NÉMET CSEREKAPCSOLAT
UTAZÁSUNK NÉMETORSZÁGBA 2015. MÁJUS 3-13.
1
MÁJUS 3-4., AZ ODAÚT Utazásunk vasárnap reggel 8 óra körül vette kezdetét a hatalmas Németország felé. Csapatunk minden tagja berendezkedett magának a buszon, és elkezdődtek a társalgások, ismerkedések, miközben mindenki üdvözölt új embereket, vagy épp régi ismerősöket. Pár hosszú óra zenehallgatás és utazás után megérkeztünk Bécsbe. Az új élmények már mindenkit nagy várakozással töltöttek el, így egytől egyig izgatottan vártuk, hogy végre felfedezhessük Bécs rejtelmeit. Először a Kunst Haus Wien-hez mentünk ahol megnéztük az a Hundertwasser-ház felújított, és kissé „dizájnosított” változatát. Aztán elmentünk az eredeti épülethez is, amin bár látszottak már az idő nyomai, mégis jobban átadta az egésznek a hangulatát.
Miután mindenki kifotózta, és szelfizte magát, mentünk vissza a buszra, ami elvitt, egészen a Schönbrunni kastélyig. Amíg vártunk a jegyekre, hogy bejuthassunk, volt egy kis szabad időnk, így mindenki kedvére fedezhette fel a kertet vagy akár felmehetett a kastély mögött egészen a Gloirettig, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt magára a kastélyra és az egész kertre is. A kastélyban aztán magnós vezetéssel mentünk végig, ami egy szuper megoldás, hiszen így mindenki kedve szerint tölthet időt és nézelődhet bármelyik szobában. Rengeteg festményt, arcképet, és gyönyörű dísztárgyat láttunk, és ezek mellé volt, hogy zenét is kaptunk a kis magnónkból. Miután mindenki végigért, volt egy kis szabad programunk Bécs belvárosában, majd indultunk is tovább, hogy folytassuk hosszú utunk. A buszon hamar elment a nap, mindenki zenehallgatással, beszélgetéssel, esetleg hajfonással töltötte idejét.
2
Éjfél tájékán, megálltunk, hogy mindenki tisztálkodhasson, fogat mosson és elkészüljön az alváshoz. A gond csak az volt, hogy senki nem találta a megfelelő pozíciót a buszon. Próbáltuk feltalálni magunkat, ki így feküdt, ki úgy, ki a földön, ki az üléseken. Aztán egyszer csak reggel lett. bár csak kevesen tudtak aludni valamit. Mielőtt megérkeztünk volna úti célunkhoz, megálltunk Celle-ben, ahol rengeteg középkori favázas ház állt a városközpontban. Szétnéztünk, egy páran elvesztek, de megtaláltuk őket aztán mentünk, hogy végre találkozzunk cserediákjainkkal Neumünsterben. Mikor már csak 10-20 perc választott el minket tőlük, mindenki nagyon izgulni kezdett és a végén már a tanárnőknek kellett lenyugtatni a csoportot, hogy minden rendben lesz, és már amúgy is ismerjük őket Facebookról, csak menjünk és köszönjünk. Aztán persze minden simán zajlott és mindenki rendben megérkezett a családjához 30 óra utazás után és ezzel kezdetét vette német kalandunk. Kocsis Katalin, 10.c
3
1. NAP, NEUMÜNSTER Németországi kirándulásunk első napját az Alexander-von- Humboldt Schule-ben kezdtük. Cserediákjaink elvittek a földrajzterembe, ahol megismerkedhettünk Schleswig-Holstein tartomány földrajzával, s képeket is láthattunk azokról a helyekről, ahová kirándulni fogunk. Kiderült, hogy hamarosan egy másik magyar csoport is ellátogat ebbe a tartományba, május 30-án a Veszprém férfi kézilabda csapata fog játszani a német bajnokcsapat Kiellel. 10 órakor indultunk első városnézésünkre, Neumünster városába. Túránk első állomása a városháza, a Rathaus volt. Itt a városi közgyűlés elnökasszonya és szóvivője fogadott minket, és körbevezettek az épületben. A városháza neogótikus stílusban épült, vörös téglával van burkolva, mint az épületek többsége itt, északon. Megnéztük az üléstermet, ahol a döntések születnek, és bepillantást nyerhettünk a neumünsteri politikai élet hétköznapjaiba. A falakat a volt polgármesterek festményei díszítették. Ezen kívül megtudhattuk még, hogy milyen kérdésekről döntenek itt és a különböző pártok, milyen arányban foglalnak helyet a tárgyalóteremben. Ezt követően rövid sétát tehettünk a belvárosban. Neumünster régebben iparváros volt, több füstös textilgyár volt a város területén. Ezeket már mára lebontották. Rengeteg park és szépen ápolt zöldterületek jellemzik még a város belső részét is. Gyakoriak a nagy terek és a kisebb patakok, tavak. Kevés középkori épület maradt fenn a városban, mert a második világháborúban az amerikaiak bombázták a várost, mivel fontos vasúti csomópont volt. A háború után nagyon sok kelet-német menekült özönlött ide, így ma kb. 80 ezres a város lakossága, tehát nagyobb mint Eger. Nagyon jól éreztem magam a mai napon és nagyon szép volt a város.
Kelemen Flóra10.c
4
CIKK RÓLUNK A HOLSTEINER KURIERBAN
5
2. NAP, PLÖN, LABOE A két óra hospitálás után Plön volt az első kirándulási célunk szerdán. 12795 lakosa van a városnak. Számos tó van Plön-ben. A legnagyobbat Plöner See-nek hívják, amit meg is néztünk. 8,3 km hosszú és 7,1 km széles tó. Alsen tanár úr körbevezetett minket Plön-ben és sok érdekes információt osztott meg. Például a tanár úr ott született és ott nevelkedett. Azt is elmondta, hogy Plön egykor Németország fővárosa volt. A sétánk során megnéztük a plöni kastélyt, ami régebben katonai iskola volt és kollégium, a náci időkben pedig Napola. Ezután szabadidőt kaptunk,hogy magunk is felfedezzük ezt a helyet. Véleményem szerint Plön egy csodálatra méltó kis hely, tele történelmi múlttal és meseszép kilátással. Az utunkat Laboe-ben folytattuk, ahol egy hatalmas, a második világháborúból származó tengeralattjárót néztünk meg. A legérdekesebb az volt, hogy belül kicsi ágyak voltak, viszont sok embernek el kellett férnie ott. Alacsony termetű, 19 éves körüli fiatalok teljesítettek rajta szolgálatot a világháborúban. A tengeralattjáró megnézése után sétáltuk a Balti-tenger partján. Sok windsurföst láttunk. Reviczki Petra 10.c
6
3.
NAP, LÜBECK
A város Észak-Németországban található. Schleswig-Holstein (szövetségi tartomány) második legnagyobb városa. Évszázadokig a Hanza-szövetség központja volt, a Világörökség része (építészete miatt). Leszáltunk a meleg buszról a fagyos Lübeck városába, majd célba vettük az egykori négy városkapu egyikét, ismertebb (vagy kevésbé ismertebb) nevén a Holstentort. A téglaépület a középkori várfalrendszer része volt, és ma is szimbóluma a városnak. Miután szemrevételeztük az objektumot, továbbálltunk ... Következő állomásunk egy kilátó volt, azaz a St. Petri Kirche tornya. Az odavezető út egy részében a folyó mellett haladtunk, melynek túloldalán (valaha élt) kereskedők házait csodálhattuk meg. Mintha hirtelen a 14. századba csöppentünk volna ... Felkanyarodtunk egy keskeny macskaköves utcába, megállíthatatlanul törtünk előre, majd megérkeztünk a templomhoz. Felmentünk lifttel, majd egy kis lépcsősoron, és mikor felérkeztünk a lélegzetünk is elakadt, annyira fújt ott a szél! (Bár a panoráma is szép volt.) Beláttuk szinte az egész várost. Lübeck a lábunk alatt hevert. Kigyönyörködtük magunkat, és folytattuk utunkat a városházához, mely számomra furcsának hatott... valahogy „más”, mint a többi ilyen jellegű létesítmény. Fekete, tornyos, hosszúkás, alul boltíves. Ezután a téglagótikus stílusban épült Marienkirche következett. A szokásnak eleget téve megsimogattuk a szerencsehozó egeret és megnéztük a templomot. Azonban amint kiértünk, leszakadt az ég (szakadt nagyjából öt percig, majd elállt, és újra szakadt... tipikus „Schleswig-Holstein-idő”), az eső elől bemenekültünk Heiligen-Geist-Krankenhausba. Láthattuk, milyen volt egy kórház régen, érdekes volt. A „kórház-múzeum” után szabadprogram következett. Legtöbben azonnal „Niederegger Lübeck” felé, a marcipánboltba vették az irányt. Mert, ha Lübeck, akkor marcipán. Ez szinte törvényszerű. Felszerelkeztünk az édesség szinte minden fajtájával. Utána visszaindultunk a buszhoz, és elhagytuk Lübecket. Jakab Laura 10.c
7
4. NAP, SCHLESWIG Pénteken az idő is nekünk kedvezett, egész nap sütött a nap, habár erősen fújt a szél is. A pénteki program szerint Schleswigbe utaztunk, ám a buszút előtt még hospitáltunk két órát. Óralátogatások után a busz 10-kor elindult az iskola előtti parkolóból. Schleswigbe először a Viking Múzeumot néztük meg. A történelmi események bemutatása után mindenkinek volt egy órája, hogy a múzeumot felfedezhesse. A múzeumba többek közt a vikingek életébe pillanthattunk bele, a szokásaikat tanulmányozhattuk, az eszközeiket is megnézhettük.
és
Utána elmentünk a tartományi kastélyba, ahol egy eredeti ókori hajó volt kiállítva, ami Schleswig-Holstein tartomány legértékesebb darabja, majd a hajó után felmentünk a harmadik szintre. Ott három mocsári hullát tanulmányozhattunk. Ezek az emberek már kb. 2000 éve halottak, a mocsárban mumifikálódtak, de haláluk oka eddig tisztázatlan. Következő állomásunk a schleswigi templom volt. Ennek a templomnak az oltárképét a bordesholmi templomból hozatták el, mert amikor épült a templom, a tervezői egy díszes oltárképet akartak, és a bordesholmit találták rá a legmegfelelőbbnek. Utolsó néznivalónk pedig a régi halászfalu és a temető volt. Ebbe a temetőbe ám nem mindenkit temettek el, hanem csak a halászcéh tagjait. A temető barátságos volt kívülről, és sokban eltért a magyar temetőktől. Végül mindenki kapott szabad kimenőt a városba, hogy még jobban felfedezze azt. Előházi Zsombor 9.ny
8
5. NAP, HAMBURG Szombaton reggel 8 órakor indultunk Hamburgba. A fiúk elkéstek, de senki nem idegeskedett, mert ez már megszokottá vált. Amikor végre megérkeztünk, elsétáltunk a 823.születésnapját tartó kikötőbe. Az ünnepség miatt sokkal több ember volt, mint általában, ezért jobban is kellett figyelnünk egymásra. Hajóra szálltunk és egy órás körutat tettünk. Ez idő alatt rájöttünk, hogy milyen kicsi az ember, főleg egy ilyen óriási helyen. Láttuk a nagy konténerhajókat, és a zsilipeket, ami állandó vízmagasságot biztosít a kikötőben. Közben egy kisebb zuhárét is átvészeltünk a kishajón. A hajókázás után elsétáltunk a Szent Mihály templomhoz, ahol örömmel vettük tudomásul, hogy van lift, ezért nem kell lépcsőznünk a kilátópontig. A torony tetejére felérve egész Hamburgot láthattuk. Az utolsó közös program a városháza megtekintése volt. Itt már csak alig-alig tudtunk figyelni, mert nagyon izgatottak voltunk az ezt követő szabad program miatt. Végre mindenki kedvére vásárolgathatott.
A nap végére lejártuk a lábunkat és haldokoltunk a fáradtságtól. Persze, nem annyira, mint azok, akiket nem Erika néni tart edzésben. Megéri a sok Tündérpart, higgyétek el! Vasas Lili 10.c
9
6. NAP, CSALÁDI NAP A programokkal teli mozgalmas hét után, a vasárnapi napot mindenki a fogadó családjával töltötte. Sokáig gondolkodtunk, mi lenne a tökéletes program erre a napra, de én is és a család is egyet értettünk abban, hogy olyasvalamit kellene kitalálni, amit nem minden nap csinál az ember, és amire esetleg Magyarországon nincs olyan nagy lehetőség. A kenuzást találtuk ki, mivel ez mindenki számára tetszetős programnak bizonyult. Az időjárás is kedvező volt, és a német tájjal is megismerkedhettünk. Két másik családdal mentünk, akik szintén fogadó családok voltak, így rajtam kívül még két másik magyar lány is volt a programban. A nap egy hosszú kiadós alvással kezdődött, majd mindenki megreggelizett a saját családjával. Ezt követően, körülbelül két óra körül indultunk el Nadine-val, a fogadó családommal, a szomszédban lakó Laurával és családjával, valamint Melindával. Bordesholm-ból indultunk, majd Langwedel-nél csatlakozott hozzánk Kinga és Luise. A cél Achterwehr volt, ahol az Eider nevű folyón a folyó és a „Nord-Ostsee-Kanal” közti zsilipig eveztünk el. Az úton a németemmel, Nadine-val és Luise-vel eveztem egy kenuban, így esélyem sem volt megszólalni magyarul, ami a hasznomra vált. A kenu kölcsönzése után elindultunk a folyón. Az evezés alatt nagyon sokat nevettünk és a táj is nagyon szép volt körülöttünk. Körülbelül egy óra evezés után a csatornához értünk, ahol kikötöttük a kenukat, majd a parton piknikeztünk és csokitortát ettünk. A hazavezető úton már mindenki fáradtabb volt a sok evezés miatt, így amikor visszaérkeztünk a kölcsönzőhöz, elhatároztuk, hogy az összes család hozzánk jön vissza, és csinálunk egy barbecue party-t. A vacsora nagyon hangulatosan telt, és nagyon finom volt. Nagyon jól éreztem magam a nap folyamán és az egész német út során, rengeteg jó barátot szereztem és Németország is nagyon megtetszett. Remélem még sokszor lesz lehetőségem ebbe az országba visszautazni. Rázsi Kitti 10.c
10
7. NAP, WATTENMEER Hétfőn egy óra hospitálás után a német diákokkal együtt a Wattemeer-hez vettük utunkat, ahol a tenger fenekén sétálhattunk. Európa és egyben a Föld legnagyobb összefüggő árapálysíksága az Északitenger partvidékén több mint 500 km hosszan Dánia északi csücskétől Hollandia nyugati határáig húzódik. A tenger, illetve a tengerpart ezen részét Watttengernek nevezik. Az Északi-tenger ezen része híres gazdag állat-, madár- és növényvilágáról, ezért a Watt-tenger nemzeti park is. Elég sokáig besétálhattunk, hiszen pont apály volt. Az árapály jelenségnek köszönhetően emberek felfedezhetik a tengerfenék élővilágát, ahogyan azt mi is tettük. Szedtünk kagylót, illetve tengeri férget (Wattwurm) kerestek néhányan, még medúzákat is tarthattunk a kezünkben. Természetesen a homokba rajzolás sem maradhatott el. Ezután a Wattforum nevű múzeumba mentünk, ahol ténylegesen megláthattuk a tenger élővilágát a halakat, rákokat, medúzákat. Ezzel eltelt a nap és elindultunk haza, este pedig a búcsúest következett. Érdekes módon egy görög étteremben volt a vacsora. Programként a magyar és német diákok együtt énekeltek. Erdei Sára és Előházi Zsombor búcsúztak németül a barátainktól.
Bódi Kinga 10.c
11
MÁJUS 12-13., A HAZAÚT A felejthetetlen hét után május 12-én reggel 8 órakor gyülekeztünk a neumünsteri Alexander-vonHumboldt-Schule előtt. A busz elé gyűlt az összes magyar és német diák, akik a csereprogramban részt vettek, illetve a szülők, és néhány tanár. Érződött a szomorúság a levegőben, hiszen egy nagyszerű hétnek lett vége. Rengeteg új élménnyel gazdagodtunk, és nagyon sokat gyakorolhattuk a német nyelvet is. A busz előtt búcsúzhattunk el a családoktól és a diákoktól is. Ölelésekkel és könnybe lábadt szemekkel szálltunk fel a buszra, és indultunk el utolsó úti célunk, Berlin felé. Berlini kirándulásunkat a Brandenburgi kapu előtt kezdtük meg. Megnéztünk számos nevezetességet, többek között a Reichstag-ot. Sokat hallhattunk Berlin történelméről, a berlini falról egyaránt. Láttuk a TV toronyt is, a Humbolt Egyetemet, illetve sétáltunk a Spree folyónál is.
Két és fél óra szabadidőt kaptunk, ez alatt sokan meglátogattuk az Alexanderplatz-ot, illetve közelebb kerültünk a TV toronyhoz is. A város gyönyörű tiszta volt, emberektől nyüzsgő, de sok volt az építkezés. Később a Brandenburgi kapunál, korábbi kiindulási pontunknál gyülekeztünk, majd megkezdtük utunkat hazafelé.
12
A buszsofőrjeinket dicséret illeti, hiszen maximálisan biztonságban éreztük magunkat az utazás során. Hazafelé Csehországon és Szlovákián át jöttünk. Csehországba körülbelül éjfél körül érkezhettünk meg, a buszról szemtanúi lehettünk a gyönyörűen kivilágított Prágának. Reggel, 6 órakor tisztán emlékszem, hogy amikor kinyitottam a szemem, magyar autókat láttam az úton. Körülbelül 20 perc múlva pedig már a Hősök terét is láttam, ekkor tudatosult bennem, hogy Magyarországon, mégpedig Budapesten vagyunk. Mindenki felébredt, és pontosan 8 órakor, kevés alvással és igencsak fáradtan megérkeztünk Egerbe. Furcsa érzés volt az első két nap itthon, de nagyon jól éreztük magunkat, és reméljük, hogy a jövőben is lesz lehetőségünk még elutazni Németországba. Gáspár Henrietta 10.c
13
