Nemecsek Ernő 100 éves

2008 Æprilis:augusztus

2008.04.07.

17:26

Page 3

3

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM

Nemecsek Ernő 100 éves Szia Ernő! Képzeld, 100 éves lettél. Egy százéves kisfiú. Még szobrot is kaptál a múlt héten a Práter utcában, amint a fiúkkal éppen golyót gurítasz abban a legendás pillanatban, amelyben teremtőd — bizonyos Molnár Ferenc — megállította feletted az égen a mulandóság napját. Mondták már neked, hogy tulajdonképpen te vagy az első magyar sorozathős, hiszen először sorozatban jelentél meg egy újságban? Egy sorozathős, akinek olyan kicsi a lába nyoma, hogy üldözői se tudják felfogni ésszel. Hiába, a nagyság átka. Te Ernő! Téged nem hívtak úgy, hogy Nemecsek úr, sem úgy, hogy Nemecsek nemzettestvér, nem lettél sem Nemecsek bajtárs, elvtárs, polgártárs, te megúsztad a XX. századot. Igaz, ehhez korábban bele kellett halnod az életbe. Milyen fura, nem? A legendák halva születnek. Tudsz valamit a többiekről? Képzeld, a jó Boka még 1916-ban meghalt, az úgynevezett első világháborúban. Az elsőben, amelyben már gázzal öltek a frontokon, s az utolsóban, amelyben a hadifoglyokat illett életben hagyni. Boka János cs. kir. hadnagy — élt 30 évet. Weisz, Geréb es Wendauer meg úgy tűnt el, hogy sárga csillagot kellett a kabátjukra varrni, és felrakták őket vagonokba, olyanokba, amelyeken a te korodban csak állatokat szállítottak. Soha nem tértek vissza. Ez már az úgynevezett a második világháborúban történt, az első olyanban, amelyben atombomba robbant, és az utolsóban, amelyikben még maradtak túlélők. Mondják, a nagyobbik Pásztor is ott volt, amikor odaterelték Weiszéket a szerelvényhez, csak nem vörös inget hordott, hanem feketét. Aztán ott van a Csele. Csele elment az országból Amerikába, az unokái már nem beszélnek magyarul, Clevelandban élnek, van egy kalapüzletük. Az áll a cégtáblán: Csele and Csele, Hats and Caps. Áts Ferit börtönbe csukták, és halálra ítélték, mert nagy forradalom tört ki Pesten egy ködös októberben, és ő a jó oldalra állt, de később kiderült, hogy az a rossz oldal. Ma megint jó. De ezt már nem érhette meg. A körúton a Mária utcától nem messze volt egy mozgókép-színház. Na, ott harcolt, pedig akkor már túl volt a hatvanon. Puskája is volt, csapata is volt, de nem tudta megvédeni a zászlóját, azt a tépett, lyukas zászlót. A Ba-rabás lett az ügyvédje, de nem tudta kihozni a rács mögül. Nem olyan idők voltak. Akkoriban végleg elveszni látszott a grund. Tudod, amikor egy egész országot einstandolnak, bizony, az kemény. Na és a Csónakos! Papuskám, az megúszott mindent. Melós lett a Weisz-Mannfredban, aztán jöhettekmehettek a kormányok, kommandók, szervezetek, gittegyletek, az csak nem keveredett bele semmibe.

Megházasodott, lett nagy családja, aztán csak járt ki a Fradi meccsekre, nagyokat fütyült, ha nyertek, ha vesztettek. Megtanított minden utcakölyköt szépen káromkodni, és köpködte a szotyit, amíg volt foga megrágni. Te Ernő! Most, hogy így a fiúkról beszélünk, lehet, hogy jobb is, hogy az az író háromszor megfürösztött téged abban a regényben? Talán jobb volt eszmétől lázasan a hazáért meghalni, mint felnőni, és elveszíteni benne a hitet, vagy megélni, hogy a haza elveszejt téged? Haza, haza... — nagy „H“ vagy kicsi? Hogy írjam, Ernő? Ha nagybetűvel írom, manapság azt mondják, magyarkodok, ha kicsivel, rám fogják, hogy áruló vagyok, és akkor az én nevemet is csupa kisbetűvel írják majd „valakik“. A „valakik“ sokan vannak, s valahogy mindig megtalálják egymást. Nemrég óta van egy találmány. Internetnek hívják, mindenki használhatja, hogy híreket olvasson, tanuljon, vagy üzenjen vele másoknak, és úgy van az, Ernő, hogy ma divat mindent kisbetűvel írni. Neveket, címeket, és az emberek annyi ostobaságot és aljasságot képesek írni egymásnak, egymásról — persze nem az igazi nevükön — hogy tulajdonképpen mindegy is, kisbetűvel írják a nevüket vagy nem, mert csak a név kötelez, a névtelenség semmire sem kötelez. Lehet, hogy ez egy olyan kisbetűs kor, és ez a világ csak a „valakiké“? Ugye, hogy nem úgy van az, Papuskám?! Ugye, hogy a HAZA nagybetű, csupa-csupa erős, hatalmas írásjegy? És a GRUND is? És az is, hogy, SZABADSÁG, HIT, BARÁTSÁG, meg, hogy BÁTORSÁG, BECSÜLET, ÁLDOZAT, MEGBOCSÁJTÁS? Ugye, mi azért így írjuk? Ugye, így? Na jól van, jól van! Te mindig meg tudsz nyugtatni ez ügyben. Látod, most is te adod a bizonyosságot, mint ajándékot, pedig ez a te születésnapod. Köszönöm neked! Ami pedig a korodat illeti, a századik születésnapot, rá se ránts! Tudod, halhatatlanoknál ez csak rigófütty. Boldog születésnapot, Ernő! Éljenek a Pál utcai fiúk, éljen a grund!

Dobogó

Mitikus Magyar Történelem kéthavonta megjelenõ õstörténeti kiadvány

Megjelenik minden páros hónap utolsó napján Fõszerkesztõ: Sárosi Zoltán Kiadja: Sárosi kiadói- és nyomdaipari Kft 2153 Fót, Vörösmarty tér 2. telefon: 06 (27) 361-036 Felelõs kiadó: a kiadó vezetõje Elõfizetéssel kapcsolatos információk: 299-0032 A lap elõfizethetõ rózsaszínû postautalványon a Két Hollós

Könyvesbolt címén (Bp. Kenyérmezõ u. 3/a, 1081). Elõfizetési díj egy évre: 4000 Ft. világháló: www.dobogommt.hu villámlevél: [email protected] HU ISSN 1589-3677(nyomtatott) HU ISSN 1589-4746 (online) A lapban megjelent cikkekért felelõsséget vállalunk!


2008.04.07.

17:26

Page 4

4

Dobogó

ÉLŐSKÖDŐINK

2. rész

Természeti válaszok társadalmi kérdésekre TÓTH FERENC Ha könny a gyöngy: A fagyöngyök az erdõ könnyei, Parányi könnyek, mozdulatlanok, Fák sudarára fagyott sóhajok, Az erdõ gyöngybefagyott bánata, Élõsködõk, mint minden bánat, Amely az élet üterére támad És lassan, észrevétlen Felszürcsöli vérét a büszke fáknak. (Reményik Sándor: Fagyöngyök) Az előző részben az egyszerű élősködőkről (mint amilyen a szúnyog vagy a kullancs) és a gyilkos élősködőkről (mint amilyenek a fürkészdarazsak) írtam. Nézzük hát az élősködés egy újabb példáját.

Fél-élősködők (azaz félig élősködők) A félig élősködők legközismertebb példája a fagyöngy. A fehér fagyöngy (Viscum album) településeink fáit gyakran annyira elborítja, hogy a megtámadott fák vagy kiszáradnak, vagy az ember csonkolja le, vagy vágja ki őket. De miért is nevezzük félig élősködőnek a fagyöngyöt? Mert nem csak abból él, amit a fától elszív, hanem komoly munkát végez ő maga is. Mi ez a munka? Emberi nézőpontból azt tekintjük a növények fő munkájának, amikor a napfény segítségével megkötik, testükbe építik a levegő széndioxidját, miközben oxigént juttatnak a légkörbe. Márpedig ezt a fagyöngy saját maga teszi, méghozzá egész évben, hisz örökzöld. A gazdanövény, a megtámadott fa viszont télen nem „dolgozik”. Látszólag tehát szorgalmasabb a fagyöngy, mint maga a fa. De csak látszólag, és ez a társadalmi hasonlatnál nagyon fontos körülmény lesz. Mit szív el a fától a fagyöngy? Lényegében csak nyersanyagokat, azaz vizet és ásványi sókat. Nem tehet mást, hisz nincs saját, talajba nyúló gyökere. Hiába is kísérleteznénk azzal, hogy a fagyöngy magját talajba vetjük, ott bizony csak elpusztulni tud. A fagyöngy nyúlós, ragacsos húsú bogyóját a madarak fogyasztják. Kicsírázni csak akkor tud a magja, ha a madárürülék faágra hull. Ha a tájban gyökerező élő társadalom a fa, akkor a multinacionális cégek a rajta élősködő fagyöngyök. Bevásárlóközpontok, benzinkutak, biztosítótársaságok, bányatársaságok, irodaházak, szállodák, összeszerelő-üzemek, hulladék-feldolgozók és egyéb idegen

eredetű pénzszivattyúk, amiket leegyszerűsítve csak „multi”-ként emleget az utca embere. Külső megjelenésükben szabályosak és kiszámíthatóak, mint a fagyöngy gömbölyű lombozata. A befogadó állam vagy térség gazdasági pangása idején is működőképesek, sőt, épp akkor a leglátványosabb a sikerük. A fagyöngyöt is télen vesszük észre leginkább, amikor a gazdanövénynek nincs saját lombja. Miként a multik is akkor „teremtenek” látványosan munkahelyeket, amikor a környéket fojtogatja a munkanélküliség. Miért haragszunk hát rájuk? Mert a hétköznapi tapasztalat azt mutatja, hogy ahol izmosodnak a multik, ott zsugorodik a helyi emberek befolyása. Ezeken a területeken már hiába szervezünk lakossági tiltakozást, az újabb és újabb beruházások felmorzsolják maradék zöldterületeinket is, felvásárolják és bekerítik a legszebb kilátást nyújtó hegyoldalainkat, a még meglévő szabad gyógyvíz-forrásainkat, vízpartjainkat. Ha érvelni kell, ők pénzösszegeket mondanak, mi erkölcsi elveket. Ahol az emberek elvesztették a tájjal való szerves kapcsolatukat, ott bizony az „erkölcs” és az „elv” szavak súlytalanok már, így győz a pénz. A terjeszkedő multik egyre nagyobb terhet rónak a térségre lélektani értelemben is, de környezetvédelmi szempontból is, ahogy a fagyöngy is egyre jobban húzza súlyával a mind törékenyebbé váló ágakat. A multi-ellenes érveink rendre azon buknak meg, hogy a „nemzeti össztermék” legnagyobb részét jelenleg kimutathatóan ők „termelik”. Csakhogy most gazdasági értelemben éppen tél van! Mennyire másképp festene a mérleg egy kedvezőbb korszakban, amikor az emberek helyben dolgoznak, helyi terméket vásárolnak, helyi iskolába járatják a gyerekeiket és helyben töltik a szabadidejüket… Miként a fagyöngy is dolgozik, azaz értéket teremt, úgy a multik is, ez letagadhatatlan. Mégis élősködők, hisz sokkal többet vesznek el, mint amennyit adnak. Amikor a multi felvesz egy pályakezdőt, fel sem tűnik a legtöbb embernek, hogy az óriáscég ingyen jut szakemberhez. A társadalom óriási terhet vállal azzal, hogy működteti az iskolarendszert, míg a legtehetségesebb pályakezdőket bekebelezi a nemzetközi pénzszivattyú. A jó szakember képzése olyan, mint a sörétes vadászat. Elméletileg elég lenne azt a három sörétet kilőni, ami eltalálja a madarat, de sajnos csak utólag derül ki, melyik lesz az a három. Így aztán nincs mit tenni, ki kell lőni mind a kétszázat. A társadalmat nem csak annak a néhány százaléknyi „nyertes” szakembernek a képzési díja terheli, aki végül a multiknál köt ki. Ki kell fizetnünk annak a tömegnek a képzését is, aki végül sehol sem tud tartósan elhelyezkedni. Mennyit fizet ebből az a nemzetközi óriáscég, aki végül a haszon


2008.04.07.

17:26

Page 5

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM nagy részét kiviszi a befogadó területről? Vajon akkor is nyereséges lenne, ha megfizetné az arányosan ráeső részt? És akkor még nem is beszéltünk az útépítésről, az egészségügyről, a természeti környezetről és sok egyébről, ami nélkül nem lenne jelen az olcsó munkaerő az adott területen. A folyamat egyébként öngerjesztő: minél tehetségesebb szakembereket kebelez be a multi, annál hatékonyabb lesz a pénzszivattyú, és annál esélytelenebb a „föld népe”, a helyi lakosság kimaradó része, amikor össze kell csapni a multival valami új beruházás terve miatt. Nincs ez másképp a fáknál sem. Az első fagyöngy még nehezen töri át a fa védelmi rendszerét, de ha már megvetette a lábát az élősködő, a további megtelepedőknek egyre könynyebb a dolguk. Az elnyomott térségből pedig özönlik a kísértés a még egészséges tájak felé is, ahogy a madarak is százával viszik a magot a fagyöngylepte fáról más fákra. Hogy a veszély mekkora, ha hagyjuk, hogy a multinacionális (magyarul sehonnai) pénztőke alakítsa a helyi életet, azt Verespatak példája bizonyítja. Nem kímélnek se templomot, se temetőt, se élő falut, se vízgyűjtő területet. Se Istent, se embert, se magát az életet. Mi a megoldás? A fagyöngy ott tud elszaporodni, ahol nem magról nőnek a fák, hanem ültetik őket. Ahol ugyanazon korosztályhoz tartozik a fák többsége. Ahol kevés fafajból áll a fasor. Ahol nincsenek sűrű, bokroscserjés szegélyek a fák mellett. Ahol az ember úgy avatkozott a tájba, hogy a keze nyomán pusztult a változatosság, az ősiség, a természetesség. Mint a Kárpát Haza történelmében. Ezer évvel ezelőtt a nyugatról behozott, népünkre erőltetett térítők és idegen urak elkezdtek mindent irtani, ami ősibb volt a sajátjuknál, ami bonyolultabb volt az ő világképüknél, amit nem értettek, és amiből nem volt közvetlen hasznuk. Ezt a szellemgyilkos hagyományt folytatták a Habsburgok, a szovjetek és a mai „globalisták” is. Ha végignézzük a történelmünket, azt kell tapasztaljuk, hogy az erőviszonyok évszázadról évszázadra az élősködőink javára változtak. Más szóval: sose álltunk még olyan rosszul, mint ma. És épp ezért — sose voltunk még olyan közel a gyógyuláshoz, mint most. Érdemes-e egy velejéig romlott rendszert javítgatunk? Ha megjavítjuk, akkor nem csak meghosszabbítjuk a kártékonykodás idejét? Úgy tűnik, a vihar rövidesen derékba töri nemzetünk fagyönggyel agyonterhelt fáját. Ezt a fagyöngy nem éli túl, mert gyökértelen. Nincs olyan hagyománya, amiből táplálkozhat, ha magára marad. Mi viszont tőről újrahajthatunk. A gyökereink nagyon mélyre, nem csak egy ezredévre nyúlnak a Hazánkban. A sehonnai pénztőke tájromboló, erkölcsromboló, életellenes élősködésének véget vet majd a közelgő világgazdasági, világpolitikai és környezeti válság. Úgy érezzük majd, mintha belehalna az egész magyarság. Ne higgyük! Ezer éve kivágták az életfánkat. Ráoltottak egy „nemes” hajtást, a zsidókereszténységet. Ez a hitvilág és viselkedésminta erősödött vaskos faóriássá ezer év alatt a sokezer éves gyökérzetnek köszönhetően, és aztán ennek

5

a lombkoronája fertőződött el életveszélyes mértékben fagyönggyel. Mintha a Szent Koronán végrehajtott zománckép-cserék is a fagyöngyök megtelepedését jeleznék. Az alany, azaz a saját gyökereink szempontjából már maga a ránk oltott „nemes” is élősködőnek tűnik. Sokáig én magam is annak tekintettem. Pedig nem élősködő, hanem elnyomó, és ez nagy különbség! A fagyöngy sok vizet és nyersanyagot elszív, de gyakorlatilag semmit nem ad vissza a gyökérnek, ezért a megtámadott fa gyökérzete sorvad. A nemes ezzel szemben épp úgy táplálja az alany gyökerét, mint ahogy az alany is táplálja a nemest. A béke mégsem tökéletes, mert a nemes nem engedi, hogy az alany saját hajtást hozzon. Jó oka van rá: amelyik alany kihajt gyökérről, arról bizony leszárad a ráoltott nemes. Ilyen saját hajtás lenne az ősi hitünkhöz való visszatérés. Ha ez tömegessé válna, gondban lennének a mai „keresztény” felekezetek, mert nem nagyon lennének híveik. Úgy tűnik, az idő nekünk dolgozik, mert az alany mindig túléli a nemest. Túl sokáig azonban nem szabad várnunk, ugyanis saját hajtás nélkül saját magot sem tudunk hozni. De vigyázzunk! Mielőtt az elnyomott kárörömével figyelnénk azt, ahogy ezeréves elnyomónk, a nyugat-európai gyártmányú zsidókereszténység lombkoronáját ellepték Mammon fagyöngyei, jusson eszünkbe, hogy a fagyöngy ugyan a lombkoronában van, de a fának mégiscsak a gyökerét sorvasztja. Biztos, hogy az idő nekünk dolgozik? Ha késik a vihar, elsorvadhatnak a gyökereink, hacsak… Hacsak össze nem tudunk fogni a lombkoronával. Bármennyire is nemzetvesztő irányzatnak érezzük a zsidókereszténységet, bármennyire is durván és véres erőszakkal lépett be a történelmünkbe, a történelmi tapasztalat alapján nem élősködő, nem is ellenség, hanem elnyomó. Mammon fagyöngye viszont közös ellenség. Mivel a nagy vihar eljövetelének idejét csak a Jóisten tudja, ezért nem szabad halogatnunk az összefogást: katolikus, protestáns, szkíta-keresztény, manicheista és „pogány” (azaz természetimádó) egyaránt azon kell dolgozzon, hogy a lakóhelyét emelje, helyben dolgozzon, helyi árut vegyen, helyben pihenjen, a helyi emberekkel együtt te-remtsen közösséget. És ha az élet jelenleg még gyakori költözésekre is készteti, akkor is úgy éljen, úgy gondolkozzon és úgy viselkedjen, mintha az örökkévalóságig helyben kellene maradnia az utódainak, és helyben kellene viselni mindörökké tetteinek a következményeit. Végezetül, mint mindig, elnézést kérek Isten teremtményétől, egy gyógynövénytől, a fehér fagyöngytől, hogy a pénzközpontúság életellenes torzalakjával párhuzamba állítottam. A hasonlat az csak hasonlat, nem megfeleltetés. Ahogy Molnár Géza (A Tiszánál c. könyv szerzője) mondta nekem egyszer: a hasonlatból nem akkor tanuljuk a legtöbbet, amikor az élettel való egyezéseit felfedezzük, hanem amikor rájövünk, hogy miben tér el attól. Aki nem hiszi, járjon utána. De szerintem az is járjon utána, aki elhiszi. (Következő számban folytatjuk)


2008.04.07.

17:26

6

Page 6

Dobogó

Boldog születésnapot!

Pikó Sándor jelenései PAP GÁBOR Pikó Sándor kiállítása olyan esemény, amely legalább három évtizeddel fiatalít meg engem. Így aztán nekem mindenképpen esemény. Az itt látható legkorábbi képek azon a kiállításon kerültek először a szemem elé, amelyre Makoldi Sándor festőművész barátunk majdhogynem belökött engem. Hogy ismerjem már meg ezt a hosszú hajú fiatalembert, mert nem hétköznapi tehetség. Én addig, meg kell mondjam, semmit sem tudtam róla. Képei mutatták be nekem, és mióta ez a bemutatkozás megtörtént, rendületlenül tart a barátság. A kiállított anyagban van egy kép, amellyel, mondhatom, már éveket töltöttem együtt. Ugyanis vendégszerető házában rendre abban a szobában ágyazott meg nekem a művész, amelynek a faláról ő nézett le rám. „A látogató”. Pedig hát ott én voltam a látogató. Most mégis azt hiszem, úgy illik, hogy a három fő műről ejtsek bővebben szót. Mert hát a mi alighogy túlélt ezredfordulónknak és ennek a kiállítóteremnek ők most a főszereplői. Jó ezer esztendővel ezelőtt, amikor az első kerek évezredet zárta Európa és az innen belátható világ, hatalmas erővel zendült fel az Apokalipszis szólama, minthogy mindenki úgy érezte, az ezer évvel olyan korszak zárult le, amely után valami egészen másnak kell jönnie, ha egyáltalán jön valami. Lehet ez akár világvége is, mert amit ezer év alatt el lehetett rontani a teremtett világból, azt az első évezred végéig nagyjából el is rontotta már az emberiség. Szerencsére azért akadtak akkor is olyan embertársaink, akik megkísérelték összegezni, mi az, ami továbbvihető az egyetemes szellemi örökségből, mert soha nincs olyan, hogy mindent elrontottunk. Végül is — hála a Gondviselésnek — maradt annyi útravaló, amennyiből egy újabb évezredet ki lehetett gazdálkodni. Most megint korszakhatárnál vagyunk. Azt lehet mondani, soha ilyen jó helyzetben nem volt még az emberiség, mint ma, ugyanakkor azonnal hozzá kell tenni: soha nem volt még ilyen rossz helyzetben sem. Ennyire közel a végleges pusztulás esélyéhez, ami most valóban reális közelségbe ért hozzánk. Ezer esztendővel ezelőtt a legvadabb zsarnoki hatalom sem rendelkezett olyan eszközzel, amellyel a szűkebb környezetén túl az egész emberiséget veszélyeztetni tudta volna. Ma rendelkezünk ilyen eszközökkel. Tehát a mai kor valóban apokaliptikusnak mondható. A szóban forgó három kép a Biblia utolsó könyvének, János apostol és evangélista Mennyei jelenésekről írott beszámolójának három jelenetét állítja elénk, ideális kiállítási környezetben. A Jelenések könyve — ha valaki forgatta, tudja, aki nem, annak hadd mondjam el itt és most — három nagyszabású

hetességben tálalja az eseményeket. Az első hetesség a hét pecsét feltörése, a második a hét trombitaszó, a harmadik a hét kiöntött pohár. Pikó Sándor három monumentális festménye ezt a háromszor hetes rendszert idézi meg, de nem minden hetességet ugyanannál a fázisánál. Az első hetességnek mindjárt az elejét ragadja meg, ahol az első négy pecsét feltörésére megjelenik az Apokalipszis négy híres-hírhedt lovasa. Mármost tudnunk kell, hogy a Jelenések könyve nem a ködbe vesző régmúltról beszél, és nem is a távoli, bizonytalan körvonalú jövőről. A Jelenések könyve a mindenkori jelenről szól. Ez a „jelen” jelen volt Krisztus után 1000-ben, de jelen van ma is, 2008-ban. Így aztán pontosan lehet tudni, ki az, aki már leszerepelt ebből a négy lovasból, ki az, aki közelít hozzánk, illetve éppen most vagyunk a hatáskörzetében, és ki az, aki még várható. Elég pontosan jelzi mindezt már a Szentírás szövege is.

Az első lovas fehér lovon ül, és koronát kap. Egyetlen lelket sem pusztít el. Ez a fehér ló végigvonul a Pikó-képek hármasán, hol rejtve, mint a sárkány megjelenése idején, hol teljes fényében, amikor a diadalmas visszatérő erőt üdvözölhetjük. Ezzel a fehér lóval indul a négy lovas menete, őt hívta elő az idők mélyéből az első pecsét feltörése. A másodikra harcos indul el, vörös lovon, aki nem tud mást mondani az emberiségnek, csak azt, hogy a nézetkülönbségek harccal intézendők el. Vörösben úszik, és akit esetleg emlékeztet a közelmúlt egyikmásik nevezetes történelmi figurájára, az ne szégyellje magát. Mindazonáltal nem direkt politikai mondanivaló sugallta ezt a megoldást. Ilyenné válnak azok, akik a kétesélyes kimenetelű ügyeket csakis karddal, tűzzel és vérrel vélik megoldhatónak. A harmadik lovas az, aki most éppen testközelbe ért hozzánk. Fekete lovon ül, és a kezében mérleget lóbál. Az eredeti szöveg szerint a gabona árát pontosan megszabja, mert ezzel sakkban lehet tartani a világot. Két dolgot azonban nem enged érinteni sza-


2008.04.07.

17:26

Page 7

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM vakkal. A bort és az olajat. Ezeknek az ára szigorúan titkosított. Aki nem tudná, hogy a Jelenések könyve a mindenkori jelennek szól, az itt rádöbbenhet. Ma a világ a szeszes itallal és az olajjal van térdre kényszerítve. Ezeknek olyannyira titkos — értsd: kényre-kegyre manipulált — az áruk, hogy még a Jelenések könyve is hallgat felőle. A negyedik lovas hordozó állata az eredeti szöveg szerint „hullaszínű”, ezt szépítve sárgának szokták fordítani. Nem „sárga” áll az eredetiben! Hullaszínű, és itt bizony maga a kaszás halál jelenik meg. Tehát nagyon vigyázni kell erre a mérlegre, mert lehetőség formájában már ott lapul mögötte a halál. Ami az Apokalipszis könyvében a négy lovassal kapcsolatban megfogalmazódik, az a legtisztább asztrálmítoszi hagyomány. Ahogyan a pecsétek feltörése után sorban megjelennek a lovasok, az eseményeknek van egy olyan dimenziójuk, amelyben úgy olvashatók, mintha egy Petőfi-verset olvasnánk. Az első lovas, a fehér lovon, a Nyilas képviselője. A második, aki vörös lovon jön, kardot lóbálva, és tűz meg vér fakad a nyomában, nyilvánvalóan a Skorpió megjelenítője. Ez marsi karakterű, míg az előbbi jupiteri meghatározottságú volt. Ott nincs vérontás, ott korona van és nagyon magas rendű szellemi vezéreltség. A harmadik, a mérleggel, a fekete lovon, magáért beszél. A Mérleg téridő-egységéről van szó, természetesen. És végül a negyedik, aki az eredeti szöveg szerint hullaszínű lovon jelenik meg — gyakran ábrázolják csontvázként, halálfejjel —, a Szüzet, teljes nevén az Arató Szüzet idézi elénk. Azt a tevékenységkört, amely a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt arat, és amely után a háttérben, közvetlenül meg nem jelenítve, mégis jelenvalóan a pokol következik. Mint látható, itt egészen tiszta képletről van szó, csak az a kérdés, mi közünk nekünk mindehhez. Mármint azon túl, hogy a bibliai hagyománnyal együtt örököltük, ezért aztán közel érezhetjük a szívünkhöz és az értelmünkhöz. Arról van szó, hogy ezeknek a jegy-érvénytartamoknak, a Nyilastól a Szűzig, pontosabban a bennük tetten érhető legáltalánosabb viselkedési trendeknek itt rendre a konkrét testi megnyilatkozásaival találkozunk. Velük szemben pedig minden esetben a szellemi kifejtettségük válik esedékessé az évkörben. A Nyilassal szemben az Ikrek világhónapját találjuk, a Skorpióval szemben a Bikáét, a Mérleggel szemben a Kosét, a Szűzzel szemben pedig azt a világhónapot, a Halakét, amely Jézus születésével indul. Ez tehát az a korszak, amelynek mi is a gyermekei vagyunk, minden ellentétes híreszteléssel szemben. Mindez azt jelenti, hogy visszaszámlálás történik az Apokalipszisnak ebben a fejezetében, és a visszaszámlálás végén egyenesen a mi időnkbe csöppenünk bele. Abba a jelenbe, amelyben eldől, hogy a halál fiai leszünk-e, vagy képesek, illetve hajlandók leszünk az életet választani. Már a kortársak, az Apokalipszis születésének tanúi is tudták, hogy ezek a lovasok nemcsak jelképek. Ezek

7

a lovasok tényleg megjelennek. Ma is csak azt mondhatjuk, hogy itt vannak közöttünk. Lehet, hogy most tankon közlekednek, lehet, hogy atomtengeralattjárón, vagy „lopakodón”, vagy bármi egyében, de itt vannak. Rájuk lehet ismerni… A második kép az utolsó harsonaszó elhalása utáni jelenetsort választotta témájául. A Jelenések könyvében a hét harsonaszó után hosszú jelenetsor következik, de még nincs új témaindítás. Ekkor jelenik meg a

sárkány és a holdsarlón álló Boldogasszony, a Napba öltözött Asszony, és itt születik meg az a Gyermek, aki a sárkány torkából kimentetik, fölvitetik az égbe, hogy utóbb majd dicsőségesen eljöjjön a mi megszabadításunkra. Erről a második képről nagyon nehéz beszélni. Ez a kép hétfejű, de tovább tagolódó testű, vagyis a szarvainak számát tekintve ennél is bőségesebb lényről beszél. Ha sárkányt látok asztrálmítoszi keretben felbukkanni, abban a keretben, amelyben a négy lovast értelmeztük, akkor legalább háromféle jelentéssel kell számolnom. Nem véletlenül lett a sárkány ennyire gazdag jelentéstartalmú alakzat. Egyszer jelenti a Mérleg időegységét az évkörön belül. A keleti zodiákusban ugyanis a Sárkány a mi Mérlegünknek megfelelő állatövi jegy névadója. Mint ilyen, jelent egy labilis egyensúlyt önmagán belül is, a környezetéhez viszonyítva is, egy nagyfokú kiegyensúlyozatlanságot, de ugyanakkor a harmónia keresését is. Ha észrevettük, ennek a sárkánynak csak egy lába van a festményen. Nemcsak látszat szerint, de egyáltalán nincs több lába, ilyennek helye sincs jelölve a testén, tehát ne is keressük. Ami itt megnyilvánul, az maga a labilis egyensúlyi állapot. Enynyiben tehát kétségtelenül a keleti állatöv Mérleg-tulajdonságait hozza be a képbe a bestia. Van azonban egy másik jelentés-lehetősége is a sárkánynak. Ez olyan esetekben nyilatkozik meg, amikor hurkolja a farkát, vagy erre irányuló mozgás olvasható le a farok csapódásából. Ilyenkor a Bak-tulajdonságokat idézi, tehát az évkörben a legsötétebb időegységet jeleníti meg. Akár a Mérleget, akár a Bakot olvasom le róla, mindenképp egy szaturnikus erőnek a megnyilvánulási terepe lesz. Ez a bolygó-hatás a Bakban a maga otthonában fejtődik ki, a Mérlegben viszont erőben van. Ez a körülmény szabja meg a sárkány arculatát a képen, és ne felejtsük el: itt olyan bolygóistenségről van szó, aki a saját gyermekeit is felfalja. Olyan erő


8

2008.04.07.

17:26

Page 8

Dobogó

szabadul tehát itt ránk, akármelyik évköri megnyilvánulását mozgósítom, amelyik képes a saját szülötteit is felfalni, ha az érdekei ezt diktálják. Végül a harmadik jelentése, amelyik talán a legsokoldalúbban, a legláttatóbb módon bontakozik ki Pikó Sándor képéből, kozmikus értelemben is egyfajta cso-

dalényre utal, aki két részből épül össze. A „Sárkányfejből”, amely a felszálló, és a „Sárkányfarokból”, amely a leszálló holdcsomópontot jeleníti. Ezek ketten végeredményben maguk is bolygó-minőségek, hiszen egy mozgékony rendszernek a megjelenítői, képviselői. A szóban forgó képen ez a tulajdonság mutatkozik meg talán a legátütőbb módon. Természetesen nem függetlenül az apokaliptikus szövegtől, hiszen ott is a Nappal és a Holddal kapcsolatos Szűz-minőség jelenik meg. Márpedig a Napnak és a Holdnak egymáshoz, illetve mindkettőnek a földhöz való viszonyát fejezi ki maga a holdcsomópont-fogalom is. Tehát külön-külön sem a Naphoz, sem a Holdhoz nem kapcsolható. Nos, a Napba öltözött Szűz holdsarlón áll, így mind a két „nagy világítóval” közvetlen a kapcsolata. Ez a tény a Jelenések könyvének szövegében is ilyen módon fogalmazódik meg, nemcsak a mi képünkön. Eléggé egyértelmű, hogy itt a domináns szerep a holdcsomópontnak jut. Ehhez még azt kell tudnunk, hogy ha ez a holdcsomópont-rendszer nem működne, mi most itt nem beszélgethetnénk. Ha viszont jól, azaz rendeltetése szerint működik, ez azt jelenti, hogy egy tól-ig-on belül kiegyensúlyozottan hullámoztatja a létet. Ugyanolyan egyensúly-teremtő szerepe van tehát, mint a Mérlegnek a kisebb rendszeren, az állatövön belül. De ha viszszaél vele, vagy ha rossz hatásfokkal fejti ki a tevékenységét, abba belerokkanhat az emberiség, a maga teljes földi környezetével együtt. Tehát a holdcsomópont-sárkány esetében rendkívüli veszélyforrásról van szó. Valódi súlya szerint azonban csak akkor érzékeljük ezt a veszélyt, ha figyelembe vesszük, mit is fenyeget elsősorban. Esetünkben magát a születést fenyegeti. S vele együtt azt a minőséget, amelyik a nagy világítók közegében egyedül képes testet adni a földre születő Ember Fiának, ez pedig maga a Szűzanyaság. A mindkét jellemző arcát, a szüzességet is, az anyaságot is egyszerre felvillantó női ősminőség. Ő kerül itt veszélybe. Ha pedig ő veszélybe kerül, akkor mindannyian ve-

szélybe kerültünk. Nem lesz az emberi nemnek utánpótlása. Ennek a fénylénynek a megfogalmazása nagyon hosszan tartott. Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy elég sok fázisában láthattam ezt a művet készülés közben. Utoljára a Szűzanyaság festődött meg rajta. Ez nem azt jelenti, hogy a többi részt később egyáltalán nem fejlesztette volna tovább a művész, de tény, hogy ez a rész készült el a legkésőbb. A helye mindvégig üres folt maradt, de már így, űrként is működött. Lehetett érezni, hogy ezt a végletes tisztaságot kell majd emberalakká gazdagítani úgy, hogy ne tolakodjék az előtérbe, de ne is hasson puszta illusztrációnak. Nahát nem is az lett! Ebben bizony benne van már a „selyemsárhajú Magyar Ilona” is, aki a mi néphagyományunkban képviseli ezt a rendkívül magas szintű női minőséget. De az a gyermekmentési akció, amely a Jelenések könyvében megfogalmazódik, egészen direkt utalást tartalmaz a betlehemi születés-jelenetre, illetve annak közvetlen következményeire is. Ez a tény nem kerülte el az első Apokalipszis-magyarázók figyelmét sem. Az alább következő idézettel ezt az összefüggést kíséreljük meg újabb oldalról megvilágítani. Adva van a londoni British Museumban a Codex Arundel 404. jelzésű okmány, amelynek címe latinról magyarra fordítva így hangzik: „A Megváltó gyermekségéről szóló könyv”. Ebben a következőket olvashatjuk, a Mária szülésénél segédkező nőszemély megfogalmazásában: „Amikor bementem, hogy a hajadont megvizsgáljam, úgy találtam, hogy arcát az ég felé fordította és imádkozott. Hozzá érve megkérdeztem: nincs-e valami kellemetlen érzésed, nem fáj-e valamid? Ő csak folytatta imáját, és mint egy sziklakő, mozdulatlan maradt, mintha semmit sem hallott volna. Amikor eljött az óra, megnyilatkozott Isten ereje. A hajadon, aki az égre szegezte tekintetét, mintha teljében lévő szőlőtővé változott volna, és amikor megjelent a fény, dicsérte azt, akitől megáldatott. A gyermekből sugárzott a fény, épp úgy, mint a napból. Ez a fény úgy született, miként a harmat az égből leszáll a földre. A csodálkozás kábulata töltött el, és elfogott a félelem, mert a szemem odaszegeződött ahhoz a ragyogáshoz, mely a most született fényből áradt. És ez a fény egyre jobban sűrűsödött, lassan gyermekformát vett fel, míg végül olyanná lett, mint egy emberi csecsemő. Ekkor bátorságot vettem, lehajoltam, nagy vigyázattal megfogtam, a karomba vettem, és az volt a csodálatos, hogy semmi súlya nem volt, és láttam, hogy a testén nincs nyoma a szülésnek. Tiszta volt, könnyű és ragyogó. Mialatt én azon csodálkoztam, hogy nem sír, mint a többi újszülött, ő pislogva nézett, majd kedvesen rám mosolygott. Rám nézett, és a szeméből olyan nagy fényesség áradt, mintha villámlana. Mikor megérintettem a hajadont, szűznek találtam őt. Nemcsak a szülésnek nem volt nyoma rajta, de férfi sem érintette őt soha.” A szöveg — Badiny Jós Ferenc nyomán idéztük —


2008.04.07.

17:26

Page 9

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM önmagáért beszél. Olyan misztériumot varázsol elénk, amely — bízvást mondhatjuk — pontos előrevetítője a festményen megidézett fényvarázslatnak. Mármost ha a konkrét jelenvalóság igaznak mutatkozott a négy lovassal kapcsolatban, akkor százszorosan igaz a hétfejű sárkány esetében. Mi lenne hát az ő küldetése? Miért kellett őt is megörökíteni? Azért, hogy általa meg tudjon nyilvánulni az a minőség, akit ő a legszívesebben azonnal elpusztítana. Ez az istenemberi minőség a kép közepén felénk meredező sárkányfej homlokán rajzolódik ki, jól láthatóan. Miközben ezt a szembe néző, lógó nyelvű, bandzsító fejet festette a mester, a ráncokból egyszer csak elkezdett bontakozni egy keresztre feszített Krisztus-kép. Anélkül, hogy bárki akarta volna. A legsötétebb gonoszság, legádázabb támadása pillanatában így tudja szolgálni végül is a jót… Ettől kezdve egyetlen kérdése van Pikó Sándornak a képhez — immár a harmadikhoz — és nekünk is Pikó Sándorhoz. Hogyan lehet magát a fényt megidézni? Ugyanis egy valóságos fénylény lesz a főszereplője a harmadik és mindmáig utolsó apokaliptikus látomásának. Elképesztően nehéz feladatra vállalkozott, hiszen ahhoz, hogy egy fénylényt megjelenítsek, el kell vinnem a színeit a tiszta fehérig. Ez a képlet az utolsó serleg kiöntése utáni jelenetsorhoz tartozik, és igazából itt vizsgázott Pikó Sándor. Nem azzal, hogy szemetlelket gyönyörködtetően meg tudja-e festeni a szóban forgó jelenetet, mert ez nem volt számomra kétséges egy pillanatig sem. Hanem a szövegben van valami, amit a képről elhagyott. Mi van a Jelenések könyvében ennek a fehér lovon ülő fénylénynek a ruháján? Vér. Vérfoltok. „… és vérrel festett ruhába volt öltözve” — mondja az Írás. Ez elmaradt a képről. Vérfoltok nélküli, teljesen tiszta szellemlény érkezik hozzánk, aki úgy jön el, hogy nem kell kardot forgatnia, nem kell fájdalmat,

Olasz Etelka:

ŐSEIM Árpád lovának nyerítését hallom kardok csattogását századokon át földművelő ükömet ki lovak híján eke elé fogta magát és asszonyát. Lányok álmának porbahulltát mert nem mindig volt szép ami igaz s hiába volt Hit Remény Szeretet mindig kevés volt a vigasz. Nógrádi nagyapám házmester volt, nyögte három emelet baját. Olasz nagyapámtól elvették a boltját és meg se hallgatták a panaszát.

9

nem kell tűzvészt és pusztulást hoznia a világra. Nagyon tiszteltem eddig is Pikó Sándort. De hogy ezt meg tudta állni… Hiszen aki ismeri, az tudja, hogy ő nem valami békés bárányka. Igencsak éles kard tud kijönni az ő szájából is, amikor annak van itt az ideje. Ezúttal mégis meg tudta állni, hogy mocsoktalan, tiszta fehérben vezesse ide elénk ezt a lényt — hát ezért minden tiszteletet megérdemel. Mindamellett ez a kép nincs befejezve. Két vonatkozásban sincs. Egyrészt ez a kép bennünk és általunk fejeződik be. Az állítás ugyan igaz a másik két műre is, de fokozott mértékben igaz erre. Ugyanis ez a fénylény még nem jött el. Egyelőre csak útban van felénk. Tehát ha a jelenre értelmezem a Jelenések könyvét, akkor ez az esemény a legközelebbi jövőt idézi meg, ez nem kétséges. Nagyon szépen jeleníti meg ezt a közeljövőt Pikó Sándor, amennyiben látni lehet, hogy a ló patái még nem dobbantak le a kiszikkadt, megtöredezett földre, ott még érzékelhető egy pici lebegés, de már az utolsó előtti pillanatban vagyunk. Van azután még egy vonatkozása ennek a „nem egészen kész”-ségnek. Az tudniillik, hogy Pikó Sándor dolgozni fog még ezen a képen. Ő maga mondta, én csak idézni tudom: ahhoz, hogy ez a festmény befejeződhessék, neki is meg kell érnie. Ezt a szentenciát egyetlen mondattal egészíteném ki. Ahhoz, hogy mi megértsük, befogadjuk ennek a képnek a mondandóját, nekünk is meg kell érnünk. És azt kívánom a következő évezredre ennek a kedves, lelkes, igazán hosszan tűrő hallgatóságnak, érjen is meg arra, hogy ennek a műnek a mondandóját befogadja. (Borító oldalainkon Pikó Sándor: Jelenések könyve című képtrilógiájának nagyméretű, színes reprodukcióit láthatják Olvasóink!)

A fényes szelek felkapta anyámat elröpítette egy poros faluig. Apám ‘56-ban kapott pár téglát a Csillagbörtön hideg falait. Választ keresni néha visszanézek a messzi múltba századokon át s hallom, bár néha kissé akadozva a tűnt idők örömét, jaját. Ha többet ér az ember mint evés, ivás, ölelés; ha többet akar mint keresni önnön igazát; hát magára feszíti föl ezt a szélfútta,förgetegtépte maroknyi kis hazát!


2008.04.07.

10

17:26

Page 10

Dobogó

„Az ember feljő, lelke fényfolyam“ Egy megközelítési és feldolgozási módszer ismertetése, miként született Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című költeményére egy jelmez együttes SZABÓ ANTÓNIA Volt egyszer egy jó diákcsapat. Felvetődött egyszer egy roppant kecsegtető feladat: Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde című költeményére tér-idő, vagyis díszlet és jelmez együttes készítése. Mivel kis csapatunk éppen tanult „mestersége” a textilfestés volt, ezen belül a batik eljárás, így vászonbatik technikával viteleztük ki. A kiindulási pontot Vörösmartyhoz igazítottuk, vagyis: ha ő a népmesékre építkezett, akkor mi a népművészet vonalán tesszük ugyanezt. Már a munka kezdetén tapasztalhattuk, hogy népművészetünk látható és láttató képírás-rendszere tökéletesen összecseng a leírt szavakkal, gondolatokkal. Vörösmarty mondandója és a képi jel — mivel ugyanazon a nyelven fogalmazódik — oly annyira illeszkedik egymáshoz, hogy zökkenőmentesen járhatunk át egyikből a másikba. Kevés eszközzel — teljességet. Ennek fényében minden megalkotandó darabot körformához igazítottunk. Felölthető viselethez kínálta magát a kisbunda.

Ilyen köpönyeg-szerű „szabásvonalra” terveződött, s kiviteleződött viaszolással és kézi festéssel a megfelelő képi jelrendszer: Csongor, Tünde, Mirígy és az Éj viselete. A dramaturgiai megoldások megfontolásából, mozgó, vagyis idő-tényezőként készítettünk a Nap és a Hold számára is egy-egy ilyen köpönyeget. A teret egy középpontba tervezett hengerformára körbehajtott — felfüggeszthető, körbejárható — Almatő és egy teljes kört alkotó Világ-tányér szolgáltatta. Ez utóbbi készítését indokolta, hogy ezen járt-kelt a Nap és a Hold kettőse. (Az Almatő hengerét alulfelül műanyag tornakarikákkal oldottuk meg, s ehhez méreteztük a vászon méretét.) A további szereplőknek — több meggondolásból — igen egyszerű „viseletet” terveztünk. A három ördögnek és a három „vándornak” festett vászoncsíkokat készítettünk. Az előbbieknek vörös-fekete színekkel, az utóbbiak közül a „kalmárnak” dollár-jelest, a „tudósnak” betűs-számost, a „katonának” vöröset. Ezeket nyaknál pánt fogott össze, s terveink szerint a

mozgástól állandóan izegtek-mozogtak volna, de végül is ez nem került be a rövidített dramaturgiába, mint ahogyan kimaradt Balga és Ilma, illetve Ledér és a „lány”. Balgának és Ilmának azt terveztük, hogy nem tervezünk semmit, legyenek mai hétköznapi viseletben, mert ők igazán „földhözkötött” jelleműek. Ledérre meg a „lányra” ugyanazt a köpönyeget szántuk volna, ami Mirígynek készült, jelezve ezzel az „egy oldalon” való állásukat. Rövidítjük a történteket, mert a többhetes munkálatok leírása kimerítené jelen keretünket, ebből kifolyólag arról adnék képet, miként formálódott, csiszolódott egymáshoz egy-egy írott gondolat és írott jel, honnan és miként ragozódott ki a képi mondandó. A mustrakincs kiválasztásakor a helyzet egyszerű volt, hiszen Vörösmarty szinte a szánkba rágta mit is keressünk: a „mindenséget” és a „fényfolyamot”. A keresgéléssel nem kellett sokat bíbelődnünk, mert bárhová nyúltunk példákért, vékaszám ömlött ölünkbe a kincs, gondot csak az okozhatott, melyiket válasszuk ki magunk számára, műveltségünk gazdag tárházából. Miközben folyt az értelmezés, a kutakodás, az egyeztetés, a diákok olyan tárgyakkal kerültek szembe — reprodukción, fotón keresztül, vagy megtapintható valóságában — amelyeket addig sohasem láttak, azt sem tudták mire való, vagy egyáltalán mi indíthatta készítőjét a létrehozásra. A pásztor-, a paraszt-, illetve az iparművészet kelléktárába sorolt, de a magyar műveltség keresztmetszetét részben átfogó tárgyi kultúráról kaptak ismereteket, erősen hangsúlyozva a nemzeti és kozmikus sajátságokat. Így ki-ki az irodalom, a történelem és a művészettörténet ismeretanyagával társítva kerekebb rálátást nyert. Természetesen a mintakincs beszédességének megértése okozta a legtöbb tanulságot, melyet az évkör, az asztrálmitológiai, az égi-földi viszonylatok bizonyos ismerete előzött meg. Szóval a mintakincset, melyet a diákok varázsoltak a kelmére, népművészeti tárgyakról plántálták át, értelmezve és az adott jellemekre átdolgozva. Zömében tenyérnyi tárgyak finom mívű rajzolatai a vásznakon monumentális erővel bírtak, s mivel felöltött köpönyegekké lettek, a szereplők által megmozdultak és elevenné váltak.

Almatő Nézzük hát, hogyan is kezdődik, mi körül zajlik az esemény: „… középen / Ott egy almatő virít, / Csillag, gyöngy és földi ágból, / Három ellenző világból…”


2008.04.07.

17:26

Page 11

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM Gyönyörű és pontos megfogalmazás. A hármas felosztás felidéz egy olyan hármas létszintet, mely felső, középső és alsó világból áll, illetve a szellem-lélek-test hármasságának „jellemzékeire” mutat rá. Az Almatő képi megvalósításához egy nagyszalontai rühzsírtartó karcolt jelkészletét választottuk. Mivel az alapot szolgáló tárgy is fontos, megbeszéltük „mi fán terem” a rühzsír, hogy ez gyógyításra szolgál, s gyógynövényekből, maga a pásztor készíti el saját „titkos” receptúrája alapján. És hogyha benn a tégelyben gyógyító ír van, annak a külső jelekkel összhangban kell lennie. Molnár V. József így jellemzi a látottakat: „Az életfa csúcsán az alaposztás virága az »Atya« jelölője, alul a fa hálós törzse a sötét, nedves, megtartó erőké. A bal oldali felső virág a tavaszi, a vele átlós, azonos alakú alsó virág az őszi napéjegyenlőség megidézője. A másik átló mentén jobboldalt fent a nyári, baloldalt, lent pedig a téli napforduló egymástól eltérő alakú virága szerveződik”. Tovább bontottuk az értelmezéseket, s felnagyítva, általunk kiszínezve láthatóvá vált, hogy az Atyaság, a tavasz és az ősz virágzata ugyanabból a jelkészletből gazdálkodik. A tavaszban ott bújik a mag-lét, az őszben pedig ott szendereg a majdani kiröppenő erő. A másik átló alsó végpontja a „hagyma” a besűrűsödő energiákat raktározza (a Bak időszaka), vele szemközt a nyár (a Rák idejének) Fény-maximuma, szárnyas-szirmos virága a „buba” ígéretét ringatja. A „jelenet” köríve oda-vissza mozgást mutat, ugyanakkor az Atya „virága” egy törzsnek is felfogható magaslat tetején „világol”, ami a kép tengelyében örök-időt, azaz öreg-időt mutatván tulajdonképpen időtlen, vagyis kilép az évszakok időköréből, így a teret, azon belül is a Tejút fáját-útját idézi meg számunkra. Ez az ötödik elem, ez az Élőfa — minden „tartozékával” — Vörösmarty szavával összeegyeztetve: a „messzi tartomány”. A hálós törzs a hal-halál fonalán keresztül részben jól illeszkedik az „alászállásokhoz”, vagyis az Almatőhöz. Hogy mennyire nekünk való ez a fa, azt az összecsengések igazolják: „Fönt a sugaras dél, lent a hálós éjszaka” — mondja Molnár V. József, s mintha ezt folytatná Vörösmarty: „Félig föld, félig dicső ég”. Ami föntről — az örök Öregtől — elindul, lent múlandóságra jut, vagyis a lét-keret, az időtényező lesz „hálója”. Csongor ide érkezik. Ez a hálós közeg, illetve a megkötözött sötét erőkkel terhelt boszorkánydomb — a Nyilas-Ikrek élettengelyre merőleges SzűzHalak közötti úgynevezett haláltengely — lesz első állomása. Almatő, boszorkánydomb és kettesével való

11

érkezések. Ezek milyen rétegeket jeleznek? Megközelítésként asztrálmítoszi keretek állnak rendelkezésünkre. Az Almatő fája maga a Tejút-fája, s mint tudjuk ez éppen a Bika-Ikrek csillagképek közé „gyökeredzik”. Közelebb a földi világhoz, az időkőr kerekébe az Ikreknél lehet „beszállni”, tehát az érkezők, kik rendre kettesével tűnnek fel a színen, ezt a tér-idő helyszínt jelölik ki. Továbbá a Bika képi jegye-jele éppen az alma, ennek okán is nevezhető — elejétől fogva — almafának a Tejút-fa. A boszorkánydomb pedig, mint mondtuk az élet-halál „kereszt-útján” jelenik meg, s talán a precessziós mozgás eredményeként a Szűz és a Halak idő-színeként. A Bika és a Halak jelzik az erős vénuszi jelenlétet, ami természetesen magával hozza a szépséges tündérlányt — a sötét boszorkány „jó-fokozatát” — és természetesen a szerelmet. Az eredeti rajzolathoz képest némi módosítással éltünk az értelmezések után. A fa aljában, a hálós szerkezetbe, illetve a hullámba belekomponáltunk

egy kettős alakot, jelezve az Ikrek helyét-idejét és a megérkező, illetve a menetközben átalakuló párosságokat. A párosság jobbra, illetve balra tovahullámzik, részint egy folyamatot érzékeltetve, részint utalva a történet „illékony” mozgásaira, „megfoghatatlan”, azaz ismeretlen titkaira (ez a Vízöntő sajátossága). Mivel az események kulminációs pontja az Tejút-Almatő, a lépték is ehhez igazítandó, tehát adta magát, hogy Mérleg-hajóként záródjon ez a formai-gondolati hullámzás. (Hengerbe hajtva körfolyamatot érzékeltet.) A Mérleg-Ikrek-Vízöntő hármasságának „előhívása” egy világkorszakot, a Vízöntő jelenlegi működését is felszínre hozta, hiszen a Halak hálós közegét nem hagyja befolyás nélkül. S mivel a kép-csinálás varázslat, mi sem hagytuk ki a működésrend befolyásolását: a háló által ugyan álcázottan, de jelenvalóként, az ikrekséget beleültettük a hajóba, hogy ha úgy hozza a mindenkori sors, tetszhalott állapotban is átjusson a Vízöntő „időszakadékán”. Átalakításunkat és értelmezéseinket igazolja az eredeti rajzolat is, hiszen a „sugaras dél” s az


2008.04.07.

17:26

12

Page 12

Dobogó

alatta levő hálós kúp- vagy kürtőforma, mely egy üregre is hasonlít az Oroszlán-Vízöntő tengelyt is kirajzolja.

Csongor Csongor színre lép. Köpenyének tükröznie kell teljes lényét, a mögötte és előtte lévő út stációit, s főleg azt, amit Vörösmarty így határoz meg: „Az ember feljő, lelke fényfolyam, / A nagy mindenség benne tükrözik”. A boszorkánydombon egy különös „dimenzióval” találja magát szembe: a megkötözött idővel. Menynyire ismerős ez népmeséinkből, mondáinkból hogy csak Kalamónát említsük. Tulajdonképpen Csongor megjelenésével — talán jobb úgy, hogy — „leérkezésével” indul be a „fergeteg”, vagyis a forgatag, s kezdi malomköveit megindítani az idő. (A mi dramaturgiai játékunkban ekkor kezdhetett volna el járni a körtányér virágszirmain a Nap és a Hold.) Csongor leérkezett a földre, az idő kiméretett számára, léte kiszabatott. Csongor innen már csak rácsodálkozhat a Fára, innen már csak távlatként érzékeli. A Halak időszaka tetszhalál állapot, de tetszhalál állapot az álom is, mely álom-hozás Vénusz cselekedete. Az álom szót Vörösmarty, mint kulcsot adja kezünkbe, folyton-folyvást utalva rá. Tetszhalál állapot, álom, révülés. Álom vagy révülés útján járni, a léleknek szárnyra kelni… Csongorra mindvégig jellemző az álmodozó-révedező magatartás. Álom és hallás — népmeséink nyomán is tudhatjuk — szorosan összefüggő stációk, Csongor haladását meghatározó tényezők, Tündében is egy álmot követ: „...álmaimban él”. Cselekedeteinek „indítókulcsa” az álomban való hallás: „Csongor: Mit beszélsz? Mirígy: Csak álom. Vén ajak, tudod, csevegni Jobb’ szeret, mint enni, inni. Halld tovább:…” A boszorkánydombon Csongorhoz Mirígy intézi bűvölő szózatát, s szavainak végpontjaként, mondhatni célpontként Tündét tűzi ki. Mintegy kifeszíti a SzűzHalak közötti kötelet, vagyis a haláltengelyt, melyen át kell haladnia az ifjúnak, hogy utolérhesse álmát. Felvetődött a kérdés, hogy miért azt a nevet kapják a történetek hősei, ami éppen adatik nekik? Vörösmarty névadásait tekintve: Csongorból csengőcsöngő, csengő-bongó, csettenő-csattanó hangzásai hallatszanak; Tündéből a tünékenység; Mirígyből a méreg, az irigység. Lássuk hát, hogyan kezdtünk neki Csongor viselkedése nyomán viseletének. A megfelelő mintakincset egy dunántúli szaru sótartón találtuk meg. Első nekifutásra megállapítható, hogy ez egy ágadzó-bogadzó, többféle virágzatot bontogató fa. Honnan vétetett, milyen „fából faragták”? Az előzmények után már könnyű volt a válasz: virágfa, világfa, életfa.

Kisebb átalakítást, hozzáigazítást a cselekményhez és a személyhez, ezen is elvégeztünk. Fentről szirom-szárnyak indítanak, majd egyre ereszkedő „szívó” fokozatok következnek, végül kialakul egy ember alakzat, aki két lábbal a földön állva is megtartja hatalmas „adó-vevő” agancs antennáját. Sőt vállaiból virágzó vállalásainak (vallásának is) messze ható ága indul. Innen nézve az eddigi „szívó” erő szívességé, szívélyes-

séggé váltódik át. Mivel az Almatő, ahová érkezik és az ő életfája egymásnak változatai, itt is jobbra, illetve balra hullámzó folyamatot rajzoltunk. Így a testet-öltés és a testetlenedés kettős lehetősége is kirajzolódott. Ugyanakkor a hullámok, mint hegyvonulat, s az emberke széles lépte felidézi a „hegyet hágék, lőtöt lépék” nagyságrendjét, vagyis a lépő ékesen is meg égen is halad. A kivitelezés nem teljesen így valósult meg, mert a körülmények hatalma közrejátszott, mondván hogy méltatlan dolog Vörösmarty irodalmi művének feldolgozásához, pásztorok rühzsír-, meg sótartója, meg túl sok motívum lett rajtuk, ettől zavaros az egész — nem vállalható ilyen formában, majd máskor és máshol, ha akarom… Ezek természetesen az összes tervre, illetve kész 1:1 kartonra, valamint a leszabott anyagokra vonatkoztak. A mű, a diákok, a befektetett munka és az ügy érdekében — részemről — kényszer-szülte átszabások következtek, vagyis virág-irtással, „visszabábozódásítással” léptem meg a buktatót. Az élmény — legalábbis számomra — nem volt felemelő, de vagy-vagy alapon kellett dönteni. A rendszerbe, a szerves műveltségbe ilyetén való belenyúlás meghozza a maga nem kívánt „gyümölcsét”, de… és ez a legfontosabb: kiforrta sebeit, az új hely-


2008.04.07.

17:26

Page 13


13

zet, új folyamatokat szült, működőképessége, túlélése „beindult”. Tulajdonképpen, ha utólag belegondolunk, a mű cselekménye és az élet ugyanazt hozta: az elveszett-elvesztegetett javak bizony nagyon is jellemzőek a mű mozzanataira és korunkra egyaránt.

Tünde Tünde viseletét is viselkedéséhez igazítottuk, több tárgyról kölcsönzött jelekkel (sótartó és tökedény is szerepelt közötte). Mit is kellett tükröznie? A mindenséget, önmagát (mint cél-pontot is), és azt, amit Csongor álmodott meg, sőt a végkifejletet. Ő is egy „meszszi tartományból” érkezik, tündér- és hattyúszárnyak hozzák el a fához. Az Almatőhöz, melynek neve Tejút, vagy Tündérek útja, melynek ágai között ott van a Tündérek fordulója és rajta a Hattyú csillagkép ragyog, és a Bika csillagkép „almájához” gyökeredzik. A rajzolat megfogalmazásánál figyelembe kellett venni, hogy Tünde lénye összetett. Kötődik a Szűz tulajdonságokhoz, ezen keresztül a Szűz-Halak haláltengelyhez, s mivel Mirígy „hívja elő”, tulajdonképpen annak rossz fokozatát kell majd átváltania jóra. Kötődik a Tejút hasadékában feltűnő csillagképekhez, az álomhozó szellő révén pedig Vénuszhoz, az Esthajnal csillaghoz, ez által a szerelemhez: „Fenn ragyognak már az almák, / S a szerelem puha ágyán, / Hah, ott szunnyad a tündér lány”. A változtatás kényszere, itt is úgymond egyszerűsítéseket kívánt, így az addigi szirmos-szárnyas kibontakozásokat visszacsuktam báb-állapotba. Mit tükrözött ezután? Tünde miután végleg lemond a Fényhazáról, szükségszerűen el kell veszítenie sziromszárnyait. Az újonnan kialakított burkokat meg majd egyszer, majd valamikor, majd bizonyára… megrepeszti a szerelem ereje. A fiataloknak meg szembe kell nézni a kor kórságával, hol szertefoszlik a csillag és a gyöngy, csak „földi ág” marad a horizont. De tulajdonképpen Vörösmarty sem zárja kéjmámor hangulatban, a mű végkicsengése így hangzik: „Éjfél van, az éj rideg és szomorú, / Gyászosra hanyatlik az égi ború: / Jőj, kedves, örülni az éjbe velem, / Ébren maga van csak az egy szerelem”. Ezt az ébrenlétet mi igyekeztünk színekkel és továbbgondolással felderíteni, miközben taglaltuk, mi mindenképpen érthető az a szó, hogy szerelem. Például mit tudhattak róla népi imádságainkat suttogó lelkek, mikor azt mondogatták: „szerelmetes Úristenem”? Tehát Tünde köpönyegének rajzolata mit takar? Az osztatlan felület közepén egy nagy megnyíló forma adja a „hasadékot”, ez egyben egy tükröt is megidéz, melyben megjelenik a fény-virág. A „tükröt” fehér nyuszifül-formák keretezik (a Nyúl a Szűz Hold-háza), melyek erősítést adnak a Szűz-tulajdonságok és hatások jelenlétének. A mandorla felső csúcsán megőriztük a „megérkező” szirmos szárnyas minőséget, alul

pedig hatalmas nap-sárga színű folyamot indítottunk jobbra is és balra is, melyek körbeölelik az egész „világot”, itt a köpönyeg alját. Csongor és Tünde kettősét nem is lehetne szebben lezárni: „Csongor: Életemet viszed magaddal. Tünde: Életemet hagyom helyette.”

Mirígy Mirígyről már esett szó. Képi jellemzői keresésénél elég volt „szózatait” követni, vagy az „idő-malom” formáit megtalálni. Talán nem véletlen, hogy legelsőnek egy kalotaszegi kályhacsempére esett választásunk. Felidéztük a „banyakemencék” formáit, s a bennük parázsló tűz élet-halál misztériumát, a Föld, a domb, a barlang és az anyaméh analógiáit. Mirígy a boszorkánydombon kuporog, miközben sárkányokról, baglyokról, denevérekről beszél, s természetesen Tündéről, ki az út, a haláltengely útjának végén érhető csak el. Domb, barlang, föld mélye-méhe mind befogadó, ám befogó közeg, ami közben megóv, megőriz. Sárkányok, kik elrabolnak, ugyanakkor megőriznek, baglyok, kik a Tejút lábánál a felszálló Hold-csomóponttal egybeíródva a lelkek útját mutatják, vagy éppen a gyermekáldásban segítenek, denevérek, mint az egér váltótársai ott járhatnak, hol csak a lelkek járnak. A korábbiakhoz hasonlóan ezek mind-mind ismerősek lehetnek népmeséinkből, és szintén az ég felé irányítják tekintetünket, gondolatainkat. Ezen elemekből gyúrtuk össze Mirígy viseletét, s a kalotaszegi csempe mellé dunántúli mángorló, sárközi hímzés,


2008.04.07.

14

17:26

Page 14

Dobogó

körösfői széktámla szolgáltatta a Bagoly ijesztő szempárját, a Sárkány elnyelő-megszülő rajzolatát, a

A neki készített köpönyeg alján szakadatlan folyamként hullámzik a nagyszentmiklósi aranykincs 3. számú korsó szájperemének indás mintázata, mely visszamutat honfoglalás kori motívumainkra és még

tovább, a szkíta ősök sírleletéig. Csillagokkal telehintett mélykék háttér-közegben a „világot szülő” lény uralkodik hatalmasan. A világot-világosságot szülő

megkötő erők súlyos tömegét. A Halak kettőse hol a Sárkány szárnyait, hol a Bagoly tollait idézi meg, a pozitív-negatív egyenértékűség, a mögöttes tartomány pedig hol félelmetes emberi arcot, hol az átváltozás kelyhét úsztatja át egymáson. Ha nem csak a „földi ágat” hajlandó az ember észrevenni, ha álmából képes felébredni, a Sárkánytól a csillag és a gyöngy visszaszerezhető. Ezzel a munkával ezen fáradoztunk.

női minőség végig követhető a szkíta, a honfoglalás kori és a mai kalotaszegi varrottas mintakincsben, bizonyára azért ilyen makacsul, mert őrzi és élőn, elevenen tartja azt az eredetmondánkat, amiről Hérodotosz csak hallott.

Mirígynél népi műveltségünk pozitív-negatív egyenértékűségének ismérveit alkalmaztuk, itt a megfordítottság következtében adódott új helyzetet. A talpánfején egyaránt olvasható, értelmezhető képírás nyelvünk és képi látás-láttatás módunk sajátja. Így vagy éppen szüli a fényt, vagy fordítva: diadalmasan a magasba emeli. Így lesz egyszer Mérleg-Bárka-Bölcső,

Éj Színre lépett még az Éj. Monológja az Univerzum beláthatatlan régióiba nyitogat: „És a világot szültem gyermekül. / Mindenható sugárral a világ / Fölkelt ölemből”.


2008.04.07.

17:26

Page 15


15

másszor fényre feltörő, fejét jobbra-balra ingató Griff, vagyis a Nap erőnlétét mutató Kos ábrázolások megfelelője.

Világ-virág „tányér” Mint említettük a mozgások, vagyis az idő járásához egy virágos aljazatot is készítettünk. Ezen ékes-íves „balta” fokozatok tágítják a kört és a magasságot. Ezek mentén 12 kapu nyílik a „virágvilágra”. Középen, a tányér „ölében” kereszt-osztás jelöli ki a négyességeket, melyek lehetnek térbeliek és időbeliek egyaránt. Alapként leginkább tányérok jelkészletéből merítettünk, de más tárgyak, például kapufaragások, szkíta bronzöntvények, vagy alföldi kanászbalták tanulságait is felhasználtuk.

Nap és Hold A Nap köpönyegének felső részéhez, mi illett a legjobban? Természetesen egy napraforgó tányérjának szerkezeti rajza, ami számtalan lőportartó szarun is előfordul. Ez utóbbiból továbbléptünk, s a nagy idő-malom lapátkerekeiről alátekeredő piros élet-fonal kötegek, belőlük meg alápergő fény-magvak követték a szinteket körbe-körbe. Alul rombuszokkal osztott háromszögek sora, mint bevetetlen föld, vagy mint égi áldásra várakozó „szüzek kara” végül is megtelnek a magosságból érkező magokkal, s mindent beborít a nap-sárga szín. A Hold köpönyege fentről egy világos teliholddal indul, amit az újhold sötét gyűrűje vesz körbe, innen hullámzik alá egy sajátságos Holdfény fonadék, melynek képi megfelelőivel többek között ácsolt ládáinkon találkozhatunk. Az alján körbefutó fogyó, illetve növekedő ciklusokat mintázó, tekerődző csomópontrendszert a nagyszentmiklósi aranykincs 2. számú korsójáról „ültettük” át.

Végezetül Végezetül, ha nem is vesszük szerbe-számba valamennyi „közreműködő” tárgyat, szedjünk egy csokorban néhányat, s látjuk, nem kevés, amivel a diákok megismerkedhettek: sótartók, rühzsírtartók, lőportartók, edények agyagból és aranyból, a közeli és távoli időkből, kályhák, ácsolt ládák és öltözeti darabok. Fontos volt tudatukba beágyazni, hogy ezek a tárgyak — más hasonló társukhoz — a szakramentumba „beavatott” eszközök voltak, s általuk egy pillanatra sem lehetett feledni, hol az ember helye a világban. A tárgyakra rótt jegyek s a bennük lévő tartalom egylényegű volt. A bennük tárolt koncentrátumok, eszenciák, az élethez szükséges javakat szolgálták, voltak légyen gyógyító kenőcsök, só, lőpor, étel-ital, vagy gabona. A tárgyak legtöbbje elkísérte tulajdonosát a bölcsőtől, vagy a jegyességtől, de legalábbis életének nagyobb részétől a sírig. A leírtak történtek 1997-ben. A jeleket vászonra vittük az akkori tanítványaimmal. Neveiket érdemesnek tartom ennyi idő után is megismertetni az olvasókkal: Dobos Erika, Gulyás Éva, Horváth Bíbor, Kardos Anikó, Mészáros Ágnes, Nagy Tímea, Noszkó Nikoletta, Tornyi Zsuzsa, Tóth Beáta, Török Tímea és Varga Katalin. (Fotó-dokumentációk: Szabó Antónia)


2008.04.07.

16

17:26

Page 16

Dobogó

Faragópásztorok, pásztorremeklések 1.

Hodó József öröksége sára készült, illetve egyben jegyajándékként is szolgált tárgyai ismertek!) már a pásztorművészeti stílus Egyedülálló, sajátos népművészeti ág virágzott a kiérlelt jegyeivel találkozhatunk. Baranyában, az OrXIX. században, sőt még a XX. század első évtize- mánságban, Somogy megye déli területein — legalábbdeiben is a Dunántúlon, az Alföldön vagy éppen a Pa- is eddig így tűnik –— majd egy évtizeddel később jelócföldön. Egyedülálló, mert a technikai eljárásokat, lennek meg a legkorábbi ilyen faragványok, borotvaa formai kompozícionális megoldásokat, a stílusbeli tokokként, és tükrösökként. Az emlékanyag jelenlegi sokszínűséget illetően — hasonló műfajban — sehol ismeretében ezen a területen az első faragópásztor másutt nem találunk ilyen gazdagságot és változa- — aki tudományát a pécsi, illetve a kaposvári börtönben gyakorolta –— a Vázsnokon, Tolna megyében tosságot. Elsőként Herman Ottó vette észre és fogalmazta 1787-ben született Pánta Ferkó volt. Sorozatunkban elsőként a méltán híres kitűnő meg — még a XIX. század utolsó évtizedében — mennyire más, a céhekbe tömörült mesteremberek, faragóval, a jelentős életművet ránkhagyó, stílusjegyei alapján könnyen felisilletve a falvak fúró-faragó merhető alkotó életével, specialistáitól eltérő stílust munkásságával szeretnénk is teremtettek az említett, megismertetni a múltunk, a falvaktól, de nem ritkán s méginkább a faragóhamég a tanyáktól is távol élt gyományaink iránt érdekfaragópásztorok. (Igaz, jó lő-dőket. részük a faragó tudomáNeve, igaz nem Józsefnyát — a tévhittel ellentétként, hanem Mihályként ben — nem is az Isten ege már évtizedek óta ismert. alatt, az állatok őrzése melAz ötkötetes Magyar Néplett, hanem a börtönökrajzi Lexikonban is Hodó ben, vagy a mellettük, az Mihályként szerepel. Szép 1830-as években rendre számban ránk maradt munfelépült dologházakban gyakáira Mándoki László, a korolta!) pécsi Janus Pannonius MúFaragópásztorok termézeum egykori néprajzos szetesen korábban is élmunkatársa több publikátek, dolgoztak. Az első hírcióban is felhívta a figyeladást róluk még 1775-ben met. 1980-ban a Néprajzi Molnár Keresztély János Múzeum önálló, a faragó győri lelkész adta a Poműveiből rendezett kis kizsonyban megjelent, a „Pászállítással is adózott a kitorember, a pásztorok tatűnő mester emlékének — nításáról két könyv“ című ezúttal már Hodó Józsefmunkájában. Csakhogy az ként aposztrofálva. S. Koakkori emlékanyagból, az vács Ilona egy évvel kéegész országra kiterjedően Vetélő kiterített rajza, 1886, sőbb Kaposvárott megjeegységes faragótechnika Drávaiványi (magángyűjtemény) lentetett tanulmánya pe(az ékrovás és a vésés, az 1730-as évektől, itt-ott nyomokban a spanyolozás), dig — ha hiányosan is — a Néprajzi Múzeumban valamint a szintén csaknem mindenütt azonos geo- őrzött darabjait fotón és rajzban is bemutatta. Az metrikus mintakincs nem teszi lehetővé a pásztormű- életére, tevékenységi körére vonatkozóan azonban vészeti darabok elkülönítését. Sajátos, különálló itt is inkább csak feltételezéseket olvashatunk. Időközben viszont már konkrét tények, adatok is napvistílusról ekkor még nem beszélhetünk. Eddigi ismereteink szerint a legelső, név szerint is lágra kerültek vele kapcsolatban. Tudjuk, hogy Hodó ismert faragópásztor a Nyugat-Dunántúlon, Vas Vár- József, pontosabban Szokoli József 1816. január 21megyében élt, 1772-ben Góron született Janzsó én született Görgetegen, Somogy megyében, Szokoli György volt, akinek a XIX. század első negyedéből László és Horváth Katalin gyermekeként. Apja még származó mángorlóin (csak ezek a hajdan a nedves ugyanaz év októberében el is költözött az élők solenvászon ruhák kisimítására, ha úgy tetszik vasalá- rából. Anyja — feltételezhetően — egy Hodó neveze-

SZELESTEY LÁSZLÓ


2008.04.07.

17:26

Page 17


17

tű emberhez mehetett férjhez. Egy, a Baranya megyei személyleírás maradt róla. Eszerint közepes termetű, levéltárban őrzött bűnperének 1859-es dokumen- gyenge testalkatú, beteges arcszínű, fekete hajú, batumában ugyanis a következő olvasható: „szombaton juszos ember volt. estve Hodó és Bíró Ádám együtt elmentek, mint mondKompozíciós motívumainak, például levélformáiták, Kis Dencsre hol Hodónak testvérje Hodó Antal la- nak íveltsége egyértelműen bizonyítja, hogy a faragók kik.“ közül azon kevesek közé tartozott, akik bal kézben Szokoli (Hodó) József mindvégig pásztorember, fogták a bizsókot tárgyaik kialakításánál. kanász volt. A róla készült publikációk fenti bemutatásánál Előbb Görgetegen, majd a sertéstenyésztéséről hí- konkrétan szándékosan nem említettük Mándoki Lászres somogyi pusztán, Zsitfán lónak a Janus Pannonius Múze(Béla-vár mellett), végül — 1858um 1975-76-os évkönyvében megtól — a Dráva menti, Iványiban jelent, rajzokkal illusztrált tanulélt, haláláig. A falubeliek közül mányát. Ugyanis az ide kívánkonéhány évtizeddel ezelőtt még zik, amikor is a jeles alkotó faazt a helyet is meg tudták mutatragványainak néhány, csak rá jelni, ahol egykor a faragó-pásztor lemző ismérvével, emblematikus „megfogalmazásaival” kívánunk kis háza állt. Azt, hogy pontosan foglalkozni. Az írás, bár még Hodó meddig élt, sajnos nem tudjuk. Mihályként nevesíti a faragót, korHalálának bejegyzését a környék rekt, pontos számbavételét (öszegyetlen anyakönyvi nyilvántarszesen 14 tárgyat) adja a JPM áltásában sem találni. (Ez is valótal őrzött Hodó-tárgyaknak. Moszínűsíti azt a szájhagyományt, nori Magdolnának a faragott tármiszerint felesége, Tóth Mária halála után öngyilkos lett, a faragyakról készített kiterített rajzai gásainak színezésére használt pedig olyannyira hitelesek, hogy választóvizet itta meg. Az öngyil— emlékszem —, amikor a IV. kosokat ugyanis 1895-ig nem atáblán látható rokkafa alakos ábnyakönyvezték.) Halálát az 1880rázolását évtizedekkel ezelőtt as évek második felére tehetjük. először szemügyre vettem, kételEgy — itt is közölt — karcolt vekedni kezdtem az életműbe való télőn található évszám tanúsága besorolásán, mivel a figura kaszerint 70 éves korában, 1886raktere, tartása, sajátos félprofilban még élt, s faragott is. ja annyira a szűkebb terület máHat gyermekük volt. Egyik sik kiváló faragójának, a szintén lányát Madarassy László, a pászkanász Kocsis Györgynek (szütorélet, illetve a pásztorfaragások letett: Nagykorpádon 1830-ban) iránt megkülönböztetett figyetulajdonítottam azt. Csak kélemmel érdeklődő néprajzkutató sőbb, az Okorágról előkerült dais jól ismerte. A faragó nevének rabot kézbe véve bizonyosodhatfennmaradása is ennek a ténytam meg arról, mennyire nem elnek köszönhető. Madarassy írja rajzolás történt. az úton-útfélen 1. füzetében, az Hodó József, kissé talán túlsáTükrös elő- és hátlapja, 1880-as évek, ormánsági gyűjtőútja kapcsán, gosan is a „pályatárs” kitűnő fiDrávaiványi (magángyűjtemény) hogy „Hodó nevezetes faragó-emgurális ábrázolására ráfeledkezber és betyár volt.” Majd a III. füzetben: „kanász volt, ve, mintegy „átemelte” azt saját kompozíciós rendde többször volt börtönben, mint otthon… 1890 jébe. A drávaiványi mester alakjainál egyébként kivétáján halt meg. De nem idevaló.“ (Mármint nem Ivá- tel nélkül a profil, a teljes oldal-, illetve szembenézet nyiban, Drávaiványiban született. Sz. L.) érvényesül. Szarvasai jellegzetes lant alakú aganEgyik periratának tanúsága szerint a pécsi és a ka- csokkal ugyancsak mindenki más hasonló ábrázoláposvári börtön gyakori vendégeként ismert Hodó gya- saitól megkülönböztetik, miként „karmos”, holdsarló nús, erkölcstelen, korcsmázó és káromkodó ember alakú madárlábai is. (Utóbbihoz hasonló megoldávolt. Ezt a Dráva menti kis község, Iványi elöljárói ír- sokat –— érdekes módon — a XVII. századi, elsősorták, pontosabban diktálták, mert a nevük alatti ke- ban erdélyi textíliák madárábrázolásainál láthatunk.) resztek bizonyítják, írni, olvasni ők sem tudtak. Mi- A bagoly viszont nem csak Hodó faragványain jelenik ként Hodó József sem. A datálásokon kívül rendsze- meg. Legalább tucatnyi somogyi, baranyai alkotó rint csak az EMLÉK és ÉLJEN feliratokat véste tár- kompozícióin ott látható, elvétve még id. Kapoli Angyaira. A magyaron kívül viszont beszélt horvátul is. tal kürtjeire vagy másféle tárgyaira is rákerült. A Ha a faragóról készült fotókópiáról nem is tudunk, Néprajzi Múzeumban, illetve a pécsi JPM néprajzi osz-


18

2008.04.07.

17:26

Page 18

Dobogó

tályán őrzött egy-egy faragott botjának végén látható kosfeje kitűnő plasztikai érzékéről tanúskodik. Hodó fantáziadús képi világa, virtuóz rajztudása nem csak színezett, karcolt tárgyain (vetélőkön, rokkafákon, tükrösökön, borotvatokokon, sodrófákon, pipaszárain stb.) Ez érhető tetten, a kisebb számban előkerült, ugyancsak rendkívül míves domborfaragványain, s a még kevesebb számban ismert spanyolozott munkáin is.

Érdekes módon, bár már 1848-ban megismerkedett a rabkenyérrel, Kaposváron, s éppen akkor, amikor az egyik legjelentősebb somogyi karcolozó és spanyolozó mesterrel, Zámbó Vendellel (született: Kanizsaberek, 1826-ban) raboskodott együtt, faragni csak viszonylag későn kezdett. Első datált munkáját 1868-ból ismerjük. (következő számunkban folytatjuk a sorozatot)

MEGEGYEZTÜNK... Falunk papja Húsvét reggelén, amikor zsúfolt templomában felment a szószékre prédikálni, egy régi, rozsdás, rozoga madárkalitkát vitt magával és letette a szószék párkányára. Persze mindenki meglepődve nézte és kíváncsian várta, mi fog itt történni. A plébános elkezdte a prédikációt: — Amikor tegnap végigmentem a Főutcán, szembe jött velem egy gyerek, kezében lóbálta ezt a madárkalitkát, és a kalitka alján három kis vadmadár lapult, reszketve a hidegtől és a félelemtől. Megállítottam a fiút és megkérdeztem: — Na, mit viszel magaddal? — Csak ezt a három vacak madarat — felelte. — Aztán mit akarsz csinálni velük? — kérdezősködtem. — Hazaviszem őket és szórakozom velük — felelte. — Feldühítem őket, kihúzom a tollaikat, egymás közötti viadalra uszítom őket. Élvezni fogom. — De előbb-utóbb beleunsz majd. Utána mit csinálsz velük? — Ó, van otthon két macskánk — mondta a fiú — azok szeretik a madárhúst. Megetetem őket velük. Hallgattam egy kicsit, aztán ismét megszólaltam: — Fiam, mennyit kérsz a madarakért? — Nem kellenek magának azok a madarak, Atya. Hiszen azok csak vacak szürke mezei madarak. Még énekelni sem tudnak. Még csak nem is szépek. — Mennyit akarsz értük? — kérdeztem ismét.A fiú végignézett rajtam, mintha megbolondultam volna, aztán megmondta az árát, amit ki is fizettem neki. A fiú letette a kalitkát a földre és egy pillanat alatt eltűnt. Én aztán felemeltem a madárkalitkát, elvittem a közeli parkba, ott letettem, kinyitottam az ajtaját, és szabadon engedtem a madarakat. Miután a plébános elmondta a kalitka történetét, mindjárt egy másik történetbe kezdett: Egy nap a Sátán és Jézus között párbeszéd folyt. Sátán épp az Édenkertből jött és büszkén dicsekedett:

— Az egész emberiséget a kezeim közé kaparintottam. Csapdát állítottam nekik, olyan csalétekkel, amelynek nem tudnak ellenállni. Mind az enyémek! — Mit fogsz csinálni velük? — kérdezte Jézus. — Szórakozni fogok velük. Megtanítom őket, hogyan házasodjanak és hogyan váljanak el egymástól; feldühítem őket, meg arra is megtanítom, hogyan gyűlöljék. és kínozzák egymást; hogy részegeskedjenek és kábítózzanak; arra, hogy fegyvereket és bombákat találjanak fel és öljék egymást. Nagyon fogom élvezni! — mondta a Sátán. — Mit csinálsz majd velük akkor, ha eleged lesz a játékból? — Megölöm őket! — felelte a Sátán. — Mennyit kérsz értük? — érdeklődött tovább Jézus. — Nem kellenek neked azok az emberek! Nem jók azok semmire! Megveszed őket, ők pedig csak gyűlölni fognak. Leköpnek, megátkoznak és megölnek. Nem kellenek ők neked! — Mennyit kérsz? — kérdezte újból Jézus. A Sátán végignézett Jézuson és megvető gúnynyal mondta: — A véredet, az összes könnyedet és az egész életedet! Jézus így szólt: — Megegyeztünk! — aztán kifizette az árat... Ezzel az atya fogta a madárkalitkát és lement a szószékről.


2008.04.07.

17:26

Page 19


19

A FELNŐTTKOR KÜSZÖBÉN (3. rész) Molnár V. József: Az emberélet szentsége című könyve nyomán MOLNÁR V. JÓZSEF

be: „itt a seprű, táncolj vele!“ Ha a leánynak védelmezője akad, verekedés kezdődhet.

(folytatás az előző számból) A legények a tánchely közepén állnak, a leányok pedig körben a fal mellett, s a legény mutatóujjával inti magához a leányt, az intést nem értik félre, mert mindenki tudja, hogy ez annak a leánynak szól, akit a legény „beváltott“. Nyáron a leányok az udvaron állnak, s innen hívják vagy hívatják be őket a legények. A bálok szokásaitól sokban eltérnek a nyári táncos délutánok, a fonók és a más kalákás összejövetelek táncos szokásai — ezek „csak“ ismerkedő táncok. A nyári vasárnapi táncokra hívás nélkül is elmehet a leány, s itt szabad a leányfelkérés; a fonóba pedig a leány is hívhat legényt, és a kikiáltott „leányválaszt“-ban szabadon mehet bármelyik legényhez. Baranyában a farsangon pártában maradt leányok rongybabával járják a húsvéthétfői első táncot. Bálban nem szabad kalapba táncolni, nótát fütyölni vagy dalolni, cigarettázni, de megróják a leányok tánc közben való nevetgélését, s beszélgetését is. Ide tartozik a sok jóslás is: jó mulatást előre érzi a leány, ha a talpa viszket, ha a szobában elcsúszik — és sok varázsló szokás is kapcsolódik ez alkalomhoz: a leány mézzel keni be a hónalját, istenfa ágacskát dug ingmelle alá, s gúnártollat a cipőjébe, hogy a kívánt táncost elnyerje.

Mátkálás, tojáskoma A sétás, játszós és táncos alkalmakon érik és fejlődik a fiatalok barátsága és szerelme. A leányok „mátkatál“ küldésével lépnek egymás közt szorosabb kapcsolatra. Húsvéthétfőn, fehérvasárnap (a csángók ekkor tojással „csokkantanak“), húsvétot követő „mátkáló vasárnap“ a barátkozás ünnepei, a palócoknál pünkösd. A mátkatál elfogadása és megrakva való visszaküldése után komának szólítják egymást. A komálás általában egész életre, de néhol csak egy esztendőre szól; ez utóbbi helyeken minden esztendőben megújítható. A komatál némely vidéken legénynek is felajánlható: a közeledésre való bátorítás jele, s annak is, hogy a szülők is szívesen látnák a legény hajlandóságát. Egyes vidéken a különnemű fiatalok a Szent Iván-i tűznél mátkaágat cseréltek egymással. Van komaság a legények között is. Göcsejben „tikmony-, tojáskoma“ a neve; a székelyeknél „drusza“ vagy „ját“, mert hoszszabb ismeretség, barátkozás után „isszák meg“, s egészen a verekedésben való segítségig kötelező. Az egymással komaságra lépők halálukig kendezték egymást. E kapcsolat a legszorosabb vérséginél is erősebb volt.

Legényjárónapok, legényeste Kitessékelés, kimuzsikálás, kitáncoltatás A rendre a legénybíró, a kezesek vagy az ezektől kijelölt „cirkáló“ legények kötelesek ügyelni. Ez a felügyelet azonban csak a veszekedés, verekedés meggátlására terjed ki. Ha egy leány egy legényt ok nélkül megsért, kigúnyol, a táncban visszautasít, és mással megy táncolni, a legények társuk pártjára állanak, és kimondják a bosszút. Ez azonban a legközelebbi táncig titokban marad. A kitáncoltatás, kimuzsikálás következik (vidékenként más és más módon). Palócvidéken a legény közepére állva „ácsit“ kiállt a cigánynak. A párok elengedik egymást, a legények a muzsikusok köré, a lányok pedig a túlsó oldalra húzódnak. A megbántott legény a leányok felé fordulva felszólítja a leányt, hogy álljon ki, a cigányokat pedig, hogy húzzák a „rákóczit“. A leányok széthúzódnak megnevezett leánytársuktól, aki hozzátartozóival sírva indul az ajtót nyitó legény után. Ehhez hasonló legénybosszú a kitessékelés. A legény a terem közepén lógó lámpa vagy az ajtó elé vezeti a táncra kért leányt, itt meghajol előtte és otthagyja, néhol az utóbbi esetben a legény ajtónál álló társa seprűt nyom a megszégyenített kezé-

Hogy a háznál a hét melyik napjait választották ki „legényjárónapok“-ul, arra elég, ha a legény egy héten át este megnézi a ház elejét: a tisztára sepert és fellocsolt házelő legényjáró napot jelent. Mégis a leggyakoribb ilyen nap a szombat. A más napon jövő legényt sem utasítják ki, mert ez könnyen kitáncoltatást gyümölcsöz, de a legény fokhagymát talál valamelyik zsebében, jeléül annak, hogy csak a kitűzött napon látják szívesen. A péntek legényjárásra tilos napnak számít. A legény a leány vendége. Neki jelenti a tükörbe néző macska, a farkát billegető szarka csörgése, a viszkető alsó ajak, a fésülködés közben kimaradt hajfürt stb. Ő fogadja, s kínálja üléssel és kíséri ki a pitvarajtóig. Ezeken az alkalmakon válik igazán komollyá a fiatalok dolga. S ezt mindenki észreveszi, mert a leány nemcsak kikíséri a legényt, de egyre tovább marad kinn vele — a legény a nem legényjáró estéken is megjelenik a kiskapu előtt —, almát hoz, emez pedig kaláccsal kínálja; guzsalyt vagy guzsalyszalagot ad a leánynak, ez meg cifra kalapbokrétát, zsebkendőt a legénynek. így lesz lassanként a minden legénynek szabad estéből csak egynek szabad legényeste.


2008.04.07.

17:26

20

Page 20

Dobogó

ALKOTMÁNYREFORM Dr. TÓTH ZOLTÁN JÓZSEF Napjainkban, bár sokan tagadják, illetve el akarják zárni a kérdés vitatásának lehetőségét is, az állampolgárok túlnyomó részének nyilvánvaló, hogy az állam jelenlegi alkotmányos rendje és politikai élete mindenre jó, mindent szolgál, kivéve, a magyar közösség fizikai, etnikai és kulturális megmaradását és az emberhez méltó élet feltételeinek biztosítását. Alakulnak önkéntes, illetve „félhivatalos” csoportok, amelyek ezt a kérdést (is) mégis vitatják. Az itt olvasható írás is a jó út felé haladást kívánja segíteni. 1. Az állam feladata, hogy biztosítsa az államot alkotó közösség fennmaradását és annak tagjainak, az embernek személyhez méltó életét. A személyhez méltó élet feltétele a szabadság, azaz a szabad döntés a jó és a rossz között, és annak intézményes biztosítása és segítése, hogy a jó mellett döntsön. A jó döntés következménye a közérdek megvalósulása, azaz a közösség fizikális, és szellemi, kulturális fennmaradása, (melyek alapja elsődlegesen az éltető hagyomány) az ezt szolgáló források, feltételek uralása, megújításának közösségi és személyes munkájának és a jó döntés meghozatalának segítése, megvédése, korlátozhatatlansága. Amennyiben az állam képes ezeket a feladatait korlátlanul elvégezni, az állam és az azt alkotó közössége rendelkezik saját szuverenitással. Az állam ezt az alapvető funkcióját, vagyis a közjó megvalósítására törekvést a közösségi élet legmagasabb szintű szabályozásával, az alkotmányával tudja és képes biztosítani. A közjó feltétele az igazságosság, amelynek elvi, gyakorlati uralmát az alkotmánynak és az arra alapozott jogrendnek kell érvényre juttatnia. Az igazságosság az arányosságot és méltányosságot jelentik, vagyis a jogrendben a jogok (a megvalósítható lehetőségek) és kötelezettségek egyensúlyát, valamint a közjóból való részesedést a közösségért vállalt érdem és az érdem szerinti egyenlőség, továbbá az érdem szerinti (ezen belül a nem önhibából származó hátrány kiküszöbölését jelentő) támogatás megvalósulása jelenti. A közjó megvalósíthatóságának feltétele az, hogy a személyek alkotta közösségi lét keretei közérdekből az egyéni, azaz a magánérdek és annak megvalósulását, a magánhatalmi törekvést és jelenlétet saját céljai érdekében szabályozhassa. A közérdeket a magánérdek nem veszélyeztetheti. A magánérdek határa a közérdek. A jelenlegi hatályos alkotmány és annak értelmezése, amely deklaráltan elveti az igazságosság elvét, a jogrendben és a közéletben is a magánérdek, azaz

a magánhatalom korlátlan érvényesüléséhez vezetett Magyarországon. Ennek következtében a közösség elvesztette befolyását, rendelkezését fizikai (anyagi ezen belül: természeti, lakhatási stb.) és saját humánerőforrása felett is (mint munkavállaló, vagy tanuló, mint gyermekvállaló, mint beteg, mint nyugdíjas), miközben a meghatározó magánhatalom nyíltan is kétségbe vonja, a magyarság fizikai, kulturális és a állami létének fenntartásának lehetőségét, szükségességét. 2. A hatályos alkotmány és az azt értelmező politikai hatalom alapvetően mielőtt még deklarálta is volna az igazság létezésének tagadását (AB), illetve alkalmazásának elvetését (LB) két döntésének következménye, az 1945 után elkezdődött politikai kurzus közvetlen folytatását jelentő most előállt közösségi létet veszélyeztető helyzet: 2.1. A jelenlegi alkotmányos jogrend az 1949 utáni, a megszállás és a diktatúra miatt törvénytelen jogrendjével jogfolytonos, ugyanakkor nem határozta meg alkotmányos, politikai viszonyát az 1946, illetve az 1944-es megszállás előtti történelmi magyar állammal. Miután az 1949 utáni rendszert így törvényesnek ismerte el, és a korábbi, a valóban törvényes rendszerekkel való kapcsolatát nem értelmezte, ezzel bizonytalanná, illetve relatívvá tette a kommunista diktatúra jogilag is értelmezhető, azaz az állami hatalommal elkövetett az általános elvek alapján törvénytelen, sőt jogsértő cselekményeit is. Ennek a következményei kihatással voltak például az állam által elkövetett ember ellenes (ÁVH, 1956-os megtorlás stb.) bűncselekmények és azok elévülése, az államadóság, a kárpótlás, sőt következményeiben a már az 1980-as években elindított privatizáció stb. törvényességének, illetve jogosságának és azok igazságosságának megítélésében. A jogi következetlenséget legalizáló alkotmányos rendből fakadó káoszt csak növeli, hogy a politikai elit (valójában komprádor oligarchia, a szó eredeti értelmében) egységesen, legalábbis az elmúlt évekig miközben jogilag törvényesnek, ugyanakkor politikailag törvénytelennek tartja az 1949-89-es időszakot. (További probléma azon túl, hogy a jelenleg hatályos 1949-es alkotmányt 1989-től módosító 1985-ös országgyűlés is még a diktatúra törvényhozó szerve volt éppen úgy, mint az 1949-est elfogadó. Továbbá, hogy az ország katonai megszállása 1991-ig tartott, ezért az addigi rendszer sem tekint-hető alkotmányosan és politikailag sem szabadnak és törvényesnek.) 2.2 A jelenlegi hatályos alkotmány intézményei és azok működése, valamint azoknak bírói értelmezése, és a kormányok, országgyűlések, köztársasági


2008.04.07.

17:26

Page 21

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM elnökök által történő alkalmazása (a média önkényes és jelenleg jogilag korlátozhatatlan közreműködésével) lehetővé tette magának az alkotmánynak a népszuverenitáson alapuló közhatalmi megalapozásának, valamint a demokratikus hatalom gyakorlás alkotmányos elvének is jogszerű, azaz alkotmányos megtagadását. Az alkotmány és annak értelmezése lehetővé tette és teszi, adabszurdum magának az alkotmány megtagadását is, jogszerű gyakorlati következményeiben és intézményszerű működésével is, azaz abszolút kisebbséget jelentő magánérdek korlátlan érvényesülését a közérdek felett. Az ezt szolgáló alkotmányos intézményeknek a felelőtlenségét, a közösségi érdek és a számszerűsíthető nagy többség érdekérvényesítésének kizárását, saját érdekében történő hatékony és alkotmányos fellépésének lehetetlenné tételét, maga az alkotmányos rend teszi lehetővé. Ennek következménye a közösségi létfenntartó forrásokat magánérdekeknek történő átengedése, közpénzből és nemzeti vagyonból öncélú, önző magánprofit csinálása stb.

Milyen célszerű változások indokoltak? I. A szabályozás alkotmányos szintjén meg kell szüntetni a korábbi törvénytelen rendszer(ek), így az 1944 és 1949 és az 1949 és 1989 közjogi legitimizálását, elismerését, valamint ki kell jelenteni a korábbi törvényes magyar rendszerekkel a jogfolytonosságot, azaz elismerni, hogy csak az a rendszer törvényes, amelynek jogrendjét nem külföldi megszállók és kisebbségi uralmat biztosító diktatúrák szabják meg. Az 1989. október 23. után fennálló rendszer saját hibás alkotmányos megalapozottsága miatt nem tekinthető törvényes rendszernek. Egyrészt diktatúra hozta létre, másrészt külföldi megszállás idején alakult ki. Másrészt saját, a népszuverenitás eszméjének ellentmondva korlátozottan engedi a demokratikus hatalomgyakorlást. Egy új alkotmányos rendszer kialakítása nem azt jelenti, hogy a korábbi jogszabályok és magánintézmények (pl: házasságok, polgári szerződések) nem érvényesek, hanem alkotmányos lehetőség a „tiszta lappal” indulásra. Alkotmányos lehetőség minden, az egész közösség életét érintő jogszabály korábbi teljes újragondolására. Ami 1944-től az új alkotmányos rend kialakításig történt jogilag csak akkor érvényes, ha újra kimondjuk az érvényességét, illetve csak akkor évült el, ha elismerjük az elévülését. Magyarországnak 1919-ben és 1949-től máig kartális alkotmánya van. Javasolt viszszatérni a hagyományos gondolkodáshoz, vagyis a történeti alkotmány formájához. Nem önmagáért, hanem azért, mert az alkotmányos keretet biztosított az önkormányzó közösségeknek saját belső önvédő szabályaik kidolgozásához. Illetve a kartális alkotmány formája mindig alkotmányos keretet biztosít a nép

21

nevében történő centralizált formában történő kisebbségi hatalomgyakorlásra, az úgynevezett demokratikus önkényre. A feltételezett új alkotmányos rendet éppen ezért formailag sem egységes új alkotmánnyal kell létrehozni, hanem alkotmányreformmal, ami egy-egy külön törvényben szabályoz alapvető alkotmányos kérdéseket. Így történt 1791-92-ben, 1848-ban, 1920 és 1926 között, valamint 1946-ban is. (Ugyanis 1946-ban az új köztársasági rend nem tagadta meg a történeti alkotmány formáit, törvényeit a magyar törvénytár folytatásaként kezelte, a törvényhozó szervét is nemzetgyűlésnek nevezte, mint nevezték 1920 és 1926 között, sőt alkotmányos rendjét a törvény indoklásában a Szent Korona-tanból vezette le. A szovjet megszállás miatt nem tekinthető ez a rendszer mégsem törvényesnek.) II. Az alkotmányreformmal kialakított új alkotmányos rendnek, kiküszöbölendő a magánérdek túlsúlyra jutását alkotmányos keretek között, a közösségi érdek felett a következő elveket javaslom alkalmazni: 1. A szuverenitást nem a néphez kell kötni, mert ez jogosulttá tesz a nép nevében történő alkotmányosan biztosított korlátlan centralizált hatalmat. A szuverenitás, azaz megkérdőjelezhetetlen jogosultság a főhatalomra a Szent Koronáé. Ez azt jelenti, hogy nincs alkotmányos lehetőség olyan politikai rendszer, kormányzati forma létrehozására, amely megkérdőjelezhetetlenné ne tenné bármely szándékot a fizikai, és humán erőforrások feletti korlátlan rendelkezésre és annak megfelelő alkotmányos teljhatalom létrehozására. Továbbá a Szent Korona szuverenitásának kimondása azt is jelenti, hogy elfogadjuk a természetjogi elvek megkérdőjelezhetetlenségét az alkotmányos rend kialakításában. Tehát elfogadjuk az igazság létezését és elsődleges szabályozási alapelvként az alkotmányos és jogrendben. 2. A végrehajtó hatalom teljességét ki kell venni a központi kormány kezéből és meg kell osztani az államfővel és a területi, testületi önkormányzatokkal. Az államfő és a kormány egymással egyensúlyban gyakorolja a végrehajtó hatalmat, amit a területi önkormányzatok ellenőriznek. (Illetve ezzel együtt saját autonómiájuk tekintetében igazgatnak.) A területi önkormányzatoknak alkotmányos eszközei vannak az államfői, illetve a kormányzati végrehajtást szolgáló jogszabályok bíróságok előtti megtámadására, illetve törvénytelenségre, annak megállapítására hivatkozva akár a végrehajtás megtagadására. 3. Az államfőt az országgyűlésben meghatározott testület jelöli, az országgyűlés megválasztja, és a nép, pedig választással megerősíti (vagy elutasítja). A jelölő testület, illetve az országgyűlés, amennyiben nincs konszenzus, több jelöltet is állíthat, illetve megszavazhat. Szükségesnek tartom az államfői megbízatás idejének jelentős meghosszabbítását a hosszú távú nemzetépítő programok végrehajtásának egyik garanciájaként.


22

2008.04.07.

17:26

Page 22

Dobogó

4. Az országgyűlés két kamarás rendszerét javaslom. Az alsóházban a politikai érdek jelenne meg a politikai pártok és politikai formációk által. Az alsóházba történő bejutásnál nem javaslom a százalékos küszöböt. A választásoknál az egyéni kerületek súlyát erősíteni javaslom a listán bejutó képviselők korlátozásával. A felsőház a területi és a testületi önkormányzati érdek fóruma lenne. A területi képviselet adná a felsőházi tagok számának a felét. A két ház súlya a jogszabályok alkotásában egyenlő lenne. Miután az alsóházi többség adná a miniszterelnököt, az államfőt jelölő országgyűlési testületben a felsőház súlyozottabban lenne jelen. Az államfő is jelölhet tagokat a közélet jeles képviselőiből a felsőházba. Javasolom a kétharmados, vagy abszolút többséget igénylő törvények számának megnövelését, amely a konszenzusos döntéseket segítené. A konszenzusos döntések meghozatalát kell biztosítani a két ház között, illetve a két házon belüli döntés kialakításánál is. A gazdasági életre vonatkozó szabályoknál elsődlegesen ki kell alakítani a munkáltatói és a munkavállalói érdekegyeztetés sajátos fórumait országos és területi szinten is. Ez vonatkozik a jogszabályalkotásra és a végrehajtásra is. Jogszabályalkotásnál a felsőházi kereteken belül szükséges biztosítani a szociális érdekegyeztetés ezen elsődleges formáját. 5. A területi önkormányzatok irányításában a politikai érdeket korlátozni kell a területi és testületi önkormányzati érdek javára. A területi önkormányzati középszintű egységnek a megyét javaslom. Ha a szakigazgatás vagy más, például források elosztása nagyobb egységet kíván, annak működése is csak az érintett megyék ellenőrzésével, egyetértésével történhet. 6. Javaslom, hogy fiskális pénzügyi rendszer működtetését a kormány és a területi önkormányzatok egymással egyenlő súlyban, egymást is ellenőrizve végezzék. (Pl.: A költségvetést a kormány javasolja, illetve az Országgyűlés elfogadja, viszont a központi adókat is a megyék szedhetnék be.) Biztosítani kell, hogy a Magyar Nemzeti Bank működését választott szervek ellenőrizhessék, illetve befolyásolhassák. Továbbá, hogy a kormányzat, illetve a területi, vagy testületi önkormányzatok a globális irányítás alatt álló monetáris rendszerrel párhuzamosan saját autonóm rendszereket is létrehozzanak, működtethessenek. 7. Átfogó gazdaságpolitika részeként átfogó földbirtok politika keretén belül a földvédelem szempontjából a földet nemzeti vagyonná kell minősíteni. (A nemzeti vagyont lehetne a Szent Korona tulajdonának is nevezni. A vagyonkezelés szempontjából a nemzeti vagyont meg lehetne különböztetni az állami tulajdontól. A nemzeti vagyon forgalomképtelen, a birtoklás és használat vonatkozik rá, rendelkezni nem lehet vele.) Tulajdonlás helyett a (földet művelő család) föld birtoklását és a használatot kell elő-

mozdítani, a nagyobb birtokok, és a kisebb birtokosokból álló faluközösséget együttműködésre kell segíteni a termelés és az értékesítés területén az egyenrangúság alapján, a népességmegtartó és az élelmiszer ellátás nemzetbiztonsági érdekét figyelembe véve. Jogszabályi és fiskális eszközökkel elő kell mozdítani a kisbirtokok együttműködését. A birtok nagyságot is a közérdek határozza meg. A közérdek érvényesítésére minden érintett közösség jogosult, megfelelő jogszabályi keretek között. 8. Átfogó gazdaságpolitika részeként adópolitikával stb. a középszintű vállalkozásokat kell segíteni, előmozdítani a globális cégek monopol helyzetével szemben a jogegyenlőség alkotmányos alapelvének érvényesítésével. 9. A közérdek része a közmédia működése, ezért köztestületi, elsősorban országgyűlési ellenőrzés alá kell vonni. Amennyiben a közérdek nevében az országgyűlés a magángazdaságot is befolyásolhatja, így a magántulajdonban lévő magánmédia sem lehet független a közérdektől. A magánmédia sem más, mint magántulajdon ezért, bár sajátos tevékenységük más eszközöket igényel, de ugyanakkor jogosult a közhatalom gyakorlója a szólás, a vélemény, az információ szabadság gyakorlati megvalósítására, biztosítására. 10. A humánerőforrások gondozása elsődlegesen az állam felelőssége, de nem úgy, mint a jelenlegi alkotmányban, ahol sajátos értelmezés következtében ezt a nevében eljárók bárhogy intézhetik, átadva az állam alkotmányos felelősségét meghatározóan a profit érdeknek, hanem biztosítani kell, hogy közösség ura maradjon saját sorsának. A humán erőforrás nemzeti vagyon, hiszen mi magunk vagyunk a nemzet, tagjai a Szent Koronának. Összefoglalóként a fenti vázlatszerű tanulmányhoz még hozzá lehet tenni: A jelenlegi alkotmányos rendszer törvényessége vitatható. Nemcsak a mostani, 2004-2006-tól működő kormány legitimitása kérdéses, hanem az elmúlt 19 év törvényessége is. A mostani rendszer oligarchiája a hatalmat 1945-től lépésről lépésre megszerezve 1949-től máig folyamatosan birtokában tartja. Igaz időnként kabátot cserélt, mint például 1987 és 1991 között is. Ez az oligarchia hatalma megalapozásakor, annak kezdetén, a Népbíróságok és más szervezetek által radikálisan felszámolta a korábbi politikai vezetést, illetve az egyes magyar közösségek vezető rétegeit. Nagyon, nagyon sokakat a halálba, börtönbe, külső, illetve belső száműzetésbe kényszerített. A korábbi hatalomhoz kapcsolódó médiát, köztisztviselőket, tudományosságot pályán kívülre üldözte. A javaslatom az, hogy ennek az oligarchiának az immár hatodik évtizedbe lépő nyomorult hatalma is hasonló eljárással, eszközökkel fejeződjön be (Népbírósági eljárás!), egyúttal a törvényes alkotmányos rend helyreállításával együtt.


2008.04.07.

17:26

Page 23


23

Veleméri gondolatok PIKÓ SÁNDOR Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy a veleméri templomról készült film (A bölcsesség házat épít magának) stábjának egyik munkatársa lehettem. Én a zenéjét szereztem. Az alkotói feladat megkövetelte, hogy részleteiben is megismerjem a templom freskóit, ami minden „együttlét“ alkalmával a magasba emelt lélekben, de egy részlethez érve mindig a mélybe zuhantam. Nem hagyott nyugodni ez a csapat, úgy éreztem, személyesen is találkoznom kell velük. Elmentem Velemérre. Tettem ezt azért is, mert hiába ismertem már a képek és a templom sok-sok titkát, — a film igazán részletesen beavat minden tudnivalóba — de még nem öleltek át az emberi léptékű falak, még nem szívtam a templom levegőjéből, még nem hallgattam a csendjét és a csend mögött megszólaló festmények századokon áthallatszó üzenetét. Üzenet. Felkiáltó üzenet. Ma is érvényes, aktuális üzenet! A templombelsőt az idő kikezdte, de ma is hirdeti Jézus-hitünk ős mivoltát. A fény meséli el, mindig ugyanúgy az igazságot, ami volt a mai kereszténységünk előtt is és lesz utána is. Az Igazság Napja a mi megváltónk. Lélekben ismét felemelkedek, hagyom hatni a képeket — de jaj! — ismét ez a csapat, ismét ezek az arcok. Rám kiáltanak, sziszegnek, fújnak, köpködnek, hogy behódoltságomnak adjam tanújelét. — Régen látlak titeket — szóltam a Könyörületes Mária köpenye alatt „díszelgőkhöz“ — hát ti hogy kerültetek ide, honnan szalasztottak, és ki engedte meg, hogy itt legyetek? Sőt vigyorogjatok, kitakarva az eredetileg ott lévőket. Kórusban válaszolnak, mintha csak betanították volna őket. A restaurátor ecsetjén át jöttünk idei és itt is maradunk, később átköltözünk más részletekre is, átformálunk minden arcot, mi leszünk az angyalok is. De kettőt kihagyunk — szólt egy kotnyeles ripacs. És melyik ez a kettő? Hát a megfeszített, kiáltják haraggal vicsorogva. És sokkal halkabban, szinte félve: a pokol. — De hisz onnan jöttél feszíteni — gondoltam. Emberi kéz, kezek műve ez. Egy restaurátor és a mögötte meghúzódó gyarló hadsereg jóvátehetetlen bűne. Ember az, aki ezt megteszi? És ki az, kik azok, akik ezt jóváhagyják, mi több, fizetést, jutalmat adnak érte. Sajnálatraméltó gonoszok ezek, akik mindenre képesek. Gondoljunk csak a Szent Koronánk hátsó képeinek kicserélésére. Félnek, reszketnek, hogy bűneik kiderülnek, félnek az igaztól. Ilyenek kezében van a múltunk és jövőnk, de a jelenünk is, mert ez az arcátlan arc vigyorog ránk versben, zenében, táncban. Ő a zsűri. Ő az, aki pontoz. Ő az, aki megfogalmazza a törvényt, és ő az, aki számon kéri, és aki büntet. Ő majd megmondja, hogy én miben tévedek,

hogy milyen zászló alatt énekelhetem el az ő himnuszát, hogy a vérem és verítékem árán szerzett javakból menynyi az övé, és hogy semmi sem az enyém. Ő a politikus, aki majd képviseli az én érdekeimet. Port hint a szemembe, hogy ne lássam, hogy az ő arca van a csalások, megtévesztések, lopások, rablások, gyilkosságok mögött is. Az ő bélyege van a halált hozó gyógyszerek dobozán. Az ő címkéivel árusítják a génmanipulált és mérget tartalmazó adalékokból készített élelmiszereket, az allergén mosóporokat és kozmetikumokat. A használhatatlan, „gagyi“ termékei árából tömi degeszre a zsebét és vásárol érte földet, ami az élet. Az ő mosolya van a járványok és háborúk fölött. Mindig neki jó, ha valahol pusztulás van. Ezek a cinikus arcok egy vicclapba valók. De miért nem folytatta a „művész" a „művét“, hiszen a kép alsó felén még bőven van hely. Még vannak ott tiszta tekintetű arcok is, akiknek a helyébe lehet furakodni, felvenni a nevüket, felélni javaikat. — Ami késik, nem múlik — fordulnak felém és félelmet keltő vigyorral mondják, — megvásároljuk az egész templomot, sőt más templomokat is — mindet. Minden a mienk lesz, mindenhol mi leszünk. Csendben és nyugodtan, mély sajnálattal, testvéri szeretettel a szívemben mondom: Én azért mentem Mária Anyánk palástja alá, hogy könyörögjek érted, de te kitaszítottál. Hol van a legendás okosságod? Nem okos vagy te, hanem aljas. És hová jutsz, ha az sem marad, aki imát mondjon a sírod fölött? Kopogtatnak a vállamon. Ébredek. Tiszta tekintetű, igaz arcú ember néz velem szembe és szól. — Itt az idő, induljunk haza. Már hétköznapjaim simulnak körém, de most is a fülemben a hang. Egyre erősebben, mintha tömegek zúgnák. Itt az idő, induljunk haza!


2008.04.07.

17:26

24

Page 24

Dobogó

A NEHÉZSÉGI ERŐ TEÓRIÁJA, AZ ÖTÖDIK HALMAZÁLLAPOT (2. rész) Hol a hiányzó sötét anyag? A mágnesesség einsteini tévedései TORMÁSI ATILLA

A tam mindazokat, amiket Einsteinről akartam mondani és e-

zt hiszem idáig sikeresen leír-

szembe jutottak. Legnagyobb bánatomra nem tudok vele vitatkozni, aminek lehetősége véglegesen kielégítene.

MÁSODIK FEJEZET Egy kis probléma az idővel Az időnek nagyon hosszú története van és emberi találmány. A szükség szülötte. Soha meg nem áll. Állandóan halad. Nézzük meg az alábbiakban húzótt vonalat a jelölésekkel együtt:

vid időt nevezünk ki jelen időnek, mindaddig lesz egy bal és egy jobb oldala, amig a jelen idő hosszúsága el nem éri a nullát. 8. Jelen idő tehát nincsen. Az idő nemzetközi jelzése a t tehát nem kielégítő és a jelen idő esetében nullával helyettesitendő. Az idő csak akkor valódi, amikor a jövő időre, vagy a múlt időre gondolva a tj-t,(jövő idő) vagy a tm-et (múlt idő) írjuk a helyébe. A t ami az idő hosszát jelenti, szükséges és ugyancsak érvényes! Alapvető igazság az is, hogy a jövőt nem láthatjuk. Amit látunk, az minden esetben múlt időben van, amit csak elfelejteni tudunk, de megváltoztatni már nem.

HARMADIK FEJEZET I A_______________________________C B 1. A fenti vonal az A ponttól a C pontig az eltelt időt képviseli. Tegyük fel, hogy első alkalommal ez a vonal 1 mp-et képvisel. 2. A B pont minden esetben a jelen időt képviseli. 3. A B pont az A pontból kiindulva a C pont felé állandóan mozog, nyugalomba lévő helye tehát a B pontnak nincsen. 4. Akármilyen rövid időt képvisel is a fenti vonalunk, a B ponttól balra minden esetben a múlt idő, jobbra pedig a jövő idő van. 5. Képviseljen most a fenti vonal 1billiomod mp-et. 6. Láthatjuk tehát, hogy a jelen idő mindig az idő vonalunk közepére esik, akármilyen rövid időt képvisel ez a vonal. 7. Ha a jelen idő hossza nagyobb nullánál, akkor minden esetben lesz egy bal és egy jobb oldala. Igen ám, de a bal oldal még mindig múlt, a jobb oldal pedig még mindig jövő idő marad. Akármilyen rö-

Valószínűnek tartom, hogy olvasóm már tudja, vagy félreértve tudja a következő 5 fejezetben leírtakat. Ami nem szégyen, mert tapasztalatom szerint még a híres tudósok is gyakran bele vannak zavarodva. Példaképpen mondom: az a tudós, aki a fény sebességéről, vagy velociti-járól beszél a fény terjedési sebessége helyett (propogació), az még mindig tévesen azt hiszi, hogy a fény fotonok alakjában száguld az űrön keresztül. „Velociti“-ja ugyanis csak olyan anyagnak, vagy részecskének van, ami egy bizonyos sebességgel mozog. A fény azonban terjed, ahol a fény hordozó anyag részecskéi begerjednek és átadják rezgésüket a szomszédjukban elhelyezkedő részecskének. A másik felháborító és lehetetlen kijelentés az, amikor a tudós ember az üres tér görbüléséről beszél. Utoljára ezt a kijelentést 2007. október 4-én hallottam egy tudományos tv műsorban. Ami üres, az nem tud görbülni ! Mielőtt rátérnék a gravitáció igazi okának a leírására, szükségesnek

tartom és ajánlom, hogy olvasóm ismerkedjen meg a következő 5. fejezetben leírtakkal.

Amit a hullámokról röviden tudni kell Minden hullámra jellemző, hogy a hullámnak hordozója van. A hordozó anyag részecskéje nem halad, hanem valamilyen módon vagy formában átadja az információját a szomszédos részecskének.

1. Sinus-jel alakjában terjedő hullámok Amikor hullámokról beszélünk, általában a vízen látható hullámokra gondolunk, amelyek sinus alakban TERJEDNEK. Ha megvizsgáljuk részletesen az egész folyamatot, megállapíthatjuk, hogy a víz molekulái nem mozdulnak el vizszintes irányba, ahogy a hullám haladni látszik. A víz molekulái ( a legkisebb víznek nevezhető részecskék) csak felfelé, vagy lefelé mozognak olyan folytatólagos sorrendben, hogy a hullámok tetejét vízszintesen látjuk haladni. Mivel a molekuláknak időbe telik, hogy esetenként 20 métert is emelkedjenek (tengerben), ezek a hullámok aránylag lassan haladnak. Sinus hullámok csak a folyadékok felszinén találhatók, de ez nem jelenti azt, hogy a folyadékokban a felszin alatt nem terjedhet más jellegű hullám is (hang, fény).

2. Nyomás alakjában terjedő hullámok. a. Hang hullámok.Ennek a hullámnak a megértése nem szükséges a Gravitáció megértéséhez.


2008.04.07.

17:26

Page 25

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM b. elektromágneses hullámok. Ebbe a csoportba tartoznak a rádió hullámok, Amik frekvenciájuk növekedése szerint lehetnek: hoszszú, közép, rövid, ultra rövid, hő, fény, röntgen és gamma. A fent emlitett hullámok esetében is szükséges egy kibocsátó forrás, ami a hangforráshoz hasonló rezgéseket végez. Ugyancsak szükséges a rezgéseket hordozó, közvetítő anyag. Azonban itt már nem 50 és 20000/mp közötti rezgésről beszélünk, hanem több billióról. Ilyen gyorsan csak nagyon kis tömeget lehet rezgetni. Ez az egyik bizonyítéka annak, hogy a fényhordozó részecskék (éter) szükségszerűen sokkal kisebbek a víz molekuláinál. A tengeralattjárók csak hosszú hullámú rádió sávon tudnak beszélgetni, mert a viz molekuláinak túl nagy a tömegük ahhoz, hogy olyan frekvencián rezegjenek, amit a rövidebb hullámú, nagyobb rezgésszámú frekvenciák megkövetelnek. Amint a frekvencia kezd növekedni, a víz elektromágneses hullámhordozó képessége csökken, vagy eltűnik. A hullámokkal kapcsolatos fejezetben meg kell jegyeznem, hogy az első kiadását a Gravitáció teóriájának már Svédországból egy kritizálás érte. Ez a kritizálás abból állt, hogy a kritizáló személy tájékozódásával kérkedve kijelentette: a tudósok rájöttek arra, hogy az anyag legkisebb formája nem részecske, hanem a hullám. A fentiekben azonban láthatjuk: hullám csak akkor van, ha egymáshoz lazán viszonyuló részecskék hordozzák. Ezek: víz, levegő molekulák, vagy atomok, szilárd testek molekulái, vagy atomjai és az elektromágneses hullámok esetében a világon található legkisebb szubatomos (atomnál kisebb) részecskék. Hullámok részecskék nélkül nem létezhetnek. Vegyük ki a vizet a tóból. Vegyük ki a levegőt a térből. Vegyük ki a részecskéket (étert) a világűrből. Egyik esetben sem jutnak a hullámok a forráspontjuknál tovább. Biztos már mindenki hallott a Nap sugárról, a hő sugárzásról, Sok

esetben, különösen a hő esetében, beszélünk sugárzásról. Sugárzás (radiáció) csak a rádióaktiv elemek esetében van. Ahol a neutronok valóban utaznak egyik ponttól a másikig. Emiatt a hatásos távolságuk aránylag rövid. Fénysugár vagy napsugár 100 évvel ezelőtt még létezett, de ma már a fénynek ilyen formája csak azok tudatában fordul elő, akik nem tudják megérteni a továbbiakban leírt tanulmányomat. A mai napig is vannak, akik azt hiszik, hogy a rádióadók is sugározzák a műsorokat. A rádió név ugyanis arra utal, de a valóságban a hullámok terjednek. A rezgés alakjában terjedő hullámok megértése azért szükséges a gravitáció megértéséhez, mert ezeknek a hullámoknak a hordozója ugyan az az anyag, aminek létezését idáig nem vettük figyelembe és ahol ez az anyag van, ott mindig semmit véltünk idáig látni.

NEGYEDIK FEJEZET A semmi fogalma Ebben a részben megvizsgáljuk a semminek a fogalmát. Ennek a fejezetnek a megértése az egyik legfontosabb fejezet, ami a gravitáció megértéséhez szükséges. Amikor felhőtlen, nyári éjszakán kinn ülünk a házunk előtti kispadon és a csillagokkal teli égboltot vizsgáljuk, köztünk és a csillagok között semmit sem látunk. Ezért születésünktől fogva automatikusan elfogadtuk, hogy a „semmi“ létezik. Végre itt az ideje, hogy megvizsgáljuk ezt az állitást és úgy nézzük a dolgot, ahogy valóban van. Semminek a matematikai jele a nulla „0“. Ezt a jelet általában senki sem veszi komolyan, pedig nagyon nagy szerepe van úgy az életben, mint a matematikában. Például: minél több semmit, vagyis nullát írunk egy szám után, annál nagyobb lesz az értéke. Minél több nullát írunk a szám nevezőjébe, annál kisebb értéku számot kapunk. Azt mindannyian tudjuk és elismerjük, hogy a semminek nincs DI-

25

MENZIÓJA. Tovább fejtegetve a semmi fogalmát, semmi esetében az idő dimenziója is hiányzik, mert azt az időt sem lehet meghatátozni, hogy a semmi mikor és hol van. A dimenzió alatt elsősorban az x, y és a z koordináta tengelyek által meghatározott méreteket értem. Amikor semmiről beszélünk, akkor mind a három tengely értéke nulla. Ez a tény matematikailag megcáfolhatatlan. Furcsán hangzana, ha azt a feladatot kapnám munkaadómtól, hogy menjek és mérjem le a semminek a szélességét, hosszúságát és magasságát. Örök életemben szaladgálhatnék, akkor sem találnám, hogy hol kezdjem. A semminek tehát nincs térfogata, hőmérséklete, nyomása, szine, hangja, elektromágneses hulláma, vonzó és taszító ereje. A semmit nem lehet látni! A semmit nem lehet elképzelni. Láthatjuk azt, hogy dimenzió nélkül, két pontot csak úgy tudunk kijelölni, ha a két pont közé valamit a távolság formájába behelyezünk. Ha Einsteinnek igaza lenne abban, hogy a világűr üres, akkor nagyon furcsa világban találnánk magunkat. Az egész világűr, mivel nem lenne dimenziója, kisebb lenne egy mikroszkópikus pontnál. Matematikailag még egy mikroszkópikus pont sem lenne. Az, hogy az általunk ismert világűrt egy mikroszkópikus pont vegye körül, semilyen körülmények között sem lehetséges. Üres tér tehát nem létezik. Azt szoktuk mondani, mindennek van határa. Nézzük meg mi az igazság a világűr esetében ? Van-e világűrnek határa ? És ha van, mi van a határon túl ? Teljesen mindegy, hogy honnan és milyen irányba indulunk el, előbb, vagy utóbb a világűr határához érkeznénk, ha volna. Mivel ezt a határt még senki sem látta, csak elképzelni tudjuk a létezését. Az a lehetőség hogy a világűrt határán túl semmi vegye körűl, lehetetlen a semmi dimenziójainak hiánya miatt.


2008.04.07.

17:26

26

Page 26

Dobogó

A semmi létezését újra vizsgálva tudjuk, hogy a világűr feltételezett határán túl is kell valaminek lenni. Tehát ha a feltételezett határon túl is van valami, akkor a világmindenség határa annak a valaminek a határán túl kell, hogy legyen! Ez a következtetés végtelenszer leírható és ahányszor le van írva, annyiszor igaz. A világűrnek tehát nincsen határa! Ugyanúgy az idő kezdete is problémát okoz. Az emberek el tudják azt képzelni, hogy tegnapelőtt is volt egy tegnap, ami előtt végtelenszer volt egy másik tegnap. Tehát a képzeletbeli első másodperc előtt is volt egy másodperc. A jövőt is ugyanúgy nézhetjük. A holnap után is lesz egy holnap után (de nem nekünk), amit végtelenszer ismételhetünk. Az utolsó holnap után is lesz egy másik utolsó nap. Tehát az időnek sincs sem kezdete, sem vége. Átgondolva amit leírtam tudom, hogy az embereknek muszáj valaminek a kezdetét és a végét keresni. Amikor leírjuk valamiről, hogy végtelen, akkor sem tudjuk azt a valamit úgy elképzelni, hogy ne lenne akár eleje, vagy vége. Ez a Földünkön mind igaz. A világűr és az idő esetében azonban olyan végeket keresünk, amiről előre megmondtuk, hogy végtelenek. Végük tehát nincsen. De ha nincsen, akkor miért keressük a nem létező végeket? A fentiekből az következtethető, hogy tudatlanságunk miatt még a végtelen dolgokhoz is szükségszerűen és ösztönösen végeket követelünk.

ÖTÖDIK FEJEZET A valami fogalma Előzőleg megállapítottuk, hogy „semmi“ nem létezik. Ebből az következtethető, hogy ahol idáig egy bizonyos térfogattal rendelkező semmit véltünk létezni, ott mindig „valami“ van.

Ne hagyjuk tehát magunkat a jövőben félrevezetni! Mindenhol, ahol fényt vagy dimenziót látunk, hangot hallunk, valamit szagolunk, hőmérsékletet mérünk, ott valaminek lennie kell.

HATODIK FEJEZET Az Éter Amikor képzeletben egy hidrogén atomot felnagyítunk akkorára, mint az Országház, akkor a nagyított protonja csak akkora lesz, mint egy búzaszem, az elektronja pedig annak a fele. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a proton és az elektron összegezett nagysága a hidrogén atom nagyságának körülbelül csak 1 billiomod része. Mi van a proton és elektronok között? — kérdezhetjük. Semminek nem hívhatjuk a hézagot kitöltő űrt, akármilyen pici is, mert tudjuk, hogy a semminek nincs dimenziója. Azt is tudjuk, hogy a világűr minden mikroszkópikus pontjában anyag van (hogy miért, arra később rátérek). A kettő közötti hézagot tehát az úgynevezett „éter“ tölti ki. Amikor idáig az éterről hallottunk, nem gondolhattunk másra, mint amit a tudósok eddig hajlandók voltak nekünk elmondani és amit saját tudásszomjunk miatt módunk volt róla tanulni. A fenti információk szerint az éter nem volt más mint az óriási üres világűr, ami az elektromágneses hullámokat hordozza. Azt azonban az egyik előző fejezet alapján már tudjuk, hogy csak akkor képes a hullámokat hordozni, ha erre képes anyagból áll. Ha nappal, vagy felhős időben próbáljuk az étert megvizsgálni, nem sok sikerre számíthatunk. Amint azonban beesteledik és a világűrt eltakaró felhők elvonulnak, látókörünk a csillagokig kiszélesedik. Megállapíthatjuk tehát, hogy agyunk és a szemünk szerint a sötétben messzebb látunk, mint nappal. A valóságban tudjuk, hogy ez nem igaz. A látszat tehát megcsal bennünket.

Amit a szemünk előtt szétterülő világűrben látunk, az első pillantásra nem sokat mond. Sok fényes csillag, sötét óriási terjedelmű „üres“ világűr vonja magára figyelmünket. Én, mint egyik szemlélő, kíváncsiságom miatt elkezdem fejemet minden irányba mozgatni, miközben az előre kiszemelt csillagot figyelem. Tapasztalatom szerint sehol sem találok olyan helyet, ahol az előre kiszemelt csillagomat ne látnám. Még az űrben utazva is ugynazt fogom tapasztalni. Mivel a látott fény, akármilyen gyenge is, energiának tekinthető, és a világűr minden pontjában a szemünkkel érzékelhető, óriási jelentőségű dolgot fedeztünk fel. Felfedeztük azt, hogy a világűr minden pontjában végtelenűl apró részecske formájában anyag is található. Az E=mc² képlet alapján ugyanis energia csak ott van, ahol anyag van. Ha anyag nem lenne, akkor az „m“ is nulla lenne. Nulla energiát pedig nem látnánk. Felfedezésünk után a világűr már nem olyan, mint amilyennek előzőleg láttuk. A valóságban egy nagyon apró, nagyon sűrű tömegű, egymást lazán éríntő vízhez, még inkább levegőhöz hasonló anyag lett belőle, ami betölti az egész világűrt szemünktől kezdve a csillagokig, és a csillagokon túl a végtelen távolságig. A leírtak alapján egy koromsötét, átláthatatlan falat kellene, hogy alkosson. Szerencsénkre azonban ezek az apró részecskék, vagyis az éter, nemcsak az elektromágneses hullámoknak, hanem a fénynek is a hordozója, ezért átlátszó. Az átlátszóság oka pedig az hogy az utunkba eső részecske minden mikroszkópikus pontban nem eltakarja látókörünket, hanem ugyanazt az információt tartalmazza, mint amit a fényforrásnál tartalmazott. Miért látnánk mást a félúton, mint amit az út végén látunk. Képzeljünk el magunk elött egy láthatatlan embert! Mivel ilyen ember nincsen, teremtenünk, gyártanunk kell egyet. Tekintsünk ki az ablakunkon, miközben figyeljük a túlodalon elhelyezkedő zöld bokrokkal, fákkal


2008.04.07.

17:26

Page 27

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM körülvett épületet. Mondjuk meg Jóska barátunknak, vonuljon el a szemközti ház előtt. Akárhogy szeretnénk is, Jóska barátunk különböző okok miatt nagyon jól látható, amit ki kell küszöbölnünk ahhoz, hogy Jóskánk láthatatlan legyen. Egyik oka Jóskánk láthatóságának az, hogy a fény visszaverődik róla, Ha tudnánk egy olyan Jóskát teremteni, amelyikről a fény nem verődne vissza, akkor Jóskánk fekete lenne, de még most sem lenne láthatatlan, mert ahogy Jóskánk halad, eltakarja előlünk a fákat és bokrokat. Ez a második ok. Ha tökéletesen átlátszó lenne, nem verné vissza a fényt sem, akkor egy láthatatlan ember válna belőle. Annak ellenére, hogy láthatatlan, mégsem mondhatnánk azt róla, hogy Jóska nincs jelen, mert ahol semmit sem látunk, ott tudjuk, hogy ő van. A láthatatlan ember tehát hasonlít az éterre, amit a következőképpen jellemezhetünk: Az éter egy olyan nagy sűrűségű, egymást lazán érintő részecskék tömege, ami az egész világűrt betölti és 100%-osan átlátszó. Ez az átlátszóság a fényhordozó képessége miatt adódik. Az éter részecskéinél kisebb részecske nem létezik. Az atomok tehát addig bonthatók, míg éter részecskévé nem válnak. Mivel tovább nem bonthatók, ezen részecskék sűrűsége, vagy tömege 100%-os, és ezek a részecskék a világban található anyag alapvető építő blokkjai. Az éter részecskéi nemcsak a protonok és elektronok közötti teret töltik ki, hanem még a protonok és elektronok alapvető alkotójaként is szerepelnek. Ha súlyuk szerint felsorakoztatjuk az elemeket, akkor komoly különbséget észlelünk a legkönnyebb és a legnehezebb súlyú elemek között. A könnyebb elemekben nagyobb mennyiségű éter található, mint a nehezebb elemekben. Minél kisebb az anyag éter tartalma, annál kisebb nyomást képvisel az űrben. (Ezt majd később meg fogjuk tárgyalni.)

Az a tény, hogy az éter óriási nyomás alatt áll, fülünkbe súgja, hogy ahol több az éter, ott nagyobb a nyomás. Az éter tehát az anyag sűrűségétől (súlyától) függően áthatolja a tárgyakat. Az az anyag, amelyik nincs az éter által áthatolva, 100%-os sűrűséggel, vagy tömeggel rendelkezik és egyenlő az éter részecskéinek sűrűségével, de azon a helyen, ahol ez az anyag van, 0 nyomás található. Az én véleményem szerint ilyen anyag nincsen. A részecskék alakját meghatározni próbálók több elméletet dolgoztak ki. Volt aki azt állította, hogy az anyag alapvető részecskéi a gitár húrjaihoz hasonlíthatók. Százával akadtak olyan követők, akik képletekkel bizonyították ezen teória helyességét. Mielőtt a tinta megszáradt volna a képleteken, valaki előállt egy másik teóriával és azt állította, hogy az alapvető építő blokkok nem húrokból, hanem hullámokból állnak. Most már olyanok is akadtak, akik tolakodtak azért, hogy feljuthassanak az ökrök által vontatott, hullám teóriával megrakott szekérre. Miután ez a teória is a követők által bizonyítva lett, a membrán teória szédítette meg a tudós világot. Mind a három teória nem lehet igaz. Az a tény, hogy mind a három képletekkel bizonyítva lett, megcáfolja a másik kettőt és kétségessé teszi a megmaradt egyet. Én soha sem spekuláltam a kis részecske alakján. Ha azonban megnézzük, hogy milyen alakja van a vízcseppeknek, az atomoknak, a protonoknak, az elektronoknak, a neutronoknak, akkor miért lenne string, hullám vagy membrán alakja a világ legkisebb részecskéjének. Hogyan keletkezik, vagy születik az étert alkotó részecske ? Lehet-e az éter részecskéit mesterségesen előállítani ? Ha 4 hidrogén atomot óriási nyomás alatt összepréselünk, 1 hélium atomot kapunk belöle. A 4 hidrogén atomnak nagyobb a tömege, mint a hélium atomé. A tömeg különbség eltünt és energiává vált,

27

mondják a tudatlan tudósok. A valóságban azonban a 4.0260 atom tömeggel rendelkező hélium mozdulatlan maradt, míg a 0.00576 tömegű éter részecske felszabadult és ismeretlen sebességgel haladva energiát teremtett. (E=0.00576s²) (az „s“ nagyságát nem ismerem, de abban biztos vagyok, hogy több okból nem lehet „c“). Ezek után megváltoztathatjuk a régóta besúlykolt törvényünket: energia nem vész el csak átalakul helyett, tömeg nem vész el, csak átalakul, a helyes meghatorzás. Az éterről még azt is tudni kell, hogy annak ellenére, hogy mi nem érezzük, óriási nyomást gyakorol a bennük található anyagra. Az éterről alkotott információnk csak akkor lesz teljes, ha a következő szempontból is megvizsgáljuk részecskéit: Mi okozza az órási nyomást? Egyik alkalommal, amikor a televíziót bekapcsoltam, és a kedvelt tudományos műsoromat kezdtem nézni, a montreáli egyetem profeszszora, Raymond Carlberg előadása vonta magára figyelmemet. A műsor elejét elmulasztva a műsornak csak a világűrben található nyomást említő részét hallottam. A professzorral egyetértve elfogadtam ennek a nyomásnak a létezését, hiszen amikor a gravitáció igazi okának a leírásához fog jutni olvasóm, látni fogja, a gravitációs teóriámhoz ez a nagy nyomás is szükséges. Azt azonban nem hallottam, hogy mi okozza a professzor szerint ezt a nyomást. Én is gondolkodtam rajta. Amire rájöttem, azt fontosnak tartom leírni, mert kérdésessé teszi a „fekete lyuk“ létezését, annál is inkább, mert teóriám szerint nincsen tömegvonzás, akkor pedig „fekete lyuk“ sincsen. Einsteinről szóló fejezetben írtam már a Tejút-csillagrendszer méretéről és keringéséről. most megint kénytelen vagyok elővenni és újra megvizsgálni.

(következő számunkban folytatjuk)


2008.04.07.

17:26

Page 28

28

Dobogó

Olvasói levél

Pár szó... a Szent Koronáról

Pálffy Géza: „...1551 júliusában Izabella királyné a korona I. Ferdinándnak való visszaadása előtt egy liliomos keresztet vagy liliom alakú részt letört róla...“ Megjegyzés: Izabella királyné a szóban lévő részt nem „letörte“, hanem a forrás közlése alapján: levette.

Palatinus uram elsőben is kivevé az palástot, veres táfotával26 volt takarva. Annak utána az cipellőst,27 az is veres tafotával volt átal kötve. Annak utána az Szent István király pallosát, ezek mind voltak kezemben. Annak utána az arany almát,28 egy kis bőr erszényben. Annak utána az szetromot [sic!)29. Annak utána az koronát tokostul. Az koronának az fölső réz tokját palatinus urunk felvevé. Az alsó részéből soha semmiképpen palatinus ununk az koronát ki nem veheté, hanem egy kést kére. Zakani András adá az kését oda. Avval hasitá le az széliben egy darabot, úgy vevé ki osztán az alsó réz tokbúi az koronát palatinus urunk.“ A nyilvánvalóan lakatosok által alkalmazott feszítővasakkal végzett beavatkozás azonban a Szent Korona tokját és benne magát a koronát sem kímélte meg. A réztok a láda emelgetése és sietős felszakítása közben felülről (esetleg részben oldalról is) szinte biztosan komolyabb nyomás(okat)t vagy ütés(eke)t kapott. Másképpen nehezen képzelhető el, hogy a korona úgy beragadt volna tokjának alsó részébe, hogy abból „soha semmiképpen“ ne jöjjön ki, és abból végül Zákány András Borsod megyei követ nagyobbfajta késével kelljen kifeszegetni.“ Megjegyzés: A „Palatinus urunk“ a kapott késsel nem a Szent Koronát „feszítette ki“, hanem csak a réztok alsó részéből „hasítá le az szeliben egy darabot“. Pálffy Géza által közölt forrásadat szerint a palást alatt — „elsőben is kivévé az palástot“ — lévő vörösréz tok és az abban lévő Szent Korona semmiféle sérülést nem szenvedett. Így Pálffy Géza azon feltevése — miszerint a láda felfeszítésekor a Szent Korona réztokja és benne a Szent Korona megsérült volna, — alaptalan! A feltevésre épített további feltevések mint ahogy azt Pálffy Géza tette a tudományos kutatás módszere alapján a tudománytól idegen!

Pálffy Géza: „Az segrestyében [sic!] bemenénk, az hol az korona volt, ládástul volt. Az domestica koronákot20 is ládástul behozák. Azomban Traufmasdorf [sic!]21 uram is bejőve, egy iskatulyát hoza, kiben egynehány kulcs vo1t.22 Felül az iskatulyán az volt írva, hogy az magyarországi korona ládáinak kulcsai (de nem az volt). Próbálgatták az ládát, de semmiképpen meg nem nyithatták. Lakatosokat hívának. Az ládát két kötélre egy fenyűgerendához felkötöttük Lippaij Gáspár, Zakani András23 és én is emeltük fel. Nagy sok veszekedéssel24 az lakatosok az ládát felszaggatták felől. Pléh25 14 vagon az ládán.

Pálffy Géza: „...nem térhetünk ki a Szent Korona másik gyakran vitatott problémájának, a Dukász Mihály bizánci császárt ábrázoló zománclemez sorsának érintéséről.... Ennek a kérdésnek azért van különös jelentősége; mert a korona görög zománclemezeinek és görögnek nevezett alsó részének (corona Graeca) datálását alapvetően meghatározza.“ Megjegyzés: A tudományos kutatás nem igazolta, hogy a Szent Korona egyik része a „Napkeleti“- másik része pedig a „Napgyugoti“ Birodalomban, készült volna. A tudományos kutatás szintén nem igazolta,hogy a

Pálffy Géza cikkéhez „...a Korona-kutatás, mint minden tudományos vizsgálat, tényekkel és hipotézisekkel dolgozik. Mi igyekeztünk a tényeket mindvégig tényekként kezelni, a hipotéziseket, hipotézisekként. Nagyon őrülnénk, ha biztosak lehetnénk benne, hogy az Olvasó is így fog eljárni.“ (Pap Gábor: Gyorsjelentés a Korona-kutatás állásáról, 1987. 55. old.)

Az MTA Irodalomtudományi Intézet honlapján olvasható Szörényi László 60. születésnapjára összeállított munka, aminek egyik tanulmányát Pálffy Géza írta A Szent Korona és a koronaláda balesete 1638-ban címmel. Ezen írás egyes részleteihez fűznénk pár megjegyzést: Pálffy Géza: „A Szent Korona és a koronaláda balesete 1638-ban“ Megjegyzés: A Magyar Nyelv Értelmező Szótára I. kötetének 396. oldalán ez olvasható: „baleset — 1. Hirtelen bekövetkezett véletlen szerencsétlenség... ...Szándéktalanul, meggondolatlanul elkövetett kisebb vétség...“ Pálffy Géza által közzétett forrásban nem olvasható, hogy akár a Szent Koronát, akár a ládát baleset érte volna. A címbeli tényközléseknek nincs alapja!


2008.04.07.

17:26

Page 29


29

Szent Korona alsó részén lévő zománcképek „görög zománclemezek“ lettek volna. Tényként való közlésük tudománytól idegen! A tudományos kutatás (Lovag Zsuzsa, 1990.) szerint a „Dukász Mihály“ lemez másodlagos a Szent Koronán. Másodlagossága révén tehát, se „döntő“, se „meghatározó“ szerepe nincsen, sem a Szent Korona, sem pedig annak feltételezett „különálló“ alsó részének feltételezett készítési idejének megállapításában. Pálffy Géza: „...Révay Péter koronatörténetében valóban Szűz Máriát „helyezi“ nemzeti kincsünk hátoldalára, ez egyszerűen nem felel meg a valóságnak. A korona mellett hosszú éveken át (1608-1622) lelkiismeretes szolgálatot teljesítő koronaőr nem láthatta Szűz Máriát annak hátoldalán, annak 1618-ból újonnan előkerült hátoldali ábrázolásán47 ugyanis — ha csak ceruzával is, azaz halványan, de egyértelműen — egy bizánci jogarral trónoló portré, azaz biztosan Dukász Mihály alakja látható, hiszen bizánci hatalmi jelvénnyel Szűz Máriát sohasem ábrázolták. Mindez tehát azt jelenti, hogy a Dukász portré már 1615-ban is mai helyén állt...“ Megjegyzés: Révay Péter leírásában nem „Szűz Mária“, hanem Szent Szűzanya olvasható. A színezett tollrajzon többek között jól látható, hogy a hátulsó részen lévő oromzat az abroncs fölső élén ül. Az abroncsot fölül-alul szegélyező gyöngysor — két vonallal jelölve — megszakítás nélkül látható (ugyanez tapasztalható II. Mátyás koronázására vert „szorópénz“ Szent Korona ábrázolásán (1608) is, azzal a különbséggel, hogy a két vonal helyett gyöngyök sora látható). Ezek azt jelentik, hogy a tollrajz készítésekor (1618) a hátulsó oromzat foglalatában még az abba illő kép volt. Révay Péternek, valamint értesítésének — miszerint a Szent Korona hátulsó részén a Szent Szűzanya képe volt látható, — „nagyvonalúságát, nemtörődömségét, szavahihetetlenségét, felületességét, kifundáltságát, hiteltelenségét, értéktelenségét, valótlanságát,“ (Bogyay Tamás: 1991; Bakay Kornél: 2000; Bertényi Iván: 2001) a kutatás a mai napig (2008) nem igazolta. Így Révay Péter által közölt adat forrás értékű, és máig tény a Szent Korona vizsgálatában. A tollrajzon látható „zománclemezeken“ tollal rajzolt figurális ábrázolás nincsen. Így a hátsó oromzat „zománclemezén“ látható ceruzarajz másodlagos. Tegyünk hát eleget a mottóbeli óhajnak és a tudományos módszert követve kerüljenek hát a tények a tények mellé, a feltevések pedig azok mellé, hogy általuk egy lépést az igazság felé is tehessünk. Legyen e pár szó is egymás segítségére!

A Szent Korona hátulsó nézetének vízfestékkel színezett tollrajza (Pálffy Géza, 2006. 10. o. 47. j. MOL, A 95, 1618, fol. l3. v., A Magyar Országos Levéltár engedélyével)

II. Mátyás koronázására vert „szorópénz“


2008.04.07.

17:26

Page 30

30

Dobogó Pár szó... Tutsek Árpád cikkére

A Magyar Demokrata XII. évf. (2008. I. 17.) 3. számában olvasható Tutsek Árpád: Örmények koronája c. írása. E munka egyes részleteihez fűznék pár megjegyzést: Tutsek Árpád: „Örmények koronája“ Megjegyzés: Semmiféle forrásadat egyetlen vizsgálat nem igazolta, hogy a Szent Korona az örményeké lett volna. Így a Szent Korona tényként az örmények tulajdonának nem nevezhető. Tutsek Árpád: „A törvényes kreálás, felkenés során nem helyettesíthették a koronát más koronával.“ Megjegyzés: Károly Robert többször is „törvényes kreálá“-son, „felkené“-sen esett át, de Magyarország királyának nem fogadták el! Vagyis nem a „törvényes kreálá“-son, „felkené“sen nem lehet a Szent Koronát más koronával helyettesíteni, hanem Magyarország királyává való koronázás alkalmával! Tutsek Árpád: „A királyt nem helyettesíti, de a nemzetet és uralkodóját méltón, megkülönböztetően szimbolizálja“ Megjegyzés: Oklevelek sokasága tudósít az állítás ellenkezőjéről (Eckhart Ferenc, 2003). Időben a legközelebbi példa épp a közelmúltból ismeretes, mikor is a két világháború között a Szent Korona volt a „király“, a magyar királyságban.

sz. — Kr. u. III. sz.) tagja, Árdásesz I. (görögül Ártákszerxész) Krisztus előtt a második században 189-től 160-ig folytatta a pénzverést. Ez a királyi előjog érvényesült a későbbi uralkodóknál is, ahogy a korona formája előírásszerűen egy sajátos örmény tiara (korona) nyolc háromszögletű, az égi és földi hatalmat és tökéletességet jelképező, tulipánlevéllel, később 14 és 8 sugarú nappal, csillaggal, sasokkal, oroszlánnal, és a harcban a kardcsapásoktól a fület védő lecsüngő bőrlemezekkel. Nemes kövek díszítették. Az a kereszt alakú boltív, mely a Szent Korona felső része, ahova felkerülhetett a keresztény jelkép, a kereszt, korábbi királyi koronákon nem látható, mert ez közvetlenül a koponyán feküdt és eltakarta a korona oldallemeze.“ Megjegyzés: Az ismertetett koronaforma és a Szent Korona között semmiféle hasonlóság nincsen. A Szent Korona „egyedi formájára“ nézve semmiféle magyarázattal nem szolgál. Tutsek Árpád: „Dukász Mihály császár 1074 végén elküldte a koronát Gézának, akit ezzel a koronával 1075 tavaszán királlyá koronáztak.“ Megjegyzés: Semmiféle forrásadat, egyetlen vizsgálat nem igazolta, hogy „Dukász Mihály“ koronát küldött volna, hogy azt 1074 végén küldte volna hogy azt Béla király (1060-1063) fia Géza királyfinak küldte volna, hogy a királyfi koronázása 1075 tavaszán történt volna. Igazolatlan föltevések tényként való közlése, tudománytól idegen!

Tutsek Árpád: „Közismertek a Szent Korona örmény és görög vonatkozásai, szellemisége, kialakulása, majd útja Keletről Nyugatra.“ Megjegyzés: Semmiféle forrásadat, egyetlen vizsgálat sem igazolta, hogy a Szent Koronának örmény és görög szellemisége lett volna, ...hogy kialakítása örmény és görög mesterek keze munkája lett volna, ...hogy az Nyugatra vándorolt volna. Vagyis, nem az örmény és görög „vonatkozásai“, hanem annak csak máig (2008) igazolatlan föltevései [Weszprémi István (1790); Decsy Sámuel (1792); Koller József (1800); Rumy Károly György (1825); Kállay Ferenc (1839); F. Bock (1857), Szigeti István (1994); Csomor Lajos (1996) stb.) közismertek.

Tutsek Árpád: „Miért volt Dukász Mihály képe a Szent Koronán, és miért volt adakozó természetű a szövetségessel szemben? Azért, mert el kellett távolítani az örmények nemzeti kincsei közül a királyt beavató Szent Koronát, melyet az örmény főpásztor székhelyén, Aniban őriztek. Egyszerre több gondját vélte így megoldani Dukász császár a Szent Koronával. Megtámadta a főpásztor székét, és az örmény állami szuverenitást. Megjegyzés: Semmiféle forrásadat, egyetlen vizsgálat nem igazolta, hogy Szent Korona az örmények nemzeti kincse lett volna, hogy az az örmény főpásztor székhelyén lett volna, hogy azt a bizánci császár elvitte volna, hogy arra a „Dukász Mihály“ lemezt rátette volna. Igazolatlan föltevések tényként való közlése, tudománytól idegen!

Tutsek Árpád: „Miért van ilyen egyedi formája a Szent Koronának? Több évszázaddal a kereszténység felvétele előtt már egységes és hagyományos módon pénzt vertek az örmény királyok, melyeket érdemes összevetni a Szent Korona formájának megértése érdekében. Az Árdáseszján királyi dinasztia (Kr. e. III.

Tutsek Árpád: A Szent Korona múltja mély. Ezt a koronát tette a III. században az első örmény keresztény király, III. Tiridát fejére az egyházat újraszervező pártus Világosító Szent Gergely, az örmények egyházának újraszervezője, aki folytatta az első apostolok munkáját. A Szent Korona szellemi alkotója ő volt.“


2008.04.07.

17:26

Page 31

31

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM Megjegyzés: Semmiféle forrásadat, egyetlen vizsgálat nem igazolta, hogy a Szent Korona a III. században készült volna, hogy azzal III. Tiridát-ot koronázták volna, hogy a Szent Korona szellemi alkotója Világosító Szent Gergely lett volna. Igazolatlan föltevések tényként való közlése, tudománytól idegen!

A Szent Koronával kapcsolatos föltevések növekedése mellett fokozottan ügyelni kell arra, hogy a tények szigorúan a tények mellé kerüljenek, a feltevések pedig a feltevések mellé! E munkát végezzük egymás segítésével, egymás javára, hogy egy lépést az igazság felé is tehessünk. Legyen ez a pár szó is mindenki segítségére! 2oo8. január. 31. BRADÁK KÁROLY

Berzenczey László a Székely Néplap-ban 1867ben megjelent naplójának ismertetésével Olasz Katalin 2000. I. 15.-én már írt egy cikket „Az örmények is magukénak tekintik a Szent Koronát“ címmel. Berzenczey László tanácsát — miszerint „...a magyar korona: görög, török, sőt örmény is. Ezen körülmény méltó volna a komoly vizsgálatra.“ — a „görög“re vonatkozóan már Ő előtte megfogadták, az „örmény“-re több mint száz (100) évet kellett várni, a „török“-re pedig még várni kell. Az eddig elvégzett vizsgálatok rendre a feltevésekig jutottak, amelyeket sem maguk a vizsgálók, sem pedig a kutatás a mai (2008) napig nem igazolta. Vagyis Berzenczey László naplójában szereplők állításai, — miszerint a Szent Korona görög, török és örmény lett volna,— igazolatlanok. Ez pedig azt jelenti, hogy az állítások nem a Szent Koronával kapcsolatos tényeket, hanem csak a feltevéseket szaporították.

HIBAIGAZÍTÁS! Az előző számban tévesen jelent meg Bradák Károly írásának végén a dátum. Nem 2007. január 17., hanem 2000. (!) január 17. a helyes időpont. Az írást 2000. március 2-án, a Népszabadság, Révész Sándor rovatvezető aláírásával elutasította. A szöveg-anyagból, pedig az alábbi fontos időpont, és hozzáfűződő esemény maradt ki: 1957. — Bárányné Oberschall Magda az első, aki kimondja, hogy „...a Ducas-lemez jelenlegi elhelyezése másodlagos kell hogy legyen...“ (Zománc, 1988. 20. old.) A hazai tudományos kutatás figyelmen kívül hagyja a művészettörténésznő ezen mostani meglátását, valamint ennek 1961 és 1974-ben történt ismétlését is. Hibáinkért Olvasóink elnézését kérjük!

III. PILISVIGYÁZÓ ÉS ÉRTÉKŐRIZŐ NAP Budakalász, FALUHÁZ ( Szentendrei u 9. ) Kapunyitás déli harangszóra 2008. április 27. (vasárnap) 1330 Vetráb József Kadocsa: Égre nyíló lélekajtó — avagy a Pilis titkai; 1430 Szőnyi József: A Pálos Keresztes Kő; 1530 Szőke István Atilla: Csodaszarvassal a Pilisbe (CD bemutató); 1600 ÉTEKSZÜNET Nyers Csaba ősi magyar ízei, 1700 Dr. Rekettyés Mária: Az Ősi Pálos Rend származása; 1815 Gönczi Tamás: A Pilis mitológiája; 1930 Herceg Ferenc: Vigyázó szemetek a Pilisre vessétek! Belépőjegy: 1000 Ft Érdeklődni a 06 (20) 263-9347 telefonszámon lehet.

Érezzük együtt az Élő Pilis üzenetét!


2008.04.07.

17:26

Page 32

32

Dobogó

Utazás Madarországba Gondolatok Buka László képéről Dr. VÉGVÁRI JÓZSEF Vajon merre van Madarország? Hogyan kell oda útlevelet, vízumot kérni? Szerveznek-e oda társasutazásokat, és ha igen, melyik utazási iroda? Talán efféle kérdések is fölmerülnek az érdeklődőben, amikor hall Buka László képének címéről. Igaz, a képen sok madár, madárszerű lény látható, és uralkodó színei a piros, fehér, zöld, de vajon gondolunk-e arra, hogy a magyaroknak miféle közük lehet a madarakhoz? Netán a festő művészi képzeletének játékáról, valamiféle öncélú, dísznek szánt nyelvi leleményről van szó? Válaszoljunk gyorsan és határozottan igennel a fő kérdésre: bizony komoly közünk van a madarakhoz, több szálon, és igen magas szinten. Bátran mondhatjuk: magyarrá-nemzetté válásunk, honfoglalásunk-hazatalálásunk erősen kötődik madarakhoz, nélkülük el sem képzelhető. Ez a szoros kapcsolat a kezdetektől végighúzódik egész történelmünkön, egészen napjainkig. Most nem beszélek részletesen hollós királyunkról, sem a hazai, ún. liberális körökben a Turul-emlékmű által kiváltott és a nyilvánosság előtt is hangoztatott félelmekről. De szeretnék kiemelni legalább három mozzanatot, mindhármat arról a bizonyos magas szintről, melyet mesei-szentségi szintnek nevezhetünk (a fölösleges idegen szavakat kedvelők nevezhetik mitikus-szakrális szintnek is). A magyar történelemnek és nemzettudatnak erről a szintjéről nemcsak hivatalosan kinevezett tudósaink, de oktatásunk, tömegtájékoztatásunk és politikusaink sem akarnak tudni; itt alighanem a „savanyú a szőlő” néven ismert tünetcsoportról van szó, vagyis az illetők nem is képesek ennek a szintnek akárcsak a közelébe jutni. Imádkozzunk azért, hogy a Jóisten adjon nekik ehhez alkalmat és tehetséget. Mi volna e három mozzanat? Talán legfontosabb az „Emese álma” néven ismert esemény, amikor is ősanyánkat álmában ragadozó madár ejti meg. De mivel ő ekkor már — mint krónikáink mondják — áldott állapotban van, nem egyszerűen megejtésről van szó, hanem igen különleges műveletről, mely leginkább a kertészek körében gyakorolt ráoltáshoz hasonlít; itt nyelvészként hadd hívjam föl a figyelmet az ojt-ejt igék párhuzamára, melyek egyúttal hangrendi párt is alkotnak. A ráoltás hatására Emese öléből fénylő folyam árad ki, mely dicső királyok sorát előlegezi meg a magyarság számára. Második mozzanatként, bár szigorú időrendi sorrendet tekintve megelőzi az előbbit, első nagy királyunk, Attila hadi jelvényeiről Európa megis-

meri a turulmadarat. Harmadik pedig maga a honfoglalás, melynek során a monda szerint kerecsensólyom vezeti el Árpád népét a Kárpát-medencéig. Ha ezek nem döntő mozzanatok egy nemzet létrejöttében, akkor igazán nem tudom, mit tekintsünk ilyennek. Kész sorscsapás, hogy szellemileg-erkölcsileg alacsonyrendű és idegen mintákat követő, oktatási rendszerünk nem tud mit kezdeni ezekkel a mesei-szentségi mozzanatokkal, leszámítva az olyan „elvadult” intézményeket, mint a falumban, Kismacson működő Waldorfiskolát, az alakulóban lévő abai gimnáziumot, és még néhány helyet. Egyébként általánosságban elég annyit tudni a madarakról, hogy a háromosztatú világban minden természetes műveltség madarakkal jeleníti meg a felső szintet, a szellem szintjét (a középsőt emlősökkel, az alsót pedig halakkal és kétéltűekkel). Végül meg kell említeni népmesénk griffmadarát, mely az alsó világból felhozza a hőst. Csakhogy ezt a madarat, mely a magasrendű néphagyomány megtestesítőjeként is felfogható, közben állandóan etetni kell, ha úgy adódik, akár saját húsunkkal is. Ugyanez a madárminőség látható, csak most már újra sólyomtestben, a nagyszentmiklósi kincs híres, kettes számú korsóján is, az égberagadási jelenetben. De hát nézzük most már a képet! Átlósan széles fehér sáv szeli át, alighanem a Tejút. Az obi-ugor népek, de más szibériai népek is, Madarak Útjának nevezik a Tejutat, melyen a költöző madarak érkeznek, illetve vonulnak el. Számunkra pedig Hadak Útja is, melyet Csaba királyfi vonuló serege jelöl meg. A Tejúttól jobbra fekvő égi táj rendkívül mozgalmas, tele testileg születő hús-vér élettel, teremtő kavargással. Itt bizony gyülekezés folyik, mint ahogyan valóban gyülekeznek a darvak vagy a fecskék a nagy vonulás előtt. Van ebben valami nagyon, de nagyon szívderítő. Itt élünk ebben a kivérzett hazában, fogyatkozunk számban, lélekben, összetartásban, kongatjuk magunk fölött bőszen a harangot, és akkor Buka László képén egyszercsak azt látjuk, hogy szépen gyülekeznek-készülődnek a madarak, vagyis hát a magyarok, mert hát fentiek alapján bátran egyenlőséget tehetünk a MaDárRés MaGYarRközé. Gyülekezünk, készülődünk tehát, és nyilván készülődés zajlik a festő lelkében is, mert ezt a készülődést vetíti ki a képre meg nemzetére is — szeretné, ha készülődnénk. Bizony rég ideje volna már. A gyülekezés, készülődés reménye nemcsak a jobb alsó képrészben nyilvánul meg, hiszen az egész Tejút pávatestek öleléséből bontakozik ki. A páva pedig nemcsak a Vízöntő tulajdonságok (és korszak) megidézésére al-


2008.04.07.

17:26

Page 33

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM kalmas, hanem nekünk, magyaroknak a szabadulást is hozza, amikor „fölszáll a vármegye házára”. Ennek a nagy gyülekezésnek, készülődésnek két központja vagy csúcsosodási pontja van, és mindkettő igen erőteljesen jelződik. Az egyik csúcsosodási pont a kép jobb felső harmadában jön létre, ahol több madárcsőr egy pontban találkozik, s innen a Tejút madárteste halszerű képletben folytatódik; a keleti Állatövben a Halak jegynek Madár (Kakas) illetve Páva felel meg. Az egy pontban találkozó madárfejek mintegy átfordítják a rendszert — de hát népmeséinkben is a fején bucskázik át a hős, amikor át akar változni. A másik pont képünknek csaknem mértani közepében látható, ahol a koronás madár csőre összeér a szarvastesttel. Ezt a pontot nevezhetjük elugrási pontnak is, mert szarvasunk a madárcsőrről ugrik el, vagy onnan pattan ki. Ezt ugyan csak felületes szemlélőként fogalmaznánk így, mert hát a magyar népművészet hagyományos ábrázolási rendjében ismerjük az úgynevezett beszélő állatokat, amikor is a madárcsőrből vagy egyéb állat szájából kitekeredő növényi képletek az igével való teremtést, illetve a teremtés „tovább mondását” jelentik, nem pedig azt, hogy az állat eszi a szóban forgó növényt (ezt például kutya esetében nehéz is volna elhinni, mégis gyakran erőltetik ezt az értelmezést). Tehát a szarvas nem a madár ha-

33

sából bújik ki, hanem az igével való teremtés szép példáját láthatjuk, illetve Buka Lászlónak azt a — nyilvánvalóan sikeres — törekvését, hogy tovább éltesse néphagyományunknak e fontos képjelét. Szarvasunkról még érdemes észrevenni, hogy tömött az agancsa, tehát nem a Skorpió jegytartomány ágazó-bogazó agancsot viselő gímszarvasa ő, hanem a Nyilas második holdházállata, vagyis dámvad. Párhuzamosba hajló agancspárja közén madarat látunk, mely jellegzetesen különbözik a kép többi szárnyasától. Feje fölött — bizonyára merő véletlenségből — dicsfény lebeg, farktollait pedig ezzel egyező szín emeli ki, mintha ő lenne gyönyörű bucsúi regösénekünk harmadik szép égi madara, „az, kinek az farka főrendes”. És már az elején észrevehettük, hogy a Tejút átlósan halad át a képen, most pedig azt is, hogy a párhuzamos agancsú dámvaddal a Nyilas-Ikrek tengelyt állítja elénk a művész. Azt az égi tengelyt, és ezzel azt a tulajdonság-csoportot, melyhez a magyarság és elődnépei mindig hozzárendelődtek a történelem folyamán, amely mindig vállalható és fölvállalandó, amely nemcsak a múltunk, hanem jövőnk is. Ha pedig egyesek félnek az Emese ősanyánkat megejtő, majd Árpád fejedelmet a Kárpát-hazába vezérlő turultól, a MaDáRtól, a MaGYaRtól — nos, őket is a mi feladatunk megnyugtatni.


2008.04.07.

17:26

Page 34

34

Dobogó

Szentek legendái - legendák szentjei

Szent Szaniszló FELLEGI BÉLA Püspök és vértanú Született: Szczepanowo, 10301035 Meghalt: Krakkó, 1079. ápr. 11. A krakkói egyházmegye területén levő Szczepanowóban született. Családja a lovagok közé tartozott, de nem voltak gazdagok. Születésének pontos dátumát nem ismerjük. Gyermekkorát valószínű, hogy szülőföldjén tölti, a krakkói bencéseknél tanul. Mivel papi hivatást érez, innen az atyák az akkori Európa egyik szellemi központjába, Liége-be küldik, ahol elvégezte a teológiát. Pappá szentelése után kitűnt szellemi és lelki kiválósága. Ezért nevezték ki krakkói kanonokká. Amikor meghalt a főpásztor, II. Sándor pápa őt nevezte ki püspöknek, mert a nép, sőt maga II. Bátor Boleszláv is őt látta annak valónak. 1072-ben püspökké szentelték. Sikerült buzgóbbá tennie a papságot, ami akkor igen fontos volt.

Kezdetben a király is támogatta. De amikor Szaniszló látta II. Boleszláv zsarnokságait és kicsapongásait, apostoli buzgósággal és félelem nélkül megintette. Ezért a király meggyűlölte; s a vége az lett, hogy a püspök a királyt kiközösítette. Ezért Boleszláv bosszút forralt ellene. Kezdetben megrágalmazta, de nem sikerült győznie. Akkor egy csapat katonát küldött, hogy öljék meg Szent Szaniszlót. Azok visszatérve jelentették a királynak, hogy nem tudták a parancsot teljesíteni, mert mennyei fényesség akadályozta meg, hogy a szent püspökhöz nyúljanak. Erre a király maga tört rá, földaraboltatta, s azután szétszóratta a holttestet. A kanonokok azonban összegyűjtötték a szent maradványokat, és a székesegyházban temették el 1088-ban, mert addig a templom melleti temetőben pihentek. Onnan került át aztán a krakkói Wawel-székesegyházba. Halálának napja 1079. április 11. Szentté avatását 1229-

Szőke István Atilla:

Nimród őrző dala Álmot teremtő tűz vagyok, életfán rügyharsogás, égi-képű mah-gar vagyok, létezésem ragyogás! Pártus vagyok, jó hun vagyok, gyémánt-küllős ős-szekér, székely vagyok, szabad vagyok, dicső múltam mába ér! Folytonosságomban tisztelj, oltalmazó származást,

ben indították, és 1253-ban fejezték be. A bullát IV. Ince pápa Assisiben hirdette ki. Krakkó, illetve Lengyelország fő védőszentje Szent Adalberttel egyetemben. Jelképe a levágott kéz.

tiszta lelkem tárt világa, nem tűr már gyalázkodást! Íjfeszítő testvéreket, végtelenbe vezetem, Csodaszarvas fénypatája, kopogtat kék egemen! Derengő új hajnalomat, szárnyak után vezetem, Turulmadár üzenete, segít szittya népemen! Áldott álmok bölcs tudását, csillag-nyomon érzem én, felhők felett szépen szálló, szél szava a nép-zeném!

Nemecsek Ernő 100 éves

Recommend Documents