OROSZORSZÁG, AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS A KÖZÖS

MAGYARORSZÁG FÁK-STRATÉGIÁJA, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL OROSZORSZÁGRA, UKRAJNÁRA ÉS KAZAHSZTÁNRA

OROSZORSZÁG, AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS A KÖZÖS POSZTSZOVJET SZOMSZÉDSÁG1

Ludvig Zsuzsa (MTA Világgazdasági Kutatóintézet)

Vezetõi összefoglaló Oroszország és az Európai Unió közötti kapcsolatok immár tartósan, mintegy hat éve kihûlõben vannak, számos kérdésben nem sikerül a két partnernek közös nevezõre jutnia. Mindez igen jól tükrözõdik a szerzõdéses kapcsolatrendszer új alapokra helyezése körüli huzavonában, az új megállapodás aláírásának elhúzódásában. Azonban az EU és Oroszország kapcsolatrendszerének eddigi történetét alapul véve a jövõben várhatóan megindul egyfajta közeledés a felek között. A politikai viszony kihûlése ellenére a gazdasági szálak továbbra is erõsek, sõt erõsödõek. Oroszország, az Oroszországhoz való viszonyulás mikéntje egyúttal ma az Európai Unió tagállamait talán legjobban megosztó kérdés is. Egyes tagállamok az Oroszországgal való együttmûködés szorgalmazói, míg mások annak minél távolabb tartására törekednek. Éppen ezért az egyes tagállami álláspontok között meghúzódó érdekek ismerete, elemzése nélkül nem érthetõ maga a Brüsszel-Moszkva párbeszéd, s annak esetleges nehézségei sem. Oroszország leghívebb támogatói egyúttal Moszkva legfontosabb uniós gazdasági partnerei is, esetükben tehát egyértelmûen kitapinthatók a gazdasági érdekeltségek, míg az oroszellenes hangok többnyire Oroszország európai értékekkel ellentétes tendenciáira hívják fel a figyelmet. Az eltérõ Oroszország-képek és politikák két új uniós politika – az európai szomszédságpolitika és a most formálódó közös energiapolitika – alakulására is fontos hatással vannak. Az elõbbi abból a szempontból is különösen izgalmas kérdés, hogy Brüsszel 2009 tavaszán indította útjára új kezdeményezését, a Keleti Partnerséget, amely a posztszovjet térség európai, de Oroszország nélkül vett országainak Európai Unióhoz való közelebb hozását célozza. 1 A háttértanulmányokat készítették: Vasily Astrov (Bécsi Nemzetközi Gazdasági Tanulmányok Intézete), Ilvija Bruge (Lett Nemzetközi Kapcsolatok Intézete), Karlis Bukovskis (Lett Nemzetközi Kapcsolatok Intézete), Alexander Duleba (Szlovák Külpolitikai Társaság Kutatóközpontja), Éltetõ Andrea (MTA Világgazdasági Kutatóintézet), Hugyecz Attila (MTA Világgazdasági Kutatóintézet), Kiss Szilvia (MTA Világgazdasági Kutatóintézet), Petr Kratochvíl (Nemzetközi Kapcsolatok Intézete, Csehország), Petra Kuchyòková (Masaryk Egyetem, Társadalomtudományi Kar, Brno), Losoncz Miklós (külsõ munkatárs, Széchenyi István Egyetem), Ludvig Zsuzsa (MTA Világgazdasági Kutatóintézet), Somai Miklós (MTA Világgazdasági Kutatóintézet), Meisel Sándor (MTA Világgazdasági Kutatóintézet), Novák Tamás (MTA Világgazdasági Kutatóintézet), Rácz András (külsõ munkatárs, Magyar Külügyi Intézet), Szabó István (MTA Világgazdasági Kutatóintézet), Szemlér Tamás (MTA Világgazdasági Kutatóintézet), Szigetvári Tamás (MTA Világgazdasági Kutatóintézet), Tarjányi Krisztina (külsõ munkatárs).

92

Ludvig Zsuzsa

1. KUTATÁSI MEGKÖZELÍTÉSÜNK Oroszország és az Európai Unió kapcsolatrendszerének vizsgálata komplex megközelítésben hozhat hiteles eredményeket. Mint ahogy a Brüsszel–Moszkva dialógus nem érthetõ az egyes tagállamok és Oroszország közötti történelmi-politikai-gazdasági kapcsolatok ismerete nélkül, ugyanúgy nem elemezhetõ az Európai Unió és a közös posztszovjet szomszédság viszonyainak mellõzésével, vagy Oroszország és a posztszovjet államok közötti kapcsolatok vizsgálata nélkül sem. Éppen ezért kutatásunkat ebben a háromszögben mozogva, az egyes kétirányú kapcsolatrendszerekre kitérve végeztük el, azaz úgy elemeztük az egyes uniós tagállamok és Oroszország közötti bonyolult viszonyrendszereket, hogy figyelmet fordítottunk mind az EU európai szomszédságpolitikájának keretei közötti EU– posztszovjet kapcsolati rendszer, mind pedig a posztszovjet térségen belüli viszonyok, ezen belül is a legsúlyosabb – az orosz–ukrán – kapcsolatrendszer elemzésére. A stratégiai FÁK-projekt 2008/2009. évi kutatási témájának meghatározását, az EU– posztszovjet kapcsolati rendszer kérdéskörének kiválasztását számos aktualitás támasztotta alá. Most formálódnak, újulnak meg az Európai Unió és a posztszovjet országok – köztük például Oroszország és Ukrajna – közötti intézményes keretrendszerek, a közelmúltban indította be az EU új programját, a posztszovjet térség hat európai államára kiterjedõ Keleti Partnerséget,2 s mostanában élezõdtek ki az Európa egészét is egyre mélyebben érintõ, posztszovjet térségen belüli problémák, olyan súlyos konfliktusokhoz vezetve, mint a 2008. augusztusi grúz–orosz katonai, vagy a 2009. januári, az európai energiaellátást is nagymértékben megrázó orosz–ukrán gázkonfliktus. Számos kérdés vár tehát megválaszolásra, vagy éppen új megközelítésre. A téma a közelgõ magyar EU-elnökség szempontjából is kiemelt jelentõségû. Úgy gondoljuk, ez az új megközelítés a tények és érdekrendszerek ismeretére támaszkodhat, s az ideologizmussal szemben inkább egyfajta pragmatizmusra alapozódhat. Az Unió és Oroszország között feszülõ érdek-érték dilemma leginkább úgy oldható fel, ha a két partner egymást – egymás gyengéit és erõsségeit egyaránt – ismerve, elfogadva, az egymás közötti kapcsolatrendszer megerõsítésére törekszik, a konfrontáció helyett a hangsúlyt az együttmûködésre helyezve. Ez utóbbiban a két partner igen eltérõ karaktere miatt kiemelkedõ szerep jut a szerzõdéses kapcsolatrendszer formálásának, s a korábbi értékérdek paradigma új paradigmával való felváltásával, stabil, mûködõképes, mindkét fél érdekein alapuló játékszabályok felállítására és betartására irányuló törekvéseknek. A kutatás a Magyarország szempontjából leglényegesebb uniós tagállami álláspontok feltérképezésére vállalkozott. Így az ún. nagy tagállamokkal, illetve a Magyarországot körülvevõ, a mi viszonyainkkal nagyban hasonló helyzetû közép-kelet-európai országokkal foglalkoztunk.3

2

A hat ország: Ukrajna, Moldova, Belorusszia, Grúzia, Azerbajdzsán és Örményország. E megközelítés alapján két kakukktojás található az elemzésben: az uniós szintû kezdeményezésekre is komoly hatást gyakorló Oroszország-politikája okán példaértékû Finnország, valamint Ausztria, amely földrajzi közelsége és a térség energetikai ügyeiben játszott meghatározó szerepe miatt került be a kutatásba. 3

Oroszország, az Európai Unió és a közös…

93

2. AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS OROSZORSZÁG KAPCSOLATRENDSZERÉNEK HULLÁMZÁSAI Az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolatrendszer a kilencvenes évek eleje, azaz az „új Oroszország” megjelenésétõl kezdve hullámzóan alakult. A kezdeti lelkes közeledést követõen többször került lejtmenetbe. Onnan azonban az eddigiek folyamán újra és újra ki tudott törni, a kapcsolatrendszerben a rosszabb, passzívabb idõszakokat az elmúlt közel két évtized folyamán mindig követte egy elõre mutató, a közös tervekben és együttmûködésben aktívabb, optimistább szakasz. Kétségtelen, hogy a jelenleg is tartó elhidegülõ szakasz az eddigiekhez képest mélyebbnek és tartósabbnak mutatkozik: immár közel hat éve nem találja a közös hangot Európa és Oroszország. Ez természetesen nem véletlen, számos objektív tény játszott szerepet az elhidegülõ, sõt az utóbbi években konkrét konfliktusokkal is terhelt idõszak elhúzódásában. A kétezres évek legelejével szemben, amikor a felek egymást Európa két meghatározó erõközpontjának, s ebbõl fakadóan stratégiai partnernek kezdték tekinteni, mára a kapcsolatrendszer bizalomhiánnyal küzd mindkét oldalon, s még a korábban a kapcsolatok alakjának tekintett energiadialógus is megtorpant és számos kérdés megválaszolására vár. 1. táblázat. AZ EU-OROSZ KAPCSOLATRENDSZER PERIÓDUSAI

idõtartam 1992 – 1994

A kapcsolat jellege „elõjele” Élénkülõ párbeszéd + (a közös Európa-ház eszménye, tárgyalások az új szerzõdéses keretrendszerrõl) 1994 vége – Megtorpanás, szembenézés a realitásokkal 1996 (csecsen konfliktus és annak orosz kezelését elítélõ nyugati állásfoglalások, tartós orosz gazdasági recesszió) 1997 – 1998 Javuló intézményes kapcsolatok (PCA életbe lépése) +/– töréspont: 1998 augusztusi válság hatásai – a bizalom megrendülése, gazdasági kapcsolatok visszaesése 1999 – 2003 A „stratégiai partnerség” korszaka: + nyara nagyívû stratégiák, víziók (Közös Gazdasági Térség, energiadialógus) 2003 nyara– Kijózanodás – konfliktusokkal napjainkig (sajátos orosz demokratikus fejlõdés – szuverén demokráciaelmélet, az orosz nagyhatalmi ambíciók megerõsödése, az EU bõvülése, az energiadialógus megbicsaklása, élezõdõ ellentétek a posztszovjet térségen belül európai következményekkel) ? Új „stratégiai és partnerségi” megállapodás ? vagy egyszerûen „új” megállapodás? Periodizáló tényezõk: intézményi változások, belpolitikai események és váltások, gazdasági elemek stb.

94

Ludvig Zsuzsa

A kapcsolatok kihûlése mögött az Európai Unió és Oroszország oldalán egyaránt számos tényezõ megjelenése tapintható ki. Az Európai Unió oldalán alapvetõ változást idézett elõ a 2004-es (és 2007-es) keleti irányú bõvülés, az új tagállami „hozadékoktól” (történelmileg terhelt kapcsolatok, extrém mértékû gazdasági jellegû függõségek) Oroszország a kezdetektõl fogva tartott. A bõvülés azonban egy másik hatással is járt: az új uniós szomszédokra nézve is új stratégiát igényelt az EU részérõl, ami elvezetett az Oroszország által nem jó szemmel nézett európai szomszédságpolitika, és annak keleti vektora kialakulásához. Mindamellett 2003tól kezdõdõen az Európai Unió számára is egyre nyilvánvalóbbá vált az a sajátos belsõ politikai fejlõdés, amely közeledés helyett inkább az európai normáktól, értékektõl való egyértelmû távolodást jelzett. Orosz oldalról ekkortól egy erõsödõ gazdaság és egy erre alapuló növekvõ öntudat tûnik szembe, amely kifelé növekvõ nagyhatalmi ambíciókban is megnyilvánul. A jelcini káosz után megvalósul egyfajta belsõ rendteremtés, amely azonban meglehetõsen antidemokratikus elemekkel tarkított. A kezdeti putyini „europaizáció” végéhez jut, Moszkva látva Európa idegenkedését és általa ellenségesnek ítélt lépéseit (pl. formálódó szomszédságpolitika az érdekövezetnek tekintett posztszovjet térség vonatkozásában), elfordul Európától, s magát egyre inkább a multipoláris világ egyik fontos szereplõjeként igyekszik láttatni.

3. AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS OROSZORSZÁG KÖZÖTTI GAZDASÁGI KAPCSOLATOK A politikai kapcsolatok utóbbi években tapasztalt kihûlése ellenére a gazdasági szálak intenzíven erõsödtek, az EU–orosz kereskedelem értékben megsokszorozódott. Több mint jelzésértékû, s alapvetõ uniós gazdasági érdekekre hívja fel a figyelmet Oroszország kapcsán, hogy az uniós export értéke jelentõsebb mértékben nõtt – nyolc év alatt mintegy megötszörözõdött! –, mint az Oroszországból származó uniós behozatal, dacára az idõközben bekövetkezett igen lényeges olaj- és kapcsolódó gázáremelkedésnek.4 Érdekesség, s egyértelmûen az energiaimportnak tudható be, hogy az Európai Unió orosz viszonylatban évrõl évre tetemes külkereskedelmi hiányt kénytelen elkönyvelni.

4 Közismert tény, hogy az orosz forrásból származó uniós behozatal túlnyomó részben energiahordozókat, elsõsorban kõolajat, kõolajtermékeket és földgázt, újabban növekvõ értékben szenet is tartalmaz.

95

Oroszország, az Európai Unió és a közös… 2. táblázat. AZ EU27-EK ÁRUKERESKEDELME OROSZORSZÁGGAL (2000–2008), MILLIÁRD EURÓ

2008/ 2000 34,4 37,2 46 56,7 72,3 89,1 105,2 463,4 64,5 70,1 83,9 112,6 140,9 144,2 173,4 271,8

2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 EU27 EXPORT EU27 IMPORT EU27 EGYENLEG Oroszország részaránya a teljes exportból Oroszország részaránya a teljes importból

22,7 63,8

31,6 65,9

-41 -34,3 -30,1 -33,5 -37,9 -55,9 -68,6 -55,1 -68,3

…

2,7

3,6

3,9

4,3

4,8

5,4

6,2

7,2

8,0

…

6,4

6,7

6,9

7,6

8,2

9,5

10,4

10,1

11,2

…

Forrás: Eurostat

A gazdasági kapcsolatok másik fontos vetületét a befektetések jelentik. Itt mennyiségi tekintetben az aszimmetria már egyoldalúan az EU javára billen, a nagyságrendileg is jelentõsebb gazdasági egységként jellemezhetõ Európai Unió nem meglepõ módon lényegesen több befektetést (közvetlen beruházást) valósított meg Oroszországban az elmúlt évek folyamán, mint fordítva, Oroszország az uniós tagállamokban. Bár idõrõl idõre az orosz befektetések értékei is megugranak, és általában is felfelé ívelõ tendenciát mutatnak, az 1. ábrán is jól látható töréspontok már jelzik a fentiekben kifejtett politikai jellegû problémákat, amelyek közvetlen kihatással vannak az oroszországi befektetésekkel szembeni uniós magatartási mintákra is. Az Oroszországból érkezõ tõkével szemben számos ellenérzés él, amelyek az utóbbi években az EU-n belül csak erõsödtek. A 2008-as visszaesõ orosz adatban természetesen a politikai jellegû problémák mellett már a gazdasági válság hatásai is megmutatkoznak. Azonban már a korábbi orosz adatok is alulértékeltek, mivel az orosz tõke – számos okból, de köztük a vele szembeni ellenérzések miatt is – gyakran jelentkezik idegen (pl. ciprusi, luxemburgi vagy éppen Virginszigeteki) köntösben.

Ludvig Zsuzsa

96

Forrás: Eurostat 1. ábra. OROSZORSZÁG ÉS AZ EU25-ÖK KÖZÖTTI ÉVES KÖZVETLEN TÕKEBEFEKTETÉSEK, MILLIÁRD EURÓ

Az EU és Oroszország közötti kereskedelem és tõkebefektetések is természetesen az egyes uniós tagállamok és az orosz cégek közötti kapcsolatok eredményeként jönnek létre. Egyes uniós tagállamok és Oroszország vállalatai közötti szálak az uniós szintû adatokban meghatározó súllyal bírnak, míg mások jelentõsége marginális. Az alábbi ábrák Oroszország legfontosabb uniós partnereit mutatják be tagállami bontásban az export-import és a külföldi befektetések területén. Amint a késõbbiekben látni fogjuk, ezek a kiemelkedõ gazdasági szálak a Brüsszel–Moszkva párbeszéd egészének irányvonalára is rányomják bélyegüket, amellett, hogy természetesen lényegi szerepet játszanak az egyes uniós tagállamok és Oroszország közötti bilaterális kapcsolatok jellegében és szintjében is. egyéb EU-országok együtt 18%

Belgium 4%

Németország 30%

Nagy-Britannia 5% Svédország 15% Finnország 7% Lengyelország 6% Ausztria 3%

Franciaország 7% Olaszország 10%

Hollandia 7%

Forrás: Eurostat 2. ábra. OROSZORSZÁG LEGNAGYOBB UNIÓS KERESKEDELMI PARTNEREI, %-OS RÉSZARÁNY A TELJES EU-BA IRÁNYULÓ EXPORTBÓL 2008-BAN

97


egyéb EU-tagállam 22%

Németország 20%

Spanyolország 7%

Nagy-Britannia 5%

Franciaország 7%

Finnország 6%

Olaszország 16%

Lengyelország 8% Hollandia 11%

Litvánia 4% Magyarország 4%

Forrás: Eurostat 3. ábra. OROSZORSZÁG LEGNAGYOBB UNIÓS KERESKEDELMI PARTNEREI, %-OS RÉSZARÁNY A TELJES EU-BA ÉRKEZÕ OROSZ IMPORTBÓL 2008-BEN

Japán 3%

egyéb 15%

Hollandia 19%

Brit Virgin szigetek 3% USA 3% Ciprus 16%

Franciaország 4% Írország 4% Németország 7% Nagy-Britannia 12%

Luxemburg 14%

Forrás: Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Szolgálat 4. ábra. LEGNAGYOBB KÜLFÖLDI TÕKEBEFEKTETÕK OROSZORSZÁGBAN, 2009 MÁRCIUSÁBAN ÁLLOMÁNYADATOK ALAPJÁN

Ludvig Zsuzsa

98

egyéb 19% Hollandia 36%

Japán 1% Brit Virgin szigetek 4% USA 3% Franciaország 2% Írország 0% Németország 6% Nagy-Britannia 4% Luxemburg 1%

Ciprus 24%

Forrás: Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Szolgálat 5. ábra. LEGNAGYOBB KÖZVETLEN KÜLFÖLDI TÕKEBEFEKTETÕK OROSZORSZÁGBAN, 2009. MÁRCIUSI FDI- ÁLLOMÁNYADATOK ALAPJÁN

4. TAGÁLLAMI ÁLLÁSPONTOK OROSZORSZÁGRÓL „Nincs még egy ország, amely oly jól megvilágítaná különbözõségeinket, mint Oroszország” – nyilatkozta az egykori biztos, Peter Mandelson. Valóban, úgy tûnik, az elmúlt években Oroszország az EU-t leginkább megosztó kérdéssé vált. A Brüsszel–Moszkva párbeszéd elakadása mögött leginkább az Oroszországhoz való viszonyulás tekintetében eltérõ tagállami ellentétek húzódnak meg. Másik oldalról, Oroszországot, mint az EU-t tudatosan megosztó, annak széthúzását szándékosan elõidézõ partnert szokták emlegetni. Nyilvánvaló, hogy bár Moszkva valóban igen különbözõen viszonyul maga is az egyes uniós országokhoz, azok e szándékos megosztás nélkül sem találnának vele egységes hangot. Oroszország számára alapvetõen három országcsoport különíthetõ el a kibõvült Európai Unión belül. Az elsõ csoportot a legfontosabb, a „stratégiai partnerek” alkotják, azok, akik egyrészt az Unión belül általában is meghatározó súlyt képviselnek, s ebbõl kifolyólag Oroszország-politikájuk sem lehet Moszkva számára közömbös. A velük formálódó kapcsolatrendszernek Oroszország érthetõ módon sok figyelmet, energiát szentel. Elsõ megközelítésben ide a klasszikus uniós nagyok, Németország, Franciaország és Nagy-Britannia tartoznának. Ez utóbbi azonban az utóbbi években élesedõ Oroszország-kritikájával kikerült az orosz fél által stratégiainak tekintett partnerek körébõl. Helyébe talán az az Olaszország lépett, amely hagyományosan igen jó viszonyban volt Oroszországgal, s amely magát egyfajta hídszerepben látja Európa és Oroszország között. A második csoportba a barátságos pragmatisták, azaz azok az országok tartoznak, amelyek számára Oroszország fontos, ha nem létfontosságú gazdasági partner, s


99

amelyek ebbõl kifolyólag pragmatista alapon igyekeznek ápolni, fejleszteni Moszkvához fûzõdõ kapcsolataikat, s ez az érintett fél részérõl is méltányolásra talál. Bár a harmadik országcsoport, a barátságtalan (vagy hûvös) partnerek számára Oroszország szintén jelentõs gazdasági partner, azonban elsõsorban fenyegetettség forrása. Õk azok, akik az orosz(szovjet) birodalmi törekvések kiújulásától tartva, az oroszországi belsõ tendenciákat (antidemokratikus irányvonal, központosítási törekvések, sajátos piacgazdaság stb.) látva igyekeznek Oroszországtól minél távolabb kerülni, azaz az uniós Oroszország-politikát is egyfajta távolságtartás irányába terelgetni. Velük szemben az orosz magatartás is gyakran kemény, ellenséges.5 A három elkülönített csoportnak megfelelõen formálódnak jobbára a diplomáciai kapcsolatok is. Legerõteljesebbek a három (vagy Spanyolországot is ideszámítva négy) nagy uniós tagállammal, intenzíven fejlõdnek az ún. baráti pragmatistákkal is, miközben elhidegülõben, idõnként kifejezetten ellenségesen alakulnak az ún. barátságtalan partnerekkel. Hasonló a kapcsolatok leképezõdése az intézményesültség tekintetében is: a stratégiai partnerek, illetve õket követõen a barátságos pragmatisták bilaterális kapcsolatai számos formában és fórumon keresztül fejlõdhetnek, míg a harmadik táborba tartozók számára ez nem fontos kérdés, õk jobbára az uniós keretek közé szeretnék terelni bilaterális kapcsolataikat, s az Unió nyújtotta védõernyõben bízva kívánnak Oroszországgal szemben kellõ súlyt képviselni. Nyilvánvaló azonban, hogy az egyes országok fenti csoportokba való besorolásai mindig egy adott idõpillanatra, idõszakra vonatkozhatnak. Bár számos uniós tagállamban az Oroszországhoz való viszonyulás mikéntje meglehetõsen stabil, s alapvetõen nem függ az idõközben bekövetkezett belpolitikai váltásoktól, nem egy esetben, leginkább a nehezen feldolgozható szovjet örökséggel és a történelem egyéb epizódjaival magyarázhatóan kialakult erõteljes russzofóbiának tulajdoníthatóan a volt szocialista tábor országaiban, azaz az új uniós tagállamok csoportjában az Oroszországhoz való viszonyulás – idõnként szélsõségesen – ingadozó képet mutat, s a második és harmadik leírt országcsoport között idõbeni átjárás mutatható ki. Természetesen létezik egy másfajta csoportosítás is: új és régi tagállamok szerinti megkülönböztetés. Amint láttuk, a fent alkalmazott csoportosításban, legalábbis a két utóbbi csoportban jobbára keverednek új és régi tagállamok, jelezve azt, hogy az eltérõ Oroszország-képek nemcsak a sajátos közép-kelet-európai történelemmel és földrajzi adottságokkal magyarázandók. Egy másik lényeges választóvonalat az eltérõ Oroszország-képek közé az rajzol, hogy az adott ország alapvetõen pragmatista alapon, azaz

5

Jelen kutatás és tanulmány is támaszkodik a témában folytatott nemzetközi kutatásokra, leginkább a European Council on Foreign Relations szervezet 2007-ben publikált eredményeire, a Mark Leonard és Nicu Popescu által szerkesztett átfogó tanulmányra. E tanulmány az általunk is használt, alapvetõen orosz megközelítésû kategóriák mellé tulajdonképpen kettõt tesz hozzá, a két szélsõséges véleményt emeli ki. Baráti oldalon az ún. trójai lovak csoportját különbözteti meg, ideértve azokat az Oroszországgal igen szoros baráti kapcsolatokat ápoló uniós tagállamokat, amelyek az EU-n belül akár vétóval is kiállnak Oroszország érdekei mellett (Görögország és Ciprus). Ellenkezõ oldalon az általuk „hidegháborús harcosoknak” nevezett azon országok állnak, amelyek viszont ellenkezõ elõjellel, azaz Oroszország ellenében állnak ki határozottan az EU-n belül, s blokkolnak például uniós szintû folyamatokat, kezdeményezéseket (Lengyelország, Litvánia).

100

Ludvig Zsuzsa

elsõsorban gazdasági érdekeit szem elõtt tartva, vagy inkább ideologikus megközelítésben, azaz az ún. közös európai értékek talaján, azok hiányát, csorbulását Oroszországon számon kérve viszonyul az országhoz. Az elmúlt idõszak történései és nem történései (tehát a Brüsszel–Moszkva szintû kapcsolatrendszerben a továbblépésének elmaradása) szerint e két megközelítés kibékíthetetlen ellentétben áll egymással.

4.1. STRATÉGIAI PARTNERSÉGEK A stratégiai partnerek legfontosabb jellemzõje Oroszország szempontjából, amellett, hogy az Unión belül általában is a döntési irányokban kiemelkedõ súlyú államok, az, hogy Oroszországot a kontinens másik meghatározó jelentõségû hatalmi tényezõjének tekintik. Egyrészrõl ez indokolja orosz részrõl a kiemelt figyelmet. Másrészrõl ezek az országok egyúttal Európa vezetõ gazdaságai is, tehát a kétoldalú kapcsolatok is perspektivikusak, ráadásul az ideologikus szemlélettel szemben határozott pragmatizmus jellemzi õket. Közülük kerülnek ki Oroszország legjelentõsebb európai gazdasági partnerei, mind a külkereskedelmet, mind a tõkebefektetéseket tekintve.6 Szintén közös jellemzõjük, hogy Vlagyimir Putyin szavait idézve, „a kapcsolatok motorja az energetika”. Ez elsõsorban az EU–orosz kapcsolatrendszert általában is domináló szénhidrogén-kérdéskörre vonatkozik, azonban az energetikai együttmûködés esetükben sokkal szélesebb spektrumú, abban a nukleáris tematika, a villamosenergia-termelés és -hálózat vagy a megújuló energia kérdése egyaránt megtalálható. Ami a szénhidrogéneket illeti, az orosz/szovjet és a német, francia vagy olasz cégek közötti együttmûködés a hatvanas-hetvenes évekig nyúlik vissza, azaz a stratégiai együttmûködés hosszú múltra tekint vissza. Mind a három ország érdekelt a jelenleg kidolgozás alatt álló nagy orosz infrastruktúra-projektek valamelyikében: Németország és Franciaország az Északi Áramlat, míg Olaszország és újabban Franciaország is a Déli Áramlat gázvezeték megépítésében. Közös a három ország felfogásában az is, hogy megértik az orosz „kölcsönös függés”-felfogást, azaz nem egyszerûen szállítói-vevõi kölcsönös egymásrautaltság alakult ki energetikai vállalataik között, hanem az orosz kívánalmak szerint kölcsönös nyitottság egymás befektetési elõtt is. Azaz, az egyébként meglehetõsen zárt, sõt az utóbbi években egyre záruló orosz energetikai szektor is beenged német, francia, olasz befektetõket, mint ahogy orosz cégek befektetéseivel is találkozhatunk ezen országok energetikai szektorában (nemcsak a szállítási hálózathoz kötõdõen). Bár ezek a kétoldalú kapcsolatok kiválóan mûködnek, esetükben is elõfordulnak „kellemetlenségek”, például európai szemmel nemkívánatos orosz befektetõi módszerek, vagy az orosz „állami kiszorítósdi” alkalmazása. Ez azonban nem változtat a kapcsolatok általában gyümölcsözõ voltán, a kölcsönös gazdasági érdekek érvényesülésén. Az érdekek követése a három ország részérõl alapos felkészülés és informálódás alapján történik. A németek és franciák is jelentõs energiát fektetnek Oroszország, az orosz piac sajátosságainak megismerésébe. A következõkben a bilaterális kapcsolatok legfõbb sajátosságait és szerepköreit ismertetjük.

6

Ciprus és Hollandia sajátos kérdéskörét jelen tanulmány terjedelmi okokból nem tárgyalja.


101

Németország – „Oroszország modernizátora” A német-orosz kapcsolatoknak két fõ jellemzõjük van. Az egyik a pragmatizmus mindenek elé helyezése, azaz az üzleti szempontok dominanciája a politikai jellegû megközelítés felett. A másik az a modernizációs szerep, amelyre Németország Oroszországban vállalkozott, s amelyet ez utóbbi szívesen fogad is. Hatalmas termelõberendezések szállítása, felújítása folyik az orosz gazdaságban német cégek részvételével a feldolgozóipar legkülönbözõbb területein valamint az infrastruktúrában is. Németországra esett például a 2007-ben az éves orosz gépimport egynegyede, 2008 elsõ felében már mintegy harmada! A német vállalatok elõnyben való részesítése nem utolsósorban a szervizelés terén nyújtott kiváló teljesítménynek is köszönhetõ. A „made in Germany” az általában jellemzõ magas német árfekvés ellenére is valóságos varázsige egy-egy jelentõsebb orosz beruházásról való döntési folyamatban. A német súly azonban általában is igen magas, pl. a 2008-as Oroszországot célzó teljes uniós export 30%-a esett Németországra, de importoldalon is kiemelkedõen magas, 20%-os a német részesedés. A befektetési kapcsolatok is dinamikusan fejlõdnek, a klasszikus ipari beruházók sorát is Németország vezeti az orosz gazdaságban. A kapcsolatok kiterjedtségét az alábbi számok is igen jól jelzik: 2009 elején mintegy 4920 német érdekeltségû vállalat mûködött Oroszországban, ezen kívül 9200 képviselet és 160 leányvállalat. A német cégek hosszú távon tekintik perspektivikusnak az orosz piacot, és a pillanatnyi nehézségek nem tántorítják el õket. Így van ez a mostani válság közepette is, nem vonulnak ki a piacról. A kapcsolatok fontos bázisát adja az energetika. Németország valóságos mini „energiadialógust” folytat Oroszországgal, az uniós szintû hivatalos EU–orosz energiadialógus mögött.7 Már jelenleg is viszonylag magas az orosz részarány a szénhidrogének importjában, 2007-es adatok alapján a földgáz tekintetében 43%-os, az olaj vonatkozásában 33%-os volt. Németország azonban a jövõben az orosz szénhidrogén-szállításoknak növekvõ szerepet szán, s ennek érdekében a legjelentõsebb nyugati partner az orosz fél számára kiemelt jelentõségû Északi Áramlat-gázprojektben. Az energetikai együttmûködés azonban számos más szálon is fut. A német jelenlét (az E.ON által) volt az elsõ a külföldiek közül az orosz árampiacon, de az együttmûködés fontos, s a jövõben perspektivikus területe a megújuló energia termelése is, akár a biomasszára akár a szélenergia szerepére gondolunk. A két társadalom is jól megfér egymással. Úgy tûnik, a történelem kellemetlen kérdéseit sikerült lezárni, mára nem terhelik a kétoldalú kapcsolatokat, ellenkezõleg. A közös történelem pozitív oldalaira képesek építeni. Így pl. Németország már az elõzõ évszázad elején is fontos modernizációs szerepet töltött be Oroszországban ill. a Szovjetunióban, s ma ez a hagyomány folytatódik sikeresen. A politikailag is kiegyensúlyozott kapcsolatok többnyire a vezetõk közötti személyes barátság által is megerõsítettek, ez azonban, ahogyan Angela Merker ideje alatt jól látható, korántsem feltétele a kapcsolatok zavartalan mûködésének.

7

Ezt példázza a 2005-ös Közös orosz–német nyilatkozat az energetikai együttmûködésrõl.

102

Ludvig Zsuzsa

Franciaország – érzelmi-kulturális töltetû pragmatista A francia–orosz kapcsolatok hagyományosan speciálisak, Oroszország, az orosz értelmiség mindig is példaként, s pozitív érzelmekkel tekintett Párizsra, annak kultúrájára, nyelvére, vagy akár ideológiájára (lásd Nagy Francia Forradalom eszméi). A két ország nemcsak a két világháborúban állt ugyanazon az oldalon, de még a hidegháború folyamán sem került politikailag oly mértékben távol egymástól, mint az a többi nyugateurópai országra jellemzõ volt a de gaulle-i „Atlanti-óceántól az Urálig terjedõ Európaképre”, vagy a sajátos francia NATO-hoz való viszonyulásra gondolva. Bár a külkereskedelem terén a két ország nem különösebben fontos partnere egymásnak, a befektetések terén komoly fejlõdés mutatható ki. Orosz befektetõk jelenhettek meg olyan jelentõs francia szektorokban mint a francia gasztronómiát terjesztõ csemege-üzletlánc, vagy porcelángyártás. Különösen feltûnõ az orosz jelenlét a francia ingatlanpiacon, ahol nemcsak, hogy a világ legdrágább villáját birtokolja orosz tulajdonos, hanem vezetõ szerep elérésére törekszik a piacon már most is meghatározó jelentõségû orosz vállalat a ingatlanforgalmazás terén is. Vagy egy másik példa az ellenkezõ oldalról: francia cég vehet részt Oroszország elsõ fizetõs autópályája konzorciumában is. A gyümölcsözõ gazdasági kapcsolatoknak azonban talán legkiválóbb példáját a repülõgép-gyártás és ûrkutatás, ûrtechnológiai terület adja (amely nem mellesleg mindkét országban stratégiailag fontos ágazat): itt igen elõrehaladott francia-orosz együttmûködés jött létre. Oroszország például az Airbus EU-n kívüli legjelentõsebb vásárlója, de jelentõs termelési együttmûködés is folyik a két ország vállalatai között. Ami az energetikát illeti, a szénhidrogén-kereskedelem kérdése kevésbé kiemelkedõ súlyú,8 mint Európa számos államában, ráadásul a szénhidrogének szerepe az energiamixben is relatíve alacsonynak tekinthetõ. Annál figyelemreméltóbb, hogy francia cég, a Total vehet részt a Stokman gázmezõ kiaknázásában, s egy olajmezõ kitermelésében is. Habár a kariagai olajmezõ kitermelésének ügyében a Totalt érték kellemetlenségek az orosz állam részérõl, továbbra is részt kíván venni orosz erõforrások kitermelésében, mivel azokat üzleti szempontból jövedelmezõnek ítéli meg. Jelentõs az atomenergetika terén megvalósuló francia–orosz együttmûködés is, legújabban pl. közös vállalati formában készülnek egy új atomerõmû megépítésére Tomszkban. A cég egyébként az orosz nukleáris energia piac egyik kulcsfontosságú tényezõjévé vált! Érdekesség, hogy bár állami szinten a kapcsolatok igen jók, a két társadalom között számos feszültség húzódik. A francia közvélemény kevéssé elfogadó az oroszországi demokrácia-deficit nyilvánvaló jeleivel szemben, s az oroszok franciákról alkotott képe sem feltétlenül pozitív. Mindez azonban nem gátolja az Európában két jelentõsnek számító hatalom közötti diplomáciai, pragmatizmuson alapuló kapcsolatrendszer fejlõdését. Olaszország – személyes kapcsolatokon alapuló önkéntes hídszerep Olaszország az a partnere Oroszországnak, amely az ún. uniós nagyok közül talán a legmesszebbre hajlandó elmenni Moszkva védelme érdekében, akár a brüsszeli állásponttal szemben is. Ennek hátterében az áll, hogy Róma egyfajta hídszerepben érzi ma8

A földgázimport mintegy egy nyolcada, az olajbehozatal kb. egy ötöde származik orosz forrásból.


103

gát Európa és Moszkva között, mind az EU-n belül, mind a NATO-ban különleges közvetítõszerepre vállalkozik. Ez az Unión belül azonban sokkal inkább különutas magatartásnak, mintsem sikeres közvetítésnek tûnik, míg a NATO-n belüli olasz hídszerep sikeresebbnek bizonyult.9 A kiemelten jó magas szintû kapcsolatokat a vezetõk közötti személyes barátságok különösen megerõsítették a Berlusconi fémjelezte korszakokban, azonban az olasz–orosz kapcsolatrendszer stabilitását mutatja, hogy a vezetõváltást követõen sem lanyhultak a kapcsolatok. Az olasz Külügyminisztérium hivatalos honlapja szerint a kapcsolatrendszer olyannyira kiváló, hogy a „privilegizált” jelzõre is rászolgál. Olaszországot orosz részrõl is Németországgal és Franciaországgal egy sorban tartják számon uniós partnerként. A különlegességet mutatja az is, hogy a két ország között katonai (technológiai) együttmûködés is folyik, közös katonai parádék és gyakorlatok rendezésére is sor kerül. A kapcsolatok gerincét azonban kétségkívül a gazdasági szálak alkotják, s a pragmatizmus a vezérelv. A gazdasági kapcsolatokon belül pedig nem meglepõ módon az energetikáé a fõszerep. Úgy tûnik, hogy az olasz vezetés Európánál elõbb fogadta el azt a tényt, hogy Oroszország a kontinensen a jövõben is az elsõ számú energiaszállító lesz. Ebbõl a felfogásból következik, hogy alternatív források keresése helyett az orosz partnerekkel való együttmûködést szorgalmazzák, s szoros vállalati partnerségeket kötnek. Az olasz ENI úttörõként már 1957-ben kõolajszállítási szerzõdést kötött a Szovjetunióval, ezzel megalapozva a késõbbi stratégiai partnerséget. Orosz gáz 1974 óta érkezik az országba. Az igazán nagyszabású együttmûködési tervek azonban mégis a közelmúltban körvonalazódtak: az új orosz gázvezeték, a Kék Áramlat az ENI és a Gazprom közös vállalkozásaként jöhetett létre, s a partnerség folytatódik a Déli Áramlat projektben is. Azonban az olasz Enel is építi kapcsolatait orosz partnereivel, az olasz cég az orosz villamos energetikai rendszer privatizációs kiírásaiban mutat érdekeltséget, míg az orosz Gazprom az olasz gázvezeték-rendszer iránt. De a Lukoil is megjelenhetett az olasz piacon, kõolajfinomító-vásárlással. Az energetikai partnerségen alapuló speciális olasz-orosz kapcsolatrendszer olyannyira fejlett, hogy Olaszország nem egy esetben szinte az EU-t eláruló országként tûnik fel. Az utóbbi idõkben azonban Olaszország oly módon igyekszik csökkenteni az Oroszországtól való energetikai függõségén, hogy egyéb területeken is az együttmûködés fejlesztését szorgalmazza.

4.2. BARÁTSÁGOS PRAGMATISTÁK A barátságos pragmatisták csoportja meglehetõsen heterogén, régi és új, nagy és kicsi tagállamok egyaránt találhatók benne. Õk azok, akik az Unión belül Oroszország irányában általában megértõ, sõt akár elnézõ magatartást képviselnek, akik az európai kontinens meghatározó szereplõjét látják Oroszországban, amellyel egyértelmûen együttmûködésre érdemes törekedni. Õk azok is, akik az „értékek vagy érdekek” dilemma feloldását a kölcsönös érdekek keresésében vélik megtalálni. Természetesen ez nem jelenti az „európai értékek” feladását, csupán annyit, hogy nem helyezik elõtérbe azokat 9 Itt elsõsorban a NATO-Oroszország Tanács létrehozásában való olasz szerepvállalásra kell gondolnunk.

104

Ludvig Zsuzsa

az Oroszországgal folytatott kétoldalú párbeszédek során. Leegyszerûsítve, az Oroszországgal megvalósuló kapcsolatrendszerük alakulására összpontosítanak, a belsõ oroszországi folyamatok helyett. Mindez azonban természetesen ideiglenes is lehet. Különösen Közép-Kelet-Európa országaira jellemzõ az oroszérzékenység, s a belpolitikai kurzusok változásai egyben az Oroszországhoz való viszonyulás képleteit is átírhatják, nem egy esetben alapvetõ módon. Többük esetében Oroszország nemcsak a legnagyobb szomszéd, hanem egyúttal monopolpozícióban lévõ energetikai szállító is. A pragmatizmus alapját gyakran éppen ez a meghatározó energetikai szerep adja. Egy további érvelés pedig az orosz piacok jelentõségére és jövõbeli perspektíváinak hangoztatására irányul. Bizonyos tekintetben – Spanyolország kivételével – talán valamennyien egyfajta hídszerepbe képzelik magukat Európa nyugati és keleti fele, az Európai Unió és Oroszország között. Spanyolország – megértõ udvariasság pragmatista alapon Spanyolország Oroszországhoz való általános hozzáállása alapján akár a stratégiai partnerek csoportjába is sorolható lenne, azonban a földrajzi távolság miatt a gazdasági kapcsolatok szintje a két ország között az elõbbiekben tárgyalt három országhoz képest lényegesen alacsonyabb. Spanyolország nem található sem a legjelentõsebb uniós exportõrök, sem pedig a legnagyobb oroszországi befektetõk között, habár az Oroszországból érkezõ uniós import vonatkozásában bekerül az elsõ tíz helyezett közé. Spanyolország kellõen távol van Moszkvától ahhoz, hogy igazán mélyen érintenék az ottani események és folyamatok, s mindez egy kölcsönösen udvarias, a vezetõk közötti kapcsolatok ápolásán is alapuló megértõ magatartáshoz vezet. Ráadásul Madrid nem különösebben érdekelt a tõle szintén távol fekvõ posztszovjet térség egészében sem, így a térségen belüli – Oroszországhoz kötõdõ – konfliktusok sem rázzák meg és szítanak indulatokat. Mindez azonban leginkább a diplomáciai magatartást befolyásolja, a spanyol társadalomról már nem állítható, hogy ne lennének számára fontosak az európai értékek, s ez nem egyszer a hivatalos kurzus elítéléséhez is vezet. Mindazonáltal a magas szintû kapcsolatok kiváló volta történelmileg is indokolt, a spanyol polgárháborút követõen például számos spanyol menekült választotta új hazájául a Szovjetuniót, s mindennek a mai napig komoly kihatásai vannak a spanyol–orosz kapcsolatokra. Különösen szembetûnõ a magas szintû spanyol látogatások kiemelkedõen nagy száma Oroszországban, de vélhetõen nem volt véletlen az sem, hogy 2000 júniusában Vlagyimir Putyin elnökké történõ beiktatását követõen Madrid volt elsõ távol-külföldi látogatásának célpontja. A gazdasági kapcsolatok az utóbbi idõszakban azonban virágzásnak indultak, s ezek fejlesztése mindkét fél részérõl tudatos. Spanyolország kilóg az uniós sorból a tekintetben is, hogy számára az Oroszországtól való energetikai függés nemhogy nem létezik, de éppen ellenkezõleg, más földgázpiaci diverzifikációjának foka növelhetõ az orosz szállítások (LNG) révén. A spanyol példán keresztül érthetõ meg igazán, hogy mennyire lehetetlen energetikai ügyekben közös uniós érdekeltségeket találni Oroszország kapcsán! A gazdasági kapcsolatok fejlesztését azonban spanyol részrõl széles skálán és konkrét terv mentén képzelik el. A 2005-ös kereskedelemfejlesztõ és befektetés-élénkítõ célú „Oroszország-terv” a kereskedelem, a beruházások területén kívül az intézményesítés és információszerzés, képzés, valamint a turizmus területét is hivatott szolgálni, s már


105

2006-ban jelentõs sikereket hozott. Ez annál is fontosabb az ország számára, mert a jelentõs orosz kõolaj-behozatal következtében igen tetemes kereskedelmi hiánnyal küzd az orosz relációban. Orosz oldalról azonban kétségtelen, hogy Spanyolország mint turisztikai célpont a legkiemelkedõbb. Ez spanyol részrõl azért különösen lényeges, mert az orosz turisták költekezése felülmúlja az átlagos nyugat-európai szintet, pl. a német, francia vagy belga vendégekét. Finnország – a felelõsségteljes pragmatista szomszéd Finnország az EU–orosz kapcsolatrendszerben különleges helyet elfoglaló ország. Talán az egyetlen olyan kis ország, amely rátette kézjegyét a Brüsszel–Moszkva párbeszéd egészére is, s amely idõnként a sikeres közvetítõ címet is elnyerheti. Finnország a történelmi múlt, s a hosszú közös határ okán többszörösen is rákényszerült arra, hogy hatalmas szomszédjával képes legyen együttmûködni. A finnlandizáció évei is számos tanulsággal szolgáltak, s a mára nézve is az egyik legfontosabb, a többiek számára is hasznos tanulság az lehet, hogy Oroszországra érdemesebb inkább kihívásként, mintsem fenyegetõ veszélyforrásként tekinteni. Elzárkózás és gyanakvás helyett célravezetõbb az ország megismerésén alapuló együttmûködõ magatartás. A kis Finnország összegyûjtött tudása Oroszországról, az orosz gazdaságról példaértékû. Finnország számos konkrét, uniós szintû kezdeményezés elindítója is: nagyban neki köszönhetõ az EU Északi Dimenziójának (Northern Dimension) kialakítása, amely a késõbbiekben mintául szolgálhatott az EU szomszédságpolitikája keleti vektorának formálásában is. Az Északi Dimenzió a Balti-tenger menti országok regionális együttmûködésének meghatározó kerete, amelyben Oroszország sikeres bevonása jelentette az egyik kulcskérdést. Nem egy esetben hozott jelentõs gyümölcsöt a térségbeli finn közvetítõ szerep is. Finnország számára a szomszédos Oroszország természetesen kiemelkedõ fontosságú gazdasági partner, elsõ számú energiaszállító és ígéretes, sõt sikeres piac is egyúttal. Oroszország Finnország egyik legjelentõsebb kereskedelmi partnere, s fontos befektetési célpont is. A finn vállalatok sikerének titka az orosz piac megismerésébe fektetett energia, s az ügyes alkalmazkodás, a piacrések helyes felismerése. Így emelkedhetett az ország az EU-n belül is Oroszország legjelentõsebb partnerei közé, a teljes uniós kivitelt tekintve a 3-5., behozatali oldalon az 5-6. helyre. Oroszország részaránya a finn kivitelben és behozatalban (25% fölött) is messze meghaladja a régi uniós tagállamokban tapasztalt szintet. A pragmatista finn magatartás azonban korántsem pusztán öncélú, kétoldalú kapcsolataiban, de az uniós szintû kérdésekben is kiemelt finn szempont a környezet védelme. Ausztria – gázlábakon álló pragmatista Ausztria és Oroszország történelmi örökséget, úgy tûnik, sikerült mindkét oldalon feldolgozni, igaz annak súlya soha nem terhelte meg oly mértékben a kétoldalú kapcsolatokat, mint például az Ausztriával szomszédos közép-kelet-európai országokban. A mai osztrákokban az oroszokról alkotott kép koránt sem csak negatív. Ausztria azon uniós országok közé tartozik, melyek úgy vélik, Európa Oroszország bevonásával tud hatéko-

106

Ludvig Zsuzsa

nyan fejlõdni, a hangsúlyt tehát az együttmûködésre kell helyezni. Ennek érdekében a jelenlegi keretek – közös térségek – és a készülõben lévõ új megállapodás nyújtotta lehetõségek maximális kihasználására kell törekedni. Mindez azonban korántsem pusztán önzetlen hozzáállás. Ausztria számára Oroszország igazi stratégiai gazdasági partner, különösen, ha az energetikát tekintjük. Az osztrák OMW egyébként Európában elsõként kötött az egykori Szovjetunióval gázszállítási megállapodást még a hatvanas években, s a kapcsolatok velejét ma is a gázügyletek adják. Ausztria az orosz gáz jelentõs felvásárlója (az osztrák gázimport 60% feletti része érkezik Oroszországból), tranzitországa és elosztási központja is.10 Nem véletlen, hogy a legutóbbi években, 2007 óta a Gazprom osztrák partnere, az OMW – amelyben egyébként az állami tulajdonlás a meghatározó – számos baráti lépést tett a Gazprom irányában: 1. 2008 elején felvetette a Gazprom bevonásának lehetõségét, az egyébként eredetileg Oroszország kizárását célzó Nabucco-projektben; 2. 2008 novemberében a Baumgarten elosztóközpont (hub) részvényei 50%-os eladásáról kötött megállapodást a Gazprommal; 3. Elõzetesen megegyezett a Nabucco rivális projektje, az orosz kezdeményezésû Déli Áramlatban való osztrák részvételrõl.11 A pragmatizmus másik tetten érhetõ területe az orosz piac jelentõségének elismerése: a sikeres osztrák exporttevékenységnek köszönhetõen Ausztria nemcsak hogy jelen van az Oroszországba szállító legfontosabb tíz uniós ország listáján, hanem ritka kivételként Oroszországgal való kereskedelmében aktívumot is képes elérni. A gazdasági kapcsolatok egy további fontos területe a pénzügyi szféra, az osztrák Raiffeisen Bank az orosz piac legjelentõsebb külföldi befektetõje, s az utóbbi években lényegessé vált az osztrák bankok közvetítõi szerepe az orosz-ukrán gázbizniszben is, miközben az ausztriai bankokban elõszeretettel helyezik el – gyakran nem éppen tiszta eredetû – pénzüket orosz személyek. Bulgária – a közép-kelet-európai szláv-ortodox szövetséges Bulgária, bár a kilencvenes évek euroatlantista reorientációja természetesen itt sem maradt el, soha nem fordult el igazán Oroszországtól, s annak az egykori szocialista tábor egyik legstabilabb partnere maradt. Olyannyira, hogy az elmúlt évtizedben még Bulgária esetleges FÁK-tagságáról is felröppentek hírek. A két ország közötti kapcsolatok hagyományokban s közös (nyelvi, vallási stb.) gyökerekben gazdagok, s mindez mind a mai napig rányomja bélyegét a viszonyrendszerre, s hivatalos bolgár megnyilatkozások szerint Oroszország Bulgária stratégiai partnerének tekintendõ. Ennek ellenére a gazdasági kapcsolatok bolgár oldalról nem igazán sikeresek, romló külkereskedelmi mérleg, s marginális bolgár súly az orosz importban, s az orosz szénhidrogén-szállítások dominanciája jellemzi a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokat. Emellett az orosz tõke – bár gyakran indirekt módon – jelentõs mértékben betört a bolgár gazdaságba, a leglényegesebb orosz befektetés a Lukoil olajóriás befektetése, de az orosz tulajdonlás mintegy 4652 bulgáriai cégben volt kimutatható 2008 elején. Bulgária a Déli Áramlat vezetékterv

10

A kõolaj vonatkozásában az orosz szerep kevéssé meghatározó. A dolog pikantériája, hogy a Nabucco maga eredetileg alapvetõen osztrák kezdeményezésként indult.

11


107

egyik fontos európai támogatója,12 habár ez – tekintettel az ország külsõ energiafüggõségére és legújabb gázközpont szerepre törõ ambícióira – nem zárja ki aktív részvételét a rivális Nabucco projektben sem. Szlovákia – a speciális közép-kelet-európai szövetséges? A szlovák Oroszország-politika hangsúlyai a hatalomra kerülõ elit változásával együtt módosultak, azonban kifejezetten elhidegülõ viszony csak a Dzurinda kormány 19982001-es éveiben következett be. A többi idõszakban Szlovákia meglehetõsen megértõ hozzáállást tanúsított Oroszországgal szemben, sõt idõnként, például Szlovákia euroatlanti integrációs kudarcainak idejében, azzal speciális partnerség építésébe is fogott.13 A szlovák–orosz kapcsolatok mérlegét megvonva tehát azok összességében mégis többnyire barátiak voltak. Szlovákiát is pragmatizmussal jellemezhetjük az orosz kapcsolati rendszerben, amelynek erõteljes energetikai alapjai vannak. Szlovákia az orosz szénhidrogének jelentõs tranzitországa, ráadásul azok szállításaitól is extrém mértékben függ. Érdekesség, hogy a 2009. januári gázkrízis, amely a szlovák gazdaságot különösen érzékenyen érintette, mind Oroszországgal, mind pedig Ukrajnával szemben egyfajta revíziót váltott ki, mindkét partner irányából kisebb-nagyobb mértékû elfordulást vetítve elõre. Magyarország – ingadozó barát? Végezetül a pragmatista baráti országok sorát Magyarországgal zárjuk, amely a kétezres évek eleje óta intenzifikálta kapcsolatait Oroszországgal, számos módon erõsítette a kapcsolatok intézményes kereteit, s tulajdonított jelentõséget Moszkvának a legfelsõbb szintû diplomáciában. Magyarország azonban kérdõjeles baráti ország Oroszország számára, a kapcsolatok töltete erõsen belpolitika-függõ, ez okozza a magyar–orosz viszonyrendszerben megmutatkozó éles hullámzásokat, amelyek gyakran épp ellentétesen alakulnak, mint az általános EU–orosz kapcsolatok fel- és lejtmenetei. Magyarország így azon országok sorába tartozik, amelyek a baráti pragmatista csoportból idõnként a gyanakvó, távolságtartásra törekvõ uniós országok körébe kerülnek (és fordítva), s amely tény erõsen csökkenti a kiszámíthatóságot a kapcsolatrendszer egészét, s annak gazdasági dimenzióját tekintve is. Az utóbbi évek kétoldalú gazdasági eredményei impozánsak, dinamikusan bõvülõ magyar export és import, a gazdasági együttmûködés skálájának szélesedése jellemzi a kapcsolatrendszert. A magyar pragmatizmus az orosz piac újabban magasra értékelt vonzerején kívül azonban alapvetõen az ország energiafüggõségén alapul: a kapcsolatrendszer legfontosabb elemét a szénhidrogének kereskedelme, s annak infrastrukturális bázisának megteremtésére, fejlesztésére irányuló törekvések adják. Magyarország gázellátása különösen sok kényes ponttal jellemezhetõ. Nem pusztán a jelentõs orosz függéssel, hanem az energiamixben Európa-szerte is kiugróan magasnak számító gázfelhasználási aránnyal, s 12

Mint ahogy jelentõs Bulgária részvétele a szintén orosz érdekeltségû Burgasz-Alekszandropolisz olajvezeték létrejöttében is. 13 1994-et követõen a Meciar-kormány idején., amely Oroszországgal még kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodás kötésében is gondolkodott.

108

Ludvig Zsuzsa

ráadásul a gáznak a lakosság ellátásában is kiemelkedõen magas súlyával kell számot vetni. Az energetikai ágazat sajátosságai, a beruházások idõigénye és magas költségei következtében ezek a hátrányos mutatók csak hosszú évek során változtathatók meg, többek között mindez áll a hátterében az orosz partnerség utóbbi években való kiemelésében.

4.3 BARÁTSÁGTALAN (GYANAKVÓ, HÛVÖS) PRAGMATISTÁK Az ebbe a csoportba tartozó országok az oroszországi belsõ fejlõdést és a – szerintük – kifelé birodalmi ambíciókkal jellemezhetõ orosz fellépést elutasítva a „közös európai értékek” Oroszország általi megcsorbítására hívják fel a figyelmet. Ebbe a csoportba zömében a volt szocialista tábor országai tartoznak, olyan országok tehát, amelyeknek a koppenhágai kritériumok teljesítése érdekében maguknak is igen komoly és nehéz lépéseket kellett tenniük a demokrácia és a piacgazdaság megteremtése, vagy a „rule of law” érvényesülése felé. Az utóbbi idõkben, az oroszországi belsõ fejlõdési irányoktól korántsem függetlenül, e csoport mögé régebbi tagállamok (például Nagy-Britannia vagy Svédország) is felsorakoztak. Oroszország-politikájukra, a korábbi két csoport „Russia first” hozzáállásával szemben, éppen a többi posztszovjet ország, a közös európai szomszédok ügyének elõtérbe helyezése jellemzõ. Bár gazdasági kapcsolataik Oroszországgal – a közép-kelet-európai országok esetében – a közös szocialista múlt és a földrajzi közelség folytán is igen szorosak, az orosz gazdaság bármiféle nyomásával szemben igyekeznek ellenállni, így gyengíteni az Oroszországtól való energetikai függésen, feltartóztató politikát folytatni az orosz tõkével szemben. Nagy-Britannia – az európai értékek védõje Nagy-Britannia eredetileg Oroszország által stratégiai partnernek tekintett uniós tagállam szerepét öltötte fel, azonban az utóbbi években az ország egyre inkább „az európai értékek védõinek éllovasa” szerepében tûnik fel, ami irritálja Moszkvát, s a kétoldalú kapcsolatok erõteljes lehûlésében, sõt gyakran ellenséges voltában nyilvánul meg. Az éles brit kritikus hangnem Oroszországgal szemben nem függetleníthetõ a hagyományosan szoros brit-amerikai viszonyrendszertõl sem, a kétezres években növekvõ oroszellenes amerikai hangok egyfajta európai támogatásáról is szó van.14 Nagy-Britannia mindezek ellenére mégis számos kérdésben – pl. a közös szomszédság ügyében – reálisan látja és kezeli a másik „európai hatalmat”. A kétoldalú kapcsolatrendszer érdekességét – s egyúttal problémák alapját is – adja az orosz emigránsok (köztük az orosz oligarchia prominens képviselõinek) növekvõ jelenléte és – többek között – gazdasági szerepvállalása Nagy-Britanniában. A földrajzi távolságból is következõen a brit-orosz gazdasági kapcsolatok nem különösebben jelentõsek, de intenzíven fejlõdnek. A szolgáltatások kereskedelme és a tõkebefektetések területén a brit vállalatok oroszországi jelenléte különösen említésre méltó. (Nagy-Britannia Ciprust és Luxemburgot nem számítva, Hollandiát követõen a második 14

Izgalmas kérdés, hogy a brit hangvétel a jövõben, a várható, s részben már beindított orosz–amerikai közeledést követõen hogyan fog alakulni.


109

legjelentõsebb külföldi befektetõ Oroszországban, s az FDI vonatkozásában is az elsõ tíz között szerepel. E téren elsõsorban a Shell és a British Petrol energetikai befektetéseit kell megemlítenünk, amelyek az orosz energetikai szektor minden bizonnyal legjelentõsebb külföldi befektetõi.) Erõsödnek a brit pozíciók az oroszországi behozatalon belül is. Oroszország azonban növekvõ jelentõségû energiaszállító a távoli szigetország számára is: a növekvõ olajimport mellett különösen felfutott (2000 és 2008 között 86-szorosára nõtt) az orosz eredetû szén behozatala. Habár egyelõre az országba nem érkezik orosz gáz, annak jövõbeli brit importjával számolni kell, s ez kihatással lehet arra a tényre, amely szerint ma Nagy-Britannia az orosz energiaszállításoktól legkevésbé függõ uniós országok közé tartozik. Lengyelország – a történelmileg problémás partner15 Az Európai Unió nagy tagállamai közé új országként lépve Lengyelország az, amelynek Oroszország-politikája leginkább rányomta bélyegét a Brüsszel-Moszkva párbeszéd egészére is. A lengyel hatások többnyire negatívak: a kapcsolatrendszer fejlõdésének útjában állnak. Legjellemzõbb példa ez utóbbira az új EU–orosz megállapodásról szóló tárgyalások mintegy éveken át való blokkolása. Lengyel felfogásban Oroszország alapvetõen „fenyegetés forrása”, amely megközelítés mögött távolabbi és közelmúltbeli sérelmek állnak, továbbá a lengyelek különös figyelme és szimpátiája a közös szomszédság, azaz Ukrajna és Belorusszia iránt. Lengyelország szorgalmazza talán a legerõteljesebben ezen utóbbi országok Unióhoz való közelebb vonását, mégpedig oly módon, hogy azok minél jobban kiszakadhassanak az orosz érdekszférából, azaz egyfajta EU–orosz versengést generálva e területen is. A távoltartó magatartás tetten érhetõ a gazdasági kapcsolati formákban is. Miközben a lengyel exportõrök is elõszeretettel fordulnak az orosz piac felé, a lengyel magatartás az orosz tõkebefektetésekkel szemben különösen óvatos, tartózkodó. A lengyelek az energiafüggés problémáját legújabban az önellátás növelésével kívánják orvosolni, miközben az infrastrukturális projekteket tekintve természetes módon az Oroszországgal szemben diverzifikáló terveket részesítik elõnyben. A balti államok – a birodalom ölelésébõl menekülõk Bár a három balti állam Oroszország-politikája hevületében különbözõ, azok irányai mégis sokban megegyeznek. Valamennyiük számára különösen fontos az az európai védõernyõ, amelyet az Európai Unió jelent mind a mai napig számukra. Céljuk az õket még mindig erõsen Oroszországhoz kötõ szálakon való lazítás, akár az energiafüggõségre, akár az infrastrukturális hálózatokra gondolunk. Oroszország számukra még mindig fenyegetõ szomszédos nagyhatalom, amelynek ölelése elõl igyekeznek kitérni. Különösen élesen vetõdik fel esetükben az orosz gáztól való függés problematikája, s ennek következtében is az egységes uniós energiapolitika kialakításának szükségessége mellett

15

A lengyel–orosz kapcsolatokról és az európai szomszédságpolitika lengyelek által elképzelt keleti dimenziójáról a projekt elõzõ – 2008/2009-es – kutatási évében készítettünk részletes tanulmányt. (Lásd a Kelet-Európa Tanulmányok IV számában Wisniewski Anna írását, 52–93.o.)

110

Ludvig Zsuzsa

vannak. Kapcsolataikat (lett és észt vonatkozásban) nagymértékben megterheli a területükön élõ orosz etnikum kérdése, amellyel szemben meglehetõsen kemény álláspontot képviselnek, ezzel az Unión belül Oroszországgal kapcsolatban az egyik legkomolyabb emberi jogi problémát is jelentve. Bár anyagi forrásaik korlátozottak, méretükhöz képest aktívan vesznek részt az európai szomszédságpolitika keleti vektorának formálásában, s különösen szolidárisak a többi, az EU-n kívüli posztszovjet országgal, amelyekben egyúttal nemcsak szövetségest, hanem potenciális piacokat is látnak a közös múltbeli ismeretekre támaszkodva. Románia – a gyanakvó távolságtartó Románia közép-kelet-európai országként szinte hagyományosan ellenérzéssel tekintett a földrajzilag közel fekvõ, illetve a Szovjetunió idején vele szomszédos „birodalomra”. Már a szocialista érában is az egyetlen közép-kelet-európai ország volt, amely nem függött a szovjet energiaszállításoktól, s részben ennek következtében önállóbb, távolságtartóbb Oroszország-kurzus kialakítása is módjában állt. A román–orosz gazdasági kapcsolatok ma is meglehetõsen alacsony színvonalúak, habár idõközben Románia is orosz földgáz vásárlására kényszerült, ami megmutatkozik az ebben a relációban fennálló tetemes román külkereskedelmi mérleghiányban is. A román exportõrök kevésbé sikeresek az orosz piacon, s az országban nincs jelen nagyszámú orosz befektetõ sem, azonban a bentlévõk orosz szempontból stratégiai ágazatokban találhatók. Románia és Oroszország között a feszültségek megmutatkoznak a román vezetés Nabucco-projekt melletti elkötelezõdésében (az orosz érdekeltségû Déli Áramlattal szemben), de még inkább a közös szomszédság ügyeiben. Románia esetében egyébként hagyományosan nem annyira Ukrajna, mint inkább Moldova az a kulcsország, amely szembeállítja Oroszországgal, s helyezi számára elõtérbe az európai szomszédságpolitika ügyét. Csehország – az elidegenedett volt szövetséges Csehország – Bulgária mellett – az egyedüli volt KGST-tagállam, amelynek Csehszlovákia szétválása következtében nincsen közös határa egyetlen posztszovjet országgal sem. Ez a földrajzi adottság adja a választ arra a cseh magatartásra, amely magát a többi közép-kelet-európai országtól elkülönülõ országként látja, s amely a volt szovjet térség egészétõl is nagymértékben „elidegenedett”. A földrajzi közelség a régi uniós tagállamokhoz megkönnyítette a régi, például energetikai függéseken való enyhítést is. A cseh Oroszország-kurzus azonban a kétezres évek elején, nem kis mértékben az ekkoriban rendezésre jutott szovjet adósságügynek köszönhetõen pragmatista fordulatot vett, s nem volt ellenére az együttmûködés azokon a területeken, ahol ez kölcsönösen elõnyösnek mutatkozott, növekedésnek indult az Oroszországot célzó cseh kivitel, és az orosz tõkével szemben is beengedõbb magatartás kezdett kibontakozni. A cseh orosz közeledési folyamat azonban 2006-tól kezdõen, többek között a NATO rakéta-megfigyelõ rendszerének esetleges csehországi telepítési ügye kapcsán és más okokra visszavezethetõen, hamar megtört, s a Csehország kikerült a „barátságos pragmatisták” körébõl. Mára Csehország a Keleti Partnerség egyik legfõbb szóvivõje, s politikailag nem ellenzi az EU további keleti irányú bõvítését sem.


111

5. TAGÁLLAMI ÁLLÁSPONTOK ÉS KÖZÖS ENERGIAPOLITIKA Az uniós tagállamok formálódó közös energiapolitikája, s annak oroszországi vetületeinek irányában képviselt álláspontokra több tényezõ együttesen nyomja rá bélyegét. 1. az egyes országok energia-önellátási szintje, s az energiamixben a szénhidrogének, többek között a földgáz részaránya, azaz a függési fokok; 2. az eltérõ földrajzi elhelyezkedések, s ezáltal determinált egyéb – gazdaságos – források elérhetõségei; 3. az energiapolitikák jövõbeni prioritásai; 4. az egyes tagállamok általános Oroszország-politikája (gyanakvó-távoltartó vagy elfogadó-együttmûködõ). Bár abban az álláspontok többnyire egyetértenek, hogy Oroszország kiemelkedõ energetikai szerepét sem a jelenben, sem a jövõben nem lehet kétségbe vonni, a függés dilemmájára adandó válaszok már eltérõek. Egyesek az önellátás (megújuló energiák, saját széntermelés újbóli felfuttatása, esetleg környezetbarát technológiákkal kombinálva stb.) növelésében, míg mások éppen az Oroszországgal kiépített baráti kapcsolatokban, s az ezeken alapuló megerõsített energetikai partnerségekben látják a probléma megoldását. Az Oroszország távoltartására vagy az együttmûködés fokozására irányuló elképzelések öltenek testet az egyes versengõ energetikai infrastrukturális projektek támogatásában vagy elvetésében, illetve az orosz – energetikai – tõkebefektetõkkel szembeni beengedõ vagy elutasító, esetenként diszkriminatív magatartásban is. 3. táblázat. AZ UNIÓS TAGÁLLAMOK OLAJ- ÉS GÁZFÜGGÕSÉGE, 2006

Ország Belgium Bulgária Csehország Dánia Németország Észtország Írország Görögország Spanyolország Franciaország Olaszország Litvánia Lettország Magyarország Hollandia Ausztria Lengyelország Portugália Románia Szlovénia Szlovákia Finnország

olaj (%) gáz (%) 100,8 100,2 99,1 89,9 96,6 104,5 -88,5 -103,3 95,7 83,6 94,9 100 101,5 89,8 101,3 99,1 100,8 101,3 98,7 99,6 92,5 91,2 102,3 108,8 97,9 101 78 82,2 95,7 -61,6 95,2 87,7 98,1 71,9 98,1 100,6 44 32,8 97,8 99,6 94,6 96,6 100,4 100

112

Ludvig Zsuzsa

Svédország Nagy-Britannia Luxemburg EU27-ek

99,4 8,9 101 83,7

100 11,8 100 60,8

Forrás: EU Bizottság

Az Oroszországhoz való viszonyulás, s azon belül Oroszország európai energetikai szerepvállalásához való viszonyulásokat azonban mégis többnyire a pragmatizmus, s nem az ideológiák uralják. Kiszolgáltatott, függõ országok többnyire az orosz partnerség s az energetikai együttmûködés erõsítése irányába mozdulnak el, ráadásul számos uniós tagállam (Ausztria, Bulgária, Szlovákia, Magyarország) kíván, illetve remél – jelenlegi vagy még csak potenciális – közvetítõi, illetve energiaelosztói szerepe révén növekvõ részesedést szerezni az energetikai tortából. Egyszerre többen is törnek például a gáz „hub” szerepkörre. Ezek az országok többnyire ambivalens magatartást mutatnak az Európai Unión belül. Miközben retorikailag, de elkötelezõdéseiket tekintve is támogatják az uniós (brüsszeli) elképzeléseket – lásd diverzifikációs projektek –, egyúttal aktív résztvevõi az unióssal nem egy esetben egyértelmûen riválisnak tekinthetõ orosz érdekeltségû projekteknek is. Különösen szembeötlõ a három nagy – jelenlegi – stratégiai partner, Németország, Olaszország és valamivel kevésbé erõteljesen Franciaország és Oroszország közötti erõsödõ energetikai együttmûködés, amely sokak szerint aláássa az uniós szintû elképzelések megvalósulását, vagy éppenséggel ellehetetleníti a ma még embrionálisnak tekinthetõ közös energiapolitikát. Valóban igen nagy súlyú külön alkuk, stratégiai partnerségek köttetnek cégeik és az orosz energiaóriások között. Az is jellemzõ rájuk, hogy az energetikai kapcsolatokban a „kölcsönös függõség orosz értelmezését” hajlandók elfogadni, azaz a szállítói-vevõi kapcsolatokon felül súlyában jelentõs befektetésekre is találunk példákat mindkét irányban, azaz az orosz cégeket beengedve is. Látnunk kell azonban azt is, hogy ezek a nagytagállami magatartások nem pusztán önzõ pragmatizmuson, hanem realitásokon is alapulnak. A tervbe vett, az orosz Gazpromot is érintõ „unbundling” („tevékenységszétválasztás”) az õ cégeik esetében különösen problémás, a jövõben növekvõ gázigényük kielégítésére az orosz szállítások tûnnek a leghatékonyabbnak. Ezt jelzik az elmúlt években újrakötött hosszú távú megállapodások a Gazprommal. Õk azok, akik az orosz részvételt gyakran összeegyeztethetõnek tartják még az uniós diverzifikációs projektekkel is. Így például francia szakértõi javaslat szerint a Nabucco-projektbe, amelynek – e meglátás szerint – orosz válaszlépéseként fogható fel a Déli Áramlat-terv, Oroszország bekapcsolása politikailag lehetséges, sõt a forrásoldalt tekintve gazdaságilag szükséges is. Az ellenkezõ tábor többnyire olyan megoldásokban gondolkodik, amelyek segítenek az orosz függés enyhítésén, vagy legalábbis lehetõvé teszik az európai értékek (gazdasági téren a diszkriminációmentesség, a szabad verseny elveinek stb.) érvényesülését. Így közülük kerülnek ki az Energia Charta orosz elfogadásának szükségessége mellett leghangosabban kardoskodók, és a diverzifikációs projektek szószólói is. A függés esetükben valóban igen erõteljes, ami indokolja az orosz birodalom karjaiból való menekülési


113

törekvéseiket, s az uniós védõernyõhöz való fordulást. Az orosz monopolpozíciókkal szemben olyan uniós szintû szabályozások támogatói, amelyek gátat szabnak az orosz monopólium (lásd Gazprom) érvényesülésének, így többek között többnyire támogatnák a már említett tevékenységszétválasztást. Az egységes uniós hang megtalálása azonban megoldhatatlan feladatnak tûnik olyan viszonyok és adottságok közepette, amikor egyes tagállamok 100%-os orosz energiafüggõségükön szeretnének joggal enyhíteni, miközben még olyan tagállam is létezik, amely számára az orosz forrás bevonása jelent a diverzifikációs lépést (lásd Spanyolországot a földgáz vonatkozásában). Az Unió által a legutóbbi idõkben adott megoldási utak – egymás iránti szolidaritás növelése, a hálózatok összekapcsolásának terve, hatékonyságnövelés, megújuló energiák szerepének elõsegítése, az Oroszországgal való kapcsolatrendszerben a játékszabályok pontos lefektetésére és betartatására irányuló törekvések stb. – azonban külön-külön mind olyan lehetõségek, amelyek a problémák kezeléséhez hathatósan hozzá tudnak járulni, még ha azokat gyökereikben nem is tudják kiirtani. Az EU–orosz energiadialógus azonban minden bizonnyal nem normalizálható a két partner általában vett közeledése és „kiengesztelõdése” nélkül, amelyben már kulcsszerepet játszik a közös szomszédság feletti megegyezés képessége,16 amely jelenleg úgy tûnik, alapvetõen hiányzik.

6. TAGÁLLAMI ÁLLÁSPONTOK AZ EURÓPAI SZOMSZÉDSÁGPOLITIKA KELETI VEKTORÁRÓL, A „KELETI PARTNERSÉGRÕL” 2009 tavaszán az európai szomszédságpolitika egy régóta orvoslásra váró problémája ügyében történt elõrelépés: a májusi prágai csúcson elindított Keleti Partnerség kezdeményezés egyértelmûen elkülönítette a déli ágtól a szomszédságpolitika keleti vektorát, amely olyan államokat foglal magában, amelyeknek európai integrációs ambíciói messze túlmutatnak a déli dimenzióba tartozó államokéin. A Keleti Partnerség az Unióval a mindezidáig legszorosabb kapcsolatokat kialakított Ukrajna vagy Moldova mellett vonatkozik a politikailag mindeddig talán legtávolibb helyet elfoglaló Belorussziára is. Újszerû eleme, hogy a korábban például Ukrajnának felkínálthoz hasonló ajánlati csomaggal áll elõ a többiek esetében is: egyfajta mély szabad kereskedelemi övezet felállításának, vízumkönnyítések bevezetésének, kiemelt energetikai együttmûködésnek stb. a felkínálásával, bár szigorúan bilaterális alapon, azaz az adott ország igényeihez és lehetõségeihez, valamint az Unió felé tett lépéseinek függvényében. Kétségtelen, hogy az új kezdeményezés beindításában multiplikátor hatása volt a 2008. augusztusi grúz–orosz háborús konfliktusnak. S az sem véletlen, hogy Oroszország a kezdeményezésre a kezdetektõl fogva ellenérzésekkel tekintett, azt vele szemben ellenséges, az érdekeltségi szférájába történõ beavatkozásként értékelve. Az Európai Unió azonban már korábban is egy külön politika, az európai szomszédságpolitika keretei között formálta kapcsolatrendszerét a posztszovjet térség európai országaival, miközben az Oroszországgal folytatott dialógus egy alapvetõen másik keretrendszeren belül, a négy közös térség építése mentén folyt. 16

Lásd például az újra és újra kiújuló gáz-(és olajkonfliktusokat) a posztszovjet térségen belül, amelyek alapvetõen ingatják meg Európa energiabiztonságát.

114

Ludvig Zsuzsa

Kutatásunk egyik kiinduló hipotézise volt, hogy az eltérõ tagállami Oroszországkurzusok alapvetõ hatással vannak az egyes tagállamok európai szomszédságpolitikával, legalábbis annak egyes sarkalatos pontjaival (pl. tagsági alternatíva nyújtása az érintett célországoknak vagy sem) kapcsolatos álláspontjaira is. Valóban, egyértelmûen megfogalmazható, hogy az Oroszországgal szorosan együttmûködõ, sõt baráti magatartású tagállamok esetében visszafogott állásfoglalás figyelhetõ meg a szomszédságpolitika keleti vektora, a ma már Keleti Partnerség néven említhetõ kezdeményezés irányában. Miközben a tagállamok szinte mindegyike egyetért abban, hogy az Uniónak ezen országok „közelebb hozására” (pl. uniós joganyag irányába történõ elmozdulások szorgalmazása, kereskedelmi-energetikai kapcsolatok szorosabbra fûzése, európai értékek elfogadtatása stb.) kell törekednie, abban már koránt sincsen egyetértés, hogy ennek a közeledésnek mi legyen a végsõ célja: kínáljon-e az EU tagsági perspektívát az éllovas célországoknak, avagy sem. Habár a hivatalos brüsszeli válasz ez utóbbi kérdésre határozott NEM, a kérdésfelvetés évek óta napirenden van, és nem egy tagállam ebben a kérdésben az IGEN mellett foglal állást. Az elkészült országtanulmányok, azaz az Oroszországgal folytatott bilaterális kapcsolatrendszerek elemzésébõl levonható egyik fontos következtetés éppen az, hogy az európai szomszédságpolitikát illetõ tagállami véleményeket alapvetõen két tényezõ határozza meg: 1. az adott ország Oroszország-politikája; 2. az ország földrajzi-etnikai helyzete. A stratégiai partnerek, azaz jobbára a régi uniós nagyok a szomszédságpolitika végsõ céljait illetõen visszafogott állásponton vannak, nem kívánják Oroszországgal kialakult szövetségüket ezzel a kérdéskörrel megterhelni. Így például nem támogatják Ukrajna esetében a tagsági alternatívát, még ha ez nem minden esetben is kerül nyíltan megfogalmazásra. Oroszországot nem szabad ilyen megoldásokkal, döntésekkel ingerelni – vallják. Érdekesség, hogy a negyedik régi uniós nagytagállamban, Nagy-Britanniában is úgy ítélik meg, hogy az oroszok érzékenységére a közös szomszédság vonatkozásában tekintettel kell lenni. Velük szemben Oroszország barátságtalan partnerei az európai szomszédságpolitika, s benne a Keleti Partnerség legfontosabb ügyvivõi, egyúttal például az ukrán uniós tagsági alternatíva határozott támogató is. Jó példa erre a 2009 elsõ féléves cseh elnökség, hiszen bár Csehország közvetlenül, pl. etnikailag nem érdekelt a kérdéskörben, kiemelt figyelmet szentelt a témának, s a cseh elnökség alatt került sor a Keleti Partnerség-program hivatalos beindítására. A csehek mellett a kezdeményezés elindítója és legfõbb szorgalmazója a már említett érdekeltségek folytán nem véletlenül Lengyelország volt, amely egy régi tagállamot, Svédországot nyerte meg elképzelései támogatójának. Hasonlóképpen az európai posztszovjet államok leghívebb támogatói között találjuk a balti államokat, amelyek épp a közös szovjet múlt okán éreznek különös szolidaritást a posztszovjet térség többi országa irányában, s számukra a birodalom ölelésébõl való menekülés megoldását az EU-hoz való kapcsolódásban vélik megtalálni. Mindezzel természetesen ez az országcsoport erõteljesen hozzájárul ahhoz, hogy az Európai Unió és Oroszország egymás riválisaként tûnjön fel a posztszovjet térségben. A barátságos pragmatisták csoportja már nem mutat ilyen egyértelmû képet, legfõképpen a már említett második szempont, a földrajzi elhelyezkedés, és az ezzel szorosan összefüggõ etnikai érintettség okán. Míg a közvetlenül nem érintett országok vonatkozásában kimutatható a „Russia first”-megközelítés, a közép-kelet európai országok eseté-


115

ben ez kevéssé járható út. Így az Ukrajnával szomszédos Szlovákia vagy Magyarország oldaláról nem meglepõ módon az ukrán tagság támogatásával találkozhatunk. Az európai szomszédságpolitikával szembeni elvárásokat a földrajzi fekvés egyéb módokon is befolyásolja. Igen jól megfigyelhetõ, hogy valamennyi – a posztszovjet térséggel határos tagállam esetében – prioritásként kezelõdnek azok a már korábban beindított regionális együttmûködési kezdeményezések, amelyekben õk maguk is érintettek, s vagy azok csorbulásától tartanak a szomszédságpolitika új irányainak, dimenzióinak kijelölésekor, vagy azok megerõsítését várják a szomszédságpolitika, vagy a Keleti partnerség kezdeményezés új lendületre jutásakor. Így Románia a fekete-tengeri együttmûködés kérdésköre, míg pl. Ausztria a számára fontos Duna-menti együttmûködés szemüvegén keresztül nézi az új fejleményeket.

7. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK MAGYARORSZÁG SZÁMÁRA Magyarország pozíciói a posztszovjet térség kapcsán az Európai Unión belül egyszerre kedvezõek és problémásak. Kedvezõek, hiszen a térség mindkét jelentõs országához, Oroszországhoz és Ukrajnához is szoros kapcsolatok fûzik az országot. Problémásak is azonban, hiszen a földrajzi fekvésbõl is fakadó kétirányú érdekrendszer összeegyeztetése nem mindig egyszerû feladat sem uniós szinten, sem egy tagállam számára. Oroszország fontos kereskedelmi partnerünk, legfontosabb, monopolpozícióban lévõ energetikai beszállítónk, aminek súlyát csak tovább fokozza a földgáz javára billenõ, sajátos magyar energiamix. Ugyanakkor Ukrajna a legnagyobb szomszédunk, amelynek sem gazdasági, sem politikai stabilitása nem lehet közömbös számunkra, miközben a kétoldalú kapcsolatok jelentõségét tovább növeli az ukrán állam területén élõ jelentõsebb számú magyar etnikum. Mindebbõl következik, hogy Magyarország számára nem lehet elõnyös egy Oroszországot és Ukrajnát szembeállító uniós kurzus, ebben az esetben Magyarország egyfajta közvetítõ szerepre predesztinált. Habár Magyarország az EU-n belül nem tartozik a meghatározó befolyással rendelkezõ országok közé, geopolitikai-történelmi-gazdasági adottságai lehetõséget kínálnak számára, hogy hozzájáruljon egy olyan konzisztens uniós „békés” posztszovjet irányvonal kialakításához, amely végsõ soron valamennyi európai ország érdeke. A legújabb kori EU–orosz kapcsolatok eddigi története is arról árulkodik, hogy az EU és Oroszország közötti kapcsolatrendszerben egyáltalán nem determinált az ellenségeskedõ és hûvös viszony. Az elmúlt mintegy két évtizedben a kapcsolatok hol felmelegedõben, hol lehûlõben voltak, azonban a felfelé ívelõ szakaszban nagyszabású közös tervek láthattak napvilágot. Igaz, ezek némelyikérõl idõközben kiderült, hogy túlzóak voltak. Az együttmûködõ szemlélet azonban megtartható érték lehetne akkor is, ha konkrét együttmûködési tervekrõl ma már tudjuk, hogy nem reálisak, s helyettük újakat, a realitásoknak inkább megfelelõket kell létrehozni. Azt is látnunk kell, hogy a jelenleg oly gyakran emlegetett orosz agresszió nem pusztán az oroszországi belsõ fejlõdés eredménye (azaz a gazdaságilag is megerõsödött ország visszatérõ nagyhatalmi érzéseihez köthetõ), hanem a nemzetközi környezetbõl érkezõ impulzusokra adott orosz válasz is egyben. Oroszország agresszív vagy annak tartott magatartása akkor jön létre, ha a külsõ környezet felõl, a partnerek irányából is ellenséges magatartást tapasztal, vagy vél látni az orosz fél. S általában véve is az orosz, a

116

Ludvig Zsuzsa

Nyugat ellenérzését kiváltó lépések gyakran egyszerûen reaktívak. Többek között egyfajta orosz reakcióként, az Unió és még inkább a NATO tervezett keleti bõvülésére adott válaszként foghatók fel az orosz kezdeményezések a Belorussziával való szorosabb szövetkezésre a kilencvenes évek második felében, vagy az EU már küszöbönálló keleti bõvülésére, s még inkább az ekkor már körvonalaiban meglévõ uniós szomszédságpolitikára adott válaszlépésként a 2003-as orosz kezdeményezésû gazdasági projekt, a négy legjelentõsebb posztszovjet gazdaság integrációját célul kitûzõ Egységes Gazdasági Térség elképzelés. Mindebbõl a mára nézve az a következtetés adódik, hogy van esély arra, hogy egy pozitív töltetû uniós kezdeményezés orosz oldalon is pozitív visszhangra talál. Még ha a kétezres évek elsõ évtizedének második felében ez már nem jelenthet is olyan könnyen megfogalmazható közös projekteket és érdekeltségeket, mint az évezred legelején, hiszen mára egy valóban más, öntudatosabb, de lényegében is erõsebb Oroszországgal állunk szemben. A tanulmányban eddig kifejtett gondolatokból az is egyértelmû, hogy az EU–orosz kapcsolatok rendezése, újbóli felfelé ívelõ pályára terelése, vagy egyszerûen a meglévõ alapkonfliktusok rendezése nem képzelhetõ el a közös szomszédság kényes kérdésének közösen elfogadható megoldásai nélkül. Azonban az is világos, hogy a jelenlegi, igen eltérõ tagállami megközelítések ezt nemigen teszik lehetõvé, legalábbis a régi dilemmák továbbélése esetén. Az érdek- és értékalapú megközelítések között feszülõ ellentmondásról azonban ma már egyre jobban elmondható, hogy abban a pragmatista megközelítés kezd felülkerekedni, hiszen belátható, hogy az EU-nak fölösleges Oroszország megváltoztatásának lehetõségébe, s a megváltoztató-megjavító szerepébe bele élnie magát. Oroszország a maga útját járja, s ma már nem kíván idomulni, sem egyoldalúan alkalmazkodni másokhoz. Sokkal célravezetõbb Oroszország megismerésére törekedni, ahogyan ezt néhány uniós nagy tagállam és néhány egyéb ország már ma is teszi, s ennek alapján építeni a kétoldalú kapcsolatokat. A közép-kelet-európai országok többsége még ma is abban a hitben él, hogy a közös szocialista múltból eredõen többlettudása van Oroszország kapcsán. Ez a többlettudás egyre inkább megkopik, mint ahogy az összekötõ nyelvtudás is – a szláv térség kivételével – jelentõs mértékben meggyengült, s ma már nem elegendõ a hídszerep megtartására. Magyar nézõpontból egyértelmû kell legyen, hogy a posztszovjet térség, azon belül az Ukrajna fölött folytatott EU–orosz rivalizálás nem lehet célravezetõ. Oroszország egy ilyen helyzetben nem fog meghátrálni, miközben a vesztes minden bizonnyal az az Ukrajna lesz, amely számos politikai-társadalmi-gazdasági szálon kötõdik ma már mind az Európai Unióhoz, s még mindig Oroszországhoz. Mit tehet ebben a helyzetben Magyarország? Egy olyan józan uniós irányvonal kialakítása mellett szállhat síkra, amely Oroszország irányában kész az együttmûködésre, Ukrajna és a többi posztszovjet ország felé segítõkész, s amelyben a kétféle kapcsolatrendszer intézményes kereteinek a feltételeit úgy formálják, hogy azok lehetõvé tegyék a közeledést. Természetesen mindez nem jelentheti a közös európai értékek feladását. Az Európai Unión belül, s az ahhoz közeledõ országok irányában is szükséges azok megtartása, azonban az esetleges különbözõségek elfogadása mellett. Oroszország nem kíván az Európai Unió tagja lenni, így nem kell megfelelnie a koppenhágai kritériumoknak sem. Egy olyan paradigma mentén kellene az EU–orosz kapcsolatok jövõjét elképzelni, amelyben a hangsúly a közösen elfogadható játékszabályok megteremtésén és betartásán alapul, azaz amely túllép a múlt érték-


117

érdek dilemmáján abból a célból, hogy az Unión belüli egység megteremtésének, a sokat emlegetett egységes hangnak nagyobb esélyei legyenek. Egy ilyen megközelítés vélhetõen reális kompromisszum, hiszen a játékszabályok világos volta valamennyi uniós tagállam érdeke is egyben, s ráadásul az „európai értékek” között a „rule of law” az egyik alapvetõ. Mindebbõl következõen az új, a megváltozott feltételekhez igazodó, szerzõdéses keretrendszer felállítására, a szükséges megállapodások megkötésére kell törekedni, benne az új EU–orosz megállapodással és a sokat emlegetett energiatranzit rendezéssel, amely nem feltétlenül szükséges, hogy az Energia Charta ratifikálásával legyen egyenlõ. A kapcsolatok mélypontról való kikerüléséhez szükséges elõfeltétel továbbá a vizsgált háromszög – EU–Oroszország–Keleti Partnerség célországok – tagjainak képessége a közös gondolkodásra is.

IRODALOM Allison, Roy 2007. A London School of Economics szenior kutatójának meghallgatása a brit parlamentben, 2007. április 25-én. In: Global Security: Russia, Second Report of Session 2007–08. House of Commons – Internet: http://www.publications.parliament.uk/pa/cm200708/cmselect/cmfaff/51/51.pdf (Letöltés ideje: 2009. május 23.) Andreatta, Filippo 2008. Italian Foreign Policy: Domestic Politics, International Requirements and the European Dimension. Journal of European Integration, Vol. 30, No.1, 169–181. Austin, Greg 2004. Political Change in Russia: Implication for Britain – Foreign Policy Center. Internet: http://fpc.org.uk/fsblob/329.pdf (Letöltés ideje: 2009. március 24.) Barysch, Katinka 2007. A Centre for European Reform vezetõ közgazdászának meghallgatása a brit parlament alsó házában, 2007. április 25-én. In: Global Security: Russia, Second Report of Session 2007-08. House of Commons – Foreign Affairs Commettee, 7 November, 2007 – Internet: http://www.publications.parliament.uk/pa/cm200708/cmselect/cmfaff/51/51.pdf (Letöltés ideje: 2009. május 03.) Astrov V. and P. Havlik 2005. The Enlarged European Union and its eastern neighborhood. Journal of East-West Business, Vol. 11, No. 1–2, 13–44; and in: Liuhto, K. and Z. Vincze (eds.). Wider Europe. Esa Print Oy, Finland, 169-195. Barciela, Fernando 2008. Cautela de las empresas españolas ante Rusia. Economía Exterior, No. 46, Otoño 2008. 83–92. Buhbe, Matthias 2007. Grundzüge einer deutschen Russland-Strategie, 2007. március, Berlin: Friedrich Ebert Stiftung. CASE 2008. The economic aspects of the energy sector in CIS countries. Economic papers, No. 327, June. CAP Export Russie, http://www.russie.fr/docs/Cap%20export%20Russie.pdf Chifu, Iulian 2006. The Eastern Dimension of the European Neighbourhood Policy: A Romanian Approach. EuroJournal.org Journal of Foreign Policy of Moldova, issue: 10 / 2006, pages: Online (6), on www.ceeol.com Christie, E. 2007. Oil and gas dependence of EU-15 countries, wiiw Research Reports, No. 343, Vienna, December. Commentary, 7–11 December 1998, http://www.omda.bg/engl/news/comment/bg_russia.htm Deutsche Gesellschaft für Auswärtige Politik 2008. Russische Energiemachtambitionen und die globale Finanzkrise. DGAP Aktuell, No. 7., 2008. október

118

Ludvig Zsuzsa

Deutsche Gesellschaft für Osteuropakunde: Russland-Analysen különbözõ számai, Nr. 15., 114., 116., 134., 137., 144., 153., 170., 174., 175., 176., ld. www.laender-analysen.de/russland Dyulgerova, N. 2005. Bulgarian-Russian Diplomatic Relations – Politics and Diplomacy. Media Times Review, January 2005, www.mediatimesreview.com/january05/Nina%20Dyulgerova.php Échanges et investissements France-Ukraine 2008, Mission Économique de Kiev, http:// www.missioneco.org/ukraine/documents_new.asp?V=1_PDF_151860 Effects of the crisis on the Russian automotive market, PWC European Commission, Communication from the Commission to the Council and the European Parliament: Black Sea Synergy – A New Regional Cooperation Initiative, COM(2007) 160 final, Brussels, 11 April 2007 http://ec.europa.eu/world/enp/pdf/com07_160_en.pdf EU-Russia Centre 2008. News Silvio Berlusconi becomes Russia’s new top diplomat, http://www.eu-russiacentre.org/news/silvio-berlusconi-russias-top-diplomat.html (Letöltés ideje: 2008. november 13.) Eurostat External and intra-European trade. Statistical yearbook – Data 1958–2007 EU-Ukraine: partners for securing gas to Europe 2009. International investment conference on the modernisation of Ukraine’s gas transit system. Brussels, March 23, 2009. Federal Chancellery of Austria (2007), www.bka.gv.at/site/infodate_29.05.2007. Feuille de route des relations bilatérales France-Ukraine pour la période de 2008–2009, http:// ambafrance-ua.org/france_ukraine/IMG/pdf/FdR_2008-2009_FR.pdf Giusti, Serena 2007. Italy’s Russian gambit may let Moscow divide the EU and rule, Europressworld, http://www.europesworld.org/EWSettings/Article/tabid/191/ArticleType/articleview/ArticleID/ 20830/Default.aspx (Letöltés ideje: 2008.december 14.) Götz, Roland 2007. Germany and Russia: strategic partners? Geopolitical Affairs, 2007/4 Gültekin-Punsmann, B. 2007. Black Sea Regional Policy Approach: a Potential Contributor to European Energy Security, study prepared for the European Parliament’s Committee on Foreign Affairs. International Herald Tribune 2008. EU-sponsored pipeline to open up to Russian gas, 6 February 2008. Kratochvíl, Petr, Tulmets, Elsa 2007. Checking the Czech Role in the European Neighbourhood, May 2007, Friedrich Ebert Stiftung, http://www.iir.cz/upload/Projekty/2007/ENPWorking_paper_eng.pdf). Kratochví, Petr, Braun, Mats 2007. Czech Republic – the national report. In: EU-25/27 Watch. No.5. EU-25/27 Watch. Berlin: Institut für Europäische Politik. Kratochvíl, Petr, Cibulková, Petra, Beneš, Vit 2006. Foreign policy, rhetorical action and the idea of otherness: The Czech Republic and Russia. Communist and Post-Communist Studies, 39/ 2006, 497–511. Lazarova, M. 2008. Aktualni aspekti na vunshnata turgovya mezhdu Bulgariya i Rusiya. In: Ikonomicheskite otnosheniya mezhdu Bulgariya i Rusiya v usloviyata ha razshiryavane na Evropeyskiya Sayuz, BAN-RAN, Sofia, 154–159. Leonard, Mark, Popescu, Nicu 2007. A Power Audit of EU-Russia relations. European Council on Foreign Relations. Ludvig Zsuzsa 2008. Oroszország és a kibõvült Európai Unió gazdasági kapcsolatai. Budapest: Akadémiai Kiadó. Mandil, Claude 2008. Sécurité énergétique et Union Européenne, Propositions pour la présidence française, Rapport au Premier ministre. Paris. Martín del Campo, A., Muñoz, J. 2008. Relaciones comerciales de España con Rusia y los países de la CEI. Economía Exterior, no. 46, Otoño 2008. 101–112. Meier, Christian 2004. Deutsch-Russische Wirtschaftsbeziehungen unter Putin, Praxis – Probleme – Perspektiven. 2004. november, Berlin: Stiftunf Wissenschaft und Politik. Mocanu, Oana Mihaela 2008. Some Considerations on Romania’s Contribution to the New European Neighbourhood Policy. Romanian Economic and Business Review 2008 – Vol. 3, No. 2.


119

Oroszország Külügyminisztériuma 2009. Rosszijszko-Italianszkoe otnosenyie http://www.mid.ru/ ns-euro.nsf/348bd0da1d5a7185432569e700419c7a/432569d80022027e43256b72003695e3? OpenDocument (Letöltés ideje: 2009. január 3.). Österreichisches Bundesministerium für Auswärtige Angelegenheiten, http://www.bmeia.gv.at Pel/czynska-Nal/icz, K.; Duleba, A.; Póti, L.; Votápek, V (eds.) 2003. Eastern Policy of the Enlarged European Union: Developing Relations with Russia, Ukraine and Belarus. A Visegrad Perspective. Bratislava: SFPA. Nikolov, K., Gültekin-Punsmann, B. 2007. Regional Cooperation in the Black Sea Area: Analysis of the Opportunities to Foster Synergies in the Region, study prepared for the European Parliament’s Committee on Foreign Affairs. Panushev, E. 2008. Bulgaro-ruskite otnosenija v usloviyata na izgrazhdane na Obshtoto ikonomicheskoto prostranstvo na ES. In: Ikonomicheskite otnosheniya mezhdu Bulgariya i Rusiya v usloviyata ha pazshiryavane na Evropeyskiya Sayuz, BAN-RAN, Sofia, 93–100. Rapport d’information (No 3132), déposé par la délégation de l’Assemblée Nationale pour l’Union européenne sur le développement de la politique de voisinage et la question des frontières de l’Union européenne, http://www.assemblee-nationale.fr/12/europe/rap-info/i3132.asp Rahr, Alexander 2007. Germany and Russia (2007): A Special Relationship. The Washington Quarterly, 2007. tavasz, 137-145. Riedel, A. 2004. EU, Russland und das Neue Nachbarschaftskonzept. Speech at the International Symposium in Vilnius „Die erweiterte EU und ihre neuen Nachbarn: politische, wirtschaftliche und soziale Herausforderungen”, 14–15 October, Österreichisch-Französisches Zentrum für Annäherung in Europa, www.oefz.at. Romer, Jean-Christophe 2000. Les relations franco-russes (1991–1999). Annuaire français des relations internationales 2000, http://www.diplomatie.gouv.fr/fr/IMG/pdf/FD001176.pdf Romer, Jean-Christophe (2007): Les relations franco-russes (2000–2006). Annuaire français des relations internationales 2007, http://www.diplomatie.gouv.fr/fr/IMG/pdf/27_Romer.pdf Romsics Gergely 2008. Az EU tagállamai és a keleti szomszédság. Budapest: MKI-Tanulmányok 2008/33. Rubinszkij, Jurij 2000. Perceptions russes. Annuaire français des relations internationales 2000, http://www.diplomatie.gouv.fr/fr/IMG/pdf/FD001161.pdf Sava, Ionel Nicu 2001. Romanian-Russian Relations in the Context of the Euro-Atlantic Integration Process. Conflict Studies Research Centre. ISBN 1-903584-42-6, September 2001 Sharapov, V. 2008. Vzaimno razbiratelstvo i vzaimna izgoda. Ikonomicheskite otnosheniya mezhdu Bulgariya i Rusiya v usloviyata ha pazshiryavane na Evropeyskiya Sayuz, BAN-RAN, Sofia, 12–18. Smith, K. 2008. Russia and European energy security: divide and dominate, Center for Strategic and International Studies, Washington DC, October. Sokor V. 2008a. Austria’s OMV to share key terminal with Gazprom, Jamestown Foundation, Eurasia Daily Monitor, 7 November. Sokor V. 2008b. Austrian government, OMV joining South Stream project, undercut Nabucco, Jamestown Foundation, Eurasia Daily Monitor, 16 June. Stent, Angel 2007. Germany’s Russia Challenge. The National Interest, 2007. március/április The Gardian 2007. Europeans lukewarm as Britain tries to rally support in row with Russia, The Guardian 18 July 2007, http://www.guardian.co.uk/politics/2007/jul/18/uk.russia (Letöltés ideje: 2009. május 08.) Trenin, Dmitrij 2008. Vnesnyaya polityika, Rossiya v globalnoj politike, 2008. 01. 30. http:// globalaffairs.ru/articles/0/9044.html (Letöltés ideje: 2009. január 22.). Védrine, Hubert 2008. France-Russie, un esprit de dialogue. Géopolitique No 101, mars 2008, 3. Védrine: Hubert: Rapport pour le Président de la République sur la France et la mondialisation, http://www.cnisf.org/biblioth_cnisf/librairie/RapportVedrine.pdf

120

Tamás Pál

Wirtschaftskammer Österreichs, http://portal.wko.at/wk/startseite.wk Wojna B., Gniazdowski, M. (eds.) 2009. Eastern Partnership: the opening report. Warsaw: The Polish Institute of International Affairs, April. World Investment Report, 2008, UNCTAD http://www.europesworld.org/NewEnglish/Home/Article/tabid/191/ArticleType/articleview/ ArticleID/21412/Default.aspx http://www.auswaertiges-amt.de http://www.gks.ru http://www.ukrstat.gov.ua

A POSZTBIRODALMI OROSZORSZÁG – ÚJ ÉS RÉGI IDEOLÓGIÁK

Tamás Pál (MTA Szociológiai Kutatóintézet) Oroszország vonatkozásában 1989–1991 után alig találunk semleges jelzõket. A moszkvai elit egy része számára az elveszett aranykort jeleníti meg e fogalom, vagy legalább is olyan programot jelöl, amelynek pozitív elemei nyilvánvalóak: erõs állam, a nemzetközi közösség tisztelete, a nemzeti érdekek érvényesítése a határok túlsó oldalán. Mások, talán többek számára – elsõsorban az orosz határokon kívül, de azon belül is fontos ellenzéki körökben – a birodalom maga a Gonosz: az elnyomás, az alávetettség, a kiszolgáltatottság és a fejlõdésbeli elmaradottság szinonimája. Egyszerre jelenti a fényûzést a központokban, meg a kizsákmányolást és káoszt a perifériákon. E felfogások szerint a birodalom automatikusan „agyaglábú óriás”, amelynek nincs és nem is lehet pozitív szerepe a fejlõdésben, és szükségszerûen el kell buknia. Minél hamarabb, annál jobb. Bukása, persze, jelent kavarodást, de nagyobb bajt okozna, ha recsegve-ropogva hosszabb ideig még élne. Ezektõl az érzelmektõl függetlenül az utolsó években már azért felfedezhetjük, hogy beindult valamilyen közeledés az „impérium studiumok” és a „világrendszer”-kutatások között.

BIRODALMAK ÉS NEMZETÁLLAMOK A nemzetállam, amelyet a közép-európai történetírás még nem is olyan régen szinte „természeti képzõdményként” élt meg, nyilvánvalóan válságban van. Már csak ezért is érdekes, hogy a Szovjetunió bukása után létrejövõ, vagy szovjet formájukból teljes szuverenitású képzõdményekké kibomló állami formációk magukat „nemzetinek” hívják. A 90-es évektõl kezdõdõen mindenesetre, talán ezek hatására is, beindulnak a nemzetállam magától értetõdõségét megkérdõjelezõ munkák és beszélni kezdenek egyfajta „új nacionalizmusról” is. A nemzetállam egyfajta közvetítõvé válik a globális folyamatok és a helyi társadalmak mozgása között. Ezekben az újabb dolgozatokban (Brubaker 1996, Schmidth 2000, B. Anderson 1983) a nemzet nem ontológiai egység,

A posztbirodalmi Oroszország – új és régi ideológiák

121

és nem is egyfajta politikai valóság, hanem társadalmi gyakorlatok meghatározott rendszere. A legradikálisabb dekonstruktivisták e gyakorlatok viszonylagosságát érzékelve beszélnek posztnemzeti helyzetekrõl, és a lehetséges szakpolitikákat is itt a percepció oldalán rendezik össze (Kymlicka 1995). Ebben az összefüggésben lehet talán érdekes, hogy a birodalmat bizonyos szerzõk olyan nemzet elõtti kategóriának hiszik, amelyet most éppen azért lehet újrahasználni vagy értelmezni, mert a megfigyelhetõ közösségek posztnemzeti állapotokban vannak. A „birodalminak” ez a posztmodern értelmezése egyre elterjedtebbé vált az irodalomban. A birodalom fogalom normatív használatától azonban amennyire lehet, szeretnénk távolabb kerülni. Fontos lenne azt is aláhúzni, hogy a birodalomról általában agresszív államként beszélünk (lásd az imperializmus-kritikákat). S hogy ebben a felfogásban a birodalom automatikusan antidemokratikus, sõt automatikusan despotikus jellegû is. Az ehhez a gondolati vonalhoz köthetõ dolgozatok legalább Montesquieu óta folyamatosan az európai hagyomány részét alkotják. A XIX. század végétõl e tradíció önálló ágát képezik az imperializmus-elméletek (Hobson 1902). Ezek természetesen a korai marxista felfogások óta jelentõsen átalakultak. Az újabb dolgozatok hangsúlyozzák, hogy az európai hatalmi szféra kiterjedése a korábbi nemzetállami határokon túl, magát a kapitalizmust is átalakította. A klasszikus imperializmus-dolgozatok tulajdonképpen majdnem semmit nem mondtak az ily módon ellenõrzött tér jellegérõl. Ugyanakkor (Hardt-Negri 2000) a legújabb birodalomfelfogásokban ezek a politikai és társadalmi terek kerülnek elõtérbe, s ezekben nemcsak a hegemón hatalmak változnak – buknak el, illetve tûnnek el mások ismét – hanem maga e tér változik. Ebben az újabb irodalomban a „birodalom” elveszti archaikus jellegét, pontosabban lehetséges, hogy megmarad a modernitással ellentétes kategóriaként, de ez a negatív értelmezési keret a modernitás meghaladásával maga is viszonylagossá válik. Ezeknél az elméleti kategóriáknál azonban lassabban változnak a „birodalom” politikai képei. Nagyjából a reneszánszra tehetõ az addig egységes (nyugat)európai kulturális tér felszakadozása, és megjelenik az a klasszikus köztársasági eszme, amely magát a birodalmi ellenpólusaként határozza meg. Nem jelen dolgozatunk tárgya, de fontos megemlíteni, hogy a mai orosz birodalmi fogalomrendszerekkel szemben is mûködik Machiavelli republikanizmusa. Egyébként a klasszikus republikanizmus késõbbi felfogásai számára is a „birodalom” bukásra és addig is válságok sorozatára ítélt, illegitim politikai rendszer volt (Pocock 1985, Tuck 1993). A korai modernitás köztársasági gondolkodói számára egyébként az antik Róma jelenítette meg a klasszikus birodalmat, s mert annak bomlásához kötõdtek a modernitás szuverenitás-felfogásai, különösen fontos volt. Minden belsõ ellentmondásával együtt, késõbb ilyen történelmi mintává vált a különbözõ birodalmi koncepciók számára a Német-Római Birodalom. Akármit is gondolunk a „Das Heilige Römische Reich Deutscher Nation”-ról, az sajátságos mintának bizonyult késõbbi összehasonlítások számára is. Bizonyos értelemben e birodalom elsõ halálát az 1648-as vesztfáliai béke jelentette. A francia forradalom s a romantika az ott kikristályosodott szuverenitásfogalmat azután egész Európában elterjesztette, és a birodalomellenesség szerves része lett a progresszivitásnak. A birodalmival szemben a nemzeti paradigma vált a civilizáció és a szabadság szinonimájává, ráadásul a modern társadalomtudomány is ezekben az évtizedekben a nemzeti fogalomrendszereken belül épült ki. Talán ezért is a „birodalom” kimaradt a modernitás alapkoncepciói közül.

122

Tamás Pál

Valószínûleg a modernitás kulturális erõforrásainak kimerülésével is kapcsolatos lehet a birodalmak és a birodalmi rend iránti újabb érdeklõdés. A gyarmatbirodalmak klasszikus változatai eltûntek, de hát valamilyen módon lenyomatuk ott van a posztkoloniális nacionalizmus harcaiban, de ami ennél fontosabb, a nemzetek feletti gazdasági és politikai rend kialakulásával ismét érdekessé váltak mindazok a magyarázó elvek és társadalomszervezési formák, amelyek a nemzetit meghaladták, vagy annál szélesebb kereteket próbáltak értelmezni. A „birodalom” elsõsorban ezek egyikeként vált ma divatossá. A politikai mellett itt egyre fontosabbá válnak a kulturális értelmezések (posztkoloniális elméletek). Ezek egyébként a gyarmati rendszer központjait (anyaországait) és perifériáit egyetlen rendszerként kezelik, s az azon belüli különbségek bizonyos értelemben másodlagosak maradnak. Ezekben a megközelítésekben persze megmaradnak a demarkációs vonalak. S ezek a határok kétségtelenül korlátozzák, hogy a „birodalmat” mint kulturális interakciók mezejét vizsgáljuk. Egyébként ennek a korlátnak a meghaladását a posztkoloniális jelenségkör kutatói is szorgalmazzák (Stoller-Cooper 1997). A koloniális központ homogén értelmezése helyett megjelennek a brit birodalom komplex és egymást kiegészítõ magjainak értelmezései is (például Pocock 1975, Wilson 2004), amelyek már a birodalom „fehér dominiumainak” is ebben a rendszerben helyet csinálnak. Tulajdonképpen e rendszeren belüli kölcsönhatások teremtik meg azt a „birodalmi keretet”, amelybe nehezen illeszthetõek a klasszikus nyugat-európai nemzetépítési modellek, s amelyek így új identitásokhoz is vezetnek (mint amilyenné például a „brit” identitás vált). Itt felértékelõdnek a perifériák közötti horizontális kapcsolatok, illetve a horizontalitás mint olyan, és egyre több figyelmet szentelnek a határok definiálatlanságának és porozitásának. Ezzel együtt míg a „birodalom” az új baloldali teoretizálás számára (Negri stb.) elsõsorban analitikus kategória marad, addig az orosz államcentrikus politikafelfogás (goszudarsztvennyiki) számára a hatalomgyakorlás konkrét formáját és folyamatát is jelenti.

AZ OROSZ ELÕTÖRTÉNET – VIZSGÁLATI SZEMPONTOK Az orosz birodalmi múltat sokszorosan az adott korok valamennyi politikai szereplõje deklarálta, mégis a „birodalom” mint együttes társadalmi, politikai és gazdasági mechanizmusaival viszonylag kevesen foglalkoztak. A nyugati szovjetológiában a klasszikus hidegháborús felfogás szerint a Bolsevik Párt erõszakkal állította helyre a megroppant Orosz Birodalmat. A klasszikus formula talán Richard Pipes-tõl származik. De a felfogás népszerû volt nemcsak politológusok, hanem történészek, s nemcsak amerikaiak, hanem európaiak között is. A legismertebb európai mûhelybõl kikerült orosz birodalomtörténetet Kappeler (1993) jegyzi. Feldolgozásában azonban a nemzetek vagy etnoszok közötti interakció bemutatásának kevés tér marad. A birodalmi tér vizsgálata helyett az azon belül mozgó egyes etnoszok történetét kapjuk. S nemcsak multi-nemzeti történeteket kapunk, hanem mindenütt az oroszosító központ és a nemzeti peremterületek szembekerülését vizsgálhatjuk. Így a birodalom története az oroszosítás történetévé válik, ami egyetlen, talán nem is a legfontosabb szál kiemelését jelentené a történetbõl. A regionális, kulturális és etno történetírás az egyes adott idõszakban a birodalomhoz tartozó területekrõl persze a maga sajátságos szemüvegén keresztül sok


123

mindent összerendezett és bemutatott, de a sajátságos birodalmi együttes megragadásában úgy látszik nemigen sikerült elõrejutni. Hiába épültek ki és rendszereztek gazdag anyagot az ukrán vagy az orosz-zsidó kutatások, fontos színpadairól szóltak a birodalomnak, az ott szereplõket bemutatták, de magához a birodalmi rendszer értelmezéséhez úgy látszik, ezen az úton nemigen lehetett közelebb kerülni. 1989–1991 után új fogalomrendszerekkel kívánták visszamenõleg is értelmezni a birodalom szerkezetét, de igazán se a kappeleri megközelítések („több nemzetiségû mozaikbirodalom”), se a birodalom korai fázisainak modellezései nem voltak képesek az orosz/szovjet birodalomszerkezetet árnyaltan leírni. Nyilvánvalóvá vált persze, hogy az importált klasszikus gyarmati rendszerleírások (amelyeknek elõképei nagyobbrészt érthetõen britek és franciák voltak) az orosz esetre csak nagyon durva megközelítésekkel voltak ráhúzhatóak. Nem tudjuk, hogy hol, s milyen mértékben estek egybe társadalmi és állami elhatárolódások. Nem tudjuk, mekkora volt az együttmozgás és milyen jellegû volt a szétfejlõdés idõbeli dinamikája az érintett területeken és etnoszokban. S természetesen nem tudjuk, hogy a birodalom bomlásában végül kinekkinek – önképeitõl függetlenül – milyen volt a szerepe. Az 1989–1991-es rendszerváltást és a Szovjetunió bomlását követõ elsõ években a térséggel kapcsolatos politikai gondolkodás feltételezte, hogy az orosz elit meg akar szabadulni a birodalmi állam emlékétõl is, valamiféle nemzetállam felé mozdul el; az etnikai nemzetépítés valamilyen megkésett modelljével próbálkozik, és demonstratívan lemond arról, hogy az egykori Szovjetunió területén létrejött új államokkal valamilyen kivételes kapcsolatrendszert építsen fel. Ugyanúgy, ahogy a mai Ausztria nem kíván jelen lenni a mai Lengyelország déli tartományaiban vagy Nyugat-Ukrajnában csak azért, mert azok valamikor a K.u.K. birodalom részei voltak. Nem így történt. Egyfelõl az orosz elitek külpolitikai gondolkodásmódját a 90-es évek végétõl ismét meghatározó módon a birodalmak sorsával, lehetõségével és mozgástereivel kapcsolatos gondolkodás határozta meg. Másrészt az orosz szovjet bomlás nem jutott el a K.u.K.-hoz vagy az Ottomán Birodalméhoz hasonló állapotba (az Orosz Birodalmat a XX. század elején ezekhez hasonlították), és az orosz hatalmi központ regionális ereje vitathatatlan volt. Harmadrészt, a közel-keleti konfliktus egyfajta kiterjedése a Kaukázusra és talán a Fekete-tenger zónájára egy globális konfliktust Oroszország határaihoz hozta és ezzel az orosz politikai-katonai gondolkodást szükségszerûen aktivizálta. Ráadásul, a „saját terepén” ereje, terepismerete felértékelõdött és bizonyos vonatkozásokban talán egyenrangúnak is tûnt a nálánál sokkal erõsebb játékosok (NATO stb.) lehetõségeivel. Mindebbõl következõen a birodalmi gondolkodás meghatározottsága Oroszország és a külvilág kapcsolatának talán legfontosabb elméleti kérdésévé vált. A kérdéssel kapcsolatban többrétû elméleti, történeti és nemzetközi kapcsolat-teoretikus kutatásba kezdtünk. 2009 nyarára-õszére ezeknek monografikus feldolgozása is elkészül. Néhány megállapítást ezek közül a tézisek közül itt is kiemelünk. A külföld jelenlegi oroszországi geopolitikai értelmezéseiben a legfontosabb a különlegesen fontos nyersanyaglelõhelyek kérdése. A szénhidrogén-felhasználók, vagy más nyersanyagokat vásárlók itt természetszerûen elsõsorban a kialakult vagy kialakulófélben lévõ saját függõségeikre és sebezhetõségükre figyelnek a kapcsolat értékelésénél. A probléma lényegét azonban orosz részrõl nem ezekben a kapcsolati aszimmetriákban, hanem a nyersanyagforrások értékének megfelelõ katonai potenciál

124

Tamás Pál

fenntartásában látják. E gondolatmenet szerint, ha egy ország gyenge, akkor nyersanyagkincseit, olaját, gázát multinacionális vállalatok és külföldi hatalmak akarják megszerezni. Úgy, ahogy ezt az arab világban, Nigériában vagy egy ideig Latin-Amerikában láttuk. A nyersanyagforrásokkal rendelkezõ ország ez elõl csak egy módon, elrettentõ katonai potenciáljának erõsítésével tud kitérni. Úgy, ahogy ezt Oroszország tette, vagy ahogy ezt újabban Irán is felismerte. Ily módon a kérdés nem az, hogy mennyire tudja Oroszország rövid távon „gázdiplomáciáját” valahol érvényesíteni, hanem az, hogy hosszú távon biztonságban érzi-e saját készleteit (s persze, szövetségesei készleteit, mondjuk Közép-Ázsiában). Mindezen túl, az orosz geopolitikai gondolkodás központi problémája most már egy hosszabb történelmi idõszakban egyfajta „végtelenség-felfogás”. Hiszen itt az egykori Moszkvai Nagyfejedelemség határain nincsenek, nem voltak óceánok, sivatagok, más térségektõl elválasztó magas hegyek. Egy nagy síkság közepén, kemény határok nélkül kialakuló állam elitjében kódolva van egyfajta bizalmatlanság a külvilággal. Ezek a hosszabb távra szóló kódok, stratégiai elképzelések igen eltérõ technológiai és szervezeti feltételek között újra és újra születnek és „természetesen” mûködnek, ameddig az elitek nem kapnak valamilyen biztosítékokat. A potenciális behatolás az orosz vagy keleti szlávok lakta területekre két irányból volt érezhetõ. Az elsõ a déli, délkeleti volt, és az Oroszországot Közép-Ázsiával összekötõ sztyeppe vidékén húzódott. Itt mozogtak a hunok, a mongolok vagy a népvándorlás etnoszai. A második irány kelet-nyugati csatornákon keresztül folyt a nagy kelet-európai síkságon. Itt a német lovagrendektõl Napóleonon át Hitlerig sokan, sokféle módon próbálkoztak. Az orosz elitek sebezhetõségüket történelmileg expanzióval kezelték. Ennek a terjeszkedésnek három fázisát különböztethetjük meg. Az elsõben Oroszország elsõsorban nem a fõ behatolási csatornákban hozott létre ütközõzónákat, hanem mintegy azokkal párhuzamosan, azok közelében erõsödött meg. A XV. században III. Iván idejében valamelyest elmozdultak nyugatra és délnyugatra, de a terjeszkedés fõiránya északra és északkeletre, az Urálba irányult. A periférikus zónák létrehozása itt viszonylag békésen zajlott. A terjeszkedés második fázisa kockázatosabb volt és több agresszióval is járt. A XVI. században IV. Ivánnak sikerült elzárnia délen és keleten a sztyeppevidéken azokat az útvonalakat, amelyeken az õt veszélyeztetõ mongolok és tatárok mozogtak. Tulajdonképpen délkeleten az Urál, délen a Kaszpi-tenger és a Kaukázus már természetes határokat jelentettek. Moszkovia ettõl az idõtõl nevezi magát Oroszországnak. Itt már lehetett valamilyen biztonságot nyújtó geopolitikai megoldásokat is kitapogatni. E modellben központi szerep jut a puffereknek, az elszigetelõ elõzónáknak. Természetesen, a helyi lakosság nem szeret ütközõövezetekben élni. E státusz ellen természetesen lázad. Tehát az ilyen területek pacifikálására jelentõs belsõ biztonsági erõket kell általában összpontosítani. A harmadik terjeszkedési hullám nyugatra irányult. Ezen a csatornán keresztül hagyományosan érkeztek külsõ hatások, hol kulturális értékek, hol hódítók az országba. A XVIII. században Oroszország délnyugati irányba kezdett terjeszkedni. Elõször a mai Ukrajnát hódította meg, és tulajdonképpen a Kárpátokig szeretett volna eljutni, de ekkor jutottak ki a Baltikumba, és szereztek ott jelentõs területeket. Az országot ettõl az idõszaktól nevezik birodalomnak. A határok biztonságáról azonban így sem lehetett beszélni. Háttérbe szorultak vagy leértékelõdtek a térség korábbi középhatalmai: törö-


125

kök, lengyelek, svédek. De az itt szerzett ütközõzónákban folyamatossá vált a belsõ bizonytalanság, és ez a birodalom irányítása számára is új problémákat jelentett. Mindebbõl következõen, ezek a geopolitikai metszetek nem homogének. Az ütközõzónák problémája közös, de a birodalom mindegyik irányban más és más forgatókönyveket követett és fog is talán követni.

OROSZ ÉS SZOVJET NEMZETISÉGPOLITIKA Az orosz identitások vizsgálatánál talán érdemes abból kiindulni, hogy mit gondolt a köz arról, hogy ki is az orosz a premodern Oroszországban? Természetesen keveset tudunk arról – a népi írásbeliség híján –, hogy miként gondolkoztak azokban a közösségekben, de ha elfogadjuk, hogy a kor vásári képecskéihez tartozó mesék és történetek például mégiscsak mondanak valamit a néplélekrõl, akkor ezekbõl az látható, hogy a XIX. században az oroszság esszenciája a Pravoszláv Egyház volt, és mellette, ha kevésbé erõteljes szimbólumként is, de megjelenik a cár is. E két nemzetiségi szimbólumból talán arra lehet következtetni, hogy orosz volt az, aki lojális volt a cárhoz, és tagja volt az ortodox egyháznak. Ebbõl az is következik, hogy aki áttért és aki elfogadta a cár felsõbbségét, az az orosz közösségek tagjává válhatott, és megnyíltak elõtte a vegyes házasság lehetõségei is. A birodalmon belüli másságot ezek a naiv képek és történetek az iszlámban látják. Vagy legalábbis, a törökök és a tatárok jelennek meg ebbéli minõségükben a történetekben. Késõbb, az orosz önképekre nagy hatással voltak az értelmiség történeti modellértelmezései. Ezekkel leginkább a XIX. században három nagy történetíró: Karamzin, Szolovjov és Klucsevszkij munkáiból ismerkedett a mûvelt közönség. Mellettük olyan folyóiratok, mint a Vesztnyik Jevropi és a Russzkij Vesztnyik vettek aktívan részt a nemzetkép formálásában. S persze, szerepük volt benne az akkor formálódó nemzeti néprajzi és földrajzi iskoláknak, a kor irodalmának és mûvészetének is. Az ezek hatása alatt formálódó etnikai és politikai nemzetképekrõl monográfiákat írtak. A közvéleményt aktívan foglalkoztatta, hogy mi történik a birodalom nem orosz népeivel. A korabeli orosz közírás gyakran említi, hogy az oroszok a franciáknál vagy a briteknél jobb gyarmatosítók. Amikor a XIX. században az orosz határokat délen kitolják Dél-Kaukázusba, évtizedekre a nagypolitika részévé válnak a helyi hegyi háborúk, és bizonyos értelemben Oroszország a Kaukázusban alakítja ki azt a belsõ gyarmati politikát, amely az országon belüli Másság kezelését aztán késõbb és más régiókban is meghatározta. A birodalmi diskurzusnak szerves részét képezte a kaukázusi témák megjelenése az irodalomban. S itt nemcsak kurzusszövegekrõl van szó. Puskin, Lermontov vagy késõbb Tolsztoj kaukázusi szövegei a mai napig is nagymértékben meghatározzák az orosz Kaukázus-képet. Tulajdonképpen a kaukázusi téma vezeti be elõször a modern orosz közgondolkodásba az „Európa vagyunk, vagy Ázsia?” kérdést is. És a XIX. század elsõ harmadában jelenik meg az, amit orosz orientalizmusnak hívhatunk. Ebben az idõszakban különösen, de késõbb is, az orosz önkép magát nemcsak a nyugat-európaihoz, hanem már az ázsiai mássághoz is méri. Oroszország „civilizációs missziója”, a helyzetek értelmezése intenzív érzelmeken keresztül történik, és egyfajta macho erõ-

126

Tamás Pál

szakkal keveredik a kaukázusi orosz szerepek megfogalmazásában (a legplasztikusabban talán Lermontovnál). Egyébként ezt az irodalmat az ellenfelek jobban érdekelték a szövetségeseknél. Így a szövegek tele vannak a muszlim ellenállók leírásával, és alig szerepelnek bennük a grúzok, az oroszok szövetségesei. Egyes újabb dolgozatok e korai imperializmusban erotikus tartalmakat is felfedezni vélnek. Talán a terjeszkedõ birodalom alapfunkcióiból is következõen a kor Oroszországa önmagát modernnek látta akkor is, ha tudatában volt annak, hogy nem is alkotja részét a Nyugatnak. Mindazonáltal, Katalin uralkodásának utolsó éveiben, majd késõbb 1815 után, az uralkodók a külföldi hatásokat idegeneknek, felforgatóknak, s így veszélyesnek ítélték. Miklós cár uralkodása alatt születnek mindennek kezelésére a „Hivatalos Népiség”-koncepciók, amelyek a nép és a cár közvetlen kapcsolatát fogalmazták meg az orosz identitás alapjaként. Itt Oroszországot egyetlen gigantikus családként ábrázolják, ahol az uralkodó az apa, és alattvalói a gyermekek. A „Hivatalos Népiség” tulajdonképpen érdekes kísérlet a nemzet nyugatias meghatározásának felszámolására és egy az államhoz, az uralkodóhoz és az egyházhoz kapcsolódó sajátos politikai nemzet felrajzolására. Mindebbõl az államhoz kötött identitások következtek. Mivel azonban az állam nem volt etnikailag homogén, lépéseket kellett tenni orosz jellegének erõsítésére. Az oroszosítással tulajdonképpen ily módon az etnikai nemzetet kívánták megszervezni az állam alá. Egyébként a XIX. század második felében más államok (például a Monarchia Magyarországa), nagyon eltérõ kiinduló pozíciókból, meglepõen hasonló következtetésekre jutottak. Ebben az idõben megjelentek olyan pánszláv törekvések is, amelyek a cárt nemcsak az oroszok, hanem „minden szlávok” uralkodójaként képzelték el, de ez más szlávok, mindenekelõtt a lengyelek ellenállása miatt már akkor megbukott. Ebben az idõben ismét fontosabbá válik a keleti expanzió, Szibéria és Közép-Ázsia „üres tereinek” civilizálása. Ahogy az európai irányokban egyre bonyolultabbakká váltak a dolgok (Krími háború (1853–1856), Berlini Egyezmény (1878) és az 1831, és 1863-as lengyel felkelések), úgy lettek egyre érdekesebbek a keleti, délkeleti mozgási lehetõségek. 1865-ben az oroszok Közép-Ázsiában már Taskentet ostromolják. A kormány eredetileg nem akarta a Kokandi Kánságot megszállni, de végül is gyõztek a katonák. A birodalmat Közép-Ázsiában nem gazdasági vagy vallási terjeszkedés, hanem stratégiai megfontolások irányították. Mindenekelõtt meg akarták elõzni a briteket. 1820– 1880 között a nagy brit–orosz párharcban Ázsia belsejének megszerzéséért végül is nagyobbrészt az oroszok látszanak gyõzni. Katonailag gyorsan megtörik a két helyi oázisállamot: Bokharát és Hivát. Ezekbõl azonban csak vazallus lesz, az oroszok meghagyják belsõ államrendjüket és hagyományos berendezkedésüket. Az orosz adminisztráció és a telepesek lényegében késõbb is elszigetelõdnek a helyi moszlim többségtõl és mindkét fél Közép-Ázsiában éli a maga életét. Orosz közvetítéssel azonban eléri a modernizáció a helyi társadalmakat és ott még a XIX. század végén moszlim reformmozgalmak is színre lépnek. Ezek az ún. dzsadidisták (az új módszer hívei) azonban két tûz közé szorultak. Az orosz adminisztráció bizalmatlan volt velük, a hagyományos iszlám világ pedig idegenkedett tõlük. A kor orosz gyarmati adminisztrációja azonban kétségtelenül maga is modernizál. Az akkor születõ szövegekben sok szó esik a civilitásról (grazsdansztvennoszt) mint a Másik nevelésének fontos elemérõl a multinacionális Oroszországban.


127

Mindezekkel együtt a kor rendi társadalmában elkülönítették az oroszokat és a nem oroszokat, illetve nem pravoszlávokat (inorodci). Ezekre mint a zsidókra, mint az Észak-Kaukázus törzsi világára, a kalmükükre, a szibériai nomádokra és vadászokra külön szabályozások léteztek. Az orosz kisebbségpolitikákra, és bizonyos értelemben az orosz elitek identitásaira, nagy hatással voltak a folyamatos konfliktusok a birodalomba tagozott lengyel területeken. A lengyel nemesség sehogy sem akarta elfogadni a neki kínált helyet és mozgási korlátokat. S ahogy egyetemeit, iskoláit az 1830–1831-es felkelés után becsukják, vagy orosz tannyelvûvé alakítják, úgy gerjeszt ellenállásuk orosz nemzeti radikalizmust is a másik oldalon. Egyébként a XIX. század elsõ felében a birodalom puhaságát az új ukrán mozgalmakkal is leginkább a lengyelek visszaszorításának programjával magyarázhatjuk. Az ukrán mozgalmak ugyanis hagyományosan valamikor Lengyelországhoz tartozó, és még a XIX. században is nagyobbrészt lengyel földbirtokosok által ellenõrzött területeken indultak meg. A század második felében azután, amikor ezek a mozgalmak ellenálltak újabb oroszosítási hullámoknak, az ukrán szervezeteket is radikálisan korlátozni kezdték. A szovjet etnotörténet és a Szovjetunió mint az eredeti szándékoktól bizonyos értelemben függetlenül születõ vagy visszarendezõdõ birodalom jellegérõl nem ebben az összefoglalóban kívánunk szólni.

ÚJ OROSZ BIRODALOMTÖRTÉNET? A mai orosz társadalom és politikai rendszer vizsgálatában több paradigma él egymás mellett. Az elsõ ezek közül a nemzet történetére összpontosít. A 90-es években e munkák elsõsorban a „hiánypótlásra” összpontosítottak – a hiányzó, s eddig nem feldolgozott források, kronológiák, életleírások, vagyis a történések a korábbi szovjet sémákba nem illõ feldolgozására összpontosítottak. Ez a „hiánypótlás” természetesen feltépte az orosz történetírás hagyományos centralista narratíváit, ugyanakkor nem kedvezett az analitikusabb megközelítéseknek. A nemzet romantikus értelmezéseibõl önmagukban talán mára csak kevés maradt, de természetesen nem tûntek el. Látens elemként részét alkotják a legkülönfélébb leírásoknak. Az új „birodalmi történetírás” (Geraszimov et al. 2004) sem a nemzeti történetírásokkal szemben, hanem valószínûleg inkább azokat kiegészítve, korrigálva, elemeiben egymáshoz illesztve lehet sikeres. Az új megközelítések közül itt leginkább az Ab Imperio folyóirat körül az elmúlt évtizedben kialakuló Kazányi Iskola tûnik ki (Geraszinov et al. 2004). Itt a nemzeti történetírások kereteinek felbontására és kiegészítésére diaszpórák, kisebbségek és a meghatározó nemzetépítési programokban közvetlenül részt nem vevõ csoportok történeteinek feldolgozása folyik. Nagymértékben identitástörténetekrõl van szó, ideértve a modern nemzet elõttieket és a Kelet-Európában oly fontos vallási markereket is. Ezeknek az identitásoknak a nemzetépítési programokhoz az esetek talán többségében sok köze nem volt. Sõt, esetenként itt a birodalom és a nemzet elõtti formák összekapcsolódhattak nemzetépítési programok bekerítésére vagy korlátok közé szorítására. Ezen az úton meghatározhatóvá váltak a birodalomhoz tartozás (imperial citizenship) különbözõ formái is. Az e vonatkozásban áttekinthetõ kutatási gyakorlat persze a kizárólagos nemzeti és a birodalmi felfogások keveredésébõl jön létre. Nyil-

128

Tamás Pál

vánvalóan nincs a környezettõl függetlenül elemezhetõ közös birodalmi szerkezet vagy hatalomgyakorlási forma. A régi Róma, az oroszok és a brit birodalmi integráció folyamatai mind eltérõek voltak. Már csak ezért is talán óvatosnak kellene lenni itt az automatikus összevetésekkel (lásd A. Miller 2004). Még a tengeri és szárazföldi birodalmak nagy csoportokra osztásával sem jutunk igazán messze. Szociológiailag mi lenne a közös a Romanovok, a Habsburgok és a szultán birodalma között? S akkor még arról nem is beszéltünk, hogy a birodalmak strukturális elemzése eleve a tengeren túli államalakulatokra figyel. S a szárazföldi birodalmakat eleve korlátozottan írják csak le a kulturális kolonizáció, a vándormozgások vagy a birodalmi ideológiák földrajzi korlátai vonatkozásában. Különösen keveset tudunk a multietnikus régiók meghatározó városainak (Kijev, Odessza, Riga, Vilna, Baku) szerepérõl a birodalmi kötõdések kialakulásában.

OROSZORSZÁG ÉS A „NYUGAT”: ELKÜLÖNÜLÉS S PÁRBESZÉD Az orosz politikai gondolkodásban Oroszország s Európa, s különösen az ország és a „Nyugat” egymástól elkülönülõ, független kulturális térként jelenik meg. Az entitások világosan elkülönülnek, s identitásaik általában nem fedik át egymást. Legyenek a felfogások történetfilozófiailag s nem aktuálpolitikailag „nyugatpártiak”, esetleg csak elutasítóak vagy kritikusok, abban nem különböznek egymástól, hogy Oroszországot s „Európát” egymástól jól elhatárolt világként élik meg. Közöttük a határok idõben ugyan mozoghatnak – a szó szoros értelmében Szmolenszktõl a berlini Unter den Lindenig – de ezek vitathatatlanul valódi kemény határok, amelyek igen eltérõ társadalmi rendeket választanak el egymástól. Azonban az orosz nyugatofilek (zapadnikok) számára e határ minden drámaisága ellenére ideiglenes. Igazi civilizáció (így egyes számban) egy van, s csak annak nyugati oldalán. De a Felvilágosodás (Morozov 2009) keletre is terjed, s majd ha szervesül Oroszországban, akkor szûnik csak meg a kulturális határ, lényegében az egyik oldal asszimilálásával, sõt kulturális felemelésével. Ebben az értelemben a határ viszonylagos (a fejlõdés lehetõsége, persze, mindenki, az oroszok számára is adott). De a két régiót nem sajátszerûségei, nem szétfejlõdése határozza meg. Végsõ soron a különbség lineáris – a fejlettebb s a lemaradt régió között. A szlavofilek, tehát a konzervatív oldal ezzel szemben a civilizációt is többes számban használja, Oroszországé nyilvánvalóan ezek közül az egyik. Potenciálisan egyenrangú identitásokról van szó, amelyek földrajzilag egymástól elválnak, vagy elválasztottak. Emellett szerephez jut a civilizációk eltérõ érettsége vagy „kora” is. Felfogásuk szerint az orosz civilizáció a „fiatalabb”. Ezzel magyarázható, hogy az „európai” hatással volt (vagy van) rá. De ezekbõl a fáziskülönbségekbõl eltérõ jövõképek is következnek. Az „európai” hamarabb kezd hanyatlani. Akkor, amikor az orosz vagy a szláv civilizáció épp, hogy kiteljesedik. Tehát a jelen ideiglenes, most, vagyis a XIX. Században, Oroszország a Nyugathoz képest sok tekintetben másodlagos, tanul tõle. De mert öntörvényû és fiatalabb, romlatlanabb is, és ez valamiféle morális elõnyt is jelent számára. Ez a bináris felfogás ebben a metszetben a politikai cselekvés mezejét is kijelöli. Ha Oroszország elnyugatosodik, egy másik civilizáció mezét ölti magára, és örökre tanuló marad. Ha viszont a saját útját járja, abból a „Nyugattal” vagy „Európával” szem-


129

ben a másság valamilyen hangsúlyozása következik, ami idõnként szembenállás formájában is jelentkezhet. A másság joga lényegében a másság védelmét is jelenteni fogja az „öregebb” nyugati civilizációval szemben. A XIX. század közepe óta dolgozatok tízezrei, közírók ezrei ismétlik, forgatják, értelmezik ezt a választási lehetõséget. Ezek elõzményeként fel lehetne mutatni már a XV–XVI. században megjelenõ „Moszkva a Harmadik Róma” ideológiáikat is. Ennek a néhány százéves ideológiai „elkanyarodásnak” a történetét foglalja össze Neumann (1996). Egyébként, míg az orosz szellemtörténet ezt az ideológiai szembenállást unikálisnak, az orosz gondolkodás máshol nem elõbukkanó sajátosságának gondolja, a XIX. században (s némileg más formákban azóta is) a peremeken – az Ottomán Birodalomtól Skandináviáig – az erõsek, a fiatalok, a nagy európai központokkal szemben morálisan tisztább helyi kezdeményezések kultusza, ha nem is mindig önálló civilizációk formájában, de elõbukkan. Mint köztudott, a német kulturális hatással szemben megjelenik a magyar XIX. század nemzeti ideológiáiban is. Ez az „öreg-fiatal” páros szembeállítás egyébként az orosz történelemben már korábban is folyamatosan jelen van, s korszakonként újraértelmezõdik (Lotman 2002). A kereszténység felvételét követõen a pogány gyakorlatok marginalizálódnak (de teljesen soha sem tûnnek el), mint a „régi” alkotórészei, majd amikor sokkal késõbb a „nagy péteri” reformok alatt elindul valamilyen szekularizálódás, és egyes életszférák legalább részlegesen kiszabadulnak az egyház közvetlen ellenõrzése alól (amikor is a „világi” az „európait” jelentette), a pogány, mint bármilyen nem keresztény, hirtelen ismét érdekessé válik. Egyébként Péter idején a „fiatal Európa”, az újdonság, az innováció hatott a „régi Ruszra”, s akkor, a reformerek akaratából születõ „új Oroszország” fiatalabb volt Európához és a saját korábbi állapotához, Ruszhoz képest is. A tartalom idõnként változik, de a bináris forma ahhoz képest állandónak tûnik. Ugyanakkor e kettõsségbõl következõen változó vonzások s taszítások rajzolják ki hosszabb idõn át az orosz kultúra mozgástereit is (Morozov 2009). Egyébként a bináris minta nagy hatással van a „szocialista haza” szembeállítására a „tõke világával” a szovjet idõkben is. Mindez nem jelenti, hogy az orosz önképek valaha is teljesen kizárták volna magukat egy globális értelemben európai kultúrkörbõl, s nemcsak a hosszú ideig adott keresztény keretek miatt (Morozov 2009). Hiszen már nagyon korán, amikor a terjeszkedés különbözõ szakaszaiban más kultúrákkal találták magukat szemben (iszlám, távol-keleti kultúrák, de az animizmus formái is), akkor velük szemben õk magától értetõdõen Európa, a kereszténység vagy akár a Nyugat társadalmi modelljeit jelenítették meg. A XVIII. századtól kezdve pedig, amikor a terjeszkedés s az államépítés formáiban nyugat-európai minták is felerõsödnek, a külpolitikai doktrínákban ez formálisan is nyilvánvalóvá válik. Az orosz állam európai jellegét így azután dokumentumok tömege hangsúlyozza (Nagy Katalin „Oroszország európai állam”-ától Gorbacsov „európaiak vagyunk”-jáig). Nem hiányoznak hasonló meghatározások a Putyin-beszédekben sem, sõt 2000-ben Oroszországot egyenesen a „nyugat-európai kultúra részének” látja. Persze, mondhatnánk, hogy ha ezt a kapcsolatot ilyen gyakorisággal ismételten ki kell mondani, meg kell határozni, akkor az valószínûleg – legalább is az elitek számára – egy mélyebb szinten problematikus maradt (egyébként hasonló módon a 90-es évek „visegrádi elitjei” számára is).

130

Tamás Pál

Ezekkel az önképekkel szemben legfeljebb „eurázsiai modellek” tûnnek életképesnek. Oroszországot ezek sem nevezik „nem európainak”, s természetesen nem kezelik Ázsia részeként, de megengednek valamilyen szintézist „Európa” és „Ázsia” között. Igazán mostanában egyértelmûbben inkább Oroszországról, mint európai nagyhatalomról van szó. Ugyanakkor az orosz külpolitikai doktrínák jellemzõje marad valamilyen XIX. századi szuverenitás-felfogás is, amely nem igen tudja elképzelni, hogy az állam valamilyen nemzetek feletti szerkezetekben akár szuverenitása valamilyen részérõl lemondhatna. Ebbõl persze, esetenként komoly vitákat is kiváltva, olyan külpolitikai filozófiák is következnek, amelyek sok tekintetben a külvilág számára is XIX. századinak tûnnek. Egyébként innen származtathatóak olyan nagyhatalmi önképek is, amelyek nem egyszerûen az ország nagyságából vagy rendelkezésre álló erõforrásaiból vezethetõek le, hanem egyfajta sajátos misszióból következnek. Ez az erõs állam hivatott „Európát megmenteni” a külsõ hódítóktól vagy romboló erõktõl (ezek persze változhatnak a tatároktól Hitlerig, sõt az amerikai eredetû popkultúráig). Az utolsó, Putyin által meghatározott években e koncepcióból az állami doktrínák szintjén két elem tûnik meghatározónak: a szuverenitás abszolutizálása és a hatalmi centrumok polarizáltságának egyfajta sajátos kultusza (ezt azután sokan „nyugat-ellenességként” élik meg). Ezek az elemek maximálisan jelen vannak a hétköznapi orosz önmeghatározásokban is. Mindazonáltal ezek nem zárják ki, hogy „Európa” egyfajta másként, a jobb minõség vagy az országban ismerteknél fejlettebb megoldások márkajelzéseként folyamatosan ne legyen jelen a közbeszédben. Ennek közismert jelzése, amikor a lakásfelújításoknál „euroremontot”, vagyis „európai szintû”, tehát a megszokottnál jobb minõségû szolgáltatásokat kínálnak. Ugyanilyen értelmezésben láttam már „euroablakokat” is hirdetni. A példákat folytathatnánk. De beérjük annak hangsúlyozásával, hogy Oroszország s Európa meghatározásai, illetve az ezeken belül megjelenõ új elemek folyamatosan hatnak egymásra. Minden egyes új rajzolat az Európa-képben azonnal jelentkezik az orosz önképekben, s fordítva. Egyébként a ’Nyugat’ s az ’Európa’ fogalmak az orosz közgondolkodásban a II. világháború végéig identikusok voltak. Azután azonban a hidegháború, s az USA térfoglalása, mint a Szovjetunió meghatározó ellenfele/partnere, ezt a képet átrendezte. Ebben a konstrukcióban az állam s a hozzá kapcsolódó politikai nemzet válik az identitások alapjává. Mindebbõl a szovjet idõkbõl maradt nemzetiségi politikák átrendezõdése is következik. Az új hangsúlyok közül érdemes kiemeli a következõket (Laruelle 2008): a) a nemzeti tagköztársaságok elitjeinek szûkül a belsõ mozgástere. A 90-es években jelentõsen kiszélesedtek a nemzeti tagköztársaságok törvényalkotási terei. A 2000-es években ezekbõl a központi hatalom jelentõsen visszavett. b) Határozottan korlátozták a nemzeti aktivisták mozgásterét. A nemzeti mozgalmak a civil világba lettek besorolva, s mint olyanok passzív haszonélvezõi az ebben a szférában nekik kínált forrásoknak s szolgáltatásoknak. Ezek azonban nem „járnak nekik”, hanem kizárólag az állam jóindulatától függenek. A felszínen – néhány kisebb kivételével – a mozgalmak nem is törekszenek ennél többre. c) A nemzetiségpolitikai szervezetek s mûhelyek státuszvesztése. 2001-ben felszámolták a Nemzetiségpolitikai Minisztériumot, majd 2004-ben a nemzetiségi ügyek miniszteri posztját is.


131

d) Az önkormányzatok s helyi autonómiák külsõ („külpolitikai”) akcióit 2004-tõl lényegében megszüntették – ideértve az orosz kisebbségek közötti külföldi próbálkozásokat is (addig a moszkvai önkormányzat például önálló nemzeti programokkal jelent meg Ukrajnában – esetenként a központi orosz politikai vonalnál lényegesen „nemzetibb” jelmezekben). e) Korlátozások a szimbolikus szférában. Az utolsó szovjet évtizedekhez képest ismét markánsabban fogalmazzák meg az etnikai oroszok feladatait s lehetõségeit a nemzetiségekhez képest (például expliciten az új állami Nemzetiségpolitikai Koncepció tervezetében. Állami vezetõk egyre többet beszélnek az orosz-pravoszláv hagyományokról (olyan országban, ahol a népesség mintegy 20%-a nem orosz). Ugyanakkor Oroszország évek óta megfigyelõként részt vesz az Iszlám Konferencia munkájában, s nemrég jelezte, hogy teljes jogú tagjává kíván válni ennek a nemzetközi szervezetnek. IRODALOM Auzan A. 2007. „Koleja” rossijskoj modernizacii. Obscsesztvennije nauki i sovremennost. 2007.6.54–60. Becker Seymour 2003. Russia’s Protectorates in Central Asia- Bukhara and Khiva, 1865–1924. 2nd edition, London: Routledge. Branderberger D. 2002. National Bolshevizm- Stalinist Mass C and the Foundation of Modern Russian National Identity 1931–1956, Cambridge: MA, Harvard University Press. Daniljevskij N. 1889. Rossija i Evropa. Sankpetersburg. Geraszimov I. et al. (eds.) 2004. Novaja imperszkaja istorija postsovietskogo prostranstva. Kazan, Ab Imperio. Gudkov L. 1999. Komplex „shertvi”- osobennosti massovo vosprijatija rossijanami sebja kak etnonacionalnoj obschnosti. Ekonomicseszkije i szocialnije peremeni- monitoring obscsestvennogo mnenija. 1999. 3. 47–60. Gudkov L. 1997. Russkij neotradicionalizm. Ekonomicseszkije i szocialnije peremeni- monitoring obscsestvennogo mnenija. 1997. 2. 25–33. Kantor V.K. 1997. „…jeszt jevropejskaja dershava” – Rossija: trudnij puty k civilizacii. Istoriograficseskije ocherki. Moszkva: Rosszpen. Kreposzty Rosiija – Proscsanyija s liberalizmom. Moszkva: Jauza, Eksmo, 2005. Laruelle Marlène (ed.) 2008. Russkij nacionalizm. Socialnij i kulturnij kontext. Moszkva: NLO. Laruelle Marlène 1999. L’idéologie eurasiste russe, ou comment penser l’empire. Paris, L’Harmattan. Lotman Ju.M. 2002. Istorija i tipologija russkoj kulturi. Szanktpeterburg, Isszkusztvo. Morozov Vjacseszlav 2009. Rossija i drugije. Moszkva: NLO. Neumann I.B. 1996. Russia and the Idea of Europe. A Study in Identity and International Relations. London: Routledge Nivat G. 1993. Russie – Europe, la fin du schizme. Lausanne: L’Age d’homme. Pain E., Volkogonovaja O. (eds.) 2008. Rossijskaja modernizacija – razmisljaja o samobitnosti. Moszkva: Tri kvadrata. Pain Emil 2009. Paszputyica. Polemicseskije razmislenije o predopredelonnosti puti Rosii. Moszkva, Rosszpen. Pipes Richard 1954. The Foundation of the Soviet Union – Communism and Nationalism, 1917–1923. Cambridge: MA, Harvard University Press. Shkandrij Myroslav 2001. Russia and Ukraine- Literature and the Discourse of Empire from Napoleonic to Postcolonaal Times. Montreal: McGill-Queen’s University Press.

132

Tamás Pál

Szurkov V. 2007. Russzkaja politicseszkaja kultúra. Vzgljad iz utopii. Moszkva, Prezidium RAN 8.6.2007 (:// surkov.info/publ/4-1-0-55) Tizskov V.A., Schpirelman V.A. (eds.) 2007. Nacionalizm v mirovoj istorii. Moszkva, Nauka. Verhovskij M. (ed.) 2007. Verhi i nizi russkogo nacionalizma. Moszkva: Centr Szova. Zapadniki i nacionaliszti-vozmochen li dialog? Materiali diskussii „Liberalnaja missija”. 2003. Moszkva: OGI.

OROSZORSZÁG, AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS A KÖZÖS

Recommend Documents