NONPROFIT SZERVEZETEK A TÉRBEN, ELTÉRŐ ESÉLYEKKEL Bucher Eszter1 Magyarországon az elmúlt évtized egyik sikertörténete az újjáéledő helyi társadalomé és a nonprofit szektoré. A rendszerváltozás után az önkormányzatok létrejöttével a helyi lakosság kezébe vehette településének irányítását. Az 1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról, az első, amely rámutat a helyi kezdeményezések fontosságára, a célul tűzi ki decentralizációt. Fontosnak tartja, hogy minden problémát azon a szinten oldjanak meg, ahol keletkezik, erre a helyi lakosság saját kezdeményezései a legalkalmasabbak. A törvény jól érzékeli a helyi települési szint és a civil kezdeményezések fontosságát. 1. táblázat: Nonprofit szervezetek településtípus szerint eloszlása (2000) Településtípus Főváros Megyeszékhely Többi város Község Összesen:
Száma (db) 12 309 10 575 12 315 11 945 47 144
Civil szervezetek Eloszlása Bevételek (%) (%) 26,01 62,8 22,43 19,4 26,12 11,4 25,33 6,4 100,00 100,00
Forrás: KSH Nonprofit szervezetek Magyarországon, Bp. 2002
A hipotézisünk a statisztikai adatok feldolgozása alapján fogalmazódott meg. A „vidéki” szervezetek teszik ki a hazai nonprofit szektor 2/3-át, azonban nem részesülnek ezzel egyenértékű támogatással és érdekképviseleti lehetőséggel. A dolgozat ezen egyenlőtlenségekre kívánja felhívni a figyelmet, ezért területi és települési szinten vizsgálja meg a bevételi forrásokat, a pályázati lehetőségek egy részét, a tavalyi évben életbe lépett Nemzeti Civil Alapprogramot és a Nemzeti Fejlesztési Tervet. Magyarországon 2000-ben a KSH nyilvántartása alapján 19 700 alapítvány2 és 27 444 társas nonprofıt szervezet3 működött. A civil szektorban egy erős differenciálódás zajlott le, több mint 2/3-át a klasszikus szerveződési formák teszik ki, mint az alapítványok és egyesületek. A szektor fennmaradó kis részét a közalapítványok, köztestületek, közhasznú társaságok alkotják. (Száz A. 2003) Miközben az állami vagy önkormányzati alapítású szervezetek száma folyamatosan nő, a magánkezdeményezésűek, amelyek az alulról szerveződő társadalom alapjait jelentik egyre kisebb számban képviseltetik magukat. Ez a folyamat magában hordozza annak veszélyét, hogy a helyi társadalmak érdekvédő, érdekérvényesítő képessége csökken, valamint öntevékeny szervezetek közösségalkotó funkciója háttérbe szorul és ezzel a szféra alapvető rendeltetése tűnik el. Területi alapon történő elkülönülés A területi alapon való elkülönítés a nonprofit szervezetek régiónkénti különbségeire mutat rá. 2000-ben a statisztikai adatok alapján az 1000 lakosra jutó nonprofit szervezetek száma Közép-Magyarországon a legnagyobb. A vizsgált szervezetek közel 34%-a a fővárost is ma1
PhD hallgató, PTE TTK Földrajzi Intézet, Földtudományok Doktori Iskola, 7624 Pécs Ifjúság útja 6. e-mail cím:
[email protected] 2 Az alapítvány valamely vagyon ellenszolgáltatás nélküli, tartós közérdekű célra történő végleges átengedésével jön létre (Nonprofit Kutató Csoport 2003). 3 Társas nonprofit szerveztek az egyesületek és az egyesülési jog hatálya alá eső társadalmi szervezetek, érdekvédelmi szervezetek, köztestületek, közhasznú társaságok, a szervezetek intézményei (KSH 2002).
1
gába foglaló statisztikai-tervezési régióban található, amely meghatározó arány. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy az ország e régión kívüli területein a több mint 3/5részük él és működik. A szervezetek abszolút számát vizsgálva, jelentős különbségeket találunk. A három dunántúli egység kiemelkedik az ország területéből. Azonban valós képet a civil szféráról úgy kapunk, ha azt a lakosság számához viszonyítjuk. Az így kapott mutatók alapján egy nyugatkeleti lejtőre figyelhetünk fel, amelyet területi különbségekre nézve már oly sokszor megállapítottak. A két alföldi és az Észak-Magyarországi terület lakosságszámra vetített adatai jelentős mértékben elmaradnak a másik három területi egységétől. Itt egyedüli kivételt képez a KözépDunántúl, ahol az 1000 lakosra jutó szervezetek száma hasonló értéket mutat az alföldiekkel. A elemzett adatok arra engednek következtetni, hogy a Dunántúlon a vizsgált egységek száma magasabb értéket mutat, ennek oka a gazdasági, történeti, társadalmi folyamatokban keresendő, amely további kutatásokat igényel. Az alföldi területeken található alacsony szervezet szám azonban hátráltatja a helyi társadalmak megerősödését, gazdasági gyarapodását. 2. táblázat: Az 1000 lakosra jutó nonprofit szervezetek száma (2000) Régiók Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Közép-Dunántúl Közép-Magyarország Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld
Szervezetek száma 5,1 5,0 4,3 5,6 4,1 3,7 4,2
Forrás: KSH, Nonprofit szerveztek Magyarországon, Bp. 2002
Szervezetek eloszlása településtípusok és tevékenységi kör alapján Az öntevékeny szektor településtípusok szerinti eloszlását vizsgálva megfigyelhető, hogy a legnagyobb arányban a városokban (megyeszékhelyek kivételével) és a fővárosban képviseltetik magukat. Számuk egyedül ezeken a települési szinteken nőtt, ugyanakkor még mindig magas azon községek száma (484 db, 16%), ahol a mai napig egyáltalán nincs ilyen fajta kezdeményezés. A mutató, amely az 1000 lakosra jutó nonprofit szervezetek számát településtípusok alapján vizsgálja, a fővárosban éri el a legnagyobb értékeket és a kisebb településtípusok felé haladva, csökken. 3. táblázat: A nonprofit szervezetek megoszlása hatáskör szerint (1999-%) Egy intézTelepülés, mény, konk- településrész rét céllal Civil szervezetek 21,4 37,7
Térségi regionális 21,9
Magyarország
Több ország
13,5
5,5
összesen 100
Forrás: KSH, Nonprofit szervezetek Magyarországon, Bp.2002
A települési szinteken működő harmadik szektor tevékenységének térbeli eloszlását nézve kijelenthetjük, hogy a legtöbb szervezet hatásköre egy településre terjed ki, esetleg egy kistérségre. Ezek a nonprofit szervezetek alulról jövő kezdeményezések eredményeként jöttek létre, igen erős helyi identitástudattal rendelkeznek, azonban anyagi helyzetük és érdekérvényesítési képességük a szektorban betöltendő szerepük alapján igen kis mértékű. Megyei és
2
regionális szinten öntevékeny, alulról szerveződő civilek kis számban képviseltetik magukat, jelentős az ernyőszervezetek4 aránya. Dolgozat célja a problémára való rámutatás. A helyi kezdeményezésű civil szervezetek léte, megfelelő működése és érdekvédő- érvényesítő képessége elengedhetetlenül fontos, hiszen az európai uniós alapelvek, mint a szubszidiaritás, valamint a partnerség feltétele a civilek tevékenysége nélkül nem érvényesül. Bevételek A KSH 2000-es évi statisztikai adatai alapján a nonprofit szektor bevétele a vizsgált évben 537 Md. Ft. volt, ennek közel 63%-a a budapesti szervezeteknél realizálódott. A községek esetében ez az arány 6,4%-ot mutat. A bevételi forrás eloszlásában az alaptevékenység mellett az állami támogatás jelentette a legnagyobb mértékű hozzájárulást több mint 30%-ot. Ez az érték azt bizonyítja, hogy az állam hazánkban még mindig komoly befolyásoló tényezőt jelent a szféra életében, és egyben mutatja önnálótlanságát is. A harmadik szektor szervezeteinek 87%-a alapítvány és egyesület, amelyek gazdaságilag gyengék. Ugyanakkor a szektor 5,4%-át kitevő köztestületek, közalapítványok és közhasznú társaságok kapják a bevételek több mint felét. Ha megnézzük a különböző szervezetek településtípus szerinti eloszlását, azt az eredményt kapjuk, hogy a közhasznú társaságok több mint fele, a köztestületek 1/3-a, a közalapítványok 18%-a a fővárosban és a 18 megyeszékhelyen található. A statisztikai adatok arra világítanak rá, hogy a civilek gazdasági bázisát jelentő szervezetek a fővárosban és a megyeszékhelyen segítik a szféra gyarapodását, a helyi társadalmak fejlődését. A kis települések viszont a szektor összbevételének töredékét kapják, és ezzel megpecsételődik helyzetük. A megoldás ebben az esetben talán mégis az állam kezében van, hiszen számtalan módon erősítheti helyzetüket. Kiemelt támogatások, pályázási segítségnyújtás formájában valamint azzal, hogy teret ad érdekérvényesítő képességüknek a civil fórumokon, törvények keretében. 4. táblázat: A nonprofit szervezetek száma szervezeti forma és településtípus szerint (2000) Településtípus Főváros Megyeszékhely Többi város Község Összesen
Alapítvány
Egye -sület
6027 4451
Közalapítvány 96 155
4667 4750
Köztestület 52 100
Munk. váll.érdekvédelem 419 411
Szakmai érdekvédelem 793 447
Kht.
Intézmény
Öszszes-en
234 235
21 26
12309 10575
4963
276
5876
86
334
544
227
9
12315
3091 18532
641 1186
7127 22420
234 472
119 1283
538 2322
192 888
3 59
11945 47144
Forrás: KSH, Nonprofit szervezetek Magyarországon Bp. 2002
A támogatások területén előnyökkel rendelkező és adókedvezmény igénybevételére jogosult közhasznú és kiemelten közhasznú szervezetek5 magas számban figyelhetők meg a fővárosunkban. A közhasznú szervezetek 33%-a és kiemelten közhasznúak 7%-a Budapesten található. 4
Az ernyőszervezetek szakmai vagy területi elven szerveződő szövetségek, koalíciók esetleg együttműködési fórumok, amelyek a nonprofit szektor egyes részterületén belül működnek vagy az egész harmadik szektor érdekében lépnek fel. 5 Az 1997. évi CLVI. törvény teszi lehetővé, hogy bizonyos szervezetek megszerezhessék a közhasznú és kiemelten közhasznú minősítést.
3
A Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) A Nemzeti Civil Alapprogramról szóló törvényt 2003. július 23-án fogadta el az Országgyűlés. A jogszabály már megszületett, de működése során kell majd bizonyítania, hogy figyelembe veszi és betartja a partnerség és az együttműködés elvét. A NCA előkészítésében maguk a civil szervezetek is részt vettek. A törvény megszületése előtti évben kikérték több száz apparátus vezetőinek véleményét – ha ez a szám közel ezer is, akkor is igen kis hányada a ma működő közel 48 ezernek – akik valószínűleg a hazai ernyőszervezetek voltak. Helyi és országos fórumokon vitatták meg a civilek képviselői. A különböző munkacsoportok tevékenységét mintegy 300-an segítették. Elkészítésének legvégső szakaszában közel 3000 nonprofit kapta meg véleményezésre a tervezetet. A NCA a magyar állam tenniakarását mutatja, továbbá azt, hogy világossá vált számára, hogy az öntevékeny szervezetek komoly társadalmi tényezővé, megkerülhetetlen szereplővé váltak. A kezdeményezés legnagyobb értéke, hogy a már oly régóta kért az adózók által fel nem ajánlott egy százalékot a szektor rendelkezésére bocsátja, és megmarad az eddigi felajánlott egy százalék is. (Kuti É. 2002) A másik érdeme, hogy a felhasználható összeg 60%-át működési támogatásra kell költeni. Ez azért nagy segítség, mert az egyéb pályázatokon elnyerhető összeget a meghirdetett célon kívül nem lehetett másra költeni, ugyanakkor telefonés működési költségeikre nem volt pénz. Igazságos az is, hogy a tehetős közalapítványokat, biztosító egyesületeket, pártokat, munkaadói és munkavállalói érdekképviseletek és az egyházakat kizárták a NCA támogatási rendszeréből. A felsoroltak kirekesztése azért tekinthető fontos lépésnek, mert ők rendelkeznek a szféra bevételének jelentős részével, az önkormányzati, központi támogatásokkal. A pénzösszeg nem állami hivatalok fogják szétosztani, hanem nyílt pályáztatás útján a szektor által választott Kollégiumok6 bírálják el. A pályázatok nyilvánosak, a Tanács7 és a Kollégiumok döntései is bárki számára megtekinthetőek. A NCA-nak honlapja működik, amelyen nyilvánosságra kerül minden döntés és elbírálás. A támogatások minden esetben előfinanszírozásúak lesznek, amit a Kollégiumok döntése szerint egy összegben vagy részletekben utalnak ki. Lehetőség van részben vagy egészben visszatérítendő támogatás folyósítására is, ami nagy szponzorok által támogatott rendezvények esetében nyújt segítséget. A NCA azonban negatív folyamatok lehetőségét is magában rejti. Az előkészítésében csak néhány száz civil szervezet véleményét kérték ki, és csak a legutolsó körben jutatták el véleményezésre 3000 nonprofihoz, akik a szféra 10%-át sem teszik ki. Ez az alacsony szám azt mutatja, hogy valószínűleg nem különböző nagyságú és területen tevékenykedőket kérdeztek meg, hanem a nagy országos, regionális, esetleg megyei hatáskörűeket. Ha az állam támogatni kívánja és hangsúlyozza, hogy nagy szüksége van a magyar társadalomnak a közösségekre és kezdeményezéseikre, akkor ennek egyik legszerencsésebb módja a normatív támogatás lenne. A NCA keretein belül van lehetőség, de ez a támogatások 20%-át teheti ki, amiről a Tanács dönt. A törvény másik szépséghibája, hogy a nonprofit szektor nagyobb része csak megfigyelő lehet, mivel a Tanács és a Kollégiumok tagjait választó elektorokat csak a legalább egy megye területére kiterjedő civilek és az országos (minimum hét megye területén működő) nonprofit szervezetek küldhetnek. Lényeges feltétel, hogy az alapító okiratban a területi meghatározás 6
„A Kollégiumok az alapprogram regionális és civil szakmai szempontok alapján szereveződő operatív döntéshozó szervei” (A Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003.évi L. Törvény). 7 „A Tanács az Alapprogram elvi irányító testülete. A törvény keretei között a Tanács határozza meg az Alapprogram működésének alapvető szabályait, az Alapprogramból nyújtható támogatások maximális összegét, a Kollégiumok közötti forrásmegosztás arányait, valamint ellátja az e törvényben ráruházott egyéb feladatokat” (A Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003.évi L. Törvény).
4
szerepeljen. Így valójában a kicsik – akiket az állam kiemelten támogatni akart – kimaradnak a döntéshozó testületekből. Fennállhat annak a lehetősége, hogy esetleg nem lesz meg a megfelelő érdekképviseletük, pénzük és lehetőségük a pályázatok elnyeréséhez. A táblázatok kigyűjtött adatai egyértelműen rámutatnak a kérdésre és alátámasztják az aggodalmakat. 2004ben az egy megye területénél nagyobb tevékenységi területtel rendelkezők régiónként kiírt elektori gyűlésén a községek civil szervezetei minimális szerepkörhöz juthatnak. Míg a szféra 1/4-e kistelepülési székhelyű, addig az elektori gyűlésre tagot delegáltak közel 10%-át teszik ki. Ennél markánasabban jelentkezik a falvak előnytelen helyzete, ha százalékok helyett számokat vizsgáljuk meg. Közel 12 ezer falvakban működő nonprofit szervezetből csupán 140 szerepel a NCA elfogadott vagy hiánypótlásra küldött sorai között. A terület szerinti felbontás rámutat a Nyugat-Dunántúl községein működő civil szervezetek rendkívül alacsony részvételére. Ugyanakkor példaként jelenik meg Dél-Dunántúl, ahol ezek az arányok jóval kedvezőbb és kiegyensúlyozottabb képet mutatnak. 5.táblázat: A NCA elektori gyűlésébe tagot delegált és elfogadott, valamint hiánypótlásra visszaküldött civil szervezetek (2004-%)
Településtípus Főváros
Az NCA elektori gyűlésébe dele- A civil szervezetek elgált és elfogadott, valamint hiány- oszlása Magyarországon pótlásra visszaküldött civil szerve- (%) zetek, (%) 13,0 26,01
Megyeszékhely Többi város Község Összes
55,4 21,8 9,8 100,00
22,43 26,12 25,33 100,00
Forrás: www.nca.hu
6.táblázat:A NCA elektori gyűlésébe tagot delegált és elfogadott, valamint hiánypótlásra viszszaküldött civil szervezetek, regionális eloszlása (2004-%) Magyarország Főváros Megyeszékhely Többi város Község Összesen
13,0 55,4 21,8 9,8 100,0
DélNyugat- KözépKözépDunántúl Dunántúl Dunántúl Magyarország 71,5 70,0 74,2 73,6
ÉszakMagyarország 63,4
ÉszakAlföld
DélAlföld
72,7
56,3
12,6 15,9 100,0
21,7 14,9 100,0
17,6 9,7 100,0
38,3 5,4 100,0
28,4 1,6 100,0
19,5 6,3 100,0
13,4 13,0 100,0
Forrás: www.nca.hu
Pályázási lehetőségek A nonprofit, közösségi-közhasznú szervezetek nem csak pályázataik számosságában, de eredményességében is figyelemre méltó teljesítményt mutattak, azonban itt is jelentős területi különbségek találhatók. Az elnyerhető összegek településtípusok szerinti eloszlása ugyancsak nagyfokú aránytalanságokat mutat. Az ilyen módon szerezhető bevételek 60%-át megint csak a fővárosi civil szervezetek kapják. A városok (kivéve megyeszékhelyek) és a községek szervezetei annak ellenére, hogy a harmadik szektor felét teszik ki, a lehívható források alig 20%át nyerik el. A fővárosi, megyeszékhelyi, városi nonprofitok több mint 30%-a, addig a községi szervezetek alig 1/5-e pályázott sikeresen. 7. táblázat: A pályázati úton nyert bevételek településtípus szerint (2001) Település típus
Beérkezett
Támogatott
Pályázati bevé-
Civil szervezetek tele-
5
Főváros Megyeszékhely Többi város Község Összesen
pályázatok, (%) 26 39 24 21 100,00
projektek eloszlása, (%) 32 30 22 16 100,00
tel (%) 59,3 21,6 12,5 6,6 100,00
pülés szerinti eloszlása, (%) 26,01 22,43 26,12 25,33 100,00
Forrás: OFA statisztikai adatok, 2002
Példaként megvizsgálhatjuk az OFA (Országos Foglalkoztatási Közalapítvány) beérkezett és támogatott projektjeinek eloszlását. A fővárosiak, míg a beérkezett pályázatok 1/4-ét adják, addig a támogatott projektek közel 1/3-át teszik ki. A községek körülbelül hasonló arányban hívtak leforrásokat, de kisebb mértékben voltak sikeresek. Az irányvonal továbbra is az, hogy Budapest a pályázati számarányánál lényegesen sikeresebb a forrásszerzésben. Mindez azt jelzi, a „vidék” szervezettség, információ elérésében, nehezebb helyzetben van, illetve a kutatási és szociális partnereket érintő projektek bázisa alapvetően a főváros. A városok cselekvési kedve érzékelhetően nőtt az elmúlt évihez képest (2000. évben 16% volt), hasonlóan a megyeszékhelyeké is mivel a 2000. évi 21%-os részesedés 30%- ra nőtt. Budapesten nőtt a aktivitás, a megszerzett források tekintetében mérsékelten részesedve is megőrizte első helyét. A megyék között az első HajdúBihar (45 pályázat), őt követi Baranya (43 pályázat), míg harmadik Pest (41 pályázat). Eredményesség szempontjából vezető szerep jut Zalának (54%-os találati arány), az élre tért Békésnek is (50%-os találati arány), sikeres pályázó Szabolcs-Szatmár-Bereg. A pályázati szám, és megszerzett forrás tekintetében Győr-Moson-Sopron, Vas, Komárom-Esztergom megyék kis mértékben részesednek, amit jó, illetve megszilárdított munkaerő-piaci helyzetük is magyaráz. (Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, Évkönyv. 2002) Ahhoz, hogy egy szervezet érvényes pályázati anyagot tudjon leadni, csatolnia kell a terveihez egy bankgaranciát, amit csak üzleti terv, megtérülési elképzelések bemutatása után állítanak ki. A garanciához így egy civil szervezet nehezen juthat hozzá és pályázni sem tud. A hazai pénzügyi szektor magatartás változása így elengedhetetlen ahhoz, hogy a szervezetek pályázni tudjanak. Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) Magyarország azzal, hogy teljes jogú tagja lesz 2004 májusában az Európai Uniónak jogosulttá válik a Strukturális Alapokból és a Kohéziós Alapból származó fejlesztési források igénybevételére. Hazánk fejlesztési célkitűzéseit és a prioritásokat a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében kell kidolgozni és az Európai Bizottság elé kell terjeszteni. Az EU bizottsága a NFT-ről folytatott tárgyalások alapján készíti, el az ún. Közösségi Támogatási Keretet (KTK). A NFT megalkotásának, sikerességének, és legitimációjának nélkülözhetetlen feltétele a társadalom valamennyi érintett szereplőjének bevonása a tervezés folyamatába, ami egyet jelent a partnerség elvének széles körű érvényesítésével. Az előkészítés során örvendetes tényként könyvelhetjük el a civil szervezetek bevonását az előkészítésbe, ellenőrzésbe és értékelésbe. Magyarországon az egyesületek és az alapítványok világa komoly társalmi bázissal rendelkezik, megkerülhetetlen tényezővé vált. Az egyeztetésre azonban javarészt csak ernyőszervezeteket, országos és regionális nonprofit szervezeteket hívtak meg, az országgyűlés hivatalos lobbi listáján szereplő, elsősorban szakmai és ágazati szervezeteket. Ezzel a települési, kisebb tevékenységi körrel rendelkező, de közösségfejlesztésben, a helyi társadalom életében kiemelkedő fontosságú szervezeteket kizárták, véleményüket nem hallgatták meg, így javaslataik nem kerültek bele a NFT-be. Így az EU egyik fontos elve a szubszidiaritás csorbult, hiszen a helyi gondok megoldásában ezek a társadalmi közösségek az illetékesek, de elképzelé-
6
seiket a fejlesztések terén nem kérdezték meg. A terv egyeztetésében pozitívum, hogy kiemelt fontossággal kezelték a kisebbségi és a női civil szervezetek véleményét. A NFT által megkeresett partnerek terület eloszlása igen aránytalan, hiszen a megkeresettek 67%-a budapesti székhelyű volt. Az előkészítések során a harmadik szektor szereplőit meghatározóvá kell tenni a döntéshozatali folyamatokban, szükség van az infrastuktúra hálózatának fejlesztésére. Fontos továbbá a környezettudatosság kialakítása, a hátrányos helyzetű csoportok esélyegyenlőségének javítása, valamint a női-férfi egyenjogúság biztosítása, illetve fogyatékkal élők társadalmi integrációja. A KTK Monitoring Bizottságában a szféra szereplői is részt kapnak. A bizottság felelős az Operatív Program Irányító Hatóságának munkájának felügyeletéért, valamint a segítségnyújtásért. Felügyelik a Közösségi Támogatási Keret hatékony és eredményes megvalósulását. Azonban a NFT-ből nem derül ki, hogy milyen arányban és számban lesznek tagjai a Monitoring Bizottságnak. Azon kívül, hogy az előkészítés és az ellenőrzés folyamatában szerepet kaptak, az érdekérvényesítési lehetőségeik nagyon gyengék a forráselosztásban és a pályázatok előkészítésében. Egyáltalán nem lehet látni, hogy hogyan vesznek részt a pályázatok elosztásában, amikor egyetlen hatóságban sem kapnak helyet, ez igaz országos és regionális szinten is, hiszen a Regionális Fejlesztési Tanácsban sincs civil jelenlét. Hiszen ezekben a döntéshozó szervekben az elnökön és a három alelnökön kívül a megyei jogú városok polgármesterei a kistérségi társulások képviselői, a miniszterek delegáltjai, és a régió idegenforgalmi bizottságának elnöke vesz részt a döntésekben, így a nonprofitok, sőt még a nagyobb ernyőszervezetek is kimaradnak. Az Operatív Programokon belül a civil szervezetek számára akár az önkormányzattal társulva, esetleg egymás közt összefogva jelentős pályázási lehetőségek nyílnak meg. A legkézenfekvőbb kapcsolódási pont a Humánerőforrás Fejlesztése Operatív Programon belül nyílik, mint pl. munkanélküliség kezelése, reintegráció a munkaerőpiacra, a társadalmi kirekesztettség kezelése, vagy más oktatási, képzési területen. A Regionális Operatív Programon belül elsősorban a területfejlesztéssel (faluszépítő, városvédő, idegenforgalmi), hagyományőrzéssel, kultúravédelemmel foglalkozó szervezetek pályázhatnak sikeresen. Pozitív folyamat kezdeteként értelmezhető a civil szervezetek tudásának és tapasztalatainak figyelembe vétele, azonban nem csak az országos és regionális hatáskörűek ismereteire lenne csak szükség, hanem egy szélesebb körű véleménycserére. Összegzés A kutatás kezdetén megfogalmazott feltételezés beigazolódott. Hazánkban annak ellenére, hogy a legtöbb nonprofit szervezet kistelepülési (község, kisváros) szinten szerveződik, társadalmi és közösségfejlesztő szerepükhöz képest aránytalan a súlyuk a szférán belül. Érdekérvényesítési, pályázási lehetőségük messze elmarad a megyeszékhelyek és a főváros szervezetei mögött. A civil szervezetek helyzete az Észak-Magyarországi és a két alföldi régióban ennél is kedvezőtlenebb, hiszen itt a lakossághoz mérten is kis számban képviseltetik magukat. Annak ellenére, hogy a magyar állam egyre inkább elismeri, és fontosnak tartja a szektor társadalmi, gazdasági szerepét, és egyre több támogatást biztosít a szférának, ezt rendkívül aránytalanul teszi. Miközben fontos szerepet szán az alulról szerveződő kisebb közösségeknek a valóságban nem ad teret számukra sem a Nemzeti Fejlesztési Terven sem a Nemzeti Civil Alapprogramon belül. Teszi ezt oly módon, hogy az ernyőszervezeteket hívja meg egyeztetésre, csak a kellő területi nagyságra kiterjedő civilek küldhetnek elektort és dönthetnek a pályázásról, elvekről, pénzelosztásról. A NFT-en belül lehetőséget sem kapnak az elosztás szempontokba való véleménynyilvánításba, csak az előkészítésben és a monitoring bizottságokban tevékenykedhetnek.
7
Ugyanakkor ezért az aránytalanságért nem csak maga az állam, hanem a magyar nonprofit szektor is felelős. Talán túlontúl elkényelmesedett és mindig a felülről jövő segítséget várja, vagy ez a bő évtized még nem volt elegendő ahhoz, hogy felnőjenek a társadalomban felmerülő feladataikhoz. A szektoron belüli egyenlőtlenségeket érzékelniük kell, és maguknak kell fellépniük ellenük. IRODALOM Bartal A. M. (1999) Nonprofit alapismeretek kézikönyve. – Ligatura kiadó, Budapest, pp. 27-33. Csizmár G. – Nehoda I. (2001) Hogyan szerezzünk pénzt? – KJK- KERSZÖV, Budapest. p.32. Czike K. (2001) Önkéntesség számokban – Esély 2001/6 Kákai L. (2002) A civilek által létrehozott fórumok, kerek asztalok. – Comitatus, 2002. április pp.45-58. Kuti É. (2002) Fürdővízzel a Nemzeti Civil Alap. – http//www. nonprofit.hu/tanulmányok Kuti É. (1992) A harmadik szektor helye és szerepe a magyar társadalom és gazdaság szerkezetének átalakulásában, – in: Kuti É. (szerk.) A nonprofit szektor Magyarországon, Nonprofit Kutatócsoport, Budapest, 140 Kuti É. (1998) Hívjuk talán nonprofitnak…– Nonprofit Kutatócsoport, Budapest, 220 László M. – Pirisi G. (2003) A civil szervezetek szerepe a terület és településfejlesztésben Lévai K. (1997) Az önkormányzatok és a nonprofit szervezetek közötti együttműködésről. – in: Egymás jobb megértése felé. Tanulmányok az állam, önkormányzatok és a nonprofit szervezetek vizsgálatáról Magyarországon. A Civil Társadalom Fejlődéséért Alapítvány, Budapest. Lévai K. (szerk.) (1998) Civil a Pályán. – Helyi Társadalom Kutató Csoport KSH 2002: Nonprofit szervezetek Magyarországon 2000. KSH, Időszaki tájékoztató, Budapest. p.47 KSH 2002: Az önkormányzatok és a nonprofit szervezetek kapcsolata 2000, KSH, Időszaki tájékoztató, Bp.p.56 KSH 2002: Településfejlesztési célú nonprofit szervezetek 2000, KSH, Időszaki tájékoztató, Bp.p.67 Nemzeti Fejlesztési Terv Nonprofi Kutató Csoport (2003) Mit érdemes tudni a kormányzati szakembereknek a nonprofit kutatásokról?, Budapest, p.44. Országos Foglalkoztatási Közalapítvány Évkönyv (2002) ERFO Kft. Nyomdaüzem Pavluska V. (1999) A nonprofit szektor, – Janus Pannonius Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézet, Pécs, 216 Szanyi T (2003) Eurofalu. – A falu 2003/XVIII évf. 2 sz. Száz A. (2003) A kormány civil stratégiája. – Esély 2003/1 Jogszabályok: 1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról 1997. évi CLVI. törvény a közhasznú szervezetekről 1998. évi törvény a közhasznú szervezetekről 2003. évi L. törvény a Nemzeti Civil Alapprogramról
8
