Nemzetközi gazdasági mediációs eljárások ismertetése az IP jog területén

ALTERNATÍV VITARENDEZÉS MAGYARORSZÁGON KONFERENCIA

Nemzetközi gazdasági mediációs eljárások ismertetése az IP jog területén

ÖSSZEFOGLALÁS Az infokommunikációs platformon az egyik legnagyobb kihívást a szellemi alkotások, a szakzsargonban csak IP-nak (értsd: Intellectual Property) becézett termékek és művek feletti jogok és igények érvényesítése jelenti. A jog maga ugyanakkor a technológiai fejlődéssel együtt járó tempót egyszerűen nem tudja felvenni. A probléma több rétegű. Egyrészt, egy infokommunikációs ”találmány” a kutatás-fejlesztési invesztációk, ötletmegosztások miatt nem egy feltalálóhoz kötődnek másrészt, a honosságuk szerinti IP jogokkal kapcsolatos nemzeti szabályozások igencsak eltérőek. A gyakorlatban a helyzetek sokszínsége miatt még a nemzetközi egyezmények sem adnak egyértelmű értelmezést a határon átnyúló jogesetek kapcsán. Az IP jog területén felmerülő jogvitákban az igények jobb megértése érdekében ismertetésre szorul, hogy bár a plágium terminológiájával inkább a szerzői jogban találkozhatunk, mégis azt gondoljuk, hogy az iparjogvédelem, üzleti titkok, megoldások (know-how) területén is a jogosult oldalán hasonló megéléssel jár egy alkotás jogtalan felhasználása, másolása. A szituációk szenzitivitásának érzékeltetése érdekében értelmezésként adnánk azt a terminológiához (plagizálás, bitorlás), hogy ezalatt a más művének, találmányának elorozását értjük. A plágium szó a latin plagiare-ből ered. A legenda szerint egy római költő ezt a szót használta saját esetének elpanaszolása során, amikor valaki művét helyette elszavalta és azért pénzt kapott. A plagiare jelentése: gyerekrablás. Mi, akik az IP jog világában dolgozunk magunk is az tapasztaljuk, hogy ehhez a jogterülethez kapcsolódó jog/igényérvényesítés légkörében egy, a polgári jogban egyébként nem igen tapasztalt, teljesen más jellegű, más minőségű kár és az iránti megtérítési igény kísért. A feltalálók, szerzők tulajdonuk jogtalan elsajátítását, használatát az esetek túlnyomó többségében nagyobb érzelmi intenzitással élik meg. Az ”enyém” szó alatt más érzékelhető. Akinek füle, szeme van rá, maga is tapasztalhatja, hogy a mű/találmány elvesztésének megélése inkább hasonlít egy személy elvesztéséhez, mint egy tárgy elkallódásához, aminek a visszaszerzése iránti olthatatlan vágyat a jogosultak teljesen érthető zsigeri ingere hajtja. Célunk az, hogy hangot adjunk annak a halmozottan összetett kérdésnek, kérésnek, amely egyedisége miatt nem csak a jogtól várja a fel- és megoldást. Az alábbiakban bemutatjuk a jelenlegi jogszabályi közeget és annak néha teljesen súlytalan voltát nem csak gazdasági értelemben. Némi rálátást adunk az olvasónak egyik ügyünk ismertetése kapcsán az IP területére jellemző piaci sajátosságokra és kitérünk a perekkel kapcsolatos kollektív tudatban élő általunk tapasztalt szociális berögződésekre is. Az ábrákkal szemléltetni és színesíteni szándékoztuk munkánk közegét és jelentőségé. A peres és gazdasági mediációs eljárásokat összehasonlító táblázatot pedig a teljesség igénye nélkül a jobb megértés végett készítettük.

1 / 6 | >>

Dr. Sütő Ágota Ügyvédi Iroda Attorney and counselors at law

Székhely: 1068 Budapest, Benczúr u. 41. B lph. 1. em. 3. Telefon: +36 (1) 999 4265 • E-mail: [email protected] • Web: www.drsairoda.hu

ALAPVETÉSEK Ma már közhelynek számít az innováció ránk mért felvillanyozó jelentősége, világokat előttünk szélesen és néha kendőzetlenül megnyitó hatása. Azt mondják, hogy bár az agyunk felfogó képessége az infokommunikációs piacon megjelenő eszközök használata során az iramot tartja ugyan, a feldolgozási képességünk minden készségünk ellenére is igencsak kullog utánunk. Mindeközben azon, hogy a technológiai fejlődést a jog sem képes ”le-, és felkövetni” már meg sem lepődünk. Vállrántással veszünk tudomást minderről ismételgetve gyakorló jogászokként a jól megszokott mondatot: ”majd a joggyakorlat kialakítja”. A szellemi tulajdonok világában egy-egy (jog) kérdés eldöntésére nyitva álló idő, ahogy mondani szokás komoly pénz. A jog kérdések mögött meghúzódó tárgyak, szellemi termékek sorsa, értékük megőrzésének igénye, az invesztációk megtérülésének jól felfogott érdekei mögött néha egy kisebb állam éves költségvetésével felérő kiadások, elmaradt hasznok is sorakozhatnak. És ha nem lenne elég az, hogy a jogellenes felhasználások, a bitorlások utáni jogos igények érvényesítésének folyamata még mindig csak a jogosultak pénztárcáját húzza, mikro- és/vagy makrogazdasági hatásuk igencsak torzítják a tisztességes versenyt nem csak a gyártók, hanem az államok közötti piacon is. (Lásd: 1. ábra alatt) A felhasználóknak pedig bár rendelkezésére áll nemzetközi, közösségi és nemzeti jogi keret, annak gyakorlati értelmezésére pedig bírói gyakorlat, az üzleti szereplők kezébe mégsem képesek megoldást adni. Az esetek jelentős százalékában ugyanis, hogy ha a jog tudna is elméletben iránymutatásul szolgálni, a normák természetes és paradox módon egyébként biztonságot nyújtó dogmatikus keretei a gazdasági, üzleti érdekekre, természettudományi (pl.: műszaki, informatikai) feltételekre, esetleges emóciók szintjén értékelhető igényekre nem képes, nem tud és meglehet nem is akar válaszolni. Ha csak abban gondolunk bele, hogy a szellemi termékeket szabályozó nemzetközi multi- és bilaterális szerződések néha még arra sem adnak egyértelmű válaszokat, hogy melyik állam joga az irányadó nem csoda, hogy bár a felek minden igyekezetükkel próbálkoznak kikötni - ha van arra lehetőségük, egyáltalán kapcsolat közöttük – bármely állam bíróságának eljárását és valamely nemzeti jog alkalmazhatóságát: a kógens rendelkezések, a szerződésen kívüli kötelmi viszonyok miatt egy-egy bírósági eljárásban főszabály szerint még az is felülíródhat, amit egyik fél sem kívánna (beleértve néha magát a bírót is). Felvetésünk igazolására ismertetnénk például azt, hogy a szerzői művek esetén alkalmazandó 1886-os, utoljára 1967-ben felülvizsgált 183 szerződő államot tömörítő Berni Uniós Egyezmény, vagy a szabadkereskedelmi társulást szorgalmazó 1995-ben létrejött WIPO (World Trade Organization) tagsággal együtt járó ugyancsak 1995-ös TRIPS Egyezmény (amelyekhez ráadásul nemzeti jogukkal való összeférhetetlenségük miatt sem az USA, sem Oroszország nem csatlakozott) a szerződő államok vonatkozásában a szerződésen kívüli kötelmi viszonyok (így például a jogellenes felhasználások esetén járó károkozás, vagy a jogalap nélkül beszedett jogdíjak tekintetében) a lex loci protectionis elvét rendelik alkalmazni. Az elven túl azonban teljesen érthetetlenül az Egyezmények annak az államnak a jogát is kikötik amelyre/ ahol (idézzük: where for which) a védelmet igénylik. Így például teljesen elismert lehet a nemzetközi jog által az a faramuci helyzet, hogy ha egy ausztrál szerző művét Magyarországon jogellenesen (például írásbeli szerződés híján, az felhasználási engedély kereteit túllépve, licencia díj megfizetése nélkül) használják, a magyar bíróság (károkozás helye) asztalára kerül úgy, hogy a magyar bíró kénytelen részben, vagy egészben a szerző jogát, vagyis az ausztrál szerzői jogra vonatkozó normákat, esetjogot alkalmazni.

2 / 6 | >>



És bár uniós tényállás esetén a Róma II. rendelet szabályai lesznek az irányadóak, annak alkalmazása ugyanúgy vezethet unión kívüli ország jogához, elég csak belegondolunk az online adta lehetőségekbe (Például a TANÁCS 93/83/EGK Műhold Irányelve kimondja, hogy a sugárzás származási országának jogát kell alkalmazni az adott esetek elbírálására). Az online környezet pedig magával hozza azt is, hogy a felhasználási szerződések “klikkeléssel” történő elfogadása esetén a Róma I. rendelet szabályai bár kisegítenek, de az internet korlátlan területre történő közzététele miatt korántsem biztos, hogy nem csak a tagállami jogok alkalmazásának szükségessége merül fel. Nehézség látszik abban is, hogy bár az közösség igyekszik leginkább irányelvek mentén szabályozni, harmonizálni a tagállamok jogát az IP piacon, az implementáció egy sor nehézségbe ütközik (lásd: 2. Ábra alatt.). Az eltérő fogalmi értelmezés, tagállami logikai levezetések miatt sem egyértelműek az esetek megítélése. Példa erre az is, hogy az előzetes döntéshozatali eljárások során is születnek kis idő különbséggel homlokegyenest más értelmezések az irányelvek értelmezése és alkalmazásuk kapcsán, amelyek ugyancsak káoszt teremtenek egy egyébként is bitorlásnak teret engedő hemzsegő piacon. (Például a nyilvánossághoz való közvetítés esetében a jogdíjak beszedhetősége tekintetében míg az Európai Unió Bírósága (EUB) a SCF c. Marco Del Corso ügyben a fogorvos rendelőjében relaxációs célú audiovizuális művek lejátszása tekintetében úgy határozott, hogy fizetnie nem kell, hasonló tényállás mellett a Reha Training v. Gema ügyben a jogdíj megfizetését kifejezetten előírta.) Itthon az infokommunikációs jog világában, különösen az IP jog területén ténykedő jogászok maguk is tapasztalják, hogy a speciális, ágazati normák ismerete koránt sem elég ügyeik viteléhez. Szerteágazóbb és ugyanakkor komoly és alapos tudást követel meg tőlük ez a jogág. Több jog területre is kihat munkájuk, néha kezelhetetlen mennyiségű információ folyamatos kutatását jelenti, ügyeiket érintően egyéb szakterületeket is kénytelenek behatóan megismerni. A peres, nem peres eljárásoknak a vitele is speciális tudást igényel részükről, igaz egyre inkább nagyobb is tapasztalatunk szerint a szakmai összetartás, a konzultálási lehetőség az SZTNH, a bíróságok és privát szféra között horizontálisan és vertikálisan is biztosított. Az alább bemutatott nemzetközi jogeset kapcsán több, mint három év alatt négy különböző ajkú nemzetközi jogász csapat sem tudott klasszikus értelemben eredményt elérni. Ez idő alatt az eljárásra felkérhető bíróság joghatósága és az alkalmazandó jog tekintetében sem tudtak egyező véleményre jutni. Az ügyet gazdasági mediációban való kezelésre 2015 februárjában vettük fel, pénzügyileg is realizáltan húsz hónappal később, 2016 szeptemberében zártuk le. Az eljárással felmerülő költségek a postázási és telekommunikációs költségekre, hivatali díjakra terjedtek ki. Számításaink szerint az összköltség a kölcsönösen elfogadott szakértők kapcsán felmerülő szakértési díjak cca.

30%-a volt egy esetleges peres eljárásban várhatóakhoz képest. Időben – esetleges fellebbezési eljárással is számolva – a jog általi megengedhetőség mellett és a szabad megállapodási feltételeknek köszönhetően az eljárás cca. 4-8 évvel rövidítette meg a folyamatot. Nem utolsó sorban pedig hangsúlyozandó az is, hogy valamennyi fél megelégedésére szolgáló egyezség jött létre a felek között. Munkánk az USA és Japán tengelyen, Európán átívelően a feleknek nemzetközi szinten tudott megoldást nyújtani 202 szabadalommal közel fele annyi védjeggyel 54 országra kiterjedő (jog)kérdésükben. Külön üdvözöltük azt, hogy az egyébként látszólag szemben álló felek egymás érdekeinek és értékeinek megértését követően elismerésre találtak mind két oldalon. Ennek köszönhetően pedig egy - számunkra is újszerűnek ható – együttműködés gondolata jelent meg a horizonton.

3 / 6 | >>



A JOGESET BEMUTATÁSA Az IP piac működésre jellemző, hogy az egész világon a különböző audiovizuális fogyasztói elektronikai eszközöket (navigáció, Mp3 lejátszó, rádió, hordozható televízió, táblagép, etc.) gyártók és forgalmazók főszabály szerint nem állnak kapcsolatban a műszaki termékek működését biztosító és megalapozó találmányok szabadalmi jogosultjaival. Az igazat megvallva - így zárt körben - az esetek többségében azt sem tudják igazán, hogy a gyártásra kért termékük valakinek a jogát sértik-e, nem hogy ki azoknak a jogosultja. A jogosultak jogait általánosságban szabadalmi képviselők, jogkezelők érvényesítik a világpiacon. A szabadalmi jogosultak még az igen jelentős invesztációk és erőfeszítések árán sem tudják igazán káraikat, jogdíjaikat érvényesíteni. Épp ezért preferálják - az általában jogkezelők gondozásában megrendezésre kerülő – rangos, világméretű termékbemutató konferenciák, kiállítások szervezését. A konferenciáknak, kiállításoknak nyílt célja, hogy a jogkezelők a szabadalmakkal esetlegesen érintett gyártókat, importőröket, forgalmazókat, kereskedőket megismerjék, őket közvetetten a jogkövető magatartásra ösztönözzék. A mérleg másik serpenyőjét azonban nyomja egy másik igény, ha úgy tetszik igazság is. Bár több nyelven is találhatóak figyelmeztető írások az interneten, szaklapokban a ”szabadalmi trollokról”, hogy a nyelv ismeretének hiánya, vagy a rendezvényeken, kiállításokon való részvételben látott piaci lehetőség az, ami miatt mégis több száz károsult van a piacon, talány. Az érem másik oldalát tehát, a jogtalanul beszedett jogdíjak visszaszerzésének különös és kezelhetetlen problémája adja, amely általában a kis- és középvállatoknak okoz szerte a világon igen komoly fejtörést. Egyes jogkezelők ugyanis, - ahogy ők fogalmaznak - egyfajta elégtételt vesznek a ”rendszeren” és annak ellenére beszednek jogdíjakat, hogy maguk is tisztában vannak azzal: nem feltétlenül az fizeti meg a végén az egyébként kétségtelenül járó jogdíjakat, aki valójában arra jogszerűen nem is lehetne kötelezhető. 2011. február havában a gazdasági mediációt kezdeményező (fél), aki lassan két évtizede elsőként a közép-kelet európai piacon Kínában gyártat audiovizuális fogyasztói hordozható elektronikai ”okos” eszközöket úgy döntött, hogy részt kíván venni az információs technológiai piac legjelentősebb kereskedelmi kiállításán. A fent ismertetett piaci sajátosságról akkor még mit sem tudott. Felvette hát a kapcsolatot a rendezvény szervezőjével, aki az ügyben mint később kiderült, az érintett szabadalmi jogosultak jogkezelője is volt egyben. A jogkezelő a fél jelentkezését a kiállításra örömmel fogadta, mellékesen tájékoztatatta a feltételekről, nevezetesen, hogy a kiállításon való részvételre akkor van lehetősége a félnek, ha egy egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot aláír. Az irat annak aláírásától számított egy hónapon belül a felet licencia szerződés (hasznosítási szerződést) megkötésére kötelezte, amelynek tárgya az egyénként általa gyártott audiovizuális eszközökben használt szabadalmak és azokkal kapcsolatos védjegyek felhasználására vonatkozott. A későbbi licencia szerződést egyáltalán nem ismerve a fél a kiállításon való részvétel érdekében teljesen jóhiszeműen a nyilatkozatot aláírta, fel sem merült benne, hogy megkérdezze a későbbi, általa kötelezően aláírandó licencia-szerződés egyáltalán milyen szabadalmakra, védjegyekre terjed ki. A jogkezelő feltételként azt is kikötötte, hogy fizesse ki részére a kiállítás részvételi díján felül egy forintba átszámítva közel 15 milliós nagyságrendű összeget, amely majd később lehívható letétként szolgálhat a licencia-szerződés teljesítésére.

A kiállításon a fél ezt követően részt vett, ott a jogkezelő át is nyújtotta számára a licencia programok általános feltételeit, ebben már megnevezte az érintett szabadalmak tulajdonosait, a szabadalmak lajstrom számait. A jogkezelő kérte a féltől a kiállításon való személyes találkozásuk alakalmával a szervezetére vonatkozó ábráját is, melyen fel kellett tüntetnie a hozzá kapcsolódó anyavállalatokat, leányvállalatokat, kérte a fél teljes üzletvitelére vonatkozó kimutatását is. A kiállítás után a fél a jogkezelő kéréseit teljes körűen, valamennyi kérésére kiterjedően teljesítette. Ennek ellenére a jogkezelő egyre több olyan kimutatást kért tőle, amelyek tartalma már túlmutatott a felhasználáson, és mindinkább a fél üzleti tevékenységére, működésére, partnereire, üzleti titkaira irányult. A jogkezelő az ígért licencia szerződéstervezeteket a fél többszöri kérése ellenére sem küldte meg, végül csak jóval a kifizetések után cca. másfél évvel később bocsátotta rendelkezésre. Ekkor derült ki az a fél számára, hogy a jogkezelő által egyedileg meghatározott szerződéskötési feltételeket – amelyeken változtatni nem kívánt - majdhogynem lehetetlen teljesíteni, olyan kötelezettséget kellett volna vállalnia ugyanis, amelyek szerint a jogkezelő a fél valamennyi eladása felett szinte teljes kontrollt gyakorolhatott volna, komoly szankciók mellett. A szerződés megkötését a fél így érthető módon megtagadta és kérte, hogy számoljanak el az előre befizetett ”deposit”-tal. Fel merült a félben az is, hogy vajon volt-e egyáltalán képviseleti joga a jogkezelőnek, mert arról meg sem győződött mielőtt a ”deposit”-ot kiutalta volna részére. A jogkezelő képviseleti jogosultságát csak saját belső szervezeti szabályzatával tudta igazolni, az ”deposit” összegének visszatérítésétől pedig teljességgel elzárkózott. A mediációs eljárást kezdeményező fél több jogi képviselőt is megkeresett az ügyével. Tudomásunk szerint a jogkezelő is igyekezett a kérdést a jog szemszögéből is tüzetesebben megvizsgálni. Az egyeztető tárgyalások a közel három év alatt sorra kudarcba fulladtak. A jogkezelő kizárólag a tartományi jog alkalmazhatóságát volt hajlandó elfogadni. A licencia szerződés végül aláírásra nem került a felek által és az összeggel sem számoltak el. Irodánk az ügyet 2015. februárjában vette fel ügyei sorába. Megbízásunk a gazdasági mediációs eljárás lefolytatására terjedt ki. Az iratok áttanulmányozását követően vitán felül állt - pusztán a lajstrom kivonatokra alapítva – az a tény, hogy a jogkezelő jogalap nélkül gazdagodott a fél által a kiállítás részvételi díja felett megfizetett összeg (”deposit”) erejéig. És bár az ügy ügyvédi és üzleti titok védelme miatt a jogeset megoldását ismertetni nem tudjuk, az alábbi táblázatban összefoglaltuk a jellemző módszertani különbségeket a két (peres és gazdasági mediációs) eljárásra vonatkozóan a külön - külön ismertetést adó sajátosságokat is részben bemutatva.

4 / 6 | >>



MÓDSZERTAN BEMUTATÁSA Peres eljárásnak Jellemző szemlélete

Múlt- és probléma orientált szemléletű, elsősorban a ”felelőst” kutató és nem kifejezetten megoldást kereső eljárás az esetek többségében a felek értelmezése szerint. A külön érdekek hangsúlyosak. Főszabály szerint a történtek utólagos rekonstruálása, a múltban elszenvedett károk igazolása és azok érvényesíthetősége a cél mindkét fél oldalán. Nem tud figyelemmel lenni a bíróság arra, hogy a múlt rekonstruálása a feleket szubjektíve és kollektíve is frusztrálja. A bíróság feladata a jogkérdés, leginkább mint probléma analizálása és abból egy megállapítás kimondása, majd egy marasztalásra való kötelezés. A felek szemben állnak egymással, ha az egyik fél nyitott is a megállapodásra a másik fél elutasíthatja, a felek csak közös akarattal szabadulhatnak az eljárás alól. Képviselőkként a fél szubjektív előadásán alapulva érdekeit képviseljük főszabály szerint. Az eljárás főszabály szerint még részleges pernyertesség/ veszteség esetén is a ”vagy nyer”- ”vagy veszít” elvén működik. A tárgyalások a hallgatóság előtt főszabály szerint nyíltak, a jogvita tárgyához nem tartozó kérdések köre zártabb. A tárgyalások során a felek meghallgatására egymás jelenlétében kerül sor, ami különösen az IP területén bizonyos kérdések tisztázása jelentős gazdasági érdekek védelme miatt el kell maradjon (újdonság rontás). Jelmondata: “Ezt tetted velem!”

Gazdasági mediációs eljárásnak Jövő orientált szemléletű, együttműködési lehetőségeket, közös érdekeket és azok megvalósításához szükséges jogszerű megoldást kereső eljárás. A közös érdekek hangsúlyosak. A felek múltat idéző elbeszélése főszabály szerint a mediátor munkájához szükséges mértékben kerülnek fókuszba. Az eltérések vita tárgyát nem képezik általában, csak ha a cél eléréséhez feltétlenül szükségesek. Így a feleket a felesleges frusztrációknak nem tesszük ki. Az egyik cél az eljárás kezdeti szakaszában a ”kiváncsiság” felébresztése, az egymás felé nyitott kommunikáció megteremtése. A történeti tényállás elemek annyiban bírnak relevanciával, amennyiben azok igazolhatóak és szükségesek a közös érdekek mentén, mindkét fél egyedi és közös céljának megvalósítása érdekében. Ezen utóbbit tekintjük a folyamat eredményének és egyben céljának is, ezért mondjuk azt, hogy az ügy megoldása és nem a felek, érveléseik egymással szemben állítása a cél. A felek eljárásban való részvétele mindvégig önkéntes, viszont a mediátor szigorú keretek között tartja az ügyet és a feleket is. Az egymásnak ellentmondó érdekek tekintetében a felek közös felkérése alapján a mediátor és a felkért szakértők is az ”is-is” vagyis ”nyer-nyer” elvén olyan megoldást dolgoznak ki, amely egyrészt saját igényeikre szabottak, másrészt a jog által megengedett feltételek mellett meg is tudnak valósulni. A károk beépítésre, beszámolásra kerülnek a felek üzleti megállapodása szerint (ezek a jövőben általában teljesítendőek). A tárgyalások a hallgatóság előtt zártak, üzleti és ügyvédi titkot is képezhetnek. A jogvita tárgyához nem tartozó kérdések köre nyitott, a felek határozzák meg, hogy mely kérdések tisztázását tartják relevánsnak. A tárgyalások során a felek meghallgatására az üzleti titkok védelme miatt is külön-külön kerül sor (u.n. inga-mediáció) a gazdasági érdekek, ötletek, eljárások védelme miatt (is) a felek teljes körű és szigorú titoktartással tartoznak. Jelmondata: “Ezt tettük egymással! Ilyen helyzetben vagyunk közösen!”

Alkalmazandó anyagi és eljárásjogi szabályok

A felek döntési szabadsága alacsony. Ha a jogszabályi környezet kógens rendelkezései megengedik, a felek eltérhetnek. Az eltérés megengedhetősége azonban főszabály szerint (általában hivatalból) vizsgálandó. A vizsgálat kvázi eredménye köti nem csak a feleket, hanem az eljáró bíróságot is az ítélet meghozatala során. A jogszolgáltatás így önkéntelenül is képes felülírni még a felek közös akaratát is, amelyet a joggyakorlat úgy küszöböl ki, hogy a felek peren kívül köthetnek egyezséget, amit igényük szerint (ha a jogszabályok engedik) bírói egyezségbe is foglalhatnak. Az ideiglenes intézkedések végzések meghozását a Pp.-beli szabályok kötik. Az eljárási szabályok bürokratikus rendje és sajátossága miatt jelentős időveszteséggel járhat a kérések teljesítése. A felek jogvitájában a jogszabályok és közvetetten a gazdasági hátterek időbeli változása csak kis mértékben vehető figyelembe. Az időközbeni jogszabályi változások, megváltozott gazdasági érdekek miatt különösen hosszú szerződéses kapcsolatok estén néha nem kívánt eredménnyel járhat a szerződés megkötésekori jogszabályi rendelkezések alkalmazása.

A felek döntési szabadsága magasabb. A jogszabályi környezet valamennyi rendelkezését a felek magállapodásuk függvényében iránymutatásul használják. Maguk határozhatják meg azt is, hogy az egyes rendelkezéseket milyen súllyal értékelik, az egyes terminológiák alatt mit értenek, kijelölhetnek közös szakértőt is, így közelíthetőbbekké tudnak válni az álláspontok. Bizonyos kérdésekben eltérő nemzeti jogot is alkalmazhatnak speciálisan és generálisan is. Azok időbeli állapotától függetlenül (korábban kötött szerződés joga - a jogvita értelmezéskori időállapota megválasztható) alkalmazhatják a jogszabályokat. A végrehajthatóság érdekében határozat biztosítható peres- és/vagy nem peres eljárásban is. Az ideiglenes intézkedés feltételei rugalmasabbak, harmadik személynek, vagyonkezelőnek akár ”ki is szervezhetők”, tárgyalási alapot képezhetnek az eljárás bármely szakaszában.

Érvelések és bizonyítékok

Az eljárás jelentős részét az álláspontok normák általi igazolhatósága érdekében a terminológiák különböző értelmezése, magyarázata köti le. A bizonyítási eljárás szakasza is azok alátámasztásául szolgál. A bizonyítékok sorrendiségét, súlyát nem a felek, hanem az eljáró bíró – bizonyos keretek között tartottan, de szubjektíve határozza meg. Utóbbi dönt atekintetben is, hogy mennyiben járt eredménnyel a bizonyítási eljárás és lehetősége van a bírónak arra is, hogy a bizonyítékokat az ítélet rendelkező részének megfelelően rangsorolja és értelmezze is (összeférhetetlenség, szimpátia ítéletek kérdése). A tanúk és szakértők meghallgatása a bíróságra van bízva, néha feleslegesek, de kötelezőek. A magán szakértők száma, a felkért szakértő minőségbeli munkája, eltérő álláspontja olykor felülvizsgáló szakértő kirendelését követelik meg. A szakértő a bírósági eljárásban az ügy értékelésébe kevésbé bevont, a körülmények ismerete számára csak a szakértői vélemény kiadása körében adottak. A tanúk meghallgatása és nyilatkozata az őt állító féllel való esetleges közvetett/közvetlen érdekeltsége miatt is szavahihetőségében, jóhiszeműségében kontrollálhatatlan lehet a bíróság által. A tanúzás következményeire való felhívás, a szankció kilátásba helyezése, esetleges kirovása néha teljesen súlytalan marad.

Az eljárás jelentős részét a külön és a közös érdekek feltárása, azok felekkel történő megismertetése képezi. A folyamatot a közös (jövőbeli) érdek elsődlegessége és csak másodlagosan a múltbeli károk igazolása köti le. Ugyanakkor az utóbbiak elévülésre tekintet nélkül beépülhetnek az jövőbeni egyezségbe. A bizonyítási eljárás menetére a mediátor tesz javaslatot. A bizonyítékok feltárását a felek által közösen felkért, vagy a mediátorok által javasolt szakember végzi el a felek által elfogadott tartalom mellett. A szakember feladata nem csak az értékelésre, hanem az egyezség létrejöttéhez szükséges azon kérdések megválaszolására, megoldási javaslatokra is kitér, amelyeket a szakértő lát át saját területén. Az egyes bizonyítékok súlyát és sorrendjét előre határozzák meg a felek. Azok is csak iránymutatásul és hivatkozási alapul szolgálhatnak, de nem zárják ki azt, hogy ami bizonyítás híján marad (szakértő, idő, költség-megtakarítás miatt) azt valamilyen előre meghatározott szempont alapján az értékelés körébe felvegyék. A tanú estleges meghallgatása a mediátorral való zárt megbeszélés miatt intimebb, a tényelőadás a mediátor munkáját segíti főszabály szerint a megértésben. A tanú meghallgatásának így nem kifejezetten az a célja, hogy valamelyik félnek kedvező előadása alapján annak javára billentse a mérleg nyelvét.

5 / 6 | >>



KONKLÚZIÓ Álláspontunk szerint a peres eljárások kora korántsem járt le. Ezt támasztja alá véleményünk szerint a Pp.-t módosító korszerűsítő tervezet is. Az, hogy a bíróság képes és tud is eredménnyel eljárni a felek jogkérdéseiben vitán felüli. Kétségtelen az is, hogy a komoly - néha hihetetlen erőfeszítések mellett - szakmai munkát asztalra letevő pulpituson ülő jogászok erőfeszítése nélkül mi, a versenyszférában ténykedők igencsak magányosak és elveszettek lennénk. A figyelmet azonban felhívnánk két dologra. 1. Míg a peres eljárások esetén az ítélkezés a cél és kisebb mértékben a vita rendezése, vagy a békítés a mediációs eljárásokban épp az utóbbi két igényt igyekszenek kielégíteni a mediátorok. A mediációs eljárások klasszikusan az ítélkezést nem is tehetik az eljárás részérvé annak szellemisége miatt sem. 2. Míg a zömmel családi konfliktusokat rendező mediációs eljárásokban a tanácsadás, megoldási javaslattétel, a mediátor beavatkozása a felek viszonyába, folyamatába kifejezetten nem megengedett, a gazdasági mediációs eljárások során épp a felek által ezek (tanácsadás, megoldási javaslat kidolgozása, beavatkozás) elvártak. Így – legalábbis a mi olvasatunkban - a gazdasági mediátornak közvetlenül, vagy a felek által felkért szakértő jogászok által közvetetten egy egyezség megkötése során, és annak érdekében igenis foglalkoznia kell a jogszabályi kereteknek való megfeleléssel, az eset mögötti normák értelmezésével és alkalmazásával is, melyre tekintettel egyfajta ítélkezés kérdése kétségtelenül felmerülhet. És bár tapasztalatunk szerint a gazdasági mediációs eljárások szabadabb keretek között tudnak nem csak gazdasági értelemben hathatósabb, gyorsabb és költségkímélőbb megoldásokat adni a feleknek vitájuk rendezésére, a peres eljárások szükségességét és nem csak társadalmi szinten mért fontosságát még sem derogál(hat)ják. Véleményünk szerint a peres eljárásokat ezért a gazdasági mediációs eljárások kiegészíthetik figyelemmel arra is, hogy olyan kisegítő megoldást tudnának nyújtani azokban, azokkal párhuzamosan, amelyekben a peres eljárásokban kötelezendően alkalmazandó jogszabályok - a jogalkotó, a jogalkalmazó bíróság oldalán felmerülő sajátosságok miatt is - nem tudnak és talán nem is feladatuk ilyen értelemben ”segíteni”. A gazdasági mediációs eljárás így, ha úgy tetszik meglátásunk szerint Justitia másik gyermekének is tekinthető, és ha még csak pelenkás is nagytestvére, a peres eljárás mellett ne feledjék a mondást: ”Kicsi a bors, de erős!”

SZERZŐK dr. Sütő Ágota (ügyvéd, gazdasági mediator)

Elérhetőségei: [email protected] | +36 (20) 566 0965

Jogászi pályáját az egyetem elvégzését követően a MÁTRAHOLDING Zrt.-nél kezdte. Négy piacvezető felszámoló szervezet szakjogászaként négy évig dolgozott nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő vállaltok felszámolása, reorganizációja során. IP joggal először a HERZ Szalámigyár Zrt. felszámolása és nyilvános pályázaton történő értékesítése során foglalkozott. 2012ben sikeres szakvizsgáját követően egyéni ügyvédként nyert felvételt a Budapesti Ügyvédi Kamara tagjainak sorábaJelenleg irodájának működését három gyakornok és további négy külsős megbízotti ügyvéd révén biztosítja. Az iroda által vállalt – vezetetésében gondozott – ügyek többsége több évig tartó hazai, közösségi és nemzetközi színterű projektek jogi koordinálása. Azok a szoftverfejlesztéstől, az autóipartól, az audiovizuális eszközök, gyógyászati segédeszközök nemzetközi gyártásán és kereskedelmén át az elektromérnöki alkatrész beültető gyárak felépítéséig széles spektrumot ölelnek fel. 2014 óta az Igazságügyi Minisztérium által regisztrált (praktizáló) gazdasági mediátor. Végzettségei: Pénzügyi és gazdasági elemző (KJF), jogász (PPKE-ÁJK), csődjogi (fizetésképtelenségi) szakjogász (PTE-ÁJK), gazdasági reorganizációs szakértő (PTE-ÁJK), Infokommunikációs szakjogász (PTE-ÁJK), Középfokú szerzői jogi szakértő (SZTNH), Mediátor (Magyar Pszichoanalitikusok Egyesülete – Bar Kochba Kisebbségi Mediációs Intézet), konfliktus facilitátor (CSAGYI), konfliktus megoldó tréner (Pszichológiai Felnőttképzés), EMK (Erőszakmentes Kommunikációs) tréner.

Horváth Dénes (MBA, mediátor) Elérhetőségei: [email protected] | +36 (30) 371 5253 Menedzsment tanácsadóként, valamint családi és gazdasági mediátorként családi vállalatok különleges szervezeti, gazdasági, jogi és családi vonatkozású problémáira és kihívásaira specializálódott. Menedzsment tanácsadóként szakmai gyakorlatot az A.T. Kearney-nál szerzett. Négy évig tartó jogviszonya alatt főként közép-kelet európai élelmiszer gyártó, telekommunikációs nagyvállalatok, bank- és pénzügyi intézmények szervezeti átalakításánál működött közre. Stratégiai, szervezet és folyamat menedzsmenti kérdésekben senior tanácsadóként búcsúzott a cégtől. Saját szervezet- és üzletvitel fejlesztésre szakosodott tanácsadó cégét 2013-ban alapította meg. Ma főként családi vállalatok kihívásaival foglalkozik üzleti, stratégiai, operációs, szervezetfejlesztési, innováció menedzsmenti és szellemi tulajdonvédelmi területeken. 2014 óta az Igazságügyi Minisztérium által regisztrált (praktizáló) családi és gazdasági mediátor. Végzettségei: MBA közgazdász, pénzügy szakirány (CEU (Budapest-New York), Jogi szakokleveles közgazdász (ELTE-ÁJK), Felsőfokú iparjogvédelmi szakértő (SZTNH), Közgazdász, vezetésszervezés (BGF-KKF), Közgazdász, marketing szakirány (Avans University (Hollandia), Közgazdász, nemzetközi menedzsment (Lincoln University, (Egyesült Királyság)), mediátor (CSAGYI).

6

Nemzetközi gazdasági mediációs eljárások ismertetése az IP jog területén

Recommend Documents