NONPROFIT MENEDZSER TANANYAG

Közösségfejlesztők Egyesülete - Nonprofit Képzési Műhely

NONPROFIT MENEDZSER TANANYAG kézirat

I. fejezet SZERVEZETALAPÍTÁS, SZERVEZETVEZETÉS 2695-06

írta: dr. Nagy Ádám PhD (1.2.) dr. Várnagy Péter PhD (1.1.) Sorozatszerkesztő: dr. Arapovics Mária PhD és Brüll Edit Lektorálta: Gerencsér Balázs és Sebestény István Budapest, 2009. június 30.

Nonproflt Menedzser (54 345 04 0000 00 00) szakképzés tankönyve

Készült a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Társadalmi és Civil Kapcsolatok Főosztály megbízásából A tankönyvet a modulok szerzőinek tanulmányai alapján szerkesztette: Dr. Arapovics Mária PhD Brüll Edit A tankönyvet lektorálta: Gerencsér Balázs Sebestény István

TARTALOM BEVEZETŐ

5

KULCSFOGALMAK

6

1.1. SZERVEZETALAPÍTÁS - JOGI SZABÁLYOZÁS (DR. V Á R N A G Y PÉTER)

1.1.1. Jogi alapvetés

6

1.1.2. A nonprofit szervezeti formák

12

1.1.2.1. Az alapítványok

12

1.1.2.2. Társadalmi szervezetek

20

1.1.3. A közhasznú jogállás

28

1.1.4. A nonprofit szervezetek működésére vonatkozó fontosabb jogszabályok 30 1.2. A SZERVEZETALAPÍTÁS ÉS VEZETÉS GYAKORLATI KÉRDÉSEI (DR. NAGY Á D Á M )

32

1.2.1. A szervezet vezetése

32

1.2.1.1. Vezetési stílusok

32

1.2.1.2. Döntéshozatal, testületek

34

1.2.1.3. Különböző típusú szervezetek menedzselésének sajátosságai

36

1.2.1.4. Speciális

37

nonprofit

testületi

formák

1.2.2. Érdekérvényesítés: konfliktusok, tárgyalás 1.2.2.1. Konfliktusok

38

1.2.2.2. A tárgyalás

40

1.2.3. A humánerőforrás-menedzsment nonprofit sajátosságai Nyomdai Munkák:

A-Z Buda CopyCAT Kft., Budapest www.copycat.hu Felelős vezető:

Könczey Áron Tördelés:

Király Zoltán

Budapest, 2009 Copyright 6 2009 Szociális és Munkaügyi Minisztérium • Minden jog fenntartva

38

1.2.3.1. Munka-

és

1.2.3.2. Önkéntesség és motiváció 1.2.4. Szervezeti életciklus

felelősség-megosztás

41 41 43 48

1.3. ÖSSZEFOGLALÁS

52

1.4. FOGALOMMAGYARÁZAT

53

1.5. IRODALOMJEGYZÉK

54

BEVEZETŐ A nonprofit menedzser közreműködik nonprofit szervezetek alapításában, a szervezet te­ vékenységének, munkaprogramjának tervezésében, irányításában, részt vesz a munkatár­ sak irányításában, és együttműködik önkéntesekkel. A „Szervezetalapítás, szervezetve­ zetés" fejezet ezeknek a komplex feladatoknak az ellátásához szükséges ismeretek elsa­ játításához kíván gyakorlatias segítséget nyújtani. Az első részben a szervezetalapítás és - működtetés jogi hátteréről lesz szó (dr. Várnagy Péter), a második részben pedig a szer­ vezetalapítás és -vezetés gyakorlati kérdéseit tárgyaljuk (dr. Nagy Ádám). A civil-nonprofit szervezetek szabályozásának tárgyalásakor, kiindulópontként a fogalom értelmezését elsősorban jog oldaláról kell szemügyre vennünk. A „nonprofit" kifejezés a magyar joganyagban az ezredfordulót megelőzően csak elvétve fordult elő, annak ellené­ re, hogy a hétköznapi életben már bevett kifejezésként használtuk. Ugyanakkor ismerő­ sen csenghetnek olyan megnevezések, mint pl. nonprofit szervezetek (esetleg úgyis, hogy közhasznú szervezetek), egyesület, alapítvány, közhasznú társaság. Ismerjük-e az előbb említett szervezeteket? Valójában meg tudjuk-e a különböztet­ ni ezeket? Tisztában vagyunk-e ezeken a szervezeteken keresztül érvényesíthető joga­ inkkal? Jogi fejezetünk elsősorban a fenti kérdések megválaszolásával kíván hozzájárulni a képzésben résztvevők ismereteinek a bővítéséhez a nonprofit szervezetekre vonatkozó jogi szabályozás témakörében. A szervezetalapítás és -vezetés a szervezetekkel, azok vezetésével foglalkozik, kitérve a civil világ specialitásaira. Bár a vezetéselmélet irodalma valóban könyvtárnyi, igyek­ szünk (néha a tudományos hitelesség kárára is) a szükséges ismereteket érthetően leír­ ni, az elméletek közül csak azokat bemutatni, amelyek hasznos segédeszközök lehetnek a nonprofit világban. Beszélünk a szervezeti életciklusokról, magáról a vezetésről és a döntésről, a veze­ tőről, a konfliktusokról, az emberi erőforrás menedzsmentről - munkatársakról, és érint­ jük a nonprofit szervezeteknél ellátandó operatív feladatokat, a szervezetvezetési felada­ tokhoz kapcsolódó adminisztrációs teendőket. Bár tematikailag ide is tartozhat, nem e fe­ jezet ejt szót a projektmenedzsment, a pénzügyi menedzsment, az idő- és minőségme­ nedzsment és a kockázatmenedzsment kérdéseiről, azonban ezen ismeretek nélkül szer­ vezet nem vezethető sikeresen. Szervezetet sikeresen vezetni önismeret, önmenedzse­ lés, önérdekérvényesítés (asszertivitás) nélkül ugyancsak nem lehetséges. Terjedelmi korlátaink mégsem teszik lehetővé e téma részletes kifejtését. Célunk tehát, hogy a jog és a szervezet- és vezetéselmélet alapjaival megismertes­ sük az Olvasót.

5

KULCSFOGALMAK Státusz és dinamizmus szabályok Létesítő okirat Közhasznú jogállás Szervezeti struktúra Szervezetirányítás

1.1. SZERVEZETALAPÍTÁS - JOGI SZABÁLYOZÁS (DR. VÁRNAGY PÉTER) 1.1.1. Jogi alapvetés Ajog Nagyon nehéz definiálni ajog fogalmát, mint minden más társadalomhoz kötődő jelensé­ get is. Nem csoda, hiszen rengeteg meghatározást ismerhetnénk meg, ha különböző jog­ tudósok müveiből merítenénk. Ha a jog fogalmát röviden akarjuk meghatározni, akkor azt mondhatjuk, hogy egy társadalmi norma, azaz magatartásszabály, amely a társadalom tagjainak az együttélését szabályozza, és elsősorban az különbözteti meg a többi társadalmi normától, hogy álla­ mi úton kikényszeríthető. Természetesen a jogon kívül más társadalmi normák is szabályozzák együttélésünket, mint pl. az erkölcs vagy a szokások, de számos közös vonásuk mellett a jognak jól beha­ tárolható sajátos ismérvei vannak. A normarendszerek koronként és régiónként eltérőek. A jogforrás Jogforrás mindaz a hely, ahonnan a jog ered, származik, illetve ahol és amilyen formá­ ban megjelenik. Meg kell különböztetnünk belső, illetve külső jogforrást. Belső jogforrás alatt azokat a szerveket (személyeket) értjük, amelyek jogalkotásra felhatalmazást nyertek. Külső jog­ forrásnak pedig a meghatározott módon és formában kibocsátott jogszabályokat tekintjük, amelyek a jog anyagát tartalmazzák és amelyekből ismereteink származnak. A jogalkotó szervek (személyek) és a jogszabályok kapcsolata, valamint egymáshoz való viszonyuk je­ lenti a jogforrás rendszerét, amelynek alapvető meghatározója az ún. jogforrási hierarchia. A jogalkotó szervek a következő jogszabályokat alkotják: - Alkotmánytörvény (2/3-os többséggel) - Törvény - Rendelet 6

E rangsornak megfelelően az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a maga­ sabb szintű jogszabállyal. Jogalkotó szerv

Jogszabály Alkotmány(törvény)

Országgyűlés

Törvény

rendelet

•/

Kormány A Magyar Nemzeti Bank elnöke Miniszterelnök Miniszterek Helyi önkormányzatok Az állami szervek a jogszabályok mellett egyéb jogi eszközökkel is élhetnek, ezek: hatá­ rozat, utasítás, statisztikai közlemény, jogi iránymutatás. Ezek legfőbb jellemzője, hogy - a jogszabályokkal ellentétben - csak a rendelkezés megalkotójára és a neki alárendelt szervekre érvényesek. A törvények közül mindenképpen szükséges kiemelnünk az Alkotmányt, amely a jog­ forrási hierarchia csúcsán helyezkedik el, és minden szabályozásnak a kiindulópontja. A Magyar Köztársaság Alkotmánya - államunk alaptörvénye, az ország jogi kódexe. Az alkotmány az államhatalom gyakorlásának jogi rendjét meghatározó és az állam legfontosabb, alapvető jogszabályait rendszerezett formában tartalmazó törvény. Az alkotmány meghatározza • a társadalmi berendezkedésre vonatkozó alapvető (társadalmi rend, tulajdon viszo­ nyok stb.) szabályokat; • az állami szervek rendszerét, egymáshoz való viszonyát rögzítő alapvető szabályo­ kat (államhatalmi és közigazgatási szervek helye, szerepe stb.); • az állampolgároknak az államhoz való viszonyát meghatározó alapelveket (válasz­ tások rendje, alapvető jogok és kötelességek stb.). A Magyar Köztársaság Alkotmányát jelenleg a többször módosított, jelentős részben az 1990. évi XL. törvénnyel újraszabályozott 1949. évi XX. törvény tartalmazza. Az emberi jogok fogalma és köre Ma már világszerte más és más csoportosításait találhatjuk meg az ún. „alapjogoknak" az egyes államok alkotmányaiban (alkotmányos jogok). Maga a kifejezés is gyűjtőfo­ galomnak tekinthető. Kiindulópontját az emberi- és állampolgári jogok jelentik. Ezek kezdetekben többnyire alkotmányos jellegű nyilatkozatokban, illetve egyes alkotmá­ nyok részeként jelentek meg, majd egyre inkább nemzetközi okmányokban is megjelen­ tek azok a jogok, amelyek egyének, közösségek léte és tevékenysége szempontjából nél7

külözhetetlenek. A folyamat felerősödéseként, az emberi jogok első nemzedékét - pol­ gári és politikai jogok - követően jelentek meg az emberi jogok második nemzedéke­ ként az ún. gazdasági, szociális és kulturális jogok és végül az ún. szolidaritási jogok. (Ma már az alapvető emberi jogok negyedik nemzedékeként megjelentek az ún. biogenetikai, biomedicinális jogok.) Ezek a jogok fokozatosan lefektetésre kerültek különböző jogszabályokban, alkotmá­ nyosan garantált alapjogként való elismerésük, mégis csak a második világháború után következett be. Az alapjogok csoportjain belül differenciáltan jelennek meg azok a „részjogosítvá­ nyok", amelyek ténylegesen egy-egy alapvető alkotmányos jog tartalmát képezik; ezek mennyisége és minősége is igen eltérő képet mutat egyes államok alaptörvényeiben. Az alapvető emberi jogok első nemzedéke a legfontosabb számunkra, itt is témánk szempontjából a polgári jogok bírnak nagyobb jelentőséggel, amelyeken elsősorban szabadságokat (pl. véleménynyilvánítás szabadsága; gondolat-, lelkiismeret- és vallás­ szabadság) kell érteni, amelyek az egyén és az állam viszonyában mindig utóbbi passzi­ vitását követeli meg a jog érvényesülése tekintetében. Az egyesülési jog is szabadság­ jogok körébe sorolható, mégpedig a közösségileg gyakorolható jogok körébe. Tartalmi­ lag elsősorban azt fejezi ki, hogy az egyéneknek joguk van akaratuk kifejezésre, érde­ keik védelmére, és ebből adódóan különböző szervezeteket hozhatnak létre kulturális, oktatási, sport, vallási stb. céljaik megvalósítására. így az egyesülési jog nemcsak a tár­ sadalmi szervezetek, köztestületek, szakszervezetek létrejöttének az alapját jelenti, ha­ nem a politikai pártok alakításának is alkotmányos kiindulópontja, bár ezek működésé­ ről és gazdálkodásáról külön törvény rendelkezik (1989. évi XXXIII. törvény a pártok működéséről és gazdálkodásáról). Az egyesülési jognak több korlátja van: a szervezetek célja nem lehet alkotmányellenes; nem hozható létre titkos egyesület, illetve fegyveres szervezet; nem irányulhat célja el­ sődlegesen haszonszerzésre. A jogszabály érvényessége és hatálya Mindkét kategória előfeltétele a jogszabályok alkalmazásának. A jogszabály érvényessé­ ge és hatálya nem azonos fogalmak és nem is szabad összetéveszteni azokat. Az érvényesség meglétéhez szükséges feltételek csoportosítása szerint beszélhetünk formai érvényességről, illetve tartalmi érvényességről. Előbbinél meg kell vizsgálni, hogy a jogszabályt az arra felhatalmazott jogalkotó szerv bocsátotta-e ki, megfelel-e a jogalkotásra vonatkozó eljárási szabályok előírásainak, valamint megfelelően megtör­ tént-e a kihirdetése. A tartalmi érvényesség kritériuma, hogy a megalkotott jogszabály il­ leszkedjék a jogforrási hierarchiába.

A jogszabály hatálya alkalmazhatóságának kereteit határozza meg, vagyis mettől-meddig (időbeli hatály), kikkel szemben (személyi hatály), milyen földrajzi területen (terü­ leti hatály), milyen ügyekben és milyen eljárásban (tárgyi hatály) „használható" az adott jogi norma. Az időbeli hatály egy időintervallumot határoz meg, amelynek keretei között alkalmaz­ ható a jogszabály. A jogszabálynak általában tartalmaznia kell a hatályba lépése napját (záró rendelkezésekben), de külön jogszabály is tartalmazhatja ezt. Ennek hiányában a ki­ hirdetés napján lép hatályba a jogszabály, azaz ettől kezdődően kell vagy lehet alkalmaz­ ni. A hatályon kívül helyezés a következő alapelven nyugszik: a később hozott norma le­ rontja a korábbit. így egy ugyanazt a területet szabályozó azonos, vagy magasabb szintű jogszabály hatályon kívül helyezi a korábbit. A jogszabály csak kivételesen alkalmazható olyan cselekményekre jogviszonyokra, amelyek a hatályba lépése előtti helyzetekre vonatkoznak (visszaható hatály). Ilyenre is csak akkor kerülhet sor, ha az érintett jogalanyokra ez nem jelent hátrányt. A személyi hatály azt jelöli, hogy a jogszabály kikre állapít meg jogot és kötelezettsé­ get. Eszerint különbséget tehetünk általános és különös személyi hatály között. A jogsza­ bályok többsége az ország területén mindenkire - beleértve a külföldieket - vonatkozik, sőt a külföldön tartózkodó magyar állampolgárokra is kiterjed (pl. devizajogszabályok). Több esetben viszont a címzettek köre meghatározott (pl. közalkalmazottak). A területi hatály azt határozza meg alapvetően, hogy az ország egész területén (ál­ lamhatárok által kijelölt szárazföldi, vízi, légi, úszó és repülő terület), vagy csak egy köz­ igazgatásilag meghatározott kisebb territóriumon alkalmazható a jogszabály. A fentiekből kitűnik, hogy az önkormányzati rendeletektől (helyi hatály) eltekintve, valamennyi jog­ szabály országos hatályú. A tárgyi hatály pedig a nevéből is adódóan a szabályozás tárgyát határozza meg. A jogviszony Jogviszony alatt egy jogilag szabályozott életviszonyt (társadalmi viszonyt) értünk. Álta­ lában azon társadalmi viszonyok válnak jogviszonyokká is, amelyeknek a szabályozását az állam szükségesnek tartja. Minden jogviszonynak három eleme van: • alanya, • tárgya és • tartalma. A jogviszony alanya az, akinek jogai és kötelezettségei lehetnek. Jogviszony alanya le­ het: a természetes személy (ember), az állam és a jogi személy. Jogalany továbbá a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság is. A személyek jogait és kötelezettsé­ geitjogképességük, illetve cselekvőképességük szabja meg. A jogalanyok jogképessége, hogy milyen jogaik és kötelezettségeik lehetnek, nem

8

9

azonos. A természetes személyek jogképessége elvileg általános és teljes, azaz minden jogviszony alanyai lehetnek. Az államra ugyanez vonatkozik, azzal, hogy természeténél fogva nem lehet minden jogviszonynak alanya (pl. nem köthet házasságot). A jogi sze­ mélyekjogképessége viszont célhoz kötött, csak abban a körben lehetnek jogaik és köte­ lezettségeik, amelyeket a jogalkotó részükre megállapított. Az ember mint jogalany A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes: jogai és kötelességei lehetnek. A jogképesség az életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezethez tartozásra tekintet nélkül egyenlő. A jogképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis (érvénytelen). A jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától kezdve illeti meg, és haláláig vagy halálának megállapításáig tart. Az ember cselekvőképesség szempontjából lehet: cselekvőképes, korlátozottan cselek­ vőképes és cselekvőképtelen. A cselekvőképesség elbírálásánál nagy jelentősége lehet az életkornak, szellemi és egészségi állapotnak. Cselekvőképes minden nagykorú személy, akinek a törvény ezt a képességét nem kor­ látozza vagy zárja ki. Köthet szerződést jognyilatkozatokat tehet stb. Cselekvőképességet korlátozó, vagy kizáró nyilatkozat semmis. Korlátozottan cselekvőképes az a kiskorú, aki a 14. életévét betöltötte és nem cselek­ vőképtelen. Továbbá az a nagykorú is, akit a bíróság ilyen hatállyal helyez gondnokság alá. Gondnokság alá a bíróság akkor helyez valakit, ha az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tartósan vagy időszakonként nagymértékben csökken (elmeállapot, káros szen­ vedély, stb.). A korlátozottan cselekvőképes személy jognyilatkozatának érvényességéhez általában a törvényes képviselőjének beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása szükséges. Korlátozottan cselekvőképes csak meghatározott esetekben szerezhet jogokat, illetve vál­ lalhat kötelezettségeket (pl. keresete mértékéig vásárolhat; olyan szerződések megkötése, amellyel kizárólag előnyt szerez stb.). Cselekvőképtelen az a kiskorú, aki a 14. életévét még nem töltötte be, illetve az a nagykorú is, akit a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyez, mert ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzik. A cselekvőképtelen személy jognyilatkozata semmis, helyette és nevében törvényes képviselője jár el. Nem lehet azonban semmisnek tekinteni a cselekvőképtelen személy ál­ tal közvetlen kötött és már teljesített csekély jelentőségű szerződéseket, amelyek megkö­ tése a mindennapi életben tömegesen fordul elő, és különösebb megfontolást nem igényel. Az erre vonatkozó bírói határozat nélkül is cselekvőképtelen lehet ideiglenes jelleggel az, aki valamilyen ok miatt nincs belátási képessége birtokában. A jogi személy A jogi személy kifejezés egy fikciót rejt magában, hiszen vagyonok vagy személyek olyan egyesüléséről van szó, amelyek így, közös néven jogképessé válnak, jogalanyként szere-

10

pelnek, elkülönített vagyonnal és szervezettel rendelkeznek. Pontos definíciót azonban nem lehet adni, mivel az egyes jogi személyek létrejöttét, megszűnését a jogi személy feladatához képest különböző jogszabályok határozzák meg. Általános ismérveket lehet megállapítani: J o g k é p e s s é g e célhoz kötött (olyan társadalmi, gazdasági, kulturális stb. feladatokat láthatnak el, amelyek megvalósításához önálló jogalanyiság szükséges, azaz csak a céljukkal összhangban álló jogviszonyokban vehet részt); • a jogi személy nevében képviselő(k) jár(nak) el, aki jogokat szerezhet, illetve köte­ lezettségeket vállalhat a jogi személy nevében (aláírás, képviselet); • elkülönített vagyonnal és e vagyonig terjedő felelősséggel rendelkezik. A jogi személyek nem léphetnek olyan jogviszonyokba, amelyek természetüknél fog­ va csak természetes személyek között lehetségesek. A jogi személy létesítését vagy megszűnését jogszabály vagy hatósági határozat írja elő, vagy valamilyen alapító okirat alapján lehetséges. A jogviszony tárgya az a konkrét magatartás, amelyet a jogalanyok kifejtenek (pl. adóznak). A jogviszony tartalmát azok a jogok és kötelességek alkotják, amelyek a jogviszony alanyait megilletik, illetve terhelik (pl. adózás esetén az adóalanynak kötelessége az adót megfizetni, az adóhatóság jogosult az adót beszedni). A jogi tények Jogi tény minden olyan magatartás, körülmény vagy állapot, amely jogviszonyt keletkez­ tet, módosít, megszüntet vagy esetleg megállapít, azaz jogi hatásokat idéz elő. A jogi tények főbb csoportjai Emberi magatartások, amelyek lehetnek jogszerűek, vagy jogellenesek. Jogszerű az a cselekmény, amelyet jogszabály nem tilt, illetve megenged. Jogellenes az a cselekmény, amely a hatályos jog valamely rendelkezését sérti. Állami aktusok, amelyek igen sokfélék lehetnek. Alapvetően különbséget tehetünk nor­ matív (pl. jogszabályok kibocsátása, módosítása), illetve egyedi állami aktusok között (pl. bírósági végzés). Külső körülmények, amelyet a vis major szakkifejezéssel szoktak emlegetni, vagyis az „előre nem látható elháríthatatlan ok". Ezek között olyan példákat említhetünk, mint a természeti események, az időmúlás stb. A jogi alapismereteket követően a nonprofit szervezetekre vonatkozó legfőbb tudniva­ lókra térünk át.

11

I.I.2.. A nonprofit s z e r v e z e t i f o r m á k Nemzetközileg elfogadott definíció szerint a nonprofit szervezet öt alapvető kritérium együttesének megfelelő szervezet: • intézményesült, • a kormánytól független, • önkormányzati alapon működik, • a profitszétosztással nem élhet, • önkéntesség, öntevékenység jellemzi. A hazai nonprofit szervezetek többségének státuszszabályait a PTK (többször módosított 1959. évi IV. törvény Polgári Törvénykönyvről) határozza meg, de emellett több szerve­ zetről külön törvény is rendelkezik. Egy fontos differenciálási szempont viszont, hogy vannak olyan szervezetek, amelyekre kiterjed a közhasznú szervezetekről szóló törvény (többször módosított 1997. évi CLVI. törvény a közhasznú szervezetekről) hatálya, és lé­ teznek azok, amelyekre nem. A szervezetek ugyanis maguk kérelmezhetik a közhasznú státus felvételét, ezáltal felvállalva az ezzel járó kedvezmények és kötelezettségek körét. Ezt szem előtt tartva nézzük meg a közhasznú szervezetekről szóló törvény hatálya alá tartozó meghatározó jelentősséggel bíró szervezeti formákra vonatkozó legfontosabb szabályokat. 1.1.2.1. Az alapítványok Az alapítvány az 1990-es évek első felétől meghatározó szerepet játszik a társadalmi élet szinte minden területén, hiszen ez a jogi konstrukció nagymértékben hozzájárulhat a ci­ vil szféra anyagi fedezetének bővítéséhez. Az alapítvány és az ehhez hasonló jogintézmé­ nyek világszerte igen elterjedtek, hiszen segítségével az állam - az egyes jogalanyok ál­ dozatvállalására támaszkodva - számos olyan feladatot tud eredményesen ellátni, amely­ re az állam vagy az önkormányzatok költségvetése nem biztosít lehetőséget. Elterjedése a szervezeti formához köthető adókedvezményeknek is köszönhető. Ez a ma annyira kedvelt forma az 1987. évi 11. törvényerejű rendelettel nyerte vissza lét­ jogosultságát. Az alapítványra vonatkozó legfontosabb jogszabályok: - Polgári Törvénykönyv (1959. évi XX. tv.) 74/A-74/G. § (legutóbbi jelentős módosulás, hogy a PTK 74/G. §-a hatályát vesztette, azaz azok a szervezetek, amelyek közalapítvány létrehozására e törvény hatálybalépése előtt a Ptk. 74/G. §-a alapján jogosultak voltak, alapítványt e törvény hatálybalépését kö­ vetően sem alapíthatnak, ahhoz nem csatlakozhatnak és annak alapítói joga gyakor­ lására nem jelölhetők ki.) - 12/1990. (VI. 13.) IM rendelet az alapítványok nyilvántartásának ügyviteli szabályairól - 115/1992. (VII. 23.) Korm. rendelet az alapítványok gazdálkodási rendjéről.

12

A jelenleg hatályos szabályozás szerint magánszemély, jogi személy és jogi személyi­ séggel nem rendelkező gazdasági társaság (a továbbiakban együtt: alapító) - tartós köz­ érdekű célra - alapító okiratban alapítványt hozhat létre. Alapítvány elsődlegesen gaz­ dasági tevékenység folytatására nem alapítható, azonban a célja megvalósításához a ja­ vára vagyont kell rendelni, mivel az alapítvány célvagyont működtető szervezet. Az ala­ pítvány jogi személy. Az alapítók körére vonatkozóan nincs említendő korlátozás. Alapítvány alapítója csak az alapító okiratot aláíró személy lehet, a későbbiekben a vagyoni hozzájárulást befizető szemé­ lyek a csatlakozók. Az alapítvánnyal kapcsolatban a fenti bekezdés alapján értelmeznünk kell a tartósság, a közérdekűség fogalmát, valamint a vagyon kérdését. A törvényi szabályozás ezekkel nem foglalkozik, a fogalmakat leginkább a bírói gyakorlat tölti meg tartalommal. Közérdekűnek minősül a cél akkor, ha az a társadalom vagy egyéb szélesebb közös­ ség érdekeit szolgálja. A közérdekűség fogalmát nem lehet azonban csupán az érintett (kedvezményezett) személyek száma alapján megítélni. Közérdekű lehet a célja annak az alapítványnak is, amely kis számú közösség vagy adott esetben egyetlen ember érdekét szolgálja, de célja nem elsősorban jövedelemszerző, illetőleg vagyongyarapító jellegű, hanem az általános társadalmi értékítélet szerint a köz érdekében is álló célt szolgál. Ilyen lehet többek között bizonyos alkotmányos kötelezettségek alapítvány útján való teljesíté­ se; valakinek emberiességi, humánus érzésből fakadó támogatása, vagy valamelyik tudo­ mányos, művészeti, környezetvédelmi, vallási stb. célkitűzés. így például a súlyos beteg­ ségben szenvedő egyén gyógyulásának elősegítésére létesült alapítvány is közérdekűnek tekinthető, mint ahogy a tehetséges pályakezdő művész, tudományos kutató képzését elő­ segítő ösztöndíj alapítása is végső soron közérdekű célt szolgál. (Számos európai ország gyakorlatától eltér az a megszorítás, hogy alapítvány kizárólag közérdekű célra hozható létre. Az új Polgári Törvénykönyv ezért ki kívánja terjeszteni az alapítványokat e körön túlra is, így alapítvány a jövőben magáncélra is létrehozható lenne.) A gyakorlatban a tartósságon általában a hosszabb időre létrehozott alapítványt lehet érteni. A tartósságot azonban nem minden esetben lehet az idővel mérni, mert adott eset­ ben egy rövidebb időre létrehozott alapítvány is lehet tartósnak tekinteni, ha a célja - mi­ után megvalósult - a jövőre kihatóan tartósan szolgálja a közérdeket. A tartósság azonban rendszerint nem csupán annyit jelent, hogy az alapítvány által adott szolgáltatás eredménye hat ki tartósan a közérdekre, hanem inkább azt, hogy maga az alapítvány is tartósan működik és folyamatos vagy időszakonkénti megismétlődő szol­ gáltatásokat teljesít a köz érdekében. Maga a cél is lehet azonban olyan természetű, hogy megvalósítása csak folyamatos tevékenységgel és szolgáltatásokkal lehetséges. Az alapítványnak a célja eléréséhez szükséges vagyonnal kell rendelkeznie. Az ala­ pítványnak mint önálló jogi személynek a vagyonát az alapító vagyonától el kell különí­ teni, hogy ennek alapján a közérdekű célt önállóan és az alapítótól függetlenül megvaló­ síthassa és kötelezettségeiért az önálló vagyonnal feleljen. Az alapításkor a vagyon pénzből, ingó és ingatlan dolgokból, illetve ezek hozadéká­ ból vagy vagyoni értékű jogokból állhat.

13

A bíróságnak mindig azt kell vizsgálni, hogy az alapító okiratban megjelölt cél a va­ gyon terjedelmével, mennyiségével, értékével összhangban áll-e, s hogy ez a vagyon a tartós közérdekű cél elérését lehetővé teszi-e. A bíróságnak a vagyon mértékén felül arról is meg kell győződnie, hogy az alapítvány nyilvántartásba vételekor a cél eléréséhez szükséges vagyona az alapítvány rendelkezésé­ re áll-e. (Ez konkrétan azt jelenti, hogy pénzbeli adomány esetében a pénzösszeget pénz­ intézetben elkülönített bankszámlán kell elhelyezni, és ennek tanúsításához a számlave­ zető pénzintézet igazolását kell csatolni a bírósági nyilvántartásba vételi kérelemhez.) Az alapítvány a bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre. A nyilvántartásba vétel után az alapító az alapítványt nem vonhatja vissza. Az alapítványt az annak székhelye szerint illetékes megyei bíróság, illetve a Fővárosi Bíróság veszi nyilvántartásba. Az alapító okiratnak vannak olyan alaki és tartalmi kellékei, aminek hiányában nem kerülhet sor az alapítvány nyilvántartásba vételére. Az alapító okiratban meg kell je­ lölni az alapítvány nevét, célját, céljára rendelt vagyont és annak felhasználási módját, továbbá székhelyét. A bíróságnak vizsgálni kell, hogy az alapítók által választott név megfelel-e a névki­ zárólagosság, a névvalódiság és a névszabatosság követelményének. Természetesen szin­ te lehetetlen volna azt megkövetelni, hogy a jogi személy neve minden más jogi személy nevétől különbözzön. Éppen ezért csak azt kell vizsgálni, hogy a hasonló működési kör­ ben és azonos területen tevékenykedő jogi személyek nevétől különbözik-e a bejegyzésre váró jogi személy neve: végül is tehát csak az alapítványok nevének kell egymástól kü­ lönböznie. Az azonos terület kérdését pedig attól függően kell megítélni, hogy a jogi sze­ mély működése milyen területre terjed ki (névkizárólagosság). Ügyelni kell arra is, hogy a választott név az alapítvány fő céljait tükrözze, illetve ne legyen megtévesztésre alkal­ mas a jogi személy működése vonatkozásában (névvalódiság). Végül a nyelvi és társa­ dalmi normáknak is megfelelő nevet válasszunk (névszabatosság). Az alapítvány székhelye egyrészt a központi ügyintézés helye, másrészt a bíróság il­ letékessége szempontjából is jelentősége van. Az alapító okiratot, a kérelmet és az alapí­ tó okirat egyéb kötelező kellékeit a székhely szerint illetékes bírósághoz kell benyújtani, nem pedig ahhoz a bírósághoz, amelynek a területén az alapítványi célt meg kell valósí­ tani. A kialakult bírói gyakorlat szerint abban az esetben, ha az alapítvány székhelyeként egy másik jogi személy címét tünteti fel az alapító, a bíróságnak mindig be kell szereznie nyilatkozatot az érintett jogi személy illetékes vezetőjétől arra, hogy hozzájárul-e a címé­ nek az alapítvány székhelyekénti megjelöléséhez. Az alapító okirat szinte legfontosabb része az alapítvány céljának a megjelölése. A bí­ róságnak elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy az alapítvány közérdekű célra jött-e létre. A tartós közérdekű cél és az alapítvány céljára rendelt vagyon körében utalunk a koráb­ biakban kifejtettekre. Az alapító okiratnak rendelkeznie kell a vagyon felhasználási módjáról. A követke­ zetes ítélkezési gyakorlat szerint az alapító okiratban az alapítvány céljára rendelt vagyon

14

felhasználását úgy kell meghatározni, hogy abból egyértelműen megállapítható legyen az alapító célja. Nevezetesen, hogy a vagyon az alapítványi célok megvalósítása érdekében teljes mértékben, vagy csak az alapítványi vagyon tőkéje, illetve annak hozama használ­ ható fel. Az alapító okiratból ki kell tűnnie, hogy az alapítványi célok megvalósítása ér­ dekében a kezelő szerv pályázat útján, vagy más módon, milyen döntések során és dön­ tési mechanizmussal használja fel a vagyont. Szükségtelen az alapító okirat határain túl­ menő, a részletező, szervezeti és működési szabályzat jellegű alapítványi vagyonfelhasználás megjelölése. Lehetőség van az alapítvány mellékleteként a szervezeti és működé­ si szabályzatban ennek részletezésére, az alapító okiratban azonban nem kell leírni a va­ gyon felhasználásának részletező módját. A vagyon felhasználásának a módjáról az alapítók csak az alapító okiratban, illetve a szervezeti és működési szabályzatban rendelkezhetnek. Arra már nincs lehetőség, hogy a bejegyzett és működő alapítvány vagyonának felhasználása tekintetében utasításokat ad­ jon az alapító. Az alapító rendelkezhet az alapítványhoz való csatlakozás lehetőségeiről és egyéb felté­ telekről is. A létesítő okiratban az alapító az alapítvány vagyonát kétféle módon határoz­ hatja meg. Az alapító az alapítványhoz való csatlakozást megengedheti az alapító okirat­ ban meghatározott feltételek mellett (nyílt alapítvány). Nyílt alapítvány alapításakor az alapítvány rendelkezésére legalább akkora vagyont kell bocsátani, amekkora a működése megkezdéséhez feltétlenül szükséges. Ilyenkor az alapítók további vagyoni juttatásokra számítanak, miáltal az induló vagyon a későbbiek során a csatlakozók által adott vagyoni hozzájárulással és az esetleges alapítvány gazdálkodásának eredményével kiegészíthető, illetve az alapítvány egyéb bevételhez is juthat. Lehetőség van ugyanakkor arra is, hogy az alapító a vagyont úgy bocsátja az alapítvány rendelkezésére, hogy az összeg, illetve vagyon csatlakozással nem növelhető. Ebben az esetben beszélünk zárt alapítványról. Ilyenkor az induló vagyont csak annak hozama, az esetleges vállalkozói tevékenységből befolyt jövedelem növelheti, ezért a bíróságnak a célhoz igazodó vagyon elégségességét ennek figyelembevételével kell vizsgálni. Az alapító okiratban - figyelemmel arra, hogy a Ptk. rendszerében az alapeset a zárt alapítvány - mindig fel kell tüntetni az alapítónak azt, hogy nyílt alapítványt kíván lét­ rehozni. Az alapító - az alapító okiratban - kijelölheti a kezelő szervet, illetőleg ilyen célra külön szervezetet is létrehozhat. A kezelő szervezet az alapítvány képviselője. Ha az alapító az alapítvány kezelésére külön szervezetet hoz létre, az alapító okiratban rendelkezni kell annak összetételéről, és meg kell jelölnie az alapítvány képviseletére jo­ gosult személyt; ha pedig a képviseletre többen jogosultak, úgy a képviseleti jog gyakor­ lásának a módját, illetőleg a terjedelmét is.

15

A kezelő szerv (szervezet) az alapítvány általános ügydöntő, ügyvezető és képviselő szerve. Ez azt jelenti, hogy a kezelő szerv (kuratórium) kezeli az alapítvány vagyonát az alapítvány céljának megfelelően és érdekében, s képviseli az alapítványt hatóságok előtt és harmadik személyekkel szemben. Az alapító kezelőként kurátorokból (gondnokokból) álló kuratóriumot jelöl ki. A kurató­ riumnak - az alapítvány céljával, vagyonával összhangban álló - döntéshozó, ügyintéző és képviselő feladatokat kell ellátnia, mert az alapítvány jogi személyként való működte­ tése, az alapító okiratban meghatározott cél megvalósítása így biztosítható. A kuratórium összetételét és döntéshozó mechanizmusát ennek megfelelően kell kialakítani és az ala­ pító okiratban meghatározni. A kuratóriumi tagok kijelölése szólhat határozatlan időre, meghatározott időtartam­ ra, vagy valamely feltétel bekövetkezéséig terjedő időre. A határozott idő leteltével, illet­ ve a feltétel bekövetkezésével a kijelölés megszűnik, és az érintett helyett új kuratóriu­ mi tagot kell kijelölni. Az alapító okiratban a kuratórium tagjait mindig név szerint és egyenként fel kell so­ rolni, megjelölve külön az elnök és a tagok személyét. A kuratóriumi tagoknak feladatvállaló nyilatkozatot kell adni, amiben egyrészt arra vonatkozóan kell nyilatkozniuk, hogy a tisztséget vállalják, másrészt pedig azt kell kije­ lenteniük, hogy nem állnak közeli hozzátartozói viszonyban az alapítókkal, a kuratóriumi tagok egymással, és jogi személy alapító esetében nincsenek alkalmazotti és egyéb érde­ keltségi viszonyban az alapítóval. Közhasznú szervezet esetén kimondottan arról is kell nyilatkozni a kuratóriumi tagoknak, hogy nem töltöttek be az elmúlt 2 évben olyan köz­ hasznú szervezetnél vezető tisztséget, amely az adózás rendjéről szóló törvényben meg­ határozott köztartozást nem egyenlítette ki. Továbbá arról, hogy más közhasznú szerve­ zetnél tölt-e be vezető tisztséget vagy sem. Nincs akadálya annak, hogy az alapító a kuratórium egyik tagja vagy elnöke legyen, meghatározó szerepe azonban a kuratóriumban nem lehet. A kuratórium és az alapítványi képviselő kijelölésének a joga csak az alapítót ille­ ti meg, ezt a jogot más nem gyakorolhatja és ez ajog nem ruházható át a kuratóriumra. A kezelő szerv struktúrája vonatkozásában a Ptk. nem tartalmaz semmilyen rendelke­ zést. Az alapítvány kuratóriumának minden esetben alkalmasnak kell lennie arra, hogy az alapítótól függetlenül végezze a tevékenységét, az alapítvány céljának alárendelve. En­ nek feltételeként a kezelő szerv jogkörét mindig egyértelműen és pontosan meg kell ha­ tározni az alapító okiratban. Abban az esetben, ha az alapító nem rendelkezett a kezelő szerv kijelöléséről, vagy a kezelő szerv nem vállalja azokat a feladatokat, amelyeket az alapítvány kezelésével kap­ csolatban el kellene látnia, akkor a bíróság köteles a kezelő szervet kijelölni. A jogszabály lehetőséget biztosít arra, hogy az alapító a létesítő okiratban maga he­ lyett más személyt jelöljön ki, akár halála, akár megszűnése esetére, akár más okból is. A törvényi szabály értelmében abban az esetben, ha ilyen kijelölésre nem került sor, de az

16

alapítvány alapító nélkül maradt, az alapítói jogosultságok a bíróságot illetik meg, még­ pedig attól az időponttól kezdődően, hogy az alapító halálát vagy megszűnését a kezelő szerv vagy az ügyészség a bíróságnak bejelenti. A kezelő szerv működésével kapcsolatban meg kell említeni a feladatkörének ellátá­ sa során okozott kárért való felelősség kérdését. Itt meg kell különböztetni azt az esetet, amikor a kezelő szerv (szervezet) vagy annak tisztségviselője (tagja) okozza a kárt har­ madik személynek a feladatkörének ellátása során, vagy pedig a tisztségviselő (tag) e mi­ nőségében okoz kárt az alapítványnak. A kívülállónak okozott kárért minden esetben az alapítvány a felelős, a tisztségviselő (tag) által e minőségben az alapítványnak okozott ká­ rért való felelősségre pedig a polgári jogi felelősség általános szabályai az irányadók. A kezelő szerv által okozott károkért az alapítót nem terheli felelősség, mert az alapítvány az alapítótól független jogi személy. Az alapító az alapító okiratban az alapítvány szervezeti egységét jogi személynek nyil­ váníthatja, ha a szervezeti egységének önálló ügyintézője és képviseleti szerve van, va­ lamint, ha rendelkezik a működéshez szükséges, az alapítvány céljára rendelt vagyontö­ megből elkülönített vagyonnal. Az alapító a létesítő okiratot indokolt esetben - az alapítvány nevének, céljának és vagyo­ nának sérelme nélkül - módosíthatja. A módosításra egyebekben az alapítvány nyilván­ tartásba vételére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A törvényi rendelkezések alapján az alapító a nyilvántartásba vétel után az alapító ok­ irat olyan lényeges módosítását nem határozhatja el, amellyel az alapítvány vagyonát el­ vonná, a célját megváltoztatná vagy szűkítené, vagy az alapítványt az eredeti alapítói szándéktól eltérő módon vagy korábbi időpontban megszüntetné. Jogszabályi akadálya ugyanakkor nincs annak, hogy a körülmények utóbb történő meg­ változása esetén az alapító módosítsa az alapítvány székhelyét, vagy az alapító okirat egyéb, nem lényeges rendelkezését. A módosítás így kiterjedhet minden olyan kérdésre, amely az eredeti alapítói szándékban megfogalmazott közérdekű cél megvalósítását nem veszélyezteti. Az alapító halála miatt gondot okoz, hogy ki jogosult az alapító okirat olyan módo­ sítására, ami az alapítvány működése miatt elengedhetetlenül szükséges. Az alapítói jog személyhez kötött, ezért fő szabályként jogutódlásnak nincsen helye. A működőképesség biztosítása érdekében azonban lehetőség van arra, hogy a jogutód az alapító okiratot mó­ dosítsa és például kimondja az alapító okiratban, hogy az alapítvány pártokat nem támo­ gat. Ez azért nagyon lényeges, mert az alapítvány csak így tud hozzájutni a részére fel­ ajánlott személyi jövedelemadó meghatározott összegéhez. A bíróság a módosítás tekintetében végzéssel dönt, és ezt a végzést is mindazoknak kézbesíti, illetve megküldi, akiket a nyilvántartásba vétel érint. Ami a megszűnés szabályait illeti, a bíróság az alapítványt a nyilvántartásból törli, ha az alapító okiratban meghatározott cél megvalósult, az idő eltelt, a feltétel bekövetkezett. Az

17

alapítványt akkor is törölni kell a nyilvántartásból, ha a bíróság az alapítványt megszün­ teti, vagy más alapítvánnyal való egyesítését rendeli el. A bíróság az érdekelt alapítók közös kérelmére rendelheti el az alapítványok egyesí­ tését, ha ez az egyesítéssel érintett alapítványok céljainak megvalósításával összhangban van. Az alapítványok egyesítésére irányuló kérelemhez az új, illetőleg a megfelelően mó­ dosított alapító okiratot is csatolni kell. Az egyesítés esetén is az alapítványok nyilván­ tartásba vételére vonatkozó szabályok érvényesek. A módosított alapító okiratban rendel­ kezni kell a jogutódlás kérdésében. A bíróság az ügyész keresete alapján az alapítványt megszünteti, ha céljának megva­ lósítása valamely objektív ok folytán lehetetlenné vált, illetőleg ha jogszabály-korrekció folytán a bejegyzést meg kell tagadni. A bíróság akkor is megszüntetheti az alapítványt, ha a kezelő szervezet a tevékenysé­ gével az alapítvány célját veszélyezteti, és az alapító - a bíróság felhívása ellenére - a ki­ jelölést nem vonja vissza és kezelőként mást nem jelöl ki. A megszűnt alapítvány vagyo­ nát - az alapítvány eltérő rendelkezése hiányában - a bíróság hasonló célú alapítvány tá­ mogatására köteles fordítani. A fentiekből következően az alapítvány megszüntetésére sem az alapító, sem a kezelő szerv nem jogosult. Az alapító azért nem, mert a nyilvántartásba vétellel elveszíti azt a lehetőséget, hogy az alapítvánnyal, az alapítvány vagyonával rendelkezzen. A keze­ lő szerv megbízatása pedig az alapítvány céljának megfelelő működtetésre szól, nem sze­ rez azonban jogot az alapítvány feletti rendelkezésre. Az alapítvány az alapító halálával sem szűnik meg, hanem - az alapító halálától füg­ getlenül - j o g i személyként tovább működve betöltheti a célját. Ahogy a korábbiakban már említettük, a bíróság a megszűnt alapítvány vagyonát - az alapító okirat eltérő rendelkezése hiányában - hasonló célú alapítvány támogatására kö­ teles fordítani. (A hasonló cél alatt tartalmi azonosságot kell érteni.) Az alapítvány meg­ szűnése esetére a megmaradó vagyon felhasználásáról csak az alapító jogosult dönteni az alapító okiratban, és ez a jog nem ruházható át a kezelő szervre. A nyitott alapítvány alapí­ tó okirata rendelkezhet arról, hogy az alapító által rendelkezésre bocsátott vagyon az ala­ pítvány megszűnése esetén visszaszáll az alapítóra. A csatlakozás folytán megnövekedett vagyont azonban az alapítvány megszűnése után is csak hasonló célú alapítvány támoga­ tására lehet fordítani. Az alapító tehát csak az általa adott vagyon visszaszállásáról rendel­ kezhet. A nyílt alapítvány esetében az induló vagyon, vagyis az alapító által rendelkezésre bocsátott vagyon - természetesen csak akkor - szállhat vissza, ha megvan.

törvényessége másképp nem biztosítható, az ügyész a bírósághoz fordulhat. A bíróság határidő tűzésével kötelezi az alapítvány kezelőjét, állítsa helyre az alapítvány jogsza­ bálynak megfelelő működését. A határidő eredménytelen eltelte után a bíróság az alapít­ ványt megszünteti. Az ügyészi felügyelet tárgya a működés törvényességének ellenőrzése, célja annak meg­ állapítása, hogy a kezelő szerv tevékenysége nem veszélyezteti-e az alapítvány céljának megvalósítását. Az ügyész feladata a törvénysértés feltárása. A 2006. évi LXV. törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Polgári Tör­ vénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 74/G. §-a. Ez azt jelenti, hogy a jövőben már nem létesíthető közalapítvány, illetve azok a szervezetek (az Országgyűlés, a Kormány és a helyi önkormányzatok képviselőtestületei), amelyek közalapítvány létrehozására ko­ rábbanjogosultak voltak, alapítványt sem alapíthatnak, ahhoz nem csatlakozhatnak és an­ nak alapítói joga gyakorlására nem jelölhetők ki. A már nyilvántartásba vett közalapítványok működésére a Ptk. alapítványra vonatko­ zó rendelkezéseit az alábbi eltéréssel kell alkalmazni: • A közalapítvány csak olyan gazdálkodó szervezetben vehet részt, amelyben legalább többségi befolyással rendelkezik, és amelyben felelőssége nem haladja meg vagyo­ ni hozzájárulása mértékét. Közalapítvány által létrehozott gazdálkodó szervezet to­ vábbi gazdálkodó szervezetet nem alapíthat, és gazdálkodó szervezetben részese­ dést nem szerezhet. • A közalapítvány alapítványt nem hozhat létre, ahhoz nem csatlakozhat, azzal nem egyesíthető, a közalapítvány alapítvány alapító jogainak gyakorlására nem jelölhető ki. • A közalapítvány pályázat kiírása nélkül évente a vagyona 5%-ának mértékéig, de legfeljebb összesen egymillió forint (közvetlen vagy közvetett) támogatást nyújthat az alapító okiratban foglalt célokra. • A közalapítvány tevékenysége újabb közfeladat ellátásával nem bővíthető, a közala­ pítvány alapító jogainak gyakorlására más személy nem jelölhető ki. • A közalapítvány alapító okiratban megjelölt kezelő szerve (szervezete) köteles a közalapítvány működéséről az alapítónak évente beszámolni és gazdálkodásának legfontosabb adatait nyilvánosságra hozni. A közalapítvány gazdálkodásának tör­ vényességét és célszerűségét - a helyi önkormányzat és a kisebbségi önkormányzat képviselő-testülete által alapított közalapítvány kivételével - az Állami Számvevő­ szék ellenőrzi.

Mint már jeleztük, a bíróság az érdekelt alapítók közös kérelmére - új alapítvány létreho­ zása vagy más alapítványhoz való csatlakozás céljából - elrendelheti az alapítványok egyesí­ tését, ha ez az érintett alapítványok céljainak megvalósításával összhangban áll. Az alapítvá­ nyok egyesítésére irányuló kérelemhez új, illetve módosított alapító okiratot is csatolni kell.

•A közalapítvány alapító okiratának módosítását (módosítással egybeszerkesztett szövegét) a Magyar Közlönyben, illetve az önkormányzat hivatalos lapjában - en­ nek hiányában a helyben szokásos módon - közzé kell tenni.

Az alapítvány működése felett az ügyészség törvényességi felügyeletet gyakorol, az ügyésznek ezt a jogkörét az alapító nem korlátozhatja. Ha az alapítvány működésének

A közalapítványt - az alapítványra vonatkozó rendelkezéseken túlmenően - a bíróság nemperes eljárásban akkor is megszünteti, ha az alapító ezt arra hivatkozással kéri, hogy a

18

19

közfeladat ellátásának biztosítása más módon vagy más szervezeti keretben hatékonyab­ ban megvalósítható. A közalapítvány megszűnése esetén az alapító köteles a megszűnt közalapítvány va­ gyonát - a hitelezők kielégítése után - a megszűnt közalapítvány céljához hasonló cél­ ra fordítani, és erről a nyilvánosságot megfelelően tájékoztatni. E kötelezettsége teljesí­ tése során az alapító a megszűnt közalapítvány jogi személyiséggel rendelkező szerveze­ ti egységét saját alapítású költségvetési szervvé alakíthatja át a költségvetési szerv alapí­ tására vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával. Ennek során azonban gondoskod­ nia kell annak a jogszabálynak a kiadásáról, amely tartalmazza a jogutódlással kapcsola­ tos és mindazon rendelkezéseket, amelyek a közalapítvány bírósági nyilvántartásból való törlésének napjával azonos fordulónapon az érintett jogi személy további működésének folyamatosságát megfelelően biztosítják. Az alapítványok bírósági bejegyzését és adatmódosításaik átvezetését is nagymértékben megkönnyíti az erre a célra szolgáló formanyomtatvány, amelyek alkalmazása 2003. ja­ nuár 1-től kötelező. 1.1.2.2. Társadalmi szervezetek Az egyesülési jog alapján a magánszemélyek, a jogi személyek, valamint ezek jogi személyiséggel rendelkező szervezetei által létrehozott szervezeteket nevezzük társa­ dalmi szervezeteknek. Legjellemzőbb megjelenési formája az egyesület. (Minden egye­ sület társadalmi szervezet, de nem minden társadalmi szervezet egyesület!) A társadalmi szervezet olyan önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkező szervezet, amely az alapszabályban meghatározott célra alakul, nyilvántartott tagság­ gal rendelkezik, és céljának elérésére szervezi tagjai tevékenységét. A társadalmi szervezet alapításához legalább tíz alapító tag szükséges, aki kimondja a szervezet megalakítását, megállapítja az alapszabályt és megválasztja az ügyintéző és képviseleti szerveket. Az alapító tagok lehetnek természetes vagy jogi személyek is. A társadalmi szervezet megalakulását követően kérni kell a bírósági nyilvántartásba vé­ telt. A társadalmi szervezet a nyilvántartásba vétellel jön létre, tehát a bejegyzéssel vá­ lik jogi személlyé és nem a megalakuláskor. A nyilvántartásba vételt a székhely szerint illetékes megyei illetve fővárosi bíróság látja el. A bírósági nyilvántartásba vételi eljá­ rás illetékmentes. A társadalmi szervezet nyilvántartásba vétele nem tagadható meg, ha alapítói az egyesülési jogról szóló törvényben előírt feltételeknek eleget tettek. A nyil­ vántartásba vételkor a bíróságnak meg kell győződnie arról, hogy az alapítás a törvény­ ben meghatározott feltételeknek megfelel-e, így a kérelemhez csatolni kell azokat a do­ kumentumokat, amelyek ezt igazolják ezt, mivel a bejegyzés polgári nemperes eljá­ rás keretében zajlik.

20

A kérelemhez csatolandó iratok: • a társadalmi szervezet alakuló ülésének jegyzőkönyve (igazolja, hogy legalább 10 alapító tag kimondta a szervezet megalakítását; igazolja a társadalmi szervezet ügyintéző és képviseleti szerve megválasztásának törvényességét); • a társadalmi szervezet alakuló ülésének jelenléti íve a tagok nevével, lakóhelyé­ vel és aláírásával; • a társadalmi szervezet alapszabálya (igazolja a törvényben előírt tartalmi elemek­ nek a meglétét; igazolja a működéshez szükséges vagyonnal való rendelkezést); • a társadalmi szervezet ügyintéző és képviseleti szerve tagjainak a tagság elfoga­ dására és a jogszabályban meghatározott követelményekre vonatkozó nyilatkozata (igazolja a tisztségviselők nyilatkozata és esetleg hatósági erkölcsi bizonyítványa); • a székhely használat jogcímét igazoló okirat másolata (igazolja a székhelyhaszná­ lati hozzájárulás); • szükség szerint a felügyelő szerv tagjainak a tagság elfogadására és jogszabályban meghatározott követelményekre vonatkozó nyilatkozat; • egyéb csatolt iratok. Az alapszabálya társadalmi szervezet legfontosabb dokumentuma, amely tartalmá­ ban a törvényi előírásoknak való megfelelést igazolja, és az abban meghatározott célkitűzéseknek megfelelően biztosítja a szervezet demokratikus, önkormányzati el­ ven alapuló működését, elősegíti a tagok jogainak és kötelességeinek érvényesülé­ sét. A társadalmi szervezet - a törvények keretei között - maga határozza meg mű­ ködésének szabályait. Az alapszabályban mindenképpen rendelkezni kell a szerve­ zet nevéről, céljáról, székhelyéről, valamint szervezetéről és a képviselők megvá­ lasztásának módjáról. Ezen túlmenően az alapszabályba foglalható a szervezet működésével kapcsolatban mindaz, ami törvényt nem sért (például a tagsági viszony létesítésének, illetve megszű­ nésének feltétele, a tagok kötelességei; az ügyintéző és képviseleti szerv megválasztásá­ nak módja; a vagyonról való rendelkezés, stb.). Az alapszabályra vonatkozó minden dön­ tés - a megállapítás és a módosítások egyaránt - a legfelsőbb szerv, vagyis a tagok öszszességének hatáskörébe tartozik. Az alapszabály elfogadása a megalakulás kimondását követően a szervezet legfontosabb tennivalója az ügyintéző és képviseleti szervek meg­ választására csak ezután kerülhet sor. A névválasztásra és a székhelyre vonatkozó szabályok megegyeznek az alapítvány­ nál említettekkel. Társadalmi szervezet szinte bármilyen célt megvalósíthat, amely az alkotmánnyal összhangban áll és törvénybe nem ütközik. Törvényi korlát az, hogy elsődlegesen gazda­ sági-vállalkozási tevékenység végzése céljából nem alapítható, az egyesülési jog alapján fegyveres szervezet nem hozható létre, gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt és bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével.

21

A törvény garanciális rendelkezéseket határoz meg, amikor kimondja, hogy az alap­ szabályban tartalmilag olyan szervezetet kell kialakítani, amely biztosítja a tagegyenlőségi, a demokratikus és az önkormányzati elven alapuló működést, illetve a tagok jogainak és kötelességeinek akadálytalan érvényesülését. Formalizáltan pedig meg kell határozni a szervezet legmagasabb fórumát, az ügyintéző és képviseleti szervet és a működés szabá­ lyait. A működési alapelvek akkor érvényesülnek, ha a tagok összessége véleményt nyil­ váníthat a szervezetet érintő legfontosabb kérdésekben, vagyis az alapszabály elfogadá­ sában és az átalakulással, a megszűnéssel kapcsolatos döntésekben. A társadalmi szervezet legfelsőbb szerve a tagok összessége, vagy a tagok által - az alap­ szabályban meghatározottak szerint - közvetlenül vagy közvetett úton választott testület. A társadalmi szervezet legfelsőbb szervét szükség szerint, de legalább ötévenként kell összehívni. A legfelsőbb szervet össze kell hívni akkor is, ha azt a bíróság elrendeli, ille­ tőleg ha a tagok egyharmada vagy az alapszabályban ettől eltérően meghatározott hánya­ da - az ok és a cél megjelölésével - kívánja. Az ügyintéző és képviseleti szerveket az alapszabály eltérő rendelkezése hiányában titkos szavazással kell megválasztani. A társadalmi szervezet legfelsőbb szervének hatáskörébe tartozik: • az alapszabály megállapítása és módosítása; • az évi költségvetés meghatározása; • az ügyintéző szerv évi beszámolójának elfogadása; • a társadalmi szervezet más társadalmi szervezettel való egyesülésének, úgyszintén feloszlásának kimondása; • döntés mindazokban az ügyekben, amelyeket az alapszabály kizárólagos hatáskö­ rébe utal. A tagság jogait sem az alapszabály, sem más belső szabályzatok nem korlátozhatják. A társadalmi szervezet működésének a demokratikus, önkormányzati és tagegyenlőségi el­ veken kell nyugodnia. A jogok gyakorlása tehát egyenlő mértékben illeti meg az összes tagot, korlátozása semmilyen szempontból - például életkor, tagsági forma - nem lehet­ séges. A szervezet egyes tagjait - például az alapító tagokat - azonban az alapszabály többletjogokkal ruházhatja fel, ha ez nem sérti a többi tag alapvető jogait. így például vé­ tójogot biztosíthat az alapító tagoknak. A társadalmi szervezet tagja jogait csak szemé­ lyesen gyakorolhatja. A tag joga, hogy • részt vegyen a társadalmi szervezet tevékenységében és rendezvényein • választhat és választható a szervezet szerveibe • a szervezet valamely szervének törvénysértő határozatát a bíróság előtt megtámad­ hatja. Főszabályként a tagegyenlőségi elvet sérti, ha a tag szavazati jogát bármilyen módon kor­ látozzák, illetve, ha a szavazati jogot a tagsági viszonyon kívül bármihez kötik. így példá-

22

ul kiskorú tag szavazati joga gyakorlását nem lehet életkorára figyelemmel korlátozni, a szavazati jogot a fizetendő tagdíj mértékétől, a tag részvényeinek értékétől függően meg­ állapítani, a tagdíj megfizetésével késedelembe eső tag szavazati jogát megvonni. Nem sérti viszont a demokratizmus elvét, ha az elnököt az elnökség választja, ha egyébként a tagok választási és választhatósági jogát az alapszabály biztosítja. A választhatóság a törvény szerint nem korlátlan. A szervezet ügyintéző és képviseleti szervébe csak a közügyek gyakorlásától el nem tiltott magyar állampolgár, Magyarorszá­ gon letelepedett, illetőleg magyarországi tartózkodási engedéllyel rendelkező nem ma­ gyar állampolgár, valamint - a társadalmi szervezet nemzetközi jellege esetén - más nem magyar állampolgár választható, aki cselekvőképes. Párt tisztségviselője ellenben kizáró­ lag magyar állampolgár lehet. Korlátozott a választhatóság a kiskorú tag esetében is, mert csak az életkorának megfelelő tisztségre választható, vagyis ahol a feladat nem kapcso­ lódik polgári jogi nyilatkozat tételéhez (például jogi személy képviselete, bankszámla fe­ letti rendelkezés). Kiskorú ezért nem lehet a szervezet képviselője. A társadalmi szervezet tagja bíróság előtt megtámadhatja a szervezet törvénysértő határozatát a határozat tudomására jutásától számított 30 napon belül, függetlenül attól, hogy a határozat törvénysértő voltát mikor ismerte fel. Törvénysértésnek minősül a szer­ vezet alapszabályának és más szabályzatainak megsértése is. A tagokat tagsági viszonyukból fakadóan kötelességek terhelik. A tagok az alapsza­ bályban meghatározott kötelességeket kell, hogy teljesítsék. A társadalmi szervezet működése felett az ügyészség a reá irányadó szabályok sze­ rint törvényességi felügyeletet gyakorol, kivéve a pártokat. Ha a működés törvényessége másképpen nem biztosítható, az ügyész a bírósághoz fordulhat. A társadalmi szervezet megszűnésének tipikus esete, amikor a legfelsőbb szerv saját el­ határozásából kimondja a megszűnést. Ez lehet feloszlás, szétválás, más társadalmi szer­ vezettel való egyesülés. Ezen túlmenően társadalmi szervezet a bíróság általi feloszlatás­ sal, illetőleg megszűnésének megállapításával szűnik meg. A feloszlatást a bíróság a leg­ súlyosabb esetekben mondja ki (alkotmánysértés, bűncselekmény vagy arra való felhí­ vás, valamint mások jogainak és szabadságának sérelme). A megszűnést az ügyész keresete alapján a bíróság akkor állapítja meg, ha • a szervezet legalább egy éve nem működik • tagjainak száma tartósan 10 fő alá csökken. Megszűnése esetén a hitelezők kielégítése után a vagyonról az alapszabály előírása, vagy a legfelsőbb szerv határozata szerint kell rendelkezni. a) A köztestületek A köztestület egy régi-új jogintézménye a nonprofit szervezeteknek, hiszen már a XIX. század második felében is több ilyen szervezet működött hazánkban. A köztestület ha­ gyományos típusai a közbirtokosságok, a hegyközségek, a kamarák, a tőzsde, a tudomá-

23

nyos akadémia. Az utóbbi évtizedek azonban ezt a jogi formát egészen 1994-ig nélkü­ lözték. Akkor a Polgári Törvénykönyv módosítása újra a jogi személyek körébe emelte a köztestületi formát. A PTK a köztestületi forma alapvető feltételeiről rendelkezik, ame­ lyek közül kiemelendő, hogy a köztestület létrehozását törvény rendeli el, így az összes köztestületet külön törvény szabályozza. A köztestület önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkező szervezet. A köztestület a tagságához, illetőleg a tagsága által végzett tevékenységhez kapcsolódó közfeladatot lát el. A köztestület jogi személy. Köztestület különösen a Magyar Tudományos Akadémia, a gazdasági, illetve a szak­ mai kamarák. Törvény meghatározhat olyan közfeladatot, amelyet a köztestület köteles ellátni. A köztestület a közfeladat ellátásához szükséges - törvényben meghatározott - jogosítvá­ nyokkal rendelkezik, és ezeket önigazgatása útján érvényesíti. Törvény előírhatja, hogy valamely közfeladatot kizárólag köztestület láthat el, illetve, hogy meghatározott tevékenység csak köztestület tagjaként folytatható. A köztestület számos jellegzetessége hasonlít a társadalmi szervezetre, ezért indo­ kolt a két szervezet közötti elhatárolás. A köztestület és a társadalmi szervezet közötti fő különbség a célban és az önkéntességben, illetve a megalakulás törvényi alapjában van. A társadalmi szervezet céljai meghatározásánál a jogszabály tilalmait kell, hogy fi­ gyelembe vegye, ami azt jelenti, hogy társadalmi szervezet bármilyen célra létrehozható, amely célkitűzés nem ütközik jogszabályba. A köztestület ezzel szemben csak közfelada­ tot ellátása érdekében hozható létre, amely feladatot korábban az állam vagy a helyi ön­ kormányzat látott el, vagy kellett volna ellátnia. A társadalmi szervezet és a köztestület között jelentkező másik lényeges különbség, hogy míg a társadalmi szervezet egyik legfőbb jellemzője az önkéntesség, addig a köz­ testület alapítását törvény rendeli el. Ami indokolta, hogy a fenti különbségek ellenére a Ptk.-ban egy címszó alatt szere­ peljen a köztestület az egyesülettel, az egyrészt az önigazgató jelleg, másrészt pedig az, hogy mindkét szervezet személyegyesülés, miáltal önkormányzattal és nyilvántartott tag­ sággal kell, hogy rendelkezzen. A már részletezett különbségek ugyanakkor indokolják, hogy az egyesülettől eltérő jegyekkel rendelkező önálló jogi személynek tekintsük a köztestületet. b) Az országos sportági szakszövetségek Az országos sportági szakszövetség önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendel­ kező szervezet, amelyet a sportágban működő sportszervezetek hozhatnak létre a kü­ lön jogszabályban meghatározott feltételekkel. A szakszövetség a külön jogszabályban és az alapszabályában meghatározott feladatokat lát el. A szakszövetség jogi személy. Törvény meghatározhat olyan feladatot, amelyet kizárólag a szakszövetség láthat el. A szakszövetség a feladatai ellátáshoz szükséges - törvényben meghatározott - jogosít­ ványokkal rendelkezik és ezeket önigazgatása útján gyakorolja.

24

A sportszövetség a társadalmi szervezetek önálló formája, alapvetően az egyesülésről szóló törvény szerinti társadalmi szervezetek, és a Ptk. egyesületi szabályai szerint mű­ ködik. A sportszövetségnek négy típusát különböztetjük meg: országos sportági szakszö­ vetség a szabadidősport szövetségek, a fogyatékosok sportszövetségei, diák- és főisko­ lai-egyetemi sportszövetségei, valamint a sportági szövetségek. A legjelentősebb sportszövetség az önálló jogi személyiséggel rendelkező országos sportági szakszövetség. E szakszövetség sportáganként szerveződik, és csak országos jel­ leggel működhet. A szakszövetségnek három jellegzetessége van: • egy sportágban csak egy szakszövetség működhet, azaz a szakszövetség sportágá­ ban monopolhelyzetben van. • a szakszövetség ugyan nem köztestület, de sportágában a sporttörvényben, illetve a sporttörvényhez kapcsolódó jogszabályokban meghatározott feladatokat (pl. a ver­ senyszabályzat kiadása) kizárólagos jelleggel látja el. • csak azon jogi személy sportszervezetek lehetnek tagjai, amelyek az adott sportág versenyrendszerében részt vesznek, ezeknek viszont alanyi joguk a szakszövetségi tagság, ha a szövetség alapszabályát magukra nézve kötelezően elfogadják. Szak­ szövetség tagja így sportegyesület, sportvállalkozás és sportiskola (diáksportkör) le­ het. Szakszövetségnek természetes személy nem lehet tagja. A szakszövetség létrehozásának feltételeit a sporttörvény részben a hazai, részben a nem­ zetközi sportszakmai szabályok alapján nevesíti. Az országos sportági szakszövetséget a Fővárosi Bíróság kizárólagos hatáskörrel és illetékességgel vesz nyilvántartásba, függetlenül attól, hogy a szakszövetség székhelye nem Budapesten van. A szakszövetségi kritériumok fennállását a bíróság bírálja el. A szakszövetség nem automatikusan közhasznú szervezet, de a közhasznú szerveze­ tekről szóló 1997. évi CLVI. törvény szabályai szerint kérheti közhasznú, illetve kiemel­ ten közhasznú szervezetként való nyilvántartásba vételét. 1.1.2.3. Közhasznú társaságok A közhasznú társaság közhasznú - a társadalom közös szükségleteinek kielégítését nye­ reség- és vagyonszerzési cél nélkül szolgáló - tevékenységet rendszeresen végző jogi személy. A közhasznú társaság üzletszerű gazdasági tevékenységet a közhasznú tevé­ kenység elősegítése érdekében folytathat; a társaság tevékenységéből származó nyere­ ség nem osztható fel a tagok között. A közhasznú társaság nonprofit társaság, mert alapvetően nem üzletszerű, nem nyereség­ szerzésre irányuló gazdasági tevékenységre, hanem közhasznú tevékenységre hozható létre. A közhasznú tevékenység mellett kizárólag annak elősegítése érdekében és kiegészí­ tő jelleggel folytathat üzletszerű gazdasági tevékenységet a közhasznú társaság azzal azonban, hogy a tevékenységéből származó nyereséget nem oszthatja fel a tagjai között.

25

Az új Gt. hatálybalépése megváltoztatta a közhasznú társaságra vonatkozó szabályo­ zást. 2007. július 1. után közhasznú társaság nem alapítható. A közhasznú társaság 2007. július l-jét követő két éven belül társasági szerződése módosításával nonprofit kor­ látolt felelősségű társaságként működhet tovább, más nonprofit gazdasági társasággá ala­ kulhat át, vagy jogutód nélküli megszűnését határozhatja el. Közhasznú társaságot a gyakorlatban olyan társadalmi közös szükséglet kielégítésére alapítottak - tipikusan egyszemélyes társaságként -, amelyeknek kielégítéséért valamely állami, költségvetési szerv vagy önkormányzat felelős. 1.1.2.4. A nonprofit gazdasági társaságok Az új Gt. megteremti a nonprofit gazdasági társaság intézményét. A nonprofit gazdasági társaságok létrehozásának lehetősége a közhasznú társaság, mint jogi személy forma megszüntetését célozzák. A nonprofit gazdasági társaság nem önálló gazdasági társaság, nem önálló cégforma. A gazdasági társaságok mind a négy formája működhet nonprofit jelleggel, de valószínű­ síthető, hogy ez a jogi személyiségű formáknál lesz gyakoribb. A társaság nonprofit jelle­ gét a cégnevében fel kell tüntetni. A nonprofit gazdasági társaság - szemben a gazdasági társaság alapformájával, amely üzletszerű közös gazdasági tevékenységre irányul - nem jövedelemszerzésre irányuló, te­ hát nem nyereségorientált társaság. Ebből a minőségből adódik a gazdasági társaságok alapfonnájától való alapvető szabályozásbeli eltérés: a társaság üzletszerű gazdasági te­ vékenységet csak kiegészítő jelleggel folytathat és a társaság esetleges nyeresége a tagok között nem osztható fel. Gazdasági társaság nem jövedelemszerzésre irányuló közös gazdasági tevékenység folytatására is alapítható. Nonprofit gazdasági társaság bármely társasági formában ala­ pítható és működtethető. A gazdasági társaság nonprofit jellegét a gazdasági társaság cég­ nevében a társasági forma megjelölésénél fel kell tüntetni. Nonproft gazdasági társaság létrejöhet úgy is, hogy a már működő gazdasági társa­ ság legfőbb szerve elhatározza a nonprofit gazdasági társaságként való továbbműködést. Nonprofit gazdasági társaság üzletszerű gazdasági tevékenységet csak kiegészítő jel­ leggel folytathat, a gazdasági társaság tevékenységéből származó nyereség a tagok (rész­ vényesek) között nem osztható fel, az a gazdasági társaság vagyonát gyarapítja. Nonprofit gazdasági társaság más társasági formába csak nonprofit jellegének meg­ tartásával alakulhat át, nonprofit gazdasági társasággal egyesülhet, illetve nonprofit gaz­ dasági társaságokká válhat szét. A nonprofit gazdasági társaság lehet közhasznú szervezet, de működhet közhasznú minősítés elnyerése nélkül is. Nonprofit gazdasági társaság is megkaphatja a közhasznú szervezet státusát, ha a nonprofit törvény rendelkezéseinek megfelel. A közhasznú tevé­ kenységet a társasági szerződésbe, és kérelemre a cégjegyzékbe is be lehet jegyezni, a tár­ saság közhasznú minőségét cégnevében feltüntetheti.

26

A nonprofit gazdasági társaság közhasznú jellegét már az alapításnál elhatározhatja, de nincs akadálya, hogy a működés során vegye fel ezt a minősítését. A bejegyzett közhasznú társaságok 2009. június 30-áig kötelesek a szükséges módo­ sításokat elvégezni annak érdekében, hogy az új törvényi rendelkezéseknek megfelelje­ nek, illetve más nonprofit társasággá átalakuljanak, vagy megszűnésüket határozzák el. Ennek elmulasztása megszűntetést és a cégbíróság részéről törvényességi felügyeleti el­ járást von maga után. 2007. július 1. után már megalapítható az új típusú nonprofit társaság a Gt. szerinti bár­ mely társasági formában, azok tehát lehetnek jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező nonprofit társaságok. 2007. július 1. után közhasznú társaság nem alapítható. 1.1.2.5. A szociális szövetkezetek A szövetkezet fogalmát a PTK és a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény rögzíti. Ezek szerint a szövetkezet alapszabályban meghatározott összegű részjegytőkével alapí­ tott, a nyitott tagság és a változó tőke elvei szerint működő, jogi személyiséggel rendelke­ ző szervezet, amelynek célja a tagjai gazdasági, valamint más társadalmi (kulturális, ok­ tatási, szociális, egészségügyi) szükségletei kielégítésének elősegítése. A szövetkezeti jog fejlődésének legújabb eredménye a szociális szövetkezet kialakulá­ sa, amely a klasszikus elvek szerint működő szövetkezettől annyiban tér el, hogy a tevé­ kenységében meghatározó jellegű a társadalom leszakadó rétegei helyzetének javításá­ ra való törekvés. A törvény a szociális szövetkezetek körébe sorolja a munkanélküli ta­ gok számára munkafeltételeket teremtő, a tagok szociális helyzetének javítását előtérbe állító szövetkezeteket, valamint a diákok számára munkát szervező iskolaszövetkezete­ ket. Megnevezésükben mindig viselni kell a szociális szövetkezet illetve, az iskolaszö­ vetkezet elnevezést. Aszociális szövetkezetekre vonatkozó részletes szabályozást a 141/2006. (VI. 29.) Korm. rendelet a szociális szövetkezetekről tartalmazza, az iskolaszövetkezetekről pedig továb­ bi fontos rendelkezéseket olvashatunk még 123/2006. (V. 19.) Korm. rendeletben, amely a közoktatási intézmény tag részvételével működő iskolaszövetkezetekről szól. A közhasznú szervezetekről szóló törvény hatálya alá tartozó további szervezetek: • a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság, a Felsőoktatási és Tudományos Ta­ nács, a Magyar Rektori Konferencia (2005. évi CXXXIX. törvény a felsőoktatásról); • európai területi együttműködési csoportosulás (2007. évi XCIX. törvény); • nem költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmény (2005. évi CXXXIX. törvény a felsőoktatásról); • közhasznú tevékenységet ellátó szociális szövetkezet (2006. évi X. törvény a szö­ vetkezetekről):

27

I.I.3.. A k ö z h a s z n ú j o g á l l á s A közhasznúság fogalmát a magyar jogrendszer több helyen érinti. Átfogó tartalommal és normatív módon azonban csak két meghatározás létezik, a közhasznú társaság polgári jogi definíciója, valamint a közhasznú szervezetek nonprofit jogi definíciója. A közhasz­ nú társaság (kht) főbb jellemzőit a fentiekben tisztáztuk. Az Országgyűlés a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvényben (ezt nevezi a gyakorlat nonprofit törvénynek) határozta meg azt a 23 féle - „a társadalom és az egyén közös érdekeinek kielégítésére irányuló" - közhasznú tevékenységet, amelyeknek a létesítő okiratban történő rögzítése és a törvény által előírt egyéb működési, összeférhe­ tetlenségi és nyilvánossági szabályok betartása esetén a törvény hatálya alá tartozó szer­ vezetekjogosulttá válnak a közhasznú vagy kiemelkedően közhasznú minősítés bíróság­ tól történő elnyerésére. Az előző összevetéséből jól felismerhető, hogy a kht-k alapításá­ nál csak és kizárólag a társadalom szempontjából fontos célok játszhatnak szerepet, míg a közhasznú szervezetek esetében - figyelemmel a korábbi szervezeti státuszszabályok­ ra - a társadalmi érdekek mellett az egyéni érdekek kielégítése is szerephez juthat, ha az találkozik a társadalom közös érdekeivel. A törvény szerint közhasznú szervezetté minősíthet a Magyarországon nyilvántartásba vett • társadalmi szervezet, kivéve a biztosítóegyesületet, a politikai pártot, valamint a munkáltatói és a munkavállalói érdekképviseleti szervezetet, • köztestület, ha a létrehozásáról szóló törvény azt lehetővé teszi, • országos sportági szakszövetség, • alapítvány, • közalapítvány, • közhasznú társaság, • nonprofit gazdasági társaság, • a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság, a Felsőoktatási és Tudományos Ta­ nács, a Magyar Rektori Konferencia, • európai területi együttműködési csoportosulás, • nem költségvetési szervként működő felsőoktatási intézmény, • közhasznú tevékenységet ellátó szociális szövetkezet, amennyiben e törvényben foglalt feltételeknek megfelel, s a közhasznúsági besorolását kérelmezi a bíróságtól. A közhasznúság két fokozata lehetséges: a közhasznú és a kiemelkedően közhasznú. A közhasznú státusz megszerzése kérelem alapján történik. A kérelmező szervezet alapító okiratának tartalmaznia kell a közhasznúsági alapfeltételeket, valamint tartalmaznia kell a köz­ hasznú működés és gazdálkodás törvényben meghatározott biztosítékait. A kérelemben meg kell jelölni, hogy a szervezet melyik közhasznúsági fokozatba kéri nyilvántartásba vételét. A besoroláshoz a létesítő okiratnak a nem közhasznú szervezetekhez képest részlete­ sebben kell meghatároznia működésének, szervezetének, gazdálkodásának, szakmai és pénzügyi beszámolásának a rendjét, továbbá tartalmaznia kell, hogy a szervezet

28

• milyen, a törvényben meghatározott közhasznú tevékenységet folytat, és - ha tag­ sággal rendelkezik - nem zárja ki, hogy tagjain kívül más is részesülhessen a köz­ hasznú szolgáltatásaiból; • vállalkozási tevékenységet csak közhasznú céljainak megvalósítása érdekében, azo­ kat nem veszélyeztetve végez; • gazdálkodása során elért eredményét nem osztja fel, azt a létesítő okiratában megha­ tározott tevékenységére fordítja; • közvetlen politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független és azoknak anyagi támogatást nem nyújt. A közhasznú tevékenységeknek a törvény a következőket határozza meg: 1. egészségmegőrzés, betegségmegelőzés, gyógyító-, egészségügyi rehabilitációs te­ vékenység, 2. szociális tevékenység, családsegítés, időskorúak gondozása, 3. tudományos tevékenység, kutatás, 4. nevelés és oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés, 5. kulturális tevékenység, 6. kulturális örökség megóvása, 7. műemlékvédelem, 8. természetvédelem, állatvédelem, 9. környezetvédelem, 10. gyermek- és ifjúságvédelem, gyermek- és ifjúsági érdekképviselet, 11. hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlőségének elősegítése, 12. emberi és állampolgári jogok védelme, 13. a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel, valamint a határon túli ma­ gyarsággal kapcsolatos tevékenység, 14. sport, a munkaviszonyban és a polgári jogi jogviszony keretében megbízás alap­ ján folytatott sporttevékenység kivételével, 15. közrend és közlekedésbiztonság védelme, önkéntes tűzoltás, mentés, katasztró­ fa-elhárítás, 16. fogyasztóvédelem, 17. rehabilitációs foglalkoztatás, 18. munkaerőpiacon hátrányos helyzetű rétegek képzésének, foglalkoztatásának elő­ segítése - ideértve a munkaerő-kölcsönzést is - és a kapcsolódó szolgáltatások, 19. euroatlanti integráció elősegítése, 20. közhasznú szervezetek számára biztosított - csak közhasznú szervezetek által igénybe vehető - szolgáltatások, 21. ár- és belvízvédelem ellátásához kapcsolódó tevékenység, 22. a közforgalom számára megnyitott út, híd, alagút fejlesztéséhez, fenntartásához és üzemeltetéséhez kapcsolódó tevékenység, 23. bűnmegelőzés és az áldozatvédelem.

29

A közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény kiemelkedően közhasz­ núnak tekinti - a korábbi feltételek megléte mellett - azokat a szervezeteket, amelyek • törvény vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály szerint állami szerv vagy helyi önkormányzatok által ellátandó közhasznú feladatokat látnak el; • a létesítő okirata szerinti tevékenységének és gazdálkodásának legfontosabb adatait a helyi vagy országos sajtó útján is nyilvánosságra hozza. A közhasznú szervezet létesítő okiratának az előbb meghatározottakon túlmenő, a tör­ vényben előírt további követelményeknek is meg kell felelnie. Hogy megéri-e kérelmezni a közhasznú szervezetté való minősítést, az attól függ, hogy a szervezet képes-e vállalni azt a szigorúbb számadási kötelezettséget, ami rájuk há­ rul. A szervezet szempontjából az a lényeg, hogy képes-e hosszú távon előteremteni a mű­ ködés költségeit, amelynek véleményem szerint egyik elengedhetetlen feltétele, ha már közhasznú szervezet, a könyvelő alkalmazása. Az éves beszámoló jóváhagyásával egyidejűleg közhasznúsági jelentést kell készíteni a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény szerinti tartalommal. A törvény garanciális jelleggel, de jogalkotási szempontból nézve érthető módon ke­ retszabályozásként adja meg a közhasznú státuszhoz kapcsolódó kedvezmények körét. A közhasznú szervezetek, illetve az adományozói által igénybe vehető kedvezmények tény­ leges mértékét és feltételrendszerét az egyes adó-, illeték- és vámtörvények tartalmazzák. A kedvezmények megjelennek a társasági és osztalékadóról, a helyi adókról, az illeték­ ről és a személyi jövedelemadóról szóló törvényekben is, továbbá az irányadó más jog­ szabályokban is.

Kormányrendeletek 114/1992. (VII. 23.) Korm. rendelet a társadalmi szervezetek gazdálkodó tevékenységéről 115/1992. (VII. 23.) Korm. rendelet az alapítványok gazdálkodási rendjéről 224/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet a számviteli törvény szerinti egyes egyéb szerveze­ tek beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól 160/2003 (X.7.) Korm. rendelet a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. tör­ vény végrehajtásáról Miniszteri rendeletek 6/1989. (VI. 8.) IM rendelet a társadalmi szervezetek nyilvántartásának ügyviteli szabá­ lyairól 12/1990. (VI. 13.) IM rendelet az alapítványok nyilvántartásának ügyviteli szabályairól Ellenőrző kérdések, feladatok Sorolja fel a jogalkotó szerveket, és nevezze meg, hogy milyen jogszabályokat alkot­ hatnak! Mi tartozik az alapvető emberi jogok első nemzedékébe? Milyen alapvető kritériumok együttesének kell megfelelnie a nonprofit szervezetnek? Mi a közérdekű cél? Mit nevezünk társadalmi szervezetnek, milyen megjelenési formái vannak? A társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről szóló kérelemhez milyen iratokat kell csatolni? Sorolja fel a közhasznú tevékenységeket! Sorolja fel a nonprofit szervezetek működésére vonatkozó fontosabb jogszabályokat!

A kiemelkedően közhasznú szervezeteket többletkedvezmények illetik meg.

1.1.4. A nonprofit szervezetek működésére vonatkozó fontosabb jogszabályok Törvények 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről 1989. évi II. törvény az egyesülési jogról 1990. XCIII. évi törvény az illetékekről 1992. évi LXXIV. törvény az általános forgalmi adóról 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 1996. évi CXXVI. törvény a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról 1997. évi CLVI. törvény a közhasznú szervezetekről 2000. évi C. törvény a számvitelről

30

31

A közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény kiemelkedően közhasz­ núnak tekinti - a korábbi feltételek megléte mellett - azokat a szervezeteket, amelyek • törvény vagy törvény felhatalmazása alapján más jogszabály szerint állami szerv vagy helyi önkormányzatok által ellátandó közhasznú feladatokat látnak el; • a létesítő okirata szerinti tevékenységének és gazdálkodásának legfontosabb adatait a helyi vagy országos sajtó útján is nyilvánosságra hozza. A közhasznú szervezet létesítő okiratának az előbb meghatározottakon túlmenő, a tör­ vényben előírt további követelményeknek is meg kell felelnie. Hogy megéri-e kérelmezni a közhasznú szervezetté való minősítést, az attól függ, hogy a szervezet képes-e vállalni azt a szigorúbb számadási kötelezettséget, ami rájuk há­ rul. A szervezet szempontjából az a lényeg, hogy képes-e hosszú távon előteremteni a mű­ ködés költségeit, amelynek véleményem szerint egyik elengedhetetlen feltétele, ha már közhasznú szervezet, a könyvelő alkalmazása. Az éves beszámoló jóváhagyásával egyidejűleg közhasznúsági jelentést kell készíteni a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény szerinti tartalommal. A törvény garanciális jelleggel, de jogalkotási szempontból nézve érthető módon ke­ retszabályozásként adja meg a közhasznú státuszhoz kapcsolódó kedvezmények körét. A közhasznú szervezetek, illetve az adományozói által igénybe vehető kedvezmények tény­ leges mértékét és feltételrendszerét az egyes adó-, illeték- és vámtörvények tartalmazzák. A kedvezmények megjelennek a társasági és osztalékadóról, a helyi adókról, az illeték­ ről és a személyi jövedelemadóról szóló törvényekben is, továbbá az irányadó más jog­ szabályokban is.

Kormányrendeletek 114/1992. (VII. 23.) Korm. rendelet a társadalmi szervezetek gazdálkodó tevékenységéről 115/1992. (VII. 23.) Korm. rendelet az alapítványok gazdálkodási rendjéről 224/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet a számviteli törvény szerinti egyes egyéb szerveze­ tek beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól 160/2003 (X.7.) Korm. rendelet a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. tör­ vény végrehajtásáról Miniszteri rendeletek 6/1989. (VI. 8.) IM rendelet a társadalmi szervezetek nyilvántartásának ügyviteli szabá­ lyairól 12/1990. (VI. 13.) IM rendelet az alapítványok nyilvántartásának ügyviteli szabályairól Ellenőrző kérdések, feladatok Sorolja fel a jogalkotó szerveket, és nevezze meg, hogy milyen jogszabályokat alkot­ hatnak! Mi tartozik az alapvető emberi jogok első nemzedékébe? Milyen alapvető kritériumok együttesének kell megfelelnie a nonprofit szervezetnek? Mi a közérdekű cél? Mit nevezünk társadalmi szervezetnek, milyen megjelenési formái vannak? A társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről szóló kérelemhez milyen iratokat kell csatolni? Sorolja fel a közhasznú tevékenységeket! Sorolja fel a nonprofit szervezetek működésére vonatkozó fontosabb jogszabályokat!

A kiemelkedően közhasznú szervezeteket többletkedvezmények illetik meg.

1.1.4. A nonprofit szervezetek működésére vonatkozó fontosabb jogszabályok Törvények 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről 1989. évi II. törvény az egyesülési jogról 1990. XCIII. évi törvény az illetékekről 1992. évi LXXIV törvény az általános forgalmi adóról 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról 1996. évi CXXVI. törvény a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról 1997. évi CLVI. törvény a közhasznú szervezetekről 2000. évi C. törvény a számvitelről

30

31

1.2. A SZERVEZETALAPÍTÁS ÉS VEZETÉS GYAKORLATI KÉRDÉSEI ( D R NAGY ÁDÁM) Jelen fejezetben a szervezetre mint jogi formájában megalapozott, a környezet jellegze­ tességeire, igényeire egyedi szolgáltatásszerkezettel válaszoló, egy cél eléréséért tevé­ kenységüket szándékosan összehangoló emberek gazdasági-társadalmi együttműködése­ ként tekintünk. Általános leírásaink valamennyi szervezetre értelmezhetők, a konkrétu­ mok tekintetében csak a nonprofit szervezetről és azon belül elsősorban az alapítványok és az egyesületek vezetésével foglalkozunk A menedzsmentet/szervezetvezetést pedig mint a szervezet céljainak eredményes (hatásos) és hatékony megvalósítása érdekében a szervezetben fellelhető emberi, pénzügyi, fizikai és információs erőforrások tervezésé­ nek, szervezésének, vezetésének és ellenőrzésének folyamataként írjuk le. A szervezet­ menedzsment tevékenység magában foglalja a szervezet életének, működésének rövid és hosszú távú tervezését és szervezését, a szervezeti stratégia kidolgozását, megvalósítását és monitorozását éppúgy, mint a szervezet működéséhez szükséges tevékenységek terve­ zését és szervezését, így a forrásteremtés és -felhasználás szervezését, a humánerőforrás­ ok menedzselését, a vezető testületek munkájának szervezését, a szervezet adminisztráci­ ójának szervezését valamint a szervezet kommunikációs tevékenységét.

viszont a csoporttagok inkább lesznek alkalmasak és hajlandóak az önálló munkavégzés­ re, a hosszú távú együttműködésre. A laissez-faire nem állít fel szabályokat, a csoporttagokat korlátok nélkül szabadjára engedi - valamilyen feladat megoldása szempontjából az így vezetett csoport szinte biz­ tosan halálra van ítélve, de ha az elsődleges cél a csoporttagok önkifejezésének, önálló­ ságának elérése vagy fokozása, akkor gyakran jól beválik. így tehát minden olyan eset­ ben is, ha egy alakuló közösség tagjainak kezdetben az együttléten, a szabadidő hasznos eltöltésén kívül nincsenek konkrét céljaik. Mindegyik stílusnak megvannak az előnyei és a hátrányai is, leginkább az elérni kívánt cél szabja meg, melyik az ideális, ezért a jó ve­ zetőnek tudnia kell, ő melyik használatára hajlamos, illetve képesnek kell lennie tudato­ san stílust választani a helyzetnek megfelelően. Ehhez részben a közösségfejlesztő eljárás kiválasztása is kapcsolódik, hiszen egyes módszerek egyben a szükséges vezetői stílust is megszabják (pl. az animációhoz, képességkibontakoztatáshoz leginkább a laissez-faire köthető, de egy táborvezetéshez, ad absurdum a tűzoltáshoz gyakran csak az autokrata szerepfelfogás a hatékony). Típus

Jellemzői

Előnyei

Hátrányai

AUTOKRATA

- egyszemélyi döntés

- gyors döntés

- mindig jelen kell lennie

1.2.1. A szervezet vezetése

DEMOKRATIKUS

- pontos cél ismertetés

- jó hangulat

- kompromisszum készség

- jó morál

E részben több kérdéskört tárgyalunk. Az első a vezetési stílus - ennek kapcsán Kurt Lewin modelljét szoktuk leggyakrabban használni, amely ugyan kissé sematikus, de ki­ válóan alkalmas kiindulási pontnak, hogy a saját képességeinket felmérjük. A második ki­ emelt terület a döntéshozatal, a harmadik a munkamegosztás, a társas interakciók és konf­ liktusok kezelése, valamint a tárgyalás. Az utolsó, de talán legfontosabb a személyes mo­ tiváció tisztázása (ez mellesleg nem csak a vezető esetében javallott, hanem érdemes a csoporttagokkal kapcsolatban is értelmezni), a fejezet végén az önkéntességet tárgyaljuk.

MEGENGEDŐ

- szabadságérzet

- közös döntés

- véleményütközés

1.2.1.1. Vezetési stílusok Lewin kísérletei alapján háromféle vezetési stílust különböztetett meg, az autokratát, a demokratikust és a laissez-faire-t (szabadjára engedőt). Az autokrata vezető irányítja a csoportot, szabályokat állít fel, célokat tűz ki, feladatokat oszt, ha szükséges, fegyelmez - egy-egy konkrét feladat végrehajtása kapcsán nagyon hatékony az ilyen vezető, gyors sikereket érhet el, ugyanakkor ez a stílus ellenérzéseket szülhet a csoporttagokban, ami hosszú távon hátráltatja a munkát, vagy akár a csoport feloszlásához is vezethet. Bár a Lewin kísérletben az autokrata vezetőt tartják a legellenszenvesebbnek, viszont ezesetben volt a a feladatmegoldásban legeredményesebb a csoport. A demokratikus vezető a csoporttal együtt alakítja ki a szabályokat, határozza meg a célokat, feladatokat, együtt értékel velük - így minden folyamat sokkal időigényesebb,

32

- időigényes - anarchiába csaphat át

- ötletinspiráló A vezetés és a menedzsment szavakkal gyakran ugyanazt a jelentést szeretnénk kifejezni, a valóságban azonban ez két eltérő szerepetjelent. A vezetőktől gyakran elvárják, hogy jó menedzserek legyenek, a menedzserektől pedig gyakran megkövetelik, hogy vezetője le­ gyen azoknak, akiket irányít, menedzsel. Úgy is kifejezhetjük ezt a különbséget, hogy a „menedzserek helyesen teszik a dolgukat, míg a vezetők a helyes dolgot teszik", de úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a vezetők a hatásosságért (eredményességért), a menedzse­ rek pedig a hatékonyságért felelősek. A vezető esetében a lényeges kérdések az irányt és a fókuszt, a menedzser esetében viszont a módszert és az alkalmazást érintik. Példá­ ul a vezető az a személy, aki egy stratégiai terv kidolgozását kezdeményezi, bemutatja az új elképzeléseket, és ösztönzi az eszmecserét. A menedzser viszont biztosítani szeretné, hogy a megegyezés szerinti irányelveket betartsák, hogy a teljesítmény mutatói és fok­ mérői helyesek legyenek és alkalmazzák is azokat. A menedzser az alkalmazással foglal­ kozik, míg a vezetőt jobban foglalkoztatja az elgondolás. Világos, hogy e két elem a ve­ zetés és a menedzsment - nem könnyen választható szét. A valóságban a felelősségtel­ jes pozíciót betöltők között vannak, akik erősebb vezetői képességekkel, mint menedzs­ menti képességekkel rendelkeznek, és fordítva. Ugyanakkor sokszor előfordul a két sze­ rep szétválasztása elnöki, stratégiai igazgatói vs. vezérigazgatói, ügyvezető igazgatói stá-

33

túszra. Ez újabb jó ok a szervezetek működtetésének csapatszintű megközelítéséhez (lásd még: Kotter).

Célkitűzés Feltételbiztosítás Végrehajtás Sikerkritérium

láonoe^gens

Leader (vezető) Manager Jövőkép, változási stratégiák Tervezés, itt cs most! Szervezés, formális rendszerek Kommunikáció, meggyőzés kialakítása Motiváció, inspiráció, megerősítés Problémamegoldás, kontroll Hatékonyság (a szervezet belső Eredményesség (megfelelés a kül­ zökkenőmentes működése)

ső kihívásoknak)

Motiváló Folyamatismeret Hogyan csináljuk

Karizmatikus Emberismeret

IQ Konvergens gondolkodás

EQ Laterális, kreatív gondolkodás

Jó megoldás megtalálása

Nóvum megtalálása

->ossxcj-<^4é

1.2.1.2. Döntéshozatal, testületek

t

Mit csináljuk

J-cx-tes-aLtS

-^oldalsó,

éneJmi

inkAtlger***-

ÜG^u^n-f

Mindannyian naponta hozunk döntéseket. A döntés mindig valamilyen alternatívák kö­ zötti választás, a választható utak egy választottá szűkítése, amely kockázattal és felelős­ séggel párosul. Minden döntés egy folyamat, amely nem csak a mindennapok, de a ve­ zetői munka szerves része. Objektív és szubjektív mozzanatok egyaránt befolyásolják. A jó döntéshez ismerni kell a döntést meghatározó érdekviszonyokat, az adott egyén, szer­ vezet motivációit, ambícióit, célorientáltságát, szándékait, viselkedéskultúráját is. Kulcs­ fontosságú a döntést hozó felkészültsége, hozzáértése, döntéshozó képessége. A döntések nem légüres térben születnek. Szokásos esetben a következő tényezők gyakorolnak erős befolyást a döntéshozatalra: - A szervezet múltbéli kollektív tapasztalatai -A szervezet jelenlegi, vélt vagy valós problémái - A döntéshozók személyisége Minden döntés hatását át kell gondolnunk: - a kívánt változás vagy cselekvési terv megvalósításának időkeretével összefüggés­ ben, valamint az érintettekkel kapcsolatban. - a szervezettel és az érdekeltekkel kapcsolatban. - A z egyetlen erőteljes személy közkedvelt képe, aki elvonultan üldögél egy íróasztal mögött, és egy egész szervezet sorsáról dönt, messze áll a valóságtól.

34

Miután a civil szervezetek döntéshozatala többnyire - főleg lényeges kérdésekben - nem egyszemélyi, minden esetben célszerű az adott szervezet konkrét ismerete alapján kiala­ kítani és meghatározni a döntéshozás mikéntjét, s a döntéshozó testület létszámát. A lét­ szám igazodjék a szervezet alapvető céljához, rendeltetéséhez, feladatához, működőké­ pességéhez. A létszám nagyságát befolyásolják a kialakult szokások, hagyományok, ame­ lyeket egyrészt célszerű figyelembe venni, másrészt viszont, azokon értelemszerűen, ész­ szerűen és szükségszerűen változtatni kell. A létszám kialakításánál célszerű figyelembe venni és mérlegelni az alábbiakat: -

a választók és választhatók számát, a választók és választottak egymáshoz viszonyított arányát, az adott szervezet alapfeladatát, a döntéshozó testület rendeltetését, hatáskörét, a döntéshozó testület munkarendjét és munkamódszerét, a döntési folyamatjellemzőit, időigényét, a döntéshozatalban résztvevők alkalmasságát.

A létszám kialakításánál természetesen számos szubjektív mozzanat is szerepet kap. Gya­ korta megfigyelhető, hogy tartalmi kérdéseket szervezeti megoldásokkal, a kialakult szer­ vezeti keretek módosításával, megváltoztatásával kívánják megvalósítani. Mindig észre kell venni a szervezeti, az egyéni ambíciókat, az adott kezdemé­ nyezést motiváló érdeket, az ideiglenesen vagy tartósan megnyilvánuló csoportér­ dekeket kifejező lobbikat, a „véleményvezéreket". Ezeket mérlegelni, értékelni kell, mert nem szükségszerű, hogy az előbb említett kezdeményezések negatív hatásúak az adott szervezetre, sőt ellenkezőleg segíthetik, pozitív irányba reformálhatják az adott szervezetet. Az összetétel kialakításánál, vizsgálatánál a létszámnál kifejtett szempontok figyelembe vételének elsődlegessége és érvényesítése mellett a hang­ súlyt a vezetők és a testületi tagok alkalmasságára, felkészültségére célszerű helyez­ ni. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a demokratikus döntéshozatal nem feltétlen attól lesz az, hogy minél többen részt vesznek benne, hanem, hogy átlátható, nyilvá­ nos és objektív. Ha egy döntéshozó testület létszáma eléri a 10-et, ott biztosan nem a hatékonyság szempontjai domináltak a létrehozatalkor. A döntéshozó szervezetek munkájának szervezése során mindig figyelembe kell venni, hogy tagjai nagyrészt önkéntesként, munka mellett vállalják a döntéshozó feladatok ellátását. Mivel a döntéshozók nem feltétlenül vesznek részt minden olyan tevékenységben, amelyről döntéseket kell hozni, fontos, hogy lehetőséget adjunk számukra a felkészülésre. A testületi ülések előkészítése során lehetőleg pontosan meg kell határozni a napirendet, azokhoz világos, szabatos és áttekinthető előter­ jesztéseket kell készíteni, és ezeket a dokumentumokat kellő időben kell eljuttatni a döntéshozókhoz, hogy legyen idejük a felkészülésre.

35

1.2.1.3.

Különböző típusú szervezetek menedzselésének sajátosságai

Az egyes nonprofit szervezetek menedzsmentjének kialakításakor figyelembe kell venni az adott szervezet sajátosságait: - a szervezeti életciklus mely fázisában van, - milyen területen, milyen társadalmi cél megvalósítása érdekében dolgozik, - milyen szervezeti formában működik, - mekkora a működés területi hatálya, - mekkora a tagok, együttműködő önkéntesek száma, - milyen forrástípusra támaszkodik elsődlegesen a szervezet (és közhasznú-e). A működési terület azért fontos meghatározó tényezője a szervezet menedzsmentjének kialakításakor, mert az egyes szakterületeken kialakult rendszere van a szervezeti együtt­ működésnek, érdekképviseletnek, érdekérvényesítésnek. Az egyes szakterületeken mű­ ködő szervezetek általában együttműködnek egymással, átveszik egymás sikeres mód­ szereit, ugyanakkor kevés kommunikáció zajlik a területek között. Más és más módsze­ reket alkalmaznak a környezetvédők, az ifjúsági szervezetek, a kulturális vagy oktatási szervezetek. Ennek természetesen oka az is, hogy a szervezetek működésére az adott te­ rületen működő állami és üzleti szervezetek, a szakmai tartalom is hatást gyakorolnak. Az alapítványok, egyesületek a döntéshozatal eltérő jellegéből adódóan egymástól nagyon különböző módon működnek. A tevékenység tartalmától függően a szervezet lét­ rejöttekor meghozandó egyik legkritikusabb döntés éppen a szervezeti forma megválasz­ tása. Sok szervezet jövőbeni sikere múlik azon, hogy létrejöttekor megfelelő szerveze­ ti formát választottak-e. A nem megfelelően megválasztott szervezeti forma eredménye­ zi az egyesületek által létrehozott alapítványokat, illetve az alapítványokkal párhuzamo­ san létrejövő, azoktól tevékenységben nem szükségszerűen különváló társadalmi szerve­ zeteket. Ezek a szervezetcsoportok az első időszakban általában jól működnek, mert a lel­ kesedés megoldja a problémák nagy részét, de igen nehéz kialakítani a szervezetek egy­ mástól elkülönülő, de együttműködő struktúráját. Azok a szervezetek, amelyekben tagsá­ gi viszony alapján tevékenykednek, nyilvánvalóan más menedzsment rendszert épít fel, annak érdekében, hogy a tagság számára véleménynyilvánítási lehetőséget biztosítson. Mind a szervezet napi működésében, mind kapcsolatrendszerének kiépítésében fon­ tos, hogy figyelembe vegyük, mekkora területre terjed ki a szervezet tevékenysége. Más és más módszereket igényel egy helyi szinten működő, egy regionális, illetve egy orszá­ gos szervezet működtetése. Egy helyi szervezet működési mechanizmusainak kialakítá­ sa aránylag egyszerű, hiszen minden egy helyen van. A szervezet helyben kialakítja kap­ csolatrendszerét is az önkormányzattal, más civil szervezetekkel, helyi finanszírozókkal, a közvéleménnyel. A fejlődés egy fázisában elkezdi keresni a kapcsolatot, és tapasztala­ tokat cserél hasonló helyi szervezetekkel más településeken, illetve szakmai szövetsége­ ket köt. A legnagyobb körültekintést az igényli, hogy elkerülje egy nagyobb szervezet rá­ telepedését. Az országos szervezetek menedzsmentjének kialakításakor a döntéshozatal

36

decentralizálásának mértéke a legfontosabb kérdés, amely természetesen összekapcsoló­ dik a helyi kapcsolatépítés és az országos kapcsolatrendszer kiépítése közötti egyensúly kialakításával. Országos hatókörrel működő szervezetek leggyakrabban a helyi kapcsola­ tok elhanyagolásával követnek el hibákat. Ez nem csak a szervezetről kialakuló kép és el­ ismertség miatt szükséges, hanem elsősorban azért létfontosságú, hogy a szervezet képes legyen felismerni az igények és lehetőségek változását. 1.2.1.4. Speciális nonprofit testületi formák a) Az alapítvány operatív vezető szerve Visszautalva a korábbiakra, az alapítvány alapítója - az alapító okiratban - az alapítvány vagyonának kezelésére és ügyinek intézésére kezelő szervet jelöl ki. A kezelő szervezet az alapítvány képviselője, döntéshozó és ügyintéző szerve. Ez azt jelenti, hogy a kezelő szerv (nem kötelezően, de bevett egyébként a kuratórium elnevezés) kezeli az alapítvány vagyonát az alapítvány céljának megfelelően és érdekében, s képviseli az alapítványt ha­ tóságok előtt és harmadik személyekkel szemben. A kuratórium összetételét és döntésho­ zó mechanizmusát az alapító okiratban kell kialakítani és meghatározni. A kezelő szerv struktúrája vonatkozásában a Ptk. nem tartalmaz semmilyen rendelke­ zést. Az alapítvány kuratóriumának minden esetben alkalmasnak kell lennie arra, hogy az alapítótól függetlenül végezze a tevékenységét, az alapítvány céljának alárendelve. b) A társadalmi szervezet közgyűlése, küldöttgyűlése Mint már jeleztük, a társadalmi szervezet (esetünkben leginkább, de nem kizárólag az egyesület) legfelsőbb szerve a tagok összessége, vagy a tagok által - az alapszabályban meghatározottak szerint - közvetlenül vagy közvetett úton választott testület. A társadal­ mi szervezet legfelsőbb szervét szükség szerint, de legalább ötévenként kell összehívni. A legfelsőbb szervet össze kell hívni akkor is, ha azt a bíróság elrendeli, illetőleg ha a ta­ gok egyharmada vagy az alapszabályban ettől eltérően meghatározott hányada - az ok és a cél megjelölésével - kívánja. Az ügyintéző és képviseleti szerveket az alapszabály eltérő rendelkezése hiányában titkos szavazással kell megválasztani. A társadalmi szervezet legfelsőbb szervének hatáskörébe tartozik: • az alapszabály megállapítása és módosítása; • az évi költségvetés meghatározása; • az ügyintéző szerv évi beszámolójának elfogadása; • a társadalmi szervezet más társadalmi szervezettel való egyesülésének, úgyszintén feloszlásának kimondása; • döntés mindazokban az ügyekben, amelyeket az alapszabály kizárólagos hatáskö­ rébe utal. A tagság jogait sem az alapszabály, sem más belső szabályzatok nem korlátozhatják. A társadalmi szervezet működésének a demokratikus, önkormányzati és tagegyenlőségi el-

37

veken kell nyugodnia. A jogok gyakorlása tehát egyenlő mértékben illeti meg az összes tagot, korlátozása semmilyen szempontból - például életkor, tagsági forma - nem lehet­ séges. A társadalmi szervezet tagja bíróság előtt megtámadhatja a szervezet törvénysértő határozatát a határozat tudomására jutásától számított 30 napon belül, függetlenül attól, hogy a határozat törvénysértő voltát mikor ismerte fel. Törvénysértésnek minősül a szer­ vezet alapszabályának és más szabályzatainak megsértése is. c) Társadalmi szervezet operatív vezető szerve Általában két Közgyűlés (küldöttgyűlés) közti időszakban az egyesület vezető szerve (ve­ zetőség, elnökség) gondoskodik az szervezet operatív folyamatos működésének elősegíté­ séről, képviseli a szervezetet, ügyvezető és döntéshozó szerve a társadalmi szervezetnek. d) Társadalmi szervezet/alapítvány felügyelő szerv Mind az alapítvány mind az egyesületek estében lehetőség van (5 millió forintos for­ galmú közhasznú szervezetek esetében kötelező) a felügyelő szerv ellenőrzi a közhasz­ nú szervezet működését és gazdálkodását. Ennek során a vezető tisztségviselőktől jelen­ tést, a szervezet munkavállalóitól pedig tájékoztatást vagy felvilágosítást kérhet, továb­ bá a közhasznú szervezet könyveibe és irataiba betekinthet, azokat megvizsgálhatja. A felügyelő szerv tagja a közhasznú szervezet vezető szervének ülésén tanácskozási joggal részt vehet, illetve részt vesz, ha jogszabály vagy a létesítő okirat így rendelkezik. A fel­ ügyelő szerv köteles az intézkedésre jogosult vezető szervet tájékoztatni és annak össze­ hívását kezdeményezni, ha arról szerez tudomást, hogy a szervezet működése során jog­ szabálysértés vagy a mulasztás történt, vagy a vezető tisztségviselők felelősségét megala­ pozó tény merült fel. 1.2.2. É r d e k é r v é n y e s í t é s : konfliktusok, t á r g y a l á s 1.2.2.1. Konfliktusok A vezetői stílus után (bár más felosztás szerint) nézzük meg, hogy egy társas interakció során hogyan viselkednek különböző tárgyalási attitűddel rendelkezők. A modell ötféle interakciótípust különböztet, illetve személyesít meg: Az elkerülőt, az alkalmazkodót, a versengőt, az együttműködőt és a kompromisszumkeresőt. Egy tárgyalás, ad absurdum konfliktus lefolyása jelentős mértékben azon múlik, hogy a két magatartás hogyan illesz­ kedik egymáshoz. • Ha az elkerülő egy másik elkerülővel vagy egy alkalmazkodóval találkozik, várha­ tóan nem kerül sor nyílt konfliktusra, az latens állapotban marad. Első esetben mind­ ketten azt gondolják, hogy nincs is konfliktus, második esetben az alkalmazkodó nem fogja erőltetni a visszahúzódó elkerülővel való problémamegoldást, tisztelet­ ben tartva konfliktuselhárító magatartását. • Ha az alkalmazkodó egy másik alkalmazkodóval találkozik, a legvalószínűbb az

38

együttműködésre vagy kompromisszumra való átváltás, mivel mindketten a másik fél szempontjainak érvényesítésére törekszenek. • A versengő bizonyosan érvényesíti önérdekét az alkalmazkodóval szemben, és ugyan­ ez várható az elkerülővel szemben is, ha az fizikailag ki nem vonul a konfliktusból. • Ha két versengő találkozik, az nyílt konfrontációt eredményez kiszámíthatatlan eredménnyel. Lehet belőle kompromisszum, de az is lehet, hogy a felek dupla vagy semmit játszanak, és kettejük közül az erősebb, rámenősebb „viszi a bankot". De az sem kizárt, hogy patthelyzet alakul ki, amely egyszersmind a konfliktus elmérgese­ désével, állóháborúval jár együtt. • Az együttműködő feltehetően igen frusztrált állapotba kerül, ha elkerülővel találko­ zik: érdemi problémamegoldó készségére elzárkózás, visszavonulás a válasz. Leg­ valószínűbb reakciója a saját problémamegoldó koncepció érvényesítése (azaz a versengőhöz hasonló megoldás), esetleg valami kompomisszumféle. Az együttmű­ ködő az alkalmazkodóból, nagy valószínűséggel, együttműködést vált ki (mindket­ ten készek a kooperatív magatartásra), vagy legalábbis egy számára kedvező komp­ romisszumot ér el vele. • Az együttműködő és a versengő találkozása ugyancsak konfrontációt valószínűsít: mindkettőben megvan a törekvés az önérdek érvényesítésére, az együttműködőt vi­ szont frusztrálhatja a versengő nem kooperatív viselkedése. Vélhetően megpróbál­ ja meggyőzni az együttműködés hasznosságáról, ha pedig nem sikerül, akkor az együttműködő átválthat versengőbe, kiszámíthatatlan végeredménnyel (a kompro­ misszum relatíve nagy esélyével). • A kompromisszumkeresőben az elkerülő és alkalmazkodó várhatóan „felébreszti az alvó oroszlánt", és vagy érvényesíti önérdekét, vagy számára nagyon előnyös komp­ romisszumot köt. A kompromisszumkereső és a versengő találkozása is valamilyen (valószínűleg a versengőre nézve előnyösebb) kompromisszumot sejtet. Két komp­ romisszumkereső konfliktusának szinte bizonyos végeredménye egy kettejük erővi­ szonyait tükröző kompromisszum. • Két együttműködő együtt fog működni egymással, és az együttműködő és kompro­ misszumkereső találkozás legvalószínűbb kimenete is az együttműködés. A különféle konfliktuskezelő magatartások találkozásának valószínű következményeit az alábbi foglaljuk össze.

Elkerülő

Alkalmazkodó

Elkerülő

Alkalmazkodó

Versengő

Együttműködő

Kompromis­ szum-kereső

Látens konf­ liktus

Látens konf­ liktus

Önérdek

Önérdek (kompromiszszum)

Önérdek (kompromiszszum)

Együttműködés vagy kompro­ misszum

Önérdek

Együttműködés (kompromiszszum)

Önérdek (kompromiszszum)

39

Versengő

Együttműködő Kompromiszszumkereső

Konfron­ táció

Együttműködés vagy konfron­ táció

Kompromiszszum

Együttműködés

Együttműkö­ dés KompromiszSZUI11

1.2.2.2. A tárgyalás A tárgyalás kommunikáció és döntés eltérő érdekekkel és preferenciákkal rendelkező független felek között. A tárgyalásnál tehát a felek döntési helyzetben vannak: megegyez­ nek-e a másik féllel, vagy a megállapodás számukra nem kínál annyi előnyt, hogy érde­ mes lenne elfogadni. Nincs tehát megegyezési kényszer, a tárgyaló felek (többé - kevés­ bé) szabadon mérlegelhetnek preferenciáik szerint. Minden tárgyalás szakaszolható az alábbiak szerint:

már nem juthatunk, partnerünk viszont további értékes információkhoz juthat álláspon­ tunkról. Ezzel szemben mi már megszereztük a számunkra legfontosabb információt, s fennáll a kockázat, hogy csak rontjuk jelenlegi kedvező helyzetünket. A fentiek alapján akár arra a véleményre is juthatunk, hogy a tárgyalás roppant egy­ szerű dolog, csak azt kell megtudni, hogy mi a partner számára legkevésbé jó, de még el­ fogadható megegyezés. A helyzet a gyakorlatban sajnos nem ilyen egyszerű. A tárgyalá­ si szituációt át meg átszövik indulatok és érzelmek, és a felek gyakran valamilyen hátsó szándékkal ülnek le az asztalhoz. így a tárgyalás elméleti, racionális megközelítése csak kevés fogódzót nyújt a gyakorlati problémák megoldásához. A mindennapi életben mindenkinek van egy sajátos, egyéni stílusa, ami tárgyalási szi­ tuációba kerülve meghatározza viselkedését. Az egyéni különbségeken túl általában két domináns tárgyalási stílus, stratégia fedezhető fel: a lágy és kemény tárgyaló.

Induló álláspontja

• Induló álláspontok (pozíciók) rögzítése, • Rezisztenciapontok kitapogatása, • Megegyezési zóna rögzítése, • A zónán belüli legkedvezőbb pozíció elérése. A tárgyalást a felek egy-egy induló ajánlattal kezdik, amit ezután induló álláspontnak (po­ zíciónak) nevezzünk. Ezek a kinyilvánított preferenciák igen ritkán esnek egybe, a tár­ gyalás célja ezek egymáshoz való közelítése. Saját induló álláspontunk sem esik egybe célunkkal: azzal, amit még hajlandók va­ gyunk elfogadni úgy, hogy elégedetten kelhessünk fel a tárgyalóasztal mellől. Ezt a szá­ munkra még elfogadható végső értéket nevezzük rezisztenciapontnak. Az induló álláspontunk és a rezisztenciapontunk közötti tartomány a tárgyalási zóna. Eredményes tárgyalás és megegyezés csak akkor jöhet létre, ha a két fél tárgyalási zóná­ jának van átfedő része, ez a megegyezési zóna: ezen belül valamennyi pont mindkét fél számára elfogadható. A tárgyalás alapmodelljét a lenti ábra szemlélteti. Minthogy a tárgyaló felek a saját rezisztenciapontjukat általában nem fedik fel - ha igen, az rutintalanságra vall -, a tárgyalás először arra irányul, hogy kitapogassuk a má­ sik fél rezisztenciapontját: meddig hajlandó engedni induló álláspontjából. Várhatóan er­ ről sem fogunk egyértelmű visszajelzést kapni, de arról lehet sejtésünk, hogy a másik fél tárgyalási zónája mekkora és hogy átfed-e a mienkkel. Ebben azonban mindig lehet ész­ lelési hiba. Ha azt feltételezzük, hogy van megegyezési zóna, akkor a tárgyalás végső szakaszá­ ban megkíséreljük a tárgyalási zónán belül a számunkra legkedvezőbb pozíciót elérni. Mit tegyünk, ha úgy érzékeljük, hogy nem létezik pozitív tárgyalási zóna? Ebben az esetben célszerű minél hamarabb befejezni a tárgyalást. Ha folytatnánk, megállapodásra

40

Rezisztencia Tárgyalási zónája

pontja

Megegyezési 1

Rezisztencia

zóna

Tárgyalási zónája

pontja

Induló álláspontja

1.2.3. A humánerőforrás-menedzsment nonprofit sajátosságai 1.2.3.1.

Munka-

és felelősség-megosztás

Ha végiggondoljuk akár saját életünket, akár szervezetünk működését sokszor rossz az arány a mellékes és létfontosságú tevékenységek között. Az ún. Pareto elvvel, avagy a 80-20-as szabállyal sokszor találkozhatunk. Esetünkben ez azt jelenti, hogy a ráfordí­ tás 20%-a hozza meg az eredmények 80%-át. Jelen esetben fontosnak tekintjük a szemé­ lyes vagy szervezeti célokat, a fejlődést nagyban segítő dolgot, és sürgősnek a szorító ha­ táridős feladatot. Hányszor láttuk, hogy a sürgős feladatok elkészülnek határidőre, míg a fontos dolgok el-elmaradnak.

41

Valaki az erdőben sétál és találkozik egy favágóval, aki nagy serényen és kínlódva azon munkálkodik, hogy egy kivágott fatörzset kisebb darabokra fűrészeljen. Közelebb lép, hogy lássa, miért kínlódik annyira a favágó, és azt mondja: „Bocsásson meg, de valami feltűnt nekem; az Ön fűrésze teljesen életlen. Nem gondolja, hogy meg kellene éleznie? " A favágó erre kimerülten felnyög: „Nincs nekem arra időm, nekem fűrészelni kell!"

A: B: C: D:

Nem sürgős, fontos

Sürgős és fontos

Nem sürgős, nem fontos

Sürgős, nem fontos

feladattípus sürgős és fontos fontos, de nem sürgős nem fontos, de sürgős nem sürgős, nem fontos

teendő magunk és mihamarabb megtenni határidős ellenőrzéssel átruházni átadni vagy sor végén megtenni nem foglalkozni egyelőre vele vagy kidobni

A munkamegosztásnál lényeges a fontossági sorrend idősorrendbeli betartása is. Az A tí­ pusú feladatokat nekünk kell és azonnal elvégezni, míg minél több B és C típusú munkát adjunk át, de követeljük meg elvégzésüket, tekintettel a munkatársak teherbírására, ide­ jére és szakmai felkészültségére. A C feladatok közül ne féljünk törölni, annyit, amennyit már nem tudunk elvégezni vagy elvégeztetni, s a D típusúakkal sem kell foglalkozni (sőt, a se nem sürgős, se nem fontos feladatok néha megoldódnak maguktól). Más szempontból vizsgálva a teendőket besorolhatjuk előre látható és az előre nem látható teendőkre. Figyeljünk arra, hogy hagyjunk szabadidőt az előre nem látható dol­ gokra, hiszen általában azok lesznek a sürgős és fontos dolgaink. A munkatársak (esetünkben az önkénteseké is) teendőkkel kapcsolatos viszonyát sokszor az X és Y elmélettel mutatják be. Ezek szerint az X állapotban a dolgozók személyes és a szervezet céljai összeegyeztethetetlenek egymással, ezért irányítás és ellenőrzés szüksé­ ges. E szerint a dolgozó alapvetően nem szeret dolgozni, ezért kényszeríteni kell a mun­ kára. A dolgozó nem szereti a felelősséget, biztonsági igénye erősebb annál (lásd még: maslowi hierarchia), karriercéljai esetlegesek vagy nincsenek. Az Y állapotban a munka­ társak személyes és a szervezet céljai összhangba hozhatóak a szervezet céljaival, erre le­ het és kell is építeni. A nyíltság, az aktív bevonás, a bizalom, a delegálás, a kommunikáció és kooperáció ezen állapot alapvető attitűdjei. E megközelítés szerint a munkatársak, de általánosabban is az ember alapvetően szereti a munkát, hiszen tudja, hogy a munka az al­ kotás, az önmegvalósítás közege, s saját fejlődésének percepciójánál nem kell több moti­ váció (nem is lehet). A munkatársak szívesen vállalnak felelősségét, ha a szervezeti célok személy szerint interiorizálhatok. El kell érjük, hogy a fokozatos feladat és felelősség-át­ ruházással munkatársaink (tagok, alkalmazottak, önkéntesek) és a szervezet az Y állapot­ ba kerüljenek. A feladatmegosztás tehát hasznos: időnyereség arra, amit csak magunk vé-

42

gezhetünk el, kihasználva a munkatársak szakértelmét. Növeli a munkatársak önállósá­ gát, teljesítményét, érdeklődését és megelégedettségét. A munkaátadás felelősség, dön­ tés és hatáskör-átruházással is jár. Azaz a munkaátadás önbecsülést is ad. Nagyon fontos, hogy a munkát végzőnek sikere legyen, így ellenőrzött módon közép és hosszú távú fel­ adat is átadható. A feladatátadásban meg kell határozni: • mit kell tenni (tartalom), • kinek kell tenni (megfelelő: érdeklődő és szakmailag felkészült személy), • miért tegye (érdekeltség, célt adni neki), • hogyan kell tenni (mérték, részletek), • meddig kell megtenni (határidő). 1.2.3.2.

Önkéntesség és motiváció

A humán erőforrás fogalmát hármas értelemben használja a szektor: az önkéntesek tevé­ kenységét, a szektorban dolgozó foglalkoztatottakat (és megbízásos jogviszonyban dol­ gozókat), valamint ahol ez értelmezhető a tagi viszonyrendszert értelmezi ez alatt. Speciális, csak erre a szektorra jellemző erőforrás az önkéntesség, ezért ezzel a foga­ lommal foglalkozunk bővebben, de utalunk arra, hogy az önkéntes munkáról, az önkéntes­ ség intézményéről további részleteket a Közösségszervezés I. című, II. fejezet tartalmaz. A közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. évi LXXXVIII. törvény (Köt.), értel­ mében szerződéses, ugyanakkor ellenszolgáltatás nélküli jogviszony jöhet létre szerve­ zet és önkéntese között. A szerződéses kapcsolat jellegéből fakadóan egyszerre szolgál­ ja mindkét fél érdekeit. Egyfelől az önkéntesek számára egyfajta biztonságot jelent, más­ felől a fogadó szervezet érdekeit is figyelembe veszi, előtérbe helyezi. Az önkéntes tevé­ kenység nem számít kereső tevékenységnek, annak ellenére, hogy a törvény meghatároz­ za azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a szervezet a nélkül nyújthat, hogy az juttatásnak minősülne. Ilyen például a munkaruha, a védőeszköz, a képzés, de az utazási, a lakhatási és az étkezési költségek térítése is. Az önkéntest fogadó szervezetnek az önkéntessel kap­ csolatosan bejelentési, bevallási kötelezettségei is vannak, mivel ez a jogviszony is társa­ dalombiztosítási ellátási jogosultságot ad. Az ellenszolgáltatás nélküli önkéntes munka nem jelenti azt, hogy más módon nem kompenzálódik a befektetett energia. Ha egy önkéntes nem találja meg ezt a kompenzá­ ciót, nem fog tartósan részt venni az adott szervezet munkájában. Ez a kompenzáció soha nem kézzelfogható. Egyrészt az önkéntes munka lehetőséget ad a közéletbe való bekap­ csolódásra, így lehetőséget adhat arra is, hogy azon a szervezeten keresztül, amely szá­ mára valaki önkéntes munkát végez, bekapcsolódhasson egyéni sorsát befolyásoló dön­ tések előkészítésében, a szervezeten keresztül felemelje a hangját egy őt érintő társadal­ mi vagy gazdasági probléma miatt.

43

A szervezetben végzett önkéntes munka lehetőséget ad az egyénnek, hogy megszü­ lessen és megerősödjön benne a valahová tartozás érzése. Az önkéntesek akkor fog­ nak tartósan a szervezet munkájában részt venni, ha befogadó csoportra találtak. So­ kak számára az egyetlen olyan hely, ahol egy csoport elismert tagjának érezhetik ma­ gukat, az önkéntes munka választott helyszíne. A csoporthoz tartozás és az azon belü­ li pozíció olyan alapvető pszichológiai igény, amelynek kielégítése önmagában elegen­ dő kompenzációt jelenthet. Gyakori motiváció főként az idősebb korosztály tagjai esetében, hogy az önkéntes munka végzése a hasznosság érzésének fennmaradását biztosítják. Vannak olyan esetek is, amikor valaki nem elégedett a munkahelye által nyújtott kihívásokkal, kevésnek érzi az ottani teljesítményt, ezért vállal mellette vagy helyette önkéntes munkát. Ennek gyako­ ri példája amikor jól kereső orvosok szegényeket látnak el szabad idejükben, vagy háború sújtotta területekre mennek orvosi munkát végezni praxisuk szüneteltetésével. A szervezetnek pontosan tudnia kell, hogy az önkéntesekkel ki és hogyan foglalkozik. Pontosan meg kell tervezni az önkéntesekkel való kapcsolattartás módját főleg akkor, ha a szervezet nem rendelkezik saját infrastruktúrával. Az önkéntesek toborzása előtt ki kell alakítani felkészítésük, képzésük rendszerét is, valamint az önkéntes munka ellenőrzésé­ nek és értékelésének módszereit és kritériumait. Mielőtt nekifognánk az önkéntesek toborzásának, meg kell azt is határoznunk, milyen a számunkra jó önkéntes. Mindenki lehet önkéntes, aki szeretne és tud a szabadidejéből áldozni, aki szervezetünkkel együttműködve tenni akar a közösségért, vagy egyes embe­ rekért. Mégis lehetőleg olyan emberekre van szükségünk, akik rendelkeznek bizonyos szükséges képességekkel, esetleg képzettséggel, azonosulni akarnak és tudnak a szerve­ zettel, kellően motiváltak, jellemzően segítőkészek, esetleg alkalmasak olyan kezdemé­ nyezésekre, amelyeken keresztül a szervezet is fejlődhet. Az önkéntesek feladatainak kialakításakor mindenekelőtt figyelembe kell venni sza­ badidejüket, annak az időnek a megoszlását, amelyet az önkéntes munkára tudnak for­ dítani. Egy önkéntes munkahelyi tevékenysége rovására legfeljebb akkor fog önkéntes munkát végezni, ha az a szervezetben való munkavállalás lehetőségével kecsegteti. Rö­ vid távon elvonhatjuk az önkéntest számára fontos szabadidős tevékenységektől, például a családjától, de ez hosszú távon túlságosan nagy árat követel. Az önkéntesek felkészültségétől és időbeosztásától függően nagyon sokféle munkát lát­ hatnak el. Önkénteseink között lehet olyan, aki esténként otthon borítékolja a leveleket, vagy ha arra kellően felkészült, elkészíti a szervezet könyvelését. Lehet olyan önkénte­ sünk, aki az új projektek kitalálásában vesz részt, és ötleteit e-mailben küldi el, de olyan is, aki a szervezet pályázatait készíti el. Sokan szakképzettségüknek, szakmai felkészült­ ségüknek megfelelő feladatokat látnak el, mint például az előbbi példában említett or­ vos, vagy egy tanár, aki munkaidő után tanulási nehézségekkel küszködő gyerekeknek segít. Minden nonprofit szervezet elemi érdeke, hogy kihasználja a vele dolgozó önkén­ tesek szakmai tudását, mert azzal nagy lehetőségeket kaphat. Ha például egy angoltanár

44

dolgozik önkéntesként egy környezetvédő szervezetnél, mert a médiában ezzel kapcso­ latban megjelent hírek erre motiválták, érdemes nyelvtudását a szervezet fejlődése ér­ dekében kihasználni. Természetesen gyakran előfordul, hogy anyagi lehetőségeinek nö­ vekedésével egyes önkénteseket főállásban vagy részmunkaidőben foglalkoztatni is fog egy adott szervezet. Az önkéntesek bevonása előtt pontosan meg kell határozni feladatukat. A „gyere le, majd úgyis találunk neked valami feladatot" attitűd az önkéntesek megszerzésére sem célrave­ zető, megtartásuk viszont így lehetetlen. Az önkéntes akkor fogja sajátjának érezni a fel­ adatot, ha az pontosan körül van határolva, tudja kivel kell együttműködni, kinek tarto­ zik beszámolással, kitől kérhet segítséget. A legjobb megoldás az, ha az önkéntes számá­ ra szinte munkaköri leírást készítünk, aminek alapján pontosan meg tudja határozni saját helyét és szerepét a szervezetben. Fontos, hogy mindig pontosan tudja, miért van szük­ ség az adott helyzetben a munkájára. Lehetőleg vele együtt kell kialakítani ezt, mert így lehetőséget adunk arra, hogy maga találja meg a szerepét. Ezzel ötletekben és tudásban a szervezet olyan értékekhez juthat, amelyhez más módon nem tudna. • Önkéntesek bevonása - toborzás Ha meghatároztuk, hogy miért, mikor és hol van szükségünk önkéntesek munkájára, be­ lefoghatunk az önkéntesek felkutatásába. Önkénteseket kereshetünk formális és infor­ mális eszközökkel egyaránt. Tagjaink, együttműködőink, a szervezet alkalmazottai, már meglévő önkénteseink sokat segíthetnek ebben. Ez talán a legkönnyebb módja annak, hogy új önkénteseket kutassunk fel, hiszen azok személyes kötődése, akik már együttmű­ ködnek velünk, nagyon erős motiváló tényező lehet. Természetesen lehet használni a to­ borzásra más, szintén bevált eszközöket: sajtófelhívások, falragaszok, hirdetés stb. Ezek használata esetén is hasznos lehet áttételes eszközöket vagy azokat is igénybe venni, eset­ leg az önkéntes-toborzást megfelelő PR tevékenységgel segíteni. Ha egy szervezettel és tevékenységével kapcsolatosan pozitív információkat közvetít a média, az önkéntesek is szívesebben jönnek majd. Tudatosan tervezve a szervezet PR tevékenysége sokat segíthet a humánerőforrás szervezésében is. Ajelentkezőkkel feltétlenül meg kell ismerkednünk. Meg kell ismerniük a szervezet elvárása­ it, a munkalehetőségeket, és meg kell ismertetnünk velük a szervezet küldetését és jövőkép­ ét. A szervezetnek is tisztában kell lennie azzal, ilyen motivációval indulnak neki a munkának, mennyi időt kívánnak eltölteni önkéntes munkával hetente, havonta, milyen képességeik, szak­ ismeretük van. Ha úgy gondoljuk, együtt tud működni egymással szervezet és önkéntes, ponto­ san tisztázni kell, milyen feladatai lesznek, kitől kaphat segítséget, kivel tartja a kapcsolatot és kinek felelős. Ha úgy gondoljuk, az adott jelentkezővel az adott pillanatban nem tudunk együtt­ működni, ne riasszuk el, de mondjuk meg, hogy most nem tudunk feladatot biztosítani a szá­ mára. Ha valaki kapcsolatok révén kerül a szervezethez, igyekezzünk úgy kialakítani a felada­ tait, hogy együttműködhessen azzal, aki miatt a szervezethez került.

45

Az új önkénteseket (formális vagy informális keretek között) meg kell ismertetni a tőlük várt feladat részleteivel, de fontos az is, hogy képet kapjanak a szervezete egészének te­ vékenységéről. Ez is segíti őket abban, hogy érezzék, mennyire fontosak a számunkra. Ha például munkájuk során tudnak válaszolni a szervezettel kapcsolatos kérdésekre, sokkal inkább magukénak fogják érezni, azonosulni fognak vele. Ha valakit például arra kérünk meg, hogy rendezvényünk szórólapjait terjessze, fontos, hogy valamennyit tudjon magá­ ról a rendezvényről, annak céljáról, arról, hogy például mióta hagyomány ez a szervezet­ ben. Így a szórólapterjesztés során pozitív információkat tudnak terjeszteni a szervezet­ ről, amelynek dolgoznak, és nagy sikerélményt is jelenthet, hogy válaszolni tudnak. Ilyen esetekben ők közvetítik a szervezetünkkel kapcsolatos információkat, tulajdonképpen ők testesítik meg a szervezetet azok előtt, akik találkoznak velük. Ráadásul, ha az önkéntes nem csak azt a szegmensét ismeri tevékenységünknek, amelyet ő maga végez, várhatjuk, hogy friss szemmel lát majd bennünket, és esetleg jó ötleteket adhat munkánk hatéko­ nyabbá tételéhez, újfajta tevékenységekhez. Az önkéntesek megtartása legalább annyira nagy feladat, mint megtalálásuk. A szervezet­ ben dolgozó önkéntesek munkáját nagyon fontos, hogy folyamatosan ellenőrizzük. így időben feltárhatjuk, ha valahol hiba történt, vagy ha ismereteik, szakmai felkészültségük esetleg bizonyos pontokon hiányos. Ez egyrészt azért fontos, mert ha nem hagyjuk ma­ gukra őket, elkerülhetünk minden későbbi szakmai problémát. Másrészt a folyamatos el­ lenőrzés és értékelés, a sikerek elismerése az önkéntesek megtartásának egyik legfonto­ sabb eszköze. Ha figyelemmel kísérjük tevékenységüket, folyamatosan érezhetik, meny­ nyire fontos számunkra az önkéntes munka, amit végeznek. • Az önkéntesek megtartása, motiválása Az önkéntesek megtartásának kulcsa, hogy fenn tudjuk tartani a kezdeti motivációt, eset­ leg új motívumokkal tudjuk kiegészíteni. Az alábbiakban néhány olyan eszközt és ténye­ zőt láthatnak, amelyek motiválhatják a szervezet önkénteseit, hogy folyamatosan együtt­ működjenek: - fontos, hogy mindig legyen, aki meghallgatja őket; akkor is, ha javaslataik vannak a szervezet tevékenységével kapcsolatosan, de akkor is, ha magánjellegű problémá­ ik vannak (lehet, hogy azért vállal valaki önkéntes munkát, mert nincs kivel beszél­ getnie egyébként); - a közösséghez tartozás érzését úgy erősíthetjük, ha megismertetjük őket a szervezet munkatársaival, többi önkéntesével, vezetőivel; - ki kell dolgozni azt az elismerési rendszert, amellyel munkájukat jutalmazni tudjuk; ez a rendszer lehetőleg olyan legyen, hogy az elismerésről mások is tudomást sze­ rezzenek (dicsőségtábla, elismerés a szervezet honlapján, hírlevelében stb.) - formális és informális lehetőségeket biztosítunk az önkéntesek számára, hogy mun­ kájukkal, azok körülményeivel kapcsolatos véleményüket elmondhassák úgy, hogy tudják, meg is hallják javaslataikat;

46

- olyan munkát biztosítunk a számukra, ami kellően változatos és megfelel személyes felkészültségüknek és érdeklődési körüknek; - adjunk a szervezet munkájáról szóló információkat, amelyeket a külvilág vagy a szervezet számára nyújtunk, kiemeljük az önkéntesek munkáját, annak fontosságát hangsúlyozzuk; - ha munkájukat érintő döntéseket készül hozni a szervezet vezető testülete, ismerjük meg véleményüket, vonjuk be őket is a döntés-előkészítésbe, illetve az őket közvet­ lenül érintő kérdésekben akár a döntéshozatalba is; - a szervezet helyi szokásainak megfelelően őket is megajándékozzuk névnapon, szü­ letésnapon, karácsonykor, húsvétkor, nőnapkor stb.; - vendégként részt vehetnek a szervezet rendezvényein akkor is, ha azok egyébként belépődíjasak; - a szervezet költségére (esetleg önköltségi áron) lehetőséget biztosítunk számukra, hogy továbbképzéseken, tréningeken vegyenek részt, ezáltal szakmailag is fejlődje­ nek, de kötődésük is erősödjön a szervezethez; - egy adott projekt befejezésekor értékeljük az eredetileg kiadott feladatokhoz képest az el­ végzett munkát, vizsgáljuk meg együtt, mit lehetne máskor jobban végezni (a hangsúly a máskoron van, mert így érzi az önkéntes, hogy legközelebb is számítunk rá); - a szervezet alkalmazottainak munkaidejébe számítsuk be azt az időt, ami a szervezet önkénteseivel töltenek, így nagyobb figyelmet fognak szentelni egymásnak; - fontos és sokszor elfelejtett motiváló eszköz, hogy megtanuljuk az önkéntesek ne­ vét, és szólítsuk is őket nevükön; nem csak azokat, akik állandó segítőink, hanem azokat is akik, csak egyszer készülnek segíteni nekünk - egyes szervezetek használják a hét, a hónap vagy az év önkéntese elismerő címeket; - az önkéntes munkát a köszöneten túlmenően oklevéllel, emléklappal, emléktárggyal is jutalmazhatjuk (például azoknak az önkénteseknek, akik segítettek az iroda felújí­ tásában, kis vakolókanalat adunk ajándékba). Igyekezni kell önkénteseinket azonos mércével mérni, de mindig figyelembe kell ven­ ni az egyéni adottságokat is. Ugyanannak a feladatnak az elvégzése egyes önkéntesek­ től apró, míg másoktól szinte emberfeletti teljesítmény. Az elismerésnek mindig arány­ ban kell lennie a teljesítménnyel. Természetesen előfordulhat, hogy egyes önkéntesek nem tudnak megfelelni az elvárá­ soknak, esetleg nem tudnak megfelelően együttműködni másokkal, akár olyan esetekben is, amikor az önkéntes mindent megtesz, hogy sikerüljön. Soha nem könnyű annak a fel­ adata, akinek egy munkatárstól, esetleg egy önkéntestől kell megválnia. Önkéntesek ese­ tében, akik fizetség nélkül dolgoztak a szervezetnek még nehezebb. Mindenképpen meg kell köszönni azt a munkát, amit elvégzett, ha lehet, meg kell próbálni más, neki megfe­ lelőbb munkát találni a számára, és ha mégis elköszönünk tőle, akkor sem szabad min­ den szálat elvágva búcsúzni egymástól. Ha elég körültekinthetően járunk el, az illető eset­ leg még máskor, máshol sikeres önkéntes lehet. A negatív élmény viszont minden további

47

ilyen próbálkozástól elriaszthatja. Egy rosszízű elválás nem csak az önkéntesre, hanem a szervezetre is negatív hatást gyakorolhat. Az ott maradókkal is fontos tudatni, hogy miért váltunk meg valakitől, mert Jia a helyi pletykafészkekre bízzuk különböző spekulációk el­ terjesztését, annak messzire nyúló negatív hatása lehet a szervezet életében. Az önkéntesek megszerzése és megtartása nagy erőfeszítéseket igénylő, sokrétű feladat. Ha azonban energiáinkat lekötik egyéb feladataink, és nem fordítunk erre egy szervezet­ ben kellő figyelmet, veszélyeztetjük vele a szervezet egészének sikerességét, tehát azokat a tevékenységeket is, amelyekre energiáinkat fordítjuk.

1.2.4. Szervezeti életciklus A szervezetek legnagyobb része működése során egyfajta életciklust ír le. Ennek elméle­ tét az üzleti szférában működő szervezetek vonatkozásában dolgozták ki, de a nonprofit szektor szervezeteire is vonatkoztatható. Az egyes szervezetek nem mennek át szükség­ szerűen az alábbiakban leírt életciklus valamennyi fázisán, de ezek a fejlődés legjellem­ zőbb lépései. A szervezeti életciklus egyes fázisainak azonosítása, és annak felismeré­ se, hogy a szervezet viselkedésében bekövetkező változások nem egyediek, hozzásegít­ hetik a menedzsmentet és a döntéshozó testületeket ahhoz, hogy sikeresen oldják meg az egyes ciklushatárokon általában fellépő válsághelyzeteket. Természetesen minden szer­ vezet más és más, de az alábbiakban leírt pszichológiai, szociológiai és gazdasági jellem­ zők a szervezetek igen széles körében hasonlóan alakulnak. *

Megújulás

' (fennraithatóság)

Felnőttkor

(turbulencia)

Megállapodottság »( /

^

(stabilitás)

Idő" \ A r i s z t o k r á c i a Válá* Alapítói k e l e p c e -..^(stagnálás) Csecsemőkor (talpiaállás) Születés Udvarlás (álom)

Csecsemő halandóság

előtti öregedés

órai bürokrácia

Halál

- S z e r e l m i viszony (alvó szervezet)

A szervezetekben az ötlet (1 fázis) valósággá válása, a születés időszakában általában egy vagy néhány alapító dominál (2. fázis). Az alapító általában az a személyiség, aki rendel­ kezik egy vízióval és megfelelő mennyiségű energiával ahhoz, hogy létrehozzon egy új szervezetet. Képes arra is, hogy megteremtse a tevékenység megkezdéséhez szükséges forrásokat, és megnyerjen embereket a szervezet számára. Ebben az időszakban annak

48

az alapító figurának a szerepe, aki felismer egy társadalmi problémát, és rendelkezik kel­ lő energiával, idővel, elkötelezettséggel és karizmával az erre megoldást nyújtó szervezet létrehozására kulcsfontosságú. Ezek az emberek általában vállalkozó szelleműek, és cél­ juktól nem térítheti el őket néhány kezdeti nehézség. Nélkülük nem jönnének létre szer­ vezetek. A szervezetet ebben az időszakban elsősorban a lelkesedés viszi előre. Nem ala­ kulnak ki még formális struktúrák, néhány tevékenységi forma indul csak be. A menedzs­ ment és a döntéshozatal általában konszenzusos alapon működik. A szervezet élete első időszakának végén azonban általában éppen az alapítók a válság­ helyzet egyik legfőbb forrásai. Ha a szervezet már megalapozottan működik, és eljut a fiatalság korszakába, megváltozik a szervezet jellege. Ezeket a változásokat gyakran az alapítók akadályozzák. Nehezen engedik ki a kezükből az irányítást, nem nevelik ki sa­ ját utódaikat, így az alapító esetleges távozása vagy halála mély válsághelyzetet okoz­ hat. Nehezen alkalmazkodnak a növekvő szervezetben megjelenő új emberek stílusához és elvárásaihoz. A növekvő szervezetben szükségszerűen kialakuló rendszereket és struk­ túrákat általában szükségtelen bürokráciának tartják. Gyakran előfordul, hogy igyekez­ nek megbuktatni a létrejövő új menedzsmentet, hogy visszatereljék a szervezetet az álta­ luk helyesnek tartott útra. Az is előfordul, hogy amint a szervezet a fejlődés második fá­ zisát eléri, az alapító távozik a szervezetből, és gyakran új, hasonló szervezetet hoz lét­ re (3. fázis). A szervezetek nagy része átéli a születés időszakát követő válságidőszakot, átvésze­ li azt, és továbblép a serdülőkorba (4. fázis). A serdülőkor időszakában sok új ember jele­ nik meg a szervezetben alkalmazottként és önkéntesként egyaránt. Új menedzsment ala­ kul, akik új ötletekkel, friss energiákkal és új megközelítéssel látnak munkához, és a szer­ vezet továbblép a fejlődésben. Az új menedzsment általában szintetizáló tevékenységet folytat. Meg kell találni az összhangot a régiek és az újak között. Egyensúlyt kell találni azok között, akik úgy gondolják, hogy a rugalmasság és az adódó lehetőségek kihasználá­ sára való képesség a szervezet sikerének záloga, és azok között, akik úgy gondolják, hogy szükség van a tervezési tevékenység javítására, formalizáltabb döntéshozatali struktúrák, jobb információs rendszer és állandó menedzsment struktúrák kialakítására. Nem könnyű meghúzni a határt a szükségszerű menedzsment folyamatok és a szükségtelen bürokrácia között. Ebben, a szintén évekig tartó időszakban még nem tisztázódik teljesen a döntés­ hozók és a munkatársak szerepe, gyakran összekeverednek a feladatok. A menedzsment tevékenységet ebben az időszakban már a konszenzus keresése helyett a döntéshozatalt megelőző konzultáció jellemzi, amely azonban szintén konfliktusok forrása lehet. A szer­ vezetek ebben az időszakban lényegében átélik mindazokat a problémákat, amelyek a ka­ maszkort jellemzik. Általában újabb vezetésváltást követően a szervezet a felnőttkorba lép (5. fázis). A felnőttkorú szervezetet általában erős vezetés és stratégiai gondolkodás jellemzi. A szer­ vezetben valóságosan is különválik a döntéshozatal és a napi ügyek irányítása, tehát a

49

döntéshozó testületek és a menedzsment feladatai pontosan körülhatárolódnak. A szerve­ zet célrendszere és stratégiája megalapozottan ki van dolgozva, és erre építve hatékony menedzsmenttel, információs rendszerrel és jól felépített döntéshozatali mechanizmussal rendelkezik. A szervezet képes arra, hogy a csúcsra érjen. A felnőttkorú szervezetet pro­ fesszionális humánerőforrás és pénzügyi menedzsment jellemzi. Tiszták és világosak az alá-fölérendeltségi viszonyok, tisztázott az egyes munkatársak hatásköre és felelőssége. A felnőttkor a szervezetek esetében nem mindig marad fenn. A menedzsmentben bekö­ vetkező esetleges kedvezőtlen változások eredményeképpen előfordulhat, hogy a szer­ vezet visszatér a kamaszkori küzdelmek időszakába, és újabb energia-befektetéssel tudja csak elérni ismét a felnőtt állapotot. A szervezetfejlődés következő időszaka az érettség korszaka (6 fázis). Ebben az időszak­ ban a szervezetet már nehéz lázba hozni. A szervezeti céloknak megfelelően, képzett és tapasztalt munkatársakkal minden olajozottan működik. A szervezeteknek ebben az idő­ szakban általában jól felépített kapcsolata van a finanszírozókkal és a külső környezet­ tel, illetve a politikai döntéshozókkal is. Gyakran előfordul azonban, hogy ebben az idő­ szakban a szervezet unalmassá válik, már nem vonzó a vállalkozó szellemű munkatársak és menedzserek számára. A döntéshozók munkája is gyakran rutinná válik. A vállalkozó szellem hiánya annak veszélyét is hordozza, hogy esetleg más, azonos területen működő szervezet megelőzi az érett szervezetet, és nagyobb eséllyel indul ugyanazokért a forrá­ sokért, vagy ugyanannak a célcsoportnak az elérésére. Végül az igények változásával a források és támogatók elkezdenek elmaradni, a tagok elhanyagolják a szervezetet (7. fázis). Ha a szervezetnek nem sikerül új célokat kitűznie maga elé, bekövetkezik a hanyatlás időszaka. A hanyatlás időszakában nehéz új munka­ társakat találni, a döntéshozók gyakran lemondanak megbízatásukról. A megújuláshoz új célokra, és ehhez új igények azonosítására van szükség. A nemzetközi tapasztalat azt mu­ tatja, hogy a nonprofit szervezetek nagy részénél a hanyatlás időszakát nagyon ritkán kö­ veti a szervezet halála (8 fázis). Egyes szervezetek ugyan kisebb mértekben, és kevésbé hatékonyan, de folytatják működésüket. Mások beleolvadnak más, esetleg újabb szerve­ zetekbe, amely újraéleszti őket. Ennek valószínű oka, hogy azok az emberek, akik vala­ milyen társadalmi célt fontosnak tartanak, és annak érdekében hajlandóak dolgozni, nem veszítik el ezt a hajlandóságukat, és ha ehhez legalább egy kevés motivációt kapnak, meg is maradnak ezen a területen. Sok éves kiegyensúlyozott működés után a szervezetek a megújhodás fázisában eljut­ hatnak az ún. intézményalapítás (nem azonos az ábrán jelzett intézményesüléssel, ami a szervezet belső normáinak, intézményeinek kialakulását mutatja) fázisába (ez nem fel­ tétlenül szükséges, az is lehet, hogy megmaradnak klasszikus, önkéntességen alapuló ci­ vil szervezetnek). Általában akkor jellemző ez a fázis, amikor a szervezet intézmények működtetését vállalja fel, gyakran egy önkormányzattal kötött együttműködési szerző-

50

dés keretében. Természetszerűleg a szervezetek ilyen esetben vesztenek civil jellegük­ ből, hiszen a napi (adott esetben a minőségbiztosított) működés, a stabilitás szükségessé­ ge olyan működési mechanizmusok meglétét kívánja, amelyek kevesebb teret engednek a meglehetősen ad-hoc, önkéntes jellegnek. Az intézményesített működés jellemzői: a biz­ tosított alapköltségvetés, a stabil működés biztosítása, a szabályok kialakultsága, az ön­ kéntesek mellé felzárkózó alkalmazotti csoport. Természetesen minden állomásnál lehetséges, hogy a szervezet nem éri meg az adott fej­ lődési szakaszt (a képet folytatva: alvó szervezet, csecsemő-halandóság, alapítói kelepce, válás) és nem feltétlen szükséges a hanyatlásnak sem bekövetkeznie (akár a megújulás, akár a megállapodás iránya lehetőség a szervezet számára). 1) Udvarlás: az ötlet megjelenése, ízlelgetése, néhány ember véleményének kikérése (veszély: nem nyerő az ötlet) Csecsemőkor: mozgósítás, fő szerep az ötletadóé, formálódás (veszély: kitartáshiány, támogató nélküliség) 3) Gyerünk-gyerünk: első sikereken felbuzdulva működni kezd a csoport, viharos, gyors (veszély: hatalmi harcok, struktúraszétesés) 4) Serdülőkor: néhányan felnőnek a feladatokhoz - normaképződés, intézményesítés (veszély: vezetői konfliktusok) 5) Felnőttkor: minden megy magától, bejáratott utak, személyek, intézmények-ered­

2)

ményes együttműködés 6) érettség: a csoport nem igazán újul meg /nem demokratikus működés (itt vagy viszszatér a serdülőkorba vagy a késői arisztokrácia felé mozdul el a szervezet) 7) Hanyatlás: csak a vének tanácsa a meghatározó 8) Halál: a csoport működésképtelenné válik. Ellenőrző kérdések, feladatok Mi a szervezet? Mit tekintünk civil szervezetnek? Mik a Lewin-féle vezetési stílusok? Mit tud az önkéntességről? Mutassa be a szervezeti életciklus modellt és hozza kapcsolatba egy szervezet működésével! Mutasson be egy-egy konkrét példát a Lewin-féle vezetési stílusok kapcsán, bizonyítsa, hogy nincs egy célravezető stílus!

51

1.4. FOGALOMMAGYARÁZAT

1.3. ÖSSZEFOGLALÁS A fejezet két nagy témakört mutatott be. A nonprofit szektor jogi alapvetései rész a jogi alapvetések kapcsán áttekintette maga a jog, a jogforrás, a jogi norma, jogszabály fogalmát, annak érvényességét és hatályát, a jogviszonyok jellegzetességeit, valamint a jogi tények csoportosítását. Részletesen tár­ gyalta az ember, mint jogalany fogalmi rendszerét a cselekvőképesség, korlátozott cse­ lekvőképesség és a cselekvőképtelenség viszonyait. Bemutatta a jogi személyek viszony­ rendszerét és a nonprofit jogi környezet legfontosabb jogi intézményeit (közérdekű cél, profitfelosztás tilalma stb.). A nonprofit szervezeti formák keretében kiemelten foglal­ koztunk

Státusz és dinamizmus szabályok Státusz szabályok - formális elvárások az alapítással, szervezet kialakításával, irányításá­

• az alapítványokkal, illetve a rájuk vonatkozó legfontosabb szabályokkal és dokumen­ tumokkal (létrehozás, alapító okirat, kuratórium, alapító okirat módosítása, megszűnés, törvényességi felügyelet),

Az Országgyűlés a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvényben határoz­ ta meg azt a 23 féle - „a társadalom és az egyén közös érdekeinek kielégítésére irányu­ ló" - közhasznú tevékenységet, amelyeknek a létesítő okiratban történő rögzítése és a tör­ vény által előírt egyéb működési, összeférhetetlenségi és nyilvánossági szabályok betar­ tása esetén a törvény hatálya alá tartozó szervezetek jogosulttá válnak a közhasznú vagy kiemelkedően közhasznú minősítés bíróságtól történő elnyerésére. A közhasznú státusz megszerzése kérelem alapján történik. Szervezeti struktúra A szervezeti struktúra meghatározza, hogy hogyan osztják meg, csoportosítják és koordi­

• a társadalmi szervezetekkel (alapítás, közgyűlés és választott testületek, tagok jogai, megszűnés), • a nonprofit gazdasági társaságokkal, • és kitértünk a köztestületekre, valamint az országos sportági szakszövetségekre és a közhasznú társaságokra. • A jogi környezet tárgyalásakor különösen fontosnak tekintettük a közhasznú jogállást és jogi környezetét, így bemutattuk a 23 közhasznúsági kategóriát, a közhasznúság felté­ telrendszerét és a közhasznúsági jelentés elemeit. Végül további tanulmányozás céljából bemutattuk a nonprofit szervezetek működésére vonatkozó fontosabb jogszabályokat.

val, megszűnésével, vagyoni kérdéseivel kapcsolatban. Létesítő okirat A szervezet konstitucionális okmányainak (alapszabály, alapító okirat) gyűjtőfogalma. Közhasznú jogállás

nálják a szervezetekben a felmerülő feladatokat

A második blokkban bemutattuk a szervezetek egy lehetséges tipizálását, azaz a klub­ vagy hatalomkultúrát, a szerep- vagy tevékenységkultúrát, a feladat- vagy eredménykul­ túrát és a személyiségkultúrát, illetve ezek segítségével próbáltuk meg leírni a szerveze­ tek belső világát. A szervezeti életciklus nyolc állomását tárgyalva megnéztük a szerve­ zetek időbeliségének jellemzőit. Külön foglalkoztunk a stratégiai menedzsment kérdés­ körével, végigjártuk a jövőkép, küldetés, célok, helyzetelemzés, feladatok ciklusát, ahol volt módunk, ott módszereket is mutatva az elemzéshez. Igyekeztünk a szervezetek ve­ zetéselméletére is kitérni, többek között bemutattuk a vezetési stílusokatl (autokrata, de­ mokrata, laissez-faire), a különböző típusú szervezetek menedzselésének sajátosságait, a döntéshozatal mikéntjét és a munka- és felelősség-megosztást. Fontos része e fejezetnek a humánerőforrás-menedzsment nonprofit sajátosságai, azaz az önkéntesség fogalmi kör­ nyezete, az önkéntesek bevonása, toborzása, illetve megtartása, motiválása.

52

53

1.5. IRODALOMJEGYZÉK Ajánlott irodalom • Bakacsi Gyula (2007): Szervezeti Magatartás és Vezetés. Budapest: Aula Kiadó. • Barakonyi Eszter - Várnagy Péter (2006): Jogi alapismeretek. Pécs: PTE FEEK. • Bognár Piroska (2006): A nonprofit társaságok. Budapest: HVG-ORAC. • Bulláin Nilda (2008): Alapkérdések az alapítványokról. Civil Szemle, 17, 2008/IV • Hoffmann Istvánné (2002): Stratégiai marketing. Budapest: Aula Kiadó. • Lomnici Zoltán (2008): Az alapítványok és a közalapítványok. Budapest: HVG-ORAC. • Nagy Ádám (szerk) (2008): Civil Eves Jelentés. In Civil Szemle 14-15. • Szervezetmenedzsment T-kit. Európa Tanács és Európai Bizottság (2006). Budapest: Mobilitás Felhasznált irodalom • Allison, Michael - Kaye, Jude (2005): Strategic Planning for Nonprofit Organizations: A Practical Guide and Workbook, 2nd Edition. John Wiley & Sons, Inc. • Bakacsi Gyula (2007): Szervezeti Magatartás és Vezetés. Budapest: Aula Kiadó. • Barakonyi Eszter - Várnagy Péter (2006): Jogi alapismeretek. Pécs: PTE FEEK. • Bognár Piroska: A nonprofit társaságok. HVG-ORAC. Budapest: 2006. • Bulláin Nilda: Alapkérdések az alapítványokról. In Civil Szemle 17, 2008/IV. • Czike Klára - Bartal Anna Mária (2005): Önkéntesek és nonprofit szervezetek - az ön­ kéntes tevékenységet végzők motivációi és szervezeti típusok az önkéntesek foglalkoz­ tatásában. Budapest: Acta Civitalis • Czike Klára - Kuti Éva (2005): Lakossági adományok és önkéntes tevékenységek. Bu­ dapest: Nonprofit Kutatócsoport Egyesület, Önkéntes Központ Alapítvány. • Charles B. Handy (1993) Understanding Organizations. Penguin Business Library. • Charles B. Handy (1999): How to Make Them Function Effectively. Penguin Business Library. • Frederick Herzberg (1966): Work and the Nature of Man. Cleveland: World Publishing. • Howard, Marc Morjé (2003): Why post-communist citizens do not jóin voluntary organizations. In Badescu - Uslaner (eds.): Social capital and the transition to democracy. London: Routledge. 165-183. • Lomnici Zoltán: Az alapítványok és a közalapítványok. HVG-ORAC, Budapest, 2008. • Nagy Ádám (szerk) (2008): Civil Eves Jelentés. In Civil Szemle 14-15. • Nagy Ádám (szerk): Ifjúságügy - ifjúsági szakma, ifjúsági munka UMK-Palócvilág, Budapest 2008 •Patterson, M.G., West, M.A., Lawthom, R. & Nickell, S. (1999): Impact of People Management Practices on Business Performance. London: IPD • Senge, Péter M.: The fifth discipline: the art and practice of the learning organisation, • Szervezetmenedzsment T-kit, Európa Tanács és Európai Bizottság, 2006 Budapest, Mobilitás • www.onkentes.hu (2009-02-08)

54