Németországi Oldenburg körzet tájföldrajzi jellemzése Kiss Anita1 1. Bevezetés Témaválasztásomat indokolja, hogy doktori disszertációm egy részét – a Tiszaújvárosi és Mezőcsáti kistérségek tájökológiai jellemzése és a táji adottságokon alapuló, kistérségi fejlesztési lehetőségek feltárása –képezné a külföldi, jelen esetben egy Németországi példa felkutatása, bemutatása és az ott elért eredmények hazai alkalmazásának lehetőségeinek feltárása. Azért választottam az Északnyugat-Németországban található Oldenburg körzetet, mert egyes jegyeiben, természetföldrajzi, tájökológiai, tájtörténeti, mind pedig szociális, mind és gazdasági szempontból hasonlít a dolgozatom témáját képező két kistérséghez. Emellett 2005-ben áprilistól július végéig az Oldenburgi Carl von Ossietzky Egyetemen Erasmus Mobilitás Program keretein belül, folytattam tanulmányaimat, így alkalmam volt az Oldenburgi körzetet alaposabban is megismerni, bejárni. A Németországi Oldenburg körzet egy olyan táji adottságokon, kultúrtörténeti emlékeken alapuló, a helyi erőforrásokra, lakosságra épülő fejlesztési tervet dolgozott ki, más szomszédos és hasonló helyzetben lévő körzetekkel közösen – Oldenburg, Diepholz, Vechta és Cloppenburg- mely a Tiszaújvárosi és Mezőcsáti kistérség esetében is a fejlesztési lehetőségek egyike lehetne. Ez a regionális fejlesztési terv a Wildeshauser Geest Natúrparkra alapul. 2. Oldenburg körzet közigazgatási egység: Oldenburg körzet Németország észak-nyugati részén, Niedersachsen (AlsóSzászország) szövetségi állam nyugati részén fekszik (1.ábra). Az Oldenburgi körzet 1933ban jött létre a korábbi Oldenburg, Delmenhorst és Wildeshausen kerületekből. Északon az Oldenburg körzeti jogú város, és Wesermarsch körzet, északnyugaton Ammerland, nyugaton Cloppenburg, délen Vechta és keleten a Hannoveri közigazgatási kerülethez tartozó Diepholz körzet keretezi. Északkeleten egészen Brémáig elér. A körzetek Németországban a NUTS 3 (Nomenclature of Territorial Units for Statistics) regionális szintnek felelnek meg. Az országban a szövetségi államok száma 16 (NUTS1), a regionális körzeteké 41 (NUTS2), míg a körzetek száma 439 (NUTS3). (http://europa.eu.int) 15 község és Wildeshausen város alkotja a körzetet (2.ábra). A Hunte folyó középső szakaszán közel kör alakú formában helyezkedik el. Területe 1063 km2 ezzel a közepes méretű járásokhoz tartozik (1.táblázat). 2005-ben közel 125.769 lakosa volt, a népsűrűség 118 fő/km2. (Niedersachsen; Das Land und seine Regionen) Közlekedési helyzete jó, három autópályával rendelkezik (A1, A28, A29) két elsőrendű főútvonallal (212, 213) és öt vasúti pályával. Ezek segítségével, mind az északnémet régióval, mind a közeli országokkal jó közlekedési kapcsolata van. Mindezekhez kapcsolódik még két víziútvonal: a parti csatornahálózat, és a Hunte folyó. Még két kisebb repülőtere is van (Ganderkesee és Hatten).
1
Debreceni Egyetem, Tájvédelmi és Környezetföldrajzi Tanszék, Ph.D. hallgató, e-mail:
[email protected]
1
1.ábra: Oldenburg körzet elhelyezkedése 1. táblázat: Oldenburg körzet települési szerkezete Település km2 Lakosság (fő) Népsűrűség (fő/km2) Dötlingen 101,84 6.029 59,2 Ganderkesee 138,26 30.924 223,67 Großenkneten 176,26 13.730 77,9 Harpstedt 210,37 11.325 53,83 Hatten 103,54 13.377 129,2 Hude 124,63 15.615 125,29 Wardenburg 118,66 15.995 134,8 Wildeshausen 89,49 18.180 203,15 Összesen 1.063,05 125.175 117,75
2.ábra: Oldenburg körzet településenek elhelyezkedése Bár a gazdasági fejlődés alapvetően két városnak Oldenburgnak és Brémának köszönhető, mégis napjainkra egy csekély mértékű ipari széttelepülés is kialakult. Ipari létesítmények vannak ugyanis Ahlhorn, Bookholzberg, Ganderkesee, Harpstedt, Hude, Wardenburg és Wildeshausen településeken. (Niedersachsen; Das Land und seine Regionen) Máshol még napjainkban is a mezőgazdaság a legfontosabb gazdasági ágazat (3.táblázat). 2004-ben a keresők mintegy 36%-a az ipari szektorban, 61 %-a szolgáltatási szektorban 2
dolgozott (2.táblázat). Általánosan megfigyelhető, hogy a mezőgazdaságban dolgozók száma százalékosan fokozatosan, de csak kis mértékben csökken, ugyanakkor az iparban dolgozók száma az 1980-as évektől kezdve folyamatosan csökken, 24 év alatt 20%-kal. Mindeközben a szolgáltató szektorban ugyanilyen arányú növekedés volt megfigyelhető (www.oldenburgkreis.de). 2.táblázat: Munkaerő gazdasági ágazatok szerinti eloszlása Gazdasági % ágazatok 1980 1990 % 2000 % 2004 Mezőgazdaság 710 4,3 866 3,9 824 3,1 759 Ipar 9750 55,36 10821 49,43 9841 37,11 9080 Szolgáltatás 7149 40,59 10202 46,6 15850 59,77 15651 Összesen 17609 21889 26515 25480
% 2,9 35,63 61,4
3.táblázat: Oldenburg körzet területhasználatának megoszlása Területhasználat km2 % Építési és szabad terület 79,51 7,48% Közforgalmi, közlekedési felület 56,95 5,36% Mezőgazdasági terület 699,03 65,76% Erdő terület 186,42 17,53% Vízborítású felület 17,27 1,62% Egyéb 23,87 2,25% Összesen 1063,05 Erdőben gazdag, részben parkszerű tájaival, vonzó folyó- és patak menti zöldfolyosóival, szigetszerű mocsaraival, ligeteivel és nem utolsó sorban gazdag építészeti és régészeti műemlékeivel igen fontos turisztika, rekreációs és nem utolsó sorban Bréma és Oldenburg szempontjából ökológiai kiegyenlítő terület (Ausgleichsraum). A terület közel 90%-a a Natúrpark Wildeshauser Geesthez tartozik. Kellemes kikapcsolódási lehetőséget nyújtanak a jól kiépített turista és kerékpár útvonalak, szabadidős és rekreációs létesítmények, és a tradicionális fogadók. Mindezek mellett 22 természetvédelmi terület és 58 tájvédelmi körzet található a járásban, közel 258 km2 kiterjedésben, ez a járás területének negyede, ami tovább növeli a terület természeti értékét (3.ábra).
3.ábra: Oldenburg körzet védett területei
3
3. Tájszerkezet, tájkarakter: A terület topográfiai magja a Hohe Geest (magas Geest), amit északon részben keskeny, részben kiterjedt foltjaival a Brémai terület Vorgeest-je (elő Geest) határol. Ez éles átmenet nélkül megy át a Wesermarsch mocsaras és lápos területébe, illetve a nyugati irányban a Hunte völgyébe. Sajátos tájrészlet az Osenberg-nél lévő futóhomok-területek. Így a terület a tipikus északnyugat-német tájak, a marsch, láp, geest, és ligetes tájak széleskörű keresztmetszetét reprezentálja atlanti, szubatlanti klímájú területen. Ezeket a tájakat természetesen mára jelentősen átalakította az ember, uralkodnak a kultúrtájak, de ezek karakterét is még nagyban befolyásolja a természetközeli állapot. Vannak olyan kultúrtájak, az ipari tájak amelyek többé-kevésbé mesterségesek. (Die Deutschen Landkreise) A területre ennek megfelelően 6 tájtípus jellemző (4.ábra): Hohe Geest (MagasGeest); Vorgeest (Elő-Geest); Hunte folyó völgye; Osenberg dűneterületei; Hochmoore (dagadóláp területek); Ipari táj.
4.ábra: Oldenburg körzet tájtípusai 3.1. A Magas Geest egy közel 20 méter magas lépcsővel emelkedik a körzet északi részen, az előtte elterülő lápos völgyfelszínek fölé. Az északkeleti részeken ez a lépcső csak elszigetelten fejlődött ki, itt a Geest magaslatai fokozatosan ereszkednek a Vorgeest alá. Ez nyugati irányban is folytatódik, ahol minden élesebb határ nélkül megy át a Hunte folyóvölgy lapályába. A Hunte lapálya dél felé mélyen benyúlik a magas Geest területébe, amit így két részre oszt. A jobb oldali terület Delmenhorster Geest egy eléggé sík, enyhén dombos felszínű kistáj, amit lapos völgyteknők járnak át. Dél felé a valamivel magasabb Wildeshauser Geest területén a relief valamivel mozgalmasabb a Hunte és mellékpatakjainak szerteágazása miatt. Ez az észak-déli kettőség a Hunte folyótól nyugati irányban is megvan. Itt a GroßenknetenAhlhorner Geest emelkedik közel 20 méterrel a környezete felé, így a járás legmagasabb területe. Ennek a lépcsőnek a lábánál nagy kiterjedésű síklápok alakult ki. A Hunte folyótól keletre, a Wildeshauser területén a síklápok csak kis kiterjedésbe vannak jelen. A Delmenhorster Geest területén az agyagos talaj következtében még ma is kiterjedt lombos erdőket találhatunk, miközben a déli elsősorban homokos talajú dűnevidéken elsősorban újtelepítésű fenyves, erdei fenyves található. Valamikor, a Hunte nyugati oldalán folyómenti buckás területek voltak. Az újraerdősítés és a szántóvá való átalakítás miatt mára ez csak kisebb foltokban maradt meg. A nagyobb, zárt erdőségek mellett a Hohe Geest kisebb erdőparcellákkal, facsoportokkal, fasorokkal, egyedülálló fákkal tarkított, ami parktáji 4
karaktert kölcsönöz neki.Csak a déli részen, a Großenkneten Geest és Wildeshausen-től délre fekvő futóhomokos területen találkozhatunk nyitottabb tájjal nagyobb kiterjedésben. A mélyen bevágódott, erdővel szegélyezett Hunte völgye Dötlingen és Wildehausen között különleges táji megjelenése (1. kép) miatt ismert turisztikai látnivaló.
1. kép: 1000 éves tölgy Dötlingennél 3.2. A Vorgeest-et elsősorban diluviális homok építi fel. Legnagyobb kiterjedése Delmenhorst területén és a három északkeleti község területén van. Ezek az igen lapos hordalékkúpok, a brémai medence délnyugati sarkát, azaz a régi Weser ősfolyamvölgyet feltöltötték. Delmenhorst-tól nyugatra a magas Geest-től egy éles peremmel válik el, északkeleten viszont fokozatosan megy át Weser alsó szakaszának teraszába. Számtalan vízelvezető csatorna, és árok szeli át, főleg szántó és rét fedi, kisebb foltokban facsoportok és fasorok és magányosan álló fák, így itt is a szórványtelepüléseknek köszönhetően, tipikus parktáj alakult ki. Az erdő itt teljesen hiányzik. 3.3. A Hunte folyót széles síksága (2.kép) kíséri Huntelosen községig (lásd 4. ábra), a folyásirányban; innen teraszos völgye van. Legnagyobb kiterjedése Wardenburg-nál van, ahol a Lethe folyó síkságával egybeér. A többnyire sík alapot diluviális homok, a folyó mentén fiatalabb folyóvízi hordalék alkotja, amin nyugatra a folyótól szórványos homokdűnék, keletre az Osenberge dűnevidéke fekszik. Mezőgazdasági hasznosítás jellemzi a területet, pontosabban öntözött rétgazdálkodás. A fás területek visszaszorulóban vannak.
2. kép: A Hunte folyó és síksága 3.4. Egy különleges táj a területen az Osenbergi dűnevidék, ami Sandhatten-től váltakozó szélességben, a Hunte folyótól jobbra több mint 10 km hosszan Oldenburgig tart. Ez egy tipikus dűnevidék, parabolabuckákkal, szél vájta mélyedéssel és árokkal. A korábbi
5
puszta helyén ma leginkább telepített fenyveseket találunk. Nyílt fenyéres (Heide vidék) foltok az erdős területek között találhatók. Sajátos tájtípusnak tekinthető a dagadólápok övezete amelyek a Geestperem északi határát csaknem teljes hosszában követik, nyugatról egészen a Vorgeest területéig. A legnagyobb dagadóláp terület a Vehne-láp. A lecsapolások következtében és a mezőgazdasági művelés hatására azonban eredeti karakterüket nagy részt elvesztették. A lápképző növények növekedése leállt, és a kiszáradt felszín, hacsak nem kulturtájként hasznosítják, elpusztásodott (Heide terület alakult ki). A legjobb állapotban a Vehne moor, a Holler és Witte moor (3. kép) egyes részei vannak. Itt a dagadóláp óraüvegszerű kidomborodása is felismerhető, a Vehne láp területén akár 14 méterrel, a Holler láp területén 4 méterrel a környező terület felé magasodva. Az itt jellemző elnyúlt utcásfalvak további jellegzetes elemei a tájnak. A puszta területéről ezek hiányoznak, ahol megint a szórványtelepülések jelennek meg a parkszerű tájjal.
3. kép: Holler láp és Vehne-láp A tengermelléki marsh övezet teljesen sík felszínű, folyóvízi agyagos talajú terület. Megtalálhatjuk a Vorgeest peremén, keleten; különösen jellemző kifejlődése található Wüsting település északi részén. Ezt a tengerszint felé csak néhány méterrel emelkedő, néha alatta lévő területet nyílt rét és legelő borítja, amit számtalan csatorna, árok tagolja. Az eddig említett tájakban sok a természetközeli, természetes elem, bár mára megjelenésüket a mezőgazdaság megváltoztatta, de táji működés szempontjából még ma is a természeti adottságok dominálnak. A körzet területén, két helyen jelent meg ipari táj. Az első Oldenburg-Bréma-Delmenhorst vasútvonal mentén, a másik Wildeshausen városterületén fekszik. (Die Deutschen Landkreise) 4. Növényzet: Ha megpróbáljuk elképzelni, hogy milyen lehetett a történelem előtti ős- természetes táj, amikor az ember éppen csak megtelepedett, és még nem volt jelentős hatással a vegetációra, akkor az a feltevés alakult ki, hogy a szárazabb és magasabban fekvő homokos területeken (Geest) egy összefüggő, mégis nyíltabb erdő borította (tölgy- nyír- bükk). A mélyedésekben és a Geest előterében, a lápterületek átmeneti zónájában nagy kiterjedésű dagadóláp, a folyók völgyében égererdők, és síklápok jelentek meg. Ezt a képet változatta meg jelentősen az ember a történelmi időkben. Az erdők nagy részét kivágta. Helyükön, a homokos talajon füves pusztaságok (Heide), míg a jobb minőségű agyagos talajon kultúrtáj alakult ki. Az átalakítás természetesen elérte a mocsaras területeket is, víztelenítették, szárazzá tették őket, ezzel újabb területet szereztek a mezőgazdasági termelés számára. Csak 6
nem olyan régen kezdődött meg itt is az újraerdősítés, ugyanakkor a korábbi kevert-lombos erdők helyén az erdei fenyő jelent meg. A korábban évszázadokon keresztül birkalegelőnek, gyeptéglatrágyázóként hasznosított pusztai területeket szántóvá alakították, vagy beerdősítették. (Die Deutschen Landkreise) 5. Vízfolyások, állóvizek az Oldenburgi körzet területén: A teljes járás a Weser vízrendszeréhez tartozik melynek két mellékfolyója, szeli keresztül az Oldenburgi körzet területét, a Hunte és az Ochtum (5.ábra). A járás fő folyója a Hunte a Wiehengebirge területén ered. Alsó szakasza ma igen fontos, mert kisebb tengeri hajók is hajózhatnak rajta, s a folyószakasz nyugati irányban, kapcsolatban van a parti csatornarendszerrel is. Ez által az Ems folyóval is megvan az összeköttetése. Nemcsak a Hunte mellékfolyói, maga a Hunte is alig tükrözi egykori természetes állapotát. A hajózható vízi utak után igen korán megnőtt az igény, ugyanakkor a folyó kanyarulatainak köszönhetően nem volt megfelelő víziút. Így már a 17. században megkezdődtek a kiigazítások, a meandereket levágták, ezzel rövidebbé tették az útvonalat, illetve meder mélyülését is elérték. Az első ilyen munka 1683-ban kezdődött. A bekövetkezett nehézségek (folyamatos gátszakadás, egyéb szerencsétlenségek), illetve a magas költségek 100 évre leállították a munkálatokat. Csak 1835-ben kezdődtek újra, s ez a második szabályozási időszak 30 évig tartott. A szabályozás fő időszaka 1893-1899 között volt. Azóta folyamatosan erősítő munkálatok tartanak, ami jelenleg még nagyobb ütemben halad, hiszen a folyó alsó szakaszán is 1000 tonnás hajók befogadására akarják kiépíteni, illetve építették ki. Előnyös, hogy a parti csatornarendszert is 1000 tonnás hajókra építették. Az Oldenburg területén a Hunte folyóból elágazó parti csatorna zsilippel van kapcsolatban a folyóval, ez a csatorna az egykori HunteEms csatorna helyét váltotta fel, amit 1855-1893 között építettek, de a növekvő igényeket már nem tudta kielégíteni. Az új csatorna építése 1925 és 1933 között zajlott. Ezzel egy regionális jelentőségű igen fontos belvízi hajózási út létesült, ami összeköti az alsó Hunte szakaszt, a Weser és Ems folyókat, ezzel pedig a Ruhr és a Rajna vidéket is.
5.ábra: Oldenburg körzet vízhálózata A Hunte középső szakasza sohasem játszott fontos szerepet a hajózásban, kedvezőtlen vízjárásának, és a meandereknek köszönhetően. 1731-ben születtek meg az első tervek, hogy hajózható teszik a folyó középső szakaszát is, ezt 1789/90-ben meg is tárgyalták, mégis 18107
ben megszakadt az egyeztetés. Csak 1870-ben kezdődtek újra a munkák, amik máig eltartottak. Ennek célja azonban teljesen más volt, nevezetesen a folyó menti síkság öntözése, ami így termékeny öntözött rétté vált. A vízhálózat különleges tagja a kettős tó, a nagy és kicsi Sager Meer, amely az ún. Sager dombság területén találhatók, Bissel-től északnyugatra. Korábban összefüggő, mocsárral körülvett vízfelületet alkottak. A vízszintet egy csatornával csökkentették le, ami észak felé a mocsáron keresztül a Lethe folyóba vezet. Ez eredményezte a tó kettészakadását. A nagy Sager Meer 26 méteres mélységével az egész járás legmélyebb tava. Kialakulása linológiai ritkaság, mert valószínűleg az alatta lévő sóréteg kioldódásának köszönhető. Különleges állat és növényvilágának köszönhetően a tó és környezete természetvédelmi terület lett, összesen 76 hektár. A tavaktól délre közvetlenül és a járás határterülete mellet több nyílt vízfelület is található, összesen 64. Ezek a mesterségesen kialakított Ahlhorner halásztavak (4. kép), amik a vizet a felduzzasztott Lethe vízfolyásból kapják, 1906 óta. (Die Deutschen Landkreise)
4. kép: Ahlhorner halásztavak 6. Wildeshauser Geest Natúrpark: A Natúrparkot patakvölgyek, kökorszaki megalit sírok, mocsarak, fákkal szegélyezett utak, idillikus falvak, és más geest-re jellemző táji elemek definiálják. A Natúrpark területe 1500 km2, amin 4 körzet osztozik. A terület nagy része az Oldenburgi körzethez tartozik. Gondozását egy társulat végzi, aminek központja Wildeshausen-ben található. Ezen társulat tagjai a körzetek, települések, környezetvédelmi társulások, szervezetek illetve más érdekképviseletek. A Natúrpark fogalma: A szövetségi természetvédelmi törvény igen szigorúan fogalmazza meg ezt a védelmi kategóriát, mivel a Natúrpark területén megpróbálják összehangolni a természetvédelmi és idegenforgalmi tevékenységet. A természetvédelmi törvény 16 § szerint: (1) a Natúrparkok olyan védendő és ápolandó területek, amelyek 1. nagy kiterjedésűek, 2. túlnyomórészt tájvédelmi körzetek vagy természetvédelmi területek, 3. táji feltételei alapján különösen alkalmasak üdülésre, 4. a terület- és tájrendezési tervek elvei és céljai, üdülési és idegenforgalmi tevékenységet irányoz elő ezeken, a területeken. (2) a Natúrparkoknak üdülési funkciójuknak megfelelően tervezettnek, tagoltnak és elérhetőnek kell lenniük.
8
Az alsó-szászországi természetvédelmi törvény 34 §-nak megfelelően 1984. 09. 17.-én a Wildeshauser Geest területét Natúrparkká nyilvánították. A Natúrparkká nyilvánítás során figyelembe vették, hogy: - A Wildeshauser Geest egy homogén természeti terület, jelentős történelmi hagyományokkal és emlékekkel. - A környező területek egyre jelentősebb urbanizációs nyomásának ellenére, Bréma és Oldenburggal határos területeken, maga a Geest egy falusias régió, pontszerűen megjelenő fejlesztési területekkel. - Szociális alapon, nyugati és déli irányban az oldenburgi és münsteri, míg kelet felé a hannoveri kulturákkal határos. A természeti és szociokulturális homogenitás mellett, gazdasági szempontból is egységesnek tekinthető a terület. Így még mindig a mezőgazdaság a fő tevékenység a területen, átlagon felüli foglalkoztatottsággal. E mellett helyi kis- és középipar jellemző, elsősorban a kereskedelmi és kézműves egységek. A Geest fejlesztése során a legfontosabb célok: - A helyi termékek felértékelése, különösen a kisüzemeknél, itt a piacra jutás kollektív segítése a cél. - A természeti és kulturális értékek felértékelése, összességében a Natura 2000 alá tartozó területek értékének növelése a közösségi érdekek terén. A régió történelmi emlékei, az épületeket, régészeti lelőhelyeket, tradíciókat és a régi kultúrtájat, újra fel kell virágoztatni, és bemutathatóvá tenni az ide látogató számára. Egyik célt sem lehet a másiktól függetlenül megvalósítani. A fent említett igények alapján először egy profittermelő eszményképet dolgoztak ki. E során a régió sajátos potenciáljára építkeztek, melynek során számos fejlesztési témát dolgoztak ki. Ezek a témák a következők: A történelmi lehetőségek feltárása. A kultúrtáj védelme és fejlesztése. Célcsoport orientált és regionálisan integrált turisztikai fejlesztés. A kulturális élet fejlesztése és gazdasági életfeltételek javítása. A tevékenységek koordinálásnak és az információbázis kialakítása. Mindemellett ezzel a fejlesztési tervvel is elsősorban a turisztikai szempontokat veszik figyelembe. Ez különösen a zónabeosztásnál feltűnő. A belső tagolás során olyan zónarendszer kialakítása történt, ami meghatározza a natúrpark egyes részeinek üdülési hasznosításának intenzitását. Ez a zónabeosztás táji adottságokon, a természetes és infrastrukturális adottságokon, de az egyes területek kapacitásán és terhelhetőségén is alapszik. Zóna I: Ebben a zónában magas értékeket kell elérni, azaz az üdülésre való alkalmasságnak jónak, vagy közepesnek kell lennie, a közlekedési helyzetnek nagyon jónak, vagy jónak. Ugyanakkor vannak olyan területek, amiket ki kell zárni ebből a zónából, mint a katonai területek, víz- és ásványkinyerő területek, természetvédelmi területek, a természetvédelme számára értékes területek, természeti emlékek. A tájvédelmi körzetek sem tartozhatnak ebbe a beosztásba. Zóna II: ez a terület kevesebb infrastrukturális kiépítettséggel bír. A legtöbb esetben csak a turistaútvonalak vannak kiépítve. A közlekedési helyzetnek, és a településen kívüli infrastruktúrának jónak kell lennie. Zóna III: ebbe a zónába csak a tájvédelmi körzetek tartoznak. Zóna IV: olyan területek tartoznak ide, melyek sem az I-II zónába nem tartoznak, s nem is védett területek. Ez a zóna a tulajdonképpeni fejlesztési övezet, ahol a tájvédelem, vagy az alapfelszereltség fejlesztésével, a hasznosítási lehetőségek javítására van lehetőség. Ezzel vagy a II, vagy a III zónába fejlődhetnek fel.
9
Zóna V: ebbe a zónába már nem a települések tartoznak bele, hanem olyan a természetvédelem számára fontos területek is, amik lehetőséget nyújtanak a nyugodt és kíméletes üdülés számára, abban az esetben, ha nem károsítja azt. Ezeken, a területeken a használat bizonyos esetekben korlátozható és megakadályozható. Zóna VI: ez a korábbi természet- és táj védelmi zónája. Ezeket, a terülteket mindenképpen meg kell kímélni az üdülési hasznosítástól. Zóna VII: ez a jelenlegi településeket foglalja magába. Ez a zónabeosztás elsősorban az üdülési- és idegenforgalmi feltételeket szabja meg. Az új V - VI-os zóna megalkotásával ugyanakkor lehetőség van egy erőteljesebb természetvédelemi tevékenység kialakítására. A tájfejlesztés elsődleges feladata egy olyan terv kidolgozása, ami az intenzíven hasznosítható területek mellett megfelelő mennyiségű üdülőterültet is biztosít. A területeknek biztosítani kell a nyugodt légkört. Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy vannak olyan területek melynek elsődleges célja a természetvédelem, vagy erdőgazdálkodási, illetve mezőgazdasági területek. Ugyanakkor a tájfejlesztési és üdülésfejlesztési terveknek figyelembe kell venni, a természetvédelmi és tájvédelmi célokat, és ezeket nem szoríthatják háttérbe. 7. Összegzés A hazai, például Tiszaújvárosi és Mezőcsáti kistérségek szempontjából is olyan gazdasági struktúra kialakítására van szükség, amely képes biztosítani a helyben képződő profit nagy részének helyi lakossághoz való visszakerülését. A veszélyek – munkanélküliség, elvándorlás, környezeti degradáció, mezőgazdasági jövőkép összeomlása – megoldásához, mindenképpen szükséges a lehetőségek feltárása, amelyek sokban hasonlítanak az Oldenburgi körzet SWOT analízis alapján feltárt veszélyeihez és lehetőségeihez. Ezeket, a lehetőségeket használták fel a Natúrpark regionális fejlesztési tervének kidolgozása során. A térség rengeteg értéket, hagyományt, képességet rejt magába, amelyeket ki lehet, és ki kell használni. Meg kell találni azt az együttműködési formát, ami megfelel egy regionális fejlesztési terv kidolgozásához, és fel kell tárni azokat a kistérségeket, amelyek csatlakozhatnak. A Wildeshausen Geest Natúrparkot példaként nézve nálunk azon kistérségek kerülhetnek szóba, melyek tájföldrajzi, gazdasági, szociális és kulturális szempontból homogénnek tekinthetők. Az együttműködés gondolata mellett szól az is, hogy az Európai Unió is támogatja az ilyen elképzeléseket. Irodalomjegyzék Die Deutschen Landkreise; 1956; Reihe: Niedersachsen, Band 13: Der Landkreis Oldenburg (OLDB), Niedersachsen; 1998; Das Land und seine Regionen, Niedersächsisches Landesamt für Statistik und Landesvermessung + Geobasisinformationen, http://europa.eu.int www.ksh.hu www.oldenburg-kreis.de
10
