Kovács ágnes
A Doktor néni könyve leendő és gyaKorló szülőKneK
officina Kiadó
© Officina ‘96 Kiadó, 2002, 2004, 2006, 2008 © Dr. Kovács Ágnes © Dr. Svékus András Lektor Prof. Dr. Túri Sándor A borítófotót készítette Csont István
4., átdolgozott, bővített kiadás
elŐszó A másoDik kiADáshoz
Melyik szülő ne ismerné azt az érzést, amikor gyermeke beteg, segítségre szorul, és ő rémült, tanácstalannak érzi magát, mert nem tudja, mit is kell, vagy főként mit lehet, szabad vagy éppenséggel mit nem jó tenni abban a helyzetben. A szülők azt is érzik, hogy a segítségkérés nem csak szavakban fogalmazódhat meg, a csecsemő sírása, nyöszörgése, a beteg kisgyerek riadt tekintete, ölbe kéredzkedése is az. Ha fájlalja a hasát vagy enne, de minden falat csípi a száját egy kis fekély miatt, azért panaszkodik, mert segítséget vár. Ilyenkor a legrosszabb érzés a tehetetlenség, a „mit is tegyek, amíg kezdődik a rendelés”? És persze a gyerekek a leglehetetlenebb időkben lesznek betegek, mint például hétvégén, éjszaka vagy amikor a jól ismert doktor néni vagy doktor bácsi nem érhető el telefonon. Azoknak a szülőknek ajánlom ezt a könyvet, akik átélték már ezt a tehetetlenséget, és nem szeretnék újra átélni. Azoknak a szülőknek, akik tudatosan fel akarnak készülni arra, hogy az elkerülhetetlen gyerekbetegségek tüneteit enyhítsék addig is, amíg az orvos elérhető nem lesz. Azoknak a leendő szülőknek, akik a pelenkán, kisingen, kiságyon kívül azokat az ismereteket is szeretnék beszerezni, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kis jövevénnyel eltöltött első napok, hetek, hónapok ne aggodalommal, rémülettel, hanem igazi boldogsággal, az újszülött és csecsemő jelzéseinek megértésével, és ennek birtokában döntésre, cselekvésre való képességgel teljenek el. Az első kiadás megjelenése óta megsokszorozódott azoknak a könyvekben, médiában, heti- és folyóiratokban, interneten megtalálható, és mindenki számára hozzáférhető információknak a száma, amelyek a csecsemőneveléssel, gondozással foglalkoznak. Az alternatív medicina is nagy divat, folyamatosan áramlanak a lehetséges legjobb megoldást kínáló reklámok a potenciális vevő – így a szülő – felé is. Talán ez az oka annak, hogy nagyon sok (néha túl sok) információt kapnak a szülők, amik esetleg új vagy egyszerűen csak más megvilágításban értelmezik az egyes problémákat és megoldásukat, mint az illetékes orvos vagy védőnő. Az egészségügyi szakmá-
ban is egyre több különböző irányzat kap teret, a szakemberek véleményei is különbözőek. Ráadásul a játszótéren, séta közben beszélgető, és a legkülönbözőbb tanácsokat adó „sorstárs anyukák” szintén rengeteg ötlettel látják el a fiatal mamát. Ez nagyon sok anyukát (unokáim édesanyját is) zavar, mert bizonytalanná teszi őket. („Mindenki mást mond, most melyik a jó, mit tegyek?”) Egy tanácsot tudok adni. Döntsék el, hogy ki az a két-három-négy ember, akinek a véleményére adnak, és csecsemőjük nevelésében – saját ösztöneik, tapasztalataik, tudásuk mellett – ez legyen az irányadó. Nekem szerencsém volt. Fiatal orvosként a gyermekgyógyászati szakma elismert és „örökös nagy egyéniségeitől” tanulhattam, akiknek orvosi filozófiáját a gyermekgyógyászat egysége, a gyermekgyógyász minden, a gyermekkel kapcsolatos szakterületre kiterjedő felelőssége és kötelessége jellemezte. Egyikük figyelmeztetését a mai napig hallom: „Ha meg akarod gyógyítani a gyereket, figyelj a szülőre”. 36 éves praxis után már ki is merem egészíteni a mondatot: és segíts a szülőnek, mert nélküle nagyon nehéz meggyógyítani a gyereket. Ahhoz, hogy egészségesen fejlődjék egy csecsemő, növekedjen a kisgyermek, ismerni kell fejlődésének menetét, az ehhez szükséges feltételeket, az életkor speciális szükségleteit. A gyermekgyógyászatban különösen fontos a prevenció, a betegségek megelőzése. Az egészség az ember testi, lelki és szellemi jólétének megvalósulása. Ezért a könyvben sok szó esik arról is, hogy melyik fejlődési periódusban milyen teendője van a szülőnek, hogyan tudja biztosítani, segíteni gyermeke egészséges testi, szellemi és lelki fejlődését. Az előző kiadásokból kimaradt az iskoláskorú gyerekek és a serdülők fejlődésének, sajátos problémáinak és azok magyarázatának, lehetséges megoldásának részletes leírása. Nagyon sok szülő hiányolta-hiányolja ezt. Ráadásul erről a korosztályról már sokkal kevesebb irodalom vagy egyéb formátumú információ jelenik meg. Ezért most az iskolás gyerekekről, serdülőkről is részletesen írok, a jelenleg még „tabu”-ként kezelt, kényesnek gondolt témákat is tárgyalva. Férjem, dr. Svékus András ugyanezeket a szakmai elveket vallja, nem véletlen tehát, hogy a saját szakterületét érintő, a neurológiával kapcsolatos részeket ő írta. Mind a ketten a mindennapok gyakorlatához szeretnénk praktikus tanácsokat adni úgy, ahogyan a napi gyakorlatban végezzük. Arra törekszünk, hogy a szülő megértse a probléma lényegét, a betegségtünetek kialakulásának menetét és veszélyét, és így tisztában legyen saját szerepének és felelősségének fontosságával. De egyben enyhíteni szeretnénk ezen a felelősségen. Véleményünk szerint csak így lehet jó, és tapasztalatunk szerint így jó az együttműködés. A szerző
A gyermekvárásról
A megszületendő gyermek várása izgalmas és nagyon szép időszak. A várandós anya folyamatos testi-lelki kapcsolatban van magzatával. A legújabb kutatások bebizonyították, hogy a magzat is jelentős mértékben „értesül” a környezetében zajló eseményekről, sőt nemcsak értesül, reagál is, visszajelez, felel. A mamával történteket átéli, az anya életmódja, életkedve, egészsége vagy betegsége jelentősen befolyásolja fejlődését. Kimutatták például, hogy különböző zenéket ismételten lejátszva, a magzat szívritmusa megváltoztatásával jelzi, hogy felismerte a többször hallottakat. Mindez azonban nemcsak szakmai kuriózum, hanem nagyon fontos és lényeges következtetések levonására alkalmas. A magzat részt vesz a várandós anya életében. Részt vesz fiziológiai és lelki értelemben egyaránt, idegrendszere érzékeli az anya elkeseredését és örömét is. Ezért a gyermekkel szembeni felelősség már a fogantatással megkezdődik. A magzat „bántalmazásának” legegyszerűbb példája a várandós anya dohányzása vagy alkoholfogyasztása (bármilyen kis mértékben is!), ami sajnos ma még a magukat amúgy műveltnek, tájékozottnak vélő családokban is előfordul. A „nem várt gyermek” már magzatként megérzi, hogy érkezése riadalmat, félelmet, esetleg dühöt okoz. Egzisztenciális problémák, túl fiatal anya, aki még „élni szeretné a maga életét”, az iskola, aminek befejezése kérdésessé válik – mindezek olyan kérdések, amelyek a szülő szempontjából jogosak, de ha már úgy döntöttek, hogy szülessen meg a kisbaba, tudjanak róla, hogy a terhesség alatti lelkiállapotuk is jelentősen befolyásolja a magzat fejlődését. Ha a feszültség, idegesség megkeseríti a gyermekvárás mindennapjait, pszichológus felkeresését javaslom. Magyarországon ma még sok ember titkolni, szégyellni való dolognak tartja, ha pszichológushoz fordul, vagy nem is folyamodik ilyen segítségért, holott a nyugati kultúra világában éppoly természetesen kérik lelki problémák esetén a pszichológus segítségét, mint
ahogy a háziorvost, a fogorvost keresik fel testi problémák meggyógyítására, sőt megelőzésére. A terhesség idején átélt kétségek közé sorolnám azokat a szakmai elismertségért, a munkahely megmaradásáért vívott küzdelmeket is, amelyeket sajnos sok anya tapasztal a terhessége idején és a későbbiekben. A „szakmai karrier vagy gyerek” folyamatos feszültsége csökkenti a gyermekvárás örömét, nyomot hagy a kisbabán és az anya odaadásán is. Jobb, ha még a terhesség elején tisztázzák, hogy hogyan tovább, mi lesz az édesanya munkájával. Félreértések elkerülése végett: nem baj, ha az anyának fontos a munkája is. Ezekben az esetekben jobb, ha előre megbeszélik és megszervezik, hogy az anya miként tudja folytatni a szakmáját vagy iskolai tanulmányait, mint ha az édesanya áldozatnak érzi magát, és netán egy életen keresztül hibáztatja gyermekét. Utóbbit nem egy édesanyától hallottam, és bizony hosszú évekig tartó feszültség, az anya-gyermek kapcsolat zavara a következmény. Tegyük hozzá: az előzetes egyezségek, megállapodások változhatnak, módosulhatnak. Amikor egy pár első gyermekét várja, nagyon sok mindent nem tudhat előre, nem csak a gyerekről, saját magáról sem. Tehát ne féljenek az előzetes tervek, megállapodások módosításától sem! Nagyon fontos, hogy az apa, sőt az idősebb testvérek is részt vegyenek a magzattal való együttlétben. Ha a kis jövevény már magzati életkorától része a családnak, mindenki szeretettel fogja fogadni, így kezelhetőbb, csökkenthető lesz az amúgy természetes, de a mindennapokat megkeserítő testvérféltékenység. Egy házaspártól hallottam a következő szívmelengető ötletet. A kistestvért úgy várták együtt első kisfiukkal, hogy mindig hárman mentek el ultrahangos vizsgálatra, ahol a hároméves Márk is megnézhette a „fényképeket”. Még meg sem született a kisöccse, már ismerte és szerette, nem érezte magát a család várakozásából, a bekövetkező eseményből „kizárva”. Ugyanakkor a testvérféltékenységnek, a rivalizálásnak, a szeretet és az anyagi javak kényszerű megosztásának, a testvérek egymás iránti szeretetének, aggódásainak és veszekedéseinek – amellett, hogy elkerülhetetlen – megvan a szerepe és a haszna. Készülnek a felnőtt életre. Tanulják a társas kapcsolatokat, a társválasztást, a szolidaritást, a másik iránti harag kifejezésének formáit, azt, hogy hogyan kezeljék konfliktusaikat, hogy hogyan lehet és kell lemondani valamiről. Amikor az újszülöttre várva beszerezzük a pelenkát, a kisinget és a kiságyat, egyben érzelmileg is felkészülünk, és erre bizony szükség is van, noha ez a felkészülés soha nem lehet teljes. Amikor a baba megszületik, nem csak ő „tanulja” a méhen kívüli életet, az anya is ekkor, egy sokszor nem egyszerű, nem fájdalommentes folya-
matban válik anyává, „tanulja meg” az anyaságot. Hiszen minden megváltozik, nemcsak az anya, de a szűkebb és szélesebb család életében is. Megváltozik a házaspár kapcsolata, nem olyan egyszerű a barátokkal összejönni, mulatni vagy kirándulni. Jó időre odavannak a lustálkodós reggelek, esetleg a nyugodt éjszakák is. A baba megszületése után más lesz a napirend, más a ritmus, más a fontossági sorrend. Jó, ha előre megbeszélik, hogyan szervezzék meg életüket, mi lesz a szokásos csütörtöki focimeccsekkel vagy a hétvégén esedékes fodrászattal. Kinek mi lesz a dolga, ki fog segíteni a gyermekágyas mamának, mikor és miben. Nem csak a mosogatásra, pelenkamosásra, bevásárlásra gondolok, legalább ilyen fontos az odafigyelésre, megértésre, megerősítésre fordított idő. Különösen az első gyermek születésekor fontos, hogy már előre ismerjék az újszülött várható igényeit, a lehetséges problémákat és megoldásukat. A legboldogabb napokat is megzavarhatja, ha váratlanul nincs elég anyatej, az újszülött sír és nyugtalan, az anya ideges, az apa dühös és fáradt. Még így felkészülve is bőven akad majd váratlan probléma, feszültség, de nagyságrendekkel felhőtlenebb lesz az öröm.
A CseCsemŐ
Az elsŐ három hónAp
Az első három hónap történéseit, problémáit és tennivalóit teljesen külön tárgyaljuk, hiszen egyrészt az újszülött, a fiatal csecsemő megkülönböztetett védelmet, törődést igényel, másrészt ez a kor meghatározó a további fejlődés és esetleges betegségek kialakulása szempontjából. És – nem utolsósorban – az első gyereknél ez a három hónap megkülönböztetetten bonyolultnak bizonyulhat a fiatal mama és így a környezet számára is. Amikor megérkezik az újszülött, külsőre nem a tápszeres dobozok címkéiről jól ismert dundi, feszes bőrű csecsemőre hasonlít. Bőre sötétvörös, ráncos, gyakran sárgán elszíneződött, egyáltalában nem dundi, sőt nagyon vékony a bőr alatti zsírszövet. Testarányai jelentősen eltérnek a felnőttek, sőt még a gyermekek arányaitól is, testéhez viszonyítva feje lényegesen nagyobb. Vagyis másoknak nem olyan szép, mint a reklámbabák. Haja általában pihés, ritka, de vannak kivételesen dús, erős és hosszú hajú újszülöttek is. A születéskor észlelhető nagy, dús haj egy jellemző alkat jele, öröklött tulajdonság. Az ilyen csecsemők bőre, nyálkahártyái és idegrendszere érzékenyebb az átlagosnál, jó, ha ezt előre tudjuk. Még több figyelmet, még odaadóbb gondozást igényelnek, a szülő pedig még több segítséget. Szó sincs betegségről, egyszerűen csak az újszülöttek a jellemző azonosságok mellett különböznek is egymástól aszerint, hogy szüleiktől milyen genetikai állományt örökölnek. Ez az alapvető oka annak, hogy bár megállapíthatunk és tapasztalunk is általános törvényszerűségeket, de ezek soha nem húzhatók rá sablonszerűen minden csecsemőre. Őt magát, az érintett újszülöttet kell elfogadni, megismerni, szeretni, gondozni és felnevelni.
Az újszülött édesanyja nagyon sok támogatást, megerősítést, odafigyelést igényel, különösen a családtól, a férjétől és az édesanyjától. Ez több – idő és érzelmi támogatás –, mint ami a főzésre, mosogatásra szükséges, ezért lehetőleg úgy szervezze meg munkáját az édesapa, a nagymama, hogy legalább az első hónapban (hónapokban) minél többet legyen az édesanya és újszülöttje mellett. Lehet, hogy ez fizikailag lehetetlen, de az őszintén odaforduló érdeklődés, az örömökben és problémákban való osztozás, a felelősség közös és feltétel nélküli vállalása fizikai jelenlét nélkül is megvalósítja az együttlétet.
Fejlődés • Az újszülött mozgásai még reflexesek és szimmetrikusak. Ha váratlanul hozzányúlunk, vagy hirtelen erős zajt hall, sírással és egész teste hirtelen rándulásával, a jellegzetes átkarolási reakcióval válaszol: testét és fejét hátrafeszíti, miközben mind a négy végtagjával egy ölelésre emlékeztető mozdulatot tesz. Ha ujjunkat tenyerébe simítjuk, erősen fogja-szorítja (ez a fogóreflex), sőt ha ki akarjuk húzni ujjunkat ebből a szorításból, egyre jobban kapaszkodik, felsőteste akár fel is emelhető félig ülő helyzetbe (azért legyünk óvatosak!). A szopóreflex biztosítja, hogy ha ajkát megérintjük, vagy a szájába kerül valami, azonnal szopással válaszol. Napról napra egyre többet figyel, különösen az emberi arc kelti fel érdeklődését. Arckifejezésén már felismerhető az elégedettség vagy az aggodalom. Tekintetét határozottan egy-egy, a látókörébe kerülő tárgyra, emberi arcra függeszti, néha olyan erősen koncentrál, hogy kancsalít. A szemétől 20-30 cm-re lévő tárgyakat élesen látja. Fényt, hangot érzékel, különösen a magasabb, női hangok kötik le a figyelmét. Napjának nagy részét átalussza, 2-3 óránként kér enni, éjszaka is. Étkezésében még vannak bizonytalanságok, egyszer többet, máskor kevesebbet eszik, néha 4 órát is nyugodtan végigalszik anélkül, hogy enne, máskor másfél óra múltán mocorog, majd sír, jelezve, hogy éhes. Nem kell a kórházból való hazavitel első napjától megkövetelnünk tőle, hogy óraműszerű pontossággal egyék és aludjék, még rosszabb, ha mi erőltetünk rá egy általánosan elfogadott és hangoztatott napirendet, és beleavatkozunk egyéni igényeibe. Ha módot adunk arra, hogy jelezze, amikor éhes, és aludjon, amikor arra szüksége van, körülbelül a második hónap végére ő maga kialakítja napirendjét, rendszeresen ugyanazokban az időpontokban fog enni és aludni. Ez alól a koraszülött, kis súlyú és az elhúzódó sárgaságban szenvedő újszülött kivétel lehet, ezekben az esetekben azonban az újszülöttet ellátó gyermekorvos segíteni fog az édesanyának a napi menetrend kialakításában.
• Két hónapos korában már sokkal összerendezettebb mozgásokra képes. Jellemző, hogy karjaival, lábaival nagy, köríves mozgásokat végez, néha akkorákat rúg, hogy átlendíti a testét, akár hátáról a hasára is. Többé nem hagyható felügyelet nélkül az ágyon, a pelenkázón, egy-egy ilyen mozdulattal lefordulhat a magasból! A tárgyakat már követi a szemével, nagyméretű, mozgó tárgyakat már egy méter távolságról is észrevesz. Egyre kitartóbban figyeli környezetét. A tárgyakat érintgeti, de még nem tudja megfogni. Változatosabbak lesznek az újszülött által képzett hangok is: két hónapos korában magánhangzószerű hangokat kezd hallatni. A mosoly megjelenése is erre az életkorra jellemző. Bármely föléje hajló emberi arcra mosollyal reagál, ami nagyon fontos kapcsolatteremtő eszköz. Ha mi is mosollyal, kedvességgel, beszéddel, vagyis a csecsemő számára kellemes dologgal válaszolunk, a mosoly tovább tart, sőt erősödik. Minél több ilyen élménye van, annál mosolygósabb, kedvesebb csecsemő lesz. Ha azonban a mosoly válasz nélkül marad, a csecsemő abbahagyja a mosolygást, és egyre kevésbé fog ilyen módon kapcsolatot kezdeményezni. • A harmadik hónapban mozgásai már akaratlagosak, vagyis ő dönti el, hogy felemelje a kezét, nyúljon valami után, a mozgások szimmetriája lassan megszűnik, vagyis egyre inkább csak egyik vagy másik kezét vagy lábát mozgatja. Hason fekve megemeli a mellkasát, fejét hosszú ideig felemelve, függőlegesen tartja. Ha felvesszük, szépen tartja a testét és fejét. Ujjait nyitva tartja, forgatja, nézegeti, vagyis felfedezi a kezét. Ha játékot mutatunk neki, mindkét karjával nyúl a tárgy után, megragadja. A játékot vagy a játéknak használt kezét a szájához viszi, ízlelgeti. Az ízleléssel egészíti ki a látással és a tapintással nyert képet, így szerez egyre több információt a tárgyakról, dolgokról. Édesanyja arcát és hangját már felismeri, akár több méter távolságból is. Sírása is színessé, változatosabbá válik, jól megkülönböztethető lesz a panaszkodó, a dühös, az éhes, a fájdalmas és a riadt sírás. Már nem csak sírással „beszél”: három hónapos korában gőgicsél, színesen variálja a magánhangzókat, amelyek mellett már mássalhangzók is megjelennek.
Miért sír A csecseMő? Az újszülött egyetlen „szóbeli” és egyben legfontosabb kapcsolatteremtési lehetősége, eszköze a sírás. Így teremt kapcsolatot a környezetével, így fejezi ki igényeit, segítséget kér, reklamál. Mindent, amivel kapcsolatban véleménye van, amit meg akar változtatni, azt sírással jelzi környezetének. Az éhségre jelentkező sírás általában egyér-
