Nemzetközi fejlesztés és humanitárius válságok 6. Forrásnövelés, segélyhatékonyság? 7. Nemzetközi Fejlesztési Naptár 9

Európai Unió és nemzetközi fejlesztés no. 5–6. 2009. április

Emberi jogok a fejlesztésben – Szemlélet, gyakorlat itthon 3

Nemzetközi fejlesztés és humanitárius válságok 6

Nem vagy-vagy, hanem is-is – Kilátások a dohai ENSZ-csúcs után 4

Forrásnövelés, segélyhatékonyság? 7

Miég mindig élelmiszerválság? 5

Nemzetközi Fejlesztési Naptár 9

A jótékonykodástól a jogokig

fotó: Eskinder Debebe / un photo

Obama

A nemzetközi együttmûködés új ígérete?

l Csillag Gábor

A

világban véget kell vetni a szélsőséges szegénységnek, kiszolgáltatottságnak, s minden ember számára hozzáférést kell biztosítani bizonyos alapvető létfeltételekhez (élelem, ivóvíz, hajlék, stb.) nos, ezt aligha vitatja bárki is. „Segíteni kell!”. Ez bizonyos szempontból közhely. Ám a segítségnyújtás alapja eleddig meglehetősen illékony volt, s leginkább a filantrópiára és a jó szándékra épült. Ez most megváltozhat: ha és amennyiben felismerjük, a rászorulók élethelyzetének „fejlesztése” nem pusztán humánus gesztus, hanem jogi kötelezettség.

A régi paradigma A zsidó-keresztény ihletettségű bel- és külhoni jótékonykodást a 20. században felváltja a „fejlesztés” gondolatköre, ám fejlesztésen belüli (akár belföldi, akár nemzetközi) segítségnyújtás alapja még mindig egy nehezen megragadható morális norma: rendes ember segít felebarátain. Ez az egyszerű filantropizmus elkerülhetetlenül aszimmetrikus. Nem csak hatalmi és vagyoni

l frida balázs

vetülete felől nézve (hisz az nyilvánvaló), hanem a társadalom normatív rendszereit (törvények, szabályok, stb.) illetően is. A segítés, legyen az akár jótékonykodás (charity), akár segélynyújtás (aid) végzetesen egyenlőtlen (majdhogynem más „lényegű”) felek között történik, és ez az egyenlőtlenség nem csak az anyagi pozícióra vonatkozik (egyiknek van, másiknak nincs), hanem a két fél morális, szocio-kulturális státuszára is (adó-kapó).

Barack Hussein Obama valóságos show-ba illô elnöki beiktatásától világszerte új fordulatot és az elmúlt 8 évben jellemzô USA külpolitika gyökeres megváltozását várják. A remények szerint az új demokrata adminisz tráció nem csupán a globális környezetpoli tika, hanem a multilaterális együttmûködés valóságos megújulását jelentheti. De miben hozhat valóban újat a nemzetközi fejlesztés terén Obama és kormánya?

Kicsit más, de azért nem... A 20. század második felében a nemzetközi fejlesztésben is megjelent egy utilitarista haszon-számítás, mely némileg fellazította a lelkiismeretre épülő filantropikus szemlélet aszimmetrikus alapjait, mondván, hogy a fejlett világnak „megéri”, hogy javítson a fejletlenek helyzetén. Ez az utilitarista szempont lehetett pozitív (pl. ha a fejlődők elérnek egy jóléti szintet, megnő a vásárlóerejük, s ez további piaci lehetőségeket teremt a fejlett világ árui számára) vagy lehetett alapvetően ne-

A pénzügyi válságtól megtépázott Egyesült Államok még ma is szuperhatalom, amelynek külpolitikája, nemzetközi diplomáciája, gazdaság- és kereskedelempolitikája minden más kormánynál jobban befolyásolja a glóbusz fejlődését, a jelen és a jövő konfliktusainak rendezését, a nemzetközi közösség együttműködésének módját. Konkrétan mi is ad okot arra a széleskörű optimizmusra, amelyet az új elnök megválasztásával hoznak ös�szefüggésbe, szemben a leköszönt, ám nemzetközi szinten sikertelennek tekinthető Bush-adminisztrációval?

folytatás a 2. oldalon a


A jótékonykodástól a jogokig a folytatás az 1. oldalról

gatív, azaz félelem-orientált (pl. hogy ha helyben nincs biztosítva a megélhetés, akkor ez tömeges el-, illetve bevándorláshoz vezet, politikai nyugtalanságot, kiszámíthatatlan gazdasági viszonyokat szül, stb...) Nagyon leegyszerűsítve a fejlett „Északnak” érdeke a fejlődő „Dél” megsegítése. Bár sokan érvelnek amellett, hogy ez egy jelentős szemléletváltás, hiszen a kölcsönös érdek már sokkal jobban ösztönzi a „partnerség” kialakulását, mint a hagyományos jótékonykodó szerepkör, az utilitarista megközelítés egyáltalán nem lép ki a kolonializmus alapszemléletéből.

Új paradigma – fejlôdéshez való jog

„Nagyobb szabadság” „Még ha meg is választhatja vezetőit, egy AIDS-es fiatalember, aki nem tud írni-olvasni és az éhhalál szélén van, valójában nem mondható szabadnak. Hasonlóan, bár lehet, hogy épp annyit keres, amennyiből meg tud élni, egy nő, aki a hétköznapi erőszak árnyékában él és nem szólhat bele országa dolgaiba, nem mondható szabadnak.” A fenti idézet Kofi Annantól származik, aki 2005-ben „In Larger Freedom” (Nagyobb szabadságban) című ENSZ reform-jelentésben a HRBA mentén holisztikusan értelmezi az emberi jogokat. Az HRBA ugyanis a lehető legtágabban használja az emberi jogok fogalmát, melyek immáron nem csak a „klasszikus” polgár vagy szabadságjogokat (szólásszabadság, törvény előtti egyenlőség stb.) tartalmazzák, hanem a szociális jogokat (megélhetéshez, lakhatáshoz való jog) valamint a környezeti jogokat is (tiszta környezethez való jog, jövő generációk jogai, stb.) Bár a megközelítés kritikusai szerint a nem tisztán polgárjogi dimenziók, főleg az egyes államok feletti nemzetközi közegben sokkal inkább kívánságlisták, mint sem jól megragadható jogi keretek, a HRBA támogatói úgy érvelnek, hogy csakis egy holisztikus, azaz a különböző jogokat integráltan kezelő rendszer képes értelmezni olyan transznacionális kérdéseket, mint az ökológiai válság, globális szolidaritás, vagy globális egyenlőtlenség. Mivel az összetett, több dimenziós jogokban gondolkodó HRBA magát a fejlesztést is emberi

jogi ügyként kezeli, központi célja éppen ezért nem az, hogy egy külső „szolgáltatásnyújtás” által valamilyen kötött gazdasági mérőszám szerinti (pl. GDP, GNI, stb.) numerikus növekedést érjen el (ez az úgynevezett top-down, vagyis fölülről lefelé haladó megközelítés). Sokkal inkább az, hogy az érintettek részvétele mellett előmozdítsa az emberi méltósághoz szükséges anyagi és humán kapacitás növekedését (ún. participation based bottom up approach.) Ez a holisztikus, integratív megközelítés való ban megteremthet egy olyan új víziót, amelyben a fejlesztés immáron nem jótékonykodás, hanem jog. l

volumen No. 5–6. / 2009. április

fotó: marco dormino / un photo

A fenti viszonyrendszerekkel szemben egy valóban radikálisan más megközelítést képez az ú.n. HRBA [human rights-based approach] azaz a fejlesztés emberi-jogi megközelítése. A HRBA elrugaszkodási pontja az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, mely közismerten leszögezi, hogy emberhez méltó élet (dignity) a legalapvetőbb jogok egyike. A HRBA hívei szerint, ezen „egyetemes”, azaz mindenkit megillető jogból egyaránt levezethető az alapjavakhoz (élelmiszerhez, tiszta ivóvízhez) és az alapellátáshoz (alapvető egészségügyi ellátáshoz [pl. védőoltások], alapoktatáshoz, stb.) való hozzáférés joga. A méltóságteljes élet leélésének általános követelményeiként megjelenő ún. humán szükségletek tehát egyetemes jogok, amelyeket a nemzetközi közösségen belül mindenki számára garantálni kell. A HRBA logikája szerint tehát a szélsőséges szegénység, az alapjavak és alapellátások hiánya nem pusztán egy fajta gazdasági és szociális deprimáció, hanem egyben jogfosztottság is... Ennek megfelelően a HRBA újrakonstruálja a segítésviszony szereplőinek profilját. A segítséget

adók és kapók egyaránt egy immáron szimmetrikus jogi keret tagjai, ahol a polgárok „jogtulajdonosok” (rights-holders) az állam pedig, mint „elsődleges kötelesség-viselő” (primary duty-bearer) köteles garantálni az alapvető emberi jogokat.

2

HRBA linkek

1 2

HÁTTÉR

Általános Rights-based approaches http://www.unhchr.ch/development/approaches.html Frequently asked questions on a human rights based approach http://www.un.org/depts/dhl/humanrights/toc/toc9.pdf

HRBA és fejlesztés The Human Rights Based Approach to Development Cooperation http://www.hreoc.gov.au/social_justice/conference/engaging_communities/un_common_understanding_rba.pdf Applying a human rights based approach to development cooperation http://www.hurilink.org/tools/Applying_a_HR_approach_to_UNDP_Technical_Cooperation--unr_revision.pdf Brief Introduction to the human rights-based approach to development http://www.ihmisoikeusliitto.fi/julkaisut/hrbad/andreassen.pdf

3

HRBA és szegénység Human Rights-Based Approach to Poverty Reduction www.undp.org/poverty/docs/employment/HRPR.doc

Emberi jogok a fejlesztésben

Szemlélet, gyakorlat itthon Mûhelybeszélgetés a fejlesztés emberi jogi megközelítésérôl A DemNet Alapítvány „Tudj, hogy tehess!” projektjének vállalt feladatai között szerepel a nemzetközi fejlesztési trendek bemutatása, és dialógus kezdeményezése a fejlesztéspolitika helyzetéről és lehetőségeiről döntéshozókkal és szakértőkkel. Az elmúlt néhány évben felerősödtek azok a vélemények, miszerint a Millenniumi Fejlesztési Célok (MDGs) elérése nemcsak esélytelen, de elméleti korrekcióra szorul. Ehhez segítséget tud nyújtani az Egyesült Nemzetek Szervezetének különböző ügynökségei (elsősorban az Emberi Jogi Főbiztos Irodájának munkatársai) által kidolgozott emberi jogi megközelítés (HRBA – Human Rights-Based Approach), amely a nemzetközi emberi jogi sztenderdek következetes érvényesítését tűzte ki célul a fejlesztési programok teljes folyamatára vetítve, azaz a szükségletfelméréstől, a tervezésen és kivitelezésen át az értékelésig. Az emberi jogi értékek beépítése minőségi fejlődést hozhat a fejlesztési programokban, és fenntartható eredményeket a Millenniumi Fejlesztési Célok esetében. Az emberi jogok kifejezett megjelenítése megerősíti a fejlesztési programok résztvevőit, előmozdítja a fejlesztési programok kedvezményezettjeinek tevékeny, szabad és érdemi részvételét a projektek tervezé sében és kivitelezésében, a legkiszolgáltatottabb csoportok támogatására összpontosít, és tisztázza, hogy kik a felelősök a szegénység és elmaradottság tartós állapotként való rögzüléséért. A műhelybeszélgetésen, amelyre 2009 januárjában került sor, fejlesztési és emberi jogi szer-

vezetek, többek között a SINOSZ, a Terre des Hommes, az Amnesty International Magyarország, a Kurt Lewin Alapítvány, a Minority Rights Group Europe, az Anthropolis, a DemNet Alapítvány és a Non-profit Európai Jogi Központ szakértői járták körül az emberi jogi keretek alkalmazását, előnyeit, és osztották meg egymással az emberi jogi megközelítés gyakorlati tapasztalatait, az esetleges jövőbeni együttműködés lehetőségeit. Felmerült, hogy egyeztetni lehetne azoknak a szervezeteknek a vonatkozó projektjeit, akik emberi jogi neveléssel, illetve globális vagy fejlesztési neveléssel foglalkoznak, hogy koordináltan érvényesíthessék érdekeiket például az Oktatási Minisztériummal vagy más szaktárcával szemben. A résztvevők abban is egyetértettek, hogy az emberi jogi és a fejlesztési szervezetek hatékonyabb együttműködése érdekében egyeztetni fognak esetleges közös programok tervezéséről. Az emberi jogi szervezetek is növekvő mértékben fordulnak a szociális, gazdasági és kulturális jogok felé mint például az Amnesty International Magyarország, illetve az emberi jogok teljes tárházával egységesen foglalkoznak, mint például a Terre des hommes a gyermekvédelem esetében. Van olyan emberi jogi szervezet, amely kifejezetten a fejlesztéspolitika emberi jogi metszetében tevékenykedik, mint például a Minority Rights Group International. A műhelybeszélgetés a DemNet Alapítvány szándéka szerint a fejlesztési és az emberi jogi civil szektor közvetlenebb dialógusának kezdetét jelentette. l


l Jaksa Brigitta

3

Nem vagy-vagy, hanem is-is Kilátások a dohai ENSZ-csúcs után fotó: Eskinder Debebe / un photo

l Csillag Gábor

A világválság mindent visz Sokan meglehetősen vészjóslónak látják a dohai lehetőségeket, mondván, hogy a világgazdasági válság mindent „elnapol” az éghajlatváltozástól az éhezésen és szélsőséges szegénység felszámolásán át a fejlődő világ felzárkóztatásáig. Megint mások, éppen úgy érvelnek, hogy a globális válság tette, teszi láthatóvá – már-már szemet szúróvá – hogy a neoliberális funda mentalizmusra épülő gazdasági-kereskedelmi rendszer nem működik, s hogy azt alapjaiban kell újragondolni.

Vagy-vagy?


Paleszínok tiltakoznak a Gázát körülzáró kerítésnél

4

Az USA és az EU kormányai hajlandók több mint 4 ezer milliárd dollárral kisegíteni a pácban lévô pénzügyi vállalatokat – mely összeg becslések szerint 40-szer több, mint amennyit a szegénység és a klímaváltozás leküzdésére fordítanak.

Á

llam- és kormányfők, miniszterek gyűltek össze november 29. és december 2. között a régóta tervezett „Finanszírozás a fejlődésért” elnevezésű ENSZ Fejlesztési Csúcskonferencián a katari Dohában. Cél, hogy a globális pénzügyi válság közepette javaslatokat tegyenek a fejlesztések fokozásához szükséges kulcsfontosságú lépésekre. Terítéken volt a kereskedelem, a segélyek, a befektetések, az adósság-elengedés, a nemzeti források mobilizálása és egy új hatékony nemzetközi pénzügyi struktúra kialakítása is. A világ pénzügyi piacainak összeomlása és a gazdasági növekedés lassulása miatt a feladat még sürgősebbé és összetettebbé vált.

Az ENSZ fejlesztés-finanszírozásról szóló nem zetközi konferenciájának feladata volt, hogy megvizsgálja a mérföldkőnek számító észak-déli fejlesztési alapelvekről szóló, 2002-ben elfogadott Monterrey Konszenzus megállapításainak megvalósítását. A dohai találkozó a már Monterreyben is napirenden levő témákkal kapcsolatban olyan kihívásokra koncentrált, amelyek 2002 óta a korábbiaknál sokkal nagyobb jelentőségűvé váltak: így az éghajlatváltozás, az élelmezés és a mezőgazdaság kérdésköre is napirendre került. A Monterrey-konszenzus: 2002-ben a mexikói városban az ENSZ-tagállamok megerősítették a Millenniumi Fejlesztési Célok megvalósítása iránti elkötelezettségüket, és megállapodtak a szükséges felajánlás mértékében (0,7%/GNI), továbbá a segélyhatékonyság alapvető kritériumaiban. Sajnálatos módon, ezt a megállapodást a legfejlettebb világ csak esetenként tartja be, és egyes elemzők szerint a pénzügyi válságot arra használhatják, hogy tovább lazítsanak a fizetési-fegyelmen.

A nagypolitika és a globális sajtó véleményeit követve, mintha a süketek párbeszéde folyna. Az egyik narratíva szerint most minden erőfeszítéssel azon kell lenni, hogy a globális gazdaság szereplőinek helyzetét konszolidálják, s a prioritást az ehhez szükséges pénzügyi támogatások kell, hogy élvezzék. Míg a másik narratíva fel van háborodva, hogy az USA és az EU a válságban a hazárdőr magatartásuk miatt „bebillent” pénzintézetekbe önti a pénzét, s a rendszeranomá liákat hangsúlyozva sokkal többet akar alkalmi mentőcsomagoknál: az egész globális kereskedelem újragondolását. E narratíva szerint félrevezető, sőt egyenes tisztességtelen a kérdést vagy-vagy-ként tálalni. A mostani válság egy összetett rendszer látványos bomlása, ahol nem az a tét, hogy sikerül-e megmenteni néhány válságba jutott nemzetközi pénzintézetet, hanem, hogy a reálgazdaságtól teljesen elidegenedett pénzügyi spekulációt megfékezve, sikerül-e egy olyan új kereskedelmi rendszert bevezetni, mely kiegyensúlyozottabb és méltányosabb. Nem az a kérdés, hogy vagy kezeljük a nemzetközi pénzügyi krízist, vagy megbirkózunk a globális éghajlatváltozás okozta problémákkal, hogy vagy rendbe tesszük a világkereskedelmet, vagy megoldjuk a világszegénységet. Ezen problémák megoldása ugyanis kölcsönös feltételei egymásnak, és csak az egész rendszer „újragombolásával” lehet előrelépni.

Sajtónyilatkozatok szerint azonban a dohai csúcson az alapkérdéseket „elnapolták” A következő fontos találkozóra a lengyelországi Poznanban került sor, ahol egy minden eddiginél nagyobb klímakonferenciára több mint 8000 résztvevő tanácskozott, többek között azért, hogy újratárgyalják, miként finanszírozható a globális klímaváltozás elleni küzdelem, és mit tehetnek a gazdag országok e téren a szegény államokért. Egyelőre látható eredmények nélkül. l

A szomorú tények • Az amerikai kormány 152,2 milliárd dolláros mentôcsomagja egyetlen vállalat –

az AIG biztosító – számára sokkal több, mint a 90,7 milliárd dollár, amit az amerikai és az európai kormányok a múlt évben fejlesztési segélyekre költöttek.

• Az amerikai kormány tavaly mintegy 23 milliárd dollárt költött a fejlôdô országok

támogatására, ami jelentôsen elmarad a csôdbe ment Bear and Sterns befektetési banknak juttatott 29 milliárdtól.

• Washington ezen kívül 200 milliárd dollárt tett félre a Fannie Mae és Freddie Mac

jelzálogintézetek megmentésére, miközben például Haiti, a nyugati félteke legszegényebb országa segélyezésére mindössze 209 millió dollár jutott 2007-ben.

• Az amerikai és az európai kormányok több mint háromszázszor (!) annyit ígértek

oda bankjaik megmentésére, mint amennyivel a fejlôdô országokat támogatni akarják a következô években a klímaválság kezelésében – ez utóbbi célra 13 milliárd dollárt ajánlottak meg, s mint ismeretes, ezek a megajánlások általában csak kis részben teljesülnek.

• A svájci kormány 60 milliárd dollárt ajánlott meg a bajba jutott UBS befektetési

banknak, amely összeg ötszöröse annak, amit a nyugat-európai kormányok a szegény országok klímaprojektjeinek támogatására szánnak.

• Az amerikai kormány ilyen célra egy centet sem ajánlott meg; és továbbra sem

tagja a Kyoto-i egyezménynek, jóllehet 25 százalékban felel a globális széndioxidkibocsátásért. forrás: nol

Még mindig élelmiszerválság? Madrid: se elkötelezôdés, se forgatókönyv a fejlettek részérôl 2009. január legvégén tartották Madridban azt a magasszintű nemzetközi tanácskozást (High Level Meeting on Food Security and Agriculture), amelynek fókuszában a még mindig égető élelmiszerválság ügye állt. Az elmúlt 18–20 hónapot meghatározó élelmezési krízis kérdése (az alapvető élelmiszerek árának elszabadulása, a fejlődő államok élelmiszerönrendelkezésének kérdése és az agráripar strukturális problémája) habár kikerült a média érdeklődésének homlokteréből, továbbra is sújtja a fejlődő Dél alapvetően agráriumra alapozódó gazdaságait, így közvetlenül minimum 1 milliárd ember életkörülményeit. A tanácskozás a tavaly júniusi – egyöntetűen kudarcosnak értékelt – római csúcs folytatásának tekinthető (ld. korábbi cikkünket: Volumen 2008/1-2.), s célkitűzése a pénzügyi válság elmérgesedésével terhelt élelmezési és mezőgazdasági krízis kezelése volt, mégpedig egy világméretű államközi hálózat (Global Alliance for Agriculture and Food Security) és egy sürgősségi pénzalap kialakítása útján. Jellemző és alapvető gond, hogy magára az ülésre igen csekély számban invitálták meg az érintett térség (a fejlődők) képviselőit, továbbá, hogy – a hangzatos és már régóta ismert retorikai elkötelezettségen túl – nem döntöttek érdemi, számonkérhető lépésekről, nem született a probléma rendszerszintű orvoslására forgatókönyv.

Az értekezletet követően a civil szervezetek újfent csak mély csalódásuknak tudtak hangot adni, élükön a tavaly több mint 350 ezer aláírt petíciót Rómába és Ban ki-Mun ENSZ-főtitkárhoz eljuttató GCAP (Közös Fellépés a Szegénység Ellen). A nemzetközi hálózat szóvivője, Sylvia Borren nehezményezte, hogy a nyugati államok továbbra sem hoztak létre egy olyan vésztartalékot, élelmezési pénzalapot, amely a válság kiújulása esetén bevethető lenne a leginkább érintett populáció sürgősségi kisegítésére. Ezen felül a nyugati államok politikai vezetésének róják föl, hogy továbbra sem foglalkoznak érdemben a tőkepiaci és tőzsdei spekulációk szabályozásával, sem pedig az EU és az USA protekcionista agrár- és keresekedelempolitika szükséges átalakításával, amely nagymértékben hozzájárul a a fejlődővilágbeli farmerek ellehetetlenüléséhez és kiszolgáltatja a fejlődő gazdaságok élelmiszerpiacait a nyugati tőzsdék árfolyam-ingadozásainak és a nagybefektetői érdekeknek. Adelaide Sosseh, a GCAP társelnöke és az Africa Facilitation Group vezetője a legsérülékenyebb térség, a Szubszaharai Afrika mély problémáira hívta fel a figyelmet: „még a tavaly beígért pénzeket sem láttuk, így egyik napról a másikra élünk, a Millenniumi Céloktól idővel egyre távolodunk, és nem látjuk a sok nemzetközi tárgyalás eredményeit” – fogalmazott elkeseredetten. l


l Munkatársunktól

5

Nemzetközi fejlesztés és humanitárius válságok l Vidák Zsófia

Napjaink háborúinak egyre tipikusabbá váló formáját az olyan, államon belül vagy regionális szinten zajló fegyveres konfliktusok testesítik meg, amelyeket gyakran humanitárius katasztrófák kísérnek (Afganisztán, Dárfúr, Gáza vagy Kongó). Ez a tendencia maga után vonta a válságkezelési, illetve a beavatkozási elméletek és eszközök, valamint mindezeknek a hosszútávú fejlesztéshez fűződő viszonyának újragondolását. A téma körüli vita, (amelyben szakértők, politikusok, jogászok, és nem kormányzati szervezetek is résztvesznek,) a nemzetközi jog dimenziójába tartozó kérdéseket boncolgat, ám az emberi jogokra épülő korszerű fejlesztéspolitika (HRBA – Human Rights Based Approach) a humanitárius katasztrófák kezelésében is jelentős segítséget nyújthat. Tehát a probléma közös, hatékony megoldása minden nemzetközi fejlesztésben résztvevőnek, a teljes nemzetközi közösségnek érdeke…


A válságkezelés jogszerû, de „puha” útja

6

A feljesztéspolitikában viszonylag új paradigmaként megjelent HRBA a fejlesztési célok megvalósulását az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata által deklarált univerzális jogok érvényesüléséhez köti, és arra buzdít, hogy a célok végrehajtását ne valamiféle „kegyes adományként” értelmezzük, hanem motiváló tényezői a globális igazságosság megvalósítása iránti igény, illetve bizonyos jogi és morális kötelezettségek legyenek. Az így megerősített célkitűzések egyfelől a Millenniumi Fejlesztési Célok, másfelől az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalt és később nemzetközi emberi jogi egyezményekben vállalt kötelezettségekkel egyaránt alátámaszthatóak. A nemzetközi emberi jogi rendszer a humanitárius válságok idején is működik, néhány szűkítő feltétellel, de az alapvető emberi jogokat biztosítani kell a humanitárius válságokban. Ilyen jogok például az élethez, élelemhez, ivóvízhez, élhető és biztonságos környezethez, megfelelő egészségügyi ellátáshoz való jog (de az alapvető emberi jogok súlyos megsértéseként tekinthetünk az üldözésre, az elnyomásra, és a humanitárius menedékjog megtagadására is). A tárgyalt krízishelyzetekkel kapcsolatban (amelyek lehetnek természeti katasztrófa, emberi mulasztás vagy szándékos emberi tevékenység miatt kialakult, valamint strukturális válságok) a helyzet súlyosságára Kofi Annan, az ENSZ egykori főtitkára is felhívta a figyelmet: „A humanitárius egyezményeket rendszeresen semmibe veszik, polgári személyeket és segélyszervezetek alkalmazottait stratégiai célpontoknak tekintik, és gyermekek kényszerültek arra, hogy gyilkosokká váljanak… A háborúkat sokszor külső gazdasági érdekek tartják fenn, valamint egy hiperaktív és nagyrészt illegális globális fegyverkereskedelem táplálja.” A válságkezelés elsősorban az ENSZ feladata, a hatékony beavatkozáshoz azonban a nemzetközi közösség határozott, gyors és együttműködésen alapuló fellépésére volna szükség, a nemzetközi jog

Paleszínok tiltakoznak a Gázát körülzáró kerítésnél

előírásainak megfelelően. Az ENSZ reform akadozása rányomta a bélyegét a jelenben zajló válságkezelés hatékonyságára, és az ezzel foglalkozó szervezetek (az ENSZ és szervezetei, nemzetközi, regionális és civil szervezetek) tehetetlenségéhez vezetett a humanitárius krízisek megoldását illetően. A sikertelenség okának egyfelől nemzetközi jogi aspektusa van, másfelől multilaterális együttműködési problémákból fakad. A nemzetközi jog szabályai ma még az állami szuverenitás támasztotta

A válságkezelés elsősorban az ENSZ feladata, a hatékony beavatkozáshoz azonban a nemzetközi közösség határozott, gyors és együtt működésen alapuló fellépésére volna szükség. korlátok között mozognak, és ez igaz az államon belüli konfliktusokra is. Ahhoz, hogy mégis be lehessen avatkozni és megállítani olyan konfliktusokat, amelyeket az adott állam „belső ügynek” deklarál, fontos a válsághelyzetekben és fegyveres konfliktusokban releváns (az ENSZ Alapokmányára épülő) nemzetközi jogszabályok ismerete. Az ENSZ egyik fő célja a nemzetközi béke és biztonság megteremtése (és fenntartása), alapelve pedig az erőszak alkalmazásának tilalma, így háborús körülmények között is igyekszik erőszakmentesen beavatkozni. Ennek legtöbbször alkalmazott eszközei a békefenntartás,

-építés, -teremtés, vagy a humanitárius segítségnyújtás. Utóbbi célja az emberi szenvedés megelőzése és enyhítése válsághelyzetek estén, az emberiesség, az erőszakmentesség, a semlegesség és függetlenség elveinek érvényesítésével, az érintett állam szuverenitásának tiszteletben tartása mellett. A humanitárius tevékenység az elmúlt évtizedekben igazodott a globalizáció időszakának konfliktusaihoz, ami a nemzetközi segélyszervezetek szakosodását, a szakszerű segítségnyújtás megjelenését, a nemzetközi donorszervezetek gyakorlatában új segélystratégiák kialakulását eredményezte (fejlesztési együttműködés projektek, katasztrófa-prevenció, humanitárius tematikus programok). E stratégiákat ENSZ-szervezetek, az OECD és tagországai, az EU (Európai Humanitárius Segélykoordinációs Iroda, 2004-től Főigazgatóság – DG ECHO) és tagországai többé-kevésbé sikeresen alkalmazzák humanitárius segélytevékenységük folyamán. A ma még csak kialakulóban lévő (a nemzetközi fejlesztési együttműködési politikához illeszkedő) magyar humanitárius segélypolitikában új tevékenységi formák kialakítása, az állami és nem állami szervezetek aktív részvétele, a közöttük lévő koordináció hatékonyabbá tétele volna szükséges ahhoz, hogy aktívan be tudjunk kapcsolódni a nemzetközi, NATO-, OECD-, ENSZ- és EU-szintű Humanitárius Segélykoordinációs tevékenységekbe.

Humanitárius segítségnyújtás és/vagy humanitárius intervenció? A tapasztalatok szerint azonban a humanitárius segítségnyújtás (jelenlegi formájában) nem bizonyul tartósan hatékonynak: hosszú távon a segélyezettek „függővé” válhatnak tőle, és inkább csak a válság

tüneteit kezeli. Mi lehetne tehát az a beavatkozási forma, amely által elérhetővé válnak a fő célok (az emberi jogok érvényesülése, valamint a nemzetközi béke és biztonság megvalósulása), továbbá a nemzetközi jog is legitimálja? Erre a kérdésre a választ az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazásával bíró humanitárius intervenció jelentheti. Bizonyos esetekben, úgy tűnik, hogy az egyetlen megoldás az emberi jogokat lábbal tipró fegyveres erők (gyakran államok) erőszakkal való feltartóztatása lenne, ám ahhoz az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) felhatalmazása szükséges. Ilyen módon megindítható lenne egy olyan, „modern” humanitárius intervenció, amelynek keretében végrehajtható lenne a konfliktus felszámolása, humanitárius segítségnyújtás, békefenntartás és egyéb, az államot stabilizáló tevékenység. Azonban az ENSZ BT jelenlegi formájában sem képes mindig egyetértésre jutni egy intervenció célját tekintve (békefenntartókat rendel olyan konfliktus-zónákba, ahol híre sincs békének), az intervenciós alakulatok mérete a támogató államok felajánlásaitól függ, és gyakran igen szegényesen felszereltek, és az ENSZ BT képtelen a saját maga rendelte humanitárius misszió által elkövetett jogsértések megszüntetésére és kontrollálására (az elmúlt 5 évben több nagy port kavart jelentés is napvilágot látott a békefenntartók által például helyi lakosok ellen elkövetett tömeges nemi erőszakról). Az ENSZ-en belül nagy a vita ebben a kérdésben, hiszen a vétójoggal rendelkező nagyhatalmak érdekei e téren régóta ütköznek. 2000-ben a világszervezet saját reformjának szükségességéről határozott, amely során felvetődött a BT átalakítása, az alapokmány újraértelmezése, és a humanitárius

intervenció megítélésének kérdése is (jogszerűvé legitimmé nyilvánítani bizonyos feltételekkel, de BT felhatalmazás hiányában is). Növekszik azoknak a száma, akik támogatják (pl. maga Kofi Annan és utódja) az emberi jogsértések megszüntetését célzó, az eszkalációt megelőző fegyveres beavatkozás lehetőségét, azonban az erről döntő ENSZ tagországok többsége ragaszkodik az alapító tagok felfogásához. A tárgyalások zajlanak, telnek a hónapok, miközben a humanitárius katasztrófák áldozatainak száma napról napra nő.

térség talpráállítását. Ameddig ez nem valósul meg, aktívan részt kell vállalnunk a szenvedők segítésében, folytatnunk kell azt az érdekérvényesítési folyamatot, amelynek célja, hogy a mind hangsúlyosabbá váló humanitárius értékek összhangba kerüljenek egy modern, a mai körülményekhez igazodó, hatékonyan fellépni tudó nemzetközi jogrendszer kialakításával és a nemzetközi fejlesztés célrendszerével. Az utóbbi időszak súlyos konfliktusai (Dárfur, Kongó vagy legutóbb Gáza) újfent rámutatnak: meg kellene oldani az erőszakos cselekmények befejezésének kikényszerítését, milliók hazatérésének és a segélyek célba juttatásának biztosítását. A kérdés továbbra is az, hogy ki fogja mindezt véghez vinni, ha nem „mi, az emberek”… l

Összefonódhat-e az emberi jogi megközelítésû fejlesztéspolitika a humanitárius válságkezeléssel? Mit tehetünk mi, illetve a nemzetközi fejlesztésben részt vevő közösség tagjai? Érdemes elgondolkodni egy olyan struktúra kialakításán, amelyben az emberi jogi alapra helyezett fejlesztéspolitika (az emberi jogokat tiszteletben tartó szegénységcsökkentő programokkal) hosszú távú programtervezése csökkenthetné, illetve enyhíthetné a humanitárius katasztrófák számát és hatásait. Az emberi jogokat kiemelten kezelő nemzetközi fejlesztési törekvésekkel összhangban, a humanitárius intervenció kereteit modernizálva lehetne felszámolni egy humanitárius katasztrófát és segíteni az adott

Forrásnövelés, segélyhatékonyság? Magyar NEFE-tevékenység a Palesztin Hatóság területén Magyarország 2004-es EU csatlakozásával belépett a donor országok csoportjába és a Nemzetközi Fejlesztéséi Együttműködési (NEFE) politika keretei között vállalta szegényebb, fejlődő országok támogatását. Létrejötte óta, a magyar NEFE politika – néhány kelet európai és ázsiai ország valamint a Balkán egyes régiói mellett – partnerországai közé sorolja a Palesztin Hatóságot is. Kérdés azonban, hogy az eddigi magyar fejlesztések mire elegendőek és mennyire hatékonyak… A 2004-2008 közötti időszakban a Külügyminisztérium NEFE Főosztály adatai szerint 190.540.037 Ft értékben vállalt bilaterális keretek között végrehajtandó projektekre kötelezettséget a Magyar Állam a Palesztin Hatóság partnereként. Szükséges-e a további forrásnövelés? Hogy érzékelhetővé váljanak az arányok, érdemes

odafigyelni az idén március 2-án megrendezett sharm el sheikhi donorkonferencia célkitűzéseire. A néhány hete elcsitult gázai összecsapások után az újjáépítési munkálatokhoz 2,8 milliárd amerikai dollárra van szükség. Ennek az összegnek elenyésző, mindösszesen 3,5 ezreléke az elmúlt 4 évben vállalt magyar NEFE tevékenység a Palesztin Hatósággal kapcsolatban. Ez minden tekintetben kevés. Egy pozitív eleme azonban, hogy növekvő tendenciát mutat. Sajnos nincs szó egyenletes keretbővülésről, de az mindenképpen fontos, hogy míg 2004-ben 14,5 millió Ft értékben történt kötelezettségvállalás, addig 2008-ban ez az összeg 62,5 millió volt. Persze ez igazán akkor válik értékelhetővé, ha az elkövetkező években a támogatás tovább növekszik, de legalábbis negatív irányban nem

befolyásolják globális és hazai eredetű gazdasági hatások vagy épp a palesztin belpolitikai helyzet. Az OECD 2005-ös Párizsi Nyilatkozata Magyarország számára is kötelezettségeket jelent. A forrásnövelés mellett a nemzetközi fejlesztési politika másik sarokköve, hogy jelentősen fokozni kell a segélyhatékonyságot is. A segélyhatékonyság szempontjából a magyar bilaterális fejlesztési keret a Palesztin Hatóság tekintetében három nagyobb kategóriára tagozódik. Az első a palesztin diákok számára létrehozott állandó ösztöndíjak csoportja. Ezek segélyként való elszámolása kérdéses lehet, ahogy hatékonyságuk is. Optimális esetben az arra rátermett palesztin diák szerzi meg az ösztöndíjat és a megszerzett


l Bisztrai Márton


7

gítő programok rovására) egy állandó pályázati keret létrehozása a magyar és velük kapcsolatban lévő civil szervezetek számára. 2. A már elindult és bejáratott programok (pl.: betlehemi Beit Jala kórház támogatása) folytatása az átláthatóság jegyében. 3. A palesztin fiatalok számára kiírt ösztöndíjak összegének és számának növelése oly módon, hogy magyar fél nagyobb teret kapjon a diákok kiválasztásában (ugyanakkor hosszútávon a tanulmányi jellegű támogatásokat, az európai normák értelmében el kellene különíteni az ODA-költségvetéstől,

Graffiti az Izrael és West-Bank határán

2008-ban a partnerországok körének felülvizsgálatakor, a Palesztin Hatóság a középtávú országstratégia alapján kiemelten kezelendő re cipiens státuszát kapta. Annak ellenére, hogy a NEFE Főosztály határozatában támogatta, hogy 2008-ban készüljön el az „EU vonatkozó dokumentumaihoz és gyakorlatához igazodó fejlesztési szempontú országstratégia a Palesztin Hatóság esetében”, ez idáig erre még nem került sor. Erre pedig égető szükség lenne, az alábbi szempontok, a hatékonyságot és a források növelését egyaránt serkentő javaslatok figyelembevételével: 1. Forrásnöveléssel (vagy belső átcsoportosítással, akár az úgynevezett demokratizálódást előse-

lévén azok nem tekinthetők közvetlen szegénységcsökkentésnek és segélyezésnek). 4. A fejlesztésre szánt keret felhasználása, el költése a programok során lehetőség szerint a Palesztin Hatóság területén, az érintett közösségek bevonásával történjen. A fenti elvek megvalósításához tulajdonképpen minden adott: hatékonyan működő magyar külképviselet Ramallahban, tapasztalt, jó kapcsolatokkal rendelkező hazai civil szervezetek, Magyarországhoz kötődő (tanulmányait régen itt folytató) palesztin civil közösség. Kérdés azonban, hogy a jelenlegi válság miképpen befolyásolja majd a hazai NEFE-gyakorlatot… l


tudással saját társadalmát építheti majd. De, bizonyos kritikák azt sugallják, hogy néhány kivétel mellett, gyenge tanulmányi átlaggal rendelkező kormányzati szférához közeli családból jövő fiatalok érkeznek a Palesztin Nagykövetségen keresztül, majd szakértelmüket nem feltétlenül odahaza kamatoztatják. A segélyhatékonyság szempontjából a második csoportba azok a projektek sorolhatók, melyeket magyar kormányzati szervek egyedül vagy hazai civilszervezetek bevonásával valósítanak meg. Itt a legtöbb esetben humanitárius segélyezésről, gyógyszeradományokról van szó. Többek között a Magyar Máltai Szeretetszolgálat 23 millió Ft pályázati keretből és 4 millió Ft saját tőkéből valósított meg humanitárius projekteket 2007– 2008-ban. A harmadik kategóriába tartoznak az úgynevezett demokratizáló folyamatok elősegítésére fordított támogatások. A NEFE Főosztály adatai alapján ilyen költségek pl. a Palesztin Hatóság budapesti nagykövetségének támogatása, választási kapacitásépítés, palesztin diplomaták kép zése, a ramallahi kormány működési keretéhez való hozzájárulás. Ez utóbbi egy 2008-ban megvalósult projekt, mely során a magyar fél, vállalása alapján 50 millió Ft-ot fizetett be az ECTAO (European Commission Technical and Assistance Office) által vezetett PEGASE mechanizmus részére. Az ilyen jellegű fejlesztési támogatások többek között a Palesztin Hatóság, és a jelenleg kormányzó Hámász korrupciós problémái és a terrorizmusgyanús ügyletei miatt is igen kétségesek. A segélyhatékonyság egyik fő kritériuma, hogy a segítség közvetve vagy közvetlenül el-

jut-e a ténylegesen rászorulók részére. A Palesztin Hatóságon keresztül ez nem biztosított, mint ahogy az sem, hogy a demokratizáló folyamatok kellő körültekintéssel vannak-e lebonyolítva és ténylegesen hatásosak-e. Látható, hogy rendkívül fontos lenne egy országstratégia kialakítása, melyben a főbb irányelvek – szakértők, civil szervezetek és maguk a partnerek bevonásával – lefektetésre kerülnének a rendelkezésre álló keretek és egy átgondolt, hatásos támogatási rendszer figyelembevételével.

megrendelhetô: www.hand.org.hu

8

megrendelhetô: www.hand.org.hu

Nemzetközi fejlesztési kalendárium 2009 Mikor?

Mirôl?

Hol?

Ki szervezi?

Január 30.

Szakpolitikai Konferencia a magyar EU elnökségrôl

Budapest

MTA PTI, www.rajtunkasor.hu

Január 29–30.

Informal Meeting of Ministers for Development Cooperation (Fejlesztési miniszterek találkozója)

Prága

Czech EU Presidency

Január 28–31.

World Economic Forum 2009 (Gazdasági Világfórum)

Davos – Klosters

weforum.org

Február 9.

EU Sustainable Energy Week (EU Fenntartható Energia Hét)

Brüsszel

eusew.eu

Február 27.

EU Summit on Protectionism and Global Crisis (EU Csúcs a protekcionizmusról és a világválságról)

Prága

Czech EU Presidency

Február 27.

Szakpolitikai Konferencia: kutatásfejlesztés, gazdaságfejlesztés, szociális kérdések

Budapest


Február 27.

Klímaváltozás – a XXI. század kihívása

Budapest

Klímaklub

Március 3–7.

Green Energy Summit (Zöld Energia Csúcs)

Bangalore

Március 4–6.

Informal Meeting of PSC (Political and Security Committee) (Politikai és Biztonsági Egyeztetés)

Brüsszel

Március 5–6.

ICT For a Global Sustainable Future (ICT a globális fenntartható jövôrôl)

Brüsszel

Március 9–10.

Conference on the Role of NGOs in the EU Policy on Human Rights and Democracy (Az NGO-k szerepe az EU-politikában, az emberi jogok és a demokrácia kiterjesztésében)

Prága

Március 9–11.

Informal Meeting of COHOM (Working Party on Human Rights) – Emberi Jogok

Prága

EU Council

Március 10–12.

International Scientific Conference on Climate Change (Nemzetközi tudományos konferencia a klímaváltozásról)

Koppenhága

climatecongress.ku.dk

Március 11–19.

One World Festival (One World Fesztivál)

Prága

PIN

Március 16–22.

World Water Forum (Világ Víz Fórum)

Isztanbul

worldwatercouncil.org

Március 22.

World Water Day (A Víz Világnapja)

Március 25–26.

1st Euro-Africa Cooperation Forum (Az 1. Európai-Afrikai Együttmûködési Fórum)

Brüsszel

Március 27.

Szakpolitikai Konferencia: energiapolitika

Budapest


Április 2–3.

2nd European Water Conference 2009: Active Involvement in River Basin Management (2. Európai víz-konferencia 2009: a folyószabályozásról)

Brüsszel

EU

Április 6–9.

17th Joint Parliamentary Assembly ACP-EU (17. ACP–EU közös parlamenti ülés)

Prága

EU

Április 9.

Éhezés és szegénység Magyarországon

Budapest

Szövetség az Élelmiszerönrendelkezésért (Védegylet), FIAN

EU


UNESCO, UNECE

9


Nemzetközi fejlesztési kalendárium 2009

10

Mikor?

Mirôl?

Hol?

Ki szervezi?

Április 16–17.

V. Nemzetközi Klímaváltozás, Energiatudatosság, Energiahatékonyság Nemzetközi Konferencia

Szeged

Energetikai Mérnökök Egyesülete Magyar Tagozata, Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület

Április 20.

HydroEco2009

Bécs

Universitat fur Bodenkultur Wien, University of Natural Resources and Applied Life Sciences, Vienna, International Commission on Groundwater, of the International Association of Hydrological Sciences, Charles University

Április 24.

Szakpolitikai Konferencia: bôvítés és külpolitika

Budapest


Április 26–28.

Ministerial Conference „Building Migration Partnerships” (Miniszteri konferencia: migrációs partnerség kiépítése)

Prága

Május 11–12.

Meeting of the 31st COSAC (Conference of Community and European Affairs Committees of Parliaments of the EU) (Az EU Parlamentjeinek közös ülése)

Prága

Május 18–22.

34th WEDC International Conference

Addis Ababa

Water Engineering Development Centre and Ethiopean Ministry of Water Resources

Május 29.

Szakpolitikai Konferencia: mez_gazdaság, vidékfejlesztés

Budapest


Június 4.

European Parlamentarian Elections (EU Parlamenti választások)

EU

Június 5.

World Environment Day (Környezetvédelmi Világnap)

UN

Június 17.

World Day to Combat Desertification and Drought (A szárazság és sivatagosodás elleni küzdelem világnapja)

UN

Június 20.

World Refugee Day (Menekültek Világnapja)

UN

Augusztus 16–22.

World Water Week 2009 (A Víz Nemzetközi Hete)

Stockholm

unwater.org

Szeptember 25.

Szakpolitikai Konferencia

Budapest


Október 16.


Budapest


Október 16.

World Food Day (Élelmezési Világnap)

UN

Október 17.

International Day for the Eradication of Poverty (A Szegénység és a Szegénységellenes Küzdelem Világnapja)

UN

November 14.


December 1.

World AIDS Day (AIDS Világnap)

UN

December 10.

Human Rights Day (Az Emberi Jogok Világnapja)

UN

December 18.


Budapest

Budapest



a folytatás az 1. oldalról

Elsősorban Obama politikai és intellektuális előélete: két korábban publikált könyve, szenátori tevékenysége, a kampánya során hangoztatott szempontok, ígéretei és elkötelezettségei jelentenek hivatkozási alapot, továbbá több reménykeltő megnyilatkozása, beleértve beiktatási beszédét, valamint első lépéseit (pl. a guantanamói tábor azonnali felszámolását, az iraki kivonulás előkészületeit, egyes, a CIA-t és a hadsereget érintő kivizsgálások elindítását, vagy a diplomáciai közeledés beindítását a közel-keleti térségben). Nos, vessük górcső alá Obama külpolitikai mozgásterét, különös tekintettel a nemzetközi fejlesztési politikát illetően.

Obama a poszt-krízis világában Értelemszerű, hogy Obama első elnöki intézkedései és meghirdetett programjai elsősorban belpolitikai és szikáran gazdasági indíttatásúak,

amelyek fő célja az USA-ban tomboló gazdasági visszaesés, piaci és pénzügyi, termelékenységi és munkaerőpiaci válság minél gyorsabb kezelése, a negatív tendenciák megállítása és visszafordítása. Célja továbbá az – amúgy sem csekély mértékű – támogató társadalmi közhangulat megőrzése és további erősítése, ezen túlmenően a republikánus oldalról érkező, egyre erősödő kritikai hangok semlegesítése. Az entré, a válságkezelési program fogadtatása az USA-ban kedvező volt, és nemzetközi recepciója sem volt elutasító, annak ellenére, hogy bizonyos elemei (pl. a zászlóra tűzött protekcionista-patrióta gazdaságpolitika, a nagyvállalatok további konszolidációja, stb.) megosztotta a közvéleményt Európában – még az új elnök fanatikusnak tekinthető rajongótáborában is. (Természetesen a nyíltan vállalt protekcionizmusnak követői is akadnak, pl. Sarkozy és Gyurcsány személyében, ám a szabadpiaccal ellentétes érvek

hangsúlyozása miatt elutasítóinak száma sem csekély, pl. Barroso és Merkel). A fentiek miatt egyelőre Obama elnök és külügyminisztere, Clinton asszony váratnak a kristálytiszta külpolitikai elvek és szándékok meghirdetésével. A várható külpolitikai irányvonal kontúrjai még nem láthatóak. Habár Obama karaktere, intellektuális és politikai előélete bizakodásra ad okot, mégis bizonyos ellentmondásoktól terhelt (korábbi szenátori szavazatai és szónoklatai, interjúi között koránt sem fedezhető fel egyértelmű párhuzam, pl. a halálbüntetés, a terror elleni háború, a G-8-ak, a Világbank, a Valutaalap vagy az ENSZ reformja, a NAFTA – észak-amerikai szabadkereskedelmi övezet értékelése vagy éppen Latin-Amerika, benne Venezuela vagy Kuba, a Közel-Kelet, nevezetesen Izrael, Palesztina, Irán, Afganisztán és Irak ügyében). Ennek ellenére egyelőre a többség töretlenül hisz benne, hogy külpolitikájában valóban történelmi léptékű

„változást” fog hozni és visszaállítja Amerika és a Fehér Ház sokak szerint elveszített presztizsét a világban, ahogyan erre elvileg egész kampánya predesztinálja. Egyesek (különösen republikánus oldalról) „puhának” tartják, mások „homályosnak” titulálják, a többség azonban „dialóguson alapulónak” nevezi az új kabinet kibontakozás előtt álló kül- és biztonságpolitikai stratégiáját. A remény a korábbi Clinton/Gore-vonalra inkább emlékeztető liberális internacionalista hagyomány újraélesztésében, a „multilaterális” karakter megerősítésében, az ENSZ megkerülhetetlen szerepének visszaállításában, illetve a többi nemzetközi intézmény újraértékelésében, az emberi jogok, a fenntarthatóság és a globális igazságosság elsőbbségi kezelésében áll. Ez nagyobb felelősségvállalást, a korábbi ígéretek betartását, több egyeztetést, párbeszédet, konszenzuskeresést, ezen felül konkrét lépéseket

Az új elnök beiktatási beszédében, legutóbb pedig a kongresszusban – habár kissé homályosan és szónoki fordulatokkal spékelve – megismételte, megerősítette elkötelezettségét a szegénység és általában a globalizáció igazságtalan mechanizmusai elleni küzdelem felé. igényel, ugyanakkor valószínűleg hasonló mértékben emelt szintű felelősséget és elvárást jelent majd más államok és régiók (különösen a „szövetségesek”, a NATO-tagok, a G-8-ak és a G-20-ak vagy az EU) felé is.

Obama és a Millenniumi Fejlesztési Célok Az elemzők higgadtságra intenek és rámutatnak: az USA külpolitikája tradicionálisan hangsúlyt fektet a „folytonosságra”, így drámai fordulat értelemszerűen nem várható. A fejlesztés terén azonban – ebben mindenki egyetért – radikális változásra volna szükség, hiszen az elmúlt 6–8 évben az amerikai ODA 0,2%-on stagnál, amely abszolút értelemben is az egyik leggyatrább teljesítmény, pláne a világ vezető szuperhatalmától. Obama kristálytiszta ígéreteket tett, így a fordulatot illető várakozást többször alátámasztotta. Kumi Naidoo (a GCAP társelnöke) úgy fogalmazott a tavalyi év legvégén: „ha Obama valóban betartja választási ígéretét és valóban megduplázza a fejlesztési támogatásokat, az az elmúlt 30 év legkomolyabb lépése lenne a szegénység felszámolásában.” Az új elnök beiktatási beszédében, legutóbb pedig a kongresszusban – habár kissé homályosan és szónoki fordulatokkal spékelve – megismételte, megerősítette elkötelezettségét a szegénység és általában a globalizáció igazságtalan mechanizmusai elleni küzdelem felé. 2009. február 24-én így szólt a kongresszusban: „megmutatjuk a világnak, hogy a felelősség új korszaka köszöntött be. Tudjuk, hogy Amerika nem tud egymagában harcolni a század súlyos problémáival, de a világ sem tudja kezelni azokat Amerika nélkül.” A gondok – köztük a szegénység – kezelésére „Amerika a régi szövetségeket megerősíti, és új szövetségeket fog kötni, a nemzeti energia összes elemét felhasználja.” Majd így folytatta: „a történelem keresztútján állunk, az összes ember, az összes nemzet tekintete ránk szegeződik: várják, hogy mit teszünk, arra várnak, hogy vezető szerepet vállaljunk.” A jelenlegi elnök több személyes szálon is kötődik a fejlesztés ügyéhez: afrikai származása, dél-kelet-ázsiai gyermekkora, illetve édesanyjának a fejlesztési ágazatban végzett munkája mind arra sarkallja, hogy komolyan vegye a szegénység, a fenntarthatóság és a felelősség kérdéseit. 2004 és 2008 között megszámlálhatatlan


Obama


11

Obama a folytatás a 11. oldalról

alkalommal tett említést beszédeiben az ENSZ 2000-ben megfogalmazott fejlesztési céljairól, és a demokraták egyik legeltökéltebb támogatója és vezérszónoka volt az „MDG Bill”-re vonatkozó beterjesztés (International Cooperation to Meet the Millennium Development Goals Act) szenátusi vitájában, továbbá kiállt a legszegényebb országok adósságelengedéséért 2005-ben. Leghíresebb és legtöbbet idézett mondatában arról beszélt (2007ben), hogy elnöksége idején a Millenniumi Célok „Amerika Céljaivá” válnak, hiszen „a 21. századi haladás a félelemtől és nélkülözéstől mentes életet kell, hogy jelentse”, miután

„nem támogathatjuk a korgó gyomor globalizációját” Konkrét ígéreteit tekintve Obama programja magában foglalja a megerősített szándékot a napi egy dollárból élők számának 2012-ig történő megfelezése iránt (a 0,7 százalékos GNP-arányos ODAhozzájárulás fedezetének előteremtését akár egyfajta „különadó” bevezetése útján is), ezen belül az USA nemzetközi fejlesztési támogatásainak megduplázását ígérte (25-ről 50 milliárd dollárra, nagyrészt a USAID-en keresztül), további évi 10 milliárd dollárt az oktatási rendszer kiépítésére a fejlődő világban (az „Education for All” törvény elfogadásán keresztül), évi 1 milliárd dollárt a malária, a TBC, az AIDS és más fertőzések elle-

ni küzdelemre, valamint megemelt költségvetési hozzájárulást a nemzetközi támogatási alapokhoz (pl. Global Education Fund). Obama és Biden nyilatkozataiban határozottan támogatják a civil társadalom fokozott részvételét a szegénység és éhínség elleni küzdelemben, továbbá a segélyhatékonyságot előtérbe helyező, teljesen átszervezett és koherens nemzeti fejlesztési stratégia kidolgozását (ismeretes, hogy az USA ODA-je 0,2%, ezzel jelenleg 17. helyen áll a legfejlettebb 22 donor állam fejlesztési rangsorában). Obama támogatásáról biztosítja a Global Poverty Act megszavazását, amely a fenti célkitűzések számára átfogó törvényi környezetet biztosítana, továbbá a German Marshall Fund’s Transatlantic Task Force on Development kezdeményezését, amely az európai és amerikai fejlesztési erőfeszítések harmonizációját serkentené.

A szavakon túl ott a realitás? A várakozás felfokozott. Azonban a gazdasági válsággal mélyen átitatott reálpolitika könnyen keresztül húzhatja sokak reményét a történelmi léptékű szegénységellenes politika és a várt MDGbarát amerikai fordulatot illetően. A két akut háborús konfliktus, az elképesztő belgazdasági és pénzügyi deficit, a valutaárfolyamok kiszámíthatatlan mozgása, a növekvő munkanélküliség, az óriáscégek (pl. az autóipar) fizetésképtelensége,

az instabil olajár stb. – egyszóval: A Válság – feltehetőleg még hosszú időre leköti az új elnök figyelmét. A jelek szerint a beiktatást követően megmaradt a hangzatos „igazságosztó” és lelkesítő elnöki retorika, ugyanakkor a jelenleg zajló, a 2010-es évre vonatkozó kormányzati költségvetési vitában a korábbi ígéretek sajnos elsikkadhatnak, legalábbis „felpuhulhatnak”. A kiszivárgott tervek szerint az elnök előterjesztésében „csupán” 4,5 milliárd dollárral növelné a nemzetközi és külpolitikai ügyekre fordítható összegeket, azonban jelenleg nem világos, hogy a főszámokból mennyi jut majd konkrét nemzetközi fejlesztési és humanitárius segélyezési programokra. A civil szervezetek (különösen az amerikai GCAP, a ONE kampány: www.one.org) és szakértői csoportok erőteljes lobbit fejtenek ki azért, hogy a kabinet tartsa magát választási ígéreteihez és valóban megduplázza fejlesztési kereteket, de legalábbis 4 milliárd dollár jusson tisztán szegénységcsökkentő programokra. A következő időszak ebből a szempontból vízválasztó lesz, hiszen április első heteiben már részletekbe menő számokat és új, saját előterjesztéseket várnak el Obamától és kormányától. A krízis-uralta világban óriási jelentősége lenne, ha az USA elnöke leszámolna a nyugati hipokrízis jól ismert gyakorlatával, ha tetteivel hű maradna nyilatkozataihoz és eltökéltsége legalábbis megközelítené szónoki magaslatait… l

VOLUMEN – Európai Unió és nemzetközi fejlesztés 2. évfolyam 1–2. szám (5–6. szám), 2009. április Felelôs szerkesztô: Frida Balázs Munkatársak: Csillag Gábor, Erôs Barbara, Miháltz Réka Kiadja: Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány Felelôs kiadó: Pálvölgyi Péter – megbízott igazgató Layout: Bóna Toma Partnerek: Globalance – www.globalance.hu, People in Need (PIN) Csehország, Slovak Nongovernmental Development Organizations Platform (PMVRO) Szlovákia, Partners for Democratic Change (PDCS) Szlovákia, Polish Humanitarian Organisation Foundation (PHO) Lengyelország, Nemzetközi Humanitárius és Fejlesztési Civil Szövetség (HAND Szövetség) Magyarország, European Journalism Center (EJC) HU ISSN 2060-0593

A kiadványt az Európai Unió EuropeAid programja támogatja

A kiadvány tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió állásfoglalását.

Kiadja: Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány

Nemzetközi fejlesztés és humanitárius válságok 6. Forrásnövelés, segélyhatékonyság? 7. Nemzetközi Fejlesztési Naptár 9

Recommend Documents