KÜRTÖS
s Q t r W k VI. évfolyam 10. szám
Közéleti havilap
2 0 0 8 . október
Ára 10,- korona 0,33 EUR
Nemzetünk mártírjaira emlékez/t/ünk Gyakoriak az újságok hirdetési oldalain a szeretett szülő, házastárs vagy gyermek elhalálozása kerek évfordulóin közölt megemlékezések. A szomorú évforduló mindig gyásznapja marad a családnak, a közeli hozzátartozóknak. Rokonok, barátok, ismerősök, ha olvassák a megemlékezés szövegét, lelki szemük előtt vagy emlékeikben felsejlik egy pillanatra annak az embernek a képe, akiről szól a megemlékezés. Ha egy család fontosnak tartja tudatni szűkebb vagy tágabb környezetével elhunyt szerettükre való emlékezést, akkor mennyivel fontosabb egy nemzetnek, népnek emlékezni és emlékeztetni történelmének mártírjaira, gyásznapjaira. Nekünk, magyaroknak ilyen gyásznap október 6-a, amelyen az Aradon kivégzett 13 honvédtábornokra emlékezünk. Egy róluk szóló megemlékezésben olvastam: Az ő életük és haláluk jelenthetné a mai embernek a mindenáron
való összetartozást, hiszen szinte semmi sem volt bennük közös. Nem voltak ők mind magyarok, sem nemesek, földesurak, de egyek voltak, mikor szabadságukért kellett harcolni, és kiállni hitük mellett. Kivégzésükkor is hősként viselkedtek, mint ahogyan életükben is azok voltak. Életük során akartak egy szebb jövőt, egy szabadabb hazát. Az összefogás jelképe lehet a 21. században munkájuk. Bizonyították, hogy több nemzetnek /nemzetiségnek/ is lehet egy célja, egy akarata. Kár, hogy a cél teljesítése éppen a nemzetiségek /önzősége/ miatt nem sikerült, hiszen nem lelték a megbékélés útját, és inkább hittek az elnyomó hatalom szavának, mint a magyar vezetőknek. De akik áldozatul estek, erősíthetik bennünk a hitet: ők miértünk is haltak meg, és mindenki, aki a Kárpát-medencét lakja, magáénak érezheti a vértanúkat, gyászolhatja őket, (Folytatás a 6. oldalon)
NEM, NEM, SOHA Újból összeült a Járási Koordinációs Tanács Ipolynyéken október 15-én, kibővülve Ipolybalog, Ipolynyék, Ipolyvarbó és Lukanénye alapiskoláinak pedagógusaival. A tanácskozás szükségességét újfent a magyar iskolákat érintő, az oktatási minisztérium által is támogatott intézkedések következményeként kialakult helyzet megvitatása indokolta. Mint azt a napi sajtóból is megtudhattuk, a minisztériumi hivatal és az oktatási minisztérium által támadásnak lett kitéve mindenki, aki bírálni merte az új tankönyvek megjelentetését, terjesztését. A nevezett intézmények felelősségük súlyát ez ügyben részben megpróbálják áthárítani a tankönyvkiadóra. Az MKP állásfoglalása szerint a miniszterelnöki hivatal és az oktatási tárca a magyar iskolák részére kiadott tankönyvekben egy olyan elfogadhatatlan nyelvi rendszert igyekeznek megvalósítani, amely sérti a magyar és a szlovák nyelvet is. Továbbá figyelmen kívül hagyják a szlovák parlament által is ratifikált Európai Regionális és Nyelvi Charta irányelveit, amely lehetővé teszi a földrajzi neveknek a kisebbségek nyelvén való használatát. A párt hivatkozik az
1995-ben aláírt magyar-szlovák alapszerződésre is: „A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van egyénileg vagy csoportjuk más tagjaival együtt szabadon kinyilvánítani, megőrizni és fejleszteni saját etnikai, kulturális, nyelvi vagy vallási identitásukat, és megőrizni, illetve fejleszteni kultúrájukat, annak minden vonatkozásában“. Az állásfoglalásra természetesen az érintettek és az SNS is reagált, visszautasítva az állásfoglalásban foglaltakat, és megvádolva az MKP-t, hogy valószínű, az MKP nem ismeri a törvényeket. Nem ez az első eset, és ismerve az előbbi történéseket, bármilyen (és nemcsak) magyar kérdésről volt szó, a törvény mindig sajátos (célzatos) mellémagyarázása folyt. Ez a jól bevált politika több évtizedes múltra tekint vissza, és mint tudjuk, a politika nem szégyenlős. Éppen ezért őrizni fogjuk nyelvünk tisztaságát, a ránk maradt örökséget, és soha nem egyezünk bele, hogy különböző praktikákkal eltérítsenek ezen szándékunktól. Az ülésen összhang alakult ki, és a résztvevők a következő ajánlásokat fogadták el saját maguk és a járás minden iskolája felé:
- a JKT támogatja azon ajánlásokat, amelyek az eddigi tanítási gyakorlatot követik - támogatja a hibás tankönyvek visszaküldését - olyan oktatási nyelvi rendszer szerint tanítani, ami a magyar nyelvnek megfelelő - felfigyelni a tankönyvekben előforduló történelmi tények elferdítésére, és ezeket jelezni a pedagógusszövetség felé - felhívja a Központi Koordinációs Tanács figyelmét arra a tényre, hogy a mai napig nem foglalt állást ebben az ügyben, illetve nem jelzett, és nem közölt tényeket szervezetein keresztül az egységes reagálás érdekében. Ugyanis a média nem lehet hivatalos forrásanyag egy országos kiállás érdekében - a JKT hiányolja parlamenti képviselőink véleménynyilvánítását ebben az ügyben. A JKT kéri a pedagógusokat, a szülőket, a fenntartó községeket, hogy támogassák felvázolt törekvéseinket, és ne engedjék befolyásolni vagy megfélemlíteni magukat a hivatalos szervek részéről. Balogh Gábor, a JKT tagja
Közélet
2 Kürtös
ISMERJÜK Milyen kulturális intézményei vannak a megyének? * Múzeumok és galériák - 5 intézmény működik a megye területén: a déli járásokban van ilyen Losoncon és Rimaszombatban * Hat megyei könyvtárunk van, amelyek közül három a déli járásokban, Losoncon, Rimaszombatban és Nagykürtösön. Érdekességként kell megjegyezni, hogy kisebb városokban is vannak könyvtárak, azok fenntartói a városok, pedig nekik kevesebb a pénzük, mint a járási székhelyeknek. Nem igazságos ez a rendszer! * Losoncon, Rimaszombatban és Nagykürtösön található a művelődési központok közül egy-egy. * A meglévő három színház közül egy bábszínház, egy táncstúdió, valamint Zólyomban a Tajovský Színház. * Nincs magyar nyelvű állandó, azaz profi színház a megye területén mint Kassán vagy Komáromban, de félprofi társulatként működik Losoncon a Kármán József Színház, Füleken pedig a Zsákszínház. Ezek többéves sikeres helytállása már felvetette a kérdést, hogyan lehetne átalakulniuk állandó színházzá. A megoldás még várat magára. * Csillagvizsgálókat és planetáriumokat is találhatunk a megye területén, melyek közül a rimaszombati az iskolák számára nyújt szolgáltatást. A kultúrát egyrészt a szellemi értékek / a kultúra mobilis értékei: irodalmi alkotások, festmények, zeneművek/, valamint ingatlan anyagi értékek /épületek/ alkotják. A nyilvánosság ezekkel az értékekkel a színházakban, a galériákban, a múzeumokban, a kiállításokon ismerkedhet meg. Ezért regionálisan a kulturális fejlesztésnél 3 prioritást kellene megszabnunk: 1. A legértékesebb épületek renoválásában, újjáépítésében felhasználni az európai pénzforrásokat - nem élő kultúra. 2. Kulturális örökség ápolása, kulturális aktivitások és szolgáltatások fejlesztése - élő kultúra. 3. Kulturális együttműködés elősegítése és propagálása - kulturális marketing kidolgozása. Ez különösen le-
2008. október
MEG MEGYÉNKET
hetséges a déli járások területének legnagyobb kulturális rendezvényei kapcsán, amelyek a rimakokavai Koliesko nevű folklórfesztivál, ill. a Nógrádi Nemzetközi Folklórfesztivál, amely közös rendezvénye a magyarországi Nógrád Megyei Önkormányzatnak és Besztercebánya megyének karöltve Losonc és Fülek városával, valamint Ragyolc községgel. Meg kell említeni, hogy létrejött a megye 100 %-os tulajdonában egy regionális tévétársaság, amely már megkapta a licencet, hogy még ebben az évben elkezdhesse sugárzását, amelyből 10 % magyar nyelven fog történni.
E GÉSZSÉGÜGY Mindenkinek joga van az egészséges életkörülményekhez, az egészsége védelméhez, az egészségügyi ellátáshoz. Ebből az általános megállapításból adódik, hogy mindenkinek joga van igénybe venni az egészségügyi rendszer mindazon előnyeit, szolgáltatásait, amelyek az országban, ill. a régiójában elérhetők! Szlovákiában 1 orvosra átlagban 267 lakos jut, s ez az átlag az ország régiói között óriási különbségeket mutat. A Besztercebányai kerület rosszabb az átlagnál, de még mindig a középmezőnyhöz tartozik, mivel 1 orvosra 305 beteg jut /a Pozsonyi kerületben ez 128, míg a Trencsényi kerületben a legrosszabb: 358/. A mi kerületünkben 2163 orvos van és 3972 kórházi ágy. Ez ugyanúgy, mint a gyógyszerészek száma /307/, az országos átlag alatt található. Kórházak a megye területén A megyei önkormányzat legösszetettebb problémája az egészségügy. 2003ban hatalmas adósággal vette át ezt a jogkört az államtól. Vannak kórházak a kerületben, amelyeket a törvény értelmében a városok kaptak meg /Újbánya, Breznóbánya, Selmecbánya, Korpona, Nústya, Nagyrőce/, ezek a kisebb kórházak, az ún. I. típusúak, és van olyan kórház is, amely megmaradt az állam tulajdonában, ez a Roosewelt Kórház Besztercebányán. A II. típusú kórházak /Garamszentkereszt, Zólyom, Rimaszombat, Losonc/ viszont a megyéhez tartoznak - kivétel Nagykürtös és Brez-
nóbánya kórháza, mivel azok fenntartója a város. A kórházak adóssághalmaza 2004-ben a megyei kórházak tartozása elérte a 448 millió koronát. Bár voltak kintlévőségek is, ezek nagyságrendje azonban csak a fele, 214 millió korona volt. Sok adósságot még a korábbi fenntartó időszakából örököltek a kórházak. A pénzügyi háttér hiánya, a többelemű finanszírozás deficitje és az, hogy az egészségügyi biztosítók nem a tényleges szolgáltatás után fizettek, okozta az adóssághalmaz növekedését, ill. az, hogy a kórházi alkalmazottak száma óriási /2004 áprilisában 2842 alkalmazott/ volt. Elgondolkodtató tény, hogy a kórházak a legnagyobb foglalkoztatóként működtek a régiónkban, míg máshol az ipar a húzóerő! Amikor a megye fennhatósága alá kerültek ezek az intézmények, az adósság növekedésének üteme csökkent. A kórházak gazdasági eredményei bizonyították, hogy működési formájuk nem az elvárásoknak megfelelő volt. A megyének nem volt pénzforrása a kórházak működtetésére. Transzformációra került sor, amelynek célja mindenképp a közegészségügy elvének megtartása, regionális prioritás, flexibilis vezetés, a bankszférával való együttműködés és az alkalmazottak pozitív motiválása volt. Olyan jogi forma keresése vált szükségessé, amely nem engedi a kórházak eladósodását. Az akkori megyei önkormányzat a nonprofit társulások létrejöttében találta meg a megoldást. Az azóta eltelt időszak bebizonyította, hogy az adóság növekedésének problémája megoldódott. Mára a versenyfelhívásba bejelentkező nonprofit szervezetek kiegyensúlyozott gazdálkodást értek el. Problémát jelent viszont, hogy nem pályázhatnak európai forrásokhoz, ezért megfelelő szerződés, esetleg egy új jogi forma /talán a részvénytársaság/ megtalálása lehet a cél. A megye területén egyetlen hospice működik, a losonci Pro Viae, amely nonprofit szervezet, a megyéből csak támogatásban részesül. /Kapacitásnövelés Besztercebánya megye déli járásaiban c. kiadvány alapján/ /Folytatjuk/ Bodzsár Gyula
Közélet
2008. október
Kürtös 3
Fa l u n a p s z í n p a d a v a t á s s a l Az alig 350 lélekszámú Óvárban idén szeptember első szombatján tartották a hagyományos falunapi ünnepséget. Emlékezetesebbé tette a rendezvényt a szabadtéri színpad átadása és megáldása a délelőtti szabadtéri szentmise keretében. Benkocs Irma polgármester asszony adta át, és Mede Károly helyi plébános áldotta meg az új létesítményt. Részt vett az átadási ünnepségen Hamerlik Richárd, az MKP Országos Elnökségének tagja és járási elnöke, aki egyébként vendégkántorként orgonált a szabadtéri színpadon bemutatott istentiszteleten. Természeten a délutáni szórakoztató műsornak már az új létesítmény adott helyet, ahol a helyi óvodások nyitották a programot a Ludas Matyi c. mesejáték előadásával. Az óvári tinik moderntánccsoportjának fellépésével folytatódott a műsor, majd a helyi Szivárvány vegyeskar és a magyarországi testvérközség, Szátok asszonykórusa lépett színpadra. Nagy
tapssal jutalmazta a közönség Básti János nótaénekes előadását, valamint a Melcsi-duó és a MEL&KOM együttes közös produkcióját, amelyben Csinger Gabriella és Zolczer Melánia operetténekesek mellett Bodzsár Gyula műsorvezető működött közre humorológusként. Az ismert magyarországi Capuccino együttes hatalmas sikert aratva zárta az esti órákba nyúló szórakoztató programot. A hajnalig tartó utcabálon pedig Oszi és cigányzenekara, valamint Bencze Frédi felváltva szolgáltatta a zenét. A jól sikerült rendezvény ideje alatt figyelemre érdemes kézműves-foglalkozást tartottak az ipolyvarbói iskola ügyes kezű tanítónői - a gyöngyfűzés, a kosárfonás és a selyemfestés alapjainak elsajátítását ismertették meg az érdeklődőkkel. -br-
AU T Ó K R O S S Z V E R S E N Y S Z É C S É N Y K OV Á C S I B A N de a szigorú biztonsági előírásoknak köszönhetően versenyző nem sérült. Az egyes versenyek végeredményei:
A kicsiny nógrádi település Szécsénykovácsi - ezidáig leginkább lovassportjáról volt ismert vidékünkön. Az évente megrendezett lovasnapok
rendszeresen sok látogatót vonzanak ide. De vannak községünkben, akik a lovak helyett inkább a lóerőket szeretik. Szabad idejükben új életre keltenek nyugdíjba szánt roncsautókat, hogy azután versenyre keljenek egymással mun-
kájuk eredményét felmérendő. Sokszor tapasztalhatjuk közutainkon, hogy némelyek vadul száguldoznak, magukat és másokat is veszélybe sodorva ezzel. A száguldozás a versenypályákra való halljuk a bölcs tanácsokat az utat békés közlekedésre használóktól. De hol lehet versenyezni? Ezen akartak változtatni a néhány éve alakult Autocross Klub tagjai, és szeptember utolsó hétvégéjén megrendezték a sportpálya körüli réten az 1. hobbi autókrosszversenyt, amelyre a rendezők nem kis meglepetésére egész Szlovákia területéről érkeztek versenyzők. A versenyek három kategóriában zajlottak, valamint a legjobbak kategóriák nélküli szuperdöntőt vívtak. A jelentős számú nézősereg jól szórakozott a drámai jeleneteket sem nélkülöző versenyen, amelyen bár az autók külsérelmi károsodást gyakran szenvedtek,
Junior kategória 1. Beckert Milan 2. Machovič Peter 3. Barták Mário
Opel Kadet Fiat Tipo Mitsubishi Colt
Kategória 1600 cm3-ig 1. Veróny Martin Škoda 100 2. Kriška Jozef Škoda Fabia 3. Erik Výbošťok VW Golf Kategória 1600 cm3 1. Korytár Stanislav 2. Žilík Adrián 3. Drozdík Ján Szuperdöntő 1. Korytár Stanislav 2. Veróny Martin 3. Výbošťok Erik
felett VW Golf Ford Peugeot
VW Golf Škoda 100 VW Golf FJ
Közélet
4 Kürtös
2008. október
Hát ezt is megértük! Azaz falunap Bussán 2008. szeptember 14-én Mindig, amikor valahol ideiglenes határátkelőt nyitottunk, irigy voltam az ottani közösségre, ha ők meg tudják csinálni, Bussa miért nem? De végre nekünk is van hidunk, szép, tökéletes és a miénk!!!
De kezdjük sorrendben: A községi hivatal, az Ipoly-hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás és a helyi Csemadok szervezésében az ünnepség a Szent Demeter templomban kezdődött a szentmisével egybekötött terményáldással. A szentmise áhítatát Diós László lelkiatyánk gyönyörű beszéde, vagyis prédikációja tette még ünnepélyesebbé. Az ünnepi ebédet a vendégek, a nógrádszakáli önkormányzat képviselőivel fogyasztottuk el.
A községi hivatal dísztermében került sor a két falu, Nógrádszakál és Bussa közötti együttműködési szerződés aláírására. Történelmi pillanat volt ez! A vendégek stílusosan a hídon jöttek át, ismerős arcok voltak a képviselők, mert közöttük mindenki felismerni vélte rokonát, ismerősét, barátját. A szerződés a két falu együttműködését teszi lehetővé a kultúra, az oktatás, a vállalkozási szféra, valamint a sport területén. Hiszen a szomszéd a legnagyobb rokon, az van hozzánk a legközelebb! A pohárköszöntő után a társaság lesétált a hídhoz (lehet, hogy az olvasó rossz néven veszi, hogy erről a részről hosszabban próbálok
beszámolni), a vendégek száma kibővült az SDKÚ parlamenti képviselőjével, Jozef Mikuš úrral, valamint Hamerlik Richárd, az MKP országos elnökségének tagja és egyben a polgári társulásunk alelnöke is megtisztelte köreinket. A híd új ruhát öltve várta a nagy pillanatot (a szlovák oldal piros-fehér-kék, a magyar rész piros-fehér-zöld színben díszelgett). 65 évet vártunk erre a hídra! A sok ünnepi beszéd a magyar és a szlovák részen hosszúnak tűnt mindenkinek, mert az Ipoly két oldalán a tömeg alig várta, hogy a szalagot átvágják, és hogy az emberek találkozhassanak végre! A „karold át, ki melletted áll, karold át a két hazát...“ sorok elhangzása közben szem nem maradt szárazon. Sírtak az idősek, akik ezt megélhették, könnyeztek a fiatalok, mert ezt megélték! Csak azt sajnáljuk, hogy sokan ezt nem élhették meg, de valahol a felhők közül nagyon örültek neki. A két lelkiatya ünnepélyesen megáldotta a hidat, s utána már mindenki összeölelkezve üdvözölte egymást. Örömmámorban úszott a két falu lakossága. Itt azért el kell mondani, hogy a lelki híd mindig is létezett, mindig álmodoztunk róla, és ez a lelki híd lett az alapja a valóságos hídnak! Rég nem látott arcok köszöntötték egymást: rokonok, ismerősök, barátok. Volt, hogy valaki csak úgy átjött, sétáltak az emberek, élvezték a szabadság és a boldogság érzését, mert valahol ez a szabadság és a boldogság! A boldogság megszépíti a barázdált arcokat, és meglágyítja a kemény szíveket. Itt kell köszönetet mondanom a bussai polgármesternek, aki szlovák ember létére szorgalmazta a híd építését, harcolt érte, és leküzdve minden bürokratikus akadályt (mert ugye valljuk be, az nem volt kevés!) megcsinálta!
Köszönjük, Gomola Miroslav! Az ünneplés a szabadtéri színpadon folytatódott. Felléptek magyarországi vendégek /Orsi és Zsuzsi/, a sztregovai hagyományőrző együttes, Berky Marcell
/akit médiasztárként fogadtak/ az inámi asszonykórus, a hazai Csemadok, a Konvalinka együttes, a nyugdíjasok és még sokan mások! Volt gulyás, káposztaleves, hurka, kolbász, pampuska, burcsák, bor, sör szóval minden, ami az ünnepléshez kell, de volt jókedv és öröm, mert az a fontos! A kultúrműsor után táncmulatságra került sor, nagyon jól szórakozott mindenki, kicsi, nagy, öreg, fiatal, magyar és szlovák, roma és nem roma! Szólt a zene, roptuk a táncot! Fél 11-kor nem azért lett vége, mert nem volt hangulat, hanem a szeptemberi ősz hideg éjszakája beleszólt! Azóta a hidunk nagyon közismert lett, soha annyi újságíró, riporter nem látogatta meg a falunkat, mint most. Érdeklődnek, kérdezősködnek, mit jelent nekünk a híd? Hát mit is? Mindent! Azóta a politikusaink is sokat foglalkoznak a hidakkal, nem baj, legalább népszerűbb lett, mert azóta a pozsonyi szlovák újságírók is sokat érdeklődtek. Talán szélesebbre kellett volna terveznünk! Nagyon vigyáznunk kell erre a hídra és mindegyikre! Hát ezt is megértük! M.K.
F ELHÍVÁS Kedves Barátaink! Az Ipoly-hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás gyűjtést szervez immár negyedik alkalommal a dévai /Románia/ Szent Ferenc Alapítvány 20 árvaházának lakói részére. A Böjte Csaba által vezetett alapítvány közel 1000 gyermeknek ad otthont, és további 700 gyerek étkeztetését biztosítja. Egy gyermek napi ellátása kb. 1 euróba kerül. A gyűjtést leginkább pénzadományokra korlátoznánk, de tisztítószereket és tartós élelmiszereket is eljuttatunk. Az összegyűjtött pénzösszeget és az adományokat december elején szeretnénk átadni Böjte Csabának. Amennyiben a gyűjtésben és az adományok átadásán részt kívánnak venni, nagy szeretettel fogadjuk. Részletes tájékoztatással Molnár Katalin szolgál a 0915-808056os telefonszámon.
Közélet
2008. október
ÖT
Kürtös 5
ORSZÁGON KERESZTÜL FUTOTTAK
Szeptember 13-án, szombat délután megérkezett Salgótarján Fő terére az a maréknyi kis csapat, amely szeptember 1-jén indult, és közel két hét alatt öt országon keresztül futva tisztelegtek II. Rákóczi Ferenc fejedelem előtt, és hirdették a magyarság összetartozását. Sorozatban ez volt a 14. emlékváltó, és 12. alkalommal rendezte a Rákóczi Városa Alapítvány Balla Tibor szervezésében. A hétfős csapat futott Magyarországon, Romániában, Ukrajnában, Szlovákiában és Lengyelországban. A gyürki Vaculcsiak Tamás középiskolás diák személyében felvidéki tagja is volt a csapatnak. Milyen élményekkel tértél haza? - kérdeztük Tamást. Nagy örömmel tölt el, hogy részt vehettem ezen az emlékfutáson. Az út során akadt, amikor tábori körülmények között töltöttük az éjszakát, de például Ónodon, Nagykállón és Rozsnyón vacsora és reggeli is várt ránk. Borsiban, a nagy fejedelem szülőházában is töltöttünk egy éjszakát, majd
M I LY E N
A
nyugvóhelyén, Kassán a Szent Erzsébet-dómban csendesen emlékeztünk. Losoncon Ráday Pál síremlékénél is elhelyeztük a piros-kék, Rákóczi színeiben pompázó koszorút. Rengeteg tapasztalattal és ismerettel gazdagodtam, és a velem egykorú fiatalokat már most arra buzdítom, legközelebb minél többen csatlakozzanak hozzánk. Elmondhatom, hogy mindenütt meleg fogadtatásban részesültünk. Hasonlóképpen vélekedett a szervező, Balla Tibor is. Elmondta, hogy az 1800 kilométeres úton a csapatot megannyi ember segítette és köszöntötte. - Ez nem verseny, társadalmi szervezetként próbálunk nyomot hagyni a Földön. A nagy magyarnak, II. Rákóczi Ferencnek szerettünk volna ezzel is emléket állítani, fűzte hozzá a XIV. Rákóczi-emlékfutás lelkes szervezője. /NMH/
„LAPJÁRÁSUNK“?
Gyakran hallani, hogy a honlapok térhódításával hátrányos helyzetbe kerül/t/ a nyomtatott sajtó. Kétségtelen tény, hogy mai számítógépes világunkban leginkább a fiatalabb nemzedék tagjai naponta órák hosszat képesek a számítógép képernyője előtt ülni, de a 30-40-50-esek közül is sokan böngészik előszeretettel az internetes portálokat. Ha naiv volnék, úgy vélném, hogy azok, akik nem rendelkeznek ezekkel az elektrotechnikai berendezésekkel, a hagyományos tömegtájékoztatási eszközöket, ezen belül is az újságokat részesítik előnyben. Mi több, ezen sajtótermékek listájáról is a helyi vagy regionális lapokat. Merthogy ezek bővebb tájékoztatással szolgálnak, részletesebben tudósítanak a térség eseményeiről. Egyszóval: az adott régió krónikásának szerepét is felvállalják. Ez utóbbi szerepe természetesen csak évtizedek múltán értékelődik fel igazán, amikor levéltárakban kutatják majd jelen életünk társadalmi történéseit, rendezvényeit. Mindez most onnan jutott eszembe, hogy lapunk, a KÜRTÖS legutóbbi, szeptemberi számának terjesztésekor is felfigyeltem, egyik-másik településünkön - hadd ne nevezzem meg, melyekről van szó - az ottani élelmiszerboltban lerakott öt /5/ darab KÜRTÖSből hónapról hónapra egyetlenegy példányszámot sem tudnak eladni. Először arra gondoltam az egyik bolttal kapcsolatban, bizonyára az eladónő érdektelensége - nem kínálja eléggé a lapot - az oka. Csakhogy időközben új üzletesnő került oda, s mint kiderült, bár az újság látható és elérhető helyen van, neki sem volt nagyobb szerencséje abban a több mint 600 lélekszámú községben a KÜRTÖS értékesítésével. Találkoztam egy ellenpéldával is. Az alig 250 lakosú falu élelmiszerboltjában, ahol korábban az 5 példányszámból átlagban csak kettő kelt el, a korábbi eladónőt váltó új üzletesnő mindjárt az első hónapban mind az ötöt eladta, később pedig már az emelt példányszámmal is sikeresen megbirkózott. Bolti eladónőink részéről vissza-visszatérő megjegyzés, sokan azért nem vásárolják a lapunkat, mert vagy ingyen hozzájutnak a községi hivatalban, vagy juszt azért sem veszik
meg, mert egyesek díjtalanul kapják meg a községházán. Ez utóbbi érvelés némileg azért sántít, mert bizony volt szerencsém látni egyik-másik községi hivatalban, hogy az előző hónapi számból egy hónap elteltével is árválkodott még ott 23 darab KÜRTÖS. Mi természetesen nem befolyásolhatjuk, hogy a községi hivatalokban miként osztják szét, vagy kinek adják a megrendelt újságokat. Legfeljebb azon lehetne vitatkozni, jó vagy rossz, hogy a hivatalok több példányszámban rendelték meg a lapunkat. Az viszont már egy másik fejezet, hogy ez miért van így, aminek „megbeszélése“ egy másik cikk tárgyát képezheti. Visszatérve a „lapjáráshoz“, szerencsére azok az olvasók vannak többségben, akik nem ingyenpéldányra ácsingóznak, hanem hónapról hónapra türelmetlenül és érdeklődéssel várják az újság megjelenését, nem sajnálva havonta 10 koronát áldozni térségünk magyar sajtótermékére. Apropó, megjelenés... Restellkedve írom le, hogy legnagyobb igyekezetünk ellenére is az utóbbi hónapokban meglehetősen késve, csak a hónap második felében, néha annak is csak az utolsó negyedében jelenik meg a KÜRTÖS. Ezen mindenképpen szeretnénk, reményeim szerint már az októberi számunk időbeni megjelenésével, változtatni! Ennek kapcsán kívánom felhívni azoknak a figyelmét, akik szívesen írnak, vagy szeretnének írni a községükben történő eseményekről, rendezvényekről, hogy legkésőbb a következő hónap ötödik napjáig küldjék el írásukat szerkesztőségünk levelezési címére, vagy a
[email protected] e-mail címre. Vonatkozik a lapzárta időpontja természetesen ránk, és elsősorban ránk, a lap szerkesztőire is. Olvasóink, köztük polgármesterek, önkormányzati képviselők, társadalmi és kulturális szervezetek elnökei pedig azzal segíthetik elő a lap minél előbbi megjelenését, ha valóban időben szólnak, milyen rendezvényre készülnek, vagy milyen események zajlottak a településükön lapzártánkig. Bodzsár Gyula
Közélet
6 Kürtös
SZENTIVÁNYI RÁFAEL
Emlékezetes napja volt a Nógrád megyei Csalárnak 2008. október negyedike. A templom védőszentjének, Szent Mihálynak búcsúja előtt leplezték le bensőséges ünnepség keretében a köz(Befejezés az 1. oldalról)
2008. október
EMLÉKTÁBLÁJA
ség jeles szülöttének, Szentiványi Ráfaelnek az emléktábláját. Ezt követte a püspöki szentmise, melyet Mons. Orosch János celebrált. Csalár, a bussai plébánia filiálisa régi település, az Ipoly folyó alacsony teraszain húzódik meg, északon és északkeleten kisebb lankák által határolva. Hajdan több kúria is állt itt, temetőjében pedig a híres repülőgép-konstruktőrnek, az első magyar pilóták egyikének, Zsélyi Aladárnak a sírja látható. A másik neves csaláriról, Szentiványi Ráfael püspökről
CSALÁRBAN
a falu helytörténésze, Farkas Sándor szerzett nemrégiben tudomást kutatásai során. Aztán Sztyahula László egyháztörténész, a település hajdani plébánosa tárta fel részletesebben a neves egyházi személyiség életét. Kezdeményezésére állított a helybeli önkormányzat emléktáblát is a templom falán. A tábla szövegén ez olvasható: „Csaláron született/ SZENTIVÁNYI RÁFAEL/(1722-1783)/ aki teológiai tanulmányai elvégzése után/ (Folytatás a 13. oldalon)
Nemzetünk mártírjaira emlékez/t/ünk
és csodálhatja életükbe vetett hitüket, amiért végül meghaltak. Nyugodt lelkiismerettel hagyták itt a világot, mert a mai napig élnek tudatunkban és szívünkben. Ha több mint száz évet előrelapozunk a történelemben, és elidőzünk a 20. század ötvenes éveinél, vérrel pecsételt piros betűs ünnepként emlékezünk 1956. október 23-ára, amikor kezdetét vették a magyar forradalom és szabadságharc eseményei... Egy neves magyarországi közíró, aki egyetemistaként részese volt a pesti őszi eseményeknek, így emlékezett vissza egyik írásában 1956. október 23-ára: „Mivel a történelem mindig bonyolult és összefüggõ folyamatok szövevénye, 1956 is bonyolult és ellentmondásos folyamat végeredménye volt. Mi volt 1956 közvetlen oka? Több egyetem egyszerre szervezett szimpátiatüntetést a lengyelek mellett, de 1956 elõzménye volt minden aljasság, amit 1949-tõl elkövettek a kommunisták. 1956 tudatosan szervezõdött, indult, de fölkeléssé, fegyveres harccá alakulása a történelmi eseményekre oly
jellemzõ hógolyóeffektus volt. A kormány tétovázása, negyedóránként egymásnak ellentmondó engedélyei és tiltásai 23-a kora délutánján azt igazolja. Igazából három momentum gerjesztette tettlegességgé a békésnek induló szimpátiatüntetést: amikor az egyetemisták elvonultak az ÁVH székház elõtt, amikor a Kossuth téren hallották a Gerõ-beszédet, és amikor kilõttek a rádió épületébõl...“ A magyar történelemnek vannak csodái. Gyakran fájdalmasak, de mindig dicsőségesek és felemelőek. 1956. október 23-a egy volt ezek közül a gyötrelmes és véres, de mégis a magasságokba szárnyaló tünemények közül. A másodszor is megcsonkított Magyarország megmozdult, felemelte fejét, és szembeszállott a világ hóhéraival. A pesti srácok bátran, példamutatóan viselkedtek. Életüket áldozták a diktatúra, az idegen elnyomás elleni harcban a szabadságért. Gondolatban hajtsunk fejet nemzetünk mártírjai előtt. Bodzsár Gyula
A zsélyi mesterségek napja 2008 Az idén harmadszor rendeztük meg az őszi mesterségek napját a Zichykastély bel- és külterületein Zsélyben, és mondhatjuk, hogy nem volt rossz. Igaz, az időjárás nem olyan volt, mint amit szerettünk volna, de nem volt a legroszszabb.
A rendezvényre a sokféleség és tarkaság a jellemző, s úgy látszik, ez a látogatóknak is megfelel. A korongozás, szövés, kovácsolás, fafaragás, kosárfonás s egyéb hagyományos foglalkozásokon kívül volt a gyerekeknek és felnőtteknek egész nap mit csinálni. A rongybaba és csuhébaba, a gyöngyfűzés, mézeskalácsdíszítés, hímzés, tojásfestés... mind olyan programok voltak, amelyeket bárki ott gyakorolhatott, s a legjobb saját gyártmányokat a nap végén a zsűri külön
de hála istennek vannak a Victória Kultúregyesületben lelkes emberek, akiknek mindig van idejük, amikor kell, akik azért mennek a cél felé, mert az jó. Szintén vannak az egyesületnek olyan
akcióban értékelte és díjazta. Ez még mindig nem miden, mert volt kultúrprogram, képkiállítás, cigányzene, tánciskola, íjászat, lovaglás... Volt a helyi róm. kat. templomban olyan díszítés a termésszentelés alkalmából, hogy egy kiállítással ért fel. A végére hagytam az ínyencfalatok, disznótoros és egyéb finomságok kóstolását, fogyasztását. Ki tudna itt mindent fejből elsorolni. Megfigyelhető, hogy Zsélyben elindult valamilyen együttműködés. Talán már nem vagyunk külön-külön hívők meg ateisták, magyarok meg szlovákok, őslakosok meg bevándoroltak, de kialakulóban van a homo zselyiensis különös, de hasznos emberfaj. Ez mind nem megy probléma nélkül,
segítői, akik nélkül ezt nem tudnánk megcsinálni: A polgármester és a hivatal összes munkatársa, a középiskola, az alapiskola, a támogatók, a kedves zsélyi polgárok. Mindenkinek, aki részt vett, köszönöm. Köszönöm az ötletet, a munkát, a szervezést, a megértést, a mindenkori rizikó vállalását. Ezt a rövid írást egy látogató megfigyelésével szeretném zárni: Jó volt nézni, ahogy a lelkes szervezõk, készséges szereplõk és megelégedett látogatók ellepik a Zichy-kastélyt. Bőhm András
Kultúra
2008. október
Kürtös 7
Csemadok−hírek Alsósztregova - A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya október 11-én Alsósztregován a Madáchkastély konferenciatermében ülésezett. Az őszi ülésszak programján a tavaszi üléstől eltelt munkaterv teljesítésének értékelése, a jövő évi munkaterv ismertetése, valamint tájékoztató az OT üléséről, az évzáró közgyűlések megtartásáról, a TV konferenciájának és az országos közgyűlésnek az időpontjáról, a Csemadok megalakulása 60. évfordulója alkalmából tartandó ünnepi ülés előkészületeiről, egyéb szervezési kérdésekről és a KÜRTÖS havilap kiadási és terjesztési problémáiról. A résztvevők aktívan bekapcsolódtak az egyes pontok megvitatásába, jóváhagyták az egyes programokat, és tudomásul vették a 2009-ben tartandó eseményekre való előkészületeket. Megyei Regionális Tanács A múlt évben tanácskozott először a Megyei Regionális Tanács, melynek összetétele a négy járás (Rőce, Rimaszombat, Losonc és Nagykürtös) területi választmányainak elnökségi tagjaiból,
Kékkő - Mátyás uralkodásának érdemei címmel a Reneszánsz Év alkalmából történelmi vetélkedő volt az alapiskolák háromtagú csapatainak részére a kékkői várban. A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya által kiírt felhívásra négy alapiskola nevezett be: Ipolyvarbóról 5 csapat, Csábról l, Ipolynyékről 3 és Ipolybalogról 2 csapat. A vetélkedő kérdéseit az ipolynyéki Juhász pedagógusházaspár dolgozta ki, akik egyben a zsűri tagjai is voltak
Urbán Aladár nyugdíjas pedagógussal, a Palóc Társaság elnökével egyetemben. A szép történelmi környezetben lebonyo-
ill. küldötteiből áll. Az MRT nem hivatalos, csak tanácsadó szerv, melynek jelentősége a TV-k tevékenységének segítésében és koordinálásában (összehangolásában) van. Évente legalább egyszer, ill. szükség szerint ülésezik. Az idén a második találkozóra került sor Alsósztregován. A jelenlévő négy járás képviselői tájékoztatták egymást a jövő évi munkaterveikről, az esetleges programcserékről, megvitatták a Besztercebányai Megyei Önkormányzat Akciós Tervét, azt a nemzetközi szerződést, amelyet a Borsod-Abaúj-Zemplén megyével kötött a megyei önkormányzat. A szerződésben foglaltak szerint mindkét megye anyagilag támogathatja a területén
élő nemzetiségek (magyar és szlovák) egyes kulturális rendezvényeit, művelődését, a sportot és az idegenforgalmat. Ebből kiindulva két olyan pontot fogadtak el, melyben kérik a megye rendszeres anyagi támogatását, mégpedig a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny évente sorra kerülő kerületi fordulóinak rendezéséhez és a Csemadok tisztségviselőinek, csoportvezetőinek szakmai képzését a szerződésben foglalt feltételek szerint. A tanácskozás MADÁCH Imre sírjának megkoszorúzásával ért véget.
megértése, a magyar reneszánsz mélyebb megismerése mellett mindenki részt vehet egy egynapos kiránduláson, amelyen megtekinthetik Visegrád nevezetességeit, a Duna-kanyar szépségeit, a királyi kastély újjáépített részeit. A résztvevőket fogadja és vezeti Cseke László történész, a Szent György Lovag-
lított nyolcfordulós versenyt a kékkői múzeum munkatársai is segítették maradandó élménnyé tenni a termek közrebocsátásával, tárlatvezetéssel és segítő magatartásukkal. A vetélkedő első és második helyezettjei az ipolynyéki Balassi Bálint Alapiskola csapatai voltak. A harmadik helyen az ipolyvarbói Mikszáth Kálmán Alapiskola csapata végzett. A győztesek könyvjutalomban részesültek, és oklevelet kaptak. A verseny kiértékelésére és az eredményhirdetésre a vár Balassi Bálint-emlékszobájában került sor. A versenyben mindenki nyertesnek érezhette magát, mert Mátyás király történelmi alakjának jobb
rend rendi kancellárja. Köszönjük az iskoláknak, a diákoknak és minden közreműködőnek a részvételt és a szervezésben, ill. lebonyolításban nyújtott segítséget. Balogh Gábor
Kultúra
8 Kürtös
2008. október
ŐSZIRÓZSA
A Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya Ipolynyéken 2008. október 5-én rendezte meg az Ő S Z I R Ó Z SA című magyarnótaénekesek kilencedik országos versenyét, amelyet Tóth István, Ipolynyék polgármestere, Hrubík Béla, a Csemadok országos elnöke és Balogh Gábor, a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányának elnöke nyitottak
meg. A versenyen 22 hazai és 4 magyarországi énekes vett részt, ők azonban csak a minősítésért szállhattak versenybe. Ezt öttagú zsűri irányította, melynek összetétele a következő volt: Tarnai Kiss László, énekművész, a Magyar Rádió főmunkatársa, vezetőszerkesztő-műsorvezető, Budai Beatrix, a Nefelejcs nótaverseny győztese, Magyar Nándor aranykoszorús nótaénekes, Bodonyi András zenész, zenepedagógus és Híves István zenepedagógus. Az idén a zsűri 2 aranykoszorús, 6 ezüstkoszorús és 10 bronzkoszorús minősítést adott ki. A versenyt B ú s Katalin nyerte a Nyitra melletti Pogrányból, aki az idén már 8. alkalommal vett részt a versenyen, és az eredmény
felett egy cseppet sem búslakodott. A második helyezett Lajos András lett Dunamocsról, aki tavaly is a második
szorús versenyző, Bátorkeszi polgármestere, a jövő évi jubileumi X. alkalommal megrendezendő Őszirózsa országos versenyre egyéni támogatásképpen 10 ezer koronát, 100 l bort és egy hízósertést ajánlott fel a verseny méltó színvonalon való megrendezéséhez. Előre is köszönjük ezt a szép gesztust, és reméljük, hogy más támogatók is kedvet kapnak egy-egy felajánlás megtételére. A versenyt végig figyelemmel kísérte Huszár László, a
helyen végzett. A harmadik helyezett Horváth Veronika lett Peredről. A zsűri két különdíjat adott ki, a sors szeszélye folytán mindkettő Alistálra került, mégpedig Fazekas István és Lőrincz Roland tulajdonába. A versenyzőket Balogh Béla és cigányzenekara kísérte Kürtről. Az első három helyezett október 22-én fellép a Duna TV
Kívánságkosár című műsorában a Balogh Béla által vezetett cigányzenekar kíséretében. Igen szép felajánlást tett a szervezők felé Sipos József ezüst ko-
Csemadok Művelődési Intézetének igazgatója. A megszervezésben és a feltételek biztosításában segítséget nyújtott a Csemadok Ipolynyéki Alapszervezete, az Ipolynyéki Községi Hivatal, a Balassi Bálint MTNY Alapiskola és a Művelődési Ház igazgatója, Balázs Ottó. A rendezvényt támogatta még a Hont-Ipoly Művelődési Központ - Nagykürtös, a szponzorok és a 200 fős közönség, amely végigszurkolta a 9 órás maratoni versenyt. A rendezvényt anyagilag a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma támogatta. Balogh Gábor
Közélet
2008. október
Kürtös 9
Hegya l j a i Ő s z ny i t ó K ő ke s z i b e n Nem kevésbé lelkesek és szorgosak a falu ifjabbjai sem, hiszen szintén megújuló táncaikkal aratnak évről évre hatalmas közönségsikert. Idén tardoskeddi táncokat roptak a színpadon a Nevenincs Néptánccsoport tagjai. Utánpótlásuk is akad már, hisz a kicsik körében is egyre népszerűbb a néptánc. Ezt bizonyítandó ők is táncoltak a közönségnek, mégpedig dunántúli táncokat.
Szeptember 21-én került sor Kőkesziben a hatodik Hegyaljai Ősznyitóra. Mivel az égiek nem kedveztek nekünk, a
Szinte minden évben vadonatúj népdalcsokorral tarkítják az Ősznyitó programját. Köszönhető ez főként Durkoviè Máriának, aki igen szép, terjedelmes n é p d a l a nyag o t gyűjtött össze diktafonnal az idősebbektől, valamint a kórus tagjainak, akik ezt a népdalanyagot nemcsak archiválják, hanem élő hagyományként őrzik és terjesztik.
fellépők a kultúrházban mutathatták be produkcióikat. A délutánt a Hegyaljai Vegyeskórus nyitotta meg az Ősznyitó himnuszával, az Ősszel érik babám c. népdallal. Öröm látni, hogy a kórus évről-évre újabb menyecskékkel, férfiakkal bővül, és a kezdeti lelkesedésük sem hagyott alább.
Szintén dunántúli, valamint üveges táncot láthattunk a CSEMADOK lévai alapszervezete mellett működő Garam Menti Néptáncegyüttestől. Fellépett még az ipolybalogi Bukréta, valamint Inám mindkét menyecskekórusa. Zenészeket is láthattunk, ill. hallgathattuk őket: az ifjú Lenický Erik citera-, és Oroszlány János harmonikajátékát, valamint Básti János nótaénekest. Kán-kánt is láthattunk, kétszer is. Először a balassagyarmati sportegyesület táncosaitól, majd a lukanényeiektől. Mindkét verzió felélénkítette a közönséget, főleg a férfiakat. Bár a műsor estig tartott, a közönség nem lankadt. Lehet, hogy a tombolahúzás is hozzásegített, vagy a finom gulyás, de mindvégig kitartottak a tömött sorok Reméljük, ez jövőre is így marad. BK
Itt a szüret ideje A lexikon meghatározása szerint a szőlőfélék a bengevirágúak rendjébe tartozó család. Fajaik többsége trópusi. Legfontosabb, gazdaságilag jelentős nemzetségük a szőlő /Vitis/. Elterjedési területe Észak-Amerika, Közép-Ázsia és a mediterráneum. Ez utóbbi nálunk is vadon termő, a termesztett szőlő ősének tekintett ligeti szőlő származási helye. A bortermelő szőlő az egyik legrégebben termesztett kultúrnövény, termése értékes gyümölcs, a levéből készített szeszes ital a bor. Szüret: őszi gazdasági munka, az érett szőlő betakarítása, kisajtolása. Világszerte felvonulással, bállal, mulatsággal ünneplik. Gondolom, nem jellemző, hogy ilyen tájt, szüret idején a szőlősgazdák a lexikonokat forgatják, hogy abból tájékozódjanak, honnan is ered a szőlő, vagy mit is jelent a szüret. Tájainkon inkább valaha, mint mostanság, a legkedvesebb,
leghangulatosabb őszi munkának számított a szőlősdombokon a szőlő szedése. Régen rokonok, szomszédok jártak egymásnak szüretelni, manapság „brigádosokkal“, idénymunkásokkal folyik a nagyüzemi szőlészetekben a betakarítás. A szőlőtermés persze hol jó, hol kevésbé - ettől függően vannak jó és szerényebb borévjáratok. Mert kitűnő bor csak kiváló szőlőből készíthető, vallják a szőlészek-borászok. Formády Elemér szakírót idézzük: „Amikor egy pohár magyar bort veszel a kezedbe, hogy fehér abrosz mellett jókedvbe álmodd magad, gondolj arra egy pillanatig, mennyi fáradságos, verejtékes munka van ebben a pohárnyi borban, és hogy minden elfogyasztott fürt szõlõ vagy pohárka bor a szõlõmûvelõ munkásnép számára egy-egy darab kenyér.“ /-/
Kultúra
10 Kürtös
JÓ
2008. október
HANGULATÚ TÁNCDALFESZTIVÁL
Ami ma a Megasztár tehetségkutató könnyűzenei verseny, az a múlt század 60-as éveinek végén a Táncdalfesztivál volt. Annak idején tájainkon is közkedveltek voltak az ún. járási táncdalfesztiválok. Az újonnan alakult Nagykürtösi járásban a Csemadok Járási Bizottsága először 1969-ben, Ipolykeszin rendezte meg a mai napig is előszeretettel emlegetett járási magyar táncdalfesztivál döntőjét.
Tavaly Ipolykeszi község önkormányzata a Csemadok helyi alapszervezetével közösen vállalkozott a közel 40 évvel ezelőtti esemény felújítására. Az egykori előadók színe-javát felvonultató nosztalgiarendezvény sikerén felbuzdulva idén is megszervezték az ipolykesziek immár a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányával karöltve az új tehetségek felkarolására irányuló járási szintű táncdalfesztivált. Szeptember 21én, vasárnap délután viszonylag nagy érdeklődés mellett Kosík Szilvia polgármester asszony Hrubík Béla, a Csemadok országos elnökének jelenlétében nyitotta meg a kultúrház színpadán a 11 énekes bemutatkozásának helyet adó rendezvényt. Az egykor felettébb felkapott QUALITON zenekar kísérte a két dalszámot előadó, túlnyomórészt húszas és harmincas éveikben járó énekeseket. Elsőként a jó mozgású, temperamentu-
mos Vaculcsiak Tamás /Gyürki/ mutatkozott be a közönségnek a Múlnak a gyermekévek és a Karolina című ismert dalokkal. Záhorszky Zsuzsanna /Ipolyhidvég/ előadásában csendült fel a régi sláger: Minden ember boldog akar lenni és az Azért vannak a jó barátok c. szerzemény, míg Cibuľa Katalin /Ipolykeszi/ Azok a szép napok és a Homokvár, Dudás Hajnalka /Ipolykeszi/ pedig Egy kis nyugalmat és Véget ért egy fejezet, Csinger Gabriella /Ipolynyék/ Úgy szeretném meghálálni és Boldogság gyere haza c. számokat szólaltatta meg. A Ha legközelebb látlak és a Mamma Maria dalok előadása már Böjtös Ildikó /Ipolykeszi/ nevéhez fűződött, a táncdalfesztivál főszervezője, Böjtös Norbert a megkapóan szép Régi kép c. éneket adta elő mély átérzéssel. Homolya Erzsébet /Ipolynyék/ az 1969-es táncdalfesztivál győztese a Régi ház körül és az Árva fiú előadásával megcsillantotta régi szép hangját, hasonlóképpen az egykori táncdalfesztiválos Kúkel Erzsébet /Ipolykeszi/ is a Napfény a jégen és Mama c. számok tolmácsolásával.
Jól jött a végére Básti János /Ipolykeszi/ előadásában a Próbálj meg lazítani és az örökzöld sláger, Nem csak a húszéveseké a világ. A legvégén, a gálában az énekesek és a zenekarok tagjai együtt
VÉLEMÉNYEK
énekelték a nagy sikerű Illés-számot, Újra itt van, újra itt van a nagy csapat... A szervezők egyelőre zsűri nélkül, a közönség szavazataira bízták az előadók teljesítményének elbírálását. Nos, a nézők Kúkel Erzsébetet juttatták az első helyre megelőzve ezzel Homolya Er-
zsébetet és Csinger Gabriellát. A mezőny legfiatalabb énekese, Vaculcsiak Tamás a táncdalfesztivál különdíjasa lett. A szervezők ötletességét dicséri, hogy a műsorban helyet kapott két régi híres zenekar is, mégpedig a csábi Meteor és a Sugár, valamint Hamerlik Richárd és Bencze Frédi személyében két vendégénekes is, amelyek/akik előadásukkal színesebbé tették az egyébként mindvégig jó hangulatú rendezvényt, amelynek ezúttal is Bodzsár Gyula volt a műsorvezetője. /Br/
A RENDEZVÉNYRŐL
Mint ahogy a fenti cikkünkben is jeleztük, a táncdalfesztivál előadóinak teljesítményét a szervezők, úgymond, a közönség ízlésére bízták. Megkérdeztük a rendezvény után két szakember - aktív zenészek - véleményét is. Balázs Ottó, az ORION zenekar vezetője: Zenész szemmel természetesen másképp látom, mint a kívülállók az énekesek és az őket kísérő zenekar produkcióit. Volt az előadók között néhány nagyon jó hangú, tehetséges énekes. Magáról az együttesről annyit, lehetett volna jobb összhang is a zenészek között, ami bizonyára azzal magyarázható, amint hallottam is, hogy meglehetősen rövid idő állt rendelkezésükre a felkészülésre. Egyébként mindent összevetve, jó volt a rendezvény, érdemes folytatni, mert az élő zene mindig hangulatosabb, mint a gépzene.
Hamerlik Richárd, a P. UNIKUM zenekar vezetője: Egyéb programom miatt kissé késve érkeztem a táncdalfesztiválra, tehát amit láttam és hallottam belőle, az számomra, mint mondhatni úgy, aktív zenész számára, sokkal kellemesebb és sokkal jobb, mintha az ember meghallgat egy hibátlan felvételt egy hanghordozóról. Mert ez élő volt. És az élő zenében, aki ezt már próbálta, tudja, lényegében hibátlan produkció nincs, mert megtörténik, hogy a húr, a billentyű mellé nyúlunk, elakad a hang, valami pici hiba becsúszik, de ez az élő zene, élő éneklésnek a varázsa. És ettől volt szép ez a táncdalfesztivál is, ahol emberek zenéltek embereknek. Azt hiszem, ez az egyik legfontosabb mondanivalója, és a kapcsolattartás egyik fő eleme. Bodzsár Gy.
2008. október
Kultúra
Kürtös 11
A lélek citerája és a citera lelke A vándorserleg Lukanényébe vándorol egy évre A szeptember végén Százdon immár 10. alkalommal megrendezett Országos Citeratalálkozó méltó rangra emelte és megkoronázta a felvidéki magyar citeratársadalom eddigi munkáját és erőfeszítéseit. Talán egy bővített mondatban, így lehetne összefoglalni mindazt a csodát, amit ott éreztem és tapasztaltam a helyszínen. Egy hosszú, tízéves hazai körút után tért vissza a citeratalálkozó az ötletadó és kezdeményező százdiak otthonába, ahol a Csemadok mellett működő, Kárpát-medencei hírű százdi citerások, Borka László mesterciterás vezetésével ismét bebizonyították, az életben nemcsak nagyban és kicsiben kell gondolkodnunk, hanem fontosban és feleslegesben. Szomorú eseménnyel, egy megemlékezéssel indult a citeratalálkozó programja, hiszen a jelenlévők, a tavaly tragikus hirtelenséggel elhunyt, fiatal százdi citerásra, Szabó Gáborra emlékeztek meg, akinek a bejárat mellett árván hagyott citeráját Széles András, budapesti citerás szólaltatta meg szívhezszóló fájdalommal. A meggyújtott mécses csendes lobogása Gábor fényképe mellett a kis asztalon, a citera fájdalmas sírása, egy nagy családdá kovácsolta a könnyekkel küszködő közönséget. Huszár László, a Csemadok Művelődési Intézetének igazgatója búcsúztatójában reményét fejezte ki, hogy Gábor valamelyik felhő szélén ülve hallgattja az itthon maradottakat. A megemlékezés előtt a kis kultúrház előcsarnokában a korábban érkezők már megtekinthették azt az egyedi darabokból álló citerakiállítást, melyhez a citerákat a nagycsalomjai Rimóci Gábor, a vajdasági Micsik Béla és Borsi Ferenc bocsájtotta közszemlére. A mintegy negyven kiállított citera betekintést nyújtott a hangszer fejlődésének korszakaiba, mely korszakokat gyakran legendák is öveztek. Az egyik ilyen legenda, hogy a török megszállás alatt a felvonuló török seregek menetét harci citerák zenéje kísérte hadba, ahol mintegy ezer citerás szólalt meg egyszerre.
Vándorserleg - először! A találkozót hivatalosan Százd község polgármestere, Kovács Gábor és a Csemadok országos elnöke, Hrubík Béla nyitotta meg, aki beszédében kiemelte, hogy Százd kis község, mint amilyen kicsi a falut átszelő Búr-patak vagy az őt körülölelő Mordva-hegy. Kicsi, mint az egyre szűkülő és fogyó szülőföld. Kicsi, de a miénk. Még a miénk! A százdiak és a citeratársadalom a napi gondok, prob-
lémákon átlépve megfogalmazza magát, közösségként lép fel, és kiemelkedő példát mutat a felvidéki magyarság előtt. Az üzenete a mostani találkozónak az egyre durvuló nacionalista retorikára adott egyértelmű és egyetlen válaszunk az lehet csak, hogy kinyilatkozzuk: Mi itt itthon vagyunk. Itthon voltunk tegnap is, itthon vagyunk ma is, és itthon leszünk holnap is! Az országos citeratalálkozón minden eddiginél több együttes jelent meg, ami egyértelműen jelzi az elmúlt tíz év munkáját és eredményét. A hazai csoportokat a százdi, buzitai, ebedi, tardoskeddi és lukanényei citeraegyüttesek, a naszvadi Viza, a párkányi Pengető, a diószegi Dióhéj, a királyrévi Fürge ujjak, a deáki Dyaky, a kürti Kisbokréta, a nagykaposi Fabotó és a négy csapatból összeverbuválódott, Balogh László vezetésével működő HUNOR „citeraválogatott“ képviselte. A HUNOR citeraegyüttesben egyébként Lukanénye, Nyárasd, Diószeg és Deáki legjobb citerásai képviseltetik magukat, és a csoport egy éve működik. Bemutatkozásuk után egyértelműen megállapítva: profi szinten. Magarországot a tiszakécskei Tisza 83 és a Kéknefelejcs, valamint a szabadegyházasi citerazenekarok képviselték. A szólisták közül kiemelkedő teljesítményt nyújtott az ifjú Lenicky Erik Ipolybalogról, aki édesapja nyomdokain haladva kápráztatta el játékával és énekével a közönséget. Nem kisebb feladatra vállalkozott a nagycsalomjai Rimóci Gábor sem, amikor betyárnóta gyűjteményéből nyújtott át egy csokorravalót. Különlegessége volt a rendezvénynek a németországi Thüringia tartományból érkezett jódlizó stájer citerás, valamint a vajdasági Micsik Béla, aki saját készítésű hangszereit és ízes szögedi tájszólását egyszerre szólaltatta meg a nagyérdemű előtt. A 10. Országos Citeratalálkozó megnevezéséből ugyan nem derült ki egyértelműen, de a neves szakmai zsűri jelenléte azt feltételezte, hogy a bemutatkozás itt egyben verseny, megmérettetés is a hazai csoportok számára. A szakmai zsűri egyébként Borsi Ferenc, Széles András, Szőke Péter és Nagy László összetételben értékelte a hazai csoportok teljesítményét, és a végeredmény felében a csoportvezetők véleménye, felében pedig a szakmai zsűri értékelése alapján született. A citeratalálkozó vándorserlegét - melyet ebben az évben alapítottak, s mely serleg minden évben, a nevéből adódóan, a legjobb hazai citeraegyütteshez vándorol - ebben az évben a lukanényei citerazenekar vezetője, Tóth László vehette át csapata számára, aki könnyeivel küszködve, kitörő örömmel, óriási
megtiszteltetésként értékelte, hogy ő viheti haza, Lukanényébe a citeratársadalom elismerését. Olyan ez számomranyilatkozta felhőtlen boldogsággal mintha a harmincéves pályafutásomat most megkoronázta volna valaki, ez esetben a sajátjaim, azok az emberek, barátok, akik a legjobban ismernek, és értékelik a tudásomat, az egész csapat tudását. Ennél nagyobb elismerés nem létezik.
Csoda születik - megszólal a húr nélküli citera is Az országos citeratalálkozó egy különlegességgel ért véget. Nem kevesebbre vállalkoztak a szervezők, minthogy megdöntik az egyszerre citerázás eddigi csúcsát, ami 124 citerás egyidőben való játékát jelentette ezidáig! Izgalommal teli percek következtek, hiszen sorra tűzte magára minden jelenlévő citerás az előre elkészített sorszámot. A százas sorszámok azonban már lassan fogytak, így a versenyben résztvevő citerások mellé a vendégként jelenlévő citerások is besorakoztak. Játékba kerültek, és mind egy szálig elfogytak a kiállításra szánt citerák is, és a 130-as számot viselő citerást ért az a csodával is vetekedő megtiszteltetés, hogy az utolsó, csupán kiállításra szánt, húr nélküli citerán megszólaltathatta a „A kanászok, a gulyások facipőben járnak“ című nótát, melyet a százdi kultúrházat széltében és hosszában betöltő 130 rekorder többször egymás után eljátszott és elénekelt. Százdon tehát megdőlt az együtt, egyidőben citerázás eddigi világcsúcsa, amit az előző csúcstartók előtt valószínűleg csak a török idők harci citerásai szárnyaltak túl. Más is megdőlt azonban Százdon. Az a tévhit, hogy csak kis és nagy dolgok vannak. A százdi rendezők bebizonyították, hogy csak fontosak és feleslegesek vannak. Ez a nap fontos volt. Mérföldkő, az egyre színvonalasabban citerázó hazai citeratársadalom mérföldköve. Emberségből, hazaszeretetből és barátságból vizsgázott itt mindenki. Jelesre. Az őszi, ködös, esős, szürkületben éreztük, ahogyan a cseppek egyszer csak összeálltak, ahogyan a kis Búrpatakban elindulnak a tenger felé. Százdtól, az óceánig. Palócz
Közélet
12 Kürtös
2008. október
Barangolás a Tündérkertben /Befejezés az előző számból/ A harmadik nap fő programját a székely templomok és Brassó város megtekintése képezte. A legjelentősebb Szent László-legendákat ábrázoló freskókat a székelyderzsi unitárius erődtemplomban /a világörökség része/, majd a bögözi református templomban láthattuk. A következő úti cél Énlaka volt, és temploma, amelynek mennyezetén rovásírásos kazetta látható. A világtól még elzárt székely világ! Örök élmény marad az ide látogatóknak! Énlaka, majd Brassó. Két különböző világ. A szegény székely falu és a gazdag múlttal rendelkező szász Brassó. Zsigmond, majd utódai erős várfalakkal vették körül a várost, a keleti határszél egyik erős védőbástyájává tették. A város főtere hűen tükrözi a szász kereskedő polgárok egykori gazdagságát. A város híres Fekete templomát /gótika/ az osztrák csapatok gyújtogatása következtében korom lepte be, ennek köszönhető az elnevezése. A Cenk-hegy csúcsán, az egykori Árpád-szobor helyén maroknyi csoportunk szívvel-lélekkel énekelte a Himnuszt. A negyedik napon a természet alkotta csodákat tekintettük meg: Perkő-hegy, Torjai büdösbarlang, Szent Anna-tó, Tusnádfürdő. Igazi kis gyalogtúrákkal volt fűszerezve ez a nap is. És Nyergestető, ami számomra a hazaszeretetet testesítette meg. Ahol a magyar ember megáll, fejet hajt, emlékezik az 1848/49es szabadságharc hőseire, lerója tiszteletét. Megható, és felemelő érzés volt a kopjafák tövében állni és emlékezni. Ötödik napunkat Gyergyóalfalu község megtekintésével kezdtük. István pap
innen vezette híveit Zsigmond király ellen a katolikus hit védelmében. Ez adja a csíksomlyói pünkösdi búcsú alapját. Szárazhegyen a ferences Ervin atya mesélt a kolostor múltjáról, jelenéről, aminek egyedüli lakója. Buszunk elsuhant a Gyilkos-tó mellett, amely 1837ben keletkezett egy hegyomlás következtében. Vizéből égnek meredő, a korhadásnak a mai napig ellenálló fenyőcsonkok állnak ki. A Békás-szoros a Keleti-Kárpátok része, a Békás-patak rohanó árja fut a sziklák közt. A csikkarcfalvai katolikus erődtemplom megtekintése után Kovács Pannika és kedves családja várt bennünket a Cserekert fogadóban Csíkrákoson. Igazi székely ínyencségekkel leptek meg, mint például szilva- és áfonyapálinkával, juhsajttal, padlizsánkenőkével… Köszönjük! Utunkat folytatván Mádéfalván koszorúztuk meg a székelyirtás emlékművét. A csíksomlyói búcsú kiindulópontjával kezdtük napunkat, a csíksomlyói ferences kegytemplommal fejeztük be. Fájó szívvel hagytuk el a hatodik nap reggelén Székelyudvarhelyt. E napon a székely nép történetírójának, Orbán Balázsnak sírjánál róttuk le tiszteletünket Szejkefürdőn, majd Farkaslakára látogattunk, Tamási Áron szülőfalujába. Szülőházában testvérének fia mesélt az író életéről, munkásságáról. Sírját megkoszorúztuk. Korondon, a székely fazekasság központjában költekezhettünk. A Medve-tó megtekintése után Marosvécsén, Wass Albert hamvainál álltunk meg. Az egyik kedves íróm Wass Albert. Megrendülten álltam, hiszen még a mai napig háborús bűnösnek van nyilvánítva. Szívszorító érzés, szomorúság fogott el az elhanyagolt emlékmű környékét látván. Gernyeszegen döbbenten álltunk
a Teleki-kastély bejáratánál. Az épület ma lepusztult látványt nyújt, pedig egykor Erdély legszebb épülete volt /1777ben épült, 365 ablaka és 52 szobája van/. Itt született gróf Bethlen István, Magyarország egykori miniszterelnöke. Az utolsó éjszakánkat Kolozsváron töltöttük. A hetedik napon indultunk haza. Kalotaszeg körösfői, kőfallal kerített református templománk megtekintésével zártuk le erdélyi körutunkat. Majd az egykori határon, a Király-hágón átkelve elhagytuk Erdély földjét, amit gróf Teleki Pál így jellemzett: maga egy kis mikrokozmosz, egy kis teljesség. „Egy természetes védfalak által megóvott világ, mely máig õrzi értékeit, s mely ennek köszönhetõen a múló évszázadok során a Kárpát-medence ökológiai és kulturális kincsestára lett. Egy reliktumvilág, melynek gazdagsága megmutathatja magát egy kaszálókkal övezett harmonikus falukép formájában, vagy a többnemzetiségû falvak lakóinak végletekig kifinomult kapcsolatrendszerében, de szembe jöhet egy ökrösszekér vagy egy hímzett népviselet képében is. Egy táj, melynek puszta léte tartást ad az egész Kárpát-medencének, mellyel sorsa különállása ellenére ezer szállal fûzi össze.“ /Ujházy Kolos/ Az egész társaság nevében szeretném ezúton is kifejezni hálámat és köszönetemet a tanulmányi kirándulás szervezőinek, akik szívében még mélyen él az Istenben való hit és a nemzettudat. Lelkesítő példát nyújthat e tanulmányi út mind iskolák, mind szervezetek számára is, hiszen a magyar múltunk és jelenünk értékeit feladatunk átadni a következő nemzedéknek. Köszönjük. Bacsa Beáta
Elment egy templomépítő Százak kísérték utolsó útjára a 61 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Árvay József nyugalmazott gépkocsivezetőt, a szlovákgyarmati templom egyik fő építőjét. Csak a Mindenható tudja, hogy miért ennyi időt adott a mindenkihez barátságos, derűs, segítőkész embernek, aki családjának, két gyermekének, szeretett unokáinak egyik fő támasza volt. Árvay József 1947. április 16-án látta meg a napvilágot Illési pusztán családja első gyermekeként. Húgai Mária, Ilona és Erzsébet rajongásig szerették bátyjukat, akinek védelmében és szereteté-
ben szép gyermekkort éltek át. Akkoriban mintegy harminc család élt az illési majorban, amely valaha Sümeg Hugó birtoka volt, majd később a térségben szerveződő állami gazdaság egyik üzemegységeként szolgált. Az azóta sajnálatosan lebontott illési kastélyban iskola működött Köszegi Valéria tanítónő vezetésével, és az Árvay gyerekek is itt járták ki az alsó tagozatot, a felsőt pedig Lukanényén. Az itt lakóknak a kastélyban volt kultúrtermük és a szabad idő, mondhatni, vígan telt el. Főleg a gyerekeknek, a fiataloknak, akiknek Árvay Józsi húzta a harmonikát. Mert a fiatal
fiú fejébe vette, hogy a disznók legeltetéséért kapott öt koronákat összegyűjti, és megveszi a régen óhajtott harmonikát. Édesapja látva a gyerek szorgalmát és komoly elhatározását, hozzátett az öszszerakott pénzhez, és elmotoroztak Losoncra, ahol megvásárolták a hőn áhított gombos harmonikát. A jó zenei érzékkel megáldott gyerek hamarosan elhúzta a háború poklából szerencsésen visszatért kedves édesapja nótáját, a Maros menti fenyves erdőt, amelyet aztán sok száz nóta megtanulása követett. Folytatás a következő oldalon
2008. október
Hitélet
Kürtös 13
Szentiványi Ráfael emléktáblája Csalárban gatta a szegényeket, szorgalmazta a templomépítést stb. Nyomtatásban fennmaradt az 1776-ban Batthyány József érsek, bíboros beiktatásakor elmondott beszéde. Reméljük, Csalár lakói eme szép ünnepség után még közelebb kerülnek őseikhez és önmagukhoz, még szilárdabban ragaszkodnak majd hitükhöz és nyelvükhöz. Erre biztatta őket a
(Befejezés a 6. oldalról)
1747-től felsőludányi plébános/ 1754-től pozsonyi, 1758-tól pedig esztergomi kanonok, nógrádi főesperes/ 1758-tól thenői prépost s arbei választott püspök/ 2008.10.4“. A fekete márvány emléktáblát Orosch János pozsony-nagyszombati segédpüspök szentelte fel a nagyszámú hívősereg s az egykor itt tevékenykedett papok (Macho József, Sztyahula László), illetve a bussai plébános (Diós László) jelenlétében. 1978-tól 1982-ig egyébként maga Orosch János is plébánosa volt a községnek. Homíliájában Sztyahula László ismertette a kiterjedt Szentiványi család leszármazottjának, Szentiványi Ráfaelnek az életútját. Szentiványi 16 évesen került a nagyszombati papneveldébe, ahol két év filozófiát és négy év teológiát tanult. Hosszabb ideig Ludányhalászi plébánosa volt, majd pozsonyi kanonokként és választott püspökként tevékenykedett. Az Esztergomi Prímási Levéltárban fennmaradt néhány dokumentumból is kiderül, hogy Szentiványi alapos tudású, az egyháztörténetben tájékozott, a pasztorációs tevékenységben kiemelkedő munkát végző egyházi személyiség volt, aki támo-
püspökatya is a szentmise végén elmondott rövid beszédében. A magyar nyelven bemutatott szentmisén felcsendült a pápai himnusz és nemzeti himnuszunk is. Több hívő megjelent a környező településekről, akiket Orosch János püspök szlovákul is köszöntött, kiemelve a nemzetek közti tolerancia fontosságát, a hagyományok ápolásának jelentőségét. Csáky Károly
Elment egy templomépítő Ez a gombos harmonika aztán végigkísérte az életét, sok jó barátjával együtt nótáztak, vigadtak számtalan baráti találkozón. Alig volt tizennyolc éves, mikor kitanulta a gépkocsivezető szakmát, amely élete végéig a kenyérkeresetet jelentette. A kékkői építőknél kezdett tehergépkocsival fuvarozni, és munkája benne van Nagykürtös kiépítésében, a térség védelmét szolgáló Ipoly gátrendszer megépítésében. Két év katonaság után ismerte meg a szlovákgyarmati Huszár Máriát, akit 1970-ben feleségül vett. Cigányzenekaros kettős lagzi volt, mert húga, Ilona fejét is akkor kötötte be Balázs László. Az Árvay családban két fiú született, József és Zoltán, akik örökölték szeretett édesapjuk munkaszeretetét, szorgalmát. Árvay József jó barátságban volt három sógorával, akik sokat segítettek szép háza felépülésében Szlovákgyarmaton, de ő sem sajnálta erejét, hogy húgai boldoguljanak. A nyolcvanas évek végén autóbuszra került, és a Kékkő-Ipolyság-Losonc útvonalon szolgált nyugdíjazásáig. Széles ismeretséget és nagy népszerűséget szerzett a jó kedélyű autóbuszvezető, akinek mindenkihez volt egy jó szava, és aki türelmesen megvárta a késő utasokat is. Amikor nyitottabbá vált a világ, a kilencvenes évek elején szinte elsőként csatlakozott a jó pap Pintér Zoltán javaslatához, hogy építsenek templomot Szlovákgyarmaton, ahonnan akkoriban a hívek a környező falvakba, vagy akár Balassagyarmatra jártak át templomba. Árvay József gyakran felemlegette édesanyja szavát: „Miért választottál feleséget olyan helyről, ahol nincs templom?“ „Hát legyen nálunk is templom“ - mondta, és ezt tartották a szlovákgyarmati katolikusok és evangélikusok közösen. Majd a helyiek és a környékbeliek, valamint sok jó akaratú ember támogatásával 1992-ben elkezdődött a templomépítés. A falu lakói bizalmából az építkezés felelősei Árvay József, Schmidt Gábor és Kosik Ferenc lettek, és segített mindenki, ahogy tudott, hogy az Isten háza Szlovákgyarmaton is felépüljön. Azt mondják az emberek ma is, hogy Árvay József volt a lelke az egésznek, hogy az építkezés úgy menjen, ahogy kell. Az összefogásnak, a közös munkának meg is lett az eredménye, mert 1993. november 6-án Dinka László harangozó megkondíthatta az új templom harangját, amely hírül adta, hogy megtörtént a templomszentelés Szlovákgyarmaton. Ennek a harangnak a szava most a templomépítő Árvay Józsefet kísérte utolsó útjára, és a végső állomáson ott volt mellette a kedves gombos harmonika. Egy jó embert vesztettünk el. Nyugodjon békében! Szabó Endre
Orgonaszentelés
Sokfelé találkozni templomainkban az időközben tönkrement régi sípos, pneumatikus orgonákat felváltó villanyorgonákkal. Kétségtelen tény, hogy az elöregedett templomi hangszerek felújítása nemcsak anyagiak, hanem jó szakember kérdése is. Úgy látszik, Kőkeszin ez nem tűnt megoldhatatlan problémának, hiszen szeptember 23-án, vasárnap a délelőtti szentmisén Hamerlik Rudolfnak, az orgona készítőjének jelenlétében Parák József plébános szentelte meg az új orgonát. Amelynek anyagi kiadásaihoz hozzájárult a Szülőföld Alap, Besztercebánya Megye Önkormányzata, Kőkeszi és Sirák község önkormányzata és magánvállalkozók is. /ra/
Közélet
14 Kürtös
2008. október
Tornaterem-avató, nem túl szokványos módon A lukanényei alapiskola tanulói és pedagógusai minden bizonnyal kitörő örömmel fogadták e héten, hogy iskolájuk most már hivatalosan önálló tornateremmel rendelkezik, hiszen az önkormányzat és a helyi polgárok jóvoltából és erőfeszítéseinek megkoronázásaként került sor a hét közepén ennek a modern, minden igényt kielégítő létesítménynek az átadására. A hivatalos megnyitón tiszteletét tette Szigeti László, az MKP oktatási alelnöke, Szögedi Anna parlamenti képviselő, Hrubík Béla, a Csemadok országos elnöke, valamint Váradi Lajos, a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetségének ügyvivője is. Nem túl szokványos módon a tornatermet Kuzma Zoltánról, Lukanénye község jelenlegi polgármesteréről nevezték el, mely határozatot a helyi önkormányzati képviselők egyhangúlag fogadták el. Indoklásul elmondták, hogy Kuzma Zoltán nélkül a tornaterem valószínűleg nem épülhetett volna fel, s bár bizonyára vannak, akik ezzel majd nem értenek egyet, ez egyértelműen a lukanényei önkormányzat és polgárok belügye. Bár etikai szempontból az eset bizonyos kérdéseket vet fel, azt azonban még a mai, modern világban sem lehet egyetlen közösség szemére sem vetni, ha szereti vagy tiszteli a községe polgármesterét. A Csemadok országos elnökének, Hrubík Bélának a kezdeményezésére magánszemélyek és intézmények egy közel 50 000 korona értékű, főleg sportszerekből álló csomagot készítettek, melyet az országos elnök adott át a helyszínen. Az adományozók között szerepel Solymos László, pozsonyi vállakozó, az ipolyfödémesi székhelyű Human International
Polgári Társulás, a Mécs László Alapítvány, a Csemadok országos elnöke, a rimaszombati Gazdasági Klub, valamint a pozsonyi Magyar Nagykövetség is. Kiemelkedő szolidaritásról tett tanúbizonyságot a komáromi Eötvös Utcai Alapiskola igazgatósága, akik az első megkeresésre sportszereket, tornaruhákat és labdákat, valamint könyveket és munkafüzeteket adományoztak az iskolának. Az ő adományukat Petheő Attila és Halász Béla adta át a magyar tagozatnak. Sajnálatos tény, hogy az átadáson Petőfi és Arany nyelvének alig jutott hely a kultúrműsor első részében, mivel kétnyelvű iskoláról van szó, ezt a hiányt azonban maradéktalanul pótolták a rendezvény második felében, ahol a magyar tagozat tanulói szívhez szóló köszöntővel kedveskedtek a nem mindennapi ajándékért a község polgármesterének, Kuzma Zoltánnak és az önkormányzatnak. A Nagykürtösi járás azon régiói közé tartozik az országnak, ahol még mindig a legnagyobb a munkanélküliség, az infrastruktúra hiánya, ezért is külön öröm, hogy egy ilyen időszakban, amikor minden hír ezt a tendenciát erősíti, egy pozitív eseményre is sor kerülhetett. Legyen ez példa minden település előtt, hogy összefogással nagyon sok minden elérhető. A község az építkezésbe akkor kezdett bele, amikor Szigeti László az oktatási tárca élén állt, és akkor a település 4 milló korona támogatást kapott célirányosan a tornaterem építésére. Hasonló méretű támogatás azóta sem érkezett a térségbe. Az építkezés összköltsége egyébként 26 millió koronára becsülhető. Palócz
Emléktábla polgári kezdeményezésre
2008. október 1. emlékezetes dátum a lukanényeiek számára. Ezen a napon adták át rendeltetésének az alapiskolához csatlakoztatott új tornatermet és 3 új tantermet. A tornaterem építése 2004-ben kezdődött. A község önkormányzata és polgármestere több támogatási igényt, pályázatot nyújtott be különböző intézményekhez, amelyekkel 4 millió koronát sikerült szerezni a Szlovák Iskolaügyi Minisztériumtól. Községünk lakossága ezért a segítségért nagy hálával tartozik Szigeti László, volt iskolaügyi miniszter úrnak, aki a kezdetektől fogva pártfogolta a község kezdeményezését az alapiskola bővítésére és a tornaterem építésére. A tornaterem teljes költségvetése 26 millió korona, ezt az összeget az önkormányzat döntése alapján a község javarészt saját költségvetéséből gazdálkodta ki. A tornaterem joggal nevezhető akár sportcsarnoknak is méretei és felszereltsége alapján. Megálmodója Kuzma
Zoltán, Lukanénye polgármestere volt, akinek mindig is szívügye volt a község sportélete. Polgármesterünk számtalan napját töltötte a tornaterem építésén, tehát nemcsak a munkaszervezéssel és az anyagi háttér biztosításával foglalkozott, hanem tevékenyen részt vett az építkezésben is, latba vetve szakmai tudását és fizikai képességeit. Polgári kezdeményezés alapján hozott határozatot a helyi önkormányzat arról, hogy a tornatermet Kuzma Zoltánról nevezzük el. Polgármesterünk csak az épület átadásakor szembesült ezzel a döntéssel, mikor Baksa László és Híves László képviselők leleplezték az épület falára erősített emléktáblákat. Községünkben nem ez volt idén az egyetlen, szolgáltatási célra átadott építkezés, még augusztusban került átadásra 10 szociális lakás, melyek költségvetése 6 és fél millió korona volt. Az építkezést a Szlovák Köztársaság Építési és Regionális Fejlesztési Minisztériuma támogatta. Az új lakásokat örömmel vették birtokba az új lakók. A községi építkezések azonban nem álltak itt meg, hiszen megkaptuk az állami támogatást újabb 10 lakásra, amelyek építését már el is kezdtük. Községünk önkormányzatának és polgármesterének köszönhetően Lukanénye régiónk egyik legdinamikusabban
fejlődő községe, melynek lélekszáma sok más községgel ellentétben az elmúlt 5 évben közel 150 fővel emelkedett. Vannak persze nálunk is emberek, akik beállítottságuknál fogva hajlamosak csak a hiányosságokat látni. Természe-
tesen mindig van tennivaló egy községben, mindig van javítani való, de minden előre tett lépésért meg kell harcolni a község vezetőinek, a „polgármesteri hivatal“ nem a bársonyszékben való pihengetés helye, és ahol az, ott a község nem tud egy lépést sem előre haladni. Bizony a „polgármesteri hivatal“ nagy önfeláldozásról, időnként konfliktusok felvállalásáról és sok lemondásról is szól - persze egy ilyen szép sportaréna átadásakor az örömről és büszkeségről is szól ez a hivatal - és joggal! M.M.
Szabadidõ
2008. október
ŐSZI
TEENDŐK
Menthetetlenül nyakunkon van az ősz, amit nemcsak az bizonyít, hogy hosszabbodnak az éjszakák, és rövidülnek a nappalok, hanem az is, hogy lassacskán végére érünk a betakarítási munkáknak. Igaz, a kertészkedő ember ilyenkor se válik „munkanélkülivé“, mert mihelyt befejezte az őszi feladatait, nekilát a tavasziak előkészítésének. Most sokaknak okoz fejfájást, hogy miként teleltessék a muskátlit. A kerti muskátli nem igényes a teleltetés módjára. Szedjük ki a földből vagy az erkélyládából, és sűrűn egymás mellé állítva rakjuk be ládába. A gyökereket takarjuk be teljesen földdel, és a ládát állítsuk fagymentes helyre, ahol némi fényhez is jut. Így igen kevés öntözéssel beéri, nem hajt vékony hajtásokat, a téli hónapokban nyugalomban marad, és tavasszal kiültetve, visszavágva újra virágozni fog. A futómuskátlit (a hajtásai csüngők) csak világos, fűtött helyiségben, rendszeres öntözéssel lehet átteleltetni. A két-három évnél idősebb tövek virágzási kedve csökken, mind kevesebb virágot hoznak, ezért célszerű a muskátliállományt időnként felújítani és új, szebben, bőven virágzó töveket vásárolni. A cserepes muskátlit mindaddig kinn kell hagyni, amíg erősebb fagyok nem fenyegetnek. Ekkor fagymentes helyre menekítjük őket. Kevés fényen, kéthetenkénti öntözés mellett minden nehézség nélkül áttelelnek. A veteményeskertben akad még ültetni való. Az erre szánt ágyást először gondosan meg kell tisztítani a már betakarított zöldségfélék gyökérmaradványaitól, és a felásott talajt el kell gereblyézni. Most lehet duggatni az őszi fokhagyma gerezdjeit egymástól 25 cm távolságra, 4-5 cm mélyen. Ezek a téli, enyhe napokon gyökeret eresztenek, tavasszal gyorsan kihajtanak, és korán adnak a konyhára fokhagymát. A vöröshagymából is érdemes most duggatni (az átlagosnál nagyobb dughagymát), mert ebből kora tavasszal kiváló zöldhagyma lesz. Az ültetés fortélya az, hogy legalább 5-6 cm mélyre kerüljön a dughagyma, így lesz hosszú, fehér szára. A kert többi ágyását, a gyümölcsfák alját, a kiürült virágágyak talaját most ássuk fel! Az ásással megforgatjuk, meglazítjuk a talajt, bekeverjük a tápanyagokat és a humuszt, irtjuk a gyomokat, és lehetővé tesszük, hogy a téli nedvesség beszivárogjon a talajba. Az őszi ásás lehetőleg mély legyen, de a keletkezett rögeket nem kell elaprózni; ezt megteszi helyettünk a téli fagy, amely tavaszig apró morzsásra érleli a talajt. Bodzsár Eszter
Kürtös 15
Számítógép a mindennapokban
Számítógépes sorozatunkban már volt szó a biztonságról. A téma állandó aktualitása megérdemel több figyelmet. Mindenki, akinek tapasztalata van a számítógépekkel végzett munkával, tudja, hogy adatait legyen szó szövegről, képről, hangról, filmről vagy más információról - védenie kell nemcsak a vírusoktól, de a fizikai megsemmisüléstől is. Az adatok szoftveres biztonságán túl szükséges a fizikai védelem is. Legyen szó bárkiről, az értékes információkat hordozó számítástechnikai berendezéseket védenünk kell az elektromos áram feszültségingadozásától éppúgy, mint a tűzvagy vízkártól. Ez magába foglalja a fokozott tűzvédelmet, a másodlagos áramforrások biztosítását, mint tartalék generátorok vagy akkumulátoros állandó tápegységek beszerelését. A nagyobb adatbázisokat tartalmazó helyiségek esetén szükséges a tűzjelző detektorok felszerelése és a tűzoltásra úgy felkészülni, hogy a technikában minél kisebb kár essék. A fizikai biztosítás része természetesen az esetleges erőszakos behatások elleni védelem biztosítása is. Ennek többféle módja van: a bezárt ajtótól a különböző biztonsági zárakon keresztül a kamerával őrzött területig, az adatok tulajdonosának lehetőségeitől függően. A biztonság az információs technológiák leggyorsabban növekvő ágazata. Jelenleg nem létezik olyan megoldás az adatok biztonsága terén, amely veszély ellen megvédi az információinkat. Ezért fontos a komplex, többrétegű védelem a szoftveres és a fizikai biztonság terén. A témához ajánlanám a http://www.biztostu.hu weboldalt. RNDr. Balázs Péter
Szabadidõ
16 Kürtös
2008. október
Közös színházi kirándulás
Szüreti szabályok
Tavaly nyáron a Magyar Koalíció Pártja Nagykürtösi Járási Elnöksége és a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya képviselőinek közös találkozóján a jövőbeni kölcsönös együttműködésről született egy tíz pontot tartalmazó Nyilatkozat. Ebben többek közt az áll, hogy szükséges támogatni minden olyan kezdeményezést, amely egyesítőleg hat a térségben élő magyarságra. Ennek egyik szép példája volt a két járási testület közös szervezésében megvalósult színházi kirándulás az István, a király c. rockopera komáromi bemutatójára. Az MKP és a Csemadok közösen állta az autóbusz szállítási költségeit, a résztvevők csak a belépőjegyet fizették a szeptember 6-i nagy sikerű színházi előadásra. /Bor/
1. Sose kezdjük borivással a napot. A reggeli bor megfekszi a gyomrot, rátelepszik a mozgásközpontunkra, azonkívül kettős látás is kialakulhat. Tapasztalt szüretelő törkölypálinkával indítja a reggelt féldecis kiszerelésben, ennek kiváló az értágító hatása, meg a muslincák sem jönnek ránk annyira, mint bor esetében. 2. Lehetõség szerint keveset tartózkodjunk napon. A szeptemberi-októberi napsütésnek még ereje van, könynyen okozhat szédülést, kóválygást, egyensúlyi zavarokat. Ha tehetjük, vonuljunk a pince hûvösébe, a megfáradt, kitikkadt szervezet itt tud igazán akkumulálódni. 3. Ernyőt, botot sose vigyünk magunkkal a pincébe, ez tudniillik a lépcsőn való lezuhanásunkban akadályozhatja a biztos talajfogást, plusz a poharakat is leverhetjük vele, ami újabb bajforrás lehet (vágásos sérülések stb.). 4. A lopót mindig egy kézzel fogjuk, így szabad kezünkkel megtámaszthatjuk szüretelõ társunkat. 5. Sose vedeljük a bort, csak hörpöljük, kortyolgassuk. A vedelő borivó unesztétikus, beárnyékolja az egész szüretet, azonkívül a saját kezére is rá szokott lépni. 6. Ne kívánd meg felebarátod borát, ott a tiéd! 7. Óránként, kétóránként jöjjünk fel a pincéből, nézzük meg, hol tart a szüret, mire jutottak az asszonyok és a gyerekek. Ha a tőkék között szemlélődünk, kapaszkodjunk erősen a karókba, lábunkat próbáljuk meg ciklikusan egymás elé rakni. 8. Az éneklés (Részeg vagyok, rózsám...), a szavalás (Ej, döntsd a tõkét...) jótékonyan hat a tüdõre, szívre, növeli az együvé tartozás érzését, sõt még a seregélyek is elmenekülnek a környékrõl. 9. A házassági ígéretekkel csínján kell bánni, ez másnap rossz közérzetet okozhat. 10. Szüreti összeszólalkozásoknál bicskát, hordódongát nem illik használni, kínáljuk meg óborral az ellenfelet, az majd leteríti. 11. Ha beszédünkben már túlságosan sok a mássalhangzó, taglejtésekkel is kifejezhetjük magunkat. Ennél kifejezőbb, ha csak ülünk a sarokban támasztva a falat. 12. Pincelépcsõre ne feküdjünk le aludni, mert áteshetnek rajtunk poharastól, lopóstól. 13. Reggel ne ijedjünk meg a táskás szemű, piros orrú embertől a tükörben. Megvan szegénynek a maga baja...
VESZEM A LAPOT Annak ellenére, hogy a VESZEM A LAPOT c. olvasói játékunk eredeti szándékán menetközben „kényszermódosítást“ hajtottunk végre, változatlanul érkeznek szerkesztőségünk címére a kitöltött szelvények. Sőt, újabban egyikhez-másikhoz néhány soros szöveget csatolnak olvasóink. Legutóbb a kőkeszi Kosík Ilona a következőket írta: „Tisztelt Szerkesztő Úr! Nagyon összeszidom magát azért, hogy a nevemet ország-világ előtt nyilvánosságra hozta (arról van szó, hogy az augusztusi lapszámunkban nevével együtt idéztük kedves megjegyzését, hogy „Veszem, szeretem, olvasom a lapot, amióta beindult.“ - a szerk. megj.) Én csak anonim akartam az érzéseim kifejezni. Még valamit „haragom“ jeléül: a nyereményemet a lap támogatására fogadja szeretettel. Nem nagy valami, de nem is nyereségvágyból kapcsolódtam be a játékba, csak azért, hogy tudja a szerkesztőség, veszem a lapot.“ Mi pedig köszönetünk jeléül idéztük hűséges olvasónk sorait. Reméljük, ezúttal elmarad az „összeszidás“. Azok a kedves olvasók, akik már hét játékszelvényt eljuttattak szerkesztőségünkbe, reménykedve várhatják a decemberi nyereménysorsolást. Akiknek pedig még szükségük van rá, a mostanin kívül egy alkalommal, a novemberi számunkban találkozhatnak még játékszelvénnyel. A 11. számú szelvényt kérjük szerkesztőségünk címére eljuttatni legkésőbb 2008. november 4-ig.
VESZEM A LAPOT NÉV:
11. LAKHELY:
Apróhirdetés Eladó nagyon kedvezményes áron fajtiszta, törzskönyvezett 5 hónapos West Highland terrier /westie/ kan kölyökkutya. Érdeklődni az esti órákban lehet a 0905-731350-es telefonszámon.
E lapszám megjelenését a Szülőföld Alap támogatta. havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Urbán Aladár. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Cesta slobody 457. E-mail:
[email protected]: 0905/71 77 76. Nyilvántartási szám: OÚ 2003/05297. ISSN 1336-3972. Nyomda: NOVAPRESS Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 10.korona. Megjelenik 1000 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk.
