Doubravszky György Úr Pénzügyi Jogok Biztosa
NYÍLT LEVÉL Tisztelt Kormánybiztos Úr ! Nagy érdeklődéssel elemeztük a 2013.02.01.-i Devizahiteles Konferencia előadásait, hozzászólásait. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a közös objektív helyzetértékelés és megoldáskeresés helyett az előadó szakemberek továbbra is elbeszéltek egymás mellett, s az ellentmondó állítások inkább növelték az ügyet körüllengő bizonytalanságot. Mivel a kezdeményezést, és a párbeszéd konstruktív folytatását rendkívül fontosnak tartjuk, szeretnénk felhívni szíves figyelmét néhány alapvető félreértésre, illetve félremagyarázásra. Úgy tűnik, hogy a bankokat képviselő, egyébként jól felkészült, kiváló szakemberek az ügyfelek korábbi sikeres „meggyőzése” után a bíróságok, a hatóságok, a törvényhozók, és a közvélemény „szakmai” félretájékoztatását kapták feladatul. Az ügyben óhatatlanul felmerül a hiteles szakmai állásfoglalás felelőssége is. 1. Volt-e devizaforrás a hitelek mögött? Mint a konferencián is megfogalmazódott, ez a legfontosabb kérdés a hitelezés megítélésében, illetve a helyes megoldási irány megtalálásában. A közgazdászok, és a károsultak képviselői állítják, hogy nem, a Bankszövetség szerint pedig egyértelműen igen. Érthetetlen és tarthatatlan, hogy egy ilyen nagy horderejű kérdésben az illetékes hatóságok ( PSZÁF, NAV, ORFK, NNI, KNF, stb…) a mai napig semmilyen konkrét ellenőrzést nem végeztek, holott a könyvelési adatok, szerződések részletes elemzése egyértelműen eldöntené a vitát. A Svájci és a Magyar Nemzeti Bank kimutatásai a szükséges devizamozgás hiányára engednek következtetni, míg a másik oldalon egyenlőre csak a Bankszövetség kijelentései állnak. Nézzük sorra a konferencián hangoztatott „bizonyítékokat”: 1.1 A SWAP - ügylet A nemzeti banki adatokkal szembesülve a bankszakértők azzal álltak elő, hogy a szükséges devizaforrást a bankok SWAP ügyletekkel biztosították. Tudni kell, hogy a nevezett ügylet egy rövid távú devizacserét takar, amit általában az árfolyamkockázatok csökkentésére szoktak igénybe venni, tehát semmiképpen nem forrás. A kockázatok minimalizálása a bank kötelező alapfunkciója, s ennek egyik eszköze a SWAP. Rögtön felvetődik azonban a kérdés, hogyha a bank jó gazda módjára a SWAP ügyletekkel folyamatosan csökkentette az árfolyamkockázatot, akkor miért terhelte rá az adósokra teljes egészében a negatív árfolyamváltozásokat ???
1.2 A kamatok Az az érvelés, miszerint az akkori 8%-os betétkamatok, és az érintett hitelezés 5% körüli kamatszintje kizárta a saját forrás nyereséges alkalmazását – így bizonyítja a devizaforrás szükségszerű meglétét – több ponton is sántít. - A 8%-os kamat kizárólag hosszú távú lekötésekkel volt elérhető, a folyószámlákon levő, nagyobb arányt képviselő forint betétek jóval kisebb kamatszinten álltak a bank rendelkezésre. - A deviza elszámolású hitelek induló THM értéke 8% körül alakult, nem számítva a vitatott „egyéb költségeket”, és egyoldalú emeléseket. - A bank gyakorlatban a kibocsájtott hiteleknek csak egy részét köteles forrásfedezettel ellátni. Ez vezetett az utóbbi idők nagy pénzügyi válságához. - Egy ilyen projektnél, ahol a feltételek már rövid távon is a bankoknak kedvezően alakíthatóak, vállalható volt akár egy nullszaldós indítás is. Az objektivitás, az arányosság és az azonos elbírálás elvét sérti az a gyakorlat, hogy a bankok minden kockázatot a hitelfelvevőre hárítva, kezesek, jelzálogjog, hitelgarancia-biztosítás mellett is magas kamatokkal hiteleznek, míg a betétesek felé semmilyen garanciát sem vállalva jóval alacsonyabb kamatot fizetnek. Egyetlen bankvezető, vagy részvényes sem vállal személyes kezességet a betétek kifizetésére, nem adnak jelzálogot a bank ingatlanjaira, krízis esetén mindig közpénzekből fedezik a hiányt. 1.3 A szomszéd pénze Elhangzott az is, hogy a felvett hiteleket azért erkölcsi kötelessége mindenkinek szerződés szerint visszafizetni, mert nem várható el, hogy a hitelesek vásárlásait a szomszéd, vagy a sarki pék fizesse ki a betéteiből. Mivel Magyarországon a devizaszámlák, lekötések nagyságrenddel kisebbek a kihelyezett „devizahiteleknél”, az ügylet valószínűleg így játszódhatott le: - A bank a szomszéd forintján devizát vásárolt, majd azonnal vissza is váltotta forintra, mert ebben a pénznemben folyósította a hitelt. - Törlesztésnél a befolyó forintösszegeken napi árfolyamon devizát vásárol, majd ismét forintra váltva visszahelyezi a szomszéd számlájára. VALÓSZÍNŰLEG…. Így érthetővé válik a vételi és eladási árfolyamrés, valamint a rengeteg költség jogos felszámítása. Egyetlen bökkenő azért akad: az árfolyamváltozásból eredő extraprofitból miért nem került egyetlen forint sem a szomszéd számlájára? – A pékről már nem is beszélve… 2. A gazdasági folyamatok hatása Megtudtuk, hogy a devizahitelesek helyzetéért kizárólag a magyar gazdaság romló tendenciái tehetők felelőssé. Ez okozza a forint értékvesztését, így a fellépő árfolyamveszteséget. Nos, ha valaki dolgozott már a termelő gazdasági szektorban az tudja, hogy annak struktúrája, hatékonysága sokkal lassabban változtatható, semhogy a hektikusan ugráló árfolyamok valódi kiváltója lehetne. Ezzel szemben egy-egy bankszektornak nem tetsző politikusi beszédet órákon belül árfolyamgyengítéssel büntetnek az érintettek bizonyítva, hogy az árfolyam az ő kezükben van. Akkor és úgy mozgatják, ahogy az érdekük kívánja. Az egyik szerződő fél által közvetlenül befolyásolható tényezőt ( tényezőket ) a szerződésben külső költségmódosító hatásként szerepeltetni - sérti az objektivitás, és arányosság elvét.
3. Költségek valutában történő elszámolása A banki költségek és a kamatfelár változó árfolyamú devizában történő elszámolása akkor is jogtalan volt, amikor azt még külön törvény konkrétan nem tiltotta ( vagyis a szerződések zöménél ). Ugyanis a nevezett költségek egyértelműen forintban keletkeztek, így az árfolyamváltozásból eredő különbözet ellenszolgáltatás nélkül került felszámításra megint csak sértve az objektivitás, és arányosság szerződésekre kötelező elvét. Az ügyfél megkárosításán kívül az ilyen jellegű elszámolás még egy súlyos kérdést is felvet: Az így keletkező banki nyereség ezzel a trükkel költségként jelenik meg a könyvelésben – megsértve a számviteli, illetve adózási törvényeket. Amennyiben bebizonyosodik, hogy a hitelezés mögött nem áll valódi devizaforrás, úgy az előbbi felvetés a hitelügylet egészére nézve érvényessé válik. Ezzel nem csak a szerződések jogtalanságai, de egy gigantikus méretű adócsalás és számviteli fegyelemsértés körvonalai is kibontakoznak. MEGOLDÁSI LEHETŐSÉGEK „A” eset: VAN valódi devizaforrás a hitelek mögött Ebben az esetben az árfolyamváltozás hatásának a tőkére, illetve a hozzá tartozó CHF-LIBOR kamatra vetítése jogos. A költségek, illetve a kamatfelár megterhelése az árfolyamkülönbözettel továbbra is ellenszolgáltatás nélkül, költségként könyvelt tiszta nyereség, ami az előző pontban leírtak miatt azonnali pénzügyi, számviteli, adózási ellenőrzést tesz szükségessé az érintett felügyeleti szervek részéről. A vizsgálatok elvégzését követően hatóságilag rendezhető az elszámolások jogszerűvé tétele, és a megfelelő visszamenőleges adó,- illetve bírságbeszedés után a hitelkonstrukció megtisztulva tovább folytatható. A hitelesek felé mindez - a jogosulatlanul felszámított tételek visszatérítésén felül - a havi törlesztő részlet mintegy 30%-os csökkenését eredményezi. A visszatérítés és csökkenés ellenére is vállalhatatlan helyzetben levő hitelesek továbbra is igényelhetnék a kidolgozott mentőcsomagokat ( árfolyamgát, lakástámogatás, stb.). Természetesen a szerződések egyéb vitatott pontjai ( pl. nem megfelelő tájékoztatás, szándékos megtévesztés, egyoldalú indokolatlan változtatások, stb.) továbbra is peres úton orvosolhatók. „B” eset: NINCS valódi devizaforrás a hitelek mögött Amennyiben az átfogó hatósági vizsgálatok a teljes kihelyezésre, vagy akár annak egy részére valós devizaforrás hiányát állapítják meg, úgy a 3. pontban leírtak értelmében az egész hitelezési mód törvénytelen eljárásnak minősül, és azonnali hatósági intézkedések érvényesítését szükségelteti. Ennek során a bankok – az egyenlő elbírálás elve alapján kötelezendők a jogtalan ügyletben valódi tartalom, vagy ellenszolgáltatás nélkül költségként kiszámlázott tételek visszafizetésére, az így elmulasztott adókülönbözet, illetve a kirótt bírság megfizetésére. Mindezek fedezetéül az elmúlt időszakban az ügyletből befolyt extraprofit áll. Az eljárást követően a fennmaradó hitelösszegekről új forint alapú szerződéseket kell kötni az érvényes jogszabályok, irányelvek, és a reális kamatfeltételek betartásával.
Kiemelten felhívjuk a figyelmet arra, hogy a PSZÁF korábbi ellenőrzési gyakorlata, és eredményei semmiképp sem elegendőek az ügy tisztázására, valamint hatékony rendezésére. Az eddigi vizsgálatok jórészt önkéntes adatszolgáltatásokra, bevallásokra korlátozódtak. Olyan mélységű – a refinanszírozási szerződésekre, a devizamozgások, az átváltások könyvelésére is kiterjedő – ellenőrzés, mely megnyugtatóan feltárhatta volna a „devizahitelezés” valódi hátterét és törvényességét, eddig nem történt. Ilyen horderejű ügyben indokolt, és halaszthatatlan az illetékes hatóságok ( PSZÁF, NAV, ORFK, NNI, KNF, stb…) átfogó, összehangolt, minden részletre kiterjedő vizsgálata. Csak, és kizárólagosan ennek eredménye alapján lehet a kérdést gyorsan, hatékonyan, korrekt módon rendezni. A bírósági apparátus erre nem alkalmas, ezért nem sikerült hosszú évek alatt sem ilyen módon megnyugtató megoldásra jutni.
JÁRULÉKOS KÖVETKEZMÉNYEK A több százezer családot, az önkormányzatokat, közintézményeket, vállalkozások ezreit, az állami költségvetést, vagyis a társadalom egészét érintő „devizahitelezési probléma” közvetlen pénzügyi hatásán felül több járulékos, de legalább ilyen súlyos következményével is számolni kell. -
A jogállamiság alapjait rendíti meg, ha a legfelsőbb bírói testület az ügy egy apró részletében sem mer dönteni, hivatkozással annak ( várhatóan a bankokat terhelő ) pénzügyi következményeire.
-
Az EU egyenlő elbírálási alapelvét, a demokrácia lényeges pillérét sérti az a gyakorlat, hogy a bankok ellenőrzését, felügyeletét, elszámoltatását, kötelezettségeinek, felelősségeinek meghatározását az általános vállalkozási feltételektől jelentős mértékben eltérő, enyhébb módon végzik. Pedig a bank is csak egy profittermelő magánvállalkozás. A betétesek pénzének fokozott védelme éppen szigorúbb követelményrendszert feltételezne.
-
Az önkormányzatok hitel-átvállalásával, az árfolyamgát jelenlegi konstrukciójával ismét „talicskával tolják” a közpénzeket a bankokba, miközben azok kivizsgálatlan, tisztázatlan jogosultságú extra profitja egyetlen forinttal sem csökken. A gyűjtőszámla kamatrész-átvállalását leírhatják az adójukból, sőt a fizetésképtelen hitelesek helyére a biztos fizető állam lép. Csak éppen ennyivel kevesebb jut bér,- illetve nyugdíjemelésre, adócsökkentésre, egészségügyre, oktatásra, stb. Az EU egyik alapvető irányelve szerint a kártérítést a károkozónak kell vállalnia. Elfogadhatatlan, hogy a „devizahitelek” megfelelő törvényességi vizsgálata nélkül, kizárólag közpénzekből fedezik a problémát csak elodázó mentőcsomagok terheit.
-
Varga Mihály miniszteri székfoglaló beszédében kijelentette, hogy csak olyan megoldás jöhet számításba a devizahitel-probléma kezelésénél, ami nem veszélyezteti a bankszektor „normál működését”. Nos, először is végre meg kell teremteni azt. A bankszektor működése, és a társadalomban, a gazdaságban betöltött szerepe jelenleg
teljesen abnormális. Ez a legfőbb kiváltó tényező a Magyarországon és a világgazdaságban tapasztalható válsághelyzetek kialakításában, fenntartásában. Nem a Nap süt másként, nem a Föld terem silányabban, nem az emberek dolgoznak rosszabbul. A Kormányzat csakis olyan bankszektor kialakítását tűzheti ki céljául, ami nem veszélyezteti a társadalom normál működését! -
Elgondolkodtató az az álláspont is, mely szerint a Kormányzat csak olyan mértékben tud beleavatkozni az ügybe, amilyen mértékben a tömegek az utcára vonulnak. Tehát a nagy többséggel megválasztott Kormány nem képviselheti demokratikus úton a választók érdekeit? Ez erősen emlékeztet Antall József szállóigévé vált mondatára: „Tetszettek volna forradalmat csinálni!” ZÁRÓ RÉSZ
A felvázolt megoldás mindkét esetben a károkozóra terheli a kártérítést. Az állami költségvetés az adókülönbözet, a bírságok révén bevételhez jut, és kiadásként csak a rendezés után is ellehetetlenült helyzetben maradók megsegítése jelentkezik. Ezt azonban a bevételi oldal részben, vagy egészében kompenzálja. A megkerülhetetlen vizsgálatok lezárásával jogilag is tiszta helyzet áll elő. Feleslegessé teszi a tömeges, bizonytalan kimenetelű, ellentmondásos perek indítását. A már futó, vagy továbbra is indokolt peres ügyekben segíti az objektív ítéletek meghozatalát. Felkérjük a Kormánybiztos Urat, hogy hivatalánál fogva intézkedjen a szükséges átfogó hatósági ellenőrzések haladéktalan megindításáról, azok eredményeinek közzétételéről és gyors alkalmazásáról. Kérjük továbbá, hogy levelünket juttassa el az összes érintett részére. Budapest 2013. március 27.
Tisztelettel:
Dr. Brezovits László megbízott elnök Pénzügyi Szervezetek Társadalmi Felügyelete www.psztf.hu
