és belvízkárok. Az árvizek és a belvizek által veszélyeztetett területek együttes kiterjedése 48.000 km2, az ország területének 52%-a, a művelt területek kétharmada. A kül- és a belterületi vízelvezető és vízmegtartó rendszerek nincsenek megfelelőképpen összehangolva, a lakott területek (belterületek) elöntése tekintetében az ország településeinek közel harmada fokozottan veszélyeztetett. A települések jelentős részén nincs megfelelő vízelvezető, illetve vízmegtartó rendszer, illetve a korábban is vízkár által veszélyeztetett területek beépítése rendszeresen visszatérő gondot okoz. A vizek jó ökológiai állapota szorosan összefügg az éghajlatváltozással. A vízgazdálkodásban elsősorban extrém hidrometeorológiai eseményekre, szélsőséges csapadékviszonyokra kell Környezeti vizsgálat

– 30 –


felkészülni, amelyek egyrészt fokozódó árvízveszélyt, másrészt szárazságot eredményezhetnek. Az éghajlatváltozás következményeként várhatóan kevesebb víz áll majd rendelkezésre, különösen az öntözés számára, de helyenként – a területi különbségek miatt – az ivóvízellátásra használt készletek is veszélybe kerülhetnek. A kisvízi hozamok csökkenése érzékenyebbé teszi a vízfolyásokat a szennyezőanyag-terhelésekkel szemben. Az éghajlatváltozás és a vízgazdálkodás integrált, tájszintű – a fenntarthatóságot messzemenően figyelembevevő – megközelítése indokolt.

Táj és ökoszisztéma szolgáltatások és a biológiai sokféleség Természetföldrajzi adottságaink sokszínű tájak és gazdag természetes élővilág kialakulását tették lehetővé, melyek a Kárpát-medencében egyedi ökológiai egységet képeznek. Ezen ökológiai hálózatnak a fenntartása kiemelt fontosságú. Természetes és természetközeli élőhelyeink a mezőgazdasági termelés szempontjából is alapvető ökológiai szolgáltatásokat nyújtanak. A biológiai sokféleség azonban csökken, az élőhelyek, élővilág veszélyeztetett, a természetes/természetközeli élőhelyek jelentős része mára már eltűnt, területileg feldarabolódott, s ezzel párhuzamosan az agresszív idegenhonos fajok elterjedése jellemző. Az Európai Unió ökológiai hálózata, a Natura 2000 területek hazánkban összesen közel 2 millió hektár kiterjedésű, amelyen belül a gyep és szántó területek majd 1 millió hektárt tesznek ki, illetve az erdők több mint 800 ezer hektárral részesülnek. A hazánkban előforduló 46 közösségi jelentőségű élőhely csupán 11%-ának állapota kedvező. A 211 közösségi jelentőségű faj természetvédelmi helyzete a következőképpen alakul: 25% kedvező, 47% nem kielégítő és 12% rossz állapotú, amely arányokon belül a mezőgazdasági élőhelyekhez kötődő fajok természetvédelmi helyzete az európai átlagnál is kedvezőtlenebb. Számos hazai növénytársulás, azon belül valamennyi természetes erdőtársulás és a hazánkban megtalálható fajok 20-25%-a veszélyeztetetté vált. Természeti értékeink nemzetközi összehasonlításban ugyanakkor ma is kiemelkedő értéket képviselnek, mert Európán belül egyediek a Kárpát-medence jelentős részét felölelő Pannon biogeográfiai régió központi területén helyezkednek el. Az élőhelyek természetességét is vizsgálták a MÉTA Program keretében. Felméréseik szerint hazánk 17%-át borítja természetes növényzet maradványának tekinthető növényzet. Továbbá a növényzeti örökség 2%-a természetes állapotúnak tekinthető, 27%-a természetközelinek, 50%-a közepesen leromlottnak, míg 21%-a nagyon leromlottnak. Azaz az ország területének csupán 0,6%-át fedi természetesnek tekinthető növényzet, további 5,6%-án természetközeli a növényzet, 8,1%-án leromlott és további 3,0%-án nagyon leromlott. Európai viszonylatban is kiemelkedő az élőhelyeink sokfélesége és területi jelenlétük, azonban sereghajtók vagyunk az élőhelyek állapotát tekintve. A MÉTA program eredményei alapján a legveszélyeztetettebb élőhelyek az alábbiak: homoki- és lösz erdőssztyepp tölgyesek, lápi zsombékosok, régi fajtájú, hagyományos gyümölcsösök, alföldi zárt tölgyesek, patakparti és lápi magaskórósok, fáslegelők és fáskaszálók, löszfalak, üde és kékperjés láprétek, hegyi rétek, láperdők, félszáraz gyepek és sziki tölgyesek. További biodiverzitást veszélyeztető tényező az élőhelyek csökkenése és fragmentálódása, mely a megváltozott viszonyokhoz való alkalmazkodási lehetőségeiket is nagymértékben csökkenti. Az MME (BirdLife Hungary) mezőgazdasági élőhelyekhez kötődő fajok országos állománytrendjeinek 2000-2012 közötti vizsgálata rámutatott arra, hogy a nemzetközi ajánlások és hazai saját vizsgálatok alapján idesorolható 29 mezőgazdasági területekhez kötődő gyakori madárfaj közül 12 faj esetében szignifikáns állománycsökkenés van, e fajok esetében a 2000-es állománynagyság átlagosan 55%-a csökkent 2012-re! (Egy faj esetében sincs szignifikáns állománynövekedés.) A nemzetközi ajánlás


– 31 –


(EBCC) alapján készített Farmland Bird Indikator (FBI) értéke szignifikáns csökkentést mutat Magyarországon, a csökkenés 2008 után indult be, 2012-ben a FBI értéke a 2000 évi 65.3%‐a! Az erdei élőhelyekhez kötődő fajok országos állománytrendjeinek vizsgálata rámutatott arra, hogy a nemzetközi ajánlások és hazai saját vizsgálatok alapján idesorolható 27 madárfaj közül 11 faj esetében szignifikáns állománynövekedés van, csak két faj esetében tapasztaltunk szignifikáns csökkenő tendenciát. A Farmland Bird Indikátor (FBI) alapján megállapítható, hogy azon területek amelyeket nem érintettek AKG programok szignifikáns csökkenés állapítható meg, míg az érintett területeken kisebb mértékű a vizsgált időszakra nézve még nem szignifikáns a változás. Az FBI 2012 évi értékei a legkedvezőbbek azon területeken amelyek nagyobb mértékben érintettek az AKG programok által.

3. ábra

Közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek természetvédelmi helyzete (forrás: 4.NKP, 2015)

A Natura 2000 hálózat működtetését és fenntartását nagymértékben segítik a gazdálkodás szabályait meghatározó, illetve a korlátozások ellentételezéseként járó kompenzációkról szóló jogszabályok. A Natura 2000 gyepterületek esetében már 2007-től létezik ilyen szabályozás (a Natura 2000 gyepterületek fenntartásának földhasználati szabályairól szóló 269/2007. (X.18.) kormányrendelet és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a Natura 2000 gyepterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás részletes szabályairól szóló 128/2007. (X.31.) FVM rendelet). Előrelépést jelentett az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a Natura 2000 erdőterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás részletes szabályairól szóló 41/2012. (IV.27.) VM rendelet megalkotása. Így a Natura 2000 gyepterületek mellett megvalósult a Natura 2000 erdőterületek támogatási rendszere is. A gazdálkodási keretek, az egyes Natura 2000 területekre vonatkozó konkrét kezelési iránymutatások tekintetében szintén előrelépést hozott, hogy megjelent Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a Natura 2000 területek fenntartási terveinek készítéséhez nyújtandó támogatás igénybevételének részletes szabályairól szóló 43/2012. (V.3.) VM rendelet, amelynek alapján 2015 májusáig 243 Natura 2000 területre, összesen mintegy 480 000 hektár kiterjedésben készül fenntartási terv.


– 32 –


További fenntartási terveket kell kidolgozni azokra a Natura 2000 területekre, ahol a területek természetvédelmi és gazdálkodási szempontú kezelési céljainak összehangolása ezt szükségessé teszi. Minden gazdálkodási cél összehangolása fontos, külön kiemelendő azonban a vízgazdálkodási és természeti célok összehangolása, amely többek között a nagyvízi mederkezelési tervek és a természeti kezelési tervek egymásra tekintettel történő elkészítésével valósítható meg. Természetvédelmi és vízgazdálkodási szakemberek helyzete A nemzeti park igazgatóságok szervezetében jelenleg összesen 245 fő állami természetvédelmi őr dolgozik. Egy fő természetvédelmi őrre így átlagosan 372 km2 működési terület, azon belül pedig 3400 hektár országos jelentőségű védett természeti terület és 4600 hektár országos jelentőségű védett természeti területen kívüli Natura 2000 terület, továbbá 180 régészeti lelőhely jut. Egy fő természetvédelmi őr tehát mintegy 8 000 hektáron lát el konkrét őrzési feladatokat, korlátozott gépkocsi használat mellett tömegközlekedési eszközön közlekedve. Az természetvédelmi igazgatás és kezelés intézményrendszerében, hasonlóan a vízügy területéhez jellemző helyzet, hogy a közalkalmazottak körében 10 éve nem volt bérfejlesztés, jelenleg az állomány fele mindössze a garantált bérminimumot kapja. Erősödik a minőségi munkaerő elvándorlása. Különösen rossz a korfa, öregedik a szakember állomány. Mindkét területen a szakemberek erkölcsi megbecsülése és a velük kapcsolatosan elvárt erkölcsi szint, hasonlóan számos szakmához alacsony és közepes szint között van.

Épített környezet, kulturális örökség A történelmileg kialakult településközpontok, birtokközpontok, majorságok hagyományos, – a gazdálkodás és a takarékos életvitel hagyományaihoz illeszkedő – struktúrájának megőrzése és az értéket képviselő – sokszor helyi védelmet is élvező – épületek örökségvédelme nem csak a kedvezőtlen gazdasági környezet, hanem a szabályozási és a hatósági gyakorlatnak is köszönhetően, jelentős értékvesztést szenved. Ez a problémakör nem pusztán esztétikai vonatkozású. Támogatás és a műemlékvédelem feladatkörének korábbi zsugorítása következtében a helyi védelemre jelölt lakó és középületeken kívül nagyütemben vesznek el az örökségvédelemre méltó gazdasági épületek, épületegyüttesek és a hozzá fűződő tudás is a falvakban. Ezek a kulturális és gazdasági veszteségek további kedvezőtlen folyamatokat generálnak. Jelentős tényező továbbá, hogy az önkormányzatok szemléletben és képzettségben – megbízóként – gyakran nem tudnak a településtervező partnerei lenni a hosszútávra előretekintő környezettudatos és komplex szemléletű településtervezési célok megfogalmazásában és végrehajtásában sem. Az önkormányzatok sokszor nem teszik meg a kellő lépéseket az épített környezet minőségének védelméért és fejlesztéséért, pedig vidéki térségeink gazdag kulturális örökségének megőrzése, az épített környezet, építészeti örökség, népi építészeti értékek megóvása közös érdek. Fontos továbbá, hogy a még fellelhető építészeti hagyományok újraalkalmazásával a faluképek ismét jellegzetessé váljanak, valamint a faluképet negatívan befolyásoló infrastrukturális elemek (pl. „kábelfödémek” létrejötte vezetékekből) megszűnjenek. A régészeti-történeti kutatás is egyre nagyobb figyelmet szentel a gazdálkodásra és életmódra közvetlen bizonyítékokkal szolgáló, és még fellelhető felszíni jelenségek, tereptárgyak, növényzet, úthálózat stb. vizsgálatára. A tájrégészet módszereivel beazonosíthatók pl. az egykori vízgazdálkodás elemei (csatornák, halastavak), a malomhelyek, irtásföldek vagy a közösségi és magánparcellák rendszere, amelyek rehabilitálása, újra használatba vétele a fenntartható, környezetkímélő és erőforrás-hatékony gazdálkodás megvalósítását jelentené.


– 33 –


A magyarországi épített örökségállomány színvonalát, értékeit tekintve európai, nemzetközi rangú, azonban helyzete, állapota, tudományos eredményekre alapozott, ugyanakkor közösségi tudást és együttműködést fejlesztő helyreállításainak hiánya, a nagyközönségnek való bemutatást jelenleg képviselő állomány csekély aránya elmarad az európai, illetve a nemzetközi átlagtól. Magyarország nem használja ki a kulturális örökségben rejlő erőforrásokat. Ezt a felzárkózást, az ismételt rangba helyezést, a szunnyadó értékek kibontakoztatását kitartóan szorgalmazni kell. Szükség van a kulturális örökségi helyszínek fejlesztésére, kibontakoztatására, a nagyközönség számára való bemutatására, ezáltal az örökség turizmusba való minél szélesebb körű bekapcsolására. Az elmaradott településeken, térségekben sok esetben a kulturális örökség, illetve az annak bázisán működő gazdálkodás és turizmus lehetnek a kitörési pontok, mind a gazdaságfejlesztés, mind a munkahelyteremtés vonatkozásában. Probléma, hogy a fejlesztések többségükben elsődlegesen nem az értékvédelmet, az értékek erősítését és a nagyközönség számára való folyamatos hozzáférés biztosítását szolgálják; másrészt a projektek pontszerűen valósulnak meg, holott a fenntarthatóság a kulturális örökségi elemek vegyes bemutatásával, program-csomagokba szervezésével, táji szinten biztosítható. Szellemi, tárgyi és épített örökségünk bemutatása, hasznosítása olyan energiaforrás, amely a múlt emlékeire és értékeire alapozva alkalmas a jövő építésére, továbbá gazdasági jelentőségén túl a közösségépítésben is fontos szerepet tölt be, egyben a kulturális sokszínűség forrása. A zöldfelületi rendszer fejlesztése nem „csupán” településökológiai, környezetvédelmi, településesztétikai kérdés, hanem a zöldterületekkel kapcsolatos előnyök a település élhetőségének javításán keresztül a település népességmegtartó és egészségmegőrző, rekreációs erejét, a versenyképességét, a lakás és telekárakat is jelentősen befolyásoló gazdasági tényező is; a zöldfelület az önkormányzati vagyon része. Annak érdekében, hogy a települési zöldfelületek elláthassák összetett funkciójukat, mind mennyiségi (a települési zöldterületek kiterjedése 2011-ben 17,6 m2/fő volt, miközben az EU által ajánlott érték 21 m2/fő), mind minőségi szempontból (a gondozott zöldfelület nagysága 2011-ben 15,2 ezer ha volt) további fejlesztések szükségesek.

Levegőminőség, zaj A jó minőségű levegő az egészséges környezet alapeleme. A szennyezett levegő emberi egészséget, vegetációt, épített környezetet károsító hatása régóta ismert. A szennyezettség okozta betegségek gyógykezelési igénye, a fellépő terméscsökkenés, az épített környezet károsodása és az egyéb környezeti károk (pl. savasodás, eutrofizáció) költségeinek fedezete komoly terhet jelent a társadalom egészének, ezért a levegőminőség javítására irányuló intézkedések társadalmi szinten valós gazdasági haszonnal járnak. Hazánkban a környezeti levegő nemzetközi összehasonlításban közepesen szennyezettnek tekinthető. Országos léptékben a termelés és fogyasztás szerkezete, a felhasznált energiahordozók mennyisége és minősége, az alkalmazott technológiák és nem utolsósorban a közlekedés határozzák meg a levegőszennyező anyagok kibocsátásának alakulását. A vidéki települések átlagos légszennyezettsége közepes, azonban az egyes térségek szennyezettsége között jelentős eltérések vannak. A légszennyező anyagok közül a nitrogén oxidok, a szálló por (kisméretű részecske, PM), valamint a talajközeli ózon szennyezettsége magasabb helyenként a megengedett levegőminőségi határértékeknél. A levegő minőségét napjainkban elsősorban a hazai közúti közlekedés és, különösen vidéki területen, a lakossági szilárd tüzelés okozta szennyezőanyag terhelés határozza meg, de a meteorológiai helyzettől függően szerepe lehet a nagyobb távolságról érkező szennyezésnek is. Az ipari kibocsátások hatása – a szigorú követelmények életbe lépésével és ezek betartásával – csökkent. A mezőgazdaság (állatállomány, műtrágya felKörnyezeti vizsgálat

– 34 –


használás) elsősorban az ammónia kibocsátás alakulását befolyásolja, melynél 2000 óta kismértékű emelkedést követően újra csökkenő trend figyelhető meg. (NKP4, 2013)

Hazánkban közel 2,5 millió ember szenved allergiás megbetegedésben. A legtöbb tünetet kiváltó hazai allergének közül az első helyen a rendkívül erősen allergizáló pollent termelő parlagfű áll. A légköri pollen koncentráció az utóbbi két évben csökkenő tendenciát mutatott, bár ez idő alatt is még mindig jelentős volt az „igen magas” (>100 pollenszem/m3) pollenkoncentrációjú napok száma. Az elmúlt évek jogszabályi változásai, a következetes ellenőrzés és a hatósági szankcionálás eredményeként érezhetően csökkent a parlagfűvel fertőzött terület. A levegő allergén virágpor tartalmában is nyomon követhető a parlagfűvel borított területek csökkenése az időjárási viszonyok változásának hatásai mellett. A parlagfű-mentes környezet fenntartása folyamatosan igényli a hatóság következetes, intenzív közreműködését. A pollenkoncentráció előrejelzése pedig elősegíti az információhoz jutást a gyógyítás és megelőzés javítása érdekében. A vidéki területek zajterhelése elsősorban a településeken keresztülvezető főutak mentén jelentős, főleg a vidéki nagyvárosokban (Miskolc, Debrecen és Nyíregyháza). A vasúti közlekedésből származó zaj elsősorban helyileg okozhat problémákat. A környezetvédelmi felügyelőségek által 2003 és 2007 között vizsgált, jelentős zajkibocsátást okozó létesítményeknek közel kétharmad része feldolgozó ipari cég volt, ezen belül is az élelmiszergyártás ágazatba tartozó üzemek okozták a legtöbb túllépést (38%). A feldolgozó ipar után a legtöbb zajvédelmi problémát a mezőgazdaság okozta a terményszárító berendezések üzemeltetésével. (NVS, 2012) Új létesítmények esetében rendkívüli fontossággal bír a zajvédelmi szempontok figyelembevétele már a tervezés során. A településrendezés eszközei is hosszú távon determinálják az érintett lakosság zajterhelési viszonyait. Az EU tagországokhoz hasonlóan Magyarországon is nőtt a zajforrások száma, valamint az általuk kibocsátott zaj zavaró hatása. (NKP4, 2013)

Hulladékgazdálkodás Az elmúlt időszakban jelentős előrelépés történt a korszerű települési hulladékgazdálkodás kiépítése terén, teljes körűvé tétele érdekében azonban további intézkedések szükségesek. A települési hulladékok lerakóktól történő eltérítését szolgálja a szerves hulladékok külön gyűjtése és komposztálása. A hazai térségi kezelőrendszerek többségében alkalmazzák a komposztálást, azonban a komposzt csak kis arányban kerül vissza a termőtalajba. A hulladékhasznosítást nehezíti, hogy nincs igazából hazai komposzt piac, nem kellően differenciált a szabályozás, kezdetleges a minőségbiztosítás, miközben sok adminisztratív akadály nehezíti a felhasználást. A szerves hulladékok további meghatározó köre a települési szennyvízkezelésből keletkezett iszap, melynek mintegy 30%a mezőgazdasági felhasználásra kerül. További problémát jelent még mindig az illegális hulladéklerakás, a hulladékkeletkezés megelőzése tudatosságának hiánya.

Hulladékgazdálkodási Információs Rendszer (HIR) adatai szerint a mezőgazdasági és élelmiszeripari hulladék mennyisége erőteljesen csökkenő tendenciát mutat. A HIR adatai alapján 2011-ben 744 ezer tonna mezőgazdasági és élelmiszeripari hulladékot kezeltek hazánkban. Ez a mennyiség a 2004-ben kezelt mezőgazdasági és élelmiszeripari hulladéknak csupán 12%-a. Amennyiben a vizsgált hulladékáram kezelt mennyiségére vonatkozó éves adatokat tekintjük 2009 és 2011 között az újrafeldolgozással, komposztálással hasznosított mezőgazdasági és élelmiszeripari hulladék mennyisége növekedésnek indult. Ezzel ellentétben a lerakással ártalmatlanított hulladék mennyisége csökkent, 2011-ben már csak 7 ezer tonna került a hulladéklerakókba. A 2009-es évhez


– 35 –


képest kismértékű csökkenés tapasztalható az energiahasznosítással történő égetés terén, amely csökkenést növekedés vált fel 2011-re, amikor is az energiahasznosítással történő égetéssel kezelt mezőgazdasági és élelmiszeripari hulladék mennyisége meghaladta a 2009-es év mennyiségi adatát.

3.3.3. A környezetvédelmi érdekek érvényesítésének főbb akadályai, ezzel kapcsolatos konfliktusok összefoglalása A vízgazdálkodás keretében vagy a vízgazdálkodást érintő komplex (területileg és szakterületileg is átfogó, integrált) környezetvédelemi szemlélet alapján hozott döntések előtt álló főbb akadályok:

(1) A természeti erőforrásokkal, tájjal környezeti rendszerekkel való kapcsolat gyengesége, az összefüggések figyelembevételének a hiánya, és jelentőségének alulbecslése, a víz értékrendben betöltött alacsony helyezése A természeti erőforrásokkal, így a vízzel való kapcsolat gyengeségének egyik jelentős oka a vidék és város, település, az egyén és táj viszonyának megváltozása. A társadalom tagjai és a gazdaság szereplői úgy tekintenek a természeti erőforrásokra, így a vízre is, mint az igényeik kielégítésének egyik tárgyi feltétele, a víz árúvá válik, a vizet kizárólag áruként kezelik, nem pedig egy működő, bizonyos fokú önszabályozásra képes rendszer szolgáltatására. A társadalmi szereplőktől, intézményektől elvárják a vízzel kapcsolatos igényeik teljesítését, gyakran figyelmen kívül hagyva saját vagy intézményük felelősségét, részvételi lehetőség az erőforrás megőrzésében, hasznosításában, esetleg kártételeinek megelőzésében. Rá kell mutatnunk ennek a felelősségi és kompetencia (megértés, tudatosság) hiányára és válaszlehetőségeket kell keresni feloldására. Példaként említhető az erózió sújtotta táblán évről-évre gabonafélét termesztő gazdálkodói gyakorlat, amely során a táblaszegélyek, táblák közti gyepes, fás, cserjés szegélyek felszámolásával lényegében a közútig művelik a területet. A gazdálkodó esőzések idején a táblája melletti közutat elöntő hordalék azonnali eltakarítását kéri számon a közútkezelőtől, holott ő maga nemcsak értékes csapadékot veszített, amelyet visszatarthatott volna, hanem talaját is elveszíti évről évre, nem beszélve a tápanyagokról, szennyező anyagokról. Hozhatnánk települési lakosságra vagy más gazdasági körre is további negatív de pozitív példákat is (lásd Herman Ottó Intézet Fekete István Programja, vagy a magyar eredetű VÍZÖNALLÁTÓ (www.eautarcie.org/hu).

Ki kell emelni azonban, egy másik nagyon lényeges szempontot, mégpedig, hogy számos vidéki településen a termőföld tulajdonosai is a közelebbi, távolabbi városokban laknak. A tulajdonosi kör eltávolodásának és változásának két környezeti szempontból is lényeges következménye van: 

A városi/távoli termőföld tulajdonosi szemlélet meghatározó részét képezi a termőföld, elsődlegesen befektetési célú termelőeszközként történő hasznosítása, ahol elsődleges cél a ráfordítások minél nagyobb mértékű megtérülése.



A városi/távoli termőföld tulajdonos kötődése a földjének környezetéhez, kapcsolata a tájjal minimális szintre csökkenhet, ez által nem motivált annak sajátosságait megismerni sem, sem pedig alkalmazkodni az adottságaihoz a gazdálkodás alakítása Környezeti vizsgálat

– 36 –


során, a földterület és környezetének értékeinek megismerése és gyarapítása sem várható el így tőle, csak gazdasági érdekek mentén megszólítva (lásd kifizetési, ill. támogatási rendszer motivált gazdálkodás). Bár Magyarország területének jelentős része kedvező agro-ökológiai feltételekkel rendelkezik, nem mindenhol az adottságoknak, a környezetérzékenységnek megfelelő a földhasznosítás, a művelés intenzitása. Ezzel összefüggésben pedig folyamatosan jelentkeznek művelési kockázatok, környezeti és a mezőgazdasági károk. Az ökológiailag (gazdaság és táj szinten) zárt gazdálkodási modellek helyett nyílt iparszerű rendszerek és folyamatok jellemzők, amelyek ipari és gazdasági kiszolgáltatottsági kockázata nagyon magas fokú. A társadalmi és gazdasági fejlődés követeztében a művelés alól kivont területek folyamatos növekedésével – mely napjainkban már hazánk teljes területének 21%-át is meghaladja a KSH adatai szerint – a mezőgazdasági földterületek és a zöldfelületek kiterjedése csökken. A zöldfelületek elaprózódnak, a köztük lévő funkcionális kapcsolat megszűnik, az ebből adódó káros hatások erősödnek. A hagyományos – a táji-természeti adottságokhoz alkalmazkodó – gazdálkodási módok háttérbe szorulásával a biológiai sokféleség mellett a hazai tájak változatossága is csökken. Az e gazdálkodási módokhoz kötődő tájértékek funkciójukat elvesztve a helyi közösségek számára egyre kevésbé jelentenek értéket, ezért állapotuk romlik, számuk csökken. A hazai szántóterületek természeti értékeit elsősorban a művelés intenzifikációja, esetenként az okszerűtlen, és nem célzott vegyszerhasználat, és a hagyományos művelési módok eltűnése veszélyezteti. A szántóföldi művelés szegélyterületei – melyek a mezőgazdasághoz kötődő ökológiai folyosórendszer fontos elemei – sok esetben a területalapú támogatások áldozatául estek. A gyepterületek kedvező természeti állapotban történő megőrzését napjainkban leginkább az alulhasznosítás, az alullegeltetés veszélyezteti. A támogatási rendszer földhasználati torzító hatásai, valamint a legelőállat-állomány folyamatos csökkenése sok helyen a gyepterületek felszántását, a művelési ág megváltoztatását okozta. A vizes élőhelyek területének csökkenését elsősorban a kedvezőtlen vízgazdálkodás, vízelvezetés és a feltöltések okozták, melyek esetenként szintén összefüggésbe hozhatók a területalapú támogatások igénybe vételének kötelezettségeivel. (2) A természeti rendszerek adaptációját, rezilienciáját elősegítő, táji sajátosságokhoz alkalmazkodó komplex környezetvédelmi szemlélet érvényesülését lehetetlenné tevő ágazatként elkülönülő, elhatárolt környezetvédelem

Az ágazatként elkülönülő, elhatárolódó környezetvédelem, ahogy az 4.NKP, és az NFFS szemléletében is és fő üzenetében is megfogalmazódik, nem tudja teljesíteni feladatát. Legalapvetőbb akadály az integrált környezetvédelem érvényesítése előtt a különböző környezeti és azzal összefüggő társadalmi, gazdasági problémáknak erőteljes ágazati megközelítése és elkülönülő kezelése, vagy háttérbeszorulása.


– 37 –


4. ábra: Az ökoszisztémák szerepe a globális változásoknak a társadalmi jólétre gyakorolt hatásában. a) hagyományos nézet (IPCC 2001), b) az „ökoszisztéma szolgáltatások” koncepciójának figyelembevételével kialakított nézet (forrás: Schröter 2005, idézi: Czúcz et al 2007.)

A teljes körű környezetvédelem alapvető célkitűzése a természetes ökológiai rendszerek önfenntartó, önszabályozó képességének megőrzése. A természetes ökoszisztémák önfenntartó, önszabályozó képességéből következik, hogy autonóm adaptációra képesek. Az autonóm adaptációval számolni kell, segíteni kell, és az esetleges beavatkozásokat erre építve kell megtervezni. A teljes körű környezetvédelem eredménye és sikeressége nagyban függ más szektorok tevékenységétől (vízgazdálkodás, erdészet, agrárium). Ez már ma is így van, amikor a rezervátumokba szorított természetes ökoszisztémákra jelentős hatással van a körülöttük levő mátrixban folyó tevékenység. Egy jelentős klímaváltozás esetén, amikor a közösségek szétzilálódnak, a fajoknak vándorolniuk kellene, és új közösségek szerveződnek (nagy eséllyel a kultúrtájak nyomasztó fölényben levő inváziós és gyomfajainak részvételével vagy dominanciájával) ez még inkább így lesz. Az, hogy a védett területeket körülvevő mátrixban mi történik lehet, hogy fontosabb lesz, mint, hogy a védett területeken mi történik. Az integrált vízgazdálkodás, elsősorban a jelenlegi értékek megőrzésében segíthet (tompíthatja a melegedés és szárazodás hatásait), másrészt hozzájárulhat a természeteshez közelálló erdő- és agrár-környezetgazdálkodást, a területfejlesztést (regionális, vidék és településfejlesztés) újabb értékes területek kialakításában, a természeti folyamatok segítésében, a bekövetkező változások esetén pedig segítheti, hogy a változások a természeteshez hasonló mederben folyjanak (amennyire ez lehetséges). (Czucz et al., 2007.) A természetvédelem jelenlegi, passzív megőrző jellegéből következik, hogy az alkalmazkodás a legtöbb esetben nem aktív, mérnöki jellegű beavatkozást jelent, hanem a természetes ökológia rendszerek autonóm adaptációs képességének fenntartását, javítását. Amennyiben egy jelentős (több fokos) klímaváltozás következik be (ami egyre valószínűbb), akkor paradigmaváltásra lesz szükség. A megőrzés és a helyben történő adaptáció elősegítése mellett, a változás (vándorlás, egyes fajok lokális kihalása és újak megtelepedése) elfogadása, sőt, segítése, és minél inkább természetes mederben tartása lesz a feladat (Brooker et al. 2007), amely feladatban a vízgazdálkodás mellett a területhasználat a két legfontosabb kulcsterület. (Czucz et al., 2007.) (3) Intézményi és szabályozási struktúrák A környezetvédelmi érdekek érvényesítésének egyik kulcsfontosságú akadálya az intézményi és szabályozási struktúrák gyors és kiszámíthatatlan változása. Az intézményi átalakítások során a felhalmozott tapasztalatok és együttműködési hálózatok vesznek el, kevés figyelmet fordítanak az új Környezeti vizsgálat

– 38 –


struktúrák kialakítása során arra, hogy milyen módon őrizhetők meg a korábbi formában rejlő értékek, tudás, tapasztalat, jó intézményi és személyi megoldások. Fenntarthatóság alapvető követelménye az alkalmazkodás a környezeti rendszerek működési rendjéhez. A jogi szabályozás területén megjelenő környezetjog nem tudja ellátni – a társadalomra és környezetére irányuló – feladatait kizárólag központi állami irányítással, a közigazgatási jog közvetlen szabályozó eszközrendszerével. A központi jogi irányítás korlátozott hatásosságát, részben a területenként (tájanként) tapasztalható markáns környezeti és társadalmi különbségei okozzák. A területenként (tájanként) eltérő viszonyok, adottságok figyelembevétele a szubszidiaritás alapelvének figyelembe vétele mellett a környezetjogi szabályozás rendszerszemléletű alkalmazásának és a kialakult szabályozási módszereinek tudatos alkalmazását teszi szükségessé. A monitoring alulértékelt és öncélú, elkülönült, döntéshozatalnak nincs valódi hatásos visszacsatolása, a pozitív és negatív szabályozási körök azonosítása és figyelembevétele, az önszabályozás alacsony szintje, egyes részterületek kiszolgáltatottsága jellemző.

A VGT-ban feltárt átfogó problémák között jelentős részben intézményi és szabályozási problémát azonosítottak a tervezők, amelyekkel teljes mértékben egyetértünk:  a hatékony vízhasználatra ösztönző gazdasági szabályozási eszközök hiányosságai,  a mindenre kiterjedő monitoring mérések hiányosságai,  az informatikai rendszerek és nyilvántartások hiányosságai, továbbá a társadalom környezeti információhoz való teljes körű hozzáférésének hiányosságai,  szabályozási környezet problémái (rugalmatlan, költséges, bonyolult, változékony),  a vízügyi, környezetvédelmi, természetvédelmi hatóságok és igazgatási szervek erőforrásbeli és működési hiányosságai,  kutatás, fejlesztés és a szakemberképzés hiányosságai,  éghajlatváltozás kihívásai.

A tervezőkkel együtt hangsúlyozzuk, hogy az átfogó problémák megoldása a legfontosabb, mivel azok hatása horizontális, mindegyik víztest kategória állapotára jótékonyan hat. (4) Lekötött fejlesztési források A rendelkezésre álló források jelentős része EU Bizottsággal egyeztetett programokban rögzített és a VGT2 készítését megelőzően eldőlt, hogy mire fordítódik. Az 2014-2020 közötti időszak forrásainak felhasználásában van ugyan némi mozgástér a részletszabályok kialakítása terén, a főbb sarokszámok azonban már rögzítésre kerültek.

3.3.4. A fennálló környezeti konfliktusok, problémák leírása és mindezek várható alakulása, ha a VGT2 nem valósulna meg; A fennálló környezeti konfliktusok jelentős részét, mely szerint a fogyasztói társadalom magatartásformáinak átvétele, erősödő tendenciái anyag- víz- és energiapocsékoláshoz és a hulladékok fokozott termeléséhez vezet. A jelenlegi agrártámogatási rendszer eredményezte agrárszerkezet és művelési


– 39 –


mód vízgazdálkodási szempontból sem fenntartható. A természeti rendszerek lényegükből fakadóan a rendelkezésükre álló víz egészével gazdálkodnának, de ebből egyre kevesebbet hagyunk nekik, a problémát a klímaváltozás csak növeli. Az ország eladósodottsága és a lakossági jövedelmeknek az unió átlagához képest alacsony képest nagyon alacsony volta jelentős rövid távú növekedési kényszert jelent, ilyen körülmények között sokszor állami engedéllyel vagy illegálisan felélik a készleteket és utána csak nagyon kevés forrás jut hosszú távúnak tekintett, pláne nem közvetlenül gazdasági tartalmú vízvédelmi beavatkozásokra. A jó állapot és a társadalmi – gazdasági igények között akkor lehet kompromisszumot kötni, ha ez utóbbi is alkalmazkodik, egyelőre azonban nem a fenntarthatóság, hanem a gazdasági növekedés a prioritás. A növekedési kényszer gyakran veszélyezteti a természeti erőforrások fenntarthatóságát. Mind a lakosság, mind a gazdaság szereplői az államot tekintik a vízkárelhárítás és hasonlóan a környezeti kárelhárítás egyetlen gazdájának. A feladatok problémamentes ellátását az államtól várják, ezt a szemléletet gyakran maguk az államigazgatási szervezetek is erősítik. A különböző területi szervezetek (megyei, helyi önkormányzatok) nem vesznek tudomást a nagyobb veszélyeztetésnek (pl. áradás, vagy szennyezés) kitett területek létéről, csupán fejlesztést gátló tényezőnek tekintik, a veszélyeztetést, ahelyett, hogy alkalmazkodnának. A klímaváltozással járó csapadékszélsőségek eddig közel sem produkálták az árvízi szempontból legkedvezőtlenebb egybeeséseket. A társadalom anyagi értékrendje és az ehhez kapcsolódó etikai válság miatt a fenntartható fogyasztási magatartásformák alig terjednek. A lakosság jelentős részének helyzete olyan, hogy a mindennapi megélhetési problémák háttérbe szorítanak minden mást. A problémák miatt csak rövid távú szemlélet érvényesül, a hazai gazdaságpolitika és az egy-egy uniós támogatási ciklushoz kötődve, az általuk adott lehetőségekre építve. Integrált rendszerek jellemzően nem tudtak működni a különböző ágazatok, így például a környezetpolitika esetében sem, inkább a feladatok elkülönülése jellemző, a minisztériumok, és önkormányzatok között gyakran még az információ áramlás sem működik gyakran megfelelően. Inkább verseny van a hatáskörökért és az ehhez kapcsolódó forrásokért. Az Operatív Programokban és a VP-ben nehezen tudnak megjelenni komplex, víz- vagy tájgazdálkodási elemeket is magukba foglaló programok, projektek. A fejlesztések döntési finanszírozási rendszere elkülönül a működtetés finanszírozásától. Az önkormányzatok anyagi helyzete, szakember-ellátottsága problémás, céljai erősen determináltak. Az államigazgatás karcsúsítására vonatkozó elképzelések és a rendszeresen ismétlődő reformok nem kímélték a vízügyi államigazgatást és kutatási hátterét sem. A víz, mint természeti erőforrás mennyiségi és minőségi szempontból egységes igazgatási és hatósági kezelésének igénye folyamatosan háttérbe szorult más meggondolásokkal szemben. A megfelelő tervezéshez szükséges egységes adatbázis, megfelelő intézmény és a fontos hosszú távú szemlélet is hiányzik. Nincs idő sem a tervezésre, sem az egyeztetésekre, hiányzik a kutatási háttér. A tervezett és elvárt eredmények, és a valóság között jelentős az eltérés. A szükséges forrásoknak folyamatosan bizonytalan a rendelkezésre állása. A környezetügy alacsony érdekérvényesítő képessége. A VGT2 megvalósulásának elmaradása esetén várható következmények


– 40 –


Mind a lakosság, mind a gazdák a területi vízgazdálkodást és számos vízszolgáltatást ingyen, vagy értéken alul, ezért pazarlón veszik igénybe. Az önkormányzati fejlesztéseknél az önerő hiánya és a várható díjnövekedés akadályozhatja a fejlesztéseket. Az állami fejlesztéseknél a működtetés lehetőségei jelentenek korlátot. A települési vízi közmű, amennyiben a rekonstrukció folyamata nem indul el, a szolgáltatási színvonal csökkenni fog, a kiadások emelkedni, a környezet terhelése pedig fokozódni.

Magyarországon az ökoszisztémákat érintően jelentkező legnagyobb veszélyek:         

a támogatások torzító hatásainak fennmaradása, a nem fenntartható gazdálkodási módok fennmaradása, a nem megfelelő agrotechnikai eszközök alkalmazása, a védettségi kategóriák, a világörökségi helyszínek mint akadályozó tényezők és nem mind értéktényezők jelennek meg a helyiek vagy a fejlesztők, a politikusok szemében, az élőhelyek csökkenése, feldarabolódása, megsemmisülése, a hagyományos tájszerkezet és a tájjelleg fenntartásához szükséges tevékenységek támogatásának hiánya, a nem védett tájak, ökológiai, esztétikai és kulturális értékeinek eltűnése, nem a táji adottságokhoz illeszkedő, azokat figyelembe vevő gazdálkodás térnyerése, a vidéki területek, tájak népességmegtartó képességének romlása és végül a térségek elnéptelenedése.

A tájhasználat, a területfelhasználás, tájkezelés mindig arra irányul, ha áttételesen is, hogy valamilyen ökoszisztéma szolgáltatást (adományt! – Báldi A., 2011) vegyünk igénybe. Az ökoszisztéma „szolgáltatások” (helyesebben adományai) tekintetében az erdő és mezőgazdasági területeken a kívánt produkció (elsődleges produkció) egyre inkább az emberi szükségletek szolgálatába van állítva, így a tendencia erősödése esetén a VGT hiányában azok egyre kevésbé elérhetők el más fajok számára (Foley at al, 2005; Horváth et al, 2013).

Az egyre intenzívebb földhasználat elveszi az alapjai a fenntartó és szabályozó ökoszisztéma szolgáltatásoknak. Ez a tendencia lokális érdeknek tűnhet, de mára már globális méretekben zajlik (Robertson és Swinton, 2005). A jövőben várhatóan azok az országok lesznek több szempontból is versenyképesek, amelyek képesek megőrizni a táj ökoszisztéma szolgáltatásait, azaz a produkcióra képes stabil, életképes ökoszisztémákat fenntartják.

A szárazföldi ökoszisztémák szolgáltatásai esetében az elmúlt 50 évben a földhasználati és felszínborítási változások mögött lévő érdekek és mozgató rugók mondhatók a legjelentősebb hajtóerőnek. Ennek megfelelően az ökoszisztémák állapotromlásának, szolgáltatásainak és a biodiverzitás csökkenésének megállítását célzó tájszintű (táji léptékű) programok kiemelt fontosságúak (Sanderson et al. 2002; idézi Horváth et al. 2013)

A gazdasági növekedésként értelmezett fejlődés hatásait és további várható következményeit vizsgálta a Millennium Ecosystem Assessment 2005-ben lezárult kutatása. A MEA legfontosabb üzenete: A Föld természeti tőkéjének felélésével kockáztatjuk, hogy az ökoszisztéma szolgáltatások a jövő generációkat fenntartsák. Megfordíthatjuk a folyamatot, de csak a jelenlegi kormányzási,


– 41 –


jogalkotási és irányítási gyakorlat alapvető megváltoztatásával. Négy olyan irányítási rendszer típust elemeztek a kutatás során, melyek mentén becsülhető az ökoszisztéma szolgáltatások jövője.

Várhatóan érvényesülő tendenciák várható kombinációja abban az esetben, ha a VGT2 nem valósulna meg

2. ERŐBŐL VALÓ KORMÁNYZÁS

(Global Orchestration)

(Order from Strength)r

Vezérlő értéktényezők:    

Vezérlő értéktényezők: 

Liberális gazdaság globálisan összekötött társadalom az ökológiai problémák reaktív megközelítése erőfeszítések a szegénység csökkentésére

Várható következmények:     

Várható következmények:  

a nemzetek csak a saját érdekeiket nézik

legnagyobb gazdasági növekedés legkisebb emberi populáció 2050-re

3. MOZAIKOS ALKALMAZKODÁS

kevés figyelem a közjavakra regionalizált világ az ökológiai problémák reaktív megközelítése; legalacsonyabb gazdasági növekedés; legnagyobb emberi populáció 2050-re

4. TECHNO-KERT

(Adapting Mozaic)

(Techno Garden)

Vezérlő értéktényezők:

Vezérlő értéktényezők:

  

 

életképesség táj, mint alapegység alkalmazkodás, regionálitás

Várható következmények:

Várható következmények:     

3. táblázat

5. ábra

technológiai eredményesség technológiai fejlesztés és vezérlés



táj, vízgyűjtő szintű döntések; erős lokális intézményrendszer és oktatás; az ökológiai problémák proaktív megközelítése; gazdasági növekedés kezdetben szerény, később nő; emberi populáció 2050-re közel azonos az előzővel (nagy)

  

globálisan összekapcsolt, fejlett technológián alapuló világ; manipulált ökoszisztémák; proaktív problémakezelés; emberi populáció közepes

A VGT2 megvalósulásában rejlő tendencia elemek a megvalósítás módjától függően

1. GLOBÁLIS IRÁNYÍTÁS

MEA (2005) által elemzett irányítási rendszerek jellemző értékei és következményei és a VGT2 megvalósulása

A mozaikos alkalmazkodás irányítási rendszer alkalmazása esetében minden szolgáltatás típus jobb állapotban lenne 2050-ben, mint jelenleg (forrás, MEA 2005)


– 42 –


A mozaikos alkalmazkodás irányítási rendszere jól mutatja, azt az alapvető irányítási törvényszerűséget, hogy a szabályozás és a vezérlés nem távolodhat el végtelen mértékben egymástól, mert minél nagyobb a távolság köztük, annál nagyobb és annál késedelmesebb visszacsapás jön létre a negatív visszacsatolás működése miatt. Az alegységeket összefogó táj, mint élet-térkategória, alkalmas arra, hogy a helyi lakosság és az önkormányzás számára áttekinthető keretet jelent a társadalom, helyi közösségek és az ökoszisztémák állapotának, az azokat érintő hatásfolyamatok azonosítására és kezelésére. Ehhez azonban megfelelő belső kapcsolatokra és természet-ember viszonyrendszer helyre állítására van szükség. Az ökoszisztéma szolgáltatások működésének és összefüggéseinek megértése a tájban a legátláthatóbb a helyi közösségek számára. Fennáll a veszélye, hogy elveszítjük a helyben, a tájban megjelenő gazdag kapcsolatrendszerünket, szétfoszlik a helyhez kötő viszonyrendszerünk. A tájjal, a hellyel közvetlen kapcsolatban állunk, míg a globális térrel való kapcsolatunk közvetett. A helyben végzett cselekedeteink következményei közvetlenül helyben jelentkeznek, s ezért az elkövetett tévedéseink eredményei láthatók, s kijavíthatók, addig a térben valahol magvalósuló tevékenységeinket más ellenőrzésére bízhatjuk csak. Amit nem érzünk, nem látunk közvetlenül, számunkra olyan mintha nem is létezne, olyan amelyért nem tartozunk felelősséggel, elszámolással. A visszacsapás, pedig attól függetlenül, hogy tudomásul vesszük-e vagy sem, biztosan bekövetkezik, de mivel közvetlen fenyegetését nem érzékeljük, nem törődünk vele. Így figyelmen kívül hagyjuk a negatív visszacsatolást. (Gyulai, 2008) Amennyiben a kifejtett területhasználati, táji komplex szemléletet nem sikerül a VGT2 megvalósítása során érvényesíteni, és a VGT2 keretében hangsúlyozott helyi (térségi, táji) és országos közérdek helyett, az egyéni és csoportérdekeket szolgálni kénytelen vízgazdálkodás jelentős negatív hatással lehet a térszerkezetre, tájhasználatra. Élőhelyek elvesztése, az élőhelyek és fajok önszabályozó, alkalmazkodó képességének gyengülése várható.

3.4. A VGT2 megvalósulásával közvetlenül vagy közvetve környezeti hatást kiváltó tényezők A következő pontokban összefoglaljuk a VGT azon eszközeit és intézkedéseit, amelyek közvetve vagy közvetlenül környezeti hatásokat válthatnak ki. Az értékelésnél kiemeljük, hogy a hajtó erők (D), terhelések (P), állapotok (S) vagy a hatások (I) módosítására irányulnak-e a beavatkozások (R). Az egyes intézkedéscsoportok szintjén foglaljuk össze a várható hatások jellegét, irányát és jelentőségét.

3.4.1. Természeti erőforrás közvetlen és közvetett igénybevételét vagy környezetterhelés előidézését okozó és más módon környezeti következménnyel járó intézkedések Átfogó intézkedések A sokrétű vízgazdálkodási problémák megoldását akadályozza, hogy (1) a vízügyi irányítás nem rendelkezik naprakész információkkal a vízháztartási, vízkészlet-gazdálkodási, vízminőségi, területhasználati folyamatokról, noha ez a képesség megszerezhető lenne, (2) a


– 43 –


nem naprakész és nem megbízható információs háttér miatt a jogszabályok betartatása sem lehetséges, ami végső soron blokkolja a vízügyi ágazat stratégiai kihívásokra való válaszadásának képességét. A VGT javaslatok egyik fókusza ezért a felügyeleti és igazgatási funkciók megerősítése, elsődleges eszköze pedig a Vízkészlet járulék (VKJ) rendszer módosítása. Az átfogó intézkedések jelentősége kimagasló mind a végrehajtás előkészítésében, mind a következő 2015-ben előírt terv felülvizsgálat során. Az átfogó intézkedések nélkül a terv nem hajtható végre. Ezekkel a lépésekkel lehet alkalmassá tenni az államigazgatást, önkormányzatokat, az érintett ágazatokat és a lakosságot a VKI újszerű követelményeinek megértésére és az alkalmazkodásra. A VGT 2015-2021 közötti időszakra az alábbi átfogó intézkedésekkel tervez: Á1 Jogalkotási és egyéb végrehajtási feladatok Á2 Igazgatási eszközök fejlesztése Á3 Hatósági és igazgatási munka erősítése Á4 Monitoring hálózat és eszközök fejlesztése Á5 Az informatikai rendszerek fejlesztése Á6 (EU 14) Kutatás, fejlesztés Á7 Képességfejlesztés, szemléletformálás továbbá gazdasági szabályozás és vízárképzés Az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése fejezetben jelenik meg a VGT-ben, nem jelenik meg átfogó intézkedési csomagként. Az éghajlatváltozással kapcsolatos teendők szervesebb megjelenítésére és érvényesítésre lenne szükség, nemcsak az enyhítés, hanem az alkalmazkodás tekintetében is. Erre a javaslatok keretében és az értékelésnél is külön kitérünk a következő pontokban. Az átfogó intézkedések körébe javasoljuk felvenni a társadalmi és ágazati részvétel fejlesztését a tervezéstől, a megvalósításon át a monitoring és értékelési tevékenységig bezárólag. Az egyik legkorszerűbb útmutató a témában éppen a vízgazdálkodás témakörében született a nemzetközi HarmoniCOP projekt (Harmonisising Collaborative Planning) keretében, amelyben Ijjas professor képviselte hazánkat. Angol és magyar nyelven útmutató is készült, amely útmutató a VGT-ben jelenleg készülő útmutatók sorába elhelyezhető és alkalmazása erősen javasolt. (Tanuljuk együtt, hogyan menedzseljünk együtt – A vízgazdálkodásban való részvétel fejlesztése, GWP Magyarország Közhasznú Alapítvány, Budapest, 2007.) Az útmutató egyrészt a társadalmi és civil szereplőkkel, másrészt az ágazatok között szükséges együttműködések, szövetségek kialakításában lehet nagy segítség. Javasoljuk továbbá a tájrendezés, területhasználat tervezés témakörét is beemelni az átfogó intézkedések témakörei közé. A VGT céljait és intézkedéseit értékelve látható, hogy jelentős számú problémának, problémacsoportnak a terület- és tájhasználat konfliktusainak


– 44 –


megoldatlansága, gazdátlansága az oka (lásd vízszennyezések, eróziós bemosódások, hidromorfológiai és vízbázis védelmi problémák). A VKI által újonnan bevezetett, a korábbi VGT értékelés során az SKV-ban már alkalmazott és javasolt DPSIR módszertan szerint, és a gyakorlati tapasztalatok is azt mutatják, hogy a hajtóerőknél (D) végzett és elért eredményes beavatkozás hatása jóval erősebb, a megvalósítás módjától függően hosszú távon is eredményes megoldást jelent. Ezért, illetve a források jelenlegi lekötöttsége, kisebb mozgástere miatt is javasoljuk és tartjuk jónak a VGT azon törekvését, hogy a 2015-2021 közötti időszak első felében a VGT1-ben elmaradt és jelenleg tervezett D-típusú, azaz a hajtóerőkre ható intézkedésekre szükséges koncentrálni. A szabályozási, intézményi, irányítási, igazgatási, érdekeltségi, értékelési, tudásmenedzsment és együttműködési struktúrákat szükséges átalakítani, megújítani, figyelembe véve, hogy számos területen a fokozatosság elvét szükséges körültekintően alkalmazni, illetve a jelenleg már évtizedek óta felhalmozódott értékes tapasztalatokra és tudásra is építeni kell. Az átfogó intézkedéseket érintően az SKV javaslatai között is megfogalmaztunk több a VGT során tervezése és megvalósítása során alkalmazható gondolatot. EU (1-25) és hazai (25-37) VGT intézkedési csomagok 1.

Szennyvíztisztító telepek építése és korszerűsítése 1.1 A Szennyvíz Program megvalósítása. Új szennyvíztisztító telep létestése, meglévő szennyvíztisztító telepek korszerűsítése (rekonstrukció, kapacitás növelés, technológia fejlesztés), a felszíni befogadóra vonatkozó határértékek betartásával. EU Szennyvíz Irányelv (UWWT), (g) "pontszerű kibocsátás csökkentése" 1.2 Azonos céllal, mint 1.1, de a Szennyvíz Programban jelenleg nem szereplő agglomerációkra. (g) "pontszerű kibocsátás csökkentése" 1.3 Alternatív szennyvíz elhelyezési mód (pl. tisztított szennyvíz nyárfás elhelyezése, átvezetés másik befogadóba), a befogadó felszín alatti vagy felszíni víztest jó állapotának veszélyeztetése nélkül. (KI8) Építési, rehabilitációs projektek 1.4 A szennyvíztisztító telep záportároló kapacitásának növelése, a kezelési technológia fejlesztése, (g) "pontszerű kibocsátás csökkentése" 1.5 Csapadékvíz szennyvízcsatornára történő rákötéseinek csökkentése, különösen a felszín alatti víz szempontjából fokozottan érzékeny területeken, (KI4) Egyéb jogi eszközök

Terhelésekre ható (P) beavatkozás két szempontból is. Egyik szempont alapján terheléscsökkentő intézkedés, az által, hogy a szennyvizek tisztítását követően a befogadóba engedett víz kevésbé szennyez. Másik szempont alapján pedig terhelést okozó kockázatot hordoz az intézkedés, amennyiben a szennyvíztisztítóból nem megfelelő vízmennyiséggel (vagy időszakosan változó) rendelkező befogadóba kerül koncentráltan a tisztított szennyvíz, illetve két havaria jellegű hatás is valószínűsíthető: a csatorna rendszer meghibásodása és elhasználódása, illetve a szennyvíztisztító nem megfelelő működése során fellépő szennyezések, terhelések.


– 45 –


A szennyvíztisztító telepek építése és működtetése során is súlyos környezeti hatásokkal kell számolni. Az építési projektek erőforrás és anyagigényes, területfoglalással területhasználati változásokat idéznek elő, illetve jelentős kibocsátások koncentrálnak a befogadókba. A korábbi időszakban is kritikus hatásként jelent meg a nem megfelelő tisztítottsági szint, illetve a befogadó jó állapotának veszélyeztetése (pl. kis vízhozamú befogadóba vagy érzékeny felszín alatti vizek szempontjából. A korszerű és anyag és helytakarékos tisztítási technológiák bevezetése, a szennyvíziszap megfelelő kezelése és az alternatív helyi kisléptékű megoldások ösztönzése jelenthet kiutat az regionális tisztítók építése, fenntartása, felújítása költségigényes és szennyvízteremést ösztönző ördögi köréből. A csapadékvíz gazdálkodás jelenlegi hangsúlya továbberősítése és integrálása a VGT-ben környezeti, társadalmi és gazdasági szempontból is támogatandó. Mindkét témakörben a hajtóerőkre (szabályozás, szokások, együttműködés, szövetségek, értékrend, gazdasági ösztönzők, hatósági, szabályozási megoldásokra) szükséges koncentrálni a költségtakarékosság és az eredményesség érdekében 2.

Mezőgazdasági eredetű tápanyagszennyezés csökkentése 2.1. Tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása szántó és ültetvény területeken az EU Nitrát Irányelvben és a Közös Agrárpolitikára vonatkozó rendeletben foglaltak szerint, nitrát-érzékeny területeken, erózió-érzékeny területeken, valamint a vízfolyások mellett kijelölt védősávokban 2.2 Tápanyag kihelyezés tényleges korlátozása az alapot meghaladó mértékben önkéntes agrárkörnyezetvédelmi célprogram (ÁKG) keretében, (KI3) Helyes környezeti gyakorlatok, (KI6) Gazdasági ösztönzők alkalmazása, (KI7) Önkéntes megállapodások, (KI12) K+F 2.3 Tápanyag-gazdálkodási terv alapján történő tápanyag kihelyezés szántók esetében, agrárkörnyezetvédelmi célprogramok (ÁKG) keretében, (KI3) Helyes környezeti gyakorlatok, (KI6) Gazdasági ösztönzők alkalmazása, (KI7) Önkéntes megállapodások 2.4. Művelési ág váltás, (szántó-gyep, szántó - erdő, szántó-vizes élőhely konverzió), (KI6) Gazdasági ösztönzők alkalmazása, (KI7) Önkéntes megállapodások 2.5 A szennyvíziszap mezőgazdasági területen való hasznosításának szabályozása (követelmények és tilalmak). EU Szennyvíziszap Irányelvét. (h) "Diffúz szennyezés csökkentése" 2.6 A szennyvíziszap mezőgazdasági kihelyezésének elősegítése, technológiai fejlesztéssel (komposzt), tartamkísérletekkel, (KI3) Helyes környezeti gyakorlatok, (KI12) K+F 2.7 Szennyvíziszap mezőgazdasági elhelyezésének összehangolása az agrár-környezetvédelmi célprogramokkal, (KI4) Egyéb jogi eszközök

3.

Mezőgazdasági eredetű peszticid szennyezés csökkentése 3.1 Növényvédő szerek alkalmazásának szabályozása EU Peszticid Irányelvalapján (szántó, ültetvények és legelő esetén) 3.2 Növényvédőszerek alkalmazásának korlátozása agrár-környezetvédelmi célprogram (AKG) keretében, (KI4) Egyéb jogi eszközök

A 2. és 3. intézkedéscsoport által kedvező hatás akkor érhető el, ha a gazdálkodókat a VP és a területalapú kifizetések előírásaiban is szerepel, másrészt a gazdálkodói és ökológiai, illetve víz- és talajgazdálkodási ismeretek és szaktanácsadás fejlesztésével együtt járnak. Lényegesen javítja a környezeti eredményességet és a művelés ésszerűségét, ha gazdálkodói, birtokszintű együttműködésre épül és közös szakszerű tervezésen alapul lásd a 2014-2020 közötti VP SKV dokumentációját és a jelen SKV-ban is javasolt birtoktervezési és komplex Környezeti vizsgálat

– 46 –


tájszintű, vízgazdálkodási tervekre vonatkozó javaslatokat. Érzékelhető ezen intézkedéscsoportnál is a D-típusú hajtóerőkre gyakorolt hatások jelentősége a VGT eredményessége szempontjából. 4.

Bekövetkezett szennyezések csökkentése, felszámolása, beleértve a felhagyott szennyezett területek kármentesítését 4.1 Szennyezett terület kármentesítése (feltárás, megfigyelés, biztosítás, felszámolás) 4a.1 Megegyezik a 4.1 intézkedéssel csak nem felhagyott, hanem még működő területekre vonatkozik 4a.2 Szennyezett üledék egyszeri eltávolítása vízfolyásból vagy állóvízből 4.2 A kármentesítés jó gyakorlatainak továbbfejlesztése

5.

Hosszirányú átjárhatóság helyreállítása, duzzasztás csökkentése 5.1.1 Hallépcső, megkerülő csatorna, (KI8) Építési, rehabilitációs projektek 5.1.2. Üzemelés módosítása a hosszirányú átjárhatóság biztosítása, ill. a duzzasztás csökkentése érdekében, (KI8) Építési, rehabilitációs projektek 5.2 Fenékküszöb átépítése a hosszirányú átjárhatóság biztosításával, (KI8) Építési, rehabilitációs projektek

A 4. és 5. intézkedéscsoport beavatkozásainak jellegét tekintve az állapotok (S-típusú) javítását, a kedvezőtlen helyezet mérséklését eredményezik környezeti szempontból és általában igen költséges (különösen a 4. csoportban) és összetett beavatkozások. 6.

A hidromorfológiai viszonyok javítása, a hosszirányú átjárhatóságon kívül 6.1 Hosszirányú szabályozás csökkentése (partvédő művek elbontása a meder oldalirányú fejlődésének biztosítása), (i) "Hidromorfológiai viszonyok javítása" 6.2 Mederforma és a növényzónák (parti sáv, hullámtér/ártér) rehabilitációja a jó állapot fenntartása, (i) "Hidromorfológiai viszonyok javítása" 6.3 Az oldalirányú átjárhatóság rehabilitációja: töltések bontása (nyílt ártér kialakítása), áthelyezése (hullámtér szélesítése a jó állapotnak megfelelően), hullámtéri és mentett oldali holtágak és mellékágak vízellátása, (i) "Hidromorfológiai viszonyok javítása" 6.4. Árvízi kockázatkezelési szempontból felesleges műtárgyak bontása, a mederszakasz rehabilitációja, (i) "Hidromorfológiai viszonyok javítása" 6.5.1 Trapézmeder forma természetesebbé tétele, kotrás korlátozása (lásd a 6.10.3 intézkedést is), amilyen mértékben az árvízi levezető kapacitás biztosítása ezt megengedi, a jó potenciálnak megfelelő fenntartás, (KI8) Építési, rehabilitációs projektek 6.5.2 Mederátvágás megfelelő vonalvezetéssel és mederformával, (KI8) Építési, rehabilitációs projektek 6.5.3 A parti növényzet állapotának javítása az árvízvédelmi funkcióval összehangolva, (KI8) Építési, rehabilitációs projektek 6.5.4 Hullámtér rendszeres elöntése, hullámtéri mellékágak holtágak összekapcsolása, vízpótlása, mesterséges vápák, ivadéknevelő helyek kialakítása, hullámtér lokális szélesítése, (KI8) Építési, rehabilitációs projektek 6.5.5 Kompenzációs hullámtéri erdősítés áramlási holtterekben, az erdősítés jó gyakorlatának kidolgozása, természetvédelmi szempontok figyelembevételével, (KI8) Építési, rehabilitációs projektek 6.5.6 Töltések esetén mentett oldali vízpótlás, (KI8) Építési, rehabilitációs projektek 6.6 Síkvidéki csatornázott vízfolyások rehabilitációja, (i) "Hidromorfológiai viszonyok javítása" 6.7 Parti sávban a mezőgazdasági tevékenység megszüntetése, a megfelelő növényzóna helyreállítása, (i) "Hidromorfológiai viszonyok javítása"


– 47 –


6.8.1

Trapézmeder forma természetesebbé tétele, fenntartás (kotrás) jó gyakorlat szerint, (KI3) Helyes környezeti gyakorlatok, (KI8) Építési, rehabilitációs projektek 6.8.2: Kanyargósság javítása a spontán fejlődés lehetőségének biztosításával kiöblösödések kialakításával, (KI8) Építési, rehabilitációs projektek 6.8.3 Növényzónák részleges rehabilitációja, fenntartás (növényirtás) jó gyakorlat szerint, (KI8) Építési, rehabilitációs projektek 6.9 Kis- és középvízi mederszabályozás felszámolása (sarkantyúk, mederbiztosítások, partvédő művek bontása), (i) "Hidromorfológiai viszonyok javítása" 6.10 Kikötők átalakítása, (i) "Hidromorfológiai viszonyok javítása" 6.11.1 Hajózási tevékenység adaptációja, (KI3) Helyes környezeti gyakorlatok 6.11.2 Sarkantyúk átalakítása, feliszapolódás eltávolítása partiszűrésű vízbeszerzésre alkalmas szakaszokon, (KI3) Helyes környezeti gyakorlatok, (KI8) Építési, rehabilitációs projektek 6.11.3 Kotrás korlátozása, különös tekintettel partiszűrésű vízbeszerzésre alkalmas mederszakaszokon, (KI3) Helyes környezeti gyakorlatok, (KI4) Egyéb jogi eszközök 6.12 Belterületi vízfolyás partszakaszok rehabilitációja a települési funkciókkal összhangban, (i) "Hidromorfológiai viszonyok javítása" 6.13 Belterületi állóvíz partszakaszok rehabilitációja a települési funkciókkal összhangban, (i) "Hidromorfológiai viszonyok javítása" 6.14 Üledék, nem odaillő növényzet egyszeri eltávolítása állóvizekből, (i) "Hidromorfológiai viszonyok javítása" 6.15 Külterületi partszakaszok rehabilitációja (pl. burkolatok elbontása, partközeli mederprofil módosítása) és fenntartása, (i) "Hidromorfológiai viszonyok javítása"

Környezetvédelmi (beleértve a természet- és tájvédelmet is) szempontból az egyik, hanem a legfontosabb és legszükségszerűbb a hidromorfológiai intézkedési csomag (S-típusú beavatkozás a jelenlegi állapot megváltoztatását, illetve P-típusú a terhelések csökkentését célozza). A megváltozott szemlélet és igények szükségessé teszik a korábbi magas kialakítási és fenntartási költségű, mesterséges beavatkozások átalakítását a természeteshez közelítéssel, a korszerű monitoring, tervezési és technológiai megoldások alkalmazásával a fenntarthatóbb megoldások kialakítását, amelyek a vizek jó állapotba hozásának előfeltételei. A beavatkozásokat tekintve figyelembe kell venni, hogy a vízátvezetést a mentett oldalon levő területekről, a belvízelvezést a területek kiszárítását okozhatja. A medermélyülés szintén negatív hatású hatással jár, amely összefüggésben van a hullámtér kiterjedésével, és a mentett oldal kiszáradásával. A hordalékhiány és a folyamatos felöltődés is jelentős problémákat okozhat. WWF megjegyzése, amellyel egyetértünk, hogy a parti növényzet állapotának javítása az árvízvédelmi funkcióval összehangolva és a növényzónák részleges rehabilitációja, fenntartás (növényirtás) jó gyakorlat szerint, negatív, károkat is okozhat, ha a parti növényzet esetében nem tesznek különbséget az őshonos es az invázív növénytakaró között. A vízzel járt területek és hullámterek (pl. a Duna estében) jó természetességű állapotához hozzátartozik, hogy őshonos növénytakaró es jó állapotú élőhelyek borítják (lásd Gemenc, Verőce stb.). Ezekre szükség van a parti sávban, növényirtás ezek esetében nem jöhet szóba. Ellenben az invázív növényfajok távoltartására a jó természetességi állapot fenntartása érdekében is szükség van, támogathatók azok az intézkedések, melyek ezek eltávolítását vagy távoltartását segítik.


– 48 –


Tisztázandó, hogy mit jelent a trapézmeder forma természetesebbé tétele, fenntartás (kotrás) jó gyakorlat szerint. Lényeges a tájgazdálkodás felé mutató elmozdulás a mentett oldali vízkivezetések és terítések megoldása, a természetes mélyedésekben, egykori medervonulatokban való víztárolása és hozzájárulása az ökológiai és gazdasági vízigény biztosításához. Ehhez azonban a szabályozási és területhasználati környezetet is szükséges megteremteni (D-típusú beavatkozással). A hidromofológiai beavatkozásokat megelőzően és azokkal együttjáróan számos D-típusú, a hajtóerőkre, beidegződött rutinokra, szemléletre ható egyeztetések, kölcsönös tanulásra, megértésre, ugyanakkor ösztönzőkre és világos szabályozásra, igazgatási, proaktív hatósági munkára, felkészültségre van szükség a beavatkozó és a területen dolgozó, tulajdonos felek között. 7a

Ökológiai szempontok érvényesítése a fenntartható vízhasználatok megvalósításában 7a.1 7a.2 7a.3

7a.4 7a.5

Felszíni vízkivételek és átvezetések nyilvántartása, felülvizsgálata, módosítása, engedélyezése, (e) "Vízkivételek szabályozása" Felszín alóli vízkivételek nyilvántartása, felülvizsgálata, módosítása, engedélyezése, (e) "Vízkivételek szabályozása" Vízhasználatok kiegészítő szabályozása (pl. engedély nélküli vízhasználatok, megszüntetése, legalizálása), (KI2) Vizek mennyiségére vonatkozó szabályozások, (KI4) Egyéb jogi eszközök, (KI6) Gazdasági ösztönzők alkalmazása Alternatív felszín alatti vízkészletek feltárása, (KI12) K+F Energia célra kivett vizek elhelyezésének, visszasajtolásának szabályozása, ösztönzése, (KI2) Vizek mennyiségérevonatkozó szabályozások, (KI4) Egyéb jogi eszközök, (KI6) Gazdasági ösztönzők alkalmazása

Jelentős részben terhelésekre ható (P) beavatkozás, s szabályozási és a hozzá kapcsolódó képzési oldalon megjelenhetnek hajtóerőkre (D) ható intézkedési elemek. 7 A vízjárási viszonyok javítása illetve az ökológiai kisvíz helyreállítása 7.1. A belvízelvezetés vagy öntözés megszüntetése, módosítása, (c) "Fenntartható vízhasználat elősegítése" 7.2 Csapadék-gazdálkodás a vízvisszatartás és a nagyobb beszivárgás érdekében, (c) "Fenntartható vízhasználat elősegítése" 7.3.1 Völgyzárógátas tározókból történő leeresztés szabályozása, (KI2) Vizek mennyiségére vonatkozó szabályozások 7.3.2 Zsilipek működésének módosítása a fő céltevékenységen kívüli időszakban, (KI2) Vizek mennyiségére vonatkozó szabályozások 7.4.1 Csúcsrajáratás hatásának csökkentése, (KI4) Egyéb jogi eszközök 7.4.2 A vízmegosztás módosítása az ökológia kisvíz biztosítása érdekében, (KI2) Vizek mennyiségére vonatkozó szabályozások 7.4.3 Vízmegosztás nem árvízi időszakban, ill. az ökológiai kisvíz biztosítása mindkét ágban, (KI2) Vizek mennyiségére vonatkozó szabályozások

Környezeti állapotra (S) ható beavatkozás


– 49 –


8.

A víz hatékony felhasználását elősegítő műszaki intézkedések, az öntözés, az ipar, az energiatermelés és a háztartás területén 8.1 Víztakarékos megoldások alkalmazása növénytermesztésben (növénykultúra, öntözési technológia), (c) "Fenntartható vízhasználat elősegítése" 8.2. Technológiai és hálózati veszteségek csökkentése, (c) "Fenntartható vízhasználat elősegítése" 8.3 Víztakarékos szerelvények alkalmazása, (c) "Fenntartható vízhasználat elősegítése" 8.4 Víztakarékos megoldások az ipari vízellátásban, (c) "Fenntartható vízhasználat elősegítése"

Amennyiben a vízhasználatok engedélyezésére és a használat ellenőrzésére koncentrál a beavatkozása, akkor egy terhelés csökkentő megelőző P-típusú, bár meg kell jegyezni, hogy a hatékonysággal párhuzamosan terhelés növekedése is felléphet, ezért a takarékos, a vízkészlet fenntarthatóságát előtérbe helyező műszaki intézkedésekre van szükség. Hatásosabb és olcsóbb megoldás a döntési lánc korábbi, az igények felmerülése és a szükségletek megfogalmazása során (pl. képzések, területfejlesztés, agrártámogatás stb) hozott a tájszintű, vízrendszer (lehet kisebb vízgyűjtő vagy több alegység együttes) szintjén figyelembe vett vízkészletekhez igazodó felelős döntéshozásra helyezni a hangsúlyt, D-típusú beavatkozással kombinálva. 9., 10, 11, A költség megtérülés elvének alkalmazása a vízi szolgáltatásokban 9.1 Az ivóvízszolgáltatás költségének megtérülése, (b) "Költségmegtérülés elvének alkalmazása" 10.1 Vízkivételek árazása, ipari vízi szolgáltatások költségének megtérülése, készletköltség érvényesítése, (b) "Költségmegtérülés elvének alkalmazása" 10.2 Termálvízkivételek árazása, az ezzel kapcsolatos szolgáltatások költségének megtérülése, készletköltség érvényesítése, (b) "Költségmegtérülés elvének alkalmazása" 11.1 Vízkivételek árazása, a mezőgazdasági vízi szolgáltatás költségének megtérülése, készletköltség érvényesítése, (b) "Költségmegtérülés elvének alkalmazása"

Hajtóerőkre (D) ható beavatkozás csoport. 12 Tanácsadó szolgáltatás a mezőgazdaság részére 12.1. Fenntartható tápanyag-gazdálkodással és növényvédőszerek használatával kapcsolatos tanácsadás (beleértve a szántó, szőlő, gyümölcsös és legelő területeket) 12.2 Öntözési tanácsadás, (KI3) Helyes környezeti gyakorlatok, (KI11) Képességfejlesztés, szemléletformálás

Hajtóerőkre (D) ható beavatkozás csoport. A tanácsadó szolgálat részterületei bővebben és teljes körűen kidolgozhatók. Javasoljuk a kidolgozás során a bemutató gazdaságok és jó gyakorlatok, illetve a birtoktervezés témakörét is megjeleníteni. 13 Ivóvízbázisok védelmét szolgáló intézkedések (védőterületek, pufferzónák) 13.1

Ivóvízminőség biztosítása a csapnál, az EU Ivóvíz Irányelvnek megfelelően (Az Ivóvízminőség Javító program befejezése, + monitoring)


– 50 –


13.2 13.3

13.4

Ivóvízbázisok védelme, védőzónák kijelölése, tevékenységek szabályozása, módosítása (A diagnosztikai és a biztonságba helyezési program végrehajtása) (d) "Biztonságos ivóvízellátás" A vízbázisvédelmi szabályozáson kívüli megoldások (egyedi szabályok, vízbázisvédelem szempontjából kedvező területhasználat váltás, jó gyakorlatok ösztönzése, területhasználókkal való megegyezés, (KI3) Helyes környezeti gyakorlatok, (KI4) Egyéb jogi eszközök, (KI6) Gazdasági ösztönzők alkalmazása Vízbiztonsági tervek készítése, alkalmazása, (KI4) Egyéb jogi eszközök

Hajtóerőkre (D) ható beavatkozási csoport. A VGT egyik, hanem a legjelentősebb intézkedéscsoportjává emelhető jelentőséggel, mivel közvetlenül emberi életet, emberi egészséget kockáztató veszélyek, következmények kerülhetők el a megvalósítása során. Nem lehet pusztán csak egy a sok intézkedés közül, kiemelt prioritást javasolunk az intézkedéscsoportnak. 14.1 Kutatás, fejlesztés, innováció (lásd átfogó intézkedéseket)

Az átfogó intézkedések körébe tartozó kutatás és fejlesztés fejezet (8.1.1.6) csak a vízgazdálkodás és hidrológia témakörében fogalmaz meg – egyébként támogatandó – javaslatokat. Ugyanakkor folyamatosan gátló tényezőként merül a tervezés és megvalósítás során az ökológiai, tájökológiai adatok, például a védett területek jó állapotával és az ökológiai vízigényével kapcsolatos elvárások, élőhelytérképek, jó környezeti állapot nyújtotta előnyöket feltáró tanulmányok teljes körűségének a hiánya. Ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy a VGT hívja fel a figyelmet, hogy a VKI végrehajtásához az ökológiai, tájhasználati kutatások fejlesztésére, jobb finanszírozására, stb. is égető szükség van. (WWF Magyarország). 15 Elsőbbségi veszélyes anyagok kibocsátásának megszüntetése és elsőbbségi anyagok kibocsátásának csökkentése 15.1 Elsőbbségi anyagok kibocsátásának szabályozása az iparáganként meghatározható legjobb rendelkezésre álló technológia (BAT) alapján. A hazai üzemekre megállapított "BAT-ok" aktualizálása. 15.2 A kommunális rendszerbe vezetett ipari szennyvíz vízminősége minden paraméter tekintetében feleljen meg a legjobb rendelkezésre álló technológia (BAT) alapján az üzemre előírt értéknek (lásd 15.1 intézkedést is), kivéve a kommunális telep által kezelt paramétereket. 15.3 Önellenőrzési tervek felülvizsgálata, az önellenőrzés kikényszerítése 15.4 Bányavíz előkezelése felszíni befogadóba történő bevezetés előtt. Az intézkedés a nem elsőbbségi anyagokra is vonatkozik. 15.5 Energiatermelés céljára hasznosított, elsőbbségi anyagokat tartalmazó termálvizek kezelése 15.6 Bányászati tevékenységhez kapcsolódó anyagok használatának ellenőrzése, csökkentése

Terhelésekre ható (P) beavatkozás 16

Ipari szennyvíztisztítók korszerűsítése, bővítése 16.1 Az ipari üzemekből felszíni befogadóba vezetett szennyvíz minőségére vonatkozó követelmények teljesítése. A technológia által biztosított koncentráció és a határérték közötti különbség kezelése tisztítással. 16.2 ipari szennyvizek kezelése felszíni befogadóba történő bevezetés előtt. IED alá nem tartozó üzemeknél. Környezeti vizsgálat

– 51 –


16.3

Engedély nélküli vagy annak nem megfelelő ipari eredetű közvetlen szennyvízbevezetések megszüntetése


Talajerózióból és/vagy felszíni lefolyásból származó hordalék- és szennyezőanyag terhelés csökkentése 17.1. Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése gyepesítéssel, fásítással, lejtős területeken teraszolással, beszivárgó felületekkel, belterületi növénytermesztés izolálásával, (h) "Diffúz szennyezés csökkentése"(k) "FEV elsőbbségi anyaggal való szennyezésének megszüntetése 17.2. Erózió-érzékeny területeken a meglévő teraszos művelés fenntartása, bizonyos kultúrák termesztésének korlátozáa, illetve a fedettség biztosítása, (h) "Diffúz szennyezés csökkentése" 17.3. Erózió-érzékeny területek kijelölésének felülvizsgálata, finomítása, (KI5) Igazgatási eszközök 17.4. Szennyezőanyag és hordalék lemosódás csökkentése erózió-érzékeny területen agrárkörnyezetvédelmi célprogram (AKG) keretében (pl. erózióvédelmi talajművelés, tábla menti szegélyek, terasz, szintvonal menti sáncok, gyűjtőárkok…), (KI6) Gazdasági ösztönzők alkalmazása, (KI7) Önkéntes megállapodások 17.5. Szennyezőanyag lemosódás csökkentése síkvidéki területen agrár-környezetvédelmi célprogram (AKG) keretében (pl. tábla menti szegélyek, mélyszántás….) (KI6) Gazdasági ösztönzők alkalmazása, (KI7) Önkéntes megállapodások 17.6. A legeltetés és a takarmánygazdálkodás jó gyakorlata legelőkre, (KI3) Helyes környezeti gyakorlatok 17.7. Vízmosások megkötése, hordalékfogó gátak, tározók feletti szűrőmezők, (KI8) Építési, rehabilitációs projektek 17.8. Vízfolyások és tavak melletti puffer zónák kialakítása gyepesítéssel vagy agrár-erdészeti módszerrel (összehangolás a parti növényzónák rehabilitációjával, árvízvédelmi és fenntartási szempontok figyelembevételével: (lásd 6.2, 6.3, 6.7, 6.8.3 intézkedések), (KI6) Gazdasági ösztönzők alkalmazása, (KI8) Építési, rehabilitációs projektek 17.9 Az erózió és a lefolyás csökkentése erdőterületeken, a jó erdőgazdálkodási gyakorlat alkalmazásával (zárt korona vagy aljnövényzet, tarvágás mellőzése, erdei utak kijelölése), (KI3) Helyes környezeti gyakorlatok


Invazív, a típustól idegen fajok, illetve betegségek bevezetésének megelőzése és szabályozása 18.1 Tájidegen (különösen invaziv) fajok bejutásának akadályozása, (KI4) Egyéb jogi eszközök 18.3 Kórokozók vízbe jutásának megakadályozása, (KI4) Egyéb jogi eszközök

Terhelésekre ható (P) beavatkozás és hajtóerőkre (D) ható intézkedéscsoport. 19. A rekreáció (horgászat is) káros hatásainak megelőzése és szabályozása 19.1 Horgásztavak létesítésének és működésének szabályozása (magába foglalja a leeresztéskor megfelelő vízminőséget) 19.2 Horgásztavakra vonatkozó jó gyakorlat kidolgozása 19.3 Völgyzárógátas tározók horgászati hasznosításának szabályozása (magába foglalja a rendszeres leeresztésnek megfelelő vízminőséget) 19.4 Völgyzárógátas tározók horgászati hasznosítására vonatkozó jó gyakorlat kidolgozása

Terhelésekre ható (P) beavatkozás és hajtóerőkre (D) ható intézkedéscsoport.


– 52 –


20

A halászat és egyéb olyan tevékenységek káros hatásainak megelőzése és megelőzése és szabályozása, amelyek állatok és növények eltávolításával járnak 20.1 Természetes vizekben folytatott halászat szabályozása, (KI4) Egyéb jogi eszközök 20.2 Nádgazdálkodás jó gyakorlatának alkalmazása, (KI4) Egyéb jogi eszközök

Terhelésekre ható (P) beavatkozás és hajtóerőkre (D) ható intézkedéscsoport. 21. Településekről, épített infrastruktúrából és közlekedésből származó szennyezések megelőzése és szabályozása 21.1: Kommunális hulladéklerakók megfelelő kialakítása, ellenőrzése 21.2. Felhagyott kommunális hulladéklerakók rekultivációja 21.3 Iparterületeken lévő hulladéklerakók megfelelő kialakítása, ellenőrzése 21.4. Települési eredetű, belterületi növénytermesztésből, állattartásból, közterületekről származó terhelések csökkentése, (h) "Diffúz szennyezés csökkentése", (k) "FEV elsőbbségi anyaggal való szennyezésének megszüntetése" 21.5 . Illegális hulladéklerakók felszámolása, a hulladéklerakás ellenőrzése, bírságolása, (KI4) Egyéb jogi eszközök, (KI5) Igazgatási eszközök 21.6. Utak vasutak vízelvezető rendszeréből származó terhelés csökkentése (külterületen), (h) "Diffúz szennyezés csökkentése", (k) "FEV elsőbbségi anyaggal való szennyezésének megszüntetése" 21.7. A Szennyvíz Program megvalósítása (csatornázás, egyedi szennyvízkezelés), Szennyvíz Irányelv, (h) "Diffúz szennyezés csökkentése", (k) "FEV elsőbbségi anyaggal való szennyezésének megszüntetése" 21.8. Azonos céllal, mint 21.6, de a Szennyvíz Programban jelenleg nem szereplő agglomerációkra, (h) "Diffúz szennyezés csökkentése" 21.9. További csatornarákötések elősegítése és megvalósítása, (KI6) Gazdasági ösztönzők alkalmazása, (KI5) Igazgatási eszközök 21.10. Csatornahálózatok rekonstrukciója, (h) "Diffúz szennyezés csökkentése" 21.11. Kommunális szennyvíz felszíni befogadóba történő illegális bevezetésének megszüntetése, (KI4) Egyéb jogi eszközök , (KI5) Igazgatási eszközök

Állapotjavításra (S), terhelésekre ható (P) és hajtóerőkre (D) ható intézkedéscsoport. 22

Erdészeti tevékenységből eredő szennyezés megelőzése és szabályozása 22.1 Erdőtelepítés idején a tápanyagbevitel és növényvédőszer a jó gyakorlatnak megfelelően, (KI3) Helyes környezeti gyakorlatok

Terhelésekre ható (P) beavatkozás és hajtóerőkre (D) ható intézkedéscsoport. 23. Természetes vízvisszatartás 23.1 Vízvisszatartás épületekről (zöld tető, ciszterna) és közterületeken (záportározó medencék, tavak), (h) "Diffúz szennyezés csökkentése", (k) "FEV elsőbbségi anyaggal való szennyezésének megszüntetése 23.2. Vízvisszatartás tározással dombvidéki területeken, kisvízfolyásokon záportározókban, esetleg állandó tározókban, (KI6) Gazdasági ösztönzők alkalmazása 23.3 Területi vízvisszatartás. A 17.5 intézkedés vízvisszatartó hatásán túl, síkvidéki területen vízvisszatartás a táblákon belüli mélyedésekben, (KI3) Helyes környezeti gyakorlatok, (KI6) Gazdasági ösztönzők alkalmazása


– 53 –


23.4 Vízvisszatartás tározással síkvidéken belvíztározókban, illetve medertározás öbölszerűen kiszélesített szakaszokon, (KI3) Helyes környezeti gyakorlatok, (KI6) Gazdasági ösztönzők alkalmazása

Terhelésekre ható (P), környezeti állapotra, az embert, élővilágot érintő hatásokat (I) és a hajtóerőkre egyaránt ható beavatkozás Megj.: A 24-es sorszám hiánya abból adódik, hogy az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése önálló intézkedési csomagként jelent meg, amelyet azonban – helyesen – töröltek, mert ennek a feladatnak az egyes problémák kezelésébe kell beilleszkednie, ahol az releváns. A 25-ös sorszámmal szereplő: a savasodás ellensúlyozására szolgáló intézkedések Magyarországon nem jelentenek jelentős problémát 26. Halászati hasznosítás káros hatásainak megelőzése és szabályozása 26.1 Halastavak létesítésének és működésének szabályozása (magába foglalja a leeresztéskor megfelelő vízminőséget), (g) "pontszerű kibocsátás csökkentése" 26.2 Halastavakra vonatkozó jó gyakorlat kidolgozása, (KI3) Helyes környezeti gyakorlatok (KI4) Egyéb jogi eszközök 26.3 Völgyzárógátas tározók halászati hasznosításának szabályozása (magába foglalja a rendszeres leeresztésnek megfelelő vízminőséget), (g) "pontszerű kibocsátás csökkentése" 26.4 Völgyzárógátas tározók halászati hasznosítására vonatkozó jó gyakorlat kidolgozása, (KI3) Helyes környezeti gyakorlatok, (KI4) Egyéb jogi eszközök

Terhelésekre ható (P) beavatkozás és hajtóerőkre (D) ható intézkedéscsoport. 27

Termálvizek kezelése a vízfolyásokba történő bevezetés előtt 27.1 Energiatermelésre használt, elsőbbségi anyagot nem tartalmazó termálvizek kezelése 27.2 Fürdésre és gyógyászatra használt termálvizek kezelése

Terhelésekre ható (P) beavatkozás és hajtóerőkre (D) ható intézkedéscsoport. 28 Hűtővizek bevezetésének szabályozása 28.1 Hűtővizek folyókba történő bevezetésének szabályozása (határérték, elkeveredés) 28.2 Hűtővizek állóvizekbe (tározókba) történő bevezetésének szabályozása (határérték, elkeveredés)

Terhelésekre ható (P) beavatkozás és hajtóerőkre (D) ható intézkedéscsoport. 29. Mezőgazdasági telepekről (állattartásból) származó terhelés csökkentése 29.1 Mezőgazdasági eredetű szennyvíz tisztítása felszíni vízbe történő bevezetés vagy öntözés előtt, (g) "pontszerű kibocsátás csökkentése" 29.2 Állattartótelepek korszerűsítése az EU Nitrát Irányelv

Terhelésekre ható (P) beavatkozás és hajtóerőkre (D) ható intézkedéscsoport. 30. Hordalék- és tápanyag-visszatartás felszíni befogadókba történő bevezetés előtt


– 54 –


30.1 Mezőgazdasági területről származó belvizek szűrése a befogadóba történő bevezetés előtt (szűrőmező) 30.2 Elválasztott rendszerrel összegyűjtött csapadékvíz szűrése a befogadóba történő bevezetés előtt (szűrőmező, homokfogó, olajfogó)

Terhelésekre ható (P) beavatkozás csoport. 31. Beszivárogtatás, visszasajtolás korszerűsítése, szabályozása 31.1 Talajvízdúsítás szabályozása, (f) "FAV utánpótlódás növelése" 31.2 Szénhidrogén termeléshez, feltáráshoz használt kutakból kitermelt folyadék visszasajtolásának szabályozása

Terhelésekre ható (P) beavatkozás csoport. 32

Nem vízigények kielégítését szolgáló felszín alatti vízelvonások szabályozása a hatások enyhítése 32.1 Közvetett vízkivételek szabályozása (KI2) Vizek mennyiségére vonatkozó szabályozások 32.2.1 A víztelenítési célú vízkivételek (bányászat, mélyépítés) optimalizálása a minimális környezeti hatás érdekében, (KI3) Helyes környezeti gyakorlatok 32.2.2 A kitermelt bányavíz felhasználása ivóvíz célra, ökológiai vízpótlásra, egyéb vízellátási célokra, (KI7) Önkéntes megállapodások, (KI8) Építési, rehabilitációs projektek 32.3.1 Belvízcsatornák drénező hatásának csökkentése, megszüntetése (duzzasztás, mederfenék emelés, csatorna megszüntetése), (KI3) Helyes környezeti gyakorlatok, (KI8) Építési, rehabilitációs projektek 32.4.1 Folyók eltereléséből származó alacsony folyó vízszint miatt bekövetkezett talajvízszintsüllyedés kompenzációja vízpótlással, (KI8) Építési, rehabilitációs projektek

Terhelésekre (P) és jelenlegi állapotok megváltoztatására (S) ható beavatkozás csoport. 33. Károsodott vízi, vizes és szárazföldi élőhelyek védelme a vízjárást befolyásoló hatásokkal szemben, az egyéb intézkedéseken felül 33.1 Natura 2000-es területekre vonatkozó előírások betartása 33.1.1 Vízpótlás ökológiai céllal, (KI8) Építési, rehabilitációs projektek 33.2 Vízkivételek speciális szabályozása, vízkormányzás és vízpótlás megoldása a természetvédelmi igények kielégítésére, (KI2) Vizek mennyiségére vonatkozó szabályozások,(KI4) Egyéb jogi eszközök, (KI8) Építési, rehabilitációs projektek

Terhelésekre ható (P), környezeti állapotra, az embert, élővilágot érintő hatásokat (I) és a hajtóerőkre (D) egyaránt ható beavatkozás 34. Károsodott vízi, vizes és szárazföldi élőhelyek védelme vízminőségi hatásokkal szemben, az egyéb intézkedéseken felül 34.1 Natura 2000-es területekre vonatkozó előírások betartása 34.2 A természetvédelmi szempontból megkövetelt vízminőség biztosítása, az egyéb vízminőség-védelmi intézkedéseken felül, (KI1) Határértékeken alapuló szabályozás,(KI4) Egyéb jogi eszközök


– 55 –


Terhelésekre ható (P), környezeti állapotra, az embert, élővilágot érintő hatásokat (I) és a hajtóerőkre (D) egyaránt ható beavatkozás 35: Fürdőhelyek védelmét biztosító speciális intézkedések 35.1 Az EU Fürdővíz Irányelv szerinti szabályozás 35.2 A kötelező műszaki feltételek, védősáv, minimális vendégszám, szennyezőanyag terhelés, ellenőrzési és működtetési feltételek szabályozása, (g) "pontszerű kibocsátás csökkentése", (h) "Diffúz szennyezés csökkentése" 35.3 A strandok kijelölése és üzemeltetése során a partszakasz vízminőségi és ökológiai állapotára vonatkozó követelmények figyelembevétele, (KI1) Határértékeken alapuló szabályozás, (KI4) Egyéb jogi eszközök 36. Szakszerűtlenül kiképzett kutak ellenőrzése, rekonstrukciója, felszámolása 36.1 Szakszerűtlenül kiképzett kutak ellenőrzése, rekonstrukciója, felszámolása, (KI3) Helyes környezeti gyakorlatok, (KI5) Igazgatási eszközök

Terhelésekre (P) és jelenlegi állapotok megváltoztatására (S) ható beavatkozás csoport. 37.2 Balesetek megelőzésére és kezelésére vonatkozó tervek és a végrehajtásra való felkészülés a SEVESO Irányelv teljesítése

Terhelésekre ható (P), környezeti állapotra, az embert, élővilágot érintő hatásokat (I) és a hajtóerőkre (D) egyaránt ható beavatkozás

3.5. A VGT megvalósítása esetén várható, a környezetet érő hatások, környezeti következmények előrejelzése: Jól azonosítható környezet igénybevételek vagy terhelések, illetve a közvetett módon hatást kiváltó tényezők vizsgálata során az SKV értékelési kritériumai, (kérdései) mentén (lásd tematika) az alábbi témaköröket érintő hatások mentén értékeljük a tervet: 

a környezeti elemekre (földre, levegőre, vízre, élővilágra, kulturális örökségre, épített környezetre, ez utóbbi részeként az építészeti és régészeti örökségre),



a környezeti elemek rendszereire, folyamataira, szerkezetére, különösen a tájra, településre, klímára, természeti (ökológiai) rendszerre, a biodiverzitásra, a Natura 2000 területek állapotára,



az érintett emberek egészségi állapotában, valamint társadalmi, gazdasági helyzetében különösen életminőségében, kulturális örökségében, területhasználat feltételeiben várhatóan fellépő változásokra,



a hulladékképződésre, illetve a képződő hulladék káros hatásaira, veszélyességére, környezetre gyakorolt hatására,



új környezeti konfliktusok, problémák megjelenésére, meglévők felerősödésére,


– 56 –




környezettudatos, környezetbarát magatartás, életmód lehetőségeinek, gyengítésére vagy korlátozására,



a helyi adottságoknak megfelelő optimális térszerkezettől, területfelhasználási módtól való eltérés fenntartására vagy létrehozására,



olyan helyi társadalmi-kulturális, gazdasági-gazdálkodási hagyományok gyengítésére, amelyek a táj eltartó képességéhez alkalmazkodtak,



a természeti erőforrások megújulásának korlátozására, a nem helyi természeti erőforrások jelentős mértékű használatára vagy a helyi természeti erőforrások túlnyomóan más területen való hasznosítására.

feltételeinek

A felsorolt témakörökben végzett vizsgálatok eredményeit az SKV értékelési kérdései mentén mutatjuk be.

3.5.1. A jó környezetminőséggel kapcsolatos célkitűzések vizsgálati szempontjai A SKV szabályozásáról szóló jogszabályok szűken értelmezett környezeti értékelési szempontjait foglaltuk össze és egészítettük ki az alábbi szempontcsoportban, figyelembe véve az VKI környezeti célkitűzéseit is.

3.5.1.1. Mozaikos környezeti alkalmazkodás elősegítése (M) Elvárás: A környezeti rendszerek adottságainak megfelelő, a környezeti adottságokhoz illeszkedő hasznosítás. A sokféleség megőrzése, sokféleségre épülő rendszer stabilitási szempontjainak kielégítése.

M1

Ökoszisztéma szolgáltatások fenntartása, fejlesztése

1. Az intézkedések tervezése során mennyiben vették figyelembe a helyi ökológiai adottságokat? 2. Foglalkozik-e terv a terv által befolyásolt egyéb ökoszisztémák szolgáltatásainak feltárásával? 3. Értékeli-e a terv a jelenlegi természeti erőforrások, ökoszisztéma szolgáltatások használatának ütemét a lehetőségek függvényében? 4. Hogyan változik a természeti tőke, ökoszisztéma szolgáltatások köre a program együttes hatására? 5. Vizsgálja-e a terv a helyi erőforrásokból, ökoszisztéma szolgáltatásokból származó jelenlegi hasznok részarányát? 6. Vizsgálja-e a terv a helyi erőforrásokban, ökoszisztéma szolgáltatásokban rejlő potenciálokat? 7. Van-e a tervben olyan intézkedés, amely a fenntartható erőforrás-használattal, az ökoszisztéma szolgáltatásokkal kapcsolatos ismereteket, kutatást, technológiai fejlesztést segíti elő?

A felszíni víztestekhez kötődő élővilág – mint jelentős kapcsolódó természeti erőforrás – szerepének megfelelő, fejezetbe illő szintű részletezése hiányzik (erőforrás-leltárral kiegészítve a Mellékletben). Nem vizsgálja a kultúra és a vízzel összefüggő környezet állapotának jelenlegi kapcsolatát. Nem tér ki a vízzel összefüggő szerves kultúra meglétére, jellemzésére, jelenlegi mértékére és diverzitására, illetve változásának folyamataira. Nem jellemzi, tárja fel megfelelően a társadalom, különösen a különböző ágazatok jelenlegi hozzáállását a vizekhez, elsősorban a vizekhez kötődő helyi közösségek, érdekcsoportok kapcsolatait, illetve az általuk nyújtott immateriális szolgáltatásokat.


– 57 –


A VGT elemzi a Natura 2000 és más vízhez kötődő élőhelyek helyzetét, de nem tér ki a védett (pl. Natura 2000) területek ökológia szolgáltatásaira, melyek a VKI végrehajtása szempontjából számba vehetőek. A VGT alkalmazását javítaná a vízhez köthető ökoszisztéma szolgáltatások szélesebb körű, szükséges mélységű felvázolása. Elemzi részletesen a jelenlegi társadalmi és gazdasági használatokat, azonban hasznos lenne az ökoszisztéma-szolgáltatás jellegű haszonvételek változásával, társadalmi igényével, azok ütemével és trendjével illetve párhuzamosan a lehetőségekkel (pl. VTT, természetvédelmi célú föld- és vízhasználati módok) együttes elemzés. Az egyes társadalmi-gazdasági haszonvételeknél nem jelenik meg megfelelően, az eltartóképesség igények oldaláról történő elemzése, illetve a vízhez kötődő kihasználatlan helyi erőforrások beazonosítása. Van az átfogó intézkedések között utalás, de nem tárgyalja megfelelően a vízzel, vízi ökoszisztémákkal és vízügyi szektorral kapcsolatos ökológiai, tájhasználati, szabályozási, részvételi együttműködési, szabályozási témakörében a kutatás-fejlesztés-oktatás jelenlegi helyzetét és fejlesztési lehetőségeit. A tervezés nem foglalkoztak a helyi adottságok sokféleségének, az alkalmazkodási irányok, jellemzők feltárásával. A terv által befolyásolt ökoszisztémák szolgáltatásainak feltárása, összesítése, elemzése nem jelenik meg a tervezésben. A vízvisszatartás, vagy vízszétosztás, illetve az árvizek idején megjelenő víztöbblet felhasználása a természetközeli, és agrár-, illetve erdészeti ökoszisztémák vízigényének biztosítására vonatkozó kalkulációk erősítenék tervet, de jelenleg hiányoznak. A természeti erőforrások közül a vízzel foglalkozik a terv, a vizek ökoszisztéma szolgáltatásai nem kerültek szisztematikus feldolgozásra, tekintettel azok használatának ütemére és lehetőségeire. Rendkívül fontos kiinduló pont kellene, hogy legyen az árvizekkel, belvizekkel, aszállyal sújtott, veszélyeztetett, szennyvízzel terhelt tájak és a vízhez kapcsolódó különböző szolgáltatásokkal rendelkező ökoszisztémák szolgáltatásainak jelenlegi és várható helyzetének felmérése és értékelése a VGT prioritásainak és területi orientálásának meghatározása érdekében. Ez akkor is lényeges szempont, ha a források jelentős része már lekötött, projektekhez rendelt, mivel a várható és bekövetkező hatások, változások, hatásfolyamatok értékelhetővé válnak. A VGT2 által a VKI szemléletének érvényesülése esetén a vízhez kapcsolódó természeti tőke értéke növekedhet, bár a célokat és a tervezett intézkedéseket összevetve a rendelkezésre álló forrásokból tervezett projekteket tekintve egy másik világ rajzolódik ki előttünk. A KEHOP 1. és 2. prioritásai, illetve a kiemelt projektjeinek finanszírozási aránya a gazdasági és beruházási érdekek mentén fogalmazódik meg. Jelenleg még nem láthatók azok a garanciális elemek, amelyek a VGT2-ben megfogalmazódhatnak és a VGT, Kvassay Jenő Terv és az Árvízi Kockázatkezelési Koncepció összehangolása során biztosíthatják az árvízvédelmi, öntözési fejlesztések területfejlesztéssel, a területhasználatok alakításával, a természeti erőforrások kezelésével, az ökoszisztémák életképességének biztosításával együttműködő komplex megoldások valósuljanak meg. Hasonló a helyzet a TOP és a VP keretében rendelkezésre álló forrásokkal. Szükség van olyan mintákra, amelyek keretében bemutatható a komplex megoldások életképessége és fenntarthatósága környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból is. Javasoljuk a VGT1 időszakában megvalósult és a vizek állapotára hatással lévő projektek és területhasználati változások összefoglaló bemutatása értékelése országosan, részvízgyűjtőnként és alegységenként. Az ökoszisztéma szolgáltatásokból származó jelenlegi hasznok részarányát a terv nem vizsgálja. Igaz, hogy hazánkban 2014-re még nem készült el az ország ökoszisztéma szolgáltatásainak feltérképezése. Környezeti vizsgálat

– 58 –


Ennek ellenére a vízgazdálkodási stratégiának lényeges eleme kellene, hogy legyen a hazai ökoszisztémák tájszintű áttekintése a vízigény és a vizek általi befolyásoltság tekintetében. Hasonlóan hiányzik a tervből a helyi erőforrásokban, ökoszisztéma szolgáltatásokban rejlő potenciálok feltárására ösztönző intézkedéscsoport. A terv kitér az oktatás és kutatás jelentőségére, de a fenntartható erőforrás-használattal, az ökoszisztéma szolgáltatásokkal kapcsolatos ismereteket, kutatást, technológiai fejlesztésének szempontjait is szükséges kiemelni és érvényesíteni a vízgazdálkodáshoz kapcsolódóa. Javasoljuk útmutatót és tanácsadói rendszer fejlesztését az ökoszisztéma szolgáltatások figyelembevételének és tervezésének módszereiről, eszközeiről.

M2

Vízhasználatot meghatározó termelői struktúrák és fogyasztói mintázatok

1. Megvizsgálta-e a terv a jelenlegi termelői struktúra környezeti hatásait a környezet állapot, természeti erőforrások, és térszerkezet vonatkozásában? 2. Vizsgálja-e a terv a kialakítandó termelői struktúra környezeti hatásait? 3. Vizsgálta-e a terv a meglévő fogyasztói mintázatok környezeti hatásait? 4. Vizsgálja-e a terv a fogyasztói mintázat átalakulásának, motiváló, irányító (driving force) tényezőit és környezeti hatásait? 5. Tartalmaz-e intézkedéseket a tényleges erőforrás-szükséglethez igazodó környezeti erőforrás-használat és a takarékosság erősítése érdekében?

A vízgazdálkodással kapcsolatos struktúrákat vízgazdálkodási részterületenként vizsgálja, egyes területeken összekapcsolva a más ágazatok gyakorlatának, hajtóerőinek környezeti hatásainak vizsgálatával lásd a mezőgazdasági területhasználat vonatkozásában. A problémafeltárásból következően a strukturális, intézményi és szabályozási problémákra is rávilágítanak a tervezők. Takarékosságra vonatkozó ösztönzők fejlesztésére vonatkozóan vannak célkitűzések, a tényleges erőforrás-szükséglet (vízszükséglet) meghatározását segítő célkitűzés a kutatási, oktatási és az együttműködésre és önálló cselekvésre, önellátásra, önvédelemre ösztönző intézkedések is megjelennek a tervezetben. A fogyasztói és használati szükségletek és reális, valós igények a társadalom oldaláról további feltárást igényelnek a VGT megvalósítása során, annak érdekében, hogy a nem megalapozott szükségletekre és igényekre való hivatkozással ne lehessen a vizek jó ökológiai állapotát veszélyeztető intézkedéseket megvalósítani, finanszírozni. Az öntözés tekintetében ki kell emelni, hogy mind a víz mennyiségére (túlhasználat), mind pedig az öntözés módjában (pazarló), illetve az öntözött területeket (talaj, élővilág) érintően számos kockázati tényező megjelenítésére lenne szükség a VGT szintjén is. A VGT eredményessége szempontjából nagy jelentőséggel bírna a különböző ágazatok és társadalmi szereplők tényleges bevonása (a tájékoztatáson túlmutató) a tervezésbe, megvalósításba és értékelésbe. Ehhez az szükséges, hogy a kapcsolódó ágazatok szempontjai, érdekeltségei, a számukra központi értékek, nehézségek, problémák megjelenjenek a VGT-ben is. Átfogó érdekeltségi és együttműködési elemzésre van szükség.

M3

Környezeti alkalmazkodásra épülő szerves kultúra megőrzése, fejlesztése

1. Meghatároz-e a terv olyan kulturális változásokat, amelyek a környezet jobbításához vezethetnek? 2. Vizsgálja-e a terv a szerves kultúra meglétének fokát (pl. a helyi társadalmi-kulturális, gazdasági-gazdálkodási hagyományok, amelyek a táj eltartó képességéhez alkalmazkodtak)? 3. Van-e a tervben olyan intézkedés, amely a helyi szerves kultúra megőrzését igyekszik előmozdítani? – 59 4. Vizsgálja-e, hogy a terv/program hogyan befolyásolja a szerves kultúra alakulását? Környezeti vizsgálat 5. Az intézkedések következtében várható-e a helyi szerves kultúrák sérülése, leépülése? –


A társadalom és az víz viszonyának fejlesztése keretében a víz és a hozzá kapcsolódó ökoszisztémák kezelésének hagyományos és korszerű, de a természeti adottságokhoz igazodó vízhasználat kialakítása, terjesztése és fejlesztése, mint lehetőség benne rejlik a célokban és az intézkedésekben, de konkrét intézkedést nem tartalmaz a terv ezzel a témával kapcsolatosan. Számos tájegységre (dombvidék, síkvidék, kisvízfolyások vagy folyók mente, tavak vízgyűjtői stb.) meghatározhatók azok a tudás és tapasztalati körök, amelyek fejlesztése és a hagyományos értékekre, tudásra építő feldolgozása eredményesen segítheti vízgazdálkodást érintő kihívásokkal való megbirkózást. A VGT teljes dokumentumát vizsgálva megállapítható hasonlóan a Kvassay Jenő Tervben foglaltakhoz, hogy kettős vízgazdálkodási szemlélet fut párhuzamosan az anyagban. Egyrészt megjelennek a természeti erőforrások megújulását és takarékos használatának, az ökoszisztémák önszabályozó képességének, életképességének és a társadalom-víz kapcsolatának erősítését célzó intézkedések, célkitűzések, amelyek a környezeti alkalmazkodást segítik (ez a kisebb hányad). Másrészt erőteljesen jelen vannak a vízhez kapcsolódó szükségletekre, igényekre adott egy lehetséges megoldást biztosító intézkedések, ilyen a tervezett projektek jelentős része (a finanszírozási arányt tekintve), mint az árvízvédelmi, öntözési, szennyvízkezelési intézkedések. A környezeti alkalmazkodással és a környezeti biztonsággal, illetve a gazdálkodás, a gazdaság eredményességével kapcsolatos elvárások összehangolása lesz a VGT eredményességének egyik meghatározó tényezője, ezért erre vonatkozóan kiemelten fontos megfelelő követő intézkedéseket (follow up), monitoringot, indikátorokat és értékeléseket kialakítani, illetve a komplex megoldásokat lehetővé tevő szabályozási, támogatási és intézményi háttér fokozatos kialakítása, amely keretében az integrált és tájszintű vízgazdálkodás megvalósítható, megerősíthető. A legtöbb helyen a vízzel összefüggő helyi társadalmi-kulturális, gazdasági-gazdálkodási hagyományok felélesztésére újformáinak megtalálására van szükség, amelyek a táj eltartó képességéhez alkalmazkodtak / alkalmazkodnak. Ezen folyamat elősegítését javasoljuk a további tervezési és végrehajtási fázisokban, annak érdekében, hogy a megvalósítás során a hagyományos megoldásokra építsenek.

3.5.1.2. Környezetterhelés, állapotváltozás, rehabilitáció (K) Elvárás: A terv intézkedései csökkentsék a környezeti terhelések jelenlegi mértékét.

K1

Az emberek egészségi állapotának és társadalmi, gazdasági helyzetének védelme, javítása

1. Az intézkedések mennyiben járulnak hozzá az egészséges ivóvíz biztosításához? 2. Javítják-e a tervezett intézkedések a rekreációs, gyógyulási lehetőségek feltételeit? 3. Az intézkedések biztosítják-e a felszíni és felszín alatti vizek emberi egészséggel kapcsolatos minőségi és mennyiségi jellemzőire vonatkozó közérthető információszolgáltatást? Illetve biztosítják-e a hozzá tartozó felkészítést, szükséges feltételek biztosítását, amely az információk értelmezését segítik? 4. Biztosítják-e a vizek kártételének megelőzésére való felkészülést és a kártételek elleni védelmet? 5. Az intézkedések hozzájárulnak-e a hulladékképződés, illetve a képződő hulladék káros hatásainak megelőzéséhez, mennyiségének és veszélyességének csökkentéséhez, a használt termékek újrahasználatához, a hulladék minél nagyobb arányú anyagában történő hasznosításához és a nem hasznosítható hulladék környezetkímélő ártalmatlanításához?


– 60 –


Az intézkedések várhatóan hozzájárulnak az egészséges ivóvíz biztosításához, azonban rövidtávon nem jelentős mértékben. Várhatóan javítják a tervezett intézkedések a rekreációs, gyógyulási lehetőségek feltételeit. Egyes intézkedések (pl. átfogó intézkedések) segíthetik a megvalósulást, azonban a tervben erre vonatkozó konkrét, célzott intézkedések és felelősök nincsenek megjelölve. Pótolni szükséges a tervezés hátralévő időszakában. A VGT-nek nem feladata vizek kártételének megelőzését (pl. az árvízi kockázatok) kezelését biztosító tervek elkészítése, azzal az EU Árvízi Irányelvének előírásai szerint egy másik program keretében az ÁKK-ban kell foglakozni. A két tevékenységnek azonban szoros kapcsolatban kell folynia. A VGT-ben kell megadni a kockázati tervek elkészítése során figyelembe veendő, esetenként kompromisszumok révén kialakított követelményeket, és kiemelten kell foglakoznia azokkal az elemekkel, amelyek hozzájárulnak a folyó és árterülete ökológiai állapotának javításhoz. A VGT-ben foglalt az intézkedések megfelelő kombinációjával biztosítható folyó és árterülete, illetve a belvízzel érintett területek ökológiai állapotának javítása, azonban a tervből nem egyértelmű a várható eredmények mértéke a kitűzött időszakokra vonatkozóan. A további tervezési fázisokban szükséges pontosítani. A VGT egyik fő célkitűzése és több intézkedésének is tárgya az egészséges ivóvíz biztosítása, mind mennyiségi, mind minőségi szempontból. Ilyen intézkedés az ivóvízminőség-javító program tervezett lezárása. Helyesen fogalmazza meg a VGT, hogy a vízzel kapcsolatos naprakész és időszerű információk, adatok közérthető formában történő rendelkezésre állásának biztosítása érdekében fejleszteni szükséges a vízgazdálkodási információs rendszereket. Ehhez szükség van a vízzel kapcsolatos közérdekű információk, adatok körének szélesítésére, másfelől ezeket az információkat a leghatékonyabban és a legszélesebb körben kell eljuttatni az érintettekhez. Az információszolgáltatás során az eddiginél jóval nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani a vízgazdálkodással foglalkozó szervezetek, intézmények működésének, tevékenységének bemutatására, elősegítve ezzel a társadalomba való integrálódásukat. A vízbázisok hiányzó védőterületeinek kijelölése határozatokkal és a területek kezelésére, védelmére vonatkozó intézkedések kiemelt kezelése hiányzik a VGT-ből, bár említést tesz az Ivóvízbázis Védelmi Program folytatásának szükségességéről. A területhasználati és fejlesztési konfliktusok kezelése nélkül a táj- és területhasználati szabályozás és tervezés fokozatos átalakítása és a vízgazdálkodással történő összehangolása nélkül nem megvalósítható. A vízhez kötődő turizmus dinamikus növekedését előrejelző helyzetfeltáró megállapítást követően a gyógyítás, a rekreáció témaköréhez kapcsolódó vízgazdálkodási kérdésekkel a VGT nem foglalkozik sem a célok, sem az intézkedések szintjén. A szennyvízkezelés tekintetében kockázati elemként jelenik meg a szennyvízkezelés infrastruktúrájának leromlott állapotából, a tisztított szennyvizek kisvízhozamú befogadókba történő koncentrált bevezetése, a helyi szennyvízkezelési megoldások hiánya, vagy nem megfelelő megoldások kialakítása.


– 61 –


K2

Biológiai sokféleség, élővilág megőrzése

1. Foglakozik-e a terv azzal, hogy az ökológiai tényezőket és ennek következtében az élőhelyeket milyen területeken és milyen mértékben változtatják meg? 2. Meghatározták-e, hogy mely védett területek, élőhelyek kötődnek erősen a megfelelő vízellátáshoz, mely élőhelyek számára lényegi meghatározó ökológiai tényező a víz, és a hozzájuk kapcsolódó védelmi célokat? 3. Vizsgálták-e a természetes élőhelyek koherenciájának változását? Megelőzik-e az élőhelyek feldarabolódását? 4. Vizsgálták-e az ökológiai hálózatra vonatkozó hatásokat? 5. Kimutatják-e az intézkedésekhez kapcsolódóan a biológiai sokféleségre, élővilágra, élőhelyekre gyakorolt változások, hatások mértékét? 6. Csökkentik-e a tervezett intézkedések az özönnövények terjedését és hatását? 7. Ki terjednek-e az intézkedések a megfelelő mezőgazdasági, területhasználati gyakorlat fejlesztésére? 8. Meghatározták-e a védett, illetve Natura 2000 jelölő fajokat, élőhelyeket és a hozzájuk kapcsolódó védelmi célokat? 9. Milyen hatással vannak az intézkedések a védett természeti területek, értékek és a Natura 2000 területek állapotára, állagára és jellegére, valamint e területeken lévő élőhelyek és fajok kedvező természetvédelmi helyzete megmaradására, fenntartásának, helyreállításának, fejlesztésének?

Foglalkozik a terv az élőhelyekkel. Az élőhelyek kötődését besorolását elemezték. A megvalósítási fázisban és a további 2021 előtti tervezési fázisban szükséges pontosítani a konkrétabb védelmi célokat, az egyes területi és ágazati tervekbe beépítendő védelmi célokat és a VGT1 időszaka alatt szerzett tapasztalatok alapján, amely során jól hasznosítható az MTA ÖBKI által a MÉTA adatbázis, és a hozzá kapcsolódó kutatások. Az élőhely feldarabolódás megelőzésére vonatkozóan nincs intézkedés, azonban több intézkedés is eredményezheti az élőhelyek rehabilitálását, az élőhelyek koherenciájának javítását. A biológiai sokféleségre, élővilágra, élőhelyekre gyakorolt változások, hatások mértékét különböző intézkedésekhez kapcsolódó projektek esetén szükséges részletesen vizsgálni pl. kikötő, hajózás, tározók, duzzasztók stb.), mivel az intézkedések arányeltolódás esetén ezen intézkedések túlsúlya károkat okozhat a biológiai sokféleség tekintetében. A további tervezési fázisokban szükséges meghatározni, kiemelten az SKV-kban és a hatásvizsgálatokban kell vizsgálni. Az özönnövények terjedésének megakadályozásában a VGT-nek lehet hatása, de nem állapítható meg egyértelműen. A további tervezési fázisokban szükséges vizsgálni. A megfelelő mezőgazdasági, területhasználati gyakorlat fejlesztésére, a háttéranyagok igen előremutató megoldási javaslatokat tartalmaznak, amelyek mindenképpen támogatandók, hangsúlyosabbá teendők. Részletesebb javaslatainak lásd a javaslatoknál és a VGT ex ante értékelésben. A Natura 2000 területekre gyakorolt hatások nem állapíthatók meg a tervben részletezett információk alapján. Egyes intézkedések a Natura 2000 területek állapotának javítását célozzák, de számos intézkedés veszélyeket rejt magában, amelyek a konkrét tervek 4.7. cikkely szerinti vizsgálata alapján azonosíthatók. A VGT foglalkozik az ökológiai tényezők figyelembevételével és ennek következtében az élőhelyek javításának lehetőségei közül több témakörben tartalmaz intézkedéseket, pl. vízfolyások rehabilitációja, vagy a mezőgazdasági tájhasználat a szakszerű mezőgazdasági művelés, valamint a táblaszintű vízrendezési művek (ide érthetők az időszakos vízmegtartást és szükség esetén a többlet elvezetést is biztosító gyepsávok is) karbantartása és vízvédelmi puffersávok kialakítása és megőrzése. A megfelelő kialakítás és a pozitív környezeti következmények (vízminőség és mennyiség, élőhelyfejlesztés, ökológiai átjárhatóság, alkalmazkodás javítása) elérése érdekében szakterületi együttműködésre, közös ökoszisztéma szemléletre, megközelítésre, bemutatató jó példákra, összehangolt kezelési és tervezési gyakorlatra és monitoringra van szükség, amelynek intézményi és szabályozási hátterét is szükséges kialakítani. Ilyen megoldás lehet például a tervezés témakörében a Környezeti vizsgálat

– 62 –


táji adottságokhoz alkalmazkodó területhasználat megvalósítása, területhasználati, tájszintű tájrendezési tervek fokozatos bevezetését, és a gazdálkodási egység szintű birtokterveket készítését javasoljuk, a szabályozási és támogatási konstrukciókat ennek ösztönzése irányába kell átalakítani, illetve előnyben kell részesíteni azokat a szereplőket, akik részt vesznek ilyen táji vagy birtokszintű együttműködésekben, vagy/és rendelkeznek ilyen tervekkel, tervi vállalásokkal. Az Natura 2000 területek hálózatát érintően a fő célnak a védelmi és fejlesztési célok országos és egyes területek szintjén történő megfogalmazása mellett a tájszintű célok és együttműködések kialakítására javasoljuk helyezni a hangsúlyt. A Natura 2000 területeket mint lehetőségeket érdemes kezelni, nem mint akadályokat, ehhez azonban egy átfogó ökoszisztéma szemlélet elsajátítása és alkalmazása szükséges minden szereplőre vonatkozóan (természetvédelmet is ideértve).

K3 1. 2. 3. 4. 5. 6.

Talajt érő hatások Az intézkedések csökkentik-e az eróziót? Az intézkedések figyelembe veszik-e a talaj víztároló kapacitását, szerepét a víz visszatartásban? Az intézkedések elősegítik-e a leromlott, szennyezett területek rehabilitációját? Elősegítik-e az intézkedések a jó talajgazdálkodási gyakorlatot? Elősegítik-e a termőtalaj ésszerű, környezeti adottságokhoz igazodó használatát az árvíz és belvízkárok megelőzése érdekében? Figyelembe veszi-e a dokumentum, hogy a talajhigiénés és hulladékgazdálkodási szempontból az emberi beavatkozás miatt bekövetkező, talajokra vonatkozó környezeti kockázatok összetettek. A talaj egy multifunkcionális rendszer. Közvetlen és közvetett fizikai, kémiai és biológiai degradációnak, szennyeződésnek lehet kitéve és egyben hulladékbefogadó közeg is.

Az intézkedések várhatóan csökkentik az eróziót, egy külön intézkedés csoport foglalkozik a kérdéskörrel. Kérdés az, hogy milyen hatékonysággal sikerül beépülnie a mezőgazdasági gyakorlatba, szabályozásba, tervezésbe, támogatási rendszerbe. Itt is látszik az ágazati együttműködések szükségessége már a tervezésnél. Az intézkedések figyelembe veszik a talaj víztároló kapacitását, azonban csak általános megállapítások szintjén érzékelhető, mivel az intézkedések arányai nem rögzítettek, ezért a további tervezési fázisokban szükséges pontosítani. Jó talajgazdálkodási gyakorlatra várhatóan pozitív hatással lesz a terv, azonban tanácsadási, mintagazdasági és útmutatók elkészítésére van szükség. Számos intézkedés az ésszerű termőtalaj felhasználást segíti elő, azonban szétdaraboltan jelenik meg a tervben, nem lehet látni, hogy milyen garanciális, módszertani megoldásokat kínál a területileg összehangolható beavatkozásokra. Ezét javasoljuk az integrált és tájszintű vízgazdálkodás, illetve a birtoktervezés bevezetését a lehetőségekhez mérten, a fokozatosság elvével. Erősíteni szükséges a későbbi tervezési fázisokban, a területfejlesztési és vízépítési gyakorlatba integrálva a belvízvédelmi megközelítés helyett a vízmegtartás, azaz a belvíz-gazdálkodási szemléletét és gyakorlati megoldásait. Hangsúlyozzuk, hogy a többlet vízigénnyel lenne fontos foglalkozni, kivezetések, fokgazdálkodás stb. (Korábban is probléma volt pl. a víztározók anyagnyerő helyei potenciális élőhelyekként kerülnek kialakításra, kis egységenként szétszórtan, jelenleg nincs megoldás ezek kezelésére, szükséges intézkedés a kezelés biztosítása.) Talajt érintő hatások tekintetében a VGT-ben megjelenik az okszerű, a természeti adottságokat figyelembevevő és a talaj, a víz védelmét és kezelését megvalósító mezőgazdasági gyakorlat iránti Környezeti vizsgálat

– 63 –


igény. A környezeti szempontból támogatnak a VGT-ben megjelenő szemléleti és intézkedési elemek, amelyek elsősorban a talajban történő víztározást elősegítő agrár-beavatkozások támogatását szorgalmazzák, illetve a területi vízvisszatartás létesítményeinek már a tábla szintű létrehozásának érdekeltségi alapon történő kialakítását támogatják. A VGT hangsúlyozza, hogy a szakszerű mezőgazdasági művelés, valamint a táblaszintű vízrendezési művek karbantartása és vízvédelmi puffersávok legyenek a mezőgazdasági támogatások elnyerésének a feltétele. A mezőgazdasági támogatási program "zöldítési" eleme erre kiváló lehetőséget ad. Egyetértünk, hogy elő kell segíteni az intézkedéseket a vidékfejlesztési program támogatásainak és a zöldítési előírások célirányos módosításával, kiegészítésével, illetve a zöldítés vízgazdálkodási vonatkozásait az agrárkamara együttműködésével népszerűsíteni kell. Lényeges, hogy a táblaszintű vízrendezési művek és a vízvédelmi puffersávok kialakítására egyrészt fel kell készíteni a tanácsadókat, gazdálkodókat, területhasználókat, a tájegységi, vagy birtokszintű gazdálkodási, védelmi és vízrendezési tervek, mint tervezési eszközök bevezetése szükséges. Olyan eszközről van szó, amelyet a gazdálkodókkal együttműködve hozzáérető agrár-műszaki (pl. tájépítészek) és vízgazdálkodási szakemberek készítenek. Az öntözésfejlesztési program beindításához korszerű döntéstámogató rendszer kialakítása, központi (vízmennyiségi, vízminőségi) adatbázis létrehozása és monitoring fejlesztés is megjelenik, mint intézkedés, amelynek a víz mellett tárgyát kell, hogy képezze a talaj, mint egy multifunkcionális rendszer állapotára és annak változásaira vonatkozó információk, visszajelzések kezelése is.

K4

Tájszerkezet, területhasználat

1. Az intézkedések védik, illetve szükség esetén javítják a tájvédelmi területek állapotát? 2. Az intézkedések védik, illetve szükség esetén javítják, helyreállítják a táj jellegzetes vonásait, értékeit (tájkarakter), szerkezetét? 3. Vizsgálták-e a térszerkezetben bekövetkező változásokat az egyes terület-felhasználási módok szerint? 4. Van-e a tervnek olyan eleme, amely kiküszöböli az esetleges negatív térszerkezeti változásokat?

A tervben megfogalmazott intézkedések védik, illetve szükség esetén javítják a tájvédelmi területek állapotát, amennyiben a VKI táji és ökológiai szemlélete érvényesül a beruházások és a tervek programok tervezése, elfogadása és megvalósítása és monitoringja, értékelése során. Hiányoznak azonban a vízhez kötődő táji elemek és táji jellemzők (tájkarakter) leltára és védelmi, fejlesztési célkitűzései, amelyek a tervezés magalapozásához nélkülözhetetlenül szükségesek. A további tervezési fázisokban szükséges meghatározni. Az intézkedések védik, illetve szükség esetén javítják, helyreállítják a táj jellegzetes vonásait, értékeit (tájkarakter), szerkezetét, amennyiben a mezőgazdasági intézkedések és a védett területekre vonatkozó intézkedések megfelelő léptékű és mértékű megvalósítására kerül sor, illetve az átfogó intézkedések maradéktalanul végrehajtásra kerülnek. A mezőgazdasági intézkedésekhez kapcsolódóan részlegesen jelenik meg a térszerkezetben bekövetkező változásokat az egyes terület-felhasználási módok vizsgálata. Ilyen irányú vizsgálat a tervben, más intézkedések esetében is szükséges vizsgálni, mivel az intézkedések arányeltolódása esetén a térszerkezetben, a táj ökológiájában, életképességében, karakterében károkat okozhatnak. Az átfogó intézkedések maradéktalan érvényesítése esetén az negatív térszerkezeti változások lelassíthatók, középtávon megfordíthatók. A területhasználat és a vízgazdálkodással együttműködő és a természeti adottságokhoz igazodó területhasználat és tervezése a VGT egyik környezeti szempontból kiemelkedő pozitívuma. Területi


– 64 –


szemlélete a vízgyűjtői, területi vízrendszerek komplex megközelítése a táji (tájépítészi) és ökoszisztéma (ökológiai) megközelítéssel rokon. A két szemlélet együttes érvényesítése hatásos eszközök, tervezési, képzési, szabályozási és intézményi rendszer kialakítását teszi lehetővé. Kérdéses azonban, hogy milyen mértékben kap a VGT ezen pozitív szemlélet érvényestésére megfelelő kormányzati felhatalmazást, illetve mennyire sikerül a különböző szakterületekkel együttműködve rendszerszintű változásokat elérni. Kiemelkedő eszközök lehetnek a KJT-ben jelzett a VGT intézkedéseit a KJT-vel és az ÁKK-val összehangoltan megvalósítandó „komplex vízgazdálkodási stratégia kidolgozása” táji, vízgyűjtői szemléletű megvalósítása, illetve a táji adottságokhoz alkalmazkodó területhasználat megvalósítása, a területhasználati, a tájszintű tájrendezési terveket és a gazdálkodási egység szintű birtokterveket készítése. Az említett tervek és szélesebb körű tervezési, döntéshozatalai és a területhasználatra is kiterjedő táji és országos monitoring rendszerek fejlesztését kell előtérbe helyezni, amely keretében pl.:  a megfelelő művelési módok alkalmazásának elősegítése (domborzati, vízjárási, ökológiai szempontok alapján);  a vízjárta területeken építési tilalom érvényesítése;  annak tudatosítása, hogy a dombvidéki területen a nagyvizek elleni védekezést elsősorban a megelőzést jelenti;  vízmegtartási módszerek általános ismertetése, elfogadtatása az érintettekkel. Támogatási és szabályozási struktúrák kialakítása során, táji szinten (kb. kistáj vagy az alegység és a részvízgyűjtő közötti szinten) szükséges kialakítani és elfogadtatni tájrendezési célokat és alapelveket, amelyek megfelelő részvétellel, együttműködési rendszerrel, kompetenciákkal, felhatalmazással és szabályozással érvényesítendő. Tájrendezési tervek rendszerét táji, vízrendszeri szinten szükséges kialakítani és elsődleges céljának az ökoszisztémákkal (beleértve a művelt területek, a települések és a természetközeli, ill. védett területek rendszerét), a vízgazdálkodási és éghajlatváltozással kapcsolatos prioritások összehangolását és a különböző fejlesztési, beruházási, kezelési döntésekben való érvényesítését kell tekintetni. Amennyiben a kifejtett területhasználati, táji komplex szemléletet nem sikerül a VGT megvalósítása során érvényesíteni, és a VGT keretében hangsúlyozott helyi (térségi, táji) és országos közérdek helyett, az egyéni és csoportérdekeket szolgálni kénytelen vízgazdálkodás jelentős negatív hatással lehet a térszerkezetre, tájhasználatra. Élőhelyek elvesztése, az élőhelyek és fajok önszabályozó, alkalmazkodó képességének gyengülése várható. A VGT anyaga nem hangsúlyozza elégé, hogy a folyószabályozás, az árvízvédelem, a szabályozott mederforma és a helytelen területhasználat idézi elődöntő mértékben vízfolyásaink rossz, vagy gyenge állapotát és ez okozza az egyre újabb problémákat okozó gyakorlatokat (nincs lehetőség vízvisszatartásra, az árvízvédelem minden más szempontot megelőz, belvíz és aszály akár egymást követő néhány hét alatt gondot okoz) a vízgyűjtő-gazdálkodásban. Javasoljuk, hogy szerepeljen VGTben az a megállapítás, hogy a műszaki beavatkozások nemcsak megváltoztatták a vízfolyások hidrológiai és morfológiai állapotát, hanem lerontották azt. Nem elég úgy fogalmazni, hogy a szabályozások következménye a talajok és a táj teljes átalakulása lett, a következmény a teljes leromlás, a megújulásra való lehetőségek megszűnése lett, amely jelentős vízgazdálkodási külső szolgáltatótól való függést erősítette. Helyesnek tartjuk, hogy a fejezet tartalmaz olyan következtetéseket, miszerint az árvízi védekezésben az egykori árterületek fenntartását, helyreállítását célzó beavatkozásokat prioritásként kell kezelni és alkalmazni, felhívjuk a figyelmet Környezeti vizsgálat

– 65 –


azonban a fokozatosság elvének a betartására, mivel a gyors és megalapozatlan beavatkozások jelentős károkat is előidézhetnek (pl. nem minden átvágás megszüntetése jár pozitív következményekkel ökológiai szempontból sem).

K5

Épített környezet, kulturális örökség

Biztosítja-e a terv az intézkedések által érintett területekhez kapcsolódó kulturális, építészeti, régészeti örökség védelmét, megőrzését és fejlesztését?

A Terv keretében a települési vízgazdálkodás és az árvízvédelmi és kezelési intézkedések érintik az épített környezetet és a régészeti örökséget. Az intézkedések kármegelőzést tekintve pozitív hatással lehetnek az épített környezetre. A vizekhez, a vizekkel való gazdálkodáshoz kötődően felhalmozott és jövőben szervesen továbbfejleszthető kulturális örökség megélésében is jelentős szerepe lehet a vízgazdálkodásnak. Ezen kulturális örökségi elemekről, tudásról és rendszerekről nem tartalmaz semmilyen információt a Terv. A fokgazdálkodásban rejlő lehetőségek, a kisvízfolyások és folyók, vagy a szikes tavainkhoz kapcsolódó történeti ökológiai és gazdálkodási ismeretek összegzése és hagyományőrző, illetve korszerű módon történő életben tartása, a lehetséges célterületek elemzése és meghatározása a VGT2-ben megjelenítésre érdemes témakör. A települési vízgazdálkodás, csapadék gazdálkodás eszközeivel a településeink, szerkezete arculata, élhetősége ökológiai és társadalmi szempontból is hatalmas mértékben fejleszthető. Ilyen eszközök a vízvisszatartás, szinte minden hazai településen megtalálható átfolyó kisvízfolyások hidromorfológiai átalakítása az árvízi és az ökológiai, illetve rekreációs célú összehangolásával (természetes mélyedések árasztása – ásott vagy körtöltéses tározók helyett; a meder és part természetességének helyreállítása – az élettelen betonmeder kialakítások helyett stb.)

K6

Vízgazdálkodási infrastruktúra

1. Tápanyag- és szervesanyag terhelések csökkentését célzó intézkedések 2. Egyéb szennyezések csökkentését célzó intézkedések 3. Vízfolyások és állóvizek hidromorfológiai állapotát javító intézkedések 4. Fenntartható vízhasználatok megvalósítása, a vizek mennyiségi állapotának javítása 5. Megfelelő ivóvízminőséget biztosító intézkedések 6. Vizes élőhelyekre és védett területekre vonatkozó egyedi intézkedések 7. Átfogó intézkedések a vízi környezeti problémák megoldására

A VGT központi témakörei közül több megjelenik ennél a témakörnél. A vizsgált változatból hiányzó indikátorok és területi elemzések nem mutatnak rá a vizes élőhelyeket és védett területeket érintő intézkedésekre. Lényeges és támogatandó a K2 témakörnél említett és ott bemutatott kiegészítésekkel megvalósuló a KJT-val és az ÁKK-val összehangoltan megvalósítandó komplex vízgazdálkodási stratégia. Hangsúlyozni kell a környezeti szempontból fontos döntéstámogató rendszer, a monitoring, a környezeti és táji szempontok alapján is minősített mintagazdaságok, felkészült tanácsadói és tervezői, illetve kutatói, oktatási, képzési, mentorálási tevékenység szükségességét több ágazat együttműködésében, ahogyan azt a II. NÉS is szorgalmazza. Együttesen kell kezelni és mérlegelni az árasztás, természetes vízvezetési és víztartási lehetőségeket, az öntözés víztakarékos technológián alapuló, a táji-, és a termőképességi adottságoknak is megfelelő kialakítását, agrotechnikai eszközök


– 66 –


és megoldások alkalmazását a talajnedvesség megőrzésére, a csapadékgazdálkodás és a birtokrendezés eszközeinek alkalmazását. Természet, a táj adottságaihoz igazodó, azokat okosan használó megoldások fokozatos bevezetése is megfelelő, sőt kiemelkedő megbecsülést és munkát jelenthetnek a vízügyi szakma részére, nem szükséges komoly beruházások keretében elvégezni és az alkalmazkodási megoldások kihívásairól lemondani a vízgazdálkodási szükségletekre kínált megoldások során.

K7

Levegőminőséget érő hatások 1. Vizsgálták-e, hogy a tervezett intézkedések hogyan hatnak az érintett terület levegőminőségére? 2. Kiterjednek-e az intézkedések a levegő védelmére? 3. Van-e a tervnek olyan eleme, mely kiküszöböli vagy csökkenti a várható negatív hatásokat a levegőminőségére vonatkozóan?

A VGT megvalósítása projektek szintjén, a beruházások megvalósítása során jelent levegő és zaj tekintetében megjelenő hatásokat, szennyezéseket. Ezek elkerülése érdekében is javasoljuk a minél természetesebb megoldások alkalmazásának előtérbe helyezését (pl. természetes mélyedések használata a vízelfolyást és visszatartást céljából a mesterséges csatornák kialakítása helyett, ahol lehetséges, legalább birtok szinten, hasonlóan az agglomerációs szennyvízkezelés kiépítése és fenntartása helyett a kisebb léptékű összefogásra vagy a megfelelő színvonalú egyedi szennyvíztisztítási megoldások támogatását.

3.5.1.3. Klímaváltozáshoz való alkalmazkodás és a veszélyek megelőzése, elkerülése, mérséklése Elvárás: A terv tartalmazzon intézkedéseket a klímaváltozás hatásainak mérséklésére és a hatásokhoz való alkalmazkodás tekintetében 1. Terveznek-e intézkedéseket a tervben a klímaváltozás hatásainak mérséklésére és a hatásokhoz való alkalmazkodás tekintetében? 2. Csökkentik-e a közösségek és környezetük klímaváltozással kapcsolatos sérülékenységét, sebezhetőségét? 3. Elősegítik-e az intézkedések az aszály kezelésére való felkészülést megfelelő mezőgazdasági, területhasználati gyakorlat kialakításával, illetve vízkormányzással, víz visszatartással? 4. A tervezett intézkedések megválasztása és végrehajtása során csökkentik-e az üvegházhatású gázok kibocsátását? 5. Az energiahatékonyságának növelése alapvető szempont-e intézkedések kialakítása során? 6. A takarékos vízhasználatra való felkészülés és feltételrendszerének biztosítása része a tervnek? 7. A klímaváltozás által a védett területeket érintő hatások kezelésére terveznek-e intézkedéseket?

Vannak a VGT-ben a klímaváltozás hatásainak mérséklésére és a hatásokhoz való alkalmazkodásra vonatkozó intézkedések, amelyek előtérbe kerülését és további célzott intézkedések területi, illetve tartalmi pontosítását a tervezés későbbi szakaszában biztosítani kell. Az intézkedések csökkentik a közösségek és környezetük klímaváltozással kapcsolatos sérülékenységét, sebezhetőségét a víztakarékosságot, vízvisszatartást, a hozzájuk tartozó jó gyakorlat és az átfogó intézkedések következetes és hangsúlyos megvalósítása esetén. Ehhez azonban az aszály kezelésére való felkészülést megfelelő mezőgazdasági, területhasználati gyakorlat kialakításával, illetve vízkormányzással, víz visszatartással biztosítani szükséges, erre a garanciák nem láthatók a tervben. Ezen garanciális elemek és átfogó intézkedések erősítésére van szükség. Nincs az üvegházhatású gázok kibocsátását csökkentő célzatú intézkedés, annak értékét a tervezett intézkedések egy része (pl jó gyakorlatok kialakításával) csökkenti, míg egy másik része, valószínűleg inkább növelik pl. beruházási programok, a két irány mértéke az intézkedések arányainak Környezeti vizsgálat

– 67 –


ismeretében becsülhető. (Amennyiben a beruházási programok a nagyságrendileg legjelentősebb intézkedések, akkor a program növeli a gázok kibocsátását!). A további tervezési és projekt- és programszintű (pl. szennyvízprogram) felülvizsgálati fázisokban szükséges meghatározni. Az energiahatékonyság nem jelenik meg, mint tervezési és döntési szempont a tervben. A további tervezési fázisokban szükséges meghatározni. A takarékos vízhasználatra való felkészülés és feltételrendszerének biztosítása része a tervnek. Az átfogó intézkedések keretében is kiemelten kell kezelni a takarékos vízhasználatra való felkészülést, ösztönzést. Vannak a klímaváltozás által a védett területeket érintő hatások kezelésére tervezett intézkedések, azonban a célravezető megoldások kialakítása további tervezést igényel. Mivel hiányoznak védelmi célok és kezelési alapinformációk a területekre vonatkozóan. A további tervezési fázisokban szükséges meghatározni. Számos klímaváltozáshoz való alkalmazkodási elemet, intézkedéscsoportot tartalmaz a VGT (vízvisszatartás, természeti környezethez való alkalmazkodás, megfelelő területhasználati és mezőgazdasági gyakorlat ösztönzése stb.) A felsorolt intézkedések és a VGT célkitűzései, szempontjai potenciálisan hozzájárulhatnak a klímaváltozáshoz való alkalmazkodáshoz, azonban számos olyan projekt és intézkedés is megjelenik nagy súllyal a Tervben, amelyek nem megfelelő szemléletű megvalósítása erősítheti a klímaváltozás negatív hatásait. Ilyenné válhatnak pl.: az egyedi beruházásként kezelt öntözésfejlesztés, a vízmegtartás helyett vízelvezetés dominanciája, a víztakarékosság és a csapadékgazdálkodás háttérbeszorulása stb. Aszály által sújtott és a jövőben veszélyeztetett területek körének elemzésen alapuló bemutatását és az egyes területek aszály általi sérülékenységét nem tárgyalja a VGT. A legveszélyeztetettebb területeket, a nagy tájakon belüli érzékenységi különbségeket (pl. Homokhátság), azok főbb jellemzőit, és az ország többi területének érzékenységét nem elemzi, összegzi a terv. Hasonlóan hiányzik a tervből az éghajlatváltozás által leginkább veszélyeztetett települések, közösségek, területhasználatok, élőhelyek, védett területek összegző bemutatás, veszélyeztetettségi jellemzőik ismertetése. A NÉS rövid, közép és hosszú távú beavatkozási irányainak alkalmazása a VGT-ben megjelenítendő főként a vízgazdálkodás, a területhasználat, a településfejlesztés és a mezőgazdaság témaköreiben.

A VGT 8.6.3 fejezetében a leírásban nem szerepel, csak a táblázatból látható, hogy az árvízvédelmi intézkedések, és a dombvidéki tározók építése a KEHOP-ba a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás címszóval kerültek be. Véleményünk szerint ez a két intézkedési csomag nem szolgálja megfelelően a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodást szolgáló vízgazdálkodási intézkedéseket nem új infrastruktúra építésével járó beavatkozások szolgálják. Többoldalú megoldásokra van szükség, melyek több kihívásra választ adnak, mint a területhasználat és gazdálkodás olyan átalakítása, mely kevésbé sérülékeny a vízhiányra és vízbőségre, rendelkezik a megfelelő pufferkapacitással, segíti a vízvisszatartást vízbőség idején, növeli a folyók hullámterének nagyságát és megteremti a kapcsolatot a folyók es ártereik között. Az árvízvédelmi művek fejlesztése a létező infrastruktúra bővítését és fejlesztését jelenti, ami nem alkalmazkodás, hanem egy probléma technokrata szemleletű kezelése. (WWF, SzÖVET)

3.5.1.4. A környezettudatos, felelős értékrend fejlesztése


– 68 –


Elvárás: A terv pozitív módon hasson az érintettek értékrendjére, erősítse a környezeti tudat és rendszerszemlélet fejlődését, elősegítendő a világot szektorokra és ismerethalmazokra bontó szemlélet helyett a környezet és a fejlődés összefüggő ügyeinek integrált kezelését elősegítő szemlélet érvényesítését. 1. Vizsgálta-e a terv az érintettek környezeti tudatosságát? 2. Vizsgálta-e a terv az érintettek környezeti tudatosságára vonatkozó hatásait? 3. Tartalmaz-e a terv olyan elemeket, pl. képzés, nyilvánosság, stb., amelyek az érintettek környezeti tudatának fejlesztését célozzák? 4. Van-e a terv környezeti hatásait mérő, értékelő rendszer, amely biztosítja az érintettek számára a visszacsatolást? 5. A terv intézkedései és azok eredményei környezettudatos, környezetbarát magatartás, életmód lehetőségeinek, feltételeinek javításához vezetnek-e? 6. Van-e a tervnek a holisztikus szemléletmódra, rendszerszemléletre való neveléssel kapcsolatban intézkedési terve a különböző intézményi, társadalmi szereplőkre vonatkozóan?

A terv az érintettek környezeti tudatosságát és a terv környezeti tudatosságra gyakorolt hatását nem vizsgálta. Javasoljuk pótolni tervezési időszakban. A terv az érintettek környezeti tudatosságát fejlesztő célokat (jó gyakorlatok kidolgozása és bevezetése, átfogó intézkedések keretében. Átfogó monitoring és információs rendszer terve szerepel, amely megfelelő súlyának és megfelelő nyilvánosságának biztosítása a további tervezési és döntéshozatali feladat. A terv intézkedései és azok eredményei környezettudatos, környezetbarát magatartás, életmód lehetőségeinek, feltételeinek javításához vezetnek. Ezzel kapcsolatos általános és részletes célkitűzések szerepelnek a tervben. A további tervezési fázisokban szükséges erősíteni. Kimondva nem szerepel a tervben a holisztikus szemléletmódra, rendszerszemléletre való neveléssel kapcsolatos intézkedési terv a különböző intézményi, társadalmi szereplőkre vonatkozóan, holott a VKI alapvető szemléletmódja, amely hangsúlyos szerepet kell, hogy kapjon a képességfejlesztés és a szemléletformálás intézkedések között (lásd jelen SKV javaslatok fejezetét). Az eredményes személyi és közösségi fejlesztés érdekében az ökoszisztéma szemlélet, az átfogó környezetvédelmi, fenntarthatósági szemlélet (lásd NFFS, 4.NKP, NÉS) érvényesítése szükséges az oktatási, képzési, nyilvánossági, illetve együttműködési fejlesztések során. A tervben jelölt képzések hiányzó eleme a komplex megoldások érvényesítését segítő gyakorló vagy felkészülési időszakban lévő és különböző ágazatok felöl érkező személy együttműködésének és rendszerszintű gondolkodásának fejlesztése, illetve ilyen célú intézményi fejlesztések, jó gyakorlatok, minták kialakítása.

3.5.2. A integrált vízgazdálkodás megközelítésével és az általános rendszerszemlélet érvényesítésével kapcsolatos elvárások vizsgálati szempontjai A VGT készítése és végrehajtása során alapvető elvárás a térségi, táji megközelítés és bizonyos fokú integrált szemlélet alkalmazása. Az ENSZ megrendelésére készült Millennium Ecosystem Assessment14 által felvázolt irányítási és tervezési modellek közül integrált térségi, regionális vízgyűjtőszintű tervezés bizonyult a leghatásosabbnak az ökoszisztéma szolgáltatások hosszú távú megőrzése, kezelése és a fenntarthatóság biztosítása szempontjából.

14

Lásd: www.millenniumassessment.org


– 69 –


3.5.2.1. A terv belső összhangjának biztosítása Elvárás: A tervben feltárt probléma kezelésére olyan választ, célt és eszközt kell találni, amely úgy képes az adott problémát kezelni, hogy ne legyen ellentétes hatású más célkitűzések teljesülésével. 1. Van-e a tervben ok-okozati elemzés, ún. probléma-fa vagy problémaháló, s erre választ adó célfa? 2. Feltárta-e a terv a problémahálóhoz tartozó ismeret és készség-struktúrát, meghatározta-e az ismereti és készség hiányokat, vagy csak a meglévő ismeretekre, információkra épít? 3. Meghatározza-e a feltárt problémák jelentőségének rangsorát? 4. Meghatároz-e, ha igen áttekinthető szempontok alapján prioritásokat az intézkedések tekintetében? 4. Vizsgálta-e az ésszerűen kialakítható változatok körét? 5. Az okok és célok összhangban vannak-e, van-e minden feltárt jelentős vízgazdálkodási problémára válasz? 6. A célok és eszközök összhangban vannak-e, az eszközök elvezetnek-e célok megvalósulásához, a jelzett problémák megoldásához? 7. A terv/program által tervezett célok /eszközök /generált projektek erősítik, vagy gyengítik egymást? 8. A terv a társadalmi és környezeti problémák létrejöttének megelőzését, vagy a problémák kezelését részesíti előnyben? 9. A terv által javasolt megoldások mennyiben vonatkoznak az okokra, és mennyiben az okozatokra? 10. A tervezett intézkedések hatásainak és más kapcsolódó tervekben foglalt intézkedések hatásainak vizsgálata

Van a tervben problémafeltárás, azonban célstruktúra nem jelenik meg az anyagban. Az újabb időszak elején szükséges meghatározni azokat a részcélokat (indikátorokkal), amelyek teljesítése a kitűzött környezeti célok (lásd VGT 7. fejezet) megvalósulásához vezet, akár külön háttéranyagként is javasoljuk, amennyiben nem illik a VGT módszertanba. A terv a problémahálóhoz tartozó ismeret és készség-struktúrát, az ismereti és készség hiányokat nem határozta meg. Erre vonatkozóan elemzés nem látható az anyagban. Alapvetően a meglévő ismeretekre és készségekre épít. Tudás és képességfejlesztés szerepel a tervben. Az intézményfejlesztést és a képzéseket megelőzően erről javasoljuk legyen egy részletes áttekintés, mivel legalább olyan lényeges, mint a technikai, műszaki megoldások és a gazdasági szabályozás részletezése. Meghatározza a feltárt problémák jelentőségét három kategóriára osztva (jelentős, fontos, egyéb) A prioritások kialakításához nincs szempontrendszer, így nem is rangsorolja azok alapján az intézkedéseket és nem tisztázza, hogyan kell alkalmazni a prioritási szempontokat a döntéshozatal és a végrehajtás során. Pótolni szükséges (lásd az SKV 3. és a 6. fejezetet). Az egyes problémák kezelésére több intézkedés is szolgál, az intézkedések között több változat is szerepel (pl. agglomerációs szennyvíztisztítás, egyedi megoldások), az azonban nem kerül explicite bemutatásra, hogy melyik intézkedés változatra hol milyen mértékben kerül sor, és hogyan döntenek az intézkedések arányának meghatározása során és döntésben milyen szerepet játszanak az ökológiai, társadalmi és finanszírozási kérdések. Pótolni szükséges. (lásd az SKV 3. és a 6. fejezetet). Felfedezhető kapcsolat a feltárt problémák okai és a célok megállapításánál felsorolt okok között, azonban a célkitűzéseknél jelölt okok nincsen összekapcsolva a problémafeltárás okaival. Nem igazolja a terv, hogy a felsorolt intézkedések elvezetnek a célok megvalósulásához, a problémák megoldásához. Vizsgálataink alapján megállapítható, hogy várhatóan túlnyomórészt erősítik egymást az intézkedések (előfordulnak gyengítő, intézkedések is pl. tisztított szennyvíz kiskapacitású befogadóba vezetése és a vízfolyások szennyezésének megelőzése jó gyakorlat és védőzóna kialakításával, árvízvédelem táji és mentett oldali szemléletének és gyakorlatának elmaradása stb.). Alapvetően a problémák kezelése a hangsúlyosabb a tervben, de foglalkozik a környezeti problémák létrejöttének megelőzésével is (pl. mg-i ellenőrzések-földhasználat váltás; szennyvízkezelésvíztakarékosság és szennyezés megelőzés). A javasolt megoldások egyaránt vonatkoznak okokra és okozatokra is. Környezeti vizsgálat

– 70 –


Minden vonatkozó és hozzáférhető programot és tervet vizsgáltak a tervezők és az SKV szakértők a VGT-vel összefüggő hatások tekintetében. Hiányozik a tervből azoknak a hajtóerőknek vagy jelenlévő, illetve aktiválható kompetenciáknak, tudásnak, erőforrásoknak az összegzése, amelyek segíthetik a kitűzött célok megvalósítását. A hiányzó tartalmi ismereti és szemléleti kör feltárása hiányzik. A képzési struktúrák elemzése a szűken vett vízgazdálkodás területére koncentrálva tárja fel. A feltárt problémák, és a kialakított célok bizonyos fokú ragsorolására, összefüggéseinek a feltárására, a szinergiák bemutatására lenne szükség, a célirányosabb finanszírozás és ütemezés megvalósítása érdekében. Egyes projektek, illetve a finanszírozási arányok, amelyek a VGT elkészítése előtt eldőltek nincsenek összhangban a Terv szemléletével, célkitűzéseivel.

3.5.2.2. A terv külső összhangjának biztosítása Elvárás: A terv kezelje egy rendszerben a fejlesztés és a környezet ügyét, azaz teremtsen összhangot, a fejlesztést meghatározó, más ágazati programokkal. 1. Kihat-e a terv más ágazati tervekre? 2. Gyakorol-e hatást más ágazati tervek fenntarthatósági és környezeti tartalmára, kapcsolatrendszerére? 3. Figyelembe veszi-e a terv más tervek, programok pozitív és negatív hatásait, együtthatásait? 4. Figyelembe vette-e a terv tervezési területének külső kapcsolatait, s az azok gyakorolt hatásait? 5. Okoznak-e területi átterheléseket a tervezett intézkedések? 6. Figyelembe veszi-e a terv a szomszédos országok vízgyűjtő-gazdálkodási terveit, foglalkozik-e a tervek összehangolásával? 7. Tartalmaz-e a terv olyan intézkedést, amelynek során, a szektorokon túlmutató intézményrendszert hoz létre, azaz vannak-e a tervnek új javaslatai a megelőző, ágazati intézkedések szabályozók és intézmények leváltására?

Kihat-e a terv más ágazati tervekre, sőt azokkal együttműködve valósítható meg eredményesen. Más ágazati tervek fenntarthatósági és környezeti tartalmára, kapcsolatrendszerére határozottan eszközöket is fogalmaz meg, amelyekkel hatással lehet (SKV, KHV, képzés, célok összehangolása stb.) további kiegészítéseket javasol az SKV 4. és 3. fejezetében. Igen figyelembe veszi, azonban a későbbi tervezési szakaszokban szükséges a konkrét megoldások kialakítására a pozitív együtthatások erősítése érdekében. Igen, azonban a külföldi (határmenti) a kapcsolatok és azok hatása az intézkedésekkel összefüggésben hiányos. Figyelembe veszi a terv más tervek, programok pozitív és negatív hatásait, együtthatásait pl. az agglomerációs szennyvízkezelés és a szennyvíztisztító telepek számának növekedése egyre több felszíni befogadóban okoz a jó állapot elérését veszélyeztető koncentrált terhelést. Figyelembe vette a terv tervezési területének külső kapcsolatait, s az azok gyakorolt hatásait. Területi átterhelések megelőzhetők a javasolt komplex területi tervezés alkalmazásával a birtok szinttől a tájszintig bezárólag. A tervben szerepel utalás a szomszédos országokkal való egyeztetésre. A határvizekkel kapcsolatban a jelen tervezés során elvégzett nemzetközi illetve határvízi egyeztetésekre és együttműködésekre, a


– 71 –


tervek összehangolásának módjára nem tér ki. Nem részletezi a határon átnyúló, határmenti átterhelések figyelembe vételét, kezelését. Tartalmaz a terv olyan intézkedést, amelynek során, a szektorokon túlmutató intézményrendszert hoz létre, azaz vannak-e a tervnek új javaslatai a megelőző, ágazati intézkedések szabályozók és intézmények leváltására, azonban a megvalósításhoz további elemzések és részletek kidolgozása szükséges a végrehajtást megelőzően. A terv háttéranyagaiban található előremutató megoldásokat szerepeltetni kell a terv törzsanyagában is (pl. a mezőgazdaság esetében!) A képzési struktúrák elemzése a szűken vett vízgazdálkodás területén kívül a kapcsolódó területeken agrár, területhasználati, tájrendezési területeken is szükséges feltárni, meghatározva a komplex szemléleti gyakorlat együttműködési feltételeit. A VGT eredményes és környezeti szempontból megfelelő végrehajtása az alábbi döntési mozgásteret meghatározó dokumentumok összehangolását teszi szükségessé: NFFS, 4NKP, NÉS, KJT, ÁKK, KEHOP, VP, HOP, TOP, VEKOP, GINOP, HEFOP, települési, járási és megyei programok, projektek. Az országos tervek mellett a megyei és települési rendezési tervek mellett a táji szintet megragadó új tájrendezési tervezés kialakítására van szükség, amely a területhasználat alapvető kereteit meghatározza, így biztosítva megfelelő alapot a vízrendezés, településrendezés, illetve birtokrendezés lépéseihez. A tájrendezés és vízrendezés szempontjainak az érvényesítése a különböző gazdaságfejlesztési, vidékfejlesztési, településfejlesztési programoknak szerves részét kell, hogy képezzék (lásd 6. fejezetben).

3.5.2.3. Rendszerszemlélet érvényesítése Elvárás: A negatív és pozitív visszacsatolási folyamatok és beavatkozási pontok azonosítása, és a legcélravezetőbb intézkedések kiválasztása. Elérhetetlen célok és felesleges finanszírozás elkerülése. 1. Vizsgálja-e a terv a meglévő gazdasági-társadalmi-környezeti folyamatok összekapcsoltságát? 2. Azonosítja-e a terv a különböző típusú negatív és pozitív visszacsatolási köröket, rendszerdinamikai archetípusokat, beavatkozási pontokat a megfelelő intézkedések kiválasztása érdekében? 3. Foglalkozik-e a terv az öngerjesztő, kedvezőtlen folyamatok (pozitív körök) elkerülésével? 4. A folyamatok összekapcsoltsága csökkenti-e a keletkező hulladékok, szennyvíz, szennyezés mennyiségét?

Vizsgálja a terv a folyamatok összekapcsoltságát, azonban a jelentős adathiány és az adatbázisok összehangolatlansága miatt nem kellően megalapozott és részletes (pl. a vízkivétel vagy a vízszennyezés társadalmi-gazdasági mozgató rugói, alapvető okainak vizsgálata hiányzik, stb.) A különböző típusú negatív és pozitív visszacsatolási köröket, rendszerdinamikai archetípusokat, beavatkozási pontokat a megfelelő intézkedések kiválasztása érdekében nem vizsgálja a terv, direkt elemzések eredményei erre vonatkozóan nem érzékelhetők a tervben, holott a háttéranyagokban van utalás (főként a gazdasági elemzésben). Határozottan meg kell nevezni ezeket a visszacsatolási köröket. Pótolni szükséges a hátralévő időszakban. A terv az öngerjesztő, kedvezőtlen folyamatok (pozitív körök) elkerülésével nem nevén nevezve, de foglalkozik. Nem határozza meg explicit az öngerjesztő, kedvezőtlen folyamatokat és azok okait, mozgató rugóit. A tervezési időszakban azonosítani kell ezen kedvezőtlen folyamatokat. Utalások vannak az anyagban a folyamatok összekapcsoltságára, azonban az intézkedések rendszerszintű összekapcsoltságát és a társadalmi-gazdasági-ökológiai folyamatok szintjén történő monitoringját, értékelését erősíteni szükséges a további tervezési szakaszokban. Környezeti vizsgálat

– 72 –


A Terv készítői jelentős hangsúlyt fordítanak arra, hogy a vízgazdálkodással kapcsolatos gazdasági, társadalmi és környezeti folyamatokat és azok összekapcsoltságát elemezzék. Az összefüggések feltárása során azonban ok – következmény – problémás állapot összefüggésrendszerben vizsgálódnak, amely nem teszi lehetővé, hogy a különböző típusú negatív és pozitív visszacsatolási köröket, akció-hatás-visszacsatolás folyamatokat, a rendszerdinamikai archetípusokat, beavatkozási pontokat azonosítsák a megfelelő intézkedések kiválasztása érdekében. Ahogy a VGT-ben is megjelenik, nem ágazatokban, hanem egész rendszerekben kell gondolkodni. Arra is szükség van, hogy az egyes ágazatok helyett egész rendszerekben gondolkodjunk. Egyrészt egy rendszer magában foglalja mindazokat a folyamatokat és infrastruktúrákat, amelyek összefüggnek valamely, az emberi tevékenységek szempontjából nélkülözhetetlen erőforrással vagy tevékenységgel. Másrészt lényeges és elengedhetetlen, hogy a területi rendszerekben is gondolkodjuk, mint például vízgyűjtő vagy táj, illetve ezek alegységei.

3.5.3. A társadalmi igazságossággal, irányítási rendszerrel kapcsolatos célkitűzések vizsgálati szempontjai A tervezés és a megvalósítás során is jelentős szerepet játszik a kialakított vagy létező irányítási rendszer és az intézkedésekért felelősséggel tartozó intézmények, illetve az egyéb módon érintettek viszonyrendszere. A következő SKV által vizsgált szempontok abban segíthetik a tervezés és a végrehajtás egészéért, vagy részfeladatokért felelős szereplőit, hogy minél kiszámíthatóbbá, áttekinthetőbbé, hatékonyabbá lehessen tenni a VGT tervezését és végrehajtását. Az alábbi szempontok érvényesítése a terv megvalósítását és eredményességét segítik.

3.5.3.1. Jó kormányzás és irányítás biztosítása Elvárás: A VGT tervezése és hozzá kapcsolódó végrehajtás, intézményi működés során, biztosítani kell, illetve elő kell segíteni az átláthatóságot, jogkövetést, korrupció mentességet, szubszidiaritást, információhoz való hozzáférést, részvételt, hatékonyságot, koherenciát, állampolgársági felelősséget, elszámoltathatóságot. 1. Kik készítették a tervet? (helyi, nem helyi szakértők, együttműködés) 2. Kiket hallgattak meg a terv készítése közben, meghallgatták-e az érintetteket, felkészítették-e a résztvevőket a tervezési folyamatra? 3. Feltárta és bemutatta-e a terv a különböző szereplők érdekeit? 4. Feltárta-e terv a különböző szereplők érdekviszonyainak változását, s a változásból következő konfliktusokat? 5. Megosztották-e a rendelkezésre álló információkat az érintettekkel? 6. Biztosították-e a döntéshozatal átláthatóságát, az érintettek véleményének megfontolását/beépítését a tervbe? 7. Biztosítja-e a terv a végrehajtás során az érintett felelősök döntés-előkészítésben, döntéshozatalban való részvételét? 8. Biztosítja-e a terv megvalósulása közben az információ átadást, a végrehajtásban való részvételt, a végrehajtás átláthatóságát és ellenőrizhetőségét, az elszámoltathatóságot? 9. Vizsgálta-e a terv a vízgazdálkodáshoz kapcsolódó intézményi feladatkörök, felelősség és felkészültség kérdéskörét, elősegítie e tekintetben az összehangoltságot, intézményfejlesztést? 10. Az intézkedések és a terv egészének hatásainak integrált monitoringja, időszakos értékelése és az értékelési eredmények visszacsatolása része-e a tervnek? 11. Erősíti-e a terv a jogbiztonságot, jogérvényesítést és a jogkövetést? 12. Vizsgálja-e a terv az érintettek megelégedettségét az intézkedések megvalósulása kapcsán?

A terv készítői az országos és helyi vízügyes szakmai képviselői, illetve az ökológiai, természetvédelmi, közgazdasági, hidrológiai, hidrogeológiai szakma képviselői. A tervkészítése közben számos konzultációs lehetőség volt adott Interneten, személyesen is. Folyamat hiányossága a késedelmes és rövid határidejű tervezési lépések és dokumentumok nehéz áttekinthetősége, hosszúságával szemben rövid határidejű véleményezési időszak, illetve a


– 73 –


résztvevők (vízügy és a közigazgatás is ideértve) és érintettek felkészültsége a VKI szemlélet és az egyeztetési folyamatok, kommunikáció, nyílt döntéshozatal még nem éri el a kívánt szintet (pl. civilek, gazdálkodók és önkormányzatok nem vagy kis számban jelentek meg a fórumokon, nem véleményezték a dokumentumokat stb.) Részleges vizsgálatok történtek a folyamatok és problémák tekintetében a vízgazdálkodási és közgazdász szakemberek körében, illetve a társadalmi, ágazati, fórumok kertében tájékozatták az érdeklődőket, azonban hiányzik a szisztematikus érdekelt-érintett elemzés (stakeholder elemzés) és bevonásuk a tervezés folyamatába. Jelenleg még nem valósul meg a részvételi tervezés a VGT keretében. A háttéranyagokban érintik a tervezők az érdekviszonyokat és a költségviselőket. A rendelkezésre álló információk teljes köre a tervezői körben kerültek megosztásra (AGIR keretében) a nyilvánosság számára a vizugy.hu oldalon voltak (vannak) elérhető információk. Maga a VGT, mint dokumentum tömeg szakemberek és értékelők számára is rendkívül nehezen áttekinthető és megérthető. A döntéshozatal átláthatósága javítható, mivel a döntéshozói szerepek meghatározása mellett, és az egyes részkérdések döntéseinek ütemezése, dokumentálása sem ismert a nyilvánosság számára. A tervezés során az érintettek véleményének figyelembe vétele Interneten megjelenő táblázatokban és tematikus konzultációkon történt meg. A terv a végrehajtás során az érintett felelősök döntés-előkészítésben, döntéshozatalban való részvételi lehetőségéről tartalmaz információkat, de annak értékelése, hasznos lenne a civil résztvevőkkel és az igazgatóságokkal együttesen, hogy milyen szempontok alapján javíthatók a folyamatok, együttműködések és milyen ütemben, cselekvési terv mentén (javasolt melléklet). A terv nem tartalmaz arra vonatkozóan információkat, hogy a megvalósulása közben hogyan valósul meg az információ átadás, a végrehajtásban való részvétel, a végrehajtás átláthatósága és ellenőrizhetősége, az elszámoltathatósága. Garanciákat a későbbi intézményi és szabályozási fejlesztés hozhat. Az átfogó intézkedések kiegészítése további részletes kidolgozása szükséges (lásd jelen SKV 3. és 6. fejezetét). A terv részlegesen vizsgálja a vízgazdálkodáshoz kapcsolódó intézményi feladatkörök, felelősség és felkészültség kérdéskörét, elősegíti e tekintetben az összehangoltságot, intézményfejlesztést, azonban intézkedések megfogalmazása és részletezése hiányzik a tervből, mivel ezt későbbi tervezési szinten kell rögzíteni. A további tervezési fázisokban szükséges meghatározni. Az intézkedések monitoringja mellett a terv egészének hatásainak integrált monitoringja, időszakos értékelése és az értékelési eredmények visszacsatolása is erősítendő része a tervnek a megvalósítás során is kiemelt szerepet kell hogy kapjon. A VKI szempontú jogszabályi felülvizsgálat és összehangolás mellett a jogérvényesítést segítő jó gyakorlat kialakítása, az ellenőrzési, szabályozási, szemléletformálási, képességfejlesztési és intézményi fejlesztések mind szolgálhatják a jogkövetést. A 6 fejezetben javasoljuk az előzetes jogszabályi hatásvizsgálatok következetes rendszerszemléletű kivitelezését, ellenőrzését is. A további tervezési fázisokban szükséges meghatározni. A jelenlegi dokumentum az érintettek megelégedettségére az intézkedések megvalósulása kapcsán nem tartalmaz információkat és garanciákat. A további tervezési fázisokban szükséges meghatározni. A Terv tartalmában a részvétel és együttműködés mellett az információszolgáltatást, a tájékoztatást is céljai, és intézkedései közé illeszti. A végrehajtás során az érintett felelősök döntés-előkészítésben, Környezeti vizsgálat

– 74 –


döntéshozatalban való részvétele, a végrehajtás átláthatósága és ellenőrizhetősége, az elszámoltathatóság a vízgazdálkodáshoz kapcsolódó intézményi feladatkörök, felelősség és felkészültség kérdésköre, az összehangoltság, az intézményfejlesztést terv és a végrehajtás egészének hatásainak integrált monitoringja, időszakos értékelése és az értékelési eredmények visszacsatolása is része kellene, hogy legyen a tervnek. Az intézményrendszer és a szabályozás stabilitásának és elismert megbízható működésének feltételeit és jelenlegi problémái mellett akadályait is vizsgálják a tervezők. Környezeti, fenntarthatósági szempontból is támogatandó, pozitív hatású intézményfejlesztés során a környezetjogi és szabályozási alapelvek érvényesítését javasoljuk előtérbe helyezni. A terv készítése jelenleg folyamatban van, így a tervezés folyamatáról, a döntéshozatalról és az érintettek bevonásáról, eredményességéről kevés információval rendelkezünk.

3.5.3.2. A természeti erőforrásokhoz való hozzáférés biztosítása Elvárás: Az erőforrásokból való részesedés kereteinek meghatározása. A helyi szinten kezelhető erőforrások, vízkészlet és más környezeti adottságok használata elsősorban a helyi közösségek hasznát szolgálja, az erőforrásokkal természetes kapcsolatban állók elsőbbségét biztosítsa. 1. Vizsgálta-e a terv a természeti erőforrások allokációjának jelenlegi rendszerét? 2. Vizsgálta-e a terv a jelenlegi természeti erőforrás allokáció társadalmi kihatásait? 3. Vizsgálta-e a terv a természeti erőforrások allokációjának társadalmi hatásai következtében létrejövő környezeti hatásokat? 4. Megváltoztatja-e illetve hatással van-e a terv a jelenlegi erőforrás allokációra? 5. Segíti-e a terv az erőforrásokkal természetes kapcsolatban állók elsőbbségének érvényesülését? 6. A környezethez való hozzáférés biztosítását és javítását elősegítik-e a terv intézkedései? 7. A tervben szereplő intézkedések javítják-e az egészséges ivóvízhez való hozzáférést?

A víz mint erőforrás allokációjának jelenlegi helyzetét bemutatja és részlegesen elemzi (a háttéranyagokban) kiemelten a szabályozó és finanszírozó rendszerét, azonban a hozzá kapcsolódó szolgáltatások és természeti erőforrások rendszerét nem teljes körűen vizsgálja (immateriális értékek pl. tájképi vagy helyi kultúrához kapcsolódó értékek stb.). Az egyes társadalmi-gazdasági haszonvételeknél nem jelenik meg megfelelően az eltartóképesség igények oldaláról történő elemzése, illetve a vízhez kötődő kihasználatlan helyi erőforrások beazonosítása. A vízre, vízhez kapcsolódó szolgáltatásokra jelentkező jelenlegi fizetőképes kereslet, illetve fizetési hajlandóság részletesebb feltárása jól alátámasztja a gazdasági elemzést. Nem vizsgálja a kultúra és a vízzel összefüggő környezet állapotának jelenlegi kapcsolatát. Nem tér ki a vízzel összefüggő szerves kultúra meglétére, jellemzésére, jelenlegi mértékére és diverzitására, illetve változásának folyamataira. Nem jellemzi megfelelően a társadalom jelenlegi hozzáállását a vizekhez, elsősorban a vizekhez kötődő helyi társadalmak kapcsolatait, illetve az általuk nyújtott immateriális szolgáltatásokat. A terv jelentős mértékben kívánja megváltoztatni a vízhez való hozzáférés lehetőségeit, és infrastrukturális feltételei, amelyeknek jelentős környezeti kockázatai, hatásai lehetnek, ahogy azt az előző pontokban jeleztük. Támogatja a terv az erőforrásokkal (vízzel, termőfölddel) szorosabb kapcsolatban állók részvételét a vízgazdálkodásban és annak egyes részterületein. A terv megvalósítása során javulhat a természeti erőforrásokhoz és az egészséges ivóvízhez való hozzáférés


– 75 –


(pl. természetesebb partok és part menti területek, a pufferzónák rekreációs célú felhasználása, az eddig betonmedrek és a szántó-vízfolyás szegélyek helyett).

3.5.3.3. Szolidaritáson alapuló közös teherviselés Elvárás: A terv biztosítsa, hogy egyik társadalmi csoport, érdekcsoport vagy egyén ne tudja a terheket másra áthárítani. 1. Foglalkozott-e a terv azzal, hogy megvalósulása esetén milyen negatív externáliák keletkeznek? 2. Megváltoztatja-e a terv, hatással van-e a terv a környezeti terhekben való részesedés elosztásának jelenlegi módjára? 3. Megvizsgálta-e a terv, hogy kik lesznek a program megvalósításának a teherviselői, és milyen terheket fognak elviselni? 4. Megvizsgálta-e a terv, hogy kik lesznek a teherviselők, hogyan oszlik el a teher? 5. Van-e intézkedés a negatív externáliák csökkentésére, az externáliák átháríthatóságának megszüntetésére? 6. Megvizsgálta-e a terv, hogy a felhasznált víz, mint természeti erőforrás hasznain kik és milyen mértékben fognak osztozni? 7. Vizsgálta-e a terv a különböző társadalmi rétegek szociális helyzetének elmozdulását a terv végrehajtása során?

A terv jelenlegi fázisában még csak részlegesen vizsgálták, hogy milyen negatív externáliák keletkezhetnek a megvalósítás során. A terv hatással van a környezeti terhekben való részesedés elosztásának jelenlegi módjára, azonban ennek mértéke a tervből nem derül ki világosan. A tervezők vizsgálják a gazdasági terhek megosztásának a lehetőségeit, viszont a környezeti terhek viselőinek, a lehetséges átterhelések nem jelennek meg a tervben. A terv megvalósítás teherviselőire vonatkozóan intézményi és felkészültségi elemzést nem tartalmaz a terv. A későbbi szakaszban a részletes tervezést megelőzően elengedhetetlen egy átfogó megvalósítói kapacitás és felkészültségi elemzés, illetve szükség esetén fejlesztés. A negatív externáliák csökkentését, az externáliák átháríthatóságának megszüntetését a terv gazdasági elemzés tárgyalja,

azonban további részletes elemzések szükségesek az érintettek képviselőinek bevonásával. A hasznokra vonatkozóan nincs részletes elemzés a tervben. A terv nem tartalmaz arra vonatkozóan részletes vizsgálatot, hogy a felhasznált víz, mint természeti erőforrás hasznain kik és milyen mértékben fognak osztozni. Nem vizsgálja a terv a különböző társadalmi rétegek szociális helyzetének elmozdulását a terv végrehajtása során.

3.6. A környezeti következmények alapján a VGT értékelése Az SKV tematikában meghatározott témakörök a fenntarthatósági és a környezeti szempontok legfontosabb értékeire épülnek, így azokat elvárásként fogalmaztuk meg a tervvel szemben (lásd tematika). A vizsgálat arra terjed ki, hogy a felsorolt elvárásoknak a terv mennyiben felel meg, a tervezés és a döntéshozatal során milyen mértékben vették figyelembe az elvárásokat. Ennek értékelésére az alábbi 5 kategóriát alkalmazzuk:     

2 pont, amennyiben az elvárás teljesítéséhez a terv hozzájárul 1 pont, amennyiben az elvárás teljesítés valószínűsíthető, de a terv kiegészítése szükséges a jelenlegi, vagy a végrehajtási fázisban 0 pont, amennyiben az elvárással a terv nem foglalkozik, az elvárást meg kell jeleníteni -1 pont, amennyiben az elvárás teljesítését a terv közvetetten veszélyezteti -2 pont, amennyiben az elvárás teljesítését a terv közvetlenül veszélyezteti


– 76 –


A vizsgálat javaslatainak megalapozását szolgálják azok az elvárások, amelyekkel a tervezési, döntéshozatali folyamat, vagy a terv nem foglalkozik, vagy nem teljesülnek, vagy nem kellően hatékonyak, illetve felhívjuk a figyelmet az elvárásokkal ellentétes tervezési, döntéshozatali és tartalmi elemekre.

Vízgyűjtő Gazdálkodási Terv változatai

VGT2 nem valósul meg 0 állapot

VGT2 megvalósul

A jó környezetminőséggel kapcsolatos célkitűzések Mozaikos környezeti alkalmazkodás elősegítése (stabilitás, sokféleség, interakciók megóvása, társadalmi folyamatok illesztése) Ökoszisztéma szolgáltatások fenntartása, fejlesztése

-2

1

fogyasztói

-1

2

megőrzése,

-1

1

-2

1

Biológiai sokféleség, élővilág megőrzése

-2

1

Tájszerkezet, területhasználat

-2

1

Talajt, termőföldet érő hatások

-2

1

Víz mennyiségi és minőségi védelmét érintő hatások

-2

2

Épített környezet, kulturális örökség

0

1

Klímaváltozáshoz való alkalmazkodás és a veszélyek megelőzése, elkerülése, mérséklése

-1

1

A környezettudatos, felelős értékrend fejlesztése

0

1

Jó kormányzás és irányítás biztosítása

-1

1

A természeti erőforrásokhoz való hozzáférés biztosítása

0

0

Szolidaritáson alapuló közös teherviselés

0

1

A terv belső összhangjának biztosítása

0

2

A terv külső összhangjának biztosítása

0

1

Rendszerszemlélet érvényesítése

0

0

Vízhasználatot mintázatok Környezeti fejlesztése

meghatározó

alkalmazkodásra

termelői épülő

struktúrák

szerves

és

kultúra

Környezetterhelés, állapotváltozás, visszahatás az eltartó-képességre Az emberek egészségi állapotának és társadalmi, helyzetének védelme, javítása

gazdasági

A társadalmi igazságossággal, irányítási rendszerrel kapcsolatos célkitűzések

A vidékfejlesztés integrált megközelítésével és az általános rendszerszemlélet érvényesítésével kapcsolatos elvárások vizsgálati szempontjai

6. táblázat

A VGT értékelése

4. A VGT környezeti hatásosságának értékelése és a várható negatív hatások elkerülését célzó javaslatok A VGT megvalósítása következtében várhatóan fellépő környezetre káros hatások elkerülésére, csökkentésére vagy ellentételezésére vonatkozó, a VGT-ben szereplő intézkedések környezeti hatékonyságának értékelése, javaslatok egyéb szükséges intézkedésekre.


– 77 –


4.1. Döntéshozatali és tervezési folyamatra vonatkozó főbb javaslatok VGT célrendszere és prioritásai F1. A VGT célok és prioritások szempontjait és meghatározásának folyamatát közérthetően javasoljuk összeállítani és hozzáférhetővé tenni a www.vizeink.hu oldalon. F2 A VGT intézkedések közötti összefüggések jelentéségének (prioritások) a megállapítását segítő szempontok megjelenítését javasoljuk a dokumentumban az alábbiak szerint, részben építve az előző VGT-ben megjelent szempontokra, értékelési kritériumokra. Azért is lényeges ezen szempontok összegzése (lásd VGT gazdasági elemzési anyagait), mert az egyes intézkedések egymással való versengése helyett azok közötti összefüggésekre épülő megvalósítási módját kell megtalálni és kialakítani a VGT intézkedési programjában 2021-ig, illetve már most 2027-ig előre látóan. SP1

A probléma megoldásának sürgőssége (a nem cselekvés komoly következményei/magas költségei, vészhelyzet kialakulásának lehetősége) pl. Ivóvízbázis elszennyeződése)

SP2

A víztestek ökológiai jelentősége (mekkora, hol helyezkedik el, kapcsolata és hatása a többi víztestre, élőhelyekre, ökológiai hálózatra stb.) – WWF javaslatával egyetértve azt pontosítva.

SP3

Az adott víztest rendbehozatalának társadalmi hasznossága, erős társadalmi igény van rá (pl. sok embert pozitívan érint, idegenforgalom, vízvisszatartás)

SP4

Azon víztestek, ahol a szükséges intézkedések hatásosak (adott intézkedési kombináció kis költséggel nagy eredményt ér el)

SP5

Vannak olyan lényegi intézkedések, amelyek önmagukban is egyértelműen kedvező folyamatokat indítanak el az adott víztest esetében.

SP6

Olyan víztestek, amelyek 2021-ig egyértelműen jó állapotba hozhatók.

SP7

A prioritás kiterjed azokra a jó állapotú víztestekre, ahol a jó állapot fenntartása beavatkozást igényel.

SP8

A kiemelt prioritású intézkedés, ha az intézkedés alkalmazása az adott víztesten egyedi okok miatt sürgetı.

SP9

Fontos ütemezési szempont, ha a víztest jó állapota/potenciáljának elérése egy-két intézkedés előbbre sorolásával biztosítható.

SP10

A víztest ökológiai (hidromorfológiai) állapotának minısítése. A közepes állapotú víztestek előnyben részesíthetık.

SP11

A kiemelten sérülékenynek számító aszályérzékeny és kistérségi élőhely-érzékeny térségekben lévő víztestek esetében a jó állapot elérésének legkésőbb 2021-re.

F3 Javasoljuk az aszályérzékeny és élőhely-érzékeny térségek VÁTI általi lehatárolásának módszertani és szakmai szempontjainak vizsgálatát és szükség esetén módosítását, a sérülékeny térségek megfelelő meghatározása, azonosítás érdekében. F4 A VGT tervezetében nem jelenik meg, hogy az intézkedések rangsorolása céljából kialakított szempontok hogyan, mikor és ki által kerülnek alkalmazásra. Ennek rögzítése Környezeti vizsgálat

– 78 –


nélkülözhetetlen a VGT tervezés későbbi fázisait megelőzően. A prioritások nyilvános és dokumentált megjelenését, következetes szűrőként való alkalmazását javasoljuk számon kérni a terv elfogadása, és a további részletes tervezési, finanszírozási és értékelési döntések során. A szempontrendszer alapján szükséges rangsorolni az országos és az alegységszintű intézkedéseket is. A rangsorolás idejét, módját és eredményét nyilvánosságra kell hozni és a rangsorolás szerinti eljárást folyamatosan ellenőrizni, értékelni szükséges, amely eredményi a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni. A szempontrendszer megjelenítését jogszabályi szinten is javasoljuk közzétenni. F5 A 8. fejezet egyes intézkedéseinek leírásánál az alábbi szerkezeti és tartalmi kiegészítést javasoljuk egy intézkedési terv keretében: A már működő intézkedés és megfelelés részben  

A megvalósító és támogatás mellett Be kellene illeszteni mindenhova röviden említve a kritikus folyamatokat, helyzeteket (pl. szennyezés, vízkivétel vagy mezőgazdasági gyakorlat ellenőrzésének, jó gyakorlat vagy intézményi működés terén)

A további intézkedések részben 

A monitoring, értékelés és civil részvétel, valamint a szemléletformálás, képesség és kapacitásfejlesztés jelentőségét ki kellene emelni, ahol releváns.

Kiegészítő pontként javasoljuk megjeleníteni az intézkedés jelentősége a rangsorolási szempontok szerinti helyzete  ebben a pontban be kellene mutatni az adott intézkedések rangsorolási szempontok alapján a besorolását, viszonyát a többi intézkedéshez F6 Hiányzó információk biztosítása, amelyek alapján rangsorolást el kellene végezni.   

A problémák sürgősségének és jelentőségének meghatározása szükséges a tervezési folyamatban. Az adott víztest rendbehozatalának társadalmi hasznosságának meghatározása szükséges. A víztest ökológiai hálózatban betöltött szerepének, illetve az intézkedés ökológiai rendszerre gyakorolt hatásának jelentőségének meghatározása szükséges a tervezési folyamatban.

Döntéshozatal folyamata F7 Javasoljuk a VGT elfogadásával kapcsolatos döntéshozatali folyamatok átláthatóságának biztosítása érdekében a döntéshozatal időpontjának, a döntéshozók és a döntés dokumentumok megnevezését, illesztve tervezési folyamatba, és hozzáférhetővé téve a teles VGT készítési folyamattal együtt a www.vizeink.hu oldalon.

Döntéshozatal összehangolása, átláthatósága és elszámoltathatóság F8 A VKI előírásainak betartása és a VGT célravezető megvalósítása érdekében a döntéshozatal átláthatóságát és az elszámoltathatóságot is biztosítani kell minden szereplő tekintetében. A magyarországi VGT eredményességét a hazai és az EU tervek és programok mellett jelentősen befolyásolják a szomszédos országok határ menti, illetve országos vízgazdálkodási Környezeti vizsgálat

– 79 –


tervei. A hazai tervezés során kiemelt figyelmet kell fordítani a tervezési és a végrehajtási folyamatok kölcsönös figyelembevételére és összehangolására. Javasoljuk, hogy a szomszédos országokkal történő egyeztetések áttekinthetősége érdekében egy felelős személy kerüljön kijelölésre, annak érdekében, hogy az egyeztetések eredményei a hazai VGT-vel összehangolhatóak legyenek. A határ-menti, illetve szomszédos országokkal folytatott egyeztetések kapjanak megfelelő nyilvánosságot és legyen biztosított a társadalmi részvétel, a tájékozódás, véleményezés lehetősége. A Duna, a Tisza és a kisebb, határokon átfolyó folyók, a határokon átnyúló állóvizek és felszín alatti vízterek jó állapotának biztosításához, illetve az érintett védett területeken meghatározott célok elérése érdekében a vízgyűjtőkön osztozó többi ország által készített vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben tervezett intézkedések VGT-vel történő összehangolásának, egyeztetésének folyamatát és ütemezését javasoljuk kidolgozni és bemutatni az érintettek számára és javasoljuk biztosítani az egyeztetésekben való társadalmi részvétel biztosítását. F9 A VGT integrált tervezési megközelítése, a tervezési határidő teljesítése, a terv megfelelő minősége és megvalósíthatósága szempontjából elemi fontosságú, hogy az államigazgatási, tárcaközi, önkormányzati szereplőkkel történő egyeztetések minél célravezetőbbek legyenek és az egyeztetésekről, a javaslatokról, megállapodásokról megfelelő dokumentáció készüljön, annak érdekében, hogy a későbbi magasabb szintű egyeztetések számára segítse a döntéshozatalt, illetve megalapozottan körvonalazottá váljon a döntési mozgástért. A közigazgatási egyeztetéseknek ezen előzetes igazgatási, önkormányzati és társadalmi szereplőkkel folytatott egyeztetések eredményeit figyelembe kell vennie, az egyeztetések eredményeinek megfelelően alá kell támasztania a közigazgatási egyeztetéseket és döntéshozatalt. A tárcaközi és ágazati egyeztetésekre, megállapodásokra vonatkozóan javasoljuk, hogy kapjanak megfelelő nyilvánosságot.

VGT jogszabályi kerete F10 A VGT nagyságrendjét és jelentőségét tekintve indokoltnak tartjuk megfelelő szerkezetben magasabb szintű jogszabályban történő kihirdetésének megfontolását. A minimális elvárás a VGT kormányrendelet keretébe történő elfogadása, és megfelelő törvényi szinten történő feladat meghatározás beépítése. Fontosnak tartjuk a jogalkotásban a jogszabályok előzetes hatásvizsgálatának alkalmazását jogszabályok VKI szempontjából is célravezető és koherens megalkotását és érvényesítését elősegítendő.

Társadalmi részvétel feltételeinek biztosítása F11 A társadalmi részvétel alapvető szempontjai az alábbi négy pontban foglalhatók össze röviden:    

Tájékoztatás, nyilvánosság o Adatok elérhetőség biztosítása minden szinten o A teljesítmény értékelése (ún. naming and shaming) Részvétel a tervezési és értékelési folyamatokban Társadalmi részvételre képesítés: érintett (résztvevői) és program/projektgazda (tervezői, döntéshozói, igazgatási) oldalról egyaránt Részvételt segítő, támogató rendszerek kialakítása (kommunikációs, nyilvántartás stb.)


– 80 –


F12 A vízgyűjtő-gazdálkodási tanácsok létrehozása mintaértékű, fontos lépés az átláthatóság és a részvétel biztosítása terén. A tanácsok működésének tartalommal és felelősséggel, funkcióval kell megtölteni. A tanácsok döntés-előkészítésben játszott szerepének erősítését javasoljuk a tervezési és a végrehajtási folyamatok tekintetében is. Az Országos Vízgazdálkodási Tanácsban, mint javaslattevő szervben, a kormányzati képviselők száma aránytalanul magas a társadalom képviselőivel szemben, amiből az is következik, hogy a kidolgozott terveket a Tanács a társadalom képviselőinek véleménye ellenére támogathatónak ítélheti. Az Országos Vízgazdálkodási Tanácsban a civil az önkormányzati, kistérségi, gazdasági és tudományos élet képviselői arányát a közigazgatási szervek (különösen a tervezésért felelős) tagjaival szemben erősíteni szükséges. Másik megoldás lehet a nem államigazgatási tagok szavazatának külön nyilvántartása, hiszen az fogja kifejezni a társadalom különböző szektorainak véleményét. A tervezésben érintett államigazgatási szereplők ne saját maguknak adjanak tanácsokat. A tárcaközi egyeztetés nem a tanácsokban történik, azonban a tanácsok hozzájárulhatnak az előkészítéséhez. Ha a társadalmi szektorok képviselői nem értenek egyet, akkor a szektorok véleményét külön is említeni kell az ajánlások között. Azzal egyetértünk, hogy a közigazgatási szervek képviselőinek jelenlétét a tárgyalt témákat érintő arányban biztosítani szükséges. Fontosnak tartjuk, hogy az Országos Vízgazdálkodási Tanács vegye napirendjére az SKV jelentéseket is. F14 A VKI előírásait, szemléletét, jelentőségét, illetve a tervezési folyamatot és magukat a tervezési dokumentumokat a korábbi és aktuális törekvések ellenére nagyon sokan (köztük végrehajtásban érintett, felelő szervek, pl. önkormányzatok) nem ismerik. Rövidebb, átláthatóbb, de gyakoribb tájékoztatókra, ismertetőkre, további felkésztésekre lenne szükség. Ha el is jut minden érdekelthez, megriadnak a terjedelmes anyagoktól, amelyek tanulmányozására sokszor nincs idő és kapacitás. F15 A finanszírozásra tett javaslatokból nem látszik, hogy a forrásgazdákkal és azok szakértőivel történtek-e egyeztetések. Javasoljuk, hogy a tervezés további fázisaiban a forrásgazdákkal történő egyeztetésre nagy hangsúlyt helyezzenek. A VGT-ben olyan intézkedéseket kell tervezni, amelyek esélyt adnak a vizek jó állapotának elérésére.

4.2. A tervezési szakaszra vonatkozó tartalmi javaslatok T1 A VKI célkitűzéseinek elérése érdekében alapvető feltétel az ágazati és területi tervezés és programozási folyamatok összehangolása, a különböző területek összehangolt tervezési folyamatainak és felelőségi rendszerének kialakítása, amely eredmény és célorientált (results based planning and management, lásd kanadai, angol, finn modelleket). A megfelelő tervezési környezet számára a jelenlegi jogrendszer és fejlesztési rendszer felülvizsgálata, és a meglévő vívmányok megőrzése mellett a hiányok pótlása és a tervezésre (ill. a teljes tervi életciklusokra: előkészítés, tervezés, megvalósítás, monitoring, értékelések visszacsatolása) vonatkozó szabályozás összehangolása, életre hívása. T2 Szükségesnek látjuk és javasoljuk, hogy egyértelműen (explicite) jelenjen meg a feltárt problémák nagysága, jelentősége, a problémák ok-okozati elemzésére épülő, a probléma-fa, az erre választ adó célfa összefoglaló bemutatása. Javasoljuk, hogy az intézkedések tervezése során az ágazatok, területek szereplőitől elvárt intézkedések (az összes terhelés (például N és P) csökkentésében) legyenek arányban az ágazat (pl. mezőgazdaság, települések) tevékenysége által okozott a vizeket érő különböző terhelésekkel. Környezeti vizsgálat

– 81 –


T3 Kiemelten szükséges kezelni a védett területekre vonatkozó célkitűzések mielőbbi teljes körű rögzítését és körültekintő figyelembe vételét a VGT alapján történő vízügyi és területi, mezőgazdasági tervezések során. A feladat elvégzése a tervezéshez nélkülözhetetlen, azonban a tervezést megelőzően kell elkészíteni, a VGT tervezés számára biztosítani (lásd az angolok által a VGT1 tervezést megelőzően készül útmutatót az érintett Natura 2000 területekre vonatkozóan). T4 Javasoljuk a célok megjelenítését és a célokhoz tartozó, az intézkedések környezeti célkitűzések teljesítése tekintetében értékelhető eredményességét mutató legszükségesebb kulcsindikátorok meghatározását a dokumentumokban. Fontosnak tartjuk, hogy ha nem a terv, akkor egy operatív intézkedési terv tartalmazza a célokhoz és részcélokhoz tartozó indikátorokat, amelyek a VKI követelményeken túl a hazai folyamatokban jól nyomon követhetővé teszik a VGT érvényesülését. T5 Az intézkedésekhez kapcsolódó jellemzők körében egyértelműen javasoljuk jeleníteni az intézkedés környezeti célkitűzésekkel kapcsolatos teljesítményértékelését, várható eredményességét, amely az adott problémakör szempontjából az intézkedéskombinációk értékelését és kiválasztását is segíti. A végleges tervben jelenjen meg, hogy a tervezett intézkedések hatására milyen állapotba kerülnek a vizek, illetve, hogy az ismertetett nagyszámú intézkedés közül melyik intézkedéseket és milyen mértékben kell alkalmazni ahhoz, hogy a vizek a VKI-ben előírt jó állapotba kerüljenek, valamint az is, hogy mi történik azokban az esetekben, amikor egy intézkedés nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. T6 Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a VGT egészét tekintetbe véve hatásukban és szükségességükben nem lehet alábecsült intézkedési elem a monitoring, a társadalmi ellenőrzés, részvétel, az intézményfejlesztés, a készségfejlesztés, a tájékoztatás, tanácsadás, felkészítés (pl. a jó gyakorlat kialakítását és bevezetését, ami számos helyen szerepel a dokumentumokban, azért erősítése szükséges a tervben is). Lényeges, hogy ezen intézkedések jelentőségüknek megfelelő súllyal jelenjenek meg a tervben (VGT-ben). T7 Javasoljuk a beavatkozások ökoszisztéma szolgáltatásokra és a szerves kultúra fenntartására és fejlesztésére gyakorolt hatásait figyelembe venni a megalapozó elemzések és az indikátorok kialakítása során. Emellett kiemelten javasoljuk figyelembe venni és előnyben részesíteni azokat a megoldásokat, amelyek helyi erőforrásokra építve helyi megoldásokat kialakítva, a helyiek számára jelenít meg hasznot, megtakarítást (pl. helyi szennyvíztisztítási megoldások, időszakos elöntések biztosításával együtt járó megfelelő területhasználat stb.). T8 A 3 éves intézkedési terv be javasoljuk beilleszteni: Az átláthatóság és a döntéshozatal megkönnyítése érdekében valamelyik intézkedés keretében részletes program kidolgozását kellene feladatként megjelölni 2016-18 közötti időszakra vonatkozóan, amelyet az elfogadásra kerülő jogszabály mellékleteként kerülne kihirdetésre és több minisztérium és civil, illetve érdekképviseleti szervekkel együttműködésében készülne. A program kiterjedne a terve, program és projekt felülvizsgálati, szabályozási, finanszírozási, intézményi és szemléletformálási, képességfejlesztési feladatok ütemezésére, felelősségi körök meghatározására, döntéshozatali folyamatok és az előrehaladás folyamatos nyomon követésének és az értékelésének módjára. Indoka: A VGT nem tartalmazza a megvalósításhoz szükséges részletezettséggel a feladatok felelőseit, megvalósítás módját, ütemezését.


– 82 –


T10

A VGT keretében is érvényesülnie kell a készülő Kvassay Jenő Terv megállapításának, amely szerint: „integrált szemlélettel szükséges az öntözésfejlesztést kezelni, vízrendszereket egységes rendszerben, nem vízi létesítményenként kell fejleszteni (belvízelvezetés, vízvisszatartás, vízátvezetések, öntözőrendszerek kiépítése), hanem komplex vízgazdálkodási stratégia kidolgozása” szükséges, amelynek része kell hogy legyen a táji, vízgyűjtői szemlélet és természetes mélyedések árasztásának mérlegelése, illetve a természetes vízfolyásjelleg (hidromorfológia) és a művelt és nem művelt területek ökoszisztémaként történő kezelése. A területhasználat megfelelő kialakításához és a pozitív környezeti következmények (vízminőség és mennyiség, élőhelyfejlesztés, ökológiai átjárhatóság, alkalmazkodás javítása) elérése érdekében szakterületi együttműködésre, közös ökoszisztéma szemléletre, megközelítésre, bemutatató jó példákra, összehangolt kezelési és tervezési gyakorlatra és monitoringra van szükség, amelynek intézményi és szabályozási hátterét is szükséges kialakítani. Ilyen megoldás lehet például a tervezés témakörében a táji adottságokhoz alkalmazkodó területhasználat megvalósítása, területhasználati, tájszintű tájrendezési terveket és gazdálkodási egység szintű birtokterveket készítését javasoljuk, a szabályozási és támogatási konstrukciókat ennek ösztönzése irányába kell átalakítani. Támogatási és szabályozási struktúrák kialakítása során, táji szinten (kb. kistáj vagy az alegység és a részvízgyűjtő közötti szinten) szükséges kialakítani és elfogadtatni tájrendezési célokat és alapelveket, amelyek megfelelő részvétellel, együttműködési rendszerrel, kompetenciákkal, felhatalmazással és szabályozással érvényesítendő. Tájrendezési tervek rendszerét táji, vízrendszeri szinten szükséges kialakítani és elsődleges céljának az ökoszisztémákkal (beleértve a művelt területek, a települések és a természetközeli, ill. védett területek rendszerét), a vízgazdálkodási és éghajlatváltozással kapcsolatos prioritások összehangolását és a különböző fejlesztési, beruházási, kezelési döntésekben való érvényesítését kell tekintetni. (lásd Balogh Péter kidolgozott javaslatait: www.emberestisza.blogspot.hu.

4.3. A végrehajtási szakaszra vonatkozó javaslatok V1 Szükség van a kormány és a minisztériumok irányítása alá tartozó területeken az átfogó és szakmai stratégiák egységes keretének (emberközpontú fenntartható jövő közpolitikáját támogató tervezési rendszer módszertani alapjain nyugvó) kidolgozására, szigorú alkalmazására, figyelmet fordítva a szerepek, feladatok, felelőségi körök rögzítésére és összehangolására országos, regionális, kistérségi, és helyi közösségi szinten, Ez a VKI végrehajtásának is alapvető feltétele. V2 Külön kiemelve javasoljuk a területrendezés, területfejlesztés, fejlesztéspolitika VKI és Élőhelyvédelmi Irányelv előírásait integráló, a vízgyűjtőkhöz is igazodó módszertani, szabályozási és döntéshozatali rendszerének kialakítását, továbbfejlesztését különösen térségi és regionális szinten. V3 A monitoring adatok elemzése és az állapotértékelés jövőbeli elősegítése érdekében, javasoljuk erősíteni az összhangot az ágazati, ágazatközi monitoring rendszerek között (pl. mezőgazdaság, természetvédelem, vízgazdálkodás stb.), annak érdekében, hogy költséghatékonyan előállíthatóan a megfelelő adatok álljanak rendelkezésre az intézkedések eredményességének értékelése céljából. Környezeti vizsgálat

– 83 –


Az egyes ágazatok keretében jelenleg is számos adat (kibocsátás, szennyezés), hátér információ (pl. gazdálkodási, területhasználati tevékenység) gyűjtése folyik, azonban sokszor probléma, hogy a különböző adatbázisok nem kapcsolhatók össze, együttes elemzésük egyéb (intézményi, módszertani) problémák miatt nem lehetséges. A különböző fizikai, kémiai és ökológiai információk mellett az adott víztestet, vízgyűjtőt érintő emberi tevékenységekről és a végrehajtási folyamatok teljesítéséről is megfelelő adatokat szolgáltató indikátor és monitoringra rendszerre van szükség, amely alapvető adatai, információi hozzáférhetők a nyilvánosság és az ágazatok számára. OKIR fejlesztése, használhatóvá tétele (pl. mérések gyakoriságának megjelenítése) kiemelten fontos. Felhívjuk a figyelmet a tervezéshez hasonlóan, hogy a monitoring és a társadalmi részvételt, ne értékeljék alul a végrehajtás során sem, kapjanak megfelelő súlyt. V4 Javasoljuk a különböző hatáskörrel és feladatokkal bíró szervezetek vízgazdálkodási feladatainak és felelőségi körének összehangolását. Javasoljuk továbbá a VGT végrehajtásában érintett intézményrendszer felkészültségének és a struktúrákban rejlő problémákat, okait és a képességfejlesztés szintjének kiindulási helyzethez viszonyított javítását (erre indikátorok, mutatók megfogalmazását), illetve a vízgyűjtő-gazdálkodással érintettek (különböző ágazati szereplőktől a felhasználóig) környezeti tudatosságának, rendszerszemléletének jelenlegi szintjének növelését, amely nélkül számos alacsony költségű, azonban nagy hatású intézkedés nehezen kivitelezhető eredményesen. A tevékenyégség keretében építeni kell a vízügyi és természetvédelmi képzett, tapasztalt szakembereinek tudására. V5 A VKI céljait veszélyeztető folyamatok, program és projektelemek kiszűrése a megvalósítás során megfelelő elsősorban megelőzésen alapuló gyakorlat kialakításával, amelyhez a tájékoztatatás, a felkészítés, a tanácsadás, a részvétel és a jó gyakorlat alkalmazása mellett, a stratégiai környezeti vizsgálatok, hatásvizsgálati és hatásbecslési (pl. Natura 2000 hálózat tekintetében) eljárások jelenthetik a kötelezettségek teljesítéséhez a megfelelő eszközöket, ezért minden tekintetben kiemelten kezelendő intézkedésekként kell, hogy szerepeljenek. V6 A KHV és az SKV mellett rendkívül fontos lenne beépíteni a jogszabályok előzetes hatásvizsgálatának bevezetését (felélesztését), kész útmutatók és képzési anyagok vannak, illetve ehhez kapcsolódik a környezetvédelmi törvényben (43. §) szereplő vizsgálati elemzés is. Indok: A Natura 2000 területeket érintő a vonatkozó élőhelyvédelmi irányelvben előírt hatásbecslés jelenlegi szabályozásának hatásosságát, alkalmazhatóságának felülvizsgálata és a VKI szempontokkal történő kiegészítése, összehangolása. A már megkezdett vagy tervezett projektek és programok (lásd a VGT 9. fejezet mellékleteit) előzetes és közbülső értékelésnek, felülvizsgálatnak (pl. ÁKK) kell alávetni, amely a VKI és a vele összefüggésben lévő Élőhelyvédelmi Irányelv által előírt szempontok érvényesülését ellenőrzi. V7 A szemléletformálást és a készségfejlesztést, alapintézkedésként javasoljuk megfogalmazni.

illetve

a

részvétel

fejlesztését

Indok: 1. Több a VKI által a VI. mellékletében hivatkozott irányelv előírásai, és útmutatói ajánlásai között szerepel a szemléletformálás, nyilvánosság tájékoztatásának, bevonásának előírása. 2. A megvalósítás célravezető megoldásához nélkülözhetetlen pl. a takarékosság vagy a több helyen is jelezett jó gyakorlatok elterjesztése érdekében.


– 84 –


Az alábbi elemekkel kellene kiegészíteni, konkrétabbá tenni a jelenlegi képzési intézkedést 

A belterületi csapadékvíz-gazdálkodás, a vizes élőhelyi, mezőgazdasági és erdőgazdasági földhasználat víz és természetvédelmi szempontból egyaránt jó megoldásainak kialakítása, finanszírozása és bemutatása, oktatása, felkészült tanácsadói rendszer létrehozása. Szaktanácsadó rendszerek, hálózatok kialakítása, meglévők fejlesztése pl Kormányhivatalok , VIZIG-ek, NPI-k, NÉBIH, kistérségek, civil szervezetek bázisán

 

VKI és vízgyűjtő szemléletű Vízügyi Információs Központok működtetése Képzések, tréningek vízügyes és más területek szakemberei, döntéshozói számára, amelyre civil szervezetek képviselői is meghívást kapnak (civil és szakmai képzők, illetve civil és szakmai hallgatóság)  Vízügyi igazgatóságok munkatársainak képzése minden szinten  Fejlesztési szervezetek munkatársainak képzése minden szinten  Döntéshozók (politikai és szakmai is) képzése minden szinten (településitől az országosig bezárólag)  Közreműködő hatóságok, önkormányzatok szakembereinek képzése (pl. településfejlesztés, -rendezés)  Tervezők és értékelők felkészítése Civil szervezetek szerepének növelése a szemléletformálásban, szemléletformálási kapacitások növelése Nemzetközi határ menti és vízgyűjtőszintű közös képzések Szervezett szemléletformáló célú együttműködési programok kialakítása a médiumokkal (pl. a kialakításra kerülő jó gyakorlatok terjesztése céljából) Alegység és részvízgyűjtő szintű tájékoztatások és felkészítési, képzési programok 2016-18 között

   

5. A VGT-vel összefüggésben megvalósuló vagy egyéb tervekre vonatkozó javaslatok Javaslat olyan környezeti szempontú intézkedésekre, előírásokra, feltételekre, szempontokra, amelyeket a VGT által befolyásolt más tervben, illetve programban figyelembe kell venni.

A VGT eredményessége szempontjából döntő jelentőségű, hogy saját költségvetéssel és erőforrással rendelkező programok, tervek, vagy intézmények keretében, vagy társadalmi csoport, szakmai vagy érdekképviseleti közösségek által felvállaltan mely elemei valósulnak meg. A VGT tervezetéből egyelőre nem derül ki, hogy mely elemekre milyen külső és belső (ágazati) forrásból terveznek fordítani (pl. intézményfejlesztés, monitoring fejlesztése, de a különböző beruházások pontos forrásai sem láthatóak még). A VGT más tervekhez kapcsolódása során a jelen SKV 3.2. pontjában írtakat is figyelembe kell venni. A VGT célok integrálása a közös célok azonosítását követően lehetséges. Áttekintve a VGT 9. fejezetében és mellékleteiben összegyűjtött és elemzett VGT-vel összefüggésbe hozható terveket, azt lehet mondani, hogy alapos és teljes körű áttekintést végeztek a VGT készítői. A VGT szempontjából legjelentősebb programok a 2014-2020 közötti időszak operatív programjai és a vidékfejlesztési program. A programok kapcsolódó témaköreit feltárták a VGT tervezői. Az SKV Környezeti vizsgálat

– 85 –


keretében azokat a javaslatainkat fogalmaztuk meg, amelyek a programok pályázati vagy támogatási mechanizmusaiban segíthetik a VGT intézkedéseinek az érvényesítését. Az operatív programok esetében az irányító hatóságok (IH) és a Miniszter Elnöki Hivatal, illetve a különböző közreműködő szervezetek (KSZ) szerepe kiemelkedő jelentőségű. Az előző időszakhoz képest változás, hogy az új intézményrendszeri struktúra, felkészítési és kiválasztás rend kialakítása történt meg az alábbiak szerint: Az Intézményrendszer Az uniós jogszabály tagállami kötelezettségként előírja, hogy a kormány feladata az Irányító Hatóság és az Igazoló Hatóság kijelölése. A rendelet részletezi a Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottság (NFK) és a Fejlesztéspolitikai Koordinációs Bizottság feladatait. Létrejön a Partnerségi Megállapodás Monitoring Bizottság (PMMB) és a Horizontális Monitoring Bizottság (HMB). A rendelet lehetőséget ad koordináló szervezet létrehozására, amelynek feladata a teljesítmény-keretrendszer, a mérföldkövek felügyelete, a PMMB és a HMB működtetése. Az intézményrendszer új szereplője a szakpolitikai felelős is. Az intézményrendszer tekintetében lényeges eredmény lenne, ha a VGT, a vízgazdálkodási szakpolitika és a környezetvédelem együttesen képviselné magát mind a Fejlesztéspolitikai Koordinációs Bizottságban, mind pedig a monitoring bizottságokban. Ehhez a VGT elismertségének és politikai elfogadottságának erősödnie szükséges. A kedvezményezettek felkészítése A Partnerségi Megállapodás (PM) megjelöli Magyarország legfontosabb kihívásait, és kitűzi fő fejlesztési prioritásait, illetve azt is, hogy az eredményes felhasználás érdekében meg kell erősíteni a kedvezményezettek felkészítését. Cél: a projektgenerálás és a pályázatokon való részvétel ösztönzése, a visszalépések megelőzése. Lényeges elem a potenciális pályázók tájékoztatása, az általános ismeretek átadása, a pályázati lehetőségek bemutatása. A korábbi időszakok tekintetében a tapasztalatok azt mutatták, hogy a kedvezményezettek felkészületlensége, vagy a pályázatíróknak való kiszolgáltatottsága, ismereteinek hiánya a megvalósítás, de már azt megelőzően a projektgenerálás akadálya volt. A projektek szakmai és különösen környezet-, vagy vízvédelmi, -gazdálkodási tartalmát a kiírások befolyásolták jelentős mértékben. A VGT tekintetében elsődleges szempont, hogy a különböző OP-k pályázati kiírásaiban a VGT céljaihoz való hozzájárulás megjelenjen, mint feltétel, vagy, mint kedvezményt, előnyt jelentő kritérium. A VGT tervezése ebből a szempontból késésben van, amit el kellene kerülni a 2021-2027es időszakot megelőzően, mivel jelenleg gőzerővel folynak a kiírási feltételek kidolgozásának munkálatai. Az első körös pályázatokba való beépülés jelentene biztos indulást a VGT számára. Meg kell különböztetni azokat a program elemeket, projekteket, amelyek kifejezetten VGT intézkedéseket tartalmaznak, illetve azokat, amelyek VGT célokat is szolgáló, de nem nevesített VGT intézkedések. Az előbbiek esetében a felkészülésre és az időbeli ütemezésre kell koncentrálni. Az utóbbiak esetében a kiírások és a megvalósítási feltételek alakítására, illetve a kedvezményezettek felkészítésére szükséges koncentrálni az erőforrásokat. A pályázati felkészítés során minden kiírás kapcsán mérlegelni kell a VGT-vel való összekapcsolás lehetőségét a pályázók tájékoztatása és képzése terén. A felkészítés ki kellene, hogy terjedjen az IH és Környezeti vizsgálat

– 86 –


a KSZ munkatársainak képzésére is, illetve az adatbázisok, adatlapok kialakítására és használatára, annak érdekében, hogy a különböző projektek VGT célokhoz illesztése, illetve adatszolgáltatása megtörténhessen. Speciális képzések szükségesek a mezőgazdasági, vidékfejlesztési, intézményfejlesztési, vállalkozói, területfejlesztési, humánfejlesztési projektek esetében, hogy csak néhányat emeljünk ki. Kiválasztási rendszer Differenciált kiválasztási rendszer áll rendelkezésre a kedvezményezettek egyszerűbb és hatékonyabb elbírálása érdekében. A közfeladat megvalósításáról szóló projektekről a Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottság (NFK) dönt, az éves fejlesztési keret tekintetében. Ezután a Kormányhatározatban szereplő fejlesztésekről kiemelt eljárásrend keretében, projektfejlesztés után dönt az Irányító Hatóság. A területi operatív programok (TOP) esetében a kiválasztáshoz új eljárásrendszert alkalmaznak. A benyújtott kérelmekről a Területi Kiválasztási Rendszer dönt. A megye, a megyei jogú város és a főváros által előkészített programokat az NFK fogadja el, majd a támogatási kérelmekről az Irányító Hatóság dönt. Szakaszolt projektek esetében azonnal szerződés köthető. Formailag nem teljes támogatási kérelem az új elektronikus monitoring rendszerbe nem is tölthető fel. Mivel azt a rendszer nem fogadja el, így csökken az igénylők hibalehetősége. Újdonság, hogy miután benyújtotta a kérelmet, az igénylő azonnali visszajelzést kap a beérkezésről. A pályázat jogosultsági vizsgálata így a benyújtás után azonnal elkezdődhet, a nem jogosult pályázatok értékelése pedig nem terheli feleslegesen az intézményrendszert. Amennyiben nincs szükség hiánypótlásra, a tartalmi értékelés is felgyorsul. A kiválasztási eljárásban az átláthatóság és az objektív elbírálás érdekében pontozásos értékelést vezetnek be.

A felkészülést és a VGT kapcsolódást segítendő javaslunk egy együttműködésen alapuló pályázatelőkészítő részvételi (szövetségre épülő) tervezési rendszer kialakítását legalább néhány VGT szempontjából fontos mintaterületen: A helyi, tájszintű, alegységi szintű helyiek által közösen kidolgozott egyszerűsített helyi VGT pályázati program segíthetik a különböző más forrásokból, operatív programokból származó források egymást erősítő felhasználását. Az általunk javasolt eszköz egy térségi, tájszintű, tájegységi, egy vagy több vízgyűjtő alegységi együttműködések kialakítása egy helyi fejlesztési stratégia mentén, amely alapvető irányokat, célokat és értékeket fogalmaz meg egy partnerségi folyamat keretében. Azonosítani kell olyan térségeket, ahol van alapja a pilot szintű bevezetésnek (van együttműködési készség, vagy akkora egybefüggő néhány szereplő által uralt tulajdoni szerkezet jött létre). A tájszinten létrejött partnerség megállapodást köt arra vonatkozóan, hogy pályázataival a táji, VGT célokhoz, alapértékekhez kapcsolódik, azok eléréséhez hozzájárul és azt be is mutatja. Ezen vállalás fejében a helyi partnerséget képviselő, koordináló szervezet állami támogatásból biztosítva forrást bocsát (különböző támogatási arányban) a partnerek részére a közös célokhoz illeszkedő pályázatok, és a szükséges tervek elkészítéséhez, amelyekkel a partnerségi szereplő a különböző OP-k, illetve a VP keretében meghirdetett forrásokra pályázik. Megvalósítás közben együttműködik a térségi szereplőkkel, vízgazdálkodási szervezetekkel az általa vállalt mértékben, illetve bemutatja a cél elérése érdekében tett lépéseket és elért eredményeket, illetve adatokat szolgáltat a tevékenységéről és a VGT által igényelt adatok tekintetében. A többalapú, komplex finanszírozásának


– 87 –


fokozatos (pilot szintű) VGT alapú hazai bevezetése lehet a javasolt megoldás a VP, KEHOP, GINOP, EFOP, TOP, VEKOP forrásokra alapozottan. Itt is látszik, hogy milyen jelentősége van a helyi és táji szintű komplex és integrált vízgazdálkodási stratégiáknak, programoknak. A VEKOP esetében a megyei tervezők együtt tervezendő térségként határozták meg pl. az Alsó-Ipolymentét, a Tápióvidékét, a Galga-mentét, amelyek tekintetében jól alkalmazható lenne a javasolt térségi, tájszintű, tájegységi együttműködés kialakítása. Ezen együttműködések szakmai támogatásában a vízügyi igazgatóságok szakemberei mellett, a nemzeti parkok, a Herman Ottó Intézet és a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat, az agrárkamara és a helyi szerveztek is közreműködhetnek.

Javaslatunk az együttműködésen (co-management) alapuló komplex vízgazdálkodási stratégia, tájszintű együttműködések, szövetségek, helyi gazdaságfejlesztési tervek számára (svéd és hazai példák alapján):

A vízgazdálkodást és a területhasználat, tájrendezés témakörét komplexen kezelő tervek, programok javasolt értékelési szempontjai Hálózatépítés és társadalmi tanulás Megosztott tevékenység Horizontális és vertikális kapcsolatok Érdekeltek részvétele Bizalom

Vezetés Kulcsszereplők

Az erőforrások és a felelősség megosztása

A vízgazdálkodást és a területhasználat, tájrendezés témakörét komplexen kezelő tervek, programok javasolt indikátorai

                

Informatív és tapasztalatmegosztó találkozók száma Több forrásból származó tudáson alapuló döntéshozatal Több partner által is minősített kiváló projektek Különböző partnerek projekt kezdeményezései Az érintettek által kölcsönösen elfogadott megállapodások vagy különböző léptékű és jellegű kezelési dokumentumok Program és projektfinanszírozás különböző forrásokból az érdekelt és érintett szereplők részvétele megállapodás szintje a hosszú távú kezelési célokra vonatkozóan megállapodások szám a kezelési elképzelések terén és az egyes kezelési szakaszokra vonatkozó célokra vonatkozóan a viták és a megegyezések szintje, a találkozók és gyűlések száma külső szereplőkkel megosztott vélemények jó kialakított vezetés, amely valódi hatással van a megvalósítási, kezelési folyamatra Érdeklődés és részvétel a találkozókon Megvalósítás javítására vonatkozó kezdeményezés és javaslatok száma Illetékes szereplők elkötelezettsége Speciális kulcsszereplők feltárása Formális megállapodás az erőforrások és a felelősség megosztása terén

Látható, hogy az együttműködésen alapuló menedzsment kiemelt hangsúlyt fektet a társadalmi bevonásra és adottságokra, illetve a társadalom és az ökológiai rendszer dinamikus kapcsolatára. Az indikátorok nem teljes mértékben kontextus függetlenek, némely jellemvonás hagyományosan nem dokumentált. A közös, megosztott tevékenységek és a jól kialakított és működő vezetés erősíti az egyébként szakaszosan fejlődő együttműködési folyamatot. 1318/2015 sz. Kormányhatározatban szerepelnek a KEHOP által támogatott folyóvizeket és vizes élőhelyeket érintő projektek. A listában sok olyan projekt van, ami hivatkozik a VKI/VGT elvárások kielégítésére. A VGT2-ben nem szerepel hivatkozás erre a kormányhatározatra


– 88 –


„A vízgyűjtő-gazdálkodási tervben szerepelő új fizikai módosításra vonatkozó terv szerepeltetése esetén a 4. cikk (7) bekezdése szerinti mentességek alkalmazását a VKI által előírt lépésekben alapos értékelésre kell alapozni, különösen a tekintetben, hogy a projekt elsőrendű közérdeket szolgál-e, és hogy a társadalmi hasznok felülmúlják-e a környezet károsodását, valamint hogy nincsenek-e a környezet számára előnyösebb alternatívák. Emellett ezeket a projekteket csak akkor szabad végrehajtani, ha minden lehetséges lépést megtesznek a víztest állapotára gyakorolt ártalmas hatás mérséklésére. A 4. cikk (7) bekezdésének egyedi projektekben való alkalmazására vonatkozó feltételeket a projekttervezés lehető legkorábbi szakaszába bele kell foglalni, es indokolni kell a vízgyűjtő-gazdálkodási tervben.” (VKI, WWF) A VGT 9. és a 8.6 fejezetben felsorolt programok során a kiírások számára javasoljuk indikátoroknak s kritériumoknak a rögzítését, amelyek a tervezett KEHOP, TOP, VP és más projektek végrehajtásakor beépítendőek és számon kérhetőek lesznek. WWF Magyarország javaslatai az indikátorokra azokhoz az KEHOP pályázati kiírásokhoz, amelyek a VKI szerinti állapot javítására hivatkoznak: például melyik víztesteken mennyi es melyik minősítő elem érteke fog legalább egy osztályzatot javulni a projekt következtében. Vagy például hány km-en fog a víztestek hidromorfológiai állapota a természetes referencia-állapothoz hasonló állapotba kerülni, ezáltal legalább egy osztályzattal javulni. Vagy például ha vízhiány miatt leromlott állapotú védett (pl. Natura 2000) területet érint a víztest, akkor hány hektáron fog az ökoszisztéma állapota javulni, es az ökológiai vízigény biztosítása mennyivel lesz jobb a projekt eredményeképpen. Hasonlóan a TOP vagy a VEKOP keretében kiírásra kerülő pályázatok, vagy támogatott projektek esetében, ahol várható VGT célokat szolgáló, vagy azokhoz illeszkedő projekt meghatározhatók hasonló szempontok, indikátorok pl. a TOP-ok esetében a településfejlesztési programok, projektek tekintetében a vízbázis védelmi határozatok érvényesítése a szükséges területhasználati változások bevezetésével, vagy a VP, vagy GINOP kiírások esetében a beruházások víztakarékos megoldásainak, A VGT keretében megfogalmazott intézkedésekről adatlapok készülnek, a következő kötött tartalommal:  kód;  az intézkedés elnevezése  az intézkedés típusa (alap, további alap, kiegészítő)  víz kategória (vízfolyás, állóvíz, felszín alatti víz)  az Alkalmazás szintje (nemzeti, vízgyűjtő, részvízgyűjtő, víztest  VGT1-ben szerepelt-e (igen, másképpen, nem)  az intézkedés lírása, amely tartalmazza a különböző elemeket is (mire hat, kötelező vagy választható…. )  várható hozzájárulás a terhelés csökkentéséhez  milyen problémák lehetnek a végrehajtásban  vezető intézmény, felelős hatóság  partnerek  költségek és finanszírozás (biztosított-e?)  a finanszírozás forrása A bemutatott adatlapok szerint kidolgozott intézkedések összekapcsolását, egymás hatásainak, együttes hatásainak szinergiáit is érdemes lenne feltüntetni, illetve azt is, hogy milyen ágazatok, mely szereplői érintettek, vagy érdekeltek a végrehajtásban.


– 89 –


6. Monitoring, értékelési és a megvalósítása során szükséges intézményi kapacitásokra, kompetenciákra és intézkedésekre vonatkozó javaslatok A VGT megvalósítása következtében várhatóan fellépő környezeti hatásokra tekintettel a VGT-ben szereplő monitorozási javaslatok értékelése, javaslatok megfogalmazása a monitoring rendszer kialakítására, a környezeti és fenntarthatósági indikátorok kialakítására, valamint egyéb a program megvalósítása során szükséges intézkedésekre, intézményi kapacitásra, kompetenciákra vonatkozóan. Olyan teljes körű, egységes szemléletű monitoringra van szükség, ami biztosítja a vizek állapotértékeléséhez szükséges adatokat, azok egységes mérési, feldolgozási és megjelenítési rendszerét. Ebben a rendszerben minden VKI monitoring-típus helyet kell, hogy kapjon, adatai teljes egészében nyilvánosan elérhetőek, és térinformatikailag megjeleníthetőek kell, hogy legyenek, így biztosítva az állapotértékelés megbízhatóságát. Az egységes monitoring adatgyűjtő rendszerhez országosan hozzáférést kell biztosítani minden rendeletben vagy jogszabályban kijelölt résztvevőnek, legyen az monitoring üzemeltető, vagy adatszolgáltató, valamint az adatokat nyilvánosan is hozzáférhetővé kell tenni. (VGT 8. pont) Javasoljuk a tervezés során részletes és pontos azonosítását azoknak a hiányosságoknak, vagy szabályozási, intézményi, finanszírozási, kapacitási hiányoknak, problémáknak (mögöttük rejlő okoknak), amelyek akadályozzák a megfelelő monitoing és értékelési folyamatokat. Az öntözésfejlesztési program beindításához korszerű döntéstámogató rendszer kialakítása, központi (vízmennyiségi, vízminőségi) adatbázis létrehozása és monitoring fejlesztés is megjelenik, mint intézkedés, amelynek a víz mellett tárgyát kell, hogy képezze a talaj, mint egy multifunkcionális rendszer állapotára és annak változásaira vonatkozó információk, visszajelzések kezelése is. A környezetminőség és a vízgazdálkodás, területhasználat megfigyelésére kiterjedt adatgyűjtések állnak rendelkezésre, amelyek működését, továbbfejlesztését forrásoldalról, illetve az információs rendszerek, a szakterületi adatbázisok összekapcsolódása tekintetében fejleszteni szükséges. Az alkalmazott monitoring tevékenység terén – a begyűjtött monitoring adatok konzisztenciájának megteremtése, elemezhetőségének biztosítása érdekében – további jelentős fejlesztésekre van szükség. Ezen fejlesztések nélkül sem az országos, sem pedig a helyi programok eredményessége nem vagy rendkívül nagy ismétlődő ráfordításokkal értékelhető. A hazánk számára is kötelezettséget jelentő nemzeti ökoszisztéma szolgáltatásértékelésének mielőbbi megvalósítására van szükség, és az ökosztémák és szolgáltatásaik nyomon követését biztosító indikátorok rendszerének (FVM forrásból kidolgozott útmutató: Horváth et al., 2013) VP intézkedésekhez kapcsolódó bevezetése javasolt. Ökoszisztéma szolgáltatások országos szintű felmérését nemzetközi kötelezettség mellett a mezőgazdasági területek zöldítési programja, az egyedül álló Pannon életföldrajzi régióért viselt felelőségünk is indokolja. A természeti tőke index (NCI) azt vizsgálja, hogy egy adott táj esetében mennyi maradt meg a természetes állapotban elsősorban a növényzetből, s annál magasabb az NCI értéke, minél nagyobb kiterjedésben és minél természetesebb állapotban maradtak meg az élőhelyek (Czúcz et al, 2008). A természeti tőke indexre kidolgozott mutató továbbfejlesztése és alkalmazása javasolt a helyi,


– 90 –


regionális döntéshozatalban, például az egyes tervek tervezési, engedélyeztetési fázisában, vagy akár a környezeti kommunikációban is fontos szerepet tölthet be. Javasoljuk a VGT megvalósítása során alkalmazható tematikus és gyakorlati szemléletű fenntarthatósági (a víz, vizek mellett a területhasználati és természeti erőforrásokra kiélezett) kritériumrendszer, illetve útmutató kidolgozását, amely a különböző intézkedési típusok részletes tervezése, támogatása, megvalósítása és értékelése tekintetében nyújt segítséget a VGT eredményes megvalósításához. A Nemzeti Fenntarthatósági Keretstratégiában megfogalmazott és javasolt mutatókra építő indikátorok alkalmazása, továbbfejlesztése a Terv egészére, illetve az egyes helyi együttműködési és fejlesztési (beruházási) projektek nyomon követésére és értékelésére. Javasoljuk, hogy a vízgazdálkodási, tájhasználati, tájgazdálkodási, erdőgazdálkodási, turisztikai, és innovációs és gazdasági helyi együttműködési és fejlesztési programok, tervek készítése során is készüljenek megfelelően folyamatba illesztett, és egyszerűsített környezeti vizsgálatok.

A víztest szemléletű tervezés alapja a víztest minősítése, amely terepi munkákon és monitoringadatokon nyugszik. A tervezet a mérőhelyek ismertetését táblázatba foglalva tartalmazza. Ebben azonban nincs utalás se az elvégzett mérésekre, se a mérőhelyhez tartozó adatokra. A hivatkozott az OKIR adatbázisban nem mérési adat, hanem éves átlag található. Bizonyára ez a szám is tükröz információt, de nem helyettesíti a VKI minősítést megalapozó monitoring-adatokat. Emiatt javasolható a VGT mérőhely-táblázatának legalább a minősítésben szerepet játszó adatok számával történő kiegészítése. Javasoljuk, hogy amennyiben az OKIR adatbázis felépítése nem alkalmas a VKI szerinti monitoring adatbázis közzétételére, a VGT tervezet egészüljön ki egy, a VKI monitoring adatokat tartalmazó melléklettel. (Civil szervezetek közös véleménye).

7.

Javaslatok a követő intézkedésekre, beleértve a kapcsolódó folyamatok és a megvalósítás nyomon követését is

Ebben a pontban egy táblázatba rendeztük azokat a javaslatainkat, amelyek a VP továbbfejlesztése és megvalósítása– jelen pillanatban látható – lépései során erősíthetik annak hatásosságát, eredményességét. Mielőtt bemutatnánk javaslatainkat felhívjuk a figyelmet az SKV és más értékelések, hatásvizsgálatok követési programjainak kialakítására, amely a legújabb hazai Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégiának több fő célkitűzésébe is illeszkedik. Véleményünk szerint a VGT és a kapcsolódó folyamatok (pl. intézkedések, alprogramok részletszabályainak kialakítása, együttműködési tervek, programok, KEHOP, TOP, GINOP és VP kiírások, pályázatok készítésére vonatkozóan megfelelően illesztett egyszerűsített fenntarthatósági vizsgálat elvégzését javasoljuk (amely lehet egy megfelelően illeszkedő egyszerűsített SKV folyamat is, amely tartalmazza a VKI 4.7. cikk szerinti elemzést is). A követő intézkedések egyik kiemelkedő eszköze a 4.7. cikk szerinti elemzés, amely útmutatója a VGT-ben jelenleg még csak vázlataiban szerepel, számos alkalmazási kérdést vet fel. A VGT elfogadásáig továbbfejlesztése és a KHV, SKV, illetve Natura 2000 hatásbecsléssel való összhangjának megteremtése szükséges.


– 91 –


A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a megfelelő időben indított és jó együttműködésre épülő, helyi szaktudást is igénybevevő fenntarthatósági, környezeti vizsgálatok a program-, tervalkotás meghatározott szakaszában kerülnek előtérbe. A szakirodalom15 és a civil társadalom képviselői is hangsúlyozzák a tervezés és a megvalósítás minden elemét átfogó az adott szakaszokhoz illeszkedő környezeti, újabban fenntarthatósági vizsgálatok integrált elvégzését. Egyre gyakoribb elvárás, hogy a tervezési szakaszban készülő vizsgálatok (SKV-k, fenntarthatósági vizsgálatok) kapcsolódjanak össze a végrehajtás és az alacsonyabb szintek vizsgálataival, amellett, hogy a vizsgálatok eredményei későbbi értékelésekben, visszacsatolásra kerülnek a megvalósítás folyamatában. Az SKV követés (follow up)kiváló eszköz a különböző döntéshozatali szintek között a „staféta átadásának” védelmezésére, azáltal, hogy képes mindkét oldal számára a várható hatásokról információt szolgáltatni, visszacsatolni. Segíthet bezárni a döntéshozatali és tervezési köröket – hiszen a jól használható SKV, magában foglal megelőző, ex ante típusú értékelést is. Viszont, meg kell különböztetni, hogy a szóban forgó SKV szemlélete eljárásközpontú (policy-alapú) vagy értékelésközpontú (KHV-alapú), hiszen a két esetben lényegesen eltérőek lesznek az SKV követésének következményei, várható eredményei és azok konfidencia szintje. Végül, hangsúlyozni kell, hogy az SKV követés alapvetően a policy-hozatali és/vagy terv-bevezetési folyamatok menedzseléséről szól, így a VGT SKV követése is. Ebből a szemszögből, egyrészt előtérbe kerül a tapasztalatokból tanulás, másrészt a policy és tervezési folyamatok belülről fakadó bizonytalanságai helyükre kerülnek. Mindezek fényében, röviden összefoglaljuk a VGT végrehajtása és követő intézkedései során kiemelt figyelemre érdemes szempontokra vonatkozó javaslatainkat, amelyek a későbbi folyamatok során pontosíthatók, az NFFKS értelmében javasolt döntéstámogató fenntarthatósági hatásvizsgálatok (pl. egyszerűsített SKV-k keretében) értékelhetők.

15

Számos kutató elismerte már publikációjában az SKV követés (follow up) szükségességet (például: Sadler és Verheem 1996,

Thérivel és Partidário 1996, ERM 199, Partidário és Clarck 2000, Sheate et.al. 2001, Fischer 2002, Noble 2003, Risse et.al. 2003, Szilvácsku, 2003, 2007, 2010, 2012, 2013).


– 92 –


Javaslatok a végrehajtás, a követő intézkedések során kiemelt figyelemre érdemes szempontokra Tervezett intézkedések típusai – I.

1.

A vízgazdálkodás kormányzaton belüli felelősségi rendjének megerősítése, a VGT szempontok érvényesítése

2.

VGT előrehaladásának nyomon követése, nemcsak a forrásfelhasználás, hanem a társadalmi, gazdasági és környezeti célok tekintetében

3.

Tudásbázis tudásmegosztás

növelése,

menedzsment

kommunikáció

monitoring

értékelés

Vízgazdálkodás felelősségi rendszerének, és a tevékenységét meghatározó alapértékeinek a tisztázott rögzítése, az egyes tárcáknál és a hatáskörükben működő szervek esetében felelősök kijelölése és felkészítése

Az áttekinthető felelőségi rend bemutatása, feladatkörök átláthatóságának és számon kérhetőségének biztosítása, illetve a megfelelő kommunikációs csatornák kialakítása

Monitoring kötelezettség és felelősségi körök kialakítása.

Az ágazati érdekektől független értékelői, módszertani részleg létrehozása.

Az IH és a közreműködő szervezetek, kifizető ügynökség beszámoltatásával és az önkormányzati, civil és üzleti világ képviselőinek beszámolásával

A társadalmi, környezeti és gazdasági érdekképviseletek és civil szervezetek véleményének feldolgozásával és a szervezetekkel egyeztetve. Éves és átfogó kétéves előrehaladási tájékoztatás és üzenetek, jövőkép erősítő kommunikáció

Nyílt hozzáférés az eredményekhez. Statisztikai rendszer és indikátorok fejlesztése. Monitoring Bizottságon belül Fenntartható Fejlődés Albizottság kialakítása.

Egybevetés a 2014-2020 OP-inak a környezeti és fenntarthatósági értékelési eredményeivel.

Tudományos, közigazgatási és társadalmi tudás közötti hidak kialakítása és a naprakész legjobb gyakorlat alkalmazása minden területen. A társadalmi tudás szerves építkezését elősegítő ösztönző keretek, eszközök előnyben részesítése (kultúra, családi párbeszéd, helyi közösségek tudása stb.)

Társadalmi párbeszéd elősegítése, ösztönzése, érdemi kommunikációs lehetőségek, csatornák kialakítása a döntéshozatal, az egyes eljárások során. Aktív tájékoztatás. Tudomány, közigazgatás, az üzleti és a társadalmi ismeretek, megközelítési módokról szóló párbeszéd és kommunikáció segítése. A fogyasztói értékrend (a mindent árucikknek tekintő létforma), helyett a minden személyt értéknek tekintő létforma következményeit bemutató kommunikáció.

A tudásátadás, a legjobb gyakorlat alkalmazásának nyomon követésére, illetve az ezen folyamatok kereteinek állapota vizsgálatára alkalmas monitoring kialakítása.A környezeti tudatosság és a fenntarthatósági értékrend alakulásának bemutatására alkalmas monitoring és indikátor rendszer.

A VGT értékelése és a kialakításra kerülő fenntarthatósági értékelések, hatásviszgálatok során a legjobb leérhető gyakorlat alkalmazása. Értékelési tapasztalatok megosztása.


A civil társadalom támogatására képes rétegek körének szélesítése. Tervezési és döntéshozatali folyamatok nyitása az érdemi társadalmi részvétel felé. 4.

Állampolgári aktivitás elkötelezettség növelése

és

A civil tevékenység értékének közvetítése, erősítése. A civil közösségek, társadalmi együttműködések eredményeinek bemutatása. Hiteles és elkötelezett fenntarthatóságért tevékenykedő személyek bemutatása (civil, üzleti, politikus, tudós, köztisztviselő, szakmunkás, pap, tanár stb.). Kompetencia alapú képzési és minősítési programok kialakítása. A fogyasztói értékrend (a mindent árucikknek tekintő létforma), mellett a minden személyt értéknek tekintő létforma következményeit bemutató kommunikáció. Véleményformáló műsorokban rendszeresen visszatérő témaként jelenjen meg.

A társadalmi együttműködés és a részvételi lehetőségek, készségek és hatásosság nyomon követésére alkalmas monitoring és indikátorok kialakítása.

A fenntarthatósági értékelésekben az érdemi, felelős részvétel biztosítása a szociális, társadalmi, környezeti célú civil szervezetek számára is.

Az elkötelezettséget erősítő és gátló tényezők nyomon követése és bemutatása.

Javaslatok a végrehajtás, a követő intézkedések során kiemelt figyelemre érdemes szempontokra Tervezett intézkedések típusai – II. menedzsment Kiszámíthatóság, döntési szintek egymásra épülése Átláthatóság, befolyásolhatóság Kompetencia megosztás

Intézményrendszer átalakítása, fejlesztése

6.

alapon

történő

felelősségi

kör

Önkormányzati tevékenységek és szabályozás fenntartható fejlődés irányába történő ösztönzése, szerepvállalásuk támogatása Az ágazati érdekektől független módszertani részleg létrehozása. Változások értékelése visszacsatolások

7

pályázati

9.

10.

VGT feladatok érvényesítése az egyes projektek tervezése

monitoring

értékelés

Nyitottság, nyilvánosság, hozzáférhetőség Részvételi elv, partnerség, aktív tájékoztatás

Az egyes eljárási csoportnak megfelelő monitoring és indikátor rendszer kialakítása.

Megfelelően kialakított illeszkedő módszertannal rendelkező, fenntarthatósági értékelések, visszacsatolás

A fenntarthatósági szempontok kialakítás és működtetés

szerinti

intézmény

Egyes eljárásokban a fenntarthatósági szempontokra való különfigyelem és felkészítés

értékelői,

A változások irányainak egyértelmű kommunikációja, a helyi, térségi és az országos, intézményi, ágazati szempontok és eredmények megjelenítése. A fogyasztói értékrend (a mindent árucikknek tekintő létforma), mellett a minden személyt értéknek tekintő létforma következményeit bemutató kommunikáció.

Nyílt hozzáférés az eredményekhez. Statisztikai rendszer és indikátorok fejlesztése

Egymásra épülő értékelések, az időszakokra SKV követési program, visszacsatolás biztosítása

Komplex megvalósítás és több alapú finanszírozás biztosítása, útmutatók és sablonok egyszerűsítése és pontosítása; felkészült intézményrendszeri szakértői bázis kialakítása

A pályázatok és egyéb támogatási konstrukciók ütemezése előre kiszámítható, meghatározott és nyilvánossága

Eredményesség nyomon visszacsatolások gyűjtése

követése,

Előzetes és folyamatba épített értékelések

Világos, érthető VGT-megfelelő, eredményalapú kiválasztási és jogosultsági kritériumok kialakítása.

A pályázatok és egyéb támogatási konstrukciók kertében

Eredményesség

követése,

Előzetes folyamatba

és

Projektfejlesztési, szakasz

kommunikáció

nyomon

és épített


és kivitelezése során (OP-k, VP, ÁKK, KJT stb.

11.

12.

Projektmegvalósítási szakasz

Újszerű együttműködési keretek megfelelő tájhasználat kialakítása érdekében, mivel az eredményes és fenntartható vízgazdálkodás egyik alapvető kritériuma

Intézkedések (szinergiáinak) beépítése

együttes erősítését

pozitív szolgáló

hatásának garanciák

meghatározott célok és elvárt eredmények nyilvánossága

visszacsatolások gyűjtése

értékelések

Felkészült lehetőleg helyi szakértői, tanácsadási bázis kialakítása, meglévő továbbfejlesztése. A programok és projektek problémáinak megfelelő és gyorsreagálású kezelése.

A pályázatok és egyéb támogatási konstrukciók kertében meghatározott célok és elért eredmények nyilvánossága, jó gyakorlatok gyűjtése

Eredményesség nyomon visszacsatolások gyűjtése

követése,

Előzetes és folyamatba épített értékelések

Helyi víz és tájgazdálkodási koordinációs menedzsment szervezetek kialakítása kistájanként, minden környezeti, fenntarthatósági gyakorlati szakemberek (tájrendezők), gyakorlati megvalósítás környezetpolitikai összehangolását, szakmai támogatására

Helyi hálózatok kezelése, fejlesztése bekapcsolva a megyei és az országos hálózatokba, kiemelt szerepet kaphatnak a határmenti kistáji, megyei együttműködések a táji és helyi vízgazdálkodási, ökoszisztéma szemléletű, gazdaságfejlesztési célok és eredmények, identitás erősítése érdekében.

Helyi adatbázisok és tudásbázis fejlesztése, országos értéktárakhoz, monitoringhoz, indikátorokhoz kapcsolódó adat- és információ áramlás biztosítása

Előzetes és folyamatos értékelési feladatok ellátása.


1. melléklet

Beérkezett észrevételek, vélemények













SKV válasz: Az SKV dokumentációjába jelölt módon beépítettük a WWF beérkezett véleményét.



SKV válasz: A beérkezett vélemény alapján a helyzetleírást és a hatások értékelését átvizsgáltuk és a vízbázis védőterületekre vonatkozó észrevételével javítottuk az SKV dokumentációt.







SKV válasz: Az észrevételeket főként a helyzetleírásban, illetve a VGT ex ante készítése során használtuk fel, építettük be a dokumentációba.


2. melléklet

VGT SKV fórum meghívója

Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv 2015

Recommend Documents