Az Elmegyakorlat | Műcsarnok-könyvek következő kötetei Marc Augé két esszéje: a Séta a Luxembourg-kerten át és az Egy etnológus a metróban. A világhírű francia etnológus, akinek nagysikerű Nem-helyek című tanulmánya már napvilágot látott a sorozatban, a kötetek októberi megjelenése alkalmából a Budapesti Francia Intézet és a Műcsarnok közös meghívására Budapestre látogat.
Október 30. szerda, 18 óra Helyek és nem-helyek. A városi tér élménye KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS Helyszín: Műcsarnok előadóterem Résztvevők: Marc Augé antropológus, etnológus Fáber Ágoston szociológus, a kötetek fordítója K. Horváth Zsolt társadalomkutató, kritikus Wessely Anna szociológus, művészettörténész A beszélgetés magyar és francia nyelven zajlik szinkrontolmácsolással. A kerekasztal-beszélgetés alkalmából Gáldi Vinkó Andrea a párizsi metróban készített „hangos fotóiból” összeállított Inside-Out című kiállítása látható és hallható a Műcsarnok kávézó előterében, valamint megtekinthető Kresalek Dávid kisfilmje, a Szupermodernitás terei. Nem-helyek a tömegközlekedésben. Október 30-án Marc Augé Nem-helyek, Egy etnológus a metróban és a Séta a Luxembourg-kerten át kötetei kedvezményes áron megvásárolhatók a Műcsarnokban. A fordítások a Kosztolányi Program keretében, a Francia Intézet támogatásával jelentek meg.
Tudomány és hatalom ELŐADÁS a Francia Intézetben Október 29. kedd, 18 óra Előadók: Marc Augé antropológus, etnológus Heller Ágnes filozófus Dr. Hendrik Hansen politológus
Marc Augé (1935, Poitiers) francia etnológus és antropológus, a humán-
és irodalomtudományok doktora. Tanulmányait követően (École normale supérieure) a párizsi École des hautes études en sciences sociales (EHESS) igazgatója, 1985-től 1995-ig az elnöke. 1970-ig az ORSTROM kutatási program igazgatója. 1965-től sorozatos terepmunkát végez Afrikában, elsősorban Elefántcsontparton és Togóban, valamint Dél-Amerikában. 1992-ben többekkel együtt megalapítják a Centre d’anthroplogie des mondes contemporains de l’EHESS kortárs antroplógiai központot. 1985-től könyvsorozatát mint a mindennapi életre fókuszáló „kísérleti műfaj” eredményeit jelenteti meg, amelynek kötetei mintegy a kortárs antropológia „etnofikciós gyakorlataiként” funkcionálnak.
A most megjelenő Séta a Luxembourg-kerten át egy nap etnológiai regénye. Augé szerint a „kísérleti műfajnak” ugyanebbe a kategóriájába tartozik az Egy etnológus a metróban is, mely a párizsi metrón való utazás élményét elemzi, valamint a Birtokok és kastélyok című tanulmány is. 1992-ben írta az azóta klasszikussá vált Non-Lieux, introduction à une anthropologie de la surmodernité című munkáját (Nem-helyek. Bevezetés a szürmodernitás antropológiájába, Műcsarnok, 2012), melynek nyomán a nem-helyek kifejezés kurrens fogalommá vált a kultúratudományok területén. A könyv szerzője egy módszertani felvetésből kiindulva kísérli meg – figyelmét a távoli népek, kultúrák vizsgálatáról saját környezetére irányítva – a klasszikus etnológia módszereit és eszközeit a jelenkorra alkalmazni. Marc Augé művei nem csupán társadalomtudományi tanulmányok, hanem az etnológia toposzait felhasználó izgalmas reflexiók, melyekben a szimbólum, a rituálé, az identitás mindannyiunk napi élményein átszűrve válnak megismerhetővé.
ÁTJÁRÓ
Támogatók:
www.atjaro.org
2
SÉTA A LUXEMBOURG-KERTEN ÁT. Műcsarnok, Budapest, 2013. (La Traversée du Luxembourg. Hachette, Paris, 1985.)
Augé könyve tulajdonképpen egyetlen nap történéseit-töprengéseit foglalja keretbe: ez a nap 1984. július 20-a, ekkor választják meg Laurent Fabiust miniszterelnökké, és névrokona, Laurent Fignon is ezen a napon nyeri meg a Tour de France-t. Augé ezúttal is antropológusként megszerzett tudását kamatoztatja nagyvárosi környezetben, azonban most inkább a távoli népek és a nyugati társadalmak közötti különbségekre helyezi a hangsúlyt, és azt állítja, hogy utóbbiak megirigyelték az „egyidejűséget” („a különböző materiális, vallási, kulturális, egzisztenciális vonatkoztatási rendszereket mindenki érvényesnek tekinti”) az előbbiektől, és ezért van az, hogy a nyugati világban a fiatalkor összezsugorodik, korábban érnek az emberek, azonban a felnőttek is minél tovább meg szeretnék őrizni fiatalságukat – a fiatalság vagy a látszatának megőrzését elősegítő termékeknek pedig se szeri, se száma a hirdetésekben. Augé nem hazudtolja meg önmagát, a kereszteződések és piacok, illetve a szupermarketek, valamint az illegális bevándorlás elemzésén túl a hajléktalanság, a másság és a metró kapcsán megfogalmazott gondolatai már előrevetítik az egy évvel később megjelenő Egy etnológus a metróban című könyv tematikáját. A műfaj azonban most távolabb esik a népszerűsítő antropológiai esszétől, jelen esetben inkább egy etnoregénnyel van dolgunk, melyben a szakirodalmi hivatkozások és korábbi etnológusi tapasztalatok, valamint a hétköznapi élet banalitásai egymásba ágyazódnak.
EGY ETNOLÓGUS A METRÓBAN. Műcsarnok, Budapest, 2013. (Un ethnologue dans le métro. Hachette, Paris, 1986.)
Marc Augé e művében a párizsi földalatti rítusairól ír: a helyiek életének integráns részét képezik a metróvonalak, amelyek mentén hosszabbrövidebb ideig éltek, dolgoztak – életük egyes szakaszait a metró színfalai szegélyezik. A metrómegállók a párizsi emberek egyéni élettörténetéről mesélnek, másrészt gyakran a kollektív emlékezetet is mozgósítják, ahol az utazók helyváltoztatását szabályozó társadalmi kényszerek rituális mozgást eredményeznek. A közlekedési hálózaton nemcsak a különböző utazási lehetőségek realitása látszik, hanem a múlt lenyomata is: a metró emlékhely, nagyvárosi életünk átörökített alakzata. A térképen mindenki megtalálhatja a különböző periódusok emlékezetét. 3
A szerző a „közeli antropológiájának” létrehozója, így vizsgálódásai a párizsi metróban az általa kidolgozott etnofikciós gyakorlatok terepmunkájának tekinthetők. Augé hangsúlyozza: életútjának állomásai mintegy az etnológia fejlődésének útjelzőiként is értelmezhetők. A metró elemzésében Augé olyan neves antropológusok meglátásaira támaszkodik, mint Marcel Mauss és Claude Lévi-Strauss, miközben a föld alatti világ néhány karakterisztikus szereplőjének – például a bliccelő és a koldus – profilját is érzékletesen megrajzolja. Augé könyve bédekkerként vagy itinerként használva nemcsak a jelenségekre irányítja rá az utazó-olvasó figyelmét, de egyfajta használati utasítást is ad a metró föld alatti és föld feletti társadalmához.
NEM-HELYEK BEVEZETÉS A SZÜRMODERNITÁS ANTROPOLÓGIÁJÁBA Műcsarnok, Budapest, 2013. (Non-Lieux, introduction à une anthropologie de la surmodernité. Paris, Le Seuil, 1992.)
Augé szerint napjainkban mind az idő, mind pedig a tér túlburjánzik, túlárad a korábbi kereteken. Az idő és a tér mellett a mértéknélküliség harmadik dimenziója az egyénnel, az egóval kapcsolatos: a világértelmezés és az általában vett jelentéstulajdonítás egyéni útjai egyre meghatározóbbá és szükségesebbé válnak. Ezért a realizmusszürrealizmus fogalompár mintájára Augé a modernitás utáni kort szürmodernitásnak nevezi (fordítják szupermodernitásként, máskor ultra- vagy hipermodernitásként is). Augé könyve nem egyszerűen a globalizált világrend működésének leírása, hanem egyfajta kordiagnózis is: világunkat egyre jobban azok a terek uralják, amelyekhez – a tér személytelensége, identitásnélkülisége miatt – az ember képtelen kötődni. A nem-helyeket a személytelen információk, utasítások és eljárások (hirdetések, útlevél- és menetjegy-ellenőrzés, vámvizsgálat stb.) jellemzik, ahol az univerzális protokollok azzal a megnyugtató érzéssel töltenek el, hogy a dolgok maguktól megtörténnek.
4
VÁLOGATOTT MŰVEI
Le Rivage alladian. Organisation et évolution des villages alladian. ORSTOM, Paris, 1969. Théorie des pouvoirs et idéologie. Étude de cas en Côte d’Ivoire. Hermann, Paris, 1975. Pouvoirs de vie, pouvoirs de mort. Introduction à une anthropologie de la répression. Flammarion, Paris, 1977. Symbole, fonction, histoire. Les interrogations de l’anthropologie. Hachette, Paris, 1979. Génie du paganisme. Gallimard, Paris,1982. La Traversée du Luxembourg. Hachette, Paris, 1985. (magyarul: Séta a Luxembourg-kerten át. Műcsarnok, Budapest, 2013.) Un ethnologue dans le métro. Hachette, Paris, 1986. (magyarul: Egy etnológus a metróban. Műcsarnok, Budapest, 2013.) Non-Lieux, introduction à une anthropologie de la surmodernité. Le Seuil, Paris, 1992. (magyarul: Nem-helyek. Bevezetés a szürmodernitás antropológiájába. Műcsarnok, Budapest, 2012.) Domaines et Châteaux. Le Seuil, Paris, 1992. Le Sens des autres. Fayard, Paris, 1994. Pour une anthropologie des mondes contemporains. Aubier, Paris, 1994. Paris, années trente. Hazan, Paris, 1996. La Guerre des rêves. Exercices d’ethno-fiction. Le Seuil, Paris, 1997. L’Impossible voyage. Le tourisme et ses images. Payot & Rivages, Paris, 1997. Fictions fin de siècle. Fayard, Paris, 2000. Les formes de l’oubli. Payot & Rivages, Paris, 2001. Journal de guerre. Galilée, Paris, 2003. Le Temps en ruines. Galilée, Paris, 2003. Pour quoi vivons-nous? Fayard, Paris, 2003. Le Métier d’anthropologue. Sens et liberté. Galilée, Paris, 2006. Casablanca. Le Seuil, Paris, 2007. Éloge de la bicyclette. Payot & Rivages, Paris, 2008. Où est passé l’avenir. Panama, Paris, 2008. Le Métro revisité. Le Seuil, Paris, 2008. Pour une anthropologie de la mobilité. Payot & Rivages, Paris, 2009. Carnet de route et de déroutes. Galilée, Paris, 2010. La Communauté illusoire. Payot & Rivages, Paris, 2010. Journal d’un SDF. Le Seuil, Paris, 2011. La Vie en double. Voyage, ethnologie, écriture. Payot & Rivages, Paris, 2011. L’anthropologue et le monde global. Armand Colin, Paris, 2013. Les nouvelles peurs. Payot, Paris, 2013.
5
