Növényrendszertan 4. előadás Dr. Bartha Dénes 2009. február 13.
Gombák - Mycota (Fungi)
A gombák általános jellemzése • színtesteket és klorofillt nem tartalmaznak • teleptestűek • az alacsonyabbrendű gombák sejtjei csupaszok vagy kitines hártyával borított, a fejlettebbeké sejtfal által védett • a sejtfal cellulózból, hemicellulózból és kitinből épül fel
A gombák általános jellemzése (folytatás) • kicsiny és kevés számú (2-8) kromoszómájuk van • a riboszómák nem kapcsolódnak olyan szorosan az endoplazmatikus retikulumhoz mint a növényekben • specifikus sejtorganellumuk a lomaszóma, mely a sejtfal és a plazmalemma között fordul elő → váladékképződéssel kapcsolatos feladata van
A gombák általános jellemzése (folytatás) • heterotróf táplálkozásúak szaprobionta
parazita
szimbionta
(korhadéklakó)
(élősködő)
(együttélő)
Coprinus comatus
Boletus parasiticus Scleroderma vulgare-n
Leccinum aurantiacum és Populus tremula
A gombák általános jellemzése (folytatás) • a magasabb szervezettségű gombák testét gombafonalak (hifák) építik fel • szaporodásuk rendkívül változatos - ivartalan szaporodás 1. zoospórák (rajzóspórák) 2. konidiospórák (konidiumok) - exogén hifa-lefűződés 3. oidiospórák (oidiumok) – hifa-feldarabolódás 4. sarjsejtek 5. klamidospórák (kitartó spórák) - vastag falú (endo)spórák
1.
2.
3.
4.
5.
A gombák általános jellemzése (folytatás) - ivaros szaporodás - izogámia - anizogámia - oogámia • a gombák fejlődésmenete („nemzedékváltakozása”) haploid és diploid életszakaszokból áll • gombák feltűnéséről 400 millió éve vannak adatok • a gombák rendszerezése elsősorban a teleptest, az ivaros szaporodási forma, biokémiai tulajdonságok alapján történik • Nem monofiletikus származásúak , 3 világba (regnum) és 7 törzsbe sorolhatók • a gombákkal foglalkozó tudomány a gombatan (mikológia)
1. t: Nyálkagombák - Myxomycota
• sejtfal nélküli (csupasz) szervezetek • sokmagvú, mozgó (amőboid), gyakran habos plazmatesteket (plazmódium) hoznak létre
• életciklusuk: plazmódium → termőtest (spórával) → zoospórák → myxamőba → plazmódium
• endoparazita vagy szaprobionta életformájúak • főleg nyirkos erdőkben, elhalt leveleken, korhadó fán, fakérgen, állati trágyán élnek, illetve moszatokon, virágos növények gyökerén élősködnek • kb. 800 fajukból hazánkban mintegy 100 faj él • újabban a Protozoa regnumba (egysejtű állatok világa) sorolják őket
Kakukknyál – Mucilago spongiosa
2. t: Petespórás gombák - Oomycota • ivartalanul kétostoros rajzóspórákkal, ivarosan oospórákkal szaporodnak • vízben élő élősködő fajaik a halpenészek (Saprolegnia spp.) • a szárazföldi fajok közül veszélyes élősködő a szőlőragya (Plasmopara viticola), továbbá a Pythium és Phytophtora fajok • több mint 700 fajuk ismert • korábban a moszatgombák csoportjában tárgyalták, ma a Chromista regnumba sorolják őket, ahová a sárgásmoszatokat ás a barnamoszatokat is
Halpenész – Saprolegnia ferax
Szőlőragya – Plasmopara viticola
Halpenész – Saprolegnia ferax
Szőlőperonoszpóra, szőlőragya – Plasmopara viticola
Phytophtora faj burgonyán (Solanum tuberosum)
Valódi gombák
• sejtfallal rendelkező szervezetek, mely az ősibb fajoknál cellulózból, a fejlettebbeknél kitinből épül fel • a test csúcsnövekedésű, hengeres hifákból áll 1. alaphifa (eredeti alakjukat megtartják, faluk nem vastagodott) 2. rosthifa (szilárdítást végző, vastag falú, szűk üregű) 3. szállítóhifa (szállítást és raktározást végző, tág üregű)
1.
2.
3.
• a hifák gyakran elágaznak, sűrű hálózatot alkotnak → fonadék (micélium) (1-2. kép), esetenként fonadékköteg (rhizomorfa) (3. kép) vagy szövedék (plektenhima) (4. kép) jön létre 1.
2.
3.
4.
• sajátos szövedéktömörülés a termőtestpárna (sztróma) (1-2. kép), valamint a szklerócium (spórákat nem tartalmaz) (3-4. kép) 1.
2.
3.
4.
3. t: Rajzóspórás gombák - Chytridiomycota • többnyire vízi növényeken, ritkábban szárazföldi szervezeteken élősködnek • egyostoros rajzóspórákkal szaporodnak • jellemző fajaik az Olpidium-ok, melyek csíranövények (pl. káposzta, dohány, répa) tőfekélyét okozzák • csaknem 800 fajuk ismert • a rajzóspórás gombákat korábban a moszatgombákhoz sorolták
Olpidium sp.
4. t: Járomspórás gombák - Zygomycota
• gazdagon elágazó micéliumuk van, sejtfaluk kitin • spóráik ostor nélküliek • sejtjeik soksejtmagvúak (polienergidásak) • ivaros szaporodásuk a zigogámia (mely az izogámia egyik esete) → zigospóra (járomspóra)
polienergidás sejt
zigospóra
• túlnyomóan szaprobionta szervezetek • egyik csoportjuk, a fejespenészek (Mucorales) gyümölcsökön, kenyéren, trágyán szaporodnak el • másik csoportjuk, a rovarpenészek (Entomophtorales) rovarokon fordulnak elő • mintegy 1000 fajuk ismert
r: Mucorales
Fejespenész – Mucor mucedo
Fejespenész – Mucor mucedo
r: Entomophtorales
Légypenész – Empusa muscae (Entomophtora muscae)
Légypenész – Empusa muscae (Entomophtora muscae)
5. t: Tömlősgombák - Ascomycota
• gazdagon elágazó micéliumuk van, sejtfaluk kitin
• a tömlőben (aszkusz) 8 haploid tömlőspóra (aszkospóra) keletkezik
• aszkogén hifa (dikariotikus) → horogképződés → kariogámia → tömlő (aszkusz) képződése → meiotikus (R!) és mitotikus osztódás → 8 tömlőspóra
• az aszkuszok elhelyezkedése 1. szabadon 2. termőtestben (aszkokarpium) → termőtestpárnában (sztróma)
1.
2.
• a szorosan egymás mellett elhelyezkedő aszkuszok termőréteget (himenium) alkotnak • jellemző termőtestformáik: kleisztotecium
apotecium
peritecium
lokulusz (aszkosztróma)
• a tömlősgombák ivartalan szaporodása 1. sarjadzással 2. konídiumokkal történik 1.
2.
• mozgó sejtformáik nincsenek • szárazföldi szaprobionták vagy paraziták • 32.000 fajukból nálunk mintegy 2.700 faj él
Homoki papsapkagomba – Helvella leucopus
1. o: Őstömlősök - Hemiascomycetes
• nincs termőtestük • főleg sarjadzással szaporodnak, az ivaros szaporodás alárendelt vagy hiányzik • az őstömlősgombáknál (Endomycetales) az ivaros szaporodás hiányzik, az ide tartozó Saccharomyces fajok alkoholos erjedést idéznek elő → bor- és sörélesztők
Saccharomyces sp.
• a dérgombák (Taphrinales) páfrányok és kétszikűek élősködői, az aszkuszok a megtámadott növényen dérszerű bevonatot (termőréteget) alkotnak; ellevelesedést, fodrosodást, levélcsavarodást, rügyelhalást, boszorkányseprőt, „bábaszilva”-képződést okoznak a Taphrina fajok
Taphrina sp.
r: Taphrinales
Gyertyán bábaseprő – Taphrina carpini
2. o: Tömlőspenészek - Plectomycetes
• termőtestük kleisztotecium, mely szabálytalanul nyílik
• jellemző fajaik a kannapenészek (Aspergillus spp.) és az ecsetpenészek (Penicillium spp.), melyek az erdőtalajban fontos lebontó tevékenységet folytatnak, de a fermentációs eljárásoknál, gyógyszeralapanyag-előállításnál is jelentős szerepük van
Aspergillus sp.
Penicillium sp.
• további fajok a tracheomikózist okozó Ceratocystis spp., valamint a növények levelein lisztszerű bevonatot alkotó lisztharmatok (pl. Microsphaera spp., Erysiphe spp.)
Ceratocystis ulmi
Microsphaera quercina
r: Plectascales
Zöld nemespenész – Penicillium roqueforti
r: Erysiphales
Tölgy lisztharmat – Microsphaera quercina
r: Erysiphales
Tölgy lisztharmat – Microsphaera quercina
3. o: Maggombák - Pyrenomycetes
• termőtestük peritecium, melyben termőréteg alakul ki • a termőtestek terméspárna (sztróma) felületén vagy abba ágyazódva szerveződnek, melyek színesek (pl. Nectria spp.) vagy sötét színűek (pl. Gnomonia spp.) • egyes fajoknál szklerócium képződik (pl. Claviceps purpurea)
Nectria cinnabarina
Gnomonia sp.
Claviceps purpurea
r: Pyrenomycetales
Piros héjbibircs – Nectria cinnabarina
4. o: Csészegombák - Discomycetes
• termőtestük apotecium, melyben termőréteg alakul ki • a szaprobiontáknál csaknem teljesen hiányzik az ivartalan szaporodás • tűleveleken élősködnek a Lophodermium fajok, lombleveleken a Rhytisma fajok
Lophodermium seditiosum
Rhytisma acerinum
r: Phacidiales
Juhar levélfoltosító – Rhytisma acerinum
r: Phacidiales
Erdeifenyő tűkarcgomba – Lophodermium pinastri
• csésze alakú, nagyobb termőtestű fajok a lignikol (korhadó fán élő) Sarcoscypha coccinea, humikol (humuszlakó) a csészegomba családja (Pezizaceae)
Piros csészegomba Sarcoscypha coccinea
Narancssárga csészegomba Peziza aurantia
• a termőtest a tönkből és süvegrészből áll a mérgező papsapkagomba-féléknél (Helvellaceae) és az ehető kucsmagomba-féléknél (Morchellaceae)
Fodros papsapkagomba Helvella crispa
Ízletes kucsmagomba Morchella esculenta
• hipogeikus (talajban fejlődő) termőteste van a szarvasgombáknak (Tuberales), melyek erdei fafajokkal élnek szimbiózisban → mikorrhiza
Nyári szarvasgomba – Tuber aestivum
5. o: Sztrómaüreges tömlősgombák Loculoascomycetes
• az aszkuszok egy- vagy többrétegű termőtestpárnában (lokulusz = aszkosztróma) képződnek • leveleken élnek a korompenészek, melyek a levél- és pajzstetvek váladékával táplálkoznak
Capnodium salicinum
A tömlősgombák csoportosítása a termőtest alakja szerint Nyitott termőtestű tömlősgombák Csészegombák: csésze, tányér alakú, vékony húsú
Kucsmagombák: a tönk csúcsán kucsma- vagy süvegszerűen kiszélesedik
Zárt termőtestű tömlősgombák
Szarvasgombák: föld alatt fejlődnek
„Tündér változatok műhelye a világ.” Berzsenyi Dániel
