SZENT ISTVÁN EGYETEM
NYUGAT-EURÓPAI SZÖVETKEZETI MODELLEK ALKALMAZHATÓSÁGÁNAK VIZSGÁLATA A MAGYAR ÉS A ROMÁN MEZİGAZDASÁGBAN Doktori értekezés tézisei SIMON SÁNDOR
Gödöllı 2001
SZENT ISTVÁN EGYETEM
NYUGAT-EURÓPAI SZÖVETKEZETI MODELLEK ALKALMAZHATÓSÁGÁNAK VIZSGÁLATA A MAGYAR ÉS A ROMÁN MEZİGAZDASÁGBAN Doktori értekezés tézisei SIMON SÁNDOR
Gödöllı 2001
A doktori program címe:
Agrárvállalkozás menedzsment
tudományága:
Közgazdaságtudományok
vezetıje:
Dr. Székely Csaba egyetemi tanár, a mezıgazdaság tudomány
kandidátusa
Témavezetı:
Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar
Dr. Szakál Ferenc egyetemi tanár, az MTA doktora Szent István Egyetem Környezetgazdálkodási Intézet
———————————— A programvezetı jóváhagyása
———————————— A témavezetı jóváhagyása
TARTALOMJEGYZÉK Tartalomjegyzék
1
1. A téma aktualitása, az értekezés célja
3
2. A kutatás anyaga és módszere
5
3. Eredmények
6
3.1. A szövetkezetek mőködési elveinek gazdasági megalapozása
6
rendszerek történeti fejlıdése
7
3.2. A magyar és a román mezıgazdasági termeléshez kapcsolódó szövetkezeti 3.3. Az Európai Unió tagállamaiban legelterjedtebb szövetkezettípusok
8
3.4. Átalakulási folyamatok az Európai Unió mezıgazdasági szövetkezeteiben
10
lehetıségei
11
3.5. A bemutatott szövetkezeti modellek magyarországi és romániai adaptációjának 4. Új tudományos eredmények
16
5. Javaslatok az eredmények alkalmazásával kapcsolatban
18
6. A szerzı fıbb publikációi az értekezés témakörében
22
2
3
1. A TÉMA AKTUALITÁSA, AZ ÉRTEKEZÉS CÉLJA
Magyarországon és – keleti szomszédjában – Romániában az Európai
Unióhoz történı csatlakozás határozott politikai törekvésként jelenik meg, azonban e cél elérése sok feltétel megteremtését teszi szükségessé. A szerkezetátalakítási és
intézményi reformok szükségességének tárgyalásától eltekintve az értekezés
elsısorban a vidék gazdaságában meghatározó szerepet betöltı élelmiszergazdaság versenyképessége megteremtésének szervezeti kérdéseivel foglalkozik.
Az 1990-es években bekövetkezett rendszerváltással a hiánygazdaság
megszőnésével, a magántulajdon helyreállításával, az élelmiszeripar privatizációjával csak lassan bontakozik ki az alapanyag termelés és a feldolgozás közötti koordináció,
amely különösen az alapanyagokat elıállítók körét érinti hátrányosan. A magyar és a
román mezıgazdaság teljesítményei, kapacitásai, vagyona az elmúlt évtizedben jelentısen csökkent. A kapacitások, a teljesítmények növelése nemcsak az Európai
Unióval folyó csatlakozási tárgyalások miatt fontos, hanem sokkal inkább mindkét ország hosszú távú érdekei következtében.
A termelés és az állatállomány drasztikus csökkenése, a tulajdonviszonyok
rendezetlensége,
az
agrárpénzügyi
helyzet
megoldatlansága,
a
termékpálya
koordináció hiányosságai, a termelési kedv hanyatlása, az értékesítés körüli kiszolgáltatottság, az érdekérvényesítés szinte teljes hiánya, a vidéki munkanélküliség mérete drámai módon sürgeti a stabilizációt, az érintettek és a kormányzat együttes cselekvését.
Az agrárágazatok helyzetének, szerepének megítélésében fontos az is, hogy a
versenytársakhoz képest viszonylag kedvezı a magyarországi ökológiai potenciál (felszíni viszonyok, talajadottságok, éghajlat, a mővelt terület nagy aránya, az egy
fıre jutó bıséges földellátottság, hagyományok, a képzett munkaerı és szakember
állomány, a biológiai alapok), amely különleges adottság nyersanyagszegény
hazánkban tartós és járadékszerően kamatoztatható elınyt jelent a versenytársakhoz képest.
A magyar mezıgazdaság az elmúlt évtizedekben – ha eltérı tulajdoni
szerkezetében is –, de sok tekintetben hasonló modellt követett, mint a nyugat európai
agrárgazdaságok. Ez a modell igen intenzív, sok ipari eredető anyagot használt fel, nagy a ráfordítás igénye, és nagymértékben környezetszennyezı volt. A román
4
mezıgazdaság sokkal extenzívebb technológiát alkalmazott és alkalmaz jelenleg is. A gazdasági, társadalmi és kulturális különbségek miatt az egyes szövetkezeti modellek hatékonyságának megítélésében is jelentısen differenciálni kell.
E tanulmány készítésével arra a feladatra vállalkoztam, hogy a Nyugat-
Európában elterjedt szövetkezeti szervezeti formák a magyar és a román mezıgazdaságba történı adaptálhatóságát vizsgáljam.
Mivel a rendszerváltozást követı években az egyik legégetıbb problémává
vált a termékpálya kapcsolatok szétszakadása, a kutatás tárgyának is a szervezeti
formák azon csoportját választottam, melyek már korábban bizonyították – akár
Nyugat, akár Közép-Kelet Európában –, hogy képesek a gazdasági koordináció hatékonyabbá tételére.
5
2. A KUTATÁS ANYAGA ÉS MÓDSZERE
Az értekezés legfontosabb forrásanyaga egyrészt a hazai és a külföldi
szakirodalom, másrészt munkahelyemen a Szent István Egyetem Gazdálkodási és Mezıgazdasági Fıiskolai Karán valamint a romániai Babes-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán vendégoktatóként és –kutatóként
végzett kutatásaim voltak. Az egyik romániai tanulmányút során lehetıségem volt
bekapcsolódni egy közös, francia–olasz–román részvétellel folyó Tempus kutatási programba is. Az értekezés különösen értékes forrásának tartom erdélyi rokoni kapcsolataimat, melyek segítségével mély rálátást kaptam a romániai társadalmi, gazdasági és kulturális folyamatokra.
A kutatás módszereinek megválasztásánál célom volt megfelelni mind a
tudományosság, mind a gyakorlatban való alkalmazhatóság igényeinek. A vizsgálat során fel kívántam tárni a szövetkezetek mőködésének logikai összefüggéseit a közgazdaságtan tudományának egyes elméletei alapján annak érdekében, hogy a szövetkezeteknek
megalapozhassam.
a
gazdaságban
betöltött
szerepét
tudományosan
is
A feldolgozás módszere a leírás illetve az elemzés valamint a modellalkotás.
A helytálló következtetések levonása érdekében a vizsgált fontosabb nyugat-európai szövetkezeti típusokat valamint az adaptáció célterületéül megjelölt magyarországi és
romániai mezıgazdaság aktuális kihívásait valamint szövetkezetfejlıdési tendenciáit a részletesen jellemeztem, széles körő szakirodalomra hivatkozva mutattam be.
A kutatás során elemeztem egyrészt a szövetkezeti szervezeti forma
szerkezetét,
belsı
érdekeltségi
viszonyait,
a
gazdasági
élet
koordinációs
mechanizmusaiban betöltött szerepét, a nyugat-európai szövetkezeti hálózatok mőködését, átalakulásuk irányait és kiváltó okait, valamint összehasonlítottam a
hagyományos szövetkezeti modellt az ún. új generációs szövetkezeti modellel. A magyarországi és a romániai szövetkezeti mozgalom fejlıdési tendenciáit vizsgálva (külön-külön) okozati összefüggéseket igyekeztem kimutatni. A
kiválasztott
és
részletesen
körülírt
nyugat-európai
modellek
adaptációjának vizsgálatakor a magyar és a román mezıgazdasági és élelmiszeripari
termelés sajátosságaihoz igazodva kellett olyan „hibrid szövetkezeti modelleket”
alkotni, melyek beilleszthetık a magyarországi és a romániai termékpályák szervezeti rendszereibe, valamint versenyképessé teszik az élelmiszervertikum piaci szereplıit.
6
3. EREDMÉNYEK
3.1. A szövetkezetek mőködési elveinek gazdasági megalapozása
A gazdasági életben mőködı koordinációs mechanizmusok tanulmányozása
vezette el a kutatást az intézményi közgazdaságtani elméletekhez. A piaci koordinációs mechanizmus a javak többségének elosztásánál biztosítja az adott környezetben elérhetı maximális jólétet, de bizonyos körülmények között a piaci
szabályozás alkalmatlannak bizonyul, s ekkor valamely más típusú koordinációs mechanizmusra van szükség.
A gazdasági és társadalmi életben érvényesülı társadalmilag is elfogadott
szabályokat, szokásokat és normákat nevezi a közgazdaságtan intézménynek. Az új intézményi
közgazdaságtan
az
intézmények
elemzését
a
neoklasszikus
mikroökonómia elképzeléseire alapozza, és megpróbálja összekapcsolni egymással a közgazdaságtant és szervezetelméletet.
A szövetkezeti szervezeti forma is intézménynek tekinthetı, ugyanis
általában olyan gazdasági körülmények között jön létre, melyeket a vállalkozói tıke a magas tranzakciós költségek miatt többnyire elkerül, valamint szervezeti felépítése,
mőködési sajátosságai is az intézményi jelleget erısítik meg. (a demokratikus irányítás, a korlátozott tıkekamat alapelvei valamint a szövetkezet szolgáltatásának igénybevételétıl függı nyereségfelosztás gyakorlata)
Az új intézményi közgazdaságtan három elméletét ismertettem: a
tulajdonjogok elméletét, az ügynökelméletet és a tranzakciós költségek elméletét. A tulajdonjogok elmélete kimondja, hogy minél kevésbé gyakorolhatóak a tulajdoni
jogok, illetve minél nagyobb költséggel lehet azokat érvényesíteni, annál inkább lesznek az érintett felek motiválva a struktúrák, szervezetek átalakításában. Ez az
elmélet indokolja a vizsgált két országban a privatizációt és a termelık
tulajdonjogainak növelését mind a termelési eszközök, mind a termékpálya felsıbb régiói tekintetében, azaz vizsgálatomban a szolgáltató, feldolgozó és értékesítı, beszerzı szövetkezetek alapításának létjogosultságát.
Az ügynökelmélet a megbízó és megbízott – más összefüggésben: vezetı és
beosztott – közötti érdekkülönbséggel foglalkozik, ezzel a létrehozandó szervezet minél egyszerőbb voltának fontosságára világit rá kutatásomban.
7
A tranzakciós költségek elmélete a tranzakciók lebonyolításakor fellépı
költségek felmerülésének körülményeivel foglalkozik, leszögezve, hogy e költségek
csökkenthetık azok szervezeten belülre történı úgynevezett internalizálásával. Vizsgálataimban megkülönböztettem a szervezeten belüli és kívüli tranzakciós
költséget. A tranzakciós költségek megjelennek mind a gazdasági szervezeten belül,
mind a szervezetek között. A külsı tranzakciós költségek csökkentése indokolja a közös mezıgazdasági üzemmel rendelkezı termelési szövetkezetek létjogosultságát, a belsı tranzakciós költségek csökkentése pedig a termelési szervezet egyszerősítését.
A mezıgazdasági termelés jellegében jelentısen különbözik a gazdaság
többi szektorától. A mezıgazdasági termelés sajátosságai miatt az egyes szervezeti
illetve jogi formák nem egyformán felelnek meg a mezıgazdasági termelés és a vidéki élet sajátosságainak. Ennek a szervezeti formának meg kell felelnie egyrészt a
mezıgazdaság sajátosságaiból fakadóan az önellenırzésen és önirányításon alapuló szervezeti struktúrának, valamint a modern technológiák és piaci viszonyok által
megkövetelt hatékonyságnak. A szövetkezeti szervezeti forma teljesíti ezeket a feltételeket.
3.2. A magyar és a román mezıgazdasági termeléshez kapcsolódó szövetkezeti rendszerek történeti fejlıdése
A szövetkezetek gazdaságtanának bemutatása után a magyarországi és a
romániai szövetkezeti mozgalom történetébıl tártam fel azokat a fontosabb eseményeket és összefüggéseket, amelyek a mezıgazdasági termeléshez vagy a
vidéki élethez szorosan köthetık. Mindkét országban hasonlóan a hitel- majd a fogyasztási szövetkezetek szervezése indult meg leghamarabb. Ezeket követték a termelés számára beszerzéssel, értékesítéssel és különféle szolgáltatások nyújtásával foglalkozó szövetkezetek alapítása.
A szocialista tervgazdálkodás hasonlóan változtatta meg mindkét ország
szövetkezeti mozgalmát. Erıszakos módszerekkel hoztak létre a szovjet kolhozok
mintájára közös gazdaságokat, miközben a korábbi szövetkezeti rendszereket felszámolták. E közös gazdaságok késıbb eltávolodtak a mintául szolgált modelltıl,
és mindkét ország megpróbálta a sajátosságai alapján átformálni azokat. Magyarországon az 1968-as gazdaságirányítási reformot követı idıszakban megerısödött
a
háztáji
gazdaság
és
kiterjedt
gazdasági
kapcsolata
a
termelıszövetkezetekkel, valamint a decentralizáció következtében megalakultak a
8
termékpályák piaci szereplıit hatékonyan koordináló és integráló termelési
rendszerek és agráripari egyesülések. Az 1980-as évek közepétıl a fokozódó pénzügyi elvonások, valamint a politikai, a gazdasági és a nemzetközi környezet változásai felszínre hozták az ágazat szerkezeti problémáit mindkét országban. A
román
mezıgazdaság
az
1980-as
évek
elejétıl
az
ágazatban
az
ország
adósságállományának visszafizetésében vállalt oroszlánrészt, ami sajnos az ágazat leépüléséhez,
a
belpiacon
élelmiszerhiányhoz,
dolgozók
kiábrándultságához, és a szövetkezeti forma iránt érzett győlölet megerısödéséhez vezetett.
Az 1990-es évek elején mindkét országban politikai rendszerváltás történt,
majd megtörtént a mezıgazdasági nagyüzemek és az élelmiszeripar privatizációja. Romániában a törvényalkotás ellentmondásosságai miatt a gazdasági rendszerváltás
rendkívül lelassult. Magyarországon a törvényalkotás sokkal következetesebb és gyorsabb volt.
Közös probléma mindkét ország számára a sokszoros termelési és
hatékonyságbeli visszaesés, valamint a vidéki lakosság életszínvonalának csökkenése. Romániában ez a visszaesés sokkal látványosabb valamint a gazdasági és társadalmi
életet mélyebben áthatja. Az európai integráció feltételeinek való megfelelés olyan
feladatokat állít mindkét mezıgazdaság elé, melyekben egyszerre kell megfelelni a hazai kihívásoknak, a csatlakozással járó követelményeknek és a megnövekedı versenynek.
3.3. Az Európai Unió tagállamaiban legelterjedtebb szövetkezettípusok
A hitelszövetkezeteket németországi modelljeik alapján mutattam be.
Gazdasági elınyük a kereskedelmi bankokkal szemben egyrészt az, hogy jobban ismerik ügyfeleiket, ami a kihelyezés kockázatát csökkenti, másrészt az, hogy a
tıkéjük saját, az idık során felhalmozott tıke, így kisebb lesz az igényük külsı tıke bevonására.
A hitelszövetkezetek tevékenysége betétek győjtésére, általában rövid,
illetve középlejáratú hitelek nyújtására, valamint készpénz nélküli pénzforgalom lebonyolítására korlátozódik. Pénzügyi szolgáltatási választékukat elsısorban a falusi lakosság igényeihez igazítják.
9
Az Európai Unió tagállamainak élelmiszervertikumaiban kiemelkedı
szerepet játszanak a beszerzı, a fogyasztási, az értékesítı és a feldolgozó szövetkezetek, melyek sajátosságait a dán, a holland az angol és a svéd modellek
alapján ismertettem.
A beszerzı, az értékesítı és a feldolgozó szövetkezetek esetén a termelık
alkotják azt a csomópontot, mely szervezi a koordinációt, a fogyasztási szövetkezetek
esetén pedig a fogyasztók. A termékpályákon belüli vertikális kapcsolatok kiépülése is hasonló, a különbség annyi, hogy a termelıi csomópont koordinációja fıként felfelé
(a beszerzıi szövetkezetnél lefelé) irányul, a fogyasztói csomópont esetén pedig a termékpályán lefelé a termelés irányába.
A Termelıi Értékesítı Szervezetek (TÉSZ) az Európai Unióban
kiemelkedı szerepet töltenek be a zöldség és gyümölcstermesztésben, értékesítésben és az elsıdleges feldolgozásban. A TÉSZ olyan szervezet, amelyet a zöldség- és
gyümölcstermelık hoznak létre, tagja csak termelı lehet. Célja a tagjai által elıállított zöldség és gyümölcstermelésnek szervezése, a termékek tárolása, áruvá történı elkészítése és közös értékesítése.
A TÉSZ szervezetek létrehozását és mőködtetését az EU jelentıs mértékben
hajlandó támogatni. Ennek érdekében ugyanakkor a szervezetek tagjai kötelesek az adott termékpályán a termésüket a szervezeten keresztül értékesíteni, bekapcsolódni
az ellenırzött piaci mechanizmusba, adatszolgáltatásba. Belsı szabályaikban a
hagyományos szövetkezeti rendszer alapelvei érvényesülnek, ugyanakkor nyitottak a szövetkezeti együttmőködés nemzetközi dimenzióira is
A kisebb gazdaságoknak a megfelelı gépi szolgáltatásokkal való ellátására
valamint a géppark hatékony kihasználására is alkalmas a szövetkezeti koordináció. Ez a szervezeti forma a géphasználati szövetkezet, melyet a franciaországi modelljén keresztül mutatok be.
A géphasználati szövetkezet birtokolja a gépeket, melyeket alapvetıen
tagjainak anyagi hozzájárulásából vásárol meg. A géphasználati szövetkezet
alkalmazottaival mőködteti és tartja karban a tulajdonában levı gépparkot.
Géphasználati szövetkezetet akkor célszerő létrehozni, ha a termelık gépparkja
közösen használva sem elégíti ki a felmerülı igényeket, és szorosabb gazdasági együttmőködésre nincs igény a tagok körében.
10
A termeléshez kapcsolódó szolgáltatások (beszerzés, értékesítés, gépi
szolgáltatások, feldolgozás) végezhetıek
nemcsak
külön-külön,
hanem
egy
gazdálkodási egységbe integráltan is. A termelık közös üzemben egyesítik gazdaságaikat, a közös szervezet keretében folyik a termelés az alapanyag beszerzéstıl a termény vagy termék értékesítéséig. Ezt a modellt nevezhetjük a
termelési szövetkezetnek, melyeket részben a hasonló elvek alapján mőködı franciaországi
Közösen
Gazdálkodó
Mezıgazdasági
Társaságok,
németországi termelési szövetkezetek példáján keresztül mutatok be.
részben
A termelési szövetkezetben a tagság nemcsak egy-egy elemét biztosítja a
mőködésnek, hanem a tagok több erıforrásukat a szervezet rendelkezésére bocsátják. A nyereségrészesedés alapja a tagok által a szövetkezet rendelkezésére bocsátott
eszközök (termıföld, esetleg gép) és tag a munkájának (ha részt vesz munkavégzéssel is) értéke.
3.4. Átalakulási folyamatok az Európai Unió mezıgazdasági szövetkezeteiben
A legelterjedtebb szövetkezeti modellek jellemzése után az Európai Unió
szövetkezeteinek átalakulási folyamatait elemeztem. Sok szövetkezet gazdasági társaságokat (feldolgozó illetve értékesítési vállalatokat) alapított vagy vásárolt meg, melyekben
a
szövetkezet
tagjai
vagy
maga
a
szövetkezet
rendelkezik
tıkerészesedéssel, esetleg külsı tıketulajdonosokat vontak be az új szervezetbe —
más szövetkezeteket, intézményi vagy magánbefektetıket. További változtatás a
hagyományos szövetkezeti formákkal szemben a kereskedelmi forgalomba hozható üzletrész, a zártkörő tagság, illetve a nem mezıgazdasági termelı üzletrész tulajdonos elfogadása.
Számos ország módosította szövetkezetei jogi szabályozását, és így a tagi
tıkerészesedés is jövedelmezıbb lehet az üzletrészek után fizethetı kamatokkal kapcsolatos szabályok liberalizálása miatt.
A szövetkezetek tagjaik jövedelmének növelése céljából sok szövetkezet
választotta a vertikális integráció stratégiáját. A jövedelmezı piacokat keresve egyre közelebb kerültek a végsı fogyasztóhoz.
A szövetkezeti modellek megújítása a szövetkezeteknek a vertikális
integrációban betöltött szerepéhez köthetı. Jelentıs különbségek vannak azok között,
amelyek csak a termékpályák alsóbb szakaszaiban tevékenykednek, illetve azok
11
között amelyek funkciójukat a termékpályák felsıbb szakaszain töltik be. Az elıbbi
forma "piaci erıt kiegyensúlyozó szövetkezetnek", az utóbbi pedig az "új generációs szövetkezeti modellnek" nevezhetı. A piaci erıt kiegyensúlyozó
szövetkezetek tevékenysége általában csak az elsıdleges feldolgozást foglalja
magába, az új generációs szövetkezetek viszont törekszenek a nagyobb hozzáadott értékő termékek gyártására. 3.5.
A
bemutatott
szövetkezeti
adaptációjának lehetıségei
modellek
magyarországi
és
romániai
Az adaptáció során a legfontosabb cél az volt, hogy az új modellek
illeszkedni tudjanak a gazdasági, társadalmi és kulturális környezetbe.
A nyugat-európai modellek magyarországi és romániai adaptációjának
lehetıségeit vizsgálva arra a megállapításra jutottam, hogy a Nyugat-Európában
elterjedt, a megtakarításokat helyben befektetı hitelszövetkezeti rendszer hazánkban és Romániában még meglehetısen kezdetleges formában mőködik.
A magyarországi takarékszövetkezeti hálózat közel kétezer településen
mőködik, így a vidék – és a mezıgazdaság – hitelezése számára kiindulási alap lehet.
Habár termékeik, szolgáltatásaik minısége az utobbi években sokat javult, de versenyképességüket
még
mindig
sok
tényezı
csökkenti.
Ezek
közül
a
legfontosabbak: a gyakran túlságosan kis üzemméret, a tulajdonosok nehézségei az érdekérvényesítésében a menedzsmenttel szemben, valamint a pénzügyi forráshiány.
Amíg nem sikerül a takarékszövetkezetbıl olyan hálózatot alkotni, mely
versenyképes termékeivel kellıen vonzó befektetési lehetıség is lenne a vidéki
megtakarítások számára, addig nem lesznek képesek a gazdaság helyi szintő
finanszírozására sem. A hatékony mőködés indokolja a takarékszövetkezetek
elkülönültségének csökkentését, azaz egy olyan integrált fiókhálózat kiépítését, amelyben a helyi szerkezeti és mőködési sajátosságok is érvényesülni tudnak.
A takarékszövetkezeti szektor bankcsoportként definiálása a szervezıdés
lényeges elıfeltétele lehet. A bankcsoport meghatározás indokoltnak tőnik, mert egyrészt a regionális bankholding vállalatok valamint az országos központ
infrastruktúrájával és anyagi háttérbázisával versenyképes termékekkel láthatná el a vidéki takarékszövetkezeteket – mint a bankcsoport tagjait –, másrészt azért, mert a
saját jogon is széles körően szolgáltatni képes, a helyi sajátosságokat és a rugalmas
12
piaci
reagálás
lehetıségét
együttmőködésére épít.
megırzı
takarékszövetkezetek
összehangolt
Romániában a hitelszövetkezetek területi és az országos pénztárai valamint
a hitelszövetkezeteknek a fogyasztási szövetkezetekkel közös másod- és harmadfokú
szövetkezetei – bár széles körő koordinatív funkciót látnak el –, nem rendelkeznek
olyan jogszabályi háttérrel, amellyel a hitelszövetkezeteket összefogva olyan pénzintézetté válhatnának, amelyek versenyképes termékeket, szolgáltatásokat
tudnának kifejleszteni az alapszövetkezetek részére, valamint finanszírozási háttérintézményük lehetne.
A mezıgazdasági termelés finanszírozására a szocialista tervgazdálkodás
idején létrehoztak egy bankot kiterjedt vidéki fiókhálózattal, az Agrár Bankot (Banca Agricola). Mivel ez a bank hagyományosan az agrárszektor finanszírozására rendezkedett be, és kiterjedt vidéki fiókhálózattal is rendelkezik, célszerőnek látom
ebben a pénzintézetben keresni a hitelszövetkezetek jövıbeni banktechnológiai koordinátorát és finanszírozási háttérintézményét.
A hitelszövetkezetek és az Agrár Bank szimbiózisát mindkét fél elınyösnek
ítélheti, ugyanis a bank több fogyasztót tud elérni a vidéki hitelszövetkezeteken
keresztül, a hitelszövetkezetek pedig szolgáltatásaik, termékeik versenyképességének növeléséhez
megfelelı
financiális
és
technológiai
háttérrel
rendelkezı
háttérintézményt kaphatnak. Az integráció gyakorlati kivitelezésére a leghatékonyabb megoldás az lehet, ha a kiterjedt vidéki fiókhálózattal rendelkezı bank részesedést
szerez a hitelszövetkezetekben, így azok többlet tıkéhez juthatnak, a bank pedig a profitból tıkerésze arányában részesülhet.
Kutatásaim során úgy találtam, hogy a szövetkezeti hálózatok csak akkor
mőködnek hatékonyan igazán, ha a termékpályák teljes hosszára kiterjednek, valamint, ha az egyes ágazati sajátosságokat figyelembe veszik.
A kertészeti ágazatokban az egyik legnagyobb az élımunkaigény, így megnı
a jelentısége a munkaerı önirányításának, önellenırzésének, ezért elönyös
szervezeti forma lehet a családi gazdaság. E gazdaságoknak a termelés inputjaival
történı ellátása valamint termékeik piacra juttatása olyan funkciók, melyeket
termelıi értékesítı szervezeteken keresztül lenne célszerő ellátni. Ezek az
intézmények elterjedtek az Európai Unióban, így a Közös Agrárpolitika
13
intézményrendszerébe könnyen integrálhatók.
A szántóföldi növénytermesztés modern hatékony technológiái rendkívül
beruházás igényesek és csak nagy üzemméretnél használhatók gazdaságosan.
E tényezık alapvetı versenyhátrányt jelentenek azokra – a fıként családi
keretekben mőködı – gazdaságokra, melyek nem engedhetik meg maguknak a hatékonyság kritériumaihoz való igazodást.
Amennyiben a megfelelı munkaerı hiánya vagy képzettsége következtében
a családi koordinációval nem tud létrejönni a nagy termelési méret, akkor a megfelelı jogi koordinációval olyan gazdasági szervezetet kell alapítani, melynek egy célszerő formája a mezıgazdaságban a szövetkezet.
Mivel a hatékony, termeléshez nagy mennyiségő termıföldre, tıkére és
munkaerıre van szükség egy gazdaságon belül, a mindezeket közös menedzsment alá rendelı termelési szövetkezet tartható igen elınyös szervezeti formának.
Az állattenyésztési ágazatok esetén a családi gazdasági szervezeti forma
hatékonysága figyelemre méltó. Ezek az ágazatok sokkal kevésbé tıkeigényesek,
mint a szántóföldi növénytermesztés, valamint a technológia nem indokol akkora termelési méretet, amely a családi gazdaság keretein belül nem volna kivitelezhetı.
A nagy üzemi méretben gazdálkodó, szántóföldi növénytermesztésre
szakosodott szövetkezetek csökkenthetik a termékpálya koordinációból származó tranzakciós költségeiket, ha a közeli állattenyésztéssel és kertészeti termeléssel foglalkozó
családi
gazdaságokkal
szerzıdést
kötnek
alapanyag
beszerzésre
(szaporítóanyag, takarmány,), egyes szolgáltatásokra (gépi, állategészségügyi, szaktanácsadási) és termékeik átvételére, valamint a családi gazdaságok a szövetkezet termékei számára is közeli és tartós felvevıpiac jelenthetnek.
A szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó termelési szövetkezeteknek a
termékpályákon belül vertikális irányban koordinációs intézményekre van szükségük. A termelési szövetkezetek piaci alkupozícióját javítani lehetne másodlagos és
harmadlagos
beszerzı-értékesítı
szövetkezetek
szervezésével.
Ezek
a
szövetkezetek kerülhetnének üzleti kapcsolatba az élelmiszeripari és vegyipari
üzemekkel. Ezek az értékesítési és beszerzıi funkciójú másodlagos szövetkezetek a
termelési szövetkezetek kiszolgálása mellett foglalkozhatnának a családi gazdaságok kiszolgálásával is.
14
Az olyan termékek feldolgozása, melyek esetén a piac a különlegességeket, a
tájjellegő fajtákat és feldolgozási eljárásokat keresi, a kisebb beruházással megvalósítható szövetkezeti feldolgozóüzemek alapítása indokolható.
Románia jelenlegi gazdasági helyzetében nem tartom idıszerőnek a magyar
termelıszféra számára ajánlott, az alapanyagokat gyártó és a termékfeldolgozó fejlett
technológiájú üzemekkel szembeni piaci alkupozíciót javító másodlagos és harmadlagos beszerzési és értékesítési szövetkezeti hálózat kialakítását.
Romániában a magyarországi példával ellentétben sem a feldolgozóipar
sem a vegyipar vagy a gépipar nem gyárt annyival jobb minıségő terméket, hogy a termelı szféra megfelelı beruházásokkal nem tudna veszélyes versenytársukként fellépni a piacon. Ezt a lehetıséget biztosítja rövid távon a romániai lakosság rendkívül alacsony szinten fizetıképes vásárlói kereslete.
A mezıgazdaság számára ez a gazdasági helyzet lehetıséget teremthet az
élelmiszeripar privatizációjába bekapcsolódni a romániai mezıgazdasági termelıknek
(egyéneknek, szervezeteknek) is. A magyarországi viszonyokra javasolt modellel szemben Romániában nem a multinacionális érdekeltségben levı élelmiszer-, vegy-
és gépiparral szembeni piaci alkupozíció javítását szolgáló másodlagos és harmadlagos szövetkezetek szervezése lesz indokolt, hanem a termelık (valószínőleg csak a szervezetek) által alapított, és termékeik számára biztos piacot jelentı,
kisebb, regionális piacra koncentráló feldolgozóüzemek mőködtetése. A
gazdaságos
üzemmérető
szántóföldi
növénytermesztés
számára
Romániában a rendszerváltás elıtti termelıszövetkezetek átalakulásával keletkezett mezıgazdasági társaságok tőnnek a legalkalmasabb formának.
A mezıgazdasági társaságok termelési eszközökkel történı ellátása valamint a
tulajdonukban levı feldolgozóüzemek termékeinek értékesítése céljából érdemes másodlagos és harmadlagos beszerzési és értékesítési szövetkezeteket alapítani. Románia
hegyvidéki
térségeiben
az
állattenyésztésnek
és
az
erdıgazdálkodásnak van elsısorban létjogosultsága. Ezekben a régiókban a változatos és rendkívül tagolt domborzat a mezıgazdasági termelésben is a kisüzemi méreteket, a családi gazdaságok mőködését indokolja.
E családi gazdaságok hitelhez jutásában és a háztartási fogyasztási cikkek
beszerzésében a már említett fogyasztási és hitelszövetkezetek kaphatnának nagyobb
15
szerepet hálózatuknak kiterjesztésével. A termeléshez szükséges gépi szolgáltatások
elvégzésére a rendkívüli alulgépesítettség miatt gépkörök szervezése adhat megoldást, ugyanis a rendkívül tagolt domborzati viszonyok között csak kisüzemi módszereket lehet alkalmazni.
A mezıgazdaság piaci intézményrendszere akkor tud hatékonyan mőködni, ha
a teljes élelmiszervertikumot átfogja. A termékek csak akkor tudják jövedelemmel
ellátni azt a termelıi – feldolgozói – kereskedıi láncot, ha eljutnak a végsı fogyasztóhoz, és nem maradnak alul a kiskereskedelmi hálózatok versenyében.
A modern bevásárlóközpontok, áruházláncok nagyrészt olyan tulajdonban
vannak, melyek érdekeltségei számára konkurenciát jelentenek a magyar élelmiszer termékpályák, ezért a hazai élelmiszervertikum elemi érdeke a saját (többségi) tulajdonban levı üzlethálózat, áruházlánc.
A magyarországi és a romániai fogyasztási szövetkezetek hálózata
betöltheti ezt a funkciót az által, ha tagjaik (akik fogyasztóik is egyben) elınyben részesítenék a "hazai termékeket" akár regionális, akár országos értelemben. Ezzel a döntéssel
hozzájárulhatnának
a
hazai
termékpályák
kiegyensúlyozottságához, és a vidék gazdasági felemelkedéséhez.
mőkıdésének
A versenyképes fogyasztási szövetkezeti hálózat mőködtetéséhez jelentıs
minıségi fejlesztéseket kell végrehajtani, valamint szükséges regionális és országos
szinten olyan központ, amely koordinációs és beszerzési, logisztikai feladatokat lát el,
valamint biztos és jövedelmezı tıkelekötési lehetıségeket kell teremteni külsı befektetık számára. Erre a célra egy gazdasági társaság jobban megfelel, mint egy
szövetkezet, ezért javasolható, hogy a fogyasztási szövetkezetek alapítsanak regionális és országos szinten gazdasági társaságokat beszerzési és koordinációs igényeik kielégítésére. Magyarországon már néhány éve mőködik a Coop
üzlethálózat, melynek fejlesztésével és bıvítésével a falvak és a kisebb városok fogyasztói számára versenyképes árukínálatot nyújthatnának. Romániában a
fogyasztási szövetkezetek még nem építettek ki ilyen sokrétő funkciót ellátó regionális és országos központokat.
16
1.
4. ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK
A tulajdonjogok elmélete, az ügynökelmélet és a tranzakciós költségek
elméletének szervezeteken belüli viszonyokra történı értelmezése a termelés
méretének csökkentését és a szervezeti keretek egyszerősítését indokolják, a
tranzakciós költségek elméletének a szervezeteken kívüli viszonyokban történı alkalmazása pedig a termelés és a szervezet méretének növelését magyarázza. A
szervezet optimális mérete ott lesz, ahol a belsı és külsı tranzakciós költségek 2.
együttese a legkisebb lesz.
A mezıgazdasági termelés sajátosságai az egyszerőbb és az önirányításon,
önellenırzésen alapuló szervezeti struktúrának fontosságára hívják fel a figyelmet,
a
modern
technológiák
és
piaci
viszonyok
hatékonysági
követelményei a méretgazdaságosság eszközeit is alkalmazni képes nagyobb termelési és szervezeti méret jelentıségét növelik. Ezért a szántóföldi
növénytermesztés számára a nagyobb termelési méretek kialakítása lesz
várhatóan a leggazdaságosabb fıként a gépi szolgáltatások hatékonysága miatt, a kertészeti és az állattenyésztési ágazatok számára – a szaporítóanyagok
elıállítása és a termékminısítés kivételével – pedig a családi gazdaságok az 3.
érdekeltségi feltételek következtében.
Romániában a hegyvidéki területeken a hasznosítható földterületek széttagoltsága
miatt a nagy termelési méret olyan mértékben megnövelné a tranzakciós költségeket, amelyet nem tudnák ellensúlyozni a helyi gazdaságok, ezért ezekben
a térségekben a tulajdonosi érdekeltséget jobban érvényre juttató, az önirányítást széles körben lehetıvé tevı családi gazdaságok mőködése indokolható 4.
gazdaságilag.
Romániában a mezıgazdaság – és ezzel együtt a vidék – gazdasági, társadalmi
fejıdésének elıfeltétele az „alulról szervezıdı” – de egyben a közösség iránt is felelısséget vállaló – mentalitás kialakulása; ez lesz a feltétele a szerzıdéses
fegyelem elfogadható szintre emelésének, valamint az Európai Unió fejlesztési 5.
koncepcióiba és intézményrendszereibe történı bekapcsolódásnak.
A mezıgazdaság fejlesztésének különösen hatékony eszköze lehet az
élelmiszervertikumok piaci szereplıi körében a régió és az ország általános
gazdasági és társadalmi gazdasági fejlıdésében való érdekeltség tudatosítása, így
17
a régiókban indulhatnának és számottevı külsı érdekeltség érintése nélkül
végzıdhetnének is egyes termékpályák. Az egymástól elkülönült regionális termékpálya szakaszok összekapcsolása a szövetkezeti hálózatok (hitel, beszerzési, termelési, értékesítési fogyasztási) szorosabb együttmőködését is szükségessé teszi.
18
5. JAVASLATOK AZ EREDMÉNYEK ALKALMAZÁSÁVAL KAPCSOLATBAN
A magyar és a román agrárgazdaság fejlıdési pályáját alapvetıen
meghatározza az Európai Uniós tagságra való felkészülés. A magyar agrárgazdaság
ezen kedvezı lehetıségeket elınyös természeti adottságai és jelentıs agrártermelıi és
szellemi kapacitása révén kihasználhatja. A román mezıgazdaság – mivel sokkal
elmaradottabb helyzetben van, mint a magyar – egy hosszabb felzárkózási idıszak lezárulása után léphet olyan fejlıdési pályára, amely az Európai Unió tagállamaiéval
versenyképes élelmiszervertikumot alakíthat ki. Mindehhez szükséges az elmúlt
évtizedben elmaradt pótlások következtében a mezıgazdasági termeléstechnológiai modernizációja, valamint a kereskedelmi és a finanszírozási feltételek korszerősítése.
A földtulajdon rendezetlenségei, a nem megfelelı birtokstruktúra, vagy a
termékpálya koordináció fejletlensége olyan problémák, melyek megoldása a
hatékonyságnövekedés alapja, és a csatlakozás szempontjából is elengedhetetlen mindkét ország számára.
A két ország agrárgazdaságának európai uniós csatlakozási felkészültsége
nagymértékben attól függ, hogy milyen lesz a versenyképessége a fıbb ágazatoknak. Ma már látszik, hogy az Európai Unió agrárpolitikája az új évezredben jelentısen megváltozik,
és
liberálisabb
agrárgazdaságban is.
piaci
viszonyok
kialakítása
lesz
a
cél
az
Az Agenda 2000-ben felvázolt reform elképzelések megpróbálnak választ
adni azokra a törekvésekre, melyek az újabb WTO tárgyalási forduló kapcsán
merültek fel, és várhatóan tovább csökkentik a piacvédelmi támogatási lehetıségeket. Az Európai Unió lépéseket tett a világpiaci viszonyokhoz való alkalmazkodás, az ágazati problémáinak rendezése, illetve a kibıvítésre történı felkészülés irányába.
A magyar és a román mezıgazdaság hosszú távú fejlesztési stratégiája
kidolgozásakor is fegyelembe kell venni azt, hogy a támogatási rendszer komoly
átalakítása várható, amely a mezıgazdaság szervezeti felépítésére, üzemi formáira is hatással lesz. Részben a csatlakozási folyamat, de döntıen tagságunk idején az Európai Unió Közös Agrárpolitikájának további jelentıs átalakítása várható. Ennek során a mainál minden bizonnyal erıteljesebben fognak érvényre jutni a világpiaci
viszonyokhoz való alkalmazkodás szempontjai. A két ország élelmiszervertikumának szerkezeti átalakítása, a fejlesztési prioritások kijelölése során ezért alapvetıen a
19
hosszú távon versenyképes, a jelenlegi európai uniós gyakorlatnál kevesebb támogatással is jól mőködı struktúra kialakítása lehet csak versenyképes.
E versenyképesség megteremtéséhez a kiterjedt szövetkezeti hálózat – az
értekezésben említettek miatt – nagy segítséget jelenthet. A rendszer kiépítése rendkívül
összehangolt
munkát
és
érdekegyeztetést
elengedhetetlen az állam anyagi támogatása.
követel
meg,
amihez
Az Európai Unió kibıvülésével olyan anyagi források nyílnak meg a
tagjelöltek elıtt, amely kimozdíthatja a holtpontról a belépı országokban a szinte válságba került mezıgazdasági szerkezetátalakítást.
A vidékfejlesztés sürgetı és a csatlakozás szempontjából is kiemelt
fontosságú céljai között a szövetkezetek és szövetkezeti rendszerek fejlesztése olyan
eredményeket hozhat, mely nemcsak a mezıgazdaság versenyképességét növeli,
hanem ezen keresztül hozzájárul a vidék infrastruktúrális fejlıdéséhez és népességmegtartó, munkahelyteremtı képességének növekedéséhez. Az elıbbiekben említettek következtében javaslom: Magyarországon: • •
a vidékfejlesztés prioritásai között a mezıgazdaság kiemelt célterület legyen,
az élelmiszer termékpályákon belüli koordináció javítása kulcskérdés a vidék gazdaságának jövedelmezısége szempontjából, ezért célszerő az e célt szolgáló szövetkezeti rendszer kiépítésének támogatása,
•
az átalakult szövetkezetek olyan már felépült rendszert alkotnak, melyek kisebb szervezeti
átalakításokkal
könnyen
beilleszthetık
az
élelmiszervertikum
megújuló struktúráiba, ezért e szervezetek megmentése célszerő a termékpályák szereplıi közötti koordináció hatékonyabbá tétele szempontjából, •
a kertészeti ágazatokban a családi keretekben mőködı gazdaságok számára célszerő termelıi értékesítı szervezetek alapításának anyagi és erkölcsi támogatása,
mőködtetése, •
a közösségfejlesztési programok keretében tanácsadó szolgálat
a különféle szövetkezeti formáknak a vidék infrastrukturális hátterének kiépítésében és azok mőködésének koordinációjában betölthetı szerepét
20
tudatosodni kell a közvéleményben, •
a szövetkezeti rendszer megújítása érdekében szükség van a lehetı legteljesebb ágazati konszenzusra, valamint a fogyasztóközönség meggyızése a hazai – illetve regionális elıállítású – áru vásárlásának elınyben részesítésérıl (ez alapvetı nemzeti érdek marad a csatlakozás után is),
•
a Széchenyi Terv Regionális Gazdaságépítési Programja keretében célszerő olyan termelési, innovációs és információs hálózatok kiépítése, melyek versenyképesen
kapcsolják be a magyar mezıgazdasági termelıi szférát a fejlett technológiák inputjait szállító vegyipari és gépipari vállalatok valamint az igényes termékeket elváró feldolgozóipar és az áruházláncok dominanciájával termékpálya kapcsolatokba, •
koordinált
a SAPPARD program hazai projektjeinek tervezése során egy átfogó, többszintes szövetkezeti hálózat kiépítését érdemes a középpontba helyezni, ugyanis ez olyan
célrendszert jelenthet, amely egyszerre felel meg a vidékfejlesztés és a területfejlesztés igényeinek.
Romániában: •
Az ország fıbb tartományai (Havasalföld, Moldva és Erdély) közötti gazdasági együttmőködés fokozása ígéretes specializációt hozhat a mezıgazdasági termelık
számára is, így csökkenthetı a tartományok közötti gazdasági, társadalmi és kulturális fejlettségbeli különbség, mely az ország euro-atlanti integrációja szempontjából lesz megkerülhetetlen feladat. Ebben a folyamatban az országos szövetkezeti hálózatok játszhatnak nagy szerepet. •
Mivel a lakosság jelentıs hányada falvakban és községekben lakik, a
vidékfejlesztés stratégiai céljai között kell szerepeljen a mezıgazdasági termelık
élelmiszervertikumon belüli koordinációjának hatékonyabbá tétele. E téren a a megoldást a szövetkezeti szervezetek fejlesztésére lenne célszerő alapozni,
különösen úgy, hogy a termékpályák a lehetı legkevésbé hagyják el azt a régiót, amelybıl kiindultak. •
A mezıgazdasági társaságok olyan szellemi és anyagi tıkét halmoztak fel, amelyet felelıtlenség volna további szerkezetátalakítási céllal részeire bontani, és
a romániai mezıgazdaság és vidéki élet sajátosságai és anyagi lehetıségei közé
fıként a növénytermesztési ágazatokban nehezen illeszkedı farmgazdaságok
21
alapítását szorgalmazni. •
Románia 2000-tıl 2006-ig tervezett nemzeti SAPPARD programjának stratégiai
prioritásai között szerepel ún. gazdálkodói csoportok létrehozása. Ezzel a támogatási programmal elısegíthetı olyan termelıi értékesítıi szervezetek alapítása, melyeknek tagjai lehetnek egyéni gazdaságok és mezıgazdasági társaságok is.
•
A nemzeti SAPPARD program stratégiai prioritásai között található a földbirtokszerkezet korszerősítése. A megvalósítás során ki kell használni ezt az anyagi szempontból kivételes lehetıséget a nagy termelési méretre kidolgozott
szántóföldi növénytermesztési technológiák számára elınyös birtokstruktúra kialakításához. •
A nemzeti SAPPARD program célkitőzései a mezıgazdasági vállalatok beruházási támogatását is szorgalmazza. Ennek keretében lehetne anyagi forrásokat
elkülöníteni
feldolgozóüzemek számára. •
a
mezıgazdasági
társaságok
által
alapítandó
A társadalomban meg kell erısödjön annak tudata, hogy a demokratikus, és piacgazdasági alapokon nyugvó gazdasági élet mőködésképtelen a kölcsönös
bizalom és szerzıdéses fegyelem intézményei nélkül. E mentális átalakulás
nélkül nemcsak a szövetkezetei szervezıdések fognak lelassulni, de az ország képtelen lesz az európai uniós normákhoz és intézményrendszerekhez kapcsolódni.
22
6. A SZERZİ FİBB PUBLIKÁCIÓI AZ ÉRTEKEZÉS TÉMAKÖRÉBEN Belföldi lektorált publikációk: 1.
Simon S. (1999): Új típusú szövetkezetek lehetıségei a vidékfejlesztésben In: II.
2.
Simon S. (1999): A regionális fejlesztés új lehetıségei In: II. Alföldi Tudományos
3.
4.
5.
Alföldi Tudományos Tájgazdálkodási Napok Mezıtúr I. kötet 51.-55. p. Tájgazdálkodási Napok Mezıtúr I. kötet 100.-102. p.
Simon S. (2000): Európai Uniós gépszövetkezeti modellek alkalmazhatósága, kiemelten az ausztriai tapasztalatok alapján In: Országos Mezıgazdasági Gépesítési, Üzemeltetési és Üzemfenntartási Konferencia Gyula 134.-142.p.
Simon S. (2000): Szövetkezeti megoldások a környezetvédelem problémáira In:
VII. Nemzetközi Agrárökonómiai Tudományos Napok Szent István Egyetem Gazdálkodási és Mezıgazdasági Fıiskolai Kar Gyöngyös IV. kötet 85.-89.p.
Simon S. (2000): Új típusú szövetkezetek a mezıgazdaságban In: VII. Nemzetközi Agrárökonómiai Tudományos Napok Szent István Egyetem Gazdálkodási és Mezıgazdasági Fıiskolai Kar Gyöngyös IV. kötet 90.-95.p.
6.
Simon S. (2001): Finanszírozás az Európai Unió beszerzési-, értékesítési- és
7.
Simon S. (2001): Átalakulási folyamatok az Európai Unió szövetkezeti
8.
Simon S. (2001): Üzleti tervezés Fıiskolai jegyzet Szent István Egyetem
feldolgozó szövetkezeteiben In: Gazdálkodás Budapest (megjelenés alatt)
rendszereiben In: Gazdálkodás Budapest (megjelenés alatt)
Gazdálkodási és Mezıgazdasági Fıiskolai Kar Gyöngyös 133 p. (megjelenés alatt)
Külföldi publikációk 1.
Simon S. (1998): Szerkezetváltás Közép-kelet Európa mezıgazdaságában In: Erdélyi Gazda 1998./5. szám 9.p
23
2.
3.
Simon S. (1999): A szövetkezeti törekvések múltja és jelene In: Magyar Kisebbség Nemzetpolitikai Szemle 1999./1. szám 249.-259.p. Kolozsvár, Románia
Simon S. (1999): Co-operative Models in the System of Institutions of Agriculture In: Slovenská Pol'nohospodarska Univerzita v Nitre Fakulta Ekonomiky a Manazmentu Katedra Manazmentu a Marketingu Vyhodnotenie
prace Katedry manazmentu a marketingu za skolsky rok 1998/1999. 92-97.p. 4.
Nyitra, Szlovákia
Simon S. (1999): Piacgazdasági modellek a mezıgazdasági szaktanácsadásban
In: Erdélyi Gazda 1999./11. szám 12.p Kolozsvár, Románia
5.
Simon S. (1999): Co-operative Systems in the Rural Development In: III. Német-
6.
Simon S. (1999): Important Tendencies in the Past of the Co-operative
7. 8.
magyar Tudományos Napok 142.-144.p. Gotha Németország
Movement In: III. Német-magyar Tudományos Napok 145.-149.p. Gotha
Németország
Simon S. (2000): Regionalizmus és szövetkezés In: Magyar Kisebbség
Nemzetpolitikai Szemle 1999. /4. szám 305.-308.p. Kolozsvár, Románia
Simon S. (2001): Miért szövetkezzünk? In: Összefogás a megoldás —
Szövetkezeti útmutató Péter Pál (Szerk.) Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete ISBN 973-99167-4-1 (megjelenés alatt)
Egyéb publikációk 1.
2.
Simon S. (1998): Szerkezetváltás a mezıgazdaságban - a szövetkezés kiút? In: Gazdatárs Hírlevél a Békés Megyei Agrárkamara idıszaki kiadványa 1998./7. szám 12.p
Liebmann L. — Simon S. (1999): Vállalkozási ismeretek (tantárgyi segédlet
szılész-borász szakmérnök képzéshez) GATE Mezıgazdasági Fıiskolai Kar Gyöngyös 69 p.
24
3.
Simon S. (1999): A szövetkezeti eszme kialakulása és fejlıdése In: V. Ifjúsági
Tudományos Fórum PATE Georgikon Mezıgazdaságtudományi Kara Keszthely 294.-298.p.
4.
Simon S. (1999): The Developement of the Co-operative Movement In: PhD
5.
Simon S. (1999): Co-operative Models within the Institutions of Agriculture In:
6.
7.
8.
9.
Hallgatók II. Nemzetközi Konferenciája Miskolc 75.-80.p.
PhD Hallgatók II. Nemzetközi Konferenciája Miskolc 145.-148.p.
Simon S. (1999): Az új típusú szövetkezetek lehetıségei a minıség
fejlesztésében In: "Agrárjövınk alapja a minıség" XLI. Georgikon Napok Keszthely 85.-88.p.
Simon S. (1999): Az új típusú szövetkezetek szerepe a hazai agrárgazdaság fejlesztésében In: "Agrárjövınk alapja a minıség" XLI. Georgikon Napok Keszthely 95.-96.p.
Simon S. (1999): Piacgazdasági szövetkezeti modellek a szaktanácsadásban In:
"A Debreceni Agrártudományi Egyetem a Tiszántúl mezıgazdaságáért" Konferencia Szaktanácsadási és Vidékfejlesztési Szekció Debrecen 41.-43.p.
Simon
S.
(1999):
Agrártudományi
Vidékfejlesztés
Egyetem
a
és
Tiszántúl
szövetkezés
In:
"A
mezıgazdaságáért"
Szaktanácsadási és Vidékfejlesztési Szekció Debrecen 175.-176.p.
10. Simon
S.
(1999):
Szövetkezeti
modellek
az
Debreceni
Konferencia
agrárgazdaság
intézményrendszerében In: Vision 2000 II. Az intézményrendszer helyzete és fejlesztése az agrárgazdaságban az EU csatlakozás tükrében Gödöllı 184.-193.p.
