A Farkasréti Általános Iskola diáklapja
2011. március-április
Nemes Nagy Ágnes: Köszöntő Megrendelem jóelőre Névnapodra mit vegyek? a virágot a mezőre, Vegyek húzós egeret? tél után a lomb-nyílást, Vonatot és síneket? betegségre gyógyulást. Kék építő-köveket? Nem, már tudom, mit vegyek: néked tavaszt rendelek, bodzát és kék eget, rajta csokros felleget.
És ha meglesz egy napon: bedobom az ablakon.
Kismarton Zsuzsanna rajza
2
●
még mindig 80
Iskolaújság
Iskolánk 80. születésnapját ünnepeltük 2011. február 18-án. Hetek, hónapok óta készültünk erre az ünnepi eseményre. Délelőtt vetélkedőn mérték össze erejüket az osztályok: ki mit tud iskolája múltjáról, milyen elképzeléseink vannak a jövőről. Vendégségben járt nálunk Császár Angéla előadóművész, majd következett a gyertyagyújtás. Ildikó néni vezényletével minden osztály tortát sütött az előző napokon, ezek a műalkotások sorakoztak a szépen megterített asztalokon, majd minden osztályfőnök meggyújtotta a tortákon lévő kis „tűzijátékot”. Szállt az ének, lobogtak a lángok, igazán meghitt, szívet melengető pillanat volt ez. Aztán mindenki elvonult az osztályterembe, és jóízűen elfogyasztotta a finom ünnepi csemegét. a következő sorokban a vetélkedő eredményeiről adunk hírt. Minden osztály becsülettel helytállt. Iskolánk jövőjét változatos formában álmodták meg a gyerekek. Volt osztály, amelyik képregény formájában dolgozta fel a feladatot, voltak, akik makettet készítettek, voltak, akik szavakba öntötték elképzeléseiket, milyen is lesz iskolánk 2050-ben. Sulimozi, sebességmérő focikapu, padkamera, érintőképernyős pad, sulikopter, önműködő tollak, kiserdő, függőágyak, TKV, vagyis Történelmi Korokba Visszarepítő szerkezet, 3 dimenziós vetítővászon, üvegház, kiváló minőségű ételek, üvegpadlós termek…Felsorolni is sok, mennyi ötlet és találékonyság jellemezte a munkákat, miszerint iskolánk a jövőben csupa mókát és kacagást kínál, ahol a tanulás élményszerű, ahova minden gyerek szívesen jár majd. Ahol nem csupán elméleti tudást kapnak majd a gyerekek, hanem az élethez szükséges gyakorlati tapasztalatokat is megszerzik. Így legyen, ahogyan ti megálmodtátok a jövőt! Most pedig álljanak itt az eredmények: 5. a: 73 % 6. a: 90 % 7. a: 82 % 8. a: 75 % 5. b: 42 % 6. b: 92 % 7. b: 77 % 8. b: 79 % 5. c: 88 % 6. c: 46 % 7. c: 46 % 8. c: 59 %
Születésnap—Esti ünnepség A vadonatúj zsibongóban pezsgő várta az érkezőket: az önkormányzat képviselőit, régi és mostani kollégákat, szülőket. Már állt a színpad, a zenészek hangoltak, a kék színű kárpitos székek átvarázsolták a tornatermet. Fazekas László igazgató úr köszöntője után a tanári kórus énekével kezdődött a műsor. Ezután Pintér István tanár úr saját szerzeményében mesélte-zenélte el az iskola történetét, mellyel egyben fel is vezette egykori diákjaink szereplését. A továbbiakban Wels Péter riporter és műsorvezető szólította színpadra a művészeket. Meséltek röviden arról, hogy miként alakult az életük, és belepillanthattunk művészetükbe, hivatásukba. Deutsch Anita színésznő bájos óvodás kislányát is megismerhettük. Különleges zenei élményben lehetett részünk Alpár Balázs zenész, zeneszerző jóvoltából. (Érdemes rákeresni a világhálón!) Sorra következtek Simó Áron és Réka néptánccal, Bubrják Orsolya művészettörténész érdekfeszítő előadással, Paár Julianna énekesnő gyönyörű dallal, Zboray Antónia varázslatos indiai tánccal, Simon Dávid ifjú feltaláló izgalmas beszámolóval. Majd Pazár Krisztina balett-művész hihetetlenül szép táncát csodálhattuk a kivetítőn. A műsor végén a Kirkósa zenészcsalád kamarazenekara szülinapi meglepetés összeállítással kedveskedett. E változatos, érdekes, szórakoztató előadás 2 órán keresztül kötötte le a nézőközönséget. A vacsora után az Auguszt cukrászda ez alakalomra készített málnatortáját kóstolhattuk. Majd belibbentek a nyolcadikos hölgyek abroncsos csipkeruhában elegáns táncpartnerükkel, és keringőjükkel megnyitották az éjszakába nyúló táncmulatságot. Megismételhetetlen élményben volt részünk. Mészáros Zsuzsanna
Ramszesz, az ásatás A 7. c osztály múzeumi napi programja idén egy élménykiállítás volt. Képzeletben a sivatagi homokkal borított ókori egyiptomi romok között járhattunk, s hogy legyen valami sejtelem is a dologban, a zenei aláfestés mellett, a tárlat egész területe szinte teljes sötétségben volt. A bejáratnál kapott fejlámpák fényével megvilágított életnagyságú istenszobrok között járkálva vezetőnk segítségével „leporolhattuk”, és kiegészíthettük az ötödik osztályban tanultakat. Kipróbálhattuk, milyen lehetett kőtömböket fahasábokon gördíteni, kincseket keresni a homokban, de legnagyobb sikere a labirintusnak volt, melyből a végén mindenkinek sikerült kijutnia. Pintér István
2011. március-április
farkas mese ●
3
A farkasréti rétifarkas legendája Egyszer volt, hol nem volt, a történelmi idők hajnalán, a Márton-hegyen innen, a Sas-hegyen túl, egy hatalmas préri terült el a mai Farkasrét területén. Ez a vadon korántsem volt kietlen, apróbb és nagyobb erdős és bozótos területek szabdalták számtalan mezőre és rétre, búvóhelyet biztosítva a vadállatok és mindenféle különleges lény számára. Ember nem élt ezen a rejtélyes területen, mert számtalan titok és legenda lengte körül az erdő, a mező minden zegzugát. Éjszakánként erdei manók és koboldok furcsa neszétől volt nyugtalan az erdő, de a legenda szerint az emberek leginkább a területen vadászó hatalmas rétifarkas miatt nem merészkedtek a titokzatos helyre. Számos hátborzongató történet terjedt szájról szájra a vérszomjas rétifarkas támadásairól, de a farkast soha senki nem látta még. Telt-múlt az idő, és a környező területek gyorsan benépesültek szántóvető, gazdálkodó embercsoportokkal. A jó föld, a kövér legelő hamar elfogyott, és újabb területekre lett volna szükség a gazdálkodáshoz, de a vadont a rétifarkas legendája falként őrizte. Hamarosan éhínség és nélkülözés köszöntött be, de az embereket a félelmük viszszatartotta az ismeretlen meghódításától. Egy-egy család ugyan, legyőzve a rettegést, felkerekedett, hogy behatolva a vadonba, megbirkózzon a rétifarkassal, de nyomtalanul eltűntek, és soha senki nem látta őket viszont. Amikor a helyzet már tarthatatlanná vált, Sasad királya, összefogva a gazdagréti, a madárhegyi, a hosszúréti és a spanyolréti uralkodóval, zsoldosokból és vadászokból álló nagy sereget toborzott a farkas elfogására, a szabad területek elfoglalására. A királyok mindegyike száz-száz aranyat ajánlott fel annak a dicső harcosnak, aki az állatot élve vagy holtan elfogja. A hadsereg a királyok vezetése alatt benyomult a területre, és gyűrűbe fogta a farkas rejtekhelyét. A hajtók és a katonák sorfala egyre szorosabbra fogta a rétek és mezők mélyét, de az állatot senki sem fedezte fel. Amint az első katonák a sűrűből egy mezőre léptek, a döbbenettől földbe gyökerezett a lábuk. Egy gyönyörű falucska húzódott meg a zöldellő virágos mező szegletében. Szép házak, gondozott kertek, hízott állatok és békés emberek látványa tárult szemük elé. - Üdvözöllek benneteket! Uratokkal szeretnék beszélni! – szólalt meg a sereg fővezére. Az emberek közül előlépett egy szálfa termetű, egyenes járású legény, kinek farkasbunda volt vállára vetve. - Én lennék az, Uram Királyom! Mi szél hozott erre ekkora sereggel? - A rétifarkast üldözzük, aki rettegésben tartja e földet, és éhínségbe taszítja népünket. Legelőink, szántóink már nem tudnak eltartani bennünket, de amíg a farkast kézre nem kerítjük, gyermekeink nem mernek e földre lépni. Ti nem féltek a farkas támadásától? - Nem, Uram és Királyom. Hisz nincs miért. Látod, itt békében élünk családjainkkal és mindazokkal, akik földedről békés szándékkal, évekkel ezelőtt idevándoroltak. A király és szövetségesei hirtelen felismerték mindazokat, akikről azt hitték, hogy a rétifarkas prédájává váltak. - Ti itt? Hát nem falt fel benneteket a farkas? Azt hittük, sosem látunk viszont közületek senkit. - Félelmünket legyőzve jöttünk ide, de farkassal nem találkoztunk – emelkedett szólásra a király egyik régi alattvalója. Itt befogadtak minket, és bőségben, békességben élünk együtt ebben a faluban. A király döbbenten hallgatta az embert, s közben szeme a falu vezetőjének farkasprém bundájára tévedt. - Az a bunda a válladon a rétifarkasé? Te győzted le? - Még évekkel ezelőtt ejtettem el ezt a farkast, de hogy ez volt-e a rettegett farkas vagy sem, nem tudom. Ahogy azt sem értem, mi ez a félelem a szívetekben. Mi békességben éltünk itt a farkas elejtése előtt csakúgy, mint azóta. A farkasok és a többi ragadozó állat itt élnek körülöttünk. Az emberi félelem az, ami rettenetes, és vérengző szörnyekké növeszti őket, és a félelem szüli a titokzatos legendákat is, Uram, Királyom! A király és népe ekkor értette meg, hogy éveken keresztül saját félelmük taszította őket ínségbe, félelmük a rétifarkastól, ami talán mindig is csak legenda volt. A környező népek így vették birtokba a titokzatos vadont, és tanulták meg azt, hogy az emberi képzelet sok legenda születésének forrása. De a téli estéken, amikor a telihold hidegen csillogott a hófödte tájon, és a távolban farkasüvöltés törte meg a csendet, jól bezárkóztak házaikba, és gyermekeiknek a farkasréti rétifarkasról mesélték történeteiket. A legenda így nemzedékről nemzedékre öröklődött és Farkasrét nevében ma is őrzi a hajdani titkot. Ti is, amikor különleges hangokat hallotok éjszakánként, mintha rétifarkas üvöltene Farkasréten, emlékezzetek a legendára, és ne hagyjátok, hogy félelmetek megakadályozzon benneteket az ismeretlen megismerésében. Polus Péter 6. a
4
●
így kezdtek elődeink
Iskolaújság
Pályám emlékezete Farkasréten 1971-ben költözött családunk a Botfalu utcába. Családi házunk épp hogy felépült, a betonra csak később került parketta. Az 53-as busz fél óránként járt, a Sasadi úti kis közértben – a Háromszék utcai buszmegállóval szemben – délutánra elfogyott a friss kenyér. Húgom, Ildikó harmadik –, én nyolcadik osztályba iratkoztam be. Dúl Dezsőné – Pannika néni – örömmel fogadta a pestújhelyi kislányokat, hiszen ő is onnan költözött a kerületbe. A zene tagozatos pestújhelyi iskola jó alapokat adott: 4,8-as átlaggal zártam az itteni, nyolcadikos tanévet. Lassan megszoktuk a meredek utcákat. Legszívesebben a Komondor utcán jártunk iskolába, s telente nagyokat szánkóztunk új barátainkkal. Érettségi után (Kaffka Margit Gimnázium, angol tagozat) biológia-kémia tanári szakos előfelvételisként visszalátogattam kedves iskolámba. Kiderült, hogy képesítés nélkül taníthatnék az Érdi úton. Nagyon boldog voltam. Flaskay Károlyné, Marika néni mellett iskolaotthonban ízlelgettem a pedagógus életet. Délelőtt matematikát és anyanyelvet tanultak a gyerekek, a házi feladatot is elkészítették, majd délben megérkeztem és együtt ebédeltettük az elsősöket. Délután mesehallgatás alatt többen el is szundikáltak kis matracaikon. Az udvari játék után következett a délutáni tanítás: környezetismeret és a készségtárgyak. Nagyon élveztem, hogy amit az órán tanítok, annak a házi feladatát is velem gyakorolták be a gyerekek. 11 fiú és 11 lány volt az osztályban. Versenytáncosként (Budapest Bajnokság I. helyezés) a kicsiket is tanítgattam, s az anyák napi műsoron páros csárdással csaltak könnyeket szüleik szemébe. Családlátogatásokról hazafelé néha megkergettek a környékbeli kutyák. Abból az osztályból sokan felkerestek azóta, s ma is tartom a kapcsolatot velük, vagy szüleikkel. (Tóth Mónika, Keresztessy Péter, Barsi Bálint…) Két év múlva Kelemen Erika lett a délutános tanító nénijük – egyúttal jó barátnők is lettünk –, ötödiktől pedig Márkó Béláné – Júlia néni – az osztályfőnökük. Remek kis társaság volt. Az 1. év tavaszán nyári tábort szervezett Csöpi néni a felsősöknek. Nagy örömömre engem is elvitt. Így EsztergomKerektón ünnepeltem a 19. születésnapomat. Húgom még diák volt, én pedig tanár. Legjobban nyolcadikos osztálytársai élvezték ezt a helyzetet. Mindent kibuliztam nekik, amit csak lehetett. A nagy éjszakába nyúló beszélgetések alatt sokat megtudhattam gondolataikról, életszemléletükről. A táborzáró disco utáni visszajelzésekből megtanultam, hogy a távolabbi házak lakóihoz nem a dübörgő zene, hanem a divatos számokat túlkiabáló fiatalok hangja jutott el. Bocsánatot kértünk. A visegrádi kirándulás azóta is kedves emlék. Tavaly, mikor Móricz Jánost búcsúztattuk, nevetve mesélte, hogy azóta sem tudta megbocsájtani, hogy a tábori lábszépségversenyen megelőztem. Ezt én már rég elfelejtettem. 1978-tól Hergár Jenőné, Kriszta néni párja lettem. Csodáltam természetes humorát, művészi ötleteit. Közben annyira megszerettem a kicsiket, hogy a felső helyett az alsó tagozatot választottam, s felvételt nyertem a Budapesti Tanítóképző Főiskolára. Az esti tagozatra péntek délutánonként jártam, olyankor délelőtt tanítottam. Decemberben versenytáncos párom felesége lettem. Második menyasszonyi csokrom az akkori kis elsőseinktől kapott fehér szegfűkből alakult ki. Két év múlva megszületett Ákos, majd Igor Péter nevű gyermekünk. A kollégák csapatostul jöttek babalátogatóba. 500 Ft-os OTP betétkönyveket hoztak a kicsiknek. Igor első felnőtt öltönyét ebből a pénzből s kamataiból vásároltuk. GYES alatt tánctanári, majd versenytánctréneri és római katolikus hitoktatói végzettséget szereztem. Nyaranta táboroztattam, majd 5 év „babázás” után visszatértem tanítani. Addigra másik kedves tanárom Friedrich Jánosné, Mária néni lett az igazgató. Váltóműszakban dolgoztunk, mert kevés volt a tanterem. A harmadik évfolyam napközijét vezettem. Sokat tudtunk tanulni, játszani és beszélgetni. December elején Ákoska meghalt agyvérzésben. Nem is tudom, hogyan csináltam végig azt az esztendőt, de év végére a nyolcadikosoknak már bécsi keringő formációt tanítottam. Pénteken volt az iskolai fellépés, de a gyönyörű ruhákat csak hétfőre kérte vissza a kölcsönző. A gyerekek meg voltak babonázva, s rávettek, hogy szüleik engedélyével felmehessenek táncolni a Budai Várba. A nagy eseményre óvodás kisfiamat is elvittem. Nem is tudom, ki volt jobban megszeppenve, ők vagy én. A Hilton szálló mosdójában felvették a báli ruhákat, s az elemes magnó zenéjére több helyen előadták a keringőt a járókelőknek, majd a Mátyás Templomból kilépő ifjú párnak és a násznépnek is. Nagy örömmel fogadták a meglepetést. A bátor csapat nyomába eredt egy újságíró, s interjút is készített velük. Akkor épült fel a gazdagréti lakótelep. Pályázattal délelőttös állást nyertem, s 10 év múlva tértem vissza Stumf Péter igazgató úr hívására a Farkasréti Általános Iskolába. Akkor már két éve visszajártam táncot tanítani a nyolcadikosoknak. 1996-tól kezdve osztályaim mellett nemcsak a végzősöket, hanem az alsósokat, majd az 5-6. évfolyamosokat is tanítottam táncolni. Az órarendi órákon kívül szakkörök, tanfolyamok, tantestületi, farsangi és MOM fellépések színesítették életemet. 3-4-ikes osztályaimmal is sokszor felléptünk. A régi tanítványok látogatásai, telefonjai, felkérései nagyon jól esnek. A számos tanítójelölt közül, akiket hónapokig segítettem felkészülni a pályára, legutóbb egy régi tanítványom, Szlávik Dániel diplomázott jelesre. Ma már kollégaként köszöntjük egymást a Farkasréti Általános Iskolában. Mindig számíthat a segítségemre. Talán így tudom megköszönni a sok szeretetet, támogatást, amit félénk diákként, majd pályakezdőként kaptam az „Alma Mater”-ben. Domonkos (Garbacz) Mária
2011. március-április
visszaemlékezés és előretekintés ●
5
Egy-két gondolat Csilla nénitől Én lassan elképzelhetetlennek érzem, hogy reggelente ne ide hozzon a lábam. Már 25 éve tanítok itt, mindkét gyerekem ebbe az iskolába járt. Sok kolléga gyermekét is tanítottam, elsők között Gabi néni lányát, Fannit kémiára. Emlékszem, 36-an voltak és a tanulókísérleti órákon igencsak megizzasztottak. Első évem legnehezebb dolga (6 osztályban kémiát, 2 osztályban matematikát tanítottam) a körülbelül 250 gyerek nevének megtanulása. Az évek során számtalan alkalommal mentünk táborozni. Volt egy osztály, akik közül sokan 4.-es koruktól 8. végéig minden évben eljöttek velünk Soltvadkertre. Az utolsó alkalommal nagyon szép szerenádot adtak. Ebbe az osztályba járt Veres Mónika, Kerekes Katalin, Alpár Balázs, Juszt Balázs és még sokan mások. Beültünk egy szaletli alá, amit a gyerekek gyertyákkal hangulatossá varázsoltak, és Kati gitározott, Balázs szintetizátoron játszott és mindenki énekelt. Szívünk megtelt melegséggel, és még mindig örömmel gondolok vissza erre az estére. Volt egy fantasztikus főzőverseny, amikor a sok diák 7 bográcsban főzte a paprikás krumplit, és mi mint zsűri természetesen végigkóstoltuk mindet. Emlékezetesek voltak a jelmezes felvonulások is, például beöltöztünk kalóznak, ahol István bácsi volt a féllábú kalóz, a lába pedig WC pumpából volt. Kriszta néni az ebédből beszerezte a csirkecsontokat, amiből mindenki övére vagy nyakláncára, vagy csatként a hajába került egy-egy ékes darab. Nagyon jól mutattunk a csíkos trikókban. A gyerekek is élvezték a matróztáncot. Volt egy emlékezetes balettelőadás is, mi tanárok előadtuk a hat tyúk halálát. Csak annyit teszek hozzá, hogy képzeljetek el engem rózsaszín kis kreppszoknyában, ahogy Kismarton Zsuzsa néni, Kriszta néni, Gabi néni, Ágota néni ( Ő már nem tanít nálunk) között a tábortűznél előadjuk a modernizált Csajkovszkij darabot. Mindenki dőlt a nevetéstől. Ma már egyre több olyan tanítványom van, akiknek a szüleit is tanítottam. Ez nagyon jó érzés, de egy kicsit furcsa is. Mindig örülök régi tanítványok látogatásának, és természetesen büszke vagyok sikereikre. Remélem, még sok izgalmas közös élményben lesz részünk. Szeretettel mindenkinek Csilla néni
Iskolánk 2050-ben Iskolánk környezete teljesen megváltozott. Az épület a víz birodalmába került. Az átépítés során a legkorszerűbb technikákkal tették kétéltűvé az épületet. A vizet szükség esetén le lehet engedni. Természetismeret órán az iskola hátsó részében található buborékállomáson a gyerekek párosan szállnak be a buborékokba. Ezek könnyen irányítható vízi járművek, belsejükből életközelben tanulmányozhatjuk a növény- és állatvilágot. Az iskolabálna mint közlekedési eszköz szállítja a gyerekeket a különböző, iskolán kívüli programokra. Az iskola közelében lévő Farkas-szigeten lehet eltölteni az órák közti szünetet: van itt foci- és kosárpálya, játszótér, kisebb múzeumok, melyek bemutatják iskolánk múltját, fejlődését. Az épületbe egy üvegfalú csúszdán (a gravitáció erejét legyőzve felfelé is lehet csúszni) lehet bejutni, illetve innen kimenni. Az épület sárga falán moszatok, hínárok gyűrűznek, csodálatos látványt nyújtanak. Az egyik oldalon nincsenek ablakok, a másik fal üvegből készült. Az épület tetején üvegburás ablaknyílások találhatók, az osztályok innen indulnak a testnevelés órára. Ha becsúsztunk az iskolába, egy hatalmas teremben találjuk magunkat. Öt ping-pong asztal nyújt lehetőséget a labdaérzék fejlesztésére. Ez a terület szükség esetén átalakítható teniszpályákká. A lift mellett kártyával működő gépeknél mindenki betáplálja az aznapi ebédrendelését. Az ínycsiklandó ételeket az iskola konyháján robot mesterszakácsok készítik el. A tantermekben fotelek előtt érintőképernyős padok biztosítják a felkészülést az életben való tájékozódásra. Hang- és képrögzítő tábla segíti a tanárt a magyarázatban. A nehéz táska már a múlté, minden vázlat és otthoni munka egy aprócska szerkezet segítségével megjeleníthető az érintőképernyős padon. Az elméleti tudás mellett a gyakorlati életre való felkészítés jóval nagyobb hangsúlyt kap majd. Szerintünk a mi iskolánk a legjobb intézmény, örülünk, hogy ide járhatunk. 6. a
Tanárportré 5. c Tibor bácsi furcsa lény, Szemében mindig csillog valami fény. Sokszor elragadja a kény. Jellegzetes szavai: Ne kótogj itt, Rozgonyi! Maradjunk mi annyiban, Jó tanár a suliban! Ági néni jó fej tanár, Bár sok nála a szabály. Ha vele tanulunk, Elfog minket egy RAGÁLY, melynek neve: tanulni muszáj!
Tanárportré 7.c Ő egy tanár, Ki sokat dirigál. De azért kedves, Tanítani sem rest. Tanít nekünk technikát és matekot, S mindig sok házit kapok. Tudod már, hogy ki ő? Dóra néni, a tanárnő
6
●
az Érdi Úti Iskola 60 éve
Iskolaújság
A mi iskolánk 2050-ben Egy nap az iskolában Lassú léptekkel haladok az iskola felé, az előttem álló hétre gondolok. Az Időjárást Befolyásoló Intézet az elkövetkező napokra ragyogó napsütést és kellemes hőfokot biztosít. Még szerencse, hiszen holnap indulunk a Ki a természetbe! egyhetes programjára. Megpillantom az iskola épületét, a színes feliratot: Farkasréti Általános Iskola. Ez a pillanat mindig jóleső érzéssel tölt el. Eszembe jut, hogy mennyit küzdött az iskola apraja-nagyja 2025-ben, hogy megtarthassa a régi elnevezést. A Központ javaslata: AK707 bizony senkinek sem tetszett. Elértem a kapuhoz. A 2038-ban négy emeletre és 13 évfolyamosra bővített épület zöld és narancs színe mindig megnyugtatóan hat rám. Ma könnyű lesz választanom a bejutási formák közül. Az úszófolyosó felé veszem az irányt. Az épület oldalán körbefutó, üveggel borított pályák a reggeli testedzést biztosítják. Van itt úszó-, futó-, szekrényugró- és mászófalas pálya. Mindenhol gyerekek nyüzsögnek, van, aki még töpreng, vajon melyik mozgást válassza az épületbe való bejutásra. Az öltözőben gyorsan átveszem a fürdőruhám, a holmimat pedig ráhelyezem a futószalagra, amely elszállítja azt az úszófolyosó végére. Ma Mars-rajz az első óránk, igyekeznem kell, a késés itt nem megengedett. Lehuppanok a székemre, bekapcsolom az érintőképernyős füzetemet. A pad felületén villogó fények jelzik, hogy a masina életre kelt. Az elmés szerkezet segítségével kőzetmintát veszünk a Mars talajából, az adatokat betápláljuk a hordozható adatbázisba. Ez a mütyürke 10x10 centis, könnyű a kezelése, és rengeteg adatot képes tárolni. A tanár feladja a leckét: a Mars-lakók számára kell térképet szerkesztenünk, és talajmintát küldenünk a Dunántúl vidékéről. A következő óra a hagyományőrző óra. Ezt nagyon szeretem. Itt a valóságban is átélhetem mindazt, amiről nagymamám annyit mesél. 2011-ben ő is az iskola tanulója volt. Az elmúlt héten megtanultuk, hogyan kell tábortüzet rakni, nyársra húzni a szalonnát. Fantasztikus volt a tűz mellett ücsörögni, beszélgetni. Ma a könyvtárban lesz az óránk. A lift pillanatok alatt felvisz a negyedik emeletre. Ezen az órán nincs elektronikus adatbázis, most igazi, papír illatú könyveket lapozgatunk, fekete táblára fehér krétával írunk. A könyvtárat jól ismerem, külön engedélyt kértem és kaptam, hogy a kötelező olvasmányokat ne képernyőről, hanem hagyományos könyvből olvashassam. Az óra végét jelző madárcsicsergés után osztályom az udvarra igyekszik. Elhaladunk a hatalmas üvegház mellett, itt most a hatodikosok tevékenykednek. Majd az óriási akvárium után balra fordulunk, sóvárogva nézzük a kilencedikeseket, akiknek éppen szünetük van, így a kényelmes fotelekben ücsörögnek, sőt, ahogy látom, a terasz nyugágyai is megteltek. A mi feladatunk most a tojások begyűjtése. Szerencsére az iskola adottságai lehetővé teszik, hogy baromfit, kecskét neveljünk. Az állatok gondozásában minden évfolyam részt vesz, a nagyobbak a tejtermékek feldolgozásának folyamatát is elsajátítják. Az állatok körül makulátlan a tisztaság, éppúgy, mint az egész épületben. Minden évben egyszer szakértők vezetésével felújítjuk az iskolát. Mire befejezzük itt a tanulmányainkat, mindenki elsajátítja az épületek karbantartásához szükséges ismereteket. Sokat fáradozunk, nem könnyű ez, éppen ezért nagyon vigyázunk a környezetünkre. Miután leadtuk a tojásokat a konyhán, a virtuális órára sietünk. Ezt egy hatalmas, kör alakú teremben tartják, ma az egyik csoport az Amazonas menti őserdőket tanulmányozza. Fantasztikus érzés, amikor a zümmögő szerkezet körénk varázsolja az élethű környezetet. Az osztály másik fele az Északi-sarkra tart, még szerencse, hogy a kikészített hótaposók és meleg kabátok védelmet biztosítanak. Óra után, a sok gyaloglástól megéhezve az ebédlő fele tartunk. Mellettünk a negyedikesek lovagolnak el, most tértek vissza a ló-óráról. Biztosan ők is nagyon éhesek lesznek! Belépünk az étkezdébe. Mindig hálával gondolok arra a harcra, amelyet szüleink és tanáraink vívtak 2040-ben azért, hogy fennmaradhasson a régi rendszer, és ne csatlakozzunk a KKD, vagyis Kényelmesen, kész ételeket dobozokból mozgalomhoz. A mi iskolánkban igazi konyha működik, ízletes ételekkel, magunk által megtermelt zöldségből, húsból és gyümölcsből. Tízféle menü között lehet választani, szépen megterített asztalnál lehet enni. Vége a napnak. Hazafelé indulok, s közben arra gondolok, hogy vajon az én leendő unokám is olyan érdeklődve fogja-e hallgatni 2090-ben az én meséimet a mostani iskolámról, mint ahogy én hallgatom az én nagyim meséit 2011-ről, most 2050-ben. 7. b osztály
Tanárportré 7. b
Tanárportré 5.b
Hol egykor legeltek a szamarak, Most sietnek órára a tanarak. S ki volt egykor a puszta vándora, Ma nem más, mint iskolánk Sándora. Óra elején puffokat rendezget, Majd nyílik a napló, s jöhet a felelet: - Józsi bácsi tapadó háza, S a tapadó fenyők sokasága… S ha a diák végre, nyögve lefelel, Sándor bá kérdi: Esetleg kettes megfelel? Órán pedig, ha elfordulsz beszélni egy kicsit, Sándor bácsi rögtön odasettenkedik, S mielőtt feleszmélsz a sugdolózásra, Hatalmasat csap Detti asztalára. Borogatja aztán Sándor fájós, piros tenyerét, S kijavítja ötösre a szegény diák kettesét.
Sándor bácsi a rajztanár, Árnyékolunk nála almát. Sándor bácsi termoszt tanít, Feleletnél sokat segít. Ő az 5. b nagyfőnöke, Viccelődni lehet vele. Néha fütyül és kiabál, De veled nevet, ugyebár. Negrót nála szabad enni, Beszélgetés viszont: semmi. Persze kicsit szórakozott, De Vándor bánál ez megszokott.
2011. március-április
feleltetés
Beszélgetés Fajtné Thuróczy Zsuzsa nénivel
●
7
Mi a kedvenc: - étele: harcsapaprikás túrós csuszával - itala: tej, mindenféle változatban: gyümölcsturmix, tejeskávé, kakaó stb. - színe: pasztell színek, kiemelten a kék - állata: szálkásszőrű tacskó és a víziló - évszaka: tavasz, de amióta allergiás lettem 1-2 növény pollenjére, inkább az ősz - színésze: Sean Connery, a magyarok közül sokan, de kiemelten Rudolf Péter - könyve: Robert Merle - A sziget, de valamennyi Robert Merle könyv és számtalan biológiai és sport témájú szakirodalom - filmje: számtalan, egy a fontos: a témája erőszakmentes legyen! - időtöltése: színház, táncművészet, sportesemények látogatása - Meséljen a családjáról! Férjemmel a Tanárképző Főiskolán ismerkedtem meg, Ő szintén biológia – testnevelés szakos tanár. Nálunk otthon az iskola tabutéma, mindenki napközben éli ki magát a pedagógiában, az otthon a Családé. A fontos szakmai kérdéseket azonban megvitatjuk. 2 gyermekünk van, akik természetesen nagyon fontosak számunkra. András fiunk 29 éves környezetmérnök, Julcsi lányunk idegenforgalmi és szállodaszakon végzett, jelenleg a New York Palotában dolgozik. Mindketten aktívan sportoltak az egyetemi évekig, de a mozgás a mindennapjaik része maradt a versenyzői pályafutásuk befejezése után is. Andris kosárlabdázott, Julcsi ritmikus gimnasztikázott. - Mesélje el egy-egy gyerekkori jó és rossz élményét! Gyermekkorom jó emlékeit a családi nagy kirándulások jelentették, valamint a nyári szüneti közös nyaralások, amiket a Szüleimmel és 5 évvel idősebb Bátyámmal együtt éltünk meg. 9 éves korom óta versenyszerűen sportoltam – ritmikus gimnasztikáztam. A felkészüléssel, versenyzéssel járó minden gyötrődés ellenére a munka, a versenyek és fellépések izgalma, az edzőtáborok időszakai mind gyermekkorom nagyszerű élményeit jelentik számomra. Rossz élmény szerencsére nem maradt meg az emlékeimben. - Szívesen meghallgatnánk egy történetet egy emlékezetes április elsejei tréfáról! Maradandó élményt egyik április 1-jei tréfa sem okozott. Nagyon tetszett, hogy idén a Farkasréti Iskolába reggel sok pizsamás gyerek érkezett. - Mi az, amit egyáltalán nem szeret? Az erőszak és az anyagiasság. - Mi szeretett volna lenni gyerekkorában? Gyerek-, vagy szülészorvos - Ha kapna egy hónap szabadságot Zsuzsa néni, mit kezdene az idejével? Szívesen utaznék Ausztráliába vagy Japánba. - Milyen környezetben/házban élne legszívesebben? Erdőszélen, nagy kerttel. Nagy házra nem vágyom, hiszen azt takarítani is kell. No meg elvesznek benne az emberek. Jobb szeretem a családias, kicsi, élhető tereket, méreteket. - Mióta tanít iskolánkban, addig mit csinált, hogyan érzi magát köztünk? 2009 novembere óta tanítok a Farkasréti Iskolában. A továbbtanulási éveim alatt még versenyeztem, de már utánpótláskorú gyermekeknek edzéseket is tartottam. A diploma megszerzése és a családalapítás után 1991 és 2001 között a Diana Úti Általános Iskola és Gimnázium testnevelés tagozatán tanítottam. Később igazgató-helyettesként a testnevelés program kidolgozásában tevékenykedtem. Szakmailag nagyon sokat köszönhettem ennek a 10 évnek. 2001 őszétől a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi karán ritmikus gimnasztikát oktattam a leendő testnevelőknek és edzőknek. Ezen idők alatt folyamatosan dolgoztam aktív edzőként, néhány évig a nemzeti válogatott csapat mellett is. 2005- ben 5 év időtartamig a Ritmikus Gimnasztika Szövetség szakmai alelnöke voltam. Az alapdiplomám mellé még 3 újabbat szereztem. A Farkasréti Iskolában 2009 óta tanítok és a testnevelés területén itt is nagy terveim vannak. Szeretném az eddig felhalmozott tapasztalataimat és tudásomat az Iskola és annak gyermekei javára fordítani. - Mit vinne egy lakatlan szigetre, egy évre? Túlélő felszerelést, biciklit, könyveket – rengeteg szakirodalmat, CD lejátszót és nem utolsó sorban a Családomat és néhány apró Gyermeket. - Mit tenne, ha egy munkanapon egyetlen gyereket sem találna az iskolában? Megkeresném Őket, de addig is törném a fejem a következő napi feladatokon. - Mit kívánna, ha egy jó tündér teljesítené három kívánságát? Egészséget mindenek felett! A többi egyéni kívánságom már ebből táplálkozva születik, rajtam múlik megvalósulásuk. Békét, nyugalmat. - Mit üzenne, mit tartana fontosnak tudatni a gyerekekkel saját, megélt tapasztalatai alapján? Munka iránti alázat, céltudatosság, akarat. Pozitív életszemlélet, jókedv, segítőszándék, együttérzés, türelem! Állandó önfejlesztés. Fontos szempont, hogy felnőttként igyekezzenek olyan munkakört, elfoglaltságot találni, amelyet nagyon szeretnek és az adott területen folyamatosan képezzék is magukat. Tegyenek meg mindent saját és környezetük egészsége érdekében. Köszönjük!
8
●
mese az kell
Iskolaújság
A Nemzeti Tankönyvkiadó meseíró-pályázatot hirdetett határon innen és túli gyerekeknek. A pályázat keretében érdekes növény- és állatneveket adtak meg, ezekből kellett választani, és eredetmondát/mesét írni köréjük. A felhívásra 670 pályamű érkezett, az ünnepélyes eredményhirdetésre 2011. március 25-én került sor a Fazekas Mihály Gimnáziumban. A 7-8. osztályosok csoportjában iskolánkból Kovács Kata, 7.a osztályos tanuló első helyezést ért el. Gratulálunk neki a csodálatos eredményéért. A következő sorokban a győztes pályaművet olvashatod.
Kalapos szattyú Hol volt, hol nem volt, valahol Magyarországon, annak is a közepében volt egy templomtornyos, dombnak szaladó kis falu. Bizony nem véletlenül építették ezt a falut a dombra, fehér falú, piros tetős templomát pedig annak is a tetejére. Nem más volt ennek az oka, mint hogy lenn a síkon, a domb tövében iszapos tó, annak partjánál pedig hatalmas, kiterjedt, szittyós, pöfögő láp terült el, ami bizony kegyetlenül elnyelte az arra járót, ha nem tudta, merre lépjen. Kerülték is a lápot a falubeliek, ha tehették! Történt egyszer, hogy ennek a falunak a legszélső házában, amelyik a legkisebb és a legszegényebb is volt, egy szeles, esős őszi éjszakán kisfiú született. A szegény özvegyasszony, aki a világra hozta, gondosan bebugyolálta, megszoptatta a kicsit, s csak amikor mindezzel megvolt, akkor nézte meg újszölött gyermekét a mécses halványan pislákoló fényénél. Szegény, bizony azt hitte, rosszul lát, és a falon imbolygó árnyak űznek gonosz tréfát vele. Oly rút volt a gyermek, hogy a saját anyja is megborzongott tőle. Hanem mégiscsak a fia volt, rútság ide, ijesztő külső oda, csak szerette. Megsimogatta a bibircsókos, rücskös arcot, s a gyermek reányitotta szemét. És láss csodát: a hatalmas, kék szemekből annyi jóság és szelídség sugárzott, hogy az asszonynak könny szökött a szemébe. Teltek-múltak az évek. Az asszony rejtegette a fiút csúnyasága miatt. Amikor a gyerek már akkora lett, hogy értelmesen lehetett vele beszélni, az anya megtanította, hogy kerülje az embereket, s ha lehet, takarja el előlük az arcát. A fiúcska nem értette, hogy miért nem játszhat a többiekkel, de elég volt egy-két alkalom, amikor a falubeli fiúk megkergették, kicsúfolták, összeverték – s nem próbálkozott többet. Helyette a lápban keresett menedéket, ott tekergett naphosszat egymaga, ott játszadozott, békák és siklók lettek a pajtásai. A falubeli fiúk időnként iskola után elmerészkedtek a láp széléig, s addig hujjogattak, amíg elő nem csalogatták. Akkor aztán gúnyolni kezdték: - No, te fattyú. Eridj csak vissza a lápba, odavaló vagy! Szittyó láp fattyú fia, az vagy! Szittyó! Fattyú! Szattyú! Addig csúfolták, míg rajta ragadt: Szattyú. Nem bánta, hagyta, hadd nevessenek rajta. Nem látszott, hogy fájna neki a gúnyolódás. Könnyet csak akkor láthattak szemében, amikor az édesanyja megbetegedett. A halálos ágyán azt mondta fiának: - Kicsi fiam, te már tudod, az emberek ostobák. Nem azt látják, ami a szívedben van, csak az arcodról ítélnek. Ne haragudj rájuk ezért! Szegény vagyok, nem hagyhatok rád sok mindent, csak ezt a kalapot, amelyet évek során magam varrogattam neked. Már nem tudom befejezni, de hordd egészséggel! Húzd mindig jól az arcodba, ha emberek közé mész! Őrizd meg szívedben a jóságot, és élj boldogul! Az anyja halála után a fiú egyedül maradt, lélekegyedül. A széles karimájú kalapot soha le nem vette volna a fejéről. A falubeliek lassan megszokták, tán meg is szerették – a fiúk, akik annyit csúfolták, felnőttek, nem törődtek vele többet. Csak egy volt közülük, aki ha meglátta, nemcsak kigúnyolta, de meg is kergette: a falu legmódosabb gazdájának fia, igen nyalka legény, aki naphosszat a bajszát pödörgette, meg a csizmáját fényesítette. Másra nemigen volt se kedve, se esze. De Szattyú, ha tehette, őt is elkerülte. Legszívesebben a láp túloldalán tanyázott. Egy nap, amint rőzsét gyűjtögetett, énekszót hallott, de olyan szépet, hogy belesajdult a szíve. Felegyenesedett, kereste a gyönyörű hang forrását. Ha kereste, meg is találta: szőke leány terelgette a juhokat a legelőn, hosszú haja a derekáig ért, a lépte könnyű volt, a járása táncoló. Nézte, csak nézte a legény, s a szíve megtelt szerelemmel. De ez a szerelem fájdalmas volt, hiszen tudta: a szép leány soha nem fogja őt viszontszeretni. Attól a naptól kezdve csak a lányt kereste. Naphosszat ácsorgott a láp szélén, és várt, egyre csak várt. A lány sokszor legeltette arra az állatokat, mert jó, kövér fű nőtt a láp mellett. Leült a rétre, dúdolgatott, szegény Szattyú meg csak nézte sóvárogva. Ezek voltak élete leg-
boldogabb percei. No, ez a boldogság sem tartott sokáig, mert a lány nem maradt egyedül. Miért is maradt volna, mikor hozzá hasonlóan gyönyörű teremtés ritkán akad? Nem is csoda, hogy a falu legmódosabb gazdájának fia vetett rá szemet. Bizony, éppen ő, aki annyit bántotta, gyötörte Szattyút. Bántotta volna most is, ha csak egyszer észrevette volna, hogy ott leselkedik. Nem vette észre, másra figyelt: ott sertepertélt, irgett-forgott örökösen a szép lány körül. Annak nemigen volt ínyére a dolog, de a legény addig hízelgett, sugdosott neki, míg végül a leány odaígérte neki a kezét. Onnantól kezdve aztán együtt jöttek minden délután. Ott súgtak-búgtak egy nyárvégi napon is, Szattyú pedig vágyódva figyelte őket. Felhők gyülekeztek az égen, egyre feketébben tornyosultak, vihar készülődött. Először csak néhány csepp hullott alá, majd záporozni kezdett az eső. A legelőn a birkák riadtan szaladgáltak, menedéket kerestek a hirtelen lezúduló víz elől. A fiatalok is felpattantak, s szaladtak, amerre láttak. Igen ám, de rossz felé futottak. Arrafelé nem volt kérge a lápnak, a nádtorzsák között szilárd talaj helyett mélybe vonzó iszap várta az arra tévedőt. A birkák ösztönösen kitértek, hanem a leány meg a legény futott tovább, épp a halálos veszedelembe. Több se kellett Szattyúnak, előlépett rejtekéből, és nagyot kiáltott: - Vigyázzatok, hé! Ne arra, erre! Ott veszélyes! Azok ketten megtorpantak. A lány ránézett, s ijedtében a szája elé kapta a kezét: még sosem látta Szattyút, s az hiába húzta szemébe kalapját, a lány mégis megrémült tőle. A fiú viszont fenyegetően emelte fel öklét: - Te randaság, láp fattya, te! Szóval itt leselkedsz, koslatsz a mátkám után? Meg ne lássalak erre még egyszer, mert kitaposom belőled a szuszt, ha addig élek is! Azzal kézen fogta a leányt, s futottak tovább, nem hallgattak Szattyúra. Néhány pillanat múlva Szattyú meghallotta kétségbeesett kiáltásaikat. Nem tétovázott. Régóta élt a lápban, tudta, mi a teendő. Letépett két nagy levelet, a talpára kötözte ezeket, és az ingovány felé indult. A széles leveleken nem süppedt be annyira a talajba. Szedte a lábát, hamarosan meg is pillantotta a leányt és vőlegényét: térdig álltak a mocsárban, könyörögve nyújtották feléje a kezüket. Szattyú megragadta a lányt, és kihúzta. Karjába vette, s kifelé indult vele. A lány felnézett rá: most látta az arcát először közelről. Megborzongott az iszonyattól, de ekkor Szattyú ráemelte a tekintetét – és a leány belenézett a legszebb, legtisztább kék szemekbe, amelyet valaha látott. - Miért hordasz kalapot? – kérdezte elragadtatva. Gyönyörű a szemed! Miért takarod el? Bátor is vagy, tiszta szívű. Szívesen lennék a mátkád! Szattyú alig akart hinni a fülének. De nem volt ideje arra, hogy megkérdezze, komolyan beszél-e a lány. Letette a fűre, és visszafordult, hogy a fiút is kimentse. - Ne menj! – kiáltott a lány. Odaveszel! Miért kockáztatnád az életed azért, aki csak bántott? Szattyú azonban nem hallgatott rá. Képtelen lett volna sorsára hagyni bárkit is. Visszagázolt a mocsárba, az óvatlan ifjú már derékig süllyedt a lápba. Szattyú ügyet sem vetett arra, hogy lábáról már majdnem leáztak a levelek, rettentő erőfeszítéssel kihúzta az ifjút a mocsárból, elbotorkált vele az ingovány széléig, és utolsó erejét megfeszítve a biztonságos szárazföldre lökte. Ő maga azonban már nem tudott utána menni. Ereje elfogyott, és a mocsár, amely oly sok évig otthont adott neki, vonzotta, húzta lefelé. Hamarosan fel is adta a küzdelmet, úgy érezte, a legtöbbet, amit kaphatott, épp az előbb adta meg neki az élet. Nem harcolt tovább, némán, tekintetét zokogó kedvesére függesztve süllyedt el. Néhány perc múlva már csak széles karimájú kalapja ringott a felszínen, aztán az is elmerült, követte gazdáját a mélybe. Helyén hatalmas, sötétzöld levelek nőttek – olyanok, amelyeket lapulevél néven ismerünk, és amelyekkel száraz lábbal, biztonságban kelhetünk át a lápon. Ez volt szegény Szattyú utolsó ajándéka az embereknek. A lapulevelet el is nevezték róla Kalapos szattyúnak.
2011. március-április
szokások, hagyományok
●
9
Bolondok napja Honnan ered az áprilisi tréfálkozás szokása? A népszokás pontos eredetét nem ismerjük. Egyes kutatók szerint lehet az indiai tavaszünnep, vagy kelta ősi szokás maradványa. Bolondok napján egymás megtréfálása régóta szokás Európa-szerte. Angliában minden bolondok napjaként (All Fools Day) emlegetik, Franciaországban és Olaszországban pedig áprilisi halnak (Poisson d'Avril, illetve Il Pesce d'April ) nevezik azt, akit megvicceltek. Más feltételezés szerint a hagyomány onnan ered, hogy régen a francia naptárban az esztendő április 1-jén kezdődött. Ezen a napon a franciák ajándékokkal lepték meg egymást. Amikor IX. Károly király 1564-ben elrendelte, hogy az esztendőnek január 1-jén kell kezdődnie, az ajándékozások időpontja is áttolódott január 1-jére. Eleinte azonban a jó szokás megtartásának érdekében április 1-jén is küldözgettek egymásnak ajándékokat a franciák. Később értékes ajándékok helyett inkább tréfákat küldtek, s végül kialakult az a szokás, hogy a hamis évkezdetet hamiskodással ünnepelték meg. Anekdota egy korabeli áprilisi tréfáról Toulouse grófja, XIV. Lajos francia király fia úgy viccelte meg Gramont márkit, hogy mialatt a márki aludt, a gróf cinkosaival kilopatta a ruháit. Minden egyes darabot felfejtettek, és megint összevarrtak, de szűkebbre. Amikor reggel a márki fel akarta húzni a nadrágját, nem fért bele. Riadtan nyúlt a mellénye után, de nem tudta begombolni. Ugyanígy járt a kabátjával. Mindeközben rányitotta az ajtót az egyik cinkostárs, és a következőket mondta: - "Az istenért, márki, mi történt önnel? Egészen meg van dagadva!" A márkiról gyöngyökben hullott a veríték; valóban borzasztó betegség üthetett ki rajta. Orvosért futtattak, az orvos szintén beavatott - megvizsgálta, receptet írt, és gondterhelten távozott. Ezután szaladtak a recepttel a gyógyszerészhez, az visszaküldte, hogy nem érti. Nem is érthette, mert ez volt ráírva: "Accipe cisalia et dissue purpunctum..." "Végy ollót, és vágd fel a mellényedet..." Magyarországi néphagyományok Az április 1-jei tréfálkozásnak Magyarországon is nagy hagyományai vannak. Ezen a napon a felnőttek és a gyerekek egyaránt szerették megtréfálni egymást. Topolyán például a gazda a szomszéd tanyára küldte a kiskanászt szúnyogzsírért. Szokás volt az is, hogy pénzt adtak a gyerekeknek, majd a boltba küldték őket trombitahúrért, esernyőmagért és hegedűbillentyűért. A beugratottat azután így csúfolták: "Április bolondja, Május szamara, Fölnézett a toronyba Megnézte, hogy hány óra: Féltizenkettő, Bolond mind a kettő!"
Néhány gondolat a húsvétról A húsvét a keresztény emberek egyik legfontosabb ünnepe, egyben a tavasz eljövetelének ünnepe is. Jézus tanításaival és példamutató életével nagyon sok tanítványt és hívet szerzett, s útra kelt, hogy a húsvét zsidó ünnepét Jeruzsálemben ünnepelje meg, ahol sorsa és küldetése beteljesedett. Jézust pénteki napon feszítették keresztre, halálakor a jeruzsálemi templom oltárát díszítő kárpit megrepedt, a föld megnyílt. A sírhoz őröket állítottak a főpapok, hogy el ne lopják a testet, hisz a jövendölés szerint, a halál utáni harmadik napon Jézus elhagyja a sírját. És valóban így lett: vasárnap megtörtént a csoda: Jézus feltámadt. Áldozatával megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával győzelmet aratott a halál felett. Az eredetileg zsidó ünnep, a pészah az egyiptomi fogságból való szabadulás volt. Hogyan számítjuk ki, mikorra esik húsvét ünnepe? Az 1582-ből származó egyházi szabályzat szerint a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap. Ez március 22. és április 25. közé esik. Idén április 24-én van húsvétvasárnap. A rákövetkező nap, húsvéthétfő sok országban hivatalos ünnep. A húsvét ünnepe rengeteg szálon kapcsolódik a tavasz megérkezéséhez, a megújuláshoz, a termékenységgel összefonódó népszokáskincshez. Húsvéthétfő a locsolás, a vidámság napja. Magyarország egyes vidékein ezt a napot vízbevető hétfőnek is hívják. A lányokat régen kivonszolták a kúthoz, s egy vödör vízzel leöntötték, vagy a patakhoz vitték megfürdetni. A víz tisztító ereje a kereszténységnél a kereszteléshez kapcsolódik. A tojásdíszítés szokását a Kárpát-medencében az avar korig vezethetjük vissza. A hímes tojásnak őseink megkülönböztetett bűverőt tulajdonítottak, hittek gyógyító- és varázserejében. A húsvéti tojásfestés ideje a nagyszombat. Sok vallásos legenda magyarázza a húsvéti tojás történetét. Egy lengyel legenda szerint: Mikor az Üdvözítő Pilátus fogságában volt, a Szűzanya könyörögni ment érte. Hogy üres kézzel ne menjen, tojásokat szedett a kötőjébe, s azokat az úton termő füvekkel megfestette és kivirágozta. Ezzel akart kedveskedni a kegyetlen Pilátusnak, de az őrök kitaszították a palotából. Sírva ment hazafelé, miközben kioldódott a köténye, s a tojások kiestek és szétgurultak az egész világon. Ezért ismerik mindenütt a húsvéti tojásokat.
10
●
egy kis művészet
Iskolaújság
Neked volt gyerekszobád? Interjú Szeivolt Kati festőművésszel, az Orbis Pictus Szellemi és Képzőművészeti Alkotóműhely vezetőjével Szeivolt Kati: Neked volt gyerekszobád? című kiállítása április végéig látható a Szilvásgombóc Galériában. A kiállításhoz kapcsolódóan a Művészettel nevelés program keretében március 25-én 21 elsős az Orbisba látogatott. Szeivolt Kati festőművész és Patonai Anita drámapedagógus vezetésével Nyafogó Mihály történetét dolgozták fel a gyerekek szituációs játékok és képzőművészeti foglalkozás keretében. - Mióta foglalkozol gyerekekkel? Hogyan, mikor, milyen tervekkel indult az Orbis Pictus? - Az Orbis Pictus 10 éve működik, de már korábban is tanítottam általános iskolákban, és tartottam tanfolyamokat óvodákban is. Az Orbis épülete egy régi garázs átvarázsolásából született. Ebben az épületben 2000 óta folynak délutáni foglalkozások. Óvodás korosztálytól felvételi előkészítőig járnak hozzánk gyerekek. A kezdetekben egy-egy ovis foglalkozás 3-7-ig tartott. Ezeken a délutánokon - ugyanúgy, mint ma - képzőművészeti óra és drámaóra váltotta egymást. De a világ változik: ma egy óvodás korú gyerek nem biztos, hogy ennyit „kibír”. - Van egy két és féléves kisfiad. Változott-e, és ha igen, miben a foglalkozások menete, témája, tanítási módszered Iván születése óta? - A fegyelem és a szigorúság azért megmaradt, de Iván születése óta kétségtelenül elnézőbb, engedékenyebb lettem. Sokkal inkább megengedem magamnak a gyerekek között, hogy inkább művész, mint tanár legyek. Szeretek bolondozni is velük: néha énekelve beszélek hozzájuk, már nem bánom, ha beceneveket adnak. Sokat nevetünk együtt. - Hogyan építettétek fel a pénteki órát Anitával? -Megbeszéltük, melyikünk mit szeretne csinálni, aztán kitaláltuk, hogy mi lesz a megfelelő ritmus. Amíg a festmények száradtak, Anita drámafoglalkozást tartott, aztán cseréltünk. Régóta dolgozunk együtt, ismerjük egymás rezdüléseit, talán ezért lehetnek olyan gördülékenyek az órák. A ritmus megtalálása nagyon fontos. - A foglalkozások végén mindig van egy 15 perces értékelés. Ilyenkor a gyerekek leteszik a kész műveket egymás mellé szorosan a földre, körbeülik azokat, nézegetnek, beszélgetnek egy kicsit, majd mindenki kiválasztja a neki leginkább tetsző – persze, nem saját! - művet. A többiek előtt mond róla egy pár szót – miért ezt választotta, neki mi tetszik benne a legjobban. Miért fontos ez? - Az értékelés mindig jó lezárás, összegzés. Ilyenkor mindenki egyszerre látja az összes elkészült képet, ekkor tudatosul bennük, hogy mit is csináltak. Az alkotómunka során nincs igazán idő arra, hogy a másikra figyeljenek – éppen elég feladat nekik, hogy saját magukra figyeljenek. A másik nagyon fontos dolog ebben a folyamatban a szabadság. Az a szabadság, hogy meg merem csinálni azt, hogy mást választok. Az egész Orbis igazából erről a szabadságról, ennek a szabadságnak a megtalálásáról, önmagunkban való felfedezéséről szól. Úgy gondolom, ez a legjobb útravalók egyike az Életre. - Mennyire kell irányítani, segíteni a gyerekeket a foglalkozások során? - Meg kell szokniuk ezt a gondolkodást, rá kell hangolódniuk erre a látásmódra. Főleg egy olyan esetben, mint ez a pénteki, amikor egyszeri alkalomról van szó. Sokszor van konkrét kérésem, de a kisiskolás korosztálynál merek kísérletezni is. Végig körbejárok és ellenőrzöm a munkákat, és úgy látom, a gyerekek a legtöbbször szívesen meg is fogadják a tanácsaimat. Nem tudom, hogy ez jó-e, vagy nem… - Miért jó, ha a képzőművészeti részt drámajáték szakítja meg, váltja fel? - Ennek sokszor teljesen praktikus oka van: ilyenkor a gyerekek felállnak, kinyújtóztatják magukat, mozognak egy kicsit. Így jobban bírják az „ülőmunkát”, koncentrálást. A drámajáték általában az aznapi témához szorosan kapcsolódik, és persze a téma jellegétől is nagymértékben függ, mennyi időt hasít ki egy-egy drámás rész a foglalkozásból, milyen ritmusban. - Művészként hogy látod: Van-e létjogosultsága a mai teljesítmény-orientált világban – ami, sajnos, már iskoláskorú gyermekeinket is „behálózza” – egy iskola ebédlőjében teret kapó kortárs művészeti galériának? Mit gondolsz az iskolánkban folyó Művészettel nevelés programról? Legközelebbi kiállításom egy moziban lesz. A bejáratnál kialakított kiállítóhely köztér, nem galéria. A mai galériáknak az a nagy hátránya, hogy el vannak határolódva. A Szilvásgombóc Galériának pedig az a nagy érdeme szerintem, hogy az ebédlőben kapott helyet, ahol nap mint nap több százan láthatják a kiállításokat. Ha a galéria az iskola épületén belül máshol kapott volna teret, nem biztos, hogy ennyien kerülhetnének kapcsolatba a kiállított művekkel. A művészeti program? Maximálisan támogatom a kezdeményezést! Azt hiszem, ezt az egész dolgot nem szabad görcsösen felfogni. Az iskolában van uszoda, természetes, hogy a vízben a gyerekek úsznak. Ha van egy galéria, akkor a gyerekek művészeteket, színeket tanulnak. Úgy vélem, fontos, hogy szó szerint is színek és formák kerüljenek be az iskolába. Gondoljunk csak a görögökre: a tudományok, a sport és a művészet egyaránt fontos szerepet kapott az életre nevelésben. Ezek mindegyikére szükség van ahhoz, hogy kiteljesedett, boldog, teljes emberekké válhassunk. Ez a program színesíti az iskolát, s ahhoz, hogy a művészeti nevelés a jövőben is teret kaphasson, csak egy kis rugalmasságra és egy nagy adag bátorságra van szükség!
2011. március-április
egy kis művészet
●
11
Egy varázslatos világ Bösztöri Fannival, Gentischer Dalmával és Csizmadia Miklóssal – mindhárman az 1.a osztály tanulói - néhány nappal az Orbisos foglalkozás után beszélgettünk. Arról kérdeztem őket, hogy mi a véleményük erről a rendhagyó rajz- és drámaóráról. Annyit azért elárulhatunk, hogy az órákon a gyerekeknek Nyafogó Mihály lakóhelyét, a Holdat kellett ábrázolniuk, majd papírból gyűrt, színes madzagokkal áttekert, fénylő papírdarabkákkal feldíszített köveket varázsoltak a Holdra. Mindeközben az alkotás folyamatát olykor drámajáték, szituációs játék szakította félbe – majd a gyerekek visszatértek a festékkészletekhez és a vizes tálkákhoz. Miki: - Szeretek festeni. Nyafogó Mihály története nagyon tetszett! A legjobban azt élveztem, amikor Mihály lakóhelyét, a Holdat kellett benépesíteni színes kövekkel. Ez a kőkészítés nem mindennapi dolog volt! Nyafogó Mihályt – illetve az árnyékát – már nem volt ilyen egyszerű megrajzolni. Igazából semmi nem volt nehéz, de a drámajátékot talán mégis jobban élveztem - nagyon jó volt mozogni egy kicsit! Dalma: - Már régóta járok az Orbis Pictusba, nekem nem volt új ez az egész. Most csak az volt a különbség, hogy sokkal többen voltunk, mint egy szokásos délutáni foglalkozáson. Ez nem volt olyan jó. De a kövek elkészítése nekem is nagyon tetszett! Az is jó érzés, hogy ha a feladat nehéz egy kicsit, akkor Kati mindig segít nekünk. Szerintem azok a képek a legszebbek, amelyekre jó érzés ránézni, ahol szépek a színek és a rajz is jól sikerült. Fanni: - Nekem a legjobban a műhely tetszett! Olyan sok érdekes, színes kép van a falakon, nagyon szép a dekoráció! Az is izgalmas volt, hogy össze-vissza dolgoztunk: hol festettünk, hol drámáztunk egy kicsit! A legjobban azt élveztem, amikor a Hold körüli világot kellett elképzelnünk és megfestenünk. Csillagokat, napot, bolygókat festettünk, de nem szokásos módon. Szerintem a drámajáték segített abban, hogy a festmények jobbak, szebbek legyenek. Nyafogó Mihály nagyon vicces figura – bár nem hiszem, hogy ez után a foglalkozás után kevesebb gyerek nyafogna… A gyerekek abban mindhárman egyetértettek, hogy a foglalkozás végi értékelés nagyon jó dolog. Szerintük is fontos az, hogy alaposan szemügyre vehessék egymás munkáit – „ilyenkor nem sürget az idő”. Véleményük szerint nem volt nehéz kiválasztaniuk, melyik kép tetszett a legjobban, bár kétségtelen, hogy a nagy színkavalkádban úgy tűnt, „mindegyik munka nagyon szépre sikeredett!” Várnai Zsuzsanna
Óra vagy zongora? Legyen: zongoraóra! Meglátogattuk Liszt Ferenc szülőházát Liszt Ádám, zenekedvelő gazdatiszt életében akkor merült föl a nagy kérdés: eladja-e az aranyóráját egy zongoráért, amikor kisfia, Liszt Ferenc feltűnt zenei tehetségével. Az apa eladta kedves aranyóráját és vásárolt tehetséges fiacskájának egy hangszert. Vörösmarty Mihály verssel üdvözölte a híres zeneszerzőt és zongoraművészt, aki nem csupán beteljesítette a törekvő édesapa álmait, vágyait, hanem túlnőtt hazája adta lehetőségein és világhírre tett szert. Hírhedett zenésze a világnak, Bárhová juss, mindig hű rokon! Van-e hangod e beteg hazának A velőket rázó húrokon? Van-e hangod, szív háborgatója, Van- e hangod, bánat altatója? " Minden idők egyik legnagyobb és legünnepeltebb zongoraművésze 1811. október 22-én született Doborjánban./ Ma az ausztriai Burgenland tartományhoz tartozik, neve Raiding. Első zongoratanára édesapja volt,.63 évvel később így emlékezett vissza ezekre az időkre: " A kottaolvasást magamtól tanultam meg és sokkal szívesebben gyakoroltam, mint a betűvetést. Kilencéves koromig sok papírt teleírtam hangjegyekkel.." A pozsonyi Eszterházy-palotában is sikerrel szerepelt,majd Bécsben folytatta tanulmányait.13 éves korától számítják zenei pályafutásának valós kezdetét, amikor a bécsi Vígadó Redout ( redút) kistermében zongoraestet adott. A gyermek Lisztet édesapja e szavakkal mutatta be a pesti közönségnek: " Magyar vagyok, és nem ismerek nagyobb boldogságot, mint azt, hogy neveltetésem és taníttatásom első gyümölcsét Franciaországba és Angliába utazásom előtt, ragaszkodásom és hálám jeléül, drága hazámnak bemutathassam." Élete tanulással, munkával telt.Virtuóz évei idején élt Weimárban, Rómában, Pesten. A Zeneakadémiát 1875-ben nyitották meg az ő elnökletével. Legjátszottabb zeneművei: a rapszódiák,a Les Preludes, a La Campanella, a BACH fantázia és fúga, a Magyar koronázási mise,melyet I. Ferenc császár és Erzsébet császárnő magyar királyi párrá koronázásának ünnepségére készült. Liszt Ferenc műveivel tanulmányai során minden diák megismerkedhet,kellemes zenehallgatást kívánunk: A kiránduláson részt vett gyerekek és Kádár Magda néni. (Szabó Noémi 7. b, Lóránth Ádám 7.b, Kurunczy János 7. a, Hangyás Maja 7. b, Tuboly Erik 7. b) És Maróthy Péter tanár úr, aki biztonságos kirándulásunkról gondoskodott. Köszönjük iskolánk igazgatójának a lehetőséget, a Liszt Ferenc Múzeumban tett látogatás a hamarosan megrendezendő zenei vetélkedőn nagy hasznunkra válik. Mihalekné Kádár Magda
12
●
alsósok oldala
Iskolaújság
Tenyér-mesék A 2.a osztályosok Domonkos Marika nénivel jópofa játékot találtak ki. Ki-ki körberajzolta a kézfejét, aztán jöhetett köré egy rajz, no és hozzá egy mese. Lovas Boglárka: A varázsfa Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy fiú és az anyja. A kisfiút Gergőnek hívták, az anyját pedig Elizának. A kisfiú egyszer nagyon beteg lett. Az anyja tudta, hogyan lehetne meggyógyítani. Fölment a dombra, ott megtalálta a varázsfát. Le szeretett volna venni egy gyümölcsöt, de nem érte el. Eszébe jutott, hogy ha készít fából egy létrát, akkor elérheti. El is érte, leszakította a gyümölcsöt. Hazavitte, és otthon megetette a fiával. Csodák csodájára a fiú meggyógyult. Ezután boldogan éltek, míg meg nem haltak. Tóth Márton: Focisták Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy 4.a és egy 4.b osztály. Egy szép keddi napon focimeccset rendeztek. Az a-sok kezdték a meccset. Karesz passzolja Ákosnak a labdát. Ákos vezeti a labdát, cselez, lő, gól!!! Az első félidő a 4.a javára 1:0. A második félidőt a b-sek kezdik. Dani passzolja Andrisnak, Andris passzolja Ágostonnak, Ágoston lő, Zoli véd. A 4.a osztály boldogan ünnepli a győzelmet. A b-sek sem szomorkodnak, készülnek a visszavágóra. Mindig is olyan jól szeretnék focizni, mint Ákos. Túri Csenge: A csodavirág Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy királyi család. Egyszer a legkisebb leány beteg lett. A másik két testvére kint játszott a kertben. Váratlanul megjelent Viola, a tündérek királynője és így szólt hozzájuk: -Kamilla, a testvéretek beteg lett. Csak a csodavirág gyógyíthatja meg! Keljetek útra,szerezzétek meg, de figyeljetek, mert próbatételek várnak rátok! - azzal el is tűnt. Eliza és Mátyás visszamentek a palotába és mindent elmeséltek a szüleiknek. Összepakoltak, és a király szakácsnéja, Borsika készített nekik hamuban sült pogácsát. Másnap útra keltek. Mentek, mendegéltek, a fűszálak között észrevettek egy teknősbékát. A teknősbéka elmesélte, hogy megbotlott egy kőben, és most nem tud járni, és a gyerekek segítségét kérte. Mátyás szépen visszafordította a teknőst, aki hálásan megköszönte. Tovább folytatták útjukat. Hirtelen egy kis halk hangra lettek figyelmesek. Akkor látták, hogy egy anyóka ül a fa alatt és nem tud lábra állni. Eliza odafutott hozzá és felsegítette. - Köszönöm jó leány! Tudom, hogy a csodavirágot keresitek. Elmondom hol találhatjátok: a mosolygós almafa mellett ül egy vén banya, tőle kérjétek! Három nap vándorlás után ráleltek a banyára, aki már várta őket. Elmondta, hogy kiállták a próbát. Mivel útjuk során segítettek a bajba jutottaknak, választhatnak egy varázsvirágot. Kiválasztották azt, amelyik meggyógyítja kamillát. Sietve hazatértek, Kamilla beleszagolt a csodavirágba és rögtön meggyógyult. Nagy ünnepséget csaptak, és máig is élnek, ha meg nem haltak. Aki nem hiszi, járjon utána!
Tavasz Villamoson utazom. Március van. Egy kis dallamra figyelek fel…Halk, alig hallható…nem, ez nem mobiltelefon! Énekhang! Forgolódom, keresem, vajon kié lehet? Velem átellenben, az ablak mellett hófehér hajú, kis madárcsontú idős asszony ül. Arcán a mosolygó ráncok hosszú és kemény évtizedekről vallanak. Még vastag kabátban van, lezárt szemhéjjal napozik az ablakon át. Körülötte csupa sápadt, ideges, boldogtalan ember. Ö egy dallamot dúdolgat. Gondolatban bizonyára nagyon messze jár… Kora reggel futok a Duna – parton. A még harmatos fűszálakon megcsillan a reggeli napsugár. Előttem a kis gyalogos ösvényen vadkacsa pár halad komótosan. Milyen szépek, milyen kedvesek, és persze mulatságosak, ahogy egymás mellett lépkednek-döcögnek. Mikor utolérem őket, kicsit lehúzódnak az útról, de nem rebbennek messzire. Igyekszem alig észrevehetően elhaladni mellettük. Ahogy távolodom, már újra a lábnyomaimban lépkednek…
2011. március-április
alsósok oldala
Közmondások mesékben Iskolánk könyvtárosaitól a Víz Világnapján (március 22.) azt a feladatot kapták a gyerekek, hogy a vízzel kapcsolatos szólásokat és közmondásokat foglaljanak mesébe. Íme néhány jól sikerült alkotás: Bodri kalandja Volt egyszer egy kiskutya. Bodrinak hívták, ügyes volt és okos. Egy szép napon megragadták, ketrecbe csukták és elvitték nagyon messzire. Mikor megérkeztek, bevitték egy házba. Mivel Bodri okos volt, megállapította, hogy Kínában van. Kieszelt egy szökési tervet. Mikor nem figyeltek rá, elillant. Három hónapon és három napon át vándorolt. Útközben néha itt-ott megállt. Otthon már várták, de csak nem jött. Egyszer csak, amikor már mindeni azt hitte, hogy elveszett, beállított. Nagy volt az öröm! Bodri magában ezt gondolta: „Ki a Tisza vizét
issza, vágyik annak szíve vissza.” Marci Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kert, abban állt egy ház, ott lakott egy kisfiú, akit Marcinak hívtak. Ez a Marci olyan buta volt, hogy szinte el sem hinnénk. Az iskolában a legjobb tanulók összesúgtak a háta mögött, és csúfolták a butasága miatt. Mindenki kigúnyolta, kivéve én. Úgy megsajnáltam,hogy nagyon! Kieszeltem valamit: Kértem, hogy ne csúfolják, de engem is kinevettek, és azt mondták, hogy törődjem a magam dolgával. Mit tehettem mást, elkullogtam. Egy hónap múlva felmérőt irtunk matekból. Könnyű volt nagyon, de Marcinak megint nem sikerült. Teltek a hónapok, aztán egy napon újra dogát írtunk, és Marcié lett a legjobb. Csodálkoztak is a jó tanulók. Így volt ez három hónapig, aztán odament Marci a legjobb tanulókhoz, és azt mondta: Én is csúfolhatnálak benneteket, de nem teszem, mert nem vagyok nagyképű. Mondok egy közmondást, amit jól véssetek a fejetekbe! „Lassú víz partot mos.” Itt a vége, menj a jégre, ha nem hiszed csússz el véle! Bokor Ákos 3.c Lesz ebből kikötő? Lementünk a tengerpartra fürödni, játszani. A strand homokos volt, apró kavicsokkal tarkítva. Az öcsémmel Bobóval elhatároztuk, hogy egy kikötőt építünk a kishajómnak, ami majd megvédi a hullámoktól a járgányt. Szép kis földnyelvvel, világítótoronnyal,…és ha még van időnk, egy kis várat is építünk a kikötő mellé, bástyákkal, utakkal, alagutakkal… Szóval elkezdtünk építkezni. Bobó a homokból próbált hullámtörőt tapasztani, amíg én kavicsokat kerestem a fal megerősítéséhez. Amikor visszajöttem, látom ám, hogy Bobó rendületlenül lapátol, de a kikötő nem épül. Én is besegítek neki és látom, hogy a hullámok mindig egyenesre simítják a partot. Eszembe jutott egy jó ötlet: „Hozzunk mindketten köveket, abból építsünk falat!”. Megpróbáltuk. Jó sok követ sikerült összegyűjteni. Visszamentünk, és kezdtük elölről az építkezést. A fal egy fél percig állt, de a következő hullám elsodorta. Újra kezdtük, jött a következő hullám, és így tovább… Anyukám észrevette a szenvedésünket, és azt mondta: „Rostával nem lehet
vizet hordani.” Hegedűs Benedek Bence 4.b A cápa és a kishalak Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tenger. A tengerben élt sok-sok halacska és egy cápa. Egy napon a cápa elment vadászni. Rábukkant a sok-sok halacskára. Nézegette őket, hogy melyiküket kapja be először. A kis halak észrevették. A cápa köré úsztak. Keringtek össze-vissza kacskaringóztak körülötte. A cápa elkezdett szédülni, forgott körülötte a tenger. Tántorogva úszott el. Azon a napon éhesen maradt. A kis halak nagyon-nagyon örültek, hogy le tudták győzni a cápát. Ezentúl nem zaklatta őket senki. A cápa pedig megtanulta, hogy : „Ár ellen nehéz úszni.” Szemlaky Zsófi 4.b
●
13
Gólya-hír: elment Charlie!! Mint 13 éve rendszeresen, így az idén is szinte napra pontosan megérkezett Vörsre a Charlie a gólya. Az elsőségéről híres madár általában február 26-án jelenik meg, de amikor egy kicsit téliesebb az idő, március elejére időzíti érkezését A település Somogy megyében található, a KisBalatonhoz és a Balatonfelvidéki Nemzeti Parkhoz van közel. Az idei érkezéskor kicsit furcsállotta, hogy a fészekből alig maradt pár gally. Pár óra pihenés után elment faágakat keresni. Tavaly novemberben ugyanis eltört a fészek tartószerkezete, és rádőlt egy villanyoszlopra. Az áramszolgáltató segítségével új tartószerkezetet készítettek a fészeknek. A falu lakói nem voltak biztosak benne, hogy Charlie elfogadja új lakhelyét, féltek, hogy emiatt búcsút int a falunak. A madár maradt. Farkas László helyi lakos az ablakából pontosan rálát a fészekre. Sok-sok évvel ezelőtt haragos kelepelésre, heves szárnymozgatásra lett figyelmes. Egy másik gólya támadta meg Charlie-t. A szárnya kicsit megsérült. Féltették a gólyát, hogy hátrányt okoz neki mindez a repülésben. De abban az évben is elment, és vissza is jött. Azóta a lógó szárnya lett az ismertetőjele. Innen tudták, hogy ő a falu madara, aki 13 éve mindig Vörsre jön vissza a tavasz hírnökeként. Sajnos az idei évben szomorú dolog történt, a település kedves kis állata elpusztult. A falu egyik házának kertjében találtak rá. Még nem tudni, hogy mi történt, de gyászol a falu. Az már biztos, hogy kitömik az állatot, és örökre ott marad a faluban. Kiss Viktória 4.a
14
●
alsósok oldala
Iskolaújság
Jóska, mentőautó, varjú, Erdély, mosógép, tücsök, öröm, kút, kulcs, őszibarack – vajon milyen kapcsolat van a szavak között? Mindössze annyi, hogy mindegyiküket bele kellett illeszteni egy mesébe. Ja igen! A szavakat gyerekek húzták ki egy kb. 400 szót tartalmazó dobozkából. A 4.a és 4.b osztályosok örömmel vettek rész a játékban. A közel hatvan mese közül nem volt könnyű kiválasztani néhányat. A nagy kalamajka Jóska egy nyári napon a mosógép tetején őszibarackot evett. Miután megette, elment a kúthoz játszani. A nagy játszás után hazafelé indult, jó kedve volt, a kulcsát dobálta útközben. Egy váratlan pillanatban a kulcs a gyomrában landolt. Amikor hazaért, a mamája rögtön hívta varjú urat, a mentőst, hogy a fiút bevigye a kórházba. A mentőautó 5 perc alatt odaért a kis erdélyi házhoz. A kórházban a műtő már készen állt, és tücsök főorvos már várta. A műtét jól sikerült, a kulcsot tökéletesen ki lehetett operálni. Az anyuka megköszönte a segítséget és tíz fityinget fizetett. Varjú úr hazaszállította a beteget, a főorvos úr a lelkére kötötte, hogy Jóskának teljes nyugalmat biztosítson az úton hazafelé. Tücsök doktor úr később felhívta Jóskáékat, és a fiú elpanaszolta, hogy varjú úr végig rock zenét hallgatott, így ő nem tudott pihenni. Tücsök úr jól leszidta varjú urat, de szerencsére nem bocsátotta el, így a nap végére mindenki örült. Az anya öröme volt a legnagyobb. Ha nem hiszed, járj utána! Kanossay Zsanett 4.a A tücsök és a varjú Élt egyszer Erdélyben egy fiú, akit Jóskának hívtak. Csak két barátja volt, egy tücsök és egy varjú. Egy nap elment a fiú élelmet gyűjteni, és vizet hozni a kútról. Nemsokára visszatért egy kancsó vízzel és négy szem őszibarackkal. Mire a tücsök megszólalt: Négy őszibarack van, hogy fogjuk ezeket egyenlően elosztani? – kérdezte. A varjú így felelt: egyet majd elrakunk nehezebb időkre. Mindenki beleegyezett. Csakhogy a tél hamar bekövetkezett, nem volt mit enni, mindenkinek kopogott a szeme az éhségtől. A varjúnak eszébe jutott, hogy van egy barack a kamrában. Szólt a tücsöknek, hogy egyék meg. amíg Jóska alszik. Így is tettek. A fiú másnap elájult, annyira éhes volt. Az állatok hívtak egy mentőt. Jóskát berakták az autóba, de közben az egyik mentősnek kiesett a zsebéből a kocsi kulcsa, de a tücsök beugrott a nyitott ablakon és kinyitotta az ajtót. Mire a kórházba értek, Jóska fölébredt. Nagy volt az öröm! A végén minden jól alakult, a tücsök és a varjú viszont úgy döntött, hogy élik tovább szabadon az életüket. Itt a vége, fuss el véle! Lovas Melinda 4.a Varjú a mosógépben Élt egyszer egy erdélyi faluban egy ember, akit úgy hívtak, hogy Jóska. Minden nap elment inni a kúthoz, és hazafelé őszibarackot evett. Egy alkalommal kimosta a mosógépben a ruháit, de amikor kinyitotta a gépet, akkor látta, hogy ott fekszik egy varjú vizesen. Azonnal odaugrott a telefonhoz és kihívta az állatmentőket. A segítség két percen belül megérkezett. Jóska kinyitotta az ajtót, és megmutatta az elázott varjút. Tücsök, a mentőfőnök megfogta a kéztörlőt és megtörölte a madarat. Nagy volt az öröm, mert a varjú túlélte a balesetet. Jóska szabadon engedte, és sokáig integetett utána. Ezt követően végre elkezdhetett mosni. Ha Jóska nem mosott volna, az én mesém is tovább tartott volna. Szilágyi Ádám 4.c Jóska tücsök és barátai Volt egyszer egy Jóska nevezetű tücsök, és persze voltak barátai is. Egy varjú és egy őszibarack. Egy kút alján éltek. Egy napon jártak-keltek odalent, aztán egyszer csak rábukkantak egy alagútra. Nem sokáig örülhettek, mert hamarosan az útjukat állta egy ajtó, ami zárva volt. Kerestek-kutattak egy kulcs után, hamarosan rá is találtak. Végigmentek a hosszú alagúton, és amikor kiértek egy táblát találtak, melyen ez állt: Erdély felé. No jó, gondolták, akkor Erdély lesz az úti céljuk. Amint mentek mendegéltek, egy rétre értek. Ott nekiálltak piknikezni. Amint ettek és nézelődtek, egyszer csak felfedeztek egy ősrégi mentőautót. Nagyon megörültek neki, és azzal indultak tovább. Talán megérkeztek Erdélybe, de ha mégsem, akkor még mindig zötykölődnek a rozoga járgánnyal. B. Bence 4.c
Akkor most jöjjön a játék! Akinek van kedve írjon egy mesét, mégpedig úgy, hogy a következő tíz szó mindenképpen szerepeljen benne: számítógép, sziget, szalonna, óvoda, sport, öröm, vacsora, vakond, alagút, árvíz Kíváncsian várom a meséket! Márta néni ( kis épület 4. b osztály)
alsósok oldala
2011. március-április
A gyerekek általában pozitív élményeikről szoktak verset írni. A 3.c-s Kenessey Marcitól először egy kórházban tartózkodás nyomán született verset olvastam. Egy kórterem nem túl vidám falai között született. Üzenet a 29 – esből Köhögök már három hete doktor néni mást tehet-e: beutalt egy nagy kórházba, egy kisgyerek osztályra. JXH-val a Hondával meg apával és anyával szombat délben odaértem meggyógyulok,- azt reméltem. Fájt a fejem meg a hasam pocsékul éreztem magam. Röntgeneztek, hőmérőztek, fehér ágyba befektettek. Vérem vették, gyógyszert adtak gyakran inhaláltattak. Mérni kellett mennyit iszom, sok bajom volt, bizony-bizony. Apa velem osztott ágyat, így aludtunk éjszakákat. Éjfél előtt csak köhögtem, nem aludt senki köröttem. Sok párna volt fejem alatt, szemem mégis nyitva maradt. Doktor néni aztán mondta: feküdjek csak a hasamra. Ezután már jól aludtam reggelig horpasztottam. Vasárnap az ebéd után bejött hozzám a nagymamám. Akkor írtuk ezt a verset hogy jobb legyen tőle kedved. És hétfőn kora délután eljött értem az anyukám. Itthon vagyok azóta már, pótolgatok mint egy szamár. A héten csak meggyógyulok az iskolába eljutok. A vers elolvasása után kíváncsi lettem van-e a kisfiúnak más verse is. Van bizony, bőségesen! Írt Szép Ernőnek egy csodálatos verset, Gyermekjáték a címe. Ez a költe-
●
15
mény annyira megtetszett Marcinak, hogy a ritmusáradallamára írt egy saját verset. Saját élményei alapján átírta a verset. Szabad-e ilyet tenni? Mindenképpen! Jó, ha valaki sok verset ismer. Ha történetesen úgy alakul, hogy nagyon megtetszik valakinek egy alkotás, jó dolog játszani a rímekkel, írni egy hasonló hangulatú költeményt.
Kenessey Márton: Szép Ernő gyermekjáték című versének átirata (részletek) Amikor én kamasz lettem egész nap pogácsát ettem, nem volt nekem fogszabályzóm fogszabályzóm fogszabályzóm nevettem én minden csávón. …. Volt nekem egy monitorom megvettem egy disznótoron ahol sok hurkát ettem hurkát ettem hurkát ettem amennyit csak megehettem. … Kaptam egy nagy zacskó cukkert hozzá egy kiváló kukkert azzal mentem a cirkuszba a cirkuszba a cirkuszba elmerültem a virtusba. … Nem izlik a dobos tortád hozzál inkább csokis tormát könnyes lesz a szemem tőle szemem tőle szemem tőle fölmászom a háztetőre. … Nem vesz észre engem senki érdemes tetőre menni elbújni a társak elől társak elől társak elől kibújni ott jobbra elől.
És most gyorsan keressétek meg – mondjuk a Google segítségével - Szép Ernő: Gyermekjáték című versét! Nagyon szép!
16
●
észcsavargatók, elmepörgetők
Iskolaújság
A megoldás egy-egy keresztnév A megadott szavak ellentétét kell megalkotnod, az így kapott szavak összeolvasásából és nagybetűs írásmódjából egy-egy keresztnév bontakozik ki. pl.: itt új – ott ó = Ottó Nosza, rugaszkodj neki a feladványoknak! - veszítek én : __________________ = ___________________ - valódi szennyez : __________________ = ___________________ - haszon ily : __________________ = ___________________ - kifogy : __________________ = ___________________ - én arany : __________________ = ___________________ - mi bizonyosan: __________________ = ___________________ - próza tegnap : __________________ = ___________________ A következő észtekerőben olyan szavakat keresünk, amelyek visszafele olvasva ugyanúgy hangzanak, mint amikor szabályosan balról jobbra olvassuk el őket. (A kétjegyű msh. visszafele is ugyanaz a betű.) A következőkben néhány meghatározást adunk, ezekre olyan rokon értelmű szóalakot kell keresni, amely oda-vissza ugyanúgy olvasható. - nem világos színbe hajló - menyegzőjén - zsebkendőt lengetni - jó tulajdonságára - ipari növényednek - folyékony anyagával - posztószerű anyagomon -
__________________ __________________ __________________ __________________ __________________ __________________ __________________
setétes, nászán, integetni, erényére, kenderednek, levével, nemezemen Sportágak álruhában Ha az alábbi szavak betűit átcsoportosítod, mindegyikből egy-egy sportág nevét tudod kirakni. A kétjegyű betűket is szét lehet választani elemeire. - az inas tisztel - faátlyukadás - lábod sarka - mesél e súly - rág e bús dal - saját íz - vadlibaíz - hársmagárus - páva s csalétek -
_______________________ _______________________ _______________________ _______________________ _______________________ _______________________ _______________________ _______________________ _______________________
Alsós oldalakat szerkeszti: Sáringer Márta Tördelőszerkesztő: Rozmán Sándor Főszerkesztő: Schődl Gabriella Iskolánk honlapja:
www.farkasret-isi.hu
asztalitenisz, akadályfutás, kosárlabda, súlyemelés, labdarúgás, íjászat, vízilabda, hármasugrás, kalapácsvetés
