A PHILOLOGIAI TABSASAG KÖZGYŰLÉSE,

162

A PHILOLOGIAI TÁRSASÁG KÖZGYŰLÉSE.

A PHILOLOGIAI TABSASAG KÖZGYŰLÉSE, 1888. decz. 30.

L Elnöki megnyitó beszéd. Tisztelt közgyűlés! Folyó évi aug. 8-án mait 14 esztendeje, hogy társaságunk életbe lépett. Elnökének engem választott s azóta e kitüntető tiszt minden esztendőben újra meg újra reám háram lott. Látnivaló tehát, hogy elnöki beszédeim sorozatában elég alkalmam volt a legkülönbözőbb themákat megpendíteni s tisztelt tagtársaimnak szíves figyelmébe ajánlani. Minthogy senki sem lehet a maga bírája, azon beszédeim értékéről magam nem nyilatkozhatom. Szellemi életünknek egyik celebrifcása, Zichy Antal tag társunk különös jóindulattal ítéli meg, mikor ezt írja ró la m : ta Philologiai Társaság évi közgyűlésein talpraesett elnöki beszé deiben a philologia terén való egész működésünket összegezte, — felmutatva a régibb műveltségű népek előtt is, hogy nem méltat lan versenytársaik vagyunk, ébresztve, buzdítva a jövőben m ég többet igérő ifjabb erőket s becses adalékokat nyújtva a korunk kulturtörténete leendő kutatóinak s megíróinak*. A minő büszkévé tehetne engem az a gondolat, — laudari a laudato viro — mert Cicero szerint: Ea est enim profecto iucunda laus, qua? ab iis proficiscitur, qui ipsi in laude vixerunt: másrészt ép oly szerénynyé tesz az a tudat, hogy e beszédek nem formájuknak, hanem fontos themáiknak köszönik azt, hogy nem ephemer természetűek, sőt ma is egyiket-másikat bátran újra elmondhatnám. Őszintén megvallva kívánatosnak tartom, hogy főleg új tagtársaink elolvasásra m él tatnák. Ezennel a munkáról és módszerről akarok egy pár figyelmez tető szót szólni. Mikor Mommsen, ha nem csalódom, először járt Magyarországon, úgy találta, hogy szép, tehetséges faj vagyunk, csak az a kár, hogy törökök, a kik magyarul beszélnek. Más szóval a keleti tunyaság az, a mi a magyarnak tehetséges voltát meddővé teszi. Ezen ítélet hallatára eszünkbe kell vennünk, hogy az még tudo mányos életünk új a?rája előtt történt, s hogy a külföld az után

Digitized by v ^ o o Q l e

I. ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉD.

163

itél m eg bennünket, a mit a tudományos világ piaczára hozunk. Egyébiránt azt se feledjük soha, hogy nagyobb hasznunkra vá lik, ha a szigorú Ítéletet túlságostul elfogadjuk, mint ha hibáinkat dédelgetjük. Mind a mellett ki kell jelentenem, hogy a dolog nem úgy áll, a m int Mommsen képzelte. Ha meggondolom nemzetünk lét számát, ha végig nézek irodalmunknak megírt és meg nem írt történetén, meggyőződöm róla, hogy a tunyaság vádja bennünket meg nem illet. Aránylag eleget dolgozunk; csakhogy vagy nem azt, a mit kellene, vagy nem úgy, a hogy kellene. A tehetség mel lett ott látjuk gyakran a hiányos készültséget, a munkakedv mel lett a szerencsétlen kapkodást, a kellő thema mellett a módszer hiányát stb. stb. Ismerek sok tehetséges embert, a ki nem tud egy tárgy mellett megállapodni. Neki változatosság kell. Mikor egy tárgyba már beleélte magát s a munka folytatása már biztos alapon tör ténnék s a kezdő tudósból kitűnő szakember válhatnék, akkor más provinciába csap át. Nem mondom, hogy ezek közül nincs olyan is, ki jó szolgálatot tett a hazának, hogy egyik-másik munkája figyelemre m éltó; de a iroXoitpa7(iio<3Óv7] akadálya annak, hogy ma radandót teremtsen. Ismerek akárhányat, a ki kellő ismeretekre szert tett, a k ellő módszert ismeri, nagy lelkesedéssel indult; de csakhamar megállapodott. Neve eltűnt a munkások sorából s feledésbe ment. Ennek okát ezennel nem feszegetem; csak annyit mondok, hogy többnyire társadalmi és családi viszonyainkban gyökeredzik. Más baj is van, melyet sokszor volt alkalmam tapasztalni. Valaki buzgón dolgozik, de dolgát senkivel sem közli, s a végén arra a szomorú meggyőződésre jut, hogy hiába dolgozott. Volt esetem, hogy valaki a magyar és franczia nyelv rokon ságát akarta bebizonyítani. Mikor megismerkedtem vele s kérdez tem , mivel foglalkozik, megmondta. Én részint kérdésekkel, részint okokkal felvilágosítottam, hogy az képtelenség. Felelete az volt, ne tessék semmi ilyes megjegyzéseket tenni, mert az engem annyira megzavarna, hogy nem volnék képes munkámat folytatni. H ála Istennek nem is folytatta. Később helyes kerékvágásba zök kent a foglalkozása, és a mit azóta nyújtott, azzal valódi hasznot hajtott az irodalomnak. «A Szép, igaz és jó előhirnöki füzetein előszavában olvassuk, 11*


164


hogy szerző húsz álló esztendeig foglalkodott a magyar nyelvé szettel stb. stb. Az eredmény valóságos komikum ; de ha eszünkbe veszszük,. hogy egy emberélet munkája, lehetetlen szánalommal el nem. telnünk. Két éve hozzám fordult egy tisztes, agg tudós azzal a kéréssel, döntsék el egy vitás kérdést, ami fölött fogadás is történt. Ha a másik félnek volna igaza, kénytelen volna egész élete munkáját megsemmisíteni s a tollat örökre letenni. Feleletemet az igazság dictálta, az igazság pedig kérlelhetetlen. Itt is egy egész élet m un kája hiába! Tavaly egy ezer és néhány száz lapra terjedő kézirat volt a kezemben megbirálás végett. Bámulatraméltó olvasottság lepett meg benne. A világirodalom legkülönbözőbb alkotásait láttam idézve. Fenséges dolgot akart bizonyítani. De mihelyt az egyes fe j tegetéseket a próbára tettem, mind-mind hamisnak bizonyult. Szi vem elfogul, mikor arra gondolok, hogy e munka harmincz évi fáradságba került. Nem folytatom az e téren szerzett szomorú tapasztalataim felsorolását. Ennyiből is eléggé kirí az a tanúság, hogy tudomá nyos módszer nélkül minden fáradság hiábavaló. Ha végignézzük az évenként megjelenő iskolai értesítőkben megjelenő értekezéseket, csakhamar arról győződünk meg, hogy sokan azt sem tudják, micsoda themával foglalkodjanak. Olyan: dolgokról beszélnek, még pedig nagyon is naiv módon, melyeket külföldön régen kellő alapossággal megírtak. Pedig mennyi anyag van még felkutatni s feldolgozni való. Eddigi megnyitóbeszédeim ben többfélére figyelmeztettem nyelvésztársaimat s mondhatom nem egészen hiába; mert egyik-másik ajánlottam themának, csak* ugyan kellő embere akadt. De sok van még hátra s nevezetesen^ a mit valóságos nemzeti kötelességnek tartok a magyarországi latinság tudományos feldolgozása, mindeddig csak pium desiderium. Mindjárt első felszólalásomra jelentkezett ugyan latin hiva talos nyelvünknek egy derék kutatója, a mint a philol. társaság. 1879. márcz. 3. tartott ülésében örömmel tapasztaltuk, mikordr. Thallóczy Lajos e nyelvről élő szóval értekezett s munkatervfélét mutatott, mely szép sikert reméltetett velünk; de szerzője^ utóbb olyan állásba jutott, melyben nincsen érkezése ezen tárgy-


I. ELNÖKI MEGNYITÓ BE8ZÉD.

165

igyál tovább foglalkodnia b így munkája mindjárt kezdetén abban m aradt. Pár évvel később megint szóba hoztam e rendszeres feldolgo zást érdemlő objectumot s rámutattam arra a haszonra, mely eme latinság tudományos ismeretéből nemcsak a magyar nyelvészetre, hanem az egyetemes nyelvtudományra is háramlanék. Azóta Bar tál tagtársunk is szószólója lett e dolognak az Egyetemes Philol. Közlönyben, ami pedig specziálisan a Magyarországban termelt latin verseket illeti, azoknak gyűjtését és közzé tételét az Abafi-fóle «Figyelő* ajánlotta és indította meg. Nemzeti kultúránkban a latin nyelv fontos szerepet játszott. Múltunknak tömérdek okmánya, régi szakirodalmunk nagy része, sok régi szépirodalmi termék is ezen a nyelven van írva. Hazai történetünk írói méltán követelhetik tőlünk, hogy az itt élt latinBÁgnak teljes szótárát szolgáltassuk kezükbe, ami nélkül a latin nyelven írt kútfők számos helyét meg sem érthetik; mert a kézenforgó szótárakban sok szó egészen más értelmet mutat vagy elő sem fordul. Csattanós példákat találni erre nézve a József főherczeg Czigány nyelvtanához írt Irodalmi kalauzomban. Minthogy sokan vannak, kik ezt a munkát nem is olvasták, abban a hiszemben, hogy nem tartozik rájuk, pedig ott mindenféle tudós és mftvész talál olyat, ami őt érdekli, az említett példákat ezennel itt is bemutatom. Az a saivus conductus, melyet H. Ulászló 1496-ban Bolgár Tam ás, czigány vajdának adott, így kezdődik: Agilem Thomam B olgár vojvodam Zingarorum stb. Ezt az agilis-1 Pott, a világhírű nyelvtudós, aki a latin nyelv formáit ugyancsak ismerte, az indus b ól vagy a törökből vagy görögből akarta magyarázni és had vezérfélének értelmezni, mert nem volt tudomása róla, hogy ez a melléknév nálunk a latin czimezési praxisban a nem nemes vagy félnemes vagy a mesterembert illeti meg. Pedig hát tiszta latin szó s az említett helyen szerény, tevékeny kovácsmester em ber czímbeli jelzője. A Czinka Panna halálára írt latin versek nem egy sorát m a gyar fordítójuk annyira félreértette, hogy a fordítás, még csak nem is sejteti velünk, mit mond az eredeti. Például ezek a sorok: Fumicidum euxit ludens plerumque foramen, Nam tűm prsecipue pipa decebat eam.

Digitized by

166


Et sine 8Ugi)lo ét ludenti ne quid obesset, Haeeerat in tubulo parvula pipa brevi. Fordítójuk tudva azt, hogy pipio annyi mint madár módra, csicseregni a pipa-t kis madárkának értelmezi s az egészet így fordítja: Játszva itatta kevély füleinket mézes itallal Húrjai úgy zengtek, mintha madár csicsereg. És ha vonó nélkül játszik vala — oh csoda — csengett A hegedűbe szorult madarak füttye, dala. Egyetlen egy szó sem igaz. Az eredeti igen érdekes pittoreszk leírás és helyesen magyarúl így s z ó l: A mikor ő hegedült, szeretett füstölni, s olyankor Ejnye be’ jól illett ajka közé a pipa. Hogy pedig az játék közben ne zavarja meg őtet, A pipa szára rövid s csutora nélküli volt. Czinka Panna öltözetéről ez van m ondva: Quae quocunque suo posset generosa virago Corpore ferre, fűit semper amictus ei. Fordítónk szerint ez magyarál így sz ó l: Bármibe öltöze föl tetszése szerint e nemes szűz Még a rajta levőt is de nagyon szereték. Hogy az «amictus »-nál fordítónak a szeretet jutott eszébe,, csak mellesleg említjük. Sokkal nevetségesebb az, hogy azt a híres czigányasszonyt nemes szűznek nevezi. Generosa virago úri leányt jelent, s ama két sor azt mondja, hogy Czinka Panna’ Öltözetét biz akármelyik úri leányka vehette Volna magára, olyan volt az akármikor is. Még szaporíthatnám a tanúságos példákat: de a sok helyett még csak egyet akarok em líteni: Salgamum régibb szótárakban elő sem fordul azok csak a többes számú salgama*t ismerik. Molnár Albert szótárában így van értelmezve: Befőzött gyümölcs, bérakott eledel. Georgesnél megvan az egyes számú salgamum is és így van magyarázva: dér Inbegriff aller zűr Zubereitung dér Speisen u. zűr Erquickung des Körpers nothwendigen Dinge, etwa die Azung. Ebből ugyan senki


I. ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉD.

167

meg nem tanulja, hogy a mi latin hivatalos nyelvünkben salgamus (így ?) a Mária Terézia által rendelt«Schlafkreuzert,» « hálókrajczárt* jelenti, mit a kvártély-adó az egyes katona után kapott. Úgy hiszem az elmondottakból eléggé kiderült, mennyire háladatos munkát végeznének azok, a kik a magyarországi latinság szókincsét összegyűjtenék s módszeresen feldolgoznák. Ilyen munka természetesen anyaggyűjtésen kezdődik. Olyan tanár is foghat bele, aki nagyobb könyvtáraktól távol van. Az eljárás sem okoz nehézséget; mert minden munkatárs csak a maga választotta kútfőből merít. A rendszeres összeállítás, a kérdéses pontok iránti eligazodás csak akkorra marad, mikor az egész anyag már együtt van. Az elmondottak után elégséges okom van mindazoknak, kik akár a classica, akár a modern philologia terén tudományosan munkálkodni akarnak, azt a tanácsot adni, ne dolgozzanak úgy magukban, csatlakozzanak hozzánk, közöljék velünk terveiket s egyikünk-másikunk igen szívesen fogja útbaigazítani, esetleg segéd eszközökkel támogatni. Óhajtva, hogy e tanácsomat saját érdekükben s hazai tudo mányunk hasznára mentül többen fogadják, s hogy esztendő ilyenkor már alig legyen philologus hazánkban, a ki társaságunk nak ne volna tagja, örvendő szívvel üdvözlöm a jelenlevő tagokat 9 az 1888-ik évi közgyűlésünket ezennel megnyitottnak nyilvá nítom . Budapesten, 1888. decz. 30. P onori T h e w r e w k E m il .

EL Titkári Jelentés. Mélyen tisztelt közgyűlés! A midőn társaságunk tizennegyedik közgyűlése alkalmával másod ízben van szerencsém titkári jelentésemet a tisztelt közgyűlés elé terjeszteni, hivatalos kötelességemhez képest vázolni fogom röviden a lefolyt évben kifejtett működésünket. A társaságunk megalapításakor magunk elé kitűzött czélt — hazai philologiánknak szorosabb és általánosabb érdekű tudományos mívelését — melyet kezdet óta erőnkhöz képest híven követtünk, nem tévesz tettük szem elől a lefolyt évben sem. Bizonyságot tesznek erről közlö nyünk czikkei, s különösen felolvasó gyűléseink tárgyai, melyekből mint szorosan véve szakszerűeket Dévay Józseftől «Aeneas Silvius de duobus amantibus czímű elbeszélése*, Weiss Rezsőtől «A homerosi ház nehány alkatrészéről*, dr. Némethy Gézától«Euhemerus töredékei»,


168


mint általánosabb érdekűeket Radnai Rezsőtől «Az eszthetikai törekvé sek Magyarországon 1772-től 1817-ig», dr. Váli Bélától «A magyaror szági szerb színművészet története*, Cserhalmi H. Iréntől «A franczia románticismus befolyásáról történeti drámáink alakjaira*, Hegedűs Istvántól «Mutatványok latin Petőfijéből*, dr. Radó Antaltól «Vittorio Alfieri* és «Az Ilias XYHI-dik énekének ötös jambusokban való fordí tása*, Solymossy Sándortól «A karácsonyi mysteriumok* czímű felol vasásokat említjük. Azon fokozottabb mnnkásság, mely philologiánk terén az utóbbi évek óta mutatkozik, részben szintén a mi társaságunk, illetőleg közlönyünk érdeme, melyet a szerkesztőség, hogy a mindin kább fokozódó igényeknek megfelelhessen, a jövő évtől kezdve pótkötetek kiadásával szándékozik gyarapítani. Megemlítjük továbbá, hogy a választmánynak egy régibb határozata értelmében megjelent közlönyünk utolsó kötetében Hellebrandt Árpádtól az 1888-iki magyar philologiai irodalomnak jelentékeny hézagot pótló összeállítása, és hogy dr. Fináczy Ernő a közlöny első tíz évfolyamához való név- és tárgymutatóból az első három évfolyamra vonatkozó részt elkészítette, és azt, egyéb elfoglaltsága miatt a hátra levő rész kidolgozásáról lemondva, a társaságnak ingyen felajánlotta. A választmány köszönettel vette dr. Fináczy Ernő ajánlatát, és a munka folytatására Hellebrandt Árpádot szólította fel azzal a kérelemmel, hogy állítsa össze az egészet lehető leg már a jövő év folyamán. Örvendetes tény gyanánt emeljük ki, hogy társaságunk a lefolyt évben testületileg és anyagilag jelentékenyen emelkedett. A tagok száma hetvenhárommal, a közlöny előfizetőié tizennégygyel gyarapodott, úgy hogy mindkettőnek összege már ötszázötre emelkedett; de különösen megtisztelő ránk nézve az a körülmény, hogy József főherczeg ő Cs. és Kir. Fensége, kit a múlt közgyűlés alkalmával tiszteleti tagnak volt szeren csénk megválaszthatni, alapító tagjaink közé is belépett. Pénzügyünk állapota annyira megjavult, hogy a zárszámadások valamint a jövő évi költségvetés, mint a pénztárvizsgáló bizottság jelentései részletesen kitüntetik, utolsó alkalommal kifejezett reményünkhöz képest, immár bevételi többletet mutatnak. A főérdem e tekintetben első sorban pénztárnokunkat illeti meg, kinek mindig kész szolgálata és lankadatlan buz galma méltán kiérdemelte a társaság elismerését és köszönetét. Tagjaink közül a sors ismét hármat ragadott ki az élők sorából, két rendes tagot, dr. Keleti Vincze beszterczebányai főgymnasiumí, és dr. Ring Mihály pozsonyi jogakadémiai Itanárokat, és egy rendkívüli tagot, Kiss István kolozsvári bölcsészet-hallgatót. Azt hiszem, a tisztelt közgyűlés kívánságának teszek eleget, ha társaságunk két előbb említett kiváló tagja iránt működésükről szóló rövid megemlékezéssel rovom le a kegyelet adóját.


II. TITKÁRI JELENTÉS.

169

Dr. Keleti Vincze, a tehetséges és alapos képzettségű philologns, társaságunknak két éven át második titkára, majd vidéki választmányi tagja, folyó év augusztus 25-ikén hunyt el 32 éves korában, tanári működésének 10-ik évében. Középiskolai tanulmányainak a budai fógymnasiumban való befejezése után a budapesti egyetem bölcsészeti karán a classica-philologiát tanulmányozta, s ugyanakkor a tanárképző intézet rendes tagja is volt. Azon ünnepélyen, melyet az egyetem philologus hallgatói Wolf Frigyes Ágost philologussá való beiktatásának szá zados évfordulója alkalmával társaságunkban 1877 április 8-ikán ren deztek, Keleti a nagy tudósnak életéről értekezett. A tanári vizsgálat kiállása után a budai főgymnasiumban mint segédtanár működött, s ebben az időben olvasta fel társaságunkban a görög tanulmányokat Olaszországban felébresztő görög tudósok egyikének «Theodorus Gazá nak 400 éves emlékezetét* (Egy. Phil. közi. 1878). Rövid idő múlva a szombathelyi premontrei főgymnasiumhoz neveztetett ki rendes tanár nak, s mint ilyen tett tudori szigorlatot, t Antonios Diogenes és Lukianos* (Budapest, 1879) czímű tudori értekezésében, mely a görög regény egyik vitás pontjával foglalkodván, Antonios Diogenes rwv ntgl HovXrjv oTtiaxiűv ?.óyoi xtí és Lukianos VUy&fg loroQÍai czímű regényének egymás hoz való viszonyát tárgyalja, arra az eredményre jut, hogy Antonios Dio genes az első regényíró, s hogy Lukianos említett munkáját Antonios Diogenes munkája alapján írta meg. A következő három éven át ismét Budapesten látjuk őt az V. kér. főgymnasiumban helyettes tanári minő ségben. Ekkor fordítja angolból «Wilkins római régiségeit* (Athenaum, 1881), és közli «Olympiai ásatások* czímű értekezését az említett tan intézet (1882-iki) értesitőjében. 1882-ben rendes tanárrá neveztetett ki a kir. főgymnasiumhoz Beszterczebányára, hol a kir. törvényszéki német tolmácsi hivatalt is magára vállalva, fokozott tevékenységet fejtett ki. Mint beszterczebányai tanár kormánysegélylyel Berlinben az olympiai régiségeket tanulmá nyozta, és tanulmányainak eredményét «Pergamon és a gigántomachia* czímen közölte az Egy. Phil. Közlönyben (1884). A beszterczebányai főgymnasium 1885 iki értesítőjében «Sallustius Jugurthája 17— 19. feje zeteinek az iskolában való tárgyalási módját* fejtegette, majd «Cicero De imp. Cn. Pompei iskolai tárgyalásáról* irt az Egy. . hil. Közlönyben (1887), és még ugyanazon évben jelent meg tőle «Cicero De imp. Cn. Pompei magyarázata* (Franklin-társulat, 1887), melyet egyik birálója (Székely István, Egy. Phil. Közi. 1887) kis remekműnek nevez. Beszterczebányai tanárkodása idejében sokoldalú munkásságot fejtett ki a közmívelődés terén, s mint ilyen, több éven át levelezője, illetőleg munkatársa volt a Felvidéki Híradónak és Pesti Hírlapnak. Díeztagja volt a beszterczebányai iparos ifjak társulatának, és titkára a


170


beszterczebányai magyar színpártoló egyesületnek, melynek feloszlása után megírta a Felvidéki Híradóban az utóbbi egyesület történetét. Mint a felvidéki magyar közmívelődési egyesület központi választmánya tagjának és zólyommegyei választmánya jegyzőjének kiváló része volt több zólyommegyei magyar kisdedóvó felállításában és a felnőttek magyar nyelvi oktatásának szervezésében. Tanári pályáján terjedelmes és biztos ismeretei és pedagógiai tapintata által vált ki. Tanítványai szerették és becsülték, a minek fényes tanúbizonysága az, hogy a múlt évi VHl-ik osztály, melynek hat évig vezető tanára volt, ezüst babérkoszorúval tüntette ki. A tanári könyvtárnak több éven át buzgó őre lévén, sokat fáradozott annak szakszerű berendezése körül. Tanártársai osztatlan becsülésének és szeretetének örvendett, de nemcsak tanártársai, hanem mi is mindnyájan, kik ismertük őt, ugyanily véleménynyel és érzelemmel voltunk eltelve jeles képzettsége, szelíd,, nyilt és egyenes jelleme iránt. Szolgáljon részünkről az igaz elismerés és rokonszenv gyászoló nejének és elárvult gyermekeinek némi vigaszul! A másik halott, dr. Ring Mihály, az utolsó években nem volt ugyan tagja társaságunknak, de azon kiváló helynél fogva, melyet a classica philologia terén magának kivívott, méltán megérdemli, hogy pár szóval róla is megemlékezzünk. Alig negyven éves korában hunyván el, maradandó emléket biztosított magának a nyelvészet és szövegkritika terén, s ebbeli érdemeit bizonyára még nagyobbakkal tetézte volna, ha nem borítja homályba elméjét az őt régóta emésztő vészes betegség, mely oly korán sírjba vitte a kiváló tehetségű, genialis férfiút. 1870-ben elhagyván a papi pályát, tanárrá lett, s mint ilyen a budai és pesti belvárosi főreáliskolákban a német nyelv s irodalomnak, majd a pozsonyi jogakadémián a classica philologiának tanára volt. A tanárvizsgálatot 1871-ben állottá ki, s ugyanezen évben nyerte el a bölcsészettudori czímet a tübingai egyetemen. Vörösmarty Maróth Bán jának (Dramatische Meisterwerke dér Ungarn. I. Michflöl Vörösmarty’s Bán Maroth, metrisch übersetzt von M. R. Pest, Aigner, 1872) németre való fordításáért a Kisfaludy*Társaság kültagjának választotta huszon négy éves korában, de, eltekintve ezen kivételes kísérlettől, irodalmi működésének egyedüli tárgya a classica philologia volt, melynek mívelését még Vörösmarty költeményének lefordítása előtt Tacitus és Cornelius Nepos műveinek magyarázásával (Taciti Germania. Magy. R. M. Pest, 1871. Taciti Agricola. Magy. R, M. Pest, 1871. Cornelíus Nepos. Magy. R. M. Pest, 1872) kezdte meg. Első önálló munkája a Pindarus tropikájával foglalkodó, magyar és német nyelven megjelent értekezés volt (Adalékok Pindar tropikájához. Orsz.Tan.Egyl. Közi., 1871. ZurTropik Pindars. Pest, 1873), mely


II. TITKÁRI JELENTÉS.

171

ben a nagy görög lyrikus képeit psychologikus alapon törekszik megvi lágítani, oly módon, hogy fejtegéseiben a tertium eomparationis-t veszi alapul. Nézete szerint a tertium comparationis mutatja legvilágosabban, hogy a külső' és a gondolat-világnak minő egymásra vonatkozásai hat nak legerősebben a költő hangulatára; ezen elv szerint csoportosítja az erőnyilatkozatokból, az optika teréről, a mozgás fogalmaiból s a kedély világából vett képeket, s ezen elv szerint véli megalkothatnak az ókori költészet összehasonlító tropikáját. Kiváló érdemeket szerzett magának Ring a szövegkritika terén, ő volt az első, ki a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának Cnrtius-, Orosius- és Catullus •kéziratait (Bericht über die Curtius-Handschriften des ung. National Museums’s. Budapest, 1874. A Catull-kéziratokról k ü lö n ö s tekintettel a Nemzeti Múzeumnak C.- codexére. M. Akad. É rtek ., 1874. Az Orosius-codexr<51 a Nyelvt. Közleményekben értekezett) rendszeresen átvizsgálta, míg a Comelius Neposhoz közlött adalékokban (KritischeB zu Comelius Nepos. Zeitsehr. f. d. őst. Gymn., 1872) és Damigeron De lapidibu6 czímű művének emendatióiban (közölvék Ábel Jenő 1881-ben megjelent Lithica-kiadásában) meglepő conjiciáló tehetségről adott tanúbizonyságot. Mély tudományú ó latin tanulmányaiban (Altlateinische Studien. Pressburg und Leipzig. Steiner, 1882) az új grammatikai irány magas latán áll: csak az a kár, hogy éles elméje gyakran túlságosan merész combinatiókra ragadtatja magát. Utolsó munkája, a (História Apollonii regis Tyri* kiadása (Posonii et Lipsiae, 1888), ezen valószínűleg Kr. u. hatodik századból származó regény kritikájára nézve és a késő latinságra vonatkozó tudományos búvárlatok szempontjából korszakalkotónak mondható, s arra van hivatva, hogy a kritikusoknak és nyelvészeknek kutatásaik számára biztos alapul szolgáljon. A kiadás főérdeme abban áll, hogy benne van először elejétől végig felhasználva az tA> reoensio szövege, melyet egyedül a párisi Bibliothéque Nationale XIY-ik század végéről való 4955. számú, először Ring által lemásolt latin codexe tar talmaz teljesen. Ring legtöbb esetben kitűnő coniecturákkal emendálja— részben a«B» és «g» recensiók segítségével — az «A» recensió szövegét, de a kidolgozás pongyolaságában már aggasztóan mutatkozik a lelkére nehezedő súlyos betegség. Abbeli tervét, hogy egy új kritikai kiadásban egymásután adja az Apollonius-regénynek mind a három recensióját, meghiúsította hirtelen bekövetkezett halála. A Kisfaludy-Társaság gyűlésén nem rég elhangzott kritika megta gadta ugyan Ringtől mint fordítótól az elismerést, de az kétséget nem szenvedhet, hogy legkiválóbb philologusaink közé tartozott, és mi két szeres készséggel nyujtjuk neki a széles ismeretű, genialie tudóst meg illető babérkoszorút. D r. P e cz V il m o s .


172


XXX. Jegyzőkönyv a közgyülésrőL Elnök: Ponori Thewrewk Emil. — Jegyző: Pecz Vilmos. Jelen voltak: Ábel Jenő, Fröhlieh Róbert, Heinrich Gusztáv, Barna Ignácz, Fináczy Ernó, Kassai Gusztáv, Gyomlay Gyula, Pozder Károly, Maywald József, Pap Ev. János, Réti Ferencz, Kalmár Elek, Kórösi Henrik, Bermüller Ferencz, Ferenczy József, Csengeri János, Némethy Géza, Lintner Lajos, Tóth György, Drajkó Béla, Köpesdi Sán dor, Gártner Henrik, Heinrich Károly, Heinrich Alajos, Patrubány Lukács, HelJebrand Árpád, Dávid István, Varga Bálint, Timár Pál, Füredi János, Fiók Károly, Király Pál, Hermann Antal. 1. Elnök a gyűlést megnyitván, a tudományos munkásság módsze réről értekezik, és különösen hangsúlyozza a magyarországi latinság rendszeres feldolgozásának szükségességét. 2. Az első titkár felolvassa a lefolyt évről szóló jelentést, részlete sebben emlékezvén meg dr. Keleti Vincze és dr. Ring Mihály elhunyt tagokról. — Tudomásul szolgál. 3. Fináczy Ernő felolvassa Ábel Jenőnek a pénztárvizsgáló bizott ság nevében írt jelentését a lefolyt év pénztári állapotáról, és a jövö év költségvetéséről. — A pénztár állapotáról szóló jelentés egyhangú lag tudomásul szolgál, és a jövö évi költségvetés is egyhangúlag elfo gadtatok. Heinrich Gasztáv abbeli indítványa, hogy a pénztárnok eddigi kiváló érdemeinek elismeréseül fizetés gyanánt a jövedelem nyolcz szá zaléka helyett annak tíz százalékát kapja, elfogadtatik. 5. Fináczy Ernő felolvassa Ábel Jenőnek a választmány nevében beadott indítványát az Egyetem. Philologiai Közlönyhöz tervezett pót kötetre vonatkozólag, mely szintén egyhangúlag elfogadtatik. 6. Hasonlóképen felolvassa Fináczy Ernő Ábel Jenőnek az encyclopaediáról szóló jelentését, mely szerint a választmány azzal az indít ványnyal lép a közgyűlés elé, hogy kéressék fel a Nagyméltóságú m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr az encyclopffidia ügyének pártolá sára. — Elfogadtatik. 7. A közgyűlés utolsó tárgya a választások megejtése volt, melynek eredménye a következő; Elnök : Ponori Thewrewk Emil 29 szavazattal (1 szavazatot kapott Heinrich Gusztáv); alel nők: Heinrich Gusztáv 30 szavazattal (1 szavazat Ábel Jenőre esett); budapesti választmányi tagok: Ábel Jenő 32, Bartal Antal 31., Beöthy Zsolt 32, Csengeri János 32, Fröhlieh Róbert 31, Gyomlay Gyula 31, Kassai Gusztáv 32, Király Pál 30, Köpesdi Sándor 32, Maywald

Digitized by

IV. A PÉNZTÁR VIZSGÁLÓ-BIZOTTSÁG JELENTÉSE.

József 28, Pozder Károly 31, Riedl Frigyes 32 szavazattal; azonkívül esett még 5 szavazat Bermüller Ferenczre, 3 Némethy Gézára, egy-egy Dávid Istvánra és Ferenczy Józsefre; vidéki választmányi tagok: Bászel Aurél, Dócsri Imre, Geréb József, Hehelein Károly, Nátafalussy Kornél, Petrovics Ferencz. Pircbala Imre, Scbambach Gyula, Spitkó Lajos, Szamosi János, Szinnyei József és Veress Ignácz, mindnyájan 32 szavazattal. 8. Egyéb tárgy nem lévén, elnök a gyűlést bezárja.

IV. A pénztárvizsgáló bizottság jelentése. Mélyen tisztelt közgyűlés 1 Alulírtak, mint a Budapesti Philologiai Társaság választmánya által kiküldött pénztárviz«gáló bizottságnak tagjai f. évi nov. 29-én tisztünkben eljárván, vizsgálatunk és tapasztala taink eredményét a következő jelentésben van szerencsénk at. közgyűlés elé terjeszteni: A) alatt mellékelve bemutatjuk a társaságunk folyó évi bevételei nek és kiadásainak részletes kimutatását, szembeállítva az eredményt az előirányzattal. Megjegyezzük itt, hogy a számadási év nem teljes, mert 1887. decz. 13-tól csak 1888. nov. 25-ikig teljed; mi ha nem forog fenn, a bevételek még kedvezőbb eredményt mutatnának, a különben is igen kedvező eredménynél. Mélyen tisztelt közgyűlés ! A bizottság örömmel constatálta, hogy társaságunk életének 14-ik évében végre valahára sikerűit megszabadul nunk a nyomasztó pénzügyi helyzettől; örömmel constatálta, hogy nemcsak a múltból fenmaradt terhes tartozások, melyek pl. az 1886-ik évi költségvetésünket 2510 frt 50 kr., az 1887-ik évit 1025 frt 39 kr. és a folyó évit 389 frt 94 krnyi teherrel súlyosbították, — tisztára tör lesztve vannak, hanem a folyó évi tetemes költségek is mind az utolsó krajczárig fedezve és kifizetve vannak, sőt a mi eddig soha sem történt,, a folyó évet még némi csekély (22 frt 09 kr.-nyi) fölösleggel fejez hetjük be. Azt hiszi az alólírt bizottság, hogy nem esik feladatán kívül,* midőn az említett tetemes adósságok felderítését is beleszövi ezen jelen tés keretébe. Nyilvánvaló, hogy az Egy. Phil. Közi. kiadása volt ezeknek oka; pénzerejét meghaladó áldozattal tartotta fenn a társaság Közlönyét eddigi teljedelemben, remélvén a választmány, hogy a jövő mégis meg fogja hozni azon kedvező helyzetet, melyben a bevételeket meghaladó költségek fedezetet fognak találni. És a jobb jövő végre megérkezett. Áttérve a kimutatásra, ahhoz a következő magyarázatokat fűzzük: Előirányoztatok bevételként 3370 frt, az eredmény 3828 frt 75 kr., tehát 448 frt 75 krral több; sőt, ha a vallás- és közoktatásügyi miniszte-

Digitized by

174


rium remélt, de meg nem kapott segélyét (250 irtot) az előirányzatból levonjuk, úgy az eredmény 708 írt 77 krral kedvezőbb. Ezen kedvezőbb eredmény magyarázatát első sorban abban leli, hogy az előirányzott 800 frt rendes és 70 frt rendkívüli tagdíj helyett 1145 frt 50 kr. rendes és 132 frt rendkívüli tagdíj folyt be, minek oka viszont az, hogy a folyó évben a rendes és rendkívüli tagok száma szokatlan mértékben szaporo dott. A hátralékoknál is kedvezőbb az eredmény, mert a 200 frt rendes és 20 frt rendkívüli hátralék helyett 265 frt 50 kr. rendes és 54 frt rend kívüli hátralék folyt be; osak az előfizetési hátralékot (18 frt) nem lehe tett egészen behajtani. Az oklevelekért is az előirányzott 50 frt helyett 128 frt folyt be. A kamatoknál is kedvezőbb az eredmény, mert az év elején az alapítványokhoz egy újabb járult és egy kötvénynek hátralékos kamatait megkaptuk. A Közlöny elárusításából 20 frt helyett 33 frt 68 kr. jött be és ezeken kívül még két elő nem irányzott ozímen is volt bevétel, t. i. a már említett 100 frtos alapítvány és különféle bevételek ben 76 frt 69 kr., mely czímen a túlságos részletezés és munkaszaporítás elkerülése végett a bizottság, a megtérített nyomda- és postaköltségeket és a visszafizetni tartozott tagdíjakat foglalta egybe. Még C 9ak egy térítménynél kedvezőtlen az eredmény, mert az előirányzott 130 frtból csak 50 frt folyt be. A kiadásoknál előirányoztatott 3370 frt, az eredmény 3828 frt 74 kr. Ezen többkiadásnak első és természetes okát abban találja a bizottság, hogy a nagyobb bevételek már magok is természetszerűleg nagyobb kiadásokat vonnak magok ntán. Arányosan nagyobbodtak az úgynevezett kezelési költségek miatt, a szétküldési, levelezési s egyéb költségek, a czímszalagok s oklevelek nyomtatási költsége. De mégis leginkább a Közlöny nyomdai költsége okozta a túlkiadást. Erre előirá nyoztatok 1700 frt 50 ívre, tényleg kiadatott 1975 frt 37 kr, 55 ívért. Azt hiszi a bizottság, hogy a választmány ezen túllépését védelmébe venni felesleges, mert akkor, midőn egészen bizonyosnak látszik, hogy a bevételek a kiadásokat fedezni fogják, csak helyesen cselekszik a vá lasztmány, ha a társaság szellemi feladatát nagyobb arányokban ipar kodik megoldani. Sokkal nagyobb még a kiadás az előirányzattal szemben az ok levelek költségénél és a pénztárnok levelezési és egyéb költségeinél. Az oklevelekért — mint már említve volt — 128 frt jött be, a kiadás ellenben 146 frt 31 k r.; minthogy azonban a kész oklevél-nyomtatványok értéke 30 írtra rúg, társaságunknak ezen czímen sem volt károsodása. Takarékbetét czímen 100 frt van kiadásba téve, mi a 100 frt befolyt összegnek felel meg; végre a különféle elő nem irányzott 11 frtnyi kiadás alatt visszafizetett tagdíjak értendők. Pénztári maradványként


IV. A PÉNZTÁRVIZSGÁLÓ-BIZOTTSÁG JELENTÉSE.

175

200 frt 06 kr irányoztatott elő, de tényleg csak 22 frt 09 kr. lett, mi az előbb indokolt kiadásokban leli magyarázatát. B ) alatt mellékelve bemutatják a legelső vagyonmérleget. Ennek felállítására a bizottságot az indította, hogy tulajdonképen a vagyonmér leg nyújthat csak hű képet a közgyűlésnek a társaság vagyoni állapotáról. Ezen mérleg szerint a társaság tiszta vagyona 1820 frt 09 krt tesz, melyen semmi teher sem nyugszik; fel vannak véve ezen mérleg vagyonoldalán az alapítványok, egy kötelezvény, ezeknek a f. évii. felére ese dékes kamatai, továbbá hátralékos követeléseink, a Közlöny és az ok levelek készlete és egy térítmény. A hátralékos tagdíjakat a bizottság az egész összegben vette fel és nem akart úgy eljárni, a mint különben szokás, hogy a behaj ihatatlanoknak sejtett hátralékokat vagy egészen mellőzik, vagy a (behajthatatlan* jelzővel külön tétel alatt szerepeltetik. Tette pedig ezt hármas okból: először, hogy a pénztárnoknak a hátralé kok körüli tevékenységét szemmel tarthassa s az esetleges túlszaporodásnak idején eleje vétessék, másodszor, hogy a pénztárnok önkényűleg a választmány engedélye nélkül a hátralékokból semmit se .törülhessen és harmadszor, nehogy a makacs hátralékosok a (behajthatatlan* jelzőből saját magukra nézve kedvező, de téves felfogásra jussanak. C) alatt bemutatjuk a jövő évi előirányzatot, melyhez hosszabb magyarázatot csatolni szükségtelen volna, mert abban a folyó évihez képest nincsen sok változás, csak az, hogy a bevételeknél miniszteri segély czímén nem irányoztatott elő semmi, a kiadások közt pedig adósságtörlesztés nem fordúl elő többé. E helyett új czím szerepel: a pótkötet összes kiadási költségeire ugyanis 500 frt irányoztatott elő; ugyancsak ezen pótkötetből 50 frt bevételt is remélünk. Szerzett tapasztalatainkat ezekben előadván, végül a pénztár kezelésére és a könyvvitelre nézve megjegyezzük, hogy azt példás rend ben találtuk ; miért is azt indítványozzuk, adja meg a t. közgyűlés a pénztárnok úrnak a felmentést és fejezze ki neki elismerését azon ritka buzgóságért, melyet társaságunk anyagi viszonyainak rendezése körűi oly szép sikerrel kifejtett. Kelt Budapesten, 1888. nov. 29-ikén. Dr.

F r ő h l i c h R ó b ert.

Dr. Á be l J enő .

Dr. F in áczy E rnő .

Digitized by

Mellékletek a pénztarvízsgáló bizottság jelentéséhez.

A Budapesti Philologiai Társaság 1888. évi bevételeinek és kiadásainak kimutatása. Pénztárkönyv: 36. lap 1. tételtől 89. lap 660. tételig. — Időtartam: 1887 decz. 13-tól 1888 nov. 25-ig. cP

8 sa

á

0

1

0 -< QD

1 H i-t

5

s o

l-t a Oh

i

Bevétel

Előirányt&t frt

1 Előfizetés a közi. 1888. folyamára. . .... 8 Rendkívüli tagdijak 1888-ra . . .. 4 Rendes tagdíj hátralékok 5 Rendkívüli tagdíjhátralékok 6 Előfizetési liátralék . . . _ . . 7 Oklevelekért . ................. ..... 8 A M. T. Akadémia segélye 9 A kultuszminiszter segélye . .. ... 10 Az alapítványok kamata 11 Egy térítmény.......... .... . . 12 A közlöny elárnsításából 13 Egy alapítvány ... ... ... ... 14 Különféle bevételek . . ...

8a) 800 70 200 20 18 50 1000 250 12 13) 20

Ö s s z e s e n ...

3870

<2 Rendes tagdíjak 1888-ra

j kr. I __ !— 1— 1— i— 1— _ i _ —

| kr.

írt

804 1145 132 265 54 14 128 1000 i J

j

—

i

—

3828

‘ — — —

20 50

— 50

_

40

—

—

24 50 33 100 76

—

— —

Eredmény

1 76

; 73

I— 68 69

Kiadás

1 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14

Előirányzat

Kifizetetlen tartozások 1887. év végén A közlöny nyomása 1888-ban.......... Szétküldési költsége ... ... ... Cziínszalagok nyomása . . . írói dijak ... ............ ... . .. Szerkesztési költségek .. ............ A pénztárnok tiszteletdija ... . Meghívók nyomása.__ . .. ............ Oklevelek nyomása s elküldése... Teremszolga ... . __ . .. ... A pénztárnok levelezési költsége .

Takarékbetét . . ... ... ... ... Különféle liadások Pénztári készlet, mint egyenleg ... Összesen

írt

1 kr-

frt

389 1700 110 50 500 100 180 20 30 10 80

! 94

06

389 1975 139 65 500 100 195 36 146 10 135 100 11 22

-

3828

1— j— ■— — — 1— — —

,— —

—

—

—

—

200 3370

: 1

I

Az átvizsgált könyvekkel mindenben megegyezőnek találtatott. — Budapesten, 1888. november 28-ári.

«£> r*.

A pénztárvizsgáló bizottság:

Dr. F röhlich R óbert.

Dr. A bkl J enő.

Eredmény

Dr. F ináczy K rnő.

1 kr.

94 34 94 88

— 1— 95 70 31 —

58 — —

09 73 !

o Ü

IV. A PÉNZTÁRVIZBGÁLÓ bizottság

jelen tése ,

FT 4

•
Vagyonmérleg.

B)

o

C)

A PHILOLOGIAI TÁRSASÁG

KÖZGYŰLÉSE.

Rovat

A Budapesti Philologiai Társaság bevételeinek és kiadásainak előirányzata 1889-re. frt

B e v é t e l

1

Pénztári készlet 1888 végén.

2

Előfizetés 1889-re ...

....................

3

Rendes tagdijak 1889-re

4

Rendkívüli tagdíjak...

5

Rendes tagdíj hátralék ..

6

Rendkívüli tagdíjhátralék.

. ..

. _ ...

............

. ..

............................. . ..

7

Előfizetési hátralék

8

Oklevelekért ...

9

A M. T. Álcád, segélye . ...

...

. _ . ..

... . .

............ . .

. ..

_..................

...................

10

Egy téritmény...

11

A közlöny elárnsitásából . ..

12

Különféle kamatok................. .

13

A pótfüzetekből befoly

...

...................

...

... ...

... ... ...

. ..

...

... ...

Összesen...........

kr.

22

09

800

—

Rovat 1

frt

kr.

1700

—

. ..

139

—

............

65

—

500

—

100

—

235

—

K i a d á s Az E. Ph. K. nyomása 1889-ben Szétküldés költsége

....................

1000

—

3

Gzímszalagok nyomása.

100

—

4

írói tiszteletdíj..

250

—

5

Szerkesztési költségek ..

30

A pénztárnok tiszteletdija

—

6

18

— .

7

Meghívók nyomása

50

—

8

1000

—

9

...

. .

...

...

............................. ...

. .. ...

.......... . ...

...

35

—

Oklevelek nyomása, szétküldése ...........

40

—

Teremszolga... ...

...

10

—

70

—

_.

500

—

6

09

3400

09

. ..

...

...

....................

....

....

40

10

Levelezési s egyéb irodai költségek .

20

11

A pótfüzetek összes kiadási költsége.

12

Pénztárkészlet mint egyenleg ..

20

—

50

—

3400

09

__

Összesen

...

...

. .

. .

V. INDÍTVÁNYOK.

179

V. A választmány Indítványai. I. Mélyen tisztelt közgyűlés ! Társaságunk választmánya egy indít ványnyal bátorkodik a tisztelt közgyűlés elé járulni, melynek keresztül vitele örvendetes mozzanatnak ígérkezik társaságunk életében és műkö désének egy rég érzett hiányát van hivatva pótolni. Közlönyünk szerkesztősége már több ízben volt kénytelen constatálni, hogy annyira el van halmozva kéziratokkal, hogy munkatársaink méltányos kívánságainak a legjobb akarat mellett sem tehet eleget és kénytelen valóban becses dolgozatokat, melyeknek minél gyorsabb meg jelenése a tudomány érdekében feküdnék, egy félévig, sőt néha még tovább is fiókjában hevertetni. Ezen komoly bajon legegyszerűbben Közlönyünk teijedelmének nagyobbításával lehetne segíteoi; de ha meggondoljuk, hogy az Egyet. Philol. Közlöny már most is jóval meghaladja azon ívszámot, melyre tagtársainkkal és előfizetőinkkel szemben köteleztük magunkat, és hogy Közlönyünk terjedelmének nagyobbítása könnyen veszélyeztethetné költ ségvetésünk egyensúlyát, czélszerŰbbnek mutatkozik külföldi folyóiratok mintájára pótköteteket — egyelőre évenkint egyet — megindítani, melyekben tiszteletdíj nélkül oly dolgozatok látnának minden év elején napvilágot, melyeknek szerzői készek lemondani a tiszteletdíjról, csak hogy dolgozataikat minél előbb közzé tehessék. Ezen pótkötetek termé szetesen nem az öt forintnyi tagdíj ‘ fejében járnának, hanem bizonyos mérsékelt összegért áruba bocsáttatnának. Ezen eljárással egyrészt munkatársaink méltányos kívánalmai elégíttetnek ki, másrészt társaságunk pénztára csak a nyomdai költségek erejéig, melyeknek egy része úgy is megtérül, tehát a legkisebb mérték ben van igénybe véve. Ezek alapján azon kéréssel fordúl a választmány a t. közgyűlés álé, méltóztassék az 1889-ik évre egy tizennyolcz ívnyi pótkötet kiadását elhatározni és a nyomdai költségek fedezésére a költségvetésbe 500 frtot felvenni. A választmány megbízásából Budapest, 1888. decz. 29.

Dr. Á b e l J enő , vál. tag.

n. Mélyen tisztelt közgyűlés! Társaságunk pénzügyeinek rendbejutása, melyről költségvetésünk örvendetes tanúságot tesz, a választmányt <egy régi kötelességére emlékeztette. 12*


180


Értem a classica philologiai encyclopaedia ügyét, mely társasá gunk fennállása óta foglalkoztatja intéző köreit, míg végre az 1883-ik évi decz. 19-ikén tartott választmányi ülésben anyagi viszonyaink zilált volta miatt, mely az eszme megvalósítását lehetetlenné tette, a napirend ről levétetett. Úgy hiszem, alig szükséges e helyen bővebben fejtegetni, hogy a középiskolai classica-philologiai oktatásnak mily fontos segédeszköze volna olyanfajta reális encyclopaedia, milyen a német Xübkeré ; inkább azt emelem ki, hogy társaságunk számos tagja a választmány által ki küldött szerkesztő bizottság felszólítására már évekkel ezelőtt az anyag nak már mintegy kétharmad részét kidolgozta, és hogy tá saságunknak morális kötelessége, az általuk nagy szorgalommal elkészített munka kiadásáról gondoskodni. E szerint tanügyünk érdeke és társaságunk becsülete egyaránt megkövetelik, hogy pénzügyi állapotunk jobbra fordúltával ismét foglal kozzunk az encyclopffidia kiadásának eszméjével. A választmány tehál azon kéréssel fordul a t. közgyűléshez, szíveskedjék felhatalmazni, hogy a tervezett encyclopsedia létesítéséhez a kellő lépéseket megtegye és első sorban a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr ő Excellentiájától nagy fontosságú vállalatunk anyagi és erkölcsi támogatását kérelmezze. Nem kételkedünk, hogy ő Nagyméltóságának hathatós pártfogásával végre sikerülni fog azon mű, mely középiskolai tankönyv-irodalmunknak annyi év óta egyik legsajnosabban nélkülözött desideratuma. A választmány megbízásából Budapesten, 1888. decz. 29.

Dr. Á b e l J enő , vál. tag.

VEGYESEK.

— B on itz H . m egh alt. Nincs tanügyi kérdés, mely politikaivá n e válhatnék. Annál kevésbbé lehet ezt kikerülni az 50-es években követett tanügyi rendszabályok bármelyikénél, minthogy épen akkor voltak keletke zőben a még át nem magyarosodott gymnasiumaink németesítésére czélzó tervek. Reáliskolákról is országunk épen csak akkor hallott Hat osztályú reáliskolák megteremtésével és nyolcz osztályú gymnasiumok átalakításával Lajtán innen Lajtán túl Bonitz Hermám* bécsi egyetemi tanár volt meg* bízva. Tőle és Exner Ferencz barátjától ered nemcsak e két középiskolai intézmény meghonosítása hazánkban, hanem az 1883-diki középiskolai tör vénybe átment rendszabályok (tanárképesítés, érettségi vizsgálat) leglénye gesebb részei is az általuk szerkesztett (Középiskolák szervezete (Organisations-Entwurf)* czlmü munkában gyökereznek.


A PHILOLOGIAI TABSASAG KÖZGYŰLÉSE,

Recommend Documents