268
A PHILOLOGIAI TÁRSASÁG EMLÉKIRATA
A BUDAPESTI PHILOLOGIAI TÁRSASÁG VÁLASZTMÁ NYÁNAK EMLÉKIRATA A GÖRÖG NYELV ÜGYÉBEN. Nagyméltóságú Mintatér Ú r! Kegyelmes Urunk! A budapesti philologiai társaság a philologiának, mint tudo mánynak művelésére van hivatva, és pedig nem csupán az ú. n. clagsicus, hanem a modern philologiának művelésére is. De mind e mellett nem zárkózhatik el a görög középiskolai tanulmányokra vo natkozó kérdések elől sem, és pedig nemcsak azért, mert tagjainak legnagyobb része középiskolai tanárokból áll, hanem azért is, mert a tapasztalás azt mutatja, hogy a classica philologiának, mint tudo mánynak fejlődése a latin, de különösen a görög irodalomnak éa nyelvnek iskolai tanításával mindig szoros kapcsolatban állott. Nem zárkózhatik el a társaság ezen kérdések elől annyival kevésbbé, mert Excellentiádnak a közoktatási bizottságban s a képviselőház ban tett nyilatkozataiból azon megnyugtató benyomást vette, hogy jóllehet a görög nyelv kérdésének gyors megoldása van tervbe véve, ezen megoldás módja «a legnagyobb óvatossággal és körültekintés sel, s a szakkörök nyilatkozatainak figyelembe vételével* fog meg állapíttatni. A philologiai társaság választmánya nem kíván ezúttal a görög iskolai tanítás mellett felhozható pedagógiai argumentumok mérlegelésébe bocsátkozni: de mint tudományos társaság, melynek hazai tudományosságunk és nemzeti irodalmunk jövőjén is őrköd nie kell, aggodalommal néz a görög iskolai tanulmányok megszo rítására irányuló reformok elé, különösen addig, míg e reformok lényegéről és életbe léptetésüknek módozatairól határozottabb tudomása nincsen. * A nyugati nagy civilisált népek művelődéstörténetéből me ríthető tapasztalatok azt mutatják, hogy a görög tanulmányok iskolai helyzete semmiféle népnek iskoláiban nem eshetik egy tekin tet alá a latin tanulmányok helyzetével. A latin nyelv a középko ron át sem szűnt meg soha a tudományok nyelve lenni, s általában
D ig itize d by
oogle
269
A GÖRÖG NYELV ÜGYÉBEN.
tudós iskola sohasem volt sehol latin nyelv nélkül; ellenben a görögre vonatkozólag általában véve külföldön sem lehet szó arról, hogy valami elavult traditiótól menekülne meg az iskola -akkor, ha tanítását megszorítaná, vagy eltörölné. Mert igaz, hogy a görög is már a reformatió kora óta iskolai studinm tárgya volt, csakhogy koránsem abból a szempontból, melyet egyes régi tanférfiak, — a németeknél pl. Melanchthon és Gesner, a francziáknál Beulé és Rollin, — hasztalanul ajánlgattak, s a mely az iskolai tanításban ‘a németeknél csak a múlt század vége felé, a francziáknál pedig csak a jelen század elején érvé* nye&ült. A régebbi görög irodalmi tanulmányok, — ha ugyan megérdemlik ezt a nevet — , az említett korokig jobbára csak az új testamentom olvastatásából állottak, s mint valóságos irodalmi tanulmányok, semmiféle iskolában sem idősebbek egy évszá zadnál. Ezen körülmény magyarázatára nagy fontosságot tulajdoní tunk azon ténynek, hogy Európa művelt nemzeteinél a görög iro dalm i tanulmányok és a nemzeti irodalom fejlődése közt feltűnő párhuzamosság mutatkozik, mert ennek a kétségbevonhatatlan ténynek tulajdonítjuk azt, hogy a görög nyelv és irodalom mai értelemben vett tanítása is a nemzeti irodalmak újjászületésének korában kezdődik, tehát akkor, midőn a nemzeti irodalom a görög tanúlmányok révén a zavaró idegen hatások alól felszabadúl, ú. n. classicus-nemzeti értelemben önállóvá válik, s lassanként az iskola is szükségét érzi annak, hogy azon tanulmányokkal fog lalkozzék, melyek alapján az újabb irodalmak magasra fejlődtek. Így történt, hogy nemcsak az irodalom volt hatással az iskolára, hanem, hogy viszont az iskolának is nagy része lett a nemzeti irodalomnak magasra fejlesztésében. Innen van, hogy szerencsésebb népeknél, melyek az említett irodalmi válságon már keresztülmentek, igen is kezdenek figye lemreméltó hangok emelkedni a traditionalis, idejét múlta, irodalmilag kevésbbé jelentőséges latin tanítás ellen. A jelenleg folyó német egységes középiskolai mozgalom az új gymn. tárgyak, az angol nyelv és rajz számára a latin nyelv óraszámából akar időt megtakarítani. A görögöt illetőleg azonban még a jelenlegi németországi mozgalmat vezető egyletek is arra az eredményre jutottak, hogy a latinnnal egy szempont alá nem vehető, és a német nemzeti művelődés menete a reális tudományokon kívül a görög studium
D ig itize d by
270
▲ PHILOLOGIAI TÁRSASÁG EMLÉKIRATA
megerősítését is megkívánja a tervezett egységes középisko lákban.*) * Ha már most a mondottakból hazai közművelődési viszo nyainkra következtetést vonunk, nálunk még szembetűnőbbé válik az a különbség, mely a latin és görög nyelv iskolai helyzetét egy mástól elválasztja. A latin nyelv helyzetéről általánosan ismeretes tény, hogy azon fontos szerepnek, melyet állami, társadalmi és irodalmi életünkben egészen a negyvenes évekig elfoglalt, minden időben teljesen megfelelő volt. Egészen máskép áll a dolog a göröggel. Volt ugyan hazánkban is már a század elején bizonyos irodalmi mozgalom, mely egyeseknek figyelmét a görög tanulmá nyok fontosságára felhívta; midőn Kazinczy Ferencz és iskolája a német-görög classicus irodalommal érintkezésbe lépett, Goethe, Schiller, Lessing,Herder, Winckelmann tanulmányozásában mélyen érezte a görög alapvető irodalmi tanulmányok szükségességét. «Az istenért, tanuljon az Úr görögül!» — így szól Kazinczy KÖ1cseyhez írt egyik levelében. Fejledező irodalmi életünket azonban nem támogatta megfelelő tudományos, philologiai mozgalom, a mi speciális állami és társadalmi viszonyaink között az említett szük ségesség érzete nem vált általánossá, s ísry a görög nyelv és iroda lom az iskolai studiumok közt helyet nem foglalt, sőt nagy íróink között is elszigetelten állanak Kölcsey Ferencz, és kivált Arany János, ki nagyságát, — de inkább mint a jövő költője — , a görög irodalom tanulmányozásának is köszönheti. Egészen a forradalomig a görög irodalmi tanulmányok csak egyes protestáns iskolákban müveltettek, míg végtére a többé-kevésbbé tudatosan érzett szükségnek megfelelőleg leg inkább csak a külföld példájára, és számos kísérletezés után helyet foglaltak középiskoláinkban a görög nyelvi és irodalmi tanulmányok. S jóllehet csak hézagosan és mindenféle módo sításokkal foglaltak helyet, — hatásuk tagadhatatlanul nap-
*) Schriften des deutschen Einheitsscholverems. Viertea Heft. 6. «Danach lasst sích offenbar dér allgemeine Gang unserer Bildungsentwickelung mit E. von Hartmann in die Worte zusammenfassen: fortschrritende Beschránkung des Lateinwchen, Verstdrkung dér Reálicissenschaften und des Oriechischm.» V. ö. az 1888. apr. 5-én Kasselben tartott desees ülés végzéseinek 3. pontját.
D ig itize d by
oogle
271
A GÖRÖG NYELT ÜGYÉBEN.
róltnapra jobban nyilvánult; a philologiai tudományok örvendetes fejlődésnek indultak hazánkban is, megalakult a budapesti philo logiai társulat, s legújabban a magyar tud. akadémia claesica*philo logiai bizottsága, mely már is kétségbevonhatatlan eredménynyel munkálkodik a görög irodalom remekeinek modem színvonalon álló fordíttatásán és publicálásán. De hogy mind e mellett közvéle ményünk, sőt benne a legműveltebb elemek is, még nem méltá nyolják kellőleg a minden oldalon megindult fejlődést, azt mi sem mutatja jobban, mint az a tény, nogy közönségünk irodalmi ízlése koránsem az Arany János költészetében keres élvezetet, s hogy a század elejének irodalmával meg épenséggel csak az irodalomtör ténész vagy a szaktudós foglalkozik nálunk. S hogy közvélemé nyünk nem érzi a görög irodalmi tanulmányok szükségességét, ez nagyon könnyen megmagyarázható. Nálunk az egész fejlődés nem természetes, hanem mesterséges volt; a görög studium bejutott az iskolába, de természetesen sem kezdetben, sem mai napig nem lehetett sem a kellő tanerőkről, sem a kellő segédeszközökről gon doskodni, s a mi a f ő : irodalmi életünk még sokkal fejletlenebb, iránytalanabb, tudományos társulataink, s köztük a budapesti phi lologiai társaság, sokkal fiatalabb, semhogy a maga terén általáno sabb jelentőségű, feltűnő eredményeket mutathatna fel, s jellemző, hogy bár vannak immár a philologiai tudománynak hazánkban is képviselői, ezeket inkább ismerik és méltányolják külföldön, mint idehaza. Sem terünk nincs rá, sem hivatásunk, hogy e helyen jelen legi tudományos és irodalmi viszonyaink részletes vizsgálásába fogjunk; annyi azonban bizonyos, hogy egész irodalmi életünk nagyon emlékeztet a müveit nyugati népek azon állapotára, mely ben körülbelül a múlt század végén voltak, mielőtt a legmélyebbre ható (görög) tudományos és irodalmi tanulmányok útján felszaba dultak az idegen szomszéd népek culturájának hatása alól. Idegen népek culturájából hozzánk csempészett ferde irányok nyűgözik le irodalmunk különböző ágait, tudományos téren sem igen vállalko zunk specifícus, nemzeti fontosságú feladatok megoldására,*) és, —
*) így pl* elsó sorban a philologusokra várna latin nyelvének tudományos feldolgozása, sőt bizonyos szetű munkásság sem volna mostani viszonyaink közt gunk igen t elnöke maga is kiemelte ezt harmadéve nyitó beszédében.
a hazai okmányok diplomatikai termé felesleges. Társasá tartott elnöki meg
D ig itize d by
272
A PHILOLOGIAI TÁRSASÁG EMLÉKIRATA
a mi igen feltűnő és elszomorító jelenség, — philosophiai mozga lomról nálunk mindez ideig nem lehet szó. Tévedés volna azt hinni, hogy tudományos és irodalmi moz galmaink, csak azért, mert a legutóbbi időben tényleg megindultak, már bele is juttattak minket a sokat emlegetett nyugat-európai közösségbe; ez a közösség inkább félelmes, mint kívánatos, ha a nemzeti talaj nincs biztosítva lábunk alatt. Tévedés volna viszont a phil. társaság választmányának meggyőződése szerint abból, hogy a görög tanulmányoknak eddig sem szépirodalmunkra, sem tudo mányos irodalmunkra nem volt kellő hatása, olyanféle következ tetést vonni, hogy megszorításukkal vagy megszüntetésükkel valami sajátságos, nemzeti művelődésnek alapját vetjük meg. Ilyen saját ságos, nemzeti irányú fejlődés csak akkor lenne lehetséges, ha a szomszédos nemzetek culturája elől elzárkózhatnánk. De ez lehe tetlen, mert hiszen folyvást rájuk szorulunk. Tudományos irodal munkra vonatkozólag első megfontolásra szembetűnő, hogy ilyen féle elszigetelt munkálkodás épen a külföldi tudomány avatatlan átvételére, — s egyszóval olyan iránynak megállapítására vezetne, a milyen általában 1848 előtti tudományos irodalmunkban ural kodott. A mi pedig szépirodalmunk nemzeti fölvirágozását illeti, a görög tanulmányok mindenféle megszorítását már a priori csak aggodalommal várhatja az, a ki, mint említve volt, a nagy modern nemzetek művelődésének történetéből azon tapasztalatra jutott, hogy a classikus tanulmányoknak és a nemzeti cultura fejlődé sének párhuzamossága nem tudható be pusztán véletlenségnek, s a ki ehhez képest a mi culturánknak igaz nemzeti alapokon való kifejlődését, s ezáltal (— bár milyen paradoxonnak látszik is — ) a nyugati nemzetek culturájának közösségébe való igazi belépésünket csak a jövőtől várja. Ilyen helyzetben van jelenleg a budapesti philologiai társaság választmánya is, midőn attól tart, hogy az alig megkezdett görög iskolai stúdium megszorításával vagy megszüntetésével el torla szoljuk a görög irodalom forrását az egész jövő nemzedék vagy annak nagy része elől, s így olyan állapotba juttatjuk irodalmunkat, mint általában minden irodalom volt, mielőtt a görög cultura reá hatott volna: azaz, hogy a jövő nemzedék nemcsak nem tudja majd nagy nemzeti culturfeladatait helyesen megérteni, hanem még a nagy modern irodalmak utánzásában is balútra téved, mert épen legbecsebb termékeit, a hol a modem irodalmak az antikkal
D ig itize d by
oogle
273
A GÖRÖG NYELV ÜGYÉBEN.
érintkeztek, nem lesz képes általános emberi értékük szerint mél tányolni, s első sorban még inkább befolyása alá kerül a fenyegető német culturának, mint ma, mikor pedig a görög tanulmányok üdvös hatása lassan-lassan mégis csak mutatkozni kezd, jóllehet a görög iskolai tanulmányok helyzete eddig épenséggel össze sem hasonlítható nálunk a külföldi iskolákban elfoglalt előkelő hely zetével.*) * A mennyiben végül a görög nyelvi tanítás eltörlése vagy megszorítása tulajdonképen mint első lépés lenne szemügyre veendő további reformokra, melyek az «egységes középiskola # meg alapítására vezetnének, engedje meg Excellentiád, hogy magas figyelmét a most folyó német mozgalmaknak egy határozottan és minden oldalról kifejezett tendentiájára felhívjuk. Mint ismeretes Nagy méltóságod előtt, Németországban a hirhedett«Gescháftsausschuss für Deutsche Schulreform» működésével együttesen, vagy azt kisérve, nagy mozgalom keletkezett, mely az egységes középiskola (ott: höhere Schule) megalapítását tűzte ki czéljáúl. Ezen mozgalmat főleg a «Deutscher Einheitsschulverein», a m. é. ápr. 4-én alakult «Vérein für Schulreform # és a két héttel később alakult «die neue Deutsche Schule* czímü egyesületek ve zetik. Mellesleg megjegyezzük, hogy bármiféle tervezettel lépnek fel akár a nevezett egyletek, akár magánosok, a görög nyelv taní tására a jövendő egységes középiskolában sokkal több óraszámot adnak, mint mi jelenleg tesszük. Főleg azonban azt a momentumot akarjuk ezúttal kiemelni, hogy minden egyesület, nemcsak a •Heidelberger Erklárung», hanem még a reáliskolai tendentiákat képviselő «Véréin für Schulreform* is erősen hangsúlyozza, hogy munkálataival csak a jövő fejlődésnek útját akarja egyengetni, s távol van attól, hogy reformgondolatainak gyors megvalósítására gondoljon. Még az utoljára említett egylet is csak annyit kér, hogy
*) Francziaországban a *üonseil mperíeur de l'insto'uction piildiquen-nek a tanterv módosítására kiküldött bizottságai legújabban (a f. év elején) abban állapodtak meg, hogy a görög nyelv eredményesebb tanítása czéljából az egy idő óta mellőzött «théme»-ket (franozia-görög fordítási gyakorlatokat) ismét életbe léptetik, s a természettudományok tanítására szánt időt meg inkább megszorüjdlc. (L. a «Revue internationale de l’enseignement* legújabb számaiban levő jelentéseket.) PhiloiogUi Kő*löny. XIV. 3.
19
D ig itize d by
274
A PHILOL. TÁRS. EMLÉKIRATA A GÖRÖG NYELV ÜGYÉBEN.
csupán egy-egy intézetben engedélyeztessék beadott tantervének1) alkalmazása, s a négy év múlva mutatkozó eredménytől tétessék függővé a végleges Ítélet. A «Deutscher Einheitsschulvéréin* épenséggel minden végzésében8), munkálatában és kiadványában a lassú, megfontolt haladást vallja a magáénak, és Gossler jelenlegi porosz közoktatási minister a m. é. márczius 6-án tartott képvi selőházi ülésen szintén az óvatos, megfontolt haladás mellett nyi latkozott, «mely nem ront, mielőtt nem alkotott*, s kijelentette, hogy reformra addig gondolni sem lehet, míg a tanárok pedagógiai kiképzésének javítására új intézkedés nem történik, s ezen új intéz kedés sikeressége be nem bizonyúl. A philologiai társaság Nagyméltóságodnak különböző alkalom kor többször ismételt tökéletesen hasonló nyilatkozataiban teljes garantiáját látja annak, hogy általánosabb természetű reformok idő előtti megvalósításától nem kell tartania, s hogy a végleges reform müve nemcsak elméleti vitatásoktól, hanem a gyakorlatban véghez vitt kísérletektől is lesz függővé téve.
Engedje meg Nagyméltóságod, hogy befejezésül a követke zőkben foglaljuk össze beadványunk tartalmát: A budapesti philologiai társaság választmánya, mellőzve ez úttal a kérdés tárgyalásában felhozható pedagógiai természetű okokat, pusztán osak nemzeti culturánk jövőjére vonatkozó aggo dalmától sarkalva, nem tudja, nem az lenne-é a kevesebb felelős séggel járó út, ha a görög iskolai tanítás minden rendelkezésre álló eszközzel, s első sorban a középisk. tanárképzés fejlesztésével és a még hiányzó segédeszközök megteremtésével elősegítetnék; s ál talában kötelességének tartja kijelenteni, hogy bármiféle általáno sabb természetű reform megvalósítását veszélyesnek tartaná, mi előtt minden oldalú elméleti megvitatása után helyessége és czélhoz vezető volta a gyakorlatban is kipróbáltatott volna. De ha már az itt jelzett útról, akár azért, mert nem vezet rögtön czélhoz, akár bármiféle más, helyes vagy helytelen okból, le kellene mondani, legalább is olyan reformnak szeretne elsőséget adni, mely az alig
*) L. a tantervet a aPsedagogisches Archív» 1890. 1. számában. *) Tj. Sohriften des D. E. Viertes Heft. 2. lap, 2. pont.
D ig itize d by
oogle
Ny í l t
t^b
375
.
megkezdett görög iskolai tanulmányok végleges elfojtására nem vezetne; s mivel tagjainak nagyobb része tanárokból áll, tapaszta latain okulva különösen azon, mostanában gyakran hangoztatott reformmódozatot tartaná veszedelmesnek a görög studium jövőjére nézve, ha a görög nyelv és irodalom az összes létező főgymnasiumokban ezentúlra csak facultativ, — nem kötelező — tárgygyá degradáltatnék. A budapesti philologiai társaságnak 1890. évi február 19-én tartott választmányi üléséből. A társaság megbízásából és nevében: Dr. P ecz V ilmos első titkár.
Dr. P onori T h ew r ew k E m il elnök.
N Y Í L T TÉR.*) V álasz Bartal Antalnak a Dávíd-Pozder Tacitus mfivoiből való sze melvények ez. munkáról írt bírálatára. Du karnist Dir jeden Feind versöhnen und verbinden, Nur beim Neider wírst Du niemals OnAde finden. A silány bírálat maga magát szokta tönkre silányítani, és így leg jobbnak tartanám Bartal Antalnak e Közlöny XIII. évf. 9. füzetében írt bírálatára nem ishederíteni, ha e bírálat azért jelent volna meg, hogy a könyvnek szerzőit fölvilágosítsa, oktassa, tanítsa, vagy egyszerűen azért, hogy Bartal ártatlan megjegyzéseit, a ki valószínűleg más teendő hiányá ban unatkozik, a közönségnek föltárja ; de e bírálat hivatalos s tisztán azért készfiit, hogy a könyvnek ártson, azaz hogy lehetetlenné tegye. Most, mi után a közokt. tanács a könyvet Bartal daczára approbálta, legyen szabad a bírálatra néhány megjegyzést tennem. De hát nézzük, micsoda kifogása van bírálónknak a könyv ellen. A hány csillag van az égen, a hány porszem van a tengerpartján, a hány csöpp van a Duna folyamában, annyi kifogása van e könyv ellen, és ezért támadását mindjárt az «Elüljáró beszéd* ellen kezdi, és miután folytatólag mindent elmondott, a mit bölcs belátása szerint elmondhatott, akkor a vé gén hozzácsatolja, hogy még sok mindenfélét fölhozhatna a könyv ellen, de hát elég ez is. Hogyne volna elég, ha mind igaz volna, a mi fölhozatott, és nem volna puszta alanyi vélemény, önkéuyes ítélet, rosszakaró ma gyarázat. *) E rovat tartalmáról nem vállalunk felelősséget.
Szerk. 19*
D ig itize d by L ^ O O Q l e
