Olimpiai bajnok Gyôr elsô embere

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:50

Page 3

2008/3 ■

Néhány sorban... Nem kétséges, a harmadik negyedév hozta idén sportéletünkben a legmeghatározóbb eseményeket, változásokat. A mindössze három arany és a vártánál szerényebb pekingi éremtermés felett hosszas és élénk vita alakult ki a médiában, szakmai körökben és a közvéleményben egyaránt. Leszûrve a tanulságokat, s objektív mércével summázva a véleményeket, azt mondhatjuk: meg kell becsülnünk nem csak az aranyakat, az érmeket, hanem minden egyes helyezést, pontszerzést. Elismerés jár értük. Mindent egybevetve azonban mégis csak azt kell megállapítanunk, hogy a várakozás alatt szerepeltünk, okkal számítottunk többre, s tény, hogy bizonyos esetekben, versenyszámokban csupán apró nüanszok választottak el bennünket elôkelôbb helyezéstôl, éremtôl. Ettôl, s az olimpiától független tény, hogy a sport, pontosabban a magyar testkultúra komplex ügye továbbra is megoldatlan, a rendszerváltás óta egyetlen kormányzat sem vállalta fel a helyzet következetes, érdemi és egyetemes rendezését. A remény hal meg utoljára! Bíznunk kell abban, hogy a Peking után kialakult helyzet a politikai döntéshozókat, s mindenek elôtt az állami sportvezetést határozott cselekvésre ösztönzi, amelynek, európai normákhoz illôen, el kell vezetnie az állami feladatok konkrét meghatározásához a testkultúra különbözô területein: iskolai testnevelés, egészséges életmód, diáksport, utánpótlás-nevelés, versenysport – külön témakörként a labdarúgás –, valamint a mozgáskorlátozottak sportja. Nem lehet azonban megállni a feladatok hangzatos újbóli deklarálásánál – lásd parlamenti határozataink – hanem tételrôl-tételre szükséges meghatározni a feladatok elvégzéséhez elengedhetetlen törvényeket, módosításokat, a forrásokat is, illetve azokat az intézkedéseket, amelyek ellenôrizhetôen garantálják a megvalósulást, a fejlôdését. A XXIX. Olimpiai Játékok jelezhetnének ekként mérföldkôt a magyar sport útján is. Majdhogy nem közvetlenül a játékok elôtt kapta meg a kinevezését az Önkormányzati Minisztérium élére Gyenesei István, aki hivatali kötelezettségei következtében a sportot is felügyeli. Érti ennek a fontos területnek az összefüggéseit, maga is gyakorlott sportvezetô. Ugyanakkor távozott a tárcától Elbert Gábor, aki az MLSZ fôtitkára lett. A sportot részleteiben és belülrôl ismerô vezetô ô is, további sikereket kívánunk neki felelôsségteljes új beosztásában. Új szakállamtitkárunk szintén ismert, sôt elismert sportvezetô, ifjabb Török Ottó, volt válogatott vívónk, akinek legutóbbi pozíciójában – a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet fôigazgatójaként – tökéletes rálátása volt helyzetünkre, tudja, hogy mit kell tennünk. Eredményes munkát kívánunk neki. Változás történt a Nemzeti Sporttrnács elnöki székében is, Vitray Tamás helyét Dr. Sárközy Tamás vette át. Gallov Rezsô

MAGYAR EDZŐ

3

Olimpiai bajnok Gyôr elsô embere BORKAI ZSOLT - A SPORTBAN SZERZETT TULAJDONSÁGOKRÓL Borkai Zsolt, Gyôr polgármestere. Lólengésben 1985-ben Európa-bajnok, 1987ben világbajnok, a szöuli olimpián 1988ban aranyérmet szerzett. A legutóbbi önkormányzati választásokon városvezetôvé választott egykori népszerû bajnok szerint „nagyon jó lenne, ha egyszer végre meg lehetne állapodni egy legalsó szintben. Ami alá alantasságban, trágárságban, alpáriságban, vádaskodásban és az intim szféra durva megsértésében soha semmilyen körülmények között senki sem menne a magyar közéletben". Gyôr polgármesterével még a pekingi ötkarikás játékok elôtt készített interjút Boday Pál (VH), s ennek szerkesztett, sportra vonatkozó részleteit közöljük. Úgy véljük, tanulságos és hiteles, amit tapasztalatai alapján hajdani aranyérmesünk mond.

• Nem tagadta meg korábbi kemény élsportoló önmagát: polgármesterré választásával egy sajátos, elég autoriter, viszont ôszinte és egyenes stílust honosított meg Gyôr közéletében. Úgy tûnik, az emberek döntô többségének ez a pártok csatározásait háttérbe szorító, a háttéralkukat és informális megállapodásokat felrúgó, nyílt civil attitûd bejön, viszont – érthetô módon – a helyi pártkorifeusok érzékelhetôen megpróbáltak gyorsan fogást találni Önön. Milyen a viszonya a pártokkal és milyen azzal a párttal, amely Önt polgármesternek jelölte. Nem bánta meg a Fidesz ezt a döntését? – Nem tagadom, valószínûleg tényleg új stílust hoztam a mai Magyarországon a polgármesterségbe, de nem tartok attól és nem is látom jelét annak, hogy az engem is indító Fidesznek a vezetése ne értene egyet és ne támogatná a törekvéseimet. Hiszen azt szerettem volna elérni, hogy lehetôség szerint tiszta, korrekt viszonyokat teremtsek itt nálunk, Gyôrben, ebben az összekuszálódott magyar politikai életben. • Ön Magyarország egyik legnépszerûbb olimpiai bajnoka. Most polgármesterként hogyan tud igazságot tenni a sportfinanszírozásban. Sokan túlzottnak tartják a rendkívül sikertelen magyar labdarúgás kiemelt támogatását, mások meg éppenséggel keveslik. És ez – gondolom – minden egyéb sportággal is így áll. Önnel szemben viszont nyilván még nagyobbak sportügyekben az elvárások… – Örömmel mondhatom, hogy nálunk mûködôképes a sportfinanszírozás, ugyanis – ahogy más területeken – itt is igyekeztünk tiszta viszonyokat teremteni. Magyarországon talán egyedülálló módon a város költségvetésének egy százalékát minden évben a sportra fordítjuk. Ami a labdarúgást illeti, szintén példaértékû, ahogyan az itteni egyesületek összefogtak a közös utánpótlás-nevelés érdekében, és ezt a város 60 millió forinttal támogatja. Nem hiszek abban, hogy az államnak és az önkormányzatoknak ki kellene vonulniuk a sportból. Csak itt sem kell megengedni a mutyizást, tisztázni kell, mit adunk és mit várunk. Én a sportot egészségmegôrzésnek, betegségmegelôzésnek, egyfajta mentális alapellátásnak tekintem. Ráadásul a tömegsportból kiváló élsportolók és a belôlük születô bajnokok olyan példaképekké válhatnak, akikre most nagyon nagy szükségünk lenne. Amikor 1988-ban olimpiai bajnok lettem, egyértelmû volt, hogy

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:50

Page 4

4 MAGYAR EDZŐ

■

Magyarország sportnemzet, egy olyan ország, amelynek a versenyzôi a világ legnagyobb lélekszámú nemzeteivel említhetôk egy napon. Ez a büszkeségünk még ma is megvan, még akkor is, ha az eredményességünk valamelyest csökkent. Ezt a hagyományt életben kell tartani. • Akár szimpatizál valaki Önnel, akár nem, az elvitathatatlan, hogy az a fajta sportolói egyenesség és keménység magával ragadó, ahogyan Gyôr ügyeit kézbe vette. Ráadásul ezzel az attitûddel nem csoda, ha rendszeresen megsemmisítô vereséget mér a politika morális, intellektuális és kreatív tunyaságára. Közéleti ellenfeleinek nem lehet könnyû egy még ma is szenvedélyesen eltökélt, egykori olimpiai bajnokkal szemben… – Az cáfolhatatlan, hogy léteznek olyan, a sportban megszerezhetô tulajdonságok, amelyek nehéz – viszont kiszámítható – politikai ellenféllé tesznek. De Székely Évának nagyon igaza volt: sírni csak a gyôztesnek szabad – vagyis tudni kell méltósággal veszíteni, és képesnek lenni arra, hogy a legyôzöttel is méltányosak legyünk. Bár valóban kemény vitapartner hírében állok, igyekszem soha senkit nem megbántani az önérzetében, miközben csak kapkodom a fejem, hogy naponta milyen alpáriságokat vágnak

2008/3

egymáshoz a politikusok ebben az országban. Nagyon jó lenne, ha egyszer végre meg lehetne állapodni egy legalsó szintben, ami alá alantasságban, alpáriságban, vádaskodásban és az intim szféra durva megsértésében soha semmilyen körülmények között senki nem menne. Ha ezt – önkorlátozó módon – mindenki betartaná, akkor egyszer talán a közéletben is eljuthatnánk oda, hogy sírni csak a gyôztesnek szabad.

MEGJELENT Istvánfi Csaba:

Mozgástanulás, mozgáskészség, mozgásügyesség Megvásárolható: TF Jegyzetbolt 1123 Budapest, Alkotás u. 44. Ára: 3040, - Ft

MEGJELENT Kropkó Péter – Bene János:

Megtettem, mert elhittem Beszerezhetô a Magyar Sporttudományi Társaságnál: 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. Telefon: 460-6980 Mobil:06-30-991-0203 Ára: 3990, - Ft

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:50

Page 5

2008/3 ■

MAGYAR EDZŐ

5

KÍNA A VILÁGELSÔSÉG BÛVÖLETÉBEN

A várakozásokon alul szerepeltünk XXIX. NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK – PEKING Minden túlzás nélkül, a nemzetközi sajtó egyöntetû értékelése, mindenek elôtt a helyszínen, illetve a világ minden zugában-sarkában a televíziók képernyôi elôtt ülô nézôk benyomásai, megítélése szerint is, az olimpiai játékok történetének legnagyszerûbb, leglátványosabb és méreteit tekintve is gigantikus megnyitóval adták meg a kínai rendezôk a pekingi Olimpiai Stadionban, a „Madárfészeknek" elkeresztelt építészeti remekmûben a XXIX. Nyári Olimpiai Játékok alaphangját, amelyet mintegy négymilliárd nézô tekinthetett meg becslések szerint a tévéközvetítés jóvoltából. A megnyitó azért is érdemel külön említést bevezetôként - állítólag tizenötezer statiszta mûködött közre a káprázatos mûsorban - mert minden másnál ékesebben tükrözte a rendezôk szándékát: bizonyítani a világnak az elmaradottságból világhatalommá váló hatalmas birodalom hegyeket mozgató becsvágyát, tehetségét, valóban elképesztô teljesítményét. Ez az igyekezetük magától értetôdôen a játékok minden további vonatkozására is érvényes: infrastruktúra, létesítmények, rendezés, közlekedés, biztonság, kommunikáció. Megoldották a légszennyezôdés gondját, ha kellett, speciális rakétákkal fenyegetô esôfelhôket oszlattak szét, felkészülten szerelték le és kezelték a játékokat megzavarni igyekvô politikai jellegû tüntetéseket - egyszerûen nem ismertek lehetetlent. Mindehhez – nem hivatalos számítások szerint negyvenhárommilliárd dollárra volt szükségük. A világelsôség bûvöletében versenyeztek is, eltökélten törekedtek arra, hogy a játékok végeztére az ötkarikás játékok nem hivatalos pontversenyében a nemzetek rangsorában megelôzzenek minden más nemzetet, annál is inkább, mert mondani sem szükséges - még ez sem fordult elô az olimAz elsô nap: augusztus 9., szombat

Kínai könnyek Csupán a történeti hûség kedvéért jegyezzük meg, hogy a megnyitó napján, tehát az elsô teljes versenynap elôtt is zajlottak már események, elsôsorban labdarúgásban, mind a nôi, mind a férfi csoportokon belül. A játékok nevezetes elsô aranyát a 25 esztendôs csehországi Katerina Emmons nyerte (nôi légpuska 10 m) 503.1-es (az alapversenyben 400) eredménnyel. Hosszú ideig vezetett a nagy esélyesnek számító kínai Tu Li, akiért nem kevesebb, mint ötezer(!) hazai szurkoló látogatott ki a versenyre, s akinek a kedvéért rendezték-idôzítették a versenyt úgy, hogy itt születhessen meg az elsô hazai bajnokság, s akinek maga a NOB elnöke, a belga Jaques Rogge szándékozott átadni az aranyérmet. Az alapverseny végkifejletében azután minden totáli-

piák történetében. Sôt: a Kínai Népköztársaság 1956-tól kezdôdôen a tajvani Kína létezése és szerepe miatt a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban, egészen 1984-ig - huszonnyolc éven keresztül - részt sem vett, meg sem jelent a játékokon. Mélyrôl, szinte a semmibôl indultak. További megjegyzésként tegyük hozzá a fentiekhez - mielôtt kronológiai sorrendben haladva tömör naplójegyzetek formájában igyekeznénk olvasóink számára összesûríteni a felejthetetlen világesemény legfontosabb részleteit – hogy mind nemzetközi, mind hazai elôzményeket tekintve, nem minden aggodalom nélkül vágtunk neki az augusztus 8-tól 24-ig tartó világesemény küzdelmeinek. Elegendô, ha csak az olimpiai láng útját gyakran zavaró politikai jellegû bonyodalmakra, a keleti világbirodalmat sújtó, hatvanezer áldozatot követelô rettenetes földrengésre, vagy éppenséggel a megnyitó napján kitörô grúzorosz fegyveres konfliktusra utalunk, meg arra, hogy Pekingben egy turistát – az egyik amerikai röplabda versenybíró rokonát – gyilkolt meg, majd öngyilkos lett egy nyilván ôrült kínai a nagy napon. A hazai szintéren, szinte közvetlenül az indulás elôtti napokban, kenus aranyemberünk, egyik igen erôs esélyesünk, Kolonics György váratlan halála sokkolta, s borította gyászba sporttársadalmunkat. Nôi kézilabda válogatottunk kulcsembere, Görbicz Anita meg leforrázta a lábát. Vitákat váltott ki azután diszkoszvetônk, Fazekas Róbert utolsó pillanatban megszerzett olimpiai részvételi lehetôsége, amely az athéni doppingbotrányok árnyait idézte fel, s a hangulatot nem javította, hogy az olimpiai csapatgyûlést követôen lemondott tisztségérôl Elbert György sportszakállamtitkár.

san fejre állt, elsôsorban is Tu Li, aki képtelen volt elviselni a sokféle lelki terhet… Végül az 5. helyen kötött ki, s zokogva hagyta el a lôteret. A két keserû hangulatot ébresztô felvezetôn elveszített barátságos mérkôzések után – Kínával és Kazahsztánnal szemben – kissé megnyugodtunk a kézilabdázó lányoknak a nyitó találkozón, a svédek elleni 30-24-re nyert meccse után. Biztatóan kezdôdtek az úszó csatározások a „Vízkockában“ (Watercube), elsôsorban Cseh László és Kis Gergô meggyôzô mozgása láttán az elôfutamokban. Egyetlen férfi tornászunk, Gál Róbert nem tudta átverekedni magát a selejtezôkön, ez így – egymagában – szinte elképzelhetetlennek is tûnt, s ismét csak „áldhattuk" a Nemzetközi Tornász Szövetséget, amely képtelen kvalifikációs szabályzatával megakadályozta a világ egyik „éllovasának” számító Berki Krisztián részvételét az olimpián.

Augusztus 10., vasárnap

Phelps és Cseh – elkezdték… Teljes üzemmódra kapcsol az ötkarikás gépezet, immár tizenhárom sportágban peregnek az események reggeltôl estig. A mieink figyelme úszóinkra összpontosul, legerôsebbnek hitt számunkra, a 400 m vegyesúszás döntôjére, ahol Cseh László és Kis Gergô révén voltunk nagyon is érdekeltek. Még a Pekingbe látogató amerikai elnök, George Bush is ezt az eseményt állította versenylátogatási programjának középpontjába. Nem érdemtelenül. A gyôztes személyét illetôen a papírforma szerint alakult a küzdelem, Michael Phelps szenzációs világcsúccsal gyôzött, a további sorrend azonban nem egészen úgy alakult, ahogyan azt a tengerentúliak elôre elkönyvelték. Cseh László feltûnô bátorsággal kezdett, az elsô ötvennél ô fordult elsô-

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:50

Page 6

6 MAGYAR EDZŐ

■

2008/3

A ,,földönkívüli’’ Phelps nek, hátúszás közben felzárkózott a másik amerikai, Lochte, sôt 150-nél Phelps elôtt fordult. Háromszáznál a két amerikai vezet, Cseh a harmadik. Az utolsó 100 méter számunkra hihetetlen és fantasztikus fejleményeket tartogatott. Phelps gyorson elhúz, második Lochte, harmadik Cseh… Az utolsó ötven – eksztázis! A magyar klasszis faképnél hagyja a hosszú hajrában Lochtet és a világcsúcsot javító Phelps nyomában nagyszerû Európacsúccsal elsô érmünket, mindjárt egy ezüstöt nyer, javítva az athéni ötkarikás játékokon szerzett bronz minôségén. Cseh Lászlóhoz hasonló bátorsággal kezdett, s ugyancsak hozzá hasonló huszáros hajrával zárt Kis Gergô - pompás teljesítménnyel a hatodik helyen végzett.. Világszínvonalú magyar start az éremversenyben! Boczkó Gábor párbajtôrben negyedik. A cselgáncsozók 66 kg-os súlycsoportjában Ungvári Miklós, reménységünk, kifejezetten balszerencsés. Titkon érmet vártunk kiválóságunktól, ám a nyolc közé jutásért, mindössze három másodperccel a vége elôtt - sokak által vitatott módon - megintették, s ezzel be is fejezte pekingi szereplését, a grúzok háromszoros Európa-bajnoka, Zaza Kedelasvili így nyert ellene. A vízilabdázók 10-10-es döntetlent játszottak az újdonsült Európa-bajnok Montenegróval. Bosszantó nyitány, mert már három góllal is vezettünk az utolsó elôtti negyedben. Még mindig az uszodák világa. A férfi 400 m gyorsúszásban a korábbi olimpiai történet dicsôséglistáinak ismeretében merôben szokatlan változás:

Ázsia legyôzi Amerikát: Olimpiai bajnok Pak Tae Hvan – dél-kóreai!… Ezüstérmes Csang Lina – kínai. Csak utánuk következnek az amerikaiak, s az ausztrálok olimpiai bajnok nagysága, Hackett csak hatodik!… Mi van itt?! Ami ugyancsak bámulatos, de nem meglepô. A hölgyek mûugró versenyének szinkron számában – 3 méteren a kínaiak simán nyernek: Kuo Csing-csing és Vu Min-hszia – mintha ikrek lennének. Elképesztô harmónia, tökéletes összhang a mozgásukban – egyszerûen verhetetlenek. Erôs érdeklôdés kíséri a kosárlabda mérkôzéseket. Zsúfolt nézôtér, óriási hangulat fogadja a kínaiak összecsapását az amerikai profikból összeállított együttese ellen. Jao Ming a hazaiak olimpiai zászlóvivôje – a Houston Rocket sztárja az NBA-ben – a legnépszerûbb sporthôsök egyike a köztársaságban. A csalódás, a kiábrándultság fokról-fokra nô. Jao Ming – sokáig sérült volt, s még nem a régi – „csak" 13 pontig jut. A csapata egy százast kap, azaz pontosabban: a végeredmény: 101-70. A nôi súlyemelés 53 kg-os súlycsoportjában a thaiföldi gyôzelem kimondhatatlan siker 221 kilogrammal. A gyôztes neve meg egész egyszerûen kimondhatatlan, még leírni sem egyszerû: Prapawadee Jareenrattanatarakoon. Augusztus 11. hétfô

Világcsúcsok káprázata A mieink szempontjából amolyan pontos napocska volt ez a hétfô. Knapek Edina, nôi tôrözôink közül, végül

úgy lett ötödik, s szerzett két pontot, hogy az olimpiai bajnoktól, a sportág nagyságától, az olasz Valentina Vezzalitól kapott ki a legjobb négy közé jutásért. Sportlövô reménységünk, Sidi Péter némileg tudása alatt és hullámzóan teljesített a légpuska 10 m számában, végül a döntôben hatodik lett. Nem vigasz, de érdekesség, hogy a gyôztes, az indiai Abhinay Bindra országa olimpiai története elsô egyéni aranyérmét nyerte, s a sporttörténelmi dicsôségben részesedhet egy magyar, a felfedezôje és volt mestere, Szucsák László is. Más értelemben „pontos" napot zártak a nôi kézilabdázók, hihetetlen szerencsével mentettek ugyanis egy pontocskát a brazilok ellen az utolsó másodpercben (28-28) – majdnem tragédia. Elsôszámú teniszezônk, Szávay Ágnes teljesítményét röviden lezárhatnánk azzal, hogy nyitó mérkôzésén legyôzték, a lehetô legrövidebb úton kiesett (késôbb a párosban is Arn Grétával az oldalán). Játéka mindazonáltal megérdemel egy tömör méltatást, mert nagy akarással küzdött, s nem hiányzott sok a sikertôl. A kettôs hibáktól eltekintve színvonalas csatában egy hajszállal maradt alul a harmadik szettben a kínai Cseng Csie-vel szemben, akitôl nem mellékesen idén már Wimbledonban is vereséget szenvedett, s akit egyébként késôbb az orosz Szafina gyôzött le. A tehetséges kínai már két évvel ezelôtt is a világ legjobbjai közé verekedte magát, s csak hosszas sérülése miatt hiányzott tavaly az élmezônybôl, nem ismeretlen, névtelen akárkitôl kapott ki tehát Szávay.

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:50

Page 7

2008/3 ■ A nap legszenzációsabb versenye ismét az uszodában zajlott le, mégpedig a 4x100 m férfi gyorsúszó váltók döntôjében. Az elsô indulók közül az ausztrál Eamon Sullivan a francia Alain Bernard világrekordját megdöntve (47.24) szerzett vezetést, de a franciák beleerôsítettek és az utolsó emberük – éppen a trónjától megfosztott Bernard – csaknem egy testhosszal vezetett már a tengerentúliak elôtt. Ami ezután következett, aligha lesz felejthetô. Az amerikaiak utolsó ember, Jason Lezak szinte szárnyra kelt, befogta elôbb Bernardot, majd lehajrázta. Az „amcsik" elképesztô világrekorddal nyertek, Lezak a mérések szerint - igaz, a rekord hitelesítést kizáró repülôrajttal - 46.6-ot repesztett! Ha már a vizeknél tartunk, lányaink fontos gyôzelmet szereztek a hollandok vízilabdázói ellen (11-9). Horváth Patrícia csodásan védett! Cselgáncsban egy magyar gyôzött magyar ellen, az ausztrál színekben versenyzô Pekl Mária, volt sokszoros bajnokunk a második fordulóban nyert Baczko Bernadett ellen, aki hetedik lett… Valamit a dopping frontról is: a WADA ellenôrei hat magyart vizsgáltak: három atlétát – Pars Krisztiánt, Máté Gábort és Fazekas Róbertet – a tornász Böczögô Dorinát, a vízilabdázó Kiss Gergelyt, s az úszó Cseh Lászlót. Semmi… Augusztus 12., kedd.

Schmitt Pál dohog A sportban nem ritkák a rejtélyes, megfejthetetlen, érthetetlen fejlemények. Ami a Varga Tamás, Hirling Zsolt könnyûsúlyú kétpárevezôs egységgel történt a versenysorozat negyedik napján, tökéletesen illusztrálja a kitételt. A világ- és Európa-bajnok kettôs nem is titkolt határozott éremeséllyel vágott neki a versenyeknek. Az elôfutamokból nem sikerült egybôl a döntôbe jutniuk, a reményfutamok során pedig beütött a totális csôd: a 2 futamban – 4. hely – kiesés, vége. Nem tudták megmondani, mi okozta a teljes összeomlást, csalódásuk határtalan volt - hasonlóképpen a szurkolóké. Nehéz volt magyarázatot találni arra is, hogy kardvívóink ezen az átkoktól terhes napon képtelenek voltak egyetlen külföldi ellenfelüket is legyôzni. Athéni ezüstérmesünket, Nemcsik Zsoltot a kínai Csou Han-ming gyôzte le 1513-ra, a Decsi Tamást verô Szilágyi Áront pedig 15-10-re egy amerikai „magyar specialista", Keeth Smart ütötte el a továbbjutástól a 32 között. A tengerentúli minden év elején itt edzôtáborozik nálunk, s volt magyar edzôje is, Kógler Aladár személyében. Igaz, Gyurta Dani remekelt elôfuta-

MAGYAR EDZŐ mában 200 m-en, Európa-csúcsot úszott, a vízilabdázók brillíroztak a görögök ellen, a mieink hangulata mégis kissé nyomott maradt, s ez tükrözôdött a MOB elnökének, Schmitt Pálnak a nyilatkozatában is az eddigi aranytalan napokról. A sportvezetô úgy fogalmazott, hogy legjobban nem is a várakozásnak megfelelô eredmények elmaradása bosszantja, sokkal inkább a kivánatos mentalitás hiánya. Szerinte szív, lélek és hit nélkül nem lehet sikert elérni. Kemény szavak, és Schmitt nem maradt meg az általánosság szintjén, hanem szokatlanul konkrétsággal említette Boczkó nevét, s ugyanígy kifogásolta nevesítve a Montenegró ellen döntetlent játszó férfi vízilabdázókat és a brazilokkal ikszelô nôi kézilabda válogatottat. A férfi kajak szlalom versenyt óriási küzdelemben a német Alexander Grimm nyerte a francia Fabient Lefevre elôtt. A nagy sztori azonban a harmadik helyezettrôl szól: a bronzot Togo képviseletében a színes bôrû Benjamin Boukpeti szerezte meg. Erre aztán tényleg ki is gondolhatott volna? A sportlövôk férfi 50 m sportpisztoly számában a koreaiak végeztek az élen: 1. Dzsing Dzsong Oh, a kettéosztott ország déli részének legjobbja 660.4gyel, az ezüstöt - 660.2-vel - az északi, népi demokratikus köztársaság sportolója, Kim Dzsong Szu nyerte. Augusztus 13., szerda

Mincza és úszóink kitesznek magukért Rettenetes hírrel kezdôdött a nap délelôtt: a magyar súlyemelô sport egyetlen pekingi képviselôje, a 77 kilósok csoportjában versenyzô Baranyai János szakítás közben 148 kilogrammal próbálkozott, ám nem tudott már szilárdan megállni, mert jobb könyöke kificamodott, s a súly rázuhant. Rémisztô volt a látvány, a kórházi diagnózis szerint azonban szerencséjére sem szakadás, sem törés nem történt… Lassan-lassan visszatért ezen a napon a mosoly a magyar arcokra, jóllehet arany még mindig nem született. Férfiasan brutális meccsen játszottak vízilabdázó hölgyeink, 7-7-es értékes döntetlent az ausztrálokkal. A véghajrában csikarta ki a gyôzelmet nôi kézilabda válogatottunk a vb bronzérmes németekkel szemben (25-24). A meghatározó dolgok mindazonáltal a pástokon és az úszók döntôi során történtek. Számunkra a mûsor fénypontját a férfi 200 m pillangóúszás döntôje jelentette, ahol – „kiegészítô számában" – Cseh László nagyszerû teljesítményt

7

nyújtott második helyével, úszásával (Európa-csúcs – 1:52.70) azzal, hogy a táv második felét még a világrekordot úszó Phelpsnél is jobb idôvel teljesítette, s megszorította az amerikai fenomént. Kellemes meglepetést szolgáltatott nôi 4x200 m.-es gyorsváltónk (Mutina, Verrasztó, Dara, Jakabos) – bejutott a döntôbe, s persze Gyurta Dani is 200 mellen. Phelps!… Nem szükséges semmilyen túlzó jelzô - mindegyiket elkoptatta már. Megelôzte a korát, ugyanúgy, mint a hetvenes évek kezdetén honfitársa, Mark Spitz. Ezen a napon kétszer jutott fel a dobogó csúcsára, s ezzel minden idôk legsikeresebb olimpiai sportolójává dicsôült. Itt Pekingben elért addigi öt aranyérmével 11 olimpiai bajnoki címet mondhat magáénak. Ezzel immár egyedül és csakis ô mondhatja el magáról, a legjobbak utána egyaránt kilenc-kilenc arannyal követik (Larisza Latinyina – szovjet tornász, Paavo Nurmi finn futó, Mark Spitz amerikai úszó és Carl Lewis, ugyancsak amerikai atléta). A huszonegyedik század egyedülálló egyénisége, aki – bár imitt-amott már azért a fáradtság nyomait mutatja – még mindig versenyben van a Speedo cég által ígért l millió dollár prémiumért, amelyet Spitz Münchenben 1972-ben nyert 7 aranyérmének felülmúlásáért vehet át. Csak „szerény" adalékként: tagja volt természetesen ezen a szerdán az amerikaiak 4x200 m gyorsváltójának is, amely az úszótörténtet során elsô alkalommal került a bûvös 7 perces idôhatár alá (6:58.56)! A legszebb, legemberibb és egyben legdrámaibb események tanúi lehettünk a pástok körül a nôi párbajtôrözôk napján: Mincza-Nébald Ildikó, túlzás nélkül mondható, emberfeletti küzdelmének ellenfeleivel - és önmagával - a dobogóért. Kegyetlenül hosszú sorozatában három alkalommal is vert helyzetbôl volt képes fordítani, majd az elôdöntô küszöbén elszenvedett veresége után képes volt újra összeszedni magát, s megszerezi csodálatos utolsó két találatával az olyannyira áhított bronzot. Augusztus 14., csütörtök

Fodor felülmúlja önmagát Furcsa nap volt, benne szívmelengetôen kellemes meglepetéssel, egy olimpiai bajnok bukásával, az olyannyira áhított elsô magyar arany továbberôsödô hiányérzetével, bizakodásra késztetô eredményekkel. „Arany közelben" – hathasábos elsôoldalas szalagcímmel jelent meg népszerû sport napilapunk, a Nemzeti

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:50

Page 8

8 MAGYAR EDZŐ Sport másnap, s alatta Fodor Zoltán döntô utáni képével, amint egy hatalmas magyar zászlót tart kifeszítve a feje mögött, rajta becenevével – FODZSI. A kötöttfogású birkózók 84 kgos súlycsoportjában – erre aztán rajta kívül aligha számított valaki is – csodálatosan menetelt Sike András, olimpiai bajnokból lett edzônk tanítványa egészen a döntôig, legyôzve többek között a korábbi Európa- és világbajnok török Avlucát. Az olasz Minguzzi ellen mindössze 15 másodperc választotta el a bajnoki címtôl, de ekkor ellenfelének sikerült eldobnia újoncunkat. Az eredményhirdetést furcsa közjáték zavarta meg. Az örmény származású – Gyumriban született – 33 éves svéd „karfiolfülû", Ara Abrahamian képtelen volt uralkodni mélységes csalódottságán a bíráskodás miatt. Az olasz elleni elveszített mérkôzése után már tombolt, neki akart rontani a bíráknak, szétrúgott egy reklámtáblát és szanaszét dobálta a felszerelését… Amint átvette a bronzérmet, lelépett a dobogóról, a szônyegre hajította és dühöngve hagyta ott a ceremóniát. (Két nappal késôbb a NOB megfosztotta érmétôl a méltatlanul viselkedô svédet.) Az uszodában az elôfutam során

A Cseh-Turi kettôs

■

szenzációsan úszó (2:08.68) Gyurta Dani fô száma, a 200 m mellúszás pergett le többek között. Athéni ezüstérmesünk a rendkívül erôs, kiegyenlített mezônyben minden tôle telhetôt elkövetett, élete második legjobbját úszta (2:09.22) végül a tisztes ötödik helyre küzdötte fel magát a hajrában – becsülettel helytállt. Ezt mondhatjuk a nôi 4x200 m gyorsváltó tagjaira is, hatodik helyük, pontszerzésük ugyancsak kellemes meglepetés. Férfi vízilabdázóink nehéz mérkôzést játszottak a spanyolok ellen a vége azonban remekül sikerült – háromgólos különbség (8-5) – és csoportelsôség. Nem tudni, mi történt volna a döntôben, sajnos azonban Igaly Diánának nem sikerült a legjobb hat közé jutnia (végül 13-ik lett), s így skeet lövésben sydney-i bronzérmesünknek, athéni aranyérmesünknek nem nyílt lehetôsége a pont, illetve éremszerzésre. Méltósággal viselte el kudarcát, senkit és semmit nem hibáztatott az elmaradt eredményért – csak is önmagát. Hadfi Dánielnek sem volt szerencséje, erôsen vitatható ítélettel veszített a késôbbi ezüstérmes kazah Zsitkejev ellen, s ô lett immár a negyedik cselgáncsozónk – egy-egy 7-ik hellyel.

2008/3

Nagy csillagok bukását hozta a nap a tenisztorna negyeddöntôjében. A férfiaknál az amerikai Blake legyôzte az akkor még világelsô svájci Federert. A hölgyeknél kiesett az amerikai testvérpár: Serena Willimas-et az orosz Gyementyjeva, Venus Williams-et a kínai Li Na gyôzte le. A nap legnagyobb csatáját a nôi párbajtôr csapatok küzdelme hozta. Közelebbrôl: a döntôben Kína és Ukrajna összecsapása, amely 44-44-es találatarány után egyetlen végsô tussal az ukránok javára dôlt el. Augusztus 15., péntek

Egyetlen századdal Lochte elôtt Ez a nap is - az úszódöntôk idôszámítását követve már harmadszor - ki másról is szólna, Cseh Lászlóról. Utolsó fellépésére, a 200 m vegyesúszás döntôjében került sor. Erre, mint késôbb vallotta, amolyan kamikaze felfogásban készült, más szóval minden, még megmaradt energiáját, összes tartalékát bevetette. Vakmerôen kezdett, végig Phelps iramát követte, s öldöklô hajrában egyetlen századdal biztosította az ezüstöt, újra csak a „szo-

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:50

Page 9

2008/3 ■ kásos" másik amerikaival, Lochte-val szemben, s mint korábban, ezúttal is új Európa-csúcsot ért el. Lezárva pályafutása pekingi fejezetét, elmondható: minden várakozásunkat felülmúlta, büszke lehet önmagára, mi pedig valamennyien reá. Egy-egy mondat - csapatokról. Talán az aggasztó aranyínség miatt is, arról álmodoztunk, hogy férfi párbajtôrvívó együttesünk, remek elôzô eredményei folytán – világranglista vezetô lévén a játékok elôtt –, esélyes akár a bajnoki címre is. A kínaiak mindjárt a kezdetben lehûtötték a vágyainkat 45:43-as gyôzelmükkel felettünk. A vége tagadhatatlanul lehangoló, szerény ötödik hely. Nôi kézilabda válogatottunk, eleve a negyeddöntôbe tudván magát, lélekben mintha elôre megadta volna magát az oroszoknak – sima vereség (33-24). Nôi vízilabdázóink a kezdeti akadozó játékot követôen viszont a támadó-vízilabdázás iskolajátékával hengereltek a görög ellen, s jutottak a legjobb négy közé (10-4). Pars Krisztián „beköszönt". Kalapácsvetônk a roppant erôs mezônybôl, annak ellenére, hogy bemelegítését megszakították a rendezôk, elsôként jutott a döntôbe (80.07). Nem jutott a fináléba ellenben ezúttal Sidi Péter a kisöbû sportpuska fekvôben, s mindjárt bemutatkozó mérkôzésén veszített a 100 kg kategóriában a cselgáncsozó Bor Barna. Szemezgetés a nap sztorijai közül. A szovjet Valerij Ljukin anno, 1988ban Szöulban nyújtón és a csapattal is olimpiai bajnokságot nyert. Leánya, a 18 éves Nastia – 1992-ben vándorolt ki a család az Egyesült Államokba – most nôi összetettben, megelôzve a világbajnok ugyancsak amerikai Shawn Johnsont és a kínai Csiang Jü-jüant, a dobogó csúcsára jutott apja-edzôje nyomdokain. Elôdöntô volt papíron, hivatalosan, de tulajdonképpen ezt tekinthettük az olimpia teniszdöntôjének: a spanyol Nadal és a szerb Djokovics vívta, s a harmadik, döntô szettben a szerb elveszítette 5-4-es spanyol vezetésnél az adogatását, úgy, hogy a végén egy százszázalékos ziccert elképesztô módon hibázott el a hálónál. A szlovákok hihetetlen sorozattal rukkoltak elô, az elôzô napokban Martikán, majd Kaliská jóvoltából megnyerték kajak szlalomban a férfi, illetve a nôi egyest, most pedig a férfi párosban is diadalmaskodott a Pavol és Peter Hochshoner ikertestvér pár. Dopping. Kim Dzsong Szu a férfi szabadpisztolyban ezüst, légpisztolyban bronzérmet szerzett. Az észak-koreai lövô specialista azonban megbukott a

MAGYAR EDZŐ

9

Usain Bolt mosolyogva nyert 100 méteren – világcsúccsal doppingvizsgán, s így érmeitôl a NOB megfosztotta. A vietnami tornász, Thi Ngan Thuong Do is lebukott, mégpedig súlycsökkentô furoszemiddel. Tôle nem lehetett érmet visszavenni, mert talajon csupán a szerény 82. helyen végzett. Más szóval tökutolsó lett. Ezt veszítette el… Nagy ügy. Augusztus 16., szombat

Jamaikai varázslat a 100 m síkfutásban Minden viszonylagos. A spanyolok gond nélkül páholták el az újdonsült Európa-bajnok Montenegrót vízilabdában, az amerikaiak pedig a világbajnok horvátokat leckéztették meg. Feje tetejére állt a világ. Ezekhez viszonyítva mi megúsztuk… Népszerû fiaink könnyedén kezdtek az ausztrálok ellen, elhúztak 9-5-re, a vége mégis kínos-keserves, hajszál híján döntetlen, végül nagy szerencsével mentettük a meccset (13-12-re) – s vele a csoportelsôséget. Nôi tôrvívóinknak nem adatott meg ilyen mázli. Legyôzték ugyan elôbb a németeket, de elgyengültek az amerikaiakkal szemben. Pedig Mohamed Aida itt egyedülálló bravúrt produkált: 14-1-re vezetett már Smart ellen, aki azonban ezt követôen egyetlen találattal a döntôbe segítette csapatát (3533), a bronzért folyó csatában azután – a csapaton belüli villongások közepette – alulmaradtunk. Mûugrónk, Barta Nóra fogadkozott, hogy jobban szerepel, mint négy évvel ezelôtt Athénban, ahol a 14-ik lett. Szavát már azzal betartotta, hogy a 11-ik helyen ezúttal döntôbe jutott (ahol késôbb a 12-ik lett) Pazar versenyekkel indult be az atlétikai döntôk gépezete. A klasszikus 100 m döntôjében a három jamaikai

közül Usain Bolt lenyûgözô fölénnyel, biztonsággal – és világcsúccsal nyert (9.69, szélcsendben), úgy, hogy a cél elôtt magasra lendített karral, a közönségre mosolyogva, kiengedve futott. A férfi kosárlabda csoportmérkôzések sorából kiemelkedett a világbajnok spanyolok találkozója az amerikaiakkal. No, nem az izgalmak, hanem a tengerentúliak magas színvonalú, látványos, roppant szórakoztató játéka miatt (11982). Nem semmi, így elverni a világbajnokot. Mégis csak olimpiai arannyal térhet haza a kiváló svájci teniszezô, Roger Federer. Igaz az amerikai Blake útját állta, hogy ezt az egyéniben tegye, párosban azonban Wawrinka oldalán sikerült: a döntôben, négy szettben nyertek a svéd Aspelin, T. Johansson duo ellen. A teljesség kedvéért, az elôdöntôben a nagy esélyes amerikai Bryan-testvéreket verték meg. A férfi skeet fináléjában az arany- és a bronzérem sorsát is szétlövés döntötte el. Az amerikaiak 19 éves tehetsége, Vincent Hancock bírta jobban idegekkel a norvég Tore Brovolddal szemben (145-ös holtversenyes teljesítményük olimpiai csúcs volt), a bronzérmet meg végül a francia Anthony Terras kaparintotta meg a ciprusi Antonisz Nikolaidisz elôtt. A „Vizeskockábban" persze, megint Phelps játszotta szokásosan a fôszerepet, ezúttal azonban egy kicsit másként: a 100 m pillangóúszás céljában a nézôk szinte egyöntetûen a szerb Milorad Csavicsot látták elôbb becsapni. Az óra azonban egyetlen századdal Phelpset hozta ki gyôztesnek. A szerbek óvtak – a kenyai Ben Ekumbó fôbíró azonban – természetesen az automata idômérô eredményét fogadta el.

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:50

Page 10

10 MAGYAR EDZŐ A szerb fiú ujjheggyel nyilván csak parányi késéssel gyakorolt szükséges és elégséges nyomást a falra. Augusztus 17.,vasárnap

Pars Krisztián megtette a magáét Teljes intenzitásra kapcsolt a játékok gépezete – a napon 37 számban osztottak ki érmeket. Vívóink gyenge szereplését - 104 év óta nem történt a pekingihez hasonló a világbajnok kardcsapat véglegesítette. A négy közé jutásért nyert állásból veszítettünk az Egyesült Államok ellen (44-45), a kínaiak azután nagyobb arányban gyôzték le Nemcsikéket, s végezetül Egyiptommal vívtunk – sikerrel – a hetedik helyért. A vívó szövetség volt vezetôje, majd kapitánya, maga is remek volt vívó, világbajnok, Kovács Tamás, a Magyar Olimpiai Bizottság igazgatója keserû nyilatkozatot adott, amely leplezetlenül tárta fel a magyar sport súlyos és megoldatlan személyi, szakmai, finanszírozási gondjait, s indulatos visszhangot váltott ki otthon is. Nem javította a kedélyállapotunkat a nôi kézilabda válogatott mérkôzése Dél-Korea ellen, sima vereség, halovány játék (33-22), de ezzel együtt már eleve bejutottunk a negyeddöntôbe. Az úszók búcsúnapján nekünk már nem maradt tennivalónk, csak csodáltuk az amerikai szupermant, Michael Phelps-t, aki az amerikaiak 4x100 m világrekordot elérô (3:29.34) vegyesúszó váltójában pillangózva nyerte itteni nyolcadik aranyát, átadva ezzel honfitársa, Mark Spitz egy olimpián megszerzett 7 aranyérmes csúcsát a múltnak. Különleges és eddig soha elô nem forduló gyôzelem született 1500on: a tunéziai Uszama Melluli legyôzte az ausztrál szupersztár Grant Hackettet. Egyszerû a magyarázat, persze, a tuniszi fiú tulajdonképpen amerikainak tekinthetô, ott nôtt fel, ott tanul, az ottani úszókultúra „terméke". Az olimpiai játékok különleges varázsát, nemesítô élményét illusztrálták a teniszezôk. Ezek a vérbeli profik, akik egy-egy Grand Slam, vagy ATP versenyek után százezreket, sôt dollár milliókat nyernek, nem csak hogy 1988-tól kezdôdôen - akkor tért vissza hosszú évtizedek után a sportág az olimpia programjába - mind nagyobb számban jönnek az ötkarikás játékokra, hanem példás akarással, odaadással képesek küzdeni a végsôkig. Nem pénzdíjért, s nem az esetleges otthoni „honoráriumért", hanem a presztízsért, a felemelô élményért, hogy részesei lehetnek ennek a világon egyedülálló nemzetközi ese-

■

ménynek, hogy hazájuk képviseletében szerezzenek lehetséges sikereket. Nagy torna gyôzelmek után magától értetôdô az öröm, az ujjongás, de amit a férfi gyôztes, a spanyol Rafael Nadal, s méginkább az orosz nôi gyôztes Jelena Gyementyjeva önfeledten sikoltozva az örömtôl mûvelt – szinte megható volt. A végére hagytuk a kellemes magyar fejleményt, kalapácsvetônk, Pars Krisztián helytállását. Igaz, a legjobb eredménnyel és elsôként került a döntôbe, s ennek következtében az olimpiai aranyra oly nagyon áhítozó szurkolók már-már ott képzelték ôt a dobogó tetején. Végül megbízhatóan dobott a legjobbak között, korábbi szereplését felülmúlva a negyedik helyen végzett (80.96). Elismerés jár érte, megtette a magáét. Augusztus 18., hétfô

Iszinbajeva, te csodálatos! Schmitt Pál nyilatkozata Mintha derûsebben, biztatóbban tûzô nap köszöntött volna ránk. Igen, megkezdôdtek a kajak-kenu küzdelmek a Sunji Olimpiai Park vizén, s Vajda Attila futamgyôzelemmel, azonnali döntôbe jutással adta meg az alaphangot társainak a kenu egyesek 1000 m számában, nekünk pedig a jobb eredmények ígéretét, reményeink feléledését. Vízilabdázóink is egyenesen a legjobb négy közé jutottak utolsó csoportmérkôzésükön a kanadaiak felett aratott fölényes gyôzelmükkel (12-3). Pekingben és itthon egyaránt élénk visszhangot keltett Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökének nyilatkozata, amelyet a Magyar Távirati Irodának adott, s egyebek között az alábbiakat mondta: „Talán mi vagyunk az egyetlen európai ország, amely a költségvetésének alig kéttized százalékát fordítja az egészséges életmódra és a sportra. Általában egy százalék felett van az elôirányzat, ráadásul a miénknél lényegesen nagyobb költségvetésekbôl." A MOB elnöke szerint a kormánynak a mostaninál sokkal többet kellene áldoznia a sport finanszírozására. Ebben az esetben újra itthon dolgozhatnának a legjobb edzôk, lehetne sportegészségügy, javulhatna az iskolai testnevelés színvonala, és a sport visszanyerhetné a presztízsét. A pekingi olimpia forgószínpadán tovább folytatódott a pompás, drámai fordulatokban gazdag „elôadás". Az egész hatalmas birodalmat megrázta a 110 m férfi gátfutás elôfutamainak egyik tragikus epizódja: a kínai olimpiai mozgalomban kiemelkedôen fontos szerepet játszó Liu Hsziang, a szám olimpiai- és világbajnoka, egyik fô esé-

2008/3

lyese. A hazaiak sporthôse Achilles-ín sérülése kiújult, s bár odabicegett a rajthoz, képtelen volt elindulni. Kiss Dániel kellemes meglepetésre viszont – idei legjobbjával (13.61) – továbbjutott ugyanitt. Nem csak hogy elindult, hanem egyenesen csodálatba ejtette az olimpiai stadion nézôseregét az orosz rúdugró fenomén, Jelena Iszinbajeva. A bájos hölgy tulajdonképpen akkor ugrott elôször, amikor a többiek már ki is estek. Igaz, nem keltett így a szám semmiféle izgalmat, mégis magával ragadó volt a verseny, az orosz ugrócsoda a világrekordig emelte a lécet, amelyet azután pompás, látványos ugrással teljesítve nyerte meg az aranyat. A tornacsarnokban a nôknél az amerikai Ljukin immár második aranyát nyerte, a férfiak sorában azonban eddig csakis kínainak akaszthattak aranyat a nyakába. Most egy nagyszerû lengyel, Lesek Blaniknak, a cím védôjének elsôségéhez szükség volt ugyan a román Marian Draguleszku hibájára, ez azonban nem változtatott a tényen: végre egy kakukktojás született a kínai gyôzelmi sorozat megszakításával. Asztaliteniszben mindazonáltal tovább érvényesült a kínai dominancia, a nôi csapatverseny után a férfiak is diadalmaskodtak. Némi meglepetést keltett, hogy a grúzok strandröplabdában a férfiak között beküzdötték magukat a legjobb négy közé…! Hogy mik vannak?!… Persze, a titok nem valami huzamosan kiemelkedô szakmai tevékenység. Dehogy. Geor és Gia (azaz egybeolvasva angolul Georgia, tehát Grúzia) valójában brazil – Renato Gomes és Jorge Terceiro – s igazi hazájukban csak a harmadik-negyedik helyre jók a ranglistán. Gondoltak egyet, grúz állampolgárságért folyamodtak, amit megkaptak. Az olimpia számos ilyen állampolgári átváltozást eredményezett, gondoljunk csak kenyai futókra, törökösített bolgár súlyemelôre, Amerikába vándorolt etióp, ukrán, orosz, stb. sport tehetségekre, s jó szívvel fogadtuk be mi is a mi színeinket választó, ám eredetileg más országban született és élt válogatott sportolóikat. Augusztus 18., kedd

Feltámadás a románok ellen A nap legörvendetesebb eredményét nôi kézilabda válogatottunk érte el. A lányok csodába illô formajavulást bizonyítottak, végre úgy játszottak a románok ellen a legjobb nyolc közötti egyenes kieséses sorozat elsô össze-

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:50

Page 11

MAGYAR EDZŐ 11

2008/3 ■ csapásán, hogy egyszeriben ismét meghódították híveiket. Végig irányították a meccset, támadó játékuk magasan felülmúlta ellenfelünk teljesítményét, egy alkalommal már kilenc góllal is vezettünk, s a végén biztos, négygólos gyôzelemmel kerültünk 34-30 - a legjobb nyolc közé. A korábbi mérsékelt „mutatványok" után ez valóságos feltámadás volt. A legjobb négy között, számunkra különösen az orosz-francia összecsapás végkimenetelének tulajdoníthattunk fontosságot. Nos, hosszabbítás után hallatlanul izgalmas végjátékban a francia lövôket szinte megbabonázta az oroszok eksztázisban védô kapusa, Szidorova, s némi szerencsével, egyetlen góllal diadalmaskodtak a franciák felett (32-31). Másik csapatunk, a nôi vízilabdázóké – már a legjobb négy közötti elôdöntôn – sajnos, alulmaradt az elôzôekben pedig legyôzött hollandokkal szemben 8-7 oda – maradt a remény a bronzra. Kényelmesen hátradôlve figyelhettük kajak-kenusaink versenyzését – jólesô, számunkra idegnyugtató biztonsággal jutottak sorra tovább egységeink az elôfutamokból. Az Olimpiai Stadionban végül is pozitív kicsengésû csattanóval zárult diszkoszvetônk, Fazekas Róbert könyvbe illô sztorija, a három magyar közül egyedül neki sikerült beverekednie magát a döntôbe, ahol egyetlen pici centiméterre elôzve meg az utána következôt, a várakozásnak megfelelô nyolcadik helyen kötött ki (63.43). A labdarúgó torna elôdöntôjében a két ôsi dél-amerikai rivális találkozott: Argentina-Brazília. Mindkét oldalon találhattunk nem egy világhírû sztárt, Ronaldinhot, Messit és társaikat. Az utóbbi vezérletével Argentína 2-0-ra nyerte a sokak szerint méltán döntônek tartott összecsapást, úgy, hogy a fejüket veszített brazilok - két piros lap után - végül nyolc mezônyjátékossal fejezték be a küzdelmet. Ezzel az argentínok negyven év után megismételhetnek egy bravúrt, azaz két egymást követô játékokon arathattak diadalt. Ez utoljára éppen nekünk sikerült, Benéék Tokió, 1964 után Mexikóban, 1968-ban is az elsô helyen végeztek… De régen volt! A nap érdekességei közül kettô: a brit pálya kerékpárosok arattak – nyolc számból hetet nyertek, majd további egyet az országúton is! Volt miniszterelnökük, Tony Blair évekkel ezelôtt sokat segített nekik, s ott volt most is szurkolni közöttük. Megszületett az elsô arany Bahrain színeiben Rasid Ramzinak köszönhetôen, mégpedig a férfiak klasszikus 1500m futó számában (3:32.94).

Augusztus 20., szerda

Bámulatos Bolt Izgalmak – legalábbis a mieink miatt – nem sok maradt erre a napra számunkra, az összes 1000 m-es kajak, illetve kenu számban érdekeltek leszünk a döntôkben, a rövidebb távon, 500 méteren is csak hárman kényszerültek középdöntôre. Az 1000 méteres középfutamok között két magyar egység lapátolt, a kajak egyesben Benkô Zoltán hatalmas küzdelem után verekedte be magát a döntôbe – a harmadik helyen végzett – a Kozmann György-Kiss Tamás kenu páros pedig a második hellyel biztosította helyét a fináléban. Ezzel az eredménnyel eleve a legnemesebb módon tisztelegtek a tragikus hirtelenséggel az olimpia elôtt elhunyt kenu nagyság, Kolonics György emléke elôtt. A késôbbi nagy szenzációról nem is álmodtunk! Igaz, a 32 közé sem jutott be asztaliteniszezônk, Jakab János, mégis dicséretet és külön említést érdemel küzdôszelleméért: az elsô fordulóban a nála sokkal esélyesebb francia Chila már 3-0-re vezetett ellene, mégsem adta fel, feljött 3-3-ra, s a mindent eldöntô negyedik szettben két pontos gyôzelmet aratott. Aztán kikapott a német Süss-tôl, de a bemutatkozás emlékezetes bravúr volt. Lányaink közül senki nem jutott a legjobb 16-ig, egyedül Tóth Krisztina küzdhetett ezért, de kikapott a kínai származású amerikai Wang Chentôl. A vízilabda elôdöntôbe jutásért nem mindennapos összecsapást rendeztek, a legutóbbi Európa-bajnok, Montenegró a világbajnoki címvédô horvátok ellen szállt vízbe, s a gyôztes a mieinkkel kerül szembe a döntôbe jutásért. Nos, a montenegróiaknak sikerült a mérkôzés elején elônyt szerezniük, amit sikerrel ôriztek – nem mindennapos fordulatok után is – a végéig, amikor ugyan a horvátok elônyhöz jutottak, ezt azonban képtelen voltak gólra váltani – a világbajnoknak csak a helyosztókban lesz lehetôsége a továbbiakban. A nap hôse - minden kétséget kizáróan – a jamaikai sprinter, Usain Bolt volt. A 100 m után 200 méteren is könnyedén – és ugyancsak világcsúccsal nyert, s ez, ilyen duplázás még nem fordult elô az ötkarikás történetben. 19.30 mp-es teljesítményével az amerikai Michael Johnson 12 évvel ezelôtti 19.32-es atlantai eredményét szárnyalta túl – 0.9-es ellenszél dacára! Szülinapi ajándék volt ez a javából, a fantasztikus vágtázó augusztus 21-én, tehát másnap ünnepelte ugyanis „fennállásának" 22-ik évfordulóját. A telthá-

zas stadion csaknem 100 000 nézôje zúgta tiszteletére a népszerû dalt – Happy birthday to you! Különös közjáték követte a 200-as befutót: a versenybíróság pályaelhagyás miatt kizárta a második helyezett Churandy Martinát (Holland Antillák) és a harmadikként célba érô amerikai Wallace Spearmontot is. Már szörfben is kínai? A nôi versenyt Jin Csien nyerte… Furcsa nézni az éremtáblázatot. Szokatlan: Magyarország a 49-ik. Elôttünk - többek között Zimbabwe, Thaiföld, Mongólia, Kamerun, Bahrain, Panama, Tunézia, Azerbajdzsán. Szent Jupát, a kajak-kenusok istene – hallgasd meg fohászunkat!… Augusztus 21., csütörtök

Víz – esô - könnyek Vigasztalanul esett az esô, s a napot – a kajakosok megnyugtató szereplésétôl eltekintve – ha lehetne, a legjobb lenne elfelejteni, úgy ahogy volt. Sérülések, balszerencsés vereségek, bukások, kiesések, versenyfeladás. Csak távirati stílusban egy tömör felsorolás a szomorú napról: Két férfi világbajnok öttusázónk, Balogh Gábor és Horváth Viktor már a lovaglás elôtt sem a várakozásnak megfelelôen teljesített, aztán mindkettôjüket levetette a lovuk. Az orosz Andrej Mojszejev megvédte athéni bajnoki címét. Gercsák Csaba hosszútávúszónk eltaktikázta, túl erôsen kezdett, nem bírta, feladni kényszerült a küzdelmet. Zsivoczky Attila, tízpróbázó kitûnôségünk eleve nem volt rendben, visszalépett a 100 m síkfutás után, tehát mindjárt az elején. Szabadfogásban mindkét birkózónk – Kiss Gergely és Aubéli Ottó – egy-egy gyôzelem utáni vereséggel végzett a nyolcadik helyen, s ezzel búcsúztunk a birkózó eseményektôl. Nôi csapataink könnyeket hullattak. Vízilabdázóink az ausztrálok ellen hosszabbítás – roppant izgalmak – s büntetôlövések után egyetlen elhibázott ötméteres miatt vesztettek a bronz-mérkôzésen (5-2-re és 6-3-ra is pedig még ôk vezettek). Kézilabda együttesünk ellen az oroszok magabiztosan játszottak, mindvégig vezettek, fontos hétmétereseket hibáztunk, s fôként támadásban maradtunk alul – maradt a remény a bronzra. Drámai, fordulatokban, meglepetésekben gazdag mûsor zajlott le a zsúfolt „Madárfészekben", sajnos csak jelentéktelen magyar epizódszereplôkkel. A bámulatos jamaikaiak közül ezúttal Veronica Campbell Brown emelkedett ki. A 200 méteren címvédô simán védte meg bajnokságát (21.74). Ez

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:50

Page 12

12 MAGYAR EDZŐ egyben azt is jelentette, hogy kivétel nélkül mind a férfi, mind a nôi sprintszámokat jamaikai nyerte, s ez a példátlan gyôzelmi sorozat – mindenek elôtt a korábbi amerikai dominancia miatt – még soha nem történt meg. A tengerentúliak a 400 m síkfutásban vigasztalódtak – imponáló hármas sikerrel. Amire szinte példa nélküli kudarcok következtek: a 4x100 m váltók elôfutamai során az amerikai férfiak nem is értek célba, a hölgyeket pedig túlváltás miatt zárták ki. Meglepetésre a portugál „szöcske", Nelson Evora nyerte a hármasugrást (17.67) a brit Idowu és a bahamai Leevan Sands elôtt. A másik ugró-meglepetés okozóját országa egész lakossága áldja. Irving Saladino Panama elsô olimpiai aranyát szerezte, a távolugrásban, s Martin Torijos államelnök a csütörtököt, augusztus 22-ét munkaszüneti nappá nyilvánította, hogy mindenki méltóképpen köszönthesse, ünnepelhesse hazatérésekor az ötkarikás hôst. Európa-csúcsot és ugyancsak vaskos meglepetést hozott a nôi gerelyhajítás: az orosz Marija Abakumova a világ idei legjobbjával (69.32) kezdett, s késôbb is biztosan, jól dobott. Az utolsó dobás hozott fordulatot, a cseh Barbora Spotákovának „elsült" a keze – 71.42! Európa-csúcs és gyôzelem. Augusztus 22., péntek

Legenda születetett – Vajda Borura – aranyos derû. Ez már hamisítatlanul, igazi magyaros nap volt, csupa mosollyal, gyôzelemmel, sikerrel – köszönhetôen mindenek elôtt a kajak-kenu különítménynek és a ragyogóan játszó, hátrányból magabiztos gyôzelmet csiholó vízilabdázóknak. A szegedi Vajda Attila adta meg az alaphangot a kenu 1000 méteren aratott imponáló versenyzésével, elképesztô hosszú hajrájával, másfél hajóhosszal aratott gyôzelmével. Önbizalmára mi sem jellemzôbb, mint hogy még otthon borítékolta gyôzelmét. A televízió kamerák nyilvánossága elôtt bontották fel azután célba érkezését követôen rajzos levelét, amelyen az olimpiai dobogón a Vajda nevet írta a legfelsô helyre. Nagy egyéniség! Sikerével, amellyel Kolonics emlékének adózott - legenda született. Így küzdött a Kozman György-Kiss Tamás kenu kettes is. Már döntôbe jutásuk is bravúrnak számított, versenyzésük, bronzérmük pedig számunkra a játékok legnagyobb és egyben legmeghatóbb meglepetése is az ismert tragikus elôzmények okán. Nôi kajak négyesünk, akár csak Sydneyben és legutóbb Athénban – ezúttal is hozta az

■

ezüstöt a németek mögött. A férfi kettesek döntôjében a Kammerer-Kucsera páros fergeteges repülô rajtja téves taktikának bizonyult, a végére elkészültek az erejükkel. A vízilabda válogatott oktatni való iskola-mérkôzést vívott az Európa-bajnok Montenegró ellen. A második játékrészben már 6-3-ra vezetett az ellenfél, amikor Kemény edzô Gergelyt állította be a kapuba és sikerült egyenlítenünk. A harmadik negyedben belelendültünk: Molnár, Madaras, Varga Dénes fôszereplésével és pompás góljaival 9-7-re már mi vezettünk az utolsó „felvonásban", de – Gergely bár büntetôt is hárított - a montenegróiak feljöttek (9-9). S akkor világklasszisunk, Kásás Tamás eldöntötte javunkra a nagy jelentôségû összecsapást: szokatlan helyrôl lôtt elôny révén gólt, majd elcsent egy labdát, indítás és ebbôl lôhetett gólt Varga Dániel. Az utolsó percben „Kása" még két veszélyes lövést is blokkolt. Nôi öttusázóinknak nem jött ki a lépés, BMX-ben nem is vártunk semmit. Az atlétikai versenyek során a jamaikai Bolt - és társai - teljessé tették sprint kollekciójukat, ezúttal a 4x100 m váltóban lettek bajnokok, újra csak bámulatos világcsúccsal. Hölgyeik ellenben elejtették a botot és ezzel az oroszokat ajándékozták meg a gyôzelemmel… Az amerikai kosarasok, az NBA sztárjai, a Redream-csapat az argentinoknak is 100 pont felett szórt. Labdarúgásban a brazil férfi válogatott – a nôk kikaptak a döntôben az Egyesült Államoktól – sima 3-0-al fektették két vállra a belgákat. Férfi-nôi egyes asztaliteniszben monoton kínai dominancia – mi más? Augusztus 23., szombat

Újra a dobogó tetején: Kovács és Janics Tulajdonképpen az atlétikai versenyek fináléjára került sor a stadionban, jóllehet a játékok zárónapjára, vasárnapra maradt - a hagyományoknak megfelelôen - a férfiak maratón futó száma. Az amerikaiak, akik jó néhány esetben múlták alul elôzetes várakozásaikat mind a férfi, mind a nôi futószámokban, sikeresen javítottak a mérlegen, mindkét 4x400 m váltóban biztos gyôzelmet arattak, a férfiak utcahosszal. A nôi magasugrás igazi csemegének bizonyult, négyen jutottak 2 méter fölé, s végül 205 centiméterrel – sikeresebb kísérletével a magasságon a belga Tia Hellebaut nyerte a címet Blanka Vlasic elôtt. Mû,- pontosabban férfi toronyugrásban megtörtént az elképzelhetetlen –

2008/3

a kínaiakat megelôzte egy ausztrál, Matthew Mitcham. Szinte azok sem akarták elhinni, akik szemtanúként ott voltak a helyszínen. Délelôtt idegeinket próbáló események követték egymást a Sunji evezôs és kajak-kenu pályán, a versenyzôkkel együtt poklot és mennyet jártak a szurkolók ott helyben, s itthon a tévék képernyôi elôtt is az 500 m döntôk során. Újdonsült bajnokunknak, Vajda Attilának gyengén sikerült a rajtja a rövidebb kenu egyesben, s késôbb sem találta a ritmust. Nem jött össze érmes helyezés a Kammerer-Kucsera kettôsnek sem. Vereczkey Ákos végül pontot szerzett. A legnagyobb várakozás és feszültség a nôi egyest elôzte meg. Kovácsnak sikerült a rajt, hamarosan az élre húzott, s úgy éreztük, megnyugtató elônnyel vezet. A hajrája azonban nem sikerült, az utolsó gyilkos métereken hárman is megelôzték (az ukrán gyôztes Inna Oszipenko-Radomszka, az olasz Josefa Idem a maga 44 évével és a német Katrin Wagner-Augustin). Csend, hitetlenkedés, csalódás. Ilyen elôzmények után kisvártatva, kétségekkel követtük a kajak kettesek küzdelmét. Kovács Kati és Janics Natasa megfelelôen rajtolt, az eleinte kapaszkodó fiatal német kettôs tartotta csak velük a lépést, de utána korán leszakadtak. Athéni aranyérmeseink, a címvédôk, megfelelô ritmusban tartották elônyüket - mindvégig. A hajrában némi meglepetésre a második helyre küzdötték magukat a lengyelek (Mikolajczyk, Konieczna), a harmadikra pedig a franciák (Delatre,Vierd). Nôi kézilabda válogatottunk a nehéz körülmények, sérülések ellenére is becsülettel küzdött és jól is játszott a bronzért Dél-Korea ellen. A végén ment el a hajó, s ebben a játékvezetés is közrejátszott, ám a lányok a vereség után sem hozták ezt fel mentségükre. A negyedik hely tisztes, mégis fájlalták, persze, velünk együtt, a bronz elveszítését. Augusztus 24.,vasárnap

Történelmet írni – vízilabdázásban Ezt a napot soha nem fogjuk elfelejteni. A vízilabdadöntôben egy remekül felkészített, becsvágyó amerikai válogatott várt a mieinkre. Becsületükre legyen mondva, minden gátlás nélkül és eredményes támadójátékkal leptek meg egy kicsit bennünket, s mivel a mieink is éppen a mindent eldöntô összecsapásra értek fel formájuk csúcsára – pompás, látványos gólokban gazdag, szórakoztató mérkôzést élvezhettek a

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:50

Page 13

MAGYAR EDZŐ 13

2008/3 ■

Éremtáblázat Hely 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.

Kásás az amerikai kaput bombázza nézôk a Jigtung uszodában és tévén az egész világon. Fontos volt ez a játékot, szemet gyönyörködtetô módon népszerûsítô összecsapás a sportág további olimpiai jövôjét illetôen is. 9-9-ig maradt kiegyenlített a küzdelem. Itt meg kell állnunk, mert nem csak a csapat, hanem szakmai vezetôje, Kemény Dénes is csúcsra ért. Oktatni való volt a ténykedése (már az eldöntôt is kifogástalanul dirigálta). Elôbb beküldte a kapuba Szécsit, aki az elôdöntôben brillírozó, most halványabb Gergelyt váltotta. Cseréivel alapjaiban változtatott, megerôsítette a védelmet, de ugyanakkor frissen tartotta a támadósorokat is, Molnár visszacserélése azonnal szép gólt eredményezett. Tudatosan vállalta fel a játékvezetô sárga lapos figyelmeztetést magával vonó bírálatát, amelynek hatására mindazonáltal a bíráskodás reálisabbá vált. Pontosan akkor kért idôt, amikor kellett, volt mersze variálni az emberelônyös felállásunkat, nyugalommal, magabiztosságot sugározva uralta a játékot, s tény, hogy pontosan idôzítve akkor hozta csúcsra játékosait, amikorra kellett, s a játékosai egységes csapatmunkát produkáltak. Nem csak technikailag, taktikailag, hanem szellemes variációkban és pontosságban is felülmúltuk a roppant lelkes ellenfelet 14-10 - hanem hamisítatlan magyaros játékkal ajándékoztuk meg a nézôket, s a harmadik Pekingben szerzett olimpiai aranyéremmel boldoggá tette ez a nagyszerû együttes az egész érte szurkoló országot. A fiúk sporttörténelmet írtak. Igaz, a hôskorban a britek egymásután négyszer is aranyérmet nyertek (1900, 1908, 1912 és 1920), de a modern korban senkinek sem sikerült zsinórban háromszor a dobogó csúcsán végezni a mieinken kívül. Gyarmati és Kárpáti mellé, akik háromszor nyertek aranyat korábban (ám nem sorrendben) most további hat taggal gyarapodott egyszerre a világon egyedülálló magyar elit-klub: a pekingi olimpiai válogatottba beválasztott Biros Péterrel (mellette

a villámkézzel tüzelô lövô specialistát Varga Dánielt is beválogatták), valamint Szécsi Zoltánnal, Benedek Tiborral, Kásás Tamással, Kiss Gergellyel és Molnár Tamással. A magyar válogatott ezzel immár a kilencedik alkalommal nyerte el az olimpiai bajnoki címet 1932, Komjádi Béla elsô diadala óta, a Kemény-éra mérlege pedig 17 olimpiai mérkôzés – veretlenül 2000 óta. S minden más: világbajnokság, Világkupa, Európa-bajnokságok… Számunkra ezzel a fényes sikerrel fejezôdött be az olimpia, s a nap további eseményei – még az ünnepélyes záróünnepély elôtt – jobbára a csapatjátékokban zajlottak… Az amerikai férfi kosarasok végül visszaszerezték az Athénban elveszített aranyat a remeklô spanyolok ellen. Ôk gyôztek röplabdában is a brazilokkal szemben, míg kézilabdában a franciák Izlandot gyûrték le. A befejezô ceremóniák során Jacques Rogge, a NOB belga elnöke kivételesen sikeresnek, tökéletesnek jellemezte a XXIX. Nyári Olimpiai Játékokat Pekingben. Igazat adunk neki. A versenyek során 43 világ- és 132 olimpiai csúcs született, s rekordot ért el az éremgyûjtô nemzetek száma is – 87. (A korábbi legjobb eredmény Sydneyhez kapcsolódik – 80.) Az aranyérmek táblázatán Kína végzett az élen, az érmek együttes összesítésében és a nem hivatalos pontverseny tekintetében viszont az Egyesült Államok. Az élmezônyben történt változások között elsô helyen kell említeni az 2012-ben a játékokat rendezô briteket: megelôzve a németeket és az ausztrálokat - az elôkelô negyedik helyen végeztek (l9 arany, 13 ezüst, 15 bronz), méghozzá az elmúlt 100 esztendô legsikeresebb szereplésével. A mieink – 3 arany, 5 ezüst, 2 bronz – a 21-ik helyen zártunk, ez a szám azonban ezúttal nem igazán tekinthetô nyerônek. Gallov Rezsô

Ország A E B Ö Egyesült Államok 36 38 36 110 Kína 51 21 28 100 Oroszország 23 21 28 72 Nagy Britannia 19 13 15 47 Ausztrália 14 15 17 46 Németország 16 10 15 41 Franciaország 7 16 17 40 Dél-Korea 13 10 8 31 Olaszország 8 10 10 28 Ukrajna 7 5 15 27 Japán 9 6 10 25 Kuba 2 11 11 24 Fehér-oroszország 4 5 10 19 Spanyolország 5 10 3 18 Kanada 3 9 6 18 16. Hollandia 7 5 4 16 17. Brazília 3 4 8 15 18. Kenya 5 5 4 14 19. Kazahsztán 2 4 7 13 20. Jamaica 6 3 2 11 21. Lengyelország 3 6 1 10 MAGYARORSZÁG 3 5 2 10 Norvégia 3 5 2 10 24. Új-Zéland 3 1 5 9 25. Románia 4 1 3 8 Törökország 1 4 3 8 27. Etiópia 4 1 2 7 Dánia 2 2 3 7 Azerbajdzsán 1 2 4 7 30. Csehország 3 3 0 6 Szlovákia 3 2 1 6 Grúzia 3 0 3 6 Észak-Korea 2 1 3 6 Argentína 2 0 4 6 Svájc 2 0 4 6 Üzbegisztán 1 2 3 6 Örményország 0 0 6 6 38. Szlovénia 1 2 2 5 Bulgária 1 1 3 5 Indonézia 1 1 3 5 Svédország 0 4 1 5 Horvátország 0 2 3 5 Litvánia 0 2 3 5 44. Mongólia 2 2 0 4 Tájföld 2 2 0 4 Zimbabwe 1 3 0 4 Finnország 1 1 2 4 Görögország 0 2 2 4 Nigéria 0 1 3 4 Tajvan 0 0 4 4 51. Mexikó 2 0 1 3 Lettország 1 1 1 3 India 1 0 2 3 Ausztria 0 1 2 3 Írország 0 1 2 3 Szerbi 0 1 2 3 57. Belgium 1 1 0 2 Dominikai Köztársaság 1 1 0 2 Észtország 1 1 0 2 Portugália 1 1 0 2 Irán 1 0 1 2 Trinidad és Tobago 0 2 0 2 Algéria 0 1 1 2 Bahamák 0 1 1 2 Kolumbia 0 1 1 2 Kirgizisztán 0 1 1 2 Marokkó 0 1 1 2 Tádzsikisztán 0 1 1 2 69. Bahrain 1 0 0 1 Kamerun 1 0 0 1 Panama 1 0 0 1 Tunézia 1 0 0 1 Chile 0 1 0 1 Ecuador 0 1 0 1 Izland 0 1 0 1 Malajzia 0 1 0 1 Szingapúr 0 1 0 1 Dél-Afrika 0 1 0 1 Szudán 0 1 0 1 Vietnám 0 1 0 1 Afganisztán 0 0 1 1 Egyiptom 0 0 1 1 Izrael 0 0 1 1 Mauritius 0 0 1 1 Moldávia 0 0 1 1 Togo 0 0 1 1 Venezuela 0 0 1 1 * A NOB végrehajtó testület lapzártánk utáni doppingvétségekkel foglalkozó ülésének döntései még változtathatnak végsô eredményünkön atlétikában és kajak-kenuban

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:50

Page 14

14 MAGYAR EDZŐ

■

2008/3

A XIII. LABDARÚGÓ EURÓPA-BAJNOKSÁG

Megérdemelt spanyol gyôzelem MINDEN TEKINTETBEN NAGY SIKER VOLT! Az idei esztendô két kiemelkedô, világszerte megérdemelten rendkívül erôs érdeklôdést kiváltó esemény jegyében zajlott le. Elôbb a XIII. Labdarúgó Európa-bajnokság küzdelmei kötötték le a sportkedvelô milliók figyelmét június három hetében, s természetesen nem csupán az öreg kontinensen, hanem világszerte, majd augusztus 8-24 között a pekingi olimpiai játékok. Az európai küzdelemsorozatot a média elôszeretettel tekinti a világ sportja harmadik leginkább kiemelkedô sportünnepének. Jelentôségét tekintve ezzel tulajdonképpen egyet is lehet érteni, hiszen csupán egyetlen földrész legjobbjai mérik össze keretei között tudásukat. Egyéb tekintetben azonban a megjelölés nem teljességgel helytálló, mert hiszen a világ labdarúgásának krémjét képviselô válogatottak adnak egymásnak randevút, amely ennek következtében egyben azt is szavatolja, hogy a kiegyensúlyozottság tekintetében okvetlenül felülmúlja a világbajnokságokat, ahol a részvételt meghatározó demokratikus és kontinentális elvek kötelezô figyelembe vétele következtében mindig is akadnak „gyengébb láncszemek" és mérkôzések. Az Ebre kijutni sem tudtak olyan válogatottak, mint Anglia, Szerbia, Belgium, Ukrajna... A diadalmas múlttal büszkélkedô magyar tizenegyrôl ne is tegyünk az említettek sorában említést, hiszen számunkra már a csoportmérkôzések is csak további megalázást jelentettek, semmi esélyünk nem volt, s csupán mélyülô szomorúsággal azt állapíthattuk meg, summázva távolmaradásunkat, hogy ez 1972 óta - immár tehát harminchat év óta - ezúttal sem sikerült! Mielôtt naplószerûen igyekszünk összefoglalni a labdarúgó sorozatot, szükséges néhány rövid észrevételt tennünk. Mindenek elôtt a rendezésrôl, a külsôségekrôl, s a létesítményekrôl. Méreteit illetôen két kis területû ország, Svájc és Ausztria vállalta a rendezést. A stadionok kivétel nélkül méltó helyszínt biztosítottak az összecsapásoknak, s a szervezésrôl általában is csak a dicséret hangján lehet szólni. A szurkolók tízezreinek elszállásolása, szállítása, kiszolgálása minden korábbi Európa-bajnokságot felülmúlt. A stadionokból kiszorult nézô számára kialakított hangulatos szurkolói zónák remek ötletnek bizonyultak, s a biztonságiak remek munkáját jelzik, hogy csupán kisebb összetûzések adtak gondot a rendfenntartó erôknek. Általában nagyszerû, emelkedett hangulat uralkodott a lelátókon és a kivetítôkkel ellátott zónák térségein is. A szervezés, a gondos kiszolgálás-vendéglátás vonatkozásában úgyszintén követendô példát mutatott a turizmusban egyébiránt is a világ élvonalába sorolható két ország, profi módon oldották meg a nem könnyû és egyszerû feladatot. A szakemberek általános vélekedése szerint a XIII. Eb minden korábbi színvonalát magasan felülmúlta, megérdemelten aratott közönségsikert a lelátókon, illetve a képernyôk elôtt ülô milliók körében. A találkozókon született gólok átlaga kielégítô volt, a küzdelmek hevesek és kiegyensúlyozot-

tak, a látványos támadó futball hiányára nem lehetett panasz, s a drámai fordulatokhoz elengedhetetlen kellékek, a meglepetések sem maradtak el. Arra természetesen nem vállalkozhatunk, hogy a bajnokság részletes leírásával idézzük vissza a történteket, igyekezetünk szerint leginkább bizonyos edzôi szempontokat veszünk figyelembe visszatekintésünkben, a lebonyolítás rendjét kronológiai sorrendben követve.

A nyitány és a csoportküzdelmek Június 7-én a bázeli, St. Jakob Parkban rövid, de látványos megnyitó ünnepséggel vette kezdetét 45 000 nézô elôtt a többhetes sorozat, majd a társrendezô Svájc válogatottja Csehország tizenegye ellen lépett pályára. Genfben - az ugyancsak az A-csoportba sorolt Portugália - pedig Törökországgal mérkôzött az elsô napon. A látványos külsôségek és a sztorik, csemegék helyett mindenek elôtt arra törekszünk az alábbiakban, hogy lehetôleg szakmai szempontból figyelemre méltó momentumokat, részleteket rögzítsünk az események dokumentálása mellett. Érdekes volt példának okáért, hogy mindkét találkozó sorsát cserejátékosok döntötték el. A svájciak óriási becsvággyal vetették magukat a küzdelembe, ám balszerencséjükre az elsô félidô vége felé legjobbjuk, a gólerôs Alexander Frei

súlyos térdszalag szakadást szenvedett, le kellett cserélni, s számára ezzel be is fejezôdött az Eb. A cserék, negatív és pozitív értelemben is, döntôen befolyásolták a késôbbiek során a játékot. Karel Brücknernek, a csehek mesterének volt bátorsága lehozni egyik kulcsszereplôjét, a hórihorgas Jan Kollert, s helyére a fürge Václav Sverkost küldte be az 57. percben. Egyszeriben megváltozott a játék képe, a csehek lendületes támadásai azután a 70-ik percben góllá értek – éppen Sverkos jóvoltából. Ez egyben a gyôzelmüket is jelentette. A portugáltörök találkozón a csodacsatár Ronaldó kapufáig jutott, Gomez két ordító helyzetet hagyott ki. A Brazíliából importált Pepe azután megszerezte elsô „portugál" góljával a vezetést. Felipe Scolari a 82-ik percben Simao helyére Raul Meirelest küldte be, aki a hosszabbítás perceiben bebiztosította góljával a 2-0 arányú portugál gyôzelmet. A csere, ha ugyan nem is minden alkalommal váltja be a hozzá fûzött reményeket, kétségtelenül remek taktikai fegyver az edzôi repertoárban, s nem ritkán eredményezhet drámai fordulatot egy-egy mérkôzés végsô kimenetele szempontjából. A bécsi premieren június 8-án, vasárnap a B-csoportba osztott hazaiak, az osztrákok határtalan akarással, szívvel-lélekkel vetették bele magukat a horvátok elleni összecsapásba, de 1-0 arányban alulmaradtak, míg a németek sima 2-0-ra verték a lengyeleket. Ennek a mérkôzésnek egyik érdekessége és egyben ellentmondása is az volt, hogy a németek mindkét gólját lengyel, pontosabban lengyel származású fiú, a Bayern München csillaga, Lukas Podolski (Opoléban született) lôtte, sôt az elôkészítô, klubtársa, Miroszlav Klose is hasonló származású volt (Gliwicében látta meg a napvilágot). A gólszerzô öröme szemmel láthatóan nem volt egetverô, de hát a sportban, s ezen a szinten különösképpen, nincs, nem lehet szerepe, helye semmiféle szentimentalizmusnak – a teljesítményt ilyesmi magától értetôdôen nem korlátozhatja - legfeljebb az érzelmek kimutatásának mértékében fedezhetô fel némi érzelem. (Lásd a honosított játékosokról szóló Jády-cikket ugyanebben a számunkban).

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:50

Page 15

MAGYAR EDZŐ 15

2008/3 ■

oroszokat, David Villa mesterhármasával – s már itt határozottan bejelentkeztek a nagy trófeáért!

A spanyol Iniesta éppen egy sárgát gyûjt be Az egészséges sportbarátság meg éppenséggel ösztönzô motiváció lehet, erôsíti az edzô bizonyítási vágyát, mint ahogyan ez történt a „Halál-csoportnak" nevezett négyesben, a Hollandia - Olaszország találkozón is. Az Azzurik edzôje, Roberto Donadoni, illetve a hollandok szakvezetôje, Marco Van Basten karrierjük legszebb éveit együtt, nagyszerû barátságban töltötték, 1987 és 1933 között mindketten a Milant erôsítették. A narancsmezesek már az elsô félidôben 2-0-ra vezettek, s végül 3-0-ra diadalmaskodtak a világbajnok olaszok felett! Az említett két szakember csaknem egyivású, Van Basten 43, Donadoni 44 éves. A 90 perc alatt kemény ellenfelek voltak, csak utána régi sportbarátok… Slaven Bilic, a horvátok mestere még negyven sincs, 39. Ôk hárman reprezentálják az új hullámot, a fiatal európai edzôi elitet. Érdekes azonban, hogy amíg klubszinten mind több fiatal arcot fedezhetünk fel az európai futball színterein, mindazonáltal a válogatottak irányítását az esetek többségében az idôsebb nemzedék tagjaira bízták az illetékes nemzeti szövetségek, már-már, mondhatni némi túlzással, valami féle nemzetközi nyugdíjas klub illusztris tagjaira. A portugálok brazil edzôje, az egyetlen nem európai, Filipe Scolari 60 éves, a görögöké, a német Otto Rehagel közeledik a hetvenhez (69), a spanyol Luis Aragones úgyszintén, a cseh Karol Brückner 68, a lengyeleket irányító Leo Beenhakker 65, a svájci Jakob Kuhn 64, az osztrák Josef Hickersberger 60, az oroszok holland import mestere, Guus Hiddink 61. A kor, maga az évek száma persze nem perdöntô. Tudjuk jól, vannak öreges fiatalok, és fiatalos öregek. Az

edzôi mesterség mércéje pedig igazán pofon egyszerû: a sikerek és kudarcok mérlege mindennél ékesebb bizonyítványt állít ki a teljesítményrôl…

Van Basten huszárvágásai Igaz, „csak" csoportmérkôzés volt, ám ettôl függetlenül a holland labdarúgás történetének egyik legértékesebb gyôzelme született meg az olaszok felett – 3-0 –, amelyet azután nem sokkal követett egy másik huszárvágás, a franciák elleni bravúr, egy 4-1-es újabb gyôzelem. Van Basten – korábbi háromszoros Arany labdása a kontinensnek – edzôként évekig nyelte a kritikákat „Totális futball" teóriái, nem különben olykor valóban érdes modora és kevesek által értett személyi döntései miatt, most egy csapásra mennybe ment. „Nyugodjon békében a totális futball 19702008" címmel gúnyolódott vele oldalakon át a népszerû brit szaklap – FouFourTwo - még az Eb elôtt. A két idézett meccsen kiderült, „a temetés még odább van – írta sport napilapunk. – Nem abban a szerkezetben, amelyet hajdan – többek között – Kovács István szabadalmazott (4-3-3), hanem a modernkor gladiátorainak megfelelô szisztémában (4-2-3-1), de valóságos totális futballt mutatott be a javából az oranje." Miközben a négy évvel ezelôtti bajnok, a görög válogatott Salzburgban vereséget szenvedett a svédektôl a holland-olasz szuper mérkôzés napján, s lényegében roppant halovány „árnyék-képet" nyújtott, a „Rehagel-fiúk" felett mintha eljárt volna az idô (késôbb az oroszoktól is kikaptak – 1-0 –) és kiestek. A spanyolok ugyanakkor nagyszerû teljesítménnyel rukkoltak ki, 4-1-re verték a Hiddink által vezérelt

A csoportmérkôzések eredményei és a végeredmény: A csoport Svájc–Csehország 0-1 Portugália–Törökország 2-0 Csehország–Portugália 1-3 Svájc–Törökország 1-2 Svájc–Portugália 2-0 Törökország–Csehország 3-2 1. Portugália 3 2 – 1 5-3 6 2. Törökország 3 2 – 1 5-5 6 3. Csehország 3 1 – 2 4-6 3 4. Svájc 3 1 – 2 3-3 3 B csoport Ausztria–Horvátország 0-1 Németország–Lengyelország 2-0 Horvátország–Németország 2-1 Ausztria–Lengyelország 1-1 Ausztria–Németország 0-1 Lengyelország–Horvátország 0-1 1. Horvátország 3 3 – – 4-1 9 2. Németország 3 2 – 1 4-2 6 3. Ausztria 3 – 1 2 1-3 1 4. Lengyelország 3 – 1 2 1-4 1 C csoport Románia–Franciaország 0-0 Hollandia–Olaszország 3-0 Olaszország–Románia 1-1 Hollandia–Franciaország 4-1 Franciaország–Olaszország 0-2 Hollandia–Románia 2-0 1. Hollandia 3 3 – – 9-1 9 2. Olaszország 3 1 1 1 3-4 4 3. Románia 3 – 2 1 1-3 2 4. Franciaország 3 – 1 2 1-6 1 D csoport Spanyolország–Oroszország 4-1 Görögország–Svédország 0-2 Svédország–Spanyolország 1-2 Görögország–Oroszország 0-1 Görögország–Spanyolország 1-2 Oroszország–Svédország 2-0 1. Spanyolország 3 3 – – 8-3 9 2. Oroszország 3 2 – 1 4-4 6 3. Svédország 3 1 – 2 3-4 3 4. Görögország 3 – – 3 1-5 0

Drámai negyeddöntôk, meghökkentô fordulatok! A kiesôket számba véve – Csehország, Svájc, Ausztria, Lengyelország, Románia, Franciaország, Svédország, valamint Görögország – azt mindenképpen meglepetésnek kell elkönyvelnünk, hogy az Eb címvédô hellének korai búcsút vettek, s egy korábbi világbajnok együttes is, a franciák. Ehhez a társasághoz sorolható tulajdonképpen Csehország is, bár mentségükre legyen mondva, Medvegy és Rosicky hiánya eleve csökkentette esélyeiket, nem volt továbbá teljesen harcra kész Baros, s közbe kidôlt Koller is.

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:50

Page 16

16 MAGYAR EDZŐ Mielôtt a negyeddöntôk izgalmas, élvezetes és igazán emlékezetes csatáit idéznénk vissza, az alábbiakban a 16-os mezônyre vonatkozó eddig vezetett statisztikákból szemezgessünk! A legjobb góllövô: David Villa (spanyol) 4. A legtöbb szerzett gól: Hollandia – 9. A legtöbb lövés: Spanyolország - 58. A legtöbb lövés egy mérkôzésen: Franciaország - 23 (a hollandok ellen). A legtöbb lövés leadó játékos: Pavljuscsenko (orosz) – 8. A legtöbb gólpassz: Hamit Altintop (török) – 3. A legidôsebb gólszerzô: Vastic (osztrák) 38 év és 257 nap – Eb-csúcs. A legfiatalabb gólszerzô: Cesc Fabregas (spanyol) 21 év, 37 nap. A leggyorsabban megszületett gól: Modric (horvát) 3.35 perc (Ausztria ellen – 11-esbôl). A legtöbb védés: Akinfejev (orosz) – 20 védéssel. A legkevesebb kapura lövés: Törökország – 31. A legtöbb szabálytalanság: Lengyelország – 67. A legtöbb szabálytalanságot vétô játékos: Nani (portugál) – 12. Legkevesebb elkövetett szabálytalanság: Németország 42. Legtöbb szögletrúgás: Oroszország – 27. A legkevesebb szögletrúgás: Hollandia – 7. Legtöbb sárga lap: Törökország – 10. Legkevesebb sárga lap: Hollandia – 2. Összes sárga lap: 95. Piros lap: Abidal (francia), Volkan (török) és Schweinsteinger (német). Legtöbb les: Portugália – 15. Legkevesebb les: Ausztria – 1. A legtöbbször lesen talált játékos: Mutu (román) és Pavljuscsneko (orosz) 5-5. Legmagasabb labdabirtoklási arány: Portugália és Spanyolország – 55-55 százalék. A legalacsonyabb birtoklási arány: Svédország – 43 százalék. Az egyenes kieséses rendszerben lebonyolított negyeddöntôk elsô öszszecsapása az általános várakozásokat megcáfoló módon folyt le.

Scolari a Chelsea-vel, Ronaldo a Real Madriddal foglalkozott? Mivel írásunk nem is titkoltan edzôcentrikus, engedtessék meg, hogy a Bázelben 43 000 nézô elôtt lejátszott Németország - Portugália mérkôzés egy, megítélésünk szerint jelentôs „részletére", jellemzô epizódjára hívjuk fel a figyelmet. Az általában a meccsek eseményeit szenvedélyesen, indulatokkal tüzelten kísérô brazil mester, Luiz Felipe Scolari a németek 3-1-es vezetését követôen összetûzött ugyan a negyedik játékvezetôvel, de reá egyáltalán nem jellemzô módon, a kiesés közvetlen árnyékában, a tévé kamerák felé egy csintalan gyermek huncutságával grimaszokat vágva kullogott viszsza a kispadjához, mintha nem is izgatná annyira a tragikus végkifejlet. S le-

■

het, tényleg nem, mert hiszen az események kellôs közepette jelentette be elôtte nem sokkal, hogy portugáliai mûködését és az Eb-t követôen átveszi a Premiership élcsapatának, a londoni Chelsea-nek a szakmai irányítását. Aligha vitatható, hogy a lépés bejelentése elvonta bizony a saját és csapata figyelmét is, meggátolta együttese totális koncentrációját az Eb sorozatában elôtte álló feladatra, nevezetesen a feltámadott és megtáltosodott németek elleni, akár elôrehozott döntônek is beillô összecsapásról. Más kérdés, hogy - hasonló okokból - szerepelhetett a nagy sztár, Cristiano Ronaldo is kevésbé motiváltan, jellegtelen játékot mutatva, hiszen a Manchester United gólvágója már akkor mind erôteljesebb kacsingatott a Real Madrid felé. Ráadásul a németek mindvégig nagyszerûen harcoltak Schweinsteigerrel (a mezôny legjobbja egy góllal és két gólpasszal), Kloseval és Ballackkal az élen a végül 3-2-re megnyert találkozójukon.

Hamisítatlan futball-dráma az Ernst Happel Stadionban Az alaphangulathoz elengedhetetlenek a elôzmények. A törökök mindkét elôzô csoportbeli találkozójukat a sírból, hallatlan izgalmak és végjáték után hozták vissza (Törökország-Svájc 2-1 és Törökország-Csehország 3-2). Számos 0-0-ra végzôdött labdarúgó mérkôzés után megszokott a jellemzésre használt szó – eseménytelen. Itt Bécsben azonban szó sem volt errôl, óriási küzdelem alakult ki a Horvátország - Törökország találkozón, lüktetô, hullámzó játék, s még azt sem lehetett mondani, hogy mindkét együttes foggal-körömmel kizárólag a védekezésre összpontosított volna. Akadtak mindkét oldalon tiszta helyzetek, de a befejezése rendre elmaradt. A hosszabbítás szintén hasonlóan alakult, s ezen nem segítettek egyik oldalon sem az edzôk cserehúzásai. A 119 percben azután Klasnic - a kapujából rosszul kimozduló Rüstü hibáját követôen – Modric passzából betalált, s a horvátok már örömünnepet ültek továbbjutásuk felett. Korán. Hét perccel a befejezés elôtt Semih ballal 10 méterrôl kilôtte a jobb hosszú sarkot. 1-1 – tizenegyesek! Rüstü a pokoljárás után mennybe ment, amikor a negyedik sorozatban Petric lövését hárította. A tizenegyes párbajt a törökök 3-1-re nyerték. „A világbajnokságon hat éve bronzéremig jutó török csapat Eb-ken korábban sohasem került a legjobb négy közé, azaz Fatih Terim edzô legénysége sporttörténelmet írt… A kérdés: miként tud egy szakmailag legfeljebb

2008/3

közepes képességûnek ítélt válogatott három, többre tartott ellenfelet is sorozatban hátrányból, az utolsó pillanatokban szerzett góllal legyûrni? A válasz, a titok nyitja egyszerû: a meghökkentô sikerek kulcsa a fanatizmus, a végsô és megingathatatlan elszántság, eltökéltség. Honnan ez a mindent elsöprô hit, önbizalom, kimeríthetetlen küzdeni tudás?… Ez sem bonyolult. A fanatizmus a török mester, Fatih Terim legeredményesebb fegyvere, s ezt sugározta viselkedése, magatartása, gesztusai a mérkôzések alatt is. Ebben a tekintetben a törököké volt az Eb legkiválóbb edzôje, ehhez kétség nem fér, s jellemzô, amit ezután a horvátok elleni diadalt követô sajtótájékoztatón, még mindig egy kicsit a siker mámorától feldobva mondott: „Igen, ez csoda a javából, de senki se felejtse el, hogy ezt a csodát mi magunk, saját erônkbôl vittük véghez. Amikor a horvátok vezetést szereztek, mindössze egy röpke pillanatra ijedtem csak meg, de nyomban utána már is az motoszkált a fejemben, ha kétszer sikerül, miért ne jöhetne össze harmadszor is. Bíztam, sôt hittem, hittünk benne. Összejött, s ez is mutatja, ez a török csapat soha nem adja fel. Soha, semmilyen körülmények között!" Ez a válogatottat átható fanatizmus munkálkodott a helyszínen biztató szurkolók és – nem túlzás – szerte Törökországban azon az éjszakán. Egy férfi meghalt, tizenhatan megsebesültek Törökországban az ünnepi alkalmakkor szokásos öröm-lövöldözések során. Ez a mániájuk. Gazientap városkában egy így eltévedt golyó egy férfit megölt. Isztambulban egyebek között egy tizenéves kislány sebesült meg komolyabban. Több tucat ujjongó szurkolót, s jó néhány rendôrt kellett kórházba szállítani a boszniai Mostarban, ahol a városban élô kesergô horvátok és a diadalittas muszlimok estek egymásnak „levezetésként". A helyszínen, Bécsben a vereség miatt csalódott horvátok a tôlük nem messzire esô utcákban a gyôzelmet tobzódva ünneplô törökre támadtak és üvegekkel, kövekkel dobálták meg ôket és célozták meg azokat az ablakokat, ahol török zászlókat tûztek ki. Több mint egy tucat férfit vettek ôrizetbe az osztrák rendôrök. Berlinben a nagy létszámú török bevándorlók és vendégmunkások - összesen mintegy ötvenezren lehettek - többnyire békésen ünnepeltek, rongálás, kisebb csetepaték miatt azért így is 18 személyt kellett elôállítani… Svájc és „Csehország után Horvátország is a török „fatihizmusi" fanatizmus áldo-

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:50

Page 17

MAGYAR EDZŐ 17

2008/3 ■ zata lett." Mindent összevetve – lenyûgözô mérkôzés volt!

A legújabb Hiddink mágia! Ha már az utcai „megmozdulásoknál" tartunk, a labdarúgás mozgósító erejét június 21-én a moszkvaiak parádésan illusztrálták. Az orosz fôváros rendfenntartóinak hivatalos tájékoztatása szerint ezen az éjszakán – miután a holland mágus, Guus Hiddink által vezérelt válogatottjuk fényes gyôzelmet aratott a korábban remeklô hollandok felett Bázelben 40 000 elvarázsolt nézô elôtt 3-1 arányban hosszabbítás után. Félmillióan tódultak ki az utcákraterekre celebrálni. Dmitrij Medvegyev elnök fontosnak tartotta, hogy rövid nyilatkozatot adjon ki nyomban a siker után: „Csodálatos mérkôzés, élmény volt, és nagyszerû gyôzelem… Hiddinknek pedig nem is kell visszamennie hazájába, ha ott most netán árulónak tartják, megkaphatja az orosz állampolgárságot." Hiddink nevéhez fûzôdik, hogy Oroszország ezen a néven története során elôször érmet vihet haza futballvilágversenyrôl. Egészen fantasztikus edzôi pálya az övé: miután csodát tett saját hazájában, Hollandiában ugyanezt tette Dél-Koreában, majd Ausztráliában, s most Oroszországban is. Példátlan, egyedülálló teljesítmény! Edzôi szemszögbôl is szinte taktikai mestermunkát végzett a hollandok ellen, akiket persze éppen olyan jól ismert, mint azok mestere, Marco Van Basten, s pontosan tudta, mi vezethet célra ellenük. Már a hosszabbítás elôtt is lényegében az oroszok uralták a mezônyt, diktálták a játék ritmusát, s a holland agytrösztnek szinte semmilyen számítása nem jött be. A szélsôjátékot, illetve a támadásépítést nem engedte kibontakozni az oroszok hatékony letámadása. Az Eb küzdelmei során Hiddinksék elsôként merték idejében és teljes erôvel kontroll alatt tartani a tulipánosokat, következetesen lelassították, széttördelték a hollandok játékát, meghiúsították azok minden törekvését a folyamatosságra. Az oroszok tulajdonképpen megúszhatták volna a hosszabbítást, hiszen Van Basten az 1-0-s orosz vezetés ismeretében is eléggé bátortalanul cserélt – sok veszítenivalója pedig nem volt – középpályást középpályásra, miközben a támadóbb szellemû Huntelaar és Hesselink is ott ücsörgött tovább is a kispadon bevetésre várva. A megbízható Nistelrooy azonban végül kicsikarta egyenlítô góljával a hosszabbítást. És akkor jött az újabb Hiddink húzás. Meglepte a hollandokat, hogy az oroszok nem a tizenegyesekre játszottak,

hanem lendületesebbnél lendületesebb támadásokat vezettek, minden erejükkel rohamoztak, s olyan dinamikus tempót diktáltak, amely egyrészt meglepte ellenfelüket, másrészt az követni sem tudta ezt. S persze, ott volt a nehezen tartható 188 centis Pavljucsenko mellett a szenzációs Arsavin, aki gólpasszt adott, s ô maga is ördöngös gólt lôtt. Hiddink – ezt sem feledhetjük, nem mellékes – már a 81. percben beküldte a hajrára tartogatott ütôkártyaként Torbinszkijt, aki végül bebiztosította góljával a gyôzelmet a 112-ik percben. Hiddink edzôi ösztönét dicséri egyébiránt, hogy nem hallgatott azokra, akik Arsavint egyáltalán ki sem akarták vinni az Eb-re, ugyanis korábbi eltiltása következtében az elsô és a második mérkôzésen sem használhatta még a szakvezetô. Nyerô húzás volt ez is – iskola példája a sikeres edzôi mesterkedésnek.

Reflektorfényben a kapusok: Casillas és Buffon Minden egyes kiemelkedô fontosságú labdarúgó torna során elkerülhetetlenül akadnak gyengébb mérkôzések, nincs ebben semmi rendkívüli, sôt nagyon is természetes. Az ellenben mégis csak külön megjegyzést kíván, hogy ez a találkozó már a legjobb nyolc együttes csatározásainak egyike lett, mégpedig a spanyol-olasz meccs, amely – éles ellentétben azzal, ami történt, pontosabban mindazzal, ami nem történt – már puszta hangzásával is egy nem mindennapos csúcsmérkôzés élményével kecsegtetett. Végtére is a világbajnoki cím birtokosa mérte össze tudását, az Eb egyik, hanem a legjobb gárdájával. A szakemberek általános véleménye szerint a nagy találkozó alulmúlt minden, akár a legszeré-

nyebb várakozást is, a kontinentális torna leggyengébb 90 percét szolgáltatta Bécsben több, mint 50 000 csalódott nézô meg-megújuló füttykoncertje közepette. Pontosítva: nem is 90 percet, hanem a hosszabbítással együtt 120-at, amely alatt egyetlen gól nem született, hiába futkosott a zöld gyepen egyik oldalon Torres, Villa, Silva, a másikon Toni, Cassano, vagy éppenséggel Camoranesi. „Százhúsz percnyi szenvedés után tizenegyesek döntöttek a spanyolok javára" – 4-2-es végeredménnyel. A világbajnok – kiesett! A vereségtôl való iszonyat-félelem uralta szemmel láthatóan a mérkôzést, amely a mindkét oldalon érvényre jutó végletesen óvatos és unalmas halogató játékban fejezôdött ki. Donadoni, az olaszok szövetségi kapitánya minden bizonnyal arra épített, hogy ezzel a felfogással eljutnak a 11es rúgásokig, amelyben a spanyol Iker Casillas nem számít igazi büntetô specialistának – ellentétben Gigi Buffonnal, aki már a románok ellen Mutu büntetôjének káprázatos hárításával is igazolta rendkívüli klasszisát, no meg ezt megelôzôen, hosszú idôn át újra meg újra. Nos, az olasz szakvezetô ezúttal tévedett. A 120 perc folyamán mindkét cerberusnak akadt néhány szemet gyönyörködtetô bravúrja, ami azonban ezek után következett, az a spanyolok javára döntött, azt lehet mondani – megérdemelten. A spanyolok jól kezdtek, Villa a balra vetôdô Buffon hálójának jobb alsó sarkába lôtt. Grosso is a jobb alsó sarkot találta el pontosan – 1-1. Gazoria úgyszintén a jobb oldalt választotta – 2-1. De Rossi hasonló bombáját azonban Casillas is kiütötte. Maradt a 2-1, s Senna viszont bevágta - 3-1. Azután

Buffon – a spanyolok ellen a bravúr sem volt elég

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:52

Page 18

18 MAGYAR EDZŐ Camoranesi is – 3-2. Egy Buffon mutatvány következett: az olasz kapuvédô a gólvágó Güiza lövését ütötte ki., maradt a 3-2. Majd ismét Casillas múlt felül önmagát, Di Natale bal alsó sarokba tartó labdáját védte a levegôben úszva - továbbra is 3-2… Az ötödik sorozatban végezetül Fabregas szemtelen vagánysággal és hidegvérrel, az elmozdul kapus helyére a kapu közepébe gurított – 4-2 – vége. A spanyolok a legjobb négy közé kerültek. Negyeddöntôk: Németország–Portugália 3-2 Törökország–Horvátország 1-1, (hosszabbítás után 11-esekkel: 3-1) Oroszország–Hollandia 3-1. (hosszabbítás után) Spanyolország–Olaszország 0-0 (hosszabbítás után 11-esekkel:4-2) A legjobb négy között Németország–Törökország 3-2. Az elôdöntôk elsô felvonására június 25-én a bázeli St. Jakob Park Stadionban került sor negyvenezer nézô elôtt a portugálokat kiverô németek és a sorozatban parádés hajrával gyôzni tudó törökök között. A két edzô közül a félholdasok mestere, Fatih Terim helyzete tûnt lényegesen nehezebbnek, akinek az eltiltások és sérülések következtében jócskán fel kellett forgatnia együttesét, s újoncként Ayhan Akmant is kénytelen volt bevetni, a cserepadon pedig – minden gondját tetézve – mindössze három épkézláb játékos állt a rendelkezésére. Ezzel szemben a németek szakvezetôje, Joachim Löw kevésbé lehetett gondterhelt, lényegében változatlan összeállításban szerepeltethette társaságát, s nem változtatott – jóllehet a sorozatot a nationalelf 4-4-2-es szerkezettel kezdte – a portugálok ellen bevált módosításon, azaz a törökök ellen is 3-3-2-1-es hadrendet alakított ki. Némi meglepetésre a törökök léptek fel támadólag, a németek bizonytalan, hibákkal tarkított játékot nyújtottak, elsôsorban a kapuban Lehman mûvelt hajmeresztô dolgokat. A játék képének megfelelt, amikor Ugur egy lepattanó labdát értékesített, s vezetéshez jutottak a Terim-legények a 23-ik percben. Négy perccel késôbb Podolski átadására az ötösre Schweinsteiger robbant be, s küldte a bal sarokba a labdát – 1-1. A keletiek lankadatlan igyekezettel rohamoztak ezután is, Ballackékat arra kényszerítették, hogy kontrákkal próbálkozzanak, amelyekben viszont rendre kevés volt az átütôerô. A játék képe alig változott a befejezés elôtti hajráig. Az utolsó tíz perc azután - mintha csak egy váratlan varázsütésre történt volna

■

minden - drámai fordulatokkal kárpótolta a nézôket… Rüstû hibázott, rosszul mozdult ki, Lahm jobbal pontosan ívelte át, s Klose kényelmesen fejelt a hálóba a 79-ik percben. Öt perccel késôbb újabb kapitális kapushiba történt, ezúttal azonban Lehman részérôl. Kényelmesen letérdelve várta a felé guruló labdát, amelyre Semih csapott le, s könnyedén elgurított a német kapuôr mellett – 2-2. Már-már mindenki a hosszabbításra várt, amikor az utolsó percben Lahm kényszerítôzött a tizenhatoson belül a jobboldalon Hitzlspergerrel, s a visszakapott labdát a kapu jobboldalába bombázta. Lahm a döntôbe lôtt a válogatottját, amely 1996 óta ennek köszönhetôen jutott el ismét az Eb döntôjébe. Lehetne hosszan tartó vitát nyitni arról, hogy a gyengébb csapat volt képes nyerni, de hát ennek semmi értelme nem lenne, a foci már csak ilyen különös sport, nem úgy általában a jobb teljesítmény, hanem szigorúan a gólok száma a meghatározó és kész. A törökök nem panaszkodtak, elfogadták, hogy most az ellenfélhez szegôdött a szerencse, s bizonyára megértették, sôt megerôsíthették a kiváló angol csatár, Gary Lineker elhíresült mondását: „A futball olyan játék, amelyet huszonketten játszanak, és a végén mindig a németek nyernek." Ami a németeket illeti?… Rovatában Détári Lajos – maga is játszott anno a Bundesligában – nyomban felhívta a figyelmet a „gyôztes mentalitásról", mint német jellegzetességrôl, amelynek lényege: töretlen, fenntartás nélküli küzdeni tudás, függetlenül hibáktól, balszerencsétôl – mindvégig. Détári ajánlotta a leckét a magyar labdarúgóknak. Ezzel szemben az is igaz, hogy – mint, lám, a törökök esetében is – minden csoda legfeljebb három napig tart, egyetlen csoda sem örökérvényû. Az Eb spanyol iskolájának elsô vizsgáján a Hiddink vezényelte orosz együttes simán megbukott (4-1), utána ellenben mesébe illô teljesítménnyel kápráztatta el híveit, mindenek elôtt a hollandok elleni pompás mérkôzésen. Ha azt vesszük figyelembe, hogy tulajdonképpen az Eb selejtezô csoportból csupán az angolok horvátok elleni otthoni kudarca révén óriási szerencsével jutottak a 16-os döntôbe, már a legjobb négy közé jutás is parádés sikerként könyvelhetô el. Lehet, hogy ez a fajta elégedettség idézhette elô az oroszok visszafogott teljesítményét a spanyolok elleni összecsapáson. Spanyolország-Oroszország 3-0 Bécs, Ernst Happel Stadion, 50 000 nézô. Ha a lehetô legtömörebben óhaj-

2008/3

tanánk összegezni a június 26-án lejátszott második elôdöntôt, azt mondhatnánk, klasszis különbség mutatkozott az ellenfelek között - a spanyolok javára. Az oroszok nyilván a rémálomszerû kezdést sem voltak képesek kitörölni az emlékezetükbôl, amikor is 4-1-es vereséget szenvedtek Torreséktól. Igaz, utána két remek meccset hoztak, legyôzték a svédeket és brillíroztak a hollandok ellen. Tény, hogy ezúttal fáradt benyomást keltettek, ritkán és erôtlenül támadtak, jellemzô, hogy Casillas tulajdonképpen végigunatkozta a 90 percet, s szinte hihetetlen – egyetlen egyszer kellett csak védenie. Az Eb nagy felfedezettje, Arsavin csupán árnyéka volt önmagának. Hiddink számíthatott a visszaesésre, s jellemzô higgadtsággal nyilatkozott, amikor Arsavin és társai halovány teljesítményérôl faggatták: „ Arsavin is csak ember. Ô és az együttes két meccsen remekelt. Most nem hogy fáradt, hanem kifejezetten kimerült volt a társaság. Képesek voltak korábban felülmúlni önmagukat, s ezt nem lehet megúszni törvényszerû visszaesés nélkül. Megpróbáltam ugyan felrázni ôket, de be kell vallanom, ezúttal nem sikerült, s a játékosok közül sem akadt olyan vezéregyéniség, aki képes lett volna lelket önteni a többiekbe. Ez már azért is bántott, mert a spanyolok legjobbja, Villa viszonylag korán megsérült, Aragonesnek át kellett alakítania a hadrendjét, Torres egyedül maradt, védelmünk esélyei tehát – elvben legalábbis – javultak. A középpályán mindazonáltal képtelenek voltunk tartani a labdát, s ennek további következményeként korábbi gyors és hatékony szélsôjátékunk elmaradt." A spanyol edzôcsere módszerérôl mindazonáltal éppen ezen a helyen kell szólnunk. A kulcsszerepben játszó ék, illetve az azt támogató speciális támadószellemû középpályás személyét a spanyol ármádia vezére nem egyenként, úgy általában, hanem párban cserélte, kettesével alkalmazta – már korábban is. Most sem várt sokat, Villa sérülése után lehozta Torrest is, s helyettük elôbb Fabregast, majd nem sokkal késôbb Daniel Güizát vetette be. Mindketten pompás frissítésként remekeltek, Fabregas két gólpasszt adott, Güiza pedig góljával tulajdonképpen bebiztosította a gyôzelmet. Az oroszok tehát indulhattak haza, ám ezt így is emelt fôvel tehették. A bronzéremmel – az elôdöntô két vesztese a kiírás értelmében ugyanis egyaránt ezt kapta jutalmul helyosztó találkozó nélkül – Hiddink csapata, amely korátlagát tekintve az Eb legfiatalabb együttese volt, messze az elôzetes várakozá-

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:52

Page 19

MAGYAR EDZŐ 19

2008/3 ■

Torres a mindent eldöntô gólt szerzi sok felett szerepelt, s a 2010 évi világbajnokság egyik fôszereplôje lehet, feltéve, ha fejlôdése töretlen marad.

Negyvennégy év után gyôztek újra a spanyolok A döntô Spanyolország–Németország 1-0 A nagy napon, június 29-én nem csupán telt ház, 50 000 nézô várta a spanyol-német döntô mérkôzést a bécsi stadionban, hanem a kivételes alkalomra további tízezrek érkeztek Németországból, annak ellenére is, hogy természetesen semmi reményük nem lehetett jegyszerzésre. Az osztrák fôváros kivetítôi elôtti szurkolói zónák is elég vonzónak tûntek nyilván a számukra a gyôzelem és az azt követô, feltételezetten sörrel alaposan átitatott diadalittas ünneplés reményében. Annál is inkább bizakodhattak, mert hiszen a spanyolok egyik legjobbja, David Villa az elôdöntô során combsérülést szenvedett, a végsô csatára nem állhatott rendelkezésre. A két csapat. Spanyolország: Casillas – S.Ramos, Puyol, Marchena, Capdevila – Senna – Iniesta, Xavi, Silva (Cazoria,66.) – Fabregas ( Xabi Alonso,63( - Torres (Güiza, 78). Németország: Lehman – A.Friedrich, Merterscaker, Metzelder, Lahm (Jansen, 46) – Frings, Hitzlsperger (Kuranyi, 58) – Schweinsteiger, Ballack, Podolski – Klose (Gomez, 79). Gólszerzô: Torres a 33. percben. Vezette: Rosetti (Griselli, Calcagno) – mindhárom olasz. Az elsô percek táplálhatták is a németek reményeit: Löw együttese

ugyanis a biztonságos 4-5-1-es felállás ellenére is igyekezett azon nyomban lerohanni a kissé álmosan és óvatosan kezdô spanyolokat, lehetôleg gólt, elônyt szerezni a mérkôzés korai nyitó szakaszában. A spanyolok megfontoltan, labdatartással igyekeztek belemelegedni a játékba, s fokozatosan vették át a kezdeményezést, az irányítást. A 33-ik percben Xavi kiugratta Torrest, aki a 16-os határán megkerülte a lépéselônyben, s kedvezôbb helyzetben lévô Lahmot, majd mintegy 14 méterrôl a bizonytalanul, elhibázott idôzítéssel kifutó, s vetôdni próbáló Lehmann felett jobbal pontosan a kapu jobb alsó sarkába helyezte a labdát. A német védelem kapitális hibákat vétett. Ez volt a mérkôzés egyetlen, s egyben a mindent eldöntô gól. A hátralévô idôben is inkább a spanyolok uralták a mezônyt, a németek támadásaiban nem volt átütôerô, többnyire a spanyolok veszélyeztetettek. Löw képtelen volt felrázni együttesét, pontosabban ô is lassan eszmélt. Ballack egy kemény ütközés nyomán a 37-ik percben fejsérülés szenvedett, s ettôl kezdve feltûnôen tartózkodva játszott. Így utólag persze könnyû okosnak lenni, de ha lett volna bátorsága a német szövetségi edzônek Ballackot lehozni a pályáról, s Kurányinak elôbb lehetôséget biztosítani – végül a az 59-ik percben állt be Hitzlsperger helyére – talán megváltozott volna a játék képe, mert Kurányi beállásával láthatóan ütôképesebb lett a német támadósor. Így azután 44 év után hódította el az Európa-bajnoki trófeát a spanyol „armada", a németek pedig ezzel a harmadik Eb döntôjüket veszítették el az eddigi hat szereplésük során.

A szakemberek elemzéseinek összegzése szerint a döntô eredményét az alábbi elemek határozták meg. A spanyolok képesek voltak levetkôzni nagycsapat-fóbiájukat és az átszundikált elsô negyedóra után már éppen olyan jó teljesítményt nyújtottak, mint az oroszok ellen (kétszer is), illetve a svédek és a címvédô görögök ellen. Meglepetést okoztak ellenfelüknek azzal, hogy Aragones mester elsô góljuk után nem állította át gárdáját, még ideiglenesen sem biztonságos védekezésre, sôt igyekezett még a német térfélen letámadni ellenfelét, amely ekként mindinkább a bizonytalan kimenetelû felívelgetésekre kényszerült. A sikertényezôk között kiemelt szerep tulajdonítható a fiatal csatárnak, Fernando Torresnek. Bizonyította, hogy az egycsatáros felállás is lehet eredményes. Szinte végig tulajdonképpen magára hagyatva küzdött, sikerrel tartotta a hozzá játszott labdákat, ügyesen ôrizte meg azokat, tartotta meg, amíg társak zárkóztak fel hozzá, s pontos passzokkal hozta játékba, illetve helyzetbe azokat. Gólja parádés teljesítmény volt, s ezzel egyedülálló rekordot mondhat a magáénak: mindent eldöntô gólt szerzett elôbb az U17-es, majd az U19-es spanyol válogatottban az Európa-bajnoki cím elnyeréséért, s most – harmadjára – ezt múlta felül a felnôtt együttesben. Mellette folyamatosan kiemelkedôt nyújtott Casillas a kapuba, azután a mindenütt bevethetô Marcos Senna, és sérüléséig természetesen a gólerôs David Villa. Mindent egybevetve Spanyolország válogatottjával a mezôny legkiegyensúlyozottabb együttese jutott fel a kontinens csúcsára. A német válogatott lényegesen hullámzóbb teljesítményt nyújtott, kiemelkedôen végtére is csak a hat találkozó közül egyszer, a portugálok ellen játszott, s ennyivel nem igazán lehet Eb-t nyerni. Az elsô negyedórába igyekeztek nyomás alatt tartani ellenfelüket, de ebbe mintha hamar belefáradtak volna, visszaálltak, hagyták a spanyolokat feleszmélni, akik késôbb át is vették a kezdeményezést. Ezen a sorsdöntô meccsen a csatáraik tehetetlensége tûnt fel leginkább, s szinte hihetetlen, hogy a 90 perc alatt írd és mondd, egyetlen egyszer irányult a labda Casillas kapujára.

„Végelszámolás" Összegzésként megállapítható, hogy a hagyományokhoz hûen kijelölt Eb All Star keretbe kilenc spanyol játékos került, köztük a bajnokság legjobb játékosa címet elnyerô Xavi Hernández.

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:52

Page 20

20 MAGYAR EDZŐ A keret. Kapusok: Gianluigi Buffon (olasz - 4 mérkôzésen kapott 4 góllal). Iker Casillas (spanyol – 5/2), Edwin van der Sar (holland – 3 /4) Hátvédek: José Bosingwa (portugál – 3 mérkôzés/ 0 szerzett gól), Philip Lahm (német – 6/l ), Carlos Marchena (spanyol – 5/0), Pepe (portugál – 4/1), Carles Puyol (spanyol – 5/0), Jurij Zsirkov (orosz - 5/0). Középpályások: Hamit Altintop (török – 5/0), Luka Mordic (horvát –3/1), Marcos Senna (spanyol –5/0), Xavi Hernández (spanyol – 5/1), Konsztantyin Zirjanov (orosz – 5/1), Michael Ballack (német – 6/2), Cesc Fabregas (spanyol – 6/1), Andrés Iniesta (spanyol – 6/0), Lukas Podolski (német – 6/3), Wesley Sneijder (holland – 3/2). Csatárok: Andrej Arsavin (orosz –3/2), Roman Pavljuscsenko (orosz – 5/3), Fernando Torres (spanyol – 5/2), David Villa (spanyol – 4/4). Az Eb gólkirálya: David Villa (spanyol) – 4 góllal. Mögötte egyaránt 3-3 góllal a sorrend: Hakan Yakin (svájci), Lukas Podolski (német), Roman Pavljuscsenko (orosz) és Semih Sentürk (török). A legtöbb labdabirtoklás: 1. Portugália 55.50 %, Holandia 53.75 %, 3. Spanyolország 53.67 %.

Európa csúcsán – a spanyol válogatott

■

A legkevesebb labdabirtoklás: 1. Svédország 42.67%, 2. Csehország 43%, 3. Románia 44%. A tizenharmadik labdarúgó Európabajnokság minden tekintetben nagy siker volt: a szervezésben, a színvonalban, stb., mint ahogyan ezt már a bevezetônkben is leszögeztük. Végezetül – mindezek eredményeként – kijelenthetô az az egyáltalán nem közömbös tény is, hogy a nagygazda, az UEFA, az Európai Labdarúgó Szövetség francia elnöke, a világhírû hajdani labdarúgó mûvész, Michael Platini is tökéletes megelégedettséggel dörgölhette nyilván a tenyerét a végsô mérleg elkészítése után, sôt teljes lelki nyugalommal állíthatta volna: Az igazi gyôztesek mi vagyunk! Ennél vaskosabb bevételt hozó Eb-t ugyanis még soha nem rendeztek, s ennek következtében nem csak a nemzetközi szervezet, de a résztvevô nemzetek is jócskán dagadozó pénztárcával távozhattak Ausztriából-Svájcból. Már a küzdelmek elôtt bizonyossá vált, körülbelül 1.2 milliárd eurót mintegy háromszázmilliárd forintot hozott a konyhára a huszonhárom napos sorozat. (Csak a tévé bevételekbôl, jogdíjakból nem csekély

2008/3

nyolcszázmillió euró folyt be). Az egymillió jegy árából származó bevétel szinte eltörpül a mammut összegek mellett. Az UEFA becsületére legyen mondva, nem garasoskodott a fôszerepet vállaló résztvevôkkel szemben. 184 millió eurót szánt általában jutalmazásra, nagyságrenddel, ötvenmillióval többet, mint az elôzô Eb után. A részvételért az együttesek egyenként 7.5 millió eurót kaptak. S erre jöttek még a gyôzelmi prémiumok. A csoportmérkôzések gyôzelme egy-egy milliót értek – még a döntetlenért is félmillió járt – s a késôbbiekben tovább emelkedtek a díjak. Makulátlan lista – hat gyôztes meccs – után például huszonhárommillió ütötte volna az illetékes csapat játékosainak markát. Ilyen ugyan nem akadt, de azért senkinek sem volt oka panaszra. Mi pedig sóvárogva gondolhattunk arra, - s persze, nem csupán az anyagiak miatt - de jó lett volna ott küzdeni Európa legjobbjai között… Talán majd legközelebb, erre már azért is erôsebbek az esélyeink, mert a sikereken felbuzdulva az UEFA azon buzgólkodik, hogy 16 helyett a kontinens döntôjének 24 résztvevôje leGallov Rezsô gyen a jövôben.

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:52

Page 21

MAGYAR EDZŐ 21

2008/3 ■

A nyerô tizenkilenc SISA TIBOR EGYÜTTESE VISSZACSEMPÉSZETT VALAMIT A RÉGI IDÔK SZÉP MAGYAR FOCIJÁBÓL Újra itt van a nagy csapat? Úgy tûnik! Magyarország U19-es válogatottja szenzációs teljesítményt nyújtva végzett harmadikként a csehországi Európa-bajnokságon, és ezzel egyfelôl kiharcolta a jövô évi egyiptomi világbajnokságon való részvétel jogát, másfelôl kivívta egy ország elismerését. Persze, ahogy az együttes edzôjét, Sisa Tibort hallgatjuk, nem is csodálkozunk azon, hogy végre van egy korosztály, ahol minden szép és jó… Hé, ’53! És hé, ’60! És persze hé, ’84! Na, itt az ideje, hogy a „hé"-ket megmagyarázzuk. Szóval: Magyarország korosztályos labdarúgó-válogatottja, hogy konkrétak legyünk, az U18-as (a 2002-es módosítás óta U19-es) alakulat eddig háromszor nyert Európa-bajnokságot. Elôször a Sebes Gusztáv és Mándi Gyula vezette, Tichy Lajos fémjelezte csapat 1953-ban, másodszor a – többek között – Mészöly Kálmánt, Farkas Jánost és Ihász Kálmánt bevetô Hoffer József féle együttes 1960-ban, harmadjára pedig a Bicskei Bertalan által összeállított, Petry Zsoltot, Vincze Istvánt, Pintér Attilát és Kovács Kálmánt is a soraiban tudó gárda 1984-ben. S az idén majdnem összejött a negyedik elsôség… De egyrészt ne szaladjunk ennyire elôre, másrészt rögzítsük mindjárt az elején: a júliusi csehországi kontinensviadalról hazahozott bronzérem felért egy arannyal. Fôleg annak tükrében, hogy az egykoron a világ élvonalába sorolt magyar futballban manapság oly’ kevés a siker, hogy azt az ügyetlen favágó egy kezén megszámolja… Ami a diadalmenet elsô – és második – állomását illeti: a Magyar Labdarúgó-szövetség, ha felnôtt Eb-nek nem is adhatott otthont, az U19-esek selejtezô-, majd elitkörének igen. Bár csupa udvarias fiatalember alkotja Sisa Tibor csapatát, a srácok nem bizonyultak szívélyes házigazdáknak: elôbb Kazahsztán, Svájc és Wales, aztán Portugália, Litvánia és Ciprus válogatottját utasították maguk mögé. Jegyezzük meg: ha a továbbjutásról, azaz az Európa-bajnoki részvételrôl döntô utolsó összecsapás utolsó percében Gulácsi Péter nem mutatja be élete bravúrját, akkor ez a cikk most vagy a portugálokról szólna, vagy teljesen másról... Hála Istennek, Magyarország U19es együttesérôl szól! Arról a csapatról, amelynek egyik erôssége az, hogy esztendôk óta együtt játszik, a másik meg az, hogy a játékosok fôszereplé-

sével bízvást leforgathatnák a Jó barátok néven futó, világszerte népszerû sorozat újabb epizódjait. S tegyük hozzá azt is, hogy az MLSZ ennek a gárdának minden támogatást megad, így mindvégig megfelelô körülmények között készülhettek Németh Krisztiánék. No meg kiváló hangulatban. Sisa Tibor, a méltán elismert szövetségi edzô még az Eb elôtti kemény edzôtáborozásból is tréfát faragott: „Dunavarsány felé autózva hallottam a belga együttes egyik számát, mire megérkeztem, kicsit átköltöttem: ha edzés van, az a baj, ha meccs van, az a baj, ha futni kell, az a baj, ha erôsítünk, az a baj. De igaz, ilyenek vagyunk, soha semmi sem jó nekünk… A dal remek, és pont azt a mentalitást figurázza ki, amely amúgy sohasem volt jellemzô ránk. Úgyhogy amondó vagyok: örüljünk annak, hogy eljutottunk idáig, és örüljünk annak, hogy a saját erônkbôl jutottunk el idáig." Hogy elôbb Európa legjobb nyolc, majd a csehországi tornán a legjobb négy közé kerülô válogatott mekkora tettet hajtott végre, azt híven jellemzi: a szövetség nem csak szóban díjazta a régóta várt produkciót. Tízmilliót ért kijutás, és az elôdöntôbe kerüléssel sikerült megduplázni ezt az összeget. A félreértések elkerülése végett azért szögezzük le: nem fejenként, összesen kasszírozott húszmilliót a társaság. „Jól ismerem ezeket a srácokat – mondta ezzel kapcsolatban Sisa Tibor. – Nem állítom, hogy ez a téma szóba sem került a felkészülés során, igenis érdeklôdtek arról, számíthatnak-e valamire, ha esetleg jól alakulnak az eredmények, de… Nem ez foglalkoztatta ôket. Pontosan tudom, hogy ôket nem a pénz motiválta. Értelmes, tiszta szívû futballistákkal dolgozhatok, akiknek a szemén látom, igenis számít, hogy magyar címer van a mezükön, számít, hogy az ország dicsôségéért játszhatnak, és számít, hogy egyre nagyobb a felhajtás körülöttük…" Ami teljeséggel érthetô, gondoljunk csak arra, hogy legutóbb 1997-ben vol-

U19-ES EURÓPA-BAJNOKSÁG, CSEHORSZÁG, JÚLIUS 14-26. Csoportkör: Magyarország-Bulgária 1-0 Magyarország-Spanyolország 1-0 Magyarország-Németország 1-2 Elôdöntô: Magyarország-Olaszország 0-1 Végeredmény: 1. Németország, 2. Olaszország, 3. Magyarország és Csehország tunk érdekelve a korosztályos világbajnokságon – legközelebb 2009-ben leszünk, hiszen a fiúk már azzal kivívták a vb-n való részvétel jogát, hogy a csoportjukban megszerezték a második helyet (egyébként még a harmadik is megfelelt volna e célból). Szakértôk állítják, a siker nem véletlen: csapat és edzô a legritkább esetben szokott úgy egymásra találni, amint az ennek a történetnek a fôszereplôivel történt. Adódik hát a kérdés: mit jelent a válogatott számára Sisa Tibor? És rögvest a második felvetés: mit jelent Sisa Tibor számára a válogatott? „Az elsô kérdésre szerintem a játékosok tudnának felelni – jelenik meg a szokásos mosoly a tréner arcán. – Úgy hiszem, pontosan érzik, hogy bármit mondok, teszek, azzal nekik akarok jót, ôket akarom segíteni. Hiszek bennük, ezért is hívtam meg ôket a keretbe. Sôt, ha mondhatom, szeretem is ôket, de ezt ne tudják meg. Különben is, ha azt tenném be a csapatba, akit a legjobban szeretek, a fiam vagy a feleségem lenne a csatár… Szóval inkább a partnerüknek tekintem magam, akit bármikor hívhatnak, ha bajuk van – ha elhagyta ôket a kedvesük, egyest kaptak a suliban, kispadra kerültek a klubjukban, vagy csak fáj a bokájuk. Rám számíthatnak. És amikor beszélek hozzájuk, a szemükön látom, hogy odafigyelnek, így tudom, én is számíthatok rájuk. Két találkozás között hetente kétszer-háromszor is felhívom ôket, vagyis állandó a kapcsolat. Hogy nekem mit jelent a csapat? Nos, legyen elég annyi, hogy szakmailag és anyagilag is igen kecsegtetô ajánlatot utasítottam vissza azért, hogy én készítsem fel ôket az Eb-re." Ami az említett ajánlatot illeti: a korábban – többek között – Kuvaitban és Szlovákiában is ténykedô, idehaza a

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:52

Page 22

22 MAGYAR EDZŐ Honvéddal és a Tatabányával nagyot alkotó szakembert éppen Kispestre csábították vissza a nyáron – mindhiába. Na igen, neki mindene az U19-es csapat. „Nem kértem autót, lakást, csak annyit, hogy nyugodt körülmények között, önállóan dolgozhassunk – magyarázta Sisa Tibor. – A nyugalom rendkívül fontos. Örülök, hogy a média is ennyit foglalkozik velünk, de nem szabad elfelejteni: ezek a srácok már nem gyerekek, de még nem is felnôttek, még minden elôttük van. Vigyázni kell rájuk. S ez a csapat, bármily fellengzôsen is hangzik, nem az enyém, hanem Magyarországé." Mondja ezt az edzô, és mondja ezt a gyakorló pedagógus. Ennél jobb párosítás aligha képzelhetô el egy fiatalemberekbôl álló alakulat élén, nemde? „Fantasztikus érzés, amikor az ember tizennyolc-tizenkilenc éves legényeknek beszél, és azok isszák a szavait. A hitelesség, a bizalom, a tisztelet döntô tényezô, és nekem is számít, ha egy játékosom, akivel tíz éve dolgoztam, azt mondja nekem: Tibi bá’, emlékszem, amit javasolt annak idején, manapság is eszembe jut, és befolyásol egy-egy döntés elôtt! Amit mondok a srácoknak, az egyfajta táptalaj, amelybe kapaszkodhatnak útjuk során. Szeretem a vidámságot, szeretek nevetni, és tudom, hogy sokan amolyan jótékony télapóként tekintenek rám, holott egy makacs palóc gyerek vagyok, aki tudja, mit csinál, és nem enged az elveibôl. Van, például, egy tiltott szavunk. Ez a „miért?". Ez nem létezik. A kutyaszánon is egy ember irányít, senki sem kérdezi, miért arra megyünk. Mindenki elmondhatja a véleményét, de ha enyém a felelôsség, akkor én döntök. Korrektnek és igazsá-

Bronzérmes együttesünk

■

gosnak gondolom magam, és azt szoktam mondani: csend, rend, fegyelem, ebbôl jön a figyelem, abból meg az értelem, a végeredmény a gyôzelem. Nálunk nincs olyan, hogy „miért rúgunk kapura?", meg „miért öt kört futunk?". Ez a szó azonnal húsz fekvôtámasz. Persze a srácok tudják, hogy minden pillanatban ôket akarom szolgálni. És így már könnyû a dolgom…" Felvetôdik bennünk: a siker, a hirtelen jött népszerûség nem szédíti-e meg a futballistákat (legalább annyira, mint a mester által „Palóc whiskynek" titulált pálinka…)? Vagy, uram bocsá’, maga Sisa Tibor nem vélekedik-e úgy, hogy immár Sir Alex Ferguson helyét is elfoglalhatná? „Nem és nem! – íme a határozott válasz mindkét kérdésre. – Amikor Csehországban, a bolgárok, valamint a spanyolok legyôzése, egyúttal a legjobb négy közé jutás után felkeltem, az jutott eszembe: nem én találtam fel azt a csodálatos játékot, amit labdarúgásnak hívnak. Meg is dicsértem magam: jól van, Tibi, a dicsôség nem szállt a fejedbe. Velem ez nem történhet meg, én továbbra is Sisa Tibor vagyok Ludányhalásziból, Palócföldrôl. A kertünk végén ott volt a határkô: ha csak egy picit arrébb fúj a szél, már szlovák vagyok… Halk és hangos órákra jártunk: a kicsi iskolában egy teremben egyszerre két osztály tanult. Amíg az egyiket oktatták, a másik tanulói a terem végében leckét írtak, rajzoltak, olvastak, mindegy, csak csendben kellett lenniük. Csak azért mesélem el ezt, mert innen indulva szereztem két diplomát, és tettem le három nyelvvizsgát. Ezért is mondogatom a srácoknak, nekem nem tudnak olyat mutatni, amitôl megijednék. Nincs az a feladat, amely hittel, akarattal, kitartással ne lenne megold-

2008/3

ható. Semmit sem kaptam ingyen, s ez nem is baj, a teljes ismeretlenségbôl jutottam el idáig…" S hol van még az út vége?! Csehországban, fájdalom, az olaszok elleni elôdöntô jelentette a végállomást – arra a meccsre háromezer, igen, háromezer magyar drukker látogatott ki. És kis híján csodát látott… Itália tehetségei úgy nyertek 1-0-ra, hogy – s ezt nem az elfogultság mondatja velünk – jobbak biztosan nem voltak a mieinknél, csak szerencsésebbek. „Pontosan tudtuk, hogy az Eb-n csak a korosztály legjobb gárdái szerepelhetnek, és a saját bôrünkön tapasztalhattuk, hogy az elôdöntôbe a jók közül is csak a legkiemelkedôbbek juthatnak be – emlékezett vissza az utolsó felvonásra Sisa Tibor. – Úgy érzem, amellett, hogy játékunk mindvégig adott volt, a különbözô ellenfelekkel szemben más és más stílusban tudtunk futballozni. Az olaszok ellen volt a legnehezebb megtalálni az üdvözítô taktikát, hiszen játékmodoruk a hozzánk hasonló felfogású együttesek számára roppant kellemetlen: a pálya minden részén érvényesítik a fizikális erejüket. Ettôl függetlenül nem lehettem, nem lehettünk csalódottak, mert szép eredményt értünk el. Igaz, azt a mai napig sajnálom, hogy nem szebbet. Utólag is csak jót mondhatok mindenkirôl, legfeljebb én tehettem volna még valamit a csapatért – talán többet kellett volna imádkoznom… Abban ugyanakkor biztos vagyok, hogy amit közösen átéltünk, abból erôt merítünk, és legközelebb még erôsebbek leszünk. Nem szoktam ígérgetni, de most megteszem: ezek a fiúk még sok örömöt szereznek Magyarországnak." Pietsch Tibor

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:52

Page 23

MAGYAR EDZŐ 23

2008/3 ■

PODOLSKI GÓLÖRÖME ÉS A HONOSÍTOTT LABDARÚGÓK AZ EB-ÉN

Idegen zászlók a nemzeti csapatok flottáin Jády György Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége, Budapest E-mail: [email protected]

Podolski lengyelek elleni duplája nagy visszhangot keltett. Feltûnôen visszafogott gólöröme sok televiziós csatorna és rádióállomás témája lett.. A 23 éves, kettôs állampolgárságú sztár csaknem politikai vihart kavart a vesztes oldalon. A Lengyel Családok Ligája, katolikus párt vezetôje fennhangon követelte, hogy vonják meg Podolski lengyel állampolgárságát, értelmezése szerint a lengyel jog nem ismeri a kettôs állampolgárság intézményét. (A politikusnak természetesen a lengyel nemzeti színeknek gyôztes gólt szerzô Roger Guerreiro-val kapcsolatosan nincsen problémája.) Számos kettôs állampolgár játszik az Eb-én a válogatottakban. A legérdekesebb példa Eldin Jakupovic, aki egyaránt játszott a bosnyák és a svájci színekben is az U21-es válogatottakban. Két hivatalos meccset bosnyák színekben, egy barátságos mérkôzést pedig az osztrák válogatott tagjaként. Ez a tény is bizonyítja, hogy játékos-mozgás – helyesebben talán játékos-biznisz – mûködik válogatott szinten is. Ha diadalmas a csapatunk, mi is gyôzünk velük együtt. A nemzeti válogatottak sikereit szinte kollektív állampolgári gyôzelemnek tekintjük. Megnô a büszkeségünk, nemzeti önbizalmunk. Mint látjuk, a nemzeti sportsikerek nemcsak a letûnt kommunista rendszereknek voltak fontosak, világszerte nagy jelentôségük van napjainkban is. A külföldi sportolók honosításának könnyítését a jogszabályok alkotói is elôsegítik. „A honosítás alapesete mellett számos kedvezményes jogcímû honosítás lehetséges.... Honosítás - közérdekbôl is, példának okáért. Ez utóbbi esetben már a folyamatos magyarországi tartózkodás, a lakhely és megélhetés igazolása, illetve az állampolgársági vizsga nélkül is magyar állampolgár lehet, akinek honosításához közérdek fûzôdik (pl. kiemelkedô sportoló stb.)" – olvashatjuk a kettosallampolgarsag.hu honlapon. A magyar példa összhangban van a nemzetközi gyakorlattal.

Érdekes áttekintenünk, milyen forrásból és milyen módon „javítják fel" az egyes nemzeti válogatott keretek játékosállományukat. Egyik tipikus eset az adott országban játszó külföldi labdarúgóké. Erre példa a honosított braziloké. Végig lapozgatva az Eb döntôn résztvevô csapatok játékos keretét, a tizenhat csapatból négynek van honosított brazil labdarúgója. Így Spanyolországnak Senna, 2006 óta, Portugáliának két játékosa, Deco és Pepe - az utóbbi 2007 óta. Lengyelországban Roger Guerrero az államelnök külön engedélyével 2008-ban vette föl az állampolgárságot, hasonló módon került a török válogatottba Mehmet Aurelio 2006-ban. Megállapíthatjuk, hogy a brazil labdarúgók ugyanolyan keresettek a sportvilágban, mint a kínai pingpongozók, vagy éppenséggel egykor a szovjet súlyemelôk, etióp atléták, stb. Ugyanebbe a honosítási csoportba tartozik az eredetileg horvát Ivica Vastic, aki 22 évesen került át Ausztriába, s 25 évesen osztrák állampolgár lett. A honosított labdarúgók másik, nagyobb részénél valamilyen nemzeti alapú kapcsolódást találhatunk a játékos és a válogatott között. Három játékos is van, akik görög származásúak, de külföldön éltek vagy élnek, ellenben a görög válogatottban játszanak. Jorgos Samarasz 16 éves volt, amikor Hollandiába költöztek, Jannis Amanatidisz 9 éves korában került családjával Németországba, ennél fogva eddig még egyikük sem játszott egyetlen mérkôzést sem a görög elsô ligában. Loukas Vintra az egykori Csehszlovákia szülöttje. A török válogatottban is találunk négy olyan játékost, akik külföldrôl kerültek a nemzeti csapatba. Altintop Gelsenkirchenben, Hakan Balta Berlinben született, s Németországban kezdték el a szakmát. Mevlüt Erdinç francia születésû, még az U17-es francia válogatottban is szerepelt, késôbb váltott, és lett török válogatott. Kazim Kazim londoni, édesanyja ciprusi török, a játékos elsôsorban angol

csapatokban játszott, majd 2007 óta a Fenerbahce játékosa. A harmadik csapat, amelyre jellemzô ez a megoldás, Horvátország, öt játékossal. Robert és Niko Kovac berlini, Klasnic hamburgi születésû. Ivan Rakitic Svájcban született, s különbözô korcsoportos svájci utánpótlás válogatottak tagja volt, 2007 óta a horvát együttes játékosa. Simunic szülôföldjén, Ausztráliában kezdett el focizni, majd a Bundes Ligában folytatta játékot. A lengyel válogatottban „Ebi" Smolarek az, aki még sosem játszott a lengyel ligában. Hollandiában nôtt fel, ahol édesapja edzôként dolgozott. A német válogatott Oliver Neuville Svájcban született, pályafutását a Servette-ben kezdte. Kevin Kuranyi Rio de Janeiro-ban látta meg a napvilágot, egy panamai kitérô után édesanyja visszatért Németországba. Talán a legismertebb példa az ilyen jellegû honosításra az „argentin-olasz" Camoranesi. Számos olyan játékos szerepel a különbözô válogatott keretekben, akik elsô generációs bevándorló család tagjai, és gyermekkorukban kerültek a befogadó országba, vagy már ott is születtek. Bizonyára nem véletlen, hogy ezek a tehetséges fiatalok elsôsorban a nyugat-európai országokba kerültek Afrikából, Kelet-Európából és Törökországból. Számos ilyen tagja van a svájci válogatottnak. Johan Djourou 17 hónapos korában került Genfbe Elefántcsonpartról. Két labdarúgó a volt Jugoszláviából érkezett Svájcba. Az albán származású Valon Behrami Koszovóból érkezett. Eldin Jakupovic gyermekkorában hagyta el Boszniát, a bázeli születésû Eren Derdiyok kettôs állampolgár. Gökhan Inlernek a török válogatottságot is felajánlották, de ô az elsôt, a svájci ajánlatot fogadta el. A kolumbiai születésû Johan Vonlanthen szintén Svájcot választotta. A portugál csapatot erôsítô Bosingwa Kongóból származik. Csapattársa, Nani a Zöld-fokiszigetekrôl érkezett. Az osztrák válogatott is multikultúrális jellegû. Ümit Korkmaz török-osztrák kettôs állampolgár. Ronald Gercaliu albán származású, Garics György magyar nemzetiségû. A három lengyel nemzetiségû német válogatott gyermekkorában, Miroslaw Klose és Piotr Trochowski 5 évesen,

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:52

Page 24

24 MAGYAR EDZŐ

■

Lukas Podolski a lengyel-német Lukas Podolski 2 évesen került családjával Németországba. A holland válogatott két marokkói származású játékossal erôsít Ibrahim Afellay és Khalid Boulahrouz személyében. Külön hoszszú oldalakat érdemelne a francia csapat részletes bemutatása. Maradjunk azonban egy rövid, távolról sem teljes felsorolásnál. Madanda és Makelele Kongóban születtek, Evra, Vieira, Boumsong szenegáli származású, Govou benini Diarra Maliban lévô gyökerekkel rendelkezik. Benzema és Naszri szülei algériak. Ugyancsak ebbe a sorba illeszthetô az egyik legnagyobb ász, a svéd válogatott Zlatan Ibrahimovics is, akinek szülei Jugoszláviából vándoroltak ki Svédországba. Összegzésként megállapíthatjuk, hogy az Eb döntôjébe került válogatott csapatok jelentôs részére jellemzô a multikulturális sokszínûség. Vannak olyan csapatok, amelyek „saját anyagból dolgoznak", a játékos összetétel, a származást illetôen, nem annyira változatos. Ilyenek elsôsorban a kelet- és közép-európai csapatok: Oroszország, Csehország, Románia. Gyakorlatilag Lengyelország is ide tartozik egy honosított játékossal. Jóllehet foci kultúrája, pénzügyi helyzete másra predesztinálná, ebbe a csoportba sorolható a világbajnoki címet védô Olaszország, valamint Spanyolország is. Félreértés ne essen, az elôbbi megjegyzés nem kritika, csak utalás arra, hogy nyilván ezek az országok is járhatnák a könnyebbnek és eredményesebbnek tûnô utat.

Három déli országra jellemzô a tôlük kiáramló, más országban boldogulást keresô családok tehetséges játékosainak „visszahonosítása". Görögország, Törökország és Horvátország választotta ezt az utat. Eddig kilenc országot soroltunk föl, a maradék hét nemzeti válogatottra különbözô mértékben ugyan, de jellemzô a multikulturális sokszínûség. Ezek az országok: Franciaország, Svájc, Ausztria, Hollandia, Németország, Svédország, Portugália. A sokszínûségen belül sajátságos a helyi légkör, amelyben az adott országban a tehetségek kibontakoznak. Míg Franciaországban a leendô focisztárok nevelése iparág, ennek ellenére a fiatalok helyzete sokszor igencsak hátrányos. Például az egyik új csillag, Benzema Lyon környéki gettóban nôtt fel, a szülôk azonban mindent alárendeltek annak, hogy gyermekeik ne egy helyi bandákban fussanak be karriert. Ez egybevág számos francia sztár nyilatkozatával. „A környéken néhány nagyon ügyes srác akadt, akikbôl azért nem lett profi, mert nem volt elég erejük, hogy kikerüljék a csapdákat. Bûnözôk lettek. Apám vigyázott rám" – nyilatkozta Henry. Ellenpélda a lehetôségekre és a háttérre a svédek egyiptomi származású, második számú kapusa Rami Shaaban esete. Elôször Svédországban kezdett játszani, majd Kairóban eltöltött egyetemi évei alatt a leghíresebb klub, a Zamalek játékosa lett…

2008/3

Akárhogy is értékeljük a honosításokat, el kell ismerni, a honosított játékosok rendszerint csapatuk motorjai, gólszerzôi, kucsjátékosai. Ez a helyzet a kisebb csapatok helyi sztárjai esetében is, akik fontos gólokat szereztek, például Guerreiro Lengyelországnak, Vasztics Ausztriának. És ugyanez mutatkozik meg a nagy csapatok Eb-csillagai esetében is – lásd Podolskit, Decot, Ibrahimovicsot. A globalizáció egyes hívei szerint a nemzeti keretekben történô gondolkodás valójában a primitív törzsi gondolkodás továbbélése burkolt formában. Szerintük a véres incidensek megelôzhetôvé válnának, hogyha sikerülne a nacionalizmus mételyét kiirtani. Számos példát hozhatunk a focihuligánok által elkövetett atrocitásokra. Manapság egyre több helyen nem egyszerû elvakult nacionalista szurkolónak lenni. Hogyan lehetne például egy francia szurkoló nacionalista, hogyha a nemzeti válogatott összetétele a sokszínûség sikerét igazolja? Egy új tendencia világméretû kibontakozásával szembesülünk napjainkban. Akinek pénze van, jó sportolói is lesznek a nemzeti válogatottban. A legutóbbi atlétikai Vb-én, sôt a pekingi olimpián is az etióp és marokkói közép- és hosszútávfutók bahreini, illetve amerikai és egyéb más országok színeiben gyôztek, illetve szerepeltek. Lassabban és árnyaltabban, de ugyanezt tapasztalhatjuk a labdarúgásban is: akinek pénze van, nemzeti dicsôsége is lesz.

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:52

Page 25

MAGYAR EDZŐ 25

2008/3 ■

A PARTVONALON KÍVÜLRÔL…

Sportpolitikai fordulat szükséges! Gyulán, augusztusban országos konferenciát tartottak testnevelô tanáraink számára. Meghívottként tartott ezen elôadást többek között Tibor Tamás, ismert és elismert sportvezetônk, a Sporthivatal korábbi elnöke, s fontosnak tartjuk gondolatébresztô és közérdekû mondanivalójának közlését. (A szerk.)

Tisztelt Elnök Úr, Kollégák, Tisztelt Megjelentek! Vívódtam, mit is mondjak a rendelkezésemre álló negyedórában. Ismételjem meg az Ötpárti szabotázs címmel nemrégen megjelent, idevágó témájú írásomat.? Avagy üssek meg szubjektívebb, szenvedélyesebb hangot? Úgy döntöttem, vállalom, hogy sokan félreértenek, netán kritizálnak majd a személyes kártya elôhúzása miatt. Mégis megteszem ezt, mert a száraz, tárgyilagos, személytelen, érvelô stílus rendszer- és kormányfüggetlenül hatástalan, s bizonyára eredménytelen az iskolai testnevelés és sport területén, az itt áltevékenykedô döntéshozók körében is. Tehát: 1965-ben végeztem a TF-en, nappalin, kitûnôen, majd labdarúgó szakedzôi diplomát szereztem. Tanítottam általános iskolában, felsôoktatásban, bajnokságokat nyerve edzôsködtem a Központi Sportiskolában, a MAC Népstadionban. A KISZ Sportosztály vezetôjeként nem érdemi szereplôje voltam az olimpiai ötpróba kitalálásának és megszervezésének, az országjáró diákmozgalom és találkozórendszer kibontakoztatásának. Elnökségi és intézôbizottsági tagként vezettem a Magyar Labdarúgó Szövetség utánpótlás Bizottságát. Igen, a pártállami idôkben az MSZMP KB sportalosztály vezetôjeként tevékenykedtem, ezt követôen sportszakmai elnök-helyettes lettem az Állami Ifjúsági és Sporthivatalban. Itt nem kevés közöm volt a Magyar Diáksport Szövetség megszervezéséhez. Bizony, az eddig elérteknél többet gondoltam, reméltem a szervezettôl. Felelôs voltam a szöuli olimpiai felkészülésért, a részvétel megszervezéséért, egyúttal megbízást kaptam az olimpiai csapat vezetésére is. Majd az Országos Sporthivatal elnöke lettem. A rendszerváltozás után is bennmaradtam a sport vérkeringésében MOB-tagként, a Magyar Országos Baseball Szövetség alapító elnökeként. A Gerevich Aladár Nemzeti Sportközalapítvány kuratóriumi elnökeként például a sportösztöndíj életre hívását említeném. Több, mint 50 éve vagyok igazolt sportoló…

Nem folytatom, ezt is elégségesnek vélem ahhoz, hogy - kis túlzással szólva - kijelenthessem: éppen csak akasztott ember nem voltam a magyar sportban. Tehát egy ilyen sportéletutat bejárt, kenyere javát megevett útkeresô ember mondja a következôket: szomorú tény, mi több, megmagyarázhatatlan, elfogadhatatlan hiba, hogy a magyar sportpolitika fél évszázada képtelen a változásra, a változtatásra, a zsákutcából történô visszafordulásra, a paradigmaváltásra. Ebben természetesen megvan a magam felelôssége még akkor is, ha mentségemre elég sok mindent tudnék felhozni. Egy ország testkultúrájának színvonalát nem lehet, nem szabad csak olimpiai érmekben, pontokban mérni. Azt elsôsorban a lakosság, mindenekelôtt a felnövekvô generációk egészségi- edzettségi állapota, a gyerekek, fiatalok testedzéshez való viszonyulása, sportattitûdje, a rendszeresen sportolók száma fémjelzi. E mutatók együttese nem háborús viszonyok között még soha olyan rossz nem volt hazánkban, mint manapság. Egy szûk, ámde annál hangosabb, kitûnôen megszervezett, a csak rövidtávú érdekek alapján motivált média által kiválóan támogatott érdekcsoport 50 éve szajkózza, hogy a világversenyeken elért magyar gyôzelmek rendkívül fontosak, mert azok mozgósító példával szolgálnak, kedvet adnak a sportolásra. Ha ez igaz lenne, akkor nálunk még az aggastyánok is gimnasztikáznának, lásd olimpiai aranyérmeink számát, egykori sportnagyhatalmi délibábkergetéseinket. Az persze nem jut eszükbe, hogy ha mindez igaz, akkor abban is lehet némi valóság, hogy a gyenge szereplés, a nemzetközi élsportot ma már elválaszthatatlanul kísérô túlzott elüzletiesedés, a vesztegetések és bojkottok, a napi politika szemérmetlen betolakodása, a dopping és még sorolhatnám, akkor minden bizonnyal el is riasztanak a sporttól, apasztják a testedzôk számát. Mindez majdhogynem akkora tévhit, mint mikor azt mondták, hogy ha gyôz a bányász csapat, akkor a tárnákban javul a teljesítmény, több szén kerül a

felszínre. Igen ám, kérdezhettem volna akkor, hogy mi a népgazdasági érdek abban az esetben, ha az álbányász tizenegy egy szintén álkohász egyesülettel mérkôzik… A sportpolitikai fordulat elkerülhetetlen! Nem a szavakban, ez ugyanis évtizedek óta, folyamatosan megtörténik. Hallhattuk, olvashattuk, ma is fülünket bombázzák az ismert panelek. A gyakorlatban, az erôforrások átcsoportosításában, a tettekben szükséges ez. Ha igaz, és mennyire az, hogy a közoktatásban a diákok 75 %-a csak a testnevelési órákon mozog, hogy mindössze 6 %-uk sportol versenyszerûen, akkor a helyzet megváltoztatásának kulcsát nem az élsportban, az utánpótlás nevelésében, amelyen én egyébként a nemzetközi mércével minôsíthetô tehetséggondozást értem, az olimpiai felkészítés megújításában, az állami irányítás és a gittrágó ernyôtestületek átszervezésében, az évtizede haláltusájukat vívó, mind kevesebb érdemi tevékenységet folytató, csökkenô számú sportegyesületekben kell keresni - hanem az iskolában! Jelenleg ez az egyetlen potenciális helyszín, intézmény, ahol – viszonylag a legkisebb befektetéssel, s persze nem egy-két év alatt – fordulatot lehetne katalizálni. Azért használom a feltételes módot, mert a jelenlegi – de ez minden korábbiról is elmondható – oktatási tárca úgy tesz keresztbe minden érdemi megoldásnak, ahogy csak tud. Szavakban, deklarációkban persze nem tükrözôdik a testneveléstôl való zsigeri viszolygásuk. Sôt, ha az sport lenne, az álmegoldások, az elodázási mûveletek kiötlésében világcsúcstartók lennének. Nincs más reális út a paradigmaváltásra, a sportpolitikai fordulat elérésére, testkultúránkban a szerves fejlôdés elindítására, mint az iskola. A testnevelési óra, az iskolán belüli sportélet kibontakoztatása, az oktatási intézmények közötti gazdag programot kínáló kistérségi versenyrendszer létrehozása. Igen, ehhez pénz kell. A személyi, tárgyi, létesítmény-feltételek biztosítására, az iskolák sportlétesítményeinek totális kinyitására, felújítására, bôvítésére, folyamatos gondozására, ôrzésére, karbantartására. Általánosan, lépésrôl-lépésre, minden iskolafokra kiterjedôen, és nem nevetséges nagyságrendû pénzforrásokra kiírt pályázatokkal szemfényvesztést, szembekötôsdit játszva…

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:52

Page 26

26 MAGYAR EDZŐ Vannak, akik a megoldást a gyerekek sportegyesületbe irányításában látják. Hogy ez, tehát az egyesületi edzés- és versenyprogramba való bekapcsolódás, az iskola–egyesület együttmûködése tudja megoldani az alapproblémát. Hol élnek e naiv, jó szándékú emberek? Jól tudjuk, hogy nincs itt elegendô és megfelelô létesítmény, megfizethetô szakember, pályamunkás, takarító, de melegvíz sincs, és tovább soroljam? Az egyesületek számára lassan az is a megoldhatatlan kategóriájába kerül, hogy a nevezési díjakat és a minimálbéren foglalkoztatott edzôk fizetését kinyögjék. Nem kell jósnak lennem ahhoz, hogy kimondjam – sajnos – ebben hosszú ideig nem is lesz változás. A gyerekekfiatalok talán 6-8 %-a sportol e keretek között. A tagdíj, a foglalkozásvezetôk zsebébe havonta adott pénzek súlyos ezreket tesznek ki. Miként teremtheti elô ezt egy többgyermekes, átlagjövedelmû család? Nem beszélve az ezen életszínvonal alatt élô százezrekrôl. És még nem szóltam arról a ma már általános gyakorlatról, hogy a szülôk veszik a sporteszközöket és a sportfelszereléseket, finanszírozzák a versenyekre, mérkôzésekre való utazást, az edzôtáborokat. Kizárható, hogy itt keressük a generális problémára a gyógyírt. Igen, több pénz kell a magyar sportra, testkultúránk színvonalának emelésére. Mindenki ezt a húrt pengeti, legyen szó a Magyar Olimpia Bizottságról, a sportegyesületekrôl és országos szövetségükrôl, a sportági

■

szakszövetségekrôl, a szabadidô, vagy a fogyatékos sportról. Ebben a kórusban a leghalkabb, legszerényebb szereplô a Magyar Diáksport Szövetség, és igen, a testnevelô tanárok közössége. Ez azért baj, jegyzem meg, mert nálunk a leghangosabbak, a mártírszerepet profi szinten játszók azért mindig hozzájutnak némi alamizsnához, morzsához. Világosan látni kell, hogy az általános sírás a pénzért, nem visz sehová. Nem szabad utat engedni annak a hangos követelésnek, hogy a már régóta elavult, meghaladott sportstruktúra életben tartását az eddiginél is nagyobb összegekkel pénzeljük. Sôt! A konvergencia program szorításában csak akkor van esély többletpénzekre, ha meghatározzuk azt a néhány, hangsúlyozom, néhány kitörési pontot, amelytôl érdemi fordulat várható, és ha kertelés nélkül megmondjuk, mely területek, intézmények, szervezetek nem számíthatnak többlettámogatásra. A homokozók természetesen megmaradhatnak, de ôreik ne a központi költségvetésre mutogatva akarják megoldani gondjaikat. Megismétlem meggyôzôdésemet. Ha az alsó tagozatban minden nap, a felsôbb évfolyamokban pedig legalább heti három tanrendbe iktatott, kedvelt testnevelési óra lesz, ahol lehet követelni, a teljesítményt mérni, minôsíteni, akkor van esély a katasztrofális trendek megállítására, majd visszafordítására. Csak ennek alapján várható el, hogy legyen igény házibajnokságra, rendszeres sportolási lehetôséget biz-

2008/3

tosító diák-sportegyesületre, kistérségi bajnokságra. Ezt indulási alapként nyújtania kellene minden közoktatási intézménynek. A testnevelési óra természetesen nem a porosz drill, hanem a mozgásöröm terepe. Ahol a fizikai terhelés szinte észrevétlenül van becsempészve az órákba. Erre a lépcsôre eljutva lehet majd elmélkedni arról, hogy tantárgy-e a testnevelés és kell-e az osztályozás. Tetszik-nem tetszik, hiteltelenek azok a külföldi példák, azok az íróasztaloknál kiagyalt teóriák, amelyek figyelmen kívül hagyják a magyar valóságot. Van megoldás! Meggyôzô volt az ezt igazoló szolnoki példa (a városban minden alsó tagozatos osztályban minden nap van testnevelési óra, amelyet kizárólag testnevelô tanárok tartanak, ez évente mindösszesen 21 millió forintjában kerül az önkormányzatnak). Ezért is sajnálom, hogy mindezt nem hallotta az oktatásért felelôs miniszter úr. És befejezésül… Miért azt a címet adtam elôadásomnak, hogy a Partvonalon kívülrôl? E felvezetésre szeretnék némi magyarázatot adni. Meggyôzôdésem, hogy a magyar testkultúra felemeléséért folyó küzdelem, mondhatni kemény mérkôzéssorozat meghatározó színtere az iskola, fôszereplôi a testnevelô tanárok. Ne hagyjuk, hogy a hazai pálya elônyét elvegyék tôlünk, és részrehajló, szemellenzôs játékvezetôk kiállítsanak bennünket. Gólt kell szereznünk ugyanis, azt pedig a partvonalon kívülrôl meglehetôsen reménytelen vállalkozás elérni.

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:52

Page 27

MAGYAR EDZŐ 27

2008/3 ■

TÚLSZÁRNYALTA KOMJÁDIT, RAJKIT, GYARMATIT

Kemény Dénes pekingi diadala Ezt a napot soha nem fogjuk elfelejteni. A vízilabdadöntôben egy remekül felkészített, becsvágyó amerikai válogatott várt a mieinkre. Becsületükre legyen mondva, minden gátlás nélkül és eredményes támadójátékkal leptek meg bennünket. Biros, Molnár, Benedek és társaik is éppen a mindent eldöntô összecsapásra értek fel - együttesen formájuk csúcsára. Így azután pompás, látványos gólokban gazdag, szórakoztató mérkôzést élvezhettek a nézôk a Jigtung uszodában és a tévé képernyôjén, persze, szerte a nagyvilágon. Fontos volt ez a lebilincselô „mutatvány", a vízilabdázást szemet gyönyörködtetô módon népszerûsítô összecsapás, a sportág további olimpiai jövôjét illetôen is. A küzdelem 9-9-ig maradt kiegyenlített. Itt meg kell állnunk, mert nem csak a csapat, hanem szakmai vezetôje, Ke-

mény Dénes is csúcsra ért, oktatni való volt a ténykedése (már az eldöntôt is kifogástalanul dirigálta). Elôbb beküldte a kapuba Szécsit, aki az elôdöntôben bravúrt bravúrra halmozó, most azonban haloványabban védô Gergelyt váltotta. Cseréivel alapjaiban változtatott, megerôsítette a védelmet, de ugyanakkor frissen tartotta a támadósorokat is, Molnár visszacserélése például azon nyomban szép gólt eredményezett. Kalkuláltan, tudatosan vállalta fel a játékvezetô sárga lapos figyelmeztetésével járó, ám helytálló bírálatát, amelynek hatására - ez volt az célja - a bíráskodás reálisabbá vált. Pontosan akkor kért idôt, amikor a helyzet ezt indokolta, volt mersze variálni az emberelônyös felállásunkat, nyugalommal, magabiztosságot sugározva uralta a játékot, s tény, hogy akkor hoz-

ta csúcsra játékosait, amikorra kellett, s a játékosai egységes csapatmunkát produkáltak. Nem csak technikailag, taktikailag, hanem szellemes variációkban és pontosságban is felülmúltuk a roppant becsvágyó ellenfelet - a vége 14-10 - hanem hamisítatlan ötletes magyaros játékkal ajándékoztuk meg a nézôket, s a harmadik Pekingben szerzett olimpiai aranyéremmel boldoggá tette a nagyszerû együttese az egész érte szurkoló országot. A Kemény-fiúk sporttörténelmet írtak. Igaz, a hôskorban a britek egymásután négyszer is aranyérmet nyertek (1900, 1908, 1912 és 1920. 1904-ben nem illesztették programba, majd az elsô világháború miatt 1916-ben nem rendeztek olimpiát) de a modern korban senkinek sem sikerült zsinórban háromszor a dobogó csúcsán végezni

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:52

Page 28

28 MAGYAR EDZŐ a mieinken kívül. Gyarmati és Kárpáti mellé, akik háromszor nyertek aranyat korábban (ám nem sorrendben), most további hat taggal gyarapodott egyszerre a világon egyedülálló elit-klub: a pekingi olimpiai válogatottba beválasztott Biros Péterrel (mellette a villámkézzel tüzelô lövô specialista Varga Dániel is), valamint Szécsi Zoltánnal Benedek Tiborral, Kásás Tamással, Kiss Gergellyel és Molnár Tamással. A magyar válogatott ezzel immár a kilencedik alkalommal nyerte el az olimpiai bajnoki címet 1932, Komjádi Béla elsô diadala óta, a Kemény-éra mérlege pedig 17 olimpiai mérkôzés – veretlenül 2000 óta. A magyar vízilabda történet igazán gazdag kiemelkedô tudású edzôkben, a levegôjátékot beiktató elsô nagy reformer, Komjádi Bélával kezdve, aki 1932-ben elindította páratlan olimpiai dicsôség-sorozatunkat Los Angelesben. Rajki Béla 1952-ben és 1956-ban vezette fel a dobogó tetejére aranycsapatát, utoljára 1976-ban, Münchenben ellenben ezüstérmet nyert együttese, amit ô – kudarcnak vallott. Ennyit a magyar vízilabdázás követelményrendszerérôl és igényességérôl. Utána Gyarmati Dezsô korszaka következett – világbajnokság, Európa-bajnokságok, Világ-kupa és olimpiai gyôzelem Montrealban, 1976-ban – mindent megnyert, s végül olimpiai bronzzal zárt Moszkvában, 1980-ban. Szövetségi kapitányi teljesítményével Kemény Dénes felülmúlt minden korábbi siker-edzôt, a pekingi napok után méltán vált élô legendává: Európa-bajnokság 1997 és 1999. Világbajnokság – 2003. Olimpiai bajnokság – 2000, Sydney 2004, Athén és 2008, Peking. S ez még nem a vége! Legalábbis így reméljük. Az eseménydús napok után az aranykovács kapitány a folytatást feszegetô kérdésre az alábbi választ adta: „Emlékszem, ez a kérdés felvetôdött négy évvel ezelôtt, tehát Athén után is… Ha nyomban az utolsó meccs után kellett volna döntenem, alighanem a befejezést választom… Vártam, s tudom, csak miután mindent alaposan átgondoltam, úgy november táján érlelôdött meg bennem: vállalom az újabb négy esztendôt… Mivel most már ilyen tapasztalatom is van, nos, december harmincegyedikéig érvényes a jelenlegi szerzôdésem, s most, az ünneplés és a pihenés idején nem gondolok arra, hogy folytatom-e, vagy sem, s hozzáteszem, néhány, a sportág fejlesztését elôsegítendô tervekrôl is szeretnék egyeztetni elôbb az arra illetékesekkel." Gallov Rezsô

■

2008/3

A sportszakma legjobbjainak kitüntetése A Pekingben rendezett XXIX. Nyári Olimpiai Játékokon legeredményesebben szerepelt sportolóink mellett a Magyar Köztársaság elnöke, Sólyom László augusztus 29-én a Parlament Kupola-termében ünnepélyes külsôségek között kitüntetéseket nyújtott át a legsikeresebben közremûködô edzôk, szakvezetô, szövetségi kapitányok számára is. A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (polgári tagozat) kitüntetést kapta: Kemény Dénes, az immár sorrendben harmadszor is olimpiai bajnok vízilabda válogatottunk szövetségi kapitánya. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (polgári tagozat): Angyal Zoltán, a kajak-kenu válogatott szövetségi kapitánya, Kiss László, az úszóválogatott szövetségi kapitánya és Sári Nándor kajak-kenu edzô. A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat): Ludasi Róbert kajak-kenu edzô. A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (polgári tagozat): Kásás Zoltán és Mátéfalvy Csaba, a férfi vízilabda válogatott edzôi. Szôcs Bertalan, vívó mesteredzô, Sike András birkózó edzô, Turi György úszóedzô, Vécsi Viktor kajak-kenu edzô. A Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (polgári tagozat): Bernát Zoltán (a nôi tôrvívó válogatott szövetségi kapitánya), Godova Gábor, a nôi vízilabda válogatott szövetségi kapitánya, Hajdú János, a nôi kézilabda válogatott szövetségi kapitánya, Németh Pál atléta mesteredzô.

Angyal Zoltán, a kajak-kenusok sikerkaptánya átveszi kitüntetését Sólyom Lászlótól

Új MET tagok Pongráctzné Vasvári Erzsébet Donáth Marcell Csirkés Zsolt Fülep Tímea Kovács Dóra Bartus István Herneczky Balázs László

sportlövészet taekwondo torna tánc rekreáció judo íjászat

Budapest Budapest Budapest Budapest Székesfehérvár Balatonfüred Budapest

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:52

Page 29

MAGYAR EDZŐ 29

2008/3 ■

A Mesteredzô cím kitüntetettjei – 2008 Július 8-án délután a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának aulájában – a TFTI tanévzáró ünnepségének keretében - került sor a 2008. évi mesteredzôi címek átadására. A korábbi gyakorlatnak megfelelôen a Magyar Edzôk Társasága Mesteredzôi Kollégiumának döntését most is megelôzte az országos sportági szakszövetségek javaslatainak összegyûjtése és értékelése.

Szerkesztôségünk ezúttal is – elismerésünk és köszöntésünk gyanánt – igyekszik bemutatni, olvasóinkhoz közelebb hozni a kitüntetetteket. Az idei négy „Mester": Földi László vízilabdaés Mészöly Gábor öttusaedzô, valamint az Életmû-díjas Balzsay Károly ökölvívó- és Gerevich György vívóedzô. A sors kegyetlensége, hogy Gerevich György augusztusban elhunyt, rá sajátos módon emlékezünk.

Az erôt adó elismerés BALZSAY KÁROLY HARMADIK NEKIFUTÁSRA LETT MESTEREDZÔ Hogy mi köze van az evezésnek az ökölvíváshoz? Látszólag semmi. Ám az ökölvívók szövetségi kapitánya, az újdonsült mesteredzô Balzsay Károly esetében nagyon is sok. „Az általános iskola vége felé, talán 13 éves lehettem, Szolnokra költöztünk, édesapám ott volt erdômérnök. A Tisza közelsége miatt azt hiszem adott volt, hogy evezéssel kezdtem az úgynevezett sportpályafutásomat. Igen ám, csakhogy kicsi voltam, alig 50 kiló, a termetem miatt a négyesbe, vagy a nyolcasba nem tudtam bekerülni. Maradt a szkiff, az egyes" – eleveníti föl a kezdeteket, majd arról mesél, hogy a körülmények ellenére voltak sikerei a vízen. Például az, amikor a szolnokiak csapata Csepelen egy bajnokságon legyôzte a csepelieket. Az általános iskola után a Tisza-parti Gimnáziumba került, ahol összebarátkozott Mátyus Ernôvel, aki akkor már bokszolt, és lehívta ôt egy ökölvívó-edzésre. „Lementem szerdán, és vasárnap már ringben voltam a Jászberény ellen. Fogalmam sem volt, mit csinálok, csak ütöttem-vágtam az ellenfelet" – jellemzi az új sportágában tett elsô lépéseket. „Szolnokról az MTK-ba, Fogarasi Misi bácsihoz kerültem, aki mindenkiben világbajnokot látott. Én viszont soha nem voltam olyan szintû versenyzô". Következett a katonaság Kiskunfélegyházán, és junior-bajnokságon helyezés, felnôtt-bajnokságon bronzérem. „Ma is megvan az érem. És újságcikkek is, mert édesapám mindet kivágta és eltette. Leszerelés után visszatértem az MTK-ba, és elkezdtem edzôsködni. Tapasztalatból tudom, hogy az edzôt az teszi igazán mesterré, ha megtalálja az összhangot a tanítványával, megtalálja azt, akire tud hatni, és a módszert is, amivel hatni tud. Nem apa-fiú, hanem partneri kapcso-

latra van szükség, közös gondolkodásra. Sok összetevôje van annak, hogy az edzô és tanítványa a csúcsra érjen. Persze, kell a versenyzô tehetsége, ereje, kondíciója, ami megszerezhetô, de kell az együtt gondolkodás, a bizalom. Sok tehetség van, de hogy valakibôl bajnok legyen, ahhoz kitartás és az edzôvel való egymásra találásra van szükség" – fogalmazza meg nézeteit. Idôközben Badari Tiborral, az egykori kétszeres Európa-bajnok, olimpiai 5. helyezett ökölvívóval elvégezték a segédedzôit, majd – mivel akkoriban még ez volt a menet – következett két év gyakorlat, aztán sorra a többi fokozat, az edzôi és a szakedzôi diploma. Hét év alatt végigjárta a ranglétrát. Szeretettel beszél Énekes Árpádról, aki mellett megtanulta az edzôség minden csínját-bínját. „Árpi bácsi mellett rengeteget tanultam, azt is, hogy az edzônek hogyan kell elviselnie a pofonokat. Mert olyan is elôfordult. Egyszer egy serdülôbajnokságon a 18 gyerekbôl csak három lett érmes, ami nagy leégés volt. Mindenkivel jól bokszoltunk, de valami plusz hiányzott. Valami olyan érzésem volt akkor, mint most a pekingi olimpián… Abból is tanulni kellett, és Pekingbôl is tanulni kell. Ennél a pontnál Balzsay Károllyal „megváltjuk a világot": beszélgetünk az élsport helyzetérôl, arról, hogy manapság a gyerekeket mennyi minden más csábítja el a sporttól, meg hogy a sportpályafutás után mennyire nehéz beilleszkedni a társadalomba, és kevesen vállalják ezt a lépéshátrányt… Ha már szóba jött a pekingi olimpia, amely figyelmeztetô pofon volt (kell hogy az legyen!) a magyar sportélet számára, rákérdezek: ebbôl a helyzetbôl hogyan tovább? „Novemberben Európa-bajnokság lesz, és egyelôre abból fôzök, ami van.

Rendezünk korosztályos, ifi és felnôtt bajnokságokat, utána kijelölöm azt a 16 versenyzôt, aki az olimpiai keret tagja lesz. Mindenkinek megvan a lehetôsége a keretbe kerülésre, de ehhez nagyon jónak kell lenni. Jövô nyáron világbajnokságot rendeznek Milanóban, és akkorra el kell dôlnie, ki csinálja végig a munkát Londonig. A klubedzôket még jobban be akarom vonni a felkészülésbe, elemzünk, értékelünk. A versenyzôkkel szigorú és következetes leszek: nem engedem meg, hogy bárki valamilyen kifogás miatt ne teljesítse az edzésprogramot. Az olimpia is bebizonyította, hogy sok versenyre kell járni, meg kell ismerni az ellenfelek stílusát, gondolkodását, év közben is találkozni kell velük. Életem során sok helyen megfordultam már, így tudom, hogy még országon belül is más az emberek felfogása, gondolkodása, hát még egy külföldié!

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:52

Page 30

30 MAGYAR EDZŐ Fel kell építeni a munkát, melyben minden részlet fontos. A szövetség laptopja az én helyzetemet is nagyban megkönnyíti, a gépben minden feljegyzés benne van, elô lehet szedni. Következetes, kemény munkával érhetünk célba". A „nagy család", az ökölvívás után szóba hozom a szûkebb családot, nevezetesen a fiát, aki felnôtt Európa-bajnoki ezüstéremig vitte. „Napra pontosan 30 év van közöttünk, és ô is a vízen kezdte: hat és fél évig kajakozott. Persze, pici korától kapcsolatban állt az ökölvívással, hiszen velem volt az edzôtáborokban, jött a csapatbajnokságokra és figyelt. Egyszer, ahogy vége lett a kajakszezonnak, éppen külföldön voltam, fölhívott, hogy mostantól bokszolni fog. Hazajöttem, elmagyaráztam neki, hogy a boksz egészen más sport. Ha a kajakba felkészületlenül ülsz bele, legföljebb lemaradsz. Viszont ha a ringbe

■

felkészületlenül lépsz be, megvernek. Ennek szellemében neveltem ôt. Szorgalmas volt, már elsô felnôtt magyar bajnokságán gyôzni tudott. Mindig igényelte, hogy ott legyek mellette a versenyeken." Próbálom elképzelni, milyen érzés lehet egy apának látni azt, hogy verik a gyerekét… „Nagyon rossz látni. De bármelyik versenyzônél ugyanezt érzem, nekem is fáj, ha ôt ütik. És ekkor marcangolom magam: miért nem tanítottam meg az ütés kivédésére? Az alap ugyanis az ütés kivédése. Amikor a ringben bajban van a versenyzô, az edzô felelôssége óriási: feladja-e a meccset vagy ne? Mivel tesz jobbat? Ha feladja, lehet, hogy ezzel örökre törést okoz a versenyzônek, mert nem bízott benne. Viszont ha föladom, utána meg kell beszélni, hogy ezt azért tettem, hogy ebbôl tanulva, innen elôre tudjunk lépni. Természetes, hogy a

2008/3

fiamat mindenkinél jobban ismertem, nem is kellett megszólalnunk, tudtuk, mire gondol a másik". Hogy mit jelent Balzsay Károly számára a Mesteredzôi cím? Elmeséli, hogy kecskeméti és paksi edzôsködése idején is benyújtotta a pályázatot, de nem került a kiválasztottak közé. Most már lemondott róla, nem is akart jelentkezni, úgy figyelmeztették, hogy pályázzon, hiszen minden kritériumnak megfelel. „Bevallom, volt bennem tüske, hogy korábban nem kaptam meg az elismerést. De most nagyon szép, megható volt az átadási ünnepség a TF-en. A Mesteredzôi cím komoly elismerés. Gerevich Gyurival, aki sajnos elment közülünk, a fiatalok között mi életmûdíjként kaptuk meg. Mögöttünk már hosszú út áll. Ez a díj nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a következô négy évet is vállalom. Csinálom Londonig, mert ez most pluszt adott".

BÜSZKE AZ ELÔDÖKRE ÉS A MUNKATÁRSAIRA

Földi László 30 éve a Vasas-család tagja – Mennyiben határozta meg az életét az, hogy „vízivárosban", pontosab ban a vízilabda-sportjáról híres Szolnokon született? – A sportot én is úszással kezdtem, mint ahogy abban az idôben a gyerekek általában – eleveníti fel a múltat Földi László, a Vasas bajnok férfi vízilabda csapatának edzôje. - Tíz éves koromig úsztam, nem is voltam tehetségtelen, országos bajnokságokon ezüst- és bronzéremig jutottam. Azonban közbejött egy kartörés, valamint egy szerencsés véletlen: éppen akkoriban vitték le vízilabdában a korhatárt tíz évre, és Hasznos Pista bácsi, a város olimpiai bajnok vízilabdázója elindította pólós pályafutásomat. Tizennyolc éves koromig az ô keze alatt, valamint Szarvas Andrásnál nevelkedtem. Jó kis társaság jött össze Szolnokon, a légkör engem is megragadott, ott tartott. A sikerek sem maradtak el, az utánpótlásnál sem, minden korosztályban bajnokságot nyertünk. A csapatnak olyan meghatározó tagjai voltak, mint ifj. Hasznos István, Tóth Csaba, Bors László, Pintér István, akinek a papája is pólózott. Szolnok vízilabda-élete fellendült. 1978-ban Rusorán Péter, a Vasas legendás edzôje megkereste

édesapámat, és az ô hívására Pestre jöttem tanulni és vízilabdázni. – Otthon már nem lett volna lehetô sége a játékra? – Dehogynem, a pólót lehetett volna folytatni, ám a tanulás miatt mindenképp költöznöm kellett. Ráadásul olyan csapatba hívtak, ahol olimpiai bajnokok, Csapó Gábor, Faragó Tamás és Kenéz György játszottak. Azóta az élet bebizonyította, hogy nem hoztam rossz döntést. – A vidékrôl a fôvárosba kerülôknek gyakran gondot okoz a beilleszkedés. Ön is megszenvedte a váltást? – Mivel jó kapcsolatteremtô vagyok, nem okozott problémát a beilleszkedés. A legnagyobb gondot az a felismerés jelentette, hogy Budapesten milyen sok ember él, de fél év alatt ezt is meg lehetett szokni. A csapatnál szeretettel fogadtak, és mivel itt a teljesítmény számít, és én nem vallottam szégyent, nem volt nehéz a helyzetem. Ha mégis bármi nehézségem támadt, Rusorán Péter mindenben segített, a szüleim távollétében vele beszéltem meg a gondjaimat. Tíz évig az otthonom is itt volt, ahol beszélgetünk (a Vasas Pasaréti központja – a szerzô), kollégiumszerû sportszálláson kaptam

helyet. Csodás élet volt itt akkoriban, együtt éltünk vívók, teniszezôk, tornászok, és rengeteg barátság szövôdött a különbözô sportágak képviselôi között. Itt tanultam meg teniszezni, és itt ismertem meg Gerevich Gyurit, akivel most együtt lettünk Mesteredzôk, ám ô sajnos itt hagyott minket. Tanítványa, Nemcsik Zsolt például rendszeresen lejár a meccseinkre… Szóval, ezek a kapcsolatok, a közös élmények megkönnyítették a pesti egyedüllétet. A szüleim többször is hívtak haza, ám én akkorra már gyökeret eresztettem itt, és maradtam. – Nemcsak a fôvárosban maradt, hanem a Vasasban is. Példás ez a klub-

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:52

Page 31

MAGYAR EDZŐ 31

2008/3 ■ hûség: éppen 30 éve került a piros-kékekhez. – Nagy család voltunk, Rusorán Péter személyisége, kisugárzása összetartott minket. A katonaság idôszakát, amikor a Honvédban vízilabdáztam, és a két év külföldi tartózkodást leszámítva mindig itt voltam. Jól éreztem magam, és mindig volt cél, perspektíva, ami itt tartott. – A sportolói pályafutásból automatikusan adódott az edzôi hivatás? - Mindig szerettem volna edzô lenni, de az utánpótlás vonzott, azzal akartam foglalkozni. 1993 júniusában abbahagytam a pólózást, és 1994 márciusától a Vasas utánpótlás-csapatának lettem az edzôje. Akkoriban az utánpótlás korosztály még messze elmaradt a felnôttek eredményességétôl, és ezen a méltatlan helyzeten szerettek volna változtatni a vezetôk. Két évig a fiataloknál edzôsködtem, utána pedig megkaptam az egész utánpótlás irányítását. 2004-ben meghozta eredményét a szisztematikus munka: megszereztük elsô utánpótlás-bajnoki címünket. A 2004/2005-ös idénytôl pedig már a felnôtt csapat vezetôedzôje vagyok. – Ki tud emelni néhány eseményt versenyzôi, illetve eddigi edzôi pályafutásából? – Játékosként mindenképpen a BEK-gyôzelem volt a csúcs (1979-ben és 1984-ben lett Európa legjobb klubcsapata a Vasas – a szerzô), míg edzôi pályafutásomból az egész utánpótlásra büszke vagyok, mert jól mûködik, sikerült jó alapokat lerakni. Természetesen

büszke vagyok a felnôttek két bajnoki címére, hiszen hosszú szünet, 1989 után sikerült újból a csúcsra jutnunk a 2006/2007-es, illetve a 2007/2008-as idényben. A két gyôzelem teljesen más élmény volt! Elsô alkalommal nagyon erôs Honvédot kellett megvernünk, a címvédés pedig azért volt nehéz, mert ez már nem „kétcsapatos" bajnokság volt, hiszen az Eger is erôs lett, bejutott a döntôbe. – Az új bajnokságban cél a zsinórban harmadik gyôzelem – akárcsak a válo gatottnál az olimpiai triplázás? - Nem lesz könnyû… Az idén fordul elô elôször, hogy papíron is mi vagyunk a legjobbak, köszönhetôen elsôsorban a négy olimpiai bajnokunknak, Varga Dánielnek, Varga Dénesnek, Hosnyánszky Norbertnek és Kis Gábornak. De megbeszéltük a fiúkkal, hogy mi szeretjük a kihívásokat. – Mit jelent Önnek a mesteredzôi cím? – Ez a legnagyobb szakmai elismerés, és bevallom, meglepett, hogy felterjesztettek a címre, nem is gondoltam rá. Tudom, hogy a másik jelölt Keszthelyi Tibor, a junior-válogatott edzôje volt, és végül én lettem a szövetség „kiválasztottja". Érdekes, hogy Tibivel kezdettôl fogva, már játékos korunktól párhuzamosan futott a pályánk, rivalizáltunk. Ezt csak azért említem, mert ez is jelzi, hogy sok jó szakember van ebben a sportágban, és már a fiatalok között is vannak igen eredményesek. – Edzôként van valami hitvallása, ars poeticája?

- Az edzôi szerep misztikusnak tûnik, talán azért, mert kevesen gyakorolják. Pedig ez is olyan, mint mondjuk a cégvezetés: az ember olyan társakat gyûjt maga mellé, akikkel együtt tud dolgozni. Edzôként olyan játékosokat kerestem, akiknek nemcsak a tudásuk van meg, hanem egyéniségek is. Szerencsére hamar jöttek a sikerek, ami minket és a szponzorokat is meggyôzött arról, hogy jó munkát végzünk. Vallom, hogy az edzô és a játékos között elengedhetetlen a jó kapcsolat, ami azonban nem egyenlô a baráti viszonnyal, mivel bizonyos hierarchia azért létezik. Fontos, hogy edzô és játékos számíthasson egymásra, és hogy a játékosok elhiggyék: minden, amit teszek vagy mondok, csak azért van, hogy ôk minél jobbak legyenek. És még valami: az edzô tudjon ember maradni. Szeretném továbbvinni azt a légkört, amit egykor Rusorán Péter kialakított, és hasznos, eredményes volt akkor és most is. Hadd beszéljek egy friss élményemrôl: fantasztikus volt látni a tanítványok olimpiai bajnoki boldogságát, úgy örültek a fiúk, mint a gyerekek. Ilyenkor hozza meg gyümölcsét a sok munka és a szenvedés. Igen, a szenvedés, önmagunk legyôzése. Legtöbbször ugyanis a játékosnak nem az ellenfelet, hanem önmagát kell legyôznie ahhoz, hogy képes legyen olyan fizikai és szellemi teljesítményt nyújtani, amire felkészítjük ôket. Nem akarok nagy szavakat használni, de büszke vagyok azokra, akiktôl tanultam a sportágat, és akikkel együtt dolgozom.

A CSAPATMUNKA ELISMERÉSE

Mészöly Gábor fiatalon ért a csúcsra Ha nem ismerném hosszú évek óta, „ránézésre" nem hinném el, hogy Mészöly Gábor, a székesfehérvári öttusázók lövô edzôje már húsz éve oktatja az összetett sportág képviselôit az idegtusának nevezett számra. Alig túl a negyedik ikszen, az idén Mesteredzôi címmel ismerték el munkáját. – Bár régóta járjuk együtt a világver senyeket, versenyzôid, köztük a leg nevesebbek, az olimpiai bajnok Vörös Zsuzsanna és a világbajnok Horváth Viktor eredményeit ismerem, azt mégsem tudom, hogyan és mikor kerültél kapcsolatba az öttusával. – 1977 nyarán kezdtem öttusázni a szakosztály jelenlegi szakmai igazgatója, Kulcsár Antal csoportjában. Szerény eredményeim voltak, úgy is fo-

galmazhatnék, hogy nem voltam spíler. Aztán bokasérülés miatt egy teljes évet ki kellett hagynom, és bár a felgyógyulás után visszatértem, a futás már nem ment, így elköszöntem a sportágtól. A gimnáziumi évek alatt megyei szinten fociztam, majd következett másfél esztendô katonaság. Leszerelés után dolgozni kezdtem, amikor Kulcsár Tóni megkeresett, hogy lenne-e kedvem a szakosztályban fiatalokkal foglalkozni. Ez 1988-ban, 22 éves koromban történt. Kaptam egy csoportot, amelybôl Nagy Zoli ifjúsági világ-és Európa-bajnoki címig vitte, két év múlva, 1990-ben pedig jött Vörös Zsuzsa és Horváth Viktor. 1992-ig utánpótlás-edzô voltam, majd 1993-tól már felnôttekkel is foglalkozom. Egye-

düli lövô edzôje vagyok a szakosztálynak, ugyanis nem vált be az az elképzelés, hogy többen is foglakozzanak a versenyzôkkel. – Nem okozott gondot a váltás? Hir telen sok gyerek került a kezed alá. - Valóban, de egyszerre továbbra is ugyanannyian lôttek. Vagyis annyi változott, hogy nem egy csoportnak kellett edzést tartanom, hanem naponta többnek. A nehézséget inkább az okozta, hogy a sportág abban az idôben állt át a robbanófegyverrôl a légpisztolyra, mi viszont nem voltunk erre felkészülve, át kellett mennünk a sportlövôkhöz. 1997-ben kaptunk légfegyveres lôteret, azóta saját lôtéren, szuper feltételek között készülünk. Jelenleg öt csoporttal foglalkozom, a fel-

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:52

Page 32

32 MAGYAR EDZŐ

nôtteket is beleértve. Mint mondtam, a körülményeink ideálisak, most már csak az edzôn és a gyerekeken múlik az eredményesség. – Lövészetben min múlik edzô és tanítvány viszonya, vagyis az eredményesség? - Itt nem testi a kapcsolat mester és tanítvány között, mint mondjuk vívásban, hanem pszichikai. A tanítvány fejébe kell látni. Nagyon fontos a szoros, jó kapcsolat, hogy a tanítvány átadja az élményeit, beszéljen arról, mit él át lövészet közben. Az edzô tudja, hogy nagyjából mire képes egy versenyzô, és ha ettôl nagy eltérés mutatkozik az

■

adott lövészetében, azt jelzi, hogy valami lelki gondja lehet a tanítványnak. A megoldás érdekében ezt a gondot kell „kiugrasztani", erre kell rájönni, és lehetôleg megoldani. Persze, nem mindig egyszerû megtalálni a kulcsot a tanítvány lelkéhez, mert akadnak köztük igen zárkózottak is. Horváth Viktor például zárkózottabb típus, magának való, Vörös Zsuzsa nyitottabb, míg a sportág „újonca" Gyenesei Leila azonnal jön a gondjaival, s kérdez. – A lövészetet kortalan sportágnak tartják, de gondolom, azért itt is van nak korhatárok. Különösen az nem mindegy, mikor kezdi el valaki. –12 éves korban szoktuk elkezdeni, de akkor érdemes, ha már elbírja a gyerek a fegyvert. Célzás közben ugyanis sok mindenre kell figyelni, pláne egy kezdônek, és ha még az is elvonná a figyelmét, hogy közben a pisztollyal „birkózik", abból semmi jó nem sülne ki. Hiába magyarázom a technikát, ha közben másra, a pisztoly megtartására figyel. Valójában tehát nem lehet kezdô életkort meghatározni, mert a 12 évesek között is különbség van. Arról meg már nem is beszélek, hogy vannak, akik edzésen remekül lônek, aztán versenyeken, téthelyzetben lebénul… – A Mesteredzôi címig vezetô pályafutásod során milyen kellemes és kellemetlen élmények értek? – Az elsô nagy élményem az volt, amikor a Vörös Zsuzsa, Dékány Mária, Vojtkó Edit összetételû csapatunk a felnôtt országos sportlövô bajnokságon ezüstérmes lett. Az elsô nagy sportél-

2008/3

ményem, ami nem csak a lövészethez kapcsolódik, az az 1999-es margitszigeti világbajnokság. Minden csodálatos volt: a rendezés, a helyszín, a hatalmas és lelkes nézôsereg, no és magyar sikerek születtek, köztük Vörös Zsuzsa elsô világbajnoki gyôzelme. Emlékezetes a 2000-es székesfehérvári Európabajnokság, vagy a sydneyi olimpia is. Utóbbi, az olimpia nagy élmény volt, még akkor is, ha Zsuzsának ott nem jött össze az az eredmény, amit vártunk. A 173 körös lövészetét kudarcként éltem meg, annál is inkább, mivel elôtte végig jól lôtt. Pozitív élmény Horváth Viktor remek, 191 körös lövészete a 2001-es millfieldi világbajnokságon: az utolsó 13 lövésébôl 12 darab tízes volt. Csak úgy szórta a tízeseket! Viktor egész napos érett versenyzése élmény volt, pedig akkor került be a válogatottba. Felejthetetlen a 2000-es pesarói világbajnokság, ahol világbajnok lett a nôi váltónk. És talán említenem sem kell az athéni olimpiát, Vörös Zsuzsa aranyérmét…. Szerencsére sok szép élményben volt részem. – Fiatalon, 42 évesen lettél Mesteredzô. Mit jelent számodra ez az elismerés? – Ez elsôsorban nem nekem szól, hanem annak a team-munkának, ami Székesfehérváron folyik. Nem akarok nagy szavakat használni, de tényleg büszke vagyok az elismerésre, úgy érzem, ez a csúcs. Persze, az edzôség után szakmailag lehet még elôre lépni, de ezen még nem gondolkodom. Elégedett vagyok, mert egy sikeres szakosztály meghatározó része lehetek.

KÖSZÖNTÔ HELYETT BÚCSÚ – ÖRÖKRE

Gerevich György már odafent oktat Augusztus 2-án, szombaton, amikor a magyar olimpikonok újabb, népes csoportja – köztük a vívók – Pekingbe indult, érkezett a szomorú hír: 62 éves korában elhunyt Gerevich György vívóedzô, mesteredzô, az ötkarikás játékokon szereplô kardcsapat két tagjának, Nemcsik Zsoltnak és Szilágyi Áronnak az edzôje. Gerevich György nem lehetett ott az athéni olimpián, amikor eddig - és most már végérvényesen - legsikeresebb tanítványa, Nemcsik Zsolt ezüstérmet szerzett. Azóta együtt készültek Pekingre. Hogy ott majd… Nem adatott meg nekik. A kegyetlen, gyógyíthatatlanul súlyos betegség

szólt közbe, ami miatt a mester kénytelen volt lemondani az utazást. A júliusi kijevi Európa-bajnokságra ugyan még elkísérte a tanítványait, Nemcsik Zsoltot és Szilágyi Áront, ám ott váratlanul rosszul lett, már a versenyekre sem tudott kimenni. A sors megadta nekem, hogy újságíróként számos vívóversenyen vehettem részt itthon és külföldön egyaránt – de bevallom, nem tudom pontosan megmondani, melyiken volt Gyuri is ott. Valószínûleg mindegyiken. Csakhogy ô nem tartozott a hangoskodó, reklamáló, a magára a figyelmet felhívó edzôk sorába, mindig a háttérben maradt. Mondhatnám, hogy észrevét-

len volt, de ez így azért persze nem igaz. Csak csendben tette a dolgát. Optimistán, derûsen, mosolygósan. Sohasem vont kérdôre egy-egy leírt mondatom, a tanítványt vagy a kardozókat célzó bírálatom miatt, de mindig kész volt megvitatni a dolgokat, és segített eligazodni a (kard)vívás útvesztôiben. És bárhol is találkoztunk, edzôtáborban, vagy versenyen, mindig volt egy-két kedves szava. Hogy miért maradt rendszerint a háttérben? Talán a családi „örökség" miatt. Mert abban a családban gyereknek lenni, ahol az édesapa nem más, mint a legsikeresebb magyar vívó és olimpikon, a hétszeres olimpiai bajnok

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:52

Page 33

MAGYAR EDZŐ 33

2008/3 ■

kardozó Gerevich Aladár, az édesanya pedig világ- és háromszoros Európabajnok tôrözô, Bogáthy-Bogen Erna – nem egyszerû. A név ugyanis kötelez, és hogy a szülôk „árnyékából" kitörjön a gyermek, ahhoz túl kell szárnyalni az ôsöket. A Gerevich-családban ez nem

volt egyszerû, ha nem lehetetlen. Ráadásul az „öcsike", Gerevich Pál is feljutott a világbajnoki dobogó tetejére. Gerevich György versenyzôként nem volt ilyen sikeres, de az ô számára hivatásául az edzôséget szánta a sors. Abban ellenben klasszis volt. És erre büszke is volt. Több mint tíz éve, 1997-ben hoszszabb interjút készítettem Gerevich Pállal – az apropót az adta, hogy akkor éppen húsz éve lett egyéni világbajnok -, és a beszélgetést Gyuri szavai tették teljessé. Kiragadok egy részt abból a cikkbôl, mert az alábbi néhány mondatból nemcsak Gerevich Pál, hanem Gerevich György személyiségérôl is képet kapunk. "Mindent együtt csináltunk gyerekként, együtt teniszeztünk és vitorláztunk, de Pali mindenben jobb volt nálam. Nekem tízszer annyit kellett dolgoznom, hogy egyáltalán utolérjem ôt. Egy közös vitorlásélmény máig bennem él: valamelyik kalóz országos bajnokságon történt, hogy vihar miatt lelôtték a versenyt. A százhuszonvalahány hajóból talán harminc maradt állva, a többi felborult, összetört. Mi az állva maradtak között voltunk, s erre nagyon büszkék vagyunk. Egy másik

kaland pedig Pali mentése volt. Akkor solingban versenyzett, és rossz felszerelés miatt elsüllyedtek, az árbocból alig két méter látszott ki. Éjjel indultunk a hajó kimentésére, búvárt is bevetettünk. Ez az eset az én legnagyobb élményem, de azt hiszem, ô sem felejti el soha. Mondtam, hogy mindenben jobb volt nálam. Valóban így volt. Edzôként azonban megelôztem ôt, nekem junior világbajnok tanítványom van …" Mint tudjuk, késôbb aztán nemcsak junior-, hanem felnôtt világbajnok, olimpiai ezüstérmes versenyzôt is nevelt a Vasasban – nem beszélve a tanítványok egyéb érmeirôl, sikereirôl. Gerevich Györgyrôl a hûség szobrát is meg lehetett volna mintázni, hiszen 36 éves edzôi munkássága alatt mindössze két klubban dolgozott: a BVSCben (1972-1980), majd a Vasasban. A MOB, a Magyar Vívószövetség és a Vasas képviselôi, családok, barátok, sportbarátok 2008. szeptember 5-én a Farkasréti temetôben vettek végsô búcsút Gerevich Györgytôl, az Életmûdíjas mesteredzôtôl. Az összeállítást készítette: Füredi Marianne

Magyar Edzôk Társasága (MET) 1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3. Tel/fax: 06-1- 460-6981; Mobil: 06-30-991-0203; 06-30-579-3626 E-mail: [email protected]; Internet: www.magyaredzo.hu

AZ EDZÔI SZAKMA ÉRDEKÉBEN FOGJUNK ÖSSZE! AMENNYIBEN ÖN MÁR A MET TAGJA, ADJA TOVÁBB EZT A BELÉPÉSI NYILATKOZATOT ARRA ÉRDEMES EDZÔTÁRSUNKNAK!

Fénymásolható! Terjeszthetô!

Belépési nyilatkozat A MAGYAR EDZÔK TÁRSASÁGA TAGJA KÍVÁNOK LENNI, AZ ÉVES TAGDÍJAT BEFIZETEM. Név: ……………………………………………………………………………………………..…………………………………………… Szül.hely: ………………………………………………………………… Szül.dátum:…….….…………………………………….... Legmagasabb edzôi végzettség/kitüntetés (sportoktató, sportedzô, szakedzô, mesteredzô) sportág és évszám megjelölésével: ……………………………………………………………..…………………………………………………………...... Levelezési cím (irányítószámmal): ……………………………………………………………...…………………………………… Tel./Fax: ……………………………… Mobil:…………….……….………… E-mail: ……………………………...……………… Munkahely: ……………………………………………………………………………………...………………………………………... Munkahelyi beosztás: ………………………………………….………………………………..…………………………………….... Edzôi munkahely: ……………………………………………………………………………….……………………………………… Edzôi beosztás: ………………………………………………………………………………….………………………………………… Legmagasabb iskolai végzettség: ……………………………………………………………….……………………………………… Nyelvismeret: ……………………………………………………………………………………………………………………………… Sportszakmai érdeklôdési köre: ………………………………………………………………...…………………………………..... Kelt: ….………………………………..

………………………………… aláírás

Tájékoztató A tagdíj magánszemélyeknek évente 2 000,- Ft., diákoknak és nyugdíjasoknak 1 000,- Ft. A MET tagság részére a társaság szakmai folyóirata, a Magyar Edzô térítésmentesen jár. A tagdíjat MET sárga csekken vagy közvetlen átutalással a társaság 11705008-20447601 sz. bankszámlájára kérjük befizetni. Minden esetben kérjük a pontos hivatkozást a befizetô nevére, postai címére és az évszámra, amelyre a tagdíjat befizette.

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:54

34 MAGYAR EDZŐ

Page 34

MOB – MET SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS

■

2008/3

Sport és nevelés Gombocz János Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF), Budapest E-mail: [email protected]

A sport és a nevelés összefüggéseit elemzô gondolatmenetek szerzôi szívesen fordulnak Coubertin báró (képünkön) Sportpedagógiájához, hogy a sporttörténet nagy alakjának szépen és lendületesen megfogalmazott érveivel alapozzák meg, vagy támogassák saját gondolatmenetüket. Az újkori olimpiai mozgalom megszervezôje ugyanis elôdei és kortársai minden lényeges gondolatát összegyûjtötte a sport lehetséges nevelô hatásáról, majd ezeket saját korának legjobb neveléstudományi munkáinak tapasztalataival konfrontálva koherens módon összegezte, s így fontos pedagógiai tudást tárhatott a sportszakma, de különösen a sporton kívüli világ elé. Könyve bevezetô fejezetében ezt írja: „Miután a sport megköveteli a sportolótól az önfegyelmet, higgadtságot, megfigyelést (…), hatással van az értelem, jellem és lelkiismeret kialakulására. Ilyenformán az erkölcsi és társadalmi tökéletesbülés egy tényezôje. (Cubertin, 1931. 4.) Sport és nevelés összefüggésének ezt az elôrevetített summázatát a könyv harmadik fejezetében érvelô módon kifejti. A sportoló ember személyiségfejlôdésének lényegét abban látja, hogy a sporteredményt, „melyet akaratának és izmainak együttmûködése döntenek el, csak úgy éri el, ha munkás szívóssággal fáradozik rajta. A sikerhez nemcsak energia és kitartás kell, hanem éppúgy hidegvér, gyors, biztos látás, megfigyelés, meggondolás (…), és mindezekre szükség van az eredmény megtartása végett is, mert a sportban, amit elértünk, gyorsan elvész, ha nem ôrködünk felette. Ilyenformán a sport az emberi lélekbe az intellektus és erkölcs számos csíráját plántálja." (u.o.68.) Coubertin báró a sport és a nevelés összefüggését nem a ma általánosnak tekinthetô sportpedagógiai szempontból, a jobb sporteredmény elérése szempontjából vizsgálja. Ô tágasabb szemlélettel közelít. A sport nevelô hatásának mércéje nála a társadalmi haszon, ami az értékesebb ember sportbeli „elôállításával" keletkezik. Ez a nézôpont természetesen ma is indokolt. Az egész társadalomnak tudnia kell, hogy különbözô pedagógiai erôi milyen hatékonysággal, hogyan mûködnek. Értelmezhetô adatokat kell szerezni arról, hogy mit teljesít az amatôr, de mindmá-

ig meghatározó szerepû család a nevelés területén, mit nyújt az iskola, a személyiségfejlesztés professzionalistáinak színtere, s mit a többi fontos tényezô, az egyházak, az ifjúsági mozgalmak, s a többi nevelési feladatot (is) ellátó szereplô, s köztük a sportmozgalom. Az általános nevelés kutatómûhelyeiben meglehetôsen gyér érdeklôdés tapasztalható a sport pedagógiai hozadékával kapcsolatban, inkább csak az iskolai sportra vonatkozóan találkozhatunk egy-egy értékelô megjegyzéssel. Ezért aztán a sportmozgalomnak fontos érdeke fûzôdik ahhoz, hogy a szélesebb pedagógiai közvélemény elôtt föltárja a sportban rejlô pedagógiai potenciált, s hogy egyúttal idôrôl idôre e pedagógiai erô tényleges mûködésérôl, eredményeirôl, problémáiról is hírt adjon. A II. világháborút követôen a két táborra szakadt világ két felének acsarkodó vetélkedése kedvezett a sport fejlôdésének. A politikai világrendszerek a sport nemzetközi porondjain is egymásnak feszültek, s mindent megtettek az ott megszerezhetô siker érdekében. Óriási külpolitikai és belpolitikai értéke volt a sportsikernek. A sporttal foglalkozó tudományok közül azok, amelyektôl a gyors sikert, a gyôzelmet lehetett remélni, hihetetlenül nagy fejlôdésen estek át. A sportpedagógia nem tartozott ezek közé a tudományok közé. (Közismert tény, hogy a nevelési befektetés megtérülési ideje, a gesztációs idô nagyon hosszú, a politikai megrendelés pedig világszerte az volt, hogy a tudomány rövid távon járuljon hozzá a teljesítmény fokozásához.) Kialakult és jelentôsen fejlôdött az edzéselméletés módszertan, nagy lendületet kapott a sportélettan, hiszen a vezetôk mindenekelôtt a biológiai megközelítést szorgalmazták. Természetesen továbbra is szó volt a pedagógia szerepérôl és a nevelés sportban rejlô lehetôségeirôl, de ezek a Coubertinre visszakacsintó gondolatok inkább csak az ünnepi szónoklatok szintjén voltak jelen. S nem csupán nálunk volt ilyen mostoha a sportbeli nevelés tudományos fejlesztésének helyzete. Nyugaton sem diadalkapukon át vezetett a sportpedagógiai gondolkodás útja. Éppen ellenkezôleg, ott még a nálunk tapasztalhatónál is mélyebbre szállt a sportpedagógia becsülete.

A hatvanas évek végéig a Coubertin báró-féle optimista szemlélet egyeduralkodó volt. A hetvenes évek közepétôl azonban felerôsödtek a pesszimista hangok, s a nyolcvanas évek elejére sokak bizalma teljesen megrendült a sport pozitív társadalmi szerepét, s azon belül különösen a nevelés lehetôségét illetôen. A sportban és annak pedagógia lehetôségeiben való hitnek, ami oly emelkedetté tehette az „alapító atyák" gondolatmenetét, valón bealkonyult. Az egyre szélesebb körben elterjedt empirikus kutatások (mindenekelôtt a sportszociológiában, de szép lassan a sportpedagógiában is) józanságra intettek. Arra figyelmeztettek, hogy a sport a jellemet nemcsak építheti, rombolhatja is, nemcsak integrálhatja az embereket, de szembe is fordíthatja ôket egymással ,,nem csupán az önmegvalósítást szolgálhatja, de az önpusztítást is. A bizalom még a sport egészséges voltának dogmaként tisztelt tételében is megrendült. De éppen ezek az empirikus vizsgálatok késôbb rehabilitálták a sportot, ugyanis rámutattak arra, hogy a korábban feltételezett pedagógiai hatása, ha nem olyan korlátlan érvényességgel is, mégiscsak mûködik. Ekkor egy új fölértékelôdés kezdôdött el. Kiderült ugyanis, hogy a pedagógia nem csupán ködös népnevelôi eszmék hirdetôje lehet, de hozzájárulhat a teljesítmény fokozásához is. Kedvezett a pedagógia sportbeli „újra-felfedezésének" az a körülmény is, hogy néhány sportágban (úszás, torna) a csúcsteljesítményeket a sportolók még szinte gyermekként érik el, azaz olyan életkorban, amelyben a nevelô hatásnak még megkérdôjelezhetetlen primátusa van.

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:54

2008/3 ■

Sajnálattal kell tudomásul vennünk, hogy napjainkban hazánkban a sport pedagógiai hozadéka sokkal szerényebb, mint amilyen lehetne. A sportmozgalomnak a korábbiaknál sokkal kisebb részesedése a társadalom pedagógiai erôinek mûködésében sokféle új fejleménnyel magyarázható, s természetesen döntôen nem immanens sportbeli okok játszanak benne döntô szerepet. A sportpedagógiának azonban érdemes rámutatnia arra, hogy a különbözô sportaktivitásoknak a teljes hazai sportgyakorlaton belüli arányváltozása a pedagógiai potenciál határozott csökkenésével jár együtt. Sokszor emlegetik napjainkban a sportmozgalom visszaszorulását, leépülését. Látványos statisztikai adatok igazolják ezt a folyamatot. Az aktív

Page 35

MOB – MET SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS

edzôk létszámának csökkenése, az egyesületek látványos leépülése, megszûnése mind-mind egyértelmû jelei e veszteségnek. A pedagógiai szegényedést azonban ezek a tények önmagukban még nem magyarázzák. A hagyományos, egyesületi keretekben szervezôdô versenysport térvesztésével egy idôben növekszik, terebélyesedik az úgynevezett második sportrendszer, a fitnesz, wellnesz típusú aktivitásokat szervezô sportvilág. Ez önmagában igen kedvezô jelenség lenne. Tudomásul vesszük, hogy a sport nem homogén társadalmi gyakorlat, éppen ellenkezôleg, sokarcú, nehezen definiálható praxis. Pedagógiai tartalma azonban döntôen csak a sportegyesületi keretek között folyó, edzô irányításával zajló hagyományos sporttevékenység-

MAGYAR EDZŐ 35

nek van. Ebben az elsô sportrendszerben, a felelôs pedagógus, az edzô irányításával, a normatív cselekvési helyzetekben van remény a személyiség fejlôdésére. A második sportrendszerben is - elvétve - tevékenykednek edzôk, többnyire személyi tréneri megbízatásban. Ôk azonban nem pedagógiai szerepben jelennek meg, hanem szolgáltatást végeznek a gymben, fitneszteremben. Szerepük a fodrászéra, a kozmetikuséra, a masszôrére emlékeztet inkább, mint a pedagóguséra. Szolgáltatók, akik személyre szabott edzéstervet állítanak össze, segítenek a gyakorlatok elvégzésében. Ebben a kiszolgálói szerepkörben nem várja tôlük senki a személyiség fejlesztését, a szolga szerepûtôl soha nem is várták. Egy térben ugyan, de nem egy emberi dimenzióban van jelen a megbízó és a megbízott. Udvariasságot és pontos, hatékony munkát várnak tôle, s nem eszméi, gondolatai terjesztését, erkölcsiségének láttatását. Összefoglalva gondolatmenetünket megállapítjuk, hogy a hagyományos, az úgynevezett elsô sportrendszer nagy pedagógiai potenciállal rendelkezik, de hazánkban visszafejlôdôben van. A fejlôdésben lévô, egyre izmosodó második sportrendszer nem képvisel komoly nevelô erôt. Amit az elsô rendszer hanyatlásával pedagógiai téren veszít a társadalom, sajnos nem pótolhatja azt a második sportrendszer. Irodalom Coubertin, P. (1931.) Sportpedagógia Országos Testnevelési Tanács, Budapest

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:54

36 MAGYAR EDZŐ

Page 36

MOB – MET SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS

■

2008/3

Terhelésélettani vizsgálatok szerepe a formaidôzítésben Petrekanits Máté Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest E-mail: [email protected]

emberek fizikai és élettani teljesítményét mértük. Referenciaként 7 évestôl 70 éves korig rendelkezünk több ezres mintával. Egyéni példaként pedig megemlíteném Kovács Antal több olimpiára való felkészítésének követését.

A vizsgálati protokoll felépítése Az általánosan alkalmazott állóképességet, erôt, gyorsaságot, kondíciót, edzettséget, sportformát, stb. mérô tesztek csak az adott akkori pillanatban mért fizikai, és becsült élettani helyzetet rögzítik. Ezeknek a felméréseknek megvan az értékük. Azonban, ha hosszú távra akarunk tervezni a fizikai képességek fejlesztése, vagy a formaidôzítés terén, akkor azért, hogy az életminôséget (egészségi állapotot, sportformát) megfelelô szintre emeljük, olyan vizsgálatokat kell alkalmazni, amelyekkel, minôsíteni lehet, hogy miként ôrizhetô meg az egészség, fejleszthetô az edzettség, vagy hogyan állítható be a sportforma. A minôségi élethez, teljesítményhez szükséges fizikai és élettani képességek így rögzíthetôk, érhetôk el. A fizikai teljesítménybôl becsült élettani paraméterek hangsúlyozottan csak tájékoztató jellegûek. A világklasszis sportolóknál bekövetkezett katasztrófáknál (pl. labdarúgók tragédiája) sajnos a túlzott motiváció miatt olyan fizikai teljesítményt vállaltak be, amit már élettanilag a szervezetük nem tudott elviselni. Nem vették, figyelembe, hogy tartós napi minôségi sporttevékenységet, minôségi munkát, jó mentális teljesítményt, csak egészségesen, sérülésmentesen, optimális élettani állapotban lehet elérni. Ezért elsôsorban ezeknek a sportszakmai kihívásoknak megfelelô vizsgálati formákat ajánlanánk a felnövekvô utánpótlás, minôsített sportolók, de nem utolsó sorban az értékes tudást és tapasztalatot szerzett emberek egészségének megôrzésére, vagy visszaállításának érdekében. Természetesen határt szabnak az anyagi és tudásbázis lehetôségek. A vizsgálati formák az elmúlt évtizedekben mért nyugalmi laboratóriumi, sportantropometriai, terhelésélettani adatokra, tapasztalatokra támaszkodnak. Gyermekek, felnôttek, fegyveres testületek, szabadidô- minôsített sportolók, világ és olimpiai bajnokok, egészségüket megôrizni, visszaállítani kívánó

A nyolcvanas évek elején lehetôséget kaptam, hogy a Budapesti Honvéd Sport Egyesület sportolóit a Kecskeméti Repülô Orvosi Kutató Vizsgáló Intézetben vizsgálhattuk, olyan módszerekkel, amivel a vadászpilóták és ûrhajósok fizikai és élettani felkészítését, felkészültségét ellenôrizték. (1. kép) Annak ellenére, hogy a sportolóink érvényes sportorvosival rendelkeznek mielôtt futószalagos spiroergometriás terhelést végeztünk volna, alapos nyugalmi vizsgálatokon estek át. Ebbe a pszichológia is beletartozott. A pihent állapot minôsítése, az „alapjárat" ellenôrzése, beállítása, mint egy jó motornál ugyanolyan fontos, mint a terhelésé. Az edzéseken, versenyeken, pedig igénybe vettük a modern technika adta lehetôségeket. (2. kép) A laboratóriumban mért élettani értékeket kell ellenôrizni, hogy ebbôl az élettani lehetôségbôl mit tud sportoló a sportági technikára, taktikára mozgósítani.

2. kép. Kovács Antal szív-keringés állapotának telemetriás vizsgálata edzésen.

1. kép. Szív – keringés - légzésfunkciók vizsgálata laboratóriumban)

3. kép

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:54

2008/3 ■

Page 37

MOB – MET SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS Módszerek

Sportantropometriai mérések, a döntôen genetikailag meghatározott testalkat megállapítására. Testösszetétel vizsgálatok a csont, izom, testzsír relatív (%- os) és abszolút értékének (kg-ban) való megadása, az optimális testtömeg és erôsíthetôség testalkatnak, nemnek, életkornak megfelelô minôsítése (3. kép). Az antropometriai mérésekre szükség van az állóképesség vizsgálati eredményeinek értelmezéséhez is, hiszen nem mindegy, hogy adott élettani mutatók, mint például a relativ aerob kapacitás, (VO2/kg/perc) vagy a maximális percventilláció, (MV liter/perc) milyen alkatú, milyen testösszetételû emberre vonatkoznak (1. ábra).

tosan emelkedô terhelés során. Nem azt állapítjuk meg például, hogy az illetô tud-e focizni, hanem azt, hogy élettanilag alkalmas-e arra, hogy a kétszer 45 percet, a nagy állóképességet kívánó fizikai teljesítményt hogyan képes a szervezete elviselni. Meg kell jegyezni, hangsúlyozni kell, hogy a laboratóriumban teljes kimerülésig tartó terhelések során csak megközelíteni tudjuk a nagy terhelésû edzések, vagy mérkôzések alatt lejátszódó élettani változásokat. Labdajátékosoknál nem ritka mérkôzésen a 3-6 vita-maxima értékû terhelés. Ciklikus sportágakban ezt az ismétlés számot nem érik el a sportolók. Egy labdarúgónak, kézilabdásnak természetesen szerepkör-függô, hogy mennyit dobban a szíve egy mérkôzésen. Ez az érték nem ritkán 16000 és 24000 között van. Egy maratoni futónak hasonló értékei vannak, azonban egy évben ô csak néhányszor kerül ilyen helyzetbe, míg a labdajátékosoknál nem ritka a heti kettô mérkôzés. Az anyagcse-

1. ábra Anaerob küszöb megállapítása a pulzusmegtörés, tejsav töréspont, mint az anaerob-küszöböt jelzô jelenség a sportági technika, taktika optimális élettani állapotban való gyakorlása szempontjából kiemelkedô jelentôséggel bír. Kívánatos, hogy ez a töréspont minél késôbb alakuljon ki, laposodjon el a pulzusgörbe, minél késôbb térjen le a lineáris szakaszról a tejsav emelkedési görbéje. Kiemelkedô jelentôsséggel bír az, hogy szív-keringés anyagcsere-változás egyes terhelési fokozathoz a lineáris szakaszon minél gyorsabban megtörténjen. Minél edzettebb a személy annál gyorsabban ez megtörténik és annál késôbb alakul ki oxigénhiányos állapot. Bármilyen eredetû az oxigénhiányos állapot, a kialakuló metabolikus acidózis, a kiváltó októl függetlenül önmagában is károsítja a szervezetet. A pH csökkenés számos életfontosságú enzim mûködését csökkenti, vagy felfüggeszti. Így többek között gátolja a sejtek fô energiaforrását képezô ATP-szintézist, valamint a glikolízist. Az acidózis hatására a Hb-O2 disszociációs görbe jobbra tolódik, így változatlan oxigéntenzió mellett csökken az oxigénszaturáció. Savterhelésben csökken a szívizom kontrakciós ereje, csökken az érzékenysége a keringô katekolaminokkal szemben (Gyódi Gy. Sav-bázis anyagcsere és zavarai 148. old) Az 2. ábrán a pulzus, tejsav értékek alakulása látható fokozatosan emelkedô terhelés hatására. A csillaggal jelölt versenyzônek laposodik el a leggyorsabban a pulzusgörbéje, amihez a leggyorsabban emelkedô tejsavértékek tartoznak. Az M. J. és B. G. tejsav felszaporodása pedig a legkésôbb tér le a lineáris szakaszról. Így a minél késôbb kialakuló savterhelés, a döntôen aerob energianyerési lehetôséget jelzi. Az elôbbi olimpiai egyéni gyôztes, az utóbbi versenyzô, pedig világbajnok tudott lenni a sportágában. Spiroergometriai vizsgálatok a szív-keringési – légzési rendszer együttes vizsgálatával a terhelhetôséget lehet megállapítani különféle ergométereken. A ventilláció, légzésszám, oxigénfelvétel, pulzusszám monitorozása fokoza-

MAGYAR EDZŐ 37

2. ábra

3. ábra

4. ábra

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:54

38 MAGYAR EDZŐ

Page 38

MOB – MET SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS

re oldaláról is lényegesen kisebb a terhelés a ciklikusoknál. A labdajátékokban sérülésekrôl nem is beszélve, amit nem ritkán gyulladásos betegségek kialakulása is követ. A következô két ábrán a szívizom-kontraktilitás szabályozó mechanizmus tradicionális felfogásába és a legújabb kutatásokba pillanthatunk be. A terhelhetôség megítélésében ezeknek a mechanizmusoknak döntô szerepük van (3. 4. ábra). Az utóbbi években laboratóriumi helyzetben az EKG hullámanalízisével párhuzamosan vizsgáltuk az erek állapotát az érfalakon terjedô pulzushullám terjedésének mérésével és ezzel szinkronban szívfrekvencia analízist is végeztünk. Az elektrokardiográfiának fontosságát nem kell hangsúlyozni, azonban tankönyvi adat, hogy önmagában ennek a vizsgálatnak nincs diagnosztikus értéke. Az akkut állapot megítélésben megfelelô szakértelemmel segíthet, de sportoló esetében elsôsorban nem errôl van szó. Ezért pulzushullám terjedés, a szívfrekvencia változékonyság mérése több éves tapasztalatok alapján segíthet abban, hogy minôsítse, hogy milyen állapotban, formában van a sportoló edzések, versenyek elôtt (4. kép). A pulzushullám terjedés vizsgálatánál felkarra helyezett és megfelelô nyomásra felfújt mandzsettával olyan jelek regisztrálhatók, amelyek tükrözik a teljes artériás rendszer, ezen belül az aorta keringési viszonyait. A mérés azon a törvényszerûségen alapszik, hogy a szív összehúzódásának hatására az aortában keletkezô elsô pulzushullám visszaverôdik az aorta kettéoszlásának magasságából (bifurcatio), ezért a systole alatt jól észlelhetô második hullám jelenik meg. A második (reflektált) hullám az aorta rugalmasságától függô idô (RT S35) elteltével és a perifériás erek tónusától (perifériás ellenállás) függô amplitúdóval (AIx) rárakódik (augmentálódik) az elsô (kezdeti) hullámra. Ennek alapján a reflexiós idô (RT S35), valamint a szegycsont és a szeméremcsont felsô széle közötti távolság (JUG-SY) meghatározásával kiszámítható a pulzushullám terjedési sebessége az aortában (PWV S35). A pulzushullám-visszaverôdés (augmentációs index) és a bal kamra tömegindex is (LVMI) összefügg. Minél jobban rárakódik a visszavert pulzushullám a centrális aortanyomásra annál nagyobb a bal kamrai tömegindex. A következô 5. ábrán hosszútávfutó arteriográffal mért adatai láthatók. A klinika vizsgálatok, EKG, vérnyomás normáltól eltérôt nem mutattak, azonban az augmentációs index jelzi, hogy a hosszú évek alatti állóképességi munka ellenére kóros értékek alakultak ki. Az arteriográffal mért aug-

4. kép

■

2008/3

5. ábra mentációs index már akkor jelez, amikor a vérnyomásmérés még semmi kórosat nem mutat. A fittség, állóképesség megtartása, fejlesztése alapvetô, de ezt futástávolságával, stopperórával, általánosan használt egyszerû pulzusméréssel nem lehet minôsíteni. A különféle utcai futások eredményei is csalókák, mivel valójában nem tudjuk mibe került a szervezet részérôl az elért eredmény.

R-R ingadozás mérése: A pulzusszám követése jelezheti a keringés állapotát azonban, hogy valóban nagy valószínûséggel meg tudjuk ítélni az egyén terhelhetôségét, stresszhelyzetét az R-R ingadozást, a szívfrekvencia-variabilitást az egyes szívciklusok idôbeni elrendezôdésének vizsgálatát is el kell végezni. A szívfrekvencia-variabilitás analízise a szimpatikus, paraszimpatikus aktivitásra, a mellûri nyomásváltozásra, légzésre, a gázcserére, a perifériás értónus, erek vérátáramlás aktivitására, a vérnyomást szabályozó rendszer összefüggéseire ad információt. Az R-R ingadozás mérését teljes nyugalomban fekve javasoljuk. Az autonóm idegrendszer vizsgálatával a sympaticus és parasympaticus aktivitás mérésével megállapítható parasympaticus tónus, aminek védô szerepe van pl. az egyes kamrai aritmiákkal szemben. A parasympaticus tónus becslése szívizominfarktus utáni állapot minôsítésében, ha SDNN < 20 msec halálozás 32 x nagyobb. Baroreflex szenzitivás csökkenése ischaémiás kamrafibrillációval egyenes arányban van. A HRV-t két módon lehet megközelíteni, idô- (time domain) és frekvencia-tartománybeli (frequency domain) analízissel. Az idô-tartománybeli (non-spektrális) paraméterek statisztikai módszerekkel történô számításánál a normál RR

6. ábra

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:54

2008/3 ■

Page 39

MOB – MET SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS

(NN)-intervallumok hosszát (meanNN, SDNN, SDNNi, SDANN) vagy az egymást követô NN-intervallumok hosszát (rMMSD, pNN50) veszik alapul. Az említett statisztikai módszereken kívül az NN-intervallumokból geometriai mutatók

MAGYAR EDZŐ 39

is számolhatók, de a mindennapi gyakorlatban ezek még nem terjedtek el széles körben. A frekvencia-tartománybeli (spektrális) paraméterek a szív- frekvencia állandó változásait hullámokként írják le. A tachogram alapján a különbözô frekvenciájú komponenseket Fourier-analízissel szét lehet választani és ezek teljesítmény-sûrûségét (power) ms2-ban mennyiségileg is meg lehet határozni. A Fourier analízis mellett azonban a terhelhetôség megállpításához más matematikai módszerek is szükségesek: Wavelet, Poicare diagram elemzése. (Schipp Ferenc: EKG görbék felismerése Spline függvények révén. SVM Support Vector Machine technika. HRV analízis: Szilágyi Gyöngyi.) (szóbeni közlés) (6. 7. ábra). Hasonló nyugalmi pulzusszám (45 és 47 ütés/ perc) egészen más terhelhetôséget takar.

Összefoglalás

7. ábra

Az élettani és fizikai teljesítményt - állóképességet, erôt, gyorsaságot, technikát, - a sportághoz szükséges speciális képességeket VIZSGÁLÓ ÉS DÖNTÉSTÁMOGATÓ SZAKÉRTÔI RENDSZER A MESTERSÉGES INTELIGENCIA használatát megcélozva hozzájárulni a formaidôzítéshez!

Megmarad a Sportkórház Alapjaiban alakul át a sportorvoslás – ez már biztos a Sportkórház jövôjével kapcsolatban. Az, hogy mekkora szerepe marad az államnak és a szponzoroknak, illetve lesz-e úgynevezett sportegészségügyi biztosítás, akár napokon belül eldôlhet. A végsô koncepciót ugyanis még egyeztetik az illetékesek. Az ellenzék már az olimpia utolsó napján szóba hozta a Sportkórház szerintük meglehetôsen bizonytalan helyzetét. Bánki Erik, a Parlament Sportés Turisztikai Bizottság fideszes elnöke szerint Nemzeti Sportegészségügyi Központot kellene létrehozni, azután rendezni a finanszírozást, növelni

a rendelôintézetek számát. A párt októberben olimpiatörvényt nyújt be, amely a londoni olimpiai megmérettetésig tartó évek sporthátterét lenne hivatott biztosítani. Dr. Berkes István, a Sportkórház fôigazgatója szerint az a vita tárgya, hogy a szponzorok, illetve maguk a sportolók is beszálljanak-e a sportorvoslás finanszírozásába. Berkes doktor Török Ferenccel, egykori öttusázó olimpiai bajnokkal egy biztosítási javaslatot dolgozott ki. E szerint havi egy-kétezer forint ellenében a sportolók „megválthatnák" saját sportegészségügyi ellátásukat, tehermentesítve ezzel az adófizetôket. A lényeg: a sportolóknak köte-

lezô lenne – a sportág veszélyessége szerint eltérô mértékben – az egyesületi tagdíjjal együtt havi egy-kétezer forintot fizetni a biztosításra. Körülbelül 5-6 milliárd forintra volna szükség ahhoz, hogy befejezzék a Sportkórház új épületét, és berendezzék a komplexumot. Gyenesei István sportért felelôs miniszter több alkalommal is megerôsítette: mindenképpen fejleszteni kell a hazai sportegészségügyet, s a kormány elkötelezett a Sportkórház fenntartása mellett. Kijelentette: magántôke bevonására is szükség lesz az új épület befejezéséhez, és minden bizonnyal az intézmény mûködéséhez is.

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:54

Page 40

40 MAGYAR EDZŐ

■

2008/3

MÚLTIDÉZÔ – 1968, MEXIKÓVÁROS

Volt egyszer egy „nagy" elôolimpia és olimpia A pszichológusok szerint a nagy sikereket sokszor nehezebb „elviselni", mint a kudarcokat. A várakozáson felüli tokiói gyôzelmek átmeneti zavarokat is okoztak a legfelsô állami és politikai vezetôk gondolkodásában, s szervezeti és személyi változások is történtek a sportirányításban. Ezek a kísérletek – a magyar sport szerencséjére – nem voltak hosszú életûek. Az elsô számú szakmai vezetôt, Kutas Istvánt 1965 tavaszán felmentették, a sportági szakszövetségek irányítását kettéosztották (1-es és 2-es számú fôosztály részre), Csanádi Árpádot a nemzetközi területrôl áthelyezték a tömegsport felügyeletét bízták rá. Ilyen elôzményekkel indult a mexikói olimpiai felkészülés, ami – a magaslati helyszín miatt – sok fejtörést okozott számos felelôs vezetônek. A mexikói állami és sportvezetôk is gondolkoztak a külföldi szakértôk fejével, s ennek tulajdonítható, hogy 1965-tôl kezdve minden év októberében „Mexikói Sporthét" I.–II.–III. elnevezéssel mind nagyobb szabású „elôolimpiákat" rendeztek. Az elsô sporthétre tornaversenybírót (a Nemzetközi Torna Szövetség és rendezôk költségére), a másodikra – Terényi Imre elnökhelyettes vezetésével – kisebb csoportot küldtünk. A III. sporthét 1967-ben pedig már nagyméretû, igazi elôolimpia volt. Közben idehaza is érthetôen folyt a töprengés, vita arról, hogy milyen módszerekkel készüljünk a 2300 méter magasságban szükséges akklimatizációra és adaptációra, fôként, mivel ilyen eseménnyel kapcsolatban még semmiféle tapasztalattal nem rendelkeztünk. Az akklimatizációs gondok megoldása érdekében elôször Európában néztünk szét. Lengyelország felajánlotta a Magas-Tátra Rizy csúcshoz közeli zakopánei edzôtáborát, s konzultációra meghívta oda tizenegy szocialista ország szakértôit. A magyar küldöttségnek magam is tagja voltam, s jelentésemben részletesen leírtam, hogy a Magas-Tátra a fenyôerdôk hatására oxigéndús terület, más szóval a mexikói oxigénszegény fôvároshoz képest ellentétes hatásúak. A Szovjetunió Szakadzorban épített magaslati tábort, s ide háromtagú magyar küldöttséget hívtak. Páder János és Ernszt Tibor elnökhelyettesek, Juhász József fôorvos elutaztak Szakadzorba, az ottani körülményeket azonban még nagyon kezdetlegesnek találták, és a kiküldendô létszám is minimális volt. Késôbb nôi tornászaink éltek ezzel a lehetôséggel. A DTSB, az NDK sportfôhatósága Belmekenben, Bulgáriában épített magaslati tábort, de határozottan elzárkózott attól, hogy ott bármely más nemzet sportolói is készüljenek. Az osztrák sportfôhatóság felajánlotta az Alpok magaslatait, de ezek ugyanúgy alkalmatlanok voltak, mint a MagasTátra. (Huszonegy évvel késôbb a magyar labdarúgó válogatott az osztrák Alpokban készült a mexikói VB-re, szerény akklimatizációs eredményességgel.) 1967 tavaszán megszületett a bölcs és késôbb gyakorlatban is igazolt vezetôi döntés, amelynek lényege: Mexikóra elsôsorban Mexikóban kell felkészülni. (Az itthoni „mini-magaslatot" egyébként a mátraházai és szabadsághegyi edzôtábor jelentette.)

Zsivótzky Gyula

Kulcsár Gyôzô

A háromhetes edzôtáborozást közvetlenül a III. Sporthét (Elôolimpia) elé terveztük 150 fôs küldöttséggel, melyet három szakértô készített elô kéthetes, könnyûnek nem nevezhetô munkával. (Személy szerint: Orosz Imre gazdasági vezetô, Baltazár Lajos nemzetközi munkatárs és Arday Andor szakmai vezetô.) A fôváros központi részének egyik mellékutcájában a Luis-molya 12-ben lévô szállodát teljesen kibéreltük, s a korlátlan edzéslehetôségekbôl próbáltuk kicsikarni a legjobbakat. A mexikói rendezôk különleges mentalitására fôleg a feledékenység volt a jellemzô, s ezzel meg kellett birkózni. A tervezett edzésmunkát mind a tizenkét sportágban sikerült elvégezni, bár az autóbuszos utazásokkal akadtak nehézségek. Az olimpiai programmal rendezett versenyeken elindult a világ szinte teljes élvonala. Az itt elért magyar eredményekkel akkor egyáltalán nem voltunk megelégedve, annak ellenére sem, hogy itt mindenekelôtt a felkészülés, tapasztalatszerzés volt a cél. Az elôolimpián a 9 gyôzelemmel együtt 39 érmet szereztünk. 1968-ban 10 arany és ezzel együtt 32 érem jelentette sikereinket. Érdekesség, hogy 21 olyan versenyzônk és egységünk-csapatunk volt, akik mindkét eseményen I–III. helyezést értek el. Ez a válogatás és felkészülés szakszerûségét igazolta. Érmeseink Bajnokok: 1. Hesz Mihály – kajak, 1000 m 2. Kozma István – kf. birkózás, nehézsúly 3. Kulcsár Gyôzô – vívás, párbajtôr 4. Németh Angéla – gerelyhajítás 5. Tatai Tibor – kenu, 1000 m 6. Varga János – kf. birkózás, légsúly 7. Zsivótzky Gyula – kalapácsvetés 8. Labdarúgó csapat: Básti István, Dunai Antal, Dunai

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:54

Page 41

MAGYAR EDZŐ 41

2008/3 ■ (Drescsák) Lajos), Fatér Károly, Fazekas László, Juhász István, Keglovich László, Kocsis Lajos, Menczel Iván, Nagy László, Neskó Ernô, Novák Dezsô, Táncsics Miklós, Sárközi István, Szalai Miklós, Szarka Zoltán, Szûcs Lajos 9. Öttusa csapat: Balczó András, Móna István, Török Ferenc 10. Párbajtôr csapat: B. Nagy Pál, Fenyvesei Csaba, Kulcsár Gyôzô, Nemere Zoltán, Schmitt Pál Ezüstérmesek 1. Balczó András – öttusa 2. Földi Imre – súlyemelés, légsúly 3. Hammerl László – kisöblû sportpuska 4. Kamuti Jenô – tôrvívás 5. Kiss Antal – 50 km gyaloglás 6. Heffer Anna–Rozsnyói Katalin – 500 m kajak kettes 7. Giczi Csaba–Tímár István – 1000 m kajak kettes 8. Petrikovics Gyula–Wichmann Tamás – 1000 m kenu kettes 9. Csermely József, Melis Antal, Melis Zoltán, Sarlós György – evezés, kormányos nélküli négyes 10. Farkasinszkiné Bóbis Ildikó, Járminé Gulácsi Mária, Marosi Paula, Sákovicsné Dömöki Lídia, Újlakiné Rejtô Ildikó – nôi tôrcsapat Bronzérmesek 1. Bajkó károly – birkózás kf. váltósúly 2. Bakos Károly – súlyemelés, váltósúly 3. Csatári József – birkózás, szf. félnehézsúly 4. Kleiberné Koutsek Jolán – diszkoszvetés

5. Kulcsár Gergely – gerelyhajítás 6. Lovász Lázár – kalapácsvetés 7. Tóthné Kovács Annamária – ötpróba 8. Újlakiné Rejtô Ildikó – tôr 9. Csizmadia István, Giczy Csaba, Szôllôsi Imre, Tímár István – Kajak négyes, 1000 m 10. Bakonyi Péter, Kalmár János, Kovács Tamás, Meszéna Miklós, Pézsa Tibor – kardcsapat 11. Bodnár András, Dömötör Zoltán, Felkai László, Konrád Ferenc, Konrád János, Mayer Mihály, Molnár Endre, Pócsik Dénes, Sárosi László, Steimetz János, ifj. Szívós István Szereplésünket érzékeltetô adatok 178 sportolóval, 34 edzôvel, 13 versenybíróval, 4 sportvezetôvel, 28 technikai és általános vezetôvel, összesen 263 fôvel szerepeltünk Mexikóban. A XIX. Olimpiai Játékok idôpontja: 1968. október 12–27. A nemzetek éremvetélkedésében 32 éremmel a dicséretes III. helyet szereztük meg az USA és Szovjetunió mögött. 39 (!) sportegyesület adott versenyzôt az olimpiai csapatba, többségüket a Honvéd [34], Újpesti Dózsa [28], Vasas [17], FTC [12], BVSC [8], Csepel [7]. A magyar küldöttség akkori vezetôi közül már alig-alig találunk élô személyt, de az akkori versenyzôk száma is sajnos megritkult. Emlékeink negyven év alatt kicsit talán halványultak, de élnek, sôt idôközben érthetôen meg is szépültek. Arday Andor

Tisztelt Hölgyem/Uram! Kedves Sportot szeretô Kolléga! Ezúton szeretném tájékoztatni Önt arról, hogy három éves munka eredményeként 2006-ban megjelent az angol-magyar, magyar-angol Sport (Torna) Szakszótár, amely közel 8000 torna és sport szót tartalmaz 432 oldalon. A könyv hasznos segítség lehet: – nyelviskolákban dolgozóknak, diák-és tornasportban dolgozó szakembereknek, tornászoknak, edzôknek (akár versenyek díjazásaként is) - két tanítási nyelvû iskolák testnevelôi és angol nyelvtanárok számára, – mindazoknak, akik szeretik a sportot és a tornát, és szeretnék elmélyíteni angol nyelvtudásukat ezen a területen is. A szótár három nagy fejezetbôl áll. – sport és torna szakkifejezések, – a hat férfi és négy nôi tornaszer fôbb gyakorlatelemei, - a sport, a gimnasztika és a torna oktatását elôsegítô kifejezések. A szótár ára: 3.000 Ft (+ esetleges postaköltség) Amennyiben ezen ismertetô felkeltette érdeklôdését, kérem, hogy vásárlási szándékát (esetleges számlázási címével) jelezze a [email protected] e-mail címen, vagy a 06/70-310-39-88 telefonCsirkés Zsolt számon.

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:54

Page 42

42 MAGYAR EDZŐ

■

Sportolók helytelen táplálkozási szokásai A sporttáplálkozás egyes speciális kérdéseit elemzô rovatunkban az eddigiek során pontosan 20 különbözô témakörrel foglalkoztunk, s ezek a következôk voltak: • fehérjebevitel, a sportolók fehérjeigénye • folyadékbevitel, a sportoló vízháztartása • testtömegcsökkentés, testsúlyszabályozás • táplálkozás a mérlegelést követôen súlycsoportokhoz kötött sportágak esetén • a vegetariánus étrend kihatásai a sportoló egészségére • a kreatinkiegészítés jelentôsége a sportban • a sportolók tápláltsági állapota és jellemzô testfelépítése • a szabad aminosavak alkalmazásának jelentôsége, teljesítménynövelô hatása • az ásványi anyag szükségleten belül a sportoló kalcium- és magnéziumigénye • az ásványi anyag szükségleten belül a sportoló kálium- és nátriumigénye • a nem fémes makroelemekre vonatkozó szükséglet a sportban • a sportolók alkoholfogyasztása és ennek kihatásai • a sportolók esszenciális mikroelemszükséglete • a diétás rostok élettani szerepe, a sportolók rostszükséglete • idôs sportolók táplálkozása • a sportolók zsíroldható vitaminellátottsága, vitaminigénye • nem fémes mikroelem-igény sportolóknál • a sportolók vízoldható vitaminigénye • sportágspecifikus energiaigény • káros táplálkozási szokások A Magyar Edzô hasábjain 2002-ben indított táplálkozási rovat – a szerkesztôk részérôl folyamatosan megnyilvánuló elismerésnek és megtisztelô bizalomnak, valamint több, a folyóiratot rendszeresen olvasó edzô, sportszakember kedvezô véleményének, bátorításának, javaslatának és kérésének köszönhetôen – folytatódik, s terveim szerint más, az eddigiek során nem tárgyalt, de a sporttáplálkozás egyes gyakorlati kérdésköreihez szervesen kapcsolódó téma (pl. zsírbevitel a spor-

tolói diétában, a táplálkozás-kiegészítôk jelentôsége, biológiailag aktív mikroelemek az étrendben, gyermekkorú sportolók táplálkozása, szénhidrátok jelentôsége a sporttáplálkozásban, speciális diéták alkalmazhatósága a sportolók esetében, táplálékok antinutritív komponensei, toxikus mikroelemek a sportolók táplálékában, a sportoló nô táplálkozása a terhesség alatt, vitaminszerû anyagok a sportolók táplálékában, aromaanyagok a táplálékban) is terítékre kerül. Jelen rész folytatja a sportolók káros, illetve helytelen táplálkozási szokásainak ismertetését célzó szakanyagot, s kitér a hibás tápanyag, - illetve nyersanyagarányok, a túlzott sóbevitel s a fokozott cukorbevitel néhány kérdésére.

Hibás tápanyagilletve nyersanyagarányok a sportolók táplálékában Fogazatunk, gyomor- és bélrendszerünk, az emberi tápcsatorna felépítése változatos és vegyes táplálkozást sugall, azaz az a célszerû, ha tápanyagbevitel nem egyoldalú, nem kizárólag növényi, vagy fôleg csak állati eredetû táplálékokat fogyasztunk. A vegetáriánus táplálkozás hiányosságait korábban már elemeztük, rámutattunk arra, hogy a szigorúan vegetáriánus táplálkozás hosszú távon kifejezetten egészségtelen, minden bizonnyal számos hiánybetegség fellépése várható. Azaz az adekvát táplálkozás vegetáriánus életforma mellett igen sok kiegészítô tápanyag (pl. ásványi anyagok, vitaminok, aminosavak) rendszeres bevitelét igényli. De kifejezetten helytelennek tekinthetô táplálkozási szokás az állati eredetû élelmiszerek túlzott fogyasztása is. Zavaró (pl. túl sok fehérje és zsír) és hiányos (pl. kevés rost) az ilyen jellegû táplálkozás, a túlzott hús, hal, tej, tejtermék és tojásfogyasztás igen nagy terhet ró az emésztôrendszerre is, aminek káros kihatása hosszú idôn keresztül tartó, ilyen jellegû táplálkozás esetén nagyon-nagyon valószínû. Kifejezetten egészségtelen, ha az energiabevitel döntô része húsból, szalonnából, tojásból származik, hiszen ezáltal feleslegesen sok protein, zsír és koleszterin jut a szervezetbe, ugyanakkor nagyon kevés diétás rostanyag. Ugyancsak kerülendô az a táplálko-

2008/3

Korszerû sporttáplálkozás

Szabó S. András rovata

zás, ami nem épít a tejre, s a tejtermékekre. Természetesen nem ezen kell alapvetôen alapulnia a felnôtt ember táplálkozásának, de mellôznie sem célszerû! Élelmiszereink közül - a természetes eredetû, nem dúsított élelmiszereket tekintve - kizárólag a tej s a belôle készült tejtermékek tekinthetôk kifejezetten gazdag kalciumforrásnak, a tejfehérje pedig könnyen emészthetô, magas biológiai értékû protein. Ugyanakkor a túlzott tejfogyasztás is káros lehet, a kalcium jelenléte kedvezôtlenül hat számos esszenciális mikroelem hasznosulására s relatív magnéziumhiányt is okozhat. Napi 1-2 pohár tej, vagy tejtermék (kefir, joghurt) elfogyasztása azonban kifejezetten javasolandó, s számos tejtermék (pl. kaukázusi kefir) az emésztésre kedvezô kihatású, a bélflóra kialakulását segítô, probiotikus készítménynek tekinthetô élelmiszer. A laktózintoleráns sportolók a tejcukor-érzékenység miatt természetesen nem fogyaszthatnak olyan tejet, illetve tejterméket, amelyben jelentôs a laktóztartalom. Ma már Magyarországon is kapható laktózmentes tej, s a sajt és a túró gyakorlatilag tejcukormentes. A helyes táplálkozás – a táplálkozási piramisnak megfelelôen - azt jelenti, hogy energia- és tápanyagbevitelünk döntô része cereáliákból, gabonafélékbôl, burgonyából származik, s ehhez jelentôs mennyiségû fôzelékféle és gyümölcs fogyasztása társul. Rendszeres, de mérsékelt az állati eredetû fehérje bevitele, s itt az alacsony zsírtartalmú készítmények (pl. 1.5 % zsírtartalmú tej, sovány hús, sovány sajt) fogyasztása javasolható. Kiegészíthetô az étrend egyéb tápanyagokkal, élelmiszerekkel is, így pl. táplálkozásunkban szerepet játszhatnak a különbözô zöldségfélék, olajos magvak, diófélék, stb. Nagyon helytelen, ha tápanyagbevitelt tekintve ugyan megfelelônek tekinthetô a növényi és állati eredetû termékek aránya, de az energiaszolgáltatásban döntô szerepet játszó szénhidrát csupán egy, vagy két forrásból származik. A lényeg, hogy nem szabad a táplálkozást csupán egy-két féle élelmiszerre korlátozni, s kifejezetten helytelen, ha a növény eredetû

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:54

Page 43

MAGYAR EDZŐ 43

2008/3 ■

gyermekkorban kerüljük a sós ételekhez való hozzászokást, csupán nagyon mérsékelten sózzunk. Lehetôség persze a csökkentett nátriumtartalmú készítmények (pl. diétás só) használata is. Ha viszont jódozott konyhasót használunk, annak van a jódtartalom miatt kedvezô hatása is. De a jódbevitel számos más módon (pl. jódtartalmú ásványvizek fogyasztása) is megoldható, ha esetleg táplálkozásunk jódszegénynek minôsíthetô. .

Cukorszerû élelmiszerek fogyasztása

élelmiszerek esetében táplálkozásunk pl. csak burgonyán, vagy csak rizsen alapul. A fôzelékféléket, zöldségeket, gyümölcsöket csak ritkán fogyasztó ember táplálkozása is helyteleníthetô. Hiszen elsôsorban éppen ezek a rostforrások, s jelentôs mennyiségben egyéb, élettanilag hasznos és fontos anyagot, így vitaminokat, ásványi komponenseket, szénhidrátot sôt fehérjét (pl. pillangósok) is tartalmaznak.

Túlzott sózás Helytelen táplálkozási szokás az élelmiszerek túlzott sózása is. Élelmiszereinkbe az élelmiszer-elôállítási technológia folyamata során – pl. színkialakítás, tartósítás, vízmegkötés, ízfokozás céllal – gyakran jelentôs mennyiségû só kerül (pl. a húsipari termékek, a sajtok, a sütôipari termékek viszonylag magas sótartalmúak) s így a szervezetbe jutó nátrium-klorid mennyisége többnyire külön sózás nélkül is jelentôsen meghaladja az élettani szükségletet. Ugyanakkor közismert, hogy a túlzott sóbevitel a hipertónia kialakulásá-

nak kockázati tényezôje, sôt a sok só a gyomorrák kialakulásában is kockázati tényezôt jelent. Többször láttam a tatai edzôtábor éttermében – egyébként változatos, sokrétû, kellemesen fûszerezett, ízletes a koszt, megfelel a korszerû élelmiszerkészítés, illetve táplálkozásfiziológia elvárásainak – hogy számos sportoló anélkül, hogy elôzetesen megkóstolná, már sózza is az ételét, a levest, a húsokat, a köretet is. Ez a kiegészítô sózás mindenképpen kerülendô, s az is tény, hogy kis mennyiségben a nátriumklorid ugyan ízfokozó (flavour-potentiator) hatású, de nagyobb koncentrációban már az elfedô hatás érvényesül, azaz a többi aromakomponens, ízanyag érzékelhetôségét rontja. A zöldpaprika, s a paradicsom természetes íze is jobban érvényesül, ha sózásmentesen fogyasztjuk. Továbbá tény, hogy az életkor elôrehaladásával az ízérzékelô képesség romlik, azaz a korábban megszokott ízhatás (itt sós íz) kiváltásához egyre nagyobb mennyiségû só szükséges. Nagyon lényeges lenne tehát, hogy már a

Nem célszerû, ha a bevitt szénhidrát jelentôs része nem keményítô (komplex szénhidrát) típusú, hanem cukorszerû szénhidrát. Ezért a természetes cukorforrásokból (tejbôl tejcukor, gyümölcsökbôl szôlôcukor és gyümölcscukor) felvett mono- és diszacharidokon kívül a szervezetbe jutó szacharóz (répacukor) mennyiségét mindenképpen csökkenteni, illetve mérsékelni célszerû. Jól ismert adat, hogy jelenleg Magyarországon az évi cukorfogyasztás 1 fôre mintegy 35 kg, azaz naponta répacukorból (más országokban az azonos kémiai összetételû nádcukor, vagy pálmacukor esetleg cukorjuharból nyert szacharóz az elnevezés) kb. napi 100 g jut a szervezetbe. A sok cukor elhízást okozhat, elôsegíti a fogszuvasodást, emésztési rendellenességeket eredményezhet. Úgy vélem, hogy a sportoló étrendjének ne legyen rendszeresen tartozéka az édesség, a cukrászati készítmény, a fagylalt, a torta, a magas cukortartalmú üdítôital. Az esetenkénti, kisebb mennyiségben történô fogyasztás természetesen nem kifogásolható. A cukor egyébként gyakorlatilag az egyetlen olyan élelmiszer, ami a szénhidráton kívül semmi mást nem tartalmaz, azaz lényegében ásványi anyagok, vitaminok, rostok nélküli, kizárólag az energiaszükséglet fedezésében szerepet játszó anyag. Megemlítem még, hogy az ún. barna cukor kémiailag alig különbözik a finomított fehér cukortól, ennek fogyasztása sem tekinthetô egészségesnek. A mesterséges édesítôszerek (pl. aszpartám, ciklamát) táplálkozásbiológiai hátterével itt nem kívánok foglalkozni, csupán annyit jegyzek meg, hogy ezen szerek több nagyságrenddel erôteljesebb édesítô hatásúak, mint a szacharóz, így az energiabevitel szempontjából – a nagyon kis dózis miatt – nincs jelentôségük. A cikksorozat folytatódik, s a rovat következô része a sporttáplálkozás tárgykörén belül a zsírbevitel a sportoló diétájában kérdéskört elemzi.

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:54

Page 44

44 MAGYAR EDZŐ

■

2008/3

Kinevel a végén? EGERSZEGI KRISZTINA ÉS CSEH LÁSZLÓ ELSÔ EDZÔJÉNEK, KISS MIKLÓSNAK TÖBBET ÉR A „KÖSZÖNÖM!" A PLECSNINÉL Mutatós névjegy: egyik oldalán a 3-as rajtkô, a másikon egy medence jelenti a hátteret. A felirat pedig a következô: Kiss Miklós mesteredzô. Továbbá: „Kôbánya SC, úszás sportág, nevelôedzô”, illetve „okl. gépészmérnök, a Testnevelési Egyetem tiszteletbeli tanára”. A 69 éves úr élettörténete persze egy picinyke kártyán nem fér el de még egy oldalba is nehéz összesûríteni. A Global Positioning System, ismertebb nevén a GPS nagy elônye, hogy a gyorsétteremben is használható. Két gombnyomás, és már pereg is az 1992-ben rögzített film: Varga Dani integet, aztán úszik, Kiss Miklós közben azt magyarázza, mit hogyan kell csinálni, és tessék, Dani úgy csinálja. (Nem véletlenül lett nemrég olimpiai bajnok vízilabdában). Három kattintás, és indul az újabb bejátszás: 1993, Kôér utca, medencepart, óvodások az alapmozdulatokat gyakorolják. „Az ott nem Cseh Laci?” De. „Megismerni a nagy fülérôl, ugye?” - mosolyog Kiss Miklós. Ha valaki mosolyoghat rajta, az ô. Hiszen a nevelôedzôje. Csakúgy mint az „...öreg Cseh Lacinak”. És még közel tízezer gyereknek. Elöljáróban még rögzítsünk annyit:

Kiss Miklós 1964-ben kapta meg edzôi oklevelét, két évre rá pedig a Budapesti Mûszaki Egyetem gépészmérnöki karának elvégzését igazoló diplomát. Sokáig másodállásban oktatta az úszást, tudniillik 22 esztendôn át a Ganz Mûszer Mûvek fôkonstruktôreként reggel hattól kora délután kettôig dolgozott, majd szaladt edzést tartani. Elismerték a munkáját: Csank János és Kovács István társaságában vehette át a mesteredzôi címet 1994. március 15-én. Hogy mit mond erre? Azt, hogy „...ha létezik dupla ünnep, az az volt”. Ennyivel el is intézi, mivel, fûzi hozzá, nem szereti fényezni magát. Rendben, akkor beszéljünk a szakmáról. Illetve: ô beszél, én körmölök. „Újvári „Pinokkióval” mûugrónak mentem le a Sportuszodába, de aztán kiderült, hogy gyáva vagyok: három

méterrôl kétszer a hasamra estem, harmadszorra már nem akartam. Úszóként folytattam, az Építôknél, ám sokra Hirsch Karcsi bácsi felügyelete alatt sem vittem, a legtöbb, amivel dicsekedhettem, hogy egyszer-egyszer döntôs voltam száz, illetve kétszáz háton. Viszont Karcsi bácsi mellett elkezdhettem edzôsködni! Az Építôkbôl elcsábított a Ferencváros, majd következett az újabb váltás: Kiss Laci sokadik hívására már nem tudtam nemet mondani. Hú, mikor is volt ez? Régen... A Spartacus-uszodát ezerkilencszáz-nyolcvanháromban adták át, ha nem hagy ki a memóriám, akkor már három éve ott voltam. Mindjárt összejött ám egy csodálatos csapat, a huszonhárom gyerekbôl tizenhárom fantasztikus úszó volt. Egerszegi Krisztinával az élen...” A szakember ekkor jegyzi meg, hogy Székely Éva egyszer így faggatta: Miklós, maga olyan jó edzô, hány olimpiai bajnoka van? A válasz kapásból érkezett: egy sem. Hát Egér? - kérdem én. „Én csak a nevelôedzôje vagyok szerénykedik Kiss Miklós. - A felada-

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:54

Page 45

MAGYAR EDZŐ 45

2008/3 ■ tom kimerül abban, hogy megtanítom a gyerekeket úszni. Három és fél, négyévesen kerülnek hozzám, és akkor adom át ôket, amikor igazolást kapnak. Ennek feltétele, hogy gyorson, pillangón, háton és mellen egyaránt ússzanak legalább egy hosszt, tudjanak fejest ugrani és bemutassanak egy szabályos fordulót. Krisztára visszatérve: én csupán egy aprócska láncszemként mûködtem a gépezetben, Kiss Laci nevelt belôle ötszörös olimpiai aranyérmest. Apropó, amikor hazajött Szöulból, a repülôtéren vártuk, édesanyja, Klári, és édesapja, János mellett álltam. Amikor megjelent az ajtóban, legalább háromszázan fogták körbe, hirtelen mindenki a legjobb barátja volt. Klári ekkor bökött oldalba: Te, Miklós, mit keresünk mi itt? S milyen igaza volt: mindenki odafért hozzá, csak a saját szülei és a nevelôedzôje nem. Ennél rosszabbul csak akkor jártam, amikor a barcelonai gyôzelmeit követô fogadásra meg sem hívtak, miként Cseh Laci Európa-bajnoki címének ünneplésére sem. Hiába, ez a nevelôedzôk sorsa... Bár tudja, mit mondok? Nekem sokkal többet ér, hogy Krisztával és Lacikával a mai napig remek a viszonyom, vagy hogy amikor legutóbb találkoztam Varga Danival és Dumival, átöleltek és megköszönték, hogy megtanítottam ôket úszni. Nincs az a plecsni vagy ceremónia, amely felülmúlná ezt.” Kiss Miklós jövôre 70 éves lesz. Ma-

gától mondja: amíg bírja, addig délutánonként elmetrózik angyalföldi otthonából Kôbányára, hogy újra és újra megszerettesse az úszást a csöppségekkel. Ragaszkodik ahhoz, hogy ô csak az alapokat adja, a többi már a kollégákon múlik. „Valaki azzal hozza le a gyerekét, hogy nagy tehetség, mert magas, karcsú, jó izomzatú és hajlékony, csakhogy az ilyen szülô tévedésben van. Mert ez adottság, nem tehetség. Hadd idézzem Széchy Tamást: a tehetség intelligens fanatizmus. Sokan elképzelni sem tudják, mi minden szükséges ahhoz, hogy valaki a csúcsra jusson vagy mi mindenen múlhat, hogy valaki eltûnik. Mondok két példát: volt egy tanítványom, elképesztô különbség volt közte, valamint a többiek között, minden jel arra mutatott, hogy a legjobbak közé emelkedhet. Hogy mi okozta a vesztét? A videomagnó! Akkoriban jelent meg a magyar piacon, és az apukája az egyik délután azzal keresett meg: Miklós bácsi, köszönjük szépen az eddigi munkáját, de a srác nem akar többet edzésre jönni, inkább videózik... A másik: volt egy fiú, ötventôl ezerötszáz méterig mindent megnyert, rendre Darnyi Tamás elôtt ért célba, azonban az úgynevezett feladásos rendszer miatt elkallódott. Sajnos, sokan jártak így. Nekem szerencsém volt és van, a Spartacusnál Turi György és Pecsics Zsuzsa személyében két remek kollé-

gának adhatom tovább a gyerekeket. Gyuri amúgy is kiváló ember, ha bajba kerülnék, még a világ végére is elmenne, hogy segítséget kerítsen.” Kiss Miklós két dologhoz nem kapott támogatást. A 2005-ben kiadott, A versenyúszás alapjai címû könyvéhez, illetve az annak alapján készülô DVDsorozathoz. Nem mondhatni, hogy a megannyi kikosarazás a kedvét szegte volna, sôt. Ha öt évébe is került, de a saját maga szerkesztette könyvet kiadta („...szerencsém van, gépészmérnök lévén jól kezelem a photoshopot, a Quarkot és a szövegszerkesztôt”), míg a filmek legyártásához azt követôen vágott neki, hogy a profik ötmillió forintos ajánlatát udvariasan visszautasította, és vásárolt magának egy kézi kamerát. S lám, egyedül is megy: az ötbôl négy rész már elkészült. Felvetôdik bennem: a könyv vagy a DVD-k alapján az is megtanul úszni, aki nem tud? „Nem - int le az író-rendezô. - Olyan ez, mint a szobrászat. Hiába olvashatsz arról, hogyan készül egy alkotás, azt csak a szobrász tudja, hová kell ütni, hol kell kijavítani a hibákat. A módszerem, úgy tûnik, mûködik, talán nem véletlen, hogy a Testnevelési Egyetem tiszteletbeli tanáraként immár a tizenegyedik elôadásomra készülök. És bevallom, kicsit hízlalja a májam, hogy amíg mások húsz percig beszélhetnek, én addig mondhatom a magamét, Pietsch Tibor ameddig akarom...”

Illovszky Rudolf (1922-2008) Szeptember 23-án hajnalban, 86 éves korában elhunyt Illovszky Rudolf, a labdarúgó-válogatott korábbi szövetségi kapitánya, a magyar edzôk társadalma legendás nagyjainak korelnöke. A müncheni olimpián a magyar csapattal 1972-ben ezüstérmet szerzett. A Vasas játékosaként 270 mérkôzésen 87 gólt szerzett, a piros-kékek edzôjeként négyszer nyert bajnoki aranyat, egyszer Magyar Kupát, kétszer Közép-európai Kupát. A labdarúgás klasszikus mestere 1922-ben született Budapesten. Pályafutását jóllehet 1933-ban az MTK játékosaként kezdte, nem sokkal késôbb a Vasashoz igazolt, s az angyalföldi klubhoz haláláig hû maradt. Tizenöt éven keresztül (1941-1956) szerepelt az élvonalban a piros-kék gárda tagjaként, s villámgyors balszélsôként évtizedekig volt vezéregyénisége a csapatnak. Három alkalommal pályára lépett a magyar válogatottban is. Még játékosként edzôi képesítést szerzett, s trénerként is a Vasasban kezdett dolgozni. 1960 és 1977 között négyszer nyert bajnokságot (1961, '62, '65 és '77-ben), háromszor Közép-európai Kupát, és 1986-ban Magyar Kupa-gyôzelemre vezette csapatát. Élvonalbeli edzôként 445 NB I -es mérkôzésen ült a kispadon. Külföldön is jelentôs sikereket ért el a görög Olimpia-

kosz Pireusz és az osztrák Admira Wacker szakvezetôjeként. Két idôszakban volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya, elôbb 1966-67-ben, majd 1971 és 1974 között. Összesen 29 mérkôzésen irányította a nemzeti tizenegyet. Vezetése alatt válogatottunk ezüstérmet szerzett az 1972-es müncheni olimpián, s válogatottunkat 1972-73-ban Európa legjobb négy csapata között tartották nyilván. Nyugdíjazása után a Vasas több felkérésének is eleget tett. Kezdetben pályaedzôként, majd utánpótlás-vezetôként, késôbb elnöki tanácsadóként és szakosztályvezetôként is dolgozott, sôt 1995-ben ismét visszaült a Vasas kispadjára, és megmentette csapatát a kieséstôl. Munkája során következetesen mindig arra törekedett, hogy lehetôséget adjon a tehetséges fiataloknak. Edzôi stílusára a feltétlen odaadás volt a jellemzô, a labdarúgás és a csapat iránt, valamint a szakmai és taktikai precizitás. 1996-ban a XIII. kerület díszpolgárává választották. Tiszteletére az ô nevét kapta a Vasas Fáy utcai stadionja. A 86 évet élt szakembert szeptember 19-én szállították a budapesti Szent Imre Kórházba, ahol tüdôgyulladással az intenzív osztályon kezelték. A kiváló sportember 1995-ben elnyerte az Orth Györgyéletmûdíjat, majd 2002-ben a Bay Béla-díjat. 2007-ben pedig, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét kapta meg.

Magyar Edzo/2008/3

2008/09/25 19:54

Page 46

46 MAGYAR EDZŐ

■

2008/3

Mit üzen a magyar sportpolitika elmúlt 60 éve? BAKONYI TIBOR (2007): ÁLLAM, CIVIL TÁRSADALOM, SPORT. KOSSUTH, BUDAPEST Bakonyi Tibor, az Állam, Civil Társadalom, Sport címû könyv szerzôje 1998 és 2007 között részt vett az Országgyûlés Ifjúsági és Sport, majd 2006-tól Sport- és Turisztikai Bizottságának munkájában, de parlamenti képviselôként már az 1996-os Sporttörvény megszavazásakor is jelen volt. A szerzô 2007-ben megjelent írása a rendszerváltás utáni magyar sportpolitika útkereséseinek igényes, informatív és rendszerszemléletû összefoglalója, amely a szerzô reményei (174. o.), illetve az elôszót jegyzô Földesiné Szabó Gyöngyi véleménye (9. o.) szerint is hozzájárulhat a jövô sportpolitikai vitáinak konstruktivitásához, az irányelvek, koncepciók és törvények kidolgozásához, emellett pedig kiindulópontul szolgálhat a sporttudomány képviselôinek további kutatásaihoz is. A munka alapvetôen történeti szemléletû, a hangsúly a sportpolitika politikai oldalán van, következésképpen a kutató elsôdleges forrásként a törvényeket, a politikai állásfoglalásokat, valamint a parlamenti és a bizottsági ülések jegyzôkönyveit használta, az ötvenes évekig visszamenôen. A dokumentumok bemutatását és mélyreható elemzését követôen hat sportpolitikai aktorral készült mélyinterjú válogatott idézetei árnyalják a korábban leírtakat. Mindezek mellett - másodlagos forrásként - a szerzô számos olyan sporttudományi írásra utal, amelyek a magyar sport, mint társadalmi alrendszer mûködési nehézségeit elemzik. A bevezetô fejezet közhelyszerû állítással indul: „a sportszféra a rendszerváltás vesztese", melyet a szerzô alá is támaszt a lakosság fizikai aktivitási és egészségi mutatóival. A felvetett probléma elméleti magyarázatát a civil társadalom magyarországi alulfejlettségében látja (11. o.). A civil társadalom demokráciákban betöltött jelentôs szerepét korábban számos hazai és külföldi társadalomtudós hangsúlyozta, az elméleti keret tehát alkalmasnak tûnik a „miért" megválaszolásához. Ehhez azonban Bakonyi szerint elôször a „hogyan" kérdésre kell felelni, azaz arra, hogy „mi történt" a magyar sportban, közelebbrôl a sportpolitikában a megelôzô tizenöt évben. A vizsgálat tárgya folyamatosan, így jelenleg is változóban van, ezért a mai helyzet megértéséhez vissza kell nyúlni a korábbi évtizedek sportpolitikájához is. A bevezetés végén szereplô három hipotézis jól megfogalmazott: 1. A sportpolitika nem ismeri fel a civil társadalom jelentôségét, amely így nem tud érvényesülni. 2. A sportpolitika és a civil sportszervezetek kapcsolatrendszerére problémákkal terhes függôségi viszonyként jellemezhetô. 3. A sportot irányító politikusok ismeretei, következésképpen elképzelései is eltérnek egymástól. A következô fejezet (Szakirodalmi elôzmények) önállósága talán kevéssé indokolt, hiszen az idézett írások szervesen il-

leszkednének a késôbbi, történeti tagolás szerint megírt fejezetekbe, melyekben számos más szakirodalmi utalás is megjelenik. A 2002-ben megjelent Fehér Könyv kiindulópont a szerzô számára, ennek legfontosabb üzeneteit elôször itt foglalja össze, emellett pedig a magyar sport rendszerváltás körüli átalakulásáról szóló tanulmányokat idéz. Mindezekre késôbb, a kronologikus szerkezetû fejezetekben is utal, Laurence Chalip összehasonlító tanulmánykötete ezekkel szemben inkább elméleti kiindulópont, ennek ismertetése tehát elengedhetetlen a bemutatása elôtt. A „Mit üzen a múlt" c. fejezet elsô fele elsôsorban az angol sportéletbôl vett példákra összpontosít, és – másodlagos források alapján – azokat a társadalomtörténeti tendenci- ákat vázolja fel, amelyek a világháborút megelôzô sportban indultak el, és amelyekre a magyar sportpolitikának választ kellett adnia a negyvenes évek második felétôl kezdôdôen. A nemzetközi példák után kezdôdik a fejezet azon része, ahol a szerzô elsôsorban az elsôdleges forrásokra támaszkodik, és kronológiai logika szerint mutatja be az egypártrendszer négy évtizedének legfontosabb sportpolitikai dokumentumait. A könyv egyik legfontosabb üzenete itt jelenik meg elôször: A sportpolitikai elvek a rendszerváltás elôtt, és azt követôen sem találkoztak a gyakorlattal, a gyakran idealizált helyzetkép alapján kialakított, elméletben mégoly „felvilágosult" koncepciókat rendszerint nem sikerült a gyakorlatban megvalósítani. Bár a lakosság sportja, vagy az egyetemi-fôiskolai sport a szocialista sportpolitikában sokszor hangsúlyosabb volt az élsportnál, a sport sikerességét mégis az olimpiai aranyérmekben mérték (52. o.). A nyolcvanas évekre kialakuló „fordított piramis" tetején az élsport állt, amelynek képviselôi e kedvezményezett döntési és juttatási pozícióban természetesen nem voltak érdekeltek a sport civilizálásában, így az államról történô leválása a rendszerváltás elôtt nem következhetett be (60. o.). A „Sport, Állam és Civil Társadalom az 1990-es rendszerváltás után" címû fejezet lényegében két eltérô kiindulású helyzetelemzés, a sporttudomány képviselôi által összeállított „Fehér Könyv", illetve a politikai oldalról érkezô „ISMertetô" felhasználásával tárgyalja a fordulat utáni évtizedet. A Fehér Könyvben említett legfontosabb problémák: • az állam kivonulása az önkormányzatok és a civilek helyzetbe hozása nélkül, • az iskolai sport és az utánpótlás-nevelés stagnálása, • az egyetemi sport visszaesése, • a szabadidôsport hanyatlása, és • a sportlétesítmények állapota. A két dokumentum után a sporttudomány számos képviselôjének a nyilvánosság különbözô fórumain megjelenô helyzetértékeléseit idézi fel Bakonyi, lehetôvé téve az olvasó számára, hogy megfelelô rálátással rendelkezzen ahhoz, hogy a par-

lamenti és bizottsági ülések dialógusait a maguk kontextusában értelmezze. A „Kormányzati Sportpolitikák, Országgyûlési Viták" c. fejezet a könyv talán legértékesebb része. A szerzô, aki helyzetébôl adódóan jelen volt a parlamenti vitákon, részletes, mégis összefogott és mindvégig olvasmányos beszámolót ad, amely a két Sporttörvényrôl szóló vita mellett számos olyan helyzetet is felidéz, amikor a sport indirekt módon kapcsolódó, illetve sajnálatosan elhanyagolt témaként került elô az Országgyûlésben. Az 1998-at megelôzô idôszakban a sport kérdéseit egy pártoktól független „sportpárt" tartotta napirenden (130. o.), olyan tagokkal a soraiban, mint Nádori László, a sporttudomány doyenje, vagy Török Ferenc, a korábbi olimpiai bajnok. Az 1996-os Sporttörvény a sport civilizálása mellett tette le a voksot, de ehhez – elsôsorban költségvetési akadályok miatt – anyagi garanciát nem tudott vállalni. Egy más sportpolitikai irányvonal érvényesült 1998 után, amely egy átmenetinek szánt, de erôs állami szerepvállalást jelentett, és a sport képviselete miniszteriális szintre került. A piac felôli megközelítés a látványsportokat, fôként a labdarúgást részesítette elônyben, fenntartva ezzel a magyar sport fordított piramisát. A 2000-es Sporttörvény is inkább jelképes segítséget nyújtott a civil szervezeteknek, amelyek jelenlegi formájukban is inkább kvázi-civil szervezeteknek nevezhetôk. A 2002 óta mûködô gyakorlat a PPP (Public-Private Partner-ship, a köz- és magánszféra partnersége) konstrukciót alkalmazza, az állam kivonulása tehát újra elindult. A szerzô a fejezetet személyes meggyôzôdésével zárja, mely szerint a sport civilizálása elengedhetetlen, de bizonyos – elsôsorban egészséggel kapcsolatos – alapkérdésekben az állami felelôsségvállalás is szükséges (164. o.). Az összegzés elôtt egy különálló fejezet idézi fel hat, korábbi sportpolitikai szereplôvel készített mélyinterjú legfontosabb gondolatait. Ebben a fejezetben kerül alátámasztásra a harmadik hipotézis, azaz hogy a sport döntéshozóinak egymástól különbözô fogalmi keretei és elképzelései vannak a sportpolitika jelentésérôl és feladatairól, illetve a magyar sport helyzetérôl, mely képzetek befolyásolták, befolyásolják döntéseiket is. Az összegzés egyik fontos gondolata, hogy a szakma is nagyon késôn jelent meg igazán széles spektrumú jelentéssel, amelynek segítségével kialakulhatott volna egy átfogó stratégia. Meglátásom szerint azonban, a stratégiák és koncepciók hangsúlyos pontjai sok esetben nem esnek távol a sporttudomány képviselôi által kijelölt pontoktól. A „Sportoló Nemzet" víziójának gyakorlati megvalósulása egyrészt az anyagiak függvénye, másrészt azonban (és ez a könyv legfontosabb üzenete), az állam és a civil szféra tiszta, átlátható kapcsolatán, illetve a civil társadalom megerôsödésén múlik. Dóczi Tamás