NEMZETI MŰVÉSZET. ÍRTA ÉS A MAROSVÁSÁRHELYI KEMÉNY ZSIGMOND-TÁRSASÁG ÜLÉSÉN I9i0. JANUÁR Í6-ÁN FELOLVASTA: KÓS KÁROLY

NEMZETI MŰVÉSZET. ÍRTA ÉS A MAROSVÁSÁRHELYI KEMÉNY ZSIGMOND-TÁRSASÁG ÜLÉSÉN I9i0. JANUÁR Í6-ÁN FELOLVASTA: KÓS KÁROLY. Kicsiny és szegény nemzet vagyunk mi magyarok. H o g y mégis megmaradtunk, sőt Nemzeti megszaporodtunk ezen a földön, azt talán leginkább kultúránknak, nemzetünk kultur- «nüvészet. képességének köszönhetjük. T u d t u n k nemcsak javakat elélni, de tudtunk javakat produkálni. Javakat, amelyek megállották, helyüket a világversenyben. Gazdasági és kulturális értékeket. És tessék elhinni, ezek a termelt és nemzetünk által forgalomba hozott javak sokkalta jobb fegyvereink voltak a múltban minden ellenségünk ellenében, mint öldöklő szerszámaink. í g y éltünk ezer évig itt, sőt ha Atillától számítjuk magunkat, másfélezer esztendeig, így érkeztünk el a X I X . század közepéig. A X I X . század az egész világ számára óriási változásokat hozott. A francia forradalom öntudatra ébreszti a tömegeket: a n é p e t , mely addig a népvándorlás óta öntudat nélkül, mintegy álomban aludt át sok nehéz századot. A gazdasági fellendülés, a gyáripar, a közlekedés fejlődése, egyáltalában a gyakorlati tudományok fejlődése egy félszázad alatt nagyobb társadalmi átalakítást végzett, mint eddig Í000 esztendő. És megszületik a szocializmus. A mult század harcai, bármi néven nevezzük is őket, tulajdonképpen mind a tömegek harca a kiváltságosok ellen. Csudálatosnak látszik azonban az, hogy ugyancsak a mult században születik meg a n e m z e t i e s z m e , talán helyesebben mondva a f a j i e s z m e . Pedig ez természetes ; mert amint a tömegek öntudatra ébredtek, amint úgy ahogy érvényesült az emberi egyenlőség eszméje, azonnal fel kellett ébrednie a faji öntudatnak is abban az alakban, amint azelőtt soha. Fel kellett ébrednie éppen abban az időben, amidőn a közlekedés olcsóvá és gyorssá tétele által az országok, tehát nemzetek, közötti közlekedés annyira megkönnyebbedett. A tömeges vándorlás el is kezdődik mindenfelé. A z északamerikai Egyesült Államok, Ausztrália, az afrikai gyarmatok, Délameríka felé özönlenek az öreg, zsúfolt Európából a tömegek. D e Európában magában is népmozgalmak keletkeznek. A nagy ipari gócpontok tenger munkást vonzanak magukhoz, a kereskedelem is busásan toboroz embert. A föld népe megindul a városok felé. És bizony nem nézi, hogy vájjon idegen országba kell-e mennie, amikor azt tudja, h o g y ott jobban megfizetik munkáját mint saját hazájában. A gyárak szülik meg a nemzetközi szocializmust : a gyári munkásnép internacionalista. Eleinte legalább és részben ma is az. Ü g y látszott, h o g y a nagy szociológusoknak lesz igazuk, akik azt jövendölték, hogy a nemzetek közötti válaszfal leomlik, hogy érvényesül a legteljesebb emberi egyenlőség. De hát ez a jövendölés mindmáig nem teljesült. Sőt ellenkezőleg. Éppen ez a lázas vándorlás, a vegyülhetésnek ez a nagy lehetősége szükségképpen, öntudatlanul, talán ösztönszerűen felébresztette a nemzetekben, fajokban a védekezés gondolatát. Amiképpen az egyes ember megtámadtatása esetében védekezik, úgy védekezik a faj is, mint egy ember, ha életét valami megtámadja. A fajok fegyver után néznek, amely megvédelmezheti őket. N e m nyúlnak puskához, kardhoz, nem támadnak egymás ellen nemzetirtó harcokban, mint egykor régen, amikor hitükért, szabadságukért szállottak síkra. Fegyverül faji, nemzeti kulturájukat ragadják fel. A fajok tehát számbavették erejöket és fegyvereiket. A számbeli erőt konstatálták a hivatalos népszámlálási adatok. A fegyvereket, azok jóságát, számát és erejét konstatálta: a história, irodalomtörténet, művelődéstörténet, mint a faj múltjának számvevője, és ennek alapján, ennek folyományaképpen a jelenlegi állapotot konstatálta maga a faj : Magyar Iparművészet.

I

142 Nemzeti milyen helyet ís foglal el művészét. a 2 nemzetem ma a művelt nemzetek sorában, mit tudok produkálni ma: i p a r b a n , kereskedelemben, tudományban, irodalomban, művészetben? Aztán megkezdődött a fajok harca. És folyik immár pihenés nélkül egy egész század óta. És nemhogy kisebbedne az idővel, de sőt terjed, növekedik erőben és terjedelemben. Ma már az Európában megindult harc kiterjedt Afrikára, behatolt Ázsia belsejébe, és nézzük csak micsoda félelem lepi meg a hatalmas nagy nemzeteket, 139. amikor a sárga veszedelmet jósolgatják. H a vizsgáljuk a harcban működő fegyvereket, konstatálnunk kell, hogy a gazdasági fegyver a faji harcban nem bizonyult elég hatásosnak. Gazdaságilag tönkre lehet tenni egy országot, szeÍ39. STRUCHAZ. génnyé, koldussá lehet TERVEZTÉK î BATIMENT tenni a népet, sőt el lehet KÓS É S ZRUMECZKY DES AUTRUCHES. kergetni egy vidékről, de BUDAPESTI ALLATKERT. a fajt magát nem lehet megölni. Sőt öldöklő fegyverekkel sem. Példa erre a kis Finnország, melyet Oroszország minden rendelkezésére álló eszközzel tönkre akar tenni és mely mégis él, sőt fejlődik. M a többet haliunk róla mint 1 boldog svéd időkben. De példa rá Írország és a poroszországi lengyelség is. Miféle hatalmas fegyver az, mely ezeknek a kis, szegény, gyenge fajoknak erőt adott a harcra és győzelmet adott, vagy győzelmet fog adni ? Mi hát az az erő, mely megtartotta őket mégis, sőt elősegítette őket? Mit csináltak ezek az emberek? Honnan tanulták, hogy mit kell csínálniok? Ezek a kérdések éppen bennünket, magyarokat kell hogy érdekeljenek, akik kisszámú, szegény, elnyomott faj vagyunk, rokontalanok, gyűlöltek — de élni akarunk. Erre a kérdésre egy szóval felelhetünk : ezek a fegyverek a fajok n e m z e t i k u 11 u r á j a, amely nemzeti kultura kezdődik az írni-olvasni tudásnál és végződik a nemzeti művészetnél. De míg az írni-olvasni tudás, azután a tudomány elemeinek ismerete, később magasabb fokon a mesterségek maguk elsősorban az ö n f e n n t a r t á s céljait szolgálják, 1 1

A szorosan vett tudomány pedig nem lehet faji érdekeknek alárendelve.

143 addig a n e m z e t i m ű v é - Nemzeti s z e t a fajfenntartás leg- művészet, nagyobb és legbecsesebb, sőt majdnem egyetlen fegyvere, vára. Valamely faj kifejezője, ismertetőjele elsősorban a nyelve. De a fajt, a nemzetet maga előtt és a többi nemzetek előtt nem a nyelve, hanem nemzeti irodalma karakterizálja. A nyelv csak anyag, mellyel a költő dolgozik, mint a festékkel a piktor, az agyaggal, bronzzal a képfaragó, a téglával, kővel, fával, vassal az építész. H a nézzük a nemzetek irodalmát, akkor azt látjuk, hogy a X I X . századig igazi, tudatos nemzeti irodalomról nincsen szó. A klasszikus kor íróí, a középkor emberei, a renesszánsz humanistái, ha n e m z e t i nyelven írtak, akkor ezt nem azért tették, mintha tudatában lettek volna annak, hogy ők ezzel nemzetüket, fajukat szolgálják ; ha azon korok 140. Z S I R Á F íróí véletlenül nemzeti tárÉS ZEBRAHÁZ. gyat énekeltek meg, akkor TERVEZTÉK : szintén nem tudatos fajszereKÓS ÉS BATIMENT ZRUMECZKY. DES GIRAFES. tetből tették többnyíre, hanem azért, mert nem tudBUDAPESTI A1.LATKERT. ták másként. Ezzel nem azt mondom, hogy nemzeti büszkeség nem volt akkor, hanem azt, hogy ez a nemzeti büszkeség nem azonos a mai fajszeretettel. A reformáció kora már nemzeti eszméket ís felszínre hoz ugyan, de az sem tisztán az, ami a mai. Sok ott a hatalmi, egyházi, politikai érdek, ami megint más. A X I X . századig a t ö m e g egyáltalában nem ismeri a nemzeti, faji kérdést. Egyesek, felvilágosodott, művelt emberek, a faj kiválasztottjai érzik az eszmét csak. A tömeg, a nép mozdulatlan. Kivételes eset a mi esetünk, bár a mi régi szabadságharcaink ís nem annyira a magyar faj küzdelmei voltak a német fajjal, mint inkább egy kifosztott, elkínzott nép küzdelme elnyomójával. Hogy az elnyomottat és elnyomót éppen két faj jelképezte, csak ezért egyúttal faji, nemzeti harc ís a Thököly és Rákóczi harca. De ne felejtsük azt sem, hogy a német táborban harcolt akkor sok magyar ís és a szabadságkeresők táborában sok ruthén, oláh, meg rác. De visszatérve : amint a X I X . századig igazi, tudatos nemzeti irodalom nem volt, úgy nem volt nemzeti művészet sem. Í*

144 Nemzeti művészet.

A klasszika, a középkor művészete, a renesszánsz internacionális stílusok voltak, nem privilégiumai egy fajnak. Igaz, hogy ezek a stílusok, amint más és más nemzetek kezébe kerültek, másokká és másokká is váltak. De ez öntudatlanul történt. A renesszánsz, amint megtette a maga körútját Európában, lett belőle német, francia, angol, spanyol, olasz renesszánsz. Azután jött a barokk, a rokokó. Tovább nincs. Megérkeztünk a X I X . századhoz. N a g y Napoleon, a császár kiadja egy szép napon a parancsot építészeinek, festőinek, szobrászaínak, hogy csináljanak az ő számára és Franciaország számára egy új, egy külön stílust. Ez az első t u d a t o s a n nemzeti stílus : az e m p i r e .

Í4Í.

14(. RÁGCSÁLÓK ÉS ROVAREVŐK HÁZA. T E R V E Z T É K : KÓS ÉS ZRUMECZKY.

BÂTIMENT DES RONGEURS.

Q

•

A XIX. századot a stílustalanság korszakának nevezik. Nincsen stílusa, ezért általában művészetileg terméketlennek, tehetetlennek mondják. De ez csak látszatra igaz. A mult századot inkább nevezhetnők a stíluskeresés századának. Kereste minden faj, minden nemzet a maga stílusát. Előljár a keresésben, mint mindig, az írásművészet. Lássuk csak! Egy skót pap, Macpherson felfedezi Ossíannak, a kelta írek, avagy a gael skótok vak költőkirályának csudálatos ősi énekeit, melyek a nép száján a skót bárdok hagyományaiban fennmaradtak. Ez az énekgyüjtemény komor, sokhelyt ködös hangon mesél az egykori ősökről, elmondja hadítetteíket, pusztulásukat, a vesztett csatákat és siratja a régi nemzeti dicsőséget. Az énekeket kinyomatják, a skótok és írek nemzeti büszkesége faji büszkeséggé alakul és Európa nemzetei eszmélni kezdenek. A németek kiássák a feledés homályából a Nibelung-éneket, az északi népek az Eddát, a norvégek publikálják Ságáíkat, a franciák a Cídet keltik életre ismét. Ezeket a nagyszerű dolgokat legtöbbnyíre a régi pogány világ költötte. A középkor rajongása a nép közé szorította. Mindenki elfelejtette őket és lám századok multán, mikor a fajok ősi, igazi kulturájukat, fegyverüket keresik, akkor először ís a megvetett, lenézett énekekhez fordulnak vissza, nemzeti kultúrájúknak az együgyű nép, az elnyomott nép által hűségesen megőrzött emlékeihez. Oh, mert az uralkodó osztályok, a gazdagok, az előkelők könnyen felejtkeznek el őseikről 5 de a nép konzervatív, az őrzi, ami neki kedves, az nem hagyja el hűtlenül emlékeit. BUDAPESTI

ALLATKERT.

145 Ott van a finn nemzet. m o l t század

elején

Nemzeti művészet.

A

rettenetes,

öldöklő harcok után, svéd fennhatóság alól az oroszok fennhatósága alá kerül. Ennek az alig 2 milliós népnek akkoriban még anyanyelve sem volt. Svédül beszélt a finn, svéd volt a kulturája, lutheránus a vallása. Amikor orosz uralom alá kerül, tudatára ébred szegénységének, kicsinységének, gyengeségének. Tudja, hogy meg akarja semmisíteni a cárízmus és tudja, hogy nincs semmi fegyvere, mellyel harcolhasson. Mégis megpróbálja. Népéhez fordul. Először ís megtanul a svéd Finnország finnül beszélni, hogy finnül érezhessen. Iskolába a néphez jár. Felfedezi népét, felfedezi, hogyannak ősi kulturája van, felfedezi a Kalevalát, a nemzeti eposzok egyik leghatalmasabBÂTIMENT Í42. S Z A R V A S H Á Z . T E R V E Z T É K : bíkát. Felfedezi nem a fényes DES CERFS. KÓS E S Z R U M E C Z K Y . városokban, nem a kulturközépBUDAPESTI ÁLLATKERT. pontokban, nem a múzeumokban, akadémiákban, hanem országa legelrejtettebb zugaiban, legszegényebb népeinek ajakán mint élő valóságot. Csudálatos dolog ez. De mí ís, mí szegény, elnyomott magyarok, amikor legnagyobb szükségben voltunk, akkor a szegény néphez fordultunk. És a mí hegyeinkben ís akadt kincs. A mí őserdőink ís tartottak meg valamit számunkra a múltból. Kitúrjuk mí a mult idők avarjaiból megvetett népdalainkat, felfedezzük népünket mint nemzeti kulturánk leghívebb híveit, legjobb őrzőit. A névtelen, rongyos kurucok keserű dalai, a székelyek szomorú, ködös balladái nemzeti irodalmunk legszebb kincsei ma. És nemzeti költőink, az igazi nagyok, Balassa Bálint énekeiből, népdalainkból, balladáinkból, primitiv meséinkből, üldözött mondáinkból merítettek ihletet és hitet és reménységet. És daloltak, meséltek nem többé, mint régen, a főuraknak, a nemességnek, szóval az előkelőknek, hanem a népnek. A mult században a művészet mecenásává a nép lett, a tömeg. Annak szükségletét elégítették kí a költők, mert immár a nép képviseli a nemzetet, a fajt.

•

•

Az előkelők, a kiválasztott osztályok, a felső tízezer privilégiuma volt régen minden, amit kulturának mondhatunk. A mult század demokratizálta a művelt világot. Ezzel a súlypont a népre esett vissza. A nép döngette a kultura kapuját és betöréssel fenyegette. Ezt a mozgalmat ís először az iparos, kereskedő államok és mindenekelőtt Anglia vette észre. És Angliában születik meg legelőször a modern értelemben vett művészet. Az a művészet, mely mindenkié, a szegényeké éppen úgy, mint a gazdagoké, és amely


elsősorban, és különösképpen a nemzeté, a fajé. A m e l y művészet kifejezi minden alkofásában azt, hogy ő annak a fajnak terméke, amelynek szükségleteit akarja is elsősorban kielégíteni. Azt mondhatnók majdnem, hogy, amiképpen a nemzeti irodalmat jellemzi az, hogy a fajnak, a faj gondolkozásának, tulajdonságának, érzésének, szóval lelkének mintegy ínkrusztácíója, akként a képzőművészet is azzá akar válni. A művészet négy hosszú századon át lassan, de feltartóztathatlanul haladt afelé a posvány felé, amelybe azután a X I X . században menthetetlenül belesülyedt. A mult században azután egyszerre megváltozik a világ belső képe. Megszületik a szocializmus és eddig századokon keresztül' szunnyadó erők ébrednek fel a szabadságát kívívott népben. A hatvanas években Ruskin, a modern angol művészet apostola, már hirdeti a világn a k : a művészet mindenkié, adjatok művészetet a népnek, mert joga van hozzá. És ugyanakkor hirdeti a hitetlen világnak a régi művészet csődbejutását ís. Hirdeti, hogy a renesszánsz virágkorában ís csak a klasszikus művészet egyszerű utánzása volt, minden belső tartalom nélkül; és ugyancsak Ruskin felfedezi a középkor művészetét, ír, beszél, buzdít, tanít: Adjátok vissza az életet a művészetnek és a művészetet az életnek, mert egymás nélkül mindkettő halott marad. Tanításának ez a veleje. T a n í t v á n y a i : a praerafaelíták és Morrísék, diadalra viszik tanításaít. Megszületik a modern művészet Angliában. Érdekes az a dologban, hogy sem Ruskin, sem közvetlen követői nemzeti művészetről sohasem beszélnek. Ok a művészet szocialistái és nem veszik észre, hogy egyúttal, egyszerre, ösztönszerűen faji művészetet csínálnak. H o g y a n csinálták ezt meg, az a kérdés. A z angol gyakorlati nép. Még művészi kérdésben ís az. Amikor Ruskin a középkor művészetét állította követendő például népe elé, akkor öntudatlanul talán, de praktikus volt és hazafi volt. Mert Anglia népébe a középkori művészet beímpregnálódott. Anglia telve van középkori műemlékekkel. A középkor művészetét az angol nép magáévá tette, azt a maga képére átformálta és soha azt cserben nem hagyta. A renesszánsz czö -{olyasc sohasem tudta meghódítani az fBüM-hTlB angolokat, valamint egy germán népet sem. T e h á t Ruskin tulajdonképpen ezt ís mondhatta volna : Nézzetek körül, ti művészek. 143. T E R R A R I U M , T E R V E Z T E K : TERRARIUM. Látni fogjátok azt, hogy neKÓS És ZRUMECZKY. künk van élő, még ma ís élő BUDAPESTI ÁLLATKERT. művészetünk, melynek szülője

1 I

147 a középkor, ne keressetek ti idegen földön idegen művészetet, hanem fejlesszétek tovább Nemzeti a magunkét. művészet. Ruskin ezt nem mondta, talán nem is tudta, hogy ez így van. De a gyakorlatban így érvényesült az ő tanítása. Prédikálta a m o d e r n művészetet és követői megcsinálták az a n g o l o k n e m z e t i m ű v é s z e t é t . A középkornak van egy másik művészi tanítása ís, melyet a renesszánsz később elfelejtett. Ez az, hogy a művészetet nem lehet osztályokba, alosztályokba és még alsóbb osztályokba sorolni. A művészet egy. Művészet minden, ami szép. Tehát éppen olyan nagy művészet egy jó asztal, szék, vagy egy gyufatartó, mint egy kép, szobor vagy királyi palota, ha azt művésziélek igaz ihlettel alkotta meg. A középkorban nem ís válottak el egymástól a művészet egyes ágai. Sőt a renesszánsz elején sem. Hiszen Michelangelo költő, szobrász, építész és piktor volt egy személyben és éppen úgy nem vetette meg egy bútor tervezését sem, vagy egy könyvtábla megtervezését sem. Későbbi korok aztán skatulyázták a művészetet. Osztályokat állítottak fel. S bizony még ma ís találunk ú. n. m ű v é s z t , aki egyenesen sértésnek venné, ha őt egy ipari tárgy megtervezésével bíznák meg. A középkor művészetének ezt a nagy egységét Ruskin, a szocialista, észrevette. Ez neki nagyon megfelelt. És ő, de különösen követői munkálkodásának sikerült a művészetet újra eredeti alakjába visszahelyezni. Megszületik az iparművészeinek nevezett része a nagy művészi egységnek. Morrisék aztán ezen elvek alapján dolgoznak: a népért, a népnek. Összegyűjtik hazájuk minden felhasználható régi alkotását, a katedrálísoktól kezdve a kispolgár és paraszt művészi alkotásáig, és egyszerű kunyhók primitiv kemencéjéből születik meg a modern angol kandalló, gerendás szobák új életre kelnek művészi formában, a gentry modern udvarházaiban és a kereskedő meg gyáros nyaralóiban, és valamelyik fakarosszék volt a nagyapja a ma már világhírű Morrísszéknek. Felkeresik a régi skót várakat, a sok száz éves düledező majorokat, tanyákat. 144. Helyreállítják őket, mint műkincseket, mint nemzeti multjuk művészi dokumentumait. Régi, már feledésbe ment technikákat újítanak fel újra. A népművészet arra való házi termékeiből házíípart fejlesztenek, azt jó, a hazai viszonyokhoz, ízléshez szabott terveikkel, útmutatásaikkal ké144. K E N G U R U - I S T Á L L Ó . ECURIE pessé teszik kereskedelmi forT E R V E Z T É K : KOS ÉS ZRUMECZKY. DE SARIGUES. galomba való hozatalra és verBUDAPESTI ALLATKERT,


senyképessé teszik a gyári silány termékkel szemben. Kiterjesztik figyelmüket mindenre, ami csak elképzelhető. A régi angol kertészetet újra jogaiba helyezik a francia kertészettel szemben, olcsó áron művészi könyveket nyomtatnak, azokat illusztrálják, bekötéseiket megtervezik és így a népet hozzászoktatják a szép szeretetéhez. Különösen ráfeküsz<45. nek teljes erejükkel az Í45. BIVALY- ÉS BÖLÉNYHÁZ. angol középosztály és kisember otthonának széppé, barátságossá, meleggé és n e m z e t í v é tételére, abból a fontos elvből indulva ki, hogy a modern ember pihenő és szórakozó idejének legnagyobb részét ne korcsmában, kávéházban vagy idegen helyt, hanem otthon töltse. H o g y megbecsülje, szeresse otthonát a szegény, hogy vágyódjék haza. Ezért a munkásház és a cottage külső, belső megoldása válik egyik legfőbb programmjukká és valóban Anglia ezen a téren bámulatraméltó eredményeket ís ért el és mintául szolgált és szolgál ma ís az egész világnak. Angliának ezek a törekvései és megvalósításuk után a konstatálható siker nemcsak az egész művelt világ figyelmét keltette fel, hanem utánzásra ís talált. < 46. B I V A L Y - É S B Ö L É N Y H Á Z A H E G Y R Ő L N É Z V E . Legelőször NémetorD E U X V U E S DU B Â T I M E N T D E S B U F F L E S E T D E S B I S O N S . szág ismerte fel az angol törekvések nagy szociális és nemzeti értékét és azokat a maga népének képére átformálva diadalra juttatta otthon. D e megértette Ausztria ís. És az osztrák nemzetiségeknek óriási segítsége, nagy fegyvere lett a művészetnek nemzetívé alakítása és népszerűsítése. Tisztán művészi hatását pedig legjobban mutatja Bécs, melynek modern művészete ma világhírű és speciálisan

149 b é c s i karakterű. De a nemzeti eszme hatalmas fegyverének ismerték fel e modern művészi törekvéseket különösen a kis nemzetek. Ismét a finnekről kell megemlékeznem, mint példáról. Az ő helyzetök igazán kétségbeejtő volt. Egy Í50 milliós hatalmas nemzet feküdt rájuk, nyelvükre, alkotmányukra, hogy megsemmisítse őket. Kulturájuk volt, de nyelvük annyira rokontalan, idegen és ismeretlen, mint akár a mí magyar nyelvünk. Senkire nem számíthattak a nagy nemzetek közül, mert hiszen kí törődött volna velük azok közül, mikor semmiféle szál nem fűzte egyiket sem ehhez a kis, szegény nemzethez. A kultúrájúkhoz menekültek, az ősi, faji kultúrájúkhoz. De a világ erről keveset tudott — irodalmuk, írásaik nem jutottak az idegen nemzetek tudomására — nyelvük miatt. Ekkor a művészet mentette meg őket. A párizsi világkiállítás legérdekesebb épülete egy kicsiny, jelentéktelen pavillon volt, kívül egyszerű, belül majdnem szegényes. Kapuján az orosz sas tátogatta csőrét. Ez volt a finnek pavíllonja. És mindenki, az egész MAISON J47. MAJOMHÁZ. T E R V E Z T E K : világ mégis tudomást vett DES SINGES. KÓS ÉS ZRUMECZKY. róla, mert azt mondották, BUDAPESTI ALLATKERT. hogy: e b b ő l t a n u l n i lehet. Tervezője: Elíel Saarínen, egy csapásra virághírű építész. A pavillon belső freskóínak festője világhírű festő : ez volt Axelí Gallen Kallela. A világ azt mondotta, hogy amely nép ilyen művészeket tud bemutatni, amely népnek ilyen kulturája van, annak a népnek élnie kell, mert arra szükség van. Az ilyen nép elpusztulása kára az emberiségnek. Tehát Finnországnak élnie kell. És azóta tudják a nagy nemzetek és számon tartják Finnország dolgait és a cári birodalomnak nem lehet többé úgy bánnia velük, mintha — csak kirgizek volnának. Miután ezeket így elég hézagosan elmondottam, végre jöjjünk haza és vegyük számba a mí művészi viszonyainkat. A szocializmust és annak kinövéseit ismerjük már — Magyar Iparművészet.

2

Nemzeti művészet.

150 Nemzeti sajnos, mí ís. Nemzetiségi kérdésünk ís van. Tudjuk, hogy Magyarország ma nemzeti művészét. s 2 e mpontból milyen állapotban van. Tudjuk különösen mí, akik Erdélyt valljuk hazánknak. N e m akarom tárgyalni ezeket a dolgokat, csak felemlítettem. Most pedig vegyük számba művészetbení dolgunkat. Először ís művészetünk múltját. Amikor nemzetünk, mint a népvándorlás utolsó hulláma, ide Európába bedobódott és itt Magyarországon letelepedett, bizony akkor valószínűleg roppant keveset tudott arról, hogy mi ís a művészet. Osí kulturáját, ami bizonyára volt a magyarnak, magával hozta pogány vallásával, nyelvével, dalaival, lovaskatona erényeível. De sátorban lakó, lovonjáró, pásztorkodó nép lévén, legfeljebb csak ipari termékeinknek durváját készítette maga. Bizonyára voltak szíjgyártói, fegyver- és lószerszámkovácsaí, tímárjai, szűcsei, asszonyaik talán fontak, szőttek egyetmást. Amikor itt rendes állami életüket élni kezdték, amikor templomokat, állandó házakat kezdtek építení maguknak, akkor a román művészet volt elterjedve a keresztény világon. Szent István idegenből, különösen Bajorországból behívott építőmesterei román stílusban építették az ország első templomait, monostorait és várait. Ezután az Árpádok kihalásáig, tehát Magyarország nemzeti királyai korában, a középkori román stílus az uralkodó stílus. A z Anjouk a gótikával egyidejűleg jönnek az országba. A különböző házból származó királyok alatt végig, Mátyásig mondjuk, gótikában épül és készül minden művészi holmi az országban. Mátyás kezdi Olaszországból portálni a renesszánszot. De Mátyás meghal és vele az ország szerencséje. Kezdődnek a török és német elleni küzdelmek és Magyarországnak darabokra szakítása. A nemzet minden idejét a puszta életéért való küzdelme foglalta le ezután. És bár Erdélyben Bethlen Gábor meg I. Rákóczi György idejében, a nyugalmasabb időkben, rögtön megindult nagy lelkesedéssel a félbeszakadt kulturális munka, de ez ís hamarosan vérbe fullad és azután a mult század elejéig, sőt igazában í868-íg, igazi, zavartalan békemunkáról szó sem lehet. Vigyázzunk csak ! Mit látunk ebből ? Nemzetünk az Árpádok és a vegyeshází királyok alatt dolgozhatott. Tehát a hístóríaílag középkornak nevezett időben. Dolgozott ís. Elfogadta a román és gót stílust és idegen tanítómestereitől eltanulva, megértve azt, maga alkotott tovább ez irányban és a maga igényeihez szabta azt. Ezt megmaradt, bár kevésszámú műemlékeink bizonyítják. A középkor művészete volt tehát őseink elfogadott művészete egykoron. Azután nem jött más. A renesszánsznak csak szelét érezte nemzetünk, ideje nem volt azt feldolgozni. És akkor egyszerre jön a X I X . század és Magyarország nyugalomhoz jut végre. Irodalmunkról már szólottam. Ennek, ha hiányosan ís, megvolt a működése mindig. Irodalmi alkotásaink mindig voltak, minden korban, és ha sok elpusztult ís, megmaradt valami, amire támaszkodva az utódok folytathatták a munkát. Folytatták ís. Nemzeti irodalmunk tehát volt és van, él. Összeforrott újra a nemzet igazi gerincével, a néppel és talán nem ís válik el egyhamar tőle. De művészetünkkel nem így vagyunk ám. Mint mondottam, abban az időben, amidőn Ruskínék hatása alatt Anglia már megvalósítja művészetében a modern szocializmus elveit és egyúttal faji, nemzeti művészetét ís megalapozza és amidőn ezeket az elveket az egész Európa minden nemzete, hatalmas és kicsiny, elnyomó és elnyomott nemzete magáévá teszi és lassan-lassan diadalra juttatja, abban az időben mí nemcsak nem tettünk, nem dolgoztunk semmit, hanem még igazságait sem akartuk elismerni a már diadalt aratott elvnek, sőt egyáltalában nem akartuk hinni, hogy ebben az irányban kell tennünk valamit.

151 Budapesti állatkert.

148* K U T Y A F É L É K , BAGLYOK VÁRROMJA. T E R V E Z T É K : KÓS É S ZRUMECZKY. BUDAPESTI

Í48. ÁLLATKERT.

BÂTIMENT DE L'ESPÈCE C A N I N E E T D E S HIBOUX.


— — — — Művészeink voltak, de művészetűnk nem volt. Elérkeztünk a ma művészetéhez. És mit látunk? Vannak festőink, sőt vannak jó festőink. Festenek képeket, sőt magyar tárgyú képeket is. De érezzük, tudjuk, hogy ez nem az igazi még. Amiért valaki zsinóros ruhába öltözik, nem következik, hogy magyar is az. Csak a ruhája biztosan az. Hiszen Jankó János is csinált magyar képeket, sőt az öreg Barabás Miklós is. És ezek legalább magyar emberek voltak. Ezek érezték a föld, a nép lelkét. És mégsem csináltak nemzeti pikturát. Aztán ott van világhírű Munkácsynk. N e áltassuk magunkat, Munkácsy egyéniség volt, hatalmas művész volt, akart magyar lenni, de nem tudott az lenni. Internacionális művész lett Párizsban. Idegen volt a lelke ettől a földtől. Csak a neve, a származása, mondjuk a hazája, volt magyar, píkturája nem. Iskolát nem csínált. Voltak tanítványai, de követője alig volt. És ezek között sem akadt magyar egy ís. Zichy Mihállyal éppen így vagyunk. És a mai piktorok ? Vannak közöttük praerafaelíták, Klímt-követők, Lenbachkövetők, Píloty-ískolások. Vannak impresszionisták, naturalisták, sőt Gauguínísták ís, sőt vannak, akik őszinte, igaz szívvel keresik művészetükben a magyar nemzeti irányt. De nemzeti píkturánk még sincs. Szobrászaink ? . . . Egyetlen szobrászunk volt, akinek rajongó magyar lelke volt, aki érezte fajának lelkét, aki meg ís indult diadalmasan a nemzeti művészet^utján ; de ezt az embert elvette tőlünk a sors. Fadrusz János meghalt fiatalon. Az építőművészet és a lakásművészet legutoljára mozdult meg nálunk. A legeslegutolsó években csak. Pedig a többi képzőművészi ágakat ís ez foglalja magában, ez kell hogy irányítsa a szobrászatot és pikturát ís. Érdekes közönségünknek a gondolkozása efelől. Közönségünk, a művelt osztályt ís odaszámítom, általában csak a pikturát és szobrászatot tartja művészetnek. Pedig hiszen mégis talán csak fontosabb a ház, a lakás berendezése, mint a falon lógó kép. És rendesen a falunkhoz válogatjuk hozzá a képet és nem a képhez építünk házat magunknak. Tehát ha közönségünknek művészetben való kielégítéséről kell gondoskodnunk, akkor elsősorban házát kell művésziesen felépítenünk, lakását ízlésesen, mai modern igények szerint berendeznünk és csak miután már gondoskodtunk minderről, az utolsó pohárról, függönyről vagy porcellánról, akkor, és csak akkor, kerülhet a sor egy képre, szoborra — ha ugyan még pénz van. Sajnos, nálunk ez a sorrend nem tartódík így be. Sajnos, ez közönségünk és kulturánk szempontjából és bizony-bizony közönségünknek nem éppen fejlett művészi ízléséről győződünk meg, ha egy-egy polgári lakásba betekintünk. Mert közönségünk általánosságban kikacagja még azt az embert, aki azt meri állítaní, hogy a ház, bútor, szőnyeg, függöny, könyv, vagy pláne egy pohár vagy tányér éppen olyan művészi tárgy lehet, mint egy aranyrámás olajfestésű kép, vagy egy szobor. De térjünk vissza a magyar építőművészethez. Végre művészeink ís megérezték az idők szelét és igyekeznek nemzeti irányban dolgozni. Akad egy zseniális művészünk, Lechner Ödön, aki egy csapásra, merészen megalkotja épületeit, amelyekkel forradalmat idézett elő az egész magyar világban. Ö abból indult kí, hogy nekünk magyaroknak semmi olyan tipikus alkotásunk nem volt a múltban, amit modern architektúránk alapjául, kiindulásául vehetnénk. Csak ornamentikánk van. Ö tehát indus elemekből, bárok vonalakból és magyar ornamentikából alkotott a maga számára egy külön stílust. így született az Iparművészeti Társulat palotája, a Földtani Múzeum és a Postatakarékpénztár, amelyekre aztán kimondották, hogy magyar stílusuk van.

J50.

Mindenik egy zseniális művészléleknek csudálatos alkotása. De egyúttal óriási tévedése is. Hanem míg ő csak tévedett, de mindenesetre már példájával, tanításaival, buzdításaival megmutatta azt, hogy igenis keresni kell a magyar művésznek azt az utat, mely művészetét nemzetívé teszi, addig tanítványai, illetőleg utánzói, bűnösök voltak, mert belső meggyőződés nélkül követték FAISANDERIE. 150. F Á C Á N O S . mesterüket és pedig csak a külsőségek máT E R V E Z T É K ; KÓS ÉS ZRUMECZKY. solásában. BUDAPESTI ÁLLATKERT. Gondoljunk csak arra, hogy hogyan mondott csődöt az egykor annyira népszerű népszínmű. Mert csak a nép külsőségeit vitte színpadra, nem a lelkét ís. Ma már konstatálhatjuk, hogy a zseniális Lechner Ödönünk magyar stílus-törekvése csődöt mondott.

•

•

154

Nemzeti művészet.

Voltak és vannak még Lechneréken kívül ís új irányokkal kísérletezők. Egyik a Felső-Magyarországon elterjedt és Lengyelországból származó renesszánszot akarná nemzetünk stílusává tenni, vannak, akik az olasz renesszánszot óhajtanák kissé reformálva és magyar díszítő motívumokkal feldíszítve forgalomba hozni, vannak, akik Németországból importálnának ide modern irányokat és azokat akarnák a mí képünkre szabni. Szóval érezzük a szükségét immár az újnak, annak, hogy a modern, nemzeti Magyarországnak szüksége, égetően szüksége volna immár arra, hogy megmutathassa, hogy igenis vannak képességei arra, hogy a maga képére formált művészettel dokumentálja kulturális önállóságát. De csudálatosképpen a legeslegutóbbi esztendőkig senki a keresők közül nem keresett ott, ahol talán legelsőbben ís keresnie kellett volna. Senki sem gondolt arra, hogy hátha talán népünk tartotta, őrizte meg azokat az alapokat, melyekre építeni lehessen. Költőink a néphez fordultak, mihelyt nemzetiek akartak lenni és kincseket találtak, művészeink pedig idegenbe futottak, mihelyt szükségük volt rá. Igaz, hogy onnan kész művészetet hozhattak maguknak haza rögtön, nem kellett azt nagy fáradsággal összeszedni és apró morzsákból összeépíteni. N e felejtsük azonban el, hogy éppen építőművészeinknek talán 99°/ 0 -a idegen származású ember . . . De végre mégis eszünkbe jutott a nép ís. A magyar nép, amely házat épít magának ma ís, bútort ís csinál, kertet ís alakít, vásznat, pokrócot sző, kivarrja azt, ruhát varr, farag és fest; és mindnyájunk tudtával csudálatos, semmi más népéhez nem hasonlatos ornamentikája van. És hát tulajdonképpen úgy-e a nép a nemzetnek, a fajnak gerince? Ha mí a fajnak művészetét akarjuk kialakítani, hát legalább ís meg kell vizsgálnunk, ha vájjon népünk csínált-e és csínál-e valami olyast, amit mi nemzeti stílusunk alapjául fogadhatunk el? És amíg ezt meg nem vizsgáltuk, szabad-e addig kísérleteznünk idegenből kolportált holmival közönségünk, tehát nemzetünk bőrére? Ezt látjuk be ma mind többen és többen. És járjuk immár sokan a magyar nép falvait: építészek, piktorok, iparművészek. Esztendőkön keresztül barangoltam Erdély földjén én ís. Mert néhányan éppen Erdélyt választottuk kutatásaink terrénumául. Erdélyt, melynek népe olyan csudálatosan megőrizte számunkra ősi voltunk irodalmi emlékeit. Erdélyt, mely aránylag szerencsésebben, elzártabban fejlődhetett mint országunk többi részei, mely legmesszebbre esik Nyugot-Európától. Jártam ezt a földet, amelyet jobban ís szerettem mint akármi mást, melyet szűkebb hazámnak vallok, melynek földjéhez, népéhez több szál köti lelkemet mint bármely más földhöz. Kerestem és találtam csodálatos dolgokat, találtam igazságokat. Néztem és láttam. Láttam, hogy amit mostoha, véres idők művészetünk fejlődésében megakasztottak, az nem halt azért meg, hanem tovább élt népünknél. A mohácsi vész előtti boldog idők nagy művészi alkotásait lerombolták ugyan a későbbi századok. Városaink, kastélyaink, váraink elpusztultak, vagy legalább ís nem fejlődtek tovább. Polgárságunknak, főurainknak, egyházainknak, szóval művészi termelésünk fogyasztóínak a maguk, életük, vagyonuk biztosításával kellett törődníök, középnemességünk vagyoni és szellemi ereje kimerült a haza és vallás védelmezésében. Művészetünk ilyen körülmények között teljesen visszafejlődött. De nem halt meg, csak elrejtőzött. Elrejtőzött oda, ahova nemzeti irodalmunk, nyelvünk ís: a nép közé. És a nép nem hagyta azt sem elveszni. Dédelgette, melengette azt, őrizte és ápolta azt. Az új művészet, a renesszánsz nem vonulhatott tehát be hazánkba, de a régi, a középkori művészet megmaradt itt.

cs0p0rt

151. T Ö L G Y F A - V É G Z Ő D É S E K . KÓS É S Z R U M E C Z K Y É P Í T É S Z E K

151. TERVE. BUDAPESTI

ÁLLATKERT.

CHARPENTES DÉCORATIVES.

156 Nemzeti művészet,

Erdélybe a német lovagrend, meg a szászok hozták a nyugati kulturát, tehát a művészetet ís. Itt fejlesztették azt tovább kerített városaikban. Innen áradt aztán kifelé, a megyékbe és a székelység közé. Erdély külön fejedelemséggé alakulása után azután megszűnt a kapcsolat a N y u gattal. Amit a középkor itt hagyott, az itt maradt, de új nem jött hozzá. Ezután tehát magára hagyatva fejlődik tovább az erdélyi művészet. Ekkor, ezekben az időkben alakul át népi művészetté. És természetesen a szászok által idehozott idegen művészet nem zárkózott el a népi, és pedig magyar népi hatásoktól. Amiképpen a magyarság és székelység elfogadta a Kírályföldről kiáramló művészetet, úgy a Kírályföld zárt városaínak művészete ís bebocsátotta a megyékből és Székelyföldről beáramló művészi hatásokat. A Kírályföld városai szász városok, művészete a szász nép művészete, de speciálisan erdélyi szász művészet lett belőle, nem maradt meg németnek. A Kírályföld művészete ma már a miénk ís, magyaroké. Hogy a mí turáni népünk a szászoktól átvett középkori művészetet hogyan tudta magáévá tenni, hogyan tudott belőle nemzetit, magyart csinálni, azt láttam, amint a két Küküllő mentén haladtam, faluról falura felfelé. Láttam, hogy hogyan jelenik meg itt ís, ott ís valami más vonal, valami újabb szín, hogyan lesz egyre minden ismerősebb, amint közeledem a Hargita felé, a székely hegyek világába és egyszer csak éreztem, hogy immár itthon vagyok, az én embereim között, az én világomban. Ott voltam akkor a hegyvidéken, az unitárius székely magyarok között. Innen kezdve azután tovább, a Bucsínon ís túl, a gyergyóí hegyvílágban, a fenyőerdők világában és le Brassóig már minden, de minden magyar. Itt érintetlen még a magyarság minden idegentől. Minden, de minden mintha az ősi volna itt a székely hegyek között még. A gerendából összerótt házak csúcsos tetejükkel, cifrán faragott, tulipántos, csillagos kopjafával a hegyén, a rovátkolt, festett, galambbúgos kapuk, amire pálmát, napot, holdat és csillagot, madarat és virágot vés a székely. Udvarán a csűre tornácos, a kútja gémes kút; viselete különbözik minden más viselettől, beszédje, mintha a Halotti beszéd ídejebelí magyar szájából hallanám. Mintha semmit sem akartak volna változtatni a régin, hogy maradjon minden úgy, mint egykor régen volt. Jártam, csavarogtam Erdély más vidékein ís. Megjártam Toroczkót és Kalotaszeget ís és mindenütt ezt az eredményt kaptam. A szászok hozták ide talán még őshazájukból a t u d á s t , a s z e r k e z e t e t . Tőlük tanulták el magyarjaink az építkezést és sok egyebet ís. Közös tehát a tő, amelyről a két különböző nép művészete fakadt. Szerkezeti, sőt formai különbség sincs a kettő között, mégis más a szász és más a székely magyar, a toroczkóí és kalotaszegi nép művészete. És ha más ís, mégis van bennük közösség. Közössé, rokonná teszi őket az ország, az éghajlat, a sors, a história közössége, és különbözővé a faji karakter. A szász vártemplom ís az erdélyi művészet alkotása, mint a székely és kalotaszegi falvak templomai, ez a közös vonás, ezért van mindkettőnek tornyán körüljáró tornác és a cínterem körül kőfal, de az egyiket szász ember csinálta, a másikat magyar. És ha a szerkezet mindkettőn ugyanaz ís, ha nem is lehetne találni a kettő között más lényeges különbséget, akkor ez maga az, ami a kettőt mássá teszi. Tehát lám, ugyanegy földön, ugyanegy sorsban két nép él egymás mellett hosszú századokon keresztül: a szász és a magyar. A magyar a szász által idehozott stílust átveszi és ő ís ád annak ízt, ornamentikát. És hosszú századok eltelte után, miután folytonosan érintkeztek egymással, folytonosan felhasználták további időkben is egymás művészi tanulságait, ma, annyi idők multán, mégis két, egymástól teljesen elütő, egymástól pregnánsan megkülönböztethető művészetet találunk egymás mellett. Ezt a különbözőséget pedig semmi más nem adja művészi termelésűknek, mint faji különbözőségük. A germán faj ugyanazt másképpen csínálja mint a turáni.


152.

V a n tehát a mí szegény magyar népünknek művészete, amely csak az övé, amelyet ő alakított, formált és szűrt át a maga turáni lelkén olyanná, amilyen ma. o o o o o És művészeink mégis idegenből akarnának művészetet hozni nekünk? Népünkben megvolt a nemzeti erő, mellyel az idegen művészetet saját képére 152. M A D A R H A Z . VOLIERES. tudta formálni és művészeinkben nem T E R V E Z T E K : KOS ES ZRUMECZKY. volna elég erő ezt a népi művészetet nemBUDAPESTI Á L L A T K E R T . zeti művészetté formálni ? Egy Arany, Petőfi, Jókai, Mikszáth elég erősek és elég magyarok tudtak lenni, hogy a népköltészetből, a népnyelvből meg tudták csinálni, kí tudták váltani klasszikus írásművészetüket és művészeinkben ez az erő teljesen hiányoznék ? A z alap megvan, csak építení kell tudni reá. És az alap ép, egészséges, megbírja nemzeti művészetünknek még oly hatalmasra építendő épületét. Más alapra pedig nem építhetünk, mert más nincsen. A fajok harcát csak a magunk fegyvereível harcolhatjuk meg győzedelmesen. Mint egykor őseink, akik Ázsiából idehozott különleges lovasharcmodoruknak köszönhetik, hogy ezen a földön megmaradhattak. A művészet nyelve internacionális. És ha a mí jövendő művészetünkről azt fogják látni a nemzetek, hogy mí csak a náluk produkáltat tudjuk jól-rosszul utánozni, magunk meg képtelenek vagyunk külön faji, nemzeti sajátságainkat belevinni művészi termelésünkbe, vagyis ha mí csak idegen művészetek vazallusaiként tudunk megjelenni a nemzetközi versenyen, akkor megérdemeljük azt, hogy politikailag ís csak más nemzet vazallusai maradjunk. Ezt fogják gondolni, ezt fogják mondani és igazuk ís lesz. Mert minden faj csak azt a helyet vívhatja kí és tarthatja meg a nemzetek sorában, amelyért megfelelő kulturértéket tud fizetni. •• ••

Magyar Iparművészet.

3

158

BUDAPEST ü j ALLATKERTJÉNEK ÉPÜLETEI TERVEZTÉK: KÓS KÁROLY ÉS ZRUMECZKY DEZSŐ ÉPÍTÉSZEK. Budapest új Másfél esztendeje, hogy az Állatkert kapuján cédula l ó g : Zárva. És másfél esztenállatdeje, hol ebben, hol abban az újságban jelenik meg egy-egy cikkecske, mely dicséri, vagy épületef K szidja, de beszél, ír, mond mindenfélét az új, készülő Állatkertről. A téma aktuális, a közönség érdeklődik, hiszen ez Magyarország egyetlen állatkertje. Valóban, az Állatkert megnagyobbított területén szorgos munkálkodás történik. Ott túrnak, ásnak, töltenek, építenek, rombolnak — zárt, átláthatatlan kerítés mögött. Kívülről nagy vasbeton szerkezetek emelkedését láthattuk már egy esztendeje: összevissza menő, egymást keresztező gerendákat. Azt gondoltuk : no ott lesz valami hatalmas amfiteátrum. És íme egyszerre csak burkolni kezdik a gerendamonstrumot és nagy hegy lesz belőle, csúcsokkal, gerincekkel, völgyekkel, utakkal. Aztán a kerítés hasadékain benézve furcsa épületeket láttunk emelkedni: nagy durva kövekből összerótt lábazatra gömbölyű gerendákból boronafal épült, a falba apró ablakok kerültek, a tetőre zsindely. Szóval furcsa dolgok kerültek ott össze. M a már nyersen készen áll az egész. A z épületek tető alatt vannak, az utak kitűzve, a dombokról csak a virágos gyep hiányzik, a tóból csak a víz. Ebből a már kész munkából mutatunk be olvasóinknak néhány dolgot : Í2 épületet és néhány részletet. Furcsa házak : se párkány nincsen rajtuk, se reneszánsz tengelyosztás, sem vakolatba húzott kőfugázás, ellenben lám, egyik háznál magasra szökik a píros, karcsú torony, négy kis fíóktornyocskával, másutt alacsony, meszelt falra, mint a gomba, borul rá a zsindelyes , 5 3 . MADÁRHÁZ TORONYCSARNOKA.

Í53.

INTÉRIEUR D E L A VOLIÈRE.

T E R V E Z T É K : KÓS ÉS ZRUMECZKY. B U D A P E S T I Á L L A T K E R T .

TET

°'

0TT

M E

£

A Z

ŐSÍ

S Z A I M A

"

fedél omlik alá az oszlopos tornácra.

159 VOLIERE. VITRAIL.

154. MADÁRHÁZ SZÍNES ÜVEGABLAK RAJZA.

TERVEZTÉK : KÓS É S Z R U M E C Z K Y .

BUDAPESTI ÁLLATKERT.

í 54.

És egyik ház sárga, a másik kék, vannak házak, hol a zöld szín virít. A faragott tölgyfa rovásaiból — a magyarok hímzésnek mondják ezt — az ősi, égő píros vírít felénk és a pávakék. Látunk hófehér falakat, sötét boronafalakat, vannak durva kőből összeróttak, vannak finom nyerstéglából épültek. A tornyok, fedélcsúcsok végén ott a csillagos, buzogányos fejfa, a lécesajtó kis faragott zábén nyílik és a házak — belül ís g e r e n d á s a k . . . Mintha már láttunk volna valahol, valamikor ilyesmit. Talán egyszer, amikor utaztunk, a vonat ablakán keresztül, talán gyermekkori emlékeink között láttuk: hogy valahol napkeleten van ilyesmi, nem ez, de ilyenforma; ahol a nagy hegyek alján, lombos kicsi falvakban, magastetejű házakban magyarok laknak. Mintha az a hangulat valami desztillációs folyamaton áthatolva eljutott volna ide — az állatkertbe. Valami efféle. És jól esik látnunk ezt itt. Jól esik tudnunk, hogy lesz Budapestnek egy szépséges parkja, ahová eljárhatunk majd és elvihetjük gyermekeinket, hogy megmutassuk nekik az állatokat, hogy friss levegőt szívhassunk, hogy valami friss, magyar hangulatot érezhessünk. Mert ezek a kis épületek, ezek a téglából, fából, kőből épült, cseréppel, zsindellyel, szalmával fedett kisebb-nagyobb épületek valóban szépek, valóban fiatalosan frissek, vidámak és — magyarok. A főváros jól járt, amikor ez épületek tervezését fiatal, kezdő, de magyar és művész emberekre bízta. És hagyta őket dolgozni. Azok pedig úgy látszik komolyan akarták itt elmondani mondanivalójukat. El ís mondották. Végül még csak annyit, hogy lám sikerült Budapesten olyan állatkertet csinálni, amely szép ís legyen, megfeleljen céljának és különbözzék minden más külföldi állatkerttől. Szóval hogy — magyar legyen. És ez már valami. —r—

3"

I1

Budapest új állatkertjének épületei.

160

*

—

A BERGER-FÉLE DÉLSZLÁV ÉS MAGYAR NÉPMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS. A BergerA szövött és hímzett népművészeti tárgyaknak igen gazdag gyűjteménye látható az fele délszláv iparművészeti múzeumban. Érdekes már csak azért ís, mert a kiállított tárgyak javarészt nép^ a ^ y a r a f f ó l a helyről származnak (Horvátország, Dalmácia, Bosznia), melyet joggal nevezhetünk művészeti a textil technikák és stílusok találkozási pontjának. Ez magyarázza meg azt a gazdagKiállítás. ságot, azt a technikai és stílusbelí változatosságot, mely szinte azt a kételyt támasztja bennünk, hogy egy fajnak művészetével van-e dolgunk. Szerencsére vannak közös, általánosan jellemző tulajdonságok, melyek a gyűjtemény nagy részét összefoglalják. Ez elsősorban a szín. A sárga, általában az élénk színek azok, melyek itt szembetűnők. A díszítés elhelyezése a ruházaton ís jellemzi a fajt. Már díszítő formák tekintetében nem találunk ilyen egységes tulajdonságot. Békésen megférnek itt egymás mellett a geometriai hímzésminták, melyeket itt-ott talán a keleti szőnyegek kaukazusí díszítményeí ís átalakíthattak; a retícella-mustrák, melyeket a régi olasz munkákon és mintakönyvekben láthatunk.* Egy-két régi példányon primitiv rajzzal találkozunk, melynek néhány eleme a mí palóc hímzéseink elkorcsosult madármotívumaíhoz hasonlít — még az elrendezésben ís van valamelyes rokonság. Feltűnő, hogy aránylag kevés állati motívumot találunk a kiállított munkákban. A hímzések és a szőttesek között sok olyan mintát látunk, melyre bátran mondhatjuk, hogy internacionális. A mí magyar ú. n. rózsás és asztallábas, szegfűs mintánk Skandináviától Délolaszországíg csaknem minden nemzet népművészetében előfordul s így nem meglepő, hogy itt sem hiányzik. A technika által megszabott szűk határok között némi kis variánsok fordulnak elő, egy-egy részlet eltér az eddíg ismert formáktól v a g y az elrendezés, csoportosítás más a szokottnál ; ez adja meg a helyi ízt, melyet azonban inkább tulajdoníthatunk az egyéniség megnyilatkozásának. Ezt elsősorban a szövött díszű horvát női ingek díszítésén láthatjuk. N a g y és fáradságos munka volt ez anyagnak összegyűjtése. Tulajdonosának nagy lelkesedése és szakértelme, no meg életének 30 esztendeje kellett hozzá, hogy ilyen teljességében mutathassa be nekünk, amint a kiállításon látjuk. N e m c s a k a gyűjtő szenvedélye, hanem a józan üzletember vállalkozó szelleme ís vezérelte, amikor a régi népies motívumok és sokszor új technikák felhasználásával megmenteni igyekszik a megmenthetőt s a modern kor igényeihez idomítani azt a készséget, melyet az évszázados gyakorlat fejlesztett kí a népben. A z ő érdeme, h o g y a népművészet ma háziipar formájában még él Horvátországban. Példája munkára serkenthet minket ís, akiknek még több és szebb anyag áll rendelkezésünkre, mint amit ő fedezett fel és támasztott fel a Dráván túl. A z érdekes kiállítás június hó közepéig tekinthető meg hétfő és péntek kivételével naponta 9—í óra közt. M. GY.

* A reticellamunkát a XVII-ík században schíavonesco-nafc nevezték Velencében ; — ez volt a kereskedelmi neve — szemben a velencei varrott, és a genuai vert csipkével. Ez a körülmény arra mutat, hogy Dalmáciában készölt, eredete azonban, minden valószínűség szerint, Olaszországban keresendő.

léi

A BOSNYÁK

IPARMŰVÉSZET.

ÍRTAÍ TONELLI SÁNDOR. Nálunk iparművészeti szempontból meglehetősen kompromittált mindaz, ami Boszniá- A bosnyák ból kikerül. Bazárokból kikerült gyári árú legnagyobbrészt mindaz, amit bosnyák iparművészetí tárgyak cime alatt árulni szoktak. Csak néha akad közöttük egy-egy tárgy, amely érde- m u v e s z e í késségénél és művészi értékénél fogva megragadja a figyelmünket. Rendesen valamely tisztán orientális formájú dolog, amelyet azonban alig tudunk a keleti iparművészeinek valamelyik ágába beosztani. Hasonló és mégis önálló, — ez a bosnyák iparművészet jellemző vonása. Bosznia nagyon régen, körülbelül ezerötszáz esztendővel ezelőtt, került bele a keleti i p a r m ű v é s z e t hatáskörébe. Először a bizánci iparművészet éreztette a hatását. Bizáncból kerültek ide azok az alapformák, amelyeknek mintái később az idők folyamán változtak és módosultak, aszerint hogy milyen újabb befolyások érvényesültek. Éreztette a hatását még Velence és Raguza is. A középkori Olaszország nagy napjaiban Velencének és Raguzának ereje, ipara és kereskedelme ezekre a területekre is kiterjedt és innen származnak bizonyos formák, amelyek a bosnyák iparművészeti termékekben máig is megmaradtak. Innen vette különösen a fémipar a technikáját. A bizánci és velencei befolyáson kívül érezhetők még az ószláv elemek, melyekbe az egész későbbi iparművészet mintegy beleágya155. zódott és különösen erősen kifejezésre jut a török, jobban mondva mohamedán elem. N a g y o n jól tudom, hogy a török-mohamedán kifejezés nem precíz, hisz nagyon sok ága van, amelyek egymástól nagyon különböznek. A spanyolországi mór művészet, amely a granadaí Alhambrában jutott el virágzásának tetőpontjára, teljesen eltérő az egyiptomi, bokharaí, perzsa és indiai iránytól. Mindezek a művészeti irányok azonban már teljesen kí voltak fejlődve, mikor Bosznia török uralom alá jutott, egyídőben kerültek oda és egyszerre Í55. TEJCSARNOK. kezdték hatásukat éreztetni, úgy hogy annak LAITERIE. megállapítása, hogy a Kelet valamelyik része mit TERVEZTEK : és milyen mértékben adott, valósággal a leheKÓS ÉS ZRUMECZKY. tetlenségek közé tartozik. N a g y általánosságban BUDAPESTI így jött létre azonban a keleti művészetnek bízoÁLLATKERT.

157.

(60. KALOTASZEGI NÉPMŰVÉSZET. F A F A R A G V Á N Y O K . (56 — (57. SULYOK. «58—(59. K A P A T I S Z T i T Ó ÉS (60. V E T É L Ő . TELEGDY ÁRPÁD RAJZAI.

L'ART POPULAIRE DE KALOTASZEG. S C U L P T U R E S SUR BOIS.

169. KALOTASZEGI NÉPMŰVÉSZET. FAFARAGVÁNYOK. l í J —,62. KASZAKŐTARTÓ. 1 6 3 - 1 6 6 . KAPATISZTÍTÓ. 167. ORSÓ. 168. MOGYORÓTÖRŐ. 169. VETÉLŐ. TELEGDY ÁRPÁD RAJZAI

L'ART POPULAIRE DE KALOTASZEG. SCULPTURES SUR BOIS.

J64 A bosnyáK nyos revelálódása Bosznia területén. Hogy ez a mohamedán művészet épen Boszniában lp r ? " ^ ^ tudott kedvező talajra találni, a többi délszláv államokban ellenben, amelyek épen oly hosszú ideig állottak török uralom alatt, nem, annak egy külső politikai oka van. A bosnyák nemesség, sőt a köznép nagy része, hogy állását és vagyonát biztosítani tudja, a török uralom elején áttért a mohamedán vallásra és ezekből a néhai renegátokból lettek a mohamedanizmus legfanatikusabb előőrsei a Balkán északi határán. Általánosan ismeretes, hogy a vallásnak mekkora befolyása van arra, hogy a művészet egy vagy más irányban fejlődjék. Ez történt Boszniában ís. A mohammedán alakot nem ábrázol, képet — eltekintve a legújabb időktől, — nem ismer, hanem kizárólag iparművészeti tárgyakkal diszítí templomát és lakását. Ez adta meg Boszniában a lökést arra, hogy az összes művészi tehetségek az iparművészet szolgálatába álljanak. Hatalmas helytartók, akik távol a konstantinápolyi központi hatalomtól majdnem uralkodói jogkörre tettek szert, közöttük különösen Huszrev bég, akinek emlékét Szarajevó legszebb mecsetje, a Begova dzsámija őrzi, tőlük telhetőleg előmozdították, segítették a művészetbe átolvadt ipar fejlődését. így lettek a bosnyák ötvösök, művészi fegyverkovácsok, bezszövők, szőnyegszövők és fafaragók munkái rövidesen híresek az egész ottomán birodalomban. A különbözőséget a bosnyák iparművészet és a keleti iparművészet többi ága között, mint már említettem, az adja meg, hogy ez sokkal több elemnek az összeolvadásából keletkezett. Hogy benne egyik sem tudott túlsúlyra jutni, annak magyarázatát viszont az adja meg, hogy Bosznia aránylag hamar elvesztette a politikai kapcsot Konstantínápollyal és művészete önálló irányban fejlődhetett. Az ország még török uralom alatt állott, mikor helytartói már bizonyos önállóságra tettek szert, később pedig egészen elveszett az eredeti kölcsönhatás és megkezdődött az önálló bosnyák iparművészet kialakulása. A különbözőség főként a formákban, a díszítő motívumokban nyilatkozik meg. Ha nézzük például a mohamedán művészetnek egyik legkiválóbb ágát, a spanyolországi mór művészetet, azt tapasztaljuk, hogy ott mindenütt bizonyos összefonódása jelentkezik a vonalaknak a körökkel. Ez a jellege a spanyolországi mór íparművészetnek. A távolabb Keleten a rendes díszítő motívum a hindu-perzsa eredetű arabeszk, amelyet találóan lehet összehasonlítani a török írás szeszélyes betűível. Ezt csak nagyon ritkán találjuk meg a bosnyák íparművészetben. Itt inkább virágoknak stilizálásával, iparművészeti jellegű tárgyakra való alkalmazásával találkozunk. Itt egyes olyan speciális formák képződtek kí, hegy csaknem teljes biztonsággal módot nyújtanak a bosnyák eredet megállapítására. H a keressük, hogy a bosnyák műíparnak mely ágai jutottak el a fejlődés olyan fokára, hogy a népművészetből a valóságos iparművészet keretébe lehessen őket besorozni, különösen az ötvösséget (trébelt és gravírozott munkák, tausirozás, ínkrusztálás), a szőnyegszövést és a himző műípart kell elsősorban felsorolnunk. A fa-feldolgozásnál szintén találkozunk iparművészeti jellegű és értékű tárgyakkal, általánossá azonban az íparművészetnek ez az ága sohasem lett és az egyes tárgyak inkább csak a helynél, mint a jellegnél fogva tekinthetők bosnyákoknak. Mindezeknek az iparművészeti ágaknak a fénykora körülbelül a tizenhetedik század elejétől a tízennyolcadik század végéig tart. Mikor a tizennyolcadik század második felében a török központi hatalom rohamos hanyatlásnak indult, pusztulni kezdett itt ís minden. A folytonos harcok, forradalmak következtében nem volt, aki művészeti dolgokat vásárolt volna, nem voltak nagy bégek, helytartók, akik a művészetet támogatták volna, úgy hogy az iparművészet, amely a török uralom első éveiben oly szép fejlődésnek indult, teljesen a stagnálás állapotába jutott. Ez a hanyatlás pedig még fokozódott az okkupácíót követő években, mikor Bosznia százados elzárkózás után ismét összeköttetésbe került a nyugati iparral és kereskedelemmel. Úgy látszott, hogy épen a nyugati kereskedelem, amelytől sokan azt várták, hogy a bosnyák ipar termékeit elviszi Nyugatra, lesz a megölője a bosnyák íparművészetnek. Mert mí történt ? A bosnyák lakosság, amely a hosszú háborúk alatt teljesen elszegényedett, könnyen kapható volt arra, hogy olcsó vásári árút vegyen,

165 Th. Vigand Ede

170. H Á L Ó S Z O B A .

CHAMBRE À

17í. RUHASZEKRÉNY. KÉSZÍTETTE

Magyar Iparműveszet.

ARMOIRE.

17t.

TÓTFALUSSY

COUCHER,

K.

MAROSVÁSÁRHELY.

4

166 Th. Vigand Ede

172. E B E D L O . K É S Z Í T E T T E : T Ó T F A L U S S Y K. MAROSVÁSÁRHELY.

í 73. T Á L A L Ó .

172. À

(73.

DRESSOIR.

SALLE .

M A N G E R

175. 175. E B É D L Ő A S Z T A L A .

TABLE.

4

í 76— í 77. Í R Ó A S Z T A L É S K Ö N Y V S Z E K R É N Y . K É S Z Í T E T T E : T Ó T F A L U S S Y K. MAROSVÁSÁRHELY.

ET

BUREAU BIBLIOTHÈQUE.

mert az értékesebb dolgokat nem tudta megfizetni. Viszont a nyugati közönséget, amely BosnyáK lekerült Boszniába, nagyon könnyen kí lehetett elégíteni olyan hamisított dolgokkal, amelyek legnagyobbrészt Bécsből, Párísból kerültek le Boszniába. így teljes hanyatlás állott be minden vonalon. A bosnyák íparművészetnek a regenerálása a mult század nyolcvanas éveinek második felében kezdődött és főként Bosznia zseniális adminisztrátorának, Kállay Béninek az érdeme. Megbízottai felkutatták a bosnyák íparművészetnek még meglevő emlékeit, kerestek mestereket, akik alkalmasak voltak az új műíparos generáció oktatására. Igaz, hogy előttük elsősorban az lebegett, hogy kenyeret adjanak vele a lakosságnak és csak később vették figyelembe az igazi iparművészeti szempontokat, mégis a mai íparművészetet valósággal a semmiből ők teremtették újjá. Kállay emberei, Szentgyörgyí Ottó és Storck udvari tanácsos valóságos nyomozásokat indítottak egy-egy ősi forma felkutatásáért, de munkájuk sikerrel járt. Igaz, hogy e regeneráló munkában követtek el nem egy vétséget ís az iparművészetiéi szemben. Storck udvari tanácsos például számos felkutatott tárgyat felvitt Bécsbe, ahol azokat szigorú geometriai formákra áttéve lerajzolták és ezeket az újonnan megkonstruált mintákat küldték le feldolgozásra. Ezek a minták nagyon természetesen a rajz szempontjából tökéletesebbek voltak mint az eredeti bosnyák dolgok, de elvesztették érdekességüket és értéküket. Gyermekbetegségek voltak ezek, amelyeken azonban a bosnyák iparművészet még ma sem esett túl teljesen. Még egy másik nagy nehézséggel találkoztak a bosnyák iparművészet regenerátorai. Alig voltak már Boszniában mesterek, akik képesek lettek volna az íparművészetet felújítani. A z országban szétszórva élt már csak néhány ember, aki képviselte még ennek az íparművészetnek, különösen az ötvösműíparnak, a tradícíóít. Ilyen volt példáúl az ötvösművészet utolsó képviselője, a focsaí Letícs. Amikor elmentek hozzá és megkérték, hogy lépjen az állam szolgálatába és iskolában oktassa a legényeket és inasokat a bosnyák műíparí technikának különböző fogásaira, azt válaszolta, hogy az ő művészetének ideje már elmúlt, azt nem lehet fölújítaní és nem ís vállalkozik rá. Ez az eset pedig nem áll magában, hanem számos más öreg mesternél kellett hasonló nehézségekkel megküzdeni. Ez volt a kezdet. Mikor az ország elég erősnek érezte magát, felállította a különböző műíparí tanintézeteket, amelyek egyúttal termelő telepek gyanánt is szolgálnak és iparművészeti tárgyakban az egész országban a legtöbbet produkálják. Ilyen műhelytanintézet van ezídőszerínt három: í. O r s z á g o s m ű í p a r í a t e l i e r S z a r a j e v ó b a n . Az intézet oktatása kiterjed a fémtechníkának fentebb említett minden ágára ; a fó'sóly benne a gyakorlati oktatásra van fektetve. A teoretikus oktatás majdnem kizárólag rajztanításból áll. Élén áll az igazgató, aki művészeti és adminisztratív szempontból vezeti az intézetet. A gyakorlati oktatást tényleges mesterek vezetik. Az intézetben rendesen 40—45 inas és 15 legény van alkalmazva. Az inasok oktatása négy évig tart, rendesen 12—16 életév között. A négy év leteltével az inasok vizsgát tesznek, amelynek letétele után szabadon választhatnak, hogy mint legények meg akarnak-e maradni az intézet kötelékében, vagy önállóan akarják-e etablírozni magukat. Az eredmény, amelyet az intézet fel tud mutatni, minden tekintetben kiváló. Az inasok nagy részénél fölvételük alkalmával még az elemi iskolai képzettség is hiányzik ; a harmadik évben azonban már csaknem kivétel nélkül megrajzolják és kidolgozzák a legnehezebb formákat is. Sokan kerülnek kí közülök, akik nem elégedve meg a mintákkal, az önálló tervezés és alkotás terére lépnek. Érdekes bizonyítéka ez az intézet, hogy meglevő hajlandóság mellett mire lehet a nép művészi érzékét fejleszteni. Hasonló intézetek, de természetesen sokkal szűkebb keretekben, állanak fenn még Focsában és Livnóban is. 2. O r s z á g o s s z ő n y e g s z ö v ő - m ű h e l y S z a r a j e v ó b a n . Az ötvösműíparhoz hasonlóan történt a szőnyegszövés fölelevenítése is. Régi specialitása Boszniának az egyszínű kecskeszőr-szőnyeg volt, amihez a török uralom idején a finomabb szőnyegmunkák ís járultak. A kormányt ennek az iparágnak a felújításánál kizárólag az ipari és gazdasági szempont vezette. A készítmények nagyon szépek, de mind idegen minták után készülnek és a törekvés nem az, hogy tervezőket, hanem jó munkásokat neveljenek. Iparművészeti értéke azonban a szőnyegszövő intézet készítményeinek van és sok esetben tökéletesebben állítja elő a perzsa, Smyrna stb. készítményeket, mint ma az ottani műíparosok. A technika fejlődését legjobban igazolja, hogy 1888-ban, az intézet megnyitásának évében csak olyan szőnyegeket tudtak készítení, amelyeken egy négyszögméterre 30—40.000 csomó esett, ma pedig már olyan szőnyegek is készülnek, amelyeknek csomószáma négyszögméterenkínt 180—500.000 között váltakozik. A művészi fejlődés és ez a technikai haladás a gyártmányok elhelyezését mindenfelé nagyon előmozdította. Magyar Iparművészet.

5

170 KülönfőlóK.

Az intézet ma Í89 szövőszéken 300 munkásnővel dolgozik, de nagyszámú otthon dolgozó munkásnője is van és fiókja van ezenkívül Krcsevoban, Focsában, Fojnícában, Konjícában és Stolacban ís. Önállóságra az alkalmazottak közül eddig nagyon kevesen tettek szert. 3. O r s z á g o s b e z s z ö v ő és h í m z ő i n t é z e t S z a r a j e v ó b a n . Az előző intézethez hasonló elvek szerint működik körülbelül ez is, amely keleti mintájú arany- és ezüstszövéseket (bez), echarpokat, storokat, hímzéseket, csipkéket stb. készít. A művészi értéket a régi minták felújítása, a gazdasági értéket pedig az iparszerű termelés adja meg.

Legbecsesebb szolgálatot a bosnyák iparművészet körül azonban az országos kormány a régi iparművészeti emlékek felkutatásával és összegyűjtésével végezte. Ez a munka még távolról sincsen befejezve, a szarajevói országos múzeum gyűjteményei azonban már igen sok becses anyagot tartalmaznak, melyek elevenen bizonyítják, hogy milyen művészi élet volt itt valamikor a török uralom idején. E gyűjtemények feldolgozása és művészeti szempontból való felbecsülése még a jövő feladata. Bizonyára igen érdekes megállapításokra fognak még itt bukkanni, amelyek sok tekintetben felvilágosítást nyújtanak majd az iparművészeti kölcsönhatások tekintetében és amelyek hasznára lesznek az oly sokat ígérő módon regenerált bosnyák íparművészetnek ís.

JLolonfelék, AZ EGYHÁZBAN, A püspöki karMŰVÉSZET ral egyetemben Vaszary Kolozs hercegprímás a minap jóváhagyta az Orsz. M. Iparművészeti Társulatnak az egyházművészeti tanfolyam fölállítására vonatkozó tervezetét. Ennek a tanfolyamnak célja, a lelkészkedő papságnak egyheti tanfolyam keretében úgy elméleti előadásokkal, mint gyakorlati útmutatásokkal oly természetű ismereteket nyújtani, hogy a lelkész a rábízott egyházművészeti műemlékeket és tárgyakat helyesen kezelje, továbbá a restaurálásoknál és a megrendeléseknél a művészet követelményeit és a szakszerűséget érvényesíteni képes legyen. A tanfolyamot a budapesti Szent Imre Kollégium épületében tartják meg. Az előadások megtartására igen alkalmas az intézet nagyterme, melyben a kiállításra szánt képek és tárgyak is kedvezően helyezhetők el. A tanfolyam hallgatói a nagy vakáció idején, mikor az intézet üresen áll, lakást és ellátást nyerhetnek az intézetben napi öt korona díj mellett. Az ellátás és a tanfolyam iránt érdeklődők forduljanak levélben Fieber Henrik dr. intézeti prefektushoz, a tanfolyam érdemes vezetőjéhez. Az idei tanfolyam június 26-án este kezdődik és július 2-án este végződik. Az első tanfolyamon csak teológiai tanárok vehetnek részt, akik eddig negyvennyolcan jelentkeztek. Jelentkezéseket még elfogad a rendezőség. Főként kívánatos volna, ha a görög szertartású megyék ís képviseltetnék magukat, ami eddig igen gyéren történt, pedig az ő ügyük is bevonatott a tanfolyam keretébe. Az elméleti előadások délelőtt lesznek, míg délután műemlékek és műtermek, muzeumok látogatása következik. Tárgysorozat nagyjában

a következő ! Csányi Károly múzeumi igazgató őr ! Történelmi templomi stílusok áttekintése. — Czakó Elemér dr. múzeumi őr : Az anyagok igazsága az íparművészetben, — Éber László dr. egyetemi magántanár : A műemlékek gondozása és restaurálása. — Fieber Henrik dr. : A modern művészet fény- és árnyoldalai, tekintettel az egyházi művészetre. — Foerk Ernő építész-tanár : Modern technikák az egyházi építészetben. — Gyárfás Tihamér dr. főgimnáziumi tanár : Az oltár. — Járosy Dezső papnevelő-aligazgató : Az orgonák művészi fölépítéséről és kezeléséről. — Konrády Lajos akadémiai tanár : Az országos egyházművészeti tanács tervezetéről. — Míhályfi Ákos dr. egyetemi tanár : A templomok berendezése és liturgikus fölszerelése a keleti egyházban. — Nagy Virgil műegyetemi tanár : Térprobléma az egyházi építészetben. — Némethy Gyula dr. teológiai tanár : A miseruha. — Swoboda Henrik dr., a bécsi egyetem rektora : Uber Freiheit und Gesetzmässigkeit in der kirchlichen Kunst. — Velics László S. J., a kalksburgí gyűjtemény igazgatója : A kehely. A tanfolyam hallgatói tanulmányozás szempontjából megtekintik a budavári koronázó-templomot, a várpalotai, a Szent István-, egyetemi, ferencvárosi, kőbányai, zebegényi templomokat, a szépművészeti és iparművészeti múzeumokat, a művészek és műíparosok műtermeit, műhelyeit. Az egyházművészeti tanfolyamon kívül szervezik nemsokára az Országos Egyházművészeti Tanácsot, melynek föladata lesz a művészi építkezések, restaurálások, bevásárlások, beszerzések Irányítása és szakvéleményekkel, tanáccsal való ellátása. E nagyszabású egyházművészeti akciónak kiindulási pontja volt az 1908. évben rendezett egyházművészeti kiállítás. Ezen a kiállításon láttuk, hogy úgy a művészi, mint a technikai készség megvan itthon a hazai templomi szükségletek kielégítésére nézve. De a művészeknek szigorúan alkalmazkodniok kell a megrendelők kívánságaihoz. Ezek pedig művészi szempon-

tokát alig ismernek, sőt az egyházi művészet igényei tekintetében az utóbbi időben sajnálatos hanyatlást látunk. Azt is tudjuk, hogy a templomi berendezések és műtárgyak beszerzésénél folyton csak az olcsóbbat keresik. Többnyire külföldről szerzik be ezeket az olcsó, többször bizony művészi szempontból igen selejtes árúcikkeket, a hazai művészek és iparosok foglalkoztatását pedig elhanyagolják. Evenként átlag 4—5 millió korona értékű egyházművészeti cikk jön be idegenből az országba. Pedig a kellő művészi erő és szakértelem megvan nálunk is. Az egyházi művészet föllendítésének első föltétele, hogy a megrendelők, a templomi szükségletek beszerzőinek, a klérusnak, művészi tudását, ízlését és művészi kérdésekben való jártasságát fejlesszük. Erre szolgál az egyházművészeti anfolyam. Az Országos Magyar Iparművészeti Társulat szándéka szerint, mely ezt az egész művészeti akciót megindította, a templom ne csak az imádság, az isteni tisztelet, az ájtatosság helye legyen, hanem ezzel kapcsolatban, valamint arra mintegy emelően hatva, legyen a templom a nagy néptömegek, az alsó néposztályok művészeti nevelője, ízlésfejlesztője. — Legyen a templom erkölcsi és kulturális tényező, egy múzeum, egy esztétikai iskola a föld népére nézve. ízlésének fejlesztője, nemes szórakozásainak, műélvezetének forrása. Hisz a falvakban a képzőművészetek kizárólagos képviselője és terjesztője a templom. A nagynevű Ipolyi Arnold, Czobor Béla ebben az irányban szép és eredményes működést fejtettek kí, de a lelkészkedő papságra befolyást alig gyakoroltak, iskolát sem alapítottak. Az egyházművészeti gyakorlatiasság meghonosítása a lelkészkedő papság körében dr. Fieber Henriknek, a Szent Imre kollégium kiváló művészeti képzettségű prefektusának lett kedvelt eszméje és ezt most az Országos Magyar Iparművészeti Társulat segítségével és a hercegprímás, valamint a püspöki kar erkölcsi és anyagi támogatásá-val, ahol ez a terv fölötte kedvező fogadtatásra talált, intézményileg fog megvalósulni. Az egyházművészeti tanfolyamokat az idén megismétlik és ezután évenként több tanfolyamot tartanak. Az oktatást a vidéki papnevelő-intézetek tanárain kezdik, hogy ezek már a jövő tanévben a kispapoknak tarthassanak előadást az egyházművészeti tárgyakból. — Azután következnek a többi lelkészek 45—50 főnyi turnusokba beosztva, az időnkénti tanfolyamokra, amelyek évenkínt június végétől szeptember hónap elejéig terjedő időszakban tartatnak meg.

171 T J O R T I PÁL SÍREMLÉKE. Hortí Pálnak, a messze KfilSnféléK. Indiában fiatalon elhunyt kiváló művészünknek barátai és tisztelői díszes emléket állítanak a kerepesitemetőben levő sírja fölé. Az emlék megmintázására teljesen díjtalanul készséggel vállalkoztak: Teles Ede szobrászművész és Marótí Géza tanár s azt a rendelkezésre álló, aránylag kis összeg dacára úgy csinálták meg, hogy az egyik legszebb művészi alkotása lesz a temetőnek. Felállításához a közel napokban kezdenek hozzá és május hó folyamán ünnepélyesen felavatják a síremléket a Képzőművészeti Társulat, az Iparművészeti Társulat és a többi művészeti intézmény és iskola vezetőségének jelenlétében. IPARMŰVÉSZET MAROSVÁSÁRHELYEN. Th. Vígand Ede néhány év előtt Marosvásárhelyre költözött s az ottani műíparosok felszólítására új lakóhelyén a tél folyamán kiállítást rendezett. Ez kicsiny terjedelmű, de választékos ízléssel egybeállított háromszobás lakásnak való berendezést mutatott, szellemesen összefoglalt s csak függönyökkel elválasztott rögtönzött helyiségben, melynek alaprajzát itt mutatjuk be. Az úri szoba fehér erezésű fekete tölgyfából készült, rozsda színre avatott vasalással. Az ebédlő vörös tölgy nehéz vörösréz véretekkel, a hálószoba pedig szürkés tölgyfából készült.

IWpioertTiO' TOk*ipitfclfMOSl> f%p.TP*U>f. TOTFULUfl-Ut O fl4lO-»J«fl cjO

TEfW. a a eräooqof. w^cy. K D Ö D rtjTO. RÈuÈflÈf HÏHCE3 p 178. 178. T H . V I G A N D E . M A R O S V Á S Á R H E L Y I KIÁLLÍTÁSÁNAK ALAPRAJZA.

Csillár és virágtartó vörösréz és vas. Az egész berendezést — a Majoros műhelyéből eredő színes ablakok kivételével — marosvásárhelyi iparosok készítették. 5*

172 Kiállítások.

MAGYAR SOKSZOROSÍTÓ MŰIPAR RÉSZA VÉNYTÁRSASÁG alaptőkéjét 100.000 koronával emelte fel, újabb művészi sokszorosító iparágak meghonosítása céljából. A társaság festményeknek és fényképek utáni helíogravüröknek és fényképezésen alapuló színes nyomatoknak készítését már meg ís kezdte. Tekintettel arra a körülményre, hogy Magyarország ezírányú szükségletét addig kizárólag a külföldön tudta beszerezni, a Magyar Sokszorosító Műipar Részvénytársaság törekvéseit az érdekelt körök figyelmébe ajánljuk.

SOR GYHÁZMŰVÉSZET BÉCSBEN. AZ oltári szentség örökímádására és a szegény templomok felszerelésére alakult egyesület április 15-én nyitotta meg első kiállítását. Főként olyan tárgyak láthatók benne, melyeket az egyesület tagjai ajándékoztak a templomok felszerelésére. Sok az olyan munka, melyet a főrangú patrónusok maguk készítettek. — A bécsi Burg udvari kápolnájában őrzött egyházi ruhákat és szerelvényeket, melyeket eddig a nagyközönség nem láthatott, kiállították. Ezen egyházi kincsek között megbecsülhetetlen értékű relikviák ís vannak, így Szt. Veronika kendője, továbbá a csíllagkereszt-rend monstranciája, melyet Gonzaga Eleonóra császárné ajándékozott 1668-ban ; aztán egy kettős ereklyetartó kereszt, címerpajzsaíban Nagy Lajos királyunk magyar és lengyel címerével. A történelmi nevezetességű míseruhák s egyéb egyházi szerelvények nagy számát csak azoknak értéke múlja felül. — J912-re egyházművészeti kiállítást vettek tervbe s egyes tárgyaknak tervrajzaira már most hirdettek kí öt pályázatot. A pályadíjak összértéke 10.100 korona.

E

A wíení KunstsaionKÉZIMUNKAKIÁLLÍTÁS, ban érdekes kiállítás nyílt meg április elején. A Wiener Moden című divatlap rendezte dilettáns olvasóínak munkáiból. Mintegy 6000 tárgy szerepelt benne, melyek között minden elképzelhető technika képviselőjére talált. Jellemző, hogy a kiállítók túlnyomó részben gyakorlatilag használható tárgyakat állítottak kí, s a bíráló-bízottság ís csak olyan munkákat jutalmazott, melyek célszerű és szép mívoltukkal tűntek kí. ÉMET IPARMŰVÉSZET PÁRÍSBAN. AZ ŐSZÍ

N szalonban ezídén külön csoportban fog szerepelni a német iparművészet. A franciák erősen készülnek a versenyre ; a német iparművészet olcsóságától féltik a hazai piacot.

T ^ E L E T I KÖNYVMŰVÉSZET. Ezt a címet viseli a berlini iparművészeti múzeumnak egy kiállítása. A mohamedán kézíratok és miniatűrök nagy gyűjteményét foglalja magában, beleértve azokat a keleti Turkesztánból származó középkori könyveket és kéziratokat, melyek az ízlám művészet előfutárai. A perzsa és indus színes miniatűrök s az arab kallígrafía mester-

művei történelmi időrendben — csak néhol mutatva egy kis hézagot — vannak itt egybeállítva. Az egész kiállítás anyagát Berlinben gyűjtötték össze s ez mutatja azt a nagy érdeklődést, mely újabban a keleti művészet iránt a német metropolisban feltámadt. TRIÁLLÍTÁS A BÉCSI IPARMŰVÉSZETI ISKOLÁBÁN. Az iskola tudvalevőleg kétévenkínt rendezi a maga nagy kíállításaít, ahol összes szakosztályainak munkáját bemutatja. Az intézet igazgatója azonban, abból a kétségtelenül helyes elvből indulva kí, hogy az iparosokkal állandó összeköttetésben maradhasson és a jó és szép munkák bemutatásával mentől sűrűbben gyakoroljon reájuk jó befolyást, időnkint egyes szakmákból rendez kisebb kiállítást. Jelenleg a kereskedelmi nyomtatványok (közte a „Wiener Werkstätte" betűi, csomagolópapírjai s egyéb nyomtatványai), színesen mintázott papírok és díszítményvázlatok szerepelnek, melyek Czízek, Hoffmann, Löffler és Moser tanárok osztályaiból kerültek kí. TJRÍZ NÉPMŰVÉSZET. Münchenben egy népművészeti előadás kapcsán nagyobb fríz népművészeti gyűjteményt állítottak kí. Különösen a fémmunkák érdekesek. Néhány száz késtok, sok arany és ezüst ékszer, továbbá fémből készült illatszeres tokok kötik le a figyelmet. Érdekes különlegesség még néhány száz üvegre festett kép, amilyent ott ajándékképpen szoktak volt osztogatni a fríz halászok. A tárgyak legnagyobb része a XVIII-ík századból származik. A KOPENHÁGAI KÖNYVKÖTÉSZETI KIÁL* * LÍTÁS EMLÉKE. Az iparművészeti múzeum igazgatója, Emil Hannover, egy terjedelmes munkában, melyben a kíállított 470 kötet közül í 50-nek képét közli, a kiállítás anyagával kapcsolatban közli a művészi könyvkötés fejlődésének történetét a XIII. századtól 1850-íg. Négy fejezetben : A régi stílus ; a Kelet ; az újabb stílus ; Dánia és Norvégia címen világot vet a történelmi fejlődésre. Különösen érdekes az utolsó fejezet, mert a kiállítás eddig ismeretlen, kiváló munkáit közli, többek között a Tycho de Brahe számára készült művészi bekötési táblákat. I P A R M Ű V É S Z E T Ü N K A V E N E Z I A I ÉS A 1 WIENI VADÁSZATI KIÁLLÍTÁSON. Az április hó 23-án megnyílt venezíaí IX. nemzetközi művészeti kiállításon íparmfívészetünknek ismét jutott hely a magyar Művészházban. A kicsiny terjedelmű, de magas művészi színvonalon álló gyűjteményt az Országos Magyar Iparművészeti Társulat válogatta össze s rendezte a helyszínén. A gyűjteményben vannak Zsolnay díszedénye!, bőrbatík-munkák, az Iparművészeti iskola háziipari osztályának csipkéi, kézimunkái, bronzok, a gödöllői szövő-tanműhely szőnyegei, a sz. főv. íparrajzískolában készült Rippl-Rónai-féle finom színhatású gobelin, stb. Az iparművészeti gyűjtemény mellett népművészetünk legkiválóbb példányaiból ís küldött szemelvényeket a társulat. Különösen megbámulják az olaszok a legfinomabb régi velencei csipkékkel ís vetekedő művészi hatású régi sárosí és gömörí csipkéinket. A május hetedikén megnyílt wíeni vadászati kiállítás magyar pavíllonjában ís szerepel hazai iparművészetünk. A nagy előcsarnok vadászati jelenete-

173 BosnyáK iparművészet

í 79- B O S N Y Á K F E G Y V E R K O V Á C S - M U N K A A XVII. SZÁZADBÓL.

179.

OUVRAGE D'UN A R M U R I E R B O S N I Q U E DU X V I I e S I È C L E .

18Í.

180. í 80. V É S E T T T Á L A R A N Y O Z Á S S A L . (INDIAI M I N T A ) . (A M Ű I P A R I A T E L I E R G Y Á R T M Á N Y A ) P L A T GRAVÉ AVEC DORURES. (DE L ' A T E L I E R D E S A R T S D É C O R A T I F S . S T Y L E D E S I N D E S . )

Magyar Iparművészet.

Í 82. 18Í — ( 8 2 . C S A T T O K GY Ö N G Y B E R A K Á S S A L . A G R A F E S AVEC PERLES INCRUSTÉES.

ÍS3. F A R A G O T T GUZSALYOK. (AZ ORSZÁGOS MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBŐL.)

<84. I V Ó E D É N Y E K FAFARAGÁSSAL.

183.

(84.

QUENOUILLES SCULPTÉES. (DE L A C O L L E C T I O N DU MUSÉE NATIONAL DE SARAJEVO.)

BIDONS SCULPTÉS.

J 89. K A P U F A F A R A G Á S S A L , 1 8 5 - 1 8 6 . PÁSZTORSÍPOK BOSNYÁK DÍSZÍTŐ MOTÍVUMOKKAL. 1 87—I 88. I V Ó E D É N Y E K . ( A Z O R S Z Á G O S MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBŐL.)

FORTAIL AVEC SCULPTURES. CHALUMEAUX AVEC O R N E M E N T S BOSNIAQUES. BIDONS. ( D E L A C O L L E C T I O N DU M U S É E N A T I O N A L D E S A R A J E V O . )

6*

176 BosnyáK népművészet

(90.

191.

190—(93. BOSNYÁK B E Z - M I N T Á K . (ARANY- ÉS EZÜSTHIMZÉS.)

„ B E Z " DE BOSNIE. (BRODERIES AVEC FILS D'OR E T D'ARGENT.)

177 fcet ábrázoló színes ablakait Nagy Sándor kartonjai nyomán Majoros és Bátky készítették. A kírályterem üvegképeí Róth Miksától valók. A tárlókban kisebb bronzok, bőrdíszművek, Zsolnay-féle majolíkák, galvanoplasztika! munkák, a pozsonyi Izabella-egylet himzéseí vannak, Galambos Jenő két bronz kandeláberje, a gödöllői szövőtanműhely szőnyegei ^ felettJJ látjuk Kőrösfői Aladárnak két nagyméretű, erős színhatású kartonját ; az egyik XVII. századbeli sólyomvadászatot, a másik medvevadászatot ábrázol. A szomszédos termekben Mezőkövesd, Kalotaszeg és Thoroczkó népművészetének sok jellemző példáját alkalmazták díszül. Nádler Róbert magyaros hangulatú, faragott tölgyfából készült vadászszobája pihenőül szolgál a tárlat látogatóínak. Ligeti, Stróbl és Líípola szoborműveí előnyösen képviselik a magyar szobrászatot a kiállításon. IPARMŰVÉSZET A PÁRISI SALONBAN. A német iparművészet inváziójától tartanak mostanában a franciák. Ez meglátszik a Salon idei kiállításán, ahol a régi tradícíók az új törekvésekkel karöltve jelentkeznek. Delaherche kerámiai munkáiban minden művészíeskedés dacára sem találjuk meg az anyagszerűséget, s ugyanezt állíthatjuk számos fémtárgyról, melyek a történelmi stílusok jegyében készültek. Új formáikkal tűnnek fel E. Gaillard bútorai, L. Germain egyszerű könyvtábláí s Mezzara csipkéi.

XÄZÄTOK: PÁLYÁZATOK. A június havában megELDŐLT nyíló papíros-, tanszer- és ískolaszer-kíállítás p l a k á t j á n a k rajzára kiírt pályázat bíráló-bizottsága, amelyben az Orsz. M. Iparművészeti Társulatot 3 tag, a kiállítás rendező-bizottságát szintén 3 tag képviselte, gróf H a d i k - B a r k ó c z y Endre elnöklete alatt április hó 8-án tartott ülésén döntötte el a pályázatot. Beérkezett 44 pályázótól 57 pályamunka, amelyek közül a bíráló-bízottság a 300 koronás első díjat Ö r k é n y i Istvánnak és B á r á n y Nándornak, az Iparművészeti Iskola grafikai szakosztályán működő tervezőknek ítélte oda î a 200 koronás második díjat F ö l d e s Imre, a 100 koronás harmadik díjat pedig K ü r t h y György kapta. Ezenkívül a zsürí javaslatára a kiállítás rendezőbizottsága 100—100 koronáért megvásárolta L a k a t o s Artúr, M o 1 d o v á n Béla és P a p p Aurél terveit. A S t e í n d l - c é h nevű művészetet pártoló egyesület pályázatot hirdetett egy céhserleg tervezésére, mely pályázat felett április hó 9-én d. e. döntött A1 p á r Ignác elnöklésével az illetékes bíráló-bízottság. Az első 400 koronás díjat M u h í t s Sándornak, a második 200 koronás díjat K ö v e s d y Gézának, a harmadik 100 koronás díjat pedig H e n d r í c h Antalnak ítélték oda. Ezenkívül 100—100 koronáért megvásárolták Meyer Antal és Szász-Sommer Vilmos pályaterveit. A vásárlásokra fordított összeg felét Alpár Ignác elnök a sajátjából födözte. Valamennyi pályamű három napig látható volt az Orsz. Iparművészeti Múzeumban. Magyar* Iparművészet.

O Z E Ä U S

jClGYE]

Pályázatok. • Muzeális ügyeK.

ELETINDIAI IPARMŰVESZETI GYŰJTEMÉNY PÁRÍSBAN. A Louvre egy nagy keletíndíaí gyűjteménnyel szaporodott, mely főként bronzok, fafaragványok, kerámiái tárgyak és festményekből áll. A gyűjteményt az a tudományos expedíció hozta Párisba, mely 190é-ban Pellíot vezetése alatt indult Turkesztánon keresztül Khína belsejébe. Tumsuk falu mellett akadtak egy romhalmazra, melyről már Sven Hedín ís említést tett s az itt végzett ásatások egy ősi buddhista telep maradványait fedték fel. Sok érdekes iparművészeti tárgyat találtak itt, melyek a Gandhara művészethez — a hellenisztikus és buddhista stíluselemek sajátságos keverékéhez — tartoznak. Kutsar környékén sok mesterséges barlangot találtak, melyek az ízlam hódítás előtt (1000 Kr. u.) buddhista szentélyek voltak. Ezen barlangok falfestményeit mind lefényképezték. Tuenhuangban, a khínaí Turkesztán egyik kis kerületében, 500 barlangot találtak, melyeket eddig nem Ismertünk, — európai ember még nem fordult meg bennük, — ezeknek falfestményei s a bennök talált felszerelési tárgyak ugyancsak a Gandharaművészet körébe tartoznak. A legrégibb emlékek Kr. u. 500-ból származnak, a legújabbak a Kr. u. XI. század első negyedéből valók. Az egyik barlangban mintegy 15.000 darabból álló kézíratgyüjteményt fedeztek fel, melynek harmadrészét Pellíot szintén megszerezte. A. nagy gyűjtemény a Louvre-nak külön, Pellíotról elnevezett termében nyert elhelyezést, s amellett hogy a Gandhara-művészet fejlődésének tiszta képét nyújtja, egyszersmind egyéb gazdag adatokat tartalmaz belső Ázsiának, elsősorban pedig Khínának a Kr. utáni ezredik évre vonatkozó kulturáját illetőleg.

K

A párisi Hotel Drouotban elárverezték AUKCIÓK, Mímerel gróf miniatürgyűjteményét. A nevezeL

tesebb darabok a következő árakon keltek el : Boucher : Galambokkal játszó Ámor és Hangverseny a szabadban, egyenkint 2256 korona ; — I. Napoleon arcképe, Coteau festménye Isabey után 2260 korona ; a más gyűjteményekből származott tárgyak közül s egy arannyal díszített gyöngyházdoboz (XV. Lajos kora) 2800 korona ; öt faragott karosszék (XVI. Lajos kora) 3080 korona ; egy ágy, két asztal és szekrény, berakással és bronzveretekkel XVI. Lajos korából 2520 korona. Berlinben régi porcellánokat árvereztek el a következő árakon : Pásztorpár, festett höchstí porcellán 5160 korona ; két frankenthali csoport (eredeti minták Hanongtól) 6240 korona ; hat ludwígsburgí csoport 7800 korona. Londonban egy nagyobb gyűjteményt adtak el s az egyes darabok igen magas árakon keltek el. Egy régi festett Sèvres serviceért fehér alapon festett virágdísszel 11.250 koronát fizettek ; két mély csésze (Chelsea) arany alapon festett virágokkal 6100 koronát ; egy kopenhágaí servíceért s két vázáért fehér alapon festett virágokkal 7500 koronát ; egy meisseni service lapos reliefben mintázott növényi dísszel 6000 koronáért kelt el. 7

tehette meg, de itt szegényes viszonyaink, de meg egynémely szűkkeblűség ís lehetetlenné tették nemes szándékát. De azért magyar szíve vissza-visszahúzza hazánkba, s missziós papi voltát nem csupán egyházi ténykedésekben értékesíti, hanem mint a művészet vándorapostola folyton járja országunkat, és papnevelő-intézetekben, egyházi körökben számtalan előadást tart, magával cipelvén gyűjteményének egy-egy T VELICS : D a s K a b i n e t f ü r k i r c h l i c h e osztályát szemléltető előadásaínak kedvéért. így egyike K u n s t i m K o l l e g i u m S. J. z u K a l k s - a leghatalmasabb rtényezőknek, akik a klérusnak már jó ideje ellanyhult művészeti érdeklődését feltüzelni b u r g . Wien, 1909. Páratlan gyűjteményt mutat be ez a katalógus. igyekeznek. Velicsnek nem lévén muzeális, hanem oktató Nem annyira a gyűjteménynek ritkaság számba menő műtárgyai vagy rendkívüli gazdagsága folytán áll célja, nem arra törekedett, hogy műtárgyat műtárgyra egyedül a kalksburgi gyűjtemény, hanem céltudatos halmozzon. A gyakorlati eszmemenet az, hogy a összeállítása révén. De e tekintetben — úgy tudom — kezdő műbarátokat a különféle művészeti ágak genenem csupán az egyházi művészetek terén képez ver- tikus alapon való bemutatásával és százados evolúsenytárs nélkül való kezdeményezést, hanem általában. ciójuk tekintetbe vételével vezesse be a művészetek Mert ha történtek ís itt-ott kísérletezések az egyes élvezésébe. Ezen módszer szerint nem levegőben lógó művészeti ágak genetikus bemutatására, de egészen, elméletek, nem szép hangzású előadások, általános rendszerbe véve, minden képző- és iparművészeti keretek, impressziók maradnak meg a kezdő hallgató ágban teljesen megvalósítva az egész vonalon — eddig lelkében, hanem nézni, kutatni, szétbontani, értékelni sehol, csupán Kalksburgban. Pedig első tekintetre egé- tanul, s így műélvezete öntudatossá válik. Sarlatán szen igénytelen kis házigyüjteménynek tetszik három nagyképüsködés, divatos műérdeklődés nem teremhet helyiségben és néhány szekrényben. Ám amit Velícs ezen módszer alapján, s így egy csapásra megmenee kis keretekben összegyűjtött, amit gyakorlatias külünk a mostani népszerűsítő művészeti oktatás egyik érzékkel, messzelátó tekintettel tervszerüleg összehal- rákfenéjétől. Művészeti snobság a kalksburgi módszer mozott, az legteljesebb elismerésünket és mindenek- szerint egyszerűen lehetetlen. Ellenben az alapos ismeretek utáni szomjúság elemi erővel ojtódík a lelkekbe. felett beható figyelmünket érdemli meg. Ezen cél elérésére nem szükséges, hogy eredeti Nem híában volt Velícs középiskolai tanár, és pedig annak legkitűnőbb fajtájából való : mindenkor műtárgyak szerepeljenek. Nehéz ís volna kisebb anyagi a lényegnek megértetésére törekedett, s nem nyugodott eszközökkel rendelkező intézeteknek ilyeneket beszeaddig, míg növendékei a tárgyat a legkisebb részéig rezni. Azért Velícs, ha csak teheti, eredetieket szerez abszolút biztossággal nem tudták. Nem sokat, de ala- be ; de pénze fogytán megelégszik hű utánzatokkal ís. posan akart tanítaní. Azonfelül azzal is tisztában volt, A fő, hogy a technikai alapot híven tükröztessék hogy az első oktatás nem lehet befejezett, az anyagot vissza. Különösen régi műtárgyak beszerzése okozna kimerítő előadás, hanem olyan alapismeretek közlése, legyőzhetetlen akadályokat ; ellenben merőben bevezető amelyek kedvet oltanak a lelkekbe a továbbtanulásra oktatásnál jó mesterek kezéből kikerült másolatok eleés feltétlen bíztosságú előfeltételeket az egyes művészeti gendő szolgálatot tesznek. Aki ezen remekbemenő másoágak alaposabb tanulmányozására és megértésére. latokon szemét élesítette, egész más szemmel fogja Velícs nem műtörténelemmel kezdi művészi oktatását, nézni a múzeumok műkincseit. A kalksburgi gyűjtehanem a művészeti ágak technikai alapjaival, s így mény a nagy múzeumok előcsarnoka, vagy ha úgy aztán ezen technikai fejlődés fonalán mutatja be a tetszik, azoknak kulcsa. művészet fejlődésének történetét. Bizonyára ez a legVelícs elsősorban az egyházi művészeteket tarcélravezetőbb és legmodernebb módszer, amelyre Velícs totta szeme előtt. Ez azonban nem vezette egyoldalúmaga erejéből jutott rá és ezt a modern tanítási mód- ságra. Inkább csak a gondolati tartalom egyházi, az szert húsz év óta gyakorolja nagy eredménnyel. anyag természete és jelentősége szerint általános, minMagát a metódust ugyanezen katalógusnak, de meg a den ágra kiterjedő. Először gazdag műtörténeti könyvgyűjteménynek és e kiváló pedagógusnak és műtör- tárat mutat be, amely már beosztásával ís tekintettel ténetí írónak személyes ismeretségem alapján annyira van a gyűjteményre ; művészeti szakok szerint a legfontosnak és eredményesnek tartom, hogy nem habo- jelentősebb munkák nagy gonddal vannak összehordva zom kijelenteni : ha valaha középiskoláinkban a és összeválogatva. A könyvtár bevezető a gyűjtemény művészetek és műtörténelem ís tantárggyá lesz, s ha megértéséhez. Sőt a gyakorlatiasság odáig megy, hogy nem akarjuk a növendékeket a művészetektől elriasz- Velícs magában a katalógusban minden gyűjteménytani, hanem hozzáédesgetní, Velics módszerét és mű- szak elején jelzi a legfontosabb és legelemibb munkágyűjteményét kell egyszerűen átvennünk. Örömmel kat, amelyeket a kezdő tanulmányozónak el kell és büszkeséggel mondom : probatum est, és ezt egy olvasnia, ha autodidakta módon akarja a gyűjteményt magyar ember tette, — ha mindjárt idegenben is. átvenni. Azután következik a pazar gazdagságú gyűjVelícs t. i. magyar eredetű, szívvel-lélekkel temény áttekinthető, könnyen kezelhető elrendezésben. színmagyar ember, aki a jezsuiták kalksburgi inté- Reprodukciós eljárások, xylographia, chromo-xylozetében volt hosszú ideig tanár, s ott adódott neki graphía, phototypia, autotypía, chromo-autotypia, alkalom az ottani vezetőség és az intézet jóakarói chalkographía hét változatával, heliogravure, líthorévén arra, hogy műgyűjteményét összehozza. Nem graphía két változatban, fénynyomás, fényképezés egyszer szomorúan panaszolja, hogy nem itthon minden technikai formában, kombinált reprodukciók.

IRODALOM

—

179

Majd a festési technika változatai vonulnak fel, olajfestés, freskó, tempera, enkaustíka, sgraffito, aquarell, gouache, elefántcsont festés, rajzok. Mindez nem csupán a technika eredményeiben, hanem az első lépéstől a befejezésig a hozzávaló minden szerekkel egyetemben. Az építészet, festészet és szobrászat gyűjteményes képkiadásai, modell-, éremgyűjtemény (hozzávaló technikai eszközölt és előállítási módok) ; műlakatos, aranyműves, drágakőmetszés és foglalás, emaílváltozatok, üveg- és porcellánfestészet, mozaikgyüjtemény, fatechnikák, szövés, csipke, hímzés és szőnyegkollekcíó rengeteg mennyiségű példányokban. Amint látjuk, az iparművészeti rész rendkívül gazdagon van képviselve, ami felette örvendetes, mert hiszen felső, közép és legalsóbb iskoláinknak, ha már művészettel foglalkoznak, mindig csak a grand art lebeg szemük előtt, amihez voltaképen a nagyközönség zömének gyakorlati szempontból alig-alig van köze. Ellenben mindennapi életében éppen>z iparművészet kis termékei szerepelnek és jutnak mindenkivel szükségszerű érintkezésbe. Velics tervében és gyűjteményében teljes egyensúly, harmónia és szintetikus gondolkozás van. Minden művészeti ág úgy irodalomban, kész műben, mint fejlődési folyamatában egyenlő méltánylásra talál. Az anyag oly jó választékonysággal van egybegyűjtve, hogy rövid két-három órás előadásban a leglaíkusabb hallgató ís tisztába jöhet egy-egy művészeti ág természetével, létrejövésének minden fázisával és történelmi fejlődésének legfőbb, legmarkánsabb etappejaíval. Valóságos ezermesterkedés szigorúan tudományos elvek alapján. Ezt csak a dolgok lényegéig való hatolás, a kezdő műbarát pszichológiai diszpozíciójának ízig-véríg való ismerete, a művészetek lelkes szeretete hozhatja létre. Mindez Velícsben gazdagon megvan, s gyűjteményében bőségesen nyilvánul. Ismételten csak hangsúlyozni akarjuk e szép és eredményes kezdeményezés fontosságát, a gyűjteménynek az oktatásban való nagy jelentőségét. Bármely művészeti, ipari, vagy iparművészeti iskolának vagy intézetnek díszére válnék. Akinek pedig bécsi tartózkodása alkalmával van egy szabad félnapja, melegen ajánlom, ránduljon ki Kalksburgba. Úgy Velícs, a gyűjtemény őre, valamint távollétében az intézet vezetősége a legelőzékenyebben fogadnak minden érdeklődőt, ha előzetesen írásban bejelenti látogatását. Senki sem fogja megbánni e kirándulást. A művészeti oktatás iránt érdeklődők még egyenesen megbecsülhetetlen sok gondolatot, termékeny impressziót fognak nyerni. Szakembereknek a katalógust szívesen küldi meg a szerző. FIEBER HENRIK.

figyelemben részesült az amerikai építkezés, előbb SzaKlaíkus, később szakkörökben. Szakmunka, mely az irodalom, amerikai építészettel foglalkozott volna, nem volt. Ennek a hiányát pótolja a szerző, ki az amerikai házról szóló munkájában kiterjeszkedik annak minden fázisára. Kimutatja a lakóház és az egycsaládosház fejlődésmenetét, a különféle klimatikus viszonyokból származó követelményeket ; kimutatja a világ minden tájáról odaözönlött népek által gyakorolt hatásokat s azoknak összeolvadását, mely a célszerűségnek, a leghasznosabbnak kiválasztásából állott. Hangsúlyozza az építész és az építtető kölcsönhatását, mert csak így válhatik az otthon kellemessé és tökéletessé. Az amerikai építész nemcsak tervezője a ház alaprajzának és fölépítésének a vezetője, hanem a ház berendezésének és a háztáj rendezésének ís útmutatója. Behatóan tárgyalja azon módokat ís, melyek a ház fölépítésénél és fölszerelésénél a takarékosság szempontjából tekintetbe veendők. A mű nemcsak az amerikai építész fejlődésével foglalkozik, hanem az amerikai nép kultúréletének képeit tárja szemünk elé és tanulságot nyújt nemcsak a németeknek — kik részére a szerző elsősorban írta a munkát — és az amerikaiaknak, hanem egész Európának. Érdekkel bír a könyv a nemzetgazdászra, a gyárosra épúgy, mint a nagy publikumra, amennyiben bepillantást enged nyerni az amerikai nép életmódjába, munkás- és gyárvíszonyokba, melyek egész más bázisokon nyugosznak mint nálunk s amelyek kétségkívül hatással lesznek viszonyainkra ís. Az első most megjelent kötetben három fejezetet szentel az északameríkaí lakóház történeti fejlődésének. Az első fejezet 1840-íg, a második 1870-ig és a harmadik az J890-íg terjedő időközt tárgyalja. Elsőben az eszközök és az anyag céltudatos kihasználásáról szól, majd az angol és hollandi szokásoknak az utánzására mutat rá a szerző. Az építészetben nem követték az európai lakóházak stílusait, náluk a célszerűség a döntő s ha részleteket át ís vesznek, azokkal bámulatos összhangot tudnak létesítení. A stílusokhoz nem kötik magukat mereven, hanem önállóan járnak el, amint azt a gyakorlati cél követeli. 1840 körül a gót és a renaissance stílus talál alkalmazásra, melyek a stílusok összekeverését eredményezték ép úgy, mint a keleti városokban és Európában. Vogel mindig kiemeli az amerikai építészetben nyilvánuló sajátosságot, jellegzetességet, mely főkép az anyag ügyes felhasználásában, a rikító színek kiválasztásában és a tömegek elosztásában nyilvánul. A szöveget 400 ügyesen kiválasztott ábra illusztrálja. Sz. L.

\ 7 0 G E L , F. RUD.: D as a m e r i k a n i s c h e »Haus. Entwicklung, Bedingungen, Anlage, Aufbau, Einrichtung, Innenr a u m u n d U m g e b u n g . Berlin, Ernst Wasmuth A.-G. I. Bd. Ára 25 márka. Az a nagy, Európára is gyümölcsözőleg bizonyult hatás, mely az 1893. évi chicagói kiállítás nyomán keletkezett, s mely a figyelmet feltűnő módon Amerika felé terelte, az építészetben nyilvánult elsősorban. Az amerikai építészet sajátos konstrukciójáról megjelentek ugyan közlemények egyes folyóiratokban, előadásokban ís tárgyalták, de úgyszólván hatás nélkül. A mult század 80-as éveinek végén nagyobb

O Z A L A Y IMRE: A z E r z s é b e t k i r á l y n é ^ emlékmúzeum leíró lajstroma. A gondosan szerkesztett katalógus, mely német, francia és angol fordításban ís megjelent, részletes és bő leírással magyarázza a muzeum ereklyéinek történelmi vonatkozásait. Bő kommentárral kísérí azokat az ereklyéket, melyek néhai Erzsébet királynénak a magyarok iránt táplált szeretetének soha el nem muló bizonyítékai. Illusztrációk is díszítik a könyvecskét, melynek bevezetésében Szalay Imre ékes tollal írja meg a múzeum alapításának történetét. Az egész könyv — nemcsak a bevezetése — több a száraz katalógusnál, Szalay Imre azon igyekezett, hogy a mí jóságos T

180 Szakirodalom.

királynénk fenkölt emlékéhez méltóan jellemezze azt a szeretetet, melynek a múzeum tárgyai néma tanúi voltak. Ára 50 fillér. O I S T O R Y OF THE FAN. G. Woollíscroft Rhead. London, Kegan Paul, Trench, Trübner & Co., Ltd. Dryden house, Gerard street, W. 1910. 4 r. 311. oldal. Ára : 120 korona. A legyező történetéből szóló fenti mű szerzője ismert nevű író az angol művészeti irodalomban, kí úgy művészeti, mint iparművészeti műveiben az alapos kutató becsületes munkásságával számol be témájáról. Jelen mű megírására a legyező irodalmában tapasztalt hiányosságok pótlása készteti s hogy ennek mily szakavatottsággal felel meg, arról az előttünk fekvő mű egységességéből és áttekinthetőségéből meggyőződhetünk. Számozott példányban jelent meg e mű a „wales"-í hercegnek ajánlva. Figyelemreméltó grafikai szempontból a könyv tipográfiái kiállítása. Krétázott papíron előállított 127 illusztráció valóságos nyomdai remek, melyek közül 27 színes és Í00 tonusos nyomású. A 83, szöveg közé nyomtatott ábra tiszta éles képben szintén a modern nyomdatechnikát dicséri. Illusztrációinak anyagát a British Museum ; Victoria and Albert Museum ; India Museum ; Kunstgewerbe Museum, Berlin s egyes angol magángyűjtők gyűjteményéből veszi. 11 fejezetben tárgyalja a legyező történetét. Művét kezdve azokon a kedves adomákon, melyek mitológiai kapcsolatba hozzák a legyező keletkezését, szól annak használatáról, mely a forróság és a kellemetlenkedő bogarak elűzésében viszi első hasznos szerepét. Ezen eredeti rendeltetéséből kivetkőzve, sokszor mint hatalmi jelvény és istentiszteleti tárgy ís szerepet játszik. Az őskori, egyptomi, asszír legyezők, formai érdekességükön kívül, még a görög és rómaiaknál sem jöhetnek figyelembe, mint művészi produktumok, bár a bemutatott példák némelyikében van dekoratív erő. Az indusok legyezői, mit e könyvben az India Museum tárgyain szemlélhetünk, nagy diszítő képességükről tesznek tanúságot. Legyezőik kör-, félkör- és zászlóalakúak. A kínaí és különösen a japán legyezőkön a színezés finomságát és a megmunkálás könnyedségét bámuljuk. Japánban jeles festők (Hokusai, Korín... stb.) művei díszelegnek legyezőkön. A flabellum (hosszú nyelű) és a tollas legyezőkről szólva, gyönyörű példa a firenzei nemzeti muzeumí IX. századi flabellum faragott csontnyéllel, nemkülönben szépek a francia, olasz XII., XIV., XVI. századbeliek faragott elefántcsontból. A XVII. és XVIII. századi festett legyezőket 96 oldalon tárgyaljaOlasz-, Spanyol-,Francia-, Angolországokban, Hollandia és Flandriában, végül Németországban. Európában a XVII—XVIII. századokra esik a legyező fénykora, ekkor lép szoros összeköttetésbe a művészettel. A közölt szebbnél szebb példákon gyönyörködhetünk mitológiai jelenetekben, pastorellek, miniatűrök, tájképek... stb.-ben. Olasz- és Spanyolországban a sok szép festésű és művészi faragású elefántcsontnyelű legyező közül igen érdekes a velencei Szt.-Márk teret feltüntető olasz le-

gyező. Spanyolország teljesen olasz befolyás alatt áll a a legyező művészi dekorálását illetőleg. Franciaországban, hol az olasz befolyás szintén érvényesült, csakhamar önálló nemzeti ízt vett fel a legyezőfestés úgyannyira, hogy e téren vezető helyre került. Rhead legtöbbet foglalkozik a francia legyezőkkel s pompás példákat mutat be a Lajosok (XIII—XVI.) korából. Gouache és vernis-Martin festéssel ellátottak voltak itt a legkedveltebbek és legdivatosabbak. Számos példával illusztrálva bőven tárgyalja az angol festett legyezőket. Angliában eleintén tisztán az olasz behozatal dominált, de később teljesen angol karaktert vett fel a legyezőfestés. Szép példa J. Genpy műve, a római Szt. Péter templomot és a Vatikánt ábrázoló festménye. A Holland- és Németországban levő legyezőkkel röviden végez, egy-két illusztrációval. A XVII—XVIII. századi metszetekkel ellátott legyezők tárgyalásának 67 oldalt szentel. Két részre osztva tárgyalja itt külön-külön a francia és angol legyezőket. A közölt francia metszetekkel ellátott legyezők történelmi tárgyuknál fogva érdekesek. A francia forradalom és a nagy Napoleon jeleneteit ábrázolják. Az angol metszetekkel ellátott legyezők közül III. György angol király látogatása a kir. akadémiában érdemel figyelmet, de szépek a városi tájképekkel ellátottak ís. A modern és legújabbkorí legyezők tárgyalásával fejezi be művét Rhead. Selyemre, elefántcsontra alkalmazott festett legyezőket mutat be Bonheur, Popelin, Détaillé, Conder, Brangwyn-tól és egy kedves gyermekgírlandos saját tervet közöl. A csípkelapú legyezők közül, melyek alsórésze faragott vagy festett elefántcsont, érdekes a Worshipful Company of Fan Makers készítménye, melyet 1902-ben Alexandra angol királynő használt koronázáskor. Rhead művének értékességéről, a fenti nagy vonásokban vázolt anyag ismertetéséből, fogalmat alkothatunk. Előadása világos, érthető s anyagának mesteri csoportosítása folytán tudományos használatra alkalmas. Művészettörténeti szempontból kiváló munka, mert a legyező története szoros kapcsolatban van a korabeli művészettel, illetve iparművészettel, tekintve anyagának sokféleségét (papír, selyem, csont, lakk . . . stb.) a művészi megmunkálásnak számos irányban teret nyújt. Művének becse, azonkívül hogy az említett muzeumoknak és az angol műgyűjtőknek legkiválóbb darabjaival megismertet, még abban ís rejlik, hogy a legyező történetének szakszerű, tanulmányos tárgyalása mellett öszszekapcsolja azt a jelenkor művészetével. A legyező történetének fejlődésmenetéből következtethetünk annak jövőjére. A modern művészet termékeit szemlélve, látjuk, hogy azzal kiváló művészemberek foglalkoznak. A legyező annyira befészkelte magát a nők életvilágába, hogy megérdemli — a nőt dekoráló természeténél fogva — a művészi munkát, ha nem ís vesszük figyelembe annak nemzetgazdasági jelentőségét, hogy egyes országoknak (Francia, Olasz, Angolország) milliókat hajt, mint műíparí cikk. T A N T O S S Y JÓZSEF D R .

III.

MAGYAR I P A R M Ű V É S Z E T 1910. XIII, ÉVF.

MINIATŰR NOAILLES GRÓFNŐ ARCKÉPE FESTETTE JEAN-BAPT. ISABEY. 1821.

PORTRAIT EN MINIATURE.

1821,

MELLÉKLET.

NEMZETI MŰVÉSZET. ÍRTA ÉS A MAROSVÁSÁRHELYI KEMÉNY ZSIGMOND-TÁRSASÁG ÜLÉSÉN I9i0. JANUÁR Í6-ÁN FELOLVASTA: KÓS KÁROLY

Recommend Documents