EGYETEMES PHILOLOGIAI KÖZLÖNY ALAPÍTOTTÁK P. THEWREWK EMIL ÉS HEINRICH GUSZTÁV

EGYETEMES

PHILOLOGIAI KÖZLÖNY ALAPÍTOTTÁK

P. T H E W R E W K EMIL ÉS HEINRICH GUSZTÁV

A Μ. T. AKADÉMIA TÁMOGATÁSÁVAL ÉS A BUDAPESTI PHILOLOGIAI TÁRSASÁG MEGBÍZÁSÁBÓL SZERKESZTIK

KERÉNYI KÁROLY ÉS KOSZÓ JÁNOS

LII. ÉVFOLYAM

BUDAPEST, 1928. KIRÁLYI M A G Y A R E G Y E T E M I

NYOMDA.

A Budapesti Philologiai Társaság 1928-ban. Tiszteleti tagok: Berzeviczy Albert & Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Budapest. Burány Gergely csornai prépost, Csorna. Chatzidakis N. György ny. egyetemi tanár, Athén. Dörpfeld Vilmos a német archaeologiai intézet ny. I. titkára, Berlin. Fináczy Ernő ny. egyetemi tanár, Budapest. Heisenberg Ágoston egyetemi tanár, München. Négyesy László egyetemi tanár, Budapest. XL Pius pápa, Ratti Achille a vatikáni könyvtár volt prefektusa, Róma. Ruszt József udvari tanácsos, Budapest. Szász Károly volt képviselőházi elnök, Budapest. Szinnyei József ny. egyet, tanár, a Magy. Tud. Akad. főkönyvtár., Bpest. Takács Menyhért jászói prépost, Jászó. Wilhelm Adolf egyetemi tanár, Bécs.

A Társaság tisztviselői: Elnök: Némethy Géza. Alelnökök: Bleyer Jakab és Császár Elemér. Elsőtitkár: Vayer Lajos.

Másodtitkárok: Egry Gyula és Schwartz Elemér. Pénztáros: Császár Ernő. Szerkesztők: Kerényi Károly és Koszó János.

Választmányi tagok: Alszeghy Zsolt Balogh József Binder Jenő Eckhardt Sándor Finály Gábor Förster Aurél Friml Aladár Garda Samu Birkás Géza Csengery János Darkó Jenő Dézsi Lajos Dóczi Imre Erdélyi Pál Gálos Rezső Gulyás József

Budapestiek: Gombocz Zoltán Kemenes Illés Gyulai Ágost Kornis Gyula Heinlein István Kuzsinszky Bálint Hittrich ö d ö n Melich János Hóman Bálint Moravcsik Gyula Hornyánszky Gy. Papp Ferenc Incze József Pauler Ákos Vidékiek: Gyomlay Gyula Lajti István Helle F. Hugó Láng Nándor Iluszti József Marót Károly Jirka Alajos Módi Mihály Kastner Jenő Pap Károly Kmoskó Mihály Prácser Albert Kristóf György Rácz Lajos

Petz Gedeon Pintér Jenő Pröhle Vilmos Szigetvári Iván Szinnyei Ferenc Vári Rezső Wagner József Zlinszky Aladár Schmidt Henrik Thienemann T, Tolnai Vilmos Vietorisz József Werner Adolf Zolnai Béla Zoltvány Irén Zsigmond Ferenc

A z E g y e t e m e s Philologiai Közlöny dolgozótársai 1928-ban: Alföldi András Balogh József Boda István Darkó Jenő Gréb Gyula Hankiss János

Hornyánszky Gy. Huszti József " Kaiblinger Fülöp Kerényi Károly Kerényi Károlyné Korzenszky Nóra

Koszó János Lajti István Lám Frigyes Marót Károly Máthé Elek Mewaldt János

Moravcsik Gyula Petrich Béla Rácz Lajos Szücs-Szomor L. Techert Margit Vidos B. Elemér Waldapfel János-

TARTALOM. I. ÉRTEKEZÉSEK. Lap

Boda István: Arany János „különös természete" Hornyánszky Gyula: Hippokratestől Tacitusig Kaiblinger Fülöp: Egyszerű és körülírt mult Waldapfel János: Pestalozzi Agisa

20,

81 1 94 13

II. H A Z A I IRODALOM. Andreas Alföldi: Der Untergang der Römerherrschaft in Pan* nonien. Moravcsik Gyula Eckhardt Sándor: A z emberevő magyar meséje. — A pannóniai hún tört. keletkezése. Balogh József ... Gömöry Árpád: A 600 éves Dobsina. Gréb Gyula Az élet iskolája. —ó —s Kari Kerénvi: Die griech.-orientál. Romanliteratur. Hornyánszky Gyula Komlós Aladár: A z ú j magyar líra. F. 1 Kornis Gyula: A magyar művelődés eszményei. F. I .... Kortársaink. J Laonici Chalcocandylae hist. dem. rec. E. Darkó. Moravcsik Gyula A Laonikosíkéziratok eollatióiról. Darkó Jenő Máté Károly: Irodalomtörténetírásunk kialakulása. K. J Mitrovics Gyula: A magyar esztétikai irodalom története—tí —s . . Nagy József: Kornis Gyula mint kultúrpolitikus. K. J Némethy Géza: A z ész tragédiája s egyéb versek. Huszti József .. Pintér Jenő: Magyar irodalomtörténet. Κ SzéphalomíKönyvtár. —ó —s Szunyogh X. Ferenc: Szt Benedek életszabályai. Balogh József . .

112 116 119 124 104 123 123 123 23 65 29 125 28 23 118 122 117

III. KÜLFÖLDI I R O D A L O M . Bartoli, Matteo: Introduzione alla Neolinguistica. Vidos Β. E. . . . Benjamin, Walter: Ursprung des deutschen Trauerspiels. —ch s. . Benz, R.: Renaissance und Gotik. K. Beyer, O.: Die Katakombenwelt. Máthé Elek Breviario di neolinguistica. Vidos Β. E. Brinkmann, H.: Zu Wesen u. Form mittelalterlicher Dichtung. G Boucke, Ε. Α.: Aufklärung, Klassik, Romantik. G Burckhardt, J.: Die Kultur d. Renaissance usw. F. 1

144 43 133 131 144 133 154 134

Lap

Deutsche Dichter GedächtnisiStiftung. —ό —s 136 Diesterwegs neusprachliche Lesehefte. Petrich Béla 40 La Farce de Mattre Pathclin. Petrich Béla 150 Fascher, Erich: ΠΡΟΦΗΤΗΣ. Korzenszky Nóra 126 Fiesel, Eva: Die Sprachphilosophie der deutschen Romantik. J. . 42 Gelpcke, E.: Fichte u. d. Sturm u. Drang. —ό —s 135 Glauser—Graz: Pages choisies du roman fran^ais. Petrich Béla . . 149 Gregor J.—R. Fülöp—Miller: Das russische Theater. Ν . A 152 Hofstaetter—F. Panzer: Grundzüge der Deutschkunde —ό —s . . 41 Hohenstein, Friedr. Aug.: Schiller. K. J. 147 Hülsen, H a n s von: G e f h a r t Hauptmann. J 39 Hylla, F.: Testprüfungen der Intelligenz. —ό —s 139 Δημητρίου Γρ. Καμπούρογλ,ου ; οί Χαλκοκονβύλοα. Darkó Jenő 30 Keyserling, Η.: Das Spektrum Europas. F. 1. 139 Korff, Η. Α.: Geist der Goethezeit. G 39 Korff, Η. Α.: Geist der Goethezeit. II. 1. Klassik. F. 1 136 Der Kunstschatz deutscher Dichtung. Koszó János 40 Linke, Karl: Gesamtunterricht und Deutschunterricht 42 Literaturwissenschaftliches Jahrbuch der GörressGesellschaft. Koszó János 40 Neumann, Η.: Geschichte d. deutschen Literatursprachen usw. —ό —s 135 Orplid. —d —s 133 Panofsky, Ε—F. Saxl: Dürers „Melencolia I." Eine quellen? und typengeschichtliche Untersuchung. Huszti József 33 Reallexikon d. deutschen Literaturgesch. Κ 153 Rcitzenstein, R.: Die heilenist. Mysterienreligionen usw. Kerényi Károly 127 Scharrelmann: Vom strahlenden Leben. —ο —s 136 Die Schatzkammer. F 136 Schneider Fedor: Rom u. Romgedanke im Mittelalter. Balogh József 35 Schneider Η.: Heldendichtung usw. K. J . 132 Schürr, Friedr.: Barock usw. in d. französ. Lit. —ο —s 139 Sorge, R. J.: Unser Weg. K. 148 Steche, Theodor: Die neuhochdeutsche Wortbiegung unter besonderer Berücksichtigung der Sprachentwicklung im XIX. Jahrh. —ό —s 37 Steinen, Wolfram von den: Vom Heiligen Geist des Mittelalters. —d —s 38 Strich, Fritz: Dichtung u. Zivilisation. —ch —s 151 Strich, Fritz: Schiller. Koszó János 146 Strohmeyer, Hans: Des neusprachliche Gymnasium. Κ 42 Thalhofer, F. X.: Unterricht u. Bildung im Mittelalter. Koszó János 148 Vanselow, Μ.: Kulturpädagogik u. Sozialpädagogik. G 138 Weiter, N . : Geschichte d. französischen Literatur. Koszó János . . 151 Wolters, Friedrich: Der Deutsche. Ein Lesewerk. —ό —s 37 A BUDAPESTI P H I L O L O G I A I TARSASAG LIII.RENDESKÖZ-* GYŰLÉSE 44 IV. VEGYES. Addenda recentiora ad Homerus Comparatus. I. Marót Κ Beküldött könyvek Furor philologicus? k Gregorius Tifernas sírverse V. Lászlóra. Huszti József

155 63 48, 164 50

ν Lap

Α „gyors munka". Kerényi Károly A francia helyesírás. Hankiss János Az .ájtatos' és a ,komor' Szt. István király. Balogh József Zu Kerényi's Buch über d. griech. Roman Joh. Mewaldt Kölcsey Tacitus olvasmányának egy nyoma Kerényi Károly A magyar Rousseausirodalom legrégibb terméke. Rácz Lajos .... Miscellanea. A. A Széchenyi és Goethe. SziicstSzomor Lajos Tänze in Kirchen usw. Balogh József Teremtette. Lám Frigyes Beküldött könyvek.." 63, Ü j könyvek 56, Üjabb külföldi vélemények Darkó Laonikos«kiadásáról Külföldi vélemények Kerényi, Die griech.íorient. Romanlit.-ról ..

163 51 49 154 51 169 160 168 166 175 180 190 165 165

INHALT. Seite

Boda, St.: Die „absonderliche Natur" des Joh. Arany 81 Hornyánszky, Jul.: Von Hippokrates zu Tacitus 1 Kaiblinger, Ph.: Einfache und umschriebene Vergangenheit . . 20, 94 Waldapfel, Joh.: Pestalozzis Agis 13 BUCHBESPRECHUNGEN. Ausländische Literatur Vaterländische Literatur

30, 126 23, 104

.. VARIA.

Addenda recentiora ad Homerus Comparatus I. Marót Κ. Das älteste Produkt der ung. RousseauíLiteratur. L. Rácz Das Grabepigramm des Gregorius Tifernas auf König Ladislaus V. Jos. Huszti Der „andächtige" und „düstere" König Stefan I. Jos. Balogh . . . . Der ung. Fluch „Teremtette" in d. deutschen Literatur. Friedrich Lám Die „flüchtige Arbeit". K. Kerényi Eine Spur von Kölcseys Tacituslektiire. Karl Kerényi Eingesandte Bücher 56, ,,Furor philologicus". K. Kerényi 48, Miscellanea Α. A Neue Bücher 63, Széchenyi u. Goethe. L. $ziics;Szomor Zu Kerényi's Bueh ü. d. griech. Roman Joh, Mewaldt Zum Artikel „Tänze in Kirchen u. auf. Kirchenhöfen". J. Balogh Zur problematik der französischen Orthographie. Joh. Hankiss . .

155 169 50 49 175 163 51 180 164 160 190 168 154 166 51

TÁRGYMUTATÓ. I. K l a s s z i k a f i l o l o g i a . Adamantios 3 k. Szt. Benedek 117 k. Chalkokandyles-család 30 kk. Dürer Melencolia-ja

33 kk.

gladiátor-vér 58. görög regény 104 kk., 154 k., 165 k. Gregorius Tifernas 50 k. hangos olvasás és írás 182. hellenisztikus vallások 58, 117 k. Herodotos 1. Hesiodos 129. Hippokrates 1 kk. História Augusta 50, 160 kk. Homeros 51, 155 kk. Horatius 51. iráni tanok 129 k. Szt. István 49. Jordanes 162. Julianus 164.

orphikusok 56 k., 129. Pannónia 112 kk., 116 k. Petronius 185. φαρμακοί 185 k. Plató, platonismus 57 k , 129 183 k. próféta, próféták 126 k., 186. prosbol 187. Porphyrios 162. Poseidonios 6 kk. Róma a középkorban 35 k. Sicambria 116. Sokrates 183. Synesios 164. Tacitus 1 kk., 51. Theganus 49. Themistios 164. turkesztáni költők 187. világ vége 58, 186, Vitruvius 4 kk. Zeus 57. Zucchi, Jacopo 188.

Kölcsey Ferenc 51. Laonikos Chalkokandyles 23 kk., 65 kk., 165. manichaeismus 130 k. Manilius 8. Marcus Aurelius 50. Marsilio Ficino 34. misztika 184. mítosz 184 k. Némethy Géza 23. ókereszténység 56 k. 131 k. orcus 116.

II. Modern í'ilologia. Agis 13—19. Alfieri 15, 169. Arany J. 81. s köv. Babits M. 123. Barock 40, 139, Behaghel 20, 98, 99. s köv. Bernhard ν. Clairvaux 38. Bessenyei 13, 19, 171. Brugmann 21. Brunot 51, 59, 60.

Croce 144. Demosthenes 19. Dobsina 119. Dürer 33. Eckhard S. 116, 169. s köv. Fichte 135. Foulet 94. Gesamtunterricht 42. Gilliéron 94, 143, 144. Gotthelf 136. Gottsched 15. Goethe 39, 136, 138, 146, 151, 168, 175, 191. Hauptmann, G. 39. helyesírás 51. Herder 39, 136. Herczeg F. 123. Hettner 154. Jespersen 145. Kant 39, 136, 147. Keller G. 136. Kerschensteiner 138. Kleist E. Chr. v. 177. Kölcsey 51. Kretschmer 92. Literatursprache 135. Literaturwissenschaft 40, 190. Litt 138. Luther 34, 99. Meier, John 167.

Meillet 94. s köv. Middle English 103. Montaigne 14. Montesquieu 16, 17. Móricz Zs. 123 Nagy Károly 52. nhd. Wortbiegung 37. Neolinguistica 140. Obernyik 13. Orosz szinpad 152. Pestalozzi 13—19. praet. pusztulás 22, 94. s köv. Raimund 178. Reis 20, 95. s köv. Renaissance 40. Riedl 86, 87, 93. Rokoko 139. Rousseau 14, 17, 19, 147, 169. v. Saar 136. Schiller 14, 19, 39, 136, 146, 147, 175. Schwälmer Mundart 96. s köv. Steinhöwel 99. Stil 135. Sturm u. Drang 135, 136, 147. Szepesség 119, 182. Széchenyi 168. Spranger 138. teleolögia 94. Tormay C. 123. Vossler 21, 22, 143, 145. Wolfram ν. E. 192.

HIPPOKRATESTŐL TACITUSIG. J e l e n d o l g o z a t o m b a n egy ö r ö k t ö r t é n e t i k é r d é s h e z : Tacitus gondolatvilágának és írásmódjának i s m e r e t é h e z a k a r o k egy csekélységgel hozzájárulni. Norden m e g á l l a p í t o t t a , h o g y az, amit Tacitus n é p r a j z i k ö n y v é b e n a g e r m á n o k r ó l m o n d , n e m független az V . század* n a k g ö r ö g i r o d a l m á t ó l . M e r t a l a t i n t ö r t é n e t í r ó m a j d n e m szó* s z e r i n t i egyezéssel ú g y j e l l e m z i a g e r m á n o k a t , m i n t a h o g y Herodotos és a levegőről szóló hippokratesi irat a s k y t h á k a t j e l l e m e z t e : e g y m á s h o z f e l t ű n ő e n h a s o n l í t a n a k és m i n d e n m á s n é p t ő l a n n y i r a k ü l ö n b ö z n e k , h o g y csak s a j á t m a g u k h o z hason* latosak. 1 Norden szerető g o n d d a l j á r t e f e l t ű n ő m e g e g y e z é s n e k u t á n a és egész származástani táblát á l l í t o t t össze a n n a k k i m u t a t á s a v é g e t t , h o g y az első i ó n n é p r a j z i t u d o m á n y m i k é n t f o l y t a t ó d o t t a t o v á b b i g ö r ö g í r ó m a i i r o d a l o m b a n és h o g y e z ú t o n — az iro* dalmi h a g y o m á n y á t s z á r m a z t a t á s á v a l — m i k é n t j ö t t e k itt l é t r e a z o k a szemléleti k e r e t e k és t í p u s o k , m e l y e k n e k g o n d t a l a n h a s z n á l a t a még a k é s ő k o r ú latin í r ó m u n k á j á t is k ö n n y ű v é t e t t e . Nordennck h á l á s a k l e h e t ü n k p o n t o s filológiai megállapítás s a i é r t ; d e kérdés, h o g y meg kell-e n á l u k á l l a p o d n u n k , s beér* jűk*e a z o k k a l a k e v é s s é hízelgő k ö v e t k e z t e t é s e k k e l , m e l y e k e t Norden „ e s e t ü n k é b ő l b i z o n y á r a j o g o s a n v o n le, h a t o v á b b i l é p é s e k e t n e m t a r t s z ü k s é g e s e k n e k (Die g e r m a n i s c h e U r s g e s c h i c h t e in T a c i t u s G e r m a n i a , 1920. 56. 1.). Ü g y h i s z e m , h o g v két p o n t b a n m e h e t ü n k túl a k i v á l ó k u t a t ó n a k t é t e l e i n . Először k e r e s h e t j ü k a n n a k tárgyi okait ( m e r t hisz i l y e s m i r e a szöveg* e g y e z é s e k b ő l még n e m k a p u n k f e l e l e t e t ) , h o g y m i é r t állandó* sultak bizonyos szempontok — a mi esetünkben a hasonlóság és különbség s z e m p o n t j a — a görög*római n é p r a j z i irodalom* 1 Her. IV. 108. (a Boubivoi-ról): έθνος έ ό ν μ έ γ α κ α ι π ο λ λ ό ν γλαυκόν τ€ π ά ν ισχυρώς έστι και πυρρόν összevetve Tac. Germ. 4-gyel: habitus quoque corporum, tamquam in tanto hominum numero, idem omnibus: truces et caerulei oculi stb. Azután: Hipp. π. άέρων stb. 19. (Kuehlewein): πολύ ά π ή λ λ η κ τ α ι τ ώ ν λ ο ι π ώ ν α ν θ ρ ώ π ω ν τό Σκυθικόν γένος και I ο ι κ e ν α ύ τ ό έ υ υ υ τ ψ ώσπερ τό Αίγύπτιον és u. ο. 18. α υ τ ο ί α υ τ ο ΐ σ ι ν έ ο ί κ α σ ι κ α ι ο ύ δ α μ ο ΐ ς ά λ λ ο ι ς és 19. τά etbea ό μ ο ι ο ι α υ τ ο ί έ ω υ τ ο ΐ ς egybevetve Tac. G. 4-gyel: Ipse eorum opinionibus accedo qui Germaniae populos nullis aliarum nationum connubiis infectos propriam et sinceram et tantum sui similem gentem exstitisse arbitrantur.

Philologiai

Közlöny.

IAI.

1—6.

1

b a n ? M á s o d s z o r k e r e s n ü n k kell azt, h o g y Tacitus, a k i r ő l itt szó van, miért és minő gondolattal f o r d u l t a k é r d é s e s „cliché" ich használásához. Ezt megtenni kötelességünk márcsak Tacitus s z e m é l y é r e t e k i n t e t t e l is, aki — a k á r c s a k m i n t a g e r m á n n é p : t a n t u m sui similis — v a n olyan m ű v é s z és g o n d o l k o z ó , h o g y még az á t v e t t „cliché"zt is a m a g a f o r m á j á r a s z a b j a . D e a z u t á n : csak a m i n d e n á r o n m e g e g y e z é s e k r e v a d á s z ó f u r o r philologicus képzeli, h o g y az á t v é t e l a f o n t o s és n e m az átvevő, és h o g y c e t e r i s p a r i b u s , a z a z az e l l e n t é t e s cél h i á n y á b a n m i n d i g t ö b b f i g y e l m e t é r d e m e l az á t a d ó r a i r á n y u l ó t e k i n t e t , m i n t az átvevőre i r á n y u l ó . Pedig b e s z é d r e é r d e m e s á t v é t e l m i n d i g újat is jelent, s így h a n e m is e l s ő s o r b a n , de k i v á l t k é p e n azt kell s z e m ü g y r e v e n n ü n k m i n d e n á t v é t e l esetében, a m i által a r e c i p i á l ó ú j a t teremtett. H o g y m e g é r t h e s s ü k azt, h o g y m i é r t j á t s z i k az antik nép; tekin* rajzban o l y a n n a g y s z e r e p e t a hasonlóság és különbség t e t e az e g y e s n é p e k körén belül és az e g y e s n é p e k között, ahhoz az e g é s z görög miliewelmélet f e j l ő d é s é n e k egy r ö v i d á t t e k i n t é s sét kell a d n u n k . E z a z elmélet — s a j n o s — m é g m i n d i g n e m r é s z e s ü l t j e l e n t ő s é g é h e z m é r t m o d e r n f e l d o l g o z á s b a n ; hippo* k r a t e s i k ö n y v e m b e n a n n a k i d e j é n k e z d t e m v a l a m i t , aminek n e m l e t t kellő f o l y t a t á s a . 2 A b e n n ü n k e t é r d e k l ő hippokratesi irat — a πεοΐ aepuuv ύδοίτων τότηυν — s z é p e n á t g o n d o l t elméletbe f o g t a össze a k ö r n y e z e t — a περιέχον — h a t á s á r a v o n a t k o z ó a d d i g i m e g f i g y e l é s e k e t (Hcka* taios, H e r o d o t o s ) . E z e l m é l e t n e k á l t a l á n o s jellege és pozitív tételei e g y f o r m á n f i g y e l m e t é r d e m e l n e k . A m i az e l ő b b i t illeti, a külső tényezők n e m egyikének vagy másikának tulajdonít j e l e n t ő s é g e t az e m b e r i s z e r v e z e t n e k k i a l a k u l á s á r a , h a n e m — az irat c í m é n e k m e g f e l e l ő e n — valamennyinek. P o z i t í v tételei k ö z ü l m e g az az állítás áll a h o m l o k t é r b e n , h o g y b i z o n y o s né* p e k b e n az e g y e s t a g o k , az e g y e s e g y é n e k n a g y hasonlóságot, m á s o k b a n v i s z o n t elég n a g y különbséget t ü n t e t n e k fel. A z o n p a r a l l e l i z m u s é r t e l m é b e n , m e l y e t a t e s t r e és l é l e k r e nézve a h i p p o k r a t e s i s z e r z ő m a g á é n a k vall, a t e s t i h a s o n l ó s á g o k a t v a g y k ü l ö n b s é g e k e t t e r m é s z e t e s e n a lelkiek is kísérik. M i n d e z j ó m e g f i g y e l é s e n a l a p u l t . A z izolált és p r i m i t í v életet élő s k v t h á k vagy a m a r k á n s jellegű e g y i p t o m i a k e g y m á s k ö z t i h a s o n l ó s á g a f e l t ű n ő j e l e n s é g v o l t az előtt a g ö r ö g előtt, a k i n e k éles s z e m e a b b a n az i d ő b e n m á r m e g t a n u l t a m i n d a z o n k ü l ö n b s é g e k e t é s z r e v e n n i , a m e l y e k e t náluk az e m b e r e k e n az ő s i d ő k ó t a folyó f a j i k e v e r e d é s , a p o l i s o k külön t ö r t é n e t e és a m a g a s a b b r e n d ű , e g y é n i b b é l e t m ó d — k ö z ö s n y e l v és k u l t ú r a ellenére is — létre* 2 De v. ö. a tragikus sorsú svájci K. Trüdinger gazdaganyagú bázeli disszertációját: Studien zur Geschichte der griech.-römischen Ethnographie, 1918 és a bizánci irodalomra nézve: Κ. Dieterich könyvét: Byzantinische Quellen zur Länder- und Völkerkunde (5—15. Jahrh.), Leipzig, 1912.

h o z o t t (v. ö. k ü l ö n ö s e n a D i k a i a r c h o s n e v e a l a t t f ö n n m a r a d t ö κριτικός^nak t u l a j d o n í t o t t t ö r e d é k e ? és m a n a p s á g Herakleides ket, Müller G G M I. 97. köv. L). Midőn H i p p o k r a t e s e jelenséget magyarázni igyekszik, m a g y a r á z a t á b a n a f a j i k e v e r e d é s és az e k k é n t á t s z á r m a z t a t o t t i d e g e n f a j i jelleg m é g n e m j á t s z i k s z e r e p e t . S z e r i n t e az embe* r e k k ö z t a h a s o n l ó s á g o t és k ü l ö n b s é g e t — a f a j i l a g e g y f o r m á k ; n a k v e t t szülők r é s z e s s é g é t ő l e l t e k i n t v e 3 — t i s z t á n a k ü l s ő ter? m é s z e t i b e f o l y á s o k e g y f o r m a s á g a és v á l t a k o z á s a idézi elő; m e r t az állandó hideg v a g y meleg t e s t i e g y f o r m a s á g o t hoz az embe= rek k ö z ö t t létre, az i d ő j á r á s h u l l á m z á s a m e g t e s t i elkülönülés seket. 4 N é z e t e s z e r i n t a szteril s k y t h a ^ n ő k g ö r ö g földön m i n t r a b s z o l g a n ő k a z o n n a l t e h e r b e e s n e k (21). D e a m a g y a r á z a t elégí telensége keveset változtat a megfigyelés jelentőségén. Főleg a lelki e l k ü l ö n ü l é s e k t a n á t t e k i n t h e t j ü k n a g y f o n t o s s á g ú n a k ; H i p p o k r a t e s egy k é s ő b b k e v é s s é h a s z n á l t k i f e j e z é s s e l íbioγ v ώ μ o v e ς ^ n e k j e l l e m e z t e (24) a z o k a t a n é p e k e t , a m e l y e k n e k kÖ* rén belül egvénenkint m á s k é p e n g o n d o l k o z n a k és a k a r n a k az em? b e r e k . T e h á t az individualizmus k o r a — m á r a m i n t ez a g ö r ö g világban s z o k á s — r ö g t ö n m e g t a l á l t a n á l u k a m a g a filozófiáját is, a m e l y a g ö r ö g í b a r b á r n a k a k k o r a k t u á l i s e l l e n t é t é t a k ö v e t * k e z ő tétellel s z e m l é l t e t t e : a t e r m é s z e t szeszélyeivel k ü z d ő e u r ó p a i a k n a k k ü l s e j e és lelke j o b b a n eltér e g y m á s t ó l , m i n t az ö r ö k t a v a s z b a n e l p u h u l t á z s i a i a k é és így o t t — az e u r ó p a i a k k ö z t — az egyes v á r o s o k s z e r i n t k ü l ö n b ö z ő e k az e m b e r e k (23). 5 Mi lett az idők f o l y a m á n H i p p o k r a t e s i n d i v i d u a l i s z t i k u s b o b c s e l e i é b ő l ? E g y ethnogvaphiai térkép l e t t belőle, a m e l y min? den n é p s z o m a t i k u s és lelki t u l a j d o n s á g a i t a f ö l d r a j z i fekvés* n e k m e g f e l e l ő e n n a g y j á b ó l eleve m e g h a t á r o z t a . U g o r j u n k Hip? p o k r a t e s k o r á b ó l m a j d n e m ezer e s z t e n d ő t előre, s n é z z ü k m e g Adamantiosnak, a I V . s z á z a d b a n élő zsidó o r v o s n a k p h y s i o g n o * m o n i k u s k i v o n a t á b a n a görög n y e l v e n t á n u t o l j á r a t á r g y a l t mi* lieuíelméletet (bizánci r e m i n i s c e n t i á k t ó l itt e l t e k i n t h e t ü n k ) . " A k i 3 Mert azt természetesen Hippokrates is t u d j a , (sőt talán nem is egészen jól tudja), hogy: εί ουν γίνονται έ κ τ ε φ α λ α κ ρ ώ ν φ α λ α κ ρ ο ί και έκ γ λ α υ κ ώ ν γ λ α υ κ ο ί και έκ δ ι ε σ τ ρ α μ μ έ ν ω ν στεβλοί ώς έπί τό π λ ή θ ο ς , και περί της άλλης μορφής ό αύτός λόγος stb. (14.). 4 Α hideg és meleg állandóságán kívül itt az egyforma étkezési mód, sőt ruházkodás is szerepet játszik; (19) διότι και τά ε'ίδεα όμοιοι αυτοί έωυτοΐς εισι σ ί τ ψ τε χρεάιμενοι αίεί ό μ ο ί ψ έ σ θ ή τ ι τε τ ή αύτη και θέρεος και χειμώνος stb. 5 διότι τά εΐδεα διηλλάχθαι νομί£ω τ ώ ν Ε υ ρ ω π α ί ω ν μάλλον ή τ ώ ν Ά σ ι η ν ώ ν και τά μεγέθεα διαφορώτατα αυτά έωυτοΐς είναι κατά π ό λ ι ν έκάστην egybevetve 12-vel, ahol Ázsia ama helyeiről van szó, melyek έν μέσω κείνται τοΟ θερμού και του ψυχροΰ: τούς τε άνθρώπους εύτραφέας εΐναι και τά εϊδεα καλλίστους και μεγέθει μέγιστους και ήκιστα δ ι α φ ό ρ ο υ ς ές τά τε εΐδεα αυτών και τά μεγέθεα. Későbbi időből: Korinthos és Leukas lakóinak testi sajátságai, [Arist.] Physiogn. 26. 6 A Kr. u. II. században élő Ptolemaios-nak Tetrabiblos-ában található milieu-elméletet 1. R. Reinhardt, Poseidonios 85 k. 1.

a p h y s i o g n o m o n n a k , t e h á t a testi k ü l s ő b ő l k ö v e t k e z t e t ő n e k és j ó s l ó n a k p r a k t i k u s m e s t e r s é g é t űzte, a n n a k a z e m b e r n e k e g y é n i t u l a j d o n s á g a i n kívül t e r m é s z e t e s e n az á l t a l á n o s n é p i ( f a j i ) s a j á t s á g o k a t is t e k i n t e t b e k e l l e t t vennie, s ez okból áll Polemonn a k (Kr. u. II. sz. első f e l e ) k i v o n a t o l ó j a a f e l a d a t e l ő t t : az e m b e r i n e m n e k e t h n o g r a p h i a i elkülönüléseit bemutatni (R. F o e r s t e r , S c r i p t o r e s p h v s i o g n o m o n i c i G r a e c i et Latini, 1. 382. 1. 31. f e j e z e t ) . „ A k i k l e g t á v o l a b b é s z a k o n a medve*csillagzat a l a t t lak* n a k (a s k y t h á k r ó l beszél, 300. 1.), t ö b b n y i r e magasak, s á r g a b ő r ű e k , l e n h a j ú a k és p u h a s z ő r ű e k , k é k s z e m ü e k , fitos* o r r ú a k stb. (a lelki t u l a j d o n s á g o k f e l s o r o l á s á v a l s e m m a r a d szerzőnk a d ó s ) , amíg a d é l e n lakók (az a i t h i o p i a i a k r a gon* dol, 300. 1.) fekete* és g ö n d ö r h a j ü a k , f e k e t e s z e m ű e k , v é k o n y lábszárúak s t b . A k ö z b ü l s ő n é p e k a f e l s o r o l t t u l a j d o n s á g o k k a l annyiban fognak jobban v a g y kevésbbé rendelkezni, amennyi* b e n é s z a k a b b r a vagy d é l e b b r e laknak. M e r t a közbülső lakóhe* lyet a k ö z b ü l s ő t y p u s (ibéa) é s a testi-lelki s a j á t s á g o k k e v e r e dése jellemzi (συμμιγή < τ ά τ ε > σημεία και τάς γνώμας). Α keleti é s n y u gati n é p e k is a s z e r i n t k ü l ö n ü l n e k m a j d el, h o g y i n k á b b é s z a k i v a g y déli népek*e. P é l d a : a l i b y a i a k az a i t h i o p i a i a k h o z , az i b é r i a i a k v i s z o n t a k e l t á k h o z h a s o n l í t a n a k , á m b á r m i n d k é t nép n y u g a t o n él. A dél a s z á r a z s á g o t és m e l e g e t , az é s z a k a n e d v e s s é g e t és h i d e g e t j e l e n t i , s ami k ö z ö t t ü k — észak és dél k ö z ö t t — f e k s z i k , az m a j d a k é t ellentétes p ó l u s h o z m é r t k ö z e l s é g n e k v a g y távol* s á g n a k a r á n y á b a n hoz l é t r e a k ü l t e r m é s z e t s a j á t o s k e v e r e d é s é * n e k (οικεία κραοις) t e s t b e n - l é l e k b e n m e g f e l e l ő l é n y e k e t . M e g (ποικίλους) t e r e m t b o l y g a t j a e z t a r e n d e t és basztardokat az i d e g e n b e n való letelepülés. M e r t a p h y s i o g n o m o n a z é r t n e m f o g j a k ö n n y e n és b i z t o s a n a n é p i s a j á t s á g o k a l a p j á n az e m b e r e k e t f e l i s m e r n i , m e r t a n é p e k k e v e r e d n e k e g y m á s s a l (biá τό έ π ι μ ε μ ΐ χ θ α ι άλλήλοις τούς από τών έθνών) é s s y r e k Itáliában, libyaiak T h r á c i á b a n és m á s o k e g y e b ü t t é l n e k s z a n a s z é t . " Az A d e i m a n t i o s b a n o l v a s h a t ó n é p r a j z i n é z e t e k a görög* r ó m a i t u d o m á n y n a k a n n y i r a m e g á l l a p o d o t t és régóta l e z á r t né* zetei, h o g v pl. Vitruviusnak ( K r . e. I. sz. m á s o d i k fele) k ö z i s m e r t helyével (VI., 1., 3—4 = J a c o b v F. Gr. H i s t . II. A . 312. 1. Posei* doniosnál) v e t v e a z o k a t össze, m o d e r n philologiai k é r d é s s é válik, h o g y görög s z ö v e g ü n k b e n az északi n é p e k j e l l e m z é s e k é n t sze* r e p l ő Εανθοί é s λευκοί h e l y é t n e c s e r é l j ü k - e fel e g y m á s s a l a latin c a n d i d i s c o l o r i b u s - r a t e k i n t e t t e l ( t e h á t : λευκοί, Εανθοί τάς κόμας stb.), s h o g y m i d ő n c r u r i b u s s q u a l i d i s - s z e l f o r d í t j a a déli n é p e k e t jell e m z ő λεπτοσκελεΐς-t a latin a r c h i t e c t u s , tán n e m v a l a m e l y e g y é b g ö r ö g k i f e j e z é s állott-e a s z e m e e l ő t t ? ( c r u r i b u s squalidis = k i n e k s o v á n y s á g m i a t t kiállanak a l á b s z á r c s o n t j a i , g ö r c s ö s lábú). 7 7 Meg kevéssé átvizsgált terület, hogy a peripatos óta írogató physiognomonoknak minő befolyása volt a néprajz tudományára, külö* nősen az itt szereplő leírások anthropológiai kategóriáira. Pedig utób* biakra nézve a physiognomonoknak kész tanításuk volt; v. ő. az Aristo;

• Mi lett m á r m o s t — b e n n ü n k e t e l s ő s o r b a n e z é r d e k e l — a végleg kialakult g ö r ö g milieu?elméletben a hasonlóságok és különbségek h i p p o k r a t e s i t a n á b ó l ? H a s o n l ó s á g é s különbség A d e i m a n t i o s é k n á l is s z e r e p e t j á t s z i k , d e m á r csak m á s o d s o r b a n , i n k á b b c s a k m i n t a jól m e g s z e r k e s z t e t t r e n d s z e r k ö v e t k e z m é n y e i képen. M i v e l e n n e k a r e n d s z e r n e k tiszta emberi t í p u s o k r a van szüksége, h o g y a z u t á n ezek s a j á t s á g a i b ó l „ k e v e r j e ö s s z e " az emberiségnek f ö n n m a r a d ó közbülső részét, a tiszta néptípusok t a g j a i i t t t e r m é s z e t e s e n sokkal j o b b a n f o g n a k e g y m á s h o z hason? lítani, m i n t a k e v e r t e k é . D e u t ó b b i a k — m i n d e n elkülönülésük ellenére — n e m a v v a l az individuális ö n é r z e t t e l h i v a t k o z h a t n a k m a j d s a j á t o s m i v o l t n k r a , m i n t ezt a z e g y f o r m a á z s i a i a k k a l szem? ben H i p p o k r a t e s g ö r ö g j e i még m e g t e h e t t é k . A z a f e l t e v é s , h o g y a t e r m é s z e t i t é n y e z ő k helyes k e v e r e d é s e (az ε υ κ ρ α σ ί α ) a szerve? zet n e d v e i n e k h a s o n l ó k é p e n e l ő n y ö s ö s s z e t é t e l é t t e r e m t i meg, már m a g á b a n v é v e e g y optimumnak, s ez által egy végleges típus? nak g o n d o l a t á t r e j t i m a g á b a n , és a l e g s z e r e n c s é s e b b szélességi zóna n é p e i erre a t y p u s o p t i m u s r a m a j d v a l a m e n n y i e n igényt t a r t h a t n a k (mint a h o g y V i t r u v i u s c s a k u g y a n a r ó m a i n é p n e k foglalja le a k ö z é p p o n t i h e l y z e t n e k azt a t e r m é s z e t i előnyét, a m e l y e t görög m i n t á i a görögség h a s z n á l a t á r a r e z e r v á l t a k ) . H i p p o k r a t e s g o n d o l a t a egyes e m b e r e k e t t e t t e g y m á s t ó l külön? b ö z ő k k é , az ευκρασία elmélete n é p e k e t , legföllebb n é p r é s z e k e t , a szerint amint északabbra vagy délebbre laktak. D e e g y l é n y e g e s p o n t b a n t ú l m e n t ez az ú j a b b t u d o m á n y a h i p p o k r a t e s i k e z d e m é n y e z é s e n : a v á l t o z o t t történeti feltételek? nek m e g f e l e l ő é n , a hellenizmus k o r á b a n s z á m o t v e t e t t a külön? böző n é p e k nemi é r i n t k e z é s é v e l , a faji k e v e r e d é s s e l is. A görög nyelv jól m e g t u d t a k ü l ö n b ö z t e t n i e z t a k e v e r e d é s t (amely m a i i s m e r e t e i n k szerint n e m is a n n y i r a „ k e v e r e d é s " , m i n t i n k á b b két t e s t j e g y e i n e k a l t e r n a t í v k i v á l o g a t ó d á s a ) a k l i m a t i k u s ténye? zők a r á n y v i s z o n y á t ó l , a t e m p e r á l t s á g t ó l ; itt κράσις-ról, o t t H o m e r o s ó t a μΐΕις-ről, έπιμιΕία-ról b e s z é l t . 8 E n n e k az ú j s z e m p o n t n a k t e k i n t e t b e v é t e l e azután a hasonlóságok és különbségek k é r d é s é t is l é n y e g e s e n é r i n t e t t e . E z e n t ú l a testi m e g e g y e z é s e k e t és e l t é r é s e k e t ép ú g y l e h e t e t t az έπιιηΕία k ö v e t k e z m é n y é n e k illetőleg h i á n y á n a k t u l a j d o n í t a n i , m i n t a közös t e r m é s z e t i ténye? zők b e f o l y á s á n a k . F ő l e g az antik e t h n o g r a p h i á n a k az a tétele, amely a m a g a s é s z a k s k y t h á i t és a l e g m é l y e b b dél aithiops?ait t a r t o t t a a l e g h o m o g é n e b b jellegű n é p e k n e k , n y e r t e r ő s támasz? t é k o t a b b a n az é r v e l é s b e n , h o g y a m ű v e l t v i l á g t ó l l e g t á v o l a b b teles neve alá került Physiognomonika 73, fej. (Foerster I. 90. 1.): év άπαση £>έ των σημείαιν έκλογή έτερα έτέρων σημεία μάλλον δηλοΰσιν έναργώς τό ύποκείμενον. Εναργέστερα bé τά έν έ π ι κ α ι ρ ο τ ά τ ο ι ς τ ό π ο ι ς έγγινόμενα. έπικαιρότατος bé τόπος ό περί όμματα τε και stb. 8 Itt természetesen a nyelv közhasználatáról van szó. A philosophia (Chrysippos) μΐΕις-t a száraz, κράσις-t a nedves testek esetében alkalmazta, v. ö. Reinhardt, Kosmos u. Sympathie, 8. 1.

élő n é p e k k ö z t m á r az é r i n t k e z é s h i á n y a , az άμιΕία is ilyen f a j i e g y ö n t e t ű s é g e t k ö v e t e l . A h o l m e g a n é p e k k e v e r e d é s e szóba j ö h e t e t t , o t t t u d a t o s a n l e h e t e t t m e l l e t t e v a g y ellene állást fog* lalni a k á r á l t a l á n o s s á g b a n , a k á r e s e t e n k i n t . T e r m é s z e t e s e n i t t n e m lesz a l k a l m a m k i f e j t e n i a z t , h o g y a h i p p o k r a t e s i v e l . s z e m b e az ευκρασία n e v é v e l illetett milieu*elmé* let m i n ő elemekből és h o g y a n a l a k u l t ki; h o g y m i n ő hozzávető* leges r é s z e s e d é s e v o l t b e n n e az a l a p v e t ő hippokratesi nézeteknek: a klimatológia n a k és a nedvek tanának; azután az aristotelesi μέσον g o n d o l a t á n a k , a m e l y m i n d i g az ellentétek k ö z é p a r á n y o s á t k e r e s t e ; a későbbi földrajzi i s m e r e t e k k i s z é l e s e d é s é n e k és cxak* t a b b jellegének ( E r a t o s t h e n e s ) és végül Poseidoniosnak, aki u g y a n a stoa híve, de a m e l l e t t άριστοτελίΖει ( S t r a b o n ) , t e h á t a m i a mi e l m é l e t ü n k s z e m p o n t j á b ó l a l e g f o n t o s a b b — a vég* l e t e k k i b é k í t é s é t k e r e s i , s aki — f o r r á s a i n k a l a p j á n ú g y látszik —· a legszemélyesebben áll a k é r d é s e s k i a l a k u l á s n a k k ö z é p p o n t * jában. A philologia u t o l s ó é v t i z e d e i eleget f o g l a l k o z t a k evvel a P o s e i d o n i o s í s z a l , s az a n t i k h i v a t k o z á s i m ó d , illetőleg a hivat* k o z á s n a k hiánya t e r m é s z e t e s d o l o g n a k t ü n t e t i fel azt, h o g y s o k a t , n é h a t ú l s ó k a t és e g y m á s n a k e l l e n t m o n d ó t is belemagya* r á z t a k P o s e i d o n i o s b a . Ε z a v a r o s philologiai i g y e k e z e t f ö l ö t t m é g s i n c s o k u n k p a n a s z k o d n i ; v a l a h o g y neki k ö s z ö n h e t j ü k Rein* hardt s z é p k ö n y v e i t P o s e i d o n i o s * r ó l (Poseidonios, 1921 és Kosmos und Sympathie, N e u e Untersuchungen über Poseidonios, 1926). C s a k ezek á l t a l i s m e r t ü k m e g t e l j e s n a g y s á g á b a n azt a s y s t e m a t i k u s t , aki „ ú j b ó l átéli a hellén bölcsészet r é g i problé* m á j á t : a sokság és e g y s é g k é r d é s é t " , s m á r m o s t a r é s z l e t t u d á s és r é s z l e t s z e r e t e t b á m u l a t o s g o n d o s s á g á v a l építi föl a z t a koz* m i k u s r e n d e t , a m e l y e t e g y r é s z t az e l e m e k k ö l c s ö n ö s r o k o n s á g a és s y m p a t h i á j a , m á s r é s z t az o k o k és o k o z a t o k sehol h é z a g o t n e m t ű r ő s z ö v e v é n y e t e s z h a r m o n i k u s egésszé. És m i n d e z e k d a c á r a is azt h i s z e m , h o g y Reinhardt „szellem* t ö r t é n e t i " i d e a l i z m u s á b a n n e m elég realizmussal n y ú l t hozzá P o s e i d o n i o s s z e m é l y é h e z . M i n t h o g y n e m is a n n y i r a a személyi* séget, m i n t i n k á b b e n n e k „belső f o r m á j á t " keresi, f e l e j t e n i lát* szik, h o g y ez a k e r e s e t t f o r m a n e m lesz m a j d f ü g g e t l e n az apame* iai s y r e m b e r s z á r m a z á s á t ó l . „Van*e v a l a m i n e m g ö r ö g Posei* d o n i o s h a n ? " , k é r d i R e i n h a r d t , m i u t á n a hézagos h a g y o m á n y t h i á n y t a l a n ö s s z k é p b e állította össze. R e a l i s z t i k u s a b b a n a k k o r j á r t v o l n a el, ha a b b ó l a g o n d o l a t b ó l indul ki, h o g y az a p a m e i a i s y r e m b e r b e n az i d e g e n , a n e m g ö r ö g v o n á s o k a t o k v e t l e n ü l m e g kell t a l á l n i a . És a k k o r t a l á n s z ó b a n , é r z é s b e n , g o n d o l a t b a n sok idegenszerű s a j á t s á g o t f e d e z e t t v o l n a fel a p o s e i d o n i o s i hagya* t é k b a n . M e r t idegen é s n e m g ö r ö g itt a s z e m l é l e t n e k u t á n z á s i g élénk, m i m e t i k u s jellege, s ezzel k a p c s o l a t b a n a k ü l s z e r ű karika* t ú r á r a v a l ó erős h a j l a m ; a z u t á n az a lyrai a l a p t ó n u s a k ü l s ő ter* m é s z é t f e l f o g á s á b a n , a m e l y m a j d o l y a n jól el f o g j a v á l a s z t a n i a p o s e i d o n i o s i r e n d s z e r t egyéb, m e r e v e b b logikával elgondolt

s z t o i k u s r e n d s z e r e k t ő l , pl. a C h r y s i p p o s é t ó l , s ő t m a g á t a neo? p l a t o n i z m u s k ö z e l s é g é b e tolja. I d e g e n és n e m g ö r ö g itt a m a j d ? n e m s z e n t i m e n t a l i z m u s s á h a n g o l t r o k o n s z e n v az e l n y o m o t t a k é s s z ü k s é g e t s z e n v e d ő k iránt (1. pl. a m i t az A n t i g e n e s ? f é l e szi? ciliai r a b s z o l g a l á z a d á s okairól és a z ibériai b á n y a m u n k á s o k élet? m ó d j á r ó l m o n d ; előbbi J a e o b y n á l : 108, u t ó b b i 117, D i o d . 5., 38) és végül s z á r m a z á s á v a l a d o t t s a j á t o s h e l y z e t é b ő l f a k a d — ami? vei itt kissé b ő v e b b e n kell f o g l a l k o z n u n k — a f a j o k k e v e r e d é ? s é r ő l vallott n é z e t e . P o s e i d o n i o s s z e r i n t az összes n é p e k e t , az e g é s z e m b e r i s é g e t , r o k o n s á g ( σ υ γ γ έ ν ε ι α ) fűzi e g y m á s h o z (v. ö. R e i n h a r d t Ρ. 32 és K S 184 D i o d . I. 1, 3 a l a p j á n ) . A k ü l ö n b ö z ő e m b e r i b e s z é d e k svm? p h o n i á j a is, m e l y e t Vitruvius i s m e r t e t , t u l a j d o n k é p e n ezt a r o k o n s á g o t j e l k é p e z i : az északi e m b e r e k m é l y e b b , a déliek ma? gasabb hangja egyetlen világhangszernek változó hosszúságú h ú r j a i n hallható. D e az e m b e r i s é g d i a s p o r á b a n él a föld l a k o t t h e l y e i n , s az i l y m ó d o n elkülönült n é p e k t o v á b b i s o r s á t , elsősor? b a n k u l t u r á l i s f e j l ő d é s é t két k ö r ü l m é n y f o g j a m e g h a t á r o z n i : a t a r t ó z k o d á s i h e l y t e r m é s z e t e és a többi népekkel való érintke? zés. M a g a s a b b r e n d ű m ű v e l t s é g c s a k az o i k u m e n é középső t á j a i n a l a k u l t ki, m é g p e d i g n e m c s a k a z é r t itt, m e r t az ευκρασία szer e n c s é s helycin v á l t o z a t o s a b b a t e r m é s z e t és t e h e t s é g e s e b b az e m b e r i n e m ; d e m e r t itt a k ü l s ő t é n y e z ő k h a r m o n i k u s egybe? j á t s z á s á t az epimixia, a n é p e k k e v e r e d é s e k í s é r i és egészíti ki. E s e t l e g e s f o r r á s a i n k szerint k ü l ö n ö s e n e n n e k az e s e t n e k az el? l e n t é t é t h a n g s ú l y o z z a P o s e i d o n i o s : a s z é l e k e n lakó n é p e k i^aoíév ταΐς έσχατιαΐς, latin f o r r á s a i n k s z e r i n t az e x t i m a e g e n t e s v a g y n a t i o n e s e x t e r a e ) n e m ismerik a z állami és t á r s a d a l m i é l e t n e k m a g a s a b b Formáit m á r csak a z é r t sem, m e r t a t ö b b i e m b e r e k kel n e m élnek k ö z ö s s é g b e n , m e r t e z e k t ő l e l s z a k í t v a m a g u k r a m a r a d t a k (Plinius sz. N H II. 190: avolsae, solitariae), m e r t άμι£ία a s o r s u k (Plut. M a r i u s , 11 a c i m b e r e k r ő l ) . í g y lett H i p p o k r a t e s kemény individualizmusából a poseidoniosi gondolatkörben a Földközi?tenger m e d e n c é j é n e k k ö z k i n c s e i t , a h e l l e n i z m u s n a k k u l t ú r j a v a i t a j á n l g a t ó elmélet. 9 A l a p f e l f o g á s á n a k m e g f e l e l ő e n a népek rokonságát Posei? d o n i o s t é n y l e g m i n d e n ü t t s z á m b a v e t t e , ahol erre a l k a l m a n y í l o t t . S t r a b o n t ó l t u d j u k (I. 2. 34 = J a c o b y 105), h o g y az ö r m é n y e k e t , s y r e k e t és a r a b o k a t n y e l v b e n , s z o k á s o k b a n és testi s a j á t s á g o k b a n e g y m á s h o z k ö z e l á l l ó n é p e k n e k tar? t o t t a , s h o g y megfigyelése s z e r i n t ez a k ö z ö s s é g (όμοφυλία) a szomszédságnak arányában m u t a t k o z i k (και μάλιστα καθό πλησιόχωροί είσιν). M e z o p o t á m i á b a n , ahol a h á r o m n é p e g y ü t t l a k i k , f e l t ű n ő ; d e — b á r a s z á r m a z á s j e g y e i t a n a g y o b b távolság valamelyest c s ö k k e n t e n i s z o k t a (εί bé τ ι ς παρά τά κλίαατα γίνεται biaqpopd) 3 Hogy mindezzel miként fér meg az, hogy Poseidonios kultúrátlan népek vallási jelenségein (pl. a kelta druidákon) csodálattal mereng el, azt itt bővebben nem fejtegethetjük. A fejlődésnek modern fogalmát Poseidonios természetesen kultúrtörténeti viszonylatban sem ismerte.

ezek a s z ó b a h o z o t t n é p e k k ö z t m é g ú g y is az u r a l k o d ó k m a r a d ? tak. E g y k e v e r é k n é p n e k , az e g y k o r i k e l t a t e r ü l e t e n l e t e l e p ü l t i b é r e k n e k , a Κελτίβηρες-nek e s e t é b e n n e m c s a k a n é p n e v é t s z á r m a z t a t j a D i o d o r o s forrása, t e h á t — k e l t á k r ó l lévén szó — bizony? n y a l P o s e i d o n i o s , az e p i m i x i á b ó l , h a n e m azt is m e g á l l a p í t j a , h o g y a k é r d é s s e s n é p k i v á l ó s á g a e g y r é s z t a k e d v e z ő f ö l d r a j z i helyzet? nek, m á s r é s z t a j ó m i n ő s é g ű k e v e r e d é s n e k a k ö v e t k e z m é n y e (έθνών άλκίμυυν μιχθέντων, D i o d . 5. 33. 1 = J a c . 117). É p p a z é r t n e m g o n d o l o m , h o g y Norden j o g g a l h o z z a a z t a liviusi helyet (38, 17, 9—13) a p o s e d o n i o s i milieu?elmélettel k a p c s o l a t b a , a h o l egy római h a d v e z é r a k r . e. 189. e s z t e n d ő b e n a k a t o n á i h o z i n t é z e t t b e s z é d é b e n a Gallograeci n é v b ő l i n d u l v a ki — amely n é v azon? ban csak p o s t P o s i d o n i u m a k r . e. I. s z á z a d k ö z e p é t ő l k i m u t a t ? h a t ó — a f a j i s á g t i s z t a s á g a mellett h o z fel é r d e k e s é r v e k e t ( N o r d e n 156 k ö v . 1.). „ G e n e r o s i u s (est), in sua q u i d q u i d s e d e gig? n i t u r " : ez a n é z e t b i z o n y á r a n e m oly é r t e l e m b e n p o s e i d o n i o s i , h o g y a n é p e k m i n d e n e l t o l ó d á s á n a k és e g y m á s s a l v a l ó érint? k e z é s é n e k , k e v e r e d é s é n e k s z ü k s é g k é p e n e l f a j u l á s t kellene jelen? tenie. Ellenkezőleg, ez a L i v i u s b a n o l v a s h a t ó p u r i s t a v a g y a h o g y m a m o n d a n ó k : f a j v é d ő ? e l m é l e t , m e l y R ó m á b a n M. P o r c i u s C á t o óta nem ismeretlen, nyilvánvalóan épp annak a Poseidonios által k é p v i s e l t k u l t ú r f i l o z ó f i á n a k az ellenlábasa, a m e l y az e m b e r i k ö l c s ö n ö s s é g t ő l teszi f ü g g ő v é a m a g a s a b b r e n d ű m ű v e l t s é g ki? alakulását és t e r j e d é s é t . M e r t tán p o s e i d o n i o s i az a d i o d o r o s i hely is, a m e l y é p p az e l ő b b e m l í t e t t Gallograeci?nek, a G a l a t a i ? n a k egyik t ö r z s é r ő l á l l a p í t j a meg, h o g y a z t a r ó m a i a k h o z régi r o k o n s á g és b a r á t s á g fűzi ( D i o d . 5. 21, 1 = Jac. 116); a z u t á n b i z o n n y a l p o s e i d o n i o s i e r e d e t ű S t r a b o n i s m e r t e t é s e is a zsidók k e v e r é k v o l t á r ó l (μιγάδες") és M ó z e s e g y p t o m i n e m z e t s é g é r ő l ( X V I . 2, 34 k ö v . = Jac. 70) a m a m á s f o r r á s ú k ö z t u d a t t a l szem? ben, a m e l y a r ó m a i v i l á g b a n élő z s i d ó k a t az összes n é p e k k ö z ü l a l e g z á r k ó z o t t a b b n a k i s m e r t e (Jac. 109 P h o t i o s k i v o n a t D i o d o ? rosból); 1 0 v é g ü l P o s e i d o n i o s h a t á s á r a é n e k e l t e Manilius ( T i b e r i u s k o r á b a n ) a r ó m a i a k r ó l ( I V . 718—19 = J a c . 120): Martia Romanis urbis páter induit ora G r a d i v u m q u e genus m i s c e n s b e n e t e m p e r á t a r t u s ; azaz: A v á r o s a t y j a M a r s v o n á s a i t a d j a át R ó m a lakóinak, de k e v e r v e G r a d i v u s s a r j á t helyes v é r m é r s é k l c t ű v é teszi t a g j a i k a t . M e r t a r ó m a i a k n a k j ó p é l d á v a l kellett előljárniok, k i k n e k v i l á g h ó d í t á s á t P o m p e j u s b a r á t j a és C i c e r o t a n á r a , a g ö r ö g g é 10

Ttt Strabon és Diodoros között választani kell, mert utóbbinak forrása nem ismeri az ellentétet a zsidóság kezdete és mai állapota között, s így Mózest nem sorozhatná, ahogy Strabon forrása teszi, az emberiségnek nagy törvényhozói közé. Bár az a vád, hogy a zsidók: μόνους άπάντων έθνών ά κ ο ι ν ω ν ή τ ο υ ς είναι της προς όίλλο έθνος έπιμιΗ ί α ς, jól illenék annak a szájában, aki híve az efféle kavarodásnak.

f i n o m u l t a p a m e i a i s y r e m b e r , m i n t t ö r t é n e t í r ó talán é p p azzal igazolta, h o g y r e n d e t é s n y u g a l m a t b i z t o s í t a n n a k a h a t a l m a s v e g y í t ő e d é n y n e k , m e l y b e n k o r á n a k egész e m b e r i m ű v e l t s é g e c s a p ó d o t t le. E l é r k e z t ü n k a r ó m a i a k h o z , Tacitushoz. Tudjuk — Norden m u t a t t a ki, — h o g y m i d ő n ő a g e r m á n o k leírásához f o g o t t , a görög n é p r a j z i t u d o m á n y e r e d m é n y e i n e k kellő i s m e r e t é v e l t e t t e azt. I s m e r t e azt a k é p e t , a m e l y e t a görög milieuselmélet az északi e m b e r t í p u s á r ó l r a j z o l t , s itt a n n y i v a l s z í v e s e b b e n folya* m o d h a t o t t az a n t h r o p o l ó g i a k é s z f o r m á i h o z , m e r t h i s z e n ezek t a r t a l m á t — úgy n a g y j á b a n véve — s a j á t t a p a s z t a l a t a i , talán m á r g y e r m e k k o r i emlékei a g e r m á n o k r a n é z v e is i g a z o l t á k (a custodes corporis t e s t ü l e t é t , ezt a főleg g e r m á n l o v a s o k b ó l alló császári t e s t ő r s é g e t — n e v ö k e z é r t e g y s z e r ű e n Germani is — csak G a l b a oszlatta fel Kr. u. 68*ban). A z á l t a l á n o s é r d e k l ő d é s a m a n é p i r á n t az a k k o r i R ó m á b a n s e m m i e s e t r e s e m h i á n y o z h a ? t o t t ; v ö r ö s s z ő k e h a j u k e g é s z e n a női divatig f o g l a l k o z t a t t a a föld első b i r t o k o s a i h o z h a s o n u l t r ó m a i n a k , a f e k e t e m e d i t e r r á n neusnak a fantáziáját.11 A z u t á n b i z o n y á r a i s m e r t e T a c i t u s azt a p o s e i d o n i o s i gon? d o j a t o t is, a m e l y a civilizációt a f a j i k e v e r e d é s e r e d m é n y é n e k t ü n t e t t e fel. D e itt m á r k é r d é s t á r g y a lehet, h o g y a m i d ő n a r ó m a i t ö r t é n e t í r ó n a g y n y o m a t é k k a l í r t a le a H i p p o k r a t e s t em* lékbe h í v ó s z a v a k a t : ipse e o r u m o p i n i o n i accedo, qui G e r m a n i a e p o p u l o s nullis aliarum nationum conubiis infectos propriam et sinceram et tantum sui similem gentem a r b i t r o r , h o g y a k k o r — m o n d o m — a g e r m á n f a j t i s z t a s á g o t n e m azzal a k e s e r g ő m e b l é k g o n d o l a t t a l , sőt n e m a z é r t e m l e g e t n e , m e r t v i s z o n t n é k i k r ó m a i a k n a k a faji c o n f o r m i t á s t k e l l e t t v i l á g h a t a l m u k és művelt? ségük á r a k é n t f e l á l d o z n i o k ? Tacitus olyan k o r s z a k t ö r t é n e t í r ó j a , m e l y b e n R ó m a indo* g e r m á n lakossága, a latin f a j , illetőleg a m e l y m a g á t m é g min? dig a n n a k t a r t o t t a , r o h a m o s a n p u s z t u l a világ összes t á j é k a i r ó l ö s s z e c s ő d ü l ő i d e g e n e k n e k e l ő n y é r e . T a c i t u s l á t j a ezt a folya* m a t o t , ezt a történeti változások egyik alapjelenségének ismeri fel, a m e l y b e n n e m é l y s z o m o r ú s á g o t és a j ö v ő r e t e k i n t v e n a g y a g g o d a l m a t ébreszt. A c s á s z á r s á g o t m e g e l ő z ő polgárháborúkkal kezdődik a dolog, s az itt v é g b e m e n t f a j i k o n t r a s z e l e k c i ó t T a c i t u s n á l tömö* r e b b e n s e n k i sem f o g l a l t a s z a v a k b a : c u m ferocissimi p e r acies aut p r o s e r i p t i o n e cecidissent, ceteri nobilium, q u a n t o q u i s ser? vitio p r o m p t i o r , o p i b u s et h o n o r i b u s e x t o l l e r e n t u r ( A n n . I. 2., ö s s z e v e t v e a későbbi i d ő k r a j z á v a l a Históriáé bevezetésében: I. 2. . . . e t ob v i r t u t e s c e r t i s s i m u m exitium). 11 V. ö. Ovid. Α. A. III. 163: Femina canitiem Germanis inficit her bis; Am. I. 14. 1.: Dicebam „medicare tuos desiste capillos" és 45: Nunc tibi captivos mittet Germania crines és tovább: „Nescio quem pro me laudat nunc iste Sygambram". — Prop. II. 18, 26.: Turpis Romano Belgicus ore cotor.

A b a j o k o n C a e s a r k e z d e m é n y e z é s e u t á n a lex Julia de maritandis ordinibus a k a r t segíteni, a m e l y e t a lex Papia Pop* paea h e l y e s b í t e t t és egészített ki, s a m e l y k e t t ő s cél szolgálatá* b a n á l l o t t : s z a p o r í t a n i a polgári l a k o s s á g o t és a faj tisztaságát l e g a l á b b is a s e n a t o r i r e n d b e n f e n n t a r t a n i . E z i n t é z m é n y e k tel? j e s csődjéről, 1 2 a b o n a caduca f e l j e l e n t ő i r ő l és végnélküli pörei* r ő l T a c i t u s t ó l é r t e s ü l ü n k (A. III. 25—28.) e g y h o s s z a b b törté* netfilozófiai k i t é r é s k í s é r e t é b e n , a m e l y n e k é r t e l m e szerint a sza* b a d s á g á l l a p o t á b ó l a k é n y s z e r i r á n y á b a n f e j l ő d ö t t az egész r ó m a i h i s t ó r i a , de v i s z o n t m i n d e n k é n y s z e r h i á b a v a l ó ott, ahol az egészséges é l e t n e k feltételei h i á n y o z n a k . T a l á n m é g l e g k ö z v e t l e n e b b ü l , b á r szűk k ö r b e n m o z g ó kiha* tással, a c s á s z á r o k b ő k e z ű s é g e s e g í t e t t e g y e s v a g y o n v e s z t e t t s e n a t o r i c s a l á d o k felsegélyezése által. És T a c i t u s n a k arisztokra* t i k u s g o n d o l k o z á s m ó d j a élénk f i g y e l e m m e l k í s é r i az efféle esc* t e k e t (pl. Α . I. 75., II. 48 stb.), s k ü l ö n ö s r é s z l e t e s s é g g e l H o r t a * lusnak, H o r t e n s i u s u n o k á j á n a k k é r e l m é v e l foglalkozik, m e l y e t Tiberius mint közérdeknélküli magánügyet iparkodik magától e l h á r í t a n i (Α. II. 37., 38.). M e r t a m e s t e r s é g e s t á m o g a t á s n a k jó* i g y e k e z e t e h a m a r k i m e r ü l t ; C l a u d i u s egyik b e s z é d e m á r dicsé* r e t t e l illeti a z o k a t a s e n a t o r o k a t , kik s z e g é n y s é g ö k m i a t t qn* k é n t v á l t a k ki a t e s t ü l e t b ő l és s z e g é n y s é g ü k e t „ s z e m é r m e t l e n * séggel" n e m t e t é z t é k (Α. XII. 52.). A l e t ű n t világot v i s s z a s ó v á r g ó T a c i t u s arisztokrata, aki tör* t é n e t i s z e m é l y e i n é l p o n t o s a n s z á m b a veszi az előkelő v a g y ala* c s o n y s z á r m a z á s t (az o b s e u r a initia*t), s a f ő ú r i c s a l á d o k — az i n l u s t r e s d o m u s — ö r ö m é t és b á n a t á t e g y f o r m a figyelemmel kíséri (pl. A . III. 24.). I n k á b b az u t ó b b i a k r ó l v a n alkalma be* szélni: egy szálig ( f u n d i t u s ) e l p u s z t u l t n e m e s i famíliákról (pl. III. 6.) és ezek t e l j e s e l s z e g é n y e d é s é r ő l a m a t é k o z l á s következ* t é b e n , a m e l y -—- n e m m i n d e n i d e g e n p é l d a h a t á s á r a — csak G a l b a i d e j é b e n s z ű n i k m a j d m e g ( A . III. 55.). A f ő b a j az előkelő családok p u s z t u l á s a m e l l e t t a rabszolga* vér r o h a m o s t e r j e d é s e a s z a b a d r ó m a i p o l g á r s á g b a n . E z t Taci* t u s — t a l á n n e m is m i n d e n t ú l z á s nélkül — o t t á l l a p í t j a meg, a h o l a z o n s e n a t o r i t a n á c s k o z á s r ó l s z á m o l be, a m e l y N e r o alatt a libertusok h e l y z e t é v e l f o g l a l k o z o t t (de f r a u d i b u s l i b e r t o r u m : X I I I . 26., 27.). A z o k , akik az e n g e d é l y e z e t t s z a b a d s á g változat* lan f e n n t a r t á s a m e l l e t t k a r d o s k o d n a k , a s ö t é t t a c i t u s i számítga* t á s o k t á r h á z á b ó l szedik itt é r v e i k e t : „ s z é l t é b e n el v a n t e r j e d v e ez az o s z t á l y ( c o r p u s ) ; a lovagok k ö z ü l a l e g t ö b b e n és igen s o k a n a s e n a t o r o k közül innen k a p t á k e r e d e t ö k e t . H a a rabszol* g á k t ó l s z á r m a z ó k a t k ü l ö n v á l a s z t a n é k , a k k o r l e n n e csak nyil* 12

Ncc ideo coniugia et educationes liberum frequentabantur, praevalida orbitate, — mondja Tacitus III. 254ιεη. Pedig a termékeny* seg az előkelő körök női ideáljához tartozott: Α. XII. 6. (Claudius megházasításánál) deligi oportere feminam nobilitate, puerperiis, sancti* monia insignem. Ikrek születését kísérő öröm: Α. II. 84.

v á n v a l ó a s z a b a d o n s z ü l e t e t t e k n e k csekély száma". 1 3 M i n t h a T a c i t u s k ö z e i n e k l á t n á azt az időt, m i d ő n m a j d R ó m á r ó l ú g y lehet beszélni, a h o g y s z e r i n t e C n . Piso b e s z é l t az a t h é n i e k r ő l , s z e m r e h á n y á s o k k a l illetve G e r m a n i c u s t : q u o d c o n t r a d c c u s R o m a n i n o m i n i s n o n A t h e n i e n s i s t o t cladibus extinctos, s e d concluviem illám nationum c o m i t a t e nimia coluisset (Α. II. 55.).14 F a j v é d ő k és liberálisok k ö z ö t t Claudius a l a t t a de supplendo senatu t a n á c s k o z á s a i n á l k e r ü l t elvi ö s s z e k o c c a n á s r a a s o r ( A n . XI. 23—24.; Kr. u. 47?ben volt és Gallia c o m a t a sena? tusi i g é n y é t t á r g y a l t á k ) . A z egyik oldalon — T a c i t u s k i f e j e z é s e s z e r i n t — az i d e g e n e k részéről f e n y e g e t ő r a b s á g o t e m l e g e t t é k ( c o c t u a l i e n i g e n a r u m velut c a p t i v i t a s ) ; a m á s i k oldalon m a g a a c s á s z á r (illetőleg i r o d á j a ) s z e d e g e t t e össze azon t ö r t é n e t i erve? k e t , m e l y e k e t a r e c e p t i ó t á m o g a t á s á r a fel l e h e t e t t hozni. Clau? dius b e s z é d e t u d v a l é v ő l e g r e á n k m a r a d t a l y o n i é r c t á b l á k o n ( C I L . XIII. 1668.). A szövegek e g y b e v e t é s é b ő l m e g á l l a p í t h a t j u k , h o g y T a c i t u s t ú l o z z a C l a u d i u s n a k i d e g e n p á r t o l ó állásfoglalását és h o g y a r ó m a i t ö r t é n e t h a m i s f e l t ü n t e t é s é v e l valósággal a l i b e r t i n u s o k gyűlölt, a T a c i t u s által is a n n y i r a gyűlölt garázdái? kodását igazoltatja a császárral (mert a történeti valóságnak n e m felel meg, a m i t itt C l a u d i u s m o n d : a d v e n a e in n o s regna? v e r u n t : l i b e r t i n o r u m filiis m a g i s t r a t u s m a n d a r c n o n , ut p l c r i q u e f a l l u n t u r , r e p e n s , s e d priori p o p u l o f a c t i t a t u m est). így h á t n e m is a h a l a d á s m e g n y u g t a t ó e s z m é j é t f o g j u k k i o l v a s n i az általa f o g a l m a z o t t b e s z é d z á r ó s z a v a i b ó l , h a n e m é p p ellenkezőleg a_ r ó m a i f a j t r a g i k u s sorsát, a m i n t ezt m á r T a c i t u s ú g y l á t j a és k i k e r ü l h e t e t l e n j ö v ő k é n t m a g a elé képzeli: q u a e n u n c vetustis? sima creduntur, nova fuere: plebeii magistratus post patricios, L a t i n i post plebeios, c e t e r a r u m Italiae g e n t i u m post L a t i n o s ; i n v e t e r a s c e t h o c q u o q u e et q u o d hodie e x e m p l i s t u e m u r , i n t e r e x e m p l a erit. R ó m a után a l a t i n o k , a l a t i n o k u t á n Itália, Itália u t á n az egész világ: ez T a c i t u s g o n d o l a t k ö r é b e n c s a k u g y a n a f o k o n k é n t i h a n y a t l á s vonala. D e talán m é g i s csak a g ö r ö g b ö l c s n e k van igaza, aki a k u l t ú r á t az e m b e r i k e v e r e d é s s e l e g y n e k veszi és a r ó m a i c s á s z á r a reálpolitikus, aki é p p a v i l á g b i r o d a l o m érdeké? b e n k í v á n j a az indigena?k és advena?k e l l e n t é t é t lehetőleg m e g s z o r í t a n i és aki n e m a k a r t u d n i „ s z e n n y e z e t t vér"?ről (san? 1S V. ö. Α. IV. 27.: in urbem . . . iam trepidam ob multitudinem familiarum, quae glisccbat inmensum minore in dies plebe ingenua. 14 Rómáról v. ö. Tae. Α. XV, 44 (a Nero alatti keresztényüldözés sekről van szó): quo cuncta undique atrocia aut pudenda confluunt celebranturque. — Ε korban a panasz az idegenek nagy száma és ter? jeszkedése miatt általános; pl. Lucanus Phars. VII. 404.: nulloque fre? quentem / cive suo Romám, sed mundi faece reptet am, / cladis eo dedi? mus, ne tanto in tempore bellum / iam posset civile geri. — Az idevágó nyilatkozatokat 1. Friedlaender, Sittengesch. Roms. 10 1. 17. 1. (Mischung der Bevölkerung aus allen Nationen.)

guis t e m p e r a t u s , C l a u d i u s k i f e j e z é s e a feliraton). 1 3 B e n n ü n k e t a z o n b a n ez a nagy á l t a l á n o s s á g b a n f e l v e t e t t k é r d é s m o s t n e m érdekel, s e m Tacitus, s e m C l a u d i u s é k e l ő n y é r e vagy h á t r á n y á r a . T a c i t u s a császári ö r j ö n g é s e k n e k , a r ó m a i vér e r ő s z a k o s pusz? t u l á s á n a k f o r g a t a g á b a n él; látja, r e g i s z t r á l j a a s z o m o r ú ese? m é n y t , d e n e k í v á n j u k tőle, hogy k r o n o l ó g i a i m e g k ö t ö t t s é g é b e n a r ó m a i i m p é r i u m l e g n a g y o b b k é r d é s é t oly m ó d o n t á r g y a l j a , ahogy e z t az a n t h r o p o l ó g i a i f e l t é t e l e k e t — s itt e l s ő s o r b a n Seeckre g o n d o l o k — és a v i l á g b i r o d a l m i k é n y s z e r ű s é g e k e t egy* a r á n t l a t o l g a t ó m o d e r n t u d o m á n y teszi. Elég t u d n u n k , h o g y az utolsó r ó m a i e l m é l k e d ő t , a római g o n d o l a t C a s s i u s á t , szíve ahhoz a régi állapothoz v o n z o t t a vissza, a m i k o r ők m é g „egy v á r o s n a k p o l g á r a i v a l á n a k (unius u r b i s cives e r a m u s ) , a m i d ő n Itália m é g n e m szorult az idegen világ g a z d a g s á g á r a (A. III. 54.: az e l ő b b i v e l együtt T i b e r i u s n a k t u l a j d o n í t o t t szavak), a m i d ő n „ a n n a k v é r r o k o n népei m é g m e g e l é g e d t e k azzal, h o g y a római s e n a t o r o k u r a l k o d j a n a k f e l e t t ö k " (Α. X I . 23., a f a j v é d ő k egyik t ö r t é n e t i a r g u m e n t u m a : suffecisse olim i n d i g e n a s consanguineis populis). A m i meg a „ p o s e i d o n i o s i " k u l t ú r á t illeti, T a c i t u s elég világosan t u d t u n k r a a d j a , h o g y m i k é n t helyezi el azt az élet? é r t é k e k s k á l á j á b a n . A p ó s a é l e t r a j z á b a n m o n d j a a r ó m a i civilis záció á l d á s a i t élvező b r i t a n n u s o k r ó l a s z a b a d m ű v é s z e t e k , az ékesszólás, a tóga, az o s z l o p c s a r n o k o k , a f ü r d ő k , a f i n o m tár* sas ö s s z e j ö v e t e l e k f e l s o r o l á s a u t á n (21): i d q u e a p u d i m p e r i t o s humanitas v o c a b a t u r , q u u m p a r s s e r v i t u t i s esset. U g y a n e z z e l a lobogó s z a b a d s á g s z e r e t e t t e l állított a r ó l n a i a k n a g y ellenségéi nek, a g e r m á n Arminiusnak is e m l é k o s z l o p o t (Α. II. 88.): libera? t o r hau d u b i e G c r m a n i a e . T a c i t u s a vizuális típusok közé t a r t o z o t t : nézés nélkül is k é p e k b e n l á t o t t és k é p e k b e n gondolkozott. 1 8 M á r r h é t o r k o r á b a n n e m t a r t o t t a mellékes f e l a d a t n a k , h o g y a l e e n d ő s z ó n o k j ó l cm? lékbe v é s s e a bírák a r c k i f e j e z é s é t és h o g y a hallgató t ö m e g v o n á s a i b ó l lesse cl s a j á t s z a v a i n a k h a t á s á t (Dialog. 34.: c u i . . . n o n novi j u d i c u m vultus, f r e q u c n s in oculis c o n s u e t u d o concio? n u m , s a e p e c o g n i t a e populi aures). M i n t h i s z t o r i k u s — a k á r c s a k a p h y s i o g n o m o n ? o k t a n í t v á n y a lett v o l n a — e g y i k é t tollvonás? sal r a j z o l t e l é n k k ü l s e j ü k b e n is f e l e j t h e t e t l e n t ö r t é n e t i szemé? 15 Aki a fajvédők és liberálisok c korbeli ellentétét rendszeresen akarná tárgyalni, annak természetesen Claudius érdekes levelét az alexandriaiakhoz (kiadva és magyarázva H. Idris Bell, Jews and Chris? tians in Egypt, London 1924 e. könyvében) és az úgynevezett pogány vértanúíaktákat, elsősorban az IsidorosA pör anyagát (Wilcken?Mitteis Chresth. I. 2, 14.) is be kellene vonnia a fejtegetésekbe. A mi témánk összefüggésében minderre nincsen alkalom. 16 L. pl. a következő pompás néma képpé stilizált tömegjelenetet a Historiae?ből (I. 40.): complctis undique basilicis et templis, lugubri prospectu: neque populi aut plebis ulla vox, sed attoniti vultus et conversae ad omnia aures; non tumultus, non quies, quale magni metus et magnae irae silentium est.

l y e k e t (pl. az ö r e g e d ő T i b e r i u s a r c k é p é t : Α . I V . 57.). Sőt kép? ben látta az e m b e r i c o l l e c t i v u m o k a t is: beszél az állam „képé"* ről ( i m a g o r e i p u b l i c a e Α . XIII. 28.), s a V á r o s s z o m o r ú „ábrá* zatá"*ról ( m a e s t a facie Α. IV. 63.). T a l á n c s a k h a g y a t é k u n k hiá* n y o s s á g á n múlik, h o g y n e m t a l á l o k h e l y e t , a h o l a V á r o s b a s t a r d arcáról beszélne. A z t azonban kétségtelennek gondolom, h o g y m i d ő n a g e r m á n o k a t „idegen h á z a s s á g t ó l n e m t a r k í t o t t ( n o n in* fectos), s a j á t o s és tiszta n é p n e k " j e l l e m e z t e , „amely c s a k i s sajátmagához hasonlít", hogy akkor Róma lakosságának t a r k a ö s s z e t é t e l é t k é p z e l t e m a g a elé. 17 V é g i g k í s é r t ü k h o s s z a s i r o d a l m i f e j l ő d é s é b e n azt a g ö r ö g megfigyelést, h o g y b i z o n y o s n é p e k n e k t a g j a i j o b b a n hasonlíta* n a k e g y m á s h o z , m i n t m á s n é p e k é i . Hippokratcs, Poseidonios és Tacitus n e v e i j e l e z t é k s z á m u n k r a a h o s s z ú ú t n a k f ő b b álló* m á s h e l y e i t . M i n d e g y i k ü k m á s k é n t é r t e l m e z t e és m á s mellék* g o n d o l a t o k k a l k ö t ö t t e e g y b e az a l a p m e g f i g y e l é s t . A görög o r v o s az e g y é n i jellem s i n g u l a r i t á s á t á l l í t o t t a s z e m b e a b a r b á r e g y f o r * m a s á g g a l ; P o s e i d o n i o s az e m b e r i k u l t ú r a h i á n y á t á l l a p í t o t t a m e g a v á l t o z a t l a n o k n a k és e g y f o r m á k n a k m e g m a r a d ó , k e v e r e t * len n é p e k b e n ; míg a r ó m a i h i s z t o r i k u s a g e r m á n n é p e g y ö n t e * t ű s é g e e l ő t t a m a g a t a r k a világából — e g y kis e t h n o g r á f i a i r o m a n t i k á v a l — a s z e b b és b o l d o g a b b régi idők á l l a p o t á b a k í v á n k o z o t t vissza. HORNYANSZKY GYULA.

PESTALOZZI

AGISA.

A B e s s e n y e i és O b e r n y i k f e l d o l g o z á s a i f o l y t á n h a z a i iro* d a l m u n k r a n é z v e is j e l e n t ő s Agis*téma v i l á g i r o d a l m i s z e r e p é * vei L á z á r Béla f o g l a l k o z o t t az E g y e t e m e s Philologiai K ö z l ö n y 1890*es é v f o l y a m á b a n . 1 Ε t a n u l m á n y á t k é s ő b b e n k i e g é s z í t e t t e , illetőleg f o l y t a t t a a b u d a p e s t i V I I . ker. g i m n á z i u m 1893/4. évi p r o g r a m m é r t e k e z é s é b e n és a t é m a d r á m a i f e l d o l g o z á s a i r ó l új* ból m e g e m l é k e z i k B e s s e n y e i A g i s a Régi M a g y a r K ö n y v t á r b e l i kiadásának bevezetésében.2 17 Idegen házasságok által elcsúfított népnek tünteti fel Tacitus a germán Peucini (Bastarnae) törzsét: Germ. 46, procerum conubiis mixtis nonnihil in Sarmatarum habitum foedentur. — Amit Tacitus Britannia lakosairól mond (Agr. 11. elején), abból megállapítható, hogy: 1. ő a testi külsőnek kialakulásánál a népek rokonságát (originis vis) épp ügy tekintetbe veszi, mint az éghajlatot (positio, caeli); 2. hogy nem kész sablon után beszél az északi népekről, hanem elkülönüléseiknek megfelelően (ceterum Britanniam qui mortales initio colucrint, indigenae an advecti, ut inter barbaros parum compertum. habitus corporum varii atque ex eo argumenta stb.). Ε tacitusi hely egyébként élénken emlékbe hívja a Strabonnál olvasható (I. 2, 34.) és fönn a szövegben analizált poseidoniosi nézeteket. 1 E. Ph. K. 1890. évf. 92. sk. 1. 2 Bessenyei György: Agis tragédiája. Bécs, 1772. Kiadta dr. Lázár Béla. (Régi Magyar Könyvtár. Szerkeszti Heinrich Gusztáv. XIII.) 4. 1.

A L á z á r t ó l e m l í t e t t f e l d o l g o z ó k s o r á b ó l -— igaz, h o g y őt a d r á m a i f e l d o l g o z ó k é r d e k l i k m i n d e n e k e l ő t t , bár az E. P h . K.? ben p u b l i k á l t é r t e k e z é s e J a e o b i t is említi, m i n t o l y a n t , aki n e m t r a g é d i á b a n dolgozta fel a t é m á t — h i á n y z i k egy, aki nagy« j e l e n t ő s é g ű p á l y á j á n a k l e g e l e j é n m i n t alig 20 éves i f j ú d o l g o z t a fel az A g i s ? t é m á t igen é r d e k e s kis p r ó z a i m ű b e n , m e l y s e m elbeszélés, s e m é r t e k e z é s , h a n e m l e g i n k á b b szónoki m u n k á l a t ? nak, t e n d e n c i ó z u s p a n e g i r i k u s n a k v o l n a m o n d h a t ó . Ε fiatal író a későbbi nagy pedagógus: Pestalozzi, kinek emlékét halálának s z á z a d i k é v f o r d u l ó j a a l k a l m á b ó l az i m é n t ü n n e p e l t e a m ű v e l t világ. A c e n t e n á r i u m a l k a l m á b ó l talán h e l y é n v a l ó , h a a Philo? logiai K ö z l ö n y is f o g l a l k o z i k P e s t a l o z z i n a k e kis m u n k á j á v a l , m e l y é l é n k világot v e t a r r a a k é r d é s r e , h o g y miben áll a z Agis? téma viszonya a XVIII. század szelleméhez.3 E n n e k a k é r d é s n e k u g y a n i s k e t t ő s m o z z a n a t a van. A X V I I I . s z á z a d é r d e k l ő d é s e az A g i s ? t é m a i r á n t a m a g a specifikus ener? g i á j a m e l l e t t egy á l t a l á n o s a b b i r o d a l m i v o n z a l o m m a l is kap? csolatos, t. i. az Agis é l e t é n e k f ő f o r r á s a , P l u t a r c h o s , i r á n t é r z e t t intenzív szeretettel. A Plutarchos iránti szeretet, melynek jelentős n y o m a i t már a X V I I . s z á z a d n a g y g o n d o l a t k e l t ő j é b e n , M o n t a i g n e ? b e n , találjuk," bizonyára különösen Rousseau szuggerálta a XVIII. századnak. H a csak az Émile?t 5 n é z z ü k , e b b e n is t ö b b h e l y e n idézi, illetőleg m a g a s z t a l j a P l u t a r c h o s t és r a j o n g á s a a c h a e r o n e a i bölcsért á t m e n t N é m e t o r s z á g b a , m e l y n e k fiatal, R o u s s e á u t k ö v e t ő írói m i n d nagy buzgalommal forgatták Plutarchost, nevezetesen Párhuza? m o s É l e t r a j z a i t . Karl M o o r i s m e r e t e s felkiáltása, 6 m e l l y e l úgy? szólva b e m u t a t k o z i k , n e m c s a k Schiller, d e az egész s z á z a d ifjúsága hangulatának kifejezése. C s a k é r i n t e n i a k a r j u k a z t a régen m á r f e l i s m e r t t é n y t , h o g y a X V I I I . s z á z a d n e m c s a k m a g á v a l P l u t a r c h o s s a l , h a n e m egész k o r á v a l és e n n e k egyéb í r ó i v a l is m u t a t r o k o n s á g o t és érez i r á n t u k r o k o n s z e n v e t . E n n e k t ü z e t e s k i f e j t é s e , vagyis a k é t k o r szellemi a l k a t á n a k e g y b e v e t é s e n a g y o n is m e s s z e v e z e t n e . Plutarchos Párhuzamos Életrajzainak alakjai közül csak k e v é s v a n , m e l y n e k élete és halála, t ö r e k v é s e és t r a g i k u m a olyan v o n z ó lehetett volna a XVIII. század mélyebb lelkei k ü l ö n ö s e n a fiatalok r é s z é r e , m i n t IV. A g i s é , a s z e r e n c s é t l e n 3 Ε kérdést röviden Lázár is tárgyalta fentemlített dolgozatának első, „Agis és a XVIII. század" című fejezetében. (Egyetemes Philologiai Közlöny 1890. évf. 92. és 93. 1.) 41 L. pl. Essais I. 25. 5 II. és IV. könyv. fi „Mir ekelt vor diesem tintenklecksenden Säkulum, wenn ich in meinem Plutarch lese von grossen Menschen" (Räuber, I. Akt, 2. Szene). Schiller még 1788?ban írja a Lengenfeld?testvéreknek Plutarchosról: „Der erhebt über diese platte Generation und macht uns zu Zeitgenos? sen einer besseren, kraftvolleren Menschheit" és egész életen át megőrzi hűségét iránta. (L. Karl Berger: Schiller u. seine \Verke, I. köt., 5. fej.)

s p á r t a i királyé. N e m c s u p á n véletlen v a g y p u s z t a u t á n z á s ered? m é n y e , h o g y a n é m e t G o t t s c h e d , 7 az olasz Alfieri, a mi Besse? n y e i n k és sok m á s í r ó é p p e n az A g i s ? t é m á t d o l g o z t a fel. A puri? t á n szellemű s z e m b e s z á l l á s egy r o m l o t t k o r e l p u h u l t s á g a ellen, e g y s z e r ű , a t e r m é s z e t h e z k ö z e l e b b álló e r k ö l c s ö k helyreállttá? s á n a k s z á n d é k a , a n é p j ó l é t é n e k f e l k a r o l á s a az u r a l k o d ó , szü? letési és p é n z a r i s z t o k r á c i á b ó l álló r é t e g g e l s z e m b e n , a földfel? o s z t á s e s z m é j é n e k h a n g o z t a t á s a , m e l y a n n y i r a beleillik a X V I I I . s z á z a d f i z i o k r a t a g o n d o l a t k ö r é b e , a revolúció m e g e l ő z é s é t és e l h á r í t á s á t célzó r e f o r m o k r a v a l ó t ö r e k v é s : m i n d e z megvolt A g i s b a n , a m i n t P l u t a r c h o s r a j z o l t a , és m i n d e z — fiatal voltá? n a k v a r á z s á r ó l és t r a g i k u s s o r s á r ó l n e m is s z ó l v a — kellett, h o g y m ű v é s z i á b r á z o l á s vagy m o r a l i s t a és p o l i t i k a i p é l d á z á s kedvenc tárgyává tegye. M i n d a k e t t ő n e k : a R o u s s e a u k ö z v e t í t e t t e Plutarchos?olvas? m á n y n a k á l t a l á b a n , d e k ü l ö n ö s e n az Agis?téma s p e c i f i k u s belső t a r t a l m á n a k volt s z e r e p e a b b a n , h o g y a 1.9 éves Pestalozzi, aki a k k o r valószínűleg m é g a Collegium C a r o l i n u m n a k volt tanít? ványa, de már a Bodmer vezetése alatt m ű k ö d ő „Helvetische G e s e l l s c h a f t zu G e r w e " t a g j a is, m e g í r t a a m a g a Agisát. 8 P e s t a l o z z i A g i s a e g é s z b e n véve, a z a z külső v á z á b a n és ada? t a i b a n P l u t a r c h o s e l ő a d á s á t k ö v e t i , d e a P l u t a r c h o s előadásá? nál, m e l y s z i n t é n t e n d e n c i ó z u s és m o r a l i s t a ízű, s o k k a l színe? s e b b és s z ó n o k i a s a b b . A z elbeszélés fonala, m e l v P l u t a r c h o s n á l a n á l a m e g s z o k o t t n y u g o d t f o l y t o n o s s á g b a n h a l a d , Pestalozzi? nál s o k s z o r m e g ? m e g s z a k a d , m i n t e g y e l s o d o r j a v a g y e l b o r í t j a az e t i k a i és politikai é r z e l m e k á r j a . ú g y h o g y a t ö r t é n t e k r ő l 7 Hogy Gottsched Plutarchoshoz fordul drámai hősért, annak természetesen semmi köze nincs Rousseau befolyásához, hiszen Gott? sched Agisa már 1745?ben jelent meg, amikor Rousseau a Plutarchos? hatás szempontjából számbajövő munkái közül még egyet sem tett közzé.8 A Collegium Carolinumon Bodmer tanította a történelmet, Breitinger a görög és héber nyelvet. A Bodmertől vezetett Helvét Társaság már 1762?ben jött létre és közönségesen a „Patrioten'" egye? sületének nevezték. Ehhez a társasághoz csatlakozott korán Pestalozzi is. 1765?től kezdve kiadott a társaság egy morális hetilapot, az Erin? nerer?t. Ennek Lavater volt a szerkesztője és Pestalozzi is egyik munkás társa. Az 1765?ben keletkezett Agis azonban nem ebben a hetilapban jelent meg, hanem 1766?ban, névtelenül, az ú. n. Lindauer Journalban (Vollständige und Kritische .Nachrichten von den besten und merk? würdigsten Schriften unserer Zeit nebst anderen zur Gelehrsamkeit gehörigen Sachen. Lindau und Leipzig, 12. St.). (L. Pestalozzis Leben von Prof. Dr. Fritz Medicus. 1927. p. 15—16.) A legújabban megindult nagy Pestalozziskiadás Walter Feilchenfeldtől szerkesztett I. kötetének első közleménye az Agis. (Pestalozzis Sämtliche Werke. Herausgegeben von Artur Buchenau, Eduard Spranger, Hans Stettbacher. 1927. I. p. 1—21. Ezt a kiadást a következőkben S. W. betűkkel fogjuk jelölni.) A közleményhez a Lindauer Journal szerkesztője egy megjegyzést írt, mely szerint a dolgozat eredetileg nem volt nyomtatásra szánva, hanem csak felolvasás tárgya volt „nemesen gondolkodó i f j a k " társaságában.

n e m k a p u n k mindig egészen világos képet. D e a t é n y e k elő* a d á s á n a k f o g y a t é k o s s á g á é r t gazdag kárpótlást n y ú j t a n a k az Agis törekvéseiben megnyilvánuló, vagyis a P l u t a r e h o s nyo* mán Pestalozzitól b e n n ü k m e g l á t o t t erkölcsi e l e m e k n e k ener* gikus kiemelése és egy fiatal, n e m e s , korának és n e m z e t é n e k hiányait és hibáit m é l y e n átérző lélek kitörései, az új, neveze* tesen a rousseaui g o n d o l a t o k á t v é t e l é n e k és gyors asszimilá* c i ó j á n a k próbái. H o g y m i n d e z e k n e k az a l k o t ó r é s z e k n e k egyé* n i s é g t ö r t é n e t i és k o r t ö r t é n e t i s z e m p o n t b ó l m e g v a n a maguk jelentősége, azt nem kell b ő v e b b e n fejtegetni. Legyen szabad e n n e k az i m é n t kiemelt h á r o m , egyébként összetartozó, e g y b e f o n ó d ó és e g y b e o l v a d ó a l k o t ó r é s z n e k — az elsőt n e v e z h e t j ü k röviden a moralista, a másodikat a hazafias, a h a r m a d i k a t a f o r r a d a l m i elemnek — jellegét n é h á n y (tőlem m a g y a r r a fordított) hellyel illusztrálnom. M i n d j á r t az elején megüti P e s t a l o z z i a moralista írónak, hogy ne m o n d j a m , az e r k ö l c s p r é d i k á t o r n a k a l a p h a n g j á t a következő szavakkal: 8 „Agis oly időben volt lacedaemoni király, amikor az erkölcsök egyszerűsége már e l t ű n t ; akkor L y k u r g o s törvé* nyei m á r megvoltak szentségtelenítve és a lacedaemoni állam alaperősségei, a szegénység, a m é r t é k l e t e s s é g és a m u n k a iránti szeretet, már igen nélkülözhető e r é n y e k voltak. M á r az ember • el l e h e t e t t nélkülök; evvel még n e m volt boldogtalan kivétel* képen elvágva az államtól és ezért még nem volt az ártatlan egyszerűség előtt g ú n y tárgya. M á r n e m volt bűn gazdagnak lenni; az a r a n y meg ezüst k i s z o r í t o t t á k , oh L a c e d a e m o n , szent v a s a d a t ; s vele eltűnt m é r t é k l e t e s s é g e d i s . . . L a c e d a e m o n átkos sorsa: e r é n y a d t a e r ő d n e k átkos alkalmazása! — E r ő d m o s t meg f o g j a ölni e r é n y e d e t és a z t á n meg fog halni vele együtt Ezentúl eltér m a j d a boldogtalan L a c e d a e m o n L y k u r g o s törvé* nyeitől. Egy kis eltérés a törvények szellemétől szüli meghatá* rozott t ö r v é n y e k valóságos m e g s é r t é s é t és egyetlen egy meg* h a t á r o z o t t t ö r v é n y n e k első m e g s é r t é s e szüli v a l a m e n n y i n e k a m e g s é r t é s é t . A k k o r a z t á n az állam a maga e l h á r í t h a t a t l a n rom* lása felé hanyatlik. így h a n y a t l o t t S p á r t a ! " Ε h a t á s o s erkölcsi p r é d i k á c i ó b a n — metaforáival, antitézi* seivel és klimaxaival — nevezetesen egy XVIII. századbeli híres k i f e j e z é s üti meg f ü l ü n k e t : „a t ö r v é n y e k szelleme", „ G e i s t der G e s e t z e " , Montesquieu 1748*ban m e g j e l e n t híres m u n k á j á n a k , az „ E s p r i t des lois"*nak visszhangja. A hazafias, n e m z e t e függetlenségét és m é l t ó s á g á t féltő Pestalozzi talán a k k o r áll legfeltűnőbben elénk, m i k o r Lace* d a e m o n viszonyainak és Agis t ö r e k v é s e i n e k i s m e r t e t é s e köz* ben kitör s a j á t honfitársainak ö n m e g a l á z ó viselkedésén érzett f á j d a l m a : „Egy Isten az — ú g y m o n d —, aki a h a l a n d ó k üdvére felállította a v á l t o z h a t a t l a n t ö r v é n y e k e t , és örök átok üldözi azt, aki ezeknek a m e g i s m e r t t ö r v é n y e k n e k ellenére cselekszik. 9

S. W. I., p. 6.

M i is az e m b e r e k h a r a g j a és a világ e l é g e d e t l e n s é g e ? E g y k i s á l d o z a t , m e l y e t az e r é n y e s e m b e r I s t e n n e k hoz. S mi csak egy pillanatig is késnénk*e, h o g y n e k i ezt az á l d o z a t o t m e g h o z z u k ? V á j j o n l e h e t s é g e s - e : a t y á i t o k e r é n y e s h a t á r o z a t a i előtt reszket* t e k ? M o s t igenis öreg p o l g á r o k , k i k az erkölcsi r o m l á s m e l l e t t megőszültek, Lykurgos előtt reszkettek, mint szökött rabszolgák, a k i k e t v i s s z a h u r c o l n a k g a z d á i k h o z . L e h e t s é g e s - e ? L e h e t - e az e m b e r r é s z é r e a z e r é n y r a b s z o l g a s á g g á , L y k u r g o s szigorú z s a r n o k k á , aki előtt r e s z k e t és r e m e g ? Igenis, oly e m b e r s z á m á r a , akinek a kéj hosszú élvezete felforgatta m i n d e n fogalmát, a s z a b a d s á g r a b s z o l g a s á g és a l e g k e m é n y e b b r a b s z o l g a s á g o t sza* h a d s á g n a k v é l i . . . L e h e t s é g e s - e ? O h igen! V a g y a s v á j c i em* ber, aki V e r s a i l l e s b e n a k i r á l y i k e r t e k e t őrzi, vagyis az az e m b e r , a k i n e k u g y a n a z a h i v a t á s a van, m i n t a k u t y á n a k , m e l y m e l l e t t e bilincsbe v a n v e r v e , n e m t a r t j a * e m a g á t s z a b a d a b b * u a k annál a r e p u b l i k á n u s n á l , a k i n e k nincs m á s u r a m a g a felett, m i n t a j ó t é k o n y t ö r v é n y e k , m e l y e k n e k m e g v e t é s e s a j á t jólété* n e k a m e g v e t é s e ? — íme, az érzi m a g á t s z a b a d a b b n a k , aki a g á l y a r a b s á g o t F r a n c i a o r s z á g b a n j o b b a n s z e r e t n é , m i n t a pol* g á r j o g o t a s p á r t a i á l l a m b a n . — D e h o v á k a l a n d o z o m el? . í m e S p á r t a á l l a p o t a a s v á j c i i f j ú előtt s a j á t h a z á j á n a k t ü k ö r k é p e és m i k o r az i d e g e n b e n szolgáló s v á j c i a k ellen f o r d u l haragja, odadörgi népének a századnak talán leghatalmasabb szavát, a M o n t e s q u i e u f ő f o g a l m á t , a R o u s s e a u egyik j e l i g é j é t : a „szabadság", „Freiheit" szót. S a k é s ő b b i f o r r a d a l o m s z ó t á r á n a k , a z a z e k k o r m é g csak Rousseaunak,10 legsúlyosabb, legfaszcinálóbb jelszavát, az „ e g y e n l ő s é g e t " is o t t t a l á l j u k a s z a b a d s á g t ő s z o m s z é d s á g á b a n , m i d ő n egy h e l y e n m e g s z ó l a l t a t j a A g i s ellenségeit, a g a z d a g s p á r t a i a k a t , kik a k ö v e t k e z ő k k e l v á d o l j á k A g i s t : 1 1 ,,Agis nyűg* t a l a n s á g o t , r o m b o l ó n y u g t a l a n s á g o t h o z S p á r t á r a , m e l y a gaz* dagság é l v e z e t e m e l l e t t oly n y u g o d t és b o l d o g volt. A g i s buj* togató, Agis, aki mindig szabadságról és egyenlőségről beszél, S p á r t a z s a r n o k a ( t i r a n n u s a ) . . . í g y t o r z í t j á k el t e t t e d e t — így a p o s z t r o f á l j a P e s t a l o z z i A g i s t és a z t á n a m a g a k o r á h o z for* dúlva, f o l y t a t j a — és ez a mi n a p j a i n k g a z s á g á n a k is a n y e l v e , m o s t sincs n a g y v a g y n e m e s t e t t , m e l y e t ily b e s z é d e k , ily po* koli r á g a l m a k el n e m t o r z í t a n á n a k . " Még e g y s z e r e g y ü t t t a l á l j u k a „ s z a b a d s á g o t " és „egyenlő* séget", még p e d i g akkor, m i d ő n Pestalozzi a r r ó l ír, h o g y A g i s t , 10 Rousseaunak ebben a tekintetben legfontosabb munkái akkor, mikor Pestalozzi a maga Agisát írja (1765) már mind megjelentek volt: a dijoni akadémia díját nyert Discours (1750), a Discourss sur l'origine et les fondaments de l'inégalité parmi les hommes (1755), az Émilc (1762) és a Contrat social (szintén 1762). Különösen az utóbbi két mun* kára kell gondolnunk, midőn Pestalozzi ez időbeli eszmekörének törté* netét meg akarjuk érteni. 11 S. W. I. p. 14.

Philologiai

Közlöny.

LII.

1-3.

2

mint h a d v e z é r t , a szövetségesek segítésére f o l y t a t o t t h a d j á r a t ? ban m e n n y i r e s z e r e t t e serege: 1 2 „Egész h a d s e r e g e s z e r e t t e . Ez spártai i f j a k b ó l állott, akik azt várták, h o g y mire m e g i n t haza? jönnek, Spártában szabadság és egyenlőség lesz, a m e l y e k n e k áldását m á r most élvezték királyuk (Agis) alatt." S m i d ő n köze? ledik a veszedelem órája, melyben L e o n i d a s király, akit maga Agis m e n t e t t meg előbbi győzelme i d e j é n a haláltól, újból felülkerekedve, a m a g a hálátlanságában és kíméletlenségében a halálba küldi fiatal királyi társát és ellenfelét, akkor Pestalozzi valóságos forradalmi e m b e r r é lesz, rikító szóval m o n d h a t n i : a véresszájú demagóg h a n g j á b a csap át és szemére v e t v e Agis? nak a z s a r n o k iránt a n n a k idején t a n ú s í t o t t kíméletét, ezeket írja: 1 3 „(Agis) megint (t. i. a h a d j á r a t u t á n ) elutazik Spártába. Itt a z o n b a n a halál vár reá — n e m a k a r j á k , hogy f ö l d e t osz? szon — n e m a k a r j á k , h o g y az államot m e g m e n t s e — közeled? nek a s z o m o r ú jelenetek — visszajön I.conidas: király Spártá? ban — a zsarnok m e g fog téged ölni! — M e n e k ü l j a temp? lomba . . . — J a j ! sem t e m p l o m , sem vallás n e m fog T é g e d meg? menteni az e m b e r t e l e n embertől, akinek T e m e n t e t t e d meg életét — k e z e telve v a n bűnnel — meg kell halnod a zsarnok kezétől! H a l l j á t o k , e m b e r e k , akik mindig a r r a t a n í t t o k bennün? ket, h o g y n e öljük m e g a zsarnokokat, h a n e m csak a számki? vetésbe k ü l d j ü k őket — H a l l j á t o k és t u d j á t o k meg egyszer, hogy csak teljes k i i r t á s u k biztosítja a h a l a n d ó k a t az iránt, hogy t ö b b e t nem á r t a n a k — egy n é p n e k elámított, ingatag lelke milyen k ö n n y e n h í v j a őket vissza — hiszen L e o n i d a s is számkivetésben volt — H a Agis meg nem m e n t e t t e volna, akkor Spárta m o s t biztosítva lett volna h a z a t é r é s e ellen — Most pedig L y k u r g o s t ö r v é n y e i n e k örökre való megsemmisítése, Spárta szolgasága és a T e halálod, Agis; a T e e n y h e s é g e d n e k k ö v e t k e z m é n y e — J a j , milyen k ö v e t k e z m é n y e i ezek az ilyen szelídségnek! Érzem, h o g y ez n e m igazi emberiség — Reszke? tek, u t á l n o m kell, el kell f o j t a n o m m a g a m b a n minden gyen? gédebb "érzést, mely m e g a k a d á l y o z n a a b b a n , hogy szigorú engesztelhetetlenséggel m e g ö l j e m hazám ellenségeit — Igen, T e ember, a k i b e n nem é b r e d részvét, ha kicsiny vétségeket halál? lal b ü n t e t n e k , de aki n e m akarod, hogy a z o k a t , akik a haza, a szabadságok, a t ö r v é n y e k és a közönség javai ellen a legszor? nyűbb m ó d o n v é t k e z t e k , halállal b ü n t e s s é k , m o n d o m n e k e d : T e nem az emberiséget véded, h a n e m a z s a r n o k s á g o t és igaz? ságtalanságot; leplezd csak beszédedet, a h o g y tetszik, t u d j u k , hogy m i t mondasz, és é p p ú g y u t á l j u k és átkozzuk t a n í t á s o d a t , mintha egyenesen így szólnál hozzánk: kívánom, hogy a haza zsarnokai büntetlenül és uralmuk ép m a r a d j o n . Emberszeretet?e az, mely s z á m k i v e t é s ü k e t k í v á n j a haláluk h e l y e t t ? — " Befejezzük ezennel az idézetek sorát. Hallottuk a régi puritán s p á r t a i erkölcsökért hevülő, a hazafias és népe függet? 12 13

S. W. I. p. 18. S. W. I. 19. sk. 1.

lenségét s z e r e t ő , a s z a b a d s á g és e g y e n l ő s é g igéit h i r d e t ő és a z s a r n o k o k halálát k ö v e t e l ő f o r r a d a l m á r h a n g j á n d e k l a m á l ó P e s t a l o z z i t . L á t t u k e z e k b ő l az i d é z e t e k b ő l , h o g y alig t a l á l h a t ó P e s t a l o z z i n á l a p l u t a r e h o s i h ő s s o r s á n a k o b j e k t i v r a j z a , sőt még az e s o r s r a j z o l á s á t kísérő s z u b j e k t í v , s z e n t i m e n t á l i s és r é t o r i s z í n e z e t ű e l ő a d á s á t is át?áttöri a s a j á t k o r a és n e m z e t e á l l a p o t á v a l elégedetlen f i a t a l e m b e r i n d u l a t a , m i n t h a ő is, m i n t Schiller t r a g é d i á j á n a k hőse, P l u t a r c h o s ? o l v a s m á n y á b ó l u n d o r t szítt v o l n a s z á z a d a ellen. A fiatal „ p a t r i ó t a " és a X V I I I . szá? zadbeli, R o u s s e a u u t á n i e m b e r k a r a k t e r o l ó g i a i k é p e t ü k r ö z ő d i k e b b e n a m ű v e c s k é b c n és egészen s a j á t o s színt ad neki. H a csak B e s s e n y e i A g i s ? t r a g é d i á j á t h a s o n l í t j u k össze P e s t a l o z z i Agisá? val e b b ő l a s z e m p o n t b ó l , azt t a l á l j u k , h o g y B e s s e n y e i drámá? j á b a n is l é p t e n ? n y o m o n f e l f e d e z h e t j ü k u g y a n a f e l v i l á g o s o d o t t ? ság k o r á n a k n y o m a i t , de e g é s z b e n v é v e B e s s e n y e i s o k k a l hig? g a d t a b b , s o k k a l h ű v ö s e b b , sokkal t á r g y i l a g o s a b b , m i n t a s v á j c i ifjú, ki e b b e n ^ p r ó z a i d o l g o z a t b a n is m i n d e n fiatalsága m e l k t t m u t a t j a a m a j d a n i n a g y , n é p e t és e m b e r i s é g e t körülfogó n e v e l ő f i l o z ó f u s o r o s z l á n k a r m a i t . P e s t a l o z z i v é l e m é n y e Rous? seauról, g o n d o l k o d á s a az a n y a g i j ó l é t erkölcsi j e l e n t ő s é g é r ő l , a f o r r a d a l o m é r t é k é r ő l és e g y e b e k r ő l a l a p o s a n m e g v á l t o z i k u g y a n idővel: de e l p u s z t í t h a t a t l a n u l m e g m a r a d lelkében m i n d v é g i g a nép és az e m b e r i s é g j a v í t á s á r a t ö r e k v ő h a t a l m a s ö s z t ö n . L e g y e n s z a b a d m é g m e g e m l í t e n e m , h o g y P e s t a l o z z i Agis? s z ö v e g é t megelőzi D e m o s t h e n e s 3. o l i n t h u s i b e s z é d e e g y rész? l e t é n e k fordítása. 1 4 Ε részlet t u l a j d o n k é p e n j e g y z e t n e k volt s z á n v a az Agis?szöveg egy h e l y é h e z , m e l y — k a p c s o l a t b a n Agis f e n t e m l í t e t t h a d j á r a t á v a l , illetőleg á t v o n u l á s á v a l A t t i k a f ö l d j é n k e r e s z t ü l — A t h é n a k k o r i e r k ö l c s e i t , e l f a j u l t s á g á t és elpusz? t u l t s á g á t í r j a le. Ε leírás é p p e n a d e m o s t h e n e s i b e s z é d jelzett r é s z l e t é n alapszik és m i n t h o g y e b e s z é d r é s z l c t j e g y z e t n e k kissé hosszú, Pestalozzi az egész Agis?szöveg elé t e t t e . Ö m a g a for? d í t o t t a a d e m o s t h e n e s i b e s z é d e t a g ö r ö g eredetiből, m é g pedig, m i k é n t s o k évvel k é s ő b b e n a „ S e h w a n e n g e s a n g " ? b a n elárulja, ezzel a f o r d í t á s á v a l egyik t a n á r á n a k f o r d í t á s á t a k a r t a túllici? tálni: „ A z én f o r d í t á s o m — m o n d j a Pestalozzi — t ű z r e é s szó? noki é l é n k s é g r e n é z v e j o b b volt, m i n t a t a n á r úré, j ó l l e h e t ma? gam alig t u d t a m görögül, míg a t a n á r ú r igen jól t u d o t t " 1 5 Pes? talozzi f o r d í t á s a c s a k u g y a n k e l l e m e s o l v a s m á n y és a m e l l e t t hű is. H o g y j ó f o r m á n n e m t u d o t t görögül, m i k é n t állítja, azt n e h e z e n t u d j u k neki elhinni. E g y i k f u r c s a s á g a az, — e b b e n az igazán n a g y és m é l y s é g e s lelkű e m b e r b e n t u d v a l e v ő l e g sok volt, és az ilyen s z e r é n y ? s z e r é n y t e l e n n y i l a t k o z a t o k e g y e b ü t t is t a l á l h a t ó k nála. WALDAPFEL JÁNOS 14 15

S. W. I. p. 3—6. L. Ernst Fritz: Pestalozzi, Leben und Wirken. 1927. p. 21.

EGYSZERŰ ÉS KÖRÜLÍRT MULT. Nyelvfejlődés-tanulmány.

(Folytatás.)

IV.

/ O l y n y e l v k ö z ö s s é g b e n , hol a p r a e t . k i v e s z ő b e n v a n ugyan, de h o l f e j l e t t e b b i g é n y ű e g y é n e k b e n v a g y c s o p o r t o k b a n t o v á b b él az egyszeri, r ö v i d t a r t a m ú m u l t c s e l e k v é s n e k e g y s z e r ű és r ö v i d t a r t a m ú f o r m á v a l való k i f e j e z é s é n e k ó h a j a , d i v a t o s s á vált a p r a e s e n s * n e k elbeszélő mult g y a n á n t való f u n k c i o n á l t a t á s a . M i n t s t í l u s e s z k ö z m i n d e n i r o d a l o m él vele ( „ p r a e s e n s histori* c u m " ) , a h á r o m m ú l t t a l r e n d e l k e z ő f r a n c i a is, de t a k a r é k o s a n , nehogy hatását tompítsa. A praet. nélkül szűkölködő vidékeken a z o n b a n , k ü l ö n ö s e n az ily t á j s z ó l á s o k i r o d a l m á b a n a sürü prae* scnszhasználat túllépi a stíluseszköz mértékét és praet.^pótléknak tűnik fel. H o s s z a b b elbeszélések, m e s é k , m o n d á k elejétől végig j e l e n b e n m o n d a t n a k el, v a g y csak é p p a b e v e z e t é s b e n h e l y e z i k a h a l l g a t ó t elmúlt i d ő k b e . így H e b b e l , L i n d e r m a y e r , g y a k r a n R o s e g g e r . A z ilyen f o r d u l a t o k n a k , m i n t „ d a n n hat er d e n S t o c k genommen u n d hat k e i n W o r t gesagt, u n d ist hinaus* g e g a n g e n " g y a k o r i i s m é t l é s e ott, hol g y o r s a n l e p e r g ő cselek* nahm, v é n y s o r t kell e l ő a d n i , t ű r h e t e t l e n n é válna. V i s z o n t a sagte, ging stb. a l a k o k idegenül h a n g o z n á n a k , az e l ő a d á s t bizarrá t e n n é k . így h á t a m e s é l ő a r ö v i d p r a e s e n s h e z f o l y a m o d i k , m e r t érzi, h o g y a f é l r e é r t é s lehetőségei m i n i m á l i s a k . O l y e l j á r á s ez. m e l y a „ f o r m á t l a n " kínai n y e l v b e n uzuális. A p r a e t . * p u s z t u l á s és a s ű r ű b b p r a e s e n s * h a s z n á l a t k ö z ö t t i v o n a t k o z á s t e h á t h a t á r o z o t t a n m e g á l l a p í t h a t ó . És é r d e k e s , h o g y u g y a n a z o k a t u d ó s o k , kik a spielt' = spielt s z i n k r é t i z m u s t okol* j á k a p r a e t . k i v e s z é s é é r t , u g y a n e r r e a s z i n k r é t i z m u s r a vezetik vissza a praesens historicum túltengését. Behaghel a X V . század m á s o d i k f e l é r e t e s z i a P e r f e k t e l ő n y o m u l á s á t — „in die gleiche Z e i t , wie die A u s b i l d u n g d e s e r z ä h l e n d e n P r a e s e n s " , D i e D e u t s c h e S p r a c h e 3 325. 1., W u n d e r l i c h * R c i s ( S a t z b a u ' I. 223.) s z e m é b e n a s p i e l t e > spielt „ H a u p t u r s a c h e " a p r a e s e n s 'histori* cum t e r j e d é s é b e n és e g y ú t t a l „ l e t z t e U r s a c h e " a k é t é r t e l m ű spielt k e r ü l é s é b e n . N e m lehet t ű r h e t e t l e n az oly h o m o n í m i a , m e l y a r r a i n d í t j a a beszélőket, h o g y o t t is k é t é r t e l m ű s k e d j e n e k , hol a m e g k ü l ö n b ö z t e t é s l e h e t ő s é g e i n t é z m é n y e s e n biztosítva van. 1 A p r a e s e n s b e n t a r t o t t e l b e s z é l é s e k k ö z e p e t t e itt*ott feltűnik egy P e r f e k t , m é g pedig P l u s q u a m p e r f e k t f u n k c i ó b a n ! É r t h e t ő : a p r a e s e n s h i s t o r i c u m s z f é r á j á b a n a V e r g a n g e n h e i t Vorvergan* 1 Hogy a nyelvészetben a „szigorú" tudományos tárgyalás ma már nem zárja ki a nyelvhasználat irányítására vonatkozó javaslatokat, ennek igazolására legyen szabad R. következő óhaját reprodukálni: [„Die Präteritalforml verdient eine sorgsame Pflege, damit der Verarmung der Sprache an Formen gesteuert werde. Daher sollten die Schriftsteller das hist. Präsens nur ausnahmsweise und zwar bei sehr lebhafter Erzählung selbsterlebter Ereignisse verwenden. Satzbau 3 223. 1.

g e n h e i t b a t o l ó d i k t o v á b b . A z Öst. I l l u s t r i e r t e Z e i t u n g b a n (1926 július) o l v a s o m S t i f t e g g e r egyik e l b e s z é l é s é t : „ D e r S e p p hält die P f e r d e an u n d s c h a u t n a c h , w a s er d e n n d a verstreut haben mag. A h , es ist n u r ein N a g e l . . . wie m a n ihn im Sack herum* t r ä g t . M i t s e i n e m Sack h a t ihn j e t z t ( = v o r h e r ) der S e p p vers t r e u t . " A k ö z n a p i b e s z é l g e t é s b e n t e r m é s z e t e s e n a P e r f e k t az egyedüli m u l t , a p r a e s e n s m á r azért sem v á l h a t i k á l t a l á n o s s á , m e r t a n é p n y e l v é b e n Futur*szerepe is v a n . És a f r a n c i a ? „ H a v a n t e m p u s , m e l y ú g y a k ö z é p k o r b a n , m i n t n a p j a i n k b a n e g y ü t t j á r a p r é t e r i t p ó t l ó p a s s é composé*val, a k k o r ez a p r é s e n t " , m o n d j a Foulet, i. h. 228. 1. A k ö z n a p i tár* salgásban, k ü l ö n ö s e n h o s s z a b b e s e m é n y e l m o n d á s a k o r , oly g y a k r a n h a l l h a t ó á t c s a p á s a présent*ba b i z o n y o s a n n e m c s a k a m e g e l e v e n í t é s s z á n d é k á b ó l f a k a d , h a n e m u g y a n a b b ó l az o k b ó l m a g y a r á z a n d ó , a m e l y b ő l a n é m e t p á r h u z a m o s jelenség. M i h e l y s t a körülmények (az elbeszélő h e l y z e t e ) m e g e n g e d i k , a f r a n c i a e m b e r n e m azt m o n d j a : . . . nous lui avons demandé l'heure, ha* n e m : nous lui demandons l'heure; nous lui demandámesfot nem m o n d h a t , l e g f e l j e b b „ p o u r f a i r e rire". Foulet a m a g a f i n o m u l t s t í l u s é r z é k é v e l k ü l ö n b s é g e t t e s z az e p i k u s o k és t ö r t é n e t í r ó k vizionális p r é s e n t historique*ja és a n é p n e k composé*t kerülő, s z i n t e vulgáris ízű présent*ja k ö z ö t t . D e t é v e d , m i k o r a stilisztikai*irodalmi h a s z n á l a t o t a k ö z n a p i b e s z é d u t á n z á s á b ó l e r e d ő n e k t a r t j a , ö s s z e f ü g g ez a n é z e t a m a ú j a b b a n i s m é t felélénkült v i t á v a l : a n é p n y e l v irányítja*e a mű? veit n y e l v f e j l ő d é s é t , v a g y p e d i g m e g f o r d í t v a , a felső r é t e g e k t o v á b b í t j á k b e s z é d f o r m á i k a t az alsó rétegekre." Foulet, m i n t a n y e l v é s z e k n a g y o b b t á b o r a , a z t állítja, h o g y az írott n y e l v a m a g a f e j l ő d é s é b e n s o h a s e m előzi meg a b e s z é l t nyelvet, h a n e m m i n d i g c s a k k ö v e t i . A n é l k ü l , h o g y az alsó*felső réteg kölcsön* h a t á s á n a k k o n t r o v e r z i á j á b a n állást f o g l a l n á n k , azt hisszük, h o g y e konkrét esetben nincs szükség népnyelvi hatás feltevésére. A r e t o r i k a i p r a e s e n s oly t e r m é s z e t e s f o l y o m á n y a a f a n t á z i á t ó l hevült léleknek, h o g y az m i n t á k nélkül is ú j b ó l és ú j b ó l f r i s s e n f a k a d , b á r m i l y g a z d a g is az illető n y e l v m u l t f o r m á k b a n , v. ö. B r u g m a n n , Vgl. Gr.* I. 776.: „ D e r B e d e u t u n g s ü b e r g a n g (jelen* bői m ú l t b a ) ist so leicht, d a s s die A n n a h m e k a u m b e d e n k l i c h e r s c h e i n t , er h a b e sich an d e n v e r s c h i e d e n e n P u n k t e n d e s idg. S p r a c h g e b i e t e s von selbst e r e i g n e t . " L e g p r e g n á n s a b b a n Vossler f e j t i ki a s t í l u s t a n i és n y e l v t a n i p r a e s e n s h i s t o r i c u m k ö z ö t t i k ü l ö n b s é g e t . Der Einzelne und die Sprache3 című brilliáns é r t e k e z é s é b e n r á t é r az ó f r a n c i a p r a e s e n s * h a s z n á l a t r a . „ M i t dieser P e r m u t a t i o n ( é r t s d : f u n k c i ó v á l t o z t a * tás), die in d e r n e u h o c h d e u t s c h e n S p r a c h e als ein w i r k u n g s * volles Stilmittel o d e r j e d e n f a l l s als ein l e b h a f t e r S p r u n g emp* 2 Ez utóbbi nézetet propagálja az Idealista philologusok iskolája, v. ö. Jahrb. für Philologie 1925 két egyforma című cikkét. Uber das sprachliche Verhältnis von Ober- zu Unterschicht, Naumann. Lerch. 3 Logos VIII. és Sprachphilosophie 152—209.

f u n d e n wird, h a t es n u n a b e r im A l t f r a n z ö s i s c h e n eine beson? d e r e B e w a n d t n i s g e h a b t . Sie ist d o r t so häufig, so g e w ö h n l i c h u n d stilistisch s o s c h w a c h m o t i v i e r t , dass m a n a n n e h m e n m u s s . es sei w e n i g s t e n s in g e w i s s e n Z e i t e n u n d G e g e n d e n d e s alt? f r a n z ö s i s c h e n S p r a c h g e b r a u c h e s der f u n k t i o n e l l e U n t e r s c h i e d z w i s c h e n P e r f e k t ( é r t s d : p a s s é défini) u n d P r ä s e n s so g u t w i e v e r g e s s e n g e w e s e n . " M á s h e l y e n : „ D a s P e r f e k t lief in d e r alt? französischen Sprache tatsächlich Gefahr, durch präsentischc F o r m e n nicht n u r gelegentlich e r s e t z t , s o n d e r n völlig v e r d r ä n g t zu w e r d e n . " E n n e k h a l l a t á r a V . egyik k r i t i k u s a , L. J o r d a n , így kiált fel: „ D a s ist n u n ein s t a r k e s Stückchen! 4 V e r d r ä n g t w u r d e d a s P e r f e k t d u r c h P e r f e k t u m s c h r e i b u n g e n u n d nicht d u r c h P r ä s e n t i a " , így o k t a t j a ki V o s s l e r t egy e l e m i n y e l v t ö r t é n e t i t é n y r ő l . B á r m i l y i n d o k o l t is az „Idealistische Philologie" n é m e l y f e l ü l e t e s s é g é n e k , t é v e l y g é s é n e k m e g r o v á s a , ez e s e t b e n J o r d a n f é l r e c s a p o t t . V o s s l c r n e m állítja, hogy a p r é s e n t tényleg kiszorí? t o t t a a définit, ő csak azt állítja, hogy volt idő, m i k o r a f e j l ő d é s ú g y indult, h o g y a p r é s e n t is vállal egy r é s z t a veszni i n d u l t p r é t . m u n k á j á b ó l . A vita i n k á b b azt b i z o n y í t j a , h o g y a nyelvé? s z e k egy r é s z e c s a k a r e t o r i k a i p r a e s e n s h i s t o r i c u m o t i s m e r i — B e u g m a n n igen j e l l e m z ő e n d r a m a t i s c h e s P r ä s e n s n e k n e v e z i — és ezt n e m k ü l ö n b ö z t e t i k m e g a szinte u z u á l i s s á vált, k i v e s z ő simplex?et h e l y e t t e s í t ő és k ö r ü l m é n y e s c o m p l e x ? e t k e r ü l ő jelen? formát. A szerb népköltészet feltűnő praesens?használatáról a o r i s t u s h e l y e t t m á r szó v o l t ( E P h K . L. 215.). M i n d e z e k a p é l d á k azt b i z o n y í t j á k , h o g y sok e s e t r e és h o s s z ú időre kell t e r j e d n i e a spielt' = spielt á l l a p o t n a k , m í g a néplélek á t é r e z z e a r e p a r á l á s szükségét. R e i s azt állítja, h o g y c s a k nagy m e g s z o r í t á s o k k a l l e h e t mult j e l e n t é s t praesens?szel k i f e j e z n i . „So k a n n bei d e r e i n f a c h e n M i t t e i l u n g gestern fuhr Herr X. hier vorbei k e i n e s f a l l s d a s P r ä s e n s g e b r a u c h t w e r d e n , o b w o h l das W o r t gestern e i n e deutliche Z e i t a n g a b e e n t h ä l t . " M á s n é z e t e n v a n B e h a g h e l ; s z e r i n t e így k e z d h e t e k egy elbeszé? lést: „ D e n k e dir, w a s mir g e s t e r n p a s s i e r t " é s így t o v á b b végig praesensben. összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a n é m e t mondat — k i a k n á z v a a m e g é r t ő t u d a t á n a k helyzeti e n e r g i á j á t — a p o t e n c i a l i t e r k é t é r t e l m ű spielt típust k ö n n y ű s z e r r e l egy? értelmesíti. E b b ő l n e m k ö v e t k e z i k , hogy ez a h o m o n í m i a rend? s z e r c s í t h e t ő . vagyis, h o g y e g y nyelv b e é r h e t i egyetlen igeidő? vei, annál k e v é s b b é , m e r t h i s z e n a p r a c s e n s ? f o r m a g y a k r a n j ö v ő ? f u n k c i ó t is végez; j e l l e g z e t e s m u l t ? t e m p u s h i á n y a csak? h a m a r r á v i n n é a n y e l v k ö z ö s s é g e t egy i l y e n n e k m e g a l k o t á s á r a . C s a k azt k í v á n t u k v a l ó s z í n ű v é t e n n i , hogy az igék egy részének, a l a k j a i n a k egy részében történt szinkretizmus nem lehetett a t á r g y a l t t c m p u s ? f e j l ő d é s n e k elégséges oka. D K . K A I B L I N G E R F Ü L Ö P . 4 Archívum Romanicum IX. 89, ahol „Die heutige Synthese in der Sprachwissenschaft" cím alatt összefoglaló bírálatban erősen támadja a Vosslcr-iskolát.

HAZAI IRODALOM. N é m e t h y Géza: Az ész tragédiája s egyéb versek. Második bővú tett kiadás. Budapest, Franklimtársulat, 1927. 8°, 20S 1. N é m e t h y k ö t e t é n e k első k i a d á s a k é t év a l a t t e l f o g y o t t . J e l e n t ő s , s o k a t m o n d ó a d a t ez, m e r t azt b i z o n y í t j a , h o g y a „ k ö b t é s z e t t é finomult t u d o m á n y " , az a m á s légkörű, s a j á t o s , a ma? g y a r k ö l t é s z e t b e n c s a k ritka ü n n e p i a l k a l m a k k o r m e g f i g y e l h e t ő g o n d o l a t ? és érzelemvilág, m e l y N é m e t h y k ö l t é s z e t é n e k l e g f ő b b jellemzője, szélesebb körökben visszhangot tudott ébreszteni b n a g y o b b k ö z ö n s é g r e lelt, m i n t p e s s z i m i s t a s z á m v e t é s s e l előre g o n d o l n i l e h e t e t t volna. A z ú j k i a d á s a hű o l v a s ó k a t ö t ú j a b b k ö l t e m é n n y e l , a leg>frissebb terméssel jutalmazza. A z új költemények harmóniku? s a n illeszkednek az e l ő z ő k h ö z : u g y a n a z o n m o t í v u m o k variációi a „ j ó s o r s végső a j á n d o k a k é n t " z e n g ő h ú r o n . N é m e t h y t o v á b b r a is az „ á t á l m o d o t t élet" e p i k u r e i s t a , άταραΕία=^ k e r e s ő lantosa, ki t u d a t o s a n az „ á l m o k ü d v é t " v á l a s z t o t t a s n e m az „élet d u r v a élveit", m e r t : „Álommal jár a gondtalanság, Az élet kísérője gond . .." S újra, meg ű j r a felzendül h ú r j a i n „még egy utolsó hév s z e r e l m i dal" a tiszta, sírig t a r t ó s z e r e l e m n e k s z é p s é g e k t ő l meg* ittasult, „észgőgös p o g á n y " z s o l o z s m á j a élete m e g v á l t ó j á h o z , „ H e l l a s n a g y s z e l l e m é h e z " . Ε n e m b e n az ú j k ö l t e m é n y e k közül l e g m é l y e b b a „ S z e n t P é t e r t e m p l o m á b a n " , m e l y a hellenizmus^ n a k a k e r e s z t é n y s é g r e t e t t n a g y h a t á s á t l á t j a szimbolizálva a r ó m a i Szent P é t e r ? t e m p l o m , az ú j P a r t h e n o n „ o l y m p o s i d e r ű i jében". · (Szeged.) HUSZTI JÓZSEF. Laonici Chaleoeandylae historiarum deinonstrationes. Ad fidcm codieum recensuit, emendavit, annotationibusque criticis instruxit Eugenius Darkó. Tomi II. pars posterior libros VIII—X. et indices contincns. (Editiones criticae scriptorum Graecorum et Romanorum a collegio philologico classico Academiae Litterarum Hungarieae publici iuris factae.) Budapestini, sumptibus Academiae Litterarum Hungarieae, 1927. 8*r. 147—364 1. A X V I . s z á z a d i bizánci t ö r t é n e t í r ó n a k v á r v a s v á r t m o d e r n szövegkritikai kiadása Darkó Jenő két évtizedes munkájának e r e d m é n y e k é n t a jelen k ö t e t t e l t e l j e s s é vált. A z 1922—23?ban megjelent részeket annak idején folyóiratunkban ismertettem (E. Ph. K. 48. [1924] 50—55.) s m é l t a t t a m azt a m ó d s z e r t a n i l a g h e l y e s elvet, h o g y D a r k ó a k é z i r a t i h a g y o m á n y m e g í t é l é s é n é l és é r t é k e s í t é s é n é l e l s ő s o r b a n az í r ó s a j á t o s n y e l v h a s z n á l a t á t v e t t e t e k i n t e t b e . A kiadással a z ó t a t ö b b k ü l f ö l d i b i z a n t i n o l ó g u s f o g l a l k o z o t t s a k r i t i k a á l t a l á b a n k e d v e z ő e n n y i l a t k o z o t t róla. L 1

V. ö. E. Ph. K. 48 (1924) 89.

A z o k a k r i t i k u s o k is, a k i k az ú j Laonikos*szöveget b e h a t ó b b bí* rálát t á r g y á v á t e t t é k , m i n t N . F e s t a 2 és E. k u r t z , a c s a k o l y a n ki* f o g á s o k a t emeltek, m e l y e k elvi t e r m é s z e t ű e k s a m e l y e k é p p e n ezért p r o és k o n t r a e g y a r á n t v i t a t h a t ó k . D a r k ó u t ó b b ki is fej* t e t t e k ü l f ö l d i bírálóival s z e m b e n s a j á t á l l á s p o n t j á t . 4 ö r ö m m e l ü d v ö z ö l j ü k a b e f e j e z ő k ö t e t é t e h é z a g p ó t l ó kiadás* nak, m e l l y e l m a g y a r t u d ó s a j á n d é k o z t a m e g a b i z a n t i n o l ó g i á t . D e é p p e n a kiadás j e l e n t ő s é g e t e s z i k ö t e l e s s é g é v é a b í r á l ó n a k , hogy m i n d e n s z e m p o n t b ó l vizsgálat alá vegye, v á j j o n a m ű tel* jes m é r t é k b e n megfelel*e az á l t a l á n o s filológiai k ö v e t e l m é n y e k * nek. H o g y a C h a l k o k a n d y l e s * k i a d á s eddigi bírálói — tudomá* som s z e r i n t — m e l l ő z t é k a n n a k a k é r d é s n e k a v i z s g á l a t á t , vaj* jon D a r k ó az általa f e l k u t a t o t t , k i a d á s a a l a p j á u l szolgáló kéz* i r a t o k a t a kellő g o n d d a l és filológiai akribeiá*val használta*e fel, a n n a k o k a két k ö r ü l m é n y b e n rejlik. E g y r é s z t oly m u n k á n á l , m e l y n e k l é t r e j ö t t é t a M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m i a támoga* tásával v é g z e t t , évekig t a r t ó k é z i r a t i k u t a t á s o k és t a n u l m á n y o k előzték m e g , e t e r m é s z e t e s , l e g e l e m i b b k ö v e t e l m é n y e l l e n ő r z é s e szinte f e l e s l e g e s n e k látszik, m á s r é s z t a v i l á g h á b o r ú u t á n i első é v e k b e n D a r k ó f o r r á s a i h o z , a X V — X V I . századi Laonikos* k é z i r a t o k h o z n e m m i n d e n b í r á l ó n a k állott m ó d j á b a n hozzá* férni. A m i d ő n é v e k k e l ezelőtt e f o l y ó i r a t h a s á b j a i n első ízben foglalkoztam Darkó kiadásával, magam sem voltam abban a h e l y z e t b e n , hogy a k é z i r a t o k b a b e t e k i n t s e k s D a r k ó s z ö v e g é t csak a Fabrot*féle p á r i s i (1650) és a Bekker*féle b o n n i (1843) k i a d á s s a l v e t h e t t e m ö s s z e . A z 1926/27. t a n é v b e n az itáliai könyv* tárakban végzett kézirati kutatásaim azonban arra irányították f i g y e l m e m e t , hogy D a r k ó k i a d á s á t c s z e m p o n t b ó l is vizsgálat t á r g y á v á t e g y e m . E g y í z b e n ugyanis, m i d ő n az A n t o n i o s Épar* chos m á s o l t a k é z i r a t o k a t t a n u l m á n y o z t a m , a v a t i k á n i Laonikos* k é z i r a t is k e z e m b e k e r ü l t . A m i k o r e n n e k egy helyét az ú j Darkó* féle s z ö v e g g e l ö s s z e h a s o n l í t o t t a m , n a g y m e g l e p e t é s e m r e lénye* ges e l t é r é s r e b u k k a n t a m a k e t t ő k ö z t , a m i n e k D a r k ó a p p a r a t u s c r i t i c u s á b a n semmi n y o m a sincs. E z az é s z r e v é t e l a r r a i n d í t o t t , hogy m o s t m á r r e n d s z e r e s vizsgálat alá v e g y e m e k é r d é s t . Mint* h o g y b i z o n y o s s á g o t a k a r t a m s z e r e z n i , h o g y a k é r d é s e s eltérés csak e g y s z e r i véletlen tévedés*e v a g y h o g y h a s o n l ó h i b á k má* s u t t is b e l e c s ú s z t a k az ú j k i a d á s b a , a D a r k ó f e l h a s z n á l t a négy a l a p v e t ő k é z i r a t n a k n é h á n y t a l á l o m r a k i k a p o t t o l d a l á t (rész* ben p o n t o s fotográfiai m á s o l a t o k a l a p j á n ) ö s s z e h a s o n l í t o t t a m az ú j k i a d á s szövegével. Ε k ö z b e n m é g egy ú j a b b , az előbbihez h a s o n l ó m e g l e p e t é s é r t . A m i d ő n t. i. a firenzei L a u r e n z i a n a * b a n az ú j k i a d á s egyik f ő k é z i r a t á t , a D a r k ó által m e g j e l ö l t „Lauren* tianus gr. plut. LVII. c o d . 8."*at (1. D a r k ó k i a d á s á b a n I. k ö t . X V I I I . 1.) k e r e s t e m , oly k é z i r a t o t k a p t a m , m e l y n e m L a o n i k o s 2

Rivista di filologia e d'istruzíone classica N. S. 1 (1923) 373—378. * Byzantinische Zeitschrift 25 (1925) 359—362. Vindiciae Laoniceae, Ε. Ph. Κ. 50 (1926) 18—27.

4

m ű v é t t a r t a l m a z z a . Bandini k a t a l ó g u s a a l a p j á n — m e l y r e D a r k ó h i v a t k o z i k a m e g j e l ö l t helyen — c s a k h a m a r kiderült, h o g y D a r k ó m á r 1907íben m e g j e l e n t é r t e k e z é s é b e n h i b á s a n k ö z ö l t e e k é z i r a t s z á m á t 5 s t é v e s a d a t á t — n o h a egy k é s ő b b i c i k k é b e n a h e l y e s s z á m o t közli 6 — b e l e v i t t e kritikai k i a d á s á n a k elősza? v á b a is. A t é v e d é s t e z ú t t a l h e l y r e i g a z í t j u k , m e g á l l a p í t v á n , h o g y a L a u r e n z i a n a # b a n a L a o n i k o s í k ó d e x „plut. LVR. cod. 9." jelzés a l a t t t a l á l h a t ó m e g . A négy k é z i r a t b ó l a k ö v e t k e z ő r é s z l e t e k e t v e t e t t e m össze D a r k ó k i a d á s á v a l : 1. Cod. Vatic.-Palat. gr. 266. [ = D a r k ó n á l A] fol. 158 v = ed. D a r k ó II 32 2 ,—33 2 1 ; fol. 2 5 7 V = I I 178 17 —179 12 . 2. Cod. Laurent, gr. LV1I. 9. [ = D a r k ó n á l L] fol. 95 r = Γ II 65i—66n; fol. 136 = II 174 2 —175 20 . 3. Cod. Monac. gr. 127. [ = D a r k ó n á l M] fol. 6 5 Γ = 1 160 4 — l ó l 6 ; fol. 200 v = II 262 2 0 —263 2 3 ; fol. 219 v - II 305,—306 l o . 4. Cod. Monac. gr. 307 a. [ = D a r k ó n á l M j fol. 101 r = II21 1 5 — 22 20 ; fol. 185 v = II 2 1 0 2 0 —211 a l ; fol. 220 r = II 278 () —279 7 . A k ö v e t k e z ő k b e n k ö z l ö m e n n e k az u t á n í k o l l a c i o n á l á s n a k az e r e d m é n y é t oly m ó d o n , hogy D a r k ó ú j k i a d á s á n a k lap* és sor? s z á m a i t véve alapul, először a D a r k ó * f é l e a p p a r a t u s „annota* tio"íit adom s utána ^ jellel elválasztva, r i t k í t v a a k é z i r a t o k e l t é r ő v a l l o m á s a i t . —>sa\ jelölöm, h a D a r k ó hallgat, de a kéz* i r a t o k beszélnek. M e g j e g y z e m , h o g y m i n d e n ü t t csak olyan eb t é r é s e k e t jelzek, a m i l y e n e k e t D a r k ó a p p a r a t u s á b a n általában szóvá szokott tenni. Az A kódex eltérései: II 3221 a τών usque ad 22 στρατόπεδον omnia o m A ^ ^ . . . κ α τ α β ά ς α π ό τ ο υ ο ρ ο ύ ς Ε μ β ά λ λ ε ι τ ε έ ς τό σ τ ρ α τ ό π ε ί ι ο ν Α 33 22 ^^ a τοΰ s e c u s q u e a d 3 3 6 τ ά o m n i a o m Α. I t t t e h á t D a r k ó k i h a g y á s t jelöl, a h o l az nincs és v i s z o n t A h é t s o r o s k i h a g y á s á r ó l egy s z ó v a l sem értesit. 3313 κολύκου A ^ ^ D a r k ó n e m v e t t e észre, h o g y A a κολύκου k é t első b e t ű j é t k i p o n t o z t a , t e h á t v é g e r e d m é n y k é p e n az ő v a r i a n s a is λ ύ κ ο υ . 3319 τ ε ο m Α. II 1781S Τυχήρεω MM^ χυτήρεω c e t t : c o r r e x i cf. s u p r a II 1 ρ 116 ν 15 ^ ^ χ η τ ύ ρ ε α ι A 1797 καταστάς A καθιστάς A 1798 και οτε και crí L ^ ^ κ α ι οΐ τ ε κ α ι οί Α 1791Χ ^^ ε π i κ α τ ή σ η Α. H a t. i. II 108 2 -nél D a r k ó a p p a r a t u s á b a n az A φασιλέως-át is jelzi, úgy a k ö v e t k e z e t e s e l j á r á s a f e n t i í r á s h i b a j e l z é s é t is m e g k í v á n n á , m i n t a k i a d ó m a g a is v a l l j a : „ e r r o r e s l i b r a r i o r u m in o r r h o g r a p h i c i s p r o p r i o s c o n s t a n t e r n o t a r e s o l e o " (1. P r a e f a t i o ρ. X I V . ) . Az L kódex eltérései: II 65x αιτία έγώ MIV^ CA: transp L ^ αιτία éγ ώ L 65 4 αύτη MA : αυτή cett ^ ^ α υ τ ή L is 65 19 5 L. E. Ph. K. 31 (1907) 33. Megjegyzem, hogy Darkó — ámbár a kézirat első leírását C. M. Patrononak köszönhette — utóbb a helyszínen maga is tanulmányozta a kódexet. 6 L. E. Ph. K. 37 (1913) 665. Ez utóbbi helyen azonban a pluteus számát véti el, midőn LVIIl-at közöl.

μ í μ UJ ς L (cf. 65x l ). II 1747 έπωκοδόμησε MMX L ^ ^ έ π υ υ κ ο δ ό μ η σ ε L; έ π ω κ ο δ ό μ η σ α ν c o r r L2 πυρίον MM, πυρίον L ;πυργίον c o r r L2 1746 άμψω άμα τώ ήγεμόνε AL : άμα άμφω τώ ήγεμόνε c e t t et L2 αμα α μ φ ω τώ ή γ ε μ ό ν ε L. Α m á s o d i k kéz [— L2] D a r k ó j e l e z t e j a v í t á s á n a k a k é z i r a t b a n s e m m i n y o m a sincs; L2 csak a ήγεμόνε v é g z ő d é s é t j a v í t o t t a az e r e d e t i i-ből ε-vé. 17518 τούτους MA τ ο ύ τ ο υ ς Lis! A z Μ kódex e l t é r é s e i : 1 160v, v-^ μουλσουμάνεω Μ, u g y a n így Μ t o v á b b is m i n d e n ü t t (160 7 , 10 , 18 , 2i> 22, 161 4 ); Μ s z e r i n t t e h á t 159 5 -höz az a p p a r á t u s m e g j e g y z é s e a k ö v e t k e z ő k é p e n m ó d o s í t a n d ó : Μουλσουμάνης hic et s e m p e r c o d d 1601Ύ αύτ ώ Μ 160Λ1 συμβαχίαν Μ 161x Ντοίνου CLA : Távou cett: . . . . ^ ^ τ ο ΰ τ ά ν ο υ Μ 161% οώριανουπόλεως A: άνδριανουπόλεως C: ctbpiavjű πόλεως cett άδριανουπόλεως Mis. II 263i7 — αυτού o m μ 263 1S παρηγγύα LAM^ παρεγγύα Μ παρηγγύα Μ 263 23 εις Μ ές Μ. II 3059 ές τοις ταινάρων Μ év τ ο ι ς τ α ι ν ά ρ α ι ν Μ — ύφ τούς ούενετούςΜ 306 7 αύτ ώ Μ 306Γ, ό βασιλεύς Μ 306 8 ποιεΐν αύτούς Α ^ ^ π ο ι ε ΐ ν α υ τ ο ύ ς 306 10 ^ ^ π ε ί θ ο ν τ α Μ. Μ is Α ζ Μ χ kódex e l t é r é s e i : II 22 14 Αιδύνην AFG: ΑίΜνην DX ^ ^ ά ϊ δ ή ν η ν Μχ 22 16 Αίδύνης AFG: ΑϊΜνης D: άήδήνης Ν ^ ^ ά ϊ δή ν η ς Mi II 2102Ά Όμάρΐ ΜΜΧ L ό μ α ρ ί τ η ς Mt 211Ί και άπεδε^ατο την Α ^ ^ κ α ι ά π ε δ έ Ε α τ ο is 217S εκ τών Μ; év τώ Α: τών c e t t ^ ^ έκ τ ώ ν Μχ i s · 21110 άγαθήναι ML: ά γ α θ ή ν α ι Μα i s / / 278 iri >ύπά ρχει Μ; υπάρχον Α ^ ^ ύ π α ρ χ ο ν Μ, i s 2781ϋ ές τό γένος Α ^ ^ έ ς τ ό γ έ ν ο ς Μχ i s 279 4 τούτον c o d d : τούτων B e k k e r ^ ^ τ ο ύ τ ω ν Mj i s . H a egy író k é z i r a t a i n e h e z e n o l v a s h a t ó k s a m á s o l ó k sok vagy e s e t l e g s z o k a t l a n a b b r ö v i d í t é s e k e t h a s z n á l t a k , t e r m é s z e t s z e r ű l e g a d ó d i k a n n a k a l e h e t ő s é g e , h o g y az egyes l e c t i o - k a t az e g y e s k u t a t ó k k ü l ö n b ö z ő k é p e n o l v a s s á k . A z is t e r m é s z e t e s , hogy a kollacionálás n a g y f i g y e l m e t k i v á n ó m u n k á j a k ö z b e n csaknem minden kiadásba belecsúszik egy-két elnézés s éppen ezért k é s ő b b i k u t a t ó k a k é z i r a t o k b a n m i n d é g t a l á l n a k tallózni valót. A z általam i s m e r t négy L a o n i k o s - k é z í r a t f e l h a s z n á l á s á n á l ilyen t e r m é s z e t ű n e h é z s é g e k n e m m e r ü l n e k fel. M i n d a négy k é z i r a t t i s z t a , r e n d k í v ü l k ö n n y e n o l v a s h a t ó írással v a n m á s o l v a s k é t e s helyek az á t n é z e t t o l d a l a k o n sehol s i n c s e n e k . E n n e k ellenére — amint fenti adataim bizonyítják — D a r k ó kiadása n e m c s a k a p r ó b b e l n é z é s e k k e l van tele, h a n e m az á t n é z e t t oldalakon o l y lényeges t é v e d é s e k r e b u k k a n t a m , melyek h a m i s k é p e t a d n a k az egyes k é z i r a t o k lectióiról: a m i t a k i a d ó a p p a r á t u s á b a n jelez, n e m t a l á l h a t ó m e g a k é z i r a t b a n s v i s z o n t a k é z i r a t o t t t ü n t e t fel eltérést, a h o l D a r k ó a n n o t a t i ó i azt e g y á l t a l á n n e m sejtetik. A k i a d á s végén D a r k ó t ö r t é n e t i - , szó- és n y e l v t a n i i n d e x e t ad. A m i az elsőt illeti, k í v á n a t o s n a k t a r t o t t u k volna, h a a k i a d ó t e l j e s i n d e x e t a d o t t v o l n a oly m ó d o n , h o g y a n y e l v é s z e t i szem-

p o n t b ó l is f o n t o s idegen s z e m é l y - és h e l y n e v e k m i n d e n előfordulási helyét m e g j e l ö l t e volna. D a r k ó e h e l y e t t c s a k a l e g f o n t o s a b b h e l y e k r e u t a l i n d e x é b e n . így pl. Μττούδη ( = B u d a ) c s a k egyszer szerepel az i n d e x b e n , h o l o t t e l ő f o r d u l II 1 7 9 és 1 8 8 a l a t t is. D e még ha a k i a d ó n a k a z i n d e x ö s s z e á l l í t á s á b a n k ö v e t e t t p r i n c í p i u m á t m a g u n k é v á t e n n é n k , a k k o r is h i á n y o s n a k kell t e k i n t e n ü n k i n d e x é t . K i m a r a d t a k pl. a k ö v e t k e z ő t u l a j d o n n e v e k : ΈλεέΖης II 1 9 7 ι Έμπραίμης II 1 9 7 (e n e v e k r e u g y a n i s a r o k o n Έλιέίης, Πραΐμης n e v e k a l a t t n i n c s u t a l á s ) Έσές II 197 8 Μανδρομηνός II 197g Μπραίμης II 167,; (ΤΤραΐμης a l a t t t. i. nincs rá u t a l á s ) Σαβίνοι II 1 6 3 Τζυμισκής II 1 9 7 . Igaz, h o g y a II 1 9 7 _ részben szereplő n e v e k n e m t ö r t é n e t i s z e m é l y e k k é n t f o r d u l n a k elő a m u n k á b a n , h a n e m Laonikos török névmagyarázatai közt szerepelnek, de m o d e r n s z ö v e g k i a d á s b a n az „ I n d e x h i s t o r i c u s " - n a k ilyen n a g y o n k o r l á t o z o t t é r t e l m e z é s é t s e m m i k é p e n s e m t u d j u k helyeselni, f ő k é p e n n e m o l y a n írónál, aki n y e l v i s z e m p o n t b ó l is r e n d k í v ü l értékes anyagot nyújt. Modern kiadók e tekintetben rendesen úgy szoktak eljárni, hogy a tulajdonneveknek még a kéziratokb a n előforduló v a r i á n s a i t is k ü l ö n felveszik az i n d e x b e . V é g ü l D a r k ó k i a d á s á b a n L a o n i k o s o s z m a n l i - t ö r ö k és m a g y a r s z a v a i a t ö r t é n e t i - és s z ó i n d e x b e n e g y a r á n t fel v a n n a k v é v e (így p é l d . άλοφατΖίδες, σπαχίδες). M i é r t m a r a d t ki t e h á t a σιλικτάριδες az előbbiből ? A m i D a r k ó e g y e s j a v í t á s a i t illeti, e t é r e n r é g e b b i k u t a t ó k j a v a s l a t a i t n e m m é l t a t j a kellő figyelemre. E l s ő b í r á l a t o m b a n m á r u t a l t a m a r r a , h o g y V á r i R e z s ő az I 145 4 -ben e l ő f o r d u l ó Ουγκραν a l a k b a n az "Αγκυραν ( > "Αγκραν) n é v r o m l o t t a l a k j á t l á t j a . D a r k ó , n o h a k i a d á s a f ü g g e l é k é b e n bírálóinak ( E d . K u r t z , P. M a a s , Ν . F e s t a ) j a v a s l a t a i t pótlólag felveszi az a p p a r á t u s b a , V á r i figyel e m r e m é l t ó j a v í t á s á t itt is h a l l g a t á s s a l mellőzi s c s a k az i n d e x ben az Ουγκρα u t á n z á r ó j e l b e t e t t A n c y r a á r u l j a el, h o g y a k i a d ó e r r ő l u t ó l a g m é g i s t u d o m á s t v e t t . A n a g y é r d e m ű görög filológ u s n a k S. L a m p r o s n a k h á r o m b e c s e s e m e n d a t i o j á t , s a j n o s , szint é n n e m m é l t a t t a figyelemre. I 31 1B -nál u t a l n i a kellett v o l n a Νέος Έλληνομνήμων 2 (1905) 502-re, hol L a m p r o s L 2 -ve) e g y ü t t j a v í t j a a Βράχοι-t; II 1 18 2 2 -höz v. ö. Νέος Έλλην. 4 (1907) 490—491, hol m á r L a m p r o s T a f e l i s m e r e t e nélkül Αϊγιον-t p r o p o n á l ; II 161 20 -nál pedig L a m p r o s c i k k é n e k (Νέος Έλλην. 4 (1907) 379—380) i s m e r e t e f i g y e l m e z t e t t e v o l n a D a r k ó t arra, h o g y a μ ε τ ο χ ι τ α ΐ ο ι - b a n t u l a j d o n n é v rejlik. A n n á l f e l t ű n ő b b L a m p r o s j a v í t á s a i n a k e hallg a t ó l a g o s mellőzése, m e r t m á s u t t v i s z o n t h i v a t k o z i k rá (1. II 92 7 ). T e l j e s e n i n d o k o l a t l a n t o v á b b á az összes k é z i r a t o k b a n m i n d e n ü t t πούδη a l a k b a n irt ,Buda' v á r o s n é v n e k Μπούδη-ra való e r ő s z a k o s j a v í t á s a , m e r t h i s z e n n y i l v á n v a l ó , hogy a π n e m c s a k r é g e b b i k o r o k b a n jelöli az i d e g e n s z a v a k b - j é t (v. ö. pl. ΤΤατΖινάκοι, ΤΤαγάνος), h a n e m L a o n i k o s m a g a is π-vel í r j a a s z ó k e z d ő b - t ; így pl. a k ö v e t k e z ő t ö r ö k n e v e k b e n : ΤΤαιαΖήτης, ΤΤαλάπανος, ΤΤαλτόγλης, ΤΤραίμης. A m i n t ezek í r á s m ó d j á n n i n c s s e m m i o k u n k v á l t o z t a t n i , ú g y a Πούδη is m i n d e n ü t t m e g m a r a d h a t o t t volna r á n k h a g y o m á n y o z o t t 2 4

2

5

8

1 5

3

1 9

s

a l a k j á b a n . N e m v i l á g o s az sem, m é r t áll 223 1 4 -ben Ouvoi s közv e t l e n u t á n a 224i 3 -ban Ουνους? V é g ü l m e g e m l í t e m m é g , hogy a c o d . V a t i c . gr. 1408 (s. X V I . ) a 154 v — 155 Γ -η νικόλαος ό χαλκονδύλης f e l í r á s s a l L a o n i k o s m ű v é b ő l egy k i s t ö r e d é k e t ő r z ö t t m e g ( = ed. D a r k ó I 4 9 1 4 — 5 1 J , melyet, ha s z ö v e g k r i t i k a i s z e m p o n t b ó l n e m is j ö n t e k i n t e t b e , a t e l j e s s é g k e d v é é r t m e g kell e m l í t e n ü n k , a n n á l is i n k á b b , m e r t ez is Chalkokandyles művének gyors elterjedését bizonyítja. ö s s z e g e z e m a m o n d o t t a k a t . H a n e m t e k i n t j ü k az u t ó b b fel* sorolt k i s e b b k i f o g á s o k a t s csak azt v e s s z ü k figyelembe, h o g y az á l t a l u n k átvizsgált, t a l á l o m r a k i v á l a s z t o t t tíz k é z i r a t i oldal kollációja m e n n y i és m i l y e n j e l e n t ő s e l t é r é s t m u t a t , m a j d n e m b i z o n y o s s á g g a l á l l í t h a t j u k , h o g y a D a r k ó f e l h a s z n á l t a ö s s z e s kéz* i r a t o k n a k az ú j k i a d á s szövegével v a l ó t ü z e t e s e g y b e v e t é s e jelentős m é r t é k b e n megváltoztatná a mostani a p p a r a t u s képét, v a g y i s m e g i n g a t n á az ú j k i a d á s a l a p j a i t , m e l y e k e n D a r k ó n a k a k é z i r a t o k v i s z o n y á r a v o n a t k o z ó m e g á l l a p í t á s a i , s ő t m a g a az ú j r c c e n s i o szövege is n y u g s z i k . Ezt a f e l a d a t o t a z o n b a n legfel* j e b b m a j d egy ú j a b b k i a d ó alapos m u n k á j a v é g e z h e t i el. D a r k ó s z ö v e g k i a d á s á b a n a t e t s z e t ő s m ó d s z e r t a n i elvek a l k a l m a z á s a soha se f e d e z h e t i el a z t , a m i t f o r r á s a i : a k é z i r a t o k ellen vét. Ismert klasszikus írók szövegkiadásánál a D a r k ó é h o z hasonló e l j á r á s t a l á n n e m e s n é k oly d ö n t ő súllyal a m é r l e g b e . H i s z e n o t t az e g y e s m ű v e k s z ö v e g e f o l y t o n ú j a b b és ú j a b b k i a d ó k k e z é b e kerül s a t é v e d é s e k h a m a r j ó v á t e h e t ő k . A b i z a n t i n o l ó g i a , de kivált a h a z a i b i z a n t i n o l ó g i a t e r é n a z o n b a n m á s a h e l y z e t . Itt f á j l a l n u n k kell, ha h o s s z ú é v t i z e d e s m u n k á s s á g e r e d m é n y e nem elégíti k i a vele s z e m b e n t á m a s z t h a t ó i g é n y e k e t . A z ú j tudo* m á n y á g n a k m i n d e n t é r e n s z i n t e v e r s e n y t f u t v a kell dolgoznia, hogy k é s ő i m e g s z ü l e t é s é n e k r á n e h e z e d ő k ö v e t k e z m é n y e i t ki* k ü s z ö b ö l j e s a filológiai é s t ö r t é n e t i t u d o m á n y o k á l t a l á n o s gyors f e j l ő d é s é v e l lépést t a r t s o n . M á r pedig h a m e g g o n d o l j u k , h o g y a bizánci t ö r t é n e t i m ű v e k egész sora m é g m i n d i g c s a k 80—100 év előtti h i b á k t ó l h e m z s e g ő k i a d á s o k b a n f o r o g k ö z k é z e n , a k k o r félő, h o g y L a o n i k o s m ű v é n e k e g y h a m a r n e m fog ú j a b b k i a d ó j a akadni. E z t a luxust a b i z a n t i n o l ó g i a és f ő l e g a m a g y a r bizanti* nológia n e m e n g e d h e t i m e g m a g á n a k . (Budapest.) MORAVCSIK GYULA. Nagy József: Kornis Gyula mint kultúrpolitikus.Minerva>Könyv* tár XII. Budapest, 1928. 8°, 19 1. A z e r e d e t i l e g a M i n e r v a * f o l y ó i r a t b a n m e g j e l e n t kis tanul* m á n y v o l t a k é p K o r n i s G y u l a egyik l e g ú j a b b k ö n y v é v e l foglal* kőzik, de e z e n az a l a p o n n a g y s z e r e t e t t e l é s m e g é r t é s s e l r a j z o l j a meg k ö z o k t a t á s ü g y ü n k ez egyik l e g m a r k á n s a b b e l ő h a r c o s á n a k képét. S z i n t e m i n d e n l a p j á r ó l idézni l e h e t n e egy*egy megállapí* tást, m i n t s z o k a t l a n u l t a l á l ó t és jellemzőt. A g o n d o l k o d ó , filozó* fus főt m u t a t j a be ő b e n n e , aki a z o n b a n m e l e g é l e t k ö z e l s é g é v e l tűnik ki és ö s z t ö n ö s e n i d e g e n k e d i k az i d e o l ó g u s o k t ó l , a fórra*

d a l m i „ t e r r i b l e s s i m p l i f i c a t e u r s " ; ö k t ő l , akik „ m e g h a m i s í t j á k a v a l ó s á g o t és b e n é p e s í t i k azt a m a g u k lelketlen gépfiguráival". V e z e t ő t á r s a d a l m i i d e á l j a a szofokrácia: a rávalóság, a szellemi, azaz é r t e l m i és jellembeli felkészültség, m i n t a k ö z t i r á n y í t ó erő. A k a p i t a l i z m u s és v é g l e t e s szocializmus e g y m á s t f e l i d é z ő bűnei* vei s z e m b e n a m a i h o m o o e c o n o m i c u s s t az ö r ö k é r t é k e k h e z a k a r j a emelni, a h o l kizárólag l e h e t s é g e s az ilyen e l l e n t é t e k ma? g a s a b b s z i n t é z i s b e n v a l ó f e l o l d ó d á s a . E z t érti ő t á r s a d a l m u n k belső r e k r i s z t i a n i z á l á s á n . A z ide v i v ő ú t a z o n b a n a nevelőkön át visz, az iskolán át e l s ő s o r b a n . így k e r ü l t K o r n i s s z ü k s é g k é p a n e v e l é s ü g y g y a k o r l a t i vezérei közé. M i n t ilyen, k o r u n k fő; h i b á j á n a k a t ú l h a j t o t t i n t e l l e k t u a l i z m u s t t a r t j a s e h e l y e t t az egész embert a k a r j a nevelni. A jellem f o r m á l á s a s o k k a l f o n t o ; s a b b , m i n t az a g y n a k h e t e r o g é n i s m e r e t e k k e l v a l ó t ú l t ö m é s e . A z i n d i v i d u a l i z m u s sem h a s z n á l h a t k o r u n k n a k , a m e l y nagy kol; lektív e r ő k i f e j t é s e k r e van utalva. A z e g y é n i f e l e l ő s s é g e t az egész t á r s a d a l o m é r t való felelősséggé kell á t f o r m á l n i , a m i n e k előfel; t é t e l e i a f e g y e l e m és a kollektív lelkiismeret. M i n d e n n e k világos logikával való b e c s ü l e t e s v é g i g g o n d o l á s á t s a z u t á n k ö v e t k e z e t e s m e g v a l ó s í t á s á t l á t j u k K o r n i s m u n k á s s á g á b a n , akit ez alapon is igazi m e g n y u g v á s s a l l á t h a t u n k azon a helyen, ahol m i n d e n szép s helyes eszméjének érvényt szerezhet. K. J. Máté Károly: Irodalondörténetírásunk kialakulása. Minerva;Könyv; tár XI. Budapest, 1928. 8°, 53 1. ö r ö m m e l ü d v ö z ö l j ü k a pécsi t u d ó s g á r d a c é l t u d a t o s irodalom; t ö r t é n e t i m u n k á s s á g á n a k ezt az ú j a b b szép t a n ú j e l é t . Thienes mann Tivadar mélyenszántó irodalomtörténetelméleti tanulmá; n v á n a k u g y a n c s a k a M i n e r v á b a n v a l ó m e g j e l e n é s é v e l egyidejű k ö z z é t é t e l e m u t a t j a , h o g y a H o r v á t h J á n o s ; f é l e 1922;es s K e r e ; csényi D c z s ő ; f é l e 1923;as a l a p v e t ő é r t e k e z é s e k u t á n r e n d s z e r e ; sen t o v á b b é p í t i k s z a k t u d o m á n y u n k cz ú j m o d e r n épületét, mi; ben Z o l n a i Béla n é h á n y n a g y o n é r d e k e s , ú j s z e m p o n t ú f e j t e g e ; tésével hathatósan támogatja a folyóiratot s ennek könyvtárát. Máté Károly már a magyar önéletírás kezdeteiről írt tanulmá; n y á v a l b e b i z o n y í t o t t a r á t e r m e t t s é g é t e n a g y f e l a d a t véghez; v i t e l é b e n való k ö z r e m ű k ö d é s r e . J e l e n ú j a b b d o l g o z a t a csak meg; e r ő s í t h e t b e n n ü n k e t a b b a n a m e g g y ő z ő d é s b e n , h o g y a „pécsi i s k o l á n a k " egyik é r t é k e s t a g j a k é n t f o g j a e l ő b b r e v i n n i k ö z ö s ügyünket. K. J.

KÜLFÖLDI IRODALOM. Δ η μ η τ ρ ί ο υ Γρ. Κ α μ π ο ύ ρ ο γ λ ο υ ; o í Χ α λ κ ο κ ο ν δ ύ λ α ι . Μονογραφία. Έν 'Αθήναις, 'Εστία, 1926. 284, 1. (genealógiai táblával). Α k ö z é p i és ú j k o r i A t h é n t ö r t é n e t é n e k G r e g o r o v i u s m e l l e t t l e g é r d e m e s e b b k u t a t ó j a h a t a l m a s m o n o g r á f i á v a l r ó j a le a m a i g e n e r á c i ó kegyeletét e m e régi, e l ő k e l ő és A t h é n t ö r t é n e t é b e n m i n d e m a i napig oly n e v e z e t e s s z e r e p e t j á t s z ó c s a l á d iránt. A C h a l k o k a n d y l e s e k ( í g y kell í r n u n k , h a a n é v s o k f é l e v á l t o z a t a i közül a l e g h i t e l e s e b b h e z r a g a s z k o d u n k ) athéni m ű k ö d é s é n e k n y o m a i m á r a XI. s z á z a d b a n k i m u t a t h a t ó k . N e v e z e t e s e b b , e v á r o s t ö r t é n e t é n e k k e r e t e i n is m e s s z e t ú l m e n ő j e l e n t ő s é g r e e m e l k e d i k e m e patricius?család a X V . s z á z a d b a n , a m i k o r egyik t a g j a p o l i t i k a i téren, m á s i k két t a g j a az irodalom és t u d o m á n y t e r é n ö r ö k í t i k meg n e v e i k e t h a l h a t a t l a n t e t t e k k e l a t ö r t é n e l e m k ö n y v é b e n . A k é s ő b b i s z á z a d o k b a n is sok jeles férfi k e r ü l t ki e c s a l á d b ó l , kik A t h é n v á r o s k ö z i g a z g a t á s á b a n é s t á r s a d a l m i é l e t é b e n v e z e t ő s z e r e p e t j á t s z o t t a k . N é h á n y t a g j a m a is él még, de — ú g y látszik — f é r f i t a g j a i b a n e családot a k i h a l á s v e s z é l y e f e n y e g e t i . A t ö r t é n e l m i p e r s p e k t í v á r a t e h á t az idő m á r minden? kép elérkezett. K a m p u r o g l u s — n a g y o n h e l y e s e n — n e m elégszik m e g azzal, h o g y e g y s z e r ű c s a l á d t ö r t é n e t e t a d j o n . Széles m ű v e l ő d é s t ö r t é ? neti h á t t e r e t rajzol s m i k ö z b e n a c s a l á d t ö r t é n e t s o k s z o r szaka? d o z ó s z á l a i t b o n t o g a t j a , színes és r é s z l e t e i b e n is g o n d o s a n ki? d o l g o z o t t k é p e k e t f e s t a közép? és ú j k o r i A t h é n t á r s a d a l m á r ó l , i g a z g a t á s á r ó l és s z o k á s a i r ó l a bizánci, a f r a n k és a t ö r ö k u r a l o m alatt. Ε m u n k a n e m v o l t k ö n n y ű . A t h é n b e n n i n c s e n e k családi l e v é l t á r a k , még azok a s z o k á s o s c s a l á d i f e l j e g y z é s e k is n a g y o n h i á n y o s a n m a r a d t a k r e á n k . így n a g y o n f á r a d s á g o s m u n k a volt a f e n n m a r a d t gyér é s s z é t s z ó r t a n y a g ö s s z e h o r d á s a , b e l e é r t v e a m o n u m e n t á l i s e m l é k e k e t s a s z ó b e l i h a g y o m á n y t is, m e l y e k r e e g y a r á n t k i t e r j e d K. figyelme. K ü l ö n f e j e z e t b e n f o g l a l k o z i k s z e r z ő n k a család t e m p l o m á v a l , m e l y a H a d r i a n ? s t o a t ő s z o m s z é d s á g á b a n állott s v a l ó s z í n ű l e g a XI. s z á z a d b a n épült. A z itt talált s K. által f a c s i m i l é b e n köbölt graffito?feliratokból k i t ű n i k , h o g y a t e m p l o m o t M i c h a e l Char? k a n d e l e s r e s t a u r á l t a t t a 1576?ban, a m i n t erre m á r Z e s i u 1 rámu? t á t o t t . C a r r e y n e k 1674?ben és T h ü r m e r n e k 1819?ben k é s z ü l t fel? v é t e l e i b ő l n é m i f o g a l m a t a l k o t h a t u n k m a g u n k n a k a S t o a oszlo? pai k ö z é b e é p í t e t t t e m p l o m k ö r v o n a l a i r ó l , mely 1841 u t á n el? p u s z t u l t . D e n e m c s a k t e m p l o m a , h a n e m külön f ő ú r i p a l o t á j a is volt a c s a l á d n a k (άρχοντικόν), m e l y e t a k a p u c i n u s o k á l t a l készít e t t t é r k é p (kiadta G u i l l e t 1675?ben) világosan m e g j e l ö l s mely? ben a k a p u c i n u s o k 1658 és 1669 k ö z t i i d ő b e n l á t o g a t á s t is t e t t e k a p a l o t a a k k o r i uránál, S t a m a t i s ( M i c h a e l ) C h a l k o k a n d y l e s n é l . 1 Δελτίον της Ιστορικής και Εθνολογικής Εταιρίας της 'Ελλάδος, II. (1885), 20—29. lk.

A családi n e v e t illetőleg, m e l y n e k 23 v á l t o z a t á t ismeri, régeb? b e n az v o l t a n é z e t e , h o g y ez t u l a j d o n k é p k é t n é v n e k az össze? t é t e l é b ő l k e l e t k e z e t t : Κάλκοι és Κονδύλαι (Κανδήλαι), m e l y e k m i n d k e t t e j e (ill. m i n d h á r m a ) A t h é n b e n élt előkelő c s a l á d o k n a k a neve. Ü j a b b a n a P h r a n t z e s n á l és m á s u t t e l ő f o r d u l ó Κορκόντηλος (rectius Κροκόντηλος), Κορκόνδειλος, Κροκόδειλος s t b . n e v e k k e l állítja össze, n é z e t e m s z e r i n t n e m n a g y s z e r e n c s é v e l . A c s a l á d n a k a f r a n k u r a l o m a l a t t i t ö r t é n e t e v a l ó s á g o s kor? r a j z z á szélesedik ki, m e l y n é l h a t a l m a s f o r r á s a n y a g a l a p j á n vilá? g í t j a m e g az Acciajuoli?k u r a l m á n a k s ezzel s z e m b e n a görög n e m z e t i p á r t k ü z d e l m é n e k t ö r t é n e t é t , s itt b ő a l k a l o m nyílik G e o r g i o s C h a l k o k a n d y l e s politikai s z e r e p l é s é n e k f e j t e g e t é s é r e . E h h e z c s a t l a k o z v a é r d e k e s e x c u r s u s o k b a n i s m e r t e t i az a t h é n i v e z e t ő f a m í l i á k a t (oí άρχοντες, oi δώδεκα), e z e k n e k m é g a bizánci k o r b ó l s z á r m a z ó j e l v é n y é t (6 δικέφαλος), k ü l s ő v i s e l e t ü k e t és p h y s i o g n o m i á j u k a t , a m a g i s t r a t u s t a g j a i t (oí δημογέροντες) és a családi s z o k á s o k a t . Ilyen b e v e z e t é s u t á n t é r át a h á r o m l e g n e v e z e t e s e b b Chalko? k a n d y l e s é l e t é n e k és m u n k á s s á g á n a k részletes i s m e r t e t é s é r e . A z első k ö z ü l ö k G e o r g i o s , a L a o n i k o s a t y j a , k i n e k A n t o n i o halála u t á n az a t h é n i f e j e d e l e m s é g r e v a l ó t ö r e k v é s é t , s z á m ű z e t é s é t s a t ö r ö k szultán u d v a r á b a való t ö b b s z ö r ö s diplomáciai küldeté? sét m á r fia, a t ö r t é n e t í r ó m e g e m l í t i . K. ezt k i e g é s z í t v e m á s for? rások adataival részletesebben tárgyalja, különös súlyt helyezve az A n t o n i o özvegyével, M a r i a M e l i s s e n e v e l való r o k o n s á g á n a k tisztázására. L e g r é s z l e t e s e b b e n foglalkozik s z e r z ő n k Laonikos?szal, a tör? t é n e t í r ó v a l . A l a p e l v é h e z hűen itt s e m elégszik m e g az é l e t r a j z i a d a t o k p u s z t a összeállításával, h a n e m k i t e r j e s z k e d i k a t ö r t é n e t ? íróra vonatkozó összes kérdésekre, műve kézirataira, nyelvére, t ö r t é n e t í r ó i hitelességére. M i k ö z b e n ezt teszi, f e l h a s z n á l j a mara? dék n é l k ü l az ö s s z e s i d e v á g ó s z a k i r o d a l m a t . S p a n d u g i n o , Fabri? cius, P a n t a z e s , S a t h a s , H o p f , Z e s i u , K r u m b a c h e r , G r e g o r o v i u s , S a b b a d i n i , Miskolczi, D a r k ó , Miller és m á s o k i d e v á g ó munkái? n a k b e h a t ó i s m e r t e t é s é v e l t a l á l k o z u n k e f e j e z e t b e n . I t t külö? n ö s n y o m a t é k k a l és ö r ö m m e l kell r á m u t a t n u n k a r r a , h o g y n a g y f i g y e l e m m e l v a n a L a o n i k o s r ó l m a g y a r n y e l v e n m e g j e l e n t érte? k e z é s e k r e , ezeket a l a p o s a n ismeri, b ő részletességgel s általában v é v e t e l j e s e l i s m e r é s s e l i s m e r t e t i . A j e g y z e t e k b ő l t u d j u k meg, h o g y neki e t e k i n t e t b e n n a g y s e g í t s é g é r e volt e g y s z e r é n y visszavonultságban munkálkodó, de a t u d o m á n y t annál nagyobb l e l k e s e d é s s e l szolgáló m a g y a r e m b e r , M u r á t i F r i g y e s n y . h o n v é d ? e z r e d e s , aki n e m s a j n á l t a a f á r a d s á g o t — m i u t á n az ú j g ö r ö g n y e l v e t s z ó b a n és í r á s b a n t ö k é l e t e s e n b í r j a —, h o g y a m a g y a r n y e l v e n írt é r t e k e z é s e k e t in e x t e n s o l e f o r d í t s a ú j g ö r ö g r e Kam? p u r o g l u s s z á m á r a . Illő, hogy e h e l y e n is m e g k ö s z ö n j ü k n e k i azt az ö n z e t l e n s z o l g á l a t o t , m e l y e t a m a g y a r t u d o m á n y n a k t e t t m u n k á s s á g u n k n a k a k ü l f ö l d s z á m á r a való h o z z á f é r h e t ő v é t é t e l e által.

A L a o n i k o s * é l e t r a j z t e r m é s z e t e s e n m é g m ó d o s u l n i fog a leg* ú j a b b k u t a t á s o k e r e d m é n y e i k ö v e t k e z t é b e n , m e l y e k e t K.*nak n e m á l l h a t o t t m ó d j á b a n f e l h a s z n á l n i . A P a r i s i n u s reg. gr. 1779* b e n és a M o n a c e n s i s gr. 150-ben t a l á l h a t ó ϊυυάννου κυ£ίκου D a r m a r i o s h a m i s í t á s a , az ιατροί) ςρυσικου-ból s z á n d é k o s a n e l r o n t o t t n é v , így t e h á t n i n c s szükség a r r a , h o g y b e n n e Ίωάσαφ k y z i k o s i m e t r o p o l i t a n e v é t v é l j ü k l a p p a n g a n i . 2 C i r i a c o n a k 1447-ben M i s t r a b a n t e t t l á t o g a t á s á t s az i f j ú L a o n i k o s s z a l v a l ó t a l á l k o z á s á t , m i n t egyik l e g f o n t o s a b b c h r o n o l ó g i a i t á m p o n t o t , h e l y e s e n t e s z i az életrajz rekonstrukciójának középpontjává. A történetíróról s z ó l ó r é s z t az Άπό&ειΕις Ιστοριών t a r t a l m á n a k r é s z l e t e s i s m e r t e t é s e z á r j a be. D e m e t r i o s C h a l k o k a n d y l e s é l e t r a j z á n á l m á r s o k k a l szerencsé* s e b b h e l y z e t b e n v o l t szerző, a m e n n y i b e n itt m a g á t ó l D e m e t r i o s * tói, d e m á s e g y k o r ú f o r r á s o k b ó l s z á r m a z ó l a g is p o n t o s a d a t o k is elég bőségesen állnak r e n d e l k e z é s é r e . A v o n a t k o z ó i r o d a l o m b e h a t ó i s m e r t e t é s e u t á n , m e l y n e k s o r á n l e g t ö b b figyelmet szen* tel Badini és G a b o t t o m u n k á j á n a k , 3 v é g i g m e g y D e m e t r i o s életé* n e k f ő b b állomásain, padovai, firenzei és m i l a n ó i t a r t ó z k o d á s á n , i s m e r t e t i családi életét, m a j d az ő n e v e z e t e s görög auCtor*ki* a d á s a i t , levelezését, n e m f e l e d k e z v e m e g a k o r t á r s a k r é s z é r ő l neki e p i g r a m m á k , a j á n l á s o k és allocutiók f o r m á j á b a n k i j u t ó el* i s m e r é s e k r ő l s e m . H o s s z a s a n és s i k e r e s e n c á f o l j a Badini és Ga* b o t t o a z o n állítását, h o g y D e m e t r i o s K o n s t a n t i n á p o l y b a n szü* l e t e t t v o l n a s állást foglal az a t h é n i s z á r m a z á s mellett. K ü l ö n f e j e z e t b e n foglalkozik D e m e t r i o s g y e r m e k e i v e l , külö* n ö s k é p e n T h e o p h i l o s s z a l és Basileiosszal. A r r a a k é r d é s r e , h o g y m i l y e n r o k o n s á g i v i s z o n y állott f e n n D e m e t r i o s és L a o n i k o s k ö z ö t t , a felelet az, h o g y e l s ő f o k ú u n o k a t e s t v é r e k v o l t a k . A csa* Iád t o v á b b i t ö r t é n e t é b e n k é t f ő á g a t k ü l ö n b ö z t e t meg, a Laoni* k o s é t és D e m e t r i o s é t ; kiindulva a b b ó l a f e l t e v é s b ő l , h o g y ez u t ó b b i egyik fia, J á n o s Itáliából v i s s z a t é r t A t h é n b e , m i n d k é t ág t o v á b b é l é s é t A t h é n b e n s z a k a d a t l a n n a k l á t j a . A H a d r i a n * S t o a fel* r a t a iból, a chiosi Νέα Μονή egyik k é z i r a t á n a k b e j e g y z é s é b ő l , C i r i a c o úti n a p l ó j a a d a t a i b ó l ( t e h á t m i n d ö s s z e n é h á n y b i z t o s c h r o n o l o g i a i a d a t b ó l ) a családi s z o k á s o k és h a g y o m á n y o k tekin* t c t b e v é t e l é v e l r e k o n s t r u á l j a m i n d k é t ág c s a l á d f á j á t a n e v e k k e l e g y ü t t s azt a m a i n a p i g l e v e z e t v e e k ö n y v f ü g g e l é k e k é n t egy t á b l á z a t b a n teszi k ö z z é . A család ú j a b b i d ő b e n s z e r e p l ő t a g j a i k ö z ü l legfigyelcmre* m é l t ó b b a P a n a j ó t i s z (1766—1822) m ű k ö d é s e , aki é p p a z o n e s z t e n d ő k b e n v o l t igen n é p s z e r ű és n a g y t e k i n t é l y ű v á r o s b í r á j a (δημο/έρυυν ) A t h é n n e k , a m i k o r a mi S z é c h e n y i n k n e v e z e t e s keleti u t a z á s a f o l y a m á n oly f e l e j t h e t e t l e n n a p o k a t t ö l t ö t t e v á r o s 2

L. az cn kézirati tanulmányaimat Laonikos történeti müvéhez, E. Ph.3 Κ. XXXI. (1907), 25 sk. I. Notizie biografiche diDemetrio Calcondila, GiornaleLigustico,1892.

falai k ö z ö t t (1818—19). S z é c h e n y i t A t h é n b e n , a m i n t a V i s z o t á ? tói k ö z z é t e t t N a p l ó i b a n (I. k. 479. 1.) olvassuk, az őskori emlé? k e k e n kívül c s a k a r a g y o g ó n a p s u g á r és a d e r ü l t , vidám é g b o l t é r d e k e l t é k , az e m b e r e k k e l v a l ó i s m e r k e d é s t s z i n t e k e r ü l t e s így n e m valószínű ( N a p l ó j á b a n sincs s e m m i n y o m a ) , hogy a h í r e s v á r o s b í r ó v a l m e g i s m e r k e d e t t volna. A z á l t a l á n o s m e g e l é g e d e t t ? ségből, m e l y őt e v á r o s b a n e l t ö l t ö t t e s a b b ó l , hogy t ö b b h e t i t a r t ó z k o d á s a a l a t t őt s e m m i k e l l e m e t l e n s é g n e m é r t e , a r r a k ö v e t k e z t e t h e t ü n k , h o g y A t h é n b e n ez idő a l a t t teljes r e n d és n y u g a l o m volt. E z a n y u g a l o m a z o n b a n h a s o n l ó volt a v i h a r előtti c s e n d h e z . K é t évvel k é s ő b b k i t ö r t a g ö r ö g s z a b a d s á g h a r c , m e l y n e k h ő s e i t S z é c h e n y i is k o r a kiváló férfiai közé s o r o l j a ( N a p l ó i II. k. 734. 1.). Ε k ü z d e l e m b ő l a C h a l k o k a n d y l e s e k is ki? v e t t é k a m a g u k részét. K a m p u r o g l u s k ö n y v é t s ű r ű n díszítik illusztrációk. F e l i r a t o k éz k é z i r a t o k facsimiléi, táj? és a r c k é p e k , é p ü l c t r a j z o k g a z d a g v á l t o z a t o k b a n k ö v e t i k e g y m á s t s visznek e l e v e n s é g e t és szemlé? letességet a n a g y a n y a g o t felölelő s k i t é r é s e k b e n b ő v e l k e d ő elő? a d á s b a . A kép, m e l y e t a c s a l á d és egyes t a g j a i n a k é l e t t ö r t é n e ? téről rajzol, idővel b i z o n y o s a n g a z d a g o d n i fog, sőt m á r a leg? újabb kutatásokkal főkép Laonikosra vonatkozólag módosult is, ez a z o n b a n m i t sem v o n h a t le é r d e m é b ő l a f á r a d h a t a t l a n s z o r g a l m ú k u t a t ó n a k , aki e g y család t ö r t é n e t é n e k m e g í r á s a köz? b e n v o l t a k é p e n egy v á r o s közép? és ú j k o r i t ö r t é n e t é n e k leg? é r d e k e s e b b m o z z a n a t a i t t á r j a fel, m e l y b e n é p p e n a régi hagyó? m á n y o k a t híven őrző vezető családjai j ó t é k o n y hatása folytán a n e m z e t i g o n d o l a t s z í v v e r é s e s o h a sem s z ű n t m e g l ü k t e t n i a k a t a s z t r ó f á k és az e l n y o m a t á s s ö t é t é v s z á z a d a i b a n sem. Debrecen. DARKÓ JENŐ E. Panofsky—F. Saxl: Dürers „Melencolia /." Eine quellen= und typengeschichtliche Untersuchung. (Studien der Bibi. Warhurp.) B. G. Teubner, Leipzig?Berlin. 1923. 8°. 160 1. 12 M. A problémákban gazdag Dürer?metszct gondolattörténeti t a r t a l m á r a való k u t a t á s o k P a n o f s k y és Saxl k ö n y v é v e l n a g y lépést t e t t e k e l ő r e a kielégítő m e g o l d á s felé, b á r a p r o b l é m a ? k ö r l e z á r á s á r ó l e g y e l ő r e m é g n e m b e s z é l h e t ü n k . A p r o b l é m á k jó? részét csak az z á r h a t n á le ( h e l y e s e b b e n k i f e j e z v e : csak a z vág? l i a t n á el), ha D ü r e r h u m a n i s t a t a n á c s a d ó j á n a k , az a s z t r o l ó g i á v a l b e h a t ó a n f o g l a l k o z ó P i r c k h c i m e r n e k a m e t s z e t r e v o n a t k o z ó út? mutató fogalmazványa, vagy magának a művésznek esetleges bővebb jegyzetei valahonnan előkerülnének. Mert amilyen k ö n n y e n h o z z á f é r h e t ő a m ű é l v e z é s s z á m á r a a „ M e l e n c o l i a I.", épp olyan nehezen kibogozható a gondolattörténeti értelmezés s z e m p o n t j á b ó l a m e t s z e t z s ú f o l t t a r t a l m á n a k látszólagos Össze? visszasága. S j e l l e m z ő a n e h é z s é g e k r e , h o g y egy egész k ö n y v sem m e r i v é g c é l n a k k i t ű z n i a m a r a d é k t a l a n é r t e l m e z é s t , h a n e m l e g f e l j e b b a n n a k az e s z m e t ö r t é n e t i v o n a l n a k k ö v e t é s é t , mclv? Philologiai

Közlöny.

LII.

1—3.

3

nek alkalmi, a k u t a t á s t ó l ez esetben m e g s z a b o t t v é g p o n t j á b a n Dürer m ű v e áll. A b e h a t ó b b k u t a t á s t e t é r e n K. G i e h l o w (f 1913) i n d í t o t t a meg két m u n k á j á v a l ( D ü r e r s Stich Melencolia 1. und der maxb milianische Humanistenkreis, Mitteil. d. G e s . für vervielfält. Kunst, W i e n , 1903—4, — Die Hieroglyphenkunde des Huma* nismus in der Allegorie der Renaissance, besonders der Ehren* pforte Kaiser Maximilians 1. A u s den N a c h l a s s hg. von A r p a d Weixlgärtner, J a h r b . der k u n s t h . Samml. d e s Ah. K a i s e r h a u s e s X X X I I . W i e n , 1915.). G i e h l o w Melencoliaíkutatásának mara* dandó, m e g t á m a d h a t a t l a n e r e d m é n y e az a megállapítás, hogy Dürer m e t s z e t e a s a t u r n u s i melanchóliát ábrázolja s hogy a g o n d o l a t t ö r t é n e t i t a r t a l o m egyik legfőbb forrása Marsilius Fieinus De triplici vita című művének a melanehóliáról írt része. M i n d k é t p o n t o n a jelen munka szerzői csak tovább* viszik és kiegészítik G i e h l o w e r e d m é n y e i t . A g o n d o l a t t ö r t é í neti h o r i z o n t o t t o v á b b t á g í t o t t a még W a r b u r g . (Heidnisch* antike Weissagung in Wort und Bild zu Luthers Zeiten. A b h . d. Heidelb. A k a d . d. Wiss. 1920.) A z említett é r d e m e s é l ő m u n k á i latok után a szerzők m o s t m á r f e l k u t a t j á k a melanehóliáról, továbbá a melanchóliával s z o r o s a n ö s s z e f ü g g ő Saturnusról az antik és k ö z é p k o r i n é z e t e k e t s ezeknek tömkelegében, ebben a tipikusan analogikus e s z m e t á r s í t á s r a valló zavaros konglo? m e r á t u m b a n , hol egymással keverődik m i n d a z , amit az asztro* nómia a S a t u r n u s csillagról és a mithológia Saturnus istenről tanított, t o v á b b á még az is, amit a v é r m é r s é k l e t e k tana a melan? chóliáról megállapítani próbált, nyomon k ö v e t i k a Düreremet? szethez v e z e t ő szálakat. Ösi, messziről elindult képzetek, gon; dolatok, hiedelmek, amik a legkülönbözőbb népeknél változ? tak ugyan, de azért l é n y e g ü k b e n szívósan t o v á b b éltek, C S O Í m ó s o d n a k össze a D ü r e r í i n e t s z e t szimbolikus ábrázolataiban. S ezeknek e g y b e f o n ó d á s á t előkészítette M a r s i l i u s Fieinus híres De triplici vi7a?ja, illetőleg e n n e k h a r m a d i k része, a m a g y a r vonatkozású, 1489*ben L o r e n z o Medici engedelmével M á t y á s királynak a j á n l o t t De vita coelitus comparanda (v. ö. Plató? nista törekvések Mátyás király udvarában. Minervaskvtár I. 80. s köv. lk.), m e l y n e k é p p e n az a jelentősége, hogy a Satur* nusról kialakult k é p z e t e k e t , t o v á b b á a melanchóliastant, amik addig különíkiilön ágban h a l a d t a k , először foglalta Össze hetero? gén egységbe, ha szabad ezt a furcsán hangzó, de az igazságot ez alkalommal híven v i s s z a t ü k r ö z t e t ő kifejezést használnom. A z a fejtegetés, a m i t a szerzők Ficinusnak szentelnek, Giehlow úti törő é r d e m e i n e k hangsúlyozása mellett is t a l á n a l e g é r t é k e s e b b része k ö n y v ü k n e k . H a s o n l í t s u k pl. össze Marsilius Fieinus legi ú j a b b olasz m o n o g r a f u s á n a k , G i u s e p p e Saitta*nak f e j t e g e t é s e i t (La filosofia di Marsilio Ficino, Studi filosofici dir. da Giov. Gentile X V . 1923.) a jelen munkáival s a különbség szembe* szökő. Saitta m u n k á j a értelmes, világos, szorgalmas t a r t a l m i ismertetés, de minden t ö r t é n e t i távlat nélkül való. P a n o f s k v és

Saxl k ö n y v é b e n a h a t á r o k k i t á g u l n a k s t á v o l i és t á v o l a b b i , eddig r e j t e t t ö s s z e f ü g g é s e k v i l l a n n a k fel. K é t s é g t e l e n , h o g y e k ü l ö n b e n m i n d e n e l i s m e r é s t meg* é r d e m l ő m e s s z e á g a z ó k u t a t á s o k u t á n is m i n d t ö r t é n e t i , m i n d e x e g e t i k a i s z e m p o n t b ó l m é g sok e l i n t é z e t l e n k é r d é s m a r a d . A z a n t i k v o n a t k o z á s o k f e l d e r í t é s é n é l pl. f e l t ű n ő h i á n y , hogy Ficinus m ű v é n e k Plotinos?szal való k a p c s o l a t a e g y á l t a l á n nincs feldolgozva. F i c i n u s n y i l a t k o z a t a i b ó l , a m i k e t ez a l k a l o m m a l nem k í v á n o k b ő v e b b e n f e j t e g e t n i , kiderül, h o g y s z ó b a n f o r g ó mun? k á j á h o z az ö s z t ö n z é s t P l o t i n o s f o r d í t á s a k ö z b e n k a p t a , sőt az is, h o g y ő m a g a e m ű v é t t á g a b b é r t e l e m b e n v e t t Plotinos? m a g y a r á z a t n a k t e k i n t e t t e . Ε k i j e l e n t é s e k t u d o m á n y o s követ? k e z m é n y e i n e k l e v o n á s a t o v á b b r a is a j ö v ő f e l a d a t a i k ö z é tar? tozik. U g y a n c s a k n e m j u t kellő m e g v i l á g í t á s h o z pl. D c m o k r i t o s szerepe a melanchólia poláris tulajdonságainak tárgyalásánál, pedig A r i s t o t e l e s t u l a j d o n k é p e n reá t á m a s z k o d i k . A t e m p e r a ? m e n t u m o k t a n á n a k k i a l a k u l á s á b a n sem r é s z e s ü l m i n d e n t é n y e z ő (pl. a s z t o i c i z m u s , t o v á b b á a h e r m e t i k u s ? a s z t r o l ó g i k u s speku? láció) f o n t o s s á g á n a k m e g f e l e l ő f i g y e l e m b e n . A m e t s z e t magya? r á z a t á n á l t e r m é s z e t s z e r ű l e g m é g t ö b b v i t á s részlet m a r a d t o v á b b r a is e l d ö n t e t l e n ü l . 1 Á l t a l á b a n e g y ilyen h e t e r o g é n kul? t ú r m e z ő k ö n á t ö m l ő g o n d o l a t k o m p l e x u m s z i m b o l i k u s ábrázolá? sainak é r t e l m e z é s e m i n d i g t ö b b é ? k e v é s b b é i n g a t a g t a l a j o n é p ü l h e t c s a k fel. S b á r m i l y e n é r d e m e s m u n k á t v é g e z t e k is a s z e r z ő k ezen a t é r e n , igazi é r d e m ü k n e m a r é s z l e t e k b e n , talán n e m is az e r e d m é n y e k b e n v a n , h a n e m i n k á b b a m ó d s z e r b e n , a n n a k a m e g m u t a t á s á b a n , h o g y kell a j ö v ő b e n a t u d o m á n y mai k ö v e t e l m é n y e i szerint e g y ilyen t ö b b i r á n y b a n k i s u g á r z ó pro? b l é m a ? k o m p l e x u m m e g o l d á s á h o z az a l a p o k a t lerakni. Ε tekin? t é t b e n k ö n y v ü k sok ú t b a i g a z í t á s t , s z e m p o n t o t , sőt a n y a g o t a d h a t a m a g y a r r e n a i s s a n c e m ű v e l ő d é s t ö r t é n e t é v e l foglalko? z ó k n a k is. (Szeged.)

HUSZTI

JÓZSEF

Schneider Fedor: Rom und Rom^edanke im Mittelalter. (Die Geistigen Grundlagen der Renaissance.) Mit 32 Tafeln, München, Drei Masken Verlag 1926. X, 309 11. Ez a k ö n y v , a m e l y g a z d a g a n y a g á n á l és az a n y a g ú j s z e r ű c s o p o r t o s í t á s á n á l fogva, e g y k é n t szól a klasszika?filológushoz és az ú j k o r i i r o d a l m a k k u t a t ó j á h o z , v o l t a k é p e n egy ,patriotiz? m u s t n a k n y ú j t j a életrajzát: a legnagyobb múltú s a legtarkább sorsú hazaszeretet t ö r t é n e t é t . R ó m a k ö r ü l , mint v á r o s , ország, m a j d b i r o d a l o m , végül m i n t a politikai v i l á g h a t a l o m n a k szerve? zete k ö r ü l m á r k o r á n k i a l a k u l t az állami é s n e m z e t i ö n t u d a t n a k , sőt ö n c s o d á l a t n a k é r z e l m i s eszmei l é g k ö r e . Schneider e z t gyiij? t ő n é v e n , R ó m a ? g o n d o l a t ' ? n a k h í v j a s v i z s g á l j a ezer év változatai? 1 A vitás pontokat tanulságosan sorolja fel W. Gundel beható bírálata (Gnomon, 1926, 288. s köv. lk.).

ban, az óíkor a l k o n y á t ó l az ú j í k o r hajnaláig, a m i több, m i n t h a azt m o n d a n ó k a . k ö z é p k o r b a n ' (miként a c í m l a p vallja). M e r t a m i n Schneider fáradozik, é p p e n az, hogy k i m u t a s s a : m e n n y i r e élők az értékek, amelyeket az a n t i k Rómából á l t a l m e n t e t t e k a k ö z é p k o r n a k e g y m á s t érő reneszánszai a m o d e r n művelődés világába. Már évtizedek óta eléggé ismeretes, hogy az olasz reneszánsz nem meglepő ú j r a k e z d é s , mint a h o g y Burckhardt^ra való utalással ez egykor t ö r t é n e t i közhellyé vált; nem a közép* k o r lerombolása s titkos antik kincsek csodaszerű feltárása. A X I V . században c s u p á n ú j erővel fakadtak fel az ősi f o r r á s o k , m e l y e k sosem s z i k k a d t a k el; vizeik vékony e r e k b e n tűntek csak elé az elvadult m e z ő k ö n . Néha*néha kristálytisztán szöktek fel a k ö z é p k o r s ö t é t n e k hitt s z á z a d a i b a n is: a Karolingíkor, a XI. s a XIII. század ú. n. ,protoíreneszánsz'íai ezek. Szinte m i n d e n él, ami egykor R ó m á b a n virágzott: a nyelv s az í r ó k (a k ö n y v t á r a k mélyén!); a m a g a s r e n d ű s z o k á s o k s a f o r m á k (az E g y h á z b a n ) ; az uralom s a k o r m á n y z a t h a g y o m á n y a i (a császárságban); a művészet (az emlékekben). Hogy:, ezek az élő elemek még s e m zárulnak össze eleven életté, h a n e m a k ö z é p k o r é l e t f o l y a m á n a k s o d r a mellett k ö v ü l e t e k k é n t t e s p e d n e k , míg a Q u a t r o c e n t o szel? lőjére m e g m o z z a n n a k : ez Schneider könyvének tárgya. R ó m a él s mégis halott; megéled, hogy i s m é t elhaljon. M i n d e z Schneider e l ő t t is bőségesen ismert volt, monografikusán mégis ő kísérelte m e g először az a n y a g összefoglalását és az ábrázolást. Á m ez az a n y a g nagyon is gazdag s s z e r z ő n k nagyon is k ö n n y e d é n játsza* dozik vele. K ö r s é t a ez a r o m o k közt, de a .Rómasgondolat' r o m ; jai be vannak ékelve a k ö z é p k o r nyüzsgő életébe, ezer és egy részlet, kapcsolat, v o n a t k o z á s éled fel s mi k á b a fejjel, holtra* v á l t a n lihegünk v e z e t ő n k n y o m á b a n . Állam és vallás, e s z m e és érzés, iskola és művelődés, t á r s a d a l o m és gazdaság, nyelv, mon* d á k : mindez , R ó m a ' és már m é g s e m az . . . E l e r n y e d ü n k és fel* a d j u k a m e d d ő küzdelmet. Felemás k ö n y v ez. Essay, de oly tudós i s m e r e t e k e t feltételez, h o g y csak a s z a k e m b e r h e z szól. Ä z ő s z á m á r a ellenben túlsá* gosan essayíisztikus. A kiadó p e r s z e árra k é s z t e t t e a s z e r z ő t , h o g y minden idézettel és utalással a függelékbe vonuljon vissza s o t t tipográfikus tekintetből elegánsan csoportosítsa. D e é p p e n ez az ,anyag' az, ami Schneidernél a legértékesebb s e n n e k ki* h á m o z á s a időt és türelmet p u s z t í t . Említést é r d e m e l ez, m e r t m i n d g y a k r a b b a n tűnnek fel ilyen felemás k ö n y v e k , a m e l y e k csak annyiban ,népszerűek', a m e n n y i b e n szégyenlősen e l r e j t i k jegyzeteiket egy s ö t é t függelékípincének k í n o s labirintusában. Elhibázott dolog ez. N e m a kiadó*diktálta tipográfiai műfogá* sok, hanem írói készség teszik az essay*írót. Schneider k ö n y v é b e n még a pince is alá v a n pincézve: a ki? tűnő, r i t k a s á g s z á m b a m e n ő k ö n y v é s z e t é r t még egy külön függe? lék mélyére kell alászállni. A k ö n y v élén e g y sorozat r ó m a i épületet és e m l é k e t ábrázoló f é n y k é p és régi r a j z áll. C é l j á t és az összeállítás alapelvét n e m sikerül kibogozni. Jól tudjuk, h o g y

az ó k o r i é p ü l e t e k egy része s z i m b ó l u m g y a n á n t v a g y az élet e l e m e k é n t b e i l l e s z k e d e t t R ó m a k ö z é p k o r á b a . Ez a z o n b a n n e m o k o l j a m e g a C o l o s s e u m , a Severus?ív s a F o r u m R o m a n o r u m k é p e s l a p j a i n a k k ö z l é s é t egy t u d ó s t a n u l m á n y élén. A r e c e n z e n s n e m m o n d h a t j a cl e r r ő l a k ö n y v r ő l , h o g y ,jó' és , h a s z n o s ' . Sokkal t ö b b ennél. M i n d e n súlyos f o g y a t é k o s s á g a ellenére okos, f o n t o s é s n é l k ü l ö z h e t e t l e n , — legalább mind? addig, amíg a szerző ( v a g y m á s ) el n e m tökéli m a g á t a ,lap? p a n g ó ' antiquitas é v e z r e d é n e k r é s z l e t e s és f o l y a m a t o s ábrázó? lására. Ez a f e l a d a t ú j B u r c k h a r d t r a v á r . BALOGH JÓZSEF. Theodor Steche: Die neuhochdeutsche Wortbieffunff unter besonderer Berücksichtiffung: (1er Sprachentwicklunff i m X I X . Jahrhundert. Nagy 8°. 188. 1. Ferdinand Hirt, Breslau, 1927. Kötve 7.— Μ. A m u n k a alcíme is m u t a t j a már, h o g y b i z o n y o s m é r t é k i g a n y e l v t ö r t é n e t e t veszi t e k i n t e t b e , legalább a X I X . s z á z a d i fej? lődést, a m e l y m á r m a g á b a n v é v e m e g l e p ő e n g a z d a g v á l t o z a t o ? k a t h o z o t t létre. E g y e l ő r e csak a s z ó f a j o k a t és a n é v s z ó rago? zását k a p j u k e b b e n az első r é s z n e k s z á n t k ö t e t b e n . M i n d e n e k ? előtt a n a g y o n s z é p e n k i á l l í t o t t k ö n y v n e k (ami k ü l ö n d i c s é r e t a t u d o m á n y o s m u n k á t s o k s z o r n e m szívesen k i a d ó m a i kon? j u n k t ú r a ? v i l á g b a n a H i r t ? c é g n e k ) egy e l ő n y é t kell k i e m e l n i : n a g y o n világos, e g y s z e r ű n y e l v e z e t t e l t á r g y a l j a a l e g n e h e z e b b k é r d é s e k e t is és m e g l e p ő e n k ö n n y e n á t t e k i n t h e t ő . M i n d e n szak? e m b e r é r d e k l ő d é s é t f ö l k e l t h e t i az a t ö r e k v é s e , h o g y v é g r e egy? ségos és logikusan e g y s z e r ű n é m e t t e r m i n o l ó g i á t v e z e s s e n be, d e úgy, h o g y a t á r g y a l á s elé h e l y e z e t t t á b l á z a t b a n a d j a a meg? f e l e l é s e k e t latin és m á s n é m e t e l n e v e z é s e k h e z . A W e r f a l l , W e n ? fall eddigi e s e t n e v e k e t N e n n f a l l , N a h f a l l , Fernfall ( D a t . ) , U n t e r ? fall ( G e n . ) ú j a k k a l h e l y e t t e s í t v e n a g y o n e l f o g a d h a t ó a n o k o l j a m e g e z t az a l a k t a n b a n is m o n d a t t a n i t á j é k o z ó d á s t m u t a t ó név? a d á s t . M i n t a s z e r ű e n f o g l a l j a össze a régibb és ú j a b b n é z e t e k e t m i n d e n vitás k é r d é s b e n , ú g y h o g y k ö n y v e egy egész kis s z a k b a ? v á g ó k ö n y v t á r t p ó t o l és g y a k o r l a t i n y e l v t a n í t á s b a n megbecsül? h e t e t l e n s z o l g á l a t o k a t t e h e t m i n d e n t a n e r ő n e k , ki n e m a k a r a f e j l ő d é s t ő l e l m a r a d n i . E g é s z c s o m ó olyan n é v r a g o z á s i ú j a b b m e g á l l a p í t á s t lelünk itt, m e l y e k r ő l a mi n é m e t n y e l v t a n a i n k t u d o m á s t n e m v e t t e k m é g . T u d o m á n y o s a n m e g a l a p o z o t t és b ő v e n m e g o k o l t f ö l o s z t á s a i és k ü l ö n ö s e n a f ő n é v t ö b b e s k é p z é s t f e j t e g e t ő szakaszai a m a g u k n y e l v t ö r t é n e t i l e v e z e t é s e i v e l alkal? m á s o k arra, h o g y a n á l u n k e k é r d é s e k r e n é z v e u r a l k o d ó foga? lom? és t e r m i n o l ó g i a ? z a v a r n a k v é g e t v e s s e n e k . — ó —s. Friedrich Wolters: Der Deutsche. E i n Lesewerk. 5 rész. tíz kötetben. Hirt, Breslau 1925—1927. 8°. I. 1 és 2 egyenkint 2'20 M., II: 3 Μ., III. 1:2-80, III. 2-2"20, III. 3:2*50, IV. 1 : 2 Μ., IV. 2 : 2 5 0 , V. 1: 3, V. 2 : 3'50 Μ. Ma, amikor mind e l l e n á l l h a t a t l a n a b b á t e r j e d a német m o d e r n n y e l v i o k t a t á s b a n az A u s l a n d s k u n d e ? , K u l t u r k u n d e ? v a l

k a p c s o l a t o s a n a s z o m s z é d n é p e k lelkivilágába, s z e l l e m é b e való b e h a t o l á s t ö r e k v é s e , k é t s z e r e s e n é r d e k e s m e g t u d n i , h o g y ők m a g u k h o g y i g y e k e z n e k b e m u t a t n i s a j á t m a g u k a t az iskolában. F e n t i s o r o z a t v a l ó b a n alapos m u n k á t j e l e n t e t é r e n . A z öt rész k ö v e t k e z ő k é p oszlik m e g : I. D a s Bild der A n t i k e bei den Deut* s e h e n , II. Sicht in V o r z e i t u n d M i t t e l a l t e r , III. D i e N e u z e i t im d e u t s c h e n Bereich, IV. Die G e s t a l t des D e u t s c h e n , V . E r d e , G e w ä c h s u n d W e l t a l l . K i t ű n ő e n , c s o d á l a t r a m é l t ó olvasottság* gal és b á m u l a t o s é r z é k k e l ö s s z e v á l o g a t o t t o l v a s m á n y o k hatal* m a s s o r a ez. K i v á l ó n é m e t t u d ó s o k (régiek és ú j a k ) egész t á b o r a j u t o t t itt s z ó h o z egy-egy t a l á l ó a n m e g v á l a s z t o t t s z e m e l v é n n y e l ú g y , h o g y e z e k a m a g u k e l r e n d e z é s é b e n , e g y m á s u t á n j á b a n egy f o l y t o n o s , ö s s z e f ü g g ő egészet a d n a k . R a g a d j u n k ki egy részt pl. a n a g y o n j e l l e g z e t e s IV.*et! E z a k ö v e t k e z ő f e j e z e t e k r e oszlik: V o l k s t u m u n d geschichtliches E r b e . Sprache. L e i b u n d G e i s t ( E r z e u g u n g d e r v a t e r l ä n d i s c h e n K u n s t a u s d e m G e i s t e . Bild* w e r d u n g von Siegern u n d G ö t t e r n . M ä n n l i c h e u n d weibliche S c h ö n h e i t . D a s n e u e K ö r p e r g e f ü h l : die T u r n k u n s t . L e b e n d i g e s L e h r e n u n d L e r n e n auf den U n i v e r s i t ä t e n . W i d e r s t a n d in Ge* f a h r . Krieg als geistige E r s c h e i n u n g . D e r ewige K r i e g . D e r K r i e g als R e t t e r d e s G e i s t e s . ) A r t u n g g r o s s e r M e n s c h e n . V o r b i l d e r . Lobreden. Ablehnung und Begrenzung. Saatliche Menschen. G e i s t i g e M e n s c h e n . Bünde. M á r e z e k a s o k a t s e j t e t ő címek is f o g a l m a t a d h a t n a k a t a r t a l o m m e g l e p ő g a z d a g s á g á r ó l . M é g azok is, akik jól i s m e r i k a n é m e t i r o d a l m a t , v a l ó s á g o s k i n c s e s b á n y á t l á t n a k m a g u k e l ő t t föltárulni e z e k n e k a k ö t e t e k n e k a lapjain. A n n y i szellemi é r t é k s a n n y i r a j e l l e g z e t e s e n n é m e t van itt "föl* h a l m o z v a , hog\ r e n n e k f ö l d o l g o z á s a csak n y e r e s é g e t j e l e n t h e t b á r k i r e n é z v e is. — ó —s. W o l f r a m von den S t e i n e n : V o m H e i l i g e n Geist des Mittelalters. Anselm von Canterbury. Bernhard von Clairvaux. Ferd. Hirt, Breslau, 1926. Nagy 8°. 308" 1. Kötve 15 Μ. A k ö z é p k o r r a l foglalkozó t u d ó s o k egyik l e g k o m o l y a b b j á n a k v a l ó b a n klasszikus m u n k á j á v a l á l l u n k itt s z e m b e n . (Szerző egy m á s i k a j á n l h a t ó m ű v e : Heilige u n d H e l d e n d e s M i t t e l a l t e r s . H i r t , Breslau.) N e m c s a k l e g j o b b é r t e l e m b e n v e t t filológiai el* m é l y e d é s , h a n e m s z i n t e m e g h a t ó t á r g y s z e r e t e t is h a t j a át Vnin* d e n f e j e z e t é t . M e g kell h a g y n i : n e m k ö n n y ű o l v a s m á n y . Ö m a g a kiemeli e l ő s z a v á b a n : U m m e i n e s G e g e n s t a n d e s willen m u s s ich v o m L e s e r fordern. Viszont biztosít róla: Gelehrte V o r k e n n t n i s s e b r a u c h t es n i c h t f ü r dieses Buch, w e d e r frem* d e r S p r a c h e n n o c h k a l t e r Begriffe, es sei d e n n an einigen leicht zu ü b e r s c h l a g e n d e n Stellen. D o c h b e d ü r f e n g r a d e die b e s t e n , g e h o b e n s t e n K a p i t e l des r u h i g e n D e n k e n s u n d L e s e n s , wie d e n n die A l t e n s e l b e r in diesen wie allen D i n g e n l a n g s a m e r als die H e u t i g e n w a r e n u n d leichter g e s a m m e l t . N e m c s a k A n s e i m u s t a n a i n a k n a g y o n m e g g y ő z ő k i f e j t é s é t k a p j u k az első r é s z b e n , h a n e m híres a r g u m e n t u m * á n a k , a X I X . s z á z a d i g való t ö r t é n e t é t

is. A k ö z é p k o r n a k racionalista?pozitivista b e á l l í t o t t s á g ú elmék számára leghozzáférhetetlenebb, de egyben legjellegzetesebb elvei v i l á g o s o d n a k m e g az olvasó e l ő t t . A l e g h i t e t l e n e b b is meg? g y ő z ő d h e t arról, h o g y ezek a g o n d o l k o d ó k n e m is v o l t a k olyan elfogultak, a v a g y o s t o b a r a j o n g ó k , s ő t m e g l e p ő e n s o k m o d e r n s z e l l e m e s s é g volt b e n n ü k t ö r h e t e t l e n i d e a l i z m u s s a l párosulva. Clervaux?i B e r n á t ö s s z e h a s o n l í t á s a A b a c l a r d ? d a l m u t a t j a leg? f é n y e s e b b e n a k ö z é p k o r r e n d í t h e t e t l e n m e g g y ő z ő d é s é n e k fel* s ő b b s é g é t a n y u g t a l a n a b b , szinte m a i é r t e l e m b e n ideges geniali? t á s f ö l ö t t . N a g y s z e r ű e n van B e r n á t igazi hittől és e m b e r s z e r e t e t ? tői á t h a t o t t jelleme m e g r a j z o l v a és k i m u t a t v a , h o g y A b a e l a r d ? dal s z e m b e n m i l y e n igazságában b í z ó nyugodt fölénnyel járt el m i n d e n ellenséges é r z ü l e t nélkül és m i l y e n k e r e s z t é n y i szere? t e t t e l f o r d u l t f e l é j e e n n e k l e g y ő z e t é s e u t á n . K i é r e z z ü k , h o g y itt a k ö z é p k o r ö n m a g á b a n bízó n y u g o d t s á g a g y ő z ö t t a k é s ő b b i s z e s z é l y e s e b b k o r o k egyik e l ő f u t á r a f ö l ö t t . — ó —s. H. A. Kor ff: Geist der Goethezeit. II. Teil: Klassik. 1. Buch: Welt? anschauung. 8°. 117 1. J. J. Weber, Leipzig, 1927. 4 M. A z első k ö t e t é v e l m é l t á n f e l t ű n é s t k e l t e t t m ű n e k ez a foly? t a t á s a é p p ú g y k i t ű n i k világosságával, m i n t a m a z a p á r évvel ez? előtt m e g j e l e n t S t u r m u. D r a n g ? o t t á r g y a l ó rész. I t t pedig hatá? r o z o t t a n filozófiai p r o b l é m á k v a n n a k e l ő t é r b e n : a klasszikus v i l á g n é z e t t e l foglalkozik, t e h á t H e r d e r , G o e t h e , K a n t és Schil? Űrrel mindenekelőtt. A természetidealizmus kiindulópontia G o e t h e s z á m á r a , m e l y e t ez a n a g y a l k o t ó és g o n d o l k o d ó H e r d e ? ren, a S p i n o z i s m u s o n , t e r m é s z e t t u d o m á n y i m u n k á l k o d á s o n át m i n d t ö k é l e t e s e b b f o r m á b a ö n t ö t t . A z ész és é r t e l e m a sark? p o n t j a a m á s i k n a g y világnézeti r e n d s z e r n e k , m e l y K a n t o n át Schillerben n y e r i m e g a k ö l t é s z e t e t . M i n d k e t t ő n e k szintézisét kapjuk szerző véleménye szerint a német klasszicizmusban. K í v á n c s i a n v á r h a t j u k a n a g y o n s z e l l e m e s e n i n d u l ó második k ö t e t t ö b b i , h á t r a l é k o s részeinek m e g j e l e n é s é t . G. H a n s von Hülsen: Gerhart Hauptmann. Kis 8°. 197 1. Reclam, Leipzig (UniversaLBibliothek). 1927. 1*20 Ji, kötve 2 Jí. Hauptmann arcképével. A z elég g a z d a g H a u p t m a n n ? i r o d a l o m n a k k é t s é g k í v ü l leg? v o n z ó b b , l e g f r i s s e b b e n írt é l e t r a j z i m ű v e c s k é j e , m e l y e t m a g a a költő á t n é z e t t és j ó v á h a g y o t t . B a r á t i s z e m m e l n é z t e b e n n e az e m b e r t H ü l s e n és e l e j é t ő l végig igazi s z e r e t e t t e l s i k e r ü l t meleg f é n y t a d n i a a k e r e s e t l e n e g y s z e r ű s é g g e l és őszinteséggel elő? a d o t t a k n a k . V a l ó s á g o s kis regény ez a z é l e t r a j z , a m e l y b i z o n y á r a k ö z k e d v e l t o l v a s m á n y a lesz s z é l e s e b b k ö r ö k n e k is, kik a k ö l t ő t csak v a l a m e n n y i r e i s m e r i k is. Külön e m l í t é s t é r d e m e l a j ó p a p í r és n a g y b e t ű s , világos n y o m á s , a m e l y m á r m i n d e n ú j a b b Reclam? k ö t e t k é t jellemez a r é g e b b i e k k e l s z e m b e n . Ez az i m p o z á n s — i m m á r m a j d h é t e z e r s z á m o t m a g á b a n foglaló — g y ű j t e m é n y ezzel m e g t e t t e az u t o l s ó lépést is a v a l ó b a n v i l á g k ö n v v t á r felé. J·'

Literaturwissenschaftliches J a h r b u c h der Görres-Gesellschaft. In Verbindung mit Jos. Nadler und Leo Wiese herausgegeben von Günther Müller. I. k. 1926: 161 1., II. k. 1927: 150 1. Nagy 8°. Herder u. Co., Freiburg i. Breisgau. Egyenkint 6 JI. N a g y o n örvendetes, hogy N é m e t o r s z á g b a n a kifejezetten k a t h o l i k u s i r o d a l o m t ö r t é n e t í r á s v é g r e egy ilyen k ö z p o n t i perio* d i k u s k i a d v á n y t k a p o t t , a m e l y t a l á n kissé j o b b a n ö s s z e t a r t j a m a j d a z t a pár n e m p r o t e s t á n s s z a k t u d ó s t , ki é p p e n e z é r t m á s s z e m m e l t u d nézni e g y e s i r o d a l o m t ö r t é n e t i t é n y e k e t és jelen* s é g e k e t . Szinte m a g á t ó l a d ó d t a k a k ö z é p k o r , a b a r o k k m e g a r o m a n t i k a legelső t á r g y k ö r o k ü l . K ü l ö n ö s figyelmet é r d e m e l az I. k ö t e t b e n W . S c h u l t e é r t e k e z é s e „ R e n a i s s a n c e u n d B a r o c k in d e r d e u t s c h e n D i c h t u n g " , a II.*ban F r i e d r . Braig d o l g o z a t a „Meta* p h y s i k u. L i t e r a t u r w i s s e n s c h a f t " m e g E. R e i n h a r d Eichendorff* p r o b l é m á i . M i n d k é t k ö t e t b e n g a z d a g bibliográfia t a l á l h a t ó a f e l s ő n é m e t renaissance* és b a r o k k * i r o d a l o m h o z . N e m c s a k a né* m e t , h a n e m a r o m á n i r o d a l m a k m e l l e t t a szláv is f o g l a l k o z t a t j a ezt az é v k ö n y v e t : az o r o s z L e r m o n t o v * r ó l k a p u n k az I. kötet* b e n h o s s z a b b é r t e k e z é s t E r d m a n n H a n i s c h tollából. J o b b l e n n e a z o n b a n , ha n e m n a g y t e r j e d e l m e m e l l e t t legalább k i z á r ó l a g a n é m e t t e l foglalkoznék. F e n n m a r a d á s a és f e j l ő d é s e m i n d e n k é p kívánatos. Koszó J Á N O S . D i e s t e r w e g s neusprachliche Lesehefte. (Verlag Moritz Diester* weg, Frankfurt a. M.) Ezekről a változatos tartalmú sárga füzetekről a legnagyobb d i c s é r e t h a n g j á n kell m e g e m l é k e z n ü n k . J ó p a p í r o n , j ó nyomás* sal k ö z ö l n e k m u t a t v á n y o k a t a X I X . s z á z a d l e g k i v á l ó b b költői* n e k s elbeszélőinek műveiből. A s z ö v e g e t az író é l e t r a j z a előzi meg, a f ü z e t végén p e d i g rövid és ü g y e s tárgyi s n y e l v i magya* r á z a t o k s o r a k o z n a k e g y m á s mellé. A gazdag s v á l t o z a t o s t a r t a l o m j e l l e m z é s é r e n é h á n y f ü z e t c í m é t ide i k t a t j u k : H . d e Balzac: U n D r a m e au B o r d d e la M e r , — P r o s p e r M é r i m é e : T a m a n g o , M a t e o Falcone, — G . d e Maupas* s a n t : Le Parapluie, M o n O n c l e Jules, La P a r u r e ; — L e S y m b o lisme ( C h o i x de P o é s i e s ) ete. A l e g m e l e g e b b e n a j á n l j u k a f r a n c i a nyelv t a n á r a i n a k figyel* m é b e e f ü z e t e k e t , a m e l y e k n e k n e m u t o l s ó é r d e m e n a g y olcsó* ságuk. ( E g y f ü z e t á r a 25 P f e n n i g , d e m á r húsznál k e d v e z m é n y t a d h a t a kiadó, a m e l y száz p é l d á n y n á l f ü z e t e n k é n t 8 P f e n n i g i g e m e l k e d i k s így t o v á b b . ) PETRICH BÉLA. Der Kunstschatz deutscher D i c h t u n g . Die epische Dichtung. Von E. Weber. I. k. 330 1. 5-20 Ji (kötve 7), II. és III. k. (folyt, lapszá* mozva) 267 1. 3+3'20 Μ (egybekötve 7). — Die lyrische Dichtung. Von W. Peper. I. k. 255 1. 4 Μ (6), II. k. 196 1. 3-20 Μ (4-40). — Die dramatische Dichtung. Von A. Ludwig. 204 1. 3*60 JI (5). 8°. B. G. Teubner, Leipzig*Berlin. N é m e t t a n á r a i n k é p p e n az ú j t a n t e r v e k k e l és u t a s í t á s o k k a l k a p c s o l a t b a n m e g é l é n k ü l ő é r d e k l ő d é s s e l f o r d u l t a k a középisko*

lai t a n í t á s b a n é r t é k e s í t h e t ő i s m e r t e t ő és m a g y a r á z ó m ű v e k felé. A l e g j o b b a k egyikét e b b e n a s o r o z a t b a n b í r j u k . A z e p i k á t tár? g y a l ó W e b c r ? f é l e m u n k a I. k ö t e t e b e v e z e t é s ü l a p e d a g ó g u s n a k a k ö l t é s z e t h e z v a l ó v i s z o n y á t f e j t e g e t i nagy é r z é k k e l , m a j d s o r r a veszi a költői a n y a g o t , a k ö l t ő világát, az e p i k u s f o r m á k a t , a t e e h n i k á t , az e p i k u s k ö l t ő i j e l l e m e k e t , a l e g i s m e r t e b b elbeszélő k ö l t e m é n y e k n e k az o s z t á l y b a n v a l ó t á r g y a l á s i m ó d j á t , a költe? m é n y ? e l ő a d á s m ű v é s z e t é t . A II. k ö t e t az idealisztikus és realisz? tikus, a III. a n a t u r a l i s z t i k u s , s z i m b o l i s t a , i m p r e s s z i o n i s t a és ex? p r e s s z i o n i s t a k ö l t é s z e t e t taglalja. V a l ó b a n k i m e r í t ő e n , m i n d e n o l d a l r ó l megvilágítva k a p j u k itt a l e g i s m e r t e b b m ű a l k o t á s o k a t . L á t s z i k , h o g y a n é m e t e k n é l é v t i z e d e s m ú l t r a t e k i n t e n e k vissza e z e k a m a g y a r á z ó m u n k á k . Itt m i n d e n n e k g y ü m ö l c s e i t élvezhet? jiik m á r . P e r s z e ú j s z e m p o n t o k j ö t t e k a régiekhez: k i t ű n ő pél? dául a f o r m a i s a j á t s á g o k grafikus ábrázolása. — A líráról szóló k ö t e t e k u g y a n i l y e n j ó k . K i m a g a s l i k az I. k ö t e t e t c s a k n e m be? t ö l t ő á l t a l á n o s rész, a m e l y e t m i n d e n g e r m a n i s t á n a k olvasnia kellene, m i e l ő t t egy lírai k ö l t e m é n y h e z nyúlna. ( É r d e k e s e n figyel? h e t ő m e g m á r az e g y e t e m e n is lírával való b e h a t ó b b foglalko? zástóli félelem, m e l y n e k o k a a h o z z á v e z e t ő utak, a p r o b l é m á i b a való l e g e g y s z e r ű b b b e v e z e t é s t n y ú j t ó k ö n y v e k n e m i s m e r é s e . P e p e r m u n k á j á n a k I. k ö t e t e e b b ő l a s z e m p o n t b ó l h é z a g p ó t l ó . ) A II. rész az ú j a b b lírát t á r g y a l j a E i c h e n d o r f f t ó l n a p j a i n k i g . — L u d w i g k ö n y v e a d r á m á r ó l k ü l ö n ö s e n k ö z v e t l e n s é g é v e l tűnik ki, v a l a m i n t azzal, h o g y szociális p r o b l é m á k a t ügyesen v o n bele az e g y e s m ű v e k t á r g y a l á s á b a . Ü t m u t a t á s o k k a l szolgál a h á z i olvas? m á n y i r á n y í t á s á h o z is. Koszó J Á N O S . W. Hofstaetter—F. Panzer: Grundzüge der Deutschkunde. I- Bd. Β. G. Tcubner, Leipzig?Bcrlin, 1925. 8°. 259 1. Fűzve 8·—, kötve 10 Μ. H o f s t a e t t e r m á r é v e k k e l e z e l ő t t k i a d o t t egy k i s e b b D e u t s c h ? kunde?t, m e l y a z ó t a i s m é t e l t e n m e g j e l e n t . Ez a m o s t a n i annyi? b a n t é r el attól, h o g y s o k k a l s z é l e s e b b alapvetéssel készül. Fő? k é n t ez az első k ö t e t m i n t a s z e r ű és a s z a k i r o d a l o m t ó l általáno? s a n e l i s m e r t rövid Összefoglalásokat n y ú j t a l e g j o b b n e v ű tudó? s o k s p e d a g ó g u s o k tollából. A b e v e z e t ő 60 lap t e r j e d e l m ű cikket B o j u n g a írta, kinek p á r é v t i z e d e s h a r c a a n é m e t s z e l l e m ű n é m e t n y e l v t a n é r t i m m á r k ö z i s m e r t . A n é m e t n y e l v r ő l í r t e z e n össze? foglalása é p p e n e z é r t nem - nélkülözi a t e r m é k e n y ú j s z e m p o n t o ? kat. K ü l ö n kis é r t e k e z é s szól az í r á s r ó l (K. Brandi?tól) s n a g y o n a l a p o s t a n u l m á n y a p r ó z a s t í l u s r ó l (E. A . Boucke, H e t t n e r n a g y m ű v é n e k k i a d ó j a írta). H a m é g h o z z á t e s s z ü k , h o g y a n é m e t vers= ről A . H e u s l c r ír é p p e n t ö m ö r s é g é b e n és m a g a s s z e m p o n t ú s á g á ? b a n u t o l é r h e t e t l e n t á j é k o z t a t á s t , H . A b e r t a z e n é r ő l és C. Neu? m a n n pedig a k é p z ő m ű v é s z e t r ő l n a g y o n t a r t a l m a s , r ö v i d törté? n e t i á t t e k i n t é s t , a k ö n y v é r t é k é t és a nyelvet, m ű v é s z e t e t való? b a n m i n d e n oldalról k i m e r í t ő e n b e m u t a t ó t e l j e s s é g é t n e m kell külön h a n g s ú l y o z n i . — ó —s.

E v a F i e s e l : Die Sprachphilosophie der deutschen Romantik. IV+259 1. 8°. J. C. B. Mohr, Tübingen, 1927. 12 M. S e n k i t sem fog m e g l e p n i az, h o g y a k ö n y v s z e r z ő j e mün* eheni, m e r t hiszen az u g y a n o t t a n i híres, m o d e r n r o m a n t i k a * k u t a t ó F r i t z Strich n a g y m ű v e után s z i n t e v á r t u n k egy ilyen ki* egészítést. T e r m é s z e t e s n e k látszik p e r s z e az is, h o g y Fiesel t ö b b helyen S t r i c h m ű v é r e t á m a s z k o d i k , a h o l é p p e n a n y e l v e t illetői leg is s o k é r d e k e s e t o l v a s h a t t u n k . E r r e a k ö n y v r e a z o n b a n tény* leg s z ü k s é g volt, h i s z e n , m i n t s z e r z ő n e k sikerül is k i m u t a t n i a , k ü l ö n ö s e n az első romantika*iskola k ö z p o n t i p r o b l é m á j a volt a n y e l v p r o b l é m a . É p p e n e b b e n k ü l ö n b ö z n e k tőle az i f j a b b romari* tikusok, a k i k m á r e g é s z e n v á l t o z o t t v i l á g n é z e t t e l , m i n t a X I X . s z á z a d igazi fiai k e z e l i k ezt a k é r d é s t is. N a g y o n ü g y e s e n v a n k i f e j t v e , h o g y m i k é p m e g y át ez az ú j állásfoglalás az ú. n. ifjú* n é m e t e k é b e , a m e l y m é g m e s s z e b b t á v o l o d i k el Schlegel*Tieck*ék vallásos m e t a f i z i k a i s egy T ben költői n y e l v s z e m l é l e t é t ő l . H e r d e r h a t á s a az első r o m a n t i k u s o k r a m e g f e l e l ő e n ki v a n d o m b o r í t v a , v a l a m i n t az is, h o g y a n y e l v é s z e t m i n t m o d e r n t u d o m á n y hogyan k a p c s o l ó d i k bele a r o m a n t i k u s t ö r e k v é s e k b e . Igazi női szorga* l o m m a l m e g í r t k ö n y v , a m e l y n e k a z o n b a n egy, s z i n t é n a női g o n d o l k o d á s b a n r e j l ő , h i b á j a is v a n : n e m b í r j a m i n d e n ü t t az á t t e k i n t h e t ő s é g e t , v i l á g o s tagolást b i z t o s í t a n i ; m o n d a t o k , gondo* latok h e l y e n k é n t e g y m á s b a f o l y n a k — az egész nélkülözi Strich s z e l l e m e s s é g é t é p p ú g y , m i n t a n n a k m i n d e n csillogása mellett is t i s z t a s z e m ű , világos l á t á s á t . J. Karl L i n k e : Gesamtunterricht und D e u t s c h u n t e r r i c h t . 8°. 1927. 292 1. Kötve 6 Μ. Hans S t r o h m e y e r : D a s neu sprachliche G y m n a s i u m . 8°. 1926. 270.1. Kötve 5-50 Μ. Mindkét mű Georg Westermann Braunschweig—Hamburg kiadása. A z első k ö n v v s z e r z ő j e a bécsi P ä d a g o g i s c h e s I n s t i t u t elő* a d ó j a , aki a l e g ú j a b b t a n ü g y i r e f o r m o k k a l k a p c s o l a t o s tapasz* talatai a l a p j á n í r t a e z t a rendkívül t a n u l s á g o s m u n k á t . Maga a G e s a m t u n t e r r i c h t n é v is m a g y a r á z a t r a szorul — n e k ü n k m é g ió s z a v u n k sincs e d d i g rá, de a n é m e t e k is s z ü k s é g é t érzik közelebbi m e g h a t á r o z á s á n a k — s e z t a s z e r z ő k ö v e t k e z ő k é p teszi: a s z ű k e b b é r t e l e m b e n vett h o n i v i d é k b ő l kiindulólag az e m b e r i és t e r m é s z e t i életet a g y e r m e k k e l m e g i s m e r t e t n i s e célra a v a l ó életből r a g a d n i ki t á r g y a k a t anélkül, h o g y a tani* tást ó r á k r a v a g y t a n t á r g y a k r a k e l l e n e s z é t f o r g á c s o l n i . Heimat* k u n d e u g y a n ez, de o l y a n fokon, a h o l ez valódi élménnyé válik. N a g y s z e r ű e n é r t i az í r ó a n é m e t i t a n í t á s t e b b ő l az egységes k e z d ő f o k b ó l l é p c s ő z e t e s e n k i f e j l e s z t v e m i n d ö n á l l ó b b á tenni és végül ö n e l v ű s z a k k á emelni. Bár itt t e r m é s z e t e s e n a n y a n y e l v i t a n í t á s r ó l v a n szó, a m i n é m e t * t a n í t á s u n k r a n é z v e is n a g y o n é r t é k e s t a n u l s á g o k k a l szolgál a h e l y e s í r á s r ó l s z ó l ó f e j e z e t b e n é p p ú g y , m i n t a n y e l v t a n í t á s r ó l v a g y a d o l g o z a t í r á s r ó l szólóban. R e n d k í v ü l g o n d o l a t k e l t ő k az i f j ú s á g i i r o d a l o m r ó l vallott nézet és a vele k a p c s o l a t o s megfigyelések is.

Strohmeyer könyve a legújabb porosz középiskolai reform? m a i m e g t e r e m t e t t ú j n é m e t i s k o l a t í p u s r ó l szól. N e k ü n k , kik m a h a s o n l ó h e l y z e t b e n v a g y u n k , f e l t é t l e n ü l m e g kell i s m e r n ü n k az 1924?es r e n d e l e t t e l l é t r e h o z o t t n é g y ú j p o r o s z középiskola? fajt: Altsprachliches Gymnasium, Neusprachliches Gymna? sium, O b e r r e a l s c h u l e , D e u t s c h e O b e r s c h u l e . N a g y o n é r d e k e s m e g t u d n i az o k o k a t , a m e l y e k a m o t t a n á l u n k é p p e n m o s t be? v e z e t e t t r e á l g i m n á z i u m o t t ö r l e n d ő n e k , illetve a N e u s p r a c h l i c h e s G y m n a s i u m ? m a l h e l y e t t e s í t e n d ő n e k m u t a t t á k . A nagy n y u g a t i népekkel, a n é m e t s é g l e g j e l e n t ő s e b b s z o m s z é d a i v a l , a n e m r é g m é g e l l e n s é g e k k e l való minél b e h a t ó b b f o g l a l k o z á s szükséges? sége áll i t t az e l ő t é r b e n . A l a t i n r a csak a n n y i b a n és a n n y i r a v a n szükség, h o g y l e h e t ő l e g y e n „die B r ü c k e v o n der w e s t e u r o ? p ä i s c h e n K u l t u r zur A n t i k e r ü c k w ä r t s zu s c h l a g e n . " E g é s z e n t e r m é s z e t e s , h o g y az így f ö l f o g o t t k ö z é p i s k o l a m o d e r n n y e l v ? t a n í t á s á b a n k ö z é p p o n t i h e l y e t a „ K u l t u r k u n d e " fog elfoglalni. A cél a z o n b a n itt is „auf d e m W e g e ü b e r die m o d e r n west? e u r o p ä i s c h e K u l t u r in gleich v o l l k o m m e n e r u n d a b g e r u n d e t e r W e i s e zur E r z i e h u n g u n d H e r a n b i l d u n g d e s , D e u t s c h e n Men? s e h e n ' zu f ü h r e n , wie es d a s A l t s p r a c h l i c h e G y m n a s i u m auf d e m W e g e ü b e r die alte W e l t g e t a n h a t . " K. Walter B e n j a m i n : Ursprung des deutschen Trauerspiels. Rowohlt, 1928. 8°, 257 1. Fűzve 8, kötve 12 Μ.

Berlin,

A z u t ó b b i é v e k b e n bő g a z d a g s á g b a n j e l e n t k e z e t t n é m e t b a r o k k s k u t a t á s n a k egyik e r e d e t i , s o k b a n u g y a n e l l e n m o n d á s r a ingerlő, de t a g a d h a t a t l a n u l n e m m i n d e n n a p i e s z m é k e t megszó? l a l t a t ó m ü v e . N a g y o n t a n u l s á g o s k ü l ö n ö s e n a m e g é l é n k ü l t hu? m a n i z m u s ? és r e n a i s s a n c e ? é r d e k l ő d é s s e l k a p c s o l a t b a n is, a m e l y i s m é t igazolta, h o g y a n é m e t s z o m o r ú j á t é k e r e d e t e tényleg n e m k e r e s h e t ő e m i t t , h a n e m csakis a X V I I . s z á z a d b a n . É r d e k e s e n k a p c s o l j a ö s s z e a szerző a b a r o k k ? k o r k ü l ö n l e g e s állam? és s z u v e r é n i t á s ? f ö l f o g á s á t t ö r t é n e l c m ? k u l t u s z á v a l és t r a g i k u m r ó l való nézeteivel. A k ö n y v címei u g y a n kissé a szenzációra v a l ó t ö r e k v é s g y a n ú j á t k e l t h e t n é k ( T y r a n n als M ä r t y r e r , M ä r t y r e r als T y r a n n , D e r H ö f l i n g als Heiliger u n d I n t r i g a n t , Die G e i s t e r ? s t u n d e u n d die G e i s t e r w e l t , T r ü b s i n n d e s F ü r s t e n , Die L e i c h e als E m b l e m , G ö t t e r l e i b e r im C h r i s t e n t u m s t b . ) , de n a g y o n sok j ó megfigyeléssel e j t g o n d o l k o d ó b a m a g a a szöveg, ú g y h o g y e z e k n e k a k ü l ö n c s é g c k n e k az ilyetén k i d o m b o r í t á s á t végül m é g hálásan is f o g a d j u k , m e r t ezek m é g j o b b a n m e g é r t e t i k e n n e k az a n t i t e t i k u s k o r n a k minden m á s é t ó l elütő s z i n t e p a t o l o g i k u s szellemét. A n a g y s z o r g a l o m m a l ö s s z e h o r d o t t a d a t o k , a s z e r z ő s z é l e s k ö r ű o l v a s o t t s á g a mind a X V I I . s z á z a d d r á m a t ö r t é n c t é r c , m i n d a vele k a p c s o l a t o s e s z t é t i k a i elvekre é r d e k e s f é n y t v e t n e k . A k ö n y v m i n d e n k é p m e g é r d e m l i a vele v a l ó b e h a t ó b b foglalko? zást. T e r j e d e l m e s előszava i r o d a l o m t ö r t é n e t ? e l m é l e t i állásfogla? lásai m i a t t k ü l ö n figyelemre m é l t ó . —CH —S.

BUDAPESTI PHILOLOGIAI TÁRSASÁG LIII. RENDES KÖZGYŰLÉSE. I. Titkári

jelentés.

Mélyen tisztelt Közgyűlés! A mult évről nincs sok jelenteni vas lóm. Utolsó közgyűlésünket áprilisban tartottuk, májusban az Akadé* mia nagyhete miatt nem volt felolvasótülés, júniusban megkezdődött a nyári szünidő és tartott októberig. Októberi ülésünk egyetlen tárgya Módi Mihály felolvasása volt: Néhány fejezet Herondas élete és művei című sajtó alatt levő monographiájából, novemberi ülésünkön három tárgy szerepelt: Eckhardt Sándor: Macrinus, Potcntiana és a magyar* hún történet keletkezése, Kerényi Károly: Asterobleta keraunos. Val* lástörténeti szövegmagyarázat, Pukánszkyné Kádár Jolán: A színészet* történeti k u t a t á s módszere és legújabb eredményei Németországban. Decemberi ülésünket részben Ügo Foscolo emlékének szenteltük. Kőszegi IAszló méltatta a nagy olasz költő érdemeit és még el nem évülő hatását. Utána Gulyás József Lengyel Józsefről olvasott fel. Felolvasóüléseink iránt általában elég nagy az érdeklődés, novemberi felolvasóülésünkön például 60 résztvevő írta nevét a jelenvoltak listá* jára. Felolvasásaink egy része a Közlönyben, más része különböző folyóiratokban lát napvilágot. A szellemiekről az anyagiakra térve megállapíthatjuk, hogy pénzügyi helyzetünk kedvezőtlenebb, mint 1926* ban volt. A k k o r összes bevételünk 4857 Ρ 39 f volt, az idén 5188 Ρ 28 f a bevétel. Csakhogy a tavalyi zárószámadásban nem szerepelt az állam* segély (1350 P), mivel az 1925/6. évit még 1925*ben, az 1926/7. évit pedig már 1927*ben vettük fel. Az 1926*ot 636 Ρ 36 fillérrel, az 1927*et 230 Ρ 35 fillérrel zártuk. Pénzügyi helyzetünk hanyatlásának okáról majd a pénztárvizsgáló*bizottság jelentése számol be. Ezúttal nem mulaszthatom el ama kedves kötelességemet, hogy az államsegélyért a Nagyméltóságú Vallás* és Közoktatásügyi Miniszter Grnak, az Akadé* mia segélyecrt, valamint az ülésterem átengedéseért a Magy. Tud. Aka* démiának a Társaság nevében köszönetemet fejezzem ki. Tagjaink számában némi gyarapodás állott be, amennyiben belé* pett 28 tag, kilépett, illetőleg meghalt: 8. — 1926*ban tagsági díiat fize* tett 335 tag, 1927*ben 188; előfizetett 1926*ban 124 előfizető,'1927*ben 91. Sajnos, ez év sem mult cl veszteségek nélkül. A mult év áprilisá* ban húnyt el Schuchardt Hugó nyug. gráci egyetemi tanár. Schuchardt jelentősége, a nyelvtudomány mai állását tekintve, jóval nagyobb, sem* hogy egy szűkre szabott titkári jelentés keretében még csak hozzávető* leg is méltathatnám azt. „Schuchardt nemcsak a nyelvtudományok majdnem összes általános problémáit gondolta végig, hanem kikutatta az életnek a linguisztikával csak valamiképen összefüggő területeit is; a nyelvtudomány álláspontjáról, mint központból fogott a feltoluló életproblémák megoldásához, a szavak szemléletéből emelkedett fel a dolgok — még pedig úgy az anyagi, mint a szellemi dolgok — szem* leletéhez és legnagyobb javainkat: az állam, a vallás, a kultúra esz* méit a nyelvtudomány iskolájában kifejlett sensoriummal világította meg." (Schuchardt*Breviarium, 18. old.). Társaságunknak a nagy roma* nista 1890*től fogva, tehát 37 éven át volt tiszteleti tagja, sőt Társasá* gunk egy másik tiszteleti tagjához, hazai nyelvtudományunk doyenjé* hez, Szinnyei Józsefhez a baráti kötelék szálai fűzték; Katona Lajos* nak tanára volt s vele élénk levelezésben állott. Szóval és írás* ban tökéletesen bírta nyelvünket; a Közlöny IX. évfolyamában a Ve* gyesek rovatában egy kis cikke jelent meg: Ariosto Székelyország*

ban címmel. Figyelemre» és elismerésreméltó volt az a bátorság, amely? lyel Schuchardt a francia?német háború közvetlen befejezése után a teuton ultrákkal szemben a francia tanulmányok hasznos és szükséges voltát fejtegette. (Egy. Phil. Közi. XI. évf. 107. old.) A világháború őt is sok mindenből kijózanította. Fájdalmasan panaszkodik a világ? háborúban a franciák mérhetetlen nagy gyűlöletéről, felszólítja a német? és másnyelvű romanistákat, változtassák meg s z a k j u k a t és for? dúljanak más tanulmányágak felé. (Kgy. Phil. Közi. XL. évf. 354. old.) De h a g y j u k mindezt, hál' Istennek mindez már a múlté. „Schuchardt? nak az ő, fajok, kultúrák és nyelvek örök keveredéséről szóló elme? létéiből folyik nagy igazságossága és türelmessége nyelvekkel szemben éppúgy, mint népekkel szemben. Schuchardt valódi kibékítője a népek? nek, talán nem pacifista, de pacifex; ő, aki a t u d o m á n y t he a k a r j a vinni a politikába, ő, aki felismeri a tudomány összekötő feladatát és szívé? bői f a k a d ó fájdalmas búcsút mond a harcbanálló Romaniának, anélkül, hogy ős németségét megtagadná — ő valóban hivatott közvetítő a né? pek küzdelmeiben." (Schuch. Brev. 20.) Áldás emlékére! Ugyancsak ezévben vesztettük el Ferenczi Zoltánt, Társaságunk? nak 1911?től fogva választmányi tagját. Petőfi, Eötvös, Deák életrajz? írója szorgalmas m u n k a t á r s a volt Közlönyünknek, állandó látogatója üléseinknek, jeléül annak, hogy nem szakadt el Társaságunktól. Bár más társaságok és egyesületek, főleg a Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i a keretén belül dolgozott, nem mondott búcsút a Philologiai Társaság? nak. Munkakörének teljességét nem szánta más egyesületeknek, ame? Ivek Társaságunkból s a r j a d t a k ki, volt mondani és írni valója szá? inunkra is cs magvas értekezéseivel gazdagította Közlönyünket. Utolsó tanulmánya Zrínyi: A török áfium ellen való orvosság című művének forrásait k u t a t t a . M i n d n y á j a n emlékszünk Baksay Sándor felett 1916? ban t a r t o t t emlékbeszédére. Ennek az emlékbeszédnek végszavaival búcsúzom szeretett társunk emlékétől: A gondviselés adott nekünk egy ízig?vcrig magyar írót, aki a hit?, haza? és fajszeretet legnemesebb sugalma alatt írt és magyaros jeles munkákat hagyott ránk. Mindig a szív egyszerűségével, nemességével működött s m a r a d t az a k ö v e t e n d ő példa, milyenek annál követendőbbek, minél ritkábbak: Istené legyen a dicsőség! Kiváltak még sorainkból Motz A t h a n á z cisztercitarendi gimná? ziurni tanár, a német irodalomtörténeti kézikönyv érdemes szerzője és Kovács Sándor tisztviselőtelepi reálgimnáziumi tanár. N y u g o d j a n a k békében! Áttérek ezekután a Társaság orgánumára, az Egyetemes Philolo? giai Közlönyre. Az LI. (51.) évfolyamban van összesen k é t klasszika? filológiai, két magyar, egy francia irodalomtörténeti, két nyelvészeti, egy humanista irodalmi dolgozat, végül egy 'neditum, vagyis eöv ki? adatlan görög szöveg közlése. Hazai irodalmi termék mindössze hat van ismertetve, szemben 24 külföldi munkával, a vegyesek rovatában 15 kisebb?nagyobb cikk szerepel. Végül engedje meg a tisztelt közgyűlés, hogy nagyérdemű elő? döm, Fináczy Ernő szavaival zárjam titkári jelentésemet. „ A Társaság 1891. évi közgyűlésének titkári jelentését a következő szavakkal kezdi: Egy filológiai társaság helyzete hazánkban sokkal nehezebb, mint más valamely szaktársulaté. A történelmi társulat nemcsak historikusokra és tanárokra számíthat, h a n e m a művelt társadalom egyéb érdeklődőire is, főurakra, törvényhatóságokra, köztisztviselőkre, szóval az egész nemzet értelmiségére, melynek történelmi multunk iránt való érdeklő? dése úgyszólva honfiúi kötelességei közé tartozik. A természettudo?

mányi társulat a szorosan vett szakközönségen kívül számíthat orvo* sokra, gazdákra, a bányászati és erdészeti szak képviselőire s általa* ban mindenkire, kit a természettudományok gyakorlati alkalmazása hivatásszerűleg érdekel. De a filológusokon kívül hányan vannak ha* zánkban, kik klasszika*filológiai vagy akár modern filológiai szakkérdés sek tudományos módszere iránt érdeklődnek? Itt sem a közhatóságok, sem a más pályán működők támogatása rendszerint számba nem jöhet. Annál inkább kell tehát nekünk filológusoknak — kik úgyis aránylag kevesen vagyunk — egy középpontban egyesülnünk s szívósan ragasz* kodnunk e komoly irányú s tudományos műveltségünk egy fontos ágát szolgáló társulat továbbfejlesztésének reményéhez." Mindehhez alig van hozzáadni valóm. Amit elveszítettünk taglét* számban a lekapcsolt országrészekkel, azt pótolnunk kell a taggyüjtés* sei Csonka*Magyarországban. Ha csak a budapesti filológus*tanárok mind zászlónk alá sorakoznának, már nem két füzet, hanem legalább ót füzet Közlöny jelenhetnék meg évenkint. Utinam dii faxint! Kérem jelentésem tudomásulvételét. II. A pénztárvizsgálóbizottság

jelentése.

Igen tisztelt Közgyűlés! Folyó hó 10*én, a pénztáros lakásán meg* ejtettük a pénztárvizsgálatot, amelynek eredményéről a következőkben van szerencsénk beszámolni: A) Megvizsgáltuk, a könyvekkel összehasonlítottuk és minden* ben helyesnek találtuk az 1927. évi zárószámadást, amely 5188 Ρ 28 f bevételt és 4957 Ρ 73 f kiadást tüntet fel, így az elmúlt esztendő 230 Ρ 50 f felesleggel zárult. Általában az 1927. év pénzügyi szempontból kedvezőtlenebb volt, mint az 1926. A jövedelem csökkenése főképen a tagsági díjak és előfizetések tételében volt érezhető, amennyiben ezen a címen 734 Ρ 76 f, illetőleg 744 Ρ 12 f folyt be, szemben az előbbi évi 1247 Ρ 02 f, illetőleg 1339 Ρ 57 f*t kitevő jövedelmével. Ez a lényeges jövedelemcsökkenés annak a szerencsétlen véletlennek tudható be, hogy a tagsági és előfizetési díjainkat kezelő Tudományos Társulatok és Intézmények Országos Szövetségének tisztviselője súlyosan meg* betegedvén, az 1927. év második felében teljesített fizetményekről nem kaphattunk elszámolást. Hálával kell megemlékeznünk a nagyméltó* ságú vallás* és közoktatásügyi miniszter úrról, aki 1350 Ρ segélyt utalt ki számunkra, a Magyar Tudományos Akadémiáról, amely· 800 P*vel támogatta Társaságunkat, továbbá szerkesztőinkről, a Közlöny munka* társairól és több önzetlen tagtársunkról, akik több mint 200 P*t kitevő adománnyal szaporították bevételeinket. Jövedelmünk csökkenésének arányában szorítottuk meg kiadásainkat is, hogy a deficit zátonyát el* kerüljük, bár ennek az árát a Közlöny terjedelme adta meg. Kiadá* saink oroszlánrészét a Közlöny nyomdai költségei foglalták le. 1123 Ρ 29 f*t fizettünk ki az ötvenedik évfolyam 6—10. füzetének előállításáért az Egyetemi Nyomdának, 2928 Ρ 58 f*t pedig az 1927*ben teljesített nyomdai munkákért. Megjegyezzük, hogy ebben az összegben az ötven* egyedik évfolyam még meg nem jelent füzeteinek nyomdai költségei is nagyrészt bennfoglaltatnak. B) alatt bemutatjuk a vagyonmérleget, amely 4 Ρ 05 f teher mel* lett 1683 Ρ 82 f vagyont tüntet fel. Vagyonunk javarészét a 13.600 Κ névértékű 4%*os koronajáradék teszi, amelyet a tőzsdén jelenleg nem jegyeznek, így értékét csak hozzávetés útján állapíthattuk meg. Egyéb vagyonunk a forgótőkénken kívül Közlönyünk raktári készlete, tagdíj* hátralékaink és nadikölcsönkötvényeink, nem jelentős. Azonban ha

vagyonunk nem is számottevő, megnyugtató, hogy adósságunk nincsen. C) alatt bemutatjuk az 1928. évre szóló költségvetésünket. A be? vételeket 4795 Ρ 55 f?ben, a kiadásokat pedig 4317 P?ben irányoztuk elő, úgy számítván, hogy a Közlöny ebben az évben legfeljebb 9 ív terjedelmű lesz. Talán túlzott óvatossággal készült ez a költségvetés, de az elmúlt esztendő tanulságai s az általános pénzügyi helyzet sivár? sága ajánlatossá teszik az elővigyázatot. Tisztelettel kérjük, méltóztassék az igen tisztelt Közgyűlésnek jelentésünket tudomásul venni és Császár Ernő pénztárosnak a felment? vényt az 1927. évre megadni. Kiváló tisztelettel Budapest, 1928 január 10. a Pénztárvizsgáló Bizottság. Dr. Friml Aladár Dr. Finály Gábor Moravcsik Gyula biz. tag. elnök. biz. tag. 111. Jegyzőkönyv a Budapesti Philologiai Társaságnak 1928. évi január hó 18'án tartott Lili. rendes közgyűléséről. Elnök: N é m e t h y Géza. * Jegyző: Vayer Lajos. Jelen voltak: Alföldy A n d r á s , Ambrózy Pál, Balla Marcell, Balogh József, Binder Jenő, Boda István, Császár Ernő, Csetényi Imre, Dávid Antal, Dékány Andor, Dézsi Lajos, Egry Gyula, Elek Oszkár, Endrei Gerzson, Esztergomy Ferenc, Farkas Gyula, Finály Gábor, Förster Aurél, Fray Jenő, Friml Aladár, Garda Samu, Göttling János, Grosz Elza, G y o m l a y Gyula, H a p p József, Heinlein István, Heller Bernát, Hittrich Ödön, Holezinger Gabriella, Hornyánszky Gyula, íncze József, Irsik József, Jirka Alajos, Kerényi Károly, Korzenszky Eleonóra, Koszó János, Kotál Henriknc, Kovalovszky János, Kováts Gyula, Láng Nán? dor, Lux Gyula, Marót Károly, Misner Béla, Nagy Margit, N a g y Pál. Papp Ferenc, Pauler Ákos, Pintér Jenő, Posch Árpád, Pruzsinszky János, Pukánszky Béla, Reibr.er Márton, Ribáryné, Rombauer Erzs., Salamon Károly, Sipőtz Jenő, Solymossy Sándor, Szabó Miklós, Szidarovszky János, Szkunzevics Kornél, Szűts István, Várdai Béla, Varga István, Vikár Béla, Velvart László, Wagner József, W a l d a p f e l Imre, Zlinszky Aladár, Zolnai Béla. 1. Némethy Géza m e g n y i t j a a közgyűlést és üdvözli a nagyszám? ban megjelent közönséget. 2. Koszó János emlékbeszédet tart Gragger Róbert felett. 3. Hornyánszky Gyula felolvassa Hippokratestől Tacitusig című értekezését. 4. Vayer Lajos b e m u t a t j a titkári jelentését. A közgyűlés tudomá? sul veszi s a jelentésben foglalt indítványhoz képest köszönetet szavaz a Magyar T u d o m á n y o s Akadémiának és Klebelsbcrg Kuno gróf vallásés közoktatásügyi miniszter úrnak. 5. Finály Gábor előterjeszti a pénztárvizsgálóbizottság jelentését. A közgyűlés tudomásul veszi a jelentest, Császár Ernő pénztárosnak köszönetét fejezi ki s az 1927. évre a felmentést megadja. ó. Választás alá kerülnek a választmányi tagok. A b e a d o t t 41 szavazat alapján az eredmény a következő: Budapesti választmányi tagok: Alszeghv Zsolt (41), Balogh József (40), Binder Jenő (41), E c k h a r d t Sándor (41),' Finály Gábor (41), Förster Aurél (41), Friml Aladár (40), Garda Samu (38), Gombocz Z o l t á n (41), Gyulai Ágost (30\ Heinlein István (41), Hittrich ö d ö n (41), Hóman

Bálint (41), Hornyánszky Gyula (41), íncze József (41), Kemenes Illés (38), K o m i s Gyula (41), Kuzsinszky Bálint (41), Melich János (41), Moravcsik Gyula (41), Papp Ferenc (41), Pauler Á k o s (41), Petz G e d e o n (41), Pintér Jenő (41), Pröhle Vilmos (40), Szigetvári Iván (22), Szinnyei Ferenc (41), Vári Rezső (41), W a g n e r József (41), Zlinszky Aladár (41). Vidéki választmányi tagok: Birkás Géza (41), Csengcry János (41), Darkó Jenő (41), Dézsi Lajos (41), Dóczi Imre (39), Erdélyi Pál (36), Gálos Rezső (41), Gulyás József (41), Gyomlay Gyula (41), Helle F. Hugó (41), Huszti József (41), J i r k a Alajos (41), Kasztner Jenő (41), Kmoskó Mihály 1 (41), Kristóf G y ö r g y (41), L a j t i István (41), Láng N á n d o r (41), M a r ó t Károly (40), Módi Mihály (41), Pap Károly (40), Prácser Albert (38), Rácz Lajos (41), Schmidt Henrik (41), Thienemann Tivadar (41), Tolnai Vilmos (41), Vietorisz József (40), Werner A d o l t (40), Zolnai Béla (41), Zoltvány Irén (41), Zsigmond Ferenc (41). Szavazatot k a p t a k még: Alföldi A n d r á s (5), Baranyay Zoltán (4), D á v i d Antal (1), Farkas Gyula (2), Pukánszkyné Kádár Jolán (3), Pukánszky Béla (12), Szabó Miklós (1), Szidarovszky János (18). T ö b b tárgy nem lévén, a közgyűlés véget ért. Kmf. Németh Géza Vayer Lajos elnök. első titkár.

VEGYES. F u r o r p h i l o l o g i c u s ? Közlönyünk czidei évfolyamának bevezető értekezését Hornyánszky professzornak Társaságunk legutóbbi köz* gyűlésén b e m u t a t o t t dolgozata a l k o t j a , amelynek sajátságos z a m a t á t ismét talán éppen szerzőjének nem pusztán szakmabeli tájékozódottsága a d j a meg. Hogy emellett a szakmabeliek nem viszik el egészen szára* zon, ha beállításaikban pusztán filológusoknak mutatkoznak, azt is szinte megszoktuk már, s épp oly kevéssé fogjuk fel tragikusan, mint pl. a vallástörténeti irányzat hívei azt a csípést, amely nekik egy Wila* mowitztól minden alkalommal k i j á r . Hogy ezt most szerkesztői minő* ségünkben megállapítani szükségesnek tartjuk, azt tesszük egyrészt é p p e n ezért (hiszen Közlönyünk mégis csak pusztán filológiai szak* folyóirat, tehát szakközönsége előtt magunkat igazolni tartozunk); más* részt azért is, mert egy lehető félreértést kell megelőznünk akkor, ami* kor klasszika*filológiai t u d o m á n y u n k egyik legnagyobb élő m e s t e r e kerülhet, nézetünk szerint szerzőnek nem is szándéka szerint, abba a veszedelembe, hogy igazi humanistához illő antik stílusú önkorlátozása miatt kutatási körétől távolabb állók szemében egy egészen másféle lel* kületből f a k a d ó fogyatkozás g y a n ú j á b a essék. „Csak a mindenáron megegyezésre vadászó furor philologicus képzeli, hogy az átvétel a fontos és nem az átvevő, és hogy ceteris paribus, azaz az ellentétes cél hiányában mindig több figyelmet érdemel az á t a d ó r a irányuló tekin* tet, mint az átvevőre irányuló" — m o n d j a H. (2. 1.), s közvetlenül előbb, háláját fejezve ki N o r d e n nek „pontos filológiai megállapításaiért" (amelyek épp ilyen megegyezésekre vonatkoznak), felteszi a kérdést (1. 1.), „hogy meg kell*e náluk állapodnunk, s bcérjük*e azokkal a kevéssé hízelgő következtetésekkel, melyeket N o r d e n „esetünk"*ből bizonyára jogosan von le, ha további lépéseket n e m tart szükségesek* nek (Die germanische Ungeschichte in Tacitus G e r m a n i a , 1920. 56. 1.)." A z t szeretnők itt megjegyezni, hogy a további lépések lehetősége nem esik kívül N o r d e n látókörén sem. Mert éppen ilyenfajta „kevéssé

hízelgő következtetésekkel" lordul szembe könyve második lenyomatán nak előszavában (1922): „Es wäre bedauerlich, — írja (IX. 1.) — ja schädlich, wenn diese Auffassung Boden gewönne (t. i., ha a Germania jelentősége az ethnográfiai topika átvételének puszta tényében ki? merülne). Die Übertragung ethnographischer Wandermotive ist, wie ich an manchen Stellen ausdrücklich bemerkt, an anderen stillschweu gend vorausgesetzt habe, in der guten völkerkundlichen Literatur des Altertums niemals mechanisch, das hiesse: verantwortungslos, voll· zogen worden." Következik annak a kifejtése, hogy ez akkor is áll, ha azonos szóhasználattal találkozunk: ilyenkor függetlenül megfigyelt azonos szokásokról van szó. De fontos Norden szerint az átvevő egyéni alakítása is: „bei genauerem Zusehen finden wir auf dem nach altüberlieferter Technik hergestellten Grundgemälde die individuellen Farbentöne". És hogy Tacitus ebben a tekintetben nem kivétel, az hogyan kerülhette volna el a legélesebb szemű elemző figyelmét? „Jede Angabe, die der seine Worte genau wägende Schriftsteller auf Grund besten Quellenmaterials kennt, verträgt die Goldwage." Itt természe? tesen Norden valami egészen másra gondol, mint amit Η. értekezése felfedni óhajt: Tacitus tárgyilagosságára, nem pedig irányzatosságára az átvett anyag feldolgozásában. De kétségtelen az, hogy ennek az anyagnak az összehordása olyan előmunkálat az író egyéni képének tudományos kialakításához, amely annál kevésbbé érdemel kicsinylőnek felfogható megjelölést, minél inkább tartózkodik esetleg hízelgőbb, de természetüknél fogva bizonytalanabb következtetések levonásától. Ismételjük, ez szerkesztői hozzászólás, amely tárgyi szempontból a szóbanforgó dolgozat egyetlen pontját sem kívánja érinteni. k. Az 'ájtatos' és a 'komor' Szent I s t v á n király. Hartvik püspök Szent István?életrajza és a belőle folyó nagyobb István király?legenda úgy állítják elénk az első magyar királyt, mint a Krisztus passiójába bánatosan elmerült k o m o r embert, aki száját soha „mosolyra nem nyitotta": Gravedinem morum, quam in iuventute receperat, usque ad finem vitae tenuit, vi χ u η q u am ad r i sum l ab i a movit, recolens scriptum: risus dolore miscebitur et extrema gaudii luctus accupat, — Semper sic apparens ac si ante tribunal Christi staret, interioribus oculis eius praesentiam vultu verendő conspiciens, Chris? tum in ore, Christum in corde, Christum in cunctis actibus se gestare demonstravit. (Hartvik, 19. Ugyanígy a legenda Maior, 15. Mindekettő Endlichernél, Rer. Hung. Monum. Árpad., 1849, 184 és 152. 11.) A legendák Szent István király i m a s z o k á s a i v a l is részlete? sebben foglalkoznak. Így azt olvassuk a Nagyobb Legendában, hogy gyakorta a templom padlójára borult le és könnyeit bőven ontva imádkozott: Elemosinis et orationibus vacans, frequenter pavimento adhaerens domus sanctae, l a c r i m i s fusis perfectionem propositi sui Dei commisit voluntati. (Leg. Mai., 7. V. ö. Hartvig: Genibus f l e χ i s, clauso oris ostio, aeternae miserationis ianuam gemitibus et la erimis pulsabat, 16. Endl. 143. és 181. 11.) Anélkül, hogy itt Hartviknak, illetve a Nagyobb Legenda kompi? látorának hagiografikus mintaképeit rendszeresen vizsgálni kívármók, csupán arra utalunk, hogy az ilyként elénk állított „komor és „ájtatos" Szent István a korai középkornak, legenda-foposz?okkal színezett, királv?eszményképe. Példaképen Theganus trieri püspöknek 850 körül írt Lajos császár?életrajzából idézünk két részletet: Quotiens mane in cottidianis diebus ad ecclesiam perrexerat causa orationis, flexi s g e nib ii s fronte tetigit pavimentum, humiliter diu orans, alü Philologiai

Közlöny.

Lll.

1—3.

4

quando cum I a c r i m i s; et omnibus moribus bonis semper ornatus(19.) Nunquam in risum exaltavit vocem suam, nec quando in summis festivitatibus ad laetitiam populi procedebani themilici (zenészek), scurri et mimi cum coraulis et chitaristis ad mensam coram eo, tunc ad mensuram ridebat populus coram eo, ilie nunquam nec dentes candidos suos in r i su ostendit. (U. o. Migne, P. L., CVI, 414.) A fennkölten komoly uralkodó eszmény 1 nem a középkor szellemi kertjében született; mint az uralkodói ideál általában, úgy ez a kicsiny részlete is antik, sőt alighanem keleti talajba gyökerezik s év* ezredek óta száll nemzedékről nemzedékre. A középkor 'sosem mosolygó királyában' a sztoikus bölcsnek és a keresztény szentnek jel* legzetes vonásai párosulnak. A História Augusta úgy tudja Marcus Aureliusról, hogy erat... tantae tranquillitatis ut ν u 11 u m nun* quam mutaverit m a e r ο r e vei gu a d i o, philosophiae dedituz Stoicaer Ez a nyugalom, ez a mérséklet lesz az ókor mártír* szentjeinek is egyik legfőbb ékessége. Csak példakép nyúlunk Pontius« nak Cyprianus*életrajzához: tanium sanctitalis et gratiae ex orc eius lucebat, ut confunderet intuentium mentes. Gravis vultus et laetus; nec severitas tristis, nec c ο mi t a s ni mi a; sed admixta utrimque temperies ... (6.). Az ájtatos és komoly Szent István király tehát korántsem egyéni vonásokból összerótt arckép, hanem antik eredetre visszavezethető hagiografikus közhely, amelyből a történetíró aligha vonhat le számors tevő következtetéseket. Más helyen volt és lesz még alkalmam ki* mutatni, hogy Szent István ú. n. Intelmei csupán egy teljesen kidolgo* zott gondolatkör átültetése magyar talajra s hogy e könyvben alig-alig lelhetünk magyar vagy szentistváni vonást; az itt közölt jegyzet viszont azt sejteti, hogy hasonló nyomok alapján Szent István*legendákban is könnyűszerrel ki lehet majd mutatni a „tipikus" király*életrajzi és hagiografikus elemeket. Az intelmek és a legendák ilyetén filológiai kritikája tehát mindinkább problematikussá teszi, ködbe burkolja első királyunk történeti alakját és egyéniségét. (Budapest.) BALOGH JÓZSEF. Gresorius T i f e r n a s sírverse V. Lászlóra. Ábel Jenő gyűjtésé* bői az Analecta Nova 9. 1. olvasható egy névtelentől: Epitaphium in Ladislaum regem Pannoniae, Bohemiae etc. Ha a kissé zavaros appa^ ratus críticus*t (8. 1.) helyesen értelmezem, Ábel e névtelen költeményt egy XV. századi müncheni latin kéziratból másolta le. (Cod. Lat. Mon. 476 f. 289). Más, olaszországi kéziratok a szerző nevét is fenntartották, így a Vat. Urb. Lat. 353, mely a f. 112 *tól kezdődőleg Publ. Greg. Tifernas műveit tartalmazza, a f. 130r ugyanezt a költeményt (Epi In Ladislaü Regé Pannoniae) szintén megőrizte. A szerző tehát a XV. sz. egyik nevezetes humanistája, Publius Gregorius Tifernas, kinek élet* 1 Az „eszményi királynak" koraközépkori etikai és irodalmi típu* sával „Szent István király a 'békefejedelem'" (Magyar Nyelv, 1927 és 'Nemzet' és 'nemzetség' szt. István Intelmeiben" (Ir. Tört. Közi. 1927), végül „Szt. István és a Róma*eszme" (Bp. Sz. 1927 okt., c. dolgo* zataimban, az ókeresztény és középkori .imasírás' szokásával pedig „Unbeachtetes in Augustins Konfessionen" c. tanulmányomnak („Di* daskaleion", Torino, 1926) Imber Lacrimarum c. fejezetében részlete? sen foglalkozom; v. ö. ,Hangos könyörgés, síró fohász' c. közlésemet az Ethnográfia 1926. évi folyamában. 2 Ε helyre Alföldi András révén lettem figyelmes.

rajzát Μ. L. Delaruelle írta meg: Une vie d'humaniste au XV? : siécle. Gregorio Tifernas. Éeole Fran^aise de Roine. Mélanges d'Arehéologie et d'histoire XIX. s köv. lk. Érdekes, hogy a volt urbinói kódex szövegének feltűnőbb hibái megegyeznek az Ábeltől használt kéziratéi? val: ν. 1. implende, 3. iuventus, 8. ex, 11. vincenda, ami valószínűvé teszi a két szöveg szoros összefüggését. Ugyanez a költemény kifogás? talan szöveggel megtalálható a Mareiana Cl. XII. 8. (4161.) sz. kéziratá? ban f. 90v ugyancsak Tifernas neve alatt (f. 70 r ). Ez a szöveg Ábel kitűnő javításait egytől?egyig igazolja. Arra vonatkozólag, hogy Tifernas egyébként összeköttetésben állt?e V. Lászlóval, Delaruelle életrajzi adatai semmi feb-ilágosítást nem nyújtanak. (Szeged.) HUSZTI JÓZSEF Kölcsey Taeitus-olvasmányának egy nyoma fedezhető fel talán a Himnusz e hatalmas távlatú soraiban: S hányszor zengett ajkain Oszmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének. Az Annales I. könyvében olvashatta költőnk annak a csatatérnek a leírását, amelyen hat évvel a nagy vereség után Varus légióinak csontjai fehérlettek (c. 61.): medio campi albentia ossa, ut fugerant, ut r estit er ant, disiecia vei aggerata. Azután Arminius győzedelmi ünne? pének nyomait írja le Tacitus: ut signis et aquilis per superbiam in? luserit. Az ilyen ünnepek természetesen nem a csonthalmokon szoktak lefolyni: Kölcsey, Tacitusán keresztül, már ezeket látja — látomása költőiségének igazán nem kárára! Magyar szakemberek bizonyára tudni fogják, van?e erre jobb magyarázat. Mindenesetre felemli? tem Himnuszunknak még két felötlő klasszikus fordulatát. Horatius a VII. epódosban az irigy Karthago büszke váráról beszél (non ut super? bas invidae Carthaginis Romanus arces ureret): számunkra mindig Bécs volt az irigy város. Talán ez adta Kölcsey tollára a jelzőt: S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. Az Odysseiára emlékeztet a T o k a j szőlővesszeiről csepegő nektár: arról a borról mondja Polyphemos, amellyel Odysseus megrészegíti (IX. 359), hogy άμβροσίης και νέκταρός έστιν άπορρώΕ, ambrózia és nektár csepegése (απόρροια latex régi magyarázók és fordítók szerint, „ein Saft von Ambrosia oder von Nektar" Vossnál). KERÉNYI K A R O L * . A francia helyesírás problematikájához. A helyesírás története és elmélete új korszak küszöbére lépett a párizsi egyetemi könyvtár igazgatóőrének, Charles Beaulieux;nek két? kötetes munkájával. 1 Abból a nagyszerű adattömegből, amelyet fel? halmozott, sok olyan lehetőség villan ki, melyeknek jelentősége messze túl van a helyesírástanulmányok megszokott körén. A kellemes meglepetés mindjárt a módszer megállapításánál jelent? kezik. Beaulieux mesterének, Ferdinand Brúnóidnak egy mondatából indult ki, amely a XVI. század vezető nyomdáiban dívó ortográfiai elvek megvizsgálását tűzte ki a jövő helyesírástörténésze elé legelső s valószínűleg döntő feladatul. A francia helyesírás reformja ugyanis leg? 1 Ch. Beaulieux: Histoire de l'orthographe frangaise. Champion, 1927. 366+134 1. Ára: 60 francia frank.

I—II.

k. Paris,

inkább a XVI. század humanista*nyomdászainál vált aktuálissá s az ő korukban szenvedett hosszú időre kiható vereséget, amelyet talán csak a jövőben fog kiheverni. Beaulieux tanulmányainak középpontja, mely körül kutatásainak egész rendszere forog, Robert Estienne francia*latin szótára, a híres Dictionnaire francoislatin (így!), melynek első kiadása 1540*ben jelent meg s amelyben szerzőnk a későbbi szótárak forrását s helyesírási mintaképét fedezi föl. Milyen volt ez a minta, amely hosszú századokra leszögezte a francia ortográfiát? Robert Estienne híve az úgynevezett „etimologizáló" helyesírásnak és a latin alapszó már elnémult hangjait fölöslegessé vált betűk alakjában iktatja be a szókba (tempus mintájára temps, corpus mintájára corps stb., jóllehet „helyesen" tens és cors volna; súlyosabb esetek pl. prebstre, nepveu stb.). Beaulieux kutatói érdeme, hogy e jelen* ség magyarázatára nem elégedett meg a humanista „tudákosság" hangoz* tatásával, hanem új okot talált, amelyre Estienne szótárának előszavá* ban is célzott: a kancellária, a számvevőszék, a törvényszék helyesírá* sának hatását. Már pedig a különböző törvénykezési és közigazgatási szervek helyesírása a félműveltség önkényes alkotása, amelynek a huma* rüsta latinsághoz annál kevesebb köze lehet, mert ősrégi. Beaulieux ki* mutatja, hogy a jogi szövegek már a XIII. századtól kezdve azokat a helyesírási hibákat tűntetik fel, amelyekért a XVI. század humanistáit szokás felelőssé tenni. Szigorúan logikus módszerének köszönhető az a fölfedezés is, hogy a helyesírás romlásáról alkotott felfogásunk azért volt téves, mert csak a költői és szépirodalmi szövegeket vettük tekin* tetbe, amelyek a XII. században már szinte ideálisan fonetikus írásuak, míg a XVI. században (éppen a szótárak és a könyvnyomtatás tekinté* Ivének nyomása alatt) már hozzáromlottak a jogi szövegekhez. Tehát tanulmányaink súlypontja a jogi és közigazgatási · okmányokra kell, hogy essék. Ezek voltak az átlagember szemében a bölcsesség s minden* nemű helyesség mintaképei s ezek kerültek leggyakrabban szeme elé, míg költői szöveget alig olvasott. Az egyetemen is a praticien*ek „kony* hai" helyesírása volt elterjedve. Ortográfiai jelenségek megállapításá* nál tehát ezeket kell főkép tekintetbe venni. A helyes módszer alkalmazásának eredményei nem is maradhattak el. Segítségével szerzőnk eleven és valószerű képet tud rajzolni a fran* cia helyesírás változatos múltjáról. Ennek a viharos időszaknak két hullámhegye van: a két leglogikusabb, legfonetikusabb korszak, a karó* ling renaissance és a XII. század irodalmi aranykora. Előttük, utánuk a sűlyedés hullámvölgyei: a meroving barbárság, a Nagy Károlyt kö* vető viszonylagos hanyatlás, a középkor végének dekadenciája s a XVI. század ortográfiai katasztrófája: a „hivatalos stílus" betörése a köz* nyelvbe. Minek köszönhető e két virágkor? Az első Nagy Károly szigorú humanista elveinek, amely az elharapódzott sermo rusticus helyett a klasszikus latinság helyesírását helyezte vissza jogaiba (az ő korának papjai nem írhattak rövid i, u helyett zárt e*t, ill. o*t). A második az elmondott vagy elénekelt (tehát az írás másodrangú, az előadás függ* vénye!) költészet uralmának, közelebbről: a jongleurök naturalisztikus iskolájának, mely nem törődött a latinnal, hanem annál többet a helyes kiejtéssel, s ezt is igyekezett megjelölni a lehető legegyszerűbb módon. Ennek a fonetikus helyesírásnak a legisták vetettek véget. A fran* cia helyesírás sorsfordulását nem irodalmi, hanem politikai esemény okozta: az írásbeliségre való áttérés a törvénykezésben. Ennek politikai motívuma viszont az volt, hogy a királyság a maga hatalmát csak a különböző tisztviselők és bíróságok révén terjeszthette. A középkor

delén s alkonyatán gombamódra szaporodnak a legkülönbözőbb jogi fórumok — a törvényszéktől a városbírón át le a kisbíróig. Mindezek jegyzőkönyveztek és ítélkeztek, s ezzel elterjesztették a legkülönbözőbb nyelvjárásokra s a tudás fokától függő egyéni önkényességekre támasz? kodó tudákos írásmódok minden f a j t á j á t . Ennek a helyesírásnak nem vált a javára az a körülmény sem, hogy a latin és a francia elmosódó határok mellett élt együtt, zavaros „szimbiózisban". A jogászok hanyag, alig olvasható írásuk miatt is tanácsosnak látták minél több mássalhangzót írni bele a szóba; így több volt a valószínűsége annak, hogy el tudják olvasni. Másrészt a hasonló hang? zású (homonim) szók megkülönböztetése főleg okiratokban és jogi szö? vegekben volt fontos, s ezekben nagyon kapóra jött egy?két beiktatott, a latinra emlékeztető mássalhangzó. Emellett ne feledkezzünk meg a sor szerint való fizetség ösztökélő erejéről sem: minél több volt a szö? vegbe iktatott betű, annál több sorért kapott honoráriumot az ügyvéd vagy a közjegyző. „Ebben a játékban", — mondja Beaulieux (I. k., XIV. 1.), — „annyira lealjasították a mássalhangzókat, hogy már csak közönséges anyagnak tekintették, amellyel kedvük szerint élhetnek vissza." így történt, hogy a legtöbb mássalhangzót abban a korban írták, amikor a legkevesebbet ejtették! (Később kezdődik meg s ma is folyik a mássalhangzókkal teljes ú j kölcsönszók tömeges fölvétele. A XVI. szá? zadban még a friss kölcsönszók mássalhangzócsoportjait sem ejtették ki teljesen.) Újdonság Beaulieux könyvében a legfontosabb diakritikus jelek, az ékezetek története is. Köteteinek végén medret szeretne vájni a természetes tovább? fejlődésnek s a helyesírás szabályozására gyakorlati tanácsokat ad, melyek nézete szerint a történet tanulságai. Mérsékelten fonetikus írást ajánl, mely a chanson de geste?ek másolóinak ortográfiájához alkal? mazkodnék. Egyébként ebben az irányban kezdeményező lépéseket is tett az Akadémia szótárának 3. kiadása. Az ékezetek közül az éles ékezet csak a valódi zártságot, a tompa („accent grave") a nyíltságot jelentené, míg a kúpos ékezet („accent circonflexe") a hosszú és zárt magánhangzóknak volna fenntartva, — tekintet nélkül arra, hogy pótló? nyújtás eredményei?e vagy sem. *

Az a tény, hogy végre komoly és igazi anyaggyűjtésre támaszkodó munka fekszik előttünk, jogosulttá teszi a helyesírás problematikájá? nak alaposabb tanulmányozását s néhány főbb kérdés föltevését is. Hiszen elég arra utalnunk, hogy Beaulieux újólag is kimutatja a helyes? írás befolyását a kiejtés, tehát a hangok változásaira. Az ortográfia nem a hangtan függvénye vagy függeléke, mint általában hiszik. A helyesírásra vonatkozó tanulmányoknak mindig bőviben voltunk, de a termelésnek magas százalékát a pillanatnyi szükséglet vagy a pilla* natnyi visszaélések kritikája hozta létre. S már régen felismerték a helyes? írási reformok mindenkori ütközőpontjául az etimológiai és a fonetikus? párt érdekeinek ellentétességét. De míg az etimológiai irányzatot általá? ban a „konzervatív", a fonetikait pedig a „radikális" jelzővel lehet illetni, addig a francia helyesírás etimológiai iránya csak bizonyos érte? lemben konzervatív (t. i. újra meg újra a klasszikus latin helyesírás felé kacsintgat), más szempontból —- mint gyökértelen helyesírási szokások létrehozója — nem képviselheti a hagyományos fejlődés lassú, szerveskonzervativizmusát. Ma tehát a nyelvtörténetileg iskolázott romanisták javarésze — élükön a Revue de philologie franqaise zászlóvivőivel — fonetikus irányú reformot sürget. A szabályos fejlődés, a régi nyelv

szakértői kívánnak tehát — bizonyos mérvű — anti?konzervatív diadalt. Mint körülbelül mindenki, Beaulieux is csatlakozik ehhez az óhajhoz. S bizonyos, hogy ennek a tábornak a történeti fejlődés szempontjából igaza van. Csakhogy ez az „igazság" nem olyan teljes, magátólértetődő és minden reflexiót kizáró, mint amilyennek első pillanatra látszik. A legtöbb fonetikaíró, aki az ortográfiával mellékesen foglalkozik, azt a véleményt reprodukálja, hogy a helyesírás célja a „hangokat fes? teni", azaz minél pontosabban visszatükröztetni. Ha ismernénk égés szen primitív, más kultúrák hatásától mentes nyelvet, az talán meg? közelítené a helyesírási „naturalizmusnak" ezt az eszményét. (De az ilyen nyelvet beszélő nép rendesen nem volna képes artikulációjának pontos megfigyelésére s az egyes fontosabb hangok megkülönböztetés sére.) A z ismert nyelvek azonban mind kész „ábécét" vettek át, amelyet csak többé?kevésbbé tökéletlenül egészítettek ki saját artikulációjuk« nak megfelelő ú j jelekkel. A fonetikus szempont még akkor járt a leg? jobban, ha az átvevő nyelv lényegesen különbözött a kölcsönző nyelv? tői, mint pl. a magyar írás esetében. Itt t. i. valóban arról volt szó, hogy a magyar kódexíró az egyes magyar hangokat külön?külön pro? bálja visszaadni, esetleg összerakosgatni 2 a rendelkezésére álló idegen ábécé segítségével 3 A fonetikai irányzat sokkal kevésbbé érvényesülhetett a román nyelvekben, mert hiszen pl. a franciául írók sokáig abban a meggyőző? désben éltek, hogy ők latinul írnak, és így nem annyira a hangok vissza? adása lebegett szemük előtt, mint inkább az, hogy a szók írott képe olyanféle maradjon, mint az általuk ismert latinságban volt. A jongleur? iskola fonetikus helyesírása csak azoknak felelhetett meg, akik a szók múltját és eredetét kevéssé ismerték. A leírt francia szó nagy általános? ságban nem tekinthető az azt alkotó hangok „lekottázásának", hanem a szó régebbi (legutóbbi vagy — a „tudákos" szellem virágkoraiban: — eredeti) formája folytatásának és revideált kiadásának. Szépen illusztrálja a fonetikai törekvés másodrendű szerepét az a körülmény, hogy a c?jelet sokszor használták — minden lelkifurdalás nélkül — egyidőben c (s) és k hang jelzésére, anélkül, hogy kifejezték volna, hogy az adott helyzetben melyik hangot kell rajta érteni. Még Robert Estienne is francoistnak írja azt a szót, melynek hangképében pedig s és nem k van. Mindez azt jelenti, hogy a szókat ismerteknek tételezték föl s elvárták az olvasótól, — akárcsak a gyorsírás a maga szakértőitől, — hogy apróbb pontatlanságokat maga korrigáljon a ki? ejtésben; ha a francois írásképet látja, amelyet ismer, a k helyett külön figyelmeztetés nélkül is s?et olvasson. Hiszen ugyanezt követeli meg — kisebb körben — ma is a tulajdonnevek egész sora az angol, a francia, sőt a magyar nyelvben is. A Széchenyi, Thcwrewk, Batthyány írásmód fonetizálásának szükségét alig érzi magyar ember, mert a szók hangképét ismeri és annak archaisztikus elemeit emlékezetből iga? zítja ki. Másik nyomós érvünk a „helyzetteremtő" helyesírás, melynek a franciában van nagy szerepe. A „cédillc" bevezetése előtt a c?nek vagy s?nek hangzó c?hez egy néma e?t biggyesztettek, mert tudták, hogy e előtt a c más esetekben is így hangzott: prononceons (pronongons), 2 Ilyen összerakó munka hozza létre rendszerint az affrikáták jeleit stb. 3 Figyeljük meg összehasonlításképen a gyarmati nyelvek c?jének vagy u?jának visszaadását az angol vagy a francia helyesírás eszkö? zeivel.

ceo (?o); ugyanígy (s ma is) g*vel: mangeons. Szóval: a hang kifejezés sére nem találtak ki külön jelet, hanem olyan helyzetet teremtettek a szokásos jel számára, amilyenben annak rendszerint a kívánt kiejtése van. Ezekben az esetekben is hallgatólagos megegyezésre volt szükség író és olvasó közt, mert különben a néma e*t is olvasták volna. De — azt hisszük — most már nyitott kaput döngetünk. Hiszen csak arra a pszichológiai kísérletre kell utalnunk, amely bebizonyította, hogy az ember a sötétben rövid időre felvillanó szót akkor is teljesnek ítéli, ha abból egy-két betű hiányzott. Az írott neolatin szók nagy része tehát nem naturalisztikus fotográfia, hanem odavetett vázlat, amelyről csak azért ismerjük fel az eredetit, mert sejtjük, hogy csak róla lehet szó. Beszélhetnénk idealisztikus vázlatról is, mert — mint láttuk — a francia szó írott képében több van, mint amit ábrázolni kellene: benne van a szó eredetének, értelmének sejtetése is, mint a művészportréban az ábrázolt alak mélyebb jelleme, atavisztikus karaktere. Genetikus szempontból tehát alig jogosult a fonetikai meggondo* lások túlzott előtérbe állítása. Ez az elv csak mérsékelten érvényesült a francia írás fejlődésében. Más a gyakorlatisag, a használhatóság szempontja. Mert ha foneti* kánk azt hangoztatja, hogy gyakorlati (pl. nyelvtanulási stb.) szem* pontból kívánatos a fölösleges mássalhangzók kiküszöbölése, bizonyos határig igazat kell adnunk neki. De a kérdés ezen a ponton is sokkal vitathatóbb, mint fel szokás tételezni. Először is: a francia helyesírás reformereit nyilván inkább tudó* mányos nyelvtörténeti érdek vezeti, mint gyakorlati, amikor tenszet írnak temps helyett. Szerintük ugyanis temps*nek az a hibája, hogy a fejlődés egyetlen pontján sem felelt meg ilyen hangképnek. Tens előnye pedig az, hogy többet árul el a szó ófrancia fejlődéstörténetéből. De fonetikai szempontból távolról sem tökéletes. Másodszor: vitatható, hogy szabadié fölvetni a tanulás könnyebb* ségének kérdését, amikor tudományos szempontokról van szó. A leg* tökéletesebb helyesírás megtanulása is sok nehézségbe ütközik s kérdés, hogy az orthográfia fonetikusabbá (de nem fonetikussá!) tétele ebben a vonatkozásban számbavehető előnyt jelentene*e?A francia analfabéták mindegyik helyesírást körülbelül egyforma nehezen sajátítanák el; a franciául tanuló idegenek érdeke pedig a helyesírás szempontjából épp* oly kevéssé jöhet számításba, mint ahogyan senki sem merne arra gondolni, hogy kedvükért a rendhagyó igéket bujtassák az analógia kényszerzubbonynak is beillő uniformisába. Harmadszor: a gyakorlatiasság érdeke sokszor éppen a parazita* betűs alakok fenntartását javasolja. Nem egészen véletlen, hogy a leg* több ilyen parazitabctoldást egy* vagy legföljebb kéttagú szókban őrizs ték meg. Ugyanis különösen rövid szókban veszélyezteti a megértést a francia nyelv speciális betegsége: a túltengő homonímia. N e m meg* vetendő előny, hogy a testeket (corps) az írásban az első pillantásra meg lehet különböztetni a kürtöktől és a tyúkszemektől (cors), — s a megkülönböztetésnek ez a módja csöppet sem kevésbbé tiszteletreméltó, mint a doublet*k kihasználásának egyéb módjai. Hotel mellett a hőpital, mely szintén nem a (túlértékelt) „szerves fejlődés" terméke, mint a corps, nagyon hasznos szolgálatokat tesz s jól alkalmazható ú j munka* körében; miért ne lehetne éppígy s ugyanennyi joggal felhasználni a „szerves fejlődés" állítólagos kárából származó temps írásmódot is? Mert a nyelv s vele a helyesírás célja: a jelentés kifejezése, — sokkal inkább, mint a „hangok ábrázolása". A fontos az, hogy a szót

megértsük s nem az, hogy a hangok jelképeit vagy történetük egyes nyomait rójjuk papírra. A franciára nézve a temps írásmódnak jelen* tést eláruló és képviselő ereje nagyobb, mint a íens*é,4 mert amaz latinul is, klasszikus francia szövegeinkben is ilyenféleképen fordul elő, s a félreértések ellen is jobban föl van vértezve. Cikkünk célja nem az volt, hogy a tervezett reformok ellen emel* jiink szót, hanem csak az, hogy a helyesírást megfelelőbb világításba állítsuk s a rá vonatkozó problémák revízióját sürgessük. Természetesen leghelyesebbnek az etimológiai és a fonetikai párt egészséges kompro* misszumát tartanok. De soha se felejtsük el, hogy nincs köztük olyan nagy rangkülönbség, mint amilyennek a fonetikai vagy a fonetikai* történeti pártfrakciók feltüntetik. A helyesírás nem lehet „ancilla phoneticae", nem szolgálója a hang* képnek, hanem — ahol kell — szövetségese, sőt itt*ott irányítója is. Gondoljuk meg, hogy kettejük között az az előkelőbb, amelynek több köze van a gondolathoz, a fejlődés múltjához. (Debrecen.) HANKISS JÁNOS. Beküldött könyvek. A *-gal jelzettekre visszatérünk. Robert Eisler: Orphisch;Dionysische Mysteriengedanken in der christlichen Antike. Vorträge der Bibliothek Warburg 1922—1923. II. Teil. B. G. Teubner, Leipzig, 1925. 8*r. XX+424 1.4-XXIV. t. 25 M. Szerzőnek a Warburg*könyvtárban tartott előadása az ókeiresz* ténység és a pogány kultuszok ill. vallásos gondolatok monumentális érintkezéseiről megjelenéséig vaskos kötetté dagadt, amely a benne Összehordott műemlék* és magyarázóanyag bősége tekintetében a val* lástörténeti kutatásnak ezen a területén egyedülálló. Tartalmának gaz* dagságáról s összehasonlítási szempontjaírói a legrövidebben iejezet* címeinek felsorolásával adhatunk fogalmat: 1. Das Orpheusbild in den jüdischen Grabgemälden der Vigna Rondanini. 2. Das OrpheussDavid* bild in der alexandrinischen Bibelillustration. 3. Orpheus;Adam unter den Tieren. 4. Die gezähmten Wildtiere auf die Völker der Welt ge* deutet. 5. Das Hirtenkönigtum der Endzeit. 6. Die ethischspsycholo* gische Deutung der Tiertypen und die ethischzkatharische Wirkung der Musik. 7. Das „Rad des Werdens" im Jakobusbrief. 8. Die Musik des Orpheus als Jagdzauber. 9. Die Jagd mit Rauschtrank und Spiegel· falle. 10. Die Weinfischerei auf dem Mysterienmosaik von Meios und das Menschenangeln in Lukians Άλιεύς. 11. Die Bedeutung der Fisch* masken. 12. Bacchische Jenseitshoffnungen in den Gemälden der Tomba de' Pancrazii. 13. Die Feuertaufe und das ,,Wasser des Lebens". 14. Der Freskenzyklus in der Tomba de' Nasoni. 15. Die Bilder im Columbarium der Villa Pamfili. 16. Das Weinsakrament. Κρατήρες, Weltseele und Seelentrank. 17. Die Mosaiken der Bakcheia von Utina und Hadrumentum. 18. Σηκός Σεμέλης. Die Weinlaube über dem Altar des Dionysos Perikionios. Das altchristliche Ciborium und die Weinlauht säule. 19. Das Mosaik von Kabr Hiram bei Tyros, die Mosaiken von Sertei, Orléansville und Aquileia. 20. Die Traubencharistie in Aquileia. 4 Ami természetesen nem áll egyformán minden nyelvre. A ma* gyarban a legtöbb idegen szót nyugodtabban írhatjuk „fonetikusan", mert 1. a magyar nyelv nem áll olyan viszonyban a latinnal, mint a francia és 2. mert igen sok latinnak látszó műszó francia, német, angol stb. származású s nehéz volna minden esetben eldönteni, hogy melyik a helyes írásmódja (v. ö. automobil, telefon, zseni, pszichoanalízis stb.).

21. Das bacchische Vorwinzerfest und die getriebene Frührebe. 22. Der Wettlauf der Staphytodromoi und Oschophoroi. 23. Dionysos Botrys 24. „Kornes Pein" und „Flachses Qual". und die „Weinbergoas". 25. Ου σε έγώ έθέρισα, αλλά άλλος έποίησε ταύτα, Das Abschieben der Schuld bei den Buphonien und Karneenopfern. 26. „Psoloeis" und „Titanen". Berusste und gipsbestrichene Geschichten der „wilden Tiermaskenzüge. 28. Cervulum facere. Männer". 27. Die dionysischen Silene, Satyrn, Kentauren. Konikreiten beim BokkustUmzug. 29. Bocks/ haut und Askoliasmus. 30. Keltertanz und Kelterlieder. 31. Dithyrambos und Taurokathapsien. 32. Dionysische Raubtiermasken. Lykanthropie, Lyssa und Katharsis. 33. Tiermasken der Seeie. 34. Das Mosaik des Orpheusheiligtums von Jerusalem. 35. Das Ausziehen der Lasterhülle. Das Anziehen des Messias. 36. Die Tiermasken in den Mithrasmystet rien. 37. Die Ekstasis der befreiten Seele aus den Tierhül'en und der Seelenwanderungsglaube. 38. Die Kreuzigung des Lykurgos und des Orpheus. 39. Der Name des Orpheus. 40. „Verus propheta per saeculum currens." 41. Das Symbolon" έριφος ές γάλα επετον υπό κόλπον ébuv βασιλείας. Kevés olyan olvasót találhat Eisler, aki az anyagnak e tömegén, amelyet a keleti irodalomból is bőkezűen idézett magyarázó szövegek tarkasága még szédítőbbé tesz, egyforma biztonságérzettel vágja át magát. Sőt szembeötlő pontatlanságok klasszikus adatok felhasználásán ban éppen nem alkalmasak arra, hogy ezt a biztonságérzetet fokozzák. Én pl. nagyon szívesen jóvátenném azt a mulasztásomat, hogy a római Porta Maggiore melletti földalatti bazilika apsisképének magyarázatán nál (Egy. Phil. Közi. 49 [1925J 114. kk. Arch. RellAViss. 24 [1926] 61. kk.) Eisler megjegyzését 119. 1. 2. j. nem vettem figyelembe: de ott egy olyan részlet kedvéért (halászháló) hivatkozik a fontos Straboim helyre (10, 451 hibásan, helyes: 452.), amely az idézett görög szövegben éppoly kevéssé fordul elő, mint magán az ábrázoláson. k. k. Vorträge der Bibliothek Warburg. Herausgegeben von Fritz Saxl. Vorträge 1923—1924. B. G. Teubner, Leipzig. 1926. 8°. 277 1.4-31 t. 12 M. A kötet nyolc értekezést tartalmaz a vallástörténet, filozófia és művészettörténet köréből. I. U. v. WHamovitziMöllendorff: Zeus. Mit jelentett Zeus a Homeros előtti görögségtől kezdve Kleanthes istenéig, s hogyan szivárgott be a stoa útján a keresztény egyházatyák munkáiba is? Erre a kérdésre a d j a meg itt röviden, Diels után (1. Arch. für Rel.s IF/ss. 1923, 1. kk.) most a második nagy berlini professzor a választ. Az eredetileg az Olymposon lakó villámisten, aki a KisnÁzsiába vándorló görögök által lesz égi istenné, csak Hesiodosnál szerepel először, mint az igazságot védő, erkölcsi hatalom. A perzsa háborúk után való vallásos elmélyülés mámmár egy népvallás egyetlen és jóságos fejévé tette, de a felvilágosodás filozófiája ezt megakadályozta; az ugyanekkor elterjedő misztikus vallások nem fogadták be Zeust. Platón és Aristotelesnél misztikus név nem szerepel az istenség számára, de újra feltámad Zeus a stoánál; a mindent átható tűz és lélek Zeus néven imádható, aki a világot is teremtette. Ez a sztoikus monoteizmus eredményezte a római császárkultuszt. A kereszténység első idejében és az újplatonizmus korában legfeljebb a számos daemon egyike visel« hette a Zeus nevet, aki végül is csak az egyik planétát s a hét egyik napját (Giovedi) tartotta meg. II. E. Hoffmann: Piatonismus und Mittelalter. Egy készülő részletes munka vázlata. A hiteles és a Gorgiasszal kezdődő dialógusok alapján, — melyek valamennyijére jellemző, hogy a χωρισμός a metodikus kiinduló pont, s a vitatkozás előföltétele, — rekonstruálja Platón filozófiájának vázlatos képét. M a j d bemutatja,

hogy az újplatonizmus, középkor és renaissancc platonizmusa miben tér el az igazi platonizmustól, s hogy ez miért nem egyeztethető a keresz* tény hittel és dogmákkal. III. Η. Liebeschütz: Kosmologische Motive in der Bildungswelt der Frükscholastik. A germán*román középkornak a világ, i s t e n és e m b e r együttműködéséről való teoretikus gondolko* dása tudvalevőleg a P l a t ó n Timaiosából származó tudós antik tradíción alapul. Szerző itt azt világítja meg, hogy milyen viszonyban van a teológia és a világ kozmológiai magyarázata a korai Scholastika egyes gondolkodóinál. Johannes Scotus Eriugena az egyházi és p r o f á n tradi* ciót e g y f o r m á n respektálja, de igazságukat úgy m u t a t j a be, hogy saját vallásfilozófiájába állítja be és szisztémája t a g j á v á teszi. N á l a a világ* egyetem életének ú j p l a t o n i k u s és arisztotelészi magyarázata összekap* csolódik egy a sztoikus Chalcidius*Timaios irodalomból származó fizika és antropológiával. Míg Joh. Scotusnál a kozmológia vallásos jellegű és teológiáját támogatja, a Chartres*i iskolánál elveszti ezt a jellegét; a chartresi T h i e r r y elkülöníti a Platon*Chalcidius«féle fizikát a teológiá* tói. A b a e l a r d u s teológiai szisztematikája k ö z é p p o n t j á b a állít egy koz* mológiai formulát. A conckesx Vilmos m á r felhasználta az arabok köz* vetítésével ekkor ismertté vált görög t u d o m á n y ú j anyagát; a régi isme* reteket és az újabb anatómiai és fiziológiai ismereteket úgy köti össze, hogy ezek közös teóriáit kiemeli, s az így alakított kozmológikus rend szere szerint magyarázza a bibliai történeteket. A művelt költő Bern* hardus Silvestris a tudós hagyomány szétágazó gondolatait a késői ókor egyik m ű f a j á b a n , t. i. Marcianus Capellát utánozva, a d j a elő. D e azért sem ő, sem az égi világ leírásánál egészen Aristoteles és az arabokra támaszkodó Morley Dániel, sem az auvergni Vilmos n e m tudnak Die nordischen, szabadulni az egyházi kerettől. IV. R. Reitzenstein: persischen und christlichen Vorstellungen vom Weltuntergang. A világ végére v o n a t k o z ó elképzelések az északi népeknél és az irániaknál teljesen ellentétes orientációval bírnak; t. i. a világ vége északon az istenek legyőzése és t e l j e s pusztulása, az irániaknál pedig minden rossz* nak pusztulása és végtelen boldog élet. Ellenben a részletek mutatnak sok rokon vonást, s ezek keletről a kereszténység, de f ő k é p a mani* cheizmus közvetítésével kerültek északra. Bővebben a Kyrkohistorisk Arsskrift 1924. évf.*ban WeltuntergangsvorStellungen címen tárgyalta e meglepő kapcsolatokat a kitűnő vallástörténész*filológus. V. H. Gress-der orientalischen Religionen unter dem Ein* mann: Die Umwandlung fluss hellenischen Geistes. A nemrég clhúnyt berlini ószövetség*magya* rázó szép összefoglaló előadása az érdekes tárgyról. A helleniz* mus a görög vallás ellentéte által h a t o t t az egyiptomi és zsidó val* Iásra; t. i. az egyiptomi vallás, noha már megvolt a hajlandóság, hogy áttérjen az antropomorfizmushoz, a göröggel való ellentét folytán fel* ismerte a s a j á t mibenlétét és még nagyobb mértékben visszatért az állati istentisztelethez, amely visszaesés siettette pusztulását. A helleniz* mus h a t á s a a zsidóknál haladást jelent, mert az Antiochos*féle üldözés után a másvilági életben való hitet k e l t e t t e fel, s ezáltal lett közvetve okozója a kereszténység győzelmének. De pozitíve is, mint alkotó erő hatott a görög antropomorfizmus a hellenisztikus misztériumvallásokra, mert egyrészt a b a r b á r istenalakokat emberiebbé tette, művészileg és vallásban nemesítette, másrészt a megváltást, mely főként intellektuális (gnosis), m á r ebben az életben ígérte. VI. F. J. Dölger: Gladiatorenblut und Märtyrenblut. Eine Szene der Passió Perpetuae in kultur* und reib gionsgeschichtlicher Beleuchtung. Miért k i á l t j á k az amfiteátrumban a nézők a vértől elöntött Saturus vértanú felé „salvum l o t u m " és miért mártja a haldokló g y ű r ű j é t saját vérébe és n y ú j t j a át hű szolgájának?

Az előbbi kérdésre Dölger szerint nem lehet a Passió szerzőjének ma? gyarázatát a vérkcresztségről elhinni, hanem itt gúnyosan mondták ugyanazt Saturusnak, amit a fürdőkben mondhattak egymásnak, s ami feliratok alakjában is előfordult. A vérnek pedig az antik orvoslás gyógyító hatást tulajdonított. Ezért gladiátorok és keresztények vérét edényekben felfogták és árusították. Rosszat elhárító ereje is volt; persze a keresztények szemében a keresztény vér még fokozottabb értékkel bírt, s az egész családra szerencséthozónak tartották. Az emlí? tetthez hasonló jelenet másutt is előfordul a martyrológiában (pl. Szent Pál és Plantilla). A. Goldschmidt: Frühmittelalterliche illustrierte Enzyklopädien. Három illusztrált eneyklopédiával ismerkedünk meg szerző előadásából, melyek a középkori ábrázolásművészet ugyanannyi fázisát jelölik, t. i.: 1. a tárgyi reprenzentációt, 2. művészi fikciót, 3. illusztratív elbeszélést. Az elsőt az 1023?ból való montecassinói Raba? nus Maurus?kézirat mutatja. Az ábrázolások egyszerűek és tárgy ílago? sak; a mester antik tradíció tanítványa, aki még antik ábrázolást, ha gyarló módon is, ismétel, de a sajátjából is ad. 2. A genti egyetemi könyvtárban levő Liber Floridus, — melyet 1120?ban készített Lambert de Saint?Omer, — anyaga nagyrészt transzcendens, ennélfogva Lambert olyan ornamentalizációt ad a dolgoknak, amely ezeket reális létezé? sükből szubjektív parafrázissá változtatja. 3. Végre a Hortus Delicia? rum, melynek szerzője Herrad von Landsberg, s amely 1870?ben elégett, a harmadik fázist állítja elénk. Az apátnő sokat átvett az elődöktől, de az ábrázolásban újra reális talajon áll, s bizánci mintái segítségével az illusztratív elbeszélés egy módját éri el, mely azonban teljesen eltér Rechts? a Rabanusíféle rövid tárgyú ábrázolástól. VIII. C. Borckling: Symbolik im germanischen und römischen Recht. Szerző először a bot« nak különféle szimbolikus jelentéseivel foglalkozik, majd áttér az ezzel foglalkozó teóriák ismertetésére. A fejlődés két útja lehetséges, t. i. alulról felfelé, s ezt Amira képviseli, aki a vándorbot fejlődését végig? kíséri egészen a királyi pálcáig; az ezzel ellentétes kialakulást inkább a régebbi teóriák magyarázták, így J. Grimm a királyi pálcából indul ki, mint a hatalom jelképéből. — A germán és római jogban előforduló egyéb egyforma szimbólumok csak egymás mellett valók, de nem egv? másból fejlődtek, legfeljebb indogermán örökség lehetnek. Reitzenstein, Gressmann és Goldschmidt dolgozatait szép képek illusztrálják. k. n. *Herondas élete és müvei. írta, illetve a mimiambusokat Herzog kiadása alapján fordította és magyarázó jegyzetekkel ellátta Dr. Módi Mihály áll. Ieánygimn. tanár. Győr, 1927, 8?r^ 212 1. *W. .A.cOldfßther: Contributions Toward a Bibliography of Epic? tetus. Appendix, Jacob Sehenk's Translation of the Enchiridion Basel 1534. Facsimile reproduction from the copv in the British Museum. University of Illinois Bulletin. Vol. XXII." No. 12. Nov. 22, 1927. Published by the University of Illinois Urbana. 8?r. 201 1. 3'50 dollár. *Joseph Siemieúski: Le Symboles Graphiques dans les éditions eritiques de textes. Projet d'unifieation. Société des Sciences et des Lettres de Varsovie. Annales de la commission d'histoire. Tome I. fasc. IB. 1927. 8?r. 50 1. Rados Tamás Ο S. B.: Horatiusi tiyomok Ausonius költészetében. Dissz. Pannonhalma, 1928. 8?r. Ti 1. Frdinand Brunot: Historie* "de la"Langue frangais des origines á 1900, tome VII, Paris, Colin, 1926. 8°, 360 1. A mai Franciaországot csak a felületes szemlélő látja nyelvileg teljesen egységes országnak, mert mintegy 40 millió főnyi lakossága

felének anyanyelve és társalgási nyelve nem a francia, hanem valamely nem*román nyelv: a bászk, breton, a flamand, a német, vagy valamely más román nyelv: az olasz, a katalán, a proven^al. Különösen tekin* télyes a száma azoknak, akik a provencal nyelvet vagy valamely vele rokon, tehát a franciától lényegesen különböző déllranciaországi táj* nyelven beszélnek s akiknek száma körülbelül 12 milliót tesz ki. Ez utóbbiak nagyrészt értik a francia nyelvet, amely a közigazgatásnak, az iskolának, a hadseregnek, a kereskedelemnek nyelve, azonban egymás közt, családi körben, munkaközben a maguk patois:ját használják. Még tarkább volt Franciaország nyelvi képe az ancien régime idejében. A nagy forradalom előtt mindenegyes tartomány élte a maga különleges, többé*kevésbbé autonom életét, meg voltak a maga jelleg* zetes szokásai, foglalkozásai, öltözetei, típusai. Párisnak a vidékkel szemben meg volt ugyan a maga tekintélye és vonzóereje, nem volt azonban vasút, nem volt újság, hiányzottak azok a többi modern köz* lekedési és hírterjesztő eszközök, amelyek a XIX. században Francia* országot valóban központosították és uniformizálták s Párist a francia birodalom igazi fővárosává tették. A XVII. század folyamán számos tényező közreműködésének következtében a francia nyelv nagy töké* letességre, sőt a XVIII. században, mint kultúr*nyelv Európaszerte vezető szerepre tett szert, magát Franciaországot azonban nem tudta egészen meghódítani. Ott szívós vetélytársai voltak és pedig egyrészt a latin nyelv, mely a tudományban, az iskolában, az Egyházban, erősen tartotta a maga állásait, másrészt pedig a különböző idegen nyelvek és tájszólások tömege, melyekhez a lakosság görcsösen ragaszkodott. A régi forradalomelőtti Franciaországnak e változatos nyelvi képét rajzolja meg Brunot, a francia nyelv történetét tárgyaló monumentális művének 7*ik kötetében. Bemutatja, hogy a francia nyelvnek az elsőségért vívott lassú, de kitartó küzdelmében milyen akadályokkal kel* lett megvívnia. Ez a küzdelem nem volt heves, nem állottak szemben egymással elszánt ellenfelek és azokat a területeket, amelyeket a fórra* dalmat megelőző két évszázadban a francia nyelvnek sikerült meg* hódítania, nem erőszakos eszközökkel, nem felsőbb hatalmak beavat* kozása mellett, hanem magától, a viszonyok kényszerítő ereje alatt szerezte meg. A z ancien régime ugyanis nem ismerte a nyelvkérdést, amely a XIX. században annyi gyűlölködésnek és ellenségeskedésnek vált forrásává s amely jelenleg is a franciák s másrészt a bretonok, provengalok és németek közt annyi kellemetlen súrlódást okoz. XIV. Lajosnak és utódainak nem volt ambíciója, hogy birodalmukból nyelvi* leg is egységes országot alkossanak, egész mellékes volt rájuk nézve, hogy alattvalóik, ha rendesen fizetik az adót és vitéz módon harcolnak, milyen nyelven beszélnek. A katholikus Egyház természetesen ragasz* kodott a latin nyelvhez, azonban saját érdekében alkalmazkodott a viszonyokhoz és a helyi nyelvek rovására nem erőszakolta a francia nyelv használatát. A vezető körök e közönyösségének következménye, hogy a XVII. és XVIII. századból Franciaország lakosságának nyelvi viszonyai vonat* kozóan igen kevés közvetlen adät maradt fenn. Az ancien régime alatt rendszeres népszámlálás sem volt, még k'cvésbbé érdeklődtek a hatóságok a népesség nyelvi állapota iránt. Csak a forradalom első éveiben mutatkozott ez irányban némi érdeklődés, midőn Grégoire püspök a vidéki hatóságokhoz körlevelet küldött szét és abban felvilágosításokat kért tőlük a népesség nyelvhasználatára nézve. A közvetett tanúbizonyságok e hiánya Brunot munkáját nagyon megnehezítette. Kénytelen volt az ancien re'g/me*nek nemcsak irodalmi,

tudományos és tanügyi, hanem közigazgatási és közgazdasági állapotát is a maga teljességében áttanulmányozni, hogy így közvetett módon bizonyos eredményekhez jusson. Így azután könyvéből, a régi Francia? ország szellemi és anyagi kultúrájának teljes képe bontakozik ki élőt? tünk, látjuk, hogy a tudomány, költészet és ékesszólás terén a francia nyelv miként szorítja háttérbe a latin nyelvet, hogy Franciaország leg? különbözőbb részeiben milyen könyveket és folyóiratokat olvastak, hogy milyen volt a tanítás a népiskolákban, a kollégiumokban és az egyetemeken, hogy az ipar és kereskedelem, valamint az ú j útak és az ú j közlekedési eszközök, mint pl. a postakocsi, mennyiben segítették elő a lakosság vegyülését és ennek révén a francia nyelvnek a különböző tartományokban való térfoglalását. Brunot müvének előszava (3. 1.) szerint a hid? és útépítőmérnökök többet tettek a francia nyelv terjedése érdekében, mint számos aka? démia. Munkájában adatok tömegével bizonyítja, hogy igaza van. Ezek az adatok igazolják azonban azt az egyre jobban tért hódító elvet is, amelyet a régebbi nyelvtörténészek nem mindig tartottak szem előtt, hogy t. i. a különböző nyelvtények nem elszigetelt jelenségek, hanem benső kapcsolatban vannak a népek anyagi és szellemi életével s csak ennek ismerete alapján érthetők és magyarázhatók meg. Ε társadalom? tudományi módszer alkalmazása, ha nem csalódom, gyümölcsöző lenne a magyar nyelvtörténeti kutatások terén is. A latin s a magyar nyelv harca, az utóbbinak a fővárosban és számos vidéki városunkban való elterjedése, az iskola, a közigazgatás, a közlekedés, a színház, a had? sereg s egyéb magyarosító tényezők szerepe, mind eme kérdések be? ható tanulmányozása a magyar nyelvészek számára hálás feladat lenne. (Pécs) Birkás Géza. Edgar Rabsch—Hans Burkhardt: Musik. Ein Unterrichtswerk für die Schule. 2. Teil. 4°. X X + 3 1 6 1. Sok táblával és egyéb melléklettel. Μ. Diesterweg, F r a n k f u r t a. Μ. 1928. Kötve 6'40 M. A német könyvipar teljesítőképességének egyik csodálatraméltó példájával állunk itt szemben. Ez a gyönyörűen kiállított két és félszáz darabnak a kottáival felszerelt, rengeteg képpel (köztük régi kódex? lapok színes s aranyozott díszítésű hű reprodukcióival) ellátott eredeti s mondhatnók úttörő mű teljes vászonkötésben hat márka negyvenért iskolakönyvként, ez majdnem több, mint amit e világháború utáni nyomorúságban álmodni mernénk. Gazdagsága olyan nagy, hogy csak részletes cikkben lehetne megközelítőleg is fogalmat adni róla. Miért szentelünk figyelmet neki ebben a filológiának fenntartott folyóiratban? Mert a németek megvalósították itt az ú j tanterveiktől megkövetelt kapcsolatot a német és ének, meg zenetanítás között. „Der Gedanke der Querverbindungen' erfordert, dass dieses Buch von den Lehrern anderer Fächer ebenso zu benutzen is, wie von dem Musiklehrer" olvas? suk az előszóban. A kötet első harmada történeti dalokkal szolgál, még pedig a XIII. századtól kezdve eredeti formában is, de a VöluspaÁg visszanyúlólag átírásban. A Sigurdslied, melyet 1818?ban az északi szigetvilágban állítólag még tánchoz énekeltek, éppúgy itt van, mint XVI. századi alakjában (Rhaw. Bicinia 1545). A má? a Hildebrandslied sodik rész népdalokat ad régi és újabb időkből egyaránt. A Ili. rész címe „Die Heimat im Liede" s ez a népdalokat vidékek szerint ren? dezve nyújtja. Különösen a XVI—XVII. század jutott érvényre a régibb korok közül, ami e téren természetes. A modern nyelvtanítás más vonatkozásban is kapcsolódik: jellegzetes, híres francia, angol, svéd, finn stb. darabok is helyet kaptak. Az egyházi ének a középkori nagy alkotásokkal (gregorián?kottákkal) éppúgy képviselve van, mint a refor?

mációéival. A z egészet rövid zene- és zeneszerszámtörténet zárja. A ki? tűnő képmellékleteken a Minnesängerharfett éppúgy ott leljük, mint a keleti és afrikai népek jellegzetes zeneszerszámait. -—ó —s. Julius Wiegand: Geschichte der deutschen Dichtung in strenger Systematik, nach Gedanken, Stoffen, Formen, in fortgesetzten Längs? und Querschnitten. Herrn. Schaffstein, Köln a. Rh. 4°. 473 14 36 tábla illusztráció. Félvászonb. 18, e. vászon 20 Μ. Nem irodalomtörténet, hanem kifejezetten költészettörténet s mint ilyen úgyszólván egyetlen a maga nemében a legújabb időben. A szerző maga is kiegészítésnek gondolja minden szokásos irodalomtörs ténethez. 1922?ben jelent meg először és ez idén ú j átdolgozott kiadása készül, amely mcsszemenőleg tekintetbe veszi m a j d az elhangzott bírá? latokat, melyek különben kivétel nélkül elismerték újszerűségét és szempontjainak termékenységét. Wasserzieher, az ismertnevű nyelvész külön kiemelte, hogy ez az első nagyobbszabású kísérlet a német nyelv? stílus, az egyes műfajok technikája és az irodalmi siker történetének vázolására. A gyakorlati nyelvpedagógusok közül Hofstaetter elismerte hasznosságát az iskolai tanításra előkészítő segédkönyvként. Aki a leg? újabb irodalomtörténeti irányoknak összefoglaló műben való alkalmaz? hatóságára kíváncsi, az is haszonnal tanulmányozhatja. Éppen azért vett bele a szerző külön függelékként műreprodukciókat híres képző? művészeti alkotásokról, mert az ezekkel való párhuzamosságot igyek? szik mindenütt, ahol az lehetséges, kimutatni. Minden egyes kép alatt ott van a pontos utalás arra nézve, hogy mihez szánta őket Wiegand illusztrálásul. Jószemű és lelkes művészetbarát, úgyhogy még ott is elmemozdítólag hat, ahol talán nem egészen adhatunk igazat neki szi? gorú filológiai szempontból. Egyáltalán az egész hatalmas német iro? dalomtörténeti anyagnak ez a teljes átcsoportosítása mindenkép rend? kívül tanulságos és termékenyítő. Nem lehet elmenni egy ilyen munka mellett, ha a korral akarunk haladni. Enrica von Handel—Mazzetti: Johann Christian Günther. 8°. 362 1. Kösel u. Pustet. München. 1927. Fűzve 6, kötve 8 Jí. Az utóbbi években divattá vált a német irodalomban a letűnt korok íróit, költőit regényhősökké megtenni. Goethe? meg Schiller« regények úgyszólván tucatjával nőttek ki a földből. Nem panaszkép mondjuk, mert, hála az égnek, sok nagyon jó akad e szépirodalmi ter? mékek között és feltétlenül hozzájárulnak az irodalomtörténeti problé? mák népszerűbbé tételéhez is. Jelen esetben igazi szakembereknek való csemegéről van szó: Günther nemcsak eldugottabb nagysága a német irodalom múltjának, hanem egyszersmind valóban problematikus egyé? niség, olyan jellem, akit a végzet is arra szemelhetett ki, hogy a XIX. vagy XX. század regényhősévé váljék. Goethenek a „Költészet és való? ság" 7. könyvében róla leírt és azóta minden irodalomtörténeti kézi? könyvben unalomig csépelt mondása is szinte kihívta a vele való költői foglalkozást: nem tudta magát fékezni s így élete éppúgy mint költé? szete szétfolyt ujjai közül! Minden hozzáértő olvasó előtt nyilvánvaló, hogy az utóbbi években annyira megélénkült barokk?kutatás is befolyásolta ezt a tárgyválasztást, így még kevésbbé csodálható, hogy éppen osztrák oldalról közelítették meg a témát, sőt ez külön szerencsének mondható. Igazi barokk ellen? tétkeresés rejlik azokban a jelenetekben, ahol a hazátlan csavargóvá züllött G ü n t h e r Jénában haldokolva maga körül látja s hallja a szo? kásos barokk pompakifejtést a maga betegesen ideges túlzásaiban, míg őt szívtelenül kitaszítják még azok is, kik addig megkönyörültek rajta,

míg a társadalmi hiúságok máskcp nem akarták. Nemcsak Günther lelki életébe világít be az írónő, hanem költészetébe is: lelkiismeretesen tanulmányozta át lírai alkotásait, amelyeket bőven sző a szövegbe s élményszerűségükről ügyesen gondoskodik. Talán barokknak szánta azt a tényt is, hogy a kötet jelentékeny részét kitevő keretet saját élete azon szakának vázolásával adta meg, amikor ezzel a témával találkozott, viaskodott s végül megformálta azt. —ó —s Hermann Schneider: Erziehung zum Deutschsein. Hirt, Breslau 1925. 8°. 351 1. Kötve 12-50 Μ. A vesztett világháborúra való visszatekintést újult erővel fellobogó német öntudat jellegzetes terméke ez a mindenképen figyelemre méltó munka, melybe beletévedt egy*két bennünket bántó megjegyzés Nyu* gatmagyarországgal kapcsolatban (melyekről időközben a szerző levéli* leg fölszólíttatva, úgy nyilatkozott, hogy ma már másként látja és magyarbarát értelemben kész helyesbíteni). Ettől eltekintve nagyon ajánlható olvasmány, mert kiélezve és sűrítve n y ú j t j a mindazt, amit egy faját és hazáját szerető német a maga népe szelleméből született* nek lát. A szerző a lipcsei egyetem pedagógia* és filozófia tanára lévén, aki azonban sokat foglalkozott kultúrtörténettel is (éppen most jele* nik meg egy nagy összefoglaló műve e téren), könnyen érthetően külö* nősen azokat a fejezeteket írta meg fényesen, melyek a német iskolá* ról meg bölcseletről szólnak. Nálunk is érdeklődésre számíthat a „Jüdi* scher Geist" als Gefahr, und die Möglichkeiten seiner Überwindung c. rész. Figyelemre méltó a 3. könyv: Deutscher Glaube s ennek ilyen megállapításai „Die deutsche und europäische Weltanschauung der Z u k u n f t wird religiös sein." Deutsche im Ausland. Herausgegeben von Dr. F. W . Mohr, Ludw. Schoen, W. von Hauff. Ferdin. Hirt, Breslau 1926. 8°. 328 1. Kötve 10 Μ. Nagyon tanulságos könyv, amely a germanistán kívül, kit a német településtörténet elsősorban érdekel, mindnyájunk figyelmét magára vonja, mint az új erővel megindult német összefogás egyik jellegzetes bizonyítéka. Különösen érdekesek a magyarhoni és az elszakított terű* leti németségről szóló fejezetek. N e m lehetne kifejezetten azt mon* dani, hogy ezek szerzőjét ellenséges érzület vezetné velünk szemben (a bevezető sorok nagyon szépen és szimpátiával rajzolják N a g y m a g y a r * országot és szinte fájlalják ennek földarabolását), de természetesen megvannak a maga, a mienkkel ellenkező nézetei egyes kérdésekről. Az első részben Szekfű Gyula Staat Ungarn*jára támaszkodik, melyet nagyon dicsér. Nekünk nemtetsző megállapításai is higgadtak és jó figyelmeztetésekül szolgálnak abban az irányban, hogy a németséggel való további együtthaladásunknál mire kell különösebb gondot fordí* tanunk. Ugyanaz a szerző számol be a kisántánt államokban élő néme* tekről és ezekről az államokról magukról is, ahol nem éppen hízelgő dol* gokat mond a királyságbeli oláhokról és szemmelláthatólag az ú j állam földbirtokpolitikáját fájlalja legjobban. Lojálisán megemlíti különben, hogy ez az oláh erőszakoskodás elsősorban a magyarok ellen is irányul a németség mellett. A más szerzőtől származó csehekről szóló cikk még hevesebben támadó és főként cseh*morva meg sziléziai németek* ről szól, a felsőmagyarországiakról alig-alig emlékszik meg. Josephus Salánki: De codice Ovidii et Horatii coltigato Debreceniensi. A Debreceni Tisza-István-Tudományos Társaság I. osztályának kiadványai. II. kötet 8. sz. Debrecen 1927. 8-r. 11 1.

Ű j könyvek. Ernst Wasserzieher: Woher? Ableitendes Wörterbuch der deutschen Sprache. 7. Auflage. Berlin (Dümmler) 1927. Kis 8°. 245 1. Kötve 7 Μ. Az általánosan ismert, közkedveltségnek örvendő, könnyen kezelhető, nagyszerű kézikönyvecske ebben a legfrissebb kiadásban is bővült, javult, tökéletesbedett. A legjobb segédeszköz ott, ahol hatalmasabb német nyelvtörténeti szótárak akár drágaságuk, akár nehezen kezel? hetőségük miatt nem jönnek tekintetbe. Megbízhatóságban szinte vetekszik amazokkal, berendezése viszont praktikusabb. Egyetlen hát? ránya, hogy nyomása apró, de csakis így adhat ilyen kis terjedelem mellett ilyen rengeteg anyagot. Herrn. Ammon: Deutsche Literaturgeschichte in Frage und Antwort von Luther bis zur Gegenwart. Fcrd. Dümmler, Berlin 1926. 8°. 226 1. 5 M. Eredeti módszerrel megírt könyv, amely korántsem kizárólag a nagy? közönség és tanulók kezeibe való, mint szerzője szerényen állítja. Meg? lepő gazdagsága és szellemes fordulatai miatt szívesen fogja forgatni a szakember is. A katechizáló módszer egyáltalán nem válik unalmassá benne, mert találékonyság mellett széles látókör és lelkiismeretes ala? posság ellensúlyozzák. Mindenesetre nyeresége a népszerűsítő irodalom? történet irodalomnak. Jó, okos, praktikus munka. Karl Weidel: Deutsch. Kultur kundliches Lesebuch für die Oberstufe höherer Schulen. B. G. Teubner, Leipzig—Berlin 1927. 8°. 242 1. Kötve 3-80 Μ. Heinrich Lemcke: Deutsches Dichten. £ϊη literaturgeschichtliches Lesebuch. B. G. Teubner, Leipzig—Berlin 1927. 8°. 303 1. Kötve 4-40 Μ. Jól összeválogatott olvasmányok Németországról, annak népéről, a német nyelvről, államról, irodalomról, művészetről, vallásról és élet? bölcsességről teszik ki az első könyv tartalmát. Majdnem kivétel nél? kül kitűnő nevek szerepelnek a szerzők közt: Hettnertől és Scherertől Gundolfig vannak képviselve az irodalomtörténészek, a filozófusok közt Eucken játszik nagyobb szerepet Max Wundt mellett, a német művé? szetről pedig Hans Thoma nézeteit kapjuk. Nagyon megbízható jegy? zetek egészítik ki az olvasmányokat. Mintaszerű modern olvasókönyv. A második kötet egészen sajátos ú j tankönyv: irodalomtörténet él? ményalapon. Az első részben egy?egy hangulatos kép az illető korról, melybe a kérdéses emlék vagy mű tartozik, a másodikban próbák belőle. Amennyire lehet, a hangulatkeltő költött háttér szintén vala? melyik híresebb művészi alkotásból van véve. .,Arbeitsunterrichtliche und literaturgeschichtliche Methoden sind zu vereinen" szerző jelszava. Ennek megfelelően elmeséli, hogy jött létre ez vagy az a költemény, hogyan terjedt el, hogyan kapcsolódtak össze valamely korban költészet, történet, kultúra. Fölösleges nevek, évszámok, adatok lehetőleg elmaradtak. Egészen rövidre fogott irodalomtörténeti vázlat, áttekin? tés zárja be az egészet: végső összefogást s rögzítést biztosítva.

A LAONIKOS-KÉZIRATOK COLLATIÓIRÓL. A M a g y a r T u d o m á n y o s A k a d é m i a k i a d á s á b a n az 1922—27. é v e k f o l y a m á n m e g j e l e n t h á r o m k ö t e t e s L a o n i k o s - e d i t i ó m élénk v i s s z h a n g o t k e l t e t t a külföldi s z a k k ö r ö k b e n . N é m e t , olasz, f r a n cia és h o l l a n d n y e l v e n n e m k e v e s e b b , m i n t tíz t e r j e d e l m e s i s m e r t e t é s és b e h a t ó b í r á l a t j e l e n t m e g eddigelé róla, sőt n e m r é g i b e n az a m e g t i s z t e l t e t é s is é r t e , h o g y a görög T u d o m á n y o s A k a d é m i a egyik ülésén k ü l ö n e l ő a d á s b a n , igen e l i s m e r ő m ó d o n f o g l a l k o z t a k vele. 1 K ü l f ö l d i b í r á l ó i m a l e g k ü l ö n b ö z ő b b o l d a l r ó l v e t t é k vizsgálat alá a k i a d á s t s f i g y e l m ü k k i t e r j e d t a k é z i r a t o k s t e m m á j á t ó l , a s z ö v e g c o n s t i t u t i ó m e g a l a p o z á s á t ó l , az a p p a r a t u s összeállításának módszerétől kezdve a szovegmegállapítás móds z e r e i n e k úgy a k é z i r a t o k v a l l o m á s a i , m i n t a L a o n i k o s - f é l e n y e l v h a s z n á l a t s z e m p o n t j á b ó l f e l v e t ő d ö t t , bonyolult p r o b l é m á i i g s egyes szövegrészek beható elemzéséig. Ε bírálatok kapcsán m e r ü l t e k fel e g y e s k i f o g á s o k ú g y a k é z i r a t o k l e s z á r m a z á s i v i s z o n y á n a k m e g á l l a p í t á s a , m i n t a t e c h n i k a i kivitel é s főleg a Laonikos stílusának megítélése tekintetében, de viszont nem k e v e s e b b e l i s m e r é s t n y ú j t o t t a k n e k e m e m e n d a t i ó i m helyess é g é é r t , az a p p a r a t u s r e n d k í v ü l g o n d o s , szinte t ú l s á g o s a n pedáns megszerkesztéséért, a Laonikos sajátos nyelvhasználatába való a l a p o s e l m é l y e d é s e m é r t s t b . s t b . s m i n d n y á j a n m e g e g y e z t e k a b b a n , h o g y az én k i a d á s o m az első és egyetlen L a o n i k o s r a v o n a t k o z ó l a g , m e l y a m o d e r n s z ö v e g k r i t i k a igényeit kielégíti s j e l e n t é k e n y lépéssel viszi előre a r é g e b b i e k h e z k é p e s t L a o n i k o s s z ö v e g é n e k helyes m e g á l l a p í t á s á t . H a z a i i r o d a l m u n k b a n eddigelé m i n d ö s s z e k é t b í r á l a t j e l e n t m e g e d i t i ó m r ó l é s pedig m i n d k e t t ő u g y a n a t t ó l a s z e r z ő t ő l , M o r a v c s i k G y u l á t ó l s u g y a n a z o n f o l y ó i r a t b a n (1. E g y e t e m e s P h i l o l o g i a i K ö z l ö n y 48 (1924), 50—55." és 52 (1928), 23—28). ö első b í r á l a t á b a n b e h a t ó a n i s m e r t e t i „e m i i j t a s z e r ű m o d e r n 1

V. ö. F R . D R E X I . , Philol. Wochenschrift 4 3 ( 1 9 2 3 ) , Nr. 4 8 / 5 2 ; 4 4 Nr. 4 5 ; 4 8 ( 1 9 2 8 ) , Nr. 9 . W . W E B E R , Orient. Litteraturzeitung (1924) H. 3 . F. D Ö L G E R , Deutsche Litteraturzeitung 7 5 ( 1 9 2 4 ) , Nr. 1 6 . E . K U R T Z , Byzant. Zeitschrift 2 5 ( 1 9 2 5 ) , 3 5 9 — 6 2 . N. F E S T A , Rivista di Filologia e di Istruzione classica N. S. Α. I. Fase. 3 ( 1 9 2 3 ) , 3 7 3 — 7 8 . P. M A A S , Ungarische Jahrbücher 5 ( 1 9 2 5 ) , 4 3 9 — 4 1 . R. G U I L L A N D , Revue des études grecques, t. X X X V I , Nr. 1 6 8 ( 1 9 2 3 ) , 5 6 1 - 6 4 . D. C. H E S S E L I N G , Museum ( 1 9 2 5 ) , 1 8 / 1 9 . Πρακτικά του έτους 1 9 2 7 της 'Ακαδημίας 'Αθηνών, τόμ. 2, τεΰχ. 5, σελ. 302. (1924),

editió" e l ő m u n k á l a t a i t , szinte k o r l á t l a n díesérettel emlékszik meg a r r ó l az i s m é t e l t e n h a n g s ú l y o z o t t „lelkiismeretes gondról",, mellyel s z á m o t a d o k a kiadás alapjául szolgáló kéziratok variánsairól stb. stb. s arról „a nagy a p p a r a t u s r ó l és biztos módszerről", mellyel az író szövegét m e g á l l a p í t o m s a b b a n összegezi bírálatát, h o g y „a kiadó (már t. i. csekélységem) e nagyé r t é k ű és e r e d m é n y e s m u n k á j á v a l n e m c s a k az e g y e t e m e s k ö z é p k o r i görög filológia művelőit k ö t e l e z t e hálára, h a n e m nagy szolgálatot t e t t vele a hazai b y z a n t i n o l ó g i á n a k is". N é g y év múlva azonban editiómról h o m l o k e g y e n e s t ellenkező v é l e m é n y r e j u t s második, m o s t m e g j e l e n t bírálatában éppen a m e g f o r d í t o t t j á t a d j a a n n a k a nagy dicséretnek, amit első ízben r á m p a z a r o l t s valóságos palinódiát ír. Véletlenül jött r á — a m i n t ő maga m e g v a l l j a — a V a t i k á n b a n végzett kézirati k u t a t á s a i k ö z b e n arra, h o g y én az egyik vatikáni kézirat collatiójánál d u r v a hibákat k ö v e t t e m el s ezen észlelettől figyelmessé téve m o s t már vizsgálatait k i t e r j e s z t e t t e az általam teljes egészében felhasznált mind a négy k é z i r a t r a s a négy k é z i r a t b ó l összesen tíz oldalt r é s z b e n az eredetiből, részben p o n t o s fotográfiai m á s o l a t o k a l a p j á n e g y b e v e t e t t az én editióm megfelelő részeivel s az egybevetés alkalmával „oly lényeges t é v e d é s e k r e b u k k a n t , melyek h a m i s k é p e t a d n a k az egyes kéziratok lectióiról: amit a kiadó a p p a r a t u s á b a n jelez, n e m találh a t ó meg a k é z i r a t b a n s viszont a k é z i r a t ott t ü n t e t fel eltérést, ahol D a r k ó a n n o t a t i ó i azt egyáltalán n e m s e j t e t i k " . Ezen észleleteiből pedig ezt az összegező k ö v e t k e z t e t é s t v o n j a le: „ m a j d n e m bizonyossággal állíthatjuk, hogy a D a r k ó - f e l h a s z n á l t a összes k é z i r a t o k n a k az ú j k i a d á s szövegével való t ü z e t e s egybevetése jelentős mértékben megváltoztatná a mostani apparatus képét, vagyis m e g i n g a t n á az ú j kiadás alapjait, m e l y e k e n D a r k ó n a k a k é z i r a t o k v i s z o n y á r a v o n a t k o z ó megállapításai, sőt maga az ú j recensió szövege is nyugszik". Á l l j u n k meg i t t egy kissé. H o g y a n m o n d h a t t a 4 év előtt, hogy lelkiismeretes gonddal h a s z n á l o m fel a k é z i r a t o k a t , ha erről a k k o r n e m g y ő z ő d ö t t m e g ? H i s z e n 1923—24-ben is hozzáf é r h e t e t t volna a k é z i r a t o k h o z , ha m á s k é n t n e m , facsimilék ú t j á n ! V á j j o n n e m érzi-e, hogy m o s t a n i ellenkező véleménye első s o r b a n s a j á t m a g á r a vet k e d v e z ő t l e n fényt, m e r t leleplezi, hogy n é g y év előtt k ö n n y e l m ű e n , kellő u t á n j á r á s nélkül mondott ki nagy d i c s é r e t e t ? Dicsérni alap nélkül k r i t i k u s n a k ép úgy n e m s z a b a d , m i n t gáncsolni kellő b i z o n y í t é k o k nélkül. V i s z o n t ha négy é v előtt elegendő u t á n j á r á s h í j á n dicsért, v á j j o n n e m kell-e g y a n ú b a esnünk, hogy m o s t is, a m i k o r gáncsol, ezt kellő m e g f o n t o l á s és alapos vizsgálódás nélkül t e s z i ? Ehhez a g y a n ú h o z a két b í r á l a t a viszonyítása u t á n kétségkívül jogunk van. D e h a d d lássuk a vád indokolását. M o r a v c s i k első s o r b a n a Vatic.-Palat. gr. 266-tal, az általam A-val jelölt k é z i r a t t a l foglalkozik. M e g j e g y z e m , hogy ez a k é z i r a t hű fotográfiái másolatban elejétől végig, t e l j e s egészében r e n d e l k e z é s e m r e áll s így

abban a helyzetben vagyok, hogy nemcsak a magam, h a n e m b í r á l ó m e l j á r á s á t is p o n t o s a n e l l e n ő r i z h e t e m . A - b ó l M o r a v c s i k m i n d ö s s z e 2 oldalt (az egész k é z i r a t 696 o l d a l b ó l áll) h a s o n l í t ö s s z e az én e d i t i ó m m a l s m i n d j á r t igen s a j á t s á g o s „ é s z l e l e t " - r e b u k k a n . A z t á l l í t j a u g y a n i s , h o g y a II, 32 21 a τών u s q u e a d 22 στρατόπεδον o m n i a o m . A m e g j e g y z é s az én a p p a r a t u s o m b a n h e l y t e l e n , m e r t ez a p a s s u s a k é z i r a t b ó l n e m m a r a d t ki, a m i n t é n állítom, h a n e m igenis b e n n e f o g l a l t a t i k . V i s z o n t a II, 33 2 2 -höz (ez s a j t ó h i b a , h e l y e s e n : 32 22 ) m e g kellett v o l n a j e g y e z n e m , h o g y „a του sec. u s q u e a d 33tí τά o m n i a o m . A", m i v e l itt A 7 s o r n y i s z ö v e g e t k i h a g y o t t , m e l y k i h a g y á s r ó l én s e h o l s e m e m l é k e z e m m e g . Ezzel s z e m b e n a valódi t é n y á l l á s a k ö v e t k e z ő : A m á s o l ó j a a II, 32 2 i-nél á l t a l a m k i h a g y o t t n a k j e l z e t t s z ö v e g r é s z t c s a k u g y a n e l h a g y j a s h o g y itt v a l a m i b a j v a n , azt maga a k é z i r a t is jelzi a kih a g y o t t rész h e l y é n b e s z ú r t f i g y e l m e z t e t ő jellel ( l·)· Ez a k i h a g y á s egy igen g y a k r a n e l ő f o r d u l ó m á s o l á s i hiba s o n n a n s z á r m a z o t t , h o g y a m e g e l ő z ő rész is s a k i h a g y o t t is e g y a r á n t στρατοπέδων s z ó v a l v é g z ő d i k s a m á s o l ó s z e m e , mikor az e l s ő στρατόπεδον-t leírta, a m á s o d i k r a e s e t t s e z é r t a k ö z b e e s ő k e t m á r l e í r t a k n a k g o n d o l t a és e l h a g y t a . A z a h é t s o r pedig, m e l y r ő l M o r a v c s i k azt állítja, h o g y k i m a r a d t a k é z i r a t b ó l , a m a g a helyén, e g é s z e n j ó á l l a p o t b a n b e n n e f o g l a l t a t i k az A k é z i r a t b a n . E z e n k b . h é t s o r n y i s z ö v e g r é s z u t á n (και οϋτω δή τά u t á n ) v a n e g y h á r o m s o r o s p a s s u s a k é z i r a t b a n , m e l y n e m egyéb, m i n t i s m é t l é s e e g y , e h e l y r e n e m t a r t o z ó , f e n t e b b m á r leírt s z ö v e g r é s z n e k , m e l y h e z itt m á r a f e n t e b b k i h a g y o t t , d e ide szintén n e m t a r t o z ó s z ö v e g is h o z z á van c s a t o l v a (I. k i a d á s o m b a n : II, 32 20 , a b Ιρημον u s q u e a d 22 στρατόπεδον). E z t a r é s z t a z o n b a n m a g a a k é z i r a t a t h e t á l j a az által, h o g y ú g y az e l e j é r e , mint a v é g é r e o d a t e s z i a f i g y e l m e z t e t ő jelt ( | ) s ily m ó d o n k i z á r j a a c o n t e x t u s b ó l . E z t az a t h e t e s i s t én az a p p a r a t u s o m b a n n e m j e l ö l ö m meg s n e m pedig azért, mert szövegkritikai szempontból n e m n y ú j t s e m m i ú j a t , s e m m i t a n u l s á g o s a t s a r r a a helyre, a hol áll, e g y általán n e m t a r t o z i k . T e h á t , h a v a l a m i t l e h e t e t t volna k i f o g á solni e l j á r á s o m b a n , úgy e n n e k az a t h e t e s i s n e k az e l h a l l g a t á s a é p p e n olyasvalami, a m i v e l s z e m b e n f e l h o z h a t t a volna, h o g y k ö v e t k e z e t e s e b b e l j á r á s lett v o l n a tőlem e n n e k az a t h e t e s i s n e k az a p p a r a t u s b a n v a l ó jelzése. E z t a hiányt a z o n b a n M o r a v c s i k n e m k i f o g á s o l j a , m e r t é s z r e s e m veszi s v i s z o n t h i b á k a t r ó f e l n e k e m o t t , ahol r é s z e m r ő l n i n c s s e m m i h i b a , e l l e n k e z ő l e g ő esik bele a l e g s ú l y o s a b b t é v e d é s e k b e . T é v e d é s e i n e k o k a p e d i g az, h o g y ő csak a f ? 1 5 8 v t n é z t e m e g , de f ö l ö s l e g e s n e k t a r t o t t a m e g n é z n i a m e g e l ő z ő 158 r l a p o t , a m e l y e n a f e n t e b b é r i n t e t t s z ö v e g e k l e g n a g y o b b r é s z e f o g l a l t a t i k . A 158 v r e c s a k az a t h e t á l t résznek utolsó sora került, mely azonos a megelőző oldalon a m a g a h e l y é n k i h a g y o t t és á l t a l a m is k i h a g y o t t n a k jelzett r é s s z e l . M o r a v c s i k csak e z t az egy s o r t n é z t e meg az egész p a s s u s b ó l s m e g f e l e d k e z e t t arról, h o g y a m e g e l ő z ő l a p o t is m e g t e k i n t s e , a m e l y e n m e g t a l á l h a t t a v o l n a az egész t é n y á l l á s t , a m i n t i t t

i s m e r t e t t e m s az a t h e t e s i s kivételével az a p p a r a t u s o m b a n is jeleztem. P e d i g , ha igazán figyelmesen dolgozik, a k k o r a 1 5 8 v η is talált v o l n a valamit, a m i g o n d o l k o d ó b a e j t h e t t e s ebből a kelepcéből, m e l y b e ö n m a g a állította b e l e m a g á t , m é g k i m e n t h e t t e v o l n a . Ez t. i. a lap első sora v é g é n , a στρατόπεδον után álló f i g y e l m e z t e t ő jel (-| ), m e l y ép azért áll o t t , hogy az o l v a s ó t az a t h e t e s i s r e f i g y e l m e z t e s s e . T e h á t amit m e g kellett v o l n a látnia, azt n e m l á t t a meg, e l l e n b e n olyan d o l g o k a t látott m e g és kifogásolt, ' a m i k a v a l ó s á g b a n nem l é t e z n e k s k i f o g á s alá sem eshetnek. A z o n b a n h a l a d j u n k t o v á b b k i f o g á s a i n a k t á r g y i l a g o s vizsgálatában. A d II, 33ia κολύκου A az én a p p a r a t u s o m b a n . M o r a v e s i k itt k i f o g á s o l j a , hogy a k é t p o n t o t e l h a g y t a m a κρ a l u l , ami e szótag t ö r l é s é t jelenti. I g a z a van, de ez s a j t ó h i b a . K é z i r a t o m ban κολύκου áll, n y o m á s n á l a z o n b a n a k é t p o n t l e p a t t a n t . T e h á t s a j t ó h i b á v a l , vagy s a j t ó h i b a nélkül n é z z ü k az a p p a r a t u s t , a szöveg m i n d e n k é p λύκου s így s z e r e t n é m tudni, mi az itt, ami az én r e c e n s i ó m „ a l a p j a i t m e g i n g a t j a ? " A κρ s z ó t a g n a k az app a r a t u s b a n v a l ó közlése p e d i g n e v e z h e t ő — ha é p p e n t e t s z i k — felesleges t ú l h a j t á s n a k , de s e m m i e s e t r e s e m „ l é n y e g e s tévedésének. A d II, 33 19 re om. A az én a p p a r a t u s o m b ó l k i m a r a d t . E n n e k a hibás k i h a g y á s n a k , m e l y a többi k é z i r a t o k b a n h e l y r e van pótolva, fel n e m t ü n t e t é s e tényleg az én t é v e d é s e m , d e ha fel is t ü n t e t t e m volna, ez a s z ö v e g e m e n s e m m i v á l t o z t a t á s t n e m v o n h a t o t t v o l n a m a g a u t á n . A τε-re s z ü k s é g v a n : καταλαβαν τε τόν λύκον και άνελεΐν k i f e j e z é s felel meg a L a o n i k o s n y e l v h a s z n á l a t á n a k , a m i t csak e r r ő l az egy lapról n é g y m á s i k példával lehet igazolni (II, 33 2 , 33 1 0 _ 1 1 , 3310._17, 3322-2Ά). T e h á t itt sem „inog" m e g s e m m i a s z ö v e g b ő l . A d II, 178 l g -ban a z t k i f o g á s o l j a M o r a v e s i k , h o g y a χητύρεω A olvasást k ü l ö n nem e m l í t e m fel a χυτήρευυ cett. m e l l e t t . T u d juk nagyon jól, hogy az itacistikus k i e j t é s n é l fogva a k é t alak teljesen e g y e n l ő a k i e j t é s b e n , itt t e h á t p u s z t á n o r t h o g r a p h i a i eltéréssel á l l u n k s z e m b e n . Ilyen o r t h o g r a p h i a i v a r i á n s o k a t én n é h a s z o k t a m jelezni a p p a r a t u s o m b a n , d e csak a k k o r , h a ezek s a j á t o s a k , j e l l e m z ő k a k é z i r a t r a (így é r t e n d ő a M o r a v e s i k által f é l r e é r t e t t n y i l a t k o z a t o m az előszóban, ρ. X I V : e r r o r e s librar i o r u m in o r t h o g r a p h i c i s proprios c o n s t a n t e r n o t a r e soleo), v a g y m á s o k b ó l f o n t o s a k . A χητύρεω a z o n b a n sem egyik, sem másik o k b ó l n e m f o n t o s s e z é r t m a r a d t el teljesen m e a s p o n t e az a p p a r a t u s b ó l . K ü l f ö l d i bírálóim ( D r e x l , K u r t z ) ép ellenkező v é l e m é n y e n v a n n a k , m i n t M o r a v e s i k , s z e r i n t ü k m é g sokkal t ö b b e t e l h a g y h a t t a m v o l n a az o r t h o g r a p h i a i v a r i á n s o k b ó l . N e m f o g j a rossz n é v e n venni t ő l e m szigorú b í r á l ó m , ha m e g e m l í t e m , hogy a χητύρευυ szót n e m egészen h e l y e s e n a d t a vissza bírálatában, a m e n n y i b e n e l h a g y t a t e t e j é r ő l a — t, ami t u d v a l e v ő l e g n e m k ö z ö m b ö s , mivel a t u l a j d o n n e v e t jelzi. A d II, 179 7 καταστάς A (καθιστάς A o l v a s á s a is) t é n y l e g hiba,

m é g p e d i g — s a j n o s — ez is s a j t ó h i b a a καταστάς Tafel h e l y e t t . Ez t e h á t Tafel c o n i e c t u r á j a s n e m A olvasása, a m i n t a p p a r a t u s o m k é z i r a t á b a n l á t o m , hol a t é n y á l l á s h e l y e s e n v a n felt ü n t e t v e . H a n e m hiszi el ezt n e k e m , m e g g y ő z ő d h e t i k róla a berlini állami k ö n y v t á r b a n , ahol Tafel k é z i r a t a i t ő r z i k . Szövegm e g i n g a t á s r ó l a z o n b a n itt s e m lehet szó, sőt az a k ö r ü l m é n y , h o g y az összes k é z i r a t o k m e g e g y e z n e k a καθιστάς o l v a s á s b a n s a καταστάς csak c o n i e c t u r a , az én s z ö v e g e m b e n is álló καθιστάς-t csak m e g e r ő s í t h e t i , n e m h o g y m e g i n g a t n á . A d II, 1798 az a kifogás, h o g y a και οϊ τε και οί Α o l v a s á s t n e m e m l í t e m fel. S z á n d é k o s a n h a g y t a m el ezt, m i n t a καΐ οτε και oí L o l v a s á s n a k , m e l y e t f e l j e g y z e k , s z e r i n t e m h i b á s és értelmetlen visszaadását. Ha L értelmesebb olvasását n e m lehetett a s z ö v e g b e n f i g y e l e m b e venni, Α-ét m é g k e v é s b b é s e z é r t felesleges l e t t volna ezt a s i l á n y s á g o t az a p p a r a t u s b a n t o v á b b adni. Eljárásom tehát azt mutatja, hogy tanultam valamit Drexl . r e c e n s i ó j á b ó l , aki a Philol. W o c h e n s c h r i f t 44 (1924) N r . 45-ben az efféle j e l e n t é k t e l e n c o r r u p t e l á k n a k az a p p a r a t u s b a n való k ö z l é s é t t e l j e s e n f e l e s l e g e s n e k ítélte. A d II, 1 / 9 n έττί κατήση A o l v a s á s t (a helyes έπικρατήση-νΰΐ s z e m b e n , m e l y e t a t ö b b i k é z i r a t o k t á m o g a t n a k ) s z i n t é n szánd é k o s a n h a g y t a m el és p e d i g u g y a n a z o n okból, m i n t az előbbit. M i n t k é t s é g t e l e n r o m l á s n a k , e n n e k az o l v a s á s n a k s e m lehet s e m m i h a s z n á t s e m v e n n i a szöveg m e g á l l a p í t á s á n á l . E n n y i b e n m e r ü l n e k ki az ő ö s s z e s é s z r e v é t e l e i a z A k é z i r a t f e l h a s z n á l á s á r a n é z v e . C s i n á l j u n k c s a k egy kis s t a t i s z t i k á t . A 8 k i f o g á s közül 2, és pedig a l e g s ú l y o s a b b a k , m a g á n a k Mor a v e s i k n a k a t é v e d é s e , 2 s a j t ó h i b a , 3 s z á n d é k o s és j o g o s u l t e l h a g y á s az én r é s z e m r ő l és 1 az én t é v e d é s e m . A z e r e d m é n y elég s o v á n y , és p e d i g ú g y az editióm j a v í t á s a , m i n t a k r i t i k u s o m érdemeinek emelése tekintetében. N é z z ü k most a másik három kéziratra v o n a t k o z ó megjegyzéseit. L - b ő l ( L a u r e n t , gr. L V I I . 9.) 2 o l d a l t (95 r és 136 r ), M-ből ( M o n a c . gr. 127) 3 o l d a l t (65 r , 2 0 0 \ 219 v ), Mi-ből ( M o n a c . gr. 307 a ) p e d i g s z i n t é n 3 oldalt (101 r , 1 8 5 \ 220 r ) h a s o n l í t o t t össze az én e d i t i ó m m a l . Ε k é z i r a t o k r a n é z v e egyedül c o l l a t i ó i m r a v a g y o k utalva, f é n y k é p - m á s o l a t o k k a l n e m r e n d e l k e z e m s é p p e n ezért mindenütt, hol olvasásaink k ö z t eltérés van, fölteszem, hogy n e k i van igaza, á m b á r eddigi t a p a s z t a l a t a i n k u t á n a k é t k e d é s az ő észleleteivel s z e m b e n é p p e n n e m v o l n a jogosulatl a n n a k m o n d h a t ó . D e t e g y ü k fel, h o g y e h á r o m k é z i r a t b a n ő k i f o g á s t a l a n u l c o l l a t i o n á l t , vizsgáljuk m e g , h o g y a l a k u l a helyzet a p p a r a t u s o m r a és s z ö v e g e m r e n é z v e az ő ú j a d a t a i u t á n ? N a g y o b b áttekinthetőség céljából ezen adatokat egyneműség szerint bizonyos csoportokba összefoglalva tárgyalom. A felsorolt 30 v a r i a n s k ö z ö t t v a n 6, a m e l y e k e t a m á r fent e b b k i f e j t e t t o k o k b ó l s z á n d é k o s a n h a g y t a m el az a p p a r a t u s b ó l . E z e k : a d II, 65 ly μίμυυς L ( b í r á l ó m é s z r e v e t t e , h o g y e z t az értéktelen o r t h o g r a p h i a i v a r i a n s t p á r s o r r a l f e n t e b b az ö s s z e s illető

k é z i r a t o k r a s így L - r e is k ö z l ö m s így m i é r t k í v á n j a a n n a k ismétlését?). a d I, 159-, Μουλσουμάνης hie et semper eodd. í g y k e l l e t t v o l n a í r n o m , állítja M o r a v c s i k . A dolog a z o n b a n n e m ilyen e g y s z e r ű . I, 148 T -hez á k é z i r a t o k á l t a l á b a n Μουσουλμάνης-t a d n a k , k i v é v e C - n e k Μουσουμάνης o l v a s á s á t . A , s e m p e r ' - t t e b á t n e m h a s z n á l h a t t a m . Fődolog itt az, h o g y m i n d e n v a r i a n s t , m e l y e t e n é v r e v o n a t k o z ó l a g a k é z i r a t o k b a n t a l á l t a m , legalább e g y s z e r közölt e m s kit é r d e k e l t v o l n a t u d n i a z t , h o g y e g y r o m l o t t alak (Μουλσουμάνης) h á n y s z o r f o r d u l elő a k é z i r a t o k b a n ? C o l l a t i ó i m b a n m i n d e n ü t t j e l e z v e van ez a f o r m a . (V. ö. II, 260-, μουλσουμάνοι M x A L: μουσουλμάνοι Μ.) ad I, 160 n συμβαχίαν Μ ( s z e m b e n a t ö b b i k é z i r a t o k a d t a s a s z ö v e g b e n is álló, h e l y e s συμμαχίαν-al). C o l l a t i ó m b a n feljegyezt e m , de az a p p a r a t u s t f e l e s l e g e s n e k t a r t o t t a m megterhelni ezzel a c o r r u p t a l a k k a l . ad II, 22 14 άϊδήνην M x i t a c i s t i k u s , é r t é k t e l e n v a r i a n s t n e m k ö z ö l t e m az ΆΛύνην A F G és Αίϊηνην I) X m e l l e t t . Itt M o r a v c s i k n a k észre k e l l e t t v o l n a v e n n i e , h o g y p r ó b a c o l l a t i ó k a t a d o k az á l t a l a m in e x t e n s o fel n e m h a s z n á l t k é z i r a t o k b ó l , h o g y a k ö z t ü k levő l e s z á r m a z á s i v i s z o n y t j e l l e m e z z e m s ebből, c s a k i s e b b ő l a s z e m p o n t b ó l a d o m ez e g y é b k é n t é r t é k t e l e n , o r t h o graphiai v a r i a n s o k a t . ÍVL-nél ez a s z e m p o n t n e m j ö h e t e t t t e k i n t e t b e , m e r t ezt a k é z i r a t o t t e l j e s e g é s z é b e n f e l h a s z n á l t a m s h o v a t a r t o z a n d ó s á g á t illetőleg b ő v e n állottak b i z o n y í t é k o k r e n delkezésemre. ad II, 22 Ui άϊδήνης Mj.. U g y a n a z az eset, m i n t a f e n t e b b i , a d II. 263 17 αύτοΟ o m . M. K é z i r a t o m b a n j e l e z v e v a n , a p p a r a tusomból azonban elhagytam, mint kétségtelen másolási hibát, m e l y a t ö b b i k é z i r a t b a n h e l y r e v a n igazítva s t e r m é s z e t e s e n a s z ö v e g e m b e n is. E z e k u t á n k ö v e t k e z i k h á r o m s a j t ó h i b a , és p e d i g : a d II, 65x αιτία έγώ L. N á l a m ez áll: t r a n s p . L. A z a p p a r a t u s így j a v í t a n d ó : αιτία έγώ Μ M x C A L : t r a n s p . Bekker. A h i b a i g a z í t á s az á l t a l a m m e g á l l a p í t o t t s z ö v e g e t c s a k m e g e r ő s í t i , a m e n n y i b e n m i n d az öt k é z i r a t e g y b e h a n g z ó l a g m e l l e t t e vall. ad II, 263 23 ές Μ. N á l a m : εις Μ, mely — a m i n t a k é z i r a t o m ból l á t o m — s a j t ó h i b a εις L h e l y e t t . A s z ö v e g r e e n n e k s i n c s semmi kihatása. ad II, 305 9 év τοις ταινάρων Μ. N á l a m ές τοις ταινάρων Μ. K é z i r a t o m b a n h e l y e s e n : év τοις ταινάρων Μ. K ü l ö n ö s , h o g y l e g a l á b b e n n é l az egészen s z e m b e ö t l ő s a j t ó h i b á n á l s e m g o n d o l M o r a v csik a l e h e t ő s é g é r e e n n e k . A s z ö v e g s z e m p o n t j á b ó l ez is absolute jelentéktelen. V a n e z u t á n n y o l c olyan j e l e n t é k t e l e n , a s z ö v e g s z e m p o n t j á b ó l i r r e l e v á n s v a r i a n s , m e l y e k e t M o r a v c s i k s z e r i n t egyik v a g y m á s i k k é z i r a t t a l k a p c s o l a t b a n e l m u l a s z t o k f e l e m l í t e n i , de a m e l y e k más kéziratokra vonatkozólag meg vannak említve apparatusomb a n ; és pedig:

ad II, 65 4 αύτη L. E z t a f e l t é t l e n h i b á s o l v a s á s t a h e l y e s αύτή-val s z e m b e n így j e l e z t e m : αύτη Μ A, m e l y e t n e m t e n n e j o b b á és h a s z n á l h a t ó b b á az a k ö r ü l m é n y s e m , ha eggyel t ö b b k é z i r a t b a n f o r d u l n a elő. (V. ö. II, 65!.) ad II, 175 18 τούτους L. A p p a r a t u s o m b a n c s a k e n n y i áll: τούτους Mi A. E z az o l v a s á s h e l y t e l e n , a k á r h á n y k é z i r a t b a n is f o r d u l j o n elő, az é r t e l e m világosan d a t . i n c o m m o d i - t k í v á n (και τ ο ύ τ ο ι ς μεν ές τούναντίον κατέστη άπαντα), V. Ο. I, 19(;. ad II, 306« ποιεΐν αυτούς A M . A p p a r a t u s o m b a n Μ n i n c s j e l e z v e . Α t ö b b i k é z i r a t b a n αυτούς el v a n h a g y v a , a s z ö v e g b e s e m v e t t e m fel, m i u t á n itt felesleges (ώστε άνδραποδίίεσθαι <ή> άλλο τι άνήκεστον ποιεΐν u t á n αυτούς u g y a n m e g á l l h a t n a , d e e l h a g y á s a j o b b a n megfelel a L a o n i k o s t ö m ö r k i f e j e z é s m ó d j á n a k . ) ad II, 211 7 και άπεδέΕατο Mi. Én ezt a v a r i a n s t A-val k a p c s o l a t ban j e l z e m . A s z ö v e g b e n e m volt f ö l v e h e t ő az άπε^ΐατο u t á n k ö v e t k e z ő τε m i a t t , m e l y a καί-t itt f e l e s l e g e s s é teszi. E z e n και a m e g e l ő z ő και τούς λιμένας-ból e l v o n t h i b á s i s m é t l é s n e k látszik. ad II, 278 l ö ές τό γένος τούτο Μ ^ E z az o l v a s á s n á l a m A - b a n jelezve v a n . A t ö b b i b e n ες γένος τούτο, m e l y e t a s z ö v e g b e i k t a t t a m . A k e t t ő közti k ü l ö n b s é g l é n y e g t e l e n ; a v á l o g a t á s t e t s z é s szerinti l e h e t (v. ö. I, 23 1 8 ; I, 123 15 ). ad II, 21 l s έκ τών M j . N á l a m ez az o l v a s á s csak M-el k a p c s o l a t b a n v a n jelezve. A s z ö v e g b e i k t a t o t t , h e l y e s o l v a s á s : τών (μάλιστα τών έν τη χώρα αύτοΰ πόλεων), μάλιστα έκ τών c o n s t r u c t i o L a o n i k o s n á l egészen s z o k a t l a n lenne (ν. ö. I, 114 17 ; I, 115 10 ). ad II, 211 10 άγαθήναι M „ n á l a m ez Μ L s z á m l á j á r a v a n írva. A v a r i a n s k é t s é g k í v ü l r o m l o t t , a h e l y e s f o r m a A-ban o l v a s h a t ó : άγασθήναι, m e l y b ő l az σ a θ-vel való ligatura m i a t t t ü n t el e g y e s másolók s z e m é b e n . A c o r r u p t e l a a k k o r is c o r r u p t e l a m a r a d , ha t ö b b k é z i r a t b a n van h a g y o m á n y o z v a . ad II, 278 15 ύπάρχον M x . N á l a m : ύπάρχον A . A z é r t e l e m ide s z e r i n t e m és B e k k e r s z e r i n t is ϋπαρχον-t k í v á n : τό Ίλλυρικόν γένος — — διακεκρίσθαι μέντοι ύπάρχον = az illyr n e m z e t s é g — — s z é t van t a g o l v a mégis, m i n t a l a t t v a l ó ( a z a z : f e j e d e l e m s é g e k s z e r i n t ) . A ύπάρχον-nak n e m l á t o m h e l y é t e b b e n a k i f e j e z é s b e n . A k ö v e t k e z ő c s o p o r t b a n t á r g y a l o m a z o k a t a helyes l e c t i ó k a t , melyek a p p a r a t u s o m b a n fel v a n n a k e m l í t v e , a s z ö v e g b e is fel v a n n a k v é v e s b í r á l ó m k i f o g á s a csak az, h o g y n e m s o r o l o m fel az összes k é z i r a t o k a t , m e l y e k b e n ezek a j ó o l v a s á s o k e l ő f o r d u l n a k . Ilyen n é g y v a n , és p e d i g : ad II, 174T έπωκοδόμησαν c o r r . L 2 . Én itt L-ben έπωκοδόμησεν-t olvastam s a második kéz javításának nem vettem észre semmi n y o m á t ( m i n d ö s s z e a n n y i t , h o g y az u t o l s ó s z ó t a g ε-je s z a b á l y talanül ú g y v a n írva, m i n t h a a m á s o l ó e r e d e t i l e g m á s b e t ű t a k a r t v o l n a írni s a v é g -v a s o r fölé k e r ü l t , a m i a k é z i r a t b a n u g y a n a z o n k é z t ő l m á s u t t is e l ő f o r d u l ) s é p p e n e z é r t az M M j k é z i r a t o k έπωκοδόμησε o l v a s á s á v a l e g y b e f o g l a l v a k ö z ö l t e m , n e m t a r t v a é r d e m e s n e k a ν έφελκυστικόν m i a t t az a p p a r a t u s o m a t megd u z z a s z t a n i a k k o r , a m i k o r a k á r v-vel, a k á r ν nélkül o l v a s u n k ,

a v a r i a n s m i n d e n k é p r o m l o t t s a szövegnél n e m v e h e t ő figyelembe. A h e l y e s alak: έπψκοδόμησαν, mely A - b a n áll s t e r m é s z e t e s e n s z ö v e g e m b e n is (oí 'Αλβανοί έπί τώ στόματι τεΐχός τε έπψκοδόμησαν και πυργίον). H a M o r a v e s i k o l v a s á s a h e l y e s , a k k o r L is A - v a l e g y ü t t s z ö v e g e m e t erősíti m e g . ad II, 1747 πυργίον c o r r . L 2 . Én itt s e m l á t t a m n y o m á t a m á s o d i k kéz j a v í t á s á n a k , ( h o g y a γ a s o r fölé k e r ü l t , az m é g n e m b i z o n y í t f e l t é t l e n ü l a m á s o d i k kéz m e l l e t t ) , de t e g y ü k fel, h o g y ez c o r r i g á l t f o r m a a h i b á s πυρίον-ból. E z a f o r m a is csak az én s z ö v e g e m h e l y e s s é g e m e l l e t t szól és n e m ellene. ad I, l ó l 3 άδριανουπόλεως Μ. E z a helyes l e c t i o is, m e l y A - b a n k é t s é g t e l e n ü l áll, s z ö v e g e m e t e r ő s í t i meg s z e m b e n az a p p a r a t u s o m b a n r e g i s t r á l t ábpiavoü πόλεως-al. A k é t o l v a s á s k ü l ö n b e n t ö k é l e t e s e n e g y e n l ő é r t e l m ű , az e l t é r é s c s u p á n az o r t h o graphiában van. ad II, 263 1S παρηγγύα Μ. H a cz így v a n ( n á l a m : παρεγγύα Μ), akkor Μ egyezik a többi kéziratoknak a p p a r a t u s o m b a n jelzett o l v a s á s á v a l s s z ö v e g e m m e l is. V a n a z u t á n egy hely az a p p a r a t u s o m b a n , m e l y n e k m e g s z e r k e s z t é s e n e m elég világos ( a d II, 174 s ): άμφυυ άμα τώ ήγεμόνε A L : άμα αμφυυ τώ ήγεμόνε c e t t . e t L 2 . C o l l a t i ó i m a l a p j á n ez így i g a z í t a n d ó ki: άμφω άμα τώ ήγεμόνε Α: άμα αμφαι τώ ήγεμόνε c e t t . : ήγεμόνε c o r r . ex ήγεμόνι L 2 . A z első t é t e l n é l az L t é v e s e n bec s ú s z o t t az A mellé, a m á s o d i k tételnél p e d i g n e m v o l t felt ü n t e t v e , h o g y az L 2 j a v í t á s a c s a k a ήγεμόνε s z ó r a s z o r í t k o z i k . A szöveg s z e m p o n t j á b ó l a t é n y á l l á s t ez az i g a z í t á s n e m érinti. V a n e z u t á n e g y é r t é k e s ú j olvasás, m e l y B e k k e r n e k a szöv e g e m b e f e l v e t t c o n i e c t u r á j á t e r ő s í t i m e g : a d II, 279 4 τούτων M x . Én az ö s s z e s k é z i r a t o k b a n τοθτον-t o l v a s t a m . H a M o r a v c s i k nak igaza v a n , a k k o r a f e n t i lectio, m e l y e t én is a s z ö v e g b e n egyedül, h e l y e s n e k t a r t o k , c s a k a z t b i z o n y í t j a , h o g y s z ö v e g e m e p o n t o n n e m c s a k a c o n i e c t u r á r a , h a n e m a h a g y o m á n y egy r é s z é r e is t á m a s z k o d h a t i k . Végül említ hét új olvasást, melyek a p p a r a t u s o m b a n semmif é l e k é p e n n i n c s e n e k említve, és p e d i g : ad I, 160X1 αυτώ Μ. O l v a s á s o m s z e r i n t : αυτών az ö s s z e s k é z i r a t o k b a n s a s z ö v e g b e is c s a k ez illik b e l e (άφικόμενος bé έπί τούς Όμούρεω παϊδας τούς Μουσουλμάνειυ πολεμίους bxä την προς τόν Ίησοΰν α υ τ ώ ν συμμαχίαν m o n d a t b a n az αυτώ l e h e t e t l e n v o l n a ) . ad II, 30Ó3 ύφ' αυτώ Μ. E z a f o r m a c o l l a t i ó m b a n fel van j e g y e z v e . A t ö b b i k é z i r a t o k b a n ύφ' αύτών áll. A s z ö v e g b e s e m lehet m á s f o r m á t t e n n i (oí Ούενετοί, ώς ήρος έπιφανέντος αύτίκα ϊν' έλθιυσιν έπί Εύβοιαν, και τάδε πάντα ύφ' αύτών ποιησόμενοι). Ez a k é t új varians a szöveg szempontjából hasznavehetetlen marad. ad I, 161 i τοΰ τάνου Μ. A p p a r á t u s o m b ó l s s z ö v e g e m b ő l is h i á n y z i k a τοθ névelő, m e l y e t Μ o l v a s á s a e g y m a g á b a n n e m s e g í t h e t b e a s z ö v e g b e , a m i k o r a többi k é z i r a t o k is s L a o n i k o s á l t a l á n o s n y e l v h a s z n á l a t a is (v. ö. I, 73T, II, 36 14 ) e h e l y e n a névelő nélküli f o r m a m e l l e t t s z ó l n a k .

ad II, 30ó 5 πρός τούς Ούενετούς Μ. Ez az o l v a s á s c o l l a t i ó m b a n n e m c s a k M - r e , h a n e m M i - r e nézve is j e l e z v e van. A p p a r a t u s o m b a n n e m t a r t o t t a m f o n t o s n a k f e l e m l í t e n i . Itt a τούς-ra u g y a n a z áll, m i n t f e n t e b b a τοΰ-ra (v. ö. II, 302 1? 2771X). ad II, 306 7 Ó βασιλεύς Μ. A névelő e s e t e i t t u g y a n a z , m i n t a k é t f e n t e b b i h e l y e n (v. ö. II, 305 12 , 17, i 9 , 306 3 ). Az ó M - b e n valószínűleg d i t t o g r a f i k u s h i b a az έπετέλλετο u t á n . ad II, 306 l o πείσοντα Μ. 'Én az összes k é z i r a t o k b a n a h e l y e s πείσονται-t o l v a s o m . M-ben is, c s a k h o g y itt a z ι a sor alá v a n süllyesztve s k ö n n y e n ö s s z e t é v e s z t h e t ő az i n t e r p u n c t i ó v a l . πείσοντα a s z ö v e g b e n h a s z n a v e h e t e t l e n (και εί μή τούτψ πείσονται, και αύτός άμα τοις Ούενετοΐς περιόψεται, πέμπων αυτούς ταύτα άμαρτάνοντας). ad II, 210 23 όμαρίτης Μ χ . A z én a p p a r a t u s o m b a n Όμάρί Μ Μ χ L, s z ö v e g e m b e n Όμάρη áll. Α της Mi-ben b i z o n y o s a n az u t á n a k ö v e t k e z ő της Θετταλίας ϋπαρχος-ból van ide v o n v a . C s a k n e m g o n d o l M o r a v c s i k egy όμαρίτης t u l a j d o n n é v r e ? Én ezt a j e l e n t é k t e l e n o r t h o g r a p h i a i v a r i a n s t p u s z t á n a f e l t ű n ő ékezés m i a t t (az ά é k e z e t e s a j t ó h i b a ) k ö z ö l t e m s lehet, h o g y az Μ όμαρί a l a k j á t az M x όμαρί-jával e g y b e f o g l a l t a m , n e m a k a r v á n a p p a r a t u s o m a t feleslegesen n y ú j t a n i o t t , hol a r r a n e m volt s z ü k s é g . A szöveg s z e m p o n t j á b ó l ezek a v a r i a n s o k n e m egyebek h e l y e s írási h i b á k n á l . V é g é r e é r v e a M o r a v c s i k - f é l e u t á n c o l l a t i o n á l á s átvizsgálás á n a k , még egy r ö v i d v i z s g á l a t o t kell e l v é g e z n ü n k , azt t. i., h o g y milyen t e r m é s z e t ű az a k r i t i k a i m ó d s z e r , m e l y e t itt a l k a l m a z s m e l y e k a p o s i t i v t u d o m á n y o s e r e d m é n y e i e n n e k az é n editióm s z e m p o n t j á b ó l ? Először is le kell s z ö g e z n ü n k , hogy f e l h o z o t t kifogásai k ö z t nincs e g y e t l e n e g y sem, m e l y é r i n t h e t n é a z általam m e g á l l a p í t o t t szöveg á l l o m á n y á t s k é n y s z e r í t h e t n e e n g e m a r r a , h o g y s z ö v e g e m e n b á r m i t is v á l t o z t a s s a k , sőt i n k á b b arra h í v j a fel a figyelmet t á r g y a l t v a r i a n s a i n a k nagy r é s z e , h o g y s z ö v e g e m helyesen van megállapítva. Szövegem tehát n e m h o g y „megingott" volna, de h e l y e n k é n t m é g m e g e r ő s ö d ö t t az ő r e c e n s i ó j a u t á n . A p p a r a t u s o m a t illetőleg készséggel e l i s m e r e m , hogy figyelm e z t e t é s e n y o m á n r á j ö t t e m n é h á n y s a j t ó h i b á r a , az a p p a r a t u s n a k egy h e l y e n n e i n elég v i l á g o s m e g s z e r k e s z t é s é r e , b i z o n y o s egyenlőtlenségekre, melyek abból eredtek, h o g y több értéktelen és n é h á n y é r t é k e s o l v a s á s s a l k a p c s o l a t b a n n e m s o r o l o k fel m i n d e n e g y e s k é z i r a t o t , m e l y b e n az illető v a r i a n s e l ő f o r d u l s hogy némely, a szöveg s z e m p o n t j á b ó l jelentéktelen a p r ó s á g egyik-másik k é z i r a t n á l e l k e r ü l h e t t e f i g y e l m e m e t , föltéve t e r m é s z e t e s e n , h o g y ő Μ M x L-ben m i n d e n ü t t h e l y e s e n d o l g o z o t t . D e efféle hibák m i n d e n e d i t i ó b a n t a l á l h a t ó k s így M o r a v c s i k aligha fog találni o l y a n editiót, m e l y az ő „ i g é n y e i t " kielégíti. A z o k r a t e r m é s z e t e s e n , a m i k e t s z á n d é k o s a n h a g y t a m el, mint felesleges ballasztot, n e m v o l t szükség felhívni f i g y e l m e m e t . Ezek a z o n b a n l e h e t n e k s z é p s é g h i b á k , d e n e m m i n ő s í t h e t ő k „lényeges" t é v e d é s e k n e k . L é n y e g e s n e k s z e r i n t e m csak az o l y a n

tévedés m i n ő s í t h e t ő az a p p a r a t u s b a n , a m e l y elhallgat, vagy helytelenül állít be valamit, ami akár a szöveg megállapítására, akár az illető kézirat c h a r a k t e r é r e nézve valóban fontos. Ennek bizonyítását a z o n b a n M o r a v c s i k teljesen elmulasztotta bírálatában, úgyhogy eonclusióiban foglalt v á d j a i t u l a j d o n k é p e n semmivel sincsenek bizonyítva. A z ő utáncollationálásának e r e d m é n y e i legjobb a k a r a t mellett sem nevezhetők e g y é b n e k p u s z t a anyagg y ü j t e m é n y n é l , mellyel s z e m b e n azt a k é r d é s t , h o g y milyen értéket képvisel ez a szövegeonstitutio és az a p p a r a t u s használhatóbbá t é t e l e s z e m p o n t j á b ó l , még csak fel sem veti, n e m h o g y megfelelni p r ó b á l n a reá, ami pedig ily súlyos vádak emelése mellett elsőrendű kötelessége lett volna. A z a p p a r a t u s b a u g y a n i s az általános gyakorlat s z e r i n t nem v e e n d ő fel válogatás nélkül mindaz, ami a k é z i r a t o k b a n áll; ezekben s o k olyan helyesírási, vagy nyilvánvaló másolási h i b á r a bukkan az ember, m e l y e k n e k k ö v e t k e z e t e s t o v á b b h u r c o l á s a az a p p a r a t u s b a n nem t a n u l s á g o t , hanem i n k á b b zavart és i s z o n y a t o t keltene az olvasóban s feleslegesen s z a p o r í t a n á az editio t e r j e d e l m é t és költségeit. M o r a v c s i k kívánságai igen gyakran o d a lyukadnak ki, hogy n e k e m ezt az értéktelen „ f a r r a g o " - t is fel kellett volna v e n n e m a p p a r a t u s o m b a . Itt kell r á m u t a t n o m még egy másik s a j n á l a t o s m e t h o d i k a i tévedésére is, amely a b b a n áll, hogy e l m u l a s z t o t t a az általam felhasznált k é z i r a t o k a t egész t e r j e d e l m ü k b e n , vagy legalább is túlnyomó n a g y részükben b e h a t ó a n tanulmányozni, h a n e m megelégedett négy kéziratból, melyek összesen m a j d n e m k é t e z e r n y i oldalt t a r t a l m a z n a k , m i n d ö s s z e lOoldalnak az átvizsgálásával. Ez a módszerbeli hiba n a g y o n megboszulta m a g á t r a j t a , a m e n n y i b e n m e g f o s z t o t t a őt a n n a k lehetőségétől, h o g y észrevegye a s a j á t tévedéseit és azt, hogy e n g e m alaptalanul vádol. N a g y o n téved, ha azt hiszi, hogy ily csekély s z ö v e g r é s z e k n e k átnézése elegendő alapot n y ú j t o t t neki arra, h o g y az editióm egészét m e g t á m a d j a . Itt nem úgy állunk, mint a kéziratok leszármazási v i s z o n y á n a k megállapításánál, ahol n é h a néhány lap ö s s z e h a s o n l í t á s a meghozza a d ö n t ő b i z o n y í t é k o t a kézirat p r o v e n i e n t i á j á r a nézve. A „ q u a n d o q u e bonus d o r m i t a t lector" elvénél fogva k ö v e t h e t el a collationáló súlyos elnézéseket néha s amellett á l t a l á b a n dolgozhatik egészen kifogástalanul. Ha m o s t „véletlenül" éppen ezeket a l a p s u s o k a t k a p n ó k fel s ebből á l t a l á n o s í t a n á n k az ő egész m u n k á j á r a , v á j j o n igazságosan í t é l k e z n é n k a k k o r ? M i n d e z e k a m e t h o d i k a i hibák azt e r e d m é n y e z t é k , hogy bírálata m á r k i i n d u l ó p o n t j á b a n elhibázott, k ö v e t k e z t e t é s e i b e n téves lett. C s o d á l a t o s , h o g y legalább a külföldi bírálók nyilatkozatai n e m i n t e t t é k őt b i z o n y o s m e g g o n d o l á s r a és ó v a t o s s á g r a , mielőtt m e s s z e m e n ő k ö v e t k e z t e t é s e i t dolgozási m ó d s z e r e m r e nézve l e v o n t a . Drexl a Philologische W o c h e n s c h r i f t b e n közölt és f e n t e b b idézett b í r á l a t a i b a n ismételten hangsúlyozza, hogy az ő észlelete szerint az én kiadásom „ v e r r ä t auf j e d e r Seite eine ü b e r t r i e b e n peinliche Sorgfalt in der W i e d e r g a b e der handschriftlichen Lesungen '. G o n d o l j a , hogv egy német philologus,

aki aki leír tett

maga is csinált m á r igen szépen sikerült k r i t i k a i editiót s M ü n c h e n b e n az általam felhasznált k é z i r a t o k közelében él, ilyesmit anélkül, hogy m a g u k b a a k é z i r a t o k b a betekinvolna? Hosszúra nyúlt észrevételeimet n e m azért t e t t e m , hogy elj á r á s o m a t s z é p í t s e m s editióm m e g i n g a t h a t a t l a n s á g á t bizonyítsam. Senki sem t u d j a j o b b a n , mint én, hogy k i a d á s o m n a k igenis v a n n a k a feladat nehézségéből folyó f o g y a t k o z á s a i s s e m m i sem o k o z o t t volna n e k e m n a g y o b b ö r ö m e t , mint ha bírálóm ezekre a valódi f o g y a t k o z á s o k r a r á m u t a t s a s a j á t k u t a t á s a i a l a p j á n hozzájárul· valamivel ezek k e v e s b b í t é s é h e z . Ő s z i n t é n sajnálom, h o g y ez a dolgok v e l e j é b e pillantó s az ügyet h a t é k o n y a n előm o z d í t ó e g y ü í t m u n k á l k o d á s részéről ezúttal e l m a r a d t s e h e l y e t t az ö n m a g a k e l t e t t e lidércfény u t á n szalad. H o s s z ú , f á r a d s á g o s m u n k á v a l készült editióm n y o m á n nem efféle „ t a r l ó z á s t " v á r t u n k volna tőle, h a n e m tárgyilagos belemélyedést a b b a az egész p r o b l é m a k ö r b e , m e l y e t é p p e n editióm v e t e t t fel, s melyre n é z v e j ó ú t m u t a t á s o k a t k a p h a t o t t volna a többi bírálók megjegyzéseiben. Különös dolog, hogy az ott felmerült c o n t r o v e r s i á k k a l s z e m b e n az állásfoglalást még csak meg sem kísérli. O t t van, hogy egyebet n e említsek, a Laonikos annyira s a j á t s á g o s nyelvh a s z n á l a t á n a k sokágú p r o b l é m á j a is, mely a külföldi kritikát é p p e n k u t a t á s a i m n y o m á n élénken f o g l a l k o z t a t j a s melynek az e n y é m n é l még b e h a t ó b b , még subtilisebb vizsgálata igenis kiszélesítheti azt az egész kritikai horizontot, m e l y n e k e m rendelk e z é s e m r e állott. Szóval t e n n i v a l ó Laonikosnál a k a d még bőven s editióm célja é p p e n az volt, hogy abba az irtatlan e r d ő b e , melyet Laonikos nyelve j e l e n t e t t , az u t a k a t megnyissa. H a b í r á l ó m n a k ennél m a g a s a b b igényei v a n n a k s s z e r é n y kísérletemet „luxus"-nak minősíti, melyet a hazai b y z a n t i n o l o g í a n e m bír el, a k k o r én ezzel a meg n e m okolt ítélettel s z e m b e n m e g n y u g v á s t k e r e s e k és találok a külföldi k r i t i k a obiectiv elismerésében, mely e d i t i ó m a t n e m ,luxus'-nak, h a n e m a tudom á n y j e l e n t é k e n y előbbrevitelének n y i l v á n í t o t t a . DARKÓ

JENŐ.

A BÍRÁLÓ VÁLASZA. Darkó. Jenő fenti terjedelmes válaszában egyetlen egy tárgyi szempontból tekintetbe jövő ellenvetést tesz. Mivel ez úgy kiadására, mint válaszára igen jellemző, behatóbban óhajtok vele foglalkozni. Darkó ad II 3221 sqq. az A kéziratnak bírálatomban fel nem használt 158 r -ja alapján az általam jelzettekkel ellenkező tényállást igyekszik feltüntetni. Mivel magyarázatai alkalmasak arra, hogy a kézirat illető helyéről az olvasóban ferde képet keltsenek, a valódi tényállás tisztázása céljából

Cod. Vatic. Palat. gr. 266. fol. 158r utolsó tizennégy sora. alább közlöm Monsignore Giovanni Mercati a vatikáni könyvtár prefektusának szíves engedelmével a kérdéses oldalakról készült fényképfelvételek hasonmását. Nyilvánvaló hogy a másoló, miután a 32 2 i-ben levő στρατόπεδον szót leírta, átugrott a 322-_.-ben levő második axpaxónebov-ra s ott folytatván a másolást, eljutott egészen a 33 e -ban levő τά szóig. Itt, miután a lap végéhez közeledett, összehasonlította másolatát az eredetivel s felfedezvén a τών πολεμίων έπικαταβάς άπό του ορούς έμβάλλει τε ες τό στρατόπεδον szavak kihagyását, pótolni akarta e kimaradt részt. Meg

is tette, de közben újabb hibába esett. A szövegben ugyanis a 32 2 i-ben levő στρατόπεδον előtt 3220-ban még egy harmadik στρατόπε<5ον is előfordul s így másolónk az azonos szavak által megtévesztve többet pótolt, mint amennyit kihagyott. Ezért áll a kéziratban 33e τά-ja után a 3220 έρημον-tól 3222 στρατόπεδον--ig terjedő három sor (fol. 158r végén kettő és 158v elején egy sor). Ezt a másoló a bizánci korban a (Λ) jelzés mellett általánosan használatos jelzéssel ( · | · ) iktatta be, illetve utalta vissza a megfelelő helyre vagyis 3221 στρατόπεδον után, hol természetesen megismétli a jelzést, nem is sejtve, hogy az utólagos pótlás többet tartalmaz, mint a valóban kihagyott szöveg. A másoló eljárása tehát nem nevezhető ,,athetezis"-nek. ,,a contextusból való kizárás inak, hanem csak utólagos pótlásnak, a contextusba való beillesztésnek. Darkó ezt a tényállást félreismerve, hibás apparátusával félrevezeti az olvasót, mert kiadásában nem tájékoztat arról, hogy a másoló egy részt ( Darkó kiadásában a bírálatomban kihagyottnak jelzett 7 sor, A kéziratban a

Ugyanazon kézirat fol. 158v első négy^sora. fol. 158 r -n 8 sor) már leírt, amidőn a fent megállapított pótlást eszközölte. Darkó ugyanis csodálatosképen nem ismerte fel a bizánci kéziratokkal behatóan foglalkozók előtt oly ismeretes ( · | ·) jelzés értelmét, noha pl. az általa felhasznált L kézirat fol. I74 r -n ugyanilyen jelzéssel hasonló betoldás található a lapszélen ( = cd. D a r k ó II. 2757, ahol a kiadó szintén hallgatással mellőzi az esetet), s így apparatusában (1. II. 32.) azt írja: „21 a τών usque ad 22 στρατόπεδον omnia om A", azaz e részt mellőzöttnek, kihagyottnak jelzi, aminek téves volta a facsimiléből nyilvánvaló. Fenti válaszában — noha közben alkalma volt a kérdést újból revízió alá venni — e súlyos tévedését megismétli, mert — miközben a „valódi tényállás"-t igyekszik feltüntetni — egy szóval sem utal arra, hogy itt egy fent kihagyott rész utólagos betoldásáról van szó. A z a p p a r a t u s t e h á t a k é z i r a t i l l e t ő h e l y é r ő l m e g t é v e s z t ő k é p e t a d . Mindezek alapján sajnálattal kell megállapítanom, hogy Darkó eljárását e helyt nemcsak a kiadás egyéb helyein is megállapítható philologiai akribeia hiánya jellemzi, hanem azt még egy igen jelentős palaeographiai botlás is súlyosbítja. Azt hiszem, ennyi elég! A fentiek mentesítenek az alól, hogy egyenként reflektáljak Darkó egyéb megjegyzéseire, melyek többnyire abba a csoportba tartoznak, amelyikbe válaszának utolsó mondata is, hol bírálatom végszavait oly önkényesen interpretálja. Azon megtisztelő megállapítását azonban, mely szerint minden eddigi bírálója között én vagyok az első, aki kiadását ebből az új szempontból világítom meg, köszönettel veszem. Hiszen jelen újabb bírálatomnak kimondottan az volt a célja, hogy a Laonikos-kiadást főleg erről az oldalról vizsgálja. Hogy Darkó maga is így tekinti, azt abból látom, hogy egyéb természetű kifogásaimra válaszában egyáltalán nem reflektál.

Kiragadom végül még válaszából azt az érdekes vádat, mely szerint kétezer oldalból csak tíz oldal összehasonlításának eredményét közlöm. Közölnöm kellene erre még a cod. Vatic. Palat. gr. 266-ból a — jól gondoljuk meg! — ismét találomra kikapott 43 v , 54 v , 55 r . 96 v , 97', 108v, 109', 133v, 134', 149··, 158', 185', 190', 200v, 208', 209v, 220v, 255 v , 256v, 258', 259 v . 261', 261v jelzésű oldalak utánkollacionálásának eredményét is, azonban helytelennek tartanám a mai, még mindég nehéz viszonyok közepette a Közlönyünkben lévő hely ily nagymértékű igénybevételét akkor, midőn a bírálatomban felhozott bizonyító próbaanyag egyszer már teljes mértékben igazolttá tette ítéletemet. Röviden csak annyit, hogy az újabb kézirati oldalak között sem volt egyetlen egy olyan sem, melyen ne akadtak volna hibák, azaz olyan eltérések, melyeket Darkó apparatusa másutt feltüntet, itt pedig nem. Az átnézett oldalak közül a fol 133v és 149'-n többek között három olyan helyet találtam, ahol A másolója egyes szövegrészeket kihagyott. Darkó mindenütt habozás nélkül követi a gondatlan másolót s apparátusában a kihagyásoknak nyoma sincs. Ezek közlését a fent kifejtett okból ezúttal mellőzöm. Darkó válaszának jó részében annak kimutatásán fáradozik, hogy bírálatom eredményei nem ingatják meg szövegét. Aki tisztában van a modern szövegkritikai kiadás alapelveivel, szemelvényeim nyomán rögtön látni fogja, mennyiben jelentenek értéket variánsaim. Ugyanis ha egy-egy találomra kiragadott kézirati oldal átvizsgálása ilyen jelentős eltéréseket mutat, akkor a Darkó felhasználta összes kéziratok utánkollacionálása nyomán felgyűlő variáns-tömeg a maga együttes egészében egy új, D a r k ó szövegét és régi apparátusát módosító apparatus criticust tenne ki. A bírálónak azonban nem lehet az a feladata, hogy a kiadó összes mulasztásait pótolja, tévedéseit kiigazítsa, mert ez végeredményképen már ú j kiadáshoz vezetne, ezt a luxust pedig — egyazon bizánci író kétszeri kiadását — a magyar bizantinológia nem engedheti meg magának. MORAVCSIK G Y U L A . Levél a szerkesztőhöz. Igen tisztelt Szerkesztő Ür! Ha nem nyújtott volna alkalmat arra, hogy e vitában újból felszólaljak, úgy kérnem kellett volna ezt, mert sok olyan dolog van a fenti válaszban, a mi — figyelemmel Közlönyünk olvasóira —- helyreigazításra, illetve helyes megvilágításra szorul. 1. Nem áll meg Moravesik azon állítása hogy a ·|· jel kihagyott részek betoldásánál a bizánci korban „általánosan" használt lett volna. A szó; banforgó A kéziratban a második kéz a fo. 6V, 7', 19v és 21 v -n majd a f—, majd a f 3 jelekkel iktat be a lap szélén a szövegből kihagyott részeket, a fo 8'-n azonban egy összekötő vízszintes vonallal, a Codex Escorialensis Φ-Ι-12 a 144'-n pedig a + jelekkel. Gardthausen, Griechische Paläographie II. (Lipcse, 1913) 407. bn mondja ezekről a betoldó jelekről: „Diese Zeichen sind natürlich durchaus willkürlich und nach Häufigkeit ihrer Anwendung sehr verschieden". 2. Ncra áll meg az sem, hogy én félreismertem volna a ·|· jel értelmét akkor, amikor ezt a kérdéses helyen az athetesis jeléül tekintem. Origenes, kinek munkásságán nyugszik a középkori görögség másolóinak technikája a kritikai jeleket illetőleg, e jelt Montfaucon (1. a Hexaplaskiadást, Páris, 1713, + I. k. 38. és 40. lk.) szerint a Septuagintában a héber szövegből hely» telenül fordított részek athetesisére használta. Ε jelt Montfaucon néha lemniscusnak, néha obelusnak is nevezi s megállapítja: „caeterum ex similitudine quae intercedebant Obelos inter et Lemmiscos atque

Hypolemniseos, non solum quantum ad formain, sed etiam quantum ad usum, factum est ut Lemnisci pro Obelis sint habiti". (1. i. m. 42. 1.) Az obelus pedig κατ' έΕοχήν az athetesis kritikai jele, de jelenti néha azt is, hogy valami a szövegből kimaradt, sőt egyebet is (1. Gardthausen, i. m. 413. 1.). A lemniscus Origenesnél még vízszintesen áll (—f-), de később már rézsútossá (·/.) válik (1. Montfaucon Pal. Gr. Paris, 1708. 370. 1.), ebben a formában, mely néha majdnem összeesik a függőlc? gessel, találjuk L ?ben és A?ban is. A lemniscus tehát többfélét is jelent? het s így az „igen jelentős palacographiai botlást" nem én követtem el, aki ennek tudatában a lemniscust az A-ban fo 158r alulról számított 11. sorában a kihagyás, a 2. és a fo 158v legfelső sorában pedig az athetesis jeléúl tekintettem, hanem éppen Moravcsik, a ki kellő tájé? kozottság híján e jelt egyoldalúlag csupán a kihagyás és a vele kapcso? latos betoldás jelzése gyanánt v o l t h a j l ó n d ó elismerni. 3. N e m áll meg az sem, hogy A notórius passusát (fo 158r két utolsó, 158v első sora) — úgy a mint a kéziratban jelezve van — nem lehetne athetesisnek tekinteni. Ez a passus a contextusban kétségkívül olyan helyen áll, ahová nem tartozik, ahonnan tehát törlendő. Ennyiben itt mindenesetre athetesisszel állunk szemben. Másodrendű kérdés, hogy a másoló akkor, amikor e részt leírta, öntudatlanul ismételt?e, vagy pedig tuda? tosan pótolt. Ezt a kérdést teljes biztossággal csak akkor lehetne el? dönteni, ha sikerülne magát a másolót megszólaltatni, ami — sajnos — lehetetlen. De a szöveg megállapítása szempontjából ez a kérdés nem is olyan nagyon fontos. Ha kritikai jelek nem is állanának /l?ban, akkor is tudnók a többi kéziratokból s részben az értelemből, hogy mit hagyott ki a maga helyén és mit ismételt más helyen A. Fontosabb volna annak megállapítása, hogy a lemniscusokat maga a másoló rakta?e fel, vagy egy későbbi kéz, de ezt csak a kéziratba való betekintés után lehetne eldönteni. Ha ezek a jelek a másolótól származnak, akkor való? színű, hogy ő utólag, miután e passust leírta, rájött arra, hogy ez egy fentebbi helyhez tartozik, de az, hogy ő már előzetesen, mielőtt e passust leírta volna, tudatában lett volna annak, hogy ő most egy fent kihagyott részt pótolni fog, nagyon valószínűtlen egyfelől azért, mert e passus nem ,,pótlás"?sal, hanem hibás ismétléssel kezdődik, de azért is, mert ez ellenkeznék A másolója egész dolgozási módszerével. Ε másoló ugyanis igen gyakran hagy ki terjedelmes részeket a szövegből, de tudatosan nem szokott pótolni semmit, sem a margón, sem a sorok között, legkevésbbé a contextusban. 4. N e m áll meg az sem, hogy én egy szóval sem utalok arra, hogy e passusban egy fent kihagyott rész utó? lagos befoldásáról van szó. Ha figyelmesen elolvasta volna válaszomat, észrevehette volna, hogy én a 67. 1. alulról számított 24. sorában „a fentebb kihagyott, de ide szintén nem tartozó szöveg hozzácsatolásáról" beszélek. 5. Nem felel meg a valóságnak az a nekem tulajdonított nyi? latkozat sem. hogy összes bírálóim közt ő lenne az első, aki kiadásomat ebből az új szempontból világítja meg. Én csak annyit mondok, hogy bírálata módszertelen és téves s merőben ellenkezik Drexlnck ugvan? ezen szempontból már több ízben kifejezett véleményével (v. ö. vála? szom 74. 1.). Még egy szót Moravcsik válasza mcthodikájáról. Ez teljes mérték? ben igazolja az első válaszomban az ő bírálatáról mondottakat. Ahelyett, hogy tévedéseit beismerné, engem támad meg s a figyelem?elterelés esz? közeihez folyamodik. Arra nincs szava, hogy egész bírálatának kiindulópontja, a „nagy meglepetés" az A fo 158'?n általa észleltekkel kapcso? latban, tévedésen alapult s ennek főoka az volt, hogy ez oldal első sora végen ő a lemniscust nem látta meg, illetve nem méltányolta,

azt azonban nagy hévvel erősítgeti, hogy — ellenkezőleg — én voltam az, ki e jelzés értelmét nem ismertem fel s apparátusommal őt és min; denkit megtévesztettem. Tehát mindennek én vagyok az oka, még annak is, hogy ő tévedett. De milyen kritikus az, aki a bírálata objektuma által meg hagyja magát tévesztetni? A dolog lényege elől, miként bírá? latáhan, úgy válaszában is kitér. Előbb felszólítottam, hogy bizonyítsa be, mennyiben ingatják meg az ő utáneollationálásának eredményei az én szövegemet. Erre ő érdemlegesen nem reflektál, hanem beéri „a modern szövegkritikai kiadás alapelveire", a felgyűlő „varianstömegre" való hivatkozással s a „jelentős" eltéréseknek bizonyítékok nélküli ismétlésével. Ez — sit venia verbo — csengő frázis marad mindaddig, niig bizonyítva nincs. Nem a variansok tömege, hanem azok minősége szabja meg a szöveg szempontjából való fontosságukat. A variánsok minősítéséről pedig tőle még nem hallottunk semmi figyelemreméltót. Ha a minőség megvizsgálása nélkül pusztán az apparátusból kimaradt variánsok mennyiségét vennők zsinórmértékül, akkor ezen az alapon a legkitűnőbb editiókat is meg lehetne támadni. Ilyen módszer mellett nem csodálkozhatunk, hogy Moravcsik kétszeri hozzászólása oly feltűnő terméketlenséggel végződött az ügy érdemét, t. i. szövegem javítását és editióm értékének helyes megállapítását illetőleg. Bírálata hasonlatos annak az embernek az eljárásához, akit felszólítanak, hogy egy már kész épületről adjon szakvéleményt s ő ahelyett, hogy magát az épületet vizsgálná felül a maga egész konstrukciójában, minden figyelmével csak azt a törmeléket és anyagfölöslcget nézi, ami az építés után fennmaradt s miután azt soknak találja, rögtön kész a következtetéssel, hogy az épület nem lehet jó s csak akkor lett volna jó, ha azt a törmeléket is, ami a földön hever, ez épületbe mind egy' szálig beépítették volna. Hogy az ilyen szakvéleményt azután szokták*e honorálni, annak meg= ítélését nyugodtan bízom Közlönyünk olvasóközönségérc. Őszinte köszönetet mondva a nekem nyújtott térért, igaz tiszte« lettel vagyok Szerkesztő Ürnak készséges híve DARKÓ JENŐ. A b í r á l ó z á r ó s z a v a . Darkó fenti válaszának öt pontja tények ferde beállításában, illetve egyes szavak utólagos értelmi korrigálásában merül ki. 1. Én egy jel általános használatáról beszéltem, Darkó azt feleli, hogy más jeleket is használtak. 2. Én XV. sz.-i kézirat jeléről beszéltem, Darkó ennek kb. 1000 évvel korábbi használatával érvel. 3. Darkó athatesist tételez fel, holott ezt a XV. sz.-ban a szavak aláhúzásával jelölnék. 4. Darkó saját szavait összefüggésükből kiszakítva, ú j értelemmel látja el. 5. Én megállapításról írtam, Darkó „nyilatkozat"ról szól. Ε nyilvánvaló tények megállapítása kizárja azt, hogy Darkó fenti védekezése részemről további vita tárgyát képezhesse. '

MORAVCSIK

A vitát ezzel folyóiratunkban lezártuk.

GYULA.

Szerk.

A klasszika-filologiai rész szerkesztőjének K e r é n y i K á r o l y dr. egyetemi magántanárnak ú j címe : B u d a p e s t II. Zsigmond-u. 8. Királyi M a g y a r Egyetemi N y o m d a Budapest V I I I , Múzeuiriíkörút 6. ( D r . C z a k ó Elemér.)

Kölcsey Tacitus-olvasmányának egy nyoma. Kerényi Károly A francia helyesírás problematikájához. Hankiss János Beküldött könyvek Ü j könyvek

51 51 56 63

INHALT.

BUCHBESPRECHUNGEN. Vaterländische Literatur Ausländische Literatur LIII. GENERALVERSAMMLUNG DER BUDAPESTER SCHEN GESELLSCHAFT

te 1 13 20

Sei

Julius Hornyánszky: Von Hippokrates zu Tacitus Joh. Waldapfel: Pestalozzis Agis Phil. Kaiblinger: Einfache und umschriebene Vergangenheit IV

23 30 PHILOLOGI-

VARIA. Furor philologicus? k Der „andächtige" und „düstere" König Stefan I. Jos. Balogh Das Grabepigramm des Gregorius Tifernas auf König Ladislaus V. Jos. Huszti Eine Spur von Kölcseys Tacituslektüre. Karl Kerényi Zur Problematik der französischen Orthographie. Joh. Hankiss Eingesandte Bücher Neue Bücher Einen deutschen Auszug dieser Arbeiten bringen wir erst in einem der folgenden Hefte.

44

48 49 50 51 51 56 63

Az Egyetemes Philologiai K ö z l ö n y tíz havi füzetben jelenik meg. Az előfizetési pénzek, a Budapesti Philologiai Társaság tagdíjai, a reklamációk, egyes füzetek megrendelése, a lakásváltoztatások bejelentése a pénztároshoz, dr. Császár Ernőhöz (VI., Felső erdősor 1) intézendők. Tagdíj évi 5 (öt) pengő Előfizetési díj évi 8 (nyolc) pengő. Preis des Jahrgangs (10 Hefte ca. 20 Bogen) Gm. 6'—. Bestellungen sind an Herrn Dr. Ernst Császár (Budapest VI, Felső erdősor 1) zu richten.

Hivatalos nyugtázás az 1927 június 10—1928 március 20-ig befolyt pénzekről. I. Rendes t a g s á g i díjak; 1916-18: Elek O.; 1922—23: Horváth Cyrill; 1924: Blau L„ Horváth Cyrill, Kovács Jenőné, Timár Pál, Vass Árpád, Zinner Béláné; 1925: Csehély Α., Horváth Cyrill Kovács Jenőné, Lábán Α., Orsovai F., ^adványi S. (2"—), Vass Árpád, Zinner Béláné; 1926: Acsay Ferenc, (1'20), Birkás G„ Bogsch Gyuláné, Dercsényi M„ Eckhardt S„ Faragó J., Filep G., Harsányi P„ Horváth Cyrill, Herczeg Á„ Kastner J. Kemény Lujza, Kovács Jenőné, Lábán A. (3'—), Málnay M„ Morvay Gy., Nagy Pál., Obendorf Κ. Orsovai F., Ranschburg V., Schack B„ Tauszky Etel (2—) Techert Margit (L50), Timár P. (2—), Vass Árpád, Veszprémi E.; 1927: Alföldi R. (2'—), Arató A„ Bászel E.,Baumgartner Α., Benczik F., Binder J., Boda I., Bosnyák P„ Buzássy Á., Búzna V., Darkó J. Dercsényi M. (272), Dóczi I., Dombi M„ Eckhardt S„ Einzig Μ., Faragó J„ Filep G„ Fray J„ Friml A. Geréb J. Gréb Gy. (2'—), Happ J. Hirschler I. (2—), Hornyánszky Gy., Huszti J., Imre S„ Incze J„ Jirka A. (2"60), Kari L„ Kassuba D.,

Kastner J., Lux Gy., Madzsar I. Málnay Μ., Marót Κ., Mattyasovszky Ε., Módi Μ., Moravcsik Gy., Morvay Gy., Németh Regináid, Obendorf Κ. (2'—), Orsovai F., Pais D., Prácser Α., Radinovics I., Reichard Ρ., Roseth Α., Szerető G., Szidarovszky J., Tolnai V., Tóth Α., Travnik J., Trombitás Gy., Turkovich F., Várdai B., Vayer L., VighM.; 1928: Alföldi R. (2-50), Bálint K., Balogh József, Balogh Péter, Baros Gy., Baumgartner Α. (Γ—), Berze Nagy J., Binder J. (1"—), Blau L., Bleyer J., Boda I., Bontó J., Borsodi M. Bosnyák Ρ. (1"—), Buzássy Á. (1'—), Császár Ernő, Cséfalvay N., Cserép J. Dombi M., Dragos K., Fazekas I. (4"—), Fejér Α., Fray J. (1*—) Fuchs Györgyné, Garda S., Geréb J., Gréb Gy., Gulyás József, Hanuy F., Happ J., Heinlein I., Hirschler I., Horger Α., Horváth Ε. (4*—), Karl L., Kassuba D., Kerényi K., Kerényi Károlyné, Koszó J., Latzkó H., Losonczy Z., Lux Gy. (1·—), Madenszider J., Málnay M., Marót K., Máthé Elek (4*—), Módi M., Moravcsik Gyula, Moravszky F. Német K., Németh Reginald, Nyári I., Orsovai F., Pais D. (1'—), Pápay József, Paulcr Á., Peezina B., (2"—), Petz Κ., Pickel Ch., Posch Á., Prácser Α., Radinovics Ι., (Ι"—), Reibner Μ„ Reichard Ρ., Révay Józsefné, Szántó Kamill, Szerető G. (1"—). Szidarovszky J., Szigetvári I., Szinnyei F., Szkunzevics K., Szuchy E. (4'—), Tolnai V., Tóth András (1*—), Trombitás Gy. (Γ—), Turkovich F.,"Várady I., Várdai B. ( l · - ) , Váry R., Wagner J., Werner Α., Zoltvány I., Zsigmond F. I I . T a g t á r s a i n k a d o m á n y a i : Balogh József (12'—), Baranyai Zoltán (10·—), Bleyer J. (5—), Burány G. (5'—), Császár Ernő (2—), Eckhardt S. (3-50) Fuchs Györgyné (3—), Göttling J. (10—), Gréb Gy. (4-50), Gulyás J. (12—) Gyomlay Gyula ( 2 0 - ) , Heinlein I. (5—), Hirschler I. (350), Horger A. (5—), Huszti J. (20-50), Kastner J. (750), Kerényi Károly. (43—), Koszó J. (39—), Lajti I. (8—), Losonczy Zoltán (4-80), Marót K. (2'50), Mattyasovszki E. (698), Moravcsik Gy. (10'40) Országos Kaszinó (13'—), Páuler Á. (3-—) Prácser A. (9-—) Rácz L. (9—), Sehmidt J. (5—), Szidarovszky J. (12—), Tolnai V. (3—), Váry R. (116), Vayer L. (6'—), Zsigmond F. (3—). III. Előfizetések 1922—23-ra: Budapesti Jézus*Társ. egyet, halig., Kölcsey rg., Zrínyi M. rg.; 1924 re: Budapesti Jézus-Társ. egyet, halig., Esztergomi r. k. gimn., Kölcsey rg., Zrinyi M. rg.; 1925-re: Budapesti Jézus-Társ. egyet, halig., Kemény Zsigmond reál, Kölcsey rg., Szt. István reg., Zrinyi M. rg., Esztergomi r. k. gimn.; 1926-ra: Budapesti Jézus Társ. egyet, halig., Kemény Zsigmond reál,, Kölcsey rg., Szent István rg., Zrinyi M. rg., Esztergomi r.-k. gimn., Győri Révai reál, Hódmezővásárhelyi ref. gimn., Székesfehérvári Ybl-reál; 1927-re: Bajai ciszt. rg., Békéscsabai Lorántffy Zs. lg. (4*—), Bicskei polg. isk., Budapesti Kegyesr. Kalazantinum, Ranschburg G. (3 példány), Studium könyvesbolt, Toldi L. (3 példány), Csurgói ref. rg., Egri Szent Bernát gimn., Esztergomi r.-k. gimn. (4-—), Győri női keresk. isk., Révai-reál, Hódmezővásárhelyi ref. gimn., Kaposvári lg. Kecskeméti Katona J. reál, ref. rg., Sátoraljaújhelyi r.-k. rg., Sopron: Thiering kk., Székesfehérvári Ybl reál, Szombathelyi prem. gimn. tanári ktár, Tatai kegyes-r. rg ; 1928-ra: Aszódi-Petőfi rg , Bajai ciszt. rg. (2'20), Békéscsabai Rudolf rg., Bpesti Bocskay reálisk. nevelőint., Ciszt. r. tanárképző int., Fáy A. rg., Főv. nyilv. ktár, Főv. pedagógiai ktár., Jézus-Társ egyet, halig., Kegyes-r. gimn., Kókai L., Madách g., Mária Terézia leányg., Singer és Wolfner, Szt. István rg., Szt. László rg., Toldi L. (3 pld.), Verbőczy rg., Ceglédi Kossuth g., Debreceni Fazekas-reál, Méliusz kk. (2 példány), Dombóvári Esterházy nádor-rg., Egri ciszt. Szent Bernát gimn., Győri leányg., Hajdúböszörményi Bocskay rg., Hajdúnánási ref. rg., Jászapáti kir. kath. rg. Jászberényi József nádor rg., Kalocsai Jézus-társ. kollégium, Karcagi ref. rg. Kecskeméti"kegyesr. gimn., Keszthely: premontrei társház, Kiskúnfélegyházai tanítóképző-int., Szt. László rg., Kisújszállási Horthy-rg., Makó: Csanád vezér rg., Mezőtúri ref. gimn., Miskolci ref. rg., Hunfalvy reálisk., Nagykállói Szabolcs vezér rg., Nyíregyházai kir. kath. gimn., Ujságbolt (6*40), Pannonhalmi főapátsági könyvt., Pécsi Szt.-István-Társ. fiók, Soproni Szt. Benedek-r. gimn., Orsolya-r. zárda, Szegedi Klaüzál-reál, Szent István-Társ. fiók (2 példány), Székesfehérvári ciszt. r. rg.,Szekszárdi Garay J. reálgimn., Szentesi Horváth M. reálgimn., Szolnoki Verseghy reálgimn., Szombathelyi leánygimn. Budapest, 1928 március 21-én. Császár Ernő, pénztáros. A

KIADÁSÉRT

FELELŐS:

KOSZÓ

JÁNOS.

Κ. M. E G Y E T E M I N Y O M D A . ( D R . C Z A K Ó

ELEMÉR.)

Lll. ÉVFOLYAM.

1928. Á P R . - D E C .

I V - X . FÜZET.

EGYETEMES

PHILOLOGIAI KÖZLÖNY ALAPÍTOTTÁK

P. T H E W R E W K

EMIL ÉS H E I N R I C H

GUSZTÁV

A Μ. T. AKADÉMIA TÁMOGATÁSÁVAL ÉS A BUDAPESTI PHILOLOGIAI TÁRSASÁG MEGBÍZÁSÁBÓL SZERKESZTIK :

KERÉNYI

K Á R O L Y ÉS K O S Z Ó

JÁNOS

BUDAPEST, 1928. KIRÁLYI

MAGYAR

EGYETEMI

N Y O M D A

Az Egyetemes Philologiai K ö z l ö n y b e szánt class. philologiai dolgozatok dr. K e r é n y i Károly (II., Zsigmond-utca 8), a modern philologiai dolgozatok és könyvek dr. K o s z ó J á n o s címére (I., Zenta-utca 5) küldendők. Fölolvasások az első titkárnál, Vayer Lajosnál (IX, Bakáts=tér 7) jelentendők be. Schriftleitung: Κ. Kerényi, Budapest II. ker.,Zsigmond-utca 8. (altphilologischer Teil), u n d j . K o s z ó , Budapest 1, Zcnta-utca 5 (neuphilologischer Teil).

TARTALOM. ÉRTEKEZÉSEK.

LaP

Boda István: Arany János „különös természete". II Kaiblinger Fülöp: Egyszerű és körülírt mult. V

81 94

HAZAI IRODALOM. Kari Kerényi: Die griech.*orientaL Romanliter afur. Hornyánszky Gyula.... Andreas Altöldi: Der Untergang der Römerherrschaft in Pannonién. Moravcsik Gyula Eckhardt Sándor: Az emberevő magyar meséje. — A pannóniai hún tört. keletkezése. Balogh József Szunyogh X. Ferenc: Szt. Benedek életszabályai. Balogh József Pintér Jenő: Magy^ irodalomtört. K. Gömöry Árpád: A 600 éves Dobsina. Gréb Gyula SzéphalomsKönyvtár. —ő —s Kortársaink. J. Kornis Gyula: A magyar művelődés eszményei. F. í Komlós Aladár: Az ú j magyar líra. F. 1 Az élet iskolája. —ó —s Mitrovics Gyula: A magy. esztétikai irod. tört. —ó —s

104 11116 117 118 119 122 123 123 123 124 125

KÜLFÖLDI I R O D A L O M . Erich Fascher: ΠΡΟΦΗΤΗΣ.Korzenszky Nóra R. Reitzenstein: Die heilenist. Mysterienreligionen usw. Kercnyi Károly Ο. Beyer: Die Katakombenwelt. Máthé Elek Η. Scnneider: Heldendichtung usw. K. J Orplid. —ό —s R. Benz: Renaissance u. Gotik. Κ Η. Brinkmann: Zu Wesen u. Form mittelalterlicher Dichtung. G J. Burckhardt: Die Kultur d. Renaissance usw. F. 1 H. N e u m a n n : Gesch. d. deutschen Literatursprachen usw. —d —s E. Gelpcke: Fichte u. d. Sturm u. Drang. —ό —s Η. A. Korff: Geist d. Goethezeit. II. 1. Klassik. F. 1 Die Schatzkammer. F Deutsche Diehter«GedächtnisiStiftung. —ő —s H. Scharrelmann: Vom strahlenden Leben. -—ό —s M. Vanselow: Kulturpädagogik u. Sozialpädagogik. G H. Keyserling: Das Spektrum Europas. F. 1 E. Hylla: Testprüfungen der Intelligenz. ό —s Friedr. Schürr: Barock usw. in d. französ. Lit. —ό —s Matteo Bartoli: Introduzione alla Neolinguistica. Vidos ξ}. Ε. Breviario di ncolinguistica. Vidos Β. Ε Fritz Strich: Schiller. Koszó János Friedr. Aug. Hohenstein: Schiller K. J F. X. Thalhofer: Unterricht u. Bildung im Mittelalter. Koszó János R. J. Sorge: Unser Weg. Κ ../...

126 . . 127 131 132 133 133 133 134 135 135 136 136 136 137 138 138 139 139 140 144 146 147 148 148

Folytatás a boríték l
ARANY JÁNOS „KÜLÖNÖS TERMÉSZETE" ÉS A Z ARANY-BALLADÁK MEGRENDÜLT LELKŰ HŐSEI. II. A „Nagyidai cigányok" elvezettek a balladavilág kapuján h o z . M i e l ő t t a z o n b a n itt b e k o p o g n á n k , p r ó b á l j u k m e g egy má? sik oldalról is m e g k ö z e l í t e n i a z t a „különös t e r m é s z e t e t " , ame* lvik ezt a c s o d á l a t o s b a l l a d a v i l á g o t m e g t e r e m t e t t e . V á j j o n h o g y a n n y i l a t k o z i k „ k e d é l y b e t e g s é g é r ő l " m a g a a költő é s e b e t e g s é g r ő l m i l y e n k é p b o n t a k o z i k elénk A r a n y J á n o s /eve; leiből? A r a n y levelezése a k ö l t ő k e d é l y b e t e g s é g é n e k é r d e k e s fej; lődésrajzát t ü k r ö z i . Ε levelezés a l a p j á n úgy kell ítélnünk, h o g y N a g y k ő r ö s ö n n e m c s u p á n kibontakozik a költő kedélybaja, de e g y ú t t a l a „ k r í z i s ? ó r á i t is itt éli az át, sőt itt i n d u l m e g és sike# r e s e n előre is h a l a d m á r a lelki gyógyulás, a „ s z a n á l ó d á s " mun* k á j a is. Ugyanezt a f e j l ő d é s r a j z o t l e p l e z h e t j ü k le A r a n y költői munkáinak e l e m z é s e ú t j á n is: d e k é t s é g t e l e n ü l n a g y o b b bizo* n y i t ó erővel f o g n a k b í r n i a k ö l t ő n e k közvetlen vallomásai, ezért az a l á b b i a k b a n e l e g k ö z v e t l e n e b b v a l l o m á s o k n a k , A r a n y leve; leinek a l a p j á n k í s é r e l j ü k m e g a k ö v e t k e z ő — v á z l a t o s , de vilás g o s a n lelepleződő 1 — f e j l ő d é s r a j z o t : H o s s z a b b ; r ö v i d e b b ideig t a r t ó r o s s z u l l é t e k r ő l m á r az 1847?i levelek p a n a s z k o d n a k (pl. P e t ő f i h e z : június 5. és n o v e m b e r 11.: „rosszullét", „ r h e u m a t i c u s hideglelés", „ n á t h a " , „fő? és s z e m f á j á s " , „ a r c z k i i i t é s e k " , g y o m o r b a j o k ) , sőt a n o v e m b e r ll^i levél m á r a művészi ihlet hanyatlását p a n a s z o l j a („a m ú z s a n i n c s e n t ö b b é " , „ d ö g l ö t t p e g a z u s " ) , de i g a z á b a n csak az ö t v e n e s é v e k b e n s ú l y o s o d n a k m i n d e t e s t i és k e d é l y i bajok. 2 1853*ban ( m á j u s 23) 1 Elemzéseink a költő „hátrahagyott iratai" III. és IV. kötetében közöltlevelekre támaszkodnak (1888—89). Amig Arany összes hátramaradt levelei közzé nem tétetnek, a költő lelki fejlődéséről, kényszerűen, csak nagy vonalakban rajzolt vázlatos kép adható. 2 Dóczy Jenő szép kis tanulmánya: „Arany János neuraszténia ja" (Napkelet, 1924. IV. sz.) — a közönséges felfogással szemben, mely az 1853—ólíig terjedő évek beteges tüneteit közvetlenül az 1849*es tragé* dia következményének tartja — lényeg szerint helyesen hangsúlyozza, hogy költőnk a 49?es csapások okozta megrendültségbői aránylag gyors san, már 185()*ben menekült. Költői munkásságának termékeny szaka* szává válnak az 1850—53«ig terjedő évek és a költő lelkiállapota is ez években „egészen más . . . mint az az önmagába roskadás, mely pár év múlva erőt vesz rajta". — De meg kell jegyeznünk: a) e „menek* vés" korántsem teljes és b) Arany „neuraszteniája" korántse kezdő* •dött csupán „1852 őszén vagy telén".

Philologiai

Közlöny.

LII.

4—10.

6

ezt í r j a k ö l t ő n k T o m p á n a k : „ C h r o n i k u s b a j o m n a k (mivel kinevetnének, h a m o n d a n á m ) cireiter öt év ó t a s e m m i j e l e n s é g é t n e m é r e z t e m , de m o s t ú j r a m e g m o z d í t á e g y kis k ö r m é t az a baj. mit b i z o n y 1839 ó t a h o r d o k keblemben, mint sérült szarvas a nyilat. Nem hypocondvia: m e g l á t o d egyszer." 3 D e l a s s a n k é n t maga a k ö l t ő m é l y e b b b e l á t á s r a j u t b e t e g s é g é v e l s z e m b e n : 18.54. o k t ó b e r 18^án így ír: „ A z t is megengedem, hogy bajom hypocondria, d e h a az, a k k o r e n y a v a l y a k o r á n t s e m oly n e v e t s é g e s , m i n t á l l í t j á k . " 4 A m a b a j m á r gyöngülni is l á t s z i k : az 1857 októ* ber 4d levél m á r f ö l v e t i , k o m o l y f o r m á b a n , a javulás l e h e t ő s é i gét: „ M i n d a z á l t a l én nem tudom, javult-e e g é s z s é g e m . " 1858 februárjában már valahogy felülkerekedik bajainak a költő: Míg g o n d o l a t á t csak a b e t e g s é g é n t a r t o t t a — í r j a —, „ s e m m i r e m é n y n e m volt a j a v u l á s h o z , ö r ö k ö s töprengésben éltem, m i n t az a hypocondrikus, ki m e g g y ő z ő d v e , h o g y l á b a k é t szalmaszál, ö r ö k k é r e m e g e t t , h o g y eltörik. Ü j a b b í ú j a b b rém? k é p e k e t c s i n á l t a m , m a j d e, m a j d a m a n a g y v e s z é l y f ü g g ö t t felettem, m i n t d a m o k l e s i k a r d : de biz az csak nem szakadt le. Évek f o l y t a k s én, h a j o b b a n nem, rosszabbul se lettem . . . Ez némi megnyugvást adott, megszoktam a bajt. Aztán kerestem, miben találnék meg érdeket a világon." A m i n t l á t j u k . A r a n y e g é s z s é g e s e b b é l e t ö s z t ö n e e r ő h ö z j u t : az ö n u r a l o m , a j ó z a n be? Játás, a „ m e g s z o k á s " , az ú j é r d e k l ő d é s í k ö r ö k f e l f e d e z é s e és az é r d e k l ő d é s n e k a m a g a v a l ó s á g o s és k é p z e l t b a j a i r ó l v a l ó eitere? lése g y ő z e l m e s h a r c o t v í v n a k a h y p o c h o n d r i k u s g o n d o l a t o k k a l és a k ö l t ő e g y é b b e t e g e s tüneteivel. És 186L·ben m á r nyiltan elismeri k ö l t ő n k a j a v u l á s t ( e k k o r m á r P e s t e n v a n ) : a u g u s z t u s 25?én ezt í r j a T o m p á n a k : „Dolgozni, h a n e m is ú g y m i n t régen, tudok . . . A z a g y a k o r i l e v e r t s é g sem k í n o z a n n y i s z o r , h a j ó ; kedvű n e m — legalább e g y k e d v ű t u d o k lenni, s ez, h a n e m bol? dogság, de n y u g a l o m . . . a jelen n i n c s m i n d e n e n y h ü l e t n é b k ü l . . . T a l á n e n n e k k ö s z ö n ö m kedélyem némi derülését, s önbizalmam erösbültét." H o g y valóban k o m o l y , m é l y é s t a r t ó s ez a javulás, a k ö l t ő n e k k e d é l y b a j a f ö l ö t t a r a t o t t g y ő z e l m e , mi se bizonyítja jobban, m i n t annak a szomorú gyásznak a hatása, amelyik a s z a b a d s á g h a r c leverése u t á n a l e g n a g y o b b c s a p á s t j e l e n t e t t e A r a n y s z á m á r a : Juliska halála, b á r m e n n y i r e m e g r e n ? dítette a k ö l t ő t , n e m r e n d í t e t t e m e g annyira, m i n t é l e t e előbbi válsága t e t t e : n e m e g é s z e n két h ó n a p p a l a h a l á l e s e t u t á n , 1866. f e b r u á r 18*án a k ö l t ő ígv ír m a g á r ó l : „ N e k e m 1853;ki b a j a i m majdnem hogy kiújultak e t é p e l ő d é s e m b e n : a z t hivém,, t ö n k r e j u t o k . A z ó t a j a v u l t a m — de a f á t y o l t n e é r i n t s ü k " . 5 Igaz, 3 Ez a levél a költőnek érzéki ingerek iránt való túlságos érzékenységét, nyugtalan, rosz álmait, esténk inti félelmeit is leleplezi. A nov. 22-i levél a rendes fej- és fülfájáson kívül erős vértolulásról panaszkodik. 4 Még előbb (ápr, 12-én) így ír. „Az én fejem még is zúg néha, de már megszoktam s nem csinálok rémképeket." 5 Dóczy (id. m.) e pontban is lényeg szerint helyesen ítélt, úgy

h o g y k ö l t ő n k r e ez a c s a p á s is, m i k é n t az 18494 is u t ó l a g — b i z o n y o s t e k i n t e t b e n — e g y r e m é l y ü l t : 6 A r a n y b a n m i n d i g erő* sek a b e n y o m á s o k , é l m é n y e k lassan é r ő utóhatásai, d e a költő? n e k k e d é l y b e t e g s é g e f e l e t t való g y ő z e l m é t ez a c s a p á s se t u d t a m á r m e g r e n d í t e n i és 1867-ben (ápr. 22.) egy n a g y o n é r d e k e s , vallomásszerű levélben k i m o n d j a A r a n y : most „emberileg szólva nyugodt vagyok". A m i l y e n v i l á g o s a n és k ö v e t k e z e t e s e n leleDlezik e levelek a lelki gyógyulás f o l y a m a t á t , u g y a n i l y e n világosan leleplezik a g y ó g y u l á s egyik, A r a n y r a igen j e l l e m z ő t é n y e z ő j é n e k , esz? k ö z é n e k állandó e r ő s ö d é s é t is: k ö l t ő n k n e k e g y r e s i k e r e s e b b ö n u r a l m á t és k ü l ö n ö s e n a bántó izgalmaktól való e g y r e t e l j e s e b b Ε s a j á t o s f e j l ő d é s f o l y a m a t egyik g y ö k e r e köl? visszahúzódását. t ő n k a z o n h a j l a m á b a n van, h o g y m i n t e g y v e l e s z ü l e t e t t e n haj? l a m o s a közöny é r z é s é r e — t e r m é s z e t e s e n , é p p e n n a g y lelki érzékenységének m i n e g y e l l e n s ú l y o z á s á r a , m i n t e g y az é r z é k e n y ? seggel s z e m b e n való r e a k c i ó k é n t . M á r az 1850?ből való „ R e m é n y " című v e r s e e l á r u l j a a k ö z ö n y v á g y á t . E g y levelében m á r 1852? ben a k ö l t ő erősen k i d o m b o r í t j a e k ö z ö n y é t , e z ú t t a l m é g csak panaszkodva m i a t t a : „ D e ki elektrizál fel b e n n ü n k e t apathiánk? l ó i s l e t h a r g i á n k b ó l ! Én s z i n t e v e s z e m észre, h o g y n a p r ó l ? n a p r a stupidusabb leszek". ( K ö n n y ű f e l i s m e r n i e f e l s ó h a j t á s b a n köl? t ő n k n e k azt a s z i n t é n e g y r e e r ő s ö d ő v o n á s á t , h o g y értelmi, szellemi, minőségi k é p e s s é g e i t c g v r e j o b b a n sülyedőnek érzi, s h o g y e g y r e e r ő s e b b lesz b e n n e az a meggyőződés, hogy ő nem az a n a g y költő, a k i n e k földícsérik). 1854?ben ( f e b r . 13.) rest? ségéről p a n a s z k o d i k ; h a n y a g s á g á n a k o k a n e m e l f o g l a l t s á g „s hála I s t e n n e k , n e m is annyira b e t e g s é g , m i n t az á l d o t t r e s t s é g " , ha u g y a n az is n e m a k ó r o s á l l a p o t o k e g y f a j t á j a . D e 1854?ben a k ö z ö n y t e k i n t e t é b e n is m á s v a l a m i f e j l ő d é s t l á t u n k : a m á r e m l í t e t t o k t . 18?i l e v é l b e n ezt is o l v a s h a t j u k : „félek is magamat exaltálni, mert a kimerültség, mely rákövetkezik, borzasztó . . . N é m á n h o r d o z o m a k í n t s akarom feledni, mikor lehet." Ily n y i l a t k o z a t helyes é r t e l m é t tisztábban leleplezik a k ö v e t k e z ő évek v a l l o m á s a i . M á r n e m c s a k az ö n m a g á r a n e m g o n d o l á s b a n , a m u n k á b a n , az ú j é r d e k l ő d é s i k ö r ö k t a l á l á s á b a n k e r e s i A r a n y a m e n e k v é s t , de az i z g a l m a k tudatos e l k e r ü l é s é b e n is, és, m i n d n a g y o b b erővel, e g y á l t a l á b a n a világtól e l f o r d u l ó magába vonulá? sában. í g y 1856?ban „a s z ü n n a p o k e l s ő j é n " így ír: „én a világra s o h a sem h a r a g s z o m , d e szeretnék belőle menekülni." (Költé? vélekedve, hogy költőnk már 1857?ben a javulás útján van és hogy 1861?ben már átesett lelki élete kritikus évein. Azonban téved abban, hogy Aranyt most már teljesen „kigyógyultnak" rajzolja: mikor Arany 186Í.?ben Pestre költözik, „csak emléke marad meg ideges bajának —véli Dóczy —. Nem tér az vissza akkor sem, mikor 1865?ben elveszti egyetlen leányát". β 1866. aug. 19-én írja: ,,December óla az sem vagyok, mint azelőtt Kínos élet ez." Leánya dec. 28 án halt meg. Ismeretes az is, hogy kb. másfél évig e haláleset után úgyszólván mit se dolgozik Arany.

s z e t é r ő l szólva itt is m á r úgy n y i l a t k o z i k , h o g y ő n i n c s meg* g y ő z ő d v e ú t j a h e l y e s s é g é r ő l ) . Főleg az ö t v e n e s é v e k legvégén látszik ez a v á g y n a g y erővel és n a g y ö n u r a l o m m a l j u t n i b e n n e u r a l o m r a . 1859. j ú n i u s 4?én T o m p á h o z í r o t t l e v e l é b e n így szól: „S a z o n v a g y o k , h o g y minél i n k á b b egy érzéketlen tuskóvá lehessek, m e r t n e m é r e z n i -— oly b o l d o g s á g ! " É s a költő, a reá m i n d e n b e n j e l l e m z ő p e d á n s g o n d d a l , kerW.i is az e m ó c i ó k a t és h o g y e t é r e n m e d d i g j u t el, sok é r d e k e s a d a t k ö z ö t t talán a l e g j e l l e m z ő b b e n m u t a t j á k azok a levelei, a m e l y e k e t az i m m á r u t o l s ó éveit élő és t e l j e s e n feldúlt lelkű T o m p á h o z írt. A T o m p a leveleinek lélekbe m a r d o s ó , e x a l t á l t h a n g j á v a l s z e m b e n A r a n y v á l a s z a i t meglepő. n é h a s z i n t e é r t h e t e t l e n n e k l á t s z ó n y u g o d t s á g jellemzi. Szinte o r v o s i h i d e g v é r r e l k é p e s szólani r o n c s o l t lelkű legjobb barátjához, akinek rettenetes panaszai őt magát immár n e m b í r j á k ú j a b b e x a l t á c i ó k r a , d e talán csak m é g j o b b a n m e g t u d j á k k e m é n y í t e n i a lelki g y ö t r ő d é s e k n e k á l t a l a n e m c s a k oly jól i s m e r t , de e g y ú t t a l l e g y ő z n i is m e g t a n u l t f á j d a l m a i v a l szemben. S z a b a d l e g y e n m é g u t a l n u n k a r r a is, h o g y A r a n y n a k a b e t e g s é g é b e való j o b b b e l á t á s á n , és k ö z ö n y é n e k e g y r e s z á n d é k o s a b b és e g y r e s i k e r e s e b b f e j l ő d é s é n kívül, a m i n t m á r cmlí= t e t t ü k , a m a g a művészi és szellemi stb. k é p e s s é g e i r e való v o n a t ; k o z ó ö n k r i t i k á j a is b i z o n y o s f e j l ő d é s e n m e n t k e r e s z t ü l . Ez a f e j l ő d é s is s z o m o r ú és mégis b i z o n y o s m e g n y u g v á s t a d ó f e j = lődés. M e r t az e r ő s ö d ő t é p e l ő d é s e k k e l és k é t s é g e k k e l s z e m b e n végül egy rezignáció a d n y u g a l m a t . A r a n y n a k önkicsinyitö haj; l a m a a kétségeken és a lemondáson át s z i n t e a m a g a kisebbs értékűségében való valóságos — és nyugodt — meggyőződéshez v e z e t el. M á r 1856;ban (jún. 23.) C s e n g e r y A n t a l h o z írott levelén b e n é r d e k e s r a j z á t a d v a a m a g a költői t ö r e k v é s e i n e k , így szól: G r e g u s s őt d i c s ő í t v e eltér a s z i g o r ú igazságtól: ő csak úttörő, de nem jutott a csúcsra. „De hányszor m a r a d t a m élőképem m e g e t t ! h á n y s z o r a d t a m t ö r e d é k e t az ö s s z h a n g z ó egész h e l y é t . A z t csak én t u d o m s érzem". 7 1860*ban (júl. 9.) azt í r j a : Fél, h o g y m i n d e n h i v a t a l és állapot n e h é z lenne m á r neki. D e a z é r t „elhiteti" m a g á v a l , h o g y talán m é g t e h e t n e v a l a m i t , „ha n e m oly n a g y o t , szépet, a m i e g y k o r l e l k e m n e k á l m a volt, hasznosat legalább". D e m á r 1875*ben ( n o v . 29*én) is a z t írta ( S z e m e r e M i k l ó s h o z ) : ..Ha a z t m o n d t a v o l n a P á k h , ..hogv az egész A r a n v h i s t ó r i a mediocritás: e l h a l l g a t t a m volna tőle, m e r t egy idő óta igen keveset bízom tehetségemben." 7 Ugyanaz évben, de még előbb (febr. 10) Tomori Anasztázhoz í r j a : . , „egy idő óta nem örömest megyek emberek közé.. A mi lehettem volna, az nem vagyok, s a mi vagyok, ide s tova az sem leszek. Ez fáj!.. Minek a kóróbul koszorút kötni." Később már nem fáj a költőnek igy a szellemi „hanyatlása." Belenyugszik. 1858. jún. 4-én (Tompához) írja: ő most árnyéka a réginek — „elég értelemmel bíró arra nézve, hogy átlássam, miszerint értelmi, szellemi tehetségeim sinlenek."

A f e n t e b b v á a o l t f e j l ő d é s m e n e t igazolását a d j a a m a g a r é s z é r ő l is a n n a k , h o g y k ö l t ő n k e t e g y m é l y e b b és egészségre, gyógyulásra vágyó életösztön m e n t e t t e meg a t e l j e s összeomlás? tói é s s e g í t e t t e a b e t e g e s t ü n e t e k e n való v a l a m e l y e s diadalra. H i s z e n ily e g é s z s é g e s é l e t ö s z t ö n f e l t ö r ő é r v é n y e s ü l é s v á g y a é r t e t i m e g m á r a z t is, h o g y A r a n y h o v a ? t o v á b b j o b b a n igye? k e z e t t figyelmét a m a g a testi?lelki b a j a i r ó l elterelni, r é m k é p e k a l k o t á s a h e l y e t t a külvilággal s z e m b e n való é r d e k l ő d é s b e n és a f o g l a l k o z á s b a n , a m u n k á b a n k e r e s n i oly o r v o s s á g o t , a m e l y e t aztán m á s o k n a k is, így T o m p á n a k , 8 a j á n l j a . D e ez az egészségre t ö r ő é l e t ö s z t ö n f e j l e s z t i ki b e n n e a z i z g a l m a k t ó l való önmeg? t a r t ó z t a t á s t is. É r d e k e s , hogy b á r ez a m a g á b a m e n e k v ő , autista" v i s e l k e d é s rendszerint éppen nem kedvező a hypochondrikus és általában a téves eszmék legyőzésére. Arany m é g i s m a g á b a z á r k ó z á s a és a k ü l s ő i z g a l m a k t ó l v a l ó elvonulása e l l e n é r e le t u d t a g y ő z n i h y p o c h o n d r i k u s h a j l a m a i t és érdek? l ő d é s é t reális é r t é k ű t e v é k e n y s é g e k r e reá?reá t u d t a irányítani. Ε s a j á t o s jelenség o k a i részben a k ö l t ő művészi, vágvakozása és h a t a l m a s eszménytmegvalósításra való t ö r e k v é s e v o l t a k . A művészi tevékenység maga l e v e z e t ő j e a b e n s ő i z g a l m a k n a k , f e l e d t e t ő j e a s a j á t b a j o k n a k é s e g y ú t t a l a külvilággal vala? m e n n y i r e e g y b e k a p c s o l ó és vele s z e m b e n v a l a m i é r d e k l ő d é s t is é b r e n t a r t ó t é n y e z ő ; az eszményekre való törekvés pedig ennek a m ű v é s z i ihletnek is sarkaliója, f e l k o r b á c s o l ó j a , és á l t a l á b a n aiz ö n u r a l o m n a k és az ö n l e g y ő z é s n e k l e g n a g y o b b h a t a l m ú eszköze. D e u g y a n c s a k a k ö l t ő egésizségre v á g y ó ö s z t ö n é t leplezi 1c, h o g y m i n d e n k ü l ö n b e n i h a t á r o z a t l a n s á g a , k ö r ü l m é n y e s k e d é s e , aggá? l y o s k o d á s a ellenére ( a m i k m i a t t p l . K ő r ö s t is se Szalontáért, se D e b r e c e n é r t , se K e c s k e m é t é r t , s e a „ N é p b a r á t j a " szerkesz? t é s é é r t el n e m h a g y t a ) a h a t v a n a s é v e k felé m á r n i n c s m a r a d á s a K ő r ö s ö n , életvágya továbbhajtja P e s t r e . Sok levélben szól e v á g y á r ó l és 1860 á p r . 23?án C s e n g e r y h e z í r o t t l e v e l é b e n vilá? g o s a n k i m o n d j a , h o g y csak t o v á b b á b r á n d o z i k „a p e s t i élettel" ( a m e l y t ő l pedig T o m p a oly féltő ó v a k o d á s s a l i n t e t t e ) é s ezt is m o n d j a : „Soha s e m é r e z t e m a n n y i r a , m i n t ez é v b e n , h o g y szakadnom kell innét." Itt e m l í t j ü k fel, h o g y A r a n y t ez az e g é s z s é g e s é l e t v á g y a élete többi n a g y j e l e n t ő s é g ű p r o b l é m á j á ? nak is h e l y e s m e g o l d á s á r a és m i n d e n k ü l ö n b e n v a l ó h a t á r o z a t ? lanságának legyőzésére segítette — természetesen, támogatva a k ö l t ő n a g y s z e r ű e n j ó z a n és mély b e l á t á s ú é r t e l m é t ő l és párat? lan ö n f e g y e l m e z ő k é p e s s é g é t ő l . í g \ r n e m c s a k a színész?élet likvidálása, a s z a b a d s á g h a r c utáni lelki d e p r e s s z i ó n a k a N a g v ? idai?ban v a l ó m ű v é s z i lereagálása é s a N a g y k ő r ö s t ő l idejé? b e n v a l ó P e s t r e k ö l t ö z é s sikerült a k ö l t ő n e k , d e ő k é p e s volt 8 Pl. 1858. februárban is: „a folytonos foglalkozás a lelket cnv? hiti" (Tompához). 1866?ban (febr. 18.) ajánlja „Amely naptól kezdve többet foglalkozol külső tárgyakkal, mint tenmagaddal: attól fogva kezdődik javulásod. Probatum est!"

pl. k ö r ö s i , m a j d pesti é l e t e anyagi v i s z o n y a i n a k is r e n d e z é s é r e , a s z a b a d s á g h a r c u t á n a z írnoki állásra v a l ó m a g a r á s z á n á s á r a és így t o v á b b . Ε l e v e l e k b ő l t e h á t világos k é p t á r u l elénk k ö l t ő n k kedély? b a j á n a k f e j l ő d é s é r ő l , A r a n y b e t e g s é g é n e k k ó r l e f o l y á s á r ó l . Egy igen j e l e n t ő s d o l o g b a n a z o n b a n k i s s é s z e g é n y e s e k a levelek által b i r t o k u n k b a k e r ü l t a d a t o k : A r a n y csak r i t k á n í r j a le meg* felelő r é s z l e t e s s é g g e l r o s s z u l l é t e i n e k tüneteit. Á m ezt a hiányt megfelelően pótolják a költőnkről egyéb forrásokból eredően bírt l é l e k t a n i é r d e k e s s é g ü a d a t o k , ú g y h o g v ezek a l a p j á n a siker r e m é n y é b e n k í s é r e l h e t ő m e g a h e l y e s diagnózis m e g á l l a p í t á s a is. H o g y A r a n y János minden „rosszulléteiben" igazában nem valami „ o r g á n u m o s " b e t e g s é g n e k , d e v a l a m i „idegbetegségnek" t ü n e t e i t kell l é n y e g e s e k n e k t a r t a n u n k , m á r m a g o k a l e v e l e k b e n foglalt ö n v a l l o m á s o k is leleplezik. 9 Ε levelekből és, ú g y látszik a k ö l t ő h á z i o r v o s á n a k v é l e m é n y e a l a p j á n is, a l e g f e l t ű n ő b b e n b i z o n y o s hypochondrikus v o n á s o k d o m b o r o d n a k ki. A r a n y a valóságosnál föltétlenül betegebbnek képzelte magát — amint ezt l a s s a n k é n t ö n m a g a is belátta. H y p o c h o n d r i k u s képzelődé* s e k e t é s t ú l z ó é r t é k e l é s e k e t A r a n y n á l m i n d testi, m i n d szellemi é l e t é r e v o n a t k o z ó a n s ű r ű n találunk 1 0 (az é r t é k e l é s e k túlzásai pozitív i r á n y ú a k a testi b a j o k r a , n e g a t í v — k i c s i n y í t ő — i r á n y ú a k a k ö l t ő szellemi képességeire vonatkozóan). A hypochondrikus h a j l a n d ó s á g o k a z o n b a n k i b e m k i b e n különben való egyénisége által s z í n e z e t t e n a k t u á l i z á l ó d n a k : A r a n y b a n s a j á t o s a n kapcsolód* n a k a k ö l t ő d e p r e s s z i ó i v a l , csüggedésével, k ö z ö n y é v e l , k i f e j e z e t t önkisebbitő h a j l a m á v a l . A r a n y kedélyhangulatának é s egyúttal m u n k a k e d v é n e k és m u n k a e r e j é n e k változékony, labilis jellegét Riedl is k i e m e l t e : a m ű v é s z i ihlet eleven f ö l l á n g o l á s á r a é s a l e l k e s e d é s perceire g y o r s d e p r e s s z i ó , t é p e l ő d ő és k é t k e d ő bizal* m a t l a n s á g , s z o m o r ú c s ü g g e d é s v a g y e s e t l e g fásult, k e s e r ű k ö z ö n y s z o k o t t k ö v e t k e z n i . É s a m a g á t j ó l é r z é s i d ő t a r t a m a rövid, a c s ü g g e d é s é hosszú: „ e g y percig b o h ó , g y e r e k e s , víg: rá egy hétig é l e t ú n t , ideges, i n g e r l é k e n y " , v a l l j a a k ö l t ő maga. 1 1 Való* b a n : A r a n y k e d é l y h a n g u l a t á n a k á l l a n d ó b b színei a s ö t é t e k — épúgy, £ m i n t é r t e l m i v i l á g á n a k is g y a k o r i b b jellemzői a tépelőí dések é s a k é t s é g e k : — a költő egész lelkivilágának állandó és 9 Csak éppen utalunk reá, hogy ha lettek volna — amint pedig nem tudjuk, hogy voltak — a Kőrösön tanárkodó Aranynak ú. n. „szervi" fogyatkozásai, ezek is csak a költő neurotikus alkata folytán kínozhatták ily fokozott mértékben a költőt. Hogy szembaja nem lehe* tett, ezt ürosz Emil ítélete állapította meg (Arany János szembaja, Budapesti Szemle. 190), „fülbajára" vonatkozóan sincs semmi „szervi" fogyatkozásra valló biztos adatunk, ami pedig az egykorú orvosi véle* ményekből ismeretes, szintén „csak" neurotikus betegségre vall. 10 Riedl egy helyt „szellemi hypochondria" névvel jelöli Arany e jellemző betegséges vonását. 11 Szemere Miklóshoz, 1855. aug. 7=én írt levelében.

í e g m é l y e b b j e l l e m z ő j e , egy gyökerében soha meg n e m v á l t o z ; t a t h a t ó ( l e g f e l j e b b n a g y ö n u r a l o m m a l és egyre s i k e r e s e b b e n e b e l f o j t o t t ) m é l y s a j á t s á g : a b e n y o m á s o k iránt való túlságos é r z é k e n y s é g ( h y p e r s e n s i b i l i t á s ) . Ezen a természeten valóban csak e g y állandó céloktól ( e s z m é n y e k t ő l ) nagy akarattal veze; t e t t és világos é r t e l m i b e l á t á s o n a l a p u l ó ö n l e g y ő z é s v e h e t erőt. A m i A r a n y J á n o s „ a k a r a t á t " illeti: e t e k i n t e t b e n f e l t ű n h e t az, h o g y az á l t a l á n o s f e l f o g á s és m a g a A r a n y is, őt e n e r g i á t l a n n a k é s a k a r a t b a n g y ö n g é n e k vallja. R i e d l is e z t m o n d j a : A z a k a r a t m e g m e n t h e t t e v o l n a A r a n y t , „de é p p e n ez hiányzott belőle:" „ k ö l t ő n k a k a r a t a csak a k ö t e l e s s é g t e l j e s í t é s é r e s z o r í t k o z o t t . " D c h á t az ö n f e g y e l m e z é s d i a d a l a n e m az „ a k a r a t " d i a d a l a és A r a n y b a n is n e m az a k a r a t d i a d a l á t h i r d c t i ; e a p e d á n s u l g o n d o s k ö t e l e s s é g t e l j e s í t é s , az e s z m é n y e k h e z v a l ó l c g y ő z h e t e t l e n ü l ki; t a r t ó r a g a s z k o d á s , A r a n y m ű v é s z e t é n e k „ o b j e k t i v i t á s a " és az a t é n y is, h o g y A r a n y k é p z e l e t e és b e n s ő , lelki izgalmai m é g a b a l l a d á k b a n se t o b z ó d n a k és c s a p o n g n a k s z a b a d o n . A z igazság t e h á t az, h o g y A r a n y b a n volt e r ő s a k a r a t : ám ez a z a k a r a t befelé és n e m kifelé f o r d u l t . Ez a t é p e l ő d ő , p r o b l é m á k b a n v e r ; gődő, é r z é k e n y , b i z a l m a t l a n , s z é g y e n l ő s n e u r o t i k u s lélek k i f e l é csak az e n e r g i á t l a n s á g k é p é t m u t a t h a t j a , m e r t a b e n s ő k ü z d e l ; m e k s z i n t e m i n d e n e n e r g i á t és a k a r a t o t f e l e m é s z t e n e k . A k i n e k n a g y o n b e f e l é kell néznie, n e m n é z h e t s o k a t kifelé is, a k i n e k n a g y s z ü k s é g e v a n a belső a k a r a t r a és a b e l s ő g y ő z e l e m r e , n e m a k a r h a t és n e m g y ő z h e t k i f e l é is. K ö l t ő n k külső élete a g g á l y o s ; k o d ó , k ö r ü l m é n y e s k e d ő , b i z a l m a t l a n k o d ó , energiátlan, b i z o n y ; t a l a n k o d ó , kedélyi élete v á l t o z é k o n y , d e eszményei, a z o k az e s z m é n y e k , a m e l y e k b e n m i n d e n e m b e r i és művészi é r t é k é t e g y e d ü l k e r e s t e , ezek m a g o k s o h a n e m v á l t o z ó és n e m i n g a d o z ó é r t é k e k m a r a d t a k előtte. A z élet é r t é k é t t u d a t o s a n b e n n ö k i s m e r t e föl, m i n d e n a k a r a t á t f e l é j ö k i r á n y í t o t t a . Kívülre m é g a m a g a jólléte, k e d v e z ő b b a n y a g i h e l y z e t e é r d e k é b e n se t u d o t t akarni Arany.12 D c n e m n e h é z v a l a m i e n y h é n hisztérikus s z í n e z ő d é s r e is r e á t a l á l n i A r a n y t ü n e t e i b e n . A h i s z t é r i á r a jellemző ú. n. „pri; m i t í v r e a k c i ó k " igazában b á r k i b e n f e l t a l á l h a t ó k , a m i n t á l t a l á b a n is b á r m e l y a b n o r m i s lelki r e a k c i ó m ó d és f e j l ő d é s l e h e t ő s é g csirái m i n d e n egyes egészséges e m b e r b e n is föllelhetőek. K ö z ö n ; s é g e s e n is i s m e r t és k ö n n y e n é r t e l m e z h e t ő jelenség az, h o g y az é r z é k e n y e b b lelkű m ű v é s z e k (sőt a t u d ó s o k is) t ö b b a b n o r m i s s z í n e z ő d é s t t ű n t e t n e k föl, s e m m i n t a „ j ó z a n a b b " , „ p r ó z a i b b " , „reálisabb", „materiálisabb" emberek — és a nagy célokért küz; d e n i t u d ó kiválóbbak is, á l t a l á b a n , t ö b b e t , s e m m i n t a k ö z e p e s 12 Arany pl. nem tudott pénzdrt dolgozni. Számtalan levele utal e vonására: megfizetnék ugyan a költeményeit, de ha neki most nem jön í r n i . . . ! Még a Széchenyi;óda megírását se akarta elvállalni — pedig 100 arannyal kívánták honorálni megírandó ódáját. Ε jelenség még jellemzőbbnek tűnik fel. ha számot vetünk költőnknek (aprósá; gokra is kiterjedő) gyűjtő hajlamaival.

normálisok. A művész sajátos világa sohasem a teljesen „objek* t í v " s z e m m e l m e g l á t o t t , f e l d o l g o z o t t és é r t é k e l t világ. D e A r a n y * ból a v a l ó b a n h i s z t é r i k u s s z e m é l y i s é g n e k s o k igen j e l l e m z ő v o n á s a h i á n y z i k és é p p e n ezért igen durva túlzás lenne őt égve* n e s e n h i s z t é r i á s t í p u s ú i d e g b e t e g n e k állítani. N á l a , ily s z e m p o n t * ból, l e g f e l j e b b a k e d é l y é í e t l a b i l i t á s á t , az „ é n " k é p z e t é n e k a h y p o c h o n d r i k u s k é p z e l g é s e k b e n is e l ő t ű n ő — d e n e m a hiszté* r i á s o k r a j e l l e m z ő d u r v á n egoista — e l ő t é r b e n y o m u l á s á t , a lelki izgalmaknak nem ritkán kisebb*nagyobb testi tünetekben való k o n v e r t á l ó d á s á t " , 1 3 találjuk, t o v á b b á egy s a j á t o s é r z é k e t a való* ság és a k é p z e l e t , a reálitás és a m i s z t i k u m v e g y í t é s é r e — o l y t u l a j d o n s á g a k é n t a k ö l t ő n e k , m e l y külső é l e t é b e n n é m e l y hypo* c b o n d r i á s t ü n e t e n és egy-két á l o m k é p s z e r ű v í z i ó n kívül alig j u t k i f e j e z é s r e , de a m e l y i k annál s z e b b e n l e p l e z ő d i k le m ű v é s z i a l k o t á s a i b a n , l e g e l s ő s o r b a n n é m e l y b a l l a d á j á b a n , m i n t pl. a „ B o r vitéz"*ben, a „ T e n g e r i h á n t á s " * b a n , a „ V ö r ö s R é b é k " * b e n . Á m n e m t a l á l j u k m e g k ö l t ő n k b e n sem a h i s z t é r i k u s f e l t ű n é s i v á g y a t és t e a t r á l i t á s t , se a s z í n l e l é s e k e t , se a k ö d ö s á l l a p o t o k a t , se a h i s z t é r i k u s ö n z é s t , se az ú. n. „ e x p l ó z i ó s r e a k e i ó k a t " v a g y Kretschmenféle „ r ö v i d z á r l a t i c s e l e k v é s e k e t " , se n e m t a l á l u n k jellemzően hisztériás rohamokat, bénulásokat, görcsöket stb. É r t e l e m és é r z e l e m , a k a r a t és ö s z t ö n n e m vált k é t f e l é b e n n e r é r z e l m e i n és ö s z t ö n e i n é r t e l m e é s a k a r a t a u r a l k o d n i t u d o t t é s b á n t ó , f á j d a l m a s érzelmei az i n k á b b csak e n y h é b b e n , bár t ö b b é * k e v é s b b é á l l a n d ó a n nyugtalanító s z e r e p p e l k é n y s z e r ü l t e k be* érni. A képzelet m á r s z a b a d a b b a n c s a p o n g o t t a kedélyi é l e t b e n s ő i z g a l m a i n a k jelzéséül, d e ez a k é p z e l e t is, s z e r e n c s é r e , n e m c s a k e g y n é m e l y szelíd k ü l ö n c k ö d é s r e h a j l a m o s í t o t t a költőn* k e t , d e a művészi zseni s z o l g á l a t á b a n e g y ú t t a l a belső i z g a l m a k levezetésének h a t a l m a s e r e j ű e s z k ö z é v é is v á l h a t o t t . M i n t a l e g á r t a t l a n a b b n a k t e t s z ő , de igen m é l y és állandó· v o n á s a i t e „ k ü l ö n ö s t e r m é s z e t n e k " meg kell végül e m l í t e n ü n k minden neurózis jólismert alaptüneteit: a fokozott érzékeny* séget, i n g e r l é k e n y s é g e t és a k ö n n y ű fáradékonyságot. Költőnk alvásának z a v a r a i t , rossz á l m a i t , esti f é l e l m e i t is f e l e m l í t h e t * j ü k — a k ö l t ő s z e m é r m e s , „ m i m ó z a " * t e r m é s z e t e pedig közön* s é g e s e n is jól i s m e r t . M i n d e n lélckvizsgálatot c s a k a magunk lelkének v i z s g á l a t a u t á n tudunk elmélyíteni: n e m csodálkozhatunk rajta, h o g y A r a n y , a l é l e k á b r á z o l á s n a g y m ű v é s z e m a g a is m é l y e n é r e z t e , 13 Lelki depresszióival rendszerint testi állapotának rendkívüli ν ál* tozása is velejár (így a szabadságharc leverése és Petőfi halála után vagy leánya halála után: rosszabbodás, a kiegyezés és talán a királyi kitüntetés után: javulás). Sok esetben az a benyomás ébredhet ben* nünk, hogy a költő testi bajai valósággal pszichikusán kormányozhat tóak. Az se véletlen, hogy Arany oly mély hűséggel tudja ábrázolni hőseiben az indulatok testi kifejeződését is.)

hogy m e l y t é n y e z ő k ö n múlik lelki e g y e n s ú l y a m e g ő r z é s é n e k vagy összeomlásának kérdése. Mily g o n d o s a n kerülte az izgal? m a k a t , mily erővel r a g a s z k o d o t t e s z m é n y e i h e z , hogyan m é l y ü l t m i n d e n t m e g é r t ő értelme, h o g y a n e m e l k e d e t t m ű v é s z e t e is, emberi egyénisége is nagyszerű és n e m e s eszményeihez e g y r e közelebb! D e ez a s a j á t lelke a g g a s z t ó b b vonásait is leleplező világosan é r t ő ö n i s m e r e t a túlságosan é r z é k e n y , k é t s é g e k r e és k é p z e l ő d é s e k r e h a j l a m o s költőben n é m e l y új abnormis t ü n e t e t váltott ki vagy erősített: aggodalmakat, h o g y hiába való pl. a n a g y r a t ö r ő művészi ambíció, hiszen alkotásai e l m a r a d n a k az eszmény m ö g ö t t , nagy csüggedéseket, fásult k ö z ö n y á l l a p o t o k a t , lelkiismereti szigorúságokat, p e d a n t é r i á k a t , a szemérmesség és z á r k ó z o t t s á g túlzásait, az önkicsinyítő h a j l a m már ismerte? t e t t e r ő s ö d é s é t és túlzásait stb. M e n n y i a töredék költőnk művei k ö z ö t t : m i n d m e g a n n y i leleplezője az eszményre törek? vés és a f á j d a l m a s kétségek k ü l ö n ö s h a r c á n a k — de A r a n y maga túlozaza ezek jelentőségét is: töredék egész m ű v é s z e t e , t ö r e d é k egész élete, vallja az ö n k i s e b b í t é s r e h a j l a m o s költő, aki világos józanul t u d j a az alkotást a megvalósíthatatlan eszmény? hez mérni. És ezen az úton jut el addig a f a n y a r józanságig, amellyel oly gyakran szól magáról és m ű v e i r ő l és addig az ön? kicsinyítő beletörődésig, amellyel m á r levelei m e g i s m e r t e t t e k . A z érzékenv?szomorú kedélvi alap, a bizalmatlankodás, a két? ség, a z á r k ó z o t t szemérem, a m a g á b a v o n u l ó magány?vágya stb. m i n d oly eredeti és m é l y s a j á t s á g a i a n a g y költőnek, a m e l y e k lényegükben meg nem v á l t o z t a t h a t ó k . D e az öregedő A r a n y lassanként mégis egy szelídebb?bölcs, m i n d e n b e beletörődő, mindennel leszámolni k é p e s é l e t h u m o r b a enyhül. A humor sze? líd ragyogása — bár r i t k á s a b b f é n n y e l — át?átszövi A r a n y előbbi k ö l t é s z e t é t is: hiszen a h u m o r iránt való fogékonvság is régi vonása A r a n y m e n e k v é s t k e r e s ő egyéniségének. Egy hosszú élet alatt és egy hosszú belső k ü z d e l e m n e k változatos élményei k ö z ö t t az egyes t u l a j d o n s á g o k e g y m á s h o z való erőviszonyai megváltoztak s az öreg A r a n y is b e l e t ö r ő d ő b b é , egvensúlyo? z o t t a b b á vált. E k k o r már a „Toldi szerelmét" is meg t u d j a írni a s z e m é r m e s költő és bár m o s t m á r testileg valóságosan is beteg, b a j a i t m á r nem túlozzák h y p o c h o n d r i k u s képzelődések. És amikor hosszú szünet után ú j r a h o z z á f o g balladák írásához — a balladákhoz fordulás e t é n y é b e n elárulva a hetvenes évek utolsóiban leleplezhető, s talán a „ s e n i u m " számlájára írandó, kisebb jelentőségű érzelmi z a v a r o k a t (v. ö. az oly költeménve? k e t is. m i n t pl. 1869?ből .,Búcsú a f ü r d ő t ő l " v a g y 1879?ből „ M é g egyszer a tölgyek alatt") —, teszi azt a bölcs ember m i n d e n t m e g é r t ő és m i n d e n n e l leszámoló t e l j e s e b b nyugalmával. H o g y a régi h a r c o k n y o m a m e g m a r a d t a költő kedélyén, alkotásai h a n g j á n , ezen a lélektani szükségességen e m b e r n e k nem ada? t o t t meg változtatni. És hogy az öreg k ö l t ő t testi bajai is erő? s e b b e n g y ö t r i k : ez a valóság is r e á n e h e z e d i k e mimózaérzé? kenységű kedélyre, hogy az öregkor s z o m o r ú , de mégis bölcs

é s d e r ű s h a n g u l a t a a l e g s z e b b csengéssel k i c s e n g j e n v é g ü l az „ ö s z i k é k b e n " is . . . S z o m o r ú v o l t az A r a n y élete — t a l á n iga? z á b a n m i n d e n e m b e r i élet a z ? —, de a f á j d a l m a k a t végül m é g i s a m e g é r t ő és b e l e t ö r ő d ő b ö l c s e s é g n y u g a l m a és a m e g b é k é l t lélek d e r ű j e a r a n y o z t a be: és e b b e n a s z o m o r ú s á g b a n n i n c s j o g u n k egyéni tragédiát látnunk. A f e n t i v á z l a t o k után k í s é r t s ü k m e g v é g ü l a f e l e l e t e t a r r a a k é r d é s r e : h o g y a n diagnosztizáljuk k ö l t ő n k „különös t e r m é * s z e t é t " . B á r n e m f e l e d j ü k , h o g v t e l j e s e b b e n kielégítő f e l e l e t e t c s a k A r a n y életének, ö s s z e s m ű v e i n e k — és összes leveleinek is — igen t ü z e t e s á t v i z s g á l á s a u t á n és a z o n f e l ü l az öröklésbiológiai v i s z o n y o k n a k is t i s z t á z á s a u t á n a d h a t n á n k ( h i s z e n az i n d u v i d u á l i s k o n s t i t ú c i ó m a g y a r á z a t á t a családi a s c e n d e n c i á ? b a n t a l á l j u k meg 1 4 úgy í t é l ü n k , h o g y m á r eddigi v i z s g á l a t a i n k is eléggé b i z t o s diagnózist e n g e d n e k A r a n y „ k e d é l y b a j á n a k " minemüségét illetőleg és m e g l e h e t ő s p o n t o s s á g g a l l e h e t ő v é t e s z i k A r a n y s z e m é l y i s é g é n e k , konstituciós típusának meghatá? r o z á s á t is. Igen r ö v i d e n : találunk v a l a m i t k ö l t ő n k b e n a melankólia összes kardinális tüneteiből (depressziós hangulatok, különféle gátoltságok, mikromániás téves eszmék: a t á r g y t a l a n „insuffi? c i e n t i a " ? é r z é s e k is). A világtól, az e m b e r e k t ő l , t á r s a s á g t ó l való elidegenülés érzése, sőt az a p a t i k u s közöny stb. is jól m e g f é r n e egy enyhébb fokú melankólia kórképével, amelyet különben a l e v e r t s é g és az ihletett l e l k e s ü l t s é g periodikus váltakozása, m a g a a k ö l t ő által sokszor indokolatlannak érzett 1 5 k e d é l y i hul? lámzások talán egyenesen tetszetős diagnózissá tehetnének. Mégis: k ö n n y e n észrevehetjük, hogy A r a n y János hangulatvál? t o z á s a i s z o r o s összefüggésben v a n n a k a k ö l t ő élményeivel és h o g y a k e l l e m e s é l m é n y e k m e g f e l e l ő e n kellemes, derítő hatást g y a k o r o l n a k reá, míg az igazi m e l a n k ó l i á n á l s e m m i f é l e k ü l s ő é l m é n y n e i n i n d o k o l j a a belülről jövő, elsődleges depressziós h a n g u l a t o t és az igazi m e l a n k ó l i á s b e t e g b e n a kellemes élmé? n y e k is c s a k szomorú g o n d o l a t o k a t és a d e p r e s s z i ó s h a n g u l a t ? n a k m e g f e l e l ő affektív r e a k c i ó k a t k e l t e n e k . Igazi m e l a n k ó l i á ? s o k n á l e z e n f e l ü l t e r m é s z e t e s út v e z e t az insufficientia? (elég? telenség?) é r z é s e k t ő l az önvádlásokiü: ám Aranynál kifejezett önvádlásokkal nem találkozunk. Költőnk a hypochondrikus gondolatok tekintetében se viselkedik a melankóliás beteg m ó d j á r a : ily k é p z e l ő d é s e i e l t ű n n e k , h a a k ö l t ő t á r s a s á g b a n , em? 14 Valamely ismeretünk — legalább Arany szüleire vonatkozóan — e szempontból is van. Ε kérdéssel azonban ezúttal nem foglalkoz? hatunk: elég most annyi, hogy a költő személyiség?típusáról a követ» kezőkben adandó kép könnyű értelmezést látszik találni ebben az ascendenciában. 15 V. ö. pl. 1854. okt. 18?án írt levelét: „majd ingerült, majd levert —- gyakran külső ok nélkül".

b e r e k k ö z ö t t v a n . Bizalmatlankodása se m e l a n k o l i k u s jellegű: se n e m t ú l s á g o s a n n a g y e r e j ű , se e l s ő d l e g e s n e k n e m látszik. És m i n d e z e k e n felül, a m i n t v i l á g o s a n f e l i s m e r h e t t ü k , k ö l t ő n k ösz? t ö n ö s n a g y erővel, s ő t sikerrel, keresi a gyógyulást — ú j r a oly vonás, amelyik n e m jellemzője a melankóliás betegnek. A m e l a n k ó l i á t ó l való m i n d e z e l t é r é s e k által pedig a r e a k t í v neurotikus, illetőleg schizoid psvehopatiás beteg kór? k é p é r e e m l é k e z t e t ő k ó r k é p l e p l e z ő d i k le e l ő t t ü n k . A z ily b e t e g e k h v p o c h o n d r i k u s érzései v a l ó b a n e l t ű n n e k , ha figyel? m ü k — t á r s a s á g , s z ó r a k o z á s , é r d e k e s é l m é n y e k stb. által — r ó l u k elterelődik, a d e p r e s s z i ó n á l u k csak m á s o d l a g o s : m e r t a z t a v a l ó b a n kellemetlen é l m é n y e k s z o k t á k — rendsze? r i n t — k i v á l t a n i és náluk á l t a l á b a n is az é l m é n y e k és a han? g ú l á t o k világa m e g f e l e l e g y m á s n a k , ők gyógyulást kereső, a l a p j á b a n bizalrnas, szuggesztióknak hozzáférhető egyéniségek és m i n t h o g y á l t a l á b a n e g o i s t á b b a k v a g y l e g a l á b b is o l y a n o k , a k i k n é l az „ é n " ? k é p z e t m i n d i g e l ő t é r b e n áll, a m e l a n k ó l i á s o k ? k a i e l l e n t é t b e n , n e m ö n v á d l ó t e r m é s z e t ű e k . D e ezenfelül a n e u r ó z i s o k legjellemzőbb tüneteit: a túlságos érzékenységet és a fáradékonyságot is A r a n y J á n o s igcn?igen j e l l e m z ő v o n á s a i u l i s m e r t ü k fel. A , , p s e u d o s z e n z á c i ó k " r e n g e t e g f a j t á j a (így a fej? és f ü l z ú g á s is) a n e u r o t i k u s o k r a s o k k a l j e l l e m z ő b b , s e m m i n t a m e l a n k ó l i á s o k r a ; az energia m e g az elhat ár ozóképesség h i á n y a és az a k a r a t b e l i f o g y a t k o z á s o k is j e l l e g z e t e s neu? r a s t h e n i á s t ü n e t e k és é p p e n így a n e u r o t i k u s o k v i s e l k e d é s é r e j e l l e m z ő t ü n e t az is, h o g y t á r s a s á g b a n általában másként visel? kednek, semmint otthon vagy megszokott k ö r n y e z e t b e n . " A m i p e d i g a n e u r o t i k u s o k testi t ü n e t e i t illeti, e z e k r e — és így a v e g e t a t í v i d e g r e n d s z e r f u n k c i o n á l i s z a v a r a i r a is — á l t a l á b a n jellemző, h o g y a lelkiállapot v á l t o z á s á v a l e n y h ü l n e k v a g y súlvo? s ó d n a k és h o g y „ k ü l ö n ö s e n k e l l e m e s é l m é n y i b e h a t á s o k tar? t a m a a l a t t t e l j e s e n eltűnnek". 1 7 A n e u r a s t h e n i á s beteg k e d é l v i h u l l á m z á s á t a g y o r s fáradé? k o n y s á g is i n d o k o l j a . Ez a fáradékonyság hiányzik a hisztériás? ból — akinek k ó r k é p é t ő l e z ú t t a l is el k í v á n j u k h a t á r o l n i A r a n y „ k ü l ö n ö s t e r m é s z e t é t " , m e r t h i s z e n d i v a t o s e l j á r á s m i n d e n lelki abnormitásokat feltüntető nagy embert vagy epileptikusnak, v a g y h i s z t é r i k u s n a k állítani — és a h i s z t é r i á s n a k kedélyi hullámzásai g y o r s a b b a k és v é g l e t e s e b b e k is, m i n t a n c u r a s t h e n i á ? s o k é ; ők m i n t e g y egvik p e r c r ő l a m á s i k r a s i k l a n a k át sírásból k a c a g á s b a , g o r o m b á s k o d á s b ó l hízelgésbe. H o g y m i l y sok jel? l e m z ő h i s z t é r i k u s t ü n e t h i á n y z i k A r a n y b ó l , m á r l á t t u k , egészít? sük ki e m e g f i g y e l é s e k e t m é g a k ö v e t k e z ő v e l is: a h i s z t é r i á s r e a k c i ó k m i n d i g v a l a m e l y célt is s z o l g á l n a k : v á g y t e l j e s ü l é s t , v e s z é l y e l h á r í t á s t . A r a n y lelki élete e talán l e g l é n y e g e s e b b tekin? t e t b e n is elkülönül a h i s z t é r i á s lelkek életétől. 1{i Dóczy (id. m.) kiemeli a nyári szünidő és az ősszel kezdődő iskolai munka sajátos hatását is a tanár?Arany lelki életére. 17 Szabó— Nyirö: Elmekórtan, Szeged, 1925—26., II. köt., 328. I.

A f e n t i e k b e n A r a n y r a legjellemz0bbeki.il a n e u r o t i k u s beteg t ü n e t e i t i s m e r t ü k fel. D e m é g p o n t o s a b b a n szólva, két? s é g t e l e n n e k kell m o n d a n u n k azt is, h o g y k ö l t ő n k e s e t é b e n n e m s z e r z e t t , d e veleszületett ( ö r ö k ö l t ) i d e g e s s é g r ő l van szó. 18 x\ leg; r ö v i d e b b e n t e h á t a v á z o l t v o n á s o k b ó l az endogén nervozitás k ó r k é p e t ű n i k elénk. V á j j o n ez a d i a g n ó z i s m e g é r t e t n e azt a t é n y t is, h o g y az ö r e g e d ő k ö l t ő t ü n e t e i e n y h ü l t e k ? I g e n : hiszen — bár a n e u r o t i k u s o k t ü n e t e i az egész életen át h u l l á m z a n a k — mégis a b e t e g e k e l ő r e h a l a d o t t a b b é l e t k o r á b a n általában enyc hűlni szoktak. 1 9 M i n d e n k ó r f o r m á t a z o n b a n a l a k í t ó l a g színez a b e t e g sze? mélyisége, k o n s t i t ú c i ó s típusa. Kretschmer n a g y j e l e n t ő s é g ű el; mélete 2 0 a z e m b e r e k e t á l t a l á b a n cvklothym vagy schizothym t í p u s ú a k n a k vallja. Ez a z o s z t á l y o z á s s z á m o l m i n d a testi a l k a t ( „ h a b i t u s " ) , m i n d a lelki alkat ( s z e m é l y i s é g ) s a j á t o s s á g a i v a l és a lelki a l k a t s z e m p o n t j á b ó l kb. m e g f e l e l a n n a k az „emóciós", illetve „ s z e n v e d é l y e s " t í p u s t m e g k ü l ö n b ö z t e t ő (teoretikus— d e d u k t í v ú t o n n y e r t ) o s z t á l y o z á s n a k , a m e l y e t — főleg az érzelmi életnek e l e m z é s e és az a b n o r m i s lelki f e j l ő d é s e k n e k v i z s g á l a t a a l a p j á n — mi m a g u n k a j á n l o t t u n k . 2 1 A r a n y lelki v o n á s a i közül a K r e t s c h m c r ; f é l e d e p r e s s z í v e y k l o i d o k r a e m l é k e z t e t f ő l e g kedélyi é l e t é n e k á l t a l á b a n s ö t é t színe, de p e r i o d i k u s h u l l á m z á s a is, testi vonásai közül ezekre emlékeztetnek némely, „pyknikus" vonások. D e k ö l t ő n k l e g é r d e k e s e b b s a j á t s á g a i k é t s é g t e l e n ü l a s c h i z o i d tí; p u s r a v a l l a n a k . M i k é n t az ú. n. „ h y p e r e s z t h é z i á s " s c h i z o i d o k A r a n y is t ö b b t e k i n t e t b e n — az „ i g e n " v a g y a „ n e m " á t h i d a l á s t n e m i s m e r ő e m b e r e . D e a s c h i z o i c b s z e n v e d é l y e s t í p u s r a vall az e s z m é n y e k h e z és e l v e k h e z való s z i g o r ú , p e d á n s r a g a s z k o d á s is. Ε p o n t b a n a z o n b a n f e l t ű n h e t i k az, h o g y míg a s c h i z o i d o k általá; ban s z e s z é l y e s e k , m e g b í z h a t a t l a n o k és m é g m e g m a k a c s u l á s a i k ; ban se á l l a n d ó a k (de m a k a c s s á g u k e g é s z e n v á r a t l a n u l és h i r t e l e ; nül m e g s z ü n h e t i k v a g y m á s t á r g y r a i r á n y u l h a t ) , — a d d i g A r a n y ? nál állandó, soha n e m v á l t o z ó az e s z m é n y e k h e z , é r t é k e k h e z , el; v e k h e z való g o n d o s r a g a s z k o d á s : e t ö b b l e t b e n k ö n n y ű vala; m e l y t i p i k u s a n paranoid vonásra ismernünk.22 A schizoid típust e g y é b k é n t k ö l t ő n k s z á m o s e g y é b lelki t u l a j d o n a is elárulja. Arany „öröklött neuraszténiáját" már teljes öntudatossággal említi Döczy is, bár e diagnózisával nem a legszebben egyeztethető össze az a véleménye, hogy Arany tulaj donképen csak az 50;es évek; ben volt idegbajos, sem az a törekvése, hogy költőnk idegbajának valami speciális okát keresse — természetesen nem sok sikerrel (be; vallottan is ki nem elégítő eredménnyel). 1B Szabó—Nyírö: Id. m. II. k., 329. 1. 20 V. ö. Kretschmer: Körperbau und Charakter, 1921., Aledizi; nische Psychologie, 1922. 21 „Az érzelmi elet alapjai és kibontakozása", Athenaeum, 1926. 22 V. ö. Az érzelmi élet. ..

A belső p r o b l é m á k o n való t ö p r e n g é s e k , t é p e l ő d é s e k , a lelki e b f o j t á s o k és „ k o m p l e x u s o k " , a m a g á n y k e d v e l é s , az ideális hevü* let, 13 a n a g y é r z é k e n y s é g és az e r r e m i n t e g y r e á b o r í t o t t közöny, a z á r k ó z o t t s á g és f é l ő s v i s s z a v o n u l á s , a m i m ó z a s z e r ű s é g és á l t a l á b a n a l e g t ö b b r c a k c i ó s „ i d e g e s " tünet,- a hypo* c h o n d r i á s t é v e s e s z m é k , az a g g á l y o s k o d á s , az önkisebbí* tés, a leányos szemérem stb., stb. mind a schizoid k o n s t i t ú e i ó r a v a l l a n a k . Ez a s c h i z o i d k o n s t i ú c i ó reagált t ú l s á g o s é r z é k e n y s é g g e l a k ö l t ő t é r ő b e n y o m á s o k r a meg* felelő színű, de t ú l s á g o s erejű r e a k c i ó k k a l — ez i d é z t e elő egyfelől A r a n y h a t a l m a s d e p r e s s z i ó i t , c s ü g g e d é s e i t ; de más* és a felől ez k é s z t e t t e ő t az izgalmas é l m é n y e k kerülésére24 m a g á b a z á r k ó z ó e l v o n u l t s á g r a is é s ez f e j l e s z t e t t e ki a b n o r m i s e r e j ű v é s z é g y e n l ő s * s z e m é r m e s h a j l a m a i t . Ez t e t t e ő t h a t á r o z a t * lanná, k ö r ü l m é n y e s k e d ő v é , h y p o c h o n d r i k u s s á , t é p e l ő d ő v é , a p r o b l é m á k a t és az e l f o j t o t t g o n d o l a t o k a t „ m a g á b a n h o r d o z ó v á " , ez k e r g e t t e „ k o m p l e x u s o k b a " és b e l s ő k ü z d e l m e k b e stb. D e v i s z o n t ez a k o n s t i t ú c i ó é r t e t h e t i m e g a k ö l t ő n e k a k ü l ö n b e n való d e p r e s s z i ó s s ü l l y e d é s b ő l v a g y t a l á n e g y e n e s e n a lelki össze* o m l á s b ó l való k i e m e l k e d h e t é s é t is: h i s z e n ez t e t t e lehetővé, h o g y a k ö l t ő m i n d e n t e v é k e n y s é g e , élete, m ű v é s z e t e m i n t e g y odaszögeződjék a m e n t ő , irányt jelző, e r ő t , t á j é k o z ó d á s t , biztos é l e t v e z e t é s t a d ó e s z m é n y e k h e z és ez a d o t t i m p u l z u s t és tár* g v a k a t a m ű v é s z i a k t i v i t á s n a k , a n e m * „ n o r m á l i s " izgalom*leve* zetődések e legszerencsésebb f a j t á j á n a k . H a m o s t legvégül a k o n s t i t ú c i ó ( c y k l o i d és s c h i z o i d ) jelleg* z e t e s s é g e i n e k i s m e r e t e alapján is f e l t e s s z ü k a k é r d é s t : v á j j o n érthetőbe A r a n y J á n o s b e t e g s é g é n e k ö r e g k o r i e n y h ü l é s e ? , kér* d é s ü n k r e ezen az a l a p o n is k e d v e z ő f e l e l e t e t k a p u n k . Ügy lát* szik, h o g y m a már j o g o s u l t még a k i f e j e z e t t p s y c h o z i s o k (elme* b a j o k ) e s e t é n is az a r e m é n y , h o g y a k ó r l e f o l y á s k e d v e z ő lesz, ha a b e t e g b e n c y k l o t h y o n á s v o n á s o k a t és testileg p y k n i k u s h a b i t u s t találunk. 2 5 A r a n y n a k , m i n t m á r e m l í t e t t ü k , n e m c s a k személyiségére jellemző a melancholikus — tehát cykloid — k e d é l y i színezet, de a k ö l t ő testi h a b i t u s á b a n is eléggé kifejezet* ten v a n n a k p y k n i k u s v o n á s o k . I d e g b a j á n a k k e d v e z ő lefolyása t e h á t —- a m e l y r e v o n a t k o z ó f e l i s m e r é s ü n k éles e l l e n t é t b e n áll Riedl t r a g i k a i f e l f o g á s á v a l — n e m c s a k az e n d o g é n nervozitás* 23 Zárkózott, félénk, sehol magát otthon nem érző idea'istának mondja őt Riedl is (Arany János, 24. 1.); tiszta schizoid*kép. Arany „közönye" is schizoid természetű. A melankóliás beteg, ha közönyt fed fel magában, panaszkodik miatta: a schizoid típus maga keresi a közönyt, amelyik az izgalmaktól való szerencsés menek* vést jelenti számára. V. ö. Riedlnéí is: „A contemplatio nyugalma Aranynál nem az érzéketlenésg, hanem a fokozott érzékenység ered* ménve." (Arany, 24. 1.) 2r 'Nyírő Gyula: A pracmorbid személyiség pathoplastikus hatá* sának jelentősége az elmebetegségek felismerésében. Magántanári próbaelőadás. (Gyógyászat, 1926, 41. sz., 922. 1.)

k é n t v a l ó d i a g n o s z t i z á l á s által, d e a cykloid és p y k n i k u s voná* s o k n a k a betegség p r o g n ó z i s á t j a v í t ó szerepe által is psvchiát? riai m a g y a r á z a t o t talál. *

A f e n t i e k b e n a l a p o t és k e r e t e t a k a r t u n k f ö l v á z o l n i a balla? d á k r ó l r a j z o l a n d ó k é p h e z . Bele k e l l e t t t e k i n t e n ü n k abba a lé? lélekbe, a m e l y i k n e k izzó k o h ó j á b ó l f e l f a k a d t a k a v i l á g i r o d a l o m l e g c s o d á l a t o s a b b balladái, bele k e l l e t t t e k i n t e n ü n k a b b a a lélekbe, a m e l y i k n e k világából j ó l j á r h a t ó u t a k v e z e t n e k a b a l l a d á k vilá? gába. A z eddigi i r o d a l o m t ö r t é n e t i szemlélet e l ő t t A r a n y lelki é l e t é n e k i n k á b b csak a külső szemlélet előtt l e l e p l e z ő d ő voná? sai: k e d é l y betegség, e n e r g i á t l a n s á g , a k a r a t g y ö n g e s é g , kétséges? k e d ő t e r m é s z e t , m a g á b a z á r k ó z á s s t b . d o m b o r o d t a k ki, bár külö? n ő s e n R i e d l oly f i n o m és b i z t o s é r z é k k e l t u d o t t e l j u t n i A r a n y e g y é n i s é g é n e k sok v é g s ő g y ö k e r é i g . D e még a R i e d l ? r a j z o l t a k é p b e n is egy t r a g i k a i n a k m o n d o t t , de igazában i n k á b b csak szánalomraméltó, szomorú passzivitású egyéniség rajzolódik e l é n k : l á t t a s s a m e g a balladák ú j r a vizsgálása azt a másik, mé? l y e b b , a k t í v a b b , d i a d a l m a s a b b A r a n y t , akihez m á r a fenti elem? zések által k ö z e l e b b f é r n i i g y e k e z t ü n k . 2 6 ( F o l y t köv.) B O D A ISTVÁN.

EGYSZERŰ ÉS KÖRÜLÍRT MULT.* Nyelv fejlődés-tanulmány. (ötödik

közlemény.)

V. Vizsgáljuk a másik hypothesist, a franciát; azt, amelyet Meillet számos idiomára tart érvényesnek és melyet azóta Foulet és Gilliéron a francia nyelvben lefolyó préterit pusztulás okára vonatkozólag valószínűvé tettek: a ragozás rendszertelensége. Mi az, mit Meillet-nek — mégis csak teleologikus — magyarázatával szemben felhoznak? Nézzük az ellenvetéseket, ahogy azok össze vannak foglalva Reis polemikus cikkében. (GRM. II. 302—405.) A kitűnő 2fi Dóczy érdekes tanulmányának alaptévedése az, hogy nem vet számot a tünetek mássá alakulásával, fejlődésével. F. tévedés okozza azt a félreértést is, hogy Arany idegbaját (bár azt öröklött neuraszté? niának nevezi) az 1853—61. évekre korlátozza. A költő izgalomkerülct sét, egyre fejlődő közönyéi és autizmusát (amelyek mögé az idegbaj mintegy elrejtőzött) csakúgy nem említi szerzőnk, mint ahogy a vál? ságokat legyőző tényezők között, nem szól pl. a művészi teremtő munka, az értelmi józanság, az eszményekhez való rendkívüli hozzá? tapadás nagy fontosságáról. Csupán a „munkába menekvés" ténye, bár igaz, de nem az egyedüli és korántsem elegendő (mert végsőbb értei? mezéseket kívánó) psychiátriai értelmező alap. * Folyóiratunk korlátozott terjedelménél rogva kénytelenek vagyunk szerző cikkének V.-ik és befejező részét rövidítve és — szerző beleegyezésével - petitben közölni. Szerk.

nyelvjáráskutató az előkelő idegen okoskodásának „tényeket" szegez szembe. Belekapaszkodik M.-nek abba az állításába, hogy a német „gyenge prät.-et a typus egysége (l'ensemble du type) védi" és ez jobban tapad az emlékezetben, vitálisabb az erősnél. Nem,— mondja R . — a gyenge képzésmód a kevésbé életképes. Ez nyilvánul először abban, hogy az erős prät.-ek pótlása nem történik átmenetileg gyengüléssel: az ind.-ban egyáltalán nem, a konj.-ban „nur auf einem kleinen bayrisch-ostfränkischem Gebiet". Másodszor: erős igék gyengülése a n y j ok újabb történetében egyáltalán nem tapasztalható. A harmadik és főargumentum az a tapasztalati tény, hogy az átmeneti területen a kétértelművé vált gyenge prät.-et perfektiválják, az erősöket nem. Súlyos ellenvetések; az utóbbi — ha igaz — éppenséggel döntő. Lássuk ő k e t sorban. Az első és második lényegükben azonosak: az erős képzésmód vitálisabb volna a gyengénél. De hiszen ez ellenkezik mindennel, mit R. előtt és R. körül és R. után a német nyelvészek a tények alapján folyton hangoztatnak. Kit idézzek? Kire hivatkozzam? Akármelyik német nyelvtörténeti kézikönyvet, akármelyik alaktant is tárgyaló nyelvjárásdolgozatot veszszük kezünkbe, mindenütt ott van a stereotyp rubrika: „Schwach geworden sind", aztán felsorolva a kín. és kan. korszak előtt és az azóta gyengült, tehát az ú. n. ,,rendesek" közé lépett igék sora. Reis ugyanis nem tagadja egészen a gyengülés tényét, csak abszurd korlátokat szab nekik: „Die Voraussetzung Meillet's stimmte für die früheren Zeiten, etwa für die Blütezeit des Mhd. Später hat sich aber das Verhältnis umgekehrt. Manche Mundarten belehren uns, daß die schwachen Formen schneller und früher geschwunden sind als die s t a r k e n und unregelmäßigen.— — Im Oberhessischen sind sogar starke Formen durch Analogie neu gebildet worden," pl, frug, jug, kroach (kriegte) klf (kaufte). „Dagegen erfahren wir von einer Neubildung schwacher Formen in den deutschen Mundarten gar nichst." Szinte érthetetlen ez a közismert tényekettagadó megállapítás. Valóban „gar nichts"? Azért, mert egyes nyelvjárásokban, mondjuk: minden nyelvjárásban van egynehány erősödött ige, azért az ellenkező irányú átlépés, a gyengülés nem tapasztalható? Ez nem áll sem az irodalmi, sem a népnyelvre. Hiszen lehetne veszteség-nyercség-számításokat végezni: de a gyengülést tagadásba venni, az már kissé erős. A mai helyzetet talán legjobban feltüntető "Sütterlin Nhd. Gr. I* összeállításából is kitűnik, hogy a gyengülések számszerint is sűrűbbek' különösen az alnémetben. Ε kérdésben R. nem fog hívőre akadni. Hasonló gyenge lábon áll ez az ellenvetés; ha igaza van M.-nek, minden erős igének átmenetileg gyengülnie kellett volna. De M. nemcsak a képzésmód szabályosságával hozza kapcsolatba a prät. elhanyagolását, hanem a kétmultúság felesleges voltával is, valamint azzal, hogy a nép ha már redukál, ezt a könnyebb képzésű összetétel javára teszi. És ezek a többi faktorok a gyengéket is illetik. Meillet később (Linguist. hist. ct lingu. gén.) koncedál ja, hogy a gyengének is vannak gyengéig Én így fogom fel a dolgot: ha egyazon funkcióra kétféle képzésmód áll rendelkezésre egy szabályos és egy kevésbé szabályos, akkor az együttvtve is szabálytalanság; mert mi haszna van a nyelvtanulónak a szabályosságból, ha nem tudja, melyik igét kell -te -vei ellátni és melyiket Ablauttal? Ha én fragen-t praesensben megismertem és a prät. t még nem hallottam vagy elfelejtettem, akkor képzésekor három analógia is. hathat rám:

frage: frug = fragen: frug fallen: fiel = fragen: frieg klagen: klagte = f r a g e n : fragte. de richesse enyhébb volna, ha minden a-tőhangzós

Az embarras ige erős volna. Gyakorlatilag a képzésmód csak akkor könnyű, ha egyedüli. Ezek után felesleges volna Reisnek a gyengék vitalitását tagadó további adatait ellenőrizni. Az összes erős igék átmeneti gyengülése nem postulatuma a M.-féle magyarázatnak. A részleges átlépés pedig igazolja M. hitét a -te igék nagyobb vitálitásáról, ami nem jelenti a gyengéknek immunitását. A nyelvészek jól tudják, hogy ezek a Grimm-féle terminusok csak metaforák: sokan nem tudnak megszabadulni a szó szuggesztív hatása alól. Rövidségüket tekintve a traf, nahm, fuhr stb. tényleg az erős jelzőt szuggerálja, de ha a képzésmódra gondolunk, t. i. arra, hogy elsajátításuk fárasztóbb, akkor bizony a ,,gyenge" értékjelző jobban megilletné őket. Reis a maga gyengülést tagadó nézetével elhagyottan áll a ger= manisztikában, és — különös! — az ebből levezetett theoriáját német szaktársai mégis magukévá tették. Döntő jelentőséget tulajdonít R. cs vele a német philologusok szine-java annak az — állítólag — tapasztalt ténynek, hogy oly, főleg középnémet, nyj.-okban, melyekben a simplex most van kiveszőben, elsősorban a gyenge praet.-et pótolják, pl. ilyeneket találnánk: Kari lief in den Garten; er hat dort Blumen gepflückt. Reis typus gyanánt a Schwalm-patak menti nyj.-t tünteti fel. Más tájszólásokról is állítják a dental-ragos praet.-ek nagyobb méretű perfektiválását. Ugyanilyen fajta átmeneti stádiumot kellene feltételeznünk az összes déli, simplex vesztett nyelvjárások történetének valamely középkorvégi időszakában. Ε stádiumnak a nyelvemlékekből kimutatását tudósaink elmulasztották; annyira bíznak elméletük evidenciájában. Nézzük a mai helyzetet. Reis: „Von den Anwohnern der Schwalm (Hesscnrheinfränkisch) wird heute noch das Präterit gebraucht, doch wird es durch das Perfektum ersetzt, sobald es sich nicht deutlich vom Präsens unterscheidet" (i. h. 290). Érthető kételyektől vezetve vizsgáltam közelebbről a mintául felhozott Schwalm nyjt. Forrásom W. Schoof számos cikke, nevezetesen Beiträge zur Kenntnis der Schwälmer Ala, Z f h d Ma, 1905,246—291, mely főként az igeragozást tárgyalja, továbbá Sprachproben in Schwälmer Mundart, u. ο. 1906 — 08 évf. passim. Reis nem hivatkozik forrásokra, de alighanem fenti cikkekre és szövegközleményekre alapítja állításait. Mit mond hát Schoof elméletben és mit mutatnak 32 lapra terjedő, változatos szövegei? Egészen mást, mint amit R. és hivői állítanak! Kételyeinket teljesen igazoltnak találjuk. Az eléggé változatos, mindennapi beszédanyagot is tartalmazó szövegek (32 lap!) egyre másra tüntetnek fel praesens tői nem külömböző praet. formákat, melyeknek mult jelentését a mondatösszefüggés dönti el, sőt helyenként — nem dönti el. Amikor pl. az egyik parasztfiú a mult heti vásárról beszélve azt m o n d j a : cseresznye is volt ott; „das Pfund kosd 30 Pfennig" igazán nem tudom, hogy multat vagy általános jelent kell-e értenem. Nyoma sincs annak, hogy a spiett'homonymiát kerülnék, mint ahogy évszázadokon át vígan használták hd. beszélők és írók, v. ö. bármely 14 — 17. századbeli délnémet író munkáit. A Schoof közölte szövegekben előforduló perfekt és — még gyakrabban — plusquamperfekt alakú praeteritek egyáltalán nem tüntetnek fel túlsúlyt a gyenge igék javára. Az az eset, mit Reis említ

<praes—praet homonymia) külömben is kisterjedelmű: csupán a tiszta gyengék sg. 3 személyére áll fenn. A máshelyen és régebbi felsőnémetben előforduló spielst = spielst -f- spieltest itt nem létezik. Teljes az egybevágóság a d, t végű gyenge igéknél, pl. laden; lad, lädst, lad, wir ladn, ihr lad, sie ladn végig kétértelmű. A köznyelvhez viszonyítva redukált a homonymia még annálfogva is, hogy nyj-unkban sok a rückumlautos ige; pl. irod. stecken, steckte itt stecken, stacht'. Tekintettel arra, hogy ezen az -e kopás dacára sem homonymált igealakok elég gyakoriak és mivel az erős igék mint primitív jelentésű szavak jóval sűrűbben használtatnak, várakozásunknak megfelelően szövegeinkben aránylag ritka a spielt' tipus előfordulása. De az a 94 eset, melyb e n előfordul, fennen tagadja R. állítását, miszerint „das Präterit . . . durch das Perfekt ersetzt wird, sobald es sich nicht deutlich vom Präsens unterscheidet." A mult jelentésű állítmányi igék a következő számarányban szerepelnek: Praeteritben van 963 állítmányi ige Perfektben van 54 „ „ Plusquamperfektben 86 „ „ Ε számok azt m o n d j á k : 1. a körülírás egyáltalán nem lépi túl a megszokott arányt, 2. nem a perfekt az uralkodó, hanem a plusquamperfekt. Közelebbről megvizsgálva a példákat, úgy tapasztaljuk, hogy a perfekt és a plusquamperfekt gyakran praet. funkciót végez. Feltűnő a plusquamperfekt favorizálása. Csábító volna kutatni, miért kedveli ez a nyelvjárás (de mások is) a praet. pótló plusquamperfektet. Nem engedünk a csábításnak. Egyszerűen megállapítjuk, hogy szövegeinkben végzett mult gyakrabban szerepel praeterit-pótló gyanánt, mint a Schoof és Reis által egyedül említett perfekt. A kétféle körülírás együttvéve is a közel 1000 egyszerű mult mellett csupán 140-szer használtatik. Ebből levonva azt a kb. 50 esetet, mikor a perf. ill. plusqu. az őket syntaktikailag megillető funkcióban szerepelnek, marad 90 praeterit-pótló összetett mult. Mennyi van a perfekt ből olyan, melyet a präsens-szel való összetévesztés kerülésével lehet motiválni? Minimális! Mindössze négy: hat geschneit, hat gespukt, hat gelangt (érte ment) és hat gekriegt. Plusquamperfekt van tíz : hatte gekriegt, geahnt geraucht, angezeigt, gemerkt, zugedrecht, geschlachtet, gegastet ( = eingeladen), gestoppt, -geackert. Tehát: összesen tizennégy oly körülírt forma van, melyre rá lehetne fogni, hogy azért van körülírva, mert praet.-alak ja nem külömbözik a praes.-től. Ámde e 14 között van olyan is, melyet perf. illetve plusquamp. funkciója indokol. Mégha mind a tizennégy darab praet.-et pótolna, az távolról sem elég alap egy oly hypothesis állítására, mely szerint a „gyenge" és ennélfogva homonymiára hajlamos praet.-ek előbbpusztul-nak. Nem. Megcáfolja ezt a feltevést először: a jóval nagyobb számú erős praet.-et pótló körülírás, másodszorié ζ a 94 spielt' typusú forma, mely, mit sem törődve Reis szabályával, kétértelműségek dacára sem kerültetik. Vagy tán más szövegek álltak R. rendelkezésére, tán saját kutatások alapján beszél így? Nem hinném. Valószínűbbnek tartom, hogy a theoriájától elfogult R. itt félreértette egyetlen elképzelhető forrását, Schoof Beiträge zur Kenntnis der Schwälmer Mundart című cikkének egy mondását. Schoof ugyanis azt m o n d j a : „Fast von allen [Verben] kann gebildet werden der Ind. Prät., der im unverfälschten Dialekt 1 1 Ez az „unverfälscht" jelző Reis cikkeiben ismételten visszhangzik, valahányszor Schoof gondolatát — hivatkozás nélkül is — felhozza. 7 Philologiai Közlöny. LII. 4—10.

allerdings gewöhnlich durch das Perfekt ersetzt oder auch vermittelst Umschreibung gebildet wird, besonders wenn schon ein ähnlich lautendes Präsens vorhanden ist, wie bei den auf Dental endigenden Verben (Iád, fääcd usw.)" Itt van a félreértés: Schoof arra a néhány Dentaltövű igére gondol, melynek egész praet.-je egybeesik a praes.-formáival, pl. kosten ige: ich kost = ich koste és ich kostete. Reis azonban kiterjeszti ezt az állítást az összes gyenge igék 3. személyére. Ha Schoof mondatát kellő figyelemmel végig olvasta vagy a szövegeket csak részben is vizsgálta volna, r á j ö t t volna arra, hogy még az ily átmeneti dialektus sem kerüli jobban a homonymás gyenge formát mint a rendhagyó· erőset. De a szövegek még Schoof állítását sem igazolják, mert éppen az általa felhozott lad (ladet és ladete) négyszer is fordul elő ladete értelemben. Amikor Reis ily gyenge alapról hirdeti a maga igazát, saját szavait (Es ist also nicht eine bloße Theorie . . . 1. c. 390) variálva azt kell mondanunk: „Es ist also nur eine bloße Theorie, daß das alte: Präteritum nicht mehr gebraucht wird, wenn seine Formen den Präsensformen gleich sind." Másként hangzik R formulája elméletének alapokmányában, 1891ben kelt diss.-ban,' 2 továbbá minden más dolgozatában, hol általában a praet.-pusztulást magyarázza. Ezt a formulát csaknem szórói-szóra ismétli Behaghel, Gebrauch der Zeitformen 209.1. és Gesch. 3 238 1., Sütterlin és mások, még az illusztrálásul felhozott egyetlen példamondat is (hivatkozással vagy anélkül), tovavándorol. Ez a formula teleologikus jelleggel bír; így hangzik: „Der Ind. Prät. ist neben dem Perfekt bei allen Verben gebräuchlich, wenn keine Zweideutigkeit entsteht". Tehát kerülik, ha célszerűtlen, és mi hozzátesszük: mert célszerűtlen. Azonban minden kétértelmű forma félreérthető. Ezt tudja R. is, azért így folyt a t j a : „Dies ist der Fall nicht nur bei allen Verben, bei denen der Ind. Präsentis von dem Ind. Präteriti in allen Personen verschieden ist, sondern auch bei denjenigen, wo ein Zusammenfall eingetreten ist,, wenn eine unzweideutige Präteritalform ihnen vorangeht und die Beziehungen auf die Vergangenheit durch jene klargestellt ist. Man sagt hier also nicht: er stellt(e) den Tisch hin, wenn nicht ein deutliches Prät. vorher die Vergangenheit unzweideutig bezeichnete, wie ζ. B. er wusch den Tisch und stellt ihn hin." Ezen eredeti és általánosan elfogadott formula nem tapad a formához, hanem a lényeghez. A lényeg pedig: ne legyen félreértés. A félreértés a mondatösszefüggés alapján is kerülhető: legyen a mondatban még egyértelmű, biztos múltú más igealak. A kétértelműség eloszlásának más módját nyelvészünk nem ismeri. Reis még azt a feltételt is szabja, hogy az egyértelmű Prät. megelőzze a kétértelmű formát. Indokolatlan korlátozás, mert a halló az után-álló praet.-tel is tud egyértelműsíteni. Általában: a kétértelműség eloszlik, ha ugyanazon mondatban,, vagy a szomszédos mondatban egyértelmű praet. fordul elő. Többnyire — főképen a társalgásban •— a külső helyzet is támogatja a megértőt. De maga a R. említette félreérthetőség esete is nagyon csekély. Az erős és vegyes (tehát egyértelmű) prät.-ek ugyanis oly sűrűn fordulnak elő, köznapi jelentésüknél fogva (kommen, tragen, geben, nehnen stb.) oly gyakoriak, hogy nem tudunk három mondatot beszélni,, hogy ilyet ne keverjünk bele. És minél egyszerűbb, népiesebb, köznapibb a beszéd vagy írás, annál biztosabb az erősek (általában az egyértelműek: mußt,' sollt,' wollt'), a kétértelműekkel szemben. Már pedig„ ha ritka a félreérthetőség, akkor ritka a félreértés, akkor lassú a cél2

Beitr. zur Syntax der Mainzer Mundart.

szerűtlenség megérzése és csekély erejű homonymia hatása az egész praet.-pusztulásra. „ W e n n keine Zweideutigkeit entsteht .. ." nagyon helyes; de ez az igazság helyesen értelmezve erejét veszi az egész Reishypothesisnek. A schwalmi szövegekben a praes. praet. 94 esetében maradt 4, 90 esetben kisegít a szomszédság. Ha pedig azt keresem, hogy a 14 kettős jelentésű praet.-ot pótló körülírás vissza vezethető arra az okra, hogy praet.-használat esetén „Zweideutigkeit" keletkezett volna, akkor bizony egyet sem tudnék megjelölni. A Reis felhozta nyelvgeographiai tények úgy mennyiség mint minőség szempontjából elégtelenek. Theoriájuknak nyelvtörténeti tényekkel való igazolását sem Reis, sem tanítványai meg sem kísérlik. Pedig a schwalmi és más középnémet nyelvjárások csak illusztrálásul szolgálnának az összes* praet-vesztett dialektusoknak valamely XIV—XV. századi átmeneti stádiumára, melyben a mai Imperfekt gyenge igéknél perfekttel, erőseknél praet.-tel van kifejezve. Nehéz feladat! Hiszen még egy mai nyelvjárásról is oly nehéz megbízható képet kapnunk. Mégis, a népnyelv jellegű kései mitteloberdeutsch és früh-nhd. emlékeiből kellett volna tömegesen példákat felhozniok hypothesisük illusztrálására és igazolására. Ezt Reistől és Behagheltől annál inkább várhattuk, mert mindketten a német történeti mondattan kiváló mesterei. Mindkettő valóban k u t a t j a azokat az írókat, kik kelleténél sűrűbben használják — elbeszélésben is — a perfektet; v. ö. Beghaghel, Gebrauch der Zeitformen (1899) 208, és Deutsche Syntax I. 272, valamint Wunderlich Reis, Der deutsche Satzbau. 3 Mindkét tudós — egészen más összefüggésben — felsorol egy csomó középkorvégi felnémet prózaművet, „wo die ersten zahlreicheren Beispiele für mißbräuchliche (értsd: praet.-pótló) Anwendung des umschreibenden Perfekts in der einfachen Erzählung erscheinen". Ilyenek: Beheims Evangelienübersetzung, Luther régebbi írásai, die Ulmer Dekameronübersetzung, Steinhöwel, Clemens Sender krónikái, stb. Mindkét grammatikus bizonyos számú példamondattal illusztrálja a „helytelen" Perfekt-használatot. Azt hittem: túlnyomólag az er spielt' vagy ihr spielt'-típus kerülése motiválja a „helytelen" perfektet. De nem; vannak a példamondatokban erős igék is szép számmal. Lehet, hogy a találomra kiragadott példák véletlenül nem tüntetik fel a motívumot. Elővettük a Behaghel és Reis hivatkozta műveket. Eredmény: semmi adat sem támogatja $ gyengék körülírásának prioritását. Az illető írók egyrészt sűrűn élnek kétértelmű praet-tel, másrészt erős praet-et is perfektiválnak. A körülírási tendencia egyszerre és egyforma erővel éri a simplexet, tekintet nélkül a ragozás mikéntjére. Miért? mert a teleologikus változtató faktorok ú. m. rendszertelen képzésmód, felesleges kétmultúság, néha kétértelműség és a perfektképzés egyszerűbbsége nem bocsátottak meg egy igecsoportnak sem. Eddigi fejtegetéseink eredménye, először: hangváltozás magábanvéve nem okoz formacserét vagy formapusztulást. Másodszor: hangváltozás okozta jelentésváltozás, pl. homonymizálás lehet kiindulópontja egy formacserének, ha az a homonymia gyakori félreértésekkel veszélyezteti a beszéd célját. Harmadszor: a németben a prät. sg. 3. sz.-ének egybesése a präs. sg. 3 sz.-ével nem tartozik a türhetlcn, nagyon kényelmetlen homonymiák közé. Negyedszer: R. feltevése, hogy a perfekt praet.-pótló használata a gyenge igéknél korábban mutatkozik, mint a gyengéknél, nincs összhangban sem a nyelvgeografiai sem nyelvtörténeti tényekkel.

VII. Ha igaz ama feltevésünk, hogy elsősorban az erős képzés rendhagyóságai, megtanulási és megtartási nehézségei okozzák a simplex vesztét, akkor azt kell tapasztalnunk — mint a franciában 3 —, hogy a prät. fennmaradt ill. lassabban szorul ki ott, hol az említett gyarlóságok enyhültek, vagyis hol az ablautviszonyok nem oly kuszáltak, nem oly „szép változatosak," hol az analógia a rövidülési törekvésből származott egyoldalú fejlődést bizonyos mértékig kikorrigálta, hol a praet.paradogmák redukálódtak és a paradigmán belül a haszontalan és célszerűtlen különbségek (band : bunden > band : banden) megszűntek. A konkrét esetben: vájjon a praet.-őrizte közép- és alnémet nyelvjárások nem mutatnak-e egyszerűbbséget az erős ragozásban, melynél fogva nem csábíttatnak a perfekt hálójába. A mai irodalmi és köznyelv erős igeragozása már lényeges haladást mutat a kfn.-ben és a korai ufn. uralkodott tarka-barkasághoz viszonyítva. Tudvalevő: a praet.-sg. és pl -ja közötti tőhangzó váltás teljesen megszűnt (pl. sang: sungen > sang: sangen). A simplex-szel bíró nyelvjárások az egyszerűsítésben tovább mentek, még pedig abban az irányban, hogy összevonták az ablautsorokat. Csak egynehány tipikus képzésmódot sorolunk fel. Fritz Reuter nyelvezetéről, a mecklenburgi tájszólásról O. Weise, Unsere Mundarten, 67, ezt m o n d j a : „Überhaupt ist der Vokalausgleich hier so groß, d a ß . . . die Praeterita der starken Verba in beiden Modis und Numeris vorwiegend die drei Vokale je ő(oe) oder ü aufweisen". Megerősíti ezt a tudományosabb jellegű Grimme Plattdeutsche Mundarten (passim) is. Schönhoff, Emsländische Mundart 186. 1. ezt a németség északnyugati részében beszélt idiómát így jellemzi: „Zahlreiche Verschiebungen haben die f r ü h e r sehr bunte Stammbildung der starken Verben bedeutend vereinfacht . . . Infolge dieser Verschiebungen kennt das Emsländische nur mehr 3 verschiedene Präteritalbildungen der st. Verben, mit e. Φ. y". T o v á b b á : „Der O p t . ( = Conj. vagy Subj.) ist im lebendigen Gebrauch völlig untergegangen, h a t aber in den * südemsländischcn Mundarten seinen Umlaut regelmäßig auf den Ind übertragen." Nyilvánvaló, hogy egy ily rendszer (Ind = Conj., Praet.-hangzó csak háromféle) sokkal könnyebben sajátítható el és tartható meg, mint a mai irod. nyelv erős ragozása, nem is szólva a kfn. formabőség nehézségeiről. Már pedig az alnémet területen, a délnyugati wcstfáliai járástól és kisebb szigetektől eltekintve, végig a három változat uralkodik konj.-beli különbség nélkül.t Hogy az umlautos forma lett-e uralkodó vagy az ind. hangzója általánosodott, az a mi szempontunkból mellékes. A singen ige praet. ind. és conj. ragozása kfn., ufn., és a két alnémet típusban például világosan mutatja ά formajavulást a könnyebbség felé. k f n . Ind.

ich sang du sünge er sang wir sungen ihr sunget zie sungen

Conj.

ich sünge du süngest er sünge wir süngen ihr. sünget zie süngen

Irod %

alnémet I.

ich sung du sunge er sung stb. vagy II. ich süng süngst süng A kfn.-ben csak a gruob és a fiel típusnál nincs sg.-pl.-különbség és csak az i v. ie hangzások nem alkotnak külön conj.-tövet. Hermann 3

Lásd E. Ph. K. LI. 35.

sang, sänge sangst, sängest sang, sänge sangen, sängen sänget, sänget sänget, sängen

Teuchert így jellemzi az alnémet igeragozás fejlődéstendenciáját: „Der Gesamteindruck, den die Betrachtung dieser Verhältnisse hervorbringt, ist der einer andauernden Ausgleichung unter den Ablauts> reihen. Damit muß naturgemäß eine Verarmung an Formen verbunden sein, die schließlich das Absterben der starken Konjugation herbeiführen wird," Die v. ö. Neumärkische Mundart, Z f d Maa 1907. 326. Mily világos látás a jövőbe, csak ne volna ott a nyelvnek féltése „formaszegényedés" miatt: hiszen ennek a „formagazdagságnak" nincs értelme, tehát szegénység. Az egyszerűsödés megmentette a kétmultúságot. V a n n a k azonban alnémet nyelvjárások, mely a praet.-ben az ősi kétfokúságot a sg. és pl. tőhangzójában megtartotta t. i. a westfáliai. Ez így fest: Ind.

ich sang du süngest er sang wir sünge ihr sünget sie sünge

Conj.

ich sünge du süngest er sünge wir süngen ihr sünget sie süngen

Hasonlóan:

gre/p, grlepe (greifen) lauch. lüge (lügen) näm, neme (nehmen) wos, wösse (wachsen)

Ez a kétfokúság nem jelenti az ősi állapot fennmaradását. N e m szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ott az ind. egymaga gyakran háromfokú (sang, sünge, sungen), továbbá: az erős igék az egész alnémetségben — Reis ellenére — folytonos átlépéssel számbelileg redukálódtak. T o v á b b á : az ind. másik hangzója rendszerint azonos az egész konj. tőhangzóval. Ennélfogva mindkét módra kétfokúság mutatkozik. És találunk benne a megtanulást és megtartást könnyítő szabályszerűséget: a praet. főhangzója (sang, greip, lauch stb.) megvan a ragtalan formákban, a mellékhangzója (sünge, grlepe, lüge, neme, wösse), megvan a ragtalan formákban. Mindezek a körülmények, de meg az is, hogy ez a komplikáltabb rendszerű beszédmód mind kisebb területre és rétegre szorul, enyhítik azt — felületes vizsgálat mellett — nagyobbnak látszó rendszertelenséget. Hogy állunk az ablautviszonyok egyszerűsödése szempontjából a Behaghel által c-vel jelzett területen, a nyugati középnémetségben, hol az egyszerű mult tovább él ugyan, de kiveszőben van? (állítólag gyengéknél kezdődve és az erőseket is kikezdve). Vizsgáljuk meg közelebbről, mennyiben érvényesül „das Streben nach Ausgleichung innerhalb desselben Paradigmas und das Streben nach Annäherung der verschiedenen Paradigmen" (Behaghel, G. ä 241.) A már többször felhozott Schwalm-menti járásban, mint az egész nyugati középnémetben általában, praet. paradigmáin belül teljes a sg. és pl.-tő kiegyezése. És a paradigmák egymás között? Noshát, e téren is jelentős összevonások (tanulási könnyítések) történtek. Két nyelv vagy nyj. morphemáinak összehasonlításával nem szabad az ősi külömbségekre felépített ablautsorokat egybevetni, hanem a mindenkori helyzetnek megfelelő külön sémákat kell felállítani. így eljárva a következő külömbségeket kapjuk. Schoof táblázatba foglalja az összes nem rendes képzésű igéket, a változatokat is felvéve, pl. fläigen, floog (v. flug). Ε változatok nemcsak helyi eltéréseket tüntetnek fel, hanem társadalmi és életkorbeli fokokat is ábrázolnak. Különösen tarkítja a ragozás képet az irodalmi és városi köznyelv befolyásának kisebb v. nagyobb foka. A Schoof összeállítása és a szövegek alapján a következő igeragozási képet kapjuk. Az erős praet.-nek négy hangzója lehet,

Inf.

Prät. i n d .

Prät. conj.

I. bläiwen bleb bleb II. fleigen floog fllg III. geben gáb geb IV. fressen frus frls. Minden keveredés dacára is utat tör magának a tipusredukálásának tendenciája. A praet.-vokális sötét timbre-je, már az Ablaut őseredctében találja magyarázatát. Ez a véksőig fokozódik abban a tendenciában, hogy az u-t mint praet.-hangzót különösen kedvelik: a jelölésnek ez a módja praktikus, mert u-hangzós praes. alig van. A schwalmi nyj.-nak 130 hangváltó igéje közül (ide számítjuk az ilyet is: praes. sot, praet. sul) 75-nek praet.-jében található u hangzó; mégpedig 50 ige Idzárólagosan, 25 vagylagosan tüntet fel u-t; pl. stárb v. sturb. Az irodalmi fiel, blies, ließ, hielt, nahm, ging stb. itt ful, blut, num, gung-nak hangzik, ν. ö. még wul (wollte), sul (sollte) és más praet.-praesentiát. Nagyon egyszerű a konj. képzése; típusuk I. blewe, II. stirb; két hangzó látja el a megkülömböztetést. A körülírás azomban e téren is kiszorítja a simplexet. Összefoglalva: a középnémet simplextartó nyelvjárásokban is — mint az alnémetben — a praet.-képzés egyszerűbbséget tüntet fel úgy a kfn.-korhoz mint a mai irod. nyelvhez viszonyítva. Valószínű, hogy az egyszerübbség konzerválja a formát. VII. Amikor azonban így megállapítjuk, hogy az erős igék ablautviszonyai a simplex-őrizte tájakon leegyszerűsödtek, csak valószínűvé tettük azt, hogy a szabályosság és fennmaradás között ok és okozati összefüggés áll fenn. El vagyunk készülve a következő ellenvetésre: nem a leegyszerűsödés oka a fennmaradásnak, hanem a más okból magyarázandó fennmaradás időt adott a leegyszerűsödésre. Ahol nem volt e pusztulás, ott nem volt praet. pusztulás és ott a praet. nek volt ideje az újkor eleje óta a szükségtelen differenciákat ha nem is eltüntetni, de legalább is redukálni. A z ellenvetés jogos és állok elibe. Nem is hivatkozom arra, hogy az ellenpárt theoriáját sem a jelennek sem a múltnak a tényei nem támogatják. Be kell bizonyítanom, hogy ez az egyszerűsödés északon előbb indult meg mint délen, tehát elejét vette a kiszorításnak, megmentette a jövő számára, de itt sem örökre. Ahogyan a kiegyenlítő analógia szabadabb működése konzerváló hatással volt e téren a franciában és számos más morféniánál, számos más nyelvben, úgy itt is a merészebb paradigmaváltoztatás késleltette az esztétikailag szegényebb egymultuság bekövetkezését. Mindenekelőtt hivatkozom egy nagy tekintélynek, Behaghelnek szavaira. ,,Das Niederdeutsche gleicht, überhaupt, früher und stärker aus als das Hochdeutsche." Ismételjük: „früher und stärker." De mi nem elégszünk meg ezzel az általános hittel. Hátha B. ebben is tévedett, ahogy téves a praet.-pusztulásról való felfogása. Pontosan ki akarjuk mutatni részhen tudományos munkák, részben eredeti szövegvizsgálatok alapján, bogy az alnémet- és középnémetben 1), a prät. ind.-ban hamarább tűntek el az ahlautkülömbségek (sang sungen > sang: sangen) 2), kevesebb lett az ablautosztály. A sg. pl. külömbség szempontjából a következő típusok jönnek tekintetbe I. steig—stigen, II. fluog—flogen, III. a) sang—sungen, III. b) starb—stürben, IV. nam—nämen, V. gab—gäben. A felnémet irodalmi nyelvnek főkép Luther hatása alatt, a 17. századig kellett várnia, míg e nyűgtől teljesen felszabadult. A kfn. korszakban elvétve, a 15.

sz.-ban sűrűbben jelentkezik a kiegyezés szándéka. És az alnémetségben? O t t már a mnd. (^mittelniederdeutsch) korszakban az I. sor hangfokai i—é—e—e II. ,, ,, ü—ó—ö—δ vagyis nem analógia utján, hanem convergáló hangfejlődés eredményeként az angolszász é—i > é—é-vé a ő—ü > <5—ö-vá alakult, Lasch, Mnd. Gr. 231. A két hang qualitása nem volt egészen azonos, az ö-val, ill. •e-vel a nyelvészek egy „zerdehnt" vokálist jelölnek. T e h á t van árnyalati külömbség, „der in der Schrift gewöhnlich nicht zum Ausdruck kommt." Behaghel egyenesen elhanyagolja ezt a külömbséget: „In den meisten Mundarten sind die Stammvokale von stég—stigen, flöch—flugert in ihrer Entwickig zusammengetroffen." G. 3 241. Behrens (Nd. Präteritalbildung PBB. 48 (1923) 193 kk. és Baetke Jb. für nd. Spr. 43. 97 1.) a teljes azonosodást kétségbevonják ugyan, de tagadhatatlan, hogy az írások alig nyújtanak támpontot egy megérzett külömbözés bizonyítására. B. véleménye szerint az első két sor hatása folytán az egységesítés átragadt a többi sorokra (a westf. és egyéb szigeteket kivéve). A III. sor mnd. alakjai A) bant-bunden, B) halp-hulpen C) ward-worden-nak hangzanak, azonban Lasch (233) szerint már sűrűn fordulnak elő a 14. sz.-ban ily párok mint: holp-holpen, schwummschwummen, storf-storven, wort-worden stb. Erről a sorról mondja Baetke egy 16 század eleji krónika vizsgálata közben „der Ausgleich scheint noch im Fluß zu sein." Tehát a 15 sz.-ban már folyamatban volt. A IV.-ben nam nemen (régebb nämen) és V. gaf-géven (régi gaben) látszólag még a kfn.-nél is erősebb eltéréseket, rendhagyóságot mutatnak. A két hang qualitative is különbözik. De három dolgot ha figyelembe veszünk, be kell ismernünk, hogy az egész ragozás szempontjából egyszerűsödés történt (már a 14. sz.-ban). Először, mit a westf. típusról mondtunk, ide is vonatkozik; az ind. és conj. egybefoglalva ez a stádium a—é fokozat, a kfn azonban a—ae —ä fokokat tüntet fel. Sokkal könnyebb volt megjegyezni: a ragtalan 1—3 sg. a-hangzós, a többi: ragos és é hangzós. Másodszor: az a és e között egy jól megszokott Umlaut-viszony van. A harmadik körülmény pedig ez: míg a középnémet eredetű irod nyelvben a sg. pl. és conj. ablautkülönbségei még a 17. sz.-ban is tartották magukat, addig az új-alnémet már a korszak legelején az a—é különbséget is kezdte eloszlatni olyformán, hogy az é-t az ind. és conj. összes személyeire alkalmazta. Az angol köznyelv — mely pedig más flexiós formák analizálásában előlhaladt — a praet.-hez makacsul ragaszkodik. Ugyanez áll a nyelvjárásokra. Amennyire a nyj. kutatók mondattant is tárgyalnak, a praet.-nek körülírással való pótlásának még tendenciája sem mutatkozik. Ez a körülmény a priori valószínűvé teszi, hogy az egyszerű mult képzésmódja itt is korábban és erősebben egyenlítette a haszontalan és célszerűtlen különbségeket. És valóban a deductive nyert hypothesis a múltba teljes igazolást nyer a nyelvtörténeti tényekben. A kiegyenlítés nagyrészt már a középkori angolban folyt le és az újkor elején be volt fejezve. Sweet N E G r . 280 így jellemzi a kései Middle Englisht: „In Standard ME we see the same levelling and simplifying tendencies at work as in Early Midland and Northern. The old vowel•change in such pret. as bönd is still kept up, but the short form borid is often extended thorough the preterit." Részletesen tárgyalja e kérdést Price, A history of ablaut in the strong verbs etc. Bonn 1910. 'Összefoglalva az erős igeképzés fejlődését a 15. sz. közepétől a 17. sz. közepéig; körülbelül ugyanazt mondja, mit Behaghel a német ige későbbi iiangviszonyairól megállapít: két tendencia uralja a változásokat; egy-

részt a sg. pl. hangkülönbség kiegyenlítése; ez az újkor elején már befejezettnek tekinthető. Másrészt az ablaut-osztályok egymáshoz is közelednek. Számos ige gyengévé válik. Azt hiszem, sikerült bebizonyítanunk, hogy a metaphysikai positívizmussal hangtörvényre visszavezetett homonymia mint jelentéktelen hiba csak jelentéktelen faktor lehet a körülírt mult győzelmében; főtényezője a kfn. — prateritragozás nagymérvű rendszertelensége; ennek hamar bekövetkezett enyhülése más tájszólásokban konzerváló hatással volt erre a rövidségénél fogva egyébként ajánlatos formára. A rövidség és egyszerűbbség közötti harcban végül mégis csak az analitikus formáé lesz a diadal. KAIBLINGKR F Ü L Ö P

HAZAI IRODALOM. K a r i Kerényi: Die griechisch-orientalisehe Romanliteratur in religionsgesehichtlicher B e l e u c h t u n g . Ein Versuch. Verlag von J. C. B. Mohr (Paul Siebeck). Tübingen, 1927. 8?r. XVI+275 1. K e r é n y i tézisét a g ö r ö g r e g é n y k e l e t k e z é s é r ő l így v a l a h o g y f o g a l m a z h a t n é k : a g ö r ö g r e g é n y m i n t h a a t e m p l o m b a n , köze* l e b b r ő l Isis s z e n t é l y é b e n s z ü l e t e t t v o l n a meg. H ő s e i , h ő s n ő i e r e d e t i é r t e l m ü k b e n a z i s t e n s é g e t s z e m é l y e s í t i k m e g ; azok tet? t e i é s v i s z o n t a g s á g a i i l y f o r m á n a k u l t u s s z a l s z o r o s kapcsolat? b a n lévő m y t h o s o k r a u t a l n a k vissza. E z e k a m y t h o s o k és legen? d á k az isteni e r ő t s z e m l é l t e t ő é s b i z o n y í t ó c s o d á s elbeszélések? nek f o r m á j á b a n — hellenisztikus nyelvhasználat szerint, mint a r e t a l ó g i a i t e r m é k e k — l é p n e k fel a f e j l ő d é s legelső f o k á n , h o g y a z u t á n f o l y t a t ó l a g — a vallási m e g k ö t ö t t s é g e t l e v e t v e — a z o n s z a b a d a b b k ö l t é s n e k a l k o t á s a i v á s z é l e s e d j e n e k ki é s humani? z á l ó d j a n a k , m e l y e t az a n t i k e l m é l e t a „ p l a z m a t i k u s " ? n a k szavá? v a l illetett; t e h á t k ö l t ö t t , de v a l ó s z í n ű t ö r t é n e t e k k é l e g y e n e k . H a a görögség g o n d o l a t v i l á g á b a n m o z g u n k , a r e g é n y e s el? b e s z é l é s e k efféle l e s z á r m a z t a t á s á t elvben n e m c s a k l e h e t e t l e n d o l o g n a k n e m f o g j u k t a r t a n i , d e e g y e n e s e n k ö z e l f e k v ő n e k fog? j u k gondolni. H á t n e m a m y t h o s volt?e, m i n t e r r e s z e r z ő n k utal, a görög t r a g é d i a m e l e g á g y a , s n e m t a r t o t t a ? e ez meg val? lási jellegét addig a h a t á r i g , h o g y m é g a n a g y t r i á s z n á l is az i s t e n i igazságnak ( A i s c h y l o s ) , az isteni g o n d o s k o d á s n a k (So* p h o k l e s ) és a g y a k r a n oly v á r a t l a n isteni r e n d e l é s n e k (Euripi? d e s ) h a n g o z t a t á s á v a l kellett a d a r a b o k n a k v é g z ő d n i ü k ? M a g a a g ö r ö g e p i k u s k ö l t é s z e t is, n e m az e m b e r e k k é h e r o i z á l t iste* n e k i g nyúlt?e vissza e l b e s z é l é s e i b e n , s a k é p z e l e t s z a b a d ú t j á n i d ő v e l oly h o s s z ú r a n y ú l t é p o s z t n e m előzte?e m e g , és n e m ki? sérte?e, n e m k ö v e t t e ? e egy o l y a n i r o d a l o m , a m e l y — m i n t a hellenisztikus aretalógia — a mikrotechnika eszközeivel beszélte el az „isteni" t ö r t é n e t e t ? M i é r t n e f e j l ő d h e t e t t v o l n a ki vállá? s o s l i t e r a t ú r á b ó l az a késői m ű f a j is, a m e l y a l a p t e r m é s z e t é n é l f o g v a az e p i k á t , b i z á n c i e l n e v e z é s é v e l a bpáua-t e g y f o r m á n emlékünkbe hívja? D e a görög r e g é n y s z á r m a z á s a n e m a l e h e t ő s é g e k n e k , ha? n e m a t ö r t é n e t i v a l ó s á g n a k k é r d é s e , est q u a e s t i o facti. Κ. szár?;

m a z t a t á s i „kísérletét" vissza kell u t a s í t a n u n k , m e r t azon ö s s z e s irodalmi m u n k á k közül, a m e l y e k e t a görög regény példányai? k é n t elemez, egyetlen egyről s e m t u d j a k i m u t a t n i , hogy mesé? jében és t e n d e n c i á j á b a n a vallási élettel szerves összefüggés? b e n keletkezett. A kérdéses kapcsolat — a tragédia e s e t é v e l össze n e m t é v e s z t h e t ő e n — külszínes m a r a d még o l y a n k o r is, m i d ő n szerzőnk m é l y e b b j e l e n t ő s é g e t akar e k a p c s o l a t n a k tulaj? donítani. M é g leginkább a Clemens?regényről állíthatná, h o g y íme: egy vallási szükségből m e g s z ü l e t e t t elbeszélés; ha u g y a n rögtön észre n e m vennők, h o g y itt Péter c s o d a t é v ő erejét o l y a n ráismerési j e l e n e t e k n e k kell bizonyítaniok, amelyek — a víg? j á t é k o k b a n régóta kész sablon u t á n készülve — csak laza betét? k é n t szerepelnek az apostol t ö r t é n e t é b e n . A z u t á n , ha el is hin? nők, hogy a szamár?ember v é g s ő e r e d e t b e n Set?Typhon alak? j á t u t á n o z v a került a n é p h u m o r területére: Lukios és A p u l e i u s sikamlós elbeszéléseiben az elfogulatlan szemlélet már n e m fog s e m m i t a vallásos m o t í v u m b ó l észrevenni, a „typhoni vonás s o k a t " itt egészen hiába k e r e s n ő k , s a latin írónak hitvallomás s á t Isis mellett a mesétől f ü g g e t l e n s z u b j e k t í v toldaléknak fog? j u k m i n d e n k é p érezni. M e r t m a g á n a k a k ö l t ő n e k s z u b j e k t í v érzülete n e m d ö n t h e t i el a m ű f a j e r e d e t é t és ephesosi X e n o ? p h o n r e g é n y é t n e m f o g j u k vallásos e r e d e t ű n e k minősíteni csu? p á n azért, m e r t o r á k u l u m m a l kezdődik és az isteni t á m o g a t á s világos bizonyítékai után és a r á j u k adott feleletképen hálaimá? val végződik. M i n d e z a m ű f a j s z e m p o n t j á b ó l kívülről betola? k o d ó elem, az egyén vagy k o r s z a k érzelmeitől követelt fel? fogás vagy szokás, tehát az irodalom s z e r v e s fejlődését n e m é r i n t ő külszerűség, akárcsak a külső színtér, amelyen v a l a m e l y regényes t ö r t é n e t lejátszódik. P a p í r u s z t ö r e d é k e n egy görög? nyelvű regény k e z d e t e m a r a d t reánk, a m e l y b e n N e k t o n a b o ki? rály a m e m f í s z i szentélyben álmodik, Isist l á t j a m e g j e l e n n i ; a z u t á n felsőbb utasításra a legügyesebb hieroglífust, Petesis?t h o z a t j a el, aki itt ismerkedik meg a k e n ő c s á r u s szép leányával (Lavagnini, E r o t . fragm. p a p y r . 38 köv. 1.). A t ö r e d é k e h e l y e n — t e h á t a legérdekesebb p o n t o n — m e g s z a k a d ; de a m e m f í s z i kultusz belső m a g j á t érintő elbeszélést aligha k a p n á n k P e t e s i s és a k e n ő c s á r u s l e á n y szerelmében. T e h á t összegezve: vallásos e r e d e t ű v é még nem tesz m e g v a l a m e l y m ű f a j t az a k ö r ü l m é n y , hogy vallásos célú i r a t n a k b e t o l d á s a k é n t is szerepelhet; a végkép elhalványult vallási köl? csönvétel vagy részletet kitöltő egyéb ilyen m o t í v u m sem teszi m e g azzá, valamint a k ö l t ő n e k utólagos vallásos érzülete és a külső szcenéria sem. H o g y valamely irodalmi m ű f a j t v a l l á s o s e r e d e t ű n e k m o n d j u n k , ahhoz szükséges az, h o g y az illető f o r m a — mint a h o g y a görög t r a g é d i a — szellemében, t a r t a l m á b a n , célzatában, alkalomszerűségében k i m u t a t h a t ó m ó d o n a kultusz? ból b o n t a k o z z é k elé. D e hiszen m i n d e z t K. é p p olyan jól t u d j a mint én, és m e r t m a g a is úgy veszi észre, h o g y a görög r e g é n y e k ránk m a r a d t

a l a k j u k b a n n e m tesznek eleget tézise k ö v e t e l m é n y é n e k , a z é r t igyekszik az „áruló n y o m o k " alapján azt az eredeti k é p e t re? konstruálni, amely a vallást és regényes elbeszélést még köz? vetlenebb kölcsönösségben m u t a t t a be, m i n t a hagyaték m a i állapota. M i n t látjuk, nem k e r ü l h e t j ü k el, h o g y részletekbe m e n ő bírálattal n e foglalkozzunk K. tételével. Szerző ügyes gondolattal a görög r e g é n y geográfiáját — tér? k é p é t — r a j z o l j a meg k ö n y v é b e n . Itt a k ö v e t k e z ő szavakba fog? lalja össze a szerinte oly s o k a t m o n d ó végső e r e d m é n y t : a N í l u s é s a szíriai?főniciai p a r t v i d é k a görög r e g é n y n e k és O s i r i s εϋρεσις ? m y t h o s á n a k a közös színtere (65. 1.). H a e k ö z ö s s é g csakugyan j e l e n t e n e valamit, akkor Byblos?t kellene a görög regény k ö z é p p o n t i helyének felfedeznünk. Viszont itt B y b l o s sehol sem szerepel (még Achilleus Tatios?nál sem) T y r o s , Ara? dos, Sidon, B e r y t o s stb. mellett; ha az ozíriszi m o n d a k ö r t ő l el? tekintünk, K. k ö n y v é b e n Byblos?t m i n d ö s s z e egy Maspero?idé? z e t hívja emlékünkbe. K ü l ö n b e n is, görög regényekről lévén szó, m e l y e k n e k hősei kötelező k o n v e n c i ó b ó l kalandos u t a z ó k , nem az u t a z á s o k végső p o n t j a i lesznek m a j d a regény geográfia s z e m p o n t j á b ó l a jelentős p o n t o k — m i n t ezt K. g o n d o l j a — h a n e m a kiindulás helyei. És akkor mit csináljunk az Ephesos? nál k e z d ő d ő és ide visszatérő utazásokkal, mit csináljunk m á r a regényes elbeszélések a t y j á n a k , Aristeides?nek miletosi növel? Iáival? H a Byblos?nak bizonnyal n e m t i t k o s szándékú elhallga? tásából kellene egyoldalú végső k ö v e t k e z t e t é s t levonnom, a k k o r azt m o n d a n á m : a görög r e g é n y minden e g y é b vallással kapcso? latban l e h e t e t t , csak az Isisével nem; ha a cselekvések s z í n t e r e szolgálna ugyancsak ilyen egyirányú k ö v e t k e z t e t é s alapjául, akkor azt kellene állítanunk, hogy a görög regény s z ü l ő f ö l d j é t épp ott n e m szabad k e r e s n ü n k , ahová hősei kalandos u t a z á s a i k közben elkerültek. Lám, Achilleus Tatios?nál csakugyan Sidon? ból indulnak ki; de hiszen ő a r r a a v i d é k r e való, ő alexandriai születésű. A geográfiával összefüggésben szögezi le K., hogy m i l y e n szegényesek regényeink a görög valóság f e l t ü n t e t é s é t illetőleg (54. 1.). C s a k u g y a n , t ö b b n y i r e hiába v á r j u k itt a helyek és em? berek realisztikusan hű, eleven r a j z á t ; a m i t ehelyett k a p u n k , az t ö b b n y i r e k ö z k é p p é stilizált irodalmi sablon. Ezért g o n d o l t a Rohde helytelenül, hogy a realisztikus „novellistikát" a r e g é n y fejlődésétől el kell választania. A m i m á r m o s t a j e l e n s é g n e k o k á t illeti, K. aligha jár h e l y e s n y o m o k o n , midőn azt a görög regénynek általa felvett keleti e r e d e t é v e l a k a r j a megmagya? rázni. M e r t — általános b e n y o m á s o k a l a p j á n szólva — n e m hiszem, h o g y a hozzáértő orientalista h í v e b b , m e g b í z h a t ó b b és r e á l i s z t i k u s a b b leírásokat k a p n a itt e g y i p t o m i vagy babilóniai viszonyokról, mint mi hellenisták a görögökről. A jelenség mé? lyebb oka b i z o n y á r a általános műveltségi állapotokban és ezek? tői befolyásolt, sőt követelt stílus?technikai szabályokban fek? szik és n e m n é p r a j z i különlegességekben. M e r t egyéb etnográ*

fiai k ö v e t k e z t e t é s t alig v o n h a t n a le valaki a görög r e g é n y f e n t j e l z e t t „ v a l ó t l a n s á g á b ó l " , m i n t azt, h o g y m i n t a m ű f a j m a g a , úgy szerzői is a k i e g y e n l í t e t t életű h e l l e n i z m u s n a k k ö r é b e t a r ; t o z n a k , m e l y b e n görög é s n e m g ö r ö g s z á r m a z á s ú e m b e r a feli s m e r h e t e t l e n s é g i g e g y f o r m á n o s z t o z k o d i k . És h a m á r — m i n t K. teszi ·— a l k a l m a t k e r e s ü n k és találunk a r r a , h o g y X e n o p h o n r e g é n y é n e k j e l l e m z é s é r e az itt e m l í t e t t és k e v é s s é v a l ó s z í n ű r h o d o s i k u l t u s s z a l (a H e l i o s n a k b e m u t a t o t t h a j á l d o z a t t a l ) s z e m ; ben a r r a m u t a s s u n k rá, h o g y v i s z o n t az I s i s ; a k k l a m á c i ó k m e n n y i élethűséggel v a n n a k a r e g é n y b e n f e l t ü n t e t v e (61. 1.), a k k o r — a v i s z o n y o s s á g k e d v é é r t — a r r ó l se f e l e d k e z z ü n k meg, h o g y g ö r ö g n y e l v ű r e g é n y í r ó — m i n t pl. a föníciai H e l i o d o r o s — h a kivételes m ó d o n a kliséktől szabadul, g ö r ö g f ö l d i v i s z o n y o k a t is t e l j e s élethűséggel t u d e l é n k állítani. A k i D e l p h i f e k v é s é t a k ö v e t k e z ő s z a v a k k a l jellemzi (II. 26): οίον γάρ φρούριον άτεχνώς και αυτοσχέδιος ακρόπολις ό Παρνασσός άπαιυυρεΐται, πρό ποδών λαγόσι την πόλιν έγκολπισάμενος, az — m i k é n t a s z u g g e s z t í v t o l l v o n á s ú leírás m u t a t j a — n e m i r o d a l m i l a g ismeri D e l p h i t , az szem é l y e s e n volt D e l p h i b e n ( e z t W i l a m o w i t z m á s k é n t t u d j a a p e r c u - g y ü j t e m é n y é b e n , g ö r ö g i r o d a l o m t ö r t é n e t é b e n , 2. k i a d á s 185. 1.: D e m S y r e r ist D e l p h i e b e n s o ein h a l b f a b e l h a f t e s T e r ; rain wie d a s L a n d der r e i c h e n w e i s e n Ä t h i o p e n ) . A f ö l d r a j z i és n é p r a j z i analízis u t á n l á s s u k m o s t a r e g é ; n y e k m e s é i b e n f e l f e d e z h e t ő „ n y o m o k a t " . O s i r i s meghalt, s m e r t K. s z e r i n t az e r e d e t i k o n c e p c i ó n a k m e g f e l e l ő e n a görög r e g é n y h ő s é n e k az ő s z e m é l y é t és s o r s á t kell „ k é p v i s e l n i e " , v a l a h o g y a n , v a l a m i m ó d o n — u g y a n c s a k K. szerint — m i n d e n r e g é n y h ő s ; n e k is m e g kell halnia. D e h i s z e n , m o n d h a t n ó k , r e g é n y e i n k b e n n e m is a n n y i r a a h ő s n e k , m i n t i n k á b b a h ő s n ő n e k g y a k r a b b a n e l ő f o r d u l ó s o r s a a t e t s z h a l á l v a g y az élve e l t e m e t t e t é s . E z z e l s z e m b e n a z o n b a n s z e r z ő n k h e l y e s e n a r r a is r á m u t a t , h o g y a r e g é n y í r ó k á l t a l á b a n s z í v e s e n v o n n a k p á r h u z a m o t a hős és h ő s n ő s z e n v e d é s e i k ö z ö t t , s ami e r e d e t i l e g csak az e g y i k n e k a s o r s á b a illett volna, azt a m á s i k é l m é n y é n e k is m e g t e s z i k . K. m á r m o s t , h o g y az O s i r i s ; I s i s ; p a r a l I e l i z m u s t v a l ó s z í n ű v é tegye, k í n o s p o n t o s s á g g a l és részletességgel k e r e s i fel a g ö r ö g r e g é n y i r o d a l o m m i n d a m a h e l y e i t (24—43. 1.), ahol' m e g h a l n a k , a h o l a halált — h a m i n d j á r t t é v e d é s b ő l is — feltételezik, a h o l csak a halálról e g y á l t a l á n s z ó v a n . F e j t e g e t é s e i r e , e l e m z é s e i r e , s z e r z ő n k a k a r a t a ellenére, v a l a m i f o j t o g a t ó „ k r y p s i n o e t i k u m " ( t i t k o s é r t e l m ű s é g ) n e h e z e d i k : itt a s z ö v e g e k b e n s e m m i t s e m s z a b a d csak e g y e n e s és világos é r t e l m é b e n v e n n ü n k , itt m i n ; d e n n e k t i t k o s j e l e n t é s e és j e l e n t ő s é g e is lehet, m e r t hiszen m i n ; den a halál i s t e n e i n e k o t t f e l e j t e t t e m l é k e v a g y ez e m l é k n e k „plazmatikus" továbbképzése. Kötve hiszem, hogy a k u t a t á s képviselői közül a k á r e g y e t is m e g g y ő z z ö n ez a — hiperfilolós gia. M e r t először is a r e g é n y h ő s ö k n e m h a l n a k meg, h a n e m r e n d e l t e t é s ü k h ö z híven, m i u t á n s z e r e l m ü k k e l m e g i n t s z e r e n c s é ? s e n ö s s z e k e r ü l t e k : του λοιπού διάγουσιν έορτήν άγοντες τόν μετ'

αλλήλων βίον. A z u t á n , a t e t s z h a l á l n a k v a g y az élve e l t e m e t é s n e k m o t í v u m á t a r e g é n y n e k belső t e r m é s z e t e , a f e l c s i g á z o t t v á r a k o z á s ét άπροσδοκήτου és παρ' έλπίδας e s e m é n y e k u t á n , m i n d e n m a r a d é k n é l k ü l m e g m a g y a r á z z a . D e ilyen k ö z v e t l e n felfogás? móddal szemben még a nászéjszakának szerelmes meghatottsá? gát és e l f o g u l t s á g á t , k ö n n y e k b e n úszó ö r ö m e i t is t h r e n o s ? n a k , érintési m á g i á n a k , ιερός γ ά μ ο ς - : ^ ^ h a l á l n a k és f e l t á m a d á s n a k m a g y a r á z z a K. „ a n t i f r e u d i z m u s a " (v. ö. a 42. 1. j e l l e m z ő fejte? getéseit A n t h e i a és H a b r o k o m e s e g y b e k e l é s é r ő l ) . — L é n y e g é ? ben v é v e u g y a n e z t a k r i t i k á t i s m é t e l h e t n é m m e g m i n d a r r a n é z v e is, a m i t K. a r e g é n y h ő s ö k e g y é b s z e n v e d é s e i r ő l , ü l d ö z t e ? t é s ü k r ő l és k ó b o r l á s u k r ó l , oly s ű r ű n e l ő f o r d u l ó m e g k o r b á c s o l ? tatásukról, azután keresztrefeszíttetésükről, vagy ellenkezőleg: c s o d á s s z a b a d u l á s u k r ó l és „ ü d v ö z ü l é s ü k r ő l " f o l y t a t ó l a g e l m o n d ; n i n c s e n j o g u n k e g y s z e r ű e n a s z e n v e d ő , a f e l d a r a b o l t , a fel? t á m a d t O s i r i s e s z m é j é b ő l l e s z á r m a z t a t n i a z a k k o r i é l e t n e k re? g é n y e s e n k i s z í n e z e t t és h a l m o z o t t esélyeit. Pedig m á s r é s z t ta? gadhatatlan, hogy eközben vannak érintkezési pontok vallás és regényirodalom között. V a n n a k úgynevezett közös motívumaik, amelyek bizonyos f o r m á j u k b a n annyival k ö n n y e b b e n kerülhet? t e k a v a l l á s b ó l a r e g é n y i r o d a l o m b a , m e r t hiszen o t t k i m u t a t ? h a t ó a n s o k k a l régibb i d ő t ő l f o g v a j á t s z o t t a k s z e r e p e t ; és a z u t á n olyan r e g é n y e s m o t í v u m o k r ó l is b e s z é l h e t ü n k , a m e l y e k n e k val? lásos e r e d e t é t m i n t h a a c s o d á s elemtől l e h e t ő s é g s z e r i n t tar? t ó z k o d ó „ p l a z m a t i k u s " e l b e s z é l é s s e m t u d t a volna f e l e d t e t n i . A z első k a t e g ó r i á b a s o r o l o m pl. a t e n g e r e n úszó és i n n e n a partra vetődő koporsónak meséjét. Csakugyan, Görögország n a g y o n s o k k u l t u s z h e l y é r e o l y a n m ó d o n k e r ü l t el az i s t e n m a g a v a g y l e g a l á b b is a k é p e , m i n t a h o g y A p o l l o n i u s t ö r t é n e t é b e n A r c h i s t r a t i s , a k i r á l y l e á n y b ó l lett A r t e m i s ? p a p n ő , t e t t e m e g E p h e s o s b a a z ú t j á t (37. 1.). H a m e g az i s t e n n e k segítségével, a vonatkozó kérésnek közvetlen hatására szabadul a regényhős b a j á b ó l , m i n t pl. H a b r o k o m e s a k e r e s z t f á r ó l (131. 1.: ez az i m é n t s z á m b a v e t t m á s o d i k l e h e t ő s é g e a vallás és r e g é n y k a p c s o l a t á ? nak), a k k o r alig t u d u n k a f e l t e v é s t ő l s z a b a d u l n i , h o g y e f f é l e cso? d á s m e n e k ü l é s e k r ő l b i z o n y á r a a c s o d a t é v ő i s t e n s é g n e k szenté? Ivében r e g é l t e k legelső a l k a l o m m a l és h o g y „hiteles" p a p i fel? j e g y z é s e k f o r m á j á b a n v a l a m i f é l e i r o d a l o m is a l a k u l h a t o t t ki a z e f f a j t a e l b e s z é l é s e k b ő l . K . n e m említi, d e az e p i d a u r o s i k ö v e k t a n ú s á g a s z e r i n t b á j o s k i s n o v e l l á k s z ü l e t t e k m e g az A s k l e p i o s g y ó g y í t ó e r e j é b e v e t e t t h i t b ő l (1. „ A g ö r ö g f e l v i l á g o s o d á s t u d ó ? mányá"?ról szóló k ö n y v e m 29 köv. 1.). M e r t K. a l a p k o n c e p c i ó j á n a k a b b a n t e l j e s e n igaza v a n , h o g y a vallás n e m c s a k k e z d e t i á l l a p o t á n a k ősi ü d e s é g é b e n t e r m e l m o n d á t , tudniillik a b b a n a b i z o n y o s „ m y t h i k u s " k o r s z a k b a n , a m e l y m á r m a g á b a n v é v e is a r o m a n t i k á n a k h a m i s elgondo? lása, h a n e m h o g y az a n t i k v a l l á s o k l e g a l á b b is m i n d e n k o r regél? tek, m e s é l t e k , s z o r o s ö s s z e f ü g g é s b e n az é l e t egyéb m e g n y i l a t ? kozásaival, a m í g csak e l e v e n vallások m a r a d t a k . És m i d ő n az?

u t á n a k e r e s z t é n y vallás k e z d t e h á t t é r b e szorítani a régibb hie? delmeket, az ú j hit t e r m é s z e t e s e n n e m c s a k a maga k ö z v e t l e n e r e j é b ő l t e r m e l t szent t ö r t é n e t e k e t , h a n e m k i s a j á t í t o t t a cél? jaira a régibb vallási és laikus elbeszélések kínálkozó a l k a l m a i t is (pl. a b o r d e l b e n is szűznek m a r a d ó leány t ö r t é n e t é t : 211. 1.). H o g y h a K., kinek figyelme és tudása az itt s z ó b a h o z o t t összes k a p c s o l a t o k r a : h a t á s o k r a és k ö l c s ö n h a t á s o k r a kiterjed, meg? m a r a d e z e k n e k kritikai á t t e k i n t é s é n é l és a r á j u k v o n a t k o z ó krj? tikai megállapításoknál; h o g y h a s z á n d é k o s egyoldalúsággal n e m teszi meg az egész görög r e g é n y i r o d a l m a t a vallásnak m i n t e g y függvényévé, sőt k ö n y v é n e k utolsó f e j e z e t é i g egyetlen vállá? sévá, az Isisévé; ha n e m a k a r n á elhitetni velünk, hogy a regé* n y e s elbeszélések m a g j a : az egymástól elszakított és e g y m á s t ú j b ó l meglelő szerelmesek t ö r t é n e t e csakis az isteni πλάνη és €ϋρεσις v á l t o z a t a lehetett: a k k o r t u d o m á n y o s t ö r e k v é s é n e k jo? gosultsága ellen bizonnyal n e m is l e h e t n e szót emelni. A k k o r m e g o l d h a t ó t u d o m á n y o s feladattal lenne k ö n y v é b e n d o l g u n k és nem p u s z t a ötlettel. Pedig m é g így is m e n n y i tanulságosat tud K. e l m o n d a n i — a görög r e g é n y s z e m p o n t j á b ó l is igazat és tanulságosat — azokról az ide?oda v á g t a t ó szálakról, a m e l y e k egyrészt a helle? nizmust a kelethez, m á s r é s z t a k e r e s z t é n y s é g e t a görög paga? nizmushoz fűzik. I p a r k o d j é k az olvasó a t t ó l a kolonctól sza? badulni, a m e l y e t a szerző hol inkább csak é r e z t e t e t t szándé? kaival, hol világosan k i m o n d o t t végső k ö v e t k e z t e t é s e i v e l a k a s z t a n y a k á b a , s rögtön h á l á s elismeréssel vesz t u d o m á s t arról, amit a k ö n y v b e n a k e r e s z t és az egyiptomi Ded?oszlop analó? giájáról (110. 1.), az osirisi n a p t á r n a p o k a t betöltő k e r e s z t é n y v é r t a n u k legendáiról (78. 1.), a Semiramis?regény ö r m é n y vál? tozatairól (243. 1.), H e l i o d o r o s egyiptomi motívumairól (Kne? m o n t r a g é d i á j á n a k f o r r á s á r ó l : 252. 1.), a szüzesség vallási ideál? járói (passim) stb., stb. hall. A hellénség és a kelet szoros össze? függése jól k i d o m b o r o d i k ez e g y b e v e t é s e k alapján, s ő t a k ö n y v címe u t á n ítélve, s z i n t e túlságosan, b á r s z e r z ő n k n e k az is fontos, h o g y a görög m é g abban a késői k o r s z a k b a n sem vesz át úgy, h o g y az á t v e t t e t szellemben és k i f e j e z é s b e n göröggé ne tegye (ez é p p a hellenizmus). Szerzőnket e széles alapon vég? zett összehasonlításokra széles körre k i t e r j e d ő irodalmi isme? retei kiválóképen képesítik; kivételes m ó d o n rendelkezésére áll t o v á b b á a szükséges filológiai -apparátusnak az az eruditív ke? kelése, a m e l y e t — mivel főleg i d é z e t e k b e n m u t o g a t j a e r e j é t — röviden idézet?akrobataságnak nevezek. ( C s a k zárójelek k ö z ö t t m e r e m m e g m o n d a n i , m e r t hiszen nem esik a bírálat alatt lévő k ö n y v t á r g y á n a k s z e m p o n t j a alá, hogy legszívesebben azt lát? n á m . ha K. a j ö v ő b e n a vallás? és n e m az i r o d a l o m t ö r t é n e t szol? gálatába h e l y e z n é imponálóan szép t u d á s á t . D e talán ő túlsá? gosan filológus t e r m é s z e t a r r a , hogy ilyen ,,tárgyi" é r d e k l ő d é s t j e l e n t ő k ö v e t e l m é n n y e l állhassunk elébe). A z o l y a n f é l e erőszakosságokat, m e l y e k e t K. főtétele érdekés

b e n a s z ö v e g e k i n t e r p r e t á c i ó j á n k ö v e t el, t e r m é s z e t e s e n az e g y e s r e g é n y e k r e n é z v e f e l v e t e t t i r o d a l o m t ö r t é n e t i k é r d é s e k s e m kerül* h e t t e k ki. V e g y ü k pl. a C l e m e n s * r e g é n y e s e t é t . Ez t u d v a l e v ő l e g k é t r e c e n z i ó b a n m a r a d t r e á n k : a latin r o c o g n i t i o n e s és a görög* n y e l v ű όμιλίαι f o r m á j á b a n . T u d n u n k kell a z o n k í v ü l , h o g y C l e m e n s —- amint e z t m á r L a g a r d e s z u g g e r á l t a — egy Osiris*napot f o g l a l t le a maga s z á m á r a a k e r e s z t é n y n a p t á r b a n ( n o v . 23*át, a k a l e n * d a r i a r u s t i c a h e u r e s i s m a p j á t ) és h o g y az Isis*Osiris*ünnep 4—5 n a p o n át t a r t o t t az e g y i p t o m i a k n á l . K. m á r m o s t , h o g y C l e m e n s n a p t á r i j e l e n t ő s é g é t , a m e l y k é s ő b b i d á t u m ú a r e g é n y keletke* zésénél, az Isis*Osiris*kultuszhoz k ö z e l e b b h o z z a , a r e g é n y e g y o l y a n ősi v á l t o z a t á t g o n d o l j a m e g á l l a p í t h a t ó n a k , a m e l y b e n m é g n e m k é t k ü l ö n e s e t b e n és 2 n a p i i d ő k ö z u t á n t ö r t é n t fiú, a n y a é s t e s t v é r e k k ö z ö t t az άναγνυυρισμός, h a n e m egyszerre, egyidő* b e n . M e r t állítólag a r e g é n y k é s ő b b i r e d a k t o r a ezzel az időnyuj* t á s s a l és i d ő k i e g y e n l í t é s s e l a k a r t a k i f e j e z é s r e j u t t a t n i és olva* sóival is é r e z t e t n i , hogy itt — P é t e r c s o d a t e v é s é b e n — a régi p o g á n y = ü n n e p h e z méltó, s é p p e z é r t u g y a n c s a k annyi n a p o t ki* t ö l t ő e s e m é n y c s o p o r t t a l v a n d o l g u n k (93. 1.). Itt a z o n b a n m i n d e n e k e l ő t t azt kell k é r d e z n ü n k , h o g y a r e g é n y ú j v á l t o z a t á n a k o l v a s ó j á t , aki a n n a k régibb a l a k j á t m á r n e m is i s m e r t e , ugyan m i c s o d a t á m o g a t h a t t a a szerző szándé* k á n a k felismerésében, a naplószerű feljegyzések folyotonossá* g á t t e k i n t v e ? T a l á n csak n e m az, h o g y i d ő v e l a többi Osiris* n a p o t is o l y a n személyek f o g l a l t á k el a k e r e s z t é n y n a p t á r b a n , k i k n e k v í z b e f ú l á s á t közös osirisi*clemensi s o r s n a k i p a r k o d i k K. k i m u t a t n i ? A z u t á n , m i n ő s z ö v e g h e l y r e a l a p í t j a fiatalos méta* filológusunk a t a r t a l o m b a n o l y l é n y e g e s e n e l t é r ő k e t t ő s recen* z i ó n a k f e l v é t e l é t ? Péter í g é r e t e t vesz az a n y á t ó l , M a t t i d i á t ó l , h o g y csak A r a d o s s z i g e t é n e k e l h a g y á s a u t á n f o g j a m a g á t fiá* n a k felfedni. A z a n y a í g é r e t é t t e r m é s z e t e s e n n e m t a r t j a be, ha* n e m ö n f e l e d t e n borul C l e m e n s k a r j a i k ö z é . M i n d e r r ő l e g y p á r s o r o s e l b e s z é l é s n e k e g y m á s u t á n j á b a n é r t e s ü l ü n k . í m e — szólal m e g a filológiai s z i m a t r é g ó t a h a s z n á l t , d e r i t k á n b e v á l t út* m u t a t á s s z e r i n t — a s z ö v e g s z e r z ő j e a k é t s o r r a l előbb t e t t í g é r e t r ő l m e g f e l e d k e z i k , illetőleg kiáltó e l l e n t é t k é n t h a g y j a a b e n e m v á l t o t t í g é r e t e t a s z ö v e g b e n , a m i b ő l n y i l v á n v a l ó a n egy régibb, egy e r e d e t i b b s z ö v e g r e c e n z i ó t e h e t ő fel (73. 1.). Véle* m é n y e m s z e r i n t K. e m e g f i g y e l é s é b ő l m a g á b ó l m i n d e z n e m kö* v e t k e z i k , s ő t a b b a n , ki a k é r d é s e g y é b r é s z l e t e i t n e m ismeri, csupán a fölösleges hipotézis gondolatát ébresztheti. Pedig itt -— a C l e m e n s * r e g é n y e s e t é b e n — m é g elég h o s s z a s m a g y a r á z a * t o k k a l kíséri K . a f e l t e v é s é t ; az e p h e s o s i X e n o p h o n elbeszélésé* n é l egy h i b á s s z ö v e g ü j ó s l a t a l a p j á n k e l l e n e e l f o g a d n u n k , h o g y X e n o p h o m e g y E g y i p t o m b a n l e j á t s z ó d ó , itt is v é g z ő d ő Isis* r e g é n y v o l t (62. 1.: παραστήις k é t s é g k í v ü l k o r r u p t ; μετότπσθε^οΐ — az u t ó l a g o s , az E g y i p t o m b a n t ö r t é n t m e g m e n t é s t k ö v e t ő h á l a a d á s b ó l — é p p a n n a k az e l l e n k e z ő j e k ö v e t k e z i k , a m i r e K . gondol).

Kifogásolni valót t e h á t találunk a részletekben is, h a rész« letezve vesszük K. k ö n y v é t bírálat alá. N e csodálkozzunk r a j t a . K. m i n d e n szöveget és m i n d e n a d a t o t t u d a t o s egyoldalúsággal hibás f ő t é t e l é n e k b i z o n y í t á s á r a s o r a k o z t a t fel; e h á l á t l a n fel* adat megoldásában n e m k e r ü l h e t t e el, h o g y a hibát h i b á k k a l ne tetézze. Pedig ha n e m is mentséget, némi m a g y a r á z a t o t minden? esetre találunk vállalkozásának egyoldalúságára és túlzásaira, ha a görög r e g é n y i r o d a l o m n a k a m a felfogására gondolunk, a m e l y e t Rohde?nek 50 év előtt m e g j e l e n t „klasszikus" m u n k á j a után mai napig általánosnak t e k i n t h e t ü n k . Midőn R o h d e itt az e r e d e t k é r d é s é t felvetette, közelebbről nem vizsgált alaki saját? ságok a l a p j á n a görög r e g é n y t kiemelte a szerves t ö r t é n e t i élet közösségéből és a szofista?iskolák falai közé utalta. K. t e l j e s jog? gal életnek akarta a görög regényt is — minden valótlan voná? sainak ellenére is — felfogni és m e g m a g y a r á z n i , s e b b e n az igyekezetében a n n a k az életnek legalább egy h a t a l m a s meg? nyilatkozására, a vallásra m u t a t o t t rá. M ó d j á t e j t e t t e a n n a k is — s ez nem legkisebb é r d e m e — h o g y a vallással e g y ü t t mind? a m a népies, meseszerű, legendás, csodás, m o n d j u k egyszóval: aretalógiai elem is b e v o n u l h a t o t t a regény?probléma megvita? t á s á n a k körébe, a m e l y e t a Rohde?féle előkelően k i m é r t szármáz? tatási elmélet onnan m á r eleve kizárt. A m i t K. szem elől tévesztett, az az a körülmény, h o g y annak a késői k o r n a k elbeszélői már k e z d e t t ő l f o g v a a s z ó r a k o z t a t á s vagy művészi é l v e z e t n y u j t á s s z a b a d elbeszélői voltak, hogy t e h á t a vallással, kultusszal szemben n e m is k e r ü l h e t t e k abba az egyoldalú függési viszonyba, m e l y e t náluk feltételez. El? beszélési a n y a g o t v e t t e k innen is, o n n a n is; de csupán a szen? tély?hagyományokra m á r csak azért sem t á m a s z k o d h a t t a k , m e r t s z a b a d koncepciójuk tág k e r e t é t egy-egy m y t h o s v a g y legenda úgy sem t ö l t h e t t e volna ki. H a mindez így van, akkor a s z ó b a n f o r g ó kérdés, amely a r e g é n y n e k m i n t m ű f a j n a k e r e d e t é t keresi, sokat veszít kultúr? t ö r t é n e t i jelentőségében. Személytelen kultúrágak szerepe, egvi? k é n e k v a g y m á s i k á n a k d ö n t ő befolyása, vagy v a l a m e n n y i n e k ö s s z e j á t s z á s a helyett az irodalmi s z e m é l y e k lépnek az előtérbe, b á r m i keveset t u d j u n k is rólok. P e r s z e ez megint n e m annyit jelent, hogy itt — az ú g y n e v e z e t t görög regényben — az „egyéni képzelet korlátlan ö n k é n y é v e l " állunk m á r most s z e m b e n . D e az e r e d e t általános k é r d é s e k u l t ú r t ö r t é n e t i v o n a t k o z á s b a n tar? talmi s z e m p o n t b ó l (a m e s e m o n d á s alaki kérdéseitől eltekintve) a k ö v e t k e z ő p r o b l é m á v á zsugorodik itt össze: m e l y e k azok a k u l t ú r t é n y e z ő k , a m e l y e k a képzelet szabad játéka m e l l e t t egy b i z o n y o s időben azt a bizonyos konvencionális mesét előterem? teni és m e g h a t á r o z n i segítettek, amely a regénynek t a r t o t t és m o n d o t t görög i r a t o k a t többé=kevésbbé jellemzi. M e r t problé? m á n a k ennyi b i z o n y á r a m e g m a r a d a Wilamowitz—Schwartz? féle nihilisztikus felfogás ellenére is, a m e l y görög „regény"?ről

a n n y i r a n e m a k a r s e m m i t s e m t u d n i , h o g y az O d y s s e i á t t a r t j a és n e v e z i a legelső görög „ r e g é n y é n e k . A z i m é n t k ö r ü l í r t kér* d é s t s e m lehet m a j d az illető k o r s z e l l e m t ö r t é n e t e nélkül meg? o l d a n i . D e az ö s s z e s k u l t ú r á g a k a t és n e m c s a k a vallást felölelő szellemtörténet nélkül! Rohde mindössze egy fejezetet szánt — az irodalomtörténeti előzmények megbeszélésétől eltekintve — ilyen tágabb értelmű alapozásnak, azt a fejezetet, amelyben a n ő k h e l y z e t é r ő l beszél a h e l l e n i s z t i k u s k o r b a n . K e r é n y i u t á n a t o v á b b i k u t a t ó k a vallási é l e t n e k is külön f e j e z e t e t f o g n a k m a j d s z á n n i a görög r e g é n y t ö r t é n e t é b e n . D e h o g y a z u t á n a t ö b b i k u l t ú r á g n a k m e g b e s z é l é s é r e is k e r ü l h e s s e n s o r (a szociális v i s z o n y o k f e j t e g e t é s é r e n e m u t o l s ó s o r b a n , m i n ő k : a n a g y v á r o s i élet, a v á r o s és v i d é k ellentéte, a f e j e d e l m i u d v a r f e l f o g á s a a p o l g á r s á g k ö r é b e n stb., stb.), a val? lás és r e g é n y k a p c s o l a t á t mégis c s a k m á s k é n t kell m a j d tárgyal? n i o k , m i n t a h o g y s z ó b a h o z o t t k ö n y v é b e n a k e z d e m é n y e z ő Ke? r é n y i t e t t e . M e r t k ü l ö n b e n a klasszika?filológia b a r á t a i és ellen? ségei e g y a r á n t — a z o k a g g o d a l m a i k közt, e z e k v á d a s k o d á s a i k szolgálatában — saját irodalmunkból meríthetnék példáikat a r r a , h o g y m a n a p s á g — a s z i n t é z i s boldog k o r á b a n — miről és m i k é p e n n e m s z a b a d „ m o n o g r a p h i á t " írni. (Budapest, Í 9 2 8 február hava.) HORNYÁNSZKY GYULA. A n d r e a s Alföldi: D e r Untersang: der Römerherrschaft in P a n nonién. I—II. (Ungarische Bibliothek. Für das Ungarische Institut an der Universität Berlin herausgegeben vön Robert Gragger. Erste Reihe 10., 12.) Berlin und Leipzig, Walter de Gruyter & Co. 1924— 1926. 8?r. 91 + 104 1. és a II. kötet végén 11 tábla. A magyar föld történetének a római uralom bukásától a m a g y a r h o n f o g l a l á s i g t e r j e d ő s z a k a s z a csak n a g y körvonalai? b a n i s m e r e t e s , ö t é v s z á z a d o n á t e g y m á s t v á l t o g a t j á k itt a leg? k ü l ö n b ö z ő b b n é p e k . A n é p v á n d o r l á s h u l l á m a i a távol K e l e t h ó d í t ó i t a K á r p á t o k m e d e n c é j é b e s o d o r j á k s ezáltal k é t ver? n e k a régi r ó m a i b i r o d a l o m k e l e t i é s n y u g a t i r é s z e közé. H o g y a m a g y a r föld e v i l á g t ö r t é n e t i s z e m p o n t b ó l is o l y f o n t o s kor? s z a k a m é g j ó r é s z t h o m á l y b a v a n b u r k o l v a , az e l s ő s o r b a n a f o r r á s o k r e n d k í v ü l h i á n y o s v o l t á n a k t u l a j d o n í t h a t ó . A z itt meg? s z á l l ó t ö r ö k és g e r m á n n é p e k í r á s o s e m l é k e k e t n e m h a g y t a k h á t r a , v i s z o n t a n y u g a t i latin és keleti b i z á n c i t ö r t é n e t i for? rások a barbárok prédájává vált területről töredékes, eddig m é g fel sem igen d o l g o z o t t t u d ó s í t á s o k a t a d n a k . A t ö r t é n é s z é p p e n e z é r t f o k o z o t t a b b m é r t é k b e n k é n y t e l e n a z archaeológiai é s n y e l v é s z e t i k u t a t á s o k s e g í t s é g é h e z f o l y a m o d n i . Biztos ered? m é n y e k e t é r e n c s a k i s ezek e g y ü t t e s f e l h a s z n á l á s á t ó l és érté? kesítésétől várhatók. Ε h o m á l y o s s z á z a d o k t ö r t é n e t i m ú l t j á n a k s o k f é l e rétege? z ő d é s ű k e r e s z t m e t s z e t e m ó d s z e r e s e n k é t ^oldalról v i l á g í t h a t ó m e g : e g y r é s z t a r ó m a i élet l e t ű n é s é n e k n y o m a i n h a l a d v a előre, m á s r é s z t a magyar honfoglaláskori állaptokból következtetve

vissza. E m e r r ő l Melich J á n o s végzett ú ttö rő m u n k á t nagyértékű tanulmányaival,1 melyek a magyar honfoglalást megelőző időkre m e g l e p ő f é n y t v e t e t t e k , a m á s i k i r á n y b ó l A l f ö l d i j e l e n mun? k á j a t e s z i m e g az első n a g y j e l e n t ő s é g ű l é p é s e k e t . A l f ö l d i m u n k á j á n a k n e m az a c é l j a — a m i n t t a l á n a cím a l a p j á n g o n d o l h a t n ó k —, h o g y a p a n n ó n i a i r ó m a i élet h a n y a t ? l á s á n a k és p u s z t u l á s á n a k ö s s z e f o g l a l ó k é p é t r a j z o l j a m e g . Ez a k u t a t á s o k m a i állása m e l l e t t m é g n e m is volna l e h e t s é g e s . A z a n t i k világ h a n y a t l á s á n a k f o l y a m a t á t Montesquieu?től Seeckíig 5 és Ferrero?ig s s o k a n m e g í r t á k , de a p a n n ó n i a i r ó m a i élet pusztulása képének beható megrajzolásához még hiányoz? nak a szükséges alapvető részletkutatások. Alföldi é p p e n ezért jelen m ű v é b e n c s a k e f o l y a m a t f ő b b fázisaihoz f ű z ő d ő v i t á s k é r d é s e k e l d ö n t é s é t kísérli m e g ·— és p e d i g t e l j e s s i k e r r e l . A p r o b l é m á k és a m e g o l d á s m e t h ó d i k a i n e h é z s é g e i n e k fel* i s m e r é s e a r r a i n d í t o t t a , h o g y h á r o m f é l e a n y a g o t h a s z n á l j o n fel c é l j a i r a : vizsgálat alá v e s z i a n u m i z m a t i k a i a n y a g o t , megszó? l a l t a t j a a görög és latin elbeszélő f o r r á s o k a t és f e l i r a t o k a t s v é g ü l s e g í t s é g ü l veszi az a r c h a e o l ó g i a i l e l e t e k e t is. S itt m i n d j á r t ki kell e m e l n ü n k egy igen t e r m é k e n y m ó d s z e r t a n i g o n d o l a t á t . M i n t h o g y az í r o t t k ú t f ő k v i z s g á l a t a t ö r e d é k e s v o l t u k miatft m á r e l e v e k i z á r j a b i z t o s k r o n o l ó g i a i t á m p o n t o k megállapításán n a k l e h e t ő s é g é t , A l f ö l d i , aki a n u m i z m a t i k a t e r é n k ü l f ö l d ö n is e l i s m e r t s z a k t e k i n t é l y , e l s ő s o r b a n a p a n n ó n i a i r ó m a i p é n z e k v a l l o m á s a i r a épít. A m ű első k ö t e t é b e n s t a t i s z t i k a i p o n t o s s á g g a l d o l g o z z a fel az a n y a g o t , m e l y e t a h a z a i és k ü l f ö l d i m ú z e u m o k b a n gyüj? t ö t t . A p é n z f o r g a l o m a k é s ő i c s á s z á r k o r b a n e l s ő s o r b a n a kato? n a i s z ü k s é g l e t e k h e z a l k a l m a z k o d i k . A s z e r z ő e n n e k 395?ben i i r t e l e n b e k ö v e t k e z e t t m e g s z ű n é s é b ő l s z i n t e c s a l h a t a t l a n biz? t o s s á g g a l á l l a p í t j a meg, h o g y a r ó m a i h i v a t a l o s állami gépe? zet e b b e n az é v b e n f e l m o n d j a a s z o l g á l a t o t . Ε m ó d s z e r e s eljárás ú t j á n a régebbi felfogással szemben, mely a korabeli í r ó k k ö l t ő i túlzással í r o t t n y i l a t k o z a t a i a l a p j á n 379 m e l l e t t fog? lalt állást, A l f ö l d i ú j b i z t o s d á t u m o t n y e r , m e l y n e k h e l y e s s é g é t a N o t i t i a d i g n i t a t u m p a n n ó n i a i f e j e z e t e i n e k v i z s g á l a t a , illetve a z o k a d a t a i n a k f e l i r a t o s e m l é k e k k e l v a l ó ö s s z e v e t é s e is meg? erősíti. H a s o n l ó k é p e n ú j e r e d m é n y r e j u t — j ó r é s z t u g y a n c s a k n u m i z m a t i k a i v i z s g á l ó d á s o k a l a p j á n — Illyricum k e t t é o s z t á s á n n a k d á t u m á r a v o n a t k o z ó l a g is, m e l y e t a r é g e b b i 379, illetve 395 é v e k k e l s z e m b e n 389?re tesz. A m á s o d i k k ö t e t j ó r é s z t az ú. n. K e s z t h e l y ? k u l t ú r a archaeo? lógiai a n y a g á v a l foglalkozik, m e l y e t A l f ö l d i — m i n d e n e g y é b 1 A honfoglaláskori Magyarország. (A Magyar Nyelvtudomány Kézikönyve. I. 6.) Budapest, 1925—1926, eddig 1—240 1. " 2 Geschichte des Unterganges der antiken Welt I—VI. Berlin, 1910 —1921. 3 Der Untergang der Zivilisation des Altertums. Stuttgart, 1922.

Philologiai

Közlöny.

LH. 4-10.

8

l e h e t ő s é g e t k i z á r v a — az a v a r o k n a k t u l a j d o n í t . A f e n é k p u s z t a i (iM.ogentiana) t e l e p lokális r ó m a i t r a d í c i ó k a t m u t a t ó leletei a l a p j á n azt b i z o n y í t j a , h o g y o t t a régi r ó m a i l a k o s s á g n é h á n y é v t i z e d d e l túlélte a z a v a r o k m e g j e l e n é s é t , m i n t h o g y — meg^ á l l a p í t á s a s z e r i n t — a k é s ő b b i a v a r leletek m a g u k o n viselik a leigázott római lakosság h a t á s á n a k nyomait. A kötet két u t o l s ó f e j e z e t e az e g y k o r ú f o r r á s o k a l a p j á n a h ú n o k pannó? niai t e r j e s z k e d é s é n e k é s a k e l e t i g ó t o k o d a v a l ó betelepülésé* n e k k é r d é s é v e l foglalkozik. A s z e r z ő e r e d m é n y e i s z e r i n t Vale? ria 406íban k e r ü l a h ú n o k k e z é b e , 432—3?ban A e t i u s á t e n g e d i n e k i k P a n n ó n i a I?t, 441?ben p e d i g A t t i l a e l f o g l a l j a P a n n ó n i a II?t. A k e l e t i g ó t o k b e t e l e p ü l é s é t 456?ra teszi, k i m u t a t v á n , h o g y ural* m u k a D r á v a — S z á v a k ö z é r e is k i t e r j e d t . E z z e l k a p c s o l a t b a n megemlítjük még a számos kisebb-nagyobb részleteredmény k ö z ü l A l f ö l d i n e k a z t az é r d e k e s é s valószínű f e l t e v é s é t , h o g y a J o r d a n e s m e g ő r i z t e ( G e t . 208.) A q u a N i g r a f o l y ó n é v a h ú n , k a r a su' (— f e k e t e víz) f o r d í t á s a . Ε p o n t o n A l f ö l d i k u t a t á s a i ö s s z e t a l á l k o z n a k M e l i c h é v e l , aki t u d v a l é v ő l e g n e m r é g t i s z t á z t a a h o n f o g l a l á s k o r i m a g y a r , K a r a s s ó < ^ K r a s s ó ' f o l y ó n e v e k bulgár^ török eredetét. A l f ö l d i m u n k á j a , m e l y n e k k é t f e j e z e t e m a g y a r u l is meg* jelent,1 széleskörű, ú j anyag felhasználásán nyugszik. Forrásait m i n d e n ü t t b e h a t ó k r i t i k á v a l v i z s g á l j a s a z o k t ö r e d é k e s ada? t a i b ó l éles s z e m m e l olvassa ki a v a l ó t é n y á l l á s t . É p p e n e z é r t r é g e b b i k u t a t ó k (így R a u s c h e n , S e e c k és m á s o k ) megállapításai« v a l e l l e n t é t b e n e g é s z e n ú j e r e d m é n y e k r e jut, m e l y e k a t o v á b b i k u t a t á s o k r a n é z v e a l a p v e t ő e k n e k m o n d h a t ó k . M e g kell azon* ban említenünk egy pontot, amelyen nem érthetünk egyet a s z e r z ő v e l . A l f ö l d i P r i s k o s egyik h e l y é n (Exe. d e leg. II. 5792i) k o n j e k t u r á l i s j a v í t á s r a gondol s feltételezi, h o g y P r i s k o s fel* c s e r é l t e a D r á v a n e v é t a S z á v á é v a l (1. II. 90.). A z illető szö? vcgrész és a történeti tények b e h a t ó b b vizsgálata alapján nem t u d o m o s z t a n i e f e l t e v é s é t . Ilyen t é v e d é s t u g y a n i s csak a kon? s t a n t i n o s i e x c e r p t a t o r o k r ó l , illetve m á s o l ó k r ó l feltételezhet? nénk, feltűnő azonban, hogy n e m c s a k a kérdéses helyen, hanem e g y á l t a l á n a r á n k m a r a d t P r i s k o s ^ t ö r e d é k e k b e n s e h o l s e m for? dul elő a D r á v a n e v e '(Δραος), a m i a f e l c s e r é l é s r e a l k a l m a t a d h a ^ t o t t volna. V i s z o n t a ή ττρός τψ Σάω ιτοταμω ΤΤαιόνων χώρα5 a p r i s k o s i n y e l v h a s z n á l a t s z e r i n t világos k ö r ü l í r á s a P a n n ó n i a „ S a v i a " n e v ű r é s z é n e k , míg ezzel e l l e n t é t b e n P a n n ó n i a I?nek a Apaoqíszal való h a s o n l ó m e g j e l ö l é s e p é l d á t l a n u l állna. D e tör? t é n e t i n e h é z s é g e t s e m látok, a m i i n d o k o l t t á t e n n é ezt az erő? 4 Hogyan omlott össze a római védőrendszer Pannóniában, Had^ történelmi Közlemények 26 (1925), 1—30. — A keleti gótok betelepü? lése Pannóniába, Klebelsbergílimlékkönvv, Bp., 1925, 121—126. 5 Itt Alföldi idézéséből a ΤΤαιόνων szó kimaradt, az idetartozó 3. és 4. jegyzetben pedig a C. de Boor?féIe kiadás lapszámai fel vannak cserélve.

s z a k o s j a v í t á s t . P a n n ó n i a II?nek a b i z á n c i b i r o d a l o m h o z v a l ó c s a t o l á s a — a m i t A l f ö l d i M a r c e l l i n u s e o m e s ? n e k a 427. é v r e v o n a t k o z ó s z a v a i v a l o l y m e g g y ő z ő e n b i z o n y í t —, b i z o n y á r a azért történt, mert a nyugati udvar a Dráva—Száva közét, m e l y b e a h u n o k — M a r c e l l i n u s szavai ( . . . r e c e p t a e . . . ) u t á n ítélve — m á r k o r á b b a n p u s z t í t o t t a k , n e m t u d t a t o v á b b t a r t a n i . A keleti rész, P a n n ó n i a II. így B i z á n c k e z é b e k e r ü l t , m e l y azt m e g t i s z t í t v á n az ellenségtől, m é g t ö b b m i n t egy é v t i z e d e n át uralma alatt tartotta, a nyugati részt azonban Aetius n é h á n y é v r e rá k é n y t e l e n v o l t h i v a t a l o s a n is á t a d n i a h ó n o k n a k , akik e k k o r n e m c s a k — m i n t A l f ö l d i véli — P a n n ó n i a I?t, h a n e m Saviát is b i r t o k u k b a v e t t é k . V é g ü l k i e g é s z í t é s k é n t A l f ö l d i for? r á s a i h o z m e g kell e m l í t e n ü n k m é g e g y bizánci h a g i o g r á f i a i m ű v e t , m e l y e t a s z a k i r o d a l o m eddig t u d t o m m a l n e m m é l t a t o t t kellő f i g y e l e m r e . E z H y p a t i o s (f 446) é l e t r a j z a , m e l y e t tanít? v á n v a , K a l l i n i k o s 447—450 k ö z t írt. Ε m ű b ő l , m e l y a 447. évi h ú n h a d j á r a t r a v o n a t k o z ó l a g is n y ú j t n é h á n y f i g y e l e m r e m é l t ó a d a l é k o t , k i t ű n i k , h o g y a h u n o k m á r 386 t á j á n p u s z t í t j á k T h r á ? kiát (Callinici de vita S. H y p a t i i liber, e d d . s e m i n a r i i phil. B o n n e n s i s sodales, Lipsiae 1895. p. 12.). E z t e r m é s z e t e s e n n e m v á l t o z t a t A l f ö l d i m á s f o r r á s o k o n a l a p u l ó m e g á l l a p í t á s a i n , sőt erősíti a z o k a t (I. II. 68.). A m i A l f ö l d i a r c h a e o l ó g i a i f e j e z e t é t illeti, n e m t a r t o m maga? m a t i l l e t é k e s n e k arra, h o g y e t e k i n t e t b e n e r e d m é n y e i r ő l véle? m é n y t n y i l v á n í t s a k . M í g t ö b b külföldi b í r á l ó igen e l i s m e r ő l e g n y i l a t k o z o t t róluk, 6 k é t h a z a i b í r á l ó j a t ö b b e l l e n v e t é s t t e t t . F. T a k á c s Z o l t á n , a „ K e s z t h e l y ? k u l t ú r a " e r e d e t i h o r d o z ó i n a k az a l á n o k a t t a r t j a , 7 F e t t i c h N á n d o r p e d i g a h ú n o k r a , illetve a v a r u r a l o m a l a t t élő h ú n o k r a gondol. 8 A m i a k é r d é s t ö r t é n e t i h á t t e r é t illeti, a n n y i t é n y , h o g y a hún?avar k o n t i n u i t á s n a k v a n n a k b i z o n y í t é k a i . H a az a v a r o k t ö b b b i z á n c i f o r r á s b a n e l ő f o r d u l ó Ούννοι n e v é b ő l n e m is v o n u n k le m e s s z e b b m e n ő k ö v e t k e z t e ? t é s e k e t , b i z t o s t u d o m á s u n k v a n arról, h o g y az a v a r o k u r a l m a a l a t t éltek hún?bolgár t ö r z s e k . M e n a n d r o s említi a h ú n kotri? g u r o k a t , k i k B a j á n u r a l m a a l a t t v a l ó s z í n ű l e g a D r á v a és Száva 8 így pl. S. R(einach), Revue archéologique 24 (1926), 296., W. Ensslin, Philologische Wochenschrift 47 (1927), 842—852. Β. ν. Rieht» hofen, Vorgeschichtliches Jahrbuch III. 209. 7 Archaeologiai Értesítő 61 (1927), 146—155. és Széphalom 1 (1927), 327-330. 8 Az avarkori műipar Magyarországon I. (Archaeologia Hunga* rica I.) Bp., 1926, 24. sk. lk. — V. ö. ezzel P. Reinecke nyilatkozatát (Germania [19271 89.), aki viszont Fettichhel szemben Alföldi állás* pontját fogadja el s határozottan kijelenti: „Es handelt sich bei Keszt» hely eben auch um Awaren." Hasonlóképen nyilatkozik Β. von Rieht* hofen is (Vorgeschichtliches Jahrbuch III. 210.): „Soweit die Anschauun= gen von Alföldi und Fettich auseinandergehen, wird man den metho? disch besser und vielseitiger begündeten von Alföldi den Vorzug geben." |

k ö z t t a n y á z t a k (Exc. d e leg. II. 4582?; ν. ö. T h e o p h a n e s , e d . C. de Boor 35724—25), m á s u t t p e d i g (II. 47Ó3s) h ú n tolmácsok« r ó l beszél. Alföldi n a g y é r t é k ű m u n k á j á n a k , mely ö n m a g á b a n v é v e is n a g y n y e r e s é g e ú j a b b t ö r t é n e t i és filológiai i r o d a l m u n k n a k , r e m é l h e t ő l e g oly i r á n y b a n is h a t á s a lesz, h o g y fiatalabb k u t a s t ó i n k figyelmét a klasszika?filológia s a j á t o s m a g y a r é r d e k ű fel? a d a t a i r a f o g j a i r á n y í t a n i . O l y s o k e t é r e n a t e e n d ő , h o g y igen k í v á n a t o s v o l n a , h a a f i a t a l a b b n e m z e d é k p r o d u k t í v e r e j é t első* s o r b a n ezek m e g o l d á s á n a k s z e n t e l n é . (Budapest.) MORAVCSIK G Y U L A Eckhardt Sándor: Az emberevő m a g y a r meséje. (Magyar Nyelv, 1927, 247-258 11.) g i c a m b r i a (Minerva-könyvtár 7. sz.) 1927. (45 1.) A pannónia h ú n történet keletkezése. (Különleny. a Századok 1928. éví.-ból. 56 1.) A jeles r o m á n filológus az u t ó b b i é v e k b e n az ú j a b b k o r i f r a n c i a i r o d a l o m t a n u l m á n y á t ó l középkori latin t é m á k h o z for? d u l t . E b b e n a t á r g y k ö r b e n , m e l y e t n á l u n k K a t o n a L a j o s halála ó t a ú g y s z ó l v á n s e n k i s e m m ű v e l t , t ö b b m ó d s z e r i l e g kiváló é s e r e d m é n y e i t t e k i n t v e á l t a l á n o s a n is f i g y e l e m r e m é l t ó szaktanul« m á n y t tett közzé. Első d o l g o z a t á b a n a f r a n c i a n y e l v ogre s z a v á v a l ( = e m b e r ? e v ő s z ö r n y e t e g ) s z á m o l le; e s z ó t hosszú i d ő n á t a hongroiss ból származtatták. Eckhardt k i m u t a t j a e feltevés tarthatatlan? s á g á t : az ogre?ban a latin orcus szó ( = p o k o l ) r e j l i k s a , b a r b á r m a g y a r r a l ' h e l y t e l e n ü l a z o n o s í t o t t ,szörny' n e m más, m i n t a ,Halál'. — K é t h o s s z a b b t a n u l m á n y a a hún?tÖrténet b o n y o l u l t t é m a k ö r é b e világít belé. „ E g y k ö z é p k o r i m o n d a é l e t r a j z á t " kapjuk Sicambria?essayjében. Ezt a nagy hírnévre vergődött v á r o s ? e l n e v e z é s t a VIII. s z á z a d b a n eszelte ki e g y f r a n k G e s t a ? í r ó , aki n é p é t — R ó m á t ó l ö r ö k ö l t r e c e p t s z e r i n t — T r ó j á b ó l Pannónián keresztül h o z z a G a l l i á b a ; a f a n t á z i á n a k e Sicambriá? ját a vándorútjukat járó f r a n k o k alapítják a D u n a partján s e legendás helyhez a középkor francia mondaírói „őshazaként" r a g a s z k o d n a k , m i n t az o l á h o k a Dácia?legenda h e r o i k u s rész? leteihez. A VIII. s z á z a d b a n v a l a k i S i c a m b r i á t A q u i n c u m r o m ? j a i b a n véli f e l f e d e z n i s e z e n a p o n t o n f o n ó d i k Össze a f r a n c i a m o n d a a magyar?hún hagyománnyal. Hiszen A q u i n c u m o t m á r korábban Róma székhelyének tekintették s m o s t a frank mon? d á b ó l , i m p o r t á l j u k ' h o z z á a , S i c a m b r i a ' n e v e t (az a n t i k A q u i n ? c u m már a k ö z é p k o r b a n i s m e r e t l e n ! ) , m e l y e t K é z a i g y ö k e r e z ? t e t meg a m a g y a r hún?monda talajában. A S i c a m b r i a ? d o l g o z a t e l ő t a n u l m á n y a , de a l a p j a is „a pan? nóniai h ú m t ö r t é n e t keletkezésé?"vel foglalkozó összefoglaló k í s é r l e t n e k . E z a r e n d k í v ü l f i n o m krónika? és m o n d a ? e l e m z ő tanulmány szép bizonyítéka annak, hogy a magyar középkor szellemtörténeti témáihoz csupán egyetemes középkori adat? é s analógia?anyaggal s z a b a d k ö z e l e d n i .

E c k h a r d t Kézainak húsz elbeszéléséből kiragad n é h á n y crux?ot, m i n t pl. M a c r i n u s s z e m é l y é t , P o t e n t i a n a v á r o s t , a bel* videri c s a t á t , M i r a m a m m o n a s z u l t á n t s t b . s e r é s z l e t p r o b l é m á d k a t igyekszik a r e n d e l k e z é s é r e álló n y u g a t i k r ó n i k a ? a n y a g segé* lyével igen s z e l l e m e s e n m e g o l d a n i . A r é s z l e t ? m e g o l d á s o k a z t á n egy kÖnnvü kézzel v á z o l t s m i n d e n p r e t e n c i ó t ó l m e n t összefog® laláshoz v i s z n e k : „ H o g y j ö t t l é t r e a p a n n ó n i a i h ú n ? t ö r t é n e t ? " Kézai (vagy valamelyik litterátus elődje) — szerzőnknek n a g y o n e l f o g a d h a t ó f e l t e v é s e s z e r i n t — i s m e r t a d a t o k koordi» n á l á s á r a és m a g y a r á z a t á r a ö n k é n y e s m o n d a s z e r k e z e t e t t á k o l t össze, m e l y b e n s z á m o s e l e m e t s z ő t t belé r o s s z u l m e g e m é s z t e t t o l v a s m á n y a i b ó l . A m o n d a ? s z e r z ő egy n a g y i m p r e s s z i ó h a t á s a a l a t t állt: a p a n n ó n i a i r ó m a i r o m o k l á t v á n y a a d t a az élmény* i m p u l z u s t . Ε r o m o k h o z f ű z ő d t e k a p u s z t í t ó A t t i l á r ó l s z ó l ó nép* h a g y o m á n y o k , m i k e t az E u r ó p a ? s z e r t e e l t e r j e d t „Isten?ostora"* anekdoták és t ö r t é n e t i adatok tarkítottak, magyaráztak, igazoltak. E c k h a r d t a n y a g g y ü j t e m é n y e r e n d k í v ü l s o k o l d a l ú é s gaz* dag; p i l l a n t á s a b i z t o s ; í t é l e t e i b e n m e n t a t ú l z á s o k t ó l . E g y s m á s p o n t o n a l i g h a n e m m é g m e g f o g j a e r ő s í t e n i f e l t e v é s e i t (Mac? rinus = Szent Márton?hipotézisét egyelőre némi fenntartással kell f o g a d n u n k ) . M i n d e n t ö s s z e v é v e a z o n b a n h á l á s a n kell ven? n ü n k m a i s z e g é n y s é g ü n k b e n ezt a filológiai a j á n d é k o t , m e l y magyar p r o b l é m á k a t old meg, európai t á v l a t o k a t t á r fel és metódikailag t a n í t ó a n és t e r m é k e n y í t ő e n f o g h a t n i . Budapest. BALOGH JÓZSEF. Szt. Benedek Életszabályai. A Regulából világiak számára össze? állította Szunyogh X. Ferenc O. S. B. Szent István?Társulat. Budapest, 1 9 2 8 . 12°. 1 1 6 1. E r r ő l a csinos, k i c s i n y k ö n y v r ő l , a m e l y a l e g s z e r é n y e b b f o r m á b a n s i g é n y e k k e l , .épületes i r o d a l o m ' g y a n á n t j e l e n t k e z i k , c s u p á n a z é r t v e s z ü n k itt t u d o m á s t , m e r t m e g j e l e n é s e k a p c s á n elvi m e g j e g y z é s ü n k v a n . A m a g y a r i r o d a l o m t u d v a l e v ő e n ki? m o n d h a t a t l a n u l s z e g é n y a k e r e s z t é n y m u l t k l a s s z i k u s a i n a k ki* a d á s a i b a n s f o r d í t á s a i b a n ; elemi k é z i k ö n y v e i n k is h i á n y o z n a k . A z ó ? k e r e s z t é n y i r o d a l m a t t e l j e s e n e l h a n y a g o l t u k . H a t e h á t egy jeles bencés?pap t o l l á b ó l m o s t ily t e t s z e t ő s k ö n t ö s b e n meg* k a p j u k e g y s z e r S z e n t B e n e d e k Reguláit, m é l t á n v á r h a t n á n k n é m i történeti k e g y e l e t e t s legalább a n n y i filológiai szellemet, a m e n n y i r e a B e n e d e k ? r e n d t u d ó s m ú l t j a m é g azt is m i n d e n k é p kötelezi, aki — m i n t S z u n y o g h •— c s a k 'világiak s z á m á r a ' kom? pilál. A B e v e z e t é s b e n egyetlen adat sem i g a z í t j a ú t b a az olva* s ó t ; alig h i n n ő k , h o g y az o b l á t u s t , aki i m a k ö n y v k é n t f o r g a t j a m a j d e z t a R e g u l a ? f o r d í t á s t , k e g y e l e t é b e n m e g z a v a r n á a Szent B e n e d e k r ő l t á j é k o z t a t ó a d a t o k n é h á n y a . A s z e r z e t e s s é g törté* n e t é n e k első és l e g n a g y o b b e m l é k é t a f o r d í t á s e g é s z e n tudo? m á n y e l l e n e s m ó d o n t ö r i d a r a b o k r a és s z o r í t j a egy m e s t e r s é g e s

ú j k e r e t b e . A z ö t v e n e s é v e k s z o m o r ú d i v a t j a ez. A z ó t a a z ó k e r e s z t é n y m u l t m ű v é s z i és i r o d a l m i e m l é k e i h e z n e m c s a k áhí? t a t t a l s z o k t u n k h o z z á n y ú l n i , h a n e m t u d ó s t a p i n t a t t a l is. A z ötö? d i k század b a z i l i k á j á n a k f a l a i r a ú j a b b a n m á r n e m f e s t ü n k mo? dern freskókat, h a n e m azon vagyunk, hogy a közelebbi s a t á v o l a b b i m u l t í z e t l e n s é g e i b ő l lehetőleg é p e n é s n y e r s e n b o n t a ? k o z t a s s u k ki a k e r e s z t é n y ó k o r h a t a l m a s k ö v e i t . De Rossi szel* lerne ez az E g y h á z b a n s az a r c h e o l ó g i a o b j e k t i v i t á s a m á r r é g e n á t t e r j e d t az e g y h á z i r o d a l m i k l a s s z i k u s o k k i a d á s a i r a is. M á s kor* b ó l elég talán M. J. Pohl p o m p á s K e m p i s ? k i a d á s á r a u t a l n u n k ( H e r d e r , F r e i b u r g , 6 k.), a m e l y a filológiai s a paleográfiai gon? d o s s á g o t s z e r e n c s é s e n e g y e z t e t i össze a v a l l á s o s k e g y e l e t t e l . N é z e t ü n k s z e r i n t B e n e d e k R e n d s z a b á l y a i t é p s é g ü k b e n , rövidí? tetlenül, jól o l v a s ó d ó , de t u d o m á n y o s a n is h e l y t á l l ó f o r d í t á s b a n kell a m a g y a r k a t h o l i k u s o l v a s ó k e z é b e a d n u n k . A z i l y e n f é l e á t c s o p o r t o s í t o t t é s á t f é s ü l t R e g u l a n e m t ü k r ö z i híven S u b i a c o é s M o n t e ? O a s s i n o f é n y e s h a g y o m á n y a i t . A filológia a n n y i t kö? s z ö n Szent B e n e d e k fiainak, h o g y s a j á t h a g y o m á n y a i k r a v a l ó utalással több t ö r t é n e t i szellemet kérhet tőlük még valláspeda? gógiai m u n k á s s á g u k b a n . (Budapest.) BALOOH J Ó Z I K F . P i n t é r Jenő: M a g y a r irodalomtörténete. Képes kiadás. I. k. A magy. irod. a XX. századig. II. k. A magy. irod. a XX. sz.?ban. Nagy 8°. Budapest, Franklin, 1928. 389 és 330 1. Kötve 65 P. P i n t é r J e n ő , k i n e k n e v e m á r rég e l v á l a s z t h a t a t l a n u l össze? f o r r t a hazai i r o d a l o m t ö r t é n e t í r á s s a l , v a l ó b a n s z ü k s é g e s felada? t o t oldott m e g ezzel a k é t s z é p e n kiállított és jól i l l u s z t r á l t kötettel: kézikönyvet adott serdültebb ifjúságunk, egyetemi h a l l g a t ó i n k és a m ű v e l t n a g y k ö z ö n s é g k e z é b e . R é g n é l k ü l ö z ; t ü n k egy ilyen, a m a i n a p i g h a l a d ó t e l j e s és t á r g y i l a g o s össze* foglalást. P i n t é r k ö z i s m e r t j ó t u l a j d o n s á g a i i t t is e l ő n y ö s e n é r v é n y e s ü l n e k : a m a g y a r o s , e g y s z e r ű , világos n y e l v e z e t , a hiper? m o d e r n e r ő l t e t é s e k t ő l m e n t j ó stílus, a k ö z é r t h e t ő , j ó z a n szem? p o n t ú t á r g y a l á s , a n a g y a n y a g á t t e k i n t h e t ő e l r e n d e z é s e . Külö? n ö s é r d e m e X X . s z á z a d i i r o d a l m u n k ilyen n a g y m é r v ű bevo? n á s a a t á r g y a l á s b a , sőt az e l s z a k í t o t t r é s z e k m a g y a r i r o d a l m á ? n a k is kellő k i d o m b o r í t á s a . N e m c s a k a s z é p i r o d a l o m , h a n e m t u d o m á n y o s i r o d a l m u n k is m e g f e l e l ő m ó d o n t e k i n t e t b e v a n v é v e , ú g y h o g y a k é t k ö t e t m i n d e n i r á n y ú é r d e k l ő d é s r e felelet? tel szolgálhat. R é s z b e n g a z d a g a b b a k egyik?másik i r o d a l m i lexi? k o n u n k n á l a f ö l v e t t n e v e k é s c í m e k t e k i n t e t é b e n is, n e m c s a k a b e l t e r j e s e b b t á r g y a l á s t illetőleg, a m i ilyen m u n k á b a n t e r m é ? s z e t e s . Külön k ö s z ö n e t illeti s z e r z ő t az I r o d a l o m t ö r t é n e t i T á b ? l á z a t o k és T é r k é p e k m e g s z e r k e s z t é s é é r t , a m e l y e k r e n d k í v ü l i n s t r u k t í v e k és s o k o l y a n a d a t r ó l t á j é k o z t a t n a k g y o r s a n , jól s n a g y szemléletcsséggel, m e l y e k e t f á r a d s á g o s a n kellene más? honnan összekeresni. K.

A 600 éves Dobsina. (Emlékkönyv.) Szerkesztette Gömöry Árpád. Putnok, 1927. Tapodi Á. — 8°, 209 1. Ára 8 P. Az 1326. évből való a Bebek==család tagjainak az az osztályegyez* -sége, amely a mai Dobsina megalapítását kimondja. Ennek 600. évfor* dulóját ünnepelték nagy lelkesedéssel 1926 június 2*án a Csonka* Magyarországban élő dobsinaiak, és pedig hazánk trianoni szétdara* bolása következtében nem Dobsinán, hanem a borsodmegyei Ruda* bányán, melynek barna vasércbányájában a mult század 80*as évei óta egyre több dobsinai kapott alkalmazást. Ε megkapó ünnepély foly* tatásakép a Budapesten élő mintegy 100 „buléner", azaz dobsinai 1926 december 4=én, a bányászok napján, ünnepelte ez évfordulót, melynek kiváló érdekessége volt, hogy a rudabányai műkedvelők ere* deti bányászöltözetben és dobsinai német nyelvjárásban itt is elő* adták az „Es Kräml in der Hett" (bányászkunyhó a hutában) c. dob« sinai színművet. Ez ünnepélyek hazafias lelkesedéséből sarjadzott ki az ünne* pélyek leglelkesebb mozgatójának, Gömöry Árpádnak ösztönzésére •a jelen emlékkönyv, melynek számos cikke élénk tanúbizonyságot tesz a dobsinaiak lobogó hazaszeretetéről, de egyúttal a dobsinai német nyelvjárás, szokások, hagyományok hű ápolásáról is. Hisz a dob* sinaiak nem felejtik el, hogy Dobsina hámoraiban készültek azok a tegyverek, amelyekkel Rákóczi és Thököly a függetlenség és sza* hadság harcát vívták. Dobsina jégbarlangja és kobaltbányászata messze földön isme* retes. Természetes tehát, hogy a változatos cikkek sorában jó egy* néhány Dobsina e természeti kincseinek, bányászatának, túrisztiká* jának, különféle iparának, iparművészetének leírásával foglalkozik. Közlönyünk olvasóit azonban bizonyára inkább a következő értékes cikkek érdeklik: Szlávik M. a dobsinai élet általános keretét vázolja, Lux Gy. jól ecseteli a dobsinaiak múltjának főbb fordulópontjait, dr. Szontágh S. adatszerű pontossággal tanulságosan ír a dobsinai Szontágh*házról, illetve e családról, Lám Fr. nagyon találóan jellemzi e város költőit (Klein S., Pellionisz S.), kiknek több nyelvjárásos költeményét közli is az emlékkönyv, úgyszintén több Reményiks, illetve Végváriíverset. Κ. K. elárulja nekünk az egyes dobsinai családok gúnyneveit, Sztankovics K. érdekesen beavat a különleges dobsinai kártyajáték, az entro, titkaiba, miközben leírása kitágul érdekes dob* «inai életképpé, dr. Moldoványi (Mráz) G. a dobsinai nyelvjárás főbb sajátságait jellemzi. De épp ez utóbbi cikk különösebb figyelmünket igényli, mert nem egy kijelentése helyreigazításra és a kérdés tisz* tázása érdekében közelebbi megvilágításra szorul. Moldoványi ugyanis merész feltevésnek mondja azt, hogy én „A szepesi németek nyelve és eredete" e. kis összefoglalásomban („A Szepesség" c. emlékkönyv, Budapest, 1926, 41—59. 11.) a dobsinai nyelv* járást is az alsószepesi (ú. n. gründler) nyelvjárások közé sorolom (31. 1.), de később (35. 1.) mindazáltal ő is felhoz adatokat a dobsinai nyelvjárásnak a gründlerrel való egyezésére, és pedig teljesen ugyan* azokat, melyeket idézett kis összefoglalásomban a gründler nyelv* járás fősajátságai gyanánt kiemeltem. A 36. lapon kimondja ugyanis, hogy ez egyezések dacára nem lehet őket egy nyelvjárásnak tekin* teni, s előzőleg egyrészt a dobsinai magánhangzósrendszernek a felső* szepesivel való kapcsolatára (34. 1.), másrészt a Körmöcbányasvidéki Jánosrét és Kunosvágása nyelvjárásaira utal, mint a dobsinai nyelv* járás rokonaira (33. 1.), anélkül azonban, hogy ez utóbbi állítását vala* mivel bizonyítani próbálná.

Moldványi e kijelentései azonban ellentmondanak már ama s a j á t megállapításának, hogy „a dobsinaiak sajátságos német nyelvjárást beszélnek, amely teljesen elüt a többi magyarországi német nyelv* járástól" (33. 1.). De azonkívül Jánosrét és Kunosvágása nyelvjárása beletartozik a Körmöcbánya*vidéki keleti, tehát diphthongizáló nyelv* járásícsoportba (pl. s'no u i = Schnee, Qiuston = Ostern), ellenben a dobsinai nyelvjárás monophthongizáló nyelvjárás. Sokkal inkább a Körmöcívidéki nyugati nyelvjárás*csoporttal (Krickerhän) — mert ez. monophthongizáló nyelvjárás —, vagy még inkább a még nyugatabbra fekvő németprónai nyelvcsoporttal volna összefüggésbe hozható. Éppoly helytelen Moldoványinak az a kísérlete, hogy a dobsinai magánhangzó*rtendszert a diphthongizáló felsőszepesi nyelvjáráséhoz hozzá kapcsolja, még pedig a dobsinai diphthongusok révén. Ugyanis az általa (34. 1.) felhozott példák közül az első t. i. Staek = Steig,, vagyis k f n . i diphthongizálása sok felnémet nyelvjárásban megvan, tehát korántsem szorítkozik csupán a felsőszepcsi nyelvjárásra, a többi példák meg, t. i. r vokalízálódásából előálló diphthongusok (derbiagn = erwürgen, koarn = Korn) épp a felsőszepesi nyelvjárásban teljesen ismeretlenek. Ez utóbbi fajta diphthongizálás tehát nem hogy egye* zésre, rokonságra nem mutat a két nyelvjárás közt, hanem ellen« kezőleg éles különbséget jelent. Helytelen ponton kereste tehát Moldoványi e kérdés megoldását. Ellenben ha k f n . ei, öu, ou*ból indult volna ki és nemcsak a mái megfelelőit nézte volna, hanem hangtörténetileg hasonlította volna össze e nyelvjárásokat, akkor megtalálta volna a helyes fele* letet. Ugyanis kfn. ei (s vele együtt többnyire kfn. öu«nek is), ou-nak a dobsinai é, illetve ő felel meg. Ε két hosszú magánhangzó azonban, mint fent idézett kis összefoglalásomban is jeleztem, kiindulópontja a felsőszepesi QÍ, diphthongusnak, melyet a felsőszepesi nyelvjárás* ban ma kfn. ei, öu, ou helyén megtalálunk. S minthogy a többi felső* szepesi qí, ςυ diphthongus helyén is a dobsinai nyelvjárásban é, ő áll, kimondhatjuk, hogy a dobsinai nyelvjárás magánhangzó*rendszere épp ez é, ő hangjaival azon a hangfejlődési irányvonalon áll, melyen a felsőszepesi nyelvjárás egyenesen továbbhaladva a mai diphthon* gusaihoz jutott. A monophthongizáló dobsinai és a diphthongizáló lelsőszepesi magánhangzó*rendszernek ez a — csak vázlatosan — fel* tüntetett viszonya bizonyos értelemben hasonlít ahhoz a viszonyhoz, melyben a sziléziai nyelvjárás*csoporton belül az ú. n. Stammundartert közül némelyek és pedig a széleken elhelyezkedők: a Habelschwerdt* környéki falvak a Glatz*grófságban, Katscher vidéke, Kuhländchen* sőt azonkívül az ú. n. Hochpreussisch is és a Diphthongierungsmundarten állanak egymással. Csakhogy a dobsinai nyelvjárás nem az a teljesen egyedülálló,, egészen különleges nyelvjárási alakulat, amilyennek Moldoványi fent* idézett szavai —• mereven a helyi grammatikához tapadva — feltün« tetik. Ugyanis az alsószepesi gründler nyelvjárás*területen a merényi nyelvjárás is nagyjában ugyanazokat a hangmcgfeleléseket tünteti fel,, mint a dobsinai és azzal éppúgy elüt a szorosan vett gründler nyelv« járástól, mint a dobsinai nyelvjárás. Ha pedig kfn. ou helyén (egyes szavaknál a kfn. öu helyén is) a merényi nyelvjárás — a dobsinai ö*megfeleléssel szemben — ma á*t tüntet fel, úgy az csakis a meré* nyivel szorosan érintkező gründler nyelvjárás hatásának tulajdoni* tandó, mely a dobsinai nyelvjárást csak azért nem érte, mert Dob« sinát magát járhatatlan hegyek választják el Szepes megyétől és mert nem tartozott Szepes megye kötelékébe. Ugyanez okból honosodott meg.

a merényi nyelvjárásban a giindler b a k f n , sw, zw, qu hangcsopor? tokban (pl. sbants — Schwanz, tsbä = zwei, kbetsn = quetschen), míg a dobsinai nyelvjárás még az úfn.íel egyezően ejti e hangkapeso? latokat. De a szókezdő br kapcsolatban mindkét nyelvjárás megtar? totta a btt. így a merényi nyelvjárás ma átmeneti nyelvjárásnak tűnik fel a tulajdonképeni gründler és dobsinai nyelvjárás közt; a gölnic? völgyi német telepítés elején azonban minden bizonnyal még sokkal inkább egyezett a dobsinai nyelvjárással, sőt teljes nyelvi egységet is alkothatott vele, úgyhogy éppenséggel telepítéstörténeti kapcsolat is lehetett eredetileg köztük. Míg tehát Merény nyelvjárása, bár még AlsóíSzepes Gölnicvölgyébcn fekszik, mégis már kíviil esik a szoros értelemben vett gründler nyelvjárás keretén, addig fordítva, Stósz,. bár 1880 óta már nem Szepes megyébe, hanem Abaúj=Torna megyébe tartozik, nyelvileg mégis beletartozik a szoros értelemben vett griindler nyelvjárás keretében, tehát kfn. ei, öu, ou a keleti f r a n k nyelvjárás módjára egybeesett ott á?ba. Látnivaló tehát, hogy úgy az alsószepesi, mint a gründler elneve? zés egyrészt földrajzi, másrészt nyelvészeti értelemben korántsem fedi egymást, sőt nem egy tekintetben keresztezi egymást. így érthető, hogy Szepesi?emlékkönyvbeli kis vázlatomban — jobb, rövid cineve? zés híján — a legtágabb értelemben v e t t gründler nyelvjárás?csoport név alá foglaltam a dobsinai, s a mecenzéfi nyelvjárást is, és pedig — úgy hiszem — teljes joggal, mert hiszen e rövid összefoglalásban nem az egyes alsószcpesi és környező nyelvjárások egymástól való különbségeit vizsgáltam, nem alcsoportok felállítása, nem rendszerezés volt a célom, hanem ellenkezőleg az egész nyelvcsoport közös jellemző főbb sajátságainak a feltüntetésére törekedtem, melyek egyúttal e nyelvcsoport származási kérdéséhez némi támpontokat szolgáltatnak. De ugyanily legtágabb értelemben használja a gründler elnevezést egyebek közt dr. Gedeon Α., Az alsó?mecenzéfi német nyelvjárás hang? tana, Budapest, 1905, 6. 1., bár igaz, hogy Dobsina, Merény, Óvíz nevét zárjelben megkérdőijelzi. ! H a már most minden kétséget eleve ki akarunk küszöbölni, akkor e nyelvjárássterületet gölnic?, sajó?, bódvavölgyi német nyelvjárás? csoportnak kell keresztelnünk, bármily nehézkes is ez elnevezés, és azt a következő két főcsoportra felosztani: 1. gründler nyelvjárás? csoport, melybe a legtöbb alsószepesi, továbbá Stósz és Alsómecenzéf nyelvjárása tartozik, 2. a dobsinai nyelvjárás, melyhez a merényi nyelv« járás átmenetül szolgál. Látnivaló tehát, hogy nyelvjárás?földrajzi alapon és a nyelv? történeti szempont kellő érvényesítésével lényegesen máskép fest a dobsinai nyelvjárás rokonsági kérdése, mintha Moldoványival tisztán a helyi grammatika álláspontjához tapadunk és mereven csak a mai nyelvi állapotokat vesszük mérvadóknak. De egyúttal kiviláglik az is, hogy amit Moldoványi számonkér, annak az én Szepesi?emlékkönyv? belí rövid összefoglalásom egyáltalában nem mond ellent, sőt azt hall? gatólagosan már magában foglalja, ha — részletezés híján — nincs is külön kimondva benne. De úgy a már évekkel ezelőtt elkészített „Oberzipserisch und Ostmitteldeutsch" c. kéziratos dolgozatomban, mint pedig a már nyomdában lévő „Zipser Volkskunde" c. művem? ben (tehát Moldoványi felszólalását jóval megelőzően és tőle függet? lenül) mind e kérdéseket már tárgyaltam s e felosztást érvényesí? tettem. (Mellesleg azonban sajátmagamnak kell helyreigazítanom Sze« pesi?emlékkönyvbeli cikkemnek egy sajnálatos tollhibáját, melyet Moldoványi nem is Vett észre s amelyet minden bizonnyal még a

kefelevonatban kijavítottam volna, de annak idején hosszabb távol? létem miatt a korrektúrát — sajnos — nem nézhettem át sajátmagam. Idézett dolgozatom 58. lapján ugyanis Vogtland Osterland?ra helyes? bítendő, amely tudvalévőleg Thürmgia északkeleti és a volt felső szász királyság nyugati részének régi neve. Ε vidékre különben már „Schle? sisch und Oberzipsisch" c. 1913?ban megjelent dolgozatom végén is •utaltam.) Moldoványinak néhány más vitatható kijelentéseit itt most tér? szűke miatt mellőzve csak a dobsinai „kvondl = szénpor" szót kell röviden szóvátennünk, mert Moldoványi ezt (36. 1.) — Bartholomaeides nyomán — quád szónak tartja és a quádok hajdani ittléte bizonyí? tékának tekinti. Pedig ez nem egyéb, mint az úfn. Quentchen, jobban mondva Quentlein szó ( = egy lat negyedrésze, vagyis egy nehezék {1*66 gramm]), mely régi súlyegységet jelentő szó a későbbi kfn. quintlin szóalaknak, azaz kfn. quintin, quentin kicsinyítő alakjának felel meg s végeredményben a középiatin quintinus, quentinus (tkp. egy súlyegység ötödrésze) szón alapszik. Azt hiszem, nem szorul bővebb magyarázatra, miért nyilvánított a dobsinai közbeszéd ily cse? kély súly mennyiséget épp a szénnél már értéktelen szénpornak. Külön? ben az érchegység! nyelvjárásban is él e szó Quantel alakjában, v. ö. Müller?Fraurenth, Wörterbuch der obersächs, und westerzgeb. Mund? art (Dresden, 1911, 1914) Quentchen címszó alatt. A szónak ilyfor? mán a quádokhoz semmi köze. A számos képpel és mümclléklettel díszesen kiállított emlék? könyv, melybe a lelkes szerkesztő maga is több izzó, hazafias cikket írt, mindenkép megérdemli az olvasóközönség pártfogását. Kapható a szerkesztőnél, Miskolcon (Csabai kapu 43. sz.). (Aszód.) GRÉB GYULA. Széphalom-Könyvtár. Szeged, 1927—1928. A Széphalom?kör e z e n i m m á r a t i z e d i k s z á m o t elért soro? z a t o s k i a d v á n y a i t e r m é s z e t e s e n a k ö r vezérlő s z e l l e m é n e k , Zol? inai B é l á n a k a t e v é k e n y s é g é t d i c s é r i k elsősorban. Ö m a g a t ö b b n a g y é r t é k ű d o l g o z a t á v a l v a n k ö z t ü k k é p v i s e l v e : (1. sz.) M o d e r n i r o d a l m u n k és az i r o d a l o m t u d o m á n y , (3. sz.) A j a n z e n i s t a R á k ó c z i , m e l y e k e t é r d e k e s e n e g é s z í t e n e k ki mindenekelőtt P u k á n s z k y Béla d o l g o z a t a (6. sz.) A s z á z é v e s m a g y a r irodalom« t u d o m á n y —• ez m á r v i s s z h a n g o t v á l t o t t ki m á s oldalról is s így r e m é l h e t ő l e g l a s s a n , de b i z t o s a n sikerül az ú t t ö r é s o l y a n t e r ü l e t e k e n is, hol f é l t ő g o n d d a l ő r k ö d n e k a régin é s z á r k ó z n a k e l az ú j elől, — M a r ó t K á r o l y é r t e k e z é s e (2. sz.) L é n y e g és g o n d o l a t (Részlet a szellemiség k i a l a k u l á s á n a k t ö r t é n e t é b ő l ) é s S z e r b A n t a l n a g y o n é r d e k e s W i l l i a m B l a k e t a n u l m á n y a (10. sz.). A t ö b b i s z á m r é s z b e n t i s z t á n filozófiai p r o b l é m á k k a l foglalko? -zik ( B á r á n y G e r ő é r t e k e z é s e i ) , r é s z b e n e g y e t e m i k é r d é s e k k e l (így a M a g y a r y — H u s z t i — H o r n y á n s z k y — I m r e ? f é l e 7. sz. kö? t e t k e ) . K ü l ö n k i e m e l e n d ő még a 9. sz., m e l y s z e g é n y , t ú l k o r á n s tragikusan elhúnyt T ó t h Károly emlékezetét v a n hivatva ő r i z n i s m e l y n e k v e z e t ő cikkét K l e b e l s b e r g K u n ó gróf minisz? t e r ú r í r t a . H o n i t u d o m á n y o s s á g u n k f e j l ő d é s e s a vidéki ú j g ó c p o n t o k m e g e r ő s ö d é s é n e k é r d e k é b e n csak a z t k í v á n h a t j u k , h o g y ez a s o r o z a t m i n é l g y o r s a b b a n n ő j j ö n és n é p s z e r ű v é legyen. —ó —s.

Kortársaink. Szerk. Hankiss János. Studium kiad. Budapest. F. ä 1*60 Ρ. V i d é k i e g y e t e m i g ó c p o n t j a i n k agilis v e z e t ő s z e l l e m e i n e k m á r s o k é r t é k e s ú j h a z a i irodalmi v á l l a l k o z á s t k ö s z ö n h e t t ü n k az u t ó b b i é v e k b e n , de t a l á n egyik s e m o l y a n k e d v e s m e g l e p e t é s , m i n t ez a z ízléses kiállítású, kellemes f o r m á t u m ú , j ó tollú írók* tói g o n d o s a n m e g í r t , a k t u á l i s t é m á j ú k ö t e t k e * s o r o z a t . Első h a t s z á m k é n t J u h á s z G é z a B a b i t s Mihály*a és M ó r i c z Z s i g m o n d i j a , Szondy György Csathó Kálmáníja, Zsigmond Ferenc Herczcg Ferencre, t o v á b b á H a n k i s s J á n o s T o r m a y C é c i l e * k ö t e t k é j e és Ruzitska Mária Zilahy Lajos*tanulmánva láttak napvilágot. H a n k i s s J á n o s n a k , az é r d e m e s s z e r k e s z t ő n e k az 1. s z á m elé írt szép e l ő s z a v á t m i n d e n b e n h e l y e s e l h e t j ü k : az élet is n y e r , a t u d o m á n y is hálás l e h e t a m a i a k k a l a m a g u k i d e j é b e n való el* m é l y e d ő , s z e r e t e t t e l j e s f o g l a l k o z á s n a k . K i t ű n ő v e z é r f o n a l lehet m i n d e n e g y e s k ö t e t a m o d e r n é r t l e l k e s e d ő i f j ú s á g és nagy? k ö z ö n s é g k e z é b e n : é p p ilyen ú t o n * m ó d o n lehet a z t elérni, h o g y n e t e r v s z e r ű t l e n szeszélyességgel, igazi m e g é r t é s h í j á v a l olvas* sák a kortársak munkáit, akiknek élményei, problémái a mából f a k a d v á n , l e g k ö z e l e b b állnak é d e s m i n d n y á j u n k h o z . A szer* k e s z t ő n e k v a l ó b a n c s a k s z e r e n c s é t l e h e t k í v á n n i a j ó eszmé* h e z és a n n a k ilyen ü g y e s kiviteléhez. J. Kornis Gyula: A m a g y a r m ű v e l ő d é s eszményei. 1777—1848. I. köt. 607 1. II. köt. 650 1. 8°. Budapest, Egvetemi Nyomda, 1927. Fűzve 32 P. A h a t a l m a s , k é t k ö t e t e s m u n k a n é m e t n y e l v e n v a l ó megjele* n é s é t ő l ú g y s z ó l v á n m á r csak h e t e k v á l a s z t a n a k el s n e m akar* juk azt a megszégyenítést megkockáztatni, hogy a németek h a m a r a b b j ö j j e n e k rá a r r a , h o g y m e n n y i t j e l e n t h e t é p p e n a f i l o l ó g u s o k n a k is. N e m c s a k arról v a n itt szó, h o g y h o n i neve* lés*, o k t a t á s ü g y ü n k f e j l ő d é s t ö r t é n e t e t á r u l s z e m e i n k elé, h a n e m egész szellemi é l e t ü n k kialakulása, a h o n i n y e l v é r t f o l y t a t o t t k e s e r ű k ü z d e l e m , a n e m z e t i s é g i h a r c k i i n d u l ó p o n t j a i és fcjle* m é n y e i , a n e m z e t n e k a szó l e g s z o r o s a b b é r t e l m é b e n v e t t szel* l e m t ö r t é n e t e b o n t a k o z n a k ki az o l v a s ó előtt. R é g n é l k ü l ö z t ü n k egy ilyen m u n k á t és a ( r e m é l h e t ő l e g h a m a r o s a n n a p v i l á g o t látó) h a s o n l ó stílű f o l y t a t á s á t . M i n d e n filológusnak l e g e l e m i b b köte* lessége t u d o m á n y á n a k h o n i f e j l ő d é s t ö r t é n e t é v e l b e h a t ó a n meg* i s m e r k e d n i e ; m á r p e d i g é p p e n az o k t a t á s ü g y m u t a t j a legfel* t ű n ő b b e n a k ü l ö n b ö z ő á l l á s f o g l a l á s o k a t s á r u l j a el legszembe* s z ö k ő b b e n a z o k n a k a k u l t ú r t ö r t é n e t i okait, f ő k é n t , h a egy m ű o l y a n a l a p o s g o n d o s s á g g a l r a j z o l j a m e g a h á t t é r b e n dolgozó r e j t e t t e r ő k m u n k á j á t , m i n t ezt K o r n i s n a g y é r t é k ű k é t k ö t e t e teszi. F. I. Komlós Aladár: Az ú j magyar líra. 8°. 239 1. Budapest, Pantheon, é. n. (1928). 5-60 P. E g y ilyen k ö n y v r e s z ü k s é g ü n k v o l t és v a n , s ő t t ö b b r e , minél t ö b b r e , h o g y t i s z t á z ó d j a n a k a p r o b l é m á k s v é g ü l leszű*

r ő d j é k a t á r g y i l a g o s d ö n t é s . É p p e n ezért a z o n b a n s a j n á l j u k a z u t o l s ó f e j e z e t ( A m a g y a r líra a h á b o r ú u t á n ) s o v á n y s á g á t : n e m * c s a k n e v e k e l m a r a d á s á t , de a z t is, h o g y n a g y á l t a l á n o s s á g o k k ö z ö t t m o z o g o t t is, ahol i l y e n e k e t említ. E z z e l k a p c s o l a t b a n m i n d j á r t egy m á s i k s z e r é n y m e g j e g y z é s , m e l y e t n e m á r t a n a s z e r z ő n e k megszívlelnie: h a s z n á l j o n k e v e s e b b i d e g e n k i f e j e z é s t és törekedjék magyarosabb, világosabb mondatszerkesztésre, k ü l ö n ö s e n pedig n e éljen a n n y i r a vissza a k ö z b e v e t e t t m o n ? d a t o k k a l . Érzéke és t e h e t s é g e v a n a lírával v a l ó foglalkozás? hoz, szeretettel és lelkesedéssel nyúl a költészet legérzékenyebb v i r á g a i h o z , t á r g y i l a g o s s á g r a is t ö r e k s z i k , n a g y á t f o g ó e s z m é k s z e r i n t igyekszik az a n y a g o t c s o p o r t o s í t a n i , d e m i n d e z n e m m i n d i g sikerül n e k i . E g y m e l l é k e s e b b k é r d é s , m e l y a k i a d ó n a k s z ó l : m i é r t kell e g y k ü l ö n b e n j ó kiállítású k ö t e t e t m i n d e n k é p F. I. rozsdásodó drótfűzéssel elrontani? M i t r o v í c s Gyula: A m a g y a r esztétikai irodalom története. Deb? recen;Budapest, Csáthy, 1928. 8°. 448 + 7 1. A z illusztris s z e r z ő a h a t a l m a s m ű elé írt r ö v i d e l ő s z ó b a n a z z a l m a g y a r á z z a m u n k á j á t , h o g y r e n d s z e r e s e s z t é t i k á n dol? g o z v a , s z ü k s é g é t é r e z t e a n n a k , h o g y a m a g y a r e s z t é t i k a i gon? d o l k o z á s f e j l ő d é s é t is á t t a n u l m á n y o z z a . „ É l e t r e v a l ó t u d o m á n y ? r e n d s z e r ugyanis c s a k m i n t e l ő z ő f e j l ő d é s i s o r f o l y t a t á s a ala? k u l h a t ki." A l a p o s a n meg is f e l e l t e n n e k a t ö r t é n e t i tanulmá? n y o z á s n a k , a m i n t e z t az e l ő t t ü n k f e k v ő h a t a l m a s t e r j e d e l m ű m ű b i z o n y í t j a , m e l y e t gondos n é v m u t a t ó tesz k ö n n y e n használ? h a t ó v á . S z e r d a h e l y i t ő l és a n y e l v ú j í t á s e s z t é t i k á j á t ó l P a u l e r Á k o s i g m i n d e n v a l a m e n n y i r e f o n t o s i r á n y t és t e o r e t i k u s t fel? ölel ez a m u n k a , A m i n d e n f e j e z e t h e z c s a t l a k o z ó b ő s é g e s köny? v é s z é t v a l ó s á g o s m a g y a r e s z t é t i k a i lexikonná t e s z i e z t a köny? v e t , m e l y m á r e m i a t t sem h i á n y o z h a t k ö n y v t á r a i n k b ó l és iro? d a l o m m a l foglalkozó s z a k e m b e r e i n k kézi a p p a r á t u s á b ó l . N a g y o n jó lenne azonban egy második kiadásban egyes könyvészeti s z a k a s z o k a t még p á r külföldi m ű n e k a címével m e g s z e r e z n i (így pl. az I r o d a l o m e l m é l e t ? r ő l szóló 36. p a r a g r a f u s v é g é n , hol m i n d a f r a n c i a , m i n d k ü l ö n ö s e n a n é m e t m u n k á k f ö l s o r o l á s a s o k min? d e n n e l lenne k i e g é s z í t h e t ő , f ő k é n t a z é r t is, m e r t az itt t á r g y a l t m a g y a r m ű v e k m a g u k j ó r é s z t e l h a n y a g o l t á k e n n e k az iroda? l o m n a k t e l j e s e b b f ö l d o l g o z á s á t s így k ü l ö n ö s e n m o d e r n e b b á l l á s f o g l a l á s o k r a n é z v e n e m k a p az olvasó kellő t á j é k o z t a t á s t ) . E z a z o n b a n csak s z e r é n y m e g j e g y z é s lehet egy i l y e n r e n g e t e g a n y a g o t felölelő a l a p v e t ő m ű v e l s z e m b e n , a m e l y v a l ó b a n min? d e n r e gondol. V i l á g o s , logikus a n y a g e l r e n d e z é s e , t i p o g r á f i a i l a g is s i k e r ü l t á t t e k i n t h e t ő s é g e , m a g y a r o s , egyszerű, k ö n n y e n ért? h e t ő n y e l v e , m i n d e n m o d e r n k e d é s t és csinált m é l y é r t e l m ű s é g e t k e r ü l ő k ö z v e t l e n s é g e k e d v e l t s e g é d e s z k ö z z é kell h o g y t e g y e mindannyiunk kezében. —ó —s.

A z élet iskolája. A gyakorló polgári fiúiskola tanártestületének közreműködésével szerkesztette Szenes Adolf. A Gyakorló Polgári Iskola Könyvtára 1.) Budapest, Thália, 1928. 8° 384 1. 10 P. A t e s t e s k ö t e t v á l t o z a t o s t a r t a l m á v a l a g y a k o r l ó i s k o l a régi b e v á l t t a n á r i k a r á n kívül a vele l e g s z o r o s a b b k a p c s o l a t b a n álló f ő i s k o l a i p e d a g ó g i a i t a n á r t is dicséri, dr. M e s t e r J á n o s t , ki „ A m u n k a i s k o l a lélektani a l a p v e t é s e és ú j f o r m á l i s f o k o z a t a i " * ról írt é r d e k e s és jól á t g o n d o l t cikket. Jelenlegi i g a z g a t ó j a , S z e n e s A d o l f , n é g y h o s s z a b b é r t e k e z é s s e l szolgált, m e l y e k k ö z ü l b e n n ü n k e t l e g j o b b a n a „ T i p i k u s h i b á k a t a n í t á s techniká? j á b a n " é r d e k e l h e t n e k . R é s z t k é r t a m u n k á b ó l a k é t volt igaz? g a t ó is: S ó l y o m J á n o s ( A A polg. iskolai f o g a l m a z á s ? t a n í t á s k é r d é s é h e z ) és L u x G y u l a , ( A n é m e t n y e l v t a n í t á s t í z p a r a n c s o ? lata). E z e k b ő l a m o d e r n n y e l v t a n í t á s i t í z p a r a n c s o l a t o k b ó l c s a k a k ö v e t k e z ő k e t legyen s z a b a d i d e i k t a t n i : M i n d e n á r o n l e g y e n b e s z é l g e t é s , olvasás, n y e l v t a n és írás. 2. M i n d e n ú j a n y a g meg? t a n u l á s i ú t j a : fül?, száj?, szem?, kéz. 7. A b e s z é d g y a k o r l a t o k n á l i g y e k e z z ü n k m i n é l t ö b b e t s z e m l é l t e t n i (külső és belső szemlél? t e t é s ) . 10. Soha o l y a n házi f e l a d a t o t n e a d j u n k , m e l y e t a t a n u l ó egymaga n e m bír megoldani. Rendkívül figyelemreméltó Gyúr? j á c s A n d o r c i k k e is: M ó d s z e r és s a b l o n a m a g y a r n y e l v tani? t á s á b a n , a m e l y a r r a a k o n k l ú z i ó r a jut, h o g y a m ó d s z e r n e k n e m f e l a d a t a az a k a d á l y o k f o l y t o n o s elhárítása, m e r t e l s ő s o r b a n a r r a kell t ö r e k e d n i e , h o g y a l e l k i e r ő k e t i z m o s í t s a , f e j l e s s z e és a z a k a d á l y o k l e k ü z d é s é r e k é p e s s é tegye. T e r e m t ő élet, f e s z ü l t s é g kell, mi p e d i g s a b l o n n y o m á n n e m f a k a d h a t . A j ó t a n á r m ó d ? s z e r e s e l j á r á s a s z a k a d t l a n k ü z d e l e m a m e r e v ü l ő f o r m á k ellen, m e l y e k e t ú j r a m e g ú j r a m e g kell o l v a s z t a n i a , h a j l é k o n n y á vará? zsolnia. N a g y o n é r d e k e s a n e m s z a k u n k b a v á g ó d o l g o z a t o k k ö z ü l dr. P r o c h a s k a F e r e n c h á r o m é r t e k e z é s é b ő l a k ö z é p s ő : V e r n e G y u l a és a f ö l d r a j z t a n í t á s , m e l y b e n n a g y o n g o n d o s a n és ó v a t o s a n m é r i le a k ö z k e d v e l t i f j ú s á g i író m ü v e i b ő l m e r í t ? h e t ő h a s z n o t és k á r t ( k ü l ö n ö s e n a m a g y a r v i s z o n y o k n e m i s m e r é s e s z o m o r ú a n jellegzetes — 1. pl. a „ K á r p á t i v á r k a s t é l y " k e l l e m e t l e n t é v e d é s e i t ) . D r . G r e g u s s Pál c i k k e s k i t ű n ő r a j z a i meglepetésszerű bizonyítékokkal szolgálnak ahhoz, hogy a m u n k a i s k o l a h e l y e s v e z e t é s m e l l e t t mit p r o d u k á l h a t az arány? lag n a g y o n fiatal t a n u l ó a n y a g g a l is. A k ö t e t k ü l ö n b e n m i n d e n l é p t e n ? n y o m o n ú j a b b a d a l é k k a l szolgál e j ó iskolának, m e l y ú g y s z ó l v á n e k ö n y v m e g j e l e n é s é v e l e g y i d e j ű l e g s z ű n t m e g fő? v á r o s u n k b a n , m e g l e p ő e r e d m é n y e i h e z : n a g y o n sok p r ó b a v a n b e n n e a kis t a n u l ó k igazán e l i s m e r é s r e m é l t ó t e l j e s í t m é n y e i b ő l . V a l ó b a n az a n e m z e t i m u n k a i s k o l a ez, m e l y n e k „ g o n d o l a t á r ó l " J á v o r A l b e r t írt e k ö t e t b e k i m e r í t ő t ö r t é n e t i és m a g y a r á z ó cik? k e t . A f e l s o r o l t a k o n kívül A v a r G y u l a ( t ö r t é n e t t a n í t á s ) , A n t a l S á n d o r ( r a j z t a n í t á s ) , C z ö n d ö r László ( s z l ö j d ) , K a u t n v K á r o l y ( t o r n a ) , K e r t é s z G y u l a ( é n e k ) j á r u l t a k h o z z á a m ű teljességé? n e k megadásához nívós tanulmányaikkal. —ó —s.

KÜLFÖLDI IRODALOM. E r i c h F a s c h e r : ΠΡΟΦΗΤΗΣ. Eine sprach- und religionsgeschichtliche Untersuchung. Töpelmann, Glessen. 1927. 8°. IV+228 1. A r é s z b e n nyelv-, r é s z b e n v a l l á s t ö r t é n e t i k u t a t á s a i h o z , — m e l y e k e t a göttingai, m a j d m a r b u r g i e g y e t e m e n az ú j t e s t a m e n tumi docentura elnyerésére n y ú j t o t t be — a szerző mindig egyes h e l y e k b ő l i n d u l ki, a h o l a π. szó e l ő f o r d u l . T a n u l m á n y á t 5 fejez e t r e o s z t j a , az l - b e n s z ó l a π. e l ő f o r d u l á s á r ó l a g ö r ö g nyelvh a s z n á l a t b a n , a 2-ban a -ιτ.-ről m i n t e g y p t o m i p a p i cím f o r d í t á sáról, a 3—5-ben pedig a z ó t e s t a m e n t u m , az ú j t e s t a m e n t u m és h e l l e n i s z t i k u s világ p r ó f é t á i r ó l , m a j d , h o g y mit é r t e t t e k az apolegeták é s e g y h á z a t y á k a π. f o g a l m á n . E l ő s z ö r ö s s z e f o g l a l ó a n i s m e r t e t i a s z ó t á r o k , n y e l v t a n o k és e t y m o l o g i a i k é z i k ö n y v e k n e k a π.-re v o n a t k o z ó m a g y a r á z a t a i t ; e s z e r i n t a π. προ-ja itt n e m „ e l ő r e " v. „ e l ő t t e " j e l e n t é s ű , h a n e m csak „ k i " . A π. n e m az, aki v a l a m i t e l ő r e m e g j ó s o l , h a n e m aki v a l a m i t k i j e l e n t v a g y k i h i r d e t ( S p r e c h e r , V e r k ü n d e r ) . A π.-szel a z o n o s j e l e n t é s ű a ύποφήτης, csak itt t a l á n e r ő s e b b az i s t e n t ő l való f ü g g é s , pl. G l a u k o s N e r e u s ύποφήτης-e, O r p h e u s A p o l l o n é . A π. s z ó e l ő f o r d u l á s a a k l a s s z i k u s g ö r ö g i r o d a l o m b a n n a g y o n ritka, d e m i n d e n ü t t a k i h i r d e t ő j e l e n l é t é b e n s z e r e p e l . A π. előf o r d u l h a t m i n d e n f é l e v o n a t k o z á s b a n : P i n d a r o s n á l a b o r προφάτας κώμου ( „ d e r beim K o m o s s p r e c h e n m a c h t " ) . Α μάντις is π.-szé válik A i s c h y l o s n á l , a m i k o r az i s t e n s é g a k a r a t á t k i h i r d e t i . É p p e n így v a n E u r i p i d e s n é l — S o p h o k l e s n é l a s z ó n e m f o r d u l elő —, a k ö l t ő a m ú z s á k p r ó f é t á j a , a f i l o z ó f u s a φύσις-é. E l e i n t e t e h á t a π. n e m s z o r í t k o z i k c s a k a k u l t u s z i é r t e l e m r e , n o h a a z é r t ez utóbbi értelemben gyakoribb. Aránylag a legtöbbször Platón h a s z n á l j a a π. szót, u g y a n c s a k ilyen é r t e l e m b e n , m e l l e t t e genitiv u s b a n áll az az istenség, a k i n e k a s z a v a i t h i r d e t i a π. A l e g t ö b b hely az o r a c u l u m o k p a p j a i r a v o n a t k o z i k . A h e l l e n i s z t i k u s k o r b a n a π. m e l l e t t g e n i t i v u s b a n m á r n e m c s a k egy istenség, h a n e m m á s f o g a l o m is állhat, pl. ιστορία, és ez a g e n i t i v u s a k i h i r d e t é s t a r t a l m á t viseli. A k i h i r d e t ő j e l e n t é s e n e m h o m á l y o s o d o t t el, legfelj e b b m ó d o s u l t a π.-nek ilyen j e l e n t é s é b e n : προφήται της &όϊης τών πολλών, a n y i l v á n o s v é l e m é n y k é p v i s e l ő i ; v a g y a h o l a έρμηνεύς = i n t e r p r e s é r t e l m e t v e s z i fel: π. έπέων. A π. m i n t j ö v e n d ő m o n d ó c s a k e g y e t l e n egyszer f o r d u l elő e g y T h e o k r i t o s s c h o l i o n b a n . A π.-ből k é p z e t t ige προφητεύω j e l e n t i : egy isten n e v é b e n b e szélni, v a l a m i t k i n y i l a t k o z t a t n i , a z u t á n a π. h i v a t a l á t ellátni. Jósolni m i n d i g = μαντεύεσθαι. E z e k h e z a n y e l v é s z e t i v i z s g á l ó d á s o k h o z egy v a l l á s t ö r t é n e t i k i e g é s z í t é s j á r u l a g ö r ö g p r ó f é t á k r ó l és h o g y ezek h o g y a n k a p t á k a k i n y i l a t k o z t a t á s t az i s t e n s é g e k t ő l . Sem a m o n d á k a l a k j a i b ó l ( O r p h e u s és t a n í t v á n y a M u s a i o s , O n o m a k r i t o s , a Bakisok, E p i m e n i d e s , a Sibyllák), s e m a k ö l t ő k n é l s z e r e p l ő látn o k o k b ó l n e m igen l e h e t a v a l ó s á g r a k ö v e t k e z t e t n i ; a jóslóh e l y e k r ő l is csak m i n t i n t é z m é n y r ő l t u d u n k , m e r t itt a π. s z e -

m é l y e e g é s z e n a h á t t é r b e szorult. H o m e r o s n á l a j ó s l á s t a μάντις végzi, a k i n é l ez m e s t e r s é g s z e r ű j e l m a g y a r á z a t ; e x s t a s i s r ó l szó s i n c s e n . K é s ő b b e h h e z a m e s t e r s é g h e z az isteni a j á n d é k is szükséges; Aischylosnál Zeus, Sophoklesnél Apollon, Euripidesnél m á r D i o n y s o s is ad j ó s l ó t e h e t s é g e t . P l a t ó n k ü l ö n b s é g e t tesz a j e l m a g y a r á z ó és a l á t n ó k k ö z ö t t , s az u t ó b b i t t ö b b r e becsüli, m e r t e z e k j ó s l á s a i s t e n t ő l való és n e m t a n u l h a t ó . K ü l ö n b e n m á r elég h a m a r a k a d n a k k é t k e d ő k , pl. T h u k y d i d e s e g y á l t a l á n n e m hisz a j ó s l á s b a n . E z é r t érzi j ó v a l k é s ő b b P l u t a r c h o s a s z ü k s é g é t a n n a k , h o g y r e h a b i l i t á l j a az o r a c u l u m o k a t . F a s c h e r k ö n y v é n e k ez az első f e j e z e t e k e r e k e g é s z e t alkot és e l s ő s o r b a n a filologus v a l l á s t ö r t é n é s z é r d e k l ő d é s é r e s z á m í t h a t . A m i t az e g y p t o m i π.-ről ír, az csak k í s é r l e t egy az ő s z á m á r a is i d e g e n t e r ü l e t e n ; e z t a p r o b l é m á t , m i n t ő m a g a is állítja, csak az e g y p t o l o g u s o l d h a t j a m e g s o k r é s z l e t k u t a t á s u t á n . A s z e r z ő ö s s z e á l l í t j a a z o k a t a h e l y e k e t , ahol a π. s z ó az egypt o m i h m - n t r = i s t e n s z o l g á j a f o r d í t á s a k é n t szerepel. E z az eln e v e z é s a K r . e. III. sz. k ö z e p é n M a n e t h o n á l f o r d u l elő először^ v a l a m i n t a m e m p h i s i és k a n o p u s i p a p i d e c r e t u m o k b a n . E z e k b ő l és k é s ő b b i görög Í r ó k b ó l csak a n n y i t t u d u n k meg a z e g y p t o m i π.-ről, h o g y a h i e r a r c h i á b a n az első h e l y e n állt és t e m p l o m i e l ő l j á r ó volt, de, h o g y m i volt a f u n k c i ó j a , azt c s a k t a l á l g a t n i lehet. F. azt a h y p o t h e s i s t k o c k á z t a t j a m e g , hogy t a l á n görög m i n t á r a eleinte az o r á k u l u m o k p a p j a i t n e v e z t é k π.-nek, s innen t e r j e d t el ez az e l n e v e z é s a többi t e m p l o m o k r a . A zsidó, m a j d e v a n g e l i u m i p r ó f é t á k t á r g y a l á s á n á l m á r i n k á b b csak t h e o l o g u s o l v a s ó r a s z á m í t a s z e r z ő . A zsidó é s g ö r ö g ford í t á s e g y b e v e t é s é v e l m e g á l l a p í t j a , h o g y a π. m i n d i g a „ n a b i " f o r d í t á s a . Foglalkozik a n a b i f o g a l m á v a l és azzal, h o g y ez m i l y e n f e j l ő d é s i f o k o k o n m e n t k e r e s z t ü l az ó t e s t a m e n t u m i a n ; m a j d a 4. e v a n g é l i u m b a n K e r e s z t e l ő J á n o s és J é z u s p r ó f é t a s á g á v a l s a z első és m á s o d i k s z á z a d p o g á n y p r ó f é t á i v a l . A bibliai π. f o g a l m a l e g y ő z t e az a n t i k o r a k u l u m p r ó f é t á k a t , μάντις-okat é s γόης-eket, és a s z ó e b b e n az é r t e l e m b e n m e n t á t m i n d e n k u l t u r n y e l v b e . (Budapest.) KORZENSZKY N Ó R A . R. Iieitzenstein: D i e hellenistischen Mysterienreligionen nach ihren Grundgedanken und W i r k u n g e n . 3, erweiterte und umge* arbeitete Auflage. 1927 Leipzig. Verlag von B. G. Teubner. 8ÍR. VIII +

438

1. + 2

Τ.

14

Μ.

Studien der Bibliothek W T arburg VII.: R. Reitzenstein und Ii. Η Schaeder: Studien zuni antiken Synkretismus. Aus Iran und Griechenland. B. G. Teubner Leipzig 1926. 8*r. 255 1.4-4 t. 18 M. Vorträge der Bibliothek Warburg, 1924—1925. B. G. Teubner Leip* zig 1 9 2 7 . 8*r. 3 7 1 1. 4 - 3 5 t. 1 8 M . R i c h a r d R e i t z e n s t e i n n e k 1909*ben S t r a s s b u r g b a n t e o l ó g u s o k számára tartott vallástörténeti előadása a hellénisztikus kor m i s z t é r i u m v a l l á s a i r ó l k é t évtized l e f o r g á s a alatt t e r j e d e l e m b e n , d e j e l e n t ő s é g b e n is n ő t t ö n nőve, h a r m a d i k k i a d á s á b a n fekszik e l ő t t ü n k : h a t a l m a s k ö t e t , az eddigi k i a d á s o k n á l á t f o g ó b b munka,-

a keletről j ö v ő vallásos g o n d o l a t o k és é l m é n y f o r m á k megisme? résére a legjobb v e z é r f o n a l és, a m i talán a legmeglepőbb, m é g a z o k s z á m á r a is, a k i k eddigi a l a k j á b a n m á r jól ismerik, ú j k ö n y v . T a r t a l m á n a k g a z d a g o d á s á t nemcsak a z o k n a k a tanul? m á n y o k n a k a felhasználása o k o z t a , amelyekről éppen e z é r t e b b e n az ö s s z e f ü g g é s b e n ó h a j t o k beszámolni — t. i. a R.?től ú j a b b a n f ö l f e d e t t iráni?görög é r i n t k e z é s e k é —, h a n e m egészen v a g y részben ú j f e j t e g e t é s e k felvétele is, pl. a Nero?féle keresz? ténysüldözés h á t t e r é r ő l vagy ó i n d és hellénisztikus liturgiák g o n d o l a t r o k o n s á g á r ó l . D e itt e n n e k a m ű n e k csak általános jelentőségét kívánom kiemelni filológiai t u d o m á n y u n k l e g ú j a b b f e j l ő d é s é n e k t ö r t é n e t é b e n , és pedig a kiváló s z e r z ő vallomás? szerű szavaival. „Als ich als junger Student — í r j a R. (403. 1.) — von der Theologie nach langem Umhersuchen zur klassischen Philologie überging, lockte mich zuerst die ganz anders ausgebildete Kunst der Interpretation, die mir hier in einem Meister wie Johannes Vahlen entgegentrat. Mit jugendlich üb er schw anglichen Be= geisterung erfüllte mich, dass sich mir hier endlich feste Rieht? linien, ja, wie ich damals glaubte, unumstössliche Regeln böten, wie man von der Überlieferung zum Worte des Autors und von diesem zum Sinn und zu dem Empfindungsleben vordringen müsse... Auf andere Gebiete, als meinen Lehrer hat das Leben mich geführt; aber dass ich, als einmal ein einziger Vers des Paulus (I. Kor. 2, 14) mich beschäftigte, es als notwendig empfand, mich in die ganze Art seiner Gedankenführung und seiner Rhetorik, kurz seine Sprache einzuarbeiten, das danke ich ihm, und das hat dies Buch seinerzeit veranlasst und mir die Fragestellung nach dem Orientalischen und dem Griechischen im Denken und Empfinden der Paulus gegeben ... Weil alles, was wir an geistigem Besitze haben, und besonders, was wir der alten Wiege der Weltkultur, Asien verdanken, durch das Griechentum und das Römertum hindurchgegangen ist, um sere Sprache und mit ihr unsere Begriffe so gebildet sind und bis heute nur Völker auf uns gewirkt haben, die durch diese Schulung gegangen sind, ist die klassische Philologie die Dienerin aller Wissenschaften und eben darum für mich die Königin. Eine wirkliche Geistesgeschichte ohne sie und die Hilfsmittel, die sie bietet, bleibt ohne Fundament, unselbständig und unzulänglich." Ε szavak — ezért i d é z t e m őket ily t e r j e d e l e m b e n -— a klasszika filológiai k u t a t á s n a k , s ő t bizonyos t e k i n t e t b e n ép? p e n az ú. n. verbális filológiának („Den Ausgangspunkt bildet für uns immer das Wort" — f o l y t a t j a R. 404. 1.) olyan felfogását j u t t a t j á k egy gazdag és eredeti t u d ó s élet egyéni i r á n y z a t á b a n k i f e j e z é s r e , a m e l y n e k ez a k ö n y v , a Hellenist. Mysterienrel. valóban n e m c s a k s z a k s z e m p o n t o k b ó l jelentős gyümölcse. Jog? gal állapíthatta meg egy angol recensense, hogy vele R. csatta? n ó s bizonyítékát szolgáltatta a n n a k , milyen t e k i n t é l y e s szerepe van a klasszika filológiai s t ú d i u m n a k korunk szellemi életében.

Pedig, t e g y ü k hozzá, a m u n k a n a g y o b b i k r é s z é b e n (92—425. 1.: Beigaben und Ausführungen) e s o t é r i k u s a n filológiai s a z eredeti e l ő a d á s b ó l á t f o r m á l t első ré^z is m e g k í v á n j a az ö n á l l ó ítéletet a l k o t n i a k a r ó o l v a s ó t ó l a m á r e m l í t e t t iráni?görög t a n u l m á n y o k ismeretét. A z i d e v á g ó t e l j e s a n y a g o t , a n n a k t u d o m á n y o s k u t a t á s alak* j á b a n v a l ó f e l d o l g o z á s á v a l a Studien zum antiken Synkretismus első fele (Griechische Lehren) t a r t a l m a z z a , de az e r e d m é n y e k m o s t m á r R.?nek a h a m b u r g i W a r b u r g ? k ö n y v t á r e l ő a d á s a i n a k s o r o z a t á b a n (Vorträge 1924—25. 1—37. 1.) m e g j e l e n t b ő és ap? Theop a r á t u s t ó l n e m t e r h e l t ö s s z e f o g l a l á s a i b a n (Alt*griechische logie und ihre Quellen; Plató und Zarathustra) is o l v a s h a t ó k . A z o k n a k , akik á l t a l á n o s t á j é k o z ó d á s s a l e r e n d k í v ü l é r d e k e s gondolattörténeti kérdésekben megelégszenek, ezeket ajánlom. R e i t z e n s t e i n ez a l k a l o m m a l ú j r a k i t e r j e s z k e d i k o l y a n késő? k o r i v a l l á s o s s z ö v e g e k m a g y a r á z a t á r a , a m e l y e k k e l m á r több? ször f o g l a l k o z o t t , így a h e r m é t i k u s i r a t o k első d a r a b j á r a , a , , P o i m a n d r e s " ? r e , az ú. n. N a a s s e n u s ? p r é d i k á c i ó r a és a Töpfer? orakel n é v e n i s m e r e t e s s é lett p a p y r u s t ö r e d é k e k r e . E z e k e t na? g y o b b i k m u n k á j á b a n ú j r a ki is a d j a . A legutolsó e h á r o m közül a r r a szolgál neki, h o g y az e g y i p t o m i k ö n t ö s m ö g ö t t f e l f e d e z v e az iráni m i n t á t , s e g í t s é g é v e l egy p e r z s a a p o k a l y p s i s t , amely Bahman Yast c í m m e l c s a k k ö z é p k o r i r e c e n z i ó b a n m a r a d t fenn, a világ n é g y k o r s z a k á r ó l szóló z o r o a s z t r i a n u s t a n í t á s á v a l együtt az ó k o r b a d a t á l j o n vissza. E n n e k a j e l e n t ő s é g e n e m c s a k pl. az eddig h a s o n l ó k é p e n k r o n o l ó g i á t l a n i n d időszak (yaga^)?spckulá? ciók s z e m p o n t j á b ó l óriási. A kiváló nord?filológus, A x e l Olrik a z i s t e n e k a l k o n y á r ó l szóló m u n k á j á b a n (Ragnarök, die Sagen vom Weltuntergang, n é m e t ü l 1922) m é g i n g a d o z o t t , h o g y a Bahman YasUnak, l é n y e g é b e n a Mahábharata III. k ö n y v é v e l m e g e g y e z ő leírását a s ü l y e d é s u t o l s ó k o r s z a k á r ó l , a m i k o r tisz? telet és s z e r e t e t ( t e h á t a „vallás": u g y a n a z és m é g i s t ö b b , m i n t a görög Αιδώς και Νεμεσις m e r t a k e l e t i e k n é l a világépületet v a l ó s á g o s a n t a r t ó p r i n c i p i u m ) e l t á v o z n a k a világból, a Kr. u.?i IV. v a g y VI. s z á z a d r a tegye?e: R.?nek m o s t m á r m ó d j á b a n van a h e s i o d o s i k o r s z a k o k a t is, m e l y e k n e k a g ö r ö g k ö l t ő ki? e g é s z í t é s é b ő l (5. k o r : a h e r o s o k é ) s z á r m a z ó belső e l l e n t m o n d á ? sait éles e l e m z é s s e l m u t a t j a ki, u g y a n e r r e a keleti m i n t á r a vinni vissza. H o g y az o r p h i k u s t a n a világ négy k o r s z a k á r ó l s Z e u s n a k a n a g y m i n d e n s é g g e l a z o n o s , illetve a z z á á t v á l t o z ó t e s t é r ő l , m e l y n e k R. t a n u l m á n y á n a k egy m á s o d i k n e g y e d é t szenteli, r o k o n k e l e t i f e l f o g á s b ó l v e z e t h e t ő le, a n n a k a való? s z í n ű s é g e m á r eleve is m é g n a g y o b b volt. R. é r d e k l ő d é s é n e k k ö z é p p o n t j á b a n a z o n b a n t u l a j d o n k é p e n P l a t ó n áll. N e k i szenteli t a n u l m á n y á n a k f e l é t : az I. és IV. f e j e z e t e t . A z t ó h a j t j a itt m e g é r t e t n i , h o g y m i é r t h o z z a Össze? f ü g g é s b e a n a g y f i l o z ó f u s t a n í t v á n y a és j ó b a r á t j a , a keleti tani? t á s o k k a l jól i s m e r ő s t u d ó s m a t e m a t i k u s és o r v o s , E u d o x o s P l a t ó n t Z a r a t h u s t r á v a l (Plin. nat. hist. 30, 3), és p e d i g úgy, Philologiii

Közlöny.

III.

4—10.

9

h o g y ez u t ó b b i n a k igazi m a g y a r á z ó j á t és f o l y t a t ó j á t n e m a X e r x e s i d e j é b e n élt p e r z s a t e o l ó g u s b a n , O s t a n é s b e n k e l l j e n l á t n u n k , h a n e m az i d e á k v i l á g á n a k görög p r ó f é t á j á b a n . Ki* i n d u l ó p o n t o t e p r o b l é m a m e g o l d á s á h o z R. egy fiatal orientális? t á n a k , aki k ü l ö n b e n Bollnak is t a n í t v á n y a volt, A l b r e c h t G o e t z e ? n e k a b b a n az é r d e k e s m e g á l l a p í t á s á b a n talál, h o g y a s o k a t v i t a t o t t á l í h i p p o k r a t é s i irat a „ H e t e s s z á m r ó l " (περί έβδομοίδων) az A v e s t á n a k egyik c s a k k ö z é p k o r i k i v o n a t o k b a n r á n k m a r a d t d a r a b j á t ó l a Dömdö^íNask-tói f ü g g , s így belőle e n n e k szá? m á r a a Kr. e.?i V . s z á z a d b a n t e r m i n u s a n t e q u e m n y e r h e t ő . E n n e k a Nask^nak a görög f e l d o l g o z á s á t v i s z o n t a „ P o i m a n d r e s " ? b e n véli R. f e l i s m e r h e t n i , ú g y h o g y a h e r m e t i k u s irat k o z m o g o ? n i á j á b a n , a világosság és a s ö t é t s é g v i l á g t e r e m t ő k ü z d e l m é b e n az "Ανθρωπος, az i s t e n i Ő s e m b e r s o r s á n a k k i n y i l a t k o z t a t á s á n val, e g y P l a t ó n e l ő t t i iráni m y t h o s , ill. t e o l ó g i a i t a n í t á s kör? v o n a l a i b o n t a k o z n á n a k ki e l ő t t ü n k . K é z z e l f o g h a t ó v á v á l n á n a k e s z e r i n t azok az i r á n i g o n d o l a t o k , a m e l y e k r e P l a t ó n a T h e a i ? t e t o s b a n (p. 176) céloz, m e l y e k e t a Politikos m y t h o s á b a n (270a) m é g elvet, de a m e l y e k e t a T ö r v é n y e k „ m á s o d i k v i l á g l e l k é b e n " (X. 893 sqq.) m á r m a g á é v á tesz. Sőt a p e r z s a k o z m o g o n i a tekin? t e t b e v é t e l e m a g y a r á z n á m e g t e l j e s e n a T i m a i o s t is, m y t h i k u s f e l é p í t é s é b e n , a n y a g á n a k k ö r ü l h a t á r o l á s á b a n , e g y e s r é s z e k ki? v á l a s z t á s á b a n v a g y m e l l ő z é s é b e n , anélkül, h o g y e g y e n e s köl? c s ö n z é s itt k i m u t a t h a t ó lenne. T a g a d h a t a t l a n az, h o g y P l a t ó n t az iráni teológia p r o b l é m á j a : I s t e n és a neki ellentálló . a n y a g e g y m á s h o z való v i s z o n y á n a k g o n d o l a t a f o g l a l k o z t a t j a , s a kor? l á t o z ó ellentállást az u t ó b b i r é s z é r ő l m á r e b b e n a m u n k á j á b a n elismeri. W i l a r n o w i t z Platón-iában a n n a k idején c s a k a 1 imaios„ t u d o m á n y á n a k " a g ö r ö g g o n d o l k o d á s stílusától e l ü t ő különös? ségére mutatott rá: Reitzensteiné az érdem, h o g y mint m á r annyiszor, a tévedni merésnek úttörő kockázatával nehezen hozzáférhető vidékekről hordja össze a megfelelő építőanyagot oda, a h o l m á s o k l e g f e l j e b b csak a r é s t s e j t e t t é k . K a l a n d o z á s a i ? b a n a keleti h a g y o m á n y o k t e r ü l e t é n n e m volt s o h a k ö n n y ű meg? b í z h a t ó k a l a u z r a t a l á l n i a . M o s t , ú g y látszik, k ü l ö n ö s e n ü g y e s s e g í t ő t á r s r a a k a d t e g y kiváló o r i n t á l i s t a ? s z a k k é p z e t t s é g ű t a n í t ? v á n y a , Η . H . S c h ä d e r s z e m é l y é b e n , a k i a Studien m á s o d i k felé? b e n (Iranische Lehren) a mythikus Ember?istenre vonatkozó k e l e t i a n y a g o t a l a p v e t ő e n dolgoz fel (1. Der Urmensch in der awestischen und mittelpersischen Überlieferung. IL Zur mani> chäischen Urmenschlehre. III. Der „Mensch" im Prolog des IV. Evangeliums). A II. f e j e z e t b e n s a f ü g g e l é k b e n Sch. a m a n i ? c h e u s k o z m o g o n i á r a v o n a t k o z ó r é s z l e t k é r d é s e k e t figyelemre? méltóan fejteget, míg a fentnevezett előadássorozatban (65-157. 1.) Urform und Fortbildung des manichäischen Systems c í m e n egy e r e d e t i ú j m a g y a r á z a t o t t e r j e s z t elő e n n e k a nagy? f o n t o s s á g ú , de l é n y e g é b e n m i n d a m a i napig r e j t é l y e s vallási rendszernek értelméről: e dolgozatok kétségkívül n a g y lépést

j e l e n t e n e k a m a n i c h e i z m u s p r o b l é m á i n a k filológiai?vallástortéí n e t i és á l t a l á n o s s z e l l e m t ö r t é n e t i h o z z á f é r h e t ő s é g e felé. A Warburgíkönyvtár előadásainak ebből a kötetéből a filológiai é r d e k l ő d é s ű o l v a s ó s z á m á r a m é g h á r o m d o l g o z a t o t e m e l h e t ü n k ki: K a r l L u d w i g S c h m i d t é t Szt. P á l v i s z o n y á r ó l az a n t i k világhoz (38—64. 1.), E d u a r d F r a e n k e l é t L u c a n u s r ó l , m i n t az a n t i k p a t h o s k ö z v e t í t ő j é r ő l (229—257. 1.) s k ü l ö n ö s e n F r a n z D o r n s e i f f é t , a m e l y n e k a c í m e u g y a n Literarische Verwendung des Beispiels (206—228. L), d e a m e l y e t é p p e n a vallásos alkal» m a z á s n a k f i g y e l e m b e v é t e l e tesz a „ p é l d a " f e j l ő d é s t ö r t é n e t é n e k igazi a l a p v e t é s é v é . * KERÉNYI KAROLY. Oskar Beyer: D i e Katakombenwelt. I C. Β. Mohr, Tübingen, 1927. pp. VIII + 153. Beyer k ö n y v e n e m lép fel t u d o m á n y o s i g é n y e k k e l , k ö n n y e n folyó, s o k s z o r m á r a s z é p ? p r ó z a h a t á r á n m o z g ó előadási mo? d ó r b a n a k a r j a b e v e z e t n i olvasóit a római ő s k e r e s z t é n y gyüle? k e z e t m ű v é s z e t é n e k k ü l ö n ö s h a n g u l a t ú és a m o d e r n e m b e r r e m i n d i g k é t s é g t e l e n ü l l e n y ű g ö z ő v a r á z s ú v i l á g á b a . A z első há? rom b e v e z e t ő f e j e z e t —- Gemeindezeit. Leben. Die Stadt. — n e m is egyéb, m i n t e p i t o m i z á l ó összefoglalása a n n a k , a m i t az egyháztörténelem tud elmondani a római keresztény egyház első h á r o m é v s z á z a d á r ó l , l e g e l s ő s o r b a n Achelis, ezenkívül p e d i g Reitzenstein, Weinel és Wendland művei és k u t a t á s a i a l a p j á n . A k ö n y v l e g t ö b b g o n d d a l k é s z ü l t f e j e z e t e i — az ötödik és ha? t o d i k f e j e z e t e k — a k a t a k o m b á k falain t a l á l h a t ó s z i m b o l i k u s jelekkel és a k a t a k o m b á k f a l f e s t ő m ű v é s z e t é v e l f o g l a l k o z n a k . E z e k n e k a f e j e z e t e k n e k , m i n t á l t a l á b a n az e g é s z k ö n y v n e k , leg« nagyobb hibája a szimbolizmus túlságbavitele. A k a t a k o m b á k világát k é t s é g t e l e n ü l a t i t o k z a t o s s á g szelleme v e t t e körül kelet? k e z é s ü k i d e j é n és az arcana disciplina, a kor szokásához híven is, a b e a v a t a t l a n t ö m e g s z á m á r a é r t h e t e t l e n n é t e t t e pl. az 1 Χ Θ Τ Σ szimbólumát, vagy a változatos formájú Krisztus?monogram? mokat, de viszont a k a t a k o m b á k művészete, amelynek olyan k ö z v e t l e n közeli k a p c s o l a t a volt az e g y k o r ú p o g á n y , saecularis művészettel, nagyon sokszor használta ennek a művészetnek k ö z ö m b ö s díszítő m o t í v u m a i t . L e h e t s é g e s , h o g y e z e k e t az ere? detileg k ö z ö m b ö s o r n a m e n t u m o k a t , ígv pl. a m o z a i k m ű v é s z e ? tig is á l l a n d ó a n k e d v e l t , d e k i f e j e z é s i f o r m á j á b a n k é t s é g t e l e n ü l p o g á n y e r e d e t ű g a l a m b á b r á z o l á s t ( g o n d o l j u n k csak pl. Honorius és Galla Piacidia r a v e n n a i s í r k á p o l n á j á n a k m o z a i k ? k é p e i r c ! ) később megtöltötték a keresztény szimbolika ú j tartalmával, de m á r a h a j ó , a nyíl, a b o r o s t y á n l e v é l és m á s h a s o n l ó á b r á z o l á ? soknál, b á r m e n n y i j o g a l a p o t a d h a t n a is az Ü j S z ö v e t s é g és első? s o r b a n a páli levelek, Beyer á t é r t é k e l ő k ö v e t k e z t e t é s e i r e (58. skk. old.), m a g u k n a k a f r e s k ó k n a k á b r á z o l á s i m ó d j a , m ű v é s z i előkészítése k é t s é g t e l e n n é teszi, h o g y b á r m i t g o n d o l t a k is legyen k é s ő b b a k a t a k o m b á k b a n m e g f o r d u l ó ó k o r i k e r e s z t é ? nyek, a loculi, a cubicula és a hypogaea freskóinak képeiről,

maga a művész, legtöbb esetben bizonyosan szintén a neophy? ták k ö z ü l való, a m a g a p o g á n y m ű v é s z e t é t s k r u p u l u s o k n é l k i i l i n a i v i t á s s a l v i t t e át a k e r e s z t é n y k ö r n y e z e t b e is. Ü g y hisszük, h o g y az elég n a g y s z á m m a l e l ő f o r d u l ó é s stílusban e g é s z e n a p o m p é j i f a l f e s t m é n y e k r e e m l é k e z t e t ő mitológiai j e l e n e t e k e t á b r á z o l ó f r e s k ó k a t is s o k k a l i n k á b b m e g lehetne így érteni, m i n t h o l m i e r ő s z a k o l t analógiával k e r e s n i k a p c s o l a t o t a kata* k o m b á k O d v s s e u s * v a g y O r p h e u s * á b r á z o l á s a i és K r i s z t u s * a l a k j a között. Beyer a k a t a k o m b á k epigráfiai és m ű v é s z e t i a n y a g á n a k ezt a v a l l á s t ö r t é n e t i s z e m p o n t o k szerint v a l ó t á r g y a l á s á t t e l j e s e n mellőzi, p e d i g a k ö n y v k é t u t o l s ó ( V I I . és VIII.) f e j e z e t é b e n , ahol a s z a r k o f á g o k r ó l és a s í r o k b a n t a l á l t h a s z n á l a t i t á r g y a k r ó l ír, szimbolizáló t á r g y a l á s i m ó d j a v a g y c s e r b e n h a g y j a v a g y egé* szen v a l ó s z í n ű t l e n k ö v e t k e z t e t é s e k r e k é s z t e t i (1. 107., 110. és 114. o l d a l a k o n ) . A k a t a k o m b á k g a z d a g a n y a g á n a k e g y s é g e s v a l l á s t ö r t é n e t i f e l d o l g o z á s a , a sok é r t é k e s r é s z l e t k u t a t á s u t á n , még m i n d i g m e s t e r é r e v á r , hiszen a k a t a k o m b á k r ó l í r o t t mű* vek b i b l i o g r á f i á j a a z t m u t a t j a , h o g y a k u t a t á s m é g m i n d i g a n a g y Marchi és Rossi ö r ö k é b ő l él és a k a t a k o m b á k r ó l szóló n a g y o b b ö s s z e f o g l a l ó m ű v e k , így e l s ő s o r b a n Marucchi könv* veinek m e g j e l e n é s i d á t u m a a s z á z a d legelső éveire esik, a z ó t a pedig a v a l l á s t ö r t é n e t i t u d o m á n y óriási l é p é s e k k e l h a l a d t előre. A k ö n y v e t egv s z é p színes f r e s k ó * r e p r o d u k c i ó n kívül 29, f é n y k é p e k u t á n k é s z í t e t t é s a k ö n y v h ö z f ü g g e l é k k é p e n csatolt e g é s z o l d a l a s illusztráció díszíti, a s z ö v e g b e n pedig leegyszerű* sített t e c h n i k á v a l k é s z í t e t t r a j z o k i l l u s z t r á l j á k a k a t a k o m b á k m ű v é s z e t é n e k l e g g y a k r a b b a n e l ő f o r d u l ó s z i m b ó l u m a i t é s motí* vumait. (Budapest.) M Á T H É ELEK. Hermann Schneider: Heldendichtung, Geistlichendichtung, Ritterdichtung. Geschichte der deutschen Literatur, hg. v. Köster u. Petersen. I. Bd. Heidelberg, Carl Winter, 1925. 8°. 532 1. K. 22*50 M. E g y o l y a n mű ez, m e l y n e k n a g y b e l s ő é r t é k é t c s a k a szak* e m b e r és az is csak a v e l e való h o s s z a b b , b e h a t ó b b f o g l a l k o z á s után t u d j a megítélni. K ü l ö n ö s e n a l e g r é g i b b i r o d a l m a t illetőleg m a j d n e m a z t lehet v e l e k a p c s o l a t b a n k i m o n d a n i , h o g y legnagyobb e l ő n y e az, h o g y sok m i n d e n n i n c s b e n n e , a m i m á s ha* sonló m u n k á l a t o k b a n o t t lelhető, de t ö b b é * k c v é s b b é s z a b a d fantáziaszárnyalással kiegészítve vagy színezve. A legszigorúbb t u d o m á n y o s k r i t i k a j e l l e m z i ezt a n a g y s z e r ű k ö n y v e t , a m e l y nem e r e s z t át s e m m i t , a m i n e m f o g a d h a t ó el a leglelkiismerc* t c s e b b filológiai v i z s g á l a t u t á n a l c g k é t s é g b e v o n h a t a t l a n a b b u l h e l y t á l l ó n a k . A bő bibliográfiai r é s z b e n t o v á b b i u t a l á s o k a t k a p az olvasó, ki az illető k é r d é s s e l b e h a t ó b b a n a k a r n a a z u t á n fog* lalkozni. í g y sok p o n t o n s z e g é n y e b b é válik b i z o n y a régi iroda* lom t ö r t é n e t e , v i s z o n t s o k k a l , de s o k k a l p o z i t í v a b b á és v a l ó d i t u d o m á n n y á . Igaz, h o g y k a p t u n k i d ő k ö z b e n egy m á s i k h a s o n l ó

é s m é g t e r j e d e l m e s e b b , a l a p v e t ő nagy m u n k á t erről az időszak? r ó l E h r i s m a n n m ű v é b e n , d e ez a Schneider?féle r ö v i d s é g é n é l és e l e v e n s é g é n é l fogva m e l l e t t e is k i t ű n ő e n m e g á l l j a a h e l y é t . K. J. O r p l i d . Literarische-Monatsschrift in Sonderheften. Herausgegeben von Dr. Martin Rockenbach. Orplid^Verlag. München Gladbach u. Köln. 8°. II—III. evf. 1926—1927. Ez a k a t h . n é m e t f o l y ó i r a t , mely n a g y o n j ó k i á l l í t á s b a n és k i t ű n ő s z e r k e s z t é s b e n j e l e n i k meg, azt az életrevaló e s z m é t v a l ó s í t o t t a m e g , hogy m i n d e n f ü z e t e (s egv?egy füzet v a l ó s á g o s k ö n y v ) önálló, lezárt e g é s z e t k é p e z z e n s egy írónak v a g y fő? t é m á n a k l e g y e n szentelve. C s a k a k ö n y v i s m e r t e t é s i r é s z b e n v a n a z u t á n m á s r ó l is szó, a m i m e g e l e v e n s é g e t biztosít az egyéb? k é n t i zárt e g y s é g e n belül. E l ő t t e m fekszik a R. M. Rilkc?szám és a S c h m i d t b o n n ? f ü z e t . K i t ű n ő cikkek, p r ó b á k a k ö l t ő k alko? tásaiból m i n d e n oldalról m u t a t j á k s a j á t o s e g y é n i s é g ü k e t s köl? t é s z e t ü k e t . Ε f ü z e t e k n a g y o n jól h a s z n á l h a t ó k . Külön f i g y e l m e t é r d e m e l n e k az olyan g y ű j t e m é n y e s s z á m o k , m i n t K i n d h e i t s ? dichtung der Gegenwart, melyeket pedagógusaink haszonnal forgathatnak. — ó —s. Richard B e n z : R e n a i s s a n c e und Gotik. Grundfragen deutscher Art und Kunst. 8°. 17S 1. Jena, Eugen Diederichs Verlag, 1928. Fűzve 4'60, vászonkötésben 6*50 Μ. A kötetben a régibb Blätter für deutsche A r t und Kunst (1915—16., 1., III., IV. H e f t ) k é t t a n u l m á n y a is foglaltatik, H e l y e k n e k m á r a címe is e l e g e t m o n d : D i e R e n a i s s a n c e , d a s V e r ? h ä n g n i s d e r d e u t s c h e n K u l t u r ; Die G o t i k als G r u n d l a g e deut? s c h e r K u n s t u n d K u l t u r . Kiegészíti és k ö z r e f o g j a e z e k e t k é t ú j a b b é r t e k e z é s : R e n a i s s a n c e u n d G o t i k . B e s t i m m u n g u n d Ab? grenzung, t o v á b b á A n t i k e u n d M i t t e l a l t e r . A z első, b e v e z e t ő c i k k b e n igyekszik a s z e r z ő a z o k a t a f é l r e é r t é s e k e t m e g s z ü n ? tetni, m e l y e k e t előbbi í r á s a i o k o z t a k . N e m a k ö z é p k o r h o z való t e l j e s v i s s z a t é r é s t h i r d e t i , h a n e m csak o r i e n t á l ó d á s t k í v á n a gótika, m i n t v a l l á s o s ? k o z m i k u s m e g k ö t é s i f o r m a i r á n y á b a n . A n é m e t s z e l l e m b e való t e l j e s beleélést ó h a j t j a . A g ó t stílus e g y e n e s e n a n é p n e k filozófiai kulturális é r t e l e m b e n v e t t élet? érzése. A k ö z é p k o r b a n a z antik e l e m e k n e m is v o l t a k vészé? lyesek, m e r t t e l j e s e n f ö l s z í v ó d t a k a s a j á t o s a n g e r m á n o k közé. A k ö z é p k o r i e m b e r a m a g a k é p é r e és h a s o n l a t o s s á g á r a f o r m á l t á t m i n d e n ilyen i d e g e n s z e r ű t és így t e l j e s e n ú j a t a l a k í t o t t belőle, a m e l y n e k m e g v o l t a m a g a egyéni, f r i s s z a m a t a é s s e m m i k é p sem v e s z é l y e z t e t t e a n e m z e t i t , a s a j á t o t . Bátor és eszmél? tető munka. K. Hennig Brinkmann: Zu W e s e n und F o r m Dichtung. 8°. 204 1. Niemeyer, Halle, 1928.

mittelalterlicher

A két bevezető fejezet m á r tavaly látott napvilágot a G R M . X V . k ö t e t é b e n , de itt ki v a n n a k ezek is bővítve. A s z e r z ő tuda?

tosan s t í l u s t ö r t é n e t i t a n u l m á n y n a k s z á n t a az egészet anélkül, h o g y ezzel az e g y e s költői s z e m é l y i s é g e k n e k j e l e n t ő s é g é t a k a r n á k é t s é g b e v o n n i , illetve leszállítani. A s e h o l a s z t i k u s m ű v é s z e t ? elméletből k i i n d u l v a v é g i g m e g y s z e r z ő a k ö l t ő k t e o r e t i k u s nvi? l a t k o z a t a i n s segítségül veszi a p o é t i k á k a t is, m a j d a k ö z é p k o r i stílust a n a l i z á l j a az összes f ő b b m ű v e k e n végig, míg az u t o l s ó fejezet a renaissance korának, meg a XVII. századnak változott ízlését h a s o n l í t j a össze a régebbivel. A m ű utolsó, b e f e j e z ő m o n d a t a i a d j á k az egész k í s é r l e t m a g y a r á z a t á t : „ A X I X . szá? z a d l e g n a g y o b b r é s z t e g y o l d a l ú t a r t a l o m e s z t é t i k á b a esik vissza, h a b á r H e r b a r t n á l s m á s o k n á l is a f o r m á l i s szép é r v é n y e s ü l . C s a k az ú j a b b k u t a t ó m u n k a f o r d u l m e g i n t e r ő s e b b e n az alaki é r t é k e k felé. I d e t a r t o z n a k a k ö z é p k o r i f o r m a p r o b l é m á k meg? oldásáért folytatott eredményes fáradozások. A Goethe?kor m e s g y é j é n e l v á l t u n k tőlük; a z elválasztó v o n a l o n át ú j r a hoz? z á j u k v i s s z a j u t n i t ö r e k s z ü n k . " A k ö n y v n a g y o n é r t é k e s és t a n u l s á g o s p é l d a a n y a g o t is h o r d össze a k ö z é p k o r i k ö l t é s z e t f ő b b t e r m é k e i b ő l . S z e r e t e t t e l és k i t a r t á s s a l m e g í r t m u n k a , amelynek ismerete minden régebbi irodalommal foglalkozónak feltétlenül s z ü k s é g e s . G. Jacob Burckhardt: Die K u l t u r der R e n a i s s a n c e in Italien. I. köt. 252 1. Füzve Γ60, k. 2 40 Μ. II. köt. 340 1. Fűzve 1"60, k. 2'40 M. Leipzig. Reelam: Univesal Bibliothek. 1928. Kis 8°. Aug. Graf v. Platen: Tagebücher. Ugyanott, kis 8°. 286 1. Kötve 2-40 Μ. Α k ö z i s m e r t R e c l a m k i a d ó c é g ez i d é n ü n n e p l i fennállása? n a k s z á z é v e s é v f o r d u l ó j á t . E z a l k a l o m b ó l N é m e t o r s z á g legne? v e s e b b t u d ó s a i í r n a k ü n n e p i c i k k e k e t ; k ü l ö n ö s e n figyelemre? m é l t ó Witkowskié, k i n e k ilyen t á r g y ú k i s t a n u l m á n y a a Ree? lam?féle Bücherfreund 8—9. s z á m á b a n j e l e n t m e g , de m á s folyó? i r a t o k b a n is. T a g a d h a t a t l a n , h o g y e k i a d ó v á l l a l a t n a k m i n d a n é m e t , m i n d a v i l á g k u l t ú r a e l ő b b r e v i t e l é b e n n a g y é r d e m e i vol? t a k és v a n n a k . A m i ó t a á t t é r t a n a g y o b b , o l v a s h a t ó b b b e t ű k r e , a z ó t a f o r m á s k i s k ö t e t e i igazán díszei l e h e t n e k m i n d e n k ö n y v ? t á r n a k . E g y e g é s z sor o l y a n t u d o m á n v o s k i a d á s t is i g y e k s z i k m o s t n y ú j t a n i e b b e n a k i t ű n ő kiállításban, m e l y e k ú g y s z ó l v á n nélkülözhetetlenek germanisták, sőt a művelt nagyközönség k ö n y v e s p o l c a i n is. A m o s t m e g j e l e n t B u r c k h a r d t ? m ű világhírű s így róla k ü l ö n í r n u n k fölösleges, d e m e g kell e m l í t e n ü n k , h o g y n e m G e i g e r á t d o l g o z o t t s z ö v e g e szolgált alapul, h a n e m Burck? h a r d t e r e d e t i f o g a l m a z á s a , a m i n t ezt az 1869?i m á s o d i k , t ő l e m a g á t ó l á t n é z e t t kiadás n y ú j t o t t a . G e i g e r t. i. sok t e k i n t e t b e n t ú l s á g o s a n s z a b a d o n b á n t B u r c k h a r d t szellemi t u l a j d o n á v a l s a m o s t dívó B u r e k h a r d t ? r e n a i s s a n c e h o z v a l ó b a n m é l t ó volt az e r e d e t i s z ö v e g h e z való v i s s z a t é r é s . A kiállítás m i n t a s z e r ű . Hasonlót m o n d h a t u n k Platen naplóinak Reclam?kiadásáról, m e l y e t E. P e t z e t r e n d e z e t t s a j t ó alá, de c s a k k i v o n a t o s a n . A z o l a s z r e n a i s s a n c e k u l t ú r á j á v a l f o g l a l k o z ó k l a s s z i k u s mű m e l l é s z i n t e m a g á t ó l k í n á l k o z o t t egy ilyen O l a s z o r s z á g o t i m á d ó köl?

t ő n e k a n a p l ó j a , melyl r é s z b e n e k l a s s z i k u s f ö l d ö n is í r ó d o t t . Érdekesen vegyülnek ezekben a naplóföljegyzésekben a n a g y •őszinteségek a n y i l v á n m á s o l v a s ó k s z á m á r a való, stilizált he? Ivekkel és s a j n o s t ö b b olyan a b a r á t i v i s z o n y o k k a l k a p c s o l a t o s ponttal, melyek érthetővé teszik Heinenek hírhedt támadásait. M i n d e n k é p j e l l e m z ő k ezek a l a p o k P l a t e n k ü l ö n ö s e g y é n i s é g é r e nézve s egyben érdekes kultúrtörténeti dokumentumok. F. I. H a n s N e u m a n n : Geschichte
Ii. A. Korff: Geist (1er G o e i b e z e i t . i l . Teil. I. Buch. Klassik: WelU anschauung. 8°. 117 1. J. .1. Weber, Leipzig. 1927. K o r f f , ki a S t u r m u n d D r a n g * t ó l a k l a s s z i c i z m u s o n át a r o m a n t i k á i g egy n a g y ú j e g y s é g b e i g y e k s z i k foglalni a n é m e t irodalom fejlődését s e korszaknak a Goetheikor nevet adja, h a t a l m a s m ű v e első k ö t e t é v e l j e l e n t ő s s i k e r t a r a t o t t . M i n d a z o n * által m á s o d i k k ö t e t é v e l s o k á i g v á r a k o z t a t j a m e g a m á r rég ér* d e k l ő d é s s e l elébe n é z ő s z a k k ö r ö k e t . M o s t is a r r a v o l t k é n y t e * len e l h a t á r o z n i m a g á t , h o g y e m á s o d i k k ö t e t e t r é s z l e t e k b e n j e l e n t e s s e m e g . E g y ilyen első t ö r e d é k e b b ő l a f e n t j e l z e t t k ö n y v , amely H e r d e r s G o e t h e , m á s r é s z t K a n t m e g Schiller világnéze? tét a d j a r e n d k í v ü l ü g y e s e l g o n d o l á s a l a p j á n . Szerinte a n é m e t k l a s s z i c i z m u s n a k k é t f o r r á s a a t e r m é s z e t i d e a l i z m u s é s az ér* telmi idealizmus, m e l y e k n e k szintézise a „ d e u t s c h e K l a s s i k " . K a n t f é r f i a s g o n d o l a t v i l á g á n a k m e g t e r m é k e n y í t ő b e t ö r é s e Her* der és G o e t h e f e m i n i n g o n d o l a t v i l á g á b a az igazi o k a és kiin* F. 1. dulópontja ennek a klasszicizmusnak. Die Schatzkammer. Leipzig, Hesse u. Becker. N é m e t o r s z á g b a n a k ö n y v jelenlegi drágulásával c s a k n e m lépést t a r t az olcsó, g o n d o s a n ö s s z e v á l o g a t o t t , n a g y o n j ó kiál* lítású s o r o z a t o k létesítése és t e r j e s z t é s e . E z e k egyike H e s s e és Becker kiadóvállalat Schatzkammer*gyiijteménye, amely eddig kb. m á s f é l s z á z k ö t e t b e n n e m c s a k a n é m e t , h a n e m a világiroda* lom m i n d e n f o n t o s a b b e p i k u s m ű v é t Összefogta már. M i v e l ez is, m i n t a n é m e t k i a d á s o k á l t a l á b a n , a szöveg t e l j e s s é g é r e és h ű s é g é r e h e l y e z súlyt, b á t r a n n y ú l h a t h o z z á az i r o d a l o m t ö r t é * nész is ( s o k k ö t e t e t m e g f e l e l ő b e v e z e t é s e k egészítenek ki). A fa* m e n t e s p a p í r o n , k i t ű n ő n y o m á s s a l és n a g y o n erős, ízléses v á s z o n k ö t é s b e n k i a d o t t k ö t e t e k a l a c s o n y a n m e g s z a b o t t ára (2*85 M ) k ö n n y e n h o z z á f é r h e t ő e k k é t e s z i ő k e t m i n d e n k i szá* m á r a . N a g y j e l e n t ő s é g ű e k a z o n b a n m é g a z é r t é k t e l e n , a maga* s a b b p o n y v a i r o d a l o m elleni k ü z d e l e m b e n is, m e r t a n a g v k ö z ö n * séghez f o r d u l n a k , s ő t a l e g s z e g é n y e b b n é p o s z t á l y o k h o z is. G o t t * helf U l i j a é p p ú g y k é p v i s e l v e v a n itt, m i n t A n z e n g r u b e r S c h a n d * fleekíja, F r e y t a g h a t a l m a s regényei, S t o r m és Saar finom növel* Iái, G . K e l l e r h a l h a t a t l a n a l k o t á s a i m e l l e t t , de G r i m m e l s h a u s e n Simplicissimus*a sem h i á n y z i k . A g v ü j t e m é n v t o v á b b i k i é p í t é s e f e l t é t l e n ü l n a g y n y e r e s é g e t j e l e n t s sok k i t ű n ő f o r d í t á s á v a l együtt m e g fogja valósítani a Goethe*től elgondolt Weltlitera* tur*t n é m e t nyelven. F. A D e u t s c h e Diehter-Gedäehtnis-Stiftiing' kiadványai. Der giildne Schrein. 1927. 8°. 154 I. Der giildne Schrein. Ein Jahrbuch au) 1928. 8°. 224 1. 1-50 Μ. Hamburg*Grossborstel. A m a g a s a b b p o n y v a i r o d a l o m elleni h a r c f ő k é n t o l y a n o r s z á g b a n jogosult, sőt f e l t é t l e n ü l s z ü k s é g e s , m i n t N é m e t * ország, hol a s a j t ó h é t r ő l * h é t r e , évről*évre a s a j t ó t e r m é k e k be* l á t h a t a t l a n t ö m e g é t v e t i p i a c r a . N a g y o n igaza van a D i c h t e r *

G e d ä c h t n i s ? S t i f t u n g n a k j e l m o n d a t á v a l : Ein B u c h ist W a h r h e i t u n d Betrug, ist gut u n d b ö s e — w ä h l e klug! F ő k é n t az i f j ú s á g o t és a n é p e t t a r t j a s z e m előtt ez az áldásos i n t é z m é n y k i a d v á n n v a i n á l , m e l y e k e t t a g j a i á l d o z a t k é s z s é g é b ő l n a g y o n olcsón s r é s z b e n ingyen t e r j e s z t el. É v k ö n y v e i a z o n b a n a s z a k t u d ó s f i g y e l m é t is föl kell h o g y k e l t s é k . A z 1927?es pl. a k ö v e t k e z ő t e r j e d e l m e s e b b m u n k á l a t o t h o z t a B e n n o D i e d e r i c h tollából: D i e G e s c h i c h t e d e r d e u t s c h e n L i t e r a t u r . Eine H ö h e n ü b e r s i c h t . A z 1928?as M a x W i e s e r é r t e k e z é s é t „ D e r d e u t s c h e R o m a n d e r G e g e n w a r t " , Richard Jahnke cikkét „Vom W e s e n und W e r d e n d e r S p r a c h e " t a r t a l m a z z a e g y e b e k e n kívül. M i n d k é t kötet t o v á b b á n a g y o n é r t é k e s b i b l i o g r á f i á k a t n v u j t ; r é s z b e n az érte? k e z é s e k e t egészítik ki ezek, r é s z b e n p e d i g a S t i f t u n g n a g y cél? j á n a k állnak s z o l g á l a t á b a n . T a n á r i k ö r ö k n e k a z o n b a n k ü l ö n f i g y e l m ü k b e a j á n l h a t ó a Q u e l l e n című g y ű j t e m é n y , m e l y olcsó és t e l j e s e n m e g b í z h a t ó k ö t e t k é i v e l a s e r d ü l t e b b i f j ú s á g h o z for? dul. K ö l t e m é n y e k e t , m e s é k e t , m o n d á k a t , e l b e s z é l é s e k e t , drá? m á k a t , t ö r t é n e l m i r a j z o k a t , ú t l e í r á s o k a t foglal m a g á b a n ; a n é m e t k ö l t é s z e t , i r o d a l o m j a v a t e r m é k e i b ő l valókat. E g y mellékelt táb? l á z a t g o n d o s a n m e g j e l ö l i az é l e t k o r t is, m e l y t ő l f o g v a az e g y e s kötetkék használhatók vagy ajánlhatók. —ó -—s. Heinrich Scharrelmann: Vom strahlenden Leben. Versuch einer neuen pädagogischen Teleologie. 8°. 275 1. Georg Westermann, Braunschweig—Berlin—Hamburg. (1927.) Kötvc 5 M. S c h a r r e l m a r . n t m i n d e n p e d a g ó g i á v a l f o g l a l k o z ó e m b e r is? m e r i s így egy?egy ú j k ö n y v e eleve is é r d e k l ő d é s r e t a r t h a t szá? m o t . Mégis ez a k ö t e t e k ü l ö n k i e m e l e n d ő a t ö b b i j ó írása t ö m e ? géből, m e r t v a l ó b a n a l a p v e t ő n e v e l é s t a n i m u n k a , a m e l y e t rá? a d á s u l a s z e r e t e t n e k igazi s u g á r z ó n a p f é n y e ö n t el m i n d e n ré? s z é b e n . A k ö n y v k é t f é l r e oszlik: az első elméleti, a m á s o d i k g y a k o r l a t i , hol e l ő a d á s i óráiból és a szülői é r t e k e z l e t e k e n el? mondottakból ad próbákat. Érdekes, hogy milyen határozottan foglal állást a h a z á j á b a n m o s t , s a j n o s , dívó p o l i t i k a i p á r t c é l n a k a t a n ü g y b e vitele ellen és m e n n y i r e h a n g s ú l y o z z a m i n d e n m á s ? sal s z e m b e n a v a l l á s o s alap e r ő s í t é s é t . N i c h t Parteiziele, son? dern Menschheitsziele! a nagyon helyes jelszava. M e g m u t a t j a , h o g y az e m b e r , m i n d e n e k e l ő t t a g y e r m e k , m e n t a l i t á s á n a k mi? l y e n ó v a t o s i r á n y í t á s á r a és k o r r i g á l á s á r a v a n s z ü k s é g , a h h o z , h o g y életerős, b á t o r g e n e r á c i ó t n e v e l j ü n k , a m e l y a mai s ú l y o s l é t é r t való h a r c b a n m e g a l l j a h e l y é t . M i n d e n i d e a l i s t á n a k (s fő? leg t a n í t á s s a l f o g l a l k o z ó k n a k c s a k i d e a l i s t á k n a k s z a b a d l e n n i ö k ) s z í v é h e z szól m á r a b e v e z e t ő f e j e z e t : Es geht n i c h t o h n e M e t a ? p h y s i k ! U g y a n e z t h a n g s ú l y o z z a az elméleti r é s z záró s z a v a : N a c h m e i n e r E i n s i c h t f ü h r t n u r ein W e g h e r a u s a u s d e m M a t e ? r i a l i s m u s u n d P e s s i m i s m u s der Z e i t : Die E r k e n n t n i s der V o r ? h e r r s c h a f t u n d d e r u n v e r g l e i c h l i c h e n Ü b e r l e g e n h e i t des G e i s t e s ü b e r alle i r d i s c h e n G e b u n d e n h e i t e n , die die Z e i t a n s c h a u u n g als d a s einzig W i r k l i c h e u n d R e a l e a u f f a s s t . A m e g v a l ó s í t á s h o z e g y

d o l o g kell: S c h u l r e f o r m v o n i n n e n h e r a u s , g e b o r e n a u s einer — ó —s. neuen Mentalität des Lehrerstandes! Max Y a n s e l o w : Kulturpädugogik und Sozialpädagogik bei Kersehensteiner, Spranger und Litt. 8°. 143 1. Junker u. Dünn? haupt, Berlin. 1927. 3-80 M. S z e r z ő úgy l á t j a , m i n t h a a v i l á g h á b o r ú u t á n b e á l l t f o k o z o t t p e d a g ó g i a i é r d e k l ő d é s k e z d e n e a l á b b h a g y n i s é p p e n e z é r t elér? k e z e t t n e k véli az i d ő t a n n a k az e l d ö n t é s é r e , h o g y m i t és meny? n y i t n y e r t ü n k e n a g y m o z g a l o m b ó l m a r a d a n d ó é r t é k k é n t . Kii? lönösen k i c m e l e n d ő n e k t a r t j a Spanger?nél a v a l l á s o s beállítást és m i n d h á r o m f e n t e b b e m l í t e t t p e d a g ó g u s m u n k á j á b a n a növen? dék i r á n t i meleg s z e r e t e t e t , v a l a m i n t az e r ő s h a z a f i a s érzést. A k u l t ú r á t olyan n a g y r a t a r t j á k a n e v e l é s b e n , h o g y e tekintet? ben t a l á n némi t ú l z á s o k r a is r a g a d t a t j á k m a g u k a t . B e n n ü n k e t az i r o d a l m i o k t a t á s s a l k a p c s o l a t o s sok g y ö n y ö r ű m e g á l l a p í t á s é r d e k e l h e t l e g j o b b a n , m i n t pl. a k ö v e t k e z ő : a t a n í t ó ( t a n á r ) az e g y k o r élt nagy e m b e r e k k é p v i s e l ő j e a t a n í t á s b a n . G o e t h e köl? t e m é n \ r e i t t a n í t v a G o e t h e s z e l l e m é n e k ú j r a f ö l t á m a s z t ó i va? g v u n k ; m i t a n í t u n k é s G o e t h e nevel! H a t a n í t á s u n k egyáltalán ér v a l a m i t , ha elég s z e r é n y e k v a g y u n k a h h o z , h o g y m a g u n k a t k i z á r ó l a g G o e t h e n e k , a n e v e l ő n e k k ö z v e t í t ő j e k é n t érezzük, hogy s a j á t magunk h á t t é r b e szorulva kizárólag neki engedjük á t a s z ó t , az ő s z e l l e m e f o g nevelni. A k ö n y v n e m c s a k tudomá? n y o s l e l k i i s m e r e t e s s é g g e l és t á r g y i l a g o s s á g g a l , h a n e m igaz lel? k e s e d é s s e l is v a n m e g í r v a , a m i é r t k é t s z e r e s e n a j á n l h a t ó . G. Graf H e r m a n n K e y s e r l i n g : Has Spektrum Europas. 8°. 495 1. Niels Kampmann Verlag, Heidelberg. É. n. (1928.) F. 9\50,k. 11 Μ A szellemes f i l o z ó f u s í g r ó f n a k egy o l y a n ú j a b b m u n k á j a , m e l y n e m c s a k a n a g y k ö z ö n s é g e t , h a n e m t a n á r i k ö r ö k e t s első? sorban m o d e r n filológusokat érdekelhet, m e r t végigveszi benne az ö s s z e s e u r ó p a i n é p e k e t és k i t ű n ő j e l l c m k é p e k e t r a j z o l a n é m e t r ő l éppúgy, m i n t az angolról, f r a n c i á r ó l és o l a s z r ó l . A ma? g y a r o k r ó l sem f e l e d k e z i k meg, sőt n a g y o n r o k o n s z e n v e s e n tün? t e t i föl e g é s z n é p ü n k e t , v i s z o n t igaz az is, h o g y n e m o l y a n mély itt, m i n t e g y é b f e j e z e t e i b e n : n y i l v á n v a l ó a n n e m t a n u l m á n y o ? zott bennünket annyira, mint a nyugati nagy kultúrnépeket, kiktől f ö l d r é s z ü n k s o r s á n a k i r á n y í t á s a függ. A z a n g o l úgyszól? v á n az állattal l e g k ö z e l e b b i r o k o n s á g o t t a r t ó , a t e r m é s z e t h e z közelálló ö s z t ö n e m b e r az ő s z á m á r a , ki n e m f á r a s z t j a m a g á t t ú l s á g o s a n sok g o n d o l k o d á s s a l , h a n e m v a l a m i k ü l ö n é r z é k k e l m e g s e j t v e a helyest, g y o r s a n és h a t á r o z o t t a n cselekszik. A fran? cia E u r ó p a r e n d s z e r e t ő , k o n z e r v a t í v k e r t é s z n é p e , m e l y semmi? k é p sem bír m e g b a r á t k o z n i a g e r m á n s z o m s z é d s á g r o m a n t i k á r a h a j l ó b b , m o z g a l m a s a b b lelki életet élő e m b e r t í p u s á v a l , m e l y e t k ü l ö n ö s e n a t u d ó s t i s z t e l e t e jellemez. K e y s e r l i n g s z e r i n t j ö v ő j e é p p e n a m a i n y u g t a l a n világban lesz a n e m olyan k o n z e r v a t í v a l a p t e r m é s z e t ű n é m e t n e k , míg a f r a n c i á n a k a j ö v ő t ő l való tit* k o s r é m ü l d ö z é s e j o g o s u l t , m e r t a v i l á g t ö r t é n e l e m jelenlegi ten?

d e n c i á j a t e r m é s z e t e ellen való, t e h á t alul kell kerülnie. A z olasz* n a k u t ó b b i évekbeli r e n d t e r e m t é s é t elismerőleg j e g y z i föl, l á t j a a b e n n e r e j l ő e g é s z s é g e s ö s z t ö n ö k e t és az életerőt, d e fél, hogy az őt j e l l e m z ő s z í n j á t s z ó h a j l a m o k v e s z e d e l m e s k a l a n d o k b a s o d o r h a t j á k . A n a g y o n s z e l l e m e s és s o k j ó m e g f i g y e l é s t tartal? m a z ó é r d e k e s k ö t e t e t melegen a j á n l h a t j u k m i n d e n k a r t á r s figyelmébe. F. I. Erich H y l l a : Tcstprüt'ungen der Intelligenz. 8°. 3001. Georg Wes? termann, Brauncshweig—Berlin—Hamburg. (1927.) Kötve 8 M. A m i n d e n r e figyelő n é m e t i r o d a l o m b a n is ez az első össze? foglaló m ü erről a n a g y o n é r d e k e s l é l e k t a n i és p e d a g ó g i a i kér? désről. A n é m e t , a Binet?féle m ó d s z e r e k éppúgy f i g y e l e m b e v a n n a k véve, m i n t az a m e r i k a i a k . N e m c s a k az i n t e l l i g e n c i a f o k m é r é s é r ő l és lélektani s t a t i s z t i k á r ó l v a n b e n n e szó, h a n e m egé? szen ú j f a j t a m e g f i g y e l é s e k r ő l és az e g é s z n e k a t a n í t á s r a alkal? m a z á s á r ó l . Szerző e g é s z e n h e l y e s e n a b b ó l indul ki, h o g y min? den t a n í t ó n a k és t a n á r n a k e l s ő r e n d ű k ö t e l e s s é g e t a n u l ó i t ala? p o s a n m e g i s m e r n i és a z o k t e l j e s í t ő k é p e s s é g é t j ó z a n u l s z á m b a venni. É p p e n ezért e g y c s o m ó o l y a n e g y s z e r ű m ó d s z e r t is is? m e r t e t , m e l y e k m i n d e n a p p a r á t u s n é l k ü l és ú g y s z ó l v á n észre? vétlenül alkalmazhatók a rendes tanítás folyamában. Rendkívül é r d e k e s és értékes, a m i k e t ezzel k a p c s o l a t b a n a n y e l v t a n u l á s ? ról és t a n í t á s r ó l ír. S t e r n g y e r m e k l é l e k t a n a alapján m á r úgyis két . . k ü s z ö b ö t " , a b e s z é l é s é t és a m e g é r t é s é t s z o k t u k fölvenni, de itt k i t ű n i k , h o g y csak a megértésé lehet az intelligenciamcrés alapja, m e r t a b e s z é d k é p e s s é g n e m az á l t a l á n o s intelligenciától, h a n e m m á s t u l a j d o n s á g o k t ó l függ: egy s o k k a l k i s e b b intelligen? ciájú e m b e r f e l ü l m ú l h a t egy jóval n a g y o b b intelligenciájút b e s z é d k é s z s é g b e n . N a g y o n f o n t o s ez a m o d e r n n y e l v t a n í t á s s a l kapcsolatban használatos módszerek eredménymegítéléseinél. — ó —s. Friedrich Schiirr: Barock, K l a s s i z i s m u s und R o k o k o in der französichen Literatur. 8°, 44 1. Leipzig— Berlin, Teubner, 1928. 3 M. A z alcím Eine prinzipielle S t i l b e t r a c h t u n g ; az e g é s z köny? v e e s k e az 1927?es g ö t t i n g a i filológus?gyülésen e l h a n g z o t t elő? a d á s b ó l i n d u l t ki: L i t e r a r i s c h e r Stil als A u s d r u c k e i n e r Kultur. M á r az előszó is fölfigyelésre k é n y s z e r í t , m e r t L e s s i n g híres L a o k o n n ? j a ellen foglal állást k ü l ö n ö s e n Wölfflin, a n e v e s mű? v é s z e t t ö r t é n é s z és W a l z e l , a b o n n i i r o d a l o m t ö r t é n é s z (a bland? b u c h k i a d ó j a ) n y o m d o k a i n h a l a d v a . A Wölfflin?féle lineáris ( v a g y i s plasztikus, illetve h a t á r o l ó ) é s festői ( h a t á r o k a t el? t ü n t e t ő ) s t í l u s f a j t á k a t f ö l v é v e a b a r o k k b a n ez u t ó b b i t l á t j a a r e n a i s s a n c e és a k l a s s z i c i z m u s p l a s z t i c i t á s á v a l s z e m b e n . E n n e k h á t t e r é b e n pedig a r a c i o n a l i z m u s és i r r a c i o n a l i z m u s k ü z d e l m e áll. m e l y e k k ü l ö n b ö z ő k é p k e v e r ő d n e k a t e r e m t ő e r ő k b e n és e g y m a g u k b a n elégségesek m i n d a z o n s t í l u s v á l t o z á s o k m a g y a r á ? zatához, melyeket Franciaországban a renaissance korától a

X V I I I . század k ö z e p é i g m e g f i g y e l t ü n k . K i m u t a t j a s z e r z ő azt is r h o g y a f r a n c i a i r r a c i o n a l i z m u s l é n y e g e s e n k ü l ö n b ö z i k a német« tői, m e r t f a n t á z i a s z ü l e m é n y és n e m é r z é s b ő l f a k a d ó , t e h á t job« b a n át v a n h a t v a a r a c i o n a l i z m u s b i z o n y o s v o n á s a i v a l is. J ó p é l d a k é n t a r o k o k ó « t i p u s r a h i v a t k o z i k , e r r e a p a r excellence f r a n c i a szellemű s z i n t é z i s r e . —d. —s. M a t t e o B a r t o l i : Introduzione alla Neolinguistlca (Principi Scopi — Metodi) Geneve, 1925. Bibi. deli' „Archívum Romanicum" S. II. vol. 12. VII+108 1. Bartoli e b b e n a m u n k á j á b a n a Breviario di neolinguistica m á s o d i k r é s z é n e k ú j a b b p é l d á k o n való b i z o n y í t á s á t és kibőví« tését adja. A n e o g r a m m a t i k u s m e g á l l a p í t j a pl. azt, h o g y plus Galliá« b a n és Itáliában, magis I b é r i á b a n és D á c i á b a n m a r a d t meg, v a g y ecclesia pl. s z e r i n t e régibb, m i n t basilica. — A n e o l i n g u i s t a ez? zel s z e m b e n m i n d e n h a s o n l ó n y e l v i j e l e n s é g n é l h á r o m k é r d é s r e felel: 1. Mi az i d ő r e n d i ö s s z e f ü g g é s a k ü l ö n b ö z ő n y e l v r é t e g e k n é l ? 2. A n y e l v i ú j í t á s , azaz az ú j a b b n y e l v r é t e g h o n n é t e r e d ? (plus onnét«e, a h o l m a m e g t a l á l j u k , v a g y m á s t e r ü l e t r ő l ? ) 3. Mi az o k a az ú j í t á s n a k ? (plus m i é r t r é s z e s ü l t előnyö« sebb bánásmódban, mint elődje magis?) E z e n k é r d é s e k s z e r i n t Bartoli m u n k á j a h á r o m világosan t a g o l t f e j e z e t r e oszlik. 1. Időrendi

összefüggés.

Ennek két kritériuma van: a különböző nyelvrétegek korára vonatkozó dokumentumok; földrajzi összefüggés a területek k ö z ö t t , ahol a n y e l v r é t e g e k e l ő f o r d u l n a k . A z e r e d e t i ( r é g i b b ) réteg m e g t a l á l h a t ó : 1. A l e g j o b b a n elszigetelt t e r ü l e t e k e n . (A s z i g e t e k : Sardinia, V e g l i a i z o l á l t a b b a k , m i n t a k o n t i n e n s [Toscana, F i u m e ] ; a hegy« ség inkább, m i n t a síkság, a s z é l s ő t e r ü l e t e k i n k á b b , m i n t a központ, a kisebb központ viszont a nagyobbnál). 2. A z oldalsó t e r ü l e t e n . (Ilyen t e r ü l e t pl. I b é r i a és D á c i a , G a l l i á h o z és I t á l i á h o z v i s z o n y í t v a ) . T e r m é s z e t e s e n előfordul« n a k esetek, m i d ő n a szélső t e r ü l e t k e z d e m é n y e z ő j e az újítások« n a k : Ibéria passer, G a l l i a avis; — Itália avis, D á c i a passer. Erde« k e s pl. az, h o g y S a r d i n i a belső t e r ü l e t e k o n z e r v a t í v a b b , m i n t é s z a k i és déli csúcsa, a m e l y a k ö z l e k e d é s n e k j o b b a n ki van t é v e . 3. A n a g y o b b t e r ü l e t e n : Ibéria, Gallia T r a n s a l p i n a , Itália, D á c i á h o z v i s z o n y í t v a . (Ibéria, Gallia, Itália aperire: Dácia discludere; — I b é r i a , Gallia ovis: Itália p e c o r a ; — I b é r i a germanus: Gallia, Itália, D á c i a fráter). T e r m é s z e t e s e n az ellen« k e z ő r e is s z á m o s e s e t v a n : Ibéria comedere: G a l l i a , Itália, D á c i a manducare. Bartoli m i n t s z a b á l y t á l l í t j a fel, h o g y az a r á n y l a g n a g y o b b t e r ü l e t e n r é g i b b réteg t a l á l h a t ó .

4. A r o m a n i z á l t t e r ü l e t e k e n ; (Itália t e r m é s z e t e s e n mind* e z e k n é l régibb). T e h á t az e r e d e t i réteg a k é s ő b b r o m a n i z á l t t e r ü l e t e n m a r a d t m e g : I b é r i a comedere: Itália manducare; — G a l l i a avunculus: Itália thius. I d e s o r o z a n d ó k az e r e d e t i terű? létről levált s z i g e t e k , a m e l y e k m i n d i g ősibb f o k o n állnak m e g (pl. a zsidó f a j n a k s p a n y o l o r s z á g i m a r a d v á n y a i a k e l e t e n ) . 5. A t ö b b é n e m h a s z n á l t k i f e j e z é s b e n . Pl. a „ m a g a s " fogai? m á n a k j e l ö l é s é r e k é t k i f e j e z é s v o l t a l a t i n b a n : a régibb arduus, az ú j a b b altus. M a csak az u t ó b b i f o l y t a t á s a létezik. Bartoli az ilyen esetekből, j ó l l e h e t az e l l e n k e z ő is e l ő f o r d u l (pl. juvenis g y ő z e l m e az ú j a b b adolescens rovására), a következő szabályt v o n j a le: ha k é t n y e l v r é t e g k ö z ü l az egyik k i v e s z ő f é l b e n v a n , m i n d i g a l e g v ő z o t t a régibb, t e h á t e b b e n az e s e t b e n arduus. ( 1 - 1 7 . 11.) II. Sugárzó

középpontok.

A z ú j í t á s e r e d e t e lehet: 1. délen v a g y k e l e t e n ; 2. é s z a k o n v a g y n y u g a t o n . Az első teriilet, a h o n n é t az ú j í t á s k i i n d u l é s a m e l y e t B. „lialia appenninica", v a g y m é g á l t a l á n o s a b b a n „appenino^balca= nica" n é v e n n e v e z : O l a s z o r s z á g k ö z é p s ő és déli részét, a h á r o m olasz szigetet és a b a l k á n t e r ü l e t e t foglalja m a g á b a . így az e r e d e t i r é t e g g y a k o r i b b F r a n c i a o r s z á g t e r ü l e t é n , az ú j a b b O l a s z o r s z á g b a n (délen). Pl. magis > p r o v . mais: plus > olasz piu; —sibilare > fr. siffler: fistulare > olasz fischiare; — venatio > fr. venaison: captio > olasz caccia s t b . A z ú j í t á s k i i n d u l ó p o n t j a D á c i a (kelet) a régibb e r e d e t ű s z ó D á c i á b a n h i á n y z i k , míg G a l l i á b a n m e g v a n . Pl. aperire > f r . ouvrir: disc'udere > oláh deschide;—corulus > fr. coudrier, coudraie: abellana > oláh aluna s t b . A r é g i b b s z ó I b é r i á b a n m e g v a n , mig D á c i á b a n h i á n y z i k . A z ú j í t á s k i i n d u l ó p o n t j a D á c i a . Pl. caecus > s p a n y o l ciego: orbus > oláh orb; — somnium > s p a n y o l sueno'· visum > o l á h vis stb. 5 5 Bartoli imént megjelent tanulmányában, La spiccata individualita della lingua romena: Studi Rumeni I. (1927), 20—34 11., a neolinguista módszer alkalmazásával kimutatja, hogy Dácia: 1. leginkább őrzi meg az eredeti latin fázist; 2. ugyancsak a legjobban folyamodott neolatin, vagy idegen újításokhoz. A legkonzervatívabb és ugyanakkor a leginkább újító. 1. Ibéria Gallia Italia Dácia cochlearia cochlearium cochlearium LI Ν GULA cuchaar cuiller cucchiaio L1NGURA. COGITARE pensare: oláh CUGETA(RE), olasz pensare stb.; — DENSUS spissus: oláh DES; — HAEDUS capr-ittus: oláh IED; - INTELLEGERE comprehendere: oláh INTELEGE(RE); — SCIRE sapere:

A második teriilet, a h o n n é t az ú j í t á s k i i n d u l és a m e l y e t B., e l l e n t é t b e n az előbbi „appennino^balcanica" területtel, „pireneot alpina" n é v e n h a t á r o z m e g : Ibériát, G a l l i á t és O l a s z o r s z á g északi r é s z é t ( r é t o r o m á n ) foglalja m a g á b a . T e h á t a z e r e d e t i r é t e g Itália t e r ü l e t é n van m e g , itt is i n k á b b d é l e n (Sicilia), míg északon ( E n g a d i n ) m e g i n t újítással v a n dolgunk. Pl. aratrum > o l a s z aratro: carruca > fr. charrue; •—cum > o l a s z con, oláh cu: apud > p r o v ab; — ire > d é l o l a s z iri: fr. aller; — nepos > o l a s z nipotino: aviaticus > ( E n g a d i n ) abiedi. A z ú j í t á s e r e d e t i t e r ü l e t e I b é r i á b a n (nyugaton) keresendő; az e r e d e t i r é t e g I t á l i á b a n v a n meg. Pl. claudere > olasz chiudere: serrare > s p a n y o l cerrar; — lectus > olasz letto: cama > spanyol cama; —fráter > olasz fratello: germanus > spanyol hermano. (17—36. 11.) III. A nyelvi

újítások

okai.

A nyelvi újítás a szerző szerint a nyelvek presztízsének k é r d é s é b e n rejlik. A z Ascoli f o g a l m a z t a s z a b á l y s z e r i n t Itália sokkal k o n z e r v a t í v a b b , m i n t pl. Gallia, I b é r i a , Dácia, t e k i n t e t ? tel arra, h o g y ez u t ó b b i t e r ü l e t e k e n a latin n y e l v a m e g h ó d í t o t t terület n y e l v é n e k p r e s z t í z s e alatt állt. E z a z ú j í t á s o k á l t a l á n o s oka. (37—38. 11.) A m i m á r m o s t az ú j í t á s o k speciális oldalát illeti, ez B. k ö n y v é n e k t a l á n l e g é r d e k e s e b b és l e g j e l e n t ő s e b b r é s z e . Meg? k ü l ö n b ö z t e t k é t f é l e ú j í t á s t : belső, a nyelv sajátosságából fakadó és külső, latin anyaggal, de idegen szellemben alkotott újításo? kat. A z e l s ő r e p é l d á n a k h o z z a fel a latin ericiu > olasz riccio, s p a n y o l erizo, fr. hérisson, oláh ariciu f e j l ő d é s t . Az ö s s z e s ro? mán n y e l v e k b e n a latin e?nek m e g f e l e l ő m a g á n h a n g z ó k e z d i a szót, k i v é v e a z olaszt. A z olasz ugyanis, m i n t a m e l y a v é g z ő más? s a l h a n g z ó t a l e g h a m a r á b b v e t e t t e el, míg a v é g z ő m a g á n h a n g z ó t k o n z e r v a t í v m ó d o n m e g t a r t o t t a , a szó n é v m á s o s a l a k j á t , illi ericii-t, s a j á t h a n g t a n i t í p u s á h o z : kons. + vok + kons + vok. ido? m í t o t t a (li ricci). A m á s o d i k r a s z á m o s p é l d a (latin a n y a g g a l , de idegen s z e l l e m b e n ) t a l á l h a t ó k é t n y e l v ű t e r ü l e t e k e n . L á t j u k azt, h o g y az o l á h domn a t ö b b i n e o l a t i n deus s z á r m a z é k o k k a l áll s z e m b e n . Dominus, Deus h e l y e t t először g ö r ö g ? r o m á n t e r ü l e t e n oláh STI(RE); - SOCIUS companio-us: oláh SOT; — V1TRICUS patr-aster-inius: oláh V I T R E G stb. 2. Ibéria Gallia Italia Dácia causa causa causa LUCRU. a) Az oláh az újításnál idegen anyagot használ: ANSER auica: catal. oca, fr. o/e, olasz oca: oláh G A S C A ; — HOSTIS inimicus: oláh DUSMAN; — ITER via; oláh DRUM; - SED magis: oláh DAR stb. b) Más esetben latin anyaghoz folyamodik: CLAMARE quiritare: spanyol gritar stb., oláh STRIGA(RE); — CRINES capilli: spanyol cabel/os stb., oláh PÄR stb.

f o r d u l elő. M i u t á n Κύριος ( ú r ) I s t e n t j e l e n t e t t e a k é t n y e l v ű terű« is á t m e n t Isten j e l ö l é s é r e , vagy Ισπέρα leten, a latin dominus h e l y e t t e s í t i όψία ?t, e n n e k m i n t á j á r a vesper, sera*t. (42—44. 11.) A f ü g g e l é k b e n a s z e r z ő a neolinguista é s n e o g r a m m a t i k u s m ó d s z e r f ő b b k ü l ö n b s é g e i t v á z o l j a . L é n y e g e s k ü l ö n b s é g min? d e n e k e l ő t t az, h o g y a n e o g r a m m a t i k u s lexikális, g r a m m a t i k a i , h a n g t a n i v á l t o z á s o k a t e g y m á s t ó l f ü g g e t l e n m ó d s z e r r e l tár? gyalja, míg a n e o l i n g u i s t a u g y a n a z o n m ó d s z e r r e l . A n e o g r a m ? matikus inkább a szabálytalan származékokat kutatja, a többi e s e t b e n k u t a t á s a igen k i m é r t , e r e d m é n y e igen csekély. A csilla? gos s a l a k o k h a z á j á b a n él, t e r m i n u s t e c h n i k u s o k a t , bűvös j e l e k e t h a s z n á l ki n e m e j t h e t ő h a n g o k s z á m á r a s m i n d e z a k e v é s b b é a v a t o t t e l ő t t c s o d á l a t o s a l a p o s s á g l á t s z a t á t kelti. S z ü k s é g e s m e g j e g y e z n ü n k , h o g y n e o g r a m m a t i k u s o k r ó l 7 szólva, m i n d i g az i n d o g e r m a n i s t á k a t v a g y „ J u n g g r a m m a t i k e r " ? e k e t érti. Bartoli megállapításával szemben azonban kénytelen engedményeket tenni. Elismeri, h o g y az i n d o g e r m a n i s t á k n a k n a g y o b b aka? dállyal kell k ü z d e n i ö k , m i n t a r o m a n i s t á k n a k , de v i s z o n t e z e k k ö z e l e b b állnak a n y e l v e k v a l ó d i állásához, k u t a t á s u k k ö t ö t ? t e b b , á l t a l á b a n n e h e z e b b , t e k i n t e t t e l arra, h o g y az alap m e g v a n adva. T e h á t n e m f o r g a t h a t j á k t e t s z é s s z e r i n t . T e r m é s z e t e ? s e n a n e o l i n g u i s t a i r á n y é s az i n d o g e r m a n i s z t i k á v a l való fog? lalkozás n e m Ö s s z e f é r h e t e t l e n , v a g y f o r d í t v a i n d o g e r m a n i s t a nem okvetlenül neogrammatikus. Itt h i v a t k o z i k m e s t e r é r e , Meyer—Lübkére. (48—64. 11.) ö s s z e f o g l a l v a h a n g s ú l y o z z a a Bertoni által k i f e j t e t t t é n y t , h o g y a n e o l i n g u i s t a i r á n y Gilliéron A t l a s z á b ó l és az i d e a l i s t a filozófiából e r e d , a m e l y u t ó b b i n a k v a d h a j t á s a a n y e l v b ö l c s e l ő k (Vossler) i r á n y a , a k i k b e n , j ó l l e h e t Gilliéron s z ö v e t s é g e s e i , n i n c s köszönet. A z első r é s z b e n ( „ I d ő r e n d i ö s s z e f ü g g é s " ) Bartolinak köny? n y e b b e n s i k e r ü l s z a b á l y o k a t felállítani, t e r m é s z e t e s e n meg? m e g t o l d v a a „di solito, n o n s e m p r e " m ó d o s í t á s s a l . A m á s o d i k és h a r m a d i k r é s z b e n a s z a b á l y o k f e l á l l í t á s á b a n t a k a r é k o s a b b , h o l o t t j e l e n t ő s e b b n e k t a r t a n á m a nyelvi ú j í t á s k i i n d u l ó p o n t j a ? nak, v a l a m i n t az ú j í t á s o k á n a k m e g t a l á l á s á t . M i n d e n e s e t r e ez utóbbi két kérdés további kutatására megállapításai alapvetők. Egyszóval m o n d h a t j u k , hogy a nyelvföldrajzi kutatások n y o m á n f a k a d t k é r d é s e k e t b á m u l a t o s elmeéllel és világossága gal egyesíti és a m e n n y i b e n m e g o l d h a t ó k , m e g o l d j a . β

A csillagos alakokra vonatkozólag vö. a 99. 1. közölt bibliográfiát. Bartoli szerint Meyer—Lübke legutóbbi munkáiban kevesebbet használja a feltételezett alakokat. így pl. végleg felhagyott az ilyen feltételezett alakokkal : * capsia, * coxia, * taxiere, de még így sincs teljesjmértékben megelégedve Mayer—Lübke tisztogatásával. 7 Mig a neolingiusták módszere a vázolt két forrásból ered, addig „il metodo dei neogrammatici venne distillato nei „Seminarien" indogermanistici delle Universitä di Sassonia, i quali sono e specialmente erano laboratori di fisica c di metafisica." (62. 1.)

A j e g y z e t e k b e n (65—104. 11.) igen é r t é k e s bibliográfiát és m e g j e g y z é s e k e t ad, m e l y n e k segítségével a r o m á n n y e l v é s z e t l e g ú j a b b állását m ó d u n k b a n áll m e g i s m e r n i . (Bologna.) V I D O S B. E L E M É R . Breviario di n e o l i n g u i s t i c a 1 : Parte I. Principi Generali di Giulio Bertorti; Parte 11. Criteri Tecnici di Matteo G. Bartoli — Modena, 1925. 126. 1. A z első rész a n e o l i n g u i s t a i r á n y alapelveivel foglalkozik, a m á s o d i k e z e n elvek m e g v a l ó s í t á s á v a l . A m i a m á s o d i k r é s z t illeti, ezzel k ü l ö n f o g l a l k o z o m , t e k i n t e t t e l a r r a , h o g y ez u t ó b b i t Bartoli á t d o l g o z v a és k i b ő v í t v e az i m é n t b o c s á t o t t a k ö z r e . Bertoni, az Archívum Romanicum i g a z g a t ó j a , nyelvfilozófiai elveit r é s z i n t Programma di filologia romanza come scienza idealistica G i n e v r a , 1922: Bibi. deli' A r c h i v . R o m . I, 2., r é s z i n t La legge fonetica: A r c h i v . R o m . V, 1. kk. f e k t e t t e le. Mi a k ü l ö n b s é g n e o l i n g u i s t a és n e o g r a m m a t i k u s k ö z ö t t ? Ez u t ó b b i , f ő k é p h a n g t a n i f e j l ő d é s s e l f o g l a l k o z v a , állandó, meg* m á s í t h a t a t l a n t ö r v é n y e k e t t é t e l e z fel, ezzel s z e m b e n a n e o l i m guista c s a k a n n y i r a t u l a j d o n í t j e l e n t ő s é g e t a n e o g r a m m a t i k u s t ö r v é n y e i n e k , a m e n n y i r e m i n t g y a k o r l a t i s e g é d t u d o m á n y meg* érdemli. A n e o l i n g u i s t a i r á n y B. Croce2 és G. Gentile3 idealista filozófiájából, Gilliéron nyelvföldrajzi kutatásaiból, valamint Ascoli e l v e i b ő l ered. A z első f e j e z e t b e n „Linguaggio e lingua" B. kiemeli a n y e l v s z u b j e k t í v o l d a l á t , s z e m b e n a m e c h a n i k u s részével. A z u t ó b b i a s z ó t á r a k , g r a m m a t i k a i m u n k á k · által t a g o l t ,,έργον", m í g az előbbi k i f e j e z ő erő, t e v é k e n y s é g , g o n d o l a t ,,ένέργεια". G o n d o l a t szó nélkül l e h e t e t l e n . A s z ó egy t e s t e t k é p e z a g o n d o l a t t a l . A g o n d o l a t t e s t e a szó, isteni é s e m b e r i e g y a r á n t . Az ékesszólás nem a szavak nagy számában, hanem a gondolat* n a k velük v a l ó j e l e n l é t é b e n r e j l i k : „La vraie éloquence se moque de Γ éloquence!" (9—19 11.) A második részben gyönyörűen fejtegeti, hogyan változik a s z a v a k j e l e n t é s e az e m b e r s z e m é l y é n e k t ü k r é b e n . A n y e l v a z o n b a n állandó, m u l t . a m e l y e t mi h o z u n k létre. M a j d p e d i g alkalmazza Croce és Gentile idealista f i l o z ó f i á j á t a k ö v e t k e z ő s z a v a k k a l : „le p a r o l e c h e n o i u s i a m o n o n s o n o esistite e n o n e s i s t o n o p e r noi se n o n q u a n d o le t r a g g i a m o nella lucc dclla n o s t r a c o s c i e n z a " . K i e m e l i t o v á b b á , h o ö y a külső é s belső n y e l v n e k (lingua et linguggio) e g y ü t t kell j á r n i a . Senki s e m fog* lalkozhat a nyelvvel, a b e l s ő n v e l v k u t a t á s a nélkül. T a n u l m á * n y o z h a t juk*e pl. a közép* é s délolasz d i a l e k t u s o k b a n a p a c s i r t a lagnu e l n e v e z é s é t a n n a k h o s s z ú és p a n a s z o s é n e k e nélkül, v a g y 1 s

VŐ. C. Tagliavini bírálatát (Dacoromania IV. [1926], 992—997.) B. Croce, Estetica come scienza deli' espressione e tinguistica generale Bari, 19225; — Probtemi di estetica Bari, 19241; — Nuovi saggi di estetica Bari, 1920; — Breviario di estetica Bari, 19243. 3 G. Gentile, Sommario di pedagógia Bari, 19232. 51—63 11.

a p i c a r d í b a n a h o l d é t (la belle) a h o l d v i l á g o s é j s z a k á k s z é p s é g e nélkül? I t t n a g y o n közel j á r Vossler" elveihez, h o g y k é s ő b b a n n á l j o b b a n e l t é r j e n tőlük. A n e o l i n g u i s t á k s z e r i n t u g y a n i s a hang* t a n s z o l g á l ó j a a t ö r t é n e t i á l l á s p o n t n a k , d e n e m s z a b a d az előb« bit s o h a s z e m elől t é v e s z t e n i , m e r t k ü l ö n b e n b á r m e n n y i r e tör* t é n e t i a n y e l v é s z e t i k u t a t á s , a n y e l v t u d o m á n y valódi ö s v é n y é t k ö v e t n i k é p t e l e n . (19—40. 11.) A h a r m a d i k r é s z b e n , a n e o l i n g u i s t a a l a p e l v e k e t s z e m előtt tartva, vázolja a nyelvek osztályozásának kérdését, kizárva minden mechanikus csoportosítást, m a j d több, általános nyel· vészeti p r o b l é m á n f u t v é g i g : s z ó g y ö k e r e k , agglutináció, az úgv» n e v e z e t t g r a m m a t i k a i k a t e g ó r i á k stb. k é r d é s é n . L e g é r d e k e s e b b t a l á n Jespersen ( L a n g u a g e L o n d o n , 1923.) p o z i t i v i s t a felfogásá? n a k c á f o l a t a . Jespersen s z e r i n t m i n d e n n y e l v i v á l t o z á s és mó« dosulás az e m b e r azon i g y e k e z e t é b e n leli m a g y a r á z a t á t , h o g y minél k e v e s e b b m e g e r ő l t e t é s s e l , m i n é l n a g y o b b e r e d m é n y t ér? j e n el. T o v á b b á a n y e l v e k t ö k é l e t e s e d é s e és h a n y a t l á s a szem« pontjából a modern nyelvek szerkezete haladást m u t a t a k l a s s z i k u s n y e l v e k k e l s z e m b e n , a h a l a d á s pedig: „a m a x i m u m of e f f i c i e n c y a n d a m i n i m u m of effort. E f f i c i e n c y m e a n s expres? siveness, a n d e f f o r t b o d i l y a n d m e n t a l l a b o u r . " H e l y e s e n cáfol rá Bertoni azzal, h o g y m i n d e n m e g e r ő l t e t é s f e l t é t e l e a hala? d á s n a k . E z v a n m e g a n y e l v i f e j l ő d é s b e n , m e r t ,,chi p a r l a vuol f a r c e s s a r e u n dolore con u n g o d i m e n t o : e q u e s t o g o d i m e n t o é il linguaggio, col q u ä l e ci l i b e r i a m o d a quel m a l e s s e r e , che ci tiene a l l o r c h é n o n p o s s i a m o , se n o n p a r l i a m o , u s c i r e da uno s t a t o di indefinibile s c h i a v i t ü , che nelle p e r s o n e o f f e s e negli organi del linguaggio p u ö c o n v e r t i r s i in i s m a n i e f u r o r e " . Értékesnélíértékesebb gondolatoktól hemzsegő m u n k á j á t a neolinguisták szemében annyira szálka hangtani törvények taglalásával z á r j a , h a n g s ú l y o z v a , h o g y az igazi h a n g t a n i tör« vény mindig történeti. Csak gyakorlati értéke van. Mint a m e m o r i a s e g é d e s z k ö z e h a s z n o s , sőt n é l k ü l ö z h e t e t l e n külső segítő a t ö r t é n e l e m által h á t r a h a g y o t t a n y a g s z i s z t e m a t i k u s eb r e n d e z é s é b e n . Szerinte, és e z f e l n e m m o n d ú j a t , j ó e t i m o l ó g i a t ö r t é n e t n é l k ü l l e h e t e t l e n (Bertoni, C h e cosa sia I'etimologia idealistica: J a h r b u c h f ü r Philologie I. (1925.), 125. kk.). (40—59. 11.) S z e r z ő n k célja a n y a g o t s z o l g á l t a t n i t a n í t v á n y a i n a k elméi? k e d é s r e , v a l a m i n t a n y e l v é s z e t i k é r d é s e k m e g v i t a t á s á r a . Cél? ját elérte. (Bologna.) V I D O S B . ELEMÉR. 4 Vossler és tanítványainak elveire vonatkozólag v. ö. Rohlfs, Idealistische Neuphilologie; ZFSL. X L V I I I . (1926.) — Jaberg, Idealis, tische Neuphilologie (Sprachwissenschaftliche Betrachtungen): GRMX I V . (1926.) — Meillet, Bulletin de la Société de linguistique XXVI. 26. — Meyer-Lübke, RLiRom. I , 16. - Spitzer, ZFSL. X L I I . — Terracini, AGlltal. χ Ι Χ , 156.

l'hilologiai

Közlöny.

LH.

4—10.

10

Fritz Strich: Schiller. Sein Leben und sein Werk. Deutsche BuchiGemeinschaft Berlin. Év nélkül (1928). 8°. 481 1. Csak tagoknak. M i n d i n k á b b e l h a r a p ó d z i k N é m e t o r s z á g b a n az a s z o k á s r h o g y i r o d a l o m t ö r t é n e t i m u n k á k a t is olyan z á r t t á r s a s á g o k a d n a k ki, m e l y e k n e m b o c s á t j á k k ö n y v e i k e t k ö n y v á r u s i f o r g a l o m b a . H a ezt m á s k i a d v á n y a i k n á l m e g is lehet i n d o k o l n i és m e g l e h e t é r t e n i , itt nincs kellőleg m e g o k o l v a , m e r t a k i a d ó is v e s z t v e l e (hisz n e m m i n d e n i r o d a l o m t ö r t é n é s z lehet t a g j a m i n d e n i l y e n t á r s a s á g n a k ) , m e g a t u d o m á n y o s i r o d a l o m k ö z ö n s é g e is. V i s z o n t igaz p e r s z e az is, h o g y a l e g z á r t a b b t á r s a s á g o k k i a d v á n y a i is hamarosan f e l t ü n e d e z n e k az a n t i k v á r i u s o k katalógusaiban. A j ó n e v ü Strich — e g y é b k é n t a B u c h g e m e i n s c h a f t * n a k dicső* s é g é r e váló g y ö n y ö r ű ( f é l b ő r k ö t é s e s ) k i a d á s b a n m e g j e l e n t -— Schiller*kötete m á s oldalról is g o n d o l k o d ó b a e j t . T e l j e s e n i g a z a k e z d lenni a n n a k , aki m i n d e n ú j a b b Goethe* v a g y Schiller*élet* r a j z m e g j e l e n é s e k o r f e j c s ó v á l v a s ó h a j t : „ M á r m e g i n t ? " Goethe,, Schiller u n d k e i n E n d e ! U g y a n ú g y p e r s z e R o m a n t i k u n d k e i n E n d e , stb.! A h i v a t á s o s , de n e m m i n d i g h i v a t o t t , és nem*hiva* t á s o s (és még k e v é s b b é h i v a t o t t ) n é m e t i r o d a l o m t ö r t é n é s z e k k e z d i k a g y o n í r n i a n é m e t í r ó k a t , k o r s z a k o k a t , m ű v e k e t és irá* n y o k a t . Még az e l v a k u l t s z a k e m b e r is h o v a t o v á b b f e j é h e z k a p és k é r d e z i : H á t t u d o m á n y * e m i n d e z e k u t á n a z i r o d a l o m t ö r t é * n e t ? H a m i n d e n t h u s z o n n é g y f é l e k é p lehet m e g í r n i , a b b ó l a j ó fele t a l á n m é g i s csak r e d u k á l h a t ó lett v o l n a a másik f e l é n e k a n e g y e d é r e . S z i n t e m á r ú g y v a g y u n k vele, h o g y „ a d j e g y s z e m p o n t o t s í r o k egy ú j k ö n y v e t " . Strich a b e v e z e t é s t ö m ö * r e n m e g í r t h á r o m l a p j á n k i t ű n ő t n y ú j t , de m á r az első f e j e z e t végtől*végig r é g i s m e r t e t ad elő n é m i l e g m á s k é p stilizált m o n * d a t o k b a n . A n n y i az előnye, h o g y itt t ö m ö r e b b e n k a p o m , m i n t B e r g e r k é t n a g y Schiller*kötctében. Igaz, h o g y a k ö v e t k e z ő f e j e z e t e k b e n mindenüttt a k a d ú j és é l e s s z e m ű m e g f i g y e l é s r e m e g filológiai m u n k á r a valló r é s z l e t , de e z e k e t t a l á n k ü l ö n i s össze lehetett volna gyűjteni egy kisebb k ö t e t b e n . Viszont ne legyünk igazságtalanok: Strich fényes Klassik und Romantik* k ö t e t e e l k é n y e z t e t e t t b e n n ü n k e t és mindig, m i n d e n téren, min* d e n r é s z l e t b e n m e g l e p ő t v á r u n k tőle. S talán é p p e n o t t is téve* d ü n k , h o g y m i n d e n k i s z á m á r a s főleg a r o s s z m á j ú s z a k t á r s a k s z á m á r a írta v o l n a ezt a k ö t e t é t , — esetleg t é n y l e g csak a Buch* g e m e i n s c h a f t t a g j a i n a k a Schiller*kultusz e m e l é s e é r d e k é b e n , így. m e g t u d u n k b é k ü l n i az ú j Schillcr*rel, s ő t ö r ö m m e l üd\ r ö* zöljük, m e r t k ö z é r t h e t ő n y e l v e n , m ű k i f e j e z é s t ú l t e n g é s nélkül, s z e r é n y o k o s s á g g a l s m é r t é k t a r t á s s a l van m e g í r v a . A z p e d i g e g y e n e s e n b á m u l a t o s , hogyT a n é m e t k ö n y v m a i d r á g a s á g a mel* l e t t a B u c h g e m e i n s c h a f t kb. Öt p e n g ő s á r b a n t u d j a adni ezt a p o m p á s kiállítású, t e k i n t é l y e s k ö t e t e t f é l b ő r k ö t é s b e n . T a l á n k á r , h o g y é p p e n v e l e k a p c s o l a t b a n tolult t o l l a m h e g y é r e a til* t a k o z á s a m i n d i n k á b b k i b o n t a k o z ó „öncélú i r o d a l o m t ö r t é n e t ' ^ ellen. Koszó J Á N O S .

Friedr. Aug. Hohenstein: Schiller. D i e Metaphysik seiner Tragödie. Weimar, Η. Böhlaus Nachfolger, 1927. 8°. 181 1. 10 M. A z u t ó b b i é v e k b e n t ö b b s z ö r v o l t a l k a l m u n k egy?egv ú j a b b n é m e t irodalomtörténeti művel kapcsolatban azt jelenteni, h o g y a k ö n y v csak a N o t g e m e i n s c h a f t der d e u t s c h e n W i s s e n ? s c h a f t t á m o g a t á s á v a l j e l e n h e t e t t m e g . Ez áll az e l ő t t ü n k f e k v ő m u n k á l a t r ó l is. S z o m o r ú , h o g y m á r N é m e t o r s z á g is — legalább r é s z b e n — u g y a n o t t áll, hol mi m á r b i z o n y a h á b o r ú előtt áll? t u n k . V i s z o n t ö r ö m m e l á l l a p í t h a t j u k meg, h o g y a N o t g e m e i n ? s c h a f t segélye ú g y s z ó l v á n f é m j e l z é s : az ilyen k ö n y v feltétlenül é r t é k e s . E d d i g l e g a l á b b n e m v o l t e s e t rá, h o g y g y e n g é b b m u n k a k e r ü l t v o l n a k e z e i n k k ö z é ezzel a m e g j e g y z é s s e l . É p p e n e b b e n az e s e t b e n ez a n n á l is i n k á b b n a g y szó, m e r t az óriási Schiller? i r o d a l o m m e l l e t t ilyen t é m á r ó l n a g y s z e r ű ú j d o l g o z a t t a l szol? gálni v a l ó b a n s ú l y o s feladat. A „ W a l l e n s t e i n k o m p l e x " foglal? k o z t a t j a a s z e r z ő t f ő k é p és m i n d e n e k e l ő t t (a k ö n y v j ó f e l e r é s z é t ez t e s z i ki), t e r m é s z e t e s z á r ó k ő ü l p e d i g a „ D e m e t r i u s k o m p l e x " szolgál. Igazán m e g l e p ő , h o g y é p p e n Schiller W a l l e n s t e i n é é b ő l , m e l l y e l m á r a n n y i a n és o l y a n sok oldalról f o g l a l k o z t a k , t u d a s z e r z ő a n n y i ú j a t és (a l e g t á r g y i l a g o s a b b k r i t i k á v a l élve is v e l e s z e m b e n ) é r t é k e s e t kiolvasni. A l e g é r d e k e s e b b talán az, h o g y m i k é p á s s a ki m á r az i f j ú k o r i m u n k á s s á g b ó l az e r r e a n a g y m ű r e utaló v o n á s o k a t . M i n d e n filozófiailag i s k o l á z o t t iro? d a l m á r t pedig m a g á v a l r a g a d az az igazán n a g y v o n a l ú meta? fizikai beállítás, a m e l l y e l Schiller egész d r á m a í r ó i p á l y a f u t á s á t az e d d i g e l f o g a d o t t n á l is m a g a s a b b r a emeli. A „ W a l l e n s t e i n " t. i. csak b e t e t ő z é s e a n n a k a R o u s s e a u ? v a l való s z e m b e h e l y e z ? k e d é s n e k , a m e l y Schiller ú t j á t a S t u r m u n d D r a n g ? t ó l a klasz? s z i c i z m u s h o z l e h e t ő v é t e t t e . M e g v e t ő l e g k e z e l t e Rousseau?t, m i n t érzéki e m b e r t , ki az e l v e s z t e t t t e r m é s z e t b e n e l v e s z e t t bol? d o g s á g u t á n s i r á n k o z i k . A k ö t e l e s s é g óriás k ü z d e l m é b e (Riesen? k ä m p f der P f l i c h t — 1. K a n t ? b e f o l y á s ) küldi Schiller a m a g a h ő s e i t és ö n m a g á t , h o g y m e g t i s z t u l j a n a k . G y ö n y ö r ű e n m u t a t j a ki a szerző, h o g y a W a l l e n s t e i n ? e n túl is m e n n y i r e a legtisz? t á b b ideál felé f e j l ő d ö t t Schiller, aki a z o n b a n n e m c s a k m i n d á t s z e l l e m ü l t e b b lett, h a n e m f á r a d h a t a t l a n u l k e r e s e t t és talált is ú j u t a k a t a l e g t ö k é l e t e s e b b m e g o l d á s h o z . „ M i n d a z , a m i t a „Demetrius" költője mondani akar nekünk, már a „Räuber" k ö l t ő j é b e n h o m á l y o s a n o t t él, az u t o l s ó t r a g é d i a c s a k szükség? s z e r ű n l e v o n t k ö v e t k e z t e t é s az elsőből. H o g y a z o n b a n ez a k o n z e k v e n c i a ? l e v o n á s tényleg s i k e r ü l t neki, h o g y élte építmé? n y é t ú g y a v é g t e l e n b e t o r n y o s í t h a t t a , azt a k a r a t a e m b e r f e l e t t i e r e j é n e k k ö s z ö n h e t t e , mellyel t e k i n t e t e a földi v é g e s k ö d é n át m i n d i g é l e s e b b e n h a t o l t át a v é g t e l e n v i l á g o s s á g á b a ; azt l é n y e K r i s z t u s ? t e n d e n c i á j á n a k k ö s z ö n i , a t e t t tiszta i d e a l i z m u s á n a k , m i á l t a l az öreg G o e t h e s z e m e i b e n e g y e n e s e n összeolvadt K r i s z t u s s a l : „Ecce H o m o ! í m e az e m b e r ! " K. J.

\

F.

X . Thalhofer: Unterricht und B i l d u n g im Mittelalter. Sammlung Kösel, Band 105. Kis 8°. 183 1. Kösel u. Pustet, Mün? chen, 1928. K ü l ö n b ö z ő o k o k b ó l ü d v ö z ö l h e t j ü k ö r ö m m e l az ú j r a erő* t e l j e s e b b t e v é k e n y s é g e t k i f e j t ő S a m m l u n g Kösel n a g y o n ízlé? ses, j ó l kiállított s m é g i s olcsó k ö t e t k é i t . Sok k ö z ü l ü k olyan t é m á k a t s p r o b l é m á k a t feszeget, a m e l y e k a t ö b b i h a s o n l ó gyüj* t e m é n y e k b ő l h i á n y o z n a k , a z u t á n p e d i g a kiadók, s z e r k e s z t ő k s s z e r z ő k k a t h o l i k u s v o l t u k n á l f o g v a e g y e n e s e n h i v a t o t t a k arra, h o g y a k ö z é p k o r r a l f o g l a l k o z z a n a k és h o g y a t ú l n y o m ó l a g pro* t e s t á n s n é m e t i r o d a l o m t ö r t é n é s s z e l s h i s t o r i k u s s a l , m e g egyéb t u d o m á n y á g a k a t művelőkkel szemben a katholikus szempon? t o k á t is "kellően é r v é n y e s í t s é k o t t , h o l a n e m ? k a t h o l i k u s k u t a t ó a d o l o g t e r m é s z e t é n é l fogva n e m v e h e t észre r e j t e t t e b b össze? f ü g g é s e k e t , t u d o m á n y o s i g a z s á g o k a t . N e m a r r ó l v a n itt szó, hogy katholikus tendenciákat akarnának bevinni a tudományba, h a n e m h o g y a l e g s z i g o r ú b b t u d o m á n y o s a l a p v e t é s és tárgyi? lagosság szemmeltartásával érvényre juttassák azokat a momen? t u m o k a t is, m e l y e k e t a másik, a m ú g y is n a g y o b b t á b o r r a j t a kívül f e k v ő o k o k b ó l , t e r m é s z e t s z e r ű l e g e l h a n y a g o l . N e m r é g j e l e n t m e g a W i s s e n s c h a f t u n d B i l d u n g jól i s m e r t és minden? k é p k i t ű n ő leipzigi g y ű j t e m é n y b e n e g y a k ö z é p k o r r a l általá? n o s s á g b a n f o g l a l k o z ó k ö t e t k e , m e l y e t m a g a a n é m e t kritika r ö g t ö n k i f o g á s o l t , m e r t n e m találta elég k i f o r r o t t n a k az a b b a n f o g l a l t a k a t . \ 7 a g y i s az e g y é b k é n t é r d e m e s , t u d ó s s z e r z ő n e m b í r t a a k ö z é p k o r r a l való igazán belső k a p c s o l a t o t ö n m a g á b a n l é t r e h o z n i s e m i a t t m o n d o t t c s ő d ö t ( n o d e csak b i z o n y o s mér? tékig) t ö m ö r ö s s z e f o g l a l á s r a t ö r e k v é s e . Józan, n a g y s z e r ű e n t a g o l t s így k ö n n y e n á t t e k i n t h e t ő k ö t e t k e ez a T h a l h o f e r ? f é l e , m e l y e t j ó k ö n y v é s z e t egészít ki. Ó v a t o s a n a d a t o k r a é p í t ő . Mind? j á r t e l s ő f e j e z e t c í m e (Die E n t w i c k l u n g des m i t t e l a l t e r l i c h e n M e n s c h e n ) azt a t é v e s h i t e t k e l t h e t n é , h o g y a m a o l y a n diva? tossá vált típus?alkotásba téved (mintha a középkori ember v a l a h a is l é t e z e t t v o l n a ) , de az o l v a s ó e g y ? k e t t ő r e m e g n y u g s z i k : r ö v i d k i s k u l t ú r t ö r t é n e t i b e v e z e t ő v á z l a t ez, m e l y b e n megismer? k e d ü n k a középkori n é m e t társadalommal, s mind a korai, mind a késői századok tekintetbe vannak véve. Minden középkorral f o g l a l k o z ó filológus h á l á s a n f o g j a k ö s z ö n n i , h o g y a s z e r z ő n e m igyekezett eredetieskedni, hanem lelkiismeretesen összefoglalta az ú j a b b k u t a t á s o k e r e d m é n y e i t ( m i n d e n ü t t u t a l v a a fórrá? s o k r a ) . A m u n k á t b i z t a t ó n z á r j a b e a B i l d u n g s i d e a l e c. ü g y e s kis f e j e z e t . Koszó J Á N O S . R e i n h a r d Johannes Sorge: U n s e r W e g . V o n S u s a n n e M. Sorge. Mit einem Nachwort von Karl Muth. Kösel und Pustet, München, év nélk. (1927). 8°. 135 1. Kötve 3"60 Μ. A z e x p r e s s z i o n i z m u s b a n a h í r e s Bettler?rel k o r á n f e l t ű n ő (de t ú l k o r á n m e g is halt), h a m a r o s a n a k a t h o l i c i z m u s költésze? t é t m i n d e n n é l t ö b b r e becsülő lelkes fiatal i d e a l i s t á n a k h a m a r

ö z v e g g y é vált n e j é v e l e g y ü t t m e g t e t t p á r évi külföldi ú t j a e csinos és m e g h a t ó k ö t e t t á r g y a . R i t k á n s z e n t e l t e meg h i t v e s hit? v c s t á r s a e m l é k é t s z e b b e n m i n t itt, amivel l e g j o b b a n m u t a t t a , h o g y m é l t ó volt e r a j o n g ó i d e á l i s t a é l e t t á r s á v á l e n n i e . M é l t á n e m e l i ki M u t h u t ó s z a v á b a n , h o g y ez a m e g k a p ó e m l é k é p p e n kere? setlen e g y s z e r ű s é g é v e l h a t m é l y s é g e s e n . N e m c s a k a z o k n a k kell f e l t é t l e n ü l elolvasniok, k i k Sorge?t a k á r m i n t e x p r e s s z i o n i s t á t , a k á r m i n t k a t h o l i k u s k ö l t ő t tisztelik, h a n e m m i n d e n k i n e k , akit a v i l á g h á b o r ú b a n legszebb i f j ú éveit elérő g e n e r á c i ó é s e n n e k lelki világa é r d e k e l n e k . „ K. Glauser-Graz: P ä s e s choisies du román f r a n c a i s au X I X e siécle. 4
La F o n t a i n e „Le L o u p e t l ' A g n c a u " ? j a v i s z o n t e g y á l t a l á b a n n e m t a r t o z i k e b b e a t á r g y k ö r b e , m e r t h i s z e n a b b a n a k ö l t ő egy s a j n á l a t o s k é p e n g y a k r a n e l ő f o r d u l ó j e l e n s é g e t , az e r ő s e b b jo? gát, á l l a p í t j a m e g m i n d e n ellágvulás v a g y f e l h á b o r o d á s n é l k ü l . La B r u y é r e , , C a r a e t é r e s " j e i b ő l a p a r a s z t o k r ó l f e s t e t t , s o k a t idézett, h í r e s k o m o r k é p e t közli. Egy-egy s z e m e l v é n n y e l szere? p e l még J. J. R o u s s e a u , M o n b v o n , a n a g y i d e a l i s t a e m b e r b a r á t , a z e r é n y d í j m e g a l a p í t ó j a , t o v á b b á Zola, F r a n c e az ő elenged? h e t e t l e n C r a i n q u e bille?jével, J. R a m e a u , a k o m m u n i s t a H . B a r b u s s e és v é g ü l Sully P r u d h o m m e m a j d m i n d e n a n t o l ó g i á ? b a n m e g t a l á l h a t ó „ U n s o n g é " című v e r s é v e l . Fran5ois C o p p é e ellenben, az „ a l á z a t o s a k s a k i c s i n y e k " m e l e g s z í v ű m e g é n e k l ő j e hiányzik a gyűjteményből. Ezt a k ö n y v e t h i á n y o s s á g a i és k ü l ö n ö s e n H e n r y B a r b u s s e műveiből v e t t n e m é p p e n é r t é k e s és i n k á b b p á r t s z í n e z e t ű sze? m e l v é n y e i m i a t t az előbbinél k e v é s b b é a j á n l j u k iskolai c é l o k r a . FETRICH

BÉLA.

Französische u. englische Schulbibliothek herausgegeben von Eug. Pariselle und H. Gade. Leipzig, Rengersche Buchhandlung La F a r c e de Maítre P a l h e l i n : arrangéc et mise en nouveau langage par G. Gassies des Brulies. Herausgegeben von Dr. Erich Gülzow. Leipzig, 1928. A k ö z é p k o r i v í g j á t é k i r o d a l o m l e g j e l e s e b b t e r m é k é t , azt, a m e l y b e n l e g t ö b b élet, m o z g a l o m , elevenség, tréfa, r a v a s z s á g , f o r d u l a t o s s á g v á l t a k o z i k t a r k a r e n d b e n , a F a r c e de M a í t r e Pathelin?t, t e t t e közzé l e g u t ó b b iskolai k i a d á s a i n a k s o r á b a n a leipzigi R e n g e r ? f é l e k ö n y v k e r e s k e d é s . N a g y n y e r e s é g e ez a k ö n y v az iskolai k i a d v á n y o k irodai? m á n a k ; l e h e t ő v é teszi, h o g y az i f j ú s á g m á r a k ö z é p i s k o l a pad? jain megismerkedjék a francia középkori irodalomnak egyik l e g v i d á m a b b , l e g e l e v e n e b b és l e g k ö n n y e b b n y e l v e n m e g í r t m ű v é ? vei. Olyan m u n k a ez, a m e l y e t bízvást a d h a t u n k j o b b t a n u l ó i n k k e z é b e házi o l v a s m á n y u l . Erich G ü l z o w jó b e v e z e t é s t írt a d a r a b elé; e g y s z e r ű é s világos m o n d a t o k b a n m a g y a r á z z a meg azt a k o r t , k ö r n y e z e t e t , t á r s a d a l m a t é s lelki s t r u k t ú r á t , a m e l y n e k ez a legjava Farce keletkezését köszönhette. A f ü g g e l é k ü l csatolt j e g y z e t e k n é m e t n y e l v e n és b á r r ö v i ; d e n , de n a g y alapossággal o l d j á k meg a n y e l v i s m é g i n k á b b a tárgyi n e h é z s é g e k e t . A k ö n y v e c s k e kiállítása r e n d k í v ü l ízléses; a p a p i r o s s a nyomás egyaránt kifogástalan. A R e n g e r ? k ö n y v k e r e s k e d é s iskolai k i a d á s a i n a k e s o r o z a t á ? ból m e g e m l í t j ü k m é g a k ö v e t k e z ő é r t é k e s e b b m ű v e k e t : B a l z a c : Eugénie G r a n d é t , Bazin: La T e r r e qui m e u r t , C o n t e u r s m o d e r ? nes, stb. Ezt az é r t é k e s v á l l a l a t o t m e l e g e n a j á n l j u k a s z a k e m b e r e k figyelmébe. PETRICH BÉLA.

Dr. N i k o l a u s Welter: Geschichte der französischen Literatur v o n den A n f ä n g e n bis zur Gegenwart mit besonderer Berück? sichtigung des 19. und 20. Jahrhunderts. Dritte, vermehrte Auflage. Kis 8°. 476 1. Köscl u. Pustet, München, 1928. Sammlung Kösel, Bd. 106—108. Vászonköt. 9 Μ. H o g v ez az i m p o z á n s t e r j e d e l m ű k ö t e t k e , m e l y é p p e n ezért a g y ű j t e m é n y e k b e n megjelenő könyvecskék r e n d e s árához m é r t e n m e g l e p ő e n d r á g a is, r ö v i d idő alatt m é g i s h a r m a d i k k i a d á s t ért, míg m á s k ö t e t k é k , m e l y e k pedig s z i n t é n n a g y o n j ó k é s a m e l l e t t k i s e b b á r ú a k is, t ö b b m i n t egy é v t i z e d a l a t t s e m é r h e t t é k el a m á s o d i k a t , m á r n a g y o n jó a j á n l ó l e v é l , egy? b e n p e d i g a N é m e t o r s z á g b a n a f r a n c i a i r o d a l o m i r á n t i érdek? l ő d é s r e n a i s s a n c e ? á t is jelenti. É r d e k e s és elég r i t k a tudóstípus? h o z t a r t o z i k k ü l ö n b e n a s z e r z ő : e l i s m e r t lírikus é s d r á m a í r ó , aki a z o n b a n a f á r a d s á g o s filológia k u t a t á s m e z e j é n is megállta h e l y é t . Mistral?ról és T h e o d o r A u b a n e l ? r ő l j e l e n t e k m e g k i s e b b m u n k á i . V a g y i s itt e g y s z e r t a l á l k o z o t t az igazi k ö l t ő i lelkület a k o m o l y , t u d o m á n y o s alapossággal és s z o r g a l o m m a l , ami köny? n y e n m e g m a g y a r á z z a a k ö t e t s i k e r é t . Költői l e l k i i s m e r e t e és ízlése v i s s z a t a r t o t t a attól, h o g y t u d o m á n y o s s z a k k i f e j e z é s e k ? b e n t o b z ó d j é k , m i n t az m a divat, t u d ó s m i v o l t a p e d i g m e g ő r i z t e a csillogó f r á z i s o k g y á r t á s á t ó l , a m i b e n v i s z o n t az irodalom? t ö r t é n é s s z e l k o n k u r á l ó laikus „ S c h ö n g e i s t " s z o k o t t kéjelegni, ha e g v s z e r ( m i n d e n t u d ó s t lekicsinylő gesztussal) b e s z a b a d u l a „ f é l h i v a t a l o s " i r o d a l o m t ö r t é n e t m e z e j é r e . N a g y o n kellemesen é r i n t ő , j ó z a n s a lelkesedés m e l e g é t m é g s e m e g é s z e n n é l k ü l ö z ő t á r g y i l a g o s s á g g a l , k ö z é r t h e t ő , k r i s t á l y t i s z t a n y e l v e z e t t e l ír a l e g n a g y o b b a k r ó l is. J o b b a n s z e r e t i a k ö l t ő k e t , m i n t az irányo? k a t é s t u d is m i n d e g y i k r ő l sikerült k é p e t adni. Koszó J Á N O S . F r i t z Strich: D i c h t u n g und Zivilisation. Meyer u. Jessen, Mün* chen, 1928. Nagy 8°. 248 1. Fűzve 5 Μ, kötve 7*50 Μ. A n é m e t klasszicizmus? m e g r o m a n t i c i z m u s r ó l írt könyvé? v e i m é l t ó f e l t ű n é s t k e l t e t t m ü n c h e n i i r o d a l o m t ö r t é n é s z egy kö? t e t b e g y ű j t ö t t e itt az u t ó b b i é v e k b e n s z é t s z ó r t a n m e g j e l e n t c i k k e i t , de jó n é h á n y ú j j a l is m e g s z e r e z t e . A n a g y n é m e t írók k ö z ü l G o e t h e , E i c h e n d o r f f , Rilke, T h . M a n n és W e d e k i n d áll? n a k az é r d e k l ő d é s e k ö z é p p o n t j á b a n . N a t u r u n d G e i s t d e r d e u t s c h e n D i c h t u n g , D i c h t u n g u. Z i v i l i s a t i o n és D e r D i c h t e r u n d d e r S t a a t v i s z o n t a tiszta e l m é l e t e t k é p v i s e l i k e k ö n y v b e n . A z ö s s z e s t a n u l m á n y o k o n á t v o n u l a n é m e t és e g y b e n a m o d e r n költészet lényegének a keresése; e k e t t ő különben szerző szerint e g y b e e s i k . S z o r o s a n Összefügg ezzel az a k é r d é s , h o g y a n é m e t s z e l l e m m i l y e n állást foglal el a v i l á g i r o d a l o m b a n , m i t a d h a t e n n e k s m i t k a p h a t tőle. A k i i n d u l ó p o n t n e m h i á b a G o e t h e világirodalom f o g a l m á n a k a t a g l a l á s a (a k ö n y v 3. é r t e k e z é s e ) . E n n e k a j e g y é b e n áll m i n d e n r é s z l e t t a n u l m á n y , m e l y e t a z o n b a n a n e m z e t i i r o d a l o m igazi n a c i o n a l i s t a e l ő t é r b e h e l y e z é s e jelle? mez. —CH —s.

Joseph Gregor—René Fülöp-Miller: Das russische Theater. Sein Wesen u. seine Geschichte mit besonderer Berücksichtung der Revolutionsperiode. Mit 48 bunten und 357 einfarbigen Bildern. Amalthea Verl. Zürich—Leipzig—Wien. Nagy 4°. 138 old. A modern színészettörtcneti irodalom nagy gazdagodását jelenti ez a pompás kiállítású, nagy munka, melynek különös jelentőséget köl* csönöz az a tény, hogy elsőnek tárja fel nyugateurópai nyelven azt a terra incognita*t. A legújabb orosz színpadmüvészeti törekvésekkel több mű foglalkozik, de az orosz színjátszás evolúciójának vázlata idáig csak orosznyelvű szakmunkákban volt lefektetve. Így P. Arapoff ma már részben elavult, de még mindig használható Litopis russkago teatra, St. Petersburg 1861. c. munkában, mely 1825*tel lezárja a tör* ténetet. Ettől az időponttól kezdve Α. I. Wolff Chvonika peterburskich teatrov c. almanach összefoglalása a közvetlen forrás. Az utolsó év* század történetét dolgozza fel Moskowskij malij teair 1824—1924 (Moscou, Edition de l'Eta) A. Lunacsarszkij, A. Kugel, Ρ. Markoff, Ν. Brodsky és Ρ. Sakulin tollából. Gregor—FíiIöp*Miller által nem idé* zett munka Varneke Istoria rusk. teatra c. müve, mely a XX. század elejéig jön el, majd Súosko—Borovski veszik fel a fonalat Rusij teatr naiala XX ojehe c. könyvükben. A részletmunkák, monográfiák százai ismertetik ezenkívül az orosz színjátszás egyes fejezeteit, nagyobb alakjait és problémáit. Az orosz színészettudomány magas színvona* Iára mi sem jellemzőbb, mint az, hogv például a commedia dellartec ről nem olasz, francia vagy német szakember írta a legnagyobb filo* lógiai apparátussal, körültekintő, minden részletre kiterjedő, közvetlen forráskutatások alapján a legkiválóbb monográfiát, hanem az orosz Konstantin Miklasevszki, aki ezzel a müvével I9l5*ben díjat nyert az orosz Tudományos Akadémián. Az orosz színészettörténcti emlékek lelkes gyűjtője, Alexander Bachruschin, saját nevéről elnevezett mú* zeumában kiállítást rendezett (Krepostnoj teatr. Putewoditelj po wistawke. Moskva, 1927.), hogy hazája színészettörténetének tudomá* nyos jelentősége iránt a figyelmet növelje. A németek által lefektetett alapelveken továbbhaladva, így folyik állandóan a szorgalmas színé* szettörténeti kutatómunka Oroszországban. Az eddigi eredményeknek adja világos, élvezetesen megírt szin* tézisét a magyar René Fülöp*Miller szorgalmas tolla, az 59—123. olda* lakon, a történeti részben. Megvilágosodik előttünk a mult és a jelen belső összetartozósága, a történeti fejlődés organikus volta és az, hogy miért kellett azoknak a színpadművészeti reformoknak szükségszerűen éppen Oroszországban bekövetkezniük, melyeknek Sztaniszlavszkij után Evreinov Nikolaj, Wachtangov, Tairoff és Maierhold lettek apologctái. A bécsi Hofbibliothek Theaterabteilungjának tudós igazgatója, Joseph Gregor dr. methodikai alapvetést írt a történeti rész elé (11—-56. old.), melynek egyik legsikerültebb fejezete talán az, amely az orosz ikon* festészet és miniatűrök finom formaelemzésének segítségével határozza meg az orosz színházművészet szellemét, a másik pedig, amely az orosz színészi lélek kulisszái mögé világít be néhány pregnáns szóval. A leg* újabb törekvések is megértő és biztosszemű méltatóra és magyarázóra találtak Joseph Gregorban. Azok, akik úgy érzik, hogy idegenül állanak az orosz színészi lélek néha talán bizarr, de mindig mélyen őszinte megnyilatkozásaival szemben, olvassák el ezt a könyvet és lapozzák végig Gregor és Fülöp* Miller avatott kalauzolása meílctt a pompásan kiállított képestáblák százait és hívőivé lesznek e nagy művészetnek. N. A.

Reallexikon der deutschen Literaturgeschichte. Unter Mitwirkung zahlreicher Fachgelehrter herausgegeben von Paul Merker und Wolf? gang Stamm er. Berlin, W. de Gruyter u. Co., 1925—1928. 1. és II. köt. 593 + 754 1. Nagy 8°. Füzctenkint" 3*50—4 Μ. Ez az a l a p v e t ő , h a t a l m a s vállalkozás a n a p o k b a n é r t e el a Qu b e t ű v e l a II. k ö t e t l e z á r á s á t . A III. k ö t e t e t k i t e v ő Liefe? r u n g í o k ez idén s j ö v ő r e f o g n a k m e g j e l e n n i . K ü l ö n m e g e m l í t h e t ? iiik, h o g y a h a z a i n é m e t i r o d a l o m r ó l s z i n t é n t e r j e d e l m e s e b b cikket fog közölni P u k á n s z k y Béla s z a k a v a t o t t tollából. Hézag? pótló s minden irodalommal foglalkozónak nélkülözhetetlen s e g é d m u n k á v a l állunk itt s z e m b e n , a m e l y e t b ü n t e t l e n ü l senki s e m m e l l ő z h e t m a j d , aki k o m o l y a n a k a r dolgozni, m é g h a n e m n é m e t i r o d a l o m t ö r t é n é s z is, h a n e m m á s „ m o d e r n " szak képvi? selője. M i n t a cím m u t a t j a m á r , b e t ű r e n d b e n az i r o d a l o m t ö r t é ? n e t i a l a p f o g a l m a k a t k a p j u k itt; a f ő b b e k e t m e g l e p ő e n a l a p o s , sok h a s á b o t m e g t ö l t ő , k i m e r í t ő taglalásban (az egész o d a t a r t o z ó k ö n y v é s z e t t e l ) . V a g y i s a z t az á t t e k i n t é s t , m e l y e t e d d i g csak f á r a d s á g o s , i d ő t r a b l ó e l ő m u n k á l a t t a l s z e r e z h e t e t t meg m i n d e n k i , akinek k u t a t á s á h o z s z ü k s é g e v o l t ilyenre, k é s z e n k a p j a : az illető speciális k é r d é s egyik l e g i s m e r t e b b m ű v e l ő j e világítja i t t m e g m i n d e n oldalról precízen, r ö v i d e n , de t ö m ö r e n . A c i k k e k n a g y része o l y a n i n s t r u k t i v , h o g y m é g az is s o k ú j a t m e r í t h e t belő? lük, aki m a g a is az illető r é s z l e t k é r d é s e k e t műveli é v e k óta. A z t e r m é s z e t e s e n s e m m i k é p sem c s o d á l h a t ó , hogy, a m u n k a ? t á r s a k egész t á b o r k a r á v a l dolgozni k é n y t e l e n v á l l a l k o z á s r ó l lé? v é n szó, n e m m i n d e n cikk e g y f o r m a é r t é k ű . N a g y e g é s z é b e n a z o n b a n n y u g o d t a n állítható, h o g y a f á r a d h a t a t l a n s z e r k e s z t ő k v a l ó b a n a l e g a l k a l m a s a b b s z a k e m b e r e k e t n y e r t é k m e g és a s z e r z ő k e g y é n i s é g é n e k l e h e t ő t i s z t e l e t b e n t a r t á s a v a l o l y a n össze? h a n g o l á s t k í s é r e l t e k , azaz v a l ó s í t o t t a k m e g , a m e l y ilyen m ű n é l hatványozott elismerést erdemei. A m u n k a g a z d a g s á g á r ó l és a s z e r k e s z t ő k m i n d e n r e kiter? j e d ő g o n d o s s á g á r ó l t a n ú s k o d n a k az ilyen k i s z a k í t o t t c í m s z a v a k , illetve a l á j u k t a r t o z ó ü g y e s e n megírt f e j e z e t e k , m i n t E n g l i s c h e Lit., hol t e r m é s z e t e s n n e m az angol i r o d a l o m f e j l ő d é s é n e k rö? v i d r e f o g o t t t ö r t é n e t é t k a p j u k , h a n e m — n é m e t i r o d a l m i tárgy? lexikonról lévén szó — e n n e k h a t á s á t a n é m e t i r o d a l o m r a . A s z i g o r ú a n v e t t i r o d a l o m t ö r t é n e t mellett p o é t i k a i , v e r s t a n i , sti? lisztikai f o g a l m a k egész légiója s o r a k o z i k föl: k é n y e l m e s s g y o r s t á j é k o z ó d á s t t é v é n l e h e t ő v é az i r o d a l o m m a l t u d o m á n y o ? san f o g l a l k o z ó k n a k m i n d e n m u n k a k ö z b e n f e l m e r ü l h e t ő kér* désben. E g y t e k i n t e t b e n e l s z á m í t o t t á k m a g u k a t a k i a d ó k : a m ű rég m e g h a l a d t a azt a t e r j e d e l m e t , m e l y r e e r e d e t i l e g , az első elő? fizetési f e l h í v á s o k k i b o c s á t á s a k o r g o n d o l t a k . E z a z o n b a n ilyen vállalkozásnál ú g y s z ó l v á n e l k e r ü l h e t e t l e n és a lexikont h a s z n á l ó s z a k e m b e r csak hálás l e h e t é r t e , hogy k i m e r í t ő b b ú t b a i g a z í t á s o ? k a t k a p . R e m é l j ü k , h o g y öt?hat é v e n k é n t p ó t f ü z e t e k a l a k j á b a n kiegészítést k a p u n k m a j d m i n d a z o k h o z a cikkekhez, m e l y e k n é l ez a t u d o m á n y h a l a d á s a m e l l e t t s z ü k s é g e s s é válik. K.

Ε. A. Boucke: A u f k l ä r u n g , K l a s s i k und R o m a n t i k . weg u, Sohn. Braunschweig, 1925. 8°. 67 1.

Friedr. Vie?

H e t t n e r k l a s s z i k u s X V I I I . századi irodalomtörténetének i m m á r 7. k i a d á s a j e l e n t m e g , m e l y e t a h e i d e l b e r g i B o u c k e ren? d e z e t t s a j t ó alá s látta el f e n t i ( k ü l ö n l e n y o m a t b a n is k i a d o t t ) bevezetéssel. A l c í m e Eine k r i t i s c h e W ü r d i g u n g v o n Η. H e t t n e r s L i t e r a t u r g e s c h . d. 18. Jh., d e v a l ó j á b a n m i n d I l e t t n e r m ó d s z e r é t t á r g y a l j a v i l á g o s a n és s z e r e t e t t e l j e s e l m é l y e d é s r ő l t a n ú s k o d ó alapossággal, m i n d az ú j a b b k o r i n é m e t i r o d a l o m t ö r t é n e t b e n olyan nagy szerepet játszó h á r o m nagy szellemtörténeti korsza? k o t és m ű v é s z i a l k o t á s i i r á n y t . J o b b a n m o n d v a ü g y e s m e g o k o ? l á s á t k a p j u k a n n a k , h o g y H e t t n e r m i é r t é r t é k e l t e m i n d a fel? s o r o l t j e l e n s é g e k e t úgy, a m i n t ez n a g y m ű v é b e n e l ő t t ü n k v a n . H e l y e s é r z é k k e l r a g a d t a m e g Boucke H e t t n e r s a j á t k o r á n a k t u d o m á n y o s n é z e t e i t , m e g g y ő z ő d é s e i t m i n d e n ü t t a z o k o n a pon? t o k o n , ahol k ö z v e t l e n ü l h a t o t t a k a nagy m ű r e m a g á r a . G.

VEGYES. Zu Kerényi's Buch über den griechischen Roman. 1 Lieber H e r r Kollege. Ich m u s s g e s t e h e n , d a s s ich z u n ä c h s t s t u t z t e , als Sie alle e r h a l t e n e n g r i e c h i s c h e n „ R o m a n e " nach d e m T i t e l I h r e s B u c h e s in r e l i g i o n s g e s c h i c h t l i c h e B e l e u c h t u n g zu r ü c k e n a n k ü n d i g t e n . Schien mir d o c h diese G a t t u n g allzusehr n a c h der F r a u W e l t zu riechen u n d d a r i n freilich e i n e n p i k a n t e n R e i z a u s z u s t r ö m e n auf lüsterne, e t w a s d e k a d e n t e u n d des A n r e i z e s b e d ü r f t i g e N e r v e n v o n M ä n n l e i n u n d W'eiblein. Die G a t t u n g s c h i e n m i r m o n d ä n , ja d e m i ? m o n d ä n n a c h U r s p r u n g u n d Z w e c k . Ich m u s s a b e r n u n s a g e n , d a s s ich v o n I h r e n D a r l e g u n g e n s t a r k e n E i n d r u c k h a b e u n d die T h e s e so, w i e Sie sie d u r c h ? f ü h r e n , f ü r z u t r e f f e n d halte. D e n n Sie l e u g n e n j a den j e t z i g e n säkularen Charakter dieser Bücher keineswegs, sondern b e t o n e n nur, in wie s t a r k e m M a a s s e in i h n e n d a s W u n d e r ? b a r e h e r r s c h t u n d den G a n g d e r G e s a m t h a n d l u n g wie die einz e l n e n V o r g ä n g e beeinflusst. D a z u weisen Sie f e r n e r auf die T a t s a c h e hin, d a s s eigentlich alle diese R o m a n e ganz die gleiche H a n d l u n g h a b e n . U n d d a r a u s s c h l i e s s e n Sie, in V e r b i n ? d u n g mit d e m o b i g e n G e d a n k e n , dass eine u r s p r ü n g l i c h in reli? 1 Köszönetet mondunk Mewaldt professzor úrnak, a tübingai egyetemen a klasszika filologia ny. r. tanárának, hogy a szóban forgó munka (Die griechisch-nri ntalische Romanliteralur in religiorísgéschchtlicher Beleuchtung, Tübingen 1927) alapgondolatát hajszálpontosan fogalmazó, s egy érdekes analógiával támogató sorait, melyeket a szerzőhöz intézett, eqvüttal folyóiratunknak is közzétételre átengedte. Különben a két kitűnő tudós, aki a könyvvel e füzetben egyidejűleg foglalkozik, ezt anélkül teszi, hogy egymás megjegyzéseiről tudomással bírna. Szerk.

giöser oder göttlicher Sphäre spielende Handlung das Prototyp d i e s e r s t e r e o t y p e n E r z ä h l u n g sei. D a r a u s folgen n u n w i e d e r o d e r d a m i t v e r b i n d e n sich in I h r e m B u c h e g a n z n e u e D e u t u n g e n einzelner P a r t i e n dieser R o m a n e , ζ. B. d e s l e t z t e n B u c h e s d e r M e t a m o r p h o s e n d e s Apu» leius u n d d e r K o m p o s i t i o n des E s e l r o m a n e s ü b e r h a u p t . U n d so manches andere. In d e m P u n k t e s c h e i n e n Sie m i r b e s o n d e r s W e s e n t l i c h e s b e t o n t zu h a b e n : d a s s n ä m l i c h die L i e b e n d e n e r s t eine lange P r ü f u n g erleiden m ü s s e n , ehe sie e n d l i c h g a n z v e r e i n i g t wer» d e n . D a s d e u t e t in d e r T a t auf r e l i g i ö s í d i d a k t i s c h e n U r s p r u n g . T a m i n o u n d P a m i n a erleiden d a s s e l b e , u n d d i e s e O p e r ist j a n u r a u s der F r e i m a u r e r e i u n d d e r e n G r u n d l a g e , d e r H e r m e t i k , h e r a u s v e r s t ä n d l i c h . D e r Z a u b e r , d a s W u n d e r , h a t d a r i n seine l e g i t i m e Stelle. U n d schliesslich gibt es j a e i n e d e k a d e n t e Religiosität, d e r e n K e n n z e i c h e n die L ü s t e r n h e i t ist. H i e r k ö n n e n w i r sie gut fassen. E s d ü r f t e sich I h r e T h e s e a l s o a u c h k u l t u r p s y c h o l o g i s c h bewähren. Mit herzlichen Grüssen s t e t s Ihr T ü b i n g e n , 22. 4. 1928. Johannes Mewaldt. Addenda recentiora ad . . H o m i n i s Comparatus I" (1. E.Ph. K. 1913. 23—31; 9 1 - 1 0 3 és 1916, 663-665. IL). — Az E. Ph. K, 1916-i évfolyamának 663. lapján igyekeztem az okokat és célokat megjelölni, amelyek talán mentik az ilyen, esetleges olvasmányokból, rendszertelenül gyűjtött pótlások megjelenését. Egyébként újabb adalékaim közlésénél még jobban törekedtem, hogy a mozaik egyes darabjai ne egészen érdemetlenül bolygassanak meg egy-egy — már abszolúte is—érdemes problémát. A gyűrűs kötős házasság-szimbolumokról eleitől kezdve tervezett külön munkámnak gazdag anyagát ezúttal is visszatartottam. Ad 1913, 23124. /.: A görög glossographusok gyakorlatától dicséretesen tér el Apion meghatározása (A. Ludwich, Über die homerischen Glossen Apions. Philologus 74 [1917]) s. ν. κρήδεμνον " τό πώμα τό έπΐ τών πίθων (γ 392) ή τό περίβλημα της κεφαλής (Χ 470 stb.), amely mellőzi a τείχη jelentést. (Különben persze Apion sem ment a formalizmustól, amint a 24. laphoz lent idézett glossája mutatja.) 1913, 2411916, 663. /.: A TT 9 7 - 100 sorok antik athetálását helyesen utasítják vissza: Nägelsbach Autcnrieth, Homerische Theologie 18612, 331. 1. jgyz. („Diese vier letzten Verse, gerade die am meisten charakteristischen . . . mit höchstem Unrecht für untergeschoben erklärt. . .") és Wilamowitz-Moellendorff, Die Ilias und Homer 1916. 121 kk., aki (igen finoman) költői igazolást érez a kifejezett kívánság szenvedélyes szertelenségében és főleg megható voltában („die beiden Freunde haben vor Ilios ihr Grab gefunden, aber die Achäer haben es erobert. Und diese Verse sollen wir hinwerfen") 1913, 24. /.; K. Lehrs Aristarch-jának adatai alapján már Fr. Blass, Hermeneutik und Kritik (Handbuch der klass. Altertums Wissenschaft I, 18861 128 k. 1. helyesen ismerte fel annak a görög racionalizmusnak káros következményeit, amely egyenlőségjelekkel szokta megfejteni a metaforikus kifejezéseket. A görög lexikographusra így fokozottabb érvénnyel áll a Pope szava, melyet már Böckh is idézett, hogy t. i. tud-

hatja egy különálló szó értelmét, sohasem kettőét, összefüggésben. Azonban a γλώττα-tanítás és felmondatás, ahogyan ezt a Δαιταλής öregje is követeli haszontalan fiától — προς ταΰτα σύ λέΕον Όμηρου έμοι γλώττας ' τί καλούσι κόρυμβα; azután τί καλούσι άμενηνά κάρηνα (Aristophanis fr. 222 Koch), — nemcsak az attikai iskolamesterekre és a Homerost magyarázó régi lexikonszerzökrc (γλωσσογράφοι) jellemző. (V. ö. Aristot. Poet. 21 k. c. is.) Ez a gyakorlat csak a gondolati síkban természetes fattyúhajtása volt annak a görög lelki ötvözetnek, amely költőknél is — a költői hatás veszélyeztetése nélkül — olyan mértékben kedvezett a „kénning"-nek, hogy ezt mi már hajlandók vagyunk költőieden racionalizmusnak minősíteni. (Kenningnek nevezik R. M. Meyer, Stilistik 158. 1. szerint — idézve Fr. Dornseiffnél, Pindars Stil 1921, 32 k. 1. — a v a r i á i t appellativumok által Való körülírást, amilyen pl., ha Deborah éneke „tüskebokor-lakót" mond Jahve helyett: „eine kunstmässig systematische Umnennung der Dinge, die oft wie ein Rätsel wirkt ") Nem szenvedhet ugyanis kétséget, hogy az az Archilochos, aki Ζ 507 (πεδίοχο κροαίνυυν) alapján έπιθυμεΐν értelemben használta a κροαίνειν igét és Λ 786 alapján (γενεη μέν ύπέρτερός έστιν Άχιλλεύς, πρεσβύτερος 8έ σύ έσσι) νεώτερος értelmében a ύπέρτερος-t; vagy az a Sophokles, aki kard értelmet adott az έγχος szónak, mert így értette Η 255 a δολίχ' έγχεα-t — érdemben ugyanazt tette, mint a scholioníró, aki szerint τοίου = αγαθού (mert τοίου γάρ και πατρός áll b 206ban!); τόσον = σώμα (mert ός τό μέν άλλο τόσον ψοΐνιΕ ήν Ψ 454; az adatokat 1. Blassnál, 128 k. 1.); vagy aki a κάρηνα 1 szónál felveszi a κεφαλάς (Λ 500) mellé az ακροπόλεις (Β 117) jelentőséget is, mint pl. Apion i. h. Hascn'óan mondja különben Demosthenes 23, 33 is (idézve Blass 2. kiad.), valószínűleg egy A 13-hoz szóló iskolai magyarázat hatása alatt: τά . . χρήματ' άποιν' ώνόμαΐον οί παλαιοί. (Ilyenféle esetekben sokszor „graecizálnak" a modern lexikographusok is, amiről v. ö. Dornseiff i. h. 45 k., 71. 1.) Egyszerűen: a sajátos görög lélek nemcsak a glossographusokat termette szükségképen, hanem azt a költőt is, aki önmagáért, mint meggondolkodtató formát szerethette a Τροίης κρή6εμνα-ίέ1ε kenninget — ahogy az Edda kifejezésmódja is szereti a „vállak sziklájá"-nak vagy a „test várá"-nak nevezni a fejet, „kardpirosító"-nak a hőst, ,,áll-erdő"-nek a szakállt stb. (1. Meyer i. h.) — és aki épen ezért, az alkotás ihletének elszálltával, illetve ezen túl, kész lehetett a kifejezést fenntartás nélkül a Τροίης τείχη-vel azonosítani. Nem véletlen így — amit már többen észrevettek —, hogy a jóslatok jellegzetes epikus nyelvétől egyenes vonal visz az „alexandriai" Lykophronok és Timotheosok preciöz talánystílusához. (A Herodotos VII, 141 olvasható τείχος Εύλινον, melyet Meyer idéz, nem is a legjobb példa a jóslatok tipikus nyelvezetére.) Ellenkezőleg: a sajátos hajlam még sokkal általánosabb. N e m szorítkozott a jóslatok nyelvére (v. ö. pl. Pindaros Pyth. 3, 38 τείχος Εύλινον-ját is és hozzá Fr. Dornseiff, i. h. 45 k. 1.), mert különben érthetetlen volna az a költői jelentőség, amelyre ez a „rejtvényes" előadásmód Alexandriában (jóllehet már az egyensúlyát-vesztett) görög lélek számára mégis kétségkívül vergődött. Mindez azonban előttünk csak érthetőbbé és természetesebbé hivatott tenni, hogy miért érezte olyan kevéssé vagy feledte olyan könnyen a görög közönség általában a Τροίης κρήδεμνα-nak eredeti metaforikus, már eleve csak objektiváltan élő értékét, melyet annak idején dolgozatunk igyekezett a régi jogaiba visszaiktatni. 1916, 663. 1. (ad 1913, 29): A célzott Plutarchoshely szerint (Pelopid. 34, Tauchnitz): ΆλέΕανδρος .. ó μέγας'Ηφαιστίωνος άποθανόντος. 1

Α κάρηνα [κατα]λύειν ről 1. Ε. Ph. Κ. 1913, 28 kk.

ου μόνον ίππους έκειρε και ήμιόνους, αλλά και τ ά ς έ π ά λ Ε ε ι ς ά φ ε ί λ ε τ ώ ν τ ε ι χ ώ ν, ώς άν δοκοΐεν αί πόλεις πενθεΐν, άντί της πρόσθεν μορφής κ ο υ ρ ι μ ο ν σ χ ή μ α κ α ι ά τ ι μ ο ν άναλαμβάνουσαι. Ehhez 1. Philostrat. ep. 16 (Epistolographi Graeci, Didót 1873, 472 k.) metonymialistáját; κοιιώσιν οί μεν βάρβαροι πίλοις, oi δε "Ελληνες κράνεσιν, oi bé οφθαλμοί βλεφάροις, ή 6έ ναϋς ίστίοις, ή bé γη ορεσι, τά b'0'ρη νάπαις, ή δε θάλαττα νήσοις, οί bé ταύροι κέρασιν, οί ποταμοί τεμπεσιν, αί π ό λ ε ι ς τ ε ί χ ε σ ι ν (mert: ώς χρυσός άνάθημα καί άργυρος, οϋτυυς και τρίχες) és lentebb: τ ό τ' ά π ο κ ε ί ρ ε τ α ι κ α ί π ό λ ι ς , ο τ ε ά λ ί σ κ ε τ α ι , καί γυνή τότ' άφίησι τής κεφαλής τό κάλλος, οτε πενθεί, καί γης λιμός, οτε μη κομά stb. Kenningszerű változatban ugyanezt a képet használta Euripides is — προσφυώς Ευριπίδης περί Τροίης φησίτό ά π ό b έ σ τ έ φ α ν ο ν κ έ κ α ρ σ α ι π ύ ρ γ ω ν : Eustath. Ilias ρ. 189, 12 —, akiről csakúgy mint Ailianost illetőleg 1. L. Sommer, Das Haar in Religion und Aberglauben der Griechen, Münster 1912, 65. 1. 1913, 292• A házasságkötés hajlevágással jár — csakúgy az indiai archipelaguson (R. Schmidt, Liebe und Ehe im alten und modernen Indien 1904, 421. 1.), mint az egész középkorban (Du Cange szerint — s. v. capilli — „esse in capillo" a. m. „hajadon", amely magyar szóhoz ν. ö. Szirmay, Hung. in parabolis 18072, 104. 1.) és még ma is pl. az orthodox zsidóknál, rabbik feleségeinél stb. (Mint korszimbolum, illetve jel szerepel a hajviselet különösen az araboknál, 1 Wellhausen, Reste arab. Heidentums 18972, 198. 1.) De a leányok és fiúk elért, magasabb (a házasságra előkészítő?) korhatárát jelentette a hajlenyírás a görögöknél is. Az Άπατούρια 3. napján (κουρεώτις) a κούροι h a j á t levágták, hogy azután a phratriakba felvétessenek és besoroztassanak. (A Κομυρια hajünnepről ν. ö. Deschamps-Cousin, Bull. Hell. XII. 487 1. és főleg Cook, Zeus 1914, I. fej.) A hajnyírásról mint görög menyasszonyi szokásról 1. Eitrem, Opferritus und Voropfer der Griechen und Römer 1915, 351. 1.; J. E. Harrison, Themis 1916, 336 k. M. Schlesinger, Geschichte des Symbols 1912. 445 k.; v. ö. Kerényi, Die griechisch-orientalische Romanliteratur 1927, 59 kk. stb. Cook (i. h.), Harrison (i. h. 337t 1.), Μ. A. Bailly (s. ν. κόρος, Dict. Gr.-Fr. 1899) és mások mindenesetre a κόρος (κόρΡος) és κόρη (κόρΡη) szavakat is egyenesen a κείρω tövéből 0<Γκαρ-; szkr. kar, a. m. vágni, nyírni) származtatják, ahogy már az Etymologicum Magnum is, jóllehet igen vegyes értékű etymonok között. (1816-i lipcsei kiad. 480 ill. 484. 1. s. ν. κόρη ill. κούρη: . . . παρά τό κείρω, ή κειρομένη έτι νεάζουσα ill. παρά τό κείρυυ, τό κουρεύω, κόρη καί κούρη, πλεονασμώ τοϋ υ, ή κειρομένη έτι καί νηπιάΐουσα.) Velők szemben áll Ε. Boisacq (Dict. Etym, de la langue Grecque 1916, 497. 1.), Prellwitz (Etym. Wb d. griéch. Sprache 1892), Menge és mások származtatása az ind.-eur. *ker (g. κορθύνυυ ill. κορθύομαι; 1. creo, cresco) tövéből, úgy hogy a testvérszók a felnövőket jelentenék (v. ö. κόρθυς és κούρητες), amit nem merünk oly határozottan visszavetni, mint pl. Bechtel, (Lexilogus z. Homer 1914, 201. 1.) „harcias", (a κούρη-t nem magyarázó) rokonságfeltevését a litv. szárwas (vért) és g. κόρυς szavakkal. (Leo Meyer, Hdb. d. gr. Etymologie II. 1901, 368 k. eredménye szokás szerint negatív). Tény azonban mindenesetre, hogy ha a κείρω tövéből való eredet megállhatna, csakugyan értékesen támasztaná alá Harrison gondolatát is, hogy a κουρήτες eredetileg a törzs fiatal iniciáltjai (azaz kb. a. m. κούρητ(ς Τ 193, 248 és így = κοΰροι); másrészt jogunk volna a κόρη szónak valami, eredetileg a „ m e n y a s s z o n y i é h o z közelálló értelmet is tulajdonítani, — ellentétben Lehrs-szel, Popul. Aufsätze 92 k„ 111 kk., aki tagadta (v. ö. E. Rohde, Der griech. Roman 70j és E. Fehrle, Die kultische Keuschheit im Altertum (RVV) 1910,

201 k. is), hogy a menyasszonyi állapot jelölésire lett volna görög szó. (A κόρη jelentéséhez — különösen a παρθένος és νύμφα szavakhoz viszon y í t a — I . E . Fehrle, i. h. 164 kk. német „Braut" — valószínűleg a. m. „die heimgeführte" — hasonló jelentésingadozására vonatkozólag v. ö. K. Weinhold, Die deutschen Frauen im Mittelalter I3 1897, 6. 1.). Sajnos hogy ebben az összefüggésben a Harrisontól i. h. Cooknak köszönt, de hibásan is idézett helyek, minden nyomatékot nélkülöznek, mert κείρω, hanem (a κόρα-val összevétett?) κουρά, nem a κόρος és κόρη κορά (a. m. nyírás) > κείραι eredet igazolásai, sőt részben egyáltalán semmit sem mondanak a dologhoz. A döntés így Cook bizonyítékain múlik, akinek könyve ebben a pillanatban nem állott rendelkezésemre. Akárhogy is azonban: a görög szokás is hasonló lehetett, mint aminőt W. Rob. Smith, Die Religion der Semiten 1899. 252 k. mutat ki az ú. n. akika ceremóniával kapcsolatban az arabokra és syrekre, majd a főniciai leányokra vonatkozólag (252. 1. 559. és 560. jegyz.); a megnövesztett h a j az ifjúság viselete (az Etym. M. nyilván csak a kis gyermek — nem a serdülő lány — nvirottságára gondol), levágása szükségszerű előkészítés a házassághoz: vallásos avatási szokás, mielőtt a fiúk és leányok a polgári nagykorúságot elérték. A hajnyírásról általában v. ö. Frazer, ad Pausan. 111, 279 is. 92. /.: A ruhacsere irodalmához 1. még P . M . Nilsson, Griechische Feste 1906, 370 kk. 93. /.: A kérdéshez, hogy a μίτρη jelentett-e női ővet, v. ö. a szó jelentőségének tisztázására vonatkozó kísérleteket: Heibig, Das Homerische Epos 2 , 290 ad fig. 107 k.; Reichel, Homerische Waffen 2 , 73 és 91 kk; De Ridder, Daremberg-Saglio s. v. mitra stb. A μίτρη vagy egy széles, a lágyékot védő „Leibbinde" (ahogy archaikus bronzalakokon látható), amely bőrből és bronzból van kidolgozva, mint a vért; vagy fejvédő, illetve díszként hordott „Kopfbinde" (turbánféle), pregnáns jelentőségben (v. ö. Herod. I, 135; Athen, ρ. 138 d, 535 c, 536 a; Kallimachos, Eis Df-lon, 166. sor) a. m.: a keleti tiara, királyi fejdísz (R. Eisler, Weltenmantel und Himmelszelt 1910, I, 175. 1.) A szó egyébként nem görög eredetű (1. Leo Meyer, Handb. d. griech. Etym. IV, 315 k.). Amit alapjaként felhoznak, a μίτος szintén idegen, hierarchikus szó a misztérium-kultuszból. 94. /.: A ιερός (Ιαρός) > *isaros etymológiájának bonyolódott kérdését (v. ö. W. Schulze, Quaest. epicae 207 kk.) újabban P. Kretschmer igyekezett (az Einleitung in die Geschichte der griech. Sprache 401 kk. általánosságai után) különösen: Pelasger und Etrusker, Glotta XI (1921) 278—281 és Gcrcke-Norden, Einleitung I, 6, 72 = 526. lapjain az etr. aiseras, eiseras, aesar (— isten, Sueton., Aug. 27), volszk. erasistrom (sacrificium), umbr. esona (sacra) = etr. aisuna stb. szavak által tisztázni. A szanszkrit isirah-nak (a. m. kräftig, hurtig) ezekhez az etruszk„pelazg" származékokhoz való viszonyát illetőleg 1. a Glotta, i. h. 280 k. (végeredményben a Schulze-félc homonym melléknevek megkülönböztetése útján) adott egyeztető magyarázatot.— Egyébként az άφετος ν. άνετος értelemmel való népetymológiai azonosítást érdekcsen támogatja a sémi felfogás, mely szerint az áldozati állatot a kiválasztás, azaz az emberi tulajdonból való birtokjogi kiemelés és az isten tulajdonába való átengedés szenteli meg (így Rob. Smith, 1. P. Becknél is, Die Nachahmung und ihre Bedeutung für Psychologie und Völkerkunde é. n. [1904?] 132 kk.); a „verfallen" jelentőségben szerepel a ιερός IG XII 7, 62, 35 kk. sor: πρόβατα [bé μή] έΕέστω έμβιβάσκειν εις τό τέμενος μηδενί, είάν b' [έμβιβά]σκη, έστω [τά] πρόβατα Ι ε ρ ά τ ο ϋ Δ ι ό ς τ ο υ Τ ε μ ε ν ί τ ο υ , idézve Ε. Willigernél, Hagios (RVV) 1922, 28ι, akinek adait a ιερός szó értékéhez 1. még u. o. 59, 96 kk. és passim.

95 2 : V. ö. Apion i. h. 246. 1.: λ ι π α ρ ó ν ' τό ευσαρκον (Β 44) και τό δι' Ελαίου και τό πολυτελές και τό πλούσιον. 96 k.; Az ék , ill. ruhakérdéshez általában figyelemreméltó HirnBarth is, Der Ursprung der Kunst 1904, 15. fej. (Die Ursprünge der Selbstverzierung) 211 kk. 98t (es 100. 1.): A menyasszony rituális betakarását már Ezekiél próféta (16, 8) igazolja Jahve és Israel „házasságának" a költői leírásában. A szokás ma is megvan a zsidóknál. Ugyanígy takarja be menyasszonyát a beduin vőlegény az „aba"-nak nevezett köpennyel, miközben azt mondja: „soha senki ne takarjon be, csak én egyedül" (Burckhardt után 1. R. Eisler, Weltenmantel und Himmelszelt 1910. II, 599„). Azonos bolgár szokást igazol a menyasszony „bulcica" neve, a. m. ,,a kis lefátyolozott" (Fr. S. Krauss, Sitte und Brauch der Südslaven 1885, 382. 1.). A magyar legény is „beköti a fejét" a hajadonnak, aki kétségkívül azért viseli ezt a nevet, mert még „hajasan", azaz bekötetlen fővel járkál (1. Beke ö d ö n , M. Nyelvőr 19)3, 184 k.). A betakarás sokszor az ú j férjre is kiterjed, mint Indiában (R. Schmidt, Liebe und Ehe, 382. 1.) és az örmény egyházi szertartásban (1. lentebb). Kétségtelenül a férjes nő hajának (fejének) kötelező befedésére vonatkozik a korrupt hely Szent Pálnál, Corinth. I. 11, 10: οφείλει ή γυνή γ έΕουσίαν Ιχειν έπι της κεφαλής ίηά τούς άγγέλους (ν. ö. az egész fejezetet a 4. verstől). Az irodalmat is összefoglalja: Eitrem, i. h. 4022. A Paulus Festuskivonata s. v. Mutini Titini (p. 147. Th.), kétségesebb; ha nem forog fenn lényegesebb hiba, a római nők elfátyolozott fejjel áldoztak (adták oda magukat?) Tutunusnak. A klasszikus ókorra vonatkozó adatokat 1. E. Fehrle, i. h. 70 és (ad Pausan. VIII, 13, 1) 95. 1.; S. Reinach, Le voile de l'oblation (C. M. & R. I.) 310 k.; a hasonló újgörög, német, román és szláv házassági szokásról v. ö. K. Weinhold, Die deutschen Frauen im Mittelalter 18822, 220 és 339 k.; a hinduról Flaas, Die Heiratsbräuche der alten Inder (Indische Studien 5.) 400. 1. A svéd „mágikus" fejfedésre vonatkozólag 1. Pehr Lugn, Mitteilgg. d. anthropolog. Gesellsch., Wien 1920, 81—106. és hozzá Róheim G., Imago 1924, 348.1. Kevésbé fontos ennek a nehezen izolálható, de ősi, ösztönös έγκάλυψις-nek és άπόκρυψις-nek a „magyarázata", mellyel (az imádkozóra vonatkozólag) már Plutarchos (Aetia Romana, 10) megpróbálkozott. Legáltalánosabban mindenesetre a démonoktól való izolálást, illetve a démonok távoltartását veszik okául (v. Ö. Oldenberg, Religion d. Veda 401, 1; Reitzenstein, Poimandres 230, 1 stb.), dc vannak, akik (mint Reinach, 310 k.) felismerve az iniciációk és a házasság szertartásainak legszorosabb összefüggését, úgy tekintik a menyasszony (és vőlegény) lefátyolozását, mint iniciációt a férj házi kultuszába vagy mint ohlatiót és egy misztikus egyesülés szimbolizálását. Mások (mint Anrieh, Das antike Mysterienwesen 1894, 202 kk.) a hangsúlyt a miszták éskeresztelendők elfátyolozására téve, a befödesek kathartikus jelentőségét tartották a döntőnek (1. további irodalommal E. Fehrlenél is, i. h. 70 k.). Az ismertebb magyarázatokkal szemben J. E. Harrison, Prolegomena to the study of Greek Religion 1903, 522 k. abból indul ki, hogy a régi egyházi szertartás szerint, mely Franciaországban még nem rég érvényben volt (Duchesne, Origines du culte chrétien, 416. 1.), sőt az örmény szertartásban van is mindmáig (v. ö. fentebb), a „flammeum" mind a menyasszonyra, mind a vőlegényre borúi. í^y az orphikus hagyományokat felélesztő pythagoreusok szokása és Festus Pauli ver sacrumleírása alapján (,,sed cum crudele videretur pueros atc. puellos innocentes interficere, perductos in adultam aetatem velabant atque ita extra fines suos exigebant", p. 578 Th.) arra a következtetésre jut, hogy az

elfátyolozás a dedicatio-nak a szimbolizálása, mind a vőlegény és menyasszony, mind a bűnbánó, mind az özvegyi devoció eseteiben. így van a visszatérő Alkestis is (Euripid., Alk. 1144 kk.) három napig fátyol alatt hallgatagon Hadesnek szentelve stb. Természetes azonban, hogy az összes vallásos-babonás magyarázatok csak többé-kevésbé sikerült logikus interpretációi egy végig nem gondolt (sublogikus) ösztöncselekedetnek. Ennek a gyökeréhez közelebb járunk, ha egyszerűen csak abban látjuk a hajbefödes elfogadottságának és elterjedtségének a magyarázatát, hogy igen találóan figyelmeztet a menyasszony, illetve férjes nő különös helyzetére („megközelíthetetlenségére", v. ö. Fr. Rumpf, Der Mensch und seine Tracht, ihrem Wesen nach geschildert, é. η. [1905?1 227. 1.), amely persze önkénytelenül kereste ezt a figyelmeztetőt. A felfogás természetesen mutatis mutandis alkalmazható minden egyébf a j t a (miszteriumi és rituális) befödésre is. 102. L: A várnak hajadonnal való azonosítása megvan már az állítólagos Herodotosnál, aki Homeros életét írta meg, amikor Νέον Τεΐχος-t mint Κύμης (Pauw olvasása szerint; cod.: Κύμην) έριώττιδα κούρην-t említi (v. ö. Wilamowitz, i. h. 422. 1.); és megvan az orosz Igordalban is, ahol Vseslav úgy szereti Kiewet, mint menyasszonyát, — Bessonov szerint „un procédé fonciérement épique" (? L. A. Rambaud, La Russie Epique 1876. 344. I.). Egyébként a városvédő hajadon-istenségek hite is sokszor elősegíthette a vár és a hajadon teljes egybemosódását. Ma pl. Polyainos elbeszélése szerint (strat. 8, 59) az ostromlók megszaladnak az akropolison πανοττλία-ban megjelenő Pallas ( > ττάλλαΕ, παλλακή ν. ö. Nilsson, Gr. Feste, 91. 1.) Athene ( = κόρη), helyesebben az epiphaniát végrehajtó ιέρεια elől (ami állandó vonása volt bizonyos ünnepi szertartásoknak; v.ö.Bach, De Graecorum caerimoniis in quibus homines deorum vice fung., diss. Berol. 1883, 4. 1.), akkor itt a vár és a hajadon (θεά, illetve iépeia) elválaszthatatlan komplexumot képeztek. — A már idézett helyekhez v. ö. még Euripides, Bacch. 105: α» Σεμέλας τροφοί Θήβαι, στεφανοϋσθε κισσψ stb. 102. 1.\ Α κλήδες γάμου kérdéséhez 1. a ΤΤροθυραία-t aposztrofáló orphikus himnuszt Ε. Abel, Orphica 1885, 59.1. (1. Ο. Kern, Orphicorum Fragmenta 1927, 324. k. 1. [316] is), ahol a γονας έπαρωγός istennő mellékneve κληδοΰχος. 102. l.: A „várat megvenni" magyar kifejezésmód, amely régebben általános volt, szintén amellett szól, hogy a „várhajadon" valaha minálunk is — élt (v. ö. MNyelv 1915, 445. k. „Grodno elesett" c. cikkecskémet). A székelyek t. i. a „feleségül venni" értelmét (a M. Nyelvőr 1903, 491. 1. szerint) a „megvenni" igével szokták kifejezni; az „eladó lány" pedig országszerte ismert fordulat. 103. /.: Természetesen: a görögségen belül a várhajadon metaforájának megelevenedése nemcsak Ilomerosnak a megértését hivatott elmélyíteni. Azzal is csak nyerünk, ha pl. az Άσπ. 105 Poseidonról szóló mellékmondatát ος Θή3ης κ ρ ή δ ε μ ν ο ν εχει ρύεταί τε πόληα, színesebben úgy értjük, hogy az isten a várhajadon p á r t á j á t bírja, (azaz a férje) és ebben a minőségben védi ennek a hajadonnak a (tőle most költői módon újra elválasztott) városát. (Budapest.) M A R Ó T KÁROLY. Miscellanea. I. Rég ismert dolog, hogy a Scriptores históriáé Augustae életrajzsorozata eredetileg nem Hadrianusszal kezdődött, mint mai állapotában, hanem előbb. Az elveszett Traianus-életrajz egy helyét felismerhetjük

Ammianusnál, akinek előadása különben is rendszeresen érintkezik a császárbiografiákkal. Erre az összefüggésre az a tény világít rá, hogy a História Augusta — ismeretes módon — állandóan igyekszik az uralkodóknak ellentétes jellemű párokba való csoportosítására, amint ezt p. o. Elagabal és Severus Alexander, Valerianus és Gallienus, Numerianus és Carinus és mások esetében tudatosan keresztülviszi. Ilyen tendenciózus szembeállítás a következő is: v. Hadr. 19, 9: cum opera ubique infinita fecisset, numquam ipse nisi in Traiani patris templo nomen suum scripsit. Ez persze mértéktelen túlzás, aminthogy m i n d j á r t utána (19, 11) el is szólja magát: fecit et sui nominis pontem, stb.; mégis következetesen ragaszkodik hozzá az író két más nyilatkozatában. V. Hadr. 19, 10: Romae instauravit Pantheum, saepta, basilicam Neptuni, sacras aedes plurimas, forum Augusti, lavacrum Agrippae, eaque omnia propriis auctorum nominibus consecravit. Ugyanott 20, 4: et cum titulos in operibus non amaret, multas civitates Hadrianopolis appellavit, ut ipsam Karthaginem et Athenarum paitem. Ennek a fordítottját olvasta a megelőző vita-ban Ammianus, aki XXVII 3, 7 így ír Lampadiusról: per omnia enim civitatis membra quae diversorum principum exornarunt inpensae, nomen proprium inscribebat, non ut veterum instaurator, sed conditor, quo vitio taborasse Traianus dicitur princeps, unde eum herbam parietinam iocando cognominarunt. Erre céloz az Epit. de Caes. is, 41, 13: Hic Traianum herbam parietariam ob titulos multis aedibus inscriptos appellare solitus erat. II. Script, hist. Aug. XXIV (trig. tyr.) 33, 8 : hos libellos quos de vita principum edidi, non scribo, sed dicto, et dicto cum ea festinatione .. . ut respirandi non habeam facultatem. Nagyon helyesen jegyzi meg ehhez a helyhez H. Peter 6 , hogy a szerző itt „in der üblichen Weise unter dem Schein der Bescheidenheit die Meinung (hat) erwecken wollen, als ob er das schnell hingeschrieben habe, was er mit Mühe nach den Regeln der Kunst zusammengebracht hatte". Peter véleményével viszont szembeszállt nemrég N o r m a n Η. Baynes The História Augusta c. könyvében (Oxford 1926, 73—74. 1.), aki e mü keletkezéséről alkotott hipotézise érdekében szórói-szóra elhiszi, hogy tényleg nagy sietséggel összecsapott írás ez. Baynes téved, mert tényleg csak szokásos frázis ez az állítás; amint hogy például azt sem kell másképpen értelmezni, ha Hieronymus a számos auktorból nagy munkával összeállított Chroniconját opus tumultuariumnak nevezi. A rendelkezésre álló idő rövidségével mentegetődzik a Iordanes Getica bevezetésének ismert mondása is, melyről már Sybel látta, hogy Rufinus egy helyével szorosan összefügg, 7 de jellemző, hogy a Kr. u. III. századi újplatonista Amelios levelével is összecseng, anélkül, hogy közvetlen viszonyt kellene köztük konstruálni: 6 H. Peter, Die römischen sogen, dreissig Tyrannen ( = A b h . d. phil.-hist. KI. d. kön. sächs. Ges. d. Wiss., Bd. XXVII., Nr. 6), 183—184.1. 7 Rufinus szövegét 1. Mommsen Iordanes kiadásában, 53—54. 1. jegyzet.

Philologiai

Közlöny.

Hl.

4 — 10.

11

lord. Get. 2: super omne autem pondus, quod nec facultas eorundem librorum nobis datur, quatenus eius sensui inserviamus, sed, ut non mentiar, ad triduanam lectionem dispensatoris eius beneficio libros ipsos antehac relegi. quorum quamvis verba non recolo,sensustamen et res actas credo me integre refinere.

Porph. v. Plot. \7 και νυν ήκυυ άποδιβούς σοι τά έπηγγελ.μένα έν τρισιν ήμέραις, ώς και αυτός οΐσθα, πεπονημένα. Χρή be αυτά ώς άν μή εκ της τών συνταγμάτων εκείνων παραθέσεως ουτ'ουν συντεταγμένα οΰτ' έΕειλεγμένα, άλλ'άπό της παλαιάς έντεύΕεως άναπεπολημένα και ώς πρώτα προυπεσεν έκαστα οίίτω ταχθέντα ένταΟθα νϋν συγγνώμης δικαίας παρά σοΰ τυχεΐν, . . . III.

Baynes a szóban forgó, igen szellemes munkában arra az ered* ményre jut, hogy a História Augusta 362—3-ban keletkezett, mint a Julianus A p o s t a t a politikai és vallásos programmját burkoltan propagáló röpirat. Már máshol igyekeztem rámutatni e nézet tarthatatlan voltára, 8 melyet — csodálatosképpen megtagadva saját, jól megalapozott felfogását — E. Hohl is elfogadott. De nem lesz felesleges itt is rámutatni Baynes módszerének sarkalatos hibájára. Ö ugyanis (75. 1.) azt mondja, hogy „I write as a student of history, and not as a literary critic" és ezt -úgy érti a gyakorlatban, hogy elkopott frázisok irodalmi hátterét nem véve tekintetbe, 9 mindenütt Julianusra való célzásokat lát. így ha a v. Aurel. 20, 7 szerint 1 0 neque enim indecorum est diis iuvantibus vincere. sic apud maiores nostros multa finita sunt bella, sic coepta, akkor ez nem juliánusi különlegesség, hanem a hanyatló \'eritatis pogányság állandó jelszava: quanto . . . melius antistitem maiorum exeipere disciplinam — olvassuk Minucius Felixnél (Oct. 6) — . . . . Sic eorum poteslas . . . totius orbis ambitus occupavit stb. V. Avid. Cass. 2, 2: nam si ei divinitus debetur impérium, non poterimus interficere, eiiamsi velimus. Ez is Julianusra való célzás Baynes 1 1 szerint, aki elfelejti p. o. Dio Cassius hasonló helyét (45, 1, 5), ahol Nigidius Figulus mondja a gyermek jövendő Augustusról Octaviusnak, aki meg1 akarja ölni fiát, nehogy zsarnok váljék belőle, mint jósolták: οτι άδύνατόν έστι τοιοϋτό τι αυτό παθεΐν. Mikor Severus Alexandert Marcus Aureliussal és Nagy Sándorral hasonlítja össze a vita (5—12), ezt teljes történeti alappal teheti; Alexandrost illetőleg nem is kell ezt bővebben illusztrálni Caracalla „Alexander" nevű ál-fiára, mikor amúgy is tudjuk, mily Nagy-Sándor-mánia lepte el e századot, míg Marcussal már Herodianus is összehasonlítja (VI 1, 6): ου βοώίως τοΰτο άλλου βασιλέως τών καθ'ήμάς ποιήσαντος .. . μετά την Μάρκου αρχήν. Szinte hihetetlen, hogy az Alexander-életrajzban még az omina imperii felsorolását 1 2 is Julianusra lehessen magyarázni. Hát a Suetonius omen-rubrikája nem hatott itt, mint végig az összes biográfiákban ? 8 A Z e i l s í h r . f. Numism. XXXVIII (1928) kötetében megjelenő cikkemben. 9 Hogy mennyire kell a történésznek az irodalmi kritika eszközeit ismernie, találóan emeli ki Schissel Janus II (1920), a Rutilius N a m a tianusról szóló munkája bevezetésében. 10 Baynes id. m. 65.1. 11 U. ott 8 4 - 5 . 1. 12 Baynes 122. 1.

Baynes főleg Severus Alexander képében látja mindenütt Julianust és itt boszulja meg magát az irodalmi mintaképek negligálása; Mamertinusnak Julianust dicsőítő panegyricusában ugyanis készpénznek veszi szerzőnk e műfaj évszázados frázisait és amennyiben a Severus Alexander biográfiájában is megtalálhatók ezek, siet bennük — Julianus vonásait felfedezni. Az igazi tényállás jellemzésére elég lesz a salutalio és adoralio motívumaira vonatkozó 1 3 helyek eredetére rámutatni: Hieron. Chron. 226c Helm: Salutabatur autem noDiocletianus enim Au- Primus Diocletianus mine . .. salutatus congustus omnium primus, adorari se ut deum ius15 sessum obtulit omniexterno et regio more sit et gemmas vestibus busl4: senatoribus . . . instituit adorari, cum catciamentisque inseri, idem adorari se vetuit, Semper antea ad similicum ante eum omtudinem iudicum salucum iam coepisset Henes imperatores in móliogabalus adorari retatos principes legeridúm iudicum salutamus.le gum more Persarum.15 chlamydem rentur et tantum purpuream a privato habitu plus haberent. Eutr. IX, 26: Vict. Caes. 3 9 , 2 - 4 : primus (Diocl.) .. . adorari se iussit, qui (Diocl.) primus ex auro veste cum ante eum cuncti salutarentur.]6 quaesita serici ac purpurae gemmarumque vim plantis concupiverit... ornamenta gemmarum vestibus catciamentisque indidit. nam prius se primus omnium Caligulam post imperii insigne in chlamyde purDomitianumque dominum palam purea tantum erat, reliqua comdici passus est et adorari se appelmunia. tarique uti deum. v. Alex.Sev. 18, 1 - 3 :

Amm. XV 5, 18:

A perzsa szokás emlegetése rávezet e klisé régi gyökerére. Justin. 12, 7, 1 írja Nagy Sándorról: Dein, quod primo distulerat, ne omnia pariter invidiosiora essent, ex Persico superbiae regiae more non salutari, sed adorari se iubet Quae res et illi et multis principibus Macedonum exitio fűit, siquidem sub specie insidiarum omnes interfecti. Retentus tarnen est a Macedonibus mos salutandi regis explosa adoratione. A. A. A „ g y o r s m u n k a " m e n t e g e t ő d z ő h a n g s ú l y o z á s a kései antik íróknál méltán tűnik fel közhelyszerűnek, s bizonyára méltán vonják kétségbe az ilyen kijelentések történeti értékét: 1. fent Alföldi Α.: Miscellanea II. Az ott felhozott példák könnyen szaporíthatok. Az Amelios-levélhez (Porph. v. Plot. 17) közel áll egy másik új-platonista 13 U. ott 120-121. 1., 128—129. A libertás és dominus frázisait illetőleg 1. a Numizmatikai Közlönyben megjelenő cikkemet. ι* V. ö. Suet. Aug. 53 stb. stb. 15 v. Alex. Sev. 66, 3: eunuchos consiliis nec in ministeriis habuit, qui soli principes perdunt, dum eos more gentium aut regum Persarum volunt vivere, Lact. De mort. persec. 21, 2: nam (Galerius) post devictos Persas, quorum hic ritus, hic mos est, ut regibus suis in servitium se addicant et reges populo suo tamquam familia utantur, hunc morém nefarius homo in Romanam terram voluit inducere. — Legközelebb bővebben írok e motívumról. L. még v. Maxim 28, 7; v. Pert. 13, 2 stb. 17 V. ö. Justin. 11, 11, 6.

filozófus és rétor, később keresztény püspök, Synesios vallomása az álmokról (περί ένυπνίυυν) szóló iratának keletkezéséről, ugyancsak levélformában (ep. 154, Hercher Epistologr. Gr. p. 737). Eszerint Synesios ezt a művecskéjét egy éjtszaka, vagy helyesebben: annak az éjtszakának hátralevő részében írta meg, amelyen egy álomkép erre ösztönözte. des Synesios Wolfram Lang, alapos tanulmányában (Das Traumbuch von Kyrene, Tübingen 1926), amelyben k i m u t a t j a , hogy ez az értekezés korántsem olyan ihletett és közvetlen munka, mint amilyennek a kitűnő filozófus feltüntetni szeretne, természetesen kétségbe vonja a szóban iorgó vallomás őszinteségét. Az a Julianusdiely, (or. V. p. 231, 8, Hertlein), amelyre Lang (i. h. 33, 2) hivatkozik szintén tanulságos, mert fogalmazásában a Hist. Aug. XXIV 33 8 éhoz áll közel: év βραχεί νυκτός μέρει ταΰτα απνευστί Ευνεΐραι συγχωρηθεΐσιν ^ diclo cum ea festinalione . . . ut respirandi non habeam facultaicm. Megjegyzendő még, hogy a Julianus császárnak ez a beszéde (új-platonikus teológiai fejtegetés az istenek Anyjáról) sem könnyeden odavetett írás és H. Bogner analízisében Philologus 79, 1923, 259 épp oly kevéssé ad hitelt a kidolgozás rövid idejére vonatkozó kijelentésnek, mint a IV. beszéd hasonló adatának (p. 204, 4, Hertlein). Utóbbinál arra is rámutathat, hogy az időmeghatározás év τρισί μάλιστα vuEív párhuzamba van állítva az istenség éppen emlegetett háromszoros teremtő tevékenységével (κατά την τριπλήν τοΟ θεοΰ δημιουργίαν). Α Julianus helyeket ugyanígy ítélte meg Gcffcken Der Ausgang des griech.-röm. Heidentums, Heidelberg 1920, 291, 98, utalva The mistíos rétor és filozófus hasonló nyilatkozatára (or. XXVI, p. 37/, KERÉVYI KAROLY. 1 8 sqq. Dind.) A „ f u r o r p h i l o l o f f i e u s " kifejezéshez írt szerkesztői megjegyzésünkre (1. 48. k.) Hornyánszkv professzor úr a következőket óhajtja megállapítani: 1. „Minden tudománynak életformájában vannak bizo; nyos önkéntelen hajlandóságok, amelyek az igazság kutatását hamis vágányra terelhetik. A „furor philologicus" is, legalább ahogy én értem, ilyen, egyébként tiszteletreméltó egyoldalúságokra és túlzásokra céloz, s úgy gondolom, hogy még a céhbeliség követelményei ellen sem vétünk, ha effélét alkalomadtán és a maga nevén szóbahozunk." 2. „ N o r d e n t nem volt szándékomban támadni, mint ahogy ezt a szer; kesztői megjegyzés sem imputálja nekem. Hogy azonban Norden meg; állapításai mégis csak adhatnak félreértésre alkalmat, azt épp azok a helyek bizonyítják, melyeket szerkesztő a Norden^féle könyv 2. ki* adásának előszavából idéz (én az 1. kiadást használtam). Itt maga Nor» den szabadkozik az ellen, amit megállapításaiból esetleg kiolvashatna valaki." A magunk részéről, annak ismételt kijelentésével, hogy szerkesztői hozzászólásunk tárgyi szempontból a szóbanforgó dolgozat egyetlen pontját sem kívánta érinteni — tehát még kevésbbé valamely tekin? tetben megbírálni —, ú j r a készségesen kiemeljük ehhez még azt is, hogy Hornyánszky szempontja a Nordenétől különbözik. Különbözik abban, hogy nemcsak azt veszi figyelembe, mennyiben választja ki Tacitus az etnográfiai topikából a tényleges germán viszonyoknak megfelelő anyagot, hanem azt is kutatja, mennyiben igazodik e ki* választás bizonyos, a tárgyi hűség követelményén túlmenő eszmei célokhoz, és pedig itt egy oly célzatossággal, mely Hornyánszky fel* fogása szerint közvetlen f a j i érzésben s öntudatban gyökerezik. Hogy ennek a tudomány eszközeivel való objektív megvitatása nemcsak jogosult, hanem szükséges is, ahhoz igazán nem férhet szó. k.

Újabb külföldi vélemények Darkó Luonikos-kiadásáról. Az e rolyóiratban már ismertetett 10 külföldi bírálathoz újabban kettő csatlakozik: 1. E. Gerland recenziója a Byzantinischneugriechische Jahrbücher 5. (1927) évf. 429—31. lapjain, mely főleg a Laonikos*editio methodikájával foglalkozik s erre vonatkozólag az alábbiakban össze* gezi véleményét: „Die wissenschaftlichen Grandsätze, die ihn dabei leiteten, nat er in einer kurzen Einleitung auseinandergesetzt. Mit ihnen wird man sich im Allgemeinen wohl einverstanden erklären dürfen. Was den Text selbst betrifft, so hat er mehr „die x\usdrucks* weise des Schriftstellers, als die Autorität dieser oder jener Hand* schritt" berücksichtigt und „Eigenheiten des Ausdrucks, auch wenn sie früher beanstandet waren, treu bewahrt". Dieses konservative Ver* fahren scheint mir durchaus berechtigt (so auch Fr. Drexl in d. Philol. Wochenschr. 1923. Sp. 1105)." 2. Fr. Drexl a Philologische Wochen« schrift 1928. évf. 9. sz. 259—261. lapjain beható ismertetést közöl s néhány helyre vonatkozólag eltérő véleményének kifejezése mellett ítéletét e szavakban foglalja össze: „Mit diesem Bande hat Darkó seine kritische Ausgabe des Laonikos glücklich zum Abschluss gebracht. Auch er verrät auf jeder Seite ein heisses Ringen mit der Tücke der Uberlieferung und eine übertrieben peinliche Sorgfalt in der Wieder* gäbe der handschriftlichen Lesungen. Von den beigegebenen Indices ist der sorgfältig gearbeitete historische sehr wertvoll. Eine wesent* liehe Ergänzug zum grammatischen Index ist Darkós Aufsatz „Vin* diciae Laoniceae". Er zeigt da, um diesbezügliche Ausstellungen seiner Kritiker zu entkräften, an zahlreichen Proben den ganz eigenartigen, auf der Nachahmung des LIerodotos und Thukydides beruhenden Sprachgebrauch des Laonikos, hinsichtlich dessen schon Tafel und Nusser 1855 vor allzu voreiliger Emendationslust gewarnt haben." K ü l f ö l d i vélemények K e r é n y i : Die griechisch-orientalische Romanliteratur c. könyvéről. 1. Der Bund (Bern, rec.: S. . . r) 1927 nov. 27-i irodalmi mellékletében rövid méltatást közöl. ítélete szerint: „überall ist der Scharfsinn und die grosse Gelehrsamkeit des Forschers anzuerkennen. Neben dem Hauptresultat fallen noch allerhand Nebenergebnisse sehr ins Gewicht: vor allem dürfte man die Herleitung des Amor- und Psyche Märchens aus der gemeinsamen Quelle des Lukian und des Apuleius zu den einleuchtendsten Ergebnissen des Buches rechnen". 2. Ricerche religiöse (Roma, rec.: M. Fermi) 1, 1928, 74—76 1. részletes tartalmi ismertetését közli, különösen a IV7. fejezetnek („Der Clemensroman"). Konklúziójában még azt is méltányolhatónak tartja, amit a könyvben „forme paradossali" s meg nem győző „sottigliezze di ravvicinamento" nak nevez, t. i. annak figyelembevételével, hogy a munkát címében szerző maga „Versuch"-nak minősíti, összefoglaló ítélete: ,,la vastitä delle ricerche, la sicurezza invidiabile della cultura, e anche il geniale ardimento delle supposizioni, rendono questo lavoro degno di nota e di considerazione". Szerző magyarságát is megemlíti. 3. The Journal of Hellenic Siudies (London) 48, 1, 1928, 1 i4. 1. Névvel nem jegyzett ismertetés kiemeli a könyv érdekességét a vallástörténész számára. Bíráló a görög regények s az egyiptomi vallás rokon elemeit elismeri. Ε tétel kidolgozását talán túlzottnak lehetne tartani, de megjegyzi, hogy megszorítások is kifejezésre jutnak. Sajnálja, hogy szerzőnek kitűzött célja nem engedte meg a nem-vallásos emberi vonások bővebb tárgyalását. Nézete szerint a könyvet stílusa és a benne felhalmozott bizonyító anyag bősége (,,its cxtremelv rich documentation") nem teszik könnyen olvashatóvá; alapossága vitán fcliil áll: „therc can bc no question

as to the thoroughness and consciousness of the work, which is furnished with very complete indexes of great value to the student". 4. Athenaeum. Studi periodici di letteratura e storia. (Pavia, rec.: Venceslao Ivanov, Pavia) 3, 1928, 269—73 1. Bírálatában rec. szerző tételét a görög szerelmi regények vallásos hátteréről általában magáévá teszi („Questa constatazione generale é solidamente documentata dall' autore . . . Riescc dunque dimostrata la presenza deli' elemento religioso, né puö esser posto in dubbio il merito deli' autore di averlo rintraccato dappertutto nci cosidetti seriptores erotici"), az egyiptomi vallás figyelembevételét termékeny gondolatnak tartja, a Clemens-regény vizsgálatánál valóságos Ariadne-fonalnak, helyenkint azonban félrevezetőnek is. Általános véleménye az, hogy a könyv, amely szerinte „pieno di erudizione e di acutezza", bár bonyolult szerkezetű és túlterhelt: „rappresenta indubbiamente un contributo importante alla ricerca storico-letteraria". 5. Al Machriq, Revue catholique Orientale mensuellc. (Beyrouth, rec : S. R.) 26, 1928, 388 k. Arabnyelvű ismertetés, mely a munka, — szerinte: „e nagy aprólékossággal és élescszűen megírt tanulmány" — eredményeiről röviden beszámol. A tanülmány forrásainak helyes megválasztását keleti szempontból is dicséretre érdemesnek tartja. 6. Kirchliche Blätter aus der ev. Landeskirche (Nagyszeben, rec : —ζ ) 1928. okt. 11-i 41. sz. 426. 1. Különösen a könyv eredményeiből levonható általános pszihologiai következtetésekkel foglalkozó méltatás. A munkát magát nagy vonásokban ismerteti: „bin gelehrtes Buch mit viel Latein und Griechisch und 1166 Anmerkungen (meist Quellennachweisen), ein Ergebnis, nein, ein Stück Werkstätte neuzeitlicher Altschrifttumsforschung .. Aus hunderten von Einzelzügen, deren jeder überprüft werden mag und vielleicht überprüft werden muss, setzt sich das Bild zusammen, das hier entrollt wird, und doch ist es ein geschlossenes und darum glaubhaftes Bild." Bíráló a könyvet teológiai szempontból is értékeli, s mindenkinek ajánlja, aki a vallástörténeti kutatás területén dolgozni akar. 7. Gnomon. Kritische Zeitschrift für die gesamte klassische Altertumskunde (Berlin, rec.: A. D. Mock, Cambridge) 4, 1928. 485—92.1. Angolnyelvű bírálat elismerő hangon mutatja be szerzőt, mint a görög vallástörténelem magyar kutatóját a német kritikai folyóirat közönségének. A munka szerinte kincsesbányája az ismereteknek, szuggesztív és gondolatébresztő („a minc of Information and contains much that is suggestiv and provocativ"). Bíráló a tipikus regénybonyodalom egyiptomi eredete ellen érvel, de véleménye szerint szerző joggal hangsúlyozza Rohde közismert feldolgozásával szemben a vallásos elem fontosságát Chariton, ephesosi Xenophon és Heliodoros regényében. Általában a könyv merészségét tudományos érdemnek fogja fel (,,it is necessary to advance bold generalisations and to realise all their implications"), és meleg szavakat talál szerző tudatos kísérletírói vállalkozásának dicséretére: „we are all indebted to Kerényi for the courage and energy with which he has performed his task and if we do not agree with his results, we must recognise his clear understanding of the hasardous nature of his Versuch, άπό πείρης πάντα άνθρώποισι φιλέει γ ί γ ν ε σ θ α ι . "

„Tänze in Kirchen und auf Kirchhöfen" c. dolgozatomhoz. A „Niederdeutsche Zeitschrift für Volkskunde" (Bremen) folyó évi januári számában (VI. köt., 1. és kk. 11.) e címen „Tänze in Kirchen und auf Kirchhöfen" néhány esztendei vizsgálódás eredményeit tettem közzé; ezt megelőzően a Bp. Szemle 1924 : 71—80. ll.dn „Az ünnep* rontók") és az Ethnographia 1926 : 113—121. 11.sin („Ünnep és ünnep* rontás") nagy vonásokban magyarul is összefoglaltam mondanivalói

mat. Célom egészen röviden az volt, hogy az újkorig is fennmaradt, a középkorban azonban Európaszerte dívott templomi és temetési táncokat visszavezessem a keresztény ókor egyes pogány szokásmarad? ványaira; vagyis azt kívántam kimutatni, hogy a középkori szokás? csoport olyan paganizmus volt, melyet már az ókori egyház is szigorúan üldözött, — ám hasztalanul, mert a szertartási tánc gyökerei mélyen befúródtak a népi babona talajába. Azt, hogy a középkori keresztény? ség nagyon is jól ismerte, sót szüntelenül tilalmazta az „ünneprontó táncokat", nem kellett felfedeznem, mert ezt már előttem is tudták, a vonatkozó adatokat — kevés kivétellel zsinati tánctilalmakat — könnyűszerrel többen is összeszedték, de magával c csupasz anyaggal eddig alig tudtak mit kezdeni s a középkori egyházi tilalmak s az ókori adatok közt eddig hidat verni nem sikerült. A problémát sem vetették fel eddig, megoldása felé pedig egyetlen lépést sem tettek. Német cikkemmel nem volt más célom, mint eddig elszigetelt vallás? történeti adalékokat egy képbe összefoglalni s ezzel a kutatómunkát megindítani. John Meier freiburgi etnográfus, volt baseli, most freiburgi egyet, tb. r. t a n a r a Verband deutscher Vereine r. Voikskuuüe elnöke (Szerk.) ugyancsak a Niederdeutsche Zeitschrift f. Vk. következő számában (112. 1.) cikkemet illető rövidebb közleményt adott ki, melyben dolgozatom egészéhez és lényegéhez ugyan hozzá nem szól, de néhány — szerintem jelentéktelen — irodalmi adat ós utalás hozzáfűzése alapján egészen szokatlan és meglepő támadást kockáztat meg. Azt állítja, hogy a cikkemben közölt néhány idézet középkori zsinati aktákból, nem az én gyűjtésem, hanem //g?nek egy 20 év előtt írt gimnáziumi® értesítői dolgozatából ered. Igaz — írja Meier — hogy én Ilg cikkét tanulmányom végén idézem, de egyfelől megemlítem, hogy Ilg érteke? zése a magam cikkének lezárta után jutott kezemhez, másfelől ezt írom: „Ilg sammelte einen beträchtlichen Teil des einschlägigen Mate? rials, ohne damit auch nur das Geringste beginnen zu können." Meier i'igy találja, hogy „ez az éles ítélet annál rútabb", mert én I. zsinati idézteit „leírtam" s így idegen tollakkal ékeskedem, „in einer Weise, die bisher wenigstens in wissenschaftlichen Kreisen nicht als anstän? dig galt". — Ehhez a következőket kívánnám hozzáfűzni: A már ismételten idézett német folyóirat sajtó alatt levő számá? ban fog megjelenni John Meier?nek adott válaszom. Ebben részletekbe menően megállapítom, hogy az inkriminált' zsinati akta?idézetek — bár cikkemben teljességgel másodrendű a szerepük és a gondolatmenet sérelme nélkül kiemelhetők — a magam gyűjtéséből erednek. Mint magyar publikációim bizonyítják, cikkem vezérfonala évekkel korábban megvolt, semmint Ilg programmját megismerhettem. Német dolgo? zatom a göttingai filológiai kongresszusra készült. Röviddel útrakeltem előtt megkaptam egy külföldi könyvtártól az Ilg?féle füzetet; a benne található zsinati tilalomszövegeket, melyeket szinte kivétel nélkül ismertem, egy gépíróval kicéduláztattam s kéziratomban a magam anyaga között elhelyeztem. Cikkem végére pedig jegyzetben odaírtam, hogy I.snél megvan ugyan az anyag javarésze, de felhasználni ő nem tudta. Én pedig a füzetet csak akkor olvashattam, mikor tanulmányom? mai készen voltam. A zsinati jegyzőkönyvek minden nagyobb köz» könyvtárban rendelkezésre állnak s a jó mutatók segélyével a kezdő diák is összeállíthatja magának az anyagot. Ezek az idézetek tehát senkinek sem szellemi tulajdona, Ilg?c sem, de az enyém sem, bár magam szedtem össze őket. Az irodalmi és tudományos bírálat félel* metesen nagy szabadságával él vissza John Meier, amikor ily gyenge megokolással ennyire súlyos vádat emel. BALOGH JÓZSEF.

Széchenyi és Goethe. Címünk oly témát vet fel, amelynek ér? dekességét éppen az anyaghiány adja. Mert a Széchenyi—Goethe viszonylatnak feltűnő mértékig nincs tartalma De ami kevés mégis volna, az sincs eleddig egyáltalán tisztázva. A „legnagyobb magyar" mint nagyon emberi ember lélckfejlődé? sének megrajzolása minden hozzájárulást megérdemel: egyrészt akár? mily nagy fáradozást, pl. l7iszota Gyulának hálátfakasztó gondos mun? káját a Naplók kiadásában, viszont azonban minden apróságnak is közkinccsé tételét, amely pl. éppen e naplószövegek helyesebb érté? keléséhez segíthet. Mindnyájunkat kedvesen érdekelnek -— hogy tovább példálódz? zam — Széchenyinek ifjúkori olvasmányai, melyeket tudálékoskodás nélkül eleve a fentemlített fejlődés tényezőinek tarthatunk. Kiadásunk név? és tárgymutatóiban találunk is róluk alapos összeállításokat. Azon? ban mindjárt e mutatókban hosszú sor utalásokat látunk ismeretlen eredetűnek jelzett francia, angol, német, olasz idézetekre Még nagyobb továbbá azon szövegrészek száma, melyeket a kiadó „valószínűleg ide? zet", „úgy látszik Széchenyinek saját költeménye" stb. megjegyzések? kel kísér. Végül bizonyára idézetek, tehát Széchenyinek nem tulajdon gondolatai és szavai, hanem csák olvasmányjegyzetei itt-ott oly sorok is, melyeknek idézet?voltára a kiadó nem is gyanakodott: emlékében nem szerepeltek más író sajátjaként, formájukat s tartalmukat nem érezte Széchenyi gondolkodás? s kifejezésmódjától idegennek. Mármost e naplók olvasói között valószínűleg jónéhányan akadnak, akik éppen a kérdéses (francia, angol stb.) irodalomnak talán ^ p p e n az illető részletében való jártasságuk alapján nem egy „isme? retlen" vagy gyanított, vagy nem is gyanított idézetnek eredetéről,, azaz Széchenyinek akkori szellemi táplálékáról közelebbi felvilágosí? tást tudnának adni. Vegyenek az olvasók maguknak annyi fáradságot, hogy találmányaikat a kiadóval közlik: kellő anyag összegyűlte esetén ezek az adalékok egybefoglalva, holmi pótlapok alakjában eljuthatnak majd a naplók birtokosaihoz. Hisz a vaskos köteteknek újabb kiadá? sára se remény, se szükség. Felhívásomat éppen Goethe?példával illusztrálhatom Az I. k. 739. lapján „Wie irrst d u . . ." kezdetű pár összefüggő sort olvashatunk minden megjegyzés nélkül. Az elfogulatlan olvasó tehát akadálytalanul Széchenyiének tarthatja a bennefoglalt megállapítást, hogy t. i. nem lehet megszakított, összekuporgatott órákban megalkotni oly költői művet, melynek első képzete kell, hogy egészen betöltse a lelket s mely? ben a költőnek egészen benne kell élnie stb. Azt hiszem, hogy jómagam ismeretlenül is elgyanakodtam volna e sorokat a naplók írójától, már higgadt kapcsolású fogalmazása alapján is, dc méginkább az élés és költés tragikusan fordított viszonyának csak tapasztaltságból magva? rázható meleg kifejezése miatt. Mielőtt azonban ilyenekre gondolhat? tam volna, meglepődve ismertem rá benne egyik legkedvesebb Goethei helyemre, a Wilhelm Meisters Lehrjahre II. 2.?böl. A költői alkotás életfeltételeiről szóló Goethe?passzust egyébként még iskolakönyvből tanultam meg magamnak s legújabban pl. Wildner Goethe?breviáriu? mában (168—9. 1.) láttam viszont. Ezzel csak azt akarom kiemelni, hogy a naplók pársoros részletében is akadhat jelzéstelenül oly világ? híres gondolatcsoport, melynél ugyancsak nem irreleváns, vájjon Szé? ehenyiének hissziik?e vagv — Goetheének! Viszont ha magában tekint? juk is ez idézetet, jellemző marad Széchenyire, hogy lelkét ilv meg? állapítás egy elég gondos lejegyzés erejéig megkapta. Azonban jobban is nyömósíthatjuk idézetünk jelentőségét s idé?

zésének Széchenyire jellemző voltát. Ugyanis a naplóban mindjárt utána (de elkülönítve) 11 soros szövegrész következik, amelyet a kiadó is idézetnek sejt s melyről Széchenyi „etc. etc." zárrdék után „kann man etwas Tieferes gesagt haben?" szónoki kérdést írja. Bizonyos tehát, hogy az élettragikumoknak a szövegben felsorolt alapformáit mélységcsen átélte magában. Ámde e hosszabb, sőt a lejegyzettnél tovább is (v. ö. etc. etc.) megszívlelésre érdemesnek tartott idézet — mert hiszen idézet — szintén a Wilhelm Meisters Lehrjahre II. 2.-ből, a következő bekezdés elejéről származik. Még egy fokkal emelkedik felfedezésünk értéke szemünkben, ha akár az első kötet névmutatójában utánanézve, Byion—Tasso—Alfieri favorizált munkáival szemben Goethe?idézetet csak két helyen talá? lünk, Goethesolvasmányul pedig egyedül a Werthert látjuk mind itt, mind pedig a bevezető tanulmányban feltüntetve. Ne felejtsük, hogy az első kötet napló 1820?ig terjed, amikor Széchenyi már 27 éves, Goethe pedig — 70 éves korában — régen élvezi általános ismertségét és elismertségét. Különösnek tarthatjuk tehát a széltében imponáló német költőfejedelem itt aránytalanul gyérnek jelzett szóhozjutását. Azonban e furcsa aránytalanság — Széchenyinek átlag nem nagy szép? irodalmi olvasottságához mérve — erősen enyhülne, ha a fentebb be? mutatotthoz hasonló még néhány rajtakapás sikerülne. S amennyiben érzékemben kissé bízhatom, a naplók több helyén (a tárgyaltak után következő aforizmákban is) az eszmei tartalom miatt Goethe?ízt érzek: Goethe körül nálam újabban vagy ismételtebben forgolódott olvasó emlékezetében valószínűleg eredménnyel lehetne felismerésükre vadászgatni. A Werther^kérdés külön megvizsgálást érdemelne. T. i.: 1. Nvil? ván keresve se lehetne azon korból Széchenyi akkori szerelmes hely? zetéhez rokonabb tárgyú művet találni? 2. Vagy talán éppen. Széchenyire mégsem hatott volna e hatékony napló, melynek számos helyét váb toztatás nélkül átvehette volna saját, önelemző naplórészeinél? 3. Ha pedig hatnia kellett volna, hol van e hatásnak nyoma naplóiban pl. a többoldalas olasz idézetekkel szemben? Én nem találom — s éppen ezért felfogásom a Werthcrről, mint Széchenyi e korbeli állítólagos olvasmányáról (Széchenyi későbbi erős leszóíását is figyelembe ve? szem!) a kiadóéval ellentétes. Vác.

SZÜCS-SZOMOR

LAJOS.

A m a g y a r Rousseau-irodalom l e g r é g i b b íerméke.EckhardtSándor egyetemi tanár széleskörű kutatások itlapján kidolgozott munkájában: A francia forradalom eszméi Magyarországon, amely a felvilágosodás! eszmék terjedése és hazai föllépése tekintetében halommal tárja fel az újabbnábújabb, értékesnébértékcsebb adatokat, — a francia felvilágoso? dási irodalom képviselői és a francia forradalmi eszmék előkészítői közt, Voltaire és Montesquieu mellett, szinte első helyen tárgyalja Rousseau hatását a magyar lélekre, ismerteti azt a viszhangot, amelyet Rousseau politikai, társadalmi, erkölcsi, vallási és nevelési eszméi a magyar irodalomban keltettek. Míg én 15 évvel ezelőtt a magyar Rousseauíirodalomról az Irodalomtörténeti Közlemények 1910. évi folyamán közzétett jegyzékemben az irodalom legrégibb termékeül Kazinczynak az Orpheus 1790?iki évfolvamában közölt fordítását (A törvényszabásról) mutathattam ki, — Eckhardt S. a 90?es évekből a Contrat Socialnak három fordításáról tud, sőt továbbmenve nemcsak a 80«as évekből sorol fel egv rakás Rousseauról szóló nyilatkozatot, Rousseau keltette viszhangot, hanem még a 70=es évekbe is vissza tud

nyúlni a Rousseau hatásának feltüntetésében s két írótól is idéz Rousseauval foglalkozó, Rousseau ellen irányuló nyilatkozatot, neve* zetesen Csapodi La jos jezsuitának De re igione revelata című, 1771*ben Nagyszombatban megjelent művéből, mely a kinyilatkoztatott vallás ellenfelei közt Rousseau EmiUjét is cáfolgatja, és Molnár János kath. lelkész De ratione critica legendi című, 1776*ban megjelent művét, mely —· részben Csapodi kritikája alapján — az egyház ellenségei közt Rousseau támadásával is foglalkozik. Habár ezt Eckhardt kartársam felsorolta, a XVIII. század 80*as és 70*es éveiből származó adatok közt egy sincs olyan, mely teljesen Rousseaunak szentelt munkáról vagy dolgozatról szólana, felmutatott eredményeit a magyar Rousseau* hatás korábbi keltezése szempontjából így is igen nagyra kell érté* kelnünk. Én ezekhez az adatokhoz a XVIII. század 70*es éveiből csak 1—2 apróságot tudok még hozzápótolni, mind a hármat Bessenyei Györgytől, a franciás iskola megindítójától és fejétől, aki Voltaire mellett, ha kisebb mértékben is, Rousseauval is szívesen társalkodott, című históriájában így 1774*ben Bécsben kiadott Der Amerikaner ilyen, kétségkívül Rousseaura valló, kifejezések találhatók: „Unschul* dige Natur!" (10. 1.). „In Amerika fand sich eine einsame Insel, wo die Einwohner ohne ausgekiinstelte Wissenschaften nur nach den Instincten der Natur gelebt haben" (12. 1.). „In ihrem Glauben haben sie kein Wunder den Offenbarung gekennet; sie haben von dem Willen Gottes nur in ihrem Gefühle durch die Empfindung die Beratschlagungen gemacht und hielten alles dasjenige für göttlich, was ihnen die Natur zu gemessen ohne Schaden ihres Daseins er* laubte" (13. 1.). Az Anyai Oktatás (1777) című értekezésében az anya leányát -— miként Rousseau javasolja a Zsófia nevelésénél — legelőször a vallás tanításaiba ó h a j t j a bevezetni; a Die Geschäfte der Einsam* keit (1777) VII. fejezetében azok közt, akik az ember erkölcsi termé* szetét kijelentés nélkül vizsgálják, Rousseaut is említi( 35. 1.); „A cse* lekvés indító oka nálad mindig az érzelem" — mondja ugyanitt pár lappal utóbb. így tehát Eckhardt S. az eddig ismert hatásponttól: 1790*től visszamenőleg 1771*ig vezette vissza a Rousseau*hatást irodalmunk* ban. Ε hatás kezdő évéül, ugyebár, 17ól*et, azt az évet tekinthetjük, amelyben március hó 6*án az ifjú gróf Teleki József Montmorency* ban Rousseaut meglátogatta s e látogatást Úti A/ap/ó*jába azon fris* sen följegyezte, amelyből három év előtt Mindszenti (Mészöly) Gedeon közölte azt először az 1922. évi Régi Módi Kalendáriumában. Sőt egy kis utánanézéssel ugyané Naplóban egy pár hóval még korábbi ere* detű utalást találtam Rousseaura, amelyet ezidőszerint a legrégibb Rousseau*nyomnak tarthatunk a magyar irodalomban. Ugyanis 1760 november 27*éről a következő bejegyzés olvasható a Naplódban (50. 1.): „Ferner L^rammal mentem az operába (Párisban), tsak azért, hogy a Rousseau Uram Devin de I7í7/age*ját, ki maga oly nagv ellensége a Comoediának s mégis ezt írni nem restellette, meg lássam; meg lehe* tős a darab a maga nemében; a Musikáját ő kgelme komponálta." F bejegyzés jelentőségét emeli, hogv az, mint említém, 1760*hól való, vagyis abból az időből, mikor Rousseau három főművel (Üj Heloise, Társad. Szerződés, Emil) még nem jelent meg. A z 17ól*től 1771*ig terjedő tíz esztendő az, amelyből ezideig hiányzanak irodalmunkban a Rousseau ismeretéről, hatásáról szóló tanúbizonyságok. Ε hiány felett nem nagyon lehet csodálkoznunk, hiszen tudjuk, hogy Mária Terézia a francia filozófusok műveinek

országaiba való bevitelét szigorúan eltiltotta, úgyhogy a L'Esprit des Lois is csak a királynő orvosának, Van Swietennek kérésére n y e r t bebocsátást Ausztriába, dc ez természetesen n e m állta ú t j á t annak, hogy 1—2 mű mégis bejusson a császárvárosba és a magyar t e s t ő r ö k kezébe is utat találjon. A cenzúrának adott utasításokból ismerjük, hogy a szabadgondolkozók műveinek árusítása szigorúan tiltva volt s a kormány által felállított könyvrendőrségnek nemcsak jogában, ha; nem egyenesen kötelességében állott az állam; és egyházellenes k ö n y ; veket betiltani, azoknak példányait elkobozni. A Catalogus librorum prohibitorum, amelyet 1765;ben, m a j d 1774;ben kinyomattak, m i n d ; járt elől említi a Voltaire és Rousseau műveit s ezeket nemcsak a könyvkereskedőknek nem volt szabad árulni, h a n e m a k ö n y v t á r a k b a n sem volt szabad tartani. 1 A z idegen könyvek behozatalának és árusí; tásának eltiltásán kívül harmadik rendszabály, amellyel a francia fel; világosodás, a Voltaire és Rousseau eszméinek hazánkba hozatalát a királynő megakadályozni akarta, a külföldi egyetemek látogatásának korlátozása, lehető megszorítása volt, mert hisz' nyilvánvaló, hogy a külföldi romboló eszmék ezúton is beszivároghattak, belopózhattak hazánkba. 2 Csoda;c, ha ily sokszoros tilalom folytán, még a királynő ural; kodásának utolsó évtizedében, a 70;es években is csak elvétve esik nálunk szó Rousseauról? Csapodi Lajos jezsuita csak cáfolás céljából meri az Emilt idé-zni — valószínűleg idegen f o r r á s o k alapján —, Mol; nár János hasonlóképen az egyház védelme szempontjából ismerteti e szabadgondolkozók (köztük Rousseau) felfogását, jórészben Csapodi műve nyomán, leginkább latin és német közvetítéssel! Bessenyei, bár — mint láttuk — háromszor is Rousseau hatása a l a t t nyilatkozik, csak egyszer meri nevét ajkaira venni. Ha mindezeket a k ö r ü l m é n y e k e t számba vesszük, nem fogunk r a j t a csodálkozni, hogy Mária Terézia uralkodása alatt, a 60;as és 70;es években alig hangzik ( szó irodalmunk« ban Rousseauról, és csakis a 80;as években, II. József szabadelvű k o r ; mányzata alatt találkozunk sűrűbben Rousseau nevével, eszméivel. Dc azért a reményt nem kell feladnunk, hogy az 1761—1771 közti évekből is akadhatunk hazánkban Rousseau nyomaira. Szinte lehetet; len elgondolnunk, hogy a franciás műveltségű és az irodalom iránt melegen érdeklődő, sőt hébe;hóba a múzsáknak is áldozó főurak: gr. Teleki Ádám, József és Sámuel, id. és i f j . gr. Ráday Gedeon, 3 1 Ballagi Géza: A politikai irodalom Magyarországon 1825;ig, p. 49, 50, 55, 57, 59, 62. 2 Mint látjuk, sok részben az uralkodó és a kormányrendszer volt az oka annak, hogy a magyar nemzet a XVIII. század eszméitől elmaradt. Mi tehát csak részben írhatjuk alá érdemes tudósunk, Concha azon kárhoztatását, hogy „nemzetünk elaludta a nagy fordu* latot, a legnagyobbak egyikét, amelyen az emberi szellem valaha keresztülment, a XVIII. század felvilágosodását, a filozófia újjászüle; tését, a közgazdasági t u d o m á n y keletkezését," el azt a tant, amely az e m b e r t . . . mint öncélt állítja oda s egyenlő jogokkal ruházza fel, egyenlő méltóságot követel neki". (A kilencvenes évek reformeszméi, 4. 1.) Hogyan m u t a t h a t o t t volna nemzetünk fogékonyságot a koreszmék iránt, ha azokat a k o r m á n y h a t a l o m nem engedte idehatolni, erővel el; zárta előle? 3 Id. gr. Ráday Gedeonról, halála után (1792), Kazinczy ezeket í r j a : „A ki Rádayt látta, ezzel a nagyvilágba n e m illő együgyű lélek; kel, képzelheti Rousseaut. A francia bölcsnek n e m volt ennyi és ilyen gyengéje, de a magyarnak n e m volt epéje, mint a franciának."

gr. Sztáray Mihály, báró Orczy Lőrinc és gr. Fekete János, akik titok? ban okvetlenül olvasgatták a genfi bölcselő müveit, magokba szívták eszméit: ha már nyomtatásban nem lehetett, legalább valamely kéz? iratos műben szóvá ne tették volna azokat! Ami a nyomtatott irodai? mat illeti, nem lehetetlen, hogy már 1771 előtt is találkozhatunk vala? mely katholikus vagy protestáns hitvédelmi munkában Rousseaut cáfoló részletekkel. S aztán még egyben reménykedhetünk: abban, hogy valamely külföldi egyetemen járt magyar diák — ott könnyen hozzájutva Rousseau műveihez s megragadtatva annak az egyetemes hatásnak sodrától, amelyet Rousseau müvei az egész művelt világon keltettek — egész disszertációt szentelt annak, hogy e müvek eszméit a régi orthodox hazai felfogás alapján visszavesse, megcáfolja! Ε sorok írója oly szerencsés volt, hogy (Zovánvi Jenő debreceni egyetemi ta? nár figyelmeztetése nyomán) egy ilyen disszertációra bukkant nem? régiben a sárospataki főiskola könyvtárában, egy olyan disszertációra, amelyről sem a Szinnyei?féle Magyar írók Élete, sem a Petrik biblio? gráfiája nem emlékezik. Ε disszertációt, mely egy évvel korábbi ere? detű, mint a Csapodi L. könyve s így ezidőszerint a magyar Rousseau? irodalom legrégibb önálló termékének tekinthető, az a körülmény, hogy szerzője Patakról került külföldre s hazájába visszatérve, a pataki főiskola tanára lett, még szorosabban Sárospatakhoz fűzi. Az érteke? zés címe: Dissertatio Antirussaviana de Habitu Religionis Christianae ad vitám civilem, vagyis magyarul: „Rousseau?ellenes Értekezés a keresztyén vallásnak a polgári életre alkalmas voltáról". Szerzője Szathmári Paksi Mihály* philosophiae studiosus, Patakino?Hungarus, aki azt Meinard Tydeman professzor elnöklete alatt 1770 június 16?án terjesztette elő és védelmezte meg az utrechti egyetemen. A z érteke? zés 54 széles 8?r. lapra t e r j e d és Joannes Broedelet akad. nyomdájá? ban nyomatott Utrechtben (Trajecti ad Rhenum) 1770?ben. Ami legelőször is a mű szerzőjét illeti, Szathmári Paksi Mihály, a hasonnevű sárospataki t a n á r fia, 1745?ben született Sárospatakon; miután tanulmányait ugyanitt elvégezte, 1767?ben a patrónusok költ? ségén külföldi akadémiákra ment, hogy főképen filozófiai, fizikai és matematikai tanulmányokkal foglalkozzék. Ezért részint Bázelben Bernoulli alatt, részint Utrechtben az említett tanulmányokba mélyedt, és pedig oly odaadással, hogy 1771?ben fizikai és filozófiai doktori ran? got nyert (doktori értekezésének címe: Specimen inauguralc chernico? physicum sistens observationes novas et meletemata circa Pyrophorum aluminosum et Ignein. Utrecht, 1771). 1771?ben hazájába visszatérve, november Lén megkezdte intézetünkben tanári működését, mint a matematika és fizika tanára, de mint gyönge testalkatú és egészségű férfiú, már két év múlva, 1773 június 24?én, 28 éves korában meghalt. Tydemann Meinard (1741—1825), akinek elnöklete alatt tételét védel? mezte, 1766?tól 1790?ig volt az utrechti egyetemen a természetjog és közjog tanára; foglalkozott?e ő is Rousseauval s így ő inspirálta?e Paksit Rousseau?ellenes témájának választásában, ma már nem lehet megállapítani. Az értekezés különben, mint címe is mutatja, a Contrat Social leggyöngébb, legsebezhetőbb részének: a IV. könyv 8., A polgári hitt vallásról szóló fejezetének cáfolására irányul. Rousseau a Contrat Social e fejezetében tudvalevőleg azzal vádolja a keresztény vallást, hogy „érzékfeletti országával elválasztotta a teologikus rendszert a 4 A címlap, valamint az alább következő értekezés címlapja is a szerző nevét tulajdonképen PAXLnak írja.

politikaitól, megbontotta az állam egységét s ama belső meghasonlás sokat idézte elő, amelyek lolyton zavarják a keresztyén népek életét"; továbbá: „A keresztyénség, amint uralomra jutott, a világ legdeszpo; tikusabb uralmává változott"; „a keresztyén államokban sohasem jöhe; tett az ember tisztába azzal, vájjon politikai elöljárójának, vagy pedig a papnak kelbe engedelmeskedni?"; ,,a keresztyén erkölcstan inkább árt, mint használ az alkotmány szilárdságának"; „már pedig mindaz, ami megbontja a társadalom egységét, hasznavehetetlen, minden intéz* niénv, mely az embert meghasonlásba hozza önmagával, elvetendő"; „a valódi keresztyénekből álló társadalom se hatalmas, se hosszúéletű nem lehet"; „a keresztyénség csak szolgaságot prédikál, szelleme nagyon is kedvez a kényuralomnak". Mindezen okokból ő a polgári hitvallást állítja fel s nem elégedve meg a külső kultusz száműzésével, még a belső vallást, a szív vallását, az evangélium tiszta és egyszerű vallását sem tűri meg emellett, hanem kérlelhetetlen logikája minden vallást feláldoz az állam mindenhatóságának. Sz. Paksi nagyon hálás témát választott, midőn értekezésében azt tűzte ki feladatául, hogy Rousseaunak a keresztyén vallás ellen fel? hozott érveit megcáfolja és kimutassa, hogv a keresztyén vallás nagyonis alkalmas a polgári életre. Értekezése két részre oszlik, ú. m az első, polemikus (IV—XXXIX. §) és a második vagy pozitív részre (XL—LVIII. §); Rousseau érveinek cáfolatával főkép az I. rész fog; lalkozik. Rousseau azon tételével, mellyel e fejezetet kezdi, hogy „az első időkben az embereknek nem voltak más királyaik, mint az iste; nek s az egyedüli kormányforma a theokrácia volt", az ellenkező tételt állítja szembe, azt, hogy kezdetben nem mások, hanem maguk a kirá; lyok voltak az emberek istenei; de alaposabb vizsgálat után azt tartja, hogy a régiek királyai, istenei és törvényei nem voltak ugyanazok, hacsak azt a tételt is föl nem állítjuk, hogy a városok, polgárok és törvények is ugyanazok voltak. Azt sem fogadja el igaznak, amit Rousseau Bayledel szemben állít, hogy még sohasem lett állam alkotva, amelynek a vallás ne szolgált volna alapjául, vagy pedig akkor el kell vetnünk Rousseaunak azt az állítását, hogy minden állam külső szer; ződésnek köszönheti eredetét; ha pedig az bebizonyítható, amit az értekező nem akar tagadni, ebből még egyáltalában nem következik, hogy minden ilyen kormányalkat — theokratikus. Ki ne tudná, hogy az ottomán birodalom alapja a vallás, de azért ki hívná azt theokra; tikus kormányformának? Rousseau második vádja, mely ellen szerzőnk síkraszáll, ígv hangzik: Jézus azáltal, hogy elválasztotta a teológiai rendszert a polí; tikaitól, megbontotta az állam egységét és belső meghasonlásokat ide; zett elő, amiből, szerzőnk szerint, azt lehetne következtetni, hogy mindaddig, amíg a két rendszer szövetsége tartott, az államok arany; kort, szinte örökös tavaszt éltek. Ámde az ókorban nagy számmal elő; forduló háborúk nem ezt bizonyítják. S vájjon mivel szakította el Jézus a teológiai rendszert a politikaitól? azzal, hogy azt mondta: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré! azzal, hogy Pál apostol azt tanította: A felsőségnek engedelmeskedni kell! Péter pedig, hogy: Istent félni, a királyt tisztelni kell, minden emberi rendelkezésnek és polgári tekintélynek •— Isten akaratából — engedelmeskedni kell? Következik a rómaiak, görögök és zsidók történetéből vett sok példa. Rousseau harmadik tétele szerint a jó keresztyén, aki csakis a mennyei léttel törődik, közömbös hazája jó vagy rossz sorsa iránt. Sz. Paksi szerint a keresztyén vallás nem tanítja azt, hogy az ember hazája nem ez a világ, amíg csak él; s vájjon parancsoljam, hogy ne

együnk, ne építsünk házat és ne házasodjunk? — úgyhogy Rousseau, amikor jóhiszeműen új igazságokkal áll elő, tulajdonképen régi rágal? makat ismételget. Rousseau azt kívánja, hogy mutassanak neki kercsz^ tyén hadsereget, mert ő ilyet még nem ismer, mire szerzőnk azzal vág vissza: mutassanak neki olyan vallást, amely hadi taktikát vagy vár? ostromot tanít! A keresztyén ember nem mint ilyen folytat háborút, hanem mint állampolgár, és Hermogenes sem rétori minőségében készítette a kaptákat. Hát ne tudná azt Rousseau, hogy helvét ősei, kiknek dicsőségét azzal, hogy keresztyén voltukat tagadja, kisebbíti, mily serénységgel védelmezték szabadságukat? Rousseau azt állítja, hogy a keresztyén vallás szolgaságot prédikál, szelleme a kényura? lomnak kedvez, az igazi keresztyének született szolgák, mire szerzőnk azt válaszolja, hogy a keresztyén vallás tiszta szeretetet áraszt, igaz humanitást, szívességet és nagylelkűséget hirdet, úgyhogy a keresztyén fejedelem — vallásának erejénél fogva — kényúri hajlamát és haragját zabolázni, az igazságosságban és más erényekben előljárni köteles; megtanulja, hogy ő is ember, hogy őt is érheti bármi emberi sors. Lehet, hogy a keresztyén elvek nem mindig eléggé hatásosak az indulatok kormányzásában, de hisz' a polgári törvényeket sem lehet azért hibáztatni, hogy nem t a r t j a meg őket mindenki egyformán, ha? bár a legjobb gondolat hatja is át azokat. Rousseau negyedik és ötödik tétele a keresztyénség ellen az, hogy Krisztus tanításának rossz magyarázatából folyt a deszpotikus papi uralom, mely a polgárival ellentétes; a polgári vallás cikkeit ki? hirdetni magának a fejedelemnek tiszte. Sz. Paksi szerint az emberek a vallást azért ápolták, hogy az isteneket maguknak megnyerjék, le? kötelezzék; mint Cicero mondja, a bölcs emberek az állam kedvéért alkották a vallást, hogy azokat, akiket a józan okosság nem képes, a vallás szorítsa rá kötelességük teljesítésére. Szerinte a polgári vallás alapja, ellentétben Rousseauval, abban áll, hogy különösen az alsóbb néposztálynak, melynek nyers indulata nem ismeri a zabolát, lelkét nem mélyen járó homályos okoskodásokkal, hanem csupán az érzékek illctésével és a fantázia erejével megragadja. Rousseaunál ellenmon? dást lát abban, hogy egyfelől az alattvalóik csak annyiban kötelesek számot adni a fejedelemnek véleményeikről, hogy azok mennyiben hasznosak vagy károsak az államra nézve, de másfelől a polgári hit? vallás tételeit mégis az állam állapítja meg. Szerzőnk szerint Rousseau polgári vallása semmi egyebet sem fog elérni, mint hogy majd azokat, akik azzal ellentétesen cselekesznek, rajtakapják, hogy hazudtak, mert ez a hitvallás csak külső kötelezettséget állapít meg s nem törekszik belső meggyőződésre. Az államra nem az a fontos, hogy mit hiszel? hanem az, hogy mit cselekszel? s bármiféle elvek alapján cselekedjél is, amíg a közbékének és közjónak nem ártasz, jogszerű polgár vagy, mivel az állam fenntartásához és előbbviteléhez hozzájárulsz. Az ilyen szükséges cselekedetekre a fejedelem bármely polgárt teljes joggal kötelezhet, de a hitnek motívumait, amelyekből azok folynak, meg? szabni nevetséges dolog volna. A polgári hitvallás tételcinéi kifogá? solja szerzőnk, hogy nincs benne szó a hit által való megigazulásról és testünk feltámadásáról, holott keresztyén felfogás szerint amazok nem állhatnak meg emezek nélkül és egy igazi keresztyén csak annyira fogja azokat kötelezőknek elismerni, amennyire azok az ő hitének megfelelnek. Kiki ugyanazt a jogot veszi magának és a minden magva? rázat nélkül felállított hitcikkcket kiki magának fogja magyarázni, újakat ad hozzájuk, másokat kirekeszt belőlük. Mit fog elérni a feje? delem, ha a Rousseau módszerével élve, az általa vázolt polgári val?

lást megalkotja? azt, hogy rászoktatja a polgárokat a színlelés meg* tanulására, meg arra, hogy a közvallás színe alatt másokat tévedésbe ejtsenek. Aki pedig oly szerencsétlen, hogy — mint bevallja — nem birja e hittételek mélységét felfogni, mint inszociábilis lény, ki fog záratni az államból; de hát mennyiben sértette ez meg a közbékét? Szerzőnk jogtalannak tartja ezt a számkivetést. Ezzel ő korántsem akarja az ateusok pártját fogni (ennél nem ismer nyomorultabb dob got), de tiltakozik a vallás profanizálása, annak a joggal való össze* keverése ellen. Értekezésének 11. kisebb részében (31—52. 1., XL—LVIII. §) Sz Paksi — elhagyva a Rousseau felfogásával való egyenes polemizálást, de mégis halk utalással az előbb tárgyalt vitapontokra — általános* ságban fejtegeti a vallás lényegét és hatását, az ókori írókból vett gaz* dag példákkal igazolva állításait. Az ő szavaival élve, a II. rész rövid tartalma: micsoda előnyt szokott a vallás a köztársaságokban elő* idézni? s mit szokott a keresztyén vallás? Λ ) A vallás hatása általa* ban. B) Melyek azon vallások hatásai, amelyek az emberek rendetlen indulatainak és hajlamainak kedveznek? C) Melyek a racionális vallás hatásai? D) Melyek a keresztyén vallás hatásai? I. A külső kultusz haszna. II. A dolgok intézésében ártalmas babonák feltámadása. III. Az erkölcstan terjesztése. IV Az erkölcsök javítása. Értekezésé? nck végén — ismét Rousseau említése nélkül, de nyilvánvaló célzással a Contrat Social·ra — 14 tételt állít fel további megvédelmezésre, amelyek az állami és társadalmi élet természetére, abban az egyesek* nek egymáshoz és az összeséghez való viszonyára, egyenlőségre, aláés fölérendeltségre, uraságra és szolgaságra vonatkozó természetjogi és közjogi állítások. Erősen hiszem, hogyha a XVIII. század 70*es és 80*as éveinek nyomtatott és írott magyar irodalmát az eddiginél gondosabban át? tanulmányozzuk, s kivált ha e század külföldi magyar irodalmának teljes jegyzéke is rendelkezésünkre fog állani: Rousseau korai magyar hatásának még nem egy nyomával fogunk találkozni! K Á C Í LAJOS. Teremtette! A magyar nép, sajnos, mindig híres volt a károm* kodásáról. Bizonyítéka ennek többek közt Achmet Olav bégnek 1669* ben Simontornyán kelt rendelete. A bevezetésben megmondja, hogy milyen legyen az esküdt, aztán folytatja: „III. Az Innep#törést, Lopást, Toívajlást, Árulást, Vérontást, Szitkozódást, I.étek=mondást, Ördög? teremtette, Ördögadta, Ördöglelkü es Hitű etc. undok s z i t k o z ó d á s t . . . . 1 el ne kövessen." Nemcsak a jámbor hívők simontornyai városparancsnokának „szúrt fület" ez a nemzeti szokás. Sok német író semmit sem tud ma* gyárul, csak káromló kifejezést ismer, amelynek jelentésével azonban nincsen tisztában, és ezt a kétes tudományát — egyéb szóbeli eszköz hiányában — a couleur localc aláfestésére használja fel, ha magyar* tárgyú elbeszélést vagy verset ír. Mint a „Caramba" szó adja meg a spanyol színezetet, vagy a „Corpo di Bacco" az olaszt és a „Goddam" az angolt, úgy a „terem* tette" és bővítményei jelzik, hogy az író teljesen tájékozott és benn* fentes minden magyar viszonyban. Erre egy egész légió példát lehetne felsorakoztatni. Lássunk egy néhányat! 1 Korabinsky: Geographisches*Historisches und Produkten kon von Ungarn. Pressburg 1786. 706. 1.

Lexi?

Ewald Christian von Kleist (1715—1759) a porosz katonaköltő, aki a sziléziai és a hétéves háborúban harcolt és a kunersdorfi csatában elesett (1759 aug. 11) bizonyára a harctéren hallotta a magyar huszárok Miatyánkját. Összes müveiben a Prosaische Aufsätze I. sz. alatt cím nélkül egy álmot mond el. Elalvás előtt Boileau Plútóról szóló pár? beszédét olvasta. Azért álmodja, hogy az alvilágban jár. Minős ítélő? székén ül; jönnek a lelkek, vallanak és a bíró kit az Elysiumba, kit az Erebosba küld. „Cerberus fing nun gewaltig an zu heulen. Er bewillkommt seine Gäste, sagte Minos. Dort kommt ein ganzer Schwärm betrunkner Bösewichtcr an. Sie haben sich Muth getrunken und sind in der Schacht getödtet worden. Ein grässliches Geschrey, von dem ich, ausser Tarem tetem! Bassa malenka! stich! Hund! tue! tue! nichts verstand, wirbelte von ihren bärtigen Lippen, so, dass das ganze unter? irdische Reich davon erscholl, und ich vor Schrekken aus dem Schlaf erwachte." Így olvasható ez Kleist müveinek 1785?ből való reutlingeni kiadásában. 2 Az 1789. bécsi kiadásban a bennünket érdeklő hely így hangzik: . . . sind in der Schlacht getötet worden, die itzt eben aui der Oberwelt geliefert worden. Ein grässliches Geschrey, von dem ich, baszom a lelket! stich! H u n d . . . stb. 3 Mint látjuk, ausser: Teremtette! a korrumpált szöveget a bécsi kiadó kijavította, nyilván azért, mert közelebb esett Magyarország területéhez, jártasabb volt a magyar nyelv finomabb árnyalataiban, egyszóval: „műveltebb" ember volt. Kleist nem j á r t Magyarországon, de Brentano Kelemen igenis. Couleur locale?tól duzzadó magyar novellájában „Die mehreren Weht müller und ungarischen Nationalgesichter" lépten?nyomon mutatja, hogy közöttünk járt, hiszen egy műve Magyarországon, Pesten jelent meg (Die Gründung Prags Hartlebennél). 1811—1814 között több ízben volt hazánkban. Novellája elmeséli, hogy két festő utazik Magyar? országban: Wehmüller és Froschauer, íki az előbbi nevét bitorolja. A két festő kergeti egymást; Wehmüller felesége féifiruhában a férjét keresi. Ebből keletkezik a bonyodalom. A novella egyik színhelye egy falusi kocsma a pestiskordon mellett. A személyek borzalmas dolgo? kat, meséket mondanak el egymásnak, többek közt a nagyidai cigá? nyok furcsa históriáját is.4 Egy horvát nemes elmondja Mores kandúr csodálatos történetét. Megleste az erdőben a kandúrt, mely fán ült, f ú j t a a dudát és sok?sok macska táncolt és vonított a muzsikájához. A horvát rálőtt a macskára, azt hitte, hogy megölte. Reggelre azon? ban a gonosz pára ott ült a nemes horvát ágya mellett, de megperzselt schrie ich, „vermaledeite Zauber? bundával. „Passaveanelkiteremtete!" kanaille. bist du wieder da?" s Neki akar menni vasvillával, a kandúr azonban a torkára ugrott, majdhogy meg nem fojtotta. Aztán elkerget? ték. Keresik a szlavóniai cselédet, Mladkát, hogy kösse be a nemes ember sebét. Az erdőben találnak reá; ott ül a fán, megsebesülve és jajgatva. Kitudódik, hogy a cseléd boszorkány, kandur?alakot vett fel. Mladka ellen pört indítanak; megégették volna, de „szerencséjére" 2 Christian Ewald ν. Kleist: Sämtliche Werke. I—II. Reutlingen hev J. & Fleischlann 1785. Az idézett hely olvasható II. 130. 1. 3 Kleist's Werke. I—II. Theil. Wien, bei F. A. Schraembl. 1789. Az idézett hely: II. 240. 1. 4 Erich Schmidt: Brentanos ungarische Novelle. Phil, dolgozatok a magyar=német érintkezésről. Szcrk. Gragger Róbert. 1912. 107— 114. 1. 5 Max Hesse's Volksbücherei. 238. szám. 53. 1.

előbb halt meg a börtönben. Brentano novellája csak 1817?ben jelent meg, de 1811—1814 között keletkezett." Ferdinand Raimund (1790—1836), aki 1808—1813-ig Szombat? helyen, Sopronban és Győrött színészkedett, a „Das Mädchen aus der Feenwelt, oder Der Bauer als Millionär" című énekes tündér játékában (1826) nem a teremtettét örökítette meg, hanem más indulatszót, ami? kor Bistorius magyar boszorkánymestert szerepelteti. Bistorius csákány? nval (Czakan) kezében lép fel és csodálkozva m o n d j a : „Isten ugg se!'.'7 Magyaros németséggel beszél, majd káromkodik: „Ordég!"* Bistorius német zagyvaléka annyira sértette a magyar közönséget, hogy helyette egy cseh boszorkánymestert kellett szerepeltetni az 1827. pesti előadásban." Wilhelm Hauff (1802—1827) „Lichtenstein" c. történelmi regényéi ben leírja a zsoldoskatonák tábori kártyázását. Ebben a jelenetben Péter ezredes a főhős. 10 „Dieser Mann musstc weit in der Welt herumgekommen sein, denn er konnte auf französisch, italienisch, ungarisch fluchen, — seinen Bart aber trug er ungarisch, er hatte ihn nämlich mit Pech so zusam? mengedreht, dass er wie zwei eiserne Stacheln auf beiden Seiten der Nase eine Spanne in die Luft hinausstarrte." Kártyázás közben olaszul és franciául káromkodik. Végre azt kiáltja: Bassa manelka,11 ich versteh keinen Spass. Die Mauz zoll den Löwen nicht erzürnen!" Kopisch Ágost (1799—1853) a festő és költő, a Capri4 kék bar* langnak szerencsés felfedezője, akinek igen sok szép verses m o n d á t és verset köszönünk, költeményt írt, melynek hosszadalmas címe a következő: .,História wie der Turmbau zu Babel unserm Herrn G o t t übel gefiel, und was hernach geschah." 12 Az emberek felépítik a bábeli tornyot. Isten megbünteti őket, összezavarja a nyelvüket. Und sprach: nun merket, wie sie schrein, Es geht uf Kalk und Ziegelstein. Weil jeder red't die Sprache sein, Weiss keiner, was der andre mein? He! Ziegel her! Che cosa e? De la chaux, de la chaux! Was will er, he? . .. Hrrr bossomaterremmtemmtek! (bossomaterremtemmteh!) História von dem Thurmbau zu Babel c. m u n k á j a belekerült W. Lindemann irodalomtörténetíró „Bibliothek deutscher Klassiker für " Max Morris bevezetése a novellához. Hesse's Volksbücherei 238. sz. 37. 1. 7 így a Reclamsféle UniversabBibliothek kiadásában 5. 1. Eduard Castle kiadásában (Ferdinand Raimunds sämtliche Werke in 3 Teilen. Leipzig. Hesse und Becher): „Isten utzék!" Jegvzetben: Etwa: „Meiner Scel'r 124. 1. 8 így az UniversabBibliothek kiadásában 9. 1. Castlenál: „Erdők!" 128. 1. — Mint látjuk, a nem kritikai Reclam=kiadás jobb! H Castle bevezetése Raimundhoz. LXXI. 1. 10 Wilhelm H a u f f s Werke. Hera^isg. von Dr. Felix Robertag. I. 234—235. 1. 11 A kiadó 33. sz. jegyzete: Bassa manelka: ungarischer Fluch. I. 235. 1. 12 Gedichte von August Kopiseh. Rccl. UniversabBibliothek, 2281 —2283. sz. 169—173. 1. Philologiai

Közlöny.

LH. 4 — 10.

12

Schule und Haus" c. gyűjteményébe, 1 3 amely kathol.ikus családok számára készült. A híres kiadó (Herder) és a szerkesztő (Lindemann) nem tudták, hogy mit jelent a magyar ember kifakadása. Kopisch sem tudta, mi ennek a nem odavaló mondásnak az értelme, mert különben nem vette volna a tollára. Heinrich von Lewitschnigg (1810—1862) magyar tárgyú rémregé* nyében „Die Geheimnisse von Pest" 14 a „teremtette" helyett többször „az ebadta!" szó járás fordul elő káromlást vagy csodálkodást jelentve. 15 Ferdinand Stolle, a hírneves humorista, a Dorfbarbier szerkcsz* tője, háromkötetes regényében: „ l ' o n Wien nach Világos"10 a II. köt. 109. lapján találjuk a ,,Teremteté"*t couleur Iocale*nak. Stolle egyéb magyar szavakat is kever bele nyelvébe, az első kötet 37. lapján egy francia ember magyar beszédet reprodukál. Amikor egy reggel fel* ébredt, egy kis fiú állt az ágya előtt és azt m o n d t a : „Aíektschemerek teck pek fek." A francia azt hitte, hogy a fiú eljött a ruhákért, hogy kikefélje, de a fiú rázta a fejét: Nintsch! Hajak nuck puk fuk tellem teile teli." Most azt hitte a francia, hogy a csizmát akarja pucolni a fiú, de ez a f e j é t rázta és siralmas hangon azt mondta: „Nintsch, yón* yörtörjem függő mesch müggo." Még most sem t u d j a a francia, hogy mit is akart az a fickó. A irancia ezért idézi ezeket a rosszul hallott „abscheuliches szavakat, hogy bebizonyítsa, hogy a magyar nyelv Kauderwelsch". Ez a párbeszéd nem Stolle találmánya. Egész egy17 szerűen kiírta Kohl J. G. Austria című útirajzából. Azt gondolom, hogy a „tellemtelleteH"*ben a teremtette szó lap* pang, a „Yöngör/öryó'm"*ben a törjön k i a n y a v a l y a ! ; a sze* gény magyar fiú nem értette az idegent és' mérgében káromkodott. A párbeszédből látszik, hogy nem tudják egymást megérteni és hogy a fiú dühöng ezért. Paul Sziglávy „Fala Morgana" című 2 kötetes művében, 18 amely 1876eban jelent meg, magyar tárgyú novellisztikus fantáziákat írt. Bors Ágost báró (1851—1894) magyar származású, de bécsi születésű író volt, aki a Paul Sziglávy álnevet használta. Csak két magyar szót ismer a magyar lelkiállapot rajzára. Ha a magyar örül, akkor azt mondja: „Éljeni", ha búsul vagy haragszik, vagy csodálkozik, akkor szava: „Teremtette!" A „teremtette" szó előfordul minden Mikoschiádában, úgvszin* tén a magyar butaságot kicsúfoló makaróni *versekben. Ilyen pl. dr. Friedrich Radler kabarészámában: Lyrische Gedichte in sächsischer, deutsch*böhmischer und deutsch*ungarischer Mundart. 1 " Fellép a sza* való és mondja a címet: 13 Bibliothek deutscher Klassiker für Schule und Haus. Herder. Freiburg im Breisgau. 1871. Zweite Serie. Dritter Band. Achte Liefe* rung. 56—59. 1. 14 Die Geheimnisse von Pest. Neue Ausgabe. 4. Band. Wien. 1866. 15 I. 26. II. 8. 16 Von Wien nach Világos. Historischer Roman von Ferdinand Stolle. 3 Bände. Leipzig, 1866. 17 Austria by J. G. Kohl. London. Chapman and Hall. 1843. A 341. 1. írja le a párbeszédet. A magyar mondatok az angol könyv* ben így festenek: „Mektschemevek teck peck f e c k ? " „Nintsh! Hayuk muk puk fuk tellemtelletell!" „Nintsh! Yöngör/ó'ryöm függő mesh müggo." 18 Fata Morgana. Federzeichnungen, herausgegeben von Paul Sziglávy. Wien, 1876. ,β Junkermanns Humoristikum. 6. kiadás. Ι. 52 I.

Der Wachtel Tod! Pardon, uram, soll heissen: Die Wachtel Tod! Teremtete, folsch! Das Wachtel Tod! Istenutschek — auch nicht recht: Der die das Totenwachtel. Ezután elmondja a címhez méltó hülyeséget. 1901 március 8«án a berlini Residenztheater előadta Otto Berti egyfelvonásos bohózatát „Teremtette". Megjelent azóta a Reclam«féle Universal Bibliothekben. 20 Egy fiatal berlini özvegyasszony a kérők pergőtüzében áll. Nyu= galmat óhajt. Betéteti az újságokba azt a hamis hírt, hogy jegyet vál« tott Teremtetti Sándorral. (Sándor van Teremtetti.) Amikor barátnője kérdi, hogy miért választotta ez a romantikus nevet, megmondja, hogy bakfiskorában szeretett rablóregényeket olvasni. Az egyiknek az volt a címe: „Rosa Sándor, der ungarische Räuberhauptmann". Elfelejtette az egészet, csak a hős nevét jegyezte meg és a betyár kedvenc szava« járását. Ebből a két elemből komponálta ki a nem is létező vőlegény nevét. — De mi történik? Budapestről jön egy haragos nagybajuszú úr, bemutatkozik az özvegynek, mint Sándor Gabriel Bethlen von Teremtetti és azt mondja, hogy ő az egyetlen egy Teremtetti a vilá« gon; ha másvalaki bitorolja ezt a nevet — a jelen esetben az özvegy vőlegénye —, úgy az közönséges csaló, házasságszédclgő. Teremtetti elmeséli családjának történetét is. Nagy hős volt az őse, 34 törököt vágott le egyetlenegy csatában és ahány t a r f e j lerepült a válláról, „da hat er immer geflucht: Teremtette! Das ist nämlich ein unga« rischer Fluch und heisst soviel, wie wenn ein Preuss sagt: „Donnerwetter noch mal!" Nach der Schlacht hat der König zu meinem Urahn gesagt: „Arpad", hat er gesagt „du bist eine grosser Held und so fluchen, wie du kann auch keiner. Und darum sollst du heissen vom heutigen Tage an „Teremtette". 2 1 Az özvegy végül bevallja, hogy csak úgy kigondolta a vőlegény nevét, mert nem tudta, hogy él egy igazi Teremtetti Sándor is. Terem« tettinek tetszik az asszony, az özvegynek is a huszáros gavallér, — eljegyzéssel végződik a bohózat, amelyben sok magyar szó — még a Hunyadi János is — adja meg a magyar hangulatot. A „Teremtette"· szó néhány változatban szerepel: „Terem«taram«tetta!" stb. J. C. Heer22 a híres svájci író, akinek csodaszép engadini hegy« regénye „Der König der Bernina", 1922=ben regényt írt „Nick Tappoli" címen. Egy zürichi papleány és egy kézműves szerelmi története. A regénynek egyik szereplője János Szedesky, egy debreceni kézműves« legény és egy magyar állatszelídítőnő: Werra Barensky. Az egész könyvben más magyar szín nem szerepel, csak a 143. lapon: „Teremtette! — mondja János Ulrichnak —. Wir wollen zusam« menbleiben, Freund Schweiser!" Szomorú dolog, hogy a nagy svájci író nem talál más kifejezést a „couleur locale"«ra! A hangzatos teremtette szó népszerű lett a hazai németek között 20 21 22

Universal«Bibliothek, Nro. 4228. Teremtetti von Otto Berti. 14 1. Heer született 1859«ben.

is; átvették, mint egyéb hasonló szólásmódot is. A szepesiek is hasz? nálják, de másképen hangsúlyozzák: terémtette. 23 Diákkoromban a késmárki fiúk egy szepesremetei származású társunkat evvel a verssel bosszantották: Der és aus Szepes?Remete, Ε Rappelkopp, Terémtette! Hogy ilyen káromkodást a szepesiek tényleg igen ártalmatlan kifejezésnek tekintenek, bizonyítja Lindner Ernőnek, a Szepesség leg« nagyobb poétájának egyik igen kedves szerelmi dala, amely ilyennel kezdődik. 24 A teremtette szó bizonyos esetekben mégis már káromkodásnak hangzik. Erre vonatkozik a következő adoma. Két szepesi polgárnak dolga volt Miskolcon. Vasárnap lévén, betértek a református temp= lomba. A magyarruhás miskolci cívisek reábámultak a két németre, akik ezért rosszul érezték magukat. A pap felment a szószékre és kezdte a prédikációt: „A világot az Isten teremtette/" Az egyik cipszer meglökte a másikat: „Schau, dass ber weiterkumm! Der fängt schon on zu fluchen!" Azt hitte, hogy a pap káromkodik, mert németet lát. LÁM FRIGYES. B e k ü l d ö t t k ö n y v e k . A *?gal jelzettekre visszatérünk. Josef Balogh: „Voces Paginarum." Beiträge zur Geschichte des lauten Lesens und Schreibens. Dieterich'sche Verlagsbuchhandlg. Leip= zig, 1927. (Sonderabdruck aus Philclogus LXXXII, Heft 1 und 2.) 8?r. 66 lap. Ez a dolgozat magyarul 1921?ben, a FranklimTársulat kiadásában jelent meg és Közlönyünk akkor meg is emlékezett róla (1. 45, 1921, 134. 1.). Hogy szerzőnek most mennyire érdemes volt németre lefordít tani, mutatja az a szíves fogadtatás, amelyben finom kommentárral kísért, s elejétől végig igazán élvezetes formában nyújtott adatgyxijle? ményét a külföldi kritika részesíti. 1 Üjabb adatokkal is gazdagodott a dolgozat. Ezek aránylag nem nagyszámúak s bizonyító erőben sem mérkőzhetnek a legfontosabbakkal, amelyeket különösen az egyházi latin irodalomban nagy olvasottságú szerző már első alkalommal közzé? tett. Igen szellemes a Plutarchos Brutusából idézett jelenet (c. 5). Viszont Ovidius Byblisdevelét kár volt a szövegben tárgyalni. Szerző maga sem tulajdonít neki nagy jelentőséget, Norden professzornak jegyzetben közölt hozzászólása pedig teljesen elveszi azt is, amit mégis mintha látna benne. A „hangos írás" újabb adatai között bizo? nyitó ereje a Lukács?evangéliumbeli Zakariás megszólalásának is kevés van, hiszen épp azért adnak ott a néma kezébe írótáblát, mert írni némán is lehet. De a Juvencus?féle magyarázat felújítása, t. i. hogy Zakariás nyelve írás közben per verba sonantia oldódik meg, a han? gos írás általános szokásának feltevése nélkül is jogosultnak látszanék. 23

Gréb Gyula: A szepesi Felföld német nyelvjárása. 80 1. Lindner: Fartblihndijer Zépserscher Liederposchen. 1879. 88. lapon. 1 Deutsches Philologen-Blatt 35. évf. 37. sz.: „Das ist eine ebenso interessante wie ergebnisreiche Schrift." A Mediaeval Academy of America Speculum c. folyóiratában 3, 1928, 117. 1. W. B. Sedgwick: „Altogether the little book is an important contribution to our under? standing of ancient literature." 34

Fetronius bömbölő Eumolposa meg természetesen nem azért hangos, mert ír, hanem mert költ. Azonban mint ú j vonásokat, melyek az általános képet teljesebbé teszik, szívesen vesszük ezeket is. A magya? Lesens) rázó részt („Einiges zur Erklärung des lauten und stummen érdekes, és rendszeres psychológiai kidolgozásra érdemes kezdeménye? zésnek kell tartanunk, s épp ezért különösen örülünk neki, hogy néme? túl is napvilágot látott. Hozzáadni valónk e szűk helyen csak annyi, hogy a scriptio conlinua, a szavak elválasztatlansága nem az egyedüli nehézség volt, arnely a hangoztatással való értelemkeresést és ?kiegészí? tést (szerző a beszéd mótórikus idegeinek e szolgálatát különben sem juttatja eléggé kifejezésre) antik könyv olvasásánál szükségessé tette. Gondoljunk pl. arra, hogy Athén klasszikusai 403 előtt olyan írással jelentek meg, amelyben e betűcsoport ΘΕΣ egyformán volt ϋές, θείς és θήc?nek olvasható! Érdekes lenne azt is fontolgatni, mint kellett a görögnél ideografikusabb írások olvasásánál pl. Egyiptomban, de Feni? ciában is, a hangíbenyomásnak erősségben a látott alakét felülmúlnia. Mindez azonban ellenkező irányba visz, mint amerre szerző érdeklő? dése tekint: ő a hangos olvasás sorsát a modern nyugaton figyeli és itt úgy találja, hogy az általános mechanizálódás megöli a szót, amely? nek mélyén elhal mindaz, ,,ami individuális, humanisztikus és művészi érték volt". De miéit tekinti a hanyatlás előidézőjének e vonatkozás? ban a beszélőgépeket és a rádiót is? Nézetünk szerint a testtől el? szakadt hang legújabb kultusza közelebb is, távolabb is áll az antik szó?kultusztól, semhogy problematikus mivoltában egy rövid utalással elintézni lehetne. Szeretnők, ha Balogh széleslátókörű tárgyalása után még több oldalról hozzászólnának e kérdésekhez: a filológus itt nem csupán a puszta tények tudomásulvételével és a bizonyára még tovább szaporítható adatok felsorolásával nyer, hanem azoknak ily általánosabb szempontokból való megvitatásával is. —i —y. Gerasimos Vocos: Esquisses grecques. Maisonncuve Fréres. Paris, 1927. 8?r. 152 I. 15 fr. Gérasimos Vocos görög festő és író, több újgörög folyóirat meg? alapítója, hét kis essayben foglalkozik Athén fénykorával, melynek három főszereplője szerinte Pheidias, Sokrates és Perikies. Az egész könyvön végigvonul a Sokratesért való lelkesedés és éppen abban látja Perikies korának tökéletlenségét, hogy Sokrates nem tudta ekkor a világot az igazságosság eszméjének meghódítani. Kellemes olvas? mány, de felületes és szubjektív mivoltában a tájékozatlan olvasót félrevezeti. így Platón tanításait habozás nélkül azonosítja Sokratesci-vel, az eleusisi misztériumokat valami rossz, ókori szabadkőmívesség? nek minősíti, melyet Sokrates megvetett, az akropolisi Charisokat kritika nélkül Sokratestől származtatja stb. A könyv idézésmódja is kezdetleges. Tudományos értéke nincs. Κ. E. Johannes Theodorakopulos: Piatons Dialektik des Seins. Verlag von J. C. B. Mohr (Paul Siebeck) Tübingen, 1927. (Heidelberger Abhand? lungen zur Philosophie und ihrer Geschichte 13.) 8?r. 96 1. Szerző a platói filozófiát a pcras?apeiron fogalompár szemszögéből vizsgálja és azt keresi, mit jelent egy tárgy meghatározottsága a meg* ismerésben, a létezésben, valamint az alkotások és cselekvések értékes? ségében. A kitűzött célból érthető, hogy Theodorakopulos Platót mint egy lezárt és egyértelműleg meghatározott fogalomrendszert tekinti és tisz* tán logikai szempontból interpretálja. Az így megmerevített rendszer szinte a számokhoz hasonlóan kezelhetővé válik, amivel szemben azon«

ban elvész a gondolatok hajlékonysága, amely a gondolkodó?elődök m u n k á j á t , valamint Plató egész egyéni fejlődését m a g á b a foglalja. Ez persze csupán m e t ó d u s kérdése, amelyet ki?ki céljai szerint választhat, azonban alig m e n t h e t ő szerzőnek az a törekvése, hogy a stílusát és terminológiáját a tényleges mondanivalóinál súlyosabbakká tegye, amivel nem csupán az olvasónak okoz felesleges fáradságot, hanem egyúttal a műve f o r m á j a és t a r t a l m a közt olyan egyensúlyi eh tolódást okoz, amely a n n a k előnyére aligha válhatik. Karl Beth: Frömmigkeit der Mystik und des Glaubens. Verlag T e u b n e r Leipzig=Bcrlin, 1927. 8?r. 106 1. Beth a könyvét k é t részre osztja, amelyek közül az első a misztika, a második pedig a hit vallásosságát tárgyalja. Ezt a disztinkciót a szerző azzal okolja meg, hogy a misztikus vallásosság monizmuson, a hitéleté pedig dualizmuson alapszik. A misztikusnak nincs szüksége közvetítőre Isten és önmaga között, sőt nála még erkölcsi értelemben vett haladás sem lehetséges az A b s o l u t u m felé, mivel ő kezdettől fogva abban bennevalónak, azzal azonosnak érzi magát. Ε típus legkikristályosodot? tabb f o r m á j á t nevezi Beth „Identitätsmystiker"?nek (1Ü. 1.) s klasszikus képviselőjeként Meister Eckehart?ot idézi. A középkori misztika fajait vizsgálva, a szerző h á r o m kategóriát k ü l ö n b ö z t e t meg, ú. m. a jegyességi misztikát, a passziómisztikát, vala? mint a spekulatív végtelenségi misztikát és mind a h á r o m formát kon? krét személyeken keresztül elemzi. A legérdekesebb — mivel a leg? filozófikusabb — f o r m á j a a misztikának a végtelenségi misztika, amely? nek képviselői egy s a j á t s z e r ű inverzióval magukat Isten helyébe teszik („er setzt sich G o t t e s s t a t t " 26. 1.) és Istennel e g y ü t t teremtenek: „bin meine eigene Ursache... und wäre ich nicht, so w ä r e G o t t nicht..." írja Eckehart, akinek prédikációihoz fűzi Beth a fejtegetéseit. (Érde? ke-s a könyv második részében közölt Rilke?idézeteket egybevetni E c k c h a r t prédikációival, amelyeknek jellemző gondolatai a nemrég el? h ú n y t misztikus költőnél is feltalálhatók.) A hit vallásosságát tárgyalva, a szerző — aki nemcsak vallás? kutató, hanem teológus is — arra a konklúzióra jut, hogy a misztikáé? val szemben ennek a vallásosságnak az a jellemző vonása, hogy bi? poláris, azaz az Isten és a hívő k ö z ö t t i távolságot seholsem engedi zérusra redukálni. U g y a n c s a k a bipolaritás elvén nyugszik a bűn és a kegyelem teóriája is, amelyet Beth az egész vallásos misztika alapjá? nak tart. Ugyanis b ű n t u d a t nélkül nincs kegyelem, kegyelem nélkül pedig a hitéletben sem vallásosság, sem — a potiori — misztika nem lehetséges. Hasonlókép a bűntudat és kegyelem jelenti az erkölcsi fej? lődés lehetőségét, ami a monisztikus misztikából szintén hiányzott. Beth könyve gazdag értékes megfigyelésekben, azonban a disz? tinkcióiban gyakran zavaros és a hit vallásosságának analizálása közben olyan preszuppoziciókkal dolgozik, amelyek a kitűzött tárgyhoz nem tartoznak és az övétől eltérő vallási meggyőződésűek számára külön? ben sem elfogadhatók. Techett Margit. Ernst Howald: Mythos und Tragödie. Verlag v o n J. C. Β. Mohr (Paul Siebeck) Tübingen, 1927. (Philosophie und Geschichte 12.) 8?r. 35 1. Howald kitűnő ismerője a német romantikusok és követőik mito? lógiai irodalmának. (L. e folyóiratban, 51, 1927, 75.) Ez a füzetalakban megjelent előadása azt m u t a t j a meg, hogy egyéni felfogásában meny? nyire független tőlük. H. azt a nézetet képviseli t e l j e s határozottság? gal, amely a mítosztól minden vallásos jelentőséget megtagad. „Es ist gerade das Wesen später Religionsschöpfungen aus schon literarischen

Zeiten, wenn der Mythos missbraucht und umgemodelt wird zu einer heiligen Geschichte.'" A mitosz eszerint eredetileg, és klasszikus iro* dalmi feldolgozásaiban: a homerosi epikában, a peloponnesosi kardal* ban és az athéni tragédiában tiszta, öncélú és öntörvényű költészet. Vallásos jelentősége ez utóbbi, leghatásosabb formájában sincs: a tragédia csak ünnepi játék („Fesíverschönung"), nem kultuszcselek* mény. Költészet, de éppen mert a mitosz minden más, Európában később költészetnek elfogadott műalkotástól különbözik, a görög tragédia is más megítélést kíván, mint a világirodalom ú j a b b drámái, felépítésében, jellemzésében, gondolati részeiben egyaránt. Ami nélkül ma költészetet elképzelni sem tudunk: az egyéni élményekből, egy ön* magát figyelő pszichológia tapasztalataiból leszűrődő vallomásszerű Erlebnis* und Bekenntnisnieder* elem („der individualpsychische schlag"), a modern elbeszélő és drámai költészetnek magyarázó jel* lemzőművészete hiányzik a mítoszból és távol áll a görög tragédiától is. Euripides az első, aki a befeléfordulás útján elindul, de öregkorában ő is visszatér a mítoszhoz. Aisehylos és Sophokles egészen mitikusok: egyetlen sorukat sem szabad vallomásszerűnek felfogni. A mitosz ereje egyénietlenségében van, amely minden kitalálásra s az anyag minden lehető felfogásból való feldolgozására korlátlan szabadságot ad. Ezért teszi reánk azt a hatást, mintha egyáltalán nem is egyének, hanem egy egyéniségek fölött álló teremtő lélek alkotása volna a maga egészében: a népiéleké. Megjegyzés nélkül adtuk itt H. felfogását a mítoszról s a tragédiá* ról, mert érdeme éppen a belső összefüggések és történeti átmenetek problematikáját teljesen mellőző tisztakörvonalúságában van. k. k. Viktor Gebhard: Die Pharmakoi in Jonien und die Sybakchoi in Athen. Inaugural*Dissertation. Max Hueber Verlag München, 1925. '8*r. 118 1. G. alapos disszertációja a corxpM"KÓc*kérdés adatainak és egész iro* dalmának legteljesebb feldolgozása. Túlságosan részletező címe a tárgy pontos körülhatárolásának, s azon belül a helyi megkülönböztetéseknek szükségességét jelzi amellett, hogy a dolgozat természetesen egységes és minden vonásra kiterjeszkedő magyarázatot akar adni. Különben a Φοφιιακός-οΚ" athéni gúnynevének (G. szerint = „Feigenbakchen", a Dionysos Dendritisével azonos fügeamulettjükről) ilyen kiemelése aligha volna jogosult. Fontos megkülönböztetés az, hogy a ψηοιιακόςnak Ioniában megkövezés járt, amely sohasem lehetett veszélytelen lefolyású, Athénben ellenben a ωαριιακός «párt csak „elküldték". Fon* tos továbbá, hogy G. Tzetzcs adatát a φαρμακός elégetéséről hitelétől teljesen megfosztja, és hogy a leukasi ugrás szokása is, mint másnemű, ebből az összefüggésből magától kiválik: v. ö. e folyóiratban 49, 1925, 118. 1. Az abderai és massiliai rokon szokások forrásai szintén meg* kövezéséről tudnak, s ha Petronius ez utóbbi helyen Encolpiosát mint Φαρμακός-t (1. e folyóiratban 51, 1927, 120) más helyzetben mutatta be (proiciebatur), ennek nézetem szerint a regény tervével összefüggő magyarázata van: a szikláról (?) kitaszítottnak könnyebben lehetett megmenekülnie, mint a megkÖvezettnek. Ha ugyan poicere itt nem annyit jelent, mint εκβάλλειν, éSeXotúvfiv. „a határból kikergetni". De ez a kétféle eljárás is (megkövezés és kikergetés), megnehezíti a szo* kás egységes magyarázatát. G., Mannhardt nyomán, a cpoiouriK(k-ban a vegetáció szellemének megtestesítéset, megkövezésében és kikergeté* seben a vegetatio*szcllem rituális megölését, illetőleg ennek enyhített kivitelét látja. Az az elbánás, amelyben a φαρμακός a megölctés, illető* leg kikergetés előtt részesül, mind a jóltartás étellel, mind a verés

növénnyel, gyümölccsel, sőt, tegyük hozzá, talán éppen a megkövezéssel való, leszögező megölés is, c magyarázat mellett szól. Viszont a kikergetéssel kapcsolatos felfogása a qpupnaKÓqsnak, mint bűnbaknak, a kivetendő rossznak magának (Kdöapna?nak), bár csatlakozhatott utóbb is az enyhített formához, szintén lehet őseredeti és éppen ennek az aktusnak őseredetileg megfelelő. G. itt pusztán másodlagos értelme? zést feltételez, s általában egészen aprólékos varázsszer?pharmakologiá? val (e szó modern értelmében) dolgozik. Talán két egyformán ősrégi, gesztusában ellenkező, céljában azonos szokásnak feltevése oldana meg egyedül minden nehézséget. Ez azonban csak egy sokkal széle? sebb alapon felépített, elsősorban minden hasonló antik szokást fel? ölelő tanulmánv keretében történhetnek meg. K. August Freiherr ν. Ga l: ΒΑΣΙΛΕΙΑ ΤΟΥ ΘΕΟΥ. Eine religions? geschichtliche Studie zur vorkirchlichen Eschatologie. C. Winter, Heidelberg 1926. (Religionswissenschaftüche Bibliothek 7.) 8*r. 491. L Kötve 30 Μ. „Isten országa", eljövendő uralma e földön nem. csupán ószövet? ségi jövendölések tárgya, s mint különböző korokban különböző for? mát öltő vallásos gondolat nem csak a teológust foglalkoztatja. Külö? nősen Vergilius iV. eclogája, de más, a görög?római világból reánk maradt profétikus szövegek révén is, érdekes határproblémája az antik? filológiai és a teológiai vallástörténelemnek. Ez utóbbi tudomány pro? testáns művelői eddig a kérdés irodalmában vezető szerepet vívtak ki maguknak. A filológiai kutatás e területen egészen új keletű, bár éppen a IV. eclogával kapcsolatban számos nagyjelentőségű tanul* mányt mutathat fel. Első helyen áll ezek közt Eduard Norden Die G e b u r t des Kindes c. könyve (Studien der Bibl. W a r b u r g III.). N o r d e n a szóban forgó vallásos gondolat eredetét ősegyiptomi kezdetekre vezeti vissza. Egy másik kitűnő filológus?valIástörténész, Richard Reitzenstein, a Bibliothek Warburg tanulmányainak VII. kötetében az ú. n. Töpferorakelsrc vonatkozólag az iráni eredet híve, jóllehet e papyrusstÖredék görög?egviptomi. Reitzenstein iráni vonatkoztatásai tekintetében különösen nehéz a klasszikus filológiának ítéletet alkotnia, mert a források részben feldolgozatlanok s általában nehezen áttekint? hetők. Ezért tesz most éppen a görögsrómai világ kutatóinak nagy szolgálatot ismét egy protestáns teológus, v. Gall, azzal, hogy e könyvében a gondolat iráni eredetének tételét rendszeresen kidolgozza, a számításba vehető forrásokat részletesen ismerteti. Ugyanezt meg? teszi — negatív eredménnyel — a babyloniai és egyiptomi adatokkal kapcsolatban is, és természetesen a maga szempontjából, amely a radi? kális történeti biblia?kritikáé, az ószövetségi viszonyokról is behatóan tájékoztat. A görög?rómaiy világ „Isten?ország"?reményéről szóló feje? zet, a keleti anyagot feldolgozókhoz viszonyítva, szegényes tartalmú és csekélyebb értékű. Szerző elmulasztotta a görög filozófia esehatolo? gikus gondolatait (világégés, örök visszatérés) és azoknak keleti fórrá? sokkal való már feltárt összefüggését (v. ö. e folyóiratban 51, 1927, 48.) figyelembe venni. Dolgozási módja általában nem a filológus?vallástör? ténész érzelmi árnyalatokat mérlegelő, s a dolog természeténél fogva kissé tapogatódzva haladó magyarázgatása, hanem a racionalista kriti? kus éles és határozott elkülönítő módszere. Ennek a hűvös szellője is jótékonyan hat, különösen olyan területen, amely merész feltevésekre könnyen csábít. Másfelől fontos ez általában olyan könyvnél, mint ez, amelynek főérdeme tőlünk távolabb eső vallásos irodalmak bonyolult szövevényében történeti kutató munkánk föltételeinek a megteremtése. Die Religion

in Geschichte

und Gegenwart.

Handwörterbuch f ü r

τ

Theologie und Religionswissenschaft. 2., völlig neubearbeitete A u f L herausgeg. von H. Gunkel u. L. Zscharnak. II. Tübingen, J. C. B. M o h r (Paul Siebeck) 1928. Újabban megjelent 9 kettősfüzet (53 ív) ä 3*60 Μ. Általános vallástörténeti szempontból figyelemreméltóbb cikkei (záró* jelben az írók neve): Ehe (bächtold?Stäubli, L. Köhler, Behm); Eid (Bertholet, L. Köhler); Ekstase (Oesterreich); Erlöser, Erlösung, En lösungsre igionen (Wach); Eschatologie (Bertholet, Proksch, Deissner); Ewigkeit (Beth); Familie (Rühle); Farben, Fasten (Bertholet). Feste und Feiern (Bertholet, Eissfeldt, Fascher, Glane); Formeln (Mensching, Glane); Frau, Fremde (Rühle); Freundschaft (Faber); Fruchtbarkeit (Rühle); Gebet (Heiler); Geburt (BechtoId?Stäubli); Geist (Leisegang); Geister, Dämonen, Engel (van der Leeuw); Ge'd (Laum); Gelübde (Bertholet); Geomantik (E. Schmitt); Gerechtigkeit Gottes (Beth); Gericht Gottes (Bertholet); Germanische Religion (Hensler); Gesetz (van der Leeuw); Gewitter (Rühle); Glaube (Beth); Glocken (Bertho? let, Stulfauth); Gnosis (Leisegang); Gottesdienst (Bertholet, Eissfeldt, Elbogen, Rendtorff); Gottesglaube (Bertholct, Gunkel, Baeck, Weinel. Wiegeand); Grab (Rühle); Griechische Religion (Ziegler); Handauf? legung (Hempel); Handel fBcrtholet). Ünnepi mü a Ferenc József orsz. rabbiképzödntézet ötvenéves jubi eumára. írták az intézet tanárai, kiadta Blau Lajos igazgató. Buda? pest, 1927. 8?r. 216 + 88 1. Filológiai, jogs és vallástörténeti szempontból érdekes Blau I^ajos tanulmánya: Prosbol im Lichte der griechischen Papyri und der Rechts? geschichte 96—149. 1., Dercsényi Μ. függelékével: Quibus significationi? bus vocabuli προσβολή Graeci scriptores usi sint, 150/1. A Soph. O. C. 1180 (1178 h.) idézet nem hibátlan. — ik—. Nujnüne:i edebijätn tädzik. Dzcm' kunende: Sadr edidin 'Ajni. Moskű, 1926. (Mutatványok a tádzsik irodalomból. Szerkesztette: Sadr edsdín 'Ajni. A szocialista tanácsköztársaságok szövetsége nemzeteinek központi kiadóvállalata, Moszkva, 1928.) 8?r. 8 + 626 1. A címből következtetve azt v á r n á az ember, hogy a szerkesztő azokat az irodalmi emlékeket gvüjti Össze, amelyek sajátosan Tur? kesztán iráni származású lakóinak, a tádzsikoknak nyelvére vonat? koznak. Ezeknek az emlékeknek minél teljesebb közlése a tádzsik nyelvre és irodalomra vonatkozó ismereteink korlátolt volta m i a t t csakugyan különös érdekkel bírnának. Sadrscdídin ' A j n i azonban tád? zsik irodalomnak tekintve mindazt, amit turkesztáni írók újperzsa iro? dalmi nyelven írtak, ezek műveiből állít össze egy terjedelmes gyüjte? ményt s adja ki azt, mint szemelvényeket a tádzsik irodalomból. így aztán a gyűjtemény Rüdegí?vel, a perzsa irodalom első klasszikusával kezdődik, aki maga is turkesztáni volt, s Daqiqi=n, Firdausi előfutárján folytatva, végigmegy az egész perzsa irodalmon, megmutatva, hogy az mennyit köszönhet Turkesztánnak, annak a földnek, amely, noha Irán határain kívül esik, egy?egy korszakban szinte átvette a szellemi veze? tést a tulajdonképeni Irántól. Több mint 200 költő műveiből kanunk itt szemelvényeket gazdag változatosságban, a mohamedán időszámítás 300. évétől, tehát ?z újperzsa nyelv és irodalom megszületésétől egész a jelenkorig, a jelenkort a szó szoros értelmében véve, mert a szemel? vények a könyv sajtó alá kerüléséig, az 1925. évig terjednek. Érdekes, hogy a régibb irodalomból néhány költőnő is szóhoz jut. A nagyon különböző jelentőségű költői egyéniségek és különböző értékű alkotá? sok egyúttal élénken szemléltetik egy-egy korban Turkesztán szellemi életének magasra lendúlését, majd meg elsekélyesedését s nem csekély érdekkel bírnak szellemtörténeti szempontból azok az írók, akik az

orosz cári uradalom, majd a nagy háború és a forradalmak, végül pedig a bolsevizmus éveiben voltak a tádzsik irodalmi élet reprezentánsai s akik közé tartozik maga Sadr ed*din 'Ajni is, ki e gyűjtemény közre* adásával érdemes munkát végzett. Azonban az antológiát lapozva, nem lehet megszabadulni annak a ténynek kellemetlen hatásától, hogy ezt a könyvet is, mint mindent, aminek valamennyire népszerű jelleget lehet adni, megpróbálták a kommunista propaganda szolgálatába állítani. Természetesen csak Turkesztánban vagy legfeljebb még Perzsiában, ha oda eljuthat. Egy ilyen gyűjtemény csak nyert volna vele, ha a proletárokhoz intézett s a könyv több helyén ott éktelenkedő hírhedt felhívás (Herne rendis berämi dunjä jeksevid) elmaradt volna. Gaa! László. Dr. Gyomlay Gyula, az 1926/27. tanév Rector Magnificusának Beszéde, mellyel reetori székét elfoglalta. Pécs, 1928. 8*r. 21 1. Horatius levele a költészetről. Fordította dr. Vietórisz József. Nyíregyháza, 1928. 8*r. 18 1. * Stolz—Schmalz: Lateinische Grammatik. In 5. Aufl. völlig neu bearbeitet von Manu I.eumann und Joh. Bapt. Hofmann. Syntax und Stilistik. C. H. Beck'sche Verlagsbuchhdlg. München, 1928. 345—924 1. *AischyIos' Schutzflehende mit ausführlicher Einleitung, Text, Kommentar, Exkursen und Sachregister von Dr. J. Vürtheim. Verlag IT J. Paris, Amsterdam, 1928. 8*r. XII + 253 1. *VorträPe der Bibl. Warburg, herausgeg. von Fritz Saxl. Vorträge 1925—1926. B. G. Teubner Leipzig—Berlin,' 1928.' 8*r. VIII + 217 1. Fritz Saxl: Antike Götter in der Spätrenaissance. Ein Freskenzyklus und ein Discorso des Jacopo Zucchi. (Studien der Bibliothek Warburg. VIII. Bd.) Teubner, Leipzig, Berlin, 1927. 138.1. Jacopo Zucchi alakja, aki a késői renaissance egyik elég termékeny festője volt, mint ember és festő egészen feledésbe ment az utókor előtt. Festményeit másnak tulajdonították; különösen szerették összetéveszteni Zuccaroval, akinek a neve hasonlított a övéhez, s szintén firenzei és Vasari tanítványa volt. Először Hermann Voss fordította feléje az érdeklődést 1913 ban a Zeitschrift f. bild. Kunst XXIV. évf. 151 és következő lapjain megjelent értekezésében: ,,J. Z. ein vergessener Maler der florentinisch-römischen Spätrenaissance"; m a j d később szintén foglalkozik vele a ..Malerei der Spätrenaissance in Rom und Florenz" (Berlin, ll>20) című kétkötetes munkájában. Üjból napfényre hozza Z. egyéniségét és ismerteti festményeit, melyek közül néhány Róma kisebb templomait díszíti, kettő a Galleria Borgheseben van: Psyche az alvó Amor előtt és a Poelenburg neve alatt szereplő koráihalászat; Firenzeben az Uffiziben vannak az arany-, ezüst- és rézkor mint Zuccaro művei. Egyéb kisebb festményei mellett neki tulajdonítja Voss az LJffiziben a Sala delle antiehe carte geografiche-bcn a Diana és kísérete freskót. Sokat találgatták a római Palazzo Firenze (ma: Ministero di Grazia e Giustizia) két terme a Sala degli Elementi és a Sala delle Stagioni mennyezet freskóinak festőjét; Voss ebben is határozottan Zucchira ismer. Voss azonban nem említi meg Z. freskóját Rómában a Corson levő Palazzo Rucellai-Ruspoliban, noha ezt határozottan felemlíti Baglione, aki Z. életrajzát is megírta. De nemcsak ez és a freskó stílusa bizonyít Z . mellett, hanem a festő programmja is, amelyet ő maga írt meg, s melynek egy nagyon ritka példányát F Saxl megtalálta Rómában a Biblioteea Nazionaleben; s amelyet ebben a kiadásában lenyomatott. Címe: Discorso sopra Ii dei de'gentili, e loro imprese; con un breve írattató delle attioni de li dodici Cesari, con le dichiarationi delle loro Medaglie

antiche. Composto da Giacomo Zucchi Pittore del Serenmo. Gran Duca Ferdinando di Toscana. In Roma. Nella Stamperia di Domenico Gigliotti MDCII. Z. életéről keveset t u d u n k ; a Discorsot már nem ő, hanem halála után öccse Francesco adta ki. A Discorso szövege előtt Saxl ismerteti ezt a ma különösnek tetsző müvet, mellyel a festő saját freskóját kíséri, hogy a néző mélyebb megismeréshez jusson. A renaissance művészének jó írónak is kellett lenni, de saját festményéről úgy látszik Vasari írt először, aki Ragionamentijében a firenzei Palazzo Vecchio freskóinak udvari allegóriáját magyarázta meg fejedelme számára. Zucchinak más célja v a n ; ő hallani sem akar allegóriáról, s akikhez ír, azok az „amorevolissimi dclla professione" vagyis az amatőrök. Akkoriban ez tipikus lehetett, hogy a gentiluornot ,,a helyes Ítélethez vezessék s hogy ez tudjon erről a tárgyról favellare". A XVI. sz.-ban a festménynél elsősorban a tradicionális tartalomra irányult az érdeklődés, ellentétben a mi erősen formális érdeklődésünkkel. Z. úgy érzi, hogy az ábrázolás nem o l d j a fel maradék nélkül formába a tartalmat, ezért kénytelen szavakkal segíteni magán. N o h a ő az írást megveti és magát elsősorban festőnek érzi, a Discorso olvasásánál filológusnak tarthatnók a szerzőjét. Az egész nem más, mint egy mythológiai kézikönyv, mely felsorolja az antik istenségeket, a hozzájuk fűződő mondákat és a képzőművészetben való ábrázolásaikat; azután a római császárokat Julius Caesartól Domitianusig. A sorrendet a freskók sorrendje a d j a ; forrása pedig Boccaccio Genealógia Deorum-ja, aki viszont a késői középkor mythológiai kézikönyvéből a Mythographus Vatic. III. és a Fulgentius metaphoralisból merít. A cím „de diis gentium" tipikusan középkori elnevezés mythológiai tractatusok számára. A Discorsonak azonban önmagában nincs semmi célja sem értelme, csak mint a freskók kísérőjének. Az, hogy Z. freskójának tartalma a mythológia ez nekünk természetesnek tűnik fel: épp így tradicionális volt az astrológiai téma is. Zucchinak azonban ez nem természetes; a késői renaissance idejében már nincs meg a mythológiának az a személyes vonatkozása és átélése, mint volt pl. Medici Lorenzo körében. így Z. számára az antik istenvilág lélektelenné vált, s ő olyan témát festett meg, amelynek tárgyát utálta és megvetette, sőt erről a tárgyról még könyvet is írt. Discorsoját így kezdi: „Grandissima stoltitia veramentc é stata sempre quella del genere humano, d'ignoranza, e malitiosa ingratitudine ripieno". Az antik emberek istene „un Dio conveniente alla bestialitá loro". Mentegeti is magát, hogy a művészi tradíciót, az „uso" t kénytelen követni. Az antik világ iránt való gyűlöletét korának szelleme keltette fel benne. A trienti zsinat után V. Pius és V. Sixtus korában küzdenek minden ellen, ami az antik pogányvilággal van összefüggésben; rosszalják az előző kor rajongását azért a világért és ezt a rajongást ethnicizmusnak nevezik. Az új gondolkodás számára ú j művészetet várnak; ezt kielégítette Baroccio és Rernini ekstatikus művészete. Zucchi, mint Caravaggio, a klasszicizmus szélén állnak. Caravaggio is tűrhetetlennek t a r t j a a programmfestészetet, ő azonban úgy segít magán, hogy a tartalommal nem törődik; neki mindegy, hogy egy virágot, vagy nagy kompozíciót fest-e; számára a pictura többé nem scientia. Z . azonban igyekszik a tartalmat és formát összhangba hozni és ezek mégis idegenül állnak egymás mellett. Z. kettős lény, aki a régi formát követi a festésben és az discorsoírásban, de lelkében már az ú j korszak gyermeke. KORZKNSZKY N Ó K A .

Emii Ermäfinger: Krisen und Probleme der neueren deutschen Dichtung. Aufsätze und Reden. Amalthea;Verlag, Zürich—Leipzig— Wien, 1928. 8°. 402 1. Vászonkötésben 14 Μ. Az összes ebben a kötetben összefoglalt tanulmányok különböző folyóiratokban megjelentek már (egynek a kivételével a többi mind az utolsó nyolc évben). Mégis hálásak lehetünk ilyetén összegyűjtésükért, mert részben nehezen hozzáférhető helyeken láttak napvilágot, más? részt pedig csak ilyen egymásmellé állításban domborodik ki a leg» többnek az igazi jelentősége. Kitűnő kiegészítést képez ez a kötet Ermatinger egyéb közismert s jogos feltűnést keltett utolsó évtized; beli reprezentatív műveihez. Különösen az irodalomtörténelemelmélet nyert velük. Mellette természetszerűen a svájci irodalomtörténctírás, melyet ez a maga is svájci tudós hazafias lelkesedéssel ápol már rég. Ermatinger világos okfejtésével, egyszerű és szép stílusával rég meg; nyerte mind a szakkörök rokonszenvét, mind az irodalmi alkotások iránt valóban érdeklődő szélesebb körök tetszését. Minden előnye jel; ltmzi ezt a kötetét is, melyet a kiadóvállalat köszönetet érdemlő gonddal és ízléssel állított ki. —ch—s. Brentano, Luise Hensel und Ludwig ν. Gerlach. Von Dr. Hans Rupprich. Mit 6 Bildtafeln. 1927. Österreichischer Bundesverlag, Wien. Kellemes, világos előadásban igyekszik megoldani ennek a nyel; vileg és formailag egyaránt tökéletes analízisnek a szerzője annak a Clemens Brentanora nemcsak mint emberre, hanem főként mint köl; tőre fontos viszonynak a problémáját, mely őt Luise Hensellel és Ludwig von Gerlach;hal összefűzte. Kétségtelen érdeme a kutatónak, hogy olyan tapintatos tárgyilagossággal és megértő szeretettel vizs; gálta és világította meg, behatolva az emberi lélek legrejtettebb mélységeibe is, a német romantika egyik legkomplikáltabb egyéniségét. Bizony nehéz feladat volt, pusztán a nyelv segítségével bemutatni az olvasónak Brentano emelkedését művészi pályáján, Luise iránti nagy és viszonzatlan szerelmének hatása alatt, és azoknak a mindent fel; forgató lelki konfliktusoknak az érzékeltetése, melyek hatása alatt Brentano kedélyének minden démoni vonása felszínre került. Alaposan áttanulmányozott bizonyítékanyag segítségével (ennek nagy része vagy teljesen ismeretlen, vagy csak nagyon kevéssé ismert még) meg; állapításainak súlyát sikerült felfokoznia. Félre nem érthető magva; rázatát adja ezenkívül a mű Brentano későbbi költői fejlődésének is, melyet szerelme időszakának mély vallásos élményeivel és a diilmeni tartózkodás hatásával magyaráz; itt ugyanis mély hatást tett rá a stigmatizált apácának, Anna Katharina Emmerichnek a látása. T á r ; gyalja még a könyv Brentano viszonyát azon barátaihoz, kikkel 1815— 1819;ig érintkezett, s bemutatja viszonyát a kor egyes fontosabb áram; lataihoz is. A munka a maga egészében gyönyörű és gazdag mű, mely a német romantika szellemtörténetének egy problémáját sikerrel oldja meg. A könyv kiállítása jó. A hat mellékletből öt Wilhelm Hensel hagvatékából származik és először jelenik meg reprodukcióban. Ε.

H.

Eckart von Sydow: Die Kultur des deutschen Klassizismus. 1926. G. Grotesche Verlagsbuchhandlung, Berlin, 8°, 264 1. 84 képmelléklettel, 75 táblán. F. 16, k. 16 M. Kiindulva a külső élet kollektív nyilvánulásaiból (társasélet, ruhá; zat, politikai magatartás stb.), végigvezetve a képzőművészet, zene és költészet összes ágain és zárva a klasszicista világfelfogással (a klasszi; cizmus és metafizika, a humanitáseszme, a kultúra fogalma, isteneszme,

eszme és valóság, erkölcsi alapfelfogás, a klasszikus természetszemlélet és történetfelfogás), hierarchikus fogalmi rendben és eléggé kimerítő kategóriákban, Goethe, Schiller, \V. v. Humboldt és Schelling, vala? mint a képzőművészetek és zene legnagyobb tehetségein (Fr. Gilly, Schinkel—Schadow, Rauch—Mengs, A. Kauffmann; Carstens, Koch) keresztül, tehát különösen az. irodalmi és filozófiai részben kissé szűk? körű indukció alapján mutatja be a szerző az 1750?től 1830>ig t e r j e d ő korszak kultúréletét. Egész koncepciójára jellemző, hogy a klassziciz? must tisztára csak ízlésjclcnségnek tekinti, mulandónak, egynek a sok lehetséges közül és nem vesz tudomást a ,Klassizismus' és ,Klassik' azon megkülönböztetéséről, mely a legújabb, szellemtörténetileg érde? kelt irodalomkutatásban olyan alapvető fontosságra emelkedett, és amely a ,Klassizismus'?on egy a Gottschedtől a XIX. század klasszikus, epigonjáig terjedő antikizáló ízlésirányt ért, mely előkészíti, kíséri és követi Goethe és Schiller korszakát, fejlődése több fázisán (elsősorban Winckelmannon) keresztül az antikból egyetemes emberivé, ,Klassik'?ká nemesedik és szélesedik, amely tehát, amint így Goetheben és Schiller? ben legtökéletesebb alakot ölt, többé már nem egyszerű, korviszonyok? tói meghatározott, múlandó ízlésirány, hanem (különösen mint a román? tika ellenpárja) egyetemes művészet? és életforma, periodikusan jelent? kező szellemtörténeti egységtípus. Természetesen nem vesszük rossz? néven a szerzőtől, hogy nem azonosítja magát e koncepcióval, vala? melyes állásfoglalást vele szemben azonban teljes joggal elvárhatnánk tőle, annál is inkább, mivel helvenkint maga is hűtlen lesz programm? szerű modorához, melyet nyilván az egyes konkrétumok, közös formai sajátságok és analógiák kielemzésében lát, és szellemtörténeti általá? nosításokba téved Ilyenkor azonban, midőn néha kilép a biztos, ügyesen és túlságos önállósággal, mert minden szakirodalmi támogatás mcl? lőzésével összehordott és csoportosított konkrétumok köréből és kor? szellemet, lelki formákat hasonlítgat össze, vagy filozófiai megfogalma? zással próbálkozik, ítélete ellenmondásba is keveredik, bizonytalanná válik és intuíciója, megbízhatatlansága, kontemplációja, tisztulatlan? sága és sok helyütt naivitása is kitűnik. De mivel szűkebb határain belül éles tekintettel sok olyan részletjelenséget is meglát, melyek eddig még hiányoztak a köztudatból, ezenkívül ügyes összefoglalása miatt művét érdemes, hasznos teljesítménynek ítéljük. Legterméke? nyebb fejezete: Idee und Wirklichkeit. Antal László. Leo Weismanlei: Der Geist als Sprache. Von den Grundrissen der Sprache. Schriften zur deutschen Literatur. Für die Görresgeseil? schaft herausgegeben von Günther Müller, Band 11. Dr. Benno Filser? Verlag, Augsburg—Köln, 1928. 122 Seiten.·Broschiert 4 M. A könyv nem ad új nyelvtudományi rendszert, hanem gondolat? ébresztő tanulmányokat. De ha nem kapunk is világos, zárt, organikus koncepciót, magához a nyelvhez élő, belső viszonyba jutunk. A szerző főleg a nyelv belső, szellemi értelmével, a külső, alakított nyelv mögött rejtőzködő, misztikus párbeszéddel foglalkozik, amely az én és a te összekapcsoló eleme gyanánt létrehozza a szellemi közösséget és bizonyítékul szolgál a léthez, és isten létéhez. A költői lelkületű, katholikus, tudós tanár dolgozatai élvezetesek és tanulságosak akkor is, ha nem tud meggyőzni. Fejtegetései és bizonyításai tetszetősek, főleg a nyelv belső, szellemi értelmével, a külső, alakított nyelv de nem mindig elfogadhatók, még akkor sem, ha misztikus felfogását magunkévá tesszük. Buber Márton: Ich und Du c. könyve (Insel? Verlag), továbbá Klatt Frigyes az élő nyelvtudomány misztikus vonat? kozásait világosabban, részletesebben és elfogadhatóbban tárgyalják.

Weismantel fejtegetései a holt, élő, álmodó szóról, az előadó, mutató, alakító stílusról, a testi és szellemi térről, az anyag, mágia, teremtés szféráiról, stb. túlságosan szubjektívek és szétmosodók. f ő h i b á j a az, hogy az egész nyelvtudományt a belső, szellemi részből építi fel. A szellem hatása a formálódástól, vagyis a valóságtól függ. A kiváló fiatal katholikus tudós, Heiele Hermann ebben az irányban dolgozik. Weismantel is ismeri ezeket a szükségességeket, mégis érzelmi alapon keresi a forma mögötti összefüggéseket. Nem a kézzelfoghatóból, az élő nyeivformából indul ki. Ha ez csupán a túlzott grammatizálástól való elfordulás lenne, a kizárólag a kerettel, formával, formulával fog? lalkozástól való idegenkedés, nem volna baj. Bizonyos, hogy az absztrakt grammatika holt sematizmushoz vezetett, és mint ilyen, meg? haladott álláspont. Viszont a misztikus belsőség túlzott hangsúlyozása alaktalan érzelgősséget idéz elő. A régi intellektualizáló nyelvtanítás radikális reakciója a gyermek szubjektív képzeletműködésére nem? csak jótékony, hanem káros befolyást is gyakorol. Szívesen fogadunk minden olyan tanítási módszert, amely előmozdítja a gyermek fan? táziájának, alakító és kifejező képességének fejlődését, de vigyázunk arra, hogy a szubjektív kifejező szükséglet felkeltése mellett, sziik^ séges korrektívum gyanánt, az objektum szigorú szabályai érvényesül? jenek, hogy azt mindig a tárgyon próbálja ki és a tárgyhoz alkal? mazkodjék. Épp azért felhasználhatjuk Weismantel élmény«, képzeleti, költői dolgozat?módszerét a gyermeki lélek flelnyitására, felfejlesz? tósére, de azt hisszük, hogy egymagukban nem alkalmasak a nyelv? alakításra és a nyelvuralom megteremtésére. Merz Albert, Rahn Fri? gyes, Luseke Mihály hangépítési és nyelvtudási módszerei sokkal ügye? sebbek és eredményesebbek, s mégsem egyebek, kísérletezéseknél. Mert valamennyien elfelejtik, hogy a forma sohasem csak belső, amint soha« sem puszta külső, hanem mindkettő és csakis akkor tökéletes, ha a szellemi szándék és a tárgyi törvény, vagyis a nyelvanyag, teljesen fedik egymást. Bármilyen szép és értékes a belsőség, a szubjektív egy? ség kedvéért nem mondhatunk le a hatóformáról, akármilyen szép is egyébként a szellemi magán« és párbeszéd. Meg kell alkotnunk a szimbólumnak megfelelő külsőt. Weismantel munkája gondolkodásra serkent. N e m ad rendszert, de lehetővé tesz ú j rendszer kialakulását. Mindenki, aki nyelvtudománnyal és nyelvtanítással foglalkozik, tanul« hat tőle és felhasználhatja adatait a továbbépítésre. Bittenbinder-Bíró Miklós. Ú j k ö n y v e k . A *gal jelöltekre visszatérünk. Oskar Benda: Der gegenwärtige Stand der deutschen Literaturwissenschaft. Wien—Leipzig, 1928. (Holder—Pichler—Tempskv A.-G.) 8°. 66 1. 2-50 M. Az utóbbi években a német szakirodalom csak úgy ontotta az újabb s ú j a b b irodalomtörténetelméleti könyveket és értekezéseket, de a teljesen ú j szempontok szerint költői jelenségeket tárgyaló gva« korlati megvalósításokat is. Kaptunk ugyan összefoglalásokat, de ilyen természetűt, mint Benda könyvecskéje (mely különben különlenyomat a Wissenschaft und Schule«ból), még nem. Nagy előnye nemcsak a rövid foglalatban való teljességre törekvés, hanem a meglehetősen világos elrendezés és a lehetőleg közérthető előadásmód, mely ellen csak helyenként vét, hol a rövidség kedvéért az idegennyelvű szak« kifejezéseket halmozza. Nagyon találó kritikai megjegyzéseket fűz minden irány jellemzéséhez, de általában sehol sem ítél el végkép

egyet sem, sőt pl. a Freud*féle pszichoanalízis jó hatását is h a j l a n d ó egy s más tekintetben elismerni, noha nagyon helytálló széljegyzet tekkel kíséri minden egyes képviselőjének főmüveit. Nagyon örven* detes az is, hogy az idegen hatásokat kellően kidomborítja, úgyhogy itt már nem lát az érdeklődő mindenfelé kizárólag német eszméket. A szerző kezdő germanistáknak és a művelt nagyközönségnek is szánta, munkáját. Ilyen célnak: első bevezetésnek tényleg jól megfelel, de minden szaktárs kitűnően használhatja áttekintés vagy átismétlés biz* tosítására. Nem bánnók, ha helyenként bőbeszédűbb lenne. Minden* kép használható és ajánlható kis munka egyébként. , — ó—s. Geist und Literatur. II. Josef Turóezi*Trostler: Entwicklungsgang der ungarischen Literatur I. Budapest, 1928, Verlag der Ung. Goethe* Gesellschaft. 8°. 34 1. Ez az új, tetszetős füzetekben megjelenő sorozat első számával (Goethes Herz ein Kieselstein, ugyancsak TuróczisTrostler tollából) olyan eredményt ért el, melyet mai szomorú honi kiadói viszonyaink mellett igazán bátorításnak vehetúnk: olyan példányszámban fogyott el Németországban, de itthon is, hogy a „Selbstverlag" kifizette magát. A második füzet szintén megérdemelné ezt az eredményt: ügyesen, érdekkeltően vannak itt régi irodalmunk problémái összefoglalva és részben ú j oldalakról megvilágítva. A legörvendetesebb az, hogy a szerző tud a modern német irodalomtörténetírás nyelvén szólni és bele tud helyezkedni a német szakkörök, no meg a műveltebb nagy* közönség gondolkodásába. Ügy tudta megírni ezt a füzetet, ahogy egy irodalmunkat jól megismerő, modern német szakember szólna róla, nem pedig, ahogy mi általában szoktuk: bizonyos távolságot iktatva az idegen olvasónak szokatlan tárgy és ő maga közé. Tekintettel arra, hogy a szerző jártas az összes újabb német szakművek sokféle mód szerében, hazai irodalomtörténetírásunk is haszonnal könyvelheti el ezt a sikerült németnyelvű kísérletet. Goethe: Életemből. Kö tészet és valóság. (Gyermekkor és diák* évek.) Fordította Turóczi József. Genius*kiadás. Budapest, 1927. 8°. 440 1. Jóleső érzéssel vesszük kézbe ezt a nagyon szép kiállítású, jónyomású kötetet: örülünk, hogy kiadóink ma ilyen értékkel is meg* lepnek bennünket s örülünk, hogy Goethe kultusza ú j életre támad nálunk is. Turóczi nemcsak hozzáértéssel, hanem nagy szeretettel is fordította Goethe hatalmas életrajzának ezt az első részét. Nyelve, stílusa hozzásimulnak Goethe ezen visszaemlékezéseinek keresetlen őszinte egyszerűségéhez és minden árnyalatában híven igyekeznek visszaadni minden szavát, mondatát. A tekintélyes kötet persze még távolról sem meríti ki az anyagot, sőt a „diákévek'^ét sem teljesen, mert csak a második rész 8. könyvéig (bezárólag) jut el, vagyis a Lip* cséből való hazatérésig. A strassburgi évek Herderrel és Friederike Brionnal, Wetzlar Lottc*val, Frankfurt maga Lili Schönemann*nal hátra vannak még. Tehát mindaz, ami a nagyközönséget nagyobb mértékben vonzhatja, de az irodalomtörténész már az eddigi részekben megkapta a híres irodalom*áttckintő fejezetet, a történész a királykoronázás kitűnően megfigyelt és leszögezett jeleneteit, a pszichológus a nagy ember első gyermekemlékeit és így tovább. Nagyon jó Turóczi*Trostler rövid bevezetése is. Literaturv/issenschaftliches Jahrbuch der Görres:Gesellschaft. In Verbindung mit Josef Nadler und Leo Wiese herausgegeben von Günther Müller. III. Band. 8°. VI + 150 1. Herder, Freiburg i. B. 1928. 6 Jl.

Beszámoltunk már folyóiratunk hasábjain erről az új, katholikus n é m e t évkönyvről, amely első és második kötetében is nagyon értékes cikkekett hozott. A jelenlegi legfrissebb kötet semmikép sem maradt el az előzők mögött, sőt talán még értékesebb is. A vezető cikk de Munnynck, a tudós belga dominikánus tollából közöl mélyenszántó filozófiai fejtegetéseket az irodalomtörténetírás aktuális elméleti pro? blémáiról. Rendkívül érdekesek különösen még R. Newald „Der síid? ostdeutsche Humanismus und die deutsche Prosaliteratur des 15. Jh.", valamint Α. Dörrer „Altdeutsche Spiele Südtirols im Zeitalter des Barock" c. cikkei. Könyvészeti adatokon kívül egy újonnan fölfedezett Brentanoslevól teszi teljesebbé a gazdag tartalmú kötetet. Gottfried Weber: Wolfram von Eschenbach. Seine dichterische und geitesgeschichtliche Bedeutung. I. Bd. Stoff und Form. M. Diester? weg, Frankfurt a. M. 1928. 8°. 315 1. (Deutsche Forschungen. Hg. v. Fricdr. Panzer u. J. Petersen: 18.) Gb. 11'60 Jt. Ez a könyv a nagyon gazdag Wolfram?irodalomban is határkő. Rég nem jelent meg ilyen vasszorgalmú filológiai anyaggyűjtésen ala? puló és mégis meglepően világosan megírt hatalmas mű a régebbi né? rnet irodalom problémáiról. Végleges ítéletet ugyan csak a második kötet megjelenése után lehet kimondani az új eredményekről, de az, amit ebben az elsőben kapunk, szintén bámulatra ragadhat minden el? fogulatlan szakembert. Nem akarunk most még másra kitérni, mint az itt megoldott Kyot?problémára. Szerintünk W e b e r adatai és fejtegetései után a Kyot létezését tagadó kutatócsoport végleg megbukott csökönyösen fönntartott véleményével, mely ellen szólt különben Wolfram saját kijelentése is. W e b e r a legmeggyőzőbben mutatja ki. hogy az egész Parzival lehetetlen Kyot arab elemeket közvetítő könyve nélkül. Wolfram halhatatlan műve csak most áll teljes nagyságában szemünk előtt, mikor e nagyszerű kutatómunka elvégzése után áttekint? hetjük mindazokat a több művelődési körből folyó elemeket, melyeket ez az igazi német művész egy egységes nagy alkotásba kényszerített. Kíváncsan v á r j u k a II; kötetet, amely a szellemtörténeti problémát fogja fejtegetni. A kiváló munka a Notgemeinschaft támogatásával jelenik meg, de a derék kiadócég jóvoltából olyan pazar kiállításban, olyan kitűnő papíron és olyan jó nyomással, hogy az ma tudományos műnél ritkaságszámba megy. Tekintettel arra, hogy itt nagyon jelentős munkáról van szó, melynek II. kötete még csak ezután fog megjelenni, visszatérünk rá. Deutsche Literatur. Sammlung literarischer Kunst? und Kultur? denkmäler in Entwicklungsreihen. Reihe Aufklärung, Bd. I. Aus der Frühzeit der deutschen Aufklärung: Christian Thomasius und Christian Weise. H. Böhlaus Nachfolg., Weimar u. Leipzig. Österreich. Bundes? verlag, Wien u. Leipzig 1928. 8°. 349 1. ' „ A háromszáz kötetre tervezett hatalmas gyűjtemény első könyve ezzel megjelent, de némi csalódást is okozott: főként túlságosan apró? betűs bevezetése ellen emelhető kifogás. Viszont bizonyos az, hogy ezek a sorozatok az eddig rendelkezésre álló Kürsehner?féle Deutsche National Literatur?ét nagyon érdekesen és szerencsésen egészítik ki és föltétlenül szükségesek, hogy minden szakembernek mindig rendelke? zésre álló kézikönyvtárt biztosítsanak. Ezidén s jövőre még a Minne? sand meg a Volksbücher és a Volkslied kötetek kiadását helyezi ki? látásba a főszerkesztő H. Kindermann. (Helyszűke miatt a beküldött és ú j könyvek jelentékeny részéről & következő számban lesz még szó.) Királyi Magyar Egyetemi Nyomda Budapest \ III, Múzeum-körút 6. (Dr. Czakó Elemér.)

AUSZUG

AUS

DER QUARTALSCHRIFT

R É S U M É S D E LA R E V U E

TRIMESTRIELLE

EGYETEMES PHILOLOGIAI KÖZLÖNY ZEITSCHRIFT FÜR ALT« PHILOLOGIE. Begründet

UND

NEU«

und

Im Auftrage der Budapester Philologischen Gesellschaft und mit Unterstützung der U n g . Akademie der Wissenschaften hg. von

BAND

LI—L1I.

DE

PHILOLOGIE ET

1877 v o n GUSTAV HEINRICH EMIL v o n THEWREWK.

K a r l K e r é n y i und J o h a n n

REVUE

Koszó.

Budapest,

Fondée

CLASS1QUE

MODERNE.

1 8 7 7 p a r GUSTAVE HEINRICH et EMILE d e THEWREWK,

Organe de la Société Philologique de Buda« p e s t ; dirigé, sous les auspices de l'Académie des Sciences Hongroise par Charles Kerényi

1927-28.

et J e a n

Koszó.

ΤΟΜΕ

LI — L H .

I. Auszüge. Altphilologischer Teil. J. B a l o g h : E i n S c h m ä h g e d i c h t des Catull (51, 1927. S. 1—6). Erscheint in deutscher Bearbeitung im nächsten Heft des Philologus (Leipzig). J . B a l o g h : S t e p h a n der H e i l i g e , der 'andächtige' und 'düs tere' K ö n i g (52, 1928, S. 49/50). Die biographischen Quellen des ersten Ungarkönigs schildern Stephan den Heiligen als einen Asketen, der „vix unquam ad risum labia movit" (Hartwig 19, ebenso Leg. Mai. 15. Beide bei Endlicher, Rev. Hung. Monum. Arpad. (1849), SS. 184, 8, 152); von seinen Gebetsgewohnheiten wissen zu berichten, dass er ,,pavimento adhaerens", „genibus flexis", „gemiiibus et lacrimis" Gott anzuflehenp flegte. Wir haben es hier mit keinem individuellen Porträt, sondern mit einer Reihe von topoi zu tun, die dem konventionell-legendenhaften Herrscherbild des frühen Ma s entstammen. Als Beispiel: aus der Ludwigs-Biographie des Theganus von Trier (Migne P. L. CVI, 414): flexis genibus fronte tetigit pavimentum; nunquam in risum exa/iavif . . . Das Ideal des erhaben-ernsten Herrschers ist antiken Ursprungs. Die História Augusta kennt einen Marcus Aurelius, der voltum nunquam mutaverit maerore etc. Diese stoische tranquillitas wird bald in die christliche temperies des Heiligen umgebogen, vgl. die Cyprian-Biogr. des Pontius, § 6, E. H i t t r i c h : A d Homeruni. (50, 1926, S. 279) α 298. ή ούκ άίεις, οίον κλέος £λλαβε δΐος 'Ορέστης —. Die Situation ist die, dass Phemios zum Zitherspiel singt. Telemachos spricht leise mit Athene, damit die anderen es nicht hören und der Gesang dauert während des ganzen Gespräches. Nun ist die Frage, wovon er gesungen? Später, als Penelope aus dem Stock herabkam, erfahren wir von ihr, dass sein Gesang über die Heimkehr der Achaier berichtet. Am traurigsten war die Heimkehr Agamemnons. Dies war das neueste tragische Weltereignis, das sowohl die Götter, wie auch die Menschen gleich interessierte und dessen Entsetzlichkeit als tragischer Ton sich durch die ganze Odyssee dahinzieht. Wahrscheinlich sang auch Phemios darüber, den die Freier ruhig sitzend anhörten, da sie auf den traurigen Fall des heimkehrenden Gatten und die Rache aufpassten. Wahrscheinlich sang er eben von der Rache, als Athene am Ende ihrer Rede also sprach: „Hörest

du nicht, welchen Ruhm sich der göttliche Orestes erworben? Du bist auch schon so gross, wie er," Das Lied und die Mahnung des väterlichen Gastfreundes waren derart noch dramatischerer Wirkung auf den Jüngling. Das wunderbare übereinstimmen der beiden Dinge hat auch später in Telemachos jene Ahnung verstärkt, dass der Unbekannte wohl ein Gott gewesen, ή ούκ άίεις bedeutet daher: Höre nur zu, wie der Sänger den sich rächenden Orestes verherrlicht! J. H o r n y á n s z k y : V o n H i p p o k r a t e s bis Tacitus (52, 1928, S. 1—13). Norden hat in seinem Buche zu Tacitus Germania festgestellt, dass der römische Historiker mit den nämlichen Ausdrücken über die Verschiedenheit der Germanen anderen gegenüber und über ihre Ähnlichkeit unter sich spricht, wie das Hippokrates in Hinsicht der Skythen tut. Norden geht dann mit hingebender Mühe auch dem literarischen Zusammenhange nach und gibt in einer eigenen Tabelle die Zwischenglieder dieser interessanten Reihenfolge an. Man kann über den Satz Norden's, der nicht in geringem Masse auch missbräuchlichen Deutungen ausgesetzt ist, in zweifacher Weise hinauskommen. Erstens durch Verfolgung des τόπος Ähnlichkeit — Verschiedenheit in der griechisch-römischen Ethnographie; und dann durch Beantwortung der Frage: welche Gründe haben wohl Tacitus bestimmt^ die auffallende Gleichheit der Germanen zu betonen ? Beim Besprechen des 1, Punktes wird vom Vf. eine kurze Ubersicht über die mehr als 1000-jährige Entwicklung der griechischen Milieu-Theorie in Hinsicht des fraglichen τόπος gegeben. Hippokrates (περί aépuuv ubchruuv τόπων) hat — so könnte man sagen — eine wahre Philosophie des Individualismus auf die Beobachtung der körperlichgeistigen Verschiedenheiten aufgebaut. Nach ihm sind nämlich die Einzelnen innerhalb eines Volksganzen einander gleich, wo die äusseren Einwirkungen konstant bleiben, wo aber ein jäher Wechsel der Witterung häufig stattfindet, da werden nach seinem Dafürhalten auch die Menschen einander unähnlich sein. Diese echt griechische Lehre, die das Hellenentum, das Volk der mittleren Zone, nicht nur den Skythen und den Aithiopen in individualisierender Weise gegenüberstellte, sondern auch der durch den ewigen Frühling verweichlichten asiatischen Masse, findet in der weiteren Entwiklung der Milieu-Theorie keinen Anklang. Denn es wird vom Vf. an der zeitlich letzten Formulierung der Umgebungslehre, an den Worten des Adeimantios gezeigt (4. Jahrh. n. Chr.; Foerster, Script, physiogn. Graeci I. S. 382), dass hier statt des Wechsels der Witterung nur noch die Breitegrade bei Erklärung der menschlichen Ähnlichkeiten und Verschiedenheiten eine Rolle spielen, und dann noch etwas, was der Zeit des Hippokrates noch aus dem Gesichtswinkel fiel, die Rassenmischung. Es scheint, dass der Syrer Poseidonios in der Ausgestaltung der endlichen Form dieser Theorie das meiste geleistet hat. Schon seine eigene Lage, die des naturalisierten Fremdlings, musste ihm die Ansicht nahelegen,dass die mittelländische Kultur — wenn man sie auch in erster Linie der besten Mischung der Naturfaktoren, der ευκρασία beimisst — auch das Produkt einer günstigen Völkermischung (έπιμιϊΕία) sei, und dass im Gegenteil dazu die άμιΕία der äussersten Welt Kulturlosigkeit bedeutet. Allenfalls kennt Tacitus die poseidonische Lehre (wie Manilius, Vitruvius und der ältere Plinius sie kennen), er teilt sie aber nicht. Sein Standpunkt ist ja ohnehin nicht der der stoischten Humanitas, über die er sich gelegentlich (Agricola 21) in unzweideutigen Worten geäussert

Tiat. Seine Besorgnis wendet sich der Rassenreinheit des römischen Volkes zu, die gerade zu seiner Zeit durch die systematische „Ausrottung der Besten" und durch die massenhafte Aufnahme der liberti aufs äusserste gefährdet war. Es lässt sich leicht zeigen, dass die diesbezüglichen Gedanken bei dem Historiker, der die Verschuldung der inlustres domus mit besorgter Genauigkeit verzeichnet, der von den Folgen der lex Papia Poppaea leider nichts Gutes mehr zu erwarten hat, der nicht bei einer Gelegenheit und mit einer gut verständlichen Übertreibung auf die geringe Zahl der Freigeborenen hinweist, eine ganz zentrale Stelle einnehmen. Und einer „conluvies nationum" gegenüber, wie das damalige Rom eine war, mussten die Germanen, nullis aliarum nationum conubiis infecti, in den Augen des römischen Patrioten und Aristokraten als ein nunmehr unerreichbares Ideal erscheinen. Hippokrates, Poseidonios, Tacitus — sie kannten alle drei die Beobachtung, dass die Glieder gewisser Völker einander mehr gleichen, als die anderer Völker. Und doch legte ein jeder von ihnen die Grundbeobachtung anders aus und verband sie mit anderen Nebengedanken. Der griechische Arzt hielt der barbarischen Gleichförmigkeit die Singularität des individuellen Charakters, die geistige Selbständigkeit der ιδιογνώμονες entgegen; Poseidonios stellte den Mangel der menschlichen Kultur in den unverändert und gleichförmig verbleibenden, ungemischten Völkern fest; während der römische Historiker angesichts der Eingestaltigkeit des germanischen Volkes sich aus seiner buntscheckigen Welt auf den Flügeln einer ethnographischen Romantik in den Zustand der glücklicheren alten Zeiten zurücksehnte. K. K e r é n y i : ΑΣΤΕΡΟΒΛΗΤΑ ΚΕΡΑΥΝΟΣ (51, 1927, 8 1 - 8 8 ) . Erscheint in deutscher Bearbeitung im nächsten Heft des Archivs für Religionswissenschaft (Leipzig—Berlin). J . S z i d a r o v s z k y : Grammatische K l e i n i g k e i t e n (51, 1927, S. 155—159). 1. Das lange ä ist Brugmanns Meinung nach in dem ersten Gliede der Zahlen 40—60 von quadrägintä ausgegangen. Lat. quadrägintä setzte er unter Ansetzung von langem r^ gleich dor., delph., ion. τετρώκοντα, und leitete alle beide aus idg. *quet
urspr

*octuägintä,

septuägintä,

ä l t . * septnmäginta

regelmässig,

und von diesen Zahlen ist es in die kleineren Zahlwörter eingedrungen. Das ursprüngliche erste Glied von quadrägintä war wahrscheinlich quadru- (quadru-pes). Ein plur. nom. von „vier" konnte es nicht geben. 2. Der Spiritus asper von ύμεΐς soll nach der heutigen allgemeineren Meinung aus dem alten Nominativ (*iu-) stammen. Wahrscheinlicher hat aber der Stamm *ns- seinen Spiritus asper gerade so bekommen, wie υπό, υπέρ, ϋίκυρ. Neuphilologischer Teil. Dr. P h i l i p p K a i b l i n g e r : E i n f a c h e und umschreibende Verg a n g e n h e i t , Studie zur Sprachentwicklung. (51, 1927, S. 104—109. u. 52, 20, 94.) Verfasser, der bereits in seinem 1912 ungarisch erschienenen Buche „Schöpferische Sprachwissenschaft, Programm und Proben" sich der Spracherklärung durch Zweckmotive zuwandte, ist hier bestrebt, den Präterit-Schwund im Oberdeutschen und den gleichartigen Verfalls-

prozess im Mitteldeutschen, resp. den Ersatz der einf. Vergangenheitsform durch die umschreibende auf teleologische Motive zurückzuführen. Die deutsche Germanistik, namentlich Behaghel (Gesch. 3239, Deutsche Syntax II. Vorwort) und Sütterlin (Nhd. Gr. I. 449—50) stehen auf den von Reis 1891 festgelegten, in Wunderlich-Reis3 (280) auch gegen \V. verfochtenen mechanistischen Standpunkt, nach welchem diese Erscheinung in den speziellen deutschen Lautverhältnissen begründet i s t : das Lautgesetz vom —e Schwund zerstörte im sg. 3. und pl. 2 den Unterschied zwischen Präsens und schwachem Prät. (er spielte > er spielt, ihr spieltet > spielt), was zu Eindeutigkeiten f ü h r t e , denen man durch Perfektanwendung begegnete, zuerst in diesen Formen, dann analogisch in den übrigen schwachen Formen, „und die starken Formen richteten sich nach dem Verhalten der grösseren Masse" (Beh.). Zweckstörende Homonymie wird wohl als Nebenmotiv zur Erklärung herangezogen, aber als „letzte Ursache" gilt, der damals zeitgemässen naturalistischen Einstellung entsprechend, das fatale Lautgesetz. Verf. lehnt sie ab und versucht Meillets allg. linguistische Theorie (GRM. I. 521) modifizierend, eine teleologische Erklärung zu finden. M. meint nämlich, im Deutschen habe — wie in vielen andern Sprachen in ähnlichen Fällen — die Verschlungenheit und Verworrenheit der starken Präteritbildung das Meiden des Simplex verursacht, die schwachen seien durch das „ensemble du type" besser geschützt gewesen. Diese ihrem Wesen nach teleologische Hypothese wird von der deutschen Schule, trotz ihrer seitherigen Erhärtung fürs Französische, (Foulet, Romania XLVI. 271 f f J einmütig abgewiesen. Verfasser hatte schon 1911 in seiner Schöpferischen Sprachwissenschaft, auf Jesperson bauend die Unregelmässigkeit der Priitbildung für das süddeutsche Ein-Vergangenheit-System verantwortlich gemacht. Nur sieht er auch im Doppelsystem (bald Ablaut, bald —ie) eine verwirrende Unregelmässigkeit. Praktisch bedeutet diese Duplizität, dass der Spracherlerner beim Versuch, zu er jagt die Vergangenheit zu sagen, von drei Analogiegruppen hin und hergezerret wird, daher: jug (nach tragen), jieg (fallen), jagte (fragen). Auch die Homonymität spielt bildet ein Beseitigungsmotiv, aber nicht das einzige und keinesfalls das entscheidende (Meillet,. Lingu. hist. et lingu. gen.1171). Verf. polemisiert mit der antimeilletschen Polemik Reis' ( G R M II. 382). Wohl hat R. darin Recht, dass die schwachen nicht widerstandsfähiger sind als die starken, aber wenn er behauptet: von einer Neubildung schwacher Formen erfahren wir in den deutschen Maa „gar nichts", so wirft er das Beil doch zu weit. Übrigens ist die Stärke der Schwachen f ü r uns gar nicht so wichtig. Die Hauptschuld ist: die Unregelmässigkeit des Gesamtpräterits. Die deutsche Schule schreibt aber der schwachen Prät.-Umschreibung gerade wegen der Homonymie eine zeitliche und „für die starken Schwesterformen verhängnisvoll gewordene" kausale Priorität zu. Entscheidend hiefür gelte der Umstand, dass die md. Ubcrgangsdialekte, wo die Verdrängung des simplex jetzt im Gange ist, „Doppelformigkeit" (Reis) aufweisen, d. h. schwache — zweideutige — Formen werden durch Perfekt ersetzt, starke leben weiter. Typisch hiefür sei der Schwälmer (rheinfränkisch) Dialekt. Verf. glaubt nicht an einen starken Drang zur Behebung der Homonymie spielt', denn diese hat sich Jahrhunderte hindurch auch im spät-mhd. und früh-nhd. Schriftdeutsch, in vielen Mundarten bis auf den heutigen Tag ohne Skrupeln gehalten, ja, gerade diese Flomonymie hat vielfach zum beinahe usuell gewordenen Präs-hist. verleitet. Voll Zweifel machte er sich an die Nachprüfung des vielberufenen Schwälmer Dialekts und fand seinen Ver-

dacht vollauf begründet. Die von Schoof dargebotenen 33 Seiten Mundartproben (Zfd Maa 1906—1908) wimmeln von Präteritformen, starken und schwachen, eindeutigen und zweideutigen, und wenn auch hie und da Prät. ersetzendes Perfekt (noch häufiger Plusquamperfekt!) erscheint, so ist dies keineswegs durch Vermeidung einer eventuellen Zweideutigkeit motiviert. Die übrigen md. Ubergangsdialekte scheinen sich, soweit V. Einblick gewinnen konnte, der R.-schen Theorie nicht besser zu fügen. Im Gegenteil: es gehören spezielle Bedingungen zum Präsensverstehen. Das Stadium der Doppelformigkeit an oberdeutschen Denkmälern der Übergangszeit nachzuweisen haben weder R. noch B. unternommen, obwohl beide sich sonst eingehend mit den „ersten missbräuchlichen Perfekten" befassen. W e d e r ihre Beispiele, noch ein direkter Einblick in die betr. Werke lassen die Annahme einer Doppelformigkeit im Sinne Reis' zu. Dann aber muss die llomonymität von der Hauptschuld an der süddeutschen Tempusnot freigesprochen werden. Soweit das Negatívum. Das Positivum: die Verschlungenheit der mhd. Präteritbildung ist Schuld, denn im Nd., wo der Ausgleich „früher und stärker" (Beh.) erfolgte, wo heute — mit geringen Ausnahmen — drei Vokale das ganze st. Prät. im Ind. und Konj. versorgen, wo die Überschwächung intensiver war und ist, und im Englischen, wo die Zwei- und Dreistufigkeit des Prät.-stammes (sang, sung, süng) schon im 16. Jh. ver-e/nfacht war, lebt das Prät. weiter. Die Verminderung der Ablautsreihen hat nicht — wie Teuchert beklagt — eine Verarmung des Formenschatzes herbeigeführt, sondern sie hat das simplex hier gerettet, während dort die Zögerung mit dem Ausgleich zu einer wirklichen Verarmung geführt hat. Die Homonymie (spielt') war als unbedeutender Fehler nur eine unbedeutende Seitenkraft in demjenigen teleologischen Kräftcsystcm, das zur Alleinherrschaft der analitischen Vergangenheitsform führte. Die Hauptkraft ist der Wille zur Beseitigung einer wohl kurzen, doch komplizierten Verbform, deren Funktion von einer anderen, analitisch gebildeten, bereits bestehenden Verbform mit-versehen werden kann. La „natura straordinaria" di Giovanni A r a n y e gli eroi seossi delle sue ballate. Stefano de Boda. Lo sviluppo fatto negli ultimi decenni dalia psicologiac dalla psichiatria rende possibile anzi necessaria la revisione di certi problemi di a critica letteraria. Le somiglianze che giä allo sguardo laicosi rivelano f r a quel mondo d'anime scosse e di crisi morali delle ballate di G. A r a n y e fra la personnalitä e l'intimo sviluppo del poeta stesso, indueono l autore — desideroso d'indagare gli eroi delle ballate del grande epico ungherese — a prender le mosse nell'analisi critica di quello che il noto e fino letterato F. Riedl ha chiamato la „natura straordinaria" di Arany. Riedl — il quäle ha giä scoperto certe affinitä profonde fra il carattere del poeta e fra i caratteri e i problemi delle sue opere e il quäle ha addittato anche i sintomi d'ipocondria, le frequenti depressioni nouché altri sintomi anormali della personalitä di Arany — lo dice un eroe tragico, scosso per tutta la sua vita della disastrosa fine della magnifica lotta di 1848—49 per lalibertä ungherese dalle consequenze politiche e sociali di quella sconfitta e dalla perdita del grande suo amico A. Petőfi. Tale opinione — che del resto Riedl stesso non giunge a giustificare giacche il suo Arany, tale quäle ce lo rappresenta, non e de un gran sofferente passivo, di debole volontä si dimostra insostenibile all indagazione psicologica degli svolgimenti della vita di Arany. Arany non fu che un neurotico che giunse perö ä trionfare in un eerto senso

sopra la sua malattia: il suo male nervoso — da punto di vista suggestivo — progrediva in senso favorevole verso uno stato d' indifferenza riattiva e d „autismo". L'autore cerca a determinare i fattori principali di un tale sviluppo (1 intelletto chiaroveggente, il sollievo della creazione artistica, il profondo senso morale, un attaccarsi straordinariamente forte a „ideali", un sano istinto profondo della vita), pri dimostra che anche l'analisi della corrispondenza del poeta e delle me opere poetiche testimoniano la stessa evoluzione. L'esame della costituzione psico fisica del poeta — del tipo „schizoid" attenuato d alcuni Jratti caratteristici del tipo „cykloid" (Kretschmer), ä fa comprendere finalmcnte del punto di vista puramente psichiatrico questa evoluzione. Questi risultat,i contraddicono anche alla teoria recente di Eugenio Dóczy che, non tenendo conto della trasformazione dei sintomi del male nervoso di Arany, sosteneva che il poeta non fosse anmalato che vegli anni 1852—61. La seconda perte, non ancora pubblicata, del saggio serä consacrata allo studio delle ballate stesse. E u g e n Kastner: A u s dem Italienischen übersetzte religiöse W e r k e des 17- u. 18. Jh. (51, 1927, S. 2 4 - 3 1 ) . Die Träger der katholischen Gegenströmung in Ungarn waren zumeist solche Kleriker, die aus dem Collegium Germanicum-Hungaricum hervorgegangen waren. Neben dem gesprochenen Worte trachteten sie dem aufstrebenden Katholizismus mit Übersetzungen italienischer aszetischcr Werke zu Hilfe zu kommen. Andreas Illés (1637—1712) kompiliert und übersetzt ein „Leben der Heiligen". Er benützt neben anderen hauptsächlich die einschlägigen Werke von Alphons Villegas, Peter Ribadencira und J. P. Maffei. Derselbe bearbeitet eine „Tugendlehre" aus der italienischen Ubersetzung von Rodriguez „Esecizio di Perfettione". Unbekannt ist der Verfasser seiner Quelle zur „Vorbereitung zum guten Tod". Lateinische Werke dieser Richtung sind: die „Corona misteriosa" der stigmatisierten Johanna Maria a Cruce, von Antonius Golo, und eine Lebensbeschreibung des Suarez von Benedikt Rogazzio. 1700 erscheint eine ungarische Novene zu Ehren des Franz Xaver. Aus Darrels italienischem „Gentiluomo" bearbeitet F. Faludi seine drei Instruktionen zur religiösen Gestaltung des Lebens. Johann Molnár übersetzt 1763 Diotalleris „Idea veri poenitentis". Zu diesen katholischen Redaktionen gesellt sich Joh. Kalocsa's Bibelübersetzung nach der italienischen Vorlage von Diodati. Prägnanz des Ausdruckes und Erfassung des richtigen Sinnes leitete diesen Kalviner. Geistesgeschichtlich betrachtet sehen wir in diesen Ubersetzungen die Lektüre katholischer Kreise im 17. Jh., in literaturgcschichtlicher Hinsicht bieten sie uns den Entwicklungsgang der ungarischen Prosa von Pázmány zu Faludi. J o h a n n W a l d a p f e l : Pestalozzis Affis (52, 1928, S. 13—19). Der Verfasser bespricht anlässlich der Jahrhundertfeier des grossen Pädagogen Jugendschrift Agis, die im Jahre 1766 in dem sogenannten Lindauer Journal (Vollständige und Kritische Nachrichten von den besten und merkwürdigsten Schriften unserer Zeit neben anderen zur Gelehrsamkeit gehörigen Sachen. Lindau u. Leipzig. 12. St.) erschienen war und jüngst in dem I. Bande der neuen Pestalozziausgabe als erstes Stück veröffentlicht wurde. Pestalozzis Bearbeitung des Agisthemas interessiert die ungarische Philologie in besonderem Masse, da neben dem deutschen Gottsched und dem italienischen Alfieri die ungarischen Dichte

Bessenyei und Obernyik als Bearbeiter des aus Plutarch geschöpften Themas zu nennen sind. Waldapfel vergleicht auch den Agis-Aufsatz Pestalozzis mit dem Agis-Drama Bessenyeis und stellt fest, dass wohl auch in Bessenyeis Drama die Spuren des Zeitalters der Aufklärung zu finden sind, dass aber der ungarische Dichter und Denker, der verdienstvolle Erweeker der neueren ungarischen Literatur, den Gedanken seiner Zeit viel gesetzter, viel kühler, viel objektiver gegenüber steht, als der junge Schweizer, der schon in dieser kleinen Prosaschrift die Löwenklauen des späteren, grossen, Volk und Menschheit umfassenden Erziehungsphilosophen verrät. Pestalozzi zeigt sich in dieser kleinen, Plutarch folgenden, aber doch ganz individuell gearteten Schrift in dreierlei .Gestalt: erstens als begeisterter Verehrer der puritanischen Sitten des alten Sparta, dann als Schweizer Patriot, der sich für die Unabhängigheit seines Volkes erwärmt, und drittens als Mann der Revolution, der Rousseaus Evangelium von der Freiheit und Gleichheit verkündet. Pestalozzis Meinung über Rousseau und den W e r t der Revolution ändert sich wohl mit der Zeit, aber unverwüstlich ist in seiner Seele der mässige Trieb zur Verbesserung seines Volkes und der Menschheit. Waldapfel erwähnt noch zum Schlüsse seiner Abhandlung, dass dem Agis-Aufsatz lestalozzis seinerzeit im Lindauer Journal die Übersetzung eines Abschnittes aus der dritten Olynthischen Rede des Demosihenes voranging. Diese war von Pestalozzi zuerst als Anmerkung zu einer Stelle des Agistextes gedacht, aber da der DemosthenesPassus als Anmerkung von viel zu grossem Umfang erschien, Hess ihn Pestalozzi seiner Agisschrift vorangehen. Diese Demosthenes Ubersetzung zeigt auch so manchen Vorzug. Das ä l t e s t e P r o d u k t der u n g . R o u s s e a u - L i t e r a t u r . Von Ludwig Rácz. (52, 1928, S. 169-175.) Schon Alexander Eckhadt hat in seiner wertvollen Arbeit „Die Ideen der französischen Revolution in Ungarn" den ungeheuren Einfluss Rousseaus auf die Seelen der Ungarn eingehend dargetan. Er konnte dabei ältere Spuren der Rousseau-Lit. nachweisen als der Verfasser dieses Artikels,der solche in seinen eigenen einschlägigenUntcrsuchungen früher festgestellt hatte. Vorliegender Versuch beschäftigt sich hauptsächlich mit dem Jahrzehnt 1761—71, indem man auch schon Rousseau Einfluss vermuten kann, da seine erste Erwähnung (beim Grafen Jos. Teleki) in das Jahr 1860 zurückreicht. Freilich durfte man die Werke dieses franz. Denkers wegen des Verbotes der Kaiserin-Königin Maria Theresia nicht einführen (Catalogus librorum prohibitorum: 1765 und 1774; Rousseaus Name gleich an der Spitze neben Voltaire).Dennoeh tauchen diese Ideen sozusagen auf einem Umwege einbrechend auf: man bemüht sich sie zu widerlegen! Eine solche Dissertation fand der Verfasser obigen Artikels in der Bibliothek der protestantischen Hochschule zu Sárospatak. Michael Paksi de Szathmár ist der Urheber dieser Dissertatio Antirussaviana de Habitu Religionis Christianae ad vitám civilem. Dieser „philosophiae studiosus, Patakino-Hungarus" verteidigte seine Schrift in Utrecht am 16. Juni 1770 unter dem Vorsitz des Prof. Meinard Tydeman. Im selben Jahre wurde sie auch gedruckt. Sie ist die älteste heute nachweisbare ung. Arbeit über Rousseau. Der Verfasser bemühte sich um die Widerlegung des IV. 8. Abschnittes vom Contrat Social, was ihm auch ziemlich leicht gelang, d a - j a eben hier ein bekannter wunder Punkt des Rousseau-Werkes vorliegt. Es ist schade, dass die ausländische ung. Literatur dieser Zeit noch nicht aufgespürt und katalogisiert ist, denn es würden sich andere ähnliche Beiträge mit Leichtigkeit feststellen lassen.

Der ung. F l u c h „teremtette" in der d e u t s e h e n Literatur. Von Fridrich Lám. (52, 1928, S. 175-180.) Es ist leider einzuräumen, dass der Ungar schon in den ältesten Zeiten mit Flüchen und Schimpfworte nur so um sich herumwarf, wobei er sich meist herzlich wenig dachte, aber in der ausländischen Literatur hat sich dennoch die Verwendung solcher Ausdrücke, die an entsprechenden Stellen gewissermassen das Lokalkolorit sichern sollen, zum wahren Missbrauch gesteigert. Viele deutsche Schriftsteller verfielen in den Fehler solche Schimpfwörter zu zitieren, die sehr garstig sind; dabei gaben sie sie aus Unkenntnis der Sprache oft Personen in den Mund, die sie nie ausgesprochen hätten. Verfasser des kleinen Artikels lässt einige sonst ganz anders geartete Dichter Revü passieren; so Ewald Christian von Kleist (Der Traum von der Unterwelt —• Prosaische Aufsätze I.), Klemens Brentano (in den „mehreren Wehmüller und ung. Nationalgesichter"-n), Ferdinand Raimund (in seinem „Bauer als Millionär"), Wilh. Hauff (im „Lichtenstein") usw. Eigenst zu betonen ist, dass — ebenfalls aus Unkenntnis der Sprache — ein sehr starker Ausdruck auch in die „Bibliothek deutscher Klassiker für Schule und Haus" (Herder, Freiburg i. B.) hineingeriet, wo er am wenigsten am Platz ist. Der sonst sorgfältig wählende Lindemann hat ihn mit der Aug. KopischProbe „História von dem Turmbau zu Babel" hineingebracht. Nicht uninteressant ist noch, dass die ungarländischen Deutschen (ebenfalls ganz harmloser Weise) solche Flüche in ihre eigenen deutschen Volksund Kunstdichtungen aufnahmen. A l e x a n d r e E c k h a r d t : Lc Térenee j a n s é n i s t e de Moliére, (LI., ρ. 18.) A paraitre dans la Revue de Cours et Conférences.

Verantwortlich: JOH. KOSZÓ. — Königlich Ungarische Universitätsdruckerei.

Budapest VIII.

/

LII. ÉVFOLYAM.

1928. JAN. —MÁRC.

«— III. FÜZET.

EGYETEMES

PHILOLOGIAI KÖZLÖNY ALAPÍTOTTÁK

P. T H E W R E W K

EMIL és H E I N R I C H

GUSZTÁV

A Μ. T. AKADÉMIA TÁMOGATÁSÁVAL ÉS A BUDAPESTI PHILOLOGIAI TÁRSASÁG MEGBÍZÁSÁBÓL SZERKESZTIK Í

KERÉNYI

A KIRÁLYI MAGYAR

K Á R O L Y ÉS K O S Z Ó

JÁNOS

NYOMATOTT BUDAPESTEN E G Y E T E M I N Y O M D A 350 ÉVES J U B I L Á R I S ESZTENDEJÉBEN, 1928.

Az Egyetemes Philologiai Közlönybe szánt class. philologiai dolgozatok dr. Kerényi Károly (V, Visegrádim. 11/a I. 3.), a modern philologiai dolgozatok és könyvek dr. K o s z ó János címére (I., Zenta-utea 5.) küldendők. Fölolvasások az első titkárnál, Vayer L a j o s n á l (IX, Bakáts*tér 7.) jelentendők be. Schriftleitung: Κ. Kerényi, Budapest V, Visegrádi u. 1 l/a I. 3. (altphilologischer Teil), und J . K o s z ó , Budapest I, Zenta-utca 5. (neuphilologischer Teil).

TARTALOM. ÉRTEKEZÉSEK.

Lap

Hornyánszky Gyula: Hippokratestől Tacitusig Waldapfel János: Pestalozzi Agisa Kaiblinger Fülöp: Egyszerű és körülírt mult. (Folytatás)

1 13 20

H A Z A I IRODALOM. Némethy Géza: Az ész tragédiája s egyéb versek. Huszti József Laonici Chalcocandylae hist. dem. rec. E. Darkó. Monvcsik Gyula Nagy József: Kornis Gyula mint kultúrpolitikus. K. J Máté Károly: Irodalomtörténetírásunk kialakulása. K. J

23 23 28 29

KÜLFÖLDI I R O D A L O M . Δημητρίου Γρ. Καμπούρογλου ; oí Χαλκοκονδύλοπ. Darkó Jenő 30 Ε. Panofsky — F. Saxl: Dürers „Melencolia 1." Eine quellen- und typengeschichtliche Untersuchung. Huszti József 33 Schneider Fedor: Rom und Romgedanke im Mittelalter. Balogh József . . . . 35 T h e o d o r Steche: Die neuhochdeutsche Wortbiegung unter besonderer Berücksichtigung der Sprachentwicklung im XIX. Jahrhundert. —ó —s 37 Friedrich Wolters: Der Deutsche. Ein Lesewerk. —d —s 37 Wolfram von den Steinen: Vom Heiligen Geist des Mittelalters. —ó —s 38 Η. A. Korff: Geist der Goethezeit. G 39 Hans von Hülsen: Gerhart Hauptmann. J 39 Literaturwissenschaftliches Jahrbuch der Görres-Gesellschaft. Koszó János 40 Diesterwegs neusprachliche Lesehefte. Petrich Béla 40 Der Kunstschatz deutscher Dichtung. Koszó János 40 W . Hofstaetter—F. Panzer: Grundzüge der Deutschkunde. —ó —s 41 Eva Fiesel: Die Sprachphilosophie der deutschen Romantik. J 42 Karl Linke: Gesamtunterricht und Deutschunterricht 42 Hans Strohmeyer: Das neusprachliche Gymnasium. Κ 42 W a l t e r Benjamin: Ursprung des deutschen Trauerspiels. —ch s 43 A BUDAPESTI P H I L O L O G I A I TARSASAG LIII. R E N D E S KÖZGYŰLÉSE 44 VEGYES. Furor philologicus ? k Az 'ájtatos' és a 'komor' Szent István király. Balogh József Gregorius Tifernas sírverse V. Lászlóra. Huszti József Folytatás a boríték 3»ik oldalán.

48 49 53

Lap

Glauser—Graz: Pages choisies du román frangais. Peirich Béla La Farce de Maitre Pathelin. Petrich Béla N. Weiter: Gesch. d. französ. Lit. Koszó János Fritz Strich: Dichtung u. Zivilisation. —ch —s J. Gregor—R. Fülöp—Miller: Das russische Theater. Ν. Α. Rcallexikon d. deutschen Literaturgesch. Κ F. Α. Boucke: Aufklärung, Klassik, Romantik. G

149 150 151 151 152 153 154

VEGYES. Zu Kerényi's Buch über d. gricch. Roman. Joh. Mewaldt Addenda^recentiora ad „Homerus Comparatus I" Marót Κ Miscellanea. Α. Α A „gyors munka". Kerényi Károly A „turor philologicus". k Üjabb külf. vélemények Darkó Laonikos«kiadásáról Külf. vélemények „Kerényi, Die griech.íorient. Romanlit."íról Tänze in Kirchen usw. Balogh József Széchenyi és Goethe. SziicssSzomor Lajos A magyar Rousseau*irod. legrégibb terméke. Rácz I^ajos Teremtette. Lám Frigyes Beküldött könyvek l'Jj könyvek

154 155 160 163 164 165 165 166 168 169 175 180 190

INHALT. Seite

St. Boda: Die „absonderliche N a t u r " des Johann Arany. II ' Ph. Kaiblinger: Einfache u. umschriebene Vergangenheit. V

..

81 94

BUCHBESPRECHUNGEN. Vaterländische Literatur Ausländische Literatur

104 126 VARIA.

Zu Kerényi's Buch ü. d. griech. Román Joh. Mewaldt Addcnda recentiora ad „Homerus Comparatus I." K. Marót Miscellanea. Α. A Die „flüchtige Arbeit". K. Kerényi „Furor philologicus." k Zum Artikel „Tänze in Kirchen u. auf Kirchhöfen" J. Balogh Széchenyi u. Goethe. L. SzücstSzomor Das älteste Produkt der ung. Rousseau*Literatur. L. Rácz Der ung. Fluch „Teremtette" in d. deutschen Lit. Fried. Lám Eingesandte Bücher Neue Bücher

lo4 155 160 163 164 166 168 169 175 180 190

Einen deutschen Auszug dieser Arbeiten bringen wir als Beilage dieses Heftes. Az Egyetemes Philologiai K ö z l ö n y tíz havi füzetben jelenik meg. Az előfizetési pénzek, a Budapesti Philologiai Társaság tagdíjai, a reklamációk, egyes füzetek megrendelése, a lakásváltoztatások bejelentése a pénztároshoz, dr. Császár Ernőhöz (VI., Felső erdősor 1) intézendők. Tagdíj évi 5 (öt) pengő. Előfizetési díj évi 8 (nyolc) pengő. Preis des Jahrgangs (10 Hefte ca. 20 Bogen) Gm. 6"—. Bestellungen sind an Herrn D r . Ernst Császár (Budapest VI, Felső erdősor 1) zu richten.

A SZÉKELYEK EREDETÉHEZ NYELVJÁRÁSAIK ALAPJÁN I. Í R T A :

B u d a p e s t

ERDÉLYI LAJOS DR. ( K ó k a i

L a j o s )

1 9 2 8

MINERVA A MLNERVA TÁRSASÁG F O L Y Ó .I R A Τ A S z e r k e s z t i : T H I E N E M A N N TIVADAR P É C S : D U N Á N T Ú L B U D A P E S T :

E G Y E T .

N Y O M D A

E G G E N B E R G E R

(IV.

K O S S U T H

L A J O S , U T C A

2.

SZÁM.)

UNGARISCHE JAHRBÜCHER Begründet von ROBERT GRAGGER Herausgegeben von JULLUS v. FARKAS 1928: VIII. Bd. 24 Mark. Walter

de Gruyter

u. Co.

Berlin

UNGARISCHE BIBLIOTHEK H E R A U S G E G E B E N VOM UNGARISCHEN INSTITUT A N DER U N I V E R S I T Ä T BERLIN Walter A KIADÄSFRT

de Gruyter FELELŐS:

KOSZÓ

u. Co. JÄNOS.

Berlin Κ. M. E G Y F T F M I N Y O M D A .

(DR.

CZAKÓ

ELEMÉR.)