Občianske združenie
TEÁTRUM
színházi polgári társulás
KOMÁRNO ÉS KOMÁROM VÁROSOK ÖNKORMÁNYZATÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL
ERKEL FERENC
opera három felvonásban
RENDKÍVÜLI IDŐK – RENDKÍVÜLI TELJESÍTMÉNYEK A jó színház mindenkor az a laboratórium, melyben a közösségek – a nemzetek, a társadalmak vagy a világ legfeszítőbb gondjait-bajait tárják a nyilvánosság elé az elődások alkotói. Aki lát és hall, bizonyára tisztában van vele, hogy manapság történelmi időket él meg mind a magyarság, mind a világ. Ennek egyik bizonyítéka a mai előadás is – nemzetünk örökbecsű művének színrevitele. Történik ugyanis mindez egy polgári társulás „keretein belül” úgy, hogy a társulatnak csupán alkalmi próbatermei és színpadai vannak; nincs társulata, rendezői, művészeti szakemberei. Nincs állandó költségvetése; nincs zenekara, karmestere, stb. Ma este mégis színre kerül a Bánk bán! Rendkívüli idő rendkívüli teljesítménye lesz ez a három felvonás – ez már most érezhető. Hatalmas hit, a jó ügy és a szebb jövő iránti elkötelezettség; irigyelni való bátorság és az Isten segítsége eredményezi a rengeteg izgalom és munka mellett, hogy ez a most is időszerű, s így minden bizonnyal hatásos mű a közönség elé kerül. E rendkívüli történelmi helyzetben „… Ugyanazok az angyalok, kik Szent Koronánkat hozták, most meglobogtatják nemzeti zászlónkat, hogy megérthessem három színe jelzéseit: a vér pirosa örökre a múlté, hiszen a fehér krisztusi tisztasága a jövőt, a hit legyőzhetetlen erejét mutatja, és azt, hogy a tavaszi szelíd zöldépülés mintájára újrateremthejük nemzetünket.“ – írtam nemrég. A Bánk bán színrevitele megerősít szemléletemben.
Batta György
Bánk Hazám, hazám áriáját nem is tudom mióta ismerem. Sőt, a Bordalt a középiskolai „kultúrbrigádban“ énekeltem is. Az érettségim alkalmából kapott nagy ajándék az egész opera, három nagy hanglemezen! Már sercegett a hanglemez, mikor azon vettem észre magam, hogy az egészet fejből fújom. Sőt, zenehallgatás közben titokban még karmesterkedtem is. És jött a Székelyfonó, a Kékszakállú, majd az operairodalom nagyjai: Puccini, Verdi, Wagner, Csajkovszkij… Mikor már mindezeket megkedveltem, akkor döbbentem rá, hogy az opera iránti vonzalmamat Erkel Ferenc Bánk bánjának köszönhetem. Igen: nemzeti operánknak! Mint ahogy a világ líráját a magyar költők versein: Csokonain, Vörösmartyn, Petőfin, József Attilán, Adyn keresztül értettem és éreztem át. És persze a kóruséneklést az Ifjú Sziveknek köszönhetően szerettem meg. Milyen sajnálatra méltó az a tény, hogy hány magyar gyereknek kimarad ez az élmény az életéből, mert nem anyanyelvi oktatásban részesül! Pár esztendővel ezelőtt jött Tarics Péter az ötlettel: a Teátrum tűzze műsorára a Bánk bánt. Nagyon megörültem az ötletnek, hiszen diákkori álmom vált volna valóra. Csakhogy közbejött egy apróság: a pénz! 2010! Kétszáz esztendővel ezelőtt született Erkel Ferenc. Na most! Most kell megcsinálni! Megemlítettem az ötletet a Teátrum egyik lelkes művésznőjének, Illés Gabikának. A következő előadásra már hozta is magával Bánkot, Rózsa Sándort. Egy véletlen beszélgetés – s Hamrák Zsófika, dél-komáromi képviselőasszony, összehoz Medveczky Szabolccsal, aki aztán felpörgeti az eseményeket. Egy hónap alatt megvan a zene szétírása, és jelenti: összeszedte a 30 tagú zenekart. Én sokallom – nem lesz annyi pénz – de ő nem enged. Ennyi kell! Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?! Sikerülni fog! Jönnek, szinte egy szóra, a többiek: Csonka Zsuzsa, Zabradi Annamária, a két Derzsi György (apa és fia), Vadkerti Imre, Pfeiferlik Tamás, Dániel Gábor. Meghallom Kosár Szabolcsot énekelni, s tudom: szerepelni fog a Bánk bánban. De hogy szedem össze a női kart?! Súgnak az angyalok: karácsonykor együtt szerepeltem egy szépen szóló egyházi énekkarral. Nosza, Ihász Beatrix, evangélikus lelkésznél kopogtatok kérésemmel. Ő rögtön lelkesedik az ötletért és órákon belül itt ülnek nálunk Miklós Lászlóné Magdikával, aki egy-két hét alatt hozza a kész női kart. Nagy-nagy hálám nekik! Gondoltam, a komáromi Concordia énekkar férfiai is lelkesednek majd – biztosan lesz ott 5-6 férfi, aki eljön. Nem így történt. Nagy sajnálatomra senki sem tudta vállalni. Táncosokat sem találtam városomban, akik a 4 perces táncot felvállalták volna. Aztán Stirber Lajos, öreg harcostársam megpróbált összeverbuválni néhány énekest a Gaudiumból, akikhez erősítést Medveczky Szabolcs hozott magával a győri színházból. Most nagyszerűen szól az énekkar – hallgassák csak! A tánc is megoldódott. Segítségül hívtam a dunaszerdahelyi Brandl Feri barátomat, aki azonnal igent mondott. Pár nap múlva már hívott is: kész a tánc! Mennyi táncos legyen? Még a pénz sem gátolhat meg! Mert az most sincs. De van sok-sok önzetlen, lelkes támogató, akiknek szívügye lett a Bánk bán bemutatása, és akik lehetőségeikhez mérten segítették az operaelőadás létrejöttét. Akik eddig nem kedvelték ezt a műfajt, reméljük nemzeti operánk, a Bánk bán által megszeretik azt! Művészi élményt kíván tisztelettel
Dráfi Mátyás, művészeti vezető
200 ÉVE SZÜLETETT
ERKEL FERENC Erkel Ferenc (1810-1893), a magyar nemzeti opera megteremtője, Gyulán született, muzsikus családban. Tehetsége korán megnyilatkozott. Pozsonyban végezte zenei tanulmányait, később Kolozsvárra került, ahol alaposabban megismerte a kor uralkodó zenei stílusát, a verbunkost és megértette, hogy a magyar muzsikának – csakúgy, mint a versnek, a szépprózának, a tudományos irodalomnak – meg kell találnia a maga hangját, nemzeti nyelvkincsét. Pesten előbb zongoraművészként vált ismertté, hamarosan azonban a budai magyar színtársulatnál, a pesti városi német színházban, végül a Magyar Nemzeti Színházban vállalt karmesteri állást. 1840-ben Báthori Mária című, saját dalművel lépett a közönség elé. Négy évvel később a Nemzeti Színház színpadán megjelenik első kiforrott remeke, a Hunyadi László. A közönség hatalmas lelkesedéssel fogadta Erkel művét, melynek ütemei, dallamai, ritmusai a magyar verbunkost visszhangozták. Felismerték az opera jelképes beszédében, hogy Erkel a politikai elnyomás ellen emeli fel szavát. Ugyanez évben (1844) írja meg Kölcsey költeményére a magyar Himnuszt. Ezután 17 évig hallgatásra kényszerült – ám a hallgatás hosszú évei alatt összeforrott az új témával, Katona József Bánk bánjával. Alig egy évvel a Bánk bán bemutatója után (1861) vígoperával jelentkezett. Sarolta című műve azonban nem aratott maradandó sikert. Két hatalmas műben, a Dózsa György (1867) és a Brankovics György (1874) operában fejleszti tovább stílusát: a zárt áriák és zenei formák mellett egyre nagyobb jelentőséget ad az éneklő beszédnek. Még két dalművel ajándékozta meg a zeneirodalmat: Névtelen hősök (1880) és István király (1885). Erkel Ferenc nemcsak mint zeneszerző írta be nevét a magyar muzsika történetébe. Mint a Filharmóniai Társulat egyik megalapítója s a magas szintű magyar zenealkotás úttörője, nagymértékben hozzájárult a magyar zenekultúra megalapozásához. Élete, munkája elválaszthatatlan a Zeneakadémia és az Operaház történetétől. Irányító szerepe volt mindkét intézmény megteremtésében.
A BÁNK BÁN Katona József Bánk bánja, a legnagyobb magyar történelmi dráma, sokáig foglalkoztatta Erkel Ferenc képzeletét. A hatalmas tragédia nyomán Egressy Béni írt Erkel számára szövegkönyvet. Az ebből megszületett, forradalmian nemzeti szellemű dalmű sorsa kezdetben ugyanaz volt, mint Katona József drámájáé: Erkel hosszú időn keresztül fiókjában volt kénytelen rejtegetni kéziratát. Hogyan is lehetett volna megszólaltatni Tiborc pana-
szát, Bánk kemény vádjait, Petur lázadó hangját az abszolutizmus korában? 1861-ben, amikor az önkény ereje kis időre engedett, a Nemzeti Színház végre előadta az izzó hangulatú, forradalmian lángoló művet. A dalmű gyújtó hatására az akkori kormánykörök is felfigyeltek. Hamarosan kitiltották a színpadról Erkel remekét és a mű még sokáig nem volt kívánatos vendég a színpadokon, mert – Erkel több más művével együtt – ez is a nemzet szabadságvágyát hirdette. A Bánk bán – a magyar operairodalom jelképes, nemzeti jelentőségű, és egyben legmagasabb művészi színvonalú alkotása – ma a komponista eredeti elgondolásait és újításait teljes mértékben érvényesítő zenei átdolgozásban és a régi opera-szövegkönyvek hibáitól mentes librettóval szerepel a magyar és külföldi dalszínházak műsorán.
A BÁNK BÁN TARTALMA ELSŐ FELVONÁS II. Endre magyar király távol hazájától, az ország határain túl harcol. A meráni származású királyné és honfitársai, valamint az udvar magyar talpnyalói dorbézolással töltik az időt. Az ország ezernyi jaját itt nem hallja meg senki. A hazafiak, a „békétlenek”, félrehúzódnak a mulatozó társaságtól és elkeseredetten nézik az ország megrontóit, akik nyomorba döntik az egész nemzetet. A békétlenek élén Petur bán, Bihar főispánja áll. A lázadók, hogy a feléjük forduló gyanakvó pillantásokat elhárítsák, arra kérik Peturt, hogy énekeljen. A bán e kérésre a megrendítő „keserű bordallal” válaszol. (Vörösmarty Mihály verse.) A király helyettese, Bánk, az országot járja, hogy meghallgassa a nép panaszait és orvoslást keressen rájuk. Hitvesét, Melindát, a királyné egyenes parancsa a királyi udvarba szólította. Gertrudisz királyné öccse, Ottó, szerelmével ostromolja Melindát, de az asszony büszkén utasítja vissza a herceg vallomását. A vendégsereg a szomszéd teremben asztalhoz ül, csak Petur marad. Megjön Bánk, titokban tért vissza. Petur hívására szakította félbe útját, aki közli vele, hogy lázadást szervez a királyné ellen és ennek vezéréül őt akarja megnyerni. A bán felháborodva utasítja vissza az ajánlatot, sőt, meg is fenyegeti: mint felségárulót fogadtatja el. De Petur sziklaszilárd és szemébe mondja: a lázadók jelszava – Melinda! Bánk megrendül e szavakra. Petur csak célzott Melindára; Biberach azonban, a kétszínű méregkeverő, akit a nyegle Ottó herceg magára haragított, megmondja nyíltan: a herceg szemet vetett Melindára. A nagyúr megroppan a szavak súlya alatt. Ígéretet tesz Peturnak, hogy éjszaka ott lesz a békétlenek között. Az újra bevonuló magyar kar már nem találja a teremben Bánkot. Táncosok perdülnek a színre, majd ismét felbukkan Ottó, aki most sem tágít Melinda mellől. Nénje, Gertrudisz királynő még biztatja is a herceget, akinek heves ostromát Melinda ismét megvetéssel utasítja vissza. Egyetlen férfit szeret s az – Bánk. A csúszómászó Biberach értesíti Bánkot, aki abban a pillanatban érkezik, amikor Melinda felháborodva otthagyja Ottót. A nagyúr azonban még együtt látja őket a lépcsőfordulón, s ez az egyetlen perc elég ahhoz, hogy lelkében egy világ dőljön romba. A visszatérő Ottó elpanaszolja Biberachnak, hogy Melinda visszautasítja szerelmét. Biberach, aki aljasan hol Bánkot „szolgálja”, hol Ottót, most kétféle port kínál a hercegnek. Az egyik mély álomba meríti majd a királynőt, a másik lángra lobbantja Melindát s legyőzi az asszony erényét. Biberach sátáni kárörömmel néz az elrohanó herceg után. Végre romlásba döntheti mindazokat, akiket irigyelt, és akik őt, a lézengő sehonnait, lenézték. Gertrudisz királyné elbocsátja a az udvari mulatság vendégeit, Melinda keserűen gúnyos köszönetet mond a vendéglátásért, úgy, hogy a gőgös királynét vérig sérti.
MÁSODIK FELVONÁS A királyi vár tornáca. Bánk bán a haza pusztulásán és a maga nehéz sorsán kesereg. Öreg paraszt érkezik. Elpanaszolja a nagyúrnak, hogy felesége beteg, gyermekei éheznek, ő maga rongyos, nincstelen. Az ínség már-már lopásra késztette, csak becsülete óvta meg, hogy elkerülje a bűnt. Bánk felismeri Tiborcot, aki egykor az életét orgyilkos tőrétől mentette meg. Biberach érkezik, hozza a hírt Bánknak: Ottó herceg gaz terve sikerrel járt. Eszelősen betámolyog Melinda is. Bánk szörnyű fájdalmában megátkozza gyermeküket, Melinda pedig önvádtól megtört szívvel könyörög: ölje meg őt, csak gyermeküket ne bántsa. Bánk haragja megenyhül: az asszonyt és gyermekét Tiborcra bízza, kinek Bánk várába kell kísérnie úrnőjét. Bánk megjelenik Gertrudisz, a „királyi kerítő” előtt. Az ország nyomorát, a nép szenvedését és Melinda becsületét kéri számon tőle. A királyasszony gőgösen utasítja vissza Bánk szavait s jobbágyi hódolatot követel a bántól. Összecsapásuk egyre hevesebbé válik. Gertrudisz tőrt emel. Bánk kicsavarja a kezéből a fegyvert és leszúrja a királynőt.
HARMADIK FELVONÁS Tiborc a Tisza partjára ért az elborult elméjű Melindával és kisfiával. Hatalmas vihar közeledik. A hűséges öreg sürgeti úrnőjét, hogy még a vihar kitörése előtt átjussanak a túlsó partra. Melinda azonban nem hallja Tiborc szavait: gondolatai messze járnak… A szerencsétlen lélek a valóság és az őrület látomásai között lebeg. Önkívületben felragadja gyermekét, s vele együtt a Tiszába veti magát. II. Endre király hazajött és most Gertrudisz ravatalánál tetemre hívja a királyné gyilkosát, a békétleneket. Ezek tiltakoznak a vád ellen. Ekkor lép be Bánk bán. A királyasszony koporsójára dobja báni hatalma jelvényét és elmondja: ő a gyilkos. A király bírái elő akarja állítani, de Árpád és Bor nemzetsége között csak az ország bíráskodhat. II. Endre ekkor a kardjához kap: legyen hát a fegyver a döntőbíró köztük. Bánk bán már-már kardot ránt, amikor szomorú menet tűnik fel: Tiborc jön, nyomában hozzák Melinda és gyermeke holttestét. Bánk megsemmisülve omlik asszonya mellé.
OBSAH OPERY PRVÉ DEJSTVO Maďarský kráľ Endre II. bojuje ďaleko poza hranicami štátu. Kráľovná, jej krajania a maďarskí pätolizači trávia čas vo dvore zábavou. Žalostný hlas krajiny si nikto nevšíma. Buričskí maďarskí patrioti sa odtiahnú od zabávajúcej sa skupiny a roztrpčene dívajú na ničiteľov, ktorí celý národ uvrhnú do biedy a zúfalstva. Na čele buričov stojí bán Petur, išpán veľkostatku Bihar. Aby sa vyhli podozrievavých pohľadov, vzbúrenci poprosia Petura, aby im zaspieval. On im zaspieva „žalostnú pieseň o víne“. ( báseň Mihálya Vorosmartyho) Bánk bán je palatín a kráľovský miestodržiteľ, ktorý cestuje po ubiedenej maďarskej krajine, aby si vypočul žaloby národa. Jeho manželka, Melinda na priamy príkaz kráľovnej ostala v kráľovskom dvore. Tu ju Otto, meránske knieža, brat kráľovnej Gertrudis dobýva svojou láskou. Melinda ale jeho vyznania hrdo odmieta. Vo vedľajšej miestnosti si hostia sadnú ku stolu, ostáva iba Petur. Bánk svoju cestu prerušil na volanie Petura, ktorý mu oznámi, že chystá vzburu proti kráľovnej, a vyzýva Bánka, aby sa stal ich vodcom. Bánk s pobúrením odmieta, dokonca sa mu vyhráža zatknutím. Ale Petur ostáva nezlomný, a povie heslo vzbúrencov – Melinda! Podlý a falošný Biberach, keďže sa nahneval na drzého princa Otta, Bánkovi otvorene povie: princ si vyhliadol Melindu pre seba. Bánk sa zrúti pod ťažkými slovami, a dovtedy verný kráľov služobník sa zúčastňuje nočnej porady sprisahancov proti kráľovnej. Počas zábavy a tanca princ Otto je celý čas pri Melinde. Kráľovná Gertrudis ho posmeľuje. Jeho prudký nátlak Melinda znovu hrdo odmieta. Ľúbi len jediného muža – Bánka. Zákerný Biberach rýchlo beží k Bánkovi, ktorý sa objaví v momente, keď Melinda pobúrená necháva Otta. Vráti sa Otto, a posťažuje sa Biberachovi, že Melinda ho odmieta. Biberach, ktorý raz „slúži“ Bánkovi a druhýkrát Ottovi, ponúkne princovi dve rôzne prášky. Prvý uspí kráľovnú a druhý pomôže aby Melinda zahorela láskou. Biberach sa škodoradostne pozerá za utekajúcim princom. Konečne sa mu podarí priviesť do záhuby tých, ktorým závidel a ktorý nim opovrhovali.
Kráľovná Gertrudis prepustí svojich hostí. Melinda sa trpko a posmešne poďakuje za „zábavu“, a s tým pyšnú kráľovnú urazí na smrť. DRUHÉ DEJSTVO Terasa kráľovského hradu. Bánk Bán žiali nad svojím ťažkým osudom a nad skazou vlasti. Prichádza starý roľník. Ponosuje sa, že jeho žena je veľmi chorá, deti hladujú, a on sám je otrhaný chudák. Bieda ho už skoro donútila na krádež, len čestnosť mu pomohla, aby sa vyhol zločinu. Bánk spozná Tiborca, kto ho niekedy dávno zachránil pred vrahom. Prichádza Biberach so správami pre Bánka: podlý plán princa Otta sa vydaril. Za ním sa šialene potáca aj Melinda. Bánk, vo svojej bolesti preklína ich spoločné dieťa. Melinda s trápením svedomia a so zlomeným srdcom prosíka : nech zabije ju, ale dieťaťu nech neublíži. Hnev Bánka sa zmierni: poprosí Tiborca, aby nešťastnú ženu spolu aj dieťaťom odprevadil domov do hradu. Bánk sa dostaví pred „kráľovnú kupliarku“ Gertrudis. Berie na zodpovednosť kráľovnú za poníženie svojej manželky, a tiež za biedu krajiny a utrpenie národa. Kráľovná tieto obvinenia hrdo odmieta, a požaduje od Bánka poddanosť. Ich hádka sa stáva čoraz prudšia. Gertrudis vytiahne nôž, ktorý však Bánk vykrúti z jej ruky kráľovnú prebodne. TRETIE DEJSTVO Tiborc sa dostal k rieke Tisa so šialenou Melindou a jej synom. Blíži sa veľká búrka. Verný starec, súri svoju pani, aby sa ešte pred začatím búrky dostali na druhý breh rieky. Melinda ale už nepočuje jeho slová, jej myšlienky sú ďaleko. Chudera sa už pohybuje na úskalí reality a šialenstva. V bezvedomí schytí svojho synčeka, a vrhne sa do rieky. Kráľ Endre II. sa vráti domov, a pri rakve manželky obviňuje sprisahalcov. Vkročí však Bánk, prizná sa k svojmu činu, a odznak svojej moci hodí na truhlu. Kráľ ho chce postaviť pred kráľovský súd, ale na to nemá právo, súdiť ho môže iba národ. Preto kráľ vyzve Bánka na súboj. V tom však prichádza smutný sprievod: Tiborc, a za ním rybári s mŕtvymi telami Melindy a syna. Bánk zničený sa zrúti: „ ...kráľ si pomstený!“
Bemutató:
2010. augusztus 22., Révkomárom
RÓZSA SÁNDOR - BÁNK BÁN: 1960-64-ben tanult énekelni a Zeneakadémia szegedi tagozatán. A kaposvári, a szolnoki, a kecskeméti, a miskolci majd a győri színházak operatársulatainak művésze volt. 1986-tól a Magyar Állami Operaház magánénekese, ahol számos főszerepet énekelt. Nemcsak Magyarországon énekel nagy sikerrel, hanem külföldön is: Moszkvától Zürichig, Bécstől Mexikó Cityig, Párizstól Hamburgig, Pisától a Milanoi Scalaig a világ számos nagy operaházában fellépett már. Fontosabb szerepei: Bánk bán (Erkel), Hunyadi László (Erkel: Hunyadi László), Barinkay (Strauss: Cigánybáró), Edwin (Kálmán: Csárdáskirálynő), Arvino (Verdi: Lombardok). CSONKA ZSUZSA – MELINDA: Énektanulmányait a Zeneakadémián (1976-81) végezte, majd Bécsben tanult tovább Alexander Kolo vezetésével. 1984-től a Magyar Állami Operaház tagja. Operettek primadonna és szubrett szerepeiben is fellép. Fellépett szinte az összes magyarországi színházban, de külföldön is, a világ szinte majd kontinensén. Az általa alapított Művészeti Társaság az operák magyar nyelven való éneklését tűzte ki célul. Fontosabb szerepei: Az Éj királynője (Mozart: A varázsfuvola), Olympia (Offenbach: Hoffman meséi),Traviata (Verdi), Mimi (Puccini: Bohémélet), Michaela (Bizet: Carmen), Gilda (Verdi: Rigoletto), Lili (Huszka: Lili bárónő), Iluska (Kacsóh: János Vitéz), Sylvia (Kálmán: Csárdáskirálynő) ZÁBRÁDI ANNAMÁRIA – MELINDA: 1977-ben született. Színpadi tapasztalatait a Budapesti Operettszínház Stúdiójában, majd ugyanitt az Operett Akadémián
sajátította el. Különleges hangi adottságának köszönhetően a világ számos helyén énekel nagy sikerrel. Eddigi pályafutása alatt Japánban, Németországban és Magyarországon adta elő Johann Strauss Denevérjéből Adél szerepét, és Debrecenben a Csárdáskirálynő Stáziját. Jelenleg Magyarországon néhány operettben, és Németországban pedig több operában is játszik. ILLÉS GABRIELLA – GERTRUDISZ: Énekművészi diplomáját 1984-ban szerezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Budapesten. Ezt követően a győri Kisfaludy Színház magánénekese lett. Repertoárján a klasszikus operett, valamint a lírai szoprán operaszerepek egyaránt megtalálhatók. A Teátrum rendszeres fellépője. Fontosabb szerepei: Melinda (Katona: Bánk bán), Michaela (Biset: Carmen), Violetta (Verdi: Traviata), Nedda (Leoncavallo: Bajazzo), Sylvia (Kálmán: A csárdáskirálynő), Angele (Lehár: Luxemburg grófja), Rosalinda (Strauss: A denevér), Lili bárónő (Huszka), Leila (Huszka: Gül baba). DÁNIEL GÁBOR – OTTÓ: A budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakán végzett. 1994-től 1998-ig a Budapesti Operettszínház tagja, 1999-től a Magyar Állami Operaházban, majd 2005-től ismét az Operettszínházban lép fel. Számos európai és tengerentúli zenés színház vendégeként (pl. Svájc, Németország, Luxemburg, Japán) operett és opera tenor szerepeit énekli nagy sikerrel. 2000-ben egyik alapítója, és azóta művészeti vezetője a MusicartClassic Koncertirodának. Az MTV számos zenés műsorában közreműködött mint énekes és műsorvezető. Főbb szerepei: Operettek: Lehár: A víg özvegy (Danilo, Rosillon), Lehár: A cárevics (Cárevics), Kálmán: Csárdáskirálynő (Edvin).
Operák: Erkel: Bánk bán (Ottó), Erkel: Hunyadi László (V. László), Kacsóh: János vitéz (címszerep), Puccini: Pillangókisasszony (Pinkerton), Puccini: Tosca (Cavaradossi), Verdi: Traviata (Alfréd). Ifj. DERZSI GYÖRGY – OTTÓ: A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem Operett-Musical szakán végzett 2001-ben. 2001-től a Budapesti Operett Színház, majd 2003-tól szabadúszóként dolgozik Magyarország vidéki színházaiban. 2007-ben jelentkezett a Társulat című televíziós szerepkiválasztó show-műsorba, ahol Asztrik szerepét kapta meg az István, a király rockopera jubileumi előadásában. Fontosabb szerepei: Schubert (Schubert-Berté: Három a kislány), Legény (Kodály: Székelyfonó), Nemorino (Donizetti: Szerelmi bájital), Jancsi (Kacsóh: János Vitéz), Ottó (Erkel: Bánk bán), Jézus (Tolcsvay: Mária evangéliuma). KÖSZEGI NÉMETH JÓZSEF – PETUR: 1982-ben a szolfézs– karvezetői diploma megszerzése után a budapesti Zeneakadémián folytatta tanulmányait, ahol 1987-ben énekművészi képesítést szerzett. Tíz éven keresztül a Győri Nemzeti Színház magánénekese. 1995-ben a bécsi Belvedere Nemzetközi Énekverseny döntőjébe jutott. Pályája során az európai színpadokon kívül sok távoli országban is fellépett, például az USA - ban, Mexikóban, Kínában, Thaiföldön vagy a Fülöp – szigeteken. Repertoárjában az opera, operett és musical szerepeken kívül az oratórium szólói is megtalálhatók. 30 éves tanári tevékenysége során több felvidéki tanítványa is volt, mint pl. Derzsi György és PfeiferlikTamás. Id. DERZSI GYÖRGY – PETUR: Énekesi pályafutását az Ifjú Szívekben kezdte az 1950-es évek végén. 1962-ben
3. helyezést ért el a Csehszlovák Fiatalok Országos Énekversenyén. 1963-tól a Csemadok szólistája, majd a Magister tánczenekar alapítója és szólóénekese. Zenekarával 40 éven át szolgáltatta a zenét esküvőkön, bálokon. 1988-1993 között a Győri Nemzeti Színház magánénekese, 1993-tól operett szólista. Számos kulturális rendezvény meghívott vendége Bécstől, Pozsonyon át Kassáig; több ízben fellépett az INTEROPERETT művészeivel Szlovákiában és Magyarországon is. VADKERTI IMRE – PETUR: Pályafutását amatőrként kezdte: a gútai Kis-Duna Menti Rockszínház egyik alapítójaként és az Érsekújvári Rockszínpad tagjaként. 2007-ben jelentkezett a Társulat című tv-show-ba, ahol Koppány szerepét osztották rá az István, a király című rockoperában. A műsornak köszönhetően felfigyeltek különleges adottságaira, ismert énekessé vált. Jelenleg tagja a Csináljuk a fesztivált! című tv-produkciónak is, gyakran hívják vendégszerepelni. Eddigi fontosabb szerepei: Valkai (Kocsák: Légy jó mindhalálig), János vitéz (Kacsoh), János apostol (Tolcsvay-Müller: Mária Evangéliuma), József (Webber: József és a színes szélesvásznú álomkabát), Tom Migles (Jakobi: Leányvásár). DRÁFI MÁTYÁS – TIBORC: Jászai-díjas, Érdemes művész. 1965-ben végzett a pozsonyi Színművészeti Főiskolán. Ezután nyugdíjazásáig a MATESZ, később a Komáromi Jókai Színház tagja. Fontosabb szerepei: Moor Károly (Schiller: Haramiák), Szellemfi (Szigligeti: Liliomfi), Proctor (Miller: Szálemi boszorkányok), (Lucifer – Madách: Ember tragédiája), Otello (Shakespeare), Magellán (Kocsis), Tiborc (Katona: Bánk bán), Tevje (Stein-Bock: Hegedűs a ház-
tetőn), Oscar (Simon Neil: Furcsa pár), Herceg (Dürrenmatt: A vak). Több alkalommal vendégszerepelt Győrben, Székesfehérváron, Budapesten a Vígszínházban a Bárkában és a Vertigó szlovák színházban. Önálló műsoraival Németországban, Csehországban, Romániában és Magyarországon vendégszerepelt. A Teátrum alapító tagja, művészeti vezetője. KOSÁR SZABOLCS – BIBERACH: A 2005-ben Dunaszerdahelyen megrendezett Ki Mit Tud győztese Szóló ének saját kísérettel kategóriában. 2006-ban Dömsödön a III. Nemzetközi Europop Fesztiválon a határon túl élő magyarok versenyében elnyerte az első helyezést. Azóta számos sikeres fellépést tudhat maga mögött, meghívást kapott a Budapest Tv élő kívánságműsorába. Fellépett Pozsonyban, Győrben, Budapesten, Kecskeméten. Repertoárjában dominálnak a világslágerek és a latin-amerikai zene spanyolul és olaszul, de énekelt már magyar nótát és operettet is olyan neves prímások kíséretében mint Sánta Ferenc és Puka Károly. PFEIFERLIK TAMÁS – II. ENDRE: Énektanulmányait gyerekként Paszmár Jánosnál, később László Zsuzsa operaénekesnél, majd a győri konzervatóriumban folytatta. 15 illetve 9 éve a komáromi Concordia és Gaudium vegyeskarokban énekel, amelyeknek szólistája is.
BÁNK BÁN: RÓZSA SÁNDOR A Magyar Állami Operaháztól kezdve a vidéki színházakon keresztül a moszkvai Bolsoj Teatrig mindenfelé végigjátszotta Bánk bán szerepét. Énekelt a milanoi Scalában, Párizsban, Bécsben, Mexiko Cityben… Sokáig sorolhatnánk még a nagy operaszínházakat és a nagy szerepeket. Most Komáromban, a Teátrum Színházban játssza Bánk szerepét. Nem vagyunk sem nagyok, sem ismertek, sem gazdagok – miért vállalta el a feladatot? Számomra megtisztelő volt ez a felkérés. Úgy érzem, küldetést teljesítek a hazámért, a nemzetemért ezzel a csodálatos operával, amely véleményem szerint a leghazafiasabb és legszebben megírt zenedrámánk. Meggyőződésem, hogy ezzel a darabbal nem csak a magyarságot képviseljük és terjesztjük, hanem magát a műfajt is meg tudjuk szerettetni. És egyáltalán nem lealacsonyító, hogy falusi színpadokon is játszunk majd. Erkel dallamai ugyanúgy szólnak a kis színpadokon, mint a moszkvai Bolsoj hatalmas terében. Az a fontos, hogy a szerepeket őszinte érzelmekkel tudjuk megtölteni. 15 éven keresztül játszotta Bánk szerepét. Ez alatt az idő alatt bizonyára érték megható élmények. Szegedi vagyok, és az édesanyám az ottani színház nézőtéri felügyelőjeként dolgozott. Így aztán gyerekkorom óta ismertem Simándi Józsefet, aki szintén itt kezdte pályafutását, és akit e szerepben mindeddig senki sem tudott felülmúlni. Később, amikor már az Operaházban én is megkaptam Bánk szerepét, egy előadás után bejött hozzám, és ezt mondta: „Most már nyugodtan halok meg, mert van újra Bánk Bán”. Azt hiszem, ez volt pályafutásom egyik legnagyobb elismerése. Jól érzi magát Komáromban? Csonka Zsuzsával már énekeltem együtt a győri színpadon, Illés Gabit is régóta ismerem, Szabolcsnak édesapjával pedig (Medveczky Ádám karmester, az Operaház volt zenei igazgatója) már szintén dolgoztam együtt. Úgy látom, mindenkiben ott az elhivatottság. Egyelőre jól érzem magam. Elhivatottság… Fontos ez még manapság, amikor már minden a népszerűség és a pénz körül forog? Ebből a szempontból régi vágású vagyok. Engem soha nem a pénz érdekelt, hanem hogy a munkámat szívvel-lélekkel végezzem. Ez a gondolkodásmód pedig az egész pályámat áthatotta.
KARMESTER: MEDVECZKY SZABOLCS Korrepetítor, karmester, zeneszerző. Középfokú tanulmányait Budapesten végezte, diplomát pedig 2003-ban szerzett a győri Széchenyi István Egyetem ütőhangszeres szakán. Korrepetitorként előbb a dél-komáromi Egressy Béni Zeneiskolában, majd 2005-től a Győri Nemzeti Színházban dolgozik. 2010-től a révkomáromi Comorra kamarazenekar művészeti vezetője. Előszeretettel komponál a Komáromban működő zenei egyesületeknek, műveit nagy siker övezi. Hogyan került a Teátrumba? Márciusban kerestek meg, hogy vállalnám-e a darab zenei vezetését. És én azonnal igent mondtam a felkérésre. Ugyanis ez egy igazi, nagy, magyar opera, amelynek szavai, mondatai ma is élő üzenetet hordoznak magukban. Sokan érezzük úgy, hogy alattvalók vagyunk saját hazánkban. S hogy mindezt a Felvidéken adjuk elő, még inkább arra ösztökélt, hogy részt vegyek a produkcióban. Fontos, hogy az itt élőknek is át tudjuk adni a darab mondanivalóját. Nem lesz furcsa, amikor majd kis falukban fognak játszani? Számomra ennek egyáltalán nincs jelentősége. Sőt, nagyon jó kezdeményezésnek tartom a Teátrum részéről, hogy igyekeznek minél szélesebb közönséghez eljuttatni a magyar színházi és zenekultúrát. Sokan vannak, akik nem tudnak elutazni a 30-50 kilométerre fekvő nagyobb városokba, akiknek gondot okoz megvásárolni az operaházak, színházak egyre dráguló jegyeit. Így aztán mi megyünk el hozzájuk. Véleményem szerint ez nagyon fontos munka. Vajon a széles közönség hogyan fog reagálni egy operára? A Hazám, hazám és a Keserű bordal minden magyar ember számára ismerős lehet. Hogy az opera más részleteit esetleg még nem hallották? Na és? Azért jöttünk, hogy most megismerjék. Biztos vagyok benne, hogy Egressy Béni kiváló librettója és Erkel csodálatos zenéje megérinti majd azt is, aki eddig még sosem járt operaházban. Így aztán amellett, hogy népszerűsítjük a komolyzenei műfajt, átadhatunk egy fontos üzenetet is: a hazafiasság gondolatát.
GERTRUDISZ: ILLÉS GABRIELLA Illés Gabriella évekig a győri színház énekese volt – számos opera és operett főszerepében láthatta őt a közönség. Az utóbbi években énektanárként dolgozik az győri konzervatóriumban, de nem hagyta el a színpadot sem: magánénekesként lép fel Magyarország- és Európa-szerte. A Teátrum állandó szereplője, ő játszotta Leilát (Huszka Jenő: Gül Baba), Rollát (Szirmai: Mágnás Miska), Laborfalvy Rózát (Pruzsinszky: A Marczibányi-ház). 25 évvel ezelőtt egyik első szerepe Melinda volt a Bánk bánban – most Gertrudiszt alakítja. Milyen érzés Melinda után Gertrudiszt alakítani? Nagyon érdekes. A koromnál fogva már nem szívesen vállaltam volna Melindát, örülök, hogy végül én játszhatom a királynét. Óriási kihívás, hiszen Gertrudisz kemény, hideg, negatív karaktere épp az ellentéte a lírai Melindának. Márpedig én eddig csak naivákat, pozitív alakokat formáltam meg. Izgalmas, hogy ilyen oldalamról is kipróbálhatom magam.
A Teátrum egyik legstabilabb tagja, a legtöbb zenés darabunkban Ön volt a főszereplő. Mindig lehet Önre számítani, mindig jön, mindig kedves és jókedvű. Pedig kis színházunk ekhós szekeres életmódja nem épp a legkényelmesebb… Miért vállal újra és újra szerepet a Teátrumban? Mert szeretem ezt a társaságot, a színpadot, és a közönséget. És mert úgy érzem, küldetést teljesítünk azzal, hogy elvisszük a kisebb helyekre is a színvonalas zenés vígjátékot, operettet vagy operát. Tisztelem Dráfi Mátyást, aki ezt kitalálta és erőn felül csinálja – mert ugye mi, akik együtt dolgozunk vele, tudjuk, hogy micsoda munka folyik a háttérben. Azért ez nem egy nagy múltú kőszínház, ahol minden olajozottan működik. Itt nincs öltöztetőnő, ügyelő, nincs kellékes, nincs próbapénz, és átlátható, pontos, havi menetrend. A színészeknek sok szempontból maguknak kell gondoskodniuk magukról. Mindez nem zavarja Önt? Az az igazság, hogy én mindig sokkal jobban vonzódtam az egyszerű emberekhez. Azokhoz, akik nem játsszák meg magukat. A nagy színházakban pedig gyakran találkozni olyan művészekkel, akik nagyon nagyra tartják magukat. Pedig mindenkinek megvannak a maga jó és rossz oldalai, és nagyon veszélyes dolog értékesebbnek tartani magunkat másoknál. Ezenkívül nagyon szeretek kijárni a vidéki színpadokra, közel lenni az emberekhez. Soha nem éreztem, hogy ez lealacsonyító lenne. Énekeltem én már Amszterdamban, több ezres tömegnek, meg egy kis falucskában is, nyolcvan nyugdíjas előtt. De színvonalban mindenhol ugyanazt próbáltam nyújtani, természetesen a képességeimhez mérten. Egy énekes számára nincs különbség. Nem lehet azt mondani, hogy nektek jó a kevesebb is. Azért mindnyájan tudjuk, hogy az ember csinálja, csinálja, de az a nagy sajtóbeli elismerés mintha elmaradna. Sőt, szembe kell nézni a szakma bizonyos köreinek állandó fanyalgásával is. Hát Istenem, mindig van valaki, akinek nem tetszik. Nem foglalkozom ezekkel a dolgokkal. Nem azért énekelek, hogy kapjak egy díjat vagy elismerést, hanem hogy énekeljek. Ha előadás után odajön hozzám egy öreg néni, és köszöni szépen a szép estét – nekem ez a legnagyobb elismerés. Szerencsére megkapom ezt a szeretetet. És ezért megéri dolgozni.
A zenekar tagjai: Kulin Ödön, Ruska Anett, Nagy Lívia, Lovas Márta, Mátesz Éva, Méry Anasztázia, Banyák Róbert, Borsányi Borisz, Tóth László, Hegedűs Béla, Harmath Rudolf, Karsai-Tirnbach Sára, Halász Károly, Banyák Tibor, Répáné Borbély Melinda, Vagyon István, Bakos Anita, Bojtár Imre, Solecki Szilárd, Ladányi Péter, Horváth Brigitta, Karsai Farkas, Nyerges Gábor, Tihanyi Ádám, Dózsa Máté, Buborék Károly, Tóth Ádám, Gál Anikó, Repka Igor Az énekkar tagjai: Illemszky Lajos, Pusztai Ervin, Mosolits Miklós, Földes Tamás, Marek Gábor, Frűhwirth Attila, Stubendek István, Pipper László, Grassl Nándor, Kovács Zoltán, Hrabovszky Péter, Thoma Judit, Miklós Józsefné, Anyalai Réka, Ihász Beatrix, Müller Jánosné, Orosz Katalin, Váradyné Bíró Zsuzsanna, Pakši Julianna Táncosok: Czucz Gábor, Horváth Pál Péter, Mészáros Dániel, Saláth Zoltán Műszaki munkatársak: Fülöp István, Hübsch Miklós, Siposs Erzsébet, Kovács Zoltán, Hrabovský Péter
KÖSZÖNJÜK: Komárom Város Önkormányzatának Révkomárom Város Önkormányzatának Bastrnák Tibor polgármester úrnak NEC ARTE nyomdának – Meszlényi István úrnak K-Print tervezőirodának – Keszegh Zoltán úrnak EMKE grafikai tervezőirodának – Győrffy László úrnak Komáromi Evangélikus Gyülekezet Közhasznú Alapítványának Komáromi Szabadidő Központnak – Gábor Klára asszonynak Keszegfalva község polgármesterének –Toma Tibor úrnak komáromi Csokonai Művelődési Háznak Szentpéter község polgármesterének – Jobbágy József úrnak Polgár Julianna varrónő asszonynak és Polgár József asztalosmesternek
a hathatós segítséget!
Opera három felvonásban Szövegét (Katona József drámája alapján) írta: EGRESSY BÉNI Zenéjét szerezte: ERKEL FERENC Zenéjét átdolgozta: RÉKAI NÁNDOR Szövegét átdolgozta: NÁDASDY KÁLMÁN A Tisza-parti jelenet zenei változata: KENESSEY JENŐ Szereplők: BÁNK BÁN, Magyarország nagyura
RÓZSA SANDOR
MELINDA, Bánk felesége
CSONKA ZSUZSA ZÁBRÁDI ANNAMÁRIA
OTTÓ, Gertrud öccse
DÁNIEL GÁBOR / ifj. DERZSI GYÖRGY
PETUR BÁN, bihari főispán
KŐSZEGI NÉMETH JÓZSEF id. DERZSI GYÖRGY VADKERTI IMRE
GERTRUDISZ királyné, Endre felesége
ILLÉS GABRIELLA
TIBORC, paraszt
DRÁFI MÁTYÁS
BIBERACH, kalandor lovag
KOSÁR SZABOLCS
II. ENDRE, magyar király
PFEIFERLIK TAMÁS
SOMA, Bánk bán fia
ifj. HÜBSCH MIKLÓS
Közreműködnek: Koreográfus: Karvezetők:
a Csallóköz Néptánc Együttes táncosai BRANDL FERENC MIKLÓS JÓZSEFNÉ ÉS STIRBER LAJOS
Zenei munkatárs és karigazgató: Koncertmester:
GÁL ANIKÓ MEDVECZKY-HORVÁTH GYÖRGYI
Az Erkel Ferenc ének- és zenekart vezényli:
MEDVECZKY SZABOLCS
Segédrendező: Rendezte:
TARICS PÉTER DRÁFI MÁTYÁS
