NEUMARK TAMÁS HELYI JÓLÉTI RENDSZEREK KÖZÖS ÉRDEKELTSÉGÛ PARTNERI EGYÜTTMÛKÖDÉSE

!

NEUMARK TAMÁS

HELYI JÓLÉTI RENDSZEREK KÖZÖS ÉRDEKELTSÉGÛ PARTNERI EGYÜTTMÛKÖDÉSE

BUDAPEST 2005

Tartalomjegyzék BEVEZETÉS ............................................................................................................

3

I. FEJEZET Miért van szükség a jóléti rendszerváltásra? ......................................................

7

II. FEJEZET A helyi jóléti rendszerek partneri együttmûködése ..............................................

20

III. FEJEZET A szociális tervezés ...........................................................................................

33

IV. FEJEZET Az integrált jóléti rendszer szerepe az agrár és vidékfejlesztés politikájában .......

50

V. FEJEZET Az integrált jóléti rendszer szerepe a településfejlesztésben ...............................

65

VI. FEJEZET A jóléti program várható társadalmi haszna .......................................................

72

VII. FEJEZET Az integrált helyi jóléti rendszer programjának gyakorlati megvalósítása ............

78

A programban elõforduló fontosabb fogalmak ................................................... 112 Felhasznált irodalom ......................................................................................... 114

2

Bevezetés

Bevezetés Jól ismert tény, hogy a magyar lakosság egészségi állapota, szociális biztonsága és életkörülményei az elmúlt évtizedek során egyre inkább romlott és folyamatosan súlyos társadalmi problémák forrásává vált. Ehhez társul a szegénység, a társadalmi kirekesztõdés, a társadalmi tõke és az esélyegyenlõség riasztó csökkenése. Ma már egyértelmûen látható, hogy a válságot csupán az egészségügyi és a szociális ellátó rendszer önmagában nem képes megoldani. A probléma megoldása megköveteli a jóléti rendszerünk gyökeres átalakítását, és ezzel párhuzamosan egy olyan szemléletváltást, amely újra értelmezi és újjászervezi a teljes szociális ellátó rendszert. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az egész világot átfogó gazdasági folyamatok is elõsegítették a helyzet romlását. Ma már egyértelmûen látható, hogy azok a korábbi törekvések, amelyek a szegénység terjedésének megfékezésére, a munkanélküliség felszámolására és az esélyegyenlõség megteremtésére irányultak nagyrészt kudarcot vallottak. Ehhez társult még a társadalmi tõke látványos hanyatlása, a szociális biztonság csökkenése, a lakosság egészségi állapotának romlása. Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb mértékben vált közömbössé és kiábrándulttá a lakosság sorsuk alakulása iránt. A szegénység, a lakókörnyezet, illetve lakóközösségek deprivációja (leromlása) és a jövedelmek egyre nagyobb mértékû polarizálódása ma már nem csak a városi lakosságot, hanem egyre inkább a vidéken, illetve falun élõ embereket is érinti. Mindezek mellett a civil társadalom szervezettsége is elégtelen, annak ellenére, hogy egyes területeken már biztató eredmények láthatók. Ahhoz, hogy mindezen változtatni lehessen, elsõsorban szemléletváltásra van szükség. Mindenek elõtt fel kell hagyni azzal a szemlélettel, hogy a társadalmi problémákat, beleértve a szociális jólét nehézségeit, majd az állam, vagy esetleg az Európai Unió kívülrõl meg fogja oldani. Erre azonban nem lehet számítani. A problémákat elsõsorban a közösségben élõ embereknek kell megoldani. Természetesen az állam a szociális jólét területérõl végleg soha sem vonulhat ki, de a problémák megoldása, az ehhez szükséges döntések meghozatala elsõdlegesen lokálisan, azaz a helyi közösségekben kell, hogy megtörténjen. A jóléti rendszer átalakítását beleértve az egészségügyi és a szociális ellátást már eddig is több oldalról kezdeményezték és keresték a megoldásokat, fõleg az Európa Unióhoz való csatlakozási törekvésünk során. Ilyen törekvések figyelhetõk meg a teljesség igénye nélkül, az egyes minisztériumok mûhely munkáiban is, mint például Keresztes Éva 3

Bevezetés

tanulmányában1, ahol a helyi önkormányzatok feladatainak és lehetõségeinek kérdése került elõtérbe a lakosság egészségügyi ellátása érdekében, vagy a VÉP2 életmód-program elõterjesztésben. Hasonló törekvés látható az Oktatási Minisztérium keretei között készült Egészség és Élettudományok elõterjesztési programjában és egyéb, a lakosság egészségi állapotával foglalkozó tanulmányban. Így például az említett tanulmányok mellett a 2000ben készült SAPRI kutatások3 megállapításai is sokoldalúan foglalkozik az ország aggasztó problémáival. A korábbi Nemzeti Környezet Egészségügyi Akcióprogram és Megvalósítási Terv4 is a lakosság egészségi állapotának fontosabb mutatóival foglalkozik. Az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program 20012010, valamint a Magyarország 20022006 címû koalíciós pártok Kormányprogramja is súlyt helyez a lakosság életkörülményeinek, egészségi és szociális állapotának javítására, külön hangsúlyt helyezve a lakosság jólétének és a biztonságának növelésére. Mind a mai napig azonban nem készült el egy átfogó stratégiai koncepció vagy jövõkép, amely az ország jóléti helyzetének kérdését komplex módon vizsgálná, és keresné azokat a megoldásokat, amelyek segítségével a hátrányos folyamatok megfordíthatókká válnának. A legnagyobb probléma, hogy átfogó szabályozás helyett csupán egymástól elhatárolt részterületekre irányuló javaslatok, rendeletek, illetve törvénymódosítások kerülnek napvilágra anélkül, hogy az egész rendszert kölcsönhatásaiban, azok összefüggéseit tartanák szem elõtt. Gyakorlatban erre nézve szisztematikusan kidolgozott, több tárcát is felölelõ komplex, több alrendszert integráló stratégiai terv vagy koncepció nem található. Áttörést végül is hazánkban a múlt század utolsó évtizedében a partnerség modelljének kidolgozásával és alkalmazásával elsõsorban a civil szféra oldaláról Hegyesi G.5, Lévai K.6, Talyigás K.7 és az ehhez a szemlélethez tartozó kutatók hoztak. A jóléti program szakmai kutatása és a gyakorlatba történõ átültetése a Debreceni Egyetem Szo1 Kereszty Éva: Közigazgatási-fejlesztési füzetek. 1. Helyi önállóság és önkormányzati feladatok. 4. Helyi önkormányzati KNOW-HOW program MEH Közigazgatás és Területpolitikai Államtitkárság. Budapest. 2000. IIIII. fejezet. 5398. oldal. 2 VÉP életmód program. Elõterjesztés tervezet a Kormány részére a VÉP életmód programról és annak terjesztésérõl. Budapest, 2003 3 Magyarországi SAPRI Koordinációs Iroda. A Magyar SAPRI kutatások fõbb megállapításai. Budapest, 2000. 4 Tájékoztató a H/3400. számú Országgyûlési határozati javaslathoz, 1996 5 Hegyesi Gábor: Integrációs modellek és a nonprofit szektor. Esély, Vol. 2. No. 3. Budapest, 1990. 410. 6 Lévai Katalin: Progress trough partnership. Social Innovation Foundation. Budapest, 1999 7 Talyigás Katalin: Standardization of Care for the Elderly. In. Gathy V. (ed) Introducing Quality Standards in Elderly Care. Social Innovation Foundation. Budapest, 2000

4

Bevezetés

ciológiai Tanszékének közremûködésével 1996-ban indult el8, 9. A jóléti program kidolgozásánál a már külföldön is bevált és Magyarországon is alkalmazható elemeket vettük figyelembe.10 A kidolgozott jóléti program összhangban áll a Nemzeti Fejlesztési Terv fõ stratégiai célkitûzéseivel11, és az életminõség folyamatos javításával, valamint az egészséges, képzett, szolidáris és tudásalapú társadalom kialakításának törekvéseivel. Összhangban áll továbbá az Európa Unió gazdasági és társadalmi kohéziót erõsítõ programjaival. Ez elsõsorban a Strukturális Alapok keretei között támogatásra kerülõ Európai Szociális Alap támogatási tervében szereplõ operációs programokra vonatkozik. A program különös figyelmet fordít az Európai Parlament és Tanács által elfogadott Közösségi akcióprogram a népegészségügy terén (20032008) címû programjának megvalósítására12, különös tekintettel az integrált és szektorokon áthidaló egészségügyi és szociális stratégia megvalósítására. A jóléti program egyik legfontosabb pillére a partnerség. Maga a kifejezés egy kortárs mozgalomra utal, és csak nem egy évtizede a helyi közösségek megújuláshoz kapcsolódik. Elsõsorban a társadalmi kirekesztés és az aktív polgárjogok érvényesülésének új stratégiáját jelenti13, 14, 15. Az Európai Unión belül a partnerség modellje a hivatalos politika központi irányvonala, és mint intézményi formát, az egész világon alkalmazzák. A kölcsönös elõnyöket biztosító partneri együttmûködés, a vegyes gazdasági formák kialakulása, a magánszektor értékeinek felszínre hozatala, az állami és magán szektorok közötti kapcsolatok kialakulása, a szubszidiaritás elvének gyakorlása mind a program fontos jellemzõi. A program kiemelten fontos eleme továbbá a közösségben élõ emberek részvételének biztosítása a helyi stratégiai tervek megvalósítását szolgáló döntések elõkészítésében és megvalósításéban. A jóléti program közvetlen célja tehát, a helyi közösségekre és régiókra alapozott komplex (integrált) jóléti rendszer, sok alrendszert magába foglaló közös érdekeltségû partneri együttmûködésének megvalósítása. Különös hangsúlyt helyezve az állami és magán

Neumark Tamás: Integrált helyi Jóléti Rendszerek. Debreceni Egyetem Kossuth Egyetemi Kiadó, 2003 Kovács Pál és Orbán István: Gyermekvédelem, Szociálpolitika. EGREGIA Kiadó, Nyíregyháza, 1997 10 Caring for people, community care in the next decade and beyond. Her Majestys stationary office. London, 1990 11 Magyarország Nemzeti Fejlesztési Terve 20042006, Stratégia, Budapest, 2002 12 www.Medinfo.hu/new3/eucsat/nepegugy/eupubhealthv4.htm 13 Mike Geddes: Tackling Social Exclusion in the European Union? The Limits to the New Orthodoxy of Local 14 Parthership. International Journal of Urban and Regiona Research. Vol. 24, 2000 15 M. Mackintosh. Partnership: Issues of Policy and Negotiation, Local Economy, Vol. 7(3) 210224., 1992 8 9

5

Bevezetés

szektor vegyes gazdasági formáinak kialakítására és a civil, ill. önkéntes szervezetek bevonására. A program megvalósítása elõsegíti és ösztönzi az emberi képességek kibontakozódását, az esély egyenlõség megvalósulását és az életminõség javítását, egy biztonságot nyújtó szociális és egészségügyi környezetben. Célja továbbá az önmagában bízó és önerõre támaszkodó helyi közösségek kialakítása, amely összehangolja egy település vagy térség gazdasági, szociális, területfejlesztési stratégiáinak célkitûzéseit. Az elérendõ cél egy sokszínû, sok alrendszert magába foglaló, a szociális jólét követelményeit szem elõtt tartó humán ökológiai rendszer kialakítása, amelynek alapegységei az egyén, a család, és a helyi civil társadalom. A program feladata, hogy a közösséget érintõ globális hatások és folyamatok hátrányos következményeit helyi szinten lehessen kivédeni, illetve megelõzni.

6

Miért van szükség jóléti rendszerváltásra?

I. FEJEZET

Miért van szükség jóléti rendszerváltásra? Egy település vagy régió jóléti politikáját alapvetõen a lakosság egészségügyi, szociális és gazdasági szükségletei határozzák meg.

Az ország egyes településeinek és térségeinek elszegényedése, az emberek egymás iránti és jövõbe vetett bizalmának megrendülése, a szociális kirekesztõdés, a növekvõ esélyegyenlõtlenség, valamint a szociális bizonytalanság és a társadalmi tõke (kohézió) riasztó gyengülése egy jóléti rendszerváltást követel meg, ahol az állampolgárok részt vehetnek közösségük fejlõdését szolgáló döntések elõkészítésében és megvalósításában, valamint életkörülményeik, életminõségük javításában. Hazánkban a jóléti rendszer átalakítása ezért központi jelentõséggel bír, hiszen ma már nem nyújt elfogadható teljesítményt, mivel kellõképpen nem célirányos, nem felel meg az elvárásoknak és még kevésbé az új évezred kihívásainak. A megoldás azonban még javuló gazdasági helyzetben is kilátástalan a túlcentralizált és elavult jóléti intézményrendszer átalakítása nélkül. Fel kell ismerni, hogy a gazdaság növekedése, valamint a technika és technológia fejlõdése önmagában még nem jár automatikusan együtt a lakosság jólétének növekedésével, életminõségének javulásával. A gazdaság növekedésének együtt kell járnia a javak, ill. források igazságos elosztásával, az esélyegyenlõség és a szociális biztonság fenntartásával, ha azt akarjuk, hogy azok a társadalmi jólét fejlõdését szolgálják. Elfogadhatatlan, hogy az életesélyek sok tekintetben oly rohamosan romoljanak a lakosság körében, mint azt az utóbbi évtizedben tapasztalhatjuk. A program a helyi jóléti rendszerek átalakítására irányul, vagyis nem csupán a szociális és egészségügyi ellátás átalakítására. A teljes jóléti rendszer megújításáról van szó, ami annál jóval többet jelent. Beletartozik az említett két ágazat vagy alrendszer is, de ide tartozik a lakásügy, az oktatás, a felnõttképzés, a munka világa és a hajléktalan ellátás, a fogyatékos emberek gondozása, a mentálhigiéné, a szociális bérlakás-építés, vagyis minden olyan terület, amely a lakosság életkörülményeit, életesélyeit érinti (1. ábra). 7


A JÓLÉTI RENDSZER ÖSSZETEVÕI (1. ábra) 8


A XXI. századba lépve, ugyanis egyre sürgetõbb, hogy felismerjük a felgyorsult társadalmi változások és folyamatok kihívásait, amelyek többek között a jóléti rendszerek átalakítását, és egy gyökeres szemléletváltást tesznek szükségessé. A jóléti rendszerek átalakítása ma már világszerte elindult és számításba veszi mindazokat a globális és társadalmi folyamatokat, amelyek kikényszerítik ezt a változtatást. Ezek a folyamatok, elsõsorban a gazdasági szféra globalizálódása, egyértelmûen veti fel a jóléti rendszerek újraértelmezését és a lokalitás kérdését. Mindkét terület kiemelkedõ szerepet játszik a társadalmi folyamatok alakulásában, illetve az emberek életminõségének és életkörülményeinek alakulásában. A világméretû folyamatok, azok gazdasági-piaci irányzatai és céljai azonban meszsze elkerülik a szociális jólét kérdését, problémái nem kerülnek az érdeklõdés középpontjába. Ennek leginkább kézzelfogható következménye a szegénység és a társadalmi kirekesztõdés világszerte tapasztalható felgyorsulása, és a világgazdasági, kulturális és egyéb folyamatainak két részre szakadása; globalitásra és a valós élet, a mindennapok problémáit hordozó lokalitásra. A szemléletváltás további kényszerítõ eleme az a felismerés, hogy az élõlények beleértve az embert is egy interaktív, szoros ökológiai kölcsönhatásban élnek környezetükkel. Ez a felismerés a közösségben élõ ember számára azért is fontos, mert a környezet, amelybe beágyazva élünk, nem csak a fizikai környezetet, hanem azzal együtt a társadalmi, pszichikai és gazdasági környezetet egyaránt jelenti (2. ábra). Kényszerítõ elem a társadalom demográfiai változása is. Öregszik a társadalom, egyre növekszik az idõs és egyedül élõ, különbözõ testi, szellemi és szociális problémákkal küzdõ emberek száma, és ez már önmagában is számottevõen növeli az egészségügyi kiadásokat. Különös gondot jelent az egyedül élõ idõs emberek helyzete, ugyanis megváltoztak a családi struktúrák, romlik a családon belül élés biztonsága. Ma már nagyrészt megdõlt az a régebbi felfogás, hogy az idõs ember egy gondoskodó, családdal körülvett környezetben élheti le élete utolsó szakaszát. Fõleg az egyedül élõ idõs nõk száma nõtt. Mindez a hosszú távú idõsgondozásra való berendezkedést tesz szükségessé. A vázolt folyamatok többé-kevésbé ismertek, azonban nem elegendõ csupán észlelni a változásokat. Fel kell készíteni magunkat, a közösségeket és a jövõ generációját, hogy képesek legyenek a várható következmények kezelésére, és a problémák megelõzésére. Más oldalról is felmerül a kérdés, hogy miért kell a jóléti rendszer átalakítását szorgalmazni. Ma mindenhol a világon hozzányúlnak a jóléti rendszerekhez, de nem azért, mint azt sokan gondolják, mert a jóléti állam válságba került, hanem azért, mert kialakult egy sor olyan társadalmi folyamat, amelyek kikényszerítik ezt az új modellt, illetve szemléletváltást. Ennek a paradigmaváltásnak alapvetõ lényege, hogy szélesebb értelemben és ösz9


szefüggésekben, rendszerszerû felfogásban kell vizsgálni a társadalmat. Vagyis nem csupán egy kiragadott alrendszerét, ha nem a többivel együtt, összefüggéseiben kell vizsgálni azokat. Ez a tágabb szemléletû értelmezés, vagy szemlélet vezet többek között a társadalmi együttmûködés és a szolidaritás vállalásához, egy ökológiai és társadalmi szemléletváltáshoz. Utóbbi lényege, hogy az élõlények, és így az emberek is, interaktív kapcsolatba kerülnek egymással. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a környezet az ember számára nem csak a fizikai környezetet jelenti, ha nem azzal együtt szociális és pszichikai környezetét is. Ez a kölcsönhatás, interaktív kapcsolat ember és környezete között kényszeríti ki többek között a jóléti rendszerek modellváltását. Ehhez járul még az a világméretû társadalmi polarizáció, amely a globalizációnak következményeként egyre inkább felerõsödik. Ez egyben arra is felhívja a figyelmet, hogy egy országon belül, a különbözõ régiók, a különbözõ emberi közösségek és csoportok között egyre jelentõsebb egyenlõtlenségek jöhetnek létre. Ezt nem csak a jövedelmek egyenlõtlensége okozza, hanem kialakul egy olyan új típusú társadalmi háttér, amely már jelentõsen befolyásolja az egyes települések jóléti körülményeit, az emberek életminõségének alakulását. Tehát a jóléti programban nem egy spontán elhatározásról van szó nevezetesen, hogy egyszerûen átalakítjuk a helyi jóléti rendszereket , hanem egy társadalmi kényszerrõl, és az azt követõ szemléletváltásról. A szemléletváltásban közrejátszik az ú.n. második modernizációs hullám, amelyet tudás vagy információs társadalomnak nevezünk, s amelynek lényege, hogy a társadalmi kapcsolatok és folyamatok, azok mozgástere állandóan változó és átalakuló közösségi keretek között zajlik, és szintén nagymértékben befolyásolja az emberek és családok életmódját, életkörülményeit. Jelenti továbbá a közösségi együttmûködés, a kölcsönös segítségnyújtás és a társadalmi szolidaritás szükségességét. Természetesen az ehhez szükséges gondolkodási sémát nem könnyû egyik napról a másikra magunkévá tenni, ehhez hoszszabb idõre, toleranciára és türelemre van szükség. Fontos társadalmi trend továbbá a társadalmi tõke16 riasztó csökkenése is. Világossá vált, hogy a világméretû gazdasági folyamatokkal szemben a kormányok erõfeszítései,

16 R. D. Putman rövid megfogalmazása szerint a társadalmi vagy szociális tõke a társadalmi szervezõdés jellegére, arcvonására utal, vagyis a szociális hálózat, a normák, a kölcsönösség és a társadalmi bizalom meglétére, amelyek elõsegítik egy közösség összehangolt együttmûködését a közös jó megteremtéséhez (Bowling Alone: Americas Declining Social Capital. Journal of Democracy 6:1, 6578., 1995). A társadalmi tõke részletes leírása megtalálható: F.Fukuyama. A nagy szétbomlás. Európa Könyvkiadó, 2000

10


hogy a munka világát és a szociális biztonság megteremtését rendeleteikkel szabályozzák, csaknem súlytalanná váltak. A világot behálózó multinacionális vállalatok terjedése pedig lehetõvé teszi, hogy mindig és mindenhol a világon az éppen legolcsóbb és a lehetõ legkevesebb munkaerõt alkalmazzák, nincsenek e téren már országhatárok. A munkavállalókat pedig eddig még nem tapasztalt mértékben fenyegetik a nagy számban várható elbocsátások. Ma már sehol a világon nem hisznek abban, hogy a nagy beruházásokat és ráfordításokat igénylõ, egyre terjeszkedõ világpiacon lesz elegendõ megfelelõen megfizetett állás. Közép és Dél Amerikában már megszülettek azok az embermilliók, akik életük során soha sem fognak rendszeres munkahelyhez jutni. A helyzet Afrikát vagy dél Ázsiát tekintve sem jobb. De nem is kell ilyen messzire menni. Ma már Európában, de hazánkban is észlelhetõk a globalizációs folyamatok paradox hatásai, mind a munkaerõ piacon, mind a jóléti rendszerekben. A gazdasági globalizációt lendületben tartó piaci folyamatok közremûködõi ugyanis nem tudnak mit kezdeni a munkanélküliséggel és a terjedõ szegénységgel, ha versenyképesek akarnak maradni. A modern jóléti rendszerváltás egy további fontos követelménye, hogy a helyi társadalmi integrációban eddig meglévõ bürokratikus és technokrata szemléletet végre a szociális integráció váltsa fel. Ennek legfõbb célja az együttmûködõ helyi társadalmak kialakítása, a társadalmi kohézió növelése és a helyi társadalomra épülõ demokrácia megalapozása. A modern társadalom alapvetõen a helyi közösségekre épül, az állami és polgári, azaz a civil szféra partneri együttmûködésére. E célok megvalósítását minél hamarabb el kell kezdeni, és nem szabad arra hivatkozni, hogy egy hatékony jóléti rendszer kialakításához elõbb meg kell várni, amíg a gazdasági viszonyok javulnak. Rossz szociális viszonyok között élõ képzetlen, rossz egészségi állapotú emberekkel ugyanis nem lehet modern gazdaságot létrehozni. Fel kell ismerni, hogy az emberi, azaz társadalmi és a gazdasági jólétet egyaránt az emberek életesélyének növelésével, az életminõség javításával, valamint az emberek sokoldalú együttmûködésével lehet elérni. Egy ilyen rendszer kialakításánál a leglényegesebb követelmény a közösségi bázisra épülõ partneri kapcsolatok kialakítása. Ez elsõsorban a civil és önkéntes szervezetek, az egyházak, kamarák, alapítványok, érdekvédelmi szervezetek, valamint a magánszemélyek együttmûködését jelenti a helyi önkormányzatokkal. Egy ilyen rendszer azonban csak a lakossági szükségletek ismeretére és a helyi közösségi együttmûködésre alapozva mûködhet. Mindezekhez a szociális alrendszerek közötti funkcionális integráció (partneri együttmûködés) szükséges. A partneri együttmûködés egyébként minden társadalmi csoportot és szervezetet felölel, és egyszerre hatnak egymásra, egyszerre befolyásolják egymást. Az együttmûködést továbbá az is indokolja, hogy a különbözõ alrendszerek (egészségügy, 11


szociális ellátás, lakásügy, oktatás, környezetfejlesztés stb.) szolgáltatóinak hatékonyságát csak a közösségben élõ emberekkel és egymással kialakított szoros kapcsolat biztosíthatja (2. ábra).

A SZOCIÁLIS KÖRNYEZET (2. ábra)

A jóléti program legfontosabb alapgondolata tehát, hogy egy közösség fejlõdését ne elszigetelt tevékenységek és döntések határozzák meg, hanem a különbözõ állami és civil szféra szereplõinek partneri együttmûködése és közös gondolkodása. Ehhez kiemelten fontos a közremûködõ szereplõket egybekapcsoló gondozói hálózat kialakítása, a közösségi és magánszféra együttmûködését elõsegítõ vegyes gazdasági formák létrehozása. 12


Ma már igazolást nyert, hogy a szociális kohézió és az együttmûködés hiánya, valamint a bizalom csökkenése vagyis a szociális tõke hanyatlása, hátrányosan befolyásolja a közösség egészségi állapotát, az életkörülményeit és halálozási trendjét. Egyértelmûvé vált, hogy a biztonságot nyújtó szociális háló, a társadalmi normák, a kölcsönösség és a bizalom szükségesek az egészséges közösségi élet, a jólét megteremtéséhez. Az emelkedõ életszínvonal és az anyagi jólét elõre nem várt következményei, valamint az ezzel járó szociális-gazdasági egyenlõtlenségek, valamint a társadalmi kirekesztõdés és a szegénység szoros összefüggést mutatnak a megbetegedési és halálozási mutatók nem kívánt alakulásával. Kimutatták továbbá, hogy amilyen mértékben csökken a bizalmi rádiusz az emberek között, úgy növekszik a megbetegedések és halálesetek száma. Hasonló öszszefüggés mutatható ki a háztartások színvonala és a halálozási mutatók között is. A rossz lakásviszonyok és a jelentkezõ egészségkárosodások közötti összefüggések is már több mint száz éve ismertek, és ez elsõsorban a hátrányos helyzetû csoportoknál a legszembetûnõbb. Manapság már nemcsak a fizikai értelemben vett rossz lakásviszonyok jelentenek problémát, hanem a szociális környezet is, amelyet a nem megfelelõ városfejlesztési programok és piaci erõk is hátrányosan befolyásolnak. Megfigyelhetõ, hogy a szociálisan visszamaradt, a halmozottan hátrányos környezetben élõ lakóközösségek területein a szolgáltatások száma, színvonala és a komfortfokozat is alacsonyabb. Ugyanakkor az ilyen környezet rossz közbiztonságot és hátrányos, illetve kockázatos környezetet teremt a gyermekek és idõs emberek számára. Mindez elõsegíti az emberek izoláltságát és magányosságát. A szociális ellátás alacsony színvonala, valamint az esélyegyenlõség hiánya indirekt úton is károsítja az egészséget azáltal, hogy növeli az alkohol és kábítószer fogyasztását. Mindezek után felmerül a kérdés, hogy a helyi jóléti program amely az országban már több településen és kistérségben is elindult hogyan valósítható meg? Mindenekelõtt ki kell emelni, hogy bármilyen sematizálás e téren hátrányos eredményekhez vezet. Nem lehet két különbözõ településen vagy közösségben teljesen egyforma rendszert kialakítani. Mindig, mindenhol a helyi szükségletek, a rendelkezésre álló erõforrások, szolgáltatások és kapacitások sokoldalú felmérésére kell, hogy épüljön a jóléti rendszer átalakítása. Fontos szempont, hogy a program tervezése egy közös jövõkép kialakítása alapján, a helyi szükségletek, prioritások és erõforrások ismeretébõl induljon ki. Ehhez vizsgálni kell az egészségügy, a szociális ellátás, oktatás, lakásügy, a környezetvédelem, a bûnüldözés, a közlekedés és a polgári jogokra vonatkozó írott és íratlan szabályok összefüggéseit, útmutatóit. Csakis ezek együttes elemzése ad ugyanis tényleges információkat arról, hogy egy adott település vagy régió jóléti rendszerének átalakítását hogyan és milyen irányban kezdjük el. 13


A jóléti rendszert úgy kell kiépíteni, hogy, mindenki számára elérhetõ gyors és hatékony segítséget tudjon nyújtani. Le kell fedni az egész települést, például egy szociális figyelõrendszerrel, amelyre a civil szervezetek rendkívül alkalmasak. Fontos szempont a problémák korai felismerése és megelõzése. Olyan egyedi gondozási csomagok összeállítása van szükség, amely a támogatásra szoruló személyek vagy családok számára nem csak a szükségletek közvetlen kielégítésére irányul, hanem sokoldalú segítséget nyújt egyéb területen is. Súlyos problémákat vet fel a családszerkezet átalakulása is. Kialakultak az átmeneti életközösségek, és a nukleáris családok. Növekszik az egyszülõs családok száma. Mindez komoly szocializációs problémákhoz vezet a gyermekek és a fiatal felnõttek számára. A családi környezet szerepét, amelyek a különbözõ és gyorsan változó kapcsolatrendszerek viselkedési és kulturális mintáit volnának hivatott közvetíteni, a kortárscsoportok nem, vagy csak részben tudják pótolni. Lényeges szempont továbbá, hogy a függõségben vagy fenyegetettségben élõ személyek vagy családok kapják meg azt a segítséget, amellyel túljuthatnak a kialakult krízis helyzeten, de ugyanakkor maradjanak a rendszerben, képesek legyenek másokat is segíteni. A program célja, hogy segítse a társadalomból kiszakadt, vagy a perifériára sodródott személyek visszatérését és újra beilleszkedését is a társadalom normális keretei közé. A program lényeges törekvése, hogy jöjjön létre a jóléti alrendszerek közötti integráció, hogy egyszerre és sokoldalúan lehessen kezelni és kielégíteni a családok és az egyének egészségügyi, szociális, lakhatási és egyéb szükségleteit, mivel ezek sokszor halmozottan és egyszerre jelennek meg, és fejtik ki hatásukat az emberekre. Fontos szempont, hogy az egészségügyi, kulturális, szociális, oktatási és foglalkoztatási rehabilitáció egy közös funkcionális szemlélet keretei között valósuljon meg. Természetesen a jóléti rendszer csak akkor fog hatékonyan mûködni, ha egy jól kiépített infokommunikációs hálózatot, egy jól mûködõ, folyamatos minõség és szakmai ellenõrzést rendelünk mellé. Szükség van továbbá a szakemberek képzésére, hiszen hazánkban a jóléti rendszereknek ez a komplex, holisztikus szemlélete alig, vagy egyáltalán nem terjedt el. Ehhez azonban szükség van a jól felkészült tájékoztatásra, információs irodák létesítésére is, ahol az állampolgárok nemcsak arra kapjanak választ, hogy miben nem tudnak segíteni rajtuk, ha nem arra is, hogy ki vagy kik hol, és milyen formában tudnának mégis segítséget kapni, kik nyújthatják, és milyen szolgáltatások állnak rendelkezésre. Mindezek megvalósításának alapvetõ feltétele a politikai akarat, a politikai kultúra és elkötelezettség, valamint a gazdasági stabilitás megõrzése. Nem szabad engedni, hogy különbözõ politikai szempontok és érdekek érvényesüljenek vagy befolyásolják a jóléti rendszer kialakításának irányelveit és célkitûzéseit. 14


Az európai normáknak is ez a decentralizált jóléti modell megteremtése felel meg legjobban, amely az önkormányzat és a civil szféra együttmûködésébõl adódó partneri társulások kialakítását szorgalmazza. A múlthoz képest ugyanis rendkívüli mértékben megnõtt egy-egy település vagy régió életében a helyben hozott döntések szerepe és jelentõsége. A cél tehát az, hogy egy-egy település, illetve térség fejlõdése az emberek életkörülményeinek és életminõségének javulása ne csupán központi elhatározás alapján, hanem alulról felfelé építkezve, helyi kezdeményezésekre támaszkodva valósuljon meg. A program nem csupán a közpénzek hivatali újraelosztására (szociális segélyezésekre), hanem a közképviselet, a közösség szereplõinek partneri együttmûködésére, a korszerû tervezési technikák bevezetésére irányul, valamint a lakosságnak a helyi döntéshozatalba való bevonására. A döntéseknek lehetõleg azon a szinten kell megszületniük, ahol a problémák jelentkeznek, az alábbi szempontok szerint: Legyen integrált felfogású, egyfelõl ötvözze a szociális, természeti, gazdasági, környezeti és társadalmi tényezõket, másrészt legyen képes a közösség életének minden szegmensét felölelni. Szakmailag legyen minden szempontból megalapozott. Minden szakterületre nézve kiterjedt ismeretanyag, koncepciók és szakemberek álljanak rendelkezésre. Rugalmasan és sokoldalúan legyen képes alkalmazkodni a helyi szükségletek és igények kielégítéséhez. Szerteágazó, hatékony és korszerû eszközrendszerrel rendelkezzen. Legyenek tartalékai, amelyek révén a nem várt változásokhoz is képes legyen alkalmazkodni. Legyen a program menedzser szemléletû, segítse a településeken a helyi demokrácia kiépülését és az önkormányzatiság tartalmi fejlõdését. Alapvetõ célkitûzés tehát a helyi közösségre alapozott rugalmas, sok alrendszert magába foglaló szociális jóléti rendszer kialakítása, olyan gondozási vegyes-boltok megvalósítása, ahol az egyes személyek és családok sokoldalú, komplex szükségleteit egyszerre és sokoldalúan lehet kielégíteni. Egy ilyen program megvalósítása érdekében különösen fontos az állami, a magán, illetve az önkéntes szektor szolgáltatói között az együttmûködés megszilárdítása, a vegyes gazdasági formák kialakítása. Ennek eredményeképpen ugyanis a szolgáltatások már nem csupán állami bevételekbõl kerülhetnek finanszírozásra, hanem a civil társadalom is részt vállalhat benne. Így a felelõsségi és érdekeltségi szintek is közelebb kerülnek az ellátást igénylõkhöz és a gondozást végzõkhöz. A rendelkezésre álló források hatékony felhasználását azonban az egyes szolgáltatókat elválasztó, sokszor igen merev igazgatási, jogi, finanszírozási, szakmai, szektorbeli és tradicionális határvonalak ma még nagyban hátráltatják. A helyi jóléti program alapvetõ fel15


adata azért, hogy egy olyan új, a partnerségen nyugvó együttmûködési kapcsolatrendszer jöjjön létre, amely a szolgáltatók közötti elválasztó falakat, valamint a szolgáltatások átfedéseit szüntetik meg. Biztosítja, hogy az állampolgárok szükségleteinek kielégítéséhez széles körû és a részletekre is kiterjedõ hatékony támogatást kapjanak. Ebben a folyamatban meghatározó szerep hárul a települési önkormányzatokra, kistérségi társulásokra, a jóléti szolgáltatásokat felölelõ alapellátásra és intézményeire, a magánszféra vállalkozóira, valamint a civil és önkéntes szervekre, és az egyházak karitatív szervezeteire. Kiterjed továbbá az egészségmegõrzõ és betegségmegelõzõ programokra. A program megvalósítása már rövidtávon is csökkenti a települési önkormányzatok teherviselését. Többletforrásokat von be a szociális ellátó rendszer mûködésébe, olyan hoszszú távú szociálpolitikai perspektívát nyújt, amely a valós szükségletek kielégítéséhez megfelelõ alternatívákat biztosít a lakosság számára. Az integrált helyi jóléti rendszer tehát a különbözõ szektorokat és képviseleteket magába foglaló partnerek együttmûködését jelenti, amelynek legfõbb célja a lakósság életkörülményeinek és életminõségének javítása, az esélyegyenlõség megvalósítása és a társadalmi kirekesztés megszüntetése. A program tehát összehangolja az állami, a magán, az önkéntes és a közösségi szektorokat. Feladata, hogy: közös célokat és prioritásokat határozzon meg, közös törekvéseket és elkötelezettségeket indítson el, felhívja a közösségi, önkéntes és magán szektor szakembereinek figyelmét, hogy tegyék a szolgáltatásokat még hatékonyabbá és még könnyebben hozzáférhetõbbé, koordinálja a helyi szolgáltatásokat, és tegye a közös feladatok elvégzését még hatékonyabbá, az igénybe vett szolgáltatások színvonalának javítása, megfelelõ fórum biztosítása a vitákhoz és a problémák megbeszéléséhez, egyszerû partneri szervezetek kialakításának elõsegítése egyedi kezdeményezések alapján. A program különösen az alábbiakban játszhat központi szerepet: Az új közösségi tervek tárgysorozatának meghatározásában. Közösségi vagy szociális tervezésben. A helyi közellátás és szolgáltatások szerzõdéses együttmûködésének elõsegítésében. Település, illetve lakóközösségek szociális rehabilitációjában és a felmerülõ problémák megoldásának menedzselésében. 16


Számos helyi önkormányzatnak van már valamilyen együttmûködési megállapodása állami, vagy közösségi (magán) szektorból származó szolgáltatókkal, illetve képviseletekkel. Ezért mindig a már meglévõ együttmûködésekre kell építeni. Ahol már mûködnek ilyen együttmûködések, kezdeményezõi lehetnek a szélesebb körû, több partnert befogadó jóléti rendszernek. Ehhez azonban az önkormányzatok támogatása és ösztönzése is szükséges. Már az együttmûködés kezdetétõl figyelmet kell fordítani arra, hogy a helybeli civil, gazdasági, önkéntes és közösségi szervezetek egyforma súllyal legyenek képviselve a döntések elõkészítésben. Kiket kell elsõsorban bevonni az integrált jóléti rendszerbe? az állami szektor képviselõit, beleértve az önkormányzati apparátusban dolgozó személyeket és tanácsadókat, a magánszektor képviselõit, az önkéntes szektor és a közösségi szektor képviselõit.

Az integrált humán szolgáltató rendszer kialakítása A világméretû folyamatok és az Európa Uniós csatlakozás követelményei és elvárásai egyre inkább szükségessé teszik a jelenlegi merev és túlcentralizált ellátó rendszer átalakítását és egy új szemlélet elfogadását. Ez elsõsorban a Kormány és a helyi önkormányzatok szociális jóléti politikáját érinti és magát a jóléti reform sikeres megvalósítását. Az egyik lényeges szempont, hogy nem a Kormány feladata, hogy a helyi jóléti rendszerek mûködését megszabja vagy irányítsa. Ezt helyi szinten kell megoldani. A Kormány feladata, hogy ösztönözze és támogassa a helyi kezdeményezéseket és törekvéseket. Fontos szempont egyrészt, hogy a program, mint önálló rendszer mûködjön és rugalmasságát a helyi szinten hozott döntések adják meg. Másrészt, hogy helyben a szükségletek és a felhasználható források ismeretében dolgozzák ki a humán szolgáltató rendszer mûködési feltételeit. Hangsúlyozni kell, hogy a jólét fogalmát ma már egyértelmûen a közösségben élõ emberek életesélyei, az élet és munka körülményei, valamint az élet hossza határozza meg és nem csupán az egy fõre esõ GDP mértéke. Sok éven keresztül a szakemberek humán szolgáltató rendszerrõl beszéltek, de ez félrevezetõ. A helyi humán szolgáltatók még ma sem alkotnak egy koherens rendszert, ha17


nem egymástól elkülönült, független, szakmailag lehatárolt körülmények között mûködnek. Mindegyik a saját egyedi célkitûzéseivel, szabályaival, finanszírozási feltételeivel, és mûködési rendjével. Tehát mind a mai napig nem beszélhetünk egy valódi sokoldalú integrált szolgáltatói rendszerrõl. Inkább a szolgáltatások és programok egymást átfedõ, sokszor öncélú és pazarló tevékenységrõl, a szükséges koordináció, az egész közösségre vonatkozó információk és együttmûködések hiányáról. Azt, hogy a jelenlegi humán szolgáltatói rendszer nem képez hatékony hálózatot és gyakorlatilag sem tekinthetõ rendszernek, nem nehéz megérteni. A jóléti szolgáltatások tervezése már eleve nem egy integrált rendszer szemléletét követi. Az egyes szociális alrendszerek szakmai feladatait, finanszírozását és kötelezettségeit külön-külön, az egyes szakterületek sajátos szempontjai alapján, a lakossági szükségletek összehangolt ismerete nélkül határozzák meg. Sem idõben, sem térben nincsenek szinkronizálva. Nem meglepõ, hogy a jelenlegi szociális ellátó rendszer alacsony hatásfokú, pazarló, nehezen koordinálható és alig áttekinthetõ. Mind a szakemberek oldaláról, mind a felhasználók részérõl sok esetben átláthatatlan, és nehéz irányítani. Indokolttá válik tehát egy olyan összefüggõ, sokszereplõs, az állami és magánszektor szolgáltatóit magába foglaló hatékony jóléti rendszer kialakítása, amely elsõsorban a lakosság komplex szükségleteit, a helyi prioritásokat, valamint a szolgálatokhoz való könynyû, hozzáférhetõség esélyegyenlõségét tartja szem elõtt. Miért fontos ez? Mert helyi szinten kerülnek megfogalmazásra, és valósulnak meg mindazok a szakmai és társadalmi követelmények, igények és szükségletek, amelyek a lakosság életvitelét és életesélyeit érintik. Tehát a hatékonyabb, a jobb hozzáférhetõséget biztosító és magasabb színvonalú ellátás érdekében kell a jóléti rendszert egy integrált, sokoldalú és menedzsment szemléletû szolgáltató rendszerré átalakítani. Eltérõen a jelenleg is mûködõ szociális ellátó rendszertõl, az integrált helyi jóléti rendszer elsõsorban a családok és egyének szabadságjogairól és jogosultságairól szól, különös hangsúlyt helyezve az állampolgárok felelõsségére, a felelõs állampolgári szemlélet kialakítására. Egy egészséges társadalomnak egészséges, erõs helyi közösségekre alapozott, sokoldalúan együttmûködõ rendszerre van szüksége, amely gondoskodik tagjaikról és összefûzi õket azzal a környezettel, amely lakóhelyükként szolgál. Ilyen társadalmat azonban csak helyi színtû, a partnerségen alapuló közösség kialakításával lehet elérni. Az integrált jóléti rendszer egységes szerkezeti felépítését a 3. ábra szemlélteti.

18


AZ INTEGRÁLT JÓLÉTI RENDSZER SZERKEZETI EGYSÉGE (3. ábra)

19

A helyi jóléti rendszerek partneri együttmûködése

II. FEJEZET

A helyi jóléti rendszerek partneri együttmûködése Partnerség alatt különbözõ szervezetek és személyek együttmûködését és felelõsségvállalását értjük közösen elhatározott célok elérése érdekében. A partnerség az egymás iránti bizalom, a kölcsönös megértés, a közös feladatvállalás és a közös részvétel elvén alapszik. A partnerség a legegyszerûbb útja annak, hogy egy közösség sikeresen megszervezze és megvalósítsa közösen kidolgozott stratégiai terveit, és mindenkit bevonjon a célok eléréséhez. Célja a közösségben élõ emberek életminõségének és életkörülményeinek javítása, az állami, magán és önkéntes, valamint a közösségi szektor tevékenységének összehangolása és koordinálása segítségével. Az együttmûködésben résztvevõ felek (partnerek) folyamatos és széles körû tanácsadói szerepet tölthetnek be az adott közösség jövõképének kialakításában, a stratégiai tervek kidolgozásában, a lakossági szükségletek és prioritások meghatározásában. A partnerség jelentõségét növeli, hogy egy állandóan változó, sokszor széthúzó környezetben biztosítja a szektorok és szervezetek közötti kapcsolatok kialakulását. Egy olyan közösségben ugyanis, ahol állandósul az emberek és az intézmények között a bizalmatlanság, komoly nehézségei vannak az együttmûködésnek. Az önkormányzat a partneri együttmûködés hiányában inkább a problémák fenntartói vagy elõidézõi lehetnek, és nem képesek azok megszüntetésére. A partnerség kifejezése lassan több mint egy évtizede a helyi közösségek újjászervezésére vagy megújítására utal, és a szociális befogadás, az aktív polgári részvétel új stratégiai eszközének tekinthetõ. A partnerségi modell az Európai Unión belül az általános politika egyik alapköve, és a világ egyre nagyobb részén kezdi elnyerni intézményi formáját. Számos Európai Uniós országban a helyi partneri együttmûködés politikai arculatát a helyi szinten végbemenõ gazdasági és szociális átalakulások alakították ki, és fontos részévé vált az európai önkormányzati szemlélet szélesebb körû elterjedésének. A fõ hangsúlyt a túlzott állami befolyás csökkentésére és a magánszektor szerepvállalásának erõsítésére kell helyezni. A legfontosabb mozgatóelve ennek az új szemléletnek a lakosság széles körû bevonása a helyi döntés elkészítésébe és a közös jövõkép kidolgo20


zásába, majd megvalósításába. Ez lehetõvé teszi, hogy az érdekelt felek egy asztalhoz üljenek, és meghatározzák közös céljaikat és tennivalójukat. A partnerség tehát nem más, mint a valós lehetõségek és a felelõsség szintézise. Ebbõl adódóan a lakosság már nem csupán befogadója, illetve felhasználója lesz a jóléti szolgáltatásoknak, hanem a szolgáltatást nyújtók partnereivé válnak, velük közös felelõsséget vállalva. A partnerség nyújtja az együttmûködésnek azt a szinte kimeríthetetlen változatosságát, amely a kapcsolatkeresést és a kommunikációt öleli fel az egyetértés, az együttmûködés és a közös cselekvés érdekében. A kapcsolatrendszer lehet vertikális vagy horizontális, és ma már számos Európa Uniós országban igen jó ütemben fejlõdik, bevonva az együttmûködésbe a gazdaság és szociális szféra partnereinek egész sorát, beleértve a magánszektort, a civil szervezeteket és a helyi önkormányzatok képviselõit, szolgáltatóit. Az állam részérõl a helyi jóléti rendszerek átalakítását megalapozó partnerség úgy tekinthetõ, mint egy lehetõség az állami szociális ellátó szolgálat magántulajdonba adására, a kötelességek és központi szerepvállalások átruházására, és a társadalmi feszültségek levezetésére. Mindez egyben megteremti az új típusú, demokratikus önkormányzás feltételeit is. A partneri együttmûködés ugyanis komoly szerepet játszik a civil társadalom kialakításában azáltal, hogy növeli a társadalmi kohéziót, a felek együttmûködési hajlamait és a felelõsségvállalást. A partnerség tehát a helyi jóléti szolgáltató rendszer alapvetõen új, rugalmas és sokoldalú technikája, szemben a kormányzat merev, sok esetben túlcentralizált politikájával. A partnerség alapvetõ célkitûzése tehát a helyi közösségre alapozott rugalmas, sok alrendszert magába foglaló szociális jóléti rendszer megvalósítása, ahol az egyes személyek és családok sokoldalú, komplex szükségleteit egyszerre és kellõ hatékonysággal lehet kielégíteni, és már nem csupán az állam által nyújtott szolgáltatások hozzáférhetõségétõl függenek. A hangsúlyt a közösségben élõ ember szükségleteinek helyi szinten történõ, komplex kielégítésére helyezi. Egy ilyen program megvalósítása érdekében különösen fontos az állami és magán, illetve az önkéntes szektor szolgáltatói között az együttmûködés és bizalom megteremtése. A partneri együttmûködés modellje tehát világosan és egyértelmûen megkülönböztethetõ az együttmûködés és hálózati munka egyéb körülhatárolt és informális folyamataitól. Feladata a helyi jóléti politika alakítása és megvalósítása, a közös érdekek egybehangolása és érvényesítése, a közös erõfeszítések és a cselekvési program összehangolása. Küzdelem a munkanélküliség, a szegénység és szociális kirekesztõdés ellen, valamint a szociális kohézió és a társadalmi befogadás elõsegítése. 21


A sok szektort érintõ partneri együttmûködés kialakítása lehetõséget nyújt a helyi önkormányzatoknak, hogy megbirkózzanak az állandóan újra termelõdõ napi problémákkal. Ehhez azonban a tapasztalatok, és az információk megosztására, a bizalom növelésére, a politikai nézetek koordinálására (integrálására) és megújítására (innovációra), és az erõforrások és kapacitások összevonására is szükség van. Az együttmûködõ felek között több társadalmi szektor is kiveheti részét a közös munkából. Nevezetesen a helyi állami szervezetek, ill. képviseletek, az országos, regionális vagy kistérségi szervezetek, a magánszektor képviselõi, a szakszervezetek, az önkéntes szervezetek, a közösségi karitatív és magán szervezetek, a civil szféra egyébképviseletei, noha ma még a domináns szerep az állami szolgáltatókra hárul. Fontos szempont továbbá, hogy a jóléti program megvalósítását ne a résztvevõk közötti verseny, hanem a kölcsönös érdekeken alapuló közös érdekeltségû partneri együttmûködés határozza meg. A helyi partnerség további fontos követelménye a bizalom növelése, valamint a politikai nézetek összehangolása. A partneri együttmûködés egyik fontos feladata az erõforrások és kapacitások közös alapokba való összevonása, illetve gyûjtése, amely a rendelkezésre álló források a hatékonyabb és ésszerûbb felhasználását teszi lehetõvé, és elõsegíti a források és kapacitások felhasználásának bõvülését. A partnerségi keretek között a közös egyeztetéseken keresztül az érdekelt felek képesek lesznek megvitatni egyéni és közös céljaikat, megismerhetik egymás törekvéseit, és problémáit. A helyi partnerség, mint hozzáadott érték járulhat hozzá a helyi politika alakításához, a helyi kezdeményezésekhez, a szegénység, a munkanélküliség és a szociális kirekesztõdés felszámolásához. A partneri együttmûködés kialakításának legfontosabb feladatai: A közösségi részvétel társadalmi modelljének fejlesztése és értékelése az életkörülmények javítása és a szociális egyenlõtlenségek csökkentése érdekében. A tudás és az információk megosztása. Bizalom kiépítése. Az együttmûködõ felek koordinálása és tevékenységük integrálása. Erõforrások egyesítése. A lakosság tájékoztatása és bevonása a közösségi feladatok döntés elõkészítésébe. A jövõ útja tehát az integrált helyi partneri együttmûködés (4. ábra). Ennek megvalósításához azonban a helyi önkormányzatok aktív közremûködése is szükséges. Elõször is, hogy kezdeményezzék a partnerekkel való együttmûködést, másrészt, hogy játszanak köz22


re a helyi partneri együttmûködés szervezésében és fejlesztésében az adott településen, vagy a kistérség határai között. Fontos, hogy az együttmûködõ felek úgy dolgozzanak együtt, hogy elkerüljék a feladatok és erõfeszítések megduplázódását, illetve átfedéseit. Mindezek megvalósításához szükség van: A lakosság széles körû tájékoztatására. Közös Tanácsadó és Koordináló Testület és ezen belül egy helyi stratégiai tervezõ csoport felállítására (lásd VII. fejezet). A lakossági szükségletek reprezentatív felmérésére, egy multifunkcionális adatbázis elkészítésére és az infokommunikációs hálózat kiépítésére. Menedzsment szemléletû kistérségi jóléti központok felállítására. Közös célok, prioritások és állásfoglalások meghatározására és nyilvánosságra hozatalára. A partnerek és közremûködõk folyamatos értékelésére. A helyi információk és a jól mûködõ szervezetek módszereinek átadására, fejlesztésére. Helyi minõségbiztosítási és ellenõrzési rendszer kialakítására. A legfontosabb elvek: Tiszteletben tartja az emberi jogokat, a szociális igazságosságot és az esélyegyenlõséget. A megbékélést és a társadalmi kirekesztés elleni törekvéseket helyezi elõtérbe. A partnerekkel és a kliensekkel összhangra törekszik és igyekszik a különbözõ csoportok kultúráját befogadni. Az önmegvalósítást és a személyi függetlenséget biztosítja. Az együttmûködést és a partnerséget helyezi a cselekvés középpontjába. Támogatja a részvételt és a véleménynyilvánítást a döntéshozásban. A szociális biztonságot, a hátrányos helyzetû emberek támogatását, az idõsgondozást, a család- és a gyermekvédelmet tekinti legfõbb tevékenységének. A kompetencia határok elismerése. A közös munka három kiemelt feladata: A helyi stratégiai tervezés: a szervezetek és képviseletek közösen kell, hogy megtervezzék középtávú feladataikat, és megosztani az információikat egymás között arra nézve, hogy miképpen kívánják erõforrásaikat felhasználni a közös cél elérése érdekében. 23


Közös szolgáltatások: a szervezeteknek együttmûködve kell biztosítani a szolgáltatásaikat a helyi lakosság részér. Ehhez a szükségletek közös ismeretére van szükségük, amelyekkel a szolgáltatók szembesülnek és azokra az ellátási, illetve gondozási formák ismeretére, amelyek a leghatékonyabbak. Ellátási szolgáltatások: függetlenül attól, hogy a szolgáltatásokat miképpen vásárolják vagy finanszírozzák, a legfõbb szempont, illetve feladat, hogy a kliens egy koherens, integrált ellátásban részesüljön.

A HELYI JÓLÉTI RENDSZEREK KÖZÖSÉRDEKELTSÉGÜ (PARTNERI) EGYÜTTMÛKÖDÉSE (4. ábra) 24


A hatékony együttmûködéshez azonban egymás közös elismerésére, megértésre és bizalomra van szükség. A helyi ítélõképességet, a helyben hozott döntések súlyát, a közös munka értékét, a közösen vállalt felelõsséget, a közös beruházások és közös szolgáltatások helyi szükségességét ugyanis semmilyen törvényi elõírás, vagy kormányzati útmutatás nem helyettesítheti. Egyébként is a lokalitás a természetes területe a partnerek sokoldalú együttmûködésének, a közösségi gondozásnak illetve a szociális tervezésnek. A program kiterjedhet: egy településre, városra vagy annak kerületeire, települések kistérségi szervezõdéseire, egy gondozói vagy alapellátási körzetre stb. Nem szükséges, hogy a kialakított helyi közös érdekeltségû együttmûködés lehatároltsága, megvalósításának kiterjesztése és mélysége minden vonatkozásban egybe essenek a közigazgatási határokkal. A programnak több lehetséges formája, ill. kombinációja is megvalósítható, mint például: Helyi tervezési és szolgáltatási modellek kialakítása. Több szervezet által felhasználható forrásközpontok kialakítása. A szociális-egészségügyi és háztartási szolgáltatások vegyes boltjának kialakítása, vagyis ahol egyszerre minden szükséges szolgáltatás megtalálható. Kiterjedt bentlakásos, átmeneti és napközi otthonok hálózatának kialakítása. A szomszédsági, lakóközösségi együttmûködések megújítása. A helyben hozott terveknek és döntéseknek azonban összhangban kell állnia a térség, illetve régió stratégiai terveivel. A helyi partnerség programja nem csak a szociális munkát, egészségügyi ellátást és a háztartások támogatását kell, hogy felölelje, hanem együtt kell mûködnie: az oktatással, képzéssel valamint a szabadidõs és rekreációs programokkal, a munkaügyi központokkal, a közösségi gondozást nyújtó civil szervezetekkel, mindazokkal, akik helyi szolgáltatásokra szorulnak. A partneri együttmûködésnek ez a formája eltér attól a rendszertõl, amit jelenleg közösségi tervezésnek hívunk. Kiépítése elsõsorban a térség vagy település teljes körû, komplex szükségleteire irányul, és ami a legfontosabb, bevonja azokat az embereket a rendszerbe, akik felhasználják a szolgáltatásokat és azokat is, akik a szolgáltatást nyújtják. Ez az 25


új szervezeti forma további lehetõségeket biztosít az alapellátás, a helyi önkormányzat, valamint a helyi szolgáltatók eredményes munkájához, a szélesebb körû és sokoldalú együttmûködéshez. A helyi partnerség várhatóan kiküszöböli a felesleges és haszontalan ösztönzéseket, a szolgáltatások átfedéseit és a felesleges pénzügyi kiadásokat. Ahhoz, hogy a szolgáltatók között eredményes és hatékony együttmûködés jöhessen létre, az alábbiakat kell biztosítani: A stratégiai tervezés. Az érdekelt szervezeteknek közösen kell kialakítani jövõképüket, közös nevezõre kell hozni közép és hosszú távú céljaikat, törekvéseiket. Ehhez az információk közös megszerzésére és felhasználására van szükség, hogy minél hatékonyabban tudják megtervezni a rendelkezésre álló források felhasználását, a közös beruházások és fejlesztések irányvonalait a kijelölt célok megvalósításához. Összevonható költségvetés. A szociális ellátó és egészségügyi szolgáltatók pénzeszközeik egy részét egy összevont és könnyen hozzáférhetõ közös készenléti pénzalapba helyezik el, hogy egy magasabb színvonalú és hatékonyabb integrált gondozást tudjanak nyújtani. Az összevont költségvetésen alapuló együttmûködés egy erõs, jól szervezett menedzsment és kontroll rendszer felállítását teszi szükségessé. A kötelezettségek (szolgáltatások) átruházása, átvállalása. Ez esetben az egyik szervezet átutalhat pénzeszközöket egy másik szervezetnek abból a célból, hogy egészségügyi és szociális szolgáltatásokat vásárolhasson és ezzel együtt a vásárolt ellátás felelõsségét is magára vállalja. Integrált gondoskodás. Amikor egy adott szervezet egyszerre nyújtja a szociális és egészségügyi ellátást (gondozási csomagokat) egyéb szolgáltatások igénybevételével. Az ilyen integrált gondoskodástól várható, hogy a leggyorsabb és a leghatékonyabb segítséget képes nyújtani a rászoruló számára. A helyi partnerség nem csak a szerkezetét és folyamatait alapozza meg az együttmûködésnek, amely biztosítja a legfontosabb érdekek érvényesülését, hanem közös szemléletet kölcsönöz a kidolgozott stratégiának és az ezt követõ cselekvésnek. Fontos szempont, hogy közösen keressék a felmerülõ konfliktusok feloldását is. A partnerség úgy is felfogható, mint a felek közötti egyeztetések, tárgyalások és a folyamatos viták színtere, függetlenül attól, hogy a vélemények megegyeznek, vagy ütköznek egymással. A partnerség olyan, mint egy állandó rezgõmozgás a szemben álló és egyetértõ, a különbözõ és az azonos nézetû személyek és csoportok között. 26


A partnerség kiépítéséhez idõre és türelemre van szükség. Megvalósítása nehézségeket okozhat mindenütt: ahol a helyi politika zavaros, ahol hiányzik a széles körû közösségi együttmûködés tradíciója, ahol hiányzik az állami szektorban az együttmûködési szándék. Hangsúlyozni kell, hogy a partnerség igen hasznos segítséget nyújt a szektorok közötti együttmûködéshez, azonban szinte lehetetlen megvalósítani ott, ahol a politikai, gazdasági ás kulturális széthúzás dominál a közösségen belül. Az eddigi tapasztalatok egy sor olyan tényezõre mutattak rá, amelyek fontosak az együttmûködés és bizalom megalapozásához. Ezek: a közös munka által nyújtott és elérhetõ elõnyök egyértelmû megfogalmazása, egy következetes és erõteljes vezetés, illetve irányítás, fõleg az együttmûködés kialakításának korai fázisában, szakmailag jól felkészült menedzsment és elkötelezett személyzet, erõs helyi identitástudat, a problémák leküzdésére új megoldások folyamatos keresése, új források megszerzése és egy szilárd, megbízható pénzügyi alap létrehozása, folyamatos gyakorlati képzés és fejlesztés. Az eredményes helyi partneri együttmûködéshez mind állami mind civil vonatkozásban gyakran nem csak horizontálisan kiépített, hanem vertikális kapcsolatokra is szükség van. Világosan látni kell azonban, hogy noha a helyi partnerség kölcsönös elõnyökkel jár, nem helyettesíti a kormányzati politika fõ irányvonalának érvényesülését, mivel önmagában ugyan értékes, de nem kielégítõ eszköz a szegénység és a kirekesztõdés okozta helyi problémák végsõ felszámolásához, problémáinak megszüntetéséhez. A partneri együttmûködés legfontosabb elvi szempontjai: a szubszidiaritás, az integráció, a környezet fenntarthatósága és a szolgáltatások hatékonyságának növelése. Szerepköre: A helyi szociálpolitika kialakítása. A közös érdekek szervezett mozgató ereje egy közös cél megvalósítása érdekében. Egy integrált cselekvési program tervezése és megvalósítása. Harc a szociális kirekesztés ellen. A partnerség elõsegíti az együttmûködés helyi vagy regionális kultúrájának kialakítását azáltal, hogy egy közösen elfogadott irányvonalat követ, és ezzel perspektívát és jövõképet nyújt a sok esetben kiábrándult, közömbössé vált, hátrányos helyzetbe került emberek számára. 27


A partneri együttmûködés javíthatja a (szakma)politikai irányzatok hatékonyságát, elõsegítve a gazdasági, a jóléti és környezeti politika irányzatai összehangolt céljainak elérését azáltal, hogy azokat a helyi szükségletekhez, a rendelkezésre álló forrásokhoz és kapacitásokhoz illeszti. Végül a helyi partnerség egy értékes szerepet vállalhat az adott térség lakóinak érdekképviseletében is. Az együttmûködés legitim kereteinek és gyakorlati megvalósításának fontos feltétele a helyi önkormányzat képviselõtestületének egyetértése és támogatása. Fontos továbbá az együttmûködõ felek Tanácsadó és Koordináló Testületének felállítása. A Testület a jóléti rendszer kialakításában együttmûködõ állami (önkormányzati) és civil, illetve önkéntes szervezetek közös tanácsadó, döntést elõkésztõ, koordináló és irányító szerve. A partneri együttmûködés életképességéhez világos és egyértelmû elvek és célok kidolgozása válik szükségessé, hogy megtalálja azt az utat, amely segítségével leghatékonyabban tudja képviselni a helyi közösség érdekekeit. Ehhez szükség van a szervezeti munkát értékelõ, monitorizáló és ellenõrzõ rendszernek a kialakítására is.

Pénzügyi megfontolások A rövid vagy középtávú pénzügyi támogatások (gyakorlatilag a 35 évig tartó támogatások) nyújtása nem, vagy csak ritkán teszi lehetõvé, hogy hosszabb távon megfelelõen megalapozott hatékonyan mûködõ partnerség alakuljon ki. A bizalmat tekintve, egy rövidtávú, a folyamatosságot nem biztosító pénzügyi támogatás súlyos problémákat okozhat a helyi partnerségben résztvevõ szervezetek és személyek együttmûködésében, tevékenységük fenntartásában. A szegénység és kirekesztõdés problémái, amelyek ellen a helyi partnerségi program küzd, várhatóan szintén nem oldhatók meg egy rövidtávú beavatkozás segítségével, amely gyakran csupán a források hatékonynak alig nevezhetõ felhasználásához, vagy felesleges pazarlásához vezet. A helyi partneri együttmûködés megvalósításához tehát olyan regionális és kormányzati támogatásokra van szükség, amelyek képesek hosszabb távon finanszírozni ezeket a kezdeményezéseket, szoros összhangban a helyi szociális és gazdasági politika fõáramlataival. Biztosítani kell, hogy a helyi partnerségek hozzájussanak a szaktudáshoz, a gyakorlathoz, és forrásokhoz, amelyekre szükségük van. A gondozási szükségletek kielégítése, amelyhez a partnerség során állami pénzek felhasználására kerül sor, teljes pénzügyi átláthatóságot követel, és kizár minden ún. demokratikus deficitet, amely az együttmûködés során jelentkezhet. 28


AZ EGYÜTTMÛKÖDÉSI KULTÚRA KIALAKÍTÁSA Felvilágosítás a szolgáltatást felhasználóknak és gondozóknak

Csoportkonzultáció a szolgáltatások felhasználóival és a gondozókkal

Széles körû hozzáférhetõséget kell biztosítani az információkhoz. Pl. postahivatalokban, könyvtárakban, gyógyszertárakban, orvosi rendelõkben, pályaudvarokon stb.

Oktatás és képzés biztosítása a szolgáltatást felhasználóknak és a gondozóknak

Egyéni konzultáció: Az egyéni szolgáltatást felhasználók kinyilvánítják saját szükségleteiket és azt is, hogy ezeket hogyan gondolják kielégíteni

Könnyen lehessen olvasni és jól érthetõ legyen, ellenõrizhetõk a felhasználók és gondozók részérõl

A szolgáltatást igénybevevõket és gondozókat képezni kell, hogy megtanulják, miként vehessenek részt a gondozásban

Csoportkonzultáció: Már mûködõ vagy potenciális szolgáltatást felhasználók csoportjával konzultálni, hogy milyen szolgáltatásokra van szükség

Az információk különbözõ nyelveken is hozzáférhetõ legyenek (etnikai és kisebbségi csoportok)

A megbeszéléseket jól elérhetõ helyeken kell tartani

Ott, ahol az egyes intézmények leírása nincs meg, hozzáférhetõvé kell tenni

Kerülni kell az idegen elemeket, kifejezéseket (zsargont)

Ne csak írott szövegek álljanak rendelkezésre (vakok számára Braille-írás, hangszalagok stb.)

Legyen megfelelõ idõ biztosítva a szolgáltatást igénybevevõk és gondozók indítványainak és javaslatainak visszajelzésére

A világos és egyértelmû információk megszerzéséhez könnyen kitölthetõ kérdõívek szükségesek

Meg kell gyõzõdni, hogy a szolgáltatást igénybevevõk és gondozók teljes mértékben megértették a tennivalókat a konzultáció után

A felhasználók bevonásának lehetõségei Információszolgáltatás: Hol és hogyan történnek a döntések és ki hozza azokat? Milyen szolgáltatások állnak rendelkezésre és ezek milyen szükségleteket elégítenek ki?

Közös munka: A szolgáltatást igénybevevõk társas viszonyban mûködjenek együtt a szakemberekkel, pl. a szolgáltatások specifikációjának leírásában, vagy a minõségbiztosítás szempontjainak megfogalmazásában Átruházott ellenõrzés: Ahol hivatalos képviseletek vagy ügynökségek végzik egymás között a legfontosabb döntések és szolgáltatások ellenõrzését, ott az egyéneket és a felhasználók érdekszervezeteit is be kell vonni az ellenõrzésbe Egyebek

29


A korszerû és hatékony jóléti rendszer mûködéséhez hozzá tartozik még a jól kiépített figyelõ (monitoring) és értékelõ (ellenõrzõ) rendszer. Ennek célja a folyamatos nyomon követés és a szükséges beavatkozások, módosítások jelzése, továbbá a döntések következményeinek értékelése, a teljesítmények javítása, valamint ezeknek az irányítási folyamatba való visszacsatolása. Az egyéni érdekekre való törekvéssel szemben, az együttmûködés a közös célok elérésére ad lehetõséget a közösség számára. Ha azonban egyszer egy sikeres együttmûködés kialakult, annak számos elõnye van. Az együttmûködés ugyanis egy hatékony eszköz arra, hogy hosszú távon eredményeket érhessünk el egy közös cél érdekében. Ehhez azonban partnerek megállapodása szükséges egy közös forrás, illetve eszközalap létrehozásában, a közös tervek, feladatok és célok közös megvalósításában és a tevékenységek értékelésében. Az együttmûködésnek három gyakorlati összetevõje van: 1. Együttmûködés egy közös cél megvalósításáért Egy mindenki által elfogadható közös filozófia keresése (közös szemlélet). Elkötelezettség, hogy az együttmûködés közösségi illetve személy központú legyen. 2. Kellõ idõ fordítása a feladatok és felelõsségek tisztázására A partneri együttmûködés és a hálózat feltételeinek meghatározása. A rendelkezésre álló szolgáltatások és források feltárása. Az átfedések elkerülése és a hatékonyságra való törekvés. 3. Közös szempontok és tervek elkészítése a források felhasználásához Közös forrásalapok kialakítása. Közös tervezés, megvalósítás és értékelés. Az erõfeszítések fokozása a közös problémák megoldásához. A partnerek közötti konszenzus kialakításának kulcselemei. A konfliktus(ok) feloldása: Felmerülõ konfliktusok okának kiderítése, feloldása. A nézetek világos megfogalmazása. A különbözõ nézõpontok egyeztetése és gondos mérlegelése. Annak vizsgálata, hogy a konfliktusok illetve az eltérõ nézõpontok miért alakultak ki, mik az okai? Kialakulásának és észlelésének közös vizsgálata. A konfliktus legfontosabb területeinek és súlyossági sorrendjének meghatározása. 30


Alternatív megoldások felkínálása és a merev álláspontok kiiktatása. Meg kell keresni, hogy miben lehet egyetérteni. A szembenállók alapállásának megismerése. Mindaddig keresni az alternatív megoldásokat, míg a konszenzus ki nem alakítható. Ahogy a közösség változik és fejlõdik sok esetben bizonyos konfliktusok elkerülhetetlenül elõfordulhatnak. Attól függõen, hogy a közösség vezetõi, illetve az állampolgárok ezeket a konfliktusokat hogyan értékelik, fognak erõsödni vagy gyengülni a szembenállások. A közösségi konfliktusok megoldásában az ismeretek és a gyakorlat teszi lehetõvé, hogy a kialakult problémákat feloldják, majd azokat a közösség saját megerõsödésére használják ki. Hatásait tekintve ezek a konfliktusok gyakran olyan megoldásokhoz vezethetnek, amelyek végül a közösségi munka hasznára válhatnak. Csupán egy adott konfliktus nehézségeire való koncentrálás helyett fontos, hogy a konfliktus okait nézzünk és megvizsgáljuk, hogy a közösségi együttmûködés kialakítása során hol és milyen szinten keletkezett a probléma, és onnan próbáljunk újra elindulni. A konfliktus megoldás egyes lépései: A konfliktus meghatározása, mi a probléma? A megoldásához kiket vonjunk be. A legmegfelelõbb megoldás keresése. Hogy érhetjük el mindenki egyetértését. Törekvés a konfliktusok megelõzésére. Összefoglalva, az integrált helyi jóléti rendszer megvalósításának alapvetõ feltétele a közösségek, települések és kistérségek partneri együttmûködése. Az eddigi tapasztalatok szerint megvalósítása azonban nem könnyû feladat. Elõször is elkötelezettség, idõ és türelem kell hozzá, Megvalósítása munkaigényes, sok kitartást igényel, mivel a különbözõ szektorok és az érdekeltek közötti együttmûködés kialakítása az elkötelezettség mellett felkészült, szakképzett közremûködést kíván meg. Az együttmûködés akadályai: A közös célok és a közös felelõsség vállalás hiánya. A különbözõ tervezési irányzatok (érdekek) és finanszírozási rendszerek különbözõsége. Lényeges eltérések az egyes szervezetek finanszírozási mechanizmusában és felelõsség vállalásában. Az értékszemlélet és a szerepek közötti különbségek. A választott és kinevezett személyek közötti ellentétek. Érdektelenség a közösségi kohézió gyengesége. Közösségi feszültségek megoldatlan problémák. 31


Ellentmondás a feladatok és az ösztönzõk között. Jogszabályi akadályok. Földrajzi lehatároltságok. A partneri együttmûködés legfontosabb elemeit az 5. ábra foglalja össze.

A KÖZÖS ÉRDEKELTSÉGÛ PARTNERI EGYÜTTMÛKÖDÉS (5. ábra) 32

A szociális tervezés

III. FEJEZET

A szociális tervezés Egy jövõkép cselekvés nélkül csupán ábrándozás. Egy cselekvés jövõkép (tervezés) nélkül rémálom.

Mit értünk szociális vagy közösségi tervezés alatt? Ez alatt egy olyan több lépésben megvalósuló közös programot, illetve folyamatot értünk, amelynek keretei között több azonos érdekeltségû állami és civil szervezet mûködik együtt, egy közösen kidolgozott jövõkép megvalósítása érdekében 17. Egy olyan közös tevékenység, amelynek segítségével a közösséget érintõ változások hatásait és következményeit irányítani vagy megelõzni tudjuk, legyenek azok akár fizikai, gazdasági, társadalmi, kulturális vagy környezeti jellegûek. Összehangolja az egészségügyi, a szociális, a lakásügyi és egyéb szerveket, hogy a rendelkezésre álló forrásokat és szolgáltatásokat a leghatékonyabban lehessen igénybe venni a felhasználók (kliensek) és gondozóik szükségleteinek kielégítéséhez. A szociális tervezés nemcsak felismeri és jelzi a közösséget ért hatásokat, hanem feltárja az okokat, és megfelelõ választ képes nyújtani, a különbözõ problémák összehangolt megoldására és a szükségletek kielégítésére. A szociális vagy közösségi tervezés egy olyan összetett folyamat, amely bevonja a tervezésbe a közösség különbözõ csoportjait és képviseleteit, azaz az állami, a magán és önkéntes szektort, hogy egy közösen kidolgozott terv alapján alakíthassák ki közösségük jóléti rendszerét. Feladata továbbá, hogy olyan integrált szolgáltatói rendszert tervezzen, amely az adott település vagy kistérség lakóinak szükségleteit a legmagasabb szinten tudja kielégíteni, javítva az egyének és családok életminõségét, életkörülményeit. Már a múlt század 30-as éveinek közepén felhívták a figyelmet arra18, hogy csupán átélésen, hézagos és egyoldalú tapasztalatokon alapuló ismeretek alapján nem lehet egy te-

17 18

R. McDonagh: A Partnership Approach to Regeneration, Making Belfast Work, Belfast, 1995 Bodor A.: A falu megismerése. Magyar Társaság Falukutató Intézete, Budapest, 1934 33


lepülés fejlesztését, jövõbeli lehetõségeit, jóléti rendszerét kellõ biztonsággal és hatékonysággal megtervezni. Lassan megy át a köztudatba az a szemlélet is, hogy a települések megítélését nem szabad általánosítani, mert sem térben, sem idõben nincs két egyforma közöttük. Ismeretes ugyanis, hogy földrajzi fekvésük, gazdasági körülményeik, munkahelyi sajátosságaik, természeti és fejlõdési viszonyaik, kultúrájuk és lakossági összetételük, eltérõek. Míg a városok, iparterületek és vasútvonalak mentén vagy vonzáskörzetükben fekvõ települések többnyire jól értékelhetõ fejlõdést mutathatnak, addig az ezektõl távol esõk többé-kevésbé lemaradnak. Ugyanakkor egy néhány száz lélekszámú kisközösség teljesen más elbírálást kíván, mint egy több ezer lélekszámú nagyközség vagy város. Pontos számadatok, az érdekeltségi viszonyok, a szükségletek és a történelmi-kulturális adottságok ismeretének hiánya egy település, vagy térség szociális tervezésnél egyik esetben sem vezethet eredményes és hatékony fejlesztéshez. Szem elõtt kell továbbá tartani, hogy a felmerülõ problémák az egyes településeket nem egyformán vagy nem azonos súllyal érintik, és az észlelt hatások jellege is eltérõ lehet. Ami azonban közös, hogy a felmerülõ problémákat a rendelkezésre álló helyi források és adottságok felhasználásával kell megoldani. A szociális tervezés célja, hogy összehangolja az egyének, csoportok, a közösség és az önkormányzat erõfeszítéseit, hogy képesek legyenek gyakorlati megoldásokat találni a felmerülõ problémák leküzdésére, és javítani, illetve fenntartani a közösségben élõ emberek szociális biztonságának és életkörülményeinek elfogadható szintjét. Bár a helyi önkormányzatoknak hivatalosan is ki kell dolgozniuk saját fejlesztési koncepciójukat, ez azonban elsõsorban a közigazgatási feladatokra, az önkormányzatok mûködésére, a törvényben elõírt feladataira, a javak használatára és hasznosításukra irányulnak. Mindez nem fedi le egy település vagy kistérség lakosságának sokoldalú szükségleteit, törekvéseit és igényeit. Manapság azonban már jogos igény, hogy a közösségben élõ emberek számára biztosítani kell a lehetõséget, hogy maguk is részt vegyenek közösségük jövõjének tervezésében és formálásában, mivel érdekeltek a saját életkörülményeiket és életminõségüket meghatározó feltételek kialakításában és fejlesztésében. A program kidolgozása útmutatást és információkat nyújt a helyi önkormányzatnak és a település lakosainak, hogy meghatározzák a prioritásokat, igazságos és méltányos megoldásokat találjanak problémáik megoldásához, valamint szükségleteik kielégítésére. A szociális tervezés továbbá a közösségi önkormányzás értékes eszköze is, mert kompromisszumokhoz és megoldásokhoz vezethet a vitás kérdések és helyzetek feloldására. 34


A szociális tervezés alapelvei A helyi kezdeményezéseken alapuló alulról, vagy horizontálisan indított közösségi tervezés és fejlesztés politikáját nem csak, és nem elsõsorban a döntéshozatal decentralizációja különbözteti meg a felülrõl vezérelt, intézmény orientált és sok szempontból túlcentralizált irányítás politikától. Teljesen új szemlélet áll mögötte: A szociális jóléti rendszer fejlesztésének középpontjában az ember áll. A jólét nem egyenlõ a gazdasági növekedéssel. A fejlesztés csakis komplex formában, a jóléti rendszerek integrációján keresztül valósítható meg. A célok megvalósításához a civil szféra minél szélesebb körû bevonására, vegyes gazdasági rendszerek kialakítására van szükség. A jóléti rendszer fejlõdése a partneri együttmûködések sokszínû kapcsolatain keresztül valósul meg.

A jóléti fejlesztés középpontjában az emberi szükségletek kielégítése áll A szükségletek kielégítésére irányuló törekvés az emberek legfõbb motiváló ereje. A mai modern, bonyolult összetételû társadalomban azonban nem minden tevékenység származik csupán az emberi szükségletekbõl. Az eredetileg a szükségletek kielégítését segítõ gazdasági és államhatalmi intézmények és szervezetek mára már önálló érdekekkel rendelkezhetnek, az eredeti célokkal sokszor ellentétes életet kezdhetnek élni, és így mûködésük kicsúszhat az állampolgárok ellenõrzése alól. A gazdasági globalizáció egyes nem kívánt, sok esetben káros hatásait a helyi kezdeményezésekre támaszkodó, alulról építkezõ integrált jóléti rendszer fejlesztésével, a társadalmi együttmûködés, a helyi gazdasági-társadalmi folyamatok integrálásával, valamint egy emberközpontú helyi településpolitika segítségével lehet kivédeni. Ennek érdekében a szociális tervezés egy humanizált, holisztikus szemléletû jóléti rendszert valósít meg, amelynek középpontjába az emberi szükségletek sokoldalú kielégítését helyezi. Ebbõl adódóan a program eredményességét az emberek életminõségének, az életkörülményeinek, az élet hosszúságának mutatói (indikátorait) határozzák meg. Az emberi szükségletek azonban településrõl településre, térben és idõben is változnak. Nem létezik egy, az összes településre vagy közösségre vonatkozó egységes értékmérce és szükségletrendszer, ugyanis más és más elem élvezhet prioritást a különbözõ településeken. 35


A helyi közösségekre alapozott, alulról vezérelt és partnerségen alapuló fejlesztés az adott közösség valós szükségleteibõl és igényeibõl indul ki, és nem külsõ, a közösségtõl távol álló és a helyi problémákat nem ismerõ, a helyi kultúrától idegen hivatalok elhatározásából. A fejlõdés nem azonos a gazdasági növekedéssel Ha a közösségi fejlõdés motorjának az emberi szükségleteket tartjuk, úgy a gazdasági növekedés önmagában nem lehet ennek fokmérõje. Így például a GDP csak azokat a tényezõket veszi számba, amelyekhez pénzmozgás társul. A GDP nem tesz továbbá különbséget, hogy a pénzmozgások javítják, vagy rontják az emberek életfeltételeit, életminõségét. A társadalmi fejlõdés hatékonyságának sokkal inkább mércéje, hogy a társadalom hogyan tudja a megtermelt gazdasági és társadalmi nyereséget tagjai között elosztani. A fejlesztés csak komplex lehet Az ember és környezete között dinamikus kölcsönhatás áll fenn, tehát egységként kell felfogni. Az embert körülvevõ, és jólétét meghatározó környezetet azért is egységnek kell tekinteni, mivel a természeti, társadalmi, és gazdasági környezetet az ember köti össze egymással. A szociális tervezés illetve fejlesztés tehát nem korlátozódhat csupán az egyik vagy másik alrendszer kizárólagos fejlesztésére. A törekvés csakis a környezeti, és a jóléti alrendszerek együttes, egybehangolt közös érdekeltségû tervezése, illetve fejlesztése lehet. Fejlettnek akkor nevezhetjük az egyes környezeti szférákat, illetve a környezet egészét beleértve a jóléti alrendszereket is ha azok megfelelõ keretek között biztosítják az emberi szükségletek sokoldalú kielégítését. Itt is hangsúlyozni kell, hogy a szociális tervezésnél is szem elõtt kell tartani, hogy az egyes települések, vagy kistérségek jóléti alrendszereinek fejlettsége, idõben, térben és környezeti hatásait tekintve is eltérõek. A lokalitásra alapozott, azaz alulról vezérelt, fõleg a horizontális kapcsolatok talaján szervezõdõ szociális jóléti tervezés alapfeltétele, hogy a helyi közösségek önállóan határozzák meg és alakítsák ki céljaik megvalósításához vezetõ utakat, környezetükhöz való alkalmazkodásuk módját, jóléti rendszerük mûködését és feladatait. Ennek legfontosabb feltételei: A helyi erõforrások koncentrálása. Közös politikai irányelvek kidolgozása a pénzügyi, fejlesztési, beruházási igények és szolgáltatói ellátás tervezéséhez. Megfelelõ pénzügyi-gazdasági alapok létrehozása. Az állampolgárok minél szélesebb bevonása. 36


A szociális vagy közösségi tervezés alapkövetelménye a jóléti alrendszerek összehangolása, a társadalmi és humán értékek megõrzése, a szociális biztonság védelme, valamint a környezet védelme, a fenntartható fejlõdés biztosítása. A tervek megvalósulását nem a résztvevõk közötti piaci verseny sikeressége, hanem a kölcsönös érdekeken alapuló partnerség, azaz a közös érdekeltségû együttmûködés biztosítja. A településirányítás Ma már kezd egyértelmûvé válni az a felfogás, hogy a településfejlesztés és a szociális jóléti tervezés egymástól el nem választható folyamat. Ezt támasztja alá, hogy amikor településrõl beszélünk, úgy látni kell, hogy azok kialakulása és létezése a különbözõ törekvések és lehetõségek egybekapcsolódásából adódó egyenlõtlen fejlõdés eredménye. Másrészt, a társadalom térbeli formája, lehatároltsága sem képzelhetõ el a térbeli, társadalmi, gazdasági, infrastrukturális, és humán kapcsolatok összefüggõ hálózata nélkül. Az alábbiakban röviden a települések irányításának követelményeirõl lesz szó. Induljunk ki abból, hogy a település az emberi társadalom mozgástere és létformája, amelyben a természeti, társadalmi-gazdasági jelenségek és folyamatok kölcsönhatásai valósulnak meg. Vagyis a helyi közösségeket, településeket úgy tekinthetjük, mint sok öszszetevõbõl álló dinamikus rendszereket. Ez egyben azt is jelenti, hogy az egyik vagy másik elem megváltozása kihatással van az egész rendszerre. Figyelembe kell venni továbbá, hogy a természeti és épített környezet elemei hosszú életûek, míg a társadalmi-gazdasági elemek változékonyak, sokszor rövid élettartamúak. Ennek következtében a gyorsan változó társadalmi-gazdasági elemek és az ezt követõ szükségletek valamint a hoszszabb élettartamú tárgyak között folytonosan megújuló feszültségek alakulnak ki. A település irányításának alapvetõ feladata, hogy a változó szükségletek és a rendelkezésre álló adottságok és források között folyamatos összhangot tudjon teremteni. A településirányítás fogalmába mindazok a tevékenységek beletartoznak így a partneri együttmûködés is, amelyek a közösség életéhez, az emberek életminõségének alakulásához és a település mûködéséhez, fenntartásához szükségesek. A településirányítás eszközei A jóléti rendszer tervezésének egyik igen fontos eszköze az információs háttér. A szociális vagy közösségi tervezés munkájában jelen vannak a hatósági, közellátási, gazdálkodási és koordinációs feladatok, valamint a társadalmi és szakmapolitikai funkciók. Mind37


ezek összehangolásához, a döntés elõkészítés tervezéséhez sokrétû és eltérõ mélységû információra, elemzési módszerre van szükség. Igen fontos eszköz a tervezés során továbbá az integrált felfogás érvényesülése. A tervezésben és a célok meghatározásában a helyi ellátási szinteknek a lehetõ legnagyobb önállóságot kell biztosítani. Fontos szempont a tervezésnél, hogy a döntések elõkészítése mindig azon a szinten történjen, ahol a célok megvalósulnak. Tartsa szem elõtt a helyi forrásokat és kapacitásokat és a megvalósíthatóság pénzügyi lehetõségeit. Legyen a tervezés reális és számonkérhetõ, koncepciózus, de kellõen pragmatikus is. A szociális tervezéshez szorosan kapcsolódik, és ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, a lakossági részvétel. A lakossági részvétel ugyanis szinte korlátlan lehetõségeket nyújt e téren. Rendkívül fontos részvételük a célok, stratégiák és prioritások megfogalmazásában, valamint az ellenõrzésben és a felek közötti bizalom megszilárdításában.

A STRATÉGIAI TERVEZÉS KÉRDÉSEI (6. ábra) 38


Stratégiára azért van szükség, hogy sikeresen meg lehessen valósítani a jóléti program célkitûzéseit. A stratégia felöleli mindazokat a hosszú távú szempontokat és törekvéseket, amelyek mentén a célok eléréséhez a cselekvési program kidolgozása elkészíthetõ. A stratégiai tervezés szempontjai: Jövõkép kialakítása: Milyen legyen az adott település vagy kistérség jóléti rendszerének várható jövõbeli képe? Küldetés: A lakosság életkörülményeinek és életminõségének javítása, amely kiterjed a szolgáltatások hozzáférhetõségének esélyegyenlõségére, a szociális biztonság erõsítésére és a szegénység megfékezésére, a leromlott lakó-közösségek felújítására. A stratégiai tervezésnél szem elõtt kell tartani, hogy melyek a szolgáltatokkal szemben támasztott igények, és ezeket miképpen lehet a rendelkezésre álló források felhasználásával a leghatékonyabb módón érvényesíteni, és a szükségletek kielégítéséhez leghatékonyabban felhasználni.

A JÓLÉTI RENDSZER EGYÜTTMÛKÖDÉSI (TERVEZÉSI) KÖRFOLYAMATA, CIKLUSA (7. ábra) 39


A folyamat részletes leírása: 1. A jövõkép körvonalazása. A kezdés idõpontjának meghatározása (ezt egy felkészülési idõszak elõzi meg). Közös álláspont kialakítása, hogy hol és miképpen fogjuk elkezdeni a programot. A stratégia célok és az együttmûködés kiterjedésének és mélységének meghatározása. Annak a közös értékszemléletnek kialakítása, amely a program tervezõit fogja irányítani a jövõkép kialakításában és a stratégiai célok megfogalnazásában és kidolgozásában. A szerkezeti és mûködési forma kiválasztása. A közösen javasolt stratégia széles körû megvitatása, beleértve az együttmûködés szerkezeti és szervezeti kereteit. 2. A rendelkezésre álló ezközök és források felmérése. A lakossági szükségletek reprezentatív felmérése, a prioritási sorrend kialakítása. A multifunkcionális adatbázis elkészítése és elemzése. A jóléti stratégia megvalósíthatósági tanulmányának elkészítése. Folyamatos konzultáció a felhasználókkal (kliensekkel), gondozókkal és szolgáltatókkal. 3. A program operatív feladatainak és ütemtervének kidolgozása, a részfeladatok és szolgáltatók tevékenységének összehangolása. A teljesítmény indikátorok meghatározása. Az egészségügyi és szociális alapellátás feladatainak összehangolása és a gondozói hálózat szerepének tisztázása. A szolgáltatások specifikálása, a gondozási csomagok kialakítása Megállapodás a szükséges infrastruktúráról. 4. Szerzõdések. Közös vásárlások és beruházási tervek összehangolása. Új szolgáltatások és szolgáltatók bevonása. A minõségbiztosítás és ellenõrzés rendszerének kidolgozása. 5. Az infokommunikációs rendszer kialakítása, fejlesztése. A kidolgozott stratégiai terv megvalósulásának folyamatos monitorizálása, ellenõrzése. 40


A szociális tervezés számos olyan módszert és megoldást foglal magába, amelyek segítik a közösséget, hogy megtalálják a társadalmi problémákból való kivezetõ utat és felismerjék azokat a problémákat, amelyek a hátrányos változásokat elõidézik, feltárják és értékeljék a szociális problémák okozta hatásokat és azok következményeit a közösségben, kidolgozzák a szükséges válaszlépéseket. Hogyan mûködik a tervezési program? Mivel a közösség nem tekinthetõ statikus, nyugvó közegnek, a szociális tervezés sem lehet statikus szemléletû. Ezért a módszerek és folyamatok felülvizsgálatának állandóan visszatérõ körfolyamatát kell alkalmazni, hogy a szociális terv mindig célravezetõen és hatékonyan szolgája a közösséget és elvárásait. Gyakorlati lépések összefoglalása 1. A szociális tervezés stratégiai kidolgozása: helyzetelemzés, célmeghatározás, felmérés, forrás allokációs döntések, teljesítmény monitorizálás, ellenõrzés. 2. Meg kell határozni: a szemléletet (a probléma megközelítése), a módszereket és eljárásokat, a cselekvési programot. 3. A szerkezet, felelõsség és szerepek meghatározása. 4. Folyamatos ellenõrzés, értékelés és javítás. A szociális tervezés elveinek és céljainak meghatározása A hatékony tervezés széles körû közösségi támogatást és jól megalapozott stratégiai és taktikai szempontokat igényel. Mindenekelõtt legyen a program mindenki számára elfogadható, segítse a partneri együttmûködést és legyen eredményre orientált. Tartsa mindenkinek az igényeit szem elõtt. Fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy a szociális tervezés 41


sok esetben szubjektív és kevés konkrét döntést tartalmaz. Ezért sokszor nehéz eldönteni, hogy a terv jó és megvalósítható-e? A szociális tervezés ugyanis lehet túlságosan általános, vagy túlságosan terjedelmes. Ezért szigorú és megfelelõ társadalmi kritikát kell alkalmazni a terv kivitelezhetõségének eldöntésénél. Ehhez szükséges: A résztvevõk egyetértése a jóléti rendszer átalakításának és fejlesztésének stratégiai irányvonalában, a közös jövõkép megfogalmazásában. Meg kell ismerni, és összhangba kell hozni a fejlesztést és növekedést a közösség szociális, kulturális, gazdasági és környezeti szükségleteivel és a rendelkezésre álló erõforrásokkal. Biztosítani kell a források és kapacitások méltányos és igazságos elosztását. Az esélyegyenlõség megvalósulása érdekében szem elõtt kell tartani az emberek és a különbözõ társadalmi csoportok eltérõ szükségleteit, koruk, nemük, kultúrájuk, anyagi helyzetük, iskolázottságuk stb. illetõen.

Milyen elõnyökkel jár a közösségi tervezés? A közös tervezés elõsegíti a közösség teljesítményének, illetve teljesítõképességének növekedését. Elõsegíti a források igazságos felosztását, a támogatásokhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférhetõség esélyegyenlõségét. Az egyeztetett és jól összehangolt stratégiai terv gyakorlati megvalósulása megszünteti az erõfeszítések és a ráfordítások megduplázódását, valamint a szolgáltatások átfedéseit. Minden szektor részére elõsegíti a közösségi munkában való egyenrangú részvételt, együttmûködést. Elõsegíti a társadalmi tõke növekedését. A közösségi demokrácia megerõsödését.

Lépések, amelyek a szociális tervezést és az együttmûködést elõsegítik Szem elõtt tartva a vezetés, a koordinálás és a különbözõ állami és civil képviseletek szerepét és jelentõségét egy település vagy kistérség szociális jóléti rendszerének megvalósításában, minden településnek, illetve kistérségnek ki kell dolgoznia saját szociális jó42


léti tervét, szolgáltatói koncepcióját, amely részét képezi az adott térség, illetve régió átfogó tervezési és fejlesztési programjának. Ezen tervek közül számos formális jellegû és rutinszerû, míg mások informálisak vagy csak ad hoc jellegûek. Sok önkormányzat hogy megoldásokat találjon a közösség részérõl felmerülõ szociális kérdésekre már eddig is számos olyan alternatív utat, politikai megoldást keresett, amelyek jól illeszthetõk a helyi problémák megoldásához. A stratégiai tervezés sikerének alapvetõ feltétele az érdekelt felek partneri együttmûködése, amely az alábbi szempontokra kell, hogy súlyt fektessen: A különbözõ szervezetek értékszemléletének és törekvéseinek, stratégiai összehangolása. A lakosság hosszú távú szükségleteinek sokoldalú felmérése. A rendelkezésre álló források és eszközök számbavétele. Az irányvonalak (politika) és a prioritási sorrend meghatározása a rendelkezésre álló források felhasználásához. A szociális tervezés bármely formája a helyi közösségek szintjén kerül megvalósításra. Feladata, hogy erõsítse a közösségen belül a partnerek együttmûködést, az esélyegyenlõség megvalósulását és a jóléti program közös stratégiai tervezését. A szociális tervezés beemelése, illetve összehangolása a helyi önkormányzatok település fejlesztési terveivel elõsegíti, hogy a program megvalósítása széles körû támogatásban részesüljön. Másrészt, a helyi szociálpolitika törekvéseinek közös érdekeltségû egybehangolása elõsegíti és megkönnyíti az önkormányzatok feladat köréhez tartozó, a törvényben elõírt és önként vállalt szociális ellátások és szolgáltatások nyújtását. A közös munkához az alábbi feltételekre van szükség: Megegyezés a közös feladatokban: Szükséges, hogy a szervezetek és képviseletek közösen tervezzék meg középtávú és stratégiai feladataikat, és hogy megosszák az információkat egymás között. Közös nevezõre kell jutni, hogy miképpen kívánják saját erõforrásaikat felhasználni a közös cél elérése érdekében. Szolgáltatói elkötelezettség: Amikor a szervezetek biztosítják szolgáltatásaikat a helyi lakosság számára, a szolgáltatóknak szükségük van a lakossági szükségletekrõl alkotott közös ismeretre, és azoknak a szolgáltatásoknak és forrásoknak az ismeretére is, amelyek várhatóan a leghatékonyabban használhatók fel. Fontos szempont, hogy az ellátásra szorulók részére a szükségletek ismeretében, az ellátást több komponenst tartalmazó gondozási csomag formájában nyújtsák. 43


Közös pénzügyi alap felállítása: Ez esetben az egészségügyi és szociális szolgáltatók a rendelkezésükre álló forrásaik bizonyos részét egy mindkét fél számára könynyen hozzáférhetõ közös pénzalapban helyezik el annak érdekében, hogy egy komplex, minõségében is magas színvonalú szolgáltatást tudjanak nyújtani. A közös pénzalap szigorú menedzsment és elszámolási kötelezettséget követel. A helyi önkormányzatoknak már ma is vannak lehetõségei, hogy a különbözõ szolgáltatásokat egy közös költségvetési alapból finanszírozzák. Ahhoz, hogy egy közös pénzügyi alap létrejöjjön, szükség van a közös érdekek megfogalmazására, a közös célok elfogadására, a közös befektetésekben és a szolgáltatások vásárlásában való megegyezésre. A partneri együttmûködés során felállított közös pénzalap és egyéb források összevonása további elõnyökhöz vezethet. Így például egy jobb és hatékonyabb helyi krízis intervenciós program kialakítását teszi lehetõvé. Másrészt egybetartja a forrásokat a késõbbi beruházásokhoz és fejlesztésekhez. E technika a helyi projektek közös pályázási lehetõségeit is segíti. Közös érdekeltségen alapuló vezetés. Ez lehetõvé teszi, hogy a szolgáltatók egymás között pénzeszközöket csoportosíthassanak át, és a szükséges ellátási kötelezettséggel ruházzák fel a másik szolgáltatót, hogy feladatáért felelõsséget vállalhasson mind az egészségügy, mind a szociális ellátás területén. Ez elõsegíti, hogy a gondozott és gondozója kerüljön a szolgáltatás középpontjába, és elkerülhetõk legyenek a felesleges átfedések, pénzügyi kiadások és hiányok az egyedi szolgáltatások nyújtásánál. Integrált gondoskodás: Ez azt jelenti, képes legyen az adott alapellátás (pl. az egészségügyi alapellátás) olyan szolgáltatásokat nyújtani, amelyeket egyébként saját hatáskörében nem tudna biztosítani. De ugyanígy a szociális ellátás is (akár egy háztartáson belül) olyan egészségügyi szolgáltatásokat tudjon biztosítani (fizioterápia, gyógytorna stb.), amire önmaga már nem képes, vagy nincsenek meg a lehetõségei. Ez többek között javíthatná az otthonápolás új szemléletû, ésszerû és minõségi javulását. A szociális tervezés tehát egy hosszú távú folyamat, amely azzal kezdõdik, hogy mindenek elõtt feltárja a közösségi problémákat és keresi a megoldások alternatíváit. Azért tartozik az elsõ lépések közé a lakosság komplex szükségletfelmérése, mert ennek eredménye határozza, és szabja meg a prioritásokat, a feladatokat és, hogy a cél érdekében milyen módszereket kell alkalmazni.

44


A szociális tervezésnek az alábbi három szempontra kell figyelmet fordítani: Arra a szemléletmódra, amit a szociális tervezés során irányt adónak és érték meghatározónak kíván alkalmazni. A módszerre és eljárásra, hogy milyen elvek mentén lesznek a stratégia egyes sarokpontjai és a prioritások sorrendje meghatározva, és kik vesznek ebben részt? A cselekvési program algoritmusára, vagyis a rövid és hosszú távú célok és tevékenységek idõrendi, cselekvési és fejlesztési folyamataira. A helyi önkormányzatok feladata, hogy lehetõséget biztosítanak a jóléti program nyilvános megvitatásához és az információk hozzáférhetõségéhez, ösztönözzék a nyilvános véleményalkotást és szervezzen nyilvános vitafórumokat a programról. A helyi önkormányzatoknak szembesülni kell azzal az elvárással, hogy az állampolgárok igénylik, hogy részt vehessenek és bevonják õket közösségük jövõjére vonatkozó döntések elõkészítésébe, saját sorsuk irányításába. E nélkül az alábbi problémák jelentkezhetnek: Közömbösség és érdektelenség a közösségi törekvések és fejlesztésekkel szemben. Ez egyben gyengíti a közösség összetartását és problémáinak megoldási lehetõségeit, Az életminõség és a társadalmi tõke gyengüléséhez vezethet. Közösségi feszültségek és konfliktusok alakulnak ki, amelyek megoldatlanul maradnak. és hatásuk egyre inkább fokozódhat.

Kommunikáció a szociális tervezésben A kommunikáció megszervezése fontos az információk megosztásához, a tevékenységek koordinálásához, és a közös munka hatékonyságának növeléséhez, a közös célok eléréséhez. Hatékony kommunikáció nélkül a tervezés nem vezethet eredményhez. A hatékony együttmûködés megvalósításához az alábbiakra kell odafigyelni: a kommunikációs kapcsolatok gyakoriságára, az információkhoz való hozzájutásra, az információk tartalmára, a kommunikációhoz használt módszerekre. A közösségi részvétel és kommunikáció segítik a helyi önkormányzatokat, hogy szorosabb kapcsolatotokat hozzanak létre választóikkal. Nem minden választópolgár kíván 45


mindenben és mindenkor a közösségi munkában részt venni. Egy megbízható részvételi és kommunikációs stratégia kidolgozása biztosítja az állampolgárok pozitív érdeklõdését, és a közremûködését a programban. A közösségi részvétel a helyi stratégiai terv kidolgozásában, valamint a kommunikációs rendszer kidolgozása azonban komoly kihívást jelent. Csak az elkötelezett és körültekintõ részvétel, valamint a jól szervezett kommunikációs hálózat kialakítása vezethet a sikeres és tekintélyt adó közösségi együttmûködés megvalósításához. Fontos megjegyezni, hogy még a legjobb program sem jelenti azt, hogy mindenki részt fog venni annak megvalósításában. A cél az, hogy lehetõleg minél többen értsenek egyet a kitûzött célokkal és reformokkal, és hogy azok mindenki számára átláthatók és érthetõk legyenek. Mivel a kommunikációs rendszer kialakítása igen értékes eszköze a helyi önkormányzatoknak, illetve a jóléti rendszerben résztvevõ szervezeteknek a program sikere függ attól, hogy a rendszert mennyire vagyunk képesek ésszerû és hatékony hálózattá fejleszteni. A kommunikáció folyamata: A kibocsátó + az üzenet + a címzett + a visszajelzés = sikeres kommunikáció Sikeres kommunikációról akkor beszélhetünk, ha a címzett visszajelzése megerõsíti, hogy az üzenet megérkezett és az információt mindkét részrõl teljesen egészében megértették. A kommunikációban azonban számos szakmai jellegû problémát is figyelembe kell venni: Sok esetben az, amit az emberek tudnak, éreznek, hisznek, vagy egymás között megosztanak, igen eltérõ lehet, és sokszor összefüggéstelen, ellentmondó kommunikációhoz vezethet, illetve korlátozhatja a megértést. A bizalom erõssége, amely az információt küldõ és a fogadó között kialakult, segítheti vagy gátolhatja a kommunikációt. A szavaknak több értelme is lehet, és ezek értelmezése függ az illetõ kultúrájától, világnézetétõl, tapasztalataitól, környezetétõl és körülményeitõl. Sok esetben ugyan halljuk mit mond a másik, de nem vagyunk elég figyelmesek, és gyakran csak azt halljuk meg, amit szeretnénk hallani. Nincs meg az empátia vagy az óhajtott elkötelezettség, hogy megértsük a másikat. Sok esetben, amit az emberek tudnak, éreznek, hisznek, vagy egymás között megosztanak igen eltérõek lehetnek, és sokszor egy összefüggéstelen, ellentmondó kommunikációhoz vezethetnek, illetve korlátozhatják a megértést. 46


Mérlegelve a fentieket, gondolni kell arra is, hogy bármelyik említett elem eldöntheti, hogy a kommunikáció egyszerû és humánus keretek között jött-e létre, vagy egy komplikált, esetleg fenyegetõ formát vett fel. Az alacsony szintû, nem elég világos és egyértelmû információ hátráltatja a szociális tervezés sikerét, fõleg ha negatív jellegû és cinikus. A hatékony kommunikáció tehát meghatározó szerepet játszik a szociális tervezés sikeres megvalósításában Mivel a szociális tervezést a közösségen belül kezdeményezik, és ott valósul meg, a résztvevõknek egy, vagy több szerepet is fel kell vállalniuk, attól függõen, hogy milyen felhatalmazással rendelkeznek, milyen irányú a szakmai felkészültségük, vagy a lehetõségek közül milyen feladatot kívánnak vállalni. A rendelkezésre álló források azonban gyakran határt szabnak és korlátozhatják bizonyos területek fejlesztését vagy átalakítását. Továbbá, sok finanszírozási forrást már eleve korlátoznak bizonyos pénzügyi megszorítások, mint például a prioritások sorrendje és az éves költségvetési keretek. Ezért fontos a költségvetési források pontos és kellõ körültekintéssel történõ tervezés, a költségvetési források részletes ismerete és egy elõremutató finanszírozási stratégia kidolgozása. Szükség van tehát egy jól átgondolt, közösen kialakított konszenzusra alapozott tervjavaslatra, amely pontosan és világosan megfogalmazza, illetve körülhatárolja a felmerülõ igényeket és célokat. Ez segíti a tervezõket és a finanszírozókat, hogy értékelhessék és dönthessenek a benyújtott javaslatról. A szociális tervezés sikeres megvalósításához nem csupán az önkormányzat költségvetési támogatására van szükség. Biztosítani kell a közösségben fontos szerepet játszó magánszektor bevonását is a források megszerzéséhez.

A jóléti szolgáltatások tervezése Egy olyan tervezési folyamat, amely segítséget nyújt a jóléti szolgáltatások, koordinálásához, finanszírozásához és a segélyezési alapok kialakításához. Területei többek között a gyermek és családvédelem, az idõsek, hátrányos helyzetû és kisebbségben élõ személyek gondozása, valamint a szegénység megfékezése, az esélyegyenlõség biztosítása. Külön hangsúlyt helyez a rászorult és elszegényedett lakóközösségek rehabilitációjára, a társadalmi kirekesztés megszüntetésére és a befogadó társadalom kiegyensúlyozott fenntartására.

47


Milyen stratégiai irányzatok, illetve szempontok játszanak e téren közre? A szolgáltatások színvonalának és szakmai tartalmának javítása, a hatékonyság növelése érdekében. Az önkormányzat kapacitásának és eszköztárának növelése a lakosság életminõségének javítása érdekében. A források újraelosztása a változó környezeti igények szerint. Az együttmûködési kultúra és a közös gondolkodás (partnerség) erõsítése. Szilárd menedzsment létesítése. A szociális tervezés kiemelt törekvései: A minden település számára biztosítani a lehetõségeket és feltételeket, hogy közremûködhessen (részt vegyen) a halmozottan hátrányos körülmények között élõ emberek, gyermekek és idõs emberek biztonságos környezetének kialakításában. A biztonságot nyújtó családi körülmények megteremtése, ahol a gyermekek és fiatalok gondozása és nevelése folyik. Összetartó, rugalmas és fogékony szolgáltató rendszer kialakítása, hogy csökkenteni lehessen azoknak a családoknak, gyermekeknek, fiataloknak, kisebbségben élõk és idõs emberek számát, akik a törvényben lefektetett szociális jogok által biztosított ellátást és gondozást (intervenciót) nem kapják meg, vagy nem férnek hozzá. Kiterjedt jóléti és gyermekvédelmi rendszer kialakítása, amely a gyermekek érdekeit szolgálja. Deprivált lakóközösségek rehabilitációja Szektorsemleges elkötelezettség és partnerség elõmozdítása a humán szolgáltató szektoron belül.

Mit értünk integrált és rugalmasan reagáló szolgáltató rendszeren? A több oldalról jelentkezõ szükségletektõl és igényektõl függõen, a rendelkezésre álló szolgáltatások teljes spektrumát lehessen nyújtani a szükséget szenvedõ, sérülékeny és hátrányos helyzetû emberek, családok és közösségek részére. Ennek megvalósításához a stratégiai tervezésben résztvevõk partneri együttmûködésére van szükség mind az állami (önkormányzati), mind a magánszektor, önkéntes és civil szervezetek bevonásával. 48


Kiterjedt és sokoldalú prevenciós szolgáltatásokra van szükség, különös tekintettel a jelentkezõ problémák korai és átmeneti szakaszában. Kiterjedt és összehangolt együttmûködés az egészségügyi, lakásügyi, oktatási, munkaerõ piaci és a szociális ellátás szolgáltatói között.

49

Az integrált jóléti rendszer szerepe az agrár- és vidékfejlesztés politikájában

IV. FEJEZET

Az integrált jóléti rendszer szerepe az agrár- és vidékfejlesztés politikájában A kelet és közép-európai régióban beleértve hazánkat is az agrár térségek igen hasonlóak egymáshoz, függetlenül attól, hogy mennyire iparosodottak, vagy milyen fejlettségi fokon állnak. Mindegyikre jellemzõ, hogy különbözõ okok miatt nem épült ki a megfelelõ egészségügyi és szociális ellátó rendszer. Továbbá, a különbözõ törekvések és irányzatok, amelyek a régió fenntartható fejlõdését igyekezték volna elõsegíteni, már hosszú ideje elhanyagoltak, és nem fektetnek kellõ hangsúlyt a vidék egészségügyi és szociális problémáinak megoldására. Jóllehet, a mezõgazdaság fejlesztése, a vidék problémáinak rendezése az egész magyar lakosság és társadalom érdeke19, 20. A magyar mezõgazdaság több évtizede fennálló problémái beleértve a szociális jóléti rendszer hiányosságait is a vidéki, illetve falun élõ lakosság egyre romló életkörülményeihez vezetett. A mezõgazdaság tehát nemcsak szakmailag, technikailag, hanem humán szféráját tekintve is komoly problémákkal szembesült. Súlyosbítja a helyzetet a lakosság elöregedése, valamint az a több éves agrár- és társadalompolitikai irányzat, amely elidegenítette a mezõgazdaságtól a fiatalságot.

A kistérségi fejlesztés szociális szempontjai A kistérség egy kisebb, földrajzilag összefüggõ, a megyehatárokat át nem lépõ közigazgatási egység, amelyre a szociális tervezés, és az agrár, illetve vidékfejlesztési program irányul. A térség nagysága (mérete) régióról régióra változhat attól függõen, mekkora a népesség sûrûsége és a rendelkezésre álló adminisztrációs személyzet. Általában a 19 20

Kóródi J.: A magyar falvak megújulásának stratégiája. TERÜLETI STATISZTIKA 7.(44) No. 2, 107124., 2004 Papócsi L. és Takács J.: A megtiport falu, C.E.T. Gondolat könyvek , Belvárosi Kiadó, Budapest, 2001 50


közigazgatási adminisztráció alsó szintje, az, ahol még a kormányzati képviselet be van vonva a vidékfejlesztés célkitûzéseibe. Az a szint, amelynek keretei között a helyi önkormányzati társulások leginkább mûködnek. Ez a szint azért fontos, mert itt valósul meg egyrészt a horizontális koordináció a vidékfejlesztésben érdekelt különbözõ állami (regionális) szervek és szektorok között, másrészt itt valósul meg a felfelé irányuló vertikális koordináció a nemzeti fejlesztési terv és a kormányprogram, valamint a közösségi szükségletek és igények között.

Általános szempontok A vidéken élõ lakosság emberhez méltó, minõségi, költségkímélõ és hatékony egészségügyi és szociális ellátó rendszerének fejlesztése gyors és halasztást nem tûrõ megoldást tesz szükségessé, kiemelve: A kistérségek intézményesítését, a közszolgáltatási ellátások, a területfejlesztés és államigazgatás feladatainak összehangolását. Kistérségi szociális-jóléti társulások és szolgáltatás központok létrehozását. A vidék (régiók és kistérségek) egészség és szociálpolitikájának szemléletváltását, az emberek életminõségének, esélyegyenlõségének és szociális biztonságának javítását. A szükségletek sokoldalú, magasabb színvonalú és minõségi ellátását, illetve kielégítését. A lakosság bevonását a döntések elõkészítésébe, a partneri együttmûködés erõsítését. Az állami és magánszektor között a társulások és együttmûködések sokoldalú integrált formáinak kialakítására. Közös pénzalapok létrehozását, az uniós, illetve egyéb források fogadására alkalmas intézményrendszer kialakítására, a források egymást erõsítõ hatását biztosító összehangolására és szabályozására. A többcsatornás finanszírozási rendszer kialakítására. Kistérségi társulások komplex szakmai és térségi menedzsmentjének kialakítására. A program már rövid távon is csökkentheti a települési önkormányzatok terheit. Többletforrásokat vonhat be a helyi gazdasági és szociális szféra mûködéséhez. Olyan hosszú távú perspektívát nyújthat a lakosság számára, amely a valós szükségletek és igények kielégítéséhez megfelelõ alternatívákat tud biztosítani, valamint képes a szegénység és kirekesztettség terjedésének megfékezésére. 51


A vidéki lakosság rossz egészségügyi és szociális állapotának okai

A romló gazdasági körülmények. Az elszegényedés. Szociális-kulturális izoláció. Az egészségügyi ellátáshoz való könnyû hozzáférhetõség hiánya, vagy korlátozottsága. Fertõzések, allergiás megbetegedések, férgek és rovarok okozta egészségkárosodások gyakorisága. A környezet kémiai szennyezettsége. Az alacsony minõségû élelmiszerek és a nem megfelelõ ivóvíz állátás. Az allergiás betegségek kockázata. A környezetfigyelési (monitorizálási) és egészség ellenõrzési rendszerek hiánya, vagy alacsony színvonala.

A foglalkozással összefüggõ egészségügyi és szociális problémák legfontosabb okai a mezõgazdaság területén A legfõbb probléma a családi vállalkozások forráshiánya és kellõ megalapozottságuk hiánya. A lakosság megfelelõ egészségbiztosításának hiánya. A balesetek nagy száma. A munkaképes lakosság elöregedése. A gyermek munkaerõ fokozott igénybevétele. Kórokozók, üzemi balesetek és egyéb munkahelyi, mozgásszervi és krónikus betegségek halmozott elõfordulása. Közegészségügyi adatok hiánya. Hiányos vagy alacsony szintû munkavédelmi jogszabályok. Gyenge biztosítási rendszer. Az alacsony üzemi, illetve munkaegészségügyi ellátás. A gondozói hálózat kellõ színvonalú és hatékony mûködésének, és a minõségi ellátás hozzáférhetõségének hiánya.

52


Környezet egészségügy Számos behurcolt és tárolt korokozó, fertõzõ betegségek és más egészségkárosító anyagok szennyezõ hatása a környezetre. Sok esetben ember vagy természet okozta károsodások is rontják a környezet állapotát. Általában a hazai és az ipar területén mûködõ menedzsmentek alkalmatlanok vagy gyakran rosszul mûködnek a mezõgazdaságban. Alacsony színvonalúak, vagy teljesen hiányoznak a környezet és üzem-egészségügyi ellenõrzõ rendszerek. A környezeti kockázat felmérések csak elvétve történnek meg. Környezeti hatásvizsgálatok gyakorlatilag nem készülnek. Mindezek alapján egyértelmû, hogy a megfelelõ beavatkozásra sürgõsen szükség van, hogy csökkenthetõ legyen a vidéki lakosság hátrányos egészségügyi és szociális helyzete. A megoldás elsõ lépcsõje az egészségügy területén mûködõ szakembereket (szakterületeket) magába foglaló hálózat kialakítása, amely lehetõvé teszi egy komplex, sok alrendszert magába foglaló integrált agrár jóléti program fejlesztését, tervezését és megvalósítását. Fontos feladat továbbá a kapcsolatot fenntartó személyek, illetve intézmények kijelölése, felkutatása, akik a hálózatot kiépítik, összekötik a már egyéb mûködõ hálózatokkal és irányító, referencia központokat építenek ki, amelyek begyûjtik és terjesztik az információkat.

Az együttmûködõ partnerek legfontosabb feladatai: A közösség (térség) lakóinak egészségügyi és szociális szükséglet felmérése, jóléti rendszerének tervezése, a prioritások meghatározása és egy prevenciós program kidolgozása. Olyan ellenõrzési, kutatási és oktatási programok térségi (regionális) kidolgozása, amelyek pozitív hatással lesznek a mezõgazdaságban dolgozók egészségi állapotára. A mezõgazdasági munka és az azzal összefüggõ hatások vizsgálata az egészségre és az életkörülményekre.

53


A legfontosabb lépés a térség lakóinak egészségügyi és szociális szükségletfelmérése és a térség (régió) profiljának (szociális jellemzõinek) meghatározása. E nélkül a térség egészségügyi, szociális és gazdasági helyzete nem elemezhetõ. Ez képezi a hálózatépítés elsõ lépését. Erre az adatbázisra támaszkodva, valamint a település(ek) szociális jellemzõit szem elõtt tartva lehet kidolgozni az adott térség jóléti programját, az ellátó rendszer átalakítását.

Szociális jellemzõk Ezek közül a legfontosabbak: Egy térség vagy közösség szociális jellemzõit demográfiai szerkezete (mérete, a népesség sûrûsége, kor és nemek megoszlása, a háztartások szerkezete és összetétele), valamint etnikai (kisebbségi) összetétele és társadalmi szerkezete (azaz a vezetési forma szervezeti felépítése, a társadalmi osztályok és kasztok, illetve egyéb társadalmi csoportok) határozzák meg, beleértve vallási és kulturális tradíciókat és gyakorlatokat, valamint az emberek általános attitûdéjét. Egy térség vagy közösség lakosságának életminõsége. Ez számos faktorból tevõdik össze. Beleértve többek között a jövedelmet, amely ugyan a gazdasági szférához tartozik, de befolyása van az életkörülményekre. Ide tartozik a szociális (jóléti) és egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, vagyis mindaz, aminek köze van az életminõség javításához.

Integrált szociális tervezés szükségessége Noha a jóléti program elsõsorban a szociális tervezés sajátos szempontjaival és öszszefüggéseivel foglalkozik, szem elõtt kell tartani, hogy a tervezés különbözõ területei és problémái egymással összefüggenek, és ezért a gyakorlati megvalósítás alapvetõen sok alrendszert érintõ integrált megközelítést tesz szükségessé. Ennek legfontosabb feladata a kistérségi szolgáltató és kapcsolat rendszer kialakítása. Ennek egyik lehetséges megoldását a 8. ábra szemlélteti.

54


AZ INREGRÁLT JÓLÉTI RENDSZER KISTÉRSÉGI KAPCSOLAT RENDSZERE (8. ábra)

A szociális jellemzõk egy térség alábbi szempontjait tartalmazzák: a kistérség demográfiai szerkezete, etnikai és nyelvi jellemzõi, társadalmi szerkezet (irányítási vagy vezetõi szerkezetet, iskolázottságot, a nemek megoszlását, a társadalmi együttmûködési készség szintjét és formáját), az örökölt és hagyományos körülményeket, beleértve a földhöz való jogot, a lakosság vallási hovatartozását és vallásgyakorlatát, 55


kulturális hagyományokat és magatartási formákat (szokásokat, szertartásokat, tabukat, elõítéleteket stb.), az élet bármely területére vonatkozó egyéni és csoport állásfoglalásokat (attitûdöket), beleértve az aktuális és javasolt fejlesztési tevékenységeket, amelyek bármely más irányú szociális jellemzõkbõl származhatnak. Egy térség szociális tervezési szempontjai az alábbi területeket ölelik fel: egy térség szociális jellemzését, a lakosság mindenre kiterjedõ, életkörülményeit, életminõségét, a szociális szolgáltatásokat, a szociális igazságosságot. Igen nehéz azonban egy térség vagy település szociális jellemzõit általánosítani, fõleg akkor, ha azt egy ú.n. kevésbé fejlett vagy visszamaradt térségre akarjuk korlátozni. Szem elõtt kell tartani, hogy jelentõs különbségek adódhatnak az egyes térségek között, de még azon belül is. Még két szomszédos település között is lényeges különbségek találhatók, függetlenül attól, hogy ugyan abba az agrár-gazdasági környezetbe tartoznak. Ezt saját kutatásaink is alátámasztják. Mindez a szociális tervezésnél, illetve elemzésnél fontos következtetésekhez vezetnek. Így például, aki egy térség lakóinak életkörülményeire, vagy életvitelére vonatkozó döntéseket kíván hozni, nem hagyatkozhat a szociális jellemzõk meg nem alapozott vagy túlságosan általánosított információira. Ebbõl adódik, hogy igen fontos az alapvetõ információk és pontos adatok beszerzése (szükségletek felmérése, adatbázis elkészítése) egy térség szociális jellemzõinek elemzéséhez, fejlesztési tervének elkészítéséhez.

Egy térség szociális elemzésének szempontjai A már említett szociális jellemzõk vizsgálata. A lakosság általános életkörülményei, beleértve azokat is, amely természetét tekintve ugyan gazdasági (pl. jövedelem), de szélesebb értelemben összefüggésben áll az élet egyéb vonatkozásaival (például a jövedelem alakulása, aminek hatása van az egészségre, a táplálkozásra, bizonyos javak és szolgáltatások megszerzésére, a szabadidõ elfoglaltságra és az életstílus választására), vagyis minden, ami a közösségben élõ ember életminõségét és életkörülményeit meghatározza. 56


A szociális szolgáltatások minõsége és hozzáférhetõsége (azaz egészségügy, oktatás-nevelés, ivóvíz, közegészségügy, higiénia, jóléti segélyek), amelyek közrejátszanak az életkörülmények és szociális biztonság alakulásában. Szociális igazságosság, amely az egyenlõségre és méltányosságra, az emberi jogokra és a döntéshozatalban való részvételre vonatkoznak. Mindezek alapján egy sokoldalú, integrált (egymással összefüggõ) megközelítés szükséges egy település vagy kistérség szociális tervezéséhez, szolgáltató rendszerének átalakításához. Fel kell ismerni, hogy: A vidékfejlesztés szociális és gazdasági szempontjai szorosan összefüggnek egymással. Fontos és szoros kapcsolatok alakultak ki a vidéki és városi települések és térségek között. Így az emberek mozgásformáiban, a javakban, a jövedelmekben, szaktudásban stb. Ezek azok a kapcsolati elemek, amelyek összekötik az egyes szegényebb vagy fejlõdõ térségeket a nagyobb városokkal. A tervezés kistérségi szinten csak akkor válik hatékonnyá, ha az vertikálisan kapcsolódik az országos szinten elfogadott programokhoz és politikai, szakmai irányzatokhoz, szem elõtt tartva a helyi körülményeket és szükségleteket. Mint már említettük, igen nehéz általános következtetéseket levonni vidéki települések összehasonlító, analitikus vizsgálatánál. A közös érdekeltségû partneri együttmûködés kialakításának szempontjából a nézetek néhány típusát soroljuk fel, amelyek alapján a felmerülõ problémákat, illetve körülményeket vizsgálhatjuk: 1. A vidéki-falusi társadalom integrált természete Ez a társadalom csak nem minden vonatkozásban integrált jellegû, vagyis az élet különbözõ vonatkozásai, illetve összetevõi, mint pl. a mezõgazdasági és nem mezõgazdasági érdekeltségek, a gazdasági, politikai, és szociális, valamint a vallási és világi nézetek, igen szoros kölcsönhatásban vannak egymással. A vidéki vagy/és falusi emberek elõtt nincs különösebb jelentõsége annak, hogy hangsúlyt helyezzünk-e arra, mit jelentenek a különbözõ szervezetek és képviseletek felelõsség vállalása, vagy különbséget tenni a gazdaság és a szociális tervezés között, mivel életükben ezek a fogalmak egyszerre, egymásra hatva jelentkeznek. Ezért van nagyobb jelentõsége az integrált, sok alrendszert érintõ tervezésnek ezen a szinten, és ezért hátrányos egy program vagy projekt tervezése, ha ezeket a szempontokat nem veszi figyelembe. 57


2. A természetes forrásokra való hagyatkozás fontossága A vidéki emberek többsége közvetlenül vagy közvetve függõ helyzetben vannak annak a területnek természetes adottságaival, megélhetését szolgáló lehetõségeivel, ahol életüket leélik. Ezt a legtöbb vidék, illetve mezõgazdasági tervezõ felismeri ugyan, és hangsúlyozza is fontosságát, de sokszor nem fordítanak kellõ figyelmet az emberek és környezetük között kialakult bonyolult összefüggések természetére, amely több száz év során alakult ki és az élet minden területére vonatkozik. Persze ez nem azt jelenti, hogy a fennálló kölcsönhatások minden vonatkozásban megfelelõek vagy, hogy ez a kölcsönhatás nem jelent e mindig az emberi tevékenység és a környezet között egy állandóan változó természetes egyensúlyt. Sok esetben ez az egyensúly nem mindig kedvezõ irányba mutat, és ezért gyakran szükségessé válnak bizonyos beavatkozások. Mindez felhívja a figyelmet, hogy nem lehet úgy változtatást bevezetni, hogy ne számoljunk a következményekkel. 3. A kohézió és a véleménykülönbségek keveréke a falusi társadalomban A falusi társadalomról alkotott sablonszerû kép két látszólag ellentmondásos kategóriába esik. Sokan úgy gondolják, hogy ezen olyan közösségeket kell érteni, ahol erõs szociális és gazdasági szálak kötik össze az embereket és csoportjaikat. A jólét egyenlõen oszlik meg, és a tradicionális együttmûködés magas foka található közöttük, amelyek a kooperációs gazdasági vállalkozás és kockázatviselés új formáinak kialakítását lehetõvé teszik. A másik szemlélet azt hangsúlyozza, hogy a falusi közösséget a csoportokon belüli, és a személyek közötti versengés, konfliktusok, egyenlõtlenségek, és az individualizmus jellemzi, és nem a közösségi szükségletek és prioritások fontossága. Az eltérõ véleményeket részben az országok, illetve a régiók közötti és az azon belül található közösségek különbözõségével, eltérõ életkörülményeivel lehet magyarázni. Az ellentmondásokat azonban azokkal a tényekkel is magyarázni lehet, amelyek rámutatnak, hogy a legtöbb közösségben két jól körülhatárolható tradíció keveréke figyelhetõ meg. Így például egy közösségen belül rendszerint szoros szociális és gazdasági összefonódások találhatók, valamint a kooperációs törekvések tradíciója. Jóllehet ezek az ellentmondások normális körülmények között nem szükségszerûen veszélyeztetik a közösség kiegyensúlyozottságát és harmóniáját. Azonban a versengések és konfrontációk gyakorisága, valamint a személyes és csoport érdekek arra ösztönzik az emberek többségét, hogy minél több elõnyt és hasznot húzzanak maguknak a szociális-gazdasági kapcsolatokból, illetve lehetõségekbõl. Továbbá az a tény, hogy számos mezõgazdasági munka tradicionálisan kooperatív alapon végezhetõ el, még nem jelenti azt, hogy a közösség önszántából és könnyedén áttérne az együttmûkö58


désnek egy másik formájára, fõleg ha az egy kereskedelmi-üzleti természetû együttmûködést jelentene. Talán a legfontosabb szempont, amit nem szabad elfelejteni, hogy minden falusi közösség különbözõ egyénekbõl és csoportokból épül fel, és mindegyik saját szükségletekkel, érdekekkel és prioritási szempontokkal rendelkezik. Ezért nagyon nehéz egyértelmûen megítélni, hogy egy adott közösség egyedei hogyan gondolkoznak, vagy hogyan valósítsák meg közös érdekeiket, és ehhez milyen utat kellene választani. A tervezés szempontjait nézve, igen nagy eltérések lehetnek az egyes települések fekvése miatt is. Így például azok a területek, amelyek nagyobb városok közelében vannak, vagy ahol a mezõgazdasági rendszer kereskedelmi alapon mûködik, a külsõ kapcsolatok sokkal erõsebbek lesznek, mint egy izolált közösség esetében, ahol a megélhetés elsõsorban a termékek helyi értékesítésétõl függ. Sok esetben a szakemberek azonban azt találták, hogy bár a közösségen belül a szoros szociális és gazdasági kötelékek fennállnak, igen fontosak a külsõ kapcsolatok befolyásai is. Utóbbi sok formában jelentkezhet. Így például a távolabbi közösségekbõl kötött házasságok, a közösségbõl ki és befelé irányuló átmeneti migráció (gazdasági és tanulmányi okokból, vagy üzleti kapcsolatok miatt). Továbbá azok a kapcsolatok, amelyek a közösségen kívüli különbözõ szociális és adminisztratív kapcsolódásokból származnak (egészségügyi és szociális intézetekkel, önkormányzati közigazgatási irodákkal stb.). Ahhoz, hogy megértsünk egy vidéki közösséget, annak fejlõdési lehetõségeit és problémáit, mindenek elõtt ezeknek a kapcsolatoknak természetét kell tisztázni és megérteni. 4. A folyamatosság és változások keveréke a vidéki társadalomban Ellentmondások figyelhetõk meg a szakemberek között is a vidékfejlesztést illetõen annak eldöntésében, hogy kik azok az emberek, akik elfogadnák az újításokat és a változtatásokat, és kik azok, akik kitérnének ez elõl. Az egyik oldalról a tradicionális kultúra és magatartás fontosságát és a vidéki (fõleg mezõgazdasági) emberek konzervatív természetét hangsúlyozzák. Erre példa talán az is, hogy mennyire elutasítják a helyi gazdálkodók a mezõgazdasági fejlesztések külsõ szószólóit. A másik oldal azt hangsúlyozza, hogy a vidéki ember mindig hajlamos új elképzelések kipróbálására és rendszerint ritkán gátolják az újítások bevezetését. A fentiek részben magyarázhatják a valódi különbségeket az egyes közösségek között. Azonban sokkal fontosabb szem elõtt tartani, hogy a legtöbb vidéki közösség a haladás és a konzervatizmus keveréke. Ennek két fontos magyarázata van. Elõször is, a legtöbb embert egyszerre befolyásolják a hagyományos és a modern szokások és viselkedések. Ez gyakran komplex módon érvényesül, és összességükben sok 59


konfliktust és ellentmondást eredményezhet az emberekben, a családokban és az egyes csoportokon belül. Bárki, aki falun született, de hosszabb idõt töltött városi munkahelyen tisztában van ezzel. Tehát a tradíciók és a modern hatás kombinációi azok, amelyek meghatározzák, hogy egy személy vagy egy közösség hogyan fog válaszolni az újításokra és reformokra. Másodsorban, a partneri együttmûködés szempontjait tekintve, az emberek nagyon gondosan felmérik magukban a bevezetésre váró újítás elõnyeit és hátrányait, mielõtt döntést hoznának. Ugyanakkor azt is mérlegelik, hogy az újítás elõnye vagy hátránya mennyire szolgálja egyéni érdekeiket, amelyek nem esnek mindig egybe a szomszéd vagy egy másik település érdekeivel, vagy azokéval, akik a változtatásokat javasolják. Sok a vita folyik a körül fõleg a közgazdászok között, hogy vajon a vidéki emberek racionálisan gondolkoznak-e életkörülményeik változtatására irányuló törekvések esetében? A válasz természetesen attól függ, hogy ki hogyan értelmezi az ésszerûséget. Ha az ésszerûséget úgy határozzuk meg, hogy az nem más, mint a tevékenységi folyamatok kiválasztása, és azt gazdaságilag a leghatékonyabbnak tartja amint ahogyan azt a közgazdászok gondolják úgy ezek az emberek, bár kevesebben vannak, következetesen ésszerûek. Azonban, ha az ésszerûség azt jelenti, hogy felmérni a várható elõnyöket és hátrányokat, a gazdaságosságot és egyebeket, és e szerint dönteni, úgy a vidéki emberek többsége viselkedik ésszerûen. Mind ezek alapján fontos, hogy a kívülálló szakemberek és tervezõk próbáljanak a helyi lakósok szempontjait és érdekeit szem elõtt tartani, hogy megértsék és eldönthessék, hogyan és milyen irányba kell a döntéseket meghozni. A fentiekbõl azt a végsõ következtetést lehet levonni, hogy a vidéki társadalmak, illetve közösségek komplex természetûek és ezt a helyi jóléti rendszerek kialakításánál, illetve tervezésénél minden vonatkozásban szem elõtt kell tartani.

A szociális fejlõdés mérése Hasonlóan a gazdasági fejlõdéshez, szükséges, hogy idõrõl idõre mérni és értékelni tudjuk a jóléti rendszer átalakításának eredményességét, vagy hiányosságait egy adott idõben és ponton. Továbbá, hogy összehasonlításokat végezhessünk az egyes közösségek fejlõdési üteme között, és ezt rögzíteni lehessen. Ennek érdekében u.n. szociális indikátorokat kell kiválasztani, vagyis olyan mutatókat, amelyek segítségével a szociális fejlõdés ütemének és szintjének megfelelõ értékelése válik lehetõvé. Amikor a szükséges indikátorok kiválasztására kerül sor, az alábbi fontos követelményeket kell szem elõtt tartani. 60


A szociális fejlõdés, mint tanulási folyamat Hogyan érhetõk el azok a pozitív változtatások, amelyek egy közösségben a szociális fejlõdést elindítják? Erre nem lehet egykönnyen válaszolni, mivel ezek elsõsorban a szociális fejlõdésre vonatkozó szempontoktól függenek. Egy szempontot azonban ki kell emelni, nevezetesen azt, hogy a szociális fejlõdést soha sem tekinthetjük úgy, mint egy merev mechanikus cselekvést, hanem egy sok változót tartalmazó dinamikus folyamatnak, amely szem elõtt tartja a szóban forgó közösségek szükségleteit, és bevonja az embereket sorsuk és életkörülményeik irányításába. Ez a megközelítés számos követelményt támaszt a szociális jóléti program tervezése és megvalósítása elé, fõleg ha szem elõtt tartjuk, hogy a szociális és gazdasági fejlõdés szoros kapcsolatban van egymással és egyéb fejlesztési irányzatokkal is. Mindez azt jelenti, hogy a program megvalósításának bármely szintjén felmerülõ problémák megoldáshoz nem vezet egy biztos és kikövezett út, mivel sok függ attól is, hogy milyen a tervezésben és megvalósításban résztvevõ személyek és csoportok szemlélete, elkötelezettsége és szakmai felkészültsége. Fontos, ezeket minden esetben szem elõtt tartani az adott közösség szükségleteinek, prioritásainak és törekvéseinek meghatározásánál. Fontos szempont, hogy a programokat vagy projekteket nem lehet merev és statikus keretek között tervezni, mivel lehetetlen elõre pontosan megmondani, hogy mi fog történni a késõbbiekben, amikor már a terveket útra bocsátjuk. Ezért mindig rugalmas megközelítésre van szükség a tervezésnél, amely lehetõséget biztosít a szoros ellenõrzésre és visszajelzésekre és az eredeti projekt módosítására, a gyakorlatban szerzett tapasztalatok alapján. Továbbá mindazokat a személyeket és csoportokat, akiket érint a program kimenetele, be kell vonni a program megvalósításának különbözõ folyamataiba, beleértve a tervezést, a megvalósítást és ellenõrzést. Fontos, hogy minden résztvevõ (tervezõk, külsõ tanácsadók) aktívan vegye ki részét a munkából, ne csak passzív szemlélõje legyen. A cél az legyen, hogy mindenki tanuljon a másiktól, függetlenül attól, hogy kinek milyen a képzettsége. A társadalomkutatók ma már gyakran használják a szociális tanulás vagy tanulási folyamat kifejezéseit, hogy leírják az említett tervezés személyre szabott, rugalmas és közremûködõ formáját.

Összefüggés a szociális és gazdasági fejlõdés között Mint errõl már szó esett, fontos tekintetbe venni mind a szociális, mind a gazdasági fejlõdés (fejlesztés) szempontjait. Ez azonban fontos kérdéseket vet fel a szociális és gaz61


dasági fejlõdés kapcsolatát illetõen. Vagy elfogadjuk, hogy a kettõ kiegészíti egymást abban az értelemben, hogy a gazdasági fejlõdés automatikusan a szociális szféra fejlõdéséhez vezet és fordítva. Vagy úgy látjuk, hogy konfrontálnak egymással, és így kénytelenek vagyunk választani, hogy melyik kerüljön elõtérbe a másik hátrányára. Milyen következtetéseket vonhatunk le mindezekbõl? Elõször is, nem létezik egy egyszerû válasz arra a kérdésekre, hogy a szociális és gazdasági fejlõdés kiegészíti-e egymást vagy szemben állnak-e egymással. A válasz a szociális és gazdasági fejlõdés (fejlesztés) szempontjaitól függ, és attól a környezettõl (országos, regionális vagy helyi szint) ahol a hatás jelentkezni fog. Egy társadalom vagy közösség szociális szerkezetére (azaz a vezetés struktúrája, az érdekcsoportok megoszlására, kisebbségek és néprétegek, kor összetételére stb.) komoly hatással van, hogy milyen vidékfejlesztési politikát szeretnénk követni, milyen kiterjedésben és milyen formában. A fejlesztési programnak azonban meg kell felelnie az adott közösség követelményeinek, illetve szükségleteinek. És ez településrõl településre változhat. Mivel a szociális és gazdasági fejlõdés szempontjai szorosan összefüggnek egymással, ebbõl következik, hogy a tervezés bármilyen szinten csakis integrált szemléletû lehet.

A szociális fejlesztés politikája A politika szó itt arra vonatkozik, hogy milyen az összefüggés a javak és a források feletti hatalom gyakorlásával, és milyenek az egyénekkel, csoportokkal és szervezetekkel kialakított kapcsolatok. Beletartozik egy közösség helyi politikája, valamint a központi és helyi önkormányzatok hálózata és tevékenysége is. De ide tartoznak a politikai pártok, a parlamenti képviselõk, a különbözõ kormányzati szervezetek is. A politika, szélesebb értelemben, az élet minden vonatkozását érinti és így a fejlesztés területét is.

A vidékfejlesztés gazdasági politikája Az egyik legfontosabb kérdés a vidékfejlesztés szociális vonatkozásait tekintve, hogy milyen lesz a politika hatása a javak ás források elosztására, vagyis kik lesznek a nyertesei vagy vesztesei a fejlesztés megvalósításának. Szoros kapcsolat van ugyanis a politikai hatalom és tekintély, valamint a gazdasági és szociális jólét alakulása között. Továbbá, a kölcsönhatás körkörös abban az értelemben, hogy a politikai hatalom segítségével 62


könnyen hozzá lehet jutni a gazdasági és szociális elõnyökhöz, amelyek így tovább erõsítik a politika törekvéseit. Így a gazdagabbak és hatalommal rendelkezõk tovább gyarapodnak, és további hatalomra tehetnek szert, míg a szegényebbek kelepcében találják magukat, és egyre mélyebbre süllyednek. Ennek köszönhetõ, hogy szegény és gazdag kistérségek és települések alakulnak ki egy nemzeten belül is. A politikai gazdaság kifejezést a kutatók gyakran arra használják, hogy utaljanak a politika és a szociális és gazdasági fejlõdés kölcsönhatásaira. Ezek azok a kihívások, amelyekkel a vidék szociális fejlesztése során szembesülünk, és arra késztet, hogy utat találjunk a szegénység és tehetetlenség említett körfolyamatának megállítására. Természetesen ez nem könnyû feladat, mivel sokszor szembenálló politikai érdekekkel is számolni kell, és emellett még a vidékfejlesztést tervezõ szakemberek sem állnak kellõ szakmai ellenõrzés alatt. A felmerülõ problémák megoldását nagymértékben elõsegítheti a gazdasági szféra szereplõinek partneri együttmûködése, ahol nem a piaci versenyre, hanem a kölcsönös elõnyök biztosítására fektetik a legfõbb hangsúlyt. Megfigyelhetõ, hogy azok az emberek, akik a politika szót használják, igen szûk keretek között értelmezik és csupán az országos és a helyi politikusok tevékenységét értik alatta. Nem gondolnak arra, hogy a politikusok nem többek, mint a jéghegy csúcsai. Õk ugyanis csak annak a mindenkori küzdelemnek a reprezentánsai a forráselosztás ellenõrzése terén, amely az egyedek, csoportok és szervezetek között zajlik. Elfelejtik, hogy nem érdek nélküli szakemberek vagy technikusok, hanem csak egyedek, személyes érdekekkel és ambíciókkal. Másrészt, a szakemberek bizonytalanságát és visszafogottságát a reformok bevezetésénél alátámasztja, hogy a politikusok bármikor eltûnhetnek, vagy eltüntethetõk, míg õk tovább kell, hogy viseljék a felelõsséget Ebbõl adódóan sokszor csalódottak és frusztráltak, és sokszor úgy érzik, hogy törekvéseik elpocsékolt idõtöltés csupán, mivel a politikai beavatkozások terveiket akadályozzák, vagy keresztül húzhatják azokat. A kormányok központosított hatalmának korlátozása, illetve beszûkítése széles körû helyi átalakulást eredményezett, amelyet olyan szervezetek segítettek elõ, mint a Nemzetközi Valuta Alap és a Világ Bank, csökkentve a központi kormányok súlyát, hatáskörét. Az 1980-as évektõl kezdõdõen egyre nagyobb nyomás nehezedett a kormányokra, hogy minél több felelõsséget ruházzanak át a helyi önkormányzatokra és fõleg a magán szektorra. A szociális fejlesztés szempontjából, tehát nemcsak az fontos, hogy a központi kormányok centralizációra való törekvése csökkenjen, hanem az is, hogy egyre nagyobb szerepet kapjanak a helyi közösségek által meghatározott politikai, gazdasági és társadalmi döntések, és ezek határozzák meg az ott élõ lakosság életkörülményeit és életminõségének alakulását. 63


A politikai beavatkozás (interferencia) hatása Fel kell ismerni a szakembereknek, hogy a politika egy kikerülhetetlen része minden fejlesztésnek. Másrészt, ha a szakemberek elutasítják, vagy kizárják a politikát törekvéseik során, úgy a politika fogja megpróbálni elfoglalni, vagy beépíteni saját érdekeit az adott tervekbe. Ha azonban figyelembe veszik a politikai irányzatok és törekvések szempontjait, kevésbé lesznek csalódottak és valószínûleg terveik megvalósítása is kedvezõbb körülmények között fog megvalósulni. Összefoglalva a fentieket: A települések, illetve közösségek szociális jellemzõi mindig magukba foglalják a demográfiai szerkezetet, az etnikai és nyelvi sajátosságokat, a társadalmi szerkezetet, az örökösödési szokásokat, a vallási és kulturális hagyományokat és az egyedi és csoportérdekeket és nézeteket. A vidéki régiók vagy kistérségek szociális jellemzõinek általánosítása igen nehéz, mivel minden település vagy térség más és más, jóllehet vannak közös jellemzõk: u a vidéki társadalmak integrált természete, u a természeti forrás készletek fontossága, u az együttmûködés és a társadalmi megosztottság keveredése, u a látszólag belsõ és külsõ érdekek keveredése, u a társadalmi változások sokszínûsége.

64

Az integrált jóléti rendszer szerepe a településfejlesztésben

V. FEJEZET

Az integrált jóléti rendszer szerepe a településfejlesztésben Települések, lakóközösségek rehabilitációja és felújítása Lepusztuló (leszakadó) városrészek és lakóközösségek Jellemzõ a lepusztult fizikai környezet, a felhalmozódott hatalmas beruházáshiány és a koncentrált környezetszennyezõdés, amelyhez súlyos szociális problémák társulnak. Ezeken a területeken rossz a közbiztonság és a szegénység nagymértékben fékezi a gazdasági fejlõdést és a társadalom újjászervezését. Az ilyen városrészben kedvezõtlen a demográfiai helyzet, sok az alacsonyjövedelmû nyugdíjas, magas a munkanélküliek és a többszörösen hátrányos helyzetû családok és csoportok száma, és az alacsony iskolázottsági szint. Az itt élõ emberekre és családokra jellemzõ a társadalmi kirekesztõdés. Bár a kirekesztés fogalmának több definíciója is létezik, szociális kirekesztésrõl akkor beszélünk, amikor az emberek, családok, vagy kisebbségi csoportok meg vannak fosztva a lehetõségektõl, vagy gátolva vannak, hogy részt vehessenek a többségi társadalom alapvetõ gazdasági, szociális és politikai életében. Más szóval, ez egy olyan állapot, amely rávilágít, hogy milyen helyzetbe kerülhetnek az emberek, ha egy bizonyos területen sokoldalúan összekapcsolt hátrányos problémák kombinációitól szenvednek. Kiemelten a munkanélküliségtõl, alacsony iskolázottságtól, alacsony jövedelemtõl, a bûnözéstõl, a rossz családi és egészségi körülményektõl, a rossz lakásviszonyoktól stb. A városrészt, vagy lakóközösséget, ahol ezek az emberek szoros szomszédságban, túlzsúfolt lakáskörülmények között élnek sokszor igen leromlott fizikai környezetben deprivált városrészeknek vagy lakóközösségeknek hívjuk. Különösen azok az emberek tekinthetõk hátrányos helyzetûeknek, akik az említett rossz szociális és lakáskörülmények között élnek, akik kisebbségben, vagy etnikai közösségekben élnek és egyébként is ki vannak téve a szociális kirekesztõdés kockázatának, emellett még túlnyomó többségük szegény és munkanélküli. Sokkal gyakoribb közöttük a különbözõ krónikus és akut betegségek elõfordulása. Bár képzettségük sokszor nem különbözik a többségi társadalom egyéneitõl, a társadalmi elõítéletek is nagyban nehezíti helyzetüket (pl. roma lakosság). Sokszor már az iskolában megkülönböztetésben részesülnek. 65


A szakirodalom általában hét területét különbözteti meg a szociális kirekesztésnek: gazdasági (azaz hosszan tartó munkanélküliség, munkanélküli háztartások, kereset hiányos szegénység), szociális (azaz hajléktalanság, bûnözés, elidegenedett fiatalság), politikai (azaz a hatalomtól való megfosztottság, a politikai jogok hiánya, elidegenülés és bizalmatlanság a politikai folyamatokban), szomszédság (azaz hanyatló, romló lakóközösségek, és városrészek, a környezet lepusztultsága), térbeliség (azaz a sérülékeny csoportok koncentrálódása és marginalizálódása), csoportosodás (azaz a fent leírt jellemzõk koncentrálódása bizonyos csoportokba, mint a rokkantak, idõsek és etnikai kisebbségek, csoportjai). A fentiekkel szemben egy befogadó (inkluzív) társadalomról, vagy lakóközösségrõl (városrészrõl illetve településrõl) akkor beszélhetünk, ha az egyedek: keresete eléri legalább a mindenkori minimál bérek szintjét, megfelelõ munkahelyeket találhatnak maguknak és a fizetések biztosítják az alapvetõ életszínvonal elérését, illetve fenntartását, hozzáférnek a jó minõségû egészségügyi és szociális ellátás szolgáltatásaihoz, hozzájutnak a megfelelõ színvonalú és megfizethetõ lakásokhoz, amely az önálló életvitelt biztosítja, alapvetõ szükségleteik kielégítõ módon és a megfelelõ idõben lesznek megoldva, hozzáférnek a jó és minõségileg is magas szintû oktatási lehetõségekhez, részt tudnak vállalni a közösség munkájában és ahhoz kellõ ösztönzéseket kapnak, ahol meg van a lehetõség megfelelõ munkavállalás és a kiegyensúlyozott életvitel megteremtéséhez, biztonságban és félelem nélkül élhetnek. Megfogalmazhatjuk a szociális inklúzíó fogalmát úgy is, mint egy olyan folyamatot vagy törekvést, ahol erõfeszítéseket tesznek, hogy mindenki számára biztosítva legyen függetlenül társadalmi helyzetétõl és életkörülményeitõl, képességeinek kibontakoztatása egy biztonságot nyújtó befogadó közösség keretein belül. Ehhez, természetesen mindenek elõtt szükség van munkahelyekre és megfelelõ jövedelemre, bár ez még nem elég. Egy inkluzív társadalmat az egyenlõtlenségek visszaszorítása, az esélyegyenlõség megteremtése, a kötelességek és jogok egyensúlya és a társadalmi kohézió is jellemzi. Szemben a kirekesztettséggel, az inklúziv társadalmat olyan folyamatok jellemzik, ahol egy közösség és a közösséget alkotó csoportok szükségleteit felismerik és megfelelõ szin66


ten kielégítik, ahol a prioritásokat meghatározzák és elõtérbe helyezik, ahol a szolgáltatások sokoldalúsága érvényesül, és törekednek a társadalmi különbségek pozitív kiegyensúlyozására. Ahhoz, hogy a helyi jóléti rendszer hatékonyan betölthesse szerepét, mindenek elõtt vizsgálni kell, hogy mik azok a fontosabb okok, amelyek a szociális kirekesztõdéshez vezethetnek? Hosszan tartó munkanélküliség. A hosszan fennálló alacsony vagy nem megfelelõ jövedelmi viszonyok, és az eladósodás. Biztosítás hiánya. Szegénység. Alacsony szintû munkakör, iskolázottság, és az írástudatlanság. Sérült, hátrányos helyzetû családhoz való tartozás (csonka, sok gyermekes családok, családon belüli erõszak). Rokkantság, krónikus betegségek. A bûnözés, drogfogyasztás, antiszociális viselkedés. A munkaerõpiac változásai. A családi és társadalmi kapcsolatok fellazulása. Migráció, rasszizmus, etnikai kirekesztettség. Betegségek, fõleg azok, amelyek megbélyegzõk. A szociális és gazdasági változások miatt létrejött gettók. Hajléktalanság, veszélyes lakáskörülmények. A szociális exklúzió (kirekesztõdés) pontos meghatározása azonban nem könnyû feladat. Általában azt a távolságot értjük alatta, amely az életszínvonal terén megfigyelhetõ a leghátrányosabb lakóközösségben élõ emberek és a többségi társadalom között. Ez a távolság az elmúlt évtizedekben egyre inkább nõtt. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk, hogy mit értünk halmozottan hátrányos, azaz deprivált lakóközösségeken, milyen fokozatai és okai vannak, és hogyan lehet ezeket a közösségeket rehabilitálni, vagy az adott környezetet felújítani. Egy lakóközösség vagy városrész hanyatlási körfolyamatát leggyakrabban a munkaképes lakosság kiszorulása a munkaerõpiacról indítja el. Utóbbi azután további szociális problémákhoz vezet, mint a bûnözés, a kábítószer élvezet, az alacsony iskolázottság és a rossz egészségi állapot. Mindezek erõsíthetik egymás káros hatásait és fokozzák a hanyatlás ütemét. Ami egyértelmû, ahogyan nõnek a szociális problémák, úgy csökken a társadalmi tõke. 67


Mire kell a figyelmet fordítani? Mindenek elõtt a figyelmet a lakóközösségi szinten észlelhetõ hátrányos körülmények és jelenségek okainak feltárására kell fordítani, mert azok lehetnek a társadalmi egyenlõtlenségek kialakulásának melegágyai. Nem szabad elfelejteni, hogy egyegy település, városrész vagy kistérség rejtheti el magába leginkább a depriváció legkiterjedtebb kis szigeteit. Sokszor nincs pontos meghatározása annak, hogy közvetlenül mi hoz létre egy ilyen hátrányos helyzetû lakóközösséget. Létrejöttét egy természetes határ is adhatja, amelyet egy út vagy folyó választhat el a lakótelep többi részétõl. Elõidézheti a háztartások szerkezetének megváltozása vagy a tulajdon viszonyokban történõ változások, továbbá a lakóközpontok, közintézmények, például iskolák, üzletek, vagy közlekedési központok megváltozása, és e változások miatt kialakult negatív közösségi életérzés. Az ilyen lakóközösség méretei változóak lehetnek, de általában több ezer emberbõl állnak. Legtöbbjük valamelyik helyi önkormányzat alá tartozik és bérlakásokban, vagy valamilyen lakó közösségben élnek, de magán házakban is lakhatnak. Ahhoz, hogy elképzeléseink legyenek arról, hogy mi történik egy ilyen lakóközösségen belül, milyenek az életkörülmények, elsõsorban az adott közösség felmért statisztikai adataira van szükség. Néhány település (kistérség) több ilyen hátrányos helyzetû lakóközösséget is tartalmazhat, határaik keresztezhetik egymást. Nincs egyértelmûen meghúzható vonal, amely alatt egy lakóközösséget elszegényedettnek nevezhetünk, vagy azon felettinek. Jóllehet ehhez vannak értékelhetõ mutatók.

A szegénység és lepusztulás mértéke Megkülönböztetünk: szegény lakóközösséget, lakónegyedet, súlyosan szegény lakóközösséget, lepusztult lakónegyedet, súlyosan lepusztult lakónegyedeket. A városokat egyre inkább jellemzi a szegénynegyedek növekvõ aránya, a kistérségek és kisebb települések elszegényedése is egyre gyorsuló ütemet mutat. 68


A lepusztult és halmozottan hátrányos városi lakónegyedek nem csak abban tûnnek ki, hogy itt nagyobb a szegény emberek és családok aránya, hanem abban is, hogy ezekben a lakóközösségekben sok az alacsony iskolázott, illetve tanulmányait félbehagyó, a házasságon kívül született gyermekek száma, és igen magas a munkanélküliség. Az emberek többsége szociális segélyekbõl él, és fokozottan jelentkezik az etnikai szegregáció. Ezek az emberek és családok szoros szomszédságban élnek, gyakran olyan lakótelepeken, ahol a lakások rossz minõségûek, és a környezet is lepusztult. Az itt élõ emberek szegények és gazdaságilag is többszörösen hátrányos helyzetbe kerültek. A rendezési törekvések összefüggésben vannak a közösségi regeneráció egyéb területeivel, mint a foglalkoztatás, oktatás, szociális ellátás, közlekedés, kereskedelem, környezet és egészségfejlesztés és nem utolsó sorban a közösségi bizalom fejlesztésével és a közösségi együttmûködés kiszélesítésével. Mindez egy holisztikus megközelítést követel a városi, illetve városrészek regenerálásához, amely különös helyzet és feladat elé állítja a jóléti rendszerek helyi stratégiai tervezésében résztvevõ partnerek együttmûködését. Az eddigi tapasztalatok szerint a sokszorosan hátrányos lakóközösségek, vagy városrészek problémáinak megoldásához a központi támogatások mellett elsõsorban a helyben hozott döntések szükségesek. Ebben a lakásfejlesztésnek és megújításnak fontos szerepet kell játszania, szem elõtt tartva a problémák szociális és gazdasági dimenzióinak szélesebb kereteit. A cél egy egészséges közösség megteremtése. Az egészséges közösséget meghatározza a gazdasági élet megfelelõ színvonala, a szociális kohézió mértéke és annak a felismerése, hogy a környezet minõsége és állapota legalább annyira fontos, mint az emberek saját otthonainak állapota. A probléma szélesebb távú kezeléséhez, a lakóközösségek megújításához a helyi önkormányzatoknak hosszú távú átfogó stratégiára van szükségük, és, hogy kialakítsák a partneri együttmûködést és a tulajdonviszonyok sokszínûségét. Ebben a folyamatban a jobb rálátással rendelkezõ önkormányzatok katalizátor és ösztönzõ szerepet tölthetnek be. A deprivált lakóközösségek vagy városrészek megújításához szükséges beruházások mellett a megfelelõ stratégiai terv elkészítése (jövõkép), a bizalom kiépítése és az ésszerû innováció alapvetõ fontosságú. Fontos követelmény továbbá a magas szintû, sokoldalú együttmûködés, valamint a résztvevõ szervezetek felelõsség vállalása. A lakóközösségek, illetve városrészek felújítása a szociális rehabilitációhoz szükséges döntések és az épületek átalakításának sokoldalú, ésszerû kombinációja.

69


Mit nevezünk helyi lakóközösség vagy városrész felújítási stratégiának? A halmozottan hátrányos lakóközösségek regenerálásához mindenek elõtt egy politikai akarat, a vízió vagy jövõkép kialakítása, majd a stratégiai terv és a cselekvési program elkészítése szükséges. Továbbá azokra a lépésekre, amelyek szükségesek, hogy meghatározzuk, kiknek hol és mikor mit kell tenniük a legelmaradottabb és leginkább lepusztult városrészek felújítása terén, hogy a többségi társadalmi átlag színvonalát elérhesse. Ennek megvalósulását segíti elõ többek között a helyi partnerek stratégiai együttmûködése. Rendszerint a rehabilitációs törekvéseknek több fronton kell együtt haladnia. Így a lakásügyekkel, a környezet védelemmel, a kereskedelemi és gazdasági vállalkozások és szolgáltatások fejlesztésével, a foglalkoztatottság növelésével, az oktatás és képzések fejlesztésével és nem eléggé hangsúlyozva, a bizalom építésével. A széles alapokra helyezett ésszerû szociális lakástámogatások, a vegyes tulajdonviszonyok kialakítása és egyéb befektetések jó alapot szolgáltatnak a programnak. Összefoglalva az alábbi szempontokat kell figyelembe venni: A folyamatok, igények és szükségletek alapos elemzését. A helyi források hatékonyságának növelését, elsõsorban a partneri együttmûködések ösztönzésével, valamint az állami és magánszektor bevonásával. A helyi önkormányzatok közötti társulások és együttmûködések ösztönzését és támogatását, hogy komplex módon tudják kielégíteni a közösségek sokrétû és sokoldalú szükségleteit, szigorú felelõsségre vonhatósági és elszámoltatási keretek között. A kezdeményezéseket szakértelemre és tapasztalatokra kell építeni, a siker érdekében. A legnagyobb szükséget szenvedõ és leginkább deprivált területek pontos kiválasztása, a prioritások meghatározása. Az eredmények rendszeres nyomon követése és ellenõrzése. Hat alapvetõ akadállyal számolhatunk a kirekesztettség problémájának megoldásánál: Hiányos információk és azok elégtelen felhasználása. A helyi gazdasági problémák megfogalmazásának a hiánya. A lakosság bevonásának hiánya a döntés elõkészítésbe. A szociális bérlakás építés hiánya. 70


A biztonságos és stabil közösség megvalósítása érdekében hozott támogatások és konkrét döntések hiánya. Alacsony szintû egészségügyi és gondozói ellátás. A közösség bevonásának hiánya.

Mit értünk deprivációs index alatt? A depriváció szó Angliából, a múlt század 80-as éveibõl származik. Általában két formáját különböztetik meg: az anyagi (materiális) és a szociális deprivációt. Addig, míg az elsõ az anyagi javak és a modern élet kényelmeivel függ össze, a szociális depriváció a társadalmi tõke megfogyatkozásával függ össze. Természetesen mindkét formája a deprivációnak szoros összefüggést mutat a közegészségügy és a szociális jólét kérdéseivel. Ahogyan a depriváció fogalmának sincs egy minden igényt kielégítõ pontos meghatározása (csak körülírása), azt is nagyon nehéz megmondani, mint már említettük, hogy hol a határ. Vagyis hol van a határ a között, amit már deprivált közösségnek tartunk, és amit még nem. Ahhoz, hogy ezt eldönthessük bizonyos indikátorokat, illetve indexeket használunk. Utóbbiak fõleg a materiális depriváció mértékérõl adhatnak felvilágosítást. Az indexek az alábbi fontosabb változókat tartalmazzák: munkanélküliség, a gondozás hiánya, túlzsúfolt háztartások száma, a lakás tulajdonviszonyok, az egyszülõs családok száma, az 5 év aluli gyermekek száma, a nyugdíjasok száma, akik egyedül élnek, a bevándorlók és etnikai kisebbségek száma, jövedelem megoszlás, iskolázottság.

71

A jóléti program várható társadalmi haszna

VI. FEJEZET

A jóléti program várható társadalmi haszna A szükségletfelmérésbõl származó közösségi elõnyök A lakossági szükségletfelmérés eredményeinek felhasználásával lehetõség nyílik egy adott település szociális jóléti rendszerének sok alrendszert magába foglaló integrált átalakítására, egy hatékony szolgáltató rendszer kialakítására. A komplex lakossági szükséglet felmérés birtokában, valós szerkezetben tárul fel az adott település lakosságának helyzete, társadalmi folyamatai és életkörülményei. Pontosabb rátekintést nyerhetünk a lakosság mentalitásáról, attitûdjeirõl, gondolkodás módjáról, valamint a szociális és egészségi állapotáról. Az egyéni és közösségi problémák hitelesebb megismeréséhez és megértéséhez vezethet. A lakosság helyzetének, szükségleteinek pontos és alapos feltárása a döntés elõkészítés folyamatát segíti elõ és a körülmények reális értékelését teszi lehetõvé. Elõsegíti az adott település vagy kistérség jövõképének reális alapokra helyezett kialakítását. A lakossági szükségletfelmérés egy olyan adatbázis kialakítását teszi lehetõvé, amely a település sokoldalú szociális ellátórendszerének közép és hosszú távú stratégiai tervezését, beruházásait, jóléti ellátásának menedzselését, a szolgáltatások fejlesztését és a szükségletekhez szabott korszerûsítését teszi lehetõvé. Felhasználható az állami és civil szervezetek közötti partneri együttmûködés (vegyes gazdasági formák) kialakításánál valamint a deprivált lakónegyedek és hátrányos helyzetû térségek szociális rehabilitációjához. A jóléti program célja, hogy elõsegítse a jóléti szolgáltatások széles körû, minõségileg is magasabb szintû hozzáférhetõségét a közösség minden tagja számára. A programhoz gazdasági, egészségügyi, szociális, rehabilitációs, megelõzõ, személyiség fejlesztõ és kockázat kezelõ programok illeszthetõk. Elõsegíti és összehangolja az emberi erõforrások és kapacitások felhasználását, amely kiterjed az oktatásra, a lakásügyre, a munkaerõpiacra, a gazdaság- és területfejlesztésre, a mûvelõdés területeire.

72


A program közvetlen társadalmi haszna: Olyan középtávú szociálpolitikai program megvalósítása, amely a lakosság számára esélyt teremtõ pozitív jövõkép kialakítását, az életkörülmények és az életminõség javulását segíti elõ. Megragadja azokat a gyökereket, amelyek az esély egyenlõtlenséget okozzák azáltal, hogy csökkenti a rizikó faktorok és az egészséget veszélyeztetõ kockázatok érvényesülését és halmozódását, megelõzi azok elõfordulásukat. Célja, a nem biztonságos munkafeltételek és lakhatási körülmények javítása, a munkanélküliség csökkentése, és a szenvedély betegségek elleni küzdelem. Csökkenti a rizikó faktorok okozta egészség károsodásokat azáltal, hogy sokoldalúan segíti az embereket, hogy jobban meg tudjanak birkózni azokkal a kockázati tényezõkkel, amelyekkel szembesülnek, elkerülhessék a betegségeket amikor nehezebb körülmények közé kerülnek. Így például a munkanélküliség okozta pszichés zavarokat. Biztosítja, hogy az egészség gondozás kiterjesztése és minõsége összhangban álljon a közösségben tapasztalható megbetegedések elõfordulásával, kockázati tényezõivel, gyakoriságával és komplexitásával, valamint a rendelkezésre álló kapacitásokkal és erõforrásokkal. Figyelmet fordít azokra a körülményekre és tényezõkre, amelyek segítségével csökkenthetjük azokat a kockázati tényezõket az egészségügyi és szociális ellátás területén, amelyek növelik a kirekesztõdést és csökkentik az esélyegyenlõséget. Elõsegíti a helyi társadalmakra épülõ demokrácia megalapozását azáltal, hogy ösztönzi az állampolgárok részvételét és együttmûködését a közösségi célok megvalósításához és életkörülményeik alakításához. Elõsegíti a hálózati munka kialakítását. Segít elkerülni a gazdasági és politikai döntések ellentmondásait. Nagyobb súlyt fektet a megelõzésre és rehabilitációra.

Az egészségügy és szociális ellátás fejlesztési stratégiája Stratégiai elmozdulást tesz lehetõvé az intézeti (kórházi) betegellátástól a közösségre alapozott menedzsment szemléletû egészségügyi és szociális ellátás irányába. A hosszantartó, nagy költségeket emésztõ kórházi ápolások és utókezelések helyett az otthonápolási hálózat és ápolási otthonok fejlesztését támogatja. 73


Új beteg utak kialakítása. Lakásügyi stratégia kidolgozása. Bentlakásos és átmeneti otthonok kialakítása, megfizethetõ bérlakások építése. Apartman-házak kialakítása. Eset menedzsment felállítása, gondozási csomagok tervezése (lásd VII. fejezet). A magánszektor bevonása a helyi szociális-jóléti ellátás nyújtásába. Megszünteti az állami, magán, önkéntes, valamint a kommunális és nem kommunális szolgáltatások között húzódó merev elválasztó falakat, elsõsorban az egészségügy és szociális ellátás illetve a lakásügy és gazdasági szolgáltatók között. A krízis intervenciós ellátás megszervezése. Minõségbiztosítás és az ellenõrzés megszervezése. A program elõsegíti az információs és kommunikációs (telekommunikációs) rendszer kialakítását. Biztosítja az információk gyors áramlását, túllép az egyes intézményeket elválasztó falakon, biztosítja a nemzetközi és hazai ismertek és információk gyors terjedését és felhasználását. A program megvalósítása lehetõvé teszi egy egyszerû, egyedekre lebontható elektronikus jóléti rendszer kialakítását. Biztosítja a jóléti alrendszerek között (egészségügy, szociális ellátás, lakásügy, oktatás és képzés, környezetvédelem stb.) az együttmûködés szoros és hatékony kapcsolatát és integrációját. Kiiktatja a felesleges költségeket emésztõ és drága, egymást átfedõ szolgáltatásokat és növeli a lakosság megelégedettségét, és egy sokoldalú, költségkímélõ szolgáltató rendszert alakít ki. Elõsegíti a jóléti ellátás és döntéshozatali rendszer (fõleg egészségügyi és szociális gondozás) menedzselt szintû irányítását, valamint a helyes és kellõ idõben és helyen hozott döntések célirányos megvalósulását. Megteremtheti az e-közigazgatás, a távoktatás és távegészségügyi szolgáltatások feltételeit. Elõsegíti a településen belül és a települések közötti gyors információ cserét, a közös beruházások, fejlesztések döntés elõkészítését, áthidalva a földrajzi és egyéb hátráltató tényezõket.

A program közvetlen elõnyei és hatásai Kiemelt figyelmet fordít a Nemzeti Fejlesztési Terv és az Európa Unió-s követelmények megteremtésére, illetve a támogatások fogadására. Megteremti a feltételeket az Uniós pénzek pályázati úton való elnyeréséhez. 74


Enyhítse, majd szüntesse meg a társadalmi kirekesztõdést, a szegénység terjedését, az elvándorlást és a munkanélküliséget. Csökkenteni, majd megszüntetni kívánja az egyes térségek és régiók, valamint a falú és város közötti hátrányos megkülönböztetéseket. A program kiemelt súlyt helyez a szegénység által leginkább sújtott falusi rétegekre és családokra, valamint az alacsony jövedelmû és a közlekedési viszonyok miatt a munkahelyeket és közszolgáltatásokat nehezen elérhetõ családok és csoportok segítése. Súlyt helyez továbbá a szakképzetlen, vagy nem piacképes egyének képzésére, a gyermeküket egyedül nevelõ szülõkre, nagycsaládosok támogatására, a fiatal pályakezdõk társadalmi beilleszkedésére (munkahelyhez jutására), valamint a kisebbségben élõ etnikai csoportok boldogulására, az esélyegyenlõség megteremtésére, a diszkrimináció és a hátrányt okozó elõítéletek terjedésének csökkentésére. Sokoldalú kapcsolatrendszer kialakítását teszi lehetõvé az önkormányzatok és a civil szervezetek között, amelyek a különbözõ szolgáltatók költségkímélõ és hatékony együttmûködését teszik lehetõvé. Összehangolja a közös szakmai és piaci érdekeket, valamint a költségvetési, fejlesztési, beruházási és közvásárlási igényeket és szempontokat. Lehetõvé teszi az egyszerû, egyedekre lebontható komplex jóléti szolgáltatások tervezését, amely lefedi a megelõzést, az ellátást, a gondozást és a rehabilitációt. Biztosítja a jóléti ellátás sokoldalú menedzselt szintû irányítását elõsegítve, hogy az egyén valós szükségletei szerint kapjon ellátást, illetve támogatást. Olyan összefüggéseket tár fel, amelyek lehetõvé teszik a települések jóléti rendszerének stratégiai tervezését, a prioritások meghatározását, az önkormányzati döntések elõkészítését. Csökkenti az önkormányzat teherviselését. Csökkenti a lakosság elbizonytalanodásának és bizalmatlanságának érzését. Fokozott figyelmet fordít az idõsek és az egyszemélyes háztartásban élõk gondozására. A program segíti a halmozottan hátrányos helyzetû, leszakadó térségek és települések válsággócainak felszámolását, beleértve a mezõgazdasági környezet válsággócait. Elõsegíti a lakosság szociális biztonságának javulását, és a szolgáltatásokhoz való hozzáférhetõség esélyegyenlõségét. Új költségkímélõ és ésszerû beteg-utak kialakítását teszi lehetõvé. 75


Az otthoni, napközi és bentlakásos intézeti szolgáltatások támogatása és szervezése, hogy lehetõvé tegye az emberek számára, hogy ameddig csak lehetséges saját otthonaikban élhessenek. Csökkenti, illetve igyekszik megelõzni az életciklusok során jelentkezõ rizikófaktorok elõfordulását, hatásait. Csökkenti a halálozási és megbetegedési esetek számát, javítja az életkörülmények és az életminõség hosszabb távú paramétereit. Elsõsorban a hátrányos helyzetbe kerülõ és kockázatoknak kitett személyeket és családokat segíti. Lehetõvé teszi az egészségügyi, szociális és lakásügyi koncepciók közös jövõképének és stratégiai terveinek kidolgozását. A rendelkezésre álló pénzforrások ésszerû, hatékony felhasználását biztosítja. Segíti az infokommunikációs hálózat kialakítását, a szolgáltatás menedzsment kialakítását. A jóléti program jól illeszkedik a környezetfejlesztési és a többcélú kistérségi társulási programokhoz, illetve a Nemzeti Fejlesztési Tervhez.

Mi várható a jóléti program megvalósításától (összefoglalás)? A szolgáltatásokhoz és a közösségi gondozáshoz való hozzáférhetõség teljes körû esélyegyenlõségének biztosítása. Képes a problémák sokoldalú komplex megoldására és egy minõségileg is jobb, hatékonyabb ellátás biztosítására. Megteremti a szolgáltatók és szakemberek között a széles körû együttmûködést. Idõt és pénzt takarít meg. Az együttmûködés hiánya ugyanis nem csak csökkenti a szolgáltatások minõségét és hatékonyságát, de megterheli a különbözõ, egymástól független vagy egymást átfedõ szakellátás költségeit is. Így például sokkal drágább az intézeti (kórházi) ellátás, mint például a sokoldalúan kiépített, közösségi otthonápolás vagy gondozás. Az együttmûködés biztosítja a nyilvánosságot. A program megvalósítása során az egészségügyi, szociális és lakásügyi szolgáltatások szakemberei folyamatosan kapcsolatban vannak egymással és az együttmûködést a helyi önkormányzat is támogatja. Mivel a közös munka a nyilvánosság bevonásával történik, a szakembereket és a szolgáltatókat egyre jobb teljesítményre ösztönzi. 76


A gondozásra, vagy támogatásra szorulók szükségleteinek kielégítése egy közösen kialakított helyi stratégia illetve gondozási terv alapján történik. A program egyik lényeges pontja, hogy a jelenleg mûködõ nagy anyagi ráfordítást igénylõ, centralizált és korszerûtlenné vált intézményorientált szociális ellátó rendszerrel szemben a helyi közösségekre alapozott, humánus ellátó rendszer jöjjön létre. Ennek érdekében közelebb kell vinni a felelõsségi és érdekeltségi szinteket az ellátásra szorulókhoz. Szociálpolitikánkban a hangsúlyt a közösségben élõ ember sokoldalú és folyamatos egészségügyi és szociális támogatására kell helyezni. Fontos szempont, hogy azok az emberek, akik az öregedéssel járó problémákkal küzdenek, vagy elhúzódó betegségekben szenvednek, rokkantak, vagy hátrányos helyzetbe kerültek, képesek legyenek a közösség által nyújtott szolgáltatások és támogatások segítségével amennyire és ameddig csak lehetséges, függõség nélkül saját otthonukban, vagy egy otthont nyújtó hajlékban élni. Meg kell állítani, hogy a lakosság nagy részének életesélyei, egészségi állapota és szociális helyzete tovább romoljon. El kell érni, hogy a jóléti rendszer minden ember és minden család számára elfogadható szintû, garantált szociális biztonságot nyújtson. Hangsúlyozni kell, hogy a társadalmi jólétet nem a gazdaság teljesítménye, hanem a lakosság munka és életkörülményei, az emberek életminõsége határozza meg, hiszen a munka és életkörülmények nagymértékben befolyásolják a gazdaságot. Végül meg kell határozni a Nemzeti jóléti minimum alapértékeit. Ki kell dolgozni az egészségügyi és szociális ellátás alapvetõ teljesítmény-indikátorait és a szolgáltatások minõségbiztosítási standardjait.

77

Az integrált helyi jóléti rendszer programjának gyakorlati megvalósítása

VII. FEJEZET

Az integrált helyi jóléti rendszer programjának gyakorlati megvalósítása HOGYAN KEZDJÜNK HOZZÁ? CÉLMEGHATÁROZÁS MEGHATÁROZÁS

A PROGRAM ELÕKÉSZÍTÉSE

ESZKÖZÖK

MEGHATÁROZÁS

A program bemu- A program bemutatása, lakostatása és küldeté- sági tájékoztatás, ötletbörze se Az együttmûködésben érdekelt állami és civil szervezetek számbavétele, szándéknyilatkozatuk elkészítése

ESZKÖZÖK

A partneri együtt- A Tanácsadó és Koordinámûködés kialakí- ciós Testület elállítása tása A közös jövõkép kialakítása, célmeghatározás A településre, illetve kistérségre (társulásra) vonatkozó tervtanulmány elkészítése és az önkormányzat képviselõ-testülete elé terjesztése

A szerepek, feladatok és felelõsségek meghatározása Az ellentétes érdekek és nézetek feloldása

A rendelkezésre álló helyi források és kapacitások feltárása

Helyzet feltárás, problémaelemzés, a tapasztalatok kicserélése

Standardok és teljesítmény indikátorok meghatározása

A már meglévõ kezdeményezések, együttmûködések és társulások áttekintése

A partnerek közötti együttmûködés szabályzatának és ügyrendjének elkészítése

Információk begyûjtése

Helyi jóléti egyesület alapítása

A program mélységének meghatározása és lehatárolása

78


FELADATOK, FOLYAMATOK MAGHATÁROZÁSA MEGHATÁROZÁS

TERVEZÉS, CSELEKVÉS

ESZKÖZÖK

MEGHATÁROZÁS

A program meg- A lakosság reprezentatív szükvalósításának fel- ségletfelmérése adatai Adatrögzítés, az adatok statisztikai feldolgozása és elemzése

A jóléti rendszer kialakítása

ESZKÖZÖK A program-, illetve esetmenedzsment tervezése A szociális, gazdasági, környezetvédelmi és kulturális tervek és koncepciók összehangolása

Multifunkcionális adatbázis elkészítése

A gondozási menedzsment és az infokommunikációs hálózat kialakítása

A feladatok és prioritási sorrend meghatározása

A település(ek) krízis intervenciós tervének kidolgozása

Teljesítményindikátorok meghatározása

Esélyegyenlõségi stratégia tervezése

A stratégiai terv elkészítése Fejlesztések, közvásárlások és befektetések közös meghatározása

Oktatási és képzési programok e-tartalmú szolgáltatások tervezése

Pénzügyi és finanszírozási terv elkészítése

Értékelõ és ellenõrzõ rendszer kialakítása

A gondozási, illetve szolgáltatási koncepció végleges elkészítése

A jóléti rendszer megvalósítási tanulmányának végleges elkészítése

79


AZ INTEGRÁLT HELYI JÓLÉTI RENDSZER MEGVALÓSÍTÁSÁNAK IDÕRENDI ÉS CSELEKVÉSI FOLYAMATA I. FÉLÉV I. SZINT l A program bemutatása és széles körû ismertetése l Közös Tanácsadó és Koordináló Testület felállítás l Helyzetfeltárás és problémaelemzés l A rendelkezésre álló források és kapacitások feltárása l A már meglévõ kezdeményezések és társulások elemzése l A közremûködõ testületek és szervezetek szerepének és felelõsségének tisztázása II. SZINT l Reprezentatív szükségletfelmérés l Az adatok számítógépes feldolgozása, értékelése l Multifunkcionális adatbázis létrehozása l A közös jövõkép kialakítása, célmeghatározás (stratégiai tervezés) l A szükséges fejlesztések és prioritások közös szempontjainak meghatározása l Az informatikai és kommunikációs hálózat tervezése, mobil hálózatok virtuális rendszerének kialakítása l Menedzsment felállítása III. SZINT l Az integrált jóléti rendszer tervezése (szociális ill. közösségi tervezés) l A fejlesztések, beruházások és közvásárlások közös meghatározása l E-tartalom szolgáltatások tervezése (e-közigazgatás, távoktatás, távegészségügy) IV. SZINT l A monitoring és ellenõrzõ rendszer kialakítása l Teljesítmény indikátorok (standardok) meghatározása. A minõségbiztosítás feltételrendszerének kidolgozása l Oktatás és képzési programok kidolgozása l stb.

80

II. FÉLÉV

III. FÉLÉV

IV. FÉLÉV


Milyen gyakorlati lépések szükségesek a partnerek között? egyetértés a közös menedzsment kialakításában, egyetértés, hogy melyek legyenek azok a források (személyzet, pénzeszközök, és vagyon), amelyek a közös menedzsment hatáskörébe tartoznak, egyetértés a közös fejlesztések prioritási sorrendjében, meghatározásában és az ehhez tartozó szervezeti és humán fejlesztési tervrõl, valamint a következõ 35 év célkitûzéseirõl, megegyezés a közös irányításról és elszámoltathatóságról, megegyezés a közös teljesítmény indikátorok felállításáról.

Miért szükséges a közös munka?

komplex módon oldja meg a problémákat, és hatékonyabb szolgáltatást nyújt, idõt és pénzt takarít meg, a közös munka látványos és az egész közösséget érintõ eredményekhez vezet, növeli a bizalmat és az elkötelezettséget.

Szempontok

egyenlõ esélyek biztosítása az alapvetõ szolgáltatásokhoz és hajlékhoz jutáshoz, a megfelelõ lakáskörülményekhez a megfelelõ támogatás biztosítása, a lakhatási szükségletek megoldása, krízishelyzetek feloldása, partneri együttmûködés a gondozók és gondozottak között, a bizalom és információ megosztása a gondozottal, az egymás megértése, együttmûködés, a közremûködés, az összehangoltság, a hálózatépítés, partnerség, a kölcsönös érdekek szem elõtt tartása, közös pénzalap és eszköztár kialakítása, 81


az együttmûködõk kulturális különbözõségeinek feloldása, a felelõsség és szerepvállalások tisztázása, e-tartalmú szolgáltatások tervezése, a monitoring és ellenõrzési rendszer kialakítása.

A gondozási csomag A gondozási csomag egy olyan szolgáltatás, amely a felmért szükségletek alapján kerül meghatározásra, és amelyet idõközönként újra értékelnek, hogy folyamatosan megfeleljen a kívánt szükségletek kielégítésére. Ez a szolgáltatástípus az együttmûködõk szolgáltatói összehangoltságának köszönhetõ, és a lakossági szükségletfelmérésbõl indul ki. Beletartoznak mindazok a szolgáltatások, amelyek komplex módon és sokoldalúan oldják meg a gondozást igénylõ problémákat. Így az együttmûködés által biztosított szolgáltatások hatékonyabb ellátáshoz vezetnek és pénz kímélõ módon lehet azokat nyújtani. Az egyedi szolgáltatók esetében a gondozási csomagok kialakítása és alkalmazása több szolgáltató közös, koordinált tevékenységét tükrözi. Az együttmûködés eredményeképpen a szolgáltatók azonos módon és azonos szinten fogják biztosítani mindenki számára a gondozási csomagokhoz való hozzáférhetõséget. Ugyanakkor, lehetõség nyílik, hogy esetrõl esetre változtatni lehessen a gondozási csomagok összetételén, azaz alternatívák lehetõségét lehessen felkínálni a szolgáltatók és az egyedi felhasználók számára, szükségleteik szerint. A gondozási csomagok kialakításának legfontosabb szempontjai: A felhasználók és gondozók tapasztalatainak és eszköztáruknak folyamatos bõvítése. Az egyedek és családok különbözõ, több alrendszer szolgáltatásait igénylõ szükségleteinek kielégítése egyidejûleg, a menedzsment által összehangolt gondozási csomagok formájában történjen. El kell kerülni, hogy a felhasználók szükségleteit több különbözõ szolgáltató elégítse ki. Így a felhasználók szempontjából egy sokkal hatékonyabb és egyszerûbb gondozási forma és egy hatékonyabb végkimenetel (outcome) válik lehetõvé. A gondozási csomag összeállításánál szem elõtt kell tartani mind a felhasználók, mind a gondozók összes szükségleteit. 82


Az integrált, sok szempont szerint összeállított gondozási csomag legyen összhangban a felhasználó szükségleteivel. Olyan gondozási tételeket tartalmazzon, amelyek egy egyszerû, vagy egyetlen célra összpontosító szolgáltatás esetén a gondozási tervben nem szerepelhetnek. Például, lehetõvé válhat, hogy a gondozott az otthonában marad, és többcélú otthoni támogatásra szorul, amelyeket már egyetlen szolgáltató, de az egészségügyi alap- vagy a szakosított ellátás sem tud egymagában biztosítani. Nagyobb a költséghatékonyság. Az integrált gondozási csomag a felmért szükségletek egész sorát kell, hogy kielégítse lehetõleg egyidejûleg, és a legkedvezõbb költség kihatásokkal. Így például, ha egy személy messze lakik azoktól a szociális és egészségügyi intézményektõl. amelyek a szolgáltatásokat nyújthatnák, amelyekre szüksége van, sokkal költségkímélõbb, és célirányosabb, ha a különbözõ szükségletek kielégítésérõl azok összehangolásáról, egy szolgáltató gondoskodik és nem több.

Alapvetõen mit tartalmazzanak a gondozási csomagok? A házi, személyi és ápolási támogatások és gondozás széles spektrumát. A szükségletektõl függõen rugalmas nappali és éjszakai támogatásokat. Hatékony támogatást a megfelelõ idõben (pl. kórházi elbocsátást követõen), amely fokozatosan megvonható, hogy a felhasználó ne kerüljön függõ helyzetbe. Közös szolgáltatásokat, az egészségügyi és szociális szolgáltatók partneri együttmûködésével, kiegészítve a lakásügyi, és házi szolgáltatásokkal. Olyan célzott támogatásokat, amelyeket a leginkább hátrányos helyzetûek és szükségletekkel rendelkezõk igényelnek, akiknek a legnagyobb hasznára van a jól összehangolt segítség. Célzott támogatásokat.

83


Példa a gondozási csomag összeállításához elõre tervezhetõ és nem tervezhetõ szükségletek kielégítéséhez:

A SZEMÉLY KORA 81 éves idõs asszony elõre nem tervezhetõ szükségletekkel

CSALÁDI ÁPOLÁS LEHETÕSÉGE Egy nõvér, külön lakik

EÜ. PROBLÉMA

A SZÜKSÉGES SEGÍTSÉG NYÚJTÁS

Szélütés, Fürdetés, gyengénlá- mosás, szüktás, demen- séglet végzés, cia, szív étkeztetés, panaszok, gyógyszeinkontinencia, reléshez, görcsös az ágyból rángások való felkelés és lefekvés, lépcsõn való járás

SZOLGÁLTATÁS NYÚJTÁS

MILYEN GYAKRAN

A GONDOZÁSI CSOMAG ÁRA

Önkormányzati otthoni gondozás (6 napon át). Eü. felülvizsgálat, Ételhordás

10,5 óra/év (beleértve az éjszakákat és hétvégeket). Havonta egyszer Hétköznapokon

Ft-ban

85 éves idõs Nõvér, külön asszony, lakik tervezhetõ szükségletekkel

Demencia

Bevásárlás, közlekedés, nehezebb házimunka, gyógyszerek bevétele, segély a nõvérnek, pénz kezelés

Önkorm. otthoni gondozás (5 napon át). Napi gondozás. Körzeti nõvérlátogatás Lábápolás Átmeneti bentlakás Ételhordás

2,5 óra hetenként Kétszer hetente 3 havonta 6 hetenként Kétszer egy héten (étterem)

Ft-ban

81 éves idõs férfi elõre nem tervezhetõ szükségletek

Feleség

Súlyos demencia, szélütés, magas vérnyomás

A napi életvitelhez és gondozáshoz szükséges minden ténykedés

Önkorm. házi gondozás (6 napon át) Nappali kórházi ellátás, Körzeti nõvér látogatás

4,5 óra hetente Kétszer egy héten Hetente egyszer

Ft-ban

85 éves öreg asszony, tervezhetõ szükségletek

Nincs

Izületi gyulladás, magas vérnyomás, cukorbetegség inkontinencia

Fürdetés, Lépcsõn való járás, bevásárlás, étkeztetés, házimunka, közlekedés

84

Önkorm. Heti 14 óra házi gondozás (beleértve az (7 napon át) éjszakákat Étkeztetés és hétvégeket) Körzeti nõvér Naponta Fizioterapeuta Hetente ötször Lábápolás Egyszer egy héten Három havonként

Ft-ban


Indikátorok Fontos szerepet töltenek be a helyi jóléti rendszerek kialakításánál, szakmai és módszertani megalapozásánál. Az indikátor kifejezést általában akkor használjuk, amikor meghatározó, valamihez kapcsolódó mutató vagy mérõszámot választunk ki a statisztikai változók nagy száma közül. Ahhoz azonban, hogy elhatározzuk, melyek legyenek a kulcs fontosságú változók, egy fogalmi keretre van szükség. Kiválasztásuk egy több lépcsõs folyamat. Szükség van a terület vagy fogalmi pontok meghatározására, amelyek mérik és kiválasztják az indikátorokat, és fontosak azon a területen, amelyet vizsgálni kívánunk. A szociális indikátorok fejlõdése új keletû. Együtt jelent meg a szociális változások és szociálpolitika értékelési, felmérési igényeinek újra éledésével a múlt század 50-es, 60-as éveiben. Mind a mai napig azonban nincs egy általánosan elfogadott meghatározása a szociális indikátoroknak, amely megkülönböztetné õket a gazdasági vagy más típusú indikátoroktól. E téren eddig számos egymással versengõ meghatározás látott napvilágot. A legtöbb esetben az erõfeszítések arra irányultak, hogy a szociális kifejezést úgy határozzák meg, mint reziduális fogalmat illetve kategóriát, vagy mint olyant, amely nem tartozik a gazdasághoz. Ez a reziduális kategória vonatkozik az egészségügyre, a szociálpolitikára, a lakáskörülményekre, a nevelésre és foglalkoztatásra, jóllehet mindegyiknek igen fontos gazdasági dimenziói vannak. A felmérések során minden esetben a legfõbb komponensek azok a mérõszámok (indikátorok), amelyek az emberek életminõségének alakulására vonatkoznak. Az indikátorok meghatározása területileg lehet széles körû, amikor például egy országra, vagy régióira vonatkoznak, de lehet szûkebb, amikor csupán az ország kisebb térségére, illetve populációjának problémáira szorítkoznak. Lehetnek továbbá u.n. konvencionális indikátorok is, mint például az egészségügy és oktatás, vagy olyan indikátorok, amelyek bizonyos területekre mutatnak rá, amelyeket valamilyen betegség vagy társadalmi probléma sújt (pl. szegénység). Mivel az utóbbi területek változásait nem lehet közvetlenül mérni, ezért ezeket közvetett módon, kiemelt indikátorokkal mérjük, például halálozási arány, az egészségügyi szolgáltatások hozzáférhetõsége stb. Általában a szociális indikátorok a szociális vonatkozások sokkal szélesebb és összetettebb területeit ölelik fel, mint a hagyományos statisztikai vizsgálatok.

85


A szociális indikátorok javasolt osztályozása A szociális indikátorok fontos szerepet töltenek be a lakossági szükséglet felmérés szempontjainak meghatározásánál és azok értékelésénél. ezeket az alábbi szempontok szerint lehet osztályozni: Az életszínvonal kutatás Az életszínvonalra vonatkozó értékek Szociális statisztikák/életkörülmények Szociális indikátor rendszerek Szociális-gazdasági mutatók Kiegészítõ rendszerek Összetett indikátorok A helyi jóléti rendszerek kidolgozásánál és a szükségletek felmérésénél szem elõtt tartottuk az Egyesült Nemzetek humán fejlõdési indexeit, amelyeket a lakosság jólétének ellenõrzéséhez fejlesztettek ki. Ez egyébként egy összetett indikátor, vagyis három rész index számtani középértéke: egészség (életkilátások), tanuláshoz való hozzáférhetõség (mûveltség), jövedelmi lehetõségek a szegénység szempontjából (az életvitel gazdasági standardjai).

A szociális indikátorok európai rendszere A szociális indikátorok Európai rendszerét az életkörülmények alább felsorolt területeinek vizsgálatára fejlesztették ki. Segítségével a jóléti fejlõdés különbözõ cél dimenzióit különböztethetjük meg egymástól, és még inkább a szociális változások általános irányzatait az élet különbözõ területein. Ide tartoznak azok a nagyobb területek, amelyek tartalmazzák az életkörülményekre vonatkozó indikátorokat. Életkörülmények: Népesség, háztartások és családok: lakhatóság, személyszállítás, 86


szabadidõ, média, kultúra, szociális és politikai életben való részvétel, társadalmi beilleszkedés, oktatás, nevelés és szakmai gyakorlat. Munkapiac és munkakörülmények: jövedelem, élet és fogyasztási minták, egészségügy, környezet, szociális biztonság, közbiztonság, bûnözés, teljes élethelyzet. A jóléti fejlõdés cél területei: az életkörülmények mutatóinak javítása, a szubjektív jólét növelése, a megkülönböztetés, az egyenlõtlenség és a szociális kirekesztés csökkentése, a társadalmi kapcsolatok és kötelékek erõsítése, a társadalmi tõke megõrzése, a természeti kincsek megõrzése. A szociális változások általános területei: demográfiai és szociális-gazdasági körülmények, értékek és magatartás.

Melyek azok a szempontok (indikátorok), amelyek szükségesek, hogy a szociális kohéziót vizsgálhassuk? Gazdasági körülmények, amelyek befolyásolják a szociális kohézió érvényesülését: jövedelmek megoszlása, jövedelmek polarizációja, szegénység, foglalkoztatottság, mozgékonyság. Életesélyek: egészségügy, nevelés, megfelelõ és megfizethetõ lakáskörülmények. 87


Életminõség: népegészségügy, személyes és család biztonság, gazdasági biztonság, a család helyzete, idõfelhasználás, épített környezet, infrastruktúra (a társadalmi kölcsönhatások területei), kommunikációs hálózat, a természetes környezet értékei. Hajlandóság az együttmûködésben: az emberekbe vetett bizalom mértéke, az intézményekben vetett bizalom, a másság elfogadása, a kölcsönösség elfogadása, az egymáshoz tartozás, A részvétel: szociális fogyasztás/szociális támogató hálózat, a hálózatban és csoportokban való részvétel: a) voluntarizmus, b) csoport tevékenység, c) a jótékonysági szintek, politikai részvétel, mûveltség.

Életkörülményekre vonatkozó szociális statisztikai megközelítések Ez a megközelítés a rendelkezésre álló népszámlálási adatok és az egyszerû felmérési statisztikák fejlõdését mutatja be egy átfogó, széles körû szociális statisztikai jelentés keretei között, amelyet 24 évente meg lehet ismételni. A szociális statisztika az alábbiakat foglalja magába:

88


Idõsorok Népesség növekedés, kor, nemek megoszlása, fejlõdés, összetétel Egészségügy Oktatás, nevelés A munka világa Lakásügy Jövedelmek, fogyasztás Közbiztonság Szociális környezet

Szociális indikátorok Az élet várható hossza (ez család egyben eü. indikátor is lehet) Egészséges életvitel (betegségek és halálozási okok) Nevelési irányzatok Foglalkoztatottság, munka körülmények Lakáskörülmények minõsége Vásárlások (árucikkek, szolgáltatások, a jólét és bevételek szintjei) Személyes biztonság Kulturális különbözõségek, lakosság szegénysége

A közösségi élet minõségének ellenõrzési rendszere A szociális indikátorok európai rendszerének fogalmi kerete a különbözõ jóléti koncepciók vitáinak értelmezésére épült és azokra a szociális célokra, amelyeket ezek a fogalmak kiemeltek. Ehhez adódott még az EU politikájának az a törekvése, hogy a célokat és feladatokat feltárja. Mindezek eredményeképpen az európai szociális fejlõdés különbözõ területei határozták meg végül is a szociális indikátorok európai rendszerét, és alapjait szolgálják a szükségletméréseknél nyert adatok összehasonlító vizsgálatainak. Az egyes célterületek vizsgálata pedig úgy tekinthetõk, mint amelyek az élet minõségére, a szociális kohézióra és a fenntartható fejlõdésre vonatkoznak. A program a közösségi jólét fejlesztésének és megvalósulásának során olyan kritikai indikátorokat (változókat) tartalmazó kérdõíveket alkalmaz, amelyek megfelelnek az európai indikátor rendszer követelményeinek, és így alkalmassá váljanak az egyedek és családok életfeltételeinek és életminõségének vizsgálatára. Mik azok az területek, amelyekre a vizsgálódás kitér? Jövedelmek, anyagi feltételek. Átlag jövedelmek, jövedelmek eloszlása, megfelelõség. Foglalkoztatási mutatók. Trendek, megoszlások, az alkalmazottak munkahelyi körülményei. Lakhatóság. Társadalmi elfogadottság. 89


Egészségi mutatók. Az egész közösségre, vagy egyes csoportokra vonatkoztatva. Biztonsági mutatók. Az együttmûködésben való részvétel mutatói. Közösségi szociális infrastruktúra mutatói stb.

Az indikátorok elsõsorban a leginkább érintett néprétegekre (csoportokra) vonatkozó kérdésekre válaszolnak, mint például a gyermekek, a fiatal pályakezdõ, többgyermekes családok, az egyszülõs családok, a felnõttek és az idõsebbek problémáira. Az alábbi példán szemléltetve 23 teljesítménymutatót három csoportba lehet osztani: 1. Lakossági indikátorok: Oktatási színvonal irodalmi és számtani Születéskor várható életkilátások egészségi-szociális körülmények Gyermek születések száma családok jövedelem eloszlása 2. Jóléti indikátorok: Adózási terhek nettó bevételek Egy fõre esõ GDP helyi hitel gyakorlat Munkalehetõség szakképzettség Munkahelyek megszûnése jóléti források Export, kereskedelem, közlekedés K + F ráfordítás Önkormányzati költségek 3. Indikátorok megõrzése: Bûnözési mutatók súlyos fiatalkori bûntények Források fenntarthatósága levegõ minõség Víz minõség környezet minõsége Az alábbiakból három definíció következik: Szociális indikátor: Egy mérõszám, amely a népesség helyzetére utal (pl. életkorra, jövedelem eloszlásra, oktatás színvonala stb.), a napi élettel összefüggõ hatásokra (pl. szociális, gazdasági és politikai befolyásra), mint olyan ismert tényezõkre, amelyek a jólétet befolyásolják egy bizonyos idõszakban. A közösségszintû szociális indikátor: Ez egy olyan indikátor, amelynek segítségével összegyûjthetjük, jellemezhetjük vagy értelmezhetjük egy-egy geopolitikai egység mérõszámait, például a szomszédságok, városok, városrészek és régiók értékelését. 90


Közösségszintû szociális indikátor rendszer: A közösségszintû szociális indikátorok olyan gyûjtemény, amelyek azokból az adatokból származnak, amelyek más célok miatt lettek kifejlesztve, mint például levéltári, rendészeti, adminisztratív vagy más célra irányuló adatok feltárása. A legelterjedtebb helyi közösségszintû indikátorokat az egyedi szükségletek tanulmányozásánál és azok felmérésénél vizsgáljuk. Továbbá felhasználhatjuk a fejlõdést meghatározó célok tervezésénél és kijelölésénél, valamint az értékeléseknél. A közösségszintû indikátor rendszer legfontosabb területei: Közegészségügy, és oktatás Környezet Gyermek, ifjúság és családvédelem A széles körû közösségi változtatások kezdeményezései Az életminõség méréséhez azonban a GDP mérõ számai azért nem felelnek meg, mert többek között: nem ad összehasonlítható mérõszámot a nem piaci termékekre, nem ad választ a szociális változások és helyzetek okozta következményekre, nem foglalkozik a fizikai és mentális egészség kérdésével, nem tér ki a környezet minõségére, a pénzügyi hozzárendeltség a nem piaci ténykedésekhez sokszor szubjektívek. A GDP nem egy konstans érték. A piac és a gazdaság alakulásától függõen mindig változik. A hiteles fejlõdés indikátorai ezzel szemben nagyjából azonosak maradnak. Egyébként is sokszor nehéz és önkényes a gazdasági és szociális indikátorok kombinálása. A program során a lakosságot az alábbi jellemzõk (indikátorok) alapján vizsgáljuk: Jövedelem függõ anyagi teherbírás mérése. Átlag jövedelmek megoszlása és a kielégítõ jövedelmek vizsgálata. Foglalkoztatás mérése. Trendek, megoszlások, a foglalkoztatások minõsége és megfelelõsége, a munkanélküliség és annak ideje, az alulfoglalkoztatottság. Lakásügy, lakhatóság. Megfelelõség, irányzatok, trendek és hajléktalanság. Egészségügyi mérés. A lakosság egészségi állapota, szociális biztonsága kiemelt csoportok vizsgálata. Közbiztonság. A közbiztonságot érintõ kihágások észlelése, elõfordulása. 91


A közösségi munkában való részvétel mérése. Döntések elõkészítését befolyásoló tényezõk a közösségi élet alakításához. Közösségi infrastruktúra mérése. A szociális programok fontosságának és jelentõségének mérése. A program különös hangsúlyt helyez a közösségi teherbírás mérésére (javak és szolgáltatások piaci hozzáférhetõsége, az életfeltételek és szükségletek minimális standardjainak vizsgálata, a jövedelmek egyenlõtlen eloszlásának alakulása stb.). A felmérés elsõsorban az alábbi célcsoportokra fekteti a hangsúlyt: fiatal pályakezdõkre, hátrányos helyzetû fiatalokra, az egyedül nevelõ többgyermekes szülõkre, az idõs és egyedül álló személyekre.

A menedzsment A helyi jóléti rendszer közvetlen megvalósításának két legfontosabb eleme az esetmenedzsment és a szükségletfelmérés, amelyek az összes többi tevékenységnek is alapfeltételei. Fontos szerepet játszik az adott település jóléti rendszerének, szervezési, tervezési feladatainak megvalósításában, a szolgáltatók tevékenységének összehangolásában. A menedzsment: Olyan körülírt tevékenységek összessége, amelyek szükségesek ahhoz, hogy biztosítsanak egy jól koordinált és hatékony lakossági ellátást, a tervezési és operációs menedzsment közremûködésével. Illeszkedjen a helyi feltételekhez, a már meglévõ rendszerre, illetve együttmûködésekre. Szakmai irányítását a különbözõ ágazatok képviselõibõl álló helyi tanácsadó és koordináló testület lássa el. Biztosítsa a szervezetek sokoldalú integrált szolgáltatásait, tervezze meg a szolgáltatások pénzügyi és eszköz szükségleteit, a gondozási csomagok tartalmi elemeinek összehangolását. Biztosítsa a szükséges információkat az adott település jóléti rendszerének tervezéséhez. Vegyen részt a fejlesztések, beruházások döntés elõkészítésében.

92


A menedzsment elsõsorban az adott kistérség intézménye, amely egy közös és koherens rendszerbe integrálja mindazokat a szociális jóléttel összefüggõ szolgáltatásokat, amelyek szükségesek a lakosság hatékony ellátásához, beleértve a térség humán szféráját érintõ pénzügyi, tárgyi és informatikai erõforrások tervezését és összehangolását.

A teljesítménymérés A teljesítménymérés a rendszeresen gyûjtött és stratégiai szinten felhasznált információk nyomon követése és értékelése. A teljesítmény mérés a program megvalósításának elsõsorban a részfeladatok (célok) elõmenetelének folyamatos ellenõrzése és tájékozódása, a program menedzsment fontos része. A teljesítménymérés tájékoztathat a program vezetés típusáról és szintjérõl (a tevékenységrõl), a program közvetlen szolgáltatásairól és a szolgáltatások nyújtásáról (outputs) és a szolgáltatások és azok nyújtásának végeredményeirõl (outcomes). Egy programnak, lehet bármilyen tevékenysége, feladata, rendeltetése vagy politikája szükséges, hogy legyen egy jól körülhatárolt célja, vagy a feladatok egymást követõ kijelölése. A teljesítménymérés elsõsorban arra koncentrál, hogy vajon egy program megvalósítja-e a kitûzött feladatait, és azt egy mérhetõ teljesítménystandard formájában fejezi ki. Folyamatos jellegét tekintve, a teljesítménymérés úgy is szolgálhat mint a menedzsment korai figyelmeztetõ rendszere és mint a közösség ellenõrzõ eszköze. Egy programnak, lehet bármilyen tevékenysége, feladata, rendeltetése vagy politikája ahhoz, hogy mérni tudjuk teljesítményét, szükséges, hogy legyen egy jól körülhatárolt célja, és a feladatok egymást követõ leírása. A menedzsment összetett funkcióját a 9. ábra szemlélteti.

93


AZ INFORMÁCIÓ ÁRAMLÁS ÉS A MENEDZSMENT SZINTJEI (9. ábra) 94


A menedzsment és szükségletfelmérés Mint már említettük a közösségi gondozás, azaz a jóléti program két legfontosabb eleme. Az összes többi tevékenységnek is alapfeltételei, és igen komoly befolyást gyakorolnak az adott település jóléti politikájának, irányvonalának kialakítására, szervezési és irányítási feladatainak tervezésére és megvalósítására. A menedzsment feladatainak kijelölése lehetõvé teszi, hogy az önkormányzatok számára kötelezõ és önként vállalt feladatok egész sorát ellássa, bevonva a magánszektor szolgáltatóit is. Bár a gondozási menedzsmentre a stratégiai terv irányvonala és szempontjai kötelezõek, nem szabja meg, hogy miképpen oldja meg a felmerülõ feladatokat. A menedzsment mérlegeli a különbözõ választási lehetõségeket, és megvizsgálja a választott lehetõségek hatékonyságát és a ráfordítások költségkímélõ megoldását. Az alábbiakat kell, hogy szem elõtt tartsa: természetét tekintve legyen fejlõdõképes, a már meglévõ rendszerre támaszkodjon, illeszkedjen a helyi feltételekhez, az érdekelt szervezetek és képviseletek értsenek egyet vele, oktatással és képzéssel lehessen támogatni. Mindehhez fontos hangsúlyozni a szükséglet kifejezés (lásd késõbb) közös megértésének fontosságát, ha egy szükségletorientált gondozási rendszer megvalósítására törekszünk. A legfontosabb szempont a szervezés és a gyakorlat számára, hogy az ellátásra szorulók és gondozóik érdekeit szolgálja. A gondozási menedzsment és a felmérés csak akkor fog eredményt hozni, ha a szolgáltatók külön-külön, de közösen is, egy folyamatos képzési programban vesznek részt. Fontos szempont továbbá a közös elkötelezettség és egy idõrendi terv felállítása a részfeladatok megvalósítása érdekében. A gondozási menedzsment és a felmérés gyakorlati szempontjai, folyamatai A közösségi gondozás koncepciója kihívást jelent mindazok számára, akik a szociális és egészségügyi szolgáltatás területén dolgoznak, hogy újragondolják közös szakmai és szervezeti tevékenységük feladatait és célkitûzéseit. A gondozási menedzsment és felmérés ennek az új megközelítésnek a középpontja. A gondozási menedzsment és felmérés egy olyan közös folyamat, amely azonosítja és megfogalmazza a közösségi és egyedi szükségleteket az adott források keretei között. Az egyik legfontosabb elv, hogy a szolgáltatások nyújtásánál és elbírálásánál az egyén szük95


ségletei határozzák meg a nyújtott támogatás vagy gondozás mértékét, mennyiségét, tartalmát, és kiterjesztését. A másik fontos elv, hogy az egyedek többszintû szükségleteit egységesen kezeli, és nem külön-külön méri fel azokat. Amint növekszik a szolgáltatások sokoldalúsága, a hatékonyság érdekében, egyre nagyobb súlyt kell fektetni a szükségletek differenciálására, a szükséges alternatívák kiválasztására, illetve a prioritások eldöntésére. Ebben igen fontos szerepet játszik a korrekt, sok szempontra kitérõ szükségletfelmérés. Fontos továbbá a szolgáltatók szervezeti, szerkezeti és mûködési tevékenységének progresszív átértékelése, egy új szolgáltatói kultúra kialakulása. Ma még a felhasználók (kliensek) és gondozói szükségleteik kielégítése során függõ helyzetben vannak, és sokszor alá vannak rendelve a szolgáltatást nyújtók érdekeinek. A menedzser szemléletû ellátás kiépítése során a szolgáltatói szerepek fokozatosan szabályozottá válnak, a gondozottak és gondozóik egyenrangú félként mûködhetnek együtt. Ez a felek között visszaállítja a függõségi egyensúlyt, amely egyben garanciája a magas színvonalú és minõségi szolgáltatások folyamatos biztosításának. A gondozási menedzsment tehát egy olyan szervezett folyamat, amelynek során az egyedi szükségletek kielégítéséhez szabjuk a rendelkezésre álló szolgáltatásokat és nem fordítva. Az esetmenedzsment az a fogalom, amellyel leírjuk azt a folyamatot, amelyen keresztül a felhasználók azonos esélyek mellett megkapják szükségleteikhez mérten a megfelelõ segítséget, a szolgáltatásokhoz és ellátásokhoz való hozzáférhetõséget. A menedzsment legfontosabb feladatai: az információk nyilvánossá tétele, a szükségletfelmérés szintjének meghatározása, a szükségletek felmérése, a gondozási terv és gondozási csomagok elkészítése, a gondozási terv megvalósítása, a folyamatos értékelés és a szolgáltatások minõségének javítása, az ellenõrzés. Amikor ezeket a feladatokat egy szakember látja el, esetmenedzsernek vagy esetkoordinátornak nevezzük. A gondozási menedzsment egy állandó körforgást igénylõ folyamat, amely keretei között a szükségletek felmérése történik, majd ezek kielégítéséhez szolgáltatásokat rendel, és a szükségletek folyamatos újra értékelését végzi. Mindez a szükségletek kielégítésének hatékony és pénzkímélõ feltételeit teszik lehetõvé. 96


A különbözõ szervezetek és testületek szoros együttmûködésének koordinálása sok idõt emészthet fel és egyértelmû határidõk felállítását követeli meg. A menedzsment igen fontos eszköze a közremûködõ szervezetek hatékony együttmûködésének. Ennek fõleg ott van komoly jelentõsége, ahol idõben egyszerre több közös program megvalósítására és fejlesztésére kerül sor. Minden újonnan kezdõdõ közösségi együttmûködés az alábbi kihívásokkal kell, hogy szembe nézzen: A szükséges változtatások elindítása. Mivel a változtatások irányítása összetett feladat, számolni kell, támogató és hátráltató erõk befolyásával. A projektmenedzsmentek feladata, hogy csökkentse a visszahúzó erõk befolyását és erõsítse a támogató erõk érvényesülését. A feladatok összehangolása. Ezek technikai, mûködési, személyi és néha szerkezeti jellegûek. Körültekintõ tervezésre van szükség ahhoz, hogy biztosítsa az eredményes és hatékony együttmûködést. A különbözõ források bevonása. Minden kezdeményezés forrásokat igényel a különbözõ vezetõ testületektõl és szervezetektõl. Az emberek, akik az együttmûködési programban részt vesznek, különbözõ képzettséggel, háttérrel, ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkeznek, és különbözõ igényekkel lépnek fel. Mindezek folyamatos és célirányos koordinálását végzi a projekt menedzsment. Mit könnyíthet meg a menedzsment? A jó, fesztelen és bizalmat erõsítõ hálózat kialakítását. A különbözõ napirendi pontok és a közös prioritások egymásközti megértését. Az szolgáltatók közötti elválasztó falak felszámolását. Erõsíti a résztvevõk elkötelezettségét a közös munkához. Tisztázza a vásárlói és szolgáltatói szerepeket a szociális és egészségügyi ellátás területén. Elõsegíti egy nyitott szolgáltatói kultúra megteremtését. Súlyt helyez arra, hogy a személyzet ne csak a szolgáltatások felhasználóira, hanem a felmerülõ belsõ problémákra, az egyes szolgáltatók érdekeire is odafigyeljenek. Feloldja az egyes ellátó rendszerek közötti feszültségeket. Meggátolja a költségigényes, túlkomplikált, egymást átfedõ szolgáltatások nyújtását. A menedzsment szerepe elsõsorban a szervezetek és a különbözõ alrendszerek együttmûködésének összehangolására összpontosít, fõleg ott, hol idõben egyszerre több program kerül megvalósításra (10. ábra). 97


A menedzsment feladata továbbá, hogy: A szükséges változtatásokat bevezesse. A változtatások menedzselése, mivel ezek sokoldalú, komplex feladatok, és minden szervezet egyszerre vesz részt a változtatásokban, de ugyanakkor ellenáll is ezeknek. Megfelelõ tárgyi feltételekkel rendelkezzen. Legyenek technikai és kivitelezõ szakemberei az esetenként felmerülõ tárgyi feltételek biztosításához. A különbözõ források felhasználása. Minden kezdeményezés bizonyos forrásokat kölcsönöz. Elõször a vezetõ, majd más szervektõl. Pénzügyi terv elkészítése azonban minden esetben, minden gondozási, szolgáltatói epizódnál szükséges. Figyelembe kell venni, hogy azoknak az embereknek, akik a közös érdekeltségû együttmûködési programban egymás mellett dolgoznak, sok esetben eltérõ a képzettségük, a gyakorlati felkészültségük és hátterük. Ez megköveteli, hogy tevékenységüket közös szempontok alapján koordinálják. Mindezek megkönnyítésére számos lehetõség kínálkozik, amelyek lehetõvé teszik a visszahúzó erõk csökkentését, illetve megszüntetését.

A rendelkezésre álló források hatékony felhasználása A jó és elõrelátó programtervezés elengedhetetlen követelmény. A legnagyobb kelepce, ha kiválasztunk egy megvalósítási irányvonalat vagy egy problémát, és ehhez mereven ragaszkodunk. A menedzselés könnyíti a tervezést és a gyakorlat megvalósításának rugalmas egybehangolását. A tervtanulmánynak mindig a szervezetek sokszor korlátozott forrásaira kell alapozni számításait. Közbeesõ célokat kell felállítani. Ha túl távoli határidõt jelölünk ki, úgy az a hatékony menedzselésnek nehézségeket okozhat. Ez esetben a program alacsonyabb szintû prioritások megvalósításához vezethet és az emberek improduktív munkával fogják idejüket eltölteni. A menedzsereknek feladatarányosan rövid határidõket és u.n. monitorizálási szempontokat kell felállítani, melyek segítségével ellenõrizhetõk és nyomon követhetõk a közbeesõ célok megvalósulásai. Figyelemmel kell lenni az emberek problémáira. A menedzserek soha sem értékelhetik alá a kooperációban részt vevõ közremûködök feladatait vagy a különbözõ területeken és körülmények között dolgozók törekvéseit. A közös érdekeltségû együttmûködést vezetõ személynek kezdetben idõt kell biztosítani, hogy kialakítsák azt az 98


együttmûködési közeget, amely meghatározza az együttmûködés elveit és általános szabályait a program megvalósítása érdekében. A menedzsment, fõleg a közös érdekeltségû együttmûködés megvalósításának kezdetén szigorú projektellenõrzést igényel, a felügyelet kiterjesztését és figyelmet minden ellentétre, ami az elõrehaladást és a kitûzött célok elérését hátráltatja.

A SZOCIÁLIS SZOLGÁLTATÓI HÁTTÉR (10. ábra) 99


Az egészségügyi és szociális ellátás jövõjét a menedzselt gondozás jelenti. Ennek különleges jelentõsége van a közös érdekeltségû együttmûködés hatékony megvalósításában is. Ebben az alábbi szervezetek vesznek részt: az egészségmegõrzõ szervezetek, preferált egészségügyi és szociális ellátó szervezetek, a kizárólagos vásárló és szolgáltató központok, az eset- és projektmenedzsment. Szempontok, amelyek a menedzselt gondozást leginkább alakítani fogják: Az ellátó, illetve szolgáltatói rendszerbe való bekerülés folyamatos növekedése. Vagyis egy adott közösségen belül az elõre megfinanszírozott gondozási jóléti program, amely lehetõvé teszi az igénybevevõknek, hogy bekerüljenek ebbe a rendszerbe. A menedzselt gondozás a lakosság egyre szélesebb rétegeit kell, hogy magába foglalja. A szerzõdéses gondozás. A gondozás e szervezett formája egyaránt vonatkozik az állami és a magánszektor költségvetésbõl ellátott betegeire. A magántulajdonosi szerep. Itt fõleg a jövõben mindinkább elõtérbe kerülõ egészségbiztosítási pénztárak, magán biztosítók fognak fontos szerepet játszani. A magánszféra szolgáltatói tevékenységének szabályozása. Beleértve a szolgáltatók ellenõrzését a felhasználók részérõl. A minõség és költség. A szolgáltatók versenyképességének biztosítása, amely azonban nem mehet a minõség rovására. A menedzselt ellátás lényege a gondozás folyamatossága, amely a progresszív orvostudomány és társadalomtudomány vívmányainak kombinációja, és legfõbb célja a fekvõbeteg-intézeti ellátás igényeinek csökkentése, fõleg az idõs lakosságot illetõen. Más szóval, gyökeresen át kell, hogy alakuljon az intézetre orientált, és túl centralizált ellátási rendszer a közösségre alapozott integrált jóléti ellátás rendszerére. Utóbbi a szolgáltatások egész sorát kell, hogy felölelje. Összefoglalva: a hatékony közös munka elsõsorban a szolgáltatók jól szervezett együttmûködésétõl és az érdekeltek közremûködésétõl függ. A rendszer és módszer kialakítása fontos ugyan, de önmagában még nem elégséges Megvalósításához az alábbiakra is súlyt kell fektetni: a menedzseri szemlélet, elkötelezettség, 100


az egymástól eltérõ szervezettséget és színvonalat mutató szolgáltatások összehangolása, célok és értékek meghatározása, a nyelvhasználat és szakmai fogalmak tisztázása, átláthatóság és elszámoltathatóság, a rendszeres együttmûködési kultúra kialakítása, megosztott elkötelezettség, megosztott feladatok, a megfelelõ ember alkalmazása a megfelelõ szinten, a legmegfelelõbb szervezet alkalmazása a megfelelõ idõben, a sürgõsségre, empátiára és az egyenlõ esélyeket biztosító válaszadásra való reagálás, a kreatív megoldások támogatása és tervezett kockázatvállalás. Semmi sem helyettesítheti azonban a bizalmat és megértést a közremûködõ szervezetek és egyének között. Csak ezen az úton lehet valódi partneri kapcsolatokat kialakítani. A menedzselt gondozás és az esetmenedzsment egymással össze nem keverhetõ fogalom. A menedzselt gondozás elsõsorban a költségek visszaszorításának és a hatékonyság fokozásának programja, míg az esetmenedzsment a gondozás és a szolgáltatások nyújtásának folyamata. Az esetmenedzsment egy olyan együttmûködésen alapuló folyamat, amely felméri, tervezi, megvalósítja, koordinálja, ellenõrzi és értékeli a kiválasztott lehetõségeket és szolgáltatásokat, amelyek felmerülnek egy személy egészségi és szociális szükségleteinek kielégítésénél. Felhasználja a kommunikáció és a rendelkezésre álló források lehetõségeit a minõségi és költség hatékony kimenetel érdekében. Az esetmenedzsment nem egy epizódszerû vagy csak egy alkalomra leszûkített tevékenység, hanem az ellátás, ill. szolgáltatás teljes folyamatát öleli fel, mind közösségi, mind kistérségi szinten, és egy folyamatos koordinálást biztosít az egyén és a közösség szükségleteinek kielégítéséhez. A 11. ábra mutatja be a gondozási menedzsment egyes szintjeit.

101


A GONDOZÁSI MNEDZSMENT FOLYAMATAINAK EGYES SZINTJEI (11. ábra) 102


Mit jelent a gondozási menedzsment a gyakorlatban? Tájékoztatja a leendõ felhasználókat és gondozókat, hogy a felmérés során feltárt szükségleteiknek kielégítésére, melyik szolgáltató vállalta hivatalosan és felelõsséggel a gondozást, ill. ellátást, és milyen mértékben tud támogatást nyújtani a jelenleg hozzáférhetõ szolgáltatások igénybevételével. Ha egy újonnan jelentkezõ kliensnek többre van szüksége, mint csupán információra vagy tanácsra problémája megoldásához, elsõ lépésként a felmerülõ szükségletek természetétõl függõen egy szakember felméri az egyén és a gondozó szükségleteit, és egyben tisztázza, milyen erõforrások és szakmai feltételek szükségesek az eset megoldásához úgy, hogy szem elõtt tartja a felmerült összes szükségletet. Végül a felmérés dönti el, hogy milyen és hány szakemberre, ill. szervezet bevonására van szükség. Ezután eldönti, hogy kiket, milyen szolgáltatásokat, milyen mértékben kell bevonni az eset ellátásához, a tervezett kimenetel (autcome) érdekében. A szükségletfelmérés alapján fogja az esetmenedzser a gondozási tervjavaslatát elkészíteni. A következõ lépésben mérlegelni kell, hogy a rendelkezésre álló állami, vagy közösségi erõforrások közül melyek azok, amelyek leginkább alkalmasak az eset ellátásához. Az esetmenedzser mérlegeli, hogy a rendelkezésre álló állami, önkéntes, privát vagy közösségi erõforrások közül melyek azok, amelyek leginkább megfelelnek az egyén hatékony és költségkímélõ ellátásához, majd a szakemberek bevonásával kidolgozza a végleges gondozási tervet, majd kiválasztják a megfelelõ gondozási csomagot. A gondozási terv megvalósítása a szükséges anyagi és egyéb források biztosítására is kiterjed. Magában foglal egy sor megállapodást, ill. szerzõdést a különbözõ szolgáltatókkal, amelyben a szükséges szolgáltatás típusát és minõségét rögzítik. A megállapodás rögzíti a szolgáltatók között a szoros szakmai együttmûködést is. A szakemberek intézkedési felelõssége ezen a szinten különbözõ lehet, attól függõen, hogy melyik költségvetési szerv vagy hatóság delegálta az eset megoldásához. Mivel a gondozási körülmények és a kliens állapota változik, a gondozási terv megvalósulását folyamatosan felül kell vizsgálni, és ahol szükséges, változtatásokat kell eszközölni, mind a szolgáltatások nyújtásában, mind a szolgáltatók és gondozók támogatásában. Csak így lehet hatékony és pénzkímélõ kimenetelt elérni. Elõre meghatározott idõközökben szükséges a gondozási terv szabályszerû ellenõrzése a felhasználók, gondozók és a szolgáltatást nyújtók bevonásával. Elsõsorban azért, hogy megbizonyosodjanak, hogy a szolgáltatások továbbra is összhangban 103


vannak-e a szükségletekkel, másodsorban, hogy értékeljék a szolgáltatásokat és megvizsgálják, hogy mennyire szolgálják a gondozási terv folyamatos megvalósulását.

AZ INTEGRÁLT JÓLÉTI ELLÁTÁS MANAGEMENTJE (12. ábra) 104


Az elmondottak egyértelmûen világítanak rá az integrált helyi jóléti rendszerek multidiszciplináris, a különbözõ szolgáltatókat és szektorokat egyesítõ partneri együttmûködési rendszerére. A rendszer egyes területeit, a különbözõ feladatait és azok összefüggéseit szemlélve elég nagy rendszerrel állunk szemben ahhoz, hogy végül is egy átfogó integrált jóléti rendszerrõl beszéljünk. Egy ilyen program gyakorlati megvalósítása, fõleg kistérségi szinten, teszi szükségessé a program menedzsment szemléletû szervezését, amely legmagasabb szinten koordinálja a különbözõ programok egy idõben és egyszerre történõ megvalósítását. A 13. ábra szemlélteti a program menedzsment feladatát.

A HATÉKONY EGYÜTTMÛKÖDÉSI PROGRAM MENEDZSMENTJE (13. ábra) 105


Mit értünk szükségletek alatt? Mivel a gondozási menedzsment tevékenysége elõször a szükségletekkel és nem a szolgáltatásokkal foglalkozik szükséges, hogy minden szervezet és szakember azonos fogalmat alkosson arról, hogy mit jelent az a szó, hogy szükséglet. A kifejezés egy komplex fogalom, és különbözõ módon lehet elemezni. E helyen a kifejezést röviden úgy értelmezzük, mint az egyén elvárásait, amelyek lehetõvé teszik számára, hogy elérhesse, fenntarthassa, illetve visszaállíthassa egészségét, szociális függetlenségét és biztonságát, valamint életminõségének elfogadható szintjét. A szükséglet egy dinamikusan változó fogalom, meghatározása idõrõl idõre változhat az alábbiak szerint: az állami törvényhozás változásaival, a helyi politikai irányzat változásával, a helyi erõforrások hozzáférhetõségével, a helyi kereslet, kínálat illetve igények alakulásával. Mindezek alapján a szükséglet relatív fogalom, mindig helyi szinten, a közösségi gondozás keretei között határozzák meg. Ezek a körülmények józan körültekintést követelnek meg a szakemberektõl és a szolgáltatóktól a források és szükségletek felmérése során. A szükséglet egyébként sokrétû fogalom is. Közösségi szinten legalább hat kategóriája van. Mindegyik valamely szükséglet felmérési területére terjed ki: személyi vagy szociális gondozásra, egészségügyi és szociális ellátásra, lakásügy lakásviszonyokra, pénzügyekre, oktatásra, foglalkoztatásra és szabadidõ-elfoglaltságra, szállításra és úthálózatra. A szükséglet azonban személyes fogalom is. Nincs két ember, akik egyformán nyilatkozna szükségleteirõl.

Szükségletfelmérés A szükségletfelmérést számos külsõ tényezõ befolyásolhatja. Lehetséges például, hogy azok az egyedek, akik jobban szocializáltak, sokkal korrektebb, ill. ésszerûbb válaszokat 106


fognak adni a szükségletfelmérés során, a szolgáltatások mennyiségét és minõségét illetõen. Másrészt, nagyon nehéz helyzetbe kerül az a szociális munkás, vagy esetmenedzser, aki egy mindennel elégedetlen, vagy elesett személy véleményét szeretné megtudni. A szolgáltatások sokszínûsége, választhatósága településrõl településre, vagy régióról régióra változhat. Ha az esetmenedzser vagy szociális munkás rosszul méri fel kliensei szükségleteit, úgy ez a többi rászorultat is hátrányos helyzetbe hozhatja. A nem megfelelõ felmérés, következménye leginkább abban fog jelentkezni, hogy nem, vagy nem megfelelõ mértékben kapják meg a szükséges szolgáltatásokat, és felesleges kiadásokhoz vezet. Az alacsony szintû szakmai beavatkozás pedig az összes beteg érdekeit sérti és hátrányosan befolyásolja az ellátás színvonalát, és az ellátásra szoruló egyének közérzetét. Mindez arra utal, hogy kellõ képzettséggel és információkkal rendelkezzen a menedzser és azt a kliens érdekében legjobb tudása szerint használja. Fontos, hogy ismerje a felmérés célját, a lebonyolítás szakmai és technikai követelményeit. A lakossági (nem egyedi) felméréssel kapcsolatos kérdések: Milyen mértékben van szükség az adott közösség jóléti rendszerének átalakítására? Milyen a szociális-jóléti helyzet. Milyen szignifikáns különbségek vannak az egyes célcsoportok és a különbözõ települések jóléti állapota (színvonala) között. Mutatkozik-e valamilyen lényeges összefüggés a lakosság szociális körülményei és földrajzi elhelyezkedése illetve jellege között? Van-e valamilyen összefüggés a foglalkozás, a kor, a jövedelem, az iskolázottság, a táplálkozási szokások, és a lakosság egészségügyi, szociális és lakáshelyzete között? Milyen változók, vagy kombinációk segítségével lehet legjobban meghatározni az adott település jóléti állapotát, a lakosság életkörülményeit? Miképpen lehet a lakosság életminõségét, életfeltételeit javítani? Milyen céldimenziók tartoznak a felméréshez? A szociális kohézió, vagyis a társadalmi tõke és a szociális integráció kulcsfontosságú követelménye. Az ide tartozó kérdések (céldimenziók) újabban egyre inkább kiterjednek az egészségügyi és a szociális biztonságot befolyásoló tényezõk feltárására, összefüggéseinek vizsgálatára. A szociális kohézió vizsgálatának indikátorait a 14. ábra szemlélteti. 107


A TÁRSADALMI TÕKE INDIKÁTORAI (14. ábra) 108


A szociális kohézió célterületéhez az alábbiak tartoznak: 1. Az életkörülmények javításának mutatói. Ez a célterület az egyén megfigyelhetõ életkörülményeire irányul, mint például a munkafeltételekre, az egészségi állapotra és az életszínvonalra. 2. A szubjektív (személyi) jólét növelése. Azok az indikátorok, amelyek ehhez a célterülethez tartoznak, arra vonatkoznak, hogy miképpen észleli és értékeli a lakosság a valós élet körülményeit. Ide tartozik például a megelégedettség és a boldogság mutatók. 3. Az egyenlõtlenségek, a különbözõségek és a szociális kirekesztõdés csökkentése. Ez a terület a jólét egyenlõtlen megoszlásának szempontjaira utal a társadalomban. Így például a regionális különbségekre, a nõk és férfiak, illetve egyes csoportok egyenjogúságára. 4. A szociális kapcsolatok és kötelékek erõsítése. A szociális kohéziónak ez a dimenziója a közösségen belüli társadalmi kapcsolatokra vonatkozik, illetve arra, hogy mit értünk szociális tõke alatt. A félhivatalos, azaz informális hálózatok létezése, a társulások és szervezetek, valamint a jól mûködõ társadalmi intézetek mind részei ennek a fogalomnak. A szociális kohézió stratégiája és az életminõség Az elmúlt évek kutatásai egyre inkább megerõsítették, hogy a szociális kohézió a demokratikus közösségi élet alapvetõ feltétele. A megosztott vagy egymással tartósan konfrontáló társadalmak (közösségek) nem csak igazságtalanok, de hosszabb távon képtelenek biztosítani a társadalom stabilitását. A legfontosabb kihívások: Hogyan elõzhetõ meg egy kétpólusú társadalom kialakulása, amelyet egy jómódú, gazdag kisebbség és egy marginalizálódó többség alkot? Hogyan lehet hatékonyan felszámolni a szegénység gyökereit és harcolni a szociális kirekesztõdés ellen? Hogyan lehet csökkenteni a munkanélküliség elfogadhatatlan magas arányát egy globalizálódó rendszerben? Hogyan növelhetjük a közszolgáltatások minõségét, és miképpen biztosítsuk, hogy a közösség minden tagja számára hozzáférhetõk legyenek? Miképpen érhetõ el és tartható fenn a szociális biztonság elfogadható szintje akkor, amikor számos külsõ nyomás és behatás újból mind inkább szükségessé teszi, hogy visszatérjünk a tradicionális fogalmainkhoz, értékeinkhez? 109


Hogyan alakítható ki a szolidaritásnak egy új formája és a közös felelõsség vállalás egy adott közösségben, amelyet az egyének önzése, az anyagi javak felhalmozása és az egyéni önmegvalósításra való törekvés jellemez? Hogyan válaszoljunk a családi élet megváltozott mintáira és azoknak a gyermekekre gyakorolt hatásaira?

A Tanácsadó és Koordinációs Testület felállítása A Tanácsadó és Koordináló Testület (TKT) a helyi jóléti rendszer kialakításában együttmûködõ állami (önkormányzati) és civil, illetve önkéntes szervezetek közös tanácsadó, döntést elõkésztõ, stratégiai tervezõ, koordináló és irányító szerve. Önálló jogi személy, írásban rögzített szervezeti és mûködési szabályzata van. A szervezeti felépítése és mûködése az érvényben lévõ jogszabályokat és törvényes elõírásokat tekinti mérvadónak. Saját költségvetéssel nem rendelkezik. Közigazgatási vagy államigazgatási feladatokat nem lát el. Mûködését a helyi önkormányzat képviselõtestülete hagyja jóvá. A testületben a közös érdekeltségû együttmûködésben résztvevõ, illetve meghívott szervezetek képviselõi foglalnak helyet. A Testület állandó irányító tagjainak létszáma a település vagy kistérség lakónépességétõl függõen maximum 11 fõ, munkájuk és közremûködésük után anyagi ellenszolgáltatásban nem részesülnek. A Testület albizottságokat állíthat fel. A Testület munkájához szolgáltatókat, szakembereket, adminisztrátorokat és más személyeket vonhat be az állami, a civil, illetve az önkéntes szektorból. A Testület által felállított munkabizottságok részt vesznek az adott település vagy kistérség jövõképének, jóléti rendszerének hosszú távú (stratégiai) tervének kidolgozásában, a prioritási sorrend felállításában, a lakosság alapvetõ szükségletei felmérésének irányításában, az önkormányzatok gondozási tervének és szolgáltatási koncepciójának gyakorlati kidolgozásában. Elõsegíti a szolgáltatók partneri együttmûködését részt vesz az állami és civil szervezetek és szolgáltatók tevékenységének koordinálásában és ellenõrzésében. Nyomon követi a szolgáltatásokhoz való hozzáférhetõség esélyegyenlõségét. Informálja a helyi lakosságot a rendelkezésre álló egészségügyi és szociális szolgáltatásokról és azok igénybevételének lehetõségeirõl. A testület egyben a lakosság jóléti ellátásának érdekképviselete. Folyamatosan térképezze fel a helyi igényeket és szükségleteket. Mûködjön közre, és tegyen ajánlásokat az Önkormányzat jóléti kiadásait és bevételeit elõirányozó éves költségvetés elkészítéséhez, valamint a közös vásárlások, fejlesztések és beruházások eldöntéséhez. Kidolgozza a jóléti program megvalósításához szükséges teljesítmény 110


indikátorokat. Kidolgozza és specifikálja a szolgáltatások szakmai követelményeit, valamint a minõségbiztosítás és ellenõrzés rendszerét. Szorgalmazza az eset menedzsment felállítását és az infokommunikációs hálózat kialakítását. A testület fogadóképes a különbözõ lakossági javaslatok és elképzelések mérlegelésére és megvitatására. A már elért eredményekre építve, újabb módszerek bevezetésére a szolgáltatások minõségi fejlesztésére tesz javaslatokat, Tájékoztatja a lakosságot a fejlesztések várható eredményeirõl. Feladatai: Lakossági fórumok szervezése. Egy hatékony, sokoldalú helyi stratégiai tervezõcsoport felállítása. Módszerek kidolgozása az egészségügyi és szociális ellátó hálózat összehangolására. A szolgáltatások tervezésénél és kidolgozásánál a hangsúlyt azokra a szolgáltatásokra alapozza, amelyek a lakosság életkörülményeit és életminõségét javítják. A közös munka különbözõ területeinek lehatárolása, a partneri együttmûködést hátráltató tényezõinek elhárítása. Szempontok és szakmapolitikai irányzatok kidolgozása a jóléti rendszer kialakításához. Stratégiák, és irányzatok kidolgozása a célok megvalósításához. Az üzleti ügyek átlátható és érdekeknek megfelelõ irányítása.

111

A programban elõforduló fontosabb fogalmak

A kötetben elõforduló fontosabb fogalmak Életminõség a szociális, egészségügyi, gazdasági és környezeti hatások összjátékának illetve kölcsönhatásának gyümölcse, amely meghatározza az emberek és az egész társadalom fejlõdését. Fizikai életesély. Ez alatt azt értjük, hogy az egyes társadalmi csoportoknak milyen eltérõ (statisztikai) esélyeik vannak arra, hogy bizonyos életkort megéljenek, hogy kevés szenvedéssel, minél egészségesebben éljék meg ezt a kort. Helyi erõforrás alatt minden olyan adottságot értünk, amelyre a közösség egésze, vagy egyes tagjai támaszkodhatnak szükségleteik mind teljesebb kielégítését célzó tevékenységük során. Kirekesztés nem csak a szegények megfosztása az anyagi javaktól, hanem a képtelenség, hogy gyakorolják szociális, kulturális és politikai jogaikat, mint állampolgárok. Közösség alatt mindig egy földrajzi vagy közigazgatási egységet (település, kistérség stb.) vagy az emberek olyan közösségét értjük, ahol közösek az életkörülmények, gazdasági, szociális és kulturális érdeklõdés, ill. érdekek. Partnerség alatt egy önkéntes együttmûködést értünk két vagy több szervezet között egy közösen elhatározott cél megvalósítása érdekében. Szociális integráció. Nem más, mint a széles körben megosztott társadalmi tapasztalatok és a közösségben való aktív részvétel lehetõsége, A mindenki számára elérhetõ egyenrangúság és életlehetõségek biztosítása, valamint a jólét alapvetõ szolgáltatásainak minden polgár számára való hozzáférhetõsége. Szociális kirekesztés. Nem más, mint az elidegenedés és eltávolodás a társadalomtól. A kirekesztés a közösség tagjának, illetve tagjainak megakadályozása, akár idõlegesen is, hogy részt vegyenek a társadalmi kapcsolatokban és a közösség építésében, fejlõdésében. Szubszidiaritás: Lényegében a hatáskörök decentralizációját jelenti. Magába foglalja a decentralizáló ésszerû mértékét és az együttmûködés fõ alapelveit. Jelenti továbbá, hogy az embereket, embercsoportokat be kell vonni a rájuk vonatkozó döntésekbe. A döntések pedig lehetõleg azon a szinten történjenek, ahol a problémák jelentkeznek.

112

A programban elõforduló fontosabb fogalmak

Társadalmi életesély. Azt fejezi ki, hogy milyen lehetõsége van az egyes csoportok tagjainak arra, hogy valóságosan, ne kényszerbõl, szabadon válasszanak maguknak sorsot. Társadalmi tõke. Nem más, mint a közösség láthatatlan összetartó ereje, jellemzõ tulajdonságai a társadalmi szerkezet, a közösségi hálózat, a normák, a kölcsönösség valamint a bizalom mértéke, amelyek együttesen segítik elõ az együttmûködést és az összhang kialakítását a közös jó és elõnyök megvalósításához.

113

Felhasznált irodalom

Felhasznált irodalom About Community Planning. National Association of Planning Council, Dallas, Texas, USA, 2000 Anderson R.: Citizen involvement in partnership for urban regeneration. Workshop on Innovations in Urban Governance, Oslo, 1999 Bódi F.: Lokális, kistérségi és regionális együttmûködés és érdekérvényesítés a településpolitikában, A Falu, XIV. 1324, 1999 Bodor A.: A falu megismerése. Magyar Társaság Falukutató Intézete, Budapest, 1934 Buxton B.: Social Planning and Communities Along the Information Highwav. Interactivity, 1 (1), 85. 1994 Care Management and Assessment. Practionerss Guide and Managers Guide, Department of Health Social Services Inspectorate and Scotish Office Social Work Services Group, London, 1991 Caring for People.: Community Care in the next decade and beyond. Her Mayestys Stacionary Office, London, 1990 Deakin N.: Towards accountable government, Charter88/Independent 1991 Consultational Convention, The Manchester Papers, The Library. 20010820. Edwards Ph.: Community care in health and social services divided responsibilities. Public and Social Policy, p. 10. 1997 G. Fekete É.: A siker titkai a kistérségi fejlesztésben. A FALU, XV, 2000, 2, 59 Fukuyama F.: A nagy szétbomlás. Európa Könyvkiadó, 2000 F.Geddes M.: Tackling social exclusion in the european union? The limits to the new orthodoxy of local partnership. International Journal of Urban and Regional research. Vol.: 24 (2), 782, 2000. Gostick Ch: From Joint Commissioning to Effective Partnerships. CCMP, Vol. 5, issue 6, p. 193. Pavilon Publishing (Brighton) Ltd. 1977 Hardy B., Young R., Wistow G.: Dimensions of choice in the assessment and care management process: the view older people, carers and care managers, Health and Social Care in the Community, 7 (6), 483, 1999 Hegyesi G.: Integrációs modellek és a non profit szektor. Esély, Vol. 2, No. 3, 410, Budapest, 1990

114


Kereszty Éva.: Közigazgatási-fejlesztési füzetek. 1. Helyi önállóság ás önkormányzati feladatok. 4. Helyi önkormányzati KNOW-HOW program IIII. fejezet 5398. oldal MEH Közigazgatás és Területpolitikai Államtitkárság, Budapest 2000 Kongstvedt P.R. The Managed Health Care Handbook. An Aspen Publication. Aspen Publishers Inc. Gaithersburg. Maryland,. 1996 Kóródi J.: A magyar falvak megújulásának stratégiája. TESTÜLETI STATISZTIKA 7.(44), No-2,, 107124, 2004 Lévai K.Progress trough partnership. Social Innovation Foundation, Budapest, 1999 McDonagh.: A Partnership Approach to Regeneration, Making Belfast Work, Belfast, 1995 Mackintosh M.: Partnership: Issues of Policy and Negotiation. Local Economy, Vol. 7(3), 210224, 1992 Magyarország Fejlesztési Terve 20042006. Stratégia, Bhudapest, 2002 Magyarországi SAPRI Koordinációs Iroda. A magyar SAPRI kutatások fõbb megállapításai. Budapest, 2000 Medinfo. www.Medinfo.hu/new3/eucsat/nepegugy/eupubhealthv4.htm Myrtle R. C., Kathleen H. Wilber: Designing service delivery systems: Lessons from the development of community-based systems of care for the elderly. Public Administration Review, Vol. 54, p. 245. 1994 Neumark T. A magyarországi romák egészségügyi helyzete. In: Kirekesztõdés vagy Integrálódás. Szerk. Béres Csaba, Debreceni Egyetem, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2002 Neumark T. Integrált helyi jóléti rendszerek. Debreceni Egyetem, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2003 Neumark T. Szociálpedagógia és szociális tervezés. In: Interdiszciplináris Pedagógia és Tudás Társadalom. A II. Kiss Árpád Emlékkonferencia Elõadásai. Szerk. Kiss Endre. Kiss Árpád Archivum Könyvtára, Debreceni Egyetem Neveléstudományi Tanszék, Debrecen, 2001 Neumark T.: A jóléti modellváltás gyakorlati lépései. www.INCO.hu/INCO-2/tudás, 2000 Neumark T. és Béres Cs.: Helyi jóléti rendszerek és az idõskorúak szükségletfelmérése. A FALU. XVII. évf. 2. szám. 2002 Neumark T.: Közösségi gondozás közös érdekeltségû együttmûködése. www.INCO.hu/INCO-3/tudás, 2000

115


Neumark T.: Lokalitás és jóléti modellváltás. In: A Tudás Társadalma. Szerk.: Elek A., Juhász J., Kiss E., Varga Cs. Stratégiai Kutató Int. Nemzeti Ifjúságkut. Int., Ipargazdasági Kutató és Tanácsadó Kft. Budapest, 2002 Papócsi L és Takács J.: A megtiport falu. CET Gomdolat könyvek, Belvárosi Kiadó, Budapest, 2001 Partnership in Action. The NHS Executive, London, Crown Copyright, 1999 Practical Guidance on Joint Commissioning for project leaders. Department of Health, London, Crown copyright, 1995 Putman R.D.: Bowling Alone: Amwricass Declining Social Capital. Journal of Democracy, 6:1, 6578, 1995 Russel C., Coile Jr.: The New Medicine. Aspen Publishers, Inc. Gaithersburg, Maryland, 1990

Megjelent a MeH EUKF kiadásában Budapest, 2005

NEUMARK TAMÁS HELYI JÓLÉTI RENDSZEREK KÖZÖS ÉRDEKELTSÉGÛ PARTNERI EGYÜTTMÛKÖDÉSE

Recommend Documents