NOVO VIRJE VÍZERŐMŰ Határokon átterjedő környezeti hatások vizsgálata

fordította: Papp Zsófia 2002. november 29.

NOVO VIRJE VÍZERŐMŰ Határokon átterjedő környezeti hatások vizsgálata Espooi egyezmény KIEGÉSZÍTŐ ANYAG

Novo Virje Vízerőmű Többcélú rendszer Környezeti hatástanulmány

NOVO VIRJE VÍZERŐMŰ

Határokon átterjedő környezeti hatások vizsgálata Espooi egyezmény KIEGÉSZÍTŐ ANYAG Megbízó: Hravatska Elektropriveda (Croatian Power Board) Megbízott: Elektroprojekt Consulting Engineers Készítette: Vladimir Sečen, B.Sc. Dr Stjepan Mišetić Koni Čargonja-Reicher, B.Sc. Nenad Heček, B.Sc. Sabina Ekinović, B.A. Tervezési kötet: Y1-NVD.00.42-G01.1 Zágráb, 2002. július

TARTALOMJEGYZÉK A.

ÁTTEKINTÉS 1.

BEVEZETŐ ---------------------------------------------------------------------------------------5

2.

ÉPÍTÉSI ELŐKÉSZÜLETEK ÉS JOGI ELJÁRÁSOK A HORVÁT KÖZTÁRSASÁGBAN --------------------------------------------------------------------------6 KÖRNYEZETI HATÁSTANULMÁNY – ÁLTALÁNOS ISMERTETÉS -------------7 A NOVO VIRJE VÍZERŐMŰ -----------------------------------------------------------------9 A projekt építésének célja -----------------------------------------------------------------------9 Az építési terület -------------------------------------------------------------------------------- 10 Az erőmű üzemeltetése ------------------------------------------------------------------------ 11 Az államhatár közelsége ----------------------------------------------------------------------- 13 Kísérő dokumentáció, felhasznált adatok és módszerek ---------------------------------- 14 „Elvetett” alternatívák-------------------------------------------------------------------------- 15 KIEGÉSZÍTŐ ANYAG ----------------------------------------------------------------------- 16

3. 4. 4.1 4.2 4.3 4.4 4.5 4.6 5. B.

A TERVEZETT PROJEKT HATÁSA A DRÁVA VÍZJÁRÁSÁRA 1. 2. 3. 4. 4.1 4.2 4.3

BEVEZETŐ ------------------------------------------------------------------------------------- 17 VÍZMÉRŐÁLLOMÁSOK-------------------------------------------------------------------- 17 A DRÁVA VÍZJÁRÁSA – FENNÁLLÓ HELYZET ------------------------------------ 18 A FOLYÓ VÍZJÁRÁSÁNAK VÁLTOZÁSAI AZ ALVÍZI OLDALON------------- 22 A közepes vízhozam és a vízszint alapján mért változások ------------------------------ 22 A változtatható működtetés által előidézett változások ----------------------------------- 23 A Novo Virje Vízerőmű alvízi oldalának vízszintcsökkenése --------------------------- 24

C. A FOLYÓCSATORNA VÁLTOZÁSAIRA KIFEJTETT HATÁS 1. 2. 2.1 2.2 2.3

BEVEZETŐ – AZ ALLUVIÁLIS FOLYÓMEDERBEN LÉTREJÖVŐ ERÓZIÓ LEHETSÉGES OKAI26 A DRÁVA FOLYÓN TALÁLHATÓ LÉTESÍTMÉNYEK ----------------------------------------------------- 27 A Dráva folyó vízerőműtelepei ---------------------------------------------------------------------------------------- 27 A Dráva folyó horvátországi szabályozási művei ------------------------------------------------------------------ 27 Adatok és információk a Dráva-csatorna üledékhasznosításáról ------------------------------------------------ 28

3.

A MEGLÉVŐ VIZI LÉTESÍTMÉNYEK, VALAMINT A FOLYÓÜLEDÉKHASZNOSÍTÁS HATÁSAINAK VIZSGÁLATA A DRÁVA MORFOLÓGIAI ÉS SZEDIMENTÁCIÓS JELLEMZŐIRE------------------------------------------------------ 29 3.1 A lebegtetett hordalékszállítás éves teljes mennyiségének kiértékelése ------------------ 29 3.2 A Dráva-csatorna morfológiai változásai a vízmérőállomásoknál (a zárógát alatti) ---- 31 4. A TERVEZETT NOVO VIRJE VÍZERŐMŰ KIHATÁSA A FOLYÓCSATORNA MORFOLÓGIAI VÁLTOZÁSAIRA AZ ALVÍZI OLDALON ------------------------ 31 D.

A KÖRNYEZETILEG ELFOGADHATÓ VÍZHOZAM 1. BEVEZETŐ --------------------------------------------------------------------------------------- 34 2. A DRÁVA JELENLEGI ÁLLAPOTÁNAK ELEMZÉSE A GÁT ÉS AZ ALVÍZCSATORNA-TORKOLAT KÖZÖTTI SZAKASZON --------------------------- 36 2.1 Hidrológiai és hidraulikai jellemzők--------------------------------------------------------- 36 2.2 Élőhely jellemzők ------------------------------------------------------------------------------ 37 2.3 A víz fiziko-kémiai és biológia jellemzői--------------------------------------------------- 38 2.4 Vízhasználat ------------------------------------------------------------------------------------- 41

2.5 A mellékfolyók vízmennyisége és vízminősége ------------------------------------------- 41 2.6 Vízszennyező tényezők ------------------------------------------------------------------------ 41 3. A NOVO VIRJE VÍZERŐMŰNEK A GÁT ÉS AZ ALVÍZCSATORNA-TORKOLAT KÖZÖTTI DRÁVA SZAKASZ JELENLEGI ÁLLAPOTÁRA KIFEJTETT HATÁSÁNAK ELEMZÉSE------------------------------------------------------------------ 42 3.1 Vízmennyiség és -minőség a bal oldalcsatornában ---------------------------------------- 42 3.2 A Novo Virje Vízerőmű hatása a gát és az alvízcsatorna-torkolat közötti Dráva szakasz hidrológiai és hidraulikai jellemzőire ---------------------------------------------- 43 3.3 A Novo Virje Vízerőmű hatása a gát és az alvízcsatorna-torkolat közötti Dráva szakasz fiziko-kémiai és biológiai jellemzőire --------------------------------------------- 45 3.4 A gát és az alvízcsatorna-torkolat közötti Dráva csatorna vízhasználatára kifejtett hatás----------------------------------------------------------------------------------------------- 47 4. A GÁT ÉS AZ ALVÍZCSATORNA-TORKOLAT KÖZÖTTI DRÁVA-CSATORNA SZAKASZ MINIMUM VÍZHOZAMA----------------------------------------------------- 48 4.1 Áttekintés ---------------------------------------------------------------------------------------- 48 4.2 Javasolt minimum vízhozam ----------------------------------------------------------------- 48

A. ÁTTEKINTÉS 1.

BEVEZETŐ

Hogy összefoglalást adhassunk a Horvát Köztársaságban a Dráva folyó Botovo és Ferdinandovac közé eső szakaszának fejlesztésével és használatával kapcsolatos eddigi előkészületi tevékenységekről, az alábbiakban részletesen felsoroljuk a határokon átterjedő környezeti hatások vizsgálatával (Espooi egyezmény) kapcsolatos alapvető dokumentációkat és tevékenységeket. 1. 2.

A Horvát Köztársaság Kormányának határozata a Dráva folyó fejlesztésére és hasznosítására irányuló előkészületi tevékenységek folytatását illetően (Botovo Vízerőmű, Novo Virje Vízerőmű, 1992. július 7.). A Novo Virje Vízerőmű koncepcionális tervének, valamint a folyóvölgy megóvásáról szóló előzetes tanulmány kidolgozása (HEP, Hrvatske Vode, EPZ, IEE és mások, 1992-1996).

3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13.

A Novo Virje Vízerőmű koncepcionális tervéről, valamint a folyóvölgy megóvásáról szóló előzetes tanulmány felülvizsgálata (1996. október). A környezeti hatásokról szóló előzetes tanulmány kidolgozása (1993-1994). A Horvát Bizottság kinevezése a környezeti hatástanulmány kiértékelésére (1993). A környezeti hatásokról szóló előzetes tanulmány teljes kidolgozása végleges környezeti hatástanulmánnyá (1996). A Horvát Köztársaság Területrendezési Stratégiája (1997). A Környezeti hatástanulmány összefoglalójának kidolgozása nyilvános konzultáció céljából (1997 december). A környezeti hatástanulmány nyilvános konzultációi (1998). A Horvát Köztársaság Területfejlesztési programja (1999). A nyilvános konzultációkon felmerülő kérdésekkel kapcsolatos válaszok és kommentárok (1999). A környezeti hatástanulmányt kiértékelő Horvát Bizottság konklúziói (2000. február 2.). A Novo Virje Vízerőmű határokon átterjedő környezeti hatásainak vizsgálata (Espooi egyezmény).

-

-

2.

A horvát minisztérium értesítése a tervezett projektről (2001. január 9.), A magyar minisztérium kérése a Novo Virje Vízerőmű határokon átterjedő környezeti hatásainak vizsgálatára az Espooi egyezmény szerint (2001. február 7.), A horvát és magyar miniszterek találkozója, A Novo Virje Vízerőmű környezeti hatástanulmány összefoglalója angol változatának elkészítése, A magyar fél részéről benyújtott előzetes kérdések (54 kérdés) 2001. június 14-én, Szakértői találkozó Pécsen 2001. június 18-19-én (a projekt bemutatása, valamint a Környezeti hatástanulmány teljes dokumentációjának átadása), A magyar fél által benyújtott előzetes kérdések válaszainak kidolgozása és átadása, 2001. július 18., A magyar fél kéri 12 speciális tanulmány megtekintését, melyeket a Környezeti hatástanulmány elkészítéséhez használtak fel, A horvát és a magyar szakértők találkozója 2001. szeptember 17-én (a kért 12 tanulmány átadása a magyar félnek), Miniszteri csúcstalálkozó a Brijuni szigeteken 2001. szeptemberében, A 2001. június 18-19-én, és a 2001. szeptember 17-én tartott találkozók jegyzőkönyveinek átadása 2001. október 4-én, 2001. november 2-án levél a magyar féltől, melyben javaslatot tesz a kiegészítő anyag tervezett tartalmára, 2001. december 5-én levél a magyar féltől, mely tartalmazza a Magyarországon várhatóan érintett területekről rendelkezésre álló és releváns magyar adatállomány leírását, A horvát fél 2001. december 11-én átadja a magyar fél által kért 6 speciális tanulmány példányait, A horvát fél elkészíti a munka folytatására vonatkozó javaslatot (munkaterv a tevékenységi és felelősségi körökről, a térbeli, koncepcionális és paraméteres prezentációk meghatározásáról, valamint a határokon átterjedő környezeti hatások kulcselemeinek koordinációjáról). (A magyar fél által benyújtott levelet, mely a kiegészítő anyag tartalmára tesz javaslatot, a munka folytatására tett Javaslat tartalmazza.) A magyar fél visszautasítja a munka folytatására tett javaslatot, és a határokon átterjedő környezeti hatásokkal kapcsolatos kiegészítő anyag elkészítését az általa javasolt tartalomnak megfelelően kéri.

ÉPÍTÉSI ELŐKÉSZÜLETEK ÉS JOGI ELJÁRÁSOK A HORVÁT KÖZTÁRSASÁGBAN

Információ szolgáltatás céljából rövid áttekintést fogunk adni a többcélú Novo Virje Vízerőműrendszer építési koncepciójáról és előkészületeiről, megemlítve a horvátországi jogi eljárásokat is. 1992. július 7-én a Horvát Köztársaság kormánya határozatot fogadott el a Dráva folyó Dubrava Vízerőmű és Ždalica-torkolat közötti szakaszát érintő fejlesztést és hasznosítást előkészítő tevékenységek folytatásáról (besorolás: 310-02/92-01/07, iktatási szám: 5030116-92-2); a határozat 1, 2. és 3. cikkelyei a következőképpen szólnak: „1. A Horvát Köztársaság kormánya szükségesnek látja a Dráva folyó fejlesztését és hasznosítását célzó előkészületek folytatását a Dubrava Vízerőmű és a Ždalica-torkolat közötti szakaszon. 2. Ennek megfelelően a Đurđevac Vízerőműrendszer projektjének előkészítése felfüggesztésre kerül addig, amíg koncepcionális vonatkozásban a végső döntés meg nem születik. 3. A Hrvatska Elektroprivreda plc.-nek (HEP: Horvát Elektromos Művek) a Hrvatska Vodoprivreda plc.vel (HVP: Horvát Vízkészlet-gazdálkodási Hatóság) együttműködésben további kutatásokat és fejlesztéseket kell végrehajtania a Dráva folyó Dubrava Vízerőmű és Ždalica-torkolat/Ferdinandovac közötti szakaszán azért, hogy az az energiatermelés céljából hasznosítható legyen. A jövőbeli tevékenységek a Horvát Köztársaság érdekeit leginkább kielégítő megoldások megtalálását célozzák meg.” (kivonat a határozatból) A Hrvatska Elektroprivreda plc. és a Hrvatska Vodoprivreda plc. előzetes tanulmányt és koncepcionális tervet készített a többcélú Novo Virje projekthez. Egy illetékes és független szakemberekből álló bizottság kiértékelte a meglévő szakmai dokumentációt, és megfelelőnek találta a projekt-előkészítés folytatásához. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium javaslatára a horvát kormány felállított egy bizottságot a Környezeti hatástanulmány előkészítésének felügyeletére is. A Környezeti hatástanulmány két lépésben készült el – Előzetes környezeti hatástanulmány és Végleges környezeti hatástanulmány. A jogilag megkívánt nyilvános konzultációk, valamint a minisztérium által a Végleges környezeti hatástanulmányhoz kért további kutatások is lezajlottak. A benyújtott dokumentációkra és az alkalmazott módszerekre alapozva a bizottság a következő határozatot hozta: „A bizottság álláspontja az, hogy a tervezett többcélú Novo Virje Vízerőműrendszer-projekt a környezetre kifejtett hatásai alapján elfogadható, feltéve hogy megfelelő környezetvédelmi intézkedéseket léptetnek életbe, illetve bevezetik a környezetvédelmi monitoring programot a jelen határozat kikötései szerint.” A nemzeti dokumentációk, melyek tartalmazzák a Horvát Köztársaság területrendezési stratégiáját (1997), a Horvát Köztársaság területfejlesztési programját (1999), és a Koprivničko-Krievačka megye területrendezési tervét (2000), előre vetítik a többcélú Novo Virje Vízerőműrendszer projektjét. A dokumentációk kialakítását, az eljárások alkalmazását, valamint a határozatok, követelmények, engedélyek és meghatalmazások iránti kérelmek (megadását) a következők szabályozzák:

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

Földhasználati törvény Környezetvédelmi törvény Természetvédelmi törvény Vízügyi törvény Mezőgazdasági törvény Erdő törvény Tulajdonjogi törvény Építési törvény Nemzetközi egyezmények, melynek Horvátország is részese.

3.

KÖRNYEZETI ISMERTETÉS

HATÁSTANULMÁNY

–

ÁLTALÁNOS

A Környezeti hatástanulmány (KHT) a következő dokumentációkból tevődik össze: Előzetes KHT (1997) Kötet:

Y2-NVD.00.09-H01.0 Y2-NVD.00.09-H02.1

-

szövegrész 1 – 50. rész

Y2-NVD.00.09-H02.2 Y2-NVD.00.09-H02.3

-

51 – 83. rész 84 – 89. rész

Az Előzetes KHT átdolgozása Végleges KHT-re (1997) Kötet: Y2-B24.00.23-H01.0 KHT-összefoglaló (1997) Kötet: Y2-B24.00.23-H02.0 A nyilvános tárgyaláson felmerülő kérdésekkel kapcsolatos válaszok és kommentárok (1999) Kötet: Y2-NVD.00.36-H01.0

Az erdei ökorendszer-fenntartásának figyelembevételével elfogadható talajvízháztartás (1999) Kötet:

Y2-C88.00.35-H01.0 Y2-C88.00.35-H02.1 Y2-C88.00.35-H02.2

-

Fő beszámoló 1. rész 2. rész

Az erdei ökorendszer-fenntartásának figyelembevételével elfogadható talajvízháztartás (1999), 1999 áttekintése A KHT kidolgozása során a folyóiratokban, szaklapokban, dokumentációtervezetben, különböző tanulmányokban, jelentésekben, törvényekben és szabályozásokban közzétett adatok forrásanyagként kerültek felhasználásra, összesen 358 forrásból, amelyből 312 az Előzetes KHT-nél, 46 pedig a Végleges KHT-nél került felhasználásra. Tizennégy speciális tanulmányt dolgoztak ki a rendelkezésre álló adatok és a végrehajtott kutatások alapján.

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.

Felszíni víz és talajvíz minőség KHT agropedológiai input KHT erdészeti input A védett természet áttekintése Podravina vegetációs térképe jelmagyarázattal Állatvilág, Tanulmány az előzetes KHT-hoz Állatvilág, áttekintés végleges KHT-hoz A madárközösségek és -élőhelyek összetétele és értékelése Halászat Vadászat és természetvédelem Kulturális örökség A táj jellemzői Szociológia Demográfia

A többcélú Novo Virje Vízerőműrendszer-projekt környezetét alaposan áttekintették. A területén végzett kutatások a Környezeti hatástanulmány kidolgozásával együtt megkísérlik, hogy a projektet a területi felhasználási engedély kérelméhez szükséges jogi előírásokban a hivatalosan megkívántnál kiterjedtebb szférában közelítsék meg. Mindenfajta szakmai és tudományos forrást bevontunk, szükség volt továbbá a nyilvánosság bevonására is a társadalom minden szintjén, valamint adminisztrációra. A célok meghatározása, és ezen keresztül a javasolt koncepció kiértékelésének kritériumai magukban foglalják a kérdéses terület stratégiáit és területi terveit, továbbá a nemzet-gazdasági fejlesztés stratégiáit és politikáit. A legjobb koncepciók kialakításának menete, a kidolgozott Környezeti hatástanulmány, és a kérelmezett területfelhasználási engedélyek gyakran teszik szükségessé a területek, a víz, a vidék és a más természeti források használói által támasztott eltérő igények harmonizálását és összeegyeztetését. Ennél fogva – és különösen akkor, amikor ilyen nagyszabású és fontos infrastrukturális projektet valósítanak meg, ezeket a projekteket többcélú projektekként kell kivitelezni.

Ahhoz, hogy láthatóak legyenek a lehetséges környezeti hatások, és hogy megtervezhetőek legyenek a környezetvédelmi és -fejlesztési intézkedések, feltétlenül fontos, hogy a kérdéses terület jelenlegi helyzetét kiértékeljük. Számos tevékenységet folytattak már az eddigiekben a Novo Virje Vízerőmű építési területén. A Đurđevac Vízerőműrendszer megépítését megelőző 25 éves tervezés és előkészület folyamán, most pedig a többcélú Novo Virje projekt megépítésénél számtalan kutatást és vizsgálatot hajtottak végre abból a célból, hogy adattal szolgálhassanak a Környezeti hatástanulmány kidolgozásához.

4.

A NOVO VIRJE VÍZERŐMŰ

A többcélú Novo Virje rendszert a Dráva Botovo és Ferdinandovac közé eső szakaszára tervezték. Ez a meglévő töltések között elhelyezkedő tározóból, a gáttal egybeépített erőműből, és egy nagyjából 3,5 km hosszú alvízcsatornából áll. A felvízi oldal területe mindkét oldalon a Horvát Köztársaság területén helyezkedik el (Prekodravlje a baloldali, Pridravlje pedig a jobboldali folyóvölgy). Az államhatár 0,7-1,5 km-re húzódik. Az alvízcsatorna 0,25-1,7 km-nyire helyezkedik el a határtól, a gát és az alvízcsatorna-torkolat közötti Dráva csatorna azonban átlépi az államhatárt, és részben belép a Magyar Köztársaság területére. A tervezett építmények, a tározó, az alvízcsatorna a Dráva-csatorna egy szakaszával, mind különbözőképpen hathatnak ki a környezetre, elsősorban a felszíni vízjárásra, és a folyóvölgy talajvizére, mely közvetett hatást gyakorol a növény- és állatvilágra. A tározó feltöltődik, az alvízcsatorna pedig, a Dráva-csatorna egy szakaszával, általánosan a folyóvölgybe csapolja le a talajvizet. 4.1

A projekt építésének célja

A víz- és földkészlet hasznosítását és védelmét megtervezték a nemzeti dokumentumokban, úgy mint Gazdaságfejlesztési stratégia, Területfejlesztési stratégia, Energia stratégia, Területfejlesztési terv és rendezési terv. A nevezett dokumentumok a társadalmi fejlődést és olyan infrastrukturális projektek megtervezését vetítik előre, amelyek elősegítik a tervezett fejlődést, valamint keresik azokat a gazdasági és szakmai megoldásokat, melyek egybeesnek a fenntartható fejlődés alapelveivel. A Novo Virje Vízerőmű építésének célja a Dráva folyó vizének, és a hozzá kapcsolódó, mintegy 30 km hosszú vízgyűjtő területnek a többcélú fejlesztése, védelme és hasznosítása. A tervezett többcélú folyami vízgyűjtőfejlesztő rendszer mind a régió, mind az állam stratégiai fejlesztésébe beleesik, és ennek megfelelő elbírálásban kell részesülnie, átfogóan és szerves részként figyelembe véve minden idevonatkozó érdeket. A rendszer elsődleges céljai: -

energia fejlesztés megbízható árvízvédelem mellékfolyók és hegyi patakok szabályozása a mezőgazdálkodás, valamint az állattenyésztés termelésének javítása útépítés vízellátás új munkahelyek a tározó halállományának növelése

További célok: -

haltenyésztés szabadidő eltöltése és turizmus környezetminőség-biztosítás és szabályozás kulturális és történelmi örökség megóvása és újraélesztése demográfiai növekedés

-

megnövekedett munkalehetőségek

4.2

Az építési terület

A Horvát Köztársaság energia stratégiája, valamint a Hrvatska Elektroprivreda és a Hrvatska Vodoprivreda fejlesztési tervei kiértékelik az összes energiaforrást, valamint a vízkészletek (víztőke) jövőbeli hasznosulásait, mely vízkészlet potenciálját ebben az esetben a tervezett többcélú rendszer megépítésével kell kihasználni. A minőségi elektromos energia biztosítása a gazdasági fejlődés előfeltétele, így az elérhető vízenergia fontos szerepet játszik. Az energiatermelő létesítmények (hagyományos fűtésű – szén, olaj, gáz; vízenergia program; alternatív források) előrelátható elhelyezkedési területeinek technikai és gazdasági analízise elemzi a fennálló környezeti állapotokat, felméri a tervezett építmények környezeti hatásait, és megtervezi a védelmi intézkedéseket. A környezet állapotának objektív áttekintése szükségessé teszi környezetvédelmi monitoring program felállítását, amely különösen azokra a paraméterekre helyezi a figyelmet, amelyeknél jelentős behatás várható, és meghatározza a fennálló helyzetet és a behatásokat, amelyek a projekt építése, valamint hasznosítása alatt jönnek létre, illetve a védelmi intézkedések hatásait, mely intézkedések kiegészíthetők és megváltoztathatók ha, illetve amikor szükséges. A többcélú Novo Virje projekt építési területét a Horvát Köztársaságban fennmaradó elérhető összvízpotenciálnak megfelelően és a Dráva folyón épített létesítmények kapacitásához igazítva jelölték ki. A Dráva folyó vízpotenciálját a Mura torkolatától feljebb teljes mértékben hasznosítják 23 erőmű által, amelyek közül 12 Ausztriában, 8 Szlovéniában és 3 Horvátországban található. A többcélú Novo Virje Vízerőmű projekt számára kijelölt építési terület horvát területen helyezkedik el. A projekt kidolgozása folyamán a kérdéses folyószakaszt a Magyar Köztársasággal együttműködve tekintették át és értékelték ki, figyelembe véve a Đurđevac vízerőműrendszer és a Barcsi vízerőműrendszer megépítését. Számos változat került kidolgozásra, északon Prekodravljénél, középen a Dráva folyó csatornáján, és délen Pridravljénél. A környezetvédelemre, illetve az erdőségek és mezőgazdasági földek elfoglalására irányuló elemzés azt támasztotta alá, hogy a központi elhelyezkedés (a Dráva csatorna tőszomszédságában) a legmegfelelőbb. Miután a Dráva folyón történő projektelőkészítésből – mely mindkét fél közös érdeke –, a Magyar Köztársaság egyoldalúan visszalépett, a tervezési dokumentáció kidolgozása a horvát kormány 1992. július 7-ei határozatának megfelelően tovább folytatódott. A többcélú Novo Virje Vízerőmű projekt építési területe tehát függ a Dráva földrajzi elhelyezkedésétől, a felvízi szakasz kiépítési kapacitásától, attól a ténytől, hogy mindkét folyópart a horvát oldalon van, valamint a folyó vízpotenciáljának elérhetőségétől. A tervezési dokumentáció fokozatos kidolgozása – mely tartalmazza a vizsgálatokat és elemzéseket, illetve a választott megoldások javítását, folyamatosan zajlik (magában foglalva a tervezés kidolgozásának lépéseit, az engedélyek és meghatalmazások kérelmezését, a különböző követelményeket és hasonlókat), mely végül egy olyan létesítményt eredményez, amely megfelelő a területek használói, az érdekeltek, és a hatóságok számára. Ez annyit tesz, hogy a tervezési dokumentáció módosítása nemcsak hogy lehetséges, de kívánatos is. A Koncepcionális terv elkészült, az építési területre és a projekttervre vonatkozó módosítások pedig az optimális megoldás felé vezetnek. 4.3

Az erőmű üzemeltetése

A gát tározótere 124 m-es tengerszintfeletti magasságon van, a tározó felszíni területe pedig 1600 ha lesz. A tározó felső 1 méteres rétege kerül hasznosításra, amely 16 mil. m³ aktív vízkapacitás. A Botovonál lévő napi átlag vízhozzáfolyás a 185,19 m³/s érték meghaladásakor nagyobb napi hozzáfolyást eredményez, mint a tározó aktív kapacitása. A 60 éves időszakra felrajzolt napi hozzáfolyás-tartóssági görbe megmutatja, hogy a fenti botovói vízhozamot 98,5 %-os időtartamra, vagy évente 360 napra mérték. Az év 5 napjában tehát a Dráva hozzáfolyása nem eredményez teljes vízcserét a tározó működő részében. Ez azt is jelzi, hogy a tervezett tározó képes a napi vízcserére a Drávával, vagyis a botovói hozzáfolyás-mennyiséget le kell csapolni az erőműnél vagy a gát bukóinál még ugyanazon a napon. A 60 éves időszakra számolt éves átlag lefolyás 527 m³/s, ami azt jelenti, hogy a tározó napi átlag vízcseréje több, mint 2,5-szörös. A Novo Virje Vízerőmű működtetés-módját meghatározó tényezők a tározó aktív tározóképessége és a folyóvíz elérhetősége, az alsó szakasz hajózhatósága, valamint a gát és az alvízcsatorna-torkolat közötti

folyószakasz elfogadható vízhozama a környezet szempontjából (biológiai minimum), a vízszintingadozás határértékei ás arányai, a parterózió, a lakosság védelme, a növény- és állatvilág, az energiatermelés, és a Dráva folyó vízerőműrendszereinek a horvát erőműrendszereken belüli szerepe. Az alsó szakasz körülményei miatt az üzemeltetési mód korlátozás a következő lehetne: -

nincsenek korlátozások, változó üzemmód megengedett (a Koncepcionális terv nem tárgyalja), kombinált üzemmód: változó üzemmód a környezetileg elfogadható vízhozam meghatározásával (a Koncepcionális terv tárgyalja és javasolja is), a természetes lefolyásnak megfelelő üzemmód: korlátozással, mely szerint a vízjárás teljesen egyező legyen a projekt építése előttivel (a Koncepcionális terv tárgyalja; kivitelezhető, azonban 25%-kal kisebb a nyereségessége a javasolt üzemmóddal szemben), kompenzációs üzemmód: teljes korlátozás, a vízháztartás módosítása még a munkálatok előtt, nem energiatermelési okok miatt, hanem pl. környezeti okok miatt (a Koncepcionális terv nem tárgyalja).

A Novo Virje Vízerőmű üzemeltetési módja lehet a természetes lefolyásnak megfelelő vagy kombinált (a természetes lefolyásnak megfelelő és változó). A természetes lefolyásnak megfelelő üzemmódnál a vízerőmű anélkül ereszti le a vizet, hogy a tározóban tárolná. Abban az esetben, amikor a hozzáfolyás kisebb, mint a kiépítési vízhozam, a vízerőmű üzemelési vízhozama egyenlíti ki a hozzáfolyást. Amikor a hozzáfolyás nagyobb, mint a kiépítési vízhozam, a különbözetet leeresztik a Dráva csatornán épített betongát bukóin vagy tábláin keresztül. A változó üzemmódnál a vízerőmű benntartja a vizet a tározóban, és a turbinák szükségleteinek, valamint követelményeinek megfelelően használja. Ezt áramlásszabályozó üzemmódnak hívják. Az áramlásszabályozás lehet napi, havonkénti, éves vagy többéves. A tározóképesség és a vízháztartás jellemzői szerint a Novo Virje Vízerőmű az idő nagy részében üzemelhetne napi szabályozás melletti változó üzemmóddal a nagyvízi időszakok kivételével (Qd>Qi), amikor is a természetes lefolyásnak megfelelő üzemmódban kell működnie (évenként nagyjából 20 nap). A Novo Virje Vízerőmű üzemeltetése a Dráva folyó felső szakaszán lévő vízerőműrendszerek működésétől is függ, melyek többnyire változó üzemmódúak. A fentieket figyelembe véve a 960 m³/s-os kiépítési vízhozam került kiválasztásra, az üzemmódot pedig úgy elemezték és értékelték ki, hogy a természetes lefolyásnak megfelelő üzemmódot összevetették a 12 óránként változtatandó (napi) üzemmóddal, a minimum vízhozam megállapításával. Az energiatermelés, illetve annak hatásai a napi közép-vízhozamot alapul véve a standard hidrológiai módszerekkel lettek kikalkulálva. A Novo Virje Vízerőmű a tervek szerint kombinált üzemmódban fog működni. A napi minimum középvízhozam az alvízcsatornánál 237 m³/s, amely 95%-os vízhozam-tartósságnak felel meg. A szükséges mennyiséget a jobb- és baloldali csatornák vízhozama, valamint a betongát további vízhozama (biológiai minimum), illetve az erőmű vízhozama határozza meg; ezt a mennyiséget fenn kell tartani a 95%-os vízhozamtartóssághoz, amely egyben a természetes időtartam is. A szóban forgó vízhozam megállapítása a Dráva folyó vízierőmű-projektjeivel kapcsolatban a magyar féllel folytatott hosszú együttműködés alapján jött létre. Ezen együttműködés során a hajózhatósághoz szükséges minimum vízhozamot a vízi utak jövőbeli IV-es európai kategóriája alapján állapították meg. Szükséges megjegyezni, hogy ezzel a vízi út kategóriával csak akkor lehet számolni, ha a Dráva folyón megépül az a vízerőműlánc, amely magában foglalja a Barcs, Donji Miholjac és Osijek vízerőműveket. Abban az esetben, ha a napi átlag hozzáfolyás kevesebb 237 m³/s-nél, a Novo Virje Vízerőmű tározójában lévő készletek nem lesznek elegendőek ahhoz, hogy ezt a szintet elérjék. Abban az esetben, ha a napi átlag hozzáfolyás magasabb 237 m³/s-nél, az erőműnek úgy kell működnie, hogy az alvízcsatorna torkolatának alsó szakaszánál a napi minimum közép-vízhozam elérhető legyen, miközben a tározóban maradt vízmennyiséget használni kell a nap folyamán csúcs üzemmódban. Ez azt jelenti, hogy a Novo Virje Vízerőmű alsó és felső szakaszán a napi közép-vízhozam nem változik. A csúcs üzemmód legalább 1 órás, elméletileg pedig maximum napi 12 órás. A 960 m³/s-os kiépítési vízhozam tekintetében a 8 órás csúcs üzemmód az optimális, mind energiatermelési, mind gazdasági szempontok szerint. A Novo Virje Vízerőmű-szimuláció a következő eredményeket hozta: (A.1 táblázat)

A vízerőmű üzemmódjának leírása: *

a vízerőmű a természetes lefolyásnak megfelelő üzemmódban 24 órán át naponta folyamatosan működik,

Időtartam, napok, év 20

a vízhozam 960 m³/s, a gát bukója üzemel *

a vízerőmű napi 12 órán át üzemel, a vízhozam 960 m³/s, a gát bukója nem üzemel, a fennmaradó 12 óra vízhozama 237-960 m³/s

71

*

a vízerőmű napi 1-12 órán át üzemel, a vízhozam 960 m³/s, a napi átlag üzemidő 5,7 óra; a nap fennmaradó szakaszában azzal a vízhozammal működik, amely az oldalcsatornák vízhozamával együttesen 237 m³/s, amely átlagosan napi 18,3 órát jelent

244

*

a vízerőmű a természetes lefolyásnak megfelelő üzemmódban működik, a maximum vízhozam 260 m³/s

30

A Novo Virje Vízerőmű vízhozam-tartóssági görbéjét az A1. ábra mutatja. v í

A DRÁVA TERMÉSZETES VÍZHOZAMA

z

ÜZEMI VÍZHOZAM

h o z a m (m³/s)

CSÚCS ÜZEMMÓD TARTÓSSÁGA

Novo Virje mérőállomás

Napi szabályozás 12 óráig

A DRÁVA VÍZHOZAM TARTÓSSÁGA (%)

A.1 ábraNovo Virje Vízerőmű – üzemi vízhozam-tartóssági görbe 4.4

Az államhatár közelsége

A tervezett Novo Virje projekt és az államhatár közötti távolság a lehetséges behatások, a védelmi intézkedések megvalósításához felhasználható tér, valamint a két ország vízgazdálkodási hatóságaival folytatott korábbi együttműködés szempontjai szerint került mérlegelésre. A tervek szerint a tározó a Dráva csatorna meglévő töltései között lesz, és mivel az államhatár bizonyos részeken 7 km-nyire van, ez a távolság elegendő ahhoz, hogy bármilyen komolyabb behatás mérsékelhető legyen, és hogy a talajvízszín lehetséges emelkedésével szemben megvalósíthassák a védelmi intézkedéseket. A folyó és a határ az alvízi oldalon találkozik. A gát és az alvízcsatorna-torkolat közötti szakaszon (és a csatornában lévő áramlás mindig legalábbis elfogadható lesz) a Dráva a határ mellett folyik, a Magyar Köztársaság területe pedig két helyen lépi át a jobboldali partszakaszt. Az alvízcsatorna torkolatától lejjebb az államhatár általában a főfolyam mentén halad. A tározó felhasználható aktív kapacitását és a botovói napi hozzáfolyás-mennyiséget (98,5%-os tartósság) figyelembe véve nyilvánvaló, hogy a gát szelvényében a napi vízhozam egyenlő lesz, vagy felosztható az alvízcsatorna vízhozama, illetve a Dráva csatorna alvízcsatorna-torkolat közötti vízhozama között. Ezen a szakaszon emiatt megnő a folyómeder napi szivárgása. Nem várható azonban túl nagy mértékű szivárgás, de ezeket a magasabb vízszinteknél kell majd pótolni még aznap, vagy a következő napon. Másfelől viszont nem szabad elhanyagolni azt a tényt, hogy Bélavár és Zákány közelében (nagyjából 1100, 900 és 800 méter hosszban) három kanyarulatot vágtak át a horvát területen azért, hogy védjék a magyar infrastrukturális létesítményeket. 4.5

Kísérő dokumentáció, felhasznált adatok és módszerek

A Novo Virje Vízerőmű Környezeti hatástanulmánya és a műszaki dokumentáció kidolgozása átfogó, folyamatos és alkalomszerű monitoringon, az állami intézetekben végzett méréseken, illetve a kifejezetten erre a projektre felállított monitoring rendszeren alapult, mint például:

• • •

Meteorológiai állomás: Esőmérő állomás: Vízmérőállomások:

•

Talajvíz:

•

Vízminőség:

•

Talaj:

•

Növény- és állatvilág:

•

Topográfia:

Koprivnica és Đurđevac, 80 és 60 éves megfigyelések Botovo, Gola, Hlebine, Ždale, Molve és Ferdinandovac. Dráva-Botovo (több, mint 130 év), Dáráva-Terezino Polje (több, mint 130 év), Dráva-Novo Virje (kb. 30 év), Ždalica- Ždala, Bistra Koprivnička-Koprivnica, Komarnica-Novigrad és Gliboki Potok-Mlačine. Állami Észlelő Hálózat, észlelő kutak (piezométerek) erdőkben, mezőgazdasági területeken, és főleg értékes élőhelyeken, összesen 209 helyszín. Felszíni víz (minden vízfolyás), valamint talajvíz 66 helyszínen a standard paraméterekre. az ökológiai talajmetszet vízföldtani jellemzői és biokémiai paraméterei (többszörös vizsgálat 120 helyszínen). A hullámterek geotechnikai paraméterei – talajvíztartó-réteg (42 helyszínen). A helyzet többszöri felmérése, a növényvilág szukcessziójának meghatározása, a különösen értékes területek és élőhelyek rögzítése, az erdők épsége. domborzati térképek, 1:2 000-től 1:100 000-ig terjedő, vagy más beosztásokkal.

Megjegyzés: A környezeti hatástanulmány kidolgozása folyamán semmilyen adat nem állt rendelkezésre a magyar területről, a magyar fél levele (hiv: STE-1181/2001) „A rendelkezésre álló és releváns adatbázisok leírása” pedig nem ad meg adatbázisokat a talajvízzel kapcsolatban. Hogy meghatározhassuk a jövőbeli építmények talajvizet érő lehetséges hatásait, szükséges a talajvíz múltbeli állapotainak az ismerete. A környezeti hatások vizsgálata a Környezeti hatástanulmány megfontolásaival és következtetéseivel együtt a ténylegesen megmért környezeti paraméterek (a gyakorlati értékűek), a tervek számadatainak (alternatív megoldásokkénti) elemzései és kalkulációi alapján készült el, valamint az eredmények extrapolációjával és interpolációjával az olyan területeknél, ahol mérési eredmények nem álltak rendelkezésre. Az elemzést a standard statisztikai matematika módszerei szerint, valamint a jó mérnöki gyakorlat alapján végezték a megoldandó feladatok és a fizikai modellezés (a gát- és töltésszakadás okai) függvényében, a legújabb 2D-s és 3D-s matematikai modellezés módszereit használva. 4.6

„Elvetett” alternatívák

Az elmúlt időszakban a Dráva szóban forgó szakaszát és területét fejlesztési és hasznosítási célra szánták (a Magyar Köztársasággal megosztva bizonyos mértékig). Számos változat került áttekintésre, az északitól (Prekodravlje) kezdve az üzemvízcsatornás Đurđevac vízerőműrendszeren keresztül a többcélú Novo Virje projektig, mint a folyón, illetve a közvetlen közelében a gáthoz csatlakozó megoldást. Az összes számba vett lehetőség kihat a környezetre, mint minden emberi tevékenység, kezdve attól, hogy elfoglalnak egy bizonyos területet, egészen addig, hogy közvetett hatásaik vannak a környezetre, és a környező vidékre, ahol meghatározott védelmi intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy ezeket elfogadható sávban lehessen tartani. A környezetvédelmi intézkedések, amelyek azoknak a területeknek a használóitól függnek, amelyek feltehetően ki vannak téve a behatásoknak, továbbá a vízkészletek potenciális hasznosítására és más közvetlen hasznokra

kivetett korlátozások, együtt az adott létesítmény építési, üzemeltetési és karbantartási költségeivel teszik a projektet gazdaságilag többé-kevésbé nyereségessé. A többcélú folyami vízgyűjtő-fejlesztési és -hasznosítási projekt építési alternatíváinak mindegyike figyelembe kell vegye területén a Dráva felső szakaszán épített létesítmények által diktált kondíciókat. Továbbá a Dráva alsó szakaszát érintő fejlesztési és hasznosítási tervek, melyeket szükséges általánosan ismerni, különböző korlátozásokat jelentenek a többcélú Novo Virje rendszert, különösen kapacitását és az üzemmódját illetően. A javasolt alternatíva (a Koncepcionális tervnek megfelelően) tartalmazza a 3,5 km hosszú alvízcsatornát, és kombinált üzemmódot tételez fel (a természetes lefolyásnak megfelelő és változó üzemmódok), mely gazdaságilag nyereségessé teszi a létesítményt. A további alternatívák, mint például az, amelyik az alvízcsatornát (a csatorna útjának kiterjesztése az alsó szakaszon elhelyezkedő torkolattal) az államhatártól messzebbre helyezi, illetve amelyiknél nincs alvízcsatorna, a projekt nyereségességét 4 – 9,2 %-kal csökkentik. A kombinált üzemmód korlátozások nélkül teszi lehetővé a természetes lefolyásnak megfelelő üzemmódtól a változó üzemmódig terjedő megoldások felhasználását. A korlátozások nélküli változó üzemeltetést nem taglalja a Koncepcionális terv, mert ennek van a legintezívebb hatása az alvízi oldalon a Dráva vízjárására, ugyanígy a kompenzációs üzemmódot sem elemezték, mert teljes mértékben korlátozná az energiatermelési követelmények teljesítését, és más követelmények szerint változtatná meg a Dráva alsó szakaszának vízjárását. A hozzáfolyási mennyiség és a tározó aktív kapacitása közötti arány miatt a kompenzációs üzemmód napi áramlás szabályozásra szűkül. A természetes lefolyásnak megfelelő működtetés lehetséges, de komolyan csökkenti a projekt nyereségességét. Így tehát nyilvánvaló, hogy az alvízcsatorna államhatártól való távolsága, az erőmű üzemmódja, a környezetileg elfogadható vízhozam, és néhány más paraméter a fennálló környezetvédelmi követelményekhez igazíthatóak.

5.

KIEGÉSZÍTŐ ANYAG

A Kiegészítő anyag az annak tartalmára tett kérés szerint készült el (a magyar fél levele; STE1084/2001), és a Novo Virje Vízerőmű határokon átterjedő hatásainak vizsgálatát tárgyalja. Az anyag alapját az adott Dráva szakaszra vonatkozó meglévő műszaki dokumentáció képezi, és felméri a lehetséges hatásokat, a szükséges védelmi intézkedéseket, valamint és főbb megelőzési módokat a gáttól lejjebb eső Dráva-csatorna szakasz, az alvízcsatorna feletti szakasz, és a határokon átterjedő területek esetében. Ez a dokumentáció (Y1-NVD.00.42-G01.1) a gáttól lejjebb eső Dráva-csatorna szakaszt tárgyalja.

B. A TERVEZETT VÍZJÁRÁSÁRA 1.

PROJEKT

HATÁSA

A

DRÁVA

BEVEZETŐ

A tervezett többcélú Novo Virje rendszer projekt közvetlenül és közvetve is kihat majd a Dráva folyó vízjárására. A tározó területét közvetlen hatások érik majd, ezek jelentős hatások lesznek, a folyó útvonala, és a folyópart visszafordíthatatlanul elvesznek, a tározóban pedig másfajta növény- és állatvilág lesz. A gát alatti és a tározó feletti folyószakaszon, melyet a Kiegészítő anyag tárgyal, az államhatár közelsége és a Dráva folyásának jellemzői miatt a keletkező hatások az erőmű üzemmódjának, nevezetesen a bukójának, a következménye lesz, valamint a környezetileg elfogadható vízhozamra, és a felső szakaszon a tározó mértékadó vízszintjére irányuló követelmények következménye. A lehetséges behatások objektív vizsgálatához a Dráva jelenlegi vízjárásáról elegendő információval kell rendelkezni. Az alábbiakban látható a Botovo, Terezino Polje és a Novo Virje vízmérőállomások adatai a jellemző vízszintről és vízhozamokról. Mindegyik elemzés alapjául a napi középvízszint, nevezetesen a közepes vízhozam szolgál, mely a standard hidrológiai elemzések alapját képezi. A változó üzemmód lehetséges hatásait öt változó erőmű-üzemmód szimulációs eredményein keresztül mutatjuk be. A gáttól lejjebb eső Dráva szakaszt érintő projekt műszaki koncepcióját figyelembe véve különbséget kell tenni a Dráva-csatornának a gát és alvízcsatorna-torkolat közötti szakaszát érintő hatások, és az alvízcsatornától lejjebb eső szakaszt érintő hatások között, ugyanúgy, ahogy az alvízcsatorna vízének állapotánál is.

2.

VÍZMÉRŐÁLLOMÁSOK

A Botovó mérőállomást (melyet a Novo Virje Vízerőmű alapprofiljául használunk) 1873-ban létesítették. Vízállásírót (limnigráf) azonban csak 1960 júniusában állítottak fel. Az 1942-1983-ig tartó időszakban az abszolút nulla magasság 122,250 m tengerszintfeletti magasság volt. 1984. január 1-től a nulla magasság 121,55 m t.sz.f. magasság volt. Az állomás méri a vízszintet, vízhozamot (1959 óta), jeget, vízhőmérsékletet, és elvégzi az üledék és vízminőség méréseket. Amikor a vízszint túllépi a 400 cm-t, a víz átfolyik az ártérbe. A Novo Virje állomást 1976. október 13-án létesítették. Vízállásíróval is felszerelték. A nulla magasság 108,865 m t.sz.f. magasság. Az állomás vízszintet és vízhozamot mér. Amikor a vízszint meghaladja a 350 cm-t, a víz átfolyik az ártérbe. A Terezino Polje állomást 1872-ben létesítették. A 100,67 m t.sz.f. magasságban felállított vízmérő a jobb parton helyezkedik el Terezino Poljében a Drávát átszelő közúti híd egyik kőoszlopán. A hidat a II. világháború folyamán lerombolták, a vízmérőt pedig 1959-ben a Dráva jobb oldalán állították fel. 1961 óta folyamatosan méri a vízhozamot, a vízszintet pedig az állomás 1872-es felállása óta ellenőrzik.

3.

A DRÁVA VÍZJÁRÁSA – FENNÁLLÓ HELYZET

A B.1 és B.2 ábrák (A jelenlegi vízi létesítmények, valamint az üledék kitermelés kihatásainak értékelése a Dráva morfológiai és üledékképződési jellemzőire c. anyagból) a Botovo és Terezino Polje állomások éves minimum vízszintjeit és vízhozamait mutatják be az 1926-1995-ös időszak alatt, az elemzett periódusra vonatkozó bejelölt lineáris trendekkel. A kutatási eredmények az évi minimum vízszintek egybeesését mutatják Botovónál az 1961-1995-ös időszakra, mely a vízmérő felállítása utáni időszak.

A Terezino Polje állomás 1926-1995-ös időszakában észlelt nem egyforma évi minimum vízszintek nem voltak váratlanok az ennél az állomásnál fennálló folyamatos és erőteljes vízszint csökkenés miatt. A Terezino Polje metszetén a még erőteljesebb vízszintcsökkenés annak az elvékonyodó csatorna szakasznak tudható be, amelyben az állomás elhelyezkedik, amely alacsony vízhozamot, üledékszállítási és morfológiai változásokat idéz elő a folyócsatornában, mely a csatorna állandó mélyüléséhez vezet. Ami a vízhozamot illeti, a Botovo állomás 1926-1995-ös időszakra eső évi minimum vízhozamainak sora nem esik egybe, a Terezino Polje állomásnál mértek viszont egybeesnek az 1974-1995-ös időszak folyamán, vagyis miután a vízállásírót felállították. A Botovo állomásnál mért vízszintingadozások az 1981-1983-as időszakban eltérnek más állomások vízszint trendjeitől. A különbség a folyócsatorna geometriai változásából adódott, amely végül az állomás új helyre telepítését eredményezte 1984-ben. Ennek következtében számottevő ugrás látható abban az évben az éves minimum vízszint trendjeiben. Így látható, hogy 1968 után az állomásokon mért éves minimum vízszint lényegesen alacsonyabb volt, melynek számos oka lehet. Először is, az 1965-1966-os nagyvizek lényegesen megváltoztatták a folyócsatornát, amely mindenképpen befolyásolja a vízszint trendeket. Az 1965-1966 utáni éveket alacsonyabb mennyiségű víz jellemzi, így 1967-1969 között Botovónál a évi közepes vízhozam 517 m³/s volt, amely az ennek megfelelő 1965-1966-os átlagnál 259 m³/s és 151 m³/s-al volt magasabb. B.1

ábra:

BOTOVO állomás – éves minimum vízszint és -vízhozam

Az ábra tengelyeinek jelölése: Vízszint (cm) Vízhozam (m³/s) Év B.2 ábra:

TEREZINO POLJE állomás – éves minimum vízszint és -vízhozam

Az ábra tengelyeinek jelölése: Vízszint (cm) Vízhozam (m³/s) Év 1983 után Botovónál a vízszint fokozatosan egységesedett (a szélső értékek közötti ingadozások lecsökkentek, és a többéves átlag-vízhozam alatti szűk skálán maradtak), amely tulajdonítható a hidrológiai ciklus szárazabb időszakainak, melyre a víz lecsökkent elérhetősége és az erőteljesebb üledékképződés jellemző. A Terezino Polje állomás esetében a vízszintcsökkenés szempontjából stabilabb időszak 1990 után következett be. Az itt megadott számadatok egyértelműen mutatják az éves minimum vízszint és minimum vízhozam csökkenését az 1926-1995-ös időszakra. Ami a vízszintet illeti az 1946-1995-ös időszakban, amikor folyamatosan mérték a vízszintet, a vízszint csökkenése évente Botovónál átlag 2 cm volt, Terezino Poljénál pedig 3,6 cm. Ha ezt a csökkenést egyedül a vízerőművek okozták volna, akkor a felsőbb szakaszon (Botovo állomás) a meglévő erőművekhez közelebb sokkal intenzívebb lenne. Rövidebb elemzett időszakok esetében a csökkenés, az egyes időszakok víz-hozzáférhetőségétől függően, még intenzívebb volt, 4,2 – 4,8 között mozgott ugyanúgy, ahogy a Terezino Poljénél mért éves átlag minimum vízszint-csökkenés az 1926-1940-es és az 19681995-ös időszakban. Az 1945-1995-ig tartó időszakban Botovo állomásnál lejegyezték az 1978-1995-ös időszak éves minimum vízszint csökkenésének trendjét is. Az 1926-1995-ös időszak alatt a minimum vízhozam-trend évi átlag 1,7 m³/s volt Botovónál, és 2,5 m³/s Terezino Poljénál. Az 1946-1967-es időszak egy része Botovónál az éves minimum vízhozam növekedésének trendjét mutatja évi átlag 4,4 m³/s-mal, amely az időszak megnövekedett víz-hozzáférhetőségének következménye volt. Az 1968-1995-ös időszak alatt az éves minimum vízhozamnál csökkendő trendet mértek. Azonban amikor rövidebb időszakokat elemeztek, azok a feljegyzések, amelyek a Botovo állomás az előtti időszakából származik, hogy a Čakovec Vízerőművet üzembe helyezték volna, világosan mutatják az éves minimum

vízhozam évenkénti 2,2 m³/s-mal csökkenő trendjét, miközben a Terezino Polje állomásnál évi 1,3 m³/s-os növekedést mértek. A Čakovec Vízerőmű megépítése utáni 1983-1995-ös időszakban Botovónál az éves minimum vízhozam növekedését mérték évi átlag 4,5 m³/s-mal, Terezino Poljénél pedig 1,4 m³/s-al, melyet A Dráva vízjárás-változásainak megállapítása a horvát-magyar részen, Institut za Elektroprivreda Energetiku c. tanulmány kisvízi időszakokra készített elemzésének eredményei is megerősítenek, amely rámutat, hogy az erőmű üzemeltetése javítja a kisvízi időszakok vízjárását a hosszabb kisvízi időszakok alatt. Az előzetes elemzés megmutatja, hogy a Dráva-csatornának és vízgyűjtő területének a változásai jelentősek, és fokozatosan erősödnek a vízgyűjtő területen végzett munkák jellegétől és kiterjedésétől függően. Ez a Dráva megváltozott vízszintjében és vízhozam-háztartásában nyilvánult meg; noha ezek a változások még mindig inkább a nedves és száraz időszakok ciklikus változásából adódnak, nevezetesen a mért 70 év hidrológiai ciklusaiból és természetes morfológiai folyamataiból. Az 1926-1995-ös időszak hozzáférhető adatai szerint Terezino Poljénél a minimum vízszint-csökkenés átlag évi 2,9 cm-en volt. A B.3-as ábra mutatja, hogy az éves minimum vízszint csökkenő trendje már akkor is jelen volt Terezino Poljénél, mielőtt a Dráván az első vízerőművet megépítették volna (Fala vízerőmű, 1918). Terezino Poljénél a Dráva éves minimum vízszintje a Dráván megépített vízerőművek megépítése előtt (1876 és 1918 közötti időszak) hasonlóan csökkenő trendet mutatott ahhoz, ami a szóban forgó létesítmények után volt (19181988-as időszak); B.2, B.3 ábrák. Ezért kimondhatjuk, hogy a globális vízszintcsökkenés meglehetősen összetett folyamat, amelyben a megépített művek kevés szerepet játszanak. A megépített létesítmények által kifejtett hatás a gát alatti szakasz folyómeder eróziójára csak helyi jellegű.

B.3 ábra:

TEREZINO POLJE állomás – A Dráván megépített első vízerőmű előtti éves minimum vízszint

Az ábra tengelyeinek jelölése Magasság (tengerszint feletti) Mennyiség (Q) (m³/s) Év B.4 ábra:

BOTOVO állomás – jellemző éves vízszint (1926 – 1990)

Az ábra tengelyeinek jelölése Vízszint (tengerszint feletti) Év Az ábrák jelölései (alulról) Éves minimum vízszint Évi középvízszint Éves maximum vízszint A B.4-es ábra mutatja a Botovo állomás jellemző éves vízszintjeit (minimum, közép, maximum) az 1926-1990-es időszakra. 121,20 m t.sz.f. (min.) és 127,36 m t.sz.f. (max.) magasság közé esnek, és rámutatnak a vízfolyásban végbemenő bizonyos folyamatokra. Az ábra világosan mutatja a közepes és kisvizek csökkenését, és a nagyvizek valamivel kevésbé intenzív csökkenő trendjét. A Dráva vízszintjeinek csökkenő trendjét Botovónál a rendelkezésre álló és elemezhető teljes mérési időszakban rögzítették. A változások nem teljesen lineárisak, mert volt néhány kisebb ugrás a megfigyelt időszakban. Sem elegendő felhasználható adat, sem igény nincs ezeknek az ugrásoknak az egyedi elemzésére. Ennélfogva a Botovo állomás egy hosszabb időszak alatt rögzített minimum és középvízszintjeinek változása a trendek és ugrások kombinációja. A csökkenő trend elemzése magában foglal egy változást, mely akkor történt, amikor a mérésnél átváltottak a lap-vízmércéről a vízállásíróra. A középvízszinteknél ennek a változásnak nincs szükségszerű kihatása, a minimum szinteknél ez a kihatás viszont már nem hanyagolható el.

Az éves minimum vízszintek csökkenő trendjének kalkulációja megmutatja, hogy átlagosan évi 2,56 cm-rel csökkennek. Tehát a megfigyelt 1926-1990-es időszak össz csökkenése nagyjából 1,70 m. A csökkenés egy része a csatornafenék süllyedésének tulajdonítható, a másik része pedig egyéb behatásoknak (a felső vízgyűjtő terület fejlesztésének mértéke, illetve változás a vízmérésben). Az éves középvízszintek megközelítőleg évi 1,7 cm-rel csökkennek, ami nagyjából 1,11 m-t jelent a megfigyelt időszakra nézve. B.5 ábra:

NOVO VIRJE állomás — jellemző éves vízszint (1977-1990)

Az ábra tengelyeinek jelölése Vízszint (tengerszint feletti) Év Az ábrák jelölései (alulról) Éves minimum vízszint Évi középvízszint Éves maximum vízszint A B.5-ös ábra mutatja a Novo Virje állomás jellemző éves vízszintjeinek csökkenő trendjét az 19771990-es időszakra. Az éves minimum vízszintek csökkenő trendjének kalkulációja megmutatja, hogy átlagosan évi 3,61 cm-rel csökkennek. Ez annyit tesz, hogy a teljes megfigyelési időszak alatt (1977-1990) a csökkenés nagyjából 0,47 m volt. Az éves középvízszintek ugyanazon megfigyelési időszak alatt 0,55-tel csökkentek, ami évi 4,23 cm. Az éves maximum vízszinteknél jelentős változást nem mértek. A B.6-os ábra a Botovo állomás 1961-1991-es időszakának jellemző éves vízhozamát mutatja. Az éves minimum vízhozam hidrogramja megmutatja, hogy idővel csökken a vízhozam. Ez részben a megváltozott mérési módból fakad, részben pedig a tényleges csökkenésből. A megfigyelt 1961-1990-es időszak alatt az éves minimum vízhozam Q = 83,1 m³/s volt, a minimum közép-vízhozam pedig Q = 168 m³/s. A megfigyelt időszak éves közép-vízhozama 527 m³/s volt. 1965-ben volt az elérhető legtöbb víz, amikor az éves közép-vízhozam 776 m³/s volt, és 1971-ben volt az elérhető legkevesebb víz, amikor az éves közép-vízhozam 370 m³/s volt. 1972-ben az éves maximum vízhozam 2652 m³/s volt. Hétszer mértek 2000 m³/s-ot meghaladó vízhozamot a megfigyelt 30 éves időszak alatt. Az éves minimum és közép-vízhozamok júniusban érik el a maximumot, és január-februárban a minimumot. A maximum nagyvizeket (árvizek) júliusban és augusztusban mérték. B.6 ábra: BOTOVO állomás – jellemző éves vízhozam (1961-1990) Az ábra tengelyeinek jelölése Vízszint (tengerszint feletti) Év Az ábrák jelölései (alulról) Éves minimum vízszint Évi középvízszint Éves maximum vízszint B.7 ábra: NOVO VIRJE állomás – jellemző éves vízhozam (1977-1990) Az ábra tengelyeinek jelölése Vízszint (tengerszint feletti) Év

Az ábrák jelölései (alulról) Éves minimum vízszint Évi középvízszint Éves maximum vízszint A B.7-es ábra mutatja meg a Novo Virje állomás éves minimum, közép és maximum vízhozamait. Az 1977-1990-es időszakban 117 m³/s-os minimum, 496 m³/s-os közép, és 1910 m³/s-os maximum vízhozamot mértek. A jellemző éves vízhozam megmutatja, hogy nem volt jelentős változás a trendekben. B.8 ábra: BOTOVO állomás – Vízhozam gyakoriság és tartósság (1926-1985) Vízszintes tengely: gyakoriság (%) Függőleges tengely: vízhozam (m3/s) Az 1926-1985-ös időszak napi vízhozamának gyakorisági és tartóssági görbéi (B.8 ábra) a Dráva vízgyűjtő területének általános vízelérhetőségét tükrözik a Botovo régió számára.

4. A FOLYÓ OLDALON

VÍZJÁRÁSÁNAK

VÁLTOZÁSAI

AZ

ALVÍZI

A gát létesítményeinek koncepciója (a Koncepcionális terv szerint) úgy osztja szét a Dráva vizét, hogy részben keresztül halad az alvízcsatornán (amikor az erőmű üzemel), részben pedig a gát és az alvízcsatornatorkolat közötti folyó szakaszon (a környezetileg elfogadható vízhozam, vagyis a tározó hozzáfolyása és az erőmű kiépítési vízhozama közötti különbség). A Dráva vizének az alvízi oldalon ilyen formában történő szétválasztása miatt kielemezni kell a folyócsatorna lehetséges változásait az alvízcsatornától lejjebb eső szakaszon, a gát és az alvízcsatorna-torkolat közötti szakaszon, és magában az alvízcsatornában. Fontos továbbá, különösen a Dráva által a folyóvölgy talajvizét érintő behatás miatt, hogy a lehetséges változásokat egy hosszabb időszakra is elemezzék, feltételezve, hogy a korábbi mért trendek folytatódni fognak. Az elemzést egy egy- vagy kétnapos időszak alatt kell elvégezni, egyetlen nap alatt. A környezetileg elfogadható áramlás alapelveit és kritériumait a Drávának a gát és alvízcsatorna-torkolat közötti szakaszára, valamint az ezek megállapításához használt módszereket egy másik szekcióban fogjuk ismertetni. 4.1

A közepes vízhozam és a vízszint alapján mért változások

Amikor a Dráva vízhozam-háztartásában az alvízcsatorna-torkolat alatti szakaszánál beálló lehetséges változásokat nézzük, figyelembe véve a napi középértékeket (amelyek lényeges adatok a standard hidrológiai elemzéshez), és a tározó „működő” részének kapacitását (A.4.2 alfejezet), világosan látható, hogy nem kell jelentős változásra számítani a vízhozam-háztartásban. Vagyis, amikor a hozzáfolyás Botovónál több, mint 185,19 m³/s (az év 360 napjában), a tározó korlátozott kapacitása megköveteli, hogy még ugyanazon a napon, vagy legkésőbb a következőn a gát alvízébe leeresztik azt a vízmennyiséget (a környezetileg elfogadható vízhozamhoz és az erőmű működéséhez), amely megegyezik a Botovónál bejövő hozzáfolyással. Ennél fogva a többcélú rendszer hatása jelentéktelen a napi közép-vízhozamra nézve. A szélsőségesen kisvízű időszakok esetében a vízmennyiség a tározóban tartható egy napnál tovább, amelyre kifejezetten oda kell figyelni, amikor a speciális területfejlesztési kondíciókat megszabják. Valamivel összetettebb az a folyamat, amely speciális vízhozamoknál határozza meg a vízszintet. A korábban rögzített csökkenő vízszint trendekre alapozva, különösen a kis- és közepes vizek esetében, ennek a trendnek a folytatódása várható a Novo Virje Vízerőműtől függetlenül. Az erőmű működése lokálisan növelni fogja a folyócsatorna eróziós folyamatait, amíg el nem éri a folyócsatorna eróziós erői és a folyócsatorna ellenállása közötti instabil egyensúlyt. Ez erősíteni fogja az alvízcsatorna-torkolat alatti szakasz csökkenő vízszintjének trendjét, amely várhatóan csökkeni fog, ahogy ez az instabil egyensúly létrejön. Mivel a napi közép-vízhozam mennyiségében és arányaiban nem várható jelentős változás, kivéve a minimum vízhozam lehetséges növekedését és a hajózási vízhozam szabályozását, hasonló változások várhatók a napi középvízhozamok esetében, csökkenésük jelzett trendjével. 4.2

A változó működtetés által előidézett változások

A tervezett Novo Virje Vízerőmű korlátlanul változó működtetése extrém igénynek tekinthető (és mint ilyet, a Koncepcionális terv nem is taglalja). Jelentős vízszintingadozást okozna a Dráva alsó szakaszán abban az esetben, ha az alsó szakaszon nem épülnének meg a vízerőművek. A tervezett erőmű változó működésének megfelelő korlátozása a kis- és közepes vizek jelenlegi vízháztartásának megőrzését eredményezné a Dráva alsó szakaszán, vagy akár még a javulását is, azonban bizonyos mértékig kihatna az erőmű hatékonyságára. Ezért a tervezett Novo Virje Vízerőmű változó működtetését modellezték, a modell pedig megfelelt a Dráva alsó szakaszára érvényes összes követelménynek és korlátozásnak (A Novo Virje Vízerőmű opcionálisan változó üzemmódjaiból származó energiatermelés értékelése, Institut za Elektroprivredu i Energetiku, Zágráb, 2001). A modellezés térben a Dráva botovói szakaszától Belišćéig terjedt ki. A modellnél felhasznált hidrológiai adatok a Botovo állomás 24 órás jellemző hidrogramjai voltak, mely a felső szakasz erőművének változó működéséből származott, egyedi középértékekkel, melyek a napi közép-vízhozam tartóssági görbén speciális kategóriákat jelenítenek meg. Az adatok az 1989 után épült Dubrava Vízerőmű üzembe helyezése után a Botovo állomáson óránként rögzített hidrogramok elemzéséből származnak. A Novo Virje Vízerőmű másfajta változó üzemmódjait a Terezino Polje állomásnál lévő vízszintingadozás lehetséges korlátozásaival összhangban határozták meg. A Novo Virje Vízerőmű tározójához való hozzáfolyást a Botovo állomás 40 éves időszakának (1951-1990) napi közép-vízhozam tartóssági és gyakorisági görbéi alapján határozták meg; 8 kategóriára bontották állandó napi közép-vízhozam értékkel (380 m³/s, 480 m³/s, 580 m³/s, 680 m³/s, 780 m³/s, 880 m³/s, 980 m³/s, 1080 m³/s). Mivel Botovo állomás és a Novo Virje Vízerőmű tározó kezdete között nincs jelentős hozzáfolyás, a Botovo állomásnál mért vízhozamot vették a tározóhoz történő teljes hozzáfolyásnak. Meg kell jegyezni, hogy az adott hozzáfolyást minden esetben csökkentették egy állandó 115 m³/s-os értékkel, ami megfelel az oldal töltések és a tározó aljának szivárgásával. A vízszint szimuláció eredményei (max., min. és ∆H), vagyis Kingovo, Gajci, Križnica és Terezino Polje Dráva-profilszelvény hidrogramjai a Novo Virje tározó hozzáfolyásának nyolc különböző éves középértékével a táblázatokon látható az alábbiakban. A szimulációt a különböző változó erőmű üzemmódok matematikai modellezésével hajtották végre, korlátozások nélkül, feltételezve, hogy a Terezino Polje állomásnál a jelenlegi vízszintingadozás teljes mértékben fennmarad, illetve hogy 50 %-kal csökken, vagy, hogy az erőmű vízhozamának változását 60 m³/h-ra, vagyis 1 m³/min-re korlátozzák, avagy az erőmű vízhozamának változását 30 m³/h-ra, vagyis 0,5 m³/min-re korlátozzák. B.1

táblázat: Változó erőmű működtetés az alsó Dráva szakasz vízszintingadozásának korlátozása nélkül

B.2 táblázat: Változó fenntartásával.

erőmű

működtetés

Terezino

Polje

jelenlegi

vízszintingadozásának

teljes

B.3 táblázat: Változó erőmű működtetés Terezino Polje jelenlegi vízszintingadozásának 50 %-os csökkenésével. B.4 táblázat: Változó erőmű működtetés az erőmű vízhozamának 60 m³/h-ra, vagyis 1 m³/min-re korlátozott változtatásával B.5 táblázat: Az erőmű változó működtetése az erőmű vízhozamának 30 m³/h-ra, vagyis 0,5 m³/min-re korlátozott változtatásával A Novo Virje Vízerőmű változó működésének alternatíváira végrehajtott szimuláció megmutatta, hogy van egy olyan működtetési lehetőség, amely nem fogja növelni a Dráva vízszintingadozását a Terezino Polje állomásnál (B.2 táblázat), noha lehetséges a Dráva fennálló vízszintingadozásának bizonyos csökkenése a felső szakasz létesítményei miatt. A fentiek rámutatnak arra, hogy a tervezett Novo Virje Vízerőmű üzemmódját előre nem lehet kijelölni, de hozzá kell igazítani az alsó szakasz folyóvízháztartásának határfeltételeihez. Az üzemmód kritériumait a következők befolyásolják: -

a folyópart stabilitásának megőrzése, és a folyócsatorna-erózió korlátozása, melyet az erőmű változó működése által keltett hullámok okoznak a folyóvölgy vízgyűjtőjének védelme a hajózás védelme

-

a lakosság, valamint a folyón és annak közvetlen környezetében lévő tulajdonok védelme a folyó és környéke ökorendszerének védelme

4.3

A Novo Virje Vízerőmű alvízi oldalának vízszintcsökkenése

Amikor az erőmű megépül, a Dráva vízszintjének a Novo Virje Vízerőmű alsó szakaszán lévő csökkenése (egyenlő vízhozamoknál) a fennálló csökkenő trend folytatódása lesz a folyócsatorna mélyülése miatt, és a folyócsatorna egyéb helyi mélyülései miatt, amelyet a projekt munkálatai és az erőmű üzemmódja hoz létre. A Novo Virje Vízerőmű munkálatait megelőző csökkenő vízszint trendjeit a 3-as alfejezet adja meg, a folyócsatorna morfológiai változásait a Novo Virje Vízerőmű nélkül, illetve a vízerőművel a C fejezet írja le, azon belül is a 4-es alfejezet. A Novo Virje Vízerőmű alsó szakaszán (a Novo Virje Vízerőmű alvízén) a Dráva vízszintcsökkenésének matematikai modellezése a kisebb vízhozamoknál sokkal intenzívebb csökkenést mutat, mint a jelenlegi helyzet, a vízszintcsökkenés kisebb mértéke pedig idővel trenddé alakul. A fennálló vízszintekhez hasonlítva a Dráva vízszint csökkenése az erőmű-üzemeltetés 10 éve után az 527 m³/s-os évi közép-vízhozam esetében 1,25 m-től a kavicsos mederfenéknél (durvább szemcseméret) s nagyjából 2,35 m-ig középméretű kavicsos-homokos mederfenéknél lenne. 30 évvel később – a mederfenék ugyanolyan jellemzőivel – ez a csökkenés nagyjából 1,55 m és 3,2 m lenne a fenti két adatnál. A vízszintcsökkenés megadott értékei magukban foglalják a Dráva vízszintjének csökkenését abban az esetben is, ha a Novo Virje Vízerőmű nem épülne meg, és 10 év alatt megközelítőleg 3040 cm-re becsülhető, 30 év alatt pedig 90-120 cm-re. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a Dráva-csatorna intenzív eróziós folyamatai (lásd C fejezet) 20-25 km távolságra is kiterjedhetnek, megnövekedett vízszint csökkenési trendre lehet számítani ezen a Dráva szakaszon. Másfelől viszont a matematikai modellezés eredményei csökkenést mutatnak a vízszintben (folyócsatorna mélyülés), amelyre jelentősen kihat a mederfenék anyagának szemcsemérete, mindez pedig rávilágít a Dráva-csatorna stabilizációs tevékenységeinek beindításának szükségességére.

C. A FOLYÓCSATORNA VÁLTOZÁSAIRA KIFEJTETT HATÁS 1.

BEVEZETŐ – AZ ALLUVIÁLIS FOLYÓMEDERBEN LÉTREJÖVŐ ERÓZIÓ LEHETSÉGES OKAI

A víz folyását megváltoztató természetes folyamatokon túl a vízgyűjtő területen és a folyóvölgyben kifejtett emberi tevékenységek növelik a fenék hordalékmozgató erejét, csökkentik a hordalékok vízgyűjtőből vízáramba jutását, és/vagy letarolják a folyócsatornát az üledékek túlzott mértékű kitermelése folytán, és az alluviális folyómeder megnövekedett erózióját idézik elő. Amikor a hordalékmozgató erők túllépik a kritikus értéket az egyes szemcseméreteknél, a folyómeder szemcsés anyaga megindul, mely a folyócsatorna mélyülését eredményezi. A természetes folyóvizeknél ez a jelenség a fenék megnövekedett elhajlása miatt, és/vagy a kereszteződések hidraulikus sugarainak megnövekedése miatt jön létre. A folyófenék elhajlása néhány szelvényben a kanyarulatok átvágásával növekedik meg, a hidraulikus sugár növekedése pedig a kis- és közepes vizeket szabályozó mű és az árvízvédelmi töltések lecsapoló részeinek változásai miatt jön létre. A védtöltések vízfolyások mentén történő szisztematikus építése megakadályozza, hogy az árhullám egy része a folyóvölgyekben maradjon, amely növeli a maximum vízhozamot. A vízgyűjtő területekről származó üledék szállításának csökkenése miatt a folyó üledékekben telítetlen marad, és ezzel bevágja a saját csatornáját. Ez akkor történik, amikor a gátakat és a tározókat vízgyűjtő területre vagy vízfolyásra építik, illetve töltések és folyószabályozó művek építésekor, amelyeket a folyópartok és mellékfolyópartok stabilizálására szántak, valamint a vízgyűjtőterületen végzett intenzív eróziószabályozó tevékenységek okán. A gát bizonyos mértékig megállítja a folyó hordalékszállítását; amikor alacsony küszöbbel, és elegendően nagy nyílásokkal tervezik meg, a probléma csökkenthető, mivel az üledéket lemossák az árvizek. A töltések hatalmas árterületek elárasztását akadályozzák meg, amely szintén az üledékek folyóvízbe jutásának csökkenését eredményezi az árvizek visszahúzódásakor, a különböző folyószabályozó művek pedig megakadályozzák a folyópart csuszamlását. Az alluviális folyómeder mélyülésére jelentős hatással van a folyómeder kavics- és homokhasznosítása, kitermelésük pedig sokkal erőteljesebb, mint azt a folyócsatorna karbantartása szükségessé tenné. Túlzott hasznosítás esetén a folyófenék először az adott helyen mélyül, aztán ez a folyamat szétterjed a vízfolyásban. A folyómeder mélyülésének természetes folyamatához (folyamatos változás a víz útvonalában) hozzájárulnak még az átfogó és hosszadalmas folyófejlesztési és hasznosítási tevékenységek, az eróziószabályozó tevékenységek és a vízgyűjtőterület építkezései (patakok szabályozása, erdősítés és más tevékenységek), az árvízvédelmi művek a fő- és a mellékfolyókon, a folyócsatornákban a partok stabilizálására épített művek, a gátak és a víztározók, és még más tevékenységek.

2.

A DRÁVA FOLYÓN TALÁLHATÓ LÉTESÍTMÉNYEK

2.1

A Dráva folyó vízerőműtelepei

A Mura-torkolat feletti Dráva szakaszon 22 vízerőmű épült: 11 Ausztriában, 8 Szlovéniában, és 3 Horvátországban. 14 erőmű a természetes lefolyásnak megfelelően működik (Patemion, Villach, FeistritzLudmannsdorf, Ferlach-Maria Rain, Annabrucke, Edling, Schwabeck, Lavamund, Dravograd, Vuzenica, Vuhred, Ožbalt, Fala és Mariborski Otok), 8 pedig üzemvízcsatornás (Strassen-Amlach, Kellerberg, Rosegg – St. Jakob, Zlatoličje, Formin, Varaždin, Čakovec és Dubrava). Azokon túl, amiket a Dráván építettek, Ausztriában a Dráva felső szakaszának vízgyűjtőterületén is megépültek a vízerőművek (Fragant vízerőműrendszer, ReisseckKreuzeck és Malta a Möll mellékfolyó vízgyűjtőjében, valamint a Koralpe vízerőmű a Feistritzbach mellékfolyó vízgyűjtőjében). A Dráván épített összes vízerőmű elhelyezkedése, valamint az Ausztriában, Szlovéniában és Horvátországban épített művek hossz-szelvényei a C.1-es ábrán láthatók.

A folyócsatorna vízerőművön keresztül történő hordalékszállítása közvetlenül a gát bukóaknáinak kivitelezésétől függ. A Dráván épült három horvátországi vízerőműtelep gátjainak alacsony küszöbű (1,0 m) és elegendően széles nyílással tervezett bukóaknái vannak, amely lehetővé teszi a meder hordalékszállítását árvizek alkalmával. A horvátországi vízerőművek változtatható üzemmódot használnak a Hrvatska Elektroprivreda Diszpécserközpontjának követelményeihez igazodva, valamint azokhoz a vízhasználati szabályokhoz, melyek megszabják a régi folyókba történő minimum vízmennyiség lecsapolását, az árvízi időszakok kivételével, amikor is elsődlegesen a vízerőművek tározóit használják az árvízszabályozáshoz. 2.2

A Dráva folyó horvátországi szabályozási művei

Árvizeknél a nagyobb árterek gyakori elöntése, valamint a kisebb hajók hajózási nehézségei alacsony vízszint esetén azt eredményezték, hogy már a 19. század elején számos folyószabályozási művet építettek a Dráva alsó szakaszán. 1805-től 1848-ig 62 kanyarátvágást csináltak összesen 75 km hosszban a Mura-torkolat és a dunai Dráva-torkolat között, főleg a Terezino Poljétől lejjebb eső szakaszon (Barcs). Ilyen módon a folyó az eredeti hosszának a 60%-ára rövidült. 1848 és 1915 között a kanyarok átvágása tovább folytatódott, de már jóval lassabb ütemben. C.1 ábra:

A Dráva vízerőműtelepei

A nyolcvanas években a Dráva alsó szakaszán számos kanyarulatot vágtak át:

-

Nemetin átvágás (12 + 500 - 14 + 500), folyócsatorna árokkal Valpovačke Plaže átvágás (49 + 000 - 50 + 000), 1983 Zalata átvágás (107 + 500 - 112 + 000), 1988 Bélavár átvágás (193 + 000 - 196 + 500), 1980 Botovo átvágás (226 + 500 - 228 + 500), 1981

A következő átvágásokat tervezik: -

Budvaj - Nehaj átvágás (37 + 00 - 41 + 000), Gatski átvágás (60 + 000 - 63 + 000), Noskovci – Predrijevo átvágás (113 + 500 - 116 + 500), Marof átvágás (165 + 000 – 171 + 500), Šašnato Polje átvágás (172 + 000 - 175 + 000), Mekiš átvágás (176 + 500 - 179 + 500).

A 19. század végén az árvizek által leginkább veszélyeztetett területek védelmére a Dráva alsó szakaszán töltések építésébe kezdtek. 1915-től egészen a hatvanas évek közepéig a nagy átvágások és töltések építése szünetelt, így a folyó mentén csak szerényebb folyószabályozási tevékenységeket végeztek. A Dráva alsó szakaszán 1964, 1965, 1966 és 1972-ben bekövetkező nagy árvizek adtak okot a hetvenes évek közepén a töltések megtervezésére és megépítésére. A rendelkezésre álló 1986-os adatok szerint 123,4 km töltés épült a Dráva bal partján, 136,0 km töltés a jobb partján, és 86,5 km töltés a mellékfolyók mentén. A Novo Virje erőműnél a jobboldali töltés a Repaš híd és a Gliboki Potok közötti szakaszon épült a Gliboki Potok mentén lévő jobboldali duzzasztógáttal, és a Molve Grede – Kingovo közöttivel együtt. A baloldali töltés a Repaš és a Botovo hidak között épült. A töltéseken kívül a Dráva-csatorna számos más folyószabályozási műnek is helyet ad, mint például a partvédő művek, sarkantyúk, traverzes hosszirányú szabályozási művek, hordalékfogók és zárógátak. A C.2-es ábra a Dráva csatornájának változásait mutatja 1886-tól 1982-ig. C.2. ábra: A Dráva csatornai változása 2.3

Adatok és információk a Dráva-csatorna üledékkitermeléséről

Az alsó Dráva-csatorna üledékének építési célokra történő hasznosítása régóta fennálló gyakorlat, jogilag a 19. század végén szabályozták, amikor a Víztörvény (1878) és a Vízjogi törvény (1891) életbe lépett. A

Mura-torkolat alatt az egész folyó mentén megtalálhatóak a kitermelőhelyek, kavicsbányák Terezino Polje fölött, és homokbányák az alsó szakaszon Donji Miholjac és Osijek irányában. A Dráva-csatornából való jelentősebb kitermelés 1975-ben kezdődött a magyar oldalon a 154 + 000 és a 161+ 000 állomások között. Az anyagra a barcsi osztályozóműnek volt szüksége (kb. évi átlag 150 000 m³). Négy évvel később Donji Miholjacból a Dravska Plovidba Társaság is kitermelésbe kezdett a Marof-Okrugljača szakaszon (159 + 000 - 162 + 300 állomások), Šašnato Poljénél (171 + 600 - 177 + 000 állomások), és Krinicánál (166 +500 - 171 + 000 állomások). A rendelkezésre álló adatok szerint a Dravska Plovidba kitermelése 1982-ben érte el a maximumot (összesen 224 334 m³). Ezt követően különböző okok miatt a kitermelt mennyiségek lényegesen alacsonyabbak voltak. A nagyobb kitermelőkön kívül a Dráva kavicsát kisebb mennyiségben a horvát és magyar beruházók is folyamatosan kitermelték a Dráva teljes szakaszán Okrugljačától, Križnicán, Šašnato Poljén, Vízváron, Bélaváron, Botovón és Gyékényesen át egészen Légrádig. 1982-ben A Repaš híd építéséhez szükséges kavicsot a 206 + 000 és a 209 + 000 állomások közötti szakaszon termelték ki (összesen 55 000 m³). A kitermelés nem megfelelő ellenőrzése miatt a már kitermelt kavics- és homokmennyiségek adatai csak közelítőlegesek, így gyakran eltérnek a különböző hivatkozásokban. A magyar Vituki Intézet megadta 1982-re a saját becsélését, ami szerint abban az évben a horvát fél 262 000 m³ kavicsot termelt ki, a magyar fél pedig 95 000 m³-t. A Tanulmány a Dráva folyó üledékéről Horvátországban (Dráva – Duna Vízügynökség, Osijek, 1990) becslése szerint az átlag éves összkitermelés a Botovo-Donji Miholjac szakaszon 1985-1988 között nagyjából 613 000 tonna volt. A Szabályozott folyók: kutatás és management (7-es kötet, 1992) becslése szerint, mely magában foglalja a teljes Dráva szakaszt Varaždintől Osijekig, az átlag éves összkitermelés 1 700 000 m³. Egy másik tanulmány becslése szerint (Tanulmány a Dráva kavics- és homokkitermelésének lehetőségeiről, Horvát Vizek, Dráva – Duna Vízügynökség, Osijek, 1997) 1975-1996 között a Mura-torkolat alatti Dráva szakaszon a magyar fél összesen 3 300 000 m³ kavicsot termelt ki, a horvát fél pedig 1 700 000 m³-t. Az Állandó Horvát-Magyar Vízgazdálkodási Bizottság második ülésének jegyzőkönyve szerint (Split, 1997. június 9-12.) a kavics- és homokkitermelés a Dráván a megadott engedélyek szerint történt. A Horvátország és Magyarország által megosztott Dráva szakaszon a magyar fél 1996-ban összesen 37 222 m³ homokot és kavicsot termelt ki, és további 100 000 m³-t tervezett 1997-re. Ugyanezen a szakaszon a horvát fél 1996-ban összesen 126,862 m³ kavicsot és 28 590 m³ homokot termelt ki, és 164 000 m³ kavicsot és 25 000 m³ homokot tervezett 1997-re. A Dráva Botovo és Duna-torkolati szakasza között 1980-1996-ig a nagyobb horvát vállalatok (Vodogradnja, Osijek; Dravska Plovidba, Donji Miholjac; Kužič, Donji Miholjac és mások) által kitermelt kavicsmennyiségről szóló adatokat a C.1-es táblázat, és a C.3, C.4-es ábrák mutatják (a mennyiségek tonnában értendők, feltételezve az 1800 kg/ m³-es anyagsűrűséget). C.1. táblázat:

A kitermelt kavicsmennyiségek adatai

RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ ADATOK A DRÁVA MEDRÉBŐL KIFEJTETT KAVICS MENNYISÉGÉRŐL (m3) RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ MENNYISÉGÉRŐL(m3)

ADATOK

A

C.3 ábra:

Éves kavics-kitermelési mennyiségek 160-162 szakasz 165-171 szakasz 171-178 szakasz

C.4 ábra:

A kitermelt kavics éves mennyisége 193-197 szakasz 204-205 szakasz 206-211 szakasz

DRÁVA

MEDRÉBŐL

KIFEJTETT

HOMOK

3.

A MEGLÉVŐ VIZI LÉTESÍTMÉNYEK, VALAMINT A FOLYÓÜLEDÉK-HASZNOSÍTÁS HATÁSAINAK VIZSGÁLATA A DRÁVA MORFOLÓGIAI ÉS SZEDIMENTÁCIÓS JELLEMZŐIRE

3.1

Az lebegtetett hordalékszállítás éves teljes mennyiségének elemzése

A Dráva folyó hordalékháztartására jelentős mértékben hatnak a Dráva-csatornában létrejött változások, melyeket a számos folyószabályozási mű okoz, továbbá a folyócsatornából és az árterületről történő homok- és kavicskitermelés, valamint a Mura-torkolat felett épülő és üzemelő vízerőművek és létesítmények. A vízszintméréstől eltérően, amit a vízmérőállomásokon már majdnem két évszázada végeznek, a hordalékmérés csak a 20. század hatvanas éveiben kezdődött el az Állami Meteorológiai Hivatal (State Weather Bureau) által. A lebegtetett hordalék napi szállításáról és koncentrációjáról szóló rendelkezésre álló adatokat (az 1967-1995-ös időszakból) kiértékelték, azokat az egyes mintavevő helyeken napi vízmintavétellel határozták meg a Varaždin, Botovo, Donji Miholjac, Terezino Polje és a Goričan állomásokon. A hordalékszállítás háztartásának változását, amit a csökkent lebegtetett hordalékszállítás mutat, általánosan a Dráva felső szakaszán található vízerőművek beindításával hozzák összefüggésbe, melyek építése egy időre csökkentette a természetes hordalékszállítást. A változások tisztán láthatók a hordalékszállítás éves teljes mennyiségének kumulatív görbéin. A vízgyűjtő terület stabil áramlási feltételeinek és átlagos hidrológiai feltételeinek esetében a kumulatív görbe csekély eltérést mutat az egyenes vonaltól. Másfelől viszont az éves hordalékszállítás csökkenése vagy növekedése, melyet a vízgyűjtő területek fejlesztése okoz, beleértve a tározók és vízerőművek megépítését is, a folyó hordalékának hasznosítását, és különösen a hidrológiai szélsőségeket, a hordalékgörbe eltérését okozza az egyenes vonaltól. A C.5, C.6-os ábrák mutatják a lebegetett hordalékszállítás éves és havi arányait, valamint a hordalékszállítás teljes éves mennyiségeinek kumulatív görbéit Terezino Polje és Botovo állomásokon. A kumulatív görbék megmutatják, hogy az éves hordalékszállítás aránya a vízmérőállomásokon jelentősen csökkent közvetlen azután, hogy az egyes vízerőműveket beindították, azután fokozatosan nőttek. Mihelyt a Dráva egyensúlyba hozta az áramlását a meder és a part kimosása révén, a hordalékszállítás is kiegyensúlyozódott. Szükséges megjegyezni, hogy a hatvanas és hetvenes évek elejével ellentétben, amelyet gyakori árvizek és a megnövekedett hordalékszállítás jellemzett, a nyolcvanas évek a hidrológiai ciklus száraz felére estek. Ez azt jelenti, hogy az árvizek alkalmával a vízerőművek gátbukóinak vízhozama alacsonyabb, tartósságuk rövidebb, és ennek megfelelően kisebb a szállítási kapacitásuk is. Így a kimosott, és a tározóban egy bizonyos mennyiségű év alatt lerakódott üledék nagyobb része az öreg Dráva-holtágban (duzzasztott vizeiben?) marad. Tehát ez a száraz időszak, amely egybeesett a Varaždin, Formin, Čakovec és Dubrava vízerőművek építésével és beindításával, lényegesen hozzájárult a lebegtetett hordalékszállítás csökkenéséhez. A teljes lebegtetett hordalékszállítás eloszlása éves szinten, minden állomást beleértve, megfelel a Dráva vízjárásának. Az elsődleges maximumokat május-augusztusban mérik, a másodlagosakat szeptemberben vagy októberben. A minimumokat a téli hónapok alatt (január, február, november és december). A vízerőművek által kifejtett hatás a teljes, éves hordalékszállítás arányaira, azok csökkenésén felül, megmutatkozik még a jellemző havi hordalék-szállítási arányok szélsőségei és az évközben megfigyelhető kiegyensúlyozottságuk közötti ingadozások éles váltakozásaiban is. C.5 ábra: A teljes havi és évi lebegtetett hordalékszállítás, valamint a hordalékszállítás teljes, éves mennyiségeinek kumulatív görbéje Terezino Poljénél. folyó: Dráva állomás: Terezino Polje időszak: 1991-1995 Ábracímek: TELJES HAVI ÉS ÉVI LEBEGTETETT HORDALÉKSZÁLLÍTÁS (t) Tipikus havi hordalékszállítás (1991-1995) Teljes évi lebegtetett hordalékszállítás Teljes évi hordalékszállítás kumulatív görbéje (1991-1995) C.6 ábra: A teljes havi és évi lebegtetett hordalékszállítás, valamint a hordalékszállítás teljes, éves mennyiségeinek kumulatív görbéje Botovónál. folyó: Dráva állomás: Botovo időszak: 1967-1995 Ábracímek: TELJES HAVI ÉS ÉVI LEBEGTETETT HORDALÉKSZÁLLÍTÁS (t) Tipikus havi hordalékszállítás (1967-1995)

Teljes évi lebegtetett hordalékszállítás Teljes évi hordalékszállítás kumulatív görbéje (1967-1995) 3.2

A Dráva-csatorna morfológiai változásai a vízmérőállomásoknál (a zárógát alatti)

A hidrográfiailag folyamatosan mért vízfolyások keresztszelvénye a folyócsatorna helyi morfológiai változásait mutatja. Horvátországban a Horvát Állami Meteorológiai Hivatal ilyen méréseket csak a vízmérőállomásokon végez a Murára és a Drávára. A Novo Virjéhez és Terezino Poljéhez rendelkezésre álló keresztszelvényeket a C.7-es ábra mutatja. Az állomáshelyeken a vízfolyások keresztszelvényeinek adatait nem lehet felhasználni a folyócsatorna globális változásainak előrevetítéséhez, mert gyakran mutatnak helyi eróziót vagy feliszapolódást, melyet a közelben elhelyezkedő vízi létesítmény okoz, vagy az árvíz lecsapolása, még mielőtt a mérés megtörténne. A rendelkezésre álló adatok vizuális vizsgálatának eredménye úgy becsüli, hogy a keresztszelvény Novo Virjénél stabilabb, mint Terezino Poljénél. Az ilyen adatokat csak információs célokra lehet használni, mivel nem teljesek. C.7: A Dráva-csatorna keresztszelvényei Mérési szelvény, NOVO VIRJE MAGASSÁG (t.sz.f,m) SZELVÉNY SZÉLESSÉG (m) Mérési szelvény: TEREZINO POLJE MAGASSÁG (t.sz.f,m) SZELVÉNY SZÉLESSÉG (m)

4.

A TERVEZETT NOVO VIRJE VÍZERŐMŰ KIHATÁSA A FOLYÓCSATORNA MORFOLÓGIAI VÁLTOZÁSAIRA AZ ALVÍZI OLDALON

A Novo Virje Vízerőmű tározójának megépítése alapvetően meg fogja változtatni a természetes üledékszállítás mennyiségét az alvízi oldalon. Az üledékanyag átmenetileg főleg a tározóban fog lerakódni, ahol az áramlás lelassul, ennek következményeként pedig bizonyos változásokra lehet számítani a Novo Virje Vízerőmű alsó szakaszán. Ezeket a változásokat a szállított hordalékmennyiség csökkenése idézi elő, valamint a folyóban megnövekedett eróziós tevékenység, ami kevesebb energiát fog használni a hordalékszállításhoz. Ezekből az okokból kifolyólag szükséges volt pontosan elkülöníteni a folyócsatornát érő hatásokat, amelyeket a Novo Virje Vízerőmű okoz egyéb olyan tényezőktől, amelyeket más fejezetek tárgyalnak. Ezek az egyéb tényezők szintén a folyócsatorna állandó mélyülését okozzák, ami akkor is folytatódna, ha a Novo Virje Vízerőmű nem épülne meg. A fentiek miatt a modell tesztelés a Dráva-csatorna olyan változásait elemezte, amelyek a Novo Virje Vízerőmű megépítéséből származnak (A Novo Virje Vízerőmű alsó szakaszának morfológiai változásaival kapcsolatos kutatás, Institut za Elektroprivredu i Energetiku, Zágráb, 2001, MIKE 11 programcsomag; Az alsó Dráva szakasz változásainak hatása az erőmű alvízére, Elektroprojekt, 2001, HEC-6 programcsomag). A kutatás a Drávának a gáttól Terezino Poljéig terjedő szakaszát foglalja magában, 10, 30 és 50 éves időszakra nézve, az elemzett alternatívák pedig bemutatják a Novo Virje Vízerőmű nélküli (természetes állapot) lehetőségét, illetve azt, amelyiknél megépül a Novo Virje Vízerőmű a természetes lefolyásnak megfelelő üzemmóddal. A modellbe bevezetett geometriai adatok tartalmazták a terület-felmérési eredményeket, és a rendelkezésre álló keresztszelvényeket. A talajmechanikai adatok a folyócsatorna anyagának szemcseméretgörbéiből álltak. A szemcseméret görbéi számos anyagminta teszteléséből származtak, melyeket olyan furatokból vettek, amelyek a durvább törmelékből származtak (kavics, kavicsos homok a szakasz felső részéről), valamint a finomabb törmelékből (homok-iszap-agyag a szakasz alsó részéből), tehát az elemzett szakaszt három alosztályra bontották a folyócsatorna anyagának szemcsemérete szerint. Formájuk lényeges eltérése miatt minden alosztályt három szemcseméret-görbén mutatunk be, mely bemutatja az adott alosztály folyócsatornaanyagának struktúráját. Az első a legfinomabb részecskék szemcseméret-görbéit tartalmazza (minimum törmelék burkolat), a második csoport a legdurvább részecskék görbéi (maximum törmelék burkolat), a harmadik pedig a közepes méretű szemcsék görbéi. Az elemzett szakasz üledék importjának, az úgynevezett üledék inputnak, az adatai a Novo Virje állomás hordalék-szállítási méréseiből származnak. A modellnél háromféle üledék inputot

határoztak meg: az első a finom szemcsés törmelék – MIN, a második a durva szemcsés törmelék – MAX, a harmadik a középérték – SR, mely meghatározta a regressziós görbe hordalék-felépítését. A megépített Novo Virje Vízerőmű egyik lehetőségeként felmerült az a szélsőséges elképzelés is, miszerint az üledék import egyenlő a nullával; ez a folyócsatorna maximális változását adja, mely a vízerőmű megépítéséből származik. Ki kell emelnünk, hogy a teljes hordalékmennyiség sohasem marad a tározóban, mivel részben lemosódik a gát alsó szakasza felé (különösen árvizek alkalmával). Ennél fogva a megépítés után a folyócsatorna változásai kisebbek lesznek, mint amit a modell mutat. A bevitt hidrológiai adatok az elemzett rész alsó és felső szakaszának végéhez kapcsolódnak. A modellnél az alsó szakasz peremfeltételét a Terezino Polje állomáson határozták meg, ami is az Állami Meteorológiai Hivatal által meghatározott vízhozam görbe. A felső szakasz végénél (Novo Virje Vízerőmű) a vízhozam, a vízhőmérséklet és a vízhozam-tartósság adatait használták fel. Az Állami Meteorológiai Hivatal által a botovói mérőállomásnál meghatározott napi közép-vízhozam mért adatait is felhasználták. A maximális folyócsatorna-mélység változásainak eredményei 10 és 30 éves időszakok matematikai modellezéséből származnak, melyeket a C.8-as ábra mutat (természetes állapot), a C.9-es (a megépült vízerőművel), valamint a C.10 és C.11-es (a természetes állapot és a megépített utáni állapot összehasonlítása). A folyócsatorna bemutatott változásait (mélyülés vagy iszaposodás) a folyócsatorna „0” (eredeti) állapotához viszonyítva adják meg ezek a számítások. A 152,334-es állomás az elemzett szakasz alsó határa – Terezino Polje állomás, a 199,994-es állomás pedig a az elemzett szakasz felső határa – Novo Virje állomás. A magyarázatok jelölései a folyócsatorna anyagának szemcseméretét adják meg (az első rész – MAX, MIN, SR), és a lerakodó anyag szemcseméretét (utolsó rész – MAX, MIN, SR), melyekre a számításokat végezték. A betűk melletti számok az elemzett időszak éveit mutatják (10, 30). A C.10 és C.11-es ábrán a jelmagyarázatban a szemcseméret-jelöléseket a „gát” (dam) szó követi, ezek a Novo Virje Vízerőmű megépülése utáni folyócsatorna-változásokra utalnak. A Dráva-csatorna mélyülésével kapcsolatos számítások a kiválasztott modellek esetében (MAX_MAX, MIN_MIN és SR_SR), a természetes állapotra és a Novo Virje Vízerőmű megépítése utáni állapotra vonatkozóan a következőket mutatják:

• •

• •

A Mura-torkolat alatti elemzett szakaszon a Dráva-csatorna még mindig nem érte el az egyensúlyát, ennél fogva a mélyülési folyamata egy bizonyos trendet követve folytatódni fog a jövőben is, függetlenül a lehetséges jövőbeli építési munkálatoktól. A természetes és a megépített utáni állapotok összevetéséből származó eredmények azt mutatják, hogy a Novo Virje Vízerőmű megépítése után a folyócsatorna mélyülése az alvízcsatorna-torkolat alatti szakaszon (úgy 20-25 km-rel lejjebb) sokkal intenzívebb, mint a természetes állapotnál; azonban ahogy haladunk lefelé, a különbség csökken e között a két állapot között, a morfológiai folyamatok a folyócsatorna alsó szakaszán pedig az erőmű megépülésétől függetlenül is folytatódni fognak. Az erőmű üzemmódja nem fejt ki lényeges hatás a morfológiai változások kiterjedésére. A Mura-torkolat és Osijek közötti Dráva-csatorna általános mélyülésének, illetve a vízszintcsökkenési trend megállításának egyik megoldása a tervezett többcélú rendszer megépítése, mely magában foglalja a gát közeli vízerőműveket (Botovo Vízerőmű, Novo Virje Vízerőmű, Barcs Vízerőmű, Donji Miholjac Vízerőmű és Osijek Vízerőmű). A rendszer megépítése, amennyire lehetséges, fokozatosan történjen, a legalsó szakasz felől indulva a legfelső felé. Ilyen körülmények között az egész alsó Dráva körbe lenne zárva, amely stabilizálná a folyó medrét. Az Osijek Vízerőműtől lejjebb eső szakaszon az intenzív mélyülés az apró mederelhajlások miatt jönne létre. C.8 ábra:

Folyómeder változás a természetes állapotban 10 és 30 éves időszakok után.

C.9 ábra:

Folyómeder változás a Novo Virje Vízerőmű 10 és 30 éves üzemelése után.

C.10 ábra:

A folyómeder változásainak összehasonlítása 10 éves időszak után (természetes/megépített állapot)

C.11 ábra:

A folyómeder változásainak összehasonlítása 30 éves időszak után (természetes/megépített állapot)

C.12 ábra:

A vízerőmű változó működésének kihatásai a folyócsatorna változásaira

D.

A KÖRNYEZETILEG ELFOGADHATÓ VÍZHOZAM

1.

BEVEZETŐ

A biológiai minimum biztosításához szükséges minimum vízmennyiség, illetve a vízkivételi mű alatti szakaszon a környezetileg elfogadható vízhozam meghatározása multidiszciplináris feladat, amelynek össze kell egyeztetnie a vízhasználók gyakran maximális igényeit a főfolyam természetes értékeinek védelmére és megőrzésére irányuló követelményekkel. Ezért olyan megoldást kell találni, amely finom egyensúlyban tartja a társadalmi és környezetvédelmi követelményeket. Minden vízhasználó számára különösen fontos kérdés a víz mennyisége – erre gyakran hivatkoznak biológiai minimumként, vagy a vízfolyásban megtartott minimum vízhozamként (Q 0), amelynek a vízfolyásban kell maradnia, és a természetes folyómederben kell folynia a vízkivétel után. Az elsődleges felhasználó számára az üzleti célokra nem hasznosított minimális vízmennyiség is veszteségnek számít, miközben a környezetvédelem szempontjából ez a vízmennyiség, amely a vízkivételi műtől lejjebb eső szakaszon a természetes folyómederben folyik, nagyon is számít. Mivel minden vízfolyás dinamikus és nyitott hidrológiai rendszer, és egyben speciális, a környezeti kondícióktól függő ökorendszer is – nem csak az adott vízgyűjtőterületen, de kiterjedtebb skálán is, nincs olyan különleges módszer, amellyel minden vízfolyás esetében meg lehetne határozni a benntartott vízhozamot. Ezért Horvátországban, de a világon mindenütt, a biológiai minimumot adminisztratívan, vagy a minimum vízhozam alapján írták elő, a természetes vízfolyások bioökológiai és egyéb jellemzőitől függetlenül, nem csak az egyes vízgyűjtőterületekre nézve, de még azon belül az ág egyes részeire is. Ezt az ökológiai szempontból helytelen megközelítést átfogó és mindent felölelő módon kellett helyrehozni a vízfolyások használatával kapcsolatos alapelvek meghatározásához, már csak ezért is, mert a természet megőrzésére irányuló elképzelések lényegi változásokon mentek keresztül, és ezek a biológiai, illetve a tájképben jelentkező sokféleség, valamint a természeti és az emberi tevékenységek összefonódásának teljes mértékű megőrzésében mutatkoznak meg. Az alapvető feladat az emberi igények kielégítése a vízgazdálkodási szektor tevékenységeinek a környezetileg elfogadható módon történő kivitelezésével, figyelembe véve a fenntartható fejlődés alapelveit, mellyel esély adható a jövő generáció számára is, hogy a saját igényeit kielégíthesse. A minimum vízhozamoknál a vízminőség nem változhat a főfolyam vízminőségéhez képest, a vízmennyiségnek pedig – miután mindenfajta vízigénynek eleget tettek – elegendőnek kell lennie az őshonos társulások és tagjaik számára is az év folyamán. Konkrétan ez annyit jelent, hogy az ökológiailag legérzékenyebb növény- és állattársulásoknak túl kell tudniuk élni a vízkivételi mű alvízi oldalán is. Ezért a „biológiai minimum” helyett általánosan a „környezetileg elfogadható vízhozam” kifejezést kezdték el használni. Ez utóbbi pontosabb is, hiszen jobban kiemeli a vízfolyás ökorendszerére kifejtett biológiai és fiziko-kémiai hatásokat, mint a „biológiai minimum”. A fentiekre alapozva meghatározták a minimum vízmennyiséget, amely a Dráva folyóban a Virje Vízerőmű gátja EP 129/7 (198,5-ös állomás) és az alvízcsatorna-torkolat EP 125/2 (194,5-ös állomás) között fog folyni a Novo Virje Vízerőmű megépülése után (D.1 ábra). Ebből a célból kifolyólag, és a rendelkezésre álló adatok alapján, a Drávának ezt a szakaszát, valamint folyóvölgyét a következők szerint elemezték:

•

•

•

A fennálló helyzet • A Dráva hidrológiai és hidraulikai jellemzői • A Dráva élőhelyeinek jellege • A víz fiziko-kémiai és biológiai jellemzői • A Dráva vizének fiziko-kémiai jellemzői • A Dráva biológiai jellemzői • Plankton Bentosz (a vízfenék élővilága) • túlterjeszkedés • bakteriológiai jellemzők • nekton (úszó állatok) A biológiai produktivitás szintje

• • • • • • • •

növénytársulások Madárvilág A Dráva víz használata A Dráva mellékfolyóinak vízmennyisége és -minősége A Drávát és mellékfolyóit szennyező tényezők A Novo Virje Vízerőmű kihatása a gát és az alvízcsatorna-torkolat közötti Dráva szakasz jelenlegi állapotára A bal oldalcsatorna vízének, amelyet az alvízi oldalon a Drávába csapolnak le, mennyisége és minősége, • Hidrológiai és hidraulikai jellemzők • A víz fiziko-kémiai és biológiai jellemzői • A Dráva víz korábbi használata Mivel a felvízi vízerőművek szokásos technikai monitoringja magában foglalja a felszíni vizek minőségváltozásának monitoringját is, a gát és a Novo Virje Vízerőmű alvízcsatorna-torkolata közötti Dráva szakasz környezetileg elfogadható vízhozamának megállapításához elemezték az oldalárkok vízmennyiségét és vízminőségét, valamint a Dráva folyóét a felvízi Čakovec és Dubrava vízerőműveknél a gát és a visszatorkollási pont közötti szakaszon. Ezeknek a vízerőműveknek a jobb oldalcsatornából a vizet a gát és az alvízcsatornatorkolat közötti szakaszon a Drávába csapolják, ez teszi ki a biológiai minimumként előírt víz legnagyobb részét. A Drávának ezen a szakaszán a fent említett vízerőművek gát és alvízcsatorna-torkolat közötti szakaszának előírt biológiai minimuma 8 m³/s. Ennek a vizsgálatnak az eredményeit használták fel arra, hogy előre lehessen jelezni a Novo Virje Vízerőmű hatását a gát és az alvízcsatorna-torkolat közé eső Dráva szakasz jelenlegi állapotára. A Novo Virje Vízerőmű alvízcsatorna-torkolat alatti szakaszának környezetileg elfogadható vízhozamát nem vizsgálták, mivel a minimum hajózási vízhozam a visszatorkollásnál (237 m³/s) magasabb, mint a Drávának ezen a szakaszán mért minimum vízhozam (117 m³/s), amely biztosítja az őshonos élővilág túlélését, amikor a Novo Virje Vízerőmű nem üzemel. Azonban az, hogy a hajózási vízhozamot biztosítani kell-e akkor, amikor az erőmű nem üzemel, nem dől el addig, amíg létre nem hozzák a IV-es kategóriájú vízi utat a Dráván.

2.

A DRÁVA JELENLEGI ÁLLAPOTÁNAK ELEMZÉSE A GÁT ÉS AZ ALVÍZCSATORNA-TORKOLAT KÖZÖTTI SZAKASZON

2.1

Hidrológiai és hidraulikai jellemzők

Az elemzett Dráva szakaszhoz tartozó vízmérőállomás az 1976. október 13-án üzembe helyezett Novo Virje Állomás. Az állomás vízszintet és vízhozamot mér. A 350 cm-t meghaladó árvizeket az ártérbe csapolják le. Az elemzett időszak: 1977-1994. Az elemzett időszakra eső havi legalacsonyabb minimumvízszintek 18-38 cm közé estek, a havi minimum közép-vízszintek 14-110 cm közé, a legmagasabb havi maximum vízszint pedig 294-475 cm közé esett. Ugyanakkor az éves minimum vízhozam 117 m³/s, a közép-vízhozam 493 m³/s, a maximum pedig 1910 m³/s. A Novo Virje Vízerőmű gátjától EP 129/7 (198,5-ös állomás) az alvízcsatorna-torkolatig EP 125/2 (194,5-ös állomás) terjedő Dráva szakasz éves minimum és maximum vízhozamának, valamint a 960 m³/s-os kiépítési vízhozamnak, és az évi 3%-os tartósságú 1157 m³/s-os vízhozamnak a hossz-szelvénye a D.2-es ábrán látható. A víz áramlási aránya az elemzett Dráva szakaszon, melyet a mért 117 m³/s-os minimum vízhozamnál kiszámított vízfelszín alapján kaptak, a 129/3-as szelvénynél minimum, a 128/3-asnál pedig maximum, ami 0,43 és 1,70 m/s-nek felel meg. A Novo Virje Állomás 493 m³/s-os közép-vízhozamánál a vízfolyás aránya minimum 0,84 és maximum 1,71 m/s a 125/6 és 128/3-as keresztszelvényeknél. A 960 m³/s-os kiépítési vízhozamnál a minimum 1,08 m/s, a maximum pedig 1,92 m/s a 125/6, valamint a 129/3-as szelvényeknél. Az évi 3%-os

2

tartósságú 1157 m³/s-os vízhozamnál a víz áramlási aránya 1,15 és 2,14 m/s között mozog a 125/6 és a 129/3-as szelvények elemzései nyomán. (D.1 ábra, D.1 táblázat) Ezen a Dráva szakaszon minimum vízhozamnál a relatív átlag-vízmélység 0,67 (EP 128/3) és 2,5 m (128/2) között váltakozik, a relatív maximum vízmélység pedig 1,35 (EP 125) és 5,04 m (EP 129/3) között. A 493 m³/s-os közép-vízhozamnál ezek az értékek 1,31 (EP 125/2) és 3,34 m (EP 129/3), illetve 2,18 (EP 129) és 5,98 m (EP 129/3), a maximumnál ez 3,17 (EP 129) és 7,07 m (EP 125/6). Az 1157 m³/s-os vízhozamnál ezek az értékek 2,36 (EP 125/2) és 4,51 m (EP 129/3) között váltakoznak, illetve 3,49 (EP 129) és 7,47 m (EP 125/6) között. Ezen a Dráva szakaszon a vízfelszín szélessége a mért minimum vízhozamnál 77,8 (EP 128/2) és 321,5 m (EP 125/6) között változik, a közép-vízhozamnál pedig 180,9 (EP 129/3) és 570,8 m (EP 125/3) között. A 960 m³/s-os vízhozamnál 254,5 (EP 129/5) és 1614,7 m (EP 128/2) között változik, az 1157 m³/s-os vízhozamnál pedig 295,0 (EP 128/B5) és 1707,1 m (EP 128/2) között. Ezen a Dráva szakaszon a főcsatorna szelvényének felszíni területe minimum vízhozamnál 66,3 (EP 125/3) és 274,6 m² (EP 129/3) között váltakozik, a közép-vízhozamnál pedig 268,0 (EP 125/2) és 518,7 m² (EP 125/6) között. A 960 m³/s-os vízhozamnál 475,4 (EP 125/5) és 774,4 m² (EP 125/6) között változik, az 1157 m³/s-os vízhozamnál pedig 530,9 (EP 129/3) és 870,1 m² (EP 125/6) között.

2.2

Élőhely jellemzők

Az ökológiai és biocenotikus jellemzői szerint a Drávának a Novo Virje Vízerőmű gátja és alvízcsatornája közé eső szakasza az átlagos folyáshoz tartozik. Ezen a szakaszon a magyar vasút védelme érdekében 1980-ban átvágtak több kanyarulatot Kingovo és Bélavár közelében. A Dráva-csatorna ennél fogva nagyjából 1800 m-rel rövidült meg. Ezen a szelvényen van egy jelentősebb esés, ahol gyors a vízfolyás, a part eróziója pedig intenzív, így a homok- és kavicslerakódások helyenként a folyómeder megemelkedését okozzák. Ennek következménye a part állandó eróziója, a csatornában bekövetkező változások, új csatornák kialakulása, és a régiek elhagyása. Kopár, kavicsos, vagy pionír vegetáció által benőtt homokzátonyok alakulnak ki, valamint kiszáradt csatornák, beomlott partok és új holtágak. Ezen a területen a társulások szukcessziója különböző szintet ért el, és folyamatosan változik, a víz pedig olyan abiotikus összetevő, amely megteremti a teljes növény- és állatvilág számára a specifikus életfeltételeket. A mederfenék meddő, homokos-kavicsos, a folyóüledékek különböző fázisaiból áll. A Corine-féle biotóp osztályozás szerint a Drávának ezen a szakaszán az élőhelyek a 2-es kategóriába tartoznak: nem tengeri vizek –, főleg a 24-esbe: folyóvizek, és valamelyest még a 22-esbe: álló édesvizek. A folyóvizek kategóriájában a következők vannak jelen: 24,1: folyók, hiporitrális vízfolyások (24,13), 24,2 – kavicsos folyópartok: kopár (24,21) vagy benőtt (24,22), magában foglalva a kopár vagy benőtt szigetecskéket és homokzátonyokat, 24,3 – homokos folyópartok: kopár (24,31) vagy benőtt (24,32), 24,5 – iszapos folyópartok: kopár (24,51) vagy benőtt (24,52). Ezen a szakaszon a 22-es kategóriájú élőhely –álló édesvizek – nyomokban van jelen. Van 22,1-es kategóriájú víz, egészen pontosan mezotróf jellegű álló édesvíz (22,13), vannak vegetáció nélküli medrek és iszapos gázlók (22,2), és kétlaki közösségek (22,3) gázlókban, valamint folyami vegetáció (24,4). Ez a kategória magában foglalja a meredek, kopár, beomlott partokat is, amelyeket a Corine-féle biotóp táblázat nem osztályoz. A Drávának ez a szakasza a következő mikro-élőhelyeket foglalja magában:

• • •

lital (kőzet alapú, főleg a partborításokon) akal (kavics és kőtörmelék alapú) psomopelal (homok-kavics-iszap alapú) A vízkivételi mű alvízi oldalán az akal nagyobb mennyiségben megtalálható, a tervezett Novo Virje Vízerőmű alvízcsatorna-torkolat feletti részén a psomopelal van jelen, míg a lital csak a szelvény központi részénél, a partborításokon.

3

Az alapok szemcseméret szerint is osztályozhatók:

• • • • •

nagyobb kőzet darabok (250 mm felett) kőzet darabok (150-250 mm) kavics (60-100 mm) kőtörmelék (2-60 mm) kevert homok és iszap, finom kőtörmelékkel vegyülve (kisebb, mint 2 mm) 2.3

A víz fiziko-kémiai és biológia jellemzői

2.3.1

A víz fiziko-kémiai jellemzői

Az 1977-1989-es időszak alatt a Botovónál és Terezino Poljénél végzett elemzésekből származó és rendelkezésre álló adatokat használták a vízminőség fiziko-kémiai jellemzőinek felmérésénél. A Botovo és Terezino Polje közé eső Dráva szakaszon végzett tesztelési eredmények alapján a vizet a II-III-as kategóriába lehet sorolni a fiziko-kémiai mutatói alapján (pH, O2, BOD5, COD, ammónium, nitritek, nitrátok, foszfátok), a nehézfém jellemzők alapján III-IV-es kategória (vörösréz, cink, kadmium, kobalt, króm, mangán, nikkel, ólom, vas, higany), a bakteriológiai mutatók alapján pedig II-III-as kategória. 2.3.2

a Víz biológiai jellemzői

A Novo Virje Vízerőmű gát és alvízcsatorna-torkolat közötti szakaszán, a speciális életfeltételekkel rendelkező területen, a következő társulások vannak jelen: plankton, bentosz (a vízfenék élővilága), nekton (úszó állatok) és epibionták. Planktonok: A folyóvíznél a planktonok nem fontosak, ezért ezen a Dráva szakaszon nem végeztek szisztematikus vizsgálatot ezzel kapcsolatban. 1975-ben azonban elemeztek néhány plankton társulást, az 19771989-es időszakban pedig elemezték a Dráva egy szakaszát Botovo és Terezino Polje közelében. A planktonok összetétele hasonló ez édesvíziéhez. A növényi planktonok meglehetősen sokrétű struktúrájában a tavaszi időszakban a legnagyobb számú csoport a Chrysophyta (sárgásmoszat) (Diatomeae / kovamoszatok), a nyári időszak alatt pedig a Pyrrophyta (barázdás moszat) csoport algái a túlnyomóak. Utánuk következnek a Chlorophyta (zöldmoszat) és Cyanophyta (kékalga) csoportok, a legritkábbak pedig a Chrysophyta és a Euglenophyta (ostorosmoszat) csoportok. A növényi planktonok kevéssé vagy közepes mértékben fejlettek. Előfordulásuk 300 sejt/l-től 20x10³ sejt/l-ig terjed. A jellemző fajok közül a bétamezoszapróbikus szint fajai a dominánsak, az alfa-mezoszapróbikus szint csak az egyed szintjén létezik. Az állati plankton-összetétel nem mutat látható szezonális változást. Összetevői a Protozoa (egysejtűek), Rotatoria (kerekesfergék), Cladocera (ágascsápú rákok) és a Copepoda (evezőlábú rákok). A domináns Rotatoria az olyan ökorendszerek számára fontos, amelyek a víz gyors állapotváltozásainak vannak kitéve. A jellemző fajok közül a béta-mezoszapróbikus szint fajai a dominánsok. Bentosz (a vízfenék élővilága): A Botovo és Terezino Polje közötti Dráva szakaszon, amely magában foglalja a Novo Virje Vízerőmű gát és alvízcsatorna-torkolat közötti szakaszát, a bentosz társulások közepesen fejlettek. A növényösszetétel – a partmenti iszapos fenék mikro-növényvilága – sárgászöld borítást képez. Idő és tér szempontjából ezen az alsó talajrétegen a Diatomeae és a Cyanophyta a domináns a nyári időszak kivételével, amikor a Chlorophyta a domináns. A szilárd talajrétegeknél a Cyanophyta és Chlorophyta rétegek gyakran keverednek a Diatomeaeval. Botovónál a mikrofitobentosz társulásaiban a Schyzomycetes (hasadógombák) eubactériumainak csoportjai időnként fellelhetőek voltak. Ebben a társulásban az állatfajok magukban foglalják a Protozoát (egysejtűek), Nematodát (fonálférgek) és Oligochateát (kevéssertéjűek), de ezek csak kis mértékben fordulnak elő. Az elemzett Dráva szakaszon a fenék biocenózisában a makrofitobentosz kevéssé fontos. A holtágak csatornáiban a makrofita vegetáció többé-kevésbé fejlett.

4

A Dráva metabolizmusa szempontjából fontosak a benton állati összetevői, a makrozoobentoszok, melyek főleg az élőhely felépítése miatt sokrétűek. A kavicsos-homokos alapon fontos a Gammaridae (bolharák-félék) populáció. Azoknak a rovaroknak a lárvái, amelyek az Ephemeroptera (kérészek), Trichoptera (tegzesek), Odonata (szitakötők) és a Coleoptera (bogarak) rendszerezett csoportjaihoz tartoznak, valamint a puhatestű Gastropoda (csigák), a köves alapot kedvelik. Az iszapos alapnál az Oligochatea csoportja a legszámosabb. Különösen fontos ezen a Dráva szakaszon a Turbellaria (örvényférgek) és az Odonata, amely mutatja a vízminőség szintjét, és az emberi tevékenységek okozta elhanyagolható hatásokat. Száma és biomasszája szempontjából a Gammaridae a legfontosabb. Utána következik a Chironomidae (árvaszúnyogok) lárvákat tartalmazó csoport. Azonban ezek kevésbé fontosak, hiszen a társulásban elsődlegesen a kisebb húsevő fajok a dominánsak. A biomassza szempontjából másodlagos az Oligochatea csoport. A mennyiséget tekintve az egyéb makroszkópikus gerinctelenek egyenletesen oszlanak el. A makrozoobentosz összetételének mennyiségét és minőségét illetően a tavaszi és a nyári időszak között nincs jelentős különbség. Az egyetlen kivétel egy Botovo közeli hely, ahol kimutatták egy Turbellaria csoport jelenlétét. A fenék makrofaunája 6-12 g/m² között mozog, amely jellemző arány a közepesen produktív vizeknél. Növénytakaró: Az elemzett Dráva szakasz partmenti részén epifitikus vegetáció fejlődött ki a különböző szilárd talajrétegeken, mint például kőzeteken, víz alatti farönkökön és árvízi növényeken. Általában véve az alsóbb rendű növények ugyanazon csoportja van jelen minden benőtt talajrétegen. A fajok száma és bősége rendszertelenül váltakozik a különböző helyek esetében. A Chrystophyta alga – Diatomeae a domináns. Továbbá, és különösen a nyári időszakban, nagy számban fordulnak elő a Cyanophyta és Chlorophyta csoportok algái is. Ebben a társulásban, az egysejtűek (Protozoa) kivételével, állatok kevésbé fordulnak elő. Bakteriológiai jellemzők: A heterotróf baktériumok elemzése kimutatja, hogy a Dráva azonnal lebomló szerves anyagokkal kevéssé telített a Botovo – Terezino Polje szakaszon. Eszerint a Dráva vize főként a II-es kategóriába tartozik. Terezino Polje közelében csak néha kerül a II-III-as kategóriába néhány heterotróf organizmus maximális értékét véve alapul. Nekton (úszó állatok): Az elemzett Dráva szakaszt 3 Cyclostoma faj, és 55 halfaj népesíti be. A Cyclostoma fajok az ingola alakúak rendjébe tartoznak, a halak pedig a következő 12 kategóriába: tokfélék (Acipenseridae) (1 faj), lazacok (Salmonidae) (3 faj), csukaszerűek (Esocidae) (2 faj), pontyfélék (Cyprinidae) (29 faj), csíkfélék (Cobitidae) (2 faj), harcsafélék (Siluridae) (1 faj), amerikai harcsák (Ictaluridae) (1 faj), angolnaalakúak (Anguillidae) (1 faj), tőkehalfélék (Gadidae) (1 faj), díszsügérfélék (Centrarchidae) (2 faj), sügérfélék (Percidae) (7 faj), kölöntefélék (Cottidae) (2 faj). A halfajok a folyó fő ágában élnek, a holtágakban, kavicsos mélyedésekben, kisebb állóvizekben és csatornákban, a rheofíl (vízfolyások erős sodrású részein élő) és a limnofíl (tavi) fajok elsődleges dominanciája az élőhelyek függvénye. A biológiai produktivitás szintje: a szeszton és a mikrofitobentosz mennyiségi és minőségi összetételét tekintve a Dráva 1985 óta a II-es kategóriába tartozik a szapróbikus szintje miatt. A plankton társulás kevéssé fejlett. A növényi planktonok mennyisége 300 és 20x10³ sejt/l körül van, az állati planktonoké pedig 350 egység/10 l. A makrofitobentosz kevésbé fontos. A társulások fejlettebbek a gázlókban, holtágakban, a régi csatorna egyes részein, a kisebb állóvizekben és a mocsarakban. A megfigyelt területen a vízfenék marofaunájának átlagos értéke 6 és 12 g/m² közé esik, amely jellemző a közepes produktivitású vizekre. A Dráva folyó haltermelő képessége megegyezik az elsődleges és másodlagos produktivitással, és nagyjából 30 kg/ha-ra becsülik. Növénytársulások: A Dráva folyó mentén az elemzett szakaszon a fekete nyár és a fehér fűz (Salici – Populetum TX.1931. Meijer – Drees 1936) kevert erdőségei nőttek. Mivel ez a társulás fejlődött ki a folyó mentén, nyilvánvaló, hogy a jövőbeli fejlődését és túlélését befolyásolja a vízjárás. Ez az erdőfajta azonban gyorsan kiterjed az új átvágások peremeire, és fejlődése első szakaszát gyorsan elhagyva birtokába veszi a

5

különböző területeket. A holtágak partjai mentén foltokban fordulnak elő a nádtársulások (Scirpo-Phragmitetum W. koch 1926). Ezen a területen nincsenek védett, veszélyeztetett vagy ritka növényfajok. Madárvilág: A Dráva szakasz helyet ad olyan élőhelyeknek, amelyek fontosak a madárközösségek számára a fészekrakási periódusok alatt. A közösség olyan fajokat ölel fel, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a folyóhoz, a homokparthoz, szigetecskékhez, a környező sekélyvizű öblök gyűrűformájú szigetecskéihez, akár kopárak, akár benőttek, valamint a holtágak folyó- és állóvizeihez, vagy a táplálkozás, vagy a fészekrakás miatt. Az ezen az élőhelyen fészkelő madarakon kívül ezt az élőhelyet azok a madarak is látogatják, amelyek fészkei a környéken vannak, és ezért a folyóhoz jönnek táplálkozni, valamint azok is, amelyeknek a fészkei nincsenek ugyan a környéken, de rendszeresen a folyó mellé költöznek a szaporodási időszakban. A kavicsos-homokos partok, a szigetecskékkel és homokzátonyokkal együtt, jól fejlettek ezen a területen. A part meredek, kopár és beomlott, és mint ilyen, fontos a parti fecske (Riparia riparia) és a jégmadár (Alcedo atthis) fészekrakása szempontjából. A fészekrakási időszak alatt ezt a területet 27 madárfaj népesíti be. Az európai szinten veszélyeztetett fajok mellett ezen a területen él még a varjú (Nycticorax nycticorax), a vörös gém (Ardea purpurea), a rétisas (Haliaeetus albicilla), a kiscsér (Sterna albifrons), a jégmadár (Alcedo atthis) és a parti fecske (Riparia riparia). A helyi (Horvátország) szinten veszélyeztetett fajok közül itt él a nagy kócsag (Egretta alba), a kis lile (Charadrius dubius), a billegető cankó (Actitis hypoleucos) és a küszvágó csér (Sterna hirundo).

2.4

Vízhasználat

A Novo Virje Vízerőműnek a gát és az alvízcsatorna-torkolat közötti Dráva szakaszán a víz egyik használati fajtája a sporthorgászat. A Dráva folyónak ez a szakasza, mely a horvát területen található, a korábbi đurđevaci önkormányzathoz tartozó Sporthorgászok Egyesületeinek Szövetsége alá tartozik. Az egyesület közel 1000 tagot számlál, átlag éves halfogásuk 8 kg, illetve 6,2 kg/ha. 2.5

A mellékfolyók vízmennyisége és vízminősége

A Novo Virje Vízerőműnek a gát és az alvízcsatorna-torkolat közötti Dráva szakaszán a Ždalica patakon kívül vannak még más időszakos vízfolyások, vízmosások és terepmélyedések is, amelyek lecsapolják a többlet vízmennyiséget, és belevezetik a Vetecbe, amely a Dombóba ömlik, amely pedig a Čambina tóba, mely összeköttetésben áll a Drávával. Nem megbízható információk szerint a Ždalica patak közép-vízhozama Q = 0,12 m³/s. A Ždalica szabályozásához készített dokumentációtervezet szerint ezt 6-7 m³/s-ra tervezték árvizek idejére. A víz fiziko-kémiai jellemzőivel kapcsolatban rendelkezésre álló adatok szerint (1989–1991) a Ždalica megfelel az II–III-as kategória előírt követelményeinek. 2.6

Vízszennyező tényezők

A gát és az alvízcsatorna-torkolat közötti Dráva szakaszon nincs jelen a szennyezés ipari, lakossági vagy mezőgazdasági forrása. A horvát oldalon a Dráva melletti területet főleg rétek, legelők, bozótok és ligetek borítják. A legközelebbi szántóföld, amely nagyjából 15 hektárnyi, legalább 80 méterre van a Drávától. Magyarország nagykiterjedésű mezőgazdasági területei, melyeken kiterjedt mezőgazdasági termelés folyik, a Dombo csatornába és a Čambina tóba csapolódnak le, azok pedig a Drávába. Ezért az elemzett Dráva szakaszon az egyetlen lehetséges szennyeződés a kiterjedt mezőgazdasági termelésből származik, vagy a szemét, az olaj és az állati tetemek (kevésbé valószínű) felelőtlen lerakásából, illetve az erózió és a kimosások által. A viharok után a vízfolyások általában nagyon szennyezettek, és jelentős mennyiségű szerves anyaggal keveredett nagy mennyiségű lebegő és vízfenéki üledéket szállítanak. Mivel ezek alkalmanként történnek meg, és rövid ideig tartanak, a magas vízszinteknél vagy a megnövekedett vízhozamnál

6

bekövetkező ilyen fajtájú szennyeződések nem különösebben lényegesek. Azonban a lerakódott szerves anyagok nagy része lebomlik az alacsony vízhozamok alkalmával, amelynek lehetnek nemkívánatos hatásai a vízminőségre nézve.

3.

A NOVO VIRJE VÍZERŐMŰ ÁLTAL A GÁT ÉS AZ ALVÍZCSATORNA-TORKOLAT KÖZÖTTI DRÁVA SZAKASZ JELENLEGI ÁLLAPOTÁRA KIFEJTETT HATÁS KIÉRTÉKELÉSE

3.1

Vízmennyiség és -minőség a bal oldalcsatornában

Vízmennyiség: A bal oldalcsatorna a baloldali töltés mentén halad végig annak teljes hosszában, és beletorkollik a Drávába az árvízvédelmi töltés alsó szakaszán, 188,5-ös állomás (EP 129/7). 25,64 km hosszú. A bal oldalcsatorna teljes vízbefogadó képessége megegyezik a tározó szivárgó vízmennyiségének, valamint az egyes szelvényeken a Dráva-csatornába ömlés előtt elhelyezkedő másodlagos oldalcsatornák által szállított víz mennyiségének összegével, mely a 44,73 m³/s-os átlagmennyiséget adja ki. Ez ötéves szinten 52,12 m³/s, 25 éves szinten 54,54 m³/s, 100 éves szinten pedig 57,44 m³/s. Vízminőség: A tározóban lévő víz, valamint a környező területekről átfolyó esővíz fiziko-kémiai és biológiai jellemzőin kívül az oldalcsatornák vízminőségét jelentősen befolyásolja a mellékfolyókból származó vizek minősége is. A bal oldalcsatornába azonban csak az Izidorius folyó ömlik, éves közép-vízhozama 16 l/s, így tehát a mellékfolyók nem fogják lényegesen befolyásolni a csatorna vízminőségét. Ennél fogva a bal oldalcsatornában a víz a II-es kategóriába esik, vagy a II-III-asba, az összes paraméter szerint, kivéve a feloldatlan oxigént, melynek hiánya akár 50 % is lehet. Ennek az ökorendszernek a biológiai fejlődésében végbemenő változások az élőhelyek jellegétől, az áramlás erősségétől, és a víz fiziko-kémiai jellemzőitől fognak függeni, mely módosulásokra közvetlenül kihat a víz áramlásának erőssége. A víz szivárgása miatt a plankton társulás nem fog fejlődni, azonban a bentosz társulásainak, illetve azok tagjainak a fejlődéséhez szükséges feltételek adottak lesznek. A növénytársulások mellett a mikrofitobentosz intenzíven fog fejlődni. A makrozoobentoszt az Amphipoda (felemáslábú rákok) dominálja, de jelen lesz az Oligochaeta, a Mollusca (puhatestűek), a Turbellaria, a Hirudinea (nadályok) és az Isopada (ászkarákok), az Ephemeroptera rovarok lárvái, a Trichoptera és a Diptera (kétszárnyúak) is. A magasabb rendű konszumens hiánya miatt mennyiségük 400 kg/ha körül lesz. A jellemző fajok közül a béta- és alfa-mezoszapróbikus szintű fajok lesznek a dominánsok. A bakteriológiai helyzet megfelelőbb lesz, mint a tározóban, az erős esőzések utáni időszakok kivételével, amely megnöveli a heterotróf organizmusok és a koliform baktériumok jelenlétét. A halbetelepítés lassú folyamat lesz. Ennek oka a feloldatlan oxigén alacsony koncentrációja, az alacsony vízhőmérséklet és az élőhely jellege, valamint a nem megfelelő menedékek. A fiziko-kémiai paraméterek, és a társulások lehetséges fejlődésével kapcsolatos előrelátható értékekre alapozva a víz a bal oldalcsatornában a II-es kategóriába esik, pontosabban a II-III-asba. Az kőalapzatú árokszelvény haltermelő képességét 7-14 kg/ha-ra becsülik, a halmennyiséget pedig 1020 kg/ha-ra. 3.2

A Novo Virje Vízerőmű hatása a gát és az alvízcsatorna-torkolat közötti Dráva szakasz hidrológiai és hidraulikai jellemzőire

7

A Novo Virje Vízerőmű megépítése jelentősen meg fogja változtatni a gát és az alvízcsatorna-torkolat közötti Dráva szakasz természetes jellemzőit. Valójában ezt a szakaszt tartósan elárasztják az alvízcsatornatorkolat vizével, az áramlást pedig befolyásolni fogja a bal oldalcsatornából származó lecsapolt víz beáramlása, valamint a Dráva árvizeié, amiből lejön a tározóban tárolt vízmennyiség, vagyis a kiépítési vízhozam Q = 960 m³/s. Ennél fogva, amikor a hozzáfolyás kevesebb 960 m³/s-nál, beleértve a víziút vízhozamát, amely az alvízcsatorna torkolatánál eléri a 237 m³/s-ot, és az átfolyás nélküli kiépítési vízhozamot (Q = 960 m³/s), a Drávának ezen a szakaszán az áramlás csak a bal oldalcsatornából származó víztől fog függni, amely az árvízvédelmi töltés alsó szakaszán ömlik a Drávába. A tervezett Novo Virje Vízerőmű üzembe állítása után a bal oldalcsatorna vízhozama először 44,73 m³/s lesz. Az erőmű 20 éves működése után a tározó beiszapolódása miatt a becsült vízhozam 13,5 m³/s lesz. Azonban, ahogy az a D.1-es ábrán is látszik, amikor a hozzáfolyás alacsonyabb a kiépítési vízhozamnál, a betongát (EP OK B1) és a Dráva-csatorna közötti szakasz vízhozamát csak a gát területének kiszivárgásai fogják befolyásolni. A Novo Virje Vízerőmű üzemeltetésének kezdetén, amikor az alvízcsatorna torkolatánál a hajózási vízhozam biztosítva van (Q = 237 m³/s) a bal oldalcsatornából származó becsült hozzáfolyással együtt, a Drávacsatorna sebes folyású szakasza 0,12 és 0,775 m/s között lesz. A vízerőmű 20 éves működése után ezek az értékek csökkenni fognak, és 0,04 és 0,47 m/s között lesznek, amely sokkal kevesebb, mint az ennél a szakaszon a minimum vízhozamnál (Q = 117 m³/s ) mért vízáramlási arány, amikor is az áramlási arány 0,43 és 1,70 m/s közé esik. Az alvízcsatorna torkolatánál a hajózási vízhozamot az év 5 %-ában fenn fogják tartani, vagyis éves szinten átlag 18,3 napig, miközben a fennmaradó 95 %-ban a vízhozam magasabb lesz (D.3 ábra). Egy generátoregység optimális üzemelésénél (Q = 240 m³/s) ezen a Dráva szakaszon az áramlási arány 0,11 és 0,72 m/s között lesz a vízerőmű beindítása után, valamint 0,04 és 0,46 m/s között, amikor a tározó beiszapolódási folyamata befejeződik. Az 527 m³/s-os vízhozamnál (Q közép Botovónál) a Dráva-csatorna áramlási aránya 0,08 és 0,43 m/s között lesz a vízerőmű beindítása után, valamint 0,03 és 0,17 m/s között, amikor a tározó beiszapolódási folyamata befejeződik (D.2 táblázat). A gát és az alvízcsatorna-torkolat alsó szakaszán a Dráva-csatorna áramlási aránya a kiépítési vízhozamot illetően (Q = 960 m³/s ) az átfolyó víz mennyiségétől fog függni, a baloldali árokból származó hozzáfolyáson kívül. Amikor a bukó nem működik, a vízerőmű beindítása után az áramlás aránya 0,06 és 0,15 m/s közé fog esni, az erőmű 20 éves működése után pedig 0,02 és 0,06 m/s közé (D.2 táblázat). A Botovo Állomás 1926-1985-ös időszakából származó vízhozam tartóssági görbét véve alapul, úgy becsülik, hogy a bukó az év 5,66 %-ában fog működni, vagyis évi 20,7 napot (D.3 ábra). Ezeken a napokon a túlfolyás többnyire meg fogja haladni a 200 m³/s-ot, amely a minimum áramlási arányt 0,22 m/s-ra viszi fel, a maximum áramlási arányt pedig 0,59 m/s fölé. Az 1982-1988-as időszak alatt a Botovo Állomásnál minden hónapban 960 m³/s-ot meghaladó vízhozamot mértek (kivéve februárt és júliust), leggyakrabban májusban és júniusban. Az 1989-1994-es időszak folyamán nem mértek 960 m³/s-ot meghaladó vízhozamot januárban, februárban, márciusban és szeptemberben, de gyakran előfordult júliusban, októberben és novemberben. Abban az időszakban, amikor az alvízcsatorna torkolatánál a hajózási vízhozam biztosítva van (Q = 237 m³/s), a Dráva-csatorna középvízszintje 0,40 és 2,63 m között lesz a vízerőmű beindítása után, valamint 0,18 és 2,64 m között, amikor a tározó feliszapolódási folyamata befejeződik. A maximális értékek 0,83 és 4,80 m között húzódnak a beindítás után, valamint 0,56 és 4,78 m között a feliszapolódási folyamat befejeztével. Ezek az értékek alacsonyabbak, mint a természetes állapot minimum vízhozamánál (Q = 117 m³/s), amikor is 0,67 és 2,5 m közé esnek az első értéknél, illetve 1,35 és 5,04 m közé a másodiknál. Az átlag vízmélység egy generátoregység optimális üzemelésénél (Q = 240 m³/s) a vízerőmű beindítása után 0,41 és 2,29 m között lesz, a feliszapolódási folyamat befejeztével pedig 0,19 és 2,58 m között. A maximum vízszint az első értéknél 0,83 és 4,96 m közé esik, a második értéknél pedig 0,56 és 4,85 m közé.

8

Az 527 m³/s-os vízhozamnál (Q közép Botovónál) a Dráva-csatorna átlagvízszintje 0,59 és 2,54 m között lesz a vízerőmű beindítása után, illetve 0,45 és 2,46 m között, amikor a tározó feliszapolódási folyamata befejeződik. Itt a maximum értékek 1,07 és 5,74 m, valamint 0,93 és 4,85 m közé esnek. Kiépítési vízhozamnál (Q = 960 m³/s) a vízszint a bal oldalcsatornából származó hozzáfolyástól és az átfolyó vizektől függ. Amikor a bukó nem működik, az átlagos vízszint a vízerőmű beindítása után 1,47 és 3,50 m közé esik, valamint 1,41 és 3,46 m közé, miután a tározó feliszapolódási folyamata befejeződött. Itt a maximum értékek az elsőnél 2,03 és 6,78 m között, a másodiknál pedig 1,97 és 6,72 m között váltakoznak. Amikor a túlfolyás 200 m³/s körül van, az átlagos vízszint a vízerőmű beindítása után 1,80 és 3,80 m közé esik, a maximum vízszint pedig 2,40 és 7,10 m közé. Az elemzett Dráva szakasz vízfelszín szélessége – abban az időszakban, amikor az alvízcsatornatorkolatnál biztosítják a hajózási vízhozamot (Q = 237 m³/s ) – 90 és 420 m körül lesz a vízerőmű beindítása után, a feliszapolódási folyamat befejeztével pedig 78 és 417 m között. Egy generátoregység optimális üzemelésénél (Q = 240 m³/s) ezek az értékek 92 és 450 m, valamint 82 és 440 m között lesznek. Az 527 m³/s-os vízhozamnál (Q közép Botovónál) a vízfelszín szélessége 92 és 595 m közé esik, illetve 92 és 490 m közé, miután a feliszapolódási folyamat befejeződött. Kiépítési vízhozamnál a vízfelszín szélessége túlfolyás nélkül 92 és 710 m között fog mozogni a Novo Virje Vízerőmű beindításakor, és miután a tározó feliszapolódási folyamata befejeződött, 92 és 690 m között lesz. A 200 m³/s-os túlfolyásnál a vízfelszín szélessége 92 és 990 m között lesz. Az alvízcsatorna-torkolat hajózási vízhozamának (Q = 240 m³/s) biztosításakor a vízerőmű beindítása után a lecsapolási terület 57 és 290 m² között lesz, illetve 27 és 280 m² között, miután a tározó feliszapolódási folyamata befejeződött. Egy generátoregység optimális üzemelésénél (Q = 240 m³/s) ezek az értékek 62 és 330 m³, valamint 29 és 300 m³ között lesznek, az 527 m³/s-os vízhozamnál (Q közép Botovónál) pedig 106 és 490 m², illetve 80 és 470 m² között lesznek. Kiépítési vízhozamnál (Q = 960 m³/s), amikor a bukók nem működnek, a lecsapolási terület 272 és 710 m² között lesz a vízerőmű beindításakor, illetve 265 és 697 m² között, miután a tározó beiszapolódási folyamata befejeződött. A 200 m³/s-os-os túlfolyásnál a lecsapolási terület 313 és 773 m³ között lesz. 3.3

A Novo Virje Vízerőmű hatása a gát és az alvízcsatorna-torkolat közötti Dráva szakasz fizikokémiai és biológiai jellemzőire

Fiziko-kémiai jellemzők: A tervezett vízerőmű beindításakor az árvízvédelmi töltés és az alvízcsatorna-torkolat közötti Dráva-csatorna a lapályos területeken a folyóvíz jellemzőit fogja mutatni, miközben a betongát és a Dráva-csatorna közé eső szakasz az állóvizekét. Amikor a tározóban a feliszapolódási folyamat befejeződik, a Dráva-csatorna az év nagyobb részében félig folyó-, félig állóvízszerű köztes állapotban lesz. Mivel a gát és az alvízcsatorna-torkolat közötti Dráva-csatornát tartósan elárasztják az alvízcsatornatorkolat vizével, az alacsonyabb vízhőmérséklet és a bal oldalcsatorna vizében lévő oldatlan oxigén alacsonyabb koncentrációja nem fog jelentősebb mértékű negatív hatást kifejteni erre a Dráva szakaszra. Az év melegebb időszakaiban a vízhőmérséklet megemelkedhet a főfolyam vízhőmérsékletéhez viszonyítva. Azonban az ezen a szakaszon létrejövő hidrológiai és morfológiai változások olyan fiziko-kémiai és biokémiai változásokat fognak előidézni, amely meg fogja változtatni a vízminőséget.

9

A vízhozam csökkenés, valamint az ebből létrejövő áramlás csökkenés egyik következménye a szerves és szervetlen anyagok lerakódása. Ez a folyamat azonban nem lesz intenzív a Drávának ezen a szakaszán gyakran beálló vízszintingadozás miatt. A főfolyam vízhőmérsékletéhez viszonyított hőmérsékletemelkedés miatt, különösen a partmenti területeken, a szerves anyagok lebomlása valamivel gyorsabb lesz, mint a jelenlegi Dráva folyó csatornájában. Ennél fogva nagyobb kapacitás várható a nehézfém összetételt illetően, valamint csökkenő pH érték. A szerves anyagok lebomlása miatt a víz tápsó értéke növekedni fog. A kritikus elem a foszfor. Koncentrációja a Dráva folyóban 60-80 mgP/m³, amely kétszerese annak a határértéknek, amelyet a magasabb kategóriájú vizekbe történő bevitelnél előírtak. Azonban miután a vízerőművet beindították, az áramlást pedig létrehozták a bal oldalcsatornából történő lecsapolás által, ez a koncentráció nem lesz veszélyes az olyan pontok kivételével, ahol az áramlás lassabb. Továbbá a vízerőmű beindítása után a Drávának ezen a szakszán nem lesznek anaerob kondíciók, és a főfolyamhoz viszonyítva nem kell a pH érték csökkenésére számítani, ezért nem kell intenzív tevékenységgel számolni a már oldott fémeknél, amely leronthatná a vízminőséget. Az elsődleges szervesanyag-termelődés intenzív kifejlődésének lehetősége a tározó csökkenő szivárgásával párhuzamosan növekszik, vagyis a bal oldalcsatorna lecsökkent vízmennyisége miatt, amelyet az alvízi oldalon a Drávába csapolnak. Ennek a következménye a főfolyamhoz viszonyított vízminőség-romlás. A Novo Virje Vízerőmű különböző vízhozamai, a Novo Virje Vízerőmű bal oldalcsatornájának alacsonyabb vízmennyisége, valamint a betongáton átömlő víz változó vízminőséget és vízszintet, illetve változó áramlási sebességet és vízfelszínt hoz létre a gát és az alvízcsatorna-torkolat közötti Dráva-csatornában. Ez nemkívánatos hatással van a folyó bioökológiai állapotára, amelyre a főfolyam egyes biotársulásai, illetve annak egyedei többé-kevésbé érzékenyek. A víz fiziko-kémiai jellemzői, különösen a vízerőműtelep beindítása után, megfelelőek maradnak a vízszintingadozástól függetlenül. Előny, hogy ezen a folyószakaszon nincsenek jelentős szennyező források. Ezen a területen nincs ipari tevékenység, és nincsenek települések sem, a közelben lévő mezőgazdasági területek pedig kicsik, és távol vannak a folyótól. Biológiai jellemzők: Az ezen a Dráva szakaszon élő társulások kivételével, a tervezett vízerőműtelep megépítése után, ennek a csatornaszelvénynek néhány szakaszát plankton társulások fogják benépesíteni. A bentosztársulás mennyiségileg és minőségileg is fejlettebb lesz a vízerőműnek ezen a szakaszán, mint a főfolyamban. A vízfenék biotársulásainál a mikrofita vízi vegetáció fejlettebb lesz a makrofita vegetációnál. A makrofita vegetáció csak kisebb felületeken fog kifejlődni, és csak ott, ahol kisebb a vízsebesség. A makrozoobentosz összetétele és eloszlása, egyéb ökológiai tényezők mellett, a folyófenék felépítésétől fog függni. A homokos élőhelyeket a Diptera, az Amphipoda és a Mollusca csoport lárvái népesítik be. A homokos-iszapos részeken a Chironomidae és az Oligochoeta csoportok lesznek elsődlegesen dominánsok, ugyanakkor a köves részeknél a Trichoptera, az Ephemeroptera és az Amphipada lárvái, valamint a Gastropada puhatestűek. Az Odonata lárváinak jelenléte különösen értékes. A jellemző fajok közül a béta-mezoszapróbikus szint jellemzői lesznek elsődlegesen dominánsak. A Dráva bakteriológiai állapotát jelentősen befolyásolni fogja a bal oldalcsatorna. Az intenzívebb esőzések következménye a heterotróf organizmusok, illetve a koliform baktrériumok teljes számának emelkedése lesz. Ezek szerint a paraméterek szerint a Drávának ez a szakasza a II-es, illetve a II-III-as kategóriába kerül. A Drávának ez a szakasza sokféle állatfaj állandó élőhelye lesz. A rheofíl halfajok fognak dominálni, különösen a Cyprinidae családjához tartozók, továbbá a Percidae, a Gadidae és a Cottidae. A neutrofíl halfajokat a Cyprinidae, a Cobitidae és a Percidae családja képviseli, a limnofíl fajokat pedig a Cyprinidae, az Esocidae és a Centrachidae családja. A vízerőműtelep beindítása után az előre látható fiziko-kémiai paraméterek, és biológiai indikátorok szerint a víz a Drávának ezen a szakaszán a II-es, vagy a II-III-as kategóriába fog kerülni.

10

A tározó csökkenő szivárgása, és az így létrejövő csökkent vízmennyiség a bal oldalcsatornában, a folyónak ezen a szakaszán a fogás mennyiségének fokozatos növekedését idézheti elő. A halfogás jobb lesz, mint a főfolyamban, 35-40 kg/ha között fog mozogni, a teljes halmennyiség pedig 50-130 kg/ha közé esik. A legnagyobb halmennyiség az alvízi oldalon lesz, különösen az ívási időszakban. A Dráva szakasz egyéb biológiai jellemzői mellett meg kell még említeni, hogy a kezdeti fejlődési időszakukat gyorsan elhagyó fűztársulások (Salici Populetum TX. 1931, Maijer Drees 1936) gyorsan fognak terjedni. A kondíciók néhány vízi madár számára kedvezőbbek lesznek, például a rétisas (Haliaeetus albicilla) számára, amely ritka faj ezen a területen, a jégmadár (Alcedo atthis) számára, amely európai szinten veszélyeztetett faj, és a kis kócsag (Egretta garzetta), valamint a billegető cankó (Actitis hypoleucos) számára, amelyek Horvátország szintjén veszélyeztetett fajok. A kiscsér (Sterna albifrons) és a parti fecske (Riparia riparia) számára lesznek a legkedvezőtlenebbek a kondíciók, ezek az európai szinten veszélyeztetett fajok, valamint a kis lile (Charadrius dubius) és a küszvágó csér (Sterna hirundo) számára, amelyek Horvátország szintjén veszélyeztetettek. A Drávának ezen a részén élő egyéb állatok életfeltételeinek romlása nem várható. 3.4

A gát és az alvízcsatorna-torkolat közötti Dráva-csatorna vízhasználatára kifejtett hatás

Ahogy az a 2.4-es alfejezetben már kifejtésre került, a sporthorgászat az egyik vízhasználati módja a gát és az alvízcsatorna-torkolat közötti Dráva szakasznak. A tervezett vízerőműtelep megépítése után ennek a Dráva-csatorna szakasznak az alacsonyabb vízszintje, melegebb vize, a helyenként előforduló parti makrofita vegetáció, és az élőhelyek jellegzetessége nem lesznek nemkívánatos hatással a haltermelő képességre. Sőt, a kedvező ívási kondíciók növelni fogják a haltermelő képességet ezen a Dráva szakaszon – főleg a domináns cyprinid fajok esetében – a főfolyam becsült értékeivel szemben, így ez 35-40 kg/ha között lesz, miközben a teljes halmennyiség 50 és 130 kg/ha között fog mozogni.

4.

A GÁT ÉS AZ ALVÍZCSATORNA-TORKOLAT KÖZÖTTI DRÁVA-CSATORNA SZAKASZ MINIMUM VÍZHOZAMA

4.1

Áttekintés

A csökkenő vízhozam nem fog feltétlenül nemkívánatos hatást kifejteni a vízminőségre. Bár az alacsonyabb vízhozam mindig hozzájárul a biotikus produktivitás abszolút csökkenéséhez. A vízszint csökkenése miatt a csatorna részben ki fog száradni, a természetes élelem teljes mennyisége pedig csökkenni fog. Ez negatívan hat a haltermelő képességre, a populáció leginkább ezt érzi meg. A vízszint intenzív és hirtelen ingadozása szintén negatív hatást fog kifejteni az őshonos társulások esetében. Azonban az alacsony vízhozam és a hirtelen vízszintingadozás nem egyenlő mértékben hat ki az összes állat- és növénycsoportra, illetve azok egyedeire, a haltársulások egyedeire pedig különösen nem. Hatásuk a cyprinid halfajok esetében a legkisebb, amely a folyónak ezen a szakaszán elsődlegesen domináns, a legnagyobb pedig a pisztráng esetében, illetve valamennyire a pénzes pér esetében is. A minimum vízmennyiség meghatározása mellett fontos még továbbá a tartósságuk meghatározása is. Fontos kiértékelni, hogy a meghatározott mennyiségek elegendőek-e a fontos halfajok ívásához, és hogy a meghatározott vízmennyiség elegendő-e ahhoz, hogy fenntarthatóak legyenek a kopár homokzátonyok, és a

11

pionír vegetációval benőtt szigetecskék, valamint a beomlott partszakaszok, melyek a veszélyeztetett madárfajok élőhelyei. 4.2

Javasolt minimum vízhozam

A Novo Virje Vízerőmű gát és alvízcsatorna-torkolat közötti szakaszán átáramló minimum vízmennyiséget a következők alapján állapítják meg: a Novo Virje Vízerőmű alapvető jellemzői, a főfolyam hidrológiai jellemzői (2.1 alfejezet); a főfolyam élőhely jellemzői (2.2 alfejezet); a főfolyam fiziko-kémiai és biológiai jellemzői (2.3 alfejezet); a főfolyam használata (2.4 alfejezet), a főfolyam szakaszához tartozó mellékfolyók vízmennyisége és -minősége (2.5 alfejezet), a főfolyam vízszennyezőinek számbavétele (2.6 alfejezet); a felső szakaszon elhelyezkedő vízerőműtelepek oldalcsatornáiban lévő vízmennyiség és vízminőség elemzése (Čakovec Vízerőmű, Dubrava Vízerőmű), a feljebb eső szakaszok vízerőműveinek vízmennyisége és vízminősége a gát és az alvízcsatorna-torkolat közötti Dráva szakaszon, valamint a Novo Virje Vízerőmű bal oldalcsatornájának vízmennyisége és vízminősége (3.1 alfejezet); a Novo Virje Vízerőmű hatása a gát és az alvízcsatorna-torkolat közötti Dráva szakasz hidrológiai és hidraulikai jellemzőire (3.2 alfejezet); a Novo Virje Vízerőmű hatása a gát és az alvízcsatorna-torkolat közötti Dráva szakasz fiziko-kémiai és biológiai jellemzőire (3.3 alfejezet); a gát és az alvízcsatorna-torkolat közötti Dráva-csatorna korábbi vízhasználatára kifejtett hatás (3.4 alfejezet). A már említett vonatkozó indikátorok alapján, különösen az áramlási sebesség alapján, amely az összes ökológiai paraméterben módosulást hoz létre, és ezáltal a teljes vadvilág fejlődésében, a Drávának a betongát összekötő csatornájánál lévő torkolatától 198,19-es állomás (EP 129/4) az alvízcsatorna-torkolatig, 194,5-ös állomás (EP 125/2) – a Dráva őshonos növény- és állatvilágának fenntartásához minimum 40 m³/s víz szükségeltetik. (D.1 ábra) A tervezett vízerőműtelep beindításakor a javasolt vízmennyiséget a bal oldalcsatornából lehet biztosítani, a Novo Virje Vízerőmű megépülése után ez a mennyiség 44,73 m³/s lesz, és fokozatosan fog csökkeni a tározó feliszapolódásával párhuzamosan. Azonban ahhoz, hogy a betongáton a hallépcső működőképes legyen, minimum 10 m³/s víznek kell folyamatosan a betongát (EP OK B1) és a Dráva-csatorna (EP 129/4) közötti összekötő csatornában lenni (D.4 ábra). Ezen a szakaszon szükség van erre a vízáramra a hallépcső működéséhez, vagyis a halak átengedéséhez, hiszen ösztönösen az édesvízforrás irányába úsznak, jelen esetben a tározó vizéhez, amelynek megfelelő a hőmérséklete, és az oldatlan oxigéntartalma. Ezért a Novo Virje Vízerőmű beindítása után azt a minimális vízmennyiséget (40,0 m³/s), amely ahhoz szükséges, hogy a gát és az alvízcsatorna-torkolat közötti szakaszon fenntartható legyen az áramlás, amellyel visszaállítható a korábbi, eredeti ökoegyensúly, a bal oldalcsatornából kell biztosítani (30,0 m³/s), illetve a betongát kifolyójából (10,0 m³/s). A betongát kifolyónyílásának a hallépcső közelében kell lennie (D.4 és D.5 ábrák). A feliszapolódási folyamat, és a bal oldalcsatornából származó csökkenő vízhozam által beálló csökkent szivárgás miatt a betongátat alkalmassá kell tenni egy 20 m³/s-os lehetséges többlet vízhozamra, a legjobb a kétszer 10 m³/s (D.5 ábra). Fontos megjegyezni, hogy a tervezett vízerőműtelep elfogadott üzemmódja, valamint az ennek az elhagyott Dráva-csatornának az állandó, de változó elárasztása miatt a javasolt minimum vízmennyiség befolyásolni fogja a vízsebesség változásait, valamint a vízfelszínt az év folyamán, amely szintén fontos az ebben a Dráva szakaszban élő néhány növénytársulás és állatközösség túlélése számára. A vízsebesség különösen fontos abban az esetben, amikor a víz túlfolyik a betongáton. A 60 éves átlagértékek szerint az átfolyás az év 20,7 napján át tart, és február kivételével minden hónapban bekövetkezik. Ez lehetővé teszi a kavicsos partok, homokzátonyok és szigetecskék fennmaradását, mivel megakadályozza ezeknek az élőhelyeknek a benövését, és ez fontos az értékes, de veszélyeztetett madárközösségek túlélése szempontjából, melyek itt, a Novo Virje Vízerőmű által közvetlenül érintett területen élnek. Ha az átfolyó víz nem lenne elegendő a meredek partok beomlásához, akkor ennek a szakasznak a vízhozamát időnként fel kell vinni a korábbi árvizek szintjére, hogy a Dráva átmoshassa a meredek partokat, és új homokzátonyokat és szigetecskéket hozhasson létre. Ideális erre a fészekrakást követő időszak, az ősz és a tél. A nagyvizeket nem szükséges hirtelen lecsapolni, ezeknek elegendően hosszú ideig kell fennállniuk. Lehetetlen

12

megmondani, hogy ezeknek a vizeknek milyen szintet kellene elérniük, milyen hosszú ideig, és egy évben hányszor, ahhoz hogy kielégítő hatást lehessen elérni. Azonban meg vagyunk győződve arról, hogy kísérletezés útján ez megállapítható. A vonatkozó környezeti paraméterek programozott és részben elvégzett monitoringja az építkezést megelőzően, közben, illetve az erőmű üzemeltetése alatt, elegendő információval szolgálna a tervezett projekt megállapított paramétereinek helyesbítésére. Ez érinti a környezetileg elfogadható javasolt vízhozamot is. D.1 ábra: Jelmagyarázat:

Novo Virje Vízerőmű - a gát vízhozama, az alvízcsatornák és a régi Dráva-csatorna

Dráva folyó – fő folyam Homokzátonyok és szigetecskék (kopár és benőtt) Holtágak Holt vizek, tavak és iszapos területek Nádasok Bozót a bemélyedésekben Erdők Ritkás erdők és aljnövényzet Szántóföld Szőlőskertek és ligetek Mezők egyedülálló fákkal Legelők D.2 ábra:

Novo Virje Vízerőmű - a vízkivételi mű és a visszatorkollás közötti Dráva szakasz vízfelszínének hossz-szelvénye a természetes állapotban Feliratok az ábrán: Novo Virje Vízerőmű gát szelvény,198+676-os állomás A Dráva mederfeneke Alvízcsatorna visszatorkollása A tengelyek jelölése: - magasság (t.sz.f., m) - Dráva (folyam km) D.3 ábra:

Novo Virje Vízerőmű - üzemi vízhozam-tartóssági görbe

A tengelyek jelölése: VÍZHOZAM (m3/s) CSÚCS ÜZEMMÓD TARTÓSSÁGA (óra/nap) A DRÁVA VÍZHOZAM-TARTÓSSÁGA (%) Feliratok az ábrán: Napi szabályozás (12 óra), változó működtetés Természetes vízhozam ÜZEMI VÍZHOZAM CSÚCS VÍZHOZAM

D.4 ábra:

Novo Virje Vízerőmű - A minimum vízhozam biztosításának módja az elhagyott Dráva-csatornában az erőműtelep beindítása után.

D.5 ábra:

Novo Virje Vízerőmű - A minimum vízhozam biztosításának módja az

13

elhagyott Dráva-csatornában a feliszapolódási folyamat alatt és után. D.1 táblázat: Novo Virje Vízerőmű - A vízkivételi mű és az alvízcsatorna közötti fő Dráva-csatorna szakasz hidrológiai és a hidraulikai jellemzői - természetes állapot. A táblázat fejléce:

Vízhozam Vízáramlás sebessége Vízmélység Talajvízszint-szélesség Vízhozam profilszelvény (m³/s) (m/s) (m) (m) (m²) átlag max. D.2 táblázat: Novo Virje Vízerőmű - A vízkivételi mű és a visszatorkollás közötti fő Dráva-csatorna szakasz hidrológiai és a hidraulikai jellemzői - természetes/kiépített állapot. A táblázat sorainak megnevezése: KIÉPÍTETT ÁLLAPOT TERMÉSZETES ÁLLAPOT HAJÓZHATÓ VISSZATORKOLLÁSI VÍZHOZAM 237 m³/s EGY GENERÁTOREGYSÉGRE JUTÓ OPTIMÁLIS VÍZHOZAM 240 m³/s A DRÁVA KÖZÉP-VÍZHOZAMA 528 m³/s A VÍZERŐMŰ KIÉPÍTÉSI VÍZHOZAMA 960 m³/s A táblázat oszlopainak megnevezése: Dráva-vízhozam (m³/s) régi meder Alvízcsatorna vízhozam (m³/s) Visszatorkollási vízhozam (m³/s) Vízáramlás sebessége (m/s) Vízmélység (m) Talajvízszint-szélesség (m) Vízhozam profilszelvény (m²)

14