Nemzeti Emlékezet Bizottsága Biszku-per NYOMTATOTT SAJTÓ

Nemzeti Emlékezet Bizottsága Biszku-per NYOMTATOTT SAJTÓ

MÉDIANÉZŐ KFT. -NEMZETI EMLÉKEZET BIZOTTSÁGA

1

Tartalomjegyzék

A Biszku-ügy Biszku halála – az igazságszolgáltatás kudarca Megszünteti az ügyészség a Biszku-pert Biszku halálára- Demokrata Biszku Béla halálára Elmarad az igazságszolgáltatás Meghalt Biszku Béla- Metropol Végelgyengülésben halt meg Biszku Meghalt Biszku- Bors Meghalt a háborús bűntettekkel vádolt Biszku Béla Meghalt Biszku Béla- Magyar Nemzet Az ellenreformer Biszku Béla halálára Meghalt Biszku Béla- Szabadság Meghalt Biszku Béla- Magyar Idők Nincs több mentség Elhunyt Biszku Béla Meghalt Biszku Béla- 24 óra Ahol nincs „Biszku-ügy” Akadémiai vita a Biszku-perről Bíróságaink Teljesen szükségtelen volt a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatás – állítja a büntetőbíró Politikai szorítóban a bíróságok Bírói függetlenség: tartsák tiszteletben! Ügyészi hibák sora a Biszku-perben? Interjú Magyar Györggyel Parancs nélkül nem lőttek volna Migránsválság, botrányok, vitatott ítéletek A kerítéstől a 10+10 millióig Kutyakomédiába fulladt Biszku Béla büntetőpere Valós igazságtételt szimbolikus helyett

Volt-e tűzparancs? Hatályos törvények szerint Bársonyos visszarendezők Biszku Béla ismét megúszta Biszku Bélát ismét elítélte első fokon a törvényszék Nem adott tűzparancsot Felfüggesztett börtön Biszku Bélának Biszku két évet kapott felfüggesztve Felfüggesztett börtön Biszkunak Biszku per: döntöttek Biszku-per: újabb ítélet Csütörtökön dönthetnek Biszkuról A héten elítélhetik első fokon Biszku Bélát A kommunista bűnösök nyomában Gyásznap Salgótarjánban Pozsgay óvó szelleme Életfogytot kértek Biszkura Életfogytot kértek Biszkura Életfogytiglant kért a vád Biszku Bélára Életfogytiglan Biszkunak? SA, SS, pufajkások, egyre megy Biszku: életfogytiglan? Életfogytiglant Biszkura! Ismét életfogytiglant kértek Biszku Bélára Az igazságszolgáltatás csigalassú malmai Újrakezdődött a Biszku-per Biszku-per: életfogytigos börtönt kért az ügyész Így biztatta Kádár a pufajkásokat Így biztatta Kádár a pufajkásokat Biszkuék elfoglalták az utcát, Kádár örült Béla bácsi meg szundikált 7. Botrány a Biszku-perben Biszku-ügy: a karhatalom keményebb fellépést várt Pufajkások a bíróságon

Volt pufajkások vallottak Nem zárták ki Kezdeményezték a szakértő kizárását Kiemelt múltja van a hadtörténésznek Volt politikai tiszt próbálja kimosdatni Biszku Bélát Már sortűz sem volt Elfogultsági vádak Biszku ügyében Volt politikai tiszt a szakértő Biszku-ügyben Szakértők tűz alatt Polt megtámadta a Biszku-ítéletet Kádárista osztályvezető volt az ügy szakértője Megtámadta a Biszku-perben hozott ítéletet Polt Péter Ismét középpontban a Biszku-ügy szakértői Kizáró nyilatkozat Kabalapulcsijától remél felmentést Keménykedett Biszku Béla a bíróságon Biszku tovább tagadja bűnösségét Biszku Béla továbbra is tagad Biszku, Novák figyelme lankad Újrakezdődött a Biszku-per Biszku Béla továbbra is tagadja bűnösségét Ítéletet kell mondani Biszku és rendszere felett Biszku Béla újra bíróság elé állhat Begyepesedett bíróságokról írt tanulmányt Ibolya Tibor Valaki bohócot csinált a bíróságból Permenetrend Az igazi Biszku Vitát indít a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Biszku és a nemzetközi jog Vita és ítélet Soron kívül tárgyalják a Biszku-pert Évet értékelt Trócsányi Egy szót se Súlyos főügyészi kritika

Biszku-per: az igazságtalan jog Ibolya főügyész beszólt az ítélőtáblának Biszku-vetítés Szabotázs? Ibolya Tibor: arcpirító döntést hozott az ítélőtábla Biszku-ügyben Biszku-vetítés Biszku Béla és a mormogás joga Kényes ügyek nyilvánossága A francia igazságtétel tanulságai Biszku Béla perében Elmaradt az igazságtétel Lezáratlan Biszku-ügy Parancsra tették? A Biszku-per botránya Túl Biszku Bélán Biszku bérlete Fegyelmezés kizárással Fidesz: ítéletet soron kívül Ahogy az iratok vallanak Biszkuról Jogalkotási javaslat a Biszku-per tapasztalatai alapján A Biszku-per Biszku-ügy: totális kudarc Egyértelmű Biszku felelőssége Politikai huligán Biszku megúszta Végstádium Biszku (93): nincs ítélet, újabb többéves per jön Elölről kezdik Biszku Béla büntetőperét a bíróságon Biszku-ügy: újrakezdik Elítélt ítélet A nulláról kell elkezdeni a Biszku elleni pert Biszku-per: jogerős ítélet várható ma te Mit érdemel majd Biszku Béla? Az időskor sem indokolhatja a büntetés elhalasztását

Biszku Béla védője felmentést kért Védőügyvédje szerint Biszku Béla nem lehet háborús bűnös Kevesli az ügyész az öt és fél évet Elutasították Biszku Béla elfogultsági indítványát Bűnpártoló pártatlanság „Taktikázik” Biszku Béla ügyvédje Nyers Rezső mégsem jut Biszku Béla sorsára Börtön Biszku Bélára Kommunista bűnök Biszku nem Ceausescu Súlyosabb ítélet Biszkunak? A Biszku-per margójára Egy tömeggyilkos élt közöttünk Az áldozatok igaza Békeharcosból háborús bűnös Ideológiai tűzparancs Biszku, a mór Az a kérdés: háború volt-e? Elkésett ítélet Első fokon öt és fél év Biszkunak Biszku Béla háborús bűnös Aki szimbólummá lett Biszku Bélát elítélték 5+6 Az ítélet Biszku Béla már az ítéletre vár Közel Biszku ítélete „Gyorsított eljárás” A forradalom lényege és Biszku Béla igazsága Ajtócsattogtató szellem Megkésett, ám mégis fontos az igazságtétel Kádárt is „meghallgatnák” Biszku Európában csúcstartóvá vált Verésekről vallottak Biszku perében

Biszku Béla saját magát cáfolta Kettős mérce a Biszku-ügyben Biszku tagad Biszku szerint törvényes volt a megtorlás. Üres székek Biszku mellett Jövőnk a múlt Össze sem rezzent Biszku az áldozatok nevét hallva Nem küldené börtönbe Biszkut az 56-os mártír Néma maradt Biszku Béla Elindult a Biszku-per Kampánytéma lett Biszku Béla peréből Külföldre szökhet Biszku Béla Márciusban áll bíróság elé Biszku Béla Biszku márciusban áll bíróság elé

A részletek

ÉLET ÉS IRODALOM - 2016. 04. 22. (12. OLDAL) A BISZKU-ÜGY Az elhunyt személy büntetőjogi felelősségét nem lehet megállapítani. Biszku Béla meghalt, így a bíróság a másodfokon folyamatban lévő pert megszünteti. Biszku ellen valótlan tényálláson és téves jogértelmezésen alapuló vádat emelt az ügyészség. Klasszikus konstrukciós eljárásról van szó, amely politikai célokat szolgált volna. A rendszerbe azonban hiba csúszott: akadtak még olyan bírák, akik esküjükhöz híven nem voltak hajlandóak együttműködni a jogállami büntetőjog meggyalázásában. Ellenük az ügyészség és a pártmédia példátlan hecckampányt indított. Az eljárás nem várt – és a megrendelők szándékával ellentétes – hozadéka egy olyan ítéleti tényállás, amely történelmünk alaposabb megismerését szolgálhatja.

MAGYAR GÁBOR: Epilógus Mivel jogerős ítélet már nem születhet, és a katarzis is elmaradt, indokolt rögzíteni azokat a legfontosabb bírói megállapításokat, amelyek nincsenek összhangban a Párt hivatalos ideológiájával és historiográfiájával. A megbékélés esélyével kecsegtető értelmes társadalmi párbeszédet ugyanis csak a valós tények ismeretében lehet folytatni. 1956. december 4-én a Katonai Tanács tagjai nem a békésen tüntető tömegek provokálására készültek, hanem egy esetlegesen kirobbanó újabb fegyveres támadás elhárításával kapcsolatos teendőket beszélték meg. Ezen az ülésen „tömeggyilkosságok” végrehajtásáról, ezen belül a Nyugati pályaudvar környékére odacsalt, fegyvertelen tömeg szétlövéséről szó sem volt. A pártvezetés és a Katonai Tanács a fegyvertelen polgári lakossággal szemben megtorló jellegű fegyverhasználatra vagy esetleg sortűz leadására utasítást, tűzparancsot nem adott ki. A Katonai Tanács 1956. december 4-én meghozott döntéseit követően – ám azzal nem okozati összefüggésben – az alábbi két (vád tárgyává tett) esemény történt az ország területén: 1956. december 6-án a Nyugati pályaudvar mellett az ún. vörös zászlós tüntetésen a karhatalom a kormány mellett tüntetőkkel, illetve a vele szemben is erőszakosan fellépő ellentüntetőkkel történt összetűzés során fegyvert használt, aminek következtében, de valójában elvétés folytán három személy életét vesztette. A karhatalom ez alkalommal a polgári lakosságra sortüzet nem adott le, a három sértett halála nem szándékos emberölés eredményeként következett be. (Ugyanezt állapította meg az egyik karhatalmista ellen indított büntetőeljárásban a Legfelsőbb Bíróság Völgyesi Miklós vezette tanácsa 2003. február 20-i jogerős ítéletében.) 1956. december 8-án Salgótarjánban a rendőrkapitányság épülete előtt összegyűlt tömegre a város szovjet katonai parancsnoka, Saljupin alezredes oroszul elhangzott tűzparancsára adtak le sortüzet a szovjet katonai, majd a magyar karhatalmi erők, amelynek során a magyar karhatalmisták a szovjetek tüzelése után, külön tűzparancs nélkül, tűzpánik következtében kezdtek el lőni a tömegre. Az egy idő után megtorló jellegűvé vált sortűzben 46 ember életét vesztette. A fentiekre tekintettel a bíróság Biszkut a felbujtóként, aljas indokból és célból, több ember sérelmére elkövetett szándékos emberöléssel megvalósított háborús bűntett miatt emelt vád alól felmentette. A salgótarjáni sortűzben részt vevő magyar karhatalmistákat a ’90-es években jogerősen elítélték háborús bűntett elkövetése miatt. Biszku 1957. március 1-jén lett belügyminiszter. E minőségében nem intézkedett a három hónappal korábban történt salgótarjáni sortűz miatti felelősségre vonásokat illetően, noha erre hatásköre és kötelezettsége is lett volna. Így az elkövetésben részt vevő legalább három magyar karhatalmista büntetőjogi felelősségre vonását szándékosan meghiúsította. A törvényszék álláspontja szerint Biszku mulasztásával háromrendbeli, bűnpártolás bűntettével megvalósított háborús bűntettet

követett el. 1957. március 9-én karhatalmisták és rendőrök brutálisan bántalmazták az MTA martonvásári mezőgazdasági kutatóintézetének három munkatársát. Biszku ekkor már belügyminiszter volt, azonban hivatalos személyként nem intézkedett a felelősök büntetőjogi felelősségre vonása iránt, megelégedett a fegyelmi felelősségre vonással. Ezért őt a törvényszék kétrendbeli, bűnpártolás bűntettével megvalósított háborús bűntett miatt is elmarasztalta. Ami a jogi minősítés kérdését illeti, megállapítható, hogy a nemzetközi jog szabályainak alkalmazásában a hazai bíróságoknak nincs kellő gyakorlatuk. Ezzel kapcsolatban az alábbi fontos aspektusok maradtak figyelmen kívül: A jogállami büntetőjog egyik alapelve a visszamenőleges jogalkalmazás tilalma (nullum crimen sine lege). A polgári lakosság védelméről szóló IV. genfi egyezmény magyar szövege csak 2000-ben jelent meg a Magyar Közlönyben, ezért ennek betartását Biszkun az 1956–57-es cselekményekkel összefüggésben nem lehet számon kérni. A nemzetközi jog 1956–57-es állása szerint háborús bűntettet csak nemzetközi fegyveres összeütközés keretében követhettek el a megszálló állam fegyveresei a megszállt állam polgári lakosságának sérelmére. Így a megszálló szovjet csapatok 1956-ban elkövethettek háborús bűntetteket a magyar civilek ellen, a magyar karhatalmisták nem. A IV. genfi egyezmény 4. cikke kizárta azt, hogy az állam a saját polgárai sérelmére elkövethessen háborús bűntettet. Ezt a korabeli nemzetközi szokásjog sem tette lehetővé. Ráadásul a martonvásári bántalmazás semmilyen összefüggésben nem állt a szovjet katonai megszállással, így a háborús bűntett elkövetése fogalmilag kizárt. Következésképpen a magyar karhatalmisták 1956–57-es tevékenysége vonatkozásában mind a felbujtás, mind a bűnpártolás – mint a nemzetközi jog alapján üldözendő bűncselekmény – értelmezhetetlen. A nemzetközi jog 1956–57-ben egyébként sem rendelte büntetni a bűnpártolást. A IV. genfi egyezményben a bűnpártolás nem szerepel. Az ennek megfelelő magatartás (a bűntettek elkövetése eltűrésének, illetve az intézkedés elmulasztásának) pönalizálása a háborús és az emberiség elleni bűntettek elévülésének kizárásáról szóló, 1968-as egyezmény II. cikkében, illetve az 1949-es genfi egyezményeket kiegészítő 1977-es I. jegyzőkönyv 86. cikk (2) bekezdésében szerepel, ezeknek azonban visszamenőleges hatályuk nincs. Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg a bűnösségét a bíróság jogerős határozatában nem állapította meg.

De ettől függetlenül is, Biszkut háborús bűnösnek titulálni csak a nyilvánvaló tények és a nemzetközi jog legalapvetőbb szabályainak figyelmen kívül hagyásával lehet. Biszku tevékenységéről természetesen mindenkinek meglehet a véleménye, de a jogot politikai célokra felhasználni nem szabad. A Párt a kommunista rendszer nürnbergi perének szánta a Biszku-ügyet. Ehelyett személyre szabott és visszamenőleges hatályú jogalkotással rombolta a jogállamot, a beígért elszámoltatás elmaradásával tovább frusztrálta saját híveit, a megbízhatóvá tett ügyészségnek a függetlenségi utóvédharcot folytató bíróságokra uszításával pedig aláásta az igazságszolgáltatás tekintélyét. Megérte? A megismételt elsőfokú eljárásban a Fővárosi Törvényszék így kifogásolta az ügyészség tevékenységét: „Az ügyész kizárólag azon tény bizonyítására szorítkozott, hogy a párt egyes szervei milyen tartalmú határozatokat hoztak, illetőleg mik hangzottak el azok ülésein, azonban még a legelemibb módon sem próbálta azt bizonyítani, hogy ezek a határozatok, kijelentések eljutottak-e a két vádbeli helyszínen fegyvert használó karhatalmistákhoz.” „Az ügyész ott követte el a vád szerkesztésekor a legnagyobb hibát, hogy nem vette figyelembe a nyilvánvaló tényeket.” „Érdekes szelektálásra utal az, hogy az ügyészség Biszku Bélával szemben a Nagy Imre volt miniszterelnök elleni egykori, koncepciósnak tartott per levezényléséért azért nem emelt vádat, mert elfogadta a per akkori bírójának, Vida Ferencnek a rendszerváltás környékén tett kijelentését, miszerint őt a pártvezetés nem utasította, ellenben a jelen ügyben több tucat karhatalmista hasonló irányú tagadó nyilatkozatát képtelen elfogadni (mert különben az egész vád alapja megdőlne). Miért állítja az ügyész, hogy hazudnak? Mert ez az eljárási érdeke, de erre nem lehet vádat alapozni, nem elég csak kijelenteni, cáfolni is tudni kell, amit azonban meg sem próbált.” „A jelen ítélet felmentő rendelkezésének alapját – a számba vett és értékelt bizonyítékokon felül – a két vádbeli eseménnyel összefüggésben született korábbi alapítéletek megállapításai képezik, amelyek ismeretében az ügyésznek már eleve érdemes lett volna megfontolnia azt, hogy olyan tényállás alapján, ami a korábbi alapítéleteknek ellentmond, alapos-e vádat emelnie.” „Magyarán olyan tényállások alapján emelt vádat, amelyek kapcsán az alapügyekben eljárt bíróságok más történeti tényállást és indokolást állapítottak meg, amint amit az ügyész most a vád tárgyává tett.” „Az ügyészségnek az alapügyi tanúvallomásokhoz való hozzáállása sérti a tisztességes eljárás elvét.” „Az ügyész eleve téves jogi minősítéssel emelt vádat.” GELLÉRT ÁDÁM: Zátonyra futott igazság- szolgáltatás 2001. június 14-én délelőtt Szalma József, a Politikai Nyomozó Főosztály Vizsgálati Osztályának (BM ORFK II/8.) volt vezetője tanúkihallgatásra érkezett az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság Bűnügyi Osztályára. Meghallgatására az ’56-os Deportálásokat Feltáró Bizottság (Deport-’56) feljelentése nyomán került sor. A szervezet Nagy Imre és

társainak Romániába történő, nemzetközi jogot sértő deportálását rótta fel ismeretlen személyeknek. Az ügyben kihallgatták a napokban elhunyt Biszku Bélát, Gáspár Sándort (MSZMP KB-tag, 1956–1988; 2002-ben hunyt el), Piros Lászlót (belügyminiszter, 1954– 1956; 2006-ban hunyt el), Halustyák Mihály kihallgatótisztet és Nyers Rezsőt is. Szalma megerősítette, hogy a politikai vezetés részéről Biszku Béla irányította a Nagy Imréékkel szembeni vizsgálatot, „tulajdonképpen szakmai vonalon is, hiszen akkor már belügyminiszter volt”. A Nagy Imre-ügyre létrehozott vizsgálati csoport vezetője, Rajnai Sándor, Biszku Bélának számolt be az ügy állásáról, tőle kapta az utasításokat. Szalma elmondása szerint előfordult, hogy az akkori legfőbb ügyész és az igazságügyi miniszter, valamint Biszku a kihallgatószoba melletti helyiségből figyelték a gyanúsítottakat, s néha be-behívták Rajnait, hogy milyen kérdéseket intézzenek Nagy Imréékhez. A 2000-es évek elején a nyomozók egyetlen kérdést tettek fel Biszku Bélának a Nagy Imreüggyel kapcsolatban. Biszku akkor saját szerepéről csupán annyit mondott, hogy „parancsokat kellett kiadni a nyomozóknak”. A Fővárosi Főügyészség aztán 2005-ben azzal zárta le az ügyet, hogy Biszku és Szalma ellen nem lehet eljárást indítani, mert a IV. genfi egyezmény hatálya nem terjedt ki Nagy Imrére és társaira 1957– 1958-ban. A főügyészség álláspontja akkor az volt, hogy a genfi egyezmények alkalmazhatatlansága – így elévülés – miatt nem lehet lefolytatni az 1957– 1958-as per előkészítésében vagy levezénylésében részt vevők hivatali visszaélésnek minősülő cselekménye miatti eljárást. Amikor 2010–2011-ben a feljelentésem nyomán, majd 2012–2014 között újból felmerült Biszku felelősségének kérdése a Nagy Imre-ügyben, az ügyészi szervek nem adtak érdemi jogi indokolást azzal kapcsolatban, miért nem alkalmazzák az emberiesség elleni nemzetközi bűncselekményt, majd két és fél év nyomozás után mondvacsinált indokokra hivatkozva szüntették meg a nyomozást (lásd Lezáratlan Biszku-ügy, ÉS, 2015/24., jún. 12.). Köztük olyan érvvel, hogy „olyan konkrét adatokat az eljárás során nem sikerült beszerezni, melyek kétséget kizáróan bizonyítanák”, hogy Biszku Béla „a Nagy Imre és társai ellen folyó büntetőeljárás teljes folyamatát és eredményét eljárási szabályokba ütközően, koncepciósan irányította és befolyásolta volna, valamint hogy ilyen tevékenysége folytán annak eredményeként került sor nevezettek elítélésére”. A jobbikos feljelentők által is titokban tartott határozat ellen pedig nem volt panasztételi jog, ugyanis a büntetőeljárási törvény 2012-es módosítása óta a nem sértett feljelentő nem élhet az addig nyitva álló „jogorvoslati” lehetőséggel.

A határozat általam történő nyilvánosságra hozatala után egyetlen történettudományi intézet vagy témával foglalkozó szakember sem érezte úgy, hogy hallatnia kéne a hangját a nyilvánvalóan súlyosan hibás döntéssel szemben. Mindez persze nem meglepő. Az 1956-os megtorlások – s nem a sortüzek – büntetőjogi feldolgozásának folyamatából eddig egyszerűen hiányoztak a történész szakemberek. Az ódzkodás persze érthető. A politikusok és értelmiségiek legtöbbje egyaránt azzal hessegette el az igazságtétel büntetőjogi aspektusait, mint a múltfeltárás lehetséges módját, hogy az jogtalan vagy túlzó ítéletekhez vezetne. Szemük előtt lebeghettek a „forradalmi törvényesség” szervei, a népbíróságok. Ami sikerült a német újraegyesítés után, az nálunk a kényszerű politikai kiegyezés és a demokrácia kiépítéséhez szükséges erőforrások maximálása miatt elmaradt. Nálunk nem vettek elő magas rangú pártfunkcionáriusokat, nem jártak el korrupt vagy az akkori törvényeket is súlyosan megszegő bírák, ügyészek, katonák, börtönőrök és más funkcionáriusok százaival szemben. Visszatekintve ma már jól látható, hogy az akkor könnyebb, kevesebb konfrontációt ígérő út zsákutcába vezetett. A korábbi hatalmi struktúrák továbbélése, sőt kivirágzása részben ennek a megengedő, néha túlontúl doktriner, sokszor naiv álláspontnak is köszönhető. Érthető, hogy az új demokratikus berendezkedésnek bizonyos kompromisszumokat kellett kötnie. Mindez azonban nem őszinte és nyílt társadalmi párbeszéd következményeképp, hanem hallgatólagosan, ilyen és hasonló hatósági döntésekkel történt. S ez nem csak a sokat emlegetett politikai akarat hiányára vezethető vissza. Mindebben közrejátszottak a véleményformáló értelmiség félelmei, megalkuvása és az államtól való egzisztenciális függése. A szembenézésre mutatkozó alacsony társadalmi igény pedig törvényszerűen még jobban eltompult, s a büntetőjogi igazságtétel elmaradása egy pont lett a rendszerváltást követő gyors kiábrándulások egyre növekvő listáján. A Biszku-ügy mindennek szomorú korés látlelete. Magyarországon nem alakult külön nyomozócsoport vagy – ahogy a körülöttünk levő összes országban történt – szakosított intézet a múlt szisztematikus büntetőjogi és történeti feltárására. Rendkívül rossz és máig kiható káros üzenetet hordoz, hogy a legsúlyosabb bűncselekmények kitervelői és végrehajtói békésen, mindenfajta különösebb számonkérés nélkül élhették le a rendszerváltozás utáni életüket. Legtöbben persze ma már legyintenek erre a rendkívül megkésett és néha már önmaga groteszk másává fajult utóérzésre, amely a kommunizmus nemrég elhunyt mohikánjának büntetőügyeként fog bevonulni a történelemkönyvekbe.

A rendszerváltás igazságtételi szeletének tudományos feldolgozása még várat magára, noha rendkívül fontos lenne megérteni a kudarc okait. Pontosan azért, mert a rendszerváltást követő nagy ügyeink többsége hasonlóképp futott zátonyra. Ma pedig már legtöbbször azt sem tudjuk, hol feneklettek meg pontosan. Az irattárak, valamint a még élő fő- és mellékszereplők sok érdekes részlettel szolgálhatnának. Érdemes lenne nekiállni és válaszokat találni a rengeteg miértre. Azért, hogy legalább megpróbáljuk elkerülni, hogy újból ugyanabba a folyóba lépjünk. Vissza a tartalomjegyzékhez

HETEK - 2016. 04. 08. (15,16. OLDAL) BISZKU HALÁLA – AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS KUDARCA 94 éves korában meghalt Biszku Béla, s így vélhetően az egyik utolsó olyan személy távozott, akit felelősségre lehetett volna vonni a kommunista diktatúra vezetői közül. De miért nem történt felelősségre vonás 1990 óta? Mint arról a Hetek többször is beszámolt, az egykori keményvonalas kommunista Biszku Béla 2010-ig háborítatlanul élt rózsadombi lakásában, élvezve kétszázezer forintos állami nyugdíját. Két újságíró buktatta le: bizalmába férkőztek, elhitették vele, hogy szülővárosáról forgatnak filmet, ahol falugyűlést rendeznek a tiszteletére. Így emelték vissza a köz életbe az 1956-os forradalom leverése után belügyminiszterré kinevezett Biszkut, akiről kiderült, azóta sem bánta meg tevékenységét, felelősséget nem érez, az 56-os forradalmat is mindhalálig ellenforradalomnak tartotta. A film hatására Biszku ellen eljárást indítottak, ám a vádhatóság gyatra munkája miatt a per évekig húzódott. A római katolikus vallású Biszku Béla a Mazsihisz szeretetkórházában halt meg a múlt héten. A kommunista diktatúra működtetőinek elszámoltatása, felelősségre vonása nem sikerült – mondta Biszku halála kapcsán a Heteknek Rainer M. János történész, az 1956-os Intézet vezetője. „A közelmúltban összeírtam, hogy az MSZMP 1957-es ideiglenes Központi Bizottságának 34 tagjából tizenöten éltek a rendszerváltáskor. A későbbi Politikai Bizottságnak megfelelő Ideiglenes Intézőbizottság 8 tagjából négyen éltek. Élt 1990-ben például Apró Antal, Kállay Gyula, Marosán György, akik 1956 után Biszku Bélához képest sokkal tekintélyesebb politikusok voltak, hiszen Biszkut a forradalom leverése után a fiatal, feltörekvő nemzedékhez sorolták” – emlékeztetett a történész. Voltak tehát elszámoltatható politikusok, mégsem történt elszámoltatás.

Ennek okát Rainer M. János abban látja, hogy a jogi felelősségre vonás egyik rendszerváltó párt programjában sem szerepelt, és az akkori radikális pártok is óvatosan kezelték a kérdést. Hogy miért álltak így a kérdéshez, arra kézenfekvő válasz, hogy a legtöbb párt nyilvánvalóan maga is érintett volt: az MSZP az MSZMP-ből alakult, az MDF-ről, az SZDSZ-ről, a kisgazdákról és a kereszténydemokratákról pedig kiderült, hogy tele voltak hálózati személyekkel. Úgy tűnik, a magyar rendszerváltás nemcsak arról szólt, hogy gazdasági előnyökért cserébe a kommunisták erőszak nélkül adták át a hatalmat, hanem ezen felül a büntetlenséggel is számolhattak. Mint Rainer M. János felelevenítette, a rendszerváltás után néhány évvel mégis történt kísérlet a jogi értelemben vett elszámoltatásra, azonban a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság elutasította az úgynevezett német megoldás magyarországi alkalmazását. A német megoldás az elévülési idő „nyugvásán” alapult: amikor 1990-ben a kommunista Kelet-Németországot egyesítették Nyugat-Németországgal, a nyugatnémet jogrend vált érvényessé az egész országban, és ez alapján olyan cselekményekért is meg lehetett állapítani a büntetőjogi felelősséget, melyek egyébként elévültek volna. Az új helyzetben azért nem volt érvényes az elévülés, mert Kelet-Németországban eleve nem üldözték ezeket a cselekményeket. E jogi megoldásnak az adott alapot, hogy a kelet-német állam megszűnt, így vele együtt megszűnt a jogrendje is. A magyar állam azonban nem szűnt meg a rendszerváltáskor, sőt, az átmenet fenntartotta a pártállami jogrend hatályát, ezért is nevezik azt egyes szakemberek „koordinált átmenetnek”. Ha viszont érvényben van a korábbi jogrend, utólag nem lehet bizonyos cselekményeket önkényesen „nem elévülővé” nyilvánítani. Ezek után a szembenézés, illetve a számonkérés kérdése kényszerpályára került, miközben születtek különféle jogi megoldások. A legutóbbi a „kommunista bűnök” bevezetése volt a magyar jogba. Rainer szerint azonban ez nem több, mint egy elvi lehetőség, hiszen a Biszku-ügyben sem ezt alkalmazták, hanem az emberiesség elleni bűnök alapján fogták perbe az egykori belügyminisztert, konkrét, emberek halálával végződő cselekmények miatt. Nem kétséges, hogy a kommunista diktatúra idején elkövetett emberiesség elleni bűncselekmények százezreket érintettek, mégsem hasonlíthatóak a nácizmus bűneihez, hiszen

nem voltak népirtások, mondta Rainer, hangsúlyozva, hogy távol áll tőle a kommunizmus bűneinek relativizálása. A hatalomgyakorlás nyílt kényszeren és terroron alapuló korszaka ugyanakkor a 60as évek végére lezárult: a lehetőség, az ehhez szükséges intézményrendszer megvolt, a hatalom birtokosai azonban nem használták – és ebben konszenzuális történeti megítélés van, mondta rainer. A jogi felelősségre vonás mindezek alapján erőltetett és visszás lett volna, és feltehetően nem váltott volna ki katarzist, nem jelentett volna erkölcsi megtisztulást, vélekedett a történész. Ugyanakkor Rainer M. János két olyan megoldásról is beszélt, amelyek eredményezhettek volna ilyet. Az egyik Göncz árpádhoz kapcsolódik: az egykori köztársasági elnök a 90-es évek elején egy különleges parlamenti bizottság felállítását kezdeményezte, aminek a célja a nyilvános tanúságtétel lett volna: a törvény erejével be idézték volna a kommunista rendszer vezetőit, akik eskü alatt beszéltek volna szerepükről, a hatalom működéséről. Göncz javaslatát azonban az országgyűlés napirendre sem vette. A múlt feltárásának másik lehetséges módja az úgynevezett „történeti leckék” lehettek volna: a Timothy Garton Ash oxfordi professzorhoz fűződő kifejezés történeti előadások, tanulmányok, viták és az ismeretterjesztés összességét jelenti. „Nem mondhatjuk, hogy ilyen nem volt, ám a magyar politikai mező végletes kettéosztottsága nem kedvezett a megfelelő eredmény megszületésének, hiszen nem az immanens történeti szempontok játszották a főszerepet, hanem az, hogy kit melyik oldalhoz soroltak be” – mondta Rainer M. János. A szakember a környező posztkommunista országokban sem tud – Németországot leszámítva – általános elégedettséget szülő megoldásról. Romániában Basescu elnöksége alatt egy 1200 oldalas jelentést készítettek a kommunista rendszer bűneiről, ám felelősségre vonásokra itt sem került sor, leszámítva a Ceausescu házaspár sajátos „perét” és kivégzését. Lengyelországban több ezer alkalmazottal létrehozták a Nemzeti Emlékezet Intézetét, ami nem csupán a múlt feltárásával foglalkozik, hanem az egyik osztályának vádemelési joga is van. Lengyelországban 1981-ben hadiállapotot hirdetett az akkori kommunista hatalom, még akkoriban is internált, ellenzéki személyeket juttatott börtönbe, a sztrájkoló bányászok közé lövetett: a lengyel helyzet tehát összehasonlíthatatlanul keményebb volt az akkori magyar állapotoknál. ott tehát nem a múlt ködébe vesző, a társadalom egy része által legitimált rendszerről volt szó, hanem a társadalommal frontálisan szemben álló rezsimről.

Ennek ellenére Lengyelországban is komoly csalódást okozott az elszámoltatás vagy az ügynökkérdés – illusztrálta a Kelet-európai múltfeltárás és szembenézés kudarcait és hiányosságait a történész. Vissza a tartalomjegyzékhez

MAGYAR IDŐK - 2016. 04. 06. (6. oldal) MEGSZÜNTETI AZ ÜGYÉSZSÉG A BISZKU-PERT

Kulcsár Anna A vádlott halála miatt a Biszku-per megszüntetését kezdeményezi az ítélőtáblán a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség. Érdeklődésünkre Csiha Gábor szóvivő elmondta: a vádhatóság azt indítványozza, hogy a bíróság szerezze be a halotti anyakönyvi kivonatot, s ezután hozza meg döntését. A büntetőeljárási törvény alapján a pert ugyanis meg kell szüntetni, ha a vádlott meghalt. Biszku ellen 2013 októberében emelt vádat az ügyészség. A vádhatóság főként azt rótta fel, hogy az állampárt egykori vezető politikusa, volt belügyminisztere részt vett az 1956-os forradalmat követő megtorlások irányításában. A Fővárosi Törvényszék 2014 tavaszán öt és fél évi szabadságvesztésre ítélte a vádlottat. Másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 2015 júniusában megalapozatlanság címén új elsőfokú eljárást rendelt el, ennek nyomán a törvényszék decemberben egyes cselekményekért három évre felfüggesztett két évi börtönbüntetést szabott ki. A felmentésért és a súlyosbításért bejelentett fellebbezések alapján az ügyet most terjesztették volna fel ismét a Fővárosi Ítélőtáblához. Az aktát továbbítják ugyan, de a fellebbezések elbírálására, az új elsőfokú ítélet megvizsgálására már nem kerülhet sor, a haláleset ezt nem teszi lehetővé. Az ügyben idén februárban egyébként a Kúria is véleményt mondott: átfogó elemzés után megállapította, hogy az ítélőtábla tavaly nyári, új elsőfokú eljárásra utasító döntése törvénysértő volt. A Kúria szerint a tábla maga is lezárhatta volna az ügyet. Vissza a tartalomjegyzékhez

MAGYAR DEMOKRATA - 2016. 04. 06. (34. OLDAL) BISZKU HALÁLÁRA „Addig húzták, amíg Biszku meghalt. Ezzel meghalt az utolsó esélye annak, hogy Magyarország kimondja: bűnös az az ember, aki felelős több száz ember haláláért, több ezer

ember meghurcolásáért. Nyugodtan kimondhatjuk: a rendszerváltás után huszonhat évvel nincs igazságszolgáltatás meg jogszolgáltatás se.” Ezt a keserű eszmefuttatást Skrabski Fruzsina újságíró tette közzé a Facebookon. Véleményére már csak azért is érdemes odafigyelni, mert másodmagával forgatott filmjével ő emelte vissza a köztudatba Biszku Béla és vele a kommunista bűnök büntethetőségének kérdését. Fruzsina jóindulatú, igazságot kereső, felkészült szakember, a fiatalabb újságírónemzedék jeles tagja. Ez a cikkem arról szó, hogy ezúttal miért nincs igaza. Gyakorta vitatkozunk arról, hogy a politikának van-e joga beleszólni az igazságszolgáltatásba, más szóval befolyásolhatják-e az ügyészség és a bíróság munkáját a mindenkori hatalom birtokosai. A helyes válasz kétségkívül az, hogy nem, mert ha bárki belebeszélhetne bármibe, akkor az igazságszolgáltatás helyett káosz uralkodna. Azonban a politikai szereplők kezdeményezéseikkel, elgondolásaikkal elindíthatnak olyan folyamatokat, amelyeknek szakmai, jogi megítélése az igazságszolgáltatás szereplőinek feladata. Biszku Béla azért nem börtönben halt meg, mert a politikai szereplőkben annak idején nem lángolt az említett kezdeményezőkészség, nem serkentették, sőt olykor akadályozták a jogszolgáltatást. Nyilvánvaló, hogy negyedszázaddal a rendszerváltozás után az ügyészség azzal gazdálkodott, ami rendelkezésére állott. És ez egyáltalán nem volt könnyű feladat. Fruzsináék filmje után a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása, majd emberiesség elleni bűncselekmények miatt is felelősségre akarták vonni a kommunista aggastyánt, eredménytelenül. Aztán több ember ellen elkövetett emberölésre való felbujtás háborús bűntettével, majd a pártállam érdekében, szándékos súlyos testi sértéssel elkövetett kommunista bűncselekménnyel kapcsolatos bűnpártolás bűncselekményével is meggyanúsították. Erre tellett, valamint a szinte megmosolyogtató, lőszerrel való visszaélés gyanújára (Biszku lakásában tizenegy darab sörétes vadásztöltényt találtak). Végül háborús bűntett és más bűncselekmény elkövetése miatt állították bíróság elé. Mert a jogállami törekvések már csak ilyenek: hosszú-hosszú jogászkodás, alapos indok nélkül nem megy az ilyesmi. Aztán Biszku meghalt. És amikor meghalt, éppen elítélt ember volt. Két év, három hónapra felfüggesztett börtönbüntetést kapott, igaz, nem jogerősen. Fruzsinának tehát nincs igaza az első állításában: a mai Magyarország kimondta, hogy Biszku Béla bűnös. Hogy az elhúzódó jogi csűrcsavar és a büntetés mértéke nem megfelelő ellentételezés Biszku szörnyű bűneiért, az nyilvánvaló.

Csakhogy 2016-ban ennyi volt a maximum, mert annak idején elment a hajó, és ma már a láthatáron sem igen tűnik fel. Annál, hogy Biszkut annak idején miért nem állították bíróság elé, sokkal izgalmasabb kérdés, hogy hazánkban a rendszerváltás után huszonhat évvel van-e igazságszolgáltatás és jogszolgáltatás. Fruzsina szerint nincs. Szerintem pedig van. Ha nem lenne, Biszkut nem állítják bíróság elé, nem ítélik el. Abban a tudatban halt meg, hogy a szabad Magyarország szabályos jogi eljárással bűnösnek mondta ki az általa elkövetett bűnök egy részében. Nem szabad azonban a mai jogkövetőkön számon kérni az 1990-ben elmulasztott dolgokat. Akkor az volt a vértelen rendszerváltozás ára, hogy a gyilkosokat futni hagyták. Ez kétségkívül a politika mulasztása, hiszen senki nem adta meg a jelet a luxusnyugdíjukat élvező, nyugdíjas bűnösök felkutatására, tetteik dokumentálására. És mivel ez elmaradt, a sértettek sem tettek tömegesen feljelentéseket, nem alakultak százával pertársaságok, csalhatatlan jeleként annak: maguk az érintettek sem hitték el, hogy a bűnösöket megbüntetik. Csakhogy a korhangulatot az emberek alakítják. Ha nincs társadalmi nyomás (márpedig nem volt, az emberek többsége a békés átmenet pártjait támogatta az első szabad választáson), az igazságszolgáltatás malmai sem őröltek. Jellemző adalék, hogy egészen Fruzsináék filmjéig nemhogy komoly kezdeményezés nem született a kommunista bűnösök felkutatására, de alkalmi kirohanásokon túl beszédtémaként sem merült fel a dolog. Az elmaradt igazságszolgáltatást nem hurcolhatjuk magunkkal a XXI. században. Biszku Béla tárgyalásán megmutatkozott, hogy a gyilkosok és tettestársaik szinte mind meghaltak már, akik pedig tanúsíthatják saját, megtört életsorsukkal a kommunista bűnöket, nem tudták konkrét tényekkel segíteni a nyomozást. Ez a történet lezárult. Ahogyan 1944–45 vagy 1956, a Kádár-korszak is visszavonhatatlanul a történelem lapjaira vonult vissza. Nem azért, mert érdeklődés hiányában kimúlt a téma, hanem azért, mert ez a világ rendje. Az első világháború idején sem lehetett aktuálpolitikai téma a hetven évvel azelőtti szabadságharc. Magyarország teljesen más 2016-ban, mint akár 1990-ben, akár 1956-ban volt. Biszku Béla története a társadalmi és egyéni elmúlásra, a rendszerváltozás elmulasztott lehetőségeire emlékeztet bennünket. Vissza a tartalomjegyzékhez

BARIKÁD - 2016. 04. 07. (2. OLDAL) BISZKU BÉLA HALÁLÁRA Nem emlékszem pontosan, mikor vesztettem el a hitem utolsó morzsáit is a magyar igazságszolgáltatásban. Talán a Magyar Gárdapernél? Vagy talán akkor, amikor újságíróként próbáltam segíteni azon a férfin, akit azzal vádoltak, hogy más helyett vett föl 24 millió forintot? Majdnem egy évet ült előzetesben. Mindezt annak ellenére, hogy a bank kameráján látszott, nem ő vette föl a pénzt, sőt a munkahelyének biztonsági kameráján látszott, hogy ugyanabban az időpontban hat másik emberrel cigarettázott a munkahelye előtt, és mind a hatan tanúsították is. Ennek ellenére a bíró nem engedte szabadon. Az is lehet, hogy a 2006-os események rendőrtárgyalásai voltak az utolsó cseppek a pohárban. Azóta jött Kolontár és a szürreális elsőfokú felmentő ítélet. De valahogy a szüleim és nagyszüleim korosztályát, tehát az élők közül még vagy 3-4 milliót egyszerre törölt képen mindaz, ami a Biszku-perben történt. Miközben mást sem hallunk a híradásokban, hogy ki mindenkit hurcolnak meg azért, mert sorkatona volt valamelyik koncentrációs tábornál, sőt emlékeznek még rá, elítéltek olyat is, akiről be sem bizonyosodott egyértelműen, hogy a Délvidéken volt. 200 ezer forintra ítélnek valakit egy facebookos bejegyzésen történő holokauszttagadásért, illetve most már sokadik esetben sem elég az ügyésznek vádemeléshez, ha névvel, címmel, tartalommal bizonyítjuk, hogy jobbikos politikusokat halálosan megfenyegettek. De még egyszer mondom, a Biszku-ügy valahogy más. Soha, senkit nem vontak felelősségre Magyarországon a kommunista bűnökért. Tulajdonképpen Biszku is saját dölyfösségének, sérthetetlenségébe vetett hitének tudható be, hogy fel lehetett őt jelenteni. Ugyanis az új törvények szerint tagadta a kommunizmus bűneit. Egyébként meg ennyi, igaza volt. Elképzelem utolsó éveiben az öreget, ahogy családtagjaival megvitatja a helyzetet, és fölényesen mosolyog az újnyilasokon, hogy föl merték őt jelenteni. Biztos mondták neki otthon: „Nyugodjon meg, apuka, úgyis tudja, hogyha a bíró véletlenül nem a mi emberünk, akkor az ügyészség elintézi majd valami rettentő sz.r vádirattal, aminek alapján majd föl kell menteni, apukát!” Ugyanis ez az új módi, olyan ügyészt kell találni, aki hajlandó megírni egy semmire sem jó vádiratot, és akkor még az elfogulatlan bíró sem tehet semmit. Így működik ez a felszín alatt még mindig büdös-vörös Magyarországon. És így működik ez azért, mert bár Orbánnak volt gondja a Magyar Gárdára, a kommunista bűnökre már nem. Persze azt csak sejtjük, hogy miért nem. Talán majd egyszer, ha mi jövünk, megtudjuk az igazságot is.

Végezetül igazából azt sajnálom, hogy az a közel 300, akit Biszku kivégeztetett, illetve az a közel 20 ezer, akiknek a forradalom után tönkretette még a családja életét is, nem kapott egy icipici igazságot. A vicc az egészben az, hogy a legkomolyabb sajnálkozást a MAZSIHISZ-től olvastam. Persze nem azért, amit fentebb leírtam, hanem azért, mert pont az ő kórházukban halt meg. Miközben nem volt zsidó… Vissza a tartalomjegyzékhez

HETI VÁLASZ - 2016. 04. 07. (5. OLDAL) ELMARAD AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS

Lezárult a kommunista megtorlásért felelős egykori pártállami vezetők elleni igazságtétel, miután életének 95. évében meghalt Biszku Béla, egykori belügyminiszter. A volt pártállami vezető jogerős felelősségre vonását az akadályozta meg, hogy a Fővárosi Ítélőtábla – a Kúria szerint tévesen – megsemmisítette a Biszkura 6,5 év börtönt kiszabó elsőfokú ítéletet, a pert így meg kellett ismételni. A másodfokú eljárás a halálesetig nem zárult le. A zsidó közösségen belül vita kezdődött arról, helyes volt-e a nem zsidó férfit befogadni a Mazsihisz Szeretetkórházába. A Szombat folyóirat szerint ezzel olyan látszatot keltettek, mintha Biszku zsidó lett volna, „Vajon miért kellett ezt a terhet a Szeretetkórháznak magára, illetve a zsidó közösségre húznia?” – vetette fel a lap, hangsúlyozva Biszku felelősségét az 1956-os megtorlásokban. A hitközség vezetése azt mondta, kórházának erkölcsi kötelessége befogadni minden hozzá fordulót. Vissza a tartalomjegyzékhez

MAGYAR DEMOKRATA - 2016. 04. 06. (7. OLDAL) MEGHALT BISZKU BÉLA

94 éves korában a Mazsihisz szeretetkórházában elhunyt Biszku Béla volt belügyminiszter, a kommunista pártállam egyik meghatározó politikusa. Az 1956-os forradalom utáni megtorlások miatt háborús bűntettekkel vádolt egykori politikus elleni perben 2014 tavaszán kihirdetett elsőfokú ítéletében a Fővárosi Törvényszék öt év hat hónap szabadságvesztést szabott ki.

Másodfokon a tábla 2015 júniusában megalapozatlanság miatt új elsőfokú eljárásra utasított. A megismételt eljárásban a Fővárosi Törvényszék 2015 decemberében két év, három évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte Biszku Bélát bűnpártolással elkövetett háborús bűntett miatt. Felmentette ugyanakkor a vádlottat az 1956 decemberében a budapesti Nyugati téren, illetve a Salgótarjánban történt, összesen 49 halálos áldozatot követelő sortüzekkel összefüggésben a felbujtóként, aljas indokból, több ember sérelmére elkövetett emberöléssel megvalósított háborús bűntett vádja alól. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség is fellebbezést jelentett be. A Kúria idén februárban kimondta, hogy törvénysértő a Fővárosi Ítélőtábla tavaly nyári, új elsőfokú eljárásra utasító döntése. Ezzel a vádlott bűnösségéről azonban nem született döntés, a folyamatban lévő eljárás menetét a Kúria határozata nem befolyásolta. Vissza a tartalomjegyzékhez

SZÉKELY HÍRMONDÓ - 2016. 04. 05. (2. OLDAL) HIRMONDO.RO - 2016. 04. 05. NEM TESZ NAGGYÁ A BŰN Európa háborúban. A népek, nemzetek ellenére cselekszik a nagypolitika. Most sem hiszi el a földrész, a világ, hogy cigaretta- meg bagó- meg kávészagú, emberszabású politikusok darabolták föl Magyarországot, és tákoltak össze sosem volt államokat. És nincs megállás, mert ma is meghunyászkodnak magyar és nem magyar politikusok, akik zsoldosabbak a középkori zsoldosoknál. Világrendi álom volt, törvény, melynek nyomai ma is élnek tél-túl a világban. Biszku Béla kommunista belügyminiszterre sem áll, és nem is állt a törvény az akkor még nem is magyar, hanem kommunista Magyarországban. Most halt meg csöndes nyugalomban, 95 éves korában, a MAZSIHISZ (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) kórházotthonában. Ő volt a legutolsó kommunista vezér, aki akkora kort ért meg, amekkorát akart és bírt. Többször faggatták (szelíden!) az elmúlt évtizedben, minden egyes alkalommal azt mondotta: nem bánta meg azt, amit tett, és ami történt főhatalmi idejében.

Ő adott tűzparancsot 1956-ban a Nyugati – akkor Marx – téren a forradalmi tömegre, szintén ő rendelte el Salgótarjánban a tüntető, békés magyar tömegre a gépfegyvertüzet. Az ’56-os forradalom és szabadságharc leverésekor került belügyminiszteri székbe, ő vezette le a bosszúhadjáratot, százakat végeztetett ki – na persze, Kádár János és a párt parancsára – szovjet fegyverek védelme alatt. Láthattuk számos tárgyaláson. Húzták, halasztották az ítéletet mindig, az Orbán-kormány idején is. És mindig azt mondta, nem bánt meg semmit. Ő hű marad. És a magyar jogszolgáltatás is hű maradt önmagához, csak nem az igazságot követelő néphez. Nem maradt hű a legépfegyverezettek árváihoz, özvegyeihez. Azoknak az átkai is, lám, csak a túlvilágon fogják meg talán. Egy rettegett korszak rettenetes bűnözője volt Biszku Béla is. És ne feledjük azt se, hogy a fegyvertelen tömegre tüzet nyitók között ott volt az a Horn Gyula, volt kommunista külügyminiszter is, aki – mit ad Isten és a hazátlan, gyáva nép – 1994-ben miniszterelnök lett az újonnan is avítt magyar néphatalom fölött. Ennyit és röviden a múlt hullámveréséről. Nem mind nagy ám, akit temetnek. http://www.hirmondo.ro/web/index.php/velemeny/76428-Nem-tesz-naggy.html Vissza a tartalomjegyzékhez

MAGYAR NEMZET - 2016. 04. 05. (7. OLDAL) BISZKU HAGYATÉKA

Biszku Béla abban a tudatban távozhatott eme földi siralomvölgyből, hogy a gyakorlat őt igazolta.

Hiszen vádlói nem egyszerűen csak őt, hanem az általa képviselt ideológiát is börtönben akarták látni, de mint kiderült, az igazságszolgáltatás hiába erőlködött. Az az igazságszolgáltatás, amelyik az ő kezében oly engedelmes eszköz volt. Biszku életműve a bolsevik bosszúállás és megtorlás hatékonyságának növelése, ami a szocialista világban nagy tekintélynek és elismertségnek örvendett. Nem véletlen, hogy az 1968-as prágai tavasz eltiprása után a csehszlovák testvérpárt szakemberei az 1956-ot

követő magyar megtorlás tapasztalataira voltak roppant kíváncsiak. Az Igazságügyi Minisztérium által 1969 novemberében számukra készített feljegyzés – ha nem is nevezi meg – jelentős mértékben Biszku munkásságán alapszik. Érdemes ezért hosszabban idézni: „Az ellenforradalom leverése érdekében alkotott első büntető jogszabály az egyes bűncselekmények tekintetében a büntetőeljárás egyszerűsítéséről szóló 1956. évi 22. számú törvényerejű rendelet volt. A […] bűntettek elkövetőinek vádirat mellőzésével bíróság elé állítását tette lehetővé tettenérés esetén, vagy ha a bizonyítékok nyomban a bíróság elé voltak tárhatók. […] Az 1956. évi 28. számú törvényerejű rendelet 1956. november 11. napjának 18 órájától kezdődő hatállyal elrendelte a rögtönbíráskodást. […] A rögtönbíráskodás hatálya alá tartozó bűntettek büntetése halál volt. […] A gyorsított eljárást a megyei (fővárosi) bíróság különtanácsa folytatta le. Az ügyész a terheltet vádirat mellőzésével bíróság elé állíthatta, a tárgyalást a lehető legrövidebb időn belül kellett megtartani. A gyorsított eljárásban elbírált bűntettek büntetése halál volt, ehelyett a bíróság az eset összes körülményei szerint életfogytiglani vagy öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztést is kiszabhatott. […] Statisztikai beszámoló rendszerünkben az 1956. évi október hó 23-án kitört ellenforradalommal kapcsolatos bűntettek miatt elítélteket 1958. december 31-ig vettük számba. Adataink a következőket mutatják: A) a rögtönbíráskodást gyakorló katonai bíróságok által elítéltek száma: 405 B) polgári büntetőbíróságok által elítéltek száma: 8105 Ebből fiatalkorú: 329 C) a katonai bíróságok által elítéltek száma: Összesen: 10 016 […] Statisztikai adataink szerint az ellenforradalommal kapcsolatos bűntett miatt 1958. december 31-ig A) a rögtönbíráskodást gyakorló katonai bíróságok 70 személyt, B) a polgári büntető bíróságok 108 személyt, C) a katonai bíróságok 81 személyt ítéltek halálbüntetésre.” Talán csak legenda, de sokan állítják, hogy igaz, miszerint 1956-ban, a szabadságharc vérbe fojtása után a csehszlovák nép (a szocializmusban olyan is volt) a magyar nép segítségére sietett, és az első erre jövő tehervonattal küldött egy vagon gumibotot. Azt használták a pufajkások, s bizony, a híreshírhedt Kádárkolbász nem más volt, mint Csehszlovákia testvéri ajándéka. 1968 után eljött a viszonzás ideje. A csehszlovák pártvezetés még 1969 őszén is bizonytalankodott, hogy az egy évvel korábban történteket milyen mértékben büntesse meg. A magyar párthoz fordultak tanácsért, s hazánk „legjobb fiai” a fenti, igencsak tanulságos, szükség esetén remekül hasznosítható felvilágosítást adták. Az már a csehszlovák lakosság szerencséje, hogy végül a magyar párt útmutatását az ottaniak nem követték.

Vissza a tartalomjegyzékhez

METROPOL- 2016. 04. 04. (2. oldal) MEGHALT BISZKU BÉLA Meghalt a Mazsihisz szeretetkórházában Biszku Béla (94) volt állampárti politikus. Az 1950-es évektől az állampárt vezetőségéhez tartozott, 1956 után belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes volt. Ő volt az egyetlen pártállami vezető, akit az 56-os sortüzek elrendelésében betöltött szerepe miatt a rendszerváltás után bíróság elé állítottak, ám bűnösségéről nem született döntés. Vissza a tartalomjegyzékhez

BLIKK - 2016. 04. 02. (4. oldal) VÉGELGYENGÜLÉSBEN HALT MEG BISZKU (...) BUDAPEST — Egy zuglói szeretetotthonban 95. életévében elhunyt Biszku Béla egykori pártállami vezető. A belügyminiszter igazi, keményvonalas kommunista volt, mellette Kádár János MSZMP-főtitkár is mérsékelt politikusnak tűnt. Biszku volt az egyetlen pártállami vezető, aki ellen büntetőeljárás indult a rendszerváltás után. Már kilencven fölött járt, amikor elkezdődött a felelősségre vonása az 56-os megtorlásokban játszott szerepe miatt 2012ben. Szellemileg még friss volt a tárgyalásokon, bár tolószékben tolták be a terembe, és csak hallókészülék segítségével tudott kommunikálni. Élete utolsó időszakában már a Mazsihisz kórházában feküdt, magatehetetlenül. Információink szerint végelgyengülésben hunyt el. Az intézmény igazgatója – az egészségügyi törvényre való hivatkozással – nem nyilatkozott a Blikknek.(...) Vissza a tartalomjegyzékhez

BORS - 2016. 04. 02. (3. oldal) MEGHALT BISZKU Életút A Mazsihisz budapesti szeretetkórházában, 94 éves korában elhunyt a kádári diktatúra egyik legkonzervatívabb, keményvonalas politikusa. Az MSZMP egykori vezetői közül egyedül őt állították bíróság elé az 1956-os sortüzek miatt. A megtorlások idején belügyminiszter Biszkut a 70-es évek végén ejtette a párt, tizenkét éven át nem volt fontos funkciója. A volt politikus 1990-től visszavonulva a közélettől, háborítatlanul élt rózsadombi lakásában. A felelősségét a bebörtönzésekben és akasztásokban tagadta, de soha semmit nem bánt meg. A kivégzett Nagy Imréről azt mondta 2009-ben: megérdemelte a sorsát. Az egykori lakatosinasból miniszterré lett kommunista politikus havi 240 ezer forint nyugdíjat kapott. Múltja miatt 2010-ben vádolták meg először, majd 2014-ben öt és fél évre ítélték háborús bűnök miatt. Ítéletét azonban később megsemmisítették. Pere első fokon újrakezdődött, ám halálával most be is fejeződött. Vissza a tartalomjegyzékhez

MAGYAR HÍRLAP - 2016. 04. 02. (2. oldal) MEGHALT A HÁBORÚS BŰNTETTEKKEL VÁDOLT BISZKU BÉLA Életének kilencvenötödik évében meghalt Biszku Béla egykori belügyminiszter. Ifjú korában lakatosként dolgozott a Wertheim Felvonó- és Gépgyárban, majd a Marx és Méreinél, később a Magyar Philips Műveknél. 1943-ban belépett a Vasas Szakszervezetbe, 1944-ben a Magyar Kommunista Pártba. Az 1950-es évektől a párt vezetőségének tagja volt, 1956-tól a Kádár János vezette kormányban négy éven át belügyminiszter, a forradalmat követő megtorlások egyik irányítója volt. 1961–1962-ben a minisztertanács elnökhelyettese. 2014-ben háborús bűntettek miatt első fokon öt és fél év szabadságvesztésre ítélték, a másodfokú bíróság azonban az eljárás megismétlését rendelte el. Az újraindult perben tavaly decemberben Biszku két év, három évre felfüggesztett börtönbüntetést kapott. A fellebbezések nyomán az eljárás a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódott volna, ám mivel a törvény értelmében a vádlott halála esetén az ellene folyó eljárást meg kell szüntetni, erre már nem kerül sor. Vissza a tartalomjegyzékhez

MAGYAR NEMZET - 2016. 04. 02. (5. oldal) MEGHALT BISZKU BÉLA Életének 95. évében tegnap elhunyt Biszku Béla, az 1956-os szabadságharc utáni kommunista megtorlás egyik vezéralakja. A volt belügyminisztert a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége budapesti szeretetkórházában érte a halál.

Biszku Béla halálával az utolsó olyan vezető kommunista pártfunkcionárius távozott az élők sorából, akit felelősségre lehetett volna vonni az ötvenhatos sortüzekért, a forradalom utáni kivégzésekért, bebörtönzésekért. Így az ellene háborús bűntett miatt folytatott büntetőeljárás is megszűnik, amelyben tavaly decemberben a Fővárosi Törvényszék első fokon, nem jogerősen két év – három esztendő próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte. A törvényszék csupán bűnpártolással elkövetett háborús bűntett miatt marasztalta el, amiért nem intézkedett a karhatalmisták ellen, akik összevertek több martonvásári kutatót.

Ugyanakkor a fajsúlyosabb vádpontban, az 1956. decemberi Nyugati téri és salgótarjáni, 49 áldozatot követelő sortüzek ügyében fölmentették a felbujtóként, aljas indokból, több ember sérelmére elkövetett emberöléssel megvalósított háborús bűntett vádja alól. Biszku a szabadságharc előtt XIII. kerületi pártvezető volt, 1956 novemberétől már az MSZMP legfelsőbb vezetésének tagja, Kádár János mellett az egypártrendszer egyik kulcsfigurája. 1957-től 1961-ig belügyminiszterként irányította a megtorlásokat. Mentalitását jól példázza az az 1957. december 1-jei, az MSZMP politikai bizottsága előtti beszéde, amelyben arra panaszkodott, hogy „az ellenforradalmi szervezkedés bűnöseinek felelősségre vonásánál, a politikai jellegű bűncselekményeknél sok az enyhe ítélet, és viszonylag kevés a fizikai megsemmisítések száma”. 1978-ban minden tisztségétől megfosztották, és nyugdíjazták. Neve 2010-ben bukkant föl újra, amikor a Mandiner két újságírója, Skrabski Fruzsina és Novák Tamás dokumentumfilmet készített róla. Biszku bocsánatkérés helyett közölte: nincs lelkiismeret-furdalása, Nagy Imre pedig megérdemelte a sorsát. Röviddel ezután a Duna Televízióban 1956-ot ellenforradalomnak minősítette, amiért a Jobbik följelentette. 2011-ben az Országgyűlés elfogadta az emberiesség elleni bűncselekmények el nem évüléséről szóló „lex Biszkut”, amely alapján 2012-ben a Jobbik ismét följelentette. Rövid időre őrizetbe vették, majd lakhelyelhagyási tilalommal sújtották. Az elsőfokú bíróság 2014-ben öt és fél év letöltendő szabadságvesztésre ítélte,

ám a Fővárosi Ítélőtábla új eljárást rendelt el. Ebben tavaly decemberben már csak felfüggesztett szabadságvesztést kapott. Skrabski Fruzsina Biszku halálhírét a Mandinernek úgy kommentálta: személyesen nem akart rosszat neki, csupán azt, hogy működjön az igazságszolgáltatás. Ezért most csalódott, mert „kivárták a halálát”, nem volt meg az akarat egy kommunista vezető elítélésére. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára Facebook-oldalán tegnap így kommentálta a hírt: „Igazán megvárhatta volna, amíg jogerősen elítélik.” Vissza a tartalomjegyzékhez

NÉPSZABADSÁG - 2016. 04. 02. (3. oldal) AZ ELLENREFORMER Meghalt Biszku Béla. A pártállami diktatúra legfelső vezetői közül az utolsó távozott az élők sorából. Politikai utóélete a pártállam bukása után egyedülálló volt. Mindvégig kitartott a „proletárdiktatúrát” igazoló nézetei mellett, és ezeket a nyilvánosság előtt is képviselte. Többek között ezért állították bíróság elé és ítélték nem jogerősen kétévi felfüggesztett börtönbüntetésre halála előtt három hónappal. (...) Vissza a tartalomjegyzékhez

NÉPSZAVA - 2016. 04. 02. (2. oldal) BISZKU BÉLA HALÁLÁRA Kilencvenötödik életévében meghalt Biszku Béla az MSZMP KB egyik volt titkára. Az 1950-es évektől az állampárt vezetőségéhez tartozott, 1956 után belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes volt. (...) Vissza a tartalomjegyzékhez

SZABADSÁG - 2016. 04. 02. (11. oldal) MEGHALT BISZKU BÉLA

Kilencvenötödik életévében meghalt Biszku Béla volt állampárti politikus – közölte a család az MTI megkeresésére pénteken. Az 1956-os forradalom utáni megtorlások miatt háborús bűntettekkel vádolt Biszku Béla elleni perben 2014 tavaszán kihirdetett elsőfokú ítéletében a Fővárosi (Budapesti) Törvényszék öt év hat hónap szabadságvesztést szabott ki.

Másodfokon a tábla 2015 júniusában megalapozatlanság miatt új elsőfokú eljárásra utasított. A megismételt az eljárásban a Fővárosi Törvényszék 2015 decemberében két év, három évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte Biszku Bélát bűnpártolással elkövetett háborús bűntett miatt. Felmentette ugyanakkor a vádlottat az 1956 decemberében a budapesti Nyugati téren, illetve a Salgótarjánban történt, összesen 49 halálos áldozatot követelő sortüzekkel összefüggésben a felbujtóként, aljas indokból, több ember sérelmére elkövetett emberöléssel megvalósított háborús bűntett vádja alól. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyészség is fellebbezést jelentett be.

A Kúria idén februárban kimondta, hogy törvénysértő a Fővárosi Ítélőtábla tavaly nyári, új elsőfokú eljárásra utasító döntése. Ezzel a vádlott bűnösségéről azonban nem született döntés, a folyamatban lévő eljárás menetét a Kúria határozata nem befolyásolta. A tárgyalásokra Biszku Béla 2015-ben már tolószékben érkezett a bíróságra, két nőrokona támogatta. Biszku Béla az 1950-es évektől az állampárt vezetőségéhez tartozott, 1956 után belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes volt. Vissza a tartalomjegyzékhez

MAGYAR IDŐK - 2016. 04. 02. (4. oldal) MEGHALT BISZKU BÉLA Kilencvennégy éves korában meghalt Biszku Béla, a Kádár-rezsim egykori belügyminisztere, aki az 1950-es évektől az állampárt vezetőségéhez tartozott. Biszku 1956 után belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes volt. (...) Vissza a tartalomjegyzékhez

DUNÁNTÚLI NAPLÓ - 2016. 04. 02. (3. oldal) NINCS TÖBB MENTSÉG Biszku Béla halálával lezárult egy korszak Magyarországon. (...) Vissza a tartalomjegyzékhez

NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP - 2016. 04. 02. (1. oldal) ELHUNYT BISZKU BÉLA NMH-információ.94 éves korában a Mazsihisz szeretetkórházában elhunyt Biszku Béla volt belügyminiszter, a kommunista pártállam egyik meghatározó politikusa. (...) Vissza a tartalomjegyzékhez

24 ÓRA - 2016. 04. 02. (1,9. oldal) MEGHALT BISZKU BÉLA BUDAPEST A 94 éves korában elhunyt kommunista a kádári diktatúra egyik legkonzervatívabb, keményvonalas politikusa volt. Az MSZMP egykori vezetői közül egyedül őt állították bíróság elé az 1956-os sortüzek miatt. A felelősségét tagadta, de soha, semmit nem bánt meg. (...) Hasonló tartalommal megjelent cikkek: Békés Megyei Hírlap - Elhunyt Biszku Béla - 2016-04-02 Tolnai Népújság - Meghalt Biszku Béla - 2016-04-02 Petőfi Népe - Elhunyt Biszku Béla - 2016-04-02 Dunántúli Napló - Elhunyt Biszku Béla - 2016-04-02 Heves Megyei Hírlap - Elhunyt Biszku Béla - 2016-04-02 Új Néplap - Elhunyt Biszku Béla - 2016-04-02 Somogyi Hírlap - Elhunyt Biszku Béla - 2016-04-02

Dunaújvárosi Hírlap - Meghalt Biszku Béla - 2016-04-02 Kelet-Magyarország - Meghalt Biszku Béla volt belügyminiszter - 2016-04-02 Zalai Hírlap - Meghalt Biszku Béla - 2016-04-02 Hajdú-Bihari Napló - Biszku Béla volt állampárti vezető halála - 2016-04-02 Észak-Magyarország - Biszku Béla volt állampárti vezető halála - 2016-04-02 Kisalföld - Meghalt Biszku Béla - 2016-04-02 Vas Népe - Elhunyt Biszku Béla, 95 éves volt - 2016-04-02 Vissza a tartalomjegyzékhez

MAGYAR NEMZET - 2016. 04. 01. (7. OLDAL) AHOL NINCS „BISZKU-ÜGY” Pihál Tamás Alábbi kis összefoglalót csak azért biggyesztem ide, hátha elkerülte a magyar igazságszolgáltatás figyelmét ebben a tavaszi zűrzavarban. „A bukaresti táblabíróság a minap emberiesség elleni bűncselekményekért első fokon húsz év börtönbüntetésre és 310 ezer euró kártérítésre ítélte, valamint megfosztotta katonai rendfokozatától Ion Ficiort, a Duna-deltában felállított peripravai munkatábor egykori parancsnokát. Az ítélet szerint a 88 éves gonosztevő több mint száz politikai fogoly haláláért felelős. Peripraván a kommunista rendszer által ellenforradalmároknak tartott foglyokat, közöttük erdélyi ötvenhatosokat őriztek. Az embertelen körülmények következtében 103 fogoly halt meg Ficior parancsnoksága idején. Ficior már a második, bíróság elé állított kommunista börtönparancsnok. A hírhedt Ramnicu Sarat-i börtön egykori parancsnoka, Alexandru Visinescu februárban jogerősen húsz évet kapott.” Mármost ha igazságszolgáltatóink átfutották a fentieket, érdeklődve hallgatnánk: mi a véleményük a mi Biszku-ügyünkről? Vissza a tartalomhoz…

MAGYAR NEMZET - 2016. 03. 18. (2. OLDAL) AKADÉMIAI VITA A BISZKU-PERRŐL

Miközben másodfokon a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik majd a Fővárosi Törvényszéken háborús bűntett miatt felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt Biszku Béla büntetőpere, ügyében tegnap az MTA jogtudományi intézetében tartottak rendezvényt. Az egykori pártállami vezető büntetőjogi felelősségre vonásával kapcsolatban Rainer M. János történész azt mondta: a szovjet rendszerben többnyire nem volt szükség a konkrét ügyekben külön utasításokra, ment minden az elvárt módon, ezért sem mindig könnyű évtizedekkel később konkrét felelősöket találni. Gellért Ádám nemzetközi jogász szerint súlyosan hiányos az ügyészségi eljárás, míg Hoffmann Tamás nemzetközi jogász kétségesnek nevezte, hogy a múlttal való szembenézésnek a büntetőeljárás-e a legmegfelelőbb eszköze. Vissza a tartalomhoz

MAGYAR HÍRLAP - 2016. 02. 05. (7. OLDAL) BÍRÓSÁGAINK Jobbágyi Gábor Tábornokper, Hagyó-, Biszku-, Dopeman-ügy, iszapkatasztrófa-per – csak néhány a legutóbbi időszakból, amelyekben a meghozott ítélet, az eljárás nemcsak a közvéleményt, a pártokat, a sértetteket, de a hozzáértő jogászokat is megdöbbentette.

Az egyes ügyek részleteibe nem kívánok belebonyolódni, inkább néhány általános vonásra, és az okokra hívnám fel a figyelmet. Pályám kezdetén közel egy évtizedig gyakorló jogászügyvéd-jogtanácsos voltam. Belső információink alapján akkor is tudtunk botrányos történésekről – amelyekről a közvélemény nem tudhatott.

Ennek egyik jellemzője a párt és állami vezetők törvény feletti, –kívüli állása volt. Ha a nómenklatúra felső szintjein bűncselekményt követtek el, az eljárás megindításához a központi vezetőség engedélye kellett – ami a legtöbbször nem érkezett meg –, így a cselekmény következmény nélkül maradt. Csak nagyon szűk körben, suttogva beszéltünk arról, hogy a Központi Bizottság illusztris tagja ittas vezetéssel két ember halálát okozta. Nem tudhattunk a szovjet katonák bűncselekményeiről, károkozásairól – már csak azért sem, mert ezekre a magyar bíróságoknak nem volt illetékességük. Így homályban maradt az is, hogy egy hadgyakorlatról hazatérő szovjet tank legénysége szétlőtt egy falusi kocsmát, mert nem akarták ingyen kiszolgálni őket, vagy a Badacsonyba csapódó és felrobbant katonai repülőről sem hallottunk, s a katonák által okozott közlekedési balese-

tek szintén ismeretlenek maradtak. Következmény nélkül maradt a világháború alatt megerőszakolt több százezer magyar nő halálos áldozatokkal is járó tragédiája. A nómenklatúra alsóbb szintjén állók is különleges eljárásra számíthattak akár polgári, akár büntetőügyekben. Az ilyen ügyeket a bírósági elnök a meghatározott bíróra osztotta, így ha ezt észleltük, mi ügyvédek máris tudtuk, hogy nem sok jóra számíthatunk. Megemlíthetem azt az ügyet, amelynek nagy szerepe volt abban, hogy elhagytam az ügyvédi pályát. Tizenhat éves ügyfelem kegyetlen nagy pofont kapott – nyolc napon belül gyógyuló könnyű testi sértést elszenvedve –, mint később kiderült, egy munkásőrtől. Aki a tárgyaláson viszonvádat emelt, mert a gyerek állítólag nekilökte nyom nélkül a biciklijét. Ügyfelemet elítélték, a munkásőrt felmentették jogos védelem címén, én meg elhagytam az ügyvédi pályát. Azt reméltük, hogy a rendszerváltás után jön a jogegyenlőség és jogbiztonság, megszűnik az Orwell Állatfarmjában leírt állapot, miszerint mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek. Csalódásaink Csalódtunk. Először a sortűzperekben. Felidéződött emlékeimben, hogy a hetvenes évek elején hallgatóként részt vehettem az Újvidék melletti Csurogon elkövetett háborús bűncselekmények elkövetőinek perén. Emiatt a fővádlottakat már a negyvenes években elítélték, ekkor a konkrét végrehajtók közül ítéltek el tizenötöt, összesen kétszázharminc év végrehajtható börtönbüntetésre. A sortűzperekben két ügyben három ember kapott összesen kilenc évet ugyanazon nemzetközi jogszabályok alapján. A döntéseket hozók, a parancsot kiadók felelősségéről nem volt szó. Ez történt többek közt a Tocsik-, a Postabank-, a Kulcsár- és a moszkvai ingatlanügyben a bevezetőben említettek mellett. Ezek hosszú évek után a jogerős ítéletben vagy felmentéssel vagy jelképes, enyhe ítélettel zárultak. Annak ellenére történt ez, hogy mindegyik ügyben hatalmas nyilvánossággal indult a nyomozás – és a közvélemény hihette, hogy súlyos következményei lesznek a cselekményeknek. Visszatartó erő A valóban bonyolult ügyekben hosszú nyomozási és ügyészségi szakasz előzi meg a vádemelést, amelynek a végén súlyos bűncselekmények miatt emelnek vádat. A nyomozóhatóságoknál ma már jól képzett rendőrök, az ügyészségeknél nagy számban jól képzett jogászok dolgoznak. Így a vádemelés előtt többszörös szűrőn mennek át az ügyek, s közben a hatóságoknak lehetőségük van leállítani az eljárást, vagy enyhe cselekmény miatt vádat emelni. Ezért érthetetlen, hogy folyamatosan eltér a nagy ügyekben a bíróságok és az ügyészségek álláspontja. (Ebből nem következik, hogy ebben a szakaszban

nem fordulhat elő hiba, lásd például a móri ügyet.) Hogyan hozzák bíróságaink ezeket a határozatokat? Nehezen döntenek mind az első-, mind másodfokon. Tény, hogy egy sokvádlottas, bonyolult ügyben a legnehezebb rész az ítélet meghozatala és írásba foglalása. Nemegyszer több száz oldalas az írásba foglalt ítélet, így a feladattól való húzódozás érthető – bár nem elfogadható. S itt esik egybe a bíróság szándéka a perelhúzásra törekvő sztárügyvédek módszereivel, a gyakran háromhavonta vagy félévente tartott tárgyalásokon újabb és újabb indítványok előterjesztésével, betegség miatti távolmaradásokkal, elfogultsági kifogással. S ha felkerül a vaskos iratcsomag több év után a másodfokra – nemegyszer itt is az egyszerűbb megoldást választják, hatályon kívül helyezik az ítéletet, olyan esetleges hibák miatt, amelyek orvosolhatók lennének másodfokon is. Ekkor első fokon újrakezdődik az eljárás. Ez az ide-oda tologatás némely ügyekben többször is előfordul (például a tescós rablás ügyében már tíz éve). Az idő múlása azonban kedvező a vádlottaknak, ez enyhítő körülmény, másrészt bizonytalanabbá válnak a bizonyítékok. Szintén új vonás, hogy a bírósági eljárásban vádlottak és tanúk visszavonják a nyomozás során tett terhelő vallomásaikat. Ezért sokszor összeomlik vagy erősen gyengül a vád helyzete. Tudomásom szerint a bíráink és ügyészeink ezt következmény nélkül tudomásul veszik, holott ez a magatartás kimerítheti a hamis vád, vagy a hatóság félrevezetésének súlyos bűncselekményét. Ilyen vádemelésekről nincs tudomásunk – pedig ennek komoly visszatartó ereje lenne. Nómenklatúra-ítélkezés Problémát jelent a szakértői tevékenység is. A hatóságoknak szinte minden ügyben szükségük van szakértőkre. A vélemények elkészítésének elhúzódása szintén az egyik oka a hosszú eljárásoknak. A vádlottaknak viszont joguk van új szakértőt igényelni, és ilyenkor szokott bekövetkezni egy nehezen érthető fordulat: a szakértői vélemények lényeges pontokban eltérnek. Ez a helyzet szinte olyan, mintha nem létezne szakértői vélemény, a bíróságnak nehéz és problematikus a választás. Csak néhányat említettem a súlyosan problematikus ítéletek okai közül. Lehetne ezen változtatni? Igen, de nehezen. A bíróságok függetlensége alapvető demokratikus érték, ebbe a politikának, a többi hatalmi ágnak beavatkozási lehetősége nincs. Komoly eljárásjogi változtatások enyhíthetnek a helyzeten. (Ennek egyik eszközét vezették be a közelmúltban: a Legfőbb Ügyész indítványa alapján a Kúria öt, másodfokon hatályon

kívül helyezett ügyből négyben megállapította, hogy hibás, indokolatlan volt a hatályon kívül helyező másodfokú döntés, a kisebb hibát – ha volt – a másodfokú bíróságnak orvosolnia kellett volna.) A bírók, bíróságok a törvényeknek alárendeltek, vagyis jogalkalmazók, és nem helyezhetik magukat törvényen felül és kívül. Ezért ha a tényeknek, jogszabályoknak ellentmondó ítélet születik, és ezt a felsőbb bíróságok észlelik, ennek egy kontrollrendszer nyomán hatása lehet a nagyot tévedő bíró pályájára. (Nem valószínű, hogy felmerült a Dopeman-ügy bírájában, hogy ha a felmentő ítélete jogszerű, akkor minden állampolgárnak alanyi joga számára kedvezőtlen döntés esetén bírák műanyag fejével futballozni a Kossuth téren, rendőri biztosítással.) A bíróságok sokszor nem veszik figyelembe az ítéleteik társadalmi hatását. Egy „következmények nélküli országban” eluralkodhat a jogi anarchia, az önbíráskodás. Arról nem beszélve, hogy az ítéleteknek gyakran sokmilliós perköltség- és kártérítési vonzatuk is van, amelyet az állam (az adófizető) visel. Nem lenne célszerű, ha a közvéleményben rögzülne, hogy visszatérőben van a kádári nómenklatúra-bíráskodás, vagyis vagyunk mi egyenlők, de vannak nálunk egyenlőbbek. Az elmondottak nem érintik azt, hogy a bíráink többsége megnyugtató, igazságos ítéletet hoz, amely már első fokon jogerőre emelkedik. http://magyarhirlap.hu/cikk/46912/Birosagaink Vissza a tartalomhoz

MAGYAR HÍRLAP - 2016. 02. 03. (1,3. OLDAL) TELJESEN SZÜKSÉGTELEN VOLT A MEGISMÉTELT ELJÁRÁSRA VONATKOZÓ IRÁNYMUTATÁS – ÁLLÍTJA A BÜNTETŐBÍRÓ Törvénysértőnek nyilvánította a Kúria a Fővárosi Ítélőtábla tavalyi döntését, amelyben hatályon kívül helyezte a Biszku-ügyben hozott elsőfokú ítéletet. A legfőbb bírói fórum büntetőtanácsa ízekre szedte a táblabírósági határozatot és annak indoklását. Polt Péter legfőbb ügyész tavaly novemberben a törvényesség érdekében jogorvoslati eljárást kezdeményezett a Kúrián a Fővárosi Ítélőtábla 2015 júniusában meghozott határozata ellen. Hangsúlyozta, hogy a másodfokú bíróság nem tárt fel olyan, az elsőfokú bíróság által elkövetett relatív eljárási szabálysértést, amely lényeges hatással lett volna az eljárás lefolytatására. Indokolatlanul kezdték újra a Biszku-pert

MÁR NEGYEDIK ALKALOMMAL ADOTT IGAZAT A KÚRIA POLT PÉTER LEGFŐBB ÜGYÉSZNEK Törvénysértőnek nyilvánította a Kúria a Fővárosi Ítélőtábla döntését, amely hatályon kívül helyezte a Biszku-ügyben hozott elsőfokú ítéletet. A legfőbb bírói fórum gyakorlatilag ízekre szedte a táblabírósági határozatot és annak indoklását. Ahogy lapunk elsőként számolt be róla, Polt Péter legfőbb ügyész tavaly novemberben a törvényesség érdekében jogorvoslati eljárást kezdeményezett a Kúrián a Fővárosi Ítélőtábla 2015 júniusában meghozott határozata ellen, amelyben hatályon kívül helyezte a háborús bűnökkel vádolt Biszku Béla perében meghozott elsőfokú ítéletet. A Fővárosi Ítélőtábla megalapozatlannak és érdemi felülvizsgálatra alkalmatlannak találta a Fővárosi Törvényszék elmarasztaló ítéletét és új eljárás lefolytatását írta elő. A legfőbb ügyész álláspontja szerint azonban a másodfokú bíróság a megismételt eljárás lefolytatására előírt bizonyítást maga is felvehette volna. Lehetősége lett volna a helyes ténybeli következtetések alapján a tényállás helyesbítésére, mint ahogy az indoklás kiegészítésére is. Indítványában Polt Péter hangsúlyozta, hogy a másodfokú bíróság nem tárt fel olyan, az elsőfokú bíróság által elkövetett relatív eljárási szabálysértést, amely lényeges hatással lett volna az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, illetve a büntetés kiszabására. A táblabíróság döntését élesen kritizálta lapunknak adott nyilatkozatában Ibolya Tibor fővárosi főügyész is. A tegnapi tárgyaláson az eljáró ügyész fenntartotta az indítványt, míg a vádlottat képviselő Magyar György arra kérte a legfőbb bírói fórumot, hogy utasítsa el az indítványt. Egyebek mellett azzal érvelt, hogy a másodfokú bíróság nem végezhet bizonyítást. Kónya István büntetőtanácsa azonban nem osztotta Magyar érveit, megalapozottnak nyilvánította Polt Péter indítványát és kimondta, hogy törvénysértő volt a Fővárosi Ítélőtábla határozata. Kónya indoklása szerint az elsőfokú ítélet kapcsán nem merült fel semmi olyan eljárási szabálysértés, ami indokolta volna a hatályon kívül helyezést, a táblabíróság kiküszöbölhette volna az általa felhozott hiányosságokat, és maga is kiegészíthette volna a tényállást. Teljesen szükségtelen volt a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatás – hangsúlyozta Kónya, külön hozzátéve, hogy mennyire indokolatlan és eleve hibás volt a szakértők kirendelése. Kitért arra is, hogy fogalmilag sem merülhetett fel Kahler Frigyes elfogultsága, aki az ügyben szaktanácsadóként és nem szakértőként vett részt. A Kúria szerint helytelenül kifogásolta a tábla az elsőfokú bíróságnak azt a megoldását, hogy a salgótarjáni sortűzperben korábban született jogerős ítéletre hivatkozott.

Az MSZMP jegyzőkönyveit is figyelembe lehetett volna venni, mert bár nem közokiratok, de okiratok – hangsúlyozta Kónya, s hozzátette, hogy a vád tárgyát képező, a karhatalmisták által véghezvitt 1957-es martonvásári razzia esetében sem kellett volna újabb bizonyítékok beszerzését előírni. A Kúria döntésének gyakorlati kihatása nincs a jelenleg is zajló büntetőperre, elvi jelentőségű. Polt Péter eddig ötször élt ezzel a jogorvoslattal, és négy esetben a Kúria helyt adott a legfőbb ügyészi beadványnak. Vissza a tartalomhoz

MAGYAR NEMZET - 2016. 02. 03. (1,5,7. OLDAL) POLITIKAI SZORÍTÓBAN A BÍRÓSÁGOK Egyre több jogász reagál a Fidesz-alelnök szavaira, aki a közelmúltban született enyhe ítéletek miatt elszámoltatná a bíróságokat. Az ügyvédi kamara elnöke egyenesen fenyegetésről beszélt, az Országos Bírósági Hivatal elnöke szerint sokakat megijeszthet Németh Szilárd nyilatkozata, ezért a bírói függetlenség tiszteletben tartását kérte. Lapunknak nyilatkozó jogászok szerint a Fidesz képviselője tájékozatlan.

Aki a bíróságok elszámoltatását felveti, az alapvető alkotmányjogi ismereteknek nincs birtokában – így reagált lapunk kérdésére Magyar Gábor ügyvéd, akit a Fidesz alelnökének minap tett nyilatkozatáról kérdeztünk. Németh Szilárd vasárnap arról beszélt, hogy a parlament igazságügyi bizottságában vitát kezdeményez az igazságszolgáltatásról a Hagyó-ügyben és a vörösiszapperben született enyhe ítéletek miatt. A politikus – aki egyben a birkózószövetség elnöke – bizonyos ügyekben kritizálta is a bírókat. Magyar Gábor szerint a bíróságokat pártatlanság kötelezi, a vádirathoz vannak kötve, tehát hozott anyagból dolgoznak. Szerinte a probléma leginkább az ügyészség munkájában keresendő, a vádhatóság nem megfelelő eljárása ugyanis gyakran az ítéletekből is kiderül. Az ügyvéd rámutatott, hogy például a nagy társadalmi érdeklődés övezte Biszkuügy elsőfokú ítéletében a bíróság számtalanszor kitért a vádhatóság hanyagságára. – Az említett ügyben például a bíróság azt is rögzíti, hogy az ügyészség alapvető tényeket nem hajlandó elfogadni – mondta a jogász. Hozzátette, szerinte az ügyészség a politika nyomásának próbál mindenképpen megfelelni, ám sokszor erre képtelen, s ez csak a bíróság előtt

derül ki. Magyar Gábor szerint a magyar politikusok gyakran elragadtatják magukat, az ügyészség pedig képtelen megőrizni függetlenségét, s ezzel elveszíti a büntetőügyekben szükséges szűrőszerepét. Ifj. Balsai István ügyvéd úgy véli, az ügyészségre nehezedő társadalmi nyomásból fakadnak a problémák. Ugyanakkor a jogász is elhamarkodottnak és szerencsétlennek tartja a Fidesz alelnökének nyilatkozatát, főként azért, mert elsőfokú ítéletekről van szó. Politikai szorítóban a bíróságok Handó Tünde az ítélkezés függetlenségének tiszteletben tartását kérte minden hatalmi ágtól Szerinte amit Németh Szilárd mondott, az elsősorban tájékozatlanságból fakad. Mint mondta, elsődlegesen a bíróság és a nyilvánosság viszonyán lenne mit javítani, az ítéletek elmagyarázására fektetne nagyobb hangsúlyt. Tegnap Darák Péter, a Kúria elnöke után Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) vezetője is megszólalt az ügyben, aki szintén arról beszélt, hogy a megjelent véleményekből csak arra tud következtetni, hogy nem eléggé érthető az ítélkezés és a bírósági eljárás menete. – Nem érthető teljesen az, hogy mit jelent a függetlenség és a bírói felelősség – fűzte hozzá. Az OBH elnöke egyben valamennyi hatalmi ág képviselőitől azt kérte, hogy tartsák tiszteletben a bírók függetlenségét, és bízzanak a bírói felelősségben. Ugyanakkor úgy látja, hogy a bíróságoknak és vezetőiknek oda kell figyelniük a véleményekre, meg kell próbálniuk a bíróságok működését érthetőbbé tenni. Mint leszögezte, az alaptörvény kimondja, hogy „a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatók”. Handó Tünde is utalt arra, hogy az igazság mindig adott, de hogy erről mi derül ki a büntetőeljárás során, az valamennyi szereplőn múlik: a nyomozó hatóságokon, a nyomozást felügyelő és a vádat képviselő ügyészségen, a vádlott érdekeit képviselni köteles védőn és az ítélkezési fórumon. Hozzátette, a bíró felelőssége tehát szakmai felelősség, ítélkezésében semmilyen vélemény nem befolyásolhatja. – A bíróban nem lehet sem félelem, sem harag – fogalmazott Handó Tünde. Handó arra a kérdésre, úgy gondolja-e, hogy Németh Szilárd fideszes politikus nyomást próbál gyakorolni a bíróságokra, azt válaszolta: „a bíróságokra nem lehet nyomást gyakorolni”. Mint mondta, sokakat elrettenthet és megijeszthet egy ilyen nyilatkozat, de ő maga az esélyt látja benne.

Fontos dolog, hogy a közbeszédnek témája legyen az, mit jelent a bírói függetlenség és a felelősség. Völgyesi Miklós, az egykori Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott tanácsvezető bírája nem vitatja Handó Tünde szavait. Ugyanakkor szerinte a bíróságokon is szükséges volna önvizsgálatot tartani, ugyanis a közelmúltban négy olyan ítélet is született a Kúrián, ami a másodfokú bíróságok döntését ítélte törvénysértőnek. Szerinte egyébként Németh Szilárd vagy bárki megfogalmazhat kritikát egy ítélettel kapcsolatban, a nagyobbik kormánypárt alelnökének joga van a véleményéhez magánemberként és politikusként egyaránt. Helytelen, ha egy politikus nyomást próbál gyakorolni egy bíróra az ítélet meghozatala előtt, de sem a Kúria, sem az Országos Bírósági Hivatal nem tilthatja meg az embereknek, hogy a megszületett ítéletekről elmondják a véleményüket – közölte Lázár János Hódmezővásárhelyen, egy lakossági fórumon. A Miniszterelnökséget vezető miniszter hangsúlyozta: a vörösiszapperben hozott ítélet felháborította az embereket, és emiatt a politikusok sem dughatják homokba a fejüket. – A bíróságoknak tudomásul kell venniük, hogy az ilyen ítéletekkel rombolják a társadalom közintézményekbe, közszolgáltatásokba, igazságszolgáltatásba vetett hitét – fogalmazott Lázár János. Koncepciótlan perek Mindenki biztos lehetett benne a megvalósult szocializmus koncepciós pereinek esetében, hogy a vádlottak ártatlanok – legalábbis abban, amivel gyanúsítják őket –, mégis elmarasztaló ítélet fog születni. A negyedszázada megvalósult demokrácia nagy visszhangot kiváltó büntetőperei ellenben arra tanították meg a magyar társadalmat, hogy akinek napnál is világosabbnak tűnik a bűnössége, azt biztosan fel fogja menteni a bíróság. Azt is csak gyakran többéves, akár évtizedes pereskedés után. Ha azok koncepciós perek voltak, akkor ezek – tulajdonképpeni ellentéteik – mi mások lehetnének, mint koncepciótlan perek? Szó szerint és minden lehetséges értelemben. Persze a „koncepciótlanság” ebben az összefüggésben nem csak negatív minősítésként szolgálhat: az feltétlenül üdvözlendő, hogy sem a vádhatóság, sem a bíróság nem dolgozhat többé előre megírt forgatókönyv alapján, s utólag sem igazíthatja hozzá döntéseit a politika igényeihez. Ezt nem árt hangsúlyozni a vörösiszapperben hozott – laikus jogérzékkel valóban felkavaró – ítéletet követően, amikor a Fidesz és a Jobbik, vagyis a rendpárti politikai erők felváltva igyekeznek egymásra licitálni, ki hogyan térítené jó útra az igazságtól elbitangolt igazságszolgáltatást. Nem szabad ugyanis megfeledkezni arról, hogy a bírói függetlenség nem valamiféle liberális huncutság, hanem olyan vívmány, amelyért sokan életüket és vérüket adták a történelem során. Nota bene: mások meg a hiánya miatt adták életüket és vérüket.

Az viszont semmilyen szempontból sem tekinthető vívmánynak, hogy a rendszerváltás utáni Magyarországon az egész társadalmat foglalkoztató büntetőügyekben rendre súlytalan ítéletek születnek. Márpedig ma ez az emberek alaptapasztalata: gondoljunk csak a Hunvald- és a Hagyó-perre vagy akár a Kulcsár Attila nevével fémjelzett brókerbotrányra, amelynek esetében – megismételt eljárás után – tizenkét év (!) elteltével hozott első fokon ítéletet a bíróság, és a vádlottak többsége egészen enyhe büntetést kapott. Ha pedig a fekete komédiába fulladt Biszku-per jut eszünkbe – ahogy Al Caponét is csak adócsalásért tudták rács mögé dugni, úgy a véreskezű volt belügyminiszterre is mindössze tiltott lőszertartást sikerült rábizonyítani –, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy az elszámoltatás nemcsak az ingoványos jelen, de a látszólag szilárdabb kontúrokkal rendelkező (fél-)múlt vonatkozásában sem erőssége a magyar igazságszolgáltatásnak. A koncepciótlan pert arról lehet megismerni, hogy nem feltárja, hanem elmossa a felelősségi viszonyokat. Aki tagadja, hogy létezik a „társadalmi igazságérzet” nevű aduász, amit komolyabb partik során előhúzhat a politika vagy a sajtó, az is kénytelen elismerni: jogos emberi és állampolgári igény, hogy a bűntettnek, a súlyos, emberéleteket követelő mulasztásnak legyen felelőse. Az már más kérdés, miért nehéz megtalálni. Hogy a vörösiszapper végén miért kell a bíróságnak másfél napon keresztül bizonygatnia: hozott anyagból dolgozott, abból meg ennyire futotta. Mondjuk ki nyíltan: igazságszolgáltatás néven ma Magyarországon olyan rendszer működik, amivel senki sem elégedett. Sem a bírók, sem az ügyészek, sem az állampolgárok. És ha ezt kimondtuk, akkor már jobban tudjuk, mit várunk a politikától. Nem azt, hogy csípőből tüzeljen, hanem hogy ahol kell, ott átgondoltan változtasson. Legyen végre jobb a „hozott anyag”, akinek meg az a feladata, az dolgozzon érdemben belőle. Ebben már lenne némi koncepció. POLITIKUSOK SZEREPTÉVESZTÉSEI – (…) „ha kell, akkor egy szigorúbb törvénymódosítással, de előzzük meg azt, hogy még egyszer ilyen felháborító eset előfordulhasson.” (Rogán Antal, a Fidesz korábbi frakcióvezetője a döntésről, amely házi őrizetre enyhítette az Eva Rezesovával szembeni kényszerintézkedést. 2013. 12. 03.) – „Ez egy gyáva döntés volt. A felelősség alól a tisztelt bírói testület megpróbált kibújni, jogászkodó megoldást talált, és megvárja, hogy az Európai Bíróság majd hogyan dönt.” (Kövér László a Kúria egy devizahiteles ügyben hozott határozatáról. 2013. 12. 20.) – „A Kúria a bankok oldalára állt.” (Orbán Viktor miniszterelnök a Kúria egy devizahiteles ügyben hozott határozatáról. 2013. 12. 20.)

– (…) „a magyar igazságszolgáltatás egésze még a legnyilvánvalóbb bűnösökkel szemben sem képes olyan eljárás lefolytatására, amelynek során igazságügyi, jogi és történelmi igényességgel egyértelműen tisztázható lenne, milyen szerepet játszottak a pártállam kommunista vezetői az 1956. októberi forradalmat követő tömeggyilkosságokban.” (Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke a Biszku-perben született döntésről, amely új eljárást rendelt el. 2015. 06. 08.) – „A kommunista bűnök nyilvános tagadásával ért fel az az ítélethirdetés, amelynek keretében a bíró lelkesen mentegette az indokolásban Biszku Bélát.” (Novák Előd, a Jobbik alelnöke a Biszku-perben hozott elsőfokú ítéletről. 2015. 12. 17.) Vissza a tartalomhoz

HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2016. 02. 03. (1,6. OLDAL) BÍRÓI FÜGGETLENSÉG: TARTSÁK TISZTELETBEN! (...) Biszku-per Gulyás Gergely (Fidesz): Üdvözlendő, hogy a bíróság megállapította Biszku Béla bűnösségét. Nyilvánvaló, hogy az MSZMP 1956 utáni vezetői büntetőjogi értelemben is felelősek a sortüzekért, az elkövetett bűnök súlyához képest az ítélet túlzottan enyhe. Törvénysértés Törvénysértő a Fővárosi Ítélőtábla tavaly nyári döntése, amellyel új elsőfokú eljárásra utasított az 1956-os forradalom utáni megtorlások miatt háborús bűntettekkel vádolt 95 éves Biszku Béla ügyében – közölte tegnap elvi jelentőségű döntésében a Kúria. Hasonló tartalommal megjelent cikkek: Somogyi Hírlap - Handó: a bíró független - 2016-02-03 Békés Megyei Hírlap - Nyomásgyakorlás? - 2016-02-03 24 óra - Nyomásgyakorlás? - 2016-02-03 Tolnai Népújság - Tiszteletet kér a bíráknak - 2016-02-03 Petőfi Népe - Tiszteletet a bírói függetlenségnek! - 2016-02-03

Új Néplap - Tartsák tiszteletben! - 2016-02-03 Dunántúli Napló - Nyomásgyakorlás? - 2016-02-03 Vissza a tartalomhoz

Hetek - 2016. 01. 29. (12,13,14,15. oldal) ÜGYÉSZI HIBÁK SORA A BISZKU-PERBEN? HÁROM ENYHÉBB VÁDPONTBAN ugyan bűnösnek mondta ki a bíróság Biszku Béla egykori kommunista belügyminisztert, ám az aljas indokból, felbujtóként elkövetett háborús bűntettek alól felmentette két olyan cselekmény kapcsán, melyek 130 halálos áldozatot követeltek. A Hetek megszerezte a 170 oldalas bírói indoklást, amiből kitűnik, hogy a bíróság ebben az eljárásban is egy sor ügyészi mulasztásra hívta fel a figyelmet, ugyanakkor számos érdekes tény is napvilágra került. December 17-én két év, három évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte Biszku Béla egykori pártállami vezetőt a Fővárosi Törvényszék. Az első fokú ítélet bűnpártolás bűntettével megvalósított háborús bűntettek, lőszerrel való visszaélés és a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadása miatt mondta bűnösnek Biszkut. A két legsúlyosabb vádpontban, az összesen legalább 49 halálos áldozatot követelő Nyugati téri, illetve salgótarjáni sortüzekben aljas indokból, felbujtóként elkövetett háborús bűntett vádja alól viszont felmentette a most 94 éves egykori belügyminisztert. Biszku tehát jelen állás szerint megúszta a börtönt, ugyanakkor mégis kimondatott, hogy pártállami vezetőként is felelőssége van az 1956 utáni megtorlásokban. Lőszer, tagadás, bűnpártolás A lőszerrel való visszaélést azáltal valósította meg Biszku, hogy 2012-ben egy házkutatás során 11 darab vadásztöltényt találtak a fiókjában, ez a vádpont tehát nem kapcsolódik a kommunista diktatúrához. A kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadását azzal követte el a vádlott, hogy néhány évvel ezelőtt egy tévéműsorban azt mondta, nem tartja koncepciós pereknek az 1956-os forradalom leverése után indított eljárásokat. A bűnpártolással elkövetett háborús bűntettek vádpontban az 1956 decemberi salgótarjáni sortűz ügyében és az 1957 tavaszán történt „martonvásári kutatók bántalmazása” kapcsán mondta bűnösnek a bíróság Biszkut. Ez utóbbi idején már egy hete ő volt a belügyminiszter, míg a salgótarjáni sortűz idején ugyan nem, ám később, belügyminiszterként sem tett semmit a felelősségre vonás érdekében. E két ügyben Biszku azért öt rendbeli elkövetés-

ben bűnös, mert a salgótarjáni sortűzben három, a tömegbe lövő karhatalmistát ítéltek el, a martonvásári kutatók bántalmazásában pedig két rendőrt találtak bűnösnek. A bíróság – a most megismételt eljárásban – ugyanakkor felmentette Biszkut a két legsúlyosabb vádpont alól: az 1956 decemberében a budapesti Nyugati téren, illetve a Salgótarjánban történt halálos sortüzekkel összefüggésben az aljas indokból, több ember sérelmére, felbujtóként elkövetett háborús bűntett vádja alól. A legszűkebb hatalmi elit tagja Biszku az MSZMP 1956-os átszervezése után Kádár János bizalmi embere lett, 1957 májusától 1961 szeptemberéig belügyminiszter volt. 1962-ben a Központi Bizottság titkáraként tevékenykedett, de a Kádár és közte kialakult konfliktusok miatt fokozatosan kiszorult a hatalomból, annak ellenére, hogy Moszkva támogatását élvezte. 1978ban nyugdíjazták, 1989 óta visszavonultan él rózsadombi lakásában. 240 ezer forint nyugdíjat kap. Biszkut 2011 januárjában vádolta meg az ügyészség, végül 2014 márciusában, a parlamenti választások előtt kezdődött meg a per. Az elsőfokú ítéletben öt és fél évet kapott, ám a fellebbezések miatt indult másodfokú eljárásban a bíróság az elsőfokú eljárás megismétléséről döntött, mert úgy találta, hogy az elsőfokú ítélet alkalmatlan az érdemi felülbírálatra. Az ügyészi munka alacsony színvonalú minősítésével Gellért Ádám nemzetközi jogász is egyetértett, ami azért lényeges, mert ő dolgozta ki a lex Biszkuként emlegetett törvényt, ami az emberiesség elleni bűncselekmények el nem évülésének kimondásával lehetővé teszi az ’56 utáni megtorlások politikai megrendelőinek és az igazságszolgáltatás szereplőinek büntetőjogi felelősségre vonását. Gellért 2011-ben azt nyilatkozta, hogy Biszku esetében egy büntetőeljárás során számos dokumentummal alá lehetne támasztani, hogy az egykori belügyminisztert felelősség terheli az 1956 utáni megtorlások levezényléséért. Az elsőfokú ítélethirdetés után viszont azt mondta, a vádirat olyan alacsony színvonalú volt, hogy az alapján Biszkut fel kellett volna menteni. Az, hogy nem felmentő ítélet született, hanem az eljárás megismétléséről döntöttek, arra utalt, hogy a másodfokú bíróság láthatott esélyt a legsúlyosabb vádak bizonyítására is. Mint kiderült, ezeket most sem sikerült bizonyítani. A salgótarjáni sortűz Salgótarjánban 1956. december 8-án körülbelül négyezren tüntettek a Vásártéren a letartóztatott forradalmárok kiszabadításáért, amikor karhatalmisták és szovjet katonák tüzet nyitottak a békés tömegre a megyeháza tetejéről.

A halálos áldozatok számát pontosan nem tudjuk, becslések szerint elérte a 130-at, de bizonyítottan is 46 személy, köztük gyerekek és nők haltak meg. Biszkuval kapcsolatban azt kellett volna bizonyítani, hogy ő volt a felbujtó. Az ügyben 1994-ben már zajlott egy bírósági per, így az ügyészségnek tudnia kellett volna, hogy az 1956. december 8-án a salgótarjáni rendőrség épületében tartózkodó Házi Sándor és Ladvánszky Károly az ORFK-tól, illetve a Belügyminisztériumtól kértek segítséget telefonon a növekvő tömeget látva, ám mindkettőjüknek azt mondták: tegyenek belátásuk szerint. Mint írtuk, Biszku ekkor még nem volt belügyminiszter, a már említett 1994-es perben pedig azt vallotta: nem volt szerepe a sortűzben. Tisztáznia kellett volna az ügyészségnek, hogy a tömegbe lövő karhatalmisták milyen alárendeltségi viszonyban tevékenykedtek, illetve azt is, hogy ebben az esetben katonai, belügyi vagy pufajkás karhatalmistákról volt szó, mivel mind a három egység más-más függelmi rendszerben működött. Azt is bizonyítani kellett volna, vagy legalább megpróbálni, hogy a megszálló szovjet csapatokat utasíthatták-e magyar részről. Az az ügyészi érv, hogy Biszku Béla bizonyos kijelentései „ideológiai tűzparancsként” értelmezhetők, a konkrét ügyben semmit nem ért. A Hetek megszerezte a 170 oldalas bírói indoklást, amiből kitűnik, hogy a bíróság ebben az eljárásban is egy sor ügyészi mulasztásra hívta fel a figyelmet. Hiányzó láncszemek Az ítélet szerint az ügyész a bizonyítási eljárás során kizárólag annak a ténynek a bizonyítására szorítkozott, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) egyes szervei milyen tartalmú határozatokat hoztak, és hogy mik hangzottak el a pártszervezetek ülésein. Tény, hogy például a Katonai Tanács ülésein egyes résztvevők „háromszoros vörös terrorról” és fegyverhasználatról beszéltek, azt azonban „még a legelemibb módon” sem próbálta bizonyítani a vádhatóság, hogy ezek a bizonyos határozatok, kijelentések eljutottak-e a helyszínen fegyvert használó karhatalmistákhoz. Tehát, hogy ha volt is szándék Biszku részéről, az bizonyíthatóan összefüggésbe hozható-e a salgótarjáni, illetve a Nyugati téri sortűzzel, fennáll-e a szakadatlan ok-okozati lánc. A bíróság szerint a jelen büntetőügyben az ügyész ott követte el a vád szerkesztésekor a legnagyobb hibát, hogy nem vette figyelembe a nyilvánvaló tényeket: azt, hogy a vád tárgyává tett két cselekmény kapcsán 1994-ben már született két alapítélet. (Ugyanakkor hivatkozott rájuk.) Ez a két jogerős ítélet pedig úgy szólt, hogy a Nyugati téren magyar karhatalmisták nem adtak le sortüzet a vádbeli napon, tehát senki nem bujthatta fel őket. Salgótarjánban pedig a szovjet tűzparancs utáni pánikban lőttek a tömegbe a magyar

karhatalmisták, ám ehhez nem kaptak semmilyen parancsot, így felbujtásról sem lehet beszélni. A salgótarjáni sortűz ügyében az 1994-es perben az összes meghallgatott egykori karhatalmista azt vallotta, hogy nem kaptak tűzparancsot, pedig ennek ellenkezőjét vallva akár magukat is menthették volna. Úgy szólt az utasítás – legalábbis egybehangzóan ezt vallották –, hogy ha nem tudják tartani a tömeget, inkább „engedjék el”. Az egyik tanú szerint „Salupin alezredes oroszul tűzparancsot adott, azután következett be a sortűz. A szovjetek tüzelése után külön parancs nélkül, a karhatalmisták géppisztolyaikból sorozatot adtak le.” Az ügyész viszont úgy érvelt, hogy éppen azért nem szabad figyelembe venni ezeket az egybehangzó vallomásokat, „mert ők egyazon okból kifolyólag tagadták a tűzparancs létét, mert különben saját magukat vádolták volna meg bűncselekmény elkövetésével”. A bíróság megállapította, hogy ez az ügyészi okfejtés „alapjaiban téves”. Jogállamban nem így megy Az indoklás során a bíró a per koncepciós voltaként is értelmezhető kijelentést is leírt: felrótta az ügyésznek, hogy az évtizedekkel ezelőtti jogerős ítéletekben felhozott bizonyítékok, tanúvallomások és szakértői vélemények ellenére akarta elítéltetni Biszkut. Ezek alapján azonban a bűnösség megállapítására „nincs mód, legalábbis jogállamban, ahol a bíróságnak – szemben a jelen ügyészi váddal – nemcsak a vádlottra nézve terhelő, hanem a mentő körülményeket is kötelessége figyelembe venni és értékelésébe vonni”. Azt az ügyész sem vitatta, hogy a tanúvallomások és a szakértői vélemények alapján Biszku nem vádolható azzal, hogy közvetlen utasítást adott a polgári lakosságot ért sortüzekre. Felbujtást az ügyészség Biszku pártértekezleteken elhangzott beszédeire alapozta, ahol a „fasiszta elemekkel” szembeni erélyesebb „karhatalmi és rendőrségi” fellépéseket sürgette, és aminek érdekében a kommunista pártszervezés felgyorsításáról beszélt. Mi történt a Nyugati téren? 1956. december 6-án, a forradalmat leverő szovjet csapatok bevonulásának „hónapfordulóján” némán tüntető szabadságpárti nők és a kommunistákat támogató „vörös tüntetők”, valamint az őket védelmező szovjet katonák és magyar karhatalmisták jelentek meg a Nyugati téren. A két csoportosulás összecsapott, fegyverek dördültek, és végül három tüntető meghalt. A Biszku-per vádiratában azonban szó sem esik magyar karhatalmisták által leadott sortűzről. A polgári lakosságot érintő fegyverhasználattal összefüggésben egy helyen „elvétés folytán eltalálás” és emiatti elhalálozás, máshol pedig „a tömeg szétoszlatása

céljából egyes lövések leadását a levegőbe”, illetve „az utca bazalt kövezetére lövést” tartalmazza. Az ügy érdekessége, hogy az 1994-es perben tanúként hallgatták meg Horn Gyula egykori szocialista miniszterelnököt, aki 1956-ban karhatalmista volt. Horn azt vallotta, hogy tevékenységük során hidakat és fontos csomópontokat őriztek, valamint razziázáskor biztosították a terepet. A vádhatóság a Nyugati téri sortűz kapcsán egy újabb jelentős hibát vétett, legalábbis a bíróság szerint: nem vette figyelembe, hogy a már említett alapügyi ítélet azt is kimondta, hogy a mostani vádban sértettként megjelölt három személy halálát még csak nem is magyar karhatalmisták, hanem szovjet páncélozott járművek lövése okozta. Ami azt is jelenti egyben, hogy nem történt sortűz, senki nem tervezte el előre az erőszakba torkollt megmozdulásokat, így Biszku ez esetben sem lehetett felbujtó. A bíróság végül ennél a vádpontnál is odaszúrt az ügyésznek: „Természetesen az ügyész előtt adott lett volna a lehetőség, hogy megpróbálja cáfolni az ő állításaival – egyébként teljes konszenzusban – ellentétes bizonyítékok bármelyikét vagy akár azok összességét, azonban a vádiratban való feltüntetésén kívül az általa bizonyítani kívántak igazolására egyáltalán nem is tett kísérletet, hova tovább még magát a sortűz megtörténtét sem próbálta meg alátámasztani.” A megtorlás motorja 1956 után körülbelül 300 embert végeztek ki a forradalomban folytatott tevékenysége miatt. A kádári megtorlógépezet egyik motorjának sokan Biszku Bélát tartják, és ezt csak erősíti az a tőle származó idézet 1957 decemberéből, miszerint „az ellenforradalmi szervezkedés bűnöseinek felelősségre vonásánál a politikai jellegű bűncselekményeknél sok az enyhe ítélet, és viszonylag kevés a fizikai megsemmisítések száma”, ám a kormánynak megvan a joga ahhoz, hogy „megfelelően súlyos ítéletek szülessenek”. A Biszku-ügy kapcsán mindenesetre az is releváns kérdés, miért kellett 22 évet várni a kommunista diktatúra mű köd te tőinek felelősségre vonásával. Szemmel látható, hogy Biszku 2012-es perbe fogása egybe esik az akkoriban egyre erősödő és az elszámoltatást folyamatosan napirenden tartó Jobbik visszaszorításának szándékával. Ugyanakkor Biszkun kívül minden más kommunista vezetőt érintetlenül hagytak a rendszerváltást követő hatalmak, ami csak erősíti az elcsalt rendszerváltásról, a politikai hatalmát gazdasági hatalommá konvertáló kommunista elitről és a mai napig messzire elérő titkosszolgálati hálóról szóló okfejtéseket. Vissza a tartalomhoz

Népszava - 2016. 01. 16. (1,12. oldal), Fazekas Ágnes INTERJÚ MAGYAR GYÖRGGYEL Picit már megüzenték, „vigyázz magadra” Nem vagyok sztárügyvéd A sajtó, a nyilvánosság nagy segítség Közéleti szereplőként állampolgár vagyok A pártok mellett óriási szerepe van az állampolgári aktivitásnak

Magyar György: mintha picit üzengettek volna Soha nem akarta megfélemlíteni a hatalom Magyar Györgyöt, bár a Mahir-ügyben már mintha üzengettek volna a központi hatalom lojális képviselői. Az ügyvéd unikálisnak tartja, hogy a fővárosi fideszesek előbb ismerték a bíróság Mahirre vonatkozó egyik döntését, mint a felperes. Büszke a még független bírói karra, amiért csak a törvényeknek és a saját lelkiismeretüknek megfelelő döntéseket hoznak. Az ügyészség függetlenségéről viszont úgy véli, ott kicsit más a helyzet. Az alkotmányról azt gondolja, annak az állampolgárokat kell megvédenie az ordas, hiéna állammal szemben.

(…) – Ha az Alaptörvény csak írott malaszt, ami nem védi meg az állampolgárokat, jogos a kérdés: nem félti a praxisát? – Tényleg nem. Akkor sem, ha elmondom, amit gondolok, sőt szakmailag igyekszem azt érvényesíteni. Az Alkotmánybíróság kiüresítése ellen a szakmai tapasztalataim alapján tiltakozom, ez ellen senkinek nem lehet kifogása. Soha nem rejtem véka alá a véleményemet, mert Bibó István óta tudjuk, hogy a demokrata nem fél.

– Ügyvédként mit gondol a bíróság és az ügyészség függetlenségéről? Egyáltalán mer ilyen kérdésre őszintén válaszolni? – Minden kérdésre merek válaszolni. Az ügyfeleim is azért fordulnak hozzám nagy számban, mert tudják, hogy nem félek, kiállok értük, ha képes vagyok velük, az ügyükkel azonosulni. Gátlástalan gyerekgyilkost nem tudok védeni, akár vallási elfogultakat. A Mahir viszont nagy kihívás az irodánknak. Akár Biszku Béla ügye, aminél szintén sokan kérdezték, hogyan szabad elvállalni? Pedig szabad, mert mindenkit megillet a védelem, mindenki választhat ügyvédet. Attól nem leszek kommunista, ha az ügyfelemnek igent mondunk és szakmai alapon egy eljárásban mellé állunk.

– De mit gondol a bíróság függetlenségéről? – Nincsenek rossz tapasztalataim. A bíróság még független, büszke is vagyok a bírói karra, hogy ilyen-olyan elvárásoknak nem megfelelve csak a törvényeknek és a saját lelkiismeretüknek megfelelő döntéseket hoznak. Vannak persze kivételek, rossz példák, de a személyes tapasztalatom az, hogy megőrizték a függetlenségüket.

– És az ügyészség? – Ott kicsit más a helyzet. Az ügyészséget Magyarországon ugyan hivatalosan nem rendelték a kormány alá, de sokszor előfordul, hogy politikai megrendelésre cselekszenek. A Biszku-ügyben erős volt a politikai megfelelés motívuma, ráadásul személyre szóló jogalkotást követően. Csapnivalóan rossz munkát végzett az ügyész, a fő vádban, amelyben azt akarták bizonyítani, ’56-ban Biszku adott utasítást arra, hogy emberekre lőjenek. A megismételt eljárásban a bíróság helyére tette ezt a dolgot, nem marasztalta el a fő vádpontokban, pedig politikai okokból ez elvárás lett volna. A helyzetet azonban színezi, hogy a legfőbb ügyész úr öt ügyben fordult a Kúriához, azt kifogásolva, miért helyeznek hatályon kívül elsőfokú ítéleteket, ahelyett, hogy azokat elbírálnák. Ezek között volt a Biszku-ügy is. Ez ellen ismét berzenkedek, mert ha az elsőfokú ítélet rossz, megalapozatlan vagy indokolatlan, akkor hatályon kívül kell helyezni. Ezt törvénytelennek nevezni megítélésem szerint nem helyes, hiszen a hatályos büntetőeljárási törvény erre lehetőséget ad.

– Hogyan került a politikába? (…) Vissza a tartalomhoz

Magyar Demokrata- 2016.01.13. (18-20. oldal) PARANCS NÉLKÜL NEM LŐTTEK VOLNA Tavaly év végén ítélet született, igaz, csak első fokon Biszku Béla ügyében. Ez már a második Biszku-per egyébként, az elsőt, amelyben öt és fél év börtönbüntetésre ítélte a bíróság a pártállami politikust, megsemmisítette a másodfokú eljárás. Az újrakezdett perben háborús büntettek vádjával két év szabadságvesztésre ítélte Biszku Bélát első fokon csütörtökön a Fővárosi Törvényszék, a büntetés végrehajtását azonban három évre felfüggesztette. Meghökkentően enyhe ítélet annak, akinek a forradalomhoz köthető

sortüzekben keresi a felelősségét az igazságszolgáltatás és a történelemtudomány... Kiss Rékával, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökével beszélgettünk. A Magyar Demokrata teljes cikke Vissza a tartalomhoz

Magyar Nemzet - 2015. 12. 31. (4,5. oldal) MIGRÁNSVÁLSÁG, BOTRÁNYOK, VITATOTT ÍTÉLETEK Brókerbotrány, Quaestor-ügy, forintosítás, migránsválság, állami földárverések, Biszkuítélet, Hóman-szobor – csak néhány címke az idei év belpolitikai hírei közül. Az alábbiakban – a teljesség igénye nélkül – megpróbáltuk összegyűjteni a mögöttünk hagyott 2015-ös esztendő legfontosabb, legvitatottabb vagy éppen legbotrányosabb híreit, eseményeit. (…) JÚNIUS (…) Megsemmisítette az elsőfokú ítéletet, és új eljárást rendelt el Biszku Béla volt kommunista belügyminiszter bűnperében a Fővárosi Ítélőtábla. DECEMBER (…) Bűnpártolóként elkövetett háborús bűntettért felfüggesztett börtönbüntetést kapott első fokon Biszku Béla volt kommunista belügyminiszter. Egy szintén megismételt elsőfokú eljárásban Kulcsár Attila volt brókert hat és fél év börtönbüntetésre ítélte a bíróság. Vissza a tartalomhoz

Magyar Idők – 2015.12.31. (4-5.oldal) A KERÍTÉSTŐL A 10+10 MILLIÓIG

Ha azt mondhattuk a megelőző évről, hogy ellenszélben kellett megvalósítani a konszolidációt, akkor 2015-ben egyenesen folyamatos támadásokkal nézett szembe a nemzet és a kormány. (…)

December 18.: általános felháborodás követi az elsőfokú ítéletet Biszku Béla perében, mivel csupán felfüggesztett börtönbüntetést kap az 1956-os forradalmat követő kegyetlen megtorlásért, hiába volt Kádár János után az egyik legfontosabb vezető a párthierarchiában. December 21. (…) Vissza a tartalomhoz

Magyar Idők - 2015. 12. 30. (11. oldal) KUTYAKOMÉDIÁBA FULLADT BISZKU BÉLA BÜNTETŐPERE Az ítélet alaptörvény-ellenes, ezzel a logikával Kádár Jánost is felmentené a magyar bíróság Fricz Tamás Szállóigévé lett mondásomat, mely szerint Magyarország egy következmények nélküli ország, a Biszku-per alakulásának kapcsán így bővíthetném: a történelmi igazságtétel és elszámoltatás tekintetében egy következmények nélküli rendszerváltás zajlott le Magyarországon. Történt ugyanis, hogy 2015. december 17-én a Fővárosi Törvényszék a legfontosabb vádpontban, az 1956-os forradalom véres megtorlásában felmentette azt a Biszku Bélát, aki részt vett a karhatalom megszervezésében, tagja volt az MSZMP-s Ideiglenes Intézőbizottságnak, a budapesti pártbizottságot vezette, s 1957 márciusától belügyminiszter volt. Nyugodtan mondhatjuk, hogy azt a Biszku Bélát mentették fel, aki a forradalom leverésének szándékával, a szovjet hadsereg ágyúcsöveinek árnyékában megalakult MSZMP Kádár János után következő egyik kulcsfigurája volt, gyakorlatilag korlátlan hatalommal. Az ítélet indoklása nonszensz: nem lehet bizonyítani, hogy Biszkunak közvetlen felbujtói szerepe lett volna a salgótarjáni és a budapesti sortüzekben, így nem bűnös az ötven áldozat tekintetében sem. Nos, ezek után ki kell jelentenem: ha Kádár János még élne, és bíróság elé állt volna, a bíróság őt is felmentette volna! Ugyanis ezzel a jogászi és bírói logikával, amit a Fővárosi Törvényszék alkalmazott, nem lehetne bebizonyítani, hogy akár egyetlen áldozat is Kádár lelkén szárad, hiszen nincs direkt bizonyíték arra, hogy Kádár utasítást adott volna a forradalmárok lelövetésére itt vagy ott… Ez a teljes jogi, politikai és erkölcsi ocsmányság pedig azért következhetett be Magyarországon, mert a Biszku-ügy kezelése alapjaiban és gyökereiben tudatlan, vagy nagyon is szándékos félreértésen alapul. Ez a félreértés a következő: Kádár János, illetve az MSZMP, valamint a Kádár-kormány vezetőinek bűne nem az egyes erőszakos cselekedetek konkrét bizonyíthatóságától függ, hanem abban áll meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt, illetve a Kádár-kormány a magyar forradalom és szabadságharc erőszakos leverésének céljával jött létre, és azt végre is hajtotta. Ráadásul tette mindezt egy idegen hatalom hadseregének segítségével, szándékosan és tudatosan.

Magyarul: az MSZMP, a kormány, a karhatalom és a többi erőszakszervezet létrejöttében, működésében és cselekedeteiben együtt, szervezetileg volt bűnös. És ezzel Kádár, Biszku és a többi felső vezető együtt hajtott végre emberiesség elleni bűncselekményt, háborús bűntettet és hazaárulást. Ehhez képest jön Steiner Gábor bíró, és azt mondja, hogy a Nyugati térnél nem volt sortűz, illetve valójában nem a karhatalmisták támadtak a tüntetőkre, hanem fordítva, Salgótarjánban pedig nem volt tűzparancs, Biszku nem volt felbujtó stb. Így jár az, aki a fától nem látja vagy nem akarja látni az erdőt. Ebben az egész kérdésben egyetlen lényeges elem van: az MSZMP háborút folytatott a demokratikus forradalom ellen, a magyar nép ellen. Ez a tény pedig önmagában hordozza, involválja, hogy Kádár és társai bűnösök, mert ezt a háborút ők határozták el, ők vezették és ők irányították a kezdetétől a végéig. Természetesen itt lehetne felhozni azt az ellenérvet, hogy annak a megítélése, mi a forradalom és mi az ellenforradalom, ki a hazaáruló és ki nem, mindig politikai megítélés kérdése marad, amit csak a történelem dönthet el. Ez persze igaz, csakhogy Magyarország már a rendszerváltás idején döntött: az első szabad országgyűlés kimondta, hogy az 1990ben létrejövő szabadság az 1956-os forradalomból sarjadt ki. A kommunizmussal szakítottunk, s egy polgári demokratikus, az emberi és állampolgári jogokat tiszteletben tartó politikai és társadalmi rendszer mellett tettük le a voksunkat. Innentől kezdve pedig az 1956-os forradalom leverői nem lehetnek mások, mint bűnösök. Itt nincs is-is, vagy-vagy, „de azért” vagy „hát tulajdonképpen”. A képlet fekete-fehér. Zétényi Zsolt és Takács Péter pontosan tudták ezt, amikor 1991-ben benyújtották törvényjavaslatukat a nyilas és kommunista korszakban elkövetett bűnök elévülhetetlenségével kapcsolatban. A kétszer benyújtott és a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság által kétszer megsemmisített törvényjavaslat létrehozta volna Magyarországon a történelmi igazságtétel, a lusztráció törvényes kereteit, melynek lényege az lett volna, hogy – többek között – az 1956-os forradalom erőszakos leverésében, a megtorlásokban ab ovo bűnös a kádári kommunista vezetés. Innentől kezdve a „felbujtás volt-e”, a „ki kezdte”, az „adott-e parancsot vagy sem” semmibe vesző szőrszálhasogatása helyett az általános felelősség és bűn megállítása került volna előtérbe, miként történt a nálunk „szerencsésebb sorsú” (elnézést az iróniáért) országokban, Csehországban, Lengyelországban, a balti államokban, részben Romániában, illetve az egyesülő Németországban. Utóbbi országokban megtörtént a lusztráció, nálunk nem, s ez szégyen. Sajnos ezen a ponton Marxnak van igaza, aki azt írta, hogy a fontos dolgok először tragédiaként jelennek meg a történelemben, de ha megoldatlanságuk okán másodszor is napirendre kerülnek, akkor már komédiává válnak. Ez utóbbinak vagyunk tanúi a jelenlegi Biszku-féle kutyakomédiában.

Mindez pedig azért különösen szégyenletes, mert időközben a kétharmados jobboldali, konzervatív többségű parlament megalkotta a 2012. január 1-jén életbe lépett új magyar alaptörvényt, amely egy már veszni látszó, pótlólagos lehetőséget adott az elmaradt lusztráció és igazságtétel végigvitelére. Az alaptörvény a kommunista múlt kapcsán olyan egyértelműen fogalmaz, hogy ennek fényében a Biszku-per jogi eljárása tényleg szégyenletes és felháborító, s inkább komédia, mint komolyan vehető processzus. Hiszen hogyan is fogalmaz Magyarország alaptörvénye? A preambulumnak tekinthető nemzeti hitvallásban a következő szerepel: „Tagadjuk a magyar nemzet és polgárai ellen a nemzetiszocialista és a kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett embertelen bűnök elévülését. Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét. Egyetértünk az első szabad Országgyűlés képviselőivel, akik első határozatukban kimondták, hogy mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki.” Az Alapvetések című fejezet U cikk 1. pontja pedig a következőket tartalmazza: „Az 1990-ben lezajlott első szabad választások révén a nemzet akaratából létrehozott, a jog uralmán alapuló állami berendezkedés és a megelőző kommunista diktatúra összeegyeztethetetlenek. A Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnöző szervezetek voltak, amelyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak […] h) az 1956. október 23-án kirobbant forradalom és szabadságharc szovjet megszállókkal együttműködésben történt vérbe fojtásáért, az azt követő rémuralomért és megtorlásáért, kétszázezer magyar ember hazájából való kényszerű elmeneküléséért.” S még idetartozik: „(6) Nem tekinthető elévültnek azoknak a törvényben meghatározott, a pártállam nevében, érdekében vagy egyetértésével a kommunista diktatúrában Magyarország ellen vagy személyek ellen elkövetett súlyos bűncselekményeknek a büntethetősége, amelyeket az elkövetéskor hatályos büntetőtörvény figyelmen kívül hagyásával politikai okból nem üldöztek.” Íme: már nemcsak a genfi egyezmények alapján, emberiesség elleni bűnök miatt lehetne perbe fogni és (természetesen korára tekintettel csak szimbolikus súllyal, de tartalmilag végre érdemben) elítélni Biszku Bélát, hanem Magyarország alaptörvénye alapján is, sőt, főként utóbbi alapján. Ki kell mondani: a legutóbbi bírói ítélet ezzel szemben figyelembe sem vette az alaptörvény létét. És ez nemcsak jogilag, de – és főleg! – erkölcsileg elfogadhatatlan és tűrhetetlen, mert szembeköpi a magyar rendszerváltást és a demokráciát.

Ki kell mondani: a legutóbbi bírói ítélet ezzel szemben figyelembe sem vette az alaptörvény létét. És ez nemcsak jogilag, de – és főleg! – erkölcsileg elfogadhatatlan és tűrhetetlen, mert szembeköpi a magyar rendszerváltást és a demokráciát. Vissza a tartalomhoz

MAGYAR NEMZET - 2015. 12. 28. (6. OLDAL) VALÓS IGAZSÁGTÉTELT SZIMBOLIKUS HELYETT A vád nem volt alaposan összerakva, és az eljárással is akadtak gondok a megismételt Biszku-perben, ennek köszönhető, hogy az egykori belügyminiszter letöltendő büntetését felfüggesztettre enyhítették. Gellért Ádám, aki 4 éve összeállította a lex Biszku alapjául szolgáló törvényjavaslatot, töviről hegyire ismeri a lezajlott eljárás történetét. Hosszú ideje várja, hogy szakszerű vizsgálat keretében kiderüljön végre: felelősségre vonható-e jogilag Biszku Béla? A nemzetközi jogász úgy látja, a kelet-európai és balti országokkal ellentétben nálunk hiányzik az akarat ahhoz, hogy a kommunista hatalombirtokosok ellen eljárások induljanak.

Kezdjük egy populista kérdéssel: mi az alapvető gond az új elsőfokú ítélettel? (Nem jogerősen két év három évre felfüggesztett börtönbüntetés bűnpártolással elkövetett háborús bűntett miatt?) – A kérdés szerintem inkább így lenne helyesebb: mi a gond az ügyészi váddal és így az egész eljárással? Erre azt válaszolnám, hogy olyan ügyben emeltek vádat, amiben Biszku Béla büntetőjogi felelőssége nehezen bizonyítható. De ha már erről a megismételt eljárásról kérdez: a Steiner Gábor vezette tanács aprólékos bizonyítási eljárást folytatott, messze alaposabbat, mint az előző. Ez a tanács felkutatta és kihallgatta a még élő tanúkat, beemelte az ügybe az alap sortüzes eljárásokban keletkezett iratokat, és napokig faggatta a kirendelt történész szakértőket a dokumentumok keletkezési körülményeiről, tartalmuk értelmezési lehetőségeiről. Végezte a munkáját, azt tette csak, aminek eddig is meg kellett volna történnie. Alaposan körbejárta, hogy ki, mikor, miért hozta létre a karhatalmat, mik voltak a vezető párttestületek döntései a kérdésben, és mi történt pontosan Salgótarjánban és a Nyugati téren. – Biszkut a vád a sortüzek ügyében akarta megfogni, mint felbujtót, de mintha ezzel a 90es években sem próbálkoztak volna. – Valóban így van. Pedig kellett és lehetett is volna. A mostani ügyészségi felfogás alapvetően üdvözlendő. Ugyanis 1956. október 23. és november 4. között, valamint később is egyaránt eldördültek sortüzek. Ezekért valakiknek, ha parancsot adtak rájuk, vagy jóváhagyták őket, felelniük kellett volna. Alapos ügyészi nyomozás azonban nem folyt ezekkel kapcsolatban a 90-es években, pedig akkor még sokan éltek a politikai és katonai vezetők közül. – Mivel állt akkor elő most az ügyben az ügyészség?

– Az ügyészség úgy döntött, hogy kiemel két 1956. decemberi sortűzügyet, a hatodikai nyugati térit és a nyolcadikai salgótarjánit. Azzal vádolták Biszkut, hogy az Ideiglenes Intézőbizottság tagjaként mint felbujtó követett el bűncselekményt. Az ügyész szerint a hatalmat birtokló párt vezetése azzal a céllal hozta létre és azzal a feladattal bízta meg a karhatalmat, hogy lőjenek akár fegyvertelen személyekre is. Az ügyész elismerte, hogy például Salgótarjánban nem bizonyítható, hogy tűzparancsot adtak a karhatalom tagjainak a tömegbe lövésre, de szerinte „ennek jelen ügy megítélése szempontjából nincs jelentősége”. S itt, a vádbeszédben, az eljárás legvé-gén, bekerült egy új elem, ami újdonság volt a vádiratban foglalt és az első elsőfokú eljárásban képviselt állásponthoz képest. Az ügyész szerint ugyanis az illegális Kádárkormány által létrehozott karhatalom – hasonlóan a Nürnbergben bűnöző szervezetnek nyilvánított SS-hez, SA-hoz vagy Gestapóhoz – „bűnös szervezet” volt. A vádat képviselő Végh Tamás ügyész szerint a „bűnöző tevékenységéért való felelősséget az egyén közvetlen nemzetközi jogon alapuló felelősségének tekintik”. Szerinte a bűnöző szervezet tagjaként elkövetett bűncselekmények esetében a szervezet tagjainak bűnösségi foka egyenlő, tekintet nélkül arra, hogy milyen szerepet töltöttek be a bűncselekmény elkövetésében. – Ez mintha egy nemzetközi jogi elkövetési forma lenne. – Valóban, ez az úgynevezett joint criminal enterprise fogalma. Az ügyészség pedig azt indítványozta, hogy a bíróság ezt a nemzetközi jogi elkövetési formát alkalmazza. Ám itt jön a csavar, az ügyész ugyanebben a vádbeszédben aztán felbujtásért kérte Biszku elítélését. Az előző vádbeszédben pedig úgynevezett ideológiai tűzparancsról beszélt. Belátom, nincs könnyű dolga az ügyésznek, mert új területen mozog ez az egész ügy, de azért mostanra már tűpontosan kéne tudni, hogy mi a vád konkrét tartalma. – Ibolya Tibor legfőbb ügyész az enyhített Biszku-ítélet nyomán azt mondta: a bíróság egyszerűen nem értette meg a vádat. A törvényszék azzal riposztozott, hogy az ügyészség olyan cselekményeket is beemelt a vád tárgyai közé, melyek ügyében már volt jogerős ítélet. A bíróság volt valóban értetlen, vagy a vád állt ingatag lábakon? – Mint mondtam, a tárgyaló ügyész is váltogatta, hogy milyen elkövetési formában ítéljék el Biszkut. Ez pedig kihat arra, hogy milyen bizonyítékokat kell értékelni. Mivel még nem foglalták írásba az ítéletet, a szóbeli indokolásra tudunk egyelőre hagyatkozni. Az ügyészségnek a következő logikai láncolatot kellett volna bizonyítania: a hatalomban levő Kádár János vezette MSZMP Ideiglenes Intézőbizottsága (IIB) határozatot hoz, Földes László IIBtag vagy más ezt eljuttatja a katonai tanácshoz, amely ez alapján a fegyvertelen tüntetőkkel szemben parancsot ad a fegyverhasználatra. Ha pedig a nemzetközi jogi formulával szeretett volna operálni az ügyészség, akkor rengeteg új jogi kérdésnek kellett volna felmerülnie, amiről aztán pedig egyáltalán nem volt szó a tárgyaláson. Például mik ennek

az úgynevezett láncolatos felbujtásnak a tartalmi elemei, mit kéne hozzá bizonyítani, és hogy mik az ehhez kapcsolódó tételes bizonyítékok, erről így konkrétan és összefoglalóan egyáltalán nem esett szó. – Mit mondott ki akkor pontosan a bíróság? – A szóbeli indokolás szerint az ügyészségnek nem sikerült bizonyítania ezt a láncolatos felbujtói eseménysort. A bíró szerint nem lehet felbujtásról beszélni akkor, ha például Salgótarjánban nem volt magyar tűzparancs. Mert nem volt, ezt 1995 óta tudjuk. A bányászokból verbuvált karhatalmista alakulat a szovjet tiszt parancsára elrendelt fegyverhasználat után kezdett el összevissza tüzelni a tömegre. Ez persze nem menti a lövéseket leadókat, de ebből nem vezethető le az Ideiglenes Intézőbizottság, így Biszku felelőssége. – De akkor mire alapozta az ügyészség a vádat? – A kulcsbizonyíték a Katonai Tanács december 4-i jegyzőkönyve volt. Ennek a jegyzőkönyvnek az értelmezésén áll vagy bukik nagyrészt a sortüzes vádpont. Ezzel kapcsolatban a bíróság – hivatkozva Horváth Miklós hadtörténész szakvéleményére – azt mondta, hogy „a Katonai Tanács tagjainak többsége a fegyverhasználatot ekkor a »lövöldözők«, a fegyveres csoportok ellen látta megengedhetőnek”. A bíróság szerint – szintén Horváthra hivatkozva – nem létezett központi tűzparancs. Ez persze szöges ellentétben áll az eddig Kahler Frigyes és M. Kiss Sándor történészek által kanonizált állásponttal szemben. A bíróság azonban nem csak Horváth szakértői véleményére támaszkodott. A szóbeli indokolás szerint a korábbi perekben felvett tanúvallomásokban sem beszélt senki központi tűzparancsról. Ugyanakkor fontos lesz majd látni, hogy az írásbeli indokolásban a bíró miként értékeli az Ideiglenes Intézőbizottságban és más vezetőtestületekben elhangzott mondatokat. – Ha ilyen gyenge volt a vád, miért ezt vették elő az ügyészségen? Ön tett korábban feljelentést Biszku belügyminiszteri tevékenysége kapcsán emberiesség elleni bűncselekmény miatt. – Még 2010-ben. Akkor azt érdemben meg sem vizsgálták. Ahogy azt a feljelentést sem, amit 2012-ben tettek a lex Biszku alapján. Emlékeztetnék, hogy eredetileg ez alapján indult ez az eljárás, majd változott át sortüzes üggyé. Ahogy azt már júniusban elmondtam, ez az ügy nem a lex Biszku alapján indult. Ezt az eljárást elviekben már 1995-ben lefolytathatták volna a genfi egyezmények alapján. A bíró a szóbeli indokolásában egyébként hosszan kitért erre. Az ügyész felé fordulva kérdezte, hogy erre miért nem akkor, és miért épp most kerül sor. A belügyminiszteri tevékenysége miatt tett feljelentést egyébként csöndben megszüntették. Nekem sikerült megszereznem az Ott István főügyészségi ügyész által szignált határozatot. A két és fél éves nyomozást egy hat és fél (!) oldalas megszüntető

határozattal zárták le. A határozat például azzal az egyetlen indokkal tagadta meg a nyomozást a Nagy Imre-ügyben, hogy a per bírája egy 1989-es interjúban azt mondta, nem volt politikai befolyásolás a minisztérium részéről a bíróságokkal szemben. – Eközben tudjuk, hogy a Nagy Imre-per vádiratát Biszku személyesen egyeztette a szovjetekkel… – Pontosan. Sőt, az sem derül ki, hogy milyen más iratokat néztek át vagy értékeltek. Miként lehetséges ez 2015-ben? Ezekre a kérdésekre az ügyészségnek választ kéne adnia. A határozatból úgy látszik, hogy még egy szakértőt sem rendeltek ki, hogy megvizsgálják a befolyásolás lehetőségét, az ügyészség simán lezárta az ügyet. Nem volt sajtótájékoztató, nem volt közlemény, ha nem megyek utána, erről nem is tudunk. Ez teljes nonszensz. – Nagyon komoly kritikát fogalmazott meg a főügyész az ítéletet követően. Az egyik szakértőt például azzal vádolta meg, hogy politikai tiszt volt. – Valóban, Horváth 1989 előtt a Magyar Néphadsereg Kiképző Központjában a politikai osztályon mint politikai helyettes szolgált. Ezt egyébként a tárgyaló ügyész vetette fel, az eljárás közepén, a szakértő kikérdezése közben „jutott eszébe” mindezt kezdeményezni, pont azután, hogy Horváth a bíró kérdéseire egymás után kezdte el az ügyészség számára kedvezőtlenül értékelni a korabeli dokumentumokat. Horváth egyébként a Nyugati téri és más sortüzes ügyekben is kirendelt szakértő volt, sőt múltját a tárgyalás előtt jelezte a bírónak is. A kizárási indítvány elutasítását a bírónak majd az ítéletben kell megindokolnia. – Az ön által összeállított javaslat alapján a parlament már 4 éve elfogadta a lex Biszkut, amelynek pont az lett volna a lényege, hogy Biszku Bélát és a hozzá hasonlókat emberiesség elleni bűncselekmény alapján lehessen felelősségre vonni. Mégsem történt egyetlen feljelentés vagy eljárás sem ilyen ügyekben. – Igen, sajnos ez a helyzet. Ötödik éve foglalkozom ezzel az ügygyel, voltam már feljelentő, törvényjavaslat kidolgozója. Úgy látom, lassan egy lehetséges vádirattervezet megszerkesztője kell hogy legyek. Pedig léteznek több száz millió forintból gazdálkodó intézetek, van ügyészségünk, amelyektől elvárnánk, hogy ezt a feladatot elvégezzék. Ahogy és amilyen indokkal az ügyészség a Biszku belügyminiszteri tevékenysége miatt tett nyomozást megszüntette, jelzi, hogy nem akarják alkalmazni az emberiesség elleni bűncselekmény vádját. Sőt, továbbmegyek, öt év alatt még csak olyan alaposan indokolt jogi érvelés sem született a részükről, amiből megtudhatnánk, hogy miért nem teszik. – Pedig nemzetközi példáért sem kellene messze menni.

– Ne higgyük, hogy Németországban nem kellett kiszenvedni, hogy egyáltalán elinduljanak ezek az ügyek. Az 50-es évek végén bátor nyugatnémet ügyészek sokszor a teljes ügyészi és nyomozó testület szabotálása és ellenkezése mellett kezdték el azt a szívós munkát, aminek következtében sikerrel tárták fel a második világháborús német múlt bűneit. De mondhatok követendő példákat a környező országokból is: Csehország, Lengyelország, Románia vagy a balti államok is előrébb járnak a kérdésben. – Ott is van egy „lex Biszku”, és egyszerűen alkalmazzák? – Erről van szó. Ezekben az országokban az a döntő, hogy a törvény mellett van akarat is, hogy legyen valós, ne csupán szimbolikus igazságtétel. Szervezeti keretek nélkül azonban ez nem fog menni. Míg ott úgynevezett kikülönített ügyészek dolgoznak történészekkel karöltve, nem csupán feljelentések alapján, hanem hivatalból, szisztematikusan eljárva, addig nálunk ilyen még csak hallomásból sem létezik. – A védelem enyhítésért, a vád súlyosbításért fellebbezett. Mi lesz a végkimenetele ennek a pernek? – Könnyen előfordulhat, hogy megint visszautalják első fokra. De lehet, hogy eljut egészen a Kúriáig. Még nem olvastuk az elsőfokú ítéletet, a fellebbezések sem készültek el, ez a jövő zenéje. – Lehet, hogy sokan felsóhajtanak majd, amikor Biszku Béla meghal, és így a kínos múltfeltárás kötelessége sem lesz már annyira a köztudatban, mint most. – Igen, sokaknak púp a hátán az egész. Szögezzük le: én pusztán azt szeretném elérni, hogy a magyar állam az összes hazai és nemzetközi kötelezettségét betartva egy alapos, mindenre kiterjedő, szakszerű vizsgálat keretében döntse el, hogy felelőssé tehető-e Biszku Béla jogilag az 1956-os megtorlás irányításában, megszervezésében betöltött szerepe miatt. Ez a minimum, amit egy jogállamnak nyújtania kell. Vissza a tartalomhoz

Nógrád Megyei Hírlap - 2015. 12. 28. (1,3. oldal) VOLT-E TŰZPARANCS? A salgótarjáni sortűz utóélete A Fővárosi Törvényszék MTI-hez eljuttatott közleménye szerint Biszku Béla, volt belügyminiszter ügyében fontos láncszem, hogy volt-e magyar tűzparancs a salgótarjáni sortűznél. A törvényszék Ibolya Tibor fővárosi főügyészt idézve azt írta: „nem tekinthetők új bizonyítéknak a bíróság

által a megismételt eljárásban meghallgatott tanúk, mert már a nyomozás során is tettek vallomást. Illetve voltak olyan most meghallgatott tanúk, akik, ha vallomást tesznek, saját magukat vádolják meg bűncselekmény elkövetésével, ezért nem is mondtak semmit”. Volt-e tűzparancs? NMH-információ. A Fővárosi Törvényszék leszögezte: a vád bizonyítása az ügyész feladata, a bíróság a konkrét vádról dönt és kizárólag a bizonyítékokat értékelheti. Ennek során csak azt a cselekményt vizsgálhatja, amivel az ügyész a vádlottat konkrétan megvádolja. Ha az ügyésznek azt nem sikerül bizonyítania, akkor a bíróságnak felmentő ítéletet kell hoznia. A bíróság szerint ez „jogállami garancia, ami minden vádlottat megillet, függetlenül attól, hogyan hívják”. A bíróság azt írta, a főügyész nyilatkozatában nem vette figyelembe, hogy két olyan cselekményt – illetőleg azok kapcsán Biszku Béla esetleges felbujtói szerepét – tett a vád tárgyává, amelyek vonatkozásában a rendszerváltást követően a Legfelsőbb Bíróságon már jogerős alapítéletek születtek. Ezekben kimondták, hogy a Nyugati téri események során a karhatalom nem adott le sortüzet, illetve hogy Salgótarjánban a magyar karhatalmisták konkrét magyar tűzparancs nélkül, kizárólag a helyi szovjet katonai parancsnok oroszul kiadott tűzparancsa után lőttek. Mindezt a jelen ügyben meghallgatott szakértők is egyértelműen megerősítették. A jogerős döntések mindenkire, így a vádhatóság számára is irányadóak, azok tartalmát pedig a lefolytatott bizonyítás sem cáfolta meg – tette hozzá a törvényszék. Ibolya Tibor főügyész nyilatkozataira reagálva a bíróság közölte: nem igaz az az állítás, hogy a két alapügyben kihallgatott tanúk – akik közül a még életben lévőket a bíróság kihallgatta, a már elhunytak vallomását pedig felolvasta – „nem mondtak semmit”. Ugyanis szinte kivétel nélkül akként nyilatkoztak, hogy a hatalom nem adott ki központi tűzparancsot a vádbeli esetekben, és ezt megerősítették a történész szakértők is. A Fővárosi Ítélőtábla előírta a bíróságnak, hogy értékelje ezen tanúk vallomását is, aminek a bíróság eleget tett és ki is tért rá az ítélet szóbeli indokolásában. Úgy fogalmaztak: a bíróságnak ugyanis nem csak a vádlottra nézve terhelő, hanem a mentő bizonyítékokat is értékelnie kell, és nem teheti meg, hogy azokat valaminek az igazolása céljából figyelmen kívül hagyja, még akkor sem, ha a vádlottat adott esetben Biszku Bélának hívják, akit a közvélemény jelentős része – egyébként a konkrét vád ismerete nélkül – bűnösnek könyvel el. Ibolya Tibor azon kijelentésével kapcsolatban, hogy az ügyészség nem azzal vádolta és soha nem állította azt, Biszku Béla adott volna ki tűzparancsot, a bíróság idézte az ügyészi vádirat 6. oldalát, Biszku Bélával kapcsolatban: „a polgári lakosságra leadott sortüzekkel elkövetett emberölésekre a szűkebb pártvezetés más tagjaival együtt a leírtak szerint ő adott utasítást, melyek alapjául szolgáltak a karhatalmisták tevékenységének”. A bíróság közleményében leszögezte: az ügy jogerős eldöntése másodfokon a Fővárosi Ítélőtáblára vár, az eljárási szereplők – köztük az ügyész is, mint minden más egyéb

büntetőügyben – álláspontjukat a tárgyalóteremben és nem a sajtóban kell, hogy megvédjék. Biszku Béla volt pártállami vezetőt karácsony előtt első fokon nem jogerősen két év, három évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a Fővárosi Törvényszék bűnpártolással elkövetett háborús bűntett miatt. Vissza a tartalomhoz

MAGYAR NEMZET - 2015. 12. 23. (7. OLDAL) HATÁLYOS TÖRVÉNYEK SZERINT Talán mindannyian jobban járunk, ha az igazságtételből még ennyi sem valósul meg. Ha megmarad örök hiányosságnak, nosztalgiának, afféle „bezzeg, ha az megtörténik, akkor minden másként alakul” típusú vágyálomnak. Mert az, amit a Biszku-ügy címén igazságtételből előadtak, nemcsak szégyenletes és lesújtó, de megalázó is volt. A védőügyvéd után akadt egy bíró is, aki a forradalom, az áldozatok emlékét meggyalázva mentegetett egy véreskezű, bolsevik pribéket. Ilyen a független igazságszolgáltatás – mondják a Biszku-féle szellemi, erkölcsi örökség letéteményesei, s valóban, Biszku Béla aktív ténykedése idején volt hasonlóan független az igazságszolgáltatás. Független az igazságtól, annak mindkét értelmében. Nem a valóságnak megfelelően rekonstruálták a tényeket, és nem az emberi tisztességen alapuló ítélet született. A bíró a hozzáértő, elismert történészek megállapításait nem vette figyelembe, a hírhedt Fehér Könyv, Hollós Ervin és Berecz János „szakmunkáinak” szintjén ítélte meg a történteket. Amiből az kerekedett ki, hogy nem a pufajkások adták le a sortüzeket (olykor önvédelemből lövöldöztek), s nem a hazaáruló kommunista vezérkar felelős a megtorlásért. Biszkura nem tudták rábizonyítani, hogy közvetlenül valakinek a halálát okozta volna, vagy ilyesmire adott volna parancsot, legfeljebb bűnpártolásért volt elmarasztalható. Szálasira sem bizonyították rá, hogy akár csak egy embert is megpofozott volna, valahogy még sincs kétségünk a bűnössége felől. Biszku arra hivatkozik, hogy mindent a hatályos törvények szerint tett. Ez a „parancsra tettem” típusú mentegetőzések közé tartozik, s mint ilyen gyáva és aljas védekezés. (Manapság a gazemberségek elkövetői körében a „csak a munkámat végeztem” szlogen a divat.) Biszku esetében azért is különösen jellemtelen kibúvó a hatályos törvényekre való hivatkozás, mert azokban az időkben ő és néhány hasonszőrű társa diktálták a törvényeket, kényük-kedvük szerint döntve arról, hogy a bíróságok mit alkalmazzanak, mit vegyenek figyelembe és mit nem. Biszku Béla a megalakulásától tagja volt az MSZMP döntéshozó testületének, a Központi Bizottságnak, majd a Politikai Bizottságnak is. 1957.

március 1-jétől 1961 szeptemberéig belügyminiszter volt. Belügyminisztersége idején legalább 11 ezer forradalmárt, szabadságharcost, ellenzékit ítéltek el, közülük legalább 220 főt kivégeztek. Az alábbiakban szemelvényeket adunk közre, amelyekben Biszku nem egyszerűen jó tanácsokkal látja el, hanem kioktatja és utasítja a bíróságokat, bizonyságául annak, hogy a hatályos törvényeket ő állította elő. Többször publikált, ismert idézetek ezek, az ügyészségnek is rendelkezésére álltak. 1957. július 2-án az MSZMP KB Politikai Bizottsága határozatot hozott a belső reakció elleni harc néhány kérdéséről. „A Belügyminisztérium szerveinek jelenlegi feladata, fokozza a harcot az ellenforradalom vezetői és szervezői ellen […] Az ügyészi és igazságügyi szervek feladata, hogy a Belügyminisztérium által felfedett és dokumentált ellenséges cselekmények elbírálásában mind a vádirat, mind az ítélet tükrözze a proletárdiktatúra elnyomó funkcióit. Ennek érdekében jelentősen javítanunk kell munkájuk politikai és szakmai színvonalát. […] A sajtó és a rádió mindez ideig nem nyújtott megfelelő segítséget a bűnüldöző szervek munkájához, s nem is tájékoztatott megfelelően. Ezért a bűnüldöző szervek feladatává kell tenni a területükkel foglalkozó sajtó és rádió tudósítók irányítását és ellenőrzését.” Ezt a sajtóirányítást gyorsan és egyszerűen megoldották. Az igazságügy-miniszter, a belügyminiszter és a legfőbb ügyész 103/1958. számú közös utasításában szerepel: „A politikai ügyeket általában, de a súlyosokat minden esetben a nyilvánosság kizárásával kell tárgyalni.” A PB 1957. december 10-i ülésén Büntetőpolitikánk egyes kérdéseiről címmel hoztak határozatot. Az ülésre összeállított tájékoztatóban olvashatjuk: „el kell érni, hogy a kormány büntetőpolitikájának végrehajtása elvileg helyes, egységes és következetes legyen, s így hathatósan szolgálja a proletárdiktatúra rendszerének állandó erősítését és fejlesztését, a szocialista törvényesség megszilárdítását. Ennek érdekében: kérlelhetetlen vasszigorral kell érvényesülnie azokkal az osztályidegen, deklasszált, huligán elemekkel szemben, akik ellenforradalmi bűncselekményeket követtek el. Az ilyen elemek cselekményei megítélésénél az osztályhelyzet súlyosbító körülményként jelentkezik. A törvény teljes szigorával kell büntetni azokat a dolgozó osztályhelyzetű személyeket, akik az ellenforradalom alatt vagy a jövőben osztályukat elárulva, főbenjáró súlyos ellenforradalmi bűncselekményeket követtek, illetve követnek el.” Világos: súlyosbító körülmény volt, ha valaki a régi, illetve az új uralkodó osztályhoz tartozott, vagyis deklasszált elem volt vagy munkás. Már a tájékoztató is lényegbevágó „gondolatokat” tartalmazott, de az ülésen elhangzott Biszku-beszéd semmilyen kétséget nem hagy a belügyminiszter törvénytisztelete felől. „Mi, Nezvál igazságügy-miniszter elvtárssal kaptunk korábban a Politikai Bizottságtól megbízást a jelentés elkészítésére. Azért merült fel, mert egyrészt túlzsúfoltság van a börtönökben. A másik ok […], hogy az ellenforradalmi szervezkedés bűnöseinek felelősségre vonásáról a politikai jellegű bűncselekmé-

nyeknél sok az enyhe ítélet és viszonylag kevés a fizikai megsemmisítések száma. […] Néhány konkrét ügyben magam is utánanéztem az ítéletek jellegének. Meg lehetett állapítani konkréten pl. a jászberényi ellenforradalmi szervezkedés vezetőjének elítélésénél és bizonyos értelemben az első írócsoport ítéleténél, valamint a munkástanács elnökségi tagjainak a felelősségre vonásánál is sokkal többet lehetett volna adni. Személyesen ellenőriztem a munkát és magam megállapítottam, hogy vannak olyan ügyek, ahol a vizsgálatnál is liberalizmus tapasztalható. A kispesti ellenforradalmi szervezkedők ügyében utasítást adtunk, hogy ezen változtatni kell és megfelelő módon az ilyen jellegű szervezkedéseket pontosan kell dokumentálni és szigorú ítéleteket kell javasolni.” Ezeket a liberális vizsgálatokat és enyhe ítéleteket egy lelkiismeretes belügyminiszter nem hagyhatta annyiban. A már említett 103/1958. számú utasításban ekképpen utasítja a „független” igazságszolgáltatás szerveit: „Egyes kirívóan enyhe ítéletekkel szemben törvényességi óvást kell emelni.” A bíróságok dicséretes módon eleget tettek Biszkuék óhajának. A PB-határozat után alig egy hónappal a bírósági elnökök részére kiadott tájékoztató már az eredményeket is sorolta: „Elsősorban a katonai bíróságok mellett a népbíróságaink munkáját kell megdicsérnünk, mert általában igyekeztek a törvények teljes szigorával büntetni azokat az osztályidegen, deklasszált és huligán elemeket, akik a társadalmi rendünkre törtek, de ugyanilyen elbírálásban részesítették a súlyosabb bűncselekményt elkövető szokásos bűnözőket, nem különben az osztályukat tudatosan eláruló és főben járó bűncselekményt elkövető dolgozókat is. Külön is ki kell emelnünk a Legfelsőbb Bíróság II. fokon ítélkező népbíróságaink kemény ítélkezési gyakorlatát. 21 esetben változtatták halálbüntetésre az első bírósági – többségében rendes bíróság – által hozott életfogytig tartó vagy határozott időtartalmú szabadságvesztés büntetéseket.” A jelenleg hatályos törvények szerint Biszkut ezekért a tetteiért nem vonták felelősségre. Ha ma lenne belügyminiszter, bizonyosan frusztráltnak érezné magát.

A védőügyvéd után akadt egy bíró is, aki a forradalom, az áldozatok emlékét meggyalázva mentegetett egy véreskezű pribéket. Ilyen a független igazságszolgáltatás – mondják a Biszku-féle szellemi, erkölcsi örökség letéteményesei, s valóban, Biszku Béla idején volt hasonlóan független az igazságszolgáltatás – független az igazságtól. Vissza a tartalomhoz

Magyar Idők - 2015. 12. 21. (3. oldal)

BÁRSONYOS VISSZARENDEZŐK A helyzet Megyeri Dávid Igazából csak az lepődött meg a Biszku-per ítéletén, aki illúziókat táplált a hazai igazságszolgáltatás egyes tendenciáit illetően. És még azt sem lehet állítani, hogy a bíróságok túl következetlenek lennének. Aki figyelte az utóbbi esztendők termését a jogszolgáltatásban, az jól kirajzolódó nyomvonalat vehet észre. Ennek lényege, hogy a rendszerváltás előtt is demokrácia volt tulajdonképpen, és minél távolabb kerül tőlünk időben a kommunizmus, annál makulátlanabb a bírák szeme előtt. Érvényes ez azoknak a kormányoknak az idejére is, amelyek a pártállami hagyományokat követték az emberek kegyetlen elnyomásával. Nem véletlen, hogy a bíróság nemrég nem szégyellte Gergényi Péter volt budapesti rendőrfőkapitányt is szuperenyhe elmarasztalásával lényegében megdicsőíteni, amiért véresre verette, lövette 2006 őszén a lakosságot és az ’56-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóját ünneplő tömeget. Egyes ítéletek a komolyan vehetőség határára sodorták az igazságszolgáltatást, és ennek fájó következményei lehetnek. Például az, hogy kikezdik a felháborító döntések a jogállam intézményét, aláássák a demokrácia tartópilléreit. Lehet persze minderre azt mondani, hogy történész szakértők véleményére támaszkodott a törvényszék. Mivel az egyik szerint nem is volt sortűz a Nyugati pályaudvarnál 1956. december elején, amely során a karhatalmisták embereket öltek. Ha tehát nem volt semmilyen komoly bántalom, nem is lehetett ebben szerepe Biszku Bélának. Hát lehet mondani zöldségeket, csak nincs semmi értelme. Tudniillik vannak jó történészek és rosszak. Ez a mostani felkért szakértő az utóbbi kategóriába sorolta be magát. Meg aztán bizonyos kérdések eldöntéséhez nem kell feltétlenül szakértőket hívni. Nem szükséges valakinek jogásznak vagy történésznek lennie, hogy megítélje és elítélje a holokausztot, a náci megsemmisítőtáborokat, a nyilas rémuralmat, a sztálini népirtást, a rákosista személyi kultusz őrjöngését, a kommunista kényszermunkalágerek undorító világát. Ahogy az ’56-os forradalom utáni megtorlások elítéléséhez sem kell különleges diploma. Csak józan jogérzék és egészséges igazságtudat. Amivel a Steiner Gáborféle bírák a jelek szerint nem rendelkeznek. Elég lett volna, ha elolvassák a Nemzeti Emlékezet Bizottság szakvéleményét, miszerint a volt belügyminiszter szerepe megkérdőjelezhetetlen a megtorlásokban. Messze túlterjeszkedett a hatáskörén a bíróság, mert a történelmet átírni nincs joga. Ha tetszik, megvalósította a bűnpártolás és felbujtás tényállását. Hiszen ha valamit kis híján díjaznak, akkor azzal azt üzenik: nosza, politikai-hatalmi bűnözők, rajta, legközelebb megcselekedhetitek ugyanezt. Szépen nézne ki a történelem, ha a bíróság szája íze szerint osztották volna az igazságot. Konszenzus volt eddig arról, hogy Biszku egy szörnyeteg. Ha pedig a Kádárrezsim emblematikus alvezére alig kap büntit, az rossz fényt vet az egész igazságszolgáltatásra. Árulkodó, hogy védője sikerről beszélt. A Népszabadságnak egy neve elhallgatását kérő büntetőjogász azt mondta: ez a bíróság még Hitlert sem ítélné el.

Ez nem túlzás. Hiszen joggal lehet olyan érzésünk, hogy egy-két tárgyalás, és a végén kitüntetésre terjesztenék fel az öntudatos hóhér Biszkut, aki még Kádár Jánosnak is túl keményvonalas volt. A végén kiderülhetne: az ’56 utáni megtorlások időszaka volt az igazi demokrácia. Ahogy huszonöt évvel ezelőttig ez volt a hivatalos verdikt és az életével játszott, aki nem így gondolta. Nem hagyhatjuk, hogy ez a bársonyos visszarendeződés a bíróságok gardedámságával folytatódjon. Vissza a tartalomhoz

Magyar Nemzet - 2015. 12. 18. (1,5. oldal) BISZKU BÉLA ISMÉT MEGÚSZTA Két év – hároméves próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte tegnap a Fővárosi Törvényszék Biszku Béla egykori kommunista belügyminisztert a megismételt elsőfokú eljárásban. A vádirattal ellentétben a bíróság nem felbujtóként, aljas indokból, több ember sérelmére elkövetett emberöléssel megvalósított háborús bűntettért, csupán bűnpártolóként elkövetett háborús bűntettért marasztalta el Biszkut a salgótarjáni sortűz miatt, ahol 1956. december 8-án 46 fegyvertelen civilt mészároltak le a karhatalmisták és a szovjet katonák. A büntetőjogi minősítés azért lényeges, mert ha felbujtóként mondták volna ki a bűnösségét, életfogytiglant is kaphatott volna. Emellett a lakásában talált vadászlőszerek miatt visszaélésért, illetve egy 2010. augusztusi Duna tévés interjúja miatt – amelyben azt állította, a Kádár-rendszerben nem voltak koncepciós perek – kommunizmus bűneinek nyilvános tagadásáért is bűnösnek mondták ki. Csak felfüggesztettet kapott Biszku A legsúlyosabb vádak alól felmentették Kádár János egykori bizalmasát A vádlottnak a több mint 4 milliós bűnügyi költségből 400 ezer forintot kell megfizetnie. Mivel az ügyész súlyosbításért, a védő pedig teljes felmentésért fellebbezett, az ítélet nem jogerős. Steiner Gábor bíró az ítélet indoklásában elmondta: a mostani elsőfokú döntés azért tér el lényegesen a korábbitól, mert a Fővárosi Ítélőtábla által elrendelt új eljárásban további bizonyítékokat kellett beszerezni, ám azok többsége immár nem Biszku bűnösségét, hanem ártatlanságát támasztotta alá. Így például a Nyugati pályaudvari sortűz 2003-as, valamint a salgótarjáni sortűz 1995-ös perének vallomásaiban egyetlenegyszer sem hangzott el, hogy a karhatalmisták tűzparancsot kaptak volna a magyar politikai vezetés-

től. Márpedig a sortűzperek vádlottjai (egykori karhatalmisták) alappal védekezhettek volna ezzel, ha lett volna ilyen parancs. A bíró hosszasan idézett az egyik kirendelt történész szakértő, Horváth Miklós mostani, illetve a Nyugati pályaudvari perhez készített szakvéleményéből, amely szerint semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy Biszku utasítást adott volna a karhatalmistáknak megtorló akciókra, fegyverhasználatra békés civilek ellen. De az MSZMP Ideiglenes Intézőbizottsága – amely akkor a tényleges hatalmat birtokolta, és amelynek Biszku a tagja volt – sem adott ilyen utasítást. A szakvéleményt elfogadva a bíró kimondta: a Nyugati pálya-udvarnál 1956. december 6án nem volt sortűz, és csupán gellert kapott, irányt tévesztett lövések miatt halt meg három ember. Szerinte erre utal, hogy egy tanúvallomás alapján az egyik elhunyt egy karhatalmista felesége volt, aki vélhetően a Kádár-kormány mellett tüntetett. Ha nem volt sortűz, akkor erre felbujtani sem lehetett senkit, mutatott rá Steiner Gábor, s ezért e vádpont alól teljesen felmentette Biszkut. Két nappal később Salgótarjánban viszont már a bíró szerint is sortűz volt, ám arra sem a vádlott adott utasítást, hanem a helyi szovjet parancsnok, a magyar karhatalmisták pedig csak „tűzpánik” miatt kezdtek el lőni, miután a szovjetek már a fegyvertelen tömegbe lőttek. E vádpontnál azért marasztalták el bűnpártolással megvalósított háborús bűntettért Biszkut, mert 1957. március 1. után, immár belügyminiszterként nem vonta felelősségre az elkövetőket. A Martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézet munkatársainak 1957-es, karhatalmisták általi összeverése ügyében szintén azért mondták ki bűnösnek a volt belügyért, mert – noha tudott a bűncselekményekről – nem kezdeményezett eljárást az elkövetők ellen. Novák Előd, a Jobbik alelnöke az ítélethirdetés után újságíróknak azt mondta: a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadásaként is értékelhető, ahogyan a bíró „lelkesen mentegette” Biszkut. Szerinte az egész politika szégyene, hogy az 1956 utáni megtorlások vezéralakjának egyetlen napot sem kell börtönben töltenie. Az ellenzéki politikus vérlázítónak nevezte a verdiktet, ami szerinte gyakorlatilag felmentéssel egyenértékű. Gulyás Gergely, a Fidesz alelnöke az MTI-nek úgy nyilatkozott: üdvözlendő, hogy a bíróság megállapította Biszku bűnösségét emberiesség elleni bűntettekben, ám az elkövetett bűnök súlyához képest az ítélet túlzottan enyhe. KA: A Biszku Béla elleni ítéletet a jobbikos Novák Előd vérlázítónak, a fideszes Gulyás Gergely pedig túlzottan enyhének minősítette Vissza a tartalomhoz

Magyar Hírlap - 2015. 12. 18. (1,2. oldal) BISZKU BÉLÁT ISMÉT ELÍTÉLTE ELSŐ FOKON A TÖRVÉNYSZÉK Bűnpártolással elkövetett háborús bűntett miatt két év, három évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a Fővárosi Törvényszék a megismételt elsőfokú eljárásban Biszku Bélát, akit azonban csak részben talált bűnösnek az ellene felhozott vádakban. A bíróság szerint nem nyert bizonyítást, hogy a kommunista pártvezetés és az ahhoz sorolt Biszku 1956 decemberében utasítást adott a Nyugati téri és salgótarjáni sortüzekre, amelyekben negyvenkilenc ember vesztette életét. Ám a vádlott – belügyminiszterként – a salgótarjáni vérengzés kapcsán elmulasztotta a felelősségre vonást, ahogy a több kutató súlyos bántalmazásával járó, 1957-es martonvásári razzia után is. Az ítélet ellen a védelem és az ügyészség is fellebbezett. Biszku bűnös, de nem megy börtönbe A FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK SZERINT 1956. DECEMBER 6-ÁN A NYUGATI TÉREN NEM VOLT SORTŰZ, A TÜNTETŐK TÁMADTAK A KARHATALMISTÁKRA Bűnpártolással elkövetett háborús bűntett miatt felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a Fővárosi Törvényszék első fokon a 94 éves Biszku Bélát, akit azonban csak részben talált bűnösnek az ellene felhozott vádakban. Ítéletet hirdetett tegnap a Fővárosi Törvényszék az egykori kommunista vezető, Biszku Béla megismételt büntetőperében. A volt belügyminiszter ellen az ügyészség egyebek mellett az 1956. decemberi Nyugati téri és salgótarjáni sortűz, valamint egy martonvásári razzia miatt emelt vádat. Az első eljárásban a bíróság felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett és más bűncselekmények miatt öt és fél év szabadságvesztésre ítélte Biszkut, ám a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla idén júniusban megalapozatlanság miatt hatályon kívül helyezte az ítéletet és új eljárást rendelt el. A megismételt büntetőperben a bíróság csak részben mondta ki bűnösnek az egykori kommunista vezetőt. A törvényszék összesen ötrendbeli, bűnpártolással megvalósított háborús bűntett, a kommunista bűnök nyilvános tagadása és lőszerrel visszaélés miatt két év, három évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte Biszkut, a legsúlyosabbnak minősülő felbujtás vádjában nem találták bűnösnek. A törvényszék indoklása szerint nem nyert bizonyítást, hogy a szűkebb politikai vezetés és annak tagja, Biszku Béla közvetlen utasítást adott volna arra, hogy 1956. december 6-án

a budapesti Nyugati téren, majd két nappal később Salgótarjánban a karhatalom megtorlásképpen sortüzekkel lépjen fel a rendszer ellen tüntetőkkel szemben. A bíró utalt arra, hogy a két eset kapcsán tizenkét, valamint húsz évvel ezelőtt lezajlott egy-egy büntetőper, amelyekben tanúként hallgatták ki Biszkut. Felvetette, hogy ha akkor nem merült fel Biszku felelőssége, akkor most milyen új adat alapján emeltek vádat ellene. Steiner Gábor bíró mindezeket fokozva kijelentette, hogy a bizonyítékok alapján a Nyugati téren nem volt sortűz, sőt a kormányellenes tüntetők támadtak a karhatalmistákra. Hozzátette, a három halálos áldozat nem célzott lövésektől hunyt el. Salgótarjánban ezzel szemben volt sortűz, ám azt az ottani szovjet katonai parancsnok rendelte el, a magyar karhatalmisták csak „tűzpánikból” kezdtek lőni. A bíró utalt arra, hogy tavaly májusban első fokon a salgótarjáni ügyben bűnösnek találta a törvényszék Biszkut, ám a megismételt eljárásban meghallgatott tanúk vallomásai és a szakértők véleménye alapján mégsem állapítható meg felelőssége. A három kutató súlyos bántalmazásával járó, 1957. márciusi, martonvásári razzia esetében sem áll meg Biszku esetében a felbujtás vádja, ugyanakkor a bűnpártolás igen – mondta a bíró. Biszku ugyanis – már belügyminiszterként – jelentést kapott az ügyről, ám a megnevezett két karhatalmista ellen nem kezdeményezett felelősségre vonást. Ugyanezt elmulasztotta a salgótarjáni sortűz kapcsán is, amelynek rendszerváltás utáni büntetőperében három vádlottat elítéltek. A bíróság szerint a vádlott egy tévényilatkozatban elkövette a kommunista bűnök nyilvános tagadását, és a tizenegy, otthonában tartott vadásztöltény miatt a lőszerrel visszaélés bűntettét is. Az ítélet ellen a a vádlott és védője teljes felmentésért, míg az ügyészség életfogytiglani szabadságvesztés kiszabásáért fellebbezett. Nyilvánvaló, hogy az MSZMP 1956 utáni vezetői büntetőjogi értelemben is felelősek azokért a sortüzekért, amelyek 1956 őszén és telén történtek Magyarországon, ilyen értelemben azt lehet mondani, hogy az elkövetett bűnök súlyához képest az ítélet túlzottan enyhe – közölte a távirati irodával Gulyás Gergely, a Fidesz alelnöke. Üdvözlendőnek nevezte viszont, hogy a bíróság megállapította Biszku Béla bűnösségét. Vissza a tartalomhoz

Népszabadság - 2015. 12. 18. (3. oldal) NEM ADOTT TŰZPARANCSOT Csörgősipka Biszku Béla nem jogerősen két év börtönt kapott, három évre felfüggesztve Fekete Gy. Attila

Két év, végrehajtásában három évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a Fővárosi Törvényszék a megismételt eljárásban Biszku Bélát, a pártállam egykori belügyminiszterét. Az ítélet nem jogerős. Az ügyész életfogytig tartó büntetés kiszabásáért, a védő teljes felmentésért fellebbezett. A bíróság felmentette Biszku Bélát, a felbujtóként aljas indokból, több ember sérelmére elkövetett szándékos emberöléssel megvalósított háborús bűntett vádja alól. Ez volt az a cselekmény, amiért a korábbi belügyminiszter, az MSZMP ideiglenes intézőbizottságának egykori tagja akár életfogytig tartó szabadságvesztést is kaphatott volna. Steiner Gábor bíró azonban a perben meghallgatott szakértők véleménye, valamint a korábbi sortűzperekben született ítéletek alapján nem látta bizonyítottnak a vádhatóság azon állítását, hogy az 1956 decemberében a Nyugati pályaudvarnál, valamint Salgótarjánban összesen több mint félszáz ember halálát követelő sortüzekre az akkori politikai vezetés tagjaként Biszku adott parancsot. Budapesten egyébként nem is volt sortűz, a karhatalmisták a rájuk támadó ismeretlenekkel szemben használták a fegyverüket. Salgótarjánban ellenben volt sortűz, de arra nem a központi hatalom és nem is a helyi karhatalom vezetése adott parancsot, hanem a helyi szovjet városparancsnok. A magyar karhatalmisták csak a szovjet katonák után kezdtek el lőni, „tűzpánik” következtében. Steiner bíró rámutatott: a korábbi perekben kihallgatott karhatalmisták közül senki nem védekezett azzal, hogy parancsra cselekedett volna. Sőt egybehangzóan azt állították, nem kaptak tűzparancsot. Számos tény utal arra, hogy ez így is volt. A Salgótarjánba küldött rendőri és katonai vezetők például kétségbeesetten hívták feletteseiket, amikor a tömeg a letartóztatott munkástanácstagok kiszabadítása érdekében gyülekezni kezdett. „Ha lett volna központi tűzparancs, tudták volna, mi a dolguk”, mondta a bíró, aki szerint ráadásul egy központi tűzparancs nemcsak Salgótarjánban lett volna érvényes, hanem mindenütt. Bűnösnek mondta ki ugyanakkor a bíróság Biszkut azért, mert sem a salgótarjáni sortűz felelőseinek, sem a két martonvásári kutató bántalmazóinak nem kezdeményezte a felelősségre vonását. A rendszerváltás után a salgótarjáni sortűz felelősei közül már csak hárman voltak életben, ezért abban az ügyben három, a kutatók összeveréséért felelős rendőrök futni hagyásáért kétrendbeli, bűnpártolással elkövetett háborús bűncselekményben mondta ki bűnösnek a bíróság Biszkut. Megállapították a bűnösségét emellett lőszerrel visszaélésben, miután 11 darab, vadászpuskához való lőszert találtak nála, melyek tartására nem volt engedélye, valamint azért is, mert egy interjúban tagadta a kommunizmus bűneit. Az első eljárásban a bíróság öt és fél év börtönnel sújtotta Biszkut. Steiner Gábor a két ítélet közi jelentős különbséget azzal indokolta, hogy a mostani eljárásban a bíróságnak lényegesen több bizonyíték állt a rendelkezésére, miután az első ítéletet hatályon kívül helyező Fővárosi Ítélőtábla iránymutatásának megfelelő bizonyítási eljárásokat lefolytatták.

Egy részük Biszku bűnösségét, nagyobb részük az ártatlanságát támasztotta alá. „Csörgősipkás bohóc ide vagy oda, a hatályon kívül helyező döntés nagyban hozzájárult a tényállás pontosabb felderítéséhez”, szögezte le Steiner bíró, utalva arra, hogy az első ítéletet hatályon kívül helyező döntés után Ibolya Tibor fővárosi főügyész egy interjúban azt mondta: a védelem csörgősipkás bohócot csinált a bíróságból. Magyar Gábor ügyvéd ugyanakkor ma is úgy látja, az igazságszolgáltatás csak a megismételt eljárásban vette komolyan a Biszku-ügyet, és végezte megfelelően a dolgát. Szégyennek tartotta ugyanakkor a Biszkut már-már mentegető ítéletet Novák Előd, aki most néma csendben ülte végig az ítélethirdetést. A Jobbik elnöke közölte, ha a pártja hatalomra kerül, befejezi a rendszerváltást, megnyitja az ügynöknyilvántartásokat, kirekeszti a közéletből a pártállami vezetőket, és megszünteti az extra nyugdíjaikat.

Steiner Gábor bíró visszavágott Ibolya Tibornak, amikor a fővárosi főügyész egyik nyilatkozatára reagálva azt mondta: csörgősipkás bohóc ide vagy oda, jót tett az eljárásnak a korábbi ítélet hatályon kívül helyezése Vissza a tartalomhoz

Magyar Idők - 2015. 12. 18. (1,6. oldal) FELFÜGGESZTETT BÖRTÖN BISZKU BÉLÁNAK Apáthy Melinda Két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte tegnap első fokon a Fővárosi Törvényszék Biszku Bélát. Az indoklásban a bíró kifejtette, aljas indokból, felbujtóként, több ember ellen elkövetett emberölés háborús bűntette alól bizonyítottság hiányában volt szükséges felmenteni a volt pártállami vezetőt, mivel nem bizonyítható, hogy megtorló szándékkal utasítást adott a karhatalmistáknak ártatlan civilek lelövésére. Gulyás Gergely, a Fidesz alelnöke lapunknak úgy nyilatkozott: az ítélet számtalan elemében vitatható és talán túlzottan enyhe is. Novák Előd, a Jobbik alelnöke azt mondta, hogy a kommunista bűnök nyilvános tagadásával ért fel az ítélethirdetés. Elítélték Biszku Bélát Felfüggesztett börtönbüntetést kapott a volt kommunista vezető Két év börtönbüntetésre ítélte tegnap a Fővárosi Törvényszék bűnpártolással elkövetett háborús bűntett, a kommunista rendszer bűneinek tagadása és lőszerrel való visszaélés miatt Biszku Bélát. A bírói tanács ügyészi és védői fellebbezések nyomán nem jogerős ítéletének végrehajtását három évre felfüggesztette.

Az indoklásban a bíró kifejtette, aljas indokból, felbujtóként, több ember ellen elkövetett emberölés háborús bűntette alól bizonyítottság hiányában volt szükséges felmenteni a volt pártállami vezetőt, mivel nem bizonyítható, hogy megtorló szándékkal utasítást adott a karhatalmistáknak ártatlan civilek lelövésére. A részben felmentő ítélet indoklásában a bíró felhívta a figyelmet, hogy a Fővárosi Ítélőtábla olyan vizsgálati cselekmények elvégzését írta elő, amelyek korábban nem álltak rendelkezésre. A történész szakértő kirendelése mellett harminc olyan tanúvallomást is vizsgált a megismételt elsőfokú eljárásban illetékes bírói tanács, amelyekben a cselekmények idején az MSZMP működésére rálátó vagy a karhatalmi szerv kötelékébe tartozó tanúk állították: senki nem adott ki tűzparancsot. A bíró kiemelte azt is, hogy a vád tárgyává tett Nyugati téri és salgótarjáni lövöldözések idején Biszku Béla nem volt belügyminiszter, ennek értelmében, ha lett volna is megtorló szándék a hatalom részéről, a 94 éves férfi csak tizennegyedrendű vádlott lenne. Az ítélet szerint a Nyugati téren 1956. december 6-án a történész szakértő véleménye alapján nem volt sortűz, fegyveres tömegoszlatás történt. A szakértő megállapította: Biszku Béla semmilyen közvetlen utasítást nem adott. „Most elsősorban nem a fegyvereken, hanem az agitáción van a hangsúly” – emelte ki a bíró az ülésen elhangzottak közül. Az ítélet kitért arra is, hogy a karhatalmisták szervezetlensége is hozzájárult, hogy szórványos fegyverhasználatra került sor. Az 46 halálos áldozattal, köztük gyerekek és nők halálával járt salgótarjáni sortűzzel összefüggésben a bíró kifejtette: nem magyar, hanem az ottani szovjet katonák vezetője adta ki a tűzparancsot. A szervezetlenség következtében kialakult pánik vezetett végül a magyar karhatalmisták fegyverhasználatához – mondta a bíró, kiemelve: a tűzpánik és a felbujtás kizárják egymást. Az ítélet azonban kimondta: Biszku Béla 1957-ben elmulasztotta a felelősségre vonást ez ügyekben. A volt belügyminiszternél az eljárás kezdetén tartott házkutatás során talált 11 darab lőszer miatt pedig lőszerrel való visszaélés miatt is elítélte a Fővárosi Törvényszék. Az összesen ötmillió forintra rúgó perköltségből Biszkunak mindössze a 418 ezer forintos fegyverszakértői vélemény díját kell megtérítenie. Gulyás Gergely, az Országgyűlés törvényalkotási alelnöke lapunknak úgy nyilatkozott: önmagában helyes és előremutató, hogy az MSZMP egyik, ’56 utáni vezetőjét a bíróság elítélte. Most már az is világos, hogy a kommunista diktatúra klientúrájában részt vevőknek, a működtetőknek is van felelősségük az akkor történtek miatt – mondta a fideszes politikus. Hozzátette: az ítélet vitatható és talán túlzottan enyhe is, ettől függetlenül azonban egyértelműen és világosan kimondható, azoknak, akiknek az ’56 utáni vérengzésekhez közük volt, büntetőjogi felelősségük is van. Az elsőfokú ítélet kihirdetése után Novák Előd vérlázítónak nevezte a Biszkura kiszabott büntetést. A Jobbik alelnöke azt mondta, hogy „a kommunista bűnök nyilvános tagadásával ért fel az az ítélet, amelynek keretében a bíró lelkesen mentegette az indoklásban Biszkut”. Pártja három legfontosabb antikommunista követelése az állambiztonsági múlt nyilvánosságra hozatala, a kommunista vezetők elszámoltatása és közéletből való kitiltása, valamint a kommunista luxusnyugdíjak megvonása – hangsúlyozta a képviselő.

Vissza a tartalomhoz

Blikk - 2015. 12. 18. (1,2. oldal) BISZKU KÉT ÉVET KAPOTT FELFÜGGESZTVE Szekeres Szabolcs Nem kell börtönbe mennie Biszku Bélának: a volt kommunista vezetőt többek közt 1956-ban elkövetett háborús bűnökkel vádolta az ügyészség. Ám ebben épp nem találta bűnösnek a bíróság Megúszta a börtönt Biszku BUDAPEST — Nem kell börtönbe vonulnia Biszku Béla (94) egykori belügyminiszternek, akit a többi között háborús bűntettekkel vádolt az ügyészség. A volt kommunista politikus 2 évet kapott, 3 évre felfüggesztve. A Fővárosi Törvényszék megismételt eljárásban hozott újabb elsőfokú ítéletében kifejtette, Biszku nem lehetett felbujtója az 1956 decemberében a budapesti „Nyugati téri sortűzként” elhíresült, valamint a salgótarjáni, összesen 49 halálos áldozatot követelő megtorlásoknak, így ezen vádpontok alól felmentette. Bűnösnek találták viszont az 56-os forradalom leverése utáni karhatalom megszervezésében és irányításában, a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadásában, valamint lőszerrel való visszaélés bűntettében. Az ítélet többórás indoklásába Biszku néha belealudt. Az ügyész súlyosbításért, Biszku ügyvédje pedig felmentő ítéletért nyújtott be fellebbezést. Vissza a tartalomhoz

Délmagyarország - 2015. 12. 18. (7. oldal) FELFÜGGESZTETT BÖRTÖN BISZKUNAK BUDAPEST. Két év, három évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte Biszku Béla volt pártállami vezetőt bűnpártolással elkövetett háborús bűntett miatt első fokon a Fővárosi Törvényszék. A bíróság a megismételt eljárásban ugyanakkor felmentette a vádlottat az 1956 decemberében a budapesti Nyugati téren, illetve a Salgótarjánban történt, összesen 49 halálos áldozatot követelő sortüzekkel összefüggésben a felbujtóként, aljas indokból, több ember sérelmére elkövetett emberöléssel megvalósított háborús bűntett vádja alól. A törvényszék szerint tehát Biszku bűnössége abban nem állapítható meg, hogy a sortüzekkel kapcsolatban felbujtó lett volna, ugyanis nincs bizonyíték arra, hogy volt központi

tűzparancs. A bíró szerint 20 évvel ezelőtt még életben voltak azok a pártállami vezetők, akiknek a felelőssége Biszkuénál előbb megállapítható lenne, mégsem emeltek vádat ellenük. Az ügyészség Biszku Béla ellen 2013 októberében emelt vádat, amelynek lényege, hogy a vádlott a forradalom leverése után részt vett a sortüzeket végrehajtó karhatalom megszervezésében és irányításában. Az előző eljárásban, 2014 májusában első fokon a törvényszék 5,5 év szabadságvesztésre ítélte Biszkut. A Fővárosi Ítélőtábla idén júniusban hatályon kívül helyezte az elsőfokú döntést és új eljárásra utasított. A per a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik. KA: Biszku Béla, a volt pártállami diktatúra belügyminisztere távozik kerekesszékben ülve az ellene indult büntetőper tárgyalásáról. Hasonló tartalommal megjelent cikkek: Kisalföld - Felfüggesztett börtön Biszkunak - 2015-12-18 Vissza a tartalomhoz

Dunaújvárosi Hírlap - 2015. 12. 18. (2. oldal) BISZKU PER: DÖNTÖTTEK Budapest – Gulyás Gergely üdvözlendőnek nevezte, hogy a bíróság megállapította Biszku Béla volt pártállami vezető bűnösségét. A Fidesz alelnöke az MTI-nek csütörtökön azt mondta, az ítélet egyes részleteit lehet vitatni, de ez elsősorban nem a politika, hanem a jogtudomány feladata. Nyilvánvaló, hogy az MSZMP 1956 utáni vezetői büntetőjogi értelemben is felelősek azokért a sortüzekért, amelyek 1956 őszén és telén történtek Magyarországon – tette hozzá. Gulyás Gergely szerint ilyen értelemben azt lehet mondani, hogy az elkövetett bűnök súlyához képest az ítélet túlzottan enyhe. Az viszont mindenféleképpen értékelendő, hogy a bíróság egyértelműen és világosan kimondta: a MSZMP egyik, ma még életben lévő korábbi vezetője emberiesség elleni bűntettekben bűnpártolással részes – fogalmazott. Az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke megjegyezte azt is, az ítélet azt is mutatja, sikerrel járt az a hosszú időn át tartó fáradozás, amellyel a háborús és emberiesség ellen elkövetett bűntettek elévülhetet-

lenségét igyekeztek bizonyítani és a magyar joggyakorlatban is elismertetni. A Fővárosi Törvényszék két év, három évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte Biszku Bélát.

Hasonló tartalommal megjelent cikkek: Somogyi Hírlap - Felfüggesztett Biszkunak - 2015-12-18 Heves Megyei Hírlap - Felfüggesztett Biszkunak - 2015-12-18 Dunántúli Napló - Felfüggesztett Biszkunak - 2015-12-18 Petőfi Népe - Kigyulladt egy családi ház és egy kémény - 2015-12-18 Új Néplap - Felfüggesztett Biszkunak - 2015-12-18 Tolnai Népújság - Felfüggesztett Biszkunak - 2015-12-18 24 óra - Felfüggesztett Biszkunak - 2015-12-18 Békés Megyei Hírlap - Felfüggesztett Biszkunak - 2015-12-18 Fejér Megyei Hírlap - Első fokon két év - 2015-12-18 Napló - Felfüggesztett - 2015-12-18 Hajdú-Bihari Napló - Biszku-ítélet: 2 év, de 3 évre felfüggesztve - 2015-12-18 Észak-Magyarország - Biszku-ítélet: 2 év, de 3 évre felfüggesztve - 2015-12-18 Kelet-Magyarország - Biszku-ítélet: 2 év, de 3 évre felfüggesztve - 2015-12-18 Vissza a tartalomhoz

Magyar Nemzet - 2015. 12. 17. (6. oldal) BISZKU-PER: ÚJABB ÍTÉLET Várhatóan elsőfokú ítéletet hirdet ma a Fővárosi Törvényszék a háborús bűntettel vádolt Biszku Béla perében. Az előző tárgyaláson az ügyész fegyházban letöltendő életfogytiglani szabadságvesztés kiszabását kérte az egykori kommunista belügyminiszterre az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlásban való szerepvállalásáért.

A vádbeszédből kiderült: Biszku meghatározó vezetője volt annak a szovjetek által kinevezett csoportnak, amely 1956 novemberében megdöntötte a törvényes Nagy Imrekormányt. Biszkunak az MSZMP Ideiglenes Intézőbizottsága tagjaként szerepe volt a karhatalom létrehozásában, amelynek feladata a megfélemlítés és az ellenállók elpusztítása volt. Az ügyész szerint a karhatalom a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság joggyakorlata alapján bűnszervezetnek minősül, politikai irányítói pedig a genfi egyezmény alapján el nem évülő büntetőjogi felelősséggel tartoznak a „pufajkások” által elkövetett háborús bűnökért. Biszku ügyvédje, Magyar Gábor védőbeszédében viszont azt állította: nincs bizonyíték, hogy ezekben az eseményekben Biszkunak szerepe lett volna. Szerinte nem Biszku, hanem Münnich Ferenc irányította a karhatalmat. Ismeretes, a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla júniusban helyezte hatályon kívül a korábbi elsőfokú ítéletet, amely öt és fél év szabadságvesztésre ítélte Biszkut. Vissza a tartalomhoz

Magyar Idők - 2015. 12. 14. (2. oldal) CSÜTÖRTÖKÖN DÖNTHETNEK BISZKURÓL MTI Várhatóan csütörtökön hirdeti ki elsőfokú ítéletét a Fővárosi Törvényszék az 1956 utáni megtorlások miatt háborús bűntettel vádolt 94 éves Biszku Béla megismételt büntetőperében. Az 1921-ben született Biszku az 1950-es évektől az állampárt vezetőségéhez tartozott, 1956 után belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes volt. Az ügyészség a rendszerváltás után 23 évvel, 2013 októberében emelt vádat ellene, mert a forradalom leverése után részt vett a karhatalom megszervezésében és irányításában. A karhatalom a forradalmat követően halálos áldozatokat követelő sortüzeket adott le fegyvertelenül demonstráló polgárokra. A rendszerváltás óta eltelt negyedszázad során magyar pártállami vezetőt még nem vontak felelősségre, ez az első per, ahol erre egyáltalán kísérletet tesznek a hatóságok. Vissza a tartalomhoz

Petőfi Népe - 2015. 12. 14. (10. oldal) A HÉTEN ELÍTÉLHETIK ELSŐ FOKON BISZKU BÉLÁT Éber Sándor

Várhatóan csütörtökön hirdeti ki elsőfokú ítéletét a Fővárosi Törvényszék az 1956 utáni megtorlások miatt háborús bűntettel vádolt 94 éves Biszku Béla megismételt büntetőperében. BUDAPEST Az ügyészség a rendszerváltás után 23 évvel, 2013 októberében emelt vádat, melynek lényege, hogy Biszku Béla a forradalom leverése után részt vett a karhatalom megszervezésében és irányításában. Az 1921-ben született Biszku az 1950-es évektől az állampárt vezetőségéhez tartozott, 1956 után belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes volt. A karhatalom a forradalmat követően Kádár János kormányának védelmében halálos áldozatokat követelő sortüzeket adott le fegyvertelenül demonstráló polgárokra. Ezek közül a vádirat tartalmazza az 1956. december 6-án Budapesten, a Nyugati pályaudvarnál történt, három halálos áldozatot követelő sortüzet és a két nappal később, Salgótarjánban történteket, ahol karhatalmisták és szovjet katonák negyvenhat embert öltek meg, nőket és gyerekeket is. Az ügyészség Biszku terhére rója azt is, hogy karhatalmisták 1957 márciusában három akadémiai kutatót súlyosan bántalmaztak Martonvásáron. Az ügyészség szerint Biszku elkövette a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadása elnevezésű bűncselekményt is azzal, hogy 2010-ben egy televíziós nyilatkozatában arról beszélt: 1956-ot ellenforradalomnak tartja, és szerinte akkoriban nem koncepciós perek folytak. A nyomozás során lakásán 11 töltényt is találtak. Biszku részletes vallomást nem tett, bűnösségét mindvégig tagadta. Az ügyvéd szerint hiába üldözi az állam Biszkut, az ő személyén keresztül nem tud erkölcsi ítéletet mondani az önkényuralmi rendszer felett, csupán revansot tudnak venni annak módszereit alkalmazva. A rendszerváltás óta eltelt negyedszázad során magyar pártállami vezetőt még nem vontak felelősségre, ez az első per, ahol erre egyáltalán kísérletet tesznek a hatóságok.

Soron kívül megismételt eljárás A 2014 márciusában elkezdődött elsőfokú büntetőperben Biszku Béla öt és fél év szabadságvesztést kapott felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett, a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadása és lőszerrel visszaélés miatt. Idén júniusban a másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla, részben a védői érveléssel összhangban, kimondta: az elsőfokú döntés annyira megalapozatlan, hogy arra érdemi másodfokú határozatot nem lehet építeni. A nagy felháborodást kiváltó döntés miatt a Fővárosi Törvényszék soronkívüliséget rendelt el a megismételt eljárásban. Hasonló tartalommal megjelent cikkek: Dunántúli Napló - Ítélet jöhet a Biszku-perben - 2015-12-14

Új Néplap - A héten elítélhetik első fokon Biszku Bélát - 2015-12-14 Heves Megyei Hírlap - A héten elítélhetik első fokon Biszku Bélát - 2015-12-14 24 óra - A héten elítélhetik első fokon Biszku Bélát - 2015-12-14 Tolnai Népújság - Ítélet születhet a Biszku-perben - 2015-12-14 Somogyi Hírlap - A héten elítélhetik első fokon Biszku Bélát - 2015-12-14 Békés Megyei Hírlap - A héten elítélhetik első fokon Biszku Bélát - 2015-12-14 Vissza a tartalomhoz

Magyar Nemzet - 2015. 12. 08. (6. oldal) A KOMMUNISTA BŰNÖSÖK NYOMÁBAN

Lengyelországban 3000, Csehországban 200 fős intézet kutatja a kommunista múlt évtizedeit. A Magyarországon 2014 elején megalakult Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) 15 főállású kutatóval és mintegy 50 külsős munkatárssal dolgozik. Készül az 1956 utáni perkataszter, az MSZMP KB és a politikai rendőrség prominenseinek életrajza pedig már nyilvános – mondta lapunknak Földváryné Kiss Réka, a NEB elnöke. A szakember elmondta, mivel a katonai titkosszolgálat és a hírszerzés minősített adataihoz is hozzáférhetnek, minden eddiginél teljesebb képet kaphatunk az egypártrendszer negyven évéről. A bizottság elsődleges célja, hogy a bűnös múltat a közös emlékezet részévé tegye, és ezzel tömegeknek szolgáltasson erkölcsi, történelmi jóvátételt. Az anyagi kárpótlásra még várni kell, de már benyújtották a kormánynak az erre vonatkozó javaslatot is.

A kommunista diktatúra hatalmi működésének, legfontosabb szervezeteinek és káderpolitikájának rendszerszintű feltárása – olvasgató a NEB célkitűzései között. De mi szükség van egy új, 500 milliós költségvetésű szervezetre, ha ott vannak a hazai történeti intézetek, egyetemi műhelyek, melyek hosszú ideje kutatják a fenti érát? – A volt szovjet blokk országai közül csaknem mindnek van intézete, amely a kommunista diktatúra évtizedeinek rendszerszerű feltárását végzi. A lengyeleknél mintegy háromezer fős intézet jött létre erre a célra, de Csehországban is csaknem 200 kolléga dolgozik az ottani „NEB”-ben. Létfontosságú a szerepe a korszakra vonatkozó egyéni történészi kutatásoknak és intézeti munkáknak is. A kollégákat mindenképp szeretnénk megszólíta-

ni, párbeszédre hívni. A NEB koordinálásával lehetőség van nagyobb lélegzetű, az egész országra kiterjedő kutatási programok megvalósítására. A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjával például közös vidéktörténeti műhelyt hoztunk létre, amelynek keretében a megyei levéltári hálózat munkatársai és vidéki kutató kollégák olyan dokumentumokat poroltak le, amelyeket korábban senki sem vett elő. Az egész országra kiterjedő, teljesebb képünk lesz így arról, hogyan épült ki vidéken a kommunista diktatúra. A Magyar Nemzeti Levéltárral szorosan együttműködve pedig elkezdtük az 1956-os forradalmat követő megtorlás perkataszterének összeállítását. Szisztematikusan végignézzük a 19 megyei levéltár összes olyan iratát, amelyekben az 1957– 1962 közötti büntetőügyeket dokumentálták. A megtorló perek egy része ugyanis nem politikai, hanem köztörvényes vádon alapult, hiszen éppen a forradalom résztvevőinek kriminalizálása volt az MSZMP célja. A NEB ösztönzője ezeknek a kutatásoknak. – A NEB jogszabályi felhatalmazást kapott, hogy szinte minden olyan fellelhető hazai történeti forráshoz hozzáférhessen, amely a kommunista múlt feltárását segíti. A minősített akták is megnyílnak a kutatóik előtt? – Igen, a feladatkörünknél fogva a vizsgálandó kategóriába tartozó, 1990 előtt keletkezett, minősített anyagokba is betekinthetünk. Továbbá ha úgy érezzük, már nincs rá szükség, hogy bizonyos adatok továbbra is minősítettek legyenek, javasolhatjuk az iratokat őrző intézményeknek, hogy ezeket vizsgálják felül. A Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálattal megállapodtunk, ennek alapján megkezdtük az ottani anyagok átvizsgálását. Ugyancsak megkezdtük az Alkotmányvédelmi Hivatal kezelésében lévő mágnesszalagokon rögzített adattartalom tudományos feldolgozását. – Tervben van online adatbázis összeállítása is, amelyhez a nagyközönség is hozzáférhet. Ez azt jelenti, hogy bár nem a NEB kutatója vagyok, mégis betekinthetek majd a bűnös múlt eddig titkolt dokumentumaiba? – A pártállam működésére, a döntések meghozatalában és végrehajtásában szerepet játszó személyek körére vonatkozó kutatásaink eredményei, az ezekre épülő adatbázisok egy része már hozzáférhető a honlapunkon. Első körben a legjelentősebb párt- és állami vezetők névsorát és karrierpályáját tesszük közzé, ebből csaknem kettőszázat már nyilvánosságra hoztunk. A legfrissebb szakirodalom felhasználásával, levéltári kutatások alapján készültek a portrék. Itt van például Várkonyi Péter, aki ’69től a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának vezetője, ’80-tól a Népszabadság főszerkesztője, ’82-től az MSZMP KB titkára, 1983-tól 1989-ig külügyminiszter volt, ezután pedig 1990-ig washingtoni nagykövet. A kutatások során kiderült, hogy az 50-es években úgy dolgozott Londonban követségi attaséként, hogy közben az Államvédelmi Hatóság hírszerző tisztje volt Szendrői fedőnéven, de 1956 utáni tevékenységére is vannak adatok. Nem csoda, hogy az Antall-

kormány megalakulásakor az elsők között hívták vissza posztjáról. Az ilyen típusú, levéltári kutatásokra alapozott feltárást szeretnénk folyamatosan kiterjeszteni, az eredményeket pedig nyilvánosságra hozni. Az MSZMP központi bizottsági tagjai életrajzának összeállítását is elkezdtük. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárával együttműködve folytatjuk a politikai rendőrség főbb tisztségviselői életútjának bemutatását, jelenleg az 1956–62 közötti időszakkal, az ’56 utáni kádári megtorlás részeseivel foglalkozunk. Első lépésként a vezetői kört és a pontos beosztásokat tisztáztuk, eddig 320 személy alapadatait közöltük. Reméljük, a kiterjedt kutatások eredményeként a teljes karrierpályákat is hamarosan közreadhatjuk. Emellett a forradalom utáni Belügyminisztérium felépítését is feltérképeztük. Ehhez szeretnénk majd hozzácsatolni a hivatali állomány adatait is. – Mi történik, ha az önök által gyűjtött anyag alapján ma élő személyről kiderül, hogy az ÁVH hírszerzője, vagy éppen a belügy valamelyik főcsoportfőnökségének egyik vezetője volt? A NEB ugyanis nem hatóság, nem kezdeményezhet vádemelést, egyébként is, milyen jogszabály alapján tenné? A diktatúra alatt sokat szenvedett polgárok mégis joggal várnának felelősségre vonást ilyen helyzetben. – Kettős feladatunk van. Az egyik, hogy tudományos kutatásokra támaszkodva minél több információt tárjunk a nyilvánosság elé a diktatúra működéséről. Első, új kutatások alapján készült kiadványaink olyan kérdésekkel foglalkoznak, mint például hogy miként fonódott össze az állambiztonsággal az újságírók szövetsége, hogyan cenzúrázta a hatalom a híreket, vagy milyen titkos csatornákon keresztül támogatta az MDP vagy az MSZMP a nyugati kommunista pártokat. Az ezekre a kérdésekre adott válaszokon keresztül be tudjuk mutatni azoknak is, hogy hogyan működött a diktatúra, akik 1990 után születtek. Ez a generáció már nem igazán tud arról sem például, mi az a Gulagrendszer, mi a malenkij robot, vagy hogyan tiporták el azokat az elemi szabadságjogokat, amelyekért nekik szerencsére már nem kell megküzdeniük. Számukra meg kell őrizni a diktatúra emlékezetét, hogy tanuljanak belőle. Erre szolgálnak az előbbiekben említett adatbázisok is. Ennél mélyebb megismerést kínálnak azok a tanulmányok, monográfiák, amelyekkel eddig hat kiadványt töltöttünk meg. Emellett feladatunk, hogy ha olyan adatra bukkanunk, amely felveti a kommunista diktatúra alatt elkövetett, el nem évülő, illetve emberiesség elleni bűncselekmény gyanúját, akkor azt jelezzük az ügyészségnek. Ilyen szempontból a most folyó Biszku-per rengeteg tanulsággal fog szolgálni. Ugyanakkor rendkívül fontos, hogy a büntetőjogi mellett felmutassuk a diktatúra kiszolgálóinak történelmi és politikai felelősségét is. – A Biszku-ügyben hozandó ítélet példaértékű lesz, ezért is van hatalmas felelőssége a bíróságnak.

– Nemrégiben egy általunk szervezett konferencián vitáztak ebben a témában történészek. Abban egyetértettek, hogy Biszku Béla történelmi felelőssége a megtorlásokban nyilvánvaló pártvezetőként és belügyminiszterként is. A párt legszűkebb vezetőtestületének tagjaként részt vett a sortüzeket lehetővé tevő politikai döntések meghozatalában, belügyminiszterként pedig ő egyeztetett például a Nagy Imre-per vádiratáról a szovjetekkel. Történészként azt kell hogy mondjam, a korabeli dokumentumokkal a kezemben, hogy a történelmi felelősség kérdése egyértelmű. – Reális elvárás-e a közvélemény részéről, hogy valaki húzzon végre egy vonalat? Ettől a beosztástól felfelé valaki kommunista hatalombirtokos, és felelősségre vonható, lefelé pedig nem. – Szögezzük le, 1989-ig pártállami diktatúráról beszélünk, ugyanakkor különbséget kell tenni a Rákosi-féle 50-es évek és a késő kádári időszak között. A hatalomgyakorlás technikái, a döntéshozatal mechanizmusai között jelentős eltéréseket találunk. Így a kommunista hatalombirtokosok körének kijelölése és tevékenységük megítélése is különbözik. Ráadásul a formális pozíciók és a valós hatalmi viszonyok nem minden esetben fedték egymást. Aczél György például akkor is a kulturális élet megkerülhetetlen tényezője volt, amikor nem ő volt már a központi bizottság kulturális titkára. Hasonló utat járt be Siklósi Norbert (a Lapkiadó Vállalat egykori vezérigazgatója), aki akkor is döntően befolyásolta a tájékoztatási politikát, amikor már nem töltött be vezető szerepet a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalában vagy a Magyar Újságírók Országos Szövetségében. Kizárólag pozíciók alapján tehát nem lehetne hitelesen megállapítani a valós felelősség mértékét. Ha nem megyünk be a levéltárba, és nem vizsgáljuk meg az iratokat, akkor csak a felszínt kapargatjuk, és nem szembesülünk a múlt történéseivel, rejtett, de lényegi dimenzióival. – Találtak dokumentumot, amely olyan politikus múltbeli tevékenységével foglalkozott, aki most is vezető szerepet tölt be a politikai életben? – Nem e szerint határozzuk meg a kutatási irányainkat. – De akadt ilyen példa? – A mi feladatunk a történelmi múlt hiteles feltárása és a forrásanyagok minél szélesebb körű hozzáférésének elősegítése, aktuálpolitikai szempontoktól függetlenül. – Ez külföldről is minden esetben megoldható? Az orosz állami levéltárakból a hírek szerint nem könnyű kipréselni az anyagokat, pedig számunkra a legérdekesebb dokumentumok innen jöhetnének.

– Kelet-Európában úgynevezett levéltári forradalomnak lehettünk tanúi az elmúlt időszakban, a volt szovjet blokk országaiban megnyíltak az archívumok. Mindez azért fontos, mert a KGB irányítása alatt rengeteg magyar irat került cseh, lengyel, román területre, később levéltárakba. Lengyel kollégáink ottani látogatásunk alkalmával mutattak olyan magyar állambiztonsági intézkedésről szóló iratot, amely itthon már nincs meg, náluk viszont fellelhető, kutatható. Az orosz levéltárak természetesen kiemelkedően fontos forráslelőhelyek, ám valóban jóval nehezebben nyílnak meg a történészek előtt. Alapvető források hiányoznak. Ugyanakkor itthon is akad feladat, hiszen a moszkvai magyar levéltári delegátus munkájának hála, sok fontos dokumentum másolata hazakerült már. Fontos, hogy a feltárt kommunista múlt – mint közös kelet-európai tapasztalat – bekerüljön a nemzetközi vérkeringésbe. Két olyan európai szervezet, a European Network Remembrance and Solidarity, illetve a Platform of European Memory and Conscience soraiba is felvételt nyert a NEB, amely ezzel az időszakkal foglalkozik, ez jelentős tudományos lehetőség. – A pártállami múltban emberi veszteséget szenvedett, megalázott, vagyonukból kiforgatott magyarok egy része érthető módon valamilyen anyagi – például nyugdíj-kiegészítés – vagy erkölcsi – Biszku-féle vezetők felelősségre vonása – jóvátételben reménykedik. Joggal számíthatnak ők ehhez a NEB tudományos háttérmunkájára? – Rengeteg állampolgári megkeresést kapunk. Sokan jönnek – például Gulag-túlélők –, akik olyan történeteket mesélnek el nekünk, amelyek nyilvánosságra hozatala eddig tabu volt, nem volt a közgondolkodás része. Az őket vagy felmenőiket ért traumákat elmondják, mi pedig rögzítjük őket életútinterjúk formájában. A közös múltunk kibeszélése rendkívül fontos azok számára, akik saját bőrükön tapasztalták meg a sötét oldalát. Bízunk benne, ha a közbeszéd, a közös emlékezet részévé tesszük az ő egyéni élettörténeteiket, azzal segítünk az erkölcsi kárpótlásban. Ugyanakkor az anyagi kárpótlás kibővítésének lehetősége is időről időre felmerül. Például a kitelepítettek, bebörtönzöttek, internáltak szabadulásuk, visszatérésük után számos esetben nem tölthettek be képzettségüknek, végzettségüknek megfelelő munkát, így a nyugdíjuk ma is az átlagos magyar öregségi ellátás alatt van. A kormánytól felkérést kaptunk, amelynek értelmében részt vehettünk a kommunista diktatúra áldozatainak nyugdíjával kapcsolatos kérdéseket rendezni szándékozó bizottság munkájában. Mások mellett mi is javaslatcsomagot készítettünk, hogyan lehet a sérelmet szenvedetteket hozzásegíteni ahhoz, hogy még inkább megkapják jogos és méltányos járandóságukat. A javaslatokról tart az egyeztetés.

NÉVJEGY. Földváryné Kiss Réka 1975-ben született Budapesten. Az ELTE Bölcsészettudományi Karának történelem–néprajz szakpárján végzett. Magyarországon és külföldön is

több helyen tanult ösztöndíjjal, majd az MTA Néprajztudományi Intézetében dolgozott. Az ELTE több tanszékén oktatott, az alaptól a doktori képzésig. Fő kutatási területe az egyháztörténet, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc története. Férjezett, két gyermek édesanyja.

NÖVEKVŐ KÖLTSÉGVETÉS, KÖLTÖZÉS. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága 2014 februárjában alakult meg. A szervezet 15 főállású kutatóval és mintegy 50 külsős munkatárssal dolgozik. A NEB 2016-os költségvetése növekedni fog, egy Rákóczi úti irodaházból saját épületbe költözik, amelyben a tervek szerint nemcsak minősített adatokat lehet tárolni, de például saját könyvtárat, kiállítóteret, konferencia-központot is terveznek ott kialakítani. KA: A Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke szerint az orosz levéltárak természetesen kiemelkedően fontos forráslelőhelyek, ám nehezen nyílnak meg a történészek előtt Vissza a tartalomhoz

Nógrád Megyei Hírlap - 2015. 12. 08. (1. oldal) GYÁSZNAP SALGÓTARJÁNBAN (...) Akármilyen hihetetlen, de még aktuálpolitikai vonatkozásai is vannak a szomorú eseménynek: Biszku Béla akkori belügyminiszter ellen, jócskán megkésve, vádat emeltek a forradalom és szabadságharc bukását követő megtorlások miatt. Ezek mint háborús, emberiség elleni bűntettek, nem évülnek el, mint holmi köztörvényes ügyek. (...) Vissza a tartalomhoz

Színes Ász - 2015. 12. 08. (2. oldal) POZSGAY ÓVÓ SZELLEME

A szegedma.hu készített gyönyörű, alákérdezős interjút Pozsgay Imre kommunista politikussal, aki évek óta a Fidesz nagy támogatója, és nemrég arról mesélt, hogyan bontotta le a kommunizmust szinte egyedül.

Pozsgay most is hosszan támadta az MSZP-t (amit ő alapított, és ami őt jelölte a harmadik köztársaság első elnökének), ami szerinte „nem sokra viszi az MSZP a demagóg jelszavak köztudatba dobásával”, és: „Azzal ütötte ki magát a baloldal a nemzeti elkötelezettségűek mellől, hogy egyrészt menekültháza lett a nómenklatúrának, másrészt szövetségre lépett az SZDSZ-szel.” A Biszku-perről is kérdezték, amiről azt mondta: elkésett ügy, mert 1989ben kellett volna megcsinálni. Mint mondta: akkor „támogatta is azt, hogy vonják felelősségre azokat, akiknek vér tapad a kezükhöz, részt vettek a hatalom restaurációjában”, és szerinte ezeknek az embereknek az állampolgári jogait kellett volna elvenni. Valószínűleg nem erre gondolt, de ezzel saját magát is elszámoltatta volna, hiszen 1956ban lépett be az MSZMP-be, később pedig államminiszter, Politikai Bizottság- és Központi Bizottság-tag is volt. Vissza a tartalomhoz

Blikk - 2015. 12. 05. (3. oldal) ÉLETFOGYTOT KÉRTEK BISZKURA

BUDAPEST — Életfogytiglani szabadságvesztést kért az ügyész az 1956-os forradalmat követő megtorlások miatt háborús bűntettekkel vádolt Biszku Béla (94) volt belügyminiszterre a Fővárosi Törvényszéken újrakezdett büntetőperben.

Az ügyész szimbolikusnak nevezte, hogy éppen 59 évvel azután mondhatja el vádbeszédét, hogy a vádlott és társai utasítást adtak a kegyetlen leszámolásra. Az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága által irányított karhatalom vezetősége, a Katonai Tanács ugyanis pont 1956. december 4-én ült össze, többek közt itt határozták meg, hogy az ellenséggel szemben határozottan fel kell lépni, valamint gyorsan és kegyetlenül le kell számolni vele. Tavaly májusban az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék nem jogerősen öt és fél év szabadságvesztésre ítélte Biszku Bélát, ám ezt júniusban a másodfokú tanács hatályon kívül helyezte. Az ügyész hangsúlyozta: a hatalmat az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága gyakorolta, és ennek Biszku Béla is tagja volt Vissza a tartalomhoz

Bors - 2015. 12. 05. (19. oldal) ÉLETFOGYTOT KÉRTEK BISZKURA

PER Életfogytiglani szabadságvesztést kért az ügyész az 1956os forradalmat követő megtorlások miatt háborús bűntettekkel vádolt 94 éves Biszku Bélára a Fővárosi Törvényszéken újrakezdett perben.

Tavaly májusban az első fokon eljáró törvényszék nem jogerősen 5,5 év szabadságvesztésre ítélte a kommunista belügyminisztert felbujtóként elkövetett emberölés, háborús bűntett és más bűncselekmények miatt. Vissza a tartalomhoz

Bors - 2015. 12. 05. (19. oldal) ÉLETFOGYTIGLANT KÉRT A VÁD BISZKU BÉLÁRA

Háborús bűntettek és a kommunizmus bűneinek nyilvános tagadása miatt életfogytiglani szabadságvesztést kért az ügyész tegnapi perbeszédében Biszku Bélára a Fővárosi Törvényszéken, a megismételt elsőfokú eljárásban.

A vádhatóság képviselője szimbolikusnak nevezte, hogy ötvenkilenc év múltán éppen azon a napon, december 4-én mondhatta el vádbeszédét, amikor az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága által irányított karhatalom vezetése az 1956-os forradalmat követő megtorlásokról döntött. A vádirat szerint Biszku az egyik szervezője és irányítója volt annak a karhatalomnak, amely sortüzeket adott le a fegyvertelenül demonstráló polgárokra. Ezek közül az ügyészségi előterjesztés tartalmazza a budapesti Nyugati pályaudvarnál 1956. december 6-án történt, három halálos áldozatot követelő sortüzet és a két nappal később, Salgótarjánban lezajlott eseményeket, amelyek során karhatalmisták és szovjet katonák fegyvereitől negyvenhat fegyvertelen tüntető halt meg, köztük nők és gyerekek. Az ügyész perbeszédében a karhatalmat illegális félkatonai szervezetnek nevezte, és a náci Németországban létrehozott SS-szel állította párhuzamba, továbbá a hágai Nemzetközi Bíróság gyakorlata alapján bűnszervezetként határozta meg – jelentette a távirati

iroda. Mint megírtuk, a kilencvennégy éves Biszku Béla az eljárás során mindvégig tagadta bűnösségét. Vissza a tartalomhoz

Magyar Nemzet - 2015. 12. 05. (5. oldal) ÉLETFOGYTIGLAN BISZKUNAK?

A Biszku Béláék által létrehozott karhatalom törvénytelen „fegyveres bűnbanda” volt, amely a nemzetközi jog alapján ugyanolyan bűnszervezet, mint a náci SS – mondta tegnap az ügyész, aki vádbeszédében életfogytiglani fegyházat kért a volt kommunista belügyérre. Védője szerint viszont Biszku ártatlan, amúgy a Kádár-kormány nem volt illegális, a Nyugati pályaudvarnál pedig nem is volt sortűz 1956-ban.

Háborús bűntett miatt fegyházban letöltendő életfogytiglani szabadságvesztés kiszabását kérte tegnapi vádbeszédében az ügyész Biszku Béla volt kommunista belügyminiszterre az 1956-os szabadságharc utáni megtorlásban való szerepvállalásáért a Fővárosi Törvényszéken. Kiemelte: Biszku meghatározó vezetője volt annak a szovjetek által kinevezett csoportnak, amely 1956 novemberében megdöntötte a törvényes Nagy Imre-kormányt. A tényleges hatalom ekkor az MSZMP Ideiglenes Intézőbizottságához (IIB) került, amelynek Biszku is tagja volt. Mivel a hatalmat törvénytelen módon magához ragadó vádlottnak és társainak a befolyása kezdetben csekély volt, ezért létrehozták a szintén illegális karhatalmat, amelynek feladata a megfélemlítés és az ellenállók elpusztítása volt. A vádlott és bűntársai akár tömeggyilkosságok árán is le akartak számolni az „ellenforradalmárokkal”. Végh Tamás ügyész kiemelte: ez törvénytelenül működő „fegyveres bűnbanda” volt, amely a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság joggyakorlata alapján bűnszervezetnek minősül, és ilyen értelemben nem különbözik például a nemzetiszocialista SS-től. Hozzátette: ezek politikai vezetői a genfi egyezmény alapján el nem évülő büntetőjogi felelősséggel tartoznak a szervezetek által elkövetett háborús bűnökért. Példaként említette Egon Krenz volt NDK-s párttitkár vagy az egykori auschwitzi lágerőr, Oskar Gröning elítélését, akik szintén nem öltek embert, de bűnszervezet tagjai voltak. Fölidézte: Biszku erélyesebb fellépést követelt, utóbb pedig illúziónak nevezte, hogy politikai eszközökkel fel tudták volna számolni az ellenállást. 1956. december 2-án Biszku és társai ellenforradalomnak minősítették az október 23-án kezdődött eseményeket, és elhatározták, hogy elfojtják. Két nappal később összeült a karhatalmat irányító Katonai Tanács, amelyen részt vett az IIB delegáltja, Földes László. Itt hangzott el, hogy „gyorsan

és kegyetlenül le kell számolni” az ellenforradalmárokkal. Ezután következett a december 6-i Nyugati pályaudvari, majd két napra rá a salgótarjáni sortűz: előbbinél három, utóbbinál 46 fegyvertelen civil halt meg a karhatalom és a szovjetek golyóitól. Az ügyész hangsúlyozta, hogy ha ezek a tömeggyilkosságok nem előre kiterveltek lettek volna, akkor a felelős karhatalmista vezetőket nem kitüntették volna, hanem felelősségre vonják. Végh Tamás szerint jellemző, hogy ahol nem volt sortűz, az ottani karhatalom emberei sem kaptak kitüntetést. Biszku ügyvédje, Magyar Gábor védőbeszédében politikailag motiváltnak nevezte az eljárást, szerinte a Fidesz próbál szavazatokat szerezni harcos antikommunizmusával. Majd „ügybuzgónak” minősítette Kahler Frigyes történészt, amiért a nyomozás során szakvéleményével további bűncselekmények gyanújára hívta fel az ügyészség figyelmét. Azt is a szakértő szemére vetette, hogy segített bizonyítékok felkutatásában. Magyar azt állította: nem Biszku, hanem Münnich irányította a karhatalmat. Kijelentette, nem volt illegális a Kádárkormány, Salgótarjánban tűzpánik miatt volt sortűz, de arról sem a karhatalom tehetett, hanem a szovjetek. Az ügyvéd szerint a Nyugatinál még csak sortűz sem volt, csupán elvétett lövések miatt halt meg három ember. Szerinte nincs bizonyíték, hogy ezekben az eseményekben Biszkunak szerepe lett volna. A megismételt elsőfokú eljárásban december 17-én hirdet ítéletet a Fővárosi Törvényszék. KA: A vád szerint Biszku egy „fegyveres bűnbanda” tagja volt Vissza a tartalomhoz

Népszabadság - 2015. 12. 05. (2. oldal SA, SS, PUFAJKÁSOK, EGYRE MEGY

Életfogytig tartó fegyházbüntetést kért pénteki vádbeszédében az ügyész a háborús bűntettekkel és más bűncselekményekkel vádolt Biszku Bélára. A védelem felmentést és az eljárás megszüntetését indítványozta, mondván: Biszku nem követett el háborús bűntetteket. A megismételt eljárásban december 17-én hoz új elsőfokú ítéletet a Fővárosi Törvényszék.

Vádbeszédében az ügyész emlékeztetett arra, hogy Biszku Béla meghatározó vezetője volt az MSZMP-nek és az 1956 utáni megtorlásoknak.

Részt vett a karhatalom megalakításában, amelyet azért hoztak létre, hogy a magát később kormánynak nevező illegitim csoportosulás rákényszeríthesse hatalmát a társadalomra, a szovjet csapatok nélkül is képes legyen fenntartani uralmát. „Biszku Béla soha semmit nem bánt meg, még a rendszerváltozás után is büszke volt arra amit tett” – mondta az ügyész, szerinte ez kiderült azokból az interjúkból is, melyekben a forradalmat következetesen ellenforradalomnak nevezte, és amiért most a háborús bűntettek mellett a kommunizmus bűneinek tagadásával is vádolják. Ugyanakkor az ügyész szerint sokat elárul Biszku jelleméről az is, hogy a lakásában talált 11 engedély nélkül tartott lőszerről szólva öt éve halott fi a mögé bújt, azt állítva, hogy az övéi lehettek a lövedékek. Noha pontosan tudta, hogy ez nem lehet igaz, mivel a fi a már halott volt, amikor abba a lakásba költöztek, ahol a lőszereket megtalálták. A salgótarjáni és a Nyugati téri sortűzzel kapcsolatban az ügyész a genfi egyezményre és a nemzetközi gyakorlatra hivatkozva rámutatott: a karhatalom és az úgynevezett pufajkások életre hívásuk célját és feladataikat tekintve semmiben sem különböztek az SA-tól és az SS-től, mert a céljuk az ellenfelek, ellenségek megfélemlítése, megsemmisítése volt. A védelem szerint a genfi egyezmény Biszku ügyében már csak azért sem alkalmazható, mert annak szövegét Magyarországon csak 2000-ben hirdették ki. Biszku maga soha nem adott tűzparancsot és annak sincs nyoma, hogy ilyen döntésekben részt vett volna. A védelem kitartott amellett, hogy a salgótarjáni sörtűz nem a pártvezetés akaratából történt, és hogy semmi nem igazolja a vádhatóság feltételezését, miszerint a helyi karhatalom ismerte a pártvezetés azon állásfoglalását, miszerint „a jövőben keményebben lépnek fel a rendszer ellenségeivel szemben”. A védelem szerint az ügyészség politikai megrendelést teljesített a Biszku elleni eljárással. Az egykori belügyminiszter korábbi szerepét mindenki ismerte, az elmúlt 25 évben folyamatosan elérhető volt, és semmi nem akadályozta, hogy felelősségre vonják feltételezett bűneiért. Erre szerinte csak azért került sor, mert a Fidesz így próbált meg szavazatokat szerezni a Jobbiktól. Vissza a tartalomhoz

Népszava - 2015. 12. 05. (16. oldal) BISZKU: ÉLETFOGYTIGLAN?

Az ügyész életfogytiglani szabadságvesztést, a védő részben az eljárás megszüntetését, illetve felmentést kért a háborús bűnökkel vádolt Biszku Béla büntetőperében. A vádlott a bírósági eljárás során végig tagadta bűnösségét, de vallomást nem tett.

Életfogytiglani szabadságvesztést kért az ügyész az 1956-os forradalmat követő megtorlások miatt háborús bűntettekkel vádolt 94 éves Biszku Béla volt belügyminiszterre a Fővárosi Törvényszéken újrakezdett büntetőperben pénteken. Tavaly májusban az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék nem jogerősen öt és fél év szabadságvesztésre ítélte Biszku Bélát felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett és más bűncselekmények miatt. Júniusban a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla megalapozatlanság, felderítetlenség miatt hatályon kívül helyezte az elsőfokú döntést és új eljárásra utasított. A vádirat szerint Biszku Béla a forradalom leverése után részt vett annak a karhatalomnak a megszervezésében és irányításában, amely sortüzeket adott le fegyvertelenül demonstráló polgárokra, minek következtében 49-en életüket vesztették. Az ügyész perbeszédében hangsúlyozta: az 1956-os forradalom és szabadságharc után Biszku Béla meghatározó alakja volt annak a hatalomnak, amely megdöntötte a törvényes Nagy Imre-kormányt. Nemzetközi jogi példák alapján a karhatalmat mint illegális félkatonai szervezetet a náci Németországban létrehozott SS-szel állította párhuzamba. Hangsúlyozta: bár közvetlen tűzparancsot nem adott ki Biszku Béla, ennek nincs jelentősége, mivel a karhatalmat kifejezetten ezzel a céllal hozták létre, így a vádlott büntetőjogi felelőssége megállapítható. A hágai Nemzetközi Büntetőbíróság gyakorlata alapján a karhatalmat az ügyész bűnszervezetnek nevezte. A bíróság előtt pénteken levetített, a Biszku Béla által 2010-ben a Duna Televízió Közbeszéd című műsorának adott interjúra utalva az ügyész azt mondta, Biszku Béla soha nem bánta meg tetteit, cselekedeteire büszke, és előrevetítette: a tárgyalás után se lesz majd képes önvizsgálatot tartani. Az ott elhangzottak alapján – például amiatt, hogy Biszku azt mondta, nem tartja koncepciós pereknek az 1956-os forradalom után lefolytatott eljárásokat – az ügyészség a kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadásával is vádolja Biszku Bélát. Ebben az interjúban saját tevékenységéről azt mondta: népe érdekeit szolgálta. „Olyan tevékenységet, amiért engem felelősségre lehet vonni, nem követtem el” – közölte. A vádlott a bírósági eljárás során is végig tagadta bűnösségét, de vallomást nem tett.

A védő részben az eljárás megszüntetését, illetve felmentést kért. Az ügyvéd részben az 1956 decemberi sortüzekkel, részben a martonvásári akadémiai kutatók 1957 márciusi bántalmazásával összefüggésben azt mondta: nincs adat arra, hogy a központi pártvezetés vagy a vádlott utasítására történtek volna a vádbeli cselekmények. A védő álláspontja szerint az ügy politikailag motivált, „a Biszku-ügyön keresztül próbálja a Fidesz harcos antikommunistaságát bizonyítani, nem mellesleg pedig szavazatokat szerezni a témában szintén aktív és radikális nézeteket valló Jobbiktól”. Vissza a tartalomhoz

Színes Ász - 2015. 12. 05. (2. oldal) ÉLETFOGYTIGLANT BISZKURA!

Életfogytiglani szabadságvesztést kért az ügyész az 1956-os forradalmat követő megtorlások miatt háborús bűntettekkel vádolt 94 éves Biszku Bélára a Fővárosi Törvényszéken újrakezdett büntetőperben pénteken. A vádhatóság képviselője perbeszédében szimbolikusnak nevezte, hogy 59 évvel azután mondhatja el vádbeszédét, hogy a vádlott és társai utasítást adtak a kegyetlen leszámolásra. Tavaly májusban az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék nem jogerősen öt és fél év szabadságvesztésre ítélte Biszku Bélát felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett és más bűncselekmények miatt. Júniusban a Fővárosi Ítélőtábla megalapozatlanság, felderítetlenség miatt hatályon kívül helyezte az elsőfokú döntést és új eljárásra utasított. Vissza a tartalomhoz

Magyar Idők - 2015. 12. 05. (1,3. oldal) ISMÉT ÉLETFOGYTIGLANT KÉRTEK BISZKU BÉLÁRA

Életfogytiglani fegyházbüntetést kért az ügyész Biszku Bélára az 1956-os forradalmat követő megtorlások miatt a Fővárosi Törvényszéken. A Kádár-rezsim belügyminiszterét többek között háborús bűntettekkel vádolják.

A vád szerint Biszkunak komoly szerepe volt a budapesti Nyugati pályaudvarnál 1956. december 6-án és a két nappal később Salgótarjánban történt, többek között nők és gyerekek halálát követelő sortüzekben. A védelem részben az eljárás megszüntetését, illetve felmentést kért, azzal az indokkal, hogy az eljárás politikailag motivált, és a Fidesz szavazókat akar magához csábítani a témában szintén aktív és radikális nézeteket valló Jobbiktól. Újra életfogytiglant kértek Biszku Bélára A Kádár-rezsim belügyminiszterét többek között háborús bűntettekkel vádolják Életfogytiglani fegyházbüntetést kért az ügyész Biszku Bélára az 1956-os forradalmat követő megtorlások miatt a Fővárosi Törvényszéken, ahol a perbeszédek hangzottak el tegnap. A Kádár-rezsim belügyminiszterét többek között háborús bűntettekkel vádolják. Az ügyész szerint Biszku Béla soha sem bánta meg, amit tett, sőt büszkén nyilatkozott nagy nyilvánosság előtt is a forradalom leverése után történtekről. A vádirat szerint Biszku a forradalom leverése után részt vett annak a karhatalomnak a megszervezésében és irányításában, amely sortüzeket adott le fegyvertelenül demonstráló emberekre. A budapesti Nyugati pályaudvarnál 1956. december 6-án történt, három halálos áldozatot követelő sortűz és a két nappal későbbi, salgótarjáni események is szerepeltek a vádiratban. Utóbbiban negyvenhatan vesztették életüket, köztük nők és gyerekek, amikor a karhatalmisták és a szovjet katonák tüzet nyitottak a fegyvertelen tüntetőkre. Az eljárás központi kérdése, hogy Biszku Béla mennyiben tehető felelőssé ezekért a véres sortüzekért. Az ügyész arról is beszélt, hogy bár a vádlott közvetlen tűzparancsot nem adott ki, ennek nincs jelentősége, mivel a karhatalmat kifejezetten ezzel a céllal hozták létre. A védő részben az eljárás megszüntetését, illetve a vádlott felmentést kérte. Szerinte „a Biszkuügyön keresztül próbálja a Fidesz harcos antikommunistaságát bizonyítani, nem mellesleg pedig szavazatokat szerezni a témában szintén aktív és radikális nézeteket valló Jobbiktól”. A 94 éves vádlottat tavaly májusban az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék nem jogerősen öt és fél év szabadságvesztésre ítélte felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett és más bűncselekmények miatt. Az ügyész akkor is életfogytiglani szabadságvesztés kiszabását indítványozta, a védő pedig a verdikt hatályon kívül helyezéséért fellebbezett. Júniusban a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla megalapozatlanság, felderítetlenség miatt megsemmisítette az elsőfokú döntést, és új eljárásra utasított. Így került vissza az ügy az elsőfokú bírósághoz, amely december 17-én hirdet ítéletet.

Vissza a tartalomhoz

Magyar Idők - 2015. 12. 05. (10. oldal) AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS CSIGALASSÚ MALMAI

A migránsválság, majd legutóbb a párizsi tragikus következményekkel járó terrorcselekmények sajtónkban háttérbe szorították a más jellegű híreket. Érthetően, hiszen az EU vezetőinek makacs egyoldalúsága, az illegális bevándorlók válogatás nélküli befogadása a terrorizmus kiszolgáltatottjává tette öreg kontinensünket, benne minden lakójával, ami állandó bizonytalanságot, félelmet szül.

Mégis, az újságokban lapozgatva, a hátsóbb oldalakon ugyan, de találkozhatunk nem kevésbé irritáló információkkal. Ilyen a magyar igazságszolgáltatás olykor érthetetlen munkája. Egyrészt a büntetőperek hihetetlen mértékű elhúzódása, másrészt a hétköznapi ember számára sok vitatható ítélet meghozatala. Tudjuk, hogy a bíráknak az érvényben lévő jogrend, nem pedig a vélt (érzett) igazság szerint kell meghozniuk döntéseiket. Mégis, ha az említett tények gyakorta ismétlődnek, és olvasásuk sok emberben döbbenetet kelt, valami nincs rendjén. Az Országgyűlés visszaállította a bíróságok régi hierarchiáját: újra lett törvényszék, táblabíróság, és lett kúria. Csakhogy a rendszeresen ismétlődő fellebbezések miatt ma már szinte előre megjósolható, hogy az ügyek első fokon nem érnek véget, olykor feleslegessé téve magát az elsőfokú eljárást is. Hogy lehet, hogy a Kulcsár-ügy, Hagyó Miklós pere, Biszku Béla tárgyalásai sok év után még mindig nem fejeződtek be? Emlékszünk, amikor egy idős, beteg vádlottat infúziós palackkal vittek a bírói pulpitus elé, mert sürgős volt. Most nem kell ennyire sietni? És mi a végeredmény? Jogos felháborodást okozott a rendőrvezetők perében hozott döntés. Az azonosító szám nélküli rendőrök, a szemkilövők, a „nem létező” viperák használóinak főnökei – egyetlen megrovástól eltekintve – felmentve távozhattak a bíróságról. És a legújabb hír: egy kommunista politikai tiszt szakértőként szerepelhet a Biszku ellen folyó perben. Botrány botrány után. Az igazságügyi miniszter most új eljárási kódex előterjesztéséről beszélt, amely növelni fogja a bírák, a felek és a jogi képviselők felelősségét az eljárások során. Lesz némi remény? Sokunknak, akik végigéltük a kommunista rendszer „áldásait”, mindez szomorú. A rendszerváltás után nem erről volt szó.

Vissza a tartalomhoz

Kisalföld - 2015. 12. 05. (2. oldal) ÚJRAKEZDŐDÖTT A BISZKU-PER

BUDAPEST. Életfogytiglani szabadságvesztést kért az ügyész az 1956-os forradalmat követő megtorlások miatt háborús bűntettekkel vádolt 94 éves Biszku Bélára a Fővárosi Törvényszéken újrakezdett büntetőperben. BUDAPEST. Életfogytiglani szabadságvesztést kért az ügyész az 1956-os forradalmat követő megtorlások miatt háborús bűntettekkel vádolt 94 éves Biszku Bélára a Fővárosi Törvényszéken újrakezdett büntetőperben.

Hasonló tartalommal megjelent cikkek: Délmagyarország - Újrakezdődött A Biszku-per - 2015-12-05 Vissza a tartalomhoz

Új Néplap - 2015. 12. 05. (7. oldal) BISZKU-PER: ÉLETFOGYTIGOS BÖRTÖNT KÉRT AZ ÜGYÉSZ

BUDAPEST Életfogytiglani szabadságvesztést kért tegnap az ügyész az 1956-os forradalmat követő megtorlások miatt háborús bűntettekkel vádolt 94 éves Biszku Béla volt belügyminiszterre a Fővárosi Törvényszéken újrakezdett büntetőperben.

A vád szerint Biszku az 56-os forradalom leverése után részt vett a karhatalom irányításában, amely sortüzeket adott le (a Nyugatinál, Salgótarjánban) demonstrálókra. Az ügyész hangsúlyozta: Biszku meghatározó alakja volt a törvényes Nagy Imrekormányt megdöntő a hatalomnak (amelyet bűnszervezetnek nevezett). A karhatalmat az ügyész mint illegális félkatonai szervezetet a német náci SS-hez hasonlította. Bár tűzparancsot nem adott ki Biszku, ennek nincs jelentősége; a karhatalmat kifejezetten ezzel a céllal hozták létre, így a vádlott büntetőjogi felelőssége fennáll.

A védő az eljárás megszüntetését és felmentést kért; szerinte az ügy politikailag motivált: „a Biszku-ügyön keresztül próbálja a Fidesz harcos antikommunistaságát bizonyítani, és szavazatokat szerezni a radikális nézeteket valló Jobbiktól”. Hasonló tartalommal megjelent cikkek: Somogyi Hírlap - Biszku-per: életfogytigos börtönt kért az ügyész - 2015-12-05 Tolnai Népújság - Biszku-per: életfogytigos börtönt kért az ügyész - 2015-12-05 24 óra - Biszku-per: életfogytigos börtönt kért az ügyész - 2015-12-05 Petőfi Népe - Biszku-per: életfogytigos börtönt kért az ügyész - 2015-12-05 Békés Megyei Hírlap - Biszku-per: életfogytigos börtönt kért az ügyész - 2015-12-05 Dunántúli Napló - Biszku-per: életfogytigos börtönt kért az ügyész - 2015-12-05 Heves Megyei Hírlap - Biszku-per: életfogytigos börtönt kért az ügyész - 2015-12-05 Vissza a tartalomhoz

24 óra - 2015. 11. 20. (10. oldal) ÍGY BIZTATTA KÁDÁR A PUFAJKÁSOKAT Megrótták a karhatalmistákat, ha „puháskodtak” Éber Sándor Kádár János, Horn Gyula, Marosán György és mások szavait- és korábbi vallomásait is felidézték az 1956 utáni megtorlások, halálos sortüzek miatt háborús bűntettel vádolt, 94 éves Biszku Béla tárgyalásán. BUDAPEST „Önök a feladatukat teljesítették. Nyugodjanak meg! Aki a karhatalomnál szolgált, beosztáshoz fog jutni” – biztatta Kádár János 1956 őszén a hozzá forduló karhatalmistákat a Fővárosi Törvényszéken ismertetett korábbi tanúvallomások szerint. Az 1956 utáni halálos sortüzek miatt háborús bűntettel vádolt, 94 éves Biszku elsőfokú büntetőperének tárgyalásán felidézték a Nyugati pályaudvari sortűz ügyében tanúként kihallgatott Horn Gyula két évtizedes vallomását is. A volt MSZP-s kormányfő azt mondta, önkéntes volt a karhatalomnál, bár azt nem tudja, mi lett volna, ha a felhívás ellenére nem lép be az alakulatba. Főként a Kerepesi úton teljesített szolgálatot, objektumok, hidak őrzésében, pályaudvari razziákban vett részt. Biszku korábban tanúként azt

mondta: a Nyugatinál történtek hátterében az állt, hogy vissza akarták foglalni az utcát, és ez sikerült is. Több tanú is azt mondta, a karhatalomnál lehetett így is meg úgy is viselkedni. Volt, akit a gyávaság miatt róttak meg, vagy mert nem volt elég keménykezű. Földes László, a Kádár-rendszer kezdetének belügyi miniszterhelyettese arról beszélt: hallott vezetőtársaitól a „kegyetlen leszámolásról”, de nem tudja, mit jelenthetett ez. Czinege Lajos honvédelmi miniszter nem is hallott központi tűzparancsról, úgy tudta, a karhatalmisták feladata a termelés helyreállítása és a zavargások elleni békés fellépés volt. „Rohadt, piszok, szemét ellenforradalmárok vagytok! Mától kezdve lövünk, nem tárgyalunk!” – hangoztatta ’56 telén Marosán György a munkástanácsok vezetőinek. Sortüzek A vád szerint Biszku Béla a forradalom leverése után részt vett a rendfenntartó karhatalom megszervezésében és irányításában. 1956. december 6-án a Nyugati pályaudvarnál 3 áldozata volt a sortüzeknek. Két napra rá Salgótarjánban 46 fegyvertelen tüntető halt meg, köztük nők és gyerekek. Az eljárás egyik központi kérdése, hogy Biszku, aki akkor a budapesti pártbizottság vezetője, 1957 tavaszától pedig belügyminiszter volt, mennyiben tehető felelőssé ezekért a véres sortüzekért.

Vissza a tartalomhoz

Békés Megyei Hírlap - 2015. 11. 20. (10. oldal) ÍGY BIZTATTA KÁDÁR A PUFAJKÁSOKAT Megrótták a karhatalmistákat, ha „puháskodtak” Éber Sándor Kádár János, Horn Gyula, Marosán György és mások szavaités korábbi vallomásait is felidézték az 1956 utáni megtorlások, halálos sortüzek miatt háborús bűntettel vádolt, 94 éves Biszku Béla tárgyalásán. BUDAPEST „Önök a feladatukat teljesítették. Nyugodjanak meg! Aki a karhatalomnál szolgált, beosztáshoz fog jutni” – biztatta Kádár János 1956 őszén a hozzá forduló karhatalmistákat a Fővárosi Törvényszéken ismertetett korábbi tanúvallomások szerint.

Az 1956 utáni halálos sortüzek miatt háborús bűntettel vádolt, 94 éves Biszku elsőfokú büntetőperének tárgyalásán felidézték a Nyugati pályaudvari sortűz ügyében tanúként kihallgatott Horn Gyula két évtizedes vallomását is. A volt MSZP-s kormányfő azt mondta, önkéntes volt a karhatalomnál, bár azt nem tudja, mi lett volna, ha a felhívás ellenére nem lép be az alakulatba. Főként a Kerepesi úton teljesített szolgálatot, objektumok, hidak őrzésében, pályaudvari razziákban vett részt. Biszku korábban tanúként azt mondta: a Nyugatinál történtek hátterében az állt, hogy vissza akarták foglalni az utcát, és ez sikerült is. Több tanú is azt mondta, a karhatalomnál lehetett így is meg úgy is viselkedni. Volt, akit a gyávaság miatt róttak meg, vagy mert nem volt elég keménykezű. Földes László, a Kádár-rendszer kezdetének belügyi miniszterhelyettese arról beszélt: hallott vezetőtársaitól a „kegyetlen leszámolásról”, de nem tudja, mit jelenthetett ez. Czinege Lajos honvédelmi miniszter nem is hallott központi tűzparancsról, úgy tudta, a karhatalmisták feladata a termelés helyreállítása és a zavargások elleni békés fellépés volt. „Rohadt, piszok, szemét ellenforradalmárok vagytok! Mától kezdve lövünk, nem tárgyalunk!” – hangoztatta ’56 telén Marosán György a munkástanácsok vezetőinek.

Sortüzek A vád szerint Biszku Béla a forradalom leverése után részt vett a rendfenntartó karhatalom megszervezésében és irányításában. 1956. december 6-án a Nyugati pályaudvarnál 3 áldozata volt a sortüzeknek. Két napra rá Salgótarjánban 46 fegyvertelen tüntető halt meg, köztük nők és gyerekek. Az eljárás egyik központi kérdése, hogy Biszku, aki akkor a budapesti pártbizottság vezetője, 1957 tavaszától pedig belügyminiszter volt, mennyiben tehető felelőssé ezekért a véres sortüzekért. KA:Biszku Béla tagadja a bűnösségét, és ragaszkodik ahhoz, hogy jelen legyen a tárgyaláson Vissza a tartalomhoz

Magyar Nemzet - 2015. 11. 19. (2. oldal) BISZKUÉK ELFOGLALTÁK AZ UTCÁT, KÁDÁR ÖRÜLT PILHÁL TAMÁS Önök nem is tudják, milyen nagy szolgálatot tettek! – így méltatta Kádár János az 1956-os szabadságharc leverése utáni megtorlásokat, sortüzeket végrehajtó karhatalmistákat. Az állampárti

vezető szavai egy időközben elhunyt korábbi „pufajkás”, Berki Mihály vallomásában szerepeltek, amit a Fővárosi Törvényszék bírája olvasott föl a Biszku-per tegnapi tárgyalásán. Steiner Gábor tanácselnök ismertette Horn Gyula vallomásának bizonyos részeit is a Nyugati pályaudvari sortűzperből. A néhai szocialista miniszterelnök arról beszélt: önkéntesen lépett be a karhatalomba, hogy segítsen a konszolidációban. Szavai szerint a Kerepesi úton teljesített szolgálatot, hidakat és objektumokat őrzött, razziákban vett részt. A bíró fölolvasta Biszku Béla vádlott korábbi, még a sortűzperekben tett tanúvallomásait is. Ezekben azt állította, ő csak a párt szervezését végezte 1956 végén, a karhatalom fölállítása Münnich Ferenc feladata volt. Biszku elismerte: részt vett a Nyugati pályaudvari sortüzet megelőző vörös zászlós tüntetés szervezésében, aminek célja az utca visszafoglalása volt, és ez szavai szerint sikerült is. Egy másik vallomás tanúsága szerint a sortüzek előtt Marosán György kommunista funkcionárius azt kiabálta a munkástanácsok vezetőinek: „Rohadt, piszok, szemét ellenforradalmárok vagytok! Mától kezdve nem tárgyalunk, lövünk!” Czinege Lajos későbbi honvédelmi miniszter pedig azt vallotta: nem tudott központilag kiadott tűzparancsról. Ismeretes, Biszku Béla volt belügyminisztert háborús bűncselekményekkel vádolják, amiért az 1956-os szabadságharc leverése után tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Intézőbizottságának, amely létrehozta és irányította a kegyetlen leszámolásokat, sortüzeket végrehajtó karhatalmat. Biszku ügyében egyszer már született egy elsőfokú ítélet, amely öt és fél év szabadságvesztésre ítélte a volt kommunista belügyminisztert felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett és más bűncselekmények miatt. A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla azonban júniusban hatályon kívül helyezte a határozatot, mert álláspontja szerint a törvényszék nem folytatott le megfelelő bizonyítási eljárást, és az akkor kirendelt Kahler Frigyes történész szakértő nem tekinthető elfogulatlannak. A megismételt elsőfokú büntetőper ma iratismertetéssel folytatódik. * BÉLA BÁCSI MEG SZUNDIKÁLT Tollhegyen PILHÁL GYÖRGY A Fővárosi Törvényszéken zajló Biszku-vígjátéksorozat végét még ma sem látni. Bár elméletben akár az idén megszülethet az ítélet, az ilyen ügyekben negyedszázados tapasztalat, hogy a végső verdiktet rendre megakadályozza valami gikszer: felülvizsgálati, eljárásmegismétlési, állásfoglaláskérési stb. fordulat… Időnként magáról a vádlottról már alig esik szó, mert a bíró, ügyész, ügyvéd hármas szinte belevész a részletekbe. Így történt a hétfői tárgyalási napon is. Míg a vád és a védelem az egyik szakértő hitelességén vitatkozott, Biszku Béla bácsi csöndesen üldögélt a terem közepére tolt kerekes székében. Talán még el is szunyókált. Amúgy érdekes ered-

ményt hozott a szakértő személyéről szóló vita, ugyanis a tanácsvezető bíró nem látott kivetnivalót Horváth Miklós szerepeltetésében. Szerinte attól, hogy valaki a Magyar Néphadsereg politikai osztályvezetőjeként szolgálta az MSZMP-s pártállam érdekeit, még pártatlan okosságokat mondhat a volt kommunista belügyminiszter viselt dolgairól. Nyilván el kell fogadnunk azt az ötvenhatos nőtüntetésre vonatkozó „Horváthszakvéleményt” is, hogy ott: „Sortűzről nem is beszélhetünk, hiszen nem egy fegyvertelen, békés tömegről volt szó, hanem olyanról, amely rátámadt a karhatalmistákra.” Sőt, maga a sortűz kifejezés is tévedés, mert a karhatalmisták csupán „célzott lövéseket” adtak le az őket megtámadó lányokra, asszonyokra. Értjük, ugye? Ezek után már nem meglepő Béla bácsi laza beszólása: „Most már olyasmikről essen szó, amikhez nekem is közöm volt.” Mondják, mindig volt humora. http://sajto.medianezo.hu:80/projekt/8245/ujsagcikk/3799193 Vissza a tartalomhoz

Heti Válasz - 2015. 11. 19. (5. oldal) 7. BOTRÁNY A BISZKU-PERBEN A Fővárosi Törvényszék által kirendelt történészszakértő kizárását kérte a perből az ügyészség múlt csütörtökön az 1956-os megtorlások belügyminisztere, Biszku Béla elleni perben. A 94 éves volt pártállami vezetőt azzal vádolják, hogy felelős a Nyugati pályaudvar melletti és a salgótarjáni sortűz elrendelésében, melyekben több mint 40 ember halt meg, és ezzel háborús bűntettet követett el. A tárgyaláson Horváth Miklós szakértő egyértelműnek nevezte Biszku felelősségét, ám írásos szakvéleményében azt állította: nem előre megírt forgatókönyv alapján dördültek el a fegyverek, ráadásul a Nyugati téren nem sortűz volt, hanem a karhatalmistákra támadó emberekre adtak le célzott lövéseket. Az ügyészség szerint Horváth azért adott ellentmondásos szakvéleményt, mert maga is része volt a rendszernek. A Magyar Néphadseregben politikai tisztként dolgozott. Horváth viszont azt mondta: a politikai tisztek parancsnoka volt. Vissza a tartalomhoz

Magyar Idők - 2015. 11. 19. (6. oldal) BISZKU-ÜGY: A KARHATALOM KEMÉNYEBB FELLÉPÉST VÁRT Apáthy Melinda Olyan tanúk vallomásait olvasta fel tegnap a Fővárosi Törvényszék bírája a Biszku-ügyben, akik már nem élnek, de a jelen eljárás alapját képező két korábbi ügyben tett vallomásuknak ebben a perben is jelentősége van.

A vád szerint a Kádár-rezsim hírhedt belügyminisztere, Biszku Béla az 1956-os forradalom leverése után részt vett a karhatalom megszervezésében és irányításában, amely a forradalmat követően sortüzeket adott le fegyvertelenül demonstráló polgárokra. Ezek közül a vádirat tartalmazza az 1956. december 6-án Budapesten, a Nyugati pályaudvarnál történt, három halálos áldozatot követelő sortüzet és a két nappal később, Salgótarjánban lezajlott eseményeket, ahol karhatalmisták és szovjet katonák fegyvereitől negyvenhat fegyvertelen tüntető, köztük nők és gyerekek haltak meg. Az eljárás egyik központi kérdése, hogy Biszku mennyiben tehető felelőssé a véres eseményekért. A salgótarjáni és a Nyugati téri sortűzzel összefüggésben keletkezett vallomások alapján Ladvánszky Károly alezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság akkori kiküldötte és Darázs István karhatalmi őrnagy között folyamatos viták voltak: utóbbi ellenforradalmároknak tartotta a rendőröket, akik nem léptek fel kellő erővel a hatalom oldalán. Kádár János szerint a karhatalom azt tette, amit megkövetelt a haza, bár Ribánszki Róbert – Kádár személyi titkára – szerint nem kaptak halálos eseményekről információkat. „Önök a feladatukat teljesítették. Nyugodjanak meg! Aki a karhatalomnál szolgált, beosztáshoz fog jutni” – az eljárás adatai szerint ilyen és ehhez hasonló szavakkal biztatta Kádár 1956 őszén a hozzá forduló karhatalmistákat. Horn Gyula, aki 1994 és 1998 között Magyarország MSZP-s miniszterelnöke volt, korábban tett tanúvallomásában kifejtette: „zilált állapotokat” tapasztaltak pufajkásként 1956 után az országban, és saját szerepét a „karhatalom egyszerű katonájaként” jelölte meg. Elmondása szerint a Kerepesi úton teljesített szolgálatot, objektumvédelemben, esetenként hidak őrzésében, pályaudvari razziákban vett részt. Mint ismert, tavaly májusban az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett miatt nem jogerősen öt és fél év szabadságvesztésre ítélte Biszkut. Az ügyész életfogytiglani szabadságvesztés kiszabásáért, a védő az ítélet hatályon kívül helyezéséért fellebbezett. Idén júniusban a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla megalapozatlanság, felderítetlenség miatt megsemmisítette az elsőfokú döntést és új eljárásra utasította a bíróságot. A per ma további iratismertetéssel folytatódik. Vissza a tartalomhoz

Magyar Hírlap - 2015. 11. 17. (1,14. oldal) PUFAJKÁSOK A BÍRÓSÁGON Baranya Róbert Elutasította az ügyészség indítványát a hadtörténész szakértő Horváth Miklós kizárásáról a Biszku-perben a bíróság, amely a tegnapi tárgyaláson az 1956. decemberi salgótarjáni, valamint a Nyugati téri sortűznél jelen lévő, egykori karhatalmistákat is meghallgatott.

Karhatalmisták a bíróság előtt AZ 1957-BEN MEGVERT KUTATÓK LESZÁRMAZOTTAINAK EGYIKE SZERINT LELKILEG, TESTILEG ÉS ANYAGILAG IS TÖNKRETETTÉK A SZÜLEIKET Elutasította a bíróság az ügyészség a hadtörténész szakértő Horváth Miklós kizárására vonatkozó indítványát a Biszku-perben. A törvényszék több egykori karhatalmistát is meghallgatott a tegnapi tárgyaláson. Tanúk meghallgatásával folytatódott tegnap a Fővárosi Törvényszéken a háborús bűnökkel vádolt Biszku Béla volt belügyminiszter büntetőpere. A tárgyalás elején az ügyész ismertette azt a lapunk által is bemutatott kizárási indítványt, amelyet a hadtörténész szakértő Horváth Miklós ellen terjesztettek be. Az ügyészség elfogultnak tartja Horváthot, egyebek mellett azért, mert a Magyar Néphadsereg politikai tisztje volt, és a rendszerváltás idején elvitte a róla a szóló dokumentumokat. Horváth válaszul tegnap is elfogulatlannak nevezte magát, ugyanakkor pontosította korábbi nyilatkozatát, és elmondta, hogy egy 1990-es minisztertanácsi rendelet alapján volt lehetősége arra, hogy megkapja személyi anyagát, amely tartalmazta a politikai múltjára vonatkozó dokumentumokat. Erre szerinte több százezer embernek nyílt lehetősége. Az ügyész erre azzal vágott vissza, itt most csak róla van szó, és a politikai tisztek a legmegbízhatóbb kommunisták voltak. A vitára Steiner Gábor bíró tett pontot, aki elutasította a kizárási indítványt, miután szerinte Horváth szakvéleményében nem érhető tetten semmilyen elfogultság. A bíróság tegnap meghallgatta az 1957 márciusában lezajlott martonvásári razzia sértettjeinek leszármazottait. Ennek során az MTA három kutatóját súlyosan bántalmazták a karhatalmisták, a vádirat szerint pedig bár Biszku értesült az ügyről, semmilyen vizsgálatot vagy felelősségre vonást nem kezdeményezett. A tanúk többsége megerősítette, hogy szüleiket egy házkutatáskor elvitték otthonról a karhatalmisták, és a sérüléseikből adódóan feltételezhetően megverték őket a helyi rendőrőrsön. Az egyik tanú szerint testileg, lelkileg és anyagilag is teljesen tönkretették a szüleiket. Az esetről ezzel együtt keveset beszéltek a családban. Biszku egykedvűen hallgatta a visszaemlékezéseket, leginkább csak az foglalkoztatta, hogy meddig tart a tárgyalás, kérdést vagy észrevételt nem tett. A szintén a vád tárgyát képező salgótarjáni és Nyugati téri (egykor Marx tér) sortűz kapcsán is több idősebb tanút hallgattak meg, többek között egykori karhatalmistákat is. Ők egybehangzóan tagadták, hogy parancsnokaik bármelyik esetnél is kiadtak volna tűzparancsot, de azokra a kérdésekre, hogy milyen jogszabályok alapján végezték a feladataikat vagy kiket szolgáltak tulajdonképpen, nem tudtak érdemi választ adni. Vissza a tartalomhoz

Magyar Nemzet - 2015. 11. 17. (5. oldal) VOLT PUFAJKÁSOK VALLOTTAK Szakértő maradhat a Biszku-perben az egykori katona káder PILHÁL TAMÁS Elutasította tegnap a Fővárosi Törvényszék azt a kizárási indítványt, amelyet az ügyészség tett az egyik kirendelt történész szakértővel szemben a Biszku-perben. Az ügyész már a múlt heti tárgyaláson jelezte: elfogultság miatt Horváth Miklós kizárását fogja kérni, miután kiderült: a hadtörténész a rendszerváltás előtt a Magyar Néphadseregben politikai osztályvezetőként dolgozott, vagyis ő volt a politikai tisztek vezetője. Az egypártrendszerben betöltött pozíciója miatt megkérdőjelezhető Horváth pártatlansága a korábban szintén fontos pártállami tisztségeket (belügyminiszter, miniszterelnökhelyettes) betöltő kommunista funkcionárius, Biszku Béla perében. Azonban a törvényszék az indítványt elutasította, mert a bíró szerint Horváth korábbi tisztsége nem befolyásolja mostani pártatlan szakértői munkáját. Az 1956-os szabadságharc utáni megtorlások miatt háborús bűncselekményekkel vádolt Biszku megismételt elsőfokú bűnperében tegnap egykori rendvédelmieket hallgattak ki tanúként. Egyikük karhatalmistaként jelen volt a salgótarjáni sortűznél, sőt a korábbi sortűzperben vádlott is volt, ám fölmentették. Ő tegnap azt állította, nem kaptak tűzparancsot, egyébként nem is tudja, mi történt, mert nem volt a közelben, karhatalmistatársaival pedig nem beszélt az eseményekről. Szavainál többet mondott, amikor a tárgyalóteremből távozóban kezet fogott Biszkuval, és megsimogatta a vádlottat. Egy másik tanú, Bőhm József egykori várpalotai rendőrkapitány elmondta: Ladvánszky Károly, a megyei karhatalom parancsnoka azzal kérkedett neki, hogy ő lövetett Salgótarjánban, Bőhmöt viszont hitványnak nevezte, amiért Várpalotán nem lövetett. (Jellemző: Bőhmöt a forradalom leverése után Tökölre internálták, Ladvánszkyt viszont Lamperth Mónika szocialista belügyminiszter 2003-ban kitüntette – a szerk.). Két másik tanú a Nyugati téri sortűz helyszínén teljesített karhatalmi szolgálatot; mindketten azt vallották, nem ismerték Biszkut, és nem kaptak tűzparancsot. Az ügyész egyiküktől megkérdezte, milyen jogszabály alapján szolgálta a Kádár-rezsimet a törvényes Nagy Imre-kormánnyal szemben, mire a tanú nem tudott jogszabályt megnevezni, csupán annyit közölt: utasítást hajtott végre. A Biszku-per holnap folytatódik. Vissza a tartalomhoz

Magyar Idők - 2015. 11. 17. (1,4. oldal) NEM ZÁRTÁK KI

Eleméry Máté Nem zárták ki a Biszku-per MSZMP-s szakértőjét Biszku-per: nem zárják ki az MSZMP-s szakértőt Tanúmeghallgatásokkal folytatódott Biszku Bélának, a Kádár-rezsim belügyminiszterének a pere a Fővárosi Törvényszéken. Répás Pál tanú, nyugállományú katonatiszt szerint a salgótarjáni sortűz nem tervezett akció, hanem egy véletlenül elsült fegyver kegyetlen következménye volt. A szintén tanúként meghallgatott Szaniszló Ferenc nyugdíjas bányász, a salgótarjáni sortűzper egyik, utóbb felmentett vádlottja a bíróság előtt azt mondta: 1956 decemberében apjával együtt tagja volt a karhatalomnak, felettesei pedig az acélgyári sorompóhoz rendelték, de mivel nem kapott tűzparancsot, csak nézte a felvonulókat. Az idős férfi nem tudott arról, hogy Biszku jelen lett volna a sortűz idején. Böhm József nyugalmazott rendőr ezredes Várpalotán élte át a forradalom napjait, később Tökölre internálták, mert – állítása szerint – nem volt hajlandó a tömegbe lövetni. Az ügyész megismételte az előző tárgyalási napon tett indítványát Horváth Miklós történészszakértő kizárására, ám a bíró nem fogadta el azt az érvet, hogy Horváth politikai tiszti múltja elfogultságra adhatna okot a vádlottal szemben. A szakértő a per múlt heti tárgyalásán ügyészi kérdésre elismerte, hogy a rendszerváltás előtt az MSZMP irányítása alatt álló Magyar Néphadsereg Kiképzőközpontja politikai osztályának helyettes vezetője volt. Horváth ezután bírói kérdésre beismerte, hogy a rendszerváltás idején kiemelte a néphadseregben betöltött politikai tisztségével kapcsolatos dokumentumokat a személyi anyagából. A tegnap tanúként nyilatkozó Kiss József nyugdíjas egyetemi docens apja meghurcolásáról beszélt. A martonvásári férfi visszaemlékezett 1957 márciusára, amikor egy házkutatás után Árpád nevű édesapját gumibotokkal a felismerhetetlenségig verték. Kiss azt vallotta: úgy tudja, központi utasításra történt a brutális verés. Krammer Gergelyné szintén édesapja történetéről vallott, a martonvásári mezőgazdasági intézetben vezető pozícióban dolgozó Friedrich Bélát idős emberként 1957 márciusában szintén különös kegyetlenséggel elverték. Az asszony felidézte: édesapja visszaemlékezései szerint körbeállva ütötték-verték a fejét és a hátát. Kükedi András Sándor és testvére, Szabóné Kükedi Gabriella arról számolt be, hogy az 1957-ben lakásukba házkutatásra érkező rendőrök a Márciusban újrakezdjük mozgalom röpiratait keresték, majd amikor nem találtak semmit, az édesapjukat – gyaníthatóan felső utasításra – agyba-főbe verték előbb a martonvásári, később a székesfehérvári rendőrök. Mint ismeretes, ez már a második elsőfokú eljárás az ügyben. Biszkut a Fővárosi Törvényszék tavaly májusban felbujtóként elkövetett háborús bűntettért öt és fél évi szabadságvesztésre ítélte. A vád szerint Biszku a forradalom leverése után részt vett a karhatalom megszervezésében és irányításában. Felelőssége megállapítható a Nyugati téri és a salgótarjáni sortűz miatt, de a martonvásári atrocitások kapcsán is. A Fővárosi Ítélőtábla idén júniusban új eljárást rendelt el, mert úgy értékelte: az elsőfokú döntés nem alkalmas az érdemi felülbírálatra.

A per holnap folytatódik. Vissza a tartalomhoz

Magyar Hírlap - 2015. 11. 16. (5. oldal) KEZDEMÉNYEZTÉK A SZAKÉRTŐ KIZÁRÁSÁT Biszku-per: ellentmondásos nyilatkozataival is szembesítette a fővárosi főügyészség Horváth Miklós egykori politikai tisztet Baranya Róbert Nyilvánvalóan nem várható el olyan szakértőtől a valóságnak megfelelő, elfogulatlan vélemény, aki maga is politikai tiszt volt, és aki elismerte, hogy kiemelte a rá kedvezőtlen fényt vető dokumentumokat a honvédség archívumából. Lapunk információi szerint egyebek mellett ezzel indokolta az ügyészség, hogy a Biszku-perben kezdeményezte Horváth Miklós szakértő kizárását. A Fővárosi Főügyészség pénteken benyújtotta indítványát a Biszkuperben a hadtörténész-szakértőként felkért Horváth Miklós kizárására – tájékoztatta lapunkat Bagoly Bettina, az ügyészség szóvivője. Az ügyészség álláspontja szerint ugyanis a megismételt eljárásban a bíróság által kirendelt Horváth Miklóstól több okból sem várható elfogulatlan szakvélemény. Az indítványban felidézik, a legutóbbi tárgyaláson az ügyész szembesítette a szakértőt szakvéleményének a védelem számára kedvező megállapításai, valamint egy, korábban adott nyilatkozatában elhangzottak közötti lényeges ellentmondásokra. Horváth egy 2013-as interjúban beszélt arról, hogy az 1956. december 6-i, Nyugati téri sortűz kapcsán is meghallgatták korábban szakértőként. Ez alkalomból az akkori politikai vezetés felelősségét ecsetelte, amikor megjelent a szintén beidézett Biszku Béla. Horváth azt mondta az interjúban, hogy a volt kommunista belügyminiszter a meghallgatásán beismerte felelősségét a halálos áldozatokkal járó sortüzek miatt. „S minden további nélkül távozhatott. És ma, ennyi év után azon törik a fejüket, hogy vajon nem kellene-e a felelősség körét kiterjeszteni azokra a személyekre, akik még élnek” – idézi az ügyészség Horváth szavait. Az eljáró ügyész a tárgyaláson felhívta a figyelmet: az interjúban Horváth lényegében arra utalt, hogy a sortűzperekben Biszku az ügyészség mulasztása miatt nem ül a vádlottak padján, és nincsen letartóztatva. Ebből viszont az következik, hogy Horváth Miklós Kahler Frigyesnél sokkal határozottabban foglalt állást Biszku Béla vádlott bűnösségét illetően. Vagyis ha az új eljárás lefolytatását előíró Fővárosi Ítélőtábla Kahlert elfogultnak találta, úgy Horváth elfogultságára „még határozottabban lehet következtetést levonni”. Az ügyész egy másik ellentmondással is szembesítette a szakértőt: miközben az interjúban arról beszélt, a sortűz kapcsán minden a politikai vezetés forgatókönyve szerint történt, a tárgyaláson már azt állította, nem volt kész forgatókönyv. Kifogásolta továbbá

azt is, hogy a hadtörténész sortűz helyett fegyverhasználatról beszél, holott a karhatalom egy politikai csoport által létrehozott illegitim fegyveres testület volt, amelynek fegyverhasználatra semmilyen jogosultsága nem volt. Mindezek után az ügyész kérdésére Horváth a tárgyaláson elismerte, a rendszerváltás előtt a Magyar Néphadsereg Kiképző Központja Politikai Osztályának vezetőhelyettese volt, amely osztály egyértelműen az MSZMP-hez kötődött. Azt is elismerte, hogy a rendszerváltás körül élt a lehetőséggel, és kiemelte a néphadseregben betöltött politikai tisztségével kapcsolatos dokumentumokat. Az ügyészség álláspontja szerint nyilvánvalóan nem várható el olyan szakértőtől a valóságnak megfelelő, elfogulatlan vélemény, aki maga is politikai tiszt volt, illetve a politikai tiszteket képezte, továbbá aki – általa elismerten – kiemelte a rá kedvezőtlen fényt vető dokumentumokat a honvédség archívumából. KA: Továbbra is első fokon zajlik a volt kommunista belügyminiszter elleni eljárás Vissza a tartalomhoz

Népszabadság - 2015. 11. 16. (7. oldal) KIEMELT MÚLTJA VAN A HADTÖRTÉNÉSZNEK Biszku-per Az ügyészség kizáratná az eljárásból Horváth Miklós szakértőt, aki politikai tiszt volt a rendszerváltozás előtt Fekete Gy. Attila Politikai tiszti múltja és ellentmondásos nyilatkozatai miatt a Biszku-per ügyésze kizáratná a perből Horváth Miklós hadtörténész szakértőt, aki korábban egy interjúban az ügyészséget tette felelőssé azért, hogy Biszku Bélát már a sortűzperekben nem ültették a vádlottak padjára. A Fővárosi Törvényszék egyszer már öt és fél év szabadságvesztésre ítélte Biszku Bélát, a pártállam egykori belügyminiszterét, egyebek között a salgótarjáni és a Nyugati téri sortüzekkel összefüggésben több emberen felbujtóként elkövetett emberöléssel és bűnpártolással elkövetett háborús bűntett és más bűncselekményekért. Másodfokon azonban a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte az ítéletet, és új eljárást rendelt el. Az új eljárásban védői kérésre szakértői bizonyítás kezdődött. A bíróság által kirendelt három szakértő közül csütörtökön Zinner Tibor kizárását kérte a védelem a jogtörténész korábbi félreérthető nyilatkozatai miatt. A bíróság csípőből elutasította a kérést. Ezután kérte az ügyész Horváth Miklós hadtörténész kizárását, amiről a bíróságnak ma kell döntenie. A vádhatóság Horváth egy internetes portálnak adott interjújával érvelt a kizárása mellett. Ott ugyanis nem kevesebbet állított, mint hogy az ügyészség mulasztásának köszönhetően nem ült a vádlottak padján Biszku Béla már a korábbi sortűzperekben, pedig akkor is minden adott volt a megvádolásához és az elítéléséhez. Horváth Miklós a hivatkozott interjúban sokkal határozottabban foglalt állást Biszku Béla vádlott bűnösségét illetően, mint az a Kahler Frigyes, aki a 90-es évek végén a

kormány által létrehozott tényfeltáró bizottság elnökeként nyilvánosan valaha is fogalmazott. Ennek azért van jelentősége, mert a megismételt eljárás elrendelésekor a Fővárosi Ítélőtábla kimondta: Kahler Frigyes nem tekinthető az ügyben elfogulatlan szakértőnek. Ha Kahler nem elfogulatlan, úgy Horváth sem lehet az. Az ügyész azonban a kizárás okaként említette még, hogy a hadtörténész sortűz helyett folyamatosan fegyverhasználatról beszélt a Nyugati téren történtek kapcsán, holott a karhatalom egy politikai csoport által létrehozott illegitim fegyveres testület volt, amelynek fegyverhasználatra semmilyen jogosultsága nem volt. Az pedig már csak hab volt a tortán a múlt heti tárgyaláson, amikor ügyészi kérdésre Horváth elismerte, hogy a rendszerváltás előtt a Magyar Néphadsereg Kiképző Központja politikai osztályának helyettes vezetője volt. Ez az osztály egyértelműen az MSZMP-hez kötődött. Majd egy újabb kérdésre azt is elismerte, hogy a rendszerváltáskor ő is élt a lehetőséggel, és kiemelte a néphadseregben betöltött politikai tisztségével kapcsolatos dokumentumokat a személyi anyagából. Vissza a tartalomhoz

Magyar Hírlap - 2015. 11. 14. (1,2. oldal) VOLT POLITIKAI TISZT PRÓBÁLJA KIMOSDATNI BISZKU BÉLÁT Hangulatjelentés Baranya Róbert Aki a Magyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnökségéhez tartozott, az politikai tisztnek számított – mondta lapunknak Raffay Ernő történész annak kapcsán, hogy Biszku Béla volt kommunista belügyminiszter büntetőperében az ügyészség – egykori pozíciója miatt – felvetette a hadtörténész szakértő Horváth Miklós kizárását. A szakértő a múltkori tárgyaláson elismerte, hogy a politikai osztályt vezette a Magyar Néphadseregnél, de azt tagadta, hogy politikai tiszt lett volna. Raffay elmondta, hogy a politikai tisztek hangulatjelentéseket írtak az állományról, másrészt ügynökök beszervezése is a feladatuk volt az elhárítással foglalkozó Belügyminisztérium III/IV-es Csoportfőnökségében. Nehezen magyarázható a Biszku Béla-per szakértőjének állítása A POLITIKAI TISZTEK HANGULATJELENTÉSEKET ÍRTAK Aki a Magyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnökségéhez tartozott, az politikai tisztnek számított – mondta lapunknak Raffay Ernő történész annak kapcsán, hogy a Biszkuperben az ügyészség – egykori pozíciója miatt – felvetette a hadtörténész szakértő, Horváth Miklós kizárását.

A háborús bűnökkel vádolt Biszku Béla elleni büntetőper hadtörténész szakértőjének kizárását kezdeményezheti az ügyészség. Ahogy lapunk is beszámolt róla, az előző tárgyaláson az ügyész azzal szembesítette a szakértőnek felkért Horváth Miklóst, hogy a Magyar Néphadsereg politikai osztályának vezetője volt, ezért a perben megkérdőjelezhető az elfogulatlansága. Horváth elismerte a pozícióját, hogy a politikai tisztek vezetője volt, ám tagadta, hogy ő maga politikai tiszt lett volna. Amikor pedig az ügyész jelezte, hogy ennek utánajárna, akkor közölte, hogy nem találnak róla semmit, mert a rendszerváltáskor – élve a lehetőséggel – kikérte a rá vonatkozó aktákat. Ezzel együtt tagadta, hogy elfogult lenne. Raffay Ernő történész, volt honvédelmi államtitkár általánosságban lapunknak elmondta, hogy aki a néphadsereg politikai főcsoportfőnökségének állományában volt, az politikai tisztnek számított, és a honvéd vezérkarhoz vagy a minisztériumhoz volt beosztva. Feladata kettős volt: egyrészt politikai szempontból a tiszti, altiszti és a sorállomány tagjainak megfigyelése, másrészt ügynökök beszervezése az elhárítással foglalkozó Belügyminisztérium III/IV-es Csoportfőnökségébe. A politikai tisztek „hangulatjelentéseket” írtak feletteseiknek – mondta Raffay, hozzátéve, hogy ő is találkozott ilyen jelentésekkel. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a rendszerváltás után azonnal megszüntették a honvédségen belül a politikai főcsoportfőnökséget. Arról, hogy Horváth kikérte az aktáit, Kahler Frigyes jogtörténész elmondta, ez általános gyakorlat volt, elvileg a munkahelyén mindenki kikérhette a személyi anyagát a rendszerváltáskor. A nyugalmazott tanácsvezető bíró példaként említette, a bírák is megtehették ezt. A hadtörténész szakértő kizárásáról – amennyiben az ügyészség benyújtja az indítványt – a Fővárosi Törvényszéknek az ügyben eljáró bírája dönthet. Vissza a tartalomhoz

Magyar Nemzet - 2015. 11. 14. (7. oldal) MÁR SORTŰZ SEM VOLT Tollhegyen PILHÁL GYÖRGY Végre egy biztató mozzanat az évek óta tartó, végtelenített Biszkukabaréban! A Fővárosi Törvényszéken zajló vígjáték csütörtöki ülésén az ügyész mások közt arról érdeklődött – kicsit leegyszerűsítve –, mi a fészkes fenét keres a tárgyaláson „szakértőként” az a Horváth Miklós, aki az átkosban a Magyar Néphadsereg politikai osztályvezetőjeként szolgálta a pártállam érdekeit. Az ügyész azt is bejelentette, kikéri Horváth aktáit a hadtörténeti levéltárból, s kezdeményezni fogja kizárását az eljárásból. A „szakértő” erre megjegyezte: azt ugyan keresheti, nem fog semmit találni, merthogy ő a rendszerváltás után – élve a lehetőséggel – magához vette a róla szóló aktákat. (Ötletek a szakmai túléléshez – a szerk.) Ezek ismeretében már

nem is olyan meglepő, miért állította Horváth „szakértő” azt, hogy 1956. december 6-án a Nyugati pályaudvarnál nem a pártvezetés – köztük Biszku Béla akkori belügyminiszter – előre elkészített forgatókönyve alapján történtek az események. Meg az a „Horváthszakvélemény” is érthetővé lesz, hogy: „Sortűzről nem is beszélhetünk, hiszen nem egy fegyvertelen, békés tömegről volt szó, hanem olyanról, amely rátámadt a karhatalmistákra.” (Értsd: agresszív lányok, asszonyok támadtak a védtelen, kiszolgáltatott exávósokra, csak eddig rosszul tudtuk.) Maga a sortűz kifejezés is tévedés – közölte Horváth „hadtörténész” –, csupán „célzott lövéseket” adtak le az őket megtámadókra a jámbor karhatalmisták. Helyesebb tehát, ha a „fegyverhasználat” kifejezést használjuk. A csütörtöki tárgyalást egyébként félbe kellett szakítani, mert Biszku Béla bácsi elfáradt. Meg kicsit unja is már az egészet. A túlélők még folytatnák. Vissza a tartalomhoz

Magyar Hírlap - 2015. 11. 13. (2. oldal) ELFOGULTSÁGI VÁDAK BISZKU ÜGYÉBEN A Magyar Néphadsereg politikai osztályának vezetője volt a hadtörténész szakértő – ez is kiderült a csütörtöki tárgyaláson Baranya Róbert Kölcsönös kizárási indítványokkal tarkítva zajlott tegnap a bíróságon a háborús bűnökkel vádolt Biszku Béla megismételt büntetőpere. A szakértők meghallgatásával folytatódott tegnap a Fővárosi Törvényszéken az 1956 utáni megtorlások miatt perbe fogott Biszku Béla ügye. A tárgyalás elején a vádlott jogi képviselője, Magyar Gábor elfogultság miatt ismételt indítványt tett a jogtörténész szakértőnek felkért Zinner Tibor perből való kizárására. Magyar egy nyilatkozatra hivatkozott, amelyben Zinner állítólag arról beszél, hogy az ügyben tanácsaival segítette az ügyészséget. Az eljáró ügyész ezt visszautasította, és közölte: semmilyen módon nem kérték fel Zinnert tanácsadónak. Ezt maga az érintett is megerősítette. A bíró elutasította a védő indítványát, ahogy azt is, amelyet lapunk tegnapi cikke kapcsán terjesztett elő. Ahogy megírtuk, Polt Péter legfőbb ügyész jogorvoslati indítványt nyújtott be a Kúrián a Fővárosi Ítélőtábla júniusi határozata ellen, amelyben új eljárás lefolytatását írta elő. Magyar szerint ennek elbírálásáig fel kellene függeszteni a pert, de a bíró ezzel nem értett egyet.

Magyar után az ügyész következett, aki a hadtörténész-szakértő, Horváth Miklós kizárását vetette fel. Miután a Nyugati téri sortűz kapcsán parázs vita alakult ki közöttük, az ügyész azzal szembesítette Horváthot, hogy a Magyar Néphadsereg politikai osztályának vezetője volt, ami megkérdőjelezheti elfogulatlanságát. Azt kérdezte a szakértőtől, hogy politikai tisztnek számított-e, de Horváth ezt tagadta. Az ügyész jelezte, hogy vállalkozik ennek tisztázására, mire a szakértő azzal vágott vissza, hogy nem találnak róla semmit. A rendszerváltás után ugyanis ő is élt azzal a lehetőséggel, hogy kikérje a rá vonatkozó dokumentumokat. A tárgyalás érdemi részében a szakértőket kérdezték, akik egyetértettek például a vádiratban is szereplő tétellel, hogy belügyminiszterként Biszkunak lett volna feljelentési kötelezettsége, ha karhatalmisták által elkövetett bűncselekmények jutottak a tudomására. Vissza a tartalomhoz

Magyar Nemzet - 2015. 11. 13. (1,2. oldal) VOLT POLITIKAI TISZT A SZAKÉRTŐ BISZKU-ÜGYBEN PILHÁL TAMÁS A Magyar Néphadsereg politikai osztályvezetőjeként szolgált a rendszerváltás előtt Horváth Miklós, akit a Biszkuperben szakértőnek rendelt ki a bíróság. Az ügyészség elfogultság miatt kezdeményezni fogja a történész kizárását, ám az érintett tagadta, hogy elfogult lenne. Heves szócsata alakult ki tegnap az ügyész és az egyik kirendelt történész szakértő között a Fővárosi Törvényszéken a háborús bűncselekményekkel vádolt, 94 éves Biszku Béla újra kezdődött perének második tárgyalásán. A bíróság által fölkért szakértő, Horváth Miklós hadtörténész ugyanis azt állította: 1956. december 6-án a Nyugati pályaudvarnál nem a pártvezetés – köztük a vádlott, az akkori kommunista belügyminiszter – által előre elkészített forgatókönyv alapján történtek az események. Sőt, azt is kijelentette, hogy sortűzről a szó szoros értelmében nem is beszélhetünk, ugyanis nem fegyvertelen, békés tömegről van szó, hanem olyanról, amely rátámadt a karhatalmistákra. Horváth szerint a karhatalmisták csak célzott lövéseket adtak le azokra, akik támadtak, vagyis sortűz helyett inkább „fegyverhasználatról” kell beszélni. Polt jogorvoslati indítványa Egy volt politikai tiszt szakértőként bukkant fel a Biszku-perben Azt állította, egyes lövések megpattantak, gellert kaptak, és véletlenül okoztak sérülést, de olyan is volt, hogy a fej fölé leadott lövedék „leszállópályára kerülve” oltott ki emberéletet.

Ugyanakkor az ügyész szembesítette a szakértőt a Moson Vármegyének adott korábbi interjújával, amelyben arról beszélt: szakértőként hallgatták ki a rendszerváltozás után a Nyugati téri sortűzperben. Az interjúban kijelentette: „Csak azt nem mondtam ki, hogy itt jön az egyik, aki még él ebből a garnitúrából. Bejön a Biszku, felteszik neki a kérdést, mi történt december ötödikén. Válasz: elhatároztuk az elvtársaimmal, hogy visszafoglaljuk az utcát. A következő kérdés, mi történt hatodikán? Visszafoglaltuk. – Köszönjük, Biszku úr, elmehet – volt a válasz. A bíró keze meg van kötve. Nem mondhatta azt, hogy Biszku úr, várjon egy kicsit, még egyszer kihallgatjuk és letartóztatjuk.” Az ügyész furcsállotta, hogy miközben Horváth korabeli szavai szerint maga Biszku ismerte be, hogy az ő forgatókönyvük szerint történt minden, most mégis azt állítja, nem volt kész forgatókönyv. A szakértő azt felelte: konkrét forgatókönyv valóban nem volt, de a karhatalom pontosan tudta, mi a teendője a pártvezetés által ellenségnek, ellenforradalmároknak minősített tüntetőkkel. A vádhatóság képviselője kifogásolta, hogy sortűz helyett fegyverhasználatról beszél a hadtörténész, holott egy illegitim, Moszkvában kinevezett politikai csoport által életre hívott fegyveres szervezet volt a karhatalom, amelynek semmilyen jogosultsága nem volt fegyverhasználatra. Az ügyész kérdésére Horváth tagadta, hogy politikai tiszt lett volna a Magyar Néphadseregben, ám azt elismerte, ő volt a néphadsereg politikai osztályvezetője, vagyis a politikai tisztek vezetője. Ezután az ügyész jelezte, kikéri Horváth Miklós aktáit a hadtörténeti levéltárból, és kezdeményezni fogja elfogultság miatt a kizárását. Erre a szakértő közölte: az ügyészség nem fog semmit találni, mert a rendszerváltás után – élve a lehetőséggel – magához vette a róla szóló aktákat. Egyúttal kiemelte: nem ő jelentkezett szakértőnek, és nem tartja magát elfogultnak. Az ügyész viszont megjegyezte: fontos, hogy szakértő elfogultsága miatt ne helyezzék ezt az ítéletet is hatályon kívül. Horváth Miklós egyébként a hódmezővásárhelyi Emlékpont egyik létrehozója, ám a múzeum internetes oldalán lévő önéletrajzában nem említi a politikai osztályvezetői tisztséget. Ismeretes, a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla júniusban helyezte hatályon kívül a Biszku Béla ügyében hozott elsőfokú ítéletet, amely öt és fél év szabadságvesztésre ítélte a volt kommunista belügyminisztert felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett és más bűncselekmények miatt az 1956os szabadságharc utáni megtorlásban (egyebek között a Nyugati téri és a salgótarjáni sortüzekben) való szerepéért. Az ítélőtábla szerint a törvényszék nem folytatott le megfelelő bizonyítási eljárást, és az akkor kirendelt Kahler Frigyes történész szakértő nem tekinthető elfogulatlannak. Biszku Béla védője, Magyar Gábor tegnap indítványozta, hogy függesszék föl az eljárást, amíg a Kúria elbírálja Polt Péter legfőbb ügyész jogorvoslati indítványát, amelyet az ítélőtábla elsőfokú határozatot hatályon kívül helyező döntése ellen nyújtott be. A bíróság ezt elutasította.

A tegnapi tárgyalásnak Biszku vetett véget, jelezve, nem bírja tovább, nem tud tovább figyelni. Bár a bíró fölkínálta neki a lehetőséget, hogy a távollétében folytatódjon a per, ettől Biszku Béla elzárkózott. „Minden tárgyaláson itt akarok lenni!” – mondta a kerekes székben ülő vádlott. A büntetőper hétfőn tanúk meghallgatásával folytatódik. Vissza a tartalomhoz

Népszabadság - 2015. 11. 13. (4. oldal) SZAKÉRTŐK TŰZ ALATT Biszku-per Fekete Gy. Attila A Biszku-per megismételt eljárásának második napján derült ki, hogy Polt Péter legfőbb ügyész szeptember 29-én megtámadta a Kúria előtt a Fővárosi Ítélőtábla döntését, amely hatályon kívül helyezte a volt belügyminisztert öt és fél év börtönbüntetéssel sújtó elsőfokú ítéletet. A legfőbb ügyésznek a büntetőeljárási törvény ad felhatalmazást arra, hogy jogorvoslatot jelentsen be a bíróság törvénysértő és jogerős határozata ellen. Polt ezt tette korábban a titkosszolgálatok volt vezetői ellen folyó kémperben, illetve Portik Tamás és társai ügyében is. A legfőbb ügyész annak a gyakorlatnak szeretne véget vetni, hogy a másodfokú bíróságok kisebb hiányosságok miatt is hajlamosak új eljárást elrendelni, ahelyett, hogy maguk végeznék el a bizonyítási eljárás hátralévő részét. A volt állampárti belügyminiszter, Biszku Béla esetében Polt azt vitatja, hogy az elsőfokú döntés felülvizsgálatra alkalmatlan lett volna. Polt lépése azonban csupán amolyan jogi szépészeti beavatkozás. Biszku perére csak akkor lenne befolyása, ha a Kúria az elétárt dokumentumok alapján úgy dönt: minden vád alól felmenti a korábbi belügyminisztert. Ám erre jóformán semmi esély. Már csak ezért is el kellett utasítania Steiner Gábor bírónak Magyar Gábor ügyvéd indítványát, hogy a Kúria döntéséig függesszék fel a Biszku ellen folyó pert. A tárgyalásnak nevezett történelemóra így hát folytatódott. Emlékeztetőül: az ítélőtábla júniusban helyezte hatályon kívül a Fővárosi Törvényszék döntését, amelyben háborús bűntettek és más bűncselekmények elkövetésében bűnösnek mondta ki Biszkut. A tábla az indoklásában rámutatott, hogy a történelmi és a büntetőjogi felelősség között lényeges különbségek vannak. Kifogásolta továbbá, hogy a törvényszék kizárólag közvetett bizonyítékokra alapozta ítéletét.

Problémásnak ítélte Kahler Frigyes történész szakértői kirendelését is, miután korábban tagja volt a múlt rendszer bűneit vizsgáló bizottságnak, így állást már foglalt Biszku felelősségéről. A törvényszék rég nem látott sürgősséggel kezdett neki októberben a megismételt eljárásnak. A 94 éves Biszku súlyosbodó betegsége egyébként is sürgeti a bíróságot. Ám az új eljárás második tárgyalási napja is szakértők bennfentes történelmi előadásává vált. Miután a bíróság elutasította Magyar indítványát Zinner Tibor kizárására, aki a védő szerint egy előadásán erősen félreérthető állításokat tett, az ügyész egy másik szakértő, Horváth Miklós kizárását kezdeményezte. Ezt azzal indokolta, hogy Horváth a rendszerváltás előtt politikai munkatársként dolgozott a Honvédelmi Minisztérium egyik háttérintézményében. Úgy vélte, előélete kérdésessé teheti, hogy várható-e tőle az ügyben elfogulatlan szakvélemény. Horváth felháborodottan közölte, hogy eddig egy bíróság sem kérdőjelezte meg elfogulatlanságát. A bíró felszólította az ügyészt, hogy írásban terjessze elő a kizárási indítványt, aztán dönt róla. Majd folytatódott volna a pártállam működését bemutató történelemóra, ha Biszku nem jelzi, hogy már nem tud tovább koncentrálni az eseményekre. Mivel nem járult hozzá, hogy a távollétében folytatódjon a per, s azt sürgette, hogy most már olyasmikről essen szó, amelyekhez neki is volt valaha köze, a bíró a tárgyalást berekesztette. A per hétfőn folytatódik. KA: Még nem Biszku, hanem az épp felszólaló Zinner Tibor és más szakértők szerepéről megy a vita Vissza a tartalomhoz

Népszava - 2015. 11. 13. (16. oldal) POLT MEGTÁMADTA A BISZKU-ÍTÉLETET Törvénysértőnek tartja Polt Péter legfőbb ügyész a Fővárosi Ítélőtábla Biszku-ügyben hozott júniusi határozatát, amelyben a táblabíróság új eljárás lefolytatását írta elő. A legfőbb ügyész jogorvoslati indítványt terjesztett a Kúria elé – írta a Magyar Hírlap. Fazekas Géza, a Legfőbb Ügyészség szóvivője a lapnak elmondta, hogy az indítvány szerint a másodfokú bíróság nem tárt fel az elsőfokú bíróság által elkövetett relatív eljárási szabálysértést, amely lényeges hatással lett volna az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására. A legfőbb ügyész indítványozta, hogy a Kúria állapítsa meg: a táblabíróság első fokú ítéletet hatályon kívül helyező és új eljárást előíró rendelkezése törvénysértő. Biszku Bélát a Nyugati téri és a

salgótarjáni sortűz, egy martonvásári razzia, továbbá a kommunista bűnök tagadása miatt vádolta meg az ügyészség. Vissza a tartalomhoz

Magyar Idők - 2015. 11. 13. (3. oldal) KÁDÁRISTA OSZTÁLYVEZETŐ VOLT AZ ÜGY SZAKÉRTŐJE Elfogultsággal vádolják a Biszku Béla perében szereplő történészeket Három történész szakértő közül kettő kizárása vetődött fel a háborús bűnökkel vádolt Biszku Béla perében zajló tárgyaláson tegnap. Egyikük esetében a vád, másikuknál a védelem feltételezi azt, hogy nem várható tőlük az ügy elfogulatlan vizsgálata. A védő szerint Zinner Tibor jogtörténész tett olyan kijelentéseket ismeretterjesztő előadásain Biszku Béla bűnösségével összefüggésben, amelyek alapján a pártatlansága megkérdőjelezhető. Az ügyész viszont Horváth Miklós hadtörténész esetében hívta fel a figyelmet arra, hogy a rendszerváltás előtt a Magyar Néphadsereg kiképzőközpontjának politikai osztályát vezette. Horváth Miklós rámutatott, hogy minden tudományos fokozatát a rendszerváltás után szerezte, ugyanakkor azt is megjegyezte: a személyi anyagokban semmit nem fognak találni róla, mert a rendszerváltás idején mindenkinek lehetőséget adtak arra, hogy kivegye a rá vonatkozó iratokat. Mint ismert, a most 94 éves Biszku Béla a forradalom leverése után részt vett a karhatalom megszervezésében és irányításában, amely a forradalmat követően sortüzeket adott le fegyvertelenül demonstráló polgárokra. Ezek közül a vádirat tartalmazza a budapesti Nyugati pályaudvarnál 1956. december 6-án történt, három halálos áldozatot követelő sortüzet és a két nappal később, Salgótarjánban lezajlott eseményeket, ahol karhatalmisták és szovjet katonák fegyvereitől negyvenhat fegyvertelen tüntető halt meg, köztük nők és gyerekek. Az eljárás központi kérdése, hogy Biszku Béla mennyiben tehető felelőssé ezekért a véres sortüzekért. Tavaly májusban az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék nem jogerősen öt és fél év szabadságvesztésre ítélte Biszku Bélát felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett és más bűncselekmények miatt. Az ügyész életfogytiglanért, a védő hatályon kívül helyezésért fellebbezett. Júniusban a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla megalapozatlanság, felderítetlenség miatt megsemmisítette az elsőfokú döntést és új eljárásra utasított. Így került vissza az ügy az elsőfokú bírósághoz, új eljárásra. A per tárgyalása a jövő héten tanúk meghallgatásával folytatódik.

A LEGFŐBB ÜGYÉSZ A KÚRIÁHOZ FORDULT

Polt Péter legfőbb ügyész törvénysértőnek tartja a Fővárosi Ítélőtábla Biszku-ügyben hozott júniusi határozatát, amelyben a táblabíróság új eljárás lefolytatását írta elő, ezért jogorvoslati indítványt terjesztett a Kúria elé – írta a Magyar Hírlap. Fazekas Géza, a Legfőbb Ügyészség szóvivője a lapnak elmondta, hogy az indítvány szerint a másodfokú bíróság nem tárt fel az elsőfokú bíróság által elkövetett relatív eljárási szabálysértést, amely lényeges hatással lett volna az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, emellett a másodfokú bíróság a megismételt eljárás lefolytatására előírt bizonyítást maga is felvehette volna, felderítve a tényállás hiányolt részét. Vissza a tartalomhoz

Magyar Hírlap - 2015. 11. 12. (1,4. oldal) MEGTÁMADTA A BISZKU-PERBEN HOZOTT ÍTÉLETET POLT PÉTER Jogorvoslati indítvány Baranya Róbert Törvénysértőnek tartja Polt Péter legfőbb ügyész a Fővárosi Ítélőtábla a Biszku-ügyben hozott júniusi határozatát, amelyben a táblabíróság új eljárás lefolytatását írta elő – értesült lapunk. A legfőbb ügyész ezért szeptember végén úgynevezett jogorvoslati indítványt terjesztett a Kúria elé. Ennek lényege, hogy a másodfokú bíróság a megismételt eljárás lefolytatására előírt bizonyítást maga is felvehette volna, felderítve a tényállás azon részét, amelyet hiányolt. Ráadásul a táblabíróság nem tárt fel olyan, a törvényszék által elkövetett eljárási szabálysértést, amely lényeges hatással lett volna az eljárás lefolytatására. Polt Péter a törvénysértés kimondására kéri a Kúriát. Biszku Béla megismételt büntetőpere már zajlik a Fővárosi Törvényszéken, amely ma is tárgyalja az ügyet.

Polt megtámadta a Biszku-ítéletet SAJÁT MAGA IS PÓTOLHATTA VOLNA AZ ÁLTALA FELRÓTT HIÁNYOSSÁGOKAT A MÁSODFOKON ELJÁRÓ TÁBLABÍRÓSÁG – MUTAT RÁ A LEGFŐBB ÜGYÉSZ Törvénysértőnek tartja Polt Péter legfőbb ügyész a Fővárosi Ítélőtábla Biszku-ügyben hozott júniusi határozatát, amelyben a táblabíróság új eljárás lefolytatását írta elő – értesült lapunk. A legfőbb ügyész úgynevezett jogorvoslati indítványt terjesztett a Kúria elé. Bár ma folytatódik a Fővárosi Törvényszéken a háborús bűnökkel vádolt egykori kommunista belügyminiszter, Biszku Béla megismételt büntetőpere, az ügyészség nem nyugszik bele abba, hogy a Fővárosi Ítélőtábla új eljárás lefolytatására utasította a bíróságot – tudta meg a Magyar Hírlap. Fazekas Géza, a Legfőbb Ügyészség szóvivőjének

tájékoztatása szerint ugyanis Polt Péter legfőbb ügyész szeptember 29-én jogorvoslati indítványt terjesztett a Kúria elé a Fővárosi Ítélőtábla június végén hozott végzése ellen. Ismeretes, Biszkut a Nyugati téri és a salgótarjáni sortűz, egy martonvásári razzia, továbbá a kommunista bűnök tagadása miatt vádolta meg az ügyészség. Tavaly májusban az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék nem jogerősen öt és fél év szabadságvesztésre ítélte a volt kommunista vezetőt, felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett, valamint más bűncselekmények miatt. A fellebbezések nyomán az ügy aztán a Fővárosi Ítélőtáblára került, amely azonban az idén júniusban megalapozatlanság és felderítetlenség miatt megsemmisítette az elsőfokú döntést, illetve új eljárás lefolytatását írta elő. A határozat után élesen kritizálta a táblabíróság lépését a lapunknak adott interjúban Ibolya Tibor fővárosi főügyész, aki szerint a védelem „csörgősipkás bohócot” csinált a bíróságból. A döntés arcpirító, a tábla mondvacsinált indokokkal küldte vissza az ügyet első fokra – fogalmazott a főügyész. Most kiderült, hogy az ügyészség nemcsak bírált, hanem lépett is az ügyben, kihasználva az egyetlen törvényi lehetőséget. Fazekas Géza kifejtette, hogy a legfőbb ügyész a bíróság törvénysértő és jogerős határozata ellen a Kúriánál a „törvényesség érdekében” jogorvoslatot jelenthet be, feltéve, hogy a jogerős határozat más jogorvoslattal nem támadható meg. Polt Péter indítványának lényege szerint a másodfokú bíróság a megismételt eljárás lefolytatására előírt bizonyítást maga is felvehette volna, felderítve a tényállás azon részét, amit hiányolt. Vagyis lehetősége lett volna a helyes ténybeli következtetések alapján a tényállás helyesbítésére, mint ahogy az indoklás kiegészítésére is. Az ügyészség álláspontja szerint különösen igaz ez arra figyelemmel, hogy az előírt bizonyítás egy része nyilvánvalóan szükségtelen, hiszen a salgótarjáni sortűzzel összefüggésben a védő által kihallgatni indítványozott tanúk – miként azt az indítvány maga is tartalmazta – már nem élnek. Polt Péter indítványa szerint a másodfokú bíróság nem tárt fel olyan, az elsőfokú bíróság által elkövetett relatív eljárási szabálysértést, amely lényeges hatással lett volna az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, illetve a büntetés kiszabására. Ilyen eljárási szabálysértésre a másodfokú bíróság a végzésében nem is hivatkozott, ezzel szemben azt állapította meg a határozatában, hogy „az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat a tárgyalás keretében betartotta”, a „büntetőeljárási törvény maradéktalan betartásával járt el a tárgyalás során, és perrendszerűen folytatta le a bizonyítási eljárást”. A legfőbb ügyész mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria állapítsa meg: a táblabíróság elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező és új eljárást előíró rendelkezése törvénysértő.

Fontos körülmény azonban, hogy a törvénysértés esetleges megállapítása a büntetőeljárási törvény szerint a jogerős határozatnak csak a terhelt javára történő megváltoztatását teszi lehetővé. Egy ilyen határozatban a Kúria megszüntetheti a büntetőeljárást, enyhébb büntetést vagy intézkedést alkalmazhat, illetve hatályon kívül helyezheti a megtámadott döntést. Ugyanakkor a jogintézmény eszközt biztosít a legfőbb ügyész – illetve indítványa nyomán a Kúria – számára, hogy közreműködjék az egységes joggyakorlat kialakításában – magyarázta Fazekas Géza szóvivő..

Eddig öt beadvány A legfőbb ügyésznek lehetőséget biztosító jogorvoslat alkalmazhatóságáról egy másik ügy kapcsán korábban már vita alakult ki, de a Kúria jogegységi határozata Polt Péternek adott igazat. Azóta a legfőbb ügyész összesen öt ügyben nyújtott be a törvényesség érdekében jogorvoslati indítványt. Közöttük van a kémkedés bűntette és más bűncselekmény miatt Galambos Lajos és társai ellen indult ügy, valamint a Portik Tamás és társai ellen emberölés bűntette miatt kezdődött per. A Legfőbb Ügyészség információi szerint az öt beadványból eddig egyben hozott döntést a Kúria, amely a kémperben elutasította Polt Péter indítványát. KA: Tavaly öt és fél évet kapott első fokon Biszku, de nemrég újra kellett kezdeni az egész büntetőpert Vissza a tartalomhoz

Magyar Idők - 2015. 11. 10. (3. oldal) ISMÉT KÖZÉPPONTBAN A BISZKU-ÜGY SZAKÉRTŐI Kulcsár Anna Hamarosan lezárulhat a bizonyítási eljárás a Kádár-rezsim egykori belügyminisztere, Biszku Béla perében – értesült lapunk. A megismételt elsőfokú eljárás következő tárgyalásain a szakértőket kérdezik, de tanúkat is meghallgatnak a háborús bűntett miatt indult büntetőügyben. A bíróság egyik szakértőt sem zárta ki az eljárásból, elfogultsági indítvány nem is volt – közölte érdeklődésünkre a Biszku-ügyet tárgyaló Fővárosi Törvényszék. A megismételt elsőfokú eljárásban a bírói tanács egy jogtörténészt, egy hadtörténészt, egy levéltári szakembert és orvosokat jelölt ki, hogy segítsék az ügy megítélését. Vita mindenekelőtt a szakértők személyéről bontakozott ki. Az október 2-i első tárgyalás

alkalmával a védő utalásokat tett arra, hogy a jogtörténész elfogult lehet, ám nem terjesztett be szabályszerű indítványt, így az eljárás folytatódhatott. Utóbb kifogások vetődtek fel a hadtörténész működésével kapcsolatban is. A Fővárosi Törvényszéktől megtudtuk: a következő alkalommal, november 12-én szakértőket hallgatnak meg, okiratot ismertetnek, és felolvassák a korábbi tanúvallomásokat. November 16-án az orvos szakértőt kérdezik, s az ügyészség által javasolt tanúk beszélhetnek a történtekről. Magyar Gábor ügyvéd, Biszku védője lapunknak azt mondta: a hajdani jegyzőkönyvvezetők megkérdezését látná szükségesnek. Értesülésünk szerint a bizonyítási eljárás november 19-én az iratok ismertetésével várhatóan lezárul. Mint ismeretes, ez már a második elsőfokú eljárás az ügyben. Biszkut a Fővárosi Törvényszék tavaly májusban felbujtóként elkövetett háborús bűntettért öt és fél évi szabadságvesztésre ítélte. A vád szerint Biszku a forradalom leverése után részt vett a karhatalom megszervezésében és irányításában. Felelőssége megállapítható a Nyugati téri és a salgótarjáni sortűz miatt, de a martonvásári atrocitások kapcsán is. A Fővárosi Ítélőtábla idén júniusban új eljárást rendelt el, mert úgy értékelte: az elsőfokú döntés nem alkalmas az érdemi felülbírálatra. Vissza a tartalomhoz

Népszabadság - 2015. 11. 09. (3. oldal) KIZÁRÓ NYILATKOZAT Biszku-per Elfogultnak tartja a védelem Zinner Tibor jogtörténész szakértőt Fekete Gy. Attila Ismét indítványozta Zinner Tibor jogtörténész kizárását a Biszku Béla ellen folyó eljárásból a védelem. Most egy előadásán elhangzott kijelentése miatt véli úgy Magyar Gábor ügyvéd, hogy a szakértőtől nem várható elfogulatlan vélemény. Magyar Gábor, a volt állampárti belügyminiszter ügyvédje már a Biszku Béla ellen háborús bűntett és más bűncselekmények miatt folyó megismételt eljárás első tárgyalási napján megkísérelte kizáratni a bíróval Zinner Tibor jogtörténészt. A bíró azzal utasította el Magyar elfogultsági indítványát, hogy ajánlott volna helyette valaki mást. Nem tette, a bíróság pedig nem tartja elfogultnak a szakértőt. Magyar újra megpróbálkozik Zinner kizáratásával. Új beadványában a jogtörténésznek a sátoraljaújhelyi könyvtárban tavaly áprilisban tartott előadásával próbálja igazolni, hogy a bíróság nem remélhet tőle elfogulatlan szakértői véleményt. Zinner arról beszélt, hogy a Biszku elleni eljárás során „megkérték szaktanácsadóként, hogy mondja el a véleményét” bizonyos kérdésekről, illetve, hogy amíg egy másik perben

szakértő volt, „itt (a Biszku-perben) nem én vagyok, legalábbis de jure nem”. Magyar hivatkozik még Zinner Tibor életrajzára, abban az olvasható: „A korábban folyt, és a napjainkban háborús és emberiség elleni bűntettek miatt indított büntetőperek felkért szaktanácsadója vagyok, korábban a bíróság, napjainkban az ügyészség részéről.” Továbbá munkatársa volt az ügyészség háttérszervezetének, az Országos Kriminológiai Intézetnek. Az ügyészség megkeresésünkre közölte, hogy amikor a Fővárosi Törvényszék Zinnert a Biszku-perbe szakértőként bevonta, már nem dolgozott az ügyészség háttérintézményének. Beadványában Magyar rámutatott: elképzelhető – bár valószínűtlen –, hogy Zinner előadásában és életrajzában is csupán saját személyét igyekszik előtérbe helyezni, és valótlanul hivatkozik arra, hogy tanácsokkal látja el a vádhatóságot. De amennyiben állításai valósak, aggályos, hogy az ügyészség eljárási pozícióval nem rendelkező személyeket von be informálisan a büntetőeljárásba. Ugyanis „Zinner de facto szaktanácsadói közreműködésének nincs nyoma az iratok között” – állapította meg Magyar. „A Budapesti Nyomozó Ügyészség nem alkalmazta Zinner Tibort a Biszku-ügy nyomozása során sem szaktanácsadóként, sem szakértőként, sem hivatalosan, sem nem hivatalosan” – válaszolta lapunknak a Fővárosi Főügyészség. A közlés szerint ha szükség lett volna Zinner bevonására, minden további nélkül kirendelhették volna, azaz semmi logika nincs abban, hogy miért kellett volna őt csak „de facto” bevonni a munkába. Az ügyészség nem is tartotta szükségesnek igazságügyi történész szakértő kirendelését, azt a védelem indítványára a Fővárosi Törvényszék tette meg a Biszku elleni per megismételt eljárásában. Válaszában az ügyészség rámutatott, hogy Zinner a hivatkozott előadásában több ügyet is említ a megtorlások időszakából. Egyes kijelentései nehezen értelmezhetők, és egyik sem tartalmaz konkrétumot azzal kapcsolatban, hogy kik kérték fel, mikor és pontosan mire. Védelmében a Fővárosi Főügyészség ugyanakkor leszögezte, hogy „elismert történész, aki egyetemeken szokott előadásokat tartani a szakterületébe tartozó korról, amely az 56os forradalom leverését követő megtorlások idejét is felöleli. Nem zárható ki, hogy ilyen előadásokon felkérik, és szakértőként nyilatkozik”. Kerestük Zinner Tibort, hogy megtudjuk, mit értett azon, hogy de jure nem volt szakértő a Biszku-perben, ám nem kívánt nyilatkozni. Az idén 94 éves Biszku Bélának egyebek között a Budapesten 1956. december 6-án a Nyugati téren, két nappal később a Salgótarjánban leadott gyilkos sortüzek miatt kellett bíróság elé állni. Továbbá azért, mert 2010-ben egy tévéinterjúban ellenforradalomnak nevezte az 1956-os forradalmat. Tavaly májusban a Fővárosi Törvényszék öt és fél év szabadságvesztésre ítélte felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett miatt és más bűncselekményekért.

A fellebbezések után a Fővárosi Ítélőtábla úgy döntött, a törvényszék nem tett eleget ügyfelderítési, indoklási kötelezettségének, és súlyos bizonyítási hibákat követett el. Ezért a tábla új eljárást rendelt el. Biszku védője a fellebbezésben azt kifogásolta: a vád jelentős részben egy olyan szaktanácsadó – Kahler Frigyes – véleményén alapszik, aki messze túlterjeszkedett a hatáskörén, ráadásul korábbi tevékenységéből tudható volt, hogy nem elfogulatlan. Vissza a tartalomhoz

Blikk - 2015. 10. 03. (2. oldal) KABALAPULCSIJÁTÓL REMÉL FELMENTÉST Átaludta a tárgyalást a volt belügyminiszter Novemberben születhet elsőfokú ítélet a 94 éves kommunista politikus ügyében BUDAPEST — Ha nem véres sortűzről, és sok ember haláláról szólna Biszku pere, akár mosolyoghatnánk is rajta. Az egykori kommunista belügyminisztert annyira nem érdekelte, mi zajlik a tárgyalóteremben, hogy inkább egy jót szundikált. Többször is a bíró ébresztette, de volt, amikor csak a rokonok tudták felrázni a 94 éves Biszkut. A megismételt eljárásban is az immár jól megismert piros-fekete pulcsijában jelent meg a Fővárosi Törvényszék előtt az öreg expolitikus. Az eddigi tárgyalási napokon is ezt viselte, mintha kabalaként tekintene ruháira. A bíróságon megjelentek a Jobbik Ifjúsági Tagozatának tagjai Novák Előd vezetésével. Ám botrány nem történt, ugyanis a párt alelnöke felszólította a radikális fiúkat: ne legyen balhé. Biszkut, a volt pártállami diktatúra belügyminiszterét több ember sérelmére elkövetett emberöléssel, bűnpártolással megvalósított háborús bűntettel és más bűncselekményekkel vádolják. Első fokon 5 és fél évre ítélték, amelyet másodfokon hatályon kívül helyeztek, és új eljárást rendeltek el. Ennek volt most az első tárgyalása. Biszku az első percben bejelentette, hogy vallomást nem tesz, és a bíró kérdéseire sem kíván válaszolni, majd nyomatékot adva szavainak, elaludt a székében. Végig is szunyókálta a szerencsepulcsijában az ebédszünetig tartó néhány órát is, amely alatt a szakértőként megidézett két történész vitatkozott. A szünetben sikerült Biszku húgával szót váltanunk, aki igazán szűkszavú volt, de beavatta néhány részletbe a Blikk munkatársát. – Hogy hogyan van Béla? – kérdezett vissza az asszony. – …, de büszkén! – hagyta ki a közmondás első szavát. – Ezt a procedúrát büszkén végig kell ülnie, mert részt venni ebben az eljárásban nem méltó hozzá. Kérdeztük a testvért Biszku pulóveréről is, ám ő sem tudta, miért mindig ezt a darabot veszi fel testvére a tárgyalásokra. Szünet után Biszku ott folytatta, ahol ebéd előtt abbahagyta: rögtön vissza is aludt a tárgyalóterem közepén a kerekes székben, a történészek pedig ismét vitába szálltak. En-nek az épp felriadó vádlott vetett véget, aki egyszer csak

felkiáltott: Elég! Elfáradtam. És a bíró berekesztette a tárgyalást. Az ügyben várhatóan november 19-én születhet ítélet. Nézem ennek az öreg kommunista szerszámlakatosnak a tekintetét, és arra gondolok, hány és hány ember rettegett egykoron ettől a kegyetlen figurától. Ma már nem kell tőle félni. Elég csak viszolyogni. Aki még Kádárt is puhának tartotta Biszku Béla 1921-ben született, végzettsége szerszámlakatos. Keményvonalas kommunista politikus volt, „a kádári puha diktatúra legkeményebb ökle.” Belügyminiszterként (1957–1961) az 1956-os forradalom utáni megtorlás egyik irányítójaként tartották számon, majd miniszterelnök-helyettes lett (1961–1962). Ezután az MSZMP KB titkáraként dolgozott (1962–1978). 1989 óta a politikától visszavonultan él. Vissza a tartalomhoz

Bors - 2015. 10. 03. (4. oldal) KEMÉNYKEDETT BISZKU BÉLA A BÍRÓSÁGON ELLENKEZÉS Frissebbnek, beszédesebbnek tűnt, de azért kétszer is elbóbiskolt a bíróságon Biszku Béla. A 94 esztendős, volt kommunista belügyminiszter 2012 óta tartó pere első fokról kezdődött újra tegnap a Fővárosi Törvényszéken. A Biszku elleni vádak között háborús bűncselekmény, a kommunizmus bűneinek nyilvános tagadása és lőszerrel való visszaélés is szerepel. Bár az egykor nagy hatalmú politikus ismét tolószékben, ápolója kíséretében érkezett a zsúfolásig megtelt tárgyalóterembe, a tárgyalás első felében határozottan, néha ellenkezve reagált. Amikor a bíró megkérdezte, válaszol-e a kérdésekre, kijelentette: – Attól függ, milyen kérdésekre! Amikor megkérdezték, érti-e a vádakat, a házában engedély nélkül tartott lőszerek kapcsán váratlanul kijelentette: – Ebben hibát követtem el, elfelejtettem, hogy nálam vannak – mondta. A tárgyalás során a bíró többször is megkérdezte, akar-e szünetet, de Biszku bírta a tempót, és csak majd’ másfél óra után fogadta el a felajánlott lehetőséget. Ügyvédje, Magyar Gábor ugyanis szóvá tette a bírónak, hogy ügyfele elbóbiskolt. Az orvos szakértő véleményéből egyébként kiderült: Biszkunak felfekvései vannak, mentális és fizikai képességei, figyelme erősen korlátozott, továbbá magas vérnyomás betegségben szenved. Korábban a Bors tudta meg, hogy a volt belügyminiszternek gerincproblémái is vannak.

Csípős Utolsó töltényig

Betegségek, 94 év ide vagy oda, Biszkuban lobog a régi tűz. Egyedül a tagadás, a saját ártatlanságába vetett hit az, amely még e világon tartja. Mivel az ügyészség sem adja fel, jól ellesznek még egymással egy ideig. Molnár Richárd KA: Biszku Béla a bíróságon. Egy vádpontot beismert Vissza a tartalomhoz

Magyar Hírlap - 2015. 10. 03. (2. oldal) BISZKU TOVÁBB TAGADJA BŰNÖSSÉGÉT A vádlott kevés érdeklődést mutatott a tárgyaláson, és nem akart kérdéseket Baranya Róbert A Fővárosi Törvényszéken megkezdődött a háborús bűnökkel vádolt Biszku Béla megismételt büntetőpere. A kilencvennégy éves egykori belügyminisztert most is tolókocsiban hozták a tárgyalóterembe, ahol fejhallgatón keresztül, nem túl nagy érdeklődéssel követte az eseményeket. Biszkut – mint a legfelsőbb pártvezetés tagját – az 1956. decemberi Nyugati téri és salgótarjáni sortüzek kapcsán vádolják felbujtással, de terhére róják egy 1957-es razzia kivizsgálásának elmulasztását és a kommunista bűnök tagadását is. Biszku most is ártatlannak vallotta magát és nem kívánt vallomást tenni. „Miért tegyek vallomást, ha nem követtem el bűncselekményt” – jelentette ki az egykori kommunista vezető, jelezve egyben azt is, hogy nem kíván kérdésekre válaszolni. Bár Magyar Gábor, Biszku védője kétszer is megpróbálta megakasztani a tárgyalást, a bíróság nem adott helyt sem elfogultsági kifogásának, sem annak, hogy nem volt ideje megismerni a szakértői véleményeket. A bíró ezután ismertette a beidézett szakértők véleményeit, így Zinner Tibor jogtörténész, Horváth Miklós hadtörténész és Mikó Zsuzsanna levéltári szakértő álláspontját. Ezekben nem volt igazán új információ, a tárgyaláson kérdésekre is válaszoló szakértők nagyjából egyetértettek abban, hogy az állampárt legfőbb döntéshozó köre nem fogalmazott meg konkrét tűzparancsot a karhatalomnak, de erre nem is volt szükség, mert a kommunista vezetés politikai irányvonala, megnyilatkozásai elég alapot és bátorítást szolgáltattak a brutális fellépésre. A szakértők ugyanakkor idézték az akkori jegyzőkönyveket, amelyekből kiderült, hogy a karhatalmat az „ellenforradalmi erők szétzúzása, eltiprása” érdekében hozták létre. Biszku az erről szóló határozatok megszavazásával, közvetve járulhatott hozzá a vád tárgyát képező véres eseményekhez. A büntetőper november közepén folytatódik.

Vissza a tartalomhoz

Magyar Nemzet - 2015. 10. 03. (1,5. oldal) BISZKU BÉLA TOVÁBBRA IS TAGAD A volt belügyminiszter az újra kezdett perben sem ismerte el felelősségét SZABÓ ZSOLT Ismét kerekes székben tolták be Biszku Béla volt kommunista belügyminisztert tegnap a Fővárosi Törvényszékre, ahol a 94 éves vádlott időnként bóbiskolva figyelte az első fokon újra kezdődött büntetőperét. Pedig a tárgyaláson az iratismertetések után meghallgatott szakértők vitája érdekesen alakult. Ők az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után összesen közel ötven áldozatot követelő Nyugati téri és a salgótarjáni sortüzek okait boncolták. Egyikük sem talált dokumentumot arról, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) ideiglenes központi bizottságában részt vevő Biszku utasítást, tűzparancsot adott volna, de a békés tüntetők, civilek, gyermekek és asszonyok meggyilkolásához vezető utat másként látták. Zinner Tibor jogtörténész szerint az MSZMP vezetőtestületében még 1956 novemberében politikai döntést hoztak a karhatalom (pufajkások) megszervezéséről, az „ellenforradalom” szétzúzásáról. Biszku a felolvasott dokumentumok szerint ott azt hangoztatta: ha nincs erőszak, Magyarországon pillanatokon belül fasiszta diktatúra lesz, és a kommunistáknak fegyverrel kell harcolniuk az „ellenforradalmárok” ellen. December elején pedig a katonai tanács vezetői követeltek kegyetlen és kíméletlen leszámolást, és ez vezethetett a sortüzekhez.

Biszku Béla továbbra is tagad Kádár János volt belügyminisztere nem tett vallomást · Ügyvédje a bíróság összetételét kifogásolta Utóbbi ülésen az MSZMP részéről Földes László mutatott utat, s figyelmeztetett: ez már nem gyerekjáték, mert az „ellenforradalom” új szakaszához érkezett, és itt már a proletárdiktatúráról van szó. A szakértő szerint egyértelmű az összefüggés a két tanácskozás között, s rámutatott: az addig magát forradalmárnak mondó Kádár Jánossal a szovjetek megértették: ha ellenforradalomnak minősítik az eseményeket, kiirthatják az ellenforradalmárokat is. Horváth Miklós hadtörténész azt állította, hogy utasításokra nem volt szükség, a karhatalom parancsnokai tudták, mit vár el tőlük a hatalom. A szakértő elmondta, hogy ő az egykori dokumentumokból azt olvassa ki, hogy a karhatalom nem tervezte előre a sortüzeket, csak a fegyveres ellenállók ellen akartak felkészülni. A két külön területet

vizsgáló szakember álláspontja végül több ponton közeledett, de a vádlott jelezte: fáradt, nem tudja folytatni a tárgyalást. Biszkut az ügyészség a sortüzek ügyében felbujtóként, több emberen, aljas indokból elkövetett emberöléssel, míg a martonvásári események kapcsán felbujtóként, súlyos testi sértéssel megvalósított háborús bűntettel vádolja. Terhére róják a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadását, valamint a lakásán házkutatás alkalmával talált tizenegy vadásztöltény miatt lőszerrel való visszaélés is a vádpontok között szerepel. Az egykori állampárti vezetőt 2014 májusában első fokon öt és fél év szabadságvesztésre ítélték. Idén júniusban a Fővárosi Ítélőtábla megalapozatlanság miatt hatályon kívül helyezte az ítéletet, és új eljárást rendelt el. A törvényszéken tegnap Novák Előd, a Jobbik országgyűlési képviselője is megjelent „1956” feliratú pólós lányok és fiúk társaságában. A tárgyalás megkezdése után Biszku védője, Magyar Gábor előbb a bíróság összetételét kifogásolta, majd Zinner Tibor szakértőt nevezte elfogultnak. Ugyanakkor Steiner Gábor bíró emlékeztette az ügyvédet, hogy korábban jelezték neki, javasoljon mást, de ő senkit nem nevezett meg. Vissza a tartalomhoz

Népszabadság - 2015. 10. 03. (3. oldal) BISZKU, NOVÁK fiGYELME LANKAD Fővárosi Törvényszék Újrakezdték a pártállam belügyminiszterének büntetőperét Fekete Gy. Attila Nem tett vallomást, de tagadta bűnösségét az 1956 utáni megtorlások, halálos sortüzek miatt háborús bűntettel vádolt 94 éves Biszku Béla a Fővárosi Törvényszéken pénteken újrakezdődött elsőfokú büntetőperben. Láthatóan nagy erőkkel vonult fel a Készenléti Rendőrség pénteken a Fővárosi Törvényszék épülete körül. Odabent is a szokásosnál többen vigyázták a rendet. Nyilvánvaló volt, hogy a bíróság elejét akarta venni, hogy Novák Előd megint botrányt csináljon, ahogy az első perben tette. Azonban a jobbikos képviselő és az őt kísérő ifjú aktivisták nagyon is visszafogottak voltak. Novák még a tárgyalás előtt megígérte az újságírónak, hogy a Jobbik hatalomra jutása esetén megszünteti a pártállami vezetők extranyugdíjait, és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy – Gyurcsány Ferencet is ideértve – a kommunista rendszer vezetőit kizárják a közéletből. Aztán a tárgyalás első szünetében távozott. Utána szép lassan elszivárogtak a jobbikos ifjak is. Egyszer kellett csak rájuk szólnia Steiner Gábor bírónak,

hogy „a hallgatóság dolga, nevéből következően, hogy hallgasson”. A tárgyalóteremben strázsáló rendőröknek semmi dolguk nem akadt. Biszku Béla múltja Biszku Bélának – mint ismert – azért kell bíróság elé állnia, mert részt vett 1956 végén a karhatalom megszervezésében (a mintegy 800900 budapesti karhatalmista nagy része az ő személyes ajánlólevelével lépett be a szovjet csapatok által hatalomra segített MSZMP párthadseregébe). Felbujtóként felelősnek tartják a budapesti és a salgótarjáni sortűzért, emellett engedély nélkül tartott lőszerekre bukkantak a lakásában, és egy tévéinterjúban ellenforradalomnak minősítette az ’56os forradalmat. Tavaly májusban az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék nem jogerősen öt és fél év szabadságvesztésre ítélte Biszku Bélát felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett és más bűncselekmények miatt. Az ügyész életfogytiglanért, a védő hatályon kívül helyezésért fellebbezett. Idén júniusban a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla megalapozatlanság, felderítetlenség miatt megsemmisítette az elsőfokú döntést, és új eljárásra utasított. Így került vissza az elsőfokú bírósághoz új eljárásra a Biszku-ügy. Lesöpört védői panasz A per Magyar Gábor ügyvéd, Biszku védőjének elfogultsági indítványával kezdődött, amit a bíró csípőből elutasított. Magyar azért tekinti elfogultnak a bíróságot, mert szerinte a politikai elvárásokhoz igazodva indokolatlanul sietteti az eljárás befejezését. Szerinte nevetségesen kevés időt kaptak a kirendelt szakértők az ítélőtábla által előírt feladatok elvégzésére. Ráadásul a szakvélemények tanulmányozására sem a vádlott, sem ő, mint védő, nem kapott elég időt. Márpedig azok megállapításai perdöntőek lehetnek az ügy végkimenetele szempontjából. Kifogásolta továbbá, hogy a bíróság Zinner Tibor történész személyében egy olyan szakértőt is kirendelt, akinek a perben való szerepeltetését a védelem előre kifogásolta. Steiner Gábor bíró nem tartotta magát elfogultnak. Elmondta, hogy a szakvélemények tanulmányozására pont annyi ideje volt a védelemnek, mint neki. Zinner Tibor kirendelésével kapcsolatban pedig rámutatott: ajánlhatott volna mást helyette a védelem, de nem tette, a bíróságnak pedig semmi kifogása nem volt Zinner ellen. Biszku, aki mint az első tárgyalási körben, most is saját tolókocsijában ülve hallgatta a bírót, s csak néha szólalt meg, amikor vizet kért, most sem kívánt vallomást tenni. Annyit mondott, nem tartja bűnösnek magát. Arra a bírói kérdésre, hogy hajlandó-e válaszolni a kérdésekre, azt felelte: az attól függ, hogy mit kérdeznek. Nyilvánvaló volt, hogy a súlyosan beteg vádlottat nem igazán foglalkoztatja a per. Orvosai szerint 40 percnél hosszabb ideig nem bír figyelni semmire. Ennek ellenére többször is előfordult, hogy nem élt a bíró által felajánlott „egészségügyi szünet” lehetőségével. Központi kérdés

Az eljárás egyik központi kérdése, hogy Biszku Béla mennyire tehető felelőssé a véres sortüzekért. Ezzel kapcsolatban a pénteki tárgyaláson Zinner Tibor és Horváth Miklós hadtörténész szakértő egybehangzóan állította: nincs olyan dokumentum, amely azt támasztaná alá, hogy a pártvezetéshez tartozó Biszku Béla részese volt közvetlenül a tűzparancshoz vezető döntéseknek. A per novemberben a szakértők meghallgatásával folytatódik. Vissza a tartalomhoz

Népszava - 2015. 10. 03. (16. oldal) ÚJRAKEZDŐDÖTT A BISZKU-PER MTI-INFORMÁCIÓ Tagadta bűnösségét az 1956 utáni megtorlások, halálos sortüzek miatt háborús bűntettel vádolt 94 éves Biszku Béla a Fővárosi Törvényszéken újrakezdődött első fokú büntetőperben. A vádirat szerint Biszku a forradalom leverése után részt vett annak a karhatalomnak a megszervezésében és irányításában, amely sortüzeket adott le fegyvertelenül demonstráló polgárokra, s amelynek következtében 49-en meghaltak, köztük nők és gyerekek. Az eljárás egyik központi kérdése, hogy Biszku mennyiben tehető felelőssé ezekért a véres sortüzekért. Ezzel kapcsolatban a hadtörténész szakértők egybehangzóan állították: nincs olyan dokumentum, amely azt támasztaná alá, hogy Biszku részese volt közvetlenül a tűzparancshoz vezető döntéseknek. A tárgyaláson Biszku védője elfogultsági kifogást terjesztett elő a bíró és az egyik szakértő ellen, amit később bírálnak el. A vádlott – ahogy eddig is, úgy – most sem tett részletes vallomást, de bűnösségét ezúttal is tagadta. A büntetőper novemberben folytatódik. A tárgyalás első órájában Vona Gábor, a Jobbik elnöke és tucatnyi fiatal híve egyszínű szürke pólóban foglalt helyet a tárgyalóterem első sorában. A pólókon elöl „1956. október 23.” felirat volt, valamint egy árpádsávos címerre emlékeztető ábrázolás, hátulján az volt olvasható: „Harcos Magyarország”. Tavaly májusban első fokon jogerősen öt és fél év szabadságvesztésre ítélték Biszkut felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett és más bűncselekmények miatt. Idén júniusban másodfokon megalapozatlanság, felderítetlenség miatt megsemmisítették az első fokú döntést és új eljárás lefolytatásáról döntöttek. Vissza a tartalomhoz

Magyar Idők - 2015. 10. 03. (6. oldal) BISZKU BÉLA TOVÁBBRA IS TAGADJA BŰNÖSSÉGÉT Bákonyi Ádám Továbbra is tagadta bűnösségét az ellene felhozott vádakban Biszku Béla a tegnap első fokon újrakezdett büntetőperben a Fővárosi Törvényszéken. Az 1956 utáni megtorlások miatt háborús bűntettel vádolt 94 éves Biszku kezdetben a kérdésektől tette függővé a válaszadást, végül egyáltalán nem kívánt élni a lehetőséggel. Biszku Béla az 1950-es évektől az állampárt vezetőségéhez tartozott, 1956 után belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes volt. A vádirat szerint a forradalom leverése után részt vett a karhatalom megszervezésében és irányításában, amely a forradalmat követően halálos áldozatokat követelő sortüzeket adott le fegyvertelenül demonstráló polgárokra. Ezek közül a vádirat tartalmazza az 1956. december 6-án Budapesten, a Nyugati pályaudvarnál történt, három halálos áldozatot követelő sortüzet és a két nappal később, Salgótarjánban lezajlott eseményeket, ahol karhatalmisták és szovjet katonák fegyvereitől negyvenhatan haltak meg, köztük nők és gyerekek. A vád Biszku terhére rója azt is, hogy karhatalmisták 1957 márciusában három akadémiai kutatót súlyosan bántalmaztak Martonvásáron, ám a felelősségre vonás elmaradt. Biszkut végül azzal is vádolják, hogy engedély nélkül tartott otthonában 12 vadásztöltényt – erről elismerte, hogy „hibát” követett el. Biszku ügyvédje, a tárgyalás kezdetéről elkéső Magyar Gábor elfogultságot jelentett be az egyik szakértő, Zinner Tibor jogtörténésszel szemben. Magyar azon aggodalmának is hangot adott, hogy szerinte a per politikai kontextusba került és bizonyos körök gyors és elmarasztaló ítéletet várnak. Steiner Gábor bíró elfogulatlanságáról biztosította Magyart, akinek jelezte, két hét állt rendelkezésére, hogy javaslatot tegyen a szakértők személyére. A tárgyaláson lényegében a szakértői anyagokat ismertették. Zinner Tibor szerint alátámasztja a vádiratot az az 1956. december 4-én hozott, Biszku által is jegyzett határozat, amely a felkelés „gyors és kegyetlen leverését” rögzíti. Bár konkrét országos tűzparancsról nincs fellelhető dokumentum, a határozatból egyértelműen következtek a vádban megfogalmazott bűncselekmények – tette világossá Zinner. Horváth Miklós hadtörténész ugyancsak kitért arra, hogy nincs olyan dokumentum, amely azt támasztaná alá, hogy Biszku közvetlenül részese lett volna a tűzparancshoz vezető döntéseknek. A karhatalom parancsnokai ugyanakkor pontosan tudták, hogy mi a dolguk, mit vár el tőlük a hatalom, amelynek célja a megfélemlítés és a megalázás volt – húzta alá Horváth. Biszku a tárgyalásra most is tolószékben érkezett, nagyothalló készüléken hallgatta az ellene folyó eljárást. Az egészségügyi állapotáról szóló jelentés alapján a bíró negyvenöt percenként kérdezte meg tőle, hogy mire van szüksége, akar-e pihenni, végül Biszku jelezte, hogy már nem képes folytatni a tárgyalást.

Tavaly májusban az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék nem jogerősen öt és fél év szabadságvesztésre ítélte Biszkut felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett és más bűncselekmények miatt. Júniusban a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla viszont megalapozatlanság, felderítetlenség miatt hatályon kívül helyezte az elsőfokú döntést és új eljárásra utasított. A büntetőper novemberben bizonyítással folytatódik. JOBBIKOSOK A TÁRGYALÓTEREMBEN A tárgyalás elején Novák Előd, a Jobbik alelnöke és tucatnyi fiatal híve egyszínű, 1956. október 23., illetve Harcos Magyarország feliratú pólóban foglalt helyet a tárgyalóterem első sorában. Novákék állva maradtak arra a néhány másodpercre, amíg a kamerák és a fotósok elkészíthették felvételeiket, majd távoztak. Vissza a tartalomhoz

Magyar Idők - 2015. 10. 02. (1,5. oldal) ÍTÉLETET KELL MONDANI BISZKU ÉS RENDSZERE FELETT Megyeri Dávid Szimbolikus jelentősége lesz a ma folytatódó Biszku-perben hozott bírósági ítéletnek. A joggyakorlat ugyanis hosszú távon nem helyezkedhet szembe az államot alkotó polgárok véleményével, hiszen minden demokratikus hatalom forrása a választók akarata – nyilatkozta lapunknak adott interjújában a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökhelyettese. Máthé Áron kifejtette: jogos óhaj, hogy hivatalos pecsét kerüljön arra, hogy ami 1989 előtt volt, az nem volt rendben, mivel a párt hadat viselt a társadalommal szemben. Ezért is lenne fontos a történész szerint, hogy egyik vezetőjüket – aki kiemelkedő szerepet játszott mindebben – el lehessen ítélni. Emlékeztetett: a kommunisták egyik kedvenc érve az volt a súlyos, sokszor halálos ítéletek indokolásakor, hogy nem a vádlott, hanem a mögötte álló közeg felett mondanak ítéletet. Ebben az esetben ez az argumentáció remélhetőleg vissza fog ütni, és azt mondhatjuk majd: nem egy idős ember, hanem az embertelen totalitárius rendszer felett kérjük az igazságos ítélet kimondását.

Biszku és rendszere felett ki kell mondani az ítéletet Történelmietlen, megtévesztő a vasfüggöny szinonimájaként beállítani a déli határzárat, mivel az a szabad világot, a Nyugatot zárta el a szovjet blokk rabságban tartott népeitől, a mostani viszont Európát és a benne lakókat védi az illetéktelen behatolástól – mondta el lapunknak Máthé Áron. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökhelyettese kérdésünkre kifejtette: Nyugat-Európában megdöbbentő valóságértelmezési monopólium figyelhető meg a sajtóban, amely már-már a véleményszabadságot veszélyezteti. A történész a ma

folytatódó Biszku-per kapcsán leszögezte: szimbolikus jelentősége lesz az ítéletnek. Szerinte a joggyakorlat hosszú távon nem helyezkedhet szembe az államot alkotó polgárok véleményével. – A migrációs özön és a hazai ellenintézkedések kapcsán egész sor történelmi hasonlatot pufogtattak el. Ezek egyike a magyar kormány által állított déli határzár és a vasfüggöny összevetése. A kritikusok szerint mi is vasfüggönyt emeltünk a szegény menekültek elé. – Nagyon fals analógia ez a vasfüggönnyel, amelyet annak idején azért emelt a kommunista világbirodalom, hogy a szovjet blokk országait körbezárja. A mai magyar kormány – és más kormányok is! – viszont azért hozott létre határzárat, hogy a schengeni egyezmény, az európai belső határok átjárhatósága fennmaradjon. – Az ellenzők szerint viszont az emberek szabad mozgása, helyváltoztatása ellen irányul. – A vasfüggöny a rabságban tartott emberek kifelé irányuló mozgását akadályozta meg. A mostani kerítések viszont éppenhogy megvédik az illetéktelen behatolóktól az adott államokat. Ilyen alapon azt is el kellene ítélni, aki a háza, kertje köré kerítést emel, bezárja a kaput, és nem enged be mindenkit, aki be szeretne menni. – Az is nagy különbség, hogy akkor lőttek azokra, akik ki akartak menni a szabad világba. A mai déli határon pedig azok követtek el agressziót, akik be akartak törni az országba, és azok szolgáltak céltáblául számukra, akik – rendőrként – védték az államhatárt. – Ott volt először az aknazár, majd az elektromos jelzőrendszer, amelyet a rendszerváltásig működtettek. Számos haláleset is történt, amikor valaki a diktatúrából a szabad világba szeretett volna átjutni. Előfordult, hogy egy NDK-s fiú Nyugatra akart szökni Csehszlovákiából, s úgy fogták el, hogy a ráuszított kutyák szabályosan lenyúzták róla a bőrt. A rendőrök azonban csak az őrizetbe vétel után vitték orvoshoz, így addigra elvérzett és meghalt. Ezek után kirívó történelmi hamisítás közös nevezőre hozni a vasfüggönyt a nemrég épített déli határzárral. – Mit lehet tenni, hogy ne legyen szűk körben se keletje a történelemhamisítási kísérleteknek? – A vasfüggönynek kiemelt kutatási területnek kellene lennie nemcsak nálunk és az egykori szovjet blokk országaiban, hanem Nyugaton is. Ugyanis akkoriban a világ egyhatodát lényegében egy nagy koncentrációs táborba zárták. Emiatt is teljesen hamisak az úgynevezett legvidámabb barakkról szőtt megtévesztő legendák. A béketábornak hívott szovjet blokk a szabad világ elpusztítására, de legalábbis behódoltatására tört. És egyben Európa-ellenes volt, meggátolta kontinensünk természetes egységét. Tehát mindazt tagadta és ellenezte, amit ma az Európai Unió jelent.

– A baloldali vádak sokszor azt sugallják, hogy nagyobb az önkény a mai kormány alatt, mint a pártállam idején. – Ezt a megszólalást különösen félrevezetőnek tartom. Az MSZP volt elnökfrakcióvezetője ugyanis azt nyilatkozta, hogy szerinte ha a jelenlegi kormány lett volna hatalmon 1989-ben, nem engedte volna ki a keletnémet menekülteket az osztrák határon. A fiatalabbak esetleg nem tudják, hogy az illető 1974-től kezdve olyan intézményekben is dolgozott, amelyek a kommunista párt uralmát voltak hivatva biztosítani a kultúra területén. A mai kormányfőt – aki ’89-ben a szovjet megszállókat hazaküldte a Hősök terén mondott beszédében – pedig zaklatták, fizikailag is bántalmazták még 1988-ban is egy tüntetésen. Balog Zoltán miniszter pedig akkoriban a keletnémet menekültek segítésében működött közre. – Voltak burkolt példálózások a vonatokra történő évtizedekkel ezelőtti bevagonírozásokkal, a náci időkkel is. Az osztrák kancellár nagy vihart is kavart egy vészkorszakra utaló kijelentésével. – Ez annyira bornírt összevetés, amit nehezen lehet minősíteni. Tulajdonképpen ez a vészkorszakkal való kufárkodás, annak egyfajta cinikus leértékelése. – És mi a véleménye arról, hogy a mostani népvándorlási hullámot az ’56-os emigrációhoz hasonlítják? – Az ötvenhatos forradalom és szabadságharc véres, kíméletlen leverését követően a menekültek Ausztriába, a szomszéd országba igyekeztek átjutni. Amikor odaértek, általában nem válogattak, nem követelőztek, hanem szerényen elfogadták a segítséget. Egy hirtelen, megrendítő eseménysorozat után esetükben a teljes kétségbeesés volt a motiváció. Nem akartak egy újraberendezkedő totális diktatúrában élni, nem akarták újra a kommunizmus hideg valóságát. Az ötvenhatos magyarok az esetek elsöprő többségében együttműködtek a befogadó országokkal, tiszteletben tartották a törvényeiket, nem titkolták kilétüket, s nem diktáltak senkinek sem feltételeket. – Mindenki azt hitte volna, hogy Angela Merkel német kancellár egykori NDK-sként empatikus lesz a volt szovjet blokkbeli országok iránt, amelyek hatványozottan ki vannak téve a migráció csapásainak. A német kancellár cikcakkos igazodása a politikai korrektséghez, az úgynevezett PC-hez sokaknak okozott csalódást. – Angela Merkel az idei őszig kétségtelenül Európa vezető politikusaként mutatkozott be. Ennek a presztízsnek a birtokában talán a korábbi, kimondatlan kánonnal nem teljesen egyező gesztusokat is tehetett volna. Ilyen lett volna például, ha februári látogatása idején megemlékezik azokról, akiket Magyarországról németnek nyilvánítva hurcoltak el szovjet lágerekbe. Itt közel 70 ezer emberről van szó! Annál is inkább említést érdemeltek volna, hiszen a honi németség állandó összekötő kapocs a két nemzet között. Az ő sorsukról is lesz szó a november 25-i nagy nemzetközi gulag–malenykij robot konferenciánkon.

– A Nemzeti Emlékezet Bizottságának a kommunista múlt feltárása a fő feladata. Ám ha a jelenben nem ismerjük fel a régen tragédiába torkolló tendenciákat, a múltelemzés keveset ér. Tud-e tenni azért az intézet, hogy az emberek vegyék észre a veszélyes jeleket? – Augusztus 23-án lengyel, litván és magyar kezdeményezésre minden évben megemlékezést tartunk a totális diktatúrák európai áldozatainak emléknapján. A rendezvényeken megfigyelhető: a nyugatiak alig vesznek részt. Az ok egyszerű: ami nekünk élő drámai tapasztalat volt, azt nekik nem kellett átélniük. Így aztán képtelenek megérteni, mit jelentett ez a gyakorlatban. Emiatt viszont nem is ismerik fel, amikor saját államaikban ugyanazok a tendenciák kezdenek érvényesülni, amelyek bennünk oly fájdalmas emlékeket keltenek. Másrészt a Szovjetuniónak Nyugaton számottevő társutas hálózata volt, amelyet pénzeltek. Még a német szociáldemokrata párttal is aktív kapcsolatot tartott fenn a KGB. Nem csoda, hogy a német újraegyesítést is igyekeztek megakadályozni. Így ne lepődjünk meg azon, ha ezek az ideologikus, nosztalgikus szálak a mában sincsenek elvarrva. – Tragikus volna, ha a kommunizmus politikai korrektség és liberalizmus fedőnéven visszalopózna az életünkbe. És a vele kéz a kézben járó kontraszelekció. – Bizonyos hasonlóságok felfedezhetőek. Van egy nem választott, nem felelős élcsapat, amely megmondja, mi az irány, a többieknek meg az a dolguk, hogy egyetértsenek vele, s akinek más a véleménye, azt kiközösítik. A szabad véleménynyilvánítás akadályozása a vitát szünteti meg, s ha nincs diskurzus, nem tud a társadalom alkalmazkodni a megváltozott környezethez, ezért versenyképtelenné válik. Ezért fontosak azok a nemzetközi fórumok, amelyeken a nyugatiakat rá lehet ébreszteni a sötét múlt eseményeinek, folyamatainak tanulságaira. – Ma már a magyar nem konzervatív értelmiség krémje is aggódik, Kertész Imrével az élen, az európai fejlemények miatt. Bizonyára átérzik, hogy bár találó az a marxi mondás, hogy a történelemben másodszorra már paródiaként ismétlődnek meg az események, a jelenlegi folyamatoknak a fele sem tréfa. – Marx másutt meg azt jegyezte fel: téziseimet úgy fogalmaztam meg, hogy azoknak az ellenkezője is igaz legyen. Sajnos ezt is alkalmazzák ma a posztkommunista körökben. A huszadik század egyik legnagyobb hatású történésze, Francois Furet írja az Egy illúzió múltja című könyvében, hogy egy olyan ellenkultúrát működtetnek, amelyben bármit fasizmusnak lehet bélyegezni. Ennek terméke, hogy ma már egy helyi képviselő szájából olyasmi hangozhat el Franciaországban, hogy a gyereke inkább viseljen dzsellabát (észak-afrikai arab hosszú felsőruhát), mint „barna inget”. Az a technika, hogy úgy tesznek, mintha választani kellene a fasizmus és a bevándorlók között. Holott erről szó sincs. A szovjet típusú antifasizmus abszurd, torz köntösben jelenik meg, amikor azt sulykolják ezzel, hogy nincs választás: aki nem ért velük egyet, az mind fasiszta, rasszista, idegengyűlölő, és még

lehetne sorolni. Mint régen, amikor reakciós, az imperialisták szekértolója volt mindenki, aki nem állt be a sorba és nem viselkedett pártszerűen. – Október másodikán folytatódik Biszku Béla pere. Önök egy kommünikében megfogalmazták, hogy a felelőssége a megtorlásokban megkérdőjelezhetetlen. Úgy tűnik azonban, nemigen akaródzik az igazságszolgáltatásnak igazságot szolgáltatnia az ügyben. – A mi dolgunk az, hogy megfogalmazzuk a történetileg igazolható álláspontot. Hogy a bíróság mit kezd vele és miként tudja lefordítani a jog nyelvére, az az ő felelősségük. Mi a jog és a történettudomány közös nevezőre hozását, de legalábbis közelítését is feladatunknak érezzük. Október közepén lesz egy konferenciánk a Kúriával és az ügyészséggel azokról a bírákról és ügyészekről, akik visszautasították a pártállam beleszólását a perekbe és persze azokról, akik viszont szerepet vállaltak a bosszúhadjáratokban. Ezenkívül az elmúlt egy évben néhány olyan törvényalkotási koncepciót és állásfoglalást tettünk le az asztalra, amelyek a történettudomány eredményeinek jogi nyelvre való lefordítását jelentik. – Az emberek igazságérzete lázadozik az igazság elsikkadása ellen. Nem akarnak egy aggastyánt vasra verve látni, ám úgy vélik: ha valakit a kora miatt fel lehet menteni, a jövőben bárki bármit elkövethet – csak ki kell várni pár évtizedet. – Szimbolikus jelentősége lesz az ítéletnek. Mégiscsak volt egy rendszerváltás, és a joggyakorlat hosszú távon nem helyezkedhet szembe az államot alkotó polgárok véleményével, ítéletével, hiszen minden demokratikus hatalom forrása maga a társadalom, a nép. Sokak jogos óhaja, hogy hivatalos pecsét kerüljön arra, hogy ami 1989 előtt volt, az – kissé pongyolán fogalmazva – nem volt rendben. Mivel a párt hadat viselt a társadalommal szemben, ha úgy tetszik, rákényszerítette magát a nemzetre a megszálló szovjet hadsereg segítségével, kollaboránsok közreműködésével. Ezért is lenne fontos, hogy egyik vezetőjüket – aki jól körülhatárolható, kiemelkedő szerepet játszott mindebben – el lehessen ítélni. – Éppen emiatt tartanak attól sokan, hogy Biszkuval a kommunista rendszert mentenék fel. Mintegy feloldozást adva a megtorlásnak és több évtized pusztításának. – A kommunisták egyik kedvenc érve az volt a súlyos, sokszor halálos ítéletek indokolásakor, hogy nem a vádlott, hanem a mögötte álló közeg felett mondanak ítéletet. Ebben az esetben ez az argumentáció remélhetőleg vissza fog ütni, és azt mondhatjuk majd: nem egy idős ember, hanem az embertelen totalitárius rendszer felett kérjük az igazságos ítélet kimondását.

MA FOLYTATÓDIK A BISZKU-PER Az 1956 utáni megtorlások miatt háborús bűntettel megvádolt 94 éves Biszku Béla perét a Fővárosi Törvényszéken ma kezdik újra első fokon. Az 1921-ben született Biszku az 1950-es évektől az állampárt legszűkebb vezetőségéhez tartozott, 1956 után belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes volt. A rendszerváltás után állampárti vezetőt még nem vontak felelősségre, ez az első per, ahol erre

kísérletet tesznek. Az 1956-os salgótarjáni sortűz 1990-es években lezajlott perében Biszku csak tanú volt. A jelen vádirat szerint részt vett a karhatalom megszervezésében és irányításában, amely halálos áldozatokat követelő sortüzeket adott le fegyvertelen polgárokra. A vádirat tartalmazza az 1956. december 6-án a Nyugati pályaudvarnál három halálos áldozatot követelő sortüzet és a Salgótarjánban lezajlottat, ahol negyvenhatan haltak meg, köztük nők, gyerekek. KA: Máthé Áron: A joggyakorlat hosszú távon nem helyezkedhet szembe a polgárok véleményével Vissza a tartalomhoz

Magyar Idők - 2015. 09. 19. (1,6. oldal) BISZKU BÉLA ÚJRA BÍRÓSÁG ELÉ ÁLLHAT Kulcsár Anna A Fővárosi Törvényszék megkapta azokat a szakértői véleményeket, amelyek alapján elbírálhatják a Kádár-rezsim hírhedt belügyminisztere, Biszku Béla büntetőügyét, amelynek korábbi elsőfokú, öt és fél éves szabadságvesztést megállapító ítéletét a Fővárosi Ítélőtábla júniusban helyezte hatályon kívül. A vád szerint Biszku az 1956-os forradalom leverése után részt vett a karhatalom megszervezésében, irányításában, és felelőssége megállapítható a Nyugati téri és a salgótarjáni sortűz kapcsán is. A megismételt eljárás október 2-án kezdődik.

Hamarosan újrakezdik a Biszku-per tárgyalását Megérkeztek a Fővárosi Törvényszékhez azok a szakértői vélemények, amelyek hozzájárulhatnak, hogy a bírói tanács megalapozott ítéletet hozzon az október 2-án kezdődő Biszku-perben. Ez már a második elsőfokú eljárás az ügyben, hiszen a Fővárosi Ítélőtábla júniusban hatályon kívül helyezte a törvényszék öt és fél évet kiszabó tavalyi ítéletét. Október 2-án, pénteken nemcsak az ügyész, valamint Biszku Béla vádlott és védője vesz részt a Markó utcában az új elsőfokú tárgyaláson, hanem várhatóan az összes szakértő is. Lapunk értesülése nyomán a Fővárosi Törvényszék sajtóosztálya megerősítette, hogy a szakvélemények a szeptember 15-i határidőre beérkeztek, azokat kézbesítették az érintetteknek. Megtudtuk: az elsőfokú bíróság felhívására a nyáron 377 oldal terjedelmű elemzés készült a történelmi összefüggésekről, de benyújtotta tanulmányát két orvos szakértő is. Egyikük a 94 éves vádlott egészségi állapotáról nyilatkozott, a másik pedig az ügy sértettjeinek sérüléseiről számolt be.

Biszkut, a pártállam egykori vezető politikusát a Fővárosi Törvényszék tavaly májusban felbujtóként elkövetett háborús bűntettért öt és fél évi szabadságvesztésre ítélte. A vád szerint Biszku az 1956-os forradalom leverése után részt vett a karhatalom megszervezésében és irányításában. Felelőssége megállapítható a Nyugati téri és a salgótarjáni sortűzben, de a martonvásári atrocitások kapcsán is. A Fővárosi Ítélőtábla a törvényszék döntését idén júniusban hatályon kívül helyezte és új eljárást rendelt el, mert szerinte az elsőfokú döntés nem alkalmas az érdemi felülbírálatra. A tábla intenciói nyomán a törvényszék soron kívül intézkedett, ezután készült el az ügy jogtörténeti, hadtörténeti, levéltári hátterét, összefüggéseit feltáró szakértői vélemény. A szakértőkhöz a védő és az ügyész kiegészítő kérdéseket intézhetett. Magyar Gábor, Biszku védője lapunknak azt mondta: még tanulmányozza a dokumentumokat. Fontosnak tartja azonban, hogy most elemzés készült a karhatalom, s benne a pufajkások szerepéről, a korabeli döntéshozatali eljárásról, a hajdani iratok kezeléséről, tárolásáról, megbízhatóságáról. S nem utolsó sorban a szovjet csapatok közreműködéséről az egykori eseményekben. Vissza a tartalomhoz

Magyar Hírlap - 2015. 09. 07. (1,4. oldal) BEGYEPESEDETT BÍRÓSÁGOKRÓL ÍRT TANULMÁNYT IBOLYA TIBOR Főügyészi kritika Baranya Róbert A magyar bírói gyakorlat olyan elméletet tart életben, amelynek már régen a „bizonyítékértékelés szemétdombján” lenne a helye – írja tanulmányában Ibolya Tibor fővárosi főügyész, aki a sztálini tisztogatások hírhedt szovjet főügyészétől, Visinszkijtől származó gyakorlatnak nevezte az alapelvet, hogy a közvetett bizonyítékoknak zárt logikai láncolatot kell alkotniuk. Példaként utalt a Biszkuügyben hozott, új eljárást előíró másodfokú határozatra. A főügyész a júniusban lapunknak adott interjúban arról beszélt, hogy a volt kommunista belügyér eljárásában a védelem „csörgősipkás bohócot” csinált a bíróságból. Újabb kritika a főügyésztől IBOLYA TIBOR ÉS A „BEGYEPESEDETT” HAZAI BÍRÓSÁGOK Ismét kemény kritikával illette a bíróságokat Ibolya Tibor fővárosi főügyész, aki szerint a gyakorlat olyan elméletet tart életben, amelynek már régen a „bizonyítékértékelés szemétdombján” lenne a helye. A Biszku-ügyet is érintve bírálta ismét a magyar bíróságok gyakorlatát Ibolya Tibor fővárosi főügyész, aki saját honlapján közzétett tanulmányában a közvetett bizonyítékok értékelését kérte számon az igazságszolgáltatáson. A főügyész begyepesedettnek nevezte a bíróságokat. Szerinte sokak még mindig a bizonyítás Szent Gráljának tartják, hogy a közvetett bizonyítékoknak zárt logikai láncolatot kell alkotniuk, melyből akár egy kieső

láncszem is az egész bizonyítást teszi lehetetlenné, ez az elmélet „még mindig uralkodik és rendszeresen visszaköszön különböző bírói indokolásokból”. A bírói gyakorlat olyan elméletet tart életben, amelynek már régen a „bizonyítékértékelés szemétdombján” lenne a helye. Rámutatott, ez a „látszólag tetszetős” elmélet a sztálini tisztogatások hírhedt szovjet főügyészétől, Visinszkijtől származik, ezt terjesztette az államszocialista magyar jogi irodalom. Csakhogy jogállami keretek között, különösen összetett, többszereplős ügyek esetén sokszor lehetetlen a zárt logikai láncolat felállítása. A fentiek fényében megmagyarázhatatlan, hogy a bírósági gyakorlatban szinte töretlenül eredeti értelmében hivatkoznak a felmentő ítéletek, illetve a hatályon kívül helyező végzések indokolásában „Visinszkij bizonyítékértékelési elméletére”, amelyről bizonyára nem is tudják, kitől származik – írta Ibolya Tibor, példaként hozva a Biszku-ügyben hozott, új eljárást előíró másodfokú határozatot. Idézi az indoklást: az elsőfokú büntető tanács által megvizsgált közvetett bizonyítékok abban az esetben eredményezhették volna a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítását, ha azok zárt logikai láncot alkotnak. A főügyész júniusban lapunknak adott interjújában erről azt mondta, a védelem „csörgősipkás bohócot” csinált a bíróságból, amely mondvacsinált indokokkal küldte vissza első fokra az ügyet. Vissza a tartalomhoz

Népszabadság - 2015. 08. 24. (1,5. oldal) VALAKI BOHÓCOT CSINÁLT A BÍRÓSÁGBÓL Fekete Gy. Attila Magyar György, Biszku Béla ügyvédje szerint nem ő. Politikai nyomás az ügyészségen? Biszku-per Magyar Gábor: Nem én csináltam csörgősipkás bohócot a bíróságból Nem ő csinált „csörgősipkás bohócot” a bíróságból – állítja Magyar Gábor, Biszku Béla védője. Szerinte méltatlan támadás érte a bíróságot, és a politikai nyomás alatt dolgozó, vagy csupán megfelelési kényszertől hajtott ügyészség súlyos hibái miatt kell elölről kezdeni Biszku perét. Ügyvédként elégedettnek kellene lennie, hiszen a bíróság védence számára kedvező döntést hozott, ám Magyar Gábor nem az, és nem is a saját érdemének tekinti, hogy a Fővárosi Ítélőtábla új eljárást rendelt el a 94 éves Biszku Béla büntetőperében. Korábban a Fővárosi Törvényszék háborús bűntett, lőszerrel való visszaélés és a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadása miatt öt és fél év börtönre ítélte a Kádárrezsim egykori belügyminiszterét.

Az ítélőtábla azonban ízekre szedte, és érdemi felülvizsgálatra alkalmatlan találta az elsőfokú döntést. „Arcpirító a döntés” Ibolya Tibor fővárosi főügyész arcpirítónak nevezte az ítélőtáblai verdiktet a Magyar Hírlapnak adott interjújában, szerinte ugyanis mondvacsinált indokokkal küldték vissza az ügyet új eljárásra. „A védelem csörgősipkás bohócot csinált a másodfokú bíróságból, amely mindent megkérdőjelezett, amit az 1956-os forradalomról tudunk és elfogadunk” – mondta a főügyész. Magyar Gábor szerint azonban Ibolya Tibornak elsősorban önmagára és az általa irányított ügyészségre kellene haragudnia, saját munkájukat kellene kritizálnia. És örülnie, hogy miután nyilvánvalóvá vált: bizonyítatlan az ügyészség vádja, a másodfokú bíróság adott nekik még egy esélyt, ezért felmentő ítélet helyett új eljárás lefolytatásáról döntött. „Három évvel Biszku Béla meggyanúsítása után, most kerül először abba a helyzetbe majd a bíróság, amikor szakértői vélemények alapján hozhatja meg a döntését” – magyarázza Magyar Gábor. Biszku Bélát 2012 februárjában jelentette fel a Jobbik, az ellenzéki párt szerint Kádár egykori belügyminisztere „belenyúlt” az ’56-os forradalmat követő megtorlási perekbe, beavatkozása nyomán súlyosabb, néhány esetben halálos ítéletek születtek. Az ügyészség Kahler Frigyest rendelte ki szaktanácsadóként a megtorlási perek ügyében. Kahler néhány hét alatt elkészítette véleményét, amelyben néhány oldalon keresztül a karhatalomról és az 1956. decemberi sortüzekről is írt. Irányt váltott a nyomozás – Senkit nem zavart az ügyészségen, hogy Kahler nem csak a neki feltett kérdésekre válaszolt – mutatott rá Magyar Gábor. – Kahler fellépése koncepcióváltást eredményezett az ügyészségi nyomozásban, a vádhatóság onnantól már a sortüzekben játszott szerepe miatt nyomozott Biszku ellen. A Jobbik feljelentése nyomán indult eljárást elkülönítették, majd 2014. szeptember 26-án különösebb hírverés nélkül megszüntették, mivel bizonyíthatatlan volt, hogy Biszku Béla akár egyetlen pernek a végkimenetelét is hatalmi szóval befolyásolta volna. Magyar Gábor szerint a Biszku-ügy politikai indíttatású per. Rajta keresztül próbálja a Fidesz harcos antikommunistaságát bizonyítani, nem mellesleg pedig szavazatokat szerezni a témában szintén aktív és radikális nézeteket valló Jobbiktól. – Nem tudom, és nem is szeretnék találgatásokba bocsátkozni, hogy a nyomozás során volt-e politikai nyomás az ügyészségen. Az biztos, hogy érdemi nyomozati munkát lényegében alig végeztek: Biszku Bélának a sortüzekben játszott szerepét meg sem kísérelték bizonyítani vagy cáfolni. A nyomozás során elkövetett súlyos szakmai hibák végül a szintén ezer sebből vérző elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséhez vezettek – jegyezte meg Magyar Gábor.

Az ítélőtábla végzése Magyar Gábor szerint hideg zuhanyként érte az illetékeseket, és nagyfokú frusztrációt okozott jobboldali körökben. Szerinte Ibolyát a szőnyeg szélére állították a döntés után, és eredményeket követeltek tőle. A botrányos „bohócozó” kifakadását ebben a kontextusban kell értékelnünk. – Egy megfélemlített hivatalnok felelősségáthárító gesztusa ez – véli Magyar. – Azt üzeni: nem ő tehet az eredmény elmaradásáról, hanem a másodfokú bíróság. A kijelentés hangneme példátlan és megengedhetetlen. Egy ügyész soha nem tenne ilyen kijelentést, ha nem érezne maga mögött valamiféle politikai támogatást. Ha nem politikai ügyről lenne szó, a bíróságot megsértő főügyészt már eltávolították volna a testülettől. Nem keresték a tanúkat Magyar a per során indítványozta több tanú, így az akkori pártvezetés tagjainak kihallgatását, valamint az ülések jegyzőkönyvvezetőit is bíróság elé citáltatná. „Közülük azonban már lényegében csak Biszku él”, állítják azok, akik egyetértenek Ibolya Tiborral, hogy „az elhalt pártvezetők kihallgatását kezdeményező ügyvéd, akinek e kérését részben el is fogadta a bíróság, valóban csörgősipkás bohócot csinált az ítészekből”. – Honnan tudják, hogy elhunytak? – kérdez vissza Magyar. – Például Ladvánszky Károly, aki 1952 és 1956 között a Belügyminisztérium titkárságvezetője, majd ’56-tól közrendvédelmi osztályvezetője volt, és aki a sortűz idején személyesen is jelen volt Salgótarjánban, csak tavaly hunyt el. A többiekről is csak feltételezték, hogy már nem élnek. Ötperces munka lett volna, de nem vették rá a fáradságot, hogy megnézzék a népesség-nyilvántartásban, hogy az akkori döntéshozók és munkatársaik közül kik élnek még egyáltalán – mondta Magyar Gábor. Az ügyvéd rámutatott: a bíróság most rendelt csak ki egy-egy jog- és hadtörténészt, valamint irattáros szakértőt, akiknek olyan alapvető kérdésekre kell választ adniuk az október 2-án kezdődő megismételt elsőfokú eljárásig, mint hogy miként működtek ténylegesen a karhatalmi egységek, milyen befolyása volt a magyar politikai vezetésnek a szovjet csapatok tevékenységére. – Külön szakértői vizsgálatot igényelnek a korabeli jegyzőkönyvek – mondta az ügyvéd. – Alig akad olyan, amely alá lenne írva. Az oldalszámozásuk esetleges, néhány esetben egyértelműen beleírtak a dokumentumba, lapokat vettek vagy cseréltek ki bennük. Azt, hogy egy tanácskozáson milyen döntés született, többnyire Kádár személyes összegzéséből derül ki, formális szavazás nem volt. Ezek alapján aligha lehet kimondani, hogy Biszku Béla megalapozottan gyanúsítható egyfajta ideológiai tűzparancs kiadásával. Vissza a tartalomhoz

Magyar Hírlap - 2015. 08. 12. (1,4. oldal) PERMENETREND BARANYA RÓBERT Fontos perek folytatódnak vagy kezdődnek az ősszel. szeptember 8-án folytatódik a rendőri vezetők pere, majd október 2-án áll újra bíróság elé Biszku Béla egykori kommunista belügyminiszter. októberben Hiszékeny Dezső MSZP-s képviselő pere következik. Biszku Bélát ismét bíróság elé állítják A VOLT KOMMUNISTA BELÜGYMINISZTER BÜNTETŐPERE OKTÓBERBEN KEZDŐDIK ELÖLRŐL, ÉS AZ ŐSSZEL TÖBB JELENTŐS ELJÁRÁS IS FOLYTATÓDIK Fontos, nagy visszhangot keltő büntetőeljárások folytatódnak vagy kezdődnek az ősz folyamán. Így többek között a rendőri vezetők pere, a Biszku Béla ellen induló új eljárás, a moszkvai ingatlanper és Hiszékeny Dezső MSZP-s képviselő ügye. A 2013 szeptemberében a rendőri vezetőkkel szemben indult perben a tavasszal már elkezdődtek a perbeszédek, az eljárás szeptember 8-án folytatódik, de még október végére is tűzött ki tárgyalási napot a Fővárosi Törvényszék katonai tanácsa. Kiss Attila katonai ügyész alig változtatott a vádiraton, a 2006. őszi események kapcsán indult eljárás fő vádlottjaira, így Bene László és Gergényi Péter volt országos és fővárosi rendőrfőkapitányokra, valamint Dobozi Józsefre, a Rebisz egykori parancsnokára felfüggesztett börtönbüntetést kért a június végén tartott perbeszédében. Az eddig felszólaló ügyvédek védenceik felmentését indítványozták. Ahogy lapunk először beszámolt róla, október 2-án kezdődik a háborús bűntettel vádolt Biszku Béla egykori kommunista belügyminiszter megismételt büntetőpere a Fővárosi Törvényszéken. A per a vádlott vallomásával vagy annak elmaradása esetén iratismertetéssel kezdődik. Az első napra a bíróság három szakértőt is beidézett, míg egy negyedik vélemé-nyét felolvassák majd. Biszku perét azért kell újrakezdeni, mert júniusban a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte a korábbi elsőfokú ítéletet, amelyben az egykori Biszkut öt és fél év börtönbüntetésre ítélték, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett és más bűncselekmények miatt. Legkorábban szeptemberben folytatódhat a Budapest Környéki Törvényszéken az úgynevezett moszkvai ingatlanper. Az orosz főváros központjában lévő egykori kereskedelmi képviselet eladása kapcsán hét ember ellen emeltek vádat. Az ügyészség szerint Székely Árpád volt moszkvai nagykövet 2008 márciusában felettesei tudta nélkül írta alá az ingatlan tulajdonjogának átruházásáról szóló adásvételi szerződést. A vételár 23,7 millió dollár volt, ám a vevő nem sokkal később már ennek sokszorosáért adta tovább az ingatlant, s emiatt Oroszországban is indult büntetőeljárás. Az ügyészség szerint az ügyletből a magyar államnak több mil liárd forint kára keletkezett, ugyanis a moszkvai ingatlan egy 2008-as – a védelem által egyébként vitatott – értékbecslés szerint több mint 108 millió

dollárt ért. A vádlottak között van Horváthné Fekszi Márta volt külügyi államtitkár és Tátrai Miklós, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. korábbi vezérigazgatója is. Csak októberben folytatódik a vezető beosztású személy által elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásával vádolt Hiszékeny Dezső szocialista országgyűlési képviselő, volt XIII. kerületi alpolgármester pere is a Fővárosi Törvényszéken. Ahogy arról beszámoltunk, az MSZP-s Hiszékeny a bíróság előtt már korábban részletes vallomást tett, de tagadta a bűncselekmény elkövetését. Egyúttal politikai indíttatásúnak és koncepciósnak nevezte a törvényszéken a szerinte „előre eltervezett forgatókönyv alapján zajló eljárást”. ” Legkorábban szeptemberben folytatódhat a Budapest Környéki Törvényszéken az úgynevezett moszkvai ingatlanper. KA:A Fővárosi Ítélőtábla korábban hatályon kívül helyezte az ítéletet Biszku Béla ügyében Vissza a tartalomhoz

Népszabadság - 2015. 07. 20. (9. oldal) AZ IGAZI BISZKU Aczél Endre Már életük dereka felé közelítenek azok a magyar állampolgárok, akik egy-két éve annyit tudnak a ma 93 éves Biszku Béláról, hogy tavaly a bíróság (az 1956. december 8-i, salgótarjáni) sortűz miatt őt „felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel megvalósított háborús bűntett” elkövetőjeként börtönbüntetésre ítélte, majd a fővárosi ítélőtábla nemrég ezt az ítéletet megalapozatlannak találta, hogy októberben kezdődhessen újra a per. Addig van idő gondolkodni is. Az ítélőtábla helyesen döntött, amikor történész szakértők bevonását indítványozta, mert egy cseppet sem életszerű, hogy pusztán azért, mert tagja volt az MSZMP akkori legfőbb vezető testületének, a nyolctagú Ideiglenes Intéző Bizottságnak, bárkit is tűzparancs kiadására „bujtott” volna fel. Ebben tudniillik nem volt illetékessége. A hatalom élén Kádár János állt, a fegyveres erők minisztere Münnich Ferenc volt, az új karhatalmat („a pufajkásokat”) többen szervezték és irányították, de én történetesen a névsorban Biszku nevét sehol sem találtam. Ha politikus ellen közvetett bizonyítékot keres bárki, azt Marosán Györgynél találja meg, aki a sortűz napján mondta ki a nevezetes mondatot: „Mától kezdve lőni fogunk!” De se Kádár, se Münnich, se Marosán, se a karhatalom élén álló Uszta Gyula nem volt abban a helyzetben, hogy november 4-e után bő egy hónappal akár „felbujtsa”, akár utasítsa azokat a szovjet harckocsizókat, akik a magyar karhatalmistákkal együtt lődözték halomra a fegyvertelen salgótarjáni tömeget. Hogy egy Biszku parancsoljon az oroszoknak?! Na ne.

Ez az aggastyán a kádárista vezető garnitúra talán legkártékonyabb figurája volt, de nem Salgótarján még csak nem is későbbi belügyminisztersége miatt, hanem azért, mert amikor csak lehetett, „keresztbe tett” ugyane garnitúra reformszárnyának, amely élhetőbb és sikeresebb élet felé próbálta terelni Magyarországot. „Keményvonalas” volt mindvégig, élen járt a gazdasági reform megfojtásában, a háztájik sikeressége miatti irigység felszításában. Ám amikor sokévi aknamunkájának sikerét kezdte félteni, „halálugrásra” szánta el magát: feljelentette Kádárt Brezsnyevnél. Korlátozott értelme mellett szól, hogy a kádári politikát elmarasztaló vaskos dosszié csakhamar magának a feljelentettnek az íróasztalán landolt, megjegyzés nélkül. Hiába álmodozott a feljelentő arról, hogy legalább a Pravda még egyszer nekiugrik a kádárizmusnak, ahogyan 1972-ben tette. De nem. Körülbelül akkor, amikor a reform folytatódhatott (1978), Kádár nyugdíjaztatta Biszkut, a KB 16 éven át volt adminisztratív titkárát. Döntését az első ember még a KB előtt se indokolta, amivel csak segített az amúgy is terjedő hírnek, hogy a „második ember” megpróbálta őt megpuccsolni, ám a szovjetek nem voltak rá vevők. Kádár nem vallotta be a bevallhatatlant, bár legalább annyian lettek volna kíváncsiak Biszku leváltásának tényleges okára, mint 15 évvel korábban Marosán lemondásáéra. Egyikről se tudtak meg semmit. Vissza a tartalomhoz

NAPI Gazdaság - 2015. 07. 09. (2. oldal) VITÁT INDÍT A NEMZETI EMLÉKEZET BIZOTTSÁGA MTI Vitát akart elindítani a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) azzal a javaslatával, amely szerint a kommunista diktatúrához kapcsolódó cselekedetek esetén lehetőség lenne büntetőeljárás lefolytatására akár elhunyt elkövetővel szemben is − mondta Máthé Áron, a NEB elnökhelyettese. Katona Gábor, a NEB jogi főosztályának vezetője korábban beszélt arról: a bizottság rendkívül fontosnak tartja, hogy a kommunista korszakkal kapcsolatban az áldozatok és az elkövetők esetében is megtörténjen a teljes körű igazságtétel. A Biszku-per tapasztalatait is figyelembe véve, ennek érdeké ben jogalkotási javaslatokat dolgoztak ki. Vissza a tartalomhoz

Népszabadság - 2015. 07. 02. (10. oldal) BISZKU ÉS A NEMZETKÖZI JOG Dr. Varga Réka PhD, egyetemi adjunktus Pázmány Péter Katolikus Egyetem

A Biszku-ügy kapcsán sokan az igazságszolgáltatás szégyenéről beszélnek. Az alábbiakban a nemzetközi jog szemszögéből következik három gondolat, melyek lényege, hogy (1.) 1990 óta hazánk folyamatosan nemzetközi jogot sért, mert azóta megvan a lehetőség a nemzetközi jog alapján a felelősségre vonásra, sőt, ez nemzetközi jogi kötelezettségünk; (2.) a kulcs nemcsak a törvényhozó hatalom, hanem az ügyészség kezében is volt, de ők sem tettek semmit; (3.) az ügyészség és a bíróság a mai napig nem tesz semmit annak érdekében, hogy azon a túlhaladott állásponton, miszerint a magyar büntetőjog egyenlő azzal, amit a büntető törvénykönyvben olvashatunk, túllépjenek. A kommunista bűncselekmények átfogó elszámoltatásával hazánk huszonöt éve adós. Próbálkozások ugyan történtek, a jogalkotó és a vádhatóság korántsem tett meg mindent azért, hogy az elszámoltatás megtörténhessék. Pedig a nemzetközi jogi alap már 1990-ben is rendelkezésre állt, és bármiféle belső törvényhozási aktus nélkül lefolyhattak volna büntetőeljárások. Az 1956-ban és az azt követő években elkövetett cselekmények az úgynevezett nemzetközi bűncselekmények közül az emberiesség elleni bűncselekmények és a háborús bűncselekmények kategóriáiba sorolhatók. A nemzetközi bűncselekményeket a nemzetközi jog határozza meg és rendeli büntetni, függetlenül attól, hogy a belső jog bünteti-e őket. Ezzel a nemzetközi közösség azt az akaratát fejezi ki, hogy bizonyos, súlyuknál fogva a nemzetközi közösség egészét sértő cselekmények esetén ahelyett, hogy az államok belső jogára bízná a kriminalizációt, közvetlenül maga a nemzetközi jog rendeli büntetni őket. A Nürnbergi Katonai Törvényszék rögzítette az emberiesség elleni bűncselekmény fogalmát, mely a szintén kötelező nemzetközi szokásjog részét képezi, s képezte már 1956ban is. Az 1949-es genfi egyezmények pedig meghatározzák az úgynevezett súlyos jogsértéseket (ma már háborús bűncselekménynek nevezzük őket), és kifejezetten kötelezik az államokat, hogy büntessék ezeket. Az 1968-as New York-i egyezmény visszamenőleges hatállyal kimondja, hogy az emberiesség elleni és a háborús bűncselekmények nem évülnek el. Magyarország ezen egyezmények részese. Korábbi alkotmányunk, mostani alaptörvényünk kimondja, hogy a nemzetközi szokásjog a magyar jog részét képezi; a nemzetközi szerződések kihirdetésükkel válnak a magyar jog részévé. Az Alkotmánybíróság többször is megállapította, hogy a nemzetközi jogban meghatározott nemzetközi bűncselekmények a belső jog részét képezik, azokat a jogalkalmazóknak figyelembe kell venniük akkor is, ha belső jogunkban nem szerepelnek. Az Európai Emberi Jogi Bíróság pedig kimondta, hogy ha egy nemzeti bíróság közvetlenül a nemzetközi jog alapján jár el, és szankciót úgy szab ki, hogy az alapul szolgáló rendes tényállás szankcióját alkalmazza (pl. civil lakosság elleni halált okozó támadásnál az emberölés szankcióját), akkor az nem ütközik a büntetőjog alapvető garanciáinak számító nullum crimen, illetve nulla poena sine lege elvébe. A fentiekből tehát az rajzolódik ki, hogy le lehetett volna folytatni büntetőeljárásokat közvetlenül a nemzetközi jog alapján is, sőt ez kötelességünk. Ebből következőleg 1990

óta, mióta a felelősségre vonás addigi politikai akadályai elhárultak, lényegében folyamatosan nemzetközi jogot sértünk. Kétségtelen, hogy büntetőeljárást közvetlenül a nemzetközi jog alapján lefolytatni nem szokásos és igen nehéz feladat, bár nem lehetetlen: több államban már megtették. Ettől független kérdés az, hogy az ügyészeknek és bíróknak faramuci helyzetet jelenthet, ha a hazai büntető törvénykönyvön kívül mást kell alkalmazniuk, mert megszokott rendszerükön kívül kell eljárniuk. Ezt a nehézséget felismerve a jogalkotó megtehette volna már az 1990-es években, hogy a jogalkalmazó munkáját megkönnyítendő, törvényben kimondja az elévülés tilalmát a nemzetközi jogra hivatkozva, és beemeli az emberiesség elleni bűncselekményeket. Így az is súlytalanná válhatott volna, hogy az Alkotmánybíróság elutasította a Zétényi–Takácsféle törvényjavaslatot. Fontos azonban megismételni, hogy ezen belső törvényhozási aktus nélkül, közvetlenül is alkalmazandó lett volna a nemzetközi jog. Látnunk kell azt is, hogy az ilyen eljárásoknak ex officio kellett volna indulniuk. A helyes út feltehetőleg az lett volna, ha az ügyészség teszi kötelezettségét, ám látva az ügyek bonyolultságát és összetettségét, pluszforrást kér az államtól ahhoz, hogy az eljáró ügyészek (s a későbbi szakaszban a bírák) megkaphassák a szükséges keretet: képzést, szakértőket, erőforrást a kutatáshoz, fordítókat az idegen nyelvű nemzetközi joganyag fordítására, melyek mind szükségesek ahhoz, hogy egy nemzetközi jogon alapuló eljárás szakmailag sikeres lehessen. Úgy tűnik azonban, hogy nemcsak ezt nem tette meg az ügyészség, hanem lényegében sem a lex Biszku elfogadása előtt tett feljelentésre nem reagált, sem a jogalkotó igencsak megkésett reakciói nem lépték át az ingerküszöbét. 2011ben ugyanis Gellért Ádám egy szakmai anyagot küldött meg az ügyészségnek, melyben javasolta a nemzetközi jog alapján történő eljárást. Az ügyészség az anyagot feljelentésként értékelte, ám azt mind a Fővárosi Főügyészség, mind a Legfőbb Ügyészség elutasította. Ennek tétje az elévülés volt, mert a hagyományos bűncselekmények alapján való eljárást az elévülés kizárja, ám a nemzetközi bűncselekmények nem évülnek el. Az ügyészi apparátus pedig úgy szabadult a láthatólag nehéz és terhes kihívástól, hogy nemes egyszerűséggel kimondta, hogy a szóban forgó cselekmények nem nemzetközi bűncselekmények, és nem is igyekezett olyan cselekményeket felderíteni, melyek azok lettek volna. Miért? „Csak” – mert egyéb indokolás nem volt. Pedig ilyen súlyú kérdés esetében a társadalom még több joggal várná el, hogy az ügyészség alapos mérlegelés után, komoly érveket felhozva döntsön. Így viszont eleve lehetetlenné tette bármilyen büntetőeljárás lefolytatását. Az ügyet tehát, különösebb indoklás nélkül – bár vádhatóságként megvan hozzá a joga – csírájában elfojtotta. Ennek fényében joggal merül fel bárkiben, hogy az ügyészség csak szabadulni akart az egész problémától, és megtagadva a nemzetközi bűncselekményként való értékelést, lényegét tekintve egy jogellenes határozatot hozott. A Legfőbb Ügyészségi határozat ellen pedig nincs semmiféle jogorvoslati lehetőség.

Ezek után azt gondolhattuk volna, hogy az alaptörvény átmeneti rendelkezése és a lex Biszku megkönnyebbülést hoz a jogalkalmazónak. De nem, ex officio ekkor sem indult eljárás, hanem újabb feljelentés kellett. Ennek sorsát jól tudjuk: az ügyészség a kívülálló számára nem világos okokból a sortüzekre szűkítette a vádat és egy sokak által szakmailag igen hiányosnak ítélt vádiratot hozott össze. A fentiek alapján úgy tetszhet, hogy az ügyészség nem teljesítette kötelezettségét. Részleges tanulság az lehetne, hogy megértsük – és főként, hogy a jogalkalmazó is megértse: a büntetőjog immár nem merül ki a magyar büntető törvénykönyvben. A nemzetközi jog már fél évszázadnál több idő óta meghaladta ezt. Léteznek a nemzetközi jogban meghatározott bűncselekmények és ezek üldözésére vonatkozó szabályok, melyek attól függetlenül kötelezőek, hogy a nemzeti jogban benne foglaltatnak-e vagy sem. Honunkban viszont semmilyen hajlandóság nem látszik a jogalkalmazók oldaláról, hogy ezt az újnak már korántsem nevezhető szemléletet, sőt kötelezettséget, átvegyék. Csak ebben az esetben várható el, hogy olyan határozatok szülessenek, amelyek nemcsak a szigorúan vett belső jognak, hanem a nemzetközi jognak is megfelelnek. Összességében véve abszurdum, hogy míg más államok nemzetközi kötelezettségüknek eleget téve olyan ügyekben járnak el, melyeknek szinte semmi köze nincs saját államukhoz, mi az állampolgáraink által saját állampolgáraink sérelmére elkövetett, égbekiáltóan jogtipró cselekményeinek ügyében sem tudunk eljárni. Mint oly sokszor, mesteri szinten most is csak az egymásra mutogatás működik: a törvényhozó a jogalkalmazóra, az pedig vissza a törvényhozóra. Magyarország pedig mind e közben folyamatosan nemzetközi jogot sért. Vissza a tartalomhoz

NAPI Gazdaság - 2015. 06. 26. (8. oldal) VITA ÉS ÍTÉLET Kulcsár Anna Programot tett közzé a héten az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke. Handó Tünde tíz pontban fogalmazta meg elképzeléseit arról, mit tehet az ítélkezés azért, hogy az igazságszolgáltatás gyorsan, hatékonyan és kellő színvonalon szolgálja ki az ügyfeleket. Mert – mint az összegzés tartalmazza – szolgáltató bíróságra van szükség. A feladat ellátásához ugyanakkor számos feltételnek kell teljesülnie. Az OBH kilenc évre megválasztott vezetője nem sokkal hivatalba lépése után, 2012–ben meghirdette stratégiáját, hosszú távú terveit. Az alaptörvény kívánalmait a középpontba helyezve már akkor szolgáltató bíróságról beszélt. Az anyagi, a technikai feltételek javítását kezdettől szorgalmazta, és ebben sikerült is eredményeket elérnie. Nemcsak a bírói kar, de más jogászi területek képviselői és az elmélet szakemberei is arra gondoltak: csak előnyös lehet, ha – a megfelelő grémium támogatásával – az 1997–ben bevezetett Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot (OIT) egyszemélyi vezető váltja fel. Az ítélkezés

anyagi, technikai feltételeiről ugyanis korábban a megyei elnökökből álló központi testület, az OIT gondoskodott, ám működése a közvélemény számára is nehézkesnek tetszett. Handó Tünde mostani megszólalását némelyek arra vezetik vissza, hogy a legutóbbi időkben többen kritikát fogalmaztak meg egyes bírósági döntésekkel szemben. Ilyen volt mindenekelőtt a Biszku–ügy, amelynek elsőfokú határozatát a Fővárosi ítélőtábla június elsején hatályon kívül helyezte. A másodfokú tanács úgy látta, a korábban kihirdetett döntés nem alkalmas arra, hogy érdemben felülvizsgálják. A Fővárosi Törvény– szék azóta visszakapta az aktát, s hírek szerint októberben megindítja az új, soron kívüli eljárást. A tábla döntésével szemben, mások mellett, a fővárosi főügyész és az igazságügyi miniszter is kifogásokat fogalmazott meg. A büntetőeljárás kérdéseiről csakhamar heves vita kerekedett. Az Országos Bírósági Hivatal elnöke – programjának keddi meghirdetésekor – nem tett ugyan említést sem a Biszku–perről, sem más ügyekről, felhívta ugyanakkor a bírósági elnökök figyelmét, hogy a bírák ellen irányuló méltatlan támadások ellen határozottan és hathatósan lépjenek fel. A bíróságok ítéleteit egyébként mindig is számosán vitatták, s természetesen nem csak a vádlottak vagy a pervesztes al– és felperesek, A rendszerváltozás után már az is komoly vitatéma volt, hogy ki, mikor és miképpen vitatkozhat, szólalhat meg ilyen kérdésekben. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács működése idején is több hullámban értekeztek erről újságírók, újságolvasók, ügyvédek, ügyészek és elméleti szakemberek. Elég csak a Tocsik–ügyre és a Postabank–perre utalnunk, vagy felidéznünk, milyen reagálások követték azt az ítéletet, amelyet Marian Cozma kézilabdázó meggyilkolása miatt hirdetett ki a bíróság. Az indulatoktól fűtött polémia végül rendszerint azzal a konklúzióval zárult: a szakmai észrevételeket szívesen fogadja az ítélkezés, a méltatlan támadást, a sértegetést azonban visszautasítja. Mindmáig megválaszolatlan azonban a kérdés, mikor lehet egy– egy álláspontot szakmai jellegűnek tekinteni, s mikor mondható az, hogy oktalan támadás, netalántán politikai szándékú véleménynyilvánítás történt. Az mindenesetre leszögezhető, hogy a perek jogi keretek között zajlanak ugyan, de a dolog természete miatt nemegyszer komoly társadalmi hatást váltanak ki. Az OBH programjából kiderül: a közbizalom megerősítéséért az elnök továbbra is fontosnak tartja az együttműködést az igazságszolgáltatás más szereplőivel, de igényt tart a jogalkotók támogatására is. Az ügyfelek kiszolgálása a résztvevők közös felelőssége. Ezzel nehéz lenne vitába szállni. Vissza a tartalomhoz Magyar Nemzet - 2015. 06. 24. (5. oldal) SORON KÍVÜL TÁRGYALJÁK A BISZKU-PERT Soron kívül tárgyalja Biszku Béla büntetőperét a Fővárosi Törvényszék a bíróság elnökének döntése értelmében. Már ki is küldték az őszi időpontokra szóló idézéseket – jelentette be tegnap Póta Péter, a törvényszék szóvivője. Ismert, a Fővárosi Ítélőtábla nemrég hatályon kívül helyezte a

volt kommunista belügyminiszterre az 1956-os megtorlásokban játszott szerepe miatt kirótt elsőfokú ítéletet. Egy héttel a döntés után Gulyás Gergely, a Fidesz országgyűlési képviselője azt mondta, pártja soron kívüli, a lehető leggyorsabb eljárást és mielőbbi ítéletet szeretne; csatlakoztak véleményéhez a kommunizmus áldozatait képviselő civil szervezetek, valamint több kormánypárti politikus. Trócsányi László igazságügyi miniszter azonban tegnap délelőtt még úgy vélte: hosszú eljárásra van kilátás, s „valószínűleg az élet fogja megoldani ezt a problémát”. Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke tegnap bejelentette: a bíróságokba vetett bizalom fenntartása és megerősítése érdekében tízpontos programot indítanak. Ennek egyik sarkalatos pontja az ügyhalogatásokkal szembeni zéró tolerancia. Újságírói kérdésre a Biszku-üggyel kapcsolatban annyit mondott: több perben is problémát jelent a hatályon kívül helyezés kérdése; véleménye szerint ezen az eljárási szabályok módosítása segíthetne. Vissza a tartalomhoz

Magyar Nemzet - 2015. 06. 23. (5. oldal) ÉVET ÉRTÉKELT TRÓCSÁNYI Magas színvonalú jogászminisztériumról beszélt az igazságügyi tárca vezetője HORVÁTH CSABA LÁSZLÓ A devizahitelesek ügye, a végrehajtási rendszer átalakítása, a Biszku-per és a velencei bizottság magyar médiaszabályozásról szóló jelentése is téma volt az Országgyűlés igazságügyi bizottságának ülésén, ahol Trócsányi László igazságügyi miniszter a tárca tavalyi évét értékelte. Egy magas színvonalú jogászminisztérium jött létre – így jellemezte a tavaly újra létrehozott Igazságügyi Minisztériumot Trócsányi László tárcavezető tegnap az Országgyűlés igazságügyi bizottsága előtti meghallgatásán. A miniszter beszámolójában számtalan témában kifejtette a véleményét, kezdve a devizahitelesek ügyével, amit a múlt év komoly problémájának nevezett. Mint mondta, négy jogszabályt alkotott a tárca az adósok krízisének rendezésére, s ezek mind kiállták az alkotmányosság próbáját, és hozzá tudtak járulni a társadalmi feszültség csökkentéséhez. Trócsányi beszélt a végrehajtási rendszer átalakításáról, ami szerinte a kamara és a tárca szenvedélyes vitáiról szólt. A miniszter említette a jogászképzést is, ezzel kapcsolatban jelezte, a tárca előterjesztést készített a kormány számára, a témáról a dékáni kollégium pedig szeptemberben egyeztet. Bárándy Gergely, a bizottság MSZP-s tagja a velencei bizottságnak a magyar médiaszabályozást elmarasztaló megállapításait firtatta, s azt kérdezte, tervez-e lépéseket tenni a tárca. Trócsányi László ingerülten beszélt arról, hogy ellentétes és nem tisztességes kommunikáció zajlik ebben a kérdésben. Szerinte a bizottság ülésén a raportőrökkel a

legnagyobb összhangban tudtak dolgozni, konstruktív beszélgetést folytattak, majd lezárták a vitát, és alig jött ki az ülésről, a főtitkárság honlapján megjelent egy olyan kommüniké, amely – ahogy fogalmazott – teljesen ellentétes azzal a hangulattal, azokkal a beszélgetésekkel és azokkal a szövegjavaslatokkal, amelyeket a velencei bizottság ülésén nagy kompromisszummal fogadtak el. Szóba került a Biszku-per is, a szocialisták azt kifogásolták, hogy vezető kormánypárti politikusok kifejezetten éles bírálatokat fogalmaztak meg az igazságszolgáltatással szemben. Trócsányi László közölte, hosszú eljárásra van kilátás, szerinte jobb lett volna dönteni ebben a kérdésben. Úgy vélte, mivel egy 95 éves emberről van szó, „valószínűleg az élet fogja megoldani ezt a problémát”. Staudt Gábor, a Jobbik képviselője többek között a végrehajtói elszámoltatást sürgette, valamint az igazságügyi szolgáltatási díjak csökkentését vetette fel. A devizahitelesek ügyét értékelve pedig azt mondta, inkább az adósok, és nem a bankok elszámoltatása zajlik, hozzátéve, az sem derült ki, hogy a devizahitelek mögött valóban volte deviza. Az ellenzéki képviselő elégtelennek nevezte a magáncsőd intézményét, s nyugat-európai mintára szorgalmazta az elsétálási jog bevezetését. Utóbbi annyit jelent, hogy a fogyasztói hitelek fedezetén túl (például ingatlan) nem követelhet többet a hitelező. KA: Trócsányi szerint dönteni kellett volna a Biszku-perben Vissza a tartalomhoz

Kisalföld - 2015. 06. 22. (3. oldal) EGY SZÓT SE A déli kerítés elterelte a figyelmet arról, hogy a fővárosi főügyész a bíróságnak ugrott. Mivel az ügyészség igen fegyelmezett szervezetnek tartja magát, az ember úgy gondolja, ott senkinek sem ok nélkül gurul el a gyógyszere, s a nyilatkozat egyben üzenet. Persze ez nem biztos, és ha különösebb vezérlő dinamika nélkül gurul el, az is fontos próba az ország számára, hogy ilyenkor történik-e valami? S a válasz ötbetűs: semmi. Olyan, mintha a fegyelmezettség nem volna több puszta hierarchiánál, vagyis Hofit idézve: „vigyázat, a tetőn dolgoznak”, nektek odalent kuss van, a vezető meg azt csinál, amit akar. Hogy ez nincs így? Dehogynem. Ibolya Tibor fővárosi főügyész pontosan azt csinált, amit akart: a Biszku-perben neki akart esni az önálló hatalmi ágnak. Ezért csörgősipkás bohócnak nevezte a bíróságot a hatályon kívül helyezés miatt.

Ennek az okát lehet hosszan is csűrni-csavarni, de a lényeg nem bonyolultabb annál, mint hogy a vád nem ért egyet az ítélettel. Mindennapos dolog, s még soha egyetlen ügyész sem mondta nekem emiatt, hogy „a bíró bolond”. Amit a mindenkori kormánytól megszoktunk, pedig nem szabadna megszokni hogy nekiesik az önálló hatalmi ágnak -, az a szakmai szervezet részéről új hang. Erre rátesz egy lapáttal ez a sértetti hozzátartozótól elvárható stílus, és az, hogy a Biszku-ügyről van szó, amiben minden átpolitizált, jelképes. Úgyhogy megint csak azt gondolom, nincsen véletlen. Főként, miután hiába várták a bírók, hogy a Fővárosi Ítélőtábla reagál. De ne is ő reagáljon. Emelje fel a szavát az Országos Bírói Hivatal vezetője, a bírói tanács és a bírói egyesület! Mert még a látszatát is kerülni kellett volna annak, hogy félnek a legfőbb ügyésztől. Amit sajnos nem kerültek Még soha egyetlen ügyész sem mondta nekem emiatt, hogy „a bíró bolond Vissza a tartalomhoz

Magyar Nemzet - 2015. 06. 18. (5. oldal) SÚLYOS FŐÜGYÉSZI KRITIKA Ibolya Tibor: A Biszku-ügyben eljáró bíróság nem mert eleget tenni a kötelességének PILHÁL TAMÁS,(P. T.) A védelem „csörgősipkás bohócot” csinált a bíróságból – nyilatkozta Ibolya Tibor a Fővárosi Ítélőtábla másodfokú döntése kapcsán, amellyel új eljárást rendelt el a Biszku-ügyben. A fővárosi főügyész szerint a bíróság nem mert eleget tenni a kötelességének. Ibolya Tibor fővárosi főügyész szerint a Fővárosi Ítélőtábla döntése arcpirító, és mondvacsinált indokokkal küldte vissza a Biszku-ügyet első fokra. A Magyar Hírlapnak adott interjúban úgy fogalmazott: „A bírói munka lényege a döntésről szól, a bírónak döntenie kell, ha az elé vitt bizonyítékok alapján ez lehetséges. A Biszku-ügyben viszont a bíróság azt kérdőjelezte meg – lényegében a védő álláspontját felhasználva –, hogy az ügyészség által elé tárt bizonyítékok elégségesek ehhez.” A főügyész ezt úgy értékelte: „A védelem csörgősipkás bohócot csinált a bíróságból, amely ahelyett, hogy ezt kikérte volna magának, még asszisztált is hozzá.” Ibolya Tibor visszautasította, hogy a közvélemény az eljárás elhúzódását az ügyészségen kéri számon, mivel „itt nem arról van szó, hogy az ügyészség nem végezte el a dolgát, hanem arról, hogy a bíróság nem mert eleget tenni a kötelességének, és ezt történelmietlen, iratellenes és végrehajthatatlan bizonyítási iránymutatásokkal leplezte”. A főügyész elfogadhatatlannak nevezte, hogy a bíróság nem vette figyelembe okirati bizonyítékként az MSZMP korabeli iratait. Rámutatott: soha senki nem vonta kétségbe ezek hitelességét, illetve hogy ezek az állampárt akaratát, véleményét tartalmazták. Ibolya Tibor kiemelte: a bíróság „legszomorúbb és egyben legfelháborítóbb kijelentése”, hogy nem történelmi tény,

miszerint a karhatalom a Kádárral ellenséges lakosság megfélemlítésére jött létre, s emiatt kell történész szakértőt kirendelni. Arra a felvetésre, hogy a bíróság megkérdőjelezte Kahler Frigyes történész szakértő elfogulatlanságát, a főügyész azt válaszolta: a korszaknak nincs olyan tekintélyes szakértője, aki Biszkuról pozitív vagy semleges véleménnyel lenne, a sortüzek egyetlen vitathatatlanul hiteles szakértője pedig Kahler Frigyes. Az Igazságügyi Minisztérium sajtóirodáján lapunk megkeresésére közölték: nem kívánják kommentálni a főügyész nyilatkozatát. Azt is tudakoltuk a tárcától, indítanak-e vizsgálatot, amiért a bíróság a főügyész szerint „nem mert eleget tenni a kötelességének”, ami arra utal, mintha a igazságszolgáltatást valamilyen külső erő akadályozna a munkájában. A sajtóiroda úgy reagált: az ügyészség és a bíróság független, egyébként pedig nincs hatáskörük ilyen vizsgálat lefolytatására. Völgyesi Miklós, a Legfelsőbb Bíróság egykori tanácselnöke lapunknak kiemelte: Ibolya Tibornak teljesen igaza van abban, hogy a másodfokú bíróságnak a meglévő bizonyítékok alapján döntenie kellett volna a Biszku-ügyben. Kiemelte: az ítélőtábla csak akkor bírálhatta volna felül az első fokon rögzített tényállást, ha azzal ellentétes bizonyítékokat szerzett volna be, ám ilyen nem történt. A volt tanácselnök szerint az ítélőtábla döntésének „szaga van”, és ha egy bíró ilyen súlyos hibát következmények nélkül elkövethet, az nagy bajt jelez. Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke tegnap a köztévében arról beszélt: megkérdőjelezhetetlen az egykori kommunista belügyminiszter felelőssége az 1956 utáni megtorlásokban. Hangsúlyozta: Biszku – Kádárral és Münnichhel együtt – tagja volt annak a testületnek, amely a perekről, illetve néha az ítéletekről is döntött. Emlékezetes, Biszku Bélát első fokon a Fővárosi Törvényszék öt és fél év szabadságvesztésre ítélte háborús bűntett és más bűncselekmények miatt, ám a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla június elsején hatályon kívül helyezte a döntést, és új eljárást rendelt el.

TOVÁBB NYOMOZNAK AZ INTERNÁLÁSOK MIATT. Október 14-ig meghosszabbította a nyomozás határidejét az ügyészség a kommunista diktatúra idején elkövetett internálások, politikai okból történt kitelepítések ügyében – tájékoztatta lapunkat a Fővárosi Főügyészség szóvivője. Bagoly Bettina elmondta, a jogellenes fogva tartás bűntette és más bűncselekmények gyanúja miatt indult eljárás jelenleg ismeretlen elkövető ellen folyik. Emlékeztetett: a jobbikos országgyűlési képviselők által Biszku Béla volt belügyminiszter ellen tett feljelentésben több olyan bűncselekmény szerepelt – felbujtóként elkövetett kényszervallatás, jogellenes fogva tartás, hűtlenség és felségsértés, illetve felségsértés a magyar állam területe ellen –, amelyeket az ügyészség még 2013-ban határozattal elkülönített az alapügytől. Ebben végig ismeretlen tettes ellen folyt az eljárás, majd azt bizonyítottság hiányában tavaly lezárták – idézte föl a főügyészségi szóvivő. Azonban az eljárás során beszerzett adatok alapján tavaly október 14-én újabb nyomozást rendelt el a Budapesti Nyomozó Ügyészség, és ez az, amelynek most a határidejét meghosszabbították októberig – mutatott rá Bagoly Bettina. Arra a kérdésünkre, milyen

nyomozati cselekmények történtek eddig, és mikre van még szükség a nyomozás eredményes lefolytatásához, azt válaszolta: az eljárás folyamatban van, és arról további információkat jelenleg nem kívánnak megosztani a nyilvánossággal. Vissza a tartalomhoz

NAPI Gazdaság - 2015. 06. 18. (8. oldal) BISZKU-PER: AZ IGAZSÁGTALAN JOG Petrin László A jogtudományokban és a büntetőjogban ugyan kevésbé jártas, de egészséges igazságérzettel megáldott állampolgárok okkal gondolhatták úgy 2011-ben, hogy a Iex Biszku megalkotásával a totalitárius diktatúrák összes bűnelkövetőjével szemben végre nyitva áll a legteljesebb felelősségre vonás lehetősége. Úgy tűnik, rosszul gondolták, velem együtt. Mintha emlékezetkiesésben szenvedne igazságszolgáltatásunk, és elfelejtkezett volna a nürnbergi ítéletek jogalapjáról. Ugyanis Gustav Radbruch német jogászprofesszor a nemzeti szocializmus legitim törvényhozása szerint szabályos módon meghozott törvényeit, és azoknak az emberi értékeket és érzéseket figyelmen kívül hagyó rendelkezéseit elemezve megalkotta a radbruchi formulát, ezzel pedig megvetette a jogi alapját a második világháborús bűnösök törvény előtti felelősségre vonásához, a nürnbergi ítéletek meghozatalához. A radbruchi formula szerint akkor kell az írott jogot jogtalannak tekinteni, ha a törvény és az igazságosság közötti ellentmondás olyan elviselhetetlen mértéket ölt, hogy a törvénynek mint igazságtalan jognak az igazságosság előtt meg kell hátrálnia. Az ilyen törvény nem pusztán igazságtalan jog, hanem ezen túlmenően még a jogi természete is hiányzik, hiszen a jogszabályoknak értelemtartalommal felruházva az igazságosságot kell szolgálniuk. E jogi tantétel alapján a német Harmadik Birodalomnak nemcsak egyes katonai vezetőit marasztalták el, hanem azokat a bírákat és ügyészeket is, akik ugyan a fennálló jogrendre hivatkozva hozták meg döntéseiket, de ítéleteik meghozatalakor az igazságtalan jog alkalmazásával bűncselekményeket valósítottak meg. A nürnbergi ítéletek azt is kimondták, hogy az érintett bíráknak és ügyészeknek akár az életük árán is meg kellett volna tagadni az igazságtalan jog alapján történő döntéshozatalt! Hol is tart akkor itthon a mi jogrendszerünk az igazságtalan jog megítélésével? Nem ugyanabban az Európában élünk? Nürnberg nekünk nem tanít semmit? A nácizmus jogrendszerét illegitimnek tartjuk, de az államszocializmus jogrendjét legitimnek ítéljük? Nem totalitárius diktatúra volt-e mindkettő? Még a németektől sem tudtunk tanulni? Vagy nem is akartunk? Még mindig összekacsint a hóhér az őt felmentő büntetőbíróval? Alapvető sarokkövek hiányoznak a büntető jogrendszerünkből és joggyakorlatunkból huszonöt évvel a rendszerváltás után? Elkeserítő tény, hogy a magyar Alkotmánybíróság és a német alkotmánybíróság a totalitárius jogrendszerek legitimációjának problémáját milyen eltérő módon ítéli meg. Pedig a

rendszer-váltás utáni jogrendünk megalkotásakor bátran és biztos kézzel merítettek jogalkotóink a német jogrendből. Elgondolkodtató és messzire vezetne annak az elemzése, hogy miért éppen egy ilyen lényeges, az egész társadalmat érintő és megtisztulási folyamatot sürgető kérdésben, mint az úgynevezett igazságtétel kérdése, más választ adott a hazai Alkotmánybíróság, mint az egyébként mintául vett német? A második világháború után a németeknek a jogi felelősségre vonáshoz kellő eligazodási pontot jelentett a radbruchi formula, amely szellemiségében alapjául szolgált az úgynevezett első elévülési törvény megalkotásához. A német alkotmánybíróság kijelentette, hogy a jogállamisághoz a jogbiztonságon kívül az igazságosság is hozzátartozik és az igazságosságot elébe helyezi a jogbiztonságnak, a radbruchi formulát teszi magáévá. A német egység létrehozása után még egyszer alkalma nyílt a német jogalkotásnak bemutatnia azt a töretlen joggyakorlatát, amely szerint a második elévülési törvény létrehozásával büntetni rendelte most már az államszocializmus évtizedei alatt az igazságtalan jog alapján elkövetett cselekményeket. A radbruchi formula továbbra is eligazodási pontként szolgált az igazságszolgáltatásnak. A törvény szövege a volt NDK-s szocialista párt (NSZEP) uralmát jogellenesnek, hatalmát igazságtalan jognak nevezte. A közérthetőség kedvéért csak egy konkrét példát említek. A volt NDK-nak a határvédelemről szóló törvénye a menekülők lelövésére büntetlenül lehetőséget biztosított. A német szövetségi legfelsőbb bíróság megállapította, hogy az NDK-ban olyan jogrendszerről volt szó, amely az emberi életet kevesebbre becsülte, mint azt az érdeket, hogy megakadályozzák az állam elhagyását. A fönti törvény alapján egyes ügyekben magas állami beosztású személyek ellen is indult eljárás, nemcsak azokkal szemben, akik bizonyítható módon a halálos lövéseket leadták, hanem azok ellen is, akik az általános érvényű tűzparancs kiadásáért felelősek voltak. Biszku elvtárs meg a cimborái, ha olvassák ezt a cikket, röhögnek a markukba. Mert mi is történt hazánkban? A rendszerváltás hajnalán, 1991. november 4-én az Országgyűlés elfogadta a némethez hasonló indíttatású és szellemiségű elévülési törvényt, vagy honi elnevezéssel az igazságtételi törvényt. Meglepő gyorsasággal az akkori Alkotmánybíróság, Sólyom László elnöklésével 1992. március 5-én az előbb említett törvényt alkotmányellenesnek nyilvánította. A magyar Alkotmánybíróság a némettel ellentétben a jogbiztonságot az igazságosság elé helyezte. Arra az álláspontra jutott, hogy a szocializmus korszakában a hatalom legitimációjának hiánya nem eredményezte e rendszer jogának jogellenességét, vagyis igazságtalan voltát, a hiányzó legitimáció ellenére fennállt a jogrendszer legalitása, érvényes volta, amely utólag már nem kérdőjelezhető meg, mert az sértené a jogbiztonságot. És ezt a borzalmasan égbekiáltó gazságot mi, magyarok szó nélkül eltűrtük, mint a birkák. Szégyenkezve kell beismernünk, hogy Európában a totalitárius állam jogrendszere alapján elkövetett jogsértésekre egy másik nemzet hivatalos válaszához képest a miénk csak egy torzan korcs megoldás. Ha továbbra is iránymutatónak tekinti igazságszolgáltatási rendszerünk némely mérvadó képviselője az akkori Alkotmánybíróság határozatát, akkor nem sok bizodalmunk lehet Biszku és cinkosai ügyének igazságos elbírálásában. Ha továbbra is egyetértenek egyes ügyészeink és bíráink a volt illegitim szocialista rendszer

jogrendszerének a legitimitásával, akkor már csak egy lépés választ el attól, hogy egy hivatalos jogi fórum kimondja, miszerint Nagy Imre mártír miniszterelnökünk kivégzése és a 301-es parcellában nyugvók le-gyilkolása az teljesen jogszerű volt. Ha a bíráknak és ügyészeknek a fejében sem találnak helyükre a radbruchi formula tantételei, akkor hogyan várhatjuk el a hétköznapok emberétől e kérdéskörben a tisztánlátást? Ez a bizonytalan hivatalos hazai látásmód ad táptalajt annak a pimasz arroganciának, amellyel némelyek, mint Biszku elvtárs is még napjainkban is ellenforradalomnak mondják ’56-ot. A szerző jogász Vissza a tartalomhoz

Népszava - 2015. 06. 18. (1,2. oldal) IBOLYA FŐÜGYÉSZ BESZÓLT AZ ÍTÉLŐTÁBLÁNAK Arcpirítónak és elfogadhatatlannak nevezte Ibolya Tibor fővárosi főügyész a Fővárosi Ítélőtábla Biszku Béla perében hozott döntését, mondván: szerinte a bírói testület többször is hibázott, s nem akarja, hogy a közvélemény az ügyészséget tegye felelőssé az ügy elhúzódásáért. Az ítélőtábla szerint a Fővárosi Törvényszéknek újra le kell folytatnia az eljárást, mert az elsőfokú ítélet megalapozatlan volt. Bócz Endre volt főügyész szerint a bírósági ítélet nem vélemény kérdése, hanem ténykérdés, míg Hack Péter alkotmányjogász azt mondta lapunknak: nem szerencsés, hogy Ibolya a sajtóban üzenget a bíróságnak.

Beszólt a fővárosi főügyész Bócz Endre „illemet” emleget, Hack Péter szerint fölösleges a sajtóban üzengetni Arcpirítónak és elfogadhatatlannak nevezte a Fővárosi Ítélőtábla Biszku-ügyben hozott döntését Ibolya Tibor. A fővárosi főügyész kifejtette, hogy szerinte a bírói testület többször is hibázott, és nem akarja, hogy a közvélemény az ügyészséget hibáztassa az ügy elhúzódásáért. Bócz Endre volt főügyész szerint az ítélet nem vélemény kérdése, hanem ténykérdés. Hack Péter alkotmányjogász szerint pedig nem szabad a sajtóban „üzengetni”. Arcpirítónak nevezte a Fővárosi Ítélőtábla Biszku-ügyben hozott döntését Ibolya Tibor. A védelem „csörgősipkás bohócot” csinált a bíróságból – amely ahelyett, hogy kikérte volna magának ezt, még asszisztált is hozzá –, a tábla pedig mindent megkérdőjelezett, amit az ’56-os forradalomról tudunk és elfogadunk – mondta a fővárosi főügyész a Magyar Hírlapnak. Hozzátette, nem fogja hagyni, hogy a közvélemény az ügyészségen kérje számon a Biszku-per elhúzódását, mert a testület rendesen elvégezte munkáját, de a bíróság nem tett eleget kötelességének: „és ezt történelmietlen, iratellenes és végrehajtha-

tatlan bizonyítási iránymutatásokkal leplezte”. A táblabíróság több iránymutatást is előírt az új eljárást lefolytató bírói tanácsnak: az első pont szerint a MSZMP korabeli iratai önmagukban nem használhatók fel bizonyítékként, mert nem hatóság állította ki őket, így nem számítanak közokiratnak. Ezért ezekre bizonyítást kellett volna felvetni – például, hogy egy jegyzőkönyv összefoglaló-e vagy szó szerinti leirat. Ibolya szerint ez elfogadhatatlan, mert eddig senki nem kérdőjelezte meg a levéltárban őrzött MSZMP-s dokumentumok hitelességét és azt sem, hogy ezek az állampárt akaratát, véleményét tartalmazták: „ezért ebben a körben szakértőt kirendelni teljesen fölösleges” – tette hozzá. A főügyész kifejtette, hogy a bíróság szerint nem történelmi tény az, hogy a karhatalom a Kádárral ellenséges lakosok megfélemlítésére és terrorizálására jött létre. „Fegyverhasználati szabályzata a második világháborúban a német és szovjet csapatoknak is volt, mégis háborús bűncselekmények tucatjait követték el” – emlékeztetett. A bíróság elfogultnak nevezte az ügyben közreműködő Kahler Frigyes történészt, amiről Ibolya úgy vélekedett, hogy olyan tekintélyes történész, aki a kor szakértője, és Biszkuról vagy a sortüzekről semleges vagy pozitív állásponton lenne, nem létezik. „Megmosolyogtató lenne, ha valaki azt mondaná mondjuk Budapest világháborús ostromával kapcsolatban, hogy nem rendelhetem ki szakértőként Ungváry Krisztiánt” – jegyezte meg a főügyész. A martonvásári esetről – ahol az MTA kutatóit bántalmazták a karhatalmisták – igazságügyi orvos szakértő kirendelését rendelte el a bíróság a sértettek sérüléseinek megállapítására. Ezt a lépést Ibolya „elképesztően szakszerűtlennek” tartja, ugyanis orvos szakértőt bántalmazással kapcsolatban csak akkor lehet kirendelni, ha van orvosi látlelet a sérülésekről, vagy személyesen meg lehet vizsgálni a sértettet. Ez nyilvánvalóan lehetetlen, mert a nyomozati irat szerint a sértettnek megtiltották, hogy orvoshoz menjen, a férfi pedig évekkel ezelőtt elhunyt. A problémát a bíróság is érzékelte, így elrendelték a még életben lévő szemtanúk és rokonok kihallgatását. A vallomások szerint a bántalmazás után a sértett két hétig ágynak esett, miután három órán át verték gumibottal. „Ez bőségesen elegendő ahhoz, hogy a bíróság okszerű következtetést vonjon le arra nézve, hogy súlyos testi sértés, annak kísérlete történt-e vagy sem” – mondta Ibolya, majd emlékeztetett, hogy az eset még akkoriban is „kiverte a biztosítékot”, ezért is indult meg az eljárás. A bíróság azt is kimondta, hogy fel kellene kutatni a védői indítványban megjelölt tanúkat, például a salgótarjáni sortűzben szerepet játszó Ladvánszky Károly későbbi altábornagyot. Biszku védői ezt az indítványt első fokon is beterjesztették, igaz, már akkor is jelezték, hogy Biszkun kívül már senki nincs az élők sorában. Ezt másodfokon megismételték újabb, egy kivételével már elhunyt tanúk felsorolásával. Ibolya szerint a bíróság hibát követett el, amikor előírta a lehetetlen indítvány végrehajtását: „Ladvánszky sem él már, és ezt a bíróság is két perc alatt kideríthette volna” – hozzátette, hogy az angolszász jogrendszerben az ilyen beterjesztést a bíróság megsértésének tekintik. A főügyész leszögezte, hogy az ügyészség már az alapeljárás során csatolta Ladvánszky tizenhárom oldalas tanúvallomását az 1994-es salgótarjáni sortűzperből – ezt

okirati bizonyítékként kérték értékelni, így minden további nélkül felhasználható az eljárás során. „A vallomásából egyébként egyértelműen arra lehet következtetni, hogy Biszku tudott a sortűzről, de az ügyet a párt – ígéretével ellentétben – nem vizsgálta ki” – jegyezte meg Ibolya. A Fővárosi Ítélőtábla hétfői döntése szerint a Fővárosi Törvényszéknek újra le kell folytatnia az eljárást Biszku-ügyben, mert a 2014-es elsőfokú ítélet megalapozatlan volt. Biszku ügyvédje szerint előfordulhat, hogy hamarosan egy másik ügyben is gyanúsított lesz védencéből. Az ítélőtábla döntését Novák Előd jobbikos képviselő ingerülten fogadta: „Időhúzás, szégyen!” – kiabálta, majd megjegyezte, hogy szerinte Biszku „egy napot sem fog ülni”. Végül a bíróság kivezettette a teremből. Ibolya nyilatkozatáról megkérdeztük Bócz Endre volt főügyészt, aki úgy gondolja, „manapság minden jel szerint a hatalommegosztás mint alkotmányos elv kérdésében eltérő álláspont uralkodik, mint valaha én tanultam. Eszerint új illem érvényesül, nem érvényesek azok az illemszabályok, amelyeket valaha tanultunk. A bíróság ítélete nem vélemény kérdése, hanem ténykérdés, de a jelek szerint nincs annak jelentősége, hogy én mit tartok helyesnek így annak sem, hogy mint volt főügyész ezt nem helyeslem. Ennyit tudok mondani.” Hack Péter alkotmányjogász szerint nagyon nem szerencsés, ha az ügyészség és a bíróság között ilyen vita alakul ki: „az ügyészségnek minden eszköze megvan arra, hogy a megismételt eljárásban a jogi álláspontjáról meggyőzze a bíróságot, és ne a sajtóban üzengessenek egymásnak”. Vissza a tartalomhoz

Heti Válasz - 2015. 06. 18. (19,20,21. oldal) SZABOTÁZS? Bírói műhibák mentik meg a Gyurcsány-éra titkosszolgálati elitjét BÓDIS ANDRÁS Lényegében elfogyott, vagy legalábbis végletesen belterjessé vált, és hibát hibára halmoz a hadbírói kar Magyarországon. Komoly ítélet már nem várható a Gyurcsány-időszak titkosszolgálati és katonai elitjét érintő ügyekben – és a minap ismétlésre rendelt Biszku-perben sem. A 2010-es kormányváltás környékén minden jobboldali közszereplő igyekezett szót ejteni az elszámoltatásról. A legsúlyosabb vádakkal a Gyurcsányéra nemzetbiztonsági elitjét illették; a nyomozati információk rendre kiszivárogtak, egyik szürreális sztori követte a másikat, és úgy tűnt, ez a csapat üzemszerűen használta politikai, gazdasági és alvilági célokra a titkosszolgálatokat – ráadásul az orosz társszerveket is hagyta behatolni a belső elhárítás központjába. (A botrányok netovábbjaként emlegetett kémügy lapunk korábbi megfejtése szerint arról szólhatott, hogy 2007-ben a Nemzetbiztonsági Hivatalt igazgató Galambos Lajos –

Szilvásy György miniszter felbujtására – orosz szakembergárdával próbálta kiszűretni, milyen útvonalon csordogálnak szolgálati információk az akkor ellenzéki Fideszhez. A „vendégek” a poligráfos vizsgálathoz saját technikai hátteret telepítettek a hivatalba, így érzékeny adatokkal feltöltve távozhattak hazánkból.) Míg a világ több szegletében kivégzéssel fenyegetik az efféle államellenes történetek főszereplőit, Magyarországon kemény ítéletek helyett csak újabb és újabb kérdéseket „dob fel” egy-egy igazságszolgáltatói döntés. Igaz lehetett egyáltalán a vád? Koncepciós perrel volt dolgunk, melyben a független bíróság útját állta a kormány által befolyásolt ügyészségnek? Vagy a titkosszolgálatokat és a fegyveres testületeket érintő bűnügyekben hatáskörrel rendelkező katonai tanácsok elszabotálják a Gyurcsány-holdudvart karcoló eljárásokat? Az ügyészség pártosságát sugalló kérdésekre a politikafigyelők hitük szerint mondhatnak igent vagy nemet. A bírósági gyakorlattal azonban már mindenkinek baja van; feljelentőknek, ügyészeknek, vádlottaknak és védőiknek egyaránt. Legutóbb az a június elejei verdikt okozott közfelhorgadást, amelylyel az ítélőtábla a kémügyben eltörölte Szilvásy György és Galambos Lajos börtönbüntetését, így a legelejéről kell kezdeni az orosz–magyar koprodukcióban végrehajtott akció tárgyalását. (Az újráztatáshoz elképesztő „hibák” vezettek: az elsőfokú perben eljáró debreceni hadbíróság képtelen volt összhangba hozni a tárgyalásról készült jegyzőkönyveket az ugyanott készült hangfelvételekkel, illetve elmulasztotta szabály szerint kioktatni a tanúkat a jogaikról és kötelességeikről.) Mivel az időmúlást a vádlottak javára szokták írni, az érintettek szinte csak nyerhetnek a kémügy ismétlésén – és az sem mellékes, hogy az új eljárást az a Kaposvári Törvényszék fogja lefolytatni, amely a Gyurcsány-időszak honvédelmi fejeseit az úgynevezett tábornokperben már futni hagyta. (Igaz, az ítélőtábla végül ez utóbbi felmentő határozatot sem emelte jogerőre.) Az utóbbi öt esztendő tárgyalásismételtetési sorozatának első állomása a Kulcsár-ügy „visszadobása” volt (lásd keretes írásunkat). Szembeötlő, hogy később, a titkosszolgálati, honvédelmi vagy rendőrségi témát érintő kilenc fajsúlyosabb büntetőeljárás közül hetet kellett elölről kezdeni – és az esetek többségében nem a polgári, hanem a hadbírói kar felel a rossz elsőfokú ítéletekért (lásd táblázatunkat). Bár a június 1-jén hatályon kívül helyezett Biszku-ítélet polgári keretek közt született, az elsőés az új eljárást elrendelő másodfokú döntést itt is egy-egy, a témában jártas katonai bíró hozta meg. Vajon mi az oka annak, hogy miközben országos szinten a másodfokra kerülő évi 15-18 ezer büntetőügy legfeljebb 8-9 százalékát kell újra elölről kezdeni, a katonai tanácsok által tárgyalt nagy témákban sokkal rosszabb ez az arány? Hogyan fordulhat elő, hogy kiemelt perekben hibát hibára halmoznak az ítélethozók?A kutya valószínűleg ott van elásva, hogy a hadbírói kar lényegében elfogyott, vagy legalábbis végletesen belterjessé vált. Tizenegy elsőfokú és három táblabíró lelhető fel az országban; közülük az elmúlt években csak a Kaposvári Törvényszék egyik és a Debreceni Törvényszék két másik alkalmazottja jöhetett szóba a legfontosabb ügyek rutinos bírájaként, fővárosi kollégáik ugyanis általában az adott nyomozások során már közreműködtek

például az előzetes letartóztatások elrendelésénél (ez kizárja a későbbi pervezetést). Márpedig két-három elsőfokú döntéshozóval nemigen lehet garantálni a katonai ítélkezés befolyásmentességét, és – miként a másodfokú megsemmisítő határozatok igazolják – a szakmai színvonal egyenletességét sem. Pláne, hogy a kémügy négy vádlottját olyan ügyvédek képviselik, akik anno ügyészek voltak (Molnár Lajos és Galló István katonai, Zamecsnik Péter és Sebes Péter pedig „sima” ügyész), azaz tapasztalat tekintetében minimum versenyképesek. Aki tehát arra számított, hogy a Gyurcsány-korszak titkosszolgálati kara bűnhődni fog, kezdhet elbizonytalanodni. A nagy ügyek indulnak elölről, a kisebbekről nemigen tudunk semmit, hiszen a részletek titkokban maradtak. Ami biztos, hogy az érintettek közül a Galambos Lajost a Nemzetbiztonsági Hivatal élén váltó Laborc Sándor a csúcstartó. Védője, Zamecsnik Péter szerint 11 büntetőügy indult a főigazgatói tevékenységével összefüggésben, ám az egyik esetben a vádemelés elmaradt, hét témában jogerősen felmentették, a kémperben és egy másik történetben az eredmény még várat magára, és egyetlen „kihágás” miatt ítélték csak pénzbírságra, illetve lefokozásra Kulcsár újratöltve Lapunk megjelenésének napján indulnak a Kulcsár Attila-féle per vádbeszédei, és ősszel elsőfokú ítélet születhet a brókerügyben. A büntetőeljárás a legek története – és nem csak mert ez volt az utóbbi öt év tárgyalásismételtetési sorozatának első és legsokkolóbb állomása (a Fővárosi Ítélőtábla 2010-ben helyezte hatályon kívül a korábbi elsőfokú határozatot, és utasította új eljárásra a bíróságot). A brókerper megdönti a rendszerváltás utáni fehérgalléros visszaélésekkel kapcsolatos eddigi rekordot; míg a Postabank-főnök Princz Gáborék esetében 11 év telt el a nyomozás megindulása és a Legfelsőbb Bíróság 2009-es jogerős ítélete között, Kulcsáréknál a 2003-as botrányrobbanás után 12 esztendővel is még csak elsőfokú döntésre várunk. S ha a jogerős ítélet 2017–18-ra tolódik – amire az előzmények fényében minden esély megvan –, az azt jelenti, hogy az elkövetők a vádiratban szereplő pénzügyi manipulációk 1998-as kezdete után húsz évvel nyerik majd el méltó vagy méltatlan jussukat. Mivel a 2005-ös vádirat szerint a Kulcsár-ügyben az elkövetési érték 23 milliárd forint volt, egyelőre bele sem érdemes gondolni, mikorra születik meg a jogerős ítélet a 150 milliárdnyi fiktív kötvénnyel bűvészkedő Quaestor-cégcsoport majdani perében

Így vizsgáznak a törvényszékek a titkosszolgálati, illetve a fegyveres testületeket érintő ismertebb ügyekben (kilencből hetet újra kellett kezdeni) KÉMBOTRÁNY Vádlottak: Szilvásy György volt titkosszolgálati miniszter, Galambos Lajos és Laborc Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) korábbi főigazgatói, valamint az egykor a Zömök Kft.-t vezető Püski László Elsőfokú ítélet: a Debreceni Törvényszék

katonai tanácsa Galambost kémkedésért 2 év 10 hónap börtönre ítélte, és ugyanenynyi letöltendőt kapott a „felbujtó” Szilvásy is. A bűnpártolóként azonosított Laborc jussa felfüggesztett szabadságvesztés lett, Püskit pedig felmentették az államellenes cselekmények vádja alól Másodfokú ítélet: a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa megsemmisítette a debreceni elsőfokú döntést Megismétlendő elsőfokú eljárás: a Kaposvári Törvényszék katonai tanácsa előtt TÁBORNOKOK VESZTEGETÉSE Vádlottak: Fapál László, a Honvédelmi Minisztérium korábbi közigazgatási államtitkára és további 16 vádlott (köztük tábornokok, ezredesek, a tárca háttérintézményeinek felsővezetői) Elsőfokú ítélet: miután két személy ügyét elkülönítették, a Kaposvári Törvényszék katonai tanácsa a 15 érintettet javarészt bizonyítottság hiányában felmentette a költségvetési szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett vesztegetés vádja alól Másodfokú ítélet: a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa megsemmisítette a kaposvári elsőfokú döntést Megismételt elsőfokú eljárás: a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa előtt BISZKU-ÜGY Vádlott: Biszku Béla, belügyminiszterként az 1956-os forradalom utáni megtorlás egyik irányítója Elsőfokú ítélet: a Fővárosi Törvényszék katonai bírája öt és fél év szabadságvesztésre ítélte Biszkut felbujtóként elkövetett háborús bűntett miatt Másodfokú ítélet: a Fővárosi Ítélőtábla katonai bírája hatályon kívül helyezte a határozatot, és új eljárást rendelt el AZ EGYMÁSÉRT ALAPÍTVÁNYHOZ KAPCSOLÓDÓ VESZTEGETÉS Vádlottak: Jakubinyi Róbert, az alapítvány létrehozója, Galambos Lajos, az NBH volt főigazgatója és további egy fő Elsőfokú eljárás: eredetileg a Fővárosi Törvényszéken indult, de nemrég a Kaposvári Törvényszék katonai tanácsa előtt újraindult a per RENDŐRSÉGI VESZTEGETÉS Vádlottak: az éjszakai mulatóiról elhíresült Vizoviczki László és 21 társa (köztük korábbi rendőri vezetők) Elsőfokú eljárás: a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa előtt 2006-OS RENDŐRI TÚLKAPÁSOK Vádlottak: Bene László volt országos és Gergényi Péter korábbi budapesti rendőrfőkapitány, Dobozi József, a Rendészeti Biztonsági Szolgálat (Rebisz) exparancsnoka és további 11 vádlott Elsőfokú eljárás: a Fővárosi Törvényszék katonai tanácsa előtt folyó perben a volt rendőri vezetőket elsősorban elöljárói intézkedés elmulasztásával vádolják az MTV-székház 2006. szeptember 18-i ostroma, valamint az október 23-i események miatt. Június 23-án kezdődhetnek a perbeszédek, ítélet idén ősszel várható. Mivel az ügyészség eleve csak felfüggesztettet kért Benéékre, „komoly eredmény” aligha várható a témában AZ UD ZRT. ÜGYÉBEN LEHALLGATÁSI ANYAGOK NYILVÁNOSSÁGRA HOZATALA Vádlottak: Szilvásy György volt titokminiszter, illetve Tóth Károly, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának egykori szocialista alelnöke, valamint az MDF korábbi vezetői, Dávid Ibolya és Herényi Károly Elsőfokú ítélet: a Pesti Központi Kerületi Bíróság

felmentette az érintetteket a személyes adattal való visszaélés vádja alól Másodfokú ítélet: Tóth esetében jogerőre emelkedett a felmentő ítélet, a többi három vádlottnál viszont új eljárást rendelt el a Fővárosi Törvényszék. Megismételt elsőfokú eljárás: Szilvásy esetében a Fővárosi Törvényszéken folyt a per – immár hivatali visszaélés miatt. Dávid és Herényi ügyét külön, a Pesti Központi Kerületi Bíróságon tárgyalják; őket kényszerítéssel vádolják Másodfokú ítélet: a Fővárosi Ítélőtábla felmentette Szilvásyt AZ ECLIPSE-FÉLE MILLIÁRDOS ÁFACSALÁS Vádlottak: a kémbotrányban érintett Püski László és további 11 terhelt Elsőfokú ítélet: a Fővárosi Törvényszék bizonyítottság hiányában felmentette a vádlottakat a bűnszervezetben elkövetett csalás vádja alól Megismételt elsőfokú eljárás: az ügyészségi fellebbezés után a per ismét a Fővárosi Törvényszéken indult újra FAPÁL LÁSZLÓ LAKÁSÜGYE Vádlottak: Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter és Fapál László, a tárca korábbi államtitkára Elsőfokú ítélet: a Pesti Központi Kerületi Bíróság felmentette az érintetteket a Fapál kedvezményes zuglói lakásvásárlásával kapcsolatos hűtlen kezelés vádja alól Másodfokú ítélet: a Fővárosi Törvényszék hatályon kívül helyezte a felmentő ítéletet Megismétlendő elsőfokú eljárás: a Fővárosi Törvényszék katonai tanácsa előtt. KA:» Ismétlés a tudás anyja? A Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa június 5-én új eljárást rendelt el a kémügyben. Háttal (balról jobbra) Laborc Sándor, Püski László, Szilvásy György és Galambos Lajos Vissza a tartalomhoz Magyar Hírlap - 2015. 06. 17. (1,4. oldal) IBOLYA TIBOR: ARCPIRÍTÓ DÖNTÉST HOZOTT AZ ÍTÉLŐTÁBLA BISZKUÜGYBEN Súlyos bírálat a fővárosi főügyésztől Baranya Róbert „Lehetetlent kért a bíróság, hiszen a tanúk már nem élnek.” „A védelem csörgősipkás bohócot csinált a bíróságból, amely ahelyett, hogy ezt kikérte volna magának, még asszisztált is hozzá.” „Az ítélőtábla mindent megkérdőjelezett, amit az 1956-os forradalomról tudunk és elfogadunk.” „Nem hagyom, hogy az ügyészségen kérjék számon az eljárás elhúzódását.” A Biszku-ügyben a bíróság azt kérdőjelezte meg – lényegében a védő álláspontját felhasználva –, hogy az ügyészség által elé tárt bizonyítékok elégségesek a döntéshez, holott a bírói munka lényege a döntés – mondta lapunknak Ibolya Tibor fővárosi főügyész. „A közvélemény eközben az ügyészségen kéri számon az eljárás elhúzódását.

Ezt nem hagyom, mert itt nem arról van szó, hogy az ügyészség nem végezte el a dolgát, hanem arról, hogy a bíróság nem mert eleget tenni a kötelességének” – tette hozzá. Beszélt arról is, hogy a bíróság logikája szerint olyan történészt kellene kirendelni, aki a korszak tekintélyes szakértője, és Biszkuval, 1956-tal kapcsolatban semleges vagy pozitív véleményt fogalmaz meg. Ilyen történész azonban nincs – szögezte le a fővárosi főügyész.

„A forradalmat kérdőjelezték meg” Mondvacsinált indokokkal küldte vissza első fokra a Biszku-ügy tárgyalását az ítélőtábla – mondta Ibolya Tibor fővárosi főügyész Arcpirítónak nevezte a Fővárosi Ítélőtábla Biszku-ügyben hozott döntését Ibolya Tibor fővárosi főügyész, aki szerint a védelem „csörgősipkás bohócot” csinált a bíróságból. Úgy véli, a tábla mindent megkérdőjelezett, amit az 1956-os forradalomról tudunk és elfogadunk. Kijelentette, nem hagyja, hogy az ügyészségen kérjék számon az eljárás elhúzódását. – Mi a véleménye a Fővárosi Ítélőtábla Biszku-perben hozott döntéséről, amelyben hatályon kívül helyezte az elsőfokú, elmarasztaló ítéletet, illetve új eljárást írt elő? – Fontosnak tartom előzetesen leszögezni, hogy az ügyészség és a főügyész nem szokott bírósági ítéleteket, döntéseket kommentálni. Magam sem vagyok ennek híve, és ha a táblabíróság ebben az ügyben felmentő ítéletet hoz, meg sem szólalnék, mert akkor mentünk volna a Kúriára. Most mégis meg kell ezt tennem, mert a bíróság döntése megítélésem szerint arcpirító, a tábla mondvacsinált indokokkal küldte vissza az ügyet első fokra. A bírói munka lényege a döntésről szól, a bírónak döntenie kell, ha az elé vitt a bizonyítékok alapján ez lehetséges. A Biszku-ügyben viszont a bíróság azt kérdőjelezte meg – lényegében a védő álláspontját felhasználva –, hogy az ügyészség által elé tárt bizonyítékok elégségesek ehhez. A védelem csörgősipkás bohócot csinált a bíróságból, amely ahelyett, hogy ezt kikérte volna magának, még asszisztált is hozzá. A közvélemény eközben az ügyészségen kéri számon az eljárás elhúzódását. Ezt nem hagyom, mert itt nem arról van szó, hogy az ügyészség nem végezte el a dolgát, hanem arról, hogy a bíróság nem mert eleget tenni a kötelességének, és ezt történelmietlen, iratellenes és végrehajthatatlan bizonyítási iránymutatásokkal leplezte. – A táblabíróság iránymutatásként több dolgot is előírt az új eljárást lefolytató bírói tanácsnak. Ezt hogyan értékelné? – Az első pont többek között arról szólt, hogy az MSZMP korabeli iratai nem használhatók fel önmagukban okirati bizonyítékként, mert nem hatóság állította ki azokat, így nem

számítanak közokiratnak. Ezért az abban foglaltakra a bíróság szerint bizonyítást kellett volna felvenni, például, hogy egy jegyzőkönyv szövegszerű leirat vagy összefoglalás-e. Ez teljesen elfogadhatatlan. Soha senki nem kérdőjelezte meg a jelenleg levéltárakban őrzött, korabeli MSZMP-jegyzőkönyvek és -okiratok hitelességét, ahogy azt sem, hogy ezek az állampárt akaratát, véleményét tartalmazták. Ezért ebben a körben szakértőt kirendeltetni egész egyszerűen felesleges. A legszomorúbb és egyben legfelháborítóbb kijelentés a bíróság részéről azonban az, hogy azért kell történész szakértőt kirendelni a karhatalom működésével kapcsolatban, mert az nem történelmi tény, hogy a karhatalom a Kádárral szemben ellenséges lakosság megfélemlítésére és terrorizálására jött létre. Ezt a bíróság szerint az is bizonyítja, hogy a karhatalomnak volt fegyverhasználati szabályzata. Nos, fegyverhasználati szabályzata a második világháborúban a német és szovjet csapatoknak is volt, mégis háborús bűncselekmények tucatjait követték el. – A bíróság megkérdőjelezte Kahler Frigyes tevékenységét, tulajdonképpen elfogultnak nevezve a történészt. – A bíróság logikája szerint olyan embert kellene kirendelni, aki a korszak szakértője, és Biszkuval, 1956tal kapcsolatban legalábbis semleges véleményt fogalmaz meg. Olyan történész azonban, aki tekintélyesnek és a kor szakértőjének nevezhető, és Biszkuról semleges vagy pozitív véleménnyel lenne, nincs. A sortüzek egyetlen vitathatatlanul hiteles szakértője pedig Kahler Frigyes. Megmosolyogtató lenne, ha valaki azt mondaná mondjuk Budapest világháborús ostromával kapcsolatban, hogy nem rendelhetem ki szakértőként Ungváry Krisztiánt. – A martonvásári esettel kapcsolatban (ahol az MTA kutatóit bántalmazták a karhatalmisták – a szerk.) igazságügyi orvos szakértő kirendelését írták elő a sértett sérüléseinek megállapítására. Hogyan lehet ezt megvalósítani? – Ez elképesztően szakszerűtlen iránymutatás. Igazságügyi orvos szakértőt bántalmazással kapcsolatban akkor lehet kirendelni egy büntetőeljárásban, ha van orvosi látlelet a sérülésekről, vagy személyes vizsgálatot lehet elvégezni a sértetten. Ez nyilvánvalóan lehetetlen. A nyomozati iratban benne van, hogy a karhatalom által megvert sértettnek megtiltották, hogy orvoshoz menjen, ráadásul a férfi már sok évvel ezelőtt meghalt. Az ügyészség érzékelte a bizonyítási problémát, és azt úgy oldotta meg, hogy kihallgatta a túlélő tanúkat, a családtagokat, akik elmondták: a sértett két hétig nyomta az ágyat, miután három órán át testszerte és a fején is gumibottal verték. Ez bőségesen elegendő ahhoz, hogy a bíróság okszerű következtetést vonjon le arra nézve, hogy súlyos testi sértés, annak kísérlete történt-e vagy sem, ráadásul az ügy még az akkori viszonyok között is „kiverte a biztosítékot”, ezért is indult meg az eljárás. A bíróság szerint egyébként arra is bizonyítást kellene felvenni, hogy az eset miatt indult eljárást irattárba utaló – „Miniszter elvtárs látta, intézkedést nem igényel. Irattár” – rendelkezés biztos, hogy Biszku akaratát tükrözte-e.

Nonszensz. – A bíróság azt is kimondta, fel kellene kutatni a védői indítványban megjelölt tanúkat, név szerint például a salgótarjáni sortűzben szerepet játszó Ladvánszky Károly későbbi altábornagyot. Minden tanút felkutattak? – A védelem ezt az indítványt már első fokon is előterjesztette, bár már akkor jelezte, hogy védencén kívül senki nincs az élők sorában. Ezek után ezt az indítványt másodfokon is megismételte és kiegészítette, további – egy kivételével már nem élő – tanúk felsorolásával. Ladvánszky sem él már, és ezt a bíróság is két perc alatt kideríthette volna, ahelyett, hogy rendkívül dehonesztáló módon előírja a védelem lehetetlen bizonyítási indítványának végrehajtását. Egy angolszász eljárásban egy ilyen védői indítványt a bíróság megsértésének tekintenek. Az ügyészség természetesen már az alapeljárásban becsatolta Ladvánszky 1994-es salgótarjáni sortűzperben tett, tizenhárom oldalas tanúvallomását, amelyet okirati bizonyítékként kértünk értékelni. Minden további nélkül felhasználható az eljárásban. A vallomásából egyébként egyértelműen arra lehet következtetni, hogy Biszku tudott a sortűzről, de az ügyet a párt – ígéretével ellentétben – nem vizsgálta ki.

,,A sortüzek egyetlen vitathatatlanul hiteles szakértője ma Kahler Frigyes. Megmosolyogtató lenne egyébként, ha valaki azt mondaná mondjuk Budapest világháborús ostromával kapcsolatban, hogy nem rendelhetem ki szakértőként Ungváry Krisztiánt. KA: Ibolya Tibor szerint mondvacsinált indokokra alapozták az ítéletet KA: Ibolya Tibor: Szomorú és felháborító megállapításokat tett a másodfokú bíróság Vissza a tartalomhoz

Népszabadság - 2015. 06. 17. (13. oldal) BISZKU-VETÍTÉS Biszku Béla családtagjai végül mégis hozzájárultak az egykori belügyminiszterről készült dokumentumfilm bemutatásához – tudtuk meg a Bűn és büntetlenség sajtóbemutatóján. A sokak által még mindig illegálisnak hitt vetítésekre két-háromszáz ember gyűlt össze az alkalmi mozi előtt. A tömegben láttuk Lázár Jánost és Navracsics Tibort, de felbukkant Novák Előd és Dúró Dóra is. (Népszabadság, 2010. június 17.) Biszku Béla családtagjai végül mégis hozzájárultak az egykori belügyminiszterről készült dokumentumfilm bemutatásához – tudtuk meg a Bűn és büntetlenség sajtóbemutató-

ján. A sokak által még mindig illegálisnak hitt vetítésekre két-háromszáz ember gyűlt össze az alkalmi mozi előtt. A tömegben láttuk Lázár Jánost és Navracsics Tibort, de felbukkant Novák Előd és Dúró Dóra is. (Népszabadság, 2010. június 17.) Vissza a tartalomhoz

Magyar Demokrata - 2015. 06. 17. (36,37. oldal) BISZKU BÉLA ÉS A MORMOGÁS JOGA Zárug Péter Farkas Miközben értelmetlenül a halálbüntetés témájával meg napi koncokkal kell foglalkoznia a magyar közvéleménynek, a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet és új eljárásra utasított másodfokú végzésével az 1956 utáni megtorlások miatt háborús bűntettel megvádolt kilencvennégy éves Biszku Béla ügyében. A másodfokú bíróság ítéletét lehet politikai értelemben kritizálni, ahogy azt kell is, de annak célkeresztjében nem az új eljárást kérő bíró, hanem inkább a magyar ügyészség kritikán aluli munkája, szinte szabotáló magatartása kell hogy legyen. Novák Előd bírálatai az ügyben pedig valójában az egyetlen tisztességes magatartás, amikor bekiabálva bár, de mégiscsak kimondja mind a bíróságon, mind a parlamentben, hogy szégyen és gyalázat ez az egész. És igenis szégyellje magát az egész magyar igazságszolgáltatás és az egész rendszerváltó politikai osztály, amelyik így együttesen még anynyit sem tudott elérni, hogy 25 évvel a rendszerváltozás után legalább egy szimbolikus ítélet legyen az 1956-os forradalom megtorlásainak az ügyében. És itt tegyünk egy zárójelet. Leszögezném, kevés dolog van, amiben egyetértek Novák Előddel. Sem az EU zászlajának elégetése ügyében, sem a romák társadalmi problémáinak az ügyében, sem ideológiai kérdésekben nem állunk közel egymáshoz. Sőt meglehetősen távol állunk! Azonban parlamenti elhallgattatása kapcsán jelezni szeretném, tiltakozom az ellen, hogy a házelnök, Kövér László szilenciumra ítéljen, méghozzá akár két hétre is egy országgyűlési képviselőt. Eleve tiltakozom az ellen, ahogy korábban is megtettem, hogy a parlamenti beszédjog keretei a nagy magyar fülkeforradalom után a népképviseleti magyar országgyűlés kezdeteitől, az 1848. évi V. tv. cikktől a leginkább beszédellenes és leginkább vitaellenes szabályozását vezette be, miközben a pártatlan ülésvezetés megszűnt a Tisztelt Házban! Tiltakozom az ellen, hogy 2015-ben a magyar Országgyűlésben lassan hátra tett kézzel kell hogy üljenek a képviselők, mint a nebulók az iskolapadban, s az elnök saját rendideáihoz igazított házszabály által akkor büntet, amikor akar, s azt, akit akar. S hogy mindezt még valami morális, etikai és erkölcsi köntösbe is akarja bújtatni, az valami brutális félreértése a parlamenti elnöki pozíciónak. És aztán, hogy mindez pont a

Biszku-ügy kapcsán, annak valóban morális alapon álló bekiabálásával szemben ítéljen kéthetes némaságra egy országgyűlési képviselőt, vérlázító! Biszku-ügyben Kövér László elhallgattat egy képviselőt, aki azt kifogásolja, hogy 25 év után sincs ítélet a vén gazember ügyében? Gondolták tavaly áprilisban, hogy ez is bekövetkezhet? Én nem! A Tisztelt Házvezetésnek meg javaslom, hogy tegyen már egy látogatást az angol parlamentben, s hallgasson már bele egy ottani plenáris ülésbe. Igen, az demokratikus vitaparlament, amelyben az elnök nem a maga rendideái, hanem a demokratikus ideák mentén vezeti az ülést. De (nálunk) bármi megtörténhet! Zárójel bezárva! Vissza a Biszku-ügyhöz! Az elsőfokú döntés, amely öt és fél évnyi szabadságvesztéssel sújtotta nem jogerősen Biszku Bélát, annyira megalapozatlan volt, hogy arra érdemi másodfokú határozatot nem lehet építeni. Ezért mondtam, hogy a nagy bűnt és szabotálást az ügyészség követte el. A másodfok lesújtó ítéletet hozott az ő munkájukról is, amikor kimondta, hogy a törvényszék nem tett eleget ügyfelderítési és indoklási kötelezettségének, de különösen a bizonyítás hibái miatt elkerülhetetlen új elsőfokú eljárás lefolytatása, amelyre egy másik bírói tanácsot kell kijelölni – határozott az ítélőtábla. S ezzel elzúgtak forradalmaink! Az is, amelyet nem tetszettünk megcsinálni 1990-ben, ahogy azt Antall József mondta – részben jogosan. S az is, amelyet megtetszettünk csinálni 2010-ben a szavazófülkékben! Mert bizony mind a két rendszerváltó erő, az MDF és a Fidesz hagyta elúszni a történelmi lehetőséget. Az egyiknek ereje nem volt hozzá, a másiknak 2010 után meg szándéka nem volt erre. Csak ment a nagy maszatolás, Sólyom László jogállamot diktatúrából származtató állami jogfolytonossági teóriájától, egész addig, amíg a nagy antikommunista veterán el nem hallgattatja az Országgyűlésben – házszabályi keretek által – azt az izgága képviselőt, aki teljesen jogosan bekiabálásaival az egykori rendszerváltók lelkiismeretét keresné. A Biszku-ügynek érdemben vége. A 94 éves gazember megúszta. A nagy demokratikus rendszerünk meg annyira sem jutott, hogy kimondja: bűnös! Még hat évvel ezelőtt is úszkált és teniszezett a budai villájában, kapta a kiemelt nyugdíjat, s mindösszesen két remek újságírónak csípte a szemét, hogy talán ez azért mégiscsak durva. Ők készítették a ragyogó dokumentumfilmet Biszkuról, aki még faluja dicsőségeként is pártállami gőggel pózolt a kamerák előtt. És most, fülhallgatóval a fején, szinte üres bírósági teremben hallgatta, hogy mégsem lesz ítélet az ügyében. És most meg előállnak azzal, hogy legyen halála után is jogi lehetőség az ítélethozatalra? Ez a nagy kormánypárti cselekvés a társadalmi, politikai lusztrációra? Persze, legyen, ha kell! Ahogy a lengyeleknél is van erre lehetőség! De nehogy elfogadjuk ezt megoldásként az elzúgott forradalmakra!

Nem, az gyalázat lenne, és a nemzet részéről is pártkatonáskodó maszatolás! Ahogy az MDF és a Fidesz is végigmaszatolta ezt az ügyet az elmúlt 25 évben! 2011ben, Fricz Tamás, Wittner Mária és jómagam néhány hétig próbáltuk napirenden tartani a lusztráció ügyét, s azt, hogy az Országgyűlés kétharmados törvénnyel tiltsa ki a közéletből azokat, akik a pártállam gépezetében, pártjában, kommunista ifjúsági tagozatában, a III/III-as, és a III/ II-es ügyosztályon vezető funkciót töltött be országosan és helyi szinten! Javaslatom szerint ma sem Gyurcsány Ferenc nem ülhetne a parlamentben, de Tasnády László egykori III/II-es ügyosztály (Fideszt is megfigyelő) hadnagya sem lehetne a Fideszkormány államtitkára. Persze az ügy lekerült a napirendről. Ugyanazért, amiért az elmúlt huszonöt évben mindig. Mert a Fideszben is jó néhány volt bolsi vagy csak karrierista volt állampárti befészkelte magát, s bizony rögtön 20-30 képviselő kikerült volna a kormánypárt köréből, aki érintett, de Martonyi János is hamarabb kellett volna hogy nyugdíjba menjen az atlantista külügyes irányvonalától függetlenül. Ezért maradt nekünk, egyszerű konzervatív, nemzeti érzelmű polgároknak a mormogás joga. Az a bizonyos ius murmurandi, ami Rómában még a császárkorban is joga volt a szenátoroknak, ha már más eszköz nem volt a császárral szemben, s minden ostobaságukat tűrniük kellett. Még ott is megvolt a morgolódás lehetősége. Ma úgy tűnik, valami rendideál miatt a magyar Országgyűlés tagja elveszítette e jogot. Különösen akkor, amikor a nemzet elmúlt huszonöt évének legfájóbb sebeiről van szó! De mi, magyar demokraták nem fogunk hallgatni – ebben az ügyben sem! Igenis, elmondjuk, mert korábban is elmondtuk, hogy lusztráció ügyben hibáztatható mindenki, aki ellene szavazott a Zétényi-Takács-törvénynek a parlamentben – a Fidesz is – , és hibáztatható az a Sólyom László és Antall József, akik a magyar állam jogfolytonosságára és a kommunistáknak tett ígéretre hivatkozva hárították el a számonkérés politikai felelősségét. Ahogyan hibáztatható az SZDSZ teljes vezérkara Bauerestül, Petőstül, Demszkystül, Kunczéstul, akik ÁVO-s csemeteként, vagy azok barátaiként napi szinten gondoskodtak a történelmi jóvátétel teljes elsikálásáért. Számukra már szélsőséges volt mindenki, aki csak felvetette, normális-e az, hogy a demokráciát ugyanazok működtetik, akik a diktatúrát is fenntartották. A rendszerváltozásnak tehát volt egy húszéves átmenete, amely során maradéktalanul megvalósult az Ellenzéki Kerekasztal megállapodása arra nézve, hogy a béke érdekében ne legyen politikai számonkérés. Csakhogy 2011-ben ez már nem érv. A 2010-es választásokon azért kapott kétharmados felhatalmazást a Fidesz és azért esett ki két elkorhadt rendszerváltó párt, illetve jutott be két új, teljesen más alapállásról megújulást hirdető másik párt, mert a társadalom megtisztulást akart és akar mindmáig. Közel négymillió szavazat érkezett arra, hogy legyen lusztráció. (Zárug 2011) És nem lett azóta sem. Létrehoztak, valami Nemzeti(maszatoló)Emlékezet Bizottságot, amiben

feladatukat nagyon is komolyan véve, kutatják a tagok a nagy nemzeti emlékezetet és az állampárti bűnöket. De – munkájuk elismerése mellett – ez politikai maszatolás, a tagok meg biodíszletei ennek a nagy el-nem-számoltatásnak. És Biszku Bélát most majd halála után is el akarják valahogy ítélni! Ez a nagy felelősségmegállapító ötlet? Miközben csak valódi bátorság kellett volna, és az, hogy törvény tiltsa ki a közéletből a volt állampárti kádereket! De nem! Eljutottunk odáig, hogy a mindezt sérelmező, a mindösszesen az ősi ius murmurandival élő képviselőtől még a mormogás jogát is elveszik. Nos, kedves Biszku Béla, gratulálok! Ezt valahogy így kell csinálni! És gratulálok mindenkinek, aki megengedte, hogy Biszku elvtárs így csinálja! Ők mindnyájan együtt fasisztázták Csurka Istvánt, amikor 1992-ben leírta, nem mehet tovább a rendszerváltozás politikai megtisztulás nélkül! Az akkori fasisztázók ma nemzeti szájkaratéban mindenkin túl akarnak tenni, de az elszámoltatásban ugyanott állnak, ahol voltak a Csurka-dolgozat idejében. Ők ellene, én már akkor is, azóta is, változatlanul mellette. Övék a hatalom, miénk a ius murmurandi. Isten veled Biszku-elvtárs! n

(2015. június 30-án 18 órától könyvbemutató a Kossuth Klubban (Múzeum u. 7.) Leviatán ébredése, Avagy illiberális-e a magyar demokrácia című kötetemet bemutatja Sándor György. Kedvezményes könyvárusítás a helyszínen!)

„A 94 éves gazember megúszta. A nagy demokratikus rendszerünk meg annyira sem jutott, hogy kimondja: bűnös!” Vissza a tartalomhoz

NAPI Gazdaság - 2015. 06. 16. (8. oldal) KÉNYES ÜGYEK NYILVÁNOSSÁGA Kulcsár Anna A közélet színterein ezekben a napokban is zajlanak a viták, peregnek az események. Az ilyen helyszínek közé sorolható természetesen a bíróság, a tárgyalóterem is, mégpedig azért, mert az ítélet általában nem csak a vádlottnak, a sértettnek szól, a nagyközönség szintén a címzettjei közé tartozik. Az indok régtől fogva az: okuljon mindenki abból, hogy egyes konkrét esetekben miképpen kell alkalmazni a jogot, hogyan értelmezik a bírák és más illetékesek a törvényben megfogalmazott általános követelményeket.

Nem ritkaság, hogy az igazságszolgáltatás valamelyik fóruma a nyár kezdetén, a közelgő ítélkezési szünet előtt néhány héttel hoz döntést nagy horderejű ügyekben. Az elmúlt napokban a Biszku–per került így az érdeklődés középpontjába. Biszku Bélát, a Kádár– rendszer vezető politikusát, belügyminiszterét a többi között felbujtóként elkövetett, el nem évülő háborús bűncselekmények miatt állította bíróság elé az ügyészség. A vádiratban a salgótarjáni és a Nyugati téri sortűz ügye egyaránt szerepelt. A Fővárosi ítélőtábla június elsején úgy látta, a Fővárosi Törvényszék elsőfokú határozata nem alkalmas az érdemi felülbírálatra, ezért azt hatályon kívül helyezte, s új eljárást rendelt el. A nyilvánosan kihirdetett ítélet indokairól rövid összefoglalás jelent meg a tábla honlapján, a hatályon kívül helyező végzést azonban az elmúlt hetekben nem sikerült teljes egészében megismerni. Ez nagy hiba, mert az érdeklődők csak rész– információk alapján fejthették ki nézeteiket, s valóságos káosz bontakozott ki arról, hogy miről is van szó tulajdonképpen. A Biszku–ügy is megmutatta: a kényes ügyek nyilvánossága különösen fontos. A büntetőtanácsoknak megvan a lehetőségük arra, hogy az ügy befejezése után néhány nappal újabb tárgyalást tartsanak kifejezetten az ítélet kihirdetése céljából. A nagy polgári, vagyonjogi ügyekben ez gyakran alkalmazott megoldás, a büntetőeljárásokban viszont olyan ritka, mint a fehér holló, pedig semmivel sem pótolható az az előny, amelyet az ítélkezés ezzel a maga számára is megszerezhetne. Az ítéletet ugyanis a tanácsnak a kihirdetés napjáig írásba kellene foglalnia és átadnia a címzetteknek. A társadalom tagjai ugyanebben az időpontban a bíróság honlapjáról értesülhetnének a verdiktről. Ezt az eljárást több európai ítélkezőszervezet alkalmazza, nem beszélve a magyar Alkotmánybíróságról, amely a nyilvános kihirdetés napján hozzáférhetővé teszi döntéseit a világhálón. Az érdeklődők onnantól kezdve tudják, egyáltalán miről vitatkozzanak, s nem fut vakvágányra a polémia már a kezdet kezdetén. A Biszku–ügyben az ítélethirdetés után új fejlemények is történtek, A múlt hét végén Rétvári Bence államtitkár és a kommunizmus áldozatait képviselő több civil szervezet a Kúria épülete előtt az eljárás mielőbbi lezárásáért tüntetett. A gyorsítás persze nem lesz egyszerű, hiszen egyelőre kérdés, hogy az elsőfokú bíróság büntetőtanácsa a több száz oldalnyi akta tanulmányozása után maga teljesíti–e a tábla előírásait, vagy a hiányok pótlására, a további bizonyításra az ügyészséget kéri fel. Az elmúlt napokban felvetődött az a javaslat is, hogy az el nem évülő bűnöket elkövető személyek ügyében haláluk után is tényfeltáró vizsgálatot végezhessenek a hatóságok. Az alkotmányossági elemzés egy ilyen esetben mindenképpen szükséges lehet. Figyelmet érdemel még, hogy a Nemzeti Emlékezet Bizottsága a mai napra – Nagy Imre hajdani miniszterelnök és több társa kivégzésének évfordulójára – konferenciát hirdetett. Az összejövetelen a legkülönfélébb történész– és jogászszervezetek képviselői, szakemberei fejtik ki nézeteiket. A rendezvény témája: Kádár és Biszku, megtorlás 1956 után. Vissza a tartalomhoz

NAPI Gazdaság - 2015. 06. 15. (8. oldal)

A FRANCIA IGAZSÁGTÉTEL TANULSÁGAI BISZKU BÉLA PERÉBEN Sobor Dávid „A Nemzeti Ellenállás Tanácsába tömörült mozgalmak, csoportok, pártok és politikai irányzatok képviselői ezennel kinyilvánítják, hogy az ország felszabadulását követően egységben maradnak annak érdekében, hogy […] gondoskodjanak az árulók megbüntetéséről, és mindazoknak a közigazgatás és a gazdasági élet területéről való eltávolításáról, akik az ellenséggel szövetkeztek vagy aktívan részt vettek a kollaboráns kormányok politikájában.” Talán nem meglepő, hogy az idézett nyilatkozatot nem a kádári diktatúra leváltására szerveződött Ellenzéki Kerekasztal adta ki, hanem a De Gaulle tábornok vezette francia ellenállási mozgalom. A francia közélet és társadalom megtisztításának szorgalmazása az 1944. március 15-én – vagyis még Franciaország német katonai megszállása idején – elfogadott cselekvési tervük részét képezte. Szervesen illeszkedett abba az eszközrendszerbe, mellyel az ellenállók egy új, hatékony intézményrendszerrel és cselekvőképes kormányzattal működő köztársasági államformával kívánták felváltani a Vichykormányzat korruptnak és hazaárulónak ítélt rendszerét. A deklarált fő célkitűzést pedig „a nemzet politikai és gazdasági függetlenségének megóvása, Franciaország hatalmának, nagyságának és egyetemes küldetésének visszaállítása” jelentette. A normandiai partraszállást követően a Charles de Gaulle által vezetett ideiglenes kormány – mely a visszaszoruló német hadsereg nyomában településről településre építette ki saját közigazgatási rendszerét – haladéktalanul intézkedett a jogi számonkérés megindításáról. Ez a folyamat azért sem várathatott magára, mert a kollaboránsok megbüntetése ürügyén az ellenállók egy része – részben régi személyes ellentétek rendezése céljából, részben a proletárforradalmat óhajtó kommunista propagandalapok hatása alatt – országszerte véres atrocitásokat hajtott végre. A De Gaulle szándékai szerint a vérontás megfékezésére is hivatott jogi igazságtétel külön rendeleti úton megalkotott bíróságok előtt indult meg. Ezek feladata a német megszállás alatt, az ellenség támogatása érdekében elkövetett bűncselekmények elbírálása volt, mégpedig a nemzeti függetlenség elvesztésének napján, 1940. június 16-án hatályos büntetőjogi szabályok alapján. Ennélfogva az olyan bűntettek elkövetői sem menekülhettek, amelyeket a vichyi rendszer jogalkotása formálisan lehetővé tett. A fő felelősök – így Philippe Pétain tábornok – büntetőügyét az úgynevezett magas törvényszék tárgyalta, míg a kollaboráció egyéb formáival vádolt személyek különleges helyi bíróságok elé kerültek. Mindaddig, amíg egy adott településen nem állt fel a különleges bíróság, a vádlottak felett az illetékes állandó katonai bíróság ítélkezett, így semmilyen oka nem lehetett az eljárások elhúzódásának. Ezek eredményeként 770 esetben hajtottak végre halálbüntetést, és 30 000 vádlottat ítéltek rövidebb-hosszabb börtönbüntetésre. A büntetőeljárásokat végül elhúzódó lusztrációs folyamat követte, melynek során a politikai hatalomból, a közigazgatásból, a gazdaságból és a szellemi életből egyaránt kizárták mindazokat, akik együttműködtek a megszállókkal. A II. világháború utáni francia jogi igazságtételt a legtöbb szerző nem értékeli sikertörténetként. A népharag által is befolyásolt ítélkezés túl szigorú volt, és sokszor az eljárásjo-

gi garanciák is csorbát szenvedtek. Történelmi perspektívából szemlélve azonban kijelenthető, hogy elérte a célját. A kiszabott büntetések révén – ideértve a kisebb jelentőségű kollaborációs cselekmények végrehajtóira megállapított „nemzeti méltatlanság” szankcióját is – véglegesen kizárta a megszálló német hadsereggel együttműködő kormányzati szereplők hatalomba való visszatérését. Szigora ellenére is véget vetett az erőszak tombolásának, hiszen míg az anarchikus állapotok közepette végrehajtott „népítéletek” Robert Aron szerint 30-40 000 – gyaníthatóan többségében ártatlan – áldozatot követeltek, addig a formalizált jogi eljárásokban hozott ítéletek nyomán végrehajtott halálos ítéletek száma ennek töredéke volt. A kollaboráns rendszert irányító Pétain tábornokot – aki ezt a szerepet a megszálláskor az I. világháború hőseként, a háború előtt választott francia nemzetgyűlés csaknem egyhangú támogatásával vállalta – De Gaulle kegyelemben részesítette. Ez a gesztus azonban inkább erősítette, semmint gyengítette volna a büntetőjogi igazságtétel hatását. A folyamat lezárásaként ráadásul a francia parlament a nemzeti megbékélés jegyében igen hamar, egy 1951-ben és egy 1953-ban elfogadott törvény útján, széles körű amnesztiát biztosított a kollaborációs bűncselekmények miatt elítélteknek. Hiba lenne a jogállami átmenet végén járó hazánk helyzetét párhuzamba állítani a hetven évvel ezelőtti, háborús szenvedésekből kilábaló Franciaországéval. A történet mégis tartogat tanulságokat mind a magyar rendszerváltozás, mind a Biszku-ügy vonatkozásában. Egyrészt rámutat arra, hogy mindazok, akik a hazai igazságtételi vitában a múlt felhánytorgatása ellen foglaltak állást, tévedtek. A diktatúrából a jogállamba történő átmenet kivételes történelmi helyzetet jelent, amelyre a jogrendszernek is kivételes válaszokat kell adnia. A büntetőjog a demokratikus rendszer fenntartásában nélkülözhetetlen preventív szerepet tölt be azáltal, hogy az ítélet kimondása stigmatizálja a bűnt és az elkövetőjét. Ezáltal egyértelművé teszi, hogy súlyos atrocitások sem most, sem a jövőben nem maradhatnak büntetlenül, még akkor sem, ha azokat egy önkényuralmi rendszer megtűri vagy kimondottan támogatja. Különösen súlyosnak bizonyult az a tévedés, amelyet az Alkotmánybíróság 1992-ben, az első igazságtételi törvény megsemmisítésekor a „mindig részleges és szubjektív igazságosság” és a „tárgyi és formális elvekre támaszkodó jogbiztonság” hamis szembeállításával követett el. A múlt feletti ítélkezés sem az elemzésünkben szereplő Franciaországban, sem a szovjet típusú diktatúra bűneit szankcionáló Csehországban vagy Németországban nem akadályozta meg a jogállam kiépülését. Ellenben az említett országokban kevésbé tudták megőrizni politikai hatalmukat, gazdasági erejüket és intellektuális befolyásukat mindazok, akik az elnyomó rendszer működtetése révén – vagy éppen annak inerciájával visszaélve – emelkedtek a ranglétra tetejére. A másik tanulság, hogy a kihívás egyszerisége a büntetőeljárási szabályok terén is rendkívüli jogalkotást tesz szükségessé. A Biszku-ügy botrányos elhúzódása annak köszönhető, hogy a pert a rendes bíróság tárgyalja, a büntetőeljárásról szóló törvényben rögzített eljárási szabályok szerint. Pedig az ügy kilóg mind a vádat képviselő ügyészség, mind az eljáró bíróság rutinfeladatainak sorából, amint azt a Biszku Béla ellen tett feljelentések sorozatos elutasítása és a Fővárosi Ítélőtábla minapi, érthetetlen ítélete is mutatja. Ma sem lenne tehát késő kialakítani azt a külön instanciát, amely a jövőben hatékonyan – az

eljárási garanciákat is betartva, de a rutineljárásokra jellemző elhúzódás nélkül – bírálhatja el a volt kommunista hatalombirtokosok büntetőügyeit. Külön eljárásrend megteremtése is szükséges, amit jól illusztrál a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) javaslata, hogy lengyel példára az elkövető halála esetén is végig kelljen folytatni a bűnösség megállapítására irányuló eljárást. Az alaptörvényből eredően végül az is joggal vethető fel, hogy a NEB fontosabb – akár vádlói, akár kötelezően bevonandó szakértői – szerepet is kapjon ezekben a kommunista diktatúra jog általi elítélését végre lehetővé tevő rendkívüli eljárásokban. A kormányzat eddig vállalt célkitűzéseinek megfelelne az erre vonatkozó szabályozás, ugyanakkor a kétharmados többséget igénylő jogalkotásra tekintettel a múlttal való szembenézést hirdető ellenzéki pártok is lehetőséget kapnának, hogy bizonyítsák a kommunizmussal szembeni eltökéltségüket. A szerző ügyvéd

Mindazok, akik a hazai igazságtételi vitában a múlt felhánytorgatása ellen foglaltak állást, tévedtek. A diktatúrából a jogállamba történő átmenet kivételes történelmi helyzetet jelent, amelyre a jogrendszernek is kivételes válaszokat kell adnia Vissza a tartalomhoz

Magyar Nemzet - 2015. 06. 13. (5. oldal) ELMARADT AZ IGAZSÁGTÉTEL Rétvári Bence és az áldozatok is gyors ítéletet sürgetnek Biszku Béla ügyében PILHÁL TAMÁS Három évvel a Biszku Béla elleni büntetőeljárás indulása után ugyanott tartunk, ahol 1990ben – mondta Rétvári Bence (KDNP), az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára tegnap a Kúria épülete előtt. Szerinte azzal, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a napokban nem ítélte el a háborús bűntettel vádolt egykori kommunista belügyminisztert, hanem megalapozatlanságra hivatkozva új eljárást rendelt el, elmaradt az igazságtétel és a történelemmel való szembenézés a bíróságon. Ez csalódást keltett azokban, akik a rendszerváltás óta várják az igazságtételt – mutatott rá a kormánypárti politikus, aki sürgette, hogy mihamarabb szülessen jogerős ítélet Biszku ügyében. Úgy vélte, az ítélőtábla döntése inkább szólt a tettes jogairól, mint az áldozatokéiról, pedig az igazságszolgáltatásnak mindig azáldozatok helyzetéből kell kiindulnia. Hozzáfűzte: az áldozatoknak sosem lehet kevesebb joga, mint a bűnelkövetőknek. Rétvári emlékeztetett: a diktatórikus rendszer egyik szimbolikus alakja, Biszku Béla máig nem kért bocsánatot attól a több százezer embertől, akiket a kommunista rendszer nyomorított meg az 1956-os szabadságharc előtt és után.

Ezután Rétvári felolvasta a Recski Szövetség levelét, amelyben a kényszermunkatábor elhunyt vagy még élő áldozatai nevében teljes körű igazságtételt és mielőbbi ítéletet sürgetnek. Eötvös Péter, a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületének elnöke hangsúlyozta: hazánk az egyetlen a volt kommunista országok közül, ahol egy pártállami vezetőt sem ítéltek el, ami sajátos fényt vet az igazságszolgáltatásra. Menczer Erzsébet, a Szovjetunióban Volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások szervezetének elnöke arról beszélt: 1956 előtt több mint másfél millió embert tettek tönkre, sokakat a szabadságharc vérbe fojtása után újra elítéltek. Felháborítónak nevezte, hogy 25 évvel a rendszerváltás után a bíróság képtelen igazságot szolgáltatni a háborús bűnösök ügyében. Novák Előd, a Jobbik alelnöke tegnapi közleményében farizeusnak minősítette Rétvári nyilatkozatát, szerinte Biszku a kormánypártoknak köszönhetően élvezheti a „több százezres, kommunista luxusnyugdíját”. Vissza a tartalomhoz

Élet és Irodalom - 2015. 06. 12. (10. oldal) LEZÁRATLAN BISZKU-ÜGY GELLÉRT ÁDÁM 2013 októberében a Budapesti Nyomozó Ügyészség több mint másfél évig tartó nyomozás után vádiratot nyújtott be Biszku Bélával szemben felbujtóként elkövetett háborús bűntett és más bűncselekmények elkövetése miatt (Az 1956-os sortüzek és a magyar igazságszolgáltatás, ÉS, 2012/47., nov. 23.). Az ügyet a Fővárosi Törvényszék háromtagú tanácsa tárgyalta az őrnagyi rangban levő Tóth Szabolcs hadbíró elnökletével. A majd’ 90 oldalra rúgó elsőfokú ítéletet öt tárgyalási nap után 2014. május 13-án hirdették ki. 2015. június 1-jén a Fővárosi Ítélőtábla büntetőtanácsa az ítéletet hatályon kívül helyezte. A szóbeli indokolás szerint azért, mert az elsőfokú bíróság nem tett eleget ügyfelderítési és indokolás kötelezettségének, valamint tényből további tényre helytelenül következtetett. Álláspontjuk szerint az elsőfokú ítélet oly mértékben volt megalapozatlan, hogy azt érdemben nem lehetett felülbírálni. Irányadó tényállás nélkül pedig azzal kapcsolatban sem tudtak állást foglalni, hogy Biszku Béla szerepe a sortüzekben el nem évülő háborús bűntettnek vagy el nem évülő emberiesség elleni bűntettnek minősül-e. Ezért új eljárás lefolytatására utasították a Fővárosi Törvényszék egy másik bírói tanácsát. Egy nyomozás genezise 2012 februárjában a Jobbik Magyarországért Mozgalom két politikusa feljelentést tett Biszku Béla ellen. Szerintük Biszkunak belügyminiszterként, az MSZMP Politikai Bizottság és az ún. Koordinációs Bizottság tagjaként közvetlen szerepe volt az 1956-os forradalom utáni megtorlásokban. Álláspontjuk szerint Biszku Béla nyomást gyakorolt az igazságügyi szervekre a Nagy Imre, Tóth Ilona és a Mansfeld Péter elleni ügyekben. 2012 júliusában az ügyészség Kahler Frigyes jogtörténészt, nyugalmazott büntetőbírót rendelte ki szaktanácsadónak, hogy a feljelentésben felvetett történeti

szakkérdéseket megválaszolja. Kahler három hét alatt készítette el 72 oldalas szaktanácsadói véleményét. Az első kérdésre, miszerint „a kommunista diktatúra elmélete és gyakorlati működése – különös tekintettel a büntetőjogi és büntető eljárásjogi kérdésekre – milyen szempontból tért el a jogállam működésének alapvető elemeitől”, a szaktanácsadó kimerítően, 50 oldalon keresztül válaszolt. Valamilyen okból külön kitért az 1956– 1957 fordulóján leadott sortüzekre is; mindezt azonban csak érintőlegesen, általánosságokat megfogalmazva, két és fél oldal terjedelemben. Meglepetésként hatott ezért, hogy 2012. szeptember 10-én Biszku Bélát a sortüzekkel kapcsolatos szerepe miatt gyanúsították meg. Erre a feljelentés egyáltalán nem vonatkozott, a szaktanácsadói vélemény pedig csupán általános megállapításokat tartalmazott. 2012. szeptember 24-én egy ún. elkülönítő határozat született az ügyben, amely szerint a sortüzes ügyek elbírálását „a feljelentésben foglalt egyéb bűncselekményekkel kapcsolatos (kiemelés tőlem – G. Á.) eljárás jelentősen nehezítené – figyelemmel arra, hogy ezen cselekmények térben és időben elkülönültek, valamint hogy ezen cselekmények kapcsán további széles körű nyomozás elvégzése szükséges – ezért az eljárások elkülönítése szükséges és indokolt”. 2013. október 16-án került sor a vádemelésre, ám a sortüzekkel, de a vádiratban szereplő további vádpontokkal kapcsolatban sem kérte az ügyészség történész szaktanácsadó segítségét. Formális elsőfokú eljárás Az egész eljárásban a Kahler által adott két és fél oldalas szakvéleményrészlet maradt az egyetlen „szakértői” vélemény. Ugyanis az elsőfokú bíróság sem érezte szükségét, hogy történész szakértőt rendeljen ki vagy hallgasson meg, pedig ezt a védő külön indítványozta. Ahogy minden mást, úgy Magyar Gábor ezen indítványát is elutasította a bíróság. Az ügyészség még csak nem is indítványozott hasonlót, pedig, mint később látni fogjuk, szükséges lett volna. Az ügyészi vádbeszédben megfogalmazott „ideológiai tűzparancs” megfoghatatlan és jogilag értelmezhetetlen maradt annak a felderítése nélkül, hogy pontosan hogyan zajlott a döntéshozatal és a határozatok végrehajtása az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságában. A másodfokú bíróság a korábbi sortűzperek iratainak beszerzésével kapcsolatban kiemelte, hogy „a korábbi nyomozati iratok bizonyítékok közé való bevonása nem kutatómunka, vagy nyomozás eredménye”. Az elsőfokú ítélet kétharmad részben kompiláció. Szó szerinti idézet a korábbi sortüzes ügyekben született ítéletekből, a Kahler-féle szaktanácsadói véleményből és egy irreleváns más szakvéleményből. Ezt, ha ennyire élesen nem is, de a másodfokú bíróság is kimondta. Rúzsás Róbert, a másodfokú tanács elnöke szóbeli indokolásában azt is felrótta, hogy akkor, amikor az elsőfokú tanács nemcsak a korábbi ítéletekben megállapított tényeket, hanem „ezek jogi indokolást is szó szerint átvette, (…) kétségeket kelt az önálló jogi értékelő tevékenységével kapcsolatban, ami önmagában is felveti az ítélet hatályon kívül helyezésének lehetőségét”. A másodfokú tanács szerint olyan kérdéseket sem sikerült alapszinten tisztázni, hogy a karhatalom milyen szervezeti keretek között működött, ténylegesen kinek az irányítása alatt állt, hogyan jutottak el a politikai vezetés utasításai a karhatalmi egységekhez.

Szükséges azt is megvizsgálni, hogy a szovjet katonai parancsnokok adhattak-e közvetlenül parancsot ezeknek az egységeknek, illetve az egységek parancsnokainak. Az új eljárásban ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására történész szakértőt kell kirendelni. Ahogy arra is, hogy miként készültek az MSZMP döntéshozó szerveinek jegyzőkönyvei, szószerinti vagy csak tartalmi összefoglalói az ott elhangzottaknak. Már csak azért is, mert ezeket a jegyzőkönyveket „kritika nélkül tette a tényállás alapjává” az elsőfokú bíróság – hangzott el szintén a szóbeli indokolásban. Az szintén csak a fellebbviteli eljárásban derült ki, hogy az ügyészség sem tett eleget ügyfelderítési kötelezettségének. Magyar Gábor védőügyvéd perbeszédéből kiderült, hogy a nyomozás ideje alatt élt még egy tanú, aki fontos részletekkel szolgálhatott volna a salgótarjáni eseményekről. Ladvánszky Károly rendőr alezredes volt ugyanis az egyik, aki 1956. december 8-án Salgótarjánból telefonon hívta Budapestet eligazításért. Ő azért lett volna fontos tanú, mert a korábbi sortűzperekben csak mellékes kérdés volt, hogy milyen kapcsolat volt a sortűz közvetlen kiadói, valamint a budapesti politikai vezetők között. Az ügyészségnek egyszerűen csak le kellett volna futtatnia a népesség-nyilvántartóban a korábbi perekben tanúként meghallgatott személyek nevét, s utána szisztematikusan felkeresni és kihallgatni a még élő tanúkat. Ez elmaradt. „Nyomozás” az 1956-os megtorlásokkal kapcsolatban 2014. szeptember 26-án született meg az ügyészség nyomozást megszüntető határozata az eredeti, elkülönített, feljelentésről. Ennek a határozatnak a léte ez idáig ismeretlen volt. Sem az eljáró ügyészség, sem a határozatot megkapó feljelentők nem hozták nyilvánosságra. A 2012. február és 2014. szeptember között lefolytatott, két és fél éves nyomozást egy hat és fél (!) oldalas megszüntető határozattal zárta le az ügyészség. Az azt aláíró dr. Ott István főügyészségi ügyész egyetlen szót sem vesztegetett arra, hogy kirendeltek-e történész szaktanácsadót az ügyben. A határozat minősége kétséget ébreszt ez iránt. Különösen akkor, amikor Biszku Bélának a Nagy Imre és társai ügyben betöltött szerepével mindössze másfél oldal terjedelemben foglalkozik. Olyan lakonikus mondatok szerepelnek benne, mint: „olyan konkrét adatokat az eljárás során nem sikerült beszerezni, melyek kétséget kizáróan (kiemelés tőlem – G. Á.) bizonyítanák”, hogy Biszku Béla „a Nagy Imre és társai ellen folyó büntetőeljárás teljes folyamatát és eredményét eljárási szabályokba ütközően koncepciósan irányította és befolyásolta volna, valamint, hogy ilyen tevékenysége folytán annak eredményeként került sor nevezettek elítélésére”. Nem derül ki azonban, hogy milyen iratokat néztek meg vagy értékeltek. Elemzésre, dokumentumok érdemi ütköztetésére nem került sor. Az eljáró ügyész azonban hivatkozik a Nagy Imre-per vezető bírájává kinevezett Vida Ferenc 1989-ben készült életútinterjúra. Ebben Vida elmondja, hogy ő a Nagy Imre-perben sem politikai, sem egyéb helyről eligazítást nem kért és nem kapott, őt az eljárás során semmilyen oldalról nem próbálták befolyásolni. Az ügyész elismeri, hogy ezek az állítások „meghatározott pontokon nem állnak összhangban a történeti kutatások eredményeivel,

azonban az interjúban a Nagy Imre és társai ügyében elhangzottakat egyéb adatokkal a nyomozás során cáfolni nem sikerült”. Mindezekre tekintettel az ügyészség a nyomozást bizonyítottság hiányában szüntette meg. Lezáratlan igazságtétel A Biszku-ügy nemcsak a magyar igazságszolgáltatás egészének működéséről ad látleletet, hanem az elmúlt 25 év magyar közállapotairól is. A szavak és a szimbolikus tettek szintjén túlmenő, valós és hatékony intézményi megoldásokra lett volna és lenne továbbra is szükség. A lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete megfelelő példa, hogy miként működhet jól egy ilyen szervezet. Ott ugyanis már több mint egy évtizede dolgoznak együtt történészek, levéltárosok és az ügyészi szervezettől elkülönített különleges ügyészek az ilyen és hasonló ügyeken. Hasonló megoldásra Magyarországon is szükség lenne, különben sosem fogjuk megnyugtatóan lezárni közös múltunkat. (A szerző a Biszku Bélával szembeni első feljelentés kidolgozója) Vissza a tartalomhoz

Élet és Irodalom - 2015. 06. 12. (10. oldal) PARANCSRA TETTÉK? MAGYAR GÁBOR Biszku Bélát a Fővárosi Törvényszék 2014. május 13-án öt és fél éves börtönbüntetésre ítélte elsősorban az 1956. decemberi sortüzekben játszott felbujtói szerepe miatt. 2015. június 1-jén a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet, és a törvényszéket új eljárásra utasította. Politikai kontextus Az Országgyűlés 2011. december 31én fogadta el, és másnap hatályba léptek az Alaptörvény átmeneti rendelkezései. Eszerint „a Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnöző szervezetek voltak, amelyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak az elnyomó rendszer fenntartásáért, irányításáért, az elkövetett jogsértésekért és a nemzet elárulásáért.” Az átmeneti rendelkezések első része az Alaptörvény preambulumával együtt tartalmazta a Nemzeti Együttműködés Rendszerének ideológiai alapjait. A politikának az ideológián kívül szavazatokra is szüksége van. A Fidesz–KDNP és a Jobbik között küzdelem zajlik a radikális jobboldali választókért. A kormánypártok a Jobbik ötleteit lenyúlják és megvalósítják. Ez történt a kommunista hatalom birtokosainak büntetőjogi felelősségre vonásánál is. A lex Biszku 2012. január 1-jén lépett hatályba. Ez vezette be a „kommunista bűntett” fogalmát a magyar jogba. Ilyennek minősül a pártállam nevében, érdekében vagy egyetértésével a kommunista diktatúrában Magyarország ellen vagy személyek ellen elkövetett súlyos bűncselekmény. Ennek semmiféle nemzetközi jogi alapja nincs; valóságos

hungarikum. A lex Biszku tette alkalmazhatóvá az átmeneti rendelkezések 2. cikkét, mely szerint nem tekinthetők elévültnek azon kommunista bűntettek, amelyeket az elkövetéskor hatályos büntető törvény figyelmen kívül hagyásával politikai okból nem üldöztek. E bűncselekmények elévülési ideje 2012. január 1jén újraindul. Az Alkotmánybíróság az átmeneti rendelkezések 2. cikkét kihirdetésére visszamenőleges hatállyal megsemmisítette (45/2012. [XII. 29.] Ab-határozat ), így a lex Biszku alkotmányos alap nélkül maradt. Az Alaptörvény negyedik módosítása (2013. március 25.) az Alaptörvény U) cikkébe átmentette e rendelkezéseket. Az alkotmányozó hatalmat az sem tántoríthatta el, hogy a külügyminiszter által felkért nemzetközi jogi szakértők véleménye (meltanyossag.hu) szerint is aggályos a már elévült bűncselekmények büntethetőségének újbóli megnyitása. Feljelentés Két jobbikos országgyűlési képviselő – a lex Biszku alapján – 2012. február 22én tett feljelentést Biszku ellen, amiért az 1956-os forradalmat követő megtorlási perek megszervezésében belügyminiszterként szerepet játszott. Javasolták, hogy Kahler Frigyest – aki az 1993-ban létrehozott Történelmi Tényfeltáró Bizottság elnöke volt – szakértőként rendeljék ki. A bizottság jelentései Sortüzek – 1956 címmel Kahler szerkesztésében jelentek meg a ’90-es években. A Fővárosi Főügyészség 2012. február 28-án nyomozást rendelt el több emberen elkövetett emberöléssel megvalósított emberiesség elleni kommunista bűncselekmény és más bűncselekmények miatt. A nyomozást az ügyészség végezte. Ibolya Tibor 2012. július 1-jén lett megbízott fővárosi főügyész. Nyomban tájékoztatást kért a „nagyobb odafigyelést igénylő” ügyekről, így a Biszku elleni eljárásról is (hvg.hu). 2012. július 9-én az ügyészség szaktanácsadóként kirendelte Kahlert a megtorlási perekkel kapcsolatos kérdésekben. Kahler – ügybuzgóságból – a karhatalom létrehozásáról és az 1956. decemberi sortüzekről is írt 2012. augusztus 1-jén kelt véleményében. Ebben megismételte azt a korábban többször is kifejtett véleményét, hogy a sortüzekkel összefüggésben Biszkut büntetőjogi felelősség terheli. Kahler segített a nyomozás elején a bizonyítékok felkutatásában is (valasz.hu). Koncepcióváltás 2012. szeptember 10-én a nyomozó ügyészség – a sortüzekben játszott szerepe miatt – már háborús bűntett elkövetésével gyanúsította meg Biszkut. A gyanú lényege az volt, hogy az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának tagjaként részt vett annak a politikai döntésnek a meghozatalában, amelyet a fegyvertelen polgári lakosságra sortüzeket leadó karhatalmisták „ideológiai tűzparancsnak” vettek. Ez a koncepció tisztán a Negyedik Genfi Egyezményen alapul, és nem kell hozzá a lex Biszku. Ibolya Tibor aznapi sajtótájékoztatóján (index. indavideo.hu) elárulta, hogy a megtorlási perekkel kapcsolatos ügyben folyik a nyomozás, de még az alapos gyanúhoz sincs elég bizonyíték. Az ügyészség 4722 oldalnyi nyomozati anyagot állított össze. Ennek jelentős részét a sortűzperekben a ’90es években folytatott büntetőeljárások iratai, valamint az MSZMP

vezető testületeinek korabeli jegyzőkönyvei teszik ki. A terhelt védekezéséhez szükséges bizonyítékok összegyűjtésével, így az esetleges mentő tanúk felkutatásával nem bíbelődtek. Az ügyészség 2013. október 16-án vádat emelt. Az elsőfokú eljárás A tárgyalás 2014. március 18-án – két héttel a választások előtt – kezdődött a Fővárosi Törvényszéken. A tárgyalóteremben demonstratívan jelen volt több jobbikos országgyűlési képviselő. Az elsőfokú bíróság kimerítő iratismertetést tartott. Lényegében nem került elő olyan bizonyíték, amely ne állt volna rendelkezésre húsz évvel korábban is. Két hónappal a tárgyalás megkezdése után megszületett az elmarasztaló ítélet. Az elsőfokú ítélet nagyrészt a sortűzperek alapítéleteiből, Kahler szaktanácsadói véleményéből, az Alaptörvény és a lex Biszku bemásolásából áll. Mint egy rossz szakdolgozat: különböző művekből összeschmittelt idézetek halmaza, amely nem áll össze koherens egésszé. A másodfokú határozat A z ítélőtábla nem mentette fel Biszkut, csupán – a védői fellebbezéssel egyetértve – azt állapította meg, hogy az elmarasztaló ítélet olyannyira megalapozatlan, hogy felülbírálatra alkalmatlan. Mint amikor a konzulens nem kezdi el kijavítgatni a minősíthetetlenül gyenge szakdolgozatot, hanem azzal adja vissza a hallgatónak, hogy kutasson tovább, és ennek alapján írja újra az egészet. Az ítélőtábla kifogásolta, hogy a törvényszék nem teljesítette ügyfelderítési és indokolási kötelezettségét, logikai következtetései pedig tévesek. A törvényszék munkamódszerével kapcsolatban rámutatott, hogy a korábbi ítéletek jogi indokolásának szó szerinti átvétele kétséget ébreszt az önálló ítélkezési tevékenységgel szemben. Felrótta, hogy a korabeli pártjegyzőkönyvek hitelt érdemlőségét nem vizsgálták, a lehetséges tanúkat pedig nem kutatták fel. Kahler bevonásával sem értett egyet, mivel kirendelésekor már ismert volt Biszku felelősségével kapcsolatosan álláspontja, így elfogulatlan véleményt nem lehetett tőle várni. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján semmi nem támasztja alá, hogy Biszku részt vett volna a karhatalom megszervezésében vagy irányításában. Az Ideiglenes Intéző Bizottságban nem született olyan döntés, amelyet felbujtásként lehetne értékelni. A Katonai Tanács ülésén voltak homályos utalások a „gyors és kegyetlen leszámolásra”, azonban e testületnek Biszku nem volt tagja. Nem bizonyítható, hogy Salgótarjánban megtorló fegyverhasználatra vonatkozó központi parancs alapján lőttek a pufajkások. Tanulság A jogállamban a terhelt ellen felhozott vádakról csak független és pártatlan bíróság dönthet. Működött már hazánkban olyan uralmi rendszer, amelyben félművelt politiku-

sok kívánták előírni, hogy kit kell bűnösnek kimondani és elítélni. Sajnos akkoriban a bíróságok – a bírák politikai elkötelezettsége, karriervágya vagy gyávasága miatt – a konstruált pereket lefolytatták: ártatlanok életét vették el vagy tették tönkre. Megnyugtató, hogy Biszku ügyében az igazságszolgáltatás képes volt saját hibáit korrigálni. Ehhez szükség volt a másodfokú tanács tagjainak bátorságára és szakmai tisztességére. Biszku gyors elítélésével a hatalom célja a kommunista rezsim „nürnbergi perének” levezénylése, a jelenlegi kurzust legitimáló ideológiai tézisek jogerős ítéletben rögzítése volt. Az ítélőtábla határozata esélyt ad a történelmi események korrekt felderítésére. Ennek eredményétől függetlenül sem emlékezetpolitikai célok, sem néhány szavazat miatt nem érdemes feláldozni a független és pártatlan igazságszolgáltatást vagy a jogállami büntetőjogot. (A szerző Biszku Béla védője) Vissza a tartalomhoz

Heti Válasz - 2015. 06. 11. (3,23,24,25. oldal) A BISZKU-PER BOTRÁNYA BORBÁS BARNA „ Társadalmi emlékezetünk mindenkori állapota fontosabb, mint bármilyen perújítás – értékeli az igazságtételi ügyeket és közvetve a Biszku Béla esetében kimondott, botrányt kavaró ítéletet Kahler Frigyes. A jogász-történész szakvéleményére épült részben a volt belügyminiszter elleni vád. ” Kahler Frigyes a velünk élő kádárizmusról A Biszku-per botránya. Társadalmi emlékezetünk mindenkori állapota fontosabb, mint bármilyen perújítás – értékeli az igazságtételi ügyeket és közvetve a Biszku Béla esetében kimondott, botrányt kavaró ítéletet Kahler Frigyes. A jogász-történész szakvéleményére épült részben a volt belügyminiszter elleni vád. – Ön részt vett a Biszku-ügy jogi eljárásában. Hogyan befolyásolja ez a beszélgetésünket? – Valóban, a nyomozás elején az ügyészség által feltett tizenegy kérdésre szaktanácsadóként adtam válaszokat, a vád részben erre is épült. Ameddig a július 1-jei ítélet jogerőre nem emelkedik, addig én a pert és a per folyamatait nem értékelhetem, véleményt nem mondhatok. – Meg sem védheti magát? Gellért Ádám nemzetközi jogász szerint többek között az ön által készített, szerinte helyenként nem megfelelő minőségű szakvélemény a felelős azért,

hogy – a sajtóban megjelent értékeléseket idézve – „kudarcos”, „arcul csapó” ítélet született. – Nem érzem szükségét semmilyen védekezésnek. Mindenkinek meglehet a véleménye; neki is, nekem is. – Arról sem beszél, hogy a vád megalapozójaként milyen érzésekkel fogadta, hogy nem ítélték el a pártállam belügyminiszterét? – Mint mondtam, nekem itt nem lehetnek érzéseim. – Rendben, akkor a konkrét jogi ügyektől ellépve, egy gondolatkísérletre hívom. Tegyük fel, hogy egy forrásadatbázis létrehozásán dolgozom, amely alkalmas lehet Biszku Béla felelősségének megállapítására. Ön szerint miből kellene kiindulni? – A tárgyalt korszak ismeretéhez először is meg kell érteni a hatalmi szerkezet működését. Látni kell, hogy az mennyi mindenben különbözik a mai politikai rendszerünktől: a hatalmi ágak nincsenek szétválasztva, a párt kormányzása példátlan uralmat jelent. Egyáltalán: a pártakaratot és az állami akaratot nem lehet szétválasztani. Ha a párt döntéshozó testülete eldönt valamit, az megkérdőjelezhetetlenül végigmegy az állami szerveken. Mi következik ebből akkor, ha egyes személyek által betöltött pozíciókat akarunk értékelni? Minden esetben a párthierarchia határozza meg az illető jelentőségét. Például ha összehasonlítunk egy olyan minisztert, aki „csak” állami vezető, egy olyannal, aki miniszter és egyben a Politikai Bizottság tagja, akkor az utóbbi sokkal nagyobb hatalmi súllyal rendelkezik. – Akkor most ezt fordítsuk le Biszku Béla helyzetére. – Az iménti összehasonlítást „megszemélyesítve” talán legjobb Biszku Béla belügyminiszter és Nezvál Ferenc igazságügyi miniszter párosát említeni. Míg Nezvál az MSZMP Központi Bizottságának és a Központi Ellenőrző Bizottságának volt tagja, addig Biszku részt vett a Politikai Bizottság munkájában is. A Biszku–Nezvál-levelezésből világos, hogy hatalmi szempontból ki a jelentősebb. A kérdéses időszakban tehát az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságából alakult Politikai Bizottság tekinthető a hatalom legfontosabb forrásának. – Egy esetleges jogi folyamatnál ezért kerülhet képbe a láncolatos felbujtás fogalma: ha a Politikai Bizottság a hatalmi központ, akkor oda vezetnek a megtorlásoknál történt bűncselekmények szálai is. – Én most nem jogi fogalmakról, hanem történelmi tényekről beszélek. A Katonai Tanács 1956. december 4-i ülésén rögzített jegyzőkönyv bizonyítja, hogy a karhatalmat megszervező Uszta Gyula altábornagy kiadta a parancsot: „gyorsan és kegyetlenül le kell számolni” a forradalomban részt vevő civilekkel.

Minden összefüggés vizsgálata azt tükrözi, hogy a Katonai Bizottság felsőbb szintről kapott megerősítést a döntéseihez. – Menjünk tovább. Adott a sortüzek tényanyaga: amint arra a salgótarjáni vérengzést első fokon tárgyaló Strausz János – későbbi alkotmánybíró – felhívta a figyelmet, nem lehet véletlen, hogy ennyi helyen volt egy időben sortűz. Ebből levezethető a központi utasítás, igaz? – Igen, ezt mi is vizsgáltuk M. Kiss Sándor történész kollégámmal, és megállapítottuk: a sortüzek kérdését nem lehet elszigetelten kezelni. Ez a no vember 4-e utáni esetekre is igaz. A központi hatalom számára nem maradt más, csak az erőszak. Ez Kádár János szavaiból is levezethető: világosan elmondja, hogy Magyarországon az „ellenforradalom” miatt kettős hatalom alakult ki: a regnáló Kádár-kormány és a munkástanácsok. A baj csak az – mármint az ő szempontjukból –, hogy a társadalom többsége az utóbbiak oldalán állt. Kádárnak tehát létfontosságú törekvése volt a munkástanácsok hatalmának megszüntetése, akár nyers erő alkalmazása árán is, hiszen a pártállam léte függött ettől. – Nézzük a gondolatkísérlet utolsó elemét: ez a még élő tanúkról szól. Használhatnám-e a hipotézisem felállításához még élő emberek fel nem tárt beszámolóit? – A mindenkori oral history kutatások lényege, hogy önkéntes alapon történnek. Ha arra gondol, hogy a forradalmat leverők oldaláról akadna bárki, aki önként nyilatkozna, akkor a válaszom egyértelmű nem. A forradalmárok oldalán pedig már rengeteg kutatás folyt; azt hiszem, aki tudott valamit és el tudta mondani, már elmondta. Hatvan évvel ezelőtti eseményekről beszélünk; az érintettek az emberi kor legvégső szakaszában vannak. Kizárt, hogy itt meglepetés érje a kutatást. – A Biszku-ügy és a rendszerváltoztatás 25. évfordulója miatt is fellángoltak a viták az igazságtételről. Hogyan értékeli azt, ami ezen a téren két és fél évtizeddel ezelőtt történt? – Az igazság Canossa-járása című tavalyi könyvemben hangsúlyoztam, hogy a Zétényi– Takács-féle igazságtételi törvényjavaslatot megsemmisítő alkotmánybírósági határozat jogi-szakmai alapon nem, kizárólag politikai szempontból indokolható. – Meglehet; de más posztkommunista államokban talán jobban sikerült az igazságtétel? – Nagyon fontos példa a cseheké: az ottani alkotmánybíróság döntése a magyartól eltérő felfogást tükröz. Csehországban kimondták, hogy a rendszerváltoztató folyamat nem lehet értéksemleges. Máig kísért, hogy nálunk ilyesmit nem mondtak ki. Pedig a politikát mindig valamilyen értékrendszer mellett kell megszervezni. Ha nem így teszünk, az a társadalom széteséséhez vezet. – Ön éveket szánt életéből a sortüzek kutatására. Az eredmény: az október 26-a és 29-e között bekövetkezett 45 ilyen jellegű eseményből kilenc ügyében emeltek vádat, és hat

embert ítéltek letöltendő börtönbüntetésre. A legsúlyosabb szabadságvesztés öt év volt. Megérte bajlódni? – Az volt és most is az a célom, hogy a társadalom megismerje azt, amit évtizedeken át el akartak titkolni előle. Majd ha megismerte a tényeket, meghozhatja a maga értékítéletét. – Hárításnak hangzik. Komolyan gondolja, hogy ez elég? – Mondok egy példát: aradi vértanúk. Vajon voltak-e semmisségi törvények, perújítások? Tett-e az akkori állam bármilyen gesztust? Nem tett. A társadalom mégis volt olyan erős, hogy felismerje, kik a hősök, kiknek kell szobrot emelni. – Tehát azt állítja, hogy a mindenkori társadalmi emlékez – És ha a társadalmi emlékezetünk állapotára gondol, elégedett? – Egyáltalán nem. Mint sok minden másnak, ennek a gyökereit is a diktatúrában kell keresni. A magyar társadalmat megfélemlítették és korrumpálták, ennek a hatása pedig messzebbre nyúlik, mint hinnénk. Tragédiának tartom, hogy a világ egyik leghamisabb nosztalgiája, a Kádár-nosztalgia még mindig ennyire erős. Ez annak a jele, hogy rengeteg honfitársunk még mindig nem képes felismerni, hogy a Kádár-rendszer által garantált kis biztonságokkal és kis szabadságokkal mi mindent vesztettünk, hogy mennyi hazugságot fedtek el ezekkel, ideértve a diktatúra kegyetlenségét a politikai rendőrség terrorjától a szellem gúzsbakötéséig. – Huszonöt évvel a rendszerváltoztatás után mi lehet a legjobb eszköz a kádárizmus maradványai ellen? – A kádárizmusban éppen az a legveszélyesebb, hogy nemcsak nosztalgia, hanem attitűd is; átsugárzik a nemzedékek között, ott van például az államfüggőségünkben. Ennek legfőbb ellentéte és ellenfele a polgári gondolkodásmód. A polgár a szellemi önállóságot támogatja; azt, hogy az ember, amennyire lehetősége van rá, gazdaságilag és gondolkodásmódjában is törekedjen a maga kezébe venni a sorsát. A valódi polgári gondolat győzelme nem lesz könnyű. Sokszor becsapott, sokszor csalódott társadalom a magyar, amelynek az elitje 25 éve nem merte megmondani, hogy nem lesz itt öt percen belül ausztriai életszínvonal.

KAHLER FRIGYES 1942-ben született, jogi diplomát 1966-ban, történészi oklevelet 1977-ben szerzett. 1968tól az ország különböző városaiban volt bíró, 1987-től 1991ig a Heves Megyei Bíróság elnökhelyetteseként dolgozott. Ebben az évben az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője lett. 1993-tól a Történelmi Igazságtételi Bizottság elnöke, részt vett a semmisségi és kárpótlási törvények előkészítésében, kutatta az 1956-os sortüzek történetét. 1994-től 2012-

es nyugdíjazásáig a Veszprém Megyei Bíróságon dolgozott. 1981 óta több egyetemen oktat, húsz önálló kötetet, több száz egyéb publikációt jegyez.

Eltérő jogi értelmezések Gellért Ádám nemzetközi jogász szerint Kahler Frigyes pontatlanul válaszolt az ügyészség kérdésére („A kommunista diktatúra elmélete és gyakorlati működése – különös tekintettel a büntetőjogi és büntető eljárásjogi kérdésekre – milyen szempontból tért el a jogállam működésének alapvető elemeitől?”) a Biszku Béla elleni nyomozás során. A mandiner.hu-nak adott interjújában a jogász úgy vélte, Kahler „egyáltalán nem odaillő módon mindösszesen két és fél oldalon kitért az 1956 telén leadott sortüzekre”. Ez után emelt vádat az ügyészség a salgótarjáni és a Nyugati téri sortüzek miatt Biszku Bélával szemben. Gellért Ádám azt is bírálta, hogy az eljárás során Kahler Frigyesen kívül nem rendeltek ki más történész szakértőt. A Fővárosi Ítélőtábla a Biszku Béla ügyében hozott elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésekor leszögezte: az elsőfokú bíróság nem tett eleget bizonyítási és indokolási kötelezettségének sem. A táblabíróság Rúzsa Róbert vezette tanácsa leginkább azokat a bizonyítékokat hiányolta, amelyek alátámasztanák, hogy a karhatalom vezetése, amelynek Biszku is tagja volt, konkrét parancsot adott volna sortüzekre. Rúzsa Róbert bírálta a szakvéleményt író Kahler Frigyest, akit lényegében elfogultnak nevezett. Vissza a tartalomhoz

Népszava - 2015. 06. 10. (7. oldal) TÚL BISZKU BÉLÁN FRISS RÓBERT Meglehet, csak a Fidesz–Jobbik bohózat újabb epizódját láthattuk hétfőn a parlamentben, amikor Kövér László házelnök kizáratta az ülésnapról azt a Novák Elődöt, akivel még alaposan meggyűlhet a baja a néppártosodó Vona Gábor pártelnöknek, s aki nem nyugszik, amíg Biszku Bélának nyoma marad a történelemben. Márpedig marad, mint az egri vár védőit eláruló ha volt-ha nem Hegedüstől Haynaun át Ferenc Józsefig, Kun Bélától Szamuelyn át Horthyig, Kádárig, Marosánig, Orbánig és Gyurcsányig, hogy csak fél évezred néhány közszereplőjét említsük. A parlamenti skandallum azon tört ki, hogy Biszku elsőfokú ítéletét másodfokon megsemmisítették, miután csak közvetett bizonyítékok alapján zárták volna börtönbe öt és fél évre „felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett miatt”. Novák Előd akkor zizegett épp a padsorokban, amikor Gulyás Gergely, a törvényalkotási bizottság fideszes elnöke azt fejtette ki, szeretnék, ha ilyen

ügyekben a bírói szervezet a lehető leggyorsabban tudna eljárni, mert mégiscsak mégis csak, hogy a magyar igazságszolgáltatás egésze még a legnyilvánvalóbb bűnökkel szemben sem képes elmarasztaló ítéletet hozni, igazságügyi, jogi és történelmi igényességgel tisztázni, hogy a pártállam kommunista vezetői milyen szerepet játszottak azokban a gyilkosságokban, amelyek az 1956-os forradalom után történtek. Lehet háborogni, hogy éppen a felelős poszton álló Gulyás akarja meggyőzni a független bíróságot, nem feltétlenül kell közvetlen bizonyíték, hogy valakit rács mögé dugjanak, de nem ez a lényeg. Biszkuról tudjuk, amit tudunk. A hatalom gondja ugyanaz vele, mint volt a győztesek gondja a nürnbergi perben, amellyel kapcsolatban Sebastian Haffner német történész fenntartásait hangoztatva azt mondta: a náci vezetőket egyszerű tömeggyilkosságért lehetett és kellett volna elítélni, semmi másért. Politikai nézeteiért, mondja bár ellenforradalomnak a forradalmat, nem lehet büntetni senkit, köztörvényes (tömeg) gyilkosságért nem csak lehet, kell is. Ha a független bíróság ezt nem látja bizonyítottnak, akkor a köztörvényes politikai is szabadul. Azért pedig, hogy mikor kinek a belügyminisztere volt, megítéli majd az az utókor, amelyben sem Nováknak, sem Gulyásnak szava már nem lesz. Vissza a tartalomhoz

Magyar Demokrata - 2015. 06. 10. (38. oldal) BISZKU BÉRLETE Álláspont Pozsonyi Ádám Vajon az „érzelmi megközelítés” kategóriájába tartozik-e, ha az embernek a bicska is kinyílik a zsebében, amikor látja, hogy valakit öt BKV-ellenőr, meg jó pár közteres taszigál, rángat, vegzál, esetleg a földre teper, miközben a hátára térdel és kicsavarja a karját? Mindezt lehetőleg népes csődület szeme láttára, valamelyik központi helyen a fővárosban. Az utóbbi időben több hasonló jelentre is sor került. Ezeket utasok, arra sétálók megörökítették kamerával, mobiltelefonnal felvették, utána szépen feltették az internetre, aztán megosztották tízezrek, véleményezték százezrek, majd egymást gyalázták hasonló számban – ahogy az már lenni szokott, amikor az ún. nép hallatja a hangját. A lakosság, a „plebs” trágárkodása, fröcsögése nem újdonság. Ami inkább újdonság, hogy megjelentek olyan vélemények, melyek egyetértettek a kápó bánásmóddal, melyek lelkesen pártolták a Kádár-kori önkéntes rendőr mentalitást, az ifjúgárdista lelkiséget, és virtuálisan vállon veregették a földön fekvő ember karját hátracsavaró „csak a munkáját végző” porkolábot. Természetesen a jogra, a törvényre hivatkozva, mert a kegyetlenkedést, a brutalitást, a könyörtelenséget az aljaember sosem úgy pártfogolja, hogy magát a kegyetlenkedést éljenzi, hanem mindig keres hozzá valami ürügyet, valami szabályköve-

tésre hivatkozást, miáltal ő önmaga szemében nem egy szadista, érzéketlen barom lesz, hanem csak „betartatja a törvényt”, mely „mindenkire egyformán érvényes”. Abba most ne menjünk bele, hogy ha az embernek nincs bérlete, és a járaton magától a vezetőtől vásárolja a jegyet, akkor 450 Ft. Ha bemegy valaki a városba, csak egyszer is átszáll, majd visszajön, az 1800 Ft. Ezernyolcszáz forint, hogy Rákospalotáról átment valaki Budára. Ez egy kisember félnapi jövedelme. És ne mondja senki, hogy akkor menjen gyalog. A városi lét úgy van kialakítva, hogy nem lehet gyalog menni. Ez a magyar jövedelmekhez, a magyar valósághoz képest maga az abszurditás. Abba viszont már érdemes belemenni, hogy mire föl rendelkezik egy közterületes gumibottal, tonfával? Hogy kerül hozzá bilincs és gázspray? „Bliccelt? Elkapták és falhoz nyomták? Örüljön, hogy nem került börtönbe!” – írja az index.hu, és több sajtótermék fogalmazott hasonló tónusban. „A dulakodásról szóló cikkekben minden néplélekösszetevő ott van, ami képes feltüzelni a polgártársakat. A közterületes és az ellenőr, vagyis a hatalom egyenruhás-karszalagos megtestesítői a köcsögök, akik védtelen emberekre támadnak. A bliccelő a nép egyszerű gyermeke, a kiskapuzó, aki nem akar mást, csak túlélni, hiszen ebben az országban már csak így lehet, különben is ezeknek ő nem fog egy fillért sem fizetni” – ironizál a Heti Válasz. Ám vannak ennél érdekesebb sajtóhírek is. „Hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla és új eljárásra utasított hétfőn kihirdetett másodfokú végzésével az 1956 utáni megtorlások miatt háborús bűntettel megvádolt, 94 éves Biszku Béla ügyében.” (Magyar Hírlap.) „A döntés kihirdetésekor a hallgatóságból többen azt kiabálták: »Egy napot se fog ülni!«. A közbekiabálás miatt a bírói tanács elnöke rendreutasította őket.” A bolti lopások esetében van egy összeghatár. Ha alatta van, még eljárás sem indul. Nem emlékszem olyan hírre, hogy a nyakára térdeltek volna valakinek, vagy megbilincselték volna, mert italt lopott egy éjjelnappaliból. De érthető, neki jogai vannak. Akinél viszont nincs jegy, le lehet fújni gázspray-vel. De térjünk viszsza Biszkura. Kerestem a fotót, ahol öten rángatják, lefújják, falhoz nyomják, de nem találtam sehol. Nézzük csak a listát. „A vád szerint Biszku Béla a forradalom leverése után részt vett a karhatalom megszervezésében és irányításában. A karhatalom kegyetlen leszámolásokat hajtott végre, halálos áldozatokat követelő sortüzeket adott le a fegyvertelen polgári lakosságra: 1956. december 6-án Budapesten, a Nyugati pályaudvarnál egy ilyen sortűzben hárman vesztették életüket, két nappal később Salgótarjánban pedig a karhatalmisták és szovjet katonai erők fegyvereitől negyvenhatan, köztük nők, gyerekek, egyikük csupán 10 éves volt.” Ez villamosjegyre átszámítva vajon mennyi lehet? Tízmillió villamosjegy? Van rá egyáltalán mértékegység? És hol vannak a fotók, ahol Biszkun térdelnek a közterületesek? Mert végül is, ők hatóság, tehát teljesen mindegy, hogy rendőr térdel a Biszku hátán és csavarja hátra a kezét, vagy közteres. Mindegy, hogy ki fújja arcon tíz centiméterről spray-vel. Lényeg a jogtalanság megtorlása!

Mint itt is: „a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság (FÖRI) szerint az látszik (a felvételen), hogy az utas meneküléskor meglökte a FÖRI női munkatársát – a Hír24 úgy tudja, a FÖRI feljelentette a lefogott utast.” Biszkut miért nem teperték le? Hol? Ott kérem, a tárgyalóteremben. Ahol nagy nehezen megjelent. Ja, hogy öreg? És? Akit letepertek, attól sem kérdezték, hogy beteg-e a mamája, vagy épp kórházból szabadult-e. Nincs jegye, azt annyi! Na, szóval, megjelent a Biszku. Odautazott. Hogy hogyan, azt nem tudjuk. A vállalati Volgát minden bizonnyal azóta elvették. Lehet, hogy BKV-val jött. Kérdés: vajon volt-e bérlete? Egy javaslat azoknak, akik szeretnék, hogy Biszkut végre jól megbüntessék, és nem bíznak a magyar bírósági gyakorlatban. Puhának tartják. Gyengének. Tesze-toszának. Bizonyítsák be, hogy nem volt bérlete. Figyeljék meg, úgy falhoz nyomják, hogy a vakolat pereg. A sortűz ehhez úgy látszik kevés.

„Ha bemegy valaki a városba, csak egyszer is átszáll, majd visszajön, az 1800 Ft. Ezernyolcszáz forint, hogy Rákospalotáról átment valaki Budára. Ez egy kisember félnapi jövedelme” Vissza a tartalomhoz

Magyar Nemzet - 2015. 06. 09. (2. oldal) FEGYELMEZÉS KIZÁRÁSSAL Vita a Biszku-perről · Novák Előd szerint a bekiabálás parlamenti műfaj KATONA MARIANN Az Országgyűlés kormánypárti képviselőinek szavazatával kizárták tegnap a parlamenti ülésről a jobbikos Novák Elődöt. Bekiabált ugyanis, amikor a fideszes Gulyás Gergely a Biszku-ügy ítéletét kritizálta. A Jobbik szerint házszabályellenes volt a döntés. Soron kívül, a lehető leggyorsabban bírósági ítéletet szeretne a Fidesz Biszku Béla ügyében – erről beszélt tegnap Gulyás Gergely. A kormánypárti politikus szerint elfogadhatatlan, hogy négy éve zajlik a büntetőper, ráadásul a múlt heti bírósági döntés szerint most új eljárást kell lefolytatni. Mint mondta, az ilyen ügyekben a felelősségre vonás elmaradása hozzájárul ahhoz, hogy a rendszerváltás óta máig rengeteg feszültség van a társadalomban. A fideszes politikus szerint tisztázni kell az ítélettel kapcsolatban, hogy a bíró valamennyi vádpontban, így az 1956-ot ellenforradalomnak nevező esetben is

hirdetett-e ítéletet. Emellett annak is ki kell derülnie, hogy miért zárták ki Kahler Frigyes szakértőt. Gulyás Gergely a napirend előtti felszólalásában is ugyanerről beszélt, majd Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára válaszában a kormány eddigi, a kommunista múlt feltárását célzó intézkedéseit kezdte sorolni. A jobbikos Novák Előd ugyanakkor többször is bekiabált. Kövér László házelnök először csak figyelmeztette, hogy „türtőztesse magát”, ne viselkedjen úgy, mintha kocsmában lenne. Később teljesen elfogadhatatlannak nevezte a jobbikos képviselő magatartását, és kezdeményezte kizárását az ülés hátralévő részéről. Erről vita nélkül szavazott is a Ház, 94 kormánypárti vokssal 31 nem ellenében, egy tartózkodás mellett döntöttek a kizárásról. A házelnök azt mondta, hogy Novák Előd vagy hagyja el az üléstermet, vagy „legyen szíves ember módjára viselkedni”. Novák Előd később arra hivatkozott, hogy – ahogyan azt korábban már Harrach Péter is egyértelművé tette – a bekiabálás parlamenti műfaj. Úgy vélte, hogy házszabályellenes volt Kövér László cselekedete, hiszen az elhangzottak szerint az ülésről zárták ki, ez pedig a mostani és a jövő hetet is jelenti. Ugyanakkor a házszabály szerint egy képviselőt kizárni csak egy ülésnapról lehet. Az emiatt összehívott rendkívüli házbizottsági ülésen annyit mondtak ki, a Jobbik forduljon az igazságügyi bizottsághoz, ha vitatja a döntést. Vissza a tartalomhoz

Észak-Magyarország - 2015. 06. 09. (2. oldal) FIDESZ: ÍTÉLETET SORON KÍVÜL MTI BUDAPEST. Soron kívüli, a lehető leggyorsabb eljárást és mielőbbi ítéletet szeretne a Biszkuperben a Fidesz – erről Gulyás Gergely, a kormánypárt országgyűlési képviselője beszélt hétfői budapesti sajtótájékoztatóján. A Biszku-perben múlt héten született bírósági döntés – amelyben a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet, és új eljárást rendelt el – azt mutatja, hogy a magyar igazságszolgáltatás egésze még a legnyilvánvalóbb bűnösökkel szemben sem képes olyan eljárás lefolytatására, amelynek során igazságügyi, jogi és történelmi igényességgel egyértelműen tisztázható lenne, milyen szerepet játszottak a pártállam kommunista vezetői az 1956. októberi forradalmat követő tömeggyilkosságokban – mondta Gulyás Gergely. Értékelése szerint a Biszku-per eljárása jól mutatja az 1990 utáni igazságtételi próbálkozások eredménytelenségét. Közölte továbbá: annak érdekében, hogy ne férhessen kétség a bíróság pártatlanságához, tisztázni kell a sajtóban megjelent állításokat.

Vissza a tartalomhoz

Magyar Hírlap - 2015. 06. 08. (8. oldal) AHOGY AZ IRATOK VALLANAK BISZKURÓL Igazából nem a kilencvennégy éves kommunista vezető ül a vádlottak padján, hanem az a bűnös pártállami diktatúra, amit képvisel Sinkovics Ferenc Nemrég új eljárást rendelt el a Fővárosi Ítélőtábla Biszku Béla perében, hatályon kívül helyezve ezzel az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék ítéletét, mely öt és fél év börtönnel sújtotta az egykori kommunista vezetőt. Az ítélőtábla szerint az eddigi bizonyítékok nem elégségesek Biszku Béla bűnösségének megállapításához, teljesen új és a korábbinál sokkal szakszerűbb eljárásra van szükség az ügyében. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) elnökével, Kiss Réka történésszel beszélgettünk a Biszku-per történelmi hátteréről és friss fejleményeiről. A Fővárosi Ítélőszék döntését látva alaposan elbizonytalanodott a közvélemény, most senki nem tudja, hogy bűnös-e Biszku Béla, vagy sem. No de mit mond a szakember, a történész? A magyar történészszakma tagjainak döntő többsége egyetért abban, hogy Biszku Béla személyesen is felelős az 1956 utáni megtorlásokért. Ez a felelősség a rendelkezésre álló dokumentumok szerint megkérdőjelezhetetlen, mind történelmi, mind politikai tekintetben. A bíróságnak nem ez a véleménye, a másodfokon eljáró bíró éppen a megdönthetetlen bizonyítékokat hiányolja elsősorban… Két dologról van szó. Az egyik az, hogy Biszku Béla az MSZMP megalakulásától kezdve tagja volt a párt legmagasabb döntéshozó politikai testületének. Ez volt az Ideiglenes Intéző Bizottság (IIB), amely gyakorlatilag a későbbi Politikai Bizottság (PB) szerepét töltötte be. Egypárti diktatúra volt, nem klasszikus polgári berendezkedés, elkülönült hatalmi ágakkal. Mindent a Kádárhoz hű személyekből álló pártvezetés tartott a kezében. Biszku Béla tevékenységét is ebben a történeti kontextusban kell kezelni, ő ugyanis része, sőt fontos irányítója, működtetője volt ennek a struktúrának. Belügyminiszterként pedig jelentős formális és informális hatalommal rendelkezett, így aztán ugyancsak döntő befolyással bírt a forradalmat követő megtorlás lefolyására. Rendben, de nemcsak ő volt ott, hanem sokan mások is. Fel is vetődött a politikai baloldalon, hogy tisztességtelen dolog csak azért eljárás alá vonni Biszkut, mert ő még él. Mi lesz a többiekkel? Tény, hogy Kádár János, Kiss Károly, Kállai Gyula vagy Münnich Ferenc, Apró Antal felelőssége is megkérdőjelezhetetlen, hogy csak néhány nevet mondjak. Lengyelországban a törvények lehetővé teszik, hogy ilyen esetben már nem élő politikai szereplőkkel szemben is eljárást indítsanak a tények tisztázása érdekében. Ezek persze csak szimbolikus eljárások, de annál nagyobb a morális jelentőségük. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága is vizsgálta ennek a lehetőségét, és több olyan koncepciót is készítettünk, amely a lengyel modellt tekinti mintának. Ezzel talán el lehetne érni azt a társadalmi katarzist, amely a kommunista múlt

megnyugtató lezárásához vezetne. Dokumentumokat említett az előbb. Milyen bizonyító erejük van ezeknek? Többek között a legfontosabb politikai döntéseket regisztrálják ezek az iratok. Tudni kell, ötvenhat novemberében kettős hatalmi struktúra jött létre Magyarországon. Itt vannak a szovjet csapatok, Kádár építeni kezdi a saját rendszerét, miközben ott állnak a másik oldalon a munkástanácsok, amelyek a forradalom vívmányait vinnék tovább. Kádár december 4-ig még integrálni szeretné saját rendszerébe a másik oldalt is, de a társadalom világossá teszi, hogy nem kér ebből. Ekkor születik meg az IIB-ben, azaz az Ideiglenes Intéző Bizottságban a döntés, hogy fegyverrel teremtsen rendet az MSZMP. Marosán György ezt úgy mondta: mától kezdve lövünk! Létrejön a Katonai Tanács, vezetője Uszta Gyula lett, a pártvezetés részéről pedig Földes Lászlót jelölték ki kapcsolattartónak, hogy képviselje az IIB álláspontját. Ez a szervezet kapott politikai utasítást a fegyveres fellépésre. És jönnek is a számos halálos áldozatot követelő sortüzek. A politikai döntéshozók között ott van Biszku Béla, ezt a dokumentumok egyértelműen bizonyítják. Ráadásul ő volt a budapesti ideiglenes intéző bizottság vezetője. A fennmaradt jegyzőkönyvek tanúsága szerint teljes mellszélességgel képviselte a pártvezetésben – az ő közreműködésével – kialakított irányvonalat. Igen, de Biszku Béla védekezésének része, hogy ő belügyminiszter volt, s neki is a politikai döntéshozók parancsoltak… Biszku 1957. február legvégétől lett miniszter, s előtte már eldördültek a sortüzek. Ráadásul Biszku a belügyminiszteri székével együtt is az Intéző, majd pedig a Politikai Bizottság tagja maradt. Biszku azzal is érvel, hogy ő csak a vizsgálatokért felelt, de az ítéleteket a bíróságok hozták. A korszakkal foglalkozó történészek kutatásai ezzel szemben egyöntetűen azt igazolják, hogy Biszku kézi vezérléssel irányított eljárásokat. Szalma Józsefnek, a Vizsgálati Osztály vezetőjének egy jelentése például tanúsítja, hogy a kiemelt jelentőségű perekben a párt által létrehozott operatív bizottság gyakorolta a felügyeletet. Biszku Béla belügyminiszterként az igazságügy-miniszterrel, a legfőbb ügyésszel és a Legfelsőbb Bíróság elnökével együtt ennek a titkos testületnek, a Koordinációs Bizottságnak is tagja volt, amelynek az volt a feladata, hogy a politikai vezetés közvetlenül is befolyásolhassa az igazságszolgáltatást. Ráadásul több olyan vizsgálati anyagot ismerünk, ahol belügyminiszterként közvetlenül beavatkozik az ügy folyamába. Van például olyan, az igazságügy-miniszterhez intézett átirat, amelyben arról panaszkodik, hogy a bíró megbízhatatlan, mert fraternizál az „ellenforradalmárokkal”. A bíróságok természetesen a pártvezetés nyomása és irányítása alatt álltak, tudjuk, hogy Biszku is üzent a bíróságoknak, például amikor több és keményebb ítéletet követelt az 1957. decemberi PB-ülésen. Talán legjobban a Nagy Imre és társai ellen indított törvénysértő eljárás irataival lehet dokumentálni a megtorlásban vitt szerepét. Ő volt az, aki személyesen vitte Moszkvába a Nagy Imrével és társaival szemben indított büntetőeljárásban az állambiztonságnál készült, törvénysértésektől hemzsegő vádiratot, és egyeztetett arról az illetékes szovjet személyiségekkel. Nem túlzás azt állítani, hogy a megtorlás egyik legfontosabb és legaktívabb szereplője volt. Ez így érthető, de akkor most mi a helyzet tulajdonképpen? Az ügyészség és a bíróság nem látta ezeket az iratokat? Itt egy általánosabb jellegű problémáról van szó. A diktatúra utáni szabad Magyarország máig rendezetlen adóssága, hogy a történelmi tapasztalatokhoz nem igazította hozzá maradéktalanul a jogrendszert, és ezzel

összefüggésben csak részlegesen gondoskodott az igazságtételről. Mi tavaly hozzáláttunk ennek az adósságnak a törlesztéséhez, a rendelkezésre álló történeti iratok, adatok rendszerezéséhez, és jogalkotási javaslatainkkal szeretnénk ráirányítani a figyelmet a jogszabályi környezet hiányosságaira. A NEB-et az eljárásban nem kérték fel közreműködésre? Mert úgy tudni, a lengyel társszervezetnek fontos feladata van a számonkérési eljárásokban… Más a lengyel struktúra. Ott az intézet, vagyis az IPN része a levéltári részleg, a feldolgozással foglalkozó tudományos munkacsoport, és van egy önálló ügyészi hivatala is. Nálunk a törvény úgy szabályoz, hogyha a kutatásaink során emberiesség elleni bűntett nyomára akadunk, akkor azt jelezzük az ügyészségnek. Nem is volt szakértő a perben? De igen, ám őt elfogultnak nyilvánította a másodfokon eljáró bíróság, többek között azért, mert már korábban részt vett tényfeltáró bizottság munkájában. Ez azért elgondolkodtató, hiszen a témával és a korszakkal foglalkozó történészek közül szinte mindenki tevékenykedett már ilyen testületben és fogalmazott meg történészi szakvéleményt. Ezt a problémát a konkrét ügytől függetlenül is tisztázni kellene. Megy az idő, új eljárás következik, lepereg egy-két év, lehet, hogy elmarad a perben a katarzis… Itt most végig Biszku Béláról beszéltünk, de voltaképpen az egykori állampárt vezetőinek felelőssége a tét. A történészek így látják. Arról nem tehetnek, hogy értékítéletük eltér egyes jogszolgáltatókétól. Vissza a tartalomhoz

Magyar Hírlap - 2015. 06. 06. (14. oldal) JOGALKOTÁSI JAVASLAT A BISZKU-PER TAPASZTALATAI ALAPJÁN Amikor Biszku Béláról beszélünk, a pártállamról beszélünk – jelentette ki az M1 aktuális csatornán tegnap este a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnöke. Földváryné Kiss Réka emlékeztetett: az 1990-ben demokratikusan megválasztott parlament egyik első döntése az volt, hogy 1956-ot „a szabad Magyarország szimbolikus és történelmi alapjának” nyilvánította, így felmerül a kérdés, „mit tudunk kezdeni a pártállami diktatúrával, jogállami keretek között a társadalom, mit tud kezdeni a jogalkalmazó”. A bírósági ítéletektől függetlenül a társadalomnak és a történészeknek újra és újra ki kell mondaniuk, hogy a Kádár János irányította pártvezetésnek s abban Biszku Bélának is, „megkérdőjelezhetetlen személyes felelőssége van a megtorlásokban”. Utalva arra, hogy Nagy Imre miniszterelnök és társainak kivégzése idején Biszku Béla párttisztsége mellett belügyminiszter is volt, Földváryné Kiss Réka jelezte: június 16-án, a kivégzések évfordulóján a megtorlásokról nagyszabású konferenciát rendeznek. Csütörtökön ugyancsak az M1 aktuális csatornán Katona Gábor jogi főosztályvezető azt emelte ki, hogy a Nemzeti Emlékezet Bizottsága rendkívül fontosnak tartja, hogy a kommunista korszakkal kapcsolatban az áldozatok és az elkövetők esetében is megtörtén-

jen a teljes körű igazságtétel, ennek érdekében jogalkotási javaslatokat dolgoztak ki, amiben figyelembe vették a Biszku-per tapasztalatait is. Vissza a tartalomhoz

Népszava - 2015. 06. 06. (6. oldal) A BISZKU-PER SZÁSZ TIBOR Amikor Biszku Béla belügyminiszter volt 1957-ben, én mindössze 8 éves kisgyermek voltam. Nem tudom kívülállóként megítélni, mi igaz és mi nem az ellene felhozott vádakból. Amint a Fővárosi Ítélőtábla határozatából kitűnt, a Biszku ellen immár egy év óta folyó eljárás során olyan mértékű hibákat követtek el, hogy az felülbírálásra sem alkalmas, és az így hozott ítéletet egy, magára valamit is adó bíróság sem fogadhatja el. Ezért az eddig hozott ítéleteket az ítélőtábla megsemmisítette, és elrendelte az egész eljárás újrakezdését. Ezt a végzést a Jobbik jelen levő két képviselője, egyúttal Biszku feljelentője, Szilágyi György és Novák Előd meglehetősen nehezen fogadta el, sőt Novák indulatosan bekiáltott a bíróságnak. Kijelentette, hogy Biszku sohasem fog börtönbe kerülni, a történelmi felelősség innentől kezdve a döntéshozókat terheli, „Mansfeld Péter pedig forog a sírjában”. Én nagyon tisztelem a fiatalon meggyilkolt Mansfeldet, ugyanakkor mindenkit megillet a tisztességes eljárás joga. Igazságot kell szolgáltatni és nem bosszút állni. A mai „jogállam” kommunista módszerekkel kíván büntetni, vagyis koncepciós pereket kreál. Biszku ügyvédje kicsit szarkasztikusan ezt nyilatkozta: kíváncsian várja, legközelebb mivel vádolják meg ügyfelét. Egyértelmű, nem a tények, a valóság megismerése a lényeg, hanem napi politikai érdekek kiszolgálása. Márpedig ez a hozzáállás a 21. században, egy jogállamban megengedhetetlen. Vissza a tartalomhoz

Hetek - 2015. 06. 05. (12,13. oldal) BISZKU-ÜGY: TOTÁLIS KUDARC Pocsék munkát végzett az igazságszolgáltatás SZLAZSÁNSZKY FERENC Egy brutális diktatúra kegyetlen vezetőjének elítéléséhez is magas színvonalú szakmai munkára van szükség: talán ez a tanulsága a Biszku Béla elleni per másodfokú ítéletének. Három év elteltével ismét a nulla pontra jutott a többek között háborús bűntett vádjával bíróság elé állított Biszku Béla ügye, miután a Fővárosi Ítélőtábla hétfőn hatályon kívül

helyezte az elsőfokú ítéletet. A 94 éves Biszku tolószékben, fején óriási fülhallgatóval ülte végig az ítélethirdetést, ami számára a szabadságot jelenti, hiszen az első fokon tavaly kiszabott öt és fél év börtönbüntetés megkezdése helyett új eljárásban kell tárgyalni ügyét. Hogy az új eljárás mikor indul el, nem ismert. A gyér érdeklődést kiváltó hétfői ítélethirdetést a jelen lévő Novák Előd bekiabálásokkal zavarta meg: „Egyetlen napot sem fog ülni a börtönben ez a tömeggyilkos, a történelmi felelősség most már a bíróságot is terheli” – szakította félbe a bírót a Jobbik alelnöke, míg végül kiküldték a teremből. Biszku Béla az MSZMP 1956-os átszervezése után Kádár János bizalmi embere lett, 1957 májusától 1961 szeptemberéig belügyminiszter volt. 1962-ben a Központi Bizottság titkáraként tevékenykedett, de a Kádár és közte kialakult konfliktusok miatt fokozatosan kiszorult a hatalomból, annak ellenére, hogy Moszkva támogatását élvezte. 1978ban nyugdíjazták, 1989 óta visszavonultan él rózsadombi lakásában. 240 ezer forint nyugdíjat kap. Biszkut 2011 januárjában vádolta meg az ügyészség, végül 2014 márciusában, a parlamenti választások előtt kezdődött meg elsőfokú pere. Az egykori kommunista vezetőt három vádpont miatt állították bíróság elé: 1. Lőszerrel való visszaélés. 2. A nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűnei nyilvános tagadásának bűntette. 3. Háborús bűntettek. Ez utóbbiban egyrészt az 1956-os salgótarjáni sortűz felbujtójaként helyezte vád alá az ügyészség, másrészt azzal vádolták, hogy egy 1957-es, karhatalmisták által elkövetett hatósági bántalmazás kivizsgálása során hátráltatta az igazságszolgáltatást. Gyalázatos ügyészi munka és elsőfokú ítélet A tavaly májusi elsőfokú ítélet a vádhatóság álláspontjával megegyezően minden pontban bűnösnek mondta ki Biszkut. Ehhez képest a hétfői másodfokú ítélet szóbeli indoklásában a bíró kijelentette: az elsőfokú ítélet alkalmatlan az érdemi felülbírálatra. Ez a mondat lesújtó bizonyítványt állít ki mind az ügyészség, mind az elsőfokú bíróság munkájáról, – mondta a Heteknek Magyar Gábor, Biszku ügyvédje. De ugyanezt a véleményt fogalmazta meg egy jogász végzettségű vezető fideszes politikus is lapunknak: ha a kiemelt és soron kívüli Biszku-ügyet így kezelték, vajon mi folyhat az átlagos ügyeknél? Hasonlóan vélekedett az ATV-nek adott interjújában Gellért Ádám nemzetközi jogász is, aki egyrészt végigkövette Biszku ügyét, másrészt Gulyás Gergely fideszes alelnök munkatársaként 2011-ben ő dolgozta ki az emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetlenségéről szóló törvényjavaslatot, amit lex Biszkuként emlegetnek. Gellért 2011-ben azt nyilatkozta, hogy Biszku Béla esetében egy büntetőeljárás során számos dokumentummal alá lehetne támasztani, hogy az egykori belügyminisztert felelősség terheli az 1956 utáni megtorlások levezényléséért.

A hétfői ítélethirdetés után viszont azt mondta, a vádirat olyan alacsony színvonalú volt, hogy az alapján Biszkut fel kellett volna menteni. (Az, hogy nem felmentő ítélet született, hanem új eljárás jön, azt jelzi, hogy a másodfokú bíróság lát esélyt a vádak bizonyítására.) Gellért azt is meg-jegyezte, hogy a bíróságnak már az előkészítő szakaszban jeleznie kellett volna az ügyészség felé, hogy további bizonyítékokra lenne szükség. Magyar Gábor ezt úgy fogalmazta meg, hogy a másodfokú ítélet olyan, mint amikor a témavezető tanár azt mondja a szakdolgozatot beadó diáknak, hogy menjen haza, gyűjtsön további anyagot, és dolgozzon még. A Biszku-ügy kezelését tehát a perben „érdekelt” „mindkét oldal” rendkívül alacsony színvonalúnak ítélte, és abban is egyetértés mutatkozik, hogy a „jogászkodásig”, az érvek és ellenérvek érdemi ütköztetéséig ezúttal el sem juthatott a másodfokú bíróság. A vádpontok 1. Lőszerrel való visszaélés A lex Biszku néven is emlegetett jogszabály hatályba lépése után, 2012 februárjában a Jobbik másodszor is feljelentette a legfőbb ügyésznél Biszku Bélát az 1956-os forradalmat követő megtorlásokban vállalt szerepe miatt, felbujtóként szándékos emberölés, súlyos testi sértés, kényszervallatás és jogellenes fogva tartás, elkövetőként pedig bűnpártolás, hűtlenség és hazaárulás gyanúja miatt. A Fővárosi Főügyészség március elején indította el a nyomozást, melynek során 2012 szeptemberében a Biszkunál tartott házkutatás során 11 darab vadásztöltényt találtak. A vádhatóság szerint ez lőszerrel való visszaélés. Azt ugyanakkor nem vizsgálták, hogy a lőszer Biszkué-e (a férfi azt mondta, hogy a fiáé), és azt sem tartották fontosnak bizonyítani, hogy Biszkunak milyen szándéka volt a lőszerekkel, illetve volt-e velük bármilyen szándéka. A másodfokú bíróság e két hiba miatt elmeszelte a vádpontot. 2. A nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűnei nyilvános tagadásának bűntette Erről a vádpontról a hétfői ítélethirdetés szóbeli indoklásában nem esett szó, így nem tudható, mi volt a bíróság kifogása. Magyar Gábor védő szerint eleve nem kellett volna összevonni ezt az ügyet a háborús bűntettekkel, ám ha már így történt, a nem bizonyított háborús bűntettekkel együtt ez is „ment a levesbe”. De mi is történt? 2010-ben két újságíró lépre csalta Biszkut: bizalmába férkőzve interjúkat készítettek vele arra hivatkozva, hogy ők is Biszku falujából származnak. Az így elkészült Bűn és büntetlenség című dokumentumfilm bemutatása után Biszkut meghívták egy tévéműsorba, ahol többek között azt mondta: az 1956 utáni megtorló ítéleteket szuverén bíróság hozta, azok szerinte nem koncepciós ítéletek voltak. Az eseményeket továbbra is ellenforradalomnak tartja, és nincs oka bocsánatot kérni. Biszku mondatai miatt 2010 augusztusában a jobbikos Szilágyi György feljelentést tett. Magyar szerint egyébként itt védence véleményéről van szó, tehát nehéz lenne kommunista bűnök tagadásával elítélni. 3. Háborús bűntettek Salgótarjánban 1956. december 8-án körülbelül négyezren tüntettek a Vásártéren a letartóztatott forradalmárok kiszabadításáért, amikor karhatalmisták és szovjet katonák tüzet nyitottak a békés tömegre a megyeháza tetejéről. A halálos áldoza-

tok számát pontosan nem tudjuk, becslések szerint elérte a 130-at. Biszkuval kapcsolatban azt kellett volna bizonyítani, hogy ő volt a felbujtó. Az ügyben 1994-ben már zajlott egy bírósági per, így az ügyészségnek tudnia kellett volna, hogy az 1956. december 8-án a salgótarjáni rendőrség épületében tartózkodó Házi Sándor és Ladvánszky Károly az ORFK-tól, illetve a Belügyminisztériumtól kértek segítséget telefonon a növekvő tömeget látva, ám mindkettőjüknek azt mondták: tegyenek belátásuk szerint. (Biszku pedig csak 1957-től lett belügyminiszter.) Mint ahogy azt is tudnia kellett volna az ügyészségnek, hogy Biszku 1994-ben azt vallotta: nem volt szerepe a sortűzben. Vagyis újabb tanúkat kellett volna felkutatni, hogy cáfolják meg állítását, ez azonban nem történt meg. Talán erre utalt a másodfokú bíró, amikor azt mondta: „korábbi nyomozati iratok beszerzése nem kutatómunka”. Tisztáznia kellett volna az ügyészségnek, hogy a „karhatalmisták” milyen alárendeltségi viszonyban tevékenykedtek, illetve azt is, hogy ebben az esetben katonai, belügyi vagy pufajkás karhatalmistákról volt szó, mivel mind a három egység más-más függelmi rendszerben működött. Azt is bizonyítani kellett volna, vagy legalább megpróbálni, hogy a megszálló szovjet csapatokat utasíthatták magyar részről. Az az ügyészi érv, hogy Biszku Béla bizonyos kijelentései „ideológiai tűzparancsként” értelmezhetők, a konkrét ügyben semmit nem ért. A háborús bűntett másik, bizonyítandó vádpontja az volt, hogy Biszku bűnpártolással követett el háborús bűntettet, amikor belügyminiszterként eltussolt egy 1957-es ügyet: karhatalmisták megvertek négy kutatót Martonvásárban, ám az ezzel kapcsolatos dokumentumok Biszkura hivatkozva nem a rendőrséghez, hanem az irattárba – azaz elfektetésre – kerültek. Azonban az iratokon nem Biszku saját utasítása szerepel, másrészt háborús bűntettet háborús helyzetben lehet elkövetni, ám 1957-ben Magyarországon ez nem állt fenn. Az alacsony színvonalú szakmai munka miatt három év fölöslegesen telt el, ugyanakkor Biszku ellen nyomoznak az 1956 utáni perekbe történt beavatkozás gyanújával is, és ebben az ügyben is bármikor megtörténhet a meggyanúsítás. Vissza a tartalomhoz NAPI Gazdaság - 2015. 06. 04. (4. oldal) EGYÉRTELMŰ BISZKU FELELŐSSÉGE MTI Biszku Béla felelőssége megkérdőjelezhetetlen az 1956-ot követő megtorlásokban – így reagált a pártállami diktatúra egykori, háborús bűntettel megvádolt volt belügyminisztere ügyében hozott jogerős döntésre a Nemzeti Emlékezet Bizottsága. Az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező táblabírósági ítélet kapcsán kiadott közleményükben azt hangsúlyozták: Biszku a forradalom leverése után a pártállami rendszer kulcsszereplője volt. A bizottság véleménye szerint a diktatúra bukása utáni szabad

Magyarország nagy adóssága, hogy a történeti tapasztalatokhoz nem igazította hozzá maradéktalanul a jogrendszert, és csak részlegesen gondoskodott az igazságtételről. Vissza a tartalomhoz

Népszabadság - 2015. 06. 04. (9. oldal) POLITIKAI HULIGÁN Varga G. Gábor A változást hiányolta Novák Előd, a Jobbik országgyűlési képviselője, miután a törvényszék új eljárásra kötelezte az első fokú bíróságot a Biszku-perben. Pedig nagyon is sokat változott az ország, akár az elmúlt huszonöt évben is, példának okáért ennek köszönheti a jobbikos politikus, hogy minden következmény nélkül hajthatott végre politikai performanszot egy bírósági tárgyalóteremben. Igaz, próbált úgy tenni, mintha pillanatnyi tudatzavarban szenvedve összekeverte volna a törvényszék tárgyalótermét egy futballstadionnal, ahol nemhogy bocsánatos bűn, de kifejezetten elvárt cselekedet odakiabálni valami alpárit a bírónak. Novák azonban pontosan tudta, hogy hol van, még az értelmiségi szemüveget, a nyakkendőt és az öltönyt is magára öltötte, de mint kiderült, nem a tisztelet jeleként, inkább csak azért, hogy senkinek se tűnjön fel, hogy a tárgyalóteremben megjelent egy politikai huligán. – Egyetlen napot sem fog börtönben ülni ez a tömeggyilkos! A történelmi felelősség most már a bíróságot is terheli! Mansfeld Péter pedig forog a sírjában – üvöltötte forradalmi hangon, mielőtt a bíró felszólította a teremből való távozásra. – Biszku Bélával legyen ilyen határozott – vetette még oda a tárgyalóterem ajtajából, s ha máskor nem, a folyosó magányában talán eszébe jutottak felesége, Dúró Dóra intelmei a parlament tekintélyéről, amelyet előszeretettel citál az általa vezetett bizottság ülésein, s ami talán otthon is szóba kerül szakmai fortélyként egyszer-egyszer, ha már a férj és a feleség is képviselőként keresi a kenyerét. A képviselőnek lehet magánvéleménye erről az ítéletről, valamint a helyzetről, hogy az elmúlt 25 év nem volt elegendő lezárni ezt az ügyet. Ő maga azonban akkor testesítette volna meg az általa kívánt változást és a pártja nevében sugallt jobbik Magyarországot, ha – tiszteletben tartva az Országgyűlés, a bíróság és egyben saját emberi méltóságát – nem kezd el magából kikelve üvöltözni a tárgyalóteremben. A hatalmi ágak szétválasztásának elvégre mégiscsak minimális szintje, hogy ne a bírósági rendfenntartók jelenléte tartsa távol a főhatalom emberét a bírótól. A bírónak el kell viselnie egy-két beszólást mondjuk K. Józsefnétől, amikor éppen elítéli a fiát súlyos testi sértésért. Egy országgyűlési képviselőnek azonban politikai alapkötelessége csendben maradni, s majd a tévéstáboknak és újságíróknak elmondani a véleményét.

Milyen alapon várja el – mert el kell várnia! – a polgároktól a törvények tiszteletét, ha maga deklarálja, hogy a bíróságot csak cirkusznak tekinti? Minden társadalom olyanná válik, mint amilyen az elitje – tartja a mondás. Novák Előd, függetlenül attól, hogy a konkrét ügy lényegét tekintve igaza van-e, radikális változást követelve folytatta a 25 év politikai hagyományát, újra átlépett egy határt, megengedett magának valamit, amire az átlagpolgár még gondolni sem mer. Megmutatta, hogy nem az ő elitjük (lesz) a jobbik. Vissza a tartalomhoz

Barikád - 2015. 06. 04. (6. oldal) BISZKU MEGÚSZTA A Jobbik elfogadhatatlannak tartja az ítélőtábla hétfői döntését Biszku Béla perében – erről Novák Előd, a párt alelnöke és Szilágyi György országgyűlési képviselő beszélt sajtótájékoztatója után telefonon az MTI-nek hétfőn. Szilágyi György szerint azzal, hogy a Biszku Béla ellen folyó büntetőpert első fokra visszautalta a Fővárosi Ítélőtábla, „semmi sem változott ebben az országban 195657 óta, vagyis a kommunista pribékeket védik, és az áldozatokat szembe köpik, hasonlóan a hatvanas évekhez”. A Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet és új eljárásra utasított hétfőn kihirdetett másodfokú végzésével. A döntés értelmében másik bírói tanácsnak kell eljárnia a háborús bűntettel megvádolt 94 éves Biszku Béla ügyében első fokon az új eljárásban. Tavaly májusban az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék nem jogerősen öt és fél év szabadságvesztésre ítélte Biszku Bélát. Az ügyész az eljárásban a cselekmények súlyára tekintettel életfogytiglant kért, a védelem viszont felmentést. Novák Előd alelnök azt mondta, elfogadhatatlan az ítélet, mert így várhatóan nemhogy egyetlen napot sem kell Biszku Bélának börtönben töltenie, de valószínűsíthető az is, hogy a bűnösségét jogerősen nem fogják már kimondani életében. Elfogadhatatlan, hogy újabb évekig húzódjon a jogerős ítélet – jelentette ki a politikus, aki úgy fogalmazott, „Mansfeld Péter forog a sírjában”, hiszen Biszku Béla szabadon távozhat budai házába, Simon Gábor volt MSZP-s politikushoz hasonlóan. És ugyanúgy, ahogy Simon Gábor megtarthat 100 millió forintot, úgy Biszku Béla is élvezheti több százezer forintos luxusnyugdíját – tette hozzá. Novák Előd utóbbi kapcsán jelezte, pártja továbbra sem nem tesz le arról, hogy ezeket a luxusnyugdíjakat megvonják. A XX. század pártjainak közös felelőssége, hogy a rendszerváltás elmaradása még mindig aktuális probléma, de ha a Jobbik kormányra kerül, ezt a rendszerváltást befejezik – jelentette ki a párt alelnöke. Vissza a tartalomhoz

Magyar Nemzet - 2015. 06. 03. (7. oldal) VÉGSTÁDIUM PILHÁL TAMÁS Mint a szita, olyan átlátszónak tűnik a Fővárosi Ítélőtábla hétfői magyarázata (magyarázkodása) arról, miért rendelt el új eljárást Biszku Béla bűnperében ahelyett, hogy börtönbe küldte volna az egykori kommunista belügyminisztert. Rúzsás Róbert tanácselnök arról próbálta meggyőzni hallgatóságát s talán saját magát is, hogy az elsőfokú bíróság nem göngyölítette föl eléggé az ügyet, nem folytatott le alapos bizonyítást, ezért egy ilyen fércmunkára nem lehet másodfokú ítéletet alapozni. Azt is elsőfokú kollégái szemére vetette, hogy nem hallgattak ki tanúkat. Hogy mégis kiket, arra nem adott támpontot, mindenesetre Kahler Frigyes, az eljáráshoz szakvéleményt készítő történész lapunknak kijelentette: senki emberfia nem él – Biszkut leszámítva – a korabeli „döntéshozók” (értsd: tömeggyilkosok) közül. A több száz mártírt sem lehet kihallgatni, mert ők valamilyen furcsa okból belehaltak a kivégzésekbe. Hogy ki döntött a sorsukról, azt haláluk előtt amúgy sem kötötték az orrukra – csak a nyakukba egy kötelet. Rúzsás Róbert tanácselnök mégis tanúkat akar. Akár a föld alól is. A legjobb „tanú” egyébként maga a vádlott lehetne; Biszku 1957. december 10-én az MSZMP Politikai Bizottsága előtt előadta: „A politikai jellegű cselekményeknél sok az enyhe ítélet, és viszonylag kevés a fizikai megsemmisítések száma. (…) Intézkedéseket kell tenni, hogy az ellenforradalmi szervezkedésekért a bíróságoknak átadott személyek ügyében a bűncselekményeknek megfelelően súlyos ítéletek szülessenek.” A bíró kétségbe vonta Kahler Frigyes elfogulatlanságát is. Magyarázattal nem untatta a közönséget. Pedig Kahler lényegében ugyanazt mondta Biszkuról, mint a korszak más elismert kutatói. Schmidt Mária például korábban így jellemezte az egykori miniszterelnök-helyettest: „Biszku Béla 1947-től 1980-ig a pártállami rendszer egyik legkiemeltebb vezetője volt, 1957-től fontos párttisztségeket töltött be. És mivel pártállamról volt szó, itt a párté volt a hatalom.” Hozzátette: az MSZMP Központi Bizottságának titkáraként ő felelt az erőszakszervezetekért, a bíróságokért, az ügyészségért. A Schmidttől világnézetileg elég távol álló Rainer M. János pedig azt emelte ki: Biszku megtorlásban játszott szerepe egyértelmű, súlyos és kivételes volt, s orosz dokumentumok igazolják, 1957 augusztusában Biszku vitte ki Moszkvába a Nagy Imre-per vádiratát, amelyről ő tárgyalt magas rangú szovjet funkcionáriusokkal. Az elszabotált, kisiklatott rendszerváltás minden cinikussága, romlottsága benne van a Rúzsás-verdiktben. Innen nézve érthető a tárgyalásról kivezettetett jobbikos Novák Előd reakciója, aki közbekiabálva időhúzásnak nevezte a döntést. Tegyük hozzá: Kiszelly Zoltán politológus és Kahler Frigyes is ugyanezt a kifejezést használta. Biszku, hacsak nem ő lesz a következő Matuzsálem, nagy eséllyel kibekkeli a börtönbe vonulást. A salgótarjáni, Nyugati téri agyonlőtt civilek pedig törődjenek bele odafönt, hogy ebben a magyaros „gulyásdemokráciában” gyilkosaikat – mivel kommunisták – soha nem vonják felelősségre. A kommunizmus örvén világszerte legyil-

kolt százmillió ember emléke sem számít: strasbourgi ítélet szól a vörös csillag szabad viseléséről. Más a helyzet a nácikkal. A nemzetiszocializmus bűneiért mostanság már az egyszerű posztos őröket is előhalásszák az idősotthonokból. A 93 éves Oskar Gröninget például 300 ezer ember meggyilkolásával vádolják bűnrészesként, mert Auschwitzban ő gondoskodott a deportáltak csomagjainak elszállításáról, szelektálásáról. Ez már tényleg a végstádium. Gröning posztos őr, Biszku belügyminiszter volt…

Vissza a tartalomhoz

Blikk - 2015. 06. 02. (1,2. oldal) BISZKU (93): NINCS ÍTÉLET, ÚJABB TÖBBÉVES PER JÖN Minden bizonnyal megússza a börtönt Biszku Béla (93) volt kommunista vezető a Fővárosi Ítélőtábla tegnapi határozatával, amelyben új eljárásra kötelezte a törvényszéket a tavaly első fokon kiszabott 5 és fél éves büntetés után. Az 56-os megtorlásban szerepet játszó egykori politikus ügyében mintha az időt húzná a bíróság, hiszen évekig eltarthat az elölről kezdődő procedúra Új tárgyalás vár a 93 esztendős aggastyánra Évek múlva lehet ítélet a Biszku-perben A szakértő szerint a bíróság nem akar állást foglalni, mert a pert politikai kérdésnek tartják BUDAPEST — Mikor lesz ebből ítélet? Három éve indult nyomozás Biszku Béla ellen, s most ugyanott tart az eljárás, mint akkor. Totális bírósági visszavonuló, új elsőfokú tárgyalás, más összetételű bírósági tanács, új vizsgálati szempontok, hosszadalmas eljárás – szinte bizonyos, hogy további évekig elhúzódik a háborús bűntettekkel megvádolt volt kommunista vezető, Biszku Béla (93) felelősségre vonása. A Fővárosi Ítélőtábla a várakozások ellenére tegnap nem szabott ki ítéletet a tolószékben megjelent vádlottal szemben, és nem hagyta jóvá az első fokon kiszabott öt és fél év börtönt sem, hanem jogerős végzésével új eljárásra utasította a bíróságot. A testület szerint a Fővárosi Törvényszék tévesen következtetett a tényekből. Öt pontban határozta meg az újbóli bírósági eljárás bizonyítási feladatait, hozzátéve, ha ez nem jár sikerrel, nem lehet bizonyíthatónak tekinteni Biszku bűnösségét a terhére rótt cselekményekben. – Világosan látszik, hogy a bíróság nem mert ítélkezni, nem akart állást foglalni, szerintem időhúzásra játszanak. És itt nemcsak konkrétan erről a bírói tanácsról van szó, hanem magáról a bírói testületről – értékelte az ítélőtábla döntését Kiszelly Zoltán politológus.

– Egyszerűen nem akarnak dönteni szerintük politikai kérdésekben, nem állnak bele a konfliktusba – tette hozzá. Biszku Bélát ezúttal is két hozzátartozója kísérte, kerekes székkel tolták a tárgyalóterembe. Mivel a férfi nagyothall, fején fülhallgatóval hallgatta végig az ítélőtábla határozatát, illetve a csaknem másfél órányi indoklást. A vádlott mindvégig mozdulatlanul ült, egyszer kért pár perc szünetet. Távozáskor a kint várakozó taxiba a saját lábán szállt be. Biszku Béla 1956 után volt belügyminiszter és miniszterelnökhelyettes. A vád szerint a forradalom leverése után részt vett a karhatalom megszervezésében és irányításában, ilyenformán felelősség terheli az 56-os salgótarjáni sortűzért is, amelynek 46 civil áldozata volt. Jobbikos képviselők tettek feljelentést Biszku 2010-ben, 2012-ben indult az ügyészségi eljárás. Egy évvel ezelőtt Fővárosi Törvényszék öt és fél évre ítélte Biszkut felbujtóként több emberen elkövetett emberölés és háborús bűntett miatt. Az ügyész azonban életfogytiglani büntetésért, míg a védő felmentésért fellebbezett, emiatt került az ügy az ítélőtábla elé.

Wiesenthalék százakat kutattak fel világszerte A háborús bűnösök felkutatásában az elmúlt évtizedekben a Simon Wiesenthal Központnak jutott a legtöbb szerep. A szervezet több száz olyan személyt kutatott fel szerte a világban, akiknek szerepük volt a zsidók meghurcolásában, a haláltáborok működtetésében. Magyarországon sok évtized elteltével azonosították például Csatáry Lászlót, akit 2012-ben 97 évesen vettek őrizetbe. A férfi egy évvel később elhunyt, még mielőtt ítélkezhettek volna felette.

Külföldön felelősségre vonták a kommunistákat A hazai volt kommunista vezetők közül Biszku Béla lett volna az első, akit felelősségre vonnak. Németországban hatalommal való visszaélés miatt pert indítottak Erich Honecker (†81) kommunista párti főtitkár ellen, de csupán egy napot volt őrizetben. A berlini falnál a határőrség számára kiadott tűzparancs miatt vonták volna felelősségre. Az eljárást 1993ban rossz egészségi állapota miatt megszüntették, Chilében élő lányához utazhatott, ott halt meg egy évvel később. Utódját, Egon Krenzet azonban hat és fél év börtönbüntetésre ítélték. A bolgár kommunista vezetőt, Todor Zsivkovot 1990-ben letartóztatták. A vád szerint jogtalan előnyöket szerzett saját magának és családtagjainak, hét évre ítélték. A börtönéveket az unokája luxusvillájában töltötte le. 1998-ban halt meg. KA: Érkezés Biszkut kerekes széken tolták be a tárgyalás kezdetekor, 9 órakor a terembe KA: Törvény előtt

Biszku Bélának, a kommunista diktatúra egyik vezetőjének arcát nem mutathatjuk, mert ehhez nem adta hozzájárulását. A törvények szerint ehhez joga van KA: Hivatalban Biszku (jobbra) Kádár János MSZMP első titkárral (balra) 1986ban KA: Távozás Ítélet nem született, a kommunista politikus taxival távozott a bíróságról Vissza a tartalomhoz

Magyar Hírlap - 2015. 06. 02. (1,2. oldal) ELÖLRŐL KEZDIK BISZKU BÉLA BÜNTETŐPERÉT A BÍRÓSÁGON Börtön helyett Baranya Róbert Hatályon kívül helyezte az elsőfokú döntést a háborús bűnökkel vádolt Biszku Béla perében a Fővárosi Ítélőtábla, amely szerint a Fővárosi Törvényszék nem derítette fel kellő mértékben az ügyet, így az nem volt alkalmas a felülvizsgálatra. Biszkut első fokon tavaly májusban öt és fél év börtönre ítélték, most azonban teljesen elölről kezdődik az eljárás. A volt kommunista vezető védője üdvözölte a bíróság döntését, a feljelentő jobbikosok tiltakoznak. Elölről tárgyalják Biszku Béla ügyét Első fokon öt és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélték az egykori kommunista vezetőt, az ítélőtábla visszadobta a döntést Hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet és új eljárásra kötelezte a Fővárosi Törvényszéket a háborús bűnökkel vádolt Biszku Béla ügyében tegnap a Fővárosi Ítélőtábla. Az egykori kommunista vezetőt és belügyminisztert tavaly májusban első fokon öt és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélték felbujtóként, több emberen elkövetett, emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett és más bűncselekmények miatt. Biszku ellen az 1956. decemberi salgótarjáni és Nyugati téri sortűz, egy martonvásári razzia, a kommunista bűnök tagadása és lőfegyverrel visszaélés miatt emelt vádat az ügyészség. A vádlott tagadta a bűncselekmény elkövetését, de nem tett vallomást az eljárás során. Az elsőfokú döntés ellen az ügyészség életfogytiglani szabadságvesztés kiszabásáért, Biszku védője pedig az ítélet hatályon kívül helyezéséért fellebbezett. A Fővárosi Ítélőtábla szerint azonban a törvényszék határozata alkalmatlan a felülvizsgálatra, a bíróság nem tett eleget bizonyítási és indoklási kötelezettségének sem. A táblabíróság Rúzsa Róbert vezette tanácsa leginkább azokat a bizonyítékokat hiányolta, amelyek alátámasztanák, hogy a karhatalom vezetése, amelynek Biszku is tagja volt, konkrét utasítást vagy parancsot adott volna sortüzekre. A tudományos kutatók bántal-

mazásával végződő martonvásári razzia esetében ugyanezt rótta fel hiányként a táblabíróság. Rúzsa azonban nem kímélte a téma elismert kutatóját, az ügyben szakvéleményt író Kahler Frigyest sem, akit gyakorlatilag elfogultnak nevezett. A tanácselnök iránymutatást is adott az új elsőfokú eljáráshoz. Eszerint fel kell deríteni a bizonyítékként felhasznált dokumentumok keletkezésének körülményeit, történész szakértőnek kell tisztáznia a karhatalom működését, és fel kell kutatni a még életben levő tanúkat. Biszku védője, Magyar Gábor a döntés után üdvözölte az ítéletet. Reményét fejezte ki, hogy az elsőfokú bíróság egy korrekt bizonyítási eljárás keretében tud majd megalapozott döntést hozni. A Biszku elleni feljelentést jegyző jobbikos képviselők, Szilágyi György és Novák Előd már a tárgyalóteremben bekiabálásokkal adtak hangot nemtetszésüknek, majd az ítélethirdetés után újságírók előtt is felháborítónak nevezték a döntést. Szilágyi szerint a kommunista rendszer óta semmi nem változott, sem a rendszerben, sem az igazságszolgáltatásban, és újra szembeköpték az áldozatokat. Novák Előd az ügyészséget és a bíróságot is időhúzással vádolta, amelynek eredményeképpen Biszkunak egy napot sem kell majd börtönben töltenie. Vissza a tartalomhoz

Magyar Nemzet - 2015. 06. 02. (7. oldal) BISZKU-ÜGY: ÚJRAKEZDIK Tollhegyen PILHÁL GYÖRGY Aki még a Biszku-ügy tegnapi bírósági határozata (új eljárásra utasítás) után sem érti, mi történik a háborús bűntettel vádolt kommunista aggastyán körül, annak ajánlom újraolvasásra a húszpontos – sokak szerint csak kitalált – rózsadombi paktumot. A hatodik pont így szól: „A volt kommunista párttagok minden büntetés alól való mentesítése.” A tizedik így: „Az igazságszolgáltatás megtartása a volt kommunisták kezében.” Ha volt paktum, ha nem, ez mégiscsak különös. Az eltelt negyedszázad során egyetlen vezető kommunistát sem talált bűnösnek a független magyar bíróság… Hm. Az ötvenhat utáni megtorlás legkíméletlenebb vezetőjének számító Biszku Béla nevéhez sortüzek tapadnak, ám elítéléséhez ez ma kevés. Ami hivatkozni való létezik, mindent elővesz a független bíróság, csak épp ítéletet nem hoz. – Egy napot se fog ülni! – kiáltották be tegnap többen a teremben. Azt hiszem, igazuk lesz. Persze ott volt a „megbocsátó” hang is: – Ugyan, mit akarnak ettől az öregembertől? – Ez a legalattomosabb hang! És mit akart ez az öregember – még fiatalon – azoktól a védtelen, fegyvertelen emberektől, akiket nem

hagyott megöregedni? Akiket kíméletlenül legéppuskáztatott, vagy azért köttetett föl, mert „kevesellte” a fizikai megsemmisítések számát… Biszku Béla, a mi „szegény Béla bácsink” keretlegény volt a javából. Gátlástalansága még Kádárnak is feltűnt, nem véletlenül nyugdíjaztatta (száműzte a Rózsadombra) még ereje teljében… Béla bácsit évek óta a független magyar bíróság védi a haragos emberektől, ügyesen. Pár évi babusgatás még benne van az ügyben, s majdcsak lesz valami, hisz 94 a Béla bácsi… Tényleg nem volt rózsadombi paktum? Tényleg csak uszít a Jobbik, ha Biszkut emlegeti? Vissza a tartalomhoz

Népszabadság - 2015. 06. 02. (1,4. oldal) ELÍTÉLT ÍTÉLET Cseri Péter Hatályon kívül helyezte, indok lásában pedig ízekre szedte a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú verdiktet Biszku Béla büntetőperében. A döntést hangosan becsmérlő Novák Elődöt kiküldték a tárgyalóteremből. Szétszedték a Biszku-ítéletet Igazságszolgáltatás Újrakezdik az ügyet – Novák Elődöt kizavarták a teremből Hatályon kívül helyezte, indoklásában pedig ízekre szedte a Fővárosi Ítélőtábla tegnap a Fővárosi Törvényszék elsőfokú verdiktjét Biszku Béla büntetőperében. A tárgyalóteremből kiküldték a Jobbik alelnökét, aki bekiabálással adott hangot a nemtetszésének. Hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet Biszku Béla büntetőperében hétfőn a Fővárosi Ítélőtábla, egyúttal az elsőfokú eljárás megismétlésére kötelezte a Fővárosi Törvényszéket. A tavaly májusban meghozott elsőfokú verdikt szerint a Kádár-rezsim egykori belügyminiszterének öt és fél évre kellene börtönbe vonulnia felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett és más bűncselekmények miatt. A Fővárosi Törvényszék egy évvel ezelőtt bizonyítottnak látta, hogy Biszku Béla három különböző tényállás alapján is bűnös. A kisebb súlyú bűncselekmények közé tartozik, hogy a volt politikusnál a 2010-ben tartott házkutatás során 11 darab sörétes vadásztöltényt találtak, emiatt lőszerrel való visszaélésért vonták felelősségre. Másrészt egy riportfilmben ellenforradalomnak nevezte az 1956os forradalmat, amivel a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadását valósította meg. De elmarasztalták a legsúlyosabb vádpontban is, amely szerint közvetlen felelősség terheli őt az 1956-os salgótarjáni sortűzért, valamint azért, mert miután 1957 márciusában karhatalmisták

súlyosan bántalmaztak három akadémiai kutatót, Biszku megakadályozta az elkövetők felelősségre vonását. Az ítélőtábla értékelése szerint a Fővárosi Törvényszék elsőfokú ítélete nem alkalmas az érdemi felülbírálatra, ezért elölről kell kezdeni a büntetőpert. A hatályon kívül helyezés indokai között szerepel, hogy az ítélőtábla szerint az első fokon eljáró törvényszék kizárólag közvetett bizonyítékokra alapozta a döntését, egyetlen közvetlen bizonyítékot sem sikerült értékelnie. Problémásnak találták Kahler Frigyes történész-jogász szakértői kirendelését is: Kahler ugyanis 1993-ban tagja volt az elmúlt rendszer bűneit feltáró szakértői bizottságnak, amelynek tagjaként már kifejtette az álláspontját Biszku Béla konkrét felelősségéről az 1956 utáni megtorlásokban. A tárgyalóteremben helyet foglaló szélsőjobboldali politikusok közül Novák Előd már az ítélet hatályon kívül helyezésének bejelentésekor bekiabálással fejezte ki a nemtetszését, az indoklást hallgatva aztán elszakadt a cérna a Jobbik alelnökénél. „Szégyen ez az időhúzás, egy napot sem fog ülni ez a tömeggyilkos! Mansfeld Péter forog a sírjában! Ez meg élvezheti a kommunista luxusnyugdíját a Rózsadombon. A történelmi felelősség most már a bíróságot is terheli!” – kiabálta a parlamenti képviselő, mire Ruzsás Róbert tanácsvezető bíró kizavarta őt a teremből. Az ítélethirdetést követően Magyar Gábor, Biszku ügyvédje a hatályon kívül helyezésre reagálva kijelentette: megnyugtató, hogy az igazságszolgáltatás képes korrigálni az eljárás korábbi szakaszában elkövetett hibákat. „Bízom benne, hogy a törvényszék másodjára egy korrekt bizonyítási eljárást követően tud majd megalapozott ítéletet hozni az ügyben” – fogalmazott, hozzátéve, nem lepné meg, ha a közeljövőben a nyomozó hatóságok újabb bűncselekményekkel gyanúsítanák meg ügyfelét az 1956-os megtorlásokkal kapcsolatban. Vissza a tartalomhoz

Népszava - 2015. 06. 02. (1,16. oldal) A NULLÁRÓL KELL ELKEZDENI A BISZKU ELLENI PERT Hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla, és új eljárásra utasította a 94 éves Biszku Béla ügyét. Az egykori politikust tavaly májusban a Fővárosi Törvényszék nem jogerősen öt és fél év szabadságvesztésre ítélte felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett és más bűncselekmények miatt. A másodfokú bíróság – részben a védői érveléssel összhangban – megalapozatlannak ítélte az elsőfokú döntést. Magyar Gábor ügyvéd lapunknak úgy vélte, hamarosan új gyanúsításokkal kell majd szembenézniük.

A nulláról kezdik újra a Biszku Béla elleni pert Új vádakra is felkészült a volt állampárti vezető ügyvédje Hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla, és új eljárásra utasított hétfőn kihirdetett másodfokú végzésével az 1956 utáni megtorlások miatt háborús bűntettel megvádolt, 94 éves Biszku Béla ügyében. Magyar Gábor ügyvéd szerint újabb vádak jöhetnek, ha ezzel nem sikerül elítéltetni védencét. A vád szerint Biszku, aki az 1950-es évektől az állampárt vezetőségéhez tartozott, 1956 után volt belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes is, a forradalom leverése után részt vett a karhatalom megszervezésében és irányításában. A karhatalom halálos áldozatokat követelő sortüzeket adott le fegyvertelen polgárokra: 1956. december 6án Budapesten, a Nyugati pályaudvarnál hárman, két nappal később Salgótarjánban pedig a karhatalmisták és szovjetek fegyvereitől negyvenhatan haltak meg, köztük nők és gyerekek is. Tavaly májusban az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék nem jogerősen öt és fél év szabadságvesztésre ítélte felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett és más bűncselekmények miatt. A döntés ellen a vád életfogytiglan kiszabásáért, Magyar Gábor, Biszku védője pedig a hatályon kívül helyezés és az eljárás megismétlése érdekében fellebbezett. A másodfokú bíróság – részben a védői érveléssel összhangban – hétfőn kimondta: az elsőfokú döntés annyira megalapozatlan, hogy arra érdemi másodfokú határozatot nem lehet építeni. A tábla előírta annak tisztázását, hogy milyen körülmények között keletkeztek a bizonyítékként felhasznált, több mint fél évszázaddal ezelőtti dokumentumok. Tanúkat is meg kell hallgatni ahhoz, hogy megnyugtatóan lehessen dönteni a bűnösség kérdéséről. Rúzsás Róbert, a tábla tanácselnöke kifejtette: a történelmi felelősség és a büntetőjogi felelősség megállapítása között lényegi különbség van, az egyikre a történelemtudomány, a másikra a büntetőjog szabályai vonatkoznak. Az ítélőtábla felrótta az elsőfokú bíróságnak azt is, hogy kritikátlanul idézett egyes dokumentumokat, valamint Kahler Frigyes szaktanácsadó véleményét. Miután Kahler az 1990-es évek elején már egy tényfeltáró bizottság vezetőjeként foglalkozott a témával, az ügyészség úgy kérte fel, hogy ismerhette a kérdésről kialakult véleményét. A határozathirdetés után Magyar Gábor azt mondta: megnyugtató, hogy a magyar igazságszolgáltatás képes korrigálni hibáit. A Biszku-ügy ugyanis politikailag motivált, az eljárás megindításával a hatóságok politikai elvárásoknak próbáltak megfelelni. Most azonban a bíróság kimondta, amíg nem tisztázott, hogy egyáltalán mi történt, addig a megnyugtató jogi értékelés sem történhet meg – tette hozzá. Magyar hangsúlyozta: ügyfele és az egész társadalom szempontjából is az a legfontosabb, hogy kiderüljön az igazság.

Az ítélethirdetésen részt vett Novák Előd, a Jobbik országgyűlési képviselője, aki többször közbekiabált, ezért a bíróság végül kiküldte a tárgyalóteremből. Biszku Béla a perben részletes vallomást nem tett, de bűnösségét mindvégig tagadta. Biszku ügyvédje lapunknak elmondta, úgy véli, hogy hamarosan új gyanúsításokkal, vádakkal kell majd szembenézniük. Utalt rá: ez a vádhatóság logikájából következik. Ha most nem sikerül elítéltetni, keresnek mást, amiért esetleg igen.

Biszku Béla a perben részletes vallomást nem tett, de bűnösségét mindvégig tagadta Vissza a tartalomhoz

Magyar Nemzet - 2015. 06. 01. (5. oldal) BISZKU-PER: JOGERŐS ÍTÉLET VÁRHATÓ MA PILHÁL TAMÁS Másodfokú ítélet születhet ma a háborús bűntettel vádolt Biszku Béla egykori kommunista belügyminiszter büntetőperében a Fővárosi Ítélőtáblán. Amennyiben az ítélet lényegileg nem tér el az elsőfokútól, akkor a verdikt jogerős lesz. Biszku Béla ellen még 2012-ben indított büntetőeljárást a Budapesti Nyomozó Ügyészség a jobbikos Szilágyi György feljelentése alapján. Azzal vádolják, hogy az állampárt egyik vezetőjeként az 1956-os forradalom leverése után tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspárt központi, irányító és döntéshozó testületének. A karhatalmi alakulatok (pufajkások) kegyetlen leszámolásokat hajtottak végre, és több tucat halálos áldozatot követelő sortüzeket adtak le az ország számos pontján, egyebek között a fővárosi Nyugati téren és Salgótarjánban. Biszku Béla terhére az utóbbi kettőt rója az ügyészség, amelyekért felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel megvalósított háborús bűntettel vádolják. Továbbá azzal, hogy nem vonta felelősségre az elkövetőket egy Martonvásáron 1957 márciusában elkövetett bántalmazási ügyben. A volt belügyminiszter a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadásáért is felelhet, mivel 2010-ben a Duna TV-nek nyilatkozva kétségbe vonta az 56-os forradalom utáni kommunista megtorlások tényét. Az ügyész életfogytiglani szabadságvesztés kiszabását kérte a vádlottra, Biszku Béla ügyvédje viszont fölmentést, illetőleg az eljárás megszüntetését és újrakezdését indítványozta. Tavaly májusban az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék nem jogerősen öt és fél év szabadságvesztésre ítélte Biszku Bélát felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett és más bűncselekmények miatt. * TE

BUDAPEST. A rendszerváltás után negyedszázaddal megszülethet az első jogerős ítélet egy volt állampárti vezető elleni büntetőperben, ha a Fővárosi Ítélőtábla ma érdemi döntést hoz az 1956 utáni megtorlások miatt megvádolt 94 éves Biszku Béla ügyében. Az elsőfokú bíróság kimondta Biszku bűnösségét a salgótarjáni sortűz ügyében. BUDAPEST. A rendszerváltás után negyedszázaddal megszülethet az első jogerős ítélet egy volt állampárti vezető elleni büntetőperben, ha a Fővárosi Ítélőtábla ma érdemi döntést hoz az 1956 utáni megtorlások miatt megvádolt 94 éves Biszku Béla ügyében. Az elsőfokú bíróság kimondta Biszku bűnösségét a salgótarjáni sortűz ügyében. Vissza a tartalomhoz

Vasárnap Reggel - 2015. 05. 31. (5. oldal) MIT ÉRDEMEL MAJD BISZKU BÉLA? Háborús bűnök? Holnap születhet döntés az egykori belügyminiszter ügyében Fábos Erika Hétfőn határoz az ítélőtábla Biszku Béla ügyében. Az ügyvédje, Magyar Gábor szerint Biszkut az emberi jogi egyezmények sérelme nélkül nem lehet elmarasztalni, ezért arra számít, újból kezdődik az ügy, mivel szerinte védencének joga van a tisztességes eljáráshoz. BUDAPEST Az ügyészség perbeszédeiben első- és másodfokon is életfogytiglant kért, Biszku Bélát végül a Fővárosi Törvényszék katonai tanácsa első fokon öt és fél év szabadságvesztésre ítélte tavaly májusban. A 46 halálos áldozatot követelő salgótarjáni sortűz és a martonvásári bántalmazás miatt találták bűnösnek háborús bűntettben és bűnpártolásban. Az otthonában talált töltények miatt lőszerrel való visszaélésért és egy Duna tévés interjú miatt kommunista bűnök tagadásáért is elítélték. Magyar Gábor, Biszku Béla ügyvédje azt mondta: a Fővárosi Törvényszék egy évvel ezelőtti elsőfokú ítélete megalapozatlan, felderítetlen, a nyomozás és az elsőfokú per nem felel meg a tisztességes eljárás követelményének, ezért arra számít, hogy nem ilyen koncepciós módszerrel ítélik el, a tábla hatályon kívül helyezi az ítéletet, és új eljárásra utasítja az alsóbb fokú bíróságot. „A törvényszék részben egy korábbi, salgótarjáni sortűz ügyében született ítéletre mint megkérdőjelezhetetlen tényre alapította döntését, olyannyira, hogy a 89 oldalas ítéletből 61 oldalnyi szó szerint átvett idézet. Abban a perben azonban Biszku tanúként szerepelt, védekezni nem tudott, ezzel pedig megfosztották a tisztességes eljárástól. Ahogy azzal is, hogy nem hallgattak meg elég szakértőt, nem szerepelt az eljárás során hadtörténész ahogy az orosz hatóságokkal sem vették fel a kapcsolatot, hogy a szovjetek szerepét tisztázzák a történtek kapcsán. De például meg sem próbálták előkeríteni az esetleg még élő tanúkat. Úgy tekintette a bíróság, hogy nincs élő tanú, pedig biztos tudomásunk van arról, hogy az egyik szemtanú tavaly még élt.” sorolja érveit az ügyvéd.

Magyar Gábor hozzátette: azért vállalta el ezt az ügyet, mert nagyon izgalmas ügyvédi munkának tartja, amely tele van jogi csavarral. Azt sem tagadja azonban, érzelmi indíttatása is volt annak, hogy Biszku Béla ügyvédje lett. Azt látta ugyanis, hogy a magyar állam összes szerve összefogott, hogy bármi áron elítélhessék, és ezen mint az emberjogi ügyekben járatos ügyvéd úgy felhúzta magát, hogy eldöntötte: végigcsinálja ezt az ügyet, és ha kell, minden európai fórumot felkeres.

Kádár bizalmi embere volt és „nem bánt meg semmit” Biszku Béla az 1950-es évektől az állampárt vezetéséhez tartozott, volt belügyminiszter, miniszterelnök-helyettes. Kádár János egyik bizalmi emberének számított. Belügyminiszterként 1957. május 9. és 1961. szeptember 13. között közvetlenül irányította a forradalom utáni megtorlást. 2008 nyarán Skrabski Fruzsina Kommunisták, reszkessetek! címmel írt egy blogbejegyzést, amiben még élő, megszólaltatható kommunistákat keresett. 2008 őszén Skrabski Fruzsina és Novák Tamás, a nem létező Beregi Ifjúsági Egyesület tagjaként bemutatkozva keresték meg azzal, hogy portréfilmet szeretnének készíteni „Márok nagy szülöttjéről”, amibe beleegyezett. Ők ezzel szemben kezdettől fogva dokumentumfilmet forgattak róla, leginkább az 1956-os forradalom utáni megtorlásokban játszott szerepére kihegyezve, amit végül 2010-re készítettek el Bűn és büntetlenség címmel. Ebben hangzottak el a legnagyobb feltűnést keltő kijelentései, miszerint nem bánt meg semmit, és szerinte nincs miért bocsánatot kérnie, továbbá, hogy „Nagy Imre … megérdemelte a sorsát”. Mai napig tartó elvhűsége, a felelősség hárítása, valamint a közreműködésével kivégzettek és elítéltek sorsa iránti közömbössége már a bemutató előtt hangos sajtóvisszhangot kapott és komoly belpolitikai vitát keltett.

Az idős kor nem véd a börtöntől Biszku Béla 94 éves, és az elmúlt három évben, mióta a bírósági ügye tart, láthatóan romlott az egészségügyi állapota. Sokakban felmerülhet, vajon – amennyiben letöltendő börtönbüntetésre ítélnék –valóban börtönbe kellene vonulnia? A büntetések és kényszerintézkedések elhalasztásáról szóló törvény szerint igen. Van ugyan lehetőség a szabadságvesztés végrehajtásának három hónapos halasztásra, ha a büntetés hátralévő része két évnél nem több, és a betegség is lehet halasztó ok, de csak abban az esetben, ha az elítélt életét a börtön közvetlenül veszélyezteti. Ilyen esetben három hónapnál hosszabb halasztás is lehetséges, illetve akkor is, ha több mint 2 év van hátra a büntetésből. Önmagában a vádlott előrehaladott kora, illetve az ezzel összefüggő egészségügyi problémák azonban nem elegendőek a halasztási kérelemhez. A hazai büntetés-végrehajtási intézményekben egyébként is szinte mindenre fel vannak készülve, Tökölön külön rabkórház is működik, de amúgy sem szokott előfordulni, hogy valaki azért nem tud bevonulni a börtönbe, mert egészségügyi problémáját nem képesek megoldani.

Vissza a tartalomhoz

Magyar Hírlap - 2015. 05. 20. (1,2. oldal) AZ IDŐSKOR SEM INDOKOLHATJA A BÜNTETÉS ELHALASZTÁSÁT Biszku-ügy Baranya Róbert Bár egyre rosszabb egészségi állapotban van a kilencvennégy éves Biszku Béla, a jogászok szerint ennek ellenére valószínűleg nem kerülhetné el, hogy börtönbe kelljen vonulnia – amennyiben júniusban a Fővárosi Ítélőtábla letöltendő szabadságvesztésre ítéli az egykori kommunista vezetőt. A két évvel ezelőtt elfogadott törvény szerint van lehetőség a szabadságvesztés végrehajtásának elhalasztására akkor, ha a büntetés hátralévő része két évnél nem több. A törvény szerint a betegség is lehet halasztó ok, de csak abban az esetben, ha az elítélt életét ez közvetlenül veszélyezteti. Önmagában a vádlott előrehaladott korára vagy az ezzel összefüggő egészségügyi problémákra hivatkozva nem lehet kérelmezni és adni halasztást – hívta fel lapunk figyelmét egy büntetőbíró. Betegség esetén a tanács elnöke igazságügyi orvos szakértői szakvélemény alapján állapítja meg a halasztást.

Biszku nem úszhatná meg a börtönt, ha letöltendőre ítélnék A büntetés-végrehajtási intézmények felkészültek Bár láthatóan egyre rosszabb egészségi állapotban van a kilencvennégy éves Biszku Béla, a jogászok szerint ennek ellenére valószínűleg nem kerülhetné el, hogy börtönbe kelljen vonulnia az ötvenhatos forradalom leverését követő időszak belügyminiszterének – amennyiben júniusi határozatában a Fővárosi Ítélőtábla letöltendő szabadságvesztésre ítéli az egykori kommunista vezetőt. A büntetések és kényszerintézkedések elhalasztásáról szóló, két évvel ezelőtt elfogadott törvény szerint van lehetőség a szabadságvesztés végrehajtásának elhalasztására, alapvetően azonban csak akkor, ha a büntetés hátralévő része két évnél nem több. Ebben az esetben az elítélt kérelmére – fontos okból –, különösen az elítélt személyi vagy családi körülményeire való tekintettel legfeljebb három hónapra halasztást engedélyezhet az eljáró bíróság. A törvény szerint a betegség is lehet halasztó ok, de csak abban az esetben, ha az elítélt életét ez közvetlenül veszélyezteti. Önmagában a vádlott előrehaladott korára vagy az ezzel összefüggő egészségügyi problémákra hivatkozva nem lehet kérelmezni és adni halasztást – hívta fel a figyelmünket egy büntetőbíró.

A jogszabály alapján az életet veszélyeztető betegség esetén a bíróság három hónapnál hosszabb időtartamú halasztást is engedélyezhet, akkor is, ha a vádlottnak büntetéséből két évnél több van hátra. Betegség esetén a tanács elnöke igazságügyi orvosszakértői szakvélemény alapján állapítja meg a halasztás egészségügyi feltételeinek fennállását, és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) nyilatkozatát figyelembe véve határoz a kérelemről. A bírók tapasztalatai szerint ugyanakkor a hazai intézményekben szinte mindenre fel vannak készülve, és ezt lapunk érdeklődésére a BVOP is megerősítette. Tökölön például külön rabkórház is működik, de egyébként sem szokott előfordulni, hogy valaki azért nem tud bevonulni a börtönbe, mert egészségügyi problémáját nem képesek megoldani. A törvény szerint semmilyen esetben sem lehet elhalasztani a büntetés megkezdését, ha az súlyosan veszélyeztetné a közbiztonságot vagy a közrendet, illetve ha az elítélt szökésétől vagy elrejtőzésétől kell tartani. Vissza a tartalomhoz

Magyar Demokrata - 2015. 05. 20. (7. oldal) BISZKU BÉLA VÉDŐJE FELMENTÉST KÉRT Felmentést, új eljárást, illetve az eljárás megszüntetését kérte az elsőfokú ítélet hibáira hivatkozva az 1956-os forradalmat követő megtorlások miatt megvádolt Biszku Béla ügyvédje a férfi büntetőperének múlt pénteki, másodfokú tárgyalásán. Az ügyvéd perbeszédében arra figyelmeztetett: ebben az ügyben nem lehet a kommunista rendszer felett erkölcsi ítéletet mondani, csak revánsot venni, és ez nem segíti a múlttal való szembenézést. Biszku a bűnösségét az eljárás során mindvégig tagadta. Vissza a tartalomhoz

Magyar Hírlap - 2015. 05. 16. (2. oldal) VÉDŐÜGYVÉDJE SZERINT BISZKU BÉLA NEM LEHET HÁBORÚS BŰNÖS Új eljárást, illetve felmentést kért Magyar Gábor Baranya Róbert A védői perbeszéddel folytatódott tegnap a Fővárosi Ítélőtáblán az egykori belügyminiszter, Biszku Béla büntetőpere. Magyar Gábor ügyvéd alaposan nekiment az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszéknek, amelynek ítéletét megalapozatlannak, kiábrándítónak és szakdolgozatszerűnek nevezte. Biszkut az ügyészség az 1956. decemberi Nyugati téri és salgótarjáni sortűz,

valamint egy martonvásári razzia, a kommunista bűnök tagadása és lőszerrel való visszaélés miatt fogta perbe. A bíróság az első vádpontban nem találta bűnösnek, de a többiben igen. Az indoklás szerint Biszku tagja volt az MSZMP legfőbb irányító testületének, az Ideig lenes Bizottságnak, amely létrehozta és utasításokkal látta el a sortüzeket végrehajtó és ártatlan embereket bántalmazó karhatalmat. Magyar szerint azonban semmilyen bizonyíték nem merült fel arra vonatkozóan, hogy a karhatalom védence akaratával megegyezően cselekedett volna. Magyar úgy látja, hogy a Biszkunak felrótt háborús bűntett csak akkor lenne értelmezhető, ha a megszálló szovjet csapatok követik el. A védő elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését, másfelől a sortüzek kapcsán elévülés miatt az eljárás megszüntetését, a kommunizmus bűneinek tagadásával és a lőszerrel visszaéléssel kapcsolatos vádpontban pedig felmentést kért. Az egyre rosszabb egészségi állapotban lévő Biszku nem kívánt felszólalni az utolsó szó jogán, a bíró ezek után bejelentette, hogy a táblabíróság június 1-jén hirdeti ki másodfokú ítéletét. Első fokon a Fővárosi Törvényszék öt és fél év szabadságvesztésre ítélte Biszkut felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett és más bűncselekmények miatt. Vissza a tartalomhoz

Magyar Hírlap - 2015. 03. 19. (4. oldal) KEVESLI AZ ÜGYÉSZ AZ ÖT ÉS FÉL ÉVET Biszku-ügy: „A büntetés túl enyhe, a soha el nem évülő háborús bűntettek miatt életfogytiglani szabadságvesztés indokolt” Lázin Miklós András A legsúlyosabb, életfogytig tartó szabadságvesztést kért az ügyész az 1956-os forradalmat követő megtorlások miatt háborús bűntettekkel vádolt Biszku Bélára. A Fővárosi Ítélőtáblán tartott tegnapi, másodfokú tárgyaláson az is kiderült, az arcát a nyilvánosság előtt szégyellő hajdani belügyminiszter nyugdíja kétszáznegyvenezer forint. A korábbi ítélet és indoklás rövid ismertetésével kezdődött tegnap a háborús bűntettekkel vádolt, 94 éves Biszku Béla perének újabb tárgyalása. Az eljárás adatai szerint Biszku Béla 1949-től vett részt az akkori állampárt irányításában, az 1950-es évektől a legfelső pártvezetés tagja, belügyminiszter, és miniszterelnök-helyettesként is tevékenykedett. Mint arról korábban beszámoltunk, a tavaly májusban első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék nem jogerősen öt és fél év szabadságvesztésre ítélte a kommunista politikust felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított

háborús bűntett és más bűncselekmények miatt. A döntés ellen akkor az ügyész és a védő is fellebbezett. Mint tegnap újfent elhangzott, az elsőfokú ítélet szerint az 1956. decemberi salgótarjáni sortűzzel kapcsolatban megállapítható Biszku Béla terhére a felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel megvalósított háborús bűntett. A sortűznek negyvenhat civil esett áldozatul, köztük nők és gyermekek. Egy további vádpont azzal függ össze, hogy az 1957. márciusi, martonvásári események során részeg karhatalmisták a település utcáin válogatás nélkül bántalmazták a civileket, és az ottani akadémiai kutatóintézet több munkatársát bevitték a rendőr-ősre, ahol brutálisan megverték őket. Ebben az ügyben utólagos bűnpártolásban mondták ki Biszku bűnösségét, mivel csak látszatintézkedéseket tett az elkövetők felelősségre vonása címén, valójában megakadályozta megbüntetésüket. A vádlott az évek óta tartó eljárás során mindvégig tagadta bűnösségét. A tegnapi, másodfokú tárgyaláson az ügyész azt emelte ki, hogy az elsőfokú ítélet nagyrészt elfogadható, ám a kiszabott büntetés túlzottan enyhe, és a soha el nem évülő háborús bűntettek miatt életfogytiglani szabadságvesztés indokolt. Az ügyben várhatóan májusban tartják a védőbeszédeket, és akkor hozzák meg a másodfokú döntést a táblán. Vissza a tartalomhoz

Magyar Hírlap - 2015. 02. 20. (1,2. oldal) ELUTASÍTOTTÁK BISZKU BÉLA ELFOGULTSÁGI INDÍTVÁNYÁT A Fővárosi Ítélőtábla elutasította a Biszku Béla elleni perben a védő által benyújtott elfogultsági indítványt. Az ítélőtábla március 18-án és május 15-én tart tárgyalást a büntetőperben. Biszku Béla nem tud az ítélet elől menekülni Elutasította a Fővárosi Ítélőtábla a Biszku Béla elleni perben a védő által benyújtott elfogultsági indítványt – tudta meg lapunk a táblabíróságtól. Ezzel együtt az Ítélőtábla későbbre halasztotta a másodfokú eljárás tárgyalásait, amelyekre március 18án és május 15-én kerül majd sor. Az egykori kommunista belügyminiszter másodfokú pere január közepén kezdődött volna, ám az első tárgyalás előtt Biszku ügyvédje, Magyar Gábor elfogultsági indítványt terjesztett elő. Szerinte védence ellen politikai hecckampány folyik, perbe fogására külön jogszabályt alkottak, így nem biztosítható, hogy az igazságszolgáltatás pártatlanul bírálja el az ügyet. Magyar az elsőfokú perhez hasonlóan azt is kifogásolta, hogy katonai eljárásban tárgyalják az ügyet. Az ügyvéd ugyanakkor jelezte, hogy az elfogultsági indítvány benyújtása taktikai lépés volt. Nem titkolta, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságához akarnak fordulni, ehhez

azonban ki kell meríteniük az összes itthoni jogorvoslati lehetőséget. Magyar ezzel együtt jelezte „egy pillanatra sem gondolja, hogy elfogultsági kifogásnak a magyar bíróságok helyt adnak”. Az eljáró bíró a januári tárgyalás elején úgy döntött, hogy elnapolja a pert, amíg a védői indítványt nem bírálják el. A Fővárosi Törvényszék tavaly májusban első fokon háborús bűntett, lőszerrel való visszaélés és a kommunista diktatúra bűneinek tagadása miatt öt és fél év börtönre ítélte a 93 éves Biszku Bélát, aki nem tett vallomást, és nem ismerte el bűnösségét sem. Vissza a tartalomhoz

Magyar Nemzet - 2015. 01. 20. (7. oldal) BŰNPÁRTOLÓ PÁRTATLANSÁG Mentőövet dobhat-e a strasbourgi bíróság Biszku Bélának? CSONTOS JÁNOS Őszintén csodálkoztam volna, ha annak rendje és módja szerint zökkenőmentesen zajlik a Biszku-per, s egyenesen halad a jogerős ítélet felé. A zökkenő ezúttal egy halasztás a másodfokú eljárásban: a Fővárosi Ítélőtábla nemigen tehetett mást, hiszen saját ítélőképességét, elfogulatlanságát kérdőjelezték meg Biszku Béla védői. Ilyenkor az ítélőtábla egy másik tanácsának kell döntenie az indítványról; ha egyébnek nem, időhúzásnak ez is megteszi. A kilencvennégy éves Biszku Béla, akit tolókocsival gördítettek be a tárgyalóterembe, átmenetileg fellélegezhet: annak a jogállamnak az intézményei szolgáltak neki újabb haladékkal, amelyet vérbő politikai hatalomgyakorlása idején ő maga is oly előszeretettel negligált és írt felül. Ha a kádári „konszolidáció” kormánya bajosan nevezhető is a jogállami működés letéteményesének, sokkal inkább azt meghazudtoló ellenpontjának, a formális jogot nemcsak hogy nem vetette el, hanem cinikusan a politikai bosszúállás direkt szolgálatába állította. Igaz, volt ennek a szovjet tankokkal megtámogatott „igazságtevésnek” egy rapidabb, leplezetlenebb formája is: amikor nem hóhér általi kivégzésekkel, hanem halálos sortüzekkel vágtak rendet a „belső ellenség” soraiban. A mostani büntetőpernek többek között épp azt kellene eldöntenie: a nagy túlélő Biszkut személyes felelősség terheli-e a pufajkás karhatalom 1956. december 6-i mészárlásáért a Nyugati pályaudvarnál, illetve a 8-i salgótarjáni sortűznél, ahol a szovjet megszállókkal karöltve negyvenhat civil áldozatot (köztük számos nőt és gyermeket) küldtek a megtorlók a halálba. Ám amikor már „konszolidálódott” valamelyest a helyzet, a példastatuáló kivégzések idejéből is fennmaradtak olyan információk, amelyek szerint a pártbéli csúcsvezetők a vérbírákat kifejezetten az ítéletek súlyosbítására, a politikai foglyok fizikai megsemmisítésére sarkallták.

Biszku-e a főbűnös a forradalmat megtorló közvetlen és közvetett terrorban? Kétségkívül nem: a Nagy Imrét és társait is mártírsorsra kárhoztató főkolompost úgy hívták: Kádár János. Kádárral kegyes volt a sors: nem került bíróság elé háborús bűnök miatt; de kegyetlen is, hiszen épp Nagy Imre rehabilitálásának napján, a nagy árulásba beleőrülve fejezte be földi pályafutását. Ez a körülmény, ez az „előzékenység” kétségkívül hozzájárult a negyedszázaddal ezelőtt zajló rendszerváltozás vértelen voltához, de meg is fosztott egy diktatúrából ocsúdó népet a lélektisztító katarzistól. Egy Kádárpernek nem olyannak kellett volna lennie, mint a Ceasescu-féle bohózati tragédiának, ahol csak a vádlottaknak van arcuk, a vádlóknak még véletlenül sem; s a megtisztulást, a tabula rasát a vértócsák helyett egy jelképes ítélet is szolgálhatta volna. Tudjuk, ez elmaradt, pedig nem itt tartanánk jogban és lélekben, ha a történelmi igazságszolgáltatás el nem szabotáltatik. A Kádár-féle „dezertálás” a párttársaknak, a tettestársaknak is menekülőutat biztosított: lassan haltak ki a kommunista megtorlás hősei – Biszku személyes szerencsétlensége, hogy afféle matuzsálemi kivételnek számít. Mielőtt Skrabski Fruzsina és Novák Tamás öt éve, kandi kamerát állítva csapdába csalta az idős exbelügyminisztert, a filmjükben szerepel egy bevezető képsor: az interneten rákeresve kutatnak túlélő kádáristák után, s mintegy véletlenül bukkannak Biszkura. Ez a jelenet számomra akkor is, most is ugyanazt jelenti: nem Biszku személye, konkrét bűnössége vagy ártatlansága a lényeg, hanem a történelmi mulasztás retusálása, jogállami korrekciója. Hogy a jogállam ne legyen a végtelenségig elnéző és megbocsátó legalább a vörös terror legnyilvánvalóbb, legvérgőzösebb bűneivel szemben. Kissé patetikusan: a demokrácia bizonyítsa erkölcsi felsőbbrendűségét a diktatúrával szemben. Mindezt pedig azért tehesse meg, mert elévülhetetlen háborús bűnökben nem lehet tetszőlegesen válogatni, mint a kendermagban. Ismerjük a fejleményeket: a Fidesz (amelynek antikommunizmusa az évtizedek során identitáselem lett) beleállt a történetbe, s megteremtődött a jogszabályi környezet is a felelősségre vonáshoz. Az ügy megítélésének végletesen politikai jellegéről tanúskodik, hogy első fokon az ügyész életfogytiglant, a védő felmentést kért a vádlottra – ebből lett aztán tavaly félúton öt és fél éves, nem jogerős szabadságvesztés. A fellebbezés után a másodfokon a mostani halasztás azonban többnek látszik, mint az időhúzó szándék kénytelen kiszolgálása. Az elfogultsági kifogás indokaként ugyanis az szerepelt, hogy a hazai igazságszolgáltatás rendszerében nincs esély a tisztességes elbírálásra, a magyar igazságszolgáltatás pártatlan-sága kétségbe vonható, Biszku ügyében személyre szóló jogalkotás történt még az alaptörvény szintjén is, amikor a háborús bűntettek elévülhetetlenségét szabályozták. Azonkívül a végrehajtó hatalom is jelezte igényét a vádlott elítélésre: a védő szerint politikai hecckampány folyt és az ügyben „hadbírók” járnak el. Ügyes. Ha a jogállami rendszeren belül nem tudsz eredményesen védekezni, támadd magát a jogállami rendszert. (Külön pikantéria, ha ezt épp egy vérengző diktatúra képviselőjének védelmében teszed.) Mondd azt, hogy a jogállam tisztességtelen, mert pártos (ez esetben a demokrácia pártján áll a diktatúrával szemben), a törvényhozás pedig nem átall olyan törvényeket hozni, amelyekkel a politikai választásokon az istenadta nép igen meggyőző arányban megbízta. Ezzel ugyan a feje tetejére áll a jog – muszáj is a védőnek

megjegyeznie, hogy személy szerint nem kérdőjelezi meg az eljáró bírói tanács tagjainak szakmai tisztességét. (Kérdés, mitől „hadbírók” akkor?) Az ügyvéd azt is jelezte: számít rá, hogy beadványát elutasítják, ám annak célja elsősorban egy majdani strasbourgi bírósági eljárás előkészítése, a lehetséges hazai jogorvoslatok kimerítése. Ha jól értem, ez a logika kiiktatná az állami szintet a politikai jellegű ügyek ítélkezési gyakorlatából. Függetlenül attól, hogy ez csupán egy kétségbeesett próbálkozás-e vagy valós veszély, megpróbál egy újabb mélyütést bevinni a nemzeti szuverenitásnak – s ha valóban készül országvédelmi terv, az ilyesmi bajosan maradhatna ki belőle. A strasbourgi bírák kezébe tenni „megbízhatatlan”, „tisztességtelen”, „pártos” igazságszolgáltatásunk – politikai szempontoktól merőben független – megítélését ugyanis azzal a valószerű kockázattal jár, hogy hasonlóan „objektív” döntés születik, mint például a vöröscsillagviselés kérdésében. És akkor már ott is vagyunk megint a kályhánál: mint ahogy (a szólásszabadság primátusára hivatkozva) nem önkényuralmi jelkép a kommunista szimbólum, de büntetőjogi kategória a nácizmushoz kötött holokauszttagadás, mire számíthatunk a háborús bűnök és háborús bűnösök megítélésének dolgában? Netán azzal kell szembesülnünk, hogy a Képíró Sándorokat jogszerű üldözni hajlott kortól és elévüléstől függetlenül, míg a Biszku Bélákat nem? S a különbségtétel (az unott kettős mérce) netán azért volna indokolt, mert az egyiknek a (háborús) bűnössége jogilag korábban lett megalapozva, mint a másiknak? Előfordulhat-e vajon a XXI. századi Európában, hogy a formális pártatlanság a bűnpártolás vétkébe esik? Nem volna minden haszon nélkül való, ha a liberális véleményformálók is egyértelművé tennék: körmönfont jogászkodással ne lehessen a nyilvánvaló történelmi bűnöket elbagatellizálni, a büntetőjogi következmények alól kivonni. Hogy mást ne mondjak: a decemberi sortüzek többször annyi áldozatot szedtek, mint a két pá-rizsi mészárlás…

Netán azzal kell szembesülnünk, hogy a Képíró Sándorokat jogszerű üldözni hajlott kortól és elévüléstől függetlenül, míg a Biszku Bélákat nem? S a különbségtétel (az unott kettős mérce) netán azért volna indokolt, mert az egyiknek a (háborús) bűnössége jogilag korábban lett megalapozva, mint a másiknak? Vissza a tartalomhoz

Magyar Hírlap - 2015. 01. 17. (2. oldal) „TAKTIKÁZIK” BISZKU BÉLA ÜGYVÉDJE Magyar Gábor szerint a hazai igazságszolgáltatás nem pártatlan a perben Baranya Róbert Elfogultsági kifogást nyújtott be Biszku Béla ügyvédje a volt kommunista vezető perében, így a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla tegnap elhalasztotta a pert.

Megkezdődött tegnap az egykori belügyminiszter, Biszku Béla másodfokú pere a Fővárosi Ítélőtáblán, de a tárgyalás csupán tíz percig tartott. Az első fokon háborús bűntett miatt öt és fél év börtönre ítélt Biszku ügyvédje, Magyar Gábor a tárgyalás elején elfogultsági indítványt terjesztett elő. Szerinte védence ellen politikai hecckampány folyik, perbe fogására külön jogszabályt alkottak, így nem biztosítható, hogy az igazságszolgáltatás pártatlanul bírálja el az ügyet. Magyar az elsőfokú perhez hasonlóan azt is kifogásolta, hogy katonai eljárásban tárgyalják az ügyet. Az ügyvéd nem titkolta, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságához akarnak fordulni, ehhez azonban ki kell meríteniük az összes itthoni jogorvoslati lehetőséget. Az immár tolókocsiban lévő Biszku a bíró kérdésére csatlakozott védője indítványához. Az eljáró bíró ezek után az elfogultsági kifogás elbírálásáig elnapolta a tárgyalást. Később újságírók előtt Magyar a hazai jogrendszert is bírálta, amely lehetőséget ad arra, hogy hadbírók ítélkezzenek polgári személyek felett. Magyarázata szerint egy hadbíró a honvédség egy főtisztje, így sajátos kapcsolatban áll a végrehajtó hatalommal, amelynek egyik képviselője, Lázár János már megfogalmazta az üggyel szembeni elvárásait. Ezzel együtt az ügyvéd jelezte, „egy pillanatra sem gondolja, hogy elfogultsági kifogásnak a magyar bíróságok helyt adnak”. Ám ahogy fogalmazott, a strasbourgi eljárás előkészítése érdekében erre „taktikai okokból” mindenképpen szükség volt. A Biszku ellen több feljelentést tevő Novák Előd, jobbikos képviselő erre reagálva kijelentette: nagyon sajnálja, hogy ilyen időhúzással lehet tovább halasztani, hogy a vádlott akár egyetlen napot is börtönben töltsön. Különösen fájó, hogy eközben Biszku Béla több százezer forintos luxusnyugdíját is élvezheti – hangsúlyozta a képviselő, hozzátéve, hogy a kormány nem rendezte átfogóan ezt a kérdést. Novák sajnálatát fejezte ki amiatt is, hogy az ügyészség elutasította Nyers Rezső, az MSZMP utolsó elnöke elleni feljelentését, ami azért is furcsa, mert az ő nyugdíjpótlékát éppen az 1956-os forradalmat követő megtorlásokban betöltött szerepére hivatkozva vonták meg. Szó sincs személyre szabott jogalkotásról, az emberiség elleni bűntettek nem évülnek el, és megítélésünk szerint Biszkuval szemben már 1990-ben eljárást kellett volna indítani – jelentette ki a képviselő. Vissza a tartalomhoz

Magyar Hírlap - 2014. 12. 31. (1,2. oldal) NYERS REZSŐ MÉGSEM JUT BISZKU BÉLA SORSÁRA Baranya Róbert

Bűncselekmény hiányában elutasította az ügyészség a jobbikos Novák Előd feljelentését, amelyet az MSZMP utolsó és az MSZP első elnöke, Nyers Rezső ellen tett – tudta meg lapunk Bagoly Bettinától, a Fővárosi Főügyészség szóvivőjétől. Az ügyészség nem talált olyan adatot, amely arra utalna, hogy Nyers befolyásolta volna a Nagy Imre és társai ellen folyó büntetőeljárást. Nem nyomoznak Nyers Rezső után Az ügyészség nem talált bizonyítékot az egykori pártelnök bűnösségére Bűncselekmény hiányában az ügyészség elutasította a jobbikos Novák Előd feljelentését, amelyet az MSZMP utolsó és az MSZP első elnöke, Nyers Rezső ellen tett. Nem indít nyomozást az ügyészség a 91 éves Nyers Rezső ellen, akit a Jobbik alelnöke, Novák Előd jelentett fel a Nagy Imre mártír miniszterelnök kivégzésében betöltött szerepe miatt. Novák az MSZMP utolsó és az MSZP első elnökét felbujtóként elkövetett emberölés, jogellenes fogva tartás és bűnpártolás miatt jelentette fel még november 4-én. Akkori sajtótájékoztatóján elmondta: Nyers az MSZMP KB tagjaként részt vett Nagy Imre és társai kivégzésében, mivel szavazatával támogatta az eljárás lefolytatását. Novák szerint azonban más bűncselekmények is a terhére róhatók. Bagoly Bettina, a Fővárosi Főügyészség szóvivője azonban tegnap azt közölte lapunkkal, hogy a Budapesti Nyomozó Ügyészség bűncselekmény hiányában elutasította a feljelentést. A szóvivő hozzátette: az ügyészség a feljelentés iratai mellett egyéb, más eljárásban beszerzett releváns iratokat is megvizsgált. Ezek alapján megállapította, hogy – a büntetőjog egyéni felelősségének elve alapján – nem lelhető fel olyan adat, amely arra utalna, hogy Nyers befolyásolta volna a Nagy Imre és társai ellen folyó büntetőeljárást, illetve ilyen tevékenységének eredményeként került volna sor Nagy és társainak elítélésére. Nem találtak bizonyítékot arra sem, hogy a volt pártelnök bármilyen formában részese lett volna Nagyék jogellenes fogva tartásának. Az ügy szempontjából ugyanakkor érdekesnek tűnhet, hogy MSZMP KB egykori tagjától 2013-ban éppen az 1956-os forradalom leverésében és az azt követő megtorlásokban betöltött szerepe miatt vonták meg kiemelt nyugdíjpótlékát. Nyers bíróságon támadta meg a határozatot, azonban keresetét elutasították. Ahogy a Magyar Hírlap beszámolt róla, Nyerssel ellentétben a forradalmat követő megtorlások miatt a volt belügyminiszter Biszku Bélát perbe fogták és első fokon öt és fél évre ítélték. A Biszkuhoz köthető elkülönített eljárás eredményeképpen jogellenes fogva tartás bűntette és más bűncselekmények gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen újabb nyomozást rendelt el a Fővárosi Főügyészség. Vissza a tartalomhoz

Heti Válasz - 2014. 12. 18. (9. oldal) BÖRTÖN BISZKU BÉLÁRA Az év igazságtétele Öt és fél év börtönt kapott májusban Biszku Béla egykori belügyminiszter a Fővárosi Bíróság katonai tanácsától első fokon. A 1956-os forradalom utáni megtorlások egyik irányítóját felbujtóként elkövetett szándékos emberöléssel megvalósított háborús bűntett és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett miatt, valamint lőszerrel visszaélés és kommunista bűnök tagadása miatt is bűnösnek mondták ki. Biszku az MSZMP Ideiglenes Intézőbizottságának tagjaként politikusés tettestársaival együtt elhatározta, hogy vérbe fojtja a november 4-i szovjet intervenciót követő tüntetéseket. A bizottság közvetlenül irányította a Katonai Tanácsot, mely viszont a karhatalmi egységeknek parancsolt; a „pufajkásokként” ismert alakulatok több helyütt a tömegbe lőttek a forradalom leverése után. A bíróság a salgótarjáni sortűz esetén megalapozottnak találta azt is, hogy közvetve Biszku Béla adott utasítást a tömegbe lövetésre. Biszku nem tett vallomást, és tagadta, hogy bűncselekményt követett volna el. A döntés után az ügyész súlyosbításért, életfogytig tartó büntetés kiszabásáért, Biszku ügyvédje felmentésért fellebbezett. Az eljárás másodfokon folytatódik. Vissza a tartalomhoz

Magyar Nemzet - 2014. 10. 17. (5. oldal) KOMMUNISTA BŰNÖK Új nyomozás indult az internálások és a kitelepítések miatt Az internálások és a politikai okokból történő kitelepítések ügyében új nyomozást rendelt el a Fővárosi Főügyészség a Kádár-rezsim egykori belügyminiszterével, Biszku Bélával összefüggésben. A főügyészség szóvivője a Magyar Hírlapnak nyilatkozva számolt be arról, hogy a Biszkuhoz köthető, korábban elkülönített eljárásban ismeretlen tettes ellen, jogellenes fogva tartás bűntette és más bűncselekmények gyanúja miatt indult vizsgálat. A volt kommunista politikust a Fővárosi Törvényszék május elején felbujtóként, több ember sérelmére elkövetett háborús bűntett, lőszerrel visszaélés, a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadása miatt első fokon öt és fél éves letöltendő börtönbüntetésre ítélte, és tíz évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A nem jogerősen elbírált vád szerint

Biszku az 1956-os forradalom leverése után tagja volt az Ideiglenes Intézőbizottságnak, amely létrehozta és irányította a karhatalmat. A jogszabályi keretek nélkül létrehozott csoport gyorsan és kímélet nélkül számolt le a forradalomban részt vevőkkel, és a felfegyverzett kommunista alakulatok a polgári lakosságra leadott sortüzekkel szándékos emberöléseket követtek el. A főügyészség egy évvel ezelőtt döntött a Jobbik képviselői által tett feljelentések alapján indult eljárások elkülönítéséről, amelyek között szerepelt, hogy Biszku kényszervallatás, felbujtóként elkövetett emberölés, a magyar állam területe elleni hűtlenség és felségsértés miatt is felelősségre vonható. A főügyészség közölte: az utóbbi bűncselekmények gyanújával indult nyomozást bizonyítottság hiányában megszüntették, ezzel együtt az eljárásban beszerzett adatok alapján a politikai okokból történő kitelepítések ügyében új nyomozást rendeltek el az említett tényállással. Vissza a tartalomhoz

Népszabadság Hétvége melléklet - 2014. 08. 16. (4. oldal) BISZKU NEM CEAUSESCU RÉVÉSZ BÉLA Biszku Bélát az emberiesség ellen felbujtóként elkövetett bűntett miatt gyanúsították meg, eredetileg a Nyugati pályaudvarnál 1956. december 5-én öt halálos áldozatot követelő és a Salgótarjánban 1956. december 8-án legalább negyvenöt halálos áldozatot követelő sortüzek elrendelése miatt. Az ügyészség számára problémát jelentett az elkövetési magatartás és az eredmény közötti szoros viszony bizonyítása. Ezért az ügyészség szakértőit megbízták, hogy találjanak olyan, az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságától, illetve a Katonai Tanácstól származó dokumentumokat, amelyek bizonyítják, hogy a karhatalmi erők azért használták a fegyverüket, mert erre közvetlenül tűzparancsot kaptak Biszku Bélától. A tűzparancs kiadására vonatkozólag az ügyészség elsősorban a Katonai Tanács elnökének, Uszta Gyulának a testület 1956. december 4-i ülésen megfogalmazott feladatmegjelölésére támaszkodott. E szerint „gyorsan és kegyetlenül le kell számolni velük” (ti. az ellenséggel). Ám Biszku nem volt a Katonai Tanács tagja. A kapcsolatot közöttük az ügyészség a „politikai”, avagy „ideológiai” tűzparancs kifejezéssel igyekezett létrehozni. Ilyet adott volna ki Biszku „az általuk szervezett karhatalmi erőknek”. Ha az ilyen, jogilag nehezen értelmezhető tűzparancs alkalmas lett volna a felbujtásra, akkor az ügyészség nyugodtan kiterjeszthette volna a vádat az ország valamennyi sortüzére. Ám a felbujtónak közvetlenül kell rábírnia valakit arra, hogy egy meghatározott bűncselekményt elkövessen. Ennek bizonyítását csak az említett két esetben kísérelte meg az

ügyészség. A Fővárosi Törvényszék a Nyugati téri sortűzben nem állapította meg a vádlott felbujtói felelősségét. Ott ugyanis a szovjetek lőttek. A salgótarjáni sortűz esetében viszont megállapította a felbujtóként elkövetett háborús bűntettet, ott ugyanis a karhatalmisták lőttek. „Amikor kiadtam a parancsot a szükségállapot bevezetésére, mivel szereztek érvényt neki, bottal?! Amikor én azt mondom, hogy szükségállapot, számotokra mit jelent a »szükségállapot«, azt, hogy »bottal«? […] Egyvalaki ha lőtt volna, szétrebbentek volna, mint a fürjek. Ti nem látjátok, hová taszítottátok a helyzetet? Azt mondtam, lőjetek a levegőbe figyelmeztetésként, és ha nem, hát lőjetek a lábakba.” A bukaresti Adevarul című napilap alig három héttel elhangzásuk után idézte ezeket a Ceausescutól származó mondatokat, melyek a Román Kommunista Párt Politikai Végrehajtó Bizottságának a temesvári lázongások miatt 1989. december 17ére összehívott ülésén hangzottak el. Elena Ceausescu sem adta alább: „Közéjük kellett volna lőni, estek volna halomra, s aztán összeszedni s a pincébe vinni. Nem ezt mondtuk? Senki onnan ki ne kerüljön.” Egy héttel később, részben éppen a temesvári tüntetések során kiadott tűzparancs miatt, egy rögtönítélő bíróság a Ceausescu házaspárt halálra ítélte. Ha rendes büntetőeljárás keretében történt volna a felelősségre vonásuk, mindenképpen megalapozott bizonyítékként használhatták volna fel az ülés jegyzőkönyvét. Ilyesféle bizonyítékok alapján Biszku Bélát aggályok nélkülból bontakozik ki, melyet a fasiszta rendszer egyik fő működtetője és koncentrációs táborainak aljas haszonélvezője vezetett évtizedeken keresztül. Méghozzá titkosírással, hogy tartalma avatatlanok előtt rejtve maradjon. Benne tehát kendőzetlenül tárulhat föl a gonosz – a gonoszság – valódi arca. Ez az arc azonban semmilyen: üres és így majdnem unalmas. Kisszerűen ravaszkodó talpnyaló, jelentéktelen manipulátor, rideg báb és közönséges gazfickó. Nincs megjegyezhető vonása, konzisztens meggyőződése – nincs formátuma. Mag nélküli héj csupán. Máz csupán gyakran fi togtatott ókortörténeti műveltsége, mely egy pillanatra sem vált megélt tudássá: kizárólag romlott ideologikus célokat, hatalomtechnikai machinációkat szolgál. Ismereteinek halmazával a fasiszta rémtetteket próbálja igazolni. Ez pedig akár azt is sugallhatja, hogy az abszolút bűnök egész sorát végeredményben nem kivételes démoni szörnyetegek, hanem végtelenül cinikus, pitiáner alakok inspirálták és hajtatták végre. De ez volt-e a szerző szándéka? Ennek ellentmond, hogy a mű intellektuálisan leghangsúlyosabb részében az író a fő fasiszta szellemi opponenseként a lengyel ellenállás hősét, a fiatal Karol Wojtylát lépteti föl. Tekintsünk itt el attól, hogy ez a konkretizálás mennyire szerencsés művészi megoldás (szerintünk nem igazán), nem lehet kétséges: hosszú polémiájukat Horváth valódi vitának, eszmei párbajnak szánta: a regény – gondosan előkészített, hatásosan kiemelt – eszmei csúcspontjának. S itt a baj. Valódi vita csak akkor jöhet létre, ha a résztvevők mindegyike képviselhet valamilyen igazságot vagy legalább megfontolásra érdemes érvet, emberileg bármennyire

is védhető álláspontot. A náci vezető esetében viszont erről szó sincs: szavai hamisak vagy üresen konganak. Miután az abszolút bűnt elkövető náci főszereplőjét az író – erkölcsi meggyőződését követve – következetesen megfosztotta bármiféle emberi vonástól, szofisztikáltabb karakterjegyektől, hőse absztrakt, papirosízű figura lett, aki összeroskadni látszik azon súlyok alatt, melyeket a szerző reá halmoz. Mert a könyv gondolatvilága komoly erudícióra alapozódik, a hosszú dialógusok eleven intellektuális igényre vallanak. A regény végén a halálra készülő öreg náci fölöttébb bizonytalan abban, hogy fenntartható-e a genocídiumokra, gonosz tettek végeláthatatlan sorára alapozott fasiszta világrend. Arra a végkövetkeztetésre jut, hogy nem, s totális hatalmukat leginkább a Wojtyla képviselte keresztény tanok újbóli felbukkanása és elterjedése fenyegetheti. A művön amúgy is végigvonul a keresztény vallási szál, például a bibliai megváltástörténet több modulációja, ami azt sugallja, hogy ez a kiteljesedett fasizmus egyedüli hatékony ellensúlya. Emiatt a regény helyenként pietista tanmesére emlékeztet, s így elég spekulatív módon) leszűkíti a potenciális ellenerők körét. Az antifasizmus ugyanis nem elsősorban – keresztény – vallási, hanem eredendően és objektíve összemberi ügy. Balogh Ernő Horváth László Imre: Lett este és lett reggel Magvető, 292 oldal, 2990 forint M i lenne, ha…? Vagy: mi lett volna, ha…? Nem épp tudományos kérdések, de az irodalomban teljességgel érvényesek, sőt nagyon is termékenyek lehetnek. Ebben a negatív utópiában a náci Németország megnyeri a második világháborút, s bestiális rendjét fokozatosan rákényszeríti csaknem az egész világra: még a Holdon is kitűzik a horogkeresztes zászlót. – Az ötlet eredetinek és bátornak tűnik, ugyanakkor brutálisan provokatív és igen morbid, de eleve semmiképp sem elvetendő. Meg kell néznünk, miféle célt szolgál. A náci rémtettek akadálytalan eszkalációjának dermesztő folyamata egy naplóel lehetne ítélni. De az ő esetében ilyenek nincsenek. Az elsőfokú ítélet utáni fellebbezésében a Budapesti Nyomozó Ügyészség a korabeli pártdokumentumokra hivatkozva változatlanul bizonyítottnak vélte, hogy Biszku felbujtóként felelős mindkét sortűzért. Egyelőre nem lehet tudni, bővült-e a bizonyítékok köre, de bizonyos jelek erre engednek következtetni. Május közepén a Kossuth rádió Vasárnapi Újság című műsorában Kahler Frigyes (aki szakvéleményével segítette az ügyészséget) a többi között ezt mondta: „Hogy lőni kell a tömegre, azt az Ideiglenes Intézőbizottság határozta el. Ismerem ezeket a jegyzőkönyveket. Egyetlen sor sincs, hogy Biszku Béla tiltakozott volna, vagy ellene szavazott volna, amikor a karhatalom felhasználásáról volt szó.” Ezek a jegyzőkönyvek az akkori Politikatörténeti Intézet jóvoltából már több mint húsz éve olvashatók. Sehol nincs nyoma bennük olyan határozatnak, hogy „lőni kell a tömegre”, és más, a fegyverhasználatra vonatkozó döntéssel sem találkozhatunk.

Kahler szerint „nyomon követhető, hogy bizonyos ügyekben a politikai vezetés kifejezetten presszionálta a bíróságot, más ügyekben pedig ők döntöttek. Működött az úgynevezett Koordinációs Bizottság, amelyben Biszku volt az elnök, és ott döntötték el tulajdonképpen a nagyobb ügyekben, hogy mi az ítélet. És hogy ez mennyire így van, megvannak a jegyzőkönyvek, hogy ellenőrizték a bírákat a belügyi tisztek, és jelentést adtak.” Ez lenne tehát az új elem a bizonyítási kísérletben. Ezt a nyilvánosság elől elrejtve működő testületet legjobban Kádár Jánosnak a Politikai Bizottság egyik 1973-as zárt ülésén elhangzott felszólalásából ismerhetjük meg. E szerint „Minden illetékes tudja, hogy egy 1957-es párthatározat alapján van és azóta működik a pártközpontban egy úgynevezett Koordinációs Bizottság. Ennek vezetője a K. B. adminisztratív ügyekért felelős titkára, tagja a K. B. Adminisztratív Osztályának vezetője, a belügyminiszter, az igazságügyi miniszter, a legfőbb ügyész és a legfelsőbb bíróság elnöke. Ez elé a bizottság elé kell vinni minden olyan büntetőpolitikai kérdést, vagy konkrét bűnügyet megvitatásra, melynek megítélésében bizonytalanság vagy eltérő vélemény van az illetékes szervek vezetői között.” Kádár szavai ból kiderül, hogy a testület állásfoglalásaira „a végrehajtás menetében hivatkozni nem lehet”, viszont – ez már a testület ügyrendjéből tudható – a Koordinációs Bizottság a benne részt vevő vezetőkre nézve feladatokat, kötelezettségeket állapíthat meg. A Kádár által említett 1957-es párthatározatnak eddig nincs nyoma, de a közelmúltban az országos levéltárban előkerültek a grémium 1965 és 1988 közötti működésének alapdokumentumai. A Biszku-per szempontjából fontos iratok feltárása azonban még várat magára. A Biszku Béláról készült Bűn és büntetlenség című filmhez felvett, de a fi lm végleges változatából kimaradt egyik interjúrészletben Biszku nevén nem nevezve, de felismerhetően éppen a Koordinációs Bizottságról beszélt: „Voltak együttes tanácskozások a KB-titkár vezetésével a belügyminiszter, a legfőbb ügyész, a legfőbb bíró, az adminisztratív osztály illetékes vezetője és munkatársa között. De ezek mindig csak utólagos tanácskozások voltak, tehát nem előre meghatározott ügyekkel foglalkoztak, hanem már megtörtént ügyek, büntetőügyek tapasztalatainak elemzésével.” Az 1965 utáni iratok nyomán bizonyítható, hogy a döntés előtt álló egyedi ügyek sem kerülték el a Koordinációs Bizottság figyelmét. De hogy korábban mi történhetett, azt csak az egyelőre hiányzó korai iratokból tudhatnánk meg. Annak természetesen csak örülhetnének a kutatók, ha kiderülne, hogy megvannak ezek a Kahler által említett jegyzőkönyvek, melyek meglétéről eddig senki nem tudott. Ebben az esetben a vádhatóságnak álláspontja kialakításakor nem az Ideiglenes Intézőbizottság vagy a Katonai Tanács – vitatható értékű – irataira kellett volna támaszkodnia, csupán rá kellett volna mutatnia a Koordinációs Bizottság jegyzőkönyveinek bizonyítékokkal szolgáló részeire. Ám valószínű, hogy ez már csak azért is nehéz lett volna, mert a büntetőeljárás tárgyává tett két sortűz idején a Koordinációs Bizottság – ha hihetünk Kádárnak – még meg sem alakult. De ha megalakult volna, Biszkunak akkor sem lett volna benne helye, sem az MSZMP Ideiglenes Intézőbizottsága tagjaként, sem a párt budapesti intézőbizottságának elnökeként. Biszku csak 1957. február végén, a sortüzek után több mint két hónappal került olyan beosztásba, amely a Koordinációs Bizottságban való tagsággal járt. Biszku tizenhét éven át volt tagja a testületnek. 1957. február 28tól belügyminiszterként, 1962 novembere és 1963, valamint 1966 és 1978 között

pedig mint a párt Központi Bizottságának adminisztratív ügyekért felelős titkára valóban elnökként vezette a testületet. Ekkori tevékenységének elemzése és értékelése még várat magára. Erkölcsi és politikai felelőssége mellett e dokumentumok vagy más iratok nyomán akár büntetőjogi felelőssége is bizonyítható lehet. Ezek feltárását célzó kutatómunkát viszont nem szabad aktuális politikai szándékoknak alárendelni. Vissza a tartalomhoz

Magyar Nemzet - 2014. 07. 19. (5. oldal) SÚLYOSABB ÍTÉLET BISZKUNAK? Öt és fél év börtön helyett életfogytig tartó büntetést kért az ügyészség Életfogytig tartó fegyházbüntetés kiszabását tartja indokoltnak a fellebbviteli ügyészség a Kádárrezsim egykori belügyminiszterének büntetőügyében. Sajtóértesülések szerint a vádhatóság előzetesbe helyezné az első fokon elítélt Biszku Bélát. Benyújtotta a Biszku-ügyben összeállított fellebbezését a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség, amelyben az első fokon öt és fél éves börtönbüntetéssel sújtott pártállami vezetővel szemben életfogytig tartó fegyházbüntetés kiszabását indítványozták. A NOL.hu értesülései szerint a Fővárosi Ítélőtáblának továbbított dokumentumban a főügyészség arra is kitért, hogy az elsőfokú ítéletben megállapított büntetés mértékére tekintettel indokolt, hogy a vádlottat helyezzék előzetes letartóztatásba. A vádhatóság szerint, miután életfogytig tartó szabadságvesztésre jelentettek be fellebbezést, akkor is számolni kell a szökés veszélyével, ha tekintetbe veszik a vádlott korát, az egészségi állapotát és azt, hogy eddig sem próbálta meg kivonni magát az eljárás alól. Ismert, a Budapesti Nyomozó Ügyészség felbujtóként, aljas indokból és célból, több emberen elkövetett emberöléssel, felbujtóként életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletével, valamint kétrendbeli felbujtóként, aljas indokból és célból elkövetett súlyos testi sértés kísérletével megvalósított háborús bűntettel, lőszerrel visszaéléssel és a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadásával vádolta meg a volt állampárti belügyminisztert. Az ügyészség bizonyítottnak találta, hogy Biszku az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának és Ideiglenes Intéző Bizottságának tagjaként, Budapesti Intéző Bizottságának elnökeként felbujtóként felelős az 1956. december 6-i, a Nyugati pályaudvarnál öt ember életét követelő, valamint a két nappal később Salgótarjánban összesen negyvenhat ember halálát okozó sortüzekért. Az egykori belügyminisztert a Fővárosi Törvényszék május 12-én marasztalta el az 1956-os forradalmat követő megtorlásokkal összefüggésben felbujtóként, több emberen elkövetett emberölés és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett vádjában. Az első fokon eljáró Fővárosi Főügyészség képviselője perbeszédében azzal érvelt az életfogytig tartó fegyházbüntetés kiszabása mellett, hogy Biszku azért nem intézkedett a felelősségre vonás érdekében, mert a szűkebb pártvezetés más tagjaival együtt ő adott utasítást a

sortüzekre, és ezzel több, a háborús bűncselekmények megtorlását célzó, már akkor is érvényben lévő nemzetközi egyezmény sérült. Vissza a tartalomhoz

Népszabadság - 2014. 05. 26. (12. oldal) A BISZKU-PER MARGÓJÁRA Császy Zsolt, Jogász A napokban kísérelte meg „történelmileg kipróbált helyszínén” a Fővárosi Törvényszék Biszku Béla személyében elítélni a történelmet. Biszkuról a történelem már kimondta az ítéletet és jogerősen bűnösnek találta. A mostani eljárás már nem róla szól, még csak nem is a Kádár-rendszerről, amelyről a vádbeszédben a jogilag releváns tények helyett bőven hallhattunk, hanem a mai Magyarországról. A bíróság pedig nem Biszkut ítélte el, hanem a Jogállamot és a Demokráciát, amely ellen Biszku egész életében küzdött. Biszku az ellene folytatott büntetőeljárásban igazolva láthatta, hogy nem élt hiába, az a politikai szörnyeteg, amelynek életét szentelte, feltámadt. A Biszku-féle totalitariánus rendszerek egyik ismérve, hogy politikai hatalom (a hatalmi ágak megosztásának burzsoá csökevényétől eltekintve) direkt megrendelést ad – vagy ahogy azt az ügyész, V. Tamás mondta vádbeszédében: „ideológiai tűzparancsot”– az igazságszolgáltatásnak. (Majd később farizeus módon a politikailag megfélemlített vagy karrieristáit megjutalmazó igazságszolgáltatás függetlenségére hivatkozik.) A védelem ugyan megpróbálta az alaptörvényi szinten megfogalmazott politikai megrendelések vagy a köztörvényes bűncselekmények háborús és emberiség elleni bűncselekményekké trükközésének jogellenességét felvetni, de a történelem túl-, illetve visszalépett rajta. A visszalépés jele, hogy Biszku most lényegében ugyanazt a szerepet kapta, mint Francia Kis Mihály az ’56 utáni megtorlásokban. („Franciát” az 1919–20-as fehérterror idején elkövetett bűnei miatt végezték ki egy 1957 nyarán meghozott ítélettel, vele kívánták az ’56-os forradalom és a fehérterror közti folytonosságot szimbolizálni.) A Biszku-per vádbeszéde alapvetően nem Biszkuról, hanem a Kádár-rendszerről szólt, amely rendszernek Biszku része, de nem egésze volt. A vádbeszédben a Kádár-rendszer boldog-boldogtalan vezetőiről hallhattunk, időnként még Biszkuról is. A magam részéről azonban némi hiány érzetem támadt, mert Münnich Ferenctől a magyar blues klasszikus édesapjáig mindenki szerepelt, de a kádári megtorlás ügyészfejedelmét, dr. Szénási Gézát, aki 1956. november 16-tól 1975-ig töltötte be a legfőbb ügyészi posztot, még említésre sem tartotta méltónak a Budapesti Nyomozó Ügyészség képviselője. Pedig Biszku bűnei között jócskán volt szó az igazságszolgáltatás akkori bűneiről, vagy ahogy az ügyész fogalmazott: „a jog köntösébe bújtatott megtorlásról”. Igen, a sortüzeket nemcsak az utcán adtak le, hanem a tárgyaló-

termekben is, háromszáz fölötti halálos áldozattal és több ezer börtönt vagy még a siralomházat is megjárt sebesülttel. Az ítéletekhez pedig nemcsak bíró kellett, hanem vádló is. Az ügyész pedig szépen beszélt az igazságszolgáltatás pártállami irányításáról, a bíróságoknak a politikai ügyek felgyorsításról, a politikai ügyekben hiányzó szuverenitásáról. Én a magam részéről a vádbeszéd ennél a pontjánál kezdtem el aggódni az ügyészért, ugyanis aki a saját bőrén tapasztalhatja napjaink politikailag motivált büntetőeljárásait, az nehezen tud a párhuzamtól eltekinteni. Különös tekintettel a pártállam ún. Koordinációs Bizottságára, amely 1957-től 1988-ig az igazságszolgáltatás pártirányítási szerve volt a párt, a BM, az IM, a bíróság és az ügyészség képviselőinek részvételével, amelynek történetesen első vezetője éppen Biszku volt. Bizonyos jelek szerint ez a Koordinációs Bizottság az elmúlt időszakban újra életre kelt, kiegészülve, illetve „összefogva” a második ügyész szerepére aspiráló ügyvédi irodákkal. A tárgyalást vezető bíró is csak akkor akasztotta meg az ügyészt, amikor a vádbeszédében az igazságszolgáltatás „akkori” helyzetét ismertette, megkérdezve, hogy ezt a témát szükségesnek tartja-e. Biszkunak ellenben nem volt baja a vádbeszéddel, sőt még az elején maga kérte, hogy „minél tovább tartson”. Szerintem, ha az ügyész a végén kötelet kért volna rá, akkor még meg is csókolta volna vádlóját. (Egy másik klasszikust idézve: Rajk belügyminiszter újratemetésén mondta állítólag az egyik résztvevő: „Szegény Laci, ha most ezt látná, de közénk lövetne!”) A Biszku-per ugyanis arról szól, hogy a forradalom (terror) nemcsak a saját gyermekeit falhatja fel, hanem a nagypapáit is (üzemi balesetként). Aki pedig a történelmet jogilag próbálja elítéltetni, az maga termeli újra annak bűneit. Vissza a tartalomhoz

Barikád - 2014. 05. 22. (24,25. oldal) EGY TÖMEGGYILKOS ÉLT KÖZÖTTÜNK Biszku Béla háborús bűnös Sinkovics Szilvia Biszku Bélát első fokon öt és fél év szabadságvesztésre ítélték, azonban úgy tűnik, nem lehetünk teljesen elégedettek. Novák Előd, a Jobbik országgyűlési képviselője hiányolja az egykori belügyminiszter előzetes letartóztatását, míg Skrabski Fruzsina, a Bűn és büntetlenség című dokumentumfilm egyik szerzője szerint nem azért ítélték el Biszkut, amiért kellett volna, hiszen nem vonták felelősségre az 1956 utáni megtorlásokért, a több száz ember kivégzéséért és a több ezer ember meghurcolásáért. Megéltük ezt is. Elítélték Biszku Bélát.

A volt állampárti vezetőt az 1956-os forradalmat követő megtorlások miatt felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett és más bűncselekmények miatt öt és fél év szabadságvesztésre ítélte a Fővárosi Törvényszék első fokon, nem jogerősen a múlt hét kedden. Perbeszédében az ügyészség életfogytig tartó fegyházbüntetést, a védő felmentést kért. A vádlott érdemi vallomást mindvégig nem tett, de bűnösségét tagadta. A vád szerint Biszku Béla az állampárt tagjaként a forradalom leverése után részt vett a karhatalom megszervezésében és irányításában. A karhatalom kegyetlen leszámolásokat és halálos áldozatokat követelő sortüzeket hajtott végre. Biszku Béla az ügyészség szerint azért nem intézkedett a felelősségre vonás érdekében, mert a sortüzekre a szűkebb pártvezetés más tagjaival együtt ő adott utasítást. Igen, elítélték Biszkut, a kérdés viszont az, hogy mennyire lehetünk elégedettek az ítélettel. Novák Előd és Szilágyi György, a Jobbik országgyűlési képviselői már évek óta küzdenek azért, hogy a kommunista rendszer bűnöseinek felelniük kelljen tetteikért és megvonják tőlük a luxusnyugdíjaikat. Szilágyi többször feljelentést is tett Biszku ellen. A párt már 2010 júniusában benyújtotta azt a törvénymódosító javaslatot, amelyet a hatályos lengyel példát lemásolva ültetnének a magyar jogrendszerbe, és amelynek alapján a Jobbik megvonná a kommunista luxusnyugdíjakat. Az indítványt azonban a Fidesz az MSZPvel karöltve számtalanszor leszavazta. Novák Előd szerint a per két évtizedes késedelme az elmúlt 24 év politikusainak is a felelőssége. „Sok bűntársa hiányzott mellőle a vádlottak padjáról; boldogan éltek, míg meg nem haltak. A saját népe ellen a szovjetek oldalán fegyvert fogó, pufajkás Horn Gyuláról pedig már termet neveznek el az Európai Parlamentben, holott inkább a Terror Házában kellene. A megkésettség miatt nehezen felróha-tó a bíróságnak, hogy több ügyet nem tudtak rábizonyítani Biszkura, hiszen például tanúvallomásokkal sem nagyon lehetett már élni. Viszont egy előzetes letartóztatást nagyon vártam volna, hiszen így egyrészt fennáll a szökés veszélye akár busás luxusnyugdíjából felhalmozott pénzére alapozva, másrészt a másodfokú ítéletig való előzetes letartóztatás hiányában, ahogy eddig, úgy ezután sem fog várhatóan egyetlen napot sem börtönben tölteni életében” – mondta el lapunknak a politikus. Novák Előd hozzátette, hogy egy példaértékű ítéletnek a rendszerváltás elején kellett volna megszületnie, s az életfogytiglaninak még örülhetett volna Biszku. De ehelyett a mai napig folyósítják a több százezres luxusnyugdíjakat a kommunista vezetőknek. „Félmegoldásnak is kevés látszatintézkedés a kommunista kitüntetések után járó, néhány ezer forintos nyugdíjpótlékok megvonása az érintettek tizedénél, miközben a Mansfeld Péterre halálos ítéletet kérő ügyész, Mátsik György juttatása egy forinttal sem csökkent, és Biszku Béla is – az idei emelése után – most épp 268 ezret kap havonta. Az előző rendszerben pártállami vezetőként kiemelt bérezésben, ezáltal ma akár pótlék nélkül

is kiemelt alapnyugdíjban részesülők juttatásának felülvizsgálatához a Jobbik által már 2010 júliusában benyújtott törvényjavaslat elfogadása volna szükséges, amelyet számtalan alkalommal szavazott le az Országgyűlés az MSZP és a Fidesz összefogásával, Biszku legnagyobb örömére” – jegyezte meg Novák. Mint a nemzeti radikális képviselő fogalmazott, a Fidesz és az MSZP az elmúlt 4 évben kéz a kézben szavazták le a Jobbik antikommunista javaslatait: az állambiztonsági múlt, így az ügynöklisták feltárását, a pártállami vezetők közéletből való kitiltását és a kommunista luxusnyugdíjak megvonását. A kormány nem a szovjet megszállás önkényuralmi jelképeket is tartalmazó, Szabadság téri obeliszkjét távolította el, hanem a Kossuth tér 1956os jelképeit, vagyis az örökmécsest és a mintegy ezer halálos áldozatot követelő ÁVHsortűz emlékművét. Egy dokumentumfilm indította el a lavinát Biszku Béla máig nem került volna a figyelem középpontjába, és talán boldogan élhette volna a nyugdíjasok nyugodt életét, ha nincs Skrabski Fruzsina és Novák Tamás. Ők ketten bloggerként szabadidejükben, saját pénzükből készítették el a Bűn és büntetlenség című filmjüket, mely Biszku Béláról szól. A szerzőpáros szólaltatta meg először az egykori belügyminisztert. A film valósá gos lavinát indított el, és a mű hatására Gellért Ádám nemzetközi jogász kidolgozta az emberiesség elleni bűncselekményekre vonatkozó törvényjavaslatát, és ő érte el, hogy azt az Országgyűlés elfogadja. Mint Skrabski Fruzsina lapunknak adott nyilatkozatában fogalmazott, örül annak, hogy Biszkut végre bíróság elé állították, azonban problémásnak tartja, hogy nem az volt a vád tárgya, amiért az egykori belügyminisztert el kellene ítélni. A verdiktben ugyanis nem szerepelt, hogy Biszku befolyásolta a bíróságokat és így felelős az 1956 utáni megtorlásokért, a több száz ember kivégzéséért és a több ezer ember meghurcolásáért. „Biszku a sortüzek miatt kapott öt és fél év szabadságvesztést, amelyben nehéz bizonyítani a szerepét, viszont a megtorlásokban betöltött szerepe egyértelmű” – jegyezte meg a Bűn és büntetlenség című film egyik készítője. „Nekem elégtételt jelent, ha elítélik. Azt, hogy börtönbe csukják, már nem érdekel, azt tartom fontosnak, hogy a bíróság kimondja, Biszku bűnös a megtorlásokban” – hangsúlyozta Skrabski Fruzsina, aki sajnálatosnak tartja, hogy ők indították el ezt a folyamatot, és úgy véli, ez egyáltalán nem az ő feladatuk lett volna, hanem az ügyészségé, a bíróságé, a rendőrségé és a politikusoké. „Nagyon szomorú, hogy ennyit kellett várni, hogy bármilyen ítélet szülessen Biszku Béla ügyében” – közölte Skrabski. A dokumentumfilm szerzője arra is felhívta a figyelmet, hogy az egykori belügyminiszter nem álnéven bujkálva tartózkodott Budapesten, hanem bárki megtalálhatta volna, ha akarja. „Egy tömeggyilkos a saját személyét vállalva itt éldegélt közöttünk, egészen a filmünkig a kutya nem zavarta” – mondta Skrabski. Skrabski Fruzsina azt viszont nagyon jónak tartja, hogy Biszku Béla az első, akit a kommunizmus bűneiért elítéltek Magyarországon. A Bűn és büntetlenség szerzője fontos üzenetnek tartja, hogy a kommunizmus bűneiért is felelősségre lehet vonni valakit. Igaz, a tankönyvekben tanítják az kommunizmus elítélendő tetteit, de bíróság még sohasem mondta ki, hogy ez bűn. „Az is egy előrelépés a rendszerváltás óta tapasztalt toporgáshoz

képest, hogy Biszku Bélát elítélték a sortüzekért” – jegyezte meg végül Skrabski Fruzsina, aki reméli, hogy ez az ügy egy folyamatot indít el, hiszen élnek még páran a kommunizmus korszakából, például ügyészek, tartótisztek, börtönőrök, politikusok, akiket szintén „elő lehetne venni”.

Félmegoldásnak is kevés látszatintézkedés a kommunista kitüntetések után járó, néhány ezer forintos nyugdíjpótlékok megvonása az érintettek tizedénél.

A Fidesz és az MSZP az elmúlt 4 évben kéz a kézben szavazták le a Jobbik antikommunista javaslatait.

Egy tömeggyilkos a saját személyét vállalva itt éldegélt közöttünk, egészen a filmünkig a kutya nem zavarta.

KA: Skrabski Fruzsina reméli, hogy ez az ügy egy folyamatot indít el, hiszen élnek még páran a kommunizmus korszakából, például ügyészek, tartótisztek, börtönőrök, politikusok, akiket szintén „elő lehetne venni”. Vissza a tartalomhoz

Heti Válasz - 2014. 05. 22. (7. oldal) AZ ÁLDOZATOK IGAZA BORÓKAI GÁBOR Fellélegezhetünk. Végre bíróságon is kimondatott, hogy 1956-ban és környékén Magyarország vezetői súlyos, emberiségellenes bűnöket követtek el. Hogy a megtorlások megannyi áldozatának értelmetlen halála nem a semmiből zúdult alá. Annak megrendelői, felelősei is voltak. Az elsőfokú ítélet ugyan csak egy matuzsálemi korú férfit, bizonyos Biszku Béla volt belügyminisztert ért utol, mégis kiléphetünk egy régi bűn árnyékából. Nem olyan országnak látszunk már, amely az igazsággal éppoly békével tud együtt élni, mint a gazsággal. Hogy milyen kalandos úton jutottunk idáig, már taglaltuk. Két fiatal újságíró – Skrabski Fruzsina és Novák Tamás – nem nyugodott bele az elfogadhatatlanba. Abba, hogy a múltat végképp eltörölték, mielőtt feldolgozták volna. Interjúra bírták a pártállam nagy hatalmú emberét, aki az 56-os forradalom tagadásának bűnébe esett. Pedig ha nem szólal meg, ma is élvezhetné kiemelt nyugdíját és zöldövezeti lakásának békéjét. Ha kicsit is tart

bőszítő véleményének következményétől, ma értelmes válasz nélkül fogadnánk a kérdést, hogy a szovjetek kivonulása után, magunkra maradtan, miért nem tettünk semmit 1956 vérbe fojtóival. Szerencsére Biszku félelmei kimúltak az elmúlt 25 évben. Így lehet most elsőfokú ítéletünk és önfelmentő válaszunk a „miért nem tettünk semmit” kérdésre. Mert hát tettünk valami felmutathatót, ha nagyon büszkék nem lehetünk is rá. Biszku Béla ugyanis nem azért került a vádhatóság látókörébe, mert érdemtelen országvezetőként elkövetett emberiségellenes bűneivel erre nyomós okot szolgáltatott. Dehogy! Csak mert úgy beszélt hajdani tetteiről, ahogy az ma már nem viselhető el. Úgy viselkedett, mint az a „gyilkos”, aki a megbánás legkisebb jelét sem tanúsítva leszólja áldozatait. De miért is tett volna másként? 1956 leverése, vérbe fojtása már fél évszázada a mellkasunkon guggolt, mi pedig tűrtük, szótlanul. Előbb azért, mert megszállók gyűrték maguk alá az országot, majd azért, mert elfogadtuk a magyarázatot, hogy a jog eszközei ebben a kérdésben nem szolgáltatnak igazságot. Elfogadtuk, hogy az igazunk technikai vereséget szenved. Ami rettenetes teher. Csáth Géza ír egy helyütt arról, hogy „az emberek addig élnek, amíg igazuk van, mert amint tévednek a világ és a dolgok megítélésében, lassankint elkedvetlenednek, elszomorodnak, elkopnak és elmennek… Meghalnak.” Az író ezzel az állítással magyarázza, miért is pakolt saját kezűleg lecsapott kövér dongókat nagymamája teljesen haszontalan ecetes légyfogóüvegeibe. Kegyes csalásával megőrizve nagymamája hitét, igazát – őt magát. Hogy Magyarországon mi volt a cél 1956 megtorlóinak mentegetésével? Aligha a társadalmi béke megőrzése. Hiszen áldozat a megbánást sem tanúsító tettessel miféle békében élhet? Valójában más sem történt itt, mint hogy az erősek érvényesítették akaratukat. A múlt megvédte magát, hogy a jelenen is uralkodhasson. A Biszkuk, az Aprók vagy a Marjaiak így maradhattak érinthetetlenek. Személyükben, vagyonukban, kiemelt ellátásukban. Nehogy bárki is reménykedhessen valami új kezdetében. Ahogy a bíróság most bűnösnek hirdette ki Biszku Bélát, úgy húsz évvel ezelőtt sem mondhatott volna mást. Csakhogy akkor még senki sem akadt, aki vádat akart – vagy mert – volna emelni. Senki, aki hitt volna a múlt nyilvánvaló bűneinek büntethetőségében. Az áldozatok igazában. A Biszku-perrel a szocializmus újabb fejezete zárult le. Az igazságot sikerült visszanyerni a múlttól. Emberei még azt darálják, hogy a világ és a dolgok megítélésében nekik van igazuk, de már ők sem hisznek maguknak. Érdemes figyelni az arcukat. „Lassankint elkedvetlenednek, elszomorodnak, elkopnak…” De még sokáig maradnak köztünk. Vissza a tartalomhoz

Magyar Nemzet - 2014. 05. 20. (7. oldal) BÉKEHARCOSBÓL HÁBORÚS BŰNÖS Biszku védőjének lekezelő bolsevik gátlástalansága kifejezetten visszatetsző UGRÓ MIKLÓS Úgy sejtem, ha népszavazást tartottak volna arról, hogy börtönbe zárják-e Biszku Bélát, s ha igen, mennyi időre, akkor az átlag nagyjából az elsőfokú ítéletnek megfelelő öt és fél évet adta volna ki. Persze a statisztikai átlag nem azonos a többség véleményével. Ugyanis, ha most azt a kérdést tennénk fel, hogy elégedett-e az ítélettel, rengetegen sokallnák, még többen kevesellnék, csak azok lennének roppant kevesen, akik pont megfelelőnek találnák. A „több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett” a mi igazságérzetünk szerint köszönő viszonyban nem lehet az öt és fél év börtönnel, mert ha csak egy töredékét is elkövette annak, amire az ítélet hivatkozik, azért jócskán több jár (ha pedig semmit nem követett el, akkor nyilván felmentik), és ezek nem olyan bűnök, amelyeknek büntetési tétele sok mérlegelést kívánna. Az ügyész által kért életfogytig tartó börtön közelebb áll a civil igazságérzethez, mint az ítélet, mindenféle, komolyan megfontolható enyhítő körülménnyel együtt. Ám az igazságérzet, a jogszerűség és az igazságosság között évezredes ellentmondások feszülnek, s ezek egy ilyen, politikától és a közvélemény fokozott figyelmétől terhelt ügyben aligha fognak oldódni. Mert az érdeklődő közvéleményben nem csak Biszku bűnösségének és elítélésének vannak hívei. Számosan vannak, akik úgy tartják, hogy Biszku bűnös ugyan, de jobb lenne békén hagyni szegény öreg embert, ennyi idő után már minek megbüntetni, és sokan vélik Biszkut ártatlannak, aki nem tett semmi rosszat, s ha tett is, csak az akkori törvények szerint cselekedett, s különben is az egész Biszku-üggyel csak a rendszerváltás balfogásait, a jobboldal vagy (és) a kormány tehetetlenségét akarják kompenzálni. Sőt, elhangzott olyan vélemény is, hogy ha Biszkut elítélik, miért nem csukják le Wittner Máriát is, pedig az is csinált ezt-azt 56-ban! (ATV Fórum) A primitív tudatlanság mosolyt fakaszt, de Biszku védőjének a többséget lenéző és lekezelő bolsevik gátlástalansága kifejezetten visszatetsző. Tudjuk, a megátalkodott bűnösnek is jár a lehető legjobb védelem, de amit Magyar Gábor, a sztárügyvéd dinasztia ifjabb sarja elővezetett, nem biztos, hogy egy jogállam bíróságának tárgyalótermében illendő lehet. (Sajnos megengedett, mint tapasztalhattuk.) Az ügyvéd úr azzal a kommunista taktikával állt elő, amely kétségbe vonja a bíróság függetlenségét. (Dimitrov meg Rákosi nívója ez. Bár Dimitrovnak bejött, de csak azért, mert előtte megállapodtak mindenben.) Magyar Gábor kvázi koncepciós ügynek minősítette az eljárást, amelyre azért került sor, mert a 2010-es kormányváltás után meghirdetett emlékezetpolitika az 1956-ban történtek politikai szempontból való újraértelmezését várja el az egész társadalomtól, így az igazságszolgáltatástól is. Mert az, hogy az alaptörvény preambulumába is bekerült a kommunista diktatúra irányítóinak felelősségre vonása, nem más, mint az igazságszolgáltatás működésébe való beavatkozás. Itt hívnánk fel az ügyvéd úr becses figyelmét, hogy nemcsak a preambulum, de az egész alaptörvény, sőt a büntető törvénykönyv sem más,

mint az igazságszolgáltatás működésébe való beavatkozás. Egyébként az ügyvéd úr úgy tesz, mintha sose hallott volna a rendszerváltásról, s a forradalom és szabadságharc eltiprásának és az utána következő megtorlás tetteseinek felelősségre vonása a 2010-ben hatalomra került Fidesz vérgőzös álma lenne. Ma, amikor annyit beszélnek a magyar igazságszolgáltatás tekintélyének csökkenéséről, helyreállításának szükségességéről, elvárhatjuk egy védőügyvédtől, hogy tárgyszerű legyen, s ne sértegesse a bíróságot. Biszku védekezésének tartalmi része, miszerint magas tisztségei ellenére sem tehető felelőssé a megtorlásért, hamar semmivé foszlik a tények ismeretében. Azon az időszakon, amikor nincs jogállam, nem is szabad számon kérni, de nem lehet jogállami normák szerint megítélni az akkori eseményeket sem. (Jogállamban nyilvánvaló, hogy egy-egy pártvezető vagy a belügyminiszter nem tehető közvetlenül felelőssé egy bírósági ítéletért. Viszont egy diktatúrában, ahol a hatalom működése egészen szokatlan formákat is ölthet, „oda nem illő” személyek felelőssége is felmerülhet.) Biszku nem egyszerű fogaskerék volt a kádári diktatúra gépezetében, két különböző funkciójában is a legmagasabb szinten irányíthatta azt. 1956. november 4. után a tényleges hatalmat az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága, a későbbi Politikai Bizottság (PB) gyakorolta. Ez a bizottság szervezte meg a karhatalmat, mely fegyveres testületnek Biszku eligazító tanácsai szerint az volt a feladata, hogy keményen lépjen fel az ellenforra dalmi erőkkel szemben, kíméletlenül törje meg azok ellenállását, szüntesse meg a munkástanácsok működésével jelentkező kettős hatalmat. A karhatalom (pufajkások) törvényen kívüli társulat volt, bűntetteik jelentős része mindmáig tisztázatlan. Ám az Intéző, illetve Politikai Bizottság adott a törvényességre is. A PB 1957. június 2-án határozatot hozott a belső reakció iránti harc néhány kérdéséről. Íme, egy tanulságos részlet: „Az ügyészi és igazságügyi szervek feladata, hogy a Belügyminisztérium által felfedett és dokumentált ellenséges cselekmények elbírálásában, mind a vádirat, mind az ítélet tükrözze a proletárdiktatúra elnyomó funkcióit.” Ám Biszku személyesen is sokat tett az elnyomó funkció tükrözése érdekében. 1957. december 10-én a PB ülésén mondta: „… az ellenforradalmi szervezkedés bűnöseinek felelősségre vonásánál a politikai jellegű bűncselekményeknél sok az enyhe ítélet és viszonylag kevés a fizikai megsemmisítések száma.” Akit még ennyi sem győzött meg arról, hogy Biszkunak része volt a megtorlásban, és tevékenysége még az akkori jogszabályok szerint is törvénytelen volt, annak álljon itt még egy adat. 1957 augusztusában Biszku vitte ki Moszkvába a Nagy Imre-per vádiratát, s ott egyeztette a szovjet elvtársakkal. A szovjet jóváhagyás birtokában Biszku részt vett az MSZMP Politikai Bizottságának azon az ülésén, amelyen eldöntötték, kit ítéljenek halálra, s ki kapjon börtönbüntetést. Ezen vádirat és ítélet birtokában vezényelte le Vida bíró a Nagy Imre-pert. Biszku meghatározó személyiség volt abban az MSZMP-ben, amelyik szemérmetlenül adott közvetlen utasításokat a nyomozó hatóságoktól a bíróságokig az igazságszolgáltatás minden szervének. Most meg kétségbe vonják a bíróság függetlenségét? Az arcátlanságnak csak szinonimái és fokozatai vannak, határa nincs. Biszkut háborús bűntettek miatt ítélték el, ami arra utal, hogy a korábbi alkotmány és törvények alapján is meg kellett volna büntetni, hiszen a háború meghatározása a nemzet-

közi jogban változatlan maradt. Csakhogy az ügyészség nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy 1956 októberében, novemberében háború zajlott Magyarországon. Az ügyészség egészen képtelen érvekkel utasította el az 1956-os magyarországi háború gondolatát. Egy indoklás szerint nem bizonyítható, hogy azokban a napokban szándékos emberölés vagy vagyontárgyaknak katonai szükség által nem indokolt nagymérvű, törvénytelen és önkényes megsemmisítése és eltulajdonítása történt volna. Örülünk, hogy az ügyészség észhez tért, s ha több évtizedes késéssel is, de lehetővé tette, hogy az igazságszolgáltatás végre ne csak tehetetlenkedjen és sajnálkozzon ebben a kardinális kérdésben. Megjegyzendő, hogy Biszku, mint vádlott, húsz évvel ezelőtt is szánalomra méltó, idős ember lett volna.

Biszku nem egyszerű fogaskerék volt a kádári diktatúra gépezetében, két különböző funkciójában is a legmagasabb szinten irányíthatta azt. 1956. november 4. után a tényleges hatalmat az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága, a későbbi Politikai Bizottság gyakorolta. Ez a bizottság szervezte meg a karhatalmat. Vissza a tartalomhoz

Vasárnapi Hírek - 2014. 05. 18. (15. oldal) IDEOLÓGIAI TŰZPARANCS Jogászszemmel Sándor Zsuzsa Két dolog minden bírósági ügy kapcsán kiemelten fontos: a tör- vények korrekt és pontos alkal-mazása, valamint a tisztességes eljárás szabályainak betartása. Amikor egy büntetőper aktuális politikai célokat szolgál, mind- két követelmény sajnos háttérbe szorulhat. Erre példa Biszku Béla pere. Cikkünkben véletlenül sem őt akarjuk mentegetni, csupán fel- hívni a figyelmet arra, hogy milyen jogsértéseket okozhat, ha nem a törvények pontos betartása az el-sődleges cél. A címben szereplő, jogilag értelmezhetetlen kifejezést az ügyész használta vádbeszédében. Úgy tűnik, a Tóth Szabolcs vezette büntetőtanács mégis tudta valahogy értelmezni, hiszen a vádlottat bűnösnek mondta ki fel- bujtóként több ember sérelmére elkövetett szándékos emberölés-sel és kétrendbeli bűnpártolással megvalósított háborús bűntett-ben, lőszerrel visszaélés bűntet-tében és a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadásában.Mindezekért 5 év 6 hónapi bör-tönt szabott ki.A vád és a védelem között még a perbeszédekben is jogi vita volt arról, hogy az 1956-os forradalom kapcsán alkalmazható--e a háborús bűntett fogalma. A Genfi Egyezmény ugyanis megszálló hatalomról szól, és csak azokat a civileket védi, akik nem a megszál-ló hatalom állampolgárai. A meg- szállók pedig a szovjetek voltak, és nem a Kádár vezette ideiglenes kormány. Jóval később – 1995--ben – a háborús bűntett fogalmát a polgárháborús eseményekre is kiterjesztették. Kérdés azonban, hogy egy csaknem 40 évvel később

megszületett értelmezést lehet-ett visszamenőleg alkalmazni.Nem fárasztom az olvasót az Alaptörvény vitatható módosítá-saival, különösen azokkal nem, amelyeket korábban az Alkot-mánybíróság még „átmeneti ren-delkezés” státusukban megsem-misített. Tény, hogy ezek ma már részei az Alaptörvénynek. Így az a tétel is, hogy a kommunistadiktatúrában a pártállam nevében elkövetett bizonyos súlyos bűn- cselekmények nem évülnek el. A Btk.-ban szereplő „emberiesség elleni bűncselekmény” tényállása akár alkalmas is lehetne arra, hogy Biszku bűnösségét a – vélemé-nyem szerint – nagyon erőltetett háborús bűntettek helyett abban állapítsák meg. Ráadásul mindkét cselekmény büntetési tétele azo-nos: 10–20 évig terjedő vagy élet-fogytigtartó szabadságvesztés.Biszkut mint felbujtót a sal-gótarjáni sortűz kapcsán ítélték el. Ezt azzal indokolta a bíróság, hogy a vádlott jelentős szerepet játszott annak a karhatalomnak a létrehozásában, amely sortüzet nyitott a fegyvertelen tömegre, ezzel 46 ember halálát okozva.A Btk. szerint azonban a felbuj-tónak közvetlenül kell rábírnia egy vagy több más személyt arra, hogy egy meghatározott bűncse-lekményt elkövessen. A karhata-lom létrehozásával természetesen meg teremtették a sortüzek elvi lehetőségét, de sem Biszku, sem más nem tudhatta előre, hogy ép-pen hol és kik – a karhatalmisták vagy a szovjetek – lőnek le embereket. A Nyugati téri sortűz eseté-ben a bíróság – éppen a közvetlen oksági kapcsolat hiánya miatt – nem is állapította meg a vádlott felelősségét.A Legfelsőbb Bíróság 1999-ben hozott elvi döntése szerint soha el nem évülő emberiség elleni bűn- tett az, ha az államhatalom a civil lakossággal szemben fegyveres katonákat vet be. Akkor vajon az ügyészség miért nem vádolta meg Biszkut a többi sortűzper kapcsán is? Ha az „ideológiai” tűzparancs elegendő a felbujtás megállapítá-sához, akkor a többi gyilkosság mi- ért maradt szó és vád nélkül? Biszkut bűnösnek találta a bíró-ság bűnpártolással megvalósított háborús bűntettben is azért, mert nem intézkedett azokkal a karha-talmistákkal szemben, akik három martonvásári tudóst megvertek. Ám a bűnpártolás megvalósulásá-hoz az kell, hogy az elkövető utólag próbálja meghiúsítani a büntető- eljárás sikerét. De ha senki sem akart büntetőeljárást indítani, vajon minek a sikerét hiúsította meg a vádlott? A bíróság szerint Biszku nyilvá-nosan tagadta a kommunista rend- szer bűneit akkor, amikor két évvel ezelőtt a Duna Tv--ben azt állította, hogy 1957-ben a szuverén bíró-ságok nem koncepciós perekben hoztak ítéleteket. Ez a kijelentés, noha nem igaz, még nem valósítja meg ezt a bűncselekményt. A tör- vény szerint ugyanis ahhoz, hogy a bűncselekmény megvalósuljon, a népirtás vagy más, emberiesség elleni cselekmények tényét kell ta-gadni vagy kisebbíteni. Hangsúlyozom, eszemben sincs Biszku Bélát védeni. Én csupán azt várom el egy demokratikusnak mondott jogállam függetlennek mondott bíróságától, hogy szigo-rúan ragaszkodjon a törvény szö-vegéhez, és korrekt jogalkalmazással döntsön még egy politikai bűnös ügyében is. Vissza a tartalomhoz

Magyar Nemzet - 2014. 05. 15. (7. oldal) BISZKU, A MÓR

KÖRMENDY ZSUZSANNA Zokog a balliberális oldal. Dobog az érző szívük, az élemedett korú Biszku Béla iránti megértő rokonszenvük irányítja minden sorukat. Szimbolikus ítéletért kiáltanak, sarat dobálnak mindazokra, akik szerint az utolsó utáni pillanatban vagyunk ahhoz, hogy az ’56-os sortüzek elrendelésében is felelős akkori belügyminiszter fölött ítélet szülessen. A baloldal megnyugodhat: az ítélet mindenképpen szimbolikus, hiszen az az ember, aki a tárgyaláson megjelent, egész 1956 utáni életét nyugalomban, jólétben és megelégedettségben élhette le, belügyminisztersége óta fél évszázad és nyolc év telt el, nem háborgatta őt senki. A megtorlás éveiben felkelők százai, fiatal, életerős, nagyszerű férfiak és nők rettentő, nyirkos cellákban várták halálos ítéletüket, ami nem késett. 335 embert végeztek ki a Kádár-rendszerben 1956-ért, történészek szerint ez a szám valószínűleg nagyobb volt. Nem volt bűnük, csak az, hogy elegük volt egy szolgarendszerből, abból, amit a Biszkufélék működtettek, szovjet fegyverek által fedezve gyáva életüket, teljes biztonságban. Dokumentumok bizonyítják, hogy Biszku Béla kevesellte a kivégzéseket. Lehet-e más, mint szimbolikus bármilyen ítélet ma, 2014-ben a Biszku-félék fölött? Ki sajnálta meg a 25 éves Tóth Ilonkát? A 18 éves Mansfeld Pétert? És derékba tört életükért mind a többieket? Van itt szimbólum más is. A lényegről kellene beszélni. Arról, hogy a rettegett belügyminiszter éppen 1957. március 1. és 1961. szeptember 13. között volt hivatalban. A legutolsó kivégzés 1961. augusztus 26-án történt, Nickelsburg László műszerésznek, a Baross téri csoport vezetőjének vették el az életét. Kivégzése után alig több mint két héttel Biszku már nem volt belügyminiszter. A mór megtette kötelességét. Erről a megtorlás idejére eső, Biszkura szabott, testhezálló feladatról kellene cikkezni, nem arról, hogy az öregembernek a bírósági tárgyaláson zsámolyra kellett tennie a lábát. Volt másik zsámoly is. A felakasztandók lába alatt. Ez is megér egy emlékfutamot. A nyakcsigolya széthúzódása öntudatvesztést, légzésbénulást okoz, ám a szív makacs, akkor még nem áll le. Ahhoz még kell egy negyedóra az örökkévalóságból. S mivel a halál beálltához a felfüggesztés nem elég, hozzá zuhanás is szükséges. Ehhez kell a zsámoly, amit kirúgnak a szerencsétlenek lába alól. Biszku belügyminiszter feltehetően egyetlen akasztott ember alól nem rúgta ki a zsámolyt. Ő csak az akasztással végződő letartóztatásokra vonatkozó javaslatokat terjesztette föl. Biszkut a mai napig irgalmas nővérek gondozzák, akikről nem hírlik, hogy keresztény voltukat megtagadva kommunistavadász terroristanőkké vedlenének át. Amikor Képíró Sándort, akire nem lehetett rábizonyítani, hogy csendőr századosként az újvidéki razziában való részvételekor gyilkosságot követett volna el, első fokon fölmentették, a Simon Wiesenthal Központ Utolsó esély elnevezésű náci-vadász programjának működtetői mély csalódottságukat fejezték ki. Képíró ürügyén siettek megbélyegezni a magyar államot, gyalázni országunkat, kijelentették, az ítélet „legalább részben a magyarországi politikai légkörnek és a holokauszt helyi elkövetőinek elítélésére irányuló akarathiányának tulajdonítható”. Pedig azt a másik öregembert nem ketten támogatták, hanem hordágyon, infúzióra kötve tolták be a tárgyalóterembe, s a Dávid-csillagot viselő ifjú vehemensek hangoskodása miatt még a bíró is szót emelt. Képíró meg is halt nem sokkal az ítélethirde-

tés után. Ügyének tárgyalásán valaki bekiabált: „Biszku Bélát miért nem hoztátok ide?” A mai zokogók közül akkor senki egy könnycseppet sem törölt ki a szeme sarkából, nem kiáltott szimbolikus ítéletért, nem látott sehol sem aggastyánt. Képíró nem volt öregember, ő átkozott náci volt. És Biszku Béla? Ő mi volt? Repesve várjuk a Biszku-pártiak humánus véleményét. Mondjuk a többfunkciós zsámolyról. Vissza a tartalomhoz

Népszabadság - 2014. 05. 15. (5. oldal) AZ A KÉRDÉS: HÁBORÚ VOLT-E? Biszku-ügy A genfi egyezmények alkalmazhatósága a jogi vita tárgya Lencsés Károly Nem alkalmazhatók a genfi egyezmények az 1956-os forradalom leverését követő megtorlások során elkövetett jogsértő cselekményekre – állította a Biszku-ügyben elmondott védőbeszédében Magyar Gábor ügyvéd kedden. Ezzel egy régi vitát nyitott újra, hiszen a kilencvenes években folytatott sortűzperek kapcsán ugyanez a kérdés már felvetődött. A salgótarjáni sortűzügyben – amelynek kapcsán Biszku Béla egykori belügyminisztert felbujtóként most első fokon elítélték – a Legfelsőbb Bíróság végül kimondta: a fegyveres ellenállás 1956. november 15-i letörését követően a szovjet csapatok megszálló erőként Magyarország területén állomásoztak, tehát a polgári lakosság egy idegen hadsereg hatalmába került, így a negyedik genfi egyezményben meghatározott szabályok szerinti védelem illette meg. „E védettsége természetesen mindaddig, amíg a megszállás ténylegesen fennállt, a szovjet erőkkel együttműködő, azokkal közös akciókat végrehajtó karhatalmistákkal szemben is érvényesült” – szögezte le a legfőbb bírói fórum. Az érvrendszer pedig nem változott, és a Biszku elleni verdikt indoklásában csaknem szó szerint visszaköszön. Ezt azonban az ügyvéd nem tartja elfogadhatónak, mert szerinte a szovjet csapatok által megszállt Magyar Népköztársaság területén tartózkodó, így a szovjet csapatok hatalmában lévő magyar állampolgárok sérelmére az egyezmény szerinti súlyos jogsértéseket csakis szovjet katonai erők követhettek el. A civileket, akik az ellenségeskedésben közvetlenül nem vesznek részt, nem nemzetközi jellegű fegyveres konfliktus esetén is megilleti védelem, ám ezzel kapcsolatban Magyar Gábor hangsúlyozta: ennek feltétele, hogy a kormánnyal szemben egységes irányítás alatt álló, felfegyverzett erő lépjen fel. Tehát az egyezménynek e rendelkezése tulajdonképpen polgárháborús viszonyok esetén lehet érvényes, de álláspontja szerint az országban a forradalom után ilyen mértékig nem eszkalálódott a helyzet. Jelezte ugyanakkor, hogy a

Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló ENSZ-törvényszék 1995-ben állapított meg először a nemzetközi jogra alapozva egyéni büntetőjogi felelősséget egy nem nemzetközi fegyveres konfliktus kapcsán. Ez teljesen új megközelítés, amelynek alapján Biszku 1956-os tetteit visszamenőleg biztosan nem lehet megítélni – állítja Magyar. Az ügyvéd mindezek alapján arra figyelmeztet, hogy azok a cselekmények, amelyek miatt a volt belügyminisztert elítélték, az akkor hatályos magyarországi törvények szerint vélhetően nem minősültek bűncselekménynek – ha mégis, akkor biztosan elévültek –, ugyanakkor szerinte a nemzetközi jog szabályai sem alkalmazhatók. Ezért az egész eljárást vitatja, hiszen senkit nem lehet felelősségre vonni olyan tetteiért, amelyeket érvényes törvények vagy egyezmények nem nyilvánítottak jogellenessé, nem állapítottak meg azokra büntetési tételeket, s még a nemzetközi szokásjogra sem lehet esetükben hivatkozni. A kommunista bűntetteket megállapító lex Biszku persze szóba jöhetne – véli –, bár az ügyvéd szerint az nemzetközi egyezményeket sért, mert visszamenőleges hatállyal emel ki a sorból egyes bűncselekményeket, amelyeket a pártállam nevében vagy érdekében követtek el. Ráadásul kimondják ezek elévülhetetlenségét is, ami szintén igencsak aggályos, és az emberi jogi bíróság előtt vélhetően elmarasztalnák emiatt Magyarországot. Egyébként a kivételezett körbe tartozik az emberölés is – a salgótarjáni sortűznek csaknem ötven áldozata volt –, amit a bíróság kedden háborús bűntettként rótt a felbujtónak minősített volt belügyminiszter terhére. Magyar szerint elképzelhető, hogy az ügyészség azért nem élt a lex Biszku kínálta lehetőséggel, mert maga is úgy tartotta, hogy azzal jogilag ingoványos területre téved, ezért ragaszkodott a sortűzperekben korábban bevált megoldáshoz. Ugyanakkor azt sem tartja kizártnak, hogy a kommunista bűnök miatt kiszabható ítélet korlátlan enyhítésének lehetősége miatt választottak más utat, mert a bíró a vádlott idős korára és egészségi állapotára tekintettel akkor eltekinthetett volna a börtönbüntetés kiszabásától, miközben az ügyészség az életfogytiglant erőlteti. Másként látja a helyzetet Lattmann Tamás nemzetközi jogász. Emlékeztetett: 1956. november 4-én szovjet katonai művelet indult, amelynek célja az ország megszállása volt, és az nyilvánvalóan nemzetközi fegyveres konfliktus. Később a hatalom igyekezett úgy feltüntetni, hogy hivatalosan kérték Moszkva segítségét, ami viszont nem igaz. Így a szakértő szerint nem megalapozatlan, hogy a civilek elleni támadást katonai bűncselekményként értékeljék. Salgótarjánban ráadásul eléggé egyértelmű volt a helyzet – tette hozzá –, hiszen ott a magyar karhatalmisták mellett még szovjet katonák is lőttek, tehát vitathatatlanul nemzetközi fegyveres konfliktusról beszélhetünk. Figyelmeztetett ugyanakkor arra, hogy a sortűzügyekben hozott korábbi ítéletekhez a mostani verdikt semmit nem tett hozzá. Így Biszkut hasonló vádak alapján 1990 óta bármikor bíróság elé állíthatták volna, és ehhez nem volt szükség sem a kommunista bűncselekmények megállapítására, sem az új Btk.-ra, sem az új alaptörvényre. Egyébként Lattmann szerencsésebbnek tartaná, ha a civil lakosság elleni átfogó vagy módszeres

támadásokat – 1956-ban ez történt – emberiesség elleni bűncselekményként értékelnék, ami a büntető törvénykönyvben már szerepel is. Felvetődhet azonban itt is az időmúlás, mert az ilyen bűncselekmények elévülésének tilalmát csak egy 1965-ös nemzetközi egyezmény mondta ki, a korábban történtek megítélésére tehát ez esetleg nem is alkalmazható. Vissza a tartalomhoz

ELKÉSETT ÍTÉLET Szemán László Tulajdonképpen az öt év hat hónap halálos ítélet Biszku Béla volt kádárista belügyminiszter számára. A 92 éves aggastyán nem értette, hogy miért ítélik el, mint ahogy azt sem értette, mit keres ő a bíróságon vádlottként, amikor évtizedekkel ezelőtt még ő dönthetett arról – is –, hogy ki kerüljön oda. A Fővárosi Törvényszék katonai tanácsa szerint Biszku felbujtóként háborús bűnöket követett el az 56-os megtorlások során. Az ügyész életfogytiglanit kért rá, a védője felmentést, ám a tisztelt bíróság a jog szellemében annyit szabott ki, amennyit jónak látott. Nem jogerős az egyébként kétszer is kihirdetett ítélet. A jegyző a szünetben rosszul lett a mosdóban, és nem vették észre, hogy nincs a teremben, így amikor előkerült, ismét „el kellett ítélni” Biszkut. Akit 10 évre eltiltottak a közügyektől is, így nem szavazhat az EP és az önkormányzati választásokon sem. Plusz 382 ezer forint bűnügyi költséget is ki kell fi zetnie. Éppen 24 évet késett ez az ítélet. Máig nem számoltunk el a múlttal, egy Biszku-per pedig nem csinál nyarat. Mindenesetre a döntés intő jel a politikusoknak: fontolják meg jól, mit cselekszenek Vissza a tartalomhoz

Magyar Hírlap - 2014. 05. 14. (1,2. oldal) ELSŐ FOKON ÖT ÉS FÉL ÉV BISZKUNAK A forradalmat követő megtorlásért felelnie kell a volt belügyminiszternek Baranya Róbert

Az 1956-os forradalmat követő megtorlások miatt, több ember megölésével és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett és más bűncselekmények miatt első fokon öt és fél év börtönre ítélte Biszku Bélát a Fővárosi Törvényszék. A bíróság bizonyított-nak találta a volt kommunista vezető felelősségét az 1956. decemberi, 46 halálos áldozatot követelő salgótarjáni sortűz elrendelésében, valamint lőszerrel való visszaélésben és a kommunista bűnök nyilvános tagadásában is. Az egykori belügyminisztert tíz évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. A 92 éves Biszku megértette az ítéletet, de védőjével együtt fellebbezést nyújtott be. Fellebbezett az ügyész is, így Biszku Béla pere a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik majd

Öt és fél év első fokon Biszku Bélának Az ügyész életfogytiglant kért, Magyar Gábor védő elfogultsággal és politikai elvárás teljesítésével vádolta meg az ügyészséget Bűnösnek találta az 1956-os forradalmat követő megtorlások miatt perbe fogott Biszku Bélát a Fővárosi Törvényszék, és nem jogerősen öt és fél év börtönre ítélte az egykori kommunista vezetőt. Perének utolsó tárgyalási napján rövid írásos vallomást nyújtott be a bíróságnak a háborús bűntettek elkövetésével vádolt egykori belügyminiszter, Biszku Béla, aki tagadta, hogy szerepet vállalt volna az 1956-os forradalmat követő megtorlásokat végrehajtó karhatalom megszervezésében, és hogy bármilyen parancsot adott volna a sortüzekre vagy bántalmazásokra. A vallomás felolvasása után az ügyész tartotta meg vádbeszédét. Végh Tamás szerint bizonyítást nyert, hogy Biszku tagja volt a forradalmat követően az MSZMP legfelsőbb vezetését jelentő Ideiglenes Intéző Bizottságnak, amely létrehozta a karhatalmat. Biszkuék egy decemberi bizottsági ülésen keményebb fellépést írtak elő az „ellenforradalmi” erők felszámolására létrehozott egységnek, amely az ügyész megfogalmazása szerint „ideológiai tűzparancsot” kapott a sortüzekre. A vádban szereplő, 1957. márciusi martonvásári razzia kapcsán az ügyész felhívta a figyelmet, hogy Biszku ekkor már belügyminiszter volt, a megfélemlítés tehát az ő regnálása alatt folytatódott. Az ügyész életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását kérte a bíróságtól. Az ügyész után felszólaló Magyar Gábor, a volt belügyminiszter védője végtelennek tűnő jogi okfejtésbe kezdett, és elfogultsággal, politikai elvárás teljesítésével vádolta meg az ügyészséget. Az ügyvéd nekiment a törvényhozásnak is, amely szerinte átértelmezte a 20. századi történelmet, és mindent elkövetett, hogy Biszkut a vádlottak padjára ültesse. Szerinte semmi nem bizonyítja, hogy védence részt vett volna a karhatalom létrehozásában. Biszku nem kívánt élni az utolsó szó jogával, így a Tóth Szabolcs vezette büntetőtanács délután ítéletet hirdetett. A törvényszék bűnösnek mondta ki Biszkut, felbujtóként több ember sérelmére elkövetett szándékos emberöléssel megvalósított háborús bűntettben, kétrendbeli bűnpártolással megvalósított háborús bűntettben, lőszerrel visszaélésben és a

kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadásában. Ezért a bíróság az egykori kommunista vezetőt öt és fél év letöltendő börtönbüntetésre és tíz év közügyektől való eltiltásra ítélte. Tóth Szabolcs bíró indoklása szerint bizonyítást nyert, hogy a vádlottat is a soraiban tudó MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága az 1956-os forradalmat követően elhatározta az akkor alakult demokratikus tömegmozgalmak felszámolását. A dokumentumok szerint Biszku a karhatalom erélyesebb fellépését sürgette a Munkástanácsok ellen, amelyek szerinte hatalmi ellenpólust képeztek a párttal szemben. Biszkuék a karhatalmat irányító Katonai Tanácson keresztül utasítást adtak a fegyverek használatára is. A bíró szerint Biszku közvetlen felelőssége megállapítható az 1956. december 8-i, 46 halálos áldozatot követelő salgótarjáni sortűz elrendelésében, ugyanakkor a két nappal korábbi, három halálos áldozattal járó Nyugati pályaudvari sortűz esetében nem. Arra sem volt közvetlen bizonyíték, hogy Biszku rendelte volna el az 1957. márciusi martonvásári razziát, amelynek során a karhatalmisták az Akadémia négy kutatóját súlyosan bántalmaztak. Ugyanakkor egyértelmű, hogy Biszku tudott az esetről, de nem kezdeményezte az elkövetők felelősségre vonását. A bíró szerint a Biszku lakásán talált tizenegy vadásztölténnyel a vádlott megvalósította a lőszerrel visszaélést, 2010-ben pedig, a Duna Tv-nek adott nyilatkozatával – amelyben ellenforradalomnak nevezte 1956-ot – elkövette a kommunista bűnök nyilvános tagadását. Biszku megértette az ítéletet, de védőjével felmentésért, illetve enyhítésért fellebbezett. Az ügyész súlyosbításért fellebbezett, így a per a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik. Vissza a tartalomhoz

Magyar Nemzet - 2014. 05. 14. (1,5. oldal) BISZKU BÉLA HÁBORÚS BŰNÖS Az elsőfokú ítélet szerint öt és fél évre kerülhet börtönbe az egykori belügyminiszter SWENDT PÁL Letöltendő szabadságvesztésre ítélte a Fővárosi Törvényszék Biszku Bélát, a Kádár-rezsim egykori belügyminiszterét az 1956-os forradalom leverését követő háborús, illetve egyéb bűncselekmények miatt. A kilencvenkét éves volt pártállami vezető szabadlábon várhatja a másodfokú eljárást. Az 1956-os forradalmat követő megtorlásokkal összefüggésben felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett és más bűncselekmények miatt tegnap nem jogerősen öt és fél éves letöltendő börtönbüntetéssel sújtotta a Fővárosi Törvényszék Biszku Bélát, a Kádár-kormány egykori belügyminiszterét. A halmazatban kiszabott büntetés része, hogy a vádlott egy, a Duna Televízióban 2010-ben sugárzott, vele készült interjúban tagadta a kommunista rendszer bűneit, továbbá engedély nélkül tartott lőszereket is rejtegetett a lakásán.

Az ítélet indoklása szerint Biszku Béla 1956 előtt is fontos tisztségeket töltött be, a forradalom leverése idején pedig tagja volt az állampárt ideiglenes intézőbizottságának, amely a karhatalom megalakításáról döntött, s létrehozta a katonai tanácsot, amelybe Földes László személyében megbízottat is delegált. A bíró hangsúlyozta: a vádlott a bizottság 1956. november 11-i ülésén a jegyzőkönyvek tanúsága szerint arról beszélt, hogy az „ellenforradalmi” erőkkel szemben sokkal keményebben kell fellépni, kíméletlenül meg kell törni az ellenállásukat, és meg kell szüntetni a munkástanácsok működésével jelentkező kettős hatalmat.

Biszku Béla háborús bűnös A bíróság elsőfokú ítélete szerint öt és fél évre kerülhet börtönbe az egykori belügyminiszter – Biszku Béla felelőssé tehető az 1956. december 8-i salgótarjáni sortűz miatt, mert közvetlen összefüggés van a vádlott és társai utasítására létrejött karhatalom tevékenysége és a 46 ember, köztük nők és gyerekek halálát okozó tűzparancs kiadása között – hangzott el az indoklásban. A Martonvásáron történt súlyos bántalmazások kapcsán a törvényszék úgy értékelte: Biszku hivatalos személyként mint belügyminiszter nem intézkedett a büntetőeljárás megindításáról, ezért megállapítható, hogy bűnpártolást követett el. A bíróság megállapította, a vádlott feltételes szabadlábra helyezése legkorábban a börtönbüntetés letöltésének megkezdése után három hónappal vizsgálható felül. Biszku Béla tíz évig nem gyakorolhatja a közügyeket, és neki kell állnia a per során felmerült bűnügyi költségeket is. Az ítélet indoklásának ismertetését követően az ügyész indítványozta, hogy a szökés, elrejtőzés veszélyére tekintettel Biszku Bélát helyezzék előzetes letartóztatásba, ennek azonban a bíróság a vádlott idős korára hivatkozva nem adott helyt. Az ügyész által életfogytig tartó fegyházbüntetés kiszabását indítványozó, valamint a védői fellebbezések miatt a per a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik. Az ügyész az elsőfokú ítélet ellen súlyosabb minősítésért és súlyosabb, életfogytig tartó büntetésért fellebbezett, Biszku és védője viszont felmentésért, illetve enyhítésért. Az ítélethirdetés előtt a vádhatóság képviselője Biszkuval szemben életfogytig tartó fegyházbüntetés kiszabása mellett érvelve kifejtette: a vádlott az állampárt tagjaként a forradalom leverése után részt vett a karhatalom megszervezésében és irányításában. – A fegyveres alakulatok kegyetlen leszámolásokat hajtottak végre, halálos áldozatokat követelő sortüzeket adtak le a fővárosi Nyugati téren, valamint Salgótarjánban, továbbá 1957 márciusában súlyosan bántalmazták a martonvásári agrárkutató intézet több munkatársát is.

Biszku Béla az ügyészség szerint azért nem intézkedett a felelősségre vonás érdekében, mert a szűkebb pártvezetés más tagjaival együtt ő adott utasítást a sortüzekre, és ezzel több, a háborús bűncselekmények megtorlását célzó, már akkor is érvényben lévő nemzetközi egyezmény sérült. A vádbeli időszakban minden hatalom forrása az állampárt volt, amelynek vezetésében Biszku Béla is részt vett, a karhatalmi egységek mintájául a Horthy-rendszerben a véres megtorlásokról hírhedt tiszti különítmények szolgáltak, céljuk pedig a megtorlás, a pártállam hatalmának megszilárdítása és a munkástanácsok szétverése volt – hangzott el az ügyészi perbeszédben. A tárgyaláson ismertették a vádlott rövid írásbeli vallomását, amely szerint a karhatalom létrehozásában nem vett részt, 1956 november–decemberében részükre nem adott utasítást, nem vett részt békés tüntetések feloszlatásában. Biszku Béla védője, Magyar Gábor egyebek mellett azzal érvelt az általa indítványozott felmentés mellett, hogy a karhatalmat a Kádár-kormány szervezte meg, amelynek abban az időszakban védence nem volt a tagja. Mint mondta, a per során nem volt bizonyítható, hogy szakadatlan utasítási láncolat lett volna Biszku és a sortüzeket leadó karhatalmista alakulatok között, további ilyen tartalmú parancs sem létezett. Az ügyvéd úgy vélte: Biszku Bélával szemben azért indult eljárás, mert a 2010-es kormányváltás után meghirdetett emlékezetpolitika az 1956-ban történtek politikai szempontból való újraértelmezését jelentette. Szerinte az, hogy az alaptörvény preambulumában is szerepel a kommunista diktatúra irányítóinak felelősségre vonása, nem más, mint az igazságszolgáltatás működésébe való beavatkozás, ügyfelét pedig azzal is joghátrány érte, hogy a törvény értelmében csökkentették a nyugdíját. A vádban szereplő televíziós interjú kapcsán az ügyvéd a nemzetközi egyezményekben garantált véleményszabadságra hivatkozva kijelentette, a történelem értelmezéséről inkább konferenciákat kellene rendezni és könyveket írni. A Biszkutól lefoglalt lőszerekkel összefüggésben kijelentette, azokról védencének nem volt tudomása. Vissza a tartalomhoz

Magyar Nemzet - 2014. 05. 14. (7. oldal) AKI SZIMBÓLUMMÁ LETT PILHÁL GYÖRGY Akárhonnan nézzük, szomorú ez a Biszku Bélára tegnap kiszabott öt és fél év. Szomorú képet fest a magyar igazságszolgáltatásról, amely kereken negyedszázadot késett egy olyat ítélettel, amelyet (vagy annak súlyosabb, életfogytig tartó változatát) már a rendszerváltás első évében meg kellett volna hoznia. Szomorú, mert ez a kínnalkeservvel kiizzadt ítélet bebizonyította, igenis létezik idehaza – mert létezhetett/létezhet – egy olyan ellenkező erő, amely képes megakadályozni, de legalább lassítani a nyilvánvaló igazság érvényesülését. És tehette ezt ez a máig létező erő gátlástalanul, minden követ-

kezmény nélkül, olykor szinte szemébe röhögve áldozatnak, halottnak és még élőnek egyaránt. Szomorú a Biszku-ítélet, mert miközben szimbólumává lett a gátlástalan múlt és a botladozó jelen csatájának, egyszersmind tudatosan afféle gagyi show-termékké is torzult. Mert torzulhatott, hiszen még volt/van körötte éppen elég dramaturg, súgó és itt felejtett, tapsoló publikum. Szomorú ez az ítélet azért is, mert láthatóvá tette: igenis, még mindig utat képes törni magának az a bíráskodási gyakorlat, amely a véreskezű embereket is kétfelé szortírozza – mintha nem lenne mindegy, ki milyen ideológia nevében lett aljassá. Legvégül meg azért szomorú ez az ítélet, mert általa a főszereplő Biszku Béla – hite szerint – hősként léphet ki a bíróság kapuján. Hiszen méltán tudja: a rendszerváltás hosszúra nyúlt utóvédharcában igazi kommunista hőssé lett, az ellenállás szimbólumává, aki talán a jövő történelemkönyveiben is kap majd egy nyúlfarknyi – igaz, lesújtó – mondatot. Vissza a tartalomhoz

Népszabadság - 2014. 05. 14. (1,6. oldal) BISZKU BÉLÁT ELÍTÉLTÉK Lencsés Károly A 92 éves Biszku Bélát az 1956-os forradalmat követő megtorlások miatt felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett és más bűncselekmények miatt öt és fél év szabadságvesztésre ítélte nem jogerősen a Fővárosi Törvényszék. A verdikt: 5 év, 6 hónap Igazságszolgáltatás Első fokon végrehajtandó börtönbüntetést kapott Biszku Béla Öt és fél évre ítélte a Fővárosi Törvényszék az 1956-os forradalom utáni megtorlásokkal összefüggésben háborús bűncselekményekkel vádolt Biszku Bélát kedden. A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) egyik akkori vezetője, volt belügyminiszter ellen az általa elkövetett cselekmények tárgyi súlya miatt az ügyészség életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását indítványozta. A verdikt nem jogerős, mert a vádhatóság és a védelem is fellebbezést jelentett be, az ügy tehát a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik. A vád szerint az 1956-os forradalom leverése után Biszku Béla tagja volt az állampárt vezető testületének – ideiglenes intézőbizottságának, majd központi bizottságának –, amely létrehozta és irányította a karhatalmat. A szervezet felállítása a forradalom után a hatalom jogellenes és részben erőszakos eszközökkel történő megtartását, illetve megszilárdítását szolgálta – hangoztatta az ügyész. Másfél órás perbeszédében emlékeztetett rá, hogy a karhatalmisták „ideológiai tűzparancsot” kaptak, hiszen a szervezet létrehozásának körülményei és irányítási rendszere alapján azt érzékelhették, mindenkivel – békésen tüntető civilekkel szemben is – használ-

hatják a fegyverüket. „A munkástanácsoktól fegyverüket el kell venni, mert ellenünk használják, a munkástanácsok miatt kettős hatalom van. Növekedett az ellenforradalmi aktivitás. Rendőrségi, karhatalmi fellépés szükséges a munkástanácsok ellen. Főleg a fasiszták ellen” – jelentette ki korabeli jegyzőkönyvek szerint 1956 decemberében még pártkáderként Biszku, aki mindvégig tagadta a bűnösségét, érdemi vallomást azonban nem tett. Arra egyetlen dokumentum sem utalt, hogy tűzparancsot adott volna, az ügyészség viszont úgy látta: a kegyetlen leszámolásokban, megtorlásokban felbujtóként ő is vétkes. A vádiratban két konkrét esetre hivatkoztak. A fegyveres alakulatok a polgári lakosságra leadott sortüzekkel szándékos emberöléseket követtek el 1956. december 6-án Budapesten, amikor a Nyugati pályaudvarnál lezajlott vörös zászlós tüntetésen hárman veszítették életüket. Két nappal később Salgótarjánban a tömegre tüzelő karhatalmisták és szovjet katonák negyvenhat embert, köztük nőket és gyerekeket öltek meg. Az ügyészség álláspontja, hogy ezek a cselekmények a nemzetközi jog szerint háborús bűntettnek minősülnek, így soha nem évülnek el. Hasonló a helyzet az 1957. március 9-én, a székesfehérvári karhatalom tagjai által Martonvásáron ellenforradalmár-gyanús személyeknél tartott házkutatással is. Ott az MTA három kutatóját letartóztatták, majd súlyosan bántalmazták. Biszkunak az erről szóló jelentést 1957 áprilisában bemutatták, de ő úgy döntött, hogy a nyilvánvalóan törvénysértő intézkedés miatt nem kell eljárást indítani, és az ügyészség ezt is a terhére rótta. Egyébként a felelősségre vonást a vád szerint általában azért nem kezdeményezték, mert a később belügyminiszteri posztot viselő Biszku és más állampárti vezetők maguk adtak utasítást a polgári lakosság elleni fegyveres fellépésre. Az ügyész – bár ezt nem tette a vád tárgyává – azt is hosszasan fejtegette, hogy a kizárólagos hatalomra törő párt milyen lépéseket tett a megtorlások érdekében. Felállították például a népbíróságokat, amelyekbe egy-egy hivatásos bíró mellé pártkádereket vezényeltek. Később bevezették a statáriális bíráskodást: az ügyész szóban terjesztette elő a „vádakat”, és az ítéletet két órán belül végrehajtották. Mindezek alapján a 92 éves egykori kommunista politikust felbujtóként, aljas indokból, több emberen elkövetett emberöléssel, valamint más bűncselekményekkel megvalósított háborús bűntettekkel vádolták. Az ügyész kijelentette: a cselekmény súlyára tekintettel határozott idejű szabadságvesztés kiszabása szóba sem jöhet, ezért életfogytiglant kezdeményezett, a bíróságra bízva, hogy a terhelt feltételesen mikor szabadulhat. A tárgyalás a Biszku képviseletét ellátó Magyar Gábor védőbeszédével folytatódott. Az ügyvéd hosszasan taglalta, hogy a per nem mentes politikai felhangoktól, hiszen az egykori miniszter felelősségre vonására 1990 óta bármikor kísérletet tehettek volna. Most szerinte csak azért citálták bíróság elé, mert a hivatalos nemzetpolitika – amelynek része

az egykori állampárt és vezetői kriminalizálása – egyértelmű célja a hatalom által nem kedvelt emberek meghurcolása. Magyar Gábor szerint a vád szakmai szempontból is vitatható. Kérdéses – hangsúlyozta –, valóban minősíthetők-e háborús bűncselekménynek az 1956 utáni megtorlások. Ő úgy látja, korántsem egyértelmű, hogy a nemzetközi jog szabályai szerint Magyarországon akkor háború dúlt, így hiányzik az eljárás jogalapja. Hangsúlyozta: az ügyészség egyetlen dokumentumot sem mutatott be, amely alátámasztaná, hogy a volt miniszter bárkinek tűzparancsot adott volna. A korabeli jegyzőkönyvekből pedig az sem derült ki, hogy Biszku valaha is tett volna utalást a karhatalmisták fegyveres fellépésére. Az ügyvéd szerint tehát az egykori kommunista politikust csak azért lehetne elmarasztalni, mert egy házkutatás során 11 vadászlőszert találtak a lakásán. Az utolsó szó jogán felszólalhatott volna Biszku Béla, ám ő nem élt a lehetőséggel. Így a maratoni, reggel kilenctől folyó tárgyaláson késő délután az ítélethirdetés következett. A bíró részben osztotta az ügyészség álláspontját, és az 1956-os forradalmat követő megtorlások miatt felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett és más bűncselekmények miatt öt és fél év szabadságvesztésre ítélte Biszku Bélát, aki legkorábban a büntetés kétharmadának letöltése után szabadulhat, s viselnie kell a csaknem négyszázezer forintos perköltséget. A szóbeli indokolás szerint a vádlott vezetőtársaival együtt elhatározta, hogy a forradalom leverése után kialakuló kettős hatalomnak véget kell vetni, tehát az egyre nagyobb befolyással rendelkező munkástanácsokat fel kell számolni. Erre a karhatalom létrehozását látták a megfelelő eszköznek, és a bíró szerint Biszku akarata – a levéltári anyagok, egykori jegyzőkönyvek alapján – egyértelműen arra irányult, hogy az ellenállást akár fegyveresen is le kell törni. A bíróság a Nyugati pályaudvari lövöldözés esetén nem látta bizonyíthatónak, hogy Biszku felbujtóként felelősséget viselne, a salgótarjáni sortűz kapcsán viszont kimondták a vétkességét. A vádhoz képest a martonvásári jogsértő intézkedés esetében is változott a megítélés: abban Biszkut bűnpártolásban találták vétkesnek, mert utóbb nem kezdeményezte a vétkesek felelősségre vonását. A polgári lakosság háború idején való védelméről a genfi egyezmény rendelkezik, és ehhez Magyarország is csatlakozott, s miután el nem évülő bűncselekményekről van szó, nincs jelentősége annak, hogy ezt mikor tette, s annak szövegét miként hirdették ki – hangsúlyozta a bíró. A szovjet csapatok beavatkozása pedig az egyezmény alkalmazhatóságát szerinte megalapozza, és az sem számít, hogy a vádlott azt ismerhette-e, mert az indoklás szerint minden nemzet jogrendszere tiltja például az emberölést. Biszkut elmarasztalták lőszerrel visszaélés és az önkényuralmi rendszerek bűneinek tagadása miatt is. Ez utóbbit azzal követte el, hogy 1956-ot nyilvánosan ellenforradalom-

nak minősítette, és tagadta a koncepciós pereket. Ez a bíróság szerint alkalmas a köznyugalom megzavarására. A bíró a verdiktet azzal indokolta, hogy a vád tárgyává tett bűncselekményeket több mint ötven éve követték el. Biszku javára enyhítő körülményként vette figyelembe korát és megromlott egészségi állapotát. Jelezte ugyanakkor, hogy a salgótarjáni sortűzperben a korábbi alapítéletből indult ki, amelyben a kilencvenes évek végén öt év körüli büntetést szabtak ki a tettesekre. Az ügyész változatlanul életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását látja indokoltnak, ezért fellebbezett. Magyar Gábor álláspontja szerint viszont a szakmai szempontokat figyelmen kívül hagyva született egy politikai indíttatású ítélet, ezért felmentésért fellebbezett. Mindezek után az ügyész azt kérte, hogy Biszkut helyezzék előzetes letartóztatásba, mert felvetődhet a szökés vagy elrejtőzés veszélye. A vádlott ügyvédje úgy reagált, hogy „ez vicc”. Emlékeztetett rá, hogy tavaly télen védence házi őrizetét azzal szüntették meg, hogy esetében még az is eltúlzott kényszerintézkedés. A bíró az ügyészi indítványt elutasította. Vissza a tartalomhoz

Népszabadság - 2014. 05. 14. (1. oldal) 5+6 Ötödik hasáb Történettudományi közhely, hogy kétnemzedéknyi az az idő, amelynek letelte után közvetlen megismerhetőségről már nem beszélhetünk. Mire kétszer harminc év lepereg, az egykor megtörtént eseményekről a jelenlévők tanúskodásából már nem, csak a dokumentumokból lehet tudomást szerezni. Aztán még egy emberöltő, és marad a történelemkönyv. A kanonizált história – amelynek annyi köze van a valósághoz, amennyi. A megismerhetőség problémája azonban nem pusztán filozófiai kérdés. Most egy olyan perben hoztak ítéletet, amelyben egy politikusnemzedék utolsó élő tagja ül a vádlottak padján, és olyan, két emberöltővel korábban elkövetett tettekért kell felelnie, amelyek bűn mivoltát nem vitatja senki, legföljebb azt, hogy a bűn csupán történelmi vagy büntetőjogi is egyben. Éppen ezért fontossá válik a kérdés: a hat évtizeddel ezelőtt cselekvő minden döntéshozó és minden pufajkába bújt önjelölt igazságosztó vétkéért meg kell-e lakolnia, vagy csak azért felelős, amit ő tett?

Amit Biszku Béla terhére rótt az ügyész, azért életfogytiglant kért rá. A 92 éves egykori állami és pártvezető ügyvédje ezzel szemben felmentést. A bíróság ezek után nem a várható döntések valamelyikét hozta. Háborús bűntett elkövetéséért enyhének számító büntetést szabott ki, bár a bíró az indoklásában világosan levezette, hogy a legsúlyosabb pontban, a salgótarjáni sortűzben felbujtónak minősített Biszkura miért nem rótt súlyosabb szabadságvesztést. A bíróság első fokon, többek között háborús bűntettért, 5 év 6 hónapnyi letöltendő börtönre ítélte Biszku Bélát. Szimbolikus számok, és mi csak remélhetjük, hogy a bíró tollát nem jelképteremtő szándék vezette, amikor meghozta az ítéletét. Vissza a tartalomhoz

Népszava - 2014. 05. 14. (7. oldal) AZ ÍTÉLET FRISS RÓBERT Eltekintve attól az 1956-ra tekintettel legfeljebb tragikomikusnak nevezhető apróságtól, hogy valakit olyan tettéért fognak perbe, amelyet a fideszes Alaptörvényben a nemzet történelméből kitörölt korszakban követett el, teljesen mindegy volt, milyen ítélet születik a Biszku Béla elleni perben. Mindegy, mert nem az ítélet, hanem maga a precedenseljárás volt fontos a hatalom napi politikai érdekeinek, amennyiben az „egy náci – egy komcsi” logika alapján, magát középre kalibrálva, a mai baloldalt mindenképpen a tegnapi „létező szocializmus” (náluk: kommunizmus) szellemi és amennyiben szükséges, gyakorlati örököseiként akarja felmutatni. De: felelősségre lehet-e vonni büntetőjogilag bárkit a politikai nézeteiért, meggyőződéséért és ebből következő tetteiért? Az 1990-es rendszerváltás során kialakult konszenzus szerint (okulva a magyar politikusi tragédiákból, a többi között Batthyány Lajos és Nagy Imre példájából) nem lehet. Felelősségre lehet-e vonni valakit emberiség ellen elkövetett bűncselekményért? Megfontolandó volna Sebastian Häffner német történész véleménye a nürnbergi perről: nem emiatt, hanem azért, ami történt. Közönséges gyilkosság miatt kellett volna elítélni a náci prominenseket. A napi praxistól távol lévő, áttételeken irányító vezetőkre persze nagyon nehéz konkrét gyilkosságokat rábizonyítani – a totalitárius rendszerek már csak ilyenek. Papír helyett a végrehajtóknak sokszor elég a hatalom szándéka. A Biszkuper ügyésze is csak „ideológia tűzparancsról” tudott beszélni. Biszku sem közönséges gyilkosságért, hanem felbujtóként, aljas indokból több emberen elkövetett emberölésért, háborús bűntettért kapott öt és fél évet. Más kérdés, hogy mit kezdjen a közösség egy szellemileg-fizikailag megtört, 92 éves aggastyánnal, még ha közvetve vér tapad is a kezéhez? Legfeljebb a szimbolikus ítéletnek

volna értelme, amely kielégíthetné a per ügyészét is, aki azt mondta: a bűnt igenis meg kell nevezni. Ám csupán a bűnös lett megnevezve, ami legfeljebb a közönség bosszúvágyát elégíti ki. Sem ideológiákon, sem ideológiákkal megterhelt egyéni sorsokon nem sikerült még soha túllépni bírósági ítéletekkel. Vissza a tartalomhoz

Magyar Hírlap - 2014. 05. 10. (2. oldal) BISZKU BÉLA MÁR AZ ÍTÉLETRE VÁR A nyugati téri és a salgótarjáni sortüzek kapcsán vonhatják felelősségre Baranya Róbert Jövő hét kedden a perbeszédekkel folytatódik a háborús bűntettel vádolt Biszku Béla büntetőpere, s a Fővárosi Törvényszék katonai tanácsa a tervek szerint ítéletet is hirdet ezen a napon. A vád szerint Biszku az 1956os forradalom leverését követően tagja volt a kizárólagos hatalmat gyakorló MSZMP központi, irányító és döntéshozó szervének, az Ideiglenes Intéző Bizottságnak, amely létrehozta az „ellenforradalmi” erőkkel való leszámolásra szánt karhatalmat. A volt kommunista vezetőt ennek kapcsán az ügyészség az 1956. december 6-i Nyugati téri, valamint a december 8-i salgótarjáni sortűz miatt vonná felelősségre, amelyekben negyvenkilenc ártatlan ember életét oltották ki. A vád tárgyát képezi egy akadémiai kutatók bántalmazásával járó 1957. márciusi martonvásári razzia és egy televíziós nyilatkozat is, amelyben az egykori belügyminiszter ellenforradalomnak nevezte 1956-ot. A 92 éves Biszku Béla a két hónapja tartó büntetőper során eddig nem tett vallomást, és nem is fűzött semmit a tárgyalásokon elhangzottakhoz. Vissza a tartalomhoz

Hetek - 2014. 05. 09. (13. oldal) KÖZEL BISZKU ÍTÉLETE SZLAZSÁNSZKY FERENC A kommunista expolitikus ellen egyebek mellett az 56-os sortüzek, háborús bűntett, valamint a kommunista bűnök tagadása vádjával indult büntetőper a Fővárosi Törvényszéken, ami a végéhez közeledik.

Hétfőn ítélet születhet Biszku Béla ügyében, tudta meg a Hetek Magyar Gábor ügyvédtől, Biszku védőjétől. A most 93 éves, egykori kommunista belügyminiszter ellen az 1956os sortüzek, bántalmazás, lőszerrel való visszaélés és a kommunista bűnök tagadása vádjával indult eljárás, ugyanakkor az 1956os forradalom utáni megtorlások miatt nem tudtak vádat emelni ellene. A mostani per tárgyát képező ügyek nem egyszerre indultak, ám időközben egyesítették őket. A lőszerrel való visszaélés alapja – amit forrásaink megmosolyogtatónak neveztek –, hogy egy 2012-es házkutatás során a nyomozók találtak néhány lőszert Biszku lakásán. Ami a kommunista bűnök tagadását illeti: e tárgyban 2011 januárjában emelt vádat az ügyészség Biszku ellen, aki 2010 nyarán egy tévéműsorban többek között az 1956-os forradalmat ellenforradalomnak és nemzeti tragédiának nevezte, a forradalom utáni megtorlásokról pedig kijelentette: „akik a rendszer ellen vétettek, azok felelősségre vonását a rendszer kezdeményezte”. A vádhatóság ebben a vádpontban két kijelentést ró Biszku terhére: az egyik az, hogy a forradalmat követő perekről kijelentette, azokat nem tartja koncepciós pereknek, mivel „valamilyen cselekmények alapján történtek az ítéletek”. Úgy tudjuk, a védelem itt többek között azzal érvel, hogy a „koncepciós per” fogalma nem kellően precíz ahhoz, hogy tudományos alapossággal eldönthető legyen, egy adott eljárás „koncepciós”-e, ezért az erre vonatkozó minősítés nem lehet tényállítás, hanem vélemény, véleménynyilvánításért pedig nem lehet elítélni Biszkut. A másik Biszku terhére rótt kijelentés az, hogy a műsorban azt állította, belügyminiszterként nem volt közvetlenül köze ahhoz, hogy a forradalom leverése után háromszáz embert kivégeztek, húszezer embert bebörtönöztek és kétszázezer ember elhagyta az országot. A védelem szerint Biszkunak ez a kijelentése tényállítás. A kérdés az, hogy valós vagy valótlan. Ha valótlan, abból az következik, hogy van bizonyíték az ellenkezőjére, vagyis arra, hogy Biszku közvetlenül felelős volt háromszáz ember kivégzéséért, húszezer ember bebörtönzéséért és kétszázezer ember kivándorlásáért. „Ez esetben azonban érthetetlen, hogy a vádhatóság miért nem emelt ellene vádat népirtás és más, emberiség elleni cselekmények miatt” – érvel a védelem. A már említett tévéműsorban Biszku arról is beszélt, hogy politikai vezetőként a megtorló ítéleteket – köztük a halálos ítéleteket – nem ő hozta. Tagadta, hogy a büntetőeljárásokba beavatkozott volna, így azt is, hogy kifogásolta „a fizikai megsemmisítések” alacsony számát. Információink szerint arra utaló adat, hogy Biszku befolyásolni akarta a bíróságot, csupán egy van: Biszku a szintén kommunista Farkas Mihály egykori honvédelmi miniszter ügyében akart súlyosabb ítéletet hozatni. (Szlazsánszky Ferenc) Vissza a tartalomhoz

Magyar Narancs - 2014. 05. 08. (11,12,13,14. oldal) „GYORSÍTOTT ELJÁRÁS” Biszku-per Legát Tibor Várhatóan még tavasszal ítéletet hirdetnek Biszku Béla perében első fokon. Az egykori belügyminiszternek a forradalom utáni megtorlásokban, például a Nagy Imre-perben betöltött szerepével nem foglalkozott az ügyészség. A vádirat szerint Biszkut azért állították bíróság elé, mert az MSZMP ideiglenes intézőbizottságának tagjaként felbujtója volt az 1956. decemberi sortüzeknek. A parlament 2011-ben fogadta el az ún. lex Biszkut (2011. évi CCX. törvény) „az emberiesség elleni bűncselekmények büntetendőségéről és elévülésének kizárásáról, valamint a kommunista diktatúrában elkövetett egyes bűncselekmények üldözéséről”. A törvény hatálybalépését követően, 2012-ben a Fővárosi Főügyészség a Jobbik feljelentésére nyomozást indított Biszku Béla ellen több emberen elkövetett, emberöléssel megvalósított háborús bűntett elkövetésének gyanúja miatt. Ezután Ibolya Tibor megbízott fővárosi főügyész sajtótájékoztatóján azt nyilatkozta, hogy e bűncselekményért életfogytig tartó szabadságvesztés is kiszabható. A főügyész a rendszerváltás utáni magyar büntető igazságszolgáltatás jelentős mérföldkövének nevezte az eljárást; szerinte Biszku a forradalom utáni megtorlások fő irányítója és felelőse, akit a Nyugati téri és a salgótarjáni sortűzzel összefüggésben is meggyanúsítanak. Ám arról nem beszélt, hogy ha ezt így látja, akkor miért nem Biszku belügyminiszteri tevékenysége került az ügyészség látóterébe? Miért az 1956. decemberi sortüzek alapján kívánnak vádat emelni, vagyis olyan ügyekben, amikkel – ahogyan a főügyész is megjegyezte – a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) egykori ideiglenes intézőbizottságának (IIB) valamennyi tagja gyanúsítható lenne? Közülük már csak Biszku Béla él – aki akkor még nem volt belügyminiszter. Az egy évvel később elkészült vádirat lényegében ugyanazt tartalmazta, amit már elmondott a főügyész: Biszku az IIB tagjaként közreműködött a korabeli erőszakszervezet, a karhatalom létrehozásában, közvetlenül irányította annak vezető testületét, a katonai tanácsot, részére feladatokat határozott meg, és célokat tűzött ki, melyeket a karhatalmi erők végrehajtottak. A fegyveres alakulatok a polgári lakosságra nyitott sortüzekkel szándékos emberölést követtek el az ország területén. 1956. december 6-án Budapesten, a Nyugati pályaudvarnál hárman, majd 1956. december 8-án Salgótarjánban negyvenhatan vesztették életüket. Továbbá a vád szerint 1957. március 9-én a székesfehérvári karhatalom tagjai Martonvásáron a Magyar Tudományos Akadémia három kutatóját is előállították, majd súlyosan bántalmazták őket, aminek következtében az egyik sértett súlyos sérülést szenvedett. Biszku Bélának – aki akkor már belügyminiszter volt – a cselekményről szóló hivatalos jelentést 1957. április 9-én bemutatták, azonban ő – az akkor hatályos törvényi rendelkezéssel is ellentétben – nem kezdeményezett hivatalból büntetőeljárást, hanem elrendelte az ügy dokumentumainak irattározását. Az ügyészség szerint mindez az 1954. évi 32.

törvényerejű rendelettel kihirdetett, a polgári lakosság háború idején való védelmére vonatkozó genfi egyezményben meghatározott súlyos jogsértésnek minősülő, felbujtóként, aljas indokból és célból, több emberen elkövetett emberöléssel, valamint más bűncselekményekkel megvalósított háborús bűntett. A vádiratban szerepel továbbá az is, hogy a Biszku lakásán 2012. szeptember 10-én tartott házkutatás során lefoglalt, engedély nélkül tartott tizenegy lőszer miatt is eljárást indítottak, illetve a 2010-ben, a Duna Tv Közbeszéd című műsorában tett nyilatkozata miatt, melyben nyilvánosan tagadja a kommunizmus bűneit. Ibolya Tibor a Magyar Nemzetnek akkor azt nyilatkozta, hogy az ügyészség álláspontja szerint „a pártállam idején kiadott pártutasítás gyakorlatilag parancsnak tekinthető, és ha az alapján embereket öltek meg vagy bántalmaztak, akkor azért a parancs kiadója is büntetőjogi felelősséggel tartozik”. Kik voltak? Mit intéztek? Az eljárás tálalása közben teljesen háttérbe szorult, hogy a vádirat legsúlyosabb pontjai nem az egykori belügyminiszter felelősségét taglalják, hanem az ideiglenes intézőbizottságét, amelynek egyik tagja valóban Biszku volt, de az ő felelőssége semmivel sem kisebb vagy nagyobb, mint a többieké, akik már nincsenek az élők sorában. Mindez azért fontos, mert ennek alapján sokkal inkább „IIB-perről” kellene beszélni. De valójában miféle testület volt, mekkora hatalommal és befolyással rendelkezett az ideiglenes intézőbizottság? „1956. november 1-jén Kádár János bejelentette a Magyar Dolgozók Pártja feloszlatását, illetve azt, hogy Magyar Szocialista Munkáspárt néven új párt alakult. Kádár mint első titkár egyúttal megnevezte az MSZMP első ún. intézőbizottságának a tagjait, akik között volt Nagy Imre, Szántó Zoltán, Lukács György, Losonczy Géza, Donáth Ferenc és Kopácsi Sándor, vagyis olyanok, akik a forradalomban kimondottan exponált szerepet töltöttek be, csupa reformkommunista – mondja Rainer M. János történész. – Az intézőbizottság kifejezésnek a magyar párttörténetben nem volt előzménye, ahogy a párt elnevezése, úgy ez is a szakítást akarta kifejezni Rákosiékkal. November 4. után Kádár – Moszkvával egyeztetve – úgy döntött, hogy megtartja az új nevet. Az intézőbizottság tagjairól egyelőre nagyvonalúan megfeledkezett, de később közülük kit halálra ítéltek, kit börtönbüntetésre, mások önkéntes vagy kevésbé önkéntes száműzetésbe vonultak. A lényeg, hogy Kádár egyedül maradt a porondon, és maga mellé verbuvált tizenegy olyan kádert, akikben maradéktalanul megbízhatott. Köztük volt Biszku Béla, de például Aczél György is. Ez az operatív pártvezetőség lett az MSZMP ideiglenes intézőbizottsága, ami lényegében a későbbi politikai bizottság szerepét játszotta. Legalább hetenként ülésező szerv volt, amely lényegében a pártpolitikát volt jogosult irányítani, vagyis kétségkívül ez volt a párt feje.” 1956. november 4. után kettős hatalom alakult ki Magyarországon, ugyanis az oroszok bevonulása még nem jelentette azoknak a forradalom alatt létrejött szervezeteknek az automatikus megszűnését, betiltását, mint amilyenek például a munkástanácsok

voltak. Noha a fegyveres ellenállás megszűnt, a sztrájkok, a tüntetések nem. Az ideiglenes intézőbizottság november végén döntött úgy, hogy véget vet ennek, amiben vélhetően közrejátszott az is, hogy a szovjet vezetésben voltak olyanok, akik nem bíztak Kádárban, ő pedig bizonyítani kívánta hűségét. „1956 november végén az ideiglenes intézőbizottság egy olyan határozatot fogadott el – folytatja Rainer –, amely szerint elérkezettnek látják az időt, hogy fellépjenek a forradalomból örökölt szervezetek ellen. Vagyis innen kezdve nem volt cél, hogy beillesszék az új rendszerbe a forradalmi bizottságokat, munkástanácsokat, döntöttek arról is, hogy le kell törni a sztrájkokat, és nem engedhetők meg utcai demonstrációk. Kimondták, hogy amennyiben ilyenekre sor kerül, és agresszivitást tapasztalnak, akkor fegyveresen is fel lehet lépni ellenük. Tudomásom szerint a Biszkuperben a vád tárgyát azok a politikai döntések és a nyomukban végrehajtott fegyveres akciók képezik, amelyek a forradalom letörésének, a társadalom pacifikálásának egy meghatározott szakaszát jelentették, elsősorban 1956 decemberének első napjaiban.” A vádban szereplő két sortűznél azonban szó sem volt a demonstrálók agresszivitásáról, noha a salgótarjáni sortűz után napvilágot látott olyan – hazug – magyarázat, hogy a tüntetők támadták meg a karhatalmistákat. Az viszont kétségtelen, hogy a végrehajtók egyik esetben sem valamiféle „központi utasításra” cselekedtek. Rainer M. János szerint ennek ellenére egyértelmű az ideiglenes intézőbizottság felelőssége. „Az új karhatalom egységei politikai felhatalmazást kaptak arra – mert ehhez kellett politikai akarat –, hogy lépjenek fel a tüntetésekkel, demonstrációkkal szemben, és szerezzenek látványosan érvényt az új kormány politikájának. De Kádár – aki akkor miniszterelnök is volt – nemhogy minden fontos döntésbe bevonta a pártot, hanem éppen ott, a legszűkebb körben kezdeményezte ezeket. Véleményem szerint tehát az ideiglenes intézőbizottság minden tagja felelős a sortüzekért. Ehhez elég annyi, hogy tudták jól, a békés politikai demonstrációk halálos áldozatokat követeltek, ám nem kezdeményeztek vizsgálatot, egyszerűen tudomásul vették, hogy mi történik. Vagyis tulajdonképpen helybenhagyták őket. Egyébként 1956. december elején nem csak a Nyugati pályaudvarnál és Salgótarjánban voltak sortüzek, s a parancsnokok, akiket később kitüntettek, minden esetben azt jelentették, hogy a tömeg agresszíven lépett fel, ami egyszerűen nem volt igaz. Jellemző az is, hogy a sortüzeket széles körű letartóztatási hullám követte, vagyis az ideiglenes intézőbizottság nemhogy nem lépett fel az atrocitások ellen, hanem támogatta azokat.” Rainer szerint az ideiglenes intézőbizottság felelősségének megítélésében a történészek között nincsen vita. Ellenben a jogászok között más a helyzet: amiért ugyanis most Biszku Bélát bíróság elé állították, nem újdonság a tárgyalóteremben. A vádiratban szereplő budapesti és salgótarjáni sortűz felelősei ellen voltak már bírósági eljárások, de akkor sem Biszku, sem az IIB többi, akkor még élő tagja ellen nem emeltek vádat. Sortüzek, feljelentések A salgótarjáni sortűz ügyében a Fővárosi Bíróság 1995-ben „egy rendbeli emberiség elleni” (a fogalomról lásd Emberiség, emberiesség, háborús bűncselekmény című keretes írásunkat) bűntett miatt Orosz Lajos és Toldi Ferenc egykori karhatalmistát öt év fegyházra ítélte. Csakhogy a Legfelsőbb Bíróság (LB) Toldit felmentette, viszont a korábban

felmentett Lévárdi Nándort és Szoboszlai Ferencet két év börtönbüntetésre ítélte. 2002-ben a Nyugati pályaudvari sortűz pere során Mátai Ottó nyugalmazott rendőrtisztet ítélték el első fokon három év hat hónapi, fegyházban letöltendő szabadságvesztésre, de egy évvel később az LB őt is felmentette. A Biszku-vádirat jórészt ezeknek a pereknek az anyagára épül, bár nem csak ez a két sortűzper zajlott korábban. Noha az ügyészség a leggyakrabban ugyanazzal érvelt: 1956-ban Magyarországon ún. „nem nemzetközi jellegű” fegyveres összeütközés volt, amelyre érvényes a polgári lakosság védelmére vonatkozó genfi konvenció, a bírók teljesen másképp ítélték meg a helyzetet. Például az 1995-ös „tiszakécskei repülős” sortűzpernél a bíró azt állapította meg, hogy „Magyarországon 1956. október 27-én forradalom és szabadságharc zajlott, de nem állt fenn nemzetközi jogi értelemben vett »nem nemzetközi jellegű fegyveres összeütközés«, és ezért a genfi konvencióra való hivatkozás nem alkalmazható”. Ellenben a salgótarjáni esetnél a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy „a vád tárgyát képező magatartás a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló, Genfben 1949. augusztus 12-én kelt és az 1954. évi 32. törvényerejű rendelettel kihirdetett egyezmény 3. cikkének 1. pontja alapján emberiség elleni bűncselekménynek minősül”. Biszku Béla mind a salgótarjáni, mind a budapesti sortűzben megjelent tanúként a bíróság előtt. „Földes László, Czinege Lajos és Biszku Béla tanúk a tárgyaláson általánosságban mozgó vagy semmitmondó vallomásokat tettek, illetve emlékezetkiesésre hivatkoztak. (…) Nevezett tanúk magatartása, illetve nyilatkozatai az okirati bizonyítékok alapján is tisztázhatók voltak. Az sem kérdéses, hogy e tanúk a valóság elmondásával saját magukat bűncselekmény elkövetésével terhelték volna. (…) Tényként nyert bizonyítást, hogy a decemberi tüntetések fegyverrel történő leverését, a szovjet csapatok és a karhatalom együttes bevetését országos, illetve kormányszinten előzetesen elhatározták” – állapította meg a salgótarjáni sortűzper elsőfokú ítéletében Strausz János (későbbi alkotmánybíró), ami akár vádbeszédnek is tekinthető lett volna. Ám egészen a közelmúltig – leszámítva a Földes László egykori belügyminiszter-helyettes elleni 1998-as nyomozást, amelyet a gyanúsított halála miatt szüntettek meg – az ügyészség sem Biszku, sem az ideiglenes intézőbizottság más tagja ellen nem folytatott eljárást. Hogy ez miért történt így, arra éppen Biszku őrizetbe vételét követően reagált Bócz Endre az Origónak. A korábbi legfőbb ügyész szerint a sortűzperekben csak akkor lehetett volna eljárást indítani Biszku Béla és társai ellen, ha bizonyítják, hogy az MSZMP intézőbizottságának ráhatása eredményezte a tüzelési szándékot. „Ehhez az kellett volna – nyilatkozta Bócz –, hogy a tettesek közül valaki elismerje, parancsot kaptak a tüzelésre, vagy találjanak egy tanút vagy okiratot, amely bizonyítja, hogy a bizottsági döntés hatására tüzeltek a karhatalmisták.” Gellért Ádám nemzetközi jogász, a lex Biszku egyik megalkotója már 2010-ben küldött egy beadványt a Fővárosi Főügyészségnek, melyben nemzetközi jogi egyezményekre hivatkozva felhívta a nyomozók figyelmét Biszku Béla szerepére az 1956 utáni megtorlásban. A beadványt akkor az ügyészség minden fokon és érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Bagoly Bettina, a Fővárosi Főügyészség szóvivője lapunk kérdésére azt válaszolta, hogy azért utasították el a beadványt, mert „az akkor tett feljelentés olyan cselekményre vonatkozott, ami nem volt beilleszthető a nemzetközi jog

által meghatározott bűncselekmények körébe, az a bűncselekmény pedig, amire a feljelentés vonatkozott, elévült”. Ebből akár arra is következtetnénk, hogy a lex Biszku kellett a vádemeléshez, ám Gellért Ádám szerint az ügyészség pusztán a genfi egyezmények alapján jár el – ami alapján megtehette volna ezt jóval korábban is. A mostani eljárást a Jobbik feljelentése alapján indították el, ez viszont valóban a lex Biszku alapján született, hiszen a vádlott belügyminiszteri tevékenységével állt kapcsolatban. Csakhogy azt a nyomozást elkülönítették ettől az ügytől, és az jelenleg is folyik. „Nehezen érthető, miként kerültek elő a sortűzügyek, hiszen rájuk vonatkozóan nem is érkezett feljelentés – mondja Gellért Ádám. – Valószínűleg az történt, hogy volt egy már meglévő iratanyag, amire a kirendelt történész szakértő felhívta az ügyészség figyelmét, ezért indultak el ezen az úton. Abban az eljárásban, ami az eredeti feljelentések alapján született, két éve nyomoznak ismeretlen tettes ellen. Biszkut ki sem hallgatták. De kihallgathattak volna későbbi pb-tagokat is, amilyen például Pozsgay Imre vagy Nyers Rezső. Ez eddig nem történt meg. Csak találgatni lehet, hogy miért. Mindenképp óriási munka bizonyítani, hogy Biszku belügyminisztersége alatt a politikai vezetés miként folyt bele – büntetőjogilag is értékelhető módon – az ügyészség és a bíróságok munkájába. Ez azonban roppant nehéz: levéltárakat kell bújni, át kell nézni több száz ügyet, a még élő tanúkat kihallgatni. Az ügyészség leterhelt. Pedig ennek az ügynek az is lehetne a feladata, hogy akár megkésett katarzist adjon. Az IIB sortűzügyekben játszott szerepét ma már rendkívül nehéz bizonyítani. Ezért aztán nem szabad meglepődni, ha felmentő ítélet születik, mert egyelőre nem került elő közvetlen bizonyíték Biszku felelősségével kapcsolatban.” A szimbólum A Biszku-per első tárgyalási napja március 18-án, a kampány kellős közepén volt, ráadásul a Jobbik és a Fidesz politikusai már tavaly október óta nemcsak „beharangozni” igyekeztek az eseményt, hanem további büntetőeljárásokat is ígértek. Jellemző például Lázár János október 23-i ünnepi beszéde, amelyben arról beszélt, hogy Biszku a sztálinista magyar diktatúra utolsó élő vezetője, és mint ilyen, „szimbólum”, és „ha most nem, akkor már sohasem szolgáltatnak igazságot”. Lázár arról is beszélt, hogy a „Biszku-per csak az első ilyen ügy”. A jobbikos Szilágyi György a tárgyalás előtt ennél is tovább ment, amikor azt mondta: „A per igazságot szolgáltat több százezer családnak, s nemcsak a kivégzett, bebörtönzött áldozatoknak, hanem azoknak is, akik nem tanulhattak tovább”, és hozzátette: „Magyarország sokkal másabb lenne, ha a per 1990 körül lezajlott volna. Akkor valószínűleg ma nincs MSZP, s nem lehetett volna miniszterelnök sem Horn Gyula, sem Medgyessy Péter, a D-209-es ügynök, sőt nem lett volna Gyurcsány Ferenc sem, hiszen nem futott volna be ilyen politikai pályát, ha Apró Antal és az Apró-klán nem egyengette volna nyugodtan az útját az elmúlt 20–24 évben.” Ezek után nem csoda, hogy az első tárgyalási napon az érdeklődők miatt alig lehetett beférni a tárgyalóterembe, ám miután kiderült, hogy Biszku nem

kíván vallomást tenni, a tárgyalás javát pedig az iratismertetés teszi ki, hamar alábbhagyott az érdeklődés. Ahogyan a jobboldali politikusi nyilatkozatok is, ami persze érthető, hiszen az a cél, hogy Biszkut mihamarabb bíróság elé állítsák, teljesült. Nem csoda, hogy a következő tárgyalási napokat jószerivel teljes érdektelenség kísérte, a média is visszafogottabban számolt be az eseményekről. Jellemző, hogy már azt is szenzációként tálalták bizonyos lapok, hogy Biszku az egyik alkalommal megszólalt (azt mondta egyébként, hogy csukják be az ablakot). Tulajdonképpen éppen az a „megkésett katarzis” hiányzik, amit Gellért Ádám hiányolt – de hogyan is várhatnánk el ezt, amikor alig vannak tanúk, és az iratismertetés túlnyomó részében Biszku Béla neve nem is bukkan fel? Magyar Gábor ügyvéd, Biszku védője szerint az egész „egyfajta jogi erőlködés”, és úgy véli, hogy az eljárásban „az ötvenes évek köszönnek vissza”. „Szerintem is akceptálható társadalmi érdek, hogy lezárjuk a múltat, és megnevezzük a felelősöket, de nem így – mondja Magyar. – Biszku bíróság elé állítása érdekében mindenki összefogott. A jogalkotó megcsinálta a lex Biszkut, majd annak érdekében, hogy ez ne legyen alkotmányellenes, módosították az alaptörvényt. Az ügyészség gyorsan vádat emelt, miközben a politikusok a parlamentben azon versengtek, kinek vannak nagyobb érdemei abban, hogy Biszkut bíróság elé állítják. Jól kimutatható, hogy az egészet körüllengi valamiféle hisztéria, ráadásul mindez a választási kampányban. Úgy vélem, hogy emberjogi szempontból ennél kevesebb is elég ahhoz, hogy unfair legyen egy eljárás. Ráadásul sikerült odaadni az ügyet egy hadbírónak, amit ugyan megtehettek, de legalább két olyan strasbourgi precedens van, hogy ez egyezménysértő.” Az ügyvéd szerint nem csak emiatt aggályos nemzetközi jogi vonatkozásában a mostani per. „A salgótarjáni sortűz esetében az összes tanúvallomás arról szól, hogy az ottani karhatalmisták vezetője, Darázs István tartalékos százados teljesen irányíthatatlan volt, semmilyen központi utasítást nem hajtott végre, és a salgótarjáni karhatalom egyfajta szabadcsapatként működött, amire még a helyi pártbizottság is panaszkodott. A mi ügyünk szempontjából ez azért lényeges, mert a vádirat szerint Biszku Béla a felbujtó, ám ha a sortűz végrehajtói a központi utasítást nem követő személyek voltak, akkor ez a vádpont meg is dől. A Nyugati téri sortűznél pedig nincs arra vonatkozó jogerős ítélet, hogy bárki is a tömegbe lőtt volna. Egyetlen karhatalmista állt a bíróság előtt, ő a kövezetre lőtt, amit a Legfelsőbb Bíróság foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetésnek minősített, ami elévült” – mondja az ügyvéd, hozzátéve: a nemzetközi jogban való rendkívüli járatlanságot mutatja, hogy az ügyészség a genfi egyezményre hivatkozva háborús bűntettel gyanúsítja Biszkun keresztül az ideiglenes intézőbizottságot. „Teljesen összekeverték a dolgokat. A genfi egyezmény szerint ugyanis a háborús bűntett megállapításához kell egy megszálló hatalom, és kellenek olyan védett személyek, akik ennek a hatalomnak nem az állampolgárai. Márpedig ezt csak azzal a jogi fikcióval lehetne feloldani, hogy a pufajkások annyira szorosan együttműködtek a megszálló szovjet csapatokkal, hogy ők maguk is megszállók voltak, tehát háborút viseltek a saját nemzetük ellen. Ha nagyon cinikus vagyok, azt mondom, legyen így, de akkor mi köze ennek Biszkuhoz? Mert ha a karhatalmisták annyira együttműködtek a szovjet csapatokkal, hogy

szándékegységben tudták a cselekményüket elkövetni, akkor mit tudott ehhez az ideiglenes intézőbizottság még hozzátenni? Egyébként a nemzetközi gyakorlatban a genfi egyezmény szerinti polgárháborús viszonyokra az emberiesség elleni bűntettet alkalmazzák, ez viszont nem szerepel a vádiratban” – mondja Magyar. Az ügyvéd szerint ennél is „gyengébb lábakon áll” a vádirat a martonvásári esetnél. „Amikor még csak a nyomozás folyt, a lex Biszku alapján mondta azt az ügyész, hogy ez egy kommunista bűntett, bűnpártolás, de a vádiratban már nem ez szerepel. Az ügyészség a kommunista bűntett fogalmát elhagyta, és ezt a cselekményt is háborús bűntettként kezeli, ami már-már az abszurd kategóriájába tartozik. A vád leegyszerűsítve azt állítja, hogy a vádlott belügyminiszterségének az első hetét azzal töltötte, hogy karhatalmistákat buzdított: menjenek le Martonvásárra, és verjenek meg pár embert. Mi köze ennek a nemzetközi fegyveres összeütközéshez, amire a genfi egyezmény alkalmazandó? A háborús bűntett kategóriáját nem lehet kedvünk szerint kiterjeszteni a nekünk nem szimpatikus emberek vádlottak padjára ültetése érdekében. Ha azonban mégis bűnpártolásról van szó, akkor az már régen elévült.” A tárgyalás május 13-án perbeszédekkel folytatódik, ezt követően várható ítélethirdetés. Ami biztosan állítható, hogy „politikai vonalról” elvárás a szigorú ítélet, csakhogy a vád nem tűnik kellőképpen megalapozottnak. Azt ugyan nem lehet bizonyítani, hogy a sietős eljárás célja elsősorban az, hogy Biszkut még életében bűnösnek mondja a bíróság, ám minden jel arra utal, hogy lényegében ez történik, és semmi több.

EMBERISÉG, EMBERIESSÉG, HÁBORÚS BŰNCSELEKMÉNY A nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék alapokmánya hatodik cikkének c pontja szerint az emberiesség elleni bűncselekmények (crimes against humanity) a következők: emberölés, kiirtás, rabszolgaságba taszítás, kitelepítés vagy más, a polgári lakosság ellen elkövetett embertelen cselekmények a háború alatti vagy előtti időszakban; vagy politikai, faji vagy vallási alapon való üldözés a törvényszék hatáskörébe tartozó bármelyik cselekménnyel kapcsolatban, függetlenül attól, hogy az elkövetés országának törvényei szerint miként értékelendő. Az emberiesség elleni bűncselekmények fogalma bizonyos mértékig átfedésben van a háborús bűncselekményekkel, a különbség az, hogy az utóbbi csak a fegyveres konfliktusok során elkövetett cselekményekre vonatkozik. A korábbi büntető törvénykönyv (Btk.) XI. fejezetében fordítási hiba miatt az emberiség (a humanity szó ezt is jelentheti) elleni bűncselekmény szerepelt, de a nemzetközi jog ilyen fogalmat nem ismert, ráadásul a törvény két alfejezetre oszlott: A béke elleni bűncselekmények, A háborús bűncselekmények. A „polgári lakosság elleni erőszak” a háborús bűncselekmények kategóriájába tartozott. Az ENSZ közgyűlésének javaslatára 1998ban hozták létre az Állandó Nemzetközi Büntetőbíróságot, és alkották meg a működésével foglalkozó ún. Római Statútumot, amely

rendelkezéseinek megfelelően tartalmazza az emberiesség elleni, illetve a háborús bűncselekményeket tartalmazó fejezetet. A Magyar Köztársaság a Római Statútumot 1999. január 15-én aláírta, és az Országgyűlés 2001. november 6-án ratifikálta, ám mindez csak 2013. július 1-jétől került az új Btk.-ba. A Biszku elleni 2013. októberi vádiratban valószínűleg az ügyészség figyelmetlenségéből adódóan szerepel háborús bűncselekmény, ugyanis a nyomozás idején az emberiesség elleni bűncselekmények fejezetet még nem tartalmazta a Btk. Vissza a tartalomhoz

Magyar Nemzet - 2014. 04. 28. (8. oldal) A FORRADALOM LÉNYEGE ÉS BISZKU BÉLA IGAZSÁGA Heinrich Himmler vagy Radovan Karadzsics sem vett részt személyesen egyetlen civillel szembeni atrocitásban sem PAP KRISZTIÁN Biszku a korábbi bírósági tárgyalásain többször ellenforradalomnak nevezte az 1956-os eseményeket, amit sokan rosszallóan értelmeznek, pedig ha a mélyére nézünk az etimológiai-ideológiai problémának, könnyen lehet, hogy ebben Biszkunak van igaza. A jobboldali gondolatkör képviselőinél időről időre megtörténik a forradalomnak mint társadalmi megmozdulásnak, az utolsó évszázadokon egységesen végigvonuló jelenségnek a felvázolása. Legutóbb Csejtei Dezső (A lejtmenet, MN, 2014. március 25.) fogalmazta meg, hogy az 1789-ben a történelemben először élesen, határozottan színre lépő, kirobbanó kommunisztikus forradalom eszmeisége korszakokon átívelően legalább 1990-ig élt, de módosításokkal gyakorlatilag a mai napig tetten érhető. Annyi kiegészítést tennék ehhez, hogy a harmadik társadalmi rendnek, a polgárságnak társadalomfelforgató eszmeisége mint forradalom már az 1640-es években felüti a fejét Angliában, ahol Cromwelléknek még a törvényes angol királyt, I. (Stuart) Károlyt is sikerül kivégezniük, és eltörölve a monarchiát köztársaságot hoznak létre. Az angolok azonban még idejében észbe kapnak, vélhetően fölismerik, hogy a folyamat végül hová fog fejlődni, illetve fajulni, vagy egyszerűen csak elegük lesz a kaotikus, terrorisztikus állapotokból, és Cromwell halála után gyorsan elfojtják a forradalmi gondolatot, visszaállítják a királyságot, és kétpólusú (whig–tory) parlamentet hoznak létre. Ezután a szigetországban többet föl sem vetődik, hogy polgári vagy proletárforradalom lábra kapjon. A forradalom kitörésének oka Angliában erősen gazdasági természetű, mivel a korlátozott jogokkal bíró polgárság a termelést és a kereskedelmi forgalmat akarja bővíteni, ami viszont sérti a vallási, illetve politikai elit előjogait. Néhány évtized alatt Angliában minden államnál korábban megtalálták a módját annak, hogy a kereskedelmen alapuló gazdaságot, az ipart úgy tudják fejleszteni, hogy közben a tradicionális társadalmi rend

(papság, arisztokrácia vezető szerepe) ne törjön össze teljesen. Ez például a franciáknak nem sikerült, mert az 1789-es forradalmuk során nagyrészt kiirtották a nemzeti arisztokráciájukat, a valódi elitet (ahogy ez 1945-öt követően Magyarországon is lejátszódott), és ezzel az államrend egy lényeges eleme a mai napig érezhetően hiányzik a francia közéletből. A francia földön szárba szökkenő Liberté, Egalité, Fraternité alapvető ellentmondásokat rejtő eszmeisége több évtizedes lappangás után 1848ban bukkan föl újra Európa néhány fővárosában, meglepő egyidejűséggel. Van azonban egy óriási különbség Buda-Pest és Bécs–Berlin–Párizs megmozdulásai között, az ugyanis, hogy amíg az utóbbi helyeken alapvetően a liberális demokráciáért kezdődik forrongás, addig Magyarországon az eszmeiség forradalma szorosan és rögtön összekapcsolódik az Ausztriával szembeni függetlenségi háborúval. A lázongó bécsi liberálisoknak nem voltak nemzeti sérelmeik és követeléseik másokkal szemben, hanem ők pusztán a francia forradalom úgynevezett emberfelszabadító eszmekörében mozogtak, a gondolatszabadságért, sajtószabadságért, a gyülekezési szabadságért, a gazdasági kiváltságok eltörléséért és a törvény előtti egyenlőségért harcoltak. Amíg Bécsben, Berlinben, Párizsban csak a francia forradalom eszméinek nemzetközi hevületében éltek többnyire, addig Magyarországon és Itáliában szorosan összefűződtek ezek a törekvések, gondolatok a nemzeti sérelmekkel, a nemzet szabadságjogainak követelésével, és nem lehet tudni, vajon Kossuth meddig ment volna el az állam baloldali átalakításában. Annyira speciális, összetett kérdésről van szó, hogy tudományos feldolgozása még meg sem történt. A nemzetközi baloldalnak ténylegesen megfigyelhető egyfajta hajlama, elvárása, hogy a „forradalmat” saját maga eredményének, értékének tartsa a világ, s Biszku is ezt a gondolatot képviseli. Ha így van, vagyis ténylegesen csak egyetlen forradalom van a történelemben, márpedig valóban baloldali gondolatról és cselekvési metódusról van szó (a régi rend eltörlése és a köztársaság vagy a proletárdiktatúra megvédése), akkor Biszkunak igaza van, hiszen 1956 októberében az állampárt hivatalos politikai ideológiája a forradalmi kommunizmus eszméje, amivel szemben elsöprő erejű fegyveres felkelés robbant ki, tehát ellenforradalom zajlott. Az ortodox kommunisták számára a pillanatok alatt létrejövő és fegyverhez nyúló nemzetőrség: ellenforradalmárok. A forradalomnak egyfajta problematikája viszont éppen innentől kezdődik, hiszen ha a forradalom csak baloldali képződmény lehet, akkor mi volt 1956, mert a magyar nemzet ezen az őszön sok minden volt, de internacionalista és bolsevik biztosan nem. Ez alapján előfordulhat, hogy egy új típusú forradalomjelenséggel van dolgunk ’56 kapcsán, mert minden addigi forradalom mögött a gazdasági követeléseken túl volt egy kidolgozott ideológia (a szabadkőműves enciklopédisták és költők művei, marxizmus–leninizmus, Adolf Hitler könyve), de a magyar október esetében erről nincs szó. Nem volt kidolgozott, írásban lefektetett ideológia. Mindenesetre balos szemszögből nem forradalom történt, hanem éppenséggel a forradalmi (tehát még folyamatban lévő, még nem tökéletes) kommunizmus elleni támadás – vagyis ellenforradalom.

Ennek nyomán fölmerül az a kérdés is, hogy 1956 forradalom volt-e, vagy inkább népfölkelés. Ha egy forrpontra jutó és kirobbant társadalmi mozgást kidolgozott ideológiához, elmélethez (Marx–Engels) vagy kevésbé helytálló, de hatékony eszmerendszerhez (hitlerizmus) kötünk, akkor a magyar ’56 nem volt forradalom, bár volt eszmeisége, a szabadság és függetlenség. Vitathatatlan, hogy a hatalom erőszakos megdöntése, majd megszerzése történt, de különösebb előkészítés nélkül, legfeljebb kisebb mérvű provokáció hatására, hacsak a tízévnyi terrort nem tekintjük felkészítésnek. Lehetséges, hogy az októberi szédületes eseménysor az volt, amiért a nemzetközi baloldal minden pénzt megadott volna, ha nekik áll módjukban egy ilyet kirobbantani, mert Budapesten és az egész országban az egyszerű munkások, az értelmiség, a diákok egy pillanat alatt felsorakoztak a gyökeres változás mellett. Nem volt röplapozás, éveken át tartó agitáció és egyéb háttérkellék, mégis, egyetlen apró lökésre, mintegy varázsütésre magához tért a nép a kábulatból. A magyar példa azt mutatja, hogy a testi-lelki terrornak, elnyomásnak lehet ilyen következménye, amely világtörténelmi jelentőségű népfölkeléssé nőtt azáltal, hogy letépte a szovjet hatalom álarcát, és megmutatta annak valódi, imperialista-hódító mivoltát. Ezt a presztízsveszteséget a szovjetek már soha nem tudták kiheverni. Mindenesetre tény, hogy az 1956-os forradalom (ha mindenáron forradalomként akarjuk értelmezni) páratlanul népszerű, a mai napig nagyra méltatott eseménysor volt, amit nehéz elmondani Cromwell diktatúrájáról, 1789-ről, Lenin bolsevista forradalmáról, hogy a német nemzetiszocialista forradalom mai megítéléséről ne is beszéljünk. Kivétel némiképp 1848–49, mert Magyarországon az eszmei küzdelem szorosan összeforrt a függetlenségi harccal. 1956 tehát könnyen értelmezhető a történelemnek egy új típusú, akár jobboldali forradalmaként is, hiszen az ezt megelőzőek kivétel nélkül baloldali vagy balos színezetű megmozdulások voltak. Jól érzékelhető, hogy nagyon nehezen értelmezhető és elkülöníthető problémáról van szó, de ez a vita természetesen teljes mértékben csak elvi jelentőségű, valójában a helyzet sokkal egyszerűbb. Ugyanis Biszkunak nem ideológiai kérdések vagy történetfilozófiai nézeteltérések miatt kell börtönbe vonulnia és ott befejeznie nem éppen dicsőséges, hanem éppenséggel nemzetrontó pályafutását, hanem mert prominens, irányítói szerepet vállalt (és egyáltalán, a nevét adta) egy idegen, megszálló hatalom által felállított bábkormányban, amely segédkezet nyújtott a több ezer halottat eredményező háborús bűncselekményhez, illetve a megtorlás zökkenőmentes végrehajtásához. Biszku és társai megsemmisítő, ellenállást letörő háborút folytattak saját nemzetük ellen. Érdemes azt is megemlíteni, hogy Heinrich Himmler vagy Radovan Karadzsics sem vett részt személyesen egyetlen civillel szembeni atrocitásban sem, a felelősség azonban őket is terhelte, még ha jogilag nem is lehet közvetlen kapcsolatot kimutatni a hatalmi szereplő és a végrehajtás között. Ismerve a mai magyar bíróságok kényes ügyekben tanúsított nagyfokú bizonytalanságát, lehet, hogy valamiféle társadalmi ítéletre van szükség, hogy Biszku végre belülről is megismerje a börtönvilágot. A szerző könyvtáros Vissza a tartalomhoz

Magyar Hírlap - 2014. 04. 24. (7. oldal) AJTÓCSATTOGTATÓ SZELLEM Szabó Palócz Attila lapszerkesztő, [email protected] Részlet egy párbeszédből: „Krisztián: De tényleg van olyan, hogy ajtócsattogtató szellem. Láttam egy filmben. Alfréd: Latin nevén: huzat…” Ugye, értjük is már, ez a szellem, bizonyos ajtócsattogtató zavarta meg a legutóbb Biszku Béla bírósági tárgyalását is a Fővárosi Törvényszéken. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése utáni megtorlások miatt háborús bűntettel vádolt, most kilencvenkét éves egykori belügyminiszter a Magyar Szocialista Munkáspárt, vagyis az MSZMP központi, irányító- és döntéshozó testületének, a karhatalmat létrehozó úgynevezett Ideiglenes Intéző Bizottságnak a tagja volt, s szerepet vállalt a PB, vagyis a Politikai Bizottság és a KB, vagyis a Központi Bizottság munkájában is. Biszku életrajzát az elmúlt néhány hónapban gyakorlatilag mindenki megismerhette ebben az országban, túl nagy rejtély tehát nincs is ebben. Az ügyészség életfogytiglani szabadságvesztés kiszabását kérte, a kérdés és a vita tárgya legfeljebb tehát már csak az lehet, hogy Biszku Béla mit és mennyit érdemel. Itt tartunk most az ajtócsattogtatással. De ha már így alakult, leemeltem hát a könyvespolcról az Egyesült Nemzeteknek az ötvenhatos magyarországi események kivizsgálására létrehozott különbizottságának jelentését, 1989-ben adta ki a Hunnia Kiadó. Lássunk hát most néhány érdekes részletet a jelentésből: „Kádár tagja maradt a Nagykormánynak, amikor november 3-án átalakították, és a különbizottság nem tud semmiféle írásos feljegyzésről azt illetően, hogy Kádár jelét adta volna egyet nem értésének Nagy politikájával (…) Az a néhány nap szabadság, amelyet a magyar nép élvezhetett, bőségesen igazolta a felkelés népi mivoltát. Országszerte szabad sajtó és rádió kelt életre, és az ÁVH feloszlatása általános megelégedést váltott ki, amely elárulta, milyen egységessé vált a nemzet, mihelyt a rettegés árnyéka elvonult felőle (…) Ellentétben a politikai jogok helyreállítása iránti követelésekkel, amelyeknek a felkelés adott hangot, áll az a tény, hogy a magyar nép alapvető emberi jogait az október 23-át megelőző kormányok, különösen 1955 őszéig, súlyosan megsértették, s hogy e jogsérelmek november 4-e óta újra elkezdődtek. A bizonyító anyag alapján arról is meg van győződve, hogy egyesek közülük nem tértek haza. Ezekkel a deportálásokkal akarták megtörni a forradalom gerincét. A magyar népnek a maga ösztönösen rögtönzött felkelésével sikerült néhány napra megszabadulnia a rendőrterror gépezetétől. Az egységbe forrt népnek ezt a demokratikus teljesítményét valóban fenyegette az »ellenforradalom« egy fajtája, amelynek végül martalékává is vált.

Csakhogy ezt az »ellenforradalmat« a szovjet fegyveres erők hajtották végre, amennyiben nyeregbe ültették Kádárt és társait ama magyar kormány ellenében, amely a magyar nép túlnyomó többségének bizalmát élvezte.” A bő kétszázötven oldalnyi jelentést 1957 júniusában tárták az ENSZ közgyűlése elé, s a dokumentum nyomán 1958. december 12én nyilatkozatot fogadtak el, amelyben elítélték a magyar nép elnyomását és a szovjet katonai megszállást, no de hát ez ennyit is ért, más érdemi lépés ugyanis nem történt. Szovjet és magyar részről persze minden eszközzel igyekeztek hátráltatni a különbizottság munkáját. Az elkészült dokumentum – a maga hiányosságaival együtt is – azonban már önmagában is felér egy perbeszéddel mindazok ellen, akiknek a megtorlásokhoz a legkevesebb közük is volt, és mindazok ellen, akik részt vettek a megszállás nyomán konstituálódott rezsim működtetésében. Ha tehát valaki ennek az időszaknak a belügyminisztere volt, talán komolyabb vádiratot is teljesen felesleges letenni az asztalra, elég csak találomra itt-ott felütni a jelentést, hiszen annak bármelyik, akár csak véletlenszerűen kiválasztott mondata is untig elég egy életfogytiglani ítélethez. Az ajtócsattogtató szellemek pedig nyugodtan végezhetik tovább a dolgukat. Elvégre Biszku Bélának sem elsősorban a huzat miatt kellene, hogy fájjon a feje mostanság… Az a legkisebb baj, ami érheti ezekben a napokban a bíróságon.

,,Biszku életrajzát mindenki megismerhette… a vita tárgya legfeljebb tehát már csak az lehet, hogy mit és mennyit érdemel. Vissza a tartalomhoz

Magyar Hírlap - 2014. 04. 16. (1,4,7. oldal) MEGKÉSETT, ÁM MÉGIS FONTOS AZ IGAZSÁGTÉTEL Biszku-per Baranya Róbert–Mező Gábor újságíró, [email protected] Tanúmeghallgatással és iratismertetéssel folytatódott tegnap az 1956 utáni megtorlások miatt háborús bűntettel vádolt Biszku Béla büntetőpere a Fővárosi Törvényszéken. Az egykori belügyminiszter védője többek mellett az 1989-ben elhunyt Kádár János tanúként való meghallgatását kérte. „Történelmi pillanatra számítottunk, de inkább csak egy újabb kelet-európai tragikomédiát láttak azok, akik tegnap ellátogattak a Biszku-per tárgyalására. »Nagy a huzat« – panaszkodott az öreg vádlott, nagyjából ennyi a mondanivalója. Miért is lenne több? Kit érdekelnek a sortűz áldozatai, meg az a néhány százezer fizikailag, lelkileg megnyomorított ember?

Nem ülhetnek a tanúk padjára a tönkretett, szellemlétre, láthatatlanságra, páriaéletre kárhoztatott emberek. Meghaltak már, s szinte csak ő maradt, ez az ártatlannak tűnő bácsika” – írja publicisztikájában munkatársunk, Mező Gábor.

Csupán a huzat fájt Biszku Bélának A volt kommunista vezető és belügyminiszter ügyvédje beidézte volna Kádár Jánost, hogy valaki tanúskodjon védence mellett Iratismertetéssel és a Duna Tv által 2010 augusztusában Biszku Bélával készített interjú levetítésével folytatódott tegnap a háborús bűnökkel vádolt egykori belügyminiszter elleni büntetőper a Fővárosi Törvényszéken. A bíróság tanúként beidézte a tévé szerkesztőjét is, aki elmondta, hogy kétszer kellett felvenniük az anyagot, mert Biszkuék az első változat sugárzásához nem járultak hozzá. Ezek után lejátszották a rövid interjút, amelyen Biszku elmondta, hogy 1956 őszén még az angyalföldi kerületi pártbizottság első titkáraként ugyanolyan szenvedő alanya volt az eseményeknek, mint mások. Biszku ellenforradalomnak nevezte 1956-ot, amelyet mellesleg nemzeti tragédiának tart. Szerinte miután 1957-ben belügyminiszter lett, konszolidálódott a helyzet, akik pedig a rendszer ellen vétettek, azokat felelősségre vonták. Hangsúlyozta, hogy a kivégzésekhez, bebörtönzésekhez nem volt köze, az ítéleteket a „szuverén bíróság” hozta. Bár idézték akkori mondatait, miszerint enyhének tartja az ítéleteket és kevesli a fizikai megsemmisítéseket, tagadta, hogy valaha ezt mondta volna. Biszku arra a felvetésre, hogy nem kellene-e bocsánatot kérnie, úgy felelt: „Kitől kérjek bocsánatot?” Az ügyész a felvétel lejátszása után kezdeményezte azon jegyzőkönyvek ismertetését, amelyek szerint az MSZMP Központi Bizottsága és a Politikai Bizottság 1957ben határozatokat hozott arra vonatkozóan, hogy kikkel szemben milyen eljárásokat kell lefolytatni, és ennek elintézésével Biszkut és Münnich Ferencet bízták meg. A vádlott tegnap sem reagált semmire, mindössze egyszer panaszkodott arra, hogy huzat van a tárgyalóteremben. Védője Kádár János tanúkénti beidézését indítványozta annak szemléltetésére, mennyire igazságtalan, hogy Biszku mellett már nem lehet felvonultatni egyetlen élő tanút sem.

Az ’56-os végakarata Történelmi pillanatra számítottunk, de inkább csak egy újabb kelet-európai tragikomédiát láttak azok, akik tegnap ellátogattak a Biszku-per tárgyalására. „Nagy a huzat” – panaszkodott az öreg vádlott, nagyjából ennyi a mondanivalója. Miért is lenne több? Kit

érdekelnek a sortűz áldozatai, meg az a néhány százezer fizikailag, lelkileg megnyomorított ember? Nem ülhetnek a tanúk padjára a tönkretett, szellemlétre, láthatatlanságra, páriaéletre kárhoztatott emberek. Meghaltak már, s szinte csak ő maradt, ez az ártatlannak tűnő bácsika. Fázik, sokan betakarnák, mosolyogva vinnék a pokrócot, talán még langyos tejeskávéra is futná. Szegény, ő sem érti, miért van itt, és a közvélemény jelentős része is csak legyint az egészre. Egyáltalán, ki az a Biszku? Ha olyan nagy forma, akkor miért nem került be a Való Világba, még Hajdú Péter sem frizbizett vele, nem beszélve a derék Mónikáról. Láthatóan nem csak én, az ügyvéd is vonzódik a szürrealizmushoz, hiszen tegnap Kádárt is behívta volna tanúnak, milyen kár, hogy ő már nem jöhet el, bár szelleme még felettünk lebeg – képmása meg a Szocialista Szellem Vasútján robog (A tanú) –, elég megnézni, hogy kivel kampányolt a választáson ötödik helyen végzett Munkáspárt. „Bízom benne” – ez állt azon a szórólapon, amelyet a postaládámban találtam néhány hete, a montázs egyik részén Kádárt láthattuk, a másik oldalon Thürmer Gyula mosolygott, már csak egy Biszku-kép kellett volna, „Veled vagyunk, Béla bácsi”, vagy valami ilyesmi. Itt tartunk, de még mindig jobb a helyzet mint Romániában, ahol egy mostanában készített közvélemény-kutatás szerint megválasztanák államfőnek Ceausescut. Értik? Én nem, de lehet, hogy túl fiatal vagyok, s ahogy Pelikán elvtárs a már említett A tanúban, úgy én sem vagyok ideológiailag elég képzett. Ez utóbbi biztos. Milyen is volt Biszku világa? Volt parizer meg munka mindenkinek, sokan például zavartalanul mímelhették, meg persze a nyaralás is szóba jöhetett, de hogy mi volt a háttérben, arra már kevesen emlékeznek. Vidám volt a barakk, és csak a hangoskodóknak csaptak a fejére, a megalkuvók, cinkosok például egészen jól megéltek. Hát még a törleszkedők. Aztán ’56-ban kitört a forradalom, vagy az ellenforradalom, mozgolódtak valakik, de aztán hamar vége is lett, szerencsére, olyan hangos volt a puskaropogás, felejtsük már el ezt az egészet, vannak fontosabb dolgok is, mindjárt kezdődik a meccs és elfogyott a söröm is. Biszku bácsi amúgy is elmondta, hogy ő nem is akart belügyminiszter lenni, ő aztán tényleg áldozata volt ’56-nak, később is akaratán kívül vett részt a megtorlásban – ha ugyan, még a végén bebizonyítják, hogy nem is volt benne -, vegyék már észre, hogy a jó oldalon állt! Azért is kapott olyan jó magas nyugdíjat. Olvasom a Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet gondozásában megjelent (az intézet honlapján megtekinthető) Lejáratás és bomlasztás (írta, ill. szerkesztette Hankiss Ágnes) című kötetben, hogyan tették tönkre a Mérei Ferenc-féle rendszerellenes értelmiségi kört azzal, hogy a vezetők egy részét letartóztatták, másokat pedig ellehetetlenítettek. Röviddel a Nagy Imre-per lezárása után. A „lázadók” egyik hangadóját, Szalai Sándor szociológust (is) azzal vádolták, hogy a belügy embere volt, több valódi ügynököt állítottak rá, akiknek az volt a feladatuk, hogy a baráti körben elterjesszék a rágalmat. Hamis telefonokkal,

információkkal, kreált telefonbeszélgetésekkel, névtelen levelekkel. Remekül sikerült, a végén még legjobb barátja is ellene fordult. A rémisztő és izgalmas Lejáratás és bomlasztás mellékletének utolsó darabja egy szigorúan titkos belügyi levél, „Kádár, Biszku, Komócsin és Korom elvtársak részére!” címzéssel. Az iratban összefoglalják az „ellenséges beállítottságú” Szalai bűnlajstromát, uszítás, „nemzetiszocialista kapcsolatok” – egy amúgy szociáldemokrata háborús ellenállótól… Elképzelem, ahogy Biszku – az áldozat – nézte, nézte, aztán esetleg telefonált vagy nem telefonált, csak később, és akkor vagy bevitték kicsit meglapogatni Szalait, vagy majd hónapok múlva látogatták meg, esetleg mást választottak, s így tovább. „Nagy a huzat” – mondta tegnap az öreg bácsi, ezért gyorsan becsukták az ablakot, nehogy megfázzon. Remeg a szívem érte, ezért, hogy eltereljem a figyelmem, beleolvasok Szalai 1956-ban írt Önéletrajzába (szintén megtalálható az interneten). „Ekkor történt azután, hogy Kovács átadott az ún. Prinz-csoportnak – Prinz Gyula ÁVH-őrnagy kínzócsoportjának –, amely (megint csak nem közölve velem semmi konkrét vádat) hosszan tartó, többturnusos tortúrának vetett alá, melynek egyes szakaszainál (nem mindig) Kovács is jelen volt, de a többi jelenlévőket Prinzen kívül nem ismertem és ma sem ismerem név szerint. Ezek a kínzások irtózatosak voltak. Gúzsba kötve fejjel lefelé lógattak órákon át, és közben gumibottal veséimet, heréimet verték; egy ízben egy turnusban száz gumibotütést kaptam ilyen helyzetben talpaimra, és Prinz saját kezűleg benzint öntött rájuk, amit pillanatokra lángra lobbantott. Maroknyi sóhoz némi vizet öntve a szájamba töltötték, majd egy napon át szomjaztatták sóval telített szervezetemet. Hátul összekötött kézzel, előredöntve és homlokomat egy hegyére állított ceruzával a falhoz támasztva állattak órák hosszat, ami repesztő fejfájásokat idéz elő már sokkal rövidebb idő alatt is… Közben természetesen állandóan folyt a feleségem letartóztatásával, gyermekeim elvételével stb. kapcsolatos zsarolás is.” Szalai kemény, nehezen megtörhető ember volt, túlélte, később kiengedték, aztán kitört a forradalom, és sok honfitársával együtt felkelt az embertelen rendszer ellen, majd – sokakkal ellentétben – akkor sem hagyta abba az ellenállást, amikor leverték a szabadságharcot. Később is bevitték, kihallgatták, de ekkor már nem kínozták meg. Máshogy tették tönkre, sunyi, aljas, embertelen praktikákkal. Biszku és Kádár aláírásával. El kellett söpörni ezt az embert, aki – baloldaliként azt mondta – egy ügynökjelentésből idézem szöveghűen: „a horthy-rendszer sokkal jobb volt a jelenleginél, mert az csak egy pártucat kommunistát üldözött, a jelenlegi pedig az egész népet üldözi. Annak a reményének ad kifejezést, hogy a jövőben a becsületes emberek ugyanugy lakat alá teszik, majd az ellenségeiket, mint most Kádárék a »legjobb« hazafiakat.” Lehet, hogy nemsokára teljesül a végakarata… Vissza a tartalomhoz

Magyar Nemzet - 2014. 04. 16. (5. oldal) KÁDÁRT IS „MEGHALLGATNÁK” A Duna Televízió interjúját is levetítették a Biszku Béla elleni perben Több elhunyt személy, köztük Kádár János, Marosán György, Apró Antal és más pártállami vezetők, valamint a politikai tanácskozások jegyzőkönyvíróinak tanúkénti meghallgatására tett tegnap indítványt Biszku Béla védője a volt belügyminiszter ellen az ’56 utáni megtorlásokban való részvétel miatt folyó büntetőper során. A bíró kérdésére, miszerint egyfajta szellemidézésre gondolt-e, az ügyvéd azt felelte: természetesen tudja, hogy az érintettek már elhunytak. Indítványával csak azt akarta szemléltetni, hogy mennyire nem igazságos azután megindítani egy büntetőeljárást valaki ellen, hogy az esetleg mellette tanúskodók már meghaltak, így Biszkunak esélye sincs az érdemi védekezésre. A per a Duna Televízióban 2010-ben bemutatott Biszku-interjú levetítésével folytatódott a Fővárosi Törvényszéken. Az interjúban – amelynek szerkesztőjét a felvétel készítésének körülményeivel összefüggésben tanúként hallgatta meg a bíróság – a Kádár-rezsim volt belügyminisztere ellenforradalomnak nevezte az 1956-os eseményeket. A több mint húszezer bebörtönzött emberről pedig úgy vélekedett: az ítéleteket nem ő hozta. Arról is beszélt, nem érzi úgy, hogy bármiért bocsánatot kellene kérnie. Biszku az ügyészség vádirata szerint az 1956. december 6-i, a Nyugati pályaudvarnál lezajlott és a december 8-i salgótarjáni tüntetésen leadott, negyvenkilenc halálos áldozatot követelő sortüzek, valamint egy martonvásári razzia miatt vonható felelősségre. A bíróság ismertette a Nyugati téri sortűz büntetőperében hozott első- és másodfokú ítéletek indoklását, valamint több olyan jegyzőkönyv részletét, amelyek szerint a forradalom leverése alatt és után a vádlottat is a soraiban tudó MSZMP Politikai Bizottsága a megtorlásokkal kapcsolatos intézkedésekről döntött. Az idén 93 éves Biszku ellen tavaly októberben emelt vádat a Budapesti Nyomozó Ügyészség. A vádhatóság Biszkut felbujtóként, aljas indokból és célból, több emberen elkövetett emberöléssel, valamint más bűncselekményekkel megvalósított háborús bűntettel vádolja, amiért akár életfogytig tartó szabadságvesztést is kaphat. Vissza a tartalomhoz

Bors - 2014. 04. 14. (10. oldal) BISZKU EURÓPÁBAN CSÚCSTARTÓVÁ VÁLT 93 évesen ő a legidősebb kommunista vádlott

Európa legidősebb, kommunista bűnökért perbe fogott vádlottja lett Biszku Béla. A belügyminiszter 93 évesen állt bíróság elé, ezzel lekörözte a saját népe ellen tankokat bevető, 91 éves Jaruzelski lengyel tábornokot. PER Ha Biszku egészsége kitart, még egy rekordot mondhat magáénak: ő lesz egyben Európa legidősebb, aggon elítélt kommunista funkcionáriusa is. Az, hogy a háborús bűnök vádja megáll-e, erősen kétséges. Az ügyészségnek azt kell kétséget kizáróan bizonyítania, hogy Biszku az 1956-ban létrehozott Ideiglenes Intéző Bizottság tagjaként tudott a megtorlásokról, sortüzekről. Biszku tagadta mindezt, vallomást nem tett. De van más, igaz, csekély súlyú vád: a lakásán fellelt vadásztöltények miatt lőszerrel való visszaélés vádjával is bíróság elé citált volt belügyért ebben a pontban vélhetően elítélik. Igaz, legfeljebb pénzbüntetésre – napjaink bírói gyakorlata szerint –, nagyjából százezer forintra számíthat. Biszku ügyében nyár elején ítélet születhet. Nem úgy, mint az európai lista második helyére szorult Wojciech Jaruzelski perében. A lengyel szükségállapot (1981) kihirdetőjének két pere indult, a jelentősebb 2001-ben kezdődött, főbb vádpontjai közül a legsúlyosabb az 1970. de cemberi munkáslázadáshoz fűződik. Jaruzelski a per kezdetekor 77 éves volt. Idén 91 esztendős, ítélet ügyében azóta sem született. Időközben két esküdt is meghalt, ezért kétszer is elölről kezdték az eljárást. Két éve legutóbb. Akkor a tábornok gyógyíthatatlan betegként már azt mondta: „szeretném megérni az ítélethozatalt, mert a média már régen kimondta fölöttem az ítéletet. Gondolom, hogy a bíróság körültekintőbben jár el”. Állapota miatt perét végül felfüggesztették.

Wojciech Jaruzelski Végzettsége: katonai akadémia, felderítő, rangja: tábornok, nemesi sarj, katolikus vallású, egyházi internátusban végzi a középiskolát 1941-ben Szibériába internálják 1945-ben Németországban harcol 1968-ban a cseh megszállás lengyel csapatainak vezetője 1981-ben miniszterelnök, pártfőtitkár. Hadiállapotot vezet be 1989-ben elindítja az ellenzéki kerekasztalt 1990: lengyel elnök 2001-ben perbe fogják 2008-ban gyógyíthatatlan rákbetegséget diagnosztizálnak nála 2012 óta ágyhoz kötötten él. Idén a felesége bejelenti, elválik tőle, mert állítólag megcsalta, egy lánya van. Egykori gúnyneve: varjú, dögvész

Mit számít az életfogyt? Biszkura és Jaruzelskire is életfogytiglani börtön vár, ha minden vádpontban bűnösnek találnák őket. De mit jelenthet ez, egy agg korban lévő ember számára? Nagy Zsófia pszichológust kérdeztük. – Két reakció lehetséges. Amennyiben a vádlott elégedetten, szerető családi körben, a múltjával kibékülve tölti mindennapjait, hatalmas traumának éli meg, hogy ország-világ, de kivált a családja előtt kérdőjelezik meg becsületességét, szavahihetőségét. Amennyiben az életről már „lemondott”, a büntetésnek nincs elrettentő ereje. Akár az első, akár az utóbbi esetről beszélünk, tény ugyanakkor, hogy a bírósági eljárás és a média hirtelen jött érdeklődése önmagában annyira felforgatja egy idős ember mindennapjait, hogy az mindenképpen fölér önmagában egyfajta büntetéssel.

Névjegy Biszku Béla Végzettsége: lakatos, esztergályos, egy évig katonai akadémiára járt 1955től az angyalföldi pártbizottság első titkára, őrnagyi rangja van 1957–61: belügyminiszter 1961–62: miniszterelnök-helyettes 1978-ban félreállítják 1989 óta nyugdíjas Özvegy, két lánya van, Éva és Zsuzsa Egykori gúnyneve: a puha diktatúra legkeményebb ökle Vissza a tartalomhoz

Magyar Nemzet - 2014. 04. 09. (5. oldal) VERÉSEKRŐL VALLOTTAK BISZKU PERÉBEN A sértettek gyermekei a családokat ért traumáról beszéltek tegnap tanúként az 1956 utáni megtorlások miatt háborús bűntettel vádolt Biszku Béla perében a Fővárosi Törvényszéken – számolt be róla a Magyar Távirati Iroda. Mint ismeretes, az egyik vádpont szerint a karhatalmisták Martonvásáron 1957. március 15. előtt kegyetlenkedtek a polgári lakossággal, köztük az Akadémia ottani mezőgazdasági kutatóintézetének három dolgozójával, a belügyminiszter Biszku Béla pedig utóbb nem intézkedett a felelősök megbüntetéséről, mert maga is közreműködött a karhatalom fellépésére vonatkozó utasítások kiadásában. A tegnap meghallgatott tanúk többnyire arról számoltak be, hogy milyen megaláztatásokat és bántalmazásokat kellett elszenvedniük szüleiknek, majd éveken át milyen mellőzöttség jutott osztályrészül a családoknak, miközben sérelmeikről még egymás közt sem mertek beszélni. Egyikük például elmondta: mikor az apját bevitték a karhatalmisták, akkor az egyik vele együtt elfogott kollégáját kényszerítették, hogy bántalmazza az idős embert. Az egyik

kutatót pedig úgy megverték, hogy rá se lehetett ismerni. – Nincs bennem gyűlölet, de a gyilkosokat meg kell nevezni, különben ebben az országban, amíg élünk, csak gyűlölködés lesz – fűzte hozzá a sértett lánya. A tárgyaláson egy férfi tanúként elmondta, az 1956-os forradalom után néhány évvel született, s a vádbeli eseményekről a családban nem nagyon beszéltek. Annyit hallott, apja nem vett részt a forradalomban, 1957. március 9-én mégis elvitték a karhatalmisták, napokig többször kihallgatták, megverték. A pufajkások a verés közben azt kérdezték az apjától: mit jelent a MUK. (A MUK a Kádár-rendszerrel szemben 1957 tavaszára tervezett Márciusban Újra Kezdjük megmozdulás rövidítése volt.) Az apa először nem tudta, azért verték meg, majd azért, mert már tudta. Vissza a tartalomhoz

Magyar Hírlap - 2014. 04. 02. (14. oldal) BISZKU BÉLA SAJÁT MAGÁT CÁFOLTA Az egykori kommunista belügyminiszter Münnich Ferenccel együtt igenis befolyásolta a bíróságot Farkas Mihály perében Baranya Róbert Jegyzőkönyvek cáfolják az 1956-os forradalmat követő megtorlások miatt háborús bűnökkel vádolt Biszku Béla állításait, miszerint ő soha nem befolyásolta az igazságszolgáltatást. További iratok, elsősorban az MSZMP Központi Bizottságának ülésein készült jegyzőkönyvek ismertetésével folytatódott a Fővárosi Törvényszéken az egykori kommunista belügyminiszter, Biszku Béla büntetőpere. A Tóth Szabolcs tanácselnök által felolvasott iratok egyik legfontosabb része a Rákosidiktatúrában kulcsszerepet betöltő Farkas Mihály perére vonatkozó feljegyzések voltak. A bűnbakká tett Farkast 1957-ben első fokon hat évre ítélték, ám Biszkuék ezt nem tartották elegendőnek. A vádlott saját bevallása szerint minisztertársával, Münnich Ferenccel együtt szigorúbb büntetés kiszabására kötelezte a bíróságot, a magát ártatlannak tartó, a tárgyalás során „rendkívül ocsmányul viselkedő” Farkassal szemben. Az ítélet végül tizenhat év lett, bár Farkas 1961-ben kiszabadult. Az előző tárgyaláson a bíró részleteket olvasott fel egy, a kilencvenes évek elején készült Biszku-interjúból, amelyben a volt belügyminiszter azt állította, hogy a konkrét eseteket nem ismerte, a bíróságok munkájába nem szóltak bele, „az eljárásoknak szabad folyást engedtek”. A többi jegyzőkönyv szerint a Biszku többször beszélt arról, hogy csapást kell mérni az ellenforradalmi erőkre, de a párton belül is meg kell találni az elhajlókat.

Az ügyészség a volt kommunista vezető terhére rója egy 1957-es martonvásári razzián a karhatalmisták által elkövetett bántalmazások eltussolását is. A bíró által ismertetett iratok szerint a Magyar Tudományos Akadémia három tagjának megverését kivizsgálták ugyan, és az erről szóló jelentés eljutott Biszkuhoz is, ám ő nem kezdeményezett felelősségre vonást. Az ügyészség felbujtóként, aljas indokból és célból, több emberen elkövetett emberöléssel, valamint más bűncselekményekkel megvalósított háborús bűntettel vádolja Biszkut. Vissza a tartalomhoz

Magyar Nemzet - 2014. 03. 28. (8. oldal) KETTŐS MÉRCE A BISZKU-ÜGYBEN A baloldal még mindig ott tart, hogy a kommunista bűnök relativizálhatók EGEDY TAMÁS „A lélek tükre a beszéd” (Seneca) Döbbenetes félmondat hangzott el az ATV hét végi műsorában Magyar György ügyvéd szájából. Talán a műsorvezető Havas Henrik érezte egyedül, mennyire problematikus ez az elszólás, de jobbnak látta egy apró köhintéssel gyorsan új témához nyúlni. A szárszói összejövetelek (no nem a ’43as!) törzsközönsége pedig az ilyen megjegyzésekre nem fogékony. A Biszku-per került szóba annak apropóján, hogy Magyar Gábor – Magyar György fia – a védő. Nincsenek-e erkölcsi aggályai a védelemnek, feszegette Havas, mire az apa megnyugtatta, nincsenek, mert ez egy nagyon érdekes jogi eset, a jogi esetet kell látni benne, hadd tanuljon a gyerek. Majd hozzátette azt a bizonyos félmondatot: ha náci lenne (Biszku), természetesen nem vállalná a védelmét. Szomorú, hogy erre senki nem reagált, talán azért, mert nem is érezték át ennek a megjegyzésnek a súlyát. A kommunisták bűnei csak jogi esetek, míg a náciké…? Kimondani se merem. Minden további magyarázat helyett idézek egy visszaemlékezésből, milyen is volt a „jogi eset” kommunista világ. „Ivan Kuzmics, emlékszik Garanyinra? Még hogy emlékszem-e? Ő volt Kolima sötét legendája… A főnökség rohangászik, idegeskedik. Egyszer csak kapjuk a hírt: jön, jön! … Egész gépkocsioszloppal érkezett, valamint néhány teherautó fegyveres kísérettel. Kiszáll az első kocsiból, kísérete egy szempillantás alatt mellette terem. Garanyin medvebundát visel.

Félelmetes alak. Ólmos tekintete akár egy iszákosé. Táborparancsnokunk odarohan hozzá és jelent, hangja reszket: »Az Államvédelmi Minisztérium távol-keleti különleges táborainak parancsnok elvtársa! … Vannak akik megtagadták a munkát?« »Vannak!« – feleli reszketve az őrnagy. S elővezetnek vagy tizenkét embert. »Nem akartok dolgozni, hogy… a pofátokba!« – S a Mauser már ott van a kezében. Bum! Bum! Bum! … Aki még rángatózott, azt a kísérete intézte el. »És élenjárók, akik túlteljesítették a normát, vannak?« »Vannak, parancsnok elvtárs!« Garanyin kíséretével odalép hozzájuk, a Mausert még mindig a kezében tartja, de már üres. Anélkül, hogy megfordulna, vállán át hátranyújtja kíséretének. Adnak neki egy újat, töltöttet. »Tehát élmunkások vagytok? Túlteljesítitek a normát?« »Igen…« – felelik. Ő pedig ismét megkérdezi: »A nép ellenségei, de a normát túlteljesítik. Hm… A nép átkozott ellenségei. A nép ellenségeit meg kell semmisíteni…« És újból: Bum! Bum! Bum! Újabb tucatnyi ember fetreng vértócsában. Ő, Garanyin pedig mintha jobb kedvre derült volna, a tekintete is nyugodtabb lett… Nyilván teleszívta magát vérrel. A táborparancsnok bevezeti a kedves vendéget az ebédlőbe – lakomát rendez. S örül, hogy nem került golyó elé. Garanyin, ha kedve tartotta, a parancsnokokat is lelövöldözte… Iszonyatos volt az önkény, amikor Garanyin volt az Északkeleti Javító Munkatáborok parancsnoka. Az emberek úgy hullottak, akár a legyek.” (Anatolij Zsigulin: Fekete kövek) De térjünk vissza az említett ügyvéd náci és kommunista bűnök közötti cezúrájára. A fentebb hivatkozott garanyinok, a beriják és magyarországi megfelelőik az ügyvéd szavai szerint védhetőek. A nácik nem. Talán csak nem azért, mert az áldozatok mások voltak? Egy ukrán paraszt, egy krími tatár vagy egy salgótarjáni vasmunkás, egy tiszakécskei gazda halála nem éri el a „szárszói fiúk” ingerküszöbét? Mi ez, ha nem vegytiszta rasszizmus? (Mint Kun Miklóstól tudjuk, akkoriban szovjet tanácsadók segítettek a náciknak a KZ lágerek tervezésében, mivel nekik ebben már óriási gyakorlatuk volt.) Akár barna, akár vörös, bestiális, magamutogató, félés negyed művelt, az isteni törvényeknek kéjjel fittyet hányó, homályos agyukban küldetéstudatot vizionáló népvezérek, a hatalom hálóján felkapaszkodott szadista és irigy lumpenek védelmét ép erkölcsű ember nehezen vállalhatja, az bizonyos. De az a cezúra, amit Magyar György képvisel, miszerint a náci bűnök még egy felesküdött ügyvéd számára is vállalhatatlanok, míg a baloldali „vétkek” vállalható, érdekes jogi esetek, olyan aránytévesztés, amely már a józan ész határain kívül esik. Ha a napsütötte körúton találkoznék Magyar Györggyel, esetleg beülnénk egy sörözőbe beszélgetni, valószínűleg egy intelligens ember portréja rajzolódna ki előttem. Ám egy ilyen megjegyzés után döbbenek rá, micsoda elfojtott indulatok, fekete, irracionális düh és engesztelhetetlen gyűlölet kavarog a lelkében – akkor én megrémülök. Ez már nem is nevezhető kettős mércének, hiszen az egyik oldalról egyszerűen önkényesen leveszik a metrikát.

Amikor egy (volt, létező, leendő?) kommunistát a tények és az érvek végleg sarokba szorítanak, a sztereotip válasz – és menekülési útvonal – mindig ugyanaz. Igen, voltak rossz emberek, és sok rosszat tettek, de az eszme önmagában jó volt, szemben Hitlerrel, ahol már az eszme is bűnös volt. Hát nem! – kedves baloldali testvéreim! Az „eszme” itt is ab ovo erkölcstelen és gonosz volt, nem egyes emberek tették azzá. Az úgynevezett értelmiséget, középosztályt könnyebben kordában lehetett tartani, mert féltek, volt mit veszíteniük, és általában városokban lakván könnyen ellenőrizhetők voltak mindenkor. Az igazi veszélyt a kommunistákra az utolsó, önálló entitásként jelen levő parasztság jelentette, saját tulajdonával, önellátásával, vallási kötődésével, ami mind-mind potenciális veszélyforrás volt az új világrendre nézve. Ezt felismerve a Kreml 1929-ben a parasztság erőszakos kollektivizálása mellett döntött. Ugyanezt az eszmét követték Rákosiék, majd 1958–61 között Kádár és akkortájt legfőbb harcostársa, Biszku Béla is. Az önálló léthez szokott és önmagáért mindenkor helytálló parasztság persze megpróbált ennek ellenállni. Megszámlálhatatlan halott és megnyomorított ember szegélyezte mindenütt az „eszme” útját. A parasztságot meg kellett törni, az emberélet nem számított. Itt nem egyes emberek voltak gonoszak csupán, hanem az egész eszme az volt. S most a nagy ukrajnai éhínségről Ryszard Kapuscinski világhírű riportkönyvéből, A birodalomból idézek. „Formálisan a dolog így nézett ki: Moszkva minden falunak megállapított egy kötelező beszolgáltatási kvótát gabonából, krumpliból, húsból stb. A beszolgáltatandó termékek mennyisége jóval magasabb volt, mint az adott területen reálisan elérhető termésátlag, hozam. A parasztok nyilván képtelenek voltak teljesíteni a rájuk rótt beszolgáltatási tervet. Ekkor erőszakkal vittek el, rekviráltak mindent, ami ennivaló csak akadt a faluban. A parasztoknak nem volt mit enniük, nem volt mit vetniük. 1930-ban tömeges, halált hozó éhínség vette kezdetét, s tartott hét éven át. 1933-ban aratott a legjobban. A demográfusok és történészek nagy része ma egyetért abban, hogy az említett időszakban Sztálin mintegy tízmillió embert ítélt éhhalálra. …Bronislawa asszony azt mondja, 1932 nyarán kezdődött az igazi pokol. Akkor jelent meg az ún. kalásztörvény. A törvény szerint többévi lágert vagy főbelövést is ki lehetett szabni arra, aki csak egyetlen kalászt vagy répát, céklát lopott. Hasonló büntetés várt a traktorosra is, ha elromlott a traktorja, vagy a kolhozparasztra, ha elvesztett egy kapát vagy ásót. Ezt a törvényt augusztus elején hirdették ki, amikor a gabona még a mezőn állt. Ahol búza vagy rozs állt, őrtornyokat emeltek. A tornyokban NKVD-sek álltak lövésre kész fegyverrel – és lelőttek mindenkit, aki csak egy kalászt is le akart szakítani a mezőn. Még pionírokat is küldtek felügyelni, de aztán elvitték őket – gyerekek voltak, s a gyerekek pusztultak a legnagyobb számban, nemcsak az éhezéstől, hanem mert elrabolták őket az emberevők. Akinek még volt ereje, kiment a házából, hogy megnézze, hogyan növekszik a kenyérnek való. De az emberek meg sem közelíthették a táblát… A távoli horizonton fekete foltokat lehetett látni – rongyokba burkolt, láztól és tífusztól elgyötört emberi csontvázakat. Sokan már nem tértek vissza a faluba, ott maradtak örökre.

Hogy megtörjék a parasztok ellenállását, a falvakban bezárták a boltokat, iskolákat, egészségügyi intézményeket. A parasztok nem hagyhatták el a falujukat, nem engedték be őket a városokba. Bronislawa asszony tíz gyermeket hozott világra. Közülük hat a karján halt éhen. Jóbnak a Nagy Éhínséget átélt női megfelelője ez az asszony. Az, hogy éppen ő, egy asszony élte túl a kataklizmát, csak megerősíti azt az igazságot, hogy a nők bizonyultak a legerősebbeknek, legellenállóbbaknak. Milyen jó is az Úristen – mondja Bronislawa asszony –, hogy annyi erőt adott nekem! A legkisebb fiú, a tizedik, aki az addig hatszor elítélt, majd a háborúból is csodával határos módon hazatért férjtől és a deportálásból visszatért anyától született, papnak állt. És most Ludwik atya itt ül velünk és mosolyog.” Ludwik atyának valószínűleg ma is lényegesen nagyobb a lelki békéje és boldogsága, mint Magyar Györgynek. A szerző elektromérnök, orvos-biológus Vissza a tartalomhoz

Barikád - 2014. 03. 27. (21. oldal) BISZKU TAGAD Megkezdődött az 1956-os forradalmat követő megtorlásokkal kapcsolatban háborús bűntettel vádolt 92 éves Biszku Béla pere a Fővárosi Törvényszéken. A Kádár-kormány egykori belügyminisztere továbbra is tagad, szerinte Magyarországon nem volt kommunista rendszer, a forradalmat pedig ellenforradalomnak tartja. A Jobbik szerint az elmúlt 24 év legfontosabb bírósági tárgyalása zajlott le, hiszen az ügy végkimenetele hosszú idő után végre igazságot szolgáltathat számos magyar családnak. Az első tárgyalást nagy sajtóérdeklődés kísérte múlt héten kedden, a rendőrség jelentős erőkkel biztosította a Fő utcai bíróság épületét. Az ügyész háborús bűntettel, aljas indokból és célból elkövetett emberölés bűntettével, életveszélyt okozó testi sértés kísérletével, engedély nélküli lőszertartással és a kommunista rendszerek bűneinek tagadásával vádolja a Kádár-kormány egykori belügyminiszterét, aki az 1956-os forradalom után újjáalakult kommunista párt, az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának tagja is volt. 49 halálos áldozat A vádirat szerint Biszku Béla aktívan részt vett a forradalom leverése utáni katonai karhatalom megszervezésében, melyet azzal a céllal hozták létre, hogy működjön közre a forradalom utáni megtorlásban. A karhatalom tagjai 1956 decemberében két helyszínen, a budapesti Nyugati téren és Salgótarjánban is tüzet nyitottak, a sortüzek összesen 49 halálos áldozatot követeltek. Emellett három tudományos munkatárs súlyos bántalmazá-

sára is Biszku adott megbízást még 1957-ben, az erről szóló jelentést pedig eltussolta. Sőt, ügyéhez tartozik az is, hogy 11 olyan sörétes vadásztöltényt tartott a lakásában, amire nem volt engedélye. A vádirathoz egyesítették továbbá azt a korábbi eljárást, amelyben egy 2010es nyilatkozata miatt vádolta meg az ügyészség. Eszerint a Duna TV 2010. augusztus 4-ei Közbeszéd című műsorában a kommunista rendszer által elkövetett népirtás és más emberiség elleni cselekmény tényét nyilvánosan tagadta. Amennyiben az említett bűnök bizonyítást nyernek, életfogytig tartó börtönt is kaphat. „1956 ellenforradalom volt” A tárgyalás alatt az ügyész név és életkor szerint is megemlítette az áldozatokat, Biszku azonban rezzenéstelen arccal, mozdulatlanul ülve hallgatta végig a névsort. A vádirat ismertetése után felolvasták korábbi nyomozati vallomásait, amelyek mindössze egy-két mondatból állnak, és lényegük, hogy bűncselekmény elkövetését nem ismeri el. A korábbi, Duna TV-s nyilatkozattal kapcsolatban elmondta, hogy továbbra is fenntartja, hogy Magyarországon nem volt kommunista rendszer, 1956-ban pedig ellenforradalom volt. Az egykori belügyminiszter a tárgyalást megelőzően a Blikknek adott interjút, melyben azt állította, nem érti, miért vádolják. „56-ban nem voltam belügyminiszter, éppen a Budapesti Pártbizottság kerületi szervezeteinek újjászervezésével foglalkoztam, nem voltam a karhatalomban. Miért nem beszélnek arról, amit a Budapesti Pártbizottság ellen tettek a felkelők? Apai jó barátomat, Mező Imrét – fehér zászlóval a kezében – mellettem lőtték hasba. A szerencsétlen kiskatonákat meg felhúzták a fára” – mondta a lapnak. A nála talált lőszerekről kifejtette, hogy a 11 darab sörétes töltényt véletlenül felejtette egy fiókban, amikor vadászfegyvereit a rendszerváltáskor beszolgáltatta. Igazságszolgáltatás 24 év után A Jobbik saját több éves, következetes és kemény munkájának eredményeként tartja számon a vádirat megszületését, hiszen a párt többször tett feljelentést, és a Fővárosi Főügyészség ez alapján rendelte el először 2012 februárjában a nyomozást. Novák Előd és Szilágyi György jobbikos képviselők évek óta küzdenek azért, hogy a kommunista rendszer bűnöseinek felelniük kelljen tetteikért, illetve megvonják tőlük a luxusnyugdíjaikat, de az erre vonatkozó indítványokat a Fidesz az MSZP-vel karöltve számtalanszor leszavazta. „Március 18-án az elmúlt 24 év legfontosabb bírósági tárgyalása zajlott le, hiszen képletesen nem csak Biszku Béla ült a vádlottak padján, hanem – ahogy az ügyész is fogalmazott a vádirat ismertetése közben – az összes tettestársa is. Ennek a pernek azonban már 1990 környékén el kellett volna kezdődnie, amikor valóban felelősségre lehetett volna vonni az összes többi bűnöst. Ha akkor elindult volna az elszámoltatás, akkor Magyarország egy teljesen más ország lenne. Nem lett volna miniszterelnök Horn Gyula, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc, és nem lett volna privatizáció, illetve olajszőkítés sem. Ennek a pernek nem az a lényege, hogy Biszku Béla milyen

büntetést kap, hanem hogy végre Magyarországon egy bírói ítélet kimondja, hogy kik voltak a hóhérok, akik több százezer magyar családot tettek tönkre a kommunista diktatúra ideje alatt, és igazságot szolgáltasson azoknak az áldozatoknak, akik a bűntetteket elszenvedték” – mondta el lapunknak a perrel kapcsolatban Szilágyi György. Az ítélethirdetésre várhatóan május 13-án kerül majd sor. Vissza a tartalomhoz

Magyar Nemzet - 2014. 03. 26. (1,5. oldal) BISZKU SZERINT TÖRVÉNYES VOLT A MEGTORLÁS. NAGY ÁRON Egy korábbi interjú, valamint az MSZMP jegyzőkönyveinek ismertetésével folytatódott tegnap a háborús bűntettekkel vádolt Biszku Béla pere. Az egykori kommunista belügyminiszter tagadta, hogy az ’56-os forradalom után a párt kézi vezérléssel irányította a megtorlásokat. A felolvasott iratok szerint a „rendkívüli helyzetre rendkívüli választ” adtak, de a karhatalom és a bíróságok szabályszerűen, valamint függetlenül jártak el a szabadságharcosokkal szemben. Biszku a rendkívüli módszerekről A volt belügyminiszter szerint fasiszták és ellenforradalmi erők léptek működésbe 1956. október 23-án Iratismertetéssel folytatódott a Fővárosi Törvényszéken a Biszku Béla, a Kádár-rezsim egykori belügyminisztere ellen múlt kedden kezdődött bűnvádi per. Tóth Szabolcs tanácsvezető bíró előbb egy, a rendszerváltozás környékén készült interjúkötetből, majd az ’56-os forradalom után alakult MSZMP korabeli jegyzőkönyveiből olvasta fel a bizonyítékként hivatkozott szakaszokat. Ezekből kiderült, hogy a háborús bűncselekményekkel vádolt Biszku elítélte a Rákosi-éra általános elégedetlenséghez vezető intézkedéseit, amely aláásta a „munkás-paraszt hatalmat”. Ugyanakkor nem kételkedett benne, hogy 1956. október 23-val a „fasiszták és ellenforradalmi erők” működésbe léptek: „a horthysták vissza akarták kapni, amit ’45 után elvesztettek”. A kommunista politikus ezért társaival együtt arra jutott, hogy „szép szóval nem lehet elintézni ezt az egészet”. Biszku Béla az iratok szerint azt mondta: „rendkívüli időkben rendkívüli eljárásokat kell folytatni”. Kádár belügyminisztere amúgy következetesen tagadta, hogy a szabadságharc leverése után kézi vezérléssel irányították volna a meg-torlásokat. Úgy vélte, a rendőrök, ügyészek és bíróságok szabadon, a törvényes rendnek megfelelően dolgozhattak. A nyomozók munkáját azért némi kritikával is illette, mondván, a „rossz szovjet iskolához” híven a beismerést tartották a bizonyítékok királynőjének, tehát nem minden esetben járták körül kellő alapossággal a vizsgálandó bűneseteket.

A több mint 20 éves interjúban szóba került a vádlott tárcavezetői kinevezése is. Biszku akkor leszögezte, hogy nem voltak hatalmi ambíciói, és elődje, Rajk László meghurcolása, majd kivégzése miatt tartott a felkínált pozíciótól. Kádár erre így nyugtatta meg: „Nézz rám! Én is voltam belügyminiszter, és még élek.” A 93 éves Biszkut a forradalom elfojtását követő karhatalmi akciók (sortüzek, bántalmazások) miatt állították bíróság elé. Egyebek mellett több emberen elkövetett emberöléssel megvalósított háborús bűntett elkövetésével vádolják. Vissza a tartalomhoz

Magyar Hírlap - 2014. 03. 20. (7. oldal) ÜRES SZÉKEK BISZKU MELLETT Mező Gábor újságíró, [email protected] „Hitler bácsi, Hitler bácsi, kérhetek autogramot?” A megkopaszodott, megvénült, csontváz formára aszalódott diktátor felpillant, hunyorogva néz az elébe magasodó kamaszra. A villanó vakuk és a kamerák fényei elvakítják az egykori Führert, akit töpörödött bácsivá szelídített az idő. „Persze kisfiam, milyen névre írjam?” – kérdezi, mire a gyerek magabiztosan így szól: „Mehmetnek hívnak”. A kissé törökösen hangzó név hallatán az öreg „Alf bácsi” – unokahúga hívta így – egy pillanatig eltűnődik, összeráncolja homlokát, majd a riporterek, fotósok, operatőrök és bámészkodók nagy derültségére azt kérdi: „Hogy tanultál meg ilyen jól németül?” Többen felkuncognak, Hitler bácsi is elmosolyodik, nem igazán érti, mi a mókás ebben az egészben, de ügyvédje előre elmondta, üdvös lenne, ha jóságosra venné a figurát. Végül csodálatos fotók készülnek Alf bácsiról, lám ez is ő, mindenki megváltozhat ugyebár, a Bild „Akár egy kedves dédpapi” címmel tálalja a hónap fotóját, amely természetesen kitölti az újság címoldalát. Amikor végre – évekkel a kiadatás után – megkezdődik az öreg Hitler pere, a szakértők már cseppet sem biztosak az ügyészség győzelmében. Lássuk a tényeket: a diktátor múltjában kétségtelenül akadnak sötét foltok, volt egy kis háborús csetepaté, s állítólag az ő utasítása miatt vegzáltak bizonyos népcsoportokat, de mindez már nagyon régen volt, s a mérleg másik serpenyője sem üres. Kétségtelen, hogy a vezetése alatt beindult a német gazdaság, nem beszélve arról, hogy az országban rend uralkodott, voltak jó kis mozivetítések meg felvonulások, táborokba utaztatták az embereket, és legfőképp: senki sem unatkozott. Hitler is követett el hibákat, de az a kegyetlen diktátor tulajdonképpen nem azonos ezzel az Alf bácsival, akit három évvel ezelőtt, százhuszonvalahány évesen találtak meg egy brazíliai esőerdőben, ahol békében, szeretetben élt a helyi indiánokkal, akik sámán-

ként tisztelték az érthetetlen nyelven motyogó öreget. Mit akarnak tőle éppen most, miért csinálnak politikai ügyet ebből az egészből, tényleg nincs jobb dolga a német ügyészségnek, mint ezt az idős sorsüldözöttet bántani? Megbánta, amit tett? Nem. Hát akkor? Már az is elég undorító húzás volt, hogy megvonták tőle azt a kiemelt nyugdíjat, amelyet az NSDAP utódpártja (Török és Arabmentes Németországért Közhasznú Egyesület) biztosított neki az elmúlt évtizedekben. Amúgy sem tudta elkölteni Brazíliában, hát akkor mit fájt ezeknek az a havi néhány tízezer euró? Most meg iderángatják ezt a szerencsétlen dédpapit, hogy a hideg hangú, kegyetlen tekintetű ügyész mindenfélét a fejére olvasson, mintha mit tudom én hány millió ember haláláért lenne felelős. Még jó, hogy nem róják a terhére Nagy Sándor indiai mészárlásait, vagy mit tudom én, a salgótarjáni sortüzet, hát, mi köze ennek ezekhez a szörnyűségekhez? Más idők voltak azok, és különben is, biztosan parancsra tette azt, amit tett. Úgy értem, a lelkiismeretének engedelmeskedve. Akárcsak Biszku Béla. A történet itt válik fikcióból valósággá. Néztem a Biszku-per első napjáról készített video-összeállítást, s ez a Hitlerrel kapcsolatos fikció járt a fejemben. Ott ült a bíróságon, és láttam a tekintetén, hogy nem tudja, miért került ide. Mit akarnak most tőle? Nem követett el bűncselekményt, főleg nem háborús bűnt. Meghalt közel ötven ember, de neki ehhez semmi közé, meg azok amúgy is fasiszták voltak. Nem véletlen, hogy elmondása szerint nyugodtan éldegél(ne), senki sem támadja meg az utcán, csak idős emberek lépnek hozzá, hogy jó egészséget kívánjanak Béla bácsinak. Ez így helyes, én is jó egészséget kívánok, hosszú, tartalmas életet, hogy legalább az elsőfokú döntést megérje az egykori belügyminiszter. Félreértés ne essék, a Hitler-hasonlat ellenére természetesen nem kívánom összevetni a két embert, ha a huszadik század nagy ganajtúróit soroljuk (elnézést a bogaraktól), akkor semmiképp sem kerülhetne az egykori Führer és Biszku egymás mellé. A számtalan egyéb szempont mellett már csak azért sem, mert amíg Hitler „elmenekült” a bukás pillanatában, és a halált választotta a felelősségre vonás helyett, addig Biszkunak – és ezer és ezer társának – nem kellett menekülnie. Ó nem, jó részük zsíros állást, kiemelt nyugdíjat, pofás kis cégeket szerzett magának, s könnyedén éltek, félelem és megbánás nélkül. Nem kellett s nem is kell szégyellni a múltat, hiszen jól tudjuk: „Kádár idejében jobb volt.” Mondják, minek egy ilyen öregembert bíróságra vinni, mi értelme az egésznek? Már maga a felvetés is rossz – nem az a hiba, hogy bíróság elé került, hanem az,

hogy csak most, akkor, amikor már nem várhat rá igazi büntetés. Nincs az a rétor, aki ezt az aggastyánt szembesíteni tudná a bűneivel. S ha már bűn, nem az az igazi merénylet, hogy végre bíróság elé állították, hanem az, hogy csak ő került oda. A kommunista rezsim megannyi gazembere megúszta, hagytuk, hogy megússzák, hagyta a (mindenkori) politikai vezetés és a társadalom. Nem tudom, milyen érzés lehetett ezt az egész színjátékot, békés, megegyezéses átmenetet a kommunizmus áldozataként végignézni. Mit érezhetett és mit érez az az idős hölgy, aki túlélte a salgótarjáni sortüzet, de soha többé nem élhetett teljes életet. Olcsó, savanykás vagy édes lesz-e az elégtétel, ha végre elítélik a néhai fejest? Kiemelkedően fontos a Biszku-per, de még lényegesebb a hiány, amire emlékeztet. Hogy hány ember hiányzik mellőle a vádlottak padjáról. Hogy miért kellett eddig várni. Péter Gábor, vagy mondjuk Farkas Vladimir háborítatlanul éldegélt még a nagy rendszerváltás után. Ők már a föld alatt vannak, így most már Biszkuval kell példát statuálni, bármilyen fertelmes is ez a kifejezés. Hiszen ahogy a Tanúból is tudhatjuk: „A statuálás a lényeg.” Ezúttal is.

,,Fontos a Biszku-per, de még lényegesebb a hiány, amire emlékeztet. Hogy hány ember hiányzik mellőle a vádlottak padjáról. Vissza a tartalomhoz

Magyar Narancs - 2014. 03. 20. (3. oldal) JÖVŐNK A MÚLT Kedden reggel a Fővárosi Törvényszéken megkezdődött Biszku Béla pere. Alighanem ez a magyar igazságszolgáltatás utolsó lehetősége arra, hogy szemtől szemben rendezze a társadalom egy máig nyitott számláját, az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni gyilkos megtorlások ügyét. A 93 éves Biszku az utolsó élő példánya a keményvonalas, a diktatúra fenntartásáért mindenre (minden gazságra) képes kommunista vezetőnek. Tettestársai, de utódai, neveltjei is elhaltak, vagy ha élnek még, rég köpönyeget váltottak, ott sem voltak, amikor zengett az ég. Igen, állítsák bíróság elé Biszkut: és tudjuk meg ebből is, hogy ki, hogyan és miként rendelkezett az 56-os forradalmat követő véres megtorlásokról. Nem ártott volna mellesleg, ha egyéb szempontokból is makulátlan az ügymenet: nehéz ugyanis érvelni például az ellen, hogy miért pont most kezdődik e per, a törvényhozási választások kampányának főműsoridejében. Az sem vet túl jó fényt az eljárásra, hogy Biszku perbe foghatóságához először a törvényeket kellett kicsit hajlítgatni: de mondjuk azt, hogy ez még belefért. A jogi szempontból makulátlan eljárás múlt időbe teszi majd a

körülményeket; s az igazságos ítélet társadalmi haszna pedig olyan fokú lenne, amiért megérte még ennyit is várakozni. Biszkut az ügyészség három dologgal vádolja: lőszerrel való visszaéléssel, a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadásával (egy nemrégi tévéinterjúja miatt!), illetve emberiesség elleni bűnökkel. Nos, Biszku Béla nem Al Capone, akit adócsalásért is sittre lehetett vágni: az első két vádpontnak valódi társadalmi relevanciája nincsen, csúnya, büntetendő dolgok, de nem lennénk vele kisegítve, ha ezekért kapnák el. A harmadik – a Nyugatinál és Salgótarjánban esett sortüzeket, és a martonvásári karhatalmi akció során elkövetett gyilkosságokat Biszku terhére rovó – vádnak kell megállnia ahhoz, hogy Magyarország úgy tekinthessen magára, mint olyan országra, amely bírósági ítélettel tett pontot a kommunizmus bűneire. Az ügyészségnek azt kellene bebizonyítania in concreto, hogy Biszku Béla, az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának tagja valaminő módon, a parancsnoki láncban elfoglalt helye révén ezen háborús bűnök részese volt. Az ügymenetet sajnálatosan nehezíti, hogy a két sortüzet már vizsgálta korábban magyar bíróság: az akkor előtárt bizonyítékok az elkövetők némelyikének az elítéléséhez voltak elegendők, a felsőbb politikai kapcsolatok, a döntéshozók bűnrészességének megállapításához már nem. A salgótarjáni sortűz ügyében maga Biszku is állt már bíróság előtt – tanúként. Ez nem sok jót sejtet: de nagyon bízunk benne, hogy az ügyészség meggyőző, új bizonyítékokkal és oksági láncokkal áll majd elő. Különben két dolog történhet meg velünk: vagy felmentik Biszkut, vagy bizonyíték nélkül ítélik el. Vissza a tartalomhoz

Blikk - 2014. 03. 19. (1,3. oldal) ÖSSZE SEM REZZENT BISZKU AZ ÁLDOZATOK NEVÉT HALLVA

Hiába olvasták fel a terhére rótt sortüzek áldozatainak névsorát, hiába jelent meg egy túlélő is a tárgyalóteremben, Biszku Béla (93) volt kommunista belügyminiszter szeme sem rebbent tegnap kezdődött perén. Ha bűnösnek találják, életfogytiglanit kaphat Biszkut nem hatotta meg az áldozatok névsora Népirtónak nevezték a sortűz elrendelésével vádolt volt politikust

Az ügyészség szerint Biszku azért nem torolta meg a sortüzeket, mert ő rendelte el

BUDAPEST — Hajlott korára való tekintettel óránként tartott szünetet a bíróság a tárgyaláson, bár az egykori kommunista politikus, Biszku Béla (93) első látásra jó egészségi állapotnak örvend. Az 1956-os sortüzek elrendelésével vádolt aggastyán egyetlen baja talán csak az volt, hogy szinte semmit nem hallott abból, amiről szó esett a tárgyalóteremben. Talán azt sem, amikor a hallgatóság soraiból valaki azt kiabálta: „Népirtó gyilkos, a temető meg üres.” A pártállam volt belügyminisztere nem tett vallomást az ellene indított büntetőper első tárgyalási napján. Korábbi vallomásában már kifejtette, hogy nem bűnös, nem követett el bűncselekményt. Meglátása szerint Magyarország nem volt kommunista rendszer, 1956 pedig ellenforradalom volt. Biszku Bélát háborús bűntettel vádolják a forradalom utáni véres megtorlások és sortüzek elrendelése miatt. Az érintettek közül már csak ő él. A bíróságnak azt is el kellene dönteni, hogy a sortüzek a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) vezetésének tudtával, esetleg jóváhagyásával történtek-e. A tárgyaláson jelen volt egy nő is, aki elmondta: ő is megsebesült az 1956-os sortűzben, de csak a rendszerváltás után kapott egészen csekély kárpótlást. A tárgyaláson felolvasták a 49 halálos áldozat névsorát is: miközben a teremben elhangzottak a nevek, Biszkunak meg sem rezzent az arca. A vád szerint a forradalom leverése után Biszku tagja volt az MSZMP döntéshozó testületének, valamint az Ideiglenes Intéző Bizottságnak, amely létrehozta az úgynevezett karhatalmat. Ennek részben rendfenntartó szerepe volt, részben közreműködött a megtorlásokban, gyakran a polgári lakosság elleni fegyveres fellépésekkel. A sortüzekkel szándékos emberölést követtek el, Biszku viszont nem intézkedett a későbbi felelősségre vonás érdekében. Az ügyészség szerint mindezt azért tette, mert a szűkebb pártvezetés más tagjaival együtt ő adott utasítást a lövésekre. Biszku ügyvédje, Magyar Gábor szinte azonnal elfogultsági indítványt adott be a tárgyalást vezető hadbíró, Tóth Szabolcs ellen. A védő azt kifogásolta, hogy védence polgári személy. Megjegyzést tett az ügy kezdetének időzítésére is, amely egybeesik a választási kampánnyal. Biszku Béla a tárgyalás előtt csak a Blikknek nyilatkozott, elmondta, nem fél attól, hogy elítélik. Az eljárást igazságtalannak tartja, bár – tette hozzá – ha börtönbe kell mennie, azt emelt fővel teszi. 49 halott a karhatalmi akciókban A karhatalom a gyors és kegyetlen leszámolások eszköze lett. 1956. december 6-án Budapesten a Nyugati pályaudvarnál lezajlott „vörös zászlós” tüntetésen nyitottak tüzet. Ekkor hárman vesztették életüket. Két nappal később Salgótarjánban a megyei rendőr-főkapitányság épülete előtt a karhatalmisták és a szovjet katonai erők fegyvereitől negyvenhatan haltak meg, köztük nők, gyerekek. Egyikük csupán 10 éves volt. KA: Bíróságon Biszku Béla rezzenéstelen arccal hallgatta végig a vádat bírósági tárgyalásának első napján KA: Bizalmas Biszku Kádár János (jobbra) belügyminisztere volt

KA: Az Emkétől indultak A Nagykörútról a Nyugati térig jutott a „vörös zászlós” tüntetés 1956. december 6-án. A Nyugati pályaudvar előtt a tömegbe lőttek, hárman meghaltak KA: Nem bocsátanak meg 2012 szeptemberében túlélők mutatták meg a Blikknek a salgótarjáni 56-os vásártéren, honnan lőttek rájuk KA: Áldozatok 46-an vesztették életüket a salgótarjáni sortűzben Vissza a tartalomhoz

Bors - 2014. 03. 19. (1,10. oldal) NEM KÜLDENÉ BÖRTÖNBE BISZKUT AZ 56-OS MÁRTÍR Sinkovics Ilonának ellőtték a lábát 1956-ban a dunaújvárosi sortűznél. A bírósági tárgyaláson a háborús bűntettel vádolt Biszku Béla szemébe nézett Az 56-os áldozat nem kíván börtönt Biszkunak Ilonának a lábát lőtték el a halálos dunaújvárosi sortűzben A mosdóba is hét rendőr kísérte a háborús bűntettel vádolt Biszku Bélát. A keményvonalas kommunista belügyminiszter nem tett vallomást a bíróságon. Háborús bűnökkel vádolják 56-os szerepe miatt. 9.00. A per kezdődne, ám Biszku sehol. 9.15. Két női segítője társaságában érkezik. Sál, zakó, szövetnadrág van rajta. Bottal jár. Védője elfogultságot jelent be a bíróság ellen, ebben a kérdésben később dönt egy másik bíróság. Biszku ülve, hangosan mondja el személyes adatait. Egészségi állapota jó, de a bíró úgy dönt: negyvenpercenként kap negyedórányi pihenőt. Rezzenéstelenül tűri, hogy füle mellett csattogjanak a fényképezők. Hátulról tar feje és füle látszik csak. Majd amikor már mindenki elkészítette fotóit, kijelenti, nem közölhet róla senki képet. Mögötte, az első sorban jobbikos képviselők ülnek. Egyikük jelentette fel. 9.40. Az első szünet ideje. Biszku egyik kísérője vállára helyezi a kezét. A mosdóba megy, hat rendőr kíséri odáig. A hetedik kamerát tart a magasba, hogyha atrocitás érné az agg vádlottat, legyen meg a bizonyíték. Tíz percet állnak a „Férfi WC“ felirat előtt. Biszku már nem hallhatja, ahogy egy pulóveres férfi a tárgyalóteremben kiabál. „Gyilkos vagy. Üres a temető.” Biszkunak egy külön szobát biztosítottak a bíróságon, ebben pihenhet a szünetben. Ajtaja előtt négy egyenruhás posztolt.

10.00. Biszku mereven ül, néha zsebkendőt vesz elő. Nem tesz vallomást, így fölolvassák korábbi nyilatkozatait. Pályafutása rajzolódik ki. Hat elemi, négy polgári. Szerszámlakatosként párttag lett, majd egy év katonai akadémia jön. Az 56-os megtorlásokért felelős Intéző Bizottságban is benne van. Hatszáz órás életműinterjújából idéznek: a forradalom ellenforradalom volt, Rákosi, Gerő nagyot hibázott, a munkástanácsokat le kellett verni, az osztályellenséggel el kellett bánni. Gyors leckét ad proletárdiktatúrából. 11.00. Folytatódik élettörténete: állítja, a megtorlásokat levezénylő bírákat, a karhatalmat nem utasította. Sortüzekre nem adott parancsot. Biszku a sálját igazgatja, miközben a bíró felolvassa ellentmondásos nyilatkozatát. Kilencvenhárom éves, özvegy, havi nyugdíja 250 ezer forint körül van, néhány éve még volt autója. Bár soha nem sorozták be, őrnagyi rangot viselt. Ez automatikusan járt a kerületi párttitkároknak. Mindeközben egy másik életút is kirajzolódik, Sinkovics Ilonáé. Ő is a tárgyalóteremben ül. Az 56-os dunaújvárosi sortűznél ellőtték a lábát, körülötte tízen haltak meg. Hordágy nem volt. Létrára tették, majd teherautóra, a kórházban kis híján hagyták elvérezni. A vendéglátóiparból ment nyugdíjba, belépett az MDF-be, aztán ki onnan. – A nyugdíjam? Az nem sok – mondja fojtott hangon. – Nem kívánom neki a börtönt. Legfeljebb a pénzét vegyék le, meg a jogaiból vegyenek vissza – magyarázza a szünetben. 12.00. Vége az első napnak. Biszkut rendőrök kísérik le a lépcsőn a bíróság bejáratáig, egészen a Fő utcában várakozó taxiig. Ék alakban védi egy csapat, egy másik pedig készenlétben áll az épület mellett. Összesen húszan lehetnek. Az utcában senki sincs rajtuk kívül. Biszku leveszi kockás sapkáját, megköszöni, hogy a taxis kinyitotta neki az ajtót. Vissza a tartalomhoz

Magyar Nemzet - 2014. 03. 19. (1,3. oldal) NÉMA MARADT BISZKU BÉLA A volt kommunista belügyminisztert akár életfogytiglani börtönbüntetésre is ítélhetik VELKEI TAMÁS Nem tett vallomást tegnap a háborús bűntettel vádolt Biszku Béla, az 1956-os forradalom utáni megtorlások egyik vezetője az ellene indított perben. A bíró ezért idézte a 92 éves egykori belügyminiszter korábbi vallomását, ami szerint ártatlannak vallotta magát. Biszku kitartott amellett, hogy 1956-ban ellenforradalom volt.

Bűncselekményt nem követtem el, az ellenem felhozott vádakat nem ismerem el – idézte Tóth Szabolcs bíró Biszku Bélának a nyomozati szakban tett vallomását az első tárgyalási napon a Fővárosi Törvényszéken. Kádár János egykori bizalmasa ehhez hozzátette: ártatlan, s megismételte a Duna TV-ben tett nyilatkozatát, mely szerint „Magyarországon 1956-ban ellenforradalom volt”. – Népirtó gyilkos! – kiáltotta egy idősebb úr Biszkunak, amint a 92 éves vádlott oldalán két korosabb hölggyel a tárgyalóterembe lépett, ahol a hallgatóság soraiban feltűnt több jobbikos politikus is. Biszku rezzenéstelen arccal tűrte, amint kamerák erdeje pásztázta. Az egykori belügyminisztert egyebek között két sortűz miatt vonnák felelősségre, amelyben majdnem ötven ember halt meg. Magyar Gábor, Biszku ügyvédje szerint nem volt szerencsés a választások előtt kezdeni a tárgyalást, s kifogásolta azt is, hogy polgári személy ellen hadbíró jár el; a tárgyalást ennek ellenére megtartották. Végh Tamás ügyész a vádirat ismertetésekor kitért rá: az 1956os forradalom leverése után Biszku – Kádár János, Apró Antal, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Kiss Károly és Marosán György mellett – tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Intéző Bizottságának, azaz a legszűkebb pártvezetésnek. Egy novemberi kormányülésen döntés született a karhatalom létrehozásáról, amelybe a néphadsereg alakulataiból szerveztek katonákat.

Néma maradt Biszku Béla A forradalom leverése után munkástanácsok alakultak országszerte, s egyedüli fórumaivá váltak az ellenállásnak. Erejük megtöréséhez a karhatalmat, a pufajkásokat vetette be az állampárt, amely tartott a kialakult kettős hatalmi helyzettől és egy újabb forradalomtól. Biszku Béla kihirdette: a munkástanácsok által birtokolt fegyvereket el kell venni, mert azokat a kormány ellen fordíthatják. December 4-én a Katonai Tanács ülése többek között Biszku utasítására arról döntött, hogy „az ellenséggel gyorsan és kegyetlenül le kell számolni”. A karhatalmi parancsnokok jelentették, hogy a parancsot megértették. December 6-án Biszkuék megszervezték a vörös zászlós szimpátiatüntetést a Nyugati téren, ahol összecsaptak az ellentüntetőkkel. A karhatalom a tömegbe lőtt, három ember életét oltva ki. Két nappal később Salgótarjánban 27 embert mészároltak le a rendőrség elé szervezett tüntetésen, további 19 ember a kórházban vesztette életét. Az áldozatok nagy része fiatal, a legifjabb 15 éves volt, legtöbbjüket hátlövés érte. A vádirat leszögezi: Biszku később, belügyminiszterként azért nem intézkedett a felelősségre vonásról, mert a sortüzekre a pártvezetés más tagjaival együtt ő adott utasítást. December 9-én házkutatásokat tartottak Martonvásáron, s három, a Magyar Tudományos Akadémia Martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetében dolgozó személyt vettek őrizetbe. A rendőrségen félholtra verték a férfiakat. Mindezekért az ügyészség felbujtóként elkövetett, aljas indokból és célból, több emberen elkövetett emberöléssel, felbujtóként elkövetett, életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletével, felbujtóként elkövetett, aljas indokból és célból elkövetett súlyos testi

sértés bűntettével, s két korábbi eljárást a vádirattal egyesítve lőszerrel való visszaéléssel és (egy korábbi tévés nyilatkozata miatt) a nemzetiszocialista–kommunista bűnök nyilvános tagadásával vádolta meg Biszkut. A bűncselekmények súlya miatt a volt kommunista belügyminisztert akár életfogytiglani börtönbüntetésre is ítélhetik. Magyar Gábor ügyvéd kifejtette: a vádirat tele van fikciós elemekkel, nehéz lesz az ügyészségnek bizonyítania állításait. Leszögezte, Biszku a sortüzek idején még nem volt belügyminiszter, szerinte az, hogy valaki a szűken vett pártelithez tartozott, nehezen hozható összefüggésbe azzal, hogy másvalaki meghúzta a ravaszt Salgótarjánban. Ott volt a tárgyaláson Sinkovits Ilona is, akit szintén lövés ért, még 1956 októberében Dunaújvárosban. Azt mondta: akkor lenne boldog, ha kimondanák, Biszku bűnös, és szabadságjogaiban korlátoznák. Véleménye egybecseng azzal, amit Rétvári Bence mondott az eset kapcsán. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára szerint sok egykori áldozat számára elégtétel, hogy az, aki őket jogtalanul meghurcolta vagy erre az utasítást kiadta, most bíróság előtt felel törvényes körülmények között, jogállami garanciák mellett. Szilágyi György jobbikos politikus, aki feljelentést is tett Biszku ellen, a tárgyalás szünetében azt nyilatkozta: ha a rendszerváltáskor felelősségre vonták volna a bűnösöket, másként alakult volna az ország jövője. Nem lehetett volna miniszterelnök Horn Gyula, a D–209-es ügynök Medgyessy Péter és az Apró családba benősülő Gyurcsány Ferenc sem. Vissza a tartalomhoz

Metropol - 2014. 03. 19. (1,2. oldal) ELINDULT A BISZKU-PER Nem tett vallomást Biszku Béla, az 1956-os forradalmat követő megtorlások kapcsán háborús bűntettel vádolt egykori pártvezető. a büntetőper tegnap kezdődött a Fővárosi Törvényszéken. a 92 éves vádlott álláspontja szerint történelmi tény, hogy 1956-ban ellenforradalom volt. az első tárgyalást óriási sajtóérdeklődés kísérte. Biszku Béla nem tett vallomást Büntetőper. Elkezdődött a 93. évében járó volt pártállami vezető tárgyalása Októberben emelt vádat háborús bűntett és más bűncselekmény miatt a Fővárosi Nyomozó Főügyészség Biszku Béla ellen, aki 1957-től 1961ig az állampárt belügyminisztere volt. Az utolsó még élő pártvezető A Fővárosi Bíróságon tegnap elkezdődő tárgyalás az első eset, hogy pártállami vezető bíróság előtt áll az 1956-os forradalom utáni megtorlásokért. Biszku Béla – aki szeptember 13-án tölti be 93. életévét – az utolsó, aki még életben van közülük.

A per tétje, hogy bebizonyítható-e: a civilek elleni sortüzek és karhatalmi fellépés az MSZMP vezetésének tudtával és jóváhagyásával történtek. Biszku Béla ezt 2012es kihallgatásakor tagadta. Mivel tegnap nem akart vallomást tenni, a bíróság a kihallgatásakor mondottakat ismertette. Akkor Biszku azzal védekezett, hogy nem adott parancsot a sortüzekre, mivel nem is volt ott, vagyis nem követett el bűncselekményt. Az index.hu tudósítója szerint az ügyészségnek négy tanúja van, annak a négy akadémikus tudósnak a leszármazottjai, akiket 1957 márciusában tartóztattak le Martonvásáron, majd súlyosan bántalmaztak karhatalmisták. Az erről szóló jelentést a vád szerint Biszku április 9-én megkapta, de nem tett feljelentést, hanem eltussolta. A bűnök tagadása A vád része a kommunizmus bűneinek tagadása is. Biszku 2010-ben egy róla készült dokumentumfilmben arról beszélt, hogy még mindig ellenforradalomnak tartja az 1956-os szabadságharcot, és Nagy Imre „megérdemelte a sorsát”. A film alapján tett feljelentést Biszku ellen Szilágyi György jobbikos képviselő. 2011-ben a parlament törvényt fogadott el arról, hogy az emberiesség elleni bűncselekmények – egy állam saját polgárai ellen elkövetett bűnei – sem évülnek el, nem csak az emberiség elleniek. Utóbbit a náci bűnösök felett ítélő 1945-ös nürnbergi nemzetközi katonai törvényszék már alkalmazta, de az emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetlenségét csak 1968ban mondták ki New Yorkban. Az ilyen bűncselekményeket az elkövetésükkor hatályos jog alapján kell megítélni. Elfogultsági indítvány Biszku Béla védője a tegnapi tárgyalás kezdetén elfogultsági indítványt terjesztett be. Egyrészt a per kezdetének időpontját kifogásolta, mondván, hogy talán szándékosan esik egybe a választási kampánnyal, másrészt azt, hogy az ügyet a Fővárosi Bíróság katonai tanácsa tárgyalja, noha Biszku polgári személy. A tárgyalás során többször hangosan bekiabáltak a jelenlévők: „háborús bűnös” és „népirtó gyilkos”. A büntetőper a bizonyítással folytatódik március 25-én. Az elsőfokú ítélethirdetésre akár már a nyári ítélkezési szünet előtt sor kerülhet. Háttér Aljas indokból, több emberen elkövetett emberölés és háborús bűntett miatt emeltek vádat októberben a volt kommunista belügyminiszter, majd miniszterelnök-helyettes ellen.

• Tagja volt Biszku Béla a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Ideiglenes Intéző Bizottságának, amely 1956 november elején alakult. Ez a testület irányította a Katonai Tanácsot is, a „karhatalom” fegyveres alakulatát vezető szervet, amely azzal a céllal jött létre, hogy fenntartsa az 1956-os forradalom leverése után a rendet. A karhatalom országszerte fellépett a civil lakosság ellen, például sortüzet adtak le Budapesten, a Nyugati téren a „vörös zászlós” tüntetésen 1956. december 6-án és két nappal később Salgótarjánban. Előbbiben 3, utóbbiban legkevesebb 46 civil vesztette életét. • Biszku ismerte a vérengzésekről szóló jelentéseket, amelyekre a vád szerint a kommunista vezetés adott parancsot. A salgótarjáni sortűzről a hivatalos pártállami álláspont az volt, hogy „ellenforradalmi provokátorok” intéztek gránáttámadást a karhatalmisták és a szovjet katonák ellen. Szemtanúk szerint egy üveggyári munkás valóban felrobbantott egy ártalmatlan gyakorlógránátot, de az Országos Rendőr-főkapitányság helyszíni szemléje megállapította: a tüntetők nem lőttek a karhatalmistákra. A jegyzőkönyveket azonban a pártállam titkosította. • 1957 tavaszán a börtönökben 15-16 ezer főt tartottak fogva, számuk havonta ezerrel nőtt – derült ki a szakértői iratok ismertetése során a tegnapi tárgyaláson. Vissza a tartalomhoz

Népszava - 2014. 03. 19. (1,16. oldal) KAMPÁNYTÉMA LETT BISZKU BÉLA PERÉBŐL Megtagadta a vallomástételt tegnap a 92 éves Biszku Béla az ellene háborús bűntett vádjával indult perben a Fővárosi Törvényszéken. Az egykori belügyminiszter, akit azzal vádolnak, hogy parancsot adott az 1956-os forradalmat követő megtorlásokra, nem járult hozzá, hogy felismerhető kép készüljön róla. A tárgyaláson Biszku védője értetlenségét fejezte ki, amiért hadbíró jár el egy polgári személlyel szemben, s mivel a pert kampányidőszakra „időzítették”, úgy vélte, az egész eljárás kampányeseménnyé válhat. A védő gyanúja beigazolódott: nem sokkal a tárgyalás után Rétvári Bence KDNP-s államtitkár közleményt adott ki, amely szerint az elmúlt négy év jogalkotásának fontos szempontja volt, hogy bírósági eljárást lehessen indítani a kommunizmus bűnelkövetőivel szemben. Minderről annak ellenére beszélt, hogy azt is hozzátette, a folyamatban lévő ügyhöz amúgy „sem a politikának, sem a végrehajtó hatalomnak nincsen köze”. Biszku nem vallott Megtagadta a vallomástételt tegnap Biszku Béla, az ellene háborús bűntett vádjával indult perben a Fővárosi Törvényszéken: a 92 éves egykori belügyi vezető ahhoz sem járult hozzá, hogy a tárgyaláson felismerhető kép készüljön róla. Szólt azonban arról, hogy

nem hall semmit az ügyészi vádakból. A vád ismertetése után Biszku nyomozati vallomásait olvasták fel, ezekben arról beszél, hogy nem követett el bűncselekményt. Az 1956-os forradalmat követő megtorlások kapcsán Biszkut azzal vádolják, hogy az MSZMP irányító és döntéshozó testülete, az Ideiglenes Intéző Bizottság tagjaként személyesen adott parancsot szándékos emberölésekre. 1956. december 6-án a Nyugati pályaudvarnál történt „vörös zászlós” tüntetésen hárman, két nap múlva Salgótarjánban a karhatalmisták és szovjetek fegyverei által negyvenhatan vesztették életüket, százharmincöten megsérültek. „Növekedett az ellenforradalmi aktivitás. Rendőrségi, karhatalmi fellépés szükséges a munkástanácsok ellen. Főleg a fasiszták ellen” – idézte az ügyész Biszku 1956. december 3-i beszédét, ami a vád szerint a megtorlások alapját jelentette. Biszku védője a tárgyaláson kifogásolta, hogy polgári személy védence ügyében hadbíró jár el. Ráadásul a pert a kampányidőszakra „időzítették”, így az egész eljárás kampányeseménnyé válhat. Bár a tárgyaláson több jobbikos képviselő jelent meg, atrocitás nem érte a vádlottat, mivel a tárgyalásról rendőrök kísérték ki, testükkel fedezve Biszkut, akire már egy autó várt. A perben akár a nyári szünet előtt meghozhatják az elsőfokú ítéletet. A volt belügyminiszter védőjének gyanúja beigazolódott: nem sokkal a tárgyalás után Rétvári Bence KDNP-s igazságügyi államtitkár közleményt adott ki, amely szerint az elmúlt négy év jogalkotásában fontos volt, hogy bírósági eljárást lehessen indítani a kommunizmus bűnelkövetőivel szemben. Ezt annak ellenére közölte, hogy hozzátette, a folyamatban lévő ügyhöz „sem a politikának, sem a végrehajtó hatalomnak nincsen köze”. Vissza a tartalomhoz

Bors - 2014. 03. 01. (1,10. oldal) KÜLFÖLDRE SZÖKHET BISZKU BÉLA A rendkívül súlyos bűnökkel gyanúsított agg politikusnak feloldották lakhelyelhagyási tilalmát, s útlevelét sem vonták be Külföldre is utazhat már Biszku Béla Nem érti a volt belügyminiszter, miért vádolják Megszüntette a bíróság Biszku Béla lakhelyelhagyási tilalmát, így az egykori belügyminiszter szabadon mozoghat már az országban, és mivel útlevelét sem vonták be, külföldre is utazhat. VÁDAK Az 1956-os megtorlások levezényléséért felelősnek tartott egykori belügyminiszter 93 éves. Pere március közepén kezdődik. Az eljárás vádpontjai között háborús bűntett és más cselekmények, így a lőszerrel való visszaélés szerepel. Utóbbi azért, mert lakásán a két világháború között gyártott vadászlőszereket találtak.

A háborús bűntett pedig azért, mert Biszku tagja volt az 1956 novemberében megalakult MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságnak, a grémium által létrehozott és irányított karhatalom pedig súlyos bűncselekményeket követett el. Biszku egy rövid kórházi kitérőt leszámítva az elmúlt hónapokban is budai társasházi lakásában élt, visszavonultan. Olyannyira, hogy az utcájában élők is alig tudnak valamit róla, többen biztosan állították lapunknak, hogy már rég elköltözött a lányához. Jó egészségnek örvend, korát messze meghazudtoló szellemi állapotban szemléli ügyének alakulását. De – mint ismerősei elmondták –, azt nem érti, miért és mivel vádolják. – Mi ez az egész? – ez a leggyakrabban feltett kérdése, ha a közelgő bírósági eljárás szóba kerül. – Jelenleg Biszkunak nincs esélye arra, hogy tisztességes eljárásban tárgyalják az ügyét – véli dr. Magyar Gábor. Biszku ügyvédje hozzátette: védence lakhelyelhagyási tilalmát két hete jogerősen is megszüntette a bíróság. Amíg ez fennállt, nem hagyhatta el Budapestet. Hetente lesétált a II. kerületi kapitányságra, pecsétes papírt kapott arról, hogy nincs szökésben. De erre napjainkban már nincs szüksége, és mivel útlevele a zsebében lapul, akár külföldre is mehetne, ha kedve éppen úgy tartaná. Biszku egyébként leginkább azt sajnálta a házi őrizetben, majd lakhelyelhagyási tilalomban töltött hónapok alatt, hogy nem utazhatott a Balatonra. l A szerszámlakatosként szakmát szerző, keményvonalas kommunistaként számon tartott egykori politikus 2012 szeptemberében lapunknak azt nyilatkozta: hamisan vádolják, nem adott tűzparancsot gyilkosságokra. Arról is szólt, hogy napjai egy részét Ady Endre műveinek olvasásával tölti, illetve gyakran sakkozik ápolónőjének fiával. Vissza a tartalomhoz

Magyar Nemzet - 2014. 02. 28. (5. oldal) MÁRCIUSBAN ÁLL BÍRÓSÁG ELÉ BISZKU BÉLA Március 18-án kezdődik a Fővárosi Törvényszéken Biszku Bélának, a Kádár-rezsim egykori belügyminiszterének büntetőpere, akit az 1956-os megtorlásokkal összefüggésben háborús bűntett és más bűncselekmények miatt marasztalhatnak el. A forradalmat követő leszámolásokat és megtorlásokat irányító Biszkuval szemben október közepén emelt vádat a Fővárosi Főügyészség, emellett azonban – mint arról a Magyar Hírlap beszámolt – tovább nyomoznak azokban az elkülönített eljárásokban, amelyek több feljelentés alapján indultak Biszku 1956 utáni tevékenysége kapcsán.

A négy hónappal, június 28-ig meghosszabbított nyomozásokban a főügyészség ismeretlen tettes ellen felbujtóként elkövetett kényszervallatás, jogellenes fogva tartás, a magyar állam területe elleni hűtlenség és felségsértés gyanújával folytat eljárásokat. A márciusban kezdődő büntetőper vádirata szerint Biszku Béla az 1956. december 6-i, a Nyugati pályaudvarnál lezajlott „vörös zászlós” tüntetésen és a december 8-i salgótarjáni tüntetésen leadott, negyvenkilenc halálos áldozatot követelő sortüzek, valamint egy martonvásári razzia miatt vonható felelősségre. A vádhatóság életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását indítványozta Biszku Bélával szemben, aki a nyomozás során nem tett vallomást, és tagadta a bűncselekmények elkövetését. Vissza a tartalomhoz

Népszabadság - 2014. 02. 28. (2. oldal) BISZKU MÁRCIUSBAN ÁLL BÍRÓSÁG ELÉ Igazságszolgáltatás Négy hónappal, június 28-ig meghosszabbította az ügyészség azt az elkülönített nyomozást, amelyet a Biszku Béla elleni feljelentések kapcsán indítottak egyebek mellett felbujtóként elkövetett kényszervallatás miatt – írta a Magyar Hírlap. Ettől függetlenül az 1956 utáni megtorlásokat irányító Biszku Bélának március 18-án – háborús bűntett és más bűncselekmények miatt – a Fővárosi Törvényszék elé kell állnia. Biszku ellen tavaly október közepén emeltek vádat, a Fővárosi Törvényszék pedig március 18-ra tűzte ki az első tárgyalást. Biszkut a vádirat szerint az 1956. december 6-án Budapesten, a Nyugati pályaudvarnál lezajlott „vörös zászlós” tüntetésen és a december 8-i salgótarjáni demonstráción leadott, negyvenkilenc személy életét kioltó sortűz, valamint egy martonvásári razzia miatt vonnák felelősségre az „alapügyben”. Az ügyészség életfogytiglani szabadságvesztést kért a 92 éves egykori kommunista belügyminiszterre, aki az eljárásban nem tett vallomást, és tagadta a terhére rótt bűncselekmények elkövetését. Vissza a tartalomhoz