1. lemez 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18.
Spirit In A New World You Take My Breath Away Techno Opera Divano Scarborough Fair Man In The Rain Tubular World This Love A New Beginning Ikebana Sacrifice Far Country La Califfa Madonna She Doesn't See Him Nomansland (Intro) Crystar Clear Spirit's Lament Now We Are Free
1:33 6:49 4:43 3:55 4:08 4:01 3:21 6:19 1:37 6:09 4:17 2:40 4:22 4:28 1:10 5:42 2:01 8:12
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13.
Peace On Earth Marta's Song Moment Of Peace Dancing, Dancing Sun Shining Through Clouds First of May Bonny Portmore Heaven Song With Harp Lady D'Arbanville The King Liberation Amber light
4:10 4:12 3:58 5:09 4:33 3:03 4:18 4:10 4:54 4:52 2:05 2:38 4:29
BONUS Whistle Down The Wind Hosanna
5:04 3:34
2. lemez
„Az idõk kezdete óta vannak halhatatlanok. Mindig itt éltek a közönséges emberek között. Lételemük a harc, a Játék, aminek sem idõ, sem tér nem szab határokat. Legenda lett belõlük, de eredetük homályba veszett. Egyszerûen vannak”
Ó drága Portmore Sajnálom látni szomorú pusztulását Ékes fádnak, mely a partodon állt Oly sok hosszú napon át mindaddig míg az antrimi hosszú hajók jöttek, hogy elvigyék Ó drága Portmore Ott tündökölj, ahol vagy És minél többet gondolok rád Annál többet gondolok arra, hogy bárcsak a helyedben lehetnék, mint már egyszer azelõtt Egyetlen méltóság a vén Angliában sem tudja megvenni Portmore-t Az erdõ minden madara keserûen sír és azt mondja: – Hol lészen menedékünk, hol fogunk aludni? A tölgyet, a kõrist mind kivágják és drága Portmore falai a földre zuhannak Ó drága Portmore Ott tündökölj, ahol vagy És minél többet gondolok rád Annál többet gondolok arra, hogy bárcsak a helyedben lehetnék, mint már egyszer azelõtt Egyetlen méltóság a vén Angliában sem tudja megvenni Portmore-t
AZ ÉLET FONTOS DOLGAI
A Krisztusod zsidó. Az autód japán. Az órád svájci. Az inged kínai. A demokráciád görög. Az írásod latin. Arab számokkal számolsz. És Te mondod a szomszédodra, hogy idegen?
Egy filozófiaprofesszor úgy kezdte az elõadását, hogy fogott egy befõttesüveget és teletöltötte ötcentis kövekkel. Rákérdezett, hogy ugye tele van az üveg. – Igen – hangzott a felelet. Ezután elõvett egy doboz kavicsot és beleszórta az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres teret, megint megállapították, hogy az üveg tele van. A professzor ezután egy doboz homokot töltött az üvegbe. A homok minden kis rést kitöltött. – Ez az önök élete – mondta a prof. – A kövek a fontos dolgok: a család, a partner, az egészség, a gyerek, ha min-
den mást elveszítenének, az életük akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amelyek még számítanak: a munka, a lakás, az autó. A homok az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltik be elõször, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életben. Ha minden energiájukat az apróságokra fordítják, nem marad hely a fontos dolgoknak. Elõször a kövekre figyeljenek, azokra, amik igazán számítanak. A többi csak homok! Késõbb azonban az egyik hallgató fogta a befõttesüveget és beleöntött egy üveg sört. A sör kitöltötte a homokszemcsék közti hézagokat, így az üveg tényleg tele lett. A hallgató így szûrte le a tanulságot: – Bármilyen legyen is az életed, egy sörnek mindig jusson benne hely!
”Ha örökké élnénk, ha Adashino harmatcseppjei soha el nem tûnnének, ha a Toribeyama halotti máglyáinak füstje soha el nem oszlana, az embert aligha indíthatnák meg a dolgok. Az élet szépsége mulandóságában rejlik. Minden élõk közt az ember él a legtovább... és már egyetlen békés év is mily hosszúnak tûnik. Ám annak, ki habzsolja a világot, ezer év is csak röpke álom.”
„Volt esze Istennek, hogy a születést a halál elé helyezte. Máskülönben, mit tudnánk az életrõl.”
KENKO YOSHIDA / HIÁBAVALÓ ÉRTEKEZÉSEK (1330–1332)
ALPHONSE ALLAIS
A MULANDÓSÁGRÓL Az ember mai élete, óh király, olybá tûnik nékem a számunkra ismeretlen idõhöz képest, mint egy veréb gyors átröppenése a szobán, ahol télidõn vacsorálsz parancsnokaiddal és papjaiddal a jó tûz mellett, míg odakünn hó és esõ viharzik; a veréb, mely mint mondám, beröppen az egyik ajtón, s rögvest kiszáll a másikon, amíg odabenn vagyon, védett a téli vihartól, ám röpke szép idõ után ismét eltûnik szemed elõl a sötét hidegben, ahonnan felbukkant volt. Imígyen az ember élete is röpke idõre tûnik fel, de hogy mi volt azelõtt vagy mi lesz azután, arról mit sem tudunk. A TISZTELETREMÉLTÓ BEDA: Az angol egyház története
Az emberek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezõnek virága. Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az õ helye sem ismeri azt többé. 103. ZSOLTÁR 15. ÉS 16. VERS
ISTEN ÉS A TUDÓS Odamegy a tudós Istenhez és megszólítja: – Hallgasson ide, úgy döntöttünk, hogy már nincs szükségünk magára. Embereket tudunk klónozni, szívet ültetünk át, képesek vagyunk mindenfélére, ami annak idején csodának számított. Isten türelmesen végighallgatja, aztán azt mondja: – Rendben van. Ahhoz, hogy kiderüljön, valóban nincs szükség rám, rendezzünk emberteremtõ versenyt. – Nagyon jó! – feleli a tudós. – Akkor tehát pontosan ugyanazt fogjuk tenni, amit én egykoron Ádámmal – mondja Isten. – Nagyszerû – feleli a tudós, és lehajol egy marék porért. – Ejnye! – szól rá Isten a fejét csóválva. – Lassan a testtel uram! Csak a saját porát használhatja.
