Normák, tanulás és együttműködés Jogszociológia II. Fleck Zoltán ELTE Jog- és Társadalomelméleti Tanszék
• A nem jogi normák újrafelfedezése • Eltávolodás a jogi centralizmustól, hobbesi szemlélettől • A belsővé tétel (szocializáció), a jogi kultúra, történelmi dinamika elhanyagolása • Társadalmi norma, mint a jog érvényesülési feltételeinek egyike.
„strong social norms allow for less reliance on the coercive power of the state, make for better law enforcement of enacted laws, and make it less likely that laws will be repealed; hence, the existence of strong social norms is more compatible with liberty.” (Amitai Etzioni)
Társadalmi normák A társadalmi normák dinamikus értelmezése (Cristina Bicchieri: The Grammar of Society. The Nature and Dynamics of Social Norms, 2006) Szokásos értelmezés: külső, viselkedést befolyásoló erő, a hivatalos jog alternatívája. Konstruktivista értelmezés: társadalmi interakciók során létrejövő nem szándékolt következmény. (emergens jelenség) Sem a szocializáció, sem a társadalmi identitás, sem a racionális választás nem magyarázza önmagában a társadalmi normákhoz való viszonyt.
A társadalmi normát nem lehet azonosítani a kollektív viselkedési mintákkal. Gyakori a normatív hitek és elvárások, valamint a tényleges magatartások közötti diszkrepancia. (értékvizsgálatok a korrupció elítéléséről és a korrupció gyakorlatában való részvételről)
A társadalmi normák konstruktivista értelmezése: a cselekvők elvárásai és preferenciái: egy társadalmi norma működése attól függ, hogy elégséges egyén hisz a létezésében és tartja magát hozzá a megfelelő helyzetben és várja el ugyanezt elégséges más egyénektől. Kollektív cselekvéshez vezet, amely megerősíti a normát.
• A normákhoz igazodás feltételes, kontextuális: mások viselkedésére, normakövetési, büntetési hajlandóságára vonatkozó elvárástól függ. • A normakövetés a helyzet értelmezésétől függ, a korábbi hasonló tapasztalatok függvényében. Helyzeti kulcsokra, forgatókönyvekre adott automatikus válasz és nem tudatos döntés normatív megfontolások alapján. (heurisztikus szemlélet)
Normák és társadalmi változás • Modernitás: a normaerózió toposza (Tönnies), dezorganizációs tézis, válság, közösségvesztés, individualizmus, anóma, bizalomvesztés • Egyirányú folyamatok feltételezése a társadalmi viselkedésben /Differenciáltabb, de szintén egyirányú folyamatok Weber, Elias, Foucault műveiben/
Bűnözési statisztikák: ellentmondó adatok: utcai erőszak emelkedése mint késő-modern civilizációs regresszió. De nem mindenhol és nem minden korszakban, inkább az alsóbb társadalmi szegmensekben (code of the street). Átmeneti társadalmak: átmeneti emelkedés. Nagyobb időtávban méginkább erőszakcsökkenés (Elias, Pinker) A modernizáció inkább a biztonság emelkedésével és kevesebb erőszakkal jár. Munkamegosztás, specializáció, funkcionális differenciálódás, civilizálódás, együttműködés.
a modern munkarőpiac, ipari szervezet, urbanizáció, általános iskoláztatás növeli a kontrollt (fegyelmező rezsimek, üzem, iskola, idő). Majd egy méret-növekedés, koncentráció után a kontroll és integráció a visszájára fordult: elidegenedés, identitások elveszése, a területhez kötődés lazulása, szomszédság jelentőségének csökkenése; az intézmények növekedése, erősödése egy szint után rombolta a hagyományos informális normavilágot.
A modern ipari munkerőpiac először tömegeket kötött be, az ipari korszak utáni modernizáció kettészakította a munkaerőt, az alsó szegmenseket inkább kitaszította. (új szegénység, veszélyes osztály) A technológiák fejlődése felszámolta a kétkezi munkát végzők és a felsőbb osztály egymásra utaltságát. Szegregációs fejlemények, munkanélküliség, nagy csoportok kizárása a modernizáció előnyeiből. A város növekedése egy határon túl rombolta a szomszédsági szerveződést.
a formális racionális jog kezdetekben erősítette a magatartási normákat az informális normák pluralizmusa rovására (Weber) az absztrakt, kalkulálható szabályok magasabb szabadság és biztonságszintje. De ugyanakkor bürokratikus vasketrec is: dialektikus kapcsolat formális és nem formális normák között
A jóléti jogosultságok hatásai: felszabadulás a hagyományos kiszolgáltatottságok alól, egzisztenciális biztonság. Csökkent a hagyományos közösségek megkötő ereje, növekedett az egyén függetlensége. De ez ugyanakkor kompenzálta a hagyományos közösségek ettől független gyengülését és a jóléti intézmények segítenek újjáépíteni a közösségeket.
A társadalmi normák megváltoztatásának problémája Az empirikus (mit gondolunk, tapasztalunk mások viselkedéséről) és normatív elvárások (a többiek elvárásaira vonatkozó hitek) átírása egy referencia-hálózaton belül. Normák nem állnak önmagukban: értékek, elvárások, sztereotípiák, mintázatok dinamikus hálózatában. Megváltoztatásuk deliberatív módon.
Kerezsi Klára – Kó József: Normasértés vagy jogkövetés, 2013 Kriminalitás által érintett 14 éves budapesti populáció: áldozatok, elkövetők, kriminalizálódó csoport Áldozatok: „... Szűkösebb anyagi körülmények között élnek, jellemzően nagyobb, népesebb családokban. Társaiknál rosszabbul teljesítenek az iskolában. A társas kapcsolataik szűkebb körre korlátozódnak, kisebb vagy egyáltalán nincs baráti társaságuk. A szabadidős tevékenységükre is a visszahúzódás jellemző. Az önállóan űzhető szabadidős tevékenységeket előnyben részesítik a társas elfoglaltságokkal szemben. Ritkábban járnak el otthonról. Gyakran kiközösítik őket…”, értékrendjük közelebb van az elkövetőkéhez.
Elkövetők: rosszabb iskolai teljesítmény, kiterjedtebb kapcsolatrendszer, gyakori konfliktushelyzet, gyakori erőszak, saját érdek előtérbe állítása, konzervatív értékrend. Kriminalizálódó csoport: kedvezőtlen anyagi körülmények, nagyon gyenge iskolai teljesítmény, kiközösítés, gyakori összetűzések, elfogadott a normasértő viselkedés és az erőszak, nem jellemző az empátia.
Tanulás • “Az oktatást segítségként kell felfogni, mint ami segít a fiatal emberi lényeknek a jelentésalkotás és a valóságkonstrukció eszközeinek használatában...” (Jerome Bruner) • Interszubjektivitás, csoport-teljesítmény, szolidaritás, közös és megbeszélhető gondolkodásmód (mentalitás) kialakítása, narratív érzék
Martha C. Nussbaum, Not For Profit. Why Democracy Needs The Humanities, 2010 • Az oktatás világméretű válsága összefügg a demokráciák gyengülésével, az apátiával, a bizalom csökkenésével. • Elmulasztják azoknak a képességeknek a fejlesztését, amelyek szükségesek a demokrácia működtetéséhez. „...producing generations of useful machines, rather than complete citizens who can think for themselves, criticize tradition, and understand the significance of another person’s sufferings and achievements.”
• Cultivating Humanity (1997): a világpolgár előállításának programja, lényeges képességek fejlesztése: – critical self-examination: a saját kultúra és hagyomány kritikus elfogadása – az egész részeként való önértelmezés (human being who is bound to all humans with ties of concern.) – Narratív képzelőerő: mások iránti empátia, a másik helyzetébe való belehelyezkedés – Más kultúrák megtanulása, szokratikus kritikai módszer
• A demokrácia a mások elismerésén, figyelembe vételén alapul, ez pedig attól a képességtől függ, hogy a másokat emberi lényként, nem tárgyként lássuk. • Az emberrel foglalkozó tudományok (humanities) és művészetek szerepe: a kritikus gondolkodás képességének fejlesztése, a helyi lojalitásokon való túllépés képessége, a világ problémáinak világpolgárként való megközelítése, a mások szenvedéseinek megértéssel való közelítése
Az együttműködés rekonstrukciója
• Az együttműködés nem velünkszületett • A modern kapitalizmus inkább az egyenlőtlen versenynek kedvez, az együttműködés kevésbé dialogikus • Belsővé vált egyenlőtlenség, kommercializálódott gyerekkor, felbomlott partnerség, lerövidült idő, a helyi tudás jelentőségének csökkenése • Alkalmazottak szeparált silókban, magányosan, tényleges dialógusok nélkül. Az egyenlőtlenség és verseny individuális, személyes tapasztalata és nyomása. A kiérdemelt tekintély helyett formális hatalom. A városi polgár helyi kötöttsége nélkül Hatása a karakterre: egzisztenciális rettegés, bizonytalanság, nárcizmus, önteltség és visszavonulás.
Milyen tényezők segítenek visszaépíteni az ipari kapitalizmus által megrongált együttműködést? Műhely: a fizikai tevékenység rituális ritmikája, gesztusok, rutin, leegyszerűsítés, finom mozdulatok, az ellenállás kezelése minimális erővel, társadalmi szerepek, finomítás, az én megjelenítése. Sprezzatura: „The artisan knows one big thing about dealing with resistance: not to fight against it, as though making war on knots in wood or heavy stone; the more effective way is to employ minimum force.”
Mindennapi diplomácia: diplomáciai és udvariassági rituálék, viselkedési formák, „lightness of tone”, civilizálódás, a tárgyra és a másikra koncentrálás. Konfliktus-kezelés: a (meg)hallgatás képessége (listaning skills), informális kapcsolatok. A semlegesség, személytelenség maszkjával előállított közös tér. Közösség: helyi demokrácia, intézményi demokratikus eljárások (Tocqueville, Benjamin Barber). Közösségi elkötelezettség, morál, hivatás, empátia
