Növényrendszertan 12. elıadás
Dr. Bartha Dénes
Természetvédelem
A természetvédelem alapelvei 1. A biológiai egyensúly elve 2. Az indikátor elv 3. A génbank elv 4. Az élı múzeum elv
A természetvédelem tárgyai 1. Földtani értékek 2. Víztani értékek 3. Tájképi értékek 4. Kultúrtörténeti értékek 5. Állattani értékek 6. Növénytani értékek
A természetmegırzés módjai 1. Területi védelem 1872 - Yellowstone Nemzeti Park 1939 - debreceni Nagyerdı részlete 2. Faji védelem 1971 - erdélyi (volgai) hérics 3. Élıhelyvédelem 4. Biodiverzitás-védelem
A. Passzív természetvédelem B. Aktív természetvédelem
A növényfajok védetté nyilvánításának szempontjai 1. A fajban megtestesülı génkészlet pótolhatatlansága • A faj filogenetikai elszigeteltsége • Elterjedési területének nagysága (bennszülöttségi jelleg) • Elterjedési területének diszjunktsága (reliktumjelleg I.) • Hazai elıfordulásainak kora (reliktumjelleg II.) 2. Veszélyeztetettség 3. Ritkaság 4. Tudományos jelentıség 5. A faj szépsége (dekorativitás, attraktivitás) 6. A faj indikátor-jellege, ökológiai „szerepe” 7. A nemzetközi természetvédelmi egyezmények ajánlásai 8. Ritka, veszélyeztetett rokonfajokkal való összetévesztés lehetısége
A növényvilág védelmének hazai története 1879 - az I. erdıtörvény → véderdık 1909 - DEGEN ÁRPÁD javaslata → 8 növényfaj védelmére (ciklámen, vetıvirág, kunsági bükköny, buglyos boglárka, cseh tyúktaréj, cselling, sárgaliliom, kék szamárkenyér) - KAÁN KÁROLY: Természeti emlékek fenntartása → DARÁNYI IGNÁC földmívelésügyi miniszter rendelete 1932 - KAÁN KÁROLY : Természetvédelem és természeti emlékek c. könyve 1934 - a Dunántúli Turista Egyesület soproni csoportja szabályrendelet-tervezete: ZÜGN NÁNDOR: Egyes növények és virágok védelmérıl (ciklámen, gyöngyvirág, nagylevelő és kislevelő hárs, madárberkenye, hölgypáfrány, erdei pajzsika, papucskosbor) - meghiúsult kezdeményezés 1935 - a II. erdıtörvény (az erdıkrıl és a természetvédelemrıl)
1939 - debreceni Nagyerdı részletének (32 ha) védelme 1942 - a ciklámen védelme Sopron környékén 1961 - a III. erdıtörvény (az erdıkrıl és a vadgazdálkodásról) 1971 - erdélyi (volgai) hérics védelme 1976 - Dél-Dunántúlon 8 faj megyei védettsége (csillagos nárcisz, ciklámen, kakasmandikó, kockásliliom, lónyelvő és szúrós csodabogyó, sárgaliliom, illír sáfrány) 1981 - Zala megyében további védett fajok (téltemetı, zergeboglár, henye boroszlán, magasszárú kocsord, osztrák zergevirág) 1982 - természetvédelemrıl szóló tvr. és OKTH rendelet 30 fokozottan védett növényfaj (5.000 Ft) 310 védett növényfaj (3.000, 2.000, 1.000 és 500 Ft) „A védetté, ill. fokozottan védetté nyilvánított növényfaj védettségének hatálya kiterjed a faj minden egyedére, az egyed valamennyi részére (gumó, hagyma, gyökér, hajtás, levél, virág, mag, stb.), bármely állapotára (élı egyed, preparátum).”
1988 - KVM rendelet (további 75 védett növényfaj) 31 fokozottan védett növényfaj 384 védett növényfaj 1993 - KTM rendelet (további 86 védett növényfaj) 47 fokozottan védett növényfaj (50.000 és 30.000 Ft) 453 védett növényfaj (10.000, 5.000 és 2.000 Ft) "a védelem vonatkozik a védett fajok hibridjeire is" 1996 - „A természet védelmérıl” szóló törvény - KTM rendelet (további 16 védett növényfaj) 52 fokozottan védett növényfaj 464 védett növényfaj - IV. erdıtörvény (az erdırıl és az erdı védelmérıl) 2001 - KöM rendelet 63 fokozottan védett növényfaj (100.000, 50.000 és 30.000 Ft) 632 védett növényfaj (10.000, 5.000 és 2.000 Ft)
Nemzetközi Természetvédelmi Egyezmények 1973 - Washingtoni Egyezmény (CITES): a veszélyeztetett vadon élı növény- és állatfajok kereskedelmét szabályozó államközi megállapodás (hazánk 1985-ben csatlakozott hozzá) 1979 - Berni Konvenció: az európai kontinens vadon élı növényei, állatai és természetes élıhelyeik védelmére (hazánk 1990-ben csatlakozott hozzá) 1992 - „Föld Csúcs” Rio de Janeiróban: biodiverzitás egyezmény
A hazai növényvilágot veszélyeztetı tényezık A. A termıhelyet érintı veszélyeztetı tényezık 1. Területi igénybevétel 2. Mővelési ág megváltozása • bányászat • gyepek feltörése • gyümölcsösök és szılık telepítése • sziklagyepek, láprétek, sztyepprétek beerdısítése • halastavak létesítése
3. A termıhelyi viszonyok megváltozása • „alullegeltetés” és „túllegeltetés”
• mő- és szervestrágyázás
• csatornázás, lecsapolás,
• mőtrágya- és vegyszerbemosódás,
tızegkitermelés • erdık tarvágásos üzemmódja • intenzív gyepgazdálkodás, felülvetés • karsztvíz- és talajvíz-kiemelés • kaszálás, hasznosítás vagy kezelés hiánya
vegyszerek elsodródása • tájidegen fafajokkal végzett erdısítés • tájidegen növények és gyomok terjedése • tápanyag-feldúsulás (eutrofizáció) • túlzott létszámú vadállomány
• klimatikus változások
• tőz
• környezetszennyezés
• vágásterület tuskózása,
• libatartás és -legeltetés
mélyszántása
4. A termıhely és a növényzet mechanikus károsítása • intenzív turizmus • katonai tevékenység • jármővek okozta taposás (motocross, mountain bike, etc.)
B. Közvetlenül a növényeket veszélyeztetı tényezık • virágszedés, növénygyőjtés, kereskedelem • túlzott létszámú vadállomány • elszaporodott rágcsálók kártétele • beolvasztó (introgresszív) hibridizáció • tudományos célú növénygyőjtés • növényfényképezés
A növényvilág veszélyeztetettsége Veszélyeztetettség = egy területegységen a populációk pillanatnyi állapota = milyen messze van a faj a kipusztulástól A növényfajok veszélyeztetettségét befolyásoló tényezık: • a faj állományainak kiterjedése • a populációk genetikai változatossága, egyedszáma • a faj szaporodásbiológiai sajátossága • a faj terjeszkedési-pusztulási tendenciája • a faj degradációtőrése, alkalmazkodóképessége, élıhelyigénye • a faj életmódja, specializáltsága
„Színes listák” A vörös lista - mely a legnagyobb múltra tekint vissza, s a legismertebb a listák közül - a taxonok veszélyeztetettségét (fenyegetettségét) mutatja be. A rózsaszín lista - amit a vörös lista „elıszobájának” lehet tekinteni - azokat a taxonokat tartalmazza, amelyek rövid idın belül vélhetıen veszélyeztetetté válnak. A kék lista azon taxonokat mutatja be, amelyeknél az elmúlt idıszakban - az aktív védelemnek köszönhetıen - csökkent a veszélyeztetettség mértéke. A zöld lista az állományaik számában és nagyságában nem, vagy érzékelhetıen nem változó fajokat sorolja fel, melyeket általában nem teszünk közzé. A fekete lista a flóraszennyezést okozó elvadult adventív fajokat mutatja be. A szürke lista a flóraszennyezıvé váló fajokat tartalmazza, a fekete lista „elıszobája”.
Vörös lista, vörös könyv A korábbi nemzetközi veszélyeztetettségi kategóriák (az IUCN korábbi kategóriái) Ex - Extinct (kipusztult) E
- Endangered (kipusztulás közvetlen veszélyébe került)
V
- Vulnerable (sebezhetı)
R
- Rare (ritka)
K
- Insufficiently known (hiányosan ismert)
I
- Indeterminate (meghatározatlan veszélyeztetettségő)
A magyarországi veszélyeztetettségi kategóriák (1989) K - kipusztult és eltőnt kipusztult = az utóbbi ötven évben - többszöri keresés ellenére - sem került elı eltőnt = az elmúlt tíz évben nem találták KV - kipusztulással közvetlenül veszélyeztetett Egyetlen, önfennmaradásra képes populációja sincs (kis egyedszám, elszigetelt populációk, erıs visszaszorulás), illetve a termıhelyeken állandó, nem vagy csak nagy költséggel kivédhetı veszélyforrások mőködnek.
AV - aktuálisan veszélyeztetett Valamennyi állománya csökkenıben ill. eltőnıben van, majdnem minden élıhelyét veszély fenyegeti, védelem nélkül a kipusztulástól nem menthetı meg. PV - potenciálisan veszélyeztetett Populációik általában gyengék, pillanatnyilag nem fenyegeti ıket ugyan a kipusztulás veszélye, de bármikor veszélybe kerülhetnek. - létében egyelıre nem veszélyeztetetett - ismeretlen veszélyeztetettségő
A jelenleg alkalmazott veszélyeztetettségi kategóriák (IUCN, 1994 módosítva IUCN/ SCC Criteria Review Working Group, 1999 alapján)
Kipusztult (Extinct - EX) Az a taxon kipusztult, amelynek utolsó egyede is minden kétséget kizáróan és bizonyítottan kihalt.
Regionálisan kipusztult (Regionally Extinct - RE) Egy taxon regionálisan kipusztultnak tekinthetı, amennyiben nem kétséges, hogy az utolsó, reprodukcióra képes egyede is kihalt a régión belül, vagy eltőnt a régióból.
Szabad természetbıl kipusztult (Extinct in the Wild - EW) A szabad természetbıl kipusztult az olyan taxon, amely korábbi természetes élıhelyén már nem él, csak tenyészetekben, fogságban található, vagy honosított populációja (populációi) élnek a korábbi elıfordulási területén kívül. EW az olyan taxon, amelyet kihaltnak vélnek, mert hosszabb ideje nem figyelték meg. A "hosszabb idı" a taxon egy életciklusánál hosszabb kell, hogy legyen.
Súlyosan veszélyeztetett (Critically endangered - CR) Egy taxon súlyosan veszélyeztetett akkor, ha a legközelebbi jövıben természetes környezetében a kihalás veszélyének különösen nagy valószínőséggel kitett.
Veszélyeztetett (Endangered - EN) Veszélyeztetett az a taxon, amely nem súlyosan veszélyeztetett, de a közeli jövıben természetes környezetében a kihalás veszélyének nagy valószínőséggel ki lesz téve.
Sebezhetı (Vulnerable - VU) Sebezhetı az a taxon, amely ugyan nem súlyosan veszélyeztetett vagy veszélyeztetett, de a közép-távoli jövıben természetes környezetében a kihalás veszélyének nagy valószínőséggel ki lesz téve.
Kis veszélyeztetettségő (Lower risk - LR) Egy taxon kis veszélyeztetettségő, ha az elızı kategóriákba nem sorolható. Az itt említendı taxonok további három alcsoportba oszthatók: • Védelemfüggı (Conservation dependent - cd): Védelemfüggı az a taxon, amely érdekében folyamatosan taxon-specifikus, vagy élıhely-specifikus védelmi programok mőködnek, amely programok beszüntetése esetén a kérdéses taxont 5 év alatt a veszélyeztetett kategóriák valamelyikébe át kellene sorolni. • Fenyegetettség közeli (Near threatened - nt): Fenyegetettség közeli az a taxon, amely nem védelemfüggı, de közel áll ahhoz, hogy sebezhetınek minısítsék. • Legkevésbé veszélyeztetett (Least concern - lc): Legkevésbé veszélyeztetett az a taxon, amely nem tartozik a kis veszélyeztetettségő vagy sebezhetı fajok kategóriájába.
Hiányos adat (Data deficient - DD) Hiányos adatú az olyan taxon, amelynek elterjedésérıl vagy populációinak státusáról sem közvetlen, sem közvetett adatok nem állnak rendelkezésre, s emiatt nem állapítható meg veszélyeztetettségének foka.
Nem felmért (Not evaluated - NE) Nem felmért az a taxon, amelyet még nem soroltak be a fenti kategóriák egyikébe sem.
Rózsaszín Lista
Ebbe a csoportba azok a taxonok tartoznak, amelyek a vörös lista kritériumai alapján nem sorozhatók egyik fenyegetettségi kategóriába (CR, EN, VU) sem, de a tapasztalatok szerint a veszélyeztetettség felé sodródnak, s várhatóan egy bizonyos idın belül veszélyeztetetté válnak. Kategóriái: nt = fenyegetettség közeli (near threatened) lc = legkevésbé veszélyeztetett (least concern)
Kék lista A kék lista azon vörös listás fajok jegyzéke, amelyeknél az adott területen tartós állománystabilizálódást vagy -növekedést lehetett tapasztalni. Ez a lista - mint információs bázis - most kezd a természetvédelem eszköztárába bevonulni. Kifejlesztıi (GIGON et al., 1998, 1999) svájci területre alkalmazták elıször, növény- és állatfajokra egyaránt.
A kék lista kategóriái ↑
A természetvédelmi beavatkozások következtében a vörös listáról törölhetı.
↑∗ A vörös listáról törölhetı, de ez nem a természetvédelmi beavatkozásnak köszönhetı. ↑
A természetvédelmi beavatkozások következtében tartós állománynövekedés tapasztalható, de a vörös listáról való törléshez ez még nem elegendı.
↑∗ Tartós állománynövekedés, de ez nem a természetvédelmi beavatkozásoknak köszönhetı, a vörös listáról való törléshez pedig még nem elegendı. =
A természetvédelmi beavatkozások következtében tartós állománystabilizálódás tapasztalható.
=∗ Tartós állománystabilizálódás, de ez nem a természetvédelmi beavatkozásoknak köszönhetı.
A természetvédelmi beavatkozások kategóriái T+ A természetvédelmi beavatkozás az adott területen a faj állománygyarapodását elımozdította. T= A természetvédelmi beavatkozás az adott területen a faj megtartását eredményezte. T0
A természetvédelmi beavatkozás az adott területen eredménytelen vagy negatív hatású.
(T) A természetvédelmi beavatkozás hatása az adott területen nem megítélhetı vagy nem ismert. T!
Hathatós természetvédelmi beavatkozás ismert, de az adott területen nem került alkalmazásra.
T?
Hathatós természetvédelmi beavatkozás nem ismert.
Fekete Lista A fekete listába azokat az adventív fajokat sorozzuk be, amelyek fellépésükkel biológiai környezetszennyezést (flóraszennyezést) okoznak. Adventívnek tekintjük azokat a fajokat (taxonokat), amelyek adott területen nem természetesen (nem ıshonosan) fordulnak elı. Az adventív kategóriába az elvaduló kultúrnövények (hemerophyta = ergasiophyta) és a behurcolt növények (xenophyta) tartoznak. Behurcolt (nem szándékosan behozott) fa- és cserjefajunk nincsen.
Az elvaduló taxonokat a meghódított terület nagysága, a szubspontán terjedés sebessége, az egyedszám és növekedésének mértéke alapján négy kategóriába lehet sorozni: 1. Nagyon gyakran elvaduló, agresszíven terjedı (invazív) faj, az országban sok helyen és tömegesen lép fel, rövid idı alatt nagyobb területeket hódíthat meg. 2. Gyakran elvaduló faj, sok helyen lép fel, de tömeges elszaporodásra és gyors terjedésre (invázióra) nem képes. 3. Szórványosan, kis példányszámban elvaduló, tömegszaporodásra nem képes faj. 4. Nagyon ritkán elvaduló faj, sokszor átmeneti megjelenéső (efemerofiton), egy vagy csak nagyon kevés helyen lép fel.
A magyarországi edényes flóra változása Gyarapodás (+)
Csökkenés (-)
a. Meghonosodások
a. Kipusztulások
- legnagyobbrészt gyomnövények - néhány értékes faj: Eranthis hyemalis Lilium bulbiferum (Szigetköz) Crocus heufellianus (Kup) Quercus frainetto Acorus calamus Crocus tommasinianus Inula helenium Telekia speciosa (Zempléni-hg., Soproni-hg., Felsı-Tisza)
- 1750 ? lösz 1750 - 1950 20 faj vizek 1950 - 1975 9 faj 1975 - 1985 7 faj a Föld flórájából kipusztult: Puccinellia pannonica
b. Új felfedezések Osmunda regalis Circaea alpina Hieracium aurantiacum Hammarbya paludosa Calamagrostis purpurea c. Újra felfedezések Aster oleifolius Geranium sylvaticum Cardamine trifolia Thlaspi alpestre Dentaria trifolia Ophrys fuciflora Orobanche nana Nepeta parviflora Orobanche caesia
Az Európai Unió élıhelyvédelmi irányelve (Habitat Directive) mellékleteiben (Annex II., IV., V.) feltüntetett és hazánkban is elıforduló növényfajainak áttekintése rendszertani csoportok szerint A faj magyarországi helyzete Taxon
Védett
Fokozottan védett
Nem védett
Összesen
Zuzmók
–
–
31
3
Mohák
252
–
13
26
Harasztok
64
–
–
6
Nyitvatermık
–
–
–
–
Zárvatermık
145
246
17
39
Összesen
45
24
5
74
1 – 3 Cladonia faj
5 – ebbıl 7 fajt Magyarország javasolt
2 – ebbıl 20 tızegmoha faj (Sphagnum spp.)
6 – ebbıl 17 fajt Magyarország javasolt
3 – fehérlı vánkosmoha (Leucobryum glaucum) 7 – hóvirág (Galanthus nivalis) 4 – ebbıl 5 korpafő faj (Lycopodium spp.)
Veszélyeztetett edényes növények a Föld flórájában (IUCN Red List of Threatened Plants, 1997) Veszélyeztetettség
Világ
Magyarország
Kipusztult (Ex)
380
1
Kipusztulással fenyegetett (Ex/E)
371
-
Veszélyeztetett (E)
6.522
3
Sebezhetı (V)
7.951
7
14.504
16
4.070
4
Összesen
33.798
31
Az összes faj arányában veszélyeztetett
12,5 %
1,4 %
Ritka (R) Hiányosan ismert (I)
A kipusztult fajok
96,5 %-a 1-1 országban 2,8 %-a 2-2 országban 0,7 %-a több mint 2 országban élt
A kipusztult és veszélyeztetett fajok megoszlása rendszertani csoportonként
Rendszertani csoport
Kipusztult
Veszélyeztetett
Veszélyeztetett/ összes faj (%)
Harasztok
9
770
7,4
Nyitvatermık
4
477
59,2
367
32.170
13,9
Kétszikőek
272
25.524
15,3
Egyszikőek
95
6.646
10,4
380
33.417
13,8
Zárvatermık
Összesen
Veszélyeztetett fajok az egyes országokban (IUCN, 1997) Ország
Kipusztult
Veszélyeztetett összesen
Veszélyeztetett/ összes faj (%)
St. Helena
11
68
41,2
Mauritius
47
294
39,2
-
78
31,2
22
4.669
29,0
-
744
22,5
Törökország
10
1.876
21,7
Francia Polinézia
12
187
19,5
Spanyolország
3
985
19,5
Pitcairn
-
14
18,4
Réunion
6
99
18,1
71
2.245
14,4
Új Kaledónia
5
480
14,4
Sri Lanka
1
455
13,7
23
888
13,6
Panama
-
1.302
13,1
Japán
5
707
12,7
Görögország
6
571
11,4
Seychelles USA Jamaica
Ausztrália
Kuba
Néhány ismertebb veszélyeztetett család a Föld flórájában (IUCN, 1997) Család
Veszélyeztetett/ összes faj (%)
Összes faj (db)
Brunelliaceae
91,9
62
Araucariaceae
78,9
38
Taxaceae
75,0
20
Cephalotaxaceae
71,4
7
Taxodiaceae
62,5
16
Cycadaceae
57,1
35
Pinaceae
53,2
250
Ruscaceae
50,0
8
Cupressaceae
49,2
130
Corylaceae
45,5
22
Plumbaginaceae
45,0
400
Papaveraceae
42,0
200
Cactaceae
38,7
1.500
Paeoniaceae
36,7
30
Buxaceae
35,0
60
Liliaceae
32,4
460
Iridaceae
32,3
1.500
Colchicaceae
32,1
106
A magyarországi flóra besorolása védettség és veszélyeztetettség alapján
Világállomány
Hazai fajszám
Védett
Fokozottan Összesen védett
Mohák
25.000
589
78
-
78
Harasztok
13.000
60
42
1
43
Nyitvatermık
640
4
-
1
1
Zárvatermık
311.360
2.343
512
61
573
Összesen
350.000
3.000
632
63
695
Kipusztulással
Aktuálisan
Potenciálisan
Kipusztult
Összesen veszélyeztetett
Mohák
4
32
39
45
120
Harasztok
1
1
13
20
35
Nyitvatermık
-
-
-
2
2
Zárvatermık
35
40
114
384
573
Összesen
40
73
166
451
730
Gombák A nagygombafajok veszélyeztetettsége néhány európai országban Nagygomba fajok száma
Veszélyeztetett fajok száma
Németország
4.385
1.402
Franciaország (nem teljes ter.)
2.820
1.226
Hollandia
3.502
1.655
Finnország
∼ 3.000
325
Lengyelország
∼ 4.000
1.013
Svédország
∼ 4.000
528
1.4001
536
Ország
Magyarország
Megj.: 1 - Magyarországon még 1.500-1.600 - eddig fel nem tárt - faj fordulhat elı.
• Gombavilág Megırzésének Európai Tanácsa (ECCF)
A nagygombafajok veszélyeztetettsége Magyarországon (RIMÓCZI, 1997)
Kipusztult 30
Kipusztulással Erısen Veszélyeztetett fenyegetett veszélyeztetett 77
181
184
A nagygombák visszahúzódásának okai 1. Természetes okok a. Klímaváltozás b. Aljzattípusok gyakoriságának változása
Ritka 64
2. Antropogén okok a. Gombagyőjtés b. Építkezések, ipari tevékenységek c. Vízügyi intézkedések d. Zöldterület-gazdálkodás e. Erdıgazdálkodás - tájidegen fafajok telepítése - elegyfák visszaszorulása - pusztuló és elpusztult törzsek eltávolítása - túlgyérítés - túlzott erdıfeltárás - nagygépek talajtömörítése - tarvágások - talajelıkészítések (pl. rigolírozás) - (híg)trágyázás, meszezés - vegyszeres erdıvédelem f. Károsító anyagok felhalmozódása - vízszennyezıdés - légszennyezıdés
Veszélyeztetett, de gyakran győjtött és közismert nagygombafajok • Császárgalóca (Amanita caesarea) • Királyvargánya (Boletus regius) • Sárgahúsú tinóru (Boletus appendiculatus) • Pikkelyes tinóru (Strobilomyces floccopus) • Óriás bocskorosgomba (Volvariella bombycina) • Sárga gerebengomba (Hydnum repandum) • Sziki csiperke (Agaricus bernardii) • Szekszárdi csiperke (Agaricus maskae) • Akácpereszke (Armillaria rickenii) • Kenyérgomba (Lactarius volemus) • Nyári szarvasgomba (Tuber aestivum)
Mohák A mohafajok veszélyeztetettsége Magyarországon (RAJCZY, 1989)
Kipusztult 4
Kipusztulással Aktuálisan fenyegetett veszélyeztetett 32
Potenciálisan veszélyeztetett
Összesen
45
120
39
• a magyarországi bryoflóra ma 660 fajt számlál • a Földön mintegy 23.000 mohafaj él • törvényesen védett valamennyi tızegmohafajunk (Sphagnum spp.) (20 faj), továbbá 58 máj- illetve lombosmoha • Európai Bizottság a Mohák Védelméért (ECCB)
Zuzmók A zuzmófajok veszélyeztetettsége Magyarországon (LİKÖS - TÓTH, 1997)
Kipusztult
Kritikusan veszélyeztetett
Veszélyeztetett
Sebezhetı
Összesen
30
24
44
45
133
• a magyarországi lichenoflóra 700 fajt számlál • 260 fajt - az ismeretek hiánya miatt - nem tudtak besorozni a fenti kategóriákba (ritkák) • a Földön mintegy 18.000 zuzmófaj él • Zuzmók Védelmének Nemzetközi Bizottsága (ICCL)
A mohák és zuzmók visszahúzódásának okai
a. légszennyezés, vízszennyezés b. helytelen erdımővelés c. győjtés (pl. dekoráció, táplálék-, gyógyszer-, parfümkészítés) d. élıhely-megsemmisítés és -átalakítás
Növényi meghonosodások, adventív növények
Fogalomtár • Adventív faj / jövevény faj / idegen faj: a vizsgált területre betelepítés, behurcolás vagy bevándorlás útján bekerült nem ıshonos faj.
• İshonos faj: az északi mérséklet övben ıshonosnak tekintjük azokat a fajokat, amelyek a jégkorszakot helyben átvészelték, vagy azt követıen, az ember – közvetlen vagy közvetett – közremőködése nélkül telepedtek vissza. (Neolitikum elıtt is elıfordultak).
• Betelepítés: szándékos emberi tevékenység, amelynek során a növény (vagy annak szaporítóképlete) addigi areáján kívüli területre került.
• Behurcolás: nem szándékos emberi tevékenység, amelynek során a növény (vagy annak szaporítóképlete) addigi areáján kívüli területre került.
• Bevándorlás: az a folyamat, amelynek során az élılény közvetlen emberi közremőködés nélkül addigi areáján kívüli területen is megjelenik.
• Meghonosodott faj: egy tájegységben a faj meghonosodottnak tekinthetı, ha van legalább egy olyan populációja, amely a populáción kivülrıl származó propagulumok rendszeres beáramlása nélkül is képes fennmaradni. • Inváziós faj / özönnövény (Invazív faj): olyan nem ıshonos faj, amelynek elterjedési területe és populációmérete a számára megfelelı élıhelyeken adott területen az adott tér és idıskálán monoton módon növekszik. • Átalakító faj: olyan özönnövény, amelynek inváziója során a meghódított közösség vagy táj jellemzı sajátosságait – szerkezetét vagy mőködését jelentısen megváltoztatja.
Az adventív növények csoportosítása a behurcolás/betelepítés ideje szerint Archeofitonok: • Amerika felfedezéséig (1492-ig, de durván 1500 elıtt) behurcolt ill. betelepített növények. • Megjelenésük a neolitikumi mezıgazdaság kialakulásával egyidıs. • Megtelepülésüket elısegítette: erdıirtás, kereskedelem, településszervezıdés, népvándorlás, háború. Neofitonok vagy kenofitonok (KORNAS MEDWECKA KORNAS 1986): • Amerika felfedezése után behurcolt ill. betelepített növények. • A vasút megjelenésével terjedésük jelentısen felgyorsult. A rendszerbe való besorolás problémás: • Ha az eredeti és a nem ıshonos area összeér. • Ha az elsı elıfordulás idejének és helyének meghatározása pontatlan. • Ha egy növény az ország egyes részein neofitonként, másutt ıshonosként lép fel.
Németországban meghonosodott fajok elsı megjelenési adatai, ill. a kihalt fajok száma.
Az adventív növények csoportosítása származásuk szerint
Az adventívflóra származásának mennyiségi vonatkozásai. A nyilak vastagsága a fajszámot szimbolizálja.
Páfrányok, fenyık
Egyszikőek
Kétszikőek
Összesen
Észak-Amerika
0,5%
5,7%
21,6%
27,8%
Ázsia
0,2%
3,4%
18,6%
22,2%
Dél-Amerika
0,3%
3,6%
15,0%
19,0%
Dél-Afrika
-
3,4%
4,5%
7,9%
Afrika többi része
-
0,9%
1,4%
2,2%
Ausztrália
-
-
2,2%
2,2%
Új-Zéland
-
0,3%
1,2%
1,6%
Amerika
0,2%
0,5%
2,8%
3,4%
Észak-Amerika és Ázsia
0,2%
0,5%
0,9%
1,6%
Trópusi területek
0,2%
1,7%
1,0%
2,9%
Egyéb
0,3%
2,9%
5,9%
9,1%
Származási terület
Az európai exóta (Európán kívül ıshonosak, betelepítettek vagy behurcoltak) növények száma a származási terület szerint csoportosítva. Az egyéb csoportba azok a növények kerültek, melyek eredete nem azonosítható, bizonytalan vagy az elızı kategóriák kombinációja. A százalékos értékek az exóta növények összfajszámára (580) vonatkoznak.
• Magyarország tájidegen, agresszív kompetitorainak eloszlása a következı képet mutatja: a fajok közül 64,3 % amerikai, 17,9 % dél-európai és 14,3 % ázsiai eredető (TAMÁS 1999).
A magyarországi vasútvonalak és az adventív növények közötti összefüggés (PRISZTER nyomán).
A szúrós szerbtövis (Xanthium spinosum L.) terjedését az 1948/49-es szabadságharc lovainak és a Bécsbe lábon hajtott délvidéki disznócsordáknak köszönhette.
A növények csoportosítása a naturalizáció mértéke szerint
WILIAMSON és FITTER (1996) elmélete szerint egy adott területre érkezı fajok 10 %-a fordul elı ideiglenesen vadon, ebbıl 10 % tud tartósan megtelepedni, és ezen fajoknak is csupán 10 %-a terjed el olyan mértékben, hogy gazdasági károkat okoz.
1000 → 100 → 10 → 1
Idegen fajok száma Európa országaiban Area (km2)
Idegen fajok
Exotikus fajok
Exotikus fajok %-os aránya
Albánia
28 748
56
45
80,4
Ausztria
83 849
293
138
47,1
Dánia
43 069
239
64
26,8
Finnország
337 032
171
41
24,0
Franciaország
543 998
479
301
62,8
Németország
356 330
339
148
43,7
Görögország
131 986
85
74
87,1
Magyarország
93 030
208
109
52,4
Olaszország
301 262
294
217
73,8
Norvégia
324 219
194
58
29,9
Portugália
88 500
244
178
73,0
Románia
237 500
203
126
62,1
Spanyolország
504 750
250
187
74,8
Svédország
449 964
217
53
24,4
Svájc
41 288
280
116
41,3
Hollandia
41 160
265
93
35,1
Országok
SUKOPP (1995) a naturalizáció mértéke szerint öt csoportot különít el: • Ergasiophyta: kizárólag csak mesterséges kultúrában élnek, emberi ápolás nélkül nem tudnak fennmaradni. Egyáltalán nem honosodnak meg. • Ephemerophyta: alkalmilag nagyobb egyedszámban jelenhetnek meg, de nem tudnak megmaradni az új környezetben, pl.: nem télállóak vagy nem szaporodóképesek (nem érlelnek magot). Ide tartoznak az árukísérık, madáreledelmagok, szobanövények. • Epökophyta: kultúrafüggık. Antropogén társulások tagjai, pl.: szántóföldi gyomok, ruderális termıhelyek növényei, de a természetes vegetációban nem tudnak meghonosodni. Az emberi beavatkozás elhagyásával megszőnnek termıhelyeik, és eltőnnek a vegetációból. • Agriophyta: elıször emberi segítséggel érkeztek, de konkurenciaképesnek bizonyultak, és az emberi hatás megszőnése után is fenn tudtak maradni. Bár az eredeti vegetációnak nem tagjai, de mára már a természetközeli és/vagy a természetes vegetációban is meghonosodtak. • İshonosak: az eredeti vegetáció tagjai, nem emberi segítséggel telepedtek meg.
A bevándorlás és elterjedés típusai PRISZTER (1960) az elterjedési típusok tárgyalása során három megjelenítési formát különít el: 1. Zonális típus. Ez a legszembetőnıbb: a meghonosodó faj zárt, széles frontban terjed valamely égtáj irányában. Hazánkban ilyen pl.: az parlagfő (Ambrosia artemisiifolia) a Dunántúlon. 2. Dispers típus. Egyszerre vagy rövid évek alatt sok, de egymástól távol esı ponton bukkan fel. Tipikus esete a vetımaggal széthurcolt adventíveknek. Pl.: hazánkban terjedése kezdetén a mezei aranka (Cuscuta campestris). 3. Disjunct típus. A szélsıségeket képviselı elıbbi két típus között áll, ez a leggyakoribb. Több kisebb elıfordulási területrıl mint centrumból elıtörve, gyakran vízgyőrőkhöz hasonló koncentrikus körökben történı tovaterjedés, melynél késıbb az areák lassan összeérnek, és összefolyó continuus areává lesznek. A bevándorlási centrumok jórészt a fıváros, nagyobb iparvárosok, közlekedési csomópontok stb.
Zonális típus: az Ambrosia
Dispers típus: a Cuscuta campesris YUNCK.
artemisiifolia L. terjedésének
Elıfordulásai a Középduna-medencében
fázisai a Dunántúlon.
1898 és 1916 között.
Az elterjedés sebessége SUKOPP (1962) az elterjedés sebességét tekintve négy csoportba sorolja a növényeket: 1. Egyre erıteljesebben, visszaesés nélkül terjednek, pl.: Lactuca tatarica. 2. A kezdeti erıteljes terjedés után ismét normális terjedési sebességet mutatnak, pl.: Anacharis canadensis. 3. Változatlan mértékben terjedı fajok, pl.: Acorus calamus. 4. Egyre csökkenı mértékben terjedı fajok, pl.: Azola caroliniana Hollandiában.
Az elterjedés elısegítı belsı tényezık • Filogenetikailag fiatalabb fajok, amelyek azonban hosszabb idın keresztül együtt fejlıdtek a mezıgazdasággal és a városiasodással. • Generatív szaporodás jellegzetességei: apomixis, önfertilitás, kleisztogámia. • Genetikai alkalmazkodóképesség következtében progresszív endemizmusok is kialakulhatnak, pl.: a Xanthium albinum az Észak-Amerikából behurcolt Xanthium saccharatum-ból keletkezett viszonylag rövid idı alatt. Az Európában elıforduló több, mint tizenöt Oenothera-fajból csupán csak kettı ıshonos Amerikában, a többi e két szülıfajból keletkezett a 350 évvel ezelıtt történt behurcolás óta. Az Acorus calamus esetében sem az eredetileg behurcolt maláji genotípus terjedt el, hanem a belıle kialakult triploid. • Kedvezı reprodukciós ráta: magas magprodukció lehetıvé teszi a távolabbi élıhelyekre való eljutást.
• A diaspórák jó terjedési képessége: pl.: széllel messzire eljut. Legelınyösebb a vegetatív és a generatív szaporodás kombinációja, pl.: a Solidago esetében. • Csírázás széles ökológiai tartományban. • Elnyújtott csírázási spektrum. • Rövid élettartam, gyors virágzás és termésérlelés: pl.: Lipcse adventívflórájának 65%-a egy- vagy kétéves. • Raktározó szervek jelenléte. • Magasság. • Kedvezı morfológiai jellemzık. • Erıs vegetatív terjedıképesség. • Mechanikai ápolással szembeni tőrıképesség. • Alkalmazkodás a kultúrnövények életciklusához. • Allelopatikus hatás.
• Herbicidrezisztencia, herbicidtolerancia. • Nagy ökológiai tőrıképesség. Az Európában meghonosodott Asteraceae családba tartozó fajok mindegyike Amerikában is kiterjedt areával rendelkezik. • Variabilitás a térben: a behurcolt növény teljesen új konkurencia-, tápanyag- és termıhelyi viszonyok közé kerül, károsítói, parazitái nélkül. Eközben megváltozhat a környezeti tényezıkkel való kapcsolata, mint pl. az Ailanthus altissima és az Echinochloa cruss-galli esetén is. • Variabilitás az idıben: azaz idıvel megváltozhat egy növény terjedési esélye. Egy kis populáció könnyebben esik áldozatul egy termıhelyi vagy klímaváltozásnak. A populációméret nem csak az elsı megjelenés függvénye, hanem függ a populáció kontinuitásától, minıségétıl, helyi eloszlásától, pl.: az Impatiens parviflora terjedése.
Variabilitás az idıben A kisvirágú nenyúljhozzám (Impatiens parviflora) karrierje TREPL (1984) adatai alapján.
Az elterjedést elısegítı külsı tényezık • Melegebb lokálklíma kialakulása: fıként nagyvárosokra és iparvidékekre jellemzı, Berlin ruderális területein élı növények 3/5-e melegebb éghajlatú vidékékrıl származik. • Más mezıgazdasági eljárás bevezetése: pl.: a dél-amerikai atracinnel kezelt kukoricaültetvényeken a Thladiantha dubia olyan mértékben elszaporodott, hogy akár 70%-os hozamkiesést is okozhat. • Az ápolás megszüntetése: a mecklenburgi kastélyparkban az ápolás megszüntetése után a Telekia speciosa erısen elterjedt. • A természetes élıhelyek átalakítása, bolygatás. • Tápanyagdús, jó vízellátottságú, nyitott vagy idıszakosan nyitott élıhelyek jelenléte. • Kórokozó és fogyasztó szervezetek hiánya.
A keleti szarkaláb (Consolida orientalis (GAY.) SCHRÖD.) hazai elterjedése, összefüggésben a hıklímával. A bevonalkázott terület és a pontok a faj areája; a pontozott vonal a 3100 C° tenyészidıszakbeli hıösszeg vonala; a szaggatott vonal a tenyészidı 17C°-os izotermája.
Összegzésében SUKOPP (1962!) a következıket jegyzi meg: • Közép-Európa természetes társulásaiban 100 magasabbrendő növényfaj jelenik meg neofitonként, de ebbıl csak 16 fordul elı nagyobb területen ill. nagyobb egyedszámban. • Nem ember által kialakított társulásokban csak lokális megtelepedés figyelhetı meg. • Számos neofiton jelenik meg tengerpartokon, folyópartokon és bolygatott területeken, ezek között sok a kultúrszökevény. • Neofitonmentes társulásokat túlnyomórészt szélsıséges klímájú és/vagy termıhelyi adottságokkal rendelkezı élıhelyek közt találunk.
• Nyitott vagy idıszakosan nyitott társulások kedvezı feltételeket teremtenek a neofitonok megtelepedéséhez. • A neofitonok száma nagyobb síkvidékeken és dombvidékeken, hegységekben sokkal kisebb. • A legtöbb neofiton Észak-Amerika és Ázsia hasonló klímájú területeirıl érkezik, de jelentısek a progresszív endemizmusok is. • Csak néhány faj képes önálló társulás (Spartinetum, Impatienti-Solidaginetum) alkotására.
Az adventív növények meghonosodásának hatása az ökoszisztémára
Azzal kapcsolatban, hogy egy adott esetben az adventív növény veszélyezteti, netán kiszorítja a honos növényfajokat, illetve diverzitáscsökkenést okoz az ott élı faunában, a kutatók álláspontja sem mindig egységes. Abban azonban egyetértenek, hogy ily módon leginkább a szőktőréső, kis, ill. diszjunkt areával rendelkezı specialisták, endemikus és reliktum fajok veszélyeztetettek. Ugyancsak veszélyben vannak a szigetek kevésbé versenyképes fajai.
A flórára és a vegetációra gyakorolt hatás: • Beilleszkedés a társulásba • İshonos növényfajok kiszorítása • Kórokozók behurcolása • A honos növények génkészletének befolyásolása
Az állatvilágra gyakorolt hatás: • A növény-állat interakciók (fogyasztók, fészkelık, stb.) számának csökkenése • A növény-állat interakciók számának növekedése • Az interakciók száma közel azonos marad
A termıhelyi tényezıkre gyakorolt hatás: • A talaj nitrogéntartalmának feldúsulása • Az avar- és humuszképzıdés felgyorsulása • A talaj vízgazdálkodásának megváltozása
Az emberre gyakorolt közvetlen hatás: • Allergén hatás • Fito-fotodermatitisz (bırgyulladás) • Karcinogén (rákkeltı) hatás • Mérgezı hatás
Az adventívek kontrollálásának lehetıségei Az adventív növények negatív hatásainak megítéléséhez hasonlóan, kontrollálásuk, visszaszorításuk megítélésében is megoszlanak a vélemények: JOSEPH H. REICHHOLF: „Több toleranciát az idegen fajokkal szemben!” RÜDIGER DISKO: „Több intoleranciát az idegen fajokkal szemben!” Prevenció: • Az idegen fajok behozatalának nemzetközi szabályozása, a behozott növény megtelepedési képességének, lehetséges negatív hatásainak tesztelése. • Természetes és természetközeli növénytársulások megalapozásának elısegítése. • A kezelések szükségességének mérlegelése és a hatás tesztelése. • Természettel összeegyeztethetı eljárások alkalmazása, például ügyelni kell a hatás szelektivitására. • A kivitelezés gondos végrehajtása, és a hatás folyamatos figyelemmel követése.
Fizikai kontroll: • Mechanikai ápolás különbözı fajtái, pl.: sarlózás, kaszálás • Égetés • Elöntés, lecsapolás • Letakarás
Biológiai kontroll: • Legeltetés • Fogyasztók és kórokozók behozatala
Kémiai kontroll: • A herbicidek alkalmazása • Allelopatikus növények alkalmazása
