nismátáh) cerúrá bicror-háhájim 1 - Egy sírfelirat történelmi értelmezése

1

Tehi náfsó/náfsáh (nismáto/nismátáh) cerúrá bicror-háhájim1 Egy sírfelirat történelmi értelmezése Mose Golan

Megemlékezésként prof. dr. Scheiber Sándor főrabbi, a judaisztika, hebraisztika, a zsidó kultúra- és tárgytörténet eszményképpé vált kutató fejedelme, a vészkorszak hamujából újraépítő Rabbiképző legendás igazgató-tanára száz éves születésének évfordulójára.

Manapság a hagyományőrzés sokszor nem vonja magával a szokások, ikonok vagy feliratok értelmének és eredetének még felületes tudatát sem. Mások és saját tapasztalataim alapján biztosra vehető, hogy a héber sírkőfeliratokra ez még jobban jellemző, különösen a feliratok héber nyelvét nem beszélők országaiban, a diaszpórában. Ugyan az epigráfia nélkülözhetetlen szerepe kétségtelen, mint a kulturális fejlődés kutatásának legátfogóbb értelmében vett régészeti főkelléke és a történettudomány segédeszköze, de szellemiséget formáló hatékonysága megkérdőjelezett, ha nem itatódik át az oktatás azon rétegeibe, amelyek a nemzeti kulturális értékek megőrzésére irányulnak. Az itt található, korántsem kimerítőnek célzott értekezés, csupán ízelítő a bevett szokások szinte automatikus, elterjedt, tudatosságot nélkülöző és ezért eleve kulturálisan vesztes jelenségének. Sajnos, sok esetben egy nagyon mély szakadék választja el a hagyománytisztelet és a hagyományőrzés nemzetkovácsoló céljait a begyökerezett tévhitek és eltorzított értelmezések gyakran frusztráló pontosító kísérleteitől és e szerény alábbiaknak ez nem is lehet a célja, mélységi és terjedelemi határok miatt sem. Ennek ellenére megpróbálom módszeresen bemutatni a címben szereplő, a Tanachból idézett versmondat eredetét, az általam helyesnek tartott értelmezést, és a későbbi értelmezés alapján dívott használatot, amely hagyománnyá vált. Mindennek része a címben álló, mondat magyar fordításának nehézsége, amelyben fontos szerepet játszik a közhasznált kifejezések régi és elavult szóhasználata, amely mára már értelmezhetetlenségbe torkolt. Figyelembe kell venni, hogy a mai felvilágosult, de a hagyományoktól elrugaszkodott társadalomban a vak hagyományőrzésnek nagyobb kára lehet, mint előnye. E dolgozat irány- és módszermutató alapja, Zunz Lipót átfogó könyve a zsidó történelemről és kultúráról a Zur Geschichte und Literatur, amelyben a sírfeliratok széles kulturális összefüggésükben, korszakalkotóan kerülnek 1

E héber szöveg magyar fordításai az alábbiakban vannak részletezve.

2 2

elemzésre. A mai általános szokás, amely egyik legelterjedtebb epigráfiai koiné3 a világ zsidóságának közösségeiben, a ‫ תנצב"ה‬héber mozaikszó (a mai héber szóbeszédben tánceváként ejtik ki), amely egy záró felirat a sírkövekre. Ez a mozaikszó e dolgozat címében leirt szöveg rövidítéséből keletkezett, a szavak első betűit használva. A rövidítés is különféle változatokban lett használva, mint például: ‫תנצבה‬, .‫ה‬.‫ב‬.‫צ‬.‫נ‬.‫ת‬, '‫ת'נ'צ'ב'ה‬, ֗‫ ֗תנ֗צ֗ב֗ה‬és további több tíz egyéb szó- és betűzési változat4, eltérő rövidítési jelekkel. Eredetileg a rövidítés Sámuel próféta első könyve, 25-ik fejezete 29-ik versének héber szövegéből lett kiragadva. Az elbeszélés szerint Nábál, többezer fős nyáj gazdája, visszautasította Dávid kérelmét megjutalmazására nyájai őrzése fejében. Ábigájil, Nábál köztudottan szép és okos felesége, a megsértett és bosszút tervező Dávid kiengesztelésére sietett és egy poétikus, képletes áldással próbálta csitítani a leendő király dühét. Az idevágó idézetnek több magyar fordítása van és ezeknek a legalább részleges összehasonlítása is fontos a további elemzéshez: 1. Károli Gáspár 1590-ben befejezett fordításának (az ún. Vizsolyi-biblia) 1852-es kőszegi kiadásából5: És ha szinte valaki te ellened támad is, hogy üldözzön, és a te lelkedet kergesse; de az életnek tsomójába lészen béköttetve [sic!] az én uramnak lelke, a te Uradnál Istenednél; de a te ellenségeidnek lelkeket parittyából hajítja el, a parittyának fenekéből. 2. Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (protestáns, 1990)6: És ha akad, aki üldöz, és az életedre tör, az életed, uram, akkor is az élők csomójába lesz kötve Istenednél, az ÚRnál. Ellenségeid életét pedig parittyája közepéből hajítja el! 3. Káldi György 1626-ban befejezett fordításának újabb változata (a Neovulgáta, 1997)7: Hiszen ha fel is kel valaha valaki ellened, hogy üldözzön és életedre törjön: uram élete megmarad az élők tarsolyában az Úrnál, a te Istenednél, 2

Zunz, Lipót: Zur Geschichte und Literatur, Berlin, von Veit und Comp., 1845, lásd: Das Gedächtniss der Gerechten című fejezet, 350-356. 3 Vagyis lingua franca, egy közvetítőnyelv értelmében, amely eltérő anyanyelvű csoportok, közösségek, vagy országok egymás közti kommunikációjának elősegítésére szolgál. Itt a sírfeliratok összefüggésében van alkalmazva. 4 Pédául lásd: Hüttenmeister, Frowald Gil: Abkürzungsverzeichnis hebräischer Grabinschriften, Tübingen, Mohr Siebeck, 2010, 347-356. Itt közel 100 féle variáció van dokumentálva. 5 http://konyv-e.hu/pdf/Karoli_Biblia_1852.pdf 6 http://www.kereszteny.hu/biblia/showtrans.php?reftrans=2 7 http://www.kereszteny.hu/biblia/showtrans.php?reftrans=3

3

ellenségeid élete azonban úgy elhajítódik, mintha sebesen forgó parittya hajítaná el. 4. Szent István Társulati Biblia (katolikus, 2003)8: Ha valaki mégis fölkel, üldözőbe vesz és az életedre tör, uram lelkét kössék bele az élet tarsolyába az Úrnál, a te Istenednél, ellenségeid lelkét meg forgassa meg (az Úr) a parittyában. 5. Az ún. IMIT-Biblia (zsidó, a 20. század fordulóján)9: Fölkelt egy ember, hogy üldözzön téged és hogy lelkedre törjön; de be lesz kötve uram lelke az élők kötésében az Örökkévalónál, Istenednél; ellenségeid lelkét pedig parittyázza a parittya fenekében! 6. Az eredeti héber szöveg és az általam ajánlott fordítás10: ָּ‫ ָּאֵּ ת ָּיְהוה‬,‫ה ַחיִים‬ ַָּ ָּ ‫צרּורה ָּ ִָּבצְרֹור‬ ְָּ ָּ ‫נַפְׁשֶ ָך; ָּוְהיְתה ָּנֶפֶׁש ָּאֲ דֹנִי‬-‫ ָּּו ְל ַבקֵּׁש ָּאֶת‬,‫ו ַָּיקם ָָּאדם ָּל ְִרדפְָך‬ ָּ.‫ָּבְתֹוְךָּכַףָּהַקלַע‬,‫ָּוְאֵּ תָּנֶפֶׁשָּאֹיְבֶיָךָּיְ ַק ְלעֶנה‬,‫אֱ ֹלהֶיָך‬ És ha valaki üldözésedre kel és életedre tör [lelkedet akarja]; akkor uram lelke legyen Istened által [Istenednél] bekötve az élők csomójába [az élő állatokat képviselő kövek zacskójába, tarsolyába], és ellenségeid lelkét elhajítja, mint parittyából a követ [kihajítja a parittya kőtartójából]. A fordítás egyik nehézsége a magyar nyelvben nem létező megfelelő, irodalmias szó, amely általánosan különböző tárgyak kis halmazát és ezeknek bekötött kisebb csomagját fejezi ki, amint a latin fasciculus11, a német beutel vagy bündel, az angol bond vagy bundle és a héber ceror. A csomó meghatározása:12

8 9

http://www.kereszteny.hu/biblia/showtrans.php?reftrans=1 Szentirás, II. Az első próféták, Fischer Gyula prágai rabbi (ford.), Schill Salamon, rabbiképzői tanár (lektor), Budapest, Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat (IMIT), 1900, 156. A szöveg internetes elérhetősége az EMIH honlapján: http://zsido.com/konyvek/samuel_i__konyve, amely megtévesztően dr. Bernstein Béla főrabbinak van tulajdonítva. Lásd: http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/szocikk/10591.htm (Magyar Zsidó Lexikon).

A szögletes zárójelekben hozom egyes szavak szóbeli fordítását, mivel ez a szövegkörnyezettől és a képletes kifejezésektől függően az értelmezést elősegíti. 11 A. m. köteg, nyaláb, csomagocska, füzet, vagy vastag boríték. 12 Magyar értelmező szótár, Budapest, Akadémiai, 2008, 146. 10

4

Itt, a fenti definíció 3. lehetőségét használjuk, vagyis a kavicsok halmazának kisebb, összekötött csomagját. Ebben az értelemben, ajánlhatjuk bizonyítékul a következő említéseket a Tanachban, amelyekben előfordul a ceror szó: Mózes 1. (Genezis), 42:35: És volt, ahogy ők kiürítették zsákjaikat, íme, mindegyiknek a pénzcsomagja a zsákjában; midőn meglátták pénzcsomagjaikat, ők és atyjuk, megfélemlettek. A Példabeszédek könyvében, 7:20: a pénzes zacskót kezébe vette…. A fent idézett bibliai héber szöveg alapján formálódott ki a tehi náfsó (nő esetében náfsáh) cerúrá

bicror-háhájim,

vagyis legyen lelke bekötve az élők

csomójában, és a rövidítést kiejtve mozaikszó formájában táncevá, mivel az utolsó h-t nem ejtik ki. A fenti, transzliterált héber szövegben kiemelten mutatkozik a mozaikszó első négy betűje. Az első betű a táv, vagyis a t, az eredeti bibliai szöveghez hozzácsatolt nefes[=lélek] szó nőnemű) szó kezdőbetűje.

tehi=legyen

(nőnemben, mert a

5

A fent idézett fordítási variánsok további elemzése feleslegesnek tűnik az eddigi és a további magyarázatokból kifolyólag, főleg azért is, mert kritikus elemzésük ellenére nem a kritika a cél, hanem a helyesbítés és a tudatosítás. Mielőtt elmélyednénk a további elemzésben, egyéb történelmi és régészeti kellékek szükségesek. Elsősorban az említett „életek”, „élők” „csomója” vagy „zacskója”, „tarsolya”, a parittya és használata szorulnak ábrázolásra és magyarázatra, hogy megvilágosítsuk képletességüket. Otto Eissfeldt (Northeim, 1887. 9. 1 - Halle (Saale), 1973. 4. 23), német protestáns teológus, az 1925-1931-ben, a mai Irákban levő Kirkuk és az ókori, 15. századbeli hurri etnikumú Arrapha állambeli Nuzi város környékén végzett ásatásokban13 feltárt régészeti leletek alapján, egyéb döntővéleményű régészekkel közösen megállapították,14 hogy összehasonlítva egyéb és számos Ótestamentumbeli eseményekkel és szokásokkal,15 a Nuziból származó régészeti leletek relevánsak és megvilágítóak a Kánaán-földi és júdeai bibliakorabeli történtekkel kapcsolatban. Eissfeldt, főleg Leo Oppenheim régész szakvéleményére támaszkodva, egy kacsatojás formájú és nagyságú üreges agyagedényben talált kis kavicsok és az edény felirata nyomán, amelyek i. e. 15. és 14. századokra datálható, a pásztorok nyájszámontartási módszerét hozta összefüggésben Ábigájil áldásával. Esetenként, amikor egy állat elhullott vagy eladták, egy kavicsot kivettek a zacskóból és elparittyázták. Eissfeldt magyarázatát többen elfogadták, közöttük Scheiber Sándor főrabbi is, aki tudósításában Eissfeldt

Lásd részletesebben: Gaál Ernő: Egy korrupt polgármester Nuziban in: Kemelen Farkas Digitális Tankönyvtár, Figyelő ( http://www.tankonyvtar.hu/historia-1999-01/historia-1999-01-egy); Zamfir, Korinna: Ószövetségi Exegézis (egyetemi jegyzet), Kolozsvár, Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Római Katolikus teológiai kar, 2005, 43-4, 49 (http://ertekkereso.hu/doc/teologia/Szentirastudomany/Oszovetsegi_Exegezis_Jegyzet.pdf). 14 Eissfeldt, Otto: Der Beutel der Lebendigen: alttestamentliche Erzählungs- und Dichtungsmotive im Lichte neuer Nuzi-Texte, in: Berichte über die Verhandlungen der Sächsischen Akademie der Wissenschaft zu Leipzig, Phlilogisch-historische Klasse, Band 105 Heft 6, Berlin, Akademie, 1960; Lacheman, Ernest R.: Economic and Social Documents (Excavations at Nuzi, Vol. VII.) in: Harvard Semitic Series, Vol. XVI, Cambridge, Harvard University Press, 1958; Oppenheim, Leo A.: On an Operational Device in Mesopotamian Bureaucracy in: Journal of Near Eastern Studies, Vol. 18, No. 2., The University of Chicago Press, 1959/IV, 121-128. 15 Eissfeldt, i. m., 16-26. 13

6

tanulmányáról a „zacskó” és „bőrzsák” szavakat választotta,16 mint a kavicsokat tartalmazó eszközt. Voltak, akik fenntartással éltek Eissfeldt elmélete iránt, Ábigájil képletes kifejezéseinek mágikus, misztikus értelmet adva.17 A további gondolatfuttatás előtt, felidézve a 3500 év előtti pásztoréletet, érdemes vizuálisan érzékeltetni a témához tartozó kellékeket:

A tojásformájú, kavicsokat tartalmazó agyagedény18

Prof. dr. Scheiber Sándor főrabbi: A zsidó temetés és a zsidó temető in: Itt van elrejtve, Budapest, Európa, 1985, 150. 17 Habár Eissfeldt elméletét egyéb tudósok is osztották, a cáfolókat és érveiket itt nem részletezhetjük, de összegezésül megemlíthető, hogy ezek egyéb forrásokat felhasználva az itt említett élők csomóját vagyis a ceror-háhájimot, képletes értelmében bővítették, mint például prof. N. H. Tur-Sinai Jób könyvének kommentárjában (The Book of Job: A New Commentary, Jerusalem, 1957, 240-1.), az Igazak Könyvével, a világ igazainak Isten által vezetett listájával vont párhuzamot; A. Marmorstein szerint az ókori hívők a köveknek a rossztól és szerencsétlenségtől óvó, védelmet szolgáló tulajdonságában hittek (I Sam 25:29 in: Zeitschrift für die alttestamentliche Wissenschaft, 43 (1925), 119-24). 18 Eissfeldt, i. m. 10; Woods, Christopher (ed.): The Earliest Mesopotamian Writing in: Visible Language Inventions of Writing in the Ancient Middle East and Beyond, The University of Chicago, 2010, 47. 16

7

Az edényre felvésett állatállomány listája, amely mennyiségileg egyezett az edényben talált 4919 kaviccsal: A kövek [viszonyulnak] juhokhoz és kecskékhez: 21 anyajuh, 6 nőstény bárány, 8 felnőtt kos, 4 hímbárány, 6 anyakecske, 1 bakkecske, 3 hímgida, átadva Šalliya fiának Ziqarrunak, Puḫišenni pecsétje, a juhok közül 8 megnyírt

A fenti régészeti leletnek a funkcióját nem ismerték és nem értették míg a feliratot nem fejtették meg és nem vetették alá hasonló, de más helyről és korból származó leletek környezeti, textuális-filológiai elemzésének. Ezekből kitűnik, hogy előttünk egy szállítólevél féle okmány van, de az állatállomány számontartásának hasonló módszere elterjedt volt, és a kavicsokat valamilyenfajta zacskó tartalmazta.

19

Témánkban a legfrissebb tanulmány, amely pontosította az agyagedény feliratait és a kavicsok számát: Abusch, Tzvi: Notes on a Pair of Matching Texts: A Shepherd’s Bulla and an Owner’s Receipt in: Studies on the Civilization and Culture of Nuzi and the Hurrians, Morrison – Owen (szerk.), Indiana, Winona Lake, Eisenbrauns, 1981.

8

Két végén erős zsinegre kötött hosszúkás alakú erős vastag bőr vagy más anyagú darab, mely biztosítja a beleteendő kődarab stabil helyzetét. Használata következő: a parittya két zsinegének egyik végére hurok segélyével a mutatóujjra akasztható, a másik zsineg pedig ezzel egyenlő hosszússágban a mutató és középujj közt tarttatik erősen, s a tartóra egy kavics helyeztetik, akkor a levegőben az eszköz néhányszor megforgatva a zsineg szabad vége kieresztetik s a parittyában levő kő suhogva messze röpül20.

A fenti képeken pontosan láthatjuk, hova helyezik az elhajítandó követ a parittyában, amely erre a célra megfelelő tartóban van, nem a parittya „közepén”, se nem a „fenekén”, mint az egyes fent idézett fordításokban. A káfhákelá héber kifejezés szóbeli fordítása: a parittya kanala, formája után. A fenti, jobboldali kép egy korabeli pásztort mutat fegyverével, a parittyával, és az oldalán viseli a kövek tarsolyát. Érdemes megjegyezni, hogy az effajta parittya angol elnevezése ma is shepherd’s sling, tehát pásztorparittya. Megemlítendő, hogy a parittya időtlen idők fegyvere volt, nem csak az, amellyel Dávid legyőzte Góliátot, hanem a régebbi korok csapatai parittyával felfegyverzett egységekkel is harcoltak. Tehát, teljesen logikusnak tűnik, hogy Ábigájil a saját, szerves környezetéből való képleteket használt Dávid kiengesztelésére, és kizárt, hogy Ábigájil nem az akkor élőkre célzott volna, hanem valamilyen túlvilági lélekvilággal kecsegtette volna Dávidot. Ugyanakkor ezt poétikusan tette, olyan formán, amely a későbbi képzeletet is fellángolta. Hiszen az élet, lélek, az igaz Isten-követők és ezek ellenségei lettek a görög, a középkori, muzulmán, zsidó és keresztény filozófusok, teológusok és hittérítők a túlvilággal, a lélekkel és feltámadással foglalkozó tanaiknak az oszlopai. Nem csoda, hogy sok évvel későbbi korokban, miután a zsidó nép elszakadt a 20

A Pallas nagy lexikona, kissé módosítva.

9

földműveléstől és állattenyészettől, egyes bibliamagyarázók csak fantáziadús képletekkel tudták kiegészíteni az emlékezetükben már nem eleven bibliakorabeli életmódot. Mint különlegesen idevágót érdemes megemlíteni Dávid Kimhi rabbi (1160-1235) magyarázatát, amelyben úgy értelmezi Ábigájil áldását Dávidra, mint olyanra, aki az Örökkévaló védelmére érdemes, mert parancsolatait betartja. Evvel egyben Kimhi megcáfolja Jonátán arámi nyelvű fordításának túlvilági vonatkozását.21 Fontos kihangsúlyozni, hogy a bibliai szóhasználat, a maihoz is hasonlóan, a lélek (nefes vagy nesámá) fogalmát nem a testtől22 független különálló szubsztanciára vonatkoztatta, hanem, mint az élet, vagy az élő emberek, az emberi testet mozgató, éltető szellemet használta.23 Tehát, lelket említve, Ábigájil Dávid létére, életére vonatkoztatja áldását és hasonlóképpen életben lévő ellenségei létezésének megsemmisítésére. A fentiek ellenére a tehi náfsó cerúrá bicror-háhájim, vagyis rövidítése, a táncevá, mint mozaikszó felkerült a sírokra, evvel nemcsak kifejezve a halott rokonainak és a közelállóinak vágyódását utána, hanem hitüket a halál utáni létezésben, a lélek további, a földi életen túli szerepében. Ez semmiképpen nem jelenti a zsidó hívők lázadását Isten határozata ellen, vagy kétkedésüket a halál véglegességében, mint a földi élet befejezésében, hanem inkább a mindenkori hívőnek szánt gyászt enyhítő vigaszt, az Isten közelségében levő lelkek megőrzését, míg eljön a kollektív － és nem az individuális － feltámadás. A táncevá-felirat hagyományának követése több szempontból fontos: elterjedtsége, maradandósága és egyéb rituális összefüggései miatt. Ennek bemutatására említünk egy pár régészeti leletet, amelyeknek főleg időbeli vagy antropológiai fontossága van. Időbeli pontosítás hiányában, de megközelítőleg a középkor kezdetén, az i. sz. 2-7. századnak tulajdonított sírköveken kivehető a bicror-háhájim héber kifejezés. E kifejezés több szókörnyezeti változatban fordul elő. A fent már említett szóbeli magyar fordítás: az élet, vagy helyesebben az élők csomójában, illetve a mára legszélesebben elterjedt magyar nyomtatásos használatban: kötelékében.

21

Mikráot Gedolot, Lublin, Schneidmesser & Hornstein, 1918, 213-4. A héber bászár=hús, de átvitt értelemben a Tanach, mint testet használta. A későbbi rabbinikus, arámi behatású szóhasználat már a guf szót használja, mint test. 23 Vö: Gábor, György: Legtávolabb az Örökkévalótól, Az ókori zsidóság halál- és túlvilágképe és a héber Biblia in: A szentély és a vadak. Az emlékezés technikái, Budapest, Új Mandátum, 2000, 80-124 (a tanulmány internetes változatát használva [http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/gaborgyorgy.htm] a releváns oldalak nincsenek felmutatva. 22

10

Joseph S. Park, a Conceptions of Afterlife in Jewish Inscriptions24 című, témánkhoz szoroson kapcsolódó könyvében párhuzamot von i. sz. 2.-7. századokból származó, görög, latin és héber nyelvű sírfeliratok között, amelyekben előfordul a lélek, a túlvilági öröklét és a bicror-háhájim szóképlet és az akkori nem zsidó, főleg görög sírfeliratok között, amelyek hasonló motívumokat tartalmaznak.25 Például szolgál az 1896-ban feltárt sírkő az egyiptomi Antinopolisban (a mai Seikh ’Ibada), egy keresztény temető ásatásai során. Ugyan a sírkő zsidó-héber eredetű és megfejtett felirata szerint Elázárnak van tulajdonítva, de i. sz. 5-6. században lett temetkezési célokra újrahasználva lelőhelyén (in situ), a keresztény temetőben talált egyéb leletek alapján. Maga a sírkő i. sz. 2.-3. századból eredhet, mivel Antinopolis i. sz. 132-ben lett alapítva. A felirat szövege megközelítőleg:

Elázár nyugodj lelke csomó élők

Tehát, Elázár nyugodjon…és lelke legyen az élők csomójában. A szöveg alatt egy menorá és luláv láthatók, amelyek nem hagynak kétséget a sírkő zsidó eredete felől.26 Hasonló a fenti formulához a 6. századbeli sírfelirat, amelyet a spanyolországi, Dél-Katalóniában levő Tortosa városában (emlékezetes a zsidó történelemben elhíresült 1413-4-es disputáról) leltek. Ez egy különlegesen érdekes felirat, mivel három nyelvű:27

24

Park, Joseph S.: Conceptions of Afterlife in Jewish Inscriptions, Tübingen, Mohr Siebeck, 2000. Parker, i. m., i. k.: 6. fejezet, More specific Descriptions of Afterlife, 150-4. 26 Frey, Jean-Baptiste: Corpus Inscroptionum Iodaicarum, Vatikán, Pontificio Istituto di Archeologia Cristiana, 1952, 441-2; Horbury William, Noy David: Jewish Inscriptions of Graeco-Roman Egypt, Cambridge, University Press, 1992, 204-5. 27 Frey J. B.: Corpus of Jewish Inscriptions, Jewish Inscriptions from the Third Century B. C. to the Seventh Century A. D., New York, Ktav, 1975, 474-5. 25

11

A latin szöveg:

A görög szöveg (vagy ami meg maradt belőle):

A magyar fordítás: Béke Izráelre, ez Meliosa, Jehuda és Kura Mirjám lányának a sírja. Legyen emléke áldott, szelleme legyen öröklétű, lelke legyen bekötve az élők csomójába. Megjegyzendő, hogy itt az öröklét már meg van említve és ez már a görög kulturális-eszmei hatásnak tulajdonítható. A következő sírfelirat az olasz csizma sarkában levő Taranto városában lett feltárva 1884-ben és a 3.-6. századból (a fent említett Park a 7.-8. századra datálja) ered. Taranto városa egy fontos zsidó központtá vált és 4.-10. századbeli epigráfiai dokumentációja folytonos. Pszeudo-Joszéf ben-Gorion

12

krónikájában megemlíti, hogy Titus júdeai foglyokat telepített Tarantoba. 28 A tarantoi sírfeliratok görög, latin és héber nyelvűek, hasonlóan az Itáliában és Kis-Ázsiában feltártakhoz. A görög nyelvűek a legrégebbiek. Az idevágó sírkő és felirata egyike legvitatottabbaknak mind időbeli eredete, mind szövege értelmezésével kapcsolatban, de a tarantoi zsidó közösség történelmi fontossága miatt érdemes kiemelni a témánkhoz kötődő feliratot:

Legyen az igaznak emléke áldott. Szelleme éljen örökké. Nyugodjon lelke az élők csomójában.29 Tovább szemlélve az európai zsidó sírfeliratokat30 a későközépkorban, közeledve régiónkhoz, Németországban követjük a bicror-háhájim szóképletet, vagy helyenként a táncevá rövidítés-mozaikszó használatát, habár századunk elején még a távoli Ádenben is találtak hasonló feliratú sírköveket.31

Worms legrégebbi feltárt sírköve, 1076-ból, az utolsó sorban: Tánuáh náfsó biceror-háhájim32 (Lelke nyugodjon az élet csomójában)

28

http://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/judaica/ejud_0002_0019_0_19590.html. Noy, David: The Jewish Inscriptions of Western Europe, Cambridge, University Press, 1993, 150-3. 30 Mint ahogy már fentebb észlelhettük a sírfeliratok témájának hatalmas irodalma halmozódott fel a múlt század folyamán. Lásd. Eissfeldt, i. m. 32-3, 2n. 31 Klein-Franke, Aviva: Tombstones bearing Hebrew inscriptions in Aden in: Arabian Archeology and Epigraphy, 2005, 174: Two standard closing expressions, either a sentence or a contraction, appear in the last line: ‫תנצבה‬. 32 Eissfeldt, i. m. 3. ábra, 42. o. 29

13

Mainz, 1084-ből, egyezik a fenti képpel33

Rothenburg ob der Tauber, 1296-ból, az utolsó három sor: Legyen lelke bekötve az élők csomójába a többiekkel, akik megváltak a világtól34

Regensburg, 1370-ből, az utolsó sorban világosan kivehető a táncevá felirat35

33

Uo. 4. ábra, 42. o. Uo. 7. ábra, 44. 35 Uo. 9. ábra, 45. o. 34

14

Mértékadó és hagyományirányító jelentőséggel bírhattak híres rabbik sírkövei. Közöttük kiemelkedő a wormsi születésű, I. Rudolf német-római császár fogságában meghalt, áldott emlékű, tudós rothenburgi rabbi Méir ben Báruh (ismertebben Máhárám, 1215-1293) sírköve:

A sírkövet csak 1307-ben állították fel, mivel életében a Máhárám megtiltotta kiváltását. A hatóságok csak búsás váltságdíj fejében adták ki holttestét. A sírkő feliratából kivehető töredék:36 36

Lewysohn, Ludwig: Nefásot Cádikim, Sechzig Epitaphien von Grabsteinen des israelitischen Friedhofs zu Worms, Frankfurt am Main, Joseph Baer, 1855, 36; v. ö. Kaufmann, David: Die

15

Alulról a 3-ik sor 2-ik szavától: Legyen lelke bekötve az élők csomójába a világ igazaival

A wormsi temető további kiemelkedő sírköve a nyugat-európai szokások útmatató rabbijának, Jákov ben Mose háLévi Möln, más elnevezésen MáHáRIL Szegálnak a sírjáé. A Minhágéj Máháril szerzője 1427 halt meg. Sírja ma is zarándokhely, habár háláhikus útját a kelet-európai közösségek hatására kevesebben járják, például, az elhaltakról való megemlékezések alkalmainak összefüggésében. Sírkőfeliratának prof. Kaufmann Dávid külön értekezést szentelt,37 és ez az eredete az itt idézett feliratnak. A táncevá (aluról a 2-ik sor 2-ik szava) felső rövidítési jelei is figyelemre méltóak:

Grabsteine R. Meir's von Rothenburg und Alexander Wimpfen's in Worms in: Monatsschrift für Geschichte und Wissenschaft des Judenthums, 40. évf. 3. füzet, Breslau, Schlesische Buchdruckerei Kunst- und Verlags-Anstalt, 1895, 126-130. 37 Kaufmann, David: Der Grabstein des R. Jakob b. Mose haLevi in Worms in: Monatsschrift für Geschichte und Wissenschaft des Judenthums, 42. évf. 5. füzet, Berlin, S. Calvary & Co., 1898, 223229; v. ö. Lewysohn, i. m. 48-50.

16

Worms, 1427, a MaHaRIL sírkövének felirata

A legkorábbi táncevát viselő sír a prágai régi zsidó temetőben Ávigdor Kárá pájtán és rabbié, akinek több kabbala-művet tulajdonítanak és a témánk körébe tartozó passzus túlvilági vonatkozása az 1389-ben átélt prágai pogrom hatása alatt íródhatott. A sírkő 1439-ből származik. Mivel az elérhető képekből nem lehet kivenni az idevágó szöveget, ez nyomtatásban van bemutatva:38

Az utolsó előtti sor 2-ik szavától fordítva: Lelke legyen emlékezetes a túlvilágon és legyen bekötve az élők csomójába, '‫ת'נ'צ'ב'ה‬.

A következő példa szintén a zsidóság egyik legkimagaslóbb rabbija, a prágai Jehudá Lőw ben Becálél (elterjedtebb nevezése Morénu Hágádol Rábbénu Lőw rövidítéséből származik, amely mozaikszóvá vált: Máhárál, kb. 1520-1609), sírkőfeliratából származik. Itt, a Máhárál sírjának felirata szintén 38

Muneles, Otto: Ketovot mibéjt háálmin hájehudi háátik biPrág (Sírfeliratok a prágai régi zsidó temetőből), Jeruzsálem, Izraeli Tudományos Akadémia, 1988, 103.

17

kötődik foglalkozásához a misztikummal, illetve a Kabbalával, amelyet ismeretesen a Gólem körüli legendák is kifejeznek. A Máhárál sírja több részből áll, és az idevágó felirat a sírkő északi, alsó, másik oldalán található.39

A Máhárál sírja

A Máhárál és feleségére vonatkozó felirat, alulról a 2-ik sor 2-ik szavától: És lelkük legyen bekötve az élők csomójában 39

Muneles, i. m. 273 (a könyvből kimásolt szövegben előforduló vonatkozások itt nincsenek részletezve).

18

A következő szlovákiai sírhoz felesleges kommentárt fűzni:

Mose Schreiber, a Hátám Szofér (1762-1839) pozsonyi rabbi sírköve

19

Mielőtt áttérnénk a tehi náfsó cerúrá bicror-háhájim, illetve a táncevá magyarországi használatának ismertetésére, összefoglaltan meg kell jegyezni, hogy Znaim (ma Znojmo, Csehország) varosában 1394, 1396 és 1443-ból, Bécsben 1277, 1305 és 1360-ból származó sírköveken található a táncevá. Frankfurtban, hasonlóan Wormshoz, 1347-től már következetesen található.40 Mára a duisburgi Salomon Ludwig Steinheim-Institut für deutsch-jüdische Geschichte portálja segítségével indikációs adatokat lehet fellelni a táncevá sírfelírásról a németországi zsidó temetőkben. Az idáig 22,849 digitalizált, illetve az adatbázisban nyilvántartott sírfeliratok közül (ebben benne vannak több feliratú síremlékek is) 14,476-on (63%) található a ‫ תנצב"ה‬valamilyen variánsa, megelőzve a többi, hasonlóan gyakori használatú héber rövidítéséket és ezeknek változatait, mint például֗ ‫פ"נ‬, ‫פ"ט‬, ‫ז"ל‬, ‫זצ"ל‬, ‫לפ"ק‬. A legkorábbi sírfelirat 1284-ből származik, míg a legfrissebbek a három, 2009-es Bayreuthból származó sír, amelyek mindegyikén a ‫ תנצב"ה‬szerepel. A magyarországi sírfeliratokat is számos kutatómunka, könyv és album örökíti meg. Ezeket itt csak a táncevával összefüggésszerűen említjük meg, mivel prof. dr. Scheiber Sándor főrabbi ‫ זצ"ל‬alapvető és átfogó kutatásában, a Magyarországi zsidó feliratok, a III. századtól 1686-ig41 című könyvében, már felsorolta. Az albumokban a sírok képeinek tipikus fogyatékosságai között van a teljes sírfelirat hiánya, főleg a sírok alsó részeinek mellőzése, ahol a ‫תנצב"ה‬ általában szerepel. Ezt a növő gaz és a sírok süppedése is kiváltják. Hozzávetően, a sírok tetején szereplő kalligráfiák szimbolikusságukkal nagyobb érdeklődést vonzanak, mint a megfejtést és fordítást követelő héber feliratok. Scheiber főrabbi és mások könyvében a táncevá, vagy e rövidítés teljes kiírása, tehi náfsó cerúrá bicror-háhájim, uniformizáltan és visszatérően van lefordítva, mint legyen lelke bekötve az élet kötelékébe. E fordításnak mély gyökerei vannak a magyar zsidó liturgiában is, és további megjegyzésre szorul. A mai, modern értelmezés szerint a kötelék szó értelmezése a következő:42

40

Muneles, i. m. 32, hivatkozással: Zunz Lipót és Bernhard Wachstein kutatásaira. Scheiber, Sándor: Magyarországi zsidó feliratok, a III. századtól 1686-ig, Budapest, MIOK, 1960. 42 Magyar értelmező szótár, Budapest, Akadémiai, 2008, 575. 41

20

A fenti meghatározás szerint az életnek nem lehet köteléke, de az élőknek lehet, mint az élők közötti kapcsolat képletes, választékos stílusú sejtetése. Továbbmenően, már fent is említésre került, hogy az idevágó bibliai idézet (1 Sámuel 25:29) helyes értelmezésében nem az életet említi, hanem az élőket. A bibliai vers a fordításon túli, egyéb összefüggésű használatában, legitim elhagyni szóbeli értelmezést és fokozott szóbeli képletességet használni, elhagyva a fordításban használt csomójábant a hagyományosan begyökerezett kötelék javára, ha az életet élőkre változtatjuk. Tehát, az alábbiakban a táncevá értelmezése és fordítása ez lesz: legyen lelke bekötve az élők kötelékébe. A legrégebbi Magyarországon feltárt sírfelirat, amelyen a táncevá kiírt variánsa jelentkezik 1350-ből származik és 1932-ben lett feltárva a vízivárosi zsidó temetőben.43 Ebben a feliratban a középkorban elterjedt használat alapján nem a névtelen elhaltak köteléke van említve, hanem az Ősanyáké, Szárá, Rivká, Ráhel és Leáé, mint az igazak képviselőié. Scheiber főrabbi könyvében részletezett sírkövek szerint a római korból, mint gyakorian máshol is, nem tártak fel Magyarországon héber feliratú sírköveket, de a középkorban és a török hódoltság idején, a 14.-17. századokban, már annál többet. A könyvben bemutatott 119 sírkő közül 39-en van táncevá felirat, és ez elterjedtségéről tanúskodik. Érdemes felfigyelni az egyes sírfeliratok végén a hiányos szövegre, mert feltehetően ezeknek legalább egy részében a táncevá is előfordulhatott. Különösen kitűnik a török hódoltság idején, hogy a 16.-17. századból eredő 83 fellelt sírkőből 29-en megmaradt a táncevá. Ellenében a német szokásnak, amely, mint ma is, elterjedtebben használja a ‫תנצב"ה‬-t, a magyarországi sírköveken, hasonlóan a morvaországiakhoz, rövidítési jeleket nélkülöztek, vagy felső diakritikát használtak: ‫ ֗ת ֗נצ֗ב֗ ֗ה‬. Scheiber főrabbi könyvéből érdemes kiemelni a 62. leletet,44 amelynek képe itt egy későbbi könyvből van idézve.45 A sírkő 1672-ből ered és 1887-ben lett feltárva a budai Hess András tér 1. számú épületéből. Scheiber főrabbi, Kohn Sámuel főrabbi és neves történész, a Pesti Izraelita Hitközség főrabbija (Goldziher Ignác részvételével írta tanulmányát a sírkőről), valamint Kaufmann David és Weisz Miksa előző tanulmányait pontosítva elemzi a sírfelirat különösen érzelmes és gazdag szövegét, amely tükrözi egy özvegy férj vágyódását elhalt felesége, Freudel úrnő, után.46 A szöveggel szoros 43

Scheiber, Magyarországi zsidó feliratok, i. k. 87-8. Uo. 62. 45 Fogaras Katalin - Haraszti György (szerk.), Antall Péter - Gedai Csaba (fényk.): Zsidó síremlékek Budapesten, Budapest, Nemzeti Kegyeleti Bizottság, 2004, 266. (Egyes további képek ebből az albumból vannak kimásolva.) 46 Uo., a sír középső részén látható felirat (dr. Haraszti György szerkesztésében): Ezek miatt sírok én szüntelenül / mert meghalt az asszony, a finom, dédelgetetett, drága és egyenes, / a tiszta lámpás, ékes és dicséretre méltó, / a férje koronája, kinek szája bölcsességre nyílik […] Ki számlálhatná elő jótulajdonságait / Tenyerét kiterjesztette a szegény felé mindig, (minden) időben / Vajon lehet-e párját találni? / Legyen lelke bekötve az élők kötelékébe. 44

21

összefüggésben szerepel kétszer is, ma is világosan kivehetően, a szöveg végén és a sírkő talpazatánál, az előzőnél nagyobb méretű betűkkel, a ‫ת֗נ֗צ֗ב֗ה‬.

Freudel úrnő budai sírköve, 1672

Ugyan a magyarországi, illetve magyar nyelvterületen való használatról nem lehet indikatív statisztikát bemutatni, azonban számos 17.-18.-19. századi példával élhetünk. Ezek között van Grünwald Jehuda Jekutiel rabbi (Máramarossziget, 1899. szeptember 26. – Ohio, Columbus, 1955. április 11.) egyik könyve,47 amely többek között számos híres rabbi sírfeliratát közli, és ezek legtöbbje tartalmazza a táncevát. Ha ezeket iránymutatónak találjuk, feltételezhetjük, hogy a közösségek tagjai is követhették példájukat. Ugyan a könyv azt a benyomást kelti, hogy a szerző a híresebb, lelkületéhez és vallási

47

Grünwald, Jehuda Jekutiel: Mekorot letoldot Jiszráél, lekorot hákehilot-Jiszráél bimedinot Szlovákjá, Ungárjá, Tránszilvánjá, veJugoszlávjá (Források Izrael történetéhez, a zsidó közösségek történetéhez Szlovákiaban, Magyarországon, Erdélyben és Jugoszláviában), in: Ocár Hájim, Homonna (Humenné), 1934. (A könyv címének szövege az eredeti héber szöveghez hűen van transzliterálva).

22

beállítottságához közelálló rabbik közösségeit kutatja, de evvel együtt is a táncevá használata következetes.48 További 18.-19. és 20-ik századi, vidéki és városi települések sírfeliratainak képeiből megállapítható, habár inkább benyomásszerűen és nem tudományos statisztikai adatokon alapuló vizsgálat alapján, hogy viszontagságos időkben, üldözések, pogromok idején, amikor egyszerre nagyobb számú zsidó lelte halálát, a mélységesebb, kollektív gyász kiváltotta a táncevá elterjedtebb használatát. A magyar neológ és asszimilációs gyülekezetekben, a sírfeliratok elmagyarosodásával, a táncevá használata visszaszorult. Ezt bizonyítják a Kozma utcai (Rákoskeresztúri) zsidó temető monumentális síremlékei. Ugyanakkor a vidéki zsidó közösségekben a hagyományos héber sírfeliratokat, és így a táncevát is gyakoribban használták. Érzékeltetésül, és nem abszolút bizonyítékként, egy pár kép van bemutatatva:

Balassagyarmat – 1869-70

48

Például lásd az említett könyv 6. 7. 10. 11. oldalain felsorolt, illetve 1705, 1772, 1804, 1788-es hunfalvai (a mai szlovákiai Huncovce, a német Hunsdorf, és a zsidó-jiddis ‫ )אונצדארף‬sírfeliratait. A helység fontos zsidó központ volt a 18-19-ik században.

23

Beled – A legközelebbi sír 1901-ből ered

Olaszliszka

24

Reich Koppel budapesti ortodox főrabbi sírja a Csörsz utcai temetőben

Goldziher Ignác, a Pesti Izraelita Hitközség titkára, a rabbiképző vallásfilozófia professzora, a budapesti egyetem sémi-filológiai tanszék tanára

25

Dr. Mahler Ede világhíres orientalista, kronológia szakértő, az MTA tagja

Gál György Sándor zenetörténész

26

Dr. Benoschofsky Imre neológ főrabbi sírköve

A zsidó honvédek emlékműjének hátsó oldala: Legyen lelkük befűzve az élők kötelékébe

27

A Városmajor utcai ortodox kórház, 1945 január 14-én, a nyilasok által meggyilkolt 154 mártírjának emlékműve

28

Több bizonyíték áll rendelkezésünkre, amelyek a táncevá köznapi és szekuláris használatáról tanúskodnak. A Vatikán könyvtárában található héber kéziratokban találhatunk olyan későközépkori és korareneszánsz időbeli (14.16. századbeli) okmányokat, amelyekben a táncevá előfordul.49 Ezekben a felmenőket tisztelték meg a táncevá áldással, mivel vezetékneveket még nem használtak és egyesek valakinek a fiaként szerepeltek (pl. Józsua ben Menáhem). E szokás hasonló a zihrono livráhával (amelynek gyakori megjelenése a héber ‫ ז"ל‬rövidítés). A táncevá, illetve teljes kiírásának hasonló használatát lelhetjük Joszéf kazár király válaszában (10. század 2-ik fele) Hászdáj ibn Sáprutnak: De a király, lelke legyen bekötve az élők kötelékébe, Istene, az Örökkévaló mellett…50. Egy további példát találunk a budai Dániél Esztrosza örökséggel kapcsolatos kérdésében (17. század közepe): Ily módon az említett ház fele legyen első felesége, Nehámá asszony – lelke legyen bekötve az élők kötelékébe – gyermekeié…51. Egy 1497/8-ból származó budai beszámolóban talmudtanulásról, az előadó R. Méir Pfefferkorn nevéhez van fűzve a táncevá.52 Általánosan véve, az egyszerű (pesát, ellentétben a midrással, a biblia ókori exegetikus kutatásával) és a szövegkörnyezet összefüggésével kellően alkalmazott szóbeli értelmezést alkalmazva, az Ótestamentum nem foglalkozik a lélek testnélküli túlvilági életével, illetve működésével, még a gazdagon illusztrált túlvilági képletekben sem.53 Anélkül, hogy elemeznénk a görög és keresztény filozófiai-vallási dogmák hasonlóságát vagy különbségét a zsidó hit túlvilági képleteitől, a túlvilági élettel, lélekborongással, a pokollal és a paradicsommal kapcsolatban, vagy feszegetnénk az idegen hatást, ha részleges is, a zsidó vallásfilozófiára, el kell ismerni mint tényt, hogy a tehi náfsó cerúrá bicror-háhájimnak, vagyis a táncevának, mint afféle kívánság az elhalt szellemének, illetve emlékezetének megóvására a totális elenyészéstől, mint láttuk, sok évszázados epigrafikai hagyománya van. Sőt, néphasználati gyakorisága, amely nem csupán a vallási vezetők irányítására gyökerezett be, beszivárgott egyes időkben az elhaltak hétköznapi említésébe, és kiemelten mértékhagyóbban, a zsidó vallásgyakorlatba, az elhaltak rituális 49

Richler, Bejamin (szerk.): Hebrew Manuscripts in the Vatican Library, Catalogue, Citta` del Vaticano, Biblioteca Apostolica Vaticano, 2008. Pl. lásd: 8, 33, 49, 55, stb. oldalakon leirt részleteket. 50 Spitzer, Shlomo – Komoróczy, Géza: Héber kútforrások Magyarország és a magyarországi zsidóság történetéhet a kezdetektől 1686-ig, Budapest, MTA Judaisztikai Kutatócsoport – Osiris, 2003, 91 (a héber szöveg), illetve 97. 51 Uo. 588, illetve 589. 52 Uo. 538. 53 Gábor, i. m.

29

megemlékezésébe, amint részletezve lesz az alábbiakban. Mindez lehetetlen lett volna, ha nem lett volna nemcsak vallási-bölcseleti, hanem főképpen népirituális alapja, sok évszázadon keresztül. Josephus Flavius szerint már az i. e. 2. századi esszénusok is hittek a lélek halhatatlanságában és a testtől eltávozott lelkek örökléti megtisztulásában a görögökhöz hasonlóan,54 ha nem is hatásukból kifolyólag. Ugyanakkor Alexandriai Philón, aki részletesen írt az esszénusokról nem ad tanúságot ezeknek túlvilági, eszkatológiai szemléletükről. Ezt azért említjük, mert a 2-ik szentély későbbi, fennállásának utolsó kétszáz éves korszakát, mint a későbbi korszakot is, jellegzetesen csak a többé-kevésbé intézményesített, kanonizált vallási irányzatok kontextusában kutatták a zsidó hittudósok, a folklórtól, mint ilyentől teljesen eltekintve. Pedig témánkat, a vallásgyakorlati értelemben is inkább a közösségek tagjai, individuálisan és együttesen érvényesítették és csak aztán került a gyász megnyilvánulásának szabályozása a rabbik döntésére, amint ezt az alábbiakban érzékeltetjük. A sírfeliratok nem kerültek soha a zsidó vallási-rituális szabályzatokba. Mindig a gyászolók legbensőségesebb hatáskörébe tartoztak, vagy tehetőségeiktől függőek voltak. Ami viszont egységesen kitűnik, az a hagyományos, ortodox közösségek által használt, majdnem kizárólagosan használt héber felirat, majd a magyarországi kongresszusi-neológiai körök vegyes magyar-héber feliratai, egyes szóképletek hagyományos használata, majd az 19-20. századi majdnem kizárólagos magyar felirat. A lélek és a test megkülönböztetése, illetve szétválasztása születéskor és a halál beálltakor, a lélek hallhatatlansága, vándorlása, isteni közelsége, és reinkarnációs-eszkatológiai szerepe, időrendi és folklorisztikus megmutatkozását bizonyítják a holt-tengeri (kumráni) tekercsek (i. e. 2-1. század) is. Mára az az elmélet legelterjedtebb, amely szerint a kereszténység túlvilági képleteinek a csirája ekkor lett elvetve és átszivárgott az őskeresztények hitébe. Különösen az apokrif és pszeudepigrafikus íratok55 világíthatják meg a ceror-háhájim (az élők/élet köteléke, vagy amint még meglátjuk a rituális imagyakorlatban begyökerezett öröklét köteléke szóképlet) beivódását a rabbinikus irodalomba, amelyben előjárók a Midrás és a Tálmud. Ennek egyik tipikus példája és alapvető eleme a Pszeudo Jonátán fordítás, Mózes V. könyve, (Deuteronomium) 31:16, miszerint Mózes lelke az Flavius, Josephus (görögből fordította Whiston, William, 1737): The Wars of the Jews, Loeb szám: J. BJ. 2. 154. 55 Ezt kiváltképpen bizonyítják a Pszeudo Jonátán és az Onkelosz-féle fordításokon alapuló exegitikus interpretációk. Lásd bővebben: Sysling, Harry: Teḥiyyat Hametim, The Resurrection of the Dead in the Palestinian Targum of the Pentateuch and Parallel Traditions in Classical Rabbinic Literature, Tübbingen, J.C.B. Mohr (Paul Siebeck), 1996, 187-208 (The Dwelling Place of the Soul After Death [A lélek lakóhelye a halál után]). 54

30 56

öröklétben lesz befoglalva. Ezt a Midrás tovább fejleszti (az egyik példa: Midrás Szifri, Mózes V. könyve, Vájéléh [hetiszakasz]: 305, amely a Mózes V. 31:14-hez fűzött midrás)57 elbeszélve Józsua nem szűnő gyászát Mózes halálakor. Az Örökkévaló Józsuát megvigasztalta Mózes lelkének biztosított helyével a túlvilágban: ,‫ יהושע‬:‫כיון שמת משה היה יהושע בוכה וצועק ומתאבל עליו ימים רבים עד שאמר הקב"ה ליהושע‬ ‫ כענין‬,‫ שמיום שמת אבל לפני‬,‫ והלא לי מת‬,‫ וכי לך לבדך הוא מת‬,‫עד מתי אתה מתאבל והולך‬ .)‫ ויקרא ה' אלוהים למספד ולבכי (ישעיה כ"ב‬:‫שנאמר‬

֗.‫ ויאמר ה' אל משה הנך שוכב עם אבותיך‬:‫ שנאמר‬,‫ אלא שהוא מובטח לחיי העולם הבא‬,‫ולא עוד‬

A középkori zsidó vallás-filozófusok legkiválóbbjai is, mint Májmonidész és még többen mások, az arab érdekszférába tartozó muzulmán vallástudósok példáját követve folytatatták a lélek mivoltával és hollétével való elmélkedést, a plátói és arisztotelészi tanok alapján. Sőt ez további magaslatokra hányt a középkori zsidó misztikumban (a kábbálá) és erre hajlamos közösségekben. Kiemelkedő példa Moses Mendelssohn Phaidónja a lélek halhatatlanságáról, természetesen a mai általános eszmevilággal összehasonlíthatatlan, racionalistának ígérkező Felvilágosodás közepette. A lélek életen túli maradandóságában, sőt visszatérésében való hithez hozzájárultak a zsidók ismétlődő viszontagságai a keresztes hadjáratok, az inkvizíció, és egyéb vallási bigottság által kiváltott vérvádak és pogromok, amelyek sokezres áldozatot arattak. Ezek egyenes kiváltója volt a 18-ik században a közép-európai Hászidizmus, amelynek egyik főpillére a megváltásban és a lélekvándorlásban való hit. A táncevá ugyan nincs rávésve a Hászid-mozgalom meglapítójának, a Báál Shém-Tovnak (rabbi Jiszráél ben Eliezer, 1698-1760) a sírjára, de követői annál inkább használták. A halottak megemlékezéséről szóló egyik legkoraiabb említést találjuk a 9. századi Midrás Tánhumában (Mózes V. könyve, Háázinu hetiszakasz, a.). Itt a halottak említése Jom Kippurra van kitűzve. Az úgynevezett Máhzor Vitriben, a Simhá ben Sámuel rabbi (Rási tanítványa) által szerkesztetett imarendben, amelyet 1208-ban mások fejeztek be, kifejezetten tiltva van a halottak emlékének felidézése a három zarándokünnepen, A Kicur Sulchán Áruchban (szerzője az ungvári Shelomó Ganzfried rabbi, 1864) már a zarándokünnepekre is ki van terjesztve (133:21): Peszáh utolsó napján és sávuot második napján

56 57

Sysling, i. m. 208. Gerlitz, Zehává (szerk.): Szifri Lidevárim, internetes változat: http://www.daat.ac.il/daat/vl/sifri-dvarim/sifri-dvarim01.pdf, 2011, 302.

31

valamint semini ácáret napján is megemlékeznek a halottakról58. E szabályzatnak Mose Isszerlis (más néven Hárámá, 1520(?)-1572) rabbi, híres krakkói jesivavezető, és nagy talmudtudósnak számító európai kihatású rabbinikus személyiség véleménye szolgált alapul, amelyben liberálisan és kifejezetten a közösségi szokásokat is figyelembe vette (Sulhán Áruh, Hilhot Sábát, Dinéj Háftárá Uvirhotéjhá, 284:7).59 Az elhaltak emlékének a felidézése és lelkük békességét kérő fohász az első keresztes háború (1095-6) nyomán hatására terjedt el a németországi60 és Európán végigszántó pogromok - amelyekben két hónap alatt kb. 12 000 zsidó lelte halálát - hatására. Ekkor jelentek meg az úgynevezett Memorbuchok61 az egyes közösségek halotti listájával, amelyeket a következő századok folyamán, főleg az askenáz közösségekben kezdtek felolvasni, általában a Sávuot és a Tisá Beáv előtti szombatokon. E szokást mára is gyakorolják és világszerte szokásos Jom Kippurkor felemlíteni az előző év folyamán meghalt közösségi tagok emlékezetét. Ekkor keletkezett az Áv Háráhámim ima (általában a Sáhárit ima végén a tóra tekercs frigyszekrénybe való visszahelyezése előtt mondják), amelyben az Örökkévalót kérik az elhaltak emlékének őrzésére és vérük megbosszulására. Ebben az imában nincs túlvilági vonatkozás. Későbbi korszakoktól eltérően, feltehetőleg a 16. század végéig, a halottak megemlékezésének alkalmait korlátozták a fent említett szombatokra, mert mint említettük az ünnepi hangulatot nem akarták szomorítani. Ez a szokás kifejezetten a már említett MaHaRIL rabbi döntésén is alapult. A lengyel közösségek, bizonyára a sok üldözés és egyre gyakoribb öldöklés áldozatainak hatása alatt a halottakról való megemlékezést egyes kivételekkel bevezették a főünnepekre (pl. Ros Hásáná kivételével) és a szokás átterjedt más európai országokba. E dolgozat anyagának előkészítése során egy 1613-ban, Prágában kiadott imakönyv lett fellelve, amelyben már előfordul a személyes Házkárát Nesámot (a lelkek emlékezete, más néven Mázkir) imafejezet és benne a Jizkor ima,62 amelyet az elhalt hozzátartozók és a közösség hallottai felemlítéseként mondanak. Ebben az imában is be van foglalva a tehi náfsó/náfsáh/náfsám Singer Leó, várpalotai főrabbi fordítása. A Sulhán Áruhnak és különböző fejezeteinek, amelyekben a Rámá szerkesztési munkája megtalálható, több és eltérő kiadása van. Itt az egyik legkoraiabb, ha nem is a legelső, lett használva, az 1579. október 30-i, Krakkóban nyomtatott változat. 60 Nevezetesebbek a wormsi, speyri, mainzi és kölni, illetve a Rajna-völgyi pogromok. 1096 a héber időszámítás szerint 4456, vagyis ‫תתנ"ו‬, és ebből jön elnevezésük: a tátnávi pogromok. 61 A Memorbuchok rituális használatához és dokumentációjához lásd: Duschinsky, Yaakov Kopel (más néven Charles, 1878-1944, Magyarországról elszármazott londoni főrabbi): Széfer Házkárát Nesámot Dekehilot Kodes Offenbach am Main, veod Kehilot Áhérot Bimedinát Áskenáz, Frankfurt, J. Kaufmann, 1924. 62 Máḥzor keminhág Ashkenáz, Prága, k. n., 1613, 301; Pl. hasonló megemlékezés: SpitzerKomoróczy, i. m. Krakkói kézirat, Szentek Pizingben, 324. 58 59

32

cerúrá bicror-háhájim mondat. Az itt közölt másolatban a Sátoros ünnep (Szukkot) utolsó napján recitált Jizkor imák vannak bemutatva:

Szimhát Tórákor mondott Jizkor imák egy 1613-ból származó, Prágában kiadott imakönyvben

A Jizkor, a Kol Nidréj imával együtt, mára a legszentebb és legbensőségesebb fohásszá nőtte ki magát különösen a vészkorszak után. A legkevésbé vallásos zsidók is igyekeznek eljutni a zsinagógákba a Mázkir szertatásra. A Mázkir imának több magyar változata van, amely a magyar zsidó neológiában fejlődött ki és terjedt el. Ezek kitűnnek fennkölt, lírai és szívhezszóló stílusukkal, habár egyesek mellőzik vagy kikerülik a túlvilági vonatkozásokat (például, Kiss Arnold főrabbi a másvilág kifejezést használta). A liturgikus használatban, a legitimnek vehető eltérésben az eredeti bibliai szövegtől, az imádkozó egyéni érzelmei és vallási képletei juthatnak kifejezésre.

33

Érzékeltetésül bemutatunk egy töredéket Lőv Immánuel tudós szegedi főrabbi által fogalmazott imából:

Egy ilyen magyar szövegű, tipikus, az egyebeknél rövidebb és célratörőbb fogalmazást használó Mázkir-változat található dr. Fényes Mór rabbi és tanár által szerkesztett imakönyvben:

34

A mai lubavicsi-hábád irányzat magyar fordítása a bicror-háhájim kifejezést tartalmazó mondatnak: …lelke az öröklét kötelékébe foglaltassék a túlvilágon.63 Az OR-ZSE Imakönyvben található fogalmazás valamivel ékesebb: …az ő lelke egyesülve legyen Ábrahám, Izsák…és mind a jámborok lelkeivel az örök életben, a paradicsomban…64. A bicror-háhájim jelen van az Él málé ráhámim imában is, amelyet szintén a halott(ak) lelki üdvéért mondanak a temetőben a halott elhantolása után, évfordulókon (Jahrzeitkor), és izraeli askenáz zsinagógákban a tóra olvasás után (a magyarországi szokások eltérőek). Kiemelkedően pontosnak tűnik, szóbelileg és értelmileg egyaránt Raj Tamás főrabbi ‫ ז"ל‬egy válaszában talált fordítás: Lelke legyen egybefűzve az örökké élők kötelékével. Ma, a Házkárát Nefásot szertartás további Jizkor imákat tartalmaz a holokauszt áldozatok, és Izraelben, a hősi halottak és a terror áldozatainak emlékére is. Összegezve, a hagyomány megőrzéséhez és tiszteletéhez elkerülhetetlen szimbólumainak tudatosítása, főképpen átérzése, és a táncevá összefüggésében, az elhaltak örökké élő emlékezetének jelképes kifejezése.

Nagyszüleim felújított sírköve Szolnokon

63

Sámuel imája (Simon Sároni ford., Naftali Kraus szerk.), Budapest, Chábád Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület, 1996, 349. 64 OR-ZSE Imakönyv, reprint sorozat, Schőner Alfréd (szerk.), Haraszti György (sorozatszerk.), Budapest, OR-ZSE, 2004, 428.