NLP JOSEPH O CONNOR - JOHN SEYMOUR. Segítség egymás és önmagunk megértéséhez Pszichológiai gyakorlatok

JOSEPH O’CONNOR - JOHN SEYMOUR

NLP Segítség egymás és önmagunk megértéséhez Pszichológiai gyakorlatok

Róbert B. Dilts előszavával és John Grinder bevezetőjével

Budapest, 2010

Minden gyakorlati idealistának és a kíváncsiság szellemének. A mű eredeti címe: Introducing NLP © Joseph O’Connor and John Seymour, 1990 © Bioenergetic Kft., 1996 Átdolgozott utánnyomás, 2007 Változatlan utánnyomás, 2010

Fordította: Dr. Kazsoki János Kazsoki Marianna Kazsoki Gábor A fordítást az eredetivel egybevetette: Pál Marianne Felelős szerkesztő: Mezei Katalin A borítót tervezte: Kabafi Adrienne Szaklektor: Dr. Biró Gyula, NLP-tréner Schneider Gábor, NLP-tréner Kiadja a Bioenergetic Kft. Felelős kiadó: Schneider Gábor Nyomdai munka: Séd Nyomda Kft., Szekszárd Felelős vezető: Katona Szilvia

ISBN 978 963 8120 151

Egyeseknek, mint a kreatív zeneszerzőknek, több tehetségük van az élethez, mint másoknak. Hatással vannak a környezetükben élőkre, de a folyamat itt el is akad, mert amit tesznek, nem írható le technikai kifejezésekkel, an­ nak legnagyobb része nem lévén tudatos. Valamikor a távoli jövőben, amikor kultúránkat már tökéletesebben felderítettük, lesz majd egy megtanulható, különböző emberekre, különböző munkakörökre és kapcsolatokra, időre, helyre, munkára és játékokra vonatkozó leírás, mintegy zenei partitúra. Ma is látunk sikeres és boldog embereket, akik önmaguk számára kielégítő és produktív tevékenységet végeznek. Milyen észbeli, alkati jellemzők, mely eltérések és minták különböztetik meg életüket a kevésbé szerencsésektől? Olyan eszközökre van szükségük, mellyel az élet élvezetesebbé tehető, vélet­ lenszerűsége csökkenthető. Edward T. Hall A néma nyelv

TARTALOM

2 . FEJEZET

Azzal foglalkozik, hogyan használjuk érzékszerveinket belső gondolkodásra; hogyan függ össze a nyelv és a gondolkodás, és hogyan tudhatjuk meg, mi mó­ don gondolkodnak mások. Az észlelés kapui..................................................................... ............... 42 Róbert B. Dilts előszava............................................................................... 10 John Grinder bevezetője.............................................................................. 11 Bevezetés...................................................................................................... 12 Bevezetés a második kiadáshoz................................................................... 15 1. FEJEZET Meghatározza a kontextust és bemutatja az NLP alapelveit: hogyan jutunk el jelenlegi valóságunkból oda, ahová érkezni akarunk; célok; kommunikáció; hogyan létesítsünk összhangot, és hogyan fejlesszük ki saját módszerünket a világ megértéséhez. Mi a Neuro-Lingvisztikus Programozás?.............................................. 17 Santa Cruz, 1972..................................................................................... 18 Santa Cruz, 1976.....................................................................................19 Térképek és szűrők................................................................................. 20 Tanulás, felejtés és újratanulás................................................................ 22 A tanulás négy szakasza:........................................................................24 A háromperces szeminárium..................................................................25 Eredmények............................................................................................ 26 Jelen állapot és kívánt állapot..................................... ........................... 32 Kommunikáció.......... ............................................................................ 33 A kommunikáció értelme a kapott válasz.............................................. 36 Összhang (Rapport)................................................................................ 36 Igazodás és vezetés (Pacingés Leading) ......................... ..................... 39 4

Reprezentációs rendszerek..................................................................... 43 Előnyben részesített reprezentációs rendszerek..................................... 46 A nyelv és a reprezentációs rendszerek................................................... 47 Érzékletes szavak.................................................................................... 48 A vezető rendszer....................................................................................50 Szinesztézia, átfedés és fordítás.............................................................. 51 A szemmozgás jelzései........................................................ ................... 52 Egyéb jelzések......................................................................................... 57 Szubmodalitások..................................................... ............................... 59 3. FEJEZET Tudatállapotunkkal foglalkozik; hogyan idézhetjük fel és használhatjuk aka­ ratlagosan ezeket az ingereket vagy rögzítéseket erőforrásokkal teli tudatálla­ potunkhoz való hozzáférésre. Fiziológiai állapotok és érzelmi szabadság.............................................67 Állapot kiváltása.....................................................................................69 Kalibrálás................................................................................................70 Rögzítések (Anchors).............................................................................. 71 Erőforrások rögzítése............................................................................. 74 Rögzítések láncolása............................................................................... 78 Rögzítések összeolvasztása..................................................................... 79 A személyes élettörténet megváltoztatása.............................................. 81 Jövőbe lépés (Future Pacing)......................................................... .........83 Új magatartás kialakításafNew Behaviour Generátor)........................... 85 5

4. FEJEZET Arról szól, hogyan gondolkozzunk rendszerekben, az egyszerű ok-okozati kapcsolat helyett. Tartalmazza Róbert Dilts néhány újabb munkáját: hogyan illik össze a környezet, a magatartás, a képességek, a meggyőződések és az identitás. Hurkok és rendszerek............................................................................. 86 Tanulási ciklusok....................................................................................90 A kudarctól a visszacsatolásig....................................................... .........92 A tanulás szintjei.....................................................................................93 A valóság leírásai.............................................................. .....................95 Háromszoros leírás.................................................................................95 Róbert Dilts egyesített NLP-tere............................................................ 97 Meggyőződés, hit....................................................................................102

Univerzális mennyiségjelzők................................................................. 119 Összetett egyenértékűség....................................................................... 121 Előfeltevések........................................................................................... 122 Ok-okozat........................................................................................ ....... 123 Gondolatolvasás..................................................................................... 124 6 . FEJEZET

Hogyan használjuk a nyelvet olyan művészi homállyal, hogy az összhangban legyen mások tapasztalatával, lehetővé téve számunkra a tudattalan erőforrá­ saikhoz való hozzáférést - ez a világhírű hipnoterapeutáról, Milton Ericksonról elnevezett Milton-modell. Metaforák; a tapasztalat jelentésének megváltoz­ tatása, és az idő szubjektív érzékelése. Kifelé irányuló figyelem és befelé fordulás.............................................131 A Milton-modell.....................................................................................133

5. FEJEZET

Igazodás és vezetés (Pacing és Leading)................................................. 134 A Jelentés keresése.................................................................................. 136

Azt tárgyalja, hogyan korlátozza a nyelv a tapasztalást, és hogyan léphetünk túl ezeken a korlátokon. A Méta modell-minták használata az útja a kulcskér­ dések felvetésének, annak tisztázására, mi az, amit mások mondanak.

A tudatos értelem elterelése és hasznosítása........................................... 137 A bal és a jobb agyfélteke........................................................................ 138

Szavak és jelentések................................................................................ 106 Hangos gondolkodás.............................................................................. 108 Értelmet adni a szavaknak - a méta modell...........................................109 Mindent kimondani - a mély szerkezet................................................. 110 Határozatlan főnevek............................................................................. 112 Határozatlan igék....................................................................................113 Összehasonlítások..................................................................................113 Vélemények, ítéletek...................................... .........................................114 Nominalizáció....................................................................................... 115 A lehetőséget kifejező modális operátorok (módbeli formánsok)......... 116 A szükségességet kifejező modalis operátorok...................................... 117 6

Hozzáférés a tudattalanhoz és az erőforrásokhoz..................................140 Metafora......... ........................................................................................ 142 A herceg és a varázsló............................................................................. 145 Átkeretezés és a jelentés átalakítása........................................................147 Összefüggésbeli keretváltás.................................................................... 150 Tartalmi keretváltás............................................................................... 151 Szándék és magatartás............................................................................152 A hatlépéses keretváltás.......................................................................... 153 Idővonalak.............................................................................................. 155 Időben és időn keresztül......................................................................... 159 Az idő megjelenése a beszédben............................................................. 160

7

7. FEJEZET

9. FEJEZET

További NLP-mintákat tár fel; a konfliktus, az illeszkedés, az értékek és a ru­ galmasság üzleti összefüggésben. Hogyan tehetjük hatékonyabbá az értekezle­ teket, és hogyan érhetünk el megegyezést nehéz helyzetekben.

Ez a fejezet gondolkodási stratégiánkról szól. Néhány gyakorlati példát ír le, köztük a híres NLP-helyesírási stratégiát, a zeneimemória-stratégiát és azt a kreativitási stratégiát, amelyhez Walt Disney szolgált modellként.

Konfliktus és kongruencia...................................................................... 162

Tanulás modellképzés útján................................................................... 203

Kongruenciajelünk azonosítása............... .............................................. 163 Saját inkongruenciánk jelének azonosítása............................................164 Értékek és kritériumok...........................................................................164 A kritériumok hierarchiája..................................................................... 166

Hogyan kezdődött az NLP-modellezés?................................................ 203 Modellezés....................................................................................... ......205 Meggyőződések...................................................................................... 207 Fiziológia................ ................................................................................208

Kígyók és létrák - felfelé és lefelé haladás.......................... ........... ........168 Metaprogramok......................................................................................171 Eladás........................................................... ...........................................179 Keretek.................................................................................................... 181 Megbeszélések........................................................................................ 183 Alku........................................................................................................ 187

Stratégiák................................................................................................209 Sikerrecept.............................................................................................. 210 Zenei stratégia........................................................................................ 212 Emlékezési stratégia................................................................... ........... 214 Helyesírási stratégia................................................................................ 217 Stratégia a kreativitáshoz........................................................................ 219 Vissza a modellezéshez........................................................................... 223

8 . FEJEZET

Az NLP szerepét vizsgálja a terápiában és a személyes változásban; három klasszikus NLP-technika: a „Huss!” minta, a fóbiakezelés és a belső konfliktus feloldása. Pszichoterápia......................................................................................... 192 Elsőrendű változás.................................................................................. 193 A fóbia gyógyítása................................................................................... 194 A „Huss!” minta..................................................................................... 197 Másodrendű változás............................................................................. 199 Belső konfliktus......................................................................................200

NLP, modellezés és gyorsított tanulás....................................................227 Felhasználói útmutató.............................................................................228 EPILÓGUS Rövid töprengő elmélkedés arról, hogyan tükrözi az NLP kultúránk változá­ sát, és a gondolataink belső világában végbemenő változási folyamat hogyan tükrözi a külvilágban bekövetkező változás növekvő sebességét. HIVATKOZÁSI FEJEZET Gyakorlati információk és tanácsok NLP-könyvek és -tanfolyamok kiválasztásához. Az NLP-tréning kiválasztása..................................................................238 A Szerzőkről........................................................................................... 240

9

ELŐSZÓ

BEVEZETŐ

Mindig öröm látni, ahogy elkötelezett NLP-tanulók kibontakoztatják tehetségü­ ket. A Joseph O’Connor-John Seymour szerzőpáros kitűnő művében közérthető formában mutatja be az NLP alapelveit és eszközeit. A könyv élvezhető társalgási stílusban, ugyanakkor az igényesség jegyében íródott, megőrizve az ismertetett anyag gazdagságát. A szerzők eleget tettek Albert Einstein híres mondásának: „Mindent le kell egyszerűsíteni, amennyire csak lehet, de nem jobban ” Ennél is fontosabb, hogy a könyv az NLP alapjai mellett az újabb fejlesz­ téseket is áttekinti. Gratulálok a szerzőknek, amiért segítenek előkészíteni a terepet az NLP számára!

Az értelmes emberek önmagukat alakítják a világhoz. Az esztelen emberek a világot alakítják önmagukhoz. Ezért függ minden haladás esztelen emberektől. George Bemard Shaw

Róbert B. Dilts Santa Cruz, Kalifornia 1989. december

Az írott történelemben a legújabb csodaszert ajánló reklám, a diplomata és a hit­ védő egyházatya megnyilvánulásainak keveréke. Hogyan is lehetne másként? Cregory Bateson (biológus, az NLP kidolgozói többek között az ő munkás­ ságából merítettek - a szerk.) óv a technológia halálos háromszögétől, úgymint a természetes élőkörnyezetet (például az Amazonas-völgyi őserdő) mestersé­ ges környezettel való helyettesítése (például New York utcái), valamint a tu­ dattalan folyamatok egyensúlyát nélkülöző tudatos tervezés. Tóm Malloy A pirkadat függönye című kitűnő regényében helyesbíti Charles Darwin megálla­ pítását: Darwin a „legügyesebbek túléléséről” beszélt, és Malloy szerint kisebb hibát követett volna el, ha azt mondja: „az ügyes szerelők túlélése” (Lefordít­ hatatlan szójáték: „the survival of the fittest” a legügyesebb túlélése, és a „the survival ofthe fitter” a szerelő túlélése - a fordító megjegyzése.) Ők ketten, O’Connor és Seymour, arra vállalkoztak, hogy a hallatlan ka­ landból összefüggő történetet alkossanak. Egyszerre volt bizarr és csodálatos volt a dzsungel, melyen Richard és én vizsgálataink során áthatoltunk. Ez a két finom és jó szándékú ember egy tiszta, gondozott angol rózsakertbe nyújt Önöknek bepillantást. Mind a dzsungelnek, mind a rózsakertnek megvan a maga sajátos vonzereje. Amit most elolvasni készülnek, soha nem történt meg, de ésszerűnek tűnik - még számomra is. John Grinder 1989. december

10

11

BEVEZETÉS

Ez a könyv a Neuro-Lingvisztikus Programozás, az NLP területén szolgál beveze­ tőként és útmutatóként. Az NLP a kiválóság művészete és tudománya. Annak vizs­ gálatából ered, hogy egyes emberek miként képesek csúcsteljesítményt nyújtani a különbözőbb területeken. Azokat a kommunikációs készségeket, melyekkel ezek az emberek rendelkeznek, bárki elsajátíthatja, s ezáltal a magánéletében és a hivatásá­ ban egyaránt növelheti hatékonyságát. A könyv e kiváló készségek elsajátításának azon modelljeit írja le, melyeket az NLP fejlesztett ki a kommunikáció, az üzleti élet, az oktatás és a terápia területén. E modellek alkalmazása gyakorlati eredményeket hoz, az NPL befolyása világszerte, számos szakterületen egyre nő. Az NLP folyamatosan fejlődik, újabb és újabb ötleteket ébreszt. Mi, a szerzők tudatában vagyunk annak, hogy ezzel ellentétben a könyvek lezártak és statiku­ sak. Minden szöveg egyben vallomás is a korról, amelyben íródott. Pillanatfelvétel a tárgyról. Az viszont, hogy valaki holnapra megváltozik, még nem ok arra, hogy ne fényképezzük le ma. Tekintsék ezt a könyvet úgy, mint új területek felfedezésének és egy életen át tar­ tó, izgalmas utazás első lépését. A mű a szerzők személyes felfogását mutatja be az NLP-ről, azaz nem tekinthető a szakkönyvek definitív vagy hivatalos változatának. Az NLP természetéből adódóan ilyen változat soha nem is jöhet létre. Jelen könyv útmutató, és hosszasan mérlegeltük, mi kerüljön bele és mi maradjon ki belőle. Az eredmény az anyag rendszerezésének egyik lehetséges módja. Az NLP az ember egyedi élettapasztalatainak egyik lehetséges struktúra-modellje. Az emberi gondolkodás és kommunikáció fantasztikus és csodálatos bonyo­ lultságáról többféle módon vélekedhetünk, azt többféle módon rendszerezhetjük. Az NLP ezen módok egyike. Reményeink szerint azáltal, hogy a könyvet ketten írtuk, az NLP bemutatása egyfajta térbeli dimenziót is nyer, ami egyetlen szerző esetén megvalósíthatatlan. A mélységet úgy érzékeljük, hogy mindkét szemünkkel a tárgy­ ra összpontosítunk. Félszemmel nézve a világ kétdimenziós. Az NLP olyan tudati állásfoglalást és a világban való létezésmódot kép­ visel, mely könyvben nem adható át teljes mértékben, bár a sorok közt olvas­ va bizonyos fokig megragadhátó. Egy csodálatos zenemű élvezete abból ered, hogy hallgatjuk, és nem a kottaolvasásból. 12

Az NLP gyakorlati gondolkodásmod. A hatékony gondolkodás és cselekvés mo­ delljeinek, eszközeinek és technikáinak készlete. Célja a hasznosság, a választási lehe­ tőségek számának növelése és az életminőségének javítása. A könyv tartalmára vo­ natkozó legfontosabb kérdések: „Hasznos? Működik?” Próbáljuk ki, és döntsük el, mi a hasznos, és mi az, ami működik. Még fontosabb meghatározni, hogy mely ponton nem működik, és addig változtatni, amíg végül is működik. Ez az NLP szelleme. Sok emberrel folytatott beszélgetés alapján az NLP iránt érdeklődővé válók igé­ nyét szerettük volna kielégíteni ezzel a könyvvel. Ebben a szellemben fogtunk hozzá az NLP területét áttekintő könyv megírásának. Szeretnénk megosztani az Olvasóval azt az izgalmat, amit a más emberek gondolkodásmódjába való betekintés és a le­ hetséges változások felismerése jelentett számunkra. Az NLP számos igen hasznos készséget, mintát és technikát mutat be oly módon, hogy azokat változó világunkban könnyen alkalmazhassuk. Az első olvasás után referenciakönyvként használható. Gyakorlati útmutatóként szolgál a speciális érdeklődésünknek, alkalmazási terüle­ teinknek megfelelő más NLP-könyvek vásárlásához. Emellett segítséget nyújt abban is, hogy választani tudjunk a különböző NLP-tréningek és -tanfolyamok között. A feladat olyannyira lenyűgöző, hogy - ismerve az NLP „meghatározhatatlan nyilvánosságát” -, egyikünk sem merte egyedül vállalni. Erőforrásaink egyesítése bátorságot adott. Vállalkozásunk olyan mértékben lesz sikeres, amilyen mértékben Önök hasznosnak találják a könyvet. Különösen arra szeretnénk Önöket bátorítani, hogy vizsgálják tovább az NLP területét, használják ezeket az erőteljes elveket becsülettel, önmaguk és mások iránti tisztelettel, több választási lehetőséget és boldogságot teremtve magánéletükben és hivatásukban, valamint mások életében. Eredetileg egy fejezetnyi történetet szerettünk volna közölni arról, hogyan fe­ dezték fel különböző emberek az NLP-t, és milyen tapasztalatokat gyűjtöttek an­ nak alkalmazásáról. Azonban hamarosan úgy döntöttünk, hogy ez nem működik: a másodkézből kapott tapasztalatok szórakoztatók lehetnek, hatásuk azonban csekély. Ehelyett az NLP szellemének megfelelően arra biztatjuk Önöket, hogy alkossák meg saját fejezetüket az NLP használatának érdekes tapasztalatairól. Az NLP-t „élőben” a legjobb megtapasztalni. Olvassa végig az „étlapot”, és ha tetszik, amit olvasott, élvezze az ízeket! A fénykép sohasem maga az ember. A kezdő lépés sohasem maga az utazás. A partitúra nem a hangzás. Nincs varázslat, csak varázslók és emberi érzékelés.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

BEVEZETÉS A MÁSODIK KIADÁSHOZ

Sok embernek szeretnénk megköszönni a tőlük kapott inspirációt és a könyv megírásához nyújtott segítséget. Először is tisztelettel és elismeréssel adósunk az NLP megalapítóinak, Richard Bandlernek és John Grindernek. Külön szeretnénk köszönetét mondani John Grindernek a kézirat elolva­ sásáért, a sok hasznos visszajelzésért, melyet beépítettünk a könyvbe, vala­ mint a bevezető megírásáért. Szintén tisztelettel és elismeréssel adózunk az elvek továbbfejlesztőinek, elsősorban Róbert B. Diltsnek, aki fontos szerepet játszott abban, hogy az elmúlt évtizedben az NLP számos irányban fejlődött. Köszönet és megbe­ csülés Robertnek, hogy engedélyezte a stratégiákról és az egyesített térről szóló anyaga felhasználását. Ö különösen sokat segített, megosztotta velünk gondolatait, és nagyszerűen inspirált. Dávid Gaster ugyancsak sokat segített nekünk és bátorított minket. Kö­ szönjük, Dávid, szerezzen mindig örömöt a repülés! Szeretnénk megköszönni Sue Quilliamnek és lan Grove-Stevensonnak, hogy induláskor a helyes pályára állítottak. Köszönet Norah McCullagh-nek a sok gépelésért, Francis Vine-nak a ku­ tatásokért, Michael Breennek az NLP-könyvekre vonatkozó tájékoztató ös­ szeállításában nyújtott segítségért, Carole Marie-nek és Ruth Trevennának pedig a javaslatért és a bátorításért, amit a nehéz időkben kaptunk tőlük. Sok köszönet Eileen Campbellnek és Elizabeth Hutchinsnak (Thorsons kiadó) a támogatásért és törődésért. Köszönet a John Fowles und Anthony Sheil Associates Ltd.-nek, mert megengedték, hogy idézzük „A herceg és a varázsló”-t John Fowles The M á­ gus (A mágus) című munkájából, ami a Jonathan Capes and Sons kiadásában jelent meg. Végül hálával tartozunk a könyv megírását megkönnyítő csodálatos Ma­ cintosh számítógép feltalálóinak. Joseph O’Connor John Seymour

1989. augusztus

14

Már a legelején szándékunk volt a könyv módszeres korszerűsítése. Szeret­ nénk lépést tartani az NLP-veí, mely mindinkább kiterjeszti és folyamatosan változtatja határait. Lényegéből adódóan sohasem válik statikussá. így nagy örömmel dolgoztunk ezen az új kiadáson. Az eredeti kiadás révén sokak álmai valósulhattak meg, és a visszajelzések szerint nagy vonalakban sikerült elérni a célunkat: a könyv megalapozott és hasznos bevezetésként és áttekintésként szolgál. Reméljük, az új kiadással újabb álmok válhatnak valóra. Számos kisebb és néhány nagy változtatást eszközöltünk. Reményeink szerint az előbbiek jelentős különbségeket eredményeznek és növelik a könyv színvonalát. Nagy változást jelent az új kiegészítő anyag, valamint az átdolgo­ zott Források fejezet, önálló fejezetet szenteltünk a metaprogramoknak. Ezek a minták egyre inkább előtérbe kerülnek, különösen üzleti összefüggésben, amit a könyvnek tükröznie kell. Kiegészítettük a Meggyőződések fejezetet, va­ lamint az utolsó fejezet Modellezés részét. Szeretnénk megköszönni Michael Neillnek, hogy mindkettőben részt vett. A könyv fő szövegét nehezebb volt megváltoztatni, mint gondoltuk volna. Az NLP olyan, mint a hologram. Minden rész kapcsolatban áll az összes többi­ vel. Rendszermodell. Amilyen mértékben tükrözi a könyv a rendszer jelleget, olyan mértékben kellett az egyik rész változtatásának megfelelően a többit is változtatni. A visszhang végigfutott az oldalakon, és legömbölyödött a gombo­ lyag (hogy keverjük a metaforákat). Az NLP terjedése ellenére két alapelv állandó marad. Az első: az NLP azt jeleníti meg, ami az emberekben elbűvölő. Hogyan teszik azt, amit tesznek? A második a modellezés eszközeire vonatkozik: a kiválóságot kell keresnünk a világban, hogy azt modellezhessük és alkalmazhassuk. A kiválóság mindenütt jelen van, néha olyan nyilvánvalóan, hogy természetesnek vesszük. Az NLP a rendelkezésünkre álló választási lehetőségek állandó növeléséről szól, arról, hogy a dolgokat tetteken és tapasztalatokon keresztül értjük meg, nem azáltal, hogy gondolkozunk róluk. 15

Szeretnénk köszönetét mondani Jay Erdmannek és Michael Neillnek a se­ gítségükért. Köszönjük a segítséget az Anchor Point Magaziné munkatársá­ nak, Michael Phillipsnek is. Köszönet Lia Putticknak, aki a szerkesztőnk volt a Thorson kiadónál. Végül köszönetét mondunk minden barátunknak, aki vis­ szajelzéseivel és javaslataival hozzájárult az átdolgozott kiadáshoz. Kérjük Önt is, kedves Olvasó, hogy ha van kedve, ossza meg velünk gondolatait. Címünk a könyv végén található. Joseph O’Connor John Seymour

London, 1993. január

16

1. FEJEZET

MI A NEURO-LINGVISZTIKUS PROGRAMOZÁS? Amikor azon tűnődtem, hogyan kezdjem ezt a könyvet, visszaemlékeztem egy néhány nappal korábbi találkozásra az egyik barátommal. Jó ideje nem láttuk egymást, és a szokásos üdvözlések után megkérdezte tőlem, mivel foglalko­ zom. Mondtam, hogy könyvet írok. „Nagyszerű!” - mondta. - „Miről szól?” Gondolkodás nélkül rávágtam: „A Neuro-Lingvisztikus Programozásról.” Rövid, jelentőségteljes csönd után azt mondta: „Köszönöm, neked is! És hogy van a család?” Bizonyos értelemben a válaszom egyszerre volt jó és rossz is. Ha célom a beszélgetés megszakítása lett volna, akkor tökéletesnek mondható. Ez a könyv valóban az eszmékhez és emberekhez kötődő Neuro-Lingvisztikus Programo­ zásnak nevezett gondolkodásmódról szól. A barátom azonban olyan formában szerette volna hallani, hogy mit csinálok, hogy azt ő is megértse. Válaszomat azonban semmilyen általa ismert dologhoz nem tudta kapcsolni. Nem az ő igazi kérdésére vonatkozott. Mi is hát az NLP? Milyen fogalmat takar ez a címke? A következő hasonló kérdésre azt válaszoltam, hogy könyvem annak tanulmányozásáról szól, ho­ gyan válnak emberek kiemelkedővé különböző területeken, és ezek a minták hogyan taníthatók meg másoknak. Az NLP a személyes kiválóság művészete és tudománya. Művészet azért, mert mindenki egyedi személyiségét és stílusát viszi bele abba, amit csinál, és ez szavakkal vagy technikákkal nem ragadható meg. Tudomány azért, mert létezik módszer és folyamat azoknak a mintáknak a felderítésére, amelyeket a kiemelkedő egyének kiemelkedő eredmények elérésére használnak. Ezt a fo­ lyamatot nevezzük modellelemzésnek, és az így feltárt mintákat, eszközöket és technikákat egyre nagyobb mértékben használják a tanácsadásban, az oktatás­ ban és az üzleti életben egyaránt, a hatékonyabb kommunikáció, a személyes fejlődés és a tanulás gyorsítása érdekében.

Tett-e Ön valaha valamit olyan elegánsan és hatékonyan, hogy még a lé­ legzete is elállt? Előfordult, hogy igazán el volt ragadtatva attól, amit csinált, és csodálkozott, hogy hogyan is vitte véghez? Az NLP megmutatja, hogyan értheti meg és modellezheti saját sikereit úgy, hogy sokkal több ilyen pillanatot élhessen át. Ezzel a módszerrel felfedezheti és kibontakoztathatja személyes géniuszát, a legjobbat hozhatja ki önmagából és másokból. Az NLP a kívánt eredmények elérésének gyakorlati eszköze, alkalmazása során a folyamatban részt vevők számára is értékeket hozunk létre. A kiváló és az átlagos közti különbséget tanulmányozza. Az oktatás, a tanácsadás, az üzle­ ti élet és a terápia egyaránt rendkívül hatékony technikáit dolgozza ki. SA N TA C R U Z , 1 9 72 Az NLP-t John Grinder és Richard Bandler indította útjára a hetvenes évek ele­ jén. John Grinder akkoriban a Kaliforniai Egyetemen, Santa Cruzban, a nyel­ vészeti fakultás tanársegédje volt, Richard Bandler pedig ugyanott pszicholó­ gus hallgató. Richard Bandler intenzíven érdeklődött a pszichoterápia iránt is. Három kimagasló terapeutát tanulmányoztak: Fritz Perlst, az újító pszichoterapeutát, az alaklélektannak (gestalt) nevezett terápiás iskola megteremtőjét, Virginia Satirt, a kiváló családterapeutát, aki számos esetben oldott meg olyan súlyos családi konfliktusokat, melyek sok más terapeuta szerint kezelhetetlenek voltak, valamint Milton Ericksont, a világhírű hipnoterapeutát. Bandler és Grinder nem szándékozott új terápiás iskolát indítani, csak a ki­ emelkedő terapeuták által használt mintákat kívánta azonosítani és másoknak továbbadni. Nem elméletekkel foglalkoztak, a sikeres terápia gyakorlatban is működő és tanítható modelljeit alkották meg. Az általuk modellezett három terapeuta igen eltérő személyiség volt, mégis meglepően hasonló alapmintá­ kat használtak. Bandler és Grinder kiszűrték ezeket a mintákat, s finomítot­ tak rajtuk. Létrehozták a hatékony kommunikációra, a személyes változásra, a gyorsított tanulásra alkalmas elegáns modellt, ami természetesen az életet is élvezhetőbbé teszi. Kezdeti felfedezéseiket négy, 1975 és 1977 között kiadott könyvben írták le: A mágia struktúrája I. (Nyelv és terápia) és II. (Kommunikáció és válto­ zás), valamint Milton Erickson hipnotikus technikáinak mintái I. és II. Azóta az NLP irodalma egyre gyarapodik. Abban az időben John és Richard közel éltek Gregory Batesonhoz, a brit antropológushoz, aki a kommunikációiról 18

és a rendszerelméletről írt. Bateson sok témában, a biológia, a kibernetika, az antropológia és a pszichoterápia területén publikált. Elsősorban a skizofrénia kettős kötés-elméletének kifejlesztése tette ismertté. Alapvetően járult hozzá az NLP létrejöttéhez. Hogy milyen hatást gyakorolt rá, talán csak mostanában kezd világossá válni. Ebből a két kezdeti modellből kiindulva az NLP két, egymást kiegészítő irányba fejlődött. Az egyik a bármilyen területen megnyilvánuló kiválóság mintáinak felderítési módszere. A másik a kiemelkedő emberek által alkalma­ zott gondolkodásmód és kommunikáció hatékony módszere. Ezek a minták és eszközök önmagukban is alkalmazhatók, de visszahatva erősítik a modellezési folyamatot is. John és Richard 1977-ben Amerika-szerte sikeres nyilvános sze­ mináriumokat tartott. Az NLP gyorsan terjedt, Amerikában a mai napig több mint 100 ezer ember végezte el az NLP-tréning valamely változatát. SA N TA C R U Z , 19 76 John és Richard 1976 tavaszán a Santa Cruz fölötti hegyekben, egy kis faház­ ban foglalták össze felfedezéseiket és eredményeiket. A 36 órás maratoni ülés vége felé kinyitottak egy üveg kaliforniai vörös bort, és feltették maguknak a kérdést: „Mi az ördögnek nevezzük el ezt az egészet?” Az eredmény a terjengős Neuro-Lingvisztikus Programozás kifejezés lett, amely három egyszerű gondolatot foglal magába. A „Neuro” azt az alapgon­ dolatot fejezi ki, hagy minden magatartás az érzékelés (látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás és érzés) neurológiai folyamataiban gyökerezik. Öt érzékszer­ vünkkel tapasztaljuk a körülöttünk levő világot; „értelmet” (jelentést) adunk az információnak, majd ez alapján cselekszünk. Idegrendszerünk működése nemcsak a láthatatlan gondolkodási folyamatokat, hanem a gondolatokra és az eseményekre adott látható fiziológiai reakciókat is magában foglalja. Az utóbbi egyszerűen visszatükrözi az előzőt. A test és a szellem együttesen alkotja az elválaszthatatlan egységet, az emberi lényt. A „Lingvisztikus” (nyelvi) azt jelzi, hogy a nyelvet használjuk gondola­ taink és viselkedésünk strukturálására, és a másokkal való kommunikációra. A „Programozás” azokra a módszerekre utal, melyeket célunk elérése érdek­ éhen, gondolataink és tetteink szervezésére alkalmazunk. Az NLP a szubjektív emberi tapasztalat szerkezetével foglalkozik; azzal, hogy hogyan rendszerezzük azt, amit hallunk, érzünk, és hogyan dolgozzuk 19

fel, szűrjük át a külső világot érzékszerveinken keresztül. Kutatja azt is, hogy mindezt hogyan írjuk le a nyelv eszközével, és hogy miképp cselekszünk szán­ dékosan vagy akaratlanul célunk elérése érdekében. TÉR K ÉPEK ÉS SZŰRŐK Bármilyen is a külső világ, felderítésére és leképezésére érzékszerveinket hasz­ náljuk. A világ a lehetséges érzékszervi benyomások végtelensége, és mi csak nagyon kis részét észleljük. Az észlelt részt tovább szűrjük saját egyedi tapasz­ talataink, a kultúra, a nyelv, a hiedelmek, az értékek, az érdekek és a feltevések szűrőin keresztül. Mindenki saját érzékszervi benyomásaiból és egyedi élettapasztalatából épített, teljesen egyéni valóságban él, és annak alapján cselek­ szik, amit a világról alkotott modelljében észlel. A világ olyan mérhetetlenül nagy és gazdag, hogy először egyszerűsítenünk kell, hogy értelmezhessük. A térképkészítés jó analógiája annak, ahogy a vilá­ got értelmezzük. A térképek szelektívek, információkat adnak s hagynak ki, és felbecsülhetetlen értéket jelentenek a terület felfedezése során. Egy elkészített térkép milyensége attól függ, hogy mit veszünk észre és hová akarunk eljutni. A térkép nem azonos azzal a területtel, amelyet ábrázol. A világnak csak a számunkra érdekes aspektusait követjük figyelemmel, ami érdektelen, azt figyelmen kívül hagyjuk. A világ mindig gazdagabb, mint a róla alkotott gon­ dolataink. Az észleléseink elé helyezett szűrők határozzák meg, hogy milyen világban élünk. A történet szerint Picassótól megkérdezte egy idegen, hogy miért nem olyannak festi le a dolgokat, amilyenek a valóságban. Picasso zavar­ ba jött. „Nem egészen értem, hogy mire gondol” - válaszolta. A férfi előhúzta felesége fényképét. „Nézze” - mondta. - „Olyat, mint ez. Ez pontosan olyan, amilyen a feleségem a valóságban.” Picasso kételkedve nézte a fényképet. „Valóban ekkora? És kissé talán lapos is...” Az erdei séta során egészen mást tapasztal és eltérő dolgokat vesz észre a művész, a favágó és a botanikus. Ha úgy járunk a világban, hogy a kiválósá­ got keressük, akkor kiválóságot találunk. Ha a problémákat keressük, akkor problémákat találunk. Az arab közmondás szerint: „Hogy milyennek látsz egy darab kenyeret, az attól függ, hogy éhes vagy-e, vagy sem.” A beszűkítő, korlátozó hiedelem, az ilyen jellegű érdeklődés és észlelés a világot szegényessé, előre kiszámíthatóvá és unalmassá teszi. Ugyanaz a világ 20

gazdag és izgalmas is lehet. A különbség nem a világban van, hanem a szűrők­ ben, amelyeken keresztül észleljük. Sok természetes, hasznos és szükséges szűrőnk van. A nyelv is szűrő. Gon­ dolataink és tapasztalataink térképe, mely a valós világtól távolabbi szintre he­ lyeződött. Gondoljon egy pillanatra arra, mit jelent Önnek a „szépség” szó. Kétségtelenül vannak emlékei és tapasztalatai, belső képek, hangok és érzé­ sek, amelyek lehetővé teszik, hogy értelmezze ezt a szót. Ugyanígy másoknak az Önétől eltérő emlékei és tapasztalatai vannak, és az Önétől eltérő módon gondolkodnak majd erről a szóról. Kinek van igaza? Mindkettőjüknek, különkülön, saját realitásukon belül. A szó nem azonos az általa leírt tapasztalattal, az emberek mégis harcolnak, sót néha meg is halnak abban a hitben, hogy a térkép maga a táj. Hitünk, meggyőződéseink szintén szűrőként hatnak, és arra késztetnek, hogy bizonyos módokon cselekedjünk, és hogy egyes dolgokat mások rová­ sára vegyünk észre. Az NLP, ami a saját magunkról és a világról való gon­ dolkodás egyik módszerét kínálja, maga is szűrő. Az NLP használatához nem kell a hitünket vagy akárcsak egyetlen értékünket megváltoztatnunk. Egyszerűen legyünk kíváncsiak, és álljunk készen a kísérletezésre! Min­ den, az emberekkel kapcsolatos általánosításunk valakire nézve hazug­ ságnak bizonyul, mert minden ember egyedi. így az NLP nem tart igényt arra, hogy objektíven igaz legyen. Az NLP modell, melynek célja - mint minden modellnek —az, hogy hasznos legyen. Az NLP-nek van néhány igen hasznos alapelve. Javasoljuk, hogy viselkedjen úgy, mintha ezek iga­ zak lennének, és figyelje meg a különbséget. Szűrője megváltoztatásával megváltoztathatja világát is. Az NLP néhány alapszűrőjére mint Magatartási keretekre hivatkoznak. Ezek cselekvéseinkre vonatkozó gondolkodásmódok. Az első a célirányult­ ság, a problématirányultság helyett. A célirányultság a következőt jelenti: sa­ ját akaratunknak, mások akaratának, valamint a rendelkezésre álló erőforrá­ soknak a meghatározása, és mindezek felhasználása a cél elérése érdekében. A problémairányultsagot gyakran „hibakeretnek” nevezik. Ez annak részletes analízisét jelenti, hogy mi a rossz. Olyan kérdések feltevését jelenti, mint „Mi­ ért van problémám? Hogyan korlátoz engem? Kinek a hibája?” Az ilyen kérdé­ sek általában nem vezetnek hasznos válaszhoz. Ha pedig ilyen kérdéseket te­ szünk fel, rosszabbul fogjuk érezni magunkat, mint azt megelőzően, és semmi sem történik a probléma megoldásában. 21

A második keret az, hogy „Hogyan?” kérdéseket teszünk fel „Miért?” kérdések helyett. A „Hogyan?” kérdések megértetik a probléma szerkezetét. A „Miért?” kérdések inkább igazolásokat és okokat eredményeznek anélkül, hogy bármi is változna. A harmadik keret pedig a Kudarc helyett a Vissza­ jelzés. Nincs kudarc, csak következmények vannak. Ezek visszajelzésként, korrekció céljából használhatók, nagyszerű lehetőséget nyújtva arra, hogy megtudjunk valamit, amit addig nem vettünk észre. Hajlamosak vagyunk ku­ darcként megélni azt a következményt, amely nem felel meg akaratunknak, holott a tapasztalatot erőfeszítéseink átirányítására is használhatjuk. A Vissza­ jelzés a célt tartja szem előtt. A Kudarc a kilátástalanság. A két szó teljesen különböző gondolkodásmódot képvisel. A negyedik keret a Szükségszerűségek helyett a Lehetőségek megfontolása. Ez esetben is a fókusz eltolásáról van szó. Azt vizsgáljuk, mit tehetünk, mi­ lyen választási lehetőségek állnak rendelkezésünkre, ahelyett, hogy a helyzet kényszereire koncentrálnánk. Az akadályok gyakran kevésbé ijesztőek, mint amilyennek látszanak. Végül az NLP a Kíváncsiság és Lelkesedés irányát követi, és nem Rette­ géseket állít fel. Nagyon egyszerű, de mélyreható következményekkel járó gondolat. A kisgyerekek rendkívül gyorsan tanulnak, mert mindenre kíván­ csiak. Sok mindent nem tudnak - és ennek tudatában is vannak -, így nem törődnek azzal, hogy esetleg butának nézik őket, ha megkérdeznek valamit. Végül is, valamikor régen mindenki „tudta”, hogy a Nap kering a Föld körül, hogy a levegőnél nehezebb test nem repülhet, és természetesen azt is, hogy egy mérföldet négy percnél rövidebb idő alatt lefutni fizikailag lehetetlen. Csak a változás állandó. További hasznos gondolat, hogy mindannyiunk számára rendelkezésre áll (vagy megteremthető) minden belső erőforrás, amelyre céljaink elérése érdeké­ ben szükségünk van. Sokkal nagyobb a valószínűsége a sikernek, ha úgy teszünk, mintha ez már igaz lenne, és nem az ellenkezőjére alapozva cselekszünk. TANULÁS, FELEJTÉS ÉS ÚJRATANULÁS Jóllehet a világ nyújtotta információnak csak nagyon kis részét vagyunk képe­ sek tudatosan felfogni, tudattalanul ennél sokkal többet érzékelünk és sokkal többre reagálunk. Tudatos elménknek számos korláta van. Ügy tűnik, egy in­ formációnak egyszerre legfeljebb hét változóját vagy részét képes követni. 22

Ezt a gondolatot George Miller amerikai pszichológus körvonalazta 1956ban A Mágikus hetes szám , plusz-mínusz kettő című klasszikus írásában. Ezen részinformációk milyensége nem meghatározott, bármi lehet az autóvezetéstől kezdve addig, hogy belenézünk a visszapillantó tükörbe. Az egyik lehetséges tanulási mód a magatartás apró elemeink tudatos elsajátítása, majd azokból egyre nagyobb egységek létrehozása, míg szokássá és tudattalanná válnak. Szokásokat alakítunk ki, hogy felszabaduljunk más dolgok észlelésére. Tehát tudatosságunk hét plusz-mínusz két részinformációra korlátozódik, akár gondolataink belső világából, akár a külső világból származik. Ezzel szemben tudattalan testünk teljes éltető folyamatának részét alkotja minden, amit a jelen pillanatban észlelhetnénk, de nem észlelünk. A tudattalan sok­ kal bölcsebb, mint tudatos elménk. Annak feltételezése, hogy képesek va­ gyunk megérteni a végtelenül bonyolult világot azzal a tudatos értelemmel, mely egyszerre csak körülbelül hét részinformációt képes megragadni, nyil­ vánvalóan nevetséges. A tudatos és tudattalan fogalma központi jelentőségű annak a modellnek a szempontjából, ahogyan tanulunk. Az NLP-ben az a tudatos, ami a jelen pil­ lanatban tudatos, mint éppen most ez a mondat. Tudattalan valami akkor, ha a jelen pillanatban nem tudatos. Az éppen most hallható háttérrajzok valószí­ nűleg nem voltak tudatosak mindaddig, míg ezt a mondatot el nem olvasta. Annak emléke, mikor életében először látott havat, majdnem biztos, hogy kí­ vül esik tudatos emlékein. Ha valaha is segített egy kisgyereknek kerékpározni tanulni, akkor tudhatja, hogy ez a készség hogyan vált öntudatlanná Önben. Az, hogy az elfogyasztott étel milyen folyamat révén hat a hajra és a köröm­ re, valószínűleg örökre öntudatlan marad. Olyan kultúrában élünk, amelyben alapmeggyőződés, hogy annak, amit teszünk, legnagyobb részét tudatosan tesszük. Ezzel ellentétben viszont annak, amit teszünk, és amit a legjobban te­ szünk, a legnagyobb részét öntudatlanul tesszük. A hagyományos álláspont szerint egy készség elsajátítása négy szakaszból áll. Az első szakasz a tudattalan hozzá nem értés. Nemcsak hogy nem tudjuk, hogy hogyan kell valamit csinálni, de nem is tudjuk, hogy nem tudjuk. Ha soha nem vezetett például autót, akkor fogalma sincs arról, hogy milyen az. Tehát elkezdünk tanulni. Igen hamar felfedezzük korlátainkat. Veszünk néhány órát vezetésből, tudatosan szemmel tartjuk az összes műszert, kormá­ nyozunk, sebességet váltunk és figyeljük az utat. Ez teljes figyelműnket igény­ be veszi, még nem igazán értünk a vezetéshez, és inkább a mellékutcákban 23

maradunk. Ez a tudatos hozzá nem értés szakasza, mikor lekoptatjuk a fogas­ kerekeket, túlforgatjuk a kormányt, és szívinfarktust okozunk a kerékpáro­ soknak. Bár ez a tanulási szakasz kényelmetlen, különösen a kerékpárosoknak, ekkor tanulunk legtöbbet. Ez vezet át a tudatos hozzáértés szakaszába. Tudunk autót vezetni, de ez teljes összpontosítást igényel tőlünk. Megszereztük a készségeket, de még nem uraljuk őket. Végül eljön - és ez az egész erőfeszítés célja - az öntudatlan hozzáértés. A fáradsággal megtanult minden apró minta egyetlen harmonikus, egységes mű­ ködéssé áll össze. Ekkor már képesek vagyunk rádiót hallgatni, a tájat élvezni, sőt beszélgetni is vezetés közben. A tudatos értelem kitűzi a végeredményt, és ráhagyja a tudattalan részre, hogy megvalósítsa, felszabadítva a figyelmünket más dolgok iránt. Ha elég sokáig gyakorlunk valamit, elérjük a negyedik fokozatot, és szoká­ sokat alakítunk ki. Ezen a ponton a készség tudattalanná vált. Lehet azonban, hogy a szokások nem a leghatékonyabbak a feladat szempontjából. Lehetséges, hogy a szűrőink miatt a tudattalan hozzáértés felé vezető úton fontos informá­ ciók mellett megyünk el. Tegyük fel, hogy viszonylag tűrhetően teniszezünk, de javítani szeretnénk a játékunkon. A tréner valószínűleg megfigyeli azt, azután elkezd változtatni dolgokat, például a lábmunkát, az ütőtartást, azt a módot, ahogy az ütőt vezet­ jük a levegőben. Más szóval azt, ami számunkra egyetlen viselkedési egység volt - például tenyeres ütés -, összetevőire bontja, aztán újra összeállítja őket úgy, hogy jobban üssük a tenyerest. Azaz a tanulási fázisokon visszafelé halad­ va kell visszatérnünk a tudatos hozzá nem értéshez, és az újratanulás előtt elő­ ször felejtenünk kell. Ennek fő célja az új választási lehetőségek, a hatékonyabb minták beépítése. Ugyanez történik az NLP tanulása során is. Már rendelkezünk kom­ munikációs és tanulási készséggel. Az NLP segítségével ezek finomíthatok, módszerei több választási lehetőséget és nagyobb rugalmasságot kínálnak. A tanulás négy szakasza: 1. Tudattalan hozzá nem értés 2 . Tudatos hozzá nem értés 3. Tudatos hozzáértés 4. Tudattalan hozzáértés 24

Az elfelejtés visszatérés a 4-ből a 2-höz. Az újratanulás a 2-ből vissza a több választási lehetőséget nyújtó 4-hez. A kü­ lönböző tanulási modelleket a könyvben később még vizsgáljuk. A HÁROM PERCES SZEM INÁRIUM Ha az NLP-t valaha is háromperces szemináriumon kellene bemutatni, az va­ lahogyan így történne. Az előadó besétálna, és azt mondaná: „Hölgyeim és Uraim! Ahhoz, hogy sikeresek legyenek az életben, elég há­ rom dolgot észben tartaniuk. Először: tudniuk kell, hogy mit akarnak, minden helyzetben legyen világos elképzelésük a kívánt eredményről. Másodszor: legyenek éberek, és tartsák nyitva az érzékszerveiket, hogy ész­ leljék, amit kapnak. Harmadszor: rugalmasan változtassák tetteiket, míg azt kapják meg, amit akarnak.” A következőket írná a táblára:

Eredmény Érzékszervi élesség Rugalmasság Majd távozna, Vége a szemináriumnak. Az első lépés az, hogy ismerjük a célt. Ha nem tudjuk, hová tartunk, az meg­ nehezíti az odajutást. Az NLP fontos része az érzékszervi élesség edzése; mire fordítsunk figyel­ met, hogyan változtassuk és fejlesszük szűrőnket, hogy a korábban nem észlelt dolgokat is észleljük. Ez a jelen pillanatbeli érzékszervi élesség. A másokkal való kommunikáció során ez azt jelenti, hogy észrevesszük azokat az apró, de döntő fontosságú jeleket, melyekből megtudjuk, hogyan reagálnak. A gondol­ kodás, azaz a saját magunkkal való kommunikáció során a belső képek, han­ gok, érzések fokozott érzékelését jelenti. Szükségünk van az éles érzékelésre vagy fogékonyságra, hogy észleljük: az, amit teszünk, azt eredményezi-e, amit akarunk. Ha nem működik, amit 25

teszünk, tegyünk valami mást! Hallanunk, látnunk, éreznünk kell, hogy mi történik, és kell, hogy legyen választási lehetőségünk reakcióinkat illetően is. Az NLP arra törekszik, hogy több cselekvési alternatívát kínáljon az embe­ reknek. Ha csak egyféle módon tehetünk valamit, akkor nyilvánvalóan nincs választási lehetőségünk. Néha működik, néha nem, azaz mindig lesznek olyan helyzetek, melyekben nem boldogulunk. Két lehetőség dilemma elé állít ben­ nünket. A választási lehetőség azt jelenti, hogy legalább három megközelítést alkalmazhatunk. Bármilyen kölcsönhatásban mindig az a személy uralja a helyzetet, akinek a legtöbb cselekvési lehetősége van, aki magatartására nézve a legrugalmasabb. Ha mindig azt teszed, amit mindig is tettél, akkor mindig azt fo­ god kapni, amit mindig is kaptál. Ha az, amit teszel, nem működik, tégy valami mást. Minél több a választási lehetőség, annál nagyobb az esély a sikerre. Ezen készségek oly módon működnek együtt, mint mikor evezős csó­ nakot bérelünk, hogy felderítsünk egy tavat. Eldöntjük, hogy hová akarunk menni - ez a kezdeti cél. Elkezdünk evezni, és észleljük az irányt: ez az érzék­ szervek ébersége. Ezt összehasonlítjuk azzal, ahova el akarunk jutni, és ha eltértünk az iránytól, akkor változtatunk rajta. Ezt a ciklust addig ismételjük, míg elérjük célunkat. Azután új célt tűzünk ki. A kívánt eredményt a ciklus bármely pontján módosíthatjuk, élvezhetjük az utazást, és menet közben tanulhatunk valami újat. Pályánk vonala valószínűleg cikcakkos lesz. Nagyon ritkán vezet abszolút világos, egyenes út oda, ahova el akarunk jutni. EREDM ÉNYEK - Megmondanád nekem, kérlek, melyik úton menjek? - Ez nagymértékben függ attól, hogy hova akarsz menni - mondta a macska. - Hát, tulajdonképpen mindegy - mondta Alice. - Akkor az is mindegy, hogy melyik úton mész tovább - mondta a macska. Lewis Carroll: Alice Csodaországban

26

Kezdjük az elején, a kívánt eredményekkel vagy célokkal. Minél pontosabban és pozitívabban tudjuk meghatározni, mit akarunk, és minél inkább progra­ mozzuk az agyunkat a lehetőségek megkeresésére és észlelésére, annál való­ színűbb, hogy megkapjuk azt, amit akarunk. A lehetőségek akkor léteznek, ha lehetőségként ismerjük fel őket. Ahhoz, hogy azt az életet éljük, amit akarunk, tudnunk kell, mit akarunk. Hatékonynak lenni a világban azt jelenti, hogy azokat az eredményeket érjük el, melyeket célként magunk elé tűztünk. Az első lépés a választás. Ha nem tesszük, nagyon sok ember áll készen arra, hogy helyettünk válasszon. Honnan tudjuk, hogy mit akarunk? Megfogalmazzuk. Létezik néhány erre vonatkozó szabály, ami biztosítja a siker maximális esélyét. NLP-kifejezéssel élve jól formált célt választunk. A kívánt eredmény akkor jól formált, ha meg­ felel a következő feltételeknek: Először is legyen pozitívan megfogalmazott. Könnyebb afelé haladni, amit akarunk, mint attól távolodni, amit nem akarunk. Nem tudunk azonban vala­ mi felé haladni, ha nem tudjuk, hogy mi az. Például gondoljon egy pillanatra a kengurura. A kengurura gondol? IÓ *

Most ne gondoljon a kengurura mindaddig, amíg végigolvassa ezt a lapot! Ne engedje, hogy a következő percben a kenguru gondolata felmerüljön Ön­ ben! Nem gondol a kengurura? Most gondoljon arra, hogy mit csinál majd holnap! Ahhoz, hogy meg­ szabaduljunk ettől a szívós kengurutól, valami másra, valami pozitívra kell gondolni. Ez a trükk világosan bebizonyítja, hogy agyunk csak akkor képes megérte­ ni valami negatívat, ha pozitívra változtatja. Ahhoz, hogy elkerüljünk valamit, először tudnunk kell, hogy mi az, amit elkerülünk, és arra kell figyelnünk. Gondolni kell rá, hogy tudjuk, mire ne gondoljunk, ahogy egy tárgyat szem­ mel kell tartanunk ahhoz, hogy ne botoljunk bele. Aminek ellenállunk, az nem múlik el. Többek között azért olyan nehéz a dohányzást abbahagyni, mert fo­ lyamatosan a dohányzásra kell gondolni ahhoz, hogy abbahagyjuk. Másodszor: aktív szerepet kell játszanunk, a kívánt eredménynek éssze­ rűen saját magunktól kell függnie. Az elsődlegesen mások tettein múló célok nem jól formált célok. Ha az emberek nem a kívánt módon viselkednek, akkor megakadunk. Ehelyett koncentráljunk arra, mit kell tennünk, hogy a kívánt 27

reakciót kapjuk. így például ahelyett, hogy arra várnánk, hogy valaki barátsá­ got kössön velünk, gondolkozzunk el azon, mit tehetnénk, hogy jobb barátság­ ba kerüljünk valakivel. Képzeljük el a kívánt eredmény a lehető legpontosabban! Mit fogunk látni, hallani és érezni? Képzeljük el részletesen, és írjuk le a magunk számára olyan kifejezésekkel, hogy ki, mit, hol, mikor és hogyan! Minél teljesebb a képze­ tünk arról, amit akarunk, agyunk annál inkább képes észlelni és elismételeni az eléréshez alkalmas lehetőségeket. Milyen összefüggésben akarjuk? Vannak olyan összefüggések, melyekben nem akarjuk? Honnan tudjuk majd, hogy elértük célunkat? Mi az az érzékszerveken ala­ puló bizonyíték, amely tudatja velünk, hogy elértük, amit akartunk? Mit fo­ gunk látni, hallani és érezni, amikor elértük? Vannak célok, melyek elérése több életet vehet igénybe. Lehet, hogy elérésére szeretnénk határidőt kitűzni. Vannak erőforrásaink arra, hogy nekikezdjünk, és arra is, hogy fenntartsuk az eredményt? Mire van szükségünk? Már megvan? Ha nem, hogyan fogjuk megszerezni? Mindezt gondosan meg kell vizsgálni. Ezek lehetnek belső (spe­ ciális készségek vagy pozitív tudatállapotok) vagy külső erőforrások. Ha úgy találjuk, hogy külső erőforrásokra van szükségünk, lehet, hogy ezek eléréséhez mellékcélt kell kitűznünk. A cél legyen megfelelő mértékű. Ha túl nagy, több kisebb, könnyebben elér­ hető célra kell bontani. Például kitűzhetjük célként, hogy első osztályú teniszjátékosok leszünk. Ez nyilvánvalóan nem a jövő héten történik meg, hiszen a cél túlságosan határozatlan, és sok időt igényel. Kisebb egységekre kell bonta­ ni, ezért kérdezzük meg magunktól: „Mi tart vissza attól, hogy elérjem?” Ez a kérdés rávilágít néhány nyilvánvaló problémára. Például nincs jó te­ niszütőnk, és profi edzőre van szükségünk. Azután alakítsuk át ezeket a prob­ lémákat célokká úgy, hogy megkérdezzük magunktól: „Mit akarok ehelyett?” Egy jó ütőt akarok venni, és találni akarok egy edzőt. A probléma egyszerűen feje tetejére állított cél. Nagyon nagy cél esetén lehet, hogy többször végig kell mennünk ezen a folyamaton, hogy meghatározzuk az ésszerű mértékű és elérhető első lépést. A leghosszabb utazás is az első lépéssel kezdődik (a jó irányba, természetesen). Lehet azonban, hogy az eredmény túl kevés és triviális ahhoz, hogy motivál­ jon. Például kitűzhető célként a rendrakás a dolgozószobában, ami elég kicsi, és nem túlságosan izgalmas feladat. Ahhoz, hogy ehhez energiám legyen, össze kell kapcsolnom egy nagyobb, fontosabb céllal, ami inkább motivál. így megkérde­ 28

zem magamtól: „Mit eredményez számomra, ha elérem a kívánt eredményt?” Ennél a példánál a rendrakás szükséges lépés lehet egy olyan munkahely kiala­ kításához,ahol valami más, sokkal érdekesebb dolgot lehet csinálni. Ha megte­ remtettük ezt a kapcsolatot, a nagyobb célból nyert energiával állhatunk neki a kis cél megvalósításának. A célok kitűzésének végső kerete az ökológia. Senki sem létezhet elszi­ getelten. Mindannyian nagyobb rendszerek, családi, munkahelyi, baráti kap­ csolatok, és általában a társadalom részei vagyunk. Célunk elérésének követ­ kezményeit ezeknek a szélesebb kapcsolatoknak összefüggéseiben is meg kell vizsgálnunk. Lenne nemkívánatos mellékhatása? Mit kellene feladnunk vagy vállalnunk a kívánt eredmény eléréséhez? Például szabadúszóként több munkát szeretnénk. Ez valószínűleg több időt vesz igénybe, így kevesebbet lehetünk a családunkkal. Egy nagy szerződés megszerzése olyan mértékben fokozhatja leterheltségünket, hogy nem tudjuk megfelelően elvégezni a munkát. Bizonyosodjunk meg arról, hogy a cél har­ monizál önmagunkkal mint teljes személyiséggel. A cél nem azt jelenti, hogy mások rovására érjük el, amit akarunk. A legértékesebb és legkielégítőbb ered­ mények tárgyalásokkal és együttműködéssel érhetők el, közös célok kitűzésé­ vel, melyekből mindenkinek nyeresége származik. Ez automatikusan megoldja az ökológia kérdését. Az ilyen kérdések hatására felülvizsgálhatjuk célunkat, vagy eredeti szán­ dékunk megváltoztatása nélkül átalakíthatjuk nemkívánatos mellékhatások nélkül megvalósító céllá. Midasz király klasszikus példája a nem ökologikus célválasztásnak. Azt akarta, hogy minden, amit megérint, változzon arannyá. Hamarosan tapasztalhatta, hogy ez kivitelesen nagy teher.

A célok, eredmények összefoglalása A jól formált célok tehát a következő hét feltételnek felelnek meg. Pozitív a cél Inkább arra gondoljunk, amit akarunk, mint arra, amit nem akarunk. Kérdezzük: „Mit szeretnék?” „Mit akarok igazán?”

29

Bizonyíték

Saját feladatom Gondoljunk arra, amit majd aktívan teszünk, és ami csak tőlünk függ. Kérdezzük: „Mit teszek majd, hogy elérjem a kívánt eredményt?” „Hogyan kezdhetek neki és őrizhettem meg?” Részletesség Képzeljük el a kívánt eredményt olyan pontosan, amennyire csak tudjuk. Kérdezzük: „Pontosan ki, hol, mikor, mit és hogyan?”

Gondoljunk az érzékszerveken alapuló bizonyítékra, melyből megtudjuk, hogy elértük, amit akarunk. Kérdezzük: „Mit látok, hallok és érzek majd, amikor elértem?” „Honnan tudom majd, hogy elértem?” Erőforrások Rendelkezem az eredmény eléréséhez szükséges erőforrásokkal és választási lehetőségekkel? Kérdezzük: „Milyen erőforrásokra van szükségem az eredmény eléréséhez?” Méret

Nagyobb cél, eredmény

Lépés fel

Mit ad nekem, ha elértem az eredményt?

Megfelelő mértékű a cél? Ha túl nagy, kérdezzük: „Mi akadályoz meg abban, hogy elérjem?” és alakít­ suk át kisebb célokká. Tegyük a célokat világossá és elérhetővé! Ha túl kicsi ahhoz, hogy motiváló legyen, kérdezzük: „Mit ad nekem, ha elérem a kívánt eredményt?”, és mindaddig fokozzuk, amíg egy olyan célhoz tudjuk kapcsolni, ami már eléggé nagy és motiváló. Ökológiai keret Ellenőrizzük a cél elérésének következményeit életünkben és kapcsolatainkban. Kérdezzük: „Kit érint rajtam kívül?” „Mi történne, ha elérném?” „Elfogadnám, ha most rögtön megkapnám?” Legyünk érzékenyek kételyeinkre, melyek úgy kezdődnek: „Igen, de...” Milyen megfontolásokat képviselnek ezek a kételyek? Hogyan változtathatjuk meg ezek figyelembevételével a kívánt eredményt? Ezt a megváltoztatott célt futtassuk át újra a fenti folyamaton, és el­ lenőrizzük, hogy még mindig jól formált-e!

Lépés le

Kisebb cél, eredmény 30

Az utolsó lépés a cselekvés. Meg kell tenni az első lépést. Az ezer mérföldes utazás is az első lépéssel kezdődik. Ha a cél jól formált, akkor elérhető, motiváló, és sokkal valószínűbb, hogy ellenállhatatlanul vonzó. 31

JELEN ALLAPO T ES KÍVÁNT ALLAPOT

KOMM UNIKÁCIÓ

Ha az üzleti életben, a személyes fejlődésben vagy az oktatásban változáson gondolkozunk, annak egyik módja, hogy azt utazásnak tekintsük a jelen ál­ lapotból a kívánt állapotba. A probléma a kettő közötti különbség. A jövőbeli kívánt eredmény kitűzésével bizonyos értelemben problémát alkottunk a je­ lenben, és fordítva: minden jelenbeli probléma jövőbeni céllá alakítható át. Magatartásunk, gondolataink és érzéseink a jelen állapotban különböznek a kívánt állapotbeliektől. Az egyikből a másikba jutáshoz erőforrásokra van szükségünk. Az utazáshoz motiváció szolgáltatja az energiát. A kívánt állapotot igazán akarnunk kell, vagy világosan valami olyanhoz kell kapcsolnunk, amit igazán akarunk. Emellett teljes mértékben el kell köteleznünk magunkat a célnak: a fenntartások gyakran arra utalnak, hogy az ökológiát csak részben vettük számításba. Röviden: akarnunk kell megtenni az utazást; hinnünk kell abban, hogy a cél elérhető, és megéri a fáradságot. A cél elérésének eszközei a készségek, a technikák és a leleményes tudatállapotok. Magukban foglalják fiziológiánkat, táplálkozásunkat, erőinket és életerőnket. Az NLP-készségek hatalmas erőforrások a gátak, az ellenállások és zavarok legyőzésére.

A kommunikáció többértelmű szó, a másokkal létesített minta minden köl­ csönhatást magában foglal: az általános társalgást, a meggyőzést, a tanítást és a tárgyalást. Mit jelent a „kommunikáció”? Maga a szó statikus főnév, de a kom­ munikáció ténylegesen olyan ciklus vagy hurok, melyben legalább két ember vesz részt. Egy viaszfigurával nem lehet kommunikálni. Nincs is értelme, hi­ szen nem kapunk választ. Egy másik személlyel kommunikálva észleljük a re­ akcióit, és gondolatainkkal, érzéseinkkel mi is reagálunk. További magatartá­ sunkat a látottakra és hallottakra adott belső válaszaink irányítják. Csak akkor lehet egyáltalán elképzelésünk arról, hogy mi legyen a következő mondatunk vagy tettünk, ha odafigyelünk a másik személyre. Partnerünk ugyanígy vála­ szol a mi viselkedésünkre. Külső viselkedés

Külső viselkedés

Elvarázsolt körök 32

33

Szavainkkal, hangunk minőségével és testünkkel is kommunikálunk: test­ tartásokkal, gesztusokkal, arckifejezésekkel. Nem tudunk nem kommunikál­ ni. Még akkor is közvetítünk valamilyen üzenetet, ha semmit nem mondunk, és csöndben maradunk. Ily módon a kommunikáció üzenetet tartalmaz, amely eljut az egyik embertói a másikhoz. Honnan tudjuk, hogy az adott üzenet meg­ egyezik az általunk kapott üzenettel? Talán már tapasztalták, hogy tettek egy semleges megjegyzést, és meglepődtek, milyen értelmet tulajdonított ennek a másik. Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy az a jelentés, amit a másik vesz, megegyezik eredeti szándékunkkal? Az NLP-tréningeken a következő érdekes gyakorlatot szokták elvégezni. A résztvevő kiválaszt egy egyszerű mondatot, például „Szép napunk van ma” vagy csak „Jó napot kívánok!”, és ezzel kell három különböző érzelmi üze­ netet közvetíteni. Választhatunk például, hogy boldogan, fenyegetően vagy gúnyosan mondjuk. Ezen három módon mondjuk el a másik személynek a mondatot anélkül, hogy elárulnánk, milyen érzelmi üzenetet szándékozunk közvetíteni. A másik azután elmondja a vett érzelmi üzeneteket. Néha szán­ dékunk megegyezik azzal, ami a másik személyhez eljutott. Gyakran azonban nem. Ilyenkor megvizsgálhatjuk, mit kellene megváltoztatnunk a hangunk­ ban és a testbeszédünkben, hogy biztosak lehessünk benne, az üzenet, amit vesz, ugyanaz, mint amit küldünk.

A kommunikáció sokkal többet jelent, mint kimondott szavaink. Ezek az emberi kifejezőképességnek csak kis részét teszik ki. A kutatások szerint a hall­ gatóságra tett hatás 55 százalékát a testbeszéd - testtartás, gesztusok, szemkontaktus -, 38 százalékát a hangszín, és csak 7 százalékát képviseli az előadás tartalma! (Hegrabian, Ferris: „A magatartás konklúziója a kétcsatornás nem verbális kommunikációban”, The Journal of Counselling Psychology, 31. kötet, 1967, 248-252. old.) Különböző helyzetekben a pontos számok eltérőek lesznek, de világos, hogy a testbeszéd és a hangszín rendkívüli mértékben befolyásolja a mondot­ tak hatását és jelentőségét. A különbség nem abban nyilvánul meg, amit mon­ dunk, hanem abban, ahogy mondjuk. Margaret Thatcher sok időt és energiát fordított hangminőségének megváltoztatására. A hangszín fejezi ki, és a test­ beszéd határozza meg, hogy a „Jó napot!” kifejezés egyszerű felismerést, fenye­ getést vagy örömteli üdvözlést jelent-e. A színészek valójában nem szavakkal dolgoznak, hanem a hangszínüket és a testbeszédüket képezik. Minden színész legalább egy tucat különböző jelentésárnyalatot tud közvetíteni a „nem” szó­ val. Mindannyian igen sok jelentésárnyalatot fejezünk ki köznapi társalgásunk során, és valószínűleg szintén képesek vagyunk legalább egy tucatnyi módon „nem”-et mondani, csak ezt nem tudatosítjuk magunkban. Ha az üzenet tartalma a szó, akkor az üzenet a testtartások, a gesztusok, az arckifejezések és a hangszín az a környezeti összefüggés, mellyel együtt a szó a kommunikáció jelentését képviseli. így nincs garancia arra, hogy a másik ember megérti azt a jelentést, amit közölni próbálunk. A válasz visszanyúlik a kívánt eredményre, érzékenységre és rugalmasságra. A kommunikációnak célja van. Észleljük a kapott válaszo­ kat, és addig változtatunk azon, amit teszünk vagy mondunk, míg megkapjuk a kívánt választ. Ha hatékony kommunikátorok akarunk lenni, cselekedjünk a következő elv alapján: A Kommunikáció értelme a kapott válasz. Kommunikációs készségünket állandóan mások befolyásolására használjuk. Minden terápia, vezetés, irányítás és oktatás tartalmaz befolyásoló és kommu­ nikációs eszközöket. Érdekes paradoxon, hogy miközben senkit sem érdekelne olyan készségek elsajátítása, amelyek nem hatékonyak, a hatékony eszközöket

34

35

leszólják és manipulációnak minősítik. A manipuláció alatt azt a negatívumot is értjük, hogy valakit valami módon olyanra kényszerítünk, ami ellenkezik saját érdekeivel. Ez biztosan nem igaz az NLP-re, amelybe igen mély szinten beépítették a bölcsességet, a választási lehetőséget és az ökológiát. Az általa kifejleszthető készségek lehetővé teszik, hogy hatékony választ adjunk másoknak, miközben megértjük és tiszteletben tartjuk a világról alkotott modelljüket. A kommu­ nikáció olyan kölcsönhatás, melynek során tetteink befolyásolják a másikat, amit pedig ő tesz, az minket befolyásol. Ez nem is lehetséges másként. Ebben a kölcsönhatásban saját részünkért vállalhatjuk a felelősséget. Mindig befolyá­ solunk másokat, a kérdés csak az, hogy tudatosan vagy tudattalanul fejtjük-e ki ezt a hatást. Az egyetlen kérdés az, hogy tudunk-e tisztességgel befolyásolni? Összhangban áll-e értékeinkkel a keltett hatás? Az NLP-technikák semlege­ sek. Hasonló a helyzet, mint egy autónál: hogy hogyan és mire használják, az a vezetőülésben ülő személy képességeitől és szándékaitól függ.

ÖSSZHANG (RAPPORT) Hogyan jutunk a kommunikációs ciklusba? Hogyan tisztelhetjük és ér­ tékelhetjük a többi ember világról alkotott képét úgy, hogy közben megőrizzük a saját integritásunkat? Az emberek szabad reagálását lehetővé tevő, bizalom­ mal, bizakodással és együttműködési készséggel teljes légkör megteremtésé­ ben alapvető követelmény az összhang, az empátia. Ez érvényes az oktatásra, a terápiára, a tanácsadásra, az üzleti életre, az eladásra és a tréningekre egyaránt. Hogyan teremtsünk összhangot, hogyan hozzunk létre bizalmon és rokonszenven alapuló kapcsolatot, hogyan finomíthatjuk és fejleszthetjük ez irányú természetes képességeinket? Ahhoz, hogy ne elméleti, hanem gyakorlati választ kapjunk, fordítsuk meg a kérdést. Honnan tudjuk, hogy két ember összhangban van? Ha körülnézünk a vendéglőkben, az irodákban vagy olyan helyen, ahol emberek találkoznak, honnan tudjuk, hogy kik vannak összhangban, és kik nem? A kommunikáció csak akkor működik, ha a két ember összhangban van, testük és szavaik egymásra hangoltak. Amit mondunk, az létrehozhatja vagy lerombolhatja az összhangot, de ez a teljes kommunikációnak csak 7 százalé­ kát teszi ki. Fontosabb a testbeszéd és a hangszín. Talán már megfigyelte, hogy 36

azok az emberek, akik összhangban vannak, hajlanak arra, hogy egymás test­ tartását, gesztusait és szemkontaktusát tükrözzék. Mint a táncnál, a partnerek a másik mozgására reagálnak és azt tükrözik saját mozgásukkal. A kölcsönös alkalmazkodás táncába kezdenek. Testbeszédük kiegészíti egymást. Megtörtént már, hogy kellemes beszélgetés közben észrevette, hogy mind­ ketten azonos testhelyzetet vettek fel? Minél mélyebb az összhang, annál erő­ sebb a megfelelési tendencia. Ügy tűnik, ez velünk született készség, hiszen áz újszülött csecsemők a körülöttük levő emberek hangjával azonos ritmusban mozognak. Ha az emberek nincsenek összhangban, testük tükrözi ezt a tényt - bármit mondjanak is, testhelyzetük nem lesz egymásra hangolt. Nem vesz­ nek részt a kölcsönös táncban, és ez azonnal látható. A sikeres emberek összhangot teremtenek, és az összhang bizalmat ered­ ményez. Bárkivel kialakíthatunk összhangot, ha tudatosan finomítjuk naponta használt összhangteremtő készségeinket. A testbeszédre és a hangszínre való ráhangolódással és annak tükrözésével szinte mindenkivel nagyon gyorsan elérhetjük az összhangot. Az illeszkedő szemkontaktus nyilvánvaló készség az összhangra, és általában az egyetlen, amelyet tudatosan tanítanak az angol kultúrában, ahol egyébként szigorú tabu a testbeszédre való tudatos figyelés, és az arra való reagálás. Az összhangteremtés érdekében érzékeny és tiszteletteljes összehangolódással vegyünk részt a másik személy táncában. Ez hidat épít közöt­ tünk és az Őképe között, melyet a világról alkotott. Az összehangolódás nem mimikri, ami a másik személy mozgásának feltűnő, túlzott és válogatás nél­ küli másolása, és általában bántó. A kar mozgásait kis kézmozdulatokkal, a test mozgásait pedig fejünk mozgásával követhetjük. Ezt nevezik „kereszttük­ rözésnek” Követhetjük a testsúly áthelyezését, és az alapvető testtartást. Ha az emberek hasonlóak egymáshoz, kedvelik is egymást. A légzés összehangolása az összhang megteremtésének erőteljes módja. Talán már Ön is tapasztalta, hogy ha két ember mély Összhangban van, akkor egyszerre lélegeznek. Ezek az összhang alapelemei. De ne higgyen nekünk. Figyelje meg, mi tör­ ténik, mikor másokat tükröz. Azután figyelje meg, mi történik, ha abbahagyja. Figyelje meg, mit csinálnak az emberek, akik összhangban vannak. Kezdje el tudatosítani magában azt, amit teljes természetességgel tesz, így finomíthatja, és eldöntheti, mikor akarja alkalmazni. Különösen azt figyelje meg, mi történik, ha a tükrözéssel ellentétesen visel­ kedik. Egyes tanácsadók és terapeuták önkéntelenül, szinte kötelezően tükröz­ 37

nek és illeszkednek. A nem-illeszkedés nagyon hasznos képesség. Á beszélgetés befejezésének legelegánsabb módja, ha kibontakozunk a táncból. És nem tu­ dunk kibontakozni a táncból, ha előzőleg nem táncoltunk. A nem-illeszkedés legszélsőségesebb módja természetesen az, hogy hátat fordítunk a másiknak. A hang illesztése az összhang megteremtésének másik módja. Illeszked­ hetünk a hangszínhez, a beszéd sebességéhez, hangerejéhez és ritmusához. Ez olyan, mint amikor csatlakozunk valaki énekéhez vagy zenéjéhez: bekap­ csolódunk és harmóniát hozunk létre. A hangilleszkedést az összhang létre­ hozására, például telefonbeszélgeteseknel hasznalhatjuk. Ezután a beszedsebességünk és a hangszínünk megváltoztatásával befejezhetjük a beszélgetést. Ez nagyon hasznos készség. Néha igen nehéz a telefonbeszélgetést természetes módon befejezni. Az összhangteremtés készségét csak két dolog korlátozhatja. Annak mértéke, hogy mennyire vagyunk képesek mások testtartását, gesztusait és beszédmintáit észlelni, és milyen mertekben tudunk illeszkedni az össz­ hang táncában. A kapcsolat harmóniája attól függ, milyen mértékben ra­ gaszkodunk saját integritásunkhoz, ahhoz, amit teljes szívvel kepesek va­ gyunk tenni és hinni, és hogy milyen mértékben akarunk hidat építeni a másik ember világképéhez. Figyeljük meg, mit érzünk, ha illeszkedünk; ez bizonyos emberek esetében elég kényelmetlen. Bizonyára vannak olyan viselkedésmódok, melyekhez nem akarunk közvetlenül illeszkedni. Nem akarunk ráhangolódni a számunkra ter­ mészetesnél sokkal gyorsabb légzésmintára, de ugyanígy az asztmás légzésmin­ tára sem: ezeket például kis kézmozdulatokkal tükrözhetjük. Ideges, nyugtalan mozgásokat finoman tükrözhetünk a testünk megbillentésével. A kereszt-tük­ rözés azt jelenti, hogy a közvetlen illeszkedés helyett analóg viselkedéssel vála­ szolunk. Ha felkészültünk ezen készség tudatos alkalmazására, akkor bárkivel összhangba kerülhetünk, akivel csak akarunk. Ehhez nem kell kedvelnünk a másik személyt, egyszerűen csak hidat építünk, hogy jobban megértsük. Összhang Testbeszéd és Hangszín Szavak

38

Jelentés

Az összhang megteremtése ennek egyik lehetséges módja, és nem tudjuk, hogy hatásos-e, és hogy milyen eredményhez vezet, míg ki nem próbáljuk. Az összhang tehát a szóbeli üzenetet körülvevő teljes összefüggés. Ha a kommunikáció értelme a kapott válasz, akkor az összhang megteremtése a vá­ lasz kikényszerítésének képessége. IGAZODÁS ÉS VEZETÉS (PACING ÉS LEADING) Az összhang (rapport) lehetővé teszi, hogy hidat építsünk a másik személyhez, így létrejön néhány egyetértési és kapcsolódási pont. Ha ezt megvalósítot­ tuk, hozzákezdhetünk viselkedésünk megváltoztatásához. A másik ember valószínűleg követni fog bennünket, ezáltal más irányba terelhetjük. Azok a legjobb tanítók, akik jó összhangot teremtenek, belépnek a tanulók világába, könnyebbé téve számukra, hogy az adott tárgyat mélyebben megértsék. Segítik hallgatóik fejlődését, és a jó kapcsolat megkönnyíti a feladatot. Az NLP-ben ezt igazodásnak és vezetésnek nevezzük. Az igazodás a híd fel­ építése az összhang és a tisztelet útján. A vezetés viselkedésünk megváltozta­ tása abból a célból, hogy a másik igazodjon. A vezetés nem működik összhang nélkül. Senkit nem tudunk átvezetni egy hídon, míg azt nem építettük meg. Amikor azt mondtam a barátomnak, hogy a Neuro-Lingvisztikus Programozás-ról írok könyvet, nem igazodtam hozzá, így nem vezethettem be annak magyarázatába, miről is írok tulajdonképpen. Egyik alternatívánk, hogy nem változtatunk a viselkedésünkön, és a többi embertől várjuk, hogy megértsen bennünket és hozzánk igazodjon. Ez néha eredményes, néha nem. Ha viselkedésünk változatlan, sokféle visszajelzést kaphatunk, de nem mindegyik fog tetszeni. Ha a cél érdekében készek va­ gyunk viselkedésünk megváltoztatására, akkor egészen bizonyos, hogy több sikert érünk el. Állandóan igazodunk, hogy beilleszkedjünk különböző társadalmi hely­ zetekbe, hogy megnyugtassunk másokat, és hogy mi is kellemesebben érezzük magunkat. Igazodunk más kultúrákhoz, mikor idegen szokásokat tisztelünk. Ha első osztályú szállodába akarunk belépni, akkor nyakkendőt veszünk fel. Nem szitkozódunk pap jelenlétében. Megfelelő öltözékben megyünk el a be­ mutatkozó megbeszélésre, ha komolyan meg akarjuk kapni az állást. Az igazodás az általános összhang készsége. Ezt alkalmazzuk, mikor közös témákról, barátokról, munkáról vagy hobbiról beszélgetünk. Igazodunk az ér39

40

o

M

J8

*1 I

B

a ;

t I*03 09

u

5

a

GO

ctf

&

&

'S Q>

•M •a 00 a

$ ’OÖ 'O

•a &

s

o

8

> 1 3

SSffssssss

Az NLP vidám térképe

'GQ

f i ;

.a

Bandler és Grinder Modellvasutak

£

j!

§ 1

Bandler és Grinder Modell­ készítő Vállalat

PQ

Nyelvészet

zelmekhez is. Ha a szeretett személy szomorú, akkor együttértő hangszínt és magatartást tanúsítunk, és nem kiáltunk rá lelkesen: „Fel a fejjel!” Ez utóbbitól az illető valószínűleg még rosszabbul érezné magát. Bár jót akarunk, azaz po­ zitív szándékkal tesszük, amit teszünk, ez nem működik. Jobb módszer lenne először az igazodás testtartásának tükrözése, és olyan illeszkedés, lágy hang­ szín alkalmazása, mely illeszkedik a másik érzéséhez. Azután fokozatosan vál­ toztassunk, és hangoljunk rá pozitívabb és erőteljesebb testtartásra. Ha meg­ építettük a hidat, a másik követni fogja a vezetésünket. Öntudatlanul értékeli, hogy tiszteltük az állapotát, és kész lesz követni bennünket, ha ez az az irány, amerre menni akar. Az ilyenfajta érzelmi igazodás és vezetés a tanácsadás és a terápia igen hatékony eszköze. Dühös ember esetében valamivel az ő hangszintje alatt illeszkedjünk in­ dulatához. Ha túl messzire megyünk, fennáll a harag fokozódásának veszélye. A ráhangolódás után magatartásunk mérséklésével kezdhetjük fokozatosan nyugodtabb állapotba vezetni. A sürgősség érzéséhez hangszínnel igazod­ hatunk, és azzal tükrözhetjük, hogy a szokásosnál egy kissé hangosabban és gyorsabban beszélünk. Összhangot teremtünk, ha méltányoljuk, amit az emberek mondanak. Nem kell, hogy egyetértsünk vele. Ennek nagyon jó módja, hogy töröljük szótárunk­ ból a „de” szócskát. Helyettesítsük „és”-sel. A „de” szó romboló lehet, mert azt jelenti, hallottuk ugyan, amit mondtak, de... vannak kifogásaink, ezért nem vesszük figyelembe. Az „és” ártatlan. Egyszerűen kibővíti és kiegészíti a mon­ dottakat. A szavak önmagukban is nagy hatalmat képviselnek. Talán fontolóra veszi, hogy végrehajtja ezt a változtatást. Lehet, hogy nehéz lesz. Esetleg úgy érzi majd, hogy megéri, hiszen képes összhangot teremteni általa. Az azonos kultúrában élő emberek értékei és világnézete általában megegyezik. A közös érdeklődés, munka, barátok, hobbik, a kedvelt és el­ lenszenves dolgok, a politikai meggyőződés bizonyos fokú összhangot te­ remt. Természetesen jól kijövünk azokkal, akik osztoznak alapértékeinkben és meggyőződéseinkben. Az igazodás és vezetés az NLP egyik alapelve. Magában foglalja az össz­ hangot, és a másik ember világképének tiszteletét. Pozitív szándékot feltételez, és a megegyezés vagy a közös cél elérésének hatékony módja. A sikeres igazo­ dás és vezetés érdekében oda kell figyelnünk a másik emberre, és rugalmasan kell reagálnnunk arra, amit látunk és hallunk. Az NLP a kommunikáció harcművészete: elegáns, élvezhető és roppant hatékony.

41

2. FEJEZET

AZ ÉSZLELÉS KAPUI Ha a kommunikációs ciklus kiindulási pontja egyáltalán meghatározható, ak­ kor az az érzékszervi észlelés. Ahogy Aldous Huxley is rámutatott, érzékszer­ veink az érzékelés kapui: szemünk, orrunk, fülünk, szánk és bőrünk a világgal való érintkezési pontjaink. Még ezek az érintkezési pontok sem azok, aminek látszanak. Vegyük pél­ dául a szemet, amely „ablakunk a világra”. Hát... nem az. Semmiképp sem ablak, még csak kamerának sem mondható. Eltűnődött-e már azon, hogy egy kamera soha nem tudja megragadni a látott kép lényegét? A szem sokkal intelligensebb, mint a kamera. Az egyes receptorok, a retinán levő pálcikák és csapok nem magára a fényre, hanem a fény változásaira vagy különbsé­ geire reagálnak. Vegyük azt a látszólag egyszerű feladatot, hogy az itt lévő szavak egyikére pillantunk. Ha a szemünk és a papír teljesen mozdulatlan lenne, a szó eltűnne, mihelyst minden pálcika exponált volna a kezdeti fekete vagy fehér ingerre adott reakcióként. A betű alakjáról történő további információküldés érdeké­ ben a szem gyorsan, pillanatonként vibrál, így a fekete és a fehér határán levő pálcikák stimulálása folytatódik. így folyamatosan látjuk a betűt. A kép fejjel lefelé vetül a retinára, a pálcikák és csapok elektromos impulzusokká alakítják, melyekből az agy látómezeje állítja össze újra a képet. Az eredményként kapott kép ezután kivetül, de az agyban jött létre. Ily módon aktív érzékelési szűrők összetett sorozatán keresztül látunk. Ugyanez igaz többi érzékszervünkre is. Az észlelt világ nem a valós világ, nem az adott terület, hanem az idegrendszerünk által arról készített térkép. Amit a térképen megfigyelünk, az meggyőződéseink, érdeklődésünk és előítéleteink további szűrőjén halad át. Megtanulhatjuk, hogyan bírjuk rá érzékszerveinket arra, hogy jobban szolgáljanak bennünket. Az a képesség, hogy többet vegyünk észre és fino­ 42

mabb megkülönböztetéseket tegyünk, jelentősen javíthatja életminőségünket, és számos munkaterületen alapvető készség. A hivatásos borkóstolónak rend­ kívül kifinomult ízérzékkel kell rendelkeznie; a zenésznek nagyon finom hal­ lásbeli megkülönböztetési képességre van szüksége. A szobrásznak vagy a fa­ faragónak éreznie kell az anyagot, hogy ki tudja bontani a kőbe vagy fába zárt figurát. A festőnek a szín és forma finom árnyalataira kell érzékenynek lennie. Az ilyen jellegű gyakorlat nem azt jelenti, hogy többet látunk, mint mások, hanem azt, hogy tudjuk, mit keresünk, és megtanuljuk érzékelni azt az eltérést, ami a különbséget okozza. Az NLP-tréningek kifejezett célja minden fizikai érzékszervünk fejlett érzékelési képességének kifejlesztése. REPREZENTÁCIÓS RENDSZEREK A kommunikáció gondolatainkkal kezdődik, melyeket szavakkal, hangszínnel és testbeszéddel közvetítünk mások számára. Mik a gondolatok? Sok külön­ böző tudományos válasz létezik, de mindenki jól tudja, hogy önmaga számára mit jelent a gondolkodás. A gondolkodásról való gondolkodás hasznos módja, ha érzékszerveinkkel befelé figyelünk. Ha arra gondolunk, amit látunk, hallunk és érzünk, akkor magunkban újjáteremtjük a látványt, a hangokat és az érzéseket. Az információt újra ab­ ban az érzékszervi formában tapasztaljuk meg, melyben eredetileg észlel­ tük. Néha tudatában vagyunk ennek, néha nem. Emlékszik arra, hol töltötte legutóbbi szabadságát? Nos, hogyan emlékszik rá? Lehet, hogy a hely képei merülnek fel tudatában. Lehet, hogy a hely nevét mondja ki. Lehet, hogy hangokat hall. Lehet, hogy ér­ zéseit idézi fel. A gondolkodás olyan nyilvánvaló, mindennapos tevékenység, hogy sohasem gondolunk rá. Hajlamosak vagyunk arról gondolkodni, amiről gondolkodunk, és nem arról, hogyan gondolkodunk róla. Feltételezzük, hogy mások ugyanolyan módon gondolkodnak, mint mi. Gondolkodásunk egyik módja, hogy tudatosan vagy tudattalanul emlék­ szünk a megtapasztalt látványra, hangokra, érzésekre, ízekre és szagokra. A nyelv közegén keresztül tényleges tapasztalat nélkül is képesek vagyunk sokfé­ le érzékszervi tapasztalat létrehozására. Kérem, olvassa a következő bekezdést olyan lassan, amennyire még kényelmes. Képzelje el, hogy fenyőerdőben sétál. Köröskörül az ég felé törő fák, a leve­ lek között az átszűrődő napfény játékos mozaikot fest az erdő talajára. Átsétál 43

egy napsütötte folton, amelyet megtör a hűvös lombsátor árnyéka. Séta közben érzékeli a csendet, amelyet csak a madárfütty és léptei során az avar zizegése tör meg. Néha hangos reccsenéssel törik el egy száraz ág a talpa alatt. Kinyújtja a kezét, megérintve egy fatörzset, érzi tenyere alatt a kéreg érdességét. Ahogy lassan megőrzi arcán a szellő lágy simogatását, érzi az erdő nedves földszagával keveredő fűszeres fenyőillatot. Továbbsétálva estébe jut, hogy hamarosan elké­ szül a vacsora, és egyik kedvenc étele várja. Szinte előre érzi szájában az ízét... Ahhoz, hogy értelmet adjon az előző fejezetnek, Ön gondolatban vé­ gigment a tapasztalatokon, és belsőleg használta érzékszerveit a szavak által elővarázsolt tapasztalat megteremtéséhez. Valószínűleg elég erősen idézte fel a jelenetet ahhoz, hagy érezze az étel ízét egy eleve képzeletbeli helyzetben. Ha már sétált fenyőerdőben, lehet, hogy az akkori élmény bizonyos tapasztalataira emlékezett. Ha még nem, akkor lehet, hogy más, hasonló élményekből hozta létre a tapasztalatot, esetleg a televízió, a filmek, a könyvek vagy hasonló forrá­ sok anyagát használta. Élménye az emlékek és a képzelet mozaikjaiból állt ös­ sze. Gondolkodásunk nagy része jellemzően ilyen emlékezeti és megalkotott, érzékszervi benyomások keveréke. Ugyanazokat az idegpályákat használjuk a tapasztalatok belső meg­ jelenítésére, mint a közvetlenül történő tapasztalás során. Az elektrokémiai töltéseket ugyanazok az idegsejtek hozzák létre. Az adatok elektromiográffal mérhetők. A gondolatok közvetlen fizikai hatást keltenek, a tudat és a test egyetlen rendszert alkot. Egy pillanatra képzeljük el, hogy a kedvenc gyümöl­ csünket esszük. Lehet, hogy a gyümölcs képzeletbeli, de a nyálelválasztás tény­ legesen megindul. Érzékszerveinket a külvilág érzékeléséhez kifelé, a tapasztalatoknak a ma­ gunk számára való újjáteremtéséhez befelé irányítjuk. Az információ befo­ gadásának, tárolásának és kódolásának módját - látás, hallás, tapintás, ízlés, szaglás - az NLP-ben reprezentációs rendszereknek nevezzük. A látási, vizuális rendszer (gyakran V-vel jelöljük) használható külsőként (k), amikor a külső világra nézünk (Vk), vagy belsőként (b), amikor mentá­ lisan vizualizálunk (Vb). Ugyanígy a hallási, auditív rendszer (A) felosztható külső (Ak) és belső (Ab) hangok hallására. Az érzetek érzékelését kinesztetikus rendszernek (K) nevezzük. A külső kinesztézia (Kk) magában foglalja a tapin­ tással kapcsolatos érzeteket, úgymint a tapintást, a hőmérséklet-, a pára- vagy a nedvességérzetet. A belső kinesztézia (Kb) magában foglalja a proprioceptív érzékként ismert emlékezeti érzeteket, érzelmeket, az egyensúlyérzetet és a 44

testi tudatosság belső érzetét is. Ezek segítségével kapunk visszacsatolást moz­ dulatainkról. Enélkül behunyt szemmel nem lennénk képesek irányítani tes­ tünket a térben. A kinesztetikus rendszer fontos része az egyensúlyi rendszer. Ez egyensúlyérzetünkkel kapcsolatos, fenntartja a test egyensúlyát a térben. A belső fülben levő bonyolult csatornarendszerben helyezkedik el. Számos ha­ sonlatunk van, amely erre a rendszerre utal, mint például: elveszítjük az egyen­ súlyunkat, beleesünk valakibe, kiborulunk stb. Az egyensúlyi rendszer befo­ lyása jelentős, néha külön reprezentációs rendszernek is tekintik. A nyugati kultúrában a vizuális, az auditív és a kinesztetikus reprezentációs rendszerek az elsődlegesek. Az íz, a gusztatorikus (G) és a szag, az olfaktorikus (O) érzék kevésbé fontos. Ezeket sokszor kinesztetikus érzékbe sorolják. Igen gyakran erőteljes és azonnali kapcsolatként szolgálnak a vonatkozó látványok­ hoz, hangokhoz és képekhez. Mindhárom primer rendszert folyamatosan használjuk, bár nem egyforma tudatossággal, és hajlamosak vagyunk némelyiket előnyben részesíteni a többi­ vel szemben. Például sok ember hall belső hangot, mely az auditív rendszerben belső párbeszédet hoz létre. Felsorol érveket, újra hallgat beszédeket, válaszol, általában megbeszéli a dolgokat saját magával. Ez azonban a gondolkodásnak csak az egyik lehetséges módja.

45

Egy reprezentációs rendszer használata nem kizárólagos. Egyidejűleg lehet vizualizálni egy jelenetet, érezni a hozzá kapcsolódó érzéseket és hallani a han­ gokat, bár nehéz lehet egyszerre mindháromra odafigyelni. A gondolkodási folyamat egy része tudattalan lesz. Minél inkább belemerül valaki belső látványai, hangjai és érzései világába, annál kevesebb figyelmet fordít a külső világra. Egy híres sakkozó egy nem­ zetközi versenyen úgy elmerült a lelki szemeivel látott helyzetben, hogy két vacsorát evett meg egymás után. Tökéletesen elfelejtette, hogy megette az el­ sőt. A „gondolataiba merül” kifejezés nagyon találó jellemzése ennek az ál­ lapotnak. Az erős belső érzelmeket átélő ember még a fizikai fájdalomra is kevésbé érzékeny. Magatartásunk a belső és külső érzékszervi tapasztalatok keverékéből ered. Minden pillanatban tapasztalatunk más és más részeire figyelünk. Mialatt ezt a könyvet olvassa, erre az oldalra figyel, és valószínűleg nem a bal lábában je­ lentkező érzésre... amíg ezt nem említem. Most, hogy ezt gépelem, leginkább annak vagyok tudatában, hogyan iga­ zodik belső párbeszédem a (nagyon lassú) gépelési ütememhez. Ha a külső hangokat hallgatom, figyelmem elterelődik. Mivel nem vagyok túl jó gépíró, a gépelés során nézem és érzem ujjaim alatt a billentyűket, így vizuális és kinesztetikus érzékeimet kifelé használom. Ez megszűnne, ha abbahagynám a jelenség vizualizálását, melyet le akarok írni. Vannak olyan vészjelek, melyek azonnal magukra vonnák a figyelmemet: hirtelen fájdalom, valaki a nevemen szólít, füstszag, vagy, ha éhes vagyok, az étel illata.

esetleg inkább beszélnek önmagukhoz, míg ismét mások a helyzetről alkotott érzéseikre alapozzák tetteiket. Ha valaki túlnyomórészt az egyik belső érzékét használja, azt az NLP-ben az ő előnyben részesített vagy elsődleges reprezen­ tációs rendszerének nevezzük. Ebben a rendszerben valószínűleg több részletet vesz észre, és finomabb megkülönböztetésekre képes, mint a többiben. Ez azt jelenti, hogy egyes emberek természetüknél fogva jobbak vagy „te­ hetségesebek” bizonyos feladatokban vagy készségekben. Megtanulták egy vagy két belső érzéküket célravezetőbben vagy ügyesebben használni. Ezek simává, begyakorlottá váltak, különösebb erőfeszítés vagy tudatosság nélkül működnek. Néha az egyik reprezentációs rendszer kevésbé fejlett, ami meg­ nehezíti bizonyos készségek elsajátítását. Például a zene elég nehezen értelmez­ hető azok számára, akik nem rendelkeznek a belső hallás képességével. Abszolút értelemben egyik rendszer sem jobb, mint a másik. Mindez attól függ, hogy mit szándékozunk tenni. Az atlétáknak jól fejlett kinesztéziai tu­ datosságra van szükségük. Nehezen válik sikeres építésszé az, aki nem képes világos, megszerkesztett mentális képeket alkotni. A kiemelkedő teljesítményt nyújtó emberek közös készsége - tevékenységi területüktől függetlenül -, hogy könnyedén mozognak a reprezentációs rendszerek között, és az éppen aktuális feladatnak leginkább megfelelőt használják. A különböző pszichoterápiás módszerek más és más reprezentációs rend­ szerre helyezik a hangsúlyt. A mozgásterápiák elsődlegesen kinesztetikusak, a pszichoanalízis túlnyomóan verbális és auditív. A művészeti terápiák és a jungi szimbolizmus inkább vizuális alapú terápia.

ELŐNYBEN R ÉSZESÍTETT REPREZENTÁCIÓS REN DSZEREK

A NYELV ÉS A REPREZENTÁCIÓS RENDSZEREK

Kifelé állandóan használjuk az érzékeinket, bár attól függően, hogy mivel fog­ lalkozunk, egyik érzékre jobban figyelünk, mint a másikra. Egy művészeti galériában inkább a szemünket, koncerten pedig a fülünket használjuk. Ami meglepő, az az, hogy gondolkodás közben hajlamosak vagyunk egy, esetleg két reprezentációs rendszert előnyben részesíteni, függetlenül attól, hogy miről gondolkodunk. Minden reprezentációs rendszert képesek vagyunk használ­ ni, és 11-12 éves korunkra már egyértelművé válik, hogy melyiket részesítjük előnyben. Sok ember képes világos mentális képek előállítására, és főleg képekben gon­ dolkodik. Mások nehéznek találják ezt a módszert (szó szerint „szempontot”),

A nyelvet gondolataink közlésére használjuk, így nem meglepő, hogy szavaink tükrözik gondolkodásmódunkat. John Grinder mesélt arról az időszakról, mi­ kor Richard Bandlerrel gestalt-terápiás csoportot vezettek. Richard jót nevetett valakin, aki azt mondta: „Látom, amit mondasz.” „Vegyük ezt szó szerint” - mondta. - „Vajon mit jelenthet ez?” „Hmm...” - mondta John. - „Vegyük szó szerint. Tegyük fel, hogy ez azt jelenti, hogy az emberek képeket alkotnak az általad használt szavak jelentéséről.” Ez érdekes gondolatnak tűnt. A pillanatnyi ötlet hatására zöld, sárga és piros kártyák segítségével teljesen új eljárást próbáltak ki a csoportban. Egyenként

46

47

megkérdezték a csoporttagokat, mi célból vannak itt. Aki nagyon sok olyan szót és kifejezést használt, mely érzésekhez kapcsolódott, sárga kártyát kapott. Aki sok hallással vagy hanggal kapcsolatos szót vagy kifejezést használt, zöld kártyát kapott. Aki főként a látással kapcsolatos szavakat és kifejezéseket hasz­ nált, piros kártyát kapott. Ezután egy egyszerű gyakorlat következett. Az azonos színű kártyákat tartó embereknek le kellett ülniük, és öt percig beszélgetniük kellett egymással. Az­ után olyan résztvevővel kellett beszélgetniük, akinek más színű kártyája volt. Megdöbbentő volt az emberek közötti összhangban megfigyelhető különbség. Az azonos színű kártyákat tartó emberek sokkal jobban kijöttek egymással. Grinder és Bandler ezt izgalmasnak és sokatmondónak találta. ÉRZÉKLETES SZAVAK A szavakat gondolataink leírására használjuk, így a választott szavak jelzik, hogy mely reprezentációs rendszert használjuk. Vegyünk három embert, aki ugyanazt a könyvet olvasta. Az egyik esetleg arra mutat rá, hogy sok mindent látott benne, a példák jól mutatták be a tárgyat, és a könyv stílusa sziporkázó. A másik ellentmondhat a könyv hangnemének, amely harsány prózai stílu­ sú. Valójában egyáltalán nem tudott ráhangolódni a szerző gondolatmenetére és ezt szívesen megmondaná neki. A harmadik úgy érzi, hogy a könyv kiegyensúlyozottan foglalkozott egy súlyos problémával. Kedvére van, hogy a szerző valamennyi kulcskérdést érin­ tette, és könnyedén felfogta az új gondolatokat. Szimpátiát érez a szerző iránt. Mindannyian ugyanazt a könyvet olvasták. Feltűnhet, hogy mindegyikük különböző módon fejezte ki magát ugyanazzal a könyvvel kapcsolatban. Te­ kintet nélkül arra, hogy mit gondoltak róla, különbözött az, ahogyan gon­ dolták. Az egyik képekben gondolkodott, a másik hangokban, a harmadik érzésekben. Ezeket az érzékszervi észlelésen alapuló szavakat, mellékneveket, határozószavakat és igéket az NLP-irodalomban predikátumoknak nevezik. Egy bizonyos fajta predikátum szokásszerű használata jelzi az illető személy előnyben részesített reprezentációs rendszerét. Kitalálhatjuk azt is, hogy egy könyv szerzője mely rendszert részesítet­ te előnyben, ha odafigyelünk az általa használt nyelvezetre. (Kivéve az NLPkönyveket, hiszen itt a szerzők szóhasználata kiszámítottabb.) A magas szintű 48

irodalmat a predikátumok gazdag és változatos keveréke, minden reprezentáci­ ós rendszer egyenlő mértékű használata jellemzi. Vonzereje ezért univerzális. Az olyan szavak, mint a „felfog”, „megért”, „gondol” és „folyamat” nem érzékekből származnak, ezért a reprezentációs rendszerek szempontjából sem­ legesek. Az akadémiai értekezések ezeket előnyben részesítik az érzékszervi észlelésekből származó szavakkal szemben, talán abból a tudattalan felisme­ résből eredően, hogy az érzékszervi észlelésből származó szavak sokkal szemé­ lyesebbek az író és az olvasó számára, és így kevésbé „objektívek” A kinesztetikus, az auditív és a vizuális olvasók azonban különböző módon fordítják le a semleges szavakat, ami számos akadémiai vitát eredményez, gyakran magáról a szó jelentéséről. Mindenki hiszi, hogy igaza van. Lehet, hogy a következő hetek során tudatossá válik Önben, hogy milyen jellegű szavakat használ a köznapi beszélgetések során. Az is izgalmas, ha má­ sokat hallgatva felfedezzük, hogy ők milyen érzékeken alapuló nyelvet részesí­ tenek előnyben. Ha Ön jellemzően képekben gondolkodik, érdekelheti, hogy felismeri-e a környezetében lévő személyek sokszínű nyelvi mintáit. Ha Ön kinesztetikusan gondolkodik, az ragadja meg, milyen lehengerlők a gyakorlatok. Ha hangokban gondolkodik, akkor arra kérjük, hogy hallgassa figyelmesen, és hangolódjon rá a különböző emberek beszédére. Az összhang megteremtésének lényeges feltételei vannak. A jó kom­ munikáció titka elsősorban nem abban rejlik, amit mondunk, hanem abban, hogy hogyan mondjuk. Az összhang megteremtéséhez igazítsuk a predikátu­ mokat a másik személyhez. Ekkor az ő nyelvét beszéljük, és a gondolatokat oly módon adjuk elő, ahogy ő gondolkodik. Ez a képesség két dologtól függ. Az első az érzékelési élesség, azaz hogy milyen élességgel vesszük észre, halljuk meg, emeljük ki mások nyelvi mintáit. A második, hogy rendelkezzünk a vá­ laszadásra alkalmas szókinccsel abban a bizonyos reprezentációs rendszerben. A beszélgetések természetesen nem egyetlen reprezentációs rendszerben foly­ nak, de a nyelvezet illesztése csodát tesz az összhang kialakítása során. Valószínűleg könnyebb lesz összhangba kerülnie egy olyan emberrel, aki ugyanúgy gondolkodik, mint Ön. Erről úgy győződhet meg, hogy megfigyeli a másik személy által használt szavakat, tekintet nélkül arra, hogy egyetért-e vele vagy sem. Azonos hullámhosszon lehetnek, vagy hasonló lehet nézőpont­ juk. Ily módon még mélyebb egyetértésre juthatnak. Ha emberek csoportjához beszélünk, célszerű predikátumok keverékét használni. A vizuálisokkal láttassuk, amit mondunk. Az auditív gondolkodók 49

halljanak minket jól és tisztán, és úgy adjuk át az üzenetet, hogy a kineszteti­ kus gondolkodók is megragadhassák az értelmét. Különben miért hallgatná­ nak ránk? A hallgatóság kétharmadának figyelmét kockáztatjuk, ha mondani­ valónk közlését egyetlen reprezentációs rendszerre korlátozzuk. A VEZETŐ RENDSZER Ahogy tudatos gondolkodásunk során van előnyben részesített reprezentációs rendszerünk, ugyanúgy van az információk tudatos felidézéséhez is. A teljes emlék az eredeti élményhez kapcsolódó valamennyi látványt, hangot, érzést, szagot és ízt tartalmazná, mi azonban a legszívesebben csak egyet idézünk fel a fentiek közül. Gondoljon ismét a szabadságára! Mi merült fel először? Kép, hang vagy érzés? Ez a vezető rendszer, a belső érzék, amelyet az emlékhez visszanyúlva fo­ gantyúként használunk. Ezen a módon jut el az információ tudatos elménkhez. Például szabadságomra visszaemlékezve az akkor érzett laza elégedettség kezd tudatosulni bennem. Lehet, hogy ez először képként merül fel tudatom­ ban. Ekkor a vezető rendszerem vizuális, az előnyben részesített rendszerem pedig kinesztetikus. A vezető rendszer leginkább a számítógép indítóprogramjához hasonlítható - nem feltűnő, de a számítógép működéséhez nélkülözhetetlen. A vezető rend­ szert néha beviteli rendszernek is nevezik, mert ez szolgáltatja az anyagot, amelyről tudatosan gondolkodunk. A legtöbb embernek megvan a kedvenc beviteli rendszere, és ez nem szük­ ségszerűen azonos az előnyben részesített rendszerével. Lehet, hogy valaki a különböző típusú élményekhez más és más vezető rendszert használ. Esetleg képeket alkalmaz fájdalmas élmények, hangokat a kellemes emlékek felidézé­ sére. Előfordulhat, hogy valaki nem képes valamelyik reprezentációs rendszert tudatossá tenni. Például azt mondja, hogy nem lát semmiféle mentális képet. Míg ez az ő számára, a maga realitásában igaz, a valóságban nem lehet az, hi­ szen akkor képtelen lenne embereket felismerni vagy tárgyakat leírni. Egysze­ rűen csak nincs tudatában a belsőleg látott képeknek. Ha ez a tudattalan rend­ szer fájdalmas képeket generál, akkor lehet, hogy rosszul érzi magát anélkül, hogy tudná, miért. Gyakran így alakul ki a féltékenység.

50

SZIN ESZTÉZIA , ÁTFEDÉS ÉS FORDÍTÁS

Láttál már fehér liliomot nőni, Mielőtt durva kezek megérintették? Észrevetted a hóesést, Mielőtt a sár bepiszkolta? Érezted a hód szőrméjét, Vagy a hattyú pelyhét valaha? Szagoltad a vadrózsa szirmait, Vagy illóolajat a tűzben, Kóstoltad a méhek mézét? Ó, ilyen fehér, ó, ilyen lágy, Ó, ilyen édes ő. Ben Jonson (1572-1637) Gondolataink tartománya és gazdagsága attól függ, hogy képesek vagyunk-e a gondolkodásmódok összekapcsolására, és az egyik gondolkodásmódról a má­ sikra való áttérésre. így ha a vezető rendszerem auditív, és az előnyben része­ sített rendszerem vizuális, akkor hajlamos vagyok valakire a hangján keresz­ tül emlékezni, és azután képekben gondolkozni róla. Ettől kezdve érzéseket is érezhetek iránta. Tehát az egyik érzék révén vesszük fel az információt, de belül másikkal ábrázoljuk. A hangok elővarázsolhatnak vizuális emlékeket vagy absztrakt vi­ zuális elképzeléseket. Beszélünk a zene hangszínéről, meleg hangokról és har­ sány színekről is. Az érzékek közötti közvetlen és tudattalan kapcsolatot ne­ vezzük szinesztéziának. A vezető rendszer és az előnyben részesített rendszer összekapcsolása rendszerint erős, jellemző szinesztéziaminta. A szinesztéziák gondolkodásmódunk fontos részei. Némelyikük olyannyi­ ra domináns és kiterjedt, hogy úgy tűnik, már születésünkkor az agyunkba „programozták”. A színek például általában hangulatokhoz kapcsolódnak: a vörös a haragé, a kék a nyugalomé. A vérnyomás és a pulzus valóban emelkedik, ha környezetünkben a vörös szín az uralkodó, és csökken, ha a kék szín domi­ nál. Kísérletek kimutatták, hegy az emberek a kék szobákat hidegebbnek érzik, mint a sárga szobákat, még akkor is, ha előbbiek valójában kissé melegebbek. A zenészek széles körben alkalmazzák a szinesztéziát: az, hogy a hangjegy milyen magasan helyezkedik el vizuálisan a kottában, összefügg azzal, hogy milyen 51

magas a hallható hang, és bizonyos zenei hangokhoz számos zeneszerző kap­ csol határozott színeket. A szinesztézia automatikusan zajlik. Néha szándékosan kapcsoljuk össze a belső érzékeket, például azért, hogy hozzáférést nyerjünk a tudatunkon kívül eső teljes reprezentációs rendszerhez. Tegyük fel, hogy valakinek nehézségei adódnak a vizualizálással. Először megkérhetjük, hogy térjen vissza egy boldog, kellemes emlékhez, esetleg olyan időszakhoz, amikor vízparton volt. Javasoljuk, hogy hallgassa belül a vízcso­ bogást, és esetleg egy beszélgetést, ami akkor folyt. Amikor ez sikerült, átfe­ désként (overlap) megjelenhetnek más érzések is: a szél simogatása az arcán, a nap melege a bőrén, a homok a lábujjai között. Innen már csak egy kis lépés, hogy lássa is a homokot a lába körül vagy a napot az égen. Ez az átfedési tech­ nika visszahozhatja a teljes emléket: képeket, hangokat és érzéseket. Ahogy az egyik nyelvről a másikra történő fordítás megőrzi a jelentést, de teljesen átalakítja a formát, úgy a belső érzékek közötti tapasztalatok is lefor­ díthatok. Például láthatunk egy rendetlen szobát, ami rossz érzést kelt ben­ nünk, ezért tenni akarunk valamit. Ugyanannak a szobának a látványa telje­ sen hidegen hagyhatja barátunkat. Ő nem értené, miért érezzük olyan rosszul magunkat. Lehet, hogy túlérzékenynek tart majd bennünket, mert nem képes belépni a mi tapasztalataink világába. Lehet, hogy akkor érti meg érzéseinket, ha azt mondjuk: olyan ez, mintha viszketőpor lenne az ágyában. Hangokra le­ fordítva: mintha valaki hamisan játszana hangszerén. Ez utóbbi hasonlat min­ den zenész számára egyértelmű - végre az ő nyelvén beszélünk. A SZEMMOZGÁS JELZÉSEI Könnyen felismerhetjük, hogy valaki képekben, hangokban vagy érzésekben gondolkodik-e. Testünkben látható változások mennek végbe, amikor különböző módokon gondolkodunk. Gondolkodásunk módja hatással van testünkre, és az a mód, ahogyan a testünket használjuk, hatással van arra, ahogy gondolkodunk. Mi az első dolog, amit meglát, mikor belép lakása ajtaján? A kérdés meg­ válaszolásához valószínűleg felfelé és balra nézett. A legtöbb jobbkezes ember felfelé és balra néz, ha képekre emlékezik. Most próbálja intenzíven felidézni, milyen érzés, amikor bársony érinti a bőrét. Itt valószínűleg jobbra és lefelé nézett. A legtöbb ember így lép kap­ csolatba érzéseivel. 52

Szemünket szisztematikusan mozgatjuk különböző irányokba attól függő­ en, hogy hogyan gondolkodunk. Neurológiai kísérletekkel kimutatták, hogy a vízszintes (laterális) szemmozgás (a neurológiai irodalomban: LEM) és a füg­ gőleges (vertikális) szemmozgás az agy különböző részeinek aktivizálásával áll összefüggésben. Az NLP-ben a szemmozgás jelzéseiből (eye accessing cues) tudhatjuk meg, ki hogyan fér hozzá az információkhoz. Van bizonyos velünk született neurológiai kapcsolat a szemmozgások és a reprezentációs rendszerek között, mivel világszerte azonos minták fordulnak elő (a spanyolországi baszk tartományok kivételével). Amikor a múltbeli tapasztalatainkból vizualizálunk valamit, szemünk ál­ talában balra és felfelé mozdul. Amikor szavakból hozunk létre, konstruálunk képet, vagy olyasmit próbálunk „elképzelni”, amit még sohasem láttunk, sze­ münk jobbra és felfelé mozdul. A szem vízszintesen balra mozdul az emléke­ zeti hangoknál, és vízszintesen jobbra a konstruált hangok esetében. Ha ér­ zéseket idézünk fel, a szemek jellemzően jobbra és lefelé mozdulnak. Ha saját magunkhoz beszélünk, a szemek rendszerint balra lefelé mozdulnak. Az egye­ nesen előre, a „semmibe meredő” szemek szintén vizualizációra utalnak. A legtöbb jobbkezes ember az ábrán látható szervmozgási mintákat hasz­ nálja. A balkezeseknél ugyanez fordítva működhet: ők jobbra néznek az emlé­ kezeti képeknél és hangoknál, és balra a konstruált képeknél és hangoknál. A szemmozgás jelzései minden embernél állandóak, akkor is, ha nem a fenti áb­ rának megfelelők. Például egy balkezes ember nézhet balra lefelé az érzéseknél, és jobbra lefelé a belső párbeszédnél. Ezt azonban következetesen teszi, és nem váltogatja véletlenszerűen a szemmozgás jelzéseit. Mindig vannak kivételek. Figyeljünk alaposan, mielőtt a fenti szabályokat bárkire alkalmazzuk. A vá­ laszt nem az általánosítás, hanem az előttünk lévő ember adja meg. Bár gondolkodás közben bármilyen irányba mozgathatjuk szemünket, ál­ talában sokkal könnyebben férünk hozzá egy bizonyos reprezentációs rend­ szerhez, ha a megfelelő természetes szemmozgásokat használjuk. Különböző lehetőségeink vannak agyunk finomhangolására, ha egy bizonyos módon aka­ runk gondolkodni. Ha emlékezni akarunk valamire, amit tegnap láttunk, ak­ kor az a legegyszerűbb, ha balra felfelé nézünk vagy egyenesen előremeredünk. Lefelé nézve nehéz képekre emlékezni. Laterális szemmozgásainknak általában nem vagyunk tudatában, és erre tulajdonképpen nincs is szükségünk, de nagyon hasznos készség arra, hogy a megfelelő helyen keressük az információt. 53

Vizualizáció

Vizuális konstruált képek

Vizuális emlékezeti képek

©

© Konstruált hangok

Emlékezeti hangok

A szemmozgás jelzései alapján tudhatjuk meg, hogyan gondolkodik a má­ sik. Az NLP-tréning fontos része mások szemmozgási jelzéseinek észlelése. Ennek egyik módja, hogy különböző kérdéseket teszünk fel, és a válaszok he­ lyett a szemmozgásokra figyelünk. Ha például, ha azt kérdezem, hogy „Milyen színű a szőnyeg a nappaliban?”, akkor a válaszhoz vizualizálnia kell a nappalit, függetlenül a szőnyeg színétől. Kipróbálhatja barátjával a következő gyakorlatot. Üljenek le egy nyugodt helyen, tegye fel neki az alábbi kérdéseket, és figyelje meg szemmozgási jelzé­ seit. Fel is jegyezheti azokat, ha akarja. Kérje meg, hogy röviden válaszoljon, sőt az is elég, ha bólint, ha megvan a válasz. Ha befejezte, cseréljenek helyet, és Ön válaszoljon az ő kérdéseire. A gyakorlat célja semmiképpen sem az, hogy a másikat „rajtakapjuk” valamin, vagy hogy bebizonyítsunk valamit. Egysze­ rűen csak érdekes megfigyelni, hogyan gondolkodunk.

AZ ALÁBBI KÉRDÉSEKRE ADOTT VÁLASZOK SZÜKSÉGSZERŰEN VI­ ZUÁLIS EMLÉKEZÉST IGÉNYELNEK: Milyen színű a bejárati ajtótok? Mit látsz az úton, amikor a legközelebbi üzletbe mész? Milyen irányba futnak a csíkok a tigris bundáján? Milyen magas házban laksz? Melyik barátodnak a leghosszabb a haja? AZ ALÁBBI KÉRDÉSEKRE ADOTT VÁLASZOK VIZUÁLIS KONSTRUÁ­ LÁST IGÉNYELNEK:

© Kinesztózia (Tapintás és testi érzetek)

Auditív digitális (Belső párbeszéd)

© © Megjegyzés: így látjuk a velünk szemben levőkön

A szemmozgás jelzései

Milyen lenne a hálószobátok rózsaszín pöttyös tapétával? Milyen irányban van délkelet a 180 fokkal elfordított térképen? Képzelj el egy vörös négyzetben egy lila háromszöget! Hogyan betűzöd a keresztnevedet visszafelé? AZ AUDITÍV EMLÉKEZETHEZ VALÓ HOZZÁFÉRÉST IGÉNYELIK A KÖVETKEZŐK. KÉRDEZHETJÜK: Képes vagy magadban hallani a kedvenc zeneszámodat? Melyik ajtó csapódik be otthon a leghangosabban? Milyen a foglalt jelzés a telefonban? A harmadik vagy a második hang magasabb a Himnuszban? Hallod belsőleg a hajnali madárcsicsergést?

KÉRDÉSEK AUDITÍV KONSTRUÁLÁSHOZ: Mennyire lenne hangos, ha tíz ember egyszerre kiáltana? Milyen lenne a han­ god a víz alatt? Gondolj a kedvenc dalodra úgy, mintha dupla sebességgel játszanák! Milyen hangot ad a zongora, ha leesik a tizedik emeletről? Milyen lehet a mandragóra sikolya? Milyen hangja lenne a vas hullámlemezt fűrészelő láncfűrésznek? BELSŐ PÁRBESZÉDET INDÍTÓ KÉRDÉSEK: Milyen hangszínt használsz, amikor önmagaddal beszélsz? Énekelj el magad­ ban egy gyerekdalt! Milyen irányból jön a hang, ha önmagadhoz beszélsz? Mit mondasz magadnak, ha rosszul mennek a dolgok? KÉRDÉSEK A KINESZTÉZIAI ÉRZÉKHEZ (BELEÉRTVE A SZAGLÁST ÉS ÍZLELÉST IS): Milyen érzés nedves zoknit felvenni? Milyen érzés bedugni a lábad az uszoda hideg vizébe? Milyen érzés a gyapjú érintése a bőrödön? Melyik kezed melegebb most, a jobb vagy a bal? Milyen érzés belemerülni a kellemes, forró fürdőbe? Hogy érzed magad egy jó ebéd után? Idézd fel az ammónia szagát! Milyen érzés megkóstolni egy kanál elsózott levest? Nem a tényleges válaszok lényegesek, hanem a gondolkodási folyamat. Még csak szóbeli válaszra sincs szükség. Néhány kérdésnél különböző módon gon­ dolkodhatnak. Például ahhoz, hogy kitaláljuk, recés-e az új egyforintos pere­ me, vizualizálhatjuk az érme képét oldalról, vagy felidézhetjük a perem tapin­ tásának emlékét. Ily módon, ha vizualizációt igénylő kérdést teszünk fel, és a szemmozgás jelzése ettől eltérő, akkor elismerésünk az illető rugalmasságának és kreativitásának. Nem feltétlenül a minták vagy a személy „rossz”. Kétség esetén kérdezzük meg: „Mire gondolt akkor?” A szemmozgás jelzései igen gyorsak, nagyon kell figyelnünk, hogy mind­ egyiket lássuk. Azt mutatják, hogy az illető milyen sorrendben alkalmazza a különböző reprezentációs rendszereket a kérdések megválaszolása során. Pél­ dául a leghangosabban becsapódó ajtóra vonatkozó auditív kérdésnél az illető vizualizálhatja az összes ajtót, mentálisan érezheti, ahogy becsapja őket, majd hall­ hatja a hangot. Lehet, hogy ezt többször is meg kell tennie, hogy válaszolni tudjon. 56

A kérdés megválaszolásakor az emberek általában először a vezető rendsze­ rükhöz fordulnak. Akinek a vezető rendszere vizuális, az auditív és kineszteti­ kus kérdések esetében is jellemzően képeket állít elő a különböző helyzetekről, mielőtt hangot hallana vagy érzést érezne. EGYÉB JELZÉSEK Nem a szemmozgás az egyetlen jelzés, bár valószínűleg ezt a legkönnyebb észlelni. Mivel a test és a tudat elválaszthatatlan, valahol mindig megmu­ tatkozik, hogyan gondolkodunk, csak tudnunk kell, hogy mire figyeljünk. Különösen jól követhető gondolkodásmódunk a légzésminta, a bőr színe és a testhelyzet alapján. A vizuális képekben gondolkodó ember általában gyorsabban és magasabb hangfekvésben beszél, mint mások. A képek gyorsan peregnek a fejében, így gyorsan kell beszélnie, hogy lépést tartson velük. A mellkas felső részébe léleg­ zik és légzése felületesebb. Gyakran látható fokozott izomfeszültség, különö­ sen a vállakban. Fejét magasan tartja, arca a szokásosnál sápadtabb. A hangokban gondolkodó ember egyenletesen lélegzik egész mellkasába. Gyakran megfigyelhető a test kis mértékű, ritmikus mozgása. Az ilyen em­ ber hangszíne tiszta, kifejező, zengő. Fejét kiegyensúlyozott helyzetben tartja, vagy kissé félrehajtja, mintha valamit hallgatna. Az az ember, aki önmagához beszél, fejét gyakran a kezére hajtja vagy öklé­ re támasztja. Ezt nevezik „telefontartásnak” ugyanis az illető olyan benyomást kelt, mintha egy láthatatlan telefonon beszélne. Néhányan a légzés során meg­ ismétlik, amit éppen hallottak. Látható, hogy mozog az ajkuk. A kinesztéziai megközelítés mély hasi légzéssel jellemezhető, amit gyakran izomellazulás kísér. A kinesztetikusan gondolkodó ember kissé lehajtja a fe­ jét, hangja mélyebb fekvésű, beszéde lassú, hosszú szüneteket tart. Rodin híres Gondolkodója kétségtelenül kinesztetikus típus. A mozgások és gesztusok is jól szemléltetik, hogyan gondolkodik vala­ ki. Sokan rámutatnak azokra az érzékszervekre, melyek éppen használnak belül. A fülükre mutatnak a fejükben levő hangok hallatán, a szemükre mu­ tatnak, ha vizualizálnak, vagy a gyomrukra, ha valamit erősen éreznek. Ezek a jelek nem árulják el, hogy mire gondol valaki, csak azt, hogy hogyan gon­ dol rá. Ez a testbeszédnek a normális értelmezésnél sokkal kifinomultabb és szubtilisebb szintje. 57

A reprezentációs rendszerek elmélete nagyon hasznos a különböző emberek gondolkodásmódjának megértésében, és a megközelítési jelzések értelmezésé­ nek készsége felbecsülhetetlen a másokkal való kommunikáció javításában. A terapeuták és oktatók számára alapvető fontosságú. A terapeuták megismer­ hetik pácienseik gondolkodásmódját, és megtalálhatják a lehetőséget annak megváltoztatására. Az oktatók rátalálhatnak az oktatott tárgy esetében legjob­ ban működő gondolkodásmódra, melyet célszerű készségszintre fejleszteni. A pszichológiai típusokat illetően számos elmélet létezik, melyek részben a fiziológián, részben a gondolkodásmódon alapulnak. Az NLP más lehetőséget kínál. A megszokott gondolkodásmód nyomot hagy a testen. A jellegzetes test­ helyzet, gesztus és légzésminta a túlnyomóan egy bizonyos módon gondol­ kodó egyén szokásává válik. Más szavakkal: az az ember, aki gyorsan, magas hangfekvésben beszél, viszonylag gyorsan lélegzik a mellkas felső részébe, és a vállöve feszült, valószínűleg leginkább képekben gondolkodik. Az az em­ ber, aki lassan, mély hangon beszél, és közben mélyeket lélegzik, valószínűleg nagymértékben alapoz az érzéseire. Egy vizuálisan és egy kinesztetikusan gondolkodó ember párbeszéde mindkettőjük számára meglehetősen fárasztó élmény lehet. A vizuálisan gon­ dolkodó már toporog a türelmetlenségtől, míg a kinesztetikus személy szó szerint „nem látja be”, hogy a másiknak miért kell rohannia. Aki rendelkezik a másik ember gondolkodásmódjához való alkalmazkodás képességével, jobb eredményt ér el. Ne feledjük azonban, hogy ezeket az általánosításokat a megfigyelés és a ta­ pasztalat révén ellenőriznünk kell. Az NLP hangsúlyozottan nem az emberek típusokba vagy kategóriákba sorolásának újabb módszere. Ha azt mondjuk va­ lakire, hogy vizuális típus, annak nincs nagyobb haszna, mintha azt mondjuk róla, hogy vörös a haja. Ha emiatt nem vesszük észre, hogy mit tesz az illető itt és most, az kevesebb a haszontalannál is. Csak egy újabb módja a sztereotípiák alkotásának. Nagy lehet a kísértés, hogy magunkat és másokat az elsődleges reprezentációs rendszerek szerint kategorizáljuk. Ha elkövetjük ezt a hibát, ugyanabba a csapdá­ ba esünk, amely a pszichológiát is állandóan fenyegeti: kiagyalunk egy kategória­ készletet, és belegyömöszöljük az embereket, akár beleillenek, akár nem. Az em­ ber mindig színesebb és változatosabb, mint a róla szóló általánosítások. Az NLP elég gazdag modellkészletet kínál, mely jól alkalmazható arra, amit az emberek ténylegesen tesznek, és nem próbálja őket típusokba kényszeríteni. 58

SZUBM ODALITÁSOK Eddig a gondolkodás három fő módjáról beszéltünk: a hangokban, a képekben és az érzésekben való gondolkodásról. Ez azonban csak az első lépés. Ha le akarnánk írni egy képet, amit láttunk, számos kiegészítést fűzhetnénk hozzá. Színes volt, vagy fekete-fehér? Mozgófilm volt, vagy állókép? Közel volt, vagy távol? Az ilyen különbségeket meghatározhatjuk anélkül, hogy tudnánk, mit ábrázol a kép. Egy hangot is leírhatunk aszerint, hogy magas vagy mély, köze­ li vagy távoli, halk vagy hangos. Az érzés lehet könnyű vagy súlyos; éles vagy tompa; gyenge vagy erős. Miután ily módon megteremtettük általános gondol­ kodásmódunkat, a következő lépés a rendszer pontosítása. Helyezkedjen el kényelmesen, és gondoljon vissza egy kellemes emlékére. Minden ezzel kapcsolatban felmerülő képet vizsgáljon meg. A szemével látja (asszociálva), vagy más módon (disszociálva)? Például ha önmagát látja a kép­ ben, akkor az disszociált. Színesben látja? Mozgófilm vagy diakép? Háromdimenziós vagy lapos, mint a fénykép? Ha tovább nézi a képet, egyéb módon is leírhatja. Ezután fordítsa a figyelmét az emlékhez kapcsolódó hangokra. Hangosak vagy halkak? Közeliek vagy távoliak? Honnan jönnek? Végül figyeljen minden érzésre vagy érzetre, amely az emlék része. Hol érzi azokat? Intenzívek vagy lágyak? Könnyűek vagy súlyosak? Forrók vagy hidegek? Ezeket a megkülönböztetéseket az NLP-irodalom szubmodalitásoknak ne­ vezi. Ha a reprezentációs rendszerek a modalitások - a világ megtapasztalá­ sának módjai -, akkor a szubmodalitások az érzékek építőkockái, melyekből minden kép, hang vagy érzés felépül. Az emberek minden korban használták az NLP alapelveit. Az NLP nem akkor jött létre, amikor maga az elnevezés megszületett. A régi görögök is be­ számoltak érzékszervi tapasztalásról. Arisztotelész részletesen beszélt a szubmodalitásokról (anélkül, hogy ezt a kifejezést használta volna), az érzékek mi­ nőségére utalva. A szubmodalitások leggyakrabban alkalmazott megkülönböztetéseit az alábbi lista tartalmazza:

59

VIZUÁLIS SZUBMODALITÁS Asszociatív (saját szemünkön keresztül) vagy disszociatív (önmagunkat látjuk) Színes vagy fekete-fehér Keretben van vagy nincs határa Mélység (két- vagy háromdimenziós) Elhelyezkedés (balra vagy jobbra, fent vagy lent) A képtől való távolságunk Világossági fok Kontraszt Élesség (elmosódott vagy fókuszált) Mozgás (mint film vagy diakép) Sebesség (az átlagosnál gyorsabb vagy lassabb) Szám (osztott képernyő vagy többszörös képek) Méret AUDITÍV SZUBMODALITÁS Sztereo vagy mono Szavak vagy hangok Hangerő (hangos vagy halk) Hangszín (lágy vagy harsány) Hangzás (a hang teltsége) A hangforrás elhelyezkedése Távolság a hangforrástól Folyamatos vagy szakaszos Sebesség (a szokásosnál gyorsabb vagy lassabb) Tisztaság (tiszta vagy fojtott) KINESZTETIKUS SZUBMODALITÁS Elhelyezkedés Intenzitás Nyomás (erős vagy enyhe) Kiterjedés (hatásterület) Textúra (durva vagy sima) Súly (könnyű vagy nehéz) Hőmérséklet Időtartam (mennyi ideig tart) Alak 60

Ezek az emberek által gyakrabban alkalmazott szubmodalitási megkü­ lönböztetések, a lista azonban nem teljes. Néhány szubmodalitás szakaszos vagy digitális, és olyan, mint a villanykapcsoló, amit vagy ki- vagy bekapcsol­ hatunk. A tapasztalat vagy ilyen, vagy olyan. Például a képeknél asszociált vagy disszociált. Egy kép nem lehet egyszerre mindkettő. A legtöbb szubmodalitás folytonosan változik, mintha fényerő-szabályozó kapcsoló vezérelné. Az ér­ tékek mozgó skálát képeznek, úgymint tisztaság, világosság vagy hangerő. A határok között folyamatosan változó jellemzőket analógnak nevezik. A legtöbb szubmodalitást szófordulatainkban őrizzük. Ha megnézi a fe­ jezet végén levő listát, lehet, hogy új fényben fogja látni a dolgokat. Az is le­ het, hogy mellbevágó élmény lesz, hiszen a szubmodalitások sokatmondóak, ha tudatunk működéséről van szó. A szubmodalitások az emberi agy legalap­ vetőbb működési kódjának tekinthetők. Egyszerűen lehetetlen egy gondolatot végiggondolni vagy egy élményt felidézni anélkül, hogy annak ne lenne szub­ modalitási struktúrája. Míg nem figyelünk rá tudatosan, könnyen átsiklunk a tapasztalat szubmodalitás struktúrája fölött. A szubmodalitásokban az a legérdekesebb, ami módosításuk esetén tör­ ténik. Vannak köztük olyanok, melyeket büntetlenül megváltoztathatunk, a végeredmény szempontjából nincs különbség. Vannak, melyek lényegesek le­ hetnek egy bizonyos emlék vonatkozásában, és megváltoztatásuk a tapaszta­ lattal kapcsolatos minden érzésünket megváltoztatja. Egy emlék vagy gondolat hatása és jelentése általában nem annyira a tartalom, mint néhány kritikus szubmodalitás függvénye. Ha egy esemény megtörtént, az befejezett, és utólag soha nem változtatható meg. Ezután már nem magára az eseményre reagálunk, hanem az eseményről bennünk élő emlékre, mely megváltoztatható. Próbálja ki a következő kísérletet. Térjen vissza kellemes élményéhez. Aszszociáltan lássa a képet, tehát a saját szemén keresztül nézze. Tapasztalja meg, milyen ez. Ezután disszociáljon. Lépjen ki, és lássa azt a személyt, aki éppen úgy néz ki és úgy beszél, mint Ön. Ez csaknem bizonyosan megváltoztatja a tapasztalathoz kapcsolt érzéseit. Az emléktől való disszociálás elveszi annak érzelmi töltését. A kellemes emlék elveszíti a hozzá kapcsolódó örömöt, a kellemetlen pedig a fájdalmat. Ha traumákkal foglalkozunk, nagyon fontos, hogy azokat először elválasszuk az érzelmi fájdalomtól, különben előfordulhat, hogy az egész epizód teljesen megközelíthetetlenné válik a tudat számára, és nagyon nehéz, ha nem lehetetlen rágondolni. A disszociálás először 61

biztonságos távolságba helyezi az érzelmeket, hogy azok kezelhetővé váljanak. Ez a 8 . fejezetben ismertetett fóbiakezelés alapja. Legközelebb, mikor az agy fájdalmas élményt hoz elő, disszociáljuk magunkat tőle. A kellemes emlékek maradéktalan élvezetéhez gondoskodjunk arról, hogy azok asszociáltak legye­ nek. Megváltoztathatjuk gondolkodásmódunkat. Ez alapvető információ a meg nem írt „Az agy felhasználói kézikönyve” számára. Gondolkodásmódja megváltoztatása során próbálja ki ezt a kísérletet az Ön számára legkritikusabb szubmodalitások meghatározására. Gondoljon vissza egy érzelmileg jelentős, speciális helyzetre, amelyre ké­ pes jól visszaemlékezni. Először az emlék vizuális részét észlelje. Képzelje el magát, ahogy növeli vagy csökkenti a kép világosságát, pontosan úgy, ahogy egy tévékészüléknél tenné. Figyelje meg, milyen különbséget jelent ez a vál­ toztatás az élmény szempontjából. Melyik világossági fok tetszik a legjobban? Végül állítsa vissza az eredeti állapotot. A következő lépésben hozza a képet közelebb, majd tolja el messzire. Mi­ lyen különbséget jelent ez, és melyiket tartja a legjobb távolságnak? Most állít­ sa vissza a képet oda, ahol eredetileg volt. Most, ha színes, változtassa fekete-fehérré. Ha fekete-fehér volt, tegye színessé. Mi a különbség, és melyik a jobb? Végül allitsa vissza az eredeti állapotot. Következzen a mozgás. Ha a kép mozog, lassítsa mindaddig, amíg álló­ képpé válik. Azután próbálja felgyorsítani. Figyelje meg, melyik a legjobb se­ besség, majd állítsa vissza az eredeti képet. Végül próbálja meg a képet asszociáltból disszociáltba változtatni, és vissza. Néhány vagy talán minden változtatás alapvető hatassál van az emlekhez kapcsolódó érzésre. Lehet, hogy szeretné az Önnek legjobban tetsző szubmodalitás-értékekre állítani az emléket. Lehet, hogy nem nyerik el tetszését az agy alapértelmezései. Emlékszik, hogyan választotta ki azokat? Most folytassa a kísérletet a többi vizuális szubmodalitással, és figyelje meg, mi történik. Tegye ugyanezt az emlék auditív és kinesztetikus részével is. A legtöbb ember számára a tapasztalat akkor a legintenzívebb és leg­ emlékezetesebb, ha nagy, világos, színes, zárt és asszociatív. Ha ez az Ön esetében is így van, akkor őrizze meg így a jó emlékeit. Ezzel szemben kel­ lemetlen emlékeit alakítsa át kicsi, sötét, fekete-fehér, távoli és disszociatív képekké. Az emlék tartalma mindkét esetben azonos marad - az változik, 62

ahogyan emlékszünk rá. Mindenkivel történnek rossz dolgok, olyan kö­ vetkezményekkel, melyekkel együtt kell élnünk, de elkerülhető, hogy ezek üldözzenek. A számunkra itt és most rossz érzést okozó erejük abban rej­ lik, ahogy gondolunk rájuk. Döntően meg kell különböztetnünk az egykori tényleges eseményt, és annak az emlékezésünk módjából származó jelentő­ ségét és erejét. Lehet, hogy belső hangot hall, mely korholja Önt. Lassítsa le. Most gyorsítsa fel. Kísérletezzen a hangszín változtatásával. Melyik oldalról jön? Mi történik, ha áthelyezi a másik oldalra? Mi történik, ha felhangosítja? És ha lehalkítja? Önmagunkhoz beszélni valódi örömet jelenthet. Lehet, hogy ez nem is az Ön hangja. Ha nem az, kérdezze meg, hogy mit keres az Ön fejében! A szubmodalitások változtatása személyes tapasztalat kérdése, nehéz sza­ vakkal közvetíteni. Az elmélet vitatható, a tapasztalat meggyőző. Rendezője lehet saját mentális filmbemutatójának, és eldöntheti, hogyan akar gondol­ kodni ahelyett, hogy kiszolgáltatná magát az önkényesen vetítésre kerülő előadásoknak. Mint nyáron a tévécsatornák, az agy is nagyon sok ismétlést játszik le. Az ismétlések nagyobb része régi és nem is igazán jó film. Nem muszáj néznie őket. Az érzelmek valahonnan származnak, bár okuk kívül eshet a tudatos észlelésen. Maguk az érzelmek is kinesztetikus reprezentációk: van súlyuk, helyük és intenzitásuk; vannak szubmodalitásaik, melyek változtathatók. Az érzések maguktól jönnek, és messze vagyunk attól, hogy megválaszt­ hassuk a kívánt érzést. Az érzelmek kiváló szolgák, de zsarnoki uralkodók is lehetnek. A reprezentációs rendszerek, a jelzések és a szubmodalitások szubjektív él­ ményeink szerkezetének meghatározó építőkövei. Nem csoda, hogy az embe­ rek térképeket készítenek a világról. Más és más vezető rendszereik, kedvelt reprezentációs rendszereik, különböző szinesztéziáik vannak, emlékeiket kü­ lönböző szubmodalitásokkal kódolják. Bár a nyelvet végső soron kommuniká­ cióra használjuk, csoda, hogy ennyire is megértjük egymást. 63

Példák az érzékeken alapuló szavakra, és kifejezésekre VIZUÁLIS Tekintet, kép, fókusz, képzelet, éleslátás, jelenet, üres, vizualizál, perspektíva, látszat, visszatükröz, tisztáz, világossá tesz, megvilágít, szem, előrelátás, illú­ zió, illusztrál, szemügyre vesz, kilátás, áttekintés, néz, bemutató, szemle, vízió, megfigyelés, napvilágra jön, elmosódott, sötét. AUDITÍV Elmondás, akcentus, ritmus, hangos, hangszín, rezonál, zaj, monoton, süket, csöng, kérdez, hangsúlyoz, hallható, hangoskodik, kikiált, szó nélkül hagy, el­ hallgat, zeng, elnémul, vokális, kibeszél, csend, disszonáns, harmonikus, har­ sány, csendes, néma. KINESZTETIKUS Érintés, kezel, érintkezés, eltol, dörzsöl, szilárd, meleg, hideg, érdes, húz, meg­ ragad, nyomás, érzékeny, stressz, tapintható, feszültség, érintés, konkrét, lágy, markol, tart, karcol, elvisel, súlyos, sima. SEMLEGES Döntés, gondol, emlékszik, tud, meditál, felismer, jelen van, megért, kiértékel, megmunkál, tanul, motivál, változás, tudatos, megfontol. OLFAKTORIKUS Illatos, áporodott, bűzlő, büdös, füstös, friss. GUSZTATORIKUS Savanyú, zamatos, keserű, íz, sós, lédús, édes. VIZUÁLIS KIFEJEZÉSEK Most már látom. Nagyító alá vesszük a kérdést. Szemtől szembe. Nincs tiszta képe az ügyről. Vakfolt. Utólag visszatekintve nevetni fogsz az egészen. Ez megvilágítja a kérdést. Színesebbé teszi az életet. Nekem úgy tűnik... 64

Rávetül a gyanú árnyéka. Sötét színben lát. Ragyogó, fényes j övő... Bevillant a megoldás. Lelki szemei. Üdítő látvány. AUDITÍV Azonos hullámhosszon. Harmóniában élni. Ez nekem kínaiul van. Veri a tamtamot. Az egyik fülén be, a másikon ki. Süket fülekre talál. Megfújja a harsonát. Megadja a hangot. Zene füleimnek. Szóról szóra. Hallatlan! Véleményt hangoztat. Kihallgatáson fogad. Vigyázz a nyelvedre! A megfelelő hangot üti meg. KINESZTETIKUS Érintkezésbe lépni. Felfogni a gondolatot. Megállj csak! A csontjaimban érzem. Melegszívű ember. Kemény fickó. Vastag a bőre. Felszínen mozgó. Ráteszi a kezét. Összeomlás. Áttörés. Szilárd alap.

Heves vita. Nem tudlak követni. Nem tenném érte tűzbe a kezemet. OLFAKTORIKUS ÉS GUSZTATORIKUS Itt valami bűzlik nekem. Büdös a helyzet. Keserű pirula. Édes pofa. Mind a tíz ujját megnyalta utána. Vitriolba mártott toll. Savanyú a szőlő.

3. FEJEZET

FIZIOLÓGIAI ÁLLAPOTOK ÉS ÉRZELM I SZABADSÁG Amikor érzelmileg és fizikailag mélypontra kerülünk, azt mondjuk, hogy „borzasztó állapotban” vagyunk. Azt is tudjuk, ahhoz, hogy megküzdjünk egy kihívással, „megfelelő lelkiállapotban” kell lennünk. Mi a lelkiállapot (state of mind)? Leegyszerűsítve: az adott pillanatban kifejezett gondolataink, érzel­ meink és fiziológiánk összessége, a mentális képek, hangok, érzések, valamint a fizikai tartás és légzés valamennyi mintája. A lélek (tudat) és a test szorosan összefügg, így gondolataink azonnal befolyásolják fiziológiánkat, és fordítva. Lelkiállapotunk folyamatosan változik. Ez egyike azon kevés dolgoknak, melyekben biztosak lehetünk. Ha megváltoztatjuk állapotunkat, az egész világ megváltozik körülöttünk. (Vagy legalábbis úgy tűnik.) Általában inkább tuda­ tában vagyunk érzelmi állapotunknak, mint fiziológiánknak, testtartásunk­ nak, gesztusainknak és légzésünknek. A gyakorlatban az érzelmeket többnyire nem tekintjük tudatos irányításunk alá tartozónak, azok csak a jéghegy csú­ csai. Nem látjuk át az alapját képező és az érzelmeket támogató teljes fizioló­ giai és gondolkodási folyamatot. Az a jéghegy víz alatt lévő kilenctized része. A kísérlet, hogy állapotunk megváltoztatása nélkül változtassuk meg az ér­ zelmeinket, ugyanolyan hiábavaló, mintha csúcsának lefűrészelésével próbál­ nánk eltüntetni a jéghegyet. Még nagyobb része emelkedik a víz fölé, hacsak nem fordítunk hatalmas energiát arra, hogy víz alatt tartsuk, amit az életben gyakran drogokkal vagy akaraterővel próbálunk megvalósítani. Felfogásunk szerint a tudat a vezető, a test pedig engedelmesen követi. így a szokássá vált érzelmek belevésődhetnek az ember arcába és testtartásába, mert nem vesszük észre, hogyan alakítják az érzelmek a fiziológiát. Próbálja ki a következő kísérletet. Keressen gondolatban valamilyen kelle­ mes élményt, olyan eseményt, mikor igazán jól érezte magát! Ha megtalálta, gondolatban helyezze vissza magát ebbe az élménybe! Néhány percen keresz­ tül élje át olyan intenzíven, amennyire csak tudja! 67

Miközben élvezi a kellemes érzéseket, gondolatban nézzen körül, és figyelje meg, hogy mit lát, milyen hangokat hall az élmény felidézése során! Figyelje meg, mit érez! Ha kész, térjen vissza a jelenbe! Figyelje meg, hogy ez milyen hatással van mostani állapotára, különösen a testtartására és a légzésére! A múltbeli élmények nem tűntek el örökre, segít­ hetnek jól érezni magunkat a jelenben. Bár a múltbeli látvány és hangok már eltűntek, mentális felidézésük során az érzés ugyanolyan valódi és érzékelhető, mint eredetileg volt. Ily módon függetlenül attól, hogy mit érzett, mielőtt el­ olvasta ezt a szakaszt, erőforrásokkal telítettebb állapotba került. Most, csak az ellentét kedvéért, gondoljon vissza egy kissé kellemetlen múltbeli élményre! Ha eszébe jutott, képzelje bele magát ebbe is! Mit lát ebben a helyzetben? Mit hall? Figyelje meg, mit érez! Ne időzzön sokáig ebben az élményben! Térjen vissza a jelenbe, és figyel­ je meg, milyen hatást gyakorolt Önre az élmény! Hasonlítsa össze, hogyan érzi magát a korábbiakhoz képest! Itt is figyelje meg testtartása és légzés­ mintája változását! Most változtassa meg az érzelmi állapotát! Végezzen valamilyen fizikai te­ vékenységet, mozgassa meg a testét, terelje el figyelmét az emlékről, és foglal­ kozzon valami egészen mással! Nézzen ki az ablakon, ugráljon, fusson a szoba egyik sarkába és érintse meg a falat, vagy hajoljon le és érintse meg a lábujját! Figyelje a mozgás fizikai érzeteit, azt, hogy mit érzékel itt és most! NLP-kifejezéssel élve ezt nevezzük állapotváltozásnak vagy megszakítási állapotnak, amit mindig érdemes felidézni, ha negatívnak érezzük magun­ kat, vagy ha elapadtak az erőforrásaink. Minden esetben, amikor kellemet­ len eseményekre emlékszünk vagy kimerült állapotunkat elevenítjük fel, testünk is negatív állapotba kerül, és az izomtónus, a testtartás és a légzés mintáiban meg is őrzi azt. Ezek a fizikailag tárolt emlékek percekre vagy akár órákra is elronthatják a következő tapasztalatokat. Mindannyian tud­ juk, milyen az, amikor „ballábbal keltünk fel”. A depresszióban szenvedő beteg tudattalanul fejlesztette ki magában azt a készséget, hogy megszakítás nélkül akár hosszú ideig fenntartsa enervált állapotát. Mások viszont azt a képességet fejlesztették ki magukban, hogy akaratlagosan irányíthassák érzelmi állapotukat, olyan érzelmi szabadságot teremtve önmaguk számá­ ra, amely megváltoztatja életminőségüket. Teljesen átélik az élet csúcs- és 68

mélypontjait, de tanulnak, továbblépnek és nem időznek szükségtelenül az érzelmi fájdalom állapotában. Életünk során folyamatosan különböző érzelmi állapotokon megyünk ke­ resztül, néha gyorsan, néha lassabban. Például lehet, hogy éppen rosszkedvűnk van, de egy barátunk jó hírrel hív föl, és mi egyik pillanatról a másikra jókedvűek leszünk. Megeshet az is, hogy egy verőfényes, nyári napon kibontjuk a postát, és váratlanul nagy összegű számlát találunk benne. A mentális felhők eltakarhatják a napot. Képesek vagyunk állapotunkat befolyásolni, hogy ne csak reagáljunk a külvilág történéseire. Az utolsó néhány percben Ön jól érezte magát, azután kellemetlenül, majd... ahogy most érzi magát. Pedig a külső világban ténylege­ sen nem történt semmi. Az egészet önmaga idézte elő. ÁLLAPOT KIVÁLTÁSA Kiváltásnak (elicitation) azt a folyamatot nevezi az NLP, mikor valakit egy bizonyos állapotba vezetünk. Ez annak a mindennapi képességünknek az új elnevezése, melyet mindnyájan gyakorolunk. Vagyis az, hogy az embe­ reket bizonyos hangulatba hozunk, illetve abból kihozzuk őket. Folyama­ tosan ezt tesszük hanghordozásunk, gesztusaink révén. Néha azonban nem azt váltjuk ki, amit szeretnénk. Hányszor hallottunk már olyasmit, hogy: „Mi baja van, hiszen én csak annyit mondtam, hogy...” Az érzelmi állapot kiváltásának legegyszerűbb módja az, ha megkérjük az illetőt, hogy emlékezzen vissza egy olyan időpontra, amikor átélte ezt a bizonyos érzelmet. Minél kifejezőbbek vagyunk, annál kifejezettebb, amit kiváltunk. Ha hangszínünk, szavaink, arckifejezésünk és testtartásunk al­ kalmazkodik a kért válaszhoz, akkor valószínűbb, hogy azt meg is kapjuk. Minden erőfeszítésünk eredményt hoz. Ha valakit nyugodt, erőforrá­ sokkal teli állapotba szeretnénk hozni, akkor nincs értelme erős, pergő hangon beszélni, gyorsan és felületesen lélegezni és ideges mozdulatokat tenni. Megnyugtató szavaink ellenére az illető csak még nyugtalanabb lesz. Azt kell tennünk, amit mondunk. Ugyanígy ha valakit magabiztos állapot­ ba akarunk vezetni, akkor arra kérjük, hogy emlékezzen egy olyan idő­ pontra, amikor magabiztos volt. Világosan beszélünk, magabiztos hang­ súlyokkal beszélünk, egyenletesen lélegzünk, emelt fejjel, egyenes tartással. „Magabiztosan” viselkedünk. Ha szavaink nincsenek összhangban testbe­ 69

szédünkkel és hangszínünkkel, akkor a másik hajlamos lesz a nem verbális üzenetet követni. Az is fontos, hogy az illető személy úgy emlékezzen az élményre, mintha benne lenne, nem pedig úgy, hogy disszociáltan, kívülről figyeli. Ha magunk is benne vagyunk a helyzetben, az nagyobb mértékben hozza vissza az érzé­ seket. Képzeljük el, hogy azt figyeljük, amint valaki kedvenc gyümölcsünket eszi... Most képzeljük el, hogy mi magunk esszük a gyümölcsöt. Melyikben tapasztaltunk több ízt? Saját állapotunk kiváltásához a lehető legteljesebben és legelevenebben helyezzük magunkat az élménybe. K A LIBRÁ LÁ S Az NLP-ben a kalibrálás annak a felismerése, hogy az emberek különböző ál­ lapotokban vannak. Ezzel a készséggel mindnyájan rendelkezünk, használjuk is a mindennapi életben. Érdemes fejleszteni és csiszolni. Finoman megkülönböztethetők annak a külső jelei, ha az emberek külön­ böző emlékeket és állapotokat élnek át. Ha például valaki egy ijesztő élményre emlékszik vissza, az ajka elvékonyodhat, arca sápadttá, légzése felületesebbé válhat. Ha azonban kellemes élményt idéz fel, ajkai megtelnek, bőre kipirul, mélyebben lélegzik, arcizmai ellazulnak. Kalibrálásunk gyakran annyira rossz, hogy csak akkor vesszük észre, hogy valaki izgatott, amikor kiabálni kezd. Túlságosan támaszkodunk arra, amit az emberek szóban közölnek érzéseikről, ahelyett, hogy a szemünket és a fülünket használnánk. Nem szeretnénk az orrunkra irányzott ütés alapján kalibrálni a másik dühét. Viszont egy szemöldökrándítás okán se képzel­ jünk mindenfélét. Az NLP-tréningekben van egy gyakorlat, amit talán Ön is szívesen kipró­ bálna egy barátjával. Kérje meg a barátját, hogy gondoljon valakire, akit na­ gyon kedvel. Közben figyelje meg a tekintetét, a fejtartását. Figyelje meg azt is, hogy légzése mély vagy felületes; gyors vagy lassú; mellkasi vagy hasi a légzés. Figyelje meg, hogyan változik az arc izomtónusa, a bőrszín, az ajkak mérete és a hangszín! Figyeljen ezekre a finom jelekre, melyek fölött többnyire elsiklunk! Ezek a belső gondolatok külső kifejezései. Ezek maguk a gondolatok a fizikai dimenzióban. Most kérje meg a barátját, hogy gondoljon olyasvalakire, akit nem szeret. Figyelje meg a különbségeket az előbbi jelekben! Ezután kérje meg őt, hogy 70

gondoljon az egyikre, majd a másikra mindaddig, míg biztos lesz benne, hogy észleli a fiziológiai különbséget. NLP-kifejezéssel most kalibrálta ezt a két lel­ kiállapotot. Ismét kérje meg barátját, hogy gondoljon valamelyik személyre, de ne mondja meg, hogy melyikre. Ön tudni fogja ezt, mert le tudja olvasni az előzőleg azonosított jeleket. Mintha gondolatolvasó lenne... így finomíthatjuk készségeinket. Az esetek túlnyomó részében tudattalanul kalibrálunk. Ha például megkérdezzük a szeretett személyt, hogy van-e kedve elmenni étterembe, intuitív módon azonnal tudni fogjuk a választ, mielőtt ő kinyitná a száját. Az „igen” vagy a „nem” a gondolkodási folyamat utolsó lépé­ se. Nem tehetünk róla, hogy egyszerre reagáltunk a testünkkel, a tudatunkkal és a nyelvünkkel, olyan szorosan összekapcsolódik ez a három. Talán Önnel is megesett már, hogy egy beszélgetés során úgy érezte, az illető hazudik. Ekkor Ön valószínűleg tudattalanul kalibrált, és megérzett va­ lamit anélkül, hogy tudta volna, miért. Minél többet gyakoroljuk a kalibrálást, annál biztosabban érezzük. Az állapotok közti különbségek lehetnek egészen csekélyek, de teljesen nyilvánvalóak is. A gyakorlás megkönnyíti a finom vál­ tozások észlelését. Bármilyen csekély mértékűek is a változások, nagyon is va­ lósak. Ahogy érzékeink élesebbé válnak, felfedezzük őket. RÖGZÍTÉSEK (ANCHORS) Az érzelmi állapotok erőteljesen és tartósan befolyásolják a gondolkodást és a magatartást. A kiváltott és kalibrált érzelmi állapot révén erőforrásokban gaz­ dagabbakká válhatunk a jelenben. Hogy hogyan? Meg kell találnunk annak a módját, hogy érzelmi állapotainkat állandóan hozzáférhetővé tegyük, és stabi­ lizálni tudjuk őket a jelenben. Képzeljük el, milyen hatással lenne életünkre, ha puszta akarattal bármikor nagyteljesítményű állapotra tudnánk kapcsolni! A politikában, a sportban, a művészetekben és az üzleti életben csúcsteljesítményt nyújtó embereknek az adott pillanatban kell erőforrásokban gazdagnak lenniük. A színésznek ak­ kor kell magát beleélnie szerepébe, mikor a függöny felgördül, nem egy órával előbb vagy a második felvonás közepén. Ez a maximális professzionalizmus. Ugyanolyan fontos az is, hogy képesek legyünk kikapcsolni. A színésznek képesnek kell lennie kilépni szerepéből, amikor legördül a függöny. Az üzleti életben sok ember rendkívül motivált, nagyszerű dolgokat visz véghez, azon71

bán kiég, boldogtalanná válik, elveszíti a családját, vagy szélsőséges esetben infarktust kap. Saját állapotaink irányítása egyensúlyt és bölcsességet igényel. Mindannyiunk személyes élettörténete a különböző érzelmi állapotok gaz­ dag tárháza. Újbóli átélésükhöz kiváltó ingerre (trigger), az eredeti tapasztala­ tot felidéző jelen idejű asszociációra van szükség. Elménk természetes módon összekapcsolja az élményeket, melyek ezáltal adnak értelmet annak, amit te­ szünk. Ezek az asszociációk néha igen élvezetesek, ilyen például egy kellemes emléket felidéző melódia. Ez a bizonyos zene minden alkalommal kiváltja a kellemes érzést, és ez minden alkalommal erősíti az asszociációt. Az egy bizonyos fiziológiai állapothoz kapcsolódó és azt kiváltó ingert az NLP-ben rögzítőnek (anchor) nevezzük. A természetesen előforduló pozitív rögzítők példái a kedvenc fényképek, a fontos élményre emlékeztető illatok vagy a szeretett személy szófordulatai, hanghordozása stb. A rögzítések általában külső hatások. Ha csörög az ébresztőóra, ideje fel­ kelni. Az iskolai csengő a szünet végét jelzi. Ezek auditív rögzítések. A piros jelzőlámpa azt jelenti: „Állj!” A fejbólintás igent jelent. Ezek vizuális rögzíté­ sek. A friss kátrány szaga mintegy varázsütésre visszavihet gyerekkorunkba, amikor először éreztünk hasonlót. A reklámszakemberek a márkanévvel pró­ bálják rögzíteni az árucikket. Bármi rögzítés lehet, ami érzelmi állapotot vált ki. A rögzítések annyira nyilvánvalóak és elterjedtek, hogy ritkán vesszük észre őket. Hogyan kelet­ keznek a rögzítések? Kétféle módon. Először is ismétléssel. Ha többször lát­ juk a piros színt valamilyen veszéllyel összefüggésben, ez rögzül bennünk. Ez egyszerű tudomány: a piros veszélyt jelent. Másodszor, és ez sokkal fontosabb, létrehozható rögzítés egyetlen alkalom során is, ha kellőképpen erős az érze­ lem és jó az időzítés. Az ismétlésre csak akkor van szükség, ha nincs érzelmi részvétel. Gondoljunk vissza arra az időre, amikor iskolába (ez már önmagá­ ban is erőteljes rögzítés) jártunk. Ami érdekes és izgalmas volt, azt könnyű volt megtanulni. Azokat a tárgyakat kellett sokszor ismételni, melyek nem érde­ keltek. Minél kevésbé vagyunk érintve érzelmileg, annál több ismétlésre van szükségünk ahhoz, hogy megtanuljuk az asszociálást. A legtöbb asszociáció nagyon hasznos. Szokássá válnak, nem is létez­ hetnénk nélkülük. Ha Ön vezet, már az is kiváltja a láb mozgatását a pedálon, ha a lámpa zöldről pirosra vált. Erre a műveletre nem kell minden alkalommal tudatosan gondolnia, és ha nem asszociál vezetés közben, valószínűleg nem lesz hosszú életű. 72

Más asszociációk, bár hasznosak, esetleg kevésbé kellemesek. A rend­ őrautó látványa a visszapillantó tükörben eszébe juttatja autója állapotát és haladási sebességét. Vannak káros asszociációk is. Sok ember a nyilvánosság előtti beszédet fé­ lelemmel és enyhe pánikrohammal asszociálja. A vizsga gondolata a legtöbb embert idegessé és bizonytalanná teszi. Szavak is működhetnek rögzítésként. A „dolgozat” szó a legtöbb iskolás gyerekben a félelmet rögzíti, és azt, hogy nem képes a legjobbat adni. Extrém esetben a külső inger igen erős negatív állapotot hozhat létre. Ez a fóbiák birodalma. A klausztrofóbiában szenvedő emberek például megtanul­ ták az erőteljes a zárt tér és a pánik érzése közötti asszociációt, és minden eset­ ben így asszociálnak. Számos ember életét szükségtelenül korlátozza a múltjából eredő félelem, amelyet még nem értékelt át. Tudatunk önkéntelenül asszociál. Vajon a mi múltbeli és jelenlegi asszociációink élvezetesek, hasznosak és erőt adók? Megválaszthatjuk asszociációinkat, akár a legnehezebbet vagy a legnagyobb kihívást jelentőt is kiválaszthatjuk, és előre eldönthetjük, hogy milyen fizioló­ giai állapotban szeretnénk lenni, amikor felidézzük. A rögzítés alkalmazásával minden számunkra nem megfelelő helyzetre új asszociációt és ily módon új reakciót hozhatunk létre. Ez két fokozatban történik. Először kiválasztjuk a kívánt érzelmi állapotot, majd azt egy inger vagy rögzítés révén asszociáljuk, hogy bármikor fel tudjuk idézni. A sportolók képességeik és erejük fokozására talizmánokat használ­ nak. Gyakran láthatunk sportolókat rövid rituális mozdulatsort végezni, ami ugyanezt a célt szolgálja. Saját és mások viselkedésének megváltoztatásának az egyik leghatásosabb módja, ha rögzítések segítségével erőforrásokkal teli állapotunkat használjuk. Ha egy helyzetbe több erőforrással megyünk bele, mint a múltban, magatar­ tásunk is pozitívan fog változni. A csúcsteljesítmény kulcsa az erőforrásokkal teli állapot. Ha megváltoztatjuk magatartásunkat, a másik magatartása szintén változni Egészen másképp tapasztaljuk majd meg a helyzetet. Figyelmeztető megjegyzés: Az ebben a fejezetben és az egész könyvben szereplő változtatási technikák igen hatékonyak, és ez a hatékonyság az azokat alkalmazó személy szakértelmétől függ. A műbútorasztalos csodá­ latos bútorokat készít finom szerszámaival, ugyanezek a szerszámok egy tanonc kezében nem vezetnek ugyanolyan eredményre. Hasonlóképpen az 73

is sok gyakorlást és munkát igényel, hogy egy finom hangszerből a legjobb hangzást csaljuk elő. A tréningeken számos embert tanítottunk meg a fentiek alkalmazására. Ennek során azt vettük észre, hogy vannak bizonyos csapdák, melyekbe kön­ nyen beleesünk, amikor első ízben használjuk a technikákat. Nyomatékosan javasoljuk, hogy ezeket a technikákat mindaddig kizárólag védett környezetben - például NLP-tréningen, vagy szemináriumon - gyakoroljuk, amíg azokat biz­ tonságosan alkalmazni tudjuk és szakértelmünk eléri a megfelelő szintet.

ERŐFORRÁSOK RÖGZÍTÉSE Az alábbiakban azt ismertetjük, milyen lépésekben vihetők át a múltbeli élmé­ nyek pozitív érzelmi erőforrásai a jelenbeli helyzetekre, hogy itt kívánságunk szerint rendelkezésre álljanak. Esetleg kérje meg egy barátját, hogy végezzék közösen a gyakorlatot. Helyezkedjen el kényelmesen a székben, vagy álljon olyan helyre, ahonnan zavartalanul figyelheti a folyamatokat! Gondoljon egy bizonyos helyzetre, amelyben Ön másmilyen szeretne lenni, máshogy szeretne érezni és reagálni! Ezután válasszon ki egy bizonyos; életében már megtapasztalt érzelmi állapo­ tot, melyet leginkább szeretne elérni ebben a helyzetben! Ez bármilyen erő­ forrásokkal telített állapot lehet - magabiztosság, humor, bátorság, kitartás, kreativitás -, bármi, ami Önnek mint legmegfelelőbb intuitív módon az eszébe jut. Ha eldöntötte, hogy melyik állapotot akarja felidézni, idézzen fel egy olyan jellegzetes alkalmat az életében, amikor birtokában volt a megfelelő erőforrás­ nak. Fordítson elég időt erre, figyelje meg, hogy milyen példák jutnak eszébe, és válassza ki a legtisztábbat és legintenzívebbet. Ha kiválasztott egy erőforrást, és nem jut eszébe olyan alkalom, mikor ta­ pasztalta, akkor képzelje el egy ismerősét, vagy akár egy film vagy egy könyv képzeletbeli szereplőjét! Milyen érzés lenne az ő helyében lenni és tapasztalni ezt az erőforrást? Ne felejtse el, hogy bár a személy esetleg nem valós, az Ön érzései valósak, és csak ez számít. Ha megtalálta a meghatározott példát, akár valósat, akár képzeletbelit, akkor készen áll a következő lépésre, ami nem más, mint kiválasztani azokat a rögzítő­ ket, melyek segítségével felidézheti ezt az erőforrást, amikor csak akarja. 74

Először válassza ki a kinesztetikus rögzítést: ez a kiválasztott erőforráshoz asszociálható érzet! Ha összeérintjük a hüvelykujjunkat egy másik ujjunkkal, vagy ha egy bizonyos módon ökölbe szorítjuk a kezünket, az nagyon jól mű­ ködik kinesztetikus rögzítésként. Gyakran látni a squash- (fallabda-) pályákon az igen elterjedt rögzítést: ha rosszul meg a játék, a résztvevők megérintik az oldalfalat, hogy visszatérjen a magabiztosságuk. Fontos, hogy a rögzítés egyedi legyen, és ne a szokásos magatartása ré­ sze. Olyan speciális rögzítést szseretnénk választani, amely általában nem fordul elő, így nem asszociálható más állapotokkal és viselkedésekkel. Azt szeretnénk, hogy a rögzítés diszkrét legyen, olyan, amit feltűnés nélkül meg­ tehetünk. Lehet, hogy a fejenállás jól működik az önbizalom rögzítéseként, de valószínűleg különcködésnek tartanák, ha pohárköszöntő elmondásához használnánk segítségként. A következő az auditív rögzítés. Ez lehet egy magunkban mondott szó vagy kifejezés. Nem számít, hogy milyen szót vagy kifejezést használunk, csak le­ gyen összhangban az érzéssel. Ahogy mondjuk, a hangszín, amit használunk, legalább akkora hatással bír, mint maga a szó vagy kifejezés. Tegyük egyedi­ vé és megjegyezhetővé! Például ha a „magabiztosság” az az erőforrás-állapot, amit rögzíteni akarunk, akkor mondhatjuk magunknak, hogy „egyre magabiztosabbnak érzem magam”, vagy egyszerűen csak azt, hogy „magabiztos­ ság”. Használjunk magabiztos hangszínt! Ügyeljünk arra, hogy az erőforrás valóban megfeleljen az adott helyzetnek! És végül a vizuális rögzítés. Választhatunk egy szimbólumot, vagy emlé­ kezhetünk arra, amit akkor láttunk, amikor magabiztosak voltunk. Ha a ki­ választott kép jellegzetes, és segít az érzést felidézni, akkor működni fog. Ha már minden reprezentációs rendszerben választottunk rögzítést, a kö­ vetkező lépés az, hogy az erőforrással teli helyzet eleven újrateremtésével is­ mét átéljük a magabiztosság érzését. Lépjünk előre, vagy üljünk át egy másik székre, amikor teljesen asszociáltan vagyunk jelen az élményben! Könnyeb­ ben szétválaszthatjuk az érzelmi állapotokat, ha más és más fizikai pontok­ hoz kötjük őket. Térjünk vissza képzeletben a választott, speciális erőforrásos állapothoz. Emlékezzünk vissza, hogy hol voltunk és mit csináltunk. Ahogy ez egyre világosabbá válik, képzeljük el, hogy benne vagyunk ebben az állapotban, és azt látjuk, amit akkor láttunk. 75

Ismét hallhatjuk a hangokat, zajokat, melyeket akkor hallottunk, és elkezd­ hetjük újra tapasztalni azokat az érzéseket, melyek annyira fontos részei voltak annak a tapasztalatnak. Szánjunk rá időt, éljük át a tapasztalatot, amennyire csak lehet. Az erőforrásos állapot teljes körű érzékelésének átélését gyakran segíti, ha ugyanazokat a tevékenységeket hajtjuk végre, mint a múltbeli pillanatban. A testünket ugyanolyan tartásba helyezhetjük, ugyanazokat a dolgokat tehetjük, melyeket akkor tettünk (de csak akkor, ha ezek helyénvaló dolgok). Mikor az érzés intenzitása a csúcs elérése után csökkenni kezd, fizikailag térjünk vissza az eredeti helyzetbe. Most már tudjuk, hogy mi a legjobb módja az erőforrásos állapot újjáteremtésének, és hogy az mennyi időt vesz igénybe. Készen állunk az erőfonások rögzítésére. Lépjünk vissza az erőforrásos állapot átélésének helyére, és tapasztaljuk meg újra ezt az állapotot! Mikor a tapasztalat eléri csúcspontját, lássuk a képet, tegyük meg a mozdulatot és mondjuk ki a szavakat. Rögzítéseinket az erőforrás-állapot csúcsával kell ös­ szekapcsolnunk. Az időzítés kritikus jelentőségű. Ha a csúcsélmény után kap­ csoljuk össze azokat, akkor az állapot elmúlását rögzítjük, holott nem ezt akar­ juk. A rögzítések sorrendje lényegtelen. Használjuk a számunkra legjobban működő sorrendet, vagy indítsuk őket egyszerre! Valamikor az erőforrásokkal teli érzések csúcspontja után ki kell lépnünk, és állapotot kell változtatnunk, mielőtt készek lennénk tesztelni a rögzítést. Használjuk mindhárom rögzítést egyforma módon ugyanabban a sorrend­ ben, és figyeljük meg, hogy milyen mértékben érjük el az erőforrásokkal teli ál­ lapotot! Ha elégedetlenek vagyunk, térjünk vissza és ismételjük meg az eljárást, erősítve a kapcsolatot rögzítéseink és az erőforrásokkal teli állapotunk között! Lehet, hogy ezt néhányszor meg kell ismételnünk, de érdemes megtenni, hagy bármikor elérhessük ezt az állapotot, amikor szükségünk van rá. Végül gondoljunk egy jövőbeli helyzetre, melyben valószínűleg szükségünk lesz erre az erőforrásokkal teli állapotra! Miből vehetjük észre, hogy szüksé­ günk van egy bizonyos erőforrásra? Figyeljük meg, mit látunk, hallunk vagy érzünk először, amiből felismerjük az erőforrások előhívásának szükségessé­ gét! A jel lehet külső vagy belső. Például valakinek egy bizonyos arckifejezése vagy hanghordozása lehet ilyen külső jel. A belső párbeszéd kezdete szintén lehet belső jel. Annak tudata, hogy mi döntjük el, hogyan érezzük magunkat, már önmagában is erőforrás-állapot. Ez is megszakítja a szokásszerű rögzült reakciót. Érdemes ezt a tudatosságot a jelhez rögzíteni. Ekkor a jel emlékeztet arra, hogy magunk választhatjuk meg érzéseinket. 76

Ha folytatjuk a rögzítés használatát, egy idő után már maga a jelzés rögzíti, hogy erőforrásokkal telítettnek éreszük magunkat. Az inger, amely kiváltotta bennünk a rossz érzést, most az erőteljesség és az erőforrásokkal telített állapot érzését kölcsönzi. Az alábbiakban a folyamat alapvető lépéseit összegezzük: A rögzítés megfelelő, ha: - az állapotcsúcs elérésére időzített,

- egyedi és jellemző, - pontos ismétlése könnyen elvégezhető, - olyan állapothoz kapcsolódik, amelyet világosan és teljesen éltünk át újra. Erőforrásokkal teli állapotok rögzítése - összefoglalás 1. 2.

3.

4. 5. 6.

7.

8.

9.

Határozza meg azt a helyzetet, melyben erőforrásokban gazdagabb akar lenni! Határozza meg a speciális erőforrást, melyet el akar érni, például önbi­ zalom! Ellenőrizze, hogy az erőforrás valóban megfelelő-e! Tegye fel a kérdést: „Ha itt és most rendelkezésemre állna ez az erőforrás, valóban használnám?” Ha igen, folytassa! Ha nem, térjen vissza a 2 . ponthoz! Keressen olyan esetet az életében, amikor rendelkezésére állt ez az erőfor­ rás! Válassza ki a rögzítéseket, melyeket a három fő reprezentációs rendszer mindegyikében használni akar - valami, amit lát, hall és érez! Lépjen egy másik helyre, és képzeletben teljesen élje bele magát annak az erőforrás-állapotnak az élményébe! Élje át újra! Amikor elérte a csúcsot, változtasson az állapotán, majd lépjen ki belőle! Élje át újra az erőforrás-állapotot, és mikor az eléri a csúcspontot, kapcsolja össze a három rögzítést! Tartsa fenn ezt az állapotot tetszés szerinti ideig, majd változtassa meg! Tesztelje az asszociációt a rögzítések kiváltásával és annak megerősítésével, hogy valóban eljut-e a kívánt állapotba! Ha elégedetlen, ismételje meg a 7 . lépést! Azonosítsa a jelet, mely tudatja Önnel, hogy abban a problémás helyzetben van, ahol használni akarja az erőforrását! A jel emlékezteti majd, hogy használja rögzítéseit.

77

Ezek a rögzítések az erőforrás-állapot tetszőleges időben történő felidézésére szolgálnak. Gyakorolja ezt és az NLP más technikáit az Ön számára legjobban működő módszer meghatározására! Tartsa szem előtt a célt (erőforrásokban gazdagabbnak érezni magam), és játsszon a módszerrel, míg sikerül elérnie, amit szeretne! Egyesek úgy találják, hogy az erőforrás-állapot létrehozásához elég egyszerűen megtenni a mozdulatot (kiváltani a kinesztetikus rögzítést). Mások mindhárom rögzítést használják. Ezt a folyamatot különböző erőforrások rögzítésére alkalmazhatjuk. Egyes emberek minden ujjukra más erőforrást rögzítenek. Mások ugyanah­ hoz a rögzítéshez számos különböző erőforrás-állapotot kapcsolnak, hogy nagyon erőteljes erőforrás-rögzítést hozzanak létre. Különböző erőforrá­ soknak egyazon rögzítéshez való kapcsolását az erőforrások halmozásának (stacking resources) nevezzük. A rögzítés és az erőforrásokkal teli állapotok alkalmazása ugyanolyan készség, mint az összes többi, és azokhoz hasonlóan annál könnyebbé és ha­ tékonyabbá válik, minél többször ismételjük. Egyesek már az első alkalom­ mal úgy érzik, hogy drámai hatással működik. Mások úgy érzik, hogy többet kell gyakorolniuk ahhoz, hogy kifejlődjön ez a képességük, és bízzanak benne, hogy ezáltal valóban változás érhető el. Emlékezzünk a tanulási modellre! Ha a rögzítés új az Ön számára, gratulálunk a tudattalan hozza nem értésből a tu­ datos hozzá nem értésbe való átlépéshez. Élvezze ezt az állapotot, hogy tudatos hozzáértővé váljék! Az erőforrások rögzítése a több érzelmi választási lehetőség megnevezésére szolgáló technika. Másoktól eltérően a mi kultúránk szerint az érzelmi állapotok akaratlanok, azokat külső körülmények vagy más emberek hozzák létre. Lehet, hogy az Univerzum vegyes lapokat osztott nekünk, de választhatunk, mikor és hogyan játsszuk ki őket. Ahogy Aldous Huxley mondta: „A tapasztalat nem az, ami történik velünk, hanem az, hogy mit kezdünk ezzel a történéssel” RÖGZÍTÉSEK LÁNCOLÁSA A rögzítések láncolhatok, hogy az egyik a másikhoz vezessen. Minden rögzítés egy láncszem, kiváltja a következőt, ugyanúgy; ahogy testünkben idegsejtről idegsejtre halad az elektromos impulzus. A rögzítés bizonyos értelemben annak a folyamatnak a külső tükörképe, melyek során idegrendszerünkben új idegpá­ lyát teremtünk a kioldó impulzus és az új reakció között. A rögzítések láncolása 78

lehetővé teszi, hogy könnyen és automatikusan haladjunk át a különböző álla­ potok sorozatán. A láncolás különösen hasznos, ha a problémaállapot erős, és az erőforrásos állapot túl távoli ahhoz, hogy egy lépésben elérhető legyen. Gondoljunk például egy frusztráló helyzetre! Képesek vagyunk meg­ határozni azt a következetesen visszatérő jelzést, mely ezt az érzést kiváltja? Hangszín a belső párbeszédben? Egy bizonyos érzet? Valami, amit látunk? Sokszor úgy tűnhet, hogy a világ összeesküdött ellenünk, de irányíthatjuk az „összeesküvésre” adott reakciónkat. A frusztráció érzése nem változtatja meg a külső világot. Ha megtaláltuk ezt a belső jelet, döntsük el, hogy mi­ lyen állapotba szeretnénk jutni. Talán a kíváncsisághoz? És onnan esetleg a kreativitáshoz? A lánc létrehozásához gondoljunk vissza olyan alkalomra, mikor nagyon kíváncsiak voltunk, és rögzítsük ezt, esetleg kinesztetikusan, érintéssel kezünk egy pontján. Szakítsuk meg ezt az állapotot, és idézzünk fel olyan esetet, mikor nagyon kreatív állapotban voltunk. Rögzítsük ezt is, esetleg érintéssel kezünk egy másik részén. Ezután éljük át újra a frusztráló tapasztalatot, és amint megkapjuk a frusztrációs jelet, váltsuk ki a kíváncsiság rögzítését, majd amikor az érzés tetőzik, érintsük meg a kreativitás rögzítésének helyét! Ezzel kiépítjük az asszociációs idegpályát, melyen könnyen eljutunk a frusztrációtól a kíváncsiságon keresztül a kreativitáshoz. Gyakoroljuk annyi­ szor, ahányszor csak akarjuk, míg a kapcsolat automatikussá válik! Ha képesek vagyunk érzelmi állapotot előhívni, kalibrálni és rögzíte­ ni, rendkívül hatékony eszköz áll rendelkezésünkre a tanácsadáshoz és terá­ piához. Gyorsan és könnyen hozzáférhetünk bármilyen érzelmi állapothoz, és erre klienseink is képesek lesznek. A rögzítéssel segíthetünk klienseinknek rendkívüli gyorsasággal bekövetkező változásokat előidézni, ami bármelyik rendszerben elvégezhető, legyen az vizuális, auditív vagy kinesztetikus. RÖGZÍTÉSEK ÖSSZEOLVASZTÁSA Mi történne, ha kipróbálná, hogy milyen az, ha egyszerre van melege és fázik? Mi történik, ha összekeveri a sárgát és a kéket? Mi történik, ha egyszerre vál­ tunk ki két ellentétes rögzítést? Melegünk van vagy zöldnek érezzük magunkat. 79

A rögzítések összeolvasztásához a nem kívánt állapotot (nevezzük hidegnek vagy kéknek) és a pozitív állapotot, (nevezzük forrónak vagy sárgának) rögzít­ jük, és egyszerre váltjuk ki a rögzítéseket. Rövid ideig tartó zavart érzés után megváltozik a negatív állapot és egy új, megváltozott állapot jön létre. Egy ba­ rátunkkal vagy kliensünkkel kipróbálhatjuk a rögzítések összeolvasztásának technikáját. A következőkben vázoljuk a lépéseket. Hozzuk létre és az egész folyamat alatt tartsuk fenn az összhangot. A rögzítések összeolvasztása, összefoglalás 1. Határozzuk meg a probléma-állapotot és azt az erőteljes pozitív állapotot, amelyet a személy elérni szeretne! 2. Hívjuk elő a pozitív állapotot, és kalibráljuk a fiziológiáját, hogy meg tud­ juk különböztetni! Szakítsuk meg az állapotot: tereljük el a kliens figyelmét és kérjük meg, hogy mozogjon, ezáltal egy másik állapot felé irányítva őt! 3. Hívjuk elő újra a kívánt állapotot, rögzítsük egy bizonyos érintéssel, illetve szóval vagy kifejezéssel, azután ismét szakítsuk meg ezt az állapotát! 4. Teszteljük a pozitív rögzítést, és győződjünk meg a létrejöttéről! Váltsuk ki a rögzítést ugyanazzal az érintéssel ugyanazon a ponton, illetve a megfelelő szavak kimondásával! Bizonyosodjunk meg arról, hogy valóban látjuk a kí­ vánt állapot fiziológiáját! Ha nem, ismételjük meg az 1-3. lépést, erősítve az asszociációt! Ha létrehoztuk a kívánt állapot pozitív rögzítését, szakítsuk meg az állapotot! 5. Azonosítsuk a kliens negatív állapotát vagy tapasztalatát, ismételjük meg a 2 -4 . lépést a negatív állapot alkalmazásával, és rögzítsük egy bizonyos érin­ téssel valamely más ponton! Szakítsuk meg ezt az állapotot is! Ez létrehozza a rögzítést a probléma-állapothoz. 6 . Vetessük át a személyt váltakozva ezeken az állapotokon, felváltva hasz­ nálva a rögzítéseket, és mondjuk például azt: „Tehát van, amikor »kéket érez« (váltsuk ki a negatív rögzítést), ezekben a helyzetekben pedig mintha »sárgát« érezne (váltsuk ki a pozitív rögzítést)!” Ismételjük ezt néhányszor anélkül, hogy közben megszakítanánk az állapotát! 7. Ha ezt elvégeztük, akkor néhány odaillő szó - például „Figyeljen bármilyen változásra, amit észlel!” - után váltsuk ki egy időben mindkét rögzítést. Fi­ gyeljük meg jól a személy fiziológiáját! Valószínűleg a változás és a zavar jelét látjuk rajta. A negatív rögzítést a pozitív előtt töröljük. 80

8.

Ellenőrizzük a munkánkat, megkérve, hogy idézze fel a negatív állapotot, vagy váltsuk ki a negatív rögzítést! Azt kell látnunk, hogy az illető vagy a kettő közötti állapotba (a zöld különböző árnyalatai), vagy egy új, eltérő, vagy a pozitív állapotba jut. Ha még mindig a negatív állapotot kapjuk, derítsük fel, hogy milyen más erőforrásra van még szüksége az illetőnek. Rögzítsük ezt ugyanazon a ponton, mint az első pozitív erőforrást, és foly­ tassuk a 6 . lépéstől. 9. Végül kérjük meg az illetőt, hogy gondoljon egy, a közeljövőben várható helyzetre, amikor negatív érzésre számít. Kérjük meg, hogy képzeletben fusson át rajta, és közben figyeljük meg az állapotát! Figyeljünk, hogyan írja le azt! Ha nem vagyunk elégedettek az állapotával, vagy ő elégedetlen a kilátásokkal, derítsük ki, milyen más erőforrásokra van szükség. Rögzítsük azokat is ugyanazon a ponton, mint az első pozitív erőforrást, és folytassuk a 6 . lépéstől. A rögzítések összeolvasztása csak akkor működik, ha a po­ zitív állapot erősebb, mint a negatív, és lehet, hogy ennek eléréséhez több különböző élményt kell csatolnunk egyetlen rögzítéshez. Ezt a folyamatot felfoghatjuk úgy, hogy az idegrendszer megpróbál egy idő­ ben két összeegyeztethetetlen állapotot összekapcsolni. Erre nem képes, így valami mást tesz. A régi minta összetörik, újak jönnek létre. Ez magyarázza a zavarodottságot, ami két rögzítés összeolvasztásakor gyakran előfordul. A rögzítések segítségével azáltal juthatunk el új tapasztalatokhoz, hogy tudato­ san alkalmazzuk azokat a természetes folyamatokat, amelyeket egyébként tu­ dattalanul használunk. Állandóan rögzítjük magunkat, de rendszerint teljesen véletlenszerű módon. Ezután sokkal igényesebbek lehetünk abban, hogy mi­ lyen rögzítésekre reagálunk.

A SZEM ÉLYES ÉLETTÖRTÉNET MEGVÁLTOZTATÁSA Az emberi tapasztalás csak a jelen pillanatban létezik. A múlt emlékként lé­ tezik, és ahhoz, hogy emlékezzünk rá, valamilyen módon újra kell tapasztal­ nunk a jelenben. A jövő elvárásként vagy fantáziaként él, melyet ismét csak a jelenben hozunk létre. A rögzítés érzelmi szabadságunkat növeli azáltal, hogy kiszabadulunk a múltbeli negatív tapasztalatok zsarnokságából, és pozitívabb jövőt hozunk létre. 81

A személyes élettörténet megváltoztatásának technikájával mai tudásunk fényében újra értékeljük múltbeli terhes emlékeinket. Mindannyiunknak gaz­ dag személyes élettörténete van múltbeli tapasztalatokból, amelyek a jelenben emlékként léteznek. Ami ténylegesen megtörtént (bármi volt is az, mert az emberi emlékezet gyarló), nem változtatható meg, viszont megváltoztatható annak a jelenben érzett jelentősége, és ily módon magatartásunkra gyakorolt hatása is. Például a féltékenység érzése szinte sosem abból generálódik, ami valóban történt, hanem annak a konstruált képeiből, amiről azt hisszük, hogy történt. Az ilyen belső képekre reagálva azután rosszul érezzük magunkat. A képek eléggé reálisak ahhoz, hogy szélsőséges reakciókat váltsanak ki, annak ellené­ re, hogy nem valósak. Ha a múltbeli tapasztalatok olyannyira traumatikusak vagy intenzívek vol­ tak, hogy a puszta rágondolás is fájdalmat okoz, akkor inkább a 8 . fejezetben leírt fóbiakezelés az alkalmazandó technika. Ezt a módszert a nagyon intenzív negatív érzelmi tapasztalatok kezelésére dolgozták ki. A személyes élettörténet megváltoztatását akkor alkalmazzuk, ha a problé­ más érzés vagy magatartás állandóan visszatér - ez a „Miért teszem én ezt ál­ landóan?” érzése. Kliensünkkel vagy barátunkkal ezt a technikát alkalmazva az első lépés természetesen az összhang létrehozása és fenntartása.

4. 5.

6.

7.

abból az illető nem tanulhatna semmi újat. Csak akkor hívhat elő a helyzet­ ben szereplő többi emberből más reakciót, ha önmaga változik meg. Hívd elő és rögzítsd a szükséges erőforrás-állapot speciális és teljes élmé­ nyét, és ellenőrizd ezt a pozitív rögzítést! A pozitív rögzítést fenntartva helyezd vissza a személyt újra legkorábbi él­ ményébe! Kérd meg, hogy kívülről (disszociáltan) nézze saját magát ennek az új erőforrásnak a birtokában, és figyeld meg, hogy ez hogyan változtatja meg a tapasztalatát! Ezután kérd meg, hogy lépjen be a helyzetbe (asszociáltan) az erőforrás birtokában (még mindig tartod a rögzítést), és képzeletben élje át ismét a tapasztalatot, mintha ugyanaz újra megtörténne! Kérd meg, hogy figyelje a többiek reakcióját most, hogy rendelkezik eszel az új erőforrással! Kérd meg, képzelje el, hogy a többiek milyennek látnák őt, hogy ezáltal meg­ érthesse, ők miként érzékelik az új viselkedést! Ha a kliens bármely ponton elégedetlen, térj vissza a 4. lépéshez, azonosíts és halmozz fel más erőforrá­ sokat is, amelyeket bevisz a múltbeli helyzetbe! Ha elégedett, megváltozott helyzetet él meg, és képes tanulni belőle, oldd fel a rögzítést, és szakítsd meg az állapotot. Teszteld a változást a rögzítés alkalmazása nélkül, arra kérve a klienst, hogy emlékezzen múltbeli tapasztalatára, és figyelje meg, hogyan változtak meg az emlékei! Figyeld meg a fiziológiáját! Ha vannak negatív állapotra utaló jelek, térj vissza a 4. lépéshez, és halmozz fel még több erőforrást.

A személyes élettörténet megváltoztatása, összefoglalás 1.

Határozd meg a negatív állapotot, hívd elő, kalibráld, rögzítsd, majd sza­ kítsd meg az állapotot! 2. A negatív rögzítést fenntartva kérd meg a személyt, hogy keressen a múlt­ ban olyan alkalmat, mikor hasonló érzései voltak! Addig folytasd, míg a személy elérte a legkorábbi élményt, amire emlékezni tud! Oldd fel a rögzí­ tést, szakítsd meg az állapotot, és hozd vissza a klienst a jelenbe! 3. Kérdezd meg a klienst, hogy mai tudása alapján milyen erőforrásokra lett volna szüksége ahhoz, hogy a múltbeli tapasztalat ne problémás, hanem kedvező legyen! Valószínűleg olyan szóval vagy kifejezéssel fogja megne­ vezni az erőfonást, mint „biztonság”, „hogy érezzem, hogy szeretnek vagy „megértés”. Az erőforrásnak a személyből kell erednie, és saját irányítása alá kell tartoznia. Ha mások viselkedtek volna másként ebben a helyzetben, 82

JÖVŐBE LÉPÉS (FU TURE PACING) A helyzet előre történő megtapasztalását az NLP-ben jövőbe lépésnek (future pacing) nevezik. Ez számos NLP-technika utolsó lépése. Űj erőforrásokkal felszerelve képzeletben a jövőbe lépünk, és előre megtapasztaljuk olyannak, amilyennek szeretnénk. Például a személyes élettörténet megváltoztatásában jövőbe lépés, ha megkérjük a klienst, hogy képzelje el a legközelebbi alkalmat, amikor valószínűleg újra fellép a problémás helyzet. Eközben kalibráljunk, va­ jon mutatkozik-e jele a negatív állapotba való visszacsúszásnak. Ha igen, akkor tudjuk, hogy még dolgoznunk kell rajta. A jövőbe lépéssel munkánk hatékonyságát teszteljük. Ez közelíti meg leg­ inkább a problémás helyzetet. Bármilyen változás igazi tesztje azonban a leg­ közelebbi alkalom, mikor az illető a valóságban szembekerül a problémával. 83

A belátások és a változások könnyen a pszichológiai rendelőhöz rögzülhetnek. A tanulás az osztályteremhez, az üzleti tervek a tanácsteremhez rögzülhetnek. A reális teszt a valós világ. A jövőbe lépés a mentális gyakorlás egyik fajtája is. A mentális felkészülés és gyakorlás következetesen megtalálható minta minden csúcsteljesítményt elért személynél, színésznél, zenésznél, kereskedőnél és különösen sportolók­ nál. Egész tréningprogramok épülnek e köré az egyetlen elem köré. A mentális próba képzeletbeli gyakorlás, és mivel a test és a lélek egyetlen rendszert alkot, előkészíti és ráhangolja a testet a tényleges helyzetre. Ha elménknek a siker határozott, pozitív képeit mutatjuk fel, arra progra­ mozzuk, hogy a fentiek szerint gondolkodjon. Ez valószínűbbé teszi a sikert. Az elvárások önbeteljesítő próféciák. A jövőbe lépés és a mentális gyakorlás elve arra használható, hogy minden napból tanuljunk, és ennek alapján új viselkedésmódot hozzunk létre. Este elalvás előtt esetleg végigmehet a követ­ kező lépéseken: Mikor áttekinti a napot, válasszon ki valamit, amit nagyon jól csinált, és valamit, amivel elégedetlen. Nézze végig még egyszer a jeleneteket, hallja ismét a hangokat, asszociáltan élje át őket újra! Azután lépjen ki a jelenetből, és kér­ dezze meg magától: „Mit tehettem volna másképp?” Melyek voltak a döntési, választási pontok ezekben a tapasztalatokban? Hogyan válhatna a jó élmény még jobbá? Biztosan meg tudja határozni, milyen más döntéseket hozhatott volna a kevésbé jó élményben.

84

Most játssza újra végig a tapasztalatokat, de úgy, hogy másképp viselkedik! Milyen ez? Hogy hangzik? Ellenőrizze az érzéseit! Ez a kis szertartás választási lehetőségeket épít be. Meghatározhatja azt a jelet egy kedvezőtlen tapasztalat­ ban, mely a legközelebbi alkalommal vészjelzést ad arra, hogy a másik változa­ tot alkalmazza, melyet mentálisan már kipróbált. Ezt a technikát teljesen új magatartás generálására vagy az eddigi megvál­ toztatására és javítására alkalmazhatja. ÚJ MAGATARTÁS KIALAKÍTÁSA (n e w

b e h a v io u r g e n e r á t o r )

Ha valamilyen új magatartást akarunk tanúsítani, vagy a meglévőt akarjuk megváltoztatni vagy javítani, ezt az általánosabb technikát alkalmazzuk. Pél­ dául jobbak akarunk lenni kedvenc sportunkban. Képzeletben lássuk magun­ kat, ahogy a kívánt módon játszunk, például pontosan helyezzük a szervát a teniszben. Ha ez nehéz, figyeljük egy szerepmodell magatartását. Foglaljuk el belső filmünk rendezői székét. Képzeletben váljunk Steven Spielberggé! Figyel­ jük, hogyan bontakozik ki a jelenet lelki szemeink előtt. A hanganyag hallgatá­ sa és szerkesztése közben maradjunk disszociáltak. Mi vagyunk a sztár és a ren­ dező is. Ha mások is szerepelnek, figyeljük meg tetteinkre adott reakcióikat! Mindaddig alakítsuk a jelenetet és szerkesszük a háttérhangot, amíg töké­ letesen elégedettek leszünk minőségével, aztán lépjünk bele magunk is a képbe és úgy játsszuk le, mintha mi szerepelnénk benne. Eközben fordítsunk különös figyelmet mind saját érzéseinkre, mind a körülöttünk lévők reakcióira. Kép­ viseli ez az új magatartás értékeinket és személyes integritásunkat? Ha nem tűnik megfelelőnek, térjünk vissza a rendezői székhez, és változ­ tassuk meg a filmet, mielőtt újra belelépünk. Ha elégedettek vagyunk elképzelt teljesítményünkkel, határozzuk meg azt a belső és külső jelet, melyet ezen ma­ gatartás kiváltására felhasználhatunk. Mentálisan próbáljuk el a jel észlelését és menjünk végig az új magatartáson. Az új magatartás kialakítása egyszerű, de igen erőteljes technika, melyet mind személyes, mind szakmai fejlődésünkben alkalmazhatunk. Minden ta­ pasztalat tanulási lehetőséggé válik. Minél többször alkalmazzuk, annál gyor­ sabban leszünk hasonlóvá ahhoz a személyhez, akivé válni szeretnénk.

85

4. FEJEZET

Senki sem lehet különálló sziget. John Donne

HURKOK ÉS REN DSZEREK A kommunikáció kezelhető egyszerű ok - okozati összefüggésként. Válasszunk ki egy kölcsönhatást, kezeljük okként, majd elemezzük a hatását anélkül, hogy figyelembe vennénk a további hatásokat. Gyakran teszünk úgy, mintha ez tör­ ténne, de ez nyilvánvalóan túlzott leegyszerűsítés. Az ok-okozat törvénye élettelen dolgoknál működik; ha egy biliárdgolyó ütközik a másikkal, meglehetős pontossággal megjósolhatjuk mindkettő végső nyugalmi helyét. A kezdeti ütközés után nincsenek többé hatással egymásra. Az élő rendszerek esetében más a helyzet. Ha belerúgnék egy kutyába, ki­ számíthatnám lábam erejét és impulzusát, és a kutya tömege és mérete ismere­ tében pontosan meghatározhatnám, milyen messzire repülne a kutya az adott irányban. A valóság azonban egy kissé eltérő lenne - ha eléggé bolond lennék, és belerúgnék egy kutyába, lehet, hogy az megfordulna, és beleharapna a lá­ bamba. Valószínűtlen, hogy a kutya végső nyugalmi helyének bármi köze is lenne a newtoni mozgástörvényekhez. Az emberi kapcsolatok összetettek - számos dolog történik egyidejűleg. Nem jósolhatjuk meg pontosan, mi történik majd, mert az egyik szemely reakciója befolyásolja a másik személy kommunikációját. Az emberi kap­ csolat hurok; állandóan reagálunk a visszajelzésre annak érdekében, hogy megtudjuk, mi a következő teendő. Ha a huroknak csak az egyik oldalára összpontosítunk, az olyan, mintha a teniszt úgy próbálnánk megérteni, hogy csak a pálya egyik oldalát tanulmányozzuk. Egy életet tölthetnénk annak ki­ derítésével, mi módon „okozza” az elütés a labda visszatérését, es hogy mi­ lyen törvények szerint kell azt elütnünk a következő alkalommal. Tudatos értelmünk korlátozott. Sohasem képes a teljes kommunikációs hurok átte­ kintésére, annak csak apró részeit látja. 86

A kommunikáció tartalma és környezeti összefüggése (kontextus) együt­ tesen adja a jelentést. A kontextus az egész kommunikációt körülvevő teljes rendszer. Mi az értelme egy mozaik egyetlen kis darabjának? Önmagában semmi; attól függ, hová kerül a teljes képen belül, hová illeszkedik, és mi a kapcsolata a többi résszel. Mit jelent egyetlen hang a zenében? Önmagában igen keveset; attól függ, hogyan kapcsolódik a körülötte levő hangokhoz, milyen magas vagy mély, és mennyi ideig hallható. Ugyanannak a hangnak egész más lehet a hangzása, ha a körülötte levő hangok megváltoznak. A tapasztalatok és események megértésének két fontos módja van; az egyik a tartalomra, az információra összpontosít. Mi ez a darab? Mi a címe? Milyen? Milyen módon hasonló a többihez? A legtöbb oktatás ilyen; az egyedi mozaik­ darab tanulmányozása is lehet érdekes és csodálatos, az arról így szerzett tu­ dás egydimenziós lesz. A mélységben való megértéshez még más szempontra is szükségünk van: az összefüggésre vagy kontextusra. Mit jelent ez a darab? Hogyan viszonyul a többihez? Hová illeszkedik a rendszerbe? Meggyőződéseink, gondolataink, reprezentációs rendszereink és szubmodalitásaink belső világa szintén rendszert alkot. Az egyik elem megváltozása messzemenően befolyásolhatja a többit is, és egyéb változásokat is okoz, ahogy azt Ön is tapasztalta, amikor az élményei szubmodalitásainak megváltozásá­ val kísérletezett. A megfelelő időben mondott néhány jól megválasztott szó átalakíthatja egész életünket. Egy kis emlékdarab megváltoztatása megváltoztathatja egész tudatállapotunkat. Ez történik, mikor rendszerekkel foglalkozunk - egyetlen kis lökés a megfelelő irányba mélyreható változásokat hozhat létre, és tudnunk kell, mely pontot kell elmozdítanunk. A próbálkozás haszontalan. Nagyon akarhatjuk jobban érezni magunkat, de a vége az lesz, hogy rosszabbul érezzük magunkat. A próbálkozás olyan, mintha egy ajtót befelé próbálnánk kinyitni. Rengeteg energiát pazarolhatunk el, mielőtt rájövünk, hogy kifelé nyílik. Ha célunk elérése érdekében tevékenykedünk, ellenőriznünk kell, hogy nincsenek-e benső fenntartásaink vagy kétségeink. A külső ökológiára is figyelnünk kell. Meg kell látnunk céljaink hatását kapcsolataink nagyobb rendszerére. Tetteink következményei tehát hurokban visszatérnek hozzánk. A kom­ munikáció kölcsönhatás, nem az információ egyirányú utcája. Nem lehetünk tanárok tanulók nélkül, eladók vevők nélkül, tanácsadók kliensek nélkül. 87

Teljes szívvel és bölcsességgel cselekedni azt jelenti, hogy méltányoljuk a köz­ tünk és mások között lévő kapcsolatokat, kölcsönhatásokat. A tudatunk részei közötti egyensúly és kapcsolat a külső világgal való egyensúlyunkat és kap­ csolatunkat tükrözi majd. Az NLP rendszer-kategóriákban gondolkodik. Pél­ dául Gregory Bateson, az NLP fejlődésére legnagyobb hatást gyakorló szemé­ lyiségek egyike, a kibernetikai vagy rendszerelvű gondolkodást a biológiára, az evolúcióra és a pszichológiára alkalmazta, míg Virginia Satir, a világhírű családterapeuta - akinek munkásságából ugyancsak sokat merítettek az NLP

kidolgozói - a családot kapcsolatok kiegyensúlyozott rendszerének, nem meg­ oldandó problémákkal küszködő egyének csoportjának tekintette. Minden személy értékes rész. Virginia segített a családoknak a jobb és egészségesebb egyensúly elérésében. Művészete abból állt, hogy pontosan tudta, hol avatkoz­ zon be, és melyik személynek kell megváltoznia ahhoz, hogy az egész családi kapcsolatrendszer javuljon. Mint a kaleidoszkópban, nem változtathatunk meg egy darabot anélkül, hogy ne változna az egész minta. De melyik darabot változtassuk, hogy a kí­ vánt minta jöjjön létre? Ez a hatékony terápia művészete. Mások megváltoztatásának legjobb módja önmagunk megváltoztatása! Megváltoztatjuk a többi emberhez való kapcsolatainkat, és ezáltal nekik is vál­ tozniuk kell. Néha sok időt vesztegetünk el egy szinten, megpróbálva meg­ változtatni valakit, míg a másik szinten úgy viselkedünk, hogy az pontosan megerősíti azt, amit csinál. Richard Bandler ezt „Menj innen... közelebb...” mintának nevezi. Van egy szép metafora a fizika világából, amelyet pillangó-effektusnak ne­ veznek. Ha egy pillangó meglebbenti a szárnyát a Föld egyik pontján, azzal Tfeszt Hasonlítsd össze a kívánt állapottal

Jelen állapot

A teszt azt mutatja, hogy elérted, amit akartál

Kívánt állapot

T

Ha az Tesztelj összehasonlítás újra különbséget össze­ mutat hasonlítással

1

Használd az erőforrásokat. Választások. Új tettek a különbség csökkentésére. Tanulási modell 89

elméletben megváltoztathatja az időjárást a Föld túlsó oldalán, mert éppen a kritikus időpontban és helyen zavarhatja meg a légnyomást. Összetett rend­ szerben kis változásoknak is óriási hatása lehet. A rendszer nem minden eleme egyformán fontos: vannak olyanok, amelyek különösebb következmény nélkül megváltoztathatók, míg egy másik elemnél ugyanez mélyreható változást eredményez. Ha pulzusunk, étvágyunk, vitali­ tásunk, növekedési sebességünk változását akarjuk kiváltani, elég, ha a hipo­ fízisnek (agyalapi mirigynek) nevezett kis miriggyel babrálunk, mely a kopo­ nyaalapon található. A testben ez látja el a vezérlőpult szerepét. Ügy működik, ahogy a termosztát szabályozza a központi fűtés rendszerét. A radiátorokat külön-külön beállíthatjuk, de a termosztát mindegyiket szabályozza. A ter­ mosztát magasabb logikai szinten van, mint az általa szabályozott radiátorok. Az NLP meghatározza és használja a pszichológia különböző ágaiban egy­ aránt sikeres elemeket. Az emberi agy szerkezete csak egyféle lehet, s mivel minden pszichológiai elméletet azonos szerkezetű elmék fejlesztettek ki, kell, hogy legyenek közös mintáik. Az NLP a teljes területre alkalmaz mintákat, ezért más logikai szinten van. A térképkészítésről szóló könyv más szinten van, mint a különböző térképkötetek, bár az is csak könyv. TANULÁSI CIKLUSOK Hibáinkból sokkal többet tanulunk, mint sikereinkből. Hibáink hasznos vis­ szacsatolást adnak, és ezeken tovább gondolkodunk. Első alkalommal ritkán csinálunk jól valamit, hacsak az nem nagyon egyszerű, és még ekkor is van he­ lye a javításnak. A sikeres megközelítések sorozatából tanulunk. Azt tesszük, amit tudunk (jelen állapot), és összehasonlítjuk azzal, amit akarunk (kívánt állapot). Ezt visszacsatolásként használjuk a következő cselekvésben, hogy a kívánt és a tényleges közti különbséget csökkentsük. így lassan megközelítjük célunkat. Ez az összehasonlítás ösztönöz a tanulásra, a tudatos hozzá nem ér­ tésen át a tudattalan hozzáértésig. Ez a hatékonyabbá válás általános modellje, érvényes mindenre, amit te­ szünk. Amit elértünk, összehasonlítjuk azzal, amit akarunk, és az eltérés csökkentése érdekében cselekszünk. Azután ismét összehasonlítást teszünk. Az összehasonlítás értékeinken alapszik: mi a fontos számunkra az adott hely­ zetben. Amikor például ellenőrzőm a könyv eddig megírt részét, el kell dönte­ nem, hogy az elég jó-e, vagy újra kell írnom. Ezt olyan emlékeim alapján kell 90

mérlegelnem, mint a mondanivaló világos volta (az olvasó szempontjából, nem pedig az enyémből), a nyelvtani helyesség és a szöveg gördülékenysége. Döntenem kell bizonyítási eljárásomról (evidence procedure) is. Honnan tudom, hogy teljesülnek-e a fenti kritériumok? Ha nincs bizonyitási eljárásom, vég nélkül keringhetek a hurokban, mert nem tudom, mikor álljak meg. Ez olyan szerzők csapdája, akik éveket töltenek kéziratuk javítgatásával, tökélete­ sítésével, és soha nem publikálják. A bizonyítás az én esetemben az lenne, hogy először helyesírás-ellenőrzőn futtatnám át a szöveget, aztán megmutatnám azoknak a barátaimnak, akiknek tanácsait értékelem, és visszajelzést kapnék tőlük. A visszajelzések alapján végezném el a módosításokat. Ezt a modellt nevezik TOTE modellnek, ami a teszt-művelet-teszt-kilépés angol szavak (Test-Operate Test-Exit) mozaikszava. A teszt az összehasonlí­ tásra szolgál. A művelet során erőforrásainkat alkalmazzuk. Ismét tesztelünk, azaz összehasonlítunk, majd kilépünk a hurokból, mikor a bizonyítási eljárás­ sal véleményünk szerint elértük célunkat. Sikerünk az alternatívák számának: magatartásunk rugalmasságának, kibernetikai kifejezéssel a szükséges válasz­ téknak a függvénye. így a jelen állapottól a kívánt állapotig vezető út még csak nem is cikcakkos, hanem spirális. A nagy hurkon belül valószínűleg lesznek kisebb hurkok is, például kisebb célok, melyek teljesítése a nagy cél eléréséhez szükséges. Az egész rendszer ré­ szei úgy illeszkednek egymásba, mint a matrjoska babák. Ebben a mintában a hibák hasznosak, mert olyan következmények, melyeket ebben a kontextusban nem kívántunk elérni. Visszacsatolásként használhatók, hogy közelebb kerül­ jünk célunkhoz. A gyerekeknek sok tárgyat tanítanak az iskolában, akik azok nagy részét elfelejtik. Általában nem tanítják meg őket arra, hogyan kell tanulni. A tanu­ lás megtanulása magasabb szintű készség, mint bármely tantárgy megtanulá­ sa. Az NLP azzal foglalkozik, hogyan tanulhatunk jobban, tekintet nélkül a tárgyra. A tanulás leggyorsabb és leghatékonyabb módja annak alkalmazása, ami természetesen és könnyen történik. A tanulást és a változást gyakran las­ sú, fájdalmas folyamatnak tekintik. Ez nem így van! A tanulásnak és a válto­ zásnak vannak lassú és fájdalmas módjai, de az NLP nem tartozik ezek közé. A Róbert B. Dilts által kifejlesztett technika segítségével az elkövetett hibá­ kat visszacsatolásnak tekinthetjük, és tanulhatunk belőlük. A legjobb, ha vala­ ki átvezeti Önt a következő lépéseken.

91

A KUDARCTÓL A VISSZACSATOLÁSIG 1.

Mi a problémás magatartás vagy meggyőződés? Minden „csináld magad” terved gyalázatosan végződik? Minden főzési kísérleted örömteli hír a kör­ nyékbeli házhoz szállító éttermek számára? Milyen területen jelentkeznek nem kívánt következmények? Ügy hiszed, hogy valamit nem tudsz meg­ csinálni, vagy valamiben nem vagy túl jó? Elgondolkodva a problémáról, milyen a fiziológiád, merre irányul tekinte­ ted? Ha kudarcra gondolsz, az általában rossz érzést kelt benned, felidézve azt az alkalmat, mikor kudarcot vallottál. Közben esetleg egy belső hang is korhol, és mindez egyidejűleg történik. Nem tudunk egyszerre mindegyik­ kel foglalkozni. Rá kell jönnünk, hogy külön-külön mi történik az egyes reprezentációs rendszerekben. 2 . Nézz jobbra lefelé, és érezd meg az ehhez kapcsolódó érzést. Mit közöl veled maga az érzés? Mi a pozitív szándéka? Talán a motiváció? Vagy a védelem? Nézz balra lefelé! Tartalmaznak maguk a szavak üzenetet, ami a segítsé­ gedre lehetne? Nézz balra fölfelé, és lásd emlékképeidet! Tanulhatsz valami újat belőlük? Lásd reálisabb perspektívában a problémádat! Ennél többre vagy képes! Fi­ gyeld meg, hogyan keverednek a pozitív erőforrások a probléma emlékével! Kapcsold a szavakat, képeket és érzéseket a kívánt célhoz! Hogyan segít­ hetnek ezek célod elérésében? 3. Határozz meg egy pozitív, erőforrásokkal teli jövendő élményt, melyben biztos vagy, hogy elérheted! Nem kell, hogy jelentős legyen. Azonosítsd az élményről való gondolkodásmódod vizuális, auditív és kinesztéziai szubmodalitásait. Rögzítsd az élményt kinesztetikusan, érintéssel! Ellenőrizd, hogy amikor kiváltod a rögzítést, hozzáférsz-e ehhez az erőforrás-élmé­ nyedhez. Ez referencia-tapasztalat számodra valamiről, amiről tudod, hogy elérheted. 4. Nézz jobbra felfelé, és konstruáld meg a kívánt cél vagy magatartás képét, amelyre már hatással van az, amit a problémás meggyőződéshez kapcso­ lódó érzésekből, képekből és szavakból tanultál! Ellenőrizd, hogy mindez harmóniában van-e személyiségeddel és emberi kapcsolataiddal! Alakíts ki világos, egyértelmű kapcsolatot emlékeid és pozitív célod vagy magatartá­ sod között! Lehet, hogy annak segítségével, amit az emlékek felidézéséből tanultál, módosítani kívánod a célt. 92

5. Alakítsd a kívánt cél szubmodalitásait a pozitív referencia-tapasztalatok szubmodalitásaihoz hasonlóvá, eközben tartsd fenn referencia-tapasztalatod rög­ zítését! Az egész folyamat lehetővé teszi számodra, hogy tanulj abból, ami elmúlt, és a jövőre vonatkozó elvárásaidat kiszabadítsd az elmúlt kudarcok szorításából. A pozitív elvárás szubmodalitásaival gondolsz majd célodra. A TANULÁS SZINTJEI A tanulás legegyszerűbb szintje próbálkozás és hibák elkövetése valaki irá­ nyításával, vagy anélkül. Megtanuljuk a lehető legjobbat, a „jó” választ ki­ választani. Ez lehet, hogy sok próbálkozást igényel. Megtanulunk írni, sza­ vakat betűzni, megtanuljuk, hogy a piros fény azt jelenti,: „Állj”. A tudatta­ lan hozzá nem értéstől indulunk, és a tanulási hurkon keresztül eljutunk a tudatos hozzáértésig. Mihelyst egy reakció szokássá válik, megállunk a tanulásban. Elméletileg cselekedhetnénk másképpen, de a gyakorlatban nem tesszük. A szokások rendkívül hasznosak: akadálymentessé teszik életünknek azokat a részeit, amelyekről nem akarunk gondolkodni. Milyen unalmas lenne minden reggel kitapasztalni, hogy hogyan kössük meg a cipőfűzőnket. Biztosan nem ezen a területen akarjuk alkalmazni kreativitásunkat. Annak eldöntése viszont már művészet, hogy az életünk mely részeit akarjuk szokásokká változtatni, illetve melyekből akarunk továbbra is tanulni, és mely területen akarjuk megőrizni a választás lehetőségét. Ez az egyensúly kulcskérdése. Ez a kérdés tulajdonképpen egy szinttel följebb visz. Átnézve a megtanult készségeket, választhatunk közülük, vagy létrehozhatunk ugyanazon szán­ déknak megfelelő új választási lehetőségeket. Annak megválasztásával, hogy hogyan akarunk tanulni, megtanulhatjuk, hogyan tanuljunk jobban. A szegény ember, akinek három kívánsága volt a mesében, nyilván nem tudott a tanulás szintjeiről. Ha tudott volna, akkor ahelyett, hogy az utolsó kí­ vánságát az eredeti állapot visszaállítására pazarolja, azt kívánta volna, hogy lehessen még három kívánsága. A gyerekek megtanulják az iskolában, hogy 4 + 4 = 8 . Bizonyos szinten ez egy­ szerű tanulás. Nem kell megérteni, elég emlékezni rá. Automatikus asszociáció, ami rögzült. Ezen a szinten maradva 3 + 5 nem lehetne 8 , mert az a 4 + 4. Nyil­ vánvaló, hogy értelmetlen ily módon matematikát tanulni. Ha gondolatainkat nem kapcsoljuk magasabb szinthez, azok meghatározott összefüggésre korláto­ 93

zódnak. Az igazi tanulás azt jelenti, hogy megtanuljuk más módon tenni azt, amit már tenni tudunk. Megtanuljuk, hogy 1 + 7 is 8 , és 2 + 6 is. Azután maga­ sabb szintre léphetünk, és megérthetjük a válaszok alapját képező szabályokat. Ha tudjuk, hogy mit akarunk, akkor különböző kreatív módokat találhatunk kívánságunk kielégítésére. Vannak, akik inkább céljukat módosítják, mint azt, amit elérése érdekében megtesznek. Feladják, hogy eljussanak a 8 -hoz, mert el­ határozták, hogy a 3 + 4-et használják, és ez nem eredményez 8 -at. Mások min­ dig csak a 4 + 4 -et alkalmazzák, és mást soha, hogy 8 legyen az eredmény. Az iskolák úgynevezett „titkos tanterve” példa a magasabb szintű tanulás­ ra. Tekintet nélkül arra, hogy mit tanulunk, hogyan tanuljuk. Tudatosan senki sem tanítja a titkos tanterv értékeit, mivel az maga az iskola, mint kontextus, és ennek nagyobb hatása van a gyerekek magatartására, mint a formális tan­ óráknak. Ha a gyerekek sohasem tanulják meg, hogy a tanulásnak vannak más módjai is, mint passzívan, ismétléssel, tanulócsoportban vagy egy tekintélyelvű személytől tanulni, akkor, bár kissé magasabb szinten, de hasonló helyzetben vannak, mint a gyerek, aki azt tanulta, hogy kizárólag 4 + 4 egyenlő 8 -cal. A tanulás még magasabb szintje mélyreható változást eredményez a saját magunkról és a világról való gondolkodásmodunkban. Magaban foglalja azon különböző módok kapcsolatainak és paradoxonjainak ismeretét, ahogyan ta­ nulni tanulunk. Gregory Bateson érdekes történetet mesél a „Lépések a tudat ökológiájához” (Steps to the Ecotogy ofMind) című könyvében arról az időről, mikor a Hawaii Tengerészeti Kutatóintézetben részt vett a delfinek kommunikációs mintáinak tanulmányozásában. Figyelnie kellett a trénereket, hogyan tanítják meg a del­ fineknek a trükköket, felkészítve őket a fizetőközönség előtti szereplésre. Az első napon, amikor a delfin valami szokatlant tett, például kiugrott a vízből, a tréner a sípjába fújt, és jutalmul halat adott a delfinnek. Mikor a delfin ezt tette, így viselkedett, a tréner minden alkalommal sípolt, és bedobta a halat a delfin­ nek. A delfin igen hamar megtanulta, hogy ez a viselkedés garantálja a halat, egyre gyakrabban ismételte, és várta a jutalmat. A következő nap kijött a delfin, és a halat várva kiugrott, de semmi sem történt. A delfin eredménytelenül ismételte az ugrást egy ideig, aztán mérgé­ ben mást csinált, például a hátára fordult. A tréner ekkor sípjába fújt, és halat dobott a delfinnek. A delfin aztán megismételte ezt az új trükköt, és jutalmul megint halat kapott. Az előző napi trükkért nem kapott halat, csak az újért. Ezt a mintát ismételték 14 napig. A delfin egy darabig azzal a trükkel próbál­ 94

kozott, amit előző nap tanult. Ezért nem kapott halat. Ha viszont valami újat csinált, megjutalmazták. Ez a delfin számára valószínűleg igen frusztráló volt. A tizenötödik napon hirtelen úgy tűnt, hogy megértette a játékszabályokat. Vadul száguldott, és nagyszerű show-t mutatott be, ami nyolc szokatlan trük­ köt tartalmazott, melyek közül négyet még sohasem figyeltek meg ennél a faj­ nál. A delfin új tanulási szintre jutott. Úgy tűnt, hogy nem csak azt értette meg, hogyan generáljon új magatartásmódot, de annak szabályait is, hogy hogyan és mikor generálja azokat. Még egy dolog: a 14 nap alatt Bateson látta, hogy a tréner „meg nem szolgált” halat dobott a delfinnek a tréningkontextuson kívül. Amikor rákérdezett, a tréner így válaszolt: „Ez azért van, hogy fenntartsam vele a kapcsolatot. Ha nem lenne jó kapcsolatunk, egyáltalán nem lenne fontos számára, hogy bármit is megtanuljon.” A VALÓSÁG LEÍRÁSAI Ahhoz, hogy bármilyen helyzetből vagy tapasztalatból a legtöbbet tanuljuk, a lehető legtöbb szempontból kell információt gyűjtenünk. Minden reprezentá­ ciós rendszer a valóság leírásának más módját nyújtja. Ezekből a különböző leírásokból úgy keletkeznek új gondolatok, mint ahogy a szivárvány színeinek egyesítésével fehér fény keletkezik. Nem létezhetnénk csak egyetlen reprezen­ tációs rendszerrel. Legalább kettőre van szükség: az egyik az információ foga­ dására szolgál, a másik pedig arra, hogy azt eltérő módon értelmezzük. Ugyanígy minden ember nézőpontjának vannak vakfoltjai, amelyeket azok a szokásszerű módok okoznak, ahogy érzékelési szűrőin keresztül érzékeli a világot. Ha kifejlesztjük magunkban azt a képességet, hogy más emberek né­ zőpontjából nézzük a világot, akkor átláthatunk saját vakfoltjainkon: például úgy, hogy tanácsot és más szemponton alapuló véleményt kérünk egy bará­ tunktól, ha megakadtunk valamiben. Hogyan terjeszthetjük ki érzékelésünket saját korlátozott világszemléletünk határain túlra? HÁROMSZOROS LEÍRÁS Tapasztalatunkat legalább háromféle módon szemléltethetjük. Ezeket John Grinder és Judith DeLozier legújabb munkájában első, második és harmadik érzékelési pozíciónak nevezi. Első lépésben nézhetünk a világra teljesen a sa­ 95

ját nézőpontunkból, a saját belső realitásunkból, teljesen asszociált módon, fi­ gyelmen kívül hagyva mindenki más nézőpontját. Kérdésünk: „Hogyan hat ez rám?” Gondoljunk vissza, és koncentráljunk egy olyan időszakra, amikor in­ tenzíven a saját gondolatainkkal voltunk elfoglalva, tekintet nélkül bárki más­ ra. Ezt nevezzük „első pozíciónak” (ezt éppen most tapasztalhatta meg, mikor a saját realitására koncentrált, tekintet nélkül a kiválasztott példára). Második lépésben figyelembe vehetjük, hogy a másik személy szempontjá­ ból milyen lenne, hogy hangzana és milyen érzés lenne egy adott élmény. Nyil­ vánvaló, hogy ugyanaz a helyzet vagy magatartás különböző emberek szamara különböző dolgot jelenthet. Fontos, hogy méltányoljuk a másik szempontját is, és megkérdezzük: „Milyennek tűnik ez az ő számára?” Ezt nevezik „máso­ dik pozíciónak”, empátiának. Ha konfliktusban vagyunk valakivel, méltányol­ nunk kell, hogy ő hogyan érez arról, amit mi teszünk. Minél nagyobb össz­ hangban vagyunk a másikkal, annál inkább képesek leszünk méltányolni az ő realitását, és annál inkább képesek leszünk elérni a második pozíciót. Harmadik lépésben megtapasztalhatjuk a világot egy külső nézőponthói is, teljesen független megfigyelőként, aki személyesen nem érintett az adott kérdésben. Tegyük fel a kérdést: „Milyen lenne ez egy kívülálló szemében?” Ez objektív nézőpontot, ezt nevezik „harmadik pozíciónak”. Más szinten van, mint a másik kettő, de minőség tekintetében nem előrébbvaló. A harmadik pozíció nem azonos a disszociált helyzettel. Ahhoz, hogy a harmadik pozí­ ció hasznossá váljon, erős, erőforrásokkal teli állapotra van szükség. Objektíven és erőforrásokkal telve tekintsünk saját magatartásunkra, hogy minden helyzetet kiértékelhessünk, és hasznos választási lehetőségeket alkothassunk. A harmadik nézőpontból való szemlélés nagyon hasznos készség, mellyel sok elhamarkodott akcióból származó stressz és nehézség takarítható meg. Mind a három pozíció egyformán fontos, a lényeg, hogy szabadon tudjunk mozogni közöttük. Aki leragad az első pozícióban, az egoista szörnyeteg lesz, míg azt, aki szokásszerűen a második pozícióban van, túlzott mértékben befolyásolja mások véleménye. Aki szokásszerűen a harmadik pozícióból szemléli az életet, közönyös megfigyelővé válik. A hármas lehetőség csak az egyik aspektusa annak a megközelítésnek, amelyet John Grinder és Judith DeLozier a „Teknősbékák végig az úton” (Turtles All the Way Down) című könyvében az NLP egyszerű leírására használ. Ez a megközelítés az NLP „új kódjaként” ismeretes, amely a tudatos és tudattalan folyamatok közötti bölcs egyensúly elérésére koncentrál. 96

Mindannyian töltünk időt ebben a három pozícióban, mindezt tesszük, és ezek segítik bármilyen helyzet vagy eredmény jobb megértését. Tudatosan vagy tudattalanul könnyedén kell tudnunk mozogni közöttük, hogy bölcsen cselekedjünk, és hogy értékeljük kapcsolataink csodálatos összetettségét. A különböző szemléletmódok közötti különbségek láttatják velünk a világ gaz­ dagságát és választási lehetőségeinket. Az első, a második és a harmadik po­ zíció félreérthetetlenül bizonyítja, hogy a térkép nem azonos a területtel. Sok különböző térkép létezik. A szándék az, hogy tudatosítsuk magunkban a különbségeket, ahelyett, hogy uniformizálni akarnánk őket. A dolgokat különbözőképpen látni ér­ dekes és izgalmas dolog. Az egyformaság unalomhoz, középszerűséghez és harchoz vezet. A biológiai evolúcióban is azonos szintű fajok kerülnek konf­ liktusba, és küzdenek a túlélésért. A háború akkor tör ki, amikor az emberek pontosan ugyanazokat a szűkös erőforrásokat akarják megszerezni. A bölcses­ ség az egyensúlyból ered, márpedig nem lehetünk egyensúlyban, ha nincsenek különböző erők, amelyeket ki kell egyensúlyozni. RÓBERT B. DILTS EGYESÍTETT NLP-TERE A személyes változásokra, a tanulásra és a kommunikációra vonatkozóan Ró­ bert B. Dilts egyszerű, elegáns gondolkodási modellt dolgozott ki, melyben a fentieket a kontextus, a kapcsolatok, a tanulási szintek és az érzékelési pozíció témájával kapcsolja össze. A modell kontextust teremt az NLP-technikák kezelésére, egyben az infor­ mációgyűjtés és -szervezés kereteként is szolgál, így meghatározható a legjobb beavatkozási pont a kívánt változás végrehajtásához. Nem bitekben és darabok­ ban változunk, hanem szervesen. A kérdés az, hogy pontosan hol lebbentse meg a szárnyát a pillangó? Hol kell beavatkozni, hogy az változást eredményezzen? A tanulás és a változás különböző szinteken mehet végbe. 1.

Spirituális szint Ez a legmélyebb szint, a nagy metafizikai kérdések kezelésének tettekre for­ dításának szintje. Miért vagyunk itt? Mi az életünk értelme? A szellemi szint irányítja és alakítja életünket. Ez létünk alapja. Az ezen a szinten bekövetkező bármilyen változás alapvető hatással van az összes többi szintre, ahogy Szent Pál is tapasztalta a Damaszkusz felé vezető úton. Bizonyos értelemben ez a szint mindaz, amik vagyunk, amit teszünk, és mégsem azonos ezek egyikével sem. 97

2. Azonosságtudat (Identity) Alapvető énképem, lényegi értékeim, küldetésem az életben.

Vegyünk például egy kereskedőt, aki az alábbi különböző szinteken gondol­ kodik munkájáról:

3. Meggyőződés, hit (Belief) Az eszmék, melyeket igaznak tartunk, és melyek köznapi tetteink alapját képezik. A meggyőződéseink lehetnek megengedők vagy korlátozók.

Környezet: Ez a szomszédság jó terület eladási tevékenységemhez. Magatartás: Ma eladtam valamit. Képesség: Képes vagyok eladni ezt a terméket az embereknek. Meggyőződés: Ha sikerül eladnom, lehet, hogy előléptetnek. Identitás: Jó kereskedő vagyok. Ez a siker példája. A modell ugyanilyen jól alkalmazható különböző problé­ mákra is. Ha például hibásan írok egy szót, ezt a környezetre foghatom: meg­ zavart a zaj. Helyezhetem a magatartás szintjére is: ezt az egy szót rosszul írtam le. Általánosíthatok, és megkérdőjelezhetem helyesírási képességemet. Kezd­ hetem azt hinni, hogy fejlődnöm kell ezen a területen, vagy megkérdőjelezhe­ tem identitásomat, butának tartva magam. A magatartást gyakran azonosítják az identitással vagy a képességekkel. Az iskolában így rombolják le az önbizalmat. Ha elrontok egy összeadást, az még nem jelenti azt, hogy buta vagyok, vagy gyenge a matematikában. Ez a szemlélet a logikai szintek összekeverését jelenti. Olyan, mintha a moziban a „Dohányozni tilos!” feliratokat a film szereplőire vonatkoztatnánk. Ha meg akarjuk változtatni önmagunkat vagy másokat, össze kell gyűj­ tenünk az információkat, a probléma sarkalatos pontjait, az illető személyt nyugtalanító szimptómákat. Ez a jelen állapot. A szimptómáknál kevésbé nyil­ vánvalóak a probléma alapjául szolgáló és azt fenntartó okok. Mit kell tennie továbbra is az illetőnek ahhoz, hogy fenntartsa a problémát? Lesz egy kívánt állapot, egy eredmény, amely a változás célja. Lesznek erő­ források, amelyek segítenek amelyek segítenek elérni célunkat. A cél elérésé­ nek vannak mellékhatásai is, mind önmagunk, mind mások számára. Ebből a modellből látható, hogyan keveredhetünk bele két különböző típu­ sú konfliktusba. Esetleg nehezen döntjük el, hogy otthon maradjunk és televí­ ziót nézzünk, vagy színházba menjünk. Ez esetben két magatartás ütközik. Úgy is előfordulhat ütközés, hogy valami jó az egyik szinten, de rossz a másikon. Például lehet, hogy egy gyerek nagyon jó a színjátszás tantárgy­ ban, de azt hiszi, hogy ha ezen a téren eredményes, akkor népszerűtlen len­ ne az osztálytársai között, így nem játszik. Lehet, hogy a magatartást és a képességeket jutalmaznák, de ezek ütköznek a személy meggyőződésével, hitével vagy identitásával.

4. Képesség (Capability) Magatartáscsoportok vagy -készletek, általános készségek és az életben al­ kalmazott stratégiánk. 5. Magatartás (Behaviour) Azok a konkrét cselekedetek, amelyeket képességeinkre való tekintet nél­ kül végrehajtunk. 6.

Környezet (Environment) Amire reagálunk, a bennünket körülvevő dolgok és az emberek, akikkel találkozunk.

Neurológiai szintek

98

Fontos, hogy hogyan szemléljük az időt! Lehet, hogy a jelenben állandóan visszatérő problémánkat egy múltbeli trauma okozza. Ilyen a fóbia, de sok más, kevésbé drámai példa is ismert, ahol a múltbeli nehéz és boldogtalan emlé­ kek befolyásolják életünk minőségét a jelenben. Sok terapeuta szerint múltbeli események határozzák meg jelenbeli problémáinkat. Miközben megteremtjük személyes élettörténetünket, az befolyásol is minket, tehát a múltat erőforrás­ ként is használhatjuk ahelyett, hogy korlátozó hatását engednénk érvényesül­ ni. A személyes élettörténet megváltoztatásának technikáját már leírtuk. Lé­ nyege, hogy jelen tudásunk alapján újraértékeli a múltat. Nem vagyunk arra kényszerítve, hogy örökké ismételjük a múlt hibáit. Másrészt a jövőre vonatkozó reményeink és félelmeink is megbéníthatnak a jelenben: például szorongunk, mert nekünk kell mondani a pohárköszöntőt szer­ dához egy hétre, de olyan fontos problémáig is terjedhet, mint jövőbeli szemé­ lyes és pénzügyi biztonságunk. Mégis a jelen pillanata az, ahol teljes személyes élettörténetünk és lehetséges jövőnk találkozik. Életünket elképzelhetjük a távoli múltból a messzi jövőbe húzódó időtengelyként, és láthatjuk, hogyan kapcsolódik személyes élettörténetünkhöz és lehetséges jövőnkhöz a jelen állapot és a kívánt állapot, az identitás, a meggyőződés, a képesség, a magatartás és a környezet. Teljes személyiségünk olyan, mint a hologram, a fénysugarakkal lét­ rehozott háromdimenziós kép. A hologram bármelyik darabja az egész képet adja vissza. Megváltoztathatunk kis elemeket, például a szubmodalitásokat, és figyelhetjük, hogyan terjed a hatás fölfelé, vagy dolgozhatunk fentről lefelé megváltoztatva egy fontos meggyőződést. A jelen és a kívánt állapotról történő információgyűjtés során derül ki, melyik a legjobb módszer. Az alacsonyabb szinten történő változás nem szükségképpen okoz vál­ tozást a magasabb szinteken. Valószínűtlen, hogy a környezetemben történő változás megváltoztatja meggyőződésemet. Magatartásom megváltoztathatja néhány önmagammal kapcsolatos meggyőződésemet. A meggyőződés válto­ zása azonban biztosan megváltoztatja magatartásomat. A magas szinten be­ következő változás minden esetben változást okoz az alacsonyabb szinteken. A változás mélyrehatóbb és tartósabb lesz. Ha tehát meg akarjuk változtatni magatartásunkat, képességeinkkel vagy meggyőződésünkkel dolgozzunk. Ha képességünk hiányzik, dolgozzunk a meggyőződésünkkel. A meggyőződések választják meg a képességeket, ezek pedig a környezetünket közvetlenül építő magatartásunkat választják meg. Fontos a támogató környezet, mivel az ellen­ séges közeg bármilyen változást megnehezíthet. 100

Nehéz változást véghezvinni az identitás szintjén vagy azon túl támogató meggyőződések és képességek híján. Egy üzletembernek nem elég azt hinnie, hogy felső vezető lehet - meggyőződését munkájával is alá kell támasztania. A meggyőződések homokvárnak bizonyulnak az azokat alátámasztó képességek és magatartás nélkül. Az egyesített tér az NLP különböző részeinek összevonása a neurológiai szintek, az idő és az érzékelési pozíció alkotta keretbe. A különböző elemek egyensúlyának és kapcsolatának megértését szolgálja magunkban és mások­ ban. A kulcs az egyensúly. A problémák az egyensúly hiányából adódnak, és az egyesített tér segítségével határozhatjuk meg, mely elemeknek tulajdonítot­ tunk túl nagy fontosságot, és melyek hiányoznak vagy gyengék. Lehet, hogy túl nagy súlyt helyezünk a múltra, túlzott figyelmet fordítunk a múltbéli eseményekre, és engedjük, hogy ezek befolyásolják életünket, és ér­ téktelenné tegyék számunkra a jelent és a jövőt. Lehet, hogy túl sok időt töl­ tünk az első pozícióban, és nem vesszük figyelembe mások szempontjait. Lehet, hogy túl sok figyelmet fordítunk magatartásunkra és környezetünkre, keveset identitásunkra és meggyőződésünkre. Az egyesített tér kerete módot nyújt az egyensúlytól való eltérés meghatározására, ami az első lépés az egészséges egyensúly eléréséhez. Ez a terapeuták számára felbecsülhetetlen diagnoszti­ kai eszköz, melynek alapján megállapítható, hogy a rendelkezésre álló számos technikából melyiket használjuk. Lehetőségekben gazdag modell, és Önre bíz­ zuk annak megfontolását, milyen sokféle különböző módon alkalmazhatja. Neurológiai sasintek Spirituális Identitás Meggyőződés Képesség Magatartás Környezet

Múlt

Érzékelési pozíció

Idő

Első

Jelen

Jövő

Második Harmadik Egyesített tér 101

MEGGYŐZŐDÉS, HIT - Ezt nem tudom elhinni - mondta Alice. - Nem tudod? - kérdezett vissza a Királynő sajnálkozó hangon. - Pró­ báld meg újra: vegyél mély lélegzetet és csukd be a szemed... Alice nevetett: - Semmi értelme, hogy megpróbáljam - mondta. - Lehetetlen dolgok­ ban úgysem lehet hinni. - Mondhatom, nincs túl nagy gyakorlatod - mondta a Királynő. - Ami­ kor én annyi idős voltam, mint te, naponta fél órán keresztül csináltam ezt. Sőt, volt olyan nap, hogy már reggeli előtt hat lehetetlen dologban hittem. Lewis Carroll: Alice Tükörországban

Meggyőződéseink erősen befolyásoljak magatartasunkat. Motiválnák minket és alakítják tetteinket. Nehéz bármit is megtanulni anélkül, hogy meg lennénk győződve arról, hogy az kellemes lesz és előnyünkre válik. Mik a meggyőződé­ sek? Hogyan alakulnak ki, és hogyan tartjuk fenn őket? A meggyőződések vezérelveink, belső terkepeink, ezek alkalmazasaval adunk értelmet a világnak. Stabilitást és folyamatosságot biztosítanak. A kö­ zös meggyőződés mélyebb összhangot teremt és nagyobb közösségformáló erőt képvisel, mint a közös munka. Van néhány közös meggyőződésünk, melyeket a fizikai világ naponta meg­ erősít. Hiszünk a természeti törvényekben. Nem sétálunk le az épületek tete­ jéről, és nem kell nap mint nap újra meggyőződnünk arról, hogy a tűz éget. Önmagunkra és a minket körülvevő világra vonatkozó meggyőződéseink nem ilyen világosan definiáltak. Az emberek nem olyan következetesek és állhata­ tosak, mint a gravitációs erő. A meggyőződések sokféle forrásból szármáznák - a neveltetesbol, más fontos személyek modellezéséből, múltbeli traumákból es ismétlődő tapasz­ talatokból. Meggyőződéseinket a világról és másokról nyert tapasztalataink általánosításával nyerjük. Honnan tudjuk, hogy mely tapasztalatokból álta­ lánosítsunk? Néhány meggyőződést készen kapunk attól a kultúrától és kör­ nyezettől, amelybe beleszülettünk. A gyermekkorunkban körülöttünk levő fontos emberek elvárásai is belénk plántálnak különböző meggyőződéseket. A magas szintű elvárások (feltéve, hogy reálisak) hozzáértést eredményeznek. 102

Az alacsony szintű elvárások hozzá nem értéshez vezetnek. Fiatalkorunkban elhisszük azt, amit mondanak rólunk, mert nincs módunk ennek ellenőrzésé­ re, és ezeken a meggyőződéseken későbbi teljesítményeink sem változtatnak. Ha hiszünk valamiben, akkor úgy cselekszünk, mintha az igaz lenne. Ez megnehezíti a cáfolatot. A meggyőződések erős érzékelési szűrőként hatnak. Az eseményeket a meggyőződés szempontjából értelmezzük, és a kivételek erősítik a szabályt. Tetteink fenntartják és megerősítik azt, amiben hiszünk. A meggyőződések nemcsak annak a térképei, ami megtörtént, hanem követendő modellek is jövőbeli cselekedeteinkre nézve. Egy kísérlet során azonos intelligencia-hányadosú gyerekeket osztottak két csoportba. A tanároknak azt mondták, hogy az egyik csoport intelligenciahá­ nyadosa magas, és várhatóan jobban teljesít majd, mind a másik csoport. Bár a két csoport között az egyetlen különbség a tanárok elvárása (meggyőződése) volt, a „magas intelligencia-hányadosú” csoport sokkal jobb eredményeket ért el a későbbi vizsga során, mint a második csoport. Az önbeteljesítő jóslatoknak ezt a típusát Pygmalion-effektusnak is nevezik. Az önbeteljesítő jóslatok hasonló fajtája az orvostudományban jól ismert placebohatás. A páciensek állapota javulni fog, ha azt hiszik, hogy hatékony gyógyszert vettek be, még akkor is, ha ténylegesen placebót, gyógyhatás nél­ küli, semleges anyagot kaptak. A meggyőződés befolyásolja a gyógyulást. A gyógyszere nincs mindig szükség, a gyógyulásba vetett hit azonban elenged­ hetetlen. A kísérletek azt mutatják, hogy a páciensek mintegy 30 százaléka rea­ gál a placebókra. Az egyik kísérletben az orvos desztilláltvíz-injekciót adott vérző gyomor­ fekélyben szenvedő betegeknek, s azt mondta nekik, hogy ez csodagyógyszer, melytől meggyógyulnak. A páciensek 70 százalékánál kitűnő eredményt ért el, a placebo hatása több mint egy éven keresztül tartott. A pozitív meggyőződések engedélyek, melyek bekapcsolják képességeinket. A meggyőződések hozzák létre az eredményeket. Igaz a mondás: „Akár azt hi­ szed, hogy képes vagy valamire, akár azt, hogy nem... igazad van!” A korlátozó meggyőződések általában az „Én nem tudok...” körül forog­ nak. Tekintsük ezt a kifejezést egyszerű ténymegállapításnak, mely csak a jelen pillanatban érvényes. Ha például azt mondjuk: „Én nem tudok zsonglőrköd­ ni”, az azt jelenti: „Én tudok nem zsonglőrködni.” (Angol nyelvi fordulat - a fordító megjegyzése.) Nagyon könnyű nem zsonglőrködni, azt bárki tud. Ha azt hisszük, hogy „Én nem tudok...”, azt jelenlegi és jövőbeni képességeink­ 103

re vonatkoztatjuk, ahelyett, hogy jelenlegi magatartásunkra vonatkoztatnánk. Elménket a kudarcra programozza, és meggátol bennünket tényleges képessé­ geink felismerésében. A negatív meggyőződéseknek nincs tapasztalati alapja. A korlátozó meggyőződések hatását jól szemlélteti a béka szemének mű­ ködése. Közvetlen környezetében a béka szeme a legtöbb dolgot látja, de csak azokat a mozgó dolgokat értelmezi, melyeknek alakja és körvonala olyan, mint a tápláléké. Ez igen hatékony módja a béka táplálásának, például legyekkel. Mivel azonban csak mozgó tárgyakat ismer fel eleségként, a béka éhen hal egy döglött legyekkel teli dobozban. Túl keskeny és túl hatékony érzékelési szű­ rőket alkalmazva kiéhezünk a jó tapasztalatokra, még akkor is, ha izgalmas lehetőségekkel vagyunk körülvéve, mert azokat nem ismerjük fel. Annak meghatározására, hogy mire vagy képes, a legjobb módszer úgy ten­ ni, mintha tudnád. Tégy úgy, mintha tudnád! Amit nem tudsz, azt nem is fogod tudni! Ha valóban lehetetlen, ne félj, észre fogod venni. (Ha szükséges, tedd meg a megfelelő biztonsági intézkedéseket.) Míg azt hiszed, hogy lehetetlen, addig soha nem jöhetsz rá, hogy lehetséges-e, vagy sem. Meggyőződéseink nem eleve adottak, mint például a szemünk színe. Változnak és fejlődnek. Változik önmagunkról alkotott véleményünk, meghá­ zasodunk, elválunk, változnak a barátaink, és másképpen cselekszünk, mert a meggyőződésünk változik. A meggyőződés lehet választás kérdése. Megválhatunk korlátozó meggyőző­ déseinktől, és kiépíthetünk életünket vidámabbá és sikeresebbé tevő meggyőző­ déseket. A pozitív meggyőződések lehetővé teszik számunkra, hogy kitaláljuk, mi valósulhat meg, és mire vagyunk képesek. Kaput nyitnak a felfedezésre és a játékra a lehetőségek világában. Melyek azok a meggyőződések, amiket érdemes kiépíte­ nünk, mert képessé tesznek céljaink elérésére, és támogatnak benne? Gondoljunk néhány saját magunkra vonatkozó meggyőződésünkre. Megengedők vagy aka­ dályok? Mindnyájunknak alapvető meggyőződése van a szeretetről, illetve arról, hogy mi a fontos az életben. Sok más meggyőződésünk is van lehetőségeinkről és a boldogságról, amit mi teremtettünk, és mi tudunk megváltoztatni. A siker lénye­ ges feltétele, hogy legyenek meggyőződéseink, melyek lehetővé teszik sikereinket. Az erőt adó, képessé tévő meggyőződések nem mindig garantálják a sikert, de megtartanak erőforrásokkal teli állapotban és képessé tesznek a végső sikerre. A Stanford Egyetemen tanulmányozták a „saját hatékonyság elvárását”, vagyis azt, hogy hogyan változik a magatartás, ha a személy új meggyőződéshez akar al­ kalmazkodni. A tanulmány vizsgálta a személyek saját teljesítményükről alkotott 104

véleményét, és azt összehasonlította tényleges teljesítményükkel. Számos feladatot állítottak össze számukra, a matematikától a kígyókkal való bánásmódig. Meggyőződésük és teljesítményük először szinkronban volt, úgy teljesítettek, ahogy azt meggyőződésük alapján elvárták. Ezután a kutatók erősíteni kezdték a kísérleti alanyok önmagukba vetett hitét, elérendő célokat tűztek ki számukra, be­ mutatókat rendeztek és szakértői vezetést nyújtottak számukra. Az elvárások egy­ re nőttek, de a teljesítmény jellemzően visszaesett, mert az emberek új technikákat próbáltak ki. Egy bizonyos ponton maximális volt a különbség hitük szerinti telje­ sítményük és tényleges teljesítményük között. Ha a kísérleti személyek tovább vé­ gezhették az adott feladatot, teljesítményük nőtt, és az eredmények megfeleltek az elvárásoknak. Ha elbátortalanodtak, teljesítményük visszaesett az eredeti szintre. Gondolj három meggyőződésedre, ami korlátoz! írd le ezeket! Most képzeletben nézz egy hatalmas, ronda tükörbe. Képzeld el az életedet öt év múlva, ha továbbra is úgy cselekszel, mintha ezek a korlátozó meggyőződések igazak lennének. Milyen lesz az életed tíz év múlva? Húsz év múlva? Most ürítsd ki agyadat! Állj föl, sétálgass, vagy vegyél néhány mély lélegzetet! Most gondolj három olyan új meggyőződésre, amely képessé tenne a teljesítmény­ re, és valóban javítaná életminőségedet! Most írd fel ezeket is! Képzeletben nézz egy nagy, barátságos tükörbe! Képzeld el, hogy úgy cselek­ szel, mintha ezek az új meggyőződések valóban igazak lennének! Milyen lesz az életed öt év múlva? Tíz év múlva? Húsz év múlva? A meggyőződés változtatása lehetővé teszi a magatartás megváltozását, és az ak­ kor változik a leggyorsabban, ha rendelkezésre áll a feladat elvégzéséhez szükséges képesség vagy stratégia. Mások meggyőződését magatartásuk megváltoztatásával is megváltoztathatjuk, de ez kevéssé megbízható módszer. Vannak, akiket sosem győznek meg az ismételt tapasztalatok. Ők csak összefüggés nélküli véletlen ese­ ményeket látnak. A meggyőződések személyiségünk fontos részei, mégis rendkí­ vül egyszerű szavakkal fejezhetők ki: ha ezt teszem, akkor az történik. Meg tudom tenni... nem tudom megtenni... képes vagyok rá... nem vagyok rá képes... Ezeket aztán úgy fordítjuk le, hogy ezt kell tennem... azt kellene tennem... nem szabad tennem. A szavak kényszerítő erejűvé válnak. Hogy nyernek ezek a szavak hatal­ mat fölöttünk? A nyelv alapvető része a világ megértésére és meggyőződéseink kifejezésére használt folyamatnak. A következő fejezetben közelebbről is bepillan­ tunk a Neuro-Lingvisztikus Programozás nyelvi részébe. 105

5. FEJEZET

SZAVAK ÉS JELEN TÉSEK - De hát a „dicsőség” nem azt jelenti, hogy „elsöprő érv” - vetette fel Alice. - Amikor én egy szót használok - mondta Törékeny Köpcöske meg­ lehetősen gúnyosan -, az pontosan azt jelenti, amit én értek alatta - se többet, se kevesebbet. - A kérdés csak az - mondta Alice -, hogy el tudod-e érni, hogy a sza­ vak különböző dolgokat jelentsenek? - A kérdés csak az - mondta Törékeny Köpcöske hogy ki az úr. Ez minden. Lewis Carroll: Alice Tükörországban Ez a fejezet a nyelv hatalmáról szól. Arról, hogy biztosan azt fejezzük ki, amit gondolunk, a lehető legvilágosabban megértsük, amit mások gondolnak, és megértessük másokkal, hogy mit gondolnak. A nyelvet újból összekapcsoljuk a tapasztalattal. A szó elszáll, nem kerül semmibe, mégis képeket, hangokat és érzéseket hív elő a hallgatóban vagy az olvasóban, ahogy azt minden költő vagy reklám­ szövegíró tudja. Személyes kapcsolatokat hozhat létre vagy szakíthat meg, dip­ lomáciai viszonyokat szüntethet meg, harcot és háborút provokálhat. A szavak jó vagy rossz hangulatba hozhatnak, mivel Összetett tapaszta­ latsorokat rögzítenek. így arra a kérdésre, hogy „Mit jelent valójában egy szó?”, az egyetlen válasz: „Kinek?” A nyelv kommunikációs eszköz, és mint ilyen, a szavak az egyezményes értelmüket jelentik. A nyelv az érzékszervi tapasztala­ tainkról való kommunikáció közös eszköze. A nyelv alapja annak a társada­ lomnak, melyet mi társadalomként ismerünk. A nyelvet anyanyelvként beszélő emberek intuíciójára, és arra a tényre ha­ gyatkozunk, hogy az érzékszervi tapasztalataink eléggé azonosak ahhoz, hogy 106

térképeinkben sok közös jellemző legyen. Ezek nélkül reménytelen lenne minden beszélgetés, és mindnyájan Törékeny Köpcöske-féle kommunikátorok lennénk. De nem mindenki használ azonos térképet! A világról egyedi módon szerzünk tapasztalatokat. A szavak önmagukban értelmetlenek, ez világossá válik, amikor számunkra érthetetlen idegen nyel­ vet hallunk. A szavaknak a tárgyakhoz és a tapasztalatokhoz rögzült asszoci­ ációjával adunk értelmet egész életünk során. Nem ugyanazokat a tárgyakat látjuk és nem ugyanazokat a tapasztalatokat éljük át. Az a tény, hogy mások térképei és értelmezései a mienktől eltérőek, gazdagítja és változatossá teszi az életet. Valószínűleg egyetértünk a „töltött káposzta” jelentésében, mert ugyanazt láttuk, ugyanazt az illatot és ízt éreztük. De éjszakába nyúlóan vi­ tatkozunk olyan absztrakt szavak jelentéséről, mint „tisztelet”, „szeretet” és „politika”. A zavar lehetősége óriási. Ezek a szavak olyanok, mint a Rorschach-teszt tintapacái, melyek különböző emberek számára különböző dol­ gokat jelentenek. És ekkor még nem beszéltünk a figyelem elkalandozásáról, az összhang hiányáról, a bemutatás egyértelműségéről, arról, hogy bizonyos eszméket képtelenek vagyunk megérteni. Honnan tudjuk, hogy megértettünk valakit? Úgy, hogy jelentést adunk szavainak. A saját jelentésünket. Nem az ő jelentését. És nincs garancia arra, hogy a két jelentés azonos. Hogyan adunk értelmet a hallott szavaknak? Hogyan választjuk ki a szavakat, melyekkel ki­ fejezzük magunkat? Hogyan strukturálják a szavak tapasztalatainkat? Ez az NLP nyelvi részének lényege. Két emberről, aki azt mondja, hogy szereti a zenét, esetteg kiderül, hogy kevés bennük a közös, amikor felfedezik, hogy az egyikük a Wagner-operákat kedveli, míg a másik kemény rockot hallgat szívesen. A barátom, akinek azt mondom, hogy egy napot lazítottam, lehet, hogy úgy képzel el, amint fotel­ ben ülök és televíziót nézek. Ha én a valóságban fallabdameccset játszottam, és utána egy nagyot sétáltam a parkban, akkor azt gondolhatja, hogy meg­ bolondultam. Esetleg csodálkozik, hogy a „lazítás” szó hogyan használható ilyen eltérő jelentéssel. Ebben a példában nem nagy dolgok forognak kockán. Értelmezéseink általában elég közel állnak egymáshoz ahhoz, hogy megfele­ lően megértsük egymást. Bizonyos alkalmakkor nagyon fontos a pontos kom­ munikáció, például bizalmas kapcsolatokban vagy üzleti megállapodásokban. Biztosak akarunk lenni abban, hogy a másik személy egyetért értelmezésünk­ kel, a lehető legpontosabban szeretnénk tudni, mit jelent a szó a másik térké­ pén, és azt akarjuk, hogy partnerünk tisztában legyen a saját értelmezésével. 107

A nyelv önmagában természetesen többértelmű. Különböző emberek más­ más értelmet tulajdonítanak a szavaknak, mert nincs két ember, akiknek ta­ pasztalatai azonosak lennének. A szavak az érzékszervi tapasztalások rögzítői, de a tapasztalat nem egyen­ lő a valósaggal, a szó nem egyenlő a tapasztalattal. A nyelv így két lépésre van a valóságtól. Egy szó igazi jelentésén vitatkozni olyan, mint azon vitatkozni, hogy az egyik menü jobb ízű, mint a másik, mert az előzőben szereplő ételt kedveljük jobban. Az idegen nyelvet tanulók csaknem mindig világfelfogásuk radikális változásáról számolnak be. ÉRTELM ET ADNI A SZAVAKNAK - A MÉTA MODELL

A szavak értelmezésünktőlfüggően különböző dolgokat jelentenek

HANGOS GONDOLKODÁS A nyelv egyedi tapasztalataink erőteljes szűrője. Része a kultúrának, amelybe beleszülettünk. Gondolkodásunkat meghatározott irányokba tereli, megkön­ nyíti az egyik módon, megnehezíti a másik módon való gondolkodást. Egyes területeken finom megkülönböztetéseket alkalmaz, más területeken nem, attól függően, mit tart fontosnak az adott kultúra. Számos szavunk van például a hamburgerre, és az autótípusoknak kb. 50 nevét különböztetjük meg. A világ olyan gazdag és változatos, amilyenné tesszük és öröklött nyelvünk döntően irányítja figyelmünket a világ bizonyos szegmenseire, míg elhanyagoltathatja velünk más aspektusait. Gondolatainkat nem nyelvünk határozza meg. Míg szavakban tudunk gon­ dolkodni, és ezt is tesszük, gondolataink mentális képek, hangok és érzések ke­ verékei. A nyelv ismerete annak ismerete, hogyan fordítsuk le ezeket szavakra. Itt azt szeretnénk vizsgálni, mi történik gondolatainkkal, míg azokat nyelvbe öltöztetjük, és milyen hűen sikerül megőrizni jelentésüket, ha hallgatóink azo­ kat gondolattá vetkőztetik. 108

A jó kommunikátorok kihasználják a nyelv erősségeit és gyengeségeit. Minden professzionális kommunikátor számára alapvető a nyelv pontos használatának képessége. A másik személy térképén jelintéssel bíró pontos fogalmak hasz­ nálata és a használt szó értelmének pontos meghatározása felbecsülhetetlen kommunikációs készség. AZ NLP-nek nagyon használható térképe van arról, hogyan működik a nyelv, mely megóv minket a Törékeny Köpcöske-féle kommunikátoroktól, és biztosítja, hogy nem válunk magunk is hozzájuk hasonlóvá. A nyelvnek ezt a térképét az NLP-irodalomban Méta modellnek nevezik. A „méta” szó görög eredetű, és azt jelenti, hogy fölött, túl vagy másik szinten. A Méta modell a nyelvet használja magának a nyelvnek világosabbá tételére, és megvéd minket attól a tévedéstől, hogy értjük a szavak jelentését. Üjra visszakapcsolja a nyelvet a tapasztaláshoz. A Méta modell a John Grinder és Richard Bandler által kifejlesztett első minták egyike volt. Megfigyelték, hogy Fritz Perls és Virginia Satir, a két ki­ emelkedő terapeuta, meghatározott típusú kérdéseket tett fel az információgyűjtés során. John és Richard hozzáláttak a nyelvre, a változásra és az érzékelésre vonat­ kozó meglátásaik kidolgozásához, és arra jutottak, hogy szótárt kell szerkesz­ teniük ezek leírásához. Szerintük az 1970-es évek közepén a terapeutaképzés nagy hibája volt, hogy valaki megkaphatta az egyetemi képzést, terapeutaként praktizálhatott, és aztán újra fel kellett találnia a kereket, mert nem létezett szótár, mely segítségével az előző generáció bölcsessége átadható lett volna az új pszichoterapeutáknak. 109

Mindez 1975-ben a Science and Behaviour Books által kiadott, A mágia struktúrája I. (The Structure ofMagic) megjelenésével változott meg. A könyv részletesen ismerteti a Méta modellt, és sokat tartalmaz abból az anyagból, amelyet John és Richard, Fritz Perls és Virginia Satir modellezése alapján ál­ lított össze. így közkinccsé vált a tehetséges pszichoterapeuták tapasztalata, akik sok évet töltöttek el annak feltárásával, hogy mi az, ami működik, és mi az, ami nem. A könyvet Virginia Satirnak dedikálták.

Felszíni szerkezet ii

Oltok

T

Törlés

i

M INDENT KIM ONDANI - A MÉLY SZERKEZET A Méta modell az emberek által mondottak jobb megértésének eszköze. A Méta modell megértéséhez azt kell vizsgálnunk, hogyan fogalmazzuk meg szóban gondolatainkat. A nyelv soha nem éri el gondolkodásunk sebességét, változatosságát és érzékenységét. Pusztán megközelítheti azt. A beszélőben mondandója mindig teljes és egész gondolatként él. Ezt nevezik az NLP-ben mély szerkezetnek. A mély szerkezet nem tudatos. A nyelv idegrendszerünk igen mély szintjén létezik. Ezt a mély szerkezetet leegyszerűsítjük, hogy be­ szédünk világossá váljon. Amit ténylegesen mondunk, felszíni szerkezetnek nevezzük. Ha nem rövidítenénk le a mély szerkezetet, társalgásunk borzasztó terjengős és pedáns lenne. Aki az utcán megkérdezi tőlünk, hogy merre van a legközelebbi kórház, nem köszönné meg, ha a transzformációs nyelvtan alkal­ mazásával adnánk meg a választ. Ahhoz, hogy eljussunk a mély szerkezettől a felszíni szerkezetig, három dolgot teszünk tudattalanul. Első lépésben a mély szerkezetben rendelkezésre álló információból csak néhányat választunk ki. Igen nagy részt kihagyunk. Második lépésben egyszerűsített változatot hozunk létre, amely elkerülhe­ tetlenül torzítja az értelmet. Harmadik lépésben általánosítunk. Ha az összes lehetséges kivételt és felté­ telt felsorolnánk, társalgásunk nagyon unalmas lenne. A Méta modell kérdések sorozata, melyekkel a nyelv törléseit, torzulásait és általánosításait próbáljuk visszafordítani és tisztázni. A kérdések célja a hiány­ zó információ pótlása, a szerkezet átalakítása és konkrét információk előhívása, hogy értelmet adjunk a kommunikációnak. Ne felejtsük el, hogy önmagában egyik alábbi minta sem jó vagy rossz. Hasznukat a kontextus, amelyben azokat használjuk, és az alkalmazásukból eredő következmények határozzák meg. 110

n 1 o G d a 0 k O t

T

Torzítás

Gondolatok

Általánosítás

Mély szerkezet

t

Konkrét gondolatok

Másokkal beszélve, a mély szerkezetből kiindulva általánosítunk, módosítunk és kihagyjuk gondolataink egy részét. Ili

HATÁROZATLAN FŐNEVEK Nézzük a következő mondatot: A hétéves kislány, Laura , megbotlott egy párnában a nappaliban, és beütötte kezét egy székbe. És összehasonlításul: A gyerek elesett.

Mindkét mondat ugyanazt a dolgot jelenti, de az első sokkal több konkrét in­ formációt tartalmaz. Könnyen előállíthatjuk a második mondatot az elsőből azáltal, hogy kihagyjuk vagy általánosítjuk a határozott főneveket. Továbbá mindkét mondat tökéletes magyarságú. A nyelvhelyesség azonban még nem garancia a világosságra. Sok ember képes hosszan es részletesen, kitűnő ma­ gyarsággal beszélni, de utána nem leszünk okosabbak. A mondat aktív alanya törölhető a passzív mód használatával, amikor pél­ dául azt mondjuk, hogy „Felépült a ház”, ahelyett, hogy „X felépítette a házat . Az építő nevének kihagyása a mondatból még nem jelenti azt, hogy a ház ma­ gától nőtt ki a földből. Az építők ettől még léteznek. A törlésnek ez a típusa olyan világszemléletet jelent, hogy tehetetlen szemlélők vagyunk, az esemé­ nyek egyszerűen megtörténnek, és azokért senki sem felelős. így, ha azt a mondatot halljuk, hogy „Felépült a ház”, rákérdezhetünk a hiányzó információra: „Ki építette a hazat? A hatarozatlan főnevek további példái: „Elindultak megkeresni.” J3Kik indultak el?” „ízlés dolga.” „M í? ” „Az egész környéket tönkretették.” „Ki tette tönkreV „A háziállat csak teher.” „Milyen háziállatV

HATÁROZATLAN IGÉK Alice túlságosan zavartban volt ahhoz, hogy bármit is mondjon, így egy perc múlva Törékeny Köpcöske újra kezdte: Némelyiküknek vérmérséklete van - különösen az igék, ők a leg­ büszkébbek - a jelzőkkel bármit megtehetsz, de az igékkel nem -, ná­ lam azonban meg sem mernek mukkanni! Kifürkészhetetlen! Ez a vé­ leményem! Lewis Carroll: Alice Tükörországban

Néha az ige határozatlan jelentésű, például: „Párizsba utazott.” „Megsérült.” „Segített nekem.” „Megpróbálok emlékezni rá.” „Menj, és tanuld meg ezt a következő hétre!” Fontos lehet tudni, hogy hogyan hajtották végre ezeket a cselekvéseket. Hatá­ rozószót akarunk. Tehát hogyan utazott? Hogyan sérült meg? Hogyan segí­ tett? Hogyan próbálsz meg emlékezni rá? (Egyáltalán: pontosan mire próbálsz emlékezni?) Hogyan kell ezt megtanulnom? A határozatlan jelentésű igéket az alábbi kérdéssel tisztázhatjuk: „Pon­ tosan hogyan?” ÖSSZEHASONLÍTÁSOK

A következő gyöngyszem egy kétéves gyermektől származik, akit meg­ kérdeztek, hogy mi történt az asztalon levő tábla csokoládéval:

A hiányzó információ következő két példája hasonló és gyakran együtt for­ dul elő: vélemények és összehasonlítások. A hirdetések mindkét minta ki­ váló forrásai.

„Ha szanaszét hagyják a csokoládét, azt megeszik.” „Kik?”

Az új, tökéletesített Foltra mosópor jobb!

A határozatlan főneveket az alábbi kérdésekkel tisztázhatjuk: „Pontosan

Összehasonlítást tettek, de ezt nem tették világossá. Valami nem lehet el­ szigetelten, önmagában véve jobb. Jobb, mint mi? Jobb, mint azelőtt volt? Jobb, mint a konkurens Boltra és Dultra? Jobb, mintha melaszt használnánk mosópor helyett?

ki?” vagy „Pontosan mi?”

112

113

Minden mondattal összehasonlítást teszünk, amelyben szerepel a „leg­ jobb”, „jobb”, „rosszabb”, „legrosszabb” szó. Csak akkor tehetünk összehason­ lítást, ha van, amivel összehasonlítunk. Ha ez hiányzik, rá kell kérdeznünk, hogy mi az. Másik példa: Rosszul vezettem azt a megbeszélést.

Mihez képest rosszul? Hogyan vezethetted volna? Kovács József hogyan vezet­ te volna? Szupermen hogyan vezette volna? Az összehasonlítás törölt része gyakran irreális. Ha a Szupermennel vagy a Szupernővel hasonlítjuk össze magunkat, figyeljük meg, milyen lehangoló számunkra az összehasonlítás, aztán töröljük az etalont. Pusztán az alkalmat­ lanság érzése marad meg, ami ellen semmit sem tehetünk. Az összehasonlítást az alábbi kérdéssel tisztázhatjuk: „Mihez képest?...” V ÉLEM ÉNYEK, ÍTÉLETEK A vélemények szorosan kapcsolódnak az összehasonlításokhoz. Ha a Pultra „egyszerűen a legjobb mosópor, amit pénzért vehetünk , erdekes lenne tud­ ni, hogy kinek a véleménye ez. A Pultra ügyvezető vezérigazgatójáé? Közvélemény-kutatási eredmény? Kovács József véleménye? A vélemények nem szükségszerűen, bár elég gyakran tartalmaznak össze­ hasonlítást. Ha valaki azt mondja: „Önző vagyok , megkérdezhetjük tőle: „Ki mondja ezt?” Ha a válasz az, hogy „Én”, feltehetjük a kérdést: „Milyen mertek szerint ítéled magad önzőnek?” Hasznos tudni, hogy ki nyilvánít véleményt. Származhat gyermekkori em­ lékből. Hasonlóképpen tudnunk kell, hogy min alapul ez a vélemény. Jó indok ez? A sajátod, vagy valaki rád erőltette? Érvényét vesztette most, hogy már felnőttél? A vélemények gyakran a határozószavakra akaszkodnak. Nézzük az alábbiakat: „Ez az ember nyilvánvalóan ideális jelölt.” „Kinek a számára nyilvánvaló ez?”

114

A melléknévi állítmányok gyakran törlik a véleményt nyilvánító személyt. Vi­ lágos, hogy ha ezt a mondatot át tudjuk alakítani „Nyilvánvaló, hogy...” alakba, akkor ott törlés történt. Valaki számára nyilvánvalónak kell lennie. (És kinek a számára volt világos?) A véleményt az alábbi kérdéssel tisztázhatjuk: „Kinek a véleménye ez, és mire alapozza?” NOMINALIZÁCIÓ A következő minta a tartós folyamatot leíró igének névszóvá alakítása. A nyel­ vészek nominalizációnak nevezik. Olvassa el a következő mondatot és gondol­ kodjon el rajta, mit is jelenthet: A tanítás és afegyelem, tisztelettel és határozottsággal ötvözve nélkülözhetetlen az oktatás folyamatában. Nyelvtanilag tökéletes mondat, amelyben szinte minden második szó {dőlt betűkkel) nominalizáció. Ha egy névszó nem láthatóDolgot fejez ki, hallható, érinthető vagy ízlelhető, röviden nem konkrétan megfogható, akkor az nomi­ nalizáció. A nominalizációban nincsen semmi rossz - nagyon is hasznos lehet -, de elfedi az embereknek a világról alkotott térképei közötti legnagyobb különb­ ségeket. Vegyük például az „oktatóst” Ki oktat kit, és mi az az ismeret, ami át­ adásra kerül? Vagy a „tisztelet”. Ki tisztel kit, és hogyan teszi? A „memória” érdekes példa. Mit jelent, ha azt mondom, hogy rossz a me­ móriám? Tisztázásához megkérdezhetjük, hogy pontosan milyen információ memorizálása okoz nehézséget, és ahhoz hogyan fogunk hozzá. Minden nominalizáción belül hiányzik egy vagy több névszó ahogy mondják és határo­ zatlan ige. Az ige cselekvést vagy történést jelent. Ez a nominalizáció során elvész, ha statikus névszóvá alakítjuk. Ha valaki úgy gondolja, hogy rossz a memóriája, megakad, ha ugyanolyan módon gondol erre, mint arra, hogy rossz a dereka. Tehetetlen. Ahogy George Orwell mondta: „Ha a gondolat korrumpálhatja a nyelvet, akkor a nyelv is korrumpálhatja a gondolatot.” Arra a meggyőző­ désre jutni, hogy a külső világ szerkezetét azok a minták határoznák meg, 115

melyeknek megfelelően beszélünk róla, még rosszabb, mint megenni az étla­ pot - olyan, mint egyenesen a festéket ennék meg, amivel az étlapot nyomták. A szavak olyan módon kombinálhatok és manipulálhatók, hogy többé semmi közük sincs az érzékszervi tapasztalathoz. Mondhatom, hogy a disznók repül­ nek, de ettől ez még nem válik igazzá. Ily módon gondolkodni is olyan, mint a varázslatban hinni. A nominalizációk a Méta modell sárkányai. Nem okoznak gondot mind­ addig, amíg nem hiszünk létezésükben. Olyan sok információt törölnek, hogy a végén alig marad valami belőlük. Azzal, hogy a történéseket konkrétumokká változtatja, a nominalizáció lehet a legfélrevezetőbb nyelvi minta. A nominalizációt úgy tisztázhatjuk, hogy igévé alakítjuk, és rákérdezünk a hiányzó információra: „Ki használja a nominalizációt, mivel és ho­ gyan teszi ezt?”

A LEH ETŐSÉGET KIFEJEZŐ MODÁLIS OPERÁTOROK (MÓDBELI FORMÁNSOK) Léteznek viselkedési szabályok, amelyekről azt hisszük, hogy nem tudjuk vagy nem szabad megszegni őket. Az olyan kifejezéseket, mint „nem tudjuk” vagy „nem szabad”, nevezzük a nyelvészetben modális operátoroknak. Ezek kimon­ datlan szabályon alapuló korlátozások. A modális operátoroknak két fő típusát ismerjük: a szükségességet és a le­ hetőséget kifejező modális operátorok. A kettő közül a lehetőség modális operátorai az erősebbek. Ezek a „le­ het” és „nem lehet”, „lehetséges” és „lehetetlen”, „tud” és „nem tud”, „képes” és „képtelen”. Ezek határozzák meg, hogy a beszélő mit tart lehetségesnek. Nyilvánvalóan (remélem, az Olvasó érti a célzást - nyilvánvaló, de kinek a számára?) vannak természeti törvények. A disznók nem tudnak repülni, az ember nem élhet oxigén nélkül. Azonban a meggyőződéseink állította korlá­ tok egészen mások. „Egyszerűen képtelen voltam visszautasítani” vagy „Olyan vagyok, amilyen vagyok. Nem tudok megváltozni” vagy „Lehetetlen, hogy megmondjam neki az igazat.” 116

Nem az a baj, hogy valaki úgy gondolja, hogy rendelkezik valamilyen képességgeé (hacsak nem nyilvánvaló tévedés, vagy nem sérti a természeti törvé­ nyeket). A „nem tudok” az, ami korlátoz. A „nem tudok”-ot gyakran az alkal­ matlanság abszolút állapotának tekintik, mely megváltoztathatatlan. Pácienseinek, akik azt mondták, hogy „Nem tudok...”, Fritz Perls, a gestaltterápia megalapítója azt válaszolta: „Ne mondja azt, hogy nem tudok, mondja azt, hogy nem akarok!” Ez a kegyetlen átkeretezés (reframing, ld. 6 . fejezet) azonnal kimozdítja a klienst megrekedt állapotából, és elismerteti vele a vá­ lasztásnak legalább a lehetőségét. Világosabb kerdesek (es kevésbé törik meg az összhangot) a következők: „Mi történne, ha megtennéd” ?vagy „Mi tart vissza?” vagy „Hogyan korláto­ zod önmagadat?” Ha valaki azt állítja, hogy valamit nem tud megtenni, akkor kitűzött egy célt, és azután azt hatókörén kívülre helyezte. A „Mi tart vissza?” kérdés újból a célra helyezi a hangsúlyt, és az akadályok leküzdésének első lé­ péseként határozza meg azokat. A tanítók és a terapeuták foglalkoznak az ilyen korlátozások feloldásával, melynek első lépése a modális operátor megkérdőjelezése. A tanárok napon­ ta találkoznak ezzel, amikor a tanulók azt állítják, hogy nem képesek valamit megérteni, vagy folyamatosan gyengén teljesítenek. A terapeuták segítséget nyújtanak a klienseknek korlátaik legyőzésében. Ha valaki azt mondja, hogy „Nem tudok lazítani”, akkor kell, hogy legyen elképzelése a lazításról, különben honnan tudná, hogy nem azt teszi? Vegyük a pozitív célt (amit megtehetnénk), és derítsük ki, hogy mi akadályozza meg­ valósítását (mi akadályoz), vagy gondosan vizsgáljuk meg a következményeket (mi történne, ha megtennénk). Itt a következmények és akadályok azok, ame­ lyek törlődtek. A kritikus vizsgálat során kiderülhet, hogy kevésbé borzasztóak, mint gondoljuk. A lehetőség modális operátorait - „Én nem tudok” - az alábbi kérdések­ kel tisztázhatjuk: „Mi történne, ha megtennéd?” vagy „Mi tart vissza?” A SZÜ KSÉGESSÉGET KIFEJEZŐ MODÁLIS OPERATOROK A szükségesség modális operátorai például a „kéne” és a „nem szabad”, a „kö­ telező es a „tilos , az „illene” és a „nem illik”. Van a tevékenységet irányító szabály, de a szabály kimondatlan. Milyen (valós vagy képzelt) következmé­ nyei lennének a szabály megszegésének? Ezt kideríthetjük, ha megkérdezzük: 117

„Mi történne, ha megtennéd, vagy ha nem tennéd meg?” „Mindig másokat kell előnyben részesítenem ” „Mi történne, ha nem tennéd?”

„Nem szabad az osztályban beszélnem.” „Mi történne, ha megtennéd?” „Meg kellene tanulnom ezeket a Méta modell-kategóriákat. „Mi történne., ha nem tennéd?”

„Nem szabad beszélned azokkal az emberekkel.” „Mi történne, ha nem tennéd?”

Ami a képességeket illeti, sokkal egyszerűbb aszerint gondolkodni, hogy az illető mit tud vagy nem tud, mint úgy, hogy mire kellene vagy nem kellene képesnek lennie. A „kellene” szót a képességek szintjén használva az általában dorgálásként hat. Képesnek kellene lennünk valamit tenni, de nem tudjuk így teljesen szük­ ségtelenül kudarc érzését éljük át. A „kellene” ilyesféle, önmagunkra vagy másokra vonatkozó használata kiváló módja az azonnali bűntudatkeltésnek (szabályszegésre utalva), mert mesterséges rést hoz létre az elvárások és a va­ lóság között. Reális az elvárás? Hasznos vagy megfelelő a szabály? A „kellene” gyakran annak a személynek dühös és szemrehányó reakciója, aki nem fejezi ki közvetlenül sem dühét, sem elvárásait, és felelősséget sem vállal ezekért. A szükségesség modális operátorait - tilos/kötelező - úgy tisztázhatjuk, hogy megkérdezzük: „Mi történne, ha megtennéd/ nem tennéd meg?”

„Étkezés előtt kezet kell mosni ” „Mi történne, ha nem tennéd?”

Ha feltárjuk ezeket a következményeket és indítékokat, azok átgondolhatóvá és kritikusan kiértékelhetővé válnak. Különben pedig csak korlátozzák választási lehetőségeinket és magatartásunkat. A magatartási szabályok nyilvánvalóan fontosak, és a társadalom túlélése múlik az erkölcsi törvényeken, de egy világ választja el az „Üzleti dolgokban be­ csületesnek kell lenned” állítást a „Gyakrabban kellene moziba menned” állítás­ tól. A „kéne” és a „nem kéne” gyakran érdemtelenül vonz morális véleményt. Felfedezésekre csak kérdésekkel jutunk: „Mi történne, ha... továbbra is nyugat felé vitorláznék...? a fény sebességével utazhatnék...? penicillint tenyésztenék...? a Föld keringene a Nap körül? Ez a kérdés a tudományos módszer alapja. A nevelés könnyen válhat a modális operátorok, az összehasonlítások és az ítéletek szörnyűséges aknamezőjévé. A normák, a tesztek es a mércék eloirasai, az, hogy a gyerekeknek mire kellene vagy nem kellene képesnek lenni­ ük, olyannyira bizonytalanok, hogy alkalmazasuk értelmetlen, vagy ami meg rosszabb, megsemmisítően korlátozó. Ha azt mondom egy gyereknek, hogy „Neked erre képesnek kell lenned , ak­ kor csak a saját meggyőződésemet közöltem vele. Nem tudom értelmesen meg­ válaszolni a következő ésszerű kérdést: „Mi történne, ha nem lennék rá képes?

U N IV ERZÁ LIS M ENNYISÉGJELZŐK Az általánosítás az, amikor egy példát számos különböző lehetőség képviselő­ jének tekintünk. Ha nem általánosítanánk, újra és újra meg kellene tennünk a dolgokat, és az összes lehetséges kivétel és feltevés átgondolása túlságosan idő­ igényes volna. Tudásunkat általános kategóriákba soroljuk, de a tudást első­ sorban összehasonlítással és a különbségek kiértékelésével szerezzük. Fontos a differenciálás folytatása is, mert így, ha szükséges, az általánosítások módosít­ hatók. Van, amikor konkrétnak kell lennünk, mert az általánosításokban való gondolkodás ködös és pontatlan. Minden esetet önmagában kell kezelni. Veszé­ lyes azonban, ha az erdőtől nem látjuk a fát, ha számos különböző tapasztalatot egyetlen kategóriába sorolunk. A kivételek elfogadásával sokkal reálisabbak lehetünk. Nem kell „minden vagy semmi” alapon döntenünk. Aki azt hiszi, hogy mindig igaza van, veszé­ lyesebb, mint aki azt hiszi, hogy mindig téved. Ez a legrosszabb esetben előíté­ letet, szűklátókörűséget és diszkriminációt jelent. Az általánosítások a világos kommunikáció áramlását akadályozzák. Az általánosítással néhány példát egy egész csoport képviselőjének tekin­ tünk, így az általánosítások tartalmaznak általános főneveket és határozat­ lan igéket. A Méta modellnek sok ilyen kategóriája átfedésben van. Minél homályosabb egy kijelentés, annál valószínűbb, hogy egyszerre több mintát 119

is tartalmaz. Az általánosításokat általában olyan szavakkal fejezzük ki, mint „minden egyes”, „mindig”, „soha”, „semmi” és „senki”. Ezek a szavak kivétele­ ket nem megengedő univerzális mennyiségjelzők. Esetenként hiányozhatnak, de a mondat jelentésében bennefoglaltanak, például: „Szerintem a számítógép­ pel foglalkozni időpazarlás” vagy „A popzene szemét.” Néhány példa: „Az indián ételek íze szörnyű ” „Minden általánosítás hamis.” „A házak túl drágák.” „A színészek érdekes emberek.” Az univerzális mennyiségjelzők paradox módon korlátozóak. Az állítás min­ den lehetőségre való kiterjesztése és ezzel minden más lehetőség kizárása meg­ nehezíti a kivétel felismerését. Megteremtettük az érzékszervi szűrőt vagy ön­ beteljesítő jóslatot kreáltunk - azt látjuk es halljuk majd, amit vártunk. Az univerzális mennyiségjelzők nem mindig rosszak. Tényszerűek is lehet­ nek: az éjszaka mindig követi a nappalt, és az almák sosem esnek felfelé. Nagy a különbség van azonban az ilyen kijelentések, valamint az olyanok között, mint például: „Én soha semmit sem csinálok jól!” Ahhoz, hogy valaki ezt higgye magáról, az kell, hogy csak azokat az alkalmakat vegye észre, amikor valamit rosszul csinált, és elfelejtse vagy leértékelje azokat az alkalmakat, mikor helye­ sen járt el. Senki sem képes következetesen mindent rosszul csinálni. Ilyesféle tökéletesség nem létezik. Világát azzal korlátozza az illető, ahogy beszél róla. Sikeres és magabiztos emberek hajlamosak az ellenkező jellegű ál­ talánosításra. Hisznek benne, hogy néhány egyedi eset kivételével általában jól csinálják a dolgokat. Más szóval hisznek képességeikben. Ha például megkérdőjelezzük az univerzális mennyiségjelzőt az „Én SOHA semmit nem csinálok jó l” megállapításban, akkor keressük a kivételt: „Te SOHA semmit nem csinálsz jól? Vissza tudsz emlékezni valamire, amit jól csináltál?” Richard Bandler mesélt egy történetet egy klienséről, aki terápiára ment hozzá önbizalomhiány (nominalizáció) miatt. Megkérdezte tőle: „Volt valaha is olyan időszaka, amikor volt önbizalma?” „Nem.” „Azt akarja mondani, hogy teljes élete során soha nem volt önbizalma?” „így van.” 120

„Egyetlen alkalommal sem?” „Nem.” „Biztos ebben?” „Ó, abszolút!” Az ilyen általánosítás megkérdőjelezésének másik módja, hogy eltúlozzuk, és az abszurditásig fokozzuk. így válaszként arra, hogy „Soha nem leszek képes megérteni az NLP-t”, mondhatjuk, hogy „Igazad van. Nyilvánvalóan túl nehéz számodra ahhoz, hogy megértsd. Miért nem adod fel most? Reménytelen. Éle­ ted hátralevő része sem lesz elég ahhoz, hogy jót megtanuld.” Ez rendszerint olyan választ eredményez, mint például: „Jó, jó, annyira buta azért nem vagyok.” Ha az általánosítást kérdőjelezzük meg erős eltúlzással, akkor az illető végül gyakran átvált és az ellentétes álláspontot védi. Visszacsatoljuk az ab­ szurditást. Mérsékeltebbé válik, ha szélsőséges álláspontját nálánál erőseb­ ben képviseljük. Az univerzális mennyiségjelzőket ellenpéldát kérve kérdőjelezhetjük meg: „Volt arra példa, hogy...” ÖSSZETETT EGYENÉRTÉKŰSÉG A komplex ekvivalencia két állítás azonos értelműként való összekapcsolása, például: „Nem mosolyogsz... nem szórakozol jól.” Egy másik példa: „Ha nem nézel rám, amikor hozzád beszélek, akkor nem figyelsz rám ” Ezt a vádat gyakran szegezik a másiknak a túlnyomó részben vizuális típusok, akiknek nézniük kell a beszélőt, hogy megértsék, amit mond. Aki inkább kinesztetikusan gondolkodik, lefelé néz, hogy feldolgozza, amit hall. Ezt a vizuális személy nem tekinti odafigyelésnek, mert ha ó maga lefelé nézne, akkor nem tudna figyelni. Általánosította saját tapasztalatát, megfeled­ kezve arról, hogy az emberek különböző módon gondolkodnak. A komplex ekvivalenciákat az alábbi kérdéssel kérdőjelezhetjük meg: „Hogyan jelenti ez azt?”

121

ELŐ FELTEVÉSEK

OK-OKOZAT

Személyes tapasztalataink alapján mindannyiunknak vannak meggyőződései és elvárásai. Lehetetlen ezek nélkül élni. Mivel szükségképpen vannak felte­ véseink, azok miért ne lehetnének olyanok, amelyek szabadságot, választási lehetőséget és örömöt nyújtanak számunkra ahelyett, hogy korlátoznának? Gyakran megkapjuk, amit várunk. Választási lehetőségeinket korlátozó feltevéseinket napvilágra kell hozni. Gyakran a „Miért?” kérdések álruhájába bújnak. A „Miért nem tudsz rende­ sen gondoskodni rólam?” feltételezi, hogy nem gondoskodunk rendesen az il­ letőről. Ha közvetlen választ próbálunk adni a kérdésre, elvesztünk, mielőtt belekezdtünk volna. „A zöld vagy a piros pizsamában akarsz lefeküdni aludni?” példa arra a trükkre, hogy választást kínáljunk az egyik területen, ha a másik elfogadja a fontosabb előfeltevést, ebben az esetben azt, hogy lefekszik aludni. Fordított helyzetben a következőképpen provokálhatjuk a kérdezőt: „Miből gondolod, hogy lefekszem aludni?” A „mivel”, a „minthogy”, az „amikor” és a „ha” szavakat tartalmazó mondatok általában tartalmaznak előfeltevést. Ugyanígy bármi előfeltevés, ami az olyan igék és kifejezések után következik, mint „ismerjük fel”, „értsük meg”, „legyünk tudatában”, „hagyjuk figyelmen kívül”, például „Értsd meg, miért tulajdonítunk olyan nagy fontosságot a személyiségnek!” Más példák az előfeltevésekre:

„Megnehezíted az életemet. Nem tehetek róla.” Az angol nyelv támogatja az ok-oko­ zat fogalmakban való gondolkodást. Az aktív alanyok cselekvése jellemzően passzív tárgyakra irányul, de ez durva leegyszerűsítés. Fennáll a veszélye annak, hogy az embereket az ok-okozati törvénynek engedelmeskedő biliárdgolyóknak tekintjük. „A napsugár növeszti meg a virágot” - ez egy rendkívül összetett kapcsolat rövid kifejezése. Az okságban való gondolkodás nem magyaráz meg semmit, egyszerűen csak felmerül a kérdés: „Hogyan?” Még ha így is van, óriási a különbség, ha azt mondjuk: „A szél miatt hajolt meg a fa”, vagy azt: „Miattad vagyok dühös.” Ha azt hisszük, hogy érzelmi állapotunkért valaki más a felelős, akkor olyan pszichikai hatalmat tulajdonítunk neki önmagunk felett, mellyel nem rendelkezik. Példák az ilyen fajta torzításra:

„Ha okos leszel, meg fogsz érteni.” (Nem vagy okos.) „Csak nem akarsz megint hazudni?” (Már hazudtál nekem.) „Miért nem mosolyogsz többet?” (Nem mosolyogsz eleget.) „Épp olyan buta vagy, mint az apád.” (Az apád buta.) „Munkám során erőfeszítéseket teszek.” (Ez a munka nehéz.) „A kutyámnak külvárosi kiejtése van.” (A kutyám tud beszélni.) Az előfeltevésnek más Méta modell-mintái is vannak, melyeket szintén ki kell szemezgetni. („Szóval úgy gondolod, hogy nem mosolygok eleget?”; „Mennyi az elég?”; „Milyen körülmények között várod tőlem, hogy mosolyogjak?”) Az előfeltevések felderítéséhez megkérdezhetjük: „Miért gondolod, hogy...?” - és itt következik az előfeltevés. 122

„Untatsz.” (Miattad érzek unalmat.) „Örülök, hogy elmentél.” (Az elmeneteled miatt érzek örömet.) „Lehangol ez az idő.” (Az időjárás miatt érzem rosszul magam.) Az egyik embernek nincs közvetlen irányító hatása a másik ember érzelmi álla­ potára. Azt gondolni, hogy rákényszeríthetjük az embereket különböző lelki- vagy tudatállapotok átélésére, vagy hogy más emberek különböző hangulatokba kényszeríthetnek minket, nagyon korlátozó és nagyok sok fájdalmat okozó feltételezés. Má­ sok közérzetéért felelősnek lenni súlyos teher, ezért túlzott és szükségtelen figyelmet fordítunk arra, amit mondunk vagy teszünk. Az ok-okozati mintákkal másoknak vagy áldozatává, vagy dajkájává válunk. A „de” szó nagyon gyakran jelent ok-okozati kapcsolatot, indokot szolgáltatva arra, hogy miért kénytelen valaki valamit nem megtenni: „Segítenék neked, de túl fáradt vagyok.” „Kivenném a szabadságom, de a vállalat összeomlana nélkülem.” Az ok-okozat két szinten kérdőjelezhető meg. Az egyik reakció, ha egysze­ rűen megkérdezzük, hogy pontosan hogyan okozza az egyik dolog a másikat. A válasz gyakran a lehetséges reakciók új alternatíváit nyújtja. Ez azonban még érintetlenül hagyja az alapvető ok-okozati meggyőződést, azt a mélyen a kul­ túránkban gyökerező meggyőződést, miszerint másoknak hatalma van bel­ ső érzelmi állapotunk felett, és hogy ők felelősek is azért. Valójában azonban 123

mi hozzuk létre a saját érzéseinket. Ezt senki nem tudja helyettünk megtenni. Reagálunk, és felelősek vagyunk. Az érzések, melyekkel mások tetteire reagá­ lunk, gyakran szinesztézia eredményeként jönnek létre. Hallunk vagy látunk valamit, amire valamilyen érzéssel reagálunk. Úgy tűnik, mintha a kapcsolat automatikus lenne. Az olyan alapvető ok-okozati feltevést tartalmazó kijelentésre, mint például „fel­ dühít, amit mond”, a Méta modell kérdése a következő: „Pontosan hogyan dühíted fel magad amiatt, amit mond?” Ez magában foglalja azt a gondolatot, hogy az illető­ nek érzelmi reakciója során vannak választási lehetőségei. Nem könnyű a felelősséget vállalni saját érzéseinkért, ezért ilyen kérdést csak akkor tegyünk fel, ha nagyon jó az összhangunk a másikkal, különben provokatív hatású lehet.

Másoknak gondolatokat, érzéseket és véleményeket tulajdonítani jó érzék­ szervi észlelésen alapuló bizonyítékokat igényel. Mondhatjuk, hogy „György lehangolt” de lehet, hogy pontosabb lenne azt mondani, hogy „György jobbra lefelé néz, arcizmai elernyedtek, légzése felületes. A szája sarka lefelé görbül, vállai előre estek.” A gondolatolvasás másik típusa ennek tükörképe, mely másokat hatalmaz fel arra, hogy gondolatainkat olvassák. így aztán hibáztathatjuk őket, hogy el­ várásunkkal ellentétben nem értettek meg minket. Például:

Az ok-okozat megkérdőjelezéséhez kérdezhetjük: „Pontosan hogyan okozza azt?” vagy „Minek kellene történnie, hogy ez ne azt okozza?” Hogy megkérdőjelezzük az ok-okozati meggyőződést, tegyük fel a kér­ dést: „Pontosan hogyan csinálod, hogy ez a reakciód arra, amit láttál vagy hallottál?”

Az ilyen minták alkalmazója nem közvetíti mások felé tisztán, hogy pontosan mit akar. Feltételezi, hogy úgyis tudják. Ez első osztályú veszekedésekhez vezethet. A gondolatolvasás megkérdőjelezésének módja megkérdezni, hogy konk­ rétan honnan tudja, hogy mi mit gondoltunk. A kivetített gondolatolvasás ese­ tében: konkrétan honnan kellett volna tudnod, hogyan érzett a másik. Ha a gondolatolvasást a „Honnan tudod?” kérdéssel próbáljuk tisztázni, a válasz általában valamilyen meggyőződés vagy általánosítás. Például:

GONDOLATOLVASÁS Gondolatot az olvas, aki közvetlen bizonyíték nélkül tudni véli, hogy a másik mit gondol vagy érez. Ez gyakorta megesik. Néha tudattalan szinten észlelt, nem verbális jelre adott intuitív válaszra alapozzuk feltevésünket. Ez néha nem több képzelődésnél, esetleg megegyezik azzal, amit mi magunk gondolnánk vagy éreznénk az adott helyzetben: a saját tudattalan gondolatainkat és érzé­ seinket vetítjük ki, és úgy érzékeljük, mintha a másik személytől származná­ nak. Mindig az a fösvény, aki másokat fukarnak tart. A gondolatolvasó embe­ rek általában úgy érzik, hogy igazuk van, de ez még nem garantálja azt, hogy valóban igazuk is van. Miért találgassunk, ha meg is kérdezhetjük? A gondolatolvasásnak két fő típusa van. Az elsőben az illető feltételezi, hogy tudja, mit gondol a másik. Példák: „György boldogtalan.” „Tudtam, hogy nem fog neki tetszeni az ajándékom.” „Tudom, hogy mi munkál benne.” „Dühös volt, de nem akarta beismerni.” 124

„Ha szeretnél, tudnád, hogy mit akartam.” „Nem látod, hogy hogyan érzem magam? „Dühős vagyok, mert nem voltál tekintettel az érzéseimre.” „Tudnod kellene, hogy kedvelem azt.”

„György már nem törődik velem.” „Honnan tudod, hogy György már nem törődik veled?” „Mert sosem azt csinálja, amit mondok.” így a beszélő világképében az „azt csinálja, amit mondok” azonos azzal, hogy „törődik velem”. Ez legalábbis megkérdőjelezhető feltevés. Ez komplex ekvivalencia, melyre felmerül a kérdés: „Konkrétan mennyiben jelenti a va­ lakivel való törődés azt, hogy azt tesszük, amit az illető mond? Ha te törődsz valakivel, mindig azt teszed, amit mond?” A gondolatolvasás megkérdőjelezéséhez kérdezzük meg: „Pontosan honnan tudod...?”

125

A Méta modell újra összekapcsolja a nyelvet a tapasztalatokkal, és a kővetkezőkre használható:

1. Információgyűjtés. 2. Jelentések tisztázása.. 3. Korlátozások meghatározása. 4. Választási lehetőségek feltárása. A Méta modell különösen hatékony eszköz az üzleti életben, a terápiában és az oktatásban. A kiindulási alapjául szolgáló előfeltevés szerint az emberek kü­ lönböző modelleket alkotnak a világról, és nem tételezhetjük fel, hogy tudjuk, mit jelentenek a szavak. Először: lehetővé teszi jó minőségű információk gyűjtését, olyan esetekben, amikor fontos, hogy pontosan megértsük mások gondolatait. Ha a kliens dep­ resszióra panaszkodik, a terapeutának a kliens modelljében kell kiderítenie, hogy ez mit jelent, ahelyett, hogy azt feltételezné (meglehetősen tévesen): pon­ tosan tudja, mire gondol a kliens. Az üzleti életben pénzkidobás, ha a menedzser félreérti az utasításokat. Hányszor halljuk a szomorú megállapítást: „De hát azt hittem, hogy úgy érti...” Ha egy tanuló azt mondja, hogy mindig rosszul oldja meg a mértani felada­ tokat, akkor kideríthető, hogy megoldott-e egyet is jól valaha, és azt is, ponto­ san hogyan éri el a következetesen rossz eredményt. A Méta modellben nincs „Miért?” kérdés. A „Miért?” kérdések meg­ lehetősen értéktelenek, mert válaszul a legjobb esetben is csak önigazolásokat vagy hosszadalmas magyarázkodást kapunk, amelyek nem változtatnak a helyzeten. Másodszor: a Méta modell tisztázza a jelentéseket. Módszeres keretet ad a: „Pontosan mit értesz ez alatt?” kérdésnek. Harmadszor: a Méta modell választási lehetőségeket nyújt. A meg­ győződések, általánosítások, nominalizációk és szabályok korlátokat állítanak, de a korlátok a szavakban léteznek, nem pedig a világban. A következmények és a kivételek megkérdőjelezése és feltárása az élet nagy területeit nyithatja meg. A korlátozó meggyőződéseket azonosítjuk és megváltoztatjuk. Hogy melyik Méta modell-mintát kérdőjelezzük meg, az a kommunikáció kontextusától és célunktól függ. Tekintsük a következő mondatot: 126

„Miért nem hagynak fel ezek a rettenetes emberek azzal hogy megpróbáljanak segíteni rajtam , hiszen ez csak még dühösebbé tesz. Tudom, hogyfékezni kellene a dühömet, de képtelen vagyok rá.”

Ez tartalmaz gondolatolvasást és előfeltevést (megpróbálnak bosszantani), ok-okozat (tesz), univerzális mennyiségjelzőket (mindig), véleményt (rettenetes), össze­ hasonlításokat (dühösebb), a lehetőség és szükségesség modális operátorait (kellene, képtelen vagyok), határozatlan igéket (próbálnak, segíteni), nominalizációt (düh) és határozatlan főneveket (emberek, az). Az ilyen példában a gondolatolvasás, az előfeltevések és az okság táplálják az összes többit. A változás felé ezek kiválasztása lenne az első lépés. A nominalizáció, a határozatlan igék és a határozatlan főnevek kevésbé fontosak. A maradék, azaz az általánosítások, az univerzális mennyiségjelzők, a vélemé­ nyek, az összehasonlítások és a modális operátorok valahol a kettő között van­ nak. Általánosabb stratégia lenne meghatározni a kulcsfontosságú főneveket, azután a kulcsfontosságú igéket, és a prioritás megváltoztatásával kiválogatni a torzításokat, ha bármilyen modális operátor merül fel. Emlékezzünk arra, hogy sohasem azonosíthatjuk a törlést. Gyakoroljuk a Méta modellt, és idővel meg fogjuk érezni, hogy mi az, amit fontos megkérdezni. A Méta modell hatékony módot nyújt az információgyűjtésre, a jelentések tisztázására, és az illető gondolkodási korlátainak azonosítására. Az elégedet­ len ember esetében különösen hasznos, ha kiderítjük, hogy valójában mit is szeretne. Hol szeretne inkább lenni? Hogyan szeretné magát inkább érezni? A kérdések beavatkozások is. A jó kérdés teljesen új irányba terelheti az em­ ber tudatát, és megváltoztathatja életét. Például kérdezzük meg gyakrabban önmagunktól: „Mi a leghasznosabb kérdés, amit most feltehetek?” MÉTA MODELL-MINTA Törlések Határozatlan főnév Határozatlan ige Összehasonlítás Vélemény Nominalizáció

KÉRDÉS

„Pontosan ki vagy mi?” „Ez pontosan hogy történik?” „Mihez képest?” „Ki mondja?” „Hogyan csinálja ezt?”

127

Általánosítások

Lehetőség modális operátora Szükségesség modális operátora Univerzális mennyiségjelző

„Mi tart vissza...?” „Mi történne, ha megtennéd /nem tennéd?” „Mindig? Soha? Mindenki?”

Torzítások

Komplex ekvivalencia Előfeltevés Ok-okozat Gondolatolvasás

„Hogyan jelenti ez azt?” „Mi késztet azt hinned, hogy...?” „Pontosan hogyan teszed magaddal, hogy...?” „Honnan tudod...?”

A Méta modell alkalmazása során fennáll a valós veszély, hogy túl sok infor­ mációt kapunk. Meg kell kérdeznünk magunktól: „Szükségem van arra, hogy tudjam ezt? Mi a célom?” Fontos, hogy ezeket a Méta modell-kérdéseket csak összhang esetén és közösen kitűzött célra vonatkozóan használjuk. Az ismé­ telt kérdések agresszívnek tűnhetnek, kerüljük a direkt provokációt! Ahelyett, hogy „Konkrétan honnan tudod ezt?”, kérdezhetjük: „Kíváncsi vagyok, pon­ tosan honnan tudtad ezt?” Vagy: „Nem értem pontosan, honnan tudod ezt?” A beszélgetéseknek nem szabad kihallgatássá válniuk. Használhatunk udvarias és lágy hangszínt a kérdések tompítására. Róbert B. Dilts az 1970-es évek elején nyelvészeti tanfolyamon vett részt a Santa Cruz-i egyetemen, ahol John Grinder a Méta modellt oktatta két órában. Egy csütörtöki napon John azzal küldte el az osztályt, hogy gyakorolják a Méta modellt. A következő kedden az osztály nagy része különösen lehangoltnak tűnt. Elhidegültek tőlük szeretteik, tanáraik és barátaik, mert darabokra szed­ ték szét őket a Méta modellel. Minden NLP-módszer első lépése a harmónia. Empátia és összhang nélkül a Méta modell Meta-agresszióvá, Méta-zűrzavar­ rá, Meta-nyomorúsággá válik. Gyakran tehetjük fel a kérdést elegánsan és pontosan. Ha valaki azt mondja (felfelé nézve): „Nem megy jól a munkám”, válaszolhatunk így: „Kíváncsi len­ nék, milyennek látná a munkáját, ha jól menne?” A Méta modellt haszonnal alkalmazhatjuk saját belső párbeszédünkre. Hatásosabb lehet, mintha évekig járnánk „Hogyan gondolkodjunk világosan” szemináriumokra. 128

A Méta modell alkalmazásának jó tanulási stratégiája, ha egy vagy két kate­ góriát kiválasztunk, s azokat legalább egy hétig figyeljük a mindennapi beszél­ getések során. A következő héten válasszunk más kategóriákat. Ha nagyobb gyakorlatra teszünk szert a minták felismerésében, gondolatban feltehetjük a néma kérdést. Végül, ha már pontos képünk van a mintákról és a kérdésekről, elkezdhetjük használni őket a megfelelő helyzetekben. A Méta modell a logikai szintekhez is kapcsolódik. Gondoljuk át a követ­ kező kijelentést: „Én ezt itt nem tudom megtenni”

„Én” - a személy identitása „ezt” - magatartást jelez „itt” - a környezet „nem tudom”- a meggyőződésére vonatkozik „megtenni” - kifejezi a képességet. Ezt a kijelentést számos területen vitathatjuk. Először eldönthetjük, melyik lo­ gikai szinten akarunk dolgozni. Az illető is utalhat az állítás legfontosabb ré­ szére azzal, hogy a szavak egyikét hangsúlyozza. Ezt tonális jelnek nevezzük. Minden ilyen terület veszélyes j y (univerzális

A nyeh korlátozhatja világunkat

129

Ha azt mondja, hogy „Én ezt itt nem tudom megtenni”, akkor rákérdezhetünk a modális operátorra a következőképpen: „Mi az, ami visszatart?” Ha azt mondja, hogy „Én ezt itt nem tudom megtenni”, akkor kérdezhetjük: „Pontosan mivel van probléma?” Megtudhatjuk, hogy melyik Meta-modell mintára kérdeznünk rá, ha megfi­ gyeljük, mely szavakat emeli ki az illető hangsúlyával vagy testbeszédével. A má­ sik módszer az, hogy néhány percig hallgatjuk az illetőt és figyeljük, hogy melyik kategóriát használja a legtöbbször. Ez valószínűleg jelzi, hogy hol korlátozott a gondolkodása, és a kezdés legjobb módja az arra irányuló kérdés feltevése. Köznapi kontextusban, ha pontosan kell tudnunk, hogy a másik mit gon­ dol, a Méta modell az információgyűjtés szisztematikus módszere lehet. Érde­ mes elsajátítani ezt a készséget. - Megmondanád, kérlek - kérdezte Alice -, hogy ez mit jelent? - Most úgy beszélsz, mint egy okos gyerek” - mondta Törékeny Köpcöske láthatóan sokkal nagyobb elégedettséggel. - A megkülönböztethetetlenség alatt azt értettem, hogy már eleget beszéltünk erről a témáról, csak jobb lenne, ha megemlítenéd, hogy mit szándékozol tenni a következőkben, mert nehezen tudom elhinni, hogy az a szándékod, hogy itt akarsz álldogálni életed végéig. Lewis Carroll: Alice Tükörországban

130

6. FEJEZET

K IFELÉ IRÁNYULÓ FIGYELEM ÉS BEFELÉ FORDULÁS Eddig az érzékszervi érzékenységre, illetve annak élességére koncentráltunk, arra az állapotra, melyben érzékszerveinket nyitva tartjuk, és figyeljük a körü­ löttünk lévők reakcióit. Az érzékszerveknek a külső világra irányuló állapotát az NLP-ben uptime-nak nevezzük. Vannak azonban olyan állapotok is, me­ lyek mélyebbre visznek saját tudatunkban, saját valóságunkban. Szakadjon el a könyvtől egy pillanatra, és emlékezzen egy olyan alkalomra, amikor mélyen gondolataiba merült... Valószínűleg el kellett gondolkodnia ahhoz, hogy visszaemlékezzen. Be­ felé kellett koncentrálnia, befelé hallgatni, nézni, érezni. Ezt az állapotot mindnyájan ismerjük. Minél inkább gondolatainkba mélyedünk, annál ke­ vésbé vagyunk tudatában a külső ingereknek. így írható le legjobban az az ál­ lapot, amelyet az NLP-ben befelé fordulásnak (downtime) neveznek. A jelek megközelítésének igyekezete a fenti állapotba visz. Ha megkérünk valakit, hogy fordítsa figyelmét önmagára, vizualizáljon, figyelje a hangokat és érzé­ seit, akkor arra kérjük, hogy ebbe az állapotba kerüljön. A nyitott szemmel való álmodozáshoz, tervezgetéshez, fantáziáláshoz és a lehetőségek megte­ remtéséhez befelé fordulunk. A gyakorlatban ritkán fordulunk teljesen kifelé vagy befelé. Hétköznapi tudatállapotunk részben belső, részben külső tudatosság keveréke. A körül­ ményektől függően fordítjuk érzékeinket kifelé vagy befelé. Mentális állapotainkat célszerűen eszközöknek tekinthetjük, melyekkel különböző dolgokat végezhetünk. Ha például sakkozunk, gyökeresen más tu­ datállapotban vagyunk, mint amikor eszünk. Nem létezik önmagában rossz tudatállapot, de következmények vannak: katasztrofális lehet például, ha olyan tudatállapotban megyünk át egy forgalmas úton, mint amilyenben elalváskor szoktunk lenni, Nyilvánvalóan a kifelé irányultság a legjobb állapot arra, hogy átmenjünk az úton. Komikus viszont, amikor nyelvtörő mondókát igyekszünk 131

elmondani alkoholos tudatállapotban. Gyakran azért nem csinálunk jól va­ lamit, mert nem vagyunk a megfelelő állapotban. A sakkozásnak megfelelő tudatállapotban nem tudunk jól teniszezni. Tudattalan erőforrásainkhoz közvetlenül hozzáférhetünk, ha transzként ismert befelé fordulási állapotot hozunk létre magunkban. VAKOG

^ Belső Figyelem befelé Ébren álmodás Transzélmény

^

VAKOG Külső Figyelem kifelé Sport Autóvezetés

Transzban figyelmünk köre beszűkül. Ez különbözik megszokott tu­ datállapotunktól. A transzállapotot mindenki másképp tapasztalja meg, mivel mindenki a saját szokott állapotából indul ki, melyben az általa előnyben ré­ szesített reprezentációs rendszer dominál. A pszichoterápiás üléseken általában transszal és megváltozott tudatálla­ potokkal dolgoznak, hiszen valamilyen mértékben minden terápia felhasználja a transzállapotot. A terápiák különböző módokon közelítik meg a tudattalan erőforrásokat. Aki szabadon asszociál az analitikus díványán, befelé fordítja figyelmét, és ezt teszi az is, aki szerepjátékot játszik a gestalt-terápiában. A hip­ noterápia kifejezetten és egyértelműen használja a transzállapotot. Általában azért megy valaki pszichoterapuetához, mert kifogyott a tuda­ tos erőforrásokból. Elakadt. Nem tudja, hogy mire van szüksége, vagy hogy hol találja azt. A transzállapot lehetőséget nyújt a probléma feloldására, mert megkerüli a tudatos elmét, és hozzáférhetővé teszi a tudattalan erőforrásokat. A legtöbb változás tudattalan szinten megy végbe, onnan kerül fokozatosan feljebb. A belső változások elindításához nem feltétlenül van szükség a tudatos értelemre, és az általában nem is regisztrálja a változásokat. A kliens számára minden terápia végső célja jogos erőforrásainak visszaszerzése. Mindenkinek megvan a maga gazdag, tapasztalatokkal teli élettörténete, melyből erőt merít­ het. Ha hozzá tud férni ezekhez az erőforrásokhoz, rendelkezik minden esz­ közzel, ami a változtatáshoz szükséges. Hogy potenciális kapacitásunknak csak ilyen kis részét használjuk, annak egyik oka az lehet, hogy oktatási, nevelési és képzési rendszerünk a hangsúlyt a külső tesztekre és a szabványosított eredményekre helyezi, valamint arra, 132

hogy más emberek céljait érjük el. Csak kevéssé nevelnek egyedi belső képessé­ geink kiaknázására. Személyiségünk nagy része tudattalan. A transz az ideális tudatállapot egyedi, belső erőforrásaink feltárására és visszanyerésére. A MILTON-MODELL

- Ez a szó biztosan nagyon sok mindent jelent - mondta Alice el­ gondolkozva. - Ha én egy szót ennyire megdolgoztatok - mondta Törékeny Köp­ cöske -, akkor külön fizetek neki. Lewis Carroll: Alice Tükörországban

Gregory Bateson lelkesedett a Méta modellt tartalmazó A mágia struktúrája I. című könyvért, ötleteiben nagy lehetőségeket látott. Szólt Johnnak és Richardnak: „Van egy fura öreg fickó lent, az arizonai Phoenixben. Ragyogó terapeuta, de senki nem tudja, mit csinál, és hogyan csinálja. Miért nem mentek le, és derítitek ki?” Bateson 15 éve ismerte a „fura öreg fickót”, Milton Ericksont, és találkozót beszélt meg vele barátai számára. John és Richard 1974-ben dolgozott együtt Milton Ericksonnal. Akkoriban széles körben a legkiválóbb gyakorlati hipnoterapeutaként tartották számon. Ő volt az Amerikai Klinikai Hipnózis Társaság alapító elnöke, sokat utazott, szemináriumokat és tanfolyamokat tartott, valamint magánrendelést is foly­ tatott. Világszerte ráérző és sikeres terapeutaként tisztelték, és a nem-verbális viselkedésre vonatkozó kitűnő megfigyeléseiről is híres volt. John és Richard tanulmányainak eredményeként két könyv látott napvilágot. A Milton H. Erickson Hipnotikus technikájának mintái I. című könyv a Méta Publications kiadónál jelent meg 1975-ben, majd 1977-ben a Judith DeLozier-val közösen írt 2. kötet követte. Ezek a könyvek legalább annyira szólnak John és Richard érzékelési szűrőiről, mint Erickson módszeréről. Erickson szerint ezek a köny­ vek sokkal jobban magyarázzák munkáját, mint amire saját maga képes lett volna. Ez szép bók volt. John Grinder úgy vélekedett, hogy Erickson volt a legfontosabb személyiség, akit modellként valaha is tanulmányozott, mert Erickson nemcsak egy más­ fajta realitást, hanem másfajta realitások egész kategóriáját tárta fel számára. 133

Ericksonnak a transszal és a megváltozott tudatállapotokkal végzett munkája számos meglepetéssel szolgált, hatására John Grinder gondolkodása mélyre­ ható változásokon ment keresztül. Az NLP ugyancsak átment ezeken a változásokon. A Méta modell a pontos jelentésről, értelmezésről szólt. Erickson viszont olyan művészien homályos módon használta a nyelvet, hogy kliensei a számukra megfelelő jelentést hall­ hatták ki mondataiból. Transzállapotot váltott ki klienseinél, és ennek segít­ ségével érte el, hogy legyőzzék problémáikat, és felfedezzék erőforrásaikat. A nyelvnek ilyen módon történő alkalmazása Milton-modellként vált ismertté, ellentétben a Méta modell egzaktságával, és kiegészítve azt. A Milton-modellben a nyelv használatával idézzük elő és tartjuk fenn a transzállapotot, így teremtve kapcsolatot személyiségünk rejtett erőforrásai­ val. Az eljárás követi az agy természetes működését. Transzállapotban igen motiválttá válunk arra, hogy befelé fordulás révén tanuljunk tudattalanunktól. Nem passzív állapot, és a terapeuta nem befolyásolja a klienst. Együttműköd­ nek, és a kliens reakciói vezetik rá a terapeutát a következő lépésre. Erickson munkájának alapjául sok ráérző és sikeres terapeuta által vallott elgondolások szolgálnak. Ezek ma az NLP előfeltevései. Erickson szerint még a legkülönösebb viselkedés mögött is pozitív szándék rejlik, és az egyén az éppen akkor számára elérhető lehetőségek közül mindig a legjobbat választja. Azon volt, hogy növelje kliensei választási lehetőségeinek a számát. Feltételezte azt is, hogy van olyan szint, melyen az egyén rendelkezik a változtatáshoz szüksé­ ges erőforrásokkal. A Milton-modell nyelvhasználata: 1. Követi és vezeti a személy realitását. 2. Kiiktatja és hasznosítja a tudatos elmét. 3. Megközelíti a tudattalant és az erőfonásokat.

IGAZODÁS ÉS VEZETÉS (PACING ÉS LEADING) Milton Erickson mestere volt az összhang kialakításának. Tisztelte és elfogadta kliensei realitását. Feltételezte, hogy az ellenállás az összhang hiányából ered. Számára minden reakció érvényes és használható volt. Erickson szerint nincs ellenálló kliens, csak rugalmatlan terapeuta. 134

A más realitásához való igazodáshoz, a belső világára való ráhangolódáshoz nem kell mást tennünk, mint egyszerűen leírni az illető jelen idejű érzékszervi tapasztalását: mit kell éreznie, hallania, látnia. Akkor könnyen és természete­ sen követi mondandónkat. Fontos, hogy hogyan beszélünk. Békés lelkiállapo­ tot azzal indukálhatunk a legjobban, ha lassan beszélünk, lágy hanghordozás­ sal, és a beszédünk ritmusát a személy légzésritmusához igazítjuk. Fokozatos szuggesztióval a kliens figyelmét könnyedén befelé irányítjuk. Mindent általános kifejezésekkel mondunk el, hogy az pontosan tükrözze a személy tapasztalatát. Nem azt mondjuk, hogy „Most becsukod a szemed, kel­ lemesen érzed magad és transzállapotba kerülsz.” Ehelyett mondhatjuk azt, hogy „Ha kellemesebben akarod érezni magad, könnyű lesz becsukni a sze­ med... sokan könnyűnek és kellemesnek érzik a transzállapotba jutást.” Az ilyen általános megjegyzések bármilyen reakcióra vonatkozhatnak, miközben finoman bevezetik a transzállapotot. Kialakítunk egy hurkot. A kliens figyelmét folyamatosan néhány ingerre összpontosítjuk, így az egyre inkább befelé irányul. A kliens tapasztalatai szub­ jektivebbé válnak, ezeket visszacsatolva a terapeuta elmélyíti a transzállapotot. Nem mondjuk meg a kliensnek, hogy mit kell tennie, csak felhívjuk figyelmét arra, ami van. Honnan is tudhatnánk, mit gondol valaki? Nem tudhatjuk. Al­ kalmazhatunk homályos megfogalmazásokat is, hogy a kliens tulajdonítson nekik megfelelő értelmet. Nem azt közöljük vele, hogy mit gondoljon, célunk nem az, hogy megzavarjuk a transzállapotát. Az ilyen szuggesztiók akkor a leghatékonyabbak, ha a mondatok közti át­ menet zökkenőmentes. Mondhatjuk például azt: „Ahogy magad előtt látod a színes tapétát... a fényfoltokat a falon... mialatt érzékelni kezded a légzésed... a mellkasod emelkedését és süllyedését... a szék kényelmét... a lábaid súlyát a pad­ lón... és hallod a kint játszó gyerekek hangját... miközben hallgatod a hangom és csodálkozol... hogy már... mennyire messze jutottál a transzélményben.” Figyeljük meg az „és”, a „miközben” és az „ahogy” szavak milyen simává teszik a szuggesztiók áramlását, miközben történést közlünk (hallgatod a han­ gom), és ezt szándékunkhoz kapcsoljuk (transzállapotba jutottál). Ha nem használunk átmeneteket, a mondatok szaggatottá válnak. Egy­ mástól különválva kevésbé lesznek hatékonyak. Remélem, ez világos! Az írás olyan, mint a beszéd. Folyamatos vagy szaggatott. Melyiket kedveli jobban? A transzállapotban levő személy általában nyugodt, szeme jellemzően csukva van, pulzusa lelassult és arca ellazult. A pislogási és nyelési reflexek 135

lassabbak vagy nem is működnek, a légzés is lelassul. A kliens kényelmesen ellazult. A terapeuta vagy előre megbeszélt jellel hozza vissza a klienst a transzból, vagy mondataival visszatérést szuggerál, esetleg a személy spon­ tán módon tér vissza a megszokott tudatállapotába, ha tudattalanja ezt meg­ felelőnek tartja. A JELEN TÉS KER ESÉSE A Méta modell kifelé irányuló figyelmi állapotban tart. A hallottak értelmének megértéséhez nem kell elmélyednünk magunkban. Megkérjük a beszélőt, hogy fejezze ki magát pontosan. A Méta modell feltárja a törölt, torzított vagy általánosított információkat. A Milton-modell a Méta modell tükörképe, tör­ lésekkel, torzításokkal és általánosításokkal teli mondatok szerkesztésének módszere. A hiányzó részleteket a hallgatónak kell kitöltenie, és neki kell a sa­ ját tapasztalatában aktívan megkeresni a hallottak értelmét. Más szóval: álta­ lános összefüggéseket nyújtunk a lehető legkevesebb tartalommal. Megadjuk a keretet, és a másikra bízzuk, hogy válasszon hozzá képet. Ha a tartalom a hallgatótól származik, ő a számára leglényegesebb és legközvetlenebb értelmet tulajdonítja a hallottaknak. Képzeljük el, hogy közölték velünk, hogy a múltban egy fontos ta­ pasztalatot éltünk át. Nem mondták meg, hogy mi volt az, nekünk kell meg­ keresnünk az időben azt az eseményt, ami most a leglényegesebbnek tűnik számunkra. Ez tudattalan szinten történik, tudatos részünk túlságosan las­ sú a feladathoz. Az olyan mondat, mint például „Az emberek képesek tanulni” gondolatokat ébreszt arra vonatkozóan, hogy konkrétan mit vagyunk képesek megtanulni, és ha bizonyos problémán dolgozunk, akkor a tanultaknak kapcsolódniuk kell. a mérlegelt kérdésekhez. A mások által mondottak értelmezése során mindig gyakoroljuk ezt a fenntartást. Tökéletes felhasználása a transzállapotban le­ hetséges. Kizárólag a kliensben kialakuló értelmezés a lényeges, ezt a terapeu­ tának nem is kell ismernie. Könnyű művészien homályos instrukciókat adni, hogy abból a kliens kiválaszthassa a megfelelő tapasztalatot és tanulhasson be­ lőle. Kérjük meg, hogy válasszon ki valamilyen fontos eseményt a múltjából, élje át újra minden benső érzékével, hogy abból valami újat tanuljon. Azután kérjük meg a tudattalanját, hogy a tanultakat olyan jövőbeni összefüggésekben alkalmazza, amelyekben ez hasznos lehet. 136

A TUDATOS ÉRTELEM ELTERELÉSE ÉS HASZNOSÍTÁSA A Milton-modell fontos része információk kiktatása, a tudatos elmére bízva, hogy a hiányokat emlékei tárházából kitöltse. Tapasztalta már, hogy egy nem egyértelmű kérdést olvasva megpróbálta kitalálni, mit is jelenthet? A nominalizációk az információ nagy részét törlik. A könnyedség és kénye­ lem érzésével üldögélve ezen nyelvhasználat megértése fokozódik, mert ebben a mondatban dőlt betűkkel írtuk az összes nominalizációt. Minél kevesebb pontos meghatározást alkalmazunk, annál kisebb a kockázat, hogy összeütkö­ zésbe kerülünk a másik személy tapasztalatával. Az igéket határozatlan formában használjuk. Ha arra gondolsz, amikor utoljára hallottál valakit határozatlan igékkel kommunikálni, akkor emlékez­ hetsz arra a zavartságra, amit tapasztaltál, és saját jelentést kell tulajdonítanod ennek a mondatnak, hogy értelmezni tudd. Hasonló módon általánosíthatók vagy akár teljesen el is hagyhatók a név­ szói kifejezések. Közismert, hogy az emberek könyveket olvasnak és változáso­ kat idéznek elő. (Ki által közismert? Milyen körben? Milyen emberek olvasnak, milyen könyveket, és hogyan idézik elő ezeket a változásokat? És milyenről milyenre változik valami?) Megfogalmazhatunk véleményeket: „Jó látni, hogy mennyire ellazultál.” Az összehasonlításokban is vannak törlések: „Jobb mélyebb transzállapotba kerülni ” Mind az összehasonlítások, mind a vélemények kiválóan alkalmasak előfelte­ vések kifejezésére. Ez a transzállapot indukálásának és felhasználásának haté­ kony módja. Azt közöljük előfeltevésként, amit nem akarunk megkérdőjelezni. Például: „Lehet, hogy kíváncsi vagy, mikor jutsz transzállapotba.” Vagy: „Most szeret­ nél transzállapotba kerülni, vagy később?” (Transzállapotba kerülsz, a kérdés csak az, hogy mikor.) „Kíváncsi lennék, tudatában vagy-e annak, hogy mennyire ellazultál.” (Ellazultál.) „Amikor felemelkedik a kezed, az lesz a jel, amelyre vársz.” (A kezed felemel­ kedik, és te egy jelre vársz.) „Ellazulhatsz, amíg a tudattalanod tanul.” (A tudattalanod tanul.) „Élvezed az ellazulást, és azt, hogy semmire sem emlékszel.” (Ellazulsz, és semmire sem emlékszel.) 137

A kötőszavak használata az állítások összekapcsolására (és, így, amikor, mia­ latt, miközben) az ok és okozat enyhébb formái. Határozottabb forma az „annak hatására” kifejezés alkalmazása: „Ha ránézel erre a képre, hatására transzálla­ potba kerülsz.” Biztosan kíváncsi arra, hogyan illeszthető a gondolatolvasás ebbe a nyelvhasználati modellbe. Nem szabad túl konkrétnak lennie, mert akkor esetleg nem illeszkedik. A személy esetleges gondolataira vonatkozó általános kijelen­ tések alkalmazkodnak a személy tapasztalásához, majd vezetik azt. Például: „Kíváncsi lehetsz, milyen lesz a transzállapot” vagy „Lehet, hogy csodálkozol néhány dolgon, amit mondok.” Használjuk az univerzális mennyiségjelzőket is. Néhány példa: „Minden helyzetből tanulhatsz” és „Nem érted, hogy a tudattalannak mindig van célja?” A lehetőségre utaló modális operátorok szintén hasznosak. „Nem tudod felfogni, hogy a fény figyelésével miként jutsz mélyebbre a transzállapotban ” Ez tartalmazza azt az előfeltevést is, hogy a fény figyelése elmélyíti a transzállapotot. A „Nem tudod kinyitni a szemedet” túl közvetlen szuggesztió, s mintegy felhívja a személyt az utasítás érvénytelenítésére. Az „Ebben a székben könnyen ellazulhatsz” különbözik az előző példától. Ha azt mondjuk, hogy csinálhatsz valamit, az lehetőséget jelent a cselekvés erőltetése nélkül. Az emberek reakciója általában az, hogy végrehajtják a meg­ engedett cselekvést. Legalábbis el kell gondolkozniuk róla. A BAL ÉS A JOBB AGYFÉLTEKE Hogyan dolgozza fel az agy a nyelvi információkat, és hogyan kezeli a nyelvnek. ilyen művészien határozatlan formáit? Az agy elülső része, a nagyagy (cerebrum) két részre, azaz két féltekére oszlik. Az információ a köztük levő össze­ kötő szöveten, a corpus callosumon keresztül áramlik. A két félteke tevékenységét különböző feladatok végrehajtása közben vizs­ gálták. A mérések azt mutatták, hogy a két agyfélteke funkciója különböző, de egymást kiegészítő. A nyelv az általában dominánsnak tekintett bal féltekéhez tartozik. Analitikus, racionális módon dolgozza fel az információt. A szubdomináns féltekének tartott jobb oldal holisztikusabb és intuitív módon kezeli az információt. Ügy tűnik, inkább a dallammal, vizualizációval, valamint össze­ hasonlítással és fokozatos változással járó feladatokkal foglalkozik. 138

Az agyféltekéknek ez a fajta specializációja az emberek több mint 90 száza­ léka esetében érvényes. Keveseknél (általában balkezeseknél) fordítva van, ese­ tükben a nyelv a jobb agyféltekéhez tartozik. Vannak, akiknél ezek a funkciók megoszlanak a két agyfélteke között. Bizonyított, hogy a szubdomináns agyfélteke is rendelkezik nyelvi képessé­ gekkel, ami általában az egyszerű jelentésekre és a gyermeki szintű nyelvtanra korlátozódik. A domináns agyféltekét azonosították a tudatos értelemmel, az indominánst a tudattalannal, de ez túlzott egyszerűsítés. Ésszerűbb úgy tekin­ teni, hogy bal agyféltekénk a nyelv tudatos megértésével, a jobb agyféltekénk az egyszerű jelentésekkel foglalkozik, a tudatosság szintje alatt. A Milton-modell mintái azáltal iktatják ki a tudatos részt, hogy túlterhelve tartják a domináns agyféltekét. Mikron Erickson olyan összetett és többréte­ gű módon tudott beszélni, hogy a tudatos figyelem hét - plusz-mínusz kettő - elemét foglalta le a lehetséges értelmezés keresése, a többértelműségek kivá­ logatása. A nyelvet sokféle módon használhatjuk a bal félteke megzavarására, figyelmének elterelésére. Az egyik ilyen módszer a többértelműség. Amit mondunk, annak többféle értelme lehet. (Szó szerint: Amit mondunk, az lehet fonetikusan többértelmű). Mint például az utolsó mondat. (A fordító megjegyzése: angolul: What you say can be soundly ambiguous, ahol a soundly jelentheti azt is, hogy „egyértelműen, határozottan”, de azt is, hogy „hangzásilag, fonetikusan” ) Vajon ez esetben a „soundly” azt jelenti, hogy határozottan, vagy azt, hogy fonetikusan? Vagy nézzük az „itt” szót. (A szerzők ismét szójátékot játszanak. Azt írják, hogy heary de úgy értik, hogy here. Az angolban ezek azonos hangzású, de külön­ böző jelentésű szavak.) Tehát: ez esetben az utóbbit jelenti, s ez jó példa arra, amikor egy szó több jelentést hordoz. (Lehetséges magyar példa a bélyeg szó: vajon postai bélyeget vagy megbélyegzettséget kell érteni alatta?) Sok azonos hangzású, de eltérő jelentésű szó létezik. A hangzásból adódó többértelműség nehezen fejezhető ki írásban. (Példák a magyar nyelvből: egy­ forma/egy forma, Háromszék/három szék, de még inkább az azonos alakú, különböző jelentésű szavak, mint például nyúl, fogas, fűz stb., sőt ilyen John Grinder és Richard Bandler egyik könyvének címe is: TRANSZ-formálások - a fordító megjegyzése.) A többértelműség másik példáját nyelvtaninak nevezik, például: Az emberek lelkesítése néha elég nehéz. Ez azt jelenti, hogy nehéz lelkesíteni az embereket, vagy azt, hogy nehéz elviselni, amikor az emberek (például engem) lelkesítenek? 139

Ezt a többertelmuseget úgy hozhatjuk letre, hogy birtokként használunk egy igéből képzett főnevet (de az előző birtokoshoz nem tesszük ki a birtokos jel­ zőt), és olyan mondatot képezünk, melyben nem világos, hogy a szó birtokként az előtte levő főnévhez (a példában az emberek) vagy egy törölt vonatkozó név­ máshoz (például számomra) tartozik-e. A harmadik típust központozási többértelműségnek nevezzük. Klasszikus példája: „A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz.” Ez esetben két mon­ dat fonódik egymásba (szóban észrevehetetlen, hogy nem választottuk el őket vesszővel!) úgy, hogy a második mondat ugyanazzal a szóval kezdődik, mint amelyikkel az első végződik. Minden ilyen nyelvi forma kiválogatása bizonyos időt igényel, és teljesen igénybe veszi a bal agyféltekét.

HOZZÁFÉRÉS A TUDATTALANHOZ ÉS AZ ERŐFORRÁSOKHOZ A jobb agyfélteke a hangszínre, a hangerőre és a hang irányára érzékeny, a hang azon jellemzőire, melyek fokozatosan váltakoznak, míg a tényleges sza­ vak elkülönülnek egymástól. A jobb agyfélteke az üzenet szituációbeli ös­ szefüggéseire érzékenyebb, mint a szóbeli tartalomra. Mivel egyszerű nyelvi formájú üzeneteket megért, a különös hangsúlyú egyszerű üzeneteket a jobb agyfélteke veszi. Az ilyen üzenetek kikerülik a bal agyféltekét, azokat ritkán fogjuk fel tudatosan. A hangsulyozas sokfele módját ismerjük. Mondandónk különböző részeit eltérő hangszínnel vagy gesztusokkal kiemelhetjük. Ezáltal utasításainkra vagy kérdéseinkre irányíthatjuk a tudattalan figyelmét. Nyomtatott szövegben ezt a szerepet a dőlt betűk töltik be. Ha a szerző arra szeretné kérni önt, hogy ezen a lapon egy bizonyos mondatot nagyon gondosan olvasson el, akkor azt dőlt betűkkel emeli ki. Vette az ebben rejlő üzenetet? Ugyanígy bizonyos hangszín alkalmazásával szavak is kijelölhetők a be­ szédben rejlő parancs kifejezésére a tudattalan figyelem számára. Erickson, aki elete egy részét toloszekben töltötte, mesterien mozgatta a fejét, minek követ­ keztében mondandójanak bizonyos részei mintha különböző irányból érkez­ tek volna. Például: „Ne felejtsd el: ahhoz, hogy transzállapotba kerülj, nem kell becsuknod a szemed, ó úgy emelte volna ki a beágyazott szuggesztiót, hogy a dőlt betűs szavakat mondva elmozdította volna a fejét. Azáltal, hogy a fontos 140

szavaknak hanggal és gesztusokkal kiemeljük, kibővítjük a természetes nor­ mális beszélgetést. Jó hasonlat erre a zene. A zenészek dallamformáláskor különféleképpen emelik ki a fontos hangokat. Ha a hangok távol vannak egymástól, és a közbül­ ső rész szórakoztató, a hallgató talán nem is fogja fel tudatosan, de több örömét leli a zenehallgatásban. Nem kell tudatában lennie a zenész eszközének. Ugyanilyen módon ágyazhatunk be kérdéseket hosszabb mondatokba. „Kíváncsi vagyok, tudod-e, melyik kezed melegebb a másiknál?” Ez is tartal­ maz előfeltevést. Bár nem közvetlen kérdés, általában mégis azt eredményezi, hogy a személy ellenőrzi a keze hőmérsékletét. Szeretném tudni, méltányolja-e, hogy ez a minta az információgyűjtés mennyire kifinomult és elegáns módja. Létezik még az idézetnék nevezett, igen érdekes minta. Bármit közölhetünk, ha először olyan helyzetet vázolunk fel, amelyben tulajdonképpen mi magunk nem mondjuk ki a véleményünket. Ennek a legegyszerűbb módja az, ha olyan történetet mesélünk, melyben valaki kimondja az általunk közvetíteni kívánt üzenetet, és ezt kiemeljük a történetből. Az ezekről a mintákról tartott szeminárium során beszélgetés közben megkérdeztük az egyik résztvevőtől, hallott-e az idézet-mintáról. Azt mondta: „Igen. Furcsa módon történt. Néhány hete sétáltam az utcán, mi­ kor egy vadidegen odalépett hozzám, és azt mondta: Hát nem érdekes ez az idézet-minta?” A negatívumok nagyon jól beleillenek ebbe a mintába. A negatívumok csak a nyelvben léteznek, a tapasztalásban nem. A negatív parancsok ugyanúgy mű­ ködnek, mint a pozitívak. A tudattalan nem dolgozza fel a nyelvi negatívumo­ kat, egyszerűen figyelmen kívül hagyja őket. Ha a szülő vagy a tanár megtilt valamit, biztos lehet benne, hogy a gyerek újra megteszi. A kötéltáncosnak mondjuk azt: „Légy óvatos!” ne pedig azt: „Nehogy megcsússz!” Aminek ellenállunk, fennmarad, mert továbbra is leköti a figyelmünket. Mivel ez így van, nem akarjuk, hogy elgondolkozzon azon, hogy mennyivel jobb és hatékonyabbá válna a kommunikációja, ha pozitívan fogalmazna... Az utolsó minta, amivel itt foglalkozunk, a társalgási posztulátum (conversational postulates). Itt olyan kérdésekről van szó, amelyek szó szerint véve csak igen, illetve nem választ igényelnek, de ténylegesen válaszra kész­ tetnek. Például: a „Ki tudnád vinni a szemetet?” szó szerint véve nem a fel­ adat elvégzésének fizikai feltételére, hanem a feladat elvégzésére vonatkozik. További példák: 141

Nyitva van még az ajtó?” (Csukd be az ajtót!) „Meg van terítve az asztal?” (Terítsd meg az asztalt!) Ilyen mintákat rendszeresen alkalmazunk a napi társalgásban, és ezekre mindnyájan reagálunk. Ha ismerjük, megválogathatjuk, mikor használjuk a mintákat és eldönthetjük, reagáljunk-e ezekre. Mivel ezek a minták annyira általánosak, John Grinder és Richard Bandler gyakran ellentmondtak egy­ másnak a nyílt szemináriumokon. Az egyik azt mondta, hogy „Olyasmi, mint hipnózis, nem létezik”, míg a másik: „Nem, minden hipnózis.” Ha a hipnózis alatt a többszintű, befolyásoló kommunikációt értjük, akkor lehet, hogy mi mindannyian hipnotizőrök vagyunk, és állandóan transzállapotba kerülünk és kikerülünk abból... Mint ahogy most is...

talmaz, ezek magasabbra vagy mélyebbre helyezhetők, de a dallam ugyanaz marad, feltéve, hogy nem változik a hangjegyek egymáshoz való kapcsolata és egymástól való távolsága. Mélyebb szinten ezek a hangjegyek akkordokká egyesülnek, és az egymás utáni akkordok kapcsolatban lesznek egymással. A zene ritmusát a különböző hangok egymáshoz viszonyított hangzási ideje ha­ tározza meg. A zene jelentősége más, mint a nyelvé, egyenesen a tudattalanhoz jut, a bal agyfélteke semmit sem ért belőle.

Allegro con brio

„Hol volt, hol nem volt”

M ETAFORA A metafora szót az NLP-ben általános értelemben használjuk az össze­ hasonlítást tartalmazó történetek vagy szóképek jelölésére. Tartalmaz egysze­ rű összehasonlításokat vagy hasonlatokat, de hosszabb történeteket, allegóri­ ákat és példázatokat is. A metafora használata közvetett kommunikáció. Az egyszerű metaforák egyszerű összehasonlítások: fehér, mint a hó; szép, mint egy festmény; kövér, mint a hordó. Sok ilyen mondás már közhellyé vált, de az egyszerű metafora azáltal világíthatja meg találóan az ismeretlent, hogy vala­ milyen már ismert dologhoz kapcsolja. Az összetett metaforák több jelentési szintet tartalmaznak. Egy történet elegáns elmesélése kiiktatja a tudatos részt, és aktivizálja a jelentés és az erőfor­ rások tudattalan keresését. Mint ilyen, kitűnő módja a transzállapotban lévő személlyel való kommunikációnak. Erickson széles körben használta kliensei­ nél a metaforákat. A tudattalan pontosan érzékeli a kapcsolatokat. Az álmok a képzeletet és a metaforát használják. Az egyik dolog a másikat jelenti, mert vannak közös tulajdonságaik. A probléma megoldására irányuló sikeres metaforában, a tör­ ténet elemei közötti kapcsolatok azonosak a probléma elemei közötti kapcsola­ tokkal. A metafora visszhangot kelt a tudattalanban, és mozgósítja az ott lévő erőforrásokat. A tudattalan veszi az üzenetet, és hozzákezd a szükséges válto­ zások végrehajtásához. A metafora olyan alkotás, mint a zeneszerzés, a metaforák hatása is azo­ nos a zene hatásával. A dallam egymással kapcsolatban lévő hangjegyeket tar­ 142

AU-aUl | ,

A metafora alkotása olyan mint a zeneszerzés A jó zenéhez hasonlóan a jó történetnek is várakozást kell keltenie, amit aztán a kompozíció stílusával összhangban kell kielégítenie. A „megkötözve szabad volt” típusú megoldások nem megengedettek. A tündérmesék metaforák. A „Hol volt, hol nem volt...” szubjektív időbe helyezi őket. Az ez után következő információ nem a valódi világra, hanem a belső folyamatra vonatkozó hasznos információ. A mesélés ősi művészet. A történetek szórakoztatnak, ismereteket közölnek, igazságokat fejeznek ki, és utalnak a szokásos cselekvésmódokon túli lehetőségekre. M etafora létrehozása A meséléshez a Milton-modell készségeire, és még többre van szükség. Követés és vezetés, szinesztéziák, rögzítés, transzállapot és a zökkenőmentes átmenetek használata a jó történet elengedhetetlen része. A cselekménynek (pszicho)logikusnak kell lennie, és meg kell felelnie a hallgató tapasztalatának. 143

A segítő történet felépítéséhez először vizsgáljuk meg áz illető jelen állapo­ tát és kívánt állapotát. A metafora az egyik állapotból a másikba való utazás története lesz. Jelen állapot ------------------------ ^ „Egyszer volt, hol nem volt...”

Kívánt állapot „...és boldogan éltek, míg meg nem haltak.”

Keressük ki mindkét állapot elemeit: az embereket, a helyeket, a tárgyakat, a cselekvéseket, az időt, nem megfeledkezve a különböző elemek reprezentációs rendszereiről és szubmodalitásairól sem. Azután válasszunk megfelelő keretet a történethez, amely érdekli a má­ sikat, és helyettesítsük a probléma minden elemét más elemekkel, de tartsuk meg a közöttük levő kapcsolatokat. A történet menete legyen azonos a jelen állapottal, és összekötő stratégián át vezessen megoldáshoz (a kívánt állapot­ hoz). A történet vonala elszórakoztatja a bal agyféltekét, az üzenetet a tudat­ talan veszi. A folyamatot egy példával illusztrálom, bár a nyomtatott szóból hiányzik a hangszín, a kongruenciajelek és a történetet mesélő Milton-modell mintái. Természetesen nem próbálnék Önre, az olvasóra vonatkozó történetet elmon­ dani. Ez a metafora kialakítási folyamatának példája. Egyszer dolgoztam valakivel, aki aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy életé­ ből hiányzott a kiegyensúlyozottság. Úgy érezte, nehéz döntenie a jelen fontos kérdésekben, és attól tartott, hogy túl sok energiát fordít bizonyos terveire és túl keveset más elképzeléseire. Ügy érezte, vállalkozásainak egy része rosszul, míg másik része túlzott aprólékossággal előkészített. Ez eszembe juttatta gyerekkoromat. Gitározni tanultam, néha megengedték, hogy későig fennmaradjak, és vacsora közben játékommal szórakoztassam a vendégeket. Apám filmszínész volt, és az összejöveteleken a vendégek gyakran késő éjszakáig ettek és beszélgettek. Élveztem ezeket az alkalmakat, és sok ér­ dekes emberrel találkoztam. Az egyik este a filmbeli és színpadi alakításairól híres művész volt apám egyik vendége. Eszményképem volt, élvezettel hallgattam. Késő este egy vendég megkérdezte tőle, mi a titka különleges te­ hetségének. 144

- Nos - kezdte a színész -, fura módon sokat tanultam abból, amikor valakinek fiatalkoromban ugyanezt a kérdést tettem fel. Gyermekkoromban szerettem a cirkuszt - színes volt, harsány, extravagáns és izgalmas. Elkép­ zeltem, hogy ott állok a porondon a reflektorfényben, hallgatva a tömeg tap­ sát és éljenzését. Csodálatosan éreztem magam. Ideálom a híres vándortár­ sulat kötéltáncosa volt, aki különleges egyensúlyérzékkel és könnyedséggel mozgott a magasban kifeszített kötélen. Egyik nyáron barátságot kötöttem vele. Izgatott tehetsége, és a veszély légköre, ami körülvette. Ritkán használt biztonsági hálót. A későnyári délutánon szomorú voltam, mert úgy volt, hogy a cirkusz másnap továbbmegy városunkból. Felkerestem a barátomat, és sötétedésig beszélgettünk. Abban az időben csak arra vágytam, hogy olyan legyek, mint ő, csatlakozni akartam a cirkuszhoz. Megkérdeztem, mi a titka a tehetségének. - Először is - mondta - mindegyik fellépésemre úgy tekintek, mint a leg­ fontosabbra és az utolsóra életemben, és azt akarom, hogy ez legyen a legjobb. Mindegyiket nagyon gondosan megtervezem. Életemben sok dolgot rutinból teszek, de ez nem tartozik azok közé. Gondosan kiválasztom, hogy milyen ru­ hát viselek, mit eszem, hogyan nézek ki. Lélekben előzőleg sikeresnek élek át minden fellépést, elképzelem, mit látok, hallok, érzek majd. Ily módon nem érnek kellemetlen meglepetések. A néző helyébe képzelem magam: mit lát, hall és érez ő. Mindezt még a földön teszem. Fent, a kötélen megtisztítom tudato­ mat, és a teljes figyelmemet kifelé fordítom. Akkor nem pontosan ezt akartam hallani, de különös módon máig emlékszem arra, amit mondott. - Gondolod, hogy nem veszítem el az egyensúlyomat? - kérdezte tőlem. - Még sohasem láttam, hogy elvesztette volna az egyensúlyát - vála­ szoltam. - Tévedsz - mondta. - Mindig elveszítem az egyensúlyomat. Egyszerűen csak a magam által megszabott határok között tartom. Nem tudnék a köté­ len sétálni, hacsak nem billennék állandóan először az egyik oldalra, és aztán a másikra. Az egyensúly nem olyan, ami hozzátartozik az emberhez, mint a bohócokhoz az álorr, hanem az ellenőrzött mozgás állapota. A fellépés befe­ jeztével újra áttekintem, van-e valami, amit tanulhatok belőle. Aztán teljesen elfelejtem. - Én ugyanezeket az elveket alkalmazom a színészetemben - mondta a hősöm. 145

Végül magára szeretnénk hagyni Önt John Fowles A mágus című művének egy történetével. Ez a kedves történet sokat elárul az NLP-ről, de ne felejtse el: ez csak egyik módja annak, ahogy arról beszélhetünk. Szeretnénk, ha vissz­ hangot keltene tudattalanjában.

A HERCEG ÉS A VARÁZSLÓ Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatal herceg, aki mindenben hitt, há­ rom dolog kivételével. Nem hitt a hercegnőkben, nem hitt a szigetekben és nem hitt Istenben. Apja, a király, azt mondta, hogy ezek nem léteznek. És mivel apja birodalmában sem hercegnők, sem szigetek nem voltak, és Isten sem adott jelet a létezéséről, a fiatal herceg hitt apjának. Egy napon aztán a herceg elment világot látni. Eljutott a szomszédos ország­ ba. ott a legnagyobb csodálkozására, minden partról szigeteket látott, és ezeken a szigeteken különös és zavarba ejtő lényeket, akiket meg sem mert nevezni. Ahogy a parton csónakot keresett, elegáns, frakkos férfi jött vele szembe. - Azok igazi szigetek? - kérdezte a fiatal herceg. - Természetesen igazi szigetek - mondta a frakkos férfi. - És azok a külö­ nös és zavarba ejtő lények? - Ők igazi hercegnők. - Akkor Istennek is léteznie kell! - kiáltotta a herceg. - Én vagyok Isten - válaszolta a frakkos férfi, és meghajolt. A fiatal herceg, amilyen gyorsan csak tudott, hazatért. - Hát visszajöttél - mondta apja, ’a király. - Láttam szigeteket, láttam hercegnőket, láttam Istent - mondta a herceg szemrehányóan. A király mozdulatlan maradt. - Sem igazi szigetek, sem igazi hercegnők, sem igazi Isten nem létezik. - De én láttam őket! - Mondd el, milyen öltözéket viselt Isten! - Frakkot viselt. - A kabátujja vissza volt hajtva? A herceg emlékezett, hogy így volt. A király mosolygott. - Ez a varázslók öltözéke. Becsaptak téged! Erre a herceg visszatért a szomszéd országba, ugyanoda, a tengerpartra, ahol ismét találkozott a frakkos férfivel. 146

- Apám, a király megmondta nekem, hogy ki vagy - mondta a fiatal her­ ceg felháborodva. - Legutóbb becsaptál, de most nem fogsz. Most már tudom, hogy azok nem igazi szigetek és valódi hercegnők, mert te varázsló vagy. A férfi a parton mosolygott. - Téged csaptak be, fiam. Apád királyságában sok sziget és sok hercegnő van. Téged apád szavai megigéztek, így nem láthatod őket. A herceg töprengve tért haza. Amikor meglátta az apját, a szemébe nézett. - Apám, igaz, hogy te nem vagy igazi király, csak varázsló? A király mosolygott, és visszahajtotta a kabátja ujját. - Igen, fiam, én csak varázsló vagyok. - Akkor a tengerparti férfi Isten volt. - A tengerparti férfi egy másik varázsló volt. - Tudnom kell az igazságot, a varázslaton túli igazságot. - Nincs varázslaton túli igazság - mondta a király. A herceget szomorúság töltötte el. - Megölöm magam - mondta. A király varázslattal megjelenítette a halált. A halál az ajtóban állt, és intett a hercegnek. A herceg megborzongott. Visszaemlékezett a csodálatos, de nem valódi szigetekre és a nem valódi, de csodálatos hercegnőkre. - Hát jó - mondta. - El tudom viselni! - Látod, fiam - mondta a király most te magad is kezdesz varázslóvá válni. John Fowles: The Mágus

© Jonathan Cape kiadó, 1977 ÁTKERETEZÉS ÉS A JELEN TÉS ÁTALAKÍTÁSA önmagában semmi sem jó vagy rossz, a gondolkodás teszi azzá. William Shakespeare Az emberiség mindig a jelentőséget kereste. Az események megtörténnek, de nem fontosak mindaddig, míg nem tulajdonítunk nekik jelentőséget, nem viszonyítjuk őket életünk többi részéhez, és nem értékeljük ki lehetséges kö­ vetkezményeiket. Kultúránk és egyéni neveltetésünk révén tanuljuk meg a dolgok jelentőségét. A hajdani emberek számára a csillagászati jelenségek nagy jelentőséggel bírtak, az üstökösök a változás baljós előjelei voltak, a 147

csillagok és bolygók közti kapcsolatok egyéni sorsokat befolyásoltak. A nap- és a holdfogyatkozásokat, az üstökösöket a tudósok manapság nem tekintik sze­ mélyes ügyüknek. Mi a jelentősége a felhőszakadásnak? Rossz, ha a szabadban lep meg, eső­ kabát nélkül. Jó a földművesnek, ha előzőleg szárazság volt. Rossz, ha kerti sza­ lonnasütés házigazdái vagyunk. Jó, ha a zivatar miatt félbeszakítják a mérkő­ zést, melyben a csapatunk vesztésre áll. Bármilyen esemény jelentősége attól a kerettől függ, amelybe helyezzük. A keret megváltoztatásával megváltoztatjuk a jelentést is. Ha a jelentés változik, változik a reakciónk és a viselkedésünk is. Az események átkeretezésének képessége nagyobb szabadságot és több válasz­ tási lehetőséget nyújt. Valaki, akit jól ismerünk, elesett, és térde súlyosan megsérült. Fájdalmai voltak, ezért nem fallabdázhatott tovább, pedig nagyon élvezte a játékot. A bal­ esetet új keretbe helyezte, nem korlátozásként, hanem lehetőségként fogta fel. Gyógyulása alatt sok orvossal, fizikoterápiás szakemberrel konzultált, és meg­ tanulta, hogyan működnek a térdizmok és -szalagok. Szerencsére műtétre nem volt szükség. Összeállított magának egy gyakorlatsorozatot, és fél év múlva tér­ de erősebb volt, mint a baleset előtt, ő maga is egészségesebb lett, kondíciója is javult. Kijavította megszokott testtartását, amely előzőleg meggyengítette térdét. Még fallabdajátéka is javult. Térdsérülése nagyon hasznos volt. A balszerencse csak nézőpont kérdése. A metaforák keretváltási eszközök. Valójában azt mondják: „Ez azt jelent­ heti, hogy...” A tündérmesék a keretváltás gyönyörű példái. Ami szerencsét­ lenségnek tűnik, arról kiderül, hogy hasznos. A rút kiskacsa szépséges hattyú. Az átok rejtett áldás. A béka herceg lehet. Ha minden arannyá változik, amihez csak hozzáérünk, nagy bajban vagyunk.

Fájdalom a háton 148

Tbjástartó

A feltalálók átkereteznek. Ismert a példa arról az emberről, aki arra ébredt éj­ szaka, hogy régi matracának rozsdás rugója szúrta a hátát. Mire lehet használ­ ni egy régi ágyrugót? (Azonkívül, hogy ébren tart.) Átkeretezte ízléses tojás­ tartóvá, és sikeres vállalkozást épített fel az ötletre alapozva. A viccek is keretváltások. Az elején csaknem minden vicc egy bizonyos ke­ retbe helyezi az eseményeket, majd hirtelen és drasztikusan megváltoztatja a keretet. A viccek egy tárgyat vagy helyzetet hirtelen más kontextusba helyeznek, vagy más jelentést adnak nekik. A nyelvi m inták trükkje Azonos állítás különböző szempontok szerint: Rosszul megy a munkám, és lehangolt vagyok. Általánosítás: Lehet, hagy csak általában vagy lehangolt, a munkáddal

minden rendben van. Magunkra vonatkoztatás: Lehet, hogy ezért vagy lehangolt, mert azt hi­

szed, hogy az vagy. Értékek vagy kritériumok előhívása: Mi az a fontos a munkádban, amiről

úgy gondolod, hogy rosszul megy? Pozitív cél: Lehet, hogy keményebben kell dolgoznod, hogy megszabadulj

ettől a bizonyos problémától. Célváltás: Lehet, hogy munkát kéne változtatnod. További cél kitűzése: Lehet-e valamilyen hasznosítható tanulsága annak, ahogy munkád pillanatnyilag áll? Metafora: Olyan ez, mint járni tanulni... Újra definiálás: Lehangoltságod azt is jelentheti, hogy dühös vagy, mert a munkád túlzott igényeket támaszt veled szemben. Befelé irányulás: A munkádnak pontosan mely részei állnak rosszul? Kifelé irányulás: Általában hogy állnak a dolgaid? Ellenpélda: Volt, hogy rosszul ment a munkád anélkül, hogy lehangolt let­ tél volna? Pozitív szándék: Ez azt mutatja, hogy komolyan veszed a munkádat. Idő keret: Ez csak átmeneti állapot, túljutsz rajta. Az új keretbe helyezés nem azt jelenti, hogy rózsaszínű szemüvegen keresztül nézzük a világot, mondván, hogy minden „igazán” nagyszerű. A problémák 149

nem maguktól múlnak el, át kell verekednünk magunkat rajtuk, de minél többféle módon vehetjük szemügyre őket, megoldásuk annál könnyebb lesz. Váltsunk keretet, lássuk az elérhető nyereséget, és úgy állítsuk be a tapasz­ talatot, mint ami segít saját és másokkal közös célunk elérésében. Nincs szabad választásunk, ha úgy tekintünk magunkra, mint akit tőlünk független erők irányítanak. Váltsunk keretet, hogy legyen manőverezési lehetőségünk. A keretváltásnak két fő típusa van: az összefüggés és a tartalom megvál­ toztatása. ÖSSZEFÜGGÉSBELI KERETVÁLTÁS Majdnem minden viselkedés hasznos valahol. Csak igen kevés az olyan, mely minden összefüggésben értéktelen vagy céltalan. Ha egy főutcán a tömegben levetkőzünk, akkor letartóztatnak, míg egy nudistakempingben esetleg azért tartóztatnának le, mert nem vetkőzünk le. Szemináriumon nem ajánlatos un­ tatni a hallgatóságot, de ez a képesség hasznos lehet, ha egy nem kívánt ven­ dégtől szeretnénk megszabadulni. Nem tesz népszerűvé, ha furcsa hazugsá­ gokat mondunk barátainknak vagy családunknak, de népszerűek leszünk, ha képzeletünk segítségével bestseller regényt írunk. Mi a helyzet a határozatlan­ sággal? Hasznos lehet, ha nem tudnánk eldönteni, hogy elveszítsük-e a türel­ münket... vagy ne... aztán elfelejtenénk az egészet. Az összefüggésbeli keretváltás az olyan kijelentéseknél működik a legjob­ ban, mint „Én tú l... vagyok” vagy „Bárcsak fel tudnék hagyni azzal, hogy...” Kérdezzük meg önmagunktól: „Mikor lenne hasznos ez a viselkedés?” „Hol működne erőforrásként ez a viselkedés?” Ha találunk olyan helyzetet, összefüggést, ahol az adott viselkedés megfelelő, mentálisan elpróbálhatjuk azt abban az összefüggésben, az eredeti összefüg­ gésre pedig kidolgozhatunk egy megfelelőbb viselkedést. Az „Üj viselkedés­ generátor” segítségünkre lehet ebben. Ha a külső szemlélő számára egy viselkedés furcsának tűnik, annak ál­ talában az az oka, hogy az illető éppen befelé fordul (downtime), és belső kontextusa nem illeszkedik a külső világhoz. Példa erre a pszichoterápiában az indulatáttétel. A páciens oly módon reagál a terapeutára, ahogy sok évvel ezelőtt a szülei egyes megnyilvánulásaira reagált. Ami helyénvaló volt a gye­ 150

rek számára, azt nem alkalmazható egy felnőttnél. A terapeutának új keretbe kell helyeznie a magatartást, és segítenie kell a pácienst egy másik magatar­ tásmód kifejlesztésében. TARTALM I KERETVÁLTÁS A tapasztalat tartalma bármi lehet, amire összpontosítunk. Ennek bármilyen jelentőséget tulajdoníthatunk. Mikor az egyik szerzőt kétéves kislánya meg­ kérdezte, hogy mit jelent hazudni, akkor ő komoly, atyai hanghordozással el­ magyarázta (figyelembe véve a kislány korát és felfogóképességét): a hazugság azt jelenti, hogy valamit olyat mondunk, ami nem igaz, abból a célból, hogy a másik azt higgye, hogy ez a valami igaz, holott ez nem így van. A kislány el­ gondolkozott ezen egy pillanatra, aztán felderült az arca. „Ez mulatságos!” - mondta. - „Hazudjunk!” A következő néhány perc azzal telt, hogy óriási hazugságokat mondtak egymásnak. A tartalmi keretváltás olyan kijelentéseknél hasznos, mint „Dü­ hös leszek, ha az emberek igényeket támasztanak velem szemben” vagy „Pá­ nikba esem, ha közeledik.” Figyeljük meg, hogy az ilyen kijelentések Méta modell ok-okozati megsér­ téseit tartalmazzák. Kérdezzük meg magunktól: Mi mást jelenthetne ez? Mi ennek a magatartásnak a pozitív értéke? Hogyan tudnám másképp jellemezni ezt a magatartást? A tartalmi keretváltás legtökéletesebb példája a politika. A kedvező gazdasági adatok értelmezhetők elszigetelt példáként, ha romló általános tendenciát aka­ runk kimutatni, vagy tekinthetők a konjunktúra jelének, attól függően, hogy a parlament melyik táborában ülünk. A magas kamatok kedvezőtlenül érintik az adósokat, de kedvezően a betéteseket. A közlekedési dugó idegesítő, ha ép­ pen belekerültünk, de az angol kormány egyik minisztere a jólét jeleként értel­ mezte őket. Ha Londonban megszűnnének a közlekedési dugók - mondta -, az a fővárosnak mint foglalkoztatási központnak a halálát jelentené. „Nem vonulunk vissza - mondta egy tábornok. - Hátrafelé nyomulunk előre.” Az átkeretezés nagyon fontos a reklám és a marketing területén is. A ter­ mékeket a lehető legjobb fényben tüntetik fel. A reklám a termék közvetlen kerete. Ezt a kávét inni azt jelenti, hogy szexi vagy; azzal a mosóporral mos­ 151

ni azt jelenti, hogy gondoskodsz a családról; ezt a kenyeret enni azt jelenti, hogy intelligens vagy. Az átkeretezés annyira elterjedt, hogy bárhova nézel, találsz rá példát. Az egyszerű átkeretezések valószínűleg nem eredményeznek drasztikus változásokat, de ha következetesen, esetleg metaforával együtt alkalmazzuk őket, az adott személy számára fontos eredményeket hangsúlyozva, nagyon hatékonyak lehetnek. SZÁNDÉK ÉS MAGATARTÁS Az újrakeretezés lényege a magatartás és a szándék megkülönböztetése: amit teszünk, és amit ezzel ténylegesen el akarunk érni. Ezt a kritikus megkülön­ böztetést kell alkalmaznunk, ha bármilyen magatartással foglalkozunk. Amit teszünk, gyakran nem azt eredményezi, amit el akarunk érni. Például egy as­ szony állandóan aggódik a családjáért. Ezzel a magatartással mutatja ki, hogy szereti őket és törődik velük. A család ezt nyaggatásnak érzi, és rossznéven veszi. Lehet, hogy egy férfi azzal mutatja ki szeretetét családja iránt, hogy éjjel­ nappal dolgozik. A családtagok viszont azt kívánhatják, hogy több időt töltsön velük még akkor is, ha emiatt kevesebb pénzből kellene élniük. A magatartás néha azt eredményezi, amit akarunk, de ez nem illeszkedik jól személyiségünkhöz. Lehet, hogy egy tisztviselő hízeleg a főnökének, és a kedvében jár, hogy fizetésemelést kapjon, de utálja magát ezért. Néha magunk sem tudjuk, mit akarunk elérni magatartásunkkal, ami, úgy tűnik, csak a ter­ hiünkre van. Minden magatartás mögött valamilyen pozitív szándék rejlik, kü­ lönben miért alkalmaznánk? Minden, amit teszünk, valamilyen - esetleg már aktualitását vesztett - célra irányul. Némely magatartási szokással számos kü­ lönböző célt érünk el. Jó példa erre a dohányzás. A nem kívánt magatartásmódtól nem akaraterővel szabadulhatunk meg. Ez garantálná fenntartását, mert figyelmet és energiát fordítunk rá. Találjunk más, jobb módot a szándék megvalósítására, olyat, amely összhangban van személyiségünkkel. Nem iktathatjuk ki a gázvilágítást, amíg nem vezettük be az elektromos áramot, hacsak nem akarunk sötétben maradni. Bőrünkben több személyiség él kényelmetlen szövetségben. Mindegyik rész saját célját próbálja megvalósítani. Minél több rész alkalmazkodik és mű­ ködik harmóniában, annál boldogabb tesz az egyén. Számos alkotórész keve­ rékéből állunk, melyek gyakran konfliktusba kerülnek egymással. Az egyen­ 152

súlyi helyzet állandóan kibillen, ez teszi izgalmassa az eletet. Nehez tökeletes összhangba kerülni, teljes elkötelezettséget vállalni a követendő eljárás iránt, és minél fontosabb a cselekvés, személyiségünk annál több részének kell részt vennie benne. Nehéz feladni a szokásokat. A dohányzás ártalmas a test számára, de meg­ nyugtat, elfoglalja a kezűnket, és fenntartja a baratsagokat. Ha ezen egyeb szükségletekre való tekintet nélkül hagyjuk abba a dohányzást, hiányérzetünk támad. Hogy Mark Twaint idézzük: „A dohányzást könnyű abbahagyni. Én naponta megteszem.” A H A TLÉPÉSES KERETVÁLTÁS Saját magunkhoz sem hasonlítunk jobban, mint másokhoz. Montaigne Az NLP alkalmaz egy formálisabb átalakítási folyamatot is, mely a nem kívánt magatartást azáltal szünteti meg, hogy jobb alternativakat kínai. Ezaltal meg­ őrizzük a magatartás előnyeit. Hasonló ez az elutazáshoz. Üti célunk eleresere a lovas kocsi tűnik az egyetlen lehetőségnek, bármilyen kényelmetlen és lassú is. Aztán egy barátunktól megtudjuk, hogy van vonatközlekedés és rendszeres repülőjárat, azaz kedvezőbb módokon is elérhetjük célunkat. 1. Először határozd meg a megváltoztatandó magatartást! Ez rendszerint úgy jelentkezik, hogy „Szeretnék, de... megakadályoz benne” vagy „Nem akarom megtenni, de úgy tűnik, a végén mégis mindig ugyanúgy csinálom.” Ha valaki mással dolgozol, nem kell feltétlenül ismerned a tényleges magatartási problémát, mivel a keretvaltas folyamataban ez nem játszik szere­ pet. Ez lehet titkos terápia is. Áldozz egy percet arra, hogy kifejezd az elismeresedet azért, amit ez a rész érted tett, és tisztázd, hogy nem akarsz tőle megszabadulni. Ez nehéz lehet, ha a magatartás (nevezzük X-nek) kellemetlen, így ha a végrehajtás módját nem is, a szándékot méltathatod. 2. Kezdeményezz párbeszédet a magatartásodért felelős résszel! Fordulj befelé és kérdezd meg: „Hajlandó-e most az X-ért felelős rész tudato­ san kommunikálni velem?” Figyeld a reakciót! Tartsd minden erzékedet nyit­ 153

va a belső képek, hangok, érzések számára! Ne tippelj! Legyen határozott jeled, ez gyakran gyenge fizikai érzés! Kepes vagy tudatosan létrehozni ugyanazt a jelet? Ha igen, kerdezz újra mindaddig, míg olyan jelet kapsz, amelyet nem tudsz akaratlagosan irányítani! Lehet, hogy ez különösen hangzik, de a felelős rész tudattalan. Ha a tudatos irányítás alá tartozna, nem lenne szükség átkeretezésre, egyszerűen felhagy­ nánk a problémás magatartással. Ha a részek konfliktusban vannak, mindig érkezik valamilyen jelzés, amely eléri a tudatosságot. Megeshet-e már, hogy egyetértettéi valaki tervével, miközben kétségeid voltak? Milyen hatással van ez a hanghordozásodra? Képes vagy irányítani a gyomrod mélyén olyankor jelentkező süllyedő érzést, amikor elvállalod egy munka elvégzését, miközben legszívesebben a kertben heverésznél? A fejrázás, a grimasz, és a hangszínvál­ tozások a konfliktusban lévő részek megnyilvánulásai. Ha érdekek ütköznek, mindig kapunk valamilyen akaratlan, valószínűleg igen gyenge jelzést. Figyel­ ni kell rá. A jelzés a „de” abban, hogy „Igen, de...” A reakciót igen/nem jellé kell lefordítanod. Kérd meg személyiségedet, hogy »igen”-re növelje, „nem”-re csökkentse a jel intenzitását! Kérd a jeleket egymás után, míg tisztán érzed a különbséget! 3. Válaszd el a pozitív szándékot a magatartástól! Köszönd meg a résznek az együttműködést! Kérdezd meg: „Tudatja velem a magatartásért felelős rész, hogy mit próbál tenni értem?” Ha a válasz „igen” jel, észleled a szándékot, ami esetleg meglepetés lesz a tudatos rész számára. Köszönd meg a résznek az információt, és amit érted tesz! Gondolkozz el rajta, hogy valóban akarod-e, hogy ezt tegye a rész! A szándékot azonban nem kell ismerned. Ha a kérdésedre a válasz „nem”, akkor felderítheted, milyen körülmények között állna készen a rész arra, hogy közölje, mit próbál elérni. Ellenkező esetben tételezz fel pozitív szándékot. Ez nem jelenti azt, hogy kedveled a magatartást, pusztán azt, hogy feltételezed, a résznek van valamilyen szandéka, és az valamiképpen előnyös számodra. Fordulj befele, es kerdezd meg a reszt: „Ha módod és lehetőséged lenne szándékod megvalósítására, legalább olyan jól vagy még jobban, mint a jelen­ legi magatartással, hajlandó lennél kipróbálni azt?” A „nem” ezen a helyen azt jelenti, hogy összezavarodtak a jelzések. Józan ésszel egyetlen rész sem utasít­ hatna el ilyen ajánlatot.

4.

Kérd meg a kreatív részedet, hogy alakítson ki új módokat ugyanannak a célnak a megvalósítására! Bizonyosan voltak olyan időszakok az életedben, amikor kreatív voltai, és erőforrásokkal telített. Kérd meg a részt, amellyel dolgozol, hogy közölje a pozitív szándékát a kreatív, erőforrásokkal teli részeddel. A kreatív rész így képes lesz más módokat kitalálni ugyanannak a szándéknak a megvalósítá­ sára. Ezek között lesznek jók, és kevésbé jók. Lesz olyan, amit tudatosan is felfogsz, de az se baj, ha nem. Kérd meg a reszt, hogy csak azokat valassza ki, amelyeket ugyanolyan jónak vagy még jobbnak ítéli meg, mint az eredeti ma­ gatartás! Ezeknek azonnal rendelkezésre kell állniuk. Kérd meg, hogy adjon „igen” jelet minden alkalommal, amikor kiválasztott egy módot! Folytasd ezt mindaddig, amíg legalább három „igen” jelzést kapsz! Fordíts annyi időt a folyamatnak erre a részére, amennyit csak akarsz! A végén köszönd meg a munkát a kreatív résznek! 5. Kérdezd meg az X részt, beleegyezik-e abba, hogy a következő néhány hétben az új választási lehetőségeket használja a régiek helyett! Ez a jövőbe helyezés (future pacing), az új magatartás mentális kipróbálása jövőbeli helyzetben. Ha eddig minden jól ment, nincs semmilyen ok arra, miért ne kapnál „igen” jelzést. Ha „nem”-et kapsz, közöld a résszel, hogy használhatja a régi magatartást, de te jobban szeretnéd, ha először az új változatot használná. Ha újra nemet kapsz, végrehajthatod az ellenvetést tevő résszel is az újrakeretezést, úgy, hogy végigviszed a teljes hatlépéses átkeretezési folyamaton. 6 . Ökológiai ellenőrzés

Tudnod kell, hogy van-e bármilyen más személyiségrész, amely kifogásolná az új változatokat. Kérdezd meg: „Kifogásolja bármelyik részem valamelyik új változatomat?” Légy érzékeny bármilyen jelzésre! Legyél körültekintő ezen a ponton! Ha van jelzés, kérd meg a részt, hogy erősítse a jelzést, ha tényleg ellen­ vetése van. Biztosítsd, hogy az új változatot minden érdekelt rész jóváhagyja, különben az egyik szabotálni fogja munkádat! Ha van ellenvetés, két dolgot tehetsz. Vagy menj vissza a 2. lépéshez, és keretezd át a kifogást támasztó részt, vagy kérd meg a kreatív részt, hogy a kifogásoló résszel konzultálva dolgozzon ki több választási lehetőséget! Feltétlenül ellenőrizd ezeket az új választási lehetőségeket, hogy feltárhass bármilyen esetleges ellenvetést. 155

A hatlépéses átkeretezés a terápia és a személyes fejlődés technikája. Közvetle­ nül érint több pszichológiai témát. Az egyik a másodlagos nyereség: az az elv, mely bármilyen bizarrnak vagy rombolónak tűnjön is egy bizonyosfajta magatartás, valamilyen szinten min­ dig pozitív célt szolgál, és ez a cél valószínűleg tudattalan. Nincs értelme olyat tenni, ami teljesen ellentétes az érdekeinkkel. Valamilyen előny mindig jelent­ kezik, indítékaink és érzelmeink keveréke ritkán harmonikus. A másik a transzallapot. Bárki, aki hatlépéses átkeretezést végez, enyhe transzban van, befelé összpontosít. A harmadik az, hogy a hatlépéses átkeretezés a személyiség egyes részei közötti targyalasi készségét is felhasználja. A következő fejezetben szemügyre vesszük az üzleti élet keretei között megnyilvánuló tárgyalási készségeket. IDŐVONALAK Soha nem lehetünk más időpontban, mint a „most”-ban, de fejünkben idő­ gép működik. Amikor alszunk, az idő áll. Álmodozás közben vagy éjszakai ál­ mainkban minden nehézség nélkül utazhatunk a jelen, a múlt és a jövő között. Az idő repülni látszik vagy vánszorog attól függően, hogy mit teszünk. Bármit mutat is az óra a valóságban, az időre vonatkozó szubjektív tapasztalatunk ál­ landóan változik. A külvilág az időt távolságban vagy mozgásban méri - az óra számlapján mozog a mutató -, de hogyan kezeli az időt az elménk? Valamilyen módon kezelnie kell, különben soha nem tudnánk, vajon megtettünk-e már valamit, vagy még csak készülünk megtenni, hogy az a múltunkhoz vagy jövőnkhöz tartozik-e. Nehéz lenne a jövő vonatkozásában a déjá vu érzésével élni. Mi a különbség abban, ahogy a múlt vagy a jövő eseményeire gondolunk? Lehet, hogy nyerhetünk néhány utalást az időre vonatkozó szólásainkból: „Kilátástalannak látom a jövőt”, „Megrekedt a múltban”, „Visszatekintve az esemenyekre , „Várakozassal tekintek a találkozásunk elé.” Esetleg a látomás­ sal és az iránnyal van kapcsolatban. Válassz ki egy ismétlődő magatartási formát, amelyet majdnem minden­ nap gyakorolsz, például a fogmosást, a fésülködést, a kézmosást, a reggelizést vagy tévénézést! Gondolj egy körülbelül öt évvel ezelőtti alkalomra, amikor ezt tetted! Nem kell konkrét példának lennie. Tudod, hogy csináltad ezt öt évvel ezelőtt, és úgy tehetsz, mintha emlékeznél. 156

Most gondolj arra, amikor ugyanezt a dolgot egy héttel ezelőtt tetted! Most gondolj arra, hogy milyen lenne, ha éppen ebben a pillanatban tennéd! Most egy hét múlva. Most gondolj arra, hogy öt év múlva ezt teszed! Nem számít, hogy nem tu­ dod, hogy leszel akkor, csak gondolj arra, hogy ezt a tevékenységet végzed. Most vedd ezt az öt példát! Valószínűleg mindegyik helyzetről van vala­ milyen képed. Ez lehet mozgókép vagy fénykép. Ha egy gonosz manó hirtelen szétszórná a képeket, amikor nem nézel oda, hogyan tudnád megmondani, hogy melyik melyik? Lehet, hogy szeretnéd a magad számára kitalálni, hogyan csinálod. Később adunk erre néhány általános útmutatást. Nézd meg újra a képeket! Mi a különbség az egyes képek között a következő szubmodalitások vonatkozásában? Hol vannak a térben? Mekkorák? Milyen világosak? Milyen élesek? Egyformán színesek? Mozgóképek vagy állók? Milyen messze vannak?

Nehéz általános érvényű kijelentést tenni az idővonalról, de a múlt, a jelen, a jövő képeit általában a térben helyezzük cl. A múlt valószínűleg tőled bal­ ra van. Minél távolabb megyünk a múltba, annál távolabb kerülnek a képek. A ködös régmúlt lesz a legtávolabb. A jövő jobbra tart, a távoli jövő messze a vonal végén helyezkedik el. A képek mindkét oldalon fekhetnek egymáson, vagy részben átfedhetik egymást, így könnyen átláthatók és kiválogathatok. Sok ember a vizuális rendszert használja az időbeli emléksorozat tárolására, de lehetnek szubmodalitás-különbségek a többi rendszerben is. A hangok hango­ sabbak, az érzések erősebbek lehetnek a jelenhez közeledve. Szerencsére az idő ilyen módon történő szervesére kapcsolatban áll a szem­ mozgás normális jelzéseivel (és a balról jobbra történő olvasással), ami ma­ gyarázza, miért ez az általánosan elterjedt minta. Idővonalunk szervezésére számos lehetőség van. Bár nincs „ross?” idővonal-alak, mindegyiknek van­ nak következményei. Hogy hol és hogyan tároljuk idővonalunkat, befolyásolja gondolkodásunkat... Tételezzük fel például, hogy múltunk egyenesen előttünk helyezkedik el! Mindig a szemünk előtt lenne, és lekötné figyelmünket. Múltunk fontos és be­ folyásoló része lenne tapasztalatunknak. A nagy, ragyogó képek a távoli jövőben vonzóak lennének számunkra. Jö­ vőre orientáltak lennénk. Nehéz lenne a közeljövőt tervezni. Ha a nagy, ragyogó képek a közeljövőben lennének, a hosszú távú tervezés okozna nehézséget. Ál­ talában az lesz a legvonzóbb, ami nagy, ragyogó és színes (ha számunkra ezek a kritikus szubmodalitások), annak, szenteljük a legtöbb figyelmet. Úgyhogy valóban mondhatjuk, hogy valakinek sötét múltja vagy fényes jövője van. A szubmodalitások fokozatosan is változhatnak. Például minél világosabb a kép, minél élesebb a kontraszt, annál közelebb van a jelenhez. Ez a két szubmodalitás jól képviseli a fokozatos változást. Van, aki a képeit esetleg külön-külön sorolja be meghatározott helyekre, minden emléket elválasztva az előzőtől. Az ilyen személy emlékeiről beszélve, inkább szaggatott gesztusokat használ a fo­ lyamatos, széles gesztusok helyett. Lehet, hogy a jövő hosszan nyúlik ki előttünk, ami nehézséget okozhat a határidők betartásában, melyek távolinak tűnnek mindaddig, amíg hirtelen el nem következnek. Másrészt, ha a jövő túlságosan összezsugorodik, és túl kevés a hely a jövőbeli képek között, úgy érezhetjük, hogy az idő szorításában élünk, és mintha mindent egyszerre kellene elvégeznünk. Néha összenyomni, máskor kiterjeszteni célszerű az idővonalat. Attól függ, hogy mit akarunk. 158

A jövőre orientált személyek általában hamarabb épülnek fel a betegségből. Ezt orvosi kutatások is megerősítették. Az idővonal-terápia segíthet a súlyos betegségből való felépülésben. Az idővonal fontos a realitásérzékhez, így nehéz megváltoztatni, hacsak a változás nem ökologikus. A múlt oly módon valódi, ahogy a jövő nem az. A jövő inkább potenciálisan, lehetőségként létezik. Bizonytalan. A jövő szubmodalitásai ezt általában tükrözik. Az idővonal szétágazhat, a képek elmosódhatnak. Az idővonal a terápia fontos feltétele. Ha a kliens önmaga nem képes látni a jövőt, számos technika nem működik. Sok NLP-terápiás technika előfeltétele az időben való mozgás képessége, múltbeli erőforrásaink elérése vagy vonzó jövő felépítése. Mindezekelőtt az idővonalat néha fel kell vázolni. IDŐBEN ÉS IDŐN KERESZTÜ L Tad James A személyiség alapjai (The Basis of Personality) című könyvében az idővonal két fő típusát írja le. Az elsőt időn keresztülinek (time through) ne­ vezi. Ez az anglo-európai időtípus, melyben az idővonal az egyik oldaltól a másik felé halad. A múlt az egyik oldalon van, a jövő a másikon, és mindkettő láthatóan helyezkedik el a személy előtt. A második típus neve benne az időben (time in), ez az arab időtípus, melyben az idő hátulról előre terjed úgy, hogy egy része (általában a múlt) mögöttünk van és láthatatlan. Hátra kell fordítani a fejünket, hogy lássuk. Az időn keresztüli személyeknek folyamatos, lineáris elképzelésük van az időről. Elvárják az időpont-egyeztetést és az időpontok betartását. Az üzleti vi­ lágban az idővonal a mértékadó. „Az idő pénz.” Az „időn keresztüli” emberek a múltjukat valószínűleg különálló képekben tárolják. Az időben befelé haladó személyeknek nem rendelkeznek azzal az előnnyel, hogy a múlt és a jövő kiterítve feküdjön előttük. Ők mindig a jelen pillanatban vannak, így a határidők, az üzleti megbeszélések és az időpontok betartása kevésbé fontos számukra, mint az időn keresztüli személy számára. Ők való­ színűleg idővonalukhoz asszociáltak, és az emlékeik is asszociáltak. Az idő­ kezelésnek ez a módja keleten, különösen az arab országokban elterjedt, ahol az üzleti határidők rugalmasabbak, mint a nyugati világban. Ez roppant elke­ serítő lehet a nyugati üzletemberek számára. Az időben befelé haladó emberek a jövőt sokkal inkább „most”-ok sorozatának tekintik A „most”-okból pedig még rengeteg van ott, ahonnan jönnek. 159

Időn keresztül

# (_. ^

Benne az időben

*

ám* Múlt

Az időn keresztül és a benne az időben különbségeiről való általáno­ sítások összefoglalása: Időn keresztül Nyugati Balról jobbra Múlt/jelen/jövő Elöl Rendezett lét Általában disszociált emlékek Az időterv fontos Nehezebb a pillanatban maradni

Benne az időben Keleti Hátulról előre Az idő most történik Nem minden elöl Az idő rugalmas Általában asszociált emlékek Az időterv nem olyan fontos Könnyű a jelenre összpontosítani

AZ IDŐ M EG JELENESE A BESZEDBEN A nyelv hatással van a képzelőerőre. Tudattalan szinten reagálunk a nyelvre. Az eseményeket szavakban történő megfogalmazásuk jeleníti meg elménkben, s ily módon meghatározza reakcióinkat is. A nominalizációkkal, az univer­ 160

zális mennyiségjelzőkkel, a modális operátorokkal és más hasonló mintákkal történő gondolkodás néhány következményét már megvizsgáltuk. Még az ige­ idők sem képeznek kivételt - vagy mégis? Gondoljon egy olyan alkalomra, amikor éppen sétált! A mondat formájának hatására valószínűleg asszociált mozgóképben gon­ dolkodik. Ha azt mondom, hogy gondoljon arra az alkalomra, amikor utoljára sétát tett, akkor valószínűleg disszociált, álló képet fog készíteni. A szavak for­ mája megfosztotta a képet a mozgástól. A két mondat mégis ugyanazt jelenti, nem igaz? Most gondoljon egy olyan alkalomra, amikor sétát tesz. Még mindig dis­ szociált. Most olyan alkalomra, amikor sétálni fog. Ez valószínűleg inkább as^ szociált filmként jelenik meg. Most arra biztatom, képzelje el magát a távoli jövőben, és gondoljon vissza egy múltbeli emlékére, mely ténylegesen még nem történt meg. Bonyolult do­ log? Egyáltalán nem. Olvassa el a következő mondatot: Gondoljon egy olyan jövőbeli alkalomra, amikor egy séta után van. Most gondoljon arra, hogy hol helyezkedik el az időben. Azzal, amit mon­ dunk, befolyásolunk másokat, és irányítjuk őket az időben. Ennek tudatában választhatunk, miként kívánjuk befolyásolni őket. Ez elkerülhetetlen, mivel minden kommunikációnak van valamiféle hatása. Megegyezik a szándékom­ mal a kommunikáció hatása? Szolgálja a célomat? Képzeljünk el egy szorongó személyt, aki két különböző terapeutát keres fel. Az első azt mondja: „Szóval félt? Félelmet érzett?” A másik azt mondja: „Szóval fél? Mi okozza a félelmét?” Az első elválasztja a pácienst a félelemérzés tapasztalatától, s azt a múltba helyezi. A második belehelyezi a pácienst a félelemérzésbe, s arra programoz­ za, hogy a jövőben is féljen. Én tudom, hogy melyik terapeutához szeretnék járni! Ez csak egy rövid ízelítő abból, hogyan befolyásoljuk egymást a nyelvhasználattal anélkül, hogy ennek tudatában lennénk. így most, miközben végiggondolja milyen elegánsan és hatékonyan kom­ munikálhat... és ezen erőforrások birtokában visszatekint arra, amit változása előtt tett... milyen volt olyannak lenni... és milyen lépéseket tett a változás ér­ dekében... mialatt most itt ül... ezzel a könyvvel a kezében?

161

7. FEJEZET

KO NFLIKTUS ÉS KONGRUENCIA Mindnyájan egyazon világban élünk, melyről különböző modelleket alkotunk és ezáltal konfliktusba kerülünk egymással. Ugyanazt az eseményt látva, ugyanazokat a szavakat hallva két ember azoknak teljesen más jelentést ad. Ezekből a modellekből és jelentésekből ered az emberi értékek, a politika, a vallások, az érdeklődési területek, a motivációk gazdag sokfélesége. Ez a fejezet ellentétes érdekek egyeztetését célzó tárgyalási helyzeteket vizsgál, és bemutat az üzleti életben sikerrel alkalmazható néhány módszert. A térképünk egyik legfontosabb részét az életünket alakító és annak értel­ met adó meggyőződések és értékek alkotják. Irányítják tetteinket, ezek miatt kerülhetünk konfliktusba másokkal. Az értékek határozzák meg, mi fontos számunkra; a konfliktus akkor kezdődik, ha elvárjuk másoktól, hogy ami nekünk fontos, az legyen fontos számukra is. Néha a saját értékeink egyidejű létezése is nehézséget okoz, nehéz döntésekre kényszerít. Hazudjak a bará­ tomnak? A többet fizető unalmas munkát vagy az érdekes, rosszul fizetett munkát vállaljam el? Énünk különböző részei különböző érdekeket képviselnek, különböző ér­ dekeket követnek, szándékaik különbözőek, és így konfliktusba kerülnek egy­ mással. A célért való küzdelem képességét döntően befolyásolhatjuk énünk ezen különböző részeinek harmonizálásával és kreatív irányításával. Ritkán vagyunk képesek egy célért teljes szívvel vagy önmagunkkal teljes harmóni­ ában küzdeni, és minél nagyobb a cél, énünknek annál több része vesz részt a megvalósításban, így annál nagyobb lesz az érdekellentét valószínűsége. Már foglalkoztunk a hat lépésből álló átkeretezési technikával, és a következő feje­ zetben tovább vizsgáljuk néhány ilyen belső konfliktus megoldási lehetőségét. A belső összhang hatalmat és személyes erőt ad. Akkor vagyunk összhang­ ban önmagunkkal, ha minden szavunkkal és tettünkkel támogatjuk célunk 162

elérését, mikor énünk minden része összhangban van, és szabadon elérhetjük erőforrásainkat. A kisgyerekek majdnem mindig összhangban vannak önma­ gukkal. Ha valamit akarnak, akkor azt teljes lényükkel akarják. Az összhang nem azt jelenti, hogy énünk minden része ugyanazt a dallamot játssza. A zene­ karban a különböző hangszerek hangja egybeolvad, a teljes dallam több, mint amit bármely hangszer önmagában képes lenne létrehozni. A közöttük levő kü­ lönbség adja meg a zene érdekességét, a harmóniát. Tehát amikor összhangban vagyunk önmagunkkal, meggyőződésünk, értékeink és érdekeink együttesen szolgáltatják az erőt céljaink eléréséhez. Amikor döntést hozunk, és azzal összhangban vagyunk, akkor tudjuk, hogy a siker minden esélyével haladhatunk előre. Felmerül a kérdés: honnan tudjuk, hogy mikor vagyunk összhangban? Az alábbi egyszerű gyakorlattal felismerhetjük a belső kongruencia jelét: KONGRUENCIAJELÜNK AZONOSÍTÁSA Emlékezzünk egy alkalomra, amikor igazán akartunk valamit, azt a bizonyos szórakozást, ajándékot vagy élményt, amire igazán vágytunk! Visszagondolva ráhangolódunk arra az időpontra és eseményre, és kezdjük felismerni, milyen érzés kongruensnek lenni. Ismerjük meg jól ezt az érzést, hogy a jövőben en­ nek segítségével állapíthassuk meg, teljes-e az összhang bennünk az adott cél­ lal kapcsolatban. Visszagondolva figyeljük meg, mit érzünk, figyeljük meg az élmény szubmodalitásait. Találunk olyan belső érzést, látványt, hangot, ami félreérthetetlenül jelzi, hogy összhangban vagyunk magunkkal. Ha hiányzik az összhang, a kapott üzenetek vegyesek - disszonáns hang a zenekarban, színfolt, mely nem illik a képbe. A vegyes belső üzenetek nem egyértelmű üzenetet közvetítenek a másik személy felé, zavaros cselekedete­ ket és öngólt eredményezve. Ha döntés előtt állunk és magunk sem vagyunk összhangban, értékelhetetlen információt kapunk a tudattalanból. Az üzenet az, hogy nem okos dolog folytatni, át kéne gondolni, több információt kelle­ ne gyűjteni, több választási lehetőséget teremteni, vagy más célokat felkutat­ ni. A kérdés az, hogy miből vesszük észre, hogy nem vagyunk önmagunkkal összhangban? A következő feladatok elvégzésével fokozzuk tudatosságunkat saját inkongruencia-jelünk felismerésében.

163

SAJÁT INKONGRUENCIÁNK JELÉN EK AZONOSÍTÁSA Gondoljunk vissza olyan alkalomra, mikor fenntartásaink voltak egy tervvel szemben. Talán éreztük, hogy az ötlet jó, de valami azt súgta, hogy később gondot okozhat. Vagy láttuk magunkat, amint már dolgozunk rajta, de még mindig bizonytalanságot éreztünk. Egykori fenntartásainkat felidézve meg­ állapíthatjuk, hogy ilyenkor egy bizonyos érzést érzünk a testünkben, vagy egy konkrét kép vagy hang tudatja velünk, hogy nem vagyunk teljesen elkö­ telezettek. Ez az inkongruencia-jelünk. Ismerkedjünk meg vele, jó barátunk, segítségével sok pénz takaríthatunk meg. Ellenőrizhetjük különböző tapasz­ talatok kapcsán, melyekben kétségeink vagy fenntartásaink voltak. Számos tévedéstől megóvhatjuk magunkat, ha képesek vagyunk észlelni magunkban az inkongruenciát. A használtautó-kereskedők nem arról híresek, hogy kongruensen kom­ munikálnak. Az inkongruencia jelentkezik a freudi elszólásokban is. Ha valaki „a férfiakról” beszél, annak nincs túl jó véleménye a férfiakról. Alapvető fon­ tosságú másokban észlelni az inkongruenciát, ha empatikusán és hatékonyan szeretnénk közeledni feléjük. A tanár a magyarázat után megkérdezi a tanulót, hogy megértette-e az elmondottakat. Lehet, hogy a válasz „igen”, de a diák hanghordozása vagy arckifejezése ellentmondhat szavainak. A kereskedő, aki nem észleli a vásárlóban levő inkongruenciát, és nem kezeli azt, valószínűleg nem köt üzletet, vagy ha mégis, a vevő megbánja a vételt és nem vásárol többet az üzletben. ÉRTÉKEK ÉS KRITÉRIUM OK Értékeink erősen befolyásolják azt, hogy összhangban vagyunk-e céljainkkal. Az értékek azt testesítik meg, ami számunkra fontos, meggyőződéseink pedig támogatják ezt. Értékeinket, akárcsak meggyőződéseinket, tapasztalatainkból, valamint családunk és a barátaink modellezéséből alakítjuk ki. Az értékek ös­ szefüggenek saját identitásunkkal, ezért nagy becsben tartjuk őket. Ezek alap­ vető életelveink. Ha értékeink ellen teszünk, összhangunk felborul. Az értékek motiválnak, irányt mutatnak - ezek a meghatározó jelentőségű helyek, a fő­ városok a világról alkotott térképünkön. A legtartósabb és legnagyobb hatású értékek szabadon választottak, azokat nem kény szerítették ránk. Az értékeket következményeik tudatában választjuk, azok számos pozitív érzést hordoznak. 164

Mindazonáltal értékeink általában tudattalanok, azokat ritkán vizsgáljuk objektív módon. A vállalati előléptetéshez a vállalati értékekkel kell azonosul­ nunk. Ha ezek különböznek sajátjainktól, az inkongrueneiához vezethet. Le­ het, hogy a vállalat csak egy „félembert” alkalmaz, ha kulcsfontosságú dolgo­ zójának értékei ütköznek a munkájával. Az NLP a „kritérium” szót használja azokra az értékekre, amelyek egy bi­ zonyos kontextusban fontosak. A kritériumok kevésbé általánosak és széles­ körűek, mint az értékek. A kritériumok tetteink indítékai és eredményei. Ezek általában nominalizációk, mint a jólét, a siker, az őröm, az egészség, az eksz­ tázis, a szerelem, a tanulás stb. Kritériumaink határoznák meg, hogy miért dolgozunk, kinek dolgozunk, kit választunk házastársunknak (ha egyáltalán), hogyan alakítunk ki kapcsolatokat, és hogy hol élünk. Meghatározzák, hogy milyen autót vezetünk, milyen ruhát vásárolunk, hová megyünk vacsorázni. A másik ember értékeinek vagy kritériumainak követése jó összhangot eredményez. Ha követjük testtartását, de nem alkalmazkodunk értékeihez, nem valószínű, hogy összhangot teremthetünk vele. Mások értékeinek köve­ tése nem azt jelenti, hogy egyet kell értenünk veleük, hanem azt mutatja, hogy tiszteljük őket. A kritérium ok meghatározása Készítsünk listát életünk 10 legfontosabb értékéről. Összeállíthatjuk egyedül, vagy egy barátunk segítségével is. A választ olyan kérdésekkel hívjuk elő, mint: Mi fontos nekem? Mi motivál igazán? Minek kell igaznak lennie számomra? A kritériumokat és az értékeket pozitív módon kell kifejezni. A betegség el­ kerülése lehet érték, de jobb lenne úgy fogalmazni, hogy jó egészség. Meglehe­ tősen könnyű lesz felsorolni a motiváló értékeket. A kritériumok valószínűleg nominalizációk, melyeket a Méta modell se­ gítségével bogozhatunk ki. Milyen gyakorlati fogalmakat fednek? Rá kell kér­ deznünk a kritériumok teljesülését igazoló bizonyítékra. Lehet, hogy nem minden esetben találjuk meg könnyen a választ, de fel kell tennünk a követ­ kező kérdést tennünk: Honnan tudjuk, hogy elértük azokat? 165

Ha egyik kritériumunk a tanulás, akkor mit akarunk tanulni és hogyan fogy­ juk tenni? Mik a lehetőségek? Honnan fogjuk tudni, hogy megtanultunk va­ lamit? Érzés ez? Képesek vagyunk valamire, amire korábban nem voltunk ké­ pesek? Ezek a konkrét kérdések nagyon értékesek. A kritériumok hajlamosak köddé válni, mikor érintkezésbe kerülnek a valós világgal. Ha rájöttünk, hogy mit jelentenek számunkra ezek a kritériumok, megkér­ dezhetjük, vajon reálisak-e. Ha a sikeren hat számjegyű fizetést értünk, egy Fer­ rarit, városi házat, vidéki nyaralót, jó állást a belvárosban nagy hatáskörrel, és mindezt még a következő születésnapunk előtt, akkor csalódni fogunk. A csaló­ dás, ahogy azt Róbert B. Dilts mondja, megfelelő tervezést igényel. Ahhoz, hogy igazán nagyot csalódjunk, sokáig kell fantáziálnunk arról, mit szeretnénk elérni. A kritériumok homályosak, ezért mások különbözőképpen értelmezhetik azokat. Eszembe jut egy példa egy általam jól ismert házaspárról. A nő szá­ mára az jelentette a hozzáértést, ha sikeresen végzett el egy feladatot. Ez nem túlértékelt, hanem egyszerű leíró kritérium volt. A férfi számára a hozzáértés azt az érzést jelentette, hogy el tud végezni egy munkát, ha arra koncentrál. A hozzáértés érzése ilyen módon önbizalmat adott neki, és nagyra értékelte. Amikor a nő azt mondta neki, hogy valamihez nem ért, nagyon ingerült lett - amíg meg nem értette, hogy felesége mit ért ezalatt. Az, hogy különböző emberek különbözőképpen ítélik meg a férfi- és a női vonzerő kritériumait, világot mozgató erő. A KRITÉRIU M O K HIERARCHIÁJA Sok dolog fontos számunkra, ezért hasznos lépés, ha felismerjük a kri­ tériumok viszonylagos fontosságát. Mivel a kritériumok a kontextustól füg­ genek, a munkánk során használt kritériumok különböznek azoktól, melye­ ket személyes kapcsolatainkban alkalmazunk. A kritériumokat használhat­ juk egy kérdés vizsgálatára is, mint például egy emberi közösség vagy egy adott munka iránti elkötelezettségünk. Ebben a témában a kritériumokat a következőképpen vizsgálhatjuk: 1. Tételezzük fel, hogy elköteleztük magunkat egy bizonyos csoporttal. Mi­ nek kellene igaznak lennie ahhoz, hogy kiváljunk belőle? Keressük meg azt az értéket vagy kritériumot, mely távozásra ösztönözne! Ne ugorjunk rög­ tön fejest élet-halál kérdésekbe, gondoljunk valami olyasmire, ami éppen csak kibillentené a mérleget! 166

2.

Most kérdezzük meg, hogy minek kellene teljesülnie ahhoz, hogy az 1. pontban leírt esemény ellenére kitartsunk! Keressük meg azt a kritériumot, ami felülírná, amit az 1. pontban meghatároztunk! 3. Ezután kérdezzük meg, minek kellene teljesülnie ahhoz, hogy az 1. és a 2. pont bekövetkezése ellenére is kilépjünk! Keressünk egy még fontosabb kritériumot! 4. Folytassuk ezt addig, amíg csak lehet, amíg már semmi sem ösztönözne maradásra, ha az utolsó (n.) kritérium bekövetkezne! Biztos, hogy találunk néhány érdekes gondolatot az 1. ponttól az n-edik pontig vezető úton. A kritériumokat sokféleképpen használhatjuk. Először is gyakran cselekszünk olyan indítékból, ami nem „tiszta”, azaz nem felel meg teljes mértékben az értékeinknek. Előfordulhat, hogy bizonytalankodunk, megtegyünk-e vala­ mit, s végül nem tesszük meg, mert más fontosabb kritérium megakadályoz ebben. Ez visszautal arra, amit az első fejezetben a célokkal kapcsolatban mondtunk. Lehetséges, hogy az adott cél fontos kritériummal támogatott, és ezért kellőképpen motiváló lehet, ha nagyobb célhoz kapcsoljuk. A kritérium szolgáltatja a cél eléréséhez szükséges energiát. Ha valamit fontossá tudunk tenni a magunk számára azzal, hogy fontos kritériumhoz kapcsoljuk, elhá­ rulnak az akadályok. Tételezzük fel, hogy azt gondoljuk, egészségünk érdekében előnyös len­ ne testmozgást végezni. Az idő eltelik, a szép tervből pedig nem lesz semmi, mert más elfoglaltságaink miatt nem tudunk időt szakítani rá. Ha a rendszeres testmozgást összekapcsoljuk azzal a céllal, hogy megjelenésünket vonzóbbá tegyük, és növeljük kitartásunkat egy szórakoztató sportban, az valószínűleg erősíti a motivációt, és az elhatározás erősebb lesz az időtényezőnél. így aztán szakítunk időt a testmozgásra. Általában arra van időnk, amit igazán meg aka­ runk tenni, és arra nincs, ami nem motivál eléggé. A kritériumokra vonatkozó gondolkodásmódunk szubmodalitás struk­ túrájú. A fontosakat nagyobb, közelibb vagy világosabb kép, hangosabb hang képviseli, vagy egy erősebb érzés, amely talán testünknek egy bizo­ nyos részén jelentkezik. Melyek kritériumaink szubmodalitásai, és honnan tudjuk, hogy melyek a számunkra fontos kritériumok? Erre nincsenek ál­ talános érvényű szabályok. Érdemes a fenti gondolatokat magunkra vonat­ koztatva megvizsgálni.

167

KÍGYÓK ÉS LÉTRÁ K - FELFELÉ ÉS LEFELÉ HALADÁS Tetteink összekapcsolása kritériumainkkal olyan, mint a „kígyó és létra” játék. Kezdhetjük egy kisebb jelentőségű témával, de ha azt fontos kritériumhoz köt­ jük, rövidesen a tábla tetejére juthatunk. Lesz motivációnk megtenni, hogy olyan szubmodalitással kezeljük, mely vonzóvá teszi. Térképeink lényege az események és a gondolatok összekapcsolásának módja. Ezek jelentik az utakat a városok között. Egy adott téma megértéséhez az arra vo­ natkozó információn kívül szükség van arra is, hogy a témát térképünk más pont­ jaival is össze tudjuk kapcsolni. Amikor céljaink nagyságrendjével foglalkoztunk, a kisebb célokat nagyobbhoz kapcsoltuk, hogy növeljük az energiát, és a nagy célt számos kisebbre bontottuk, hogy könnyebben tudjuk kezelni. Ez annak az átfo­ gó elgondolásnak a példája, melyet az NLP-ben összegzésnek, illetve lebontásnak (chunking up, chunking down) nevezünk. A lebontás (chunking down) számítástechnikai kifejezés, a bitekre bontást jelenti. A részek összegzése során a speciális­ tól az általánoshoz, a résztől az egészhez jutunk (chunking up). A kisebb lépésekre bontás során az általánostól a speciálishoz, az egésztől a részhez jutunk. A gondolat egyszerű: vegyünk például egy köznapi tárgyat, például egy széket. Hogy a követkenő szintre érjünk, azt kérdezzük: „Minek a példája ez?” Az egyik lehetséges válasz: „A bútoré.” Azt is kérdezhetjük, hogy „Minek a része ez?”, mire az egyik lehetséges válasz: „Az étkezőgarnitúráé ” A részekre bontáshoz fordítsuk meg a kérdést: „Mi a széknek nevezett tárgyak osztályának konkrét példája?” Az egyik lehetséges válasz: „Karosszék” A magasabb szint mindig magában foglalja az alacsonyabb szinten lévőt. A szinten belül oldalirányban is mozoghatunk, és megkérdezhetjük: „Mi egy másik példája a tárgyak ezen osztályának?” A széktől oldalirányba mo­ zogva az egyik válasz lehet: „Asztal” Ha oldalirányba lépünk a karosszéktől, a válasz ez lehet: „Konyhaszék” Az oldalirányú lépéseket mindig az eggyel nagyobb szint határozza meg. Nem tudunk másik példát kérni, hacsak nem tudjuk, hogy az minek a példája. A Méta modell ezt a módszert használja. A lefelé mutató irányt kutatja az egyre konkrétabb felé haladva. A Milton-modell felfelé olyan általános szintig jut el, mely magában foglalja az összes alatta levő konkrét példát. Ha valaki italt kér tőlünk, és mi kávéval kínáljuk, attól még lehet, hogy ő limonádét kért volna. Mind a kávé, mind a limonádé ital. Konkrétabb infor­ mációra van szükségünk. 168

A részekre bontás a konkrét érzékszervi észlelésen alapuló valós események­ hez vezet. (Kérek 3 deciliter 5 °C hőmérsékletű Fizzo limonádét, magas po­ hárban, 3 jégkockával, összerázva, nem keverve). Ha felső szinten kérdezzük, hogy „Miért?”, a részek összesítése végül célokhoz és kritériumokhoz vezet (italt akarok, mert szomjas vagyok). A viccek természetesen igen elterjedten alkalmazzák a szintek közötti vál­ tást, hirtelen megváltoztatva a szabályokat a legfelső szinten. Az emberek fur­ csa és csodálatos módon kapcsolnak össze dolgokat (mindenesetre saját tér­ képük szerint). Ne tételezzük fel azt, hogy gondolataik összekapcsolásához ugyanazon szabályokat használják, amelyeket mi. Ne tételezzük fel azt sem, hogy egyáltalán ismerjük szabályaikat. Mint a játékban, melyben minél többen ülnek körbe, és súgják egymás fülébe csekély változtatással a hallottakat, annál inkább eltér az üzenet értelme az eredetitől. 169

Ha tehát a dolgokat egymástól nagyon különböző dolgokká összegezzük oldal­ irányban, alapvetően eltérő pontokra juthatunk. Olyan ez, mint az a gyakran idézett gondolat, mely szerint ezen a falunyi földgolyón hat személyes kapcso­ lat összeköt az egész világgal. (Ismerem Ferit [1], aki ismeri Pistát [2], aki isme­ ri Zsuzsát [3], aki ismeri Bélát [4] stb.) Tehát még egyszer: a jelentés a kontextustól függ. A kapcsolatok na­ gyon fontosak. A falat elsősorban nem a téglák, hanem a habarcs tartja ös­ sze. Számunkra az a lényeges, hogy hogyan kapcsoljuk össze a gondolatokat összekapcsolunk tárgyalások, egyezkedések, eladás során. METAPROGRAMOK

A következő gyakorlat a felfelé lépkedés különböző módjait szemlélteti. A kávét a következő dolgok mindegyikével különböző módon lehet összekap­ csolni. Az első példában a tea is, a kávé is tagja az italok általános osztályának. Vizsgáljuk meg, hogy találunk-e különböző összekapcsolási lehetőségeket a kávé és a következők számára: 1. Tea és kávé? Ital. és kávé? 3. Kása és kávé? 4. Amfetaminok és kávé? 5. Lestyángyökér és kávé? 2 . Kukorica

(A válaszok a fejezet végén találhatók.)

170

A metaprogramok érzékszervi szűrők, amelyek meghatározzák tetteinket. Rengeteg információt vehetnénk figyelembe, de a legtöbbet figyelmen kívül hagyjuk, mert tudatos figyelmünk számára legfeljebb kilenc egység áll ren­ delkezésre. A metaprogramok minták, melyek meghatározzák, hogy milyen információ jusson el hozzánk. Gondoljunk például egy vízzel teli pohárra. Képzeljük el, hogy megisszuk a felét. A pohár félig tele van vagy félig üres? Természetesen mindkettő igaz, mivel ez nézőpont kérdése. Vannak, akik azt veszik észre, ami pozitívum az adott helycetben, ami ténylegesen van, mások pedig azt, ami hiányzik. Mindkét látásmód használható. Van, aki az egyik, van, aki a másik nézetet részesíti előnyben. A metaprogramok rendszerezettek, szokásszerűek, és ha viszonylag jól szolgálnak bennünket, általában nem kérdőjelezzük meg őket. Mintáik lehet­ nek azonosak különböző kontextusokban is, de csak kevés ember következetes a szokásaiban, tehát a metaprogramok a kontextusok változásával változhat­ nak. Más kelti fel a figyelmünket a munkahelyünkön, és más otthon. A metaprogramok azáltal, hogy ily módon szűrik a világot, segítségünk­ re vannak saját térképünk kialakításában. Más emberek metaprogramjait is megfigyelhetjük beszédük és magatartásuk alapján. Mivel a metaprogramok szűrik a tapasztalatot, és mi a nyelv eszközeivel fejezzük ki tapasztalatainkat, bizonyos nyelvi minták bizonyos metaprogramokra jellemzőek. A metaprogramok kulcsfontosságúak a motiválásban és a döntésho­ zatalban. A jó kommunikátorok a másik ember világról alkotott modelljéhez alakítják nyelvhasználatukat. Ha tehát a nyelvet a másik személy metaprogramjával összhangban használjuk, már előre úgy alakítjuk az információt, 171

hogy azt a másik könnyen értelmezhesse. Ezzel több energiát fordíthat a dön­ téshozatalra és a motiváció kialakítására. Lehetséges, hogy a következő metaprogramokat olvasva minden kategó­ riában talál az Ön számára szimpatikus szemléletet. Talán csodálkozik majd, hogyan lehetséges, hogy valaki másféleképpen gondolkozik. Ez a vezérfonal el­ vezeti saját mintájához. A metaprogram két szélsőséges mintája közül az egyi­ ket valószínűleg nem képes elviselni vagy megérteni. Az Ön mintája a másik. Sokféle minta minősíthető metaprogramnak, és a különböző NLP-könyvek különböző mintákat emelnek ki. Itt a leghasznosabbak közül adunk közre néhányat. Nem alkotunk értékítéletet ezekről a mintákról. Önmagában egyik sem „jobb” vagy „helyesebb”. Minden a kontextustól, a kitűzött céltól függ. Vannak minták, melyek meghatározott feladattípus esetén működnek a leg­ jobban. Az a kérdés, hogy feladatunk teljesítése során a leghasznosabb módon tudunk-e eljárni? Proaktív - reaktív Az első metaprogram a cselekvésről szól. A proaktív személy kezdeményez, belevág és elboldogul. Nem várja, hogy más kezdje el az akciót. A reaktív ember mások kezdeményezésére vár, vagy kivárja a cselekvésre alkalmas pillanatot. Hosszú időre van szüksége a döntéshez, vagy ténylegesen soha nem lép akcióba. A proaktív ember általában egész mondatokat, személyes alanyt (főnevet vagy személyes névmást), cselekvő igét, konkrét tárgyat használ beszéde során. Például: „Találkozom az ügyvezető igazgatóval.” A reaktív ember általában passzív igéket használ, és hiányos mondatokban beszél. Valószínűleg a minősítő kifejezéseket és a nominalizációkat részesíti előnyben, például: „Van esély arra, hogy meg lehessen beszélni egy tárgyalást az ügyvezető igazgatóval?” Még ebben a rövid példában is számos lehetőség adódik ezen minták alkal­ mazására. A proaktív embert olyan kifejezések motiválják, mint: „Kezdd el!” „Tedd meg!” „Ideje cselekedni.” Vásárlási helyzetben a proaktív emberek nagy va­ lószínűséggel kezdeményeznek, vásárolnak, és gyors döntéseket hoznak. A reaktív ember pedig valószínűleg olyan kifejezésekre reagál jobban, mint például: „Vár­ junk!”, „Elemezzük!”, „Gondoljuk meg!”, „Lássuk, mit gondolnak a többiek!” Vannak, akik ilyen extrém módon viszik át a gyakorlatba ezeket a mintá­ kat. A legtöbben azonban a kellőjellemző keverékét használják. 172

Valam i felé - valam itől el A második minta a motivációról szól, arról, hogy mire összpontosítanak a kü­ lönböző típusú emberek. A vonzási metaprogramot használók a célra összpon­ tosítanak. Arra koncentrálnak, amit el akarnak érni. A „valamitől el” típusúak könnyebben észreveszik a problémákat, tudják, hogy mit kerüljenek el, mert tisztában vannak azzal, hogy mit nem akarnak. Ez gondot okozhat számukra határozott célok kitűzése során. Emlékezzünk az üzleti élet, az oktatók és a szülők régi dilemmájára: a dicséretet vagy a nádpálcát használják érvként? Más szóval: ösztönözzük vagy fenyegessük az embereket? A válasz természetesen attól függ, kit akarunk motiválni. A „valami felé” típusú személyeket a célok és a jutalmak motiválják. A „valamitől el” típusú emberek a problémák és a bün­ tetések elkerülésével motiválhatók. A minta könnyen felismerhető a személy beszédmódjából. Arról beszél, amit akar, elér vagy nyer? Vagy arról a helyzetről, azokról a problémákról, melyeket szeretne nagy ívben elkerülni? A „valami felé” típusú emberek alkalmazottként a cél elérésben legeredményesebbek. A „valamitől el” típusú emberek nagyon jók a hibakeresésben, például minőségellenőri munkakörben érvényesülhetnek. A művészetkritikusok igen erősen „valamitől el”-orientáltak, ahogy azt nagyon sok előadóművész is bizonyíthatja. Belső - külső Ez a minta arról ad felvilágosítást, hogy az emberek hol találják meg a normái­ kat. A belső típusú embernek belső normái vannak, melyeket cselekvési folya­ matainak összehasonlítására és megválasztására használ. Az összehasonlítás és a döntés során saját normáit alkalmazza. Arra a kérdésre, hogy „Honnan tudja, hogy jó munkát végzett?”, valószínűleg így válaszolna: „Egyszerűen csak tudom.” A belső típusú emberek befogadják az információt, de a döntést a ma­ guk normái alapján hozzák. Az erőteljesen belső típusú ember mások döntésé­ nek még akkor is ellenáll, ha a döntés jó. A külső típusú emberek normáik és céljaik meghatározásához külső tá­ mogatást igényelnek. Abból tudják, hogy jó munkát végeztek, hogy ezt mások megmondják nekik. A külső típusú embernek külső normára van szüksége. Mások normáiról is érdeklődnek. Ügy tűnik, nehezen hoznak döntést. A belső típusú ember rosszul viseli az irányítást. Valószínűleg jó vállalko­ zó, és szeret a maga ura lenni. Kevéssé igényli az ellenőrzést. 173

A külső típusú ember irányítást, ellenőrzést igényel. A siker normáit kívül­ ről kell kapnia, ellenkező esetben bizonytalanná válik abban, hogy jól teszi-e a dolgát. Ezt a metaprogramot a következő kérdéssel azonosíthatjuk: „Honnan tudja, hogy jó munkát végzett?” A belső típusú ember azt fogja mondani, hogy képes ezt megítélni. A külső típusú ember azt válaszolja, hogy mert valaki más megerősítette őt megítélésben. Lehetőségek - eljárások Ennek a mintának az üzleti életben van jelentősége. A lehetőség típusú em­ ber igényli a választási lehetőséget, és alternatívákat dolgoz ki. Vonakodik jól bevált eljárásokat követni, legyenek azok bármilyen hatékonyak. Az eljárás tí­ pusú ember sikerrel követi a jól bevált tevékenységi pályát, de nem túl jó ezek kidolgozásában, mert inkább az foglalkoztatja, hogyan kell elvégezni valamit, mint az, hogy miért. Valószínűleg hisz abban, hogy létezik a dolgok elvégzésé­ nek egy „helyes” módja. Nem igazán jó ötlet az ilyen típusú embert azzal meg­ bízni, hogy különböző alternatívákat dolgozzon ki egy működő rendszerre. Az sem hasznos, ha a lehetőség típusú személyt előírt eljárás követésével bízunk meg, melyben a siker az eljárás betű szerinti követésén múlik. A rutinok köve­ tése nem erőssége. Valóságos kényszert éreznek a kreativitásra. Ezt a metaprogramot a következő kérdéssel ismerhetjük fel: „Miért válasz­ tottá jelenlegi munkáját?” A tehetőség típusú emberek megindokolják, miért. Az eljárás típusú emberek hajlamosak inkább arról beszéljenek, hogy hogyan jutottak az adott munkához, vagy egyszerűen tényeket közölnek. Ügy vála­ szolják meg a kérdést, mintha az „Hogyan?” lett volna. A tehetőség típusú emberek azokra az előremutató gondolatokra reagálnak, melyek szélesítik választási lehetőségeik körét. Az eljárás típusú emberek a vi­ lágosan megszabott, bevált útra vonatkozó gondolatokra reagálnak. Általánosító - Részletező Ez a minta az összegzéssel és felbontással foglalkozik. Az általánosító típusú emberek a nagy képet szeretik lát ni. A legszívesebben nagy információegységek­ kel dolgoznak. Gondolkodásuk az egészet tekinti át. A részletező típusú sze­ mély kisebb részinformációkkal szeret dolgozni, felépítve a kicsiből a nagyot, számára az ilyesfajta sorozatok kényelmet jelentenek. Szélsőséges esetben min­ dig csak a sorozat következő lépésével képes foglalkozni. A részletező típusú 174

emberek „lépésekről” és „sorozatokról” beszélnek, és pontos leírásokat adnak. Hajlamosak részletezni a dolgokat, és pontos megnevezéseket használnak. Az általánosító típusú személy - mint az várható - általánosít. Lehet, hogy egyes lépéseket kihagy a sorozatból, ami megnehezíti annak követését. A so­ rozatot összefüggő egésznek látja, azaz nem bontja lépésekre. Az általánosító típusú személy számos információt töröl. Egy alkalommal zsonglőrlabdákat vásároltam. A használati utasítást egy tipikusan általánosító típusú személy írhatta. így szólt: „Álljon egyenesen, egyensúlyozzon vállszélességben szétter­ pesztett lábain! Lélegezzen egyenletesen! Kezdje el a zsonglőrmutatványt!” Az általánosító típusú emberek jó stratégiai tervezők és fejlesztők. A rész­ letező típusú embereknek az apró mozzanatok egymásutánjából összetevődő feladatok felelnek meg, melyek során a részletek figyelmet követelnek. A be­ szédmód elárulja, hogy az illető általánosító vagy részletező típusú. Átfogó képről vagy részletekről beszél? Illeszkedés - Eltérés Ez a minta az összehasonlításról szól. Vannak, akik különböző dolgokban az azonosságot veszik észre. Ezt nevezzük illeszkedésnek. (Nincs kapcsolatban az Összhang mintával). Az eltérés típusú személyek a különbségekre figyelnek fel az összehasonlítás során. Rámutatnak a különbségekre, és gyakran bonyolód­ nak vitákba. A dolgokat részekre bontó és az eltérésekre figyelő ember gon­ dosan megszűri az információt, az eltéréseket keresve. Ha illeszkedő típusúak vagyunk, és nagy egységekben gondolkodunk, megőrjít bennünket a másik szőrszálhasogatása. Nézzük meg az alábbi három háromszöget! Válaszoljunk magunkban a következő kérdésre: „Mi a kapcsolat közöttük?”

▲TA Természetesen nincs helyes válasz, mivel kapcsolatuk magában foglalja mind hasonlóságaikat, mind különbségeiket. A kérdés négy lehetséges mintára világít rá. Az illeszkedő típusú em­ berek, akik a hasonlóságokra figyelnek fel, azt mondhatják, hogy mind­ három háromszög azonos (mint ahogy azonosak is). Évekig dolgoznak egyazon munkahelyen, azzal elégedettek, és jól teljesítik a lényegében vál­ tozatlan feladatokat. 175

Vannak, akik az azonosságot a kivételekkel együtt észlelik. Először a hason­ lóságokat veszik észre, majd a különbségeket. Az ábrát nézve azt mondhatják, hogy két háromszög azonos, a harmadik különböző, mert csúcsa lefele mutat. (Ami tökéletesen igaz.) Ezek az emberek általában a lassú és fokozatos változá­ sokat, valamint a fokozatosan bővülő munkaköröket szeretik. Ha tudják, hogy hogyan kell elvégezni egy bizonyos feladatot, készek azzal hosszú ideig foglal­ kozni, és a legtöbb esetben jól teljesítenek. Gyakran alkalmaznak viszonysza­ vakat, úgymint: „jobb”, „rosszabb”, „több”, „kevesebb”. Olyan reklámszövegre reagálnak, melyekben elhangzik például az, hogy „jobb”, „javított , „haladó . Az eltérést észlelő emberek azt mondanák, hogy mind a három háromszög különböző. (Ez is helyes.) Ezek az emberek keresik és élvezik a új helyzeteket, gyakran és hirtelen változtatnak munkahelyet. Azok a termékek keltik fel érdek­ lődésüket, melyeket mint újdonságot vagy a korábbiaktól eltérőt reklámoznak. Az eltérést a kivételekkel együtt észlelőszemélyek először a különbséget, majd a hasonlóságot veszik észre. Ők azt mondhatják, hogy a háromszögek különböznek ugyan, de kettő közülük csúcsával felfelé áll. Ók is keresik a vál­ tozást és a változatosságot, de nem olyan mértékben, mint az eltérést észlelő emberek. Hogy megtudjuk, működik-e ez a metaprogram, a következő kérdést tegyük fel: „Mi a kapcsolat a két dolog között?” Meggyőzési m inták A meggyőzést két szempont befolyásolja. Először a csattorna, melyen keresz­ tül az információ érkezik, másodszor az a mód, ahogy az illető a kapott in­ formációt kezeli. Először nézzük a csatornát! Gondoljunk az eladási helyzetre! Mivel lehet a vevőt meggyőzni arról, hogy a termék megeri az arat? Vagy milyen bizonyíték győz meg egy főnököt arról, hogy beosztottja jól végzi a munkáját? A valasz általában a személy elsődleges reprezentációs rendszerétől függ. Van, akinek látnia kell a bizonyítékot (vizuális). Van, akinek másoktól kell hallania. Van, akinek jelentést kell olvasnia róla, például a Fogyasztok Tanacsanak jelentesei számos terméket összehasonlítva adnák tájekoztatast. Van, akinek valamifele aktivitást kell tennie ahhoz, hogy véleményt tudjon alkotni: például használ­ nia kell a terméket, illetve együtt kell dolgoznia egy új alkalmazottal, hogy eldönthesse, az illető érti-e a dolgát. A metaprogram felismerésének kérdése: „Honnan tudja, hogy valaki jól dolgozik?” 176

A vizuális típusnak példákat kell látnia. Az akusztikus típusú személynek beszélnie kell az emberekkel, és információt kell gyűjtenie. Az olvasó típusú embernek jelentéseket vagy referenciákat kell tanulmányoznia. A cselekvő típusú ember a közös munka során győződik meg arról, hogy a másik ért ahhoz, amit csinál. Ehhez a metaprogramhoz kapcsolódik az a kérdés, hogy a különböző típu­ sú emberek hogyan tanulnak meg valamit a legkönnyebben. A vizuális típus­ nak meg kell mutatni, hogy hogyan végezhető el az adott feladat. Az akusz­ tikus típus úgy tanul a legkönnyebben, ha elmagyarázzák neki, hogy milyen módon végezze el a feladatot. Az olvasó típus elolvassa az útmutatót, számára így a legkönnyebb a tanulás. A cselekvő típus számára pedig úgy, ha a feladatot önállóan végzi el (gyakorlati tapasztalat). A metaprogram másik kérdése, hogyan kezeli a személy az információt, és azt hogyan kell számára közvetíteni. Van, akinek többször (esetleg kétszer, háromszor vagy többször) kell bemutatni a bizonyítékot, hogy meggyőzzük őt. Ezek a számos példa által meggyőzhető személyek. Vannak, akik nem igényel­ nek túl sok információt. Kapnak néhány tényt, a többit hozzáképzelik, és gyors döntést hoznak, sokszor nagyon kevés adat alapján. Ez az automatikus minta. Másfelől vannak olyanok is, akik csak egy-egy konkrét példa vagy a konkrét kontextus vonatkozásában, és sohasem teljes mértékben győzhetők meg. Ez a következetes minta. Lehet, hogy holnap az egészet újból be kell bizonyíta­ nunk számukra, mert a holnap már egy másik nap. Igénylik, hogy folyama­ tában győzzék meg őket. Végül vannak olyan emberek is, akiknek bizonyos időtartamon keresztül (egy nap, egy hét) kell bemutatni a bizonyítékot ahhoz, hogy meggyőzhetővé váljanak. Ezzel röviden áttekintettünk néhányat a főbb metaprogramok közül. Eredeti kidolgozójuk Richard Bandler és Leslie Cameron Bandler. A programokat az üzleti életben történő használatra Rodger Bailey fejlesztette tovább „Nyelvi és viselkedési profiléként. A kritériumokra gyakran hivatkoznak metaprogramként, de ezek nem minták, hanem a számunkra igazán lényeges értékek és nor­ mák, ezért ezeket külön tárgyaltuk. Az időben való tájékozódást gyakran metaprogramnak tekintjük. Vannak, akik az időben léteznek, asszociáltan élik meg idővonalukat. Vannak, akik az időn keresztül, idővonaluktól disszociáltak élnek. Gyakran metaprogramként emlegetett minta az előnyben részesített érzékelési helyzet. Vannak, akik ide­ 177

jük legnagyobb részét az első helyzetben, saját valóságukban töltik. Mások, akik több empátiával rendelkeznek, sok időt töltenek a második helyzetben. Megint mások a harmadik helyzetet részesítik előnyben. Különböző könyvekben különböző metaprogram-listákat találunk. A leg­ helyesebb az, ha a számunkra hasznos mintákat alkalmazzuk, a többit pedig figyelmen kívül hagyjuk. Ne felejtsük el, hogy a kontextus változásával való­ színűleg minden más is változik. A 90 kilós férfi az aerobic-tanfolyam kontex­ tusában (helyzetösszefüggésében) túlsúlyos lesz. A résztvevők súlyskálájának a végén helyezkedik el. Vigyük el egy sumo-birkózókkal teli tornacsarnokba. Ott a skála másik végére kerül. Ugyanaz a személy lehet proaktív az egyik kon­ textusban, és reaktív a másikban. Előfordul az is, hogy valaki nagyon konkrét a munkája kontextusában, de nagyon általános a hobbijában. A metaprogramok az érzelmi állapot függvényében is változhatnak. Lehet valaki stressz hatására inkább proaktív, nyugalmi állapotban inkább reaktív. Mint a könyvünkben bemutatott összes többi minta esetében is, a válasz min­ dig az előttünk álló személy. A minta pusztán a térkép. A metaprogramok nem az emberek beskatulyázására szolgáló újabb kategóriák. A fontos kérdés, hogy felismerhetjük-e saját mintáinkat? Milyen választási lehetőséget adhatunk má­ soknak? Ezek hasznos iránymutató minták. Egyszerre csak egy minta azono­ sítását sajátítsuk el! Tanuljuk meg, hogy az összes közül egyszerre csak egyet használjunk! Akkor használjuk őket, amikor ez hasznos! M etaprogram összefoglalás 1.

Proaktív - Reaktív A proaktív személy kezdeményezi a cselekvést. A reaktív személy mások kezdeményezésére vár, vagy arra, hogy valami történjen. Először az elem­ zésre és a megértésre fordít időt. 2 . Valami felé - valamitől el A „valami felé” típusú személy saját céljaira összpontosít, és a teljesítmény motiválja. A „valamitől el” típusú személy inkább az elkerülendő problé­ mákra összpontosít, mint az elérendő célokra. 3. Belső - külső A belső típusú személy belső normákkal rendelkezik, saját maga dönt. A külső típusú személy normáit kívülről kapja, másoktól érkező irányításra és utasításra van szüksége 178

4. Lehetőségek - eljárások A lehetőség típusú személy több választási lehetőséget igényel, eredményes az alternatívák kidolgozásában. Az eljárás típusú ember sikerrel követi a meghatározott eljárásmódot. Nem cselekvés-motivált, jól követi a rögzí­ tett lépéssorozatot. 5. Általánosító - részletező Az általános típusú személy szeret nagy információ-halmazzal dolgozni. Nem fordít figyelmet a részletekre. A részletező típusú személy a részletek­ re figyel, és az információ kisebb egységeire van szüksége, hogy értelmet adjon az átfogóbb összefüggéseknek. 6 . Illeszkedés - eltérés Az illeszkedés típusú ember összehasonlításkor általában a hasonlóságra figyel fel. Az eltérés típusú ember a különbségeket veszi észre az összeha­ sonlítás során. 7. Meggyőzési minták Csatorna: Vizuális: látnia kell a bizonyítékot. Akusztikus: hallania kell Olvasó: olvasnia kell. Cselekvő: cselekednie kell. Mód: Számos példával meggyőzhető: az információt többször meg kell kapnia ahhoz, hogy meggyőződjön valamiről. Automatikus: csak részinformációkra van szüksége. Következetes: minden alkalommal szüksége van az információra ahhoz, hogy meggyőződjön valamiről, de ez csak arra a bizonyos példára érvényes. Időtartamos: következetes információt igényel bizonyos időtartamon keresztül.

ELADÁS Az eladás pszichológiájáról már eddig is könyvtárnyi könyvet írtak, itt csak felü­ letesen tárgyaljuk, bemutatva az NLP-elvek használatának néhány lehetőségét. Az eladást, hasonlóan a reklámokhoz, gyakran félreértik. A népszerű meg­ határozás szerint a reklám az emberi intelligencia nyerészkedés céljából törté­ nő blokkolása. Valójában az eladás az egyetlen célja, mint ahogy azt Spencer 179

Johnson és Larry Wilson Az egyperces eladó című könyvében nagyon találóan írja: hozzásegíteni az embereket ahhoz, amire vágynak. Minél inkább hozzá­ segítjük az embereket ahhoz, amit kívánnak, annál jobb eladók vagyunk. Az NLP számos gondolata szolgálja ezt a célt. Fontos a kezdeti összhang. Erőforrásaink rögzítése képessé tesz arra, hogy a kihívásokat erőforrásban gazdag állapotban fogadjuk. Ha jól érezzük magunkat feladatunk megoldása során, jó munkát végzünk. A jövőbe vetítés segíthet abban, hogy azokat képleletben elpróbálva elő­ hívjuk a kívánt helyzeteket és érzéseket. A jól formált célok kitűzése felbecsül­ hetetlen eladási készség. Az első fejezetben a jól formáltság kritériumát saját céljainkra alkalmaztuk. Az ott feltett kérdéseket alkalmazhatjuk azzal a céllal is, hogy másokat segítsünk kívánságaik meghatározásában. Ez a készség döntő fontosságú az eladásban, mivel csak akkor tudjuk kielégíteni a vevő kívánsá­ gát, ha tudjuk, hogy mit kíván. A felfelé (az általános felé) és lefelé (a részletek felé) mozgás elve segíthet az emberek igényeinek kiderítésében. Melyek a kritériumaik? Mit tartanak fon­ tosnak egy termékben? Van meghatározott céljuk a vásárlással és tudunk nekik segíteni annak megvalósításában? Eszembe jut egy személyes esetem. A főutca közelében lakom, ahol a kelle­ ténél sokkal több számítógépszaküzlet van. Egy eldugott boltocska a legkere­ settebb. A tulajdonos mindig őszinte igyekezettel próbálja megtudni, milyen munkát végzünk és mire akarjuk használni a keresett eszközt vagy berende­ zést. Bár nem mindig hoz létre összhangot, mivel kérdezésmódja néha szigorú vizsgáztatásnak felel meg, biztosak lehetünk abban, hogy csak olyasmit ad el nekünk, ami konkrétan kívánságunk teljesülését szolgálja. Ha nem rendelkezik a kívánt árucikkel, átirányít abba a boltba, ahol az kapható. Jól megél, dacolva a konkurenciával, a termékeiket jóval olcsóbban kínáló nagy áruházláncokkal. Modellünkben felfelé, a vásárló kritériumai és céljai (az általános) felé kér­ dez, és lefelé lép (a részletek felé), hogy pontosan azt az eszközt adja, amire a vásárlónak szüksége van. Ez oldalirányban is eltérhet attól, amit a vásárló ere­ detileg kért. (Ez mindig megtörténik, ha odamegyek). Az oldalirányú lépés nagyon hasznos annak kiderítésére, mit kedvel a vá­ sárló a termékben. Melyek a pozitívumok? Melyek azok az eltérési pontok, amelyek miatt a vevő az egyik terméket választja a másik helyett? A vevő igé­ nyének ebben a három irányban történő kipuhatolása a legsikeresebb eladók 180

által következetesen alkalmazott minta. A kongruencia alapvető fontosságú. Használná az eladó azt a terméket, amit elad? Tényleg hisz a felsorolt előnyök­ ben? Az inkongruencia kiütközhet a hangszínben, a testtartásban, és bizony­ talanná teszi a vásárlót. KER ETEK A keretbe helyezés (framing) az NLP-ben azt jelenti, hogy a dolgokat különbö­ ző kontextusba helyezve különböző jelentést adunk nekik; olyat, amit az adott pillanatban fontosnak tartunk. Az alábbiakban az események keretbe foglalá­ sának öt hasznos példáját soroljuk fel. Néhány közülük már szerepeit az NLP más szempontjai között, de érdemes ezeket is világosan kifejteni. Cél keret A Cél keret a cél szempontjából történő értékelés. Először is legyünk tudatában célunknak, és alaposan átgondolva fogalmazzuk is meg. Pozitívan fogalmaz­ tunk? A cél irányításunk alá tartozik? Elég konkrét és megfelelő mértékű? Mi erre a bizonyíték? Rendelkezünk a megvalósításukhoz szükséges erőforrással? Hogyan illeszkedik más céljainkhoz? Másodszor: a közös haladás érdekében szükségünk lehet arra, hogy a töb­ bi résztvevő céljait is kiderítsük, hogy segítsünk meghatározniuk, ténylegesen mit is akarnak. Harmadszor: vannak kapcsolódó célok. Ha ismerjük mind a saját célunkat, mind partnerünk célját, megvizsgálhatjuk, azok hogyan egyez­ tethetők össze. Lehet, hogy meg kell tárgyalnunk az esetleges különbségeket. Végül pedig a célok szem előtt tartásával folyamatosan figyelhetjük, hogy követjük-e őket. Ha nem, akkor valami mást kell tennünk. A Cél keret szemüvegén keresztül különösen jól figyelemmel kísérhetjük tetteinket. Ha az üzleti életben az irányítók nincsenek tisztában saját céljaik­ kal, akkor döntéseikhez nem rendelkeznek szilárd alappal, és tetteik hasznos­ ságát sem képesek megítélni. Környezeti keret (Ökológia) Ezzel is foglalkoztunk már közvetlenül a célok elérésével kapcsolatban, és köz­ vetetten az egész könyvben. Hogyan illeszkednek tetteink a család, a barátok és a szakmai érdekek szélesebb rendszerébe? Kifejezik-e teljes emberi integri­ 181

tásomat? Tetteim során tiszteletben tartom-e a többi érintett integritását? A kongruencia útján tájékoztat tudattalanunk a környezetről. Ez a bölcs cselek­ vés előfeltétele. Bizonyítási keret A Bizonyítási keret a világos és pontos részletekre összpontosít. Pontosan hon­ nan tudjuk majd, hogy elértük célunkat? Mit fogunk látni, hallani és érezni? A Bizonyítási keret része a Cél keretnek, de néha hasznosan alkalmazható ön­ magában is, különösen a kritériumok vonatkozásában. „M intha” keret A kreatív problémakezelés egyik módja, hogy a lehetőségek felderítése során úgy teszünk, mintha valami már megtörtént volna. Kezdjük úgy, hogy „Ha ez történne...” vagy „Feltételezzük, hogy...” Ez számos tekintetben hasznos lehet. Ha például egy kulcsfontosságú ember hiányzik a megbeszélésre, feltehetjük magunknak a következő kérdést: „Mit tenne X, ha itt lenne?” Ha jól ismerjük X-et, a felmerülő válaszok nagyon hasznosak lehetnek. (Fontos döntés eseté­ ben utólag mindig egyeztessünk X-szel.) Az elv alkalmazásának másik módja az, hogy elképzeljük magunkat hat hónappal vagy egy évvel később, amikor már elértük célunkat, és onnan vis­ szanézve megkérdezzük: „Milyen akkori lépéseink vezettek a mostani helyzet­ hez?” Ily módon sokszor olyan fontos információkhoz juthatunk, melyeket a jelenben nehezen észrevehetők, mivel túl közeliek. Megint egy másik lehetőség az elképzelhető legrosszabb eset bekövetkeztét feltételezni. Mit tennénk, ha ez történne? Milyen választási lehetőségeink és milyen terveink vannak? A „mintha” módszerrel vizsgálható a „legrosszabb eset”, mint egy általánosabb és nagyon hasznos folyamatnak, a veszteségre ter­ vezésnek specifikus példája. A biztosítótársaságok rengeteg pénzt keresnek ez­ zel az eljárással. Visszakövetési keret Ez egyszerű keret. Megismételjük a rendelkezésünkre álló információt a má­ sik személy kulcsszavainak és tónusának alkalmazásával. Ez különbözik az összegzéstől, ami gyakran módszeresen eltorzítja a másik szavait. A visszakövetést hasznosan alkalmazhatjuk tanácskozás megnyitásakor a csoport 182

új tagjainak tájékoztatására, vagy arra, hogy meggyőződjünk a megbeszélés résztvevőinek egyetértéséről és megértéséről. Segít kialakítani az összhangot, és felbecsülhetetlen minden esetben, ha elveszítjük tájékozódásunkat. Megvi­ lágítja az előrevezető utat. Úgy tűnik, mindenki egyetért, de a résztvevőknek a végén teljesen eltérő elképzeléseik vannak arról, hogy miben értettek egyet. A visszakövetés a ki­ tűzött cél felé vezető úton tarthat minket. M EG BESZÉLÉSEK Bár a megbeszéléseket üzleti kontextusban tárgyaljuk majd, a minták bármi­ lyen kontextusban használhatók, ahol két vagy több ember találkozik egy kö­ zös cél érdekében. A fejezet további részeit olvasva gondolja meg minden min­ tánál, hogy az milyen kontextusban felel meg az Ön számára. Az NLP számos lehetőséget nyújt üzleti kontextusban. Minden üzlet leg­ nagyobb erőforrásai a benne résztvevő személyek. Minél hatékonyabbá válnak az emberek, annál hatékonyabb lesz az üzlet. Az üzlet a közös cél érdekében dolgozó csapat. Sikerük főleg attól függ, hogy milyen jól oldják meg a követke­ ző kulcsfontosságú feladatokat: a) A cél kijelölése. b) Hatékony kommunikáció a csoporton belül és a külvilág felé. c) A környezet pontos értékelése. A vásárlók szükségleteinek és reakcióinak követése. d) A siker iránti elkötelezettség: kongruencia. A sikert az üzleti életben résztvevő személyek erőfonásokban gazdag állapota, rugalmassága, érzékszervi szűrői, személyes megjelenése, kommunikációs kész­ sége határozza meg. Az NLP az üzleti életben sikert hozó készségekre irányul. Az NLP az üzleti feladatokat végző egyes személyek hatékonyságát finomít­ va és fejlesztve az üzleti szervezet lényegét ragadja meg. Értekezlet alkatmával számos ilyen készség megnyilvánul. Először az együttműködési értekezleteket tárgyaljuk, melyek során a résztvevők nagy vonalakban egyetértenek a céllal. A nyilvánvalóan ellentétes célokat tartalmazó megbeszélésekkel a Tárgyalás című fejezetben foglalkozunk. A megbeszélések célirányosak, az együttműködési értekezletek célja va­ lószínűleg a nyíltság, például információcsere, a munkatársak heti értekez­ 183

letének témája a döntéshozatal és a feladatkiosztás. További példák a kő­ vetkező évi költségvetési tervek megbeszélése, a teljesítményértékelés vagy a projektáttekintés. Fontos megbeszélés résztvevőjeként erős, erőforrásokban gazdag állapotban kell lennünk, azonosulnunk kell szerepünkkel. A rögzítések segíthetnek jó ál­ lapotba kerülni a megbeszélés előtt és közben is, ha a dolgok esetleg kezdenek félrecsúszni. Emlékezzen rá, hogy a másik személy rögzítés az Ön számára, miközben Ön is rögzítésként szolgál az ő számára. Maga a helyiség is lehet rög­ zítés. Egy iroda gyakran az íróasztal mögött ülő személy személyes hatalmá­ nak és sikerének trófeáival van tele. Minden koncentrálható erőforrásunkra szükségünk lehet. A megbeszélés résztvevőinek névsorát és napirendjét előre össze kell állí­ tani. Határozott céllal kell rendelkeznünk. Bizonyítási eljárásra is szükségünk lehet: tudnunk kell, mikor értük el a kívánt célt. Határozottan tudnunk kell, mit akarunk látni, hallani, érezni. Ha nincs célunk a megbeszéléssel, valószí­ nűleg csak az időnket pazaroljuk. A sikeres megbeszélés alapvető felépítése emlékeztet az 1. fejezetben ismer­ tetett háromperces NLP-szemináriumra. 1. Tudjuk, hogy mit akarunk! 2. Tudjuk, mit akarnak a többiek! 3. Találjuk meg ezek elérésének módját! Ez egyszerűnek és nyilvánvalónak tűnhet, de gyakran elvész a vita he­ vében, és a harmadik lépés is nehézségekbe ütközhet, ha az érdekek na­ gyon különbözőek. A megbeszélés kezdetén jussunk egyetértésre a közös célt illetően. Fontos, hogy mindenki egyetértsen a megbeszélés céljával, a közös témával, amivel fog­ lalkoznunk kell. Ha megfogalmaztuk a célt, rögzítsük! Ennek legkönnyebb mód­ ja egy kulcsmondat felírása a táblára. Egyet kell értenünk a bizonyítékban is, mely majd nyilvánvalóvá teszi a cél elérését. Használjuk a Bizonyítási keretet! Ismételjük: fontos az összhang megteremtése. Ha még nem alakult ki az összhang a többi résztvevővel, akkor azt nem-verbális eszközök és alkalmaz­ kodó nyelvhasználat segítségével létre kell hozni. Figyeljünk fel arra, ha bár­ melyik résztvevő nem azonosul a közös céllal. Lehetnek rejtett napirendi pon­ tok, és minél előbb felismerjük őket, annál jobb. 184

A megbeszélés alatt a bizonyítási, a környezeti, a visszakövetési és a mint­ ha keretek lehetnek hasznosak. A megbeszéléseket fenyegető egyik veszély az, hogy másra terelődik a szó, és mire feleszmélünk, lejárt az idő, mielőtt döntés­ re vagy eredményre jutottunk volna. Sok megbeszélés jutott már zsákutcába azért, mert a résztvevők engedtek a kísértésnek és eltértek a tárgytól. A Cél keret a hozzászólásoknak mérlegelésére alkalmazható abból a szem­ pontból, hogy azok a tárgyra vonatkoznak-e. Ily módon a meghatározott irány­ ban tarthatjuk a megbeszélést. Tegyük fel, hogy az egyik kolléga hozzászólása nem kapcsolódik a közösen elfogadott célhoz. Lehet, hogy érdekes, információkban gazdag és igaz, de nem a tárgyra vo­ natkozik. Mondhatjuk azt, hogy: „Nehezem értem, hogyan vihet ez közelebb a célunkhoz. Megmondanád, miképpen kapcsolódik ez a megbeszélésünkhöz?” Kéz- vagy fejmozdulattal vizuálisan rögzíthetjük ezt a lényegre vonatkozó kérdést. A beszélőnek kell rámutatnia arra, hogy hogyan kapcsolódik hozzá­ szólása a tárgyhoz. Ha nem kapcsolódik, értékes időt takarítottunk meg. A hozzászólás fontos lehet más kontextusban. Ezt lássuk be, és egyezzünk meg abban, hogy ezzel a felvetéssel egy másik alkalommal foglalkozunk. Már fel­ merülésekor zárjunk le és összegezzünk minden témát a kijelölt célra vonat­ koztatva, vagy állapodjunk meg abban, hogy egy másik megbeszélésen vissza­ térünk rá. Ha valaki megszakítja az értekezletet, vagy egy egészen más témára tereli a szót, azt mondhatjuk neki: „Értékelem, hogy erős érzelmei vannak ezzel a témával kapcsolatban, és tisztában vagyok vele, hogy ez fontos az Ön számára. Ugyanakkor megegyeztünk abban, hogy ezt nem itt vitatjuk meg. Találkozhatunk később, hogy visszatérhessünk rá?” Az ilyen javaslatok során figyeljük és értékeljük a kongruenciát! így megállapíthatjuk, hogy például X rágyújt, amikor elégedett az eredménnyel. Y ellenvetéseket téve mindig lefelé néz (megkérdezhetjük, hogy mire lenne szüksége ahhoz, hogy elégedettséget érezzen a témával kapcsolatban). Z rágja a körmét, ha elégedetlen. Igen sok jel­ ből mélyebb szinten is megállapíthatjuk, hogy hogyan halad a megbeszélés, és elháríthatjuk a nehézségeket, mielőtt még felmerülnének. Az értekezlet befejezésekor használjuk a Visszakövetés keretet, és egyezzünk meg az előrehaladásra és a célra vonatkozóan. Világosan határozzuk meg, hogy mi a teendő és kinek mi a feladata, majd egyezzünk meg ebben! Előfordul, hogy nem teljes az egyetértés, így a befejezés bizonyos akciók függvénye. Kérdezhet­ jük például azt, hogy „Ha ez történne, és ha X ezt tenné, és ha meggyőznénk Y-t, hogy ez így rendben van, akkor előrehaladunk?” Ez a feltételes befejezés. 185

Rögzítsük az egyetértést kulcsszavakkal és jövőbe helyezéssel. Mi emlé­ kezteti majd a résztvevőket, hogy megtegyék, amiben megegyeztek? Vetítsük a megegyezést a szobán kívülre, és feltétlenül kapcsoljuk más, független ese­ ményekhez, amelyek jelzésként szolgálhatnak, emlékeztetve a résztvevőket a megbeszélt lépések végrehajtására. Kutatásokkal bizonyították, hogy legjobban a megbeszélés első vagy utolsó pár percében történt dolgokra emlékezünk. Használjuk ki est az előnyt, a fon­ tos dolgokat a megbeszélés elejére és végére időzítsük! A megbeszélés form ája, összefoglalás A) A megbeszélés előtt 1. Tűzzük ki a célunkat (céljainkat) és határozzuk meg a bizonyítékot, mely alapján egyértelművé válik, hogy elértük a célokat! 2. Határozzuk meg a résztvevők körét és a napirendet! B) A megbeszélés alatt 1. Legyünk erőforrásokkal teli állapotban! Szükség esetén használjuk az erő­ forrás-rögzítést! 2. Teremtsünk összhangot! 3. Egyezzünk meg a közös célban és kritériumban! 4. Ellenőrizzük, hogy a témánál maradtunk-e, ily módon biztosítva a megbe­ szélés tervezett menetét! 5. Ha nem áll rendelkezésre információ, használjuk a Mintha keretet! 6 . Használjuk a Visszakövetési keretet a leglényegesebb megállapodások ös­ szefoglalására! 7. Folyamatosan haladjunk a célunk felé a Méta modell vagy bármely más szükséges eszköz használatával! C) A tárgyalás lezárása 1. Ellenőrizzük a kongruenciát és a többi résztvevő egyetértését! 2 . összegezzük a tennivalókat! Használjuk a Visszakövetési keretet, kiaknáz­ va annak előnyét, hogy a megbeszélés végén elhangzottakra könnyebben emlékezünk! 3. Ha szükséges, ellenőrizzük a megállapodás tényét! 4. Ha szükséges, használjuk a feltételes befejezést! 5. A döntésekre vonatkozóan alkalmazzuk a jövőbe helyezést! 186

ALKU Az alku mindkét fél által elfogadott közös döntés céljából folytatott kommuni­ káció. Ebben a folyamatban azáltal kapjuk meg másoktól azt, amit szeretnénk, hogy megadjuk nekik, amit ők várnak tőlünk. Ez megy végbe minden alku során, mikor bizonyos érdekek ütköznek. Bárcsak olyan könnyű lenne megvalósítani, mint leírni! Az alku egyensú­ lyozása magunk és a többi résztvevő integritása, értékei, céljai között. A kom­ munikáció előre-hátra tánclépésekből áll. Vannak azonos és vannak különbö­ ző érdekek és értékek. Ebben az értelemben az alku minden tettünket áthatja. Itt inkább az alku folyamatával, mintsem az alku tárgyával foglalkozunk. Az alku gyakran a szűkös erőforrásokról folyik. Az alku során a leg­ fontosabb képesség a célok egyeztetésének képessége annak érdekében, hogy minden résztvevő megkapja azt, amit akar (bár lehet, hogy ez nem azonos a tárgyalás kezdetén megfogalmazott igényünkkel). Előfeltevésünk szerint a sa­ ját cél elérésének legjobb módja annak biztosítása, hogy minden résztvevő el­ érje célját. A célok egyeztetésének ellentéte a manipulálás, mások kívánságának fi­ gyelmen kívül hagyása. Négy sárkány leselkedik a manipulátorokra: a lelkiismeret-furdalás, a sértődés, a tiltakozás és a bosszú. Ha az alku során a célok egyeztetésére törekszünk, a többi résztvevő nem ellenségünkké, hanem szövet­ ségesünkké válik. Ha az alku úgy keretezhető, hogy szövetségesek oldanak meg egy közös problémát, a probléma részben már meg is oldódott. A célegyeztetés az átfedés ezen tartományának megtalálása. Válasszuk külön a személyeket a problémáktól. Érdemes szem előtt tartani, hogy a legtöbb alkut olyan személyekkel folytatjuk, akikkel folyamatos kap­ csolatot tartunk fenn, vagy szeretnénk fenntartani. Akár eladásról, akár fize­ tésről, akár szabadságról alkudozunk, ha akaratunkat a másik személy kárára visszük keresztül, vagy ha a másik úgy érzi, hogy félrevezettük, elveszíthetjük a jó szándékot, ami hosszú távon sokkal értékesebb lenne, mint annak az egy megbeszélésnek a sikere. Ha azért alkuszunk, mert céljaink különbözőek, fel kell tárnunk a kü­ lönbségeket, mivel azok ráébresztenek bennünket arra, hogy mely területen köthetők kölcsönösen előnyös megállapodások. Az egyik szinten ütköző ér­ dekek konfliktusa feloldható, ha megtaláljuk a módját, hogy egy magasabb szinten minden résztvevő elérje célját. Ez az, ahol a felfelé lépés (az általános 187

felé) lehetővé teszi számunkra, hogy elérjük és kihasználjuk az alternatív, magasabb szintű célokat. A kezdeti cél csak az egyik lehetősége a magasabb szintű cél elérésének. Például a fizetésre vonatkozó alku során a több pénz (kezdeti cél) a jobb életminőség (magasabb szintű cél) elérésének csak egyik módja. Több pénz híján több szabadság vagy rugalmasabb munkaidő is jelenthet jobb életminő­ séget. A felfelé lépéssel megtalálható a különböző szempontok áthidalásának lehetősége. Az emberek különböző okokból akarhatják ugyanazt a dolgot. Pél­ dául ketten veszekednek egy sütőtökön. Mindketten maguknak akarják. Ha megindokolják, hogy pontosan miért akarják megszerezni, kiderül, hogy egyi­ kük a belsejéből szeretne süteményt sütni, a másik a héjából szeretne álarcot készíteni, azaz két különböző célért vívnak egymással. Számos konfliktus vá­ lik semmivé, ha ily módon elemezzük. Ez csak egy apró példa, de képzeljük el a látszólagos véleménykülönbségekben rejlő lehetőségeket. Patthelyzetben, ha a személy nem hajlandó átgondolni egy bizonyos lé­ pést, megkérdezhetjük: „Minek kellene történnie ahhoz, hogy ez ne legyen probléma?” vagy „Milyen körülmények között állna készen arra, hogy en­ gedjen ebben?” Ez egy Igen-ha keret kreatív alkalmazása, és a válasz gyak­ ran legyőzheti az akadályt. Arra kérjük az akadályt felállító személyt, hogy találja meg a kerülőutat. Állítsuk fel saját határainkat, mielőtt elkezdjük az alkut. Zavarba ejtő és önromboló saját magunkkal alkudozni, miközben valaki mással kell alkud­ nunk. Arra van szükségünk, amit Roger Fisher és William Ulry az alkuról 188

szóló, az Eljutás az Igenhez (Getting to Yes) című csodálatos könyvében BATNA-nak nevez. (Best Alternative To Negotiated Agreement, azaz A Kialkudott Megegyezés Legjobb Változata.) Mit teszünk, ha a partnerek minden erőfeszí­ tés ellenére sem tudnak megegyezni? Az ésszerű BATNA a cél elérésének egyik jó eszköze, mely nagyobb biztonságérzetet nyújt. Összpontosítsunk inkább az érdekekre és a szándékokra, mintsem a maga­ tartásra. Könnyű elveszni a pontversenyben, vagy elutasító magatartást tanú­ sítani, de az ilyen helyzetekből senkinek sem származik előnye. A bölcs és hosszú távra szóló megegyezés a közösségi és a környezeti ér­ dekeket is szolgálja. A kölcsönösen kielégítő megoldás az érdekegyeztetésen, valamint a győztes-győztes, nem pedig a győztes-vesztes modellen alapul. Te­ hát a probléma a fontos, és nem a személyek; a szándék, és nem a magatartás; a felek érdeke, és nem pozíciója. Fontos a bizonyítási eljárás is, amely független a felektől. Ha az alku a meg­ oldás közös keresése, akkor elvek irányítják, nem a kényszer. Az alku során bizonyos szabályokat be kell tartanunk. A másik fél ja­ vaslata után ne tegyünk azonnal ellenjavaslatot. Ajánlatunk ekkor érdekli őt a legkevésbé. Először is vitassuk meg a javaslatát! Ha nem értünk egyet vele, indokoljuk meg, hogy miért nem. Ne jelentsük ki azonnal, hogy nem értünk egyet, ezzel ugyanis süketté tesszük tárgyalópartnerünket a követ­ kező néhány mondatunkra. Minden jó tárgyaló sokat kérdez. Két jól tárgyaló személy gyakran kérdé­ sek során alkudozik egymással. „Már válaszoltam három kérdésére, most Ön válaszoljon néhány kérdésemre...” A kérdések időt adnak a gondolkodásra, és a visszautasítás alternatívái. Sokkal jobb, ha a másik fél kérdéseink eredménye­ képpen látja be helyzetének gyengeségét, mintha ezt közöltük volna vele. A jól tárgyalók világosan jelzik kérdéseiket. Azt kérdezik: „Feltehetek egy kérdést erre vonatkozóan?” Ezzel a tárgyalás résztvevőinek figyelmét a válasz­ ra összpontosítják, és a kérdezett személy számára megnehezítik a válass ki­ kerülését, hiszen az már beleegyezett a válaszadásba. Ügy tűnhet, hogy minél inkább megindokoljuk a magunk szempontját, annál inkább megerősítjük tárgyalási pozíciónkat. Az olyan kifejezések, mint például „az érvek súlya”, azt sugallják, hogy addig kell az érveket a mérleg tá­ nyérjába rakosgatni, míg a mérleg a mi oldalunkra billen. A valóságban ennek az ellentéte igaz. Minél kevesebb érvet sorakoztatunk fel, annál jobb, mert a lánc csak annyira erős, mint leggyengébb láncszeme. A gyenge érv gyengíti 189

erőset, és ha védeni kényszerülünk, ingoványos talajra tévedünk. Vigyázzunk, ha azt kérdezik: „Ez az egyetlen érve?” Hajó az érv, mondjuk azt, hogy „Igen.” Ne engedjünk a nyomásnak, ne mondjunk egy másik, szükségszerűen gyen­ gébb érvet. Tárgyalópartnerünk kérdezheti azt is: „Ez minden?” Ha lépre me­ gyünk, újabb fegyvert adunk a partner kezébe. Ha a tárgyalás a megoldás kö­ zös keresésének keretében folyik, senki nem próbálkozik ilyen trükkel. Végül használhatjuk a Igen-ha keretet, és eljátszhatjuk az ördög ügyvédjé­ nek szerepét, hogy ellenőrizzük, a tárgyalópartnerek valóban egyetértenek-e egymással. („Nem, tényleg nem hiszem, hogy ez működik, nagyon gyatrának tűnik...”) Ha a többiek is így látják, tudjuk, hogy van még tennivaló. Ha vitat­ kozni kezdenek, minden rendben van.

Ha minden területen egyetértésre jutottunk, visszakövetés, majd a legnehe­ zebb területtel fejezzük be. C) A tárgyalás lezárása: 1. Visszakövetési keret. 2 . Teszteljük az egyetértést és az azonosulást! 3. Jövőbe helyezés. 4. írjuk le a megállapodást! Minden résztvevő kapjon egy aláírt másolatot!

Tárgyalási Ellenőrző Lista A) A tárgyalás előtt: Határozzuk meg a BATNA-nkat (A Kialkudott Megegyezés Legjobb Vál­ tozata), és az alku során betartandó határokat! B) A tárgyalás folyamán: 1. Alakítsunk ki összhangot a partnerrel! 2 . Legyünk tisztában saját célunkkal, valamint annak bizonyítékával! Ismer­ jük meg a többi résztvevő célját és bizonyítékát! 3. Keretezzük a tárgyalást mint a megoldás közös keresését! 4. Határozzuk meg a fő kérdéseket, és tág keretek között jussunk egyezségre! Egyeztessük a célokat, ha szükséges, lépjünk felfelé, míg közös célt talá­ lunk! Ellenőrizzük, hogy minden részt vevő fél egyetért a közös céllal, és azonosul vele! 5. Bontsuk le a célt, meghatározva azt, hogy mely területeken a legnagyobb, illetve a legkisebb az egyetértés! 6 . Kezdjük a legkönnyebb területtel, majd haladjunk a megoldás felé a követ­ kező problémamegoldási technikák alkalmazásával: A tárgyalás közben másraterelődik a szó... A tárgy meghatározása Egymással szembenálló A közös cél meghatározása célok... felfelé és lefelé lépéssel Bizonytalanság... Visszakövetés Információhiány... Igen-ha keret és Méta modell Patthelyzet... Minek kellene történnie? 190

Válaszok: 1. Tea és kávé - italok. 2 . Kukorica és kávé - haszonnövények. 3. Kása és kávé - „k” betűvel kezdődő négybetűs szavak. 4. Amfetamin és kávé - ser­ kentőszerek. 5. Lestyángyökér és kávé - vízhajtók. 191

8. FEJEZET

PSZICHO TERÁPIA Az első NLP-modellek a pszichoterápiából származtak. Bár az NLP nem korlátozódik a pszichoterápiára, puszta véletlen volt, hogy John és Richard a modellezés megkezdésekor a pszichoterápia területén működő kivételes képességű szakemberekkel állt kapcsolatban. A mágia struktúrája I. (Structure of Magic I.) azt vizsgálta, hogyan korlátozhatjuk világunkat a nyelvhasználat útj án, és hogyan törhetünkki ezen korlátokközül a Méta modell alkalmazásával. A mágia struktúrája II. (Structure of Magic II.) a reprezentációs rendszerek és a családterápia témáját fejtette ki. Ez volt az alap, melyből az NLP számos erőteljes pszichoterápiás technikát fejlesztett ki, melyek közül hárommal ez a fejezet foglalkozik: a fóbia kezelése (deszenzitizálás), a „Huss!” minta és a belső tárgyalás. Ezen túlmenően útmutatást ad a felsoroltak legelőnyösebb alkalmazási helyzeteiről is. Valamennyi technikára vonatkozik az az általános szabály, hogy bölcsen használjuk, figyelembe véve a személy külső kapcsolatait és belső egyensúlyát. Az NLP mindig több választási lehetőséget kíván nyújtani, és nem megfoszta­ ni kíván a lehetőségektől. Két alapvető szempontot kell szem előtt tartania minden terapeutának, il­ letve mindenkinek, aki segítséget nyújt másoknak életük megváltoztatásában. Az első a kapcsolat. Alakítsuk ki és tartsuk fenn az összhangot, ily módon megalapozva a bizalom légkörét. A második a kongruencia, az azonosulás. Ahhoz, hogy segíteni tudjunk a másik személynek, teljes mértékben kongru­ ensen kell cselekednünk. A részünkről megnyilvánuló inkongruencia vegyes üzeneteket eredményez, és csökkenti a változási folyamat hatékonyságát. Ez azt jelenti, hogy kongruensen kell cselekednünk, hinnünk kell abban, hogy a módszer működik. A kapcsolat és a kongruencia magasabb logikai szinten van, mint az azokon belül alkalmazott bármilyen technika. Alkalmazzuk a Cél keretet a jelen állapotra, a kívánt állapotra, valamint az egyikből a másikba ju192

táshoz szükséges erőforrásokra vonatkozó információ összegyűjtésénél. Ezen a Cél kereten belül érzékenyen figyeljünk arra, amit látunk, hallunk és érzünk, és reagáljunk készségesen, ha az illetőnek aggodalmai tamadnak a változást illetően. Csak ezen kereteken belül alkalmazzuk a technikát. A technikák rög­ zített segédeszközök. Készüljünk fel azok rugalmas variálására, bármelyiket elvethetjük és másikat választhatunk helyette a cél elérése érdekében. Bölcsesség/Környezet/Kongruencia Kapcsolat/Összhang Gél

Váltsd a technikákat Jelen állapot

Alkalmazz erőforrásokat Érzékszervi élességet

Kívánt állapot

Rugalmasság

Információgyűjtés ELSŐ RENDŰ VÁLTOZÁS Ez az egyik mód annak eldöntésére, hogy milyen esetben alkalmazzuk a fenti technikákat. A legegyszerűbb esetben a célunk az, hogy az adott helyzetben állapotváltozást vagy reakcióváltozást érjünk el. Ezt nevezzük elsőrendű válto­ zásnak. Például észrevesszük, hogy egy bizonyos személy mindig feldühít ben­ nünket, vagy mindig kellemetlen érzésünk támad, ha munkánk során kapcso­ latba kerülünk vele. Egy másik példa a lámpaláz: ekkor a nyilvánosság előtti beszéd vagy fellépés idegessé „tesz”, és alkalmatlansági érzést kelt bennünk. 193

Az ilyen helyzet megváltoztatásához egyszerű átkeretezéssel kezdhetünk hozzá, feltárva, mikor lenne hasznos ez a reakció, és mi mást jelenthetne. Ebben az esetben a rögzítési technikák alkalmazása is hasznos. A rögzítések összeol­ vasztása, felhalmozása vagy összekapcsolása útján más kontextusból nyerünk erőforrásokat. Az eredeti viselkedés vagy állapot rögzített volt, így ugyanazt a folyamatot alkalmazzuk a rögzült állapot megváltoztatására is, mint amelynek következtében az kialakult. Az Üj viselkedés generátor (New Behaviour Ge­ nerátor) és a képzeletbeli elpróbálás szintén jól működik, ha új készségre vagy magatartásra van szükségünk. Előfordulhat, hogy ezek a rögzítési technikák a személynek a tárgyra vagy helyzetre adott túl heves reakciója miatt nem működnek. A múlt eseményei megnehezítik az irány jelen időbeni megváltozását. A Személyes élettörténet megváltoztatása (Change History) esetleg szintén nem működik, mert lehet­ nek olyan traumatikus múltbeli élmények, melyekre még gondolni is nehéz anélkül, hogy rossz érzést keltenének bennünk. Ezek fóbiát alakíthattak ki, azaz egy tárgy vagy helyzet azonnali pánikot vált ki az illetőből, mert azokat múltbeli traumákkal asszociálja. A fóbiák rendkívül változatosak lehetnek: az illető félhet a pókoktól, a repüléstől, tágas térben tartózkodva stb. Bármi le­ gyen is az ok, a reakció az elemi erejű félelem. A fóbiák kezelése hagyományos módszerekkel évekig eltarthat. Az NLP egyik technikájával a fóbia egyetlen kezelés alatt gyógyítható. Ezt vizuális, illetve kinesztetikus (vagy V/K) disszo­ ciációnak is nevezik. Ezen technika alkalmazása előtt ne felejtsük el elolvasni a 3. fejezet Rögzítések című alfejezete végén található figyelmeztetést. A FÓBIA GYÓGYÍTÁSA Érezni csak a jelen pillanatban tudunk. A kellemetlen emlekbol szármázó bár­ mely rossz érzés alapja az a mód, ahogy emlékszünk rá. Annak idején rosszul éreztük magunkat. Egyetlen alkalom is éppen elég. Múltbeli esemény rossz érzéseinek újratapasztalására a legjobb mód arra asszociált képként emlékezni. Ott kell lennünk, a saját szemünkkel látni, ami ott volt látható, és azt újra érezni. Ha disszociált módon gondolunk vissza az emlékre, azaz látjuk magunkat az adott helyzetben, s csökkenni fog az emlék­ hez fűződő kellemetlen érzésünk a jelenben. Ez kritikus tényező, mely lehetővé teszi a múltbeli eseményekhez kapcsoló­ dó rossz érzések kitörlését, és azoknak a megfelelő perspektívából való szem­ 194

lélését. Ha saját fóbiánkkal vagy kellemetlen emlékünkkel akarunk dolgozni, akkor legjobb, ha barátunk vagy kollégánk vezet át ezeket a lépéseken. A másik személy felbecsülhetetlen támogatást nyújt, ha súlyos személyes témákkal fog­ lalkozunk. A technikát a vezető vagy a terapeuta szempontjából írjuk le. 1 . A kliens nehéz utazásra indul a múltba, ezért alakítsunk ki erőteljes és biztonságos rögzítést. Megteremthetjük az „itt és most” rögzítést, vagy megkérhetjük a klienst, hogy gondoljon asszociáltan egy olyan múltbeli helyzetre, melyben biztonságban érezte magát. Lássa a jelenetet, hallja a hangokat, érezze a biztonságot. Rögzítsük ezt kinesztetikusan, érintéssel. Bizonyosodjunk meg arról, hogy érintésünk előidézi a biztonság érzését. Jó, ha megfogjuk a kezét. Szó szerint kapcsolatban leszünk azzal, amit az illető érez. A rögzítést alkalmazhatjuk egész idő alatt, vagy használhatjuk csak akkor, amikor szükségesnek ítéljük. 2. Kérjük meg a klienst, képzelje el, hogy moziban ül vagy televíziót néz, és a vásznon vagy a képernyőn kimerevített képet lát. Ha ez megtörtént, kérjük meg a klienst, hogy képzelje el, amint kilép a testéből, és látja a képernyőt néző önmagát. 3. Kérjük meg a klienst, hogy idővonala mentén menjen vissza a kellemetlen eseményhez vagy a fóbiát okozó első incidenshez. Lehet, hogy nem jut el a legelsőhöz, mindenesetre vegyük a lehető legkorábbi eseményt. Kérjük meg a klienst, hogy pergesse le a filmet az esemény előtti időben indítva, ami­ kor még biztonságban volt, egészen addig az időpontig, mikor a közvetlen veszély már elmúlt, és ő ismét biztonságban volt. Leírva ez csak egyetlen mondat, de a valóságban bizonyos időt vesz igénybe. A kliens kétszeresen disszociált helyzetből nézi a filmet: nézi magát, valamint eseményeket a képernyőn figyelő fiatalabb énjét. Ez fenntartja a szükséges emocionális tá­ volságot. A képen az A pozícióban lévő kliens nézi a B pozícióban lévő saját fiziológiáját, ahogy az a képernyőt figyeli. Ha jelentkezik a fóbia, azonnal tö­ röltessük vele a képernyőt. Kérjük meg, hogy kezdje újra a filmet, és kérjük, hogy változtassa meg a film szubmodalitásait, például sötétítve, kicsinyítve helyezze távolabbra a képernyőt, ily módon csökkentve a negatív érzések intenzitását. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy megbékéljen a tapasztalattat. Mindez időt, részünkről pedig fokozott figyelmet igényel. Legyünk kreatí­ vak és rugalmasak, hogy segíthessük a klienst a folyamat során. Miközben átvezetjük őt a tapasztalaton, fogalmazzunk pontosan, beszéljünk hozzá itt és most, amint múltbeli, fiatalabb énjét figyeli a képen. Ha a kliensen 195

A fiatalabb én a vetítővásznon

B

figyeljük

megint úrrá lesz a kellemetlen érzés, hozzuk vissza az „itt és most”-ba, erő­ sítsük meg újra a biztonság érzetét keltő rögzítést, és kezdjük elölről. (Ter­ mészetesen csak akkor, ha a kliens kívánja.) Lehet, hogy meg kell nyugtatni őt: „Biztonságban van, a jelenben van, úgy tesz. mintha egy filmet nézne.” Ez a szakasz akkor befejezett, ha a kliens képes volt egyszer nyugodtan vé­ gignézni a teljes eseményt. 4. Amikor vége a filmnek, gratuláljunk a kliensnek ahhoz, hogy először élte át a tapasztalatot anélkül, hogy a régi negatív értések eluralkodtak volna rajta, és kérjük meg, hogy „térjen vissza testébe”. Az ábrán A egyesül B-vel. Ez egyesíti a vizuális perspektívát a tényleges testhelyzettel. 5. Kérjük meg a klienst, képzelje el, hogy belép a képernyőn látott jelenetbe, megadva fiatalabb énjének az olyannyira szükséges támogatást és bátorí­ tást. Megnyugtathatja fiatalabb énjét: „A jövőből jöttem, túlélted a dolgot, és minden rendben van. Soha többet nem kell végigcsinálnod.” Az illető ma már rendelkezik erejével, erőforrásaival, tudja, amit tud, és megbirkózik a kellemetlen helyzettel. Amennyiben az eredeti esemény valódi veszélyt rejtett, nem baj, ha továbbra is él benne bizonyos fokú félelem. Ha például kígyófóbiája volt, nem árt a továbbiakban is tisztelettel viseltetnie a kígyók és az általuk képviselt veszély iránt, de a bénító félelem értelmetlen, és mos­ tanra már el is tűnt. 196

6.

Mikor a fiatalabb személy ezt megértette, kérjük meg a klienst, hogy hozza vissza fiatalabb énjét a képernyőről saját testébe. Hagyjunk számára ele­ gendő időt és nyugalmat ahhoz, hogy kipihenje magát, és magába integrál­ ja ezeket a mélyreható változásokat! 7. Jövőbe helyezés. Kérjük meg a klienst, hogy képzelje el (asszociálva) a kö­ vetkező alkalmat, amelyben várhatóan érezné a félelmet. Ez esetleg eny­ he szorongást kelthet benne, de a korábbi bénító félelem nem ismétlődik meg. Mindannyian hordozzuk a múlt félelmeinek és korlátozásainak ter­ hét. Ennek a tehernek megkönnyítése ajándék, melyet önmagunknak és másoknak adhatunk. A fóbia bizonyos értelemben komoly eredmény. Egyetlen tapasztalaton alapu­ ló erős, megbízható reakció. A fóbiás személy soha nem feledkezik meg fóbiás reakciójáról. A „jó fóbia” talán a „szerelem az első látásra” élményéhez hason­ lít. Szép is lenne jó fóbiákkal jutalmazni önmagunkat és másokat... Hogyan lehetséges, hogy valaki képes megtanulni, hogy következetesen és megbízha­ tóan rettegjen a pókoktól, de nem tanulja meg, hogy ugyanilyen következetes és megbízható módon jó érzés töltse el a szeretett személy arcának láttán? Házasságok mehetnek és mennek is tönkre, mert az egyik vagy mindkét partner tudattalan „fóbiakezelést” alkalmaz jó érzéseire, disszociálja magát a szép időktől, és asszociálja magát a rosszakhoz. A „Huss!” erőteljes technika, mely a kritikus szubmodalitások változásait használja. Olyan konkrét magatartások esetén működik, melyeket szívesen nélkülöznénk, vagy olyan reakcióknál, melyektől szívesen megszabadulnánk. Sikeresen alkalmazható rossz szokások ellen is. A „Huss!” minta azáltal vál­ toztatja meg a problémás állapotot vagy viselkedést, hogy új irányba indít el. Nem pusztán helyettesíti az adott magatartást, hanem alkotó jellegű válto­ zást eredményez. A „H U SS!” M INTA 1.

Először határozzuk meg a konkrét magatartást, illetve szokást, amelyet sze­ retnénk megváltoztatni, úgymint körömrágás, túltáplálkozás, dohányzás stb. Meghatározhatjuk a helyzetet is, melyre erőforrásokban gazdagabb ál­ lapotban szeretnénk reagálni, esetleg egy bizonyos személlyel való bánás­ módot illetően. 197

2. Tekintsük ezt a korlátozást eredménynek! Honnan tudjuk, hogy mikor je­ lenjen meg ez a probléma vagy magatartás? Milyen sajátos jelek generálják? Képzeljük el, hogy meg kell tanítanunk valakit ezekre a korlatozasokra! Mit kellene tennie az illetőnek? A reakciót mindig meghatározott és sajatos jel valtja ki. Ha ez gondola­ taink által létrehozott belső jel, alakítsuk képpé, pontosan úgy, ahogy ta­ pasztaljuk. Ha külső jel, képzeljük el pontosan, ahogy történik: asszociált képként. Például a körömrágásra vonatkozó jel lehet a szánk felé közeledő kezünk. (A „Huss!” minta legkönnyebben vizuális képekkel működik, bár auditív vagy kinesztetikus jelekkel is végezhető, ha auditív vagy kinesztetikus szubmodalitásokkal dolgozunk.) 3. Határozzuk meg a jel megjelenő képének legalább két vizuális szubmodalitását, amely megváltoztatja az arra adott reakciónkat! A kép mérete és vi­ lágossági foka általában jól működik. Az emberek többségénél a kép mére­ tének és világosságának a növelése fokozza annak hatasat. Lehetnek azon­ ban más, ugyanilyen hatásos szubmodalitások is. A két szubmodalitast egy másik képen tesztelve állapítsuk meg, hogy kifejti-e a kívánt hatást. Olyan szubmodalitásokat válasszunk, amelyek egy tartományon belül folyamato­ san változtathatók. Egy pillanatig másra gondolva szakítsuk meg az állapotot! 4 . A következő lépésben gondoljunk arra, milyenek szeretnénk lenni, mi­ lyen lenne az a személy, aki másként reagálna, akit nem korlátozna ez a reakció. Milyennek látnánk magunkat, ha elértük volna a kívánt változást? Több választási lehetőségünk lenne, tehetségesebbek lennénk, közelebb ke­ rülnénk ahhoz a személyhez, aki lenni szeretnénk? A képnek a kívánt tu­ lajdonságunkkal rendelkező önmagunkat, nem egy bizonyos magatartást kell ábrázolnia. A képnek disszociáltnak kell lennie ahhoz, hogy motiváló és vonzó legyen. Az asszociált kép azt az érzést keltené, hogy a változás már megtörtént, így nem lenne motiváló. Ellenőrizzük, hogy az új kép ökologikus, illeszkedik személyiségünkhöz, környezetünkhöz, és kapcsolatainkhoz. Miután kipróbáltuk, esetleg ne­ hány igazítást kell végeznünk rajta. Gondoljunk azokra az erőforrásokra, melyekkel ez az énkép rendelkezik! Szükségünk lesz rájuk, hogy legyőzzük a régi magatartasra csábító készte­ tést. Győződjünk meg róla, hogy a kép kiegyensúlyozott és hihető, és nem kötődik túlságosan egyetlen konkrét helyzethez sem. Legyünk biztosak 198

abban is, hogy a kép elég vonzó ahhoz, hogy jelentős elmozdulást eredmé­ nyezzen a pozitívabb állapot felé! Most szakítsuk meg ezt az állapotot, és gondoljunk másra! 5. Vegyük a generáló jelet ábrázoló képet, világosítsuk és növeljük, ha ezek a meghatározott kritikus szubmodalitások! Ennek a képnek a sarkába he­ lyezzük az új énkép kis, sötét képét. Most vegyük a korlátozás nagy, világos képét, és nagyon gyorsan változtassuk kicsivé és sötétté, míg az új képet változtassuk naggyá és világossá! A sebesség a lényeg! Ügyeljünk arra, hogy a régi kép kifakuljon és elhomályosodjon, miközben az új kép növekszik! Segíthet, ha elképzeled vagy ténylegesen ki is mondod, hogy „Huss!” Fe­ jezze ki a hang az új önmagaddá válás felett érzett izgalmadat! Töröld a képernyőt! Ismételt meg ötször, gyorsan! Az agyunk gyorsan működik. Tapasztalta már, hogy egy folyamat leírása közben érezte, hogy a másik személy a leírással egy időben meg is teszi azt? Igaza van! Azt is tette. (Gondoljon a bejárati ajtajára... de most még ne!) Minden „Huss!” után rövid időre töröljük a képernyőt azzal, hogy valami másra fordítjuk figyelmünket. A „fordított Huss!” törölné a pozitív „Huss!”-t. Ügyeljünk rá, hogy egyirányú út legyen. Ha öt ismétlés után nem működik, a továbbiakban ne folytassunk olyasmit, ami nem működik. Legyünk krea­ tívak. Esetleg a kritikus szubmodalitásokat kell módosítani, vagy a kívánt énkép nem eléggé vonzó. A folyamat működik. Józan ésszel ki tartaná meg a problémás magatartást ilyen csábító új képességekkel szemben? 6 . Ha elégedettek vagyunk, teszteljük az eredményt jövőbe lépéssel. Gondol­ junk a kiváltó jelre! Ugyanazt a reakciót eredményezi? Ha legközelebb ilyen helyzetben vagyunk, keressük az Üj reakciót. Az NLP-technikák, csakúgy, mint az agyunk, gyorsan és hatékonyan működnek. Nagyon hatékonyan juttatjuk magunkat a „Huss!” mintával mindenféle nehézségbe, anélkül, hogy egyáltalán észrevennénk. Most ugyanezt a folyamatot tudatosan használhatjuk arra, hogy valami vonzóbbhoz jussunk el. Ezek a technikák azt mutatják, hogy irányultságunkat erőlködés és fájdalom nélkül gyorsan meg tudjuk változtatni. M ÁSODRENDŰ VÁLTOZÁS A másodrendű változásban több cél és másodlagos megfontolás szerepel. Va­ lószínűleg minden terápia tartalmaz másodrendű változást, mivel az új erőfor­ 199

rást vagy reakciót a személyiség többi részének fejlesztésével és egyensúlyának visszaállításával kell támogatni. Az elsőrendű változás során ez magától meg­ történik, vagy elég enyhe ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyhassuk. A másodrendű változás leginkább annak leírására alkalmazható, hogy mi­ re van szükség ott, ahol a másodlagos célok elég erősek ahhoz, hogy blokkol­ ják a kívánt fő célt. A másodlagos célok kezelésére jó módszer a hatlépéses átkeretezés. BELSŐ KO NFLIKTUS Különböző, egymással konfliktusban levő gondolatok esetén a tárgyalási kész­ ség alkalmazható személyiségünk különböző részei közti közvetítésre. A prob­ léma megoldásához a jelenben legalább olyan szilárd egyensúlyt kell elérnünk, mint amilyennek a múltban rendelkeztünk. Mivel az egyensúly nem statikus, hanem dinamikus, szükségképpen konf­ liktusok keletkeznek a személyiségünk különböző értékeket, meggyőződéseket, és képességeket megtestesítő részei között. Lehet, hogy egymással összeegyez­ tethetetlen élményekre vágyunk. Esetleg egy másik, ellentétes igényeket képvi­ selő részünk szakítja meg a folyamatot. Ha viszont az utóbbinak adunk elsőbb­ séget, az az előbbi részünk okoz rossz érzést. A végeredmény gyakran az, hogy egyik tevékenységet sem élvezzük. Ha kikapcsolódunk, egy másik részünk élénk képeket vetít elénk minden elvégzendő munkáról. Ha dolgozunk, csak kikapcsolódásra vágyunk. Ha ismerős ez a konfliktus, mely mindkét tevékeny­ séget tönkreteszi, eljött a fegyverszünet ideje. A Belső konfliktus feloldása 1. Pontosan határozzuk meg és válasszuk szét énünk részeit! Látszólag el­ lentmondó követelményeket állítanak. Például az egyik rész szabadságot és szabadidőt, a másik biztonságot és állandó jövedelmet kínálhat. Vagy az egyik nagyon óvatosan bánik a pénzzel, a másik nagyon extravagáns. Az egyik rész túlzottan szeretne megfelelni az embereknek, a másik rossz néven veszi a vele szemben támasztott igényeket. Mindkét rész negatív ér­ tékítéletet mond a másikról. Egyes részek a szülők értékeire épülnek, és ezek nem könnyen élnek együtt énünknek a saját élettapasztalatunk alap­ ján felépített részeivel. Mindegyik résznek van értékes eleme. 200

2. Alkossunk mindegyik részből vizuális reprezentációt! Ha két részről van szó, akkor az egyiket az egyik, a másikat a másik kezünk jelképezheti, vagy magunk mellé ültethetjük őket a székre. Hozzunk létre mindegyik részről teljes vizuális, kinesztetikus és auditív reprezentációt! Hogy néznek ki? Mit éreznek? Hogyan hangzanak? Jellemezhető találó szóval vagy kifejezéssel? Kérjük meg mindkét reszt, hogy nezze végig az idovonalunkat, a jelent és a jövőt, meghatározva önmagát, személyes élettörténetét és irányultságát. 3. Derítsük ki mindegyik rész szándékát! Méltányoljuk, hogy mindkettő szándéka pozitív. Menjünk felfelé a szükséges szintig, melyen a részek megegyeznek egy közös célban! Valószínűleg mindkettő egyetert egesz személyiségünk állandó jó közérzetére való törekvésben, és mindkettő­ nek egyet kell értenie a megegyezés létrehozásában. Kezdjünk alkudni, mintha valódi emberekkel lenne dolgunk! Ha a részek hadilábon állnak egymással, lehet, hogy az egyetlen közös megegyezés a személy további túlélése lesz. 4. Tárgyaljunk! Milyen erőforrásokkal rendelkeznek az egyes részek, me­ lyek segítséget nyújthatnának a másiknak szándéka végrehajtásában? Mi­ lyen kompromisszumot lehetne kötni? Hogyan működhetnének együtt? Mit kívánnak az egyes részek a másiktól ahhoz, hogy mindkettő elége­ dett legyen? Világossá válik, hogy a konfliktusuk akadalyozza szandekaik megvalósítását. Érjük el, hogy a részek jelezzék, ha valamire szükségük van, mint például több idő, engedély, figyelem vagy elismerés. 5. Kérdezzük meg mindkét részt, hajlandó-e egyesülni a másikkal közös problémáik megoldása érdekében! Nem döntő, hogy ez meg is történjen. Lehet, hogy jobb, ha a részek távol maradnak egymástól. Ha azonban haj­ landók egyesülni a számunkra megfelelőnek érzett módon, integráljuk mindkettőt fizikailag testünkbe! Ha a részeket kezeink képviselték, ös­ szekulcsolva vizuálisan kapcsoljuk azokat egymáshoz. Azután hozzunk létre képet, hangot és érzést az új, egyesített részről és fogadjuk ezt be magunkba a számunkra megfelelő sebességgel! Engedélyezzünk ma­ gunknak rövid pihenőt a változás érzékelésére! Ez az új rész új tudásunk és megértésünk fényében esetleg felülvizsgálja idovonalunkat, atkeretez múltbeli eseményeket és tapasztalatokat. Esetleg más részek is felszínre bukkannak a tárgyalás során. Minél mélyebb a konfliktus, annál valószínűbb, hogy ez megtörténik. Lehet, hogy ezeket is 201

be kell vonni az alkuba. Virginia Satir sokszor rendez „találkozót” a részek számára, melyben különböző személyek a kliens különböző részeit játsszák el, míg a kliens a kibontakozó dráma rendezője. A részek alkuja a konfliktusok mélyebb szinten történő feloldásának erő­ teljes módja. A konfliktus soha nem kerülhető el. Bizonyos korlátok között ez az új egyensúly megteremtésének egészséges és szükséges feltétele. Az emberi lét gazdagsága és csodája sokféleségéből ered, az érettség és boldogság alapja a személyiségünk különböző részei közti egyensúly és ezek együttműködése.

9. FEJEZET

TANULÁS M ODELLKÉPZÉS ÚTJÁN Nekünk, embereknek természetes adományunk a tanulás képessége. Az évek múlásával sokunknál lelassul ez a folyamat. Néhányunk tanulási képessé­ ge az egész élet során változatlan. Növekedve azáltal tanulunk meg járni és beszélni, hogy járó és beszélő emberek vesznek körül. Naponta cselekszünk (első tapogatózó lépéseink), figyeljük az eredményt (többször elesünk), és en­ nek megfelelően változtatjuk cselekvésünket (bútorokba és emberekbe ka­ paszkodunk). Lényegében ez a modellképzés útján történő tanulás. Ahogy növünk, apró „sikerek” és „kudarcok” sorozatává értékeljük át ezt a termé­ szetes tanulási folyamatot. A szülőktől és tekintélyes személyektől kapott megerősítésektől kísérve vágyni kezdünk a „sikerekre”, és félni a „kudarcok­ tól”. Úgy tűnik, hogy természetes tanulási folyamatainkat a kudarctól való félelem gátolja a leghatékonyabban. Mark Twain mondta, hogy ha úgy kel­ lene megtanulnunk járni és beszélni, mint ahogy írni és olvasni tanulunk, mindenki sántítana és dadogna. Mi a különbség a természetes tanulási mód és a kevésbé jól működő tanu­ lási módok között? Ezen a ponton hasznos lehet összehasonlítani a természe­ tes tanulási folyamatot John és Richard első modellezési kísérleteivel. HOGYAN KEZDŐDÖTT AZ NLP-M ODELLEZÉS? Amikor John és Richard 1972-ben találkozott a Kaliforniai Egyetemen, Santa Cruzban és összebarátkoztak, John a nyelvészeti tanszéken volt tanársegéd, Richard utolsó éves volt. Richardot nagyon érdekelte a gestalt-terápia. Már ko­ rábban is tanulmányozta azt, és készített néhány videofelvételt is Fritz Perls munkájáról barátja, Bob Spitzer, a Science and Behaviour Books kiadó tulajdo­ nosa számára. Ezek a szalagok szolgáltatták az anyagot A terápia szemtanúja (Eyewitness To Therapy) című könyvhöz. 203

202

l

Bob Spitzernek volt egy birtoka Santa Cruz közelében, amelyet bérbe adott barátainak. Abban az időben Gregöry Bateson lakott ott, Richard pe­ dig beköltözött az ugyanazon a telken, Batesonétól kőhajításnyira lévő ház­ ba. Richard hetenként egyszer, esténként 5 dollár díj ellenében gestalt-ön­ fejlesztő csoportokat vezetett. Újra felvette a kapcsolatot John Grinderrel, s olyannyira felkeltette érdeklődését a gestalt-terápia iránt, hogy ő is csatla­ kozott ehhez a csoporthoz. John kíváncsian érkezett. Richard tudta, hogy képes gestalt-csoportok sike­ res vezetésére, de szerette volna pontosan tudni, hogyan csinálja, és mely mód­ szerek hatékonyak. Nagy különbség pusztán képességgel rendelkezni, vagy ha­ tározottan tudni, hogyan használható ez a képesség sikeresen. John és Richard megállapodott. Richard megismerteti Johnnal saját gestalt-terápiás módszerét, John pedig megmagyarázza Richardna, hogy mi az, amit valójában tett. így John eljárt a hétfő esti csoportfoglalkozásokra, és modellezte Richardot, aki az általa fontosnak tartott mintákat szemmozdulatokkal és hanglejtéssel jelezte. John nagyon gyorsan tanult. Két hónapra volt szüksége, hogy feltárja a mintákat, és azokat úgy hajtsa végre, mint Richard. John a csütörtök esti cso­ portot vezette, amit csak „megismételt csodának” neveztek. A résztvevők éle­ tük ugyanazon csodáit kapták csütörtök esténként Johntól, mint a többiek hét­ fő esténként Richardtól. Aztán Richard megbízást kapott, hogy megfigyelőként vegye videóra azt az egyhónapos tréningprogramot, melyet Virginia Satir Kanadában tartott csa­ ládterapeutáknak. Richard már ismerte Virginiát, baráti kapcsolatban voltak. A program során a stúdióban tartózkodott, elszigetelődve a többiektől, csak a mikrofon közvetítette számára a szemináriumi teremben elhangzottakat. Megosztott fülhallgatójával egyik fülén a felvétel hangerejét követte, miköz­ ben a másikon Pink Floyd-lemezeket hallgatott. Az utolsó héten Virginia ta­ nácsadási szituációt gyakoroltatott, és megkérdezte, hogy a résztvevők hogyan kezelnék az esetet a tanult módszerek alkalmazásával. Ügy tűnt, a résztvevők elakadtak. Ekkor Richard beviharzott, és sikeresen megoldotta a problémát. „Tökéletes” - mondta Virginia. Richard abban a különös helyzetben volt, hogy bárki másnál többet tudott Virginia terápiás mintáiról anélkül, hogy azokat tudatosan próbálta volna elsajátítani. John modellezte Richardnak néhány Virginia Satirtól származó mintáját, és meghatározta őket. Egyre hatékonyabban tudtak dolgozni. A munka két hó­ nap helyett mindössze három hetet igényelt. 204

Most már két leírásuk volt a hatékony terápiáról; két egymást kiegészítő, és egymással ellentétes modell: Virginia Satiré és Fritz Perlsé. A tény, hogy Satir és Perls tökéletesen különböző egyéniségek voltak, akik képtelenek lenné­ nek békésen megférni egyazon szobában, különösen értékes például szolgált. A mindkettőjük által használt terápiás mintákat személyes stílusok különbö­ zősége tette még világosabbá. John és Richard a munka folytatásaként először Milton Ericksont modellezte, és a hipnotikus minták gazdag gyűjteményét ál­ lította össze. Az üzleti élet, a nevelés, az egészségügyi gondozás terén működő, kiemelkedő teljesítményt mutató személyek készségeinek modellezési folya­ mata rendkívül eredményes, a kezdeti idők óta egyre több területen alkalmaz­ zák, maga a módszer is finomodott. M ODELLEZÉS Az NLP lényege a modellezés. Az NLP a kiválóság tanulmányozása, mely a modellképzés folyamatának segítségével felszínre hozza, meghatározza a kivá­ lóságok magatartásmintáit. Melyek a sikeres emberek magatartásmintái? Ho­ gyan érik el az eredményeiket? Mit tesznek másképp, mint a kevésbé sikeresek? Miben különböznek tőlük? A fenti kérdésekre adott válaszok hozták létre az NLP-vel kapcsolatos valamennyi készséget, technikát és előfeltevést. A modellezés legegyszerűbben az emberi kiválóság megismétlésének fo­ lyamataként határozható meg. Hogy egyesek miért emelkednek ki a többiek közül, azt eddig általában velük született tehetségükre vezették vissza. Az NLP túllép ezen a magyarázaton, megkeresve a módot, hogy hogyan emelkedhe­ tünk ki a lehető leggyorsabban. Ha elménket és testünket úgy használjuk, mint a csúcsteljesítményt nyújtó emberek, növelhetjük tetteink minőségét és ered­ ményeinket. Amit az NLP modellez, az lehetséges, hiszen mások már tényle­ gesen végrehajtották. A teljes modellezési folyamat három fázisból áll. Az első fázisban a modell társaságában vagyunk, miközben ő a bennünket érdeklő magatartást gyakorolja. Az első fázis során a második pozíciós eszközök alkalmazásával az ő valóságába képzeljük magunkat, és azt tesszük, amit ő, míg megközelítőleg ugyanazokat az eredményeket érjük el. Arra összpontosítunk, hogy mit csinál (magatartás és fiziológia), hogyan csinálja (belső gondolkodási stratégiák), és miért csinálja (tá­ mogató meggyőződések és feltételezések). Az „amit” közvetlen megfigyelésből nyerhetjük. A „hogyan”-t és a „miért”-et kérdésekkel deríthetjük ki. 205

A második fázisban a modell magatartását módszeresen megfosztjuk bi­ zonyos elemeitől, megvizsgálva, hogy mi okozza a különbséget. Ha valame­ lyik elemet kihagyva csak kismértékű különbséget tapasztalunk, akkor arra az elemre nincs szükség. Ha egy másik elemet kihagyva a kapott eredmény jelentősen különbözik az eredeti állapottól, akkor az az elem fontos része a modellnek. Ebben a fázisban finomítjuk és kezdjük tudatosan megérteni mo­ dellünket. Ez szöges ellentéte a hagyományos tanulási mintáknak. A hagyo­ mányos tanulás szerint apránként adagoljuk a részeket, míg az egész összeáll, így azonban nehezen tudhatjuk meg, hogy mi az, ami lényeges. A modellezés a gyorsított tanulás alapja, az összegyűjtött valamennyi elemből hagy ki bizo­ nyos elemeket, ily módon meghatározva melyek szükségesek. A harmadik és utolsó fázisban kiválasztjuk azt a módszert, melynek se­ gítségével másokat is megtanítunk a készségekre. A jó tanár olyan környe­ zetet teremt, melyben tanítványai saját maguk tanulják meg, hogy hogyan érjenek el eredményeket. A modellek egyszerűek és tesztelhetők. Nem szükséges tudnunk, miért működnek, mint ahogy az vezetéshez sem kell ismernünk az autó működését. Ha eltévedünk az emberi magatartás útvesztőjében, a kivezető út megtalálá­ sához térképre van szükségünk, nem pedig annak a pszichológiai elemzésére, miért is akarjuk megtalálni a labirintusból kivezető utat. A bármely területen végzett modellezéssel technikákhoz férünk hozzá, eredményeket érünk el, valamint további eszközöket kapunk a modellezés­ hez. Az NLP generatív, mert eredményei alkalmazhatók magának az NLP.nek hatékonyabbá tételére is. Az NLP az önerőből megvalósított személyes fejlődés programja. Modellezhetjük saját kreatív és erőforrásokkal teli álla­ potunkat, és abba tetszés szerint belehelyezhetjük magunkat. Ha több erő­ forrás és kreativitás áll rendelkezésünkre, még inkább erőforrásokkal telítet­ té és kreatívabbá válhatunk... Ha sikeresen modellezünk, ugyanazokat az eredményeket érjük el, mint a modellünk, és a kiváló képességeket nem kell önmagukban modelleznünk. Ahhoz, hogy megtudjuk, hogyan kreatív valaki, vagy hogyan sikerül depres­ szióssá válnia, ugyanazokat a kulcskérdéseket kell feltenni. „Ha egy napig a helyedben lennék, mit kellene tennem, hogy gondolkodásom és magatartásom megegyezzen a tiéddel?” Minden ember a maga egyedi erőforrásait és személyiségét viszi bele a cse­ lekedeteibe. Nem válhatunk új Einsteinné, Beethovenné vagy Edisonná. 206

Ahhoz, hogy ugyanazt érjük el, és úgy gondolkodjunk, mint ők, az ő egyedi fiziológiájukra és személyes élettörténetükre lenne szükségünk. Az NLP nem állítja, hogy bárki Einsteinné válhat, azt azonban igen, hogy bárki gondolkod­ hat úgy, mint Einstein, és ha akarja, a híres fizikus gondolkodásmódját alkal­ mazhatja saját életében. Ha így tesz, közelebb jut személyes zsenialitásának ki­ bontakoztatásához, és kiválóságának egyéni kifejezéséhez. Összefoglalva: bármilyen emberi magatartást modellezhetünk, ha ural­ juk a meggyőződéseket, a fiziológiát és a részletes gondolkodási folyamatokat, vagyis az ezek alapját képező stratégiákat. Mielőtt ezt részletesebben megvizs­ gálnánk, emlékezzünk arra, hogy itt csak a felszínét érintjük ennek a terület­ nek, mely olyan óriási, mint saját jövőbeli lehetőségeink. MEGGYŐZŐDÉSEK Mindannyiunknak vannak saját magunkra, másokra és arra vonatkozó meggyőződéseink, hogy milyen módon hat tapasztalataink minőségére a külvilág. Meggyőződéseink befolyásolják magatartásunkat - ezen az össze­ függésen alapulnak az „önbeteljesítő jóslatok” -. felerősíthetik vagy akadá­ lyozhatják bizonyos magatartásainkat. Ezért olyan fontos a meggyőződé­ sek modellezése. A kiváló képességekkel rendelkező emberek meggyőződéseit az egyik legegyszerűbb módon úgy modellezhetjük, hogy megkérdezzük őket, miért teszik azt, amit tesznek. A kapott válaszok feltárják meggyőződés- és értékrendszerüket. A következő rövid történet egy római fiúról szól, aki órákon át nézte egy furcsa fiatalember megfeszített munkáját. Végül a fiú megszólalt: „Uram, miért üti azt a követ?” Michelangelo feltekintett munkájából, és így válaszolt: „Mert a belsejében egy kiszabadulni vágyó angyal van.” Meggyőződéseink általában három formában jelentkeznek. Vonat­ kozhatnak arra, hogy bizonyos dolgok mit jelentenek. Ha például abban hi­ szünk, hogy az élet alapvetően konkurenciaharc, halálunk után valószínűleg teljesen más tapasztalataink lesznek az életről, mintha abban hinnénk, hogy az étet egyfajta spirituális iskola, amely sok gazdag és beteljesítő lecket kínai. Lehetnek meggyőződéseink arra vonatkozóan is, hogy mi mit okoz (ok és okozat), így hozzuk létre az életünket meghatározó szabályokat. Vonat­ kozhatnak arra is, hogy mi az, ami fontos, és mi az, ami leginkább számít, kialakítva így értékrendünket és kritériumainkat. 207

Meggyőződéseink modellezése során azon meggyőződéseinkre össz­ pontosítunk, amelyek a minket leginkább érdeklő speciális készségekre és ké­ pességekre vonatkoznak, és azokat a leghatékonyabban támogatják. Néhány jó kérdés a meggyőződések és metaforák kiderítésére: 1 . Miért teszed, amit teszel? 2. Mit jelent ez számodra? 3 . Mi történne, ha nem tennéd? 4. Milyen ez? Mihez tudnád hasonlítani? 5. Mire tesz képessé?

Mihelyt előhívtuk a másik személy meggyőződéseit, magunk is elkezdhetünk kísérletezni velük. Ha túllépünk az egyszerű megértésen, és „felpróbáljuk” a meggyőződést, hogy lássuk, „hogy áll nekünk , a különbség melyrehato lehet. Ehhez egy ideig cselekedjünk úgy, mintha a meggyőződés igaz lenne, es figyel­ jük meg, mi változik, ha így teszünk. Einstein egyik alapvető meggyőződése volt, hogy az univerzum barátságos hely. Képzeljük el, mennyire másnak lát­ szana a világ, ha úgy cselekednénk, mintha ez igaz lenne! Milyen új tetteket hajtanál végre, ha hinnél ebben? Mit csinálnál másképpen? Mi egyébre lennél képes? Ha észrevesszük, hogy önmagunk és kívánságunk megvalósulása között pusz­ tán meggyőződésünk áll, új meggyőződést tehetünk magunkévá egyszerűen azáltal, hogy úgy cselekszünk, mintha az igaz lenne. FIZIOLÓGIA Képzeljük el, hogy egy egészen pici gyereket nézünk. Ahogyan a baba tágra nyílt szemmel felnéz ránk, szélesen elmosolyodunk. A gyerek elégedetten gü­ gyög, és azonnal visszamosolyog ránk. Fiziológiánkhoz, ebben a példában a mosolyunkhoz való illeszkedéssel a gyerek - miközben ezt figyeli - megtapasz­ talja örömünk egy részét. Ez a bevésésként ismert jelenség - a csecsemő öntu­ datlanul utánozza a körülötte levő személyek arckifejezését, mintáit és mozdu­ latait. Felnőttként, felvéve a körülöttünk levők arckifejezéseit, hanghordozását és mozdulatait, képesek leszünk lemásolni belső állapotukat, miáltal hozzáfér­

hetővé válnak korábban kihasználatlan erőforrásaink. Gondoljunk valakire, akit csodálunk vagy tisztelünk. Képzeljük el az illetőt úgy, mintha ezt a köny­ vet olvasná. Hogyan lélegezne? Milyen lenne az arckifejezése? Változtassunk testtartásunkon, üljünk, lélegezzünk úgy, ugyanolyan arckifejezéssel, mint az elképzelt személy. Eközben figyeljük a felmerülő új gondolatokat és érzéseket. Némi jártasság birtokában a fiziológia lemásolása lehet a legfontosabb moz­ zanat. Egy kiváló síelő modellezéséhez például addig figyelnénk, hogy hogyan síel, míg mi is ugyanúgy kezdenénk mozogni. Ezzel megtapasztaljuk, milyen érzés azt tenni, amit ő tesz, némi intuíciónk támadhat arról is, milyen érzés annak a személynek lenni, vagy legalábbis abban a testben lenni. A mozgás, a testtartás, sőt a légzés mintáinak pontos tükrözésével belül úgy érezhetjük ma­ gunkat, mint ő. Ezáltal hozzáférhetünk azokhoz az erőforrásokhoz, amelyek felfedezése számára esetleg évekbe telt. STRATÉGIÁK A gondolkodási stratégiák a modellezés talán legkevésbé nyilvánvaló részei. Ezért mélységeiben tekintjük át a stratégiákat, mielőtt továbblépnénk a model­ lezés egyéb szempontjainak vizsgálatára. A stratégia gondolataink és magatartásunk szervezése a feladat tel­ jesítése érdekében. A stratégiák mindig pozitív célra irányulnak. Meg­ győződéseinkkel be-, illetve kikapcsolhatok. A feladat sikeres elvégzéséhez hinnünk kell abban, hogy erre képesek vagyunk, ellenkező esetben nem kö­ teleztük el magunkat teljesen. Abban is hinnünk kell, hogy a cél elérését kiérdemeltük, és készen kell áll­ nunk a szükséges gyakorlásra vagy felkészülésre. Abban is hinnünk kell, hogy érdemes mindezt elvégezni. A feladatnak fel kell keltenie érdeklődésünket vagy kíváncsiságunkat. Alkalmazott stratégiánk érzékelési szűrőink része, meghatározza, hogyan érzékeljük a világot. Bizonyítja ezt a következő kis játék. Olvassuk el a követke­ ző mondatot és számoljuk meg, hány „D” betűt találunk benne. A TAPASZTALT HÁZIASSZONYOK TUDTÁK, HOGY MEGTAKARÍTANI SOKFÉLEKÉPPEN LEHET, ALKALOMADTÁN ÚGY, HOGY NAGYOBB BEVÁSÁRLÁST RENDEZNEK. 209

Könnyű? Az az érdekes, hogy különböző emberek különböző szamu „D be­ tűt látnak, és mindannyiban biztosak benne, hogy igazuk van. És igazuk is van, mindenkinek a saját realitásában. A legtöbb ember egy „D -t lát az első alkalommal, néhányan többet. Emlékezzünk ra: ha az, amit teszünk, nem mű­ ködik, tegyünk valami mást! Tegyünk valami nagyon különbözőt! Menjünk végig a mondaton visszafelé, betűről betűre! Hány „D -t vettünk eszre elsőre, és hányat nem? Néhány „D” fölött valószínűleg azért siklottunk át, mert magunkban mondtuk a szavakat, és arra hagyatkoztunk, hogy a „D” hangok hívják fel fi­ gyelmünket jelenlétükre. A „D” kiejtve hasonul a „T -hez, különösen, ha egy­ más mellett vannak. Mihelyst minden szót visszafele nézünk at, a betűk mar nem kapcsolódnak össze ismerős szavakká, és a „D”-k láthatóvá válnak. Azt kérdeztük, hányszor látja a „D” betűt, nem azt, hogy hányszor hallja. A straté­ gia megváltoztatásával másképp látjuk a világot. SIKER RECEPT A stratégiák megértéséhez gondoljunk egy mesterszakacsra. Receptjet hasz­ nálva valószínűleg képesek leszünk ugyanolyan, vagy majdnem ugyanolyan jól főzni, mint ő. A stratégia a siker receptje. Az ízletes étel elkészítéséhez három alapvető dologra van szükségünk. Ismernünk kell a hozzávalókat. Tudnunk kell, mennyit kell azokból felhasználnunk, és ismernünk kell a mi­ nőségüket. Ismernünk kell az elkészítés helyes sorrendjét is. Egy sütemény esetében nagy különbséget jelent, hogy a tojásokat sütés előtt, közben vagy utána tesszük bele. A teendők sorrendje a stratégiában ugyanilyen döntő fon­ tosságú, még akkor is, ha az egész néhány másodperc alatt történik. A stra­ tégia hozzávalói a reprezentációs rendszerek, a mennyiséget és a minőséget a szubmodalitások képviselik. Stratégia modellezéséhez a következőkre van szükségünk: 1. Hozzávalók (reprezentációs rendszerek). 2. Ezek mennyisége és minősége (szubmodalitasok). 3. A lépések sorrendje. Tegyük fel, hogy van egy barátunk, aki nagyon tehetséges egybizonyos te­ rületen. Ez lehet belsőépítészet, ruhavásárlás, matematikatanítás, korai felke­ lés, vagy akár az, hogy ahol megjelenik, ott ő lesz a társaság lelke. Kérjük meg 210

a barátunkat, hogy vagy mutassa be ezt a magatartást, vagy gondoljon vissza egy ilyen alkalomra. Győződjünk meg arról, hogy összhangban vagyunk, és ő asszociált kongruens állapotban van. Kérdezzük meg: „Mi volt abban a helyzetben a legelső dolog, amit tettél vagy gondoltál?” Lesz valami, amit látott (V ), hallott (A) vagy érzett (K). Ha ezt megválaszolta, kérdezzük meg: „Mi történt közvetlenül ezután?” Haladjunk így végig a tapasztalaton. Kérdéseink, megfigyeléseink alapján, esetleg a Méta modell alkal­ mazásával, megtudjuk, milyen reprezentációs rendszereket használ a személy, és milyen sorrendben. Aztán kérdezzük minden felfedezett VAK reprezentá­ ció szubmodalitásairól. A megközelítési jeleket és a predikátumokat nagyon hasznosnak fogjuk találni kérdéseink irányításában. Ha például erre a kér­ désre: „Mi következik ezután?” azt a választ kapjuk: „Nem tudom”, és közben barátunk felfelé néz, megkérdezhetjük, hogy lát-e valamilyen mentális képet, mivel számára a következő lépés esetleg vizuális belső kép. Ha kérdésünkre azt válaszolja, „Nem tudom, egyszerűen csak világos számomra”, újra csak a belső képekről kérdezhetjük. A stratégiában az érzékek vagy a külvilág felé, vagy befelé fordulnak. Ha a személy azokat belsőleg használja, a szemmozgás jelzéseit figyelve megtudhat­ juk, hogy emlékezik vagy konstruál. Például kezdődhet valakinek a motivációs stratégiája azzal, hogy megte­ kinti a munkát, amit el kell végeznie (vizuális külső - Vk). Azután konstruál egy belső képet a kész munkáról (vizuális belső konstruált - Vbk), kellemes érzés tölti el (kinesztetikus belső - Kb), és azt mondja magának, hogy jó len­ ne elkezdeni (auditív párbeszéd - Abp). A személy motiválásához mondhatjuk: „Nézd ezt a munkát, képzeld el, milyen jó érzés lesz, ha elkészülsz vele, jobb, ha nekikezdesz!” A teljes stratégia: Vk> Vbk> Kb > Abp Teljesen más megközelítésre van szükségünk olyan személynél, aki megnézi a munkát (Vk), és azt kérdeni önmagától (Abp), „Mi történne, ha nem végez­ ném el?” Konstruálja a lehetséges következményeket (Vbk), és rosszul érzi ma­ gát (Kb). El akarja kerülni ezt a rossz érzést és a következményeket, úgyhogy nekilát. Az első személy a jó érzésre törekszik. A második a rossz érzést akarja elkerülni. Az első személyt a csábító jövő képével motiválhatjuk, a másodikat a megtorlás kilátásba helyezésével. 211

Minden tanárnak, menedzsernek, trénernek motiválnia kell az em­ bereket, így hasznos lehet számukra ezeknek a stratégiáknak az ismerete. Mindenkinek van vásárlási stratégiája, és a jó kereskedő nem ugyanazt mondja mindenkinek. Van, akinek arra van szüksége, hogy megnézze az árut, és átbeszélje az előnyeit saját magával, míg felébred benne az érzés, hogy meg akarja vásárolni. Másoknak esetleg arra van szükségük, hogy halljanak az áruról, jó ötletnek véljék, és lássák magukat a használata köz­ ben. A jó eladók ennek megfelelően változtatják megközelítésüket, ha való­ ban ki akarják elégíteni a vásárló igényét. A tanárok számára alapvető fontosságú, hogy megértsék diákjaik különbö­ ző tanulási stratégiáit, és arra reagáljanak. Van olyan tanuló, akinek arra van szüksége, hogy meghallgassa a tanárt, majd belső képet alkosson a témáról. Van, aki először vizuális reprezentációt igényel. Egy kép ezer szónál is többet érhet, de nagyon sok függ attól, ki nézi. Vannak, akik inkább naponta halla­ nának ezer szót. A tanár, aki ragaszkodik ahhoz, hogy csak egyetlen helyes tanulási mód van, hajlamos ragaszkodni ahhoz is, hogy mindenkinek ezt a stratégiát kell követnie. Ez megnehezíti azoknak a tanulóknak a helyzetét, akik más stratégiát alkalmaznak. Az álmatlanságban szenvedők elalvási stratégiát tanulhatnak. Kezdhetik azzal, hogy megfigyelik a relaxált testi érzeteket (Kb), miközben lassú, álmosító hangon elmondják maguknak (AbP), milyen kellemesen érzik magukat. Lehet­ séges, hogy meglévő stratégiájuk alkalmazása során minden kellemetlen tes­ ti érzésre felfigyelnek, miközben, aggódó hangot hallanak, amely azt mondja, milyen nehéz elaludni. Adjunk hozzá még néhány gyors mozdulatot, ragyogó és színes képet, és kiváló stratégiájuk lesz az ébren maradásra - ami éppen az ellentéte annak, amit szerettek volna elérni. A stratégiák eredményeket hoznak letre! A kívánt eredmenyeket értük el? Oda érkezünk, ahova menni akarunk? Bármely stratégia tökéletesen műkö­ dik, hasonlóan egy vonathoz, de ha rossz vonatra szállunk fel, nem oda fogunk megérkezni, ahová szerettünk volna. Ne a vonatot hibáztassuk! ZENEI STRATÉGIA Ezen gondolatok néhány jó példáját tartalmazza a tanulmány, amelyben e könyv egyik szerzője vizsgálja, hogyan memorizálják a zenét a tehetséges ze­ nészek. Hogyan képesek megjegyezni a zenei futamokat mindössze egyszeri­ 212

kétszeri hallás után? A tanulókat megkérték, hogy tapsoljanak vagy énekelje­ nek vissza rövid zenei részeket, majd kérdésekkel derítették ki stratégiájukat, megfigyelve hozzáférési jeleiket és predikátumaikat. Volt néhány minta, melyet a legsikeresebb tanulók mindegyike használt. Zenehallgatás közben következetesen egy bizonyos testtartást, szemmozgást és légzési mintát alkalmaztak, fejüket egyik oldalra döntve lefelé néztek. Tes­ tüket ráhangolták a zenére. Ahogyan hallgatták (Ak), át is érezték a zenét (Kb). Ezt gyakran nevezték a mű „hangulatának” vagy a darabról szerzett „benyomásnak”. Ez az érzés kép­ viselte mind a darab egészét, mind az azzal való kapcsolatukat. A következő lépés a zene vizuális megjelenítése volt. A legtöbb tanuló gra­ fikonfélét vizualizált, amelynek függőleges tengelye a hang magasságát vagy mélységét, vízszintes tengelye a hangzás időtartamát képviselte (Vbk). Minél hosszabb vagy nehezebb volt a darab, annál több tanuló hagyatkozott erre a képre, mint vezetőre. A kép mindig világos, tiszta és éles volt, kényelme­ sen olvasható távolságban helyezkedett el. Néhány tanuló kottát vizualizált, pontos hangjegyekkel, partitúraként, de ez nem volt lényeges. Az érzés, a hang és a kép már az első meghallgatás során összeépült. Az érzés átfogó összefüggést nyújtott a részletes képhez. A további meghallgatá­ sokat a még bizonytalan részletek rögzítésére használták. Minél nehezebb volt a dallam, annál fontosabbak voltak ezek az érzések és képi emlékek. A hallga­ tók közvetlenül a meghallgatás után mentálisan újrahallgatták a dallamot az eredeti hangfekvésben, de általában sokkal nagyobb sebességgel, hasonlóan a videomagnó gyors előrecsévéléséhez (Abk). Visszaéneklés vagy -tapsolás közben minden hallgató újra hallotta a dalla­ mot, általában az eredeti hangfekvésben (Abújra), miközben ismét látta a képet, és érezte az általános érzést. Ez a darab tárolásának és felidézésének három különböző lehetősége számukra. Kisebb részekre bontották fel a zenét, meg­ figyelték mind a hangmagasság, mind a ritmus ismétlődő mintáit. Ezekre vi­ zuálisan emlékeztek, akár egyszeri hallás után is. Ügy tűnik, hogy a zenére való emlékezés erős auditív memóriát igényel, de a tanulmány kimutatta, hogy ez szinesztézia. Ez a dallam keltette érzés képi hangzása. Hallották a dallamot, alkottak egy érzést, ami a darab egészet kép­ viselte, és a hallottak és érzéseik felhasználásával alakították ki a zene képét. Az alapstratégia sémája Ak > Kb > Vbk > Ab. Ez a stratégia a hatékony me­ morizálás és tanulás néhány általános szempontját illusztrálja. Minél több do213

lóg képviseli számunkra az anyagot, annál valószínűbb, hogy emlékszünk rá. Idegrendszerünk emlékezete annál erősebb, minél nagyobb részét vonjuk be a folyamatba. A legjobb tanulók váltogatni is tudták a különböző reprezentá­ ciós rendszereket, néha az érzésre, néha a képre koncentráltak, attól függően, hogy milyen zenét hallottak. Minden hallgató hitt a képességeiben. A siker az elkötelezettség, a hit és a rugalmasság együtteseként összegezhető. Mielőtt elhagynánk a zene stratégiáit, álljon itt egy érdekfeszítő részlet Mo­ zart egyik leveléből arról, hogy hogyan komponált ő: Mindez felgyújtja a lelkemet, és ha nem zavarnak, a téma kiteljesedik, rendszerezetté és meghatározottá válik, és az egész, még ha hosszú is, majdnem teljesen és befejezetten él bennem, úgyhogy egyetlen pillan­ tással áttekinthetem, mint egy szép képet vagy egy gyönyörű szobrot. A részleteket nem egymás után hallom, hanem az egészet egyszerre. El sem tudom mondani, hogy ez milyen gyönyörűség! E. Holmes idézete Mozart egyik 1789-ben írt leveléből. The Life of Mozart, Includinghis Correspondence Chapman and Hall, 1878 EM LÉKEZÉSI STRATÉGIA Jó a memóriád? Ravasz kérdés, mert a memória nominalizacio, nem lathato, hallható vagy érinthető. Az emlékezés folyamata a fontos. A nominalizaciok időbe kövült cselekvések. Az emlékezet statikus, nem befolyásolható. Jobb, ha megállapítjuk, hogyan memorizálunk és hogyan fejleszthetjük a folyamatot. Mi az emlékezési stratégiánk? Hogyan memorizálnánk a következő jelso­ rozatot? (Tegyünk úgy, mintha nagyon fontos lenne emlékezetben tartani.) DJW18EDL4215 MOSTANTÓL SZÁMÍTVA HARMINC MÁSODPERC ÁLL RENDELKEZÉSRE... Lejárt az idő. Takarja le a lapot, vegyen egy mély lélegzetet és írja le a jelsort. Hogyan tet­ te mindezt? És ami még fontosabb, bárhogyan sikerült is, mi az, amit tett? Tizenkét karakter különálló egységként való fejbentartása meghaladja a tudatos értelem kapacitását. 214

A megjegyezhetőség érdekében a karakterek néhány blokkba való csopor­ tosítása stratégiát igényel. Lehet, hogy újból és újból elismételte végtelenített magnószalagként (Ab). A magnószalagszerű felvételek csak nagyon rövid ideig tarthatók fejben. Lehet, hogy ritmikusan ismételgette. Lehet, hogy leírta (Kk). Lehet, hogy figyelmesen megnézte, és aztán lelki szemeivel újra látta (Vbk), miközben balra felfelé né­ zett. Talán színeket vagy más szubmodalitást használt, hogy annak segítségé­ vel emlékezhessen a belső képre. A képeket a hosszú távú, a magnószalagszerű felvételeket a rövid távú memória tárolja. Ha ezt a kis tesztet egy ismerősünkön próbáljuk ki, va­ lószínűleg meg tudjuk mondani, hogy az illető milyen stratégiát használ, anélkül, hogy erre rákérdeznénk. Esetleg látjuk, hogy szája hangtalanul mo­ zog, vagy szemei újra és újra átfutnak a képen. Talan mosolyog, ha valami mulatságos kapcsolatot fedez fel. Sokat segít, ha értelmet adunk a véletlenszerű sorozatnak. Például lefor­ dítható arra, hogy Don Juan (aki W-ben él), 18 évesen Elment DéLre 421 eS gőzmozdonnyal. Ha, a fél percet azzal töltjük, hogy értelmet adunk a sornak, az jó memorizálási mód. Jó, mert összhangban van az agy természetes működé­ sével. Ha mentális képet alkottunk Don Jüanról délen, valószínűleg lehetetlen lesz elfelejteni a sorozatot a fejezet végéig, hiába próbáljuk. Róbert B. Dilts számol be egy asszonyról, aki egy bemutató foglalkozáson ismertette stratégiáját. A sorozat a következő volt: A2470558SB. Az illető Cordon Bleu-szakács volt. Először, mondta, az ABC első betűjével kezdődik. Az­ tán jön a 24. Életkor, amikor főszakács lett. A következő a 705. Ez azt j elentette, hogy 5 percet késett a reggeliről. Az 58-at nehéz volt megjegyezni, azért azt eltérő színben látta. Az S magában állt, ezért azt felnagyította. Az utolsó betű a B volt, az ABC második hetűje, ami az elején levő A-hoz kapcsolódott. Most takarjuk le a lapot, és írjuk le ezt a betű és számsorozatot. Ne felejtsük el azt a karaktert, amelyik nagyobb, mint a többi... Valószínűleg sikerült leírni. Előzőleg még csak meg sem próbálták. Ha próba nélkül visszaemlékeznek rá, mire lennének képesek, ha megpróbálták volna? Sokkal gyengébb eredményt értek volna el. A próbálkozás mentális energiá­ kat emészt fel, és a szó jelentése előfeltételezi, hogy a feladat nehéz, és alkal­ masint kudarccal végződik. Minél inkább próbáljuk, annál nehezebbé válik! A ráfordított nagy erőfeszítés gátolja. A jó és hatékony stratégia könnyűvé és könnyeddé teszi a tanulást, a hatékonyságot nélkülöző struktúra megnehezíti! 215

Megtanulni tanulni a legfontosabb készség, melyet már az első osztálytól kezdve oktatni kellene. Az oktatási rendszer főleg arra koncentrál, amit ta­ nít, azaz a tananyagra, és figyelmen kívül hagyja a tanulási folyamatot. En­ nek két következménye van. Az első, hogy sok tanulónak gondot okoz az információ befogadása. A második, hogy még ha meg is tanulják, sok értel­ me nincs számukra, mert az ismereteket környezetükből kiemelve kapják. Tanulási stratégia híján a tanulók információ-papagájjá válhatnak, és információ szempontjából mindig másokra lesznek utalva. Képesítésük információra, nem pedig tanulásra vonatkozik. A tanulás magában fog­ lalja mind az emlékezést, mint a megértést: az információkat kontextus­ ba kell ágyazni ahhoz, hogy értelmet kapjanak. A kudarcra és annak kö­ vetkezményeire való összpontosítás tovább nehezíti a tanulók helyzetét. Mindenkinek joga van a kudarcra. Még azok is követnek el hibát, akik jól tudnak tanulni, de a hibákat visszajelzésként használva megváltoztatják cselekedetüket. A célt tartják szem előtt, és megőrzik erőforrásokkal teli állapotukat. Az osztályzatok nincsenek hatással a tanuló által alkalmazott stratégiára. Azok pusztán a teljesítményt értékelik, és csak a tanulók érdemhierarchia szerinti megkülönböztetését szolgálják. A tanulók esetleg keményebben próbálkoznak ugyanazzal az eredménytelen stratégiával. Ha számos ha­ tékony stratégiára tanítanák meg őket, eltűnnének a közöttük levő nagy teljesítménykülönbségek. A hatékony stratégiák tanításával minden diák jobb eredményeket érne el. Enélkül a tanítás az emberek hierarchiába ren­ dezésének egyik módja. Fenntartja a korábbi helyzetnek megfelelő állapo­ tot, birkákat és kecskéket billogoz, különválasztva az egyiket a másiktól. Az egyenlőtlenségek megerősítést nyernek. A tanítás magában foglalja a jó összhang létrehozását, a diák követését és bevezetését teste és tudata használatának legjobb stratégiájába vagy mód­ szerébe annak érdekében, hogy értelmezni tudja az információt. Ha a tanu­ lók hibáznak, és ismételten hibáznak, valószínűleg teljesítményük alapján vonnak le általános következtetéseket képességeikre és meggyőződéseikre vonatkozóan, és azt hiszik, hogy nem képesek megoldani a feladatot. Ez az­ után önmagát beteljesítő jóslattá válik. Sok iskolai tantárgy az unalomhoz és örömtelenséghez kötődik, meg­ nehezítve ezáltal a tanulást. Miért olyan fájdalmas és időigényes gyakran az oktatás? Az oktatás teljes időtartama alatt megtanult tananyag legnagyobb 216

része kevesebb, mint feleannyi idő alatt megtanulható lenne, ha a gyereke­ ket motiválnák, és megtanítanák a jó tanulási stratégiára. Minden gondolkodási folyamatunk stratégiákon alapul, és stratégiá­ inkat általában nem alkalmazzuk tudatosan. Sokan teljes gondolkodási fo­ lyamatukat mindössze néhány stratégia segítségével bonyolítják le. H ELYESÍRÁSI STRATÉGIA Az angol helyesírás nagyon fontos készség, mely sok ember számára nehezen elsajátítható. Az iskolában alapokat kaptunk a kreatív íráshoz, és fogalmazás­ hoz, de nem a kreatív helyesíráshoz. Róbert B. Dilts a jó helyesírók által hasz­ nált folyamatot tanítja, melyet egyszerű, hatékony stratégiába szervezett. A jó helyesírók majdnem mindig ugyanazon stratégiát alkalmazzák. Talán Ön is szívesen ellenőrzi önmagán, hajó helyesíró, vagy egy jó helyesíró isme­ rősén. A jó helyesírók felfelé vagy egyenesen előre nézve vizualizálják a szót betűzés közben, majd lefelé nézve ellenőrzik, hogy érzésük szerint helyes-e. A gyenge helyesírók általában a kiejtés alapján írnak. Ez a módszer kevés­ bé hatékony. A helyesírás a szó leírása, képi megjelenítése a papíron. Az első nyilvánvaló lépés a belső vizualizálás. Az angol szavak írott formájának és ki­ ejtésének kapcsolatára nem vonatkoznak egyszerű helyesírási szabályok. A fo­ netikai helyesírási rendszer még a saját címét sem tudja helyesen betűzni. A jó helyesírók arról számolnak be, hogy látják a szó mentális képét, ami ismerősnek tűnik. Egyszerűen érzik, hogy helyesnek látszik. A kiváló helyesírók, olvasószerkesztők mondják, hogy csak egy pillantást vetnek az oldalra, és a rosszul írt szavak azonnal szemükbe ötlenek. Ha jó helyesírók szeretnénk lenni, vagy már azok is vagyunk, és érdekel, hogy mit teszünk, kövessük az alábbi stratégiai lépéseket: 1. Gondolj valamire, ami az ismerősség és kellemesség érzésével tölt el! Ha érzed ezt az érzést, nézz néhány másodpercig a betűzendő szóra! Esetleg segít, ha a szót balra fent helyezed el a vizuális mezőben. 2. Azután nézz félre, mozdítsd a szemedet felfelé és balra, és próbálj emlékez­ ni a szó helyesírására! Figyeld meg az esetleges hiányokat, és visszanézve a szóra újra tekintsd át, mely betűk illenek az üres részekbe. Ismételd a folya­ matot, amíg teljes egészében le tudod képezni a szót! 3. Nézz föl a mentális képedre, és írd le, amit látsz! Ellenőrizd, hogy helyes-e! Ha nem, térj vissza az 1. lépésre, nézd meg újra a szót, és képzeld el tisztán a képet! 217

4. Nézz föl a mentális képedre, és betűzd a szót visszafelé! Ez bizonyítja, hogy tiszta a kép. A kiejtés alapján a betűzök nem képesek visszafelé be­ tűzni a szót. Ez az alapstratégia kiegészíthető néhány hasznos ötlettel a) Alkalmazzuk azokat a szubmodalitásokat, melyek segítségével a kép a leg­ könnyebben válik tisztává és megjegyezhetővé! Gondoljunk egy emlékeze­ tes jelenetre! Hol látjuk azokat képzeletben? Melyek a szobmodalitásai? He­ lyezzük a betűzni kívánt szót ugyanarra a helyre, és lássuk el ugyanazokkal a szubmodalitásokkal! b) Segíthet, ha a szót a kedvenc színünkben látjuk. c) Az is segíthet, ha ismerős környezetbe helyezzük. d) A szubmodalitás változtatásával tegyük feltűnővé a nehéznek talált része­ ket! Nagyítsuk fel, közelítsük, vagy változtassuk a színét! e) Ha a szó hosszú, bontsuk három-négy betűs csoportokra! A betű mérete tegye lehetővé, hogy az egész szó beférjen a látótérbe, de még jól olvasható legyen! Esetleg írjuk ujjunkkal a levegőbe a látott betűket, vagy ha kinesztetikusan fogékonyak vagyunk, a karunkra is rajzolhatjuk azokat, kinesztéziai érzékeléssel egészítve ki a képet. Ezt a stratégiát a kanadai New Brunswickban lévő Monctoni Egyetemen vizs­ gálták. Átlagos helyesírókat osztottak négy csoportra. A megoldandó helyes­ írási teszt értelmetlen szavakat tartalmazott, melyeket a tanulók azelőtt nem láttak. Az első csoportnak (A) megmutatták a szavakat, és megkérték őket, hogy azokat vizualizálják balra felfelé nézve. A második csoportot (B) csak vizualizálásra kérték, de nem szóltak a szem helyzetéről. A harmadik csoport­ nak (C) egyszerűen annyit mondtak, hogy tanulják meg a szavakat, ahogyan akarják. A negyedik csoporttól (D) azt kérték, hogy jobbra lefelé nézve vizua­ lizálják a szavakat. A teszteredmények érdekesek voltak. Az (A) csoport eredménye 20 száza­ lékkal javult az előző teszthez képest. A (B) csoport 10 százalékos javulast mu­ tatott. A (C) csoport eredménye nagyjából azonos maradt, amint az várható is volt, mert stratégiájuk nem változott. A (D) csoport eredménye 15 százalékkal romlott, mert olyan szemmozgással próbálták vizualizálni a szavakat, amely azt különösen megnehezíti. 218

A jó helyesírás készség kérdése. Ezen stratégia követésével bármilyen szót le tudunk írni helyesen. A szavak bemagolasa segíthet abban, hogy ezeket a szavakat helyesen tudjuk leírni, de ettől még nem leszünk jó helyesírók. A ma­ golás nem fejleszti a készséget. Ezt a helyesírási stratégiát sikerrel használták dyslexiásnak minősített gye­ rekek esetében. Ezek a gyerekek gyakran egyszerűen auditív vagy kinesztetikus típusúak. Csodákozunk, mér taníttyák még mindig a kiejtésen alapuló hejesírási móccert az iskolákban... STRATÉGIA A KREATIVITÁSHOZ Inkább szórakoztatom az embereket abban a reményben, hogy ta­ nulnak, mint tanítom őket abban a reményben, hogy szórakoznak. Walt Disney Róbert B. Dilts megalkotta a rendkívül kreatív és sikeres, munkáival számta­ lan embernek örömöt szerző Walt Disney által használt stratégia modelljét. Walt Disney nagyon jó üzleti tanácsadó lehetett volna, mert az általa alkalma­ zott általános kreatív stratégia bármilyen probléma megoldására használható. Walt Disneynek, a kreatív álmodozónak csodálatra méltó fantáziája volt. Az életben elérni kívánt bármilyen cél fele az almodas az első lepes! Mindannyian álmodozunk arról, hogy mit akarunk, mit tehetnénk, hogyan változtathatnánk a dolgokon - de hogyan valósítható meg mindez a gyakorlatban? Hogyan ke­ rülhető el, hogy vágyaink valóra válása helyett keserű csalódás érjen? És ho­ gyan érhető el, hogy a megvalósított almokat a kritikusok is jól fogadjak. Disney először is megálmodta vagy elképzelte a tervezett filmet. A film szereplőinek érzéseit úgy alkotta meg, hogy az ő szemszögükből szemlélte a történetet. Rajzfilm esetében megkérte a rajzolókat, hogy a figurák a saját érzéseiket fejezzék ki. Azután reálisan vette szemügyre a tervet. Mérlegelte a ráfordítandó pénzt és időt, az anyagi forrásokat, és összegyűjtött minden szükséges információt, megbizonyosodva arról, hogy a film sikerrel elkészíthető. A megálmodott filmet egy kritikus néző szemével nézte végig. Feltette ma­ gának a kérdést: „Érdekes? Szórakoztató?” Azt is mérlegelte, hogy van-e benne unalmas jelenet, függetlenül attól, hogy ő ragaszkodna-e hozzá. 219

Disney három különböző személyt testesített meg: az Álmodót, a Realistát és a Kritikust. Munkatársai ismerték ezt a három személyiséget, de sohasem tudták, hogy a következő értekezleten melyik kerül előtérbe. Disney valószí­ nűleg ezzel tartotta egyensúlyban az értekezleteket, mindig azt az álláspontot képviselve, amely szerinte nem kapott elég nyomatékot. A stratégia, amit formailag akár használhatunk is, a következő: 1.

Válaszd ki a tetszőleges nehézségű megoldandó problémát, de most még ne gondolj rá! Jelölj ki a földön magad előtt három pontot, ahová léphetsz! Egyet az Álmodó, egyet a Kritikus, egyet a Realista számára. 2 . Gondolj olyan alkalomra, mikor kreatív voltál, amikor Álmodó részed kreatív választási lehetőségeket teremtett! Lépj az Álmodó helyére, és éld át újra az élményt! Az Álmodóként rendelkezésedre álló erőforrásaidat és a stratégiádat rögzítsd ahhoz a helyhez, ahol állsz! Ha nehéz hozzáférned ilyen kreatív referencia-tapasztalathoz, keress egy metaforát a problémára, amely segítheti kreatív gondolkodásodat! Model­ lezhetsz valakit, például egy ismerősödet, aki jó kreatív álmodó. Kérdezd meg tőle, hogyan éri el ezt az állapotot, majd térj vissza a folyamatba! Lehet, hogy a problémát kisebb, kezelhető részekre kell osztanod. Ne gondolkodj reálisan, az később jön! Ne cenzúrázz, ne értékelj! Még tudatos részedet is kivonhatod zenehallgatással vagy fizikai tevékenységgel. Amikor már ked­ vedre álmodoztál, lépj vissza a semleges pozícióba! 3. Gondolj vissza egy olyan alkalomra, mikor körültekintő és realista vol­ tál egy tervvel kapcsán, akár a sajátod volt, akár másé! Olyan időszakra emlékezz, amikor elegáns és hatékony módon valósítottál meg egy tervet! Ha nehezen megy, modellezz valakit! Kérdezd meg tőle, mily módon va­ lósít meg terveket, vagy tégy úgy, mintha az ő helyében lennél! „Hogyan valósíthatnám meg ezt a tervet, ha én lennék X?” Cselekedj úgy, mintha te volnál X! Ha ezzel készen vagy, lépj a Realista helyére. Realista állapotodat és erőfor­ rásaidat rögzítsd ehhez a ponthoz! Amikor újra átélted a tapasztalatodat, lépj vissza a semleges pozícióba! 4 . Az utolsó lépés a kiértékelés. Ekkor lép színre a Kritikus. Emlékezz olyan esetre, amikor alkotó módon bíráltál valamit, aminek hiányosságait épp­ úgy láttad, mint erősségeit, és pontosan meghatároztad a problémákat! 220

Lehetett saját terved, de lehetett egy kollégádé is. Ha ez nehéz, modellezz egy jó kritikust, akit ismersz! Ha van referencia-tapasztalatod, lépj be a har­ madik kiválasztott helyre, és éld újra a tapasztalatot! Amikor befejezted, lépj ki! Ezzel az Álmodót, a Kritikust és a Realistát három különböző helyen rögzítet­ ted. Ez lehet három különböző hely a dolgozószobádban, de akár három kü­ lönböző szoba is. Valószínűleg úgy tapasztalod, hogy az egyik pozíciót sokkal könnyebben közelíted meg, mint a többit, amiből esetleg szeretnél következ­ tetéseket levonni saját tervedre vonatkozóan. Ezen pozíciók mindegyike ön­ magában is stratégia. Ez a kreativitási stratégia igazi szuperstratégia: három különböző stratégia egyetlen stratégiában. 5. Képzeld el a téged foglalkoztató problémát vagy a célt! Lépj az Álmodó helyzetébe, és engedd szabadjára a gondolataidat! Az Álmodónak nem kell realistának lennie. Az álmok általában vizuálisak, és az Álmodó va­ lószínűleg vizuálisan konstruált gondolatokat használ. A határ a csillagos ég! Ne engedd, hogy a realitás megfékezze gondolataidat! Ötletroham! Mit tennél, ha tudnád, hogy nem vallhatsz kudarcot? Az Álmodó ebben a mondatban foglalható össze: „Kíváncsi vagyok, mi lenne, ha...” Ha be­ fejezted, lépj vissza a semleges pozícióba! Ellentétben azzal, amit az isko­ lában hallottál, az ébren álmodás az időtöltés nagyon hasznos, kreatív és élvezetes időtöltés lehet. 6 . Lépj a Realista helyére, és gondolj megálmodott tervedre! Szervezd gondo­ lataidat! Hogyan lehetne azt a gyakorlatba átültetni? Hogyan lehetne meg­ változtatni, hogy reális legyen? Amikor elégedett vagy az eredménnyel, lépj vissza a külső pozícióba! A Realista ezt kérdezi: „Hogyan tudom megten­ ni?” A benned élő Realista túlnyomó részben valószínűleg kinesztetikus, ő a „tettek embere”. 7. Most lépj a Kritikus helyére, vizsgáld meg és értékeld a tervet! Hiányzik va­ lami? Ha a terv végrehajtása mások együttműködését is igényli, mit nyújt ez számukra? Mit nyújt az én számomra? Érdekes? Megéri? A Kritikus kér­ dése: „Mi hiányzik? Mit nyújt a számomra?” Ügy tűnik, a Kritikus főleg belső párbeszéddel operál. 8 . Lépj vissza az Álmodó helyére, és változtasd meg a tervet kreatív módon, felhasználva mindazt, amit a Realistától és a Kritikustól tanultál! 221

csak akkor fognak hozzá, ha a kidolgozott ötlet mindegyik helyen működik. A folyamat végén már nem az lesz kérdés az, hogy: „Megtegyem-e?”, hanem: „Meg kell tennem! Mi mást tehetnék?” Ez a kiegyensúlyozott stratégia jó példája. Magában foglalja mindhárom el­ sődleges reprezentációs rendszert, így minden információs csatorna rendelke­ zésre áll. Az Álmodó általában vizuálisan működik, a Realista kinesztetikus, a Kritikus auditív. Ha a belső folyamat körbejár, és nem vezet sehová, ki kell lépnünk a stra­ tégiából. Ebből a külső pozícióból újra áttekinthető az egész folyamat, és időben leállhatunk. VISSZA A M ODELLEZÉSHEZ

Folytasd a három pozíció váltogatását, amíg a terv mindhárommal össz­ hangba kerül. Fiziológiád és idegrendszered működése pozíciónként válto­ zik. A váltások során őrizd meg a cél folytonosságát! Ahhoz, hogy a kritika építő, ne pedig romboló jellegű legyen, ne felejtsük el, hogy a Kritikus sem reálisabb az Álmodónál, csak más módon gondolkodik a lehetőségekről. A Kritikusnak nem szabad kritizálnia az Álmodót vagy a Rea­ listát! A Kritikusnak a tervet kell kritizálnia! Néhány ember saját magát kri­ tizálja, és ettől rosszul érzi magát, ahelyett, hogy a kritikát tervére vonatkozó hasznos visszajelzésként használná. A Kritikus néha túl korán érkezik, és da­ rabokra tépi az álmokat vagy az Álmodót. Vannak, akik természetes módon alkalmazzák ezt a stratégiát. Kijelölnek egy helyet vagy egy szobát a kreatív gondolkodásra, egy másik helyet a gyakor­ lati tervezésre, egy harmadikat pedig az értékelésre és a kritikára. Ha a fenti három gondolkodásmódot egyértelműen elkülönítjük egymástól, mindhárom optimálisan fog működni, anélkül, hogy zavarná a többit. A megvalositashoz 222

A stratégiákból kimozdulva, a modellezés egyéb aspektusait szemügyre véve érde­ mes futólag megemlíteni egy olyan szempontot, ami esetleg aggodalmat okoz. Kultúránk különös hiedelme, hogy a cselekvésmód egyértelmű meg­ határozása zavarja annak helyes elvégzését, mintha a tudatlanság előfeltétele lenne a kiválóságnak. A feladat végzése közben tudatos figyelmünket termé­ szetesen a feladatvégzésre összpontosítjuk. Az autóvezető sem gondol tudato­ san mindenre, amit tesz, miközben teszi, és a zenész sem követ nyomon min­ den lejátszott hangjegyet. Utólag azonban mindegyikük el tudja magyarázni, hogy mit is tett éppen. A bármilyen területen működő hozzáértő és a mester közötti egyik kü­ lönbség az, hogy a mester visszatérve el tudja mondani, hogy pontosan mit tett, és hogyan tette. A mesterek hozzáértése tudattalan, és képesek készségü­ ket világosan kifejteni. Ez utóbbi képességet nevezzük metakogniciónak. A metakognició teszi lehetővé, hogy tudatában legyünk annak, hogyan hajtunk végre egy feladatot. Tudva, hogyan végzünk el valamit, ezt mások­ nak is át tudjuk adni. Meghatározva a különbséget aközött, amit sikerrel, és aközött, amit sikertelenül teszünk, képesek vagyunk folyamatosan növelni a csúcsteljesítmény valószínűségét. A modellezés folyamatának vizsgálata során felmerül a kérdés, hogy kit modellezzünk. Ez a megvalósítandó céltól függ! Először meg kell határoznunk azt a készséget, kompetenciát és minőséget, melynek meg­ szerzésében leginkább érdekeltek vagyunk. Ezután mérlegeljük, ki szolgál­ na a legjobb szerepmodellként. 223

A következő kérdés, hogy hogyan fogjunk hozzá a modellezéshez. A le­ hetőségek széles skálája áll rendelkezésünkre: a mindannyiunk által alkal­ mazott tudattalan és a nem szabálykövető modellezéstől a bonyolult kutatási és modellezési stratégiákig, melyeket például Róbert B. Dilts használt, aki a vezetői készségek modelljét dolgozta ki a Fiat számára. A modellezési kész­ ségeket olymódon integrálhatjuk spontán és egyszerű módon személyes fej­ lődésünkbe, hogy általunk csodált és tisztelt személyt választunk szerepmodellnek. Nagy Sándor a legendás harcosról, Achillesről alkotott kép alapján modellezte önmagát. Thomas Kempisnek fennköltebb ambíciói voltak, mikor a Krisztus utánzása (The Imitation ofChrist) című művét írta. A közelmúltban Sztravinszkij kölcsönzött sokat Mozarttól, szerinte Mozart muzsikájának szeretete jogán. Ray Charles Nat King Cole-t modellezte, mondván, hogy „Cole-t lélegezte, ette, itta, ízlelte éjjel-nappal”, míg kialakította saját zenei stílusát. Azáltal, hogy modellünket könyvekben, televízión vagy filmen „léle­ gezzük, esszük, isszuk és ízleljük”, hozzáférhetünk a modellünk által al­ kalmazott állapotokhoz és mentális erőfonásokhoz. Ha éppen ülünk, végezzünk el egy kísérletet! Olvasás közben a legtöbb ember hangtalanul magában mondja az olvasott szöveget. Figyeljük meg, mi történik, ha most visszamegyünk ennek a bekezdésnek az elejére, és a belső hangunkat egy olyan személy hangjává változtatjuk, akit igazán csodálunk. Pusztán a bel­ ső hang átváltoztatása a szerepmodell hangjává a legtöbb ember számára új é s más erőfonásokhoz nyújt hozzáférést. Az embereket gyakran visszatartja a modellezés misztikája. Azt hiszik, hogy addig nem tehetik ezt, amíg meg nem tanulják, hogyan kell „helyesen tenni; pedig bárki, aki kíváncsi az emberekre, nem tudja nem ezt tenni! Ön máris ezt teszi! Visszatekintve arra a tíz évre, mióta kapcsolatban vagyok az NLP-vel, felismerem, hogy a legtöbb hasznos tudásom a nem szabályszerű modelle­ zésből származik. Nemrégiben vendégségben voltam barátaimnál. Megtudtam, hogy a házi­ asszony romantikus regényeket ír. Bár minderről tartózkodóan nyilatkozott, egy fél órás beszélgetés alatt felfedeztem néhány írási stratégiát, amelyben megtaláltam azt, amit kerestem. A hölgy kreatív éber álmodozás során talál rá témáira. A kulcsszavakat a noteszébe jegyzi, amely mindig nála van. Ez em­ lékezteti a tartalomra, mikor legközelebb leül írni. Szereti a kreatív éber álmo­ dozást, ez számára a beépített motivációs stratégia. Elegáns. 224

Bonyolultabb lehet a modellezés, ha pontosan meghatároztuk a megtanul­ ni kívánt speciális készséget. Emlékezzünk bármely viselkedés három alapele­ mére: meggyőződés, fiziológia és stratégia. Ennek a könyvnek a megírásához például hinnem kell, hogy képes vagyok rá, és hogy érdemes megírni. Tartalmi kialakításához szükségem van egy stratégia-készletre (kép-, hang- és érzetso­ rozat), és arra a kényelmesen ellazult érzésre, ami ujjaimat a billentyűzeten táncoltatva eltölt. Ha ezt a minimális modellt gazdagítani szeretné, valószínűleg cselekvés közben, aktív állapotban, vagy talán úgy mondhatnám, hogy „inaktív állapot­ ban” szeretne látni, mivel a folyamat nagy része tudattalanul a háttérben zajlik, mialatt mással vagyok elfoglalva. Valószínűleg sok kérdést szeretne nekem fel­ tenni. Ezek közül néhány lehetséges: „Általában milyen kontextusban használja ezt a készséget?” „Milyen célok vezetik tetteit a készség használata során?” „Milyen bizonyítékok igazolják, hogy elérte ezeket a célokat?” „Pontosan mit tesz ezen célok elérése érdekében?” „Melyek a konkrét lépések és cselekedetek?” „Ha megakad, mivel lendíti magát tovább?” Ezek a kérdések a TOTE-modellből (Teszt-Művelet-Teszt-Kilépés) idézett kérdések. (Lásd a 4. fejezetben.) Az építendő modell rekurzívan beágyazott TOTE-k rendszere, vagy egyszerűbben, készségek a készségekben, mint a matrjoskababák, melyek mindegyike egy másikat rejt. A kérdésre adott válaszokkal felépítheti annak a modelljét, hogyan hasz­ nálom én az idegrendszeremet. A következő kérdés megfogalmazásához fut­ tassuk át ezt a modellt idegrendszerünkön, és keressük meg, hogy mi az, ami működik, és mi az, ami hiányzik. Mint mikor egy sor utasítást kapunk, és kép­ zeletben kipróbáljuk azokat, hogy lássuk, értelmesek-e. Sokkal több modellezési ismeret létezik, mint amennyit itt tárgyalhatnánk, illetve, ami könyvből megtanulható lenne. Például jó második pozíciós kész­ ségekre van szükségünk ahhoz, hogy áthatolhassunk a „tudatosság falán”. Mit jelent a tudatosság fala? Legegyszerűbb formája, hogy tehetséges emberek, mi­ közben megpróbálják elmagyarázni vagy megtanítani, amit tesznek, felfedezik, hogy sok készségük teljesen tudattalan. Mintha a tudatos tanulási folyamat áll­ ványát eltávolítva nem maradna nyoma annak, hogy hogyan építették a házat. 225

A spontán modellezés spektrumának másik végén az üzleti életben alkal­ mazott, fejlett, magas szintű modellezési gyakorlat áll. Ez azt jelenti, hogy a kisujjunkban van a teljes modellezesi eszköztár. A tipikus esemenysor a következő lehet: 1.

2.

3.

4.

5.

6.

Előzetes megbeszélések a szervezet tagjaival, meghatározva a modellezésre érdemes készségeket, a kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyek körét és a modellezendő személyek számát. Általában három kiemelkedő képes­ ségű személyt hasonlítunk össze három átlagos teljesítményű személlyel (kontrollok), rávilágítva a kritikus különbségekre. Ezt követi a megálla­ podás az akciótervben. Töltsünk legalább néhány napot mindegyik szerepmodellel, figyeljük meg őket cselekvés közben, különböző kontextusokban! Jegyezzük fel cseleke­ deteiket, és kérdezzük ki őket meggyőződéseikről, stratégiáikról, állapo­ tukról, metaprogramjaikról stb.! Kollégáiktól is kérdezzük meg ugyanezt! Ismételjük meg az egészet a „kontrollmodellekkel” is! A konfliktusok el­ kerülése érdekében a kontrollok általában ne tudják, hogy ők kontrollok! Szánjunk időt annak pontos feltérképezésére, hogy mi az, amire úgy vél­ jük, hogy választ kaptunk, és mi az, ami még hiányzik! Ezt a munkát általában egy másik modellezővel együtt végezzük! Az összehasonlító elemzés rávilágít a csúcsteljesítők és a kontrollok eredményei közötti kü­ lönbséget okozó eltérésekre. Ennél a lépésnél visszalépve szükséges megerősítenünk azokat a mintákat, amelyeket megtalálni véltünk, és további megfigyelésekkel és kérdésekkel fel kell derítenünk a hiányokat. Lehet, hogy ezt többször is el kell végeznünk. írjuk meg a teljes beszámolót úgy, hogy az tartalmazza a kezdeti össze­ foglalót, a módszertant és a konkrét modellt! Ez a modell minden szint­ re kiterjed, az identitástól, a meggyőződésektől, a képességektől kezdve a részletes külső és belső viselkedésig. Trénereinkkel együtt dolgozzunk ki tréningprogramot, lehetővé téve má­ sok számára is ezen készségek reprodukálását! Futtassuk a tréningprogra­ mot, felhasználva a visszacsatolásokat a folyamat finomítására! Készítsük fel a trénereket a program futtatására! Kilépés a programból.

Az 1-5. lépés valószínűleg körülbelül 20 napi munkát jelent, a 6 . lépés to­ vábbi körülbelül 10 napot igényel. Ez az egymást kölcsönösen támogató mo­ 226

dellezéstréning-csomag nagyon hatékonyan működik az olyan szervezetek­ ben, ahol egyazon munkaszerepet kell többszörözni, például csoportvezetők vagy üzletvezetők esetében. Hazánkban is elkezdték alkalmazni a tréning nél­ küli modellezést a speciális munkakörökbe való hatékony munkaerő-toborzási folyamat finomítására. A nagy szervezetek már érzékelik az alkalmazott modellezés előnyeit. NLP, M ODELLEZÉS ÉS GYORSÍTOTT TANULÁS Az előző szakasz röviden bevezetett a modellezésbe, annak spontán formá­ jától kezdve a módszeres üzleti alkalmazásig. Ma már olyan kifinomult mo­ dellezési készségekkel rendelkezünk, amelyek mindegyike a kezdeti nyelvi modellezésből származik. Mikor Richard megkérte Johnt, hogy segítsen tudatosítani saját gestaltmintáit, John ezt úgy közelítette meg, mintha egy új nyelvet tanulna. Olyan nyelvet tanulmányozni, amelyet nem beszélünk, abszurdum. John a minták tanulmányozása előtt kénytelen volt kidolgozni azokat. Ez tökéletes ellentéte a hagyományos tanulási módnak, amely az összesítés előtt elemzi a részleteket. A gyorsított tanulás azt jelenti, hogy először megtanulunk elvégezni egy fel­ adatot, és csak később tanuljuk meg azt, hogy hogyan végezzük el. Nem vizs­ gáljuk a tudást, mielőtt az ellentmondásmentes és akaratlagosan felhasználha­ tó lenne számunkra. Csak később lesz elég stabil ahhoz, hogy kiállja a tudatos értelem tüzetes vizsgálatát. Ez a tanulási mód alapvetően eltér az 1. fejezetben ismertetett négyszintű folyamattól, amely a tudattalan hozzá nem értéssel kezdődik, és a tudattalan hozzáértéssel végződik. Az intuícióból kiindulni, majd ezután elemezni - ez a modellezés és a gyorsított tanulás alapja. A tudattalan hozzáértés egyetlen lé­ pésben elérhető. Megtettük az 1. fejezettel kezdődő teljes kört. Az NLP intuíció alapján indult el. Ily módon tanuljuk meg anya­ nyelvűnket is. A kiváló képességek tanulmányozását véve kiindulási pont­ ként, az elemzést folytathatjuk lefelé egészen a szubmodalitásokig, gondola­ taink legkisebb építőkockáiig. Ha valamit lebontunk, azt újra össze kell állítani. Az elvégzett elemzés biztosítja, hogy visszafelé nem ugyanoda jutunk, ahol előzőleg álltunk, ha­ nem a megértés magasabb szintjére emelkedünk. Ez az ismételt feljutás a magasabb szintre bizonyos értelemben visszajutás a gyökerekhez, és ily mó­ 227

dón annak a helynek első megismerése. Ez az új szempont egy teljesen új intuíciókészlet alapját képezi, melyet újra le lehet bontani. így az eljárás fo­ lyamat folytatódik. Mindegyik ilyen lépéssel tanulunk azáltal, hogy minden felfedezést a lehe­ tőség határáig ellenőrzünk. Minden ötletet vagy technikát minden lehetséges problémára alkalmazva hamarosan kiderítjük azok valódi értékeit és korlátait. Csak akkor tudjuk meg, hogy az működik-e vagy sem, hogy úgy cselekszünk, mintha működne. így határozhatók meg a korlátai is. Először a Méta modell ment át ezen a folyamaton. Ezután következtek a reprezentációs rendszerek, majd a szemmozgás jelzései, a szubmodalitások és így tovább. Mindegyik darabot a lehetőség határáig vezettünk el, így a követ­ kező darab foglalta el az előző helyét. Az állandó egyensúlyvesztést az állandó kiegyensúlyozás követi. Az NLP értéke a fenti folyamatok vizsgálata során elért tudás. Az NLP gyökerei a viselkedés hátterében meghúzódó módszeres minták. Az ered­ mény érdekében megtehetünk bármit, természetesen az etika keretein be­ lül, majd egyszerűsítsük, amennyire csak lehet, így fedezve fel a különbséget okozó különbséget. Az NLP célja az ember választási lehetőségeinek, szabad­ ságának növelése. FELH ASZNÁLÓI ÚTMUTATÓ Az utolsó fejezet végéhez közeledve az Olvasó valószínűleg már elgondolkodott azon, hogyan hasznosíthatja ezt a legjobban. Ehhez mindnyájan megtaláljuk saját utunkat, és néha még csak nem is leszünk ennek tudatában. Valamit ta­ lán mégiscsak tudatos szinten akar eldönteni: elég érdekesnek és hasznosnak találta-e az anyagot ahhoz, hogy tovább foglalkozzon vele, akár újabb könyvek tanulmányozásával, akár tréningeken való részvétel útján. Üj tudása és felismeréseinek értelmezése során esetleg megbeszéli ezeket a gondolatokat hasonló felfogású barátaival. Talán tapasztalja, hogy váratla­ nul tudatosan figyelni kezd azokra a mintákra, melyeket elkezdett vizsgál­ ni: megfigyeli az összhangot, a testbeszéd finom váltásait, a szemmozgásokat gondolkodás közben, a saját, illetve mások érzelmi állapotában lezajló finom, de mélyreható változásokat. Esetleg úgy találja, hogy gondolatai és gondolko­ dási folyamatai tudatosabbá váltak, s észreveszi, melyek szolgálják Önt, és me­ lyek a múlt szellemei. Eljátszik gondolatai tartalmának változtatásával, elját­ 228

szik gondolatai formájának változtatásával, és elcsodálkozik ennek hatásán, felfedezve, hogyan hozhat létre több érzelmi választási lehetőséget önmaga és mások számára. Esetleg már felfedezte, milyen mértékben növekszik hatékonysága, ha rend­ szeresen célokat tűz ki maga elé, és ha a problémákat tettei megváltoztatásának, valami új és izgalmas megtanulásának lehetőségeként fogadja. Esetleg azt tapasztalja, hogy jobban belelát mások valóságába, növekszik in­ tuíciója, vagy saját valósága válik megalapozottabbá. Mintha elménk tudatta­ lan része a maga módján integrálná az új tudást; új kapcsolat alakul ki tudatos elménk és tudattalan bölcsességünk között. Mintha önmagunk felfedezése által tudatosabbá válna, ami számunkra és a hozzánk közel állók számára fontos. Saját belső párbeszédünket hallgatva felfedezzük, hogy a Méta modell kér­ déseit alkalmazva egyre kíváncsibbak leszünk, egyre többet fedezve föl meg­ győződésünkből, folyamatosan felcserélve a korlátozó meggyőződéseket meg­ erősítő jellegűekkel, ami képessé tesz egyre inkább azzá válunk, akik mindig is lenni szerettünk volna. Egyre inkább ráébredünk saját identitásunkra, s úgy tűnik, sokkal több választási lehetőségünk van annál, mintsem hogy a múltunk szolgái legyünk. Másképpen gondolunk a jövőnkre, és ennek hatására mássá válunk a jelenben. Esetleg gazdagodik és bensőségesebbé válik közeli barátainkhoz fűződő kapcsolatunk, talán több időt akarunk eltölteni az emberi tapasztalatok gaz­ dag világának más felfedezőivel. Minél többen ébredünk tudatára annak, hogy milyen módon alkotjuk meg saját realitásunkat, annál több élvezettel formálhatjuk azt saját vágyainknak megfelelően, egyre jobb világot teremtve mindannyiunk számára!

229

EPILÓGUS

Könyvünk az eddigiekben gyakorlati módon ismertette az NLP fő gondolatait. Az NLP nem logikai lépésekben fejlődött, ezért leírni sem könnyű. Az NLP lo­ gikai sorrendben való leírására tett kísérlet olyan, mintha egy hologramot pró­ bálnánk meg leírni részletről részletre haladva, noha a hologram minden része tartalmazza az egészet. Álljon itt néhány elvontabb zárógondolat az NLP-ről, és annak helyéről a kultúránkban. Meggyőződésünk, hogy az NLP a pszichológia következő generációja. Ne­ vezték Új Tanulási Paradigmának (New Learning Paradigm) és a Pszichológia Űj Nyelvének (New Language of Psychology) is. Az emberi tapasztalat struk­ túrájának modelljeként a nyelv feltalálásához hasonló horderejű előrelépést je­ lenthet. Legalábbis erőteljes folyamat, amely a különböző területek széles ská­ láján teremti meg a kiváló eredmények módszereit. Mivel tárgya a szubjektív tapasztalat és a kommunikáció, bizonyos értelemben mindenről és semmiről sem szól. Gregory Bateson a tanulás megtanulásának első módszeres megköze­ lítéseként írta le az NLP-t. Ez az első alkalmazott ismeretelmélet. A tanulás többé már nem elegendő, a lényeg, hogy megtanuljuk tanulni. Oly sok a tanulnivaló, és oly kevés a megtanulásra fordítható idő! Nemcsak tudásunk és technológiánk fejlődik gyorsabban, egyre nő a sebesség is, amivel ezekre szert teszünk. Evolúciós utazáson veszünk részt, hullámvasúton ülünk - lassan indul, de egyre gyorsul. Eddig még nem találtuk meg a féket. Sajnos a tudás és a technikai ismeretek know-how-jának puszta felhalmozásával nem jár együtt a szükséges bölcsesség, amivel mindezt bolygónk és minden lakosa javára felhasználhatnánk. Okosak vagyunk, de bölcsek még nem! Hatalmas változások vannak folyamatban. A tudományos eredmények 90 százaléka a század kezdetén született generáció élete során gyűlt össze. Tanúi voltunk, mint válik tudományos ténnyé gyermekkorunk tudományos fantasz­ tikuma. Paradox módon tudásunk fejlődésével tudatlanabbá és tehetetlenebbé válunk. Minél nagyobb a tudásunk, annál tudatlanabbakká leszünk, mert an­ nál többet nem tudunk, és annál inkább szakemberekre kell hagyatkoznunk a legegyszerűbb dolgok elvégzésében is. 230

A tudás és a képesség ilyen óriási mértékű fokozódását eredményező tu­ dománynak és technológiának van néhány sajnálatos következménye, aminek csak most ébredünk tudatára. Ezek teszik potenciálisan veszélyessé a hullám­ vasúton való utazást. Az események felgyorsulnak, új utakon haladunk. Látjuk a brazíliai esőerdők elpusztítását a televízióban, olvasunk az általános felme­ legedésről az újságokban. A tudósok megfigyelik az ózonrétegen keletkezett lyukakat. Nem az a kérdés, hogy a jövő más lesz-e, sőt az sem, hogy mennyire változik. A kérdés az, lesz-e jövőnk egyáltalán! „A világ ma túl veszélyes bármi számára, ami kevesebb, mint az Utópia ” Buckminster Fuller Hányan vagyunk elégedettek azzal, amit magunk körül látunk? Mind­ nyájan tapasztaljuk a változtatás kényszerét. Mindannyiunknak meg kell tennünk a magunkét annak érdekében, hogy a nyakló nélkül fejlődő technológia és tudás hullámvasútja ne váljon irányíthatatlanná, hiszen az katasztrofális következményekkel járna bolygónkra nézve. Nem tudunk kiugrani belőle, szabályoznunk kell! A kérdés az, hogy hogyan. A társadalmi fejlődést lehetővé tévő kreativitás forrása az egyén, és a társadalomban élő egyének tudatossági szintje alkotja a társadalom tuda­ tossági szintjét. A társadalmi változás az egyén változásával kezdődik. Számos társadal­ mi és gazdasági problémával kell szembenéznünk. Ha ezeket hatékonyan kezelni tudó társadalmat akarunk kifejleszteni, most kell cselekednünk. Az idő múlásával és a tudás növekedésével két kérdés válik egyre sürgetőb­ bé: Mit érdemes tudni? Mit érdemes tenni? A tudomány és technológia termékeivel leromboltuk a külső világot. Szellemi magatartásunk és világszemléletünk, mely alapján ez a tudomány és technológia létrejött, mélyen áthatotta kultúránkat, és nagy hatással van benső világunkra. A tudomány a természettel folytatott számos ellenőrzött és megis­ mételhető kísérletsorozat nyomán fejlődött, melynek segítségével ma­ tematikai törvényeket próbáltunk megfogalmazni. Az ember már sem­ milyen gyakorlati módon nem tekinti magát a természet részének. A kísérletező embernek kívül kell állnia a természeten, kísérletének tárgyán. 231

Nem ismeri be, hogy éppen kísérleteivel változtatja meg a természetet vagy befolyásolja az eredményt, mert ez azt jelentené, hogy feladja az objekti­ vitásra vonatkozó igényét. Az objektív eredmény elérésének kísérlete azt jelentené, hogy egy második kísérletezőnek kellene figyelnie az első kísér­ letezőt. Ez egy megvalósíthatatlan és végtelen visszalépést eredményezne, mintha a festő az egész tájat próbálná meg lefesteni, önmagát is beleértve. Soha nem fogja tudni a képet festő festőstől lefesteni. Elérkeztünk oda, hogy valamiféle gépként kezeljük a természetet, rá­ erőltetve törvényeinket, ahelyett, hogy organizmusnak tekintenénk. A gépnek, lényegét tekintve, kiszámíthatónak kell lennie. Elméletileg nem kell mást tennünk, mint megtalálni minden szabályt, és felfedezni minden apró részletet. Miközben arra törekedtünk, hogy egyre teljesebb képet fessünk a természetről, megfeledkeztünk a festőről. A tudás elvált a tapasztalattól. Másodkézből tanultuk, az absztrakttá vált elmélet a tudás birtokosától függetlenül létezik és állandóan fejlődik. Csak a végtermék számított, az elmélet, nem megtanulásának tapasztalata. A tudás objektivizálásának ez a módszere súlyosan korlátozza a még kezelhető tudást. Szélsőséges esetben az érzelmek, a művészet és a kapcso­ latok leértékelődnek, pusztán, mert szubjektív tapasztalaton alapulnak. A tudományos törvények - úgy tűnik - nem kapcsolódnak többé az emberi tapasztalat valós világához. A tudományos elméletek a világról alkotott metaforák. Ezek nem álta­ lános érvényűek, csak a világról való gondolkodás egyik lehetséges módját képezik, mint ahogy a festmény is a táj ábrázolásának egy lehetséges mód­ ja. Hamarosan ráébredhetünk, hogy eddigi világszemléletünk bizonyos szempontból hasznos, más szemponttól katasztrofális volt. A kiszámítható, objektív világ metaforáját alapjaiban rendítette meg a fizika kvantumelmélete. Minél mélyebben vizsgáljuk, annál világosabbá válik, hogy egyrészt a megfigyelő hatással van arra, amit megfigyel, más­ részt, hogy a megfigyelő elválaszthatatlan része bármilyen tudományos kísérletnek. A fény részecskeként vagy hullámként viselkedik, attól füg­ gően, hogy milyen kísérletet végzünk. Egyszerre soha nem tudjuk pon­ tosan kimutatni, hogy hol van egy részecske, és meghatározni, hogy mi­ kor van ott. A világ alapvetően meghatározatlan. Az óramű pontossággal működő univerzumot a kvantumfizika az éppen uralkodó tudományos metaforára cseréli ki. 232

A rendszerelmélet új felfedezései és elvei, a káosz és a rend tanul­ mányozása azt mutatják, hogy még egy egyszerű rendszeren belül sem va­ gyunk képesek követni minden változót, és kis eltérések az egész rendszert megváltoztathatják. Ez egy forradalom kezdete, ez egész természet-szem­ léletünk megváltozását jelenti. A káosz a megjósolható véletlenszerűség, amely az úgynevezett pil­ langó -effektussal összegezhető. Ennek alapja Edward Lorenz amerikai meteorológus „Tornádót okoz-e Texasban, ha egy pillangó meglibbenti szárnyát Brazíliában?” című előadása. Lorenz számítógépes modellt alkal­ mazott az időjárás előrejelzésére. Belefáradva a hosszú számsorok beírá­ sába, úgy gondolta, nem számít, ha néhány tizedes jegyre kerekíti azokat. Meglepődve tapasztalta, hogy ez teljesen megváltoztatta a világ időjárási előrejelzését. A megfelelő helyen bekövetkező apró változás óriási követ­ kezményekkel járhat! Ez megerősíti azt a tényt, hogy a természet egy össze­ függő rendszer, és nem olyasvalami, amivel büntetlenül kísérletezhetünk. Ahogy Gregory Bateson mondja a Lépések az elme ökológiájához (Steps to an Ecology ofMind) című könyvében: „A rendszerelvű ökológiai tudás hi­ ánya mindig elnyeri büntetését.” Ezen új tudományos metaforák segítségével ismét a természet részévé válhatunk. Ha az NLP-t metaforaként alkalmazzuk ugyanúg visszacsatol saját szubjektív tapasztalatunkhoz, és kifejezi belső tapasztalataink rend­ szerszerűségét. Ismerjük a külső világ összetettségét, és van némi tudomásunk arról a hatásról, melyet mi, a láthatatlan megfigyelők keltünk a külső világban. A külvilág híven visszatükrözi gondolkodásmódunk következményeit. Az univerzum tökéletes visszacsatoló eszköz. Azt kapjuk, amit gondolunk. Ha meg akarjuk változtatni a világot, először magunkat kell megváltoztat­ nunk. Fel kell derítenünk és meg kell változtatnunk belső tapasztalatain­ kat, ha bölcsen akarjuk befolyásolni és alakítani a külvilágot. Az NLP a szubjektív tapasztalat struktúráját tanulmányozva képessé tesz önmagunk felfedezésére, mert a modell alkotást tanulmányozza. Az általunk alkotott modelleket nem téveszti össze a valósággal. A kiválóság létrehozásának módjaként számos területet hat át és befo­ lyásol. Ha ez a folyamat befejezetté válik, az NLP megszűnhet önálló disz­ ciplínaként létezni. Beleolvadhat a mindennapi életbe, mint a tanár, akinek sikerül feleslegessé válnia, mert tanulói már egyedül is képesek tanulni. 233

Az NLP egy állandóan erősödő mozgalom része. Mozgalomé, melynek célja hatékonyabban cselekedni a világban, tisztelettel, bölcsen és kiegyen­ súlyozottan használni készségeinket és tudásunkat. Sokat tanulhatunk a balinéz mondásból: „Nincs művészetünk, pusztán a lehető legjobban ké­ szítjük a dolgokat.” Felfedezve önmagunkat és képességeinket, a végtelen meglepetések gyönyörű és csábító világában ébredünk. Az emberek utaznak, hogy csodálkozzanak a hegyek magasságán, a tenger óriás hullámain, a folyók hosszú kanyarulatain, az óceán mérhetetlen kiterjedésén, a csillagok mozgásán az égen, és csodálkozás nélkül mennek el önmaguk mellett. Szent Ágoston

234

BEFEKTETÉS ÖNMAGUNKBA

Egyre többen keressük a megelégedettséget önmagunkban. Ezt a keresést kü­ lönböző emberek különbözőképpen nevezik: egyéni fejlődés, az egyén evolú­ ciója, önfejlesztés, önmegvalósítás, spirituális fejlődés vagy fokozott ráébredés lehetőségeinkre. Peter Russell írja Az Ébredő Föld (The Awakening Earth) című kitűnő könyvében, hogy az egyéni fejlődés területe állandóan növekszik, és négy­ évente nagyjából megkétszereződik. A legszélesebb értelemben vett egyéni fejlődés olyan különböző tevékenységi tartományokra terjed ki, mint a me­ ditáció, a jóga és a tai esi, a tanácsadás, a gestalt, a pszichoterápia, a csoportmunka, a tranzakció-analízis, a rebirthing, az asszertív tréning, a stressz­ kezelés, a prosperitás-tudatosság, a kapcsolattréning és sok minden más, beleértve természetesen az NLP-t is. Mindnyájan különböző módon és különböző időpontban kezdünk kész­ tetést érezni arra, hogy az egyéni fejlődés egyik vagy másik útjára lépjünk. A tény, hogy most ezt a könyvet olvassa, azt mutatja, hogy Önt ebben a pillanat­ ban az NLP tanulmányozása vonzza. Az adott pillanatban a legmegfelelőbb utat mi magunk tudjuk a legjobban megválasztani. Bármilyen utat kövessünk is, biztosak lehetünk benne, hogy idő és anyagiak befektetését, szervezést és utazást, könyvek vagy kazetták, CDk vásárlását, tanfolyamok, tréningek látogatását igényli. Következésképpen a kezünkön keresztüláramló pénz egy bizonyos részét saját egyéni fejlődésünkre fordítjuk. Különböző időpontokban különböző mértékben áldozunk erre. Érdemes néhány percet szánni annak átgondolására, hogy bevételünk hány százalékát fektettük be önmagunkba az elmúlt néhány év során. Először írjuk össze, mit tekintünk életünk során egyéni fejlődésre irányuló tevékenységnek, ami előnyünkre szolgál. Ez jellemző a meditációra, nem jellemző a fagylaltra! Végezzünk hozzávetőleges becslést minden ilyen tevékenység pénzügyi költségére vonatkozóan. Jegyezzük fel az általuk nyert előnyöket is. Most öszszegezzük a költségeket! Hány százaléka ez az adott időszak alatt szerzett teljes jövedelmünknek? 235

Érdemes ezt összehasonlítani azzal, hogy bevételük hányadrészét fordít­ ják a vállalatok munkatársaik oktatására és fejlesztésére. Hazánkban ez az arány a legtöbb vállalatnál egy-két százalék. A legsikeresebb vállalatoknál megközelíti a tíz százalékot. Jövedelmünknek önmagunkba fektetett hányada önértékelésünket tükrö­ zi. Saját magunk legértékesebb erőforrása önmagunk vagyunk, és az önma­ gunkba való befektetés a lehető legjobb befektetés! Annyit fektetünk magunkba, amennyit akarunk? A belső előnyöktől füg­ getlenül ez pénzügyi nyereséget is eredményezhet. Az egyik barátom elégedetlenné vált az életével. Szakácsként körülbelül 7000 fontot keresett évente. Három vagy négy éven keresztül jövedelmének körülbelül tíz százalékát fektette önmaga fejlődésébe és tréningekbe, beleértve az NLP-tréninget is. Átalakította önmagát és életstílusát. Most elégedettebb az életével, és évi 20 ezer fontot keres. A pénz áramlása életünkben pontosan tükrözi gondolataink áramlását tudatunkban. Ha meg akarjuk változtatni bankszámlánk egyenlegét, vál­ toztassuk meg gondolkodásmódunkat! Ez a prosperitás-tudatosság közpon­ ti gondolata. Általánosabb szinten: külső realitásunk megváltoztatásához először belső realitásunkat változtassuk meg! Az NLP belső realitásunk megváltoztatásáról szól. Ha az előnyök nem elég­ gé világosak, nem motiválják az idő és a pénzráfordítást. Milyen előnyökkel jár az NLP-tréningbe való befektetés? Mindenki saját, egyedi személyiségével és képességeivel érkezik az NLP-tanfolyamra, ezért az előnyök, melyekre szert tesznek, egyénenként eltérőek. Túlnyomórészt azt kapjuk, amit kapni akarunk, úgyhogy érdemes tisztázni, mi a célunk. Sokan elsődlegesen egyéni fejlődésük céljából vesznek részt NLP-tréningen. Lehet, hogy életük új fejezetéhez érkeztek, készséget és eszközöket keres­ nek a változás megvalósításához. Mások esetleg csak tudatára ébredtek annak, hogy maguk is gazdagíthatják életüket. Vannak, akik szakmai okokból jönnek, bár az egyéni és a szakmai fejlődés szorosan összefügg. Az NLP-készségek felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak az emberek közti kapcsolatokban. Sok szakember alkalmazza az NLP-t mun­ kája során: tanárok, trénerek, tanácsadók, terapeuták, pszichiáterek, ápolópók, szociális munkások, pártfogók, vezetői tanácsadók és kereskedők. Az NLP 236

javítja a munka hatékonyságát és fokozza a jó közérzetet. Sok szakember az anyagi siker érdekében alkalmazza az NLP-t, így befektetéseik ellenében kéz­ zelfogható nyereséghez jutnak. A résztvevők gyakran számolnak be új tapasztalási dimenzióról, új élet­ perspektíváról, több választási lehetőségről, kreatív ötletekről és új képessé­ gekről. A fokozott tudatosság és rugalmasság megújítja mind a személyes, mind a szakmai életet. Végül, de nem utolsósorban az NLP jó mulatság. A tanfolyamnak örülni lehet, sokat ígérő alkalom, ahol érdekes emberekkel lehet találkozni. Az NLP megtanulható könyvekből is, de a tapasztalaton alapul. Igényli, hogy az érzékelési szűrők, a minták és a készségek ne csak elméletként létez­ zenek számunkra, de magatartásunkban is megnyilvánuljanak. A személyes tapasztalat révén nagyobb jelentőségű és hatású, mint az írott szó. Az NLP-t tapasztalati szinten kell alkalmazni, hogy értékeit felszínre hozhassuk. Az NLP-tréning, -szeminárium védett környezetet biztosít, amelyben ro­ konszenves emberek társaságában, hozzáértő irányítás mellett, tapasztalati úton sajátíthatjuk el a mintákat. A régi kínai közmondás szerint: Hallom és elfelejtem. Látom és emlékszem rá. Csinálom és megértem. A tréningbe való befektetés jelentősen meghaladja a könyvekbe való befekte­ tés mértékét, így alapos megfontolást igényel. A tréning azonban sokkal több előnnyel is jár. Egyetlen módon deríthetjük ki, hogy való-e nekünk az NLP-tréning: úgy, hogy elvégezzük! A kővetkező részben a számunkra legmegfelelőbb tanfolyam kiválasztásához adunk néhány tanácsot.

237

AZ NLP-TRÉNING KIVÁLASZTÁSA

Ez a rész iránymutatást ad a számunkra legmegfelelőbb tréning meg­ találásához. Az NLP-tanfolyamok száma és választéka egyre nő. Jelenleg a kétnapos bevezető szemináriumok, haladó tanfolyamok - beleértve a meghatározott célú speciális tanfolyamokat is - és a hosszabb NLP-tréningek között választ­ hatunk. Sok szervezet kínál ingyenes bemutatókat, melyek során tájékoztatást nyújtanak az általuk kínált tanfolyamokról. A tanfolyamok egy részének célja az NLP speciális területeken, például az oktatás, az üzlet, az eladás, a bemutatás, a tárgyalások, az alku, a zene, az aku­ punktúra, a tanácsadás, a pszichoterápia és a hipnoterápia területén való alkal­ mazása. Vannak ismeret felfrissítő tanfolyamok is, amelyek az új és legújabb NLP-mintákat és -fejlesztéseket mutatják be. A gyakornok (practitioner) vagy a diploma szintű tréning jelentős lépés. Ez általában 20, vagy több napra elosztva 150 órás tréninget tartalmaz. Az oktató­ szervezetek egyre növekvő számban kínálnak először különböző elnevezésű rö­ vid tréningeket, melyeket hosszabbak követnek a gyakornoki színt elsajátítására. Erre épül a hasonló időtartamú mestergyakornok (master practitioner) vagy magasabb diploma szintű tréning. Tartanak tanfolyamokat az uj fejlesz­ tésekről, és vannak oktatók számára szervezett tréningek is. A gyakorlatban először azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy mi­ lyen tanfolyamot szeretnénk elvégezni? Lehet, hogy már kezdetben pontosan tudjuk, de lehet, hogy csak további tájékozódás után fogalmazzuk meg elkép­ zelésünket. Egyszerűen NLP-oktatáson vagy speciális alkalmazási területre vonatkozó tanfolyamon akarunk részt venni? Ha igen, milyen tanfolyamon? Szeretnénk bizonyítványt vagy minősítést kapni a tanfolyam elvégzéséről? A tanfolyam költsége nyilvánvaló szempont, és mind a kényelem, mind az idő szempontjából fontos tényező, hogy hol tartják a tanfolyamot. A tanfolyam díjához ne felejtsük el az utazás és szállás költségét is hozzászámítani. Mennyi ideig tart a tanfolyam? Hogyan illeszkedik többi kötelezett­ ségünkhöz? 238

Mennyire rugalmasak a feltételek? Egy teljes tanfolyamot kell előre kifizet­ nünk, miáltal oda vagyunk kötve, akár tetszik, akár nem, vagy egységekből áll, amelyeket elvégezhetünk vagy otthagyhatunk kedvünk szerint? Mennyi az előleg, és meddig lehet visszalépni? Mikor tartják a tanfolyamot? Hétvégeken vagy hét közben? A practitioner tréningekhez gyakran tartoznak gyakorló es­ ték, amelyeken részt kell venni. Az oktatók nagy hatással vannak a tanfolyamra. Egyes szervezetek nem­ zetközileg ismert oktatókat foglalkoztatnak. Ez növeli a költséget, de tudnunk kell, hogy ezek a trénerek általában régóta foglalkoznak az NLP-vel, és na­ gyobb tapasztalattal rendelkeznek. A legfontosabbak talán a tréningről és az oktatókról alkotott személyes ér­ zéseink és értékelésünk. Az NLP a szubjektív tapasztalásról szól. Legyünk tu­ datában személyes értékítéletünknek és annak, mi a fontos számunkra. Kedveljük és tiszteljük az oktatót vagy oktatókat? Összhangban vagyunke velük, megbízhatunk-e tisztességükben, becsületességükben? Az oktatók személyes stílusa igen eltérő. Megfelelő számunkra a stílusuk? Jól tudunk ta­ nulni tőlük? Először szerezzünk meg annyi információt, amennyit csak tudunk! Hív­ juk fel a szervezeteket, és tegyünk fel kérdéseket tanfolyamaikra vonatkozóan. Mondjuk el nekik igényeinket. Óvakodjunk az olyan oktatószervezetektől, amelyek másokat becsmérelnek! Ez nem professzionális vezetés, és lehet, hogy saját gyengeségük leplezésére szolgál. A jó szervezetnek nincs szüksége arra, hogy másokat leszóljon! Sok szervezet tart nyílt esteket, ahol beszélhe­ tünk az oktatókkal. Sokan az ismerősök ajánlását tartják döntőnek. Lehet, hogy van olyan ismerősünk vagy barátunk, aki már végzett ilyen tréninget, így értékes visszajelzésekkel szolgálhat róla. Vannak, akik elfogadják barát­ juk ajánlását, akiben bíznak, és akit tisztelnek, míg mások inkább a saját fe­ jük után mennek^ Az angliai Association fór Neuro-Linguistic Programming (NLP Egyesü­ let) minden évben megrendezi konferenciáját, ahol számos szervezet és oktató is részt veszt. Az országos konferenciák kitűnő alkalmat nyújtanak az NLP megismerésére és további ismeretek megszerzésére. Ha ez a könyv tetszett Önnek, esetleg az is érdekli, hogy a szerzők voltak az elsők, akik NLP tanfolyamokat szerveztek Angliában. További tájékoztatásért közvetlenül is felveheti velük a kapcsolatot. Lásd a könyv végén található, A szerzőkről című részt. 239

A SZERZŐKRŐL

JOHN SEYMOUR író, tréner, tanácsadó

JOSEPH O’CONNOR Író, tréner, tanácsadó, tiszteletbeli brazil állampolgár Tizenhét könyvet írt, túlnyomórészt az NLP-ről, a rendszerelvű gondolkodás­ ról, valamint a kommunikációs és a vezetési képességek kibontakoztatásáról - ahogy ő maga egyetlen szóban összegzi: a személyiségfejlesztésről. Utolsó könyve 2005-ben jelent meg Free Yourself From Fears! (Szabadulj meg a félelmeidtől!) címmel, melyről többek között Róbert B. Dilts is elismerő­ en nyilatkozott. „Joseph O’Connor a tudás és az eszközök gazdag tárházát tárja fel olvasói előtt, hogy jobban megérthessék félelmeiket, és pozitív mechanizmu­ sokká alakíthassák őket”. Joseph O’Connor behatóan tanulmányozta az NLP és a zene, a színművészet, valamint a sport kapcsolatát. Modellezési kísérleteket végzett a brit Yehudi Menuhin Iskola tehetséges zenészhallgatói és a Royal Shakespeare Company tagjai­ nak körében. Hosszabb ideig volt a brit Sport Performance Institute igazgatója, ahol az NLP-t alkalmazták a sportolók mentális tréningjénél. Londonban mo­ dellezési projektet hajtott végre a legjobb junior teniszjátékosokkal. Élete nagy részét Londonban töltötte. 2 0 0 2 -ben költözött Brazíliába, Sao Paolóba. Második hazáját olyannyira megszeretette, hogy rendszeresen ír róla internetes oldalán. Elsődleges célja, hogy a tanulást valamennyi területen olyan könnyűvé, él­ vezetessé, gyorssá és hatékonnyá tegye, amennyire csak lehetséges. Jelenleg egy regényen dolgozik.

Első, gyakorló szintű tréningjét John Grindernél végezte el a Kaliforniai Egye­ temen, Santa Cruzban, majd rá egy évre Richard Bandlernél szerezte meg a mester gyakornok címet. Pályafutása során emberek ezreit vezette be az NLP rejtelmeibe, több száz szemináriumot tartott. Az oktatás legkülönbözőbb területein dolgozott; részt vett egy kis energiaigényű ház tervezésben és építésében; számos projektben működött közre ta­ nácsadóként. NLP-trénerként az tapasztalta, hogy egyre többen szeretnék fejleszteni kom­ munikációs és vezetői képességeiket, valamint minél jobban megérteni önma­ gukat és a körülöttük élőket. 1985-ben ennek jegyében alapította a nevével fém­ jelzett, minőségi NLP-oktatást kínáló John Seymour Társaságot (John Seymour Associates). 1985 és 1998 között több ezer magánszemély végezte el sikeresen az akadé­ mia különböző kurzusait, s vált ezáltal sikeresebbé szakmai és magánéletében. 1998-ban a társaság vállalati tréningekkel bővítette repertoárját. Utóbbi szolgál­ tatásokat elsősorban oktatási és egészségügyi intézetek veszik igénybe. John Seymour biológiából tudományos fokozatot, valamint posztgraduális képzés keretében az oktatás és az alkalmazott pszichológia terén két további dip­ lomát szerzett. Számos sikerkönyv szerzője, illetve társszerzője. Tudásával, tapasztalatával szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy egy mind­ annyiunk számára jobb világot hozzunk létre. John Seymour elérhetősége: http://www.john-seymour-associates.co.uk/

Joseph O’Connor elérhetősége: [email protected] weboldal: www.josephoconnor.com 240

241