Online pénztárgép Pénzváltók

VIII. évfolyam 2. szám, 2017. február

A megszerzett tudás és a gyakorlat összhangja

TARTALOM 3 Bonácz Zsolt A különbözet szerinti adózás módszerei | A két módszer A saját vállalkozásban végzett beruházás fogalma | Az adólevonási jog gyakorlása a beruházás időszakában | Bizonylatolás

7 Dr. Csátaljay Zsuzsanna Az általános forgalmi adóról szóló törvény 2017-es változásai (2. rész) | A termékbeszerző, szolgáltatást igénybe vevő adószámának feltüntetése az áthárított adót tartalmazó számlán 2017. január 1-jétől | Adatszolgáltatás – számlázás online bekötése a NAV-hoz | A belföldi áfaösszesítő jelentés értékhatárának csökkenése

16 Vira Sándor A szabad forgalomba nem helyezett termék értékesítése adómentes

17 Rácz Gábor Az online pénztárgéphasználatra kötelezettek körének 2017-es bővítése – pénzváltók | A pénzváltók működési struktúrája, a tevékenység végzésére vonatkozó szabályozás | A pénzváltók díjazásának bizonylatolása | Az online pénztárgép használata | Nyugta helyett számla

Belföldi és nemzetközi ügyletek ÁFA-ja és számlázása

Online pénztárgép Pénzváltók

KÉ PZ ÉS KI EM EL T

ÁFA + SZÁMLÁZÁS 2017

Belföldi + Nemzetközi ügyletek ÁFA-ja és számlázása

Idēpont: 2017. március 27–28.,K«WIēȂNHGGUHJLV]WU£FLµWµO

Helyszín: MOHA Ház%XGapHVW GL]HOOa útȂ)

EOēadó: Dr. Csátaljay ZsuzsannaDGµV]DN«UWē£IDV]DN«UWēMRJ£V] .¸Q\YHOēN NUHGLWY£OODONV]DNP£UFNUHGLWQHPV]£PYLWHOLP£UFNUHGLWQHPV]£PYLWHOLW«PDN¸U  $GµWDQ£FVDGµNRNO DGµV]DN«UWēNNUHGLWP£UFNUHGLWP£UFNUHGLW  .¸Q\YYL]VJ£OµN NUHGLWP£UFNUHGLWP£UFNUHGLW  0HJV]HUH]KHWL  QDS DODWW D N¸WHOH]ē NUHGLWSRQWMDLQDN QDJ\ U«V]«W 5£DG£VXO H]«UW D] £U«UW P«J PDJDV V]¯YRQDO¼J\DNRUODWLN«S]«VHNHWLVNDSNLWijQēHOēDGµYDO0HJK¯YMXN˜QWDQDSRVN¾O¸QN¾O¸QQDSUDLVOHKHW MHOHQWNH]QL NRQIHUHQFL£UD

5«V]Y«WHOLG¯MD] ƒID 6]£PO£]£V HOēȴ]HWēLQHN P£UFttµO*

$]¸VV]HJNét vaJ\W¸bb U«V]tvHvē HJ\¾WWHVMHOHQtNH]«VH HVHW«Q«UvéQ\HV N«WQDSUD«VHJ\IēUH V]µO «V a]£f£WQHP WDUWDOPD]]D

Jelentkezés a kiadó weboldalán: wwwvH]LQIRhX További szakmai napok a Vezinfónál 1

P£UFLXV «YLEHV]£PROµN«V]¯W«V (OēDGµ7µWK0LK£O\

2

P£UFLXV +RJ\DQPijN¸GLNHJ\ VLNHUHVN¸Q\YHOēLURGD" (OēDGµ'U6DOODL&VLOOD

3

P£UFLXV ΖQJDWODQQDONDSFVRODWRV ƒ)$V]DE£O\RN (OēDGµ'U&V£WDOMD\=VX]VDQQD

4

P£UFLXV œM.Ζ9$MDQX£UWēO (OēDGµ*RWWJHLVO5LWD

5

P£UFLXV .¸]EHV]HU]«V (OēDGµN 'U1DJ\)ULELF]HU*DEULHOOD 'U6]DEµ$QGUHD

6

P£UFLXV 7%+5%«UV]£PIHMW«V (OēDGµN )DUNDVQ«*RQGRV.ULV]WLQD 'U)XWµ*£ERU'U+RUY£WKΖVWY£Q .DU£FVRQ\ΖPU«Q«

7

P£UFLXV .¸WHOH]ēV]£PYLWHOL V]DE£O\]DWRN (OēDGµ'U6DOODL&VLOOD

8

P£UFLXV 1RQSURȴW&LYLO (OēDGµ*RWWJHLVO5LWD

9

P£UFLXVȂ $GµY£OWR]£VRN6]£PYLWHO (OēDGµN *RWWJHLVO5LWD'U6DOODL&VLOOD Kreditpontok!

BONÁCZ ZSOLT ROVATA

A KÜLÖNBÖZET SZERINTI ADÓZÁS MÓDSZEREI

A viszonteladónak a különbözet szerinti adózás szabályait kötelező alkalmazni, ha az áfatörvényben foglalt tényállás fennáll. Tehát a különbözet szerinti adózás az általános, s nem a sajátos szabály. Az adózónak azonban jogában áll az általános szabályok szerinti adózást választani, ha döntését az adóhatóságnál előzetesen bejelenti, amelytől a választás évét követő második naptári év végéig nem térhet el. Amennyiben újabb bejelentést nem tesz, akkor az általános szabályok szerinti adózás választása két évvel meghosszabbodik.

A viszonteladó az általa importált használt ingóság továbbértékesítésénél nem alkalmazhatja a különbözet szerinti adózást.

Alanyi adómentes belföldi adóalanytól beszerzett, nem tárgyi eszköznek minősülő termék továbbértékesítésénél akkor lehet a különbözet szerinti adózás szabályait alkalmazni, ha az eladó az Áfa tv. 87. §-a szerinti adómentesség alkalmazása folytán nem számított fel áfát. Alanyi adómentes más tagállambeli adóalanytól beszerzett, nem tárgyi eszköznek minősülő termék továbbértékesítésénél akkor lehet a különbözet szerinti adózás szabályait alkalmazni, ha az eladó saját tagállamának joga szerinti (magyar Áfa tv. 87. §-ában foglaltakkal azonos jogcímen fennálló) adómentesség alkalmazása folytán nem számított fel áfát. Az alábbi esetekben a különbözet szerinti adózást a viszonteladó saját döntése alapján, az adóhatóságnál tett előzetes bejelentése alapján alkalmazhatja: a) általa importált műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség esetében,

Új közlekedési eszköz (Áfa tv. 259. § 25. pont) értékesítésére akkor sem lehet alkalmazni a különbözet szerinti adózás szabályait, ha a következőkben említett adózási feltételek fennállnak. Az Áfa tv. XVI. fejezete használt ingóság, műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség értékesítése esetében az eladó számára az adó alapjának megállapítására kötelezően alkalmazandó szabályokat állapít meg, ha a beszerzés eleve továbbértékesítési céllal történt (azaz saját célú használat, hasznosítás nem történt a beszerzés és az értékesítés között), valamint a beszerzés az alábbi személyektől történt: a) nem adóalany személy, szervezet; b) olyan adóalany, akinek (amelynek) értékesítése az Áfa tv. 87. §-a szerint mentes volt az adó alól; c) alanyi adómentes adóalany vagy olyan adóalany, akire (amelyre) ilyen minőségében a Közösség

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

Tipp

nyilvántartásbavétele helye szerinti tagállamának azon joga vonatkozik, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv (2006/112/EK irányelv) 282–292. cikkeinek, feltéve, hogy termékértékesítésének tárgya tárgyi eszköz; d) olyan adóalany, aki (amely) az értékesítésre a különbözet szerinti adózást alkalmazta, vagy olyan adóalany, akinek (amelynek) termékértékesítésére ilyen minőségében az érintett közösségi tagállamnak azon joga vonatkozik, amely tartalmában megfelel a Héa-irányelv 312–325. cikkeinek.

Tipp

Műalkotás alatt az áfatörvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 8. számú melléklet I. részében felsorolt termékeket kell érteni. Gyűjteménydarabnak az Áfa tv. 8. számú melléklet II. részében felsorolt termékeket kell tekinteni. Régiségek az Áfa tv. 8. számú melléklet III. részében felsorolt termékek. Kizárólag olyan használt ingóság értékesítése során lehet alkalmazni a különbözet szerinti adózás szabályait, amely beszerzéskori állapotában, illetve kijavítása vagy rendbehozatala utáni állapotában eredeti rendeltetésének megfelelően használható.

3

b) műalkotás annak alkotójától vagy az alkotó jogutódjától történő közvetlen beszerzés esetében, azzal, hogy ettől a választás évét követő második naptári év végéig nem térhet el, ha újabb bejelentést nem tesz, akkor az általános szabályok szerinti adózás választása ugyanezzel az időtartammal meghosszabbodik. A különbözet szerinti adózás lényege, hogy a viszonteladó az értékesítés során elért árrésben foglalt adó erejéig kötelezett adófizetésre. Az értékesítésről kizárólag olyan számlát bocsáthat ki, amely általános forgalmi adót nem tartalmaz.

A két módszer Az Áfa tv. az adómegállapítás két módszerét ismeri, a globálist és az egyedi nyilvántartáson alapulót, azzal, hogy a fő szabály az utóbbi. Globális nyilvántartás esetén az árrés az adott adómegállapítási időszakban értékesített termékek együttes vételárának, illetve a beszerzett termékek együttes beszerzési értékének különbözete. Globális nyilvántartásnál negatív árrés esetén az adóalapot nullának kell tekinteni. A globális nyilvántartás szabályait nem lehet alkalmazni annál a terméknél, amelynek egyedi beszerzési értéke meghaladta az 50 000 forintot, valamint beszerzési értéktől függetlenül akkor sem, ha a viszonteladó a különbözet szerinti adózást saját döntése alapján alkalmazza (lásd az előző tippet). A globális nyilvántartás választását előzetesen kell bejelenteni az adóhatóságnál, amelytől a választás évét követő naptári év végéig nem lehet eltérni. Amennyiben az adózó újabb bejelentést nem tesz, akkor a globális nyilvántartás szerinti adózás választása ugyanezzel az időtartammal meghosszabbodik. Egyedi nyilvántartás esetén az árrés az értékesített termék vételárának és beszerzési értékének különbözete. Egyedi nyilvántartás alapján kötelező a fizetendő adót meghatározni, ha az adott termék beszerzési értéke meghaladta az 50 000 forintot. Negatív árkülönbözet esetén az adóalapot nullának kell tekinteni. A globális nyilvántartás kisebb adminisztrációs kötelezettséggel jár, mivel nem kell a termékek beszerzési és eladási árát, s ennek következtében az árrést egyedileg nyilvántartani. Tegyük fel, hogy a különbözet szerinti adózást alkalmazó viszonteladó havi bevallásra kötelezett, és 2017. január hónap folyamán az 1. táblázat szerinti értékesítéseket, illetve beszerzéseket hajtotta végre:

4

Terméktípus „A” „B” „A” „A” „C” „C” „B” „A”

Időpont 01. 05. 01. 07. 01. 10. 01. 13. 01. 17. 01. 21. 01. 24. 01. 30. Összesen

Ügylet fajtája beszerzés beszerzés értékesítés beszerzés értékesítés értékesítés beszerzés értékesítés

Beszerzési ár Eladási ár 10 000 20 000 – 30 000 – – 12 000 – 72 000

– – 12 000 – 40 000 35 000 – 15 000 92 000

1. táblázat Globális nyilvántartásnál a 2017. januári árrés 20 000 forint, amely 4252 forint fizetendő adót tartalmaz. Azonban jól meg kell fontolni a globális nyilvántartás alkalmazását, mivel bizonyos esetekben a viszonteladó számára nagyobb fizetendő adót eredményez. Tegyük fel, hogy a különbözet szerinti adózást alkalmazó viszonteladó szezonális jellegű termékek értékesítésével foglalkozik, s ennek következtében az év bizonyos időszakában többségében beszerzéseket végez árukészletének feltöltése érdekében, majd ezt követően azokat kiárusítja, s ezen időszakban árubeszerzéseinek volumene elenyésző. A szóban forgó adóalany 2017. január hónap folyamán a következő értékesítéseket, valamint beszerzéseket hajtotta végre (2. táblázat): Időpont 01. 05. 01. 07. 01. 10. 01. 13. 01. 17. 01. 21. 01. 24. 01. 30. Összesen

Terméktípus „A1” „A2” „B” „A3” „A4” „B” „A5” „A6”

Ügylet fajtája beszerzés beszerzés értékesítés beszerzés beszerzés értékesítés beszerzés beszerzés

Beszerzési ár Eladási ár 20 000 20 000 – 30 000 30 000 – 10 000 10 000 120 000

– – 45 000 – – 35 000 – – 70 000

2. táblázat Globális nyilvántartásnál a 2017. január havi árrés összege 0 forint, amelynek következtében az adóalany terhére fizetendő adó nem keletkezett. A szóban forgó adóalany 2017. februárban (3. táblázat) a 2017. januárban beszerzett termékeket értékesítette, s további beszerzéseket hajtott végre. Globális nyilvántartás esetén a 2017. február havi árrés összege 140 000 forint, amelynek következtében az adóalany terhére 29 764 forint (140 000 Ft × 0,2126) fizetendő adó keletkezett. Globális nyilvántartásnál a 2017. január és február hónap tekintetében összesen megállapított befizetendő adó 29 764 forint.

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

Időpont 02. 08. 02. 10. 02. 12. 02. 14. 02. 17. 02. 20. 02. 22. 02. 27. Összesen

Terméktípus „A1” „A2” „B” „A3” „A4” „B” „A5” „A6”

Ügylet fajtája értékesítés értékesítés beszerzés értékesítés értékesítés beszerzés értékesítés értékesítés

Beszerzési ár Eladási ár – – 15 000 – – 15 000 – – 30 000

30 000 25 000 – 40 000 40 000 – 20 000 15 000 170 000

3. táblázat A 4. táblázat azt mutatja, hogy az adóalany terhére milyen összegű befizetendő adó lenne megállapítható, ha az „A” típusú termékek tekintetében az egyedi nyilvántartás szerinti módszert alkalmazta volna. Az egyedi nyilvántartás szerinti módszer alkalmazása az adóalany számára 19 134 forint (29 764 Ft − 10 630 Ft) adóelőnnyel járt volna. A globális nyilvántartás szerinti módszer az adóalany számára azt eredményezte, hogy a beszerzések és az értékesítések között 2017. január hónapban jelentkező eltérés nem vehető figyelembe a 2017. feb-

ruár havi adókötelezettség megállapítása során, s ez az adóalany számára adóhátrányt okozott. Terméktípus „A1” „A2” „A3” „A4” „A5” „A6” Összesen Árrésben lévő áfa (21,26%)

Eladási ár Beszerzési ár Árrés 30 000 20 000 10 000 25 000 20 000 5 000 40 000 30 000 10 000 40 000 30 000 10 000 20 000 10 000 10 000 15 000 10 000 5 000 170 000 120 000 50 000 –

–

10 630

4. táblázat A példából levonható következtetés: a globális nyilvántartás módszerének választása kedvezőtlen lehet akkor, ha egyes bevallási időszak(ok)ban a beszerzések volumene jóval meghaladja az értékesítések volumenét, azonban más időszak(ok)ban az értékesítések volumene jóval meghaladja a beszerzések volumenét.

Bonácz Zsolt adószakértő

BONÁCZ ZSOLT ROVATA

A SAJÁT VÁLLALKOZÁSBAN VÉGZETT BERUHÁZÁS FOGALMA

A vállalkozások számára lényeges, hogy tisztában legyenek a saját vállalkozásban végzett beruházás fogalmával. Ugyanis ezen a jogcímen akkor is adófizetési kötelezettség keletkezik, ha a kivitelezéshez felhasznált termékekhez, igénybe vett szolgáltatásokhoz kapcsolódó előzetesen felszámított általános forgalmi adó nem, vagy csak részben volt levonásba helyezhető. Röviden szót ejtünk az áfalevonás és a bizonylatolás szabályairól is. Az áfatörvény (a továbbiakban: Áfa tv.) értelmező rendelkezés keretében a saját vállalkozásban végzett beruházás fogalmát nem határozza meg, kizárólag a tárgyi eszköz fogalmát az Áfa tv. 259. § 21. pontjában, amely szerint tárgyi eszköz az ingatlan, valamint az olyan ingó termék, amely vállalkozáson belüli rendeltetésszerű használatot feltételezve, legalább egy évet meghaladó időtartamban szolgálja a gazdasági tevékenység folytatását. Az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés a) pontja alapján tárgyi eszköz saját vállalkozásban végzett beruházás keretében történő létrehozása termékértékesítésnek minő-

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

sül. A számviteli szabályozástól eltérően az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok nem tekinthetők tárgyi eszköznek, így annak saját vállalkozásban végzett beruházás útján történő létrehozatala az Áfa tv. rendszerében nem értelmezhető. Az Áfa tv. 11. § (2) bekezdése szerint nem minősül saját vállalkozásban végzett beruházásnak a meglevő tárgyi eszköz bővítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, élettartamának növelése. Ugyancsak nem tekinthető saját vállalkozásban végzett beruházásnak az említett munkák elvégzése, ha azt bérelt eszközön (ingóság vagy ingatlan) végzik.

5

A saját vállalkozásban végzett beruházás fogalma

Tipp

Az Adó- és Ellenőrzési Értesítő 1995. évi 11. számában 271. pont alatt kiadott állásfoglalás szerint a saját előállítás azt jelenti, hogy a beruházó maga is közreműködik, tehát az új tárgyi eszköz létesítésével kapcsolatosan saját teljesítményértéket – a vonatkozó számviteli előírások szerint – elszámol. Az Adó- és Ellenőrzési Értesítő 1996. évi 5. számában 78. pont alatt kiadott állásfoglalás az előzőleg említett állásfoglaláshoz kapcsolódóan definiálta a saját teljesítményérték fogalmát, amely  a saját vagy bérelt munkaeszközzel, saját munkavállalóval végzett munkák önköltsége;  a készen vásárolt anyagok, alkatrészek, tartozékok, és ezek saját dolgozóval való összeszerelésének értéke;  a szükséges megrendelői szolgáltatások (szállítás, rakodás, alapozás stb.);  ha idegen kivitelező is közreműködik, úgy annak munkadíja, valamint a neki átadott anyagok, eszközök értéke. Az állásfoglalás leszögezi, hogy a saját vállalkozásban végzett beruházás része a beruházásban közreműködő idegen vállalkozó által leszámlázott teljesítményérték is, továbbá saját vállalkozásban megvalósított beruházásként kezelendő az az eset is, amikor a beruházó minden munkát külső kivitelezővel végeztet el, és saját közreműködése abban merül ki, hogy a beruházáshoz szükséges anyagot biztosítja a kivitelező számára. Álláspontom szerint az állásfoglalásban leírtak 2007. december 31-ét követően is irányadónak tekinthetők. A beruházás idegen kivitelezésben végzettnek minősül abban az esetben, ha a beruházónál saját teljesítményérték nem merül fel. Az idegen kivitelezésben végzett beruházás aktiválása nem minősül termékértékesítésnek.

6

Tárgyi eszköz beszerzése más személytől idegen kivitelezésben végzett beruházás, amennyiben az aktivált értékben saját teljesítményérték nem jelenik meg.

Az adólevonási jog gyakorlása a beruházás időszakában Ha az előállítandó tárgyi eszköz kizárólag adólevonásra jogosító tevékenységet fog szolgálni, akkor a tételes adólevonási tilalommal nem érintett beszerzéseket terhelő áfa a beruházás időszaka alatt teljes mértékben levonható. Amennyiben az adóalany olyan tárgyi eszközt állít elő saját vállalkozásban végzett beruházás útján, amelyet részben vagy egészben adólevonási joggal nem járó adómentes tevékenységhez kíván hasznosítani, akkor a beruházás időszaka alatt a beszerzéseket terhelő előzetesen felszámított adó nem (részben sem) vonható le. Tekintettel arra, hogy a saját vállalkozásban végzett beruházás fix adózási pont, ezért az adóalanyok számára a létesítéshez kapcsolódó beszerzéseket terhelő áfa levonásának jogát ebben az esetben is biztosítani kell. Azonban a kivitelezéshez kapcsolódó, tételes adólevonási tilalommal nem érintett beszerzésekhez kapcsolódóan áfa vonatkozásában erre az Áfa tv. 134. §-a szerint legkorábban az aktiválás időpontjában van lehetőség. Az adófizetési kötelezettség az aktiválás időpontjában keletkezik [Áfa tv. 55. § (1) bekezdés], az általános forgalmi adó alapja a számviteli törvény alapján megállapított előállítási költség (Áfa tv. 68. §). Az aktiválás időpontja a fizikai vagy a jogi használatbavétel napja, attól függően, hogy melyik következik be előbb. Az általános forgalmi adó mértékét a saját vállalkozásban végzett beruházás útján létrehozott tárgyi eszközre mint termékre irányadó adókulcs alapján kell meghatározni. Az Áfa tv. 120. § e) pontja alapján előzetesen felszámított adónak minősül a saját vállalkozásban végzett beruházás után fizetendő adó. Ennek levonásánál az általános szabályok az irányadóak, tehát az az adólevonásra jogosító tevékenységhez történő használat arányában levonásba helyezhető, amelynek későbbi korrigálását az Áfa tv. 135. §-ában foglaltak szerint kell, illetve lehet elvégezni.

Bizonylatolás Az Áfa tv. 159. § (1) bekezdése alapján akkor kell számlát kibocsátani, ha a termék beszerzője az adóalanytól eltérő más személy vagy szervezet. Tekintettel arra, hogy saját vállalkozásban végzett beruházásnál ez a tényállás nem áll fenn, számlázási kötelezettség sem keletkezik. Tipp

Az Áfa tv. 11. § (2) bekezdése alapján a tárgyi eszköz létesítése saját vállalkozásban termékértékesítésnek minősül, függetlenül attól, hogy a kivitelezéshez felhasznált termékekhez, igénybe vett szolgáltatásokhoz kapcsolódó előzetesen felszámított általános forgalmi adó levonásba helyezhető-e vagy sem.

Az aktiválás időpontjában nem kell számlát kiállítani, de a vállalkozás saját döntése alapján számlát is kiállíthat. Ekkor az Áfa tv. 55. § (2) be-

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

kezdése alapján nem keletkezik adófizetési kötelezettség, hiszen a számla az Áfa tv. 11. § (2) bekezdés a) pontja szerinti termékértékesítést foglal magában.

helyezéséhez kapcsolódóan bizonylatot kell készíteni, amelyben rögzíteni kell az adókötelezettség jogcímét; az adó alapját, az adó mértékét; valamint az adó levonásának jogcímét és a levonható adó összegét.

Önszámlázás hiányában a saját vállalkozásban végzett beruházás útján létrehozott tárgyi eszköz üzembe

Bonácz Zsolt adószakértő

DR. CSÁTALJAY ZSUZSANNA ROVATA

AZ ÁLTALÁNOS FORGALMI ADÓRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY 2017-ES VÁLTOZÁSAI (2. RÉSZ)

Cikksorozatunkban az áfatörvény és a kapcsolódó jogszabályok 2017-től hatályos változásait mutatjuk be. A második részben a számlázást és az áfa bevallását érintő módosításokat ismertetjük. 1. A termékbeszerző, szolgáltatást igénybe vevő adószámának feltüntetése az áthárított adót tartalmazó számlán 2017. január 1-jétől Az Áfa tv. 169. § d) pontjának 2017. január 1-jei hatálylyal módosított dc) alpontja alapján a belföldön letelepedett adóalanynak kötelező a számlán feltüntetnie a termék vevője, szolgáltatás igénybevevője azon adószámának vagy csoportos általános forgalmiadó-alanyiság esetén csoportazonosító számának első nyolc számjegyét, amely alatt, mint belföldön nyilvántartásba vett adóalany részére a termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást teljesítette, feltéve, hogy a számlában áthárított adó eléri vagy meghaladja a 100  000 forintot. Ennek megfelelően a vevői adószám, csoportazonosító szám kötelező feltüntetésére vonatkozó, 1 millió forintban megállapított adóértékhatár 2017. január 1-jével 100 000 forintra csökken. A belföldön letelepedett adóalany 2017. január 1-jén illetve azt követően kibocsátott, legalább 100  000 forint áthárított adót tartalmazó számlája nem felel meg az Áfa tv. előírásainak, ennek megfelelően pl. adólevonásra sem jogosít, ha azon nem szerepel a belföldön nyilvántartásba vett adóalany partner (vevő) adószáma illetve csoportazonosító száma. Az adószám nélkül kibocsátott számlát a számla korrekciójára vonatkozó előírásoknak megfelelő módon javítani kell.

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

A 2017. január 1-jét megelőzően (de 2014. december 31-ét követően) kibocsátott számlán abban az esetben kötelező feltüntetni a belföldön nyilvántartásba vett adóalany partner (vevő) adószámát, csoportazonosító számát, ha az abban áthárított adó legalább 1 millió forint. Ez az irányadó abban az esetben is, ha 2017. január 1-jét megelőzően olyan ügylet tekintetében történik számlakibocsátás, amely ügylet teljesítési időpontja 2017. január 1-jére vagy azt követő napra esik. Az adóalany ugyanakkor törvényi kötelezettség hiányában is feltüntetheti a partnere (vevője) adószámát, csoportazonosító számát. A 2017. január 1-jén vagy azt követően teljesülő ügyletről 2017. január 1-jét megelőzően, belföldön nyilvántartásba vett adóalany számára kibocsátott, 100 000 forintot elérő, vagy azt meghaladó, de 1 millió forintot el nem érő áthárított adót tartalmazó olyan számlára, amelyen nem szerepel a belföldön nyilvántartásba vett adóalany termékbeszerző, szolgáltatást igénybevevő adószáma, az adólevonás tekintetében az Áfa tv. 2017. január 1-jétől hatályos 307. §-ában szereplő átmeneti rendelkezés alkalmazandó. Ezen átmeneti rendelkezés előírása értelmében az adólevonási jog gyakorlására vonatkozó tárgyi feltételt – az egyéb, e törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén – teljesíti az olyan 1 millió forintot el nem érő, de legalább 100 000 forint áthárított adót tartalmazó számla is, amelyen a belföldön nyilvántartásba

7

vett adóalany vevő adószáma, csoportazonosító száma nem szerepel. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 31/B. §-ában meghatározott előírások 2017. január 1-jével nem változnak, vagyis a számlákról a belföldi összesítő jelentést 2016. december 31-ét követően is – a 2015. január 1-jétől alkalmazandó – egymillió forintos adóértékhatár figyelembevételével kell az áfabevallásban teljesíteni. (Az Art. 31/B. §-át módosító rendelkezést az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló 2016. évi LXVI. törvény állapította meg, 2017. július 1-jei hatálybalépéssel.)

2. Adatszolgáltatás – számlázás online bekötése a NAV-hoz 2017. június 1-jei hatálybalépéssel – amennyiben ez a határidő később sem fog kitolódni – a számlázóprogrammal, online számlázórendszerrel kiállított számlák egy részéről online módon adatot kell szolgáltatni a NAV-nak, e könyv kézirata lezárása időpontjában még ki nem hirdetett külön jogszabály részletszabályai által meghatározott módon. E jogszabály megalkotására vonatkozó, 2016. június 16-án hatálybaléptetett felhatalmazó rendelkezés szerint [Áfa tv. 260.§ (1) bek. i) pont, Módtv. 68.§]: (Az adópolitikáért felelős miniszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben állapítsa meg) „i) a számlázási funkcióval rendelkező programokkal szembeni követelményeket, valamint ezen programokkal kiállított számlák adatainak állami adóhatóság felé történő adatszolgáltatásának szabályait, és a számlázási funkcióval rendelkező programok értékesítésére és használatára vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségre vonatkozó szabályokat.” Szintén az online adatszolgáltatásra vonatkozó szabályokat tartalmazza az Art 31/B. § (2a) bekezdése, melynek hatálybalépése 2017. július 1. [Módtv. 161. §, 262. § (7) bek.]. „(2a) Az általános forgalmi adó alanya külön jogszabályban meghatározott elektronikus módon adatszolgáltatást teljesít az állami adó- és vámhatóság részére azon számlázási funkcióval rendelkező programmal kibocsátott számlák külön jogszabályban meghatározott adattartalmáról, amelyekben egy másik, belföldön nyilvántartásba vett adóalanyra áthárított adó összege a 100 000 forintot eléri vagy meghaladja. Az adóalany ezen számlákat érintő módosításról vagy érvénytelenítésről is külön jogszabályban meghatározott módon elektronikus adatszolgáltatást teljesít.” Amennyiben nem kerül sor e törvényi rendelkezések módosítására, akkor a következők szerint kell al-

8

kalmazni az online adatszolgáltatást ( a később megjelenő rendelet technikai feltételeinek megfelelően):  csak számlázóprogrammal történő számlázásra vonatkozik;  csak a kibocsátott számlákra;  a kibocsátott számlák közül csak az áthárított adót tartalmazó számlákra (adómentes vagy fordított adózású számlákra nem!);  csak akkor, ha az áthárított adó összege eléri vagy meghaladja a 100 000 forintot (de választható lesz teljes körű adatszolgáltatás);  csak a belföldi adószámmal rendelkező adóalany felé kiállított számlákra (nem adóalany magánszemély felé kiállítottra nem vonatkozik az adatszolgáltatás!);  a belföldön nem letelepedett, de belföldi adószámmal rendelkező adóalanyra is vonatkozik;  a belföldön nem letelepedett, de belföldi adószámmal rendelkező adóalany felé kiállított számlára is vonatkozik. Figyelem! Jelen állás szerint csak a számlakibocsátói belföldi összesítő jelentést fogja kiváltani, a számlabefogadóit nem, tehát a vevői/beszerzői belföldi öszszesítő jelentést a számlázóprogrammal számlázó adóalanyoknak is be kell adniuk!

3. A belföldi áfaösszesítő jelentés értékhatárának csökkenése A belföldi áfaösszesítő nyilatkozat értékhatára 2017. július 1-jétől lecsökken 1 millió forintról 100 000 forintra (Art. 31/B. §, Módtv. 200. § 15-16. pont). A belföldi összesítő jelentésre vonatkozó előírások 2017. július 1-jétől hatályos szabályai értelmében belföldi összesítő jelentés megtételére az új előírások szerint abban az esetben kötelezett az adóalany, ha a) a számlánként teljesítendő jelentés esetén a számlában áthárított általános forgalmi adó a 100 000 forintot eléri vagy meghaladja; b) az összevont jelentés esetén vevői minőségében az adóalany ugyanabban az adómegállapítási időszakban ugyanazon termékértékesítő vagy szolgáltatást nyújtó által kibocsátott több számla alapján legalább  100 000  forintos értékben gyakorol adólevonási jogot. Ez utóbbi esetben az adott időszakban elszámolt eredeti számlákat és módosító, érvénytelenítő számlákat együttesen kell figyelembe venni. Ebből következően a számlakibocsátónak arról a számláról kell számlaszintű (tételes) összesítőt beadnia, amelynél az áthárított adó összege eléri ezt az áthárított adóösszeget, feltéve, hogy a számlabefogadó belföldön nyilvántartásba vett adóalany (belföldi adó-

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

számmal rendelkezik), függetlenül attól, hogy hol letelepedett. A számlabefogadónak pedig arról a számláról, amelyben az adóalany által levont adó szerepel és az áthárított adó összege eléri a 100 000 forintot. Ezen felül – a fenti értékhatárhoz kötődően – a számlabefogadónak azon számlák összevont adóösszegéről is van összevont jelentéstételi kötelezettsége, ahol az adóalany által levont áfa összegének összesített összege eléri a jelzett összeghatárt. A számlázóprogrammal számlázó adóalanynak nem kell majd külön beadnia a belföldi összesítő jelentést, azt kiváltja a számlázóprogram online bekötése a NAV-hoz. Figyelem! Jelen állás szerint azonban a számlázóprogrammal számlázó adóalanynak a számlabefogadói összesítő nyilatkozatot továbbra is be kell adnia! A nyomdai számlát alkalmazó adóalanynál a számlakibocsátói és a számlabefogadói összesítő is marad, feltéve természetesen, hogy a belföldi adóalany felé kiállított számlában áthárított adó összege eléri a 100 000 forintot. Hatálybalépés: 2017. július 1-től. [Módtv. 262. § (7) bekezdés] 3.1 Átmeneti rendelkezések – Mikor kell először a 100 000 forintos áthárított adó figyelembevételével benyújtani a jelentést, és abban mely számlákról kell először adatot szerepeltetni? A belföldi összesítő jelentés értékhatár-csökkenésére vonatkozó rendelkezések 2017. július 1-jén lépnek hatályba az Adómód. tv. 200. § 15. pontja és 289. § (7) bekezdése szerint. Vagyis először a 2017. július 1-jétől kezdődő adómegállapítási időszakról benyújtott áfabevallásban az adóelszámolás során figyelembe vett és az Art. ezen időpontban hatályos 31/B. §-ában foglalt feltételeknek megfelelő számlákra vonatkozóan kell adatot feltüntetni. A hatályba lépő változáshoz nem kapcsolódik átmeneti rendelkezés, azonban a 2013. évi bevezetéshez kapcsolódó rendezőelvek érvényesek az értékhatár módosítására vonatkozó rendelkezésekkel összefüggésben is. Így az Art. módosított 31/B. §-a alapján először a 2017. július 1-jétől kezdődő adómegállapítási időszakról benyújtott áfabevallásban az adóelszámolás során figyelembe vett és a módosult feltételeknek megfelelő számlákra vonatkozóan kell adatot szerepeltetni. Ebből következően előfordulhat, hogy olyan, 1 000 000 forint áfaösszeget el nem érő, de 100 000 forint áfaösszeget elérő vagy meghaladó számlát is szerepeltetni kell benne, amelynek kibocsátására 2017. július 1-jét megelőzően került ugyan sor, de

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

az abban feltüntetett általános forgalmi adót 2017. július hónap (vagy a II. negyedév) adómegállapítási időszakában kell megállapítani, vagy jogszabályi lehetőséggel élve az adózó az alapján adólevonási jogát 2017. júliusban vagy azt követően gyakorolja. Az új előírások hatálybalépéséből kifolyólag 2017. július 1-jén vagy azt követően kibocsátott módosító, érvénytelenítő számlák esetében főszabályként akkor kell a módosítással, érvénytelenítéssel érintett (és a megváltozott jogszabályi feltételeknek megfelelő), 2017. július 1-jét megelőzően kibocsátott, 1 000 000 forint áfatartalmat el nem érő, de 100 000 forint áfatartalmat elérő vagy meghaladó számlákról (és a módosítás, érvénytelenítés hatásáról) adatot tételesen szerepeltetni, ha már a 2017. július 1-jétől kezdődő adóelszámolási időszak(ok)ban számolja el az eredeti számlát az adóalany (vagyis, ha arra, az 100 000 forintos értékhatárra tekintettel az új előírások alapján fennáll a belföldi összesítő jelentéstételi kötelezettsége). A számlák módosításával összefüggésben fontos azonban a régi, 2017. június 30-áig hatályos, valamint az új, 2017. július 1-jétől életbe lépő szabályok együttes olvasata. Mint ismeretes, az Art. 2017. június 30-áig hatályos 31/B. § (4) bekezdése alapján az öszszesítő jelentéstételi kötelezettség abban az esetben áll/állt fenn, ha a számlában áthárított általános forgalmi adó akár a módosítást megelőzően, akár azt követően vagy a módosítást megelőzően és azt követően is eléri vagy meghaladja a 100 000 forintot. Következésképpen, az olyan, 2017. július 1-jén vagy azt követően kibocsátott módosító számlát, amely olyan számlát módosít, amelyre még a 2017. július 1-je előtt hatályos belföldi összesítő jelentéstételi szabályok vonatkoztak (1 000 000 forintos értékhatár), akkor kell szerepeltetni az összesítő jelentésben, ha igaz az, hogy a számlában áthárított áfa akár a módosítást megelőzően, akár azt követően, vagy a módosítást megelőzően és azt követően is eléri vagy meghaladja a 1 000 000 forintot. Példa: 1 000 000 forint adótartalmú 2016-es számla módosítása 2017. július 1-je után Egy 1 100 000 forint adótartalmú, 2016 októberében kibocsátott, és a 2016. október havi bevallásban – fizetendő adó megállapításaként vagy levonási jog gyakorlásaként – elszámolt számla 2017 júliusában történő módosítása esetén az Art. 31/B. § (4)-(5) bekezdését alkalmazni kell, és a belföldi összesítő jelentésben erről tételesen adatot kell szerepeltetni, tekintettel arra, hogy az eredeti számla adatait a 2014-ben hatályos szabályok alapján a belföldi összesítő jelen-

9

tésben már kellett szerepeltetni, hiszen a számlában áthárított általános forgalmi adó a módosítást megelőzően már meghaladta az 1 000 000 forintot. Ez irányadó függetlenül attól, hogy a módosítás hatását mikor kell az adóalanynak figyelembe venni (2017. július 1-je előtt vagy 2017. június 30-e után). Példa: 1 000 000 forint alatti adótartalmú 2017. július 1-je előtti számla módosítása 2017. június 30-a után (növelés) Egy 200 000 forintos adótartalmú, 2016 októberében kibocsátott, és a 2016. október havi bevallásban – fizetendő adó megállapításaként – elszámolt számla 2017. júliusban történő, a fizetendő adó összegében okozott 100 000 forintos adótartalmat el nem érő, de a fizetendő adó növekedését eredményező módosítása esetén a belföldi összesítő jelentésben tételesen nem kell adatot szerepeltetni, tekintettel arra, hogy annak módosító hatását az eredeti, 2016. októberi bevallás során veszi figyelembe az adóalany, a 2017. július 1-jétől hatályba lépő előírásokat (100 000 forintos értékhatár) pedig csak ezen időponttól vagy azt követően kezdődő elszámolási időszakban elszámolt számlák tekintetében kell alkalmazni. A számlabefogadó oldaláról nézve – amennyiben 2017. július 1-je előtt gyakorolta a levonási jogát – sem kell az Art. 31/B. § (1) és (4) bekezdése alapján ezen számláról és annak módosításáról a belföldi összesítő jelentésben tételesen adatot szolgáltatni, függetlenül attól, hogy a módosítás hatását a 2017. június 30-át követően kezdődő adómegállapítási időszakban veszi figyelembe. Példa: 1 000 000 forint alatti adótartalmú 2016-os számla módosítása 2017. június 30. után (csökkentés) Egy 200 000 forintos adótartalmú, 2016 októberében kibocsátott, és a 2016. október havi bevallásban – fizetendő adó megállapításaként vagy levonási jog gyakorlásaként – elszámolt számla 2017 júliusában történő módosítása esetén, amelynek módosító hatását a 2017. júliusi bevallás során veszi figyelembe az adóalany, nem kell az Art. 31/B. § (4)-(5) bekezdését alkalmazni, és a belföldi összesítő jelentésben erről tételesen nem kell adatot szerepeltetni. Ugyanakkor a 200 000 forintos adótartalmú, 2016 októberében kibocsátott, és a 2016. októberi havi bevallásban – fizetendő adó megállapításaként – elszámolt számla 2017 júliusában történő, a fizetendő adó összegében okozott 1 000 000 forintos adótartalmat elérő módosítása esetén, tekintettel arra, hogy annak módosító hatását az eredeti, 2016. októberi bevallás

10

során köteles figyelembe venni az adóalany, az Art. 2017. június 30-áig hatályos 31/B. § (4) bekezdése alapján az eredeti számláról és a módosító számláról tételesen adatot kell szolgáltatni a 2016. október hónapról benyújtott bevallás önellenőrzése keretében beadott belföldi összesítő jelentésben. Ugyancsak szükséges az adatszolgáltatás a számlabefogadó oldaláról nézve is ebben az esetben, hiszen a számlában áthárított áfa a módosítást követően, annak eredményeképpen meghaladja az 1 000 000 forintot. 3.2 A belföldi összesítő jelentés szabályainak rövid ismertetése (Art. 31/B. §) A belföldi összesítő jelentésre vonatkozó értékhatár leszállításától eltekintve egyebekben változatlanok a szabályok. Ezeket az alábbiakban röviden összefoglaljuk. Milyen ügyletek szerepeltetése kötelező az összesítő jelentésben?  Az áfabevallás részeként nyújtandó be – Az összesítő jelentést mindig az adott adómegállapítási időszakban elszámolt általános forgalmi adóval összefüggően kell elkészíteni. Az adóelszámolás során a 65A nyomtatvány főlapjain a fizetendő és/vagy a levonható adó körében számításba vett adóval kapcsolatos, és az Art. 31/B. §-ában előírt, az előzőekben említett feltételeknek megfelelő számlákról illetve összevont adatról kell az előírt adatokat szerepeltetni (partnerenként, irányonként, tételesen, illetve összevontan). A belföldi összesítő jelentést az áfabevallás részeként a 65A jelzésű, kötegelt nyomtatvány 65M jelzésű nyomtatványrészében kell teljesíteni.  A belföldi, adóalany partnerrel folytatott, egyenes adózás alá tartozó ügyletekről kell teljesíteni, ahol van áthárított adó.  Az evaalany csak számlánkénti, azaz tételes adatszolgáltatásra köteles, és csak eladóként ad be öszszesítő jelentést az evabevallásához csatlakozva, évente egyszer.  Előfordulhat, hogy míg az értékesítőnek egy adott számlát szerepeltetnie kell az összesítő jelentésben, a vevőnek azt nem kell beállítania (például személygépkocsi-értékesítés esetén, ha az áthárított adó elérte a 100 000 forintot, de a vevő adólevonásra nem jogosult, mert például nem továbbértékesítésre vagy bérbeadási célra szerezte be, vagy bármilyen más esetben, ha a vevő nem adóalanyi minőségében vagy adóalanyi minőségében,

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

de nem adólevonásra jogosító – hanem például tárgyi mentes – termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében szerezte be a terméket, vette igénybe a szolgáltatást).  Előfordulhat időszakbeli eltérés a partnerek egymásra vonatkozó nyilatkozataiban amiatt, hogy az eladói oldalon a fizetendő adó körében szerepeltetett számlában áthárított adót a vevő nem ugyanabban az adómegállapítási időszakban veszi figyelembe levonható adóként, mivel a levonási jogát később is gyakorolhatja az elévülési időn belül.  Az összesítő jelentés bevallásnak minősül a javítás és a mulasztási bírság szempontjából. Nem kell az összesítő jelentésben szerepeltetni  eladói minőségben a nem adóalanynak teljesített értékesítéseket;  eladói minőségben a külföldi, magyar adószámmal nem rendelkező adóalanynak teljesített értékesítéseket;  se eladói, se vevői minőségben a belföldi vagy határon átnyúló, fordított adózás alá tartozó értékesítéseket/beszerzéseket;  azon különös adómegállapítás körébe tartozó ügyleteket, ahol a számla áthárított adót nem tartalmazhat (pl. különbözet szerinti adózás alá tartozó használt termék értékesítését, a kompenzációs feláras rendszerbe tartozó értékesítés esetén alkalmazott felvásárlási jegyet vagy ennek hiányában kibocsátott számlát). Miről kell adatot szolgáltatni?  Azokról a számlákról, ahol az egyes számlákban egyedileg az áthárított adóösszeg a 100 000 forintot eléri, az eladónak és a vevőnek is.  A vevőnek még akkor is, ha egy partnertől történt beszerzések után az ugyanabban a bevallásban levont adó több számlából összevontan éri el a 100 000 forintot. Megjegyzendő, hogy lehetőség van az értékhatárra tekintet nélküli összesítőjelentés-tételre azon adóalanyok esetében, akik (amelyek) összesítő jelentésre az adott adóelszámolási időszakban kötelezettek, ezt választják, és a bevallás 65M főlapján arra rendszeresített helyen ezt jelölik. Ebben az esetben nem ellenőrzött az összeghatáradat. Az az adóalany, aki (amely) az Art. 31/B. § (10) bekezdése szerint választja azt a lehetőséget, hogy az értékhatár figyelembevétele nélkül tesz eleget a belföldi összesítő jelentéstételi kötelezettségének, az köteles minden, az adóelszámolás során figyelembe vett számlát az

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

áfabevallás M lapjain a belföldi összesítő jelentésben szerepeltetni. Értékhatár feletti áthárított adót tartalmazó devizás számlánál is mind az adóalapról, mind az adóöszszegről adatot kell szolgáltatni, amikor tételes, számlánkénti jelentéstételre köteles az adóalany. Számlánkénti tételes adatszolgáltatás A számlakibocsátónak és a számlabefogadónak is számlánként adatot kell szolgáltatnia. Az értékesítői oldal számlánként nyilatkozni köteles  a vevő adószáma (csoportazonosító száma) első 8 számjegyéről;  a számlában szereplő áfa alapjáról;  a számlában áthárított adó összegéről (ami a számlában szerepelt);  a számla sorszámáról;  a teljesítés időpontjáról/a számla keltéről; (Ennek teljesítésére a 65A számú áfabevallás 65M-01 jelzésű lapja szolgál.) A beszerzői oldal számlánként nyilatkozni köteles  az értékesítő adóalany (ideértve az evaalanyt is) adószámának (csoportazonosító számának) első 8 számjegyéről;  a számlában feltüntetett áfa alapjáról;  a számlában szereplő áthárított adó összegéről (nem azon összegben, amit levonásba helyezett, hanem ami a számlában szerepelt);  a számla sorszámáról;  a számlában szereplő teljesítési időpontról/a kibocsátás keltéről. (Ennek teljesítésére a  tárgyévnek megfelelő évre rendszeresített ’65A számú áfabevallás ’65M-02 jelzésű lapja szolgál.) Teljesítési időpontként mi legyen feltüntetve az összesítő jelentésben? Az Art. 31/B. § úgy rendelkezik, hogy a számlával öszszefüggő adatok körében az Áfa tv. 169. § g) pontja szerint feltüntetett időpontról (ez az Áfa tv.-ben foglaltak szerint meghatározott teljesítés időpontja és az előleg átvételének, jóváírásának időpontja), ennek hiányában (vagyis, ha a számlakibocsátás időpontja nem tér el a teljesítési, kézhezvételi időponttól és ezért azt nem kell külön a számlán szerepeltetni, ezáltal a számla kibocsátása egyúttal teljesítési időpontnak is minősül) a számlakibocsátás keltéről kell adatot szolgáltatni az összesítő jelentésben. Ebből következően a számlán az Áfa tv.-nek megfelelően meghatározott és feltüntetett teljesítési (kibocsátási) időpontot kell szerepeltetni az összesítő jelentés-

11

ben, függetlenül attól, hogy számviteli szempontból esetleg mást kell teljesítési időpontnak tekinteni, valamint attól is, hogy a pénzforgalmi szemléletben adózó adóalanynak a számla szerinti teljesítési időponttól eltérő időpontban (ezáltal esetleg más, a megfizetettséghez kapcsolódó adómegállapítási időszakba tartozóan) kell a fizetendő adót megállapítania, vagy más időpontban keletkezik az adólevonási jog. Ez tehát azt jelenti, hogy az Áfa tv. 58. §-a szerinti időszaki elszámolású ügyletek esetében attól függően, hogy az adott számlának az Áfa tv. 58. §-a alapján mi a teljesítési időpontja, az összesítő jelentésben az elszámolási időszak utolsó napját vagy a számla keltét vagy a fizetési határidőt vagy az elszámolási időszak utolsó napjától számított 60. napot kell szerepeltetni teljesítési időpontként. Az előleg szerepeltetése az összesítő jelentésben

ke után a fizetendő adó 185 000 forint – átvett 85 000 forint áfatartalmú előleg számlája esetén, melyet a 2017. augusztusi bevallásban a fizetendő adó elszámolása során figyelembe vett az adóalany, nem kell az előlegszámláról tételesen adatot szolgáltatni. Ebben az esetben majd a teljesítés időpontjának adóelszámolási időszakában, a 2016. szeptemberi bevallásban kell csak a végszámláról, az abban szerepelő 185 000 forintos áfatartalomról adatot szolgáltatni, függetlenül attól, hogy a szeptemberi adóelszámolás során csak az előlegre jutó áfa összegével csökkentett áfaösszeget kellett fizetendő adóként számításba venni. Példa: az előlegszámla és a végszámla is értékhatár feletti 2017. augusztusban – egy 2017. szeptember teljesülő ügylethez kapcsolódóan, melynek teljes ellenértéke után a fizetendő adó 250 000 forint – átvett 110 000 forint áfatartalmú előleg számlája esetén, melyet az augusztusi adóelszámolás során figyelembe vett az adóalany, kell tételesen adatot szolgáltatni az összesítő jelentésben, az augusztusi bevallás során. A 2017. szeptemberi bevallásban pedig a végszámlát – az abban szereplő teljes, 250 000 forint áfatartalommal – kell az összesítő jelentésben feltüntetni, függetlenül attól, hogy a szeptemberi adóelszámolás során ennek csak az előlegre jutó áfa összegével csökkentett részét kellett figyelembe venni, és függetlenül attól is, hogy az előlegszámla 110 000 forintos áfatartalma már a korábbi bevallás kapcsán az összesítő jelentésben szerepelt.

Amennyiben az előleg átvételéről kibocsátott számlában  100 000  forintot elérő összegben szerepelt áthárított áfa, ami után az adott,  2017. július 1-jén vagy azt követően kezdődő adómegállapítási időszakról benyújtott  bevallásban az adóalany fizetendő vagy levonható adót elszámolt, akkor azt szerepeltetni kell az összesítő jelentésben. Ha az előleg átvételéhez kapcsolódóan az előlegszámlában ilyen nagyságrendű adó nem volt, akkor az előlegszámláról még nem kell adatot szerepeltetni akkor sem, ha már ismert, hogy a teljesített ügylet teljes ellenértékét terhelő adó  a 100  000 forintot eléri majd. Ilyenkor a végszámlának az adatait (az ügylet teljes adóalapját és adóját) kell majd az összesítő jelentésben szerepeltetni, függetlenül attól, hogy esetleg az előleg fizetésre tekintettel, nem a végszámlában szereplő teljes ellenértékre eső adóösszeget kell elszámolni az adott (az előleget tartalmazó bevallás adómegállapítási időszakánál későbbi) adómegállapítási időszakban. Abban az esetben, ha az előlegszámlában is és a végszámlában is eléri az azokban feltüntetett áfa összege  a 100 000  forintot, az Art. 31/B. §-ának megfogalmazásából levezethetően – ha az adott adómegállapítási időszakban az adott számlával érintett ügyletet az adóelszámolásban figyelembe vette az adóalany – az előlegszámla is és a végszámla is feltüntetendő az összesítő jelentésekben.

2017. augusztusban – egy 2017. szeptemberben teljesülő ügylethez kapcsolódóan, melynek teljes ellenértéke után a fizetendő adó 250 000 forint – átvett 250 000 forint áfatartalmú, a teljes ellenértéket kitevő előleg számlája esetén, melyet az augusztusi adóelszámolás során figyelembe vett az adóalany, kell tételesen adatot szolgáltatni az összesítő jelentésben, az augusztusi bevallás során. A 2017. szeptemberi bevallásban a végszámlát nem kell az összesítő jelentésben feltüntetni, mivel a szeptemberi adóelszámolás során ennek áfatartalmát – az előleg áfaösszegének nagyságára tekintettel – nem kellett figyelembe venni.

Példa: értékhatár alatti előlegszámla, értékhatár feletti végszámla

Példa: előlegszámla és végszámla elszámolása azonos bevallási időszakban

2017. augusztusban – egy 2017. szeptemberben teljesülő ügylethez kapcsolódóan, melynek teljes ellenérté-

Amennyiben az előleg átvétele és a teljesítés utáni adófizetési kötelezettség azonos adóelszámolási idő-

12

Példa: a teljes ellenérték előlegként megfizetésre került

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

szakban keletkezik és számolandó el, akkor elegendő a végszámla szerepeltetés tételesen, ha az előlegszámlában az adó összege nem érte el az 100 000 forintot. Amennyiben elérte az előlegszámlában is, akkor mindkettőt szerepeltetni kell. Gyűjtőszámla feltüntetése az összesítő jelentésben Amennyiben az adott napon vagy az adott naptári hónapban, vagy azonos adómegállapítási időszakban (ha az hosszabb egy hónapnál), az adóalany ugyannak a személynek, szervezetnek több, számlakibocsátásra jogalapot teremtő ügyletet teljesít, és arról – az előzetes megállapodásuknak megfelelően – gyűjtőszámlát bocsát ki, annak teljesítési időpontja nincs. Az abban felsorolt egyedi teljesítések bármelyikének a napját fel lehet tüntetni teljesítési időpontként, de célszerű a számlázott időszak legutolsó teljesítésének a napját megjelölni. A beszerzői oldal összevont adatszolgáltatása Beszerzés esetén (tehát vevői pozícióban), ha ugyanabban a bevallási időszakban ugyanazon partner által kibocsátott több számlában áthárított adóra gyakorol összesen 100 000 forintot elérő vagy meghaladó összegben levonási jogot, arról is nyilatkozik, de csak a következő összevont adatokról (nem tételesen):  az értékesítő adószámának (csoportazonosító számának) első 8 számjegyéről;  az ezen számlákban feltüntetett áthárított adó összegéről (nem azon összegben, amit levonásba helyezett, hanem ami a számlában szerepelt) öszszevontan, nem számlánként. (Ennek teljesítésére a 65A számú áfabevallás 65M jelzésű főlapjának 06. sora szolgál.) Hangsúlyozandó, hogy a nyilatkozat szükségességét a levont adó összege alapján vizsgáljuk, de adatként a számlában szereplő adót kell szerepeltetni. Az is lényeges információ, hogy csak a vevőnél van összevont adatszolgáltatás, eladói pozícióban csak számlánként kell adatot szolgáltatni. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az igénybevevő egyazon partner által kibocsátott több számla alapján összevontan 100 000 forintot elérő vagy meghaladó összegben gyakorol levonási jogot, az áthárított adóról az összesítő jelentésben adatot kell szerepeltetni az Art. 31/B. § (3) bekezdése alapján, sazt egy partnerre vonatkozóan, összevontan kell a 65M főlapon a 6. sorban feltüntetni. Bár az összesítő jelentésben, a (3) bekezdés alapján történő feltüntetés feltételének teljesülését az adott adóelszámolási időszakban levont

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

(értékhatárt elérő) adó összege alapján kell megállapítani, az említett adathelyen nem a ténylegesen levont adóösszegek összevont adatát, hanem az adott partnertől származó számlákban szereplő áthárított adóösszeget kell feltüntetni (ez lehet magasabb a ténylegesen levont adónál). Tekintettel a (3) bekezdés megfogalmazására, előfordulhat olyan eset is, hogy van egy 100 000 forintot meghaladó adóösszeget tartalmazó számla, melyet egyedileg is, a tételes összesítőben szerepeltetni kell (feltéve, hogy az adott számla alapján az adóalany bármilyen összegben adólevonási jogot gyakorol), és amellett vannak az adott partnertől egyedileg az 100 000  forintnál kisebb adóösszeget tartalmazó beszerzési számlák is. Ilyen esetben előfordulhat, hogy az összevonással eléri az összesítő jelentéstételi összeghatárt az adóalany. Ekkor az 100 000  forint adóösszeget elérő egyedi számlát a tételes lapon és a 65M főlap 04. sorában kell feltüntetni, és a maradék „kis összegű” számlákon szereplő áthárított adó adatát kell összevontan a 65M főlap 6. sorában szerepeltetni. A (3) bekezdés alkalmazása során, az összevont adat szerepeltetésének feltétele egy adott partner viszonylatában az, hogy az értékhatárt elérő, legalább 100 000 forint összegben történjen meg a levonás az adott partnertől származó számlák alapján az adott adóelszámolási időszakban. Figyelemmel kell lenni azonban az Art. 31/B. § egyes bekezdéseinek megfogalmazására, mert az összesítő jelentésben – összevont adatként is – mindig a levonási jog gyakorlásával érintett számlában szereplő áthárított adóösszeget kell feltüntetni, függetlenül attól, hogy a levonást esetleg nem a teljes, számlában szereplő adóösszeg tekintetében gyakorolta az adóalany, mert például arányosítással állapítja meg a levonható adót. A pénzforgalmi adózást választó adóalanyok számláinak kezelése az összesítő jelentésben Ha az adóalany pénzforgalmi elszámolást választó adóalany által kibocsátott számla alapján gyakorol levonási jogot, az összesítő nyilatkozatot csak egyszer, arról az adómegállapítási időszakról teljesítendő általános forgalmiadó-bevallásban kell megtenni, amelyben ezen számla alapján az adózó első alkalommal adólevonási jogot érvényesít. A pénzforgalmi elszámolást választó általános forgalmi adóalany termék beszerzése, illetve szolgáltatás igénybevétele esetén amennyiben nem egyösszegben fizeti ki az ellenértéket, hanem részletekben, így egyetlen számla alapján több bevallá-

13

sában szerepeltet levonható adót, akkor az összesítő nyilatkozatot ugyanazon számláról csak egyszer, arról az adómegállapítási időszakról teljesítendő általános forgalmi adó bevallásban teljesíti, amelyben ezen számla alapján első alkalommal adólevonási jogot érvényesít. A pénzforgalmi adózónak az általa kiállított számláknál is figyelembe kell vennie, hogy függetlenül attól, hogy egy számla alapján több adóbevallásban szerepeltet fizetendő adót (mert a vevője részletekben fizet), abban az összesítő jelentésben kell a számla teljes ellenértékére vonatkozóan adatot szolgáltatnia, amely ahhoz a bevalláshoz csatlakozik, amelyben először szerepeltet fizetendő adót. Adattartalom számla módosításánál/ érvénytelenítésénél Számla módosításáról vagy érvénytelenítéséről az eladónak és a vevőnek is adatot kell szolgáltatni, de csak tételesen, azaz a számlabefogadónál sincs öszszevont adatszolgáltatás. Adatszolgáltatás a számla módosításánál Azokról a számlákról kell adatot szolgáltatni, ahol az áthárított adó akár a módosítást megelőzően, akár azt követően eléri a 100 000 forintot:  az eredeti számla adatairól: a vevő/eladó adószámáról, a számlában szereplő adó alapjáról, az adó összegéről, a sorszámáról, a teljesítési időpontjáról;  a korrekció számszaki hatásáról az adóalap/adó tekintetében, azaz a különbözetről;  a módosító okirat sorszámáról. (Ennek teljesítésére a 65A számú áfabevallás 65M-01-K és/vagy 65M-02-K jelzésű lapja szolgál.) Adatszolgáltatás a számla érvénytelenítésénél Amennyiben az érvénytelenített számlában (módosított számlában) áthárított adó elérte a 100 000 forintot, nyilatkozni kell:  az eredeti számla adatairól: a vevő/eladó adószámáról, a számlában szereplő adó alapjáról, az adó összegéről, a sorszámáról, a teljesítési időpontjáról;  az érvénytelenítő okirat sorszámáról (számszaki hatás kimutatása nem kötelező, de ajánlott, opcionális). (Ennek teljesítésére a 65A számú áfabevallás 65M-01-K és/vagy 65M-02-K jelzésű lapja szolgál.)

14

Egyazon számla többszöri helyesbítése Erre vonatkozóan a bevallás  65M-01-K lapjának és 65M-02-K lapjának kitöltési útmutatójában foglaltak szerint kell eljárni, végigvezetve az adott számlával kapcsolatos előzményi adatokat, külön kimutatva az aktuálisan korrigált bevallásban figyelembe vett (elszámolt) számszaki hatást. Amennyiben egy eredeti számlához több módosítás tartozik, akár a korábbi bevallási időszakokban, akár a tárgyidőszaki adómegállapítási időszakban, akkor a teljes számlasorozatot meg kell adni, azaz az eredeti számla és az aktuális módosító számla/ számlák mellett (között) a közbülső módosító számlákat is fel kell tüntetni, célszerűen a kiállításuk sorrendjében. (Ugyanígy kell eljárni számla érvénytelenítése esetében is.) Ezek megkülönböztetésére kerültek kialakításra az E (eredeti), a K (nem a tárgyidőszakban elszámolt) és a KT (a tárgyidőszakban elszámolt) számlatípust jelölő kódértékek. Azokat a módosító tételeket, amelyek a bevallás fősoraiban az adókötelezettség megállapításánál a tárgyidőszakban kerültek elszámolásra, KT kóddal kell jelölni. Korábbi tárgyidőszaki módosító számlát is szerepeltetni kell a korrekciós lapon a levezetésben, de mivel annak számszaki hatását nem abban a tárgyidőszaki bevallásban veszik figyelembe, hanem már korábban elszámolásra került, azt K kóddal kell jelölni. Eredeti számlának mindig az első, a teljesítésről kibocsátott számlát kell megjelölni. Azon számlákat, amelyek számszaki hatást nem eredményező javításon estek át, például termék megnevezést, cím elírást javítanak csak, nem kell a korrekciós lapon feltüntetni. Az adózók korrekciósbizonylat-kibocsátásának eltérő gyakorlata alapján például vannak olyan adózók, akik/amelyek csak módosító számlát állítanak ki, vannak olyanok, akik ezt két lépésben oldják meg, érvénytelenítő („stornó”) számlát és új számlát állítanak ki, egyesek hivatkoznak az eredeti számlára, mások a már módosult előzményszámlára hivatkoznak csak. Az Áfa tv. 170. §-ának előírásai szerint egyértelműen egyik eljárás sem vitatható, de elvárás, hogy a módosítások láncolatában is mindig visszavezethetőnek, összekapcsolhatónak kell lenni az eredeti és a korrekciós bizonylatok sorozatának. Többszöri számlahelyesbítés ugyanazon bevallás során Amennyiben egy adott bevallási (adóelszámolási) időszakon belül az értékesítő az általa kibocsátott számlát még ugyanabban a bevallási időszakban módosítja (helyesbíti), és mindkét számlát meg-

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

kapja a partner (a számla rendelkezésre állásának adóalap-csökkentés esetén lehet jelentősége), és az egyik, vagy akár mindkét számlában áthárított áfa  100 000  forint összeghatár feletti, akkor ebben a bevallási időszakban mindkét számlát be kell tenni az áfabevallás belföldi összesítő jelentés részébe. Ennek indoka az, hogy ebben a bevallási időszakban a bevallásban szereplő áfakötelezettség a két számla együttes tartalma (eredménye) alapján került meghatározásra, ezáltal az Art. 31/B. § (2) bekezdés és (4) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően, az ebben a bevallási időszakban keletkezett adófizetési kötelezettségre és a módosító hatás ugyanebben a bevallásban történt figyelembevételére tekintettel az összesítő jelentésben is szerepeltetni kell mindkét számlát, amennyiben az említett bekezdésekben szereplő összegkorlátra vonatkozó feltételeknek megfelelnek. Csoportos helyesbítő számla feltüntetése az összesítő jelentésben Amennyiben egy módosító („helyesbítő”) számlában több eredeti (előzmény) számlát is korrigálnak egyidejűleg, a módosítás („helyesbítés”) dátuma értelemszerűen a módosító okirat kelte lesz, ez azonban nem teljesítési időpont, és nem feltétlenül egyezik meg a módosítás elszámolásának időpontjával. Adódhat önellenőrzést eredményező helyesbítés, vagy adódhat – jellemzően az adóalap, adó meghatározott feltételeknek megfelelő csökkentése miatt az Áfa tv.  153/B–153/C.  §-ában foglaltak szerint elszámolható korrekció esetén – a bizonylat rendelkezésre bocsátásához/állásához kapcsolódó időpontban elszámolható korrekció. A helyesbítésnek (módosító számlának) nincs teljesítési időpontja, a teljesítési időpont mindig az eredeti számlákban foglaltak szerinti teljesítési időpont (kivéve, ha éppen a teljesítési időpont korrekciója történik). Csoportos helyesbítő számla esetén, a korrekciós lapon az összes olyan érintett eredeti (előzmény) számlát és annak az Art. 31/B. §-a szerinti adatát fel kell sorolni, amelynél az egyes számlák adótartalma eredetileg külön-külön, vagy a módosítást követően, annak következtében az 100 000 forintos értékhatárt eléri, és ezért szerepeltetni kell az összesítő jelentésben. Emellett mindig figyelemmel kell lenni az alapvető áfaelszámolási szabályokra. Az adott adóelszámolási időszakban az áfakötelezettség megállapításánál figyelembe vett és az áfabevallás 65A jelzésű főlapjain elszámolt korrekciót eredményező számlát és annak eredeti (előzmény) számláját (számláit) kell az összesítő jelentésben feltüntetni.

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

Mi a teendő, ha az adóalany a számla módosítását („helyesbítését”) nem egy módosító számlával végzi el, hanem érvényteleníti („stornózza”), és új számlát bocsát ki a helyes összegeknek megfelelően? Amennyiben számla érvénytelenítésére kerül sor, és az Art. 31/B. § (4)-(5) bekezdésének figyelembevételével nyilatkozattételi kötelezettség terheli az adóalanyt, akkor az összesítő jelentésben mind az érvénytelenítő („stornó”), mind pedig az új számla adatait szerepeltetni kell, továbbá mindkét számlát KT jelöléssel kell ellátni. Ennek oka, hogy a korrekciós lapokon (65M-01-K vagy 65M-02-K) csak mindkét bizonylat szerepeltetésével lehet megállapítani az érvénytelenítő és új számla kibocsátása révén megállapított (korrigált) adófizetési kötelezettséget, azaz az adott bevallási időszakban elszámolt korrekció számszaki hatását. Mindezek mellett természetesen az eredeti számla előírt adatait is szerepeltetni kell. Példa Az adóalap csökkenése miatt az eredeti, 2016. novemberi bevallási időszakban figyelembe vett számlában áthárított adó 600 000 forinttal csökkent, melyet az adóalany a példa szerinti esetben a bizonylat rendelkezésre bocsátásának időszakában számolhat el, ezért ebben az időszakban érvényesíti a bevallásában. Ennek feltüntetése a következők szerint történhet. Eredeti számlában áthárított adó: 1 100 000 Ft, E jelölés A stornó számla ezt törli: −1 100 000 Ft, KT jelölés Az új számla szerinti helyes összeg: + 500 000 Ft, KT jelölés Az eredeti számla nem ebben az időszakban került elszámolásra. A korrekciós lap adataiból kimutatott eredmény: −1 100 000 + 500 000 = −600 000, ami a tárgyidőszaki bevallásban elszámolt összeggel megegyező. Szerepeltetni kell-e a ki nem küldött rontott számlákat? Mivel a kibocsátott (és az értékhatároknak megfelelő) számlákról kell az összesítő jelentésben adatot szolgáltatni, és a kibocsátás a vevő részére történő átadást, eljuttatatást, rendelkezésére bocsátást is kell, hogy eredményezze, a rontott, ezért a vevő felé el sem indított számlákat nem kell szerepeltetni az öszszesítő jelentésben.

Dr. Csátaljay Zsuzsanna

15

VIRA SÁNDOR ROVATA

A SZABAD FORGALOMBA NEM HELYEZETT TERMÉK ÉRTÉKESÍTÉSE ADÓMENTES

Globalizált gazdaságunkban a gazdasági döntéshozók, mind a beszerzések, mind az értékesítések tekintetében világszinten gondolkodnak. Ennek következtében igen nagy mennyiségű áru kerül beszerzésre harmadik országból. Az áruk különféle kereskedelmi láncokon, folyamatokon mennek keresztül, amíg hazánkba érkeznek. A napi gyakorlatban sokszor merül fel a kérdés, hogy ki is az importőr, kinek kell először forgalmi adót fizetni a megvásárolt/eladott termék után.

16

b) a terméknek az (1) bekezdés c) pontjában említett eljárások hatálya alatti állására nincs befolyással.” A fentiekből egyértelműen megállapítható (bár kissé nehéz nyelvezetű a jogszabály, és vámjogi fogalmakat használ), hogy az olyan termék értékesítése, amely még nincs vámkezelve, adómentesnek minősül. Vizsgáljuk meg az eljárást egy egyszerű példán keresztül!

Példa

A NAV vámrészlege nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy kinek kell az exportterméket vámkezeltetni. Arra szabják ki az importközterheket, aki importőrként jelentkezik a hatóságnál. Azonban, még mielőtt a termék az importvámkezelés következtében szabad forgalomba kerülne, rendre többször adás-vétel tárgyává válik. Alapvetően kijelenthető, hogy a harmadik országból érkező termékkel kapcsolatos első adóztatási pont (áfa) a vámoltatásnál a szabad forgalomba helyezéskor keletkezik. Az azt megelőző értékesítések vagy harmadik országban teljesítettek, és ennek okán nem adókötelesek az áfatörvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 2. §-ának előírásai alapján, vagy belföldön teljesítettek, de adómentesek, mivel a teljesítési időpontjuk megelőzi a vámkezelést. A szabad forgalomba nem helyezett áru értékesítésének adómentességéről a következő jogszabályi hely rendelkezik: „Áfa tv. 111. § (1) Mentes az adó alól annak a terméknek az értékesítése, Közösségen belüli beszerzése, amely egyúttal a) vám elé állítás során átmeneti megőrzés alatt áll; vagy b) vámszabad területre vagy vámszabad raktárba betárolandó; vagy c) vámraktározási, vámfelügyelet melletti feldolgozás vagy aktív feldolgozás felfüggesztő eljárás hatálya alá vonandó. (2) Az (1) bekezdés szerinti adómentesség alkalmazandó arra a további értékesítésre is, amely a) a termék (1) bekezdés a) és b) pontjában említett vámjogi helyzetére, vagy

Magyar adóalany egy német cégtől vásárol műanyag terméket. A német egy kínai cégtől szerzi be a terméket. Az árut Kínából közvetlenül Magyarországra szállítják. 1) A terméket a kínai cég fuvaroztatja Magyarországra. Ebben az esetben a kínai cég értékesítésének teljesítési helye Kína lesz. (A kínai szabályokkal ismeretanyag hiányában nem foglalkozom.) A német cég értékesítésének teljesítési helye Magyarország, de mivel a magyar adóalany kéri a vámkezelést, így a német cég értékesítése adómentes a fentiekben idézett jogszabály alapján. A magyar cégnek keletkezik először áfafizetési kötelezettsége termékimport jogcímen. 2) A terméket a magyar cég fuvaroztatja le Magyarországra. Ekkor mind a kínai, mind a német cég értékesítésének teljesítési helye Kína lesz. A magyar cégnek keletkezik először áfafizetési kötelezettsége import jogcímen. 3) Ha a német cég a fuvaroztató, akkor főszabály szerint a teljesítési helyek az 1) pont szerint alakulnak, és az adófizetésre szintén a magyar adóalany kötelezett.

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

4) Ha a német cég úgy dönt, hogy ő vámkezelteti belföldön a terméket (megteheti), akkor az Áfa tv. 28. §-a alapján – mindentől függetlenül – a német cég értékesítésének teljesítési helye belföld, és mivel az értékesítés követi a vámkezelést, így adókötelesnek minősül belföldön. A német cégnek belföldön adóalanyként kell regisztráltatnia magát, ha belföldi teljesítési hellyel végez termékértékesítést, függetlenül attól, hogy

az adómentes vagy adóköteles. Megjegyzem, hogy a tapasztalataink szerint, ha a német cég értékesítése adómentes, úgy a NAV nem szokta nehezményezni, ha nem kerül sor a regisztrációra. Az adóköteles értékesítéskor mindenképpen szükséges a magyar adószám igénylése.

Vira Sándor

igazgatóhelyettes, Saldo Zrt.

RÁCZ GÁBOR ROVATA

AZ ONLINE PÉNZTÁRGÉPHASZNÁLATRA KÖTELEZETTEK KÖRÉNEK 2017-ES BŐVÍTÉSE – PÉNZVÁLTÓK

A Pénztárgéprendelet 1. számú melléklete értelmében online pénztárgépet kell használniuk az adóalanyoknak a 2009. október 15. napján hatályos TEÁOR ’08 besorolásnak megfelelően – többek között – a 66.12 szerinti értékpapír-, árutőzsdei ügynöki tevékenységből kizárólag a pénzváltási tevékenységre tekintettel. A pénztárgépek műszaki követelményeiről, a nyugtakibocsátásra szolgáló pénztárgépek forgalmazásáról, használatáról és szervizeléséről, valamint a pénztárgéppel rögzített adatok adóhatóság felé történő szolgáltatásáról szóló 48/2013. (VI. 30.) NGM rendelet (a továbbiakban: Pénztárgéprendelet) 2016. évi módosításainak eredményeképpen – egyes rendelkezések szigorítása, más részletszabályok pontosítása mellett – 2017. január 1-jei hatállyal a pénztárgéphasználatra kötelezettek köre is bővült. Az alábbiakban kifejezetten a pénzváltókról lesz szó. A Pénztárgéprendelet 1. számú melléklete értelmében online pénztárgépet kell használniuk az adóalanyoknak a 2009. október 15. napján hatályos TEÁOR ’08 besorolásnak megfelelően – többek között – a 66.12 szerinti értékpapír-, árutőzsdei ügynöki tevékenységből kizárólag a pénzváltási tevékenységre tekintettel. Arra is rávilágítunk, hogy a szabályozásnak való megfelelés – legyen szó az online pénztárgéphasználatról vagy az ahelyett választott számlázásról és az ahhoz kapcsolódó havi rendszerességű adatszolgáltatásról – esetükben olyan értelmezési kérdéseket is felvethet, amelyek egyúttal megkérdőjelezhetik a kötelezetti körbe való felvételük szüksé-

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

gességét. A gazdaságfehérítési céllal, az adófizetési hajlandóság növelése érdekében bevezetett online pénztárgéphasználati kötelezettség a statisztikák alapján sikeres lépésnek tekinthető, hiszen a hatékonyabb adóhatósági ellenőrzések lehetősége mellett egyúttal az online pénztárgépek megjelenése és a költségvetés áfabevételeinek növekedése közötti összefüggés is jól látható. Az online pénztárgépek bevezetése okainak ismeretében azonban nem világos, hogy miért szerepel egy olyan tevékenység a Pénztárgéprendelet 1. számú mellékletében (Nyugtaadási kötelezettségüknek kizárólag pénztárgéppel eleget tenni kötelezettek köre), amely tevékenység az áfatörvény értelmében adómentesnek minősül.

A pénzváltók működési struktúrája, a tevékenység végzésére vonatkozó szabályozás A pénzváltók a pénzváltási tevékenység végzése során a pénzváltási tevékenységről szóló 297/2001. (XII. 27.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: Pénzváltási rendelet) foglaltak szerinti szabályozásnak megfelelően járnak el. A Pénzváltási rendelet értelmében a

17

pénzváltóknak a tevékenység végzése során a Pénzváltási rendelet 20. §-ában foglaltak szerint az alábbi bizonylatokat kell kiállítaniuk: „a) külföldi fizetőeszköz ügyféltől történő megvásárlása esetén vételi bizonylatot, b) külföldi fizetőeszköz ügyfél részére való eladása esetén eladási bizonylatot, c) külföldi fizetőeszköznek más külföldi fizetőeszközre való átváltása esetén konverziós bizonylatot, d) egyéb pénzmozgás (pl. hitelintézettel való ügyletek, a központ és a telephely közötti ügyletek) esetén kiadási, illetőleg bevételi pénztárbizonylatot.” A bizonylaton jellemzően a bizonylattípus megnevezés mellett az ügyfél devizajogi státuszát, esetleg a felszámított jutalékot, az ügylet keltét, a pénzváltó nevét, a telephely címét, a pénzváltást közvetlenül végző személy azonosítására alkalmas kézjelét, pénzváltási tevékenységet közvetítő esetén a megbízó hitelintézet nevét, valamint az ügylet típusától függően a fizetőeszköz pénznemét, árfolyamát kell feltüntetni. A tevékenységért cserébe – azaz ellenértékként – járó díj (tranzakciós díj, jutalék, kezelési költség) felszámítása során azonban a pénzváltók jellemzően kétféle gyakorlatot követnek. A díjat vagy azon ügyfélnek kell megfizetnie, aki magát a pénzváltást kérte, vagy azon hitelintézetnek, amely – a pénzváltóval kötött megállapodása alapján – a pénzváltási tevékenység ellátására megbízást adott. Ezen utóbbi esetben tehát jutalék felszámítása az ügyfél felé nem történik.

A pénzváltók díjazásának bizonylatolása Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: áfatörvény, Áfa tv.) 86. § (1) bekezdés e) pontja értelmében mentes az adó alól „a magyar és külföldi törvényes fizetőeszközzel kapcsolatos szolgáltatás nyújtása, ideértve ezek közvetítését is […]”. Az Áfa tv. 159. §-a alapján: „(1) Az adóalany köteles – ha e törvény másként nem rendelkezik – a 2. § a) pontja szerinti termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére, ha az az adóalanytól eltérő más személy vagy szervezet, számla kibocsátásáról gondoskodni.” Az Áfa tv. 165. § (1) bekezdés a) pontja szerint viszont mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól az adóalany abban az esetben, ha „termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása a 85. § (1) bekezdése és a 86. § (1) bekezdése szerint mentes az adó alól, feltéve, hogy gondoskodik olyan, az ügylet teljesítését tanúsító okirat kibocsátásáról, amely a számvitelről szóló tör-

18

vény (a továbbiakban: Számv. tv.) rendelkezései szerint számviteli bizonylatnak minősül”. Tekintettel tehát arra, hogy a pénzváltási tevékenység (annak közvetítése) az áfatörvény értelmében adómentesnek minősül, az adott ügylet megtörténtét – számla, nyugta helyett – elegendő egyéb számviteli bizonylattal kísérni. Mivel a Pénzváltási rendelet értelmében kiállítandó bizonylatnak kötelező eleme a jutalék (ha annak összege felszámításra kerül), így az előbbiek szerinti számviteli bizonylatnak megfelel a Pénzváltási rendeletben foglalt – vételi, eladási, konverziós, egyéb – bizonylat is. Amikor viszont a jutalékot a hitelintézet fizeti, a hitelintézettel történő elszámolás esetén egyéb számviteli bizonylat kiállítása indokolt.

Az online pénztárgép használata A pénzváltók tehát az ügyletekkel kapcsolatosan jellemzően az alábbiak szerint tesznek eleget bizonylatkibocsátási kötelezettségüknek: 1) A Pénzváltási rendelet szerinti (vételi, eladási, konverziós, egyéb) bizonylatot állítanak ki, amelyen – az ügyféltől járó jutalék esetében – a jutalék összege is megjelenik. 2) A Pénzváltási rendelet szerinti (vételi, eladási, konverziós, egyéb) bizonylat kiállítása történik, amely bizonylaton jutalék összege nem szerepel (tekintettel arra, hogy annak megfizetésére nem a pénzváltást kérő ügyfél, hanem a megbízó hitelintézet köteles), a jutalékról – a Pénzváltási rendelet szerinti bizonylat mellett – egyéb számviteli bizonylat kiállítása történik a megbízó hitelintézet felé. Mivel a Pénztárgéprendelet értelmében a pénzváltóknak is online pénztárgépet kell használniuk, tisztázni kell az előbbiek szerinti bizonylatok tekintetében, melyik az, amelynek a kiállításához valóban szükséges online pénztárgép. Már csak azért is érdekes ez a kérdés, mert online pénztárgéppel a nyugtakibocsátási kötelezettséget kell teljesíteni, az előbbiekben részletezett bizonylatok közül azonban egyik sem minősül – a jogszabályi rendelkezések alapján – nyugtának. A Pénzváltási rendelet szerinti bizonylat nem nyugta, annak kötelező használatát csupán a Pénzváltási rendelet írja elő, míg a jutalékkal történő elszámolásról szóló, hitelintézetnek kiállított bizonylat egyéb számviteli bizonylatnak minősül, de szintén nem nyugtának. A pénzváltók online pénztárgéphasználatra történő átállásának elősegítése érdekében az Adóhatóság Közlemény a pénzváltó tevékenység során használt

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

pénztárgépek elvárt működéséről (a továbbiakban: Közlemény) címmel tájékoztató dokumentumot tett közzé a honlapján. A Közlemény pénzváltó által kiállítandó vételi bizonylatra vonatkozó részei értelmében: „A külföldi fizetőeszköz ügyféltől való megvásárlását bizonylatoló vételi bizonylat a pénztárgép naplóállományában olyan nyugta bejegyzésként (NYN) rögzítendő, ahol a nyugta bejegyzésben egyetlen tételsorként szerepel a pénzváltó által felszámított jutalék, míg a nyugta bejegyzés fióktartalom változásra vonatkozó elemében (DRC) pozitív értékként a megvásárolt külföldi fizetőeszköz adatai, negatív értékként a kifizetett forintösszeg adatai szerepelnek. Ha a pénzváltó nem számít fel jutalékot, akkor a tételsorban 0 Ft szerepeltetendő.” A Közlemény a pénzváltó által kiállítandó eladási bizonylatra vonatkozóan pedig az alábbiakat tartalmazza: „A külföldi fizetőeszköz ügyfélnek történő eladását bizonylatoló eladási bizonylat a pénztárgép naplóállományában olyan nyugta bejegyzésként (NYN) rögzítendő, ahol a nyugta bejegyzésben egyetlen tételsorként szerepel a pénzváltó által felszámított jutalék, míg a nyugta bejegyzés fióktartalom változásra vonatkozó elemében (DRC) negatív értékként az eladott külföldi fizetőeszköz adatai, pozitív értékként az ügyféltől kapott forintösszeg adatai szerepelnek. Ha a pénzváltó nem számít fel jutalékot, akkor a tételsorban 0 Ft szerepeltetendő.” A Közleményből tehát arra lehet következtetni, hogy a Pénzváltási rendeletben rögzített bizonylatot kell nyugtának tekinteni, azaz ezen bizonylat az, amely kiállításához az online pénztárgépet kellene használni. Ha el is fogadjuk ezen álláspontot, egyértelműen látható, hogy – az egyéb, online pénztárgéphasználattal érintett tevékenységekhez képest – lényegesen korlátozott, és más jellegű adatokhoz jut az adóhatóság. Érdemi adatnak – többek között – az ellenérték (illetőleg az áfa összege) számít, ilyen adatról az adóhatóság a jutalékfelszámítás nélkül kibocsátott bizonylat esetében viszont nem értesül. Habár a Közlemény kezeli azt az esetet, amikor jutalék felszámítása nem történik, az biztosan nem tekinthető a pénzváltók általános gyakorlatának, hiszen esetükben éppen a jutalék az, amelyet a tevékenységükért cserébe elvárnak. Ezen körülmény figyelembe vétele mellett felmerül tehát a kérdés, hogy valóban indokolt lehet-e az online adatszolgáltatás (pénztárgéphasználati kötelezettség) olyan esetben, amikor a Pénzváltási rendelet szerinti bizonylaton nem eseti jelleggel, hanem egyáltalán nem szerepel jutalék (mert annak felszámítása nem az ügyfél felé történt).

ÁFA & SZÁMLÁZÁS

Nyugta helyett számla Ahogyan arról már korábban is számos cikkben beszámoltunk, a pénztárgéphasználat kiváltható abban az esetben, ha az adóalany a nyugta helyett minden esetben számla kibocsátásáról gondoskodik. Az erre vonatkozó jogszabályi rendelkezések a következők. Az Áfa törvény 178. § (1a) bekezdése alapján „a nyugtaadási kötelezettség gépi kiállítással történő megvalósítása esetén a géppel kiállított nyugták, számlák, valamint a pénztárgép adatairól az adóalany – jogszabály szerint – rendszeresen adatszolgáltatást teljesít az állami adóhatóság részére […]” A Pénztárgéprendelettel együtt bevezetésre került a nyugtakibocsátásra szolgáló pénztárgépek üzemeltetésének, szervizelésének egyes, az adóügyi ellenőrző egységgel rendelkező pénztárgépekre való átállást elősegítő szabályokról szóló 50/2013. (XI. 15.) NGM rendelet (a továbbiakban: „Adatszolgáltatási rendelet”) is, amely a nyugta helyett kiállított számla miatti adatszolgálatást a 9/C. §-ában szabályozza az alábbiak szerint: „A Rendelet 1. § (1) bekezdése alapján pénztárgép használatra kötelezett olyan adóalanyt, aki vagy amely az Áfa tv. 166. §-a szerinti nyugtakibocsátási kötelezettségét az Áfa tv. 166. § (2) bekezdésében foglaltak szerint számla kibocsátásával teljesíti, az Áfa tv. 178. § (1a) bekezdés vonatkozásában úgy kell tekinteni, mint aki nyugtaadási kötelezettségének gépi nyugtakibocsátással tesz eleget. Ezen adóalany az Áfa tv. 178. § (1a) bekezdésében meghatározott adatszolgáltatási kötelezettségének a Rendelet 2. § (1) bekezdésétől eltérően a Rendelet 1. mellékletében foglalt tevékenysége tekintetében olyan módon köteles eleget tenni, hogy az e tevékenységéhez kapcsolódóan kibocsátott számlák keltét, sorszámát, a vevő nevét és címét, továbbá az ellenérték adót is tartalmazó összegét, adómentesség esetén az ellenérték összegét – az állami adóhatóság által meghatározott struktúrában – a számla kibocsátásának keltét alapul véve naponkénti bontásban, havonta, a tárgyhónapot követő hónap 15. napjáig, elektronikus úton megküldi az állami adóhatóságnak.” Abban az esetben tehát, ha a Pénzváltási rendelet alapján kibocsátott bizonylatot a Pénztárgéprendelet értelmében valóban nyugtának kell tekinteni, a pénzváltók mentesülnek az online adatszolgáltatás, vagyis a pénztárgéphasználat alól abban az esetben, ha ezen előbbiek szerint nyugtának minősülő bizonylatok helyett számla kibocsátásáról gondoskodnak. Az ily módon kibocsátott számlákról azonban külön adatszolgáltatás teljesítendő

19

az Adatszolgáltatási rendelet 9/C. §-a értelmében, melynek a számlák keltét, sorszámát, a vevő nevét és címét, továbbá az ellenérték adót is tartalmazó összegét, illetve adómentesség esetén az ellenérték összegét kell tartalmaznia. Az adatszolgáltatást havi rendszerességgel és naptári bontásban kell teljesíteni. Tehát nem csak a pénztárgéphasználat, hanem egyúttal az ahelyett választott számlázás miatti adatszolgáltatási kötelezettség indokoltsága sem egyértelmű, különösen abban az esetben, amikor a Pénzváltási rendelet szerinti bizonylaton jutalék összege nem szerepel (azt a hitelintézet felé kiállított egyéb bizonylat tartalmazza), mivel ilyen esetben az Adatszolgáltatási rendelet szerinti adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon történő adatszolgáltatás rendre nulla összegű ellenértéket fog tartalmazni. A szerző álláspontja szerint adózási szempontból kevésbé értékelhető egy olyan adatszolgáltatás, amely a számla keltén, sorszámán, a vevő nevén és címén kívül egyéb adatot nem tartalmaz. Abban az esetben, ha a pénzváltó működési sajátosságainak megfelelően a jutalék felszámítása a megbízó hitelintézet felé történik, és a pénzváltó döntése értelmében ezen jutalék kapcsán az egyéb számviteli bizonylat helyett számla kerül kiállításra, úgy ezen számla az adóhatóság felé küldendő havi adatszolgálatás részét nem képezheti, hiszen, habár a pénzváltó döntése értelmében került sor a számla kiállítására, ugyanakkor az nem nyugta kibocsátása helyett történt, mivel az eredeti bizonylat nem nyugta volt.

Összegzés 2017. január 1-jétől a pénzváltóknak is online pénztárgépet kell használniuk. A szabályozás egyértelműnek tűnik, ugyanakkor a pénzváltóknak mégis nehézséget okozhat a rendelkezésekben foglaltak betartása. Az online pénztárgép használatára kötelezettek körének bővítése kapcsán az adóhatóság – az átállást segítendő – közleményt tett közzé a honlapján. A közlemény értelmében azt a bizonylatot kell nyugtának tekinteni, amelyet a pénzváltóknak a Pénzváltási rendelet szerint kell kibocsátaniuk. A pénzváltók működési modelljük értelmében a tevékenységük ellenértékéül szolgáló (adómentes)

Kiadja a VEZINFÓ Kiadó és Tanácsadó Kft. 1139 Budapest, Hajdú u. 11. Tel.: (06-1) 236-0635, Fax: (06-1) 236-0037 E-mail: [email protected] www.vezinfo.hu

jutalékot vagy a pénzváltást kérő ügyfeleiktől vagy a pénzváltási tevékenység végzésével őket megbízó hitelintézettől kapják. Ha a jutalék az ügyféltől származik, úgy annak összege megjelenik a Pénzváltási rendelet szerinti bizonylaton, és így az online pénztárgéphasználat esetén az adóhatóságnak jelentendő adatok között is. Az online pénztárgép használatára vonatkozó kötelezettség indokoltsága viszont különösen abban az esetben kérdőjelezhető meg, amikor a jutalékot a pénzváltók a megbízó hitelintézettől kapják, hiszen ilyen esetben a jutalék a Pénzváltási rendelet szerinti bizonylaton nem jelenik meg, így ilyen bizonylat online pénztárgéppel történő kibocsátása esetén az adóhatóság a jutalék összegéről nem szerez tudomást. Ha pedig a pénzváltók úgy döntenek, hogy bizonylat helyett számla kibocsátásáról gondoskodnak, melynek eredményeképpen vállalják az ezzel járó, adóhatóság felé teljesítendő külön adatszolgáltatást, úgy ennek eredményeképpen is csak olyan adatokhoz jut az adóhatóság, amelyet – a szerző álláspontja szerint – érdemben felhasználni nem tud. Az előbbiekben bemutatott értelmezési kérdésekre tekintettel nem okoz majd meglepetést, ha esetleg további pontosítások érkeznek az adóhatóság (esetleg a jogalkotó) részéről, addig pedig marad az – akár értelmetlennek is tűnő – adatszolgálatás (vagy az online pénztárgéphasználat vagy az azt kiváltó számlázást kísérő adatszolgáltatás). A számlázóprogramok bejelentése, a belföldi összesítő jelentés, az online pénztárgépek, az automaták felügyeleti egységgel történő ellátása, majd a számlázóprogramok adóhatósághoz történő bekötése mind-mind olyan törekvés, amelyet az adóhatóság az utóbbi években az adóköteles bevételek felderítése érdekében tett. Vannak azonban olyan tevékenységek, amelyek ellenőrzés alá vonása az általános érvénnyel megalkotott szabályozások segítségével nem lehetséges, így esetükben a további speciális szabályok kidolgozása sem maradhat el. Valószínűleg maga a pénzváltási tevékenység is egyike ezen tevékenységeknek.

Rácz Gábor

Felelős kiadó, főszerkesztő: Tóth Csaba Szakmai szerkesztő: Horváth Géza Szerzők, szerkesztők: Bonácz Zsolt, Dr. Csátaljay Zsuzsanna, Dr. Kelemen László, Rácz Gábor, Vira Sándor

Kiadói szerkesztő: Koczka Erika Nyomdai munkák: Prime Rate Kft. © 2010–2017 Vezinfó Kiadó és Tanácsadó Kft. ISSN 2061-7275 (nyomtatott) ISSN 2062-543X (online)

Minden jog fenntartva! Az Áfa&Számlázás szaktájékoztató tartalma jogvédett. A szaktájékoztatóban közzétett cikkek, hírek, információk másolása, sokszorosítása, fordítása, közreadása és publikációs célokra történő felhasználása csak a kiadó, illetve a szerző írásbeli hozzájárulásával megengedett. A szakmai információkat, híreket a legmegbízhatóbb forrásokból merítjük és ellenőrizzük; a megjelenés időpontjában fennálló köteles gondosságunk ellenére átvett téves értesülésekért felelősséget nem vállalunk.