Nézı István. Kisvárda az 1919-es proletárdiktatúra idején. Kisvárda, 2014

Nézı István

Kisvárda az 1919-es proletárdiktatúra idején

Kisvárda, 2014.

1

Bevezetés E dolgozat keretei között azokat a folyamatokat, történéseket mutatom be, amelyek a Tanácsköztársaság alatt mentek végbe Kisvárdán. A „dicsıséges 133 nap” a nagyközségben 33 napig tartott, és ebbıl a bı egy hónapnyi idıbıl is csak azokra az eseményekre koncentrálok, amelyek a politikai- és gazdasági hatalom szempontjából relevánsak, amelyek a társadalom átalakításának szándékát tükrözik. A mindennapi élet mozzanataira kevésbé térek ki, hiszen azok nem nagyon különböztek a március 21, sıt az október 31.-elıtti idıszaktól: áruhiány, ellátási nehézségek, elszegényedés, küzdelem a mindennapi létért, jótékony célú győjtés, stb.. A téma feldolgozását nehezítette, kissé egyoldalúvá tette, hogy az idıszakra vonatkozó források meglehetısen szőken álnak rendelkezésre, zömük a helyi újságra korlátozódik. A megyei hírlapban csak elvétve található a témámat érintı információ, a képviselı-testületi jegyzıkönyvben errıl az idıszakról nincs dokumentum, mivel nem ülésezhetett, a helyi direktórium anyaga nem maradt fenn, a megyei direktórium irataiban pedig kevés releváns anyagra bukkanhatunk. Az elızmények: az ıszirózsás forradalomtól a tanácskormányig Az elsı világháborús háborús vereség magával hozta a monarchia felbomlását. A nemzetiségek létrehozták nemzeti tanácsaikat, október 23-án megalakult a magyar Nemzeti Tanács is. Október 30-ról 31-re virradóra a Nemzeti Tanács akarata ellenére gyızött az ún. ıszirózsás forradalom, mely után megalakult a népkormány. A fıvárosi eseményeket a lakosság döntı része Kisvárdán is lelkesedéssel fogadta, gazdasági- és politikai változásokban reménykedve (általános, titkos választójog, földosztás, vallásszabadság, anyagi jólét, egyenlıség, demokrácia. 1 A harctérrıl hazatért katonák a hatalomváltást kihasználva Kisvárdán üzleteket fosztogattak, a sebtében felállított polgárırség tehetetlennek bizonyult, a Nyíregyházáról érkezı katonaság állította vissza a rendet. Az összecsapásokban egy ember meghalt. A fosztogatásban részt vett „A polgári egyének… nagyobb része kisvárdai és környékbeli jobbmódú gazdák hozzátartozói.” 2 November 4-én megalakult a kisvárdai Nemzeti- és Katonatanács. 3 Aznap kihirdették a statáriumot is. November 7-én a rend fenntartására kiküldött 39-ik honvéd gyalogezred tisztikarából és legénységi állományából újjászervezıdött a kisvárdai Katona Tanács. 4 E napon a korábbi hatóság, azaz Nozdroviczky László fıszolgabíró kihirdette, hogy újra átvette a végrehajtó hatalmat.

1

Császy László: Kisvárda és vidéke népéhez. In. Felsıszabolcsi Hírlap, 1918. 45. szám 1. p. Halottak és foglyok: Felsıszabolcsi Hírlap, 1918. 45. sz. 3. p. 3 A Nemzeti és Katonatanács megalakulása: Felsıszabolcsi Hírlap, 1918. 45.sz. 2. p. 4 A kisvárdai katonatanács. In. Felsıszabolcsi Hírlap, 1918. 45. sz. 3. p. 5 A hatóság átvette a végrehajtó hatalmat. Felsıszabolcsi Hírlap, 1918. 45. sz. 2. p. 2

2

5

A

kisvárdai Nemzeti Tanács (melyben leginkább a helyi társadalom felsı- és középsı rétege volt reprezentálva november 15-én állást foglalt a köztársasági államforma mellett.

6

politikai aktivitása nıtt. November 24-én megalakult az MSZDP helyi szervezete,

A tömegek 7

másnap a

földmővelık kisgazdaköre tartott alakuló ülést. 8 A köz- és magántisztviselık február 9-én délelıtt a fıgimnáziumban jöttek össze.9 A társadalom majd minden rétege, osztálya szervezkedett, a közhangulat azt tükrözte, hogy újabb politikai fordulat várható. A tömegmozgalom erısödése, a „rebelliók” megakadályozása, és a kommunista szervezkedés meggátlása céljából január 28-án kihirdették a statáriumot. Március 3-án került sor a szociáldemokraták járási értekezletére Kisvárdán, ahol földosztást, munkaközvetítıt, az agrárium alsóbb rétegének a helyzetén való javítást, idıskori munkásbiztosítást követeltek.

10

Délután az Iparbank elıtti piactéren népgyőlés

volt, többezres, vidékiekbıl is álló tömeg elıtt ismertették a földreformot. 11 Március 6-án újraválasztották az MSZDP tisztikarát és ekkoriban a Munkástanácsot is újjászervezték. Elnöknek Flamm Jenıt, alelnöknek Császy Lászlót, titkárnak Tamás Istvánt választották meg. A jogi ügyeit dr. Bernáth Bertalan látta el.12 Velük a kommün idıszaka alatt még találkozunk. A nemzeti ünnepet már a készülıdı változások jegyében élte meg Kisvárda lakossága. A megemlékezést a szociáldemokraták szervezték meg, használták fel, ez lett a községi rendezvény. Az ünnepségen Császy László gimnáziumi tanár négyezer fı elıtt olvasta fel a Mihelics Károly, helyi MSZDP-titkár által írt szöveget. Werner Gyula, a polgári iskola igazgatója évekkel késıbb így írta le ezt az eseményt: „A bőnös felhívás: „Világ proletárjai egyesüljetek!” - sajnos! községünkben is meghallgatásra talált. Szomorú emlékeink közé tartozik… március Idusának megcsúfolása azzal a felvonulással, mételyezı beszédekkel, a francia véres forradalom dalával, melyet a veres zászló alatt az eltévelyedett tömeg rikoltozó, beszeszelt némberekkel tartott.” 13 Az idézet jól mutatja, hogy a polgári értékeket képviselı, nemzeti elkötelezettségőek világa menyire szembe állt a „forradalmi internacionalizmus” apostolainak nézeteivel. A megemlékezésrıl a polgárság tekintélyes része távol maradt, ık az Ipartestület épületében szerveztek megemlékezést. A Tanácsköztársaság kikiáltása és a helyi hatalmi szervek kiépülése Március 20-án este a Berinkey-kormány a Vix-jegyzék miatt lemondott. Budapesten március 21-én Magyarországi Szocialista Párt néven egyesült a szociáldemokrata és a kommunista párt, a vezetıi 6

Kisvárda a köztársaság mellett. Felsıszabolcsi Hírlap, 1918. 2. p. A szociáldemokrata párt szervezkedése. Felsıszabolcsi Hírlap, 1918. 48. sz. 1-2. p. 8 Ortutay Miklós: A kisvárdai földmívelı nép kis gazdaköre: Felsıszabolcsi Hírlap, 1918. 49. sz. 2-3. p. 9 Tisztviselı értekezlet. Felsıszabolcsi Hírlap, 1919. 6. sz. 2. p. 10 A szabolcsi falvak követelik a földosztást. Nyírvidék, 1919. 52. sz. 2. p. 11 A szabolcsi földosztás. Felsıszabolcsi Hírlap, 1919. 10. sz. 2. p. 12 A kisvárdai munkás tanács. Felsıszabolcsi Hírlap, 1919. 11. sz. 2. p. 13 Werner: 26. p. 7

3

proklamálták a Tanácsköztársaságot, létrejött a proletárdiktatúra, Károlyi Mihály köztársasági elnököt puccsszerően lemondatták. Az eseményekrıl az MSZDP központi titkársága március 22-én hajnali fél kettıkor táviratban értesítette Nyíregyházán Kiss Roland kormánybiztost, majd a hírek máshová is eljutottak. A Tanácsköztársaság kikiáltásáráról, és annak helyi következményeirıl a március 30-án megjelent Felsıszabolcsi Hírlap számolt be. Az írásból kiderül, hogy a kisvárdai Munkástanács elnöksége véletlenül éppen Budapesten tartózkodott március 21-én, s így tanúja és részese volt a nagy eseményeknek, így rögtön intézkedett is arról, hogy a kisvárdai Munkástanácsot az események ne érjék váratlanul. A Munkástanács elnökségének javaslatára március 22-én délelıtt „megbízást nyert a kisvárdai Direktorium Bernát Bertalan dr., Egry Gyula és Tamás István elvtársak személyében, akik a hatalmat azonnal kezükbe is vették és rögtön hirdetményben adták hírül a lakosságnak a proletárdiktatúra kikiáltását, s figyelmeztették azokra a kötelességekre, amelyet részint a forradalmi Kormányzótanács elıírt, másfelıl a helyi viszonyok szükségessé tettek.” 14 Az

események

alakítója,

Egri

Gyula,

a

kisvárdai

MSZDP

elnöke

is

rögzítette

a

visszaemlékezésében az ekkoriban történteket: „A proletárdiktatúra kikiáltása elıtt közvetlen Budapesten volt egy kongresszus. Ezt azért hívták össze, mert az akkori kormány az ország elé tornyosuló feladatokat nem tudta megoldani. Kisvárdáról a Szociáldemokrata Párt részérıl Flamm Jenı és én mentünk fel erre a kongresszusra. Flamm intelligens ember volt s ezen a kongresszuson felszólalt. A kongresszus után én hazajöttem Kisvárdára. Flamm még Budapesten maradt. A kongresszus befejezése után két napra aztán táviratozott Flamm Kisvárdára, hogy megvan a kommün.” 15 A községben a hatalmat tehát ismert aktivisták vették át, akik már korábban is vezetı szerepet töltöttek be a munkástanácsban és a szociáldemokrata pártban. Március 22-én a megváltozott politikai helyzetben közösen lépett fel a fıszolgabíró, a Munkás Tanács és a hivatalosan már nem létezı MSZDP, s hirdették ki az idézetben is említetteket, vagyis kormánybiztos 1089/1919. sz. rendeletébıl eredıket: 1. Az országnak külsı és belsı ellenséggel szemben való megvédése céljából a pártok hozzájárulásával tiszta Szocialista kormány vette át a hatalmat és felsıbb hatóságunk rendeletébıl a járási hatóság a Szociáldemokrata Párt és a Munkás Tanács vezetıségével karöltve fogja megtenni az intézkedéseket, amelyek a közbiztonság fenntartására föltétlenül szükségesek. Tudatjuk továbbá azt is, hogy a végrehajtó hatalmat Kisvárdán és a járás területén a fıszolgabíró, a 14 15

Felsıszabolcs forradalma. Felsıszabolcsi Hírlap. 1919. 13. sz. 2. p. Arató: 164. p.

4

Szociáldemokrata Párt nevében Egri Gyula pártelnök, Dr. Bernát Bertalan a párt jogtanácsosa, valamint Tamás István a kisvárdai Munkás Tanács titkára gyakorolják. 2. Közhírré tesszük, hogy a személy- és vagyonbiztonság és a zavargások megakadályozása tárgyában a fennálló statáriumot újból kihirdetjük és figyelmeztetjük a lakosságot, hogy 9 órán túl az utcán járkálni, vagy tartózkodni senkinek sem szabad, aki e rendelkezést megszegi, az ellen a statáriális eljárás legnagyobb szigorával fogunk eljárni. 3. A szesztilalom teljes mértékben fennáll, és annak ellenırzését legszigorúbban fogjuk gyakorolni. Figyelmeztetünk mindenkit, hogy a mai idık komolyságához nem illı mulatozást zárórán túl (9 óra) sem nyilvánosan sem magánházaknál nem tőrünk. 4. Távbeszélıt használni csak a szolgabírói hivatal engedélyével egy bizalmi férfi jelenlétében lehet. Ezen rendelkezés a helyi beszélgetésekre nem vonatkozik. Táviratok feladás elıtt a fent említett hatóságnál bemutatandók. 5. Mindenki köteles a nála levı termény és liszt készleteket, vetımag szükségletét, családtagjainak számát a községi elöljáróság felhívására azonnal bejelenteni. 6. Felhívjuk mind azokat, kiknek birtokában katonai fegyverek vannak, hogy 24 órán belül a nemzetır századnál adják be, mert ha házkutatás alkalmával valakinél katonai fegyvert vagy pisztolyt találunk az illetı ellen statáriális úton fognak eljárni. Azok akik köztársaság ellenes magaviseletet tanúsítanak és akik a hatóság valamint a végrehajtó bizottság intézkedései ellen lázítanak és akik errıl tudomással bírnak s azt be nem jelentik, statáriális bőntetı eljárással fognak felelısségre vonatni. Akik más vagyonát tiszteletben nem tartják, rabolnak és fosztogatnak, azok mint az állam ellenségeit az illetékes rögtönítélı bíróság elé állíttatnak. Kérjük a lakosság minden tagját, hogy támogasson bennünket a rendnek és nyugalomnak a fenntartásában, hogy átélhessük ezeket a nehéz idıket és kiépítsük a mai új társadalmi rendnek megfelelıen azokat a kereteket, amelyek között mindenki számára nyugodt otthont és szabad munkálkodást biztosíthatunk. Ezen intézkedések célja, hogy közös erıvel kiverjük az ellenséget hazánk földjérıl, vas szigorral minden külsı és belsı ellenséggel szemben biztosítsuk a nép számára a forradalom vívmányait.” 16 A hirdetmény aláírója a szövegben is említett három személy, mint a végrehajtó bizottság tagjai, és Kastaly Ferenc hivatalvezetı fıszolgabíró volt. A hatalomban tehát még a régi rend képviselıje is részt vett, bár a változást jól jelzi, hogy a fıszolgabíró helyett csak a tiszteletbeli fıszolgabíró

16

Dikán: 121-122. p.

5

képviselte a korábbi közigazgatást. Nozdroviczky László fıszolgabíró ebben a helyzetben a nyugdíjaztatását kérte, és kérvénye elintézéséig szabadságra ment. 17 Március 23-án este érkezett meg Budapestrıl a Munkástanács elnöksége s egy központi kiküldött, akik még aznap este népgyőlést hirdettek. Ezt Császy László tanár nyitotta meg, aki 21-én maga is a fıvárosban tartózkodott a kisvárdai tisztviselıtelep ügyében, s a többiekkel együtt jött haza. A győlés után a Munkástanács is ülést tartott, s másnap már a Munkástanács elnökével, Flamm Jenıvel kiegészülve meg is kezdte tevékenységét a Direktórium. E szerv létrejöttét egy fentebbi idézet hírlapi cikk március 22. délelıttjére tette, és háromtagúnak mondta: dr. Bernáth, Egri Gyula, Tamás István. Egri Gyula * szerint a személyi összetétel a következı volt. Elnöke Flamm Jenı (magánhivatalnok), tagjai: Bogáti Jenı (fıhadnagy), Egri Gyula (asztalos), Bogáti Elemér (építész), Karpel Sándor (vasmunkás), Tóth Ferenc (építımunkás), Lefkovics Bernát * (sütıiparos).

18

A volt

Párttörténeti Intézet archívuma szerint a direktóriumra nézve egy harmadik adatsor áll össze: Flamm, Egri, Lefkovits, Karpel, és Tamás.

19

A testület nem a legalsóbb társadalmi réteget

reprezentálta, inkább a kispolgárságot, az iparos munkásosztályt. A direktórium hozzálátott a Forradalmi Kormányzótanács rendeleteinek a végrehajtásához, amelyeket a megyei direktórium közvetített. A helyi direktóriumok a megyei direktóriumnak jelentettek és ahhoz fordultak a különféle problémákkal. A községben lévı karhatalom letette az esküt az új hatalom mellett, március utolsó napjaiban pedig munkásgárdát és katonatanácsot is szerveztek. Kisvárda történetében is egy új fejezet kezdıdött, látszólag jó úton: „A rend és nyugalom minden vonalon példás. A direktórium minden kisember iránt megértı szeretettel, de vaskézzel biztosítani is tudja, hogy a munka induljon s ez a sokat szenvedett ország kikerüljön abból a hínárból, amelybe gonosz, önzı, kapitális érdekek miatt belesodorták.”

20

Az átalakulást nem minden helybeli nézte jó szemmel, fıleg ha azok közvetlenül is érintették ıket. A Szent Orsolya-rendi apácák így rögzítették az eseményeket: „Március 21-én… megbukott a 17

Fıszolgabíránk szabadságon. Felsıszabolcsi Hírlap. 1919. 12. sz. 2. p. *Abaújszántón született 1879-ben, ugyanott tanulta ki a szakmát, 1898-ban szabadult. Szaktudását Budapest, Nagyvárad és Sepsiszentgyörgy asztalos mőhelyeiben fejlesztette. Kisvárdán 1910-ben alapított mőhelyt. 1914ben a világháborús harctérre került, 1917-ben orosz hadifogságba esett, 1918 ıszén került vissza Kisvárdára. 1919. március 6-én a helyi MSZDP elnöke lett. A Direktórium bukás után Budapestre menekült, majd Bokányi Dezsı parancsnoksága alatt harcolt a tiszai fronton. A kommün bukása után Csehszlovákiába emigrált, 1924-ben tért haza, majd az oroszok bejövetele után részt vett a kommunista párt helyi szervezetének megalakításában, és 1948-ig pártelnök volt. Ekkor kizárták a pártból, 1963-ban hunyt el. *sütımester, Ipartestületi elöljáró az Izraelita Hitközség választmányi tagja, a Bikor Cholim alelnöke, 1878-ban született Sátoraljaújhelyen, 1893-ban szabadult, majd Poprádfelkán, Kassán és Ungváron gyarapította tudását és tapasztalatát. Kisvárdai sütödéjét 1901-ben alapította, részt vett az elsı világháborúban. 18 Arató: 164. p. 19 Arató: 90. p. 20 Felsıszabolcs forradalma. Felsıszabolcsi Hírlap, 1919. 13. sz. 2. p.

6

Károlyi-kormány. Helyét az Istentelen gonosz kommunista párt foglalta el. Ebben a pártban együtt volt minden, ami romlott, rossz. Kegyetlen erıszakkal kezdett uralkodni. Minden hivatalt lefoglaltak, közönséges szegény, de szájas iparosokat és zsidó kufárokat ültettek az elzavart tisztességes hivatalnokok helyére, ezek döntöttek az emberek sorsa fölött. Üldözték és elszedték a vagyonos osztálynak földjeit, barmait, házaiktól elrekviráltak élelmiszert, ékszert, lakást, stb. Szóval rettegésben tartottak mindenkit, csak az „Elvtárs”-ak voltak szabadok. Jaj volt annak, aki az ı akaratuk v. intézkedésük ellen mert tenni.” 21 Azonban az apácák ellenséges, és nyilvánosságra nem hozott állásfoglalásával mit sem törıdve és arról mit sem tudva (csak sejtve), a „proletárállam” kiépítése tovább folytatódott. Mivel az új rend kialakítói is inkább a központi akaratban bíztak, mint a helyi önállóságban, ezért április elsı napjaiban a megyei direktórium a Kisvárdai járásba Flamm Jenıt, a szintén Kisvárdán mőködı Felsıszabolcsi Ármentesítı Társulathoz Balázs Jánost küldte ki politikai megbízottként.

22

A

megyei direktórium döntését helyben kellett „legitimálni”, és a fıszolgabíró a megyei direktóriumnak április 2-án jelezte, hogy a távbeszélın vett rendeletnek megfelelıen a járási munkás-, katona- és paraszt tanács egyhangúlag Flamm Jenıt jelölte járási biztosul. Flamm az intézıbizottság helyiségében, a volt fıszolgabírói hivatalban fogadta azokat, akik valamilyen ügyben keresték. 23 Április 3-án Dr. Bernáth Bertalan táviratilag jelentette a megyei direktóriumnak, hogy a járási végrehajtó bizottság elnöke Flamm Jenı, tagjai: Egri Gyula, Tamás István, Tóth Ferenc, és maga dr. Bernáth Bertalan. 24 Az új hatalom létrehozta a maga irányító szervezetét, a tanácsokat, azaz a korábbi 40 tagú képviselı-testület utódját. A Forradalmi Kormánytanács XXVI. számú, a Tanácsköztársaság alkotmányáról szóló rendelete intézkedett a tanácsokról, amikor kimondta, hogy: „A falvak és városok ügyeit a munkások, katonák és földmivesek helyi tanácsai intézik. Minden hatezer lakosnál kevesebbet számláló község azonban falunak, minden huszonötezer lakosnál többet számláló község városnak számit még akkor is, ha a régi közigazgatási beosztás másképp rendelkezik.” 25 A kisvárdai Munkás-, Katona- és Földmívestanács megválasztása pénteken, április 11-én három szavazatszedı küldöttség elıtt ment végbe. Az egyik bizottságnak, mely a gimnáziumban mőködött, Egry Gyula volt az elnöke, Karpel Sándor az alelnöke, tagjai Róth Miksa, Gyüre Lajos és Kovács 21

A Római Unióhoz tartozó Szent Orsolya-rend kisvárdai házának krónikája 1917-1937. Új politikai megbízottak Szabolcsban. Nyírvidék, 1919. 76. sz. 3. p. 23 A járási politikai megbízott fogadási órái. Kisvárdai Munkás, 1919. 1. sz. 3. p. 24 SZSZBMÖL XVI. 11. Szabolcs vármegye Direktóriumának iratai 1919. 396/1919. Dir 22

25

http://hu.wikisource.org/wiki/A_Forradalmi_Korm%C3%A1nyz%C3%B3tan%C3%A1cs_XXVI._sz%C3%A1 m%C3%BA_rendelete

7

János, jegyzıje dr. Balkányi Andor. A volt Kaszinóban mőködı második bizottságban Tamás István elnökölt, alelnök volt Váry Emil, tagok Tóth József, Bumbera Lajos, Mislay Sándor és dr. Lukács Ignác, jegyzıje Fekete László. A színházteremben dolgozott a harmadik bizottság, elnöke Lefkovits Ferdinánd, alelnöke Tóth Ferenc, tagjai Fenyvesi Jenı, Valu János és Kovács János, jegyzı Kövesi Barna. Ún. bizalmi férfiak voltak az egyes bizottságoknál Pipcsák János, Jáger József és Dombrády István. 26 A választás mikéntjérıl, körülményeirıl így számolt be a sajtó: „Kakastollak erdeje nem virított, élesre fent szuronyok tömege nem meredt az égnek, megfizetett kortesek rekedt kurjongatása nem rontotta a fülünket, berúgott „polgártársakat” nem cipeltek aggódó gonddal az urnák elé…de még csak a halottak sem szavaztak le…mégis választás volt pénteken Kisvárdán…” 27 A szavazás 8 órakor kezdıdött délután négy óráig, a szavazás lezárásáig „Leszavazott összesen 1683 elvtárs. A pártvezetıség által hivatalosan jelöltek listája óriási többséggel gyızött. Alig körülbelül 300 elvtársunk tett apróbb változtatásokat a hivatalos listán… de a legtöbben az összes szavazatok 90-95 százalékát megkapták. 28 A közel 1700 szavazó megjelenése az új politikai hatalommal van összefüggésben, hiszen az 1910es, azaz utolsó országgyőlési választáson az egész kisvárdai választókerületben volt 3378 szavazatra jogosult egyén. 29 A megválasztott 50 tag névsora a következı: Barkóczy Ferenc építımunkás, Bajka Miklós molnár, Dr. Bernát Bertalan ügyvéd, Bodó András gépkezelı, Bır Péter vasutas, Császy László tanár, Egry Gyula famunkás,

Fáczán

István

építımunkás, Fekete Ferencz rendır,

Fekete

László

magánhivatalnok, Fenyvesi Jenı pénzintézeti munkás, Ferenczy Miklós postafınök, Fiedler Ferencz építımunkás, Flamm Jenı magánhivatalnok, Gyüre Lajos földmunkás, Hajdú József építımunkás, Heimlich Nándor nyomdász, Jászai József gépész, Karpel Sándor vasmunkás, Kálmán Sándor pénzintézeti munkás, (bankigazgató) Klimkó György vasutas, Koch Sámuel mérnök, Koponyás András földmunkás, Kopcsay Ernı köztisztviselı, Kovács Rezsı vörös hadsereg, Kovács János földmunkás, Kovács Elemér köztisztviselı, Kovács Miksa kereskedelmi alkalmazott, Kovács Pál építımunkás, Lakatos József pénzügyır, Lefkovits Ferdinánd vasmunkás, Lunczer Mariska dohánygyári munkásnı, Mislai Sándor földmunkás, Róth Sándor bırmunkás, Róthbaum Herman nyomdász, Skira József famunkás, Stasik Balázs postás, Szabó Gyula bırmunkás, dr. Szilágyi József orvos, Sziklay Árpád vörös hadsereg, Szombati Kálmán földmunkás, Tamás István vasmunkás, Tamás István földmunkás, Tivadar Endre vasmunkás, Tóth 26

Kisvárda proletárjai az urnák elıtt. Kisvárdai Munkás, 1919. 1. sz. 1. p. Kisvárda proletárjai az urnák elıtt. Kisvárdai Munkás, 1919. 1. sz. 1. p. 28 Kisvárda proletárjai az urnák elıtt. Kisvárdai Munkás, 1919. 1. sz. 1. p. 29 Szilágyi: 177. p. 27

8

Ferenc építımunkás, Tóth József famunkás, Valu János földmunkás, Varga János tanító, Venyige Sándor szabó, Weisz Jakab tanító. 30 Ez az ötven tag tíz fıvel volt több, mint a korábbi képviselı-testület. A rendelet szerint a falu tanácsába száz lakos után egy tanácstagot kellett választani, a városi tanácsba ötszáz lakos után egy tanácstagot. A falusi tanács nem állhatott háromnál kevesebb és ötvennél több, a városi 300-nál több tagból. Kisvárda lakossága az 1920-as népszámlálás szerint 11.435 fı volt, és ennek alapján a nagyközségi státusszal rendelkezı település tanácsa a maximális 50-es létszámot kitöltötte. A névsort tekintve látható, hogy a korábbi községi vezetésnek maradványa sincs a Munkástanácsban. A megválasztottak „egytıl egyig becsületes munkásemberek, a munkás érdekek megbízható védelmezıi, a szocializmus meggyızıdéses, elszánt harcosai.”

31

Megjegyezzük

azonban, hogy Kálmán Sándor bankigazgató 1919 márciusa elıtt és a direktórium bukása után talán mégsem lehetett a szocializmus meggyızıdéses híve! Április 12-én a belügyi népbiztos táviratban utasította a megyei direktóriumot, hogy az összes munkástanács tagjainak névsorát kedden (15-én) délre vigyék be hozzá. 32 Mivel a tanácsuralom alatti szerepükért utóbb a zsidóságot kárhozatták, vastag betővel kiemeltem azokat, akik bizonyosan zsidók voltak. Az ötven fıbıl 14, vagyis a helyi társadalomban elfoglalt arányukhoz (1920-ban 30,2%) képest nagyjából megegyezıen 28%. Ha az elızményekig, az ıszi eseményekig tekintünk vissza, akkor egy november 15-i névsor szerint a kisvárdai nemzeti tanács 47 fıs tagságában leginkább a helyi társadalom felsı- és középsı rétege volt reprezentálva, 18 fı (38%) a zsidóságból került ki.

33

Ehhez képest a tanácsválasztás jelentıs

fordulatot hozott, hiszen a munkásosztály tagjai kerültek elıtérbe, aztán a kispolgárság, a hivatalnoki réteg. Különleges, hogy a félszáz tanácstag között egy nı is akadt. Miután április 11-én a tanácstagok választása megtörtént, olyan új vezetıségre is szükség volt, aki az ügyeket operatív módon irányította, vitte. A Tanácsköztársaság alkotmánya kimondta, hogy a falusi és városi tanács az ügyek közvetlen intézésére intézıbizottságot alakított. Ez a falvakban legfeljebb öt, a városokban és Budapest kerületeiben legfeljebb húsz tagból állhatott. A pénteken megválasztott kisvárdai Munkástanács még aznap este 19 órakor megtartotta elsı ülését, melynek legfıbb napirendi pontja az intézıbizottság megválasztása, s a végrehajtó hatalomnak e bizottság kezébe való letétele volt. A győlés kezdetén a Munkástanácsot az eddigi intézıbizottság nevében Flamm Jenı, a nyíregyházi vármegyei direktórium nevében pedig Stefáni

30

Kisvárda proletárjai az urnák elıtt. Kisvárdai munkás, 1919. 1. sz. 1. p. Kisvárda proletárjai az urnák elıtt. Kisvárdai Munkás, 1919. 1. sz. 1. p. 32 SZSZBMÖL XVI. 11. Szabolcs vármegye Direktóriumának iratai 1919. 279/1919. Dir. 33 Kisvárda a köztársaság mellett. Felsıszabolcsi Hírlap, 1918. 46. sz. 1-2. p. 31

9

Gyula üdvözölte, a győlés korelnökül megválasztotta a legidısebb tagját, Jászay Józsefet, majd következett az intézıbizottság megalakítására. A titkos szavazáson leadott 35 szavazatból a szavazatszedı küldöttség kettıt érvénytelenített, a fennmaradó 33 szavazatból a legtöbb voksot kapták: Flamm Jenı 30, Egry Gyula 29, Tamás István 22, Lefkovits Ferdinánd 22, Tóth Ferenc 19. „Ezeket az elvtársakat az elnök a győlés élénk éljenzése közben megválasztottnak nyilvánította.” 34 A tanácsok, vagy ahogy akkoriban nevezték, a szovjetek hierarchikus módon szervezıdtek. A falusi és városi tanácsok alakították meg a legfeljebb 60 tagú járási munkás-, katona- és földmívestanácsot. A járási tanácsba a községek és városok tanácsai minden ezer lakos után egyegy tagot küldhettek, a városi delegáltak azonban a járási tanács tagjainak maximum a felét tehették ki. A járási tanács ügyeinek közvetlen intézésére legfeljebb 15 tagú intézıbizottságot választott. A járási tanácsok tagjait a városi tanács tagjai és a falusi tanácsok 1-1 választási megbízottja választotta. Ez utóbbi személy kiválasztására a kisvárdai tanács intézıbizottságának a kijelölése után került sor. Erre a tisztre a győlés közfelkiáltással Flamm Jenıt delegálta. Ezt követıen több támogató felszólalás után Flamm javaslatát fogadta el a Munkástanács, amely szerint a pártügyészi teendıkkel továbbra is dr. Bernáth Bertalant bízza meg, „aki eddig is szívvellélekkel állította minden tudását a párt szolgálatába. Végül elhatározta a tanács, hogy üléseit kéthetente szombat délutánonként fogja tartani, ám az intézıbizottság fontos és sürgıs ügyek esetén rendkívüli üléseket is összehívhat, sıt, a tanácstagok egyharmad részének is joga van a rendkívüli ülés összehívását kezdeményezni.35 Április 18-án délelıtt, a megyeháza dísztermében került sor a megyei szovjet alakuló ülésére. A Kisvárdai járás küldöttei a következık voltak: Iklódi Sándor-Gyulaháza, Csépke Sándor- Anarcs, Egri Gyula, Tamás István, Flamm Jenı, Lefkovits Ferdinánd, Valu János és Tóth Ferenc-Kisvárda. 36

Itt megválasztották az intézıbizottságot. Ez utóbbiba csak nyíregyháziak kerültek be. Ezt

követıen Tamás István kisvárdai küldött erıteljesen követelte a jelen lévı küldöttek megbízhatóságának megállapítását, ,,mert úgy látja, hogy itt pirosra festett zászló alatt a régi rend emberei is megjelenhettek….Különösen a Mándok központú tiszai-felsı járás küldöttjeit kifogásolta, mert a proletárok helyett a fıszolgabírót és ennek embereit látja a megyei szovjetben.” Kiss Roland volt kormánybiztos, ekkor már a megyei direktórium tagja, sıt elnöke, válaszában kifejtette, hogy akit törvényesen megválasztottak, azok ellen nem lehet kifogást emelni. A másik kisvárdai küldött, Flamm Jenı, Tamás Istvánt támogatta, „éles hangon fejtette ki, hogy politikai nullákkal nem lehet 34

Kisvárda új Munkástanácsának elsı ülése. Kisvárdai Munkás, 1919. 1. sz. 3. p. Kisvárda új Munkástanácsának elsı ülése. Kisvárdai Munkás, 1919. 1. sz. 3. p. 36 Arató: 87. p. 35

10

proletárdiktatúrát csinálni.” és igazának bizonyítására felhozta, hogy Nozdroviczy Pál fıszolgabíró saját maga bevallása szerint is a Kisgazdapárt küldöttjeként jelent meg. Kiss Roland és Kazimir Károly reflektáltak az elhangzottakra, és „elismerték, hogy a kisvárdai proletariátus példás mőködést fejt ki a proletárdiktatúra szolgálatában, és meghajtották az elismerés zászlaját a kisvárdai munkásmozgalom igen erıs szervezettsége elıtt.” Éppen ezért a kisvárdaiaktól várják, hogy erıs agitációval hassanak oda, hogy a mándoki járásban átformálják az állapotokat. 37 Nézzük meg tehát, hogy valóban olyan erıs volt-e a kisvárdai munkásmozgalom szervezettsége, mint ahogyan az idézetben említik”, és egyáltalán miféle önszervezıdés játszódott el 1919-ben! A lakossági szervezkedések A népmozgalmak jellemzıje, hogy az egyes osztályok rétegek, politikai irányzatok, foglalkozási csoportok stb. a saját érdekeik érvényesítése, kinyilvánítása érdekében szervezkedni kezdenek. A „demokráciának” köszönhetıen a „politizálás” egyre szélesebb tömeg körében terjed el és nyilvánossá válik. Ez a folyamat már az ıszirózsás forradalom idején megkezdıdött, és márciusban sem áll le. 23-án adta hírül a helyi hetilap, hogy megalakult a magyar magántisztviselık országos szövetségének kisvárdai és járási csoportja, és várják a további belépıket. 38 A kisvárdai oktatók körében is mozgalom indult annak érdekében, hogy az MSZDP-hez csatlakozzanak, mert attól várták jogos igényeiket kielégítését. Egyesek ebben a pártban vélték felfedezni azt az erıt is, amely az országot képes lesz egyben tartani. Március 22-én a Nevelı Munkások Szövetségének kisvárdai csoportja győlést tartott. Vargha János elnök üdvözölte a kartársait és felolvasta a Budapestrıl kapott telefonjelentést, amelyben azt közölték, hogy a kormány lemondott és „megalakult az orosz szovjethez csatlakozva a proletárdiktatúra. A rend biztosítása érdekében újólag elrendeltetett a statárium. Elnök, midın a telefonjelentést tudomásunkra hozni kívánta, egyidejőleg a Mindenható segítı, áldó kezét kéri szegény hazánk megmentéséhez e súlyos idıkben.” 39 Ezután Weisz Jakab tanító indítványozta, hogy a Nevelı Munkások Szövetségének helyi csoport lépjen be az MSZDP tanítói szakszervezetébe. Kifejtette, hogy a szervezkedés gazdasági és politikai okból is fontos. „Különben is a socializmusra elsısorban nekünk van szükségünk, egyrészt, hogy saját érdekeinket is szolgáljuk, másrészt, hogy önálló gondolkodásra és cselekvésre képes egyéneket neveljünk.” A tanító még nem volt tisztában azzal, hogy a szocializmusban sok minden megvalósulhatott, de éppen az önálló gondolkodás és cselekvés nem. 37

A megyei szovjet elsı ülése. Kisvárdai Munkás, 1919. 6. sz. 2. p. Magántisztviselık szervezkedése. Felsıszabolcsi Hírlap, 1919. 12. sz. 2. p. 39 Hársfalvi, 1981. 283-285. p. 38

11

Az indítványhoz többen is hozzá szóltak (Plessa, Práger Jenı, Füredi Ármin, Tényi Gyula) s leginkább a várható nagyobb anyagi megbecsülés reményében támogatták a pártba való belépést és az új rendszert. Varga János szerint a párt nemzetköziséget hirdet, „tehát annak, aki szívvel-lélekkel a nemzeti hagyományok híve volt, nagyon nehéz a végsı eredményt leszőrni. De mert belátja, hogy téves volt az az út, amelyen haladtunk, megállapíthatjuk, hogy a jelen idıkben nem szabad érzelmi motívumokra építenünk, hanem az ésszerő megállapodás a helyes.” Weisz Jakab kifejtette, hogy Varga felfogása téves, mert a párt nem nemzetköziséget, hirdet, hanem a burzsoázia harcát a munkásosztállyal. Mayer György gimnáziumi igazgató, elmondta, hogy mint régi szocialista, nem sajnálja a régi rendszert, „bár a fajszeretet benne is él. De úgy véli, hogy ez az egyesülés már késı dolog, mert – mint a fejlemények mutatják- egy új, erısebb irányzat került felül. Egyébiránt az indítványt magáévá teszi. Plessa kartárs belátván a tömörülés fontosságát, elızı kijelentéseitıl eláll, s szintén tagja kíván lenni a socialista tanítók szakszervezetének.” Az elnök ezt követıen kimondta, hogy a Nevelı Munkások Szövetségének helyi csoportja csatlakozik a MSZDP-hez, illetve megalakítja a tanítók szakszervezetének helyi csoportját, melynek megszervezésével Weisz Jakabot bízták meg. 40 Március 23-án délután a tartalékos és népfölkelı tisztek és szellemi munkás katonák bajtársi szövetsége tartott közgyőlést, melyre Bogáti fıhadnagy invitálta az érintetteket. 41 A változások gyorsan követték egymást, mintha az új rezsim tudta volna, hogy nem sok ideje marad a ténykedésre, és ezért mindent alapjaiban fel akart forgatni. A forradalmi lendület az egyházat és az iskolát sem kímélte. „A kisvárdai tanítók szakszervezete f. hó 28-án tartott győlésébıl kifolyólag elıterjesztést tett a Direktóriumnak a vallásoktatásnak az iskolákból való kiküszöbölése iránt. Egyben figyelmezteti a szülıket, akik gyermekeik vallásos oktatását továbbra is óhajtják, hogy ez irányban való kívánságukat illetı felekezetük lelkészénél jelentsék be.” 42 A késıbb kivégzett pedagógus, Császy László is helyeselte az oktatás és az egyházi/vallási szétválasztását. Nem azért, mert ateistává lett, hiszen buzgó hitéletet élt, presbiterként is szolgálta a közösséget, húsvétkor is a templomban volt, holott javában zajlott Kisvárdán a proletárdiktatúra, mely mellett ıs is kiállt, hanem azért, mert a vallást magánügyként kezelte. 40

Hársfalvi, 1981.283-285. p.

41

Felhívás. Felsıszabolcsi Hírlap, 1919. 12. sz. 2. p. A vallásoktatás kiküszöbölése. Felsıszabolcsi Hírlap, 1919. 13. sz. 2. p.

42

12

Április 12-én a járás gazdái, volt földesurak és alkalmazottaik Kisvárdán győltek össze, hogy „megértve az idık szavát, szakszervezetbe tömörüljenek és a szocialista alapra rálépve iparkodjanak elhelyezkedni az új rendben. Az ı múltbeli tevékenységük”nagyon csekély kivétellel merı tagadása volt a szocializmus eszméinek.” A győlésen beszédet mondott Tamás István, a Gazdasági Szaktanács, és Karpel Sándor párttitkár, a szocialista párt képviseletében. A résztvevıket nyugtatták, hogy az új rend nem akar senkin bosszút állni, hanem befogadja azokat, akik fenntartás nélkül „ráhelyezkednek a szocializmus elvi alapjaira…és képesek az új világrend megépítésében s a hasznos termelı munkában részt venni”. A szónokok agitációja után a megjelentek kimondták, hogy

megkezdik

a

Gazdasági

Alkalmazottak

és

Segédalkalmazottak

kisvárdai

járási

Szakszervezetének szervezését, a munkával Diner Pált, Fülöp Józsefet és Angyalfi Imrét, mint bizalmakat bízták meg.

43

Diner Pál a környék (Anarcs) egyik nagy földesura, jól ismert

gazdálkodója volt, az 1918-as ıszi forradalom a fronton érte, novemberben szerelt le.44 Szintén aznap a gimnázium felsıbb osztályainak diákjai és tanári kara is győlést tartott. Karpel Sándor párttitkár itt is beszélt, kitőzte a jövendı iskola feladatait: „ezután az életnek és a produktív munkának kell, hogy neveljen, amelynek ezentúl népbutító frázisok és haszontalanságok helyett a szocializmus tisztult tanait és a gyakorlati élet ismeretét kell az ifjúság fogékony lelkületébe plántálnia” 45 A lelkek valóban fogékonyak voltak, s a tanulók kimondták a Szocialista Deákegylet megalakítását, és Császy László igazgató-helyettes útmutatás mellett megválasztották az egylet vezetıségét. A szervezetnek az volt a célja, hogy vitadélutánokon, elıadásokon a szocializmus tudományos igazságát ismertesse, propagálja. 46 A vas-és fémunkások szakszervezete április 15-én tartott győlést. 47 A fejezet végén megállapíthatjuk, hogy valóban jelentıs, több osztályból, rétegbıl és foglalkozási ágból szervezıdött tömegbázis állt az új hatalom mellett. De bármennyien is voltak, a politikai-, gazdasági-, társadalmi kérdésekben való döntések egy szőkebb kör privilégiumai maradtak. Az új hatalom tevékenysége, intézkedései Az új államrendszer filozófiáját a kollektivizmus eszméje hatotta át, ennek jegyében állami, közösségi tulajdona vették a földet, a pénz- és biztosítóintézeteket, a 20 fınél nagyobb létszámot alkalmazó üzemeket, a nagykereskedelmi vállalatokat, a 10 fınél többet foglalkoztató kiskereskedelmi cégeket, stb. Lefoglalták leltározás céljából az üzletek árucikkeit, összeírták a 43

Pártügyek. Kisvárdai Munkás, 1919. 1. sz. 4. p. Háger: 316. p. 45 Pártügyek. Kisvárdai Munkás, 1919. 1. sz. 4. p. 46 Pártügyek. Kisvárdai Munkás, 1919. 1. sz. 4. p. 47 Pártügyek. Kisvárdai Munkás, 1919. 1. sz. 4. p. 44

13

termény-, a szesz- és a benzinkészleteket. A magánhasználatban lévı automobilokat a március 23án kiadott direktóriumi rendelet szerint 3 nap alatt be kellett jelenteni.

48

. Egyes szervezetek,

egyletek vagyonát és vagyontárgyait is birtokba vették. A közvagyont is kommunizálták. Az új hatalomnak az intézkedései megvalósításhoz pénzre volt szüksége, és a pénzszerzés egyik módja a betétek szocializálása volt. Március 22-én intézkedtek a bankok állományának zárolásáról, és munkásıröket küldtek a pénzintézetekhez, késıbb a pénzügyi népbiztos utasításának megfelelıen Szabolcsban is 2-2 pénzügyi direktórium állt fel, egyik Nyíregyházán, a másik Kisvárdán (Fenyvesi Jenı, Flamm Jenı, Kálmán Sándor). A bankokat pénzügyi megbízottak vezették, ıket a munkástanács ellenırizte.

49

Március 24-én, Nyíregyházán kelt az a Schmidt

Mihály által szignált direktóriumi parancs, amelynek Kisvárda összes pénzintézete volt a címzettje. A 19/1919. számú rendelet pontos végrehajtásának ellenırzésére Garamy János nyíregyházi elvtársat küldték ki a településre.50 Aznap azt is megtiltották, hogy 1.000 koronánál nagyobb összeget kifizessenek a pénzintézetek, kivétel csak megfelelı igazolás mellett vagy az alkalmazottak fizetése érdekében lehetett. Március 31-i dátummal hat kisvárdai pénzintézet felhívást tett közé, hogy a forradalmi kormányzótanács XII. sz. rendelete értelmében személyazonosságát igazolja mindenki 14 napon belül, 5.000 koronánál kisebb betétek esetében 30 napon belül, különben ezeket a betéteket elveszik. 51 Vélhetıen másfajta változás is bekövetkezett, ez derül ki abból a tárgyalásból, amelyet 1920. szeptember 4-én a nyíregyházi direktórium bőnperében tartottak. Ennek kapcsán írták, hogy „A diktatúra elsı napjaiban, akik tisztában voltak a takarékpénztárak helyzetével és a tanácsköztársaság intenciójával, azok tudták azt is, hogy az új rend alapjában támadja meg a pénzintézeteket, ha azoknak vezetése kellı kezekben nincs. Majd Kisvárdáról híre jött, hogy a bankigazgatókat elmozdították állásukból.” 52 Tehát nem csupán ellenırizték a bankok mőködését, hanem azok élére új vezetıt is állítottak. De az új hatalom ezzel nem elégedett meg. Április 3-án közölte a kisvárdai újság, hogy a kisvárdai katonai, munkás-és paraszttanács a nyíregyházi direktóriummal egyetértve a kisvárdai és a körzetéhez tartozó pénzintézetek biztosává Fenyvesi Jenıt nevezte ki, akinek hivatalos helyisége a Kaszinó épületében volt. 53 A tanácshatalom a mőködéséhez és terveihez szükséges anyagiakat a tehetısek megsarcolása révén is igyekezett elıteremteni. Március 23-án ún. Direktóriumi Alap létesítésére a tehetısökre 48

SZSZBMÖL XVI. 11. Szabolcs vármegye Direktóriumának iratai 1919. 6/1919. Dir Hársfalvi Péter: A tanácsköztársaság megyénkben. In. Szabolcs-Szatmári Szemle, 1969. 1. sz. 8. p. 50 SZSZBMÖL XVI. 11. Szabolcs vármegye Direktóriumának iratai 1919. 19/1919. Dir. 51 Hirdetmény. Felsıszabolcsi Hírlap, 1919. 14. sz. 2. p. 52 A direktórium bőnpöre. Nyírvidék, 1920. 203. sz. 2. p. 53 Kinevezés. Felsıszabolcsi Hírlap, 1919. 14. sz. 2. p. 49

14

különbözı összegeket rótt ki Kiss Roland, elızıleg az alispánt felszólította a megyei direktórium, hogy a megye legtöbb adófizetıinek a névsorát és pontos adóösszeget 24 órán belül terjessze fel.54 Március 23-án Kisvárda egyik leggazdagabb emberére, Reizman Samura 25.000 korona befizetését rótta ki Kiss Roland, a megyei direktórium megbízásából. A pénzt három nap alatt kellett befizetnie. Az ekkor kiadott ukáznak vélhetıen sokan nem tettek eleget, mert április 14-én követte egy újabb: „Felszólítjuk Kisvárda község és a kisvárdai járás mindazon lakóit, kik a szabolcsmegyei direktóriumtól 1919. március 23-án parancsot kaptak arra, hogy bizonyos összegeket, - mint közczélokra szolgáló egyszeri kényszer-adót (sarcot) – lerójjanak, hogy ezen kötelezettségük teljesítése végett 48 óra alatt, tehát bezárólag f. hó 16-ig (szerdáig) a járási székhelyén lévı pénzügyi biztosnál (Kisvárdán a Gazdasági és Kereskedelmi bank helyiségében) a hivatalos órák alatt személyesen jelentkezzenek.” 55 A felszólítást aláírta Flamm Jenı járási politikai megbízott, Egry Gyula, Lefkovits Ferdinánd, Tamás István, Tóth Ferenc az intézıbizottság tagjai, Fenyvesi Jenı pénzügyi biztos. A márciusban kivetett összeget itt már kényszer-adónak nevezik, miközben amikor április 8-án Kiss Roland a belügyi népbiztosságtól kérte a megyei direktórium intézkedéseinek utólagos jóváhagyását, ekkor még azt írta, hogy a megye legnagyobb adófizetıire kivetett pénzösszeget direktóriumi letétként kezelik,

és

„a

pénzösszegek

behajtása

körül

semmiféle

pressziót

nem

gyakoroltunk…intézkedésünknek adóztatási jellege nem volt.” Elıvigyázatosságból kényszerültek erre, nehogy a magántulajdonban lévı nagyobb összegő készpénz elrejtését megakadályozzák, 2.000 korona értékő pénzt vagy értéket mindenkinél meghagytak.56 Az efféle intézkedés várható volt, hiszen a társadalom osztályait, rétegeit több minden választotta el egymástól, s egyik közülük a vagyon volt. Az októberi forradalom után is érezhetı volt ez a probléma. Amikor a kisvárdai Néptanács egyik ülésén elıször vonultak be a szociáldemokrata párt emberei az úri osztály zártkörő társaságába, akkor a párt vezetıje az asztalra ütött, és azzal fenyegetızött, hogy ha a polgári osztályok nem lesznek adakozók, ha maguktól nem enyhítik a háború szülte kényszert, akkor jön a nagy elszámolás, és a proletariátus „ellágyulás és kímélet nélkül fogja ıket útjából félrelökni.” Ekkor még a polgárság egyik képviselıje erélyesen visszautasította a fenyegetı hangot. Aztán „eltelt néhány hónap, amely alatt láttuk, hogy semmi érzelmi közösséget, semmi megértést, sıt még csak egy haladó szellemő politikai átváltozást sem

54

SZSZBMÖL XVI. 11. Szabolcs vármegye Direktóriumának iratai 1919. 3./1919. Dir. Az egyszeri kényszeradó befizetésérıl. Kisvárdai Munkás, 1919. 1. sz. 2. p. 56 SZSZBMÖL XVI. 11. Szabolcs vármegye Direktóriumának iratai 1919. 686/1919. Dir 55

15

akar a polgárság....A proletariátus méltán tehet magának szemrehányást, hogy miért nem intézte hamarabb a döntı rohamot a polgári rend rablóvára ellen......” 57 Csakhogy a „rablóvár” ellen rablólovagnak öltözött rabló proletárok támadtak! Bizonyára ehhez a rohamhoz (vagy az azt követı román megszálláshoz) köthetı az a „lelet”, amely 1923 októberében az egyik kisvárdai nagyobb pénzintézet belsejében történt munka során került elı. Amikor a kımőves egy lebontandó oszlopon dolgozott, annak felsı párkányáról néhány száz dollár és több értékpapír hullott a fejére. Az elrejtıjének vélhetıen késıbb már nem állt módjában azt az „igen szép kis kerek összeget képviselı” papírokat elıvenni. A munkás a bank igazgatójához beszolgáltatott leletért méltó jutalmat kapott. 58 A Tanácsköztársaság negyvenedik évfordulóján egy kisvárdai visszaemlékezı röviden így foglalta össze a pénzhez is kapcsolódó tulajdonváltást: „A magántulajdon megszőnt, a bankbetétek már nem voltak a tulajdonosoké.” 59 A bankbetétek, az értékpapírok elindultak azon az úton, hogy „közkinccsé” váljanak. A termıföldek esetében is elırehaladt a „szocializáció”. „A tanácsköztársaság járási munkás-katona és paraszttanácsa az állam tulajdonába vette a nagyobb birtokokat és azokat termelı szövetkezetek útján mőveli” - adta hírül április 3-i számában a kisvárdai hetilap.

60

A kisvárdai végrehajtó

bizottság egy gazdasági szakbizottságot is felállított, melynek székhelye a Mezıgazdák Bankja épületében volt. A Forradalmi Kormányzótanács április 3-án hozott XXXVIII. rendelete mondta ki a 100 holdnál nagyobb földbirtokok államosítását, és a köztulajdonba vett földeket szövetkezeti formában kívánták mőködtetni. Március 25-én a megyei direktórium termelıszövetkezetek alakítását rendelte el.

61

A direktórium 62. sz. rendelete szerint a nagybirtok minden élı és holt

felszerelésével osztatlanul termelıszövetkezeti formában mőködik tovább. A kisvárdaiak április 6-i, a

megyei

direktóriumnak

küldött

jelentésébıl

kiderül,

hogy

ıket

is

utasították

a

termelıszövetkezetek megalakítására, és arra, hogy mőveljék meg a földeket, mert a szándékos mulasztást a forradalmi törvényszék halállal bünteti és vagyonelkobzással, mivel ellenforradalmi cselekmények tartja. A kisvárdaiak válasza szerint, ott, ahol a víz nem akadályozza, a földek megmunkálása biztosított.62 A mezıgazdasághoz kapcsolódóan szólunk arról is, hogy felfordult világban a különbözı szervek hatáskörei nem voltak mindig tisztázva, de még abban az esetben is történt hatásköri átlépés, ha igen. A megyei direktóriumnak kellett intézkednie abban az ügyben, amikor a kisvárdai 57

Flamm Jenı: Népuralom! Felsıszabolcsi Hírlap, 1919. 13. sz. 1. p. Ritka lelet. Nyírvidék, 1923. 232.sz. 4. p. 59 Arató: 164. p. 60 Földek munkálása. Felsıszabolcsi Hírlap, 1919. 14. sz. 2. p. 61 Arató: 171. p. 62 SZSZBMÖL XVI. 11. Szabolcs vármegye Direktóriumának iratai 1919. 46/1919 58

16

munkástanács végrehajtó bizottsága lefoglalta a bákai határban lévı, egy tanyán elhelyezett terményeket, amelyek a hatósági ellátás célját szolgálták. A direktórium kimondta, hogy erre a kisvárdaiknak nem volt joguk, ez törvényellenes, továbbá ezt a készletet Bezdéd és Tiszamogyorós áprilisi ellátására már korábban kiutalta a Tiszai Járás munkástanácsa. Április 4-én a direktórium ezért utasította az érintetteket, hogy csak a Kisvárdai járás területén intézkedjenek, mert az „illetéktelen beavatkozás [a] forradalom rendjét veszélyeztetné és anarchiára vezetne…” 63 Korabeli iratok hiányában a kommün után keletkezett peranyagból is tájékozódhatunk a Kisvárdán bekövetkezett további államosításról. A nyíregyházi törvényszék elıtt 1920 októberében folyt le az a bőntetı ügy, amelyet a kisvárdai gyógytárak és mozgószínház szocializálása miatt kezdeményeztek. Ott azzal védekezett a vádlott, dr. Fekete Sándor, hogy „a szocializálásra a jogos magánérdek

megvédése

céljából

vállalkozott

azért,

hogy

a

szocializált

üzemeket

az

üzemtulajdonosok érdekeinek sérelme nélkül szocializálja, és hogy a többi üzletet a szocializálástól megóvja.”

64

A királyi törvényszék végül felmentette a vádlottat, mert megállapíthatónak találta a

jogos védelem esetét. Így fordulhatott elı, hogy a szocializálással a tulajdont az abban okozható kártól védték meg. A központi szabályok által vezérelt gazdálkodáshoz, elosztáshoz szükséges volt tudni a meglévı árukészleteket is. A kereskedéseket nem államosították, csak „zár alá vették”. Április elején leltárakat vettek fel a kereskedık árukészleteirıl, s arra kötelezték ıket, hogy a megállapított maximált árakon árusítsanak. A „leltározásnak” ismerjük a kisvárdai lecsapódását: „A szocializálási ügyosztály tegnap összesítette a kisvárdai boltokról felvett leltárakat. Megállapítást nyert, hogy a leltárakban mintegy három millió értékő áru van feltüntetve. A leltárakban nem szerepel még a két legnagyobb élelmiszer üzlet, - a Radó cég és a Weinberger cég - árukészlete, úgy hogy ezekkel együtt hozzávetılegesen öt millióra lehet becsülni a kisvárdai boltokban meglevı árukészletet. 65 Az áruhiány miatt a boltokban, üzletekben nem a korábban megszokott módon folyt vásárlás, ugyanis a legtöbb és leghasználtabb árucikkeket csak vásárlási engedély birtokában, jegyre lehetett megvenni. A rendelkezés kiterjedt nem csak az állandó boltokra, hanem mindenféle piaci árusra és iparosokra, akik valamilyen terméket állítottak elı. Akinek szakszervezeti igazolványuk volt, (pl. magántisztviselık és kereskedelmi alkalmazottak szakszervezete) az eleve feljogosított azok tulajdonosait a vásárlásra.

66

Kisvárdán Egri Gyula vezette a kereskedelmi és élelmezési osztályt.

Késıbb így vallott a feladatáról: „Csak utalvány ellenében, az én igazolásomra adtak ki élelmiszert. 63

SZSZBMÖL XVI. 11. Szabolcs vármegye Direktóriumának iratai 1919. 288/1919. Dir. A direktórium bőnpöre. Nyírvidék, 1920. 237. sz. 2. p. 65 Mintegy három millió korona értékő árut leltároztak a kisvárdai boltokban. Kisvárdai Munkás, 1919. 6. sz. 4. p. 66 A kereskedelem új rendje Kisvárdán. Kisvárdai Munkás, 1919. 6. sz. 4. p. 64

17

A pékek csak az én igazolásomra kaptak a malomtól sütéshez lisztet. A cipıt és ruhát is én utaltam ki az igénylıknek.” 67 Akinek nem vették ingó- és/vagy ingatlan vagyonát köztulajdonba, összes fizetési kötelezettségének tartozott idıben eleget tenni, pl. minden kisbirtokos közadóit, kölcsöneit, törlesztési részleteket (kivéve az egyházi adót) fizetni, különben forradalmi törvényszék elé került és ingó- és ingatlan vagyonát köztulajdonba vehették.

68

Az új politikai berendezkedést a vagyonosok szenvedték meg leginkább, hiszen nekik volt vesztenivalójuk. De volt még egy csoport, amelyre szintén elmondható ez: „Az üzletek kifosztása, lakások rekvirálása, személyes bántalmazások, az ijedelmes megfélemlítések, a bizonytalan jövı, mindez súlyosabban érintette a zsidót, mint a többieket.” 69 Április 26-án megjelent a Forradalmi Kormányzótanács rendelete a kötelezı beszolgáltatásról, megkezdıdtek a rekvirálások, de ez már Kisvárdát nem érintette, mivel a román megszállás addigra bekövetkezett. A fenti módokon akkumulálódott pénzt és vagyont a közösség céljaira is felhasználták. Az új rend mutatni, reprezentálni akarta, hogy a politikai agitáció szintjérıl a tettek mezejére is képes átlépni, de legalábbis azt tervezni. A munkanélküliséget szintén a községi, állami beruházások, fejlesztések enyhítették volna. Kétségtelen, hogy lett volna mit építeni, bıvíteni, alakítani a településen, mert a háborút megelızı évekbıl is áthúzódtak tennivalók, csak az események nem kedveztek ennek. A városfejlesztési elképzelés kidolgozását még az sem zavarta, hogy az ország akkori helyzetében mindenféle építkezés pénzügyi- és anyagellátási nehézségekbe ütközött. A tervkovácsok nem gondolták, hogy rövid idejük marad a tényleges munkára, s hitték, hogy tettrekészségük legyızi az akadályokat. A kisvárdai Munkástanács tehát városfejlesztési akciót indított. Ezt megelızıen megalakították a mőszaki bizottságot, melybe az intézıbizottság részérıl Tóth Ferencet delegálta, és amelyben szakértıkként Bogáti Elemér építész, Koch Sámuel mérnök és Tutkovics József építımester vett részt. A teendık közül elsıként a gimnázium építését folytatták. A munkálatokat 1914-ben kezdték, de a háború kitörése elvonta az anyagiakat és a munkáskezeket az építkezéstıl, és azzal leálltak. „A legutóbbi hetekben aztán a kisvárdai Munkástanács részérıl Flamm Jenı elvtárs személyesen szerezte meg Garbai Sándornak a kormányzótanács elnökének engedélyét ahhoz, hogy a gimnázium

67

Arató: 163-164. p. A közadók és más tartozások fizetésérıl. Kisvárdai Munkás 1919. 1. sz. 2. p. 69 Ephraim Agmon (Teichmann Ernı) levele a szerzıhöz, Mevasseret-Zion, 2000. július 2. 68

18

építkezéséhez Kisvárda munkásai azonnal hozzáfoghassanak, úgyszintén az anyagok kérdését is elintézte a szociális termelés népbiztosságánál. Ma már mintegy 80 szervezett szakmunkást és napszámost foglalkoztat a gimnázium építkezése és elıreláthatólag még többet fog foglalkoztatni, hogy minél elıbb készen álljon a díszes új épület.” 70 A direktórium tehát elrendelte az építési munkálatok haladéktalan folytatását. „A folyó költségekre a bankból vettünk ki pénzt. Egy vörös katona kíséretében Bogáti Elemér ment a pénzért.”

71

Az

idézetbıl úgy tőnik ki, mintha a pénzt egyszerően elvitték volna bankból, de nem így volt. A költségekre a bankból hitelt vett fel a direktórium.

72

Természetesen a pénzintézetek nem nagyon

örültek az efféle erıszakolt „hitelkihelyezésnek”, hiszen nem látták annak a garanciáját, hogy a betétesek pénzét viszontlátják-e. A programot ugyan városfejlesztési programnak nevezték, de ekkor Kisvárda nagyközség volt. Az április 18-án elfogadott és 20-án közzétett tervek szerint következıket óhajtotta megvalósítani a regnáló hatalom: 1. Az állami elemi iskola kibıvítése. 2. Egy kültelki elemi iskola építése a város központjától messze lakó proletárnép gyermekei számára. 3. A várkert rendezése és a várfürdı újjáépítése népfürdıszerően. 4. Egy magasabb igényeket kielégítı sporttelep építése. 5. Népszálló és gızfürdı építése. 6. A városi vízvezeték és csatornázás megteremtése. 7. Szocializált üzemek és vállalatok /pl. villanytelep/ kiépítése. 8. Aszfaltozás és az úttestek beburkolása. Ez utóbbiról megállapították, hogy ennek elvégzéséhez nem tudnak anyagot beszerezni. Belátták és kinyilvánították azt is, hogy a felsoroltak még akkor sem lennének gyorsan megvalósíthatóak, ha az ország nem lepusztult állapotban lenne, de optimisták voltak, mert „a város ügyeit most már komoly munka és tettek emberei irányítják.” 73 A szocializálás közepette nem feledkeztek meg arról sem, hogy ezzel az eszközzel az ideológiát közvetettebb módon is szolgálják. Az ideológiai befolyásolás leghatékonyabbnak úgy tőnt, ha sajtó, a propaganda egyéb eszközeit, lehetıségeit is szocializálják, s ezt nem csak a magántulajdon eltörlése miatt tették. 1919. március 30-án a helyi újság, a korábbi Felsıszabolcsi Hírlap közölte, hogy a lapnál többféle változás állt be: „A Kisvárdai Direktórium a Felsıszabolcsi Hírlapot 70

A Munkástanács városfejlesztési programja. Kisvárdai Munkás, 1919. 6. sz. 1-2. p. Arató: 163-164. p. 72 Filep: 38. p. 73 A Munkástanács városfejlesztési programja. Kisvárdai Munkás, 1919. 6. sz. 1-2. p. 71

19

szocializálta és a Kisvárdai Szocialista Párt hivatalos lapjának nyilvánítva annak vezetését Császy László és Flamm Jenı elvtársakra bízta, míg a kiadóhivatal teendıit és a lap munkatársi tisztét továbbra is Dénes Mór látja el. A lap, melynek célja a proletárdiktatúra feltétlen szolgálata lesz, ezentúl hetenként egyelıre kétszer, csütörtökön és vasárnap 2-2 oldalon fog megjelenni….” 74 A lap még a régi címen – bár „Szocialista Újság” jelzıvel a cím alatt -, jelent meg. A proletárdiktatúra alatt a Tanácsköztársaság alkotmányának 8. §-ában kimondták, hogy „A Tanácsköztársaságban a dolgozók véleményüket írásban és szóban szabadon nyilváníthatják”

75

Több mint 500 új lap és folyóirat jelent meg, ugyanakkor a „reakciósnak” ítélteket a sajtódirektórium betiltotta. Júniusra csak 5 fıvárosi és 25 vidéki lap maradt meg. Amikor 1919-ben a diktatúra alatt az új szellem nevében átvették az újságot, Dr. György Ferenc szerkesztınek távoznia kellett: „İ, kit felfogásában egy egész világ választott el a kommunistáktól, a lapot azonnal ott hagyta. …a polgári társadalom markáns egyéniségét a kommunisták üldözték s elılük menekülni volt kénytelen. Csak a kommün után tért vissza Kisvárdára.” 76 Tudható volt, hogy a proletárdiktatúra idején a lap nem sokáig fogja megırizni nevét, hanem hamarosan alkalmazkodni fog a megváltozott politikai rendhez. Ez be is következett, hiszen az idıszakhoz illı néven, 1919. április 15-tıl már Kisvárdai Munkás néven élte tiszavirág életét. A cím alatt „Szocialista napilap, a kisvárdai Szocialista Párt hivatalos közlönye” felirat olvasható. A helyi Munkástanács sajtóbizottsága a lap szerkesztését a Flamm Jenıbıl, Császyból és Teleki Sándorból álló szerkesztıbizottságra bízta. A triumvirátus teljes mellszélességgel állt ki a „munkáshatalom” mellett, s az újságot is ennek szolgálatába állították: „Tiértetek van és titeket szolgál minden sora, minden betője. Mint az eszmének megannyi katonája, úgy lépnek ki az ólombetők elzárt rekeszeibıl s úgy sorakoznak megdönthetetlen csatarendbe a munkás nyomdászkezek alatt.” Majd arról gyızködték az olvasókat, hogy az anyagi és fizika elnyomás mellett a szellemi elnyomás volt a legjobb eszköz a hatalmasok kezében,

De most...Hatalmas szellemi fegyvert adunk a

kezetekbe….Szeressétek hát, ápoljátok, olvassátok és terjesszétek; benne önmagatokat szeretitek, ápoljátok és erısítitek.” 77

74

Elıfizetıinkhez és olvasóinkhoz. Felsıszabolcsi Hírlap, 1919. 13. sz. 2. p.

75

Kókay-Buzinkay-Murányi: 178. p. Háger: 343. p. 77 Tiétek ez a lap: Kisvárdai Munkás, 1919. 1. sz. 2. p. 76

20

A „proletár embernek” és a Kisvárdai Munkásnak nem maradt sok ideje a közösség és a közönség szolgálatára, mert a lapnak összesen nyolc számáról tudunk, a tanácshatalomnak a Tiszántúlon hamar befellegzett. Az ideológiai befolyásolás fontos eszköze volt az oktatás és a gyakran ehhez kapcsolódó vallásos nevelés is. 1919. március 21-tıl a magyar tanügy irányítását a Közoktatásügyi Népbiztosság vette át. Március 30-án Kunfi Zsigmond közoktatásügyi népbiztos rendeletet adott ki, hogy az iskolákat államosítják, az egyházi vagyont, pénztıkét lefoglalják, a szerzetesek akkor taníthatnak, ha leteszik a ruhát és felesküsznek az új hatalomra, s annak szellemében nevelnek. A vallásügyi népbiztosság elnökének 625/1919. sz. rendelete alapján az egyházak vagyonát jegyzıkönyvileg le kellett foglalni. A kisvárdai apácák joggal aggódtak a sorsuk miatt. Ahogy azonban a változást akarók szervezkedtek, úgy léptek a „tömegmegmozdulás” útjára azok is, akik ezzel szembehelyezkedtek: „Április 2-án az a hír bujkált a városban, [hogy] „Az apácáknak 24 óra alatt el kell távozniuk!”. A nyugtalanító hírek dacára is tanítottunk tovább, mindnyájan a legnagyobb nyugalmat színlelve. Hanem a rémhírre összeszedte magát 80-100 asszony, felvonultak a directorium elé, és kijelentették, hogy nem engedik el az apácákat. „Elıbb lógnak maguk az akasztófán, mint hogy az apácák elmennének Kisvárdáról” - nyelvelte oda az egyik jó nénike. Azután ide jöttek a portánkhoz sírva és kérték M. Prefektát, hogy adjon fel nekik penitentiát, imát v. böjtöt, ık mindent el fognak követni, csak hogy az apácákat megmentsék… Csak késıbb tudtuk meg a valót. A kisvárdai directorium csakugyan meghozta az ítéletét: „Mi legyen az apácákkal? Ha az iskolákat elvesszük tılük, hasznot már nem hajtanak a városnak, imádságból meg nem élnek meg, tehát menjenek vissza oda, ahonnan jöttek!” A döntés megvolt, de a kivitelt elodázta az asszonyok fellépése. Titokban azonban összerakodva vártuk az ítéletet. El voltunk szánva a végsıkre. M. Prefekta tanácskozásra hívta össze az urakat. Az esperest és két káplánt, dr. Szmrecsányit és dr. Mayer igazgatót. Ezek azt tanácsolták: Az apácák jöjjenek össze lakni a fıépületbe a kápolna körül és onnan ne mozduljanak, az magántulajdon, azt el nem vehetik és oda hordjanak össze minden megmenteni valót az internátus és iskolából. Nehezen ment, de április 14-én (Nagyhétfın) mégis megtettük, annál is inkább, mert idı közökben folyton zaklattak bennünket, majd ezt, majd azt akartak rekvirálni. Sıt egy küldöttség már a zárda vagyoni helyzetét is jegyzıkönyvbe vette, és felírta a kápolna felszerelését is.” 78

78

A Római Unióhoz tartozó Szent Orsolya-rend kisvárdai házának krónikája 1917-1937.

21

Az új rend kialakítása az apácák lelki ellenállásától függetlenül tovább zajlott. A gimnázium igazgatóját, dr. Mayer Györgyöt a kommün helyi vezetıi eltávolították a gimnázium élérıl, és helyettes igazgatóként április 2-án Császy Lászlót bízták meg az intézmény vezetésével. 79 A polgári iskola vezetıje és tantestülete is aggódva tekintett a jövı felé. Werner Gyula igazgató így fogalmazta meg az akkori idı hangulatát, : „A kommunista népbiztosság emberei bennünket is figyelemmel kísértek, kísérletet tettek, hogy a vallástanítást, imádkozást velünk mellıztessék, de eredménytelen maradt a fenyegetıdzésük is. A hangosabb elemek részérıl arról is volt szó, hogy az iskolát pártcélokra lefoglalják, de a helybeliek, ami dicséretükre válik, közbelépésére ez nem következett be, s mi a nyilvánosság elıtt jó példát adandó-nyugodtan, de odahaza mindennap azzal a nyugtalanító gondolattal térve nyugvóra, vajjon kire sújt le a forradalmi anarchia, mert már elkészült a kivégzendık jegyzéke, folytattuk a tanítást.” 80 A tanácshatalom igyekezett magát a szólamokban és olykor a tettekben is humanistának feltüntetni, de meg kellett hoznia olyan intézkedéseket is, amelyek látszólag nem ezt a felfogást tükrözték. Március 27-én Kastaly Ferenc helyettes fıszolgabíró 1600/1919. sz. alatt jelentette a megyei direktóriumnak, hogy a 1033/919. sz. rendelet értemében a járás területén tartózkodó idegen honosok kiutasítása tárgyában hozott véghatározatot és a kiutasítottak névjegyzékét csatolva beterjeszti. Valóban van is egy táblázatos kimutatás, név, életkor, illetıség, foglalkozás, lakhely, utca, házszám, mikor jöttek, és végezetül egy megjegyzés rovat is a csatolmányban. Kisvárdán a kiutasítás 12 személyt érintett, mind galíciai zsidók voltak. Köztük Halperstein Naftali 50 éves rabbi, és özv. Halperstein Hersné 46 éves rabbi neje, Frankel Mór, rabbi. A súlyosbodó közellátás, a lakásínség szempontjából „ezen idegen honosok itt tartózkodása saját honfitársaink abbéli igényének méltán követelhetı kielégítését szerfelett megnehezíti és sokban lehetetlenné teszi, itt tartózkodásuk tehát már ebbıl az okból sem kívánatos. De nem hagyható figyelmen kívül az a szempont sem, hogy ezen idegen honosok rendszerint kedvezıbb anyagi viszonyok között élnek, és ezért könnyen hajlanak a fényőzés és a költségesebb életmódra, mi által a nélkülözésektıl és gondoktól agyonsújtott itteni lakosok elkeseredését még csak jobban fokozzák, és rendszerint munka nélküli életükkel és könnyő vagyonszerzésükkel a proletár társadalom indokolt ellenszenvét felkeltik.” 81 Az érintettek foglalkozása: szeszfızı, ispán neje, napszámos, napszámos, bognár, gyári munkás. gyári üzletvezetı, cipész neje, hímzını, és a már fentebb említett rabbik és özv rabbiné. Az 12

79

Mayer: 3. p. Werner: 26. p. 81 SZSZBMÖL XVI. 11. Szabolcs vármegye Direktóriumának iratai 1919. 94-582. 80

22

személy 1914, 1915, 1918 és 1919-es években jött Kisvárdára. Kastaly kifejtette, hogy a volt osztrák tartományokban még nagyon szigort alkalmaznak az idegenek ellen. Kiss Roland kormánybiztos a megyében elharapódzó lánckereskedelem ellen is fel kívánt a kiutasításokkal lépni, mert az árdrágítást eredményezı machinációk kialakítói és haszonélvezıi a zsidók voltak. A kommün alatt azonban a kiutasítástól sokkal erıszakosabb cselekmények is történtek. Az önkényre való utalást a Kisvárdai Munkás is hangoztatta. A lapban olvasható az a jelmondat, hogy „A tanácskormányzás nem demokratikus kormányforma, hanem a munkás-kormányzás formája, amely nyíltan kimutatja osztályjellegét....amelyben a forradalmi munkásosztály tisztán, világosan és kíméletlenül fejezheti ki akaratát.” ellenfeleivel, hanem szétzúzza ıket”

82

83

A lap 4. oldalán pedig „A forradalom nem vitatkozik

Éppen ez a mentalitás volt az, amely a tömegek nagy részét,

és fıleg azokat, akik igenis vitatkozni akartak a forradalmárokkal, a tanácsuralom ellen hangolta. Alig telt el pár nap a kommün kikiáltása óta, és máris jelentkezett az új állam erıszakos jellege: „márc. 25-re virradóra szuronyos katonák jelentek meg a plébánián, átvizsgáltak mindent és éjnek idején a 70 éves esperest és a két káplánt a városházára kísérték, ott vallatták.” 84 Ezt a letartóztatást megerısíti egy másik forrás is. A vörös hatalom vezetıi kezdettıl különösen fontosnak tartották a kifogástalanul mőködı értesülési hálózatot, s ezen belül is az „ellenforradalmi cselekménynek” tartott esetekrıl szóló értesüléseket. Március 25-én érkeztek elıször jelentések Budapestre, a belügyi népbiztosságra vidéki letartóztatásokról. Direktóriumi rendeletre a Pest megyei Kistarcsán a községi bírót és a katolikus papot, a Szabolcs megyében Kisvárdán a katolikus plébánia káplánját és egy cipészmestert, Szatmár megyében szintén a katolikus papot, egy katonatisztet és egy szolgabírót vettek ırizetbe, hogy forradalmi törvényszék elé állítsák ıket. 85 A kisvárdai letartóztatás azért történt, mert dr. Vizy Miklós káplán, éppen a kormányváltáskor egy régebbi röpiratot osztatott ki, amely rosszallta a kommunista törekvést és a szabad szerelmet. A káplánt fogva tartották, hogy reggel Nyíregyházára kísérjék a hadi törvényszék elé. Az ırizetével megbízott fıhadnagy azonban római katolikus volt, és mivel vonatközlekedés nem volt, az autón való szállítást úgy intézte, hogy a buzgó, fiatal káplán visszamaradt, szerencséjére, különben kivégezhették volna. 82

Cím nélkül, Kisvárdai Munkás. 1919. 6. sz. 2.p. Cím nélkül, Kisvárdai Munkás, 1919. 6. sz. 3. p. 84 A Római Unióhoz tartozó Szent Orsolya-rend kisvárdai házának krónikája 1917-1937. 83

85

http://www.valtozast.hu/web/index.php?option=com_content&task=view&id=71&Itemid=57

23

Nem volt ilyen szerencséje Kamuthy Lajosnak, az ungvári csendırséghez tartozó fıhadnagynak, aki Sátoraljaújhelyen mint a karhatalmi század parancsnoka szolgált, majd a Kisvárdán tartózkodó csendırszárnyhoz helyezték. A tanácskormány 1919. március 26-án kiadott 4. számú rendelete alapján szervezték meg a forradalmi törvényszékeket. Március 27-én „a sátoraljaújhelyi direktórium megkereste a kisvárdai csendırséget, hogy vezessék hozzá Kamuthyt, aki erre revolverével fıbe lıtte magát.”

86

Ezt az esetet megerısíti Váry Albert könyve is, aki a csendırség

által kiadott gyászjelentés alapján regisztrálta a történteket. 87 Ezüst és bronz katonai érdeméremmel rendelkezett 88 A 27-én elhunyt fıhadnagyot a vörös terror áldozatának tekinthetjük. Az új hatalom nem akart vele szembe álló erıt, ezért a megyei direktórium elsı intézkedései közé tartozott, hogy fegyvert viselni csak a ténylegesen szolgáló katonáknak, nemzetıröknek, rendıröknek és a munkásırség igazolt tagjainak volt szabad. A korábban kiadott engedélyeket érvénytelennek nyilvánították, a lıfegyvereket 24 órán belül le kellett adni, különben 5 éves elzárással fenyegették azt, aki nem így cselekszik.

89

A Tanácsuralmat azonban végül nem a belsı

ellenségei, ellenfelei döntötték meg, hanem külsı erı. A kisvárdai tanácsuralom vége A papíron létezı elképzelések materializálása kevés idı adatot, mert Kisvárda közelebb volt a román hadsereghez, mint a fıváros, és a katonai helyzet alakulása nem kedvezett a teendıknek. Kisvárdán már korábban is tartózkodtak fegyveres alakulatok. A november elején Nyíregyházáról a rend fenntartására kiküldött 39-ik honvéd gyalogezred katonái a kisvárdai Katona Tanácsban is részt vettek. 90 1918 végén az itt mőködı katonai szervezet neve: Kisvárdai 65 1 nemzetırszázad. A közigazgatási hatóságnak nem volt alárendelve, hanem a nyíregyházai, illetve kassai parancsnokságtól kapta az utasításokat. 91 A kommün kikiáltása után munkásgárda is szervezıdött, illetve jelen volt. Egyik tagja, Farkas József, az Építımunkások Szakszervezetének alelnöke, a Magyarországi Szocialista Párt tagja április 3-án a munkásgárda helyiségében fegyvertisztítás közben véletlenül meglıtte magát, és a gondos ápolás ellenére is elhunyt 11-én. A Vörös Hadsereg és a munkásgárda katonai dísszel búcsúztatta, az egyházi szertartás után Flamm Jenı a párt nevében mondott beszédet, az összmunkások nevében Tamás István, majd a szőkebb szaktársak nevében Tóth Ferenc, akivel

86

Vizsgálat elöl a halálba. Felsıszabolcsi Hírlap, 1919. 13. sz. 2. p. Váry: 86-87. p. 88 Honvéd népkönyv: 671. p. 89 SZSZBMÖL XVI. 11. Szabolcs vármegye Direktóriumának iratai 1919. 5/1919. Dir. 90 forrást 91 Szerkesztıi üzenetek. Felsıszabolcsi Hírlap, 1918. 48. sz. 3. p. 87

24

együtt volt a MSZDP-ben is. Vérpiros koszorúk tömege borította a koporsóját, amikor április 13-án, vasárnap délután a munkások ezreinek részvételével eltemették. 92 A Vörös Hadseregrıl is említést tettünk. A demarkációs vonalon küzdı vörös katonákat idıközönként felváltották, és azok 1-2 hetes pihenıre a front mögé vonulhattak. Április 13-án, vasárnap délután érkezett meg a településre a 66-osoknak egy zászlóalja, és egyik budapesti vörös ezred két zászlóalja. A vasútállomáson nagy tömeg élén Flamm Jenı „elvtárs üdvözölte lángoló szavakkal a munkástanács nevében a frontkatonákat” majd hosszú sorokban zene- és nótaszó mellett a fıtérre vonultak, ahol Egri Gyula lelkesítı beszéddel tartotta távol ıket a megérdemelt pihenéstıl. Ezt követıen a laktanyáikba (alkalmi szálláshelyükre) mentek, de a napilap nem közölte, hogy hová.

93

Vélhetıen az iskolákba, hiszen a háború vége felé azok szolgáltak a katonák

vonulásaikor ideiglenes kvártélyául. Április 16-án a román hadsereg megkezdte támadását a Tanácsköztársaság ellen, 19-én a Kormányzótanács újabb rendeletet adott ki a Vörös Hadsereg létrehozásáról, melyet szervezett munkásokból toborzott önkéntesekbıl alakítottak meg, de a megyében az agitáció nem járt eredménnyel, ezért a támadás elleni védekezésül az V. hadosztály székhelyét Nyíregyházára tette át. Ez sem volt azonban akadálya annak, hogy 20-án már Szatmár megyét is megszállják a románok. Április 20-án a napilapként megjelenı kisvárdai újság ugyan azt írta, hogy „A románok külpolitikai és katonai helyzete kétségbe ejtı”, de ez merı hazugság volt, vagy tételezzük fel, hogy a helyzet nem ismerete. 94 A frontvonal és a hadi helyzet alakulását egyébként az a hír is mutatja, amely szintén aznap azt adta tudtul, hogy a Vörös Hadsereg vezetısége Kisvárdára helyezi a csapi dandárparancsnokságot, ezért a jelenleg Kisvárdán állomásozó katonaság nagy részét a környezı falvakba szórják szét. A parancsnoksággal mintegy harminc parancsnoki állást betöltı tiszt jön Kisvárdára, akiknek szálláscsinálói a kisvárdai lakásügy vezetıjével, Lefkovics Ferdinánddal megállapodtak a katonai irodák elhelyezésérıl. 95 A kormányzótanács a Tiszántúli hadsereg fıparancsnokává Böhm Vilmos népbiztost, a font mögötti bizottságok elnökévé Szamuely Tibor népbiztost nevezte ki, akinek föladata az ellenforradalmi mozgolódások felszámolása lett. A katonai vezetés a hadsereg I. osztályát rendelte Szabolcsba, Pogány (Schwartz) József pedig teljes hatáskörő katonai- és politikai biztos lett. İ április 21-én egy zászlóalj jól felszerelt gyalogsággal és tüzérséggel megérkezett Nyíregyházára. 92

Temettünk. Kisvárdai Munkás, 1919. 1. sz. 3. p. Pihenıre jöttek az ungmegyei front harcosai Kisvárdára. Kisvárdai Munkás, 1919. 1. sz. 1. p. 94 A románok támadása. Kisvárdai Munkás, 1919. 6. sz. 3. p. 95 Kisvárdára helyezték a csapi dandárparancsnokságot. Kisvárdai Munkás, 1919. 6. sz. 4. p. 96 Hársfalvi: 125. p. 93

25

96

Április 22-én

Pogány közzé tette, hogy a Nyíregyházáról elmenekült direktórium helyét más direktórium vette át, és ellenállásra buzdított.

97

A lelkesítésre Kisvárdán is szükség volt, így Pogány Kisvárdán is megjelent. Ismerjük az itteni beszédének elhangzási körülményeit is: „A fıutcán, a sárga bolt és a patika között egy vörösır század, kb. 150-160 ember sorakozott fel Kovács aktív fıhadnagy parancsnoksága alatt. Egy autóról Pogány József - mellette Szamuely László - tartott lelkesítı beszédet a vörösırökhöz, az összegyőlt néphez. Nyíregyházáról jöttek. Pogány és Szamuely és a kisvárdai vörösıröket Vásárosnamény felé irányították, hogy a Mátészalka felıl elırenyomuló románokat állítsák meg.” 98

A népbiztos agitációs útjáról a Nyírvidék tudósítója is beszámolt be. Pogány szemlét tartott a 65-ös munkácsi vörös ezred Kisvárdán állomásozó négy zászlóalja fölött, amelyet a románok ellen terveztek bevetni. A parancsnokok jelentése után Pogány beszédet intézett a zászlóaljhoz: „Súlyos és

komoly

órák

következnek…a

rabló

imperialisták

hordái

megtámadták

a

magyar

Tanácsköztársaságot. Ezt a válságos helyzetet akarja kihasználni a burzsoázia fehér ellenforradalma arra, hogy visszaállítsa a régi rendet, hogy visszaültesse a reakció levitézlett politikusait a különbözı hivatalokba. A katonaság és munkásság válasza erre csak az lehet, hogy követve Budapest munkásainak és katonáinak példáját, fegyvert fog és megvédelmezi a proletárhazát úgy a külsı, mint a belsı ellenségtıl. Minden munkásnak katonává kell lennie és minden katonának hıssé.”

99

A lap szerint a katonák viharos lelkesedéssel fogadták a népbiztos

beszédét, hosszasan éltették a Tanácsköztársaságot, és megfogadták, hogy azt minden ellenségtıl megvédik. Földes Pál a beszéd elmondásának dátumát április 23-ára tette, vélhetıen azért, mert a Nyírvidékben ezen a napon jelent meg.

100

Azonban meglehet, hogy egy nappal korábban, 22-én

hangzott el, hiszen a gimnázium igazgatójának jelentése szerint a beszállásolt vörös csapat április 22-én vonult ki a középiskola épületébıl és Csap irányába elhagyták a települést,

101

tehát másnap

már nem nagyon lett volna kinek szónokolni. Az bizonyos, hogy 22-én este Pogány egy nyíregyházi rendezvényen vett részt. A középiskolában a következı két nap a tisztogatással és a kisebb károk helyrehozásával telt el. „E napokban már a székely és vörös ezredek a román csapatokkal folytatott harcai 20-30 kilométerre közelítették meg városunkat.” 102

97

Világ proletárjai egyesüljetek. Nyírvidék, 1919. 90. sz. 1. p. Földes Pál: Felejthetetlen napok. Kelet-Magyarország, 1968. 286. sz. 2. p. 99 Pogány népbiztos beszéde Kisvárdán a frontra induló katonasághoz. Nyírvidék, 1919. 91. sz. 2. p. április 23-án 100 Földes Pál: Felejthetetlen napok. Kelet-Magyarország, 1968. 287. sz. 2. p. 101 Mayer: 3. p. 102 Hársfalvi, 1981. 338-339. p. 98

26

A románok közeledése érthetı riadalmat okozott a hatalom gyakorlói körében, és a direktórium menekülıre fogta a dolgot. A Szent Orsolya-rend krónikája ezt így adja vissza: „Április 23-ra volt kitőzve, hogy az iskolát elveszik tılünk és - az nap virradóra megszökött a directorium.”

103

A gimnázium igazgatója két dokumentumban is szól a direktórium távozásáról: „23-án éjjel szökött el a kisvárdai direktórium és vele mentek exponált hívei” direktórium elhagyta a várost.”

104

Illetve „23-án éjjel a helybeli

105

Földes Pál, az események résztvevıje másképpen emlékszik a direktórium megszökésének idıpontjára. Mővében leírja, hogy 23-án már az a hír járta Kisvárdán, hogy 23-án délben a románok bevonultak Debrecenbe. Más forrásból tudjuk, hogy hírekhez nehezen juthattak hozzá, mert a vasúti összeköttetés és postaforgalom április 23-óta szünetelt.

106

A 24-i reggeli hivatalos jelentés

megerısítette Debrecen megszállását, s ezt a kisvárdai direktóriumnál is olvasták. 25-én „megtudtam, hogy éjjel a direktórium helyiségében tartózkodó elvtársaim éjjel 2 órakor riadóztak és alig egy negyedórán belül a kisvárdai direktóriummal együtt kocsikon, lóháton Tokaj felé elvágtattak.”107 A szerzı az események után majd ötven évvel talán már nem emlékezett jól az idıpontokra, vagy ha korábban is készítette az írást, akkor is tévedett. Egy másik kisvárdai résztvevı, aki maga is az események aktív alakítója volt, szintén írt a direktórium távozásáról, de idıpontot egyáltalán nem közölt. A Tanácsköztársaság 40 éves évfordulója alkalmából készült emlékkötetben Egri Gyula asztalos, az egykori kisvárdai direktórium tagja ekként emlékezett vissza: „Mikor a Magyar Tanácsköztársaság ellen megindult a románok támadása, Anarcsról kaptunk telefonértesítést a románok elınyomulásáról. Közlekedés már nem volt, öt kocsival Dombrád irányában hagytuk el Kisvárdát.” 108 A kocsin vélhetıen lovas szekeret kell értenünk, nem gépkocsit. Az elıretörı románokat nem tudták megállítani. Április 24-én a székely hadosztály Kisvárda körzetében állomásozó csapatrészei a kisvárdai vasútállomáson elhatározták a fegyverletételt, így hiába tőzte ki számukra a hadvezetés, hogy 25-én a székely különítmény parancsnoksága szakítson a kordonszerő felállással, a Kisvárda-Nyírkarász-Ramocsaháza-Ibrány között csoportokat vonja össze, és egységesen támadja meg az ellenséget.

109

A Keleti Hadseregparancsnokság 24-én este

értékelte a hadsereg északi szárnyának helyzetét: „A székely különítmény teljesen elfáradt, és elcsigázott csapatai a mai egész napon harcban állottak, melynek végeredményeként Ibrány-Pap 103

A Római Unióhoz tartozó Szent Orsolya-rend kisvárdai házának krónikája 1917-1937. Mayer: 3. p. 105 Hársfalvi, 1981. 338-339. p. 106 Hársfalvi, 1981. 338-339. p. 107 Földes Pál: Felejthetetlen napok. Kelet-Magyarország, 1968. 287. sz. 2. p. 108 Arató: 163-164. p. 109 Liptai: 186-187. p. 104

27

(Kisvárdától 2 km keletre) vonaláig vonultak vissza. Sem az ellenség csoportosításáról, sem annak ténykedésérıl a Hadseregparancsnokság jelentést a különítménytıl nem kapott.” 110 Miután a hadi helyzet kedvezıtlenül alakult, a román csapatok bevonultak Kisvárdára. Ennek az eseménynek az idıpontjára nézve is kétféle adattal rendelkezünk. A polgári iskola igazgatója, Werner Gyula szerint „Április 24-én szokatlan, megfélemlítı hang: a szılık felıl ágyúdörgés jött fülünkbe. Nemsokára lelkünkben kimondhatatlan keserő érzéssel láttunk csatakos, inkább martalócokhoz, mint rendes hadsereg katonáihoz hasonló alakokat, akik észak felé, parancs szerint a Tiszáig siettek, de azért ráértek arra, hogy útközben a lakásokba besurranva elemeljenek mindent, ami ragadós kezük ügyébe esett, sıt a szembejövı férfiak zsebébıl kiragadták az órát is. Tehát cseberbıl-vederbe estünk.”

111

.

Az apácák krónikája szintén ezt a napot jelöli meg: Az „entent”

csapatai megszállták egész Magyarországot, hogy a kommunistákat megtörjék. Szabolcsba a románok jöttek és Kisvárdára 24-én értek be ¾ 12 órakor. A szülık a gyermekeiket hazavitték, kétségbeesés mindenütt, mert a felállított „Vörösgárda”(zsoldos katonák) ellent akart állni, ez esetben a várost az ellenség agyon ágyúzza. A jó Isten segítségével ez se történt meg! Az a híres gárda elillant. A város urai pedig fehér zászlóval mentek ki fogadni az ellenséget és a várost átadni neki, így azután békés volt a bevonulásuk. ..Mily szomorú állapotok, bevonul az ellenség és mindenki örül neki.”

113

Ellenben dr. Mayer György, a gimnázium igazgatója azt rögzítette, hogy „25-én vonultak be a városba az elsı oláh csapatok.”

114

A tanfelügyelınek szóló jelentésben egy kis kiegészítéssel ezt

megismételte: „25-én délelıtt román csapatok szállották meg a várost.” 115 A már korábban is idézett Földes Pál is szólt a románok bevonulásáról: „Másnap, tehát április 25én reggel Kisvárdán a tényleges helyzet az volt, hogy sajnos, amikor az elvtársakkal való közös tervünk szerint, hogy Tokaj, Diósgyır, Miskolcon át együtt Pestre megyünk, reggel 7 órakor el akartam hagyni testvérbátyám lakását, már a kapu elıtt bevonuló román csapatokba ütköztem. Jó, hogy csak a fejem dugtam ki, mert katonaruhámban a románok azonnal elfogtak volna…” 116 A Székely Hadosztály megbízottai április 26-án hajnalban Nyírbaktán aláírták a fegyverletételi jegyzıkönyvet és Demecserben még aznap letették a fegyvert. Voltak csapattestek, amelyek nem 110

Liptai: 186-187. p.

111

Werner: 26. p A Római Unióhoz tartozó Szent Orsolya-rend kisvárdai házának krónikája 1917-1937. 114 Mayer: 3. p. 115 Hársfalvi, 1981. 338-339. p. 116 Földes Pál: Felejthetetlen napok. Kelet-Magyarország, 1968. 287. sz. 2. p. 113

28

értesültek a fegyverletételrıl, ilyen volt a 21. kolozsvári gyalogezred is, melynek zászlóaljai április 25-26.-án érkeztek meg Kisvárdára, kissé elszakadva a Székely Hadosztály többi részétıl. Az I. és a II. zászlóalj Kisvárdán bevagonírozott, és elindult Csap felé, hogy átkeljen a Tiszán. Fényeslitkénél egy vasutas integetett, hogy baj van, a vonat lassított, így csak a mozdonya szaladt a földbe, mivel a románok kilazították a síneket. A gyalogezred csak április 29-30. körül értesült a kapitulációról, a Kisvárdán maradt részeit bevagonírozták és visszaindították Romániába. 117 A megtorlás és a kommün változó megítélése A román csapatok bejövetelük után kezükbe vették a rendcsinálást, a megtorlást „csattogott is a korbács, suhogott a pálca, sıt május 3-án megdördült a kivégzésre vezényelt fegyver is.” 118 Hasonló módon örökítették meg a korabeli állapotokat az apácák is. „És a románok? Egyre vadásszák az „Elvtársakat” a kommunistákat, vallatják, kegyetlenül botozzák, és sokat kivégeznek….” 119 A kommün bukása után Kisvárdán is elkezdıdött a megtorlás. Ezt a román megszállók hajtották végre, és ebben nem csupán a felforgatók, a korábbi társadalmi rend megbontóinak megbüntetése vezérelhette ıket, hanem a magyarellenesség is. Egyes kisvárdaik szerint a románokat a „bőnösök” kiválasztásban segítette özv. Angyalossy Pálné, aki a márciusi ünnepség fotóit prezentálta a megszállóknak, mint bizonyítékot. Május 2-án a románok a kommunista uralom idején folytatott politikai szereplésük miatt letartóztatták Császy László helyettes gimnáziumi igazgatót, és Vári Emil tanárt. Az események felelevenítéséhez adjuk át a szót egy tanítványának: „A katedrán Császy, a latin óra folyik. İ ideges. Játszik a ceruzájával, bajuszát sodorgatja… Érezzük, valami van a levegıben…. néhány perc múlva kopognak. A napos szolgálatkészen ugrik a kilincs felé, de már nyitva az ajtó, és ott áll Vári, mögötte néhány román katona és a magyar rendır. Császyt szólítja, aki lassan feláll, végignéz rajtunk, szemében könny csillog, és némán csendre int. Szó nélkül kimegy.” 120 A községházán tartották ıket fogva, kihallgatásuk a kommunista uralom alatti szerepükért másnapig tartott. Az érdekükben közbenjáró tanári kart és több elıkelı polgárt durván elutasították, illetve azzal nyugtatták meg, hogy a hadbírósági tárgyaláson majd szót emelhetnek a letartóztatottakért. 121 Ám ez az ígéret nem igazán hatott, így a parancsnokság épülete elıtt összegyőlt diákokat és a

117

Gottfried-Nagy: 140. p. Werner: 26-27. p. 119 A Római Unióhoz tartozó Szent Orsolya-rend kisvárdai házának krónikája 1917-1937. 120 Heller László: Egy gyógyszerész emlékei. In. Egészségügyi Dolgozó, 1980. 1. sz. 4. p. 121 Mayer: 4. p. 118

29

hozzájuk csatlakozottakat, mivel azok a felszólítás ellenére sem távoztak, riasztólövésekkel oszlatták szét. Harmadikán, délelıtt 9 óra körül egy szekér gördült ki a községháza udvaráról, rajta Császy, Vári és a Dombrádról behozott néhány ember. A szekér mögött egy lovas román járır. A fıutcán nagy tömeg győlt össze. Császy a szekérrıl még intett ismerıseinek, Vári lehorgasztott fejjel ült. A szomszéd faluig kísérték a diákok a szekeret, aztán visszafordultak. A letartóztatottakat a Nyírbaktán székelı román hadosztály hadbíróságához vitték, azonban a szemtanúk szerint ki sem hallgatták, nem is ítélkeztek felettük, hanem megérkezésük után nyomban leszállították a szekérrıl ıket, meztelenre vetkıztették, a győrőket lehúzták az ujjaikról, és a nyírbaktai állomás melletti dőlınél fıbe lıtték. 122 A tanácsuralom bukása után megkezdıdött az eseményekben részt vett személyek ellenırzése, a retorziók alkalmazása. Arról, hogy ez mennyiben és kiket érintett, csak részadataink vannak. Az 1921. január 25-én közölt kimutatás szerint a nyíregyházi törvényszék területén nyomozás indult 389 ügyben 1.410 személy ellen, 184 embert ítéltek el, felmentettek 132 fıt.123 A kisvárdai Weisz Jakab tanítót a diktatúra bukása után elmozdították állásából. İ is tagja volt az április 11-én megválasztott munkástanácsnak, de nagyobb súllyal esett a latba, hogy március 22-én ı indítványozta, hogy a tanítók lépjenek be az MSZDP szakszervezetébe, melynek megszervezésével is ıt bízták meg. Errıl az adott helyen már szóltam. A tanító szereplését 1921ben vizsgálták meg. „Weisz Jakab volt kisvárdai áll. elemi iskolai tanító fegyelmi ügyét az ügyészség folytán most bírálta el a vallás és közoktatásügyi miniszter, s ıt 191.422/921. VIII. tc. alatt hozott rendelkezésével állásától elmozdította. Az indoklás szerint Weisz a proletárdiktatúra idején hazafiatlan nyilatkozatot tett, s mint ilyen nem alkalmas arra, hogy a gyermekek lelkében a vallásos és erkölcsös gondolkodást fejlessze.” 124 Tudjuk azt is, hogy 1919. november 29-én az államügyészség fogházában letartóztatottak közt volt a kisvárdai Hauszmann Sándor is, mivel a megyei lap által felsorolt névsorban ott találjuk a nevét azok között, akik a gyorsított eljárásban hozott ítéletre várnak. Az ı bőnük az volt, hogy részt vettek a Tanácsköztársaság valamelyik szervében, de az augusztus 19-én kiadott 4039/1919. M.E. rendelet tagadta a Tanácsköztársaság állami jellegét, így a kommün alatti ügyekben eljáró személyek büntettek követtek el. 125 A Horthy-korszakban egyértelmően negatív képet festettek a történtekrıl, sıt a Trianonhoz vezetı egyik eseménynek is tartották, és az 1919-es eseményeket ellenforradalomnak minısítették. A helyi 122

Mayer: 4. p. A kommunista bőnperek statisztikája. Nyírvidék, 1921. 19. sz. 1. p. 124 Hírek. Felsıszabolcs, 1922. november 16. 3. p. 125 Gyarmathy: 27. p. 123

30

képviselı-testület is ekként nevezte, amikor 1921. május 9-én az ellenforradalomban elesettek özvegyeinek és árváinak segélyezésére 5.000 koronát szavazott meg. 126 Egyes közvéleményalakítók kihangsúlyozták a zsidók negatív szerepét az 1919-es eseményekben. De nem csak ık, hiszen egy kisvárdai zsidó is így írt: „Tudott dolog, hogy a zsidó közösség egyes tagjai is részt vettek a vörös forradalmi tanács végrehajtói bizottságában. Apám szomorúan szokta mesélni, hogy ezek semmivel sem voltak jobbak a többieknél”. 127 Az 1945 utáni idıszakban pólusváltás következett be az 1919-es események megítélésében, mivel a szocialista rendszer elıképének tartották, és csak pozitívan lehetett róla nyilatkozni, a Horthykorszak lett az ellenforradalom idıszaka, és ahogyan korábban a bőnbakképzés folyt, legalább olyan lendületet vett a mítoszteremtés. A ’19-es veteránok nem gyıztek visszaemlékezni. Ennek a legendáriumnak Kisvárdán is nyomát találjuk. 1967-ben a megyei napilapban Tarnóczi Józsefet mutatták be. Róla megtudható, hogy az elsı világháborúban orosz hadifogságba esett, ott érte az 1917-es októberi forradalom. Internacionalista ezredbe osztották, Bruszilov hadseregében harcolt, majd leszerelt, hazajött és Kisvárdán a direktórium tagja lett, írták róla.

128

Egy 1978-as

kiadványban viszont azt olvashatjuk, hogy a harcokban súlyosan megsebesült, 1918 októberére került haza. „A Tanácsköztársaság kisvárdai eseményeiben személyesen nem vett részt ugyan, de tanácsokat adott az ifjúmunkás-szervezet létrehozásában tevékenykedıknek.”

129

Nevével nem

találkozunk a korabeli dokumentumokban, és nem volt tagja a direktóriumnak. Amikor a Tanácsköztársaság 50 éves évfordulója alkalmából Tanácsköztársasági Emlékéremmel tüntették ki azokat, akik a proletárdiktatúra védelmében, a munkáshatalom érdekében tevékenyen dolgoztak, akkor köztük a kisvárdai Szabó Ferenc is.130 Az elmúlt években a Tanácsköztársaság alatti események feldolgozása nem igazán volt kedvelt téma, s ha egyesek foglalkoztak is a kérdéssel, akkor a mögött nem csupán azt a törekvést láthattuk, hogy a történészek más szempontból is meg akarták ítélni az eseményeket, hanem sok esetben politikai szándékot is. A kettı nehezen választható szét. Az 1919-ben tevékenykedık szereplık neve közül több akkor került ismét valamelyest a közbeszédbe, amikor törvénymódosítás mondta ki, hogy cégek, intézmények, lapok vagy utcák és terek nem viselhetik olyan személy nevét, aki „a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában vezetı szerepet töltött be”, vagy ezekkel a

126

Képviselıtestületi közgyőlés. Felsıszabolcs, 1921. 19.sz. 4. p. Ephraim Agmon (Teichmann Ernı) levele a szerzıhöz, Mevasseret-Zion, 2000. július 2. 128 Páll Géza: Találkozás a szimbirszki katonával. Kelet-Magyarország, 1967. 118. sz. 3. p. 129 Filep:153. p. 130 Kitüntetések. Kelet-Magyarország, 1969. 68. sz. 8. p. 127

31

rendszerekkel „közvetlenül összefüggésbe hozható”.131 Az ilyen neveket az érintettek 2014. január 1-jéig kötelesek megváltoztatni, a döntéshozatalban segített az MTA állásfoglalása, névlistája. Kisvárda esetében ez elméletileg egy személyt, Császy Lászlót érintett volna. Az utca ma is méltán viseli a névadó nevét, és nem az 1919-ben betöltött szerepe miatt, hanem Császy egész élete, pedagógiai pályája szolgáltat erre alapos okot. Ennek bemutatása már egy másik dolgozat témáját képezi.

131

http://www.complex.hu/kzldat/t1200167.htm/t1200167.htm

32

Mellékletek

Kastaly Ferenc tiszteletbeli fıszolgabíró

Lefkovits Bernát, a helyi direktórium tagja 33

A kommün alatt megjelent Kisvárdai Munkás

34

A megyei direktórium pénz befizetésére kötelezi a kisvárdai Reismann Samut

35

Beszámoló a gimnáziumi évkönyvbıl az 1919-es eseményekrıl

36

Császy László és Vári Emil, a románok által kivégzett két gimnáziumi tanár 37

Felhasznált irodalom

Arató, 1959. Negyven éve: jubileumi emlékkönyv: a Tanácsköztársaság Szabolcs-Szatmár megyei története, szerk. Arató Ferenc [et al.], Nyíregyháza, MSZMP Szabolcs-Szatmár Megyei Bizottsága, 1959. Dikán, 1969. N. Dikán Dóra: Dokumentumok a Tanácsköztársaság Szabolcs megyei történetébıl. In. A nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve XI. 1968. szerk. Csallány Dezsı, Budapest, JAM, 1969. Filep, 1978. A forradalmak Szabolcs-Szatmár megyei harcosai 1917-1919. szerk. Filep János, Nyíregyháza, Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat, 1978. Gottfried-Nagy, 2011. Gottfried Barna-Nagy Szabolcs:A székely hadosztály története, Barót, Tortoma Könyvkiadó, 2011. Gyarmathy, 1982. A munkásság és parasztság élete és mozgalmai Szabolcs-Szatmár megyében 1919-1944.: források és dokumentumok, szerk. Gyarmathy Zsigmond, Nyíregyháza, MSZMP SzabolcsSzatmár Megyei Végrehajtó Bizottsága, 1982. Háger, 1929. Szabolcsvármegye fejlıdése és kortörténete, szerk. Háger László, Nyíregyháza, Erdélyi Gyula, 1929. Hársafalvi, 1969. Hársfalvi Péter: A Tanácsköztársaság napjai. In. A Magyar Tanácsköztársaság SzabolcsSzatmárban, szerk. Ordas Nándor, Nyíregyháza,? 1969. Hársfalvi, 1981. A munkásság és parasztság élete és mozgalmai Szabolcs-Szatmár megyében 1886-1919: források és dokumentumok, szerk. Hársfalvi Péter, 1981. Nyíregyháza, MSZMP SzabolcsSzatmár megyei Végrehajtó Bizottsága, Honvéd népkönyv, 1918. A magyar királyi honvédség és csendırség népkönyve 1918. évre Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt, 1918. Kókay-Buzinkay- Murányi Kókay Gyürgy-Buzinkay Géza-Murányi Gábor: A magyar sajtó története, Budapest, MUOSZ, 1994. Liptai, 1960. Liptai Ervin: A magyar Vörös Hadsereg harcai 1919, Budapest, Zrínyi Kiadó, 1960.

38

Mayer, 1920. A Kisvárdai Magyar Kir. Állami Fıgimnázium értesítıje az 1918-19 és 1919-20. isk. évrıl, közzéteszi Mayer György, Kisvárda, 1920. Szilágyi, 2006. Szilágyi László: A „kuruc vármegye: Parlamenti képviselık és választók a dualizmus kori Szabolcs vármegyében, Nyíregyháza, Örökségünk Kiadó, 2006. Váry, 193. Váry Albert: A vörös uralom áldozatai Magyarországon, Budapest, HOGYF Editio, 1993. Werner, 1936. Werner Gyula: A kisvárdai elıbb községi majd állami polgári iskola 15, és az állami polgári leányiskola 25 éves története, Kisvárda, 1936.

39