Nyelv és nyelvi állapotok
Az ínyencek kedvéért hadd írjak le rögtön néhány varázslatos mondatot, amit Csángóföldön jegyeztem le, Budapesttől 1000 kilométerre, de még a történelmi határtól, a Kárpátok karéjától is igen messzire. Borzongató, megható, de leginkább elmondhatatlan az a nyelvi élmény, amit csak mi, magyarok élhetünk át Moldvában, senki más kerek e világon. Ezért nem várhatunk senkire, ezért kell nekünk, magyaroknak összefognunk annak érdekében, hogy az archaikus csángó nyelvet, a ma is élő, mégis ősi magyar nyelvemléket megőrizzük gyermekeinknek, unokáinknak, de mindenekelőtt maguknak a felnövő új csángómagyar generációknak. Lészpeden a híres nótafánál, Anna néninél jártunk, aki az ötvenes évektől az egyik legfontosabb adatközlője volt számos hozzá ellátogató bátor népzenekutatónak, néprajzosnak. Félelmet nem ismerve tanította zárt ajtó-ablak mögött évtizedeken át a lészpedi gyerekeket. Sokszor megfordult nála Kallós Zoltán is, kijátszva a román titkosrendőrséget, akik őt és Anna nénit is megfigyelés alatt tartották. Puskás Antalné Bálint Anna 2007. február 7-én hunyt el. Isten nyugosztalja. - Vannak vajh egy húszan gyermekek, akik járnak hezzám énekelni. Jönnek minden este, s játszódnak, énekelnek. Nem sokan tudják már a nótákat. Vajh ha meghalok, tán ezek lesznek az utósók. 13 unokám van, Spániában, Timisoárban, s Bákóban űnek, s többet románul beszélgetnek, úgy könnyebb. Immá’ most összekerűtek kicsikét a nyelvek. Né elfújok maguknak egy nótát! A következő útbaigazítást pedig Klézsén kaptuk egy középkorú asszonytól:
25
- Messzecske van, há, há, messzecske! Hogy nevezzem én, hogy megkapják könnyen? A potokon menen által s fogják felfelé, s mind csak mennek elé-elé-eléfelé, s meglássák a vashidat s akkó igenest mennek a templomhoz, s attól mind csak kiljecskébb, s akkó mindnyánt ott van az a ház. - Magyarbó vannak? Tegnap régvel mentek el akik eddigelé itt űtek. Há! - Két jeány van magyarba, e vannak menve férjhe’. Megjártam üket én es. Osztán egy gyermek van, jó nagy zsírgyerek, mint a tátija, az ember is Rudi, a gyerek is Rudi, há-há-há (nevetés)! Jönnek ide hezzám, megjárnak esztendőre! De éppend úgy beszélnek mánd mind magik (nagy nevetés). Nagyon különlegesek és sokat elárulnak a csángó emberek nyitottságáról, tisztaságáról, közvetlenségéről a köszönési szokások. Nincsen hányaveti módon odavetett jó napot, szia, viszlát és helló. Az üdvözlés vagy egy kívánság, amelyre szintén kívánság a válasz, vagy pedig nagyon bájos és közvetlen módon valamilyen érdeklődő kérdésfeltevés, amelyre egyébként nyilvánvaló a felelet. A legáltalánosabb köszönés az „Isten áldja meg!”, amelyre „megáld Isten!” a válasz. Az úton találkozva legtöbbször „Adjon Isten egészséget!” az üdvözlés, amelyre például „Adjon magának es!” a felelet. Elköszönésnél legtöbbször ezt kívánják: „Adjon Isten békességet!”, vagy „Adjon Isten egészséget!”, vagy „Adjon a Mária egészséget!”, esetleg csak „Egészséget!”, mire visszakívánnak: „Adjon az Isten!”, „Adjon a Mária!”, „Egészséget magának es!”. De nagyon gyakran udvarias, személyes kérdés a köszönés, fentről lefelé ejtett hangsúllyal: „Elindult-e?”, „Megjárta-e?”, „Vigyázkodik-e?”, „Várogat-e még?”, „Dolgozik-e?” melyekre a válasz ennyi: „Elindultam”, „Megjártam”, „Várogatok”, stb. Ha például áll egy szekér a ház előtt fával megrakva, és éppen rakodnak le róla, így köszönnek az emberek: „Le kell-e rakni?” Ha vendég távozik a házból, így búcsúzik: „Maradjon békével!”, őt pedig így eresztik útnak: „Békével járjon!”.10 10 A különböző üdvözlési formák rejtelmeibe a most éppen Lujzikalagorban tanító Szász Csilla vezetett be minket
26
A csángók nyelvhasználati szokásai szoros összefüggésben állnak az egyes településeken tapasztalható nyelvi állapotokkal. Sajnos minden csángómagyar településről elmondható, hogy a nyelvcsere és nyelvvesztés valamilyen stádiumában van éppen, csak az a kérdés, hogy ez a folyamat esetleg még megfordítható-e. A legjobb nyelvi állapotokat a Kárpátokhoz közeli, székelyes nyelvjárású falvakban, főleg Pusztinában (Pustiana) és Frumószán (Frumoasa); a két nagy csángó tömbben, Bákó (Bacau) és Onyest (Onesti) környékén; valamint a legtávolabbi (a Gyimesi-hágótól mintegy 130 illetve 160 km-re lévő) Lábnyikban (Vladnic), illetve Magyarfaluban (Arini) találjuk. A magyar nyelv megőrzésének oka ezen települések esetében egyrészt a földrajzi adottságokban (székely területekhez való közelség, magyar nyelvi környezet, illetve Magyarfalu esetében például a falu elszigeteltsége), másrészt a történelmi okokban keresendők. Természetesen azokban a falvakban, amelyek lakosai - jelentős részben legalábbis - későbbi történelmi korokban kerültek ki Moldvába, jellemzően jobban megőrizték a magyar nyelvet. Ezeken a településeken a magyarországi látogató számára is könnyen érthető, 18. századbéli székelyes magyar nyelvi szerkezetet őrző nyelvjárást beszélnek, amely a nyelvújítás előtti nyelvi állapotokat tükrözi. Nem létezik náluk például teljes hasonulás, tehát az „emberekkel” csángóföldön: emberekvel, az „ezzel” ezvel. A beszédbe persze még a székelyes falvakban is vegyül román szó. Ahogy Erdélyben a trianoni (vagy Észak-Erdélyben a párizsi) időkben torpant meg a nyelvi fejlődés, úgy Moldvában a 18. századbéli kivándorláskor, vagy még az előtt. Így természetesen az azóta keletkezett fogalmaknak, tárgyaknak a román neve használatos. Mint ahogy Erdélyben, itt is buletin az útlevél, interszekció a kereszteződés és computer a számítógép. De sok egyéb szót is átvettek a románságtól, amelyek magyar megfelelője a magyar nyelvterületről való kiszakadásuk idején még nem létezett. A cukorka bumboánya, az orvosi rendelő diszpenzár, az unokatestvér verisór, a menyegző nunta, és hos�szasan lehetne sorolni a románból átvett, de magyar raggal, toldalékokkal használatos szavakat, ezek a csángómagyarok szókészletének mintegy 14%-át adják.
27
Ugyanakkor egyes szavakra talán könnyen rásütötték, és egymástól átvették a kutatók, hogy azok román eredetűek. Duma András bebizonyítja például, hogy a kerpa szónak az égvilágon semmi köze sincs a román cerpa szóhoz, ami rongyot jelent. Annál több a körfához, merthogy a kerpa egy fakarika, vagyis körfa, amire az asszonyok rácsavarják a kerparuvát (körfát befonó ruhát, vagyis rongyot), amelyet aztán a befont hajukba, a gecába illesztenek, majd azt kendővel letakarják. Ha rongyot jelentene a kerpa, akkor a rongyra kéne rongyot csavarni, aminek semmi értelme. A rongy neve egyébként csángó nyelvjárásban, vagyis a régies magyarban: ribanc. Egy fiatal tanítónő mesélte, hogy kezdő volt még Csángóföldön, amikor meghívták az egyik házba. Terített asztal, végtelen vendégszeretet fogadta. Aztán amikor az asszonnyal kiment az udvarra valamiért, alig akart hinné a fülének, hallva, hogy a ház ura így kiált fel odabenn: hova tűnt az a hitvány ribanc? Később tudta meg, hogy a derék ember csak egy rossz rongyot keresett… A több száz éves román-magyar gazdasági és társadalmi kapcsolatok eredményeként jellemző a nyelvcsere előrehaladott állapota azon főnevek körében, amelyek a tárgyi, szellemi és anyagi kultúrához kapcsolódnak. Az elvontabb jelentésű igék és melléknevek terén minimális a román hatás.11 Sok az olyan szó is, amelyek a többi magyar nyelvterületen már elfelejtődtek, vagy átalakultak, illetve egyszerűsödtek időközben, így számunkra már nem ismertek, vagy nehéz megfejteni jelentésüket. Van persze arra is példa, hogy valamelyik csángó nyelvjárásban rövidült le egy szó, ilyen például a micsak, amit mi mégiscsak-ként mondunk. Csángó nyelvjárásokban szólva a kicsi az morzsa, vagy kicsicske, a fekete feteke (a déli csángóknál á-san beszélnek: fátáká), a nyúl füles vagy filjes, a hitvány cinka vékony kislányt, de a cenke kutyakölyköt jelent. A kisfiú egyszerűen kölyök vagy gyermek, de a liány, vagy leány nem gyermek, mint ahogy az asszony sem ember. Köpöríteni annyit tesz, mint szomorítani. A csipor a fazék, a sebeske a sóska. A csángó nem mondja, hogy igen, helyette, ha egyetért valamivel, buzgón kiáltja: há-há! Ha a csángó mágáhült, akkor megéhezett. 11 Pozsony Ferenc – Moldvai csángó magyarok
28
Az edesegyák testvérek, ha szeretik egyikamást, akkor egymást szeretik. Ha Külsőrekecsinben férjhez megy egy lány, akkor úgy mondják: eladódott. Ha a tátókád rikojtott vót, akkor az apád kiabált. Ha az ember „ott ül fenn a hegyen már 10 esztendeje”, akkor évtizede a falu legmagasabb pontján lakik. A csángó láb nem elzsibbad, hanem megaluszik, és persze oldalakon keresztül lehetne sorolni a csángó kifejezéseket, szavakat még.12 Jellemző minden csángó nyelvjárásra, hogy szeret kicsinyítőt használni, nemcsak főnevekhez (cinkácska), hanem még határozókhoz is (messzecske). Jelentősebb Bákó (Bacau) környéki székelyes csángó települések például a nagyvárostól nyugatra Pusztina (Pustiana), Frumósza (Frumoasa), északra Lészped (Lespezi), keletre Lujzikalagor (Luizi-Calugara), tőle délre, a Szeret folyó völgyében például Klézse (Cleja), Forrófalva (Faraoani), Ferdinándújfalu (Nicolae Balcescu), Csík (Ciucani), Külsőrekecsin (Fundu Racaciuni). A másik magyar tömbben a nagyobb települések Onyest (Onesti) környékén: Diószeg (Tuta), Templomfalva (Ciresoaia), Újfalu (Satu Nou), Szitás (Nicoresti), Gorzafalva (Oituz). A déli csángók a székelyesnél is régebbi, archaikusabb nyelvjárást beszélnek. Az általuk lakott nagyobb falvak szintén Bákó környékén, a székelyes falvak között találhatók, ilyenek például Diószén (Gioseni), Újfalu (Csángóföldön három vagy négy Újfalu is van!), Nagypatak (Valea Mare), Trunk (Galbeni). A nyelvjárások az egyes nyelvi csoportokhoz tartozóak esetében is falvanként eltérőek lehetnek, de egészen nagy lehet a különbség akár szomszédos falvakban beszélt nyelvjárás között is, amennyiben az egyik falu székelyes, a másik déli csángó nyelvjárást beszél. Ilyen falvak egymás mellett például Forrófalva és Nagypatak. A legnagyobb csoda azonban az északi csángók által beszélt nyelv, amelyet szabófalvi (Sabaoani), kelgyesti (Pildesti), újfalusi (Traian) öregektől hallani. Az északi csángómagyar beszéd a magyarországi fül számára bár igen nehezen érthető, mégis lélekemelően ható zene, és óvatos becslések szerint 12 A csángó szavakat vagy magam gyüttám, vagyis gyűjtöttem, vagy pedig a következő könyvekből valók: Duma-István András: Csángó mitológia; Gábor Felicia: Csángó vagyok
29
is legalább a 15., de az is lehet, hogy a 13. századba nyújt nyelvi időutazást. Az északi falucsoportokban napjainkig él tehát a Kárpát-medencében több száz évvel ezelőtt beszélt ősi magyar nyelv és vele a középkori nyelvi jelenségek. 1585. szeptember 23-án Sziget (Máramarossziget) tanácsa bizonyságlevelet adott ki arról, hogy a Románvásárban letelepült Íjgyártó Máté, Mihály és István Szigeten jól ismert, becsületes és tisztességes szülők gyermekei. A levélben nyelvünk archaikus komolyságát csodálhatjuk meg. „Mi zygethj fűbíró Zyus, az én esküdbíráimmal, Teöreök János, Hutunanj Pál, Attaj János és Csiszár Balázzsal egyetemben: Adgyuk tudtára és emlékezetére mindeneknek az kiknek illik, hogy az 1585. esztendőben 32. Septempris jöve mi előnkbe az mi atyánkfia Jygiartho Máté, és szólla minékünk, mivel hogy az ő lakását Isten Moldau országban Roman Vasart mutatta volna meg, úgy mint Jygiarhto Mihály és Jygiartho Están képeiben, ez felől, hogy engedtetnénk egy levelet irattatni az ű nemzetségének eredetiről és állapatjáról...” 13 Ez a korai nyelvemlék elevenedik meg az északi csángómagyar falvakban. A több száz éves nyelvi időutazás élményét nem lehet szavakba foglalni. Az északi csángó településeken, Szabófalván és környékén s helyett sziszegő sz-t ejtenek (Isztenem, Jézusz Krisztusz), és megmaradt az ly helyett az lj dupla hangzó (milyen, olyan: miljen, uljan). A cs helyett c-t, a ty helyett cs-t, a gy helyett dzs-t, az o hang helyett jellemzően a-t, vagy szó elején u-t, a hosszú ó helyett u-t ejtenek az északi, illetve részben a déli csángók. Néhány jellegzetes északi csángó szó: kiciddég (kicsit), messzecke, maszt (most), szok, dzsermek, kucsa, csúk, madzsaru (mogyoró).14 Térképmelléklet a könyv utolsó oldalán található.
13 Sylvester Lajos: Csupa csapás az élet 14 A fonémákra vonatkozó bekezdés és a szópéldák: Pozsony Ferenc – Moldvai csángó magyarok
30
