A soha el nem dönthetõ kérdésrõl Ráday Mihály születésnapja alkalmából megjelent könyv bemutatóján mi is ott voltunk, nagyon jól éreztük magunkat, a könyvet is megvettük, amit azután nagy élvezettel olvastunk. A könyvbemutató kérdezz-felelek részében feltett a moderátornak egy – költõi (?) – kérdést: miért van ellentét a nyaralók és az õslakosok között? A sokak által ismert válaszhoz néhány „adalék” személyes élményeimbõl. Bár 1974 óta a Balatonon élek és dolgozom, ill. dolgoztam, csak 2004-ben váltam állandó lakossá Balatonakarattyán, mivel a korábbi szabályok miatt budapesti állandó lakásomat a Pasaréten, a szülõi házban nem adtam fel. Így „budai, pasaréti nagyságaként” dolgoztam 30 évet, elsõsorban a Balaton északi partján. Miután státusomat nem hordtam egy táblán a nyakamban, ugyanazok a hatások értek, mint az õslakosokat. 1975 Veszprémi TV fesztivál. A TV külföldi vendégei és prominens személyiségei az Auróra szállóban laktak. Akkor még nem volt mobil telefon, a szállodának csak három vonala volt Budapest felé. Egy nemzetközi hívás sokszor hosszú idõbe tellett. A szállodának hiába volt kiváló telefonközpontosa, aki bármelyik budapesti kollégájával felvehette volna a versenyt szaktudásban, elõzékenységben, a technikai adottságok és az „éberség” nagyon megnehezítették a munkáját. A hazai telefonhelyzetet a budapestieknek is ismerni kellett, mégis egyik reggel a gyors kapcsolás hiánya miatt a TV egyik vezetõ személyisége olyan rosszízû megjegyzésekkel kritizálta a szálloda munkáját: „ezek itt vidéken semmit nem értenek, ügyetlenkednek, tehetetlenkednek, ahelyett, hogy gyorsan hoznák azt a vonalat!” Az illetõt külön meg kellet kérnem, hogy az egyébként is feszült és türelmetlen hangulatot legalább õ ne rontsa tovább, hiszen tudnia kell, hogy Magyarországon a telefonálás még Budapestrõl sem egyszerû, hát még vidékrõl. Szintén a hetvenes évek, amikor Budapesten már elég tûrhetõ volt a zöldség- és gyümölcs- ellátás, de vidéken még csak a Zöldért boltjai voltak, nagyon vegyes árú kínálattal és településenként elvétve egy-egy maszek zöldségessel. (Akkoriban még a lángossütés volt a jobb üzlet.) A balatonalmádi Zöldért boltban napirenden volt a budapestiek részérõl a fitymáló, arrogáns hangú kellemetlenkedés a boltossal szemben, aki aztán valóban nem tehetett semmirõl, hiszen azt árulta, amit neki hoztak, és még csak nem is tiltakozhatott. Vásárlásaim során
többször közbe kellett lépnem, felszólítva a reklamálókat, hogy ha nincsenek megelégedve – az esetenként nem is kifogásolható áruval –, hozzanak maguknak Budapestrõl, de ne sértegessék a munkáját egyébként kiválóan végzõ boltost. Kilencvenes évek, Balatonakarattya, Piroska kemping. Az Aligai úton egészen a régi pártüdülõig nyaralók sora található. A kemping szeméttárolója a könnyebb kezelhetõség miatt az utcai fronton volt, rendesen álcázva, hogy ne legyen zavaró a látvány. A kempingvezetõi irodából lehetett látni, hogy a szeméttároló elõtt megáll egy nagy fekete Audi, és nagy fekete zsákban a szemetét a kemping tárolójába dobta. Talán nem kell ecsetelnem, mit gondoltam a T. nyaralóról. Az Aligai úton nemcsak a nagy autóforgalom miatt nem lehetett sétálni, hanem azért sem, mert a kocsik elkerülésére szolgáló útkiszélesítéseket nyaranta szemét-depónak használták, talán mondanom sem kell, hogy kik. A kempingben a hétvégi ún. napi strandolók közül csak a budapestiek nem tartották be az együttélést megkönnyítõ szabályokat, és kellemetlenkedtek nagyképûen. A legfrissebb, nagy médiaérdeklõdést kiváltó konfliktust, ha megvizsgálnánk, szintén a fentieket erõsítené. Az inkriminált sétányon, ami kétségtelenül lehetne szebb és „sétányabb” mindenütt táblák tiltják a fürdést. Ehhez képest a nagy nyári forróságban a különbözõ szolgáltatásokat nyújtó strand mellett – a tiltó táblák ellenére – nagy fürdõélet zajlott, reggelente elképesztõ mennyiségû szemetet és kutyaürüléket hagyva maga után. A TV nyilvánossága elõtt „Azt Te is tudod, polgármester úr, hogy ezt le kell bontani” kijelentések helyett a hozzáállás körültekintõbb és az ellentéteket elsimítóbb is lehetett volna. Úgy gondolom, hogy ez a néhány kiragadott példa jól illusztrálja, amit a kétségtelenül meglévõ ellentétrõl gondolok. A kiváltó okok között jelen volt/van egyfajta gõg, lekezelõ stílus a helyi emberekkel szemben. Érezni lehet (tisztelet a kivételeknek), a „mi hozzuk a pénzt, belõlünk éltek, azt csinálunk, ami jólesik” magatartást. Arra már nem gondolnak, hogy azt a környezetet, amiért idejönnek, jórészt a helyiek alakították ki és tartják fenn. Tartsuk egymást egyenrangú félnek! No, ez hiányzik! Baross Gáborné (sz. Doromby Krisztina) Balatonakarattya
Válasz a Balatonkenesei Hírlap 2012 szeptemberében megjelent „ A soha el nem dönthető kérdésről” Baross Gáborné Balatonakarattya cikkére.
Tisztelt Levélíró, kedves Asszonyom! Szomorúan tapasztaltam magam is, mint a Balatonakarattyai Fürdőtelep Egyesület vezetője, hogy az indulat, amely Önben lakozik, ilyen újságcikk megírására késztette. Egyesületünk 23 éve mindig az ilyen indulatok ellen harcolt. Próbálunk és próbáltunk minden területen megragadni minden alkalmat, hogy együttműködjünk, és értelmes párbeszédet folytassunk. Sajnos az ilyen levelek, mint az Öné nem a mi igyekezetünket szolgálják. Szeretjük Balatonakarattyát, Kenesét, szeretnénk tenni érte, úgy gondolom, el kellene fogadni, hogy együtt tudunk mindent megvalósítani. Így volt ez az elmúlt években is, hiszen a nyaraló tulajdonosok nélkül nem épült volna víz, gázvezeték vagy csatorna sem lenne. Balatonkenese város területén a lakóingatlanok száma 1 244, a nyaralóingatlanok száma 4 915. Ezek a számok magukért beszélnek, és azt tükrözik, hogy a város hasznára válik, hogy üdülőterületek alakultak ki. A nyaralótulajdonosok által befizetett adók nélkül sok mindent nem tudna Balatonkenese megvalósítani. Nyáron benépesül a település. Balatonkenese nem hasonlítható a nagyobb balatoni városokhoz. Siófok, Füred a vendégturistákból él, Kenesén, Akarattyán általában a tulajdonosok használják a takaros nyaralókat. Úgy gondolom jogos az igényünk, hogy kikérjék a véleményünket a minket érintő döntésekben. A keskeny sáv lezárása jogosan korbácsolta fel az indulatokat. Ez a rossz döntés nem szabad, hogy kísértse a jövőt, ezt minden döntéshozónak be kell látni. Az indulatok, sértődések sehova sem vezetnek. Méltóságra és nagyobb körültekintésre van szükség a közösségeket érintő döntések meghozatalánál. Az egyesület nevében remélem, hogy minden probléma ésszerű párbeszéd alapján fog megoldódni. Mi, az Alsóréti egyesülettel közösen, erre törekszünk a jövőben is. Őszintén remélem, azt is, hogy eljön az idő, amikor Ön is megváltoztatja a véleményét. Kiss Tamásné
Válasz a Balatonkenesei Hírlap 2012 szeptemberében megjelent „ A soha el nem dönthető kérdésről” Baross Gáborné Balatonakarattya cikkére.
Balatonkenese a „nyugalom szigete” Az egyszerű ember számára a Balaton a szocializmusban elérhetetlen fogalom volt, annál is inkább, mert a külföldiek tömeges látogatása csillagászati ingatlan árat generált. A rendszerváltást követően és a turizmus drasztikus csökkenésével, egyre több nyaraló ingatlan vált eladóvá, amely tendencia a mai napig folytatódik, ezáltal kicserélődve a Balaton parti nyaralók tulajdonosai. Ez magában hordozza a funkcióváltozást is, már nem a szoba kiadás és a plusz jövedelem a cél, hanem az egyéni pihenés, kikapcsolódás megvalósulása. Kis családommal ezért is határoztuk el, hogy vásárolunk egy ingatlant, ahova elmenekülhetünk a mindennapos rohanásból, olyan helyet keresve ahol megvalósíthatjuk álmaink nyugalom szigetét. Baráti, rokoni javaslatra Balatonenesére esett a választás. Megtetszettek a fák, a gondozottság a víz elérhető közelsége, a táj békessége, az őszi-téli beszélő csend, és mind a mai napig él egy végtelen nagy szeretet és vonzalom a hely iránt. Az M7-es autópályáról, ha meglátjuk a balatonakarattyai fő út fasorát, már tudjuk, hogy hamarosan otthon vagyunk, átlépve a helységjelző táblát üdvözöljük Balatonkenesét, majd a nyaralót, mert tiszta szívünkből érezzük és tudjuk, hogy megérkeztünk. Jó látni és hallani, hogy a nyaraló tulajdonosok ugyan ilyen nagy örömmel és lelkükben békeséggel érkeznek meg. Találkozva velük, beszélgetéseinkben mindig megfogalmazódik a tenni akarás, a vágy, hogy az ingatlanok csinosításán, szépítésén kívül, hogyan tudnának a környezetünk szebbé, jobbá tételében segíteni, mivel tudnánk támogatni a fejlődést. Az egyesületi tagok össze fogása tenni akarása révén valósult meg a balatonenesei Alsóréti „szabad strand” rekonstrukciója, a Márciusi 15.-i tér játszótérré történő átalakítása és tárgyalások útján a keskeny sáv rendezése. Mi nyaraló tulajdonosok nem vagyunk rossz emberek, sőt tenni vágyó, akaró és összefogásban is kiváló emberek, akik szeretnénk lezárni az elmúlt idők viszályságait, az egymásra mutogatást, a haragszomrádot és a valós, vagy vélt sérelmek állandó felemlegetését, annál is inkább mivel nem mi követtük el. Nekünk már nincs közünk a régi telefon problémákhoz, a szocialista zöldséges boltok állapotához, az esetleges nagyképű viselkedésekhez, hiszen mi már újak vagyunk. Az azonban fontos, hogy minket is becsüljenek meg, hallgassanak meg és adjanak a véleményünkre, mert nagy tábor vagyunk. Ne szülessen olyan döntés, ami minket, súlyt, de nem tudunk róla, hiszen mire való a legegyszerűbb módszer a párbeszéd, a kommunikáció? Annyi mindent el lehet érni tájékoztatással, vélemény meghallgatással, sőt kapott gondolatokkal, ötletekkel még új perspektívák is nyílhatnak meg, ami a köz, és a jó érdekét szolgálják. Miért nem szeretnek minket? Talán azért, mert megdöbbentünk és felháborodtunk azon, hogy tavasszal a kerti munkák befejezése után, az újbóli múcsolás, kövezés és szépészeti beruházásokat követően, addigi munkánkat és energiánkat semmibe véve, minden bejelentés és értesítés nélkül történtek meg a facsonkolások, majd hetekig a visszamaradt hulladék pompájában gyönyörködhettünk? Azért, mert megjelent egy kerítés, elvágva minket attól, ami a szenvedélyünk a szépségével, nyugalmával, méltóságával? Azért, mert évek óta küzdünk a köz érdekében –aláírás gyűjtéssel, egyéb fórumokon, hogy szűnjön végre meg a kellemetlen disznószag?
Azért szeressenek, mert a mi célunk és azért küzdünk, hogy egyszer lezáruljon a múlt, és valóban megvalósuljon a nyugalom szigete! 2012-11-24 Szabó Ágnes budapesti lakos, Alsóréti Üdülő Egyesület tagja
Válasz a Balatonkenesei Hírlap 2012 szeptemberében megjelent „ A soha el nem dönthető kérdésről” Baross Gáborné Balatonakarattya cikkére.
Tisztelt Asszonyom! Mint kenesei üdülőtulajdonos, mindig érdeklődéssel olvasom a „Balatonkenesei Hírlapot”. Érdekel a város élete (bár mint falu, nekem emberközelibb volt), az oktatás, a sport, a kulturális élet, a város múltja és jövője. A várost közelítve örömmel tölt el a két templomtorony látványa. Igen, úgy érzem itt is otthon vagyok. A két templom közelsége, mérete, múltja bizonyítja, hogy itt különböző vallású emberek a múltban becsülték egymást, egyetértettek abban, hogy csak közösen, együttműködve tudják a közösség életét gazdagabbá tenni. Sajnos ez már csak a múlt. A szeptemberi kiadást olvasva, a cikk címét látva épphogy átfutottam a cikken, de a cikk vége nagyon is aktuális volt, hisz a nyár közepén történtekről szólt. Pontosan a keskenysáv lekerítéséről. Az alsóréti üdülőtulajdonosoknak és az őket képviselő Üdülő Egyesületnek is az lett volna az érdeke, hogy ezt a kérdést az Önkormányzattal megbeszélve oldották volna meg. (A munkálatokat a szezon utánra halasztva.) Ezek után a cikket elejétől újraolvastam, és azt kell megállapítanom, hogy Ön kirekesztő. Napjainkban ennek nagy divatja van. Vallása, származása, társadalmi hovatartozása szerint megkülönböztetünk. Itt egy különös megkülönböztetésről van szó, az üdülő tulajdonosok és a település lakói közöttiről. Pedig ilyen nem létezik. Mindnyájan emlékezünk, hogy az Alsórét milyen volt 40 évvel ezelőtt. Közmű nélküli, vadszilvafákkal benőtt telkek. A Lenin sétány nevű valamin egyetlen nyomóskút adta az ivóvizet. A telektulajdonosok jóvoltából saját költségen kiépültek a közművek – csatorna, gáz, víz, áram, telefon, stb. Számomra nem ismert módon ezek más tulajdonba kerültek. Biztos vagyok abban, hogy a település közösségét ez is gazdagította. Egy település közösségét – akik gyermekkoruk óta ismerték egymást – sem könnyű egységbe kovácsolni, hát még egy üdülő közösséget. Az üdülő tulajdonosok számtalan településről jöttek, sőt jó néhányan különböző országokból. Az Alsóréti Üdülő Egyesületnek már majdhogynem sikerült egy egységes közösséget összekovácsolni, mely nemcsak a saját, hanem a település érdekeit is fontosnak tartja. Kötelességük az Egyesület tagjainak érdekeit képviselni, de egyben csillapítani tagjainak túlzott indulatait és elvárásait a város vezetésével kapcsolatban. Az a véleményem, hogy a nyaraló tulajdonosok és a helyi lakosság között ellenséges és lekezelő kapcsolat nem tapasztalható. Számosan közülünk baráti kapcsolatot tartunk a településen élő polgártársainkkal, vállalkozókkal. Munkát biztosítunk számukra, de ez a munkakapcsolat nem lekezelő, hanem bizalmi, hisz értékeinket bízzuk rájuk (bizonyítható). Az újságban Ön által leírtak nem szolgálják a mindnyájunk által elvárt megértést és azt az óhajt, hogy településünk gyarapodását és a Balaton szépségét együtt élvezhessük. A nevén kívül Önről semmit nem tudok. Nem tudom a korát, az Ön által leírtakról volt-e tapasztalata, vagy csak hallotta. Az Ön által leírtak messzi távolba nyúlnak, talán igazak se voltak. Szívesen meghívjuk egy megbeszélésre, hisz úgy gondoljuk, hogy foglalkozik a helyiek és az itt nyaralók gondjaival. Meghívjuk az alsóréti szezonnyitóra, ahol tapasztalhatja, hogy a legbarátibb és szeretetteljes hangulatban ünnepeljük a Balatont – a város közösséget és egymást. 2012. november 22. Tisztelettel: Valentovics Sándor budapesti lakos és az Alsóréti Üdülő Egyesület vezetőségének tagja
Válasz a Balatonkenesei Hirlap 2012 szeptemberében megjelent „ A soha el nem dönthető kérdésről” Baross Gáborné Balatonakarattya cikkére.
Tisztelt levélíró! Megdöbbenve olvastuk a cikket, amelyben őslakósokra és nyaralókra osztotta a nyáron, Balatonkenesén és Balatonakarattyán tartózkodó embereket, amely megosztásban az utóbbiak gőgösek, lekezelők és a helybeliek munkáját érdemtelenül élvezők serege. Mondhatnánk rögtön, hogy az ilyen általánosítás a helyi hírlap hasábjain, nem azt próbálja elősegíteni, hogy a " két tábor" minél harmonikusabban éljen együtt, hanem ellenkezőleg. Mondhatnánk azt is, hogy furcsálljuk Balatonkenese és Balatonakarattya szétválása körül kialakult bonyodalmakat. Pedig a szavazók között nem volt nyaraló, tehát a helyiek döntöttek így! Mondhatnánk azt is, hogy a helyi lakósoktól olyan híreket kapunk, hogy a képviselőtestület nem tud egyetértésre jutni a város fejlesztésének, működtetésének fontos kérdéseiben, és ott sincsenek nyaralók, hogy ellentéteket szítsanak. Nem mondjuk mindezeket, mert úgy véljük, hogy az embereket nem lakhelyük szerint kell-lehet megítélni, hanem tetteik alapján! Akik szeretik Balatonkenesét, Balatonakarattyát és hajlandóak a kötelező adózáson túlmenően idejüket, pénzüket arra áldozni, hogy fejlődjön a város és természeti környezete, az becsülendő polgár, aki meg csak az önös érdek szempontját követi, vagy igyekszik megkerülni a közösségre érvényes szabályokat és ezzel kárt okoz /pl. hulladék elhelyezés/, az elítélhető polgár, függetlenül attól, hogy helybeli vagy máshonnan érkezett. Az emberi viselkedés formáit, mindenki otthonról hozza, az udvariasság, a mások tisztelete sem földrajzi kérdés. Az Alsóréti Üdülő Egyesület azért jött létre, hogy az adófizetés kötelezettségén túlmenően, szervezetten igyekezzünk megtenni minél többet Balatonkenese Alsóréti részének fejlesztéséért, ami éppúgy része a városnak, mint bármelyik más területe. Az éves adón túlmenően, - ami hasonló nagyságrendű, mint amit a helyiek fizetnek be a költségvetésbe- további 24 millió Ft-t gyűjtöttünk össze az elmúlt évek alatt, és költöttük a Balaton partjára, Alsórét területére. Ezen túlmenően munkával is igyekszünk hozzájárulni környezetünk fejlődéséhez, ellenszolgáltatás nélkül. Évek óta küzdünk, minden helyi hivatalos támogatást nélkülözve, a Küngös-i disznó szag ellen. Folyamatosan keressük az együttműködés lehetőségét az Önkormányzattal, hogy egyeztessük tapasztalatainkat, céljainkat. Javaslatokat dolgozunk ki és felajánljuk segítségünket a megvalósításban is. Legutóbb, november közepén, a hulladékkezelésre, a szabad strand zsúfoltságának enyhítésére és a fizetős strand melletti "keskenysáv" területének fejlesztésére dolgoztunk ki javaslatokat a képviselő testület részére és igyekeztünk ismételten hozzájárulni az együttműködés fejlesztéséhez. A képviselő testülettel folytatott megbeszélés reményt ad számunkra, hogy jövőre megint tehetünk egy lépést előre. Igaztalan az a cikkbeli vád, hogy a "keskeny sávval" kapcsolatos konfliktust az egyesület robbantotta ki. Ellenkezőleg! A terület fejlesztésének kidolgozása, majd lekerítése, véleményünk meghallgatása, előzetes egyeztetés nélkül történt! Pontosan azt hiányoltuk, amit a cikkíró is felvet, nevezetesen, hogy tekintsük egymást egyenrangú partnernek! Mindent elkövettünk a békés megoldásért! Amikor már minden békés módszert kimerítettünk, csak akkor fordultunk külső segítségért, és bebizonyosodott, hogy jogosan tiltakoztunk. A helyzet kialakulását jól mutatja a honlapunkon megjelenő írások, levelezések is (www.alsoretiegyesulet.hu). A célunk azonban továbbra is az együttműködés, amit a novemberi javaslataink is bizonyítanak. Higgyék már el végre, hogy mi is szeretünk itt élni! Ki az a bolond, aki olyan dologra áldoz, amit nem szeret? Javasoljuk tehát, hogy a kenesei hírlapba olyan információkat küldjünk, ami tájékoztat a közös erőfeszítésekről, leírja a lehetőségeket a közélet és a környezet jobbítására és nevezzük nevén azokat, akik ez ellen tesznek, de ne engedjünk az általánosítás csábításának. Őszinte tisztelettel az Alsóréti Üdülő Egyesület vezetősége és 650 tagja ( 80% budapesti)
