NYÍRGYULAJI ÖNKORMÁNYZAT LAPJA
Nyírgyulaji Mozaik K Ü L Ö N S Z Á M
Tisztelt Olvasó! A Nyírgyulaji Mozaik különszámát tarja a kezében, melyben egy, a településen megvalósuló sikeres pályázatról, annak megnyitójáról számolunk be.
Országos Bűnmegelőzési Bizottság www.bunmegelozes.hu
A program az Országos Bûnmegelõzési Bizottság támogatásával valósul meg.
Nyírgyulaji Mozaik
2
Sikeresen pályáztunk! Az Országos Bûnmegelõzési Bizottság (ObmB) 2008. decemberében bûnmegelõzési pályázatot hirdetet települési mediáció modellprojekt megvalósítására. A pályázat átfogó célja olyan programok megvalósítása, amelyek révén a kiválasztott település közösségének biztonságérzete nõhet, konfliktusainak erõszakmentes megoldása elterjedhet, és mindezek által a települések biztonsága fokozódhat a támogatott mintaértékû megoldások kidolgozásával. Mint a legtöbb közösségi mediációs programnak, ennek is további fontos célkitûzése a helyi energiaforrások felszínre hozása és erõsítése, a konfliktusok közös megoldása az érintettek aktív bevonásával és felelõsségvállalásának erõsítésével. A Család Gyermek Ifjúság Egyesület és a Szabolcsi Fiatalok a Vidékért Egyesület közös pályázata, amely címe a Resztoratív technikák alkalmazása a közösségi problémák megoldásában, sikeres volt. A projekt célja a resztoratív (helyreállító, jóvátételi) szemlélet széleskörû megismertetése, hogy Nyírgyulaj község lakói egymás iránti empátiája és felelõsségvállalása növekedjen, ezáltal a helyi konfliktusok megoldása hatékonyabbá váljon. Becsei Györgyöt, Nyírgyulaj polgármesterét arról kérdeztük, miért tartotta fontosnak, hogy egy ilyen programot elkezdjenek. • Lényegében 1996-tól folyamatosan a helyi közéletben volt lehetõségem tevékenykedni. Ez teremtett arra esélyt, hogy mind az emberek egyéni gondjaival, mind a megjelenõ csoportok, szomszédságok közötti, vagy az egész közösséget érintõ ügyekkel foglalkozhassak. Ha valakinek dolga van ebben, az biztosan a Hivatal, és természetesen maguk az emberek. Ha jól gondolom, ez a program éppen errõl, vagy ilyenfajta együttmûködésrõl, közös felelõsségvállalásról szól, ennek elindulását segíthetné. • Milyen jellegû közösségi problémák vannak helyben?
A program során 2009 február és május között mediátorok képzésével, és a családi csoport konferencia módszer alkalmazásának megtanításával és helyi segítõ csoport munkájának elindításával kívánjuk a településen lakókat és a közremûködõ szakemberek képessé tenni problémáik helyreállító szemléletû megoldására. Bízunk abban, hogy a program keretében átadott információk megértésre találnak, de legalább kérdések vagy akár kételyek megfogalmazásával foglalkoztatják majd a település közvéleményét. A filmvetítésekkel és az ezeket követõ beszélgetésekkel szeretnénk közelebb hozni a helyreállító szemléletet, tisztázni a felmerült kérdéseket, végsõ soron tudatosítani a békés egymás mellett élést támogató, elõsegítõ technikák hasznosságát, és a helyben elérhetõ szakemberek szerepét az eljárásokban. Különösen a községben élõ gyerekek és szüleik érdeklõdését, a közös tevékenységek iránti elkötelezettségét szeretnénk növeli azzal, hogy az általános iskolában meghirdetett rajzpályázat legjobb alkotásaival illusztráljuk majd a projekt eredményeként elkészülõ módszertani kiadványt.
• Az elmúlt 2–3 évben szaporodtak meg a közösségi jellegû gondok, és ezt több minden kiválthatta: itt is, noha ez egy viszonylag kis település, elszigetelõdünk egymástól, sokat kell küzdeni a megélhetésért, az országos jelenségek gazdaságból, szociális problémákból ide is legyûrûznek. Ugyanakkor Nyírgyulajban sem tudok
olyan utcát mondani, ahol ne lenne „rossz szomszédság”. Ez egy ilyen kis közösségben, ahol mindenki ismer mindenkit, tudják egymás gondját-baját az emberek, ez eléggé furcsa. Egyfelõl én is konfliktuskerülõ ember vagyok, másrészt viszont, ha ez nem lehetséges, akkor a megoldás irányába indulok el. Szeretem megoldani ezeket a helyzeteket gyorsan, és lehetõség szerint úgy, hogy az minden érintett számára megfelelõ legyen – nos a mediáció éppen ezt tudja. Sajnos azonban ezidáig nálunk ez még nem mûködött. Pedig tankönyvi eseteink vannak: átnyúlik a szomszéd ága, esõvíz átcsorog – és nem megoldódik a helyzet emberi módon, hanem mindenki a hatóságtól várja a döntést, a Hivatalig meg sem állnak, szóba se állnak egymással a vitázók. Van az emberekben elvárás
Nyírgyulaji Mozaik a polgármesterrel és a Hivatallal szemben a konfliktusok lerendezésére. Mivel én szociális munkás végzettségû is vagyok, tisztán látom, hogy bizonyos élethelyzetek nem az én „parancsomtól” fognak helyrerázódni, de ezt az embereknek is tudniuk kellene, és a változtatást nekik is akarniuk kellene. Hozzáteszem, hogy fõként azok várják „fentrõl” a rendcsinálást, akik kevésbé érzik már aktívnak magukat, így az idõsek, vagy éppen azok, akik nincsenek tisztában bizonyos szabályokkal, az együttélési normák közös kialakításának fontosságával. Noha ez egy konzervatív falu, mégis egyre kevesebb a közössé tehetõ érték, mindenki a másikat okolja, megy a mutogatás ahelyett, hogy az érintettek saját felelõsségüket is látnák, és el is vállalnák. Egyelõre hatósági eszközökkel nem látom a kiegyezés lehetõségét, ezért örülnék másfajta, hatékony módszerek, eljárások bevezetésének. Bizonyos esetekben látnám értelmét annak, hogy félretegyük a hatóságosdit. 10-bõl ilyen módon 1–2 ügy oldódik meg, e jellemzõen lezáratlanok inkább, és ez a helyzet egyre romlik. Nincs jó eszközrendszerünk. Határozottan azt érzem, hogy néha emiatt hozzájárulunk – nem szándékosan – a viszonyok elmérgesedéséhez. • Milyen ügyekre gondolhatunk? • Többféle jellemzõ problémánk van. Kezdeném a tavalyi közmeghallgatáson történtekkel. Jelen volt 50–80 ember, akik elmondták, mit gondolnak. Valaki például egy tipikus ügyet hozott elõ: egyik szomszédja folyamatosan megszegi az állattartással kapcsolatos szabályokat, nem rosszul tartja, de nem keríti be õket. Kicsit polgárpukkasztás szagú volt a dolog, és hogy a panaszos megértse mit gondolok errõl, kénytelen voltam karikírozni a hatóságokkal szembeni elvárását: tényleg az lenne-e a jó, ha a rendõrparancsnokkal és a jegyzõvel hármasban kimennénk, és ott helyben személyesen és ünnepélyesen megbilincselnénk a disznót?! Biztos vagyok benne, hogy nem jelentene megoldást. Mostanában hallható roma-nem roma konfliktu-
sok nálunk nem jellemzõek. Itt 2002ig azok éltek csak, akik a település szerves fejlõdésével együtt folyamatosan alkalmazkodtak, beilleszkedtek, mivel „õslakosok” voltak. Nagyszüleink, szüleink is együtt, egymás mellett éltek békésen, normálisan. Minden családot ismerünk név szerint, kapcsolatban állunk egymással. Viszont azok, akik az újfajta szocpoltámogatás kapcsán költöztek be, nem igazán itteniek, más vidékrõl, más mentalitással – õk okoznak problémákat, de összességében nem ez a jellemzõ. Mindenki a helyi együttélési szabályok kölcsönös tiszteletben tartásával próbál élni, a határvonalak nem itt húzódnak, és ezt nagyon fontosnak tartom. Látogatják az intézményeinket, óvodába, iskolába viszik a gyerekeket. Tudom, hogy ez nagyon nagy eredmény. • Hogyan csinálják? • Megteszünk mindent azért, hogy a gyerekeket becsalogassuk az intézményekbe. Célzott támogatást adunk, tankönyvet, tisztálkodási csomagot pl., és ez ténylegesen ingyen van. Ingyenes az étkeztetés, ami szintén nagyon fontos. Ha a szülõ hibás is valamiben, ennek a gyerek ne igya meg a levét. A költségvetés vitájában is ennél a mi testületünk teljesen egységes álláspontot képvisel. Másrészt vannak kollégáim, akik dolguknak tartják, hogy megszólítsák a szülõket, bevonják a gyerekük ügyében, intenzíven látogatják a családokat és kapcsolatot tartanak fenn. Megtesznek azért sok mindent, hogy a gyerekek ne kallódjanak. Sokra tartom a munkájukat, csakúgy mint a pedagógusokét. Az iskola ügye is közösségi ügy, és ha valaki csak megsértõdni tud egyegy ügy miatt, vagy elviszi innen a gyerekét városi iskolába, az azért van többnyire, mert nem volt hajlandó leülni és megbeszélni. Ugyanakkor ha hagyjuk, hogy a gyerekeket elszívják a településrõl, és nem lesz iskolánk, akkor sokan veszítenek, veszítünk ezzel, de legtöbbet azok a gyerekek, akiknek napi több órát utazással kell eltölteniük, és a munka nélkül maradt pedagógusoknak sem lesz egyszerû ebben a kistérségben boldogulni.
3 • Említene egy olyan nagy közösségi konfliktust, amiben – így utólag persze – lehetett volna, érdemes lett volna mediálni? • 2003-ban volt egy máig visszavissza idézett eset, ami az egész lakosságot felbolygatta, és nagy ûr maradt utána. Volt akkor egy több hektárra kiterjedõ fiatal gyümölcsfa ültetvény. Valakik néhány este alatt, az egészet megsemmisítették, a friss csemetéket kivágták. Egyfelõl nem tudtuk kezelni, nem tudtunk kihez-mihez folyamodni. Mutogattunk egymásra, a szervekre, rendõrségre, polgárõrségre, önkormányzatra. Ugyan csak 4 gazdát érintett, mégis nagyon lesújtotta a helyi társadalmat. Hiába tudni vélték az elkövetõk személyét, a boszszúállási indítékot, mégis tehetetlennek érezték magukat. Ha itt valami értéknek számít, az a föld. Ez a megélhetés alapja. Ezért érthetõ, hogy a konkrétumok mentén hiába kerekedett rendõrségi ügy – amit aztán eredménytelenül lezártak –, mert az igazi, érzelmibb jellegû szálak, a kiszolgáltatottság – elvarratlanul maradtak. Ez azóta is itt lebeg, annyit tudtunk tenni, hogy volt néhány jótékony ember, aki fölajánlott párszáz facsemetét. Ezt követõen alakult meg a Polgárõrség, hogy figyeljünk már oda egymásra. Õk teljesen önkéntesen dolgoznak, el is fogadják õket, a húszévestõl a hetvenévesig, mindenféle tagja van. • Nõk is? • Egy nõ jelentkezett. De ez egy konzervatív közösség, nem biztos, hogy elfogadnák. Így végül nem léptek be. Itt a férfi az férfi, a nõ az nõ. De jó példám is van: nálunk nagyon sok a vegyes házasság romák-nem romák között, tehát ez a fajta merevség ott egyáltalán nem jelentkezik. • Volt-e nagyon sikeres ügyük, amit minden helyi lakos annak is könyvelt el? • Egyet nem tudok kiemelni, de az iskola ügyét ilyennek tekintem. Itt körbe vagyunk véve olyan településekkel, amiknek igenis érezhetõ szívóhatása van, és ez igaz a gyerekek
Nyírgyulaji Mozaik
4 esetében is. Volt olyan idõszak, amikor innen nagyon sok általános iskolás gyereket hordtak el máshová tanulni. Hosszú idõn keresztül, szisztematikusan dolgoztunk azért, hogy a helyi oktatási intézménynek visszatérjen a jó híre – voltak korábban gondok ezzel. Mostmár néhány évre viszszatekintve elmondhatjuk, hogy csak egy-egy gyerek kerül el. • Kikre számíthat a problémák helyi megoldásában partnerként? A lakosság kiket fogad el, kikben bízik? • A segítõ szakmákban dolgozókra számítok, a Hivatal dolgozóira, elsõsorban a szociális és gyermekvédelem területén tevékenykedõkre, ide sorolnám a védõnõt, a háziorvost, a pedagógusokat is – akik leginkább közvetlen kapcsolatban vannak az emberekkel. • Nyitottak új módszerek elsajátítására és alkalmazására? Hiszen tanulni, fejlõdni kell, újabb energiákat belefektetni a problémamegoldásba, szemléletet váltani, önmagukat is jobban megismerni – ez sokszor nem könnyû. • Úgy hívtuk meg a település aktív szakembereit ebbe a programba,
hogy látjuk a nehézségeiket, sokszor a közös tehetetlenséget. Tudjuk, õk is felismerték már, hogy sokszor azért elégedetlen mindenki – maga a közremûködõ szakember is – egy-egy üggyel, mert valaki alulmaradt, valaki jól jött ki, valaki rosszul. De a program iránt nagy az érdeklõdés, sokan eljöttek már a megnyitóra is. Nyilván, mindenki a maga területén, kisebb-nagyobb lépésekkel halad majd, de mindenki tudni fogja, hogy merre megy, mi az adott tevékenységének az iránya, sõt, még a másikét is érteni fogja. Ismerem õket, és bízom bennük. Tudom, hogy tenni akarnak a jobbításért. Nem titkolt szándékunk az, hogy ha ezek az új módszerek itt beválnak, A családi csoport konferencia egy döntéshozó modell, amelynek során a tágan értelmezett család (rokonok, barátok, ismerõsök, szomszédok, olyan emberek, akikben a család megbízik, bizalommal van irántuk) együttesen készít tervet arra vonatkozóan, hogy a családban felmerülõ problémát milyen módon kívánják megoldani. A hatóságoktól, intézményektõl független koordinátor által szervezett megbeszélés elsõ részében szakemberek tájékoztatják a családot a konfe-
mintát tudnánk a nyírségben, hasonló helyzetû településeknek is nyújtani. Ez is motivál bennünket. • Mit vár a három hónapos programtól? • Leginkább azt, hogy az emberek legyenek kicsivel több bizalommal, megértéssel egymás iránt. Egy ilyen kis helyen nem lehet úgy együtt élni, hogy nincs közösségi béke, nincsenek jó kapcsolatok. Mindenki kerülhet olyan helyzetbe, hogy csak a szomszédjának tudja odaadni a kulcsát. Ha ég a ház, kihez fordulok oda segítségért? Mire a tûzoltóautó kiér, le is égett, kellenek a jó emberek, akik elõveszik a vödröket. rencia összehívásának okáról, céljáról és az igénybe vehetõ szolgáltatásokról. A második részben a családtagok egymás közt beszélik meg a problémákat, meghozzák saját döntéseiket, elkészítik a tervet, amelyért a család közösen vállal felelõsséget. A befejezõ részben a koordinátor és a többi szakember csatlakozik a családhoz, hogy meghallgassák a család tervét. Közösen döntenek arról, hogyan ellenõrzik a terv végrehajtását, és mit tesznek akkor, ha a terv nem mûködik.
Hatékony közösségi konfliktuskezelés A resztoratív technikák olyan helyreállító szemléletû módszerek és eljárások, amelyeket békés konfliktuskezelésre használnak szerte a világon. Ezek körébe tartozik a széles körben ismert mediáció, és a hazánkban 1–2 éve útjára indult családi csoport konferencia. A mediáció egyeztetést, békéltetést, közvetítést jelent. Olyan demokráciatechnika, amely mindazoknak segít, akik per, hatósági döntés helyett egy jóval gyorsabb és eredményesebb módszert szeretnének választani problémáik megoldására. Ma Magyarországon, ha probléma merül fel, a leggyakoribb megoldási mód a hatósági, bírósági út, s a hosszadalmas procedúra végén több-
nyire az egyik fél gyõztesként, a másik vesztesként kerül ki az eljárásból. A válás, a gyermekelhelyezés, a családi konfliktusok, kapcsolattartási ügyek, a család és intézmény vitája vagy akár iskolai ügyek, bûncselekmények esetén a jogi út, a bírósági ítéletek csak lezárják, de meg nem oldják, vagy csak kis részben a vitás kérdéseket, problémákat. A mediáció esélyt ad a konfliktusok korrekt, veszteségmentes megoldására. A mediációs eljárás meghatározott forgatókönyv szerint zajlik, amelynek során mindenkinek módjában áll a fájdalmát, sérelmeit elmondani. Mindenrõl lehet beszélni, nincs bíró, aki leállítaná a feleket azzal, hogy ez nem tartozik a tárgyhoz. A folyamat-
ban a mediátorok segítõ kérdésekkel, új szempontok felvetésével lendítik elõre a beszélgetést. Segítenek értelmezni és tisztázni a konfliktust és a kompromiszszumok lehetõségét. A mediátor nem dönt, sõt legtöbbször nem is javasol, a mediációs folyamat során a felek maguk hozzák létre a megállapodást. A mediációs egyezség gyakran sokkal több, mint egy bírósági megállapodás, hiszen olyan részletekre is kiterjedhet, amelyekrõl a bíróságon nem esik szó. A mediációs egyezség önmagában nem végrehajtható, de a bíróság a jogszerû megállapodást elfogadja és felhasználja bírósági egyezségként.
Nyírgyulaji Mozaik
5
Lakossági fórum A program megvalósításáért felelõs két egyesület munkája 2009. február 15-én kezdõdött, és egyik elsõ, jelentõs állomása volt a 2009. március 2-i lakossági fórum, amelyen a Nyírgyulajon és a szomszéd településeken élõ és dolgozó szakembereken kívül érdeklõdõk vettek részt. A rendezvényt Becsei György polgármester nyitotta meg, majd dr. Herczog Mária, a Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület elnöke ismertette a programot. Ezt követõen a nyírgyulaji általános iskola tanulói két, nagyszerûen összeállított és elõadott jelenetben mutatták be a gyerekek által
leggyakoribbnak ítélt konfliktusokat. Az elõadás nagy sikert aratott. Befejezésül a Konfliktusok és megoldások címû 25 perces ismeretterjesztõ film vetítésére került sor.
Dr. Herczog Mária, Család, Ifjúság, Gyermek Egyesület elnöke
Nemzetközi modellek, jó gyakorlatok 1 Családi csoport konferencia A Családi Csoport Konferenciát elõször Új-Zélandon foglalták törvénybe 1989-ben, és ez irányította a szakemberek, kutatók figyelmét arra, hogy felkészültségüket a családok, közösségek képességeivel ötvözõ megközelítést alkalmazzanak a gyermekvédelemben. Ezt követõen elõször Ausztráliában, majd más országokban kisebb-nagyobb módosításokkal bevezették a konferencia programokat. A Családi Csoport Konferencia jelentõs újítás a gyermekvédelem gyakorlatában. Más, hasonló próbálkozások1
kal szemben sikere a családi és közösségi problémák megoldásában egyedülállónak látszik. A különlegessége az a lehetõség, amely felhatalmazza a családokat ügyeik megoldására. Bár a döntések a szakemberek tanácsai mentén születnek, és szükség van az érdekelt szolgáltatók jóváhagyására, de a család és közvetlen környezete játssza a központi szerepet a probléma megfogalmazásában és a megoldás legjobb útjának kidolgozásában, megvalósításában. A módszer alapfilozófiája, hogy a tágan értelmezett családnak, közvetlen környezetének és a barátoknak joguk van részt venni a gyermekeikkel kapcsolatos
döntések meghozatalában, és ez a probléma megoldásának felelõsségével felruházott közösség minden bizonnyal jobb döntéseket hoz a gyermekekkel kapcsolatban. Más országokban készült értékelõ tanulmányok szerint a megvalósított konferenciák kimenetele pozitív. Az a tapasztalat, hogy a konferenciák növelik a családok felelõsségérzetét, általában elfogadható tervek készülnek, a formális és informális támogatók nagyobb körét mozgósítják a családok érdekében, és növelik a bántalmazott gyermekek és más családtagok biztonságát. Ezek az eredmények alátámasztják azokat a
Az összeállítás háttéranyagait részletesebben lásd: www.csagyi.hu, vagy Család Gyermek Ifjúság XVI., XVII. évfolyamok. A különszám megírásában közremûködtek: Gyõrfi Éva, Kõmûves Ágnes …
6 véleményeket, amelyek szerint a CSCSK a gyermekvédelem új módszere, és kiemelt jelentõségû mind a gyakorló szakemberek, mind a politikát alakítók számára, továbbá példaértékû, ahogyan meghonosították Ausztráliában. A Családi Csoport Konferencia ÚjZélandról származik, maori hagyományokon alapul, nagyobb beleszólást enged a családoknak mind a gyermekvédelem, mind a fiatalkorúak igazságszolgáltatása területén hozott döntésekbe. A gyermekvédelmi és családügyi törvény 1989-ben a konferenciát tette meg elsõdleges döntéshozó eljárássá a gyermekvédelmi rendszeren belül. A 2006. évi adatok szerint 1989 óta több mint 50.000 konferenciát hívtak össze, s ez a szám jól mutatja a konferenciák központi szerepét az új-zélandi gyermekvédelemben. Hollandiában a családi csoport konferencia módszert 2000 óta alkalmazzák a gyermek- és ifjúságvédelem, az oktatás, a családon belüli erõszak áldozatait segítõ szolgáltatóhálózat, az egészségügy és az igazságügy területén. Az elsõ családi csoport konferenciára 2000-ben került sor, azóta több mint 20 különbözõ program jött létre az országban. Az elmúlt, közel 7 év alatt több mint 1000 konferenciát szerveztek meg olyan családok számára, akik vállalkoztak arra, hogy nehézségeik megoldásában elsõként a családtagokra támaszkodjanak, a hatósági, állami szolgáltatórendszerek szerepét pedig a szükséges minimumra csökkentsék. Kutatási eredmények alapján a konferenciákon átlagosan 13 személy vesz részt. A családok által kidolgozott tervek átlagosan 18 konkrét pontból állnak. Ezeknek 80%-a olyan megállapodás, amely a családi és baráti közösség tagjainak vállalásaira épül. A tervek összesen 20%-ban épülnek a professzionális segítõhálózat szolgáltatásaira. 3 hónap elteltével a megszületett megállapodások 78%-a megvalósításra kerül (ez az összes programba bekerülõ eset 63%-a). A módszerrel való elégedettség közel 80%-os mind a családtagok, mind a szakemberek esetében. A konferenciák idõtartama átlagban 74 perc, elõkészítésük 8–10 órát vesz igénybe. Az eddig vizsgált konferenciák mindegyike során született terv a probléma megoldására. Mindennek megszervezését 189 füg-
Nyírgyulaji Mozaik getlen koordinátorként kiképzett állampolgár végzi, akik maguk is a holland társadalom különbözõ (török, marokkói, afrikai, szurinámi, holland, stb.) etnikumait képviselik, és rendkívül eltérõ képzettséggel, foglalkozási háttérrel rendelkeznek, szabadidejükben, de díjazásért vállalva ezt a feladatot. Mediáció Ausztriában a fiatalkorúak által elkövetett bûncselekmények száma 1988 és 1998 között megduplázódott, 15000-rõl 30000 elkövetõre emelkedett. 2004-tõl ugyanakkor csökkenés figyelhetõ meg mind a fiatalkorúak, mind az összes elkövetés számát tekintve. Az elmúlt húsz év során arányaiban nõtt mind az alternatív szankciók, mind a végrehajtandó szabadságvesztés alkalmazása. Elsõsorban az alternatív szankciók bevezetésének köszönhetõ, hogy a 80-as években a bíróság által elítélt fiatalkorú elkövetõk száma több mint felére csökkent (1984-ben több mint 7000 fiatalkorú elkövetõt ítéltek el, míg 1988-ban pedig összesen kb 3300-at). Az alternatív eljárásoknak köszönhetõen a hivatalosan elindított büntetõügyek csupán töredéke kerül ténylegesen a bíróság elé. Az elterelést többségében (89%-ban) az ügyész ajánlja fel, ritkább esetben az eljáró bíró. Az elterelések 70–80%-a sikeres. Diverzióként lehetõség van a pénzbüntetés (65%), a pártfogó felügyelet (15%), a közérdekû munkavégzés (1–2%), valamint a sértett – elkövetõ közötti mediáció elrendelésére. Szemben a magyarországi szabályozással, Ausztriában a fiatalkorúak 18 év alatt is végezhetnek közérdekû munkát; ezt az esetek túlnyomó többségében egy helyi civilszervezetnél teszik. Ezen szankciók 80%-ban sikeresen zárulnak le. Az ügyészi elterelésrõl szóló döntések meghozatalát olyan szociális munkások segítik, akiknek feladata kizárólag az, hogy a jogalkalmazók számára konzultációt biztosítsanak, tehát maguk nem kezelnek eseteket. A fiatalkorúak ügyében eljáró ügyészek és bírák speciális felkészítést kapnak munkájuk pedagógiai, pszichológiai és szociális munkát érintõ vonatkozásairól. Németországban közel 20 éve mindenféle jogszabályi háttér nélkül, egy kísérleti projekt indításával kezdték el a Tettes-Áldozat Egyezség (TOA) programot. Abban az idõben a törvényi lehetõség adott volt a peren kívüli meg-
egyezésre, de nem volt megengedett, hogy a tettes találkozzon az áldozattal. Jelenleg a tettes és áldozatának találkozása jogszerû, sõt bizonyos esetekben kötelezõ. A közvetítõi eljárások sikerességének nyomán idõvel a közvetítõi szerepet szabályozták, kezdetben tartományonként különbözõ módon, de ma már az egész országra egységesen érvényes minõségbiztosítási elõírások érvényesek. Az állam részérõl nemcsak költséghatékonysága miatt támogatott a módszer, hanem azért is, mert helyreállítja a felek között a jogbékét, az állampolgárok közérzetét pozitívan befolyásolja, amely közhangulatot is javító tényezõ, s ennek is köszönhetõ, hogy mára a lakosság körében teljesen elfogadott ez az eljárás. Az 1993–1999 adatok alapján megtudtuk, hogy a tettes-áldozat mediációs esetek 80 százalékát az erõszakos cselekmények – testi sértés 60%, lopás 11%, rablás 8%, rongálás 0,7% – tették ki, és a mediációs eljárások 78%-a volt sikeres ebben az idõszakban, vagyis ilyen arányban voltak elégedettek mind az áldozatok, mind az elkövetõk a megállapodással. Az adatgyûjtés szükségességére hívja fel a figyelmet az adatok elsõ elemzésének nem várt eredménye is, egy 1993-ig külön nem jegyzett erõszak típus, az idõsek elleni erõszak statisztikai megjelenése. 1993-ban 1569 olyan eset jutott a szakemberek tudomására, amelynek áldozata 70 évesnél idõsebb ember volt, 2000-ben számuk 4585, 2003-ban 4712 volt, és figyelemreméltó, hogy többségükben a testi sértést elkövetõ ismerte az áldozatát. A közösségi szolgáltatásokban is hatékonyan alkalmazzák a resztoratív technikákat. Jellemzõ példa erre egy városrész története: Családi házas területre 8 emeletes házakat építettek, és 10 ezer embert költöztettek oda, akiknek többségét bevándorlók alkották, akik között nagy volt a munkanélküliek száma, sok erõszakos cselekmény fordult elõ a sokféle nemzetiségû lakók között. A bérlõk gyakori cserélõdése miatt nem, vagy alig volt közöttük kapcsolat, nem mûködött a közösségi kontroll. A három éves program célja a szomszédsági viszonyok erõsítése, hiszen ha egymással barátságosak, toleránsak, segítõkészek a lakók, ha jól érzik magukat – maradnak, nem állnak gyorsan tovább. A program indulásakor
Nyírgyulaji Mozaik lakótömbönként egy-egy kapcsolattartót képeztek ki, akik számára havonta egy alkalommal továbbképzést tartanak, megtanítják õket arra, hogy mit kell tenni, ha konfliktus keletkezik. Jelenleg 16 kapcsolattartóval dolgoznak. Amennyiben a kapcsolattartók érdemben nem tudnak a konfliktusmegoldásban közremûködni, az irodában pszichológus, mediátor, szociális munkás
és/vagy a helyi rendõr segítségét vehetik igénybe. A szociális munkát a rendõrséggel közösen végzik! A városrész rendõrének tájékoztatása szerint a vandalizmus 80 %-kal visszaesett, de legalább ilyen eredménynek tartják azt is, hogy komolyabb probléma esetén az ügyészség a rendõrségtõl immáron mediációs javaslatot kap, nem bûntetõ eljárást kezdeményeznek.
7 A program fontos eleme az itt élõk bevonása a közösségi terek kialakításába – „szomszédsági” kávézó, sporteszközök biztosítása stb. –, közös karbantartásába – lépcsõház festése, parkrendezés, a környezet rendbe tétele – és ezek mûködtetésébe, ami a munkanélküliek számára értelmes elfoglaltságot, némelyiküknek munkalehetõséget biztosít.
Színház a világ 2009. március 2-án egy lakossági fórum résztvevõi lehettek azok, akik ellátogattak a nyírgyulaji Közösségi Házba. A Kossuth Lajos Általános Iskola és Óvoda magyar tanáraként engem ért az a megtiszteltetés, hogy az intézmény hetedikes és nyolcadikos diákjaival elõadjunk egy tízperces kis színdarabot. Az volt a „küldetésünk”, hogy jelenítsünk meg egy olyan, a gyerekek által tipikusnak tartott konfliktust, amelyben a család egy munkanélküli apukával rendelkezik, valamint egy olyat, amelyben a család egy alkoholista apával küszködik. A két jelenetre 16 színészcsemetét szemeltem ki, bár a túljelentkezés miatt elég nehéz dolgom volt a kiválasztás során. Az idõ rövidsége miatt mindössze három napot készülhettünk a bevetésre, és ennyi idõ alatt kellett „eladhatót” produkálnunk. Minden tiszteletem a gyerekeké, hiszen a rendelkezésünkre álló rövid idõ alatt rengeteget gyakoroltunk. Volt olyan nap, hogy még reggel is próbáltunk. A tanulók a maximumot nyújtották, és bár nagyon izgultak az elõadás elõtt, a mûsor közben már éreztem, hogy nem fognak rontani,
hogy élvezik a szereplést és, hogy nagy sikerük lesz. Nagyon jó hangulatúak voltak a próbák, ugyanakkor a gyerekek átérezték, hogy bizony elég komoly és komor szerepeket kell színpadra vinniük. Lehet, hogy néhányuk találkozott már az életben hasonló nehézségekkel, ezért is voltak olyan „profi” színészek. A program egészének a célját még nem biztos, hogy értik, ám a fórumon levetített kisfilm alapján már kapizsgálják a lényegét. Ez pedig nem más, mint a konfliktusok megfelelõ kezelése, akár egy kívülrõl érkezõ szakember segítségével. A tanulók készek további színészi szerepek eljátszására, bármilyen témára fogékonyak. Büszkék arra, hogy ezzel a szerepléssel részesei lehetnek egy programnak, még ha csak kis mértékben is. A továbbiakban pedig egy-egy mondatot, hozzászólást olvashatnak „színészeink” érzéseibõl és gondolataiból, végül pedig egy interjú zárja a cikket, amelyet az egyik jelenet fõszereplõjével készítettem. Az alkoholista apa szerepében parádézó, hetedik osztályos Páll Konrád sok-sok dicséretet kapott a nagyszerû alakításáért. Antal Zsófia: „Igazán megszenvedtünk a próbákon a sikerért.”
Bartha Ágnes: „Ezzel a kis baráti társasággal nagyon jól éreztük magunkat.” Örkényi Cynthia: „Érdekes volt mert belekóstolhattam a színjátszásba.” Lazók Klaudia: „Olyan szerepet kaptam, amely a való életben nem jellemzõ rám, de mégis azonosultam vele.” Boros Alex: „A gyakorlásokon többször viccelõdtem, poénkodtam de az elõadást már nagyon komolyan vettem.” Deme Adrienn: „Jó kis mulatság volt, mert összehozta a közösséget” Demeter Viktória: „Tanulságos volt a színdarab, és talán abban is segíteni fog minket, hogy felnõtt korunkban szülõként ne kövessünk el hasonló hibákat.” Molnár Melinda: „Mindössze három nap állt rendelkezésünkre, és nagyon jól éreztük magunkat.” Szász Miklós: „Szeretnék még egyszer fellépni.” Petrei József: „Sokat nevetgéltünk a próbák közben.” Miklósi György: „Köszönjük az elõadás utáni fogadtatást. Fõleg a rétest.”
Nyírgyulaji Mozaik
8 Erdei Gábor: „Én csak a díszletelésben segítettem, de az is jó érzés volt.” László Zsuzsanna: „Nagyon vidáman teltek a próbák, de a fellépés elõtt izgultunk egy kicsit.” Szkiba Nikolett: „Nagyon jól éreztem magam, csak azt sajnálom, hogy a tévében nem vetítették le mûsorunkat. Vékony Erika: „Kevés nap alatt sokat gyakoroltunk, és szerintem meg is lett az eredménye a munkánknak.”
„Szívesen lennék akár polgármester is” A 7.b. osztályos Páll Konrád remekül vitte színpadra az alkoholista apa figuráját, a szakemberek tetszését is elnyerte az alakítása. A siker ellenére nem tartja magát fontosabb láncszemnek a többieknél, s akár még polgármester is szeretne lenni a késõbbiekben. Természetesen csak a színpadon. • Hogyan szereztél tudomást a színjátszási lehetõségrõl? – A lehetõséget elõször igazgató bácsitól halottam, jelentkeztem szereplõnek, aztán pedig a magyar tanárom beválogatott a csapatba. • Mi motivált arra, hogy részt vegyél a színdarabban? – Egyrészt az, hogy szerettem volna, ha látom magamat a tévében, vagy akár egy kamerában. Másrészt meg szeretek színészkedni és szerepelni. • Milyen szerepet kaptál? – Egy alkoholista apukát kellett megjelenítenem. • Te választottad a szerepet, vagy kaptad? – A tanáromtól kaptam. • Mit gondolsz miért pont rád esett a választás? – Talán a tanár bácsi úgy érezte, hogy a biztosnak mondható színésztudásom és a „színészi” képességeim miatt én vagyok a legalkalmasabb a szerepre. • Nem érezted megalázónak, hogy alkoholistát kell alakítanod? – Egyáltalán nem. Sõt, örültem is ennek a szerepnek, mert legalább volt lehetõségem színészkedni. • Mennyit készültetek a darabra?
– Pontosan három napot. Ennek ellenére szerintem egész jól megoldottuk a feladatot. • Mi volt a különbség a gyakorlás és az éles elõadás között? – Az elõadás közben voltak nézõk. Gyakorlás közben lehet rontani, tudjuk korrigálni a hibát, s olykor jókat is nevettünk egymáson. • Hogy érezted magad az elõadás közben? – Kicsit izgultam, de nem féltem, mert elég sokat gyakoroltunk. • Mikor érezted úgy a jelenet közben, hogy itt sikeretek lesz, és nem fogtok rontani? – A közepe és a vége között már biztos voltam benne, hogy sikerünk lesz a közönségnél. • Szerinted megtörténhet-e a valóságban az általatok eljátszott jelenet? – Biztosan történnek ilyen események a családokban. Sajnálatos, de ez van. • Milyen fogadtatásban részesültél a mûsor után? – Kaptam gratulációkat a tanáromtól, igazgató bácsitól, jegyzõ nénitõl, szülõktõl és még másoktól is. De engem
A program lehetõséget nyújt arra is, hogy a térségben dolgozó szakemberek a képzés során a gyakorlati munkában is hasznosítható tudásra tegyenek szert. Két résztvevõ – Sinka Ágnes és Kovácsné Posta Enikõ – véleményét kérdeztük meg, mi a véleményük a programról? Köszönetünket szeretnénk kifejezni a Nyírbátori Kistérségi Szociális és Pedagógiai Központ nevében a szervezõknek, hogy 2009. március 11–13. között részt vehettünk az általuk szer-
is ugyanúgy kezeltek, mint a többieket. Nem kivételeztek velem. • Mint gyerek, mit értettél meg ebbõl a lakossági fórumból? – A program egészét nem sikerült megértene, de az számomra is világos volt, hogy családi és iskolai konfliktusokat próbálnak kezelni a résztvevõk. Ez nagyon fontos dolog. • Szerinted a falu hogyan profitálhat ebbõl a programból? – Nyírgyulajban talán kevés esetben tudna segíteni egy külsõ szakember a problémák megoldásában. De lehet, hogy tévedek. Mindenesetre meg kell próbálni! • Elvállalnál-e még további színpadi szerepeket? – Persze. De nem ragaszkodom mindenáron a fõszerephez, a mellékszerepek is megfelelnek. • És végezetül azt kérdezném tõled, hogy milyen szerepeket vállalnál el szívesen? – Jó kérdés. Eljátszanék például egy neveletlen kamaszgyereket. Esetleg a programban lévõ segítõ szakembert, a mediátort. De szívesen lennék akár polgármester is.
vezett mediációs alapképzésen. A mediációról, a konfliktuskezelés egyik módjáról kaptunk teljes képet a tanfolyam ideje alatt. A mediáció arra tanít bennünket, hogy mi módon mûködjünk együtt azokkal, akikkel konfliktusunk támad. A Család, Gyermek, Ifjúság Kiemelt Közhasznú Egyesület két képzõje Tóth Katalin és Gyõrfi Éva mindhárom képzési napon gondoskodtak arról, hogy példákon és szituációs játékokon keresztül sajátítsuk el ezen módszer alapjait. A Családsegítõ és Gyermekjóléti Szolgálat családgondozóiként naponta találkozunk konfliktusos helyzetekkel. Gyakran hónapokig, évekig elhúzódó vitákat, pár óra alatt meg lehetne oldani egy képzett szakember (mediátor) segítségével. A szépen felújított Közösségi Házban elsajátított tudás nagy segítséget jelent munkánk során, valamint bízunk benne, hogy a településen élõ egyének, családok egymással harmóniában éljenek.
Kiadja: Szabolcsi Fiatalok A Vidékért Egyesület • 4311 Nyírgyulaj, Kossuth tér 1. • E-mail:
[email protected] Szerkeszõ: Barkaszi Judit • Nyomdai kivitelezés: Kiss Nyomda, Nyíregyháza-Oros
