NME KÖZlt'mı'nyı'l, Mlsluılr, l' .\'„.m:.:ı, zlılrıuılalımıtmlımıdrıyıık, .."7(l98!) kötet. 229 2.ı'ó.
A KGST ÁRRENDSZERE FEJLÖDÉSÉNEK NÉHÁNY KÉRDÉSE* PRIBIL VENCEL
A KGST országok állandóan fejlődő és sokrétű gazdasági együttműködésének napjainkig is legfontosabb területe a külkereskedelmi együttműködés. Közös áruforgalmuk 1978-ban már meghaladta a 100 milliárd rubelt, ami a világkereskedelmi forgalom közel 10%-a. A kölcsönös árucsere alapját a nemzeti tulajdonon alapuló nemzetközi munkamegosztás, az árucsere elvét pedig - mint a nemzeti érdekek egyensúlyba hozatalának lehetséges elve - az egyenértékű csere jelenti. Ez meghatározott árelvet és az ezen alapuló árgyakorlatot feltételez. De milyet? Ez a dolgozat egy hosszabb távra tervezett TDK-i munka első probálkozdsa. Abból ıı gazdag irodalmi anyagból, amelyet már eddig is feldolgoztam, most - a rendelkezésre álló rövid lehetőség alapján - a KGST árrendszere fejlődésének főbb állomásait és az ezekkel összefüggő főbb kérdéseket szeretném bemutatni. (További TDK-munkám során majd ıı mát szorosan érintő problémák alapos megismerését és gondos elemzését tartom feladntomnak.) 3
*
*
A második világháború után a Szovjetunió segítségével eg sor közép-európul orızılıı tért a szocialista fejlődés útjára. Az adott politikai viszonyok között fejlődésünknek egyet len útja volt járható: az egymással való kereskedelem fejlesztése. A tőkés országok ugyıııılıı ~ az USA-val az élen - erőteljes gazdasági blokádot vontak a szocialista országok köré. Az egymás közt kialakuló gazdasági kapcsolatok teljesen újfajta, a szocialista viszonyokon alupuló kereskedelem feltételeinek kialakítását követelte meg. E cél által is vezérelve hoztak "' Konzulens: Dr. Lengyel Béla egyetemi docens A szerző címe:
PRIBIL VENCEL egyetemi hallgató
Nehézipari Műszaki Egyetem Miskolc-Egyetemváro s, 3 S 15 Kézirat beérkezett: .1980. október 15.
229
létre a szocialista országok 1949-ben a KGST szervezetét. Ahhoz, hogy a szocialista országok -- a kölcsönös előnyök biztosítása alapján - egymással kereskedelrnet tolytassanak, új, szocialista alapokon nyugvó árrendszert. kellett kialakítani. A KGST, s benne az árrendszer állandóan fejlődik. E fejlődési folyamatot szakaszokra szokták bontani. A szakaszolásban többféle változat ismert - jelezve, hog e körül még bizonytalanság van. Ebben én még nem tudok állást foglalni, tehát a dolgozatban ettől el is tekintek. A szocializmus útjára lépett országok, a háborút követően még volt tőkés partnereikkel folytattak jelentős kereskedelmet. Ezekben az ügyletekben - de 1950-ig a Szovjetunióval is - az elszámolás közvetlenül a világpiaci árakon alapult és valutaneme a kliringdollár volt. Ebben az időszakban az évenkénti árucsereforgalmi tárgyalások, illetőleg az évenkénti ártárgyalások rendszere volt a jellemző. Speciális területe: a szovjet-magyar jóvátételi bérmunka volt. Itt nem a világpiaci árakat, hanem a szovjet belsô' piacon érvényes, belföldi ráfordítás-arányos árakat -_a megmunkálás devizaárfolyamon átszámított költségeivel pótlékolva - vették figyelembe. Lényeges változást hozott az alkalmazott árak tekintetében a koreai háború. A nyersanyagok és a szállítási tarifák világpiaci árai ugyanis jelentősen megemelkedtek. Az áremelkedést, az árarányváltozásokat elkerülendő, a KGST országok a korábban átvett tőkés világpiaci árakat rögzítették. Az így 1951-ben elhatározott stoppárak a KGST önállósult árpolitikájának a bevezetését is jelentették). Az ezután következő időszakot nevezzük a stopárak korszakának. A stopárak rendszere értelmében a szerződéses árakat is rögzítették, ez azonban nem zárta ki a kétoldalú ármódosítások lehetőségét. Az árak megállapításakor ugyanis a belföldi ráfordítások szolgáltak alapul. Ez abból következett, hogy a szocialista országok egymás közti kereskedelmi volumeneinek részaránya 80% fölött volt, és abból, hogy minden szocialista országra a szocialista iparositás volt a jellemző. A stopárak valójában - bár bizonyos mértékig a belső piacok védelmét szolgáltak - ellenkező hatást gyakoroltak a szocialista országok kereskedelmének fejlődésére, mint azt a közgazdászok várták, az említett időszakban ugyanis jelentős mértékben eltértek az árarányok a tőkés világpiacon meglevőtől. Bár voltak - több ízben is - kétoldalú ármódosítások, lényeges változás csak a KGST, 1958. júniusában, Bukarestben tartott IX. ülésszakát követően következett be. Itt ugyanis határozatot fogadtak el a szocialista világpiaci ár árképzési alapelveire vonatkozóan. Ez az úgynevezett Bukaresti árelv napjainkig is érvényben levő árképzési alapelv. A Bukaresti kongresszus határozatának lényege a következő: 1. a megalkotott árak a szocialista országok számára kölcsönösen előnyösek legyenek, miáltal segítsék elő a gazdasági kapcsolataik korszerű fejlődését; 2. az árszabályozások vagy ármódosítások alkalmával mindig a (fő árupiacokon lçjahkult - általában 3-5 éves átlagár) tőkés világpiaci árakból kell kiindulni; 3. az árak hosszabb időszakra, pl. hosszúlejáratú kereskedelmi megállapodások idejére legyenek stabilak. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy az ilyen módon egymással kereskedelmi kapcsolatban álló felek kétoldalúan nem módosíthatják áraikat - betartva az árképzési alapelveket; 230
4. a szocialista világpiaci ılı nem mrlıılýıııarlıaı konjunkturális és monopolhatáaokatl 5. az áregységesség elve, azaz az azonos áruk árai, figyelembe véve a minőséget és a szállítási költségeket, egyenlő feltételek mellett egységesek legyenek. 6. az ösztönző árak kialakítása. Ez azt jelenti, hogy ha egy adott ánı előállítása mindkét fél számára (itt mo st a „két fél" a harmadikkal kereskedelmi kapcsolatban állókat jelenti!) fontos, úgy arra - a termelés bővítése érdekében - ösztönző (premizált) árat lehet - kölcsönös megegyezéssel - megállapítani. A Bukaresti árelv az ármegállapítások esetére fontos szempontként jelezte a főpiac kiválasztásának kérdését. Ez ugyanis azt jelentette, hogy a kereskedelmi kapcsolat létesítése előtt a partnereknek meg kellett egyezni abban, hogy a tőkés relációban mely placról vásárolhatnak kedvező körülmények között. Ez az alapja az úgynevezett ,,félfuvar" elvnek. A tőkés főpiac árához ugyanis még hozzá kellett adni a feltételezett szállítási költségeket. Ezeket a fiktív szállítási költségeket azután a szerződő felek megfelezték. Bár a Bukaresti árelv az ármegállapítások alapjául a tőkés világpiaci árak megtlsztltott átlagát írja elő, valójában nem eldöntött, hogy milyen időközönként vegyük át ezeket az árakat. A gyakorlatban az árelv létrehozása előtti „stopáras” rendszerben kialakult árakat rögzítették nyolc évre. További problémát okozott a „félfuvar elv" szabad Órtelmezése is. Mindezek következménye lett, hogy az 1960-as évek elején a szocialista relációban alkalmazott ár néha tízszerese volt a szocialista országok tőkés piacokon realizált árainak. Ebben az időszakban jelentősen megváltoztak a nyersanyag és félkész, illetve a késztermékek árai. Az így kialakult gazdasági helyzetben a KGST országok sok-sok elrnéleti szakembere foglalkozott az új termelési feltételeket figyelembe vevő szocialista árrendszer kidolgozásán Ezt. a kísérletet nevezzük az úgynevezett „saját árbázis” kialakítására vonatkozó törekvévésnek. A szocialista világgazdasági rendszer termelési feltételei által meghatározott nemzetközi érték kimunkálására alapozott saját árbázis koncepciójának a vitája sok-sok értékes új ismeretet hozott. Bevezetésére az érdekek összehangolásának nehézségei miatt nem kerülhetett sor. A sokoldalú egyeztetéseket az áruforgalom kétoldalúsága is megnehezítette. Továbbra is a világpiaci árakon alapuló kétoldalú ártárgyalások gyakorlata murııdl érvényben - anélkül, hogr a saját árbázis gondolata végleg lekerült volna a lehetıégeı meg oldások közül. Mivel tehát a saját árbázisra való törekvés - hosszú időszakon át - nem hozott megfelelő eredményt, az árucsereforgalomban továbbra is a kétoldalúan megkötött szerződések doınináltak. Bár az elszámolások terén a kliring rubelt 1964-ben felváltotta a multllaterális kliring - az elszámolások valutaegysége a transzferábilis rubel lett - az egyes országok továbbra is a kétoldalú mérlegegyensúlyok rendszerét tartották szem előtt. A szocialista világpiacon ezidőben, főleg a nyersanyagok és az energiahordozók ára csökkent - így valamelyest a KGST árszint is - ez azonban nem hozott komolyabb eredményt a meglevő árszint-differenciák megoldásában. A különböző ágazatokban váltakozó eredménnyel létrejött ártárgyalások hatásaként jelentős változás jött létre a KGST országok cserearányaiban (1. táblázat). Jelentős momentum - főleg a KGST gépipari szerződéses árainak nagysága miatt - hogy a tőkés exportőrök komoly érdeklődést mutattak a szocialista 23|
piacok megszerzésére. Ez ismételten cselekvésre késztette u KGST szakembereit. I. táblázat. Változások a Szovjetunió külkereskedelmi cserearány-mu tatóiban
(1 960 = I 00%) 1956
1958
1960
1962
1964
1966
1968
1970
Bulgária Csehszlovákia Lengyelormág Magyarország NDK Románia
107 (97) 104 97 114 100
(98) 97 101 108 102 101
(100) 100 100 100 100 100
89 (100) 101 100 94 99
88 (91) 104 99 91 103
81 79 89 97 82 92
79 75 91 (9 3) 77 (93)
79 74 92 (89) 75 (87)
Áıızgbl
ıos
ıoı
100
96
94
ss
82
79
a) Az alacsony mintán alapuló mutatószámok zárójelben. b) Az érvényes export és import indexeket az egyes európai KGST országoknak a Szovjetunió összes exportjában, illetve imporljában 1960-ban betöltött 1 százalékos aránya alapján súlyozott átlagként
határozták meg, és ebből nyerték az átlagos cserearány-mutatót. Forrás: (Hewett E. A.) Botos K. .` Pénzügyek a KGST-ben (Közg. és Jogi Kiadó, 1979.)
Meg7`egyzés: A táblázatból kiderül, hogy az 195 0-es években a külkereskedelrni árak alakulása a cserearányok szempontjából összességében a Szovjetuniónak kedvezett. 1962-től azonban a Szovjetunió cserearányai jelentősen romlottak.
A hetvenes évek elején sor került a Bukaresn' árelv elméleti és gyakorlati problémáinak elemzésére, amelyek során felszínre kerültek az árelv belső ellentmondásai és gyakorlati alkalmazásának nehézségei. Melyek ezek? ` A Bukaresti árelv belső ellentmondása abban jelentkezik, hogy a tőkés világpiaci árak ki vannak szakítva közgazdasági környezetükből, és így akarják a szocialista piacokon, mint együttműködési szabályozót alkalmazni. Célszerű lenne ezt a környezetet - melyben az ár valóban formálódik - jellemezni. Ennek során kiderül, hogy: - A tőkés világpiac monetáris rendszerben működik; az ár a nemzetközi együttműködés mechanizmusának csak egyik eleme. A finanszírozási, a költségvetési és hitelpolitika, a tőkekapcsolatok hatása legalább olyan fontos korunk világgazdaságában, mint az árfunkció. - A tőkés világgazdaság ma már távol áll a klasszikus kapitalizmus és az aranystandard korszakától, amikor is a valutaárfolyamok spontán árszabályozó automatizmusként működtek. Ma az óriási monopóliumok tőkeösszefonódásai is eltorzítják az árarányokat, és végül - hogy a mai világgazdaságban jelentős a feldolgozóipari kooperációk, a közös vállalatok súlyıı melyben az árak -- a nemzetközi adókiskapukat is kihasználva - gyakran stratégiai célokat szolgálnak. Az ernlített árformáló hatásokból a Bukaresti árelv sok mindent nem vesz gyelembe, ebből következik, hogy az átvett ár - tartós tömegméretű kereskedelemben nem létezik a világpiacon. Milyen problémák jelentkeznek a Bukaresti árelv gyakorlati alkalmazása során? 232
- Nehéz egyes leıııııilwkıil ıı lökés plıırl ıııeglelelőjükkel azonosítani, illetve az
azonos rendeltetésil leııııekek ıızuııosliásu az eltérő minőségi és műszaki paraméterek következtében sziııtén ııelıéı. lelııdııt. - A fiktív ügyletek, ajánlati árak, mint alapul vett árdokumentációk alkalmazása sok nehézségbe ütközik, ugyanis az ajánlati ár potenciális vevőként - a vevő gazdaság nagyságától függően - jelentősen eltérhet. Alkalmazása esetén a nagyobb gazdaság relatíve előnyösebb üzletet köthet. - A tömegcikkek és a feldolgozóipari termékek dokumentálhatósága sem egy értelmű. A tőzsdei cikkek egyértelműbben, a feldolgozóipari termékek kevésbé egyértelműen dokumentálhatók. A tőkés cégek közötti nyereségmegosztás hatásának kiszűrése pedig szinte lehetetlen. - A termékek korszerűségi szintjében levő különbségeket nem kíséri megfelelő árdifferencia, s ez is hozzájárul a „kemény” és „puha” áruk cseréjének gyakorlatához. Az így leszűrt tapasztalatokat azonban nem követték konkrét integrációs intézkedések. Mindezek mellett azonban az elemzések során az is kiderült, hogy a forgalom egészében a kölcsönös előnyök érvényesülııek, illetve, hogy az egymás közötti kereskedelemben alkalmazott árak mindig előnyösebbek, mint amit a tőkés partnerekkel való kereskedelemben elértek. A Bukaresti árelv alkalmazásával árképzési alapelveinek megfelelően, az ármegállapítás mindenkor a tőkés világpiacról átvett és a már alkalmazott szerződéses árak fıgyelembevételével történt. A gyakorlat azt a metódust követte, hogr a megelőző öt év érvényes átlagárait használták fel az árképzéshez, ami azután általában öt, de nem ritkán nyolc évig volt érvényben. Lényegében ugyanezen árképzési alapelveket erősítették meg a KGST tagországok 1971-ben a Komplex Program elfogadásakor. Lényeges változást hozott az árképzés gyakorlatában az 1973- 74-es világpiaci árrobbanás. A nyersanyagárak a késztermék árakhoz képest ugrásszerűen megemelkedtek. A tőkés és a szocialista világpiaci árak jelentős mértékben elszakadtak egymástól. A bekövetkezett helyzet újabb feladat elé állította a KGST szakembereit. Felvetődött ugyanis, hogy az óriási mértékű - főleg olaj- - áremelés tartós lesz-e, és ha igen, úgy milyen módon vihető át a szocialista világpiac áraiba? Erre az új helyzetre a KGST 1974-ben új ajánlásokat fogadott el a szerződéses árelv alkalmazására. Az árakat továbbra is a tőkés világpiaci árak alap ján - kétoldaló megállapodás kereteiben - állapítják meg a transzferábilis rubel konvertibilis devizákhoz viszonyított árfolyamával átszámítva. Előtérbe kerül az árrendszer rugalmasságának fokozása. Az árakat ezután az úgynevezett ,,csúszó árelv” alapján évenként állupítják meg (az ártárgyalást megelőző öt év tőkés világpiaci árainak átlagolásával). Az elmúlt években több gyakorlati és tudományos értékelés készült, amely a módosult árelv hatásait elemezte. Az 1975-ben Moszkvában megrendezett konferencia a szerződéses árrendszer „komplex tökéletesítésének” kérdését tárgyalta, egyrészt aktuális, másrészt a jövőben alkalmazható árképzési módszereket elemzett. Az aktuális kérdések között a rugalmasabbá váló Bukaresti árelv megítélése szerepelt. A fő kérdés, hogy milyen lehetőség szerint szabad a szocialista világpiaci árakba begyűrűztetni a világpiaci árrobbanás keltette inflációs tendenciákat, illetve, hogy nem lenne-e célszerű egy független szo233
cialista termelési alapokon nyugvó árrendszert kialakítani. Az 1975-76-os években szerzett gyakorlati tapasztalatok hozzájárultak anhoz, hogy következtetéseket vonjunk le az árképzési gyakorlatunkból. Így megállapítható, hogy: - mozgékonyabbá vált a szerződéses árrendszer (folyamatosan követi a világpiaci ártendenciákat); - az átlagos árszinvonal emelkedés hatására a transzferábilis rubel vásárlóerő paritása közelebb került a deklarált árfolyamértékhez; - a korrigált árak körében - különösen a fontos importtermékeknél - a változások az áregységesség irányába hatottak; - a relációs árszintek szóródása nem csökkent, sőt talán még növekedett is (mert a kétoldalú tárgyalások a termékek különböző körére terjedtek ki, így országonként és évenként igen erősen eltérő árszinvonalemelkedés ment végbe); - az árrendezéseket az új módszer mellett is a korábbi szaldószemlélet hatja át (a hangsúly továbbra is a cserearány-alakulás nemzeti jövedelem-átrendező hatásán van); - az áraknak a szállítási döntésekre való hatása sem változott a korábbihoz képest. (A hosszúlejáratú megállapodásokat továbbra is az árak ismerete nélkül kötik meg, bár ennek kiküszöbölését is szorgalmazzák.);: - a mezőgazdasági termékeket az új árelv alkalmazása - a nyomott világpiaci árak átvétele miatt - diszpreferálja; - az új árképzés gyakorlati hatására a keményebb struktúrájú népgazdaság jut árnyereséghez . Mindezekből látható, hogy az árképzési elvek tisztázása terén még igen komoly tennivalók vannak. Ezek közül is legfontosabb annak a problémának a tisztázása, hogy a KGST nemzetközi árainak bázisát továbbra is a tőkés világpiaci árak képezzék-e, vagy pedig, főleg a szakosított és kooperációs termékeknél a tagországok, pontosabban az importőr tagországok belső árai, belső ráfordításai. Bármelyikük alapulvétele eltérő árfunkció-hatásokat indukál. Az árbázis továbbfejlesztésével összefüggésben számos részkérdés területén folyik tárgyalás, illetve vita napjainkban is. Az itt jelentkező néhány problémát célszerűnek tartom megemlíteni - a részletes témakifejtés igénye nélkül. - Továbbfinomításra érett a világpiaci árak jelenlegi megtisztításának módszere, gyakorlata. Elképzelhetőnek tartható, hogy az 1980-as évek második felében rátérünk a tőkés világpiaci árak azonos nagyságú rendszeres, évenkénti, nem fáziskéséses begyűrűztetésére. 3- A szakosított és kooperációs termékek árrnegállapítását ösztönzőbbé kell tenni. Közgazdaságilag indokolatlan az a nézet, miszerint csak a „végtermék” áru, a résztermék pedig nem, s így a KGST-kooperációt nem tekintik árukapcsolatnak. - Az áregységesség elvének a gyakorlatban történő megvalósítása sem következetes. Alapvető oka az árak kialakításának bilaterális mechanizmusában keresendő, melyeq 234
még a ,,félfuvar elv” gyakorlati alkalmazása is tovább bonyolit. - A mezőgazdasági termékek ármegállapításakor nem veszik figyelembe a kereskedelem specifikus vonásait. A kialakított árak nem tükrözik a tényleges nemzetközi társadalmilag szükséges munkaráfordítást. Ezek okai kereshetők mind a tőkés világpiaci árak nyomott jellegében, mind a mezőgazdaság korszerűsítésével kapcsolatos tényezőkben (magas tőke- és exportigényesség, hosszú megtérülési idő, gép-, műtrágya-áremelések), melyek valójában egy megalapozott áremelésí indokot képviselnek. - A megoldásra váró feladatok között szerepel a nemzetközi gazdasági szervezetekben illetve a közös vállalatokban alkalmazott árképzés gyakorlata is. Az 1971-ben elfogadott árelv szerint ugyanis az az ország, amelyben a nemzetközi gazdasági szervezet székel - ahol tehát a gazdasági tevékenységét kifejti -, amennyiben pl. nyersanyagot, energiát ad el a nemzetközi szervezetnek, és attól kész árukat vásárol, mindezt saját belkereskedelmi árai alapján teszi, a „kintiek” viszont külkereskedelmi árakon vesznek. Az így kialakult felemás helyzetben állandósult az érdekellentét: ahol működik a szervezet, nincs érdekeltség, a „kintiek” viszont veszítenek, mert külkereskedelmi árakon vesznek. A közös vállalatok is hasonló helyzetben vannak, még ma sem oldódott meg az árképzésük. Önálló elszámolásukat ugyanis a telephely szerinti ország gazdálkodási rendjének megfelelően szervezték meg, az árak képzése viszont a beszerzési relációktól függően eltérő. Tisztázatlan továbbá a közös vállalatok adózása is, mivel ez nyereséget, és emiatt a résztvevő, „külső” partnerország érdekeltségét is érinti. - Továbbmurıkálási igényt támaszt a célhitelek formájában szállított árucikkek árának és a hitelvisszaiizetésnél szállított termékek árszinvonalának a „szinkronba” hozatala is. A jelenlegi gyakorlatban ugyanis az éves árkorrekciókba esetenként a hitelkonstrukciók keretében szállított termékeket is bevonják, ami a hitelezők számára - a kamatveszteségen túl - árveszteségeket is okozhat. Az ekvivalens cserét biztosító megoldást -`minden bizonnyal - az segítené elő, ha mind a célhitel formájában, mind pedig a hiteltörlesztés fejében szállított áruk árát az egyezmény megkötését megelőző bázisidőszak világpiaci árai alapján állapítanák meg, és azt stabilnak tekintenék. Ez a közös beruházásokban való részvétel érdekeltségét is jobban növelné, mint azt a mai gyakorlat teszi. -- Továbbfmomítást igényel még a műszaki megoldásokban jelentkező különbségeknek az árakban való jobb tükröztetése; fontos feladatként jelentkezik a bázisidőszak és az árérvényesség időtartamának a vizsgálata; a gépipari termékeknél még ma is olykor alkalmazott úgynevezett súlyfajlagos árképzés rendszerének a megszüntetése, valamint a reális valutaárfolyamok kialakítását is elősegítendő, a KGST országok belső árképzési módszereinek a közelítése . . . A feladat - látható - sokrétű és nehéz. S bár a KGST országok közötti együttműködésben - általános felfogásként - a piaci viszonyoknak alárendelt szerepük van az integ ráció terveszközeilıez képest, az is biztonsággal állítható, hogy a megfelelő árképzés, a jó értékmutatók a tervezés hatásfokát is elősegíthetik. Erre pedig - az előttünk álló közös és nagy feladatok miatt is - törekedni kell.
235
SOME QUESTIONS OF THE DEVELOPMENT OF PRICE SYSTEM OF COMECON
bv V. PRIBIL Summary The formation of COMECON was urged by historical conditions. Till 1950 in the foreign trade
of the member countries, the calculation was based directly on the prices of world market and its currency was the clearing-dollar. The effect of the Korean war resulted in the system of the stop-prices. Later - proportionally with the examination of the so-called ,,own price basis” - was accepted the Price Principle of Bucharest (1958). What is the essence of this; which are its features; which are its
inner contradictions and its practical effects; which are the most important experiences of the price princíple used after price explosion of the world market in 1972-74 and which are the main elds of its improvement - composed by the requirements of today - ? The paper deals with these questions.
EINIGE FRAGEN DER ENTWICKLUNG DES PREISSYSTEMS DER RGW von VJ PRIBIL
Zusammenfassung Die Grííndung der RGW haben die Umstände der Geschichte betrieben. In dem Auiăenhandel untereinander - bis zum Jahre 1950 - hat sich die Abrechnung unmittelbar auf den Weltmarktpreisen beruht und deren Währungseinheit war der Clearing-Dollar. Die Wirkung des koreanischen Krieges hat das System der Stop-Preise resultiert, dann - paralell zu der Untersuchung der ,,eigenen Preisbasis”
wurde das Bucharester Preisprinzip (1958) und dessen Praxis hingenommen. Was ist dessen Wesen, welche sind die Grundprinzipien; was sind dessen innere Widersprüche und praktische Merkmale; die wichtigsten Erfalırungen des nach der Preisexplosion 1972-74 angewendeten Preisprinzips, was sind die I-lauptgebiete der Weiterentwicklung, die nach den Bedürfnissen von heute konzipiert werden kö nnen? . . . Über diese Fragen können wir in der vorliegenden Arbeit lesen.
HEKOTOPBIE B0l`lPOCbl PABBPITPIH CHCTEMBI IIEH B PAMKAX C3B B. IIPPIBI/[JT Pe sro Me
Coanarme C'3B őızıno ıurnınrponano ncropmıecıorıvnr ycnonmmn. Ilo 1950-oro rona no EnemHeroprcnızıx ornomennzx Mexcny coıruanncrmıecxmvnr crpanaıvnr pacver Gsm ocnonan Henocpencrnem-ıo no ııenaıvı Mırponoro pızıuıca, poııoıvr Danrorrzı õıznı Knnpnnr-nonnap. Pesynızrarom Kopeticxott noitırsı õızıno oőpaacnanıre cTon-uen, nocne, napannenızno c nccnenonanueıvı ,,co6cTBeHHoı`o őaaucıı ueH”, npuneno K npnı-Laruıc rr ıreilcrnmo Byxapecrcnoro flpnnurma Ileırooőpaaonamın (1958) . Ilaıurasr paõora mzıraercn narrz oTneTzr Ha cnenyıcınne aonpocm: Kaıcona cyıııaocrız; Kaxoeızr npuııunııızı; Kaıconızı nuyrpamme npornnopeuırn K npaıcrmıecxne npoannerma ueı-ıooõpaacnanwı :rroro Trina; nasıcuevrurı-re onızırı-nzıe ,tızanı-nzıe, npzruerurnminr ıvıep rıocne 1972-74 rononoro aapzıaa Mııpb max uen; ocııonnrzıe nanpannernrn naırsneiinıero pasnnrvuı arnx Mep, npımensııı nx K peıııaııılııı axryarıızınzıx npoõneıvr . . . rr T. rr.
236
A NEHEzıPAııı MŰSZAKI EGYETEM KÖZLEMÉNYEI
V. sorozat
TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK 27. KÖTET ~ 1-4. FÜZET A SZOCIALIZMUS ÉPITÉSÉNEK AKTUÁLIS GAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS IDEOLÓGIAI KÉRDÉSEI
Nemzetközi tudományos konferencia Magyarország felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére
MISKOLC. 1981
HU ISSN 0324--6779
SZERKESZTÖ BIZOTTSÁG:
KUN LASZLO felelős szerkesztő NAGY ALADĂR, SZOKOLI LÁSZLÓ, TUBA IMRE
Kiadja a Nehézipari Műszaki Egyetem Kiadásért felelős: Dr. Kozák Imre rektorhelyettes NME Sokszorosító üzeme,
Miskolc-Egyetemváro s, 1981 Nyomdaszám: KSZ-1250-81-NME Engedély száma: MTTH-III-31 83! 1976. Sajtó alá rendezte: Dr. Farkas József egyetemi tanár
Technikai szerkesztő: Molnár Lászlóné Megjelent az NME Közleményei Szerkesztőségének gondozásában
Kézirat szedése: 1980. dec. 1.-1981. márc. 15. Sokszorosítóba leadva: 1981. márc. 27. Példányszám: 450 Készült IBM-7 2 composer szedéssel, rotaprint lemezről az MSZ S601-59 és MSZ 5602-55 szabványok szerint 12 BIS ív terjedelemben Ajokszorosításért felelős: Tóth Ottó mb. üzemvezető
TARTALOMJEGYZÉK
Plenáris ülés Megnyitó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Kun László: A munkahelyi demokrácia néhány elméleti kérdése
. . . . . . . . . . . . . .
Társadalompolitikai szekció
Bela Belafi: A szocialista életmód és a munka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . R. 0. Karapetján: Az egyetemi hallgatók szabadidejének ésszerű felhasználása mint a kommunista nevelés része . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . K. J. Torncsev: A demokrácia kritériuma. a reális szocializmus viszonyai között . . . . . . Bozsik Sándorné: A szakszervezetek a proletárdiktatúra rendszerében . . . . . . . . . . .
G. Fritz-U. Fritz: Az NSZEP gazdaság- és szociálpolitikájának kölcsönhatásai és a szocialista életmód kialakulása
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Lehóczky Al -éd: Az életmód szerepe a különböző társadalmi csoportok helyzetének alakulásában
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Fabinyi Erzsébet: Az életmód és a tudati viszonyok néhány összefüggése
. . . . . . . . .
Majoros György: A szocialista demokrácia és a munka szerinti elosztás . . . . . . . . . . . Mike János: A munkaerkölcs időszerű kérdései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Gazdaságpolitikai szekció Lengyel Béla: Külgazdasági változások és a gazdaságirányítás . . . . . . . A. I. Belúj.` Gazdasági mechanizmus a fejlett szocializmusban . . . . . . . Szokoli László: Strukturális változások és gazdasági növekedés . . . . . . A. Jankowska Klapko wska: A lengyel nepgazdasag szerkezetváltozásainak I
I
_
. . . . . . . . . . . . hatása
. . . a
. . . . . . . . . . . . szoci
ı
alista országokkal való együttműködésre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Szabó László: Külgazdasági stratégiánk és a fejlődő országok . . . . . . . . . . . . . . . . Magda Brunanska.` Változások a munkaerő helyzetében és szerkezetében a szocializmus építése során a CSSZSZK-ban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Tóthné Sikora Gizella: A munkaerőgazdálkodás és ösztönzés kérdései . . . . . . . . . . . Helge Wendt: A műszaki fejlődés politikai és szociális problémái a szocializmusban . . Nagy Aladár: Vállalati innováció megváltozott feltételek között . . . . . . . . . . . . . . I úsági szekció Lőrincz Sándor: A munkához való viszony egyes kérdései
. . . . . . . . . . . . . . . . . .
Kesik László: KISZ alapszervezet csoportdinamíkai elemzése
. . . . . . . . . . . . . . . .
Veszteg József: A magyar árrendszer - 1980 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Pribil Vencel.` A KGST árrendszere fejlődésének néhány kérdése . . . . . . . . . . . . . .
