OLASZORSZÁG A BILATERALIZMUS TÚLSÚLYA EURÓPÁVAL SZEMBEN? Tarjányi Krisztina

OLASZORSZÁG – A BILATERALIZMUS TÚLSÚLYA EURÓPÁVAL SZEMBEN? Tarjányi Krisztina

TARTALOMJEGYZÉK 1) Politikai kapcsolatok ........................................................................................119 1.1. Oroszország szerepe Olaszország hivatalos külpolitikájában ...........121 1.2. Olaszország szerepe Oroszország külpolitikájában ...........................123 1.3. A személyes kapcsolatok szerepe – hangsúlyeltolódások a különböző miniszterelnökök alatt .....................................................124 2) Gazdasági kapcsolatok ....................................................................................125 2.1. Külkereskedelmi mutatók .....................................................................127 2.2. Regionális együttműködések ................................................................132 2.3. Energetikai kapcsolatok ........................................................................132 3) Olaszország szerepe az EU külpolitikájában .................................................138 3.1. Fontosabb posztszovjet-olasz kapcsolatok ...........................................139 4) Lezárás ..............................................................................................................141 Felhasznált irodalom ............................................................................................143

Olaszország – a bilateralizmus túlsúlya Európával szemben?

119

Az Európai Unió és Oroszország között szövevényes kapcsolatrendszer nem egyetlen, ám igen fontos eleme az olasz–orosz viszony. Az olasz–orosz kapcsolatok alakulásának a két ország politikai és gazdasági kapcsolatain túlmutató jelentősége van, hiszen az Európai Unió harmadik legnagyobb gazdaságának kapcsolatai befolyásolják a 27 tagú szervezet Oroszországgal való viszonyát is. Jelen tanulmány rámutat, hogyan állhatnak egy ország érdekei a közösségi célok – úgymint közös európai kül-, biztonság-, illetve energiapolitika – kialakításának útjába. Az olasz–orosz kapcsolatok példáján látni fogjuk, hogy a gazdasági, és ezen belül is az energetikai kapcsolatok milyen jelentőséggel bírnak, hogyan határozzák meg egy ország külpolitikáját partnerével szemben. Mindezen túl, az olasz–orosz kapcsolatok pikantériájára is felhívva a figyelmet, bemutatom az ország vezetői közötti különleges kapcsolatot is, megvizsgálom, hogy a személyes viszonyok alakulásának mekkora szerepe van a két ország viszonyában. A dolgozat első részében a politikai, majd a gazdasági szálak felderítésére kerül sor, ezt követően elemzem, hogy mennyiben befolyásolja az olasz külpolitika alakulása az uniós viszonyrendszert; kiderül, hogy a „Szomszédságpolitikában” (European Neighbourhood Policy) milyen szerep jut Olaszországnak. Továbbá megvizsgálom az olasz szempontból fontosabb poszt-szovjet államokkal fenntartott kapcsolatokat is.

1)

Politikai kapcsolatok

Az olasz–orosz kapcsolatok európai, sőt akár világviszonylatban is kiemelkedően jónak számítanak. Mind politikai, mind gazdasági téren számos olyan szálat találunk, amelyek a két ország földrajzi távolsága ellenére összekötik ezeket az államokat. A politikai viszonyok jellemzésekor mind az olasz, mind az orosz fél rendkívül szívélyesen nyilatkozik. A moszkvai olasz nagykövetség honlapján lévő megfogalmazás szerint „Olaszország és Oroszország között mind a kétoldalú, mind a nemzetközi szervezetek keretei közötti kapcsolat kiváló,”1 „olyannyira, hogy a privilegizált jelzőre is rászolgál”.2 Ezt nem sok európai állam mondhatja el magáról. Olaszország büszkén hirdeti, hogy vezetői milyen sokat tettek a kapcsolatok javítása érdekében nem csak a két ország, hanem Oroszország és az Európai Unió között is. A hivatalos orosz dokumentumok is hasonlóan baráti viszonyról beszélnek, kiemelik, hogy Olaszország az Orosz Föderáció egyik legközelebbi partnere Európában; illetve azt, hogy számos világpolitikát érintő kérdésben az orosz és olasz érdekek egybeesnek, ennek alapja pedig az, hogy gazdasági téren a két országot számos szál köti össze. Az elmúlt évek eseményei és nyilatkozatai alapján pedig abban is biztosak lehetünk, hogy a két

1 2

Moszkvai Olasz Nagykövetség Olaszország Külügyminisztériuma A

120

Tarjányi Krisztina

ország vezetőinek körében megvan a szándék a politikai és gazdasági kapcsolatok további mélyítésére is.3 Az ifjú Oroszország és Olaszország között a politikai kapcsolatot hivatalosan az 1994-ben aláírt barátsági és együttműködési szerződés fektette le. Az 1994es szerződés az orosz rendszerváltásra adott olasz válaszként értelmezhető, amely bizakodva figyelte Oroszország első lépéseit. A dokumentum, az alulról jövő kezdeményezések hiányában felülről igyekezett meghatározni a kapcsolatokat.4 Emellett az 1998-ban az Orosz Föderáció és az Olasz Köztársaság által aláírt Cselekvési terv alapján szabályozták a kormányzati és egyéb hivatalos együttműködés területeit. A felek 2002 óta rendszeres, legfelsőbb szintű találkozókat tartanak a felelős miniszterek, illetve parlamenti szakbizottságok között. Az állandó kapcsolat megléte érdekében pedig forródrótot hoztak létre a Kreml és a Minisztertanács elnöke – azaz az orosz elnök és az olasz miniszterelnök – között.5 Katonapolitikai területen is igen jelentős a két ország együttműködése. Egyrészt fontos a NATO-orosz viszony javítását szolgáló NATO-Oroszország Tanács létrehozásában való olasz szerepvállalásra felhívni a figyelmet, másrészt a két ország között a katonai technológia területén való együttműködésről szóló dokumentumok kerültek aláírásra már 1996-ban, amit a javuló politikai kapcsolatokkal párhuzamosan lefolytatott közös katonai parádék és gyakorlatok formájában terjesztettek ki.6 1994-ig Olaszország a szovjet nukleáris arzenál leszereléséhez 7,5 millió dollárnyi segítséget nyújtott.7 A terrorizmus elleni harc tekintetében is láthattunk együttműködést: a beszláni tragédiát követően Olaszország az elsők közt fejezte ki együttérzését, ajánlotta fel támogatását. A politikai kapcsolatok javulásával a kulturális kapcsolatok is felpezsdültek. Számos, egymás kulturális életét bemutató programra került sor. A két országban kölcsönösen elősegítik a másik ország nyelvének tanulását, kultúrájának megismerését. Ennek keretében került sor a magyarhoz hasonló olasz év megrendezésére 2005-ben Oroszországban, ami a turizmus fellendülésével is járt. Turisztikai szempontból Olaszország egyébként is az orosz turisták egyik legkedveltebb célpontja. A két ország közötti politikai, kulturális és gazdasági kapcsolatok javulása csakis úgy mehetett végbe, hogy a két ország vezetői között egyre gyakoribbá váltak a személyes, magas szintű találkozók az ezredfordulót követően.

3 4

uo.

Collina 2008, p. 26. Oroszország Külügyminisztériuma A 6 Collina 2008, p. 34, Oroszország Külügyminisztériuma A 7 Collina 2008, p. 32. 5


121

1.1. Oroszország szerepe Olaszország hivatalos külpolitikájában A olasz külpolitika hagyományosan három terület – az atlanti, az európai és mediterrán irányultság – között igyekszik megtalálni az egyensúlyt.8 Az ország területi elhelyezkedéséből következőleg e három legfontosabb kör nem változott szignifikánsan. A 2000-es évek elejének külkapcsolati viszonyait ugyanakkor gyakran jellemezték euro-szkepticizmussal, de legalábbis eurorealizmussal.9 Egyes elemzők szerint a 1990-es évek végét és a 2000-es évek olasz politikáját meghatározó Silvio Berlusconi külpolitikai irányvonala csupán tónusában és stílusában, de nem lényegileg változtatott az olasz külpolitikán.10 Azt azonban mindenképpen érdemes kiemelni, hogy Berlusconi alatt a kétoldalú kapcsolatok felértékelődtek – az atlanti kapcsolatok terén is egy erősebb irányultságot figyelhettünk meg, míg az Európával való viszony erősítése sokkal inkább a baloldali Prodihoz köthető. Összességében a hivatalos Európa-politika szintjén az olasz álláspont közelebb áll a némethez, mint az angolhoz.11 Azok a kritikák azonban, amelyek Berlusconit európai partnerei részéről érték, nagyrészt annak köszönhetőek, hogy Oroszországgal való kapcsolatát az Európában elfogadottnál barátságosabban kezelte. Az Olaszország által meghatározott külpolitikai irányvonalat körvonalazza az a jelentés, amelyet 2007-ben készített el egy, az olasz külügyminisztériumhoz tartozó szakértői csoport.12 Az elemzők világosan látják azt, hogy Európa csak akkor maradhat a világ meghatározó politikai és gazdasági szereplője, ha képes egy erős, integrált szervezetté válni. Ehhez szükség van a közös védelmi

8

Andreatta 2008, p. 170. Az euro-realizmus mellett a külpolitika jellemzésében a nemzeti karakter felerősödése, míg Berlusconi alatt az atlantizmus vált különösen fontossá.. A nemzet szerepét kihangsúlyozó nacionalista vonal megjelenése tulajdonképpen azt jelenti, hogy a multilaterális kapcsolatok hangsúlyozása helyett a speciális kétoldalú kapcsolatok (pl. Izraellel, Görögországgal, Oroszországgal.) kerültek a középpontba, Olaszország a nemzetközi politikában igyekezett békítőként részt venni a vitás kérdésekben, illetve a különböző terrorcselekményeket követően önállóan állt ki ezeket bírálva a nemzetközi színtérre (pl. Izrael, Betlehem, 2002) (Brighi, 2006). Politikai elemzők természetesen vitatkoznak finomságokon az olasz külpolitika értékelésekor, azonban a fent említett főbb irányok kétségtelenül megmaradtak. Tény az is, hogy az egymást követő olasz kormányok inkább támogatták az unió bővítését, mint mélyítését, miközben szoros kapcsolatot ápoltak a NATO-val és a környező országokkal. (Andretta 2008; Brighi 2006) 10 Croce 2002. 11 Amely kevésbé támogatja pl. a közös külpolitika létrehozását, hajlamosabb arra, hogy európai kapcsolatait az amerikai alá rendelje. 12 Bár a riport nem tekinthető hivatalosan elfogadott stratégiának, érdemes bemutatni főbb állításait. Ez egy előremutató tudományos munka, mely elősegítheti az egyébként gyakran hiányolt egységes és strukturált külpolitikai gondolkodás kialakulását. 9

122

Tarjányi Krisztina

és energiapolitika kialakítására is.13 Leírják, hogy a jövőben minden ország számára fontos nemzeti érdekké válik az, hogy a belső piacokat és az energiaellátókkal való kapcsolatot is egységesen lehessen koordinálni Európában. Azonban azt is kifejtik, hogy a közös kereteken túl az adott vállalatok, helyi szolgáltatók számára fontos meghagyni a mozgásteret is.14 Ez a viselkedésmód az olasz magyarázat arra, hogy miért van szükség az orosz-olasz kapcsolatok megerősítésére: ilyen alapon értékelődnek fel a kétoldalú energetikai kapcsolatok. Olaszország esetében ez különösen igaz Oroszországra és Algériára. Ennek a gondolatnak a jegyében az olasz politika a kapcsolatok további mélyítését tervezi minden olyan országgal, amelyekkel energetikai szempontból szorosan együttműködnek. Ennek az elképzelésnek az előnye, hogy az együttműködés területeinek szélesítésével, az egyoldalú függőséggel szemben növelhető a két ország – adott esetben Olasz-és Oroszország – közötti interdependencia.15 Úgy tűnik, az olasz vezetés Európánál hamarabb törődött bele abba, hogy Oroszország a jövőben is az egyik legnagyobb energiaszállító lesz. Így ahelyett, hogy alternatív forrásokat keresnének, elsőként igyekeznek kihasználni azt, hogy számos ország vonakodik a hasonlóan jó kapcsolatok kialakításától. Egy érdekes elemzés16 az összes uniós államot áttekintve Olaszországot Oroszország stratégiai partnerei közé sorolja. A stratégiai partnerek olyan országok, amelyek adott esetben hátráltatják a közös európai politikák kialakítását, mert saját kétoldalú kapcsolataikat és állami érdekeiket a közösség érdekei elé helyezik.17 Világos tehát, hogy bár a fenti érvelés olasz szempontból logikus, mégsem feltétlenül értelmezhető úgy, ahogy az olaszok szeretnék láttatni kétoldalú politikai kapcsolataik menetét. Sőt, mára az a megközelítés, amely azt hangsúlyozta, hogy Olaszország Oroszország Európa felé vezető útján a „híd” szerepét töltheti be, mára idejét múlttá vált.18 Ez a gondolat az 1990-es években még elfogadható sőt támogatható volt, hiszen az orosz külpolitika orientációja csak 1990-es évek második felére alakult át és fordult el az Európai Uniótól. Miután Putyin elnök kimondta, hogy Oroszország nem szándékozik beta13

Rapporto 2020, p. 19. i.m., p. 29. 15 i.m., p. 29. 16 Leonard-Popescu 2007. 17 Az elemzés öt csoportot különböztet meg: 1. A trójai falovak (Ciprus és Görögország), akik hajlandóak akár meg is vétózni egy-egy döntést Oroszország érdekében. 2. Stratégiai partnerek (Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország), akik speciális, az európai közös célokat aláásó megegyezésekkel rendelkeznek Oroszországgal. 3. A barátságos pragmatisták (Ausztria, Belgium, Bulgária, Finnország, Magyarország, Luxembourg, Málta, Portugália, Szlovákia és Szlovénia), akik politikai céljaik elé helyezik a gazdaságiakat. 4. A barátságtalan pragmatisták (Csehország, Dánia, Észtország, Írország, Lettország, Hollandia, Románia, Svédország és Nagy Britannia), akik hajlandóak kritizálni Oroszországot. 5. Az új hideg háborús harcosok (Litvánia és Lengyelország), akiknek nyíltan ellenséges a viszonyuk Oroszországgal. (Leonard-Popescu 2007, p. 3.) 18 Collina 2008. 14


123

gozódni az európai rendszerekbe, feleslegessé váltak az olasz politika azon erőfeszítései, hogy ők teremthessék meg az unió felé vezető utat.

1.2. Olaszország szerepe Oroszország külpolitikájában A hivatalos orosz külpolitikai stratégiában szerepel az, hogy Oroszország érdekei közé tartozik az Európai Unió megerősítése, mégpedig azért, hogy az Unió egységesen és kiszámíthatóan tudjon fellépni a gazdasági és kereskedelmi, külés biztonságpolitikai kérdésekben.19 Az európai államok sorában, amelyekkel a kétoldalú kapcsolatait erősíteni igyekszik az ország, Olaszországot – gazdasági súlyával megegyezően – Német- és Franciaországot követően, harmadikként említi a dokumentum. Retorikailag azonban – ahogy már korábban láthattuk – még ennél is előkelőbb helyet kap az ország. Annak ellenére, hogy Oroszországnak valóban érdeke az, hogy nyugati szomszédja erős legyen és dinamikusan fejlődjön, vitathatatlan az is, hogy amíg egységes Európáról nem beszélhetünk, sokkal kifizetődőbb a meghatározó országokkal baráti viszonyt ápolni. Így Oroszország számára az olasz kapcsolatok kétoldalú menete teljességgel megfelel annak a politikának, amelyet az orosz vezetés Európa-politikájában alkalmaz: a kapcsolatok alapvetően nem európai szinten, hanem a két ország között közvetlenül határozódnak meg. Ennek a magyarázataként idézhetjük a Duma külügyi bizottságának elnökét, aki nyíltan úgy fogalmazott, hogy Oroszországnak elege van Brüsszel cselekvésképtelenségéből, „az ország sokkal többet tudott elérni Németországban, Franciaországban, illetve az olaszokkal együttműködve”, mint a bonyolult uniós struktúrák mentén. Az Európai Uniót ezért egy olyan intézménynek nevezte, amely kifejezetten gátolja a kapcsolatok kiépítésének lehetőségét.20 Olaszország, nagy európai súlyával olyan eszköz Oroszország számára külpolitikájának alakításában, melynek támogatásával az ország közelebb kerülhet politikai és gazdasági érdekei eléréséhez. Ezért tapasztalhattuk azt a szívélyes hangnemet, amely a két ország közötti kommunikációban is megjelenik.

19 20

Koncepcija Vnyesnyej Politiki Rosszijkszkoj Federacii Kostantin Kosachevet idézi Leonard-Popescu 2007, p. 13.

124

Tarjányi Krisztina

1.3. A személyes kapcsolatok szerepe – hangsúlyeltolódások a különböző miniszterelnökök alatt Ismert tény, hogy az 2001-ben másodszor hivatalba lépő Silvio Berlusconi és az újonnan megválasztott orosz elnök, Vlagyimir Putyin nagyon hamar személyes barátságot kötött egymással. A miniszterelnök beiktatását követően 4 hónapot kellett várni az első találkozóra, amelyet sűrűn követtek a további megbeszélések. Ezek hamar átlépték a formális kereteket. A két állam vezetője kölcsönösen meglátogatta egymást a másik magánrezidencián. Miután az olasz külpolitikának hagyományosan van egyfajta belső legitimációs szerepe, Berlusconi külpolitikai téren is bizonyítani akart. Éppen ezért gyakran bírálták azzal, hogy a diplomáciát hazai pozícióinak megerősítésére használja és egyszemélyben – a külügyminiszterrel való egyeztetés nélkül – irányítja a neki tetsző irányba a külkapcsolatokat.21 Mivel Európában médiabirodalma és bizonytalan ügyletei miatt amúgy sem volt túl népszerű, az orosz irányvonal lehetőséget teremtett a megnyilvánulásra, politikai tőke kovácsolására. Berlusconi regnálásának idejére esett az olasz EU-elnökség 2003-ban, amikor a miniszterelnök többször is megdöbbentette az európai közösséget, hiszen nem volt hajlandó kritizálni az orosz politikát.22 Berlusconi gyakran Európában igencsak vitatható, ha nem teljességgel elfogadhatatlan kijelentéseket tett – így például a grúz háborút illetően, vagy akkor, amikor azt mondta, hogy a nyugat provokációja (pl. a koszovói ügy és Ukrajna, illetve Grúzia NATO-tagságának említése) vezetett oda, hogy Kalinyingrád területére akár rakétákat is telepíthetnek, és így a nyugat tevékenységének eredményeként közel vagyunk egy újabb hidegháborúhoz.23 Ő volt az, aki felvette azt is, hogy Oroszországnak csatlakoznia kellene a NATO-hoz.24 És bár erre nem került sor, mégis Berlusconi érte el, hogy létrejöhessen a NATO-Oroszország Tanács, ahol Oroszország konzultációs jogkörben vehet részt. A Jukosz-ügy esetében kijelentette, hogy bízik Putyin elnök ítéletében és biztos benne, hogy nem önkényes módón indult meg az eljárás az olajtársaság ellen. Ezek alapján is látszik, hogy Berlusconi valóban rászolgált arra, hogy Oroszország egyik vezető diplomatájának nevezzék. A hangnem mára sem változott, a harmadik Berlusconi-kormány hivatalba lépése után néhány nappal a miniszterelnök szardíniai rezidenciáján elsőként látta vendégül az orosz elnököt.25 Ez egy cseppet sem lepte meg az elemzőket, akik számítottak rá, hogy Berlusconi ki fogja használni személyes kapcsolatait.26 A találkozó 21

Brighi 2006, p. 281. Economist B 23 EU–Russia Centre 24 Statement by PM Berlusconi before US Congress 25 Owen 2008. 26 Lorenzo Fioramonti & Sonia Lucarelli 2009, p. 3. 22


125

a két ország politikai kapcsolatai szempontjából is jókor jött, ám uniós szemszögből nem hozott előrelépést, pedig nem volt egyértelmű, hogy az olasz miniszterelnök jó személyes kapcsolata nem használható fel egyszerre az EUorosz kapcsolatok javítására is. Erre azonban úgy tűnik nem került sor. A helyzet mára sem változott, a negyedik Berlusconi kormány megalakulása előtt további nem hivatalos látogatásra került sor az immár miniszterelnöki posztot betöltő Putyin és Berlusconi között. Fontos azonban, hogy nem csak Berlusconi, hanem Romano Prodi is a korábbinál jóval barátságosabb hangot ütött meg Putyinnal szemben, miniszterelnökként az európai bizottság korábbi elnöke pragmatikus politikát folytatott. Prodi jóval kevésbé volt kritikus Oroszországgal országa vezetőjeként, mint korábban, amikor nyíltan kritizálta az orosz politikát a csecsen-háború vagy a Jukosz-ügy miatt.27 Rövid hivatali ideje alatt (2006. májusa és 2008. májusa között) Prodi négy alkalommal találkozott Putyin elnökkel, ugyanezen idő alatt, az egyik legfőbb szövetségesnek tartott Egyesült Államok vezetőjével, George W. Bushsal mindösszesen kétszer.28 Bár Prodi sok tekintetben más politikát folytatott, mint elődje (és utódja), miniszterelnöksége alatt nem történt lényeges változás az olasz Oroszország-politikában. Sőt igen fontos együttműködési megállapodások – úgymint a Gazprom-ENI közötti is – ekkor kerültek aláírásra.

2)

Gazdasági kapcsolatok

A gazdasági együttműködés talán legfontosabb eleme az energetikai kapcsolatrendszer, ám a két ország közötti külkereskedelem alakulására és a regionális kapcsolatokra is érdemes felhívni a figyelmet. A gazdasági együttműködés időben messzire nyúlik vissza. Meglepő módon már a hidegháború végére a maihoz hasonló kép alakult ki arra nézve, hogy a nyugati blokk országai közül melyek a legjelentősebbek Oroszország számára. Természetesen a volumenadatok az azóta eltelt időben lényegesen változtak, azonban már a 1990-es évek elején is a legfontosabb partnerek között szerepelt Olaszország.29 Úgy, ahogy a többi európai ország, Olaszország is nagyon bízott az új Oroszország demokratizálódásában és a nemzetközi gazdasági rendszerbe való bekapcsolódásában.30 Ma Olaszország Oroszország egyik legfontosabb kereskedelmi partnere, az elmúlt évtized során vált ez a kapcsolat egyre szorosabbá. Az együttműködés területei az ezredfordulót követően szélesedtek ki, ekkor került elő fókuszáltan 27

Leonard-Popescu 2007, p. 33. Giusti 2007. 29 Ludvig 2006, p. 72. 30 Barabanov 2003. 28

Tarjányi Krisztina

126

a hagyományos kereskedelem mellett a regionális együttműködés és növekedett meg a high-tech iparágak jelentősége, ezek közül is az űrtechnológiai kooperáció adott egyfajta szimbolikus lökést. (Egy olasz pilóta látogathatott a Szojuz fedélzetén az űrbe.31) Az elmúlt időszak egyik legnagyobb vívmánya, hogy a pénzügyi együttműködést is igyekeznek kiszélesíteni a felek. A legújabban kitűzött cél az volt, hogy az állami garanciával nyújtott hitelezési gyakorlatot bankközi hitelezéssel váltsák fel.32 Ezen a területen az olasz–orosz adatok messze elmaradtak az európai átlagtól. A külföldi tőkebefektetés volumene alapján Olaszország nem foglal el túl előkelő helyet az FDI áramlások tekintetében, sőt a teljes európai uniós tőkebefektetésekkel összehasonlítva elhanyagolható arányt képvisel. Az alábbi táblázatból jól látszik, hogy nem a külföldi tőkebefektetés területén találjuk a jelentősebb együttműködést a két ország között: 1. táblázat

Az EU27-ek FDI áramlása Oroszországba, illetve Oroszországból (millió euró) 2006 Kifelé EU27 Olaszország

2007

Befelé

Mérleg

10662

1516

9146

21

8

13

Kifelé

Befelé

Mérleg

17106

957

16149

19

86

–67

Forrás: Eurostat New Realease 156/2008

Az elmúlt évek tendenciája is látható, miszerint az orosz FDI a 27-ek Európájába a 2006-os 1526 millió euróról, 2007-re 957 millió euróra csökkent. (2005-ben ugyanez 2777 millió euró volt, ami több mint a 2004-es összeg tízszerese).33 Azt, hogy az olasz befektetők messze nem szerepelnek a vezető tőkebefektetők között, az Orosz Kereskedelmi Kamara azzal magyarázza, hogy az olasz cégek gyakorta a sokkal jövedelmezőbb egyéb, pl. Cipruson bejegyzett cégeken keresztül viszik a tőkét az országba.34 A vállalati együttműködések területén jelentős fejlődést figyelhettünk meg, elsősorban a nagy energetikai cégek együttműködésének, illetve a kiváló politikai kapcsolatok alakulásának köszönhetően. Orosz adatok szerint jelenleg több mint 700 olasz–orosz vegyesvállalat működik Oroszországban, ebből 200 cég 31

Oroszország Külügyminisztériuma A Jelentős bankközi megállapodásokat kötött a Vnestorgbank, a Sberbank és az Alfa-bank, illetve olasz oldalról az Inteza, IMI/Sao Paolo. (Az Inteza megvehette a KMB-Bank 75 százalékát 2005-ben, 90 millió dollárért.) 33 Eurostat New Realease 90/20008 34 Torgovoe Predsztavityelsztvo Rosszijszkoj Federacii v Italianskoj Respublike A 32


127

a fővárosban. Az Oroszországban működő olasz vállalatok tevékenysége elsősorban háztartási gépek, kerámiák, élelmiszeripari és ruházati termékek előállítására, illetve forgalmazására, továbbá építőipari, gépgyártási és telekommunikációs területekre terjed ki.35 A legdinamikusabb növekedés az orosz fél számára stratégiai fontosságú iparágakban (energetika, technológia, infrastruktúra) figyelhető meg. A vállalatok közötti együttműködések közül ki szokták emelni az energetikai összefonódásokat,36 illetve a repülés területén a Szojuz és a Allenia Aeronautica közötti szerződést, amely az ún. RRJ (Russian Regional Jet/Superjet 100) regionális utasszállító repülőgépek értékesítéséről és számára szolgáltatások biztosításáról szól.37 További nagyobb cégek, amelyeket érdemes megemlíteni: az acéliparban tevékenykedő Szeversztal, amely az olasz piac legnagyobb acélgyártóját, a Lucchinit birtokolja; vagy a Jevraz Holding,38 amely 2005-ben mintegy 90 millió dollárért vette meg a Palini e Bertolit fémipari gyárat.39 Az orosz cégek 2004 és 2008 közötti legnagyobb (szám szerint a 14.) külföldi felvásárlása a Renova valószínűsíthetően mintegy 700 millió dolláros befektetése volt 2007-ben, amikor a vállalat megvette az energetikai szektorban tevékenykedő Energetic Source SPA (Italy) 80 százalékát.40 Ehhez képest több, mint 100 millió dollárral elmarad az említett Lucchini 62 százalékának megvásárlása 2005-ben, 579 millió dollárért. A gazdasági együttműködést számos formális bizottság és szervezet is segíúgymint az Orosz-Olasz Gazdasági, Ipari és Pénzügyi Együttműködési tanács vagy az Olasz–Orosz Kereskedelmi Kamara. ti,41

2.1. Külkereskedelmi mutatók Mára az orosz piac dinamikus fejlődésével és az európai energiahordozók keresletének növekedésével Oroszország az Európai Unió egyik legfontosabb partnerévé vált. Mind az import, mind az export tekintetében Oroszország az 35

Pagine di Difesa A 2008, és Olaszország Külügyminisztériuma Lásd 2.3. fejezet 37 Az együttműködés tartalmazta az Alenia jogát arra, hogy megvehesse a Szojuz egy leányvállalatának blokkoló plakettjét, 25 százalékban finanszírozhassa a cég üzleti tervét, továbbá az Alitalia számára is teremtett egy kedvező lehetőséget, hogy gépparkját lecserélhesse. Az Alitalia 10 gépet rendelt, ami egyébként jóval kevesebb, mint például a Concord megrendelése, mégis említésre méltó. Forrás: Kuzmin 2006, Aviation, Sukhoi 38 A Prjamie invesztyicii c. magazin egyik számában a következő adatok jelentek meg a Szeversztal, illetve a Evraz Holding olaszországi tőkebefektetéséről: 574 illetve 270 millió dollár. (Forrás: Prjamie invesztyicii 2008, p. 14.) 39 Kommersant 2005. 40 Kheyfets, p. 23. 41 Oroszország Külügyminisztériuma A 36

Tarjányi Krisztina

128

előkelő harmadik helyet foglalta el az EU27-ek külkereskedelmében Kína és az USA után 2007-ben. Az Orosz Központi Bank 2007-re vonatkozó adatai alapján Oroszország kivitelének 17 százaléka irányul az EU-ba, míg importjának 43 százaléka származik a térségből.42 A 1990-es évek eleje óta jelentős volumennövekedést lehetett tapasztalni, azonban a külkereskedelem a célországok súlya szerint már ekkor is hasonló képet mutatott. Már ekkor világosan kirajzolódott, hogy Oroszország legfontosabb kereskedelmi partnerévé Németország, Olaszország, Franciaország és Hollandia vált.43 2. táblázat Az EU27 termékkereskedelme Oroszországgal (millió euró) 2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

46030 83954 -37924

56696 112591 -55895

72307 140887 -65807

89118 144231 -55113

869236 952954 1052720 1159276 935270 1027522 1179569 1351745 -66034 -74568 -126849 -192468

1241236 1433515 -192279

Oroszország Export Import Mérleg

22738 63777 -41039

31602 34420 65875 64493 -34727 -300733

37206 70686 -33480

Teljes Extra-EU27 Export Import Mérleg

849739 992698 -142959

884707 979145 -94438

891899 936972 -45073

Oroszország/Teljes Extra-EU27 (%) Export Import

2,70 6,40

3,60 6,70

3,90 6,90

4,30 7,60

4,80 8,20

5,40 9,50

6,20 10,40

7,20 10,10

Forrás: Eurostat New Realease 156/2008

2007-ben az Európai Unió importjának 7,2 százaléka – melynek legnagyobb részét energiahordozók, illetve származékaik alkotják, míg exportjának 10,1 százaléka volt összefüggésbe hozható Oroszországgal. Ez a 10,1 százaléknyi uniós kivitel feleltethető meg a 43 százaléknyi orosz importnak, ami jól mutatja, hogy bár leginkább az Unió Oroszországtól való függését szoktuk kiemelni, a két entitás között interdependencia is megfigyelhető. Az Eurostat adatai alapján 2000 és 2007 között az EU27-ek Oroszországgal való kereskedelme közel háromszorosára növekedett. Az export 23 milliárd euróról 89-re, míg az import 64 milliárdról 144 milliárd euróra nőtt.

42

Orosz Központi Bank Ludvig 2008, p. 72. az Eurostat alapján (Ludvig javasolja 1993-at bázis évnek tekinteni az összehasonlításokkor a FÁK-országok statisztikai rendszereinek kezdeti hiányosságai miatt.) 43


129

Nem meglepő módon a kereskedelmi deficit növekedéséért az energiahordozók behozatalának növekedése tehető felelőssé, ami 2007-ben 94 milliárd eurót tett ki,44 tehát az importált javak 65 százalékát. Ha egy szinttel lejjebb lépünk és országonkénti bontásban vizsgáljuk a kereskedelmi kapcsolatokat, azt láthatjuk hogy a legnagyobb uniós exportőrök: Németország és Olaszország míg a harmadik helyen Finnország található. Az import esetén Olaszország Németország és Hollandia mögött a harmadik helyre szorul.45 Ez a sorrend alig változott az elmúlt évek során. 2007-ben Olaszország az EU Oroszországba irányuló kivitelének 11 százalékát tudhatta magáének (mintegy 10 milliárd eurót), míg importőrként 10 százalékot képvisel, (14 milliárd euro értékben). Ez alapján nem meglepő, hogy világviszonylatban is Oroszország harmadik legnagyobb kereskedelmi partnerévé Olaszország válhatott, Németországot és Kínát követve a sorban. Másképpen megfogalmazva: az EU27-eken kívüli olasz export Oroszországra jutó része 2001 óta 3,3 százalékról 6,7 százalékra nőtt, volumenben majdnem megháromszorozódott.46 Az import terén mind volumenben, mind arányosan kisebb növekedést figyelhettünk meg. Itt a mintegy 6 milliárd eurós értéknövekedés a teljes importból csupán 8,5 százalékról 9,1 százalékra történő növekedést eredményezett az azonos időszakban.47 A termékösszetétel nem változott jelentősen, továbbra is a földgáz a legfontosabb behozatali termék. Az energiahordozók és a hozzájuk kapcsolódó termékek tehát jelentős részt képviselnek az olasz importból, azonban ennek az igazi jelentőségét csak akkor láthatjuk, ha az ország energiafelhasználásának szerkezetét is megvizsgáljuk. Erre az energetikával foglalkozó részben kerül sor. Az alábbi, az Orosz Statisztikai Hivatal adatai alapján készült táblázatok részletesen bemutatják, hogyan alakult a fontosabb európai országba irányuló export és import az elmúlt években. Volumenben jelentős növekedés figyelhető meg gyakorlatilag minden országban. A táblázatokból kiolvasható, hogy a teljes orosz import 2,8 százaléka származott 2007-ben Olaszországból, míg az export 9,2 százaléka irányult az országba.48 Mindez összhangban van a fent említettekkel.

44

Eurostat New Realease 90/2008 Eurostat New Realease 65/2007 46 Eurostat A 45

47

uo.

48

GKS (Orosz Statisztikai Hivatal) A

130

3. táblázat

Az Orosz Föderáció exportja egyes európai államokba (millió dollár, illetve az összes export százalékában) 1995 Mo USD

Összesen

2000 %

63687 100,0

Mo USD

2002 %

89269 100,0

Mo USD

203 %

Mo USD

2004 %

Mo USD

2005 %

Mo USD

2006 %

Mo USD

2007 %

Mo USD

%

91001 100,0 113157 100,0 152191 100,0 208846 100,0 258934 100,0 299895 100,0

Finnország

2386

3,7

3104

3,5

2935

3,2

4319

3,8

5828

3,8

7651

3,7

9192

3,5

10722

3,6

Franciaország

1519

2,4

1903

2,1

2659

2,9

3491

3,1

4424

2,9

6111

2,9

7675

3,0

8674

2,9

Hollandia

3192

5,0

4349

4,9

7529

8,3

8664

7,7

15272

10,0

24614

11,8

35884

13,9

42786

14,3

Lengyelország

1688

2,7

4452

5,0

3720

4,1

4619

4,1

5700

3,7

8623

4,1

11481

4,4

13298

4,4

Magyarország

1627

2,6

2406

2,7

2167

2,4

2821

2,5

3254

2,1

5004

2,4

6245

2,4

6092

2,0

Németország

6208

9,7

9232

10,3

8060

8,9

10420

9,2

13302

8,7

19736

9,5

24498

9,5

26290

8,8

Olaszország

3376

5,3

7254

8,1

7441

8,2

8514

7,5

12086

7,9

19053

9,1

25090

9,7

27518

9,2

Svédország

3525

5,5

3857

4,3

5360

5,9

5814

5,1

7707

5,1

10774

5,2

12167

4,7

14201

4,7

Forrás: GKS B

4. táblázat

Az Orosz Föderáció importja egyes európai államokból (millió dollár, illetve az összes export %-ában) 1995 Mo USD

Összesen

2000 %

33117 100,0

Mo USD

2002 %

22276 100,0

Mo USD

203 %

36014 1000,

Mo USD

2004 %

44207 100,0

Mo USD

2005 %

57856 100,0

Mo USD

2006 %

Mo USD

2007 %

Mo USD

%

79712 100,0 115433 100,0 169867 100,0

Finnország

2041

3,2

958

1,1

1519

1,7

1854

1,6

2336

1,5

3100

1,5

4003

1,5

5023

1,7

Franciaország

1074

1,7

1187

1,3

1896

2,1

2347

2,1

3071

2,0

3673

1,8

5863

2,3

7759

2,6

Hollandia

1646

2,6

740

0,8

1060

1,2

1258

1,1

1375

0,9

1941

0,9

2685

1,0

3853

1,3

Lengyelország

1321

2,1

716

0,8

1300

1,4

1715

1,5

2310

1,5

2747

1,3

3410

1,3

4629

1,5

Magyarország

842

1,3

404

0,5

513

0,6

600

0,5

740

0,5

1100,

0,5

1868

0,7

2602

0,9

Németország

6483

10,2

3898

4,4

6598

7,3

8112

7,2

10556

6,9

13272

6,4

18464

7,1

26572

8,9

Olaszország

1851

2,9

1212

1,4

2228

2,4

2407

2,1

3199

2,1

4416

2,1

5726

2,2

8535

2,8

Svédország

547

0,9

465

0,5

1025

1,1

1221

1,1

1612

1,1

1861

0,9

2145

0,8

3123

1,0

Forrás: GKS B

131

132

Tarjányi Krisztina

2.2. Regionális együttműködések A külkereskedelem fejlesztése mellett 2002-től a felek arra is figyelmet fordítottak, hogy regionális szinten is megalapozzák az együttműködésüket. 2008-ig több mint 40 régiók közötti kétoldalú szerződést írtak alá.1 Az Olaszországban híressé vált klasztereket övező tapasztalatokat is megpróbálták átültetni és felhasználni, hasonló gazdasági szervezeteket létrehozva az Orosz Föderáció területén. Így kiválasztottak bizonyos régiókat – SzentPétervár, Perm, Moszkva, Jekatyerinburg és Lipeck környékét, ahol intenzív gazdaságfejlesztésbe kezdtek. 2005-ben hozták létre az első speciális ipari területet Lipeckben,2 itt haladt előre leginkább az ipari tevékenység fejlesztése. Ma leginkább ezt szokták pozitív példaként emlegetni. Lipeckben a regionális együttműködés keretében egy évi 1 millió darabot termelő mosógépgyárat alapítottak, emellett 1,5 millió hűtőt is előállítanak azok a gyárak, amelyet az olasz szakemberek állítottak termelésbe a saját tapasztalataik felhasználásával.3 2007-ig 17 régiót emeltek ki – a korábban is említettek mellett: Szverdlovszk, Kalinyingrád, Krasznodár környékét, illetve Csuvas- és Tatárföldet. Az olasz régiók, amelyek részt vesznek a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésében: Lombardia, Liguria, Lacio, Velence.

2.3. Energetikai kapcsolatok Ha az 5. táblázatot áttekintjük, nagy vonalakban fel fogjuk ismerni a korábban említett, az EU számára készített tanulmány által is leírt csoportokat. A táblázat alapján következtethetünk arra, hogy az országok import gáztól való függősége kapcsolatban van a jó orosz kapcsolatok meglétével. Ennél azonban árnyaltabb képet kapunk, ha azt is megvizsgáljuk, hogy az adott ország energia-mixén belül mekkora súllyal szerepel a földgáz.4 Azon országok esetében, ahol mindkét mutató magas, igencsak valószínű, hogy jó orosz kapcsolatokat találunk. Ezt erősíti meg Olaszország példája. A 2006-os 1

Oroszország Külügyminisztériuma A

2

uo.

3

Oroszország Külügyminisztériuma B Természetesen a teljesség érdekében érdemes lenne azt is megvizsgálni, hogy a gázfüggőség mellett milyen jelentősége van az Oroszországból importált kőolajnak az adott ország gazdaságában. A kőolajat tekintve Olaszország jóval kevésbé függ Oroszországtól, hiszen behozatalának csupán 16 százaléka származik innen, míg az OPEC 66 százalékot tesz ki. A kőolaj súlya az energiamixben 46 százalékos. (Second Strategic Energy Review)

4


133

adatokból is látható, hogy Olaszország több, mint 90 százalékban import gázt használ szükségletének kielégítésére, az importált gáz 30 százaléka Oroszországból származik, ezzel Olaszország az orosz importtól leginkább függő országok között szerepel. (A földgáz aránya az ország energiamixében megközelítőleg 40%.)5 5. táblázat

Egyes európai államok gázfüggősége (százalék)

Ország Dánia Franciaország Hollandia Magyarország Nagy Britannia Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország

Az importált gáz aránya a földgáz felhasználásban -101 80 -62 88 12 84 91 100 101 100

A gázfelhasználás aránya az energia mixben 21 14 43 42 35 23 38 15 22 2

Oroszországból importált gáz aránya a teljes importon belül 16 80 a/a 44 30 n/a -

Forrás: Erixon hivatkozza: DG Tren, Pocketbook 2007; Second Strategic Energy Review

Azzal, hogy az ország jelentősen ki van téve az orosz importnak, természetesen az olasz vezetés, illetve a lakosság is tisztában van. Egy nemzetközi közvéleménykutatás adatai szerint az olasz lakosság reálisan érzékeli az Oroszországtól való függést. A kutatók azt a kérdést tették fel, hogy „Ön milyen mértékben aggódik amiatt, hogy az Ön országa függ az orosz gáztól?” 2007-ben a lengyeleket követően az olaszokat nyugtalanítja leginkább a hatalmas kelet-európai országtól való függés. A lengyelek esetében az országok között fennálló történelmi ellentétek és a hideg szomszédi viszony számlájára is lehet írni ezt a magas értéket, ugyanakkor Olaszország esetében ezek az érvek kevésbé elfogadhatóak, mindezt felülírja a gazdasági racionalitás.

5

Second Strategic Energy Review

Tarjányi Krisztina

134 6. táblázat

Gázfüggőség: „Ön milyen mértékben aggódik amiatt, hogy az Ön országa függ az orosz gáztól?” Nagyon aggódik Eléggé aggódik Bulgária Csehország Franciaország Lengyelország Nagy Britannia Németország Olaszország Ukrajna

10 10 17 22 27 25 20 261

27 47 36 53 39 33 51 37

Nem aggódik nagyon

Egyáltalán nem aggódik

27 31 29 17 21 30 15 20

26 10 18 3 7 11 4 14

Erixon hivatkozza: DG Tren, Pocketbook 2007; Strategic Energy Review 2008

Az olasz vezetés sokban igyekszik tompítani ezt a képet, határozott és tudatos gazdaságpolitikával az egyoldalú függőség csökkentése érdekében állami és vállalati szinten is igyekeznek fenntartani a baráti viszonyt, amely a jövőben is egy sikeres együttműködés alapja lehet. Olasz gazdasági szakértők úgy vélik, hogy az olasz fejlődés fenntarthatóságának érdekében tudatosan oda kell figyelni az energiafüggőség csökkentésére, ennek alapja az Európai Unió és Oroszország közötti, egyenlőségen és reciprocitáson alapuló kapcsolatok kialakítása.6 Az egyoldalú függőség mérséklése érdekében Olaszország a többi európai országtól lényegileg eltérő modellt választott. Ennek legékesebb példája az olasz állam által 30 százalékban birtokolt ENI, melynek tulajdonosai közé tartozik az orosz Gazprom is. Az ENI és a Gazprom között szoros gazdasági szövetség alakult ki. Az olasz olajtársaság az orosz óriás egyik legnagyobb vevője. A két vállalat közötti együttműködésre már a 1990-es évek első feléből is hozhatunk példát, hiszen a Blue Stream projekt a két cég összefogásának következtében épülhetett meg. Az ENI egyik leányvállalata, az építéssel és fúrással foglalkozó Saipem, végezte a vezeték építésének kivitelezését. Az ENI és a Gazprom együttműködése a II. világháborút követően valósult meg először.7 Az ENI a korabeli diverzifikációs elképzeléseknek megfelelően már 1957-ben kőolajszállítási szerződést kötött a Szovjetunióval. A szerződés aláírásával az ENI akkori elnöke a mai napig meghatározta az olasz vállalat keleti partnerségét.8 Az orosz gáz Európába csak tíz évvel később jutott el az 1968-as osztrák szerződés aláírásával. Ezt azonban még 1969-ben kö6

Rapporto 2020, p. 7. Croce 2006. 8 Kampaner 2007. 7


135

vette a Ruhrgas-zal és az ENI-vel való tárgyalás is, aminek eredményeként az olasz vállalat évi 2,5 milliárd m3 gáz felvásárlására írt alá megállapodást. Ennek köszönhetően 1974 óta érkezik az orosz gáz Olaszországba az osztrák határon át.9 1993-ban Oroszországból érkezett az olasz kőolaj 15,4 százaléka, ezzel az oroszok voltak a 4. legnagyobb beszállítók, míg feldolgozott olajtermékek esetében 18,8 százalékos részesedésükkel az 1. helyet tudták elfoglalni.10 A két vállalat közötti együttműködésben mégis az elmúlt pár évben pörögtek fel az események. A közelmúlt egyik legnagyobb vezetéképítési projektje is a két vállalat együttműködésének gyümölcse, hiszen a Kék Áramlat is az ENI és a Gazprom által létrehozott közös vállalat irányítása alatt jöhetett létre. A 2003-ban megkezdett vezeték a Fekete-tenger alatt vezeti el az orosz gázt Törökországba. 2006-ban a Gazprom és az ENI megállapodást kötött, amelynek célja az volt, hogy a Gazprom közvetlenül is beléphessen az olasz piacra, a két vállalat között részvénycserék (asset swap-ek) jöhessenek létre, illetve megépüljön a South Stream vezeték.11 Olaszországban a Gazprom évente 3 milliárd m3 gáz eladására jogosult közvetlenül.12 Ezen kívül 2006 decemberében került sor annak a szerződésnek az aláírására is, amely az ENI hosszú távú gázellátását 2035-ig biztosítani fogja.13 Ez a stratégiai megállapodás tartalmazza a 2010-ig eladható 3 milliárd m3-t is, illetve írásba foglalja a közös mid- és downstream projektek terveit. A sikeres együttműködést újabb tervek követték. Ezek közül a Déli Áramlat fogadtatása volt a leghangosabb Európában. Az ENI vezérigazgatója, Paolo Scaroni és a Gazprom elnökhelyettese, Alexander Medvegyev írták alá 2007-ben az egyetértési nyilatkozatot a vezeték létrehozásáról. A vezeték mintegy 900/2000 km hosszan szállítaná az orosz gázt Beregovayaból és az eredeti tervek szerint Várnában, Bulgáriában érne véget. A vezeték egyes helyeken több mint 2000 m mélyen húzódna, 31 milliárd m3 gáz szállítására lenne képes és az első becslések szerint mintegy 12,8 milliárd euróba kerülne.14 A terveket azonban számos kritika érte Európában, hiszen a legtöbb európai ország nem az energiabiztosítás növelésének lehetőségét, hanem sokkal inkább az orosz függőség fokozódását látja a vezeték megépítésében. Ez érthető is, hiszen a Nabuccot és a Déli Áramlatot sokan egymással versengő projektként fogják fel. Annak ellenére, hogy a Nabuccot számos ország nem9

uo.

10

Ludvig 2006, az Eurostat alapján Baran 2008, p. 25. 12 Croce 2008, B 13 Croce 2006. 14 Baran 2008, p. 1. 11

136

Tarjányi Krisztina

zeti prioritásnak tartja, megépítése körül számos bonyodalom van. A legnagyobb probléma, amely a Déli Áramlat esetében megoldott, a finanszírozás kérdése. Míg a Nabucco körül évek óta huzavona folyik, a hat résztvevő társaság nagyon kockázatosnak látja a projektet és nem érzik megfelelőnek a bepumpálandó gáz meglétének garanciáját, ugyanez a Déli Áramlat esetében nem jelent problémát. Ugyanakkor teljesen igaz az, hogy a vezeték megépítésével az energiahordozó származás szerinti ellátását nem sikerül diverzifikálni. (Érdemes azonban megemlíteni, hogy azokkal a híresztelésekkel szemben, amelyek újabban azt hangsúlyozzák, hogy az orosz fél egyre inkább Kína és a Távol-Kelet felé tekinget, a továbbiakban is azt látjuk, hogy a Gazprom az elkövetkező 20-30 évben is Európa legfontosabb szállítója kíván maradni.) A Déli Áramlatot azért is nézik sokan rossz szemmel, mert a vezeték az európai országokat is megosztja azzal, hogy egyes országok úgy döntöttek, támogatják a tervet és ezáltal maguk is a vezetékből jövő gáz haszonélvezőivé válnak. Ez történt például Magyarország esetében is. Sokan a költségvonzatai miatt is támadják a vezetéket, azt állítva, hogy a Déli Áramlat sokkal drágább lenne, mint a Nabucco.15 Ugyanakkor mára már úgy tűnik, hogy az energiahordozó forrásainak biztosítottsága miatt a Déli Áramlat megépülésének nagyobb a valószínűsége, mint a Nabucco-nak. 2009 elején röppentek fel azok a hírek, amelyek szerint a Gazprom a Déli Áramlat kapacitásának mintegy 50 százalékos növelését tervezi. Alekszander Medvegyev nyilatkozata szerint 47 milliárd köbméternyi kapacitással a vezeték még gazdaságosabb lehetne. A vezeték a Fekete-tenger alatt húzódna, mintegy 900 km hosszan Bulgáriáig, ahol két ágra bomlana – az egyik ág Ausztriában vagy Olaszország északi részén érne véget, a másik DélOlaszországba vezetne. A vezeték becsült költsége 25,6 milliárd dollár lenne. Igen fontos azonban megjegyezni azt, hogy a Financial Times szerint a projekt első megbeszélésére nem Berlusconi, hanem Romano Prodi miniszterelnöksége alatt került sor, méghozzá akkor, amikor a kormányfő Putyin elnök Szocsiban található rezidenciáján járt. Ennél is fontosabb azonban az, hogy a miniszterelnök 2008. májusi lemondását követően Putyin elnök Schröderéhez hasonló állást ajánlott fel Prodinak, aki ha elfogadja az ajánlatot, a Déli Áramlat projekt fejévé válhatott volna.16 Prodi ezt elutasította. Az olasz miniszterelnök úgy döntött, nem engedheti meg presztízsének nagy mértékű csökkenését európai partnerei szemében. A vezeték megépítésén és az olasz Gazprom tevékenységen kívül el kell mondani, hogy az ENI nemcsak Olaszországban, hanem például Líbiában és Algériában is együttműködik a Gazprommal. Líbiában az ország gáztárolóinak fejlesztésére kapott kvóták megosztásában állapodott meg a két társa15 16

Pl. Baran 2008. Baran 2008, p. 25. idézi a Financial Times-ot


137

ság. A Gazprom és az algériai Sonatrach között létrejött megállapodásokat, amelyek eredményeképpen a Gazprom jelentős készletekhez jutott Algériában, az Európai Unió aggodalommal figyelte, hiszen korábban Algéria volt az egyik legnagyobb Oroszországtól független gázszállító. Elemzők mára azt állítják, hogy Olaszország mozgástere azzal, hogy a potenciális alternatív forrásként kezelhető Algériában is együttműködnek a Gazprommal, megerősítik az Oroszországtól való függőséget.17 Bár volumene és politikai súlya miatt az ENI és a Gazprom közötti együttműködés tűnik a legfontosabbnak, az ENI mellett érdemes más cégeket is megemlíteni. Az Enel, amely bevételei alapján a legnagyobb olasz vállalat, a gázelosztó rendszerében birtokolt többségi tulajdonának eladását tervezi. 2008. november elején döntött arról az igazgatótanács, hogy kiírásra kerül az Enel Rete Gas SpA eladása. A potenciális vásárlók között nem meglepő módon rögtön említésre került a Gazprom is.18 Az Enel gázelosztó tevékenysége mellett érdekelt a villamosenergiatermelő eszközök privatizációjában is, ahogyan a Gazprom pedig az olasz gázvezetékrendszerében.19 (Az Enel kezdeti tevékenysége Oroszországban a villamos-energia iparhoz volt köthető.) Mint ismeretes, olyan, nagy – sőt akár stratégiai jelentőségű hálózatokban, mint az energiatermelés – csakis felsőbb, politikai támogatással lehet részt venni, ez pedig feltételezi a megfelelő politikai kapcsolatok meglétét.20 További stratégiai befektetésnek tűnik a Lukoil terjeszkedése Olaszországban, amely az Erg Group 49 százalékos felvásárlásával a csoport finomítóját szerezte meg Szicíliában.21 Ezzel a lépéssel az olasz kereskedelmi piacon is erős pozíciókhoz jutott az orosz fél. Általános tapasztalataink alapján azt is tudjuk, hogy az energetikai cégek tevékenysége képes befolyásolni egy ország gazdasági teljesítményét, ezen keresztül pedig hatással van a politikai eseményekre is. Egyes elemzők, mint Croce ez alapján arra a következetésre jutottak, hogy ilyen módon az ENI képes az olasz külpolitika formálására.22 Azt viszont fontos belátni, hogy olyan profitmaximalizáló vállalatoktól, mint az ENI, nem nagyon várhatjuk, hogy az európai érdeket figyelembe véve hozzon döntéseket, hiszen természetéből adódóan egy (leginkább) rövidtávon optimalizáló cégről van szó. Éppen ezért szükség van tudatos állami vezetésre és irányításra.

17

Brugnara 2006. 18 K2 Kapital A 19 Az Enel részesedése az olasz piacból 12 százalék, megközelítőleg 2 millió embert szolgál ki. 20 Szovmesztnoje kommjunyike 21 Croce 2008, B 22 Croce 2007.

138

Tarjányi Krisztina

3) Olaszország szerepe az EU külpolitikájában Az Európai Unió tagjaként az Európai Szomszédságpolitika célkitűzéseinek és akcióinak, közösségi természetükből adódóan némileg befolyásolniuk kell olasz külpolitikát. Azonban a gyakorlati szinten mégis azt látjuk, hogy mivel Olaszország földrajzilag kellően távol fekszik Oroszországtól, a közvetlen szomszédságpolitikáját nem érinti az orosz kérdés. Az ENP-n belül is a határokon átnyúló, régiók közötti együttműködés keretében a legaktívabb az ország. Jellemző, hogy a posztszovjet térség államaival való kapcsolatait sokkal kevésbé határozza meg az EU Szomszédságpolitikája, mint más államokét, az újonnan függetlenedett államokkal való kapcsolatot is inkább a kétoldalú viszonyrendszer keretei között befolyásolja, ahogy Oroszországhoz is csak a kétoldalú viszonyrendszert követően említhetjük a PCA-t (Partnerségi és Együttműködési Szerződést), mint a viszonyok európai szintű meghatározó elemét. Ha a geopolitikai szempontokat tekintjük, azt látjuk, hogy az Európa szívében fekvő országnak nem kellene feltétlenül érdeke fűződjön, ahhoz, hogy – ha mást nem is, de legalábbis retorikai szinten – Oroszország európai védelmezőjévé váljon. Tulajdonképpen ezt láthattuk a lejárt Partnerségi és Együttműködési Szerződés23 újratárgyalását illetően is a grúz háború idején, amikor Berlusconi az elsők között szorgalmazta a tárgyalások újrakezdését. Mint ismeretes, a PCA megújításáról szóló lassú tárgyalási folyamatot akasztotta meg 2008. augusztusában a grúziai háború. Az olasz álláspont, nem meglepő módon a grúz háború idején is a „puhábbak” közé tartozott. Az augusztusi háborút követően az európai uniós tagállamok a PCA megújításáról szóló szerződések leállításával fenyegették Oroszországot, amennyiben az nem vonja ki hadseregét Grúziából. Ennek az intézkedésnek azonban nem túl sok hatása volt, hiszen  a szerződés tulajdonképpen már 2008 elejére lejárt, a megbeszéléseket

többször elhalasztották – pl. a lengyelek miatt, így a korábbi PCA automatikusan meghosszabbítva maradt érvényben;  valójában az EU-nak fontosabb a szerződés megújítása, mint Oroszor-

szágnak24  Oroszország nem teljesítette a követelést – nem vonta ki időre az összes

katonáját, amely óriási presztízs veszteségként értékelhető.

23

A szerződés 2008-ban járt le, ám változtatása hiányában automatikusan megújul. Újraírására azért lenne szükség mert a dokumentum az aláírása óta idejemúlttá vált. 24 Economist, A


139

 a 27-ek egy része úgy véli, hogy az EU–orosz kapcsolatok megbélyegzésre

kerültek, míg mások – Olaszország, Németország és Franciaország úgy gondolták, hogy nincs különösebb akadálya annak, hogy újra lehessen kezdeni a tárgyalásokat. Az EU nem tudott kiadni egy szigorú hangú, a háborút elítélő közös nyilatkozatot, mert a tagországok arra számítottak, hogy Silvio Berlusconi megakadályozta volna ennek az elfogadását.25 Így egy semmitmondó gyenge nyilatkozat került elfogadásra. Világosan láthatóvá vált, hogy az unió szeptemberben megtapasztalt pillanatnyi egysége nem fenntartható hosszú távon, hiszen bár az olasz elnök elmondta, hogy támogatja a közösen kiadható nyilatkozatot, továbbra is rendkívüli fontosságúnak ítélte az orosz-európai barátságot, nem hagyhatta, hogy a tárgyalások Grúzia miatt rekedjenek meg.26 Sokan azonban nem értettek egyet az olasz elnökkel, úgy vélték, hogy a PCA megújításáról szóló tárgyalások megindításának ilyen rövid idővel a grúz-orosz háborút követően komoly következményei lehetnek: az EU presztízse tovább csökkenhet; az EU és Oroszország közötti hatalmi egyensúly volta is világossá válik.27 Az eset kapcsán levonhatóak a következtetések, miszerint az EU nem tudta kikényszeríteni az általa vágyott kompromisszumot. A PCA-ról szóló tárgyalások korábban is azért akadtak el, mert az uniós tárgyaló országok a vitás kérdésekben nem tudtak megegyezni. Ha viszont nem kerül sor ezeknek a kérdéseknek a megvitatására, akkor ez az eset legitimálja a kettős mérce alkalmazását a kereskedelempolitikában.28 Mindez nagymértékben erodálja azt a lehetőséget, hogy az EU érvényesíteni tudja az általa elfogadott normákat a külkapcsolataiban. Ebben a folyamatban Olaszországnak igen jelentős szerepe van.

3.1. Fontosabb posztszovjet-olasz kapcsolatok Valójában azt kell mondanunk, hogy az Európai Szomszédságpolitikának a volt szovjet tagköztársaságokkal fennálló kapcsolatokban gyakorlati síkon nincs igazán nagy jelentősége. Ennek a magyarázata egyrészt az a gyakran emlegetett bírálat, hogy a normatív alapon működő EU (és ezen keretek között Olaszország) nem tud igazán jól definiált célokat és ezzel párhuzamos előnyöket nyújtani a partnerségbe bevont, de leginkább a keleti dimenzióba tartozó államok számára. A stratégiai partnerség, mint cél még önmagában nem elegendő, ugyanakkor az államok elé tűzött követelmények magasak, a potenciális partnerség pedig egy-egy esettől eltekintve nincs a célok között. 25

uo.

26

Lorenzo Fioramonti & Sonia Lucarelli Erixon 2008, p. 9.

27 28

uo.

140

Tarjányi Krisztina

Ennek ellenére érdemes megemlíteni, hogy például a Prodi vezette kormány az európai intézmények és politikák megerősítését kiemelten fontosnak tartotta, így az ENP is nagyobb hangsúlyt kaphatott volna hosszabb távon az olasz külpolitikában. Mindez mégis inkább annak ellensúlyozására szolgál, hogy a bővítéssel nemigen kecsegtetik ezeket az államokat, hiszen az ENPben résztvevő országok uniós felvétele erős orosz ellenkezésbe ütközne, ezt pedig Olaszország nem kívánja kiváltani. A tanulmányban nem kerül sor minden posztszovjet ország Olaszországgal meglévő kapcsolatainak elemzésére, de gazdasági szempontból három újonnan függetlenedett államot érdemes megvizsgálni. Ezek közül az első Ukrajna, amely területi elhelyezkedése és mérete miatt mindenképpen kiemelendő. A két ország közötti kereskedelem volumene 2007-ben 4,4 milliárd eurót, 2008-ban 5,3 milliárd eurót tett ki, ez dinamikus növekedési tendenciát mutat.29 Az EU27-ekkel megvalósuló kereskedelem 36,8 milliárd euró, ebből az export 22,4 milliárd eurót, az import 12,4 milliárd eurót tett ki 2007-ben, s ez az export esetében 22,5 százalékos, az import esetén 26,1 százalékos növekedést jelent 2006-hoz képest. Mindezt 2008 első nyolc hónapjára vetítve további 23,3 százalékos illetve 15,8 százalékos növekedés követett.30 A export összetételében a legnagyobb arányban az energetikai termékek növekedtek, ám a gazdaság más területein is láthattunk előrelépést. 2009 elejéig az Ukrajnába érkező összes befektetett tőke 2,6 százaléka, mintegy 914 millió dollár származott Olaszországból.31 Említésre érdemes, hogy Olaszország csak 2008-ban tűnt fel a legfontosabb befektetők listáján. Nagy volumenű befektetés volt például az Unicredit banké, amely az Ukrsotsbank 94 százalékának felvásárlását követően az ország negyedik legnagyobb bankcsoportjának tulajdonosává vált. Ezen kívül közel 400 olasz cég rendelkezik ukrán érdekeltséggel, többek között Oroszországban is az űrtechnológia területén tevékenykedő Finmeccanica is.32 Másodikként említhető Kazahsztán, amellyel a kereskedelem volumene 8,5 milliárd dollárt tett ki 2006-ban. Ezt 2007-ben visszaesés követte, 7,3 milliárd dollárnyi kereskedelemmel. 2007-re az olaszok által Kazahsztánba fektetett tőke elérte az 1 milliárd dollárt. A legfontosabb azonban ebben az esetben is az energetikai együttműködés: az ENI az elmúlt évek legnagyobb felfedezésének számító kazak kőolajmező, a Kashagan operátora. Azerbajdzsán esetében hasonló a helyzet, a kapcsolatokat az energetika dominálja. Azerbajdzsán számára Olaszország az egyik legfontosabb kereskedelmi partner, hiszen az azeri export mintegy 40 százaléka irányul ide.

29

Ukrán Statisztikai Hivatal A Eurostat A 31 Ukrán Statisztika Hivatal B 32 Olaszország Külügyminisztériuma B 30


141

Bár a kereskedelmi kapcsolatok fellendülését figyelhetjük meg, a politikai kapcsolatok is stabilnak tűnnek, az újonnan függetlenedett államok és Olaszország kapcsolatainak még akkor sem szabad túl nagy súlyt adni, ha egyes országok vezetői, mint Kazahsztán elnöke kiemelt partnernek tekinti a jelenleg Berlusconi irányítása alatt álló európai országot.

4)

Lezárás

Az EU és Oroszország közötti párbeszéd sikertelenségéből is látszik, hogy az eltérő szemlélet nehezen hoz megoldást, ezért joggal vetődik fel a kérdés, hogy, hogy az olasz minta sikeresebb-e, mint az összeurópai. Olaszország gazdasága számos szinten kapcsolódik össze Oroszországéval, az olasz földgázellátás mintegy 30 százalékát (2006)33 az orosz fél biztosítja. A dolgozatból láttuk azt, miért dönt Olaszország a kapcsolatok elmélyítése mellett az energiahordozók forrásainak diverzifikálásával szemben. A sajátos olasz magatartást az is lehetővé teszi, hogy szankciók és pontos szabályozás híján nem kérhető számon egyetlen állam viselkedése sem, kikényszeríteni sem igen lehet egy közösségi szintű gondolkodást előtérbe helyező politikát. Mindaddig, amíg lehet tudni, hogy legalább egy ország dezertálni fog vagy legalábbis kihasználja kompetitív előnyeit (mint Berlusconi a Putyinhoz fűződő barátságát), addig ez a többi potenciális dezertőrt sem készteti arra, hogy rövid távú érdekeinek érvényesítését feladva inkább kooperációra törekedjen. Ha erre nem sikerül megoldást találni, szinte lehetetlen lesz közös európai energiapolitikát kialakítani – hiába hangsúlyozza többek között Olaszország is ennek fontosságát. A probléma a feloldására sürgősen ösztönzőket kellene találni – ez azonban anélkül nem megoldható, hogy a tagállamok szuverenitását ne csökkentenénk. Olaszország esetében az oroszbarát elemzések arra a következtetésre jutnak, hogy a két ország közötti együttműködés elkerülhetetlen: „Az orosz és olasz gazdasági érdekek egyezése mellett számos olyan elemet lehet találni, amely a két ország együttműködésére ösztönöz. Ilyen például a két néplélek közötti hasonlóság, a geopolitikához való hozzáállás, olyan párhuzamok, mint az, hogy súlyához képest mindkét ország alulreprezentált az európai politikában. A két gazdaság egymás kiegészítője lehet, ez a geopolitikai irány egybeesésével a két ország szükségszerű közeledéséhez vezet.”34 Az együttműködés szükségességében igazat kell adnunk a szerzőknek, ám a fenti érvelés nyilvánvalóan csak a kapcsolatok speciális voltának alátámasztására szolgál. 33 34

Erixon 2008. Tani 2008.

142

Tarjányi Krisztina

Energetikai szempontból a jövőbeli forrásdiverzifikációra gondolva láthatjuk, hogy az olasz mozgástér folyamatosan csökken – a jövőben továbbra is vagy Oroszország vagy az észak-afrikai országok maradnak a legfontosabb energiaellátóik. A Gazprom ENI-vel való egyre szorosabb együttműködése és az olasz piacra való belépése miatt folyamatosan növekszik az orosz befolyás, így logikus olasz válasz minderre az orosz kapcsolatok korábbi barátságos szinten való megtartása, illetve adott esetben további javítása. (Természetesen az energiafelhasználás szerkezeti módosítása vagy az LNG alternatív megoldást jelenthetnek a jövőben, de sokkal nagyobb tőkebefektetéssel és bizonytalansággal járnak, mintha a meglévő infrastruktúrát illetve technológiát használják.) A dolgozatból az is kiderült, hogy az energetikai kapcsolatok szolgáltatják a gazdasági és ezen keresztül a politikai kapcsolatok egyik legfontosabb alapját. Az olasz elképzelések abból indulnak ki, hogy azért van szükség több terület bevonására és a korábbi kapcsolatok elmélyítésére, hogy az egyoldalú (energetikai) függőség csökkenjen. Ennek alapján az érezhető, hogy az energetikai kérdéseknek politikaformáló erejük van, tehát ezt a tényt az európai álláspont kialakításánál sem lehet figyelmen kívül hagyni. Energetikai téren, amit az EU hivatalosan is külön kezel – pl. az EU-orosz energiadialógus keretében – a külpolitikai kérdésektől, Olaszország még a többi országnál is egyedibb, érdekekre alapuló utat választott, ezt külpolitikájában is alátámasztotta. Állami szinten egy hosszú távú megállapodásokon alapuló, alapvetően a kétoldalú kapcsolatokra épülő viszonyrendszert működtet Oroszországgal. Az elmúlt években az tapasztalható, hogy az értékek átvételének, mint követelménynek a hangsúlyozása jobb esetben csak süket fülekre talál, roszszabb esetben feszültséget szül Oroszországban, és ezáltal megakasztja a tárgyalásokat az Európai Unióval. Ezt felismerve Európában is megjelentek azok a hangok, amelyek az érdek alapú magatartás előtérbe helyezésének célszerűségével érvelnek.35 Olaszország láthatóan nem az értékek menti politizálást választotta, és mára némiképp több eredményt, szélesebb orosz kapcsolathálót tud felmutatni, mint az európai országok többsége. A kérdés az, hogyan is értékeljük mindezt, hiszen hosszú távon a közös energiapolitikát és egyéb más együttműködési területeket hoz nehéz helyzetbe egy deviáns külpolitikai irányzat az európai országok külpolitikájában. Mára világosan kirajzolódott, hogy az alapfeltételeknek – mint például az EU egységének – működniük kellene, mert ezek hiánya a közös politikák megvalósításával összefüggésben problémákat okozhat. „Sokak szerint az Uniót egyik legjobban megosztó kérdéskör éppen az Oroszországhoz fűződő kapcsolatrendszer mikéntje.”36 Ebben a kérdésben nincsen egyetértés a gyakorlatban, legfeljebb csak dokumentumok szintjén. Azonban, ha a pragma35 36

Ludvig 2008, p. 32. hivatkozza Timmermannt 2004. uo., p. 215.


143

tikus alapok hiányoznak, akkor nehéz lesz az elveket a terveknek megfelelően alkalmazni, a közös politika célkitűzéseit a tagállami érdekekkel összehangolni. Energetikai téren részmegoldást jelenthet, hogy a megkötött hosszú távú szerződéseknek összhangban kell lenniük az uniós joganyaggal. Mint ahogy a gyakorlat mutatja, ez önmagában még nem jelent elegendő garanciát, hiszen a jelenleg életben lévő hosszú távú szerződéses viszonyok már jóval az után születtek, hogy az uniós döntéshozókban megszületett a gondolat, hogy egységesen kellene kezelni az EU külpolitikáját és energiapolitikáját is. Ha megtaláljuk a módját, hogyan lehet az országokat arról meggyőzni, hogy a közös politikák/külpolitika kialakítása és alkalmazása során a közösségi érdekeket az egyéni érdekek elé helyezzék, akkor az EU sokkal hatékonyabban működne. Ehhez először is meg kell találjuk a legkisebb közös többszöröst. A tapasztalatok szerint ez azonban csakis érdek alapon képzelhető el, és még így is igen kicsi az esély arra, hogy olyan közös elképzeléseket és megvalósítható célokat sikerüljön kialakítani, amelyekért valóban sikerül egységesen fellépni. *****

Felhasznált irodalom Andreatta, Filippo (2008): Italian Foreign Policy: Domestic Politics, International Requirements and the European Dimension, Journal of European Integration, Vol. 30, No.1, pp. 169–181. Aviation Russia Unveils Superjet 100 Regional Jet By The Associated Press posted: 26 September 2007 03:56 pm ET: http://www.aviation.com/technology/ap-070926-superjet-100rollout.html, letöltve: 2008.11.03. Baran, Zeyno (2008): Security Aspects of the South Stream Project, Center for Eurasian Policy (CEP), Hudson Institute Оleg Barabanov (2003): Vnyesnyaja politika Italii na szovremennom etape, Mirovaja Ekonomika i Mejdunarodnie otnosenyija, No.10, pp. 82–89. Brighi, Elizabetta (2006): One Man Alone? A Longue Durée - Approach to Italy’s Foreign Policy under Berlusconi Government and Opposition, Vol. 41, No. 2, pp. 278–297. Brugnara, Mauro (2006): L’accordo Russia-Ucraina sulle forniture di gas http://www.paginedidifesa.it/2006/brugnara_060823.html, letöltve: 2008.12.13.

Tarjányi Krisztina

144

Collina, Cristian (2008): A bridge in times of confrontation: Italy and Russia in the context of EU and NATO enlargements, Journal of Modern Italian Studies Vol. 13, No. 1, pp. 25–40 Croce, Giuseppe (2006): L’accordo Eni-Gazprom per la fornitura di gas

all’Italia fino al 2035 http://www.paginedidifesa.it/2006/croce_061205.html, 2008. 12. 13.

letöltve:

Croce, Giuseppe (2007): Eni, accordo strategico con la Libia, ma vediamo cosa c’è http://www.paginedidifesa.it/2007/croce_071019.html, letöltve: 2008.11.03. Croce Giuseppe (2008): La Trans Adriatic pipeline porterà altro gas in Italia http://www.paginedidifesa.it/2008/croce_080220.html, letöltve: 2008. 11. 24. Croce, Giuseppe (2008) B: 26 giugno 2008m I russi comprano un pezzo di

industria petrolifera siciliana http://www.paginedidifesa.it/2008/croce_080626.html, 2008. 11. 03.

letöltve:

The Economist A: Russian lessons - Europe quietly caves in to agree to new partnership

talks with Russia http://www.economist.com/world/europe/displaystory.cfm?story_id =12562305, letöltve: 2009.01.12. B: You can't win, The Economist print edition, 2005.11.24. EU–Russia Centre A (2008) News: Silvio Berlusconi becomes Russia’s new top diplomat http://www.eu-russiacentre.org/news/silvio-berlusconirussias-top-diplomat.html, letöltés: 2008.11.13. Eurostat A External and intra-European trade, Statistical yearbook – Data 1958-2007 Eurostat New Realease 65/2007 http://epp.eurostat.ec.europa.eu/pls/portal/docs/page/pgp_prd_cat_ prerel/pge_cat_prerel_year_2007/pge_cat_prerel_year_2007_month _05/6-15052007-en-bp.pdf, letöltve: 2009.03.12. Eurostat New Realease 156/20008 http://epp.eurostat.ec.europa.eu/pls/portal/docs/page/pgp_prd_cat_ prerel/pge_cat_prerel_year_2008/pge_cat_prerel_year_2008_month _11/6-11112008-en-ap.pdf, letöltve: 2009.03.12. Eurostat New Realease 90/20008 http://epp.eurostat.ec.europa.eu/pls/portal/docs/PAGE/PGP_PRD_CA T_PREREL/PGE_CAT_PREREL_YEAR_2008/PGE_CAT_PREREL_YEAR_2 008_MONTH_06/6-24062008-EN-BP.PDF, letöltve: 2009.03.12.


145

Erixon, Fredrik (2008): Europe’s energy dependency and Russia’s commercial assertiveness, Policy Bried No. 07/2008 Giusti, Serena (2007): Italy's Russian gambit may let Moscow divide the EU and rule, Europressworld, http://www.europesworld.org/EWSettings/Article/tabid/191/Article Type/articleview/ArticleID/20830/Default.aspx, letöltve: 2008.12.14. GKS (Orosz Statisztikai Hivatal) A http://www.gks.ru/bgd/regl/b08_11/IssWWW.exe/Stg/d03/2607.htm, letöltve: 2009.03.30. GKS B http://www.gks.ru/bgd/regl/b08_11/IssWWW.exe/Stg/d03/2605.htm, letöltve: 2009.03.30. Laurence, di Jonathan (2008): Renewal and Continuity in Italian Foreign Po-

licy http://www.loccidentale.it/articolo/renewal+and+continuity+in+ital ian+foreign+policy.0057843, letöltve 2009.11.13. Leonard, Mark – Popescu, Nicu (2007): A Power Audit of EU-Russia Relations, Policy Paper, European Council on Foreign Relations, http://ecfr.3cdn.net/1ef82b3f011e075853_0fm6bphgw.pdf, letöltve: 2008. 12.21. Ludvig Zsuzsa (2008): Oroszország és a kibővült Európai Unió gazdasági kapcsolatai. Akadémiai Kiadó, Budapest Fioramonti, Lorenzo – Lucarelli, Sonia: More of the same? Berlusconi’s

government and Europe http://www.foreignpolicy.it/adon/files/More%20of%20the%20same.r tf , letöltve 2009.11.13. Kampaner, Nadya (2007): Evropejszkaja energobezopasznoszty i uroki isztorii, Rosszija v globalnoj politike, No. 6. Kheyfets, Boris (2008): Russian Investment Abroad. The Basic Flows and Features; Institute for World Economy, Hungarian Academy of Sciences, Working Papers, No. 184, October 2008. Koncepcija Vnyesnyej Politiki Rosszijkszkoj Federacii http://www.kremlin.ru/text/docs/2008/07/204108.shtml, letöltve: 2009. 03. 30. Kommersant (2005): Evrazholding kupil italijanszkoje dolgi stobi vijti na evropejszkij rinok prokata, No. 150, http://www.kommersant.ru/doc.aspx?DocsID=600998, letöltve: 2009. 01.13. Kuzimin, Vlagyimir (2006): Prodi otkril Rosszii Italiju a energeticseszkom szektore, Rosszijszkaja Gazeta No.4097, 21 .06.2006., http://www.rg.ru/2006/06/21/prodi.html, letöltve: 2009.01.02

146

Tarjányi Krisztina

K2 Kapital A Rim. WSJ: Gazprom mozset priobresztyi dolju v gazorazpredelitel’noj szetyi Enel http://www.k2kapital.com/news/fin/503350.html, letöltve: 2008. 12.30. Moszkvai Olasz Nagykövetség http://www.ambmosca.esteri.it/Ambasciata_Mosca, 02. 24.

letöltve:

2009.

Owen, Richard (2008): Silvio Berlusconi is back…the glamour team aiming to clean up the rubbish, The Times Online, April 16, 2008, http://www.timesonline.co.uk/tol/news/world/europe/article37505 05.ece, letöltve: 2009.01.13. Olaszország Külügyminisztériuma A: http://www.esteri.it/MAE/EN/Politica_Estera/Aree_Geografiche/Europa/I _nuovi_rapporti.htm, letöltve: 2008.12.30. B: http://www.esteri.it/MAE/EN/Sala_Stampa/ArchivioNotizie/Approfondim enti/2008/20080724_RelazItaliaUcraina.htm, letöltve: 2009.03.23. Orosz Központi Bank www.cbr.ru Oroszország Külügyminisztériuma, A: Rosszijszko-Italianszkoe otnosenyie http://www.mid.ru/nsreuro.nsf/348bd0da1d5a7185432569e700419c7a/432569d800220 27e43256b72003695e3?OpenDocument, letöltve: 2009.01.03. Oroszország Külügyminisztériuma B: Rosszijszko-Italianszkoe torgovoekonomicseszkoe szotrudnyicsesztvo (2007): http://www.mid.ru/nsreuro.nsf/348bd0da1d5a7185432569e700419c7a/7d86a484f7ac58 b4c3256fd200275925?OpenDocument. letöltve: 2009.01.02. Pagine di Difesa (2008): Finmeccanica, accordi con Ferrovie Russe e Russian Technologies http://www.paginedidifesa.it/2008/pdd_081117.html letöltve: 2009.01.24. Prjamie invesztyicii Rosszijszkij Imperializm; Prjamie invesztyicii No.02 Vol.70. 2008. p.13-19. Rapporto 2020 Le scelte di politica estera; Marta Dassù and Maurizio Massari Ministero degli Affari Esteri; 2007 http://www.esteri.it/mae/doc/Rapporto2020_SceltePoliticaEstera_09 0408.pdf, letöltve: 2009.01.22


147

Second Strategic Energy Review - An EU Energy Security and Solidarity Action Plan Europe's current and future energy position {COM(2008) 744} Smith, Keith (2008): Russia and the European Energy Security – Divide and Dominate, CSIS: http://www.csis.org/media/csis/pubs/081024_smith_russiaeuroener gy_web.pdf, letöltve 2008.12.28. Statement by PM Berlusconi before US Congress http://www.foreignpolicy.it/adon.pl?act=doc&doc=2188 Szovmesztnoje Kommjunike IX szesszii Rosszijszko-Italianszkogo Szoveta po ekonomicseszkomu, promislennomu i valjuta-finanszovomu szotrudnyicsesztvu, 2006 Moszkva, http://www.ambmosca.esteri.it/NR/rdonlyres/C20D59A5-47E94891-B758-3AD662329CFA/11439/ComunicatoCongiunto_RU.pdf, letöltés: 2008.11.12. Szuhoj http://www.sukhoi.org/news/smi/?id=657, letöltve: 2008.12.12 Tani, Andrea (2008) Italia e Russia dopo le dichiarazioni del presidente Berlusconi http://www.paginedidifesa.it/2008/tani_081114.html, letöltve: 2008.12.14. Torgovoe Predsztavityelsztvo Rosszijszkoj Federacii v Italianskoj Respublike A: http://www.rcrussia.it/indexru.htm, letöltve: 2009.01.22 Trenin, Dmitrij (2008): Vnesnyaya polityika, Rossiya v globalnoj politike, 2008.01.30. http://globalaffairs.ru/articles/0/9044.html, letöltve: 2009.01.22 Ukrán Statisztikai Hivatal A: http://www.ukrstat.gov.ua/operativ/operativ2007/zd/ztt/ztt_r/arh_zp20 07_r.html, letöltve: 2009.02.24. Ukrán Statisztikai Hivatal B: http://www.ukrstat.gov.ua/operativ/operativ2008/zd/ivu/ivu_e/ivu1208 _e.htm, letöltve: 2009.02.24.

OLASZORSZÁG A BILATERALIZMUS TÚLSÚLYA EURÓPÁVAL SZEMBEN? Tarjányi Krisztina

Recommend Documents