ALBERT GYÖRGYI MÁR SOHA TÖBBÉ NEM SZEXEL

A TARTALOMBÓL: Milliárdokba kerülhet Brüsszelnek . . . . . 2 a holland euró 1 vagyok veletek, 1 vagyok közületek . . . 3 A világ legnagyobb károkozása: . . . . . . . . 6 Európai Unió HOMO SOPIENS – FENÉKIG alant! . . 8 Az írástudók felelõtlensége . . . . . . . . . . 10 Harapófogóként zárulhat ránk a káosz . 12

Az elsõ lépés a tartós béke felé?. . . . . . . 15 Közel-keleti „ki mit tud” . . . . . . . . . . . . 18 Nyílt levél a Magyar Nemzethez . . . . . . 19 Életképtelen kényszerszövetkezés . . . . . 20 II. felvonás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 Orosz Jozefina coming out-ja a szintén . 23 Jordán-pozitív Vágó társaságában Morvai Krisztina levele . . . . . . . . . . . . . 24

Szegénység az EU-ban: rettegve. . . . . . . 24 várják a nyugdíjaskort Nem lehet! Emberek értsétek meg, . . . . 25 nem lehet! Pillangó effektus*. . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 Tiéd az ország – és csak a tiéd, senki . . . 30 másé –, magadnak építed! (le) Baloldali Sajtóklub Extra! . . . . . . . . . . . 30

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

Az EU ellenõr elmegy János bácsihoz, aki disznókat hizlal. Odamennek az ólhoz, az ellenõr látja, hogy a disznók dagonyáznak a sárban, néha még bele is fetrengenek. – Jani bácsi! Mibõl van az ólnak és az akolnak az alja? – Hát mibõl lenne? Földbõl. Hetente kilapátolom a trágyát, a helyére szalmát szórok, aztán a disznók egy hét alatt megérlelik a trágyát. – Na dehát ez fertõzi a földet! – Fertõzi a rosseb! Tudja, milyen jól hízik ettõl a trágyától a kukorica, meg a paprika? – Ha továbbra is disznót akar hizlalni, akkor ki kell betonozni az ól és az akol alját, vízelvezetõ mélyedéseket kell bele vágni, amibõl egy fedett betontárolóba folyik a trágyalé. Egy hónap múlva visszajövök. Ha meglesz, hizlalhat, ha nem, akkor nem. Eltelik egy hónap. Visszajön az ellenõr és látja, hogy ki van betonozva az ól is meg az

akol is, a disznók vidáman csúszkálnak, még jó, hogy el nem tört valamelyik lába. – Na ez megvolna. Hanem mibõl van az ól teteje? – kérdezi az ellenõr. – Hát mibõl lenne? Nádból. Az tartja nyáron hûvösen, télen enyhén az ólat. – De hát tûzveszélyes! – Ne bolondozzon már az úr! Ezt az ólat öregapám öregapja építette vagy százötven éve. Azóta egyszer sem égett le. – Az elõírás szerint a disznóólat cseréppel kell borítani. Egy hónap múlva visszajövök. Ha meglesz, hizlalhat, ha nem, akkor nem. Ismét eltelik egy hónap. Éppen etetéskor ér vissza az ellenõr, és látja, hogy cserepes az ól, a disznók meg szédelegnek, egymásnak esnek, hogy a kerítés árnyékához kerüljenek. – Nagyon jó, János bácsi! De mit ad maga a disznóknak? – Hát mit adnék, moslékot, darával, tökkel, fõtt krumplival, egy kis savóval megla-

zítva. Naponta egyszer behajítok egy kis zöldet is, hogy legyen min csámcsogniuk. – Hát ez borzasztó! Nem tudja maga, János bácsi, hogy ezek mind fertõzõek? – Fertõzõ a fene! Amikor Maris lányom született, vagy negyven éve, akkor tényleg elpusztult az összes jószág, de nem a mosléktól, hanem valami járvány volt – ahogy az állatorvos úr mondta. – Jani bácsi! Vagy betartja az EU elõírásokat és nem ad moslékot a disznóknak, vagy nem hizlalhat tovább! Egy hónap múlva visszajövök! Ismét eltelik a hónap, megjelenik az ellenõr és látja, hogy a disznók lesoványodtak, némelyik már lábra sem tud állni. – Mit esznek a disznók, Jani bácsi? – Azzal én nem foglalkozom. Minden reggel sorbaállítom õket, adok mindegyiknek egy eurót, aztán azt vesznek rajta, amit akarnak. Forrás: villanyposta

Rosszul, túl magas árfolyamon váltották át a guldent euróra, amikor Hollandiában is bevezették a közös pénzt. Ez milliárdos károkat okozott az országnak a megugró infláció és a vásárlóerõ csökkenése miatt – legalábbis ezt állítja egy civil szervezet. Most kvázi kártérítést követelnek az uniótól. Egy Wisselverlies.nl nevû, önmagát civil érdekcsoportnak nevezõ szervezõdés pénzt követel az Európai Uniótól. A szervezet ezt azzal indokolja, hogy a holland gulden euróátváltási árfolyamának tíz évvel ezelõtti helytelen meghatározásakor több milliárd eurós veszteség érte az országot. A holland szervezet internetes közleményében azt állítja: nemrégiben konzultáltak Nout Wellinkkel, a holland nemzeti bank elnökével, aki megerõsítette azokat a banki kutatási eredményeket, miszerint 1998-ban túl magasan határozták meg a gulden euróátváltási árfolyamát. Ennek következtében az euró bevezetése nagy inflációval és a vásárlóerõ csökkenésével járt. A Wisselverlies.nl szerint a helytelen árfolyam-meghatározás nem tévedésbõl történt, hanem azért, mert akkoriban a gulden és a német márka árfolyama egymáshoz kapcsolódott, és a németek presztízsokokból megakadályozták az egyébként pénzügyileg indokolt árfolyam-módosítást. Wellink elmondta, hogy a holland hatóságok politikai elsõbbséget adtak az euró bevezetésének, és inkább letettek a reális árfolyam-meghatározásról, – olvasható a közleményben. „Az EU miatt súlyos veszteségeket szenvedtünk, ezért most kompenzációt követelünk” – idézi a közlemény Pieter Dijkmant, azt írva róla, hogy közgazdász, és a Wisselverlies.nl elnöke. A jogi lépések kidolgozásával állítólag William Schonewille holland sztárügyvédet bízták meg. Forrás: MTI ALBERT GYÖRGYI MÁR SOHA TÖBBÉ NEM SZEXEL Nem képes kikászálódni magánéletének hullámvölgyébõl Albert Györgyi. A riporternõ 44 évesen teljesen magára maradt, sem udvarlója, sem alkalmi partnerei nincsenek. Mint mondja, életének abba a szakaszába érkezett, amikor egyáltalán nem érdekli a szex, és ez talán örökre így marad. Albert Györgyi már alig emlékszik rá, milyen egy férfi karjaiban ébredni. Hónapokkal ezelõtti válása óta egyetlen partnere sem volt, de ezért nem a férfiakat, hanem magát okolja: nem vágyik rá, hogy ágyba bújjon valakivel, sõt elképzelhetõnek tartja, hogy már soha többé nem szexel. – Az életem egy olyan periódusában vagyok, amikor a legkevésbé sem érdekel a szex – mondja. – Nem érzem magam nyitottnak egy kapcsolathoz. Egyáltalán hol ismerkedhetnék? Van két törzshelyem a városban, ahova rendszeresen járok, de ott mindig ugyanazok az arcok vannak. Velük barátokként tekintünk egymásra, és nem mint nõ a férfira. Bár sokat járok külföldre, ott sem keresek udvarlókat, kerülöm a férfiak táraságát. A gondolataimban valahogy nincs helye a szexnek. A riporternõ szerint egyre kisebb esélye van szerelmi kapcsolatra. – Már nem hajt a tûz, mint régen. Pedig régen még az is elõfordult, hogy éjszaka két pasival mentem haza... De már nem motivál a szexuális vágy. Szerintem ezzel a hozzáállással az esélyeim is egyre gyatrábbak. Még azt sem tudom megmondani, hogy egyáltalán mi kelt bennem vágyat – gondolkodik hangosan. – Csak úgy létezem. Nem tudom, hogy ez változhat-e még. Sokat utazom, az átmenetileg boldoggá tesz, és sokat járok társaságba is. Ezek a dolgok azok, ami miatt még ezen a földön vagyok. A szakmámat is szeretem persze, de ebben a légkörben, ami a hazai médiában uralkodik, nincs sok keresnivalóm. Ahogy a férfiak világában sem. Én már lemondtam a szexrõl, és azt hiszem, hogy ez egy életre szóló döntés részemrõl. Barikád.hu kommentár: Albert Györgyi, a balliberális újságírás egykori üdvöskéje élõ bizonyítéka annak, hová vezet korunk fogyasztói társadalmának értéktelensége a nõk számára. A család intézményének szétverése, az egoizmus istenítése és a hedonizmus propagandája gyilkos kórként fertõzi meg a gyengébb akaratú, labilis embereket. A multinacionális tõke által a profitérdekek miatt piedesztálra emelt szingliség a csillogó huszas és a fakuló harmincas évjáratok után borzasztó negyvenes, majd elviselhetetlen ötvenes évekbe csap át. A fiatalon még a karrierben gátló tehernek gondolt család, kínzó hiánycikké válik. borsonline.hu – barikád.hu

2

jó ha figyelünk

– avagy A diktátor varázsigéje – „Mi, szociáldemokraták!” – kezdi egyfajta 1×1 módjára már-már szolgai precizitással bemagolt mondókáját az utóbbi idõben Steve, az egykoron állítólag oly sikeres egyetemi tanár. Fõnöke – hívójele The Big Boss (urbánus frazeológia, ángliusból átvéve: a Nagyfõnök, népi szóhasználatban: fõ hallja kend) – még ennél is tovább megy egy lépéssel, gátlástalanul és pofátlanul pökhendi cinizmussal rátesz még egy lapáttal és aszongya: „Mi, nyugdíjasok!” Mit tagadjuk, a kollektív össznépi hülyítés egy újabb szép és diadalittas kommunikációs bravúrpillanatának lehetünk szemtanúi ismét. A nagyember, az igazság kizárólagos birtokosa és letéteményese már megint, még mindig széllel szemben próbálkozik, s már megint, még mindig akadnak szép számmal olyanok, akik hisznek neki, akik állva tapsolják meg, amikor leereszkedik közibük. A kérdés csak az, még hányszor, s még meddig lehet ezt eljátszani? jó ha figyelünk

Mindent a nyugdíjasainkért! Elvégre õk képeznék a szavazóbázisunkat, nem igaz? De mennyire, hogy igaz! 3

A társadalmi különbségek csökkentésére irányuló, „jobb kézzel bal fül vakarás” típusú életszerûtlen megoldások, a reformdiktatúra kíméletlen szellemében fogant ostobaságok tökéletesen beleillenek abba a sorba, melyek a nép, a nemzet, az ország érdekeinek szempontjából téves és rosszul meghozott döntéseket prezentálják a számunkra. És mégis, ez mind nem számít, ezt a nép buta és együgyû része felé mintegy varázsigeként szajkózó hórihorgas ripacs, a hatalom zsarnoki szívû bitorlójaként egyetlen mondatba sûrítve gyakorlatilag szinte pillanatokat alatt semmissé teszi, aszongya: 1 vagyok veletek, 1 vagyok közületek. Közös a sorsunk, mondja „legszebb” ájtatos manó lárvaarcát felvéve a létminimum alsó szélén tengõdõ kisnyugdíjasok millióinak, miközben az önálló gondolkodásra és véleményalkotásra láthatóan képtelen massza simán bekajálja azt a képtelenség kategóriájába tartozó pofátlanságot is, hogy a multimilliárdos országdirigens tökéletesen tudatában van annak, mit jelent havi hatvan-hetven ezer forintért dolgozni. Már ott elhasal a projekt, hogy az ország képébe szemérmetlenül belehazudó mosdatlan szájú nyikhaj azzal sincs tisztában, mit jelent az a fogalom, hogy dolgozni. És ez még akkor is így van, ha a páncélozott A8-asból kiszállva a vidéki cigánysoron kamerák kereszttüzétõl kísérve lezavart laza séta közben csak azt hajtogatta a mellette lépkedõ cigányasszonynak, hogy „Dógozni köll! Én is dógozom.” 1 vagyok veletek, 1 vagyok közületek. És máris minden meg van bocsátva. Elsõ ránézésre talán furcsának, mi több, azt is mondhatnánk, ellentmondásosnak tûnik a külsõ szemlélõ számára, hogy egy olyan párt, amely annyira érzékeny szociálisan, hogy még a nevében is fontosnak tartja ezt kifejezni, nem a logikusnak tûnõ módját választja a társadalmi különbségek csökkentésének, azaz, hogy a leszakadókon próbál meg segíteni, hanem ehelyett inkább az egyre zsugorodó és töpörödõ középosztályt (ha ezt egyáltalán még lehet középosztálynak nevezni) nyomorítja vissza a roncstársadalomhoz. De nincs is mit csodálkoznunk ezen! A segélyezés kapcsán kiderült, hogy nem a minimálbért fogják emelni, hanem a segélyt akarják csökkenteni. Megint az elv, a metódus, ha tetszik, a hatalomgyakorlás technikája az, amire ezen a ponton ismételten szeretném felhívni a figyelmet! Nincs az az Úristen, hogy ez a hatalom valamibõl is többet adjon, mint amit feltétlen muszáj. Éppen ellenkezõleg! Inkább elvesz. Csökkent. Elvon. A dolog nyilván ennél bonyolultabb, számos tényezõt kell figyelembe venni, csak a végén valahogy mindig ide lyukadunk ki, amikor posztkommunisták vannak hatalmon. Csökkenés, leépülés, tönkremenetel. De miért van ez így? 4

Össznépi hülyítés: Katus mama nyugdíjából egyedül él otthon Pápán. Bezony ám! Szeressük Katus mamát! Miért van az, hogy az emberek, csak azért, mert valakik azt állítják magukról, hogy szociálisan õk a legérzékenyebbek, ezért õk a legalkalmasabbak a szociálisan rászorulók képviseletére, ezt el is hiszik nekik? Ráadásul úgy, hogy a tetteik ezzel az állítással szöges ellentétben állnak. Ráadásul kiderül róluk, hogy nem is mondtak igazat! A válasz roppant egyszerû. A hatalom megtestesítõje, a reformdiktátor (vagy zsarnok) kimondja a varázsigét:

„1 vagyok veletek, 1 vagyok közületek”. És máris minden meg van bocsátva. Hiszen én is onnan jöttem, ahonnan ti. Én is átéltem azokat a dolgokat, amit ti. Én is tudom, mit jelent havi bagatell összegekért gürizni, ahogyan ti is güriztek. Hát el tudjátok képzelni rólam, hogy ártanék nektek? Ugye nem? Én a lehetõ legjobbat akarom nektek. (Csak ez a rohadt ellenzék ne lenne, aki mindig keresztbe tesz!) Vagy tudjátok mit? Nem is nektek, hanem igazából a

Elõtted a földig meghajol. De fordulj csak el... és pillanatok alatt – õ meg a hegesztõ, akarom mondani az apparát – kirámolja a zsebedet. Olyan ördögi ügyességgel és gyorsasággal, hogy észre sem veszed. Mire feleszmélsz, már te is a létminimum alsó szélén tengõdõ kisnyugdíjasok népes táborát szaporítod jó ha figyelünk

valamelyik élemedett, ó pardon, szépkorú törzsszavazója kiakadna, mint az Epeda sezlonyrugó, megnyugtatására közlöm, de bizony, mindenkit, önt, engem, és az összes többi magyart is érinti ez a dolog, a cehhet ugyanis nekünk kell kifizetni. Úgy tûnik azonban kifizetõdõbb, ha felvesszük a szokásos konzumidióta baromhoz illõ miheztartást, különben könnyen úgy járhatunk, mint az egri Markhot Ferenc-kórház mellett kiálló orvosok, akiknek kromofággal öntötték le az autóját. A hatalom és csatolt részei nemigen bírják az építõ jellegû kritikát. Lehet, hogy nem erkölcsös, amit tesznek, de most már nem is mindig jogszerû. Ha pedig ezt valaki szóvá meri tenni, akkor aztán lesz ne mulass! Azt hiszik, hogy egyedi esetrõl van szó? Tudja nyüveg. Mindenesetre érdekes az, amirõl a Magyar Nemzet internetes oldalán olvashattunk a cikkajánlóban. Íme:

Vidám nyugdíjasok társaságában jól esik a parolázás

gyerekeiteknek, az unokáitoknak! Õk majd már igazán jól fognak élni. Vagy valahogy így. Mindenesetre ezt a szöveget hallgatjuk már évtizedek óta, ideje lenne végre felébredni a hiszékeny tömegeknek is. 1 rövidke hír az Index internetes portálról:

Az euró bevezetésének egyik elõfeltétele a legfeljebb 60 százalékos szint elérése vagy legalább az arány egyértelmû mérséklõdése lenne, ezt azonban – a többi elõfeltételhez hasonlóan – Magyarország jelenleg nem képes teljesíteni. Folytatódott a lakosság – fõleg devizában történõ – eladósodása, valamint a vállalati szféra hitelpozíciójának romlása az elsõ három hónapban.”

„Tovább nõtt az államadósság Az államháztartás maastrichti adóssága 2008 elsõ negyedévének végén 67,1 százalékát érte el az utolsó négy negyedév GDP-jének, vagyis több mint egy százalékpontos volt a növekedés. Ez a túlzotthiány-eljárás (EDP) keretében az Európai Bizottságnak jelentett legfrissebb érték.

Nem mintha ez bármit is számítana, hiszen az „1 vagyok veletek, 1 vagyok közületek” úgyis azonnal annulálja, de a narancsos ellenzéki párt uralkodásának végére, ha jól emlékszem, valahol 52% körül sertepertélt a GDP-hez viszonyított államadósság. És mielõtt még a szegfûmintás utódpárt

Életre szóló élmény, ellátogat hozzánk a nagyember! Tapsot neki, basszátok meg! jó ha figyelünk

„A vasúti hivatal végzetes döntést hozott? 2008. július 2. 06:00 A Motim Zrt., azaz a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tulajdonában álló cég vasúti mûködési engedélyét is elutasította a Magyar Vasúti Hivatal az elmúlt évben.Az Antal Dániel elnök által tavaly márciusban aláírt határozat indoklásában azt közölte, hogy a kérelemben megjelölt pályahálózat – vagyis a mosonmagyaróvári 8,8 kilométer hosszú iparvágány – a vasúti közlekedésrõl szóló törvény alapján az országos vasúti pályahálózat részének tekinthetõ, azon saját célú vasúti tevékenység nem végezhetõ. A döntés ellen – áll a határozatban – fellebbezésnek helye nincs. A hatóságot kormányhatározattal, tegnapi hatállyal megszüntették, elnökével egykori kinevezõi jószerivel szóba sem álltak.” Forrás: MNO

Utoljára hálivúdi eksönmúvikban láttunk ilyesmit. A maffiánál már megszoktuk, hogy bebetonozzák a renitens ürgét, így garantáltan nem zavar több vizet, legfeljebb régészeti lelet lesz belõle pár ezer év múltán. No de ez, valami egészen más, valami egészen új. A miniszterelnök eftárs keze messzire elér. Mi következik ezután? Jön a védelmi pénz, amit netalántán egész iparágakra is kiróhatnak majd? „Mi, nyugdíjasok!” – hülyíti a jó népet az ereje teljében lévõ kõgazdag karrierista. Hiszen látszatra sincs semmi köze a bottal, vagy sok esetben járókerettel sertepertélõ, életük kenyerének java részét már elfogyasztott honfitársainkhoz. A dologban azonban az a legrondább és legvisszataszítóbb, ahogyan kihasználja azokat, akik számára a nyugdíj (vagy talán korrektebb lenne, ha úgy fogalmaznánk: nyögdíj) nem valamiféle kegy, hanem járandóság, egy ledolgozott élet után. Az érintettek tekintélyes része pedig, mintha csak valamilyen permetszerû köd szállingó5

zott volna a szemükre, elhomályosítva tisztánlátásukat, meghallván a varázsigét, engedelmes birka módjára vonulnak a vágóhíd felé. Élelmiszer-, üzemanyag-, energiaár-emelés. Meg kell értened, neked is többel kell hozzájárulnod az Új Magyarországhoz, ami egyébként, ha még nem vetted volna észre, benned is ott van, így hát az is természetes, hogy innentõl kezdve, mintegy állampolgári kötelességed is egyben, hogy öngondoskodj magadról! De ne aggódj, mert mi sem aggódunk azon, hogyan fogod mindezt megvalósí-

tani, hiszen mi magyarok, már többször is tanúbizonyságot tettünk rendkívüli találékonyságunkról. Valószínûleg valami hasonló fog történni most is. Elvarázsolt kastélyban élõ elvarázsolt társadalom, amelyik nem akarja, hogy levegyék róla az átkos varázslatot. A sokszor felkavaró és néha csalódásokat okozó, ám csodálatos lehetõségeket rejtõ igazság helyett inkább a boldogtalan (de stabil!) mágiát (értsd: hazugságot, önbecsapást) választja. De vajon meddig még?

Addig, amíg a pofájába nem vágjuk a zsarnoknak, hogy semmi közünk hozzá, nem 1 velünk, nem 1 közülünk! Semmi közünk hozzá! Idegen, legfeljebb csak a mi nyelvünkön beszél. Ennyi, semmi több. Arra pedig, amit ezzel a hazával és a népével, nemzetével tett, nincs bocsánat. Isten pedig, mint tudjuk, nem bottal ver. 1 biztos, nekem speciel kezd elegem lenni a szemfényvesztõkbõl. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

A jó múltkorában az ír referendum kapcsán a demokrácia lábbal tiprása került minden eddiginél világosabban napvilágra. (Sehol máshol nem kérdezték meg a Lisszaboni Szerzõdésrõl az embereket.) Kevéssel utána a holland guldenrõl euróra történõ átváltás elhibázása, most pedig ez:

„Tévedésbõl dolgoztak másfél évig Egy félreértés miatt az Európai Unió energiaügyi miniszterei téves alapokon tervezgettek már másfél év óta. A miniszterek nem hivatalos, három napos párizsi tanácskozásának végén ezt ismerte el a francia energiaügyi miniszter és német kollégája. Jean-Louis Borloo úgy fogalmazott, hogy 2007 januárja óta tévesen értelmezték az EU célkitûzését azzal kapcsolatban, hogy miként csökkentsék az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. A miniszterek mostanáig abban a hitben voltak, hogy az EU szerint azt kell vállalni – egyebek mellett –, hogy 2020-ra az összes gépjármû-üzemanyag 10 százaléka növényi alapú biodízel legyen. A mostani értekezleten kiderült, hogy nem errõl van szó, hanem arról, hogy az összes szállítási energia 10 százaléka megújuló energiaforrásból származzék. Jürgen Homann, német miniszter szerint „sajnálatos félreértés volt”, hogy mostanáig bioüzemanyagban és nem megújuló energiaforrásokban gondolkodtak. A fõleg kukoricából és cukorrépából elõállított bio-üzemanyagot eleinte a klímaváltozás elleni harc valóságos csodaszerének tartották, utóbb azonban egyre többen kezdték ellenezni, sõt, az élelmiszerárak növekedése és az erdõirtások fokozódása egyik fõ okának tartják már.” Forrás: Független Hírügynökség

6

jó ha figyelünk

Ilyen van? Nem tudom megállni Hölgyeim és Uraim, de ismét fel kell tennem a tõlem már unalomig ismert és ismételt kérdést, erre gondoltak annak idején, amikor az Európai Unióhoz történõ csatlakozásra igennel voksoltak?

Ez az immáron sokadik megdöbbentõ, és ép ésszel elképzelhetetlen szituáció, mely ismét megképzõdött, szépen beleillik abba a sorba, amely tökéletesen példázza számunkra, mennyire életképtelen ez a mesterségesen létrehozott, föderatív alapokon álló kényszerképzõdmény. Európai Egyesült Államok. És még ez akart a legversenyképesebb térség lenni a világon! Ugyan vajon, hogy a rossebbe akart az lenni, amikor ilyen létfontosságú dolgokban ekkora baklövéseket követnek el? Önök értik ezt? Minden valamire való vállalkozásnál vagy cégnél úgy rúgják ki az ilyen és ehhez hasonló tehetségtelen embereket, hogy a lábuk sem éri a földet. Nem úgy a politikában! Illetve van még egy lehetõség. Pearl Harbor és 9/11 után (ma már mindkettõrõl kétségbevonhatatlanul tudjuk, hogy elõre megrendezték õket, ráadásul az érintettek elõre tudták), szóval az is minden további nélkül elképzelhetõ, hogy ezen szarvashibákat készakarva követték el. Mondjuk azon politikai és stratégiai okból kifolyólag, hogy a vén kontinensnek még csak esélye se legyen új erõre kapnia. Éppen hogy csak vegetáljon valamilyen minimum szinten, már ami a fogyasztást illeti, a többit, ha tetszik a világ sorsának folyását, meg majd elintézik mások. A kérdés megválaszolását a tisztelt Olvasóra bízom. Az Európai Unióval foglalkozó különféle szakirodalmak, elemzõk és szakértõk szerint az is megállapítható, hogy ebben az új, bankok által uralt és vezérelt Szovjetunió utánzatban (hívójele: SZU2) a hatalmi ágak sem különülnek el egymástól kellõképpen. Úgy tûnik, ez a központilag vezérelt kontinentális hatalmi és gazdasági bürokratizmus még csak hírbõl sem ismeri a demokráciát. Diktatórikus hatalmukat (és ezt itt tényleg szó szerint kell érteni, hiszen az utolsó szögig mindent leszabályoznak a különféle rendeletekkel, szabványokkal és kvótákkal) megkísérelik bebetonoznia, láthatóan kevés sikerrel. A lakosság egyelõre még ellenáll. Köszöni szépen, nem kér az Európai Egyesült Államokból. Amikor ilyen lehangoló példáival találkozunk az ostobaságnak, a szakmai alkalmatlanságnak és a hozzá nem értésnek, meg kell mondjam, kicsikét elszomorodom. Fel is teszem magamnak a kérdést: Hova vezet mindez? Tudtunkon kívül – azok, akiket mi hatalmazunk fel a képviseletünkre – megkárosítanak minket, átvernek bennünket, hazudnak nekünk? Vajon mennyit buktak az euróra való áttéréskor a derék hollandok? Mit szólnának, ha az Önök zsebébõl vennének ki ennyi pénzt csak úgy, és Önök még csak nem is tudnának róla, mert aki szólna, szólhatna, azt egész egyszerûen nem engedik szóhoz jutni a jó ha figyelünk

„megfelelõ” kezekben lévõ médiákban, vagy egész egyszerûen csak elhallgatnák az egészet? De nem csak a pénz! Talán még Önök is emlékeznek rá, mert én, azon majd’ hatszázezer honfitársammal együtt, akik annak idején nemet mondtak a nagyságos és fényességes Európai Portához történõ csatlakozásra, szóval én nagyon is jól emlékszem arra, hogy egyetlen Eu-ellenes hang nem sok, annyit sem lehetett hallani a központi média szócsöveibõl. Most pedig sorra dõlnek ki a csontvázak a szekrénybõl. „Anyám, én nem ilyen lovat akartam! – ordítanak fel egyre többen és egyre hangosabban kis hazánkban, ahogy a jelenleg regnáló posztkommunista emlõkön nevelkedett neoliberális újkapitalisták vezetésével egyre gyorsabban megyünk lefelé megalázóba. A baj már megtörtént. Sok választásunk nincs, legfeljebb kettõ. Az elsõ változat…, de talán jobb is, ha ezt azonnal elvetjük, mert annak esélye, hogy ez bekövetkezzék, gyakorlatilag a nullával egyenlõ. Már csak azért is, mert szöges ellentétben áll a jelenlegi politikai osztály érdekeivel. Arra gondolok, hogy egy merész fordulattal kihátrálhatnánk ebbõl a kényszer szülte katyvaszból, semleges státuszba vonulva, esetleg harmadik piacokkal kereskedve lélegzethez juthatna az ország. A másik verzió szerint – ezt nevezik optimista változatnak –, az Európai Unió problémakörét ahhoz hasonlatosan lehet a legjobban megoldani, ahogy a Csengetett M’Lord címû tévésorozatban a tiszteletreméltó Edward Meldrumtól járt el Madge Cartwright-tal szemben, amikor kényszerûségbõl vele egy ágyban kellett eltöltenie az éjszakát. Azaz csak fekszünk, és nem csinálunk semmit. Lefeküdni már lefeküdtünk az Európai Uniónak, csinálni amúgy sem sokat csinálunk, a feltétlen és csontig hatoló nyalás kivételével, úgyhogy nagyjából egészébõl megállapíthatjuk, jelenleg ez az utóbbi, az optimista változat látszik beteljesedni. És hogy miért hívják optimista változatnak? A válasz roppant egyszerû: ahova mi belépünk, az darab idõ múltán úgyis magától szétesik. De térjünk vissza még néhány gondolat erejéig az elkövetett szarvashibák sorozatához! – Belém lõttél! – Nagyon sajnálom. – Te belém lõttél! – Nagyon sajnálom. – Aki meglõ valakit, az sosem sajnálkozik. Az ilyesmi akkor szokás, ha rálépsz valaki lábára, vagy véletlenül eltöröd a szemüvegét, vagy fingasz egyet ebéd közben, de nem mondod, hogy „sajnálom”, ha meglõsz valakit! Így diskurálnak egymással egyik kedvenc filmem, a „Nekem 8” címû filmvígjáték botcsinálta hõsei, miután sikeresen megmenekültek az útonállókkal való és balszerencséjükre lövöldözéssel végzõdõ találkozásból. A jól szituált középosztálybeli amerikai Nick Beam – középmufti egy reklám cégnél – és újdonsült feka – ó pardon, afro-amerikai – cimborája, akiket Tim Robbins és Martin Lawrence formál meg kitûnõen, szóval az alkalmi duó egy félreértésnek köszönhetõen zavarba ejtõen hajaz egy a környéket rettegésben tartó körözés alatt álló útszéli rabló párosra. Ebbõl adódik aztán a különbözõ félreértések kínos sorozata. Véletlenül összefutnak az igazi rablópárossal, akikkel némi nézeteltérés alakul ki közöttük az adott területre esõ erõszakos bûncselekmények elkövetési jogát illetõen, s végül a vitás kérdéseket agresszív véleménycserével tisztázzák, melybõl hõseink kerülnek ki gyõztesen. Ennek során afro-amerikai barátunk kezében elsül a pisztoly és a rablók helyett – természetesen véletlenül – alkalmi útitársát sebesíti meg a karján. No hát ezen eseménysor után zajlik le a fenti párbeszéd Nick autójában menekülés közben. 7

Nem tehetek róla, de nekem viszont nem nyolc, azaz ez a film jutott eszembe, annak is ez a jelenete, mert itt valami hasonló látszik megképzõdni. Gondoljanak bele! Gyerekek, az a helyzet, hogy ezt bizony elszúrtuk, milliárdos károkat okoztunk nektek az euróra való áttéréskor a megugró infláció és a vásárlóerõ csökkenése miatt, de hát ez van. Bocsika. Most akkor Nick Beam-hez hasonlóan én is mondjam azt, hogy aki milliárdos károkat okoz egy országnak, az sosem sajnálkozik? Az ilyesmi akkor szokás, ha rálépsz valaki lábára, vagy véletlenül eltöröd a szemüvegét, vagy fingasz egyet ebéd közben, de nem elég csak annyit mondanod, hogy „sajnálom”, ha milliárdos károkat okozol! Biodízel-ügy dettó. Vajon mire gondoljon az ember, hogyan bízzon ezek után a nagyságos és fényességes Európai Portában, amikor arról olvas, hogy másfél évig „tévedésbõl dolgoztak”? Ilyen van? Ilyen van. Ráadásul a mûvelt Európában. Mindaddig, amíg ilyen szinten produkál ez a föderatív alapokra helyezett hatalom, amit ma még Európai Uniónak hívnak, van okunk a kétségbeesésre.

De legalábbis figyeljünk oda a szekrénybõl kihulló csontvázakra! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

Kedves T.! A homoszexualitás nem „másság”, hanem pszichés betegség. Genetikai hiba, vagy hormonális. Egyéb eredete lehet (mindkét nemnél) a korai szexuális traumák valamelyike (kiskorú molesztálása, megrontása, késõbb /csoportos/ nemi erõszak,más megaláztatás elszenvedése.) Nagyon is érthetõ,ha az áldozat – esetleg egy életre – meggyûlöli a másik nemet. Ez (vétlen) de súlyos személyiségtorzulás. Tehát a homoszexualitás épp oly pszichiátriai betegség, mint a többi – mondjuk a depresszió. De mondd,a buzikon (azelõtt „ferde”,vagy „ beteges” hajlamúakon) kívül láttál bárki mást pucér seggel átszelni a várost? A „Meleg Büszkeség Napjáról”. Mégis, mi a faszra büszke a leszbikus,homokos? Létrehozott valami értéket? Volt, van ilyen is : Oscar Wilde vagy Elton John, stb. Egy elenyészõ számú kisebbség százalékban (sõt!) ki sem mutatható része. Amely kisebbség (a SZarDSZ deviancia – ld. kábítószer, kendermag – pártjának pátfogoltja) azt mondja neked, neked és általában a heteróknak, hogy az õ életformájuk magasabb rendû. Szóval a szüleink primitiv, parázna, meztelen majmok voltak !? Nincs szívem magamnak megtartani : Hogyan születik a seggfej? Anális megtermékenyítéssel ... Tudva,nem tudva, ök (is ) a társadalom szétzüllesztésének eszközei. Ha õk nem provokálnák lépten – nyomon az embereket, Nem terjeszkednének akár fiatal(kis) korúak rovására is (AMELY BÛNCSELEKMÉNY) talán az én örökbecsû “ HOMO S O P I E N S” - em sem született volna meg. De megihlettek., és én büszke vagyok szójátékomra. Az igényes közönségnek is tetszeni szokott. (Kb. annyira , mint az USA - ra a H Ü J E N K I K ...) NYELVTÁRSI üdvözlettel: ADORJÁN András

8

jó ha figyelünk

Adorján úr, az lehet, hogy a homoszexualitás betegség, nem vagyok sem orvos, sem más szakértõ, hogy ezt megítéljem, régi vita ez. Ám ebben az esetben érdemes úgy állni e beteg honfitársainkhoz, ahogy betegekhez szokás. Ha nem betegség, akkor pedig békén kell hagyni azokat, akik más életformát választanak, nem kötelezõ követni õket. Megjegyzem, akik szexuális irányultságukat vállalva felvonultak, nem sértettek törvényt, akik az erkölcs nevében megtámadták õket, azok igen. Amúgy általában a látens homoszexuálisok, a saját hajlamaik ellen harcolók fröcskölõdnek ilyen vehemenciával, mint Ön. Azt nem tudom, hogy a homoszexualitás betegség-e, de hogy az, amit Ön szétküldözgetett e tárgyban, súlyosan beteg agy szüleménye, abban egészen biztos vagyok. Az Ön sportmúltjához teljesen méltatlan a fasiszta levelek küldözgetése. Szeretném megkérni sokadik alkalommal, hogy a nem tudom milyen alapon összeállított levelezõlistájáról (amelyen együtt szerepel Szasz Lorant es Farkashazy Tivadar, Kocsis L. Mihaly és én) szíveskedjen a címemet levenni, ahhoz soha nem járultam hozzá, és sem a homofób bunkó firkálmányait, sem a még gyakoribb undorító náci szövegeit ne küldözgesse nekem. Nácikkal nem barátkozom, ezért nem vagyok kíváncsi Önre. Engem szíveskedjék kihagyni a beteges gyûlölködéseibõl, a többi az Ön magánügye, de azt javasolnám, kezeltesse magát, mielõtt önmagának mattot ad. Már most is olyan, mint egy kóbor paraszt az üres sakktáblán. Ez méltatlan Önhöz. Bartus László *** Uram! A buzik törvényt sértettek, a hülye is tudja. Még ön is,aki a filoszemita szótár „gyûlölködés” tagját használta.Meg fasisztát. Ha az ön liberális elveit követném,holnap csak egy kis köténykében mennék a városba. Mit gondol,messzire jutnék a csupasz valagammal? Mit mondott? Latens homoszexualitás? Az létezik, csakhogy az ön védencei éppen a közrend nyilvános, kihívó megzavarását követik el évek óta. Az egészséges szexusú, jó izlésû lakosság provokálása ön szerint megengedhetõ,vagy tûrhetõ? Én nem bánom,sõt sajnálom,ha valaki beteges hajlamú. Csak a seggem meg ne fogja – a költõvel szólva.Úgy veszem észre, hogy Önt gyengéd szálak fûzik a homoszexuálisokhoz. (Ezzel nem akartam azt mondani,bár ki sem zárhatom, hogy Ön is buzi) Vigye el hozzájuk az én (nem egyedi) felfedezésem: a nõkön eggyel több testnyílás van! Szegény barátai valószínûleg nem elég erõsek a számtanban. De én kitartó voltam, makacs, és ha csak tehettem, ellenõriztem ezt a reménytkeltõ hírt. Ön nem fogja elhinni – igaz! „sem a homofób bunkó firkálmányait, sem a még gyakoribb undorító náci szövegeit ne küldözgesse nekem. Nácikkal nem barátkozom, ezért nem vagyok kíváncsi Önre.” Nézze, jóember, ha tudnám, hogy még potens, megkérdezném, miért nem megy a picsába? Én elhiszem, hogy rendes zsidók is vannak, találkoztam is velük, de maga nem gyarapította soraikat. Maga, bátyuska, a tahó, arrogáns típus, aki hadonászik (még jó, hogy nem fenyeget), aztán, mikor szegényes szókincsébõl kifogy, elkezd nácizni, sovinisztázni, antiszemitázni, és dühösen löki félre a másoktól megkövetelt „tolehanciát”. Sírnak, mint a fürdõs kurva. Holokauszt-kárpótlásból élnek már 60 éve. De – tisztelet nélkül – mégiscsak az én apám volt Szibériában, kurva édesanya! Jó pár évig. Ez igy önnek még felfogható? Bravó! Búcsúzóul egy jókívánság: Vegye be! De ne az enyémet... AA IGM ADORJÁN András, nemzetközi sakknagymester 3-time Hungarian Champion /3-szoros magyar bajnok World Ch. Candidate / Világbajnokjelölt Olympic Ch. / olimpiai bajnok H-1053 BUDAPEST, Kálvin tér 2. II/4. HUNGARY Tel./fax: (36-1) 318-6259 E-mail: [email protected]

*** From: Laszlo Bartus ([email protected]) To: Adorján András ([email protected]) Subject: Fw: HOMO SZOPIENSZ / SZarDéeSZ /és a buzik másSEGGE Na ide figyelj, te rohadek naci budos paraszt. Buzizd a tetves kurva anyadat. Nem erdekel, mirol mit gondolsz. Tobbszor kertem, hogy a rohadek naci leveleidet ne kuldozgesd nekem, kuldd a fasiszta haverjaidnak. Soha nem kertem egy levelet sem toled, bepofatlankodsz a postaladamba, a civil szferamba, es utana engem mocskolsz, ki a fasz hivott ide teged, te primitiv kozonseges bunko? Takarodj a kurva tetves anyadba az eletembol. Vilagos voltam, szarhazi? Megertetted mar, hogy huzzal el a picsaba? *** Íme egy máSSegg szellemét tükrözõ írás.Az újmagyar.Azt tanácsolja a jöttment, hagyjam el egyetlen hazámat, ahol õ mint vörös vírus tartózkodik,rombolva és arra buzdítva.Úgynevezett liberálisként. De én is tévedek olykor. Ezúttal is becsúszott egy kis malõr. Ugyanis a stílusjegyeket gondosabban elemezve rájöttem,hogy új tisztelõm,szellemtársam NEM buzi. LESZBIKUS! Bizony, az élet különös dolgokat produkál,heteró polgártársaim... AA

jó ha figyelünk

9

Gondolataim ihletõi: néhai T. Imre (biológus) és Körösényi András (politológus) Az a világ, amelyben felnõttem, hazugságokra, népbutításra, szellemi és fizikai terrorra épült, tevékenysége az Ország teljes leépülésére irányult. Népi demokráciának csúfolták. Az a világ, amelyben jelenleg élünk, hazugságokra, népbutításra, szellemi és fizikai terrorra épül, s tevékenysége az Ország teljes leépülésére irányul. Alkotmányos képviseleti demokráciának csúfolják. Mindkét világ a az életünket 2X4 év megszakítással immáron 60 éve a budapesti Köztársaság téri épületbõl irányító, ezernevû Állampárt, a Szocialista Párt produktuma. A népi demokráciában is éltek, mint ahogyan a mostani demokráciában is élnek tekintélyes, köztiszteletnek örvendõ értelmiségiek, tudós emberek. Élnek, alkotnak, tevékenykednek. Nemcsak szavaik és tetteik, hanem a példájuk mély nyomot hagy a társadalom életében és mentalitásában. Az értelmiségi ember gondolkodó fajta. Képtelen arra, hogy ne elemezze azt a világot, amelyben él. Akiknek szakmájuk ezt lehetõvé teszi, azok politikai magánvéleményüket külön tudták-tudják választani a munkájuktól. Voltak – vannak azonban olyanok, akik ezt nem tehették – nem tehetik meg. Végül olyanok is vannak, akik „önként, nem parancsra” foglalnak állást a napi politika egyik vagy másik kérdésében. Mondanivalóm szükségessé teszi, hogy mindháromra hozzak példákat mindkét világból. A népi demokrácia idején a filozopterek feladata volt az akkor létezett szocializmus megideológizálása. Volt, akinek ez nem okozott soha problémát. Révai József jó példa erre. Volt aki – éppen azért, mert valódi tudós volt, – eljutott oda, hogy rádöbbenjen: hamis a logikája annak a tannak, amelynek o a hirdetõje. Talán Lukács György jó példa erre. Voltak nemzetközi hírû jogászaink akkoriban is. Egy részük szalonképtelenné vált a hatalom szemében. Ezek voltak a felelõs írástudók. De olyan is akadt, aki tudományosan meg tudta indokolni, hogy az ‘56 decemberében beindult – majd az ENSZ közbelépésére leállított – titkos deportálások jogilag elfogadhatóak. Halottakról vagy jót, vagy semmit – hadd ne nevezzem meg a jogászprofesszort, akitõl a deportálást igazoló „jogászi érveket” magam hallottam Szegeden, 17 éves koromban. Azt hiszem, a felsoroltak közül Lukács Györgyrõl mondhatjuk el, hogy a társadalom iránti felelõsség vezette a tollát akkor is, amikor tévedett és jóhiszemûen támogatta a borzalmat; de akkor is, amikor meghasonlott önmagával és tévedésére rádöbbenve volt bátorsága revidiálni nézeteit. Ez a szellemi revízió ugyanis nagyon sok pályatársában indított el pozitív, a megtisztulás irányába mutató folyamatokat. Az élettudományok mûvelõi számára valódi jellempróbát jelentett a népi demokrácia idején az „élenjáró szovjet tudomány” nyilvánvaló ökörségeivel való együttélés. Ez különösen nyilvánvaló volt a genetika, az örökléstan mûvelõinek körében. A Szovjetunió tudományos élete e területének felelõse, s egyben élet-halál ura az a Liszenko akadémikus volt, aki egyszerûen nem értette meg szakterületének, a genetikának alaptörvényeit. Azt állította, hogy nincsenek gének, hanem minden szerzett tulajdonságunkat átörökíthetjük utódainkra. Azt is vallotta, hogy a növények és állatok is ezt teszik. Ha hozzászoktatjuk pl. egy búzát ahhoz, hogy a hideget jobban tûrje, akkor az utódai is hidegtûrõk lesznek. Nem befolyásolják a gének szellemi képességeinket, jellemünket sem. Ha tehát jó szocialistának nevelünk fel embereket, akkor azoknak az utódai is mind pártszerûen fognak viselkedni. Olyan biológus volt Liszenko akadémikus, mint amilyen fizikus lenne az, aki tagadja a gravitáció tételét, egyszerûen azért, mert nem érti. 10

Sztálinnak viszont fontos volt ez az égedelem buta ember, mert „elhárult” a biológiai akadály az elõl, hogy az embereket és utódaikat tetszésünk szerint idomíthassuk. Sztálin ezért Liszenkonak még olyan nyilvánvalóan vad „tételei” felett is szemet hunyt, hogy tagadta a sejt-elméletet. A sejtek Liszenko szerint csak olyan felesleges vacakok, amikre nincs is szükség voltaképpen. Az élõ anyag Engels definíciója szerint a „fehérjetestek létezési módja”, s ehhez sem gének, sem sejtek nem kellenek. Csak egy kis fehérje, megpucolva a feketéjétõl. A sejtek létezését ugyan nem tagadhatta, ezért azt állította, hogy ezek az izék nem-sejtes elemekbõl is bármikor kialakulhatnak, felépülhetnek. Komoly magyar tudósok állították – és kibírták, hogy közben ne nevessék el magukat, – hogy mindez igaz. Párttag könyvvel a zsebükben de akár anélkül is a liszenkói tételek elfogadása és hirdetése egzisztenciális biztonságot jelentett számukra, akkor is, ha tényleges kísérletes vagy nemesítõi, gyógyítói munkájuk során egyáltalában nem kerültek olyan helyzetbe hogy a liszenkói tételekkel találkozzanak, azokkal ütközzenek. A felelõs írástudók – néhai Gyorffy Barna, Csík Lajos – vállalva az egzisztenciális kockázatot és egész életük során viselve bátorságuk következményeit – kiálltak a tudomány igazsága, a sejtelmélet és a gén-elmélet mellett. Mások, akik gyakorlatilag ugyan genetikai munkát végeztek, de nem nevezték nevükön a dolgokat, ugyanakkor hangoztatva a liszenkói tanok „igazságát”, fényes karriert futottak be, akadémikusok és vezetõk lettek, s akik élnek közülük, máig is azok. Késõbb persze megfeledkeztek pályafutásuk e „poetikus” idõszakáról. Hasonlóan fényes pálya jutott osztályrészül azoknak, akik a liszenkói szellemben dolgozva egyszerûen tudományosan sarlatánkodtak. Ok is kivétel nélkül a MTA tagjai lehettek életükben. Ez a megtiszteltetés Gyõrffy Barnának csak halála után adatott meg. Az „önként, nem parancsra” történõ írástudói felelõtlenséget példázó „legaranyosabb” történet T. Imre orvosprofesszoré. Õ igen derék ember volt, kiváló anatómus, soha nem bántott senkit, nem lépett be a Pártba, de úgy érezte – s ebben nem is tévedett, – hogy számára biztonságot mégiscsak az jelentené, ha akadémikus lenne. Mivel tiszteletet parancsoló tudományos eredményei dacára erre nem volt garancia, akadémikusságát egy olyan kísérlettel alapozta meg, amellyel „megcáfolta” a sejtelméletet, s „bebizonyította” Liszenkonak és tanítványának, Lepesinszkaja asszonynak az igazát, akik szerint sejt nemcsak sejtbõl keletkezhet sejtosztódással. Kísérletét a következõképpen végezte: vett egy éppen oszlásnak induló májdarabkát, s a napokig tartó bomlási folyamatot szorgosan lefilmezte. Ezután a filmet befûzte a vetítõgépbe. Csakhogy éppen fordítva. A film a végével kezdõdött, s az elejével végzõdött, no és fel is gyorsították kissé. Így azután „demonstrálta”, hogy az oszló foszló bûzölgõ szövetfoszlányokból hogyan épülnek fel szép, egészséges, pirospozsgás, magyar májsejtek. T. Imre akadémikus lett. Hivatalból halhatatlan tudós. Ugyan ki merte volna vitatni e tudományos eredményének hitelességét? Ugorjunk egyet a történelemben. Ma olyan világban élünk, ahol viszonylag kisebb kockázatvállalással lehet valaki felelõs írástudó, és leírhatja meg a véleményét a visszásságokról. Megteheti ezt jogászként a jogsértésekrõl; pedagógusként a következõ nemzedék tudatlanná tételérõl és tudatos demoralizálásáról; külpolitikusként – történészként nem létezõ külpolitikánkról; gazdasági szakemberként gazdaságunk és gazdaságpolitikánk katasztrofális helyzetérõl. Más kérdés, hogy nem könnyû ilyen írást leközölni, és az is, hogy felelõs írástudóink szava a jelek szerint pusztába kiállított szó. De mi a helyzet az írástudók felelõtlenségével kapcsolatban? Vajon vannak-e ma is Révai Józsefeink, T. Imréink? Révai józsefekbõl „túltermelés” van. Mintapéldányuknak Gyurcsány közgazdasági fõtanácsadóját, Vértes András apoteológus közgazdászt tartom. Egyszer hallottam beszélni a Deák Klubban Budapesten. Kétségjó ha figyelünk

beesetten futottam ki onnan elõadása közben. Azóta rémálmaim vannak. Megütött az ötvenes évek hamisítatlan levegõje. Akad T. Imre is bõven, aki „önként, nem parancsra”, tudományosan érvelve bizonyítja nekünk, hogy az a világ, amelyben élünk, minden világok legjobbika. Nálunk nincs a politikában sem jogsértés, sem hazugság, és nincs politikai elégedetlenség sem ebben az országban. Itt csupán relatívizmus létezik. A demokrácia tisztaságát csupán azok veszélyeztetik, akik meg akarják védeni. Vajon ki merné kétségbe vonni Körösényi András politológus professzor szakmai kompetenciáját, véleményének hitelességét? A Miskolcon végzett tudós az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Jogi Karának professzora, az Akadémia Doktora, elismert hiteles személyiség. Bizonyára hamarosan O is akadémikus lesz. Kiváltképpen azután, hogy elvégzett egy fontos, súlyát illetõen T. Imre akadémikus sejtelméletet cáfoló „kísérletéhez” hasonló eszmefuttatást, amelynek azt a címet adta, hogy „Orbánék retorikájának élveboncolása”. Biztos akadémiai belépõ ez, emlékezzenek szavaimra. Nézzük meg Körösényi professzor a vetítõgépbe fordítva fûzött tudományos filmjét: „Nincs rendkívüli állapot. Ami velünk, országunkban és demokráciánkkal most történik, bár nem kellemes, nem példa nélkül való" – cáfolja a polgári ellenzék ezzel kapcsolatban hangoztatott álláspontját. És igaza is van. Valóban történtek hasonló dolgok másutt is. Pl. Fehéroroszországban. Választási csalás szerinte Magyarországon nem történt. Míg a választási csalás az eljárás szabályainak súlyos és tudatos megsértése, addig a hamis ígérgetésnek – bár erkölcsileg elítélhetõ – demokráciában nem lehetnek (köz)jogi következményei. Mi több, a hamis ígérgetések gyakorlata „a demokrácia belsõ lényegébõl ered, abból, hogy a politikus igyekszik megfelelni választói elvárásainak”. Egy kis analógia. T. Imre professzor azt állította, hogy a sejt belsõ lényege az, hogy rothadó szerves anyagból keletkezik. Körösényi professzor azt állítja, hogy a demokrácia belsõ lényege az, hogy hazugságra épül. Szép dolog a tudomány. T. Imre professzor fordított filmje „bebizonyítja”, hogy nem igaz az, hogy sejt csak másik sejtbõl keletkezhet a sejtosztódás jól ismert folyamatában. Körösényi professzor fordított filmje „bebizonyítja”, hogy „nem igaz az, ha változik a népakarat, és a választók elfordulnak a kormányzattól, akkor annak feltétlenül mennie kell. Ahogy az sem, hogy a kormánynak kutya kötelessége lenne választási programjának végrehajtása.” T. Imre akadémikus fordítva befûzött filmje „bebizonyítja”, hogy a sejt nem az élet lényege. Köröscsényi akadémikus-jelölt fordítva befûzött filmje „bizonyítja”, hogy a népakarat nem a demokrácia lényege, hanem úgy áll a dolog, hogy a „népakarat és a választási program gyakran kerül szembe a közérdekkel”. Ezt szükségszerû konfliktusnak tartja, amelyben egy demokratikus kormány, a nép akarat választotta kormány a közérdeket kell, hogy szem elõtt tartsa a nép akaratával szemben. Körösényinél fel sem merül az a szempont, hogy ki az, aki eldönti, mi a közérdek. Nem mondja ki, de magától értetõdõnek tartja, hogy a kormány pontosan tudja, hogy mi a közérdek, míg õt megválasztó népnek errõl fogalma sincs. Ha vitatkozni mernék a nagy szakemberrel, azt mondanám, hogy logikája ezen a ponton siklik ki. A nép nem buta nyáj, hanem ott vannak közöttük a tudósok, közgazdászok is, és egyáltalában nem szentírás az, amit egy kormány közérdekként megfogalmaz. A Horváth Ágnes-féle átgondolatlan, szakszerûtlen, szakmailag dilettáns, kártékony egészségügyi törvénytervezet a jó példa erre. Ennek megvalósítását ugyanis nemcsak az utca embere, de szakjó ha figyelünk

mailag illetékes Orvosi Kamara és Magyar Tudományos Akadémia sem tekintette „közérdeknek”. Köröscsényi mindezt nem veszi figyelembe, amikor úgy fogalmaz: „Mert mit is kíván a magyar nemzet? Hol ezt, hol azt; a lehetõségek ismerete nélkül sokszor lehetetlent”. Nem kedves, tanártársam az ELTÉ-rõl, ez nem így van. A magyar nép nem ostobább, mint választott kormánya. A diktatúrákban „szokás” az, hogy a „bölcs” kormány szemben áll a „buta” néppel, és „üdvözíti” azt akkor is, ha az belepusztul. De peregjen tovább a fordított igazságok mai filmje. Körösényi szerint a Gyurcsány-kormány legalitása nem szûnt meg, tehát törvényesen marad a hatalomban, és ezen a tényen sem az elbukott önkormányzati választások, sem a márciusi népszavazás ténye, sem a „társadalom elfordulása” nem változtat. „Nem kell forradalom, felkelés, puccs vagy polgárháború a hazudós kormányfõ eltávolításához (igaz, ha ragaszkodik pozíciójához, és pártja is hatalomban tartja, a népnek várnia kell)” – int higgadtságra Körösényi, aki ezt már tavaly egy nagy feltûnést keltõ cikkében is megtette. Azt állítja, hogy az ellenzék kormány távozását sürgetõ álláspontja tudatosan vagy akaratlanul, de megkérdõjelezi politikai rendszerünk alapszerkezetét és alkotmányos alapjait” a képviseleti demokrácia elveit. T. Imre akadémikus is, Köröscsényi akadémikus-jelölt is eljutottak oda, hogy sikerült „bebizonyítaniuk” a fehérrõl, hogy fekete. Szemben a reakciós Mendel – Morgan -Wesimann – Orbán – féle burzsoá „áltudósokkal”, akik nem átallják ennek ellenkezõjét vallani. A klerikális Gregor Mendel apát, az amerikai imperialista Thomas Morgan és a német prefasiszta (mivel Hitler elõtt egy emberöltõvel élt) Weismann azt állították, hogy a sejt csak sejtbõl keletkezhet. T. Imre „bebizonyította”, hogy bomló szerves sittbõl is. A „sötétben bujkáló ellenforradalmár”, megkésett 56-os srác, Orbán Viktor azt állítja, hogy ami Õ tesz, az a Demokráciának, szabad életünk „sejtjének”, alfájának és ómegájának a megvédésre irányul. Körösényi „bebizonyítja”, hogy mindez képviseleti demokráciánk aláásása és megkérdõjelezése. 1952 és 2008. Két világ, mindkettõ egyetlen pártra és a permanens hazugságokra épül. Az írástudó felelõtlen, amikor tudását és tekintélyét a nyilvánvaló hazugság szolgálatába állítja. A felelõtlen írástudó történelmi példája Menenios Agrippa volt, aki híres meséivel a rabszolgatartó társadalmat igazolta. Napjaink Agrippáját Köröscsényi Andrásnak hívják. De nem csupán írásaival, hanem példájával is lehet felelõtlen az írástudó. Amikor a volt masszív MSZMP-s Járay Zsigmond, Martonyi János, Straub Elek és Vizy E. Szilveszter megjelentek a rendszerváltók oldalán; majd szerepet vállaltak, mint Orbán Viktor miniszterei, gazdasági életünk vezetõi illetve a Magyar Tudományos Akadémia elnöke – ez pozitív üzenet volt a Társadalom számára. Ez a négy felelõsen gondolkodó írástudó azt üzente az embereknek, hogy noha eddig tehetségükkel az MSZMP-n belül próbálták szolgálni népüket, 1998-ra nyilvánvaló, hogy a Polgári Magyarország jelentik a jövõt, s ezt kívánják szolgálni. De vajon mi az üzenete e négy köztiszteletben álló férfiúnak most, amikor a Gyurcsány-világ kellõs közepén biztosító társaságot alapítottak? Csak nem az, hogy mindazt, amit eddig nekünk a rendszerváltozás óta mondtak, nem szabad komolyan vennünk? Csak nem úgy szól az üzenet, hogy „kaparj kurta, neked is lesz?” Jó lenne választ kapni ezekre a kérdésekre. De tartok tõle, hogy nem fogunk. A felelõs írástudók nagyon kevesen vannak. Dr. Habil Fodor András, genetikus, Az ELTE nyugalmazott egyetemi docense, Wooster, OH, USA

11

Dübörög a nyomorüzem • Nem szabad szétverni a nemzetállamot! Arra van szükség, hogy a becsületes és felelõs állam szerzõdjön a becsületes és felelõs állampolgárral – jelentette ki Bogár László a Magyar Nemzet Online-nak az adózással kapcsolatosan. A monoki modellrõl megjegyezte, segíteni kell az önhibájukból leszakadt társadalmi rétegeken, ám a globális és lokális élõsködõknek jelezni kell: eddig, és ne tovább. A jelenlegi anómikus állapotot könnyen követheti az anarchia, majd maga a káosz is – hangsúlyozta a professzor; szerinte a rendkívüli elnyomorodás robbanással fenyeget. Azzal kellene szembesülnünk, hogy az, amit adóként nevezünk meg, az valójában egy bonyolult szerzõdésrendszer, amelyben az állam és az állampolgárok kötnek megállapodást – fogalmazott Bogár László arra a felvetésünkre, hogy vajon meddig lehet még szûkíteni az állami szolgáltatások körét, fõleg hogy ami elérhetõ, annak is egyre silányabb a minõsége. Jelenleg a nemzetállam, a „köz” megtestesítõje az „utolsó közös védmûvünk” – idézi Czakó Gábor szavait a közgazdászprofesszor, és mint hozzátette, senkit ne tévesszen meg, hogy „jelenleg olyan cinikus globalokomprádor erõk üzemeltetik az államot, amelyek a magyar társadalomnak sem a rövid, sem pedig a hosszú távú érdekeit nem veszik figyelembe, és gátlástalanul segítik a globális hatalomgazdaságot az ország kifosztásában”. Ugyanakkor az ellenük folytatott jogos küzdelem sem „hatalmaz fel minket arra, hogy közben szétverjük saját nemzetállamunkat” – jelentette ki az MNO-nak Bogár, mert, mint mondta, erre „igen nagy szükség lesz, amikor már nem a jelenlegi erõk szervezik az életet Magyarországon”. 12

Hazugság az a liberális dogma, hogy az „állam a legrosszabb tulajdonos” Az adó – ami egyfajta szerzõdés – arról szól, hogy az állampolgárok lemondanak a jövedelmük egy részérõl, „ennek fejében olyan közszolgáltatásokat kapnak, amelyeket csak az állam tud megfelelõen biztosítani” – emlékeztetett a professzor. Hazugságnak nevezte Bogár azt a két évtizede hangoztatott szlogent, hogy az „állam rossz tulajdonos”. Ez igaz lehet akkor, „ha rosszul üzemeltetik”. De ilyen esetben a tõke is lehet rendkívül rossz tulajdonos – folytatja –, „elég csak a nagy nemzetközi vállalati botrányokra gondolni”. Vannak olyan területek, ahol „csak az állam tudja a legjobban, illetve a legalacsonyabb fajlagos költségekkel és a legjobb minõségben üzemeltetni az adott alrendszert.” Teljesen természetes, hogy ehhez politikai akarat is szükséges – közölte közbevetésünkre Bogár. „Ehhez az kell, hogy a becsületes és felelõs állam szerzõdjön a becsületes és felelõs állampolgárral”. Világossá kell tennie az államnak, hogy kitõl, mennyit és miért von el, és meg kell teremteni az ellenõrizhetõség körülményeit is. A társadalom 85 százaléka ma, vagyis a vesztesek – mondta Bogár –, a befizetéseinél többet kap vissza a különbözõ térítésmentes szolgáltatások címén, „bár errõl többnyire nincsen tudomása”. Ma, egy patologikus társadalom-lélektani helyzetben az állampolgár gátlástalan rablónak tekinti a saját államát, az pedig adócsaló gazembernek a saját polgárát. Így aztán esély sincs a becsületes és ellenõrizhetõ alkura – véli. A szupernyertesek jutalma a társadalmi stabilitás (lenne) Társadalmi stabilitás – ez az a „szimbolikus jószág”, amiért a nyertesek és szupernyertesek hozzájárulnak ahhoz, hogy nettó befizetõk jó ha figyelünk

legyenek a közös kasszába, hiszen õk kevesebbet kapnak vissza befizetéseiknél – állítja a professzor. „A társadalom döntõ többsége önhibáján kívül nem rendelkezik olyan munkaerõvel, amelyet olyan globális piaci áron tudna eladni, amely fedezni tudná az egyébként már globális piaci árszintre emelt javak és szolgáltatások minimumának a megszerzését” – fejtette ki Bogár László. A 30–40 évvel ezelõtti bérszinten „beárazott” társadalom végzetes csapdában vergõdik. Az elit megteheti, hogy nem vesz tudomást e folyamatokról, „de akkor olyan, rendkívül intenzív és végzetes elnyomorodás indul el, ami pontosan kiszámítható módon a kriminalizálódással, a hétköznapi emberi együttmûködés elemi struktúráinak brutális szétverõdésével jár együtt”. Sõt ennek már jelenleg is tanúi lehetünk, állítja a közgazdász, aki példaként az olaszliszkai lincselést, a fiatalkorúak által elkövetett brutális gyilkosságokat, a szinte mindennapi rutinná vált tanárveréseket hozza fel. Súlyos hibának véli, hogy ezeket az eseteket elszigetelt jelenségként kezeli az elit és a társadalom; „ha történelmi távon tekintjük át ezeket a folyamatokat, ezek között szerves összefüggések vannak. A mélyrétegbõl felsejlõ fõ ok, hogy maga a globális hatalmi rendszer egy végzetesen élõsdi struktúra, amely rohamos gyorsasággal emészti fel a világ természeti és emberi erõforrásait”. Valójában ez a parazita, rákos burjánzásra emlékeztetõ pusztító szerkezet tükrözõdik vissza az általa kifosztott magyar roncs- és páriatársadalom cselekvésmintáiban. És ehhez kap folyamatos megerõsítést a liberális „médiamegafonok” szemforgató siránkozásaiból, ahol e nyomorban élõ rétegek ön- és közpusztító ámokfutását „emberi jogként” tüntetik fel. A globalitás élõsködõ elitjei saját torz tükörképüket láthatják viszont a helyi roncstársadalom agresszív élõsködési törekvéseiben – tette hozzá Bogár. Ami van: anómia – ami jöhet: anarchia és káosz Ha egy társadalom évtizedeken keresztül olyan káros folyamatoknak van kitéve, amelyek végzetesen roncsolják anyagi és szimbolikus dimenzióit – megélhetését, népesedését, egészségét, erkölcsi normáit –, akkor elérkezik a nyomorúságnak az a szintje, „amikor betelik a pohár”, vagyis „egy bizonyos ponton túl a korábban vészjóslóan hallgató nyomorúság brutális, mindent szétromboló akciókban fejez ki önmagát” – fejti ki Bogár. Mint mondja, mindez anómiaként indul, amikor az emberi együttélést segítõ belsõ szellemi törvények fokozatosan felbomlanak. Ezt követi az anarchia, „amikor az uralmi szereplõk már a rendészet eszközeivel sem tudják megállítani e pusztító folyamatokat”. A harmadik stáció maga a káosz, „amikor már semmilyen emberi tevékenységnek, törekvésnek nincs esélye arra, hogy a lét hétköznapi struktúráinak teljes felbomlását megakadályozza”. Bogár azt reméli: a magyar társadalom még nem tart itt, ám „nagy baj lehet”, ha továbbra is a cinikus hamis beszéd uralja az állam szerepérõl, valamint az adókról szóló diskurzusmezõket is. Dübörgõ nyomorüzem és süketek párbeszéde A mostani jelenséghalmaz is azt jelzi, hogy milyen roncsolt állapotban van a magyar közbeszéd – mondta Bogár azzal kapcsolatban,

hogy az úgynevezett monoki modellt a szalonrasszizmus bélyegével illették. A magyar társadalom – mint közösség – képtelen arra, hogy „használható értelmezési keretek között, megfelelõ fogalomkészlettel elbeszélje a problémáit”. Bogár úgy véli: a megoldásokhoz az út az elbeszélésen, majd megbeszélésen, végül a közös cselekvésen keresztül vezet. „A magyar közbeszéd ma tökéletesen alkalmatlan erre a szerepre, zavarosabbnál zavarosabb fogalmak, féligazságok, hazugságok, hamis értelmezési keretek harca folyik sehonnan sehová” – hívta fel a figyelmet. Mint kifejtette, a társadalom 30-40 százaléka formálisan is a létminimum alatt él, vagyis ez a roncstársadalom elemi szinten sem tudja újratermelni önmagát. Ezen belül a 15 százalékos páriatársadalom „véglegesen ki van taszítva a történelembõl”. Az ebbe születõ gyereknek 6-8 éves korára véglegesen eldõl az élete. „Sorsa megpecsételõdik azzal, hogy elemi szinten sem képes az emberi együttmûködési rendszerekbe bekapcsolódni, és ez az igazán drámai fejlemény.” Mindezzel a jelenlegi magyar társadalom egyre rohamosabban termeli újra bõvítetten a nyomort – teszi hozzá a professzor. Élõsködés és kriminalizálódás – részvét és segítség Ha az élõsdiségében a társadalom többi része meg akarja akadályozni ezt a csoportot – hiszen ez bizonyos ponton túl elkerülhetetlen –, akkor azonnal súlyosabbnál súlyosabb konfliktusfelületek jönnek létre – mondta az egyetemi tanár. „Ezek eszkalálódása pedig késõbb egyértelmûen kriminalizálja az élõsködõket. „Ha úgy tetszik, a napi rutin szintjén bûnözõi tevékenységet folytató szegmenssé válhat akár az egész másfél milliós réteg” – fogalmazott Bogár. Jelenleg nemcsak átfogó nemzetstratégia nincs ennek megoldására, de az értelmes vita elemi feltételei is hiányoznak. Ám a permanens polgárháború lehetõségét mindenképpen meg kell akadályozni, és ez például olyan eszközökkel lehetséges, mint a monoki példa – kisközösségi szinten, ha már a „nagy közösség” cselekvésképtelen. „A társadalmi többségnek világossá kell tenni, hogy mindenképpen meg fogja akadályozni a helyi társadalom anarchiába süllyesztését.” De emellett jeleznie kell azt is, hogy van benne szánalom, részvét és segítõkészség a bajok megoldására, és belátja azt is, hogy ezek a csoportok nem kizárólag önhibájukból kerültek a perifériára. Önpusztítás lenne... „Világossá kell tenni, hogy kritikus ponthoz érkeztünk. Ha nem tudjuk rövid idõn belül megfordítani ezeket a veszélyes lebomlási folyamatokat, az minden túlzás nélkül végzetes következményekkel járhat” – fogalmaz Bogár. A megoldás kulcsa, hogy végre kilépjünk a liberális véleményhatalmak húsz éve körénk épülõ hamis értelmezési ketrecébõl. Ki kell mondanunk – fejtette ki –, hogy a rendszerváltás rendszere megbukott, mert nemcsak arra volt képtelen, hogy felemelkedést, szerény jólétet nyújtson a társadalom többségének, de minden eddig elképzelhetõnél veszélyesebb lepusztulási lejtõre juttatta azt. „A bukott rendszer romjai alól kell kimenteni magunkat, és ha ezt egyelõre csak a bátor és felelõsen gondolkodó helyi társadalmak képesek megtenni, akkor úgy. Talán e példák felgyorsítják majd a rendszer egészének mihamarabbi megváltoztatását” – mondta Bogár László.

BAYER ZSOLT MÉLYMAGYARJÁT GYÛLÖLETKELTÉSÉRT PERELIK Gyûlöletkeltést vélelmezõ nézõi beadvány alapján elrendelte az Echo TV Mélymagyar címû mûsora július elsejei adásának vizsgálatát a médiahatóság – mondta Vékony Éva, az Országos Rádió és Televízió testület (ORTT) szóvivõje. A panaszos állítása szerint „a mûsorban mind Bayer Zsolt, mind a mûsor riportere gyûlöletre uszított és a köznyugalmat, a társadalmi békét veszélyeztette, mivel a falusi cigányokat bûnözõ, deviáns, a polgárok együttélését folyamatosan veszélyeztetõ társadalmi csoportként állította be“. A panaszos szerint „olyan egyedi tények alapján általánosítottak, amelyek a társadalomtudomány mai állása szerint az általánosításra alkalmatlanok“, a mûsor végkicsengése pedig az volt, hogy „amennyiben a roma lakosság folytatja korábbi magatartását, számíthat a magyar lakosság megtorlására“. A mûsor valójában június 29-én ment elõször adásban, a július elsejei adás már csak ismétlés volt. A vita kiindulópontját Kolompár Orbán, az Országos Cigány Önkormányzat elnökének Magyar Narancsban megjelent interjúja adta. Bayer ebbõl a cikkbõl idézte szó szerint Kolompár szavait, miszerint „van az embernek egy természetes tûrõképessége, de nem kell cigánynak lenni ahhoz, hogy valaki, aki napi megaláztatásban él, kiboruljon, és elveszítse a fejét. Ha támadják, természetes, hogy az ember védekezne, akár szélsõséges eszközökkel is”. Bayer ezek után ezt a mondatot a többségi társadalomnak a roma kisebbség elleni védekezésére alkalmazva fejtette ki beszélgetõ társaival együtt, hogy a roma lakosság elõbb vagy utóbb számíthat a magyar lakosság megtorlására. Index – barikád.hu

jó ha figyelünk

13

– Egy bocsánatkérés – Kezdem értékelni a marxizmus klasszikusait. Komolyan! Itt van például Engels a társadalmak fejlõdésének a tézis, antitézis, szintézisre épített hármas szakaszolásával. Ha a „történelmi”, azaz a (múltban) „létezõ kapitalizmus” volt a tézis, akkor a „történelmi”, (ma már szintén csak a múltban) „létezõ szocializmus” volt az antitézis. A gengszterváltással bekövetkezett a „szintézis”, megszületett az új rendszer, az új világrend, és nem csak nálunk. Akik Magyarországon az un. „valódi rendszerváltás szükségességérõl” gagyognak, azoknak a leghalványabb gõzük sincs arról, hogy mi ment végbe a világban az elmúlt 20 évben. Agymosottságuk miatt képtelenek felfogni, hogy a rendszerváltás világméretû és valódi volt. Nem csak az önmagát béketábornak címkézõ, volt „szocialista tömb” változott meg, hanem legalább olyan mértékben az önmagát „szabad világnak” címkézõ kapitalista tömb is ennek a globalista szintézisnek a keretében. Ennek során konzervatív módon megõriztek, sõt tovább fejlesztettek mindent, ami bármelyik rendszerben rossz volt, és liberális szabadossággal felszámoltak, vagy felszámolnak mindent, ami bármelyikben jó volt. Most itt állunk ebben a szép, új, mammonita (pénzimádó) világban, ahol a legfõbb szabadságjog a TÕKE korlátlan szabadsága és a legnagyobb és leghasznosabb, legjobban díjazott emberi „erények” a korlátlan kapzsiság és korlátlan gátlástalanság. Voltak ugyan kapitalizmus barát naiv idealisták, akik azt hitték, hogy Marx tézise a proletariátusnak (nevezzük most õket munkajövedelembõl élõknek) az abszolút és relatív elnyomorodásáról csupán szélsõséges túlzás volt, és bíztak egy – a komikuma miatt mondjuk így – „emberarcú” kapitalizmusnak a megteremthetõségében, amit elkereszteltek szociális piacgazdaságnak, és voltak naiv idealista marxisták, akik bíztak a „proletárdiktatúra” megreformálhatóságában, „demokratizálhatóságában és piacosításában”, és ténylegesen ezzel a szóval megnevezve, „emberarcú szocializmusról” álmodoztak, és voltak, akik ugyanezeket hazudták a kábításunkra. Nos, mindkettõ ábrándnak, vagy hazugságnak bizonyult. A létrejött társadalmi szintézis a globális fináncdiktatúra lett, hidegháború, permanens forradalom és békeharc helyett permanens (Bush szerint legalább 50 éves) terrorizmus elleni háborúval, a szocialista forradalom, világrendszer és a szocializmus 14

vívmányai helyett a „demokrácia és az amerikai értékek” világméretû (globális) terjesztésével. Nem a szocializmus bukott meg, ahogy a nyugati és hazai hazugságpropaganda hirdeti a valóság leplezésére, hanem a Máltai szerzõdés, a Washingtoni Konszenzus, a Rózsadombi Paktum és nyilván még sok egyéb részmegállapodás alapján létrejött a „létezõ kapitalizmus” és a „létezõ szocializmus” szerzõdésrendszerben rögzített forgatókönyv szerint lejátszott, engelsi szintézise. Nem cseberbõl vederbe estünk, hanem a cseberbõl a kútba. Ha valakinek ez nem radikális rendszerváltás, az nyugodtan próbálja ki, és ugorjon a cseberbõl a kútba. Ne tévesszen meg senkit, hogy nálunk ugyanazokat az arcokat, klánokat és klónokat látja a hatalomban. Ez nem annak a jele, hogy nem volt radikális rendszerváltás, csupán azt jelzi, hogy kis ország vagyunk, csak ennyi csõcselékünk van. Nem volt kivel leváltani. Most az egész, un. fejlett világ minden országában – talán Oroszország kivételével – a csõcselék van hatalmon, amelynek szellemi meghatározottsága az uzsoracivilizáció és a hazugságkultúra. Ez nem állhat fenn örökké, ezért mondom, Kóka elvtárs, hiába mondottad a „Szocialista Párt” legfõbb szövetségeseként, hogy „soha többé szocializmust”, szocializmus mégis lesz, pontosabban szocialista jellegû természetes társadalmi rend, és a lopott vagyonodat kártérítés nélkül fogják kisajátítani és köztulajdonba venni. Örülhetsz majd, ha a börtönt megúszod. A hazugságkultúra és uzsoracvivilizáció természetesen legszembeszökõbben e kultúra két „legélenjáróbb” országában, a 60 éves Izraelben és amerikai gyarmatában, az Egyesült Államokban jelentkezik. Gondoljunk csak arra, hogy Ehud Olmertnek hamarosan le kell mondania korrupció miatt, hogy a köztársasági elnököt nemi erõszakkal vádolják, hogy a korábbi miniszterelnök, ha nem került volna a jótékony kómás állapotban, ma valószínûleg a vádlottak padján ülne „törvénykonformnak” nem igazán mondható pénzügyei miatt. De mit lehet várni egy olyan országban, amelynek olyan miniszterelnökei voltak, mint Menachem Begin és Yitzhak Rabin, akik körözött terroristák voltak, és vérdíj volt kitûzve a fejükre, vagy Ariel Sharon, Sabra és Shatila mészárosa, a Fidesz testvérpártjának a hajdani elnöke.

Az alábbi cikk a CounterPunch c. amerikai lapban jelent meg Uri Avnerynek, egy izraeli, zsidó újságírónak a tollából. Ha találnak benne néhány olyan mondatot, amelyekkel nem értenének egyet, ne hagyják abba az olvasását. Ez az ember – ahogy olvastam róla – valaha az Irgun nevû terrorista csoportnak a tagja volt. Az Irgun vezetõje volt az a Menachem Begin, aki a világtörténelem egyik legvéresebb terrorcselekményét hajtatta végre, a jeruzsálemi King David szálló egyik szárnyának a fölrobbantását, amivel több száz ártatlan ember halálát okozta. Gondolják végig, mekkora utat kellett ennek az embernek bejárnia az Irguntól ezen cikknek a megírásáig. Én is tudom, hogy a cionista mozgalom alapítói egyáltalán nem emelkedett erkölcsû emberek voltak, bár lehet, hogy idealisták is akadtak köztük a harmadik, negyedik sorban. Mindig és mindenütt vannak jóhiszemú megvezetettek. Az vesse rájuk az elsõ követ, aki maga soha senkinek és semminek nem dõlt be. Bevallom, én is bedõltem a gengszterváltás reményeinek. Maga Theodore Herzl viszont a saját terveit gyarmatosító programnak minõsítette egy Cecil Rhodeshez írt levelében, és kezdettõl fogva a programjukban volt a palesztin népesség felszámolása, azaz a palesztin kérdés végsõ megoldása. Azt is tudom, hogy a hatmillió sem hatmillió, mert az auschwitzi négymillió már egymillió alá csökkent, ami szükségszerûen maga után vonja a számok „dominóeffektusát”. Mielõtt nagyon elítélõleg nyilatkoznának a szerzõrõl, gondolják végig azt is, hogy a cikkben tárgyalt kérdésekrõl vajon milyen véleményeket hallanának a magyarországi zsidóság, vagy az un. „politikai elit” képviselõitõl. Ezzel kapcsolatban elég Orbán volt miniszterének, Fónagynak a nyilatkozatára gondolni, aki visszatérvén egy izraeli „rapportról”, azt állította Theodor Herzlrõl, hogy a õ volt a világon a legnagyobb magyar. Akkora marha nagy magyar volt – mondta –, hogy õ az egyetlen, akirõl várost neveztek el külföldön, mégpedig Herzliát Izraelben. Hát mondják, neveztek el várost külföldön Széchenyirõl, akit az a vidéki, ugyan nem mucsai, de alig jobb, monoki születésû Kossuth minõsített a legnagyobb magyarnak? Ugye, nem. Kossuth mentségére legyen mondva, hogy nem tudhatta, hogy Theodor Herzl meg fog születni és fölényesen maga mögé fogja utasítani a legnagyobb magyar címért folyó versenyben Széchenyit. Legalábbis Fónagy minõsítésében. Szegény, jó ha figyelünk

kis Fónagy! Amellett, hogy nem tudja mi a különbség egy magyar nemzetiségû és egy Budapesten született, de „felvilágosult német zsidó szellemben felnevelt” ember között (ld. Zionism and Israel – Biographies, http:// www.zionism-israel.com/bio/biography_herz l.htm), azt sem tudta, hogy az USA-ban tíz fölötti település viseli – nevét, sõt egy Kossuth megye (county) is létezik Iowa államban, ahol a megyeháza elõtt Kossuth szobra áll díszmagyarban(!), annak ellenére, hogy õ nem tartozott az USA alapítói közé. Fónagy szerint a legnagyobb magyar történelmi érdeme az, hogy elõkészítette az újhéber állam megalapítását. A „csak zsidó állam” alapító atyja a legnagyobb magyar, Theodor Herzl! Központi, igaz magyar ügy bajnoka! No.1-es magyar prioritás! Nemde? Ennél nagyobbat magyar ember nem tehet a hazájáért! Ha viszont Helrzl a legnagobb magyar, akkor szerintem Attila hun király volt az egyik elsõ és legnagyobb globalizátor. Ne mondják, hogy ez „ahistorikus”, mert maga a nagy Wolfensohn, a Világbank volt elnöke jelentette ki, hogy a globalizáció már kétezer éves. Õ már csak tudja, mert õ még a mi politikusainknál is okosabb. A rómaiak csak a mostanság kovácsolni kezdett Mediterrán Unió elõdjét hozták létre. Attila kis híján létrehozta az Eurázsiai Uniót! Hol van ehhez Nagy Károly, akit egyesek pofátlanul „Európa Atyjának” neveznek, holott a görög mitológiából közismert, hogy Európának nem csak az apja, de még az anyja is bizonytalan. Egy biztos csak, hogy a szexuálakrobatika világbajnoka volt, hiszen egy bikával közösült, aminek a bámulatával a világ azóta sem tud betelni, és rendszeresen akad valaki, akinek kényszere támad „megszoborni” a dolgot, azaz modernül kifejezve, valamiféle hardware-t felállítani az emlékére. Gondolják, hogy csak a véletlen mûve lehet, hogy nemzeti, polgári kormányunk nemzeti, polgári minisztere szerint Herzl a legnagyobb magyar? Vajon honnan tanulhatta, mert én ilyesmit nem tanultam az iskolában sem, pedig elég torz magyar történelmet tanultunk. Esetleg az inspiratív családi légkörben szívta magába ezt a titkos, a mi tudatformálásunkra hivatott, fontos tudást? De hagyjuk a pancsert! Nem õ az egyetlen kontraszelektált politikusunk. Van egy nagyon jó amerikai kifejezés az efféle politikusokra. Úgy nevezik õket, hogy „Israel firster”, aki számára Izrael az elsõ, azaz Izrael mindenek felett, stílszerûen „über alles”. Hála a „dicsõséges 19-es”, majd a fordulat éve utáni klánpolitizálásnak, van bõven ebbõl az alomból származó népségbõl. Ott van pl. Orbán külügyminisztere, az állítólag többszörös ügynök és szabadkõmûves Martonyi. Sosem fogom elfelejteni azt a szellemi sziporkáját, amikor egy TV tudósító a repülõtéren megkérdezte tõle, hogy mi a véleménye a globalizációról, amirõl a szégyentelen rosszak jó ha figyelünk

Fiatal pár a Kossuth szobor elõtt (Kossuth megye USA) nem átallanak olyan csúnyán beszélni, mire õ ártatlan szemekkel megkérdezte, hogy: „Miért, mi a baj abban, ha a Jó globalizálódik?” Ugye, milyen szellemdús, egy igazán nagy formátumú, europäer politikushoz méltó válasz? Hol van ehhez Andrássy Gyula, Tisza István, Apponyi Albert, vagy Teleki Pál? A mucsai sunyiban. Négyen együtt sem érnek a nyomába! Vigadj magyar haza nagy fiaid láttán!

De hagyjuk ezeket az emberszabású, kontraszelekciós produktumokat, és figyeljünk inkább Uri Avneryre, aki egyáltalán nem vallja Orbánnal, hogy békemozgalmának, a Gush Shalomnak (Béketömb), a Likud a testvérpártja volna. Épp ellenkezõleg! Õt szégyennel töltik el a Likud és a hasonszõrûek tettei. Talán õ is „vidéki”?

Egy bocsánatkérés » ÍRTA URI AVNERY HTTP://WWW.COUNTERPUNCH.ORG/AVNERY06162008.HTML E héten a kanadai miniszterelnök történelmi bejelentést tett az országgyûlésben: bocsánatot kért az országa õslakosaitól azokért a sérelmekért, amelyeket az egymást követõ kanadai kormányok nemzedékek során át követtek el velük szemben. >> 15

Ezzel a lépéssel a fehér Kanada megpróbál békét kötni a bennszülött népességgel, amelynek az országát az elõdeik elfoglalták és amelyek kultúráját a megszállóik meg akarták semmisíteni. Bocsánatot kérni a múlt bûneiért a mai politikai kultúra részévé vált. Ezt nem könnyû megtenni. A cinikusok azt is mondhatják, hogy rá se ránts. Csak szavak. A szavak pedig, végsõ soron, olcsó árucikkek. A valóságban azonban az ilyen tettek mélységes jelentõséggel bírnak. Egy emberi lény, de még inkább egy egész nép, mindig nagyon nehéznek érzi, hogy beismerje az elkövetett gonoszságait és rémtetteit. Ez a történelemfelfogás átírását vonja maga után, az pedig a nemzeti összetartozás alapja. Komoly változtatásokat követel a tankönyvekben és a nemzeti önszemléletben. A kormányok általában viszolyognak ettõl a nacionalista demagógok és gyûlölködõk miatt, akik minden országot megfertõznek. A francia elnök bocsánatot kért a Vichy kormány bûneiért, amelyek a zsidókat a náci népirtók kezébe juttatták. A cseh kormány bocsánatot kért a német lakosságnak a II. Világháborút követõ tömeges elüldözéséért. Természetesen Németország is bocsánatot kért a zsidóktól a holokauszt kimondhatatlan bûneiért. Csak nemrégiben kért bocsánatot Ausztrália kormánya az õslakosoktól. Még Izraelben is történt valami halvány erõfeszítés egy hazai seb gyógyítása érdekében, amikor Ehud Barak bocsánatot kért a keleti zsidóktól az általuk hosszú éveken át elszenvedett hátrányos megkülönböztetés miatt. Mi azonban egy sokkal nehezebb és összetettebb nehézséggel állunk szemben. Ez a mi Izraelbeli nemzeti létezésünk gyökereivel kapcsolatos. Meg vagyok gyõzõdve, hogy a köztünk és a palesztin nép közötti békének – a valódi kiengesztelõdésen alapuló valódi békének – bocsánatkéréssel kell kezdõdnie. Lelki szemeimmel látom az államelnököt vagy a miniszterelnököt, amint a Knesszet különleges, rendkívüli ülésén a következõ, történelmi beszédet mondja: Elnök Asszony, tisztelt Knesszet! Izrael állam és valamennyi polgára nevében ma a palesztin nép fiait és leányait szólítom meg, bárhol is legyenek. Beismerjük azt a tényt, hogy történelmi bûnöket követtünk el Önökkel szemben, és most alázattal kérjük a megbocsátásukat. Amikor a cionista mozgalom arra a következtetésre jutott, hogy egy nemzeti otthont hozzon létre ebben az országban, amelyet mi Eretz Yisraelnek Önök pedig Filasztinnek hívnak, nem az állt a szándékában, hogy az államunkat egy másik nép romjaira építse. A valóságban a cionista mozgalom szinte egyetlen tagja sem járt az országban az 1897-es, elsõ cionista kongresszust megelõzõen, és semmiféle képe sem volt az itteni valóságról. 16

A mozgalmat alapító atyák égetõ vágya az volt, hogy megmentsék Európa zsidait, ahol a zsidóellenes gyûlölet sötét fellegei gyülekeztek. Kelet-Európában pogromok dühöngtek és Európa szerte látszottak annak a folyamatnak a jelei, amely végül a holokauszt szörnyûségéhez vezetett, amelyben 6 millió zsidó eltûnt. Az alapvetõ cél egybekapcsolódott a zsidók nemzedékeinek azon ország iránti mélységes vonzalmához, amelyben a Bibliát, a népünket meghatározó szöveget írták, és Jeruzsálem városához, amely felé fordultak a zsidók évezredeken keresztül, ha imádkoztak. Az országba érkezõ cionista alapítók olyan úttörõk voltak, akik a legfennköltebb eszméket hordozták a szívükben. Hittek a nemzeti felszabadításban, a szabadságban, igazságosságban és egyenlõségben. Mi büszkék vagyunk rájuk. Biztos, hogy nem álmodoztak arról, hogy történelmi méretû igazságtalanságokat kövessenek el. Mindez azonban nem igazolja azt, ami késõbb történt. Amikor a zsidó nemzeti otthont létrehozták ebben az országban, szörnyû igazságtalanságokat követtek el önökkel, azzal a néppel szemben, amely nemzedékek sora óta élt itt. Többé már nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy az 1948-as háborúban – amely a mi számunkra függetlenségi harc volt, az önök számára pedig a nakba – valami 750 ezer palesztint kényszerítettek otthonuk és az ország elhagyására. (A nakba arab szó, jelentése ugyanaz, mint a zsidó „shoa”-nak, szerencsétlenség, vész – a ford.) Ami ennek a tragédiának a pontos körülményeit illeti, javaslom az „Igazság és Megbékélés Bizottsága” felállítását mindkét fél szakértõinek a részvételével, amelynek a megállapításait attól kezdve beépítenék a tankönyvekbe, az önökébe és a mieinkbe egyaránt. Mi nem hagyhatjuk többé figyelmen kívül azt a tényt, hogy hatvan évig tartó összecsapások és háborúk során megakadályozták önöket, hogy valóra váltsák az önök függetlenséghez való természetes jogát a saját, szabad, nemzeti államukban, amely jogot az Egyesült Nemzetek Közgyûlésének az 1947. november 29-ei közgyûlése megerõsített. Ugyanaz a Közgyûlés, amely Izrael állam megalapításának is kialakította a jogi alapját. Mindezek következtében mi bocsánatkéréssel tartozunk önöknek, amelyet most teljes szívvel teszek meg. A biblia szerint „Aki bevallja (bûneit) és elhagyja azokat, irgalmat talál” (Példabeszédek 28:13) Igaz, a beismerés nem elegendõ. Nekünk el is kell hagynunk mindazt a rosszat, amit a múltban tettünk. A történelem kerekét lehetetlen visszafordítani és visszaállítani azt a helyzetet, amely az országban 1947-ben volt, ugyanúgy, ahogy Kanada, vagy ugyanezen okból az Egyesült Államok, nem mehet vissza kétszáz évvel. Kénytelenek vagyunk közös jö-

võt építeni az elõbbre jutás közös vágyára alapozva, hogy begyógyítsuk, ami gyógyítható, hogy helyrehozzuk, ami helyrehozható, anélkül, hogy újabb sebeket ejtenénk, újabb igazságtalanságokat követnénk el, és újabb emberi tragédiákat okoznánk. Arra kérem önöket, hogy fogadják el a bocsánatkérésünket abban a szellemben, ahogy azt fölajánljuk. Dolgozzunk együtt a mi évszázados szembenállásunknak igazságos, járható és gyakorlatias megoldásán. Egy megoldáson, amely nem vált ugyan valóra minden igazolható várakozást és nem tesz jóvá minden bûnt, de amely mindkét népnek lehetõvé teszi, hogy az életüket szabadon, békében és jólétben éljék. Ez a megoldás világos mindenki számára, aki lát. Mindnyájan tudjuk, hogy mi az. A mi fájdalmas tapasztalatainkból sarjadt ki, szenvedéseink tanulságai kovácsolták, legjobb koponyáink kristályosították ki, mind az önök, mind a mi részünkrõl. Ez a megoldás egyszerûen azt jelenti, hogy önök ugyanazokkal a jogokkal rendelkeznek, mint mi. Nekünk ugyanolyan jogaink vannak, mint önöknek, hogy éljünk a saját államunkban, a saját zászlónk alatt, hogy az általunk hozott törvények kormányozzanak bennünket, hogy általunk szabadon választott – remélhetõleg jó – kormány irányítson bennünket. A vallásunk egyik alapvetõ parancsolata, amelyet 2000 évvel ezelõtt Hillél rabbi fogalmazott meg, hogy: ne tedd másnak, amit nem akarsz, hogy mások neked tegyék. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy joguk van a szabad és önálló palesztin állam megalapítására az Izrael által 1967-ben elfoglalt teljes területen, és amely teljes jogú tagja lesz az ENSZ-nek. Az 1967. júniusi határok lesznek helyreállítva. Remélem, hogy szabad tárgyalásokon meg tudunk majd egyezni valami minimális területcserében, amely mindkettõnk számára elõnyös lesz. Jeruzsálem, amely mindkettõnknek nagyon drága, legyen mindkét állam fõvárosa. Nyugat-Jeruzsálem, beleértve a nyugati falat, lesz Izrael fõvárosa, Kelet-Jeruzsálem, beleértve az al-Haram al-Sharifot, amelyet mi a Templomhegynek nevezünk, lesz Palesztina fõvárosa. Ami arab. legyen az önöké, mi zsidó, legyen a miénk. Munkálkodjunk azon, hogy a várost, mint egy élõ valóságot, nyitottnak és egységesnek õrizzük meg. Ki fogjuk üríteni az izraeli telepeket, amelyek annyi szenvedést és ártalmat okoztak önöknek, a telepeseket hazahozzuk, kivéve azokat a kis területeket, amelyek Izraelhez lesznek csatolva szabadon egyeztetett területcsere keretében. Felszámoljuk a megszállás fizikai és intézményi eszközeit. Nyílt szívvel, együttérzéssel és józanul kell kezelnünk annak a feladatát, hogy igazságos és megvalósítható megoldást keressünk a menekülteknek és az utódaiknak a szörnyû tragédiájára. Minden menekült családnak meg kell jó ha figyelünk

adni a szabad választás jogát több lehetõség között: bõkezû támogatás kíséretében visszatelepülni a palesztin államba; vagy maradhatnak ott, ahol vannak, vagy elköltözhetnek bárhová, ahová akarnak; és igen – még Izrael területére is visszajöhetnek egy megállapodás szerinti, elfogadható számban. A menekülteknek maguknak is is teljes jogú félnek kell lenniük ezekben az erõfeszítésekben. Bízom abban, hogy ez a mi két államunk, Izrael és Palesztina, egymás mellett élve ebben a szeretett kis országban, hamar egymásra fog találni, olyan viszonyt hozva létre az emberi, társadalmi, gazdasági, mûszaki és kulturális területeken, amely nem csak a biztonságunkat szavatolja, hanem a gyors fejlõdést és a felvirágzást mindenki számára. Mi együtt fogunk dolgozni a békéért és boldogulásért az egész térségben, amit az e területen lévõ országokkal való szoros kapcsolatokra építünk. Elkötelezve a békének és megfogadva, hogy a gyermekeink és az unokáink számára szebb jövõt fogunk építeni, álljunk fel és hajtsuk meg a fejünket a szembenállásunk sok-sok áldozata, zsidók és arabok, izraeliek és palesztinok elõtt, mert már túl hosszúra nyúlt ez a szembenállás. Egy ehhez hasonló beszéd szerintem elkerülhetetlen ahhoz, hogy az ország történetében új fejezetet nyissunk. A palesztinok minden rétegével történt évtizedekig tartó találkozásaim során arra a következtetésre jutottam, hogy a szembenállás érzelmi szempontjai nem kevésbé, hanem talán még fontosabbak, mint a politikaiak. Az igazságtalanságok mélységes átérzése hatja át minden palesztin agyát. Tudatos vagy félig tudatos bûntudat zavarja az izraeliek lelkivilágát, amely azt az erõs meggyõzõdést kelti bennük, hogy az arabok sosem fognak velünk megbékélni. Nem tudom, hogy egy ilyen beszéd lehetséges lesz-e. Rengeteg kiszámíthatatlan tényezõ lehet rá hatással. Azt viszont tudom, hogy enélkül, a csupán alkudozó diplomaták által elért békeszerzõdések nem lesznek elégségesek. Ahogy az Osloi Megállapodás megmutatta, a viharos érzelmek tengerében egy mesterséges sziget építése nem ér semmit. A kanadai miniszterelnök nyilvános bocsánatkérése nem az egyetlen dolog, amit ettõl az észak-amerikai országtól tanulhatunk. 43 évvel ezelõtt a kanadai kormány tett egy rendkívüli lépést, hogy békét teremtsen a polgárai között lévõ angol nyelvû többség és a francia nyelvû kisebbség között. Ez a viszony nyílt seb volt, mióta vagy 250 évvel ezelõtt a britek meghódították Francia Kanadát. Elhatározták, hogy a brit „Union Jack” (Nagy Britannia zászlaja – a ford.) mintájára készült kanadai nemzeti zászlót kicserélik egy teljesen új nemzeti zászlóra, amely a juharlevelet mintázza. Ebbõl az alkalomból azt mondta a szenátus elnöke: „A zászló a nemzet egységének a jó ha figyelünk

jelképe, mert az, minden kétséget kizáróan, Kanada valamennyi állampolgárát jelképezi faji, nyelvi, hit- és véleménybeli megkülönböztetés nélkül.” Ebbõl is tanulhatunk valamit. Uri Avnery izraeli író és a Gush Shalom békeharcosa. Szerzõtársa a CounterPunch „Az antiszemitizmus politikája” c. könyvének. Annyit még hadd jegyezhessen meg a fordító, hogy – mint láttuk – már a csehek is bocsánatot kértek a szudéta-németek kitelepítéséért, bár az még nem jutott eszükbe, hogy kárpótlást is fizessenek nekik, mint ahogy a zsidóknak sem jutott valahogy az eszébe, hogy kárpótolják a palesztin menekülteket. Kárpótlás csak a zsidóknak jár, de nekik mindenkitõl és örökkön örökké, mert még a dédunokáknak is költséges orvosi kezelésre van szükségük a dédszülõket ért traumák miatt. (Ez hivatalos! De biztosan megértik!) A csehek és szlovákok viszont még mindig nem kértek bocsánatot a magyarok elhurcolásáért a szudéta-német területre, hogy az új cseh gazdák olcsó rabszolgamunkával mûveltethessék meg a rablott földet, míg az odahurcolt magyarok földjeit a szlovákok sajátították ki „a magyarok kettõs hasznosítása” program keretében. Nem hiszem, hogy közismert, hogy miközben a mucsai Magyarországon már vagy 900 éve megszûnt a rabszolgaság, Európában, a „mûvelt nyugaton”, még a XV. században is virágzott ez az elsõsorban prágai és párizsi zsidók kezében lévõ üzletág. (Ez nem antiszemitizmus, ez történelmi tény!) Lehet, hogy ennek a sokáig élõ, nemes hagyománynak volt a következménye, hogy még 1946-47-ben is szégyenkezés nélkül tették meg a csehek, hogy a Benes dekrétumok révén a földjüktõl és házuktól megfosztott, felvidéki magyar ifjakat, legényeket és leányokat, félmeztelenre vetkõztetve állították sorba Brno és más városok piacain, ahol a cseh gazdák tapogatásos mustra után választhatták ki a nekik tetszõket gazdasági rabszolgának. Még durvábban, mint annak idején az amerikai rabszolgapiacokon. Ilyet a nácik nem mûveltek! A „nagy, cseh, humanista drámaírónak” és köztársasági elnöknek, Vaclav Havelnek a nagyszüleinél is 20 magyar rabszolga dolgozott, mert valakinek meg kellett mûvelnie a szudétanémetektõl náci indoklással (a zsidók, szudétanémetek és magyarok kollektív bûnössége) elrablott földeket. Erre tökéletesen megfeleltek a kollektív bûnösségnek a Benes dekrétumokban megfogalmazott náci elve alapján a földjüktõl megfosztott, felvidéki, magyar parasztok és gyermekeik, és más, földönfutóvá tett, odavaló magyarok. Ezért sem a csehek, sem a szlovákok máig sem kértek bocsánatot. Horn Gyulát, ezt a rendkívül tájékozott és „hallatlanul tehetséges politikust” – ahogy Farkasházy minõsítette õt egy régi, a Hócipõben megjelent írásában – mindez nem zavarta: õ bocsánatot kért a csehektõl, gondolom

amiatt, hogy a magyar rabszolgák nem tanúsítottak elég odaadást cseh „tulajdonosaik” iránt. Hát nem Fónagyhoz és Martonyihoz méltó tájékozottság? Ez egy olyan pont, amelyben egyetértek a rendszerváltás elmaradása miatt panaszkodókkal: a politikusok mûveltségi színvonalában valóban nem történt változás. Ez van kérem! Ilyenek vezetnek minket! Ezek a Nyugat kedvencei! Õk az europäerek! Mi pedig, mai magyar választópolgárok, megtagadtuk ezeknek a meghurcolt embereknek az utódaitól a magyar állampolgárságot, kiérdemelve ezzel minden kultúrnemzet jogos megvetését. A kettõs állampolgárságról szóló népszavazás után szégyelltem elõször, hogy magyar vagyok. Nem az õsök, hanem a „valóság show-n” szocializálódott, gyurcsányista-kunczista-kókista, stb. kortársaim miatt. Az EU-t, az „emberi jogoknak” ezt a nagypofájú álpropagandistáját pedig egyáltalán nem zavarja, hogy ezek a náci törvények még ma is érvényben vannak két tagállamában. És ehhez az EU-hoz történt csatlakozásért kampányolt megveszekedetten mind a négy pártunk, teljes négypárti egységben, majd az idén olvasatlanul képesek voltak aláírni a liszaboni szerzõdést. És egyik sem pirul, egyik sem mond le, mert a mammonita világban csak a pénz számít és olyan elavult dolgokat, mint erkölcs, ne kiérjünk számon a politikusainktól. Lendvai Sipánka ezt nyíltan ki is jelentette, de a többiek is kifejezték egyetértésüket a magatartásukkal. Önök szerint ezek az emberek magyar politikusok, vagy már visszavonhatatlanul Brüsszelbõl távvezérelt robotokká épültek le? Az a tény, hogy az európai rabszolgakereskedelem két legtovább mûködõ fellegvára Prága és Párizs volt, a franciák viselkedését sem hagyta érintetlenül. Istenem, mennyi pozitívat tanultam az iskolában a „nagy” Napoleonról és a francia „gloire”- ról. Tudják, hogy ez a „nagy és dicsõ” Napoleon, vagy inkább a „szabadságnak ez a szélhámosa” – ahogy a francia történész, Francois Furet minõsítette õt – 1809-ben 12 ezer magyart pénzért adott el Mexikóba rabszolgának? Hiába, kellet a zsozsó a francia dicsõség megalapozásához. Aki hallott arról, hogy a franciák emiatt bocsánatot kértek, kérem, jelentkezzék. Ennek ellenére azt ajánlom, hogy parlamenti „elitünkkel” együtt bámulják csak továbbra is kábán és elalélva a Nagy, Mûvelt és Demokratikus Nyugatot, mint ahogyan én is állandóan tátva felejtem a számat, amikor a nyugati dicsõségnek, nagyságnak és erkölcsnek a fentiekhez hasonló, egyre csodálatosabb bizonyítékait lelem meg a történelmi propaganda mocskosan hazug rongyai mögé rejtve. Lehet, hogy sokan most “gyûlölködéssel”, “gyûlölet keltéssel”, vagy finomabban “gyûlölet keltésére alkalmas (bár igaz) állítások” közlésével fognak vádolni 17

Az alábbiakban egy amerikai szerzõ összeállítását tesszük közzé arról, hogy mi képezi Izrael és Amerika „megbonthatatlan és örök barátságának” az alapjait, és mik is azok a „közös értékek”, amelyek az USA-t és a politikusait arra késztetik, hogy – amiként írta Uri Avnery az AIPAC-nak (American Israeli Public Affairs Committee – Amerikai Izraeli Közügyi Bizottság) a legutóbbi konferenciájával kapcsolatban megírta –, hogy térden csúszkáljanak az amerikai zsidó lobbi tagjai elõtt. Ha valaki nem hiszi el, hogy olyan ország, mint Amerikai Egyesült Államok, már nem létezik, olvassa el a következõ cikket,

amelynek a tartalmát legkifejezõbben a következõ gúnyrajz szemlélteti. Sokan állítják, hogy USA, mint önálló állam már megszûnt és Izrael hûbéresévé, gyarmatává vált. Egyetlen feladata, hogy zsoldosaival, katonai és gazdasági túlerejével kényszerítse rá a világra Tel Aviv akaratát. Valamennyi amerikai elnökjelökltnek és magának Dabljú Busnak is a legfõbb foglalatossága, hogy a bokáját csattogtatja az Izrael Lobby elõtt és naponta megesküsznek, hogy az USA számára nincs a földön fontosabb dolog, mint Izrael biztonsága. A saját szavaik alapján: „Israel über alles!”

» ÍRTA CHARLY REESE HTTP://WWW.ANTIWAR.COM/REESE/ ?ARTICLEID=12955 Eljött már az ideje egy új „ki mit tudnak” a világnak Amerika számára legkedvesebb részérõl, a Közel-Keletrõl. Kezdjük talán az atomfegyverekkel. Melyik közel-keleti országnak van valóban atomfegyvere? • Izraelnek. Melyik közel-keleti ország nem hajlandó aláírni az Atomsorompó Egyezményt? • Izrael. Melyik közel-keleti ország nem hajlandó megengedni az atomlétesítményeinek a nemzetközi ellenõrzését? • Izrael. Mely közel-keleti országok javasolták, hogy a terület atommentes övezet legyen? • Az arab országok és Irán. Melyik közel-keleti ország szállja meg más országok földjét? • Izrael, amely elfoglalta Libanon egy részét, Szíriának egy nagyobb területét, Kelet-Jeruzsálemet, a West Banket és Gázát. Melyik közel-keleti ország nem hajlandó hatvan éve megengedni, hogy a menekültek hazatérjenek a saját otthonaikba és még arra sem hajlandó, hogy fontolóra vegye valami kárpótlás fizetését az elveszett javaikért? • Izrael. Melyik országnak vannak olyan útjai, amelyen arabok nem közlekedhetnek, és olyan lakótömbjei, ahol arabok nem lakhatnak? • Izraelnek. Melyik a térségnek az az országa, amely több ENSZ határozatot szegett meg, mint bármelyik más? • Izrael. Az Egyesült Államok nem egyszer indított háborút látszólag azért , hogy érvényt szerezzen az ENSZ Biztonsági Tanács határozatainak, de ha az Izrael elleni határozatokról van szó, akkor az USA olyan, mint az erkölcstelen majom, amely nem lát, nem hall és nem mond semmit. Ez felveti a kérdést, hogy melyik a kutya és melyik farok. Melyik a térségnek az az országa, amelyet a múltban olyan hajdani terroristák vezettek, akiknek vérdíj volt kitûzve a fejükre?

• Izrael. A hajdani miniszterelnöke, Yitzhak Rabin, aki valaha a

engem. Pedig az ellenkezõjérõl van szó. Annak érzékeltetésérõl, hogy mi mindezek ellenére nem gyûlölködünk. Pont ezért gyûlölnek minket a szomszéd országok magyarverõi és a mögöttük álló politikai csõcselék, valamint a Tilos Rádió 18

•

•

•

• • •

Stern (bûn)Banda vezetõje volt és – többek között – õ adta utasításban Folke Bernadott grófnak, egy, az Egyesült Nemzetek számára dolgozó svéd diplomatának a meggyilkolását, a másik korábbi miniszterelnöke, Menachem Begin pedig az Irgunt vezette, egy terrorista bûnbandát, amely többek között felrobbantotta a King David Szálló egyik szárnyát, száznál több embert gyilkolva meg. Melyik közel-keleti ország az, amely nyíltan hajt végre merényleteket a politikai ellenfelei ellen? Izrael. Voltak arab országok is, amelyek követek el merényleteket, de általában nem vallották be. Izrael alkotta meg azt a megszépítõ kifejezést, amelyet a benyaló amerikai média rögtön fel is kapott, hogy „célzott gyilkosság”. Egy brit újságíró mondta egyszer nekem, hogy „a palesztinok nagyon tehetségesek rossz vezetõk választásában, míg az izraeliek abban tehetségesek, hogy megöljék a jókat”. Melyik az az öt ország, ahonnan a legtöbb olajat hozzuk be? Nagyságrendben a következõk: Kanada, Szaud Arábia, Mexikó, Nigéria és Venezuela. Ha legközelebb azt hallja, hogy egy nagyszájú politikus arról pofázik, hogy az arabok ellenõrzik a mi olajbehozatalunkat, csak figyelmeztessék õt a valóságra. Az olajbehozatalunk túlnyomó része nem arab országokból érkezik. Melyik a térségnek az az országa, amely évi három milliárd dolláros, vagy még nagyobb adományt kap a Kongresszustól? Izrael. Melyik külföldi segélyben részesülõ állam kapja úgy a segélyt átalányképp, és amelyik annak egy részét rendszeresen amerikai államkötvényekbe fekteti, és ezért az adófizetõk kamatot fizetnek számára a saját ajándékuk után? Izrael. Melyik közel-keleti országnak van a legbefolyásosabb politikai lobbyja az USA-ban? Izraelnek. Melyik közel-keleti ország az, amelyet a legtöbb amerikai politikus, újságíró és tudós nem mer bírálattal illetni? Izrael. Melyik országnak a javára élt az USA legtöbbször a vétó jogával az ENSZ Biztonsági Tanács határozataival szemben?

népe, mert amiatt, hogy nem gyûlölködünk, hogy nem süllyedünk le hozzájuk, állandóan és elviselhetetlenül nyomasztja õket a kulturális és erkölcsi fölényünk, aminek lényegét Fekete Gyula olyan találóan fogalmazta meg: “Egy férget gyû-

lölni csak egy másik féreg számára méltó életprogram”. Számunkra nem lehet az, mert mi magyarok vagyunk. Isten tartson meg bennünket ebben a felfogásban! Csöröge

jó ha figyelünk

NYÍLT LEVÉL A MAGYAR NEMZETHEZ

• Izraelnek. A térség népei melyik országot tartják a világ legnagyobb álszentjének? • Az Egyesült Államokat. Mely közel-keleti államok támadtak meg amerikai hajókat nemzetközi vizeken? • Irak és Izrael. Egyszer egy magányos iraki repülõgép véletlenül kilõtt egy lövedéket egy amerikai hajóra. Az iraki kormány azonnal megfizette a jóvátételt. 1967-ben izraeli repülõgépek és torpedóvetõ hajók megtámadták az USS Libertyt és megöltek 34 amerikait. Az USA kormánya balesetnek nyilvánította az ügyet, még mielõtt a hajó bevánszorgott volna egy kikötõbe és a Kongresszus mind a mai napig nem végzett egy nyilvános kivizsgálást, sõt megtiltotta a túlélõknek, hogy beszéljenek a történtekrõl. Ami történt, csak mellékesen, annyi, hogy a támadás szándékos volt. Izrael fizetett kártérítést a meggyilkoltak családjának, de évekig ellenszegült annak, hogy a hajóért is fizessen kártérítést. jó ha figyelünk

Kiáltás az, segélykiáltás, amelyet véleményrovatunkban rendhagyó módon közreadunk. A világhírû szívsebészprofesszor, Papp Lajos, aki eddig mások segítségkérõ szavára volt teljes figyelemmel, aki egész életét a gyógyításra, betegek és elesettek istápolására tette fel, a közvéleményhez fordul. Nyílt levele: figyelmeztetés az élõknek, mindenkinek, de kivált azoknak, akik valamennyiünk életéért, annak megõrzéséért és minõségéért felelõsséggel tartoznak. Hozzunk áldozatot Nemzetünkért! – mondja az orvos, aki most a legnehezebb áldozatot hozza meg: a visszavonulást, hogy ezzel is intsen, figyelmeztessen. Akinek van füle, hallja! A Teremtõ kegyelmébõl betöltöttem a hatvanadik életévemet. Esendõ bûnösként, sok hibával megélt életem minden tettét vállalom! Köszönöm Önöknek, a Magyar Népnek, hogy taníttattak, ezért ez idáig és életem visszalévõ részében is adósuk maradok. Rendkívüli döntést hoztam az elmúlt napokban. Lemondok igazgatói pozíciómról, egyetemi tanári, gyógyító, kutató, oktatói tevékenységemrõl és múlhatatlan szerelmemrõl – a szívsebészetrõl. Teszem ezt azért, mert a továbbiakban nem vállalok cinkosságot a Magyar Emberek elpusztításában. Nem leszek társtettes a Magyar Genocídiumban. Magam is gyilkos vagyok! Többszörös gyilkos. Tömeggyilkos! Több ezer mûtétet végeztem, melyek során 48 beteg halálát okoztam. Tizenegy beteg meghalt, mert az ígért mûtétet nem tudtam elvégezni. Tizenhét éve egyetemi tanár, klinikaigazgató vagyok, ezért a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Szív- és Érsebészeti Klinikáján, a Zala Megyei Kórház és a Pécsi Tudományegyetem Szívgyógyászati Klinikáján elhunyt mintegy háromszáz beteg haláláért is felelõs vagyok. Nem védekezhetek azzal, hogy a halálozási statisztikák alapján a világ egyik legalacsonyabb halálozásával operáltunk, gyógyítottunk. Nem védekezhetek azzal, hogy több mint ezer állat életét áldoztam fel, hogy emberek ne haljanak meg. Tudom, hogy minden esetben hibáztunk: nem volt meg a kellõ tudásunk, nem jól ítéltük meg a lehetõségeinket, a betegek teherbíró képességét, fáradtak voltunk, és idõ elõtt föladtuk a betegért folytatott küzdelmet. Röviden, gyarló emberi gyengeség okán emberéleteket veszítettünk el. De: soha sem én, sem az általam irányított orvosok nem tagadták meg a hozzájuk fordulóknak a segítségnyújtást. Betegnek a betegségrõl, az elhunytak haláláról mindig mindenkinek igazat mondtam. Nem tettem különbséget ember és ember között semmilyen okból. Nem árultam a gyógyítás lehetõségét. A legszegényebb is megkapta azt, amit a leggazdagabb. Hálapénzt sokan nem adtak, sokaktól nem fogadtam el. A betegektõl kapott hálapénz egy részét munkatársaimnak adtam, döntõ részét a betegeknek visszaadtam, mert több mint ezer elõadást tartottam, több mint ötszázezer kilométert utazva, a Kárpát-Haza minden területét bejárva, elõadásért díjat, útiköltséget nem fogadtam el. A magamnak megtartott hálapénz után a mindenkori törvények szerint adóztam! Igazgatóként soha nem hazudtam beosztottaimnak, mindenkor az alapvetõ erkölcsi törvények és a mindenkori állami törvények betartását kértem, és magam igyekeztem a törvények betartásában példát mutatni. Életem során korrupciós pénzt el nem fogadtam, semmiféle korrupcióban részt nem vállaltam. Visszalévõ életemben gyógyító emberként csak szolgálni kívánom Nemzetem minden polgárát. Soha, senkitõl nem fogok elhatárolódni, a lelkiismeret és a Krisztusi szeretet törvényeinek akarok megfelelni. Kérek minden Magyar Nemzethez tartozót, hogy hozzunk áldozatot Nemzetünkért! Ne fogadjuk el a hazugságot! Ne öljük meg magzatainkat! Mondjunk nemet a Gonosznak! Bocsássák meg bûneimet, fogadják el sokak számára érthetetlen döntésemet. ...és az igazság felszabadít! Vagyonszerzési és hivatalos vagyonnyilatkozatom az interneten és a KárpátHaza Nemzetõrség honlapján mindenki számára elérhetõ lesz napokon belül. Dr. Papp Lajos

Eddig tart Charly Reese cikke. El lehet gondolkodni azon, hogy egy szuverén állam viselkedhet-e úgy, mint az Amerikai Egyesült Államok. Az US Liberty esetében az az igazán megdöbbentõ, hogy a hajónak sikerült a közelben tartózkodó Saratoga nevû amerikai anyahajótól segítséget kérni. Az amerikai repülõgépek el is indultak a fegyvertelen US Liberty megsegítésére, azonban az akkori hadügyminiszter, Robert MacNamara, mikor kötelességszerûen jelentették neki az eseményt, visszaparancsolta õket. Talán azért, hogy inkább süllyedjen el egy amerikai hajó, mintsem az amerikai repülõk véletlenül lelõjenek egy izraelit? Akkor ki a fõnök? Emlékszünk Saharonnak a Knesszetben tett, hírhedt kijelentésére: „Nem kell félni attól, hogy az USA mit szól ahhoz, amit teszünk, mert úgyis azt teszi, amit mi mondunk neki.” 19

– avagy A végképp eljátszott bizalom – Tökéletes hozzá nem értés. Vagy talán végzetes játszadozás különbözõ érdekekkel? Egy hír az Index internetes portálról 2008. 06. 25., 11:24 keltezéssel: Milliárdokba kerülhet Brüsszelnek a holland euró Rosszul, túl magas árfolyamon váltották át a guldent euróra, amikor Hollandiában is bevezették a közös pénzt. Ez milliárdos károkat okozott az országnak a megugró infláció és a vásárlóerõ csökkenése miatt – legalábbis ezt állítja egy civil szervezet. Most kvázi kártérítést követelnek az uniótól. Egy Wisselverlies.nl nevû, önmagát civil érdekcsoportnak nevezõ szervezõdés pénzt követel az Európai Uniótól. A szervezet ezt azzal indokolja, hogy a holland gulden euróátváltási árfolyamának tíz évvel ezelõtti helytelen meghatározásakor több milliárd eurós veszteség érte az országot. A holland szervezet internetes közleményében azt állítja: nemrégiben konzultáltak Nout Wellinkkel, a holland nemzeti bank elnökével, aki megerõsítette azokat a banki kutatási eredményeket, miszerint 1998-ban túl magasan határozták meg a gulden euróátváltási árfolyamát. Ennek következtében az euró bevezetése nagy inflációval és a vásárlóerõ csökkenésével járt. A Wisselverlies.nl szerint a helytelen árfolyam-meghatározás nem tévedésbõl történt, hanem azért, mert akkoriban a gulden és a német márka árfolyama egymáshoz kapcsolódott, és a németek presztízsokokból megakadályozták az egyébként pénzügyileg indokolt árfolyam-módosítást. Wellink elmondta, hogy a holland hatóságok politikai elsõbbséget adtak az euró bevezetésének, és inkább letettek a reális árfolyam-meghatározásról, – olvasható a közleményben. “Az EU miatt súlyos veszteségeket szenvedtünk, ezért most kompenzációt követelünk” – idézi a közlemény Pieter Dijkmant, azt írva róla, hogy közgazdász, és a Wisselverlies.nl elnöke. A jogi lépések kidolgozásával állítólag William Schonewille holland sztárügyvédet bízták meg. Forrás: MTI

Nem elég, hogy antidemokratikus, nem elég, hogy gazdaságilag is versenyképtelennek bizonyult, immáron a bizalmat is végképp eljátszani készül a nagyságos és fényességes Európai Porta. Ugyan vajon hogy’ a rossebbe bízna ezek után az egyszeri pógár a brüsszeli vízfej vezette életképtelen kényszerszövetkezésben? Ugyan vajon mi a rossebér is kepectetne 20

az eurózónába bárki is, ha az átváltás árfolyamát a valóságtól eltérõen netalán tán szûk érdekcsoportok kívánalmainak megfelelõen határozzák meg a valóságos gazdasági helyzet helyett? Eddig egyébként szinte mindenütt drágulást hozott magával a közös valutára történõ áttérés. Most jöhetünk csak igazán tisztába az urbánus frazeológiában oly gyakorta használt „nálunk szerencsésebb történelmi fejlõdésû ország” szófordulat valódi jelentésével. Az írek már példát mutattak nekünk demokráciából, a hollandok ez alkalommal csak rátesznek egy lapáttal. Nem hagyják, hogy hülyének nézzék õket. Maga a holland nemzeti bank elnöke is megerõsítette, hogy a civil szervezet által tett kinyilatkoztatás bizony a tényvalóság. Ahelyett, hogy meghúznák magukat, engedelmesen húznák az igát Brüsszelnek, a hollandok bizony megkocogtatják a brüsszeli eurokraták zakóján a válltömést, hogy hát itten bizony hibádzik a cehh. Jó neveltetésüknek köszönhetõ, hogy egyelõre csak udvariasan, ám határozott formában jelezték az anomáliát a központ felé, de kétség sem férhet hozzá, ha nem történnek fejlemények az ügyben, bizonyosan megteszik a szükséges lépéseket. Asszem valami ilyesmi az européer viselkedés! Tisztában vannak a jogaikkal, ugyanakkor tudják a kötelességüket is! Legfõképpen a hazájukkal szemben.

Vajon miért nem vagyunk egy cseppet sem meglepõdve? No, de hát miért is lennénk? Ez a természetellenesen óriásira duzzadt mesterséges képzõdmény egy felülrõl eltervezett és irányított folyamat végeredményeként jött létre. A nemzetek sokfélségébõl fakadóan természetesen irányíthatatlan, ezért is törekednek az egyes tagállamok uniformizálásra. Ostobaságukból fakadóan nem látják, hogy pont ez az, a sokszínûség és a változatosság az, amelyik naggyá és versenyképessé tehetné ezt a kontinenst. A mûködési keretet kellene megváltoztatni, nem pedig az egyes országokat. Szomorúan bár, de húzunk egy újabb strigulát a jelzésértékû momentumok sorában, láthatatlan kezek pedig bevernek egy újabb szöget a lassan végstádiumába érõ Európai Uniónak. A gólem haldoklik. Csak ezt még nem mindenki látja. Vannak aztán olyanok is, akik látják, csak nem akarnak róla tudomást venni, és tüntetõen elfordítják a fejüket, miközben izzadságszagú hazugságokkal traktálják a jó népet. Az agónia – lévén az Uniónak semmiféle „B” terve nincs vész esetére, ezt most már mindannyian hallhattuk – sajnos hosszadalmas lesz. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

jó ha figyelünk

– avagy Fondorlatos félelemkeltés a színfalak mögül – Emlékeznek? Elõször nem akarták engedélyezni, aztán egyszer csak hipp-hopp, mintegy varázsütésre, mégiscsak felvonulhattak homoszexuális honfitársaink székes fõvárosunk egyik leggyönyörûbb útján. Aztán hirtelen megértettem. Ahogyan mondani szokás, leesett a húszfilléres! Elkezdõdött a második felvonás. Persze Önök most azt kérdezik tõlem, s joggal: Dejszen nem is tudtuk, hogy volt elsõ felvonás! Mikor, hol? Emlékeznek? A legnagyobb ellenzéki párt a népszerûségi listák élérõl toronymagasan vezetve, a koalíciót odahagyó, a törvényhozás házának falain kívül immáron mikroszkopikusra zsugorodott törpepárt elsõ emberével ül tárgyalni, önként és dalolva. Természetellenes! Teljesen életszerûtlen! Abszolút nonszensz! És mégis! Az örök második szerepébõl hirtelen reflektorfénybe avanzsáló nyúlánk nyökögõ, aki termetének köszönhetõen fél fejjel még a hórihorgas ripacs fölé is magasodik, el kezdett diktálni. Majd õ megszabja mit, s hogyan. Arra az esetre, ha a következõ etapban esetleg már alulról szagolják az ibolyát. Mármint politikai értelemben. Hanyag eleganciával, amolyan laza csuklómozdulattal, õkelme egész egyszerûen lekorlátozná a demokráciát. Mi kívülállók pedig csak pillogunk, mint Grisa a körmoziban, és oly formán nézünk szemünkkel, mint nézni szokott a halandó, ha nem érti a dolgot. Hogy most valóban a Kéri-körben elhangzottak miatt csökkent érzékelhetõen (tehát mérhetõen) a Fidesz népszerûsége, vagy inkább amiatt, hogy az SZDSZ-szel – ahogyan mifelénk mondani szokás – összeborultak, mint kocsmánál a biciklik, nem tudom. Csak az biztos, hogy szavazókat veszítettek. Függöny. És akkor itt a II. felvonás. Elõször nem engedélyezik a radiátorok, fûtõtestek és egyéb más hõsugárzó alkalmatosságok babérjaira törõ honfitársaink felvonulását, majd mégis. Történik, ami történik, aztán jellegzetes mozgásával kisvártatva belibeg a mûminiszterelnök és aszongya, na most mán aztán ölég legyen! És itt, ezen a ponton jön a képbe a Fidesz. Nem lehet jól kijönni belõle. Éppen ezért nem is fognak tudni jól kijönni belõle. Navracsics ugyan már kiadott egy kommünikét, miszerint õk sem értenek egyet az erõszakkal ésatöbbi, ésatöbbi, ésatöbbi… jó ha figyelünk

Hát bizony, kérem tisztelettel, ez a hajó mán megint nagyon úgy tûnik, hogy elment. Szívnak, mint a torkos borz. Ráadásul mindenképp. Gondoljanak csak bele! Elnézve a mûminiszterelnök páni félelmében tett – a szóvivõ fenomén súgása nélküli – elsõ megnyilatkozását, felvették a fonalat ott, ahol elejtették, gõzerõvel beindult „a Fidesz lepaktált a szélsõjobbal” típusú média gõzhenger. A három-igenes népszavazással nagy nehezen maguk mellé állított tömegekbõl újabb százezreket lehet takarmánykukoricához hasonlóan lemorzsolni. Innen már csak egy lépés a szélsõjobboldali náci terrorveszély, éppen ezért életre is hívjuk a Magyar Chartát! Liberális demokraták, mind, akik itt vagytok, sorakozzatok a zászlónk mögé! Egy a tábor egy a zászló! Ó pardon, ez valaki más szövege! Mindeközben a túloldalon sem rózsásabb a helyzet! Ott meg a radikális szavazók kezdenek szétszéledni, ahogy hírét veszik a buzikat védelmükbe vevõ Navracsics-féle nyilatkozatnak. Erre szokták aszondani mifelénk pajkosan összekacsintva, hogy ügyes! Ki van ez találva, kérem tisztelettel. Minél nagyobb a baj, annál hangosabban kiáltunk tolvajt, vagy farkast, annál nagyobb ribilliót csapunk, hogy a többiek minden mással el legyenek foglalva, csak azzal ne, ami igazán lényeges. Tudják, hogy a 2010-ig hátralévõ két esztendõ nagyon hosszú és kínkeserves menetelés lesz. Ideje mán most bespájzolni, elvégre gondolni kell a jövõre is. Nem igaz?

Az elsõ és legfontosabb feladat tehát – ha a vereséget már végképp nem lehet elkerülni, már pedig a dolgok jelen állása szerint nagyon úgy néz ki, hogy nem lehet – minimalizálni kell a veszteségeket, azaz meg kell akadályozni az ellenzék vezetõ erejét abban, hogy kétharmados többséget szerezzen a törvényhozás házában. És ha mindez az Önök számára túl merésznek, elképzelhetetlennek tûnne, vagy netalán az összeesküvés-elméletek kategóriájába tartozna, kérem, emlékezzenek vissza, mintegy varázsütésre, az illetékes szerv meggondolta magát, és engedélyezte a felvonulást. Most már csak egyet nem értek. Miért az abnormalitást, miért a devianciát kell népszerûsíteni? Miért a rendellenességet kell tolerálnunk, miért nem az életszerût, a jót? Ma olvastam egy érdekes hangvételû, a világhálón közzétett levélváltást, amely Adorján András sakknagymester és Bartus László között folyt le, s ebben a sakknagymester azon tanakodik, ha megengedik ezt szó szerint idepattintanám, mert azt hiszem a problémakör lényegi részére világít rá: „Tehát a homoszexualitás épp oly pszichiátriai betegség, mint a többi – mondjuk a depresszió. De mondd, a buzikon (azelõtt „ferde”, vagy „beteges” hajlamúakon) kívül láttál bárki mást pucér seggel átszelni a várost? Nos igen, azt hiszem ez az a kérdés, amely a sakknagymesteren kívül bizonnyal már sokunkban felvetõdött. Hiszen a történtek után fel kell tennünk magunknak azt a kérdést is, vajon létezik-e még olyan, hogy magánszféra, intimitás, meg ehhez hasonlók? Mi értelme van közszemlére tenni azt, ami egyál21

talán nem tartozik a közre? Hát ezen bizony érdemes lenne elgondolkozni mindannyiunknak. Meg aztán arról sem hallottam egy árva szót sem, igaz, ezen az Európai Unióhoz való csatlakozás elõtt tapasztalt egyhangú tájékoztatás után egy cseppet sem csodálkozom, vajon miért nem szólalhatott meg a másik fél? Miért nem gondolkozunk el azon, hogy talán nem kellene ilyen jellegû felvonulásokat tartani egy olyan országban, ahol a lakosság ilyen nagy arányban vallja magát vallásosnak (értsd: kereszténynek), következésképpen nagy valószínûség szerint rendkívül irritálni fogja a társadalmat egy efféle megmozdulás. Aztán az is eszembe jutott, hogy az a fajta sajátos módon elõadott mozgáskoordináció, mellyel a kamionok platóján demonstráló honfitársaink „megörvendeztetnek” bennünket nem tartozik-e inkább a közszeméremsértés kategóriájába? A kérdés megválaszolását a tisztelt Olvasóra bízom. Fél füllel figyeltem csak a tévére, de ha jól emlékszem az eseményrõl rendõrautóval kimenekített Lévai Katalin volt az, aki telefonon valami olyasmit nyilatkozott, hogy nemcsak buzizás volt, hanem cigányozás, meg zsidózás is. Mit lehet erre mondani? Akkor csodálkoznék, ha nem lett volna. Magam nem voltam ott, de afelõl semmi kétségem, hogy azt az elkeseredettséget, és azt a tehetetlenségbõl fakadó frusztráltságot, amit ez a nép most átél, megél és érez, valamilyen formában le kellett vezetni. Sajnálatos módon így sikerült. De mielõtt még valaki gyermeki ártatlansággal rácsodálkozna, hogy a nemzetközi helyzethez hasonlóan az erõszak is fokozódik, annak üzenem, hogy egyáltalán ne csodálkozzon. Logikus fejleményei a mostani történések a 2006. októbere óta zajló folyamatoknak. Mindösszesen csak egyetlen példát idéznék a teljesség igénye nélkül, mely kitûnõen bemutatja, hogyan lehet tudatosan, felelõtlenül hergelni és félrevezetni a társadalmat. Orosz József sajtótájékoztatóján hangzott el, magának az ismert médiaszemélyiségnek a szájából: „Kaptam azért, mert meleg vagyok. Igen, ki ne tudná, hogy az. Kaptam azért, mert más meggyõzõdésû vagyok. Igen. Más meggyõzõdésû is vagyok. Kaptam azért, mert más a véleményem. Igen, a véleményem is más. És kaptam azért, mert zsidó vagyok. Igen, zsidó is vagyok. Meg kaptam azért, mert állítólag nem vagyok magyar. Pedig hallják, hogy magyar vagyok.” Nem kedves Jozefina! Mi csak azt halljuk, hogy magyarul beszélsz. Magyarul beszélni és magyarnak lenni az azért nem teljesen ugyanaz. Bezony ám! Mit tesz Isten, az élesszemû nézõ a sajtótájékoztató publikumának soraiban Vágó Istvánt is felfedezhette. Semmi különös, 22

ezek csak amolyan apró, jelzésértékû momentumok. De térjünk még vissza néhány röpke pillanat erejéig a Jozefina által mondottakhoz, mert azok a szavak, melyekkel megterhelte a levegõ könnyû szekerét, hogy szállítná azokat a hallgatóság füleibe, igen nagy jelentõséggel bírnak, s rávilágítanak arra, hol téved az Angol utcai média-kommandó egykori fenegyereke. Nem kedves Jozefina! Nem azzal van a gond, hogy meleg vagy. Még csak nem is azzal, hogy más a meggyõzõdésed. Még csak nem is azzal, hogy más a véleményed. A zsidózást meg leszel szíves végre abbahagyni, ha kérhetném! Nincs még egy ország, ahol annyira szívesen látnák Izrael fiait és leányait, no meg a zsidó tõkét, mint kis hazánkban, azonkívül olyan másik országról se hallottam még, ahol egymást érik a Tel-Aviv-ból érkezõ charter járatok országgyûlési választások idején. Magyar mivoltodról pedig az imént már ejtettem néhány keresetlen szót. Nem. Nem itt van az eb elhantolva, drága Jozefina! A baj ott kezdõdik, hogy nekünk keresztény magyaroknak, akik – a fene egye meg, de a legutóbbi népszámlálási adatok szerint mégis csak mi lennénk a legtöbben ebben az apró kis országban! – folyton folyvást a kereszténységgel összeegyeztethetetlen, s a bûn kategóriájába tartozó abnormalitást, a homoszexualitást, a leszbikussságot kellene tolerálnunk, sõt, még a gyerekeinkkel is meg kellene kedveltetnünk, de legalábbis megismertetnünk, mert hát, ahogyan az egyik álliberális fõokoskodó mondta, honnan tudhassuk, hogy a gyerek késõbb nem lesz-e homoszexuális. Nos, megmondom az õszintét, nem is értem, hogy mi itt a gond. Hiszen maga bölcs vezérünk, a nagy mûminiszterelnök ordította bele a vakvilágba da-

gadó karotisszal, hogy „el lehet menni, tessék! Teljesen igaza van! Akinek nem tetszik, hogy ez az ország és a népe ilyen, nosza rajta, el lehet menni, tessék! Nem kedves Jozefina! Nem azzal van a gond, hogy más meggyõzõdésû vagy. Azzal van a gond, hogy mindenki másra rá akarjátok erõltetni ezt a „más” meggyõzõdést. Azt a meggyõzõdést, ami felett már rég eljárt az idõ, azt a meggyõzõdést, ami csak kevésszámú kivételezettnek nyújt jólétet és biztonságot. Ez itt a baj, drága Jozefina! Persze tökéletesen értem én, mennyire nehezedre esik a magadfajtának kibújni a kutyaszaros világváros közepén emelkedõ, jótékony elszigeteltséget és nyugalmat biztosító kommunikációs elefántcsonttornyodból. Körülbelül olyan nehéz lehet, mint haditudósítani az iraki szállodaszobádból. Nem kedves Jozefina! Nem azzal van a gond, hogy más véleményen vagy. A gond azzal van, hogy álló nap mást sem lehet hallani, csak azt a „más” véleményt, amit te és a hozzád hasonlók képviseltek, s amelynek következtében ma ott tartunk, ahol tartunk. Hát valahogy így, kedves Jozefina! Csodálkozol hát, amikor a népnek, aki éjt nappallá téve robotol csak azért, hogy kifizethesse a sokszor ötletszerûen kirótt sarcot, elege lett, és egyszer csak aszongya, mint a mûminiszterelnök, hogy na most aztán ölég volt? Bizony, ha még nem tudnád, ez a magyar rögvalóság. Aszongyák a magukat liberálisnak hazudók, hogy hazánkban ez a nap volt a demokrácia szégyene. A magam részérõl valahogy nem tudom élbõl elítélni azokat, akik ennek az ellenkezõjérõl vannak meggyõzõdve. Gondoljanak bele! A pórnép egyszerû fiai lekeverhettek egy maflást – természetesen kizárólag makarenkói célzattal – a hatalom megmondó-emberének. És itt a szó legszorosabb értelmében jó ha figyelünk

ténylegesen ez képzõdött meg, hiszen a nagyembernek kétségtelenül helyes irányt mutató Horn Gábort, s a Nap-keltét odahagyó Orosz Jozefinát is képen teremtették, amolyan istenesen. Ebben az értelemben ,ha úgy tetszik, ténylegesen a hatalom megmondó-emberei nyerték el az õket megilletõ jogos jutalmukat. És ismét bebizonyosodott a dús képzeletû nép ajkán született bölcs mondás kétség-

Habár tavaly még tagadta, most az alábbi videón Orosz Jozefina beismeri: buzi és zsidó. Õszinte részvétünk, ennél rosszabb párosítást ha akartunk volna sem találhattunk volna ki még mi sem. Orosz József azért sajnálkozott, mert több politikus mellett a hazafiak õt is elkapták, leköpték és megverték. Mindnyájan veszélyben vagyunk, mert a köztársaságot, a demokráciát és a jogokat nem képesek a rendõri kordonok megvédeni – mondta hétfõn, sajtótájékoztatón a két nappal korábban, a budapesti köcsögfelvonuláson megvert Orosz Jozefina. A köcsögparádén hazafelé tartó Orosz Jozefinát a hazafiak felismerték, leköpték, majd leütötték. Pár percre az eszméletét is elvesztette. Ezen kívül kõvel bedobták annak a kisbusznak az ablakát, amelyben a szintén köcsög Szetey Gábor és egy másik baloldali politikus utazott. Horn Gábor szintén hazafelé tartott, amikor elkapták: õt sörrel leöntötték, és kapott pár finom pofont. Olcsón megúszta, és még volt pofája panaszkodni. Örüljön, hogy nem benzinnel öntötték le, és nem rajta nyomták el a csikket. „Kaptam azért, mert meleg vagyok. Igen, ki ne tudná, hogy az? Kaptam azért, mert más meggyõzõdésû vagyok, igen más meggyõzõdésû is vagyok. Kaptam azért, mert más a véleményem, igen a véleményem is más. És kaptam azért, mert zsidó vagyok, igen zsidó is vagyok.” – vallott színt a köcsög Orosz. Mi már jó elõre megmondtuk,

jó ha figyelünk

bevonhatatlan igazságtartalma, miszerint „Isten nem bottal ver!” Lezajlott tehát a második felvonás abban a színjátékban, amit kizárólag azzal a célzattal írtak meg, hogy a nemzet továbbra se tudja kivetni magából az idegen testként jelenlévõ mammonitákat, vagyis az SZDSZ hatalmát és befolyásolási (értsd: zsarolási) potenciálját megõrizhessék, s a jelenlegi ellenzéket megakadályozzák abban, hogy két-

ám sok kritikát kaptunk: Orosz nem az, csak ti képzelitek róla, mindenütt csak a zsidókat és buzikat látjátok... Nem ez történt. Már meg sem lepõdünk azon, hogy a buzikat sajnáltató sajtótájékoztatón Orosz Jozefina mellett megjelent Vágó István nevezetû antimagyar. Tavaly Steiner leplezte le nyilvánosan Jozefinát, mikor egy vitában Steiner Pál szocialista frakcióvezetõ ezt mondta a szó

harmados többség birtokában – valami csoda folytán – esetleg érdemben is tegyenek valamit ezért a nemzetért. Egyelõre vesztésre állunk, az idõ pedig, úgy tûnik, nem nekünk dolgozik. Nekem személy szerint nagyon nem tetszik a darab, asszem a végén ki is fütyülöm majd a ripacsokat. Azt javaslom, tegyék Önök is ugyanezt. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

szerinti jegyzõkönyv szerint: „Tegnap találkoztam Orosz Jóska barátommal, aki egy elég híres újságíró, a zsinagógában, a Három kántor gyönyörû bemutatóján. Elmondta nekem, hogy õ arra készül, hogy a legközelebbi televíziós adásban, amelyet õ vezet, felteszi a sárga csillagot, mert zsidó, és felteszi azt a bizonyos rózsaszínû jelet, amit a koncentrációs táborban kellett hordani, és amely legutoljára az egyik államtitkár mellén virított egy honlapon, mert meleg.” Orosz József elmondta, hogy már a szerdai adásban is úgy köszöntötte a hallgatókat, hogy „Orosz József vagyok, homoszexuális vagyok, cigány vagyok, zsidó vagyok, magyar vagyok”, ezzel is szolidaritást vállalva azokkal, akiket a szélsõjobboldal megpróbál kirekeszteni. Orosz emellett elismerte, hogy egy koncerten összefutott Steiner Pállal, de neki is csupán errõl a gesztusjellegû bejelentkezésrõl beszélt. „Nem vagyok felelõs egy másik személy, egy politikus tetteiért és nyilatkozataiért” – tette hozzá mindehhez Orosz. „Sajnálattal vettem tudomásul, hogy Steiner Pál budapesti szocialista frakcióvezetõ olyan szavakat és szándékot idézett velem kapcsolatban, amelyre nem hatalmaztam fel és a valóságnak sem felelnek meg” – tartalmazta Orosz Jozefina közleménye. Most már õ is beismerte: hazudott, amikor normális emberként jelölte meg magát. (MNO nyomán Kuruc.info)

23

Tisztelt Dr. Gatter László Elnök Úr! Tisztelt Fõvárosi Bíróság Titkársága! Bár a megadott határidõ lejárt, szeretném regisztrációmat kérni a mai „Magyar Gárda-tárgyalásra”, a következõ igen nyomós okból. A Népszabadság internetes oldalát, a NOL-t böngészve ma reggel észleltem, hogy a volt kommunista pártlap információja szerint a Magyar Gárda Egyesületet elsõ fokon már feloszlatta a bíróság. (http://www.nol.hu/cikk/496560/) Így, múltidõben és tényként írt Nagy N. Péter szerkesztõ a Bíróság elõtt – látszólag legalábbis – még folyamatban lévõ perrõl, amikoris ítélethozatal még nem történt. Õszintén megdöbbentem. A látszat ugyanis az – nyilvánvalóan minden alap nélkül – , hogy „porszem csúszott a gépezetbe” – , s ahogy az ötvenes évek igazságszolgáltatását bemutató Tanú cimû filmen, ezúttal is a vádirat helyett tévedésbõl a már jó elõre elkészült ítéletet küldték el a „pártnak”, a „pártsajtónak”. A másik lehetõség a szégyenletes látszat szerint (ismét csak nyilvánvalóan alaptalan), hogy a bíróságra nehezedõ hatalmas nyomás miatt a kormányhoz közelálló Népszabadság már egészen biztos lehet abban, hogy az „elvárásoknak megfelelõ” ítélet születik, s Magyar Gárda Egyesületet a Bíróság feloszlatja. Ehhez képest számukra csak felesleges formaság a bírósági eljárás, amelyet akár át is lehet ugrani, s idõponttól függetlenül már tényként lehet a „naivak szerint” még nem létezõ ítéletrõl írni.

Tisztelt Fõvárosi BÍróság! A 2006. õszi tömeges rendõri brutalitások áldozatainak futószalagszerû, törvénysértõ, szégyeneletes elõzetes letartóztatása óta az ember azt hiheti, hogy ennél már nem süllyedhet lejjebb a „jogállam” Magyarországon. Most, mint már annyiszor, ismét megdöbbenhetünk: mi folyik itt? Ilyen helyzetben, pontosan a bírói függetlenség biztosítása és a jogállamiságba, a hatalami ágak elválasztásába vetett bizalom visszaállítása érdekében szükséges, hogy végre megnyissák a bírósági épület legnagyobb tárgyalótermét és mindenkit beengedjenek a mai tárgyalásra. Az adott elõzmények mellett igen fontos lenne, hogy minél több joghoz értõ hallgató követhesse az eseményeket, garanciát nyújtva arra, hogy az ötvenes évek szelleme kivül marad a tárgyalóterem falain. Kérem tehát, hogy érdeklõdõ jogászként, az emberi jogok iránt elkötelezett jogvédõként -összhangban a vonatkozó jogszabályokkal és nemzetközi normákkal amelyek a tárgyalás nyilvánosságát biztosítják – részt vehessek a mai tárgyaláson, mint hallgató. Budapest, 2008. VI. 30. Tisztelettel Dr. Morvai Krisztina

La Croix: Vagy eszünk, vagy kifizetjük a számlákat Az Európai Unió szívében egyre több ember él bizonytalan munkákból vagy alacsony nyugdíjból: mindennapi kenyerüket a szegénykonyháknak köszönhetik, s hó végén komoly gondot okoz számukra a rezsi és a bankhitelek rendezése. Ha megállunk autónkkal Párizsban, Brüsszelben vagy Berlinben, azonnal elõugranak néhányan, hogy letöröljék a szélvédõt. Bár a statisztikák szerint nem emelkedett a szegénység az Európai Unió országaiban, aránya magas szinten stagnál – írja a La Croix címû francia katolikus lap. A lecsúszott emberek kirekesztése ellen küzdõ Szegénységellenes Európai Hálózat 2005 felmérése szerint az EU-tagállamokban 78 millió embert fenyegetett a szegénység. Ez az uniós lakosság 16 százaléka; tíz éve ugyanilyen arányszámot mértek. (A cikk kizárólag az EU 2004-es bõvítése elõtti államközösséggel foglalkozik, az újonnan csatlakozottakról mindössze egyszer történik említés – a szerk.) Egyedülálló édesanyák az ingyenkonyhán A hálózat franciaországi elnöke, az Üdvhadseregben is e kérdéskör felelõseként számon tartott Olivier Marguery szerint a legveszélyeztetettebbek „a minimálbér közelében keresõ, rövid lejáratú szerzõdéssel dolgozó munkások, az idõsebb kisnyugdíjasok és a gyermeküket egyedül nevelõ 24

anyák”. Marguery rámutat: Máltán, Írországban épp úgy, mint Franciaországban ez a három réteg fordul leginkább a karitatív szervezetekhez, igénybe véve a napi táplálkozási lehetõségeket. Új jelenség, amit a nem kormányzati szervezetek „energiaszegénységként” emlegetnek: a megemelkedett rezsiköltségek miatt például az olasz családok 10 százaléka nem tudja kellõképpen fûteni a lakását. Megtakarítás nélkül Ludo Horemans az Európai Parlamentben kijelentette: a szegénységgel sújtottak többsége nem tudja kifizetni havi számláit. A szegénységellenes hálózat elnöke kétli, hogy az európai energiapiac liberalizálása mindenki számára hozzáférhetõ energiaárakat biztosítana. Választhatunk: vagy eszünk, vagy kifizetjük a számlákat – fogalmaz. A szegénység spiráljába került rétegek kiesnek a pénzügyi rendszerek szolgáltatási köreibõl is: az Európai Bizottság adatai szerint 10 EU-polgárból 2 nem tud banki tranzakciókat lebonyolítani, 10-bõl 3-nak nincs semmiféle megtakarítása; ez a helyzet

igen erõteljesen jellemzõ a kelet-európai államokra. Máról holnapra megszûnõ állások Az Európai Szakszervezeti Szövetség titkára, Walter Cerfeda aláhúzza: 30 millió munkás kap csak szegénységi szintet biztosító fizetést, ez európai szinten a munkavállalók 50-60 százalékát jelenti. A szövetség fõleg a vendéglátás és az agrárium területén mûködõ szakszervezeteket tömöríti. Erõteljes fizetésbeli különbségek tapasztalhatók: egy felsõvezetõ akár 300-szorosát keresi meg egy munkás bérének. Komoly létbizonytalanság sújtja a munkavállalók családjait: 40 millió, a szakszervezeti szövetség látókörébe esõ dolgozó részmunkaidõs állással rendelkezik, 39 millióan meghatározott idejû szerzõdéssel, 29 millióan „gazdaságilag függõ alkalmazásban” dolgoznak. A bizonytalan munkahellyel rendelkezõk száma Európában így 2007-ben 108 millió, szemben az öt évvel ezelõtti 62 millióval. A munkavállalást nehezítõ tényezõk között a betegségeket, a gyerekek felügyeletének megoldatlanságát és a mobilitás nehézségeit észlelték a szociális szervezetek. Forrás: Udvardy Zoltán – MNO

jó ha figyelünk

– avagy A változatosság gyönyörködtet, az egyhangúság viszont lehangol –

Magos Déva vára „Hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet!” – folytatódik a szöveg a „Kõmûves Kelemen” címû daljátékban. Szerencsétlen építõipari mesterember minden bizonnyal meglehetõsen frusztráltnak érezhette magát a kínkeserves dévai várépítési munkálatok sziszifuszi erõfeszítései közepette, hiszen – ahogyan köztudott – amit estére felépítettek, az reggelre leomlott. Pedig ha tudtuk volna azt, amit ma tudunk! De ne rohanjunk annyira elõre! „Hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet!” – mondja a dal szövege. Elsõ ránézésre azt hinnénk, hogy ezeknek, élükön Csipollával, a hórihorgas ripaccsal, nincs is hitük, hiszen nem nagyon alkotnak semmit, maximum káoszt és fejetlenséget köszönhetünk áldatlan tevékenységüknek. (Talán ezért van az, hogy annyira istenítik a logisztikai beruházásokat? Hátha azokból elsajátíthatnak egyfajta rendezettséget. Ki tudja?) Szóval elsõ ránézésre azt hihetnénk, hogy ezek a hitetlen gyaurok tényleg nem hisznek semmiben. Pedig van nekik hitük. Bizony van. A tõkébe, a pénzbe, Mammonba vetett hitük, mely a profitmaximalizáláson keresztül manifesztálódik a társadalom számára is jól látható módon. Talán éppen ezért van az, hogy a néhai német hadiipar egyik szimbólumát, a Stuka zuhanóbombázót is megszégyenítõ süllyedési sebességet produkálva közelítünk a talajszint felé. Ha ugyan már le nem értünk egy hangos csattanás kíséretében. És itt jön a képbe a Déva várát erõt, fáradságot, no meg némi fondorlatot sem kímélve csak azért is tetõ alá hozó egykori építõipari mesterember, Kõmûves Kelemen. Ha tudtuk volna azt, amit ma tudunk! Ma már ugyanis tudjuk, hogy Kõmûves Kelemen nem is volt igazi mesterember! Bizony ám! Neki ugyanis még fel kellett építenie valamit ahhoz, hogy az aztán a késõbbiekben leomolhasson, vagy le lehessen rombolni. Micsoda amatõrizmus! Nem így az igazi „kiválóságoknál”! jó ha figyelünk

A Kõmûves Kelemen szocialista brigád munka közben (Hogy is hívták régen az ilyet? A szakma kiváló mestere? Vagy valami hasonló.) Az ilyen, már-már a géniusz kategóriájába tartozó unikumok jelmondata, az „ahová lépek, ott fû nem terem” címû. Gondoljanak bele, mennyi idõt, fáradságot, pénzt takaríthatunk meg azzal, ha semmit sem kell felépíteni, és mégis minden azonnal összeomlik, azonnal lerombolódik. Ez ám az igazi hatékonyság! Nem lehet! Nem megy! Ez így, egészen biztosan nem sikerülhet! Lassan fél évtizede hallgatjuk az éppen most is regnáló államhatalomtól, mit miért nem lehet megcsinálni. Mi pedig folyton folyvást elégedetlenkedünk. Komolyan mondom, nem értem. Önök tényleg azt gondolták, hogy akad itt valaki a hatalom sajátosan zegzugos útvesztõi közepette, aki bármit is fel akarna építeni? Ez ám az igazi népi naivitás! És akkor a Magyar Hírlap internetes változatának köszönhetõen, álljon itt néhány rövid kis idézet – pusztán a szemléltetés kedvéért – attól a szép szál legénytõl (hívójele Hórihorgas Ripacs), aki magát felelõsségteljes politikusnak, mi több, államférfinek tartja: „Valaki csúnyán elárulja Magyarországot, valaki eladja a politikusi tisztességet csak azért, mert az elmúlt napokban pár százalékkal csökkent a népszerûsége” – így minõsítette tegnapi

rendkívüli tájékoztatóján Gyurcsány Ferenc az ellenzék kezdeményezését. (…) „Lehet néhány forinttal olcsóbb sertéscomb, de akkor egy hónappal rövidebb a nyugdíj, lehet pár tíz forinttal olcsóbb trappista, de akkor nincs családi pótlék, és ha megvalósítanák a Fidesz javaslatait, az adórendszerhez sem lehetne hozzányúlni” – mondta a kormányfõ, aki szerint a Fidesz javaslatai 320 milliárdos költségvetési kiesést eredményeznek. Ez csalás, mindannyiunk kontójára – jelentette ki. Forrás: Magyar Hírlap

Vajon ki lehet az, aki valójában elárulja Magyarországot? Vajon ki lehet az, aki elárulja a politikusi tisztességet? (Politikai tisztesség???!!! Úristen!!! A fából vaskarika megképzõdésének tipikus esete. Egyébiránt a kérdések megválaszolását a tisztelt Olvasóra bízom. Vagy tudják mit? Tekintsük õket a költõi kérdés kategóriájába tartozóknak, azokra meg úgysem válaszol soha senki.) Nos, a Széles Gábor érdekeltségébe tartozó Magyar Hírlap újságírói – említsük meg õket név szerint is, megérdemlik: Németh Era és Kiss Gergely – rendkívül találóan „A rossz tanuló vizsgáztat” címet adták írásuknak, amihez asszem semmiféle különösebb kommentár nem szükségeltetik. Nem tudom, megfigyelték-e? Megint a régi nóta. Pedig azt már a nép ajkán meg25

született bölcs mondásból is tudhassuk, a változatosság az, ami gyönyörködtet, nem pedig az egyhangúság. Az inkább lehangol. Valahányszor valamilyen a lakosság számára is érezhetõ mértékû tehercsökkenéssel járó intézkedés bevezetésére hangzik el javaslat, azonnal megszólal a hatalom – most éppen egy matematika tanárt segítségül hívva, alapszintû reklámgyakorlat, a szakértõ személynek egész biztosan hisznek (ez a szakmája) – és aszongya: NEM LEHET. Pontosabban aszongya: EZT ÍGY NEM LEHET! EZT CSAK VALAKINEK A KÁRÁRA LEHET! Kitõl vegyek el, talán az általam oly nagyra becsült és szeretve tisztelt nyugdíjasoktól? (Nem, az nem jó, oda lesz egy csomó szavazat, õtõlük semmiképpen sem!) Szüntessük meg a családi pótlékot? Azt sem lehet, akkor inkább egyenek kevesebb trappistát, vagy gazdálkodják ki valahogy azt a nyüves tíz forintot. Különben is, mi az a tíz forint, ne mondják már nekem, hogy tíz forint oszt vagy szoroz?! A qrva életbe! Folyton folyvást csak ez áramlik kifelé a hatalom által központilag irányított és kézileg vezérelt, a permanens kampány szolgálatába állított propaganda gépezetén keresztül. De vajon tényleg így van ez? Nem vagyunk ugyan közgazdászok, bár ez a szó és ez a szakma lassan szitokszóvá válik hazánkban, ne felejtsük el, egy részük asszisztált a hatalomnak ahhoz, hogy ez a válság kialakulhasson, és idáig fajuljon, de azt azért mindannyian érezzük, mennyire életszerûtlen az, amikor azt mondják nekünk, hogy ez meg ez csak így, és sehogy máshogy nem lehet. Mindig van máshogy. Mindig lehet másképp. Csak velünk akarják elhitetni ennek az ellenkezõjét. Az lenne hát a standard, hogy mindig csakis egyféle, pont a párt, a hatalom által javasolt és kötelezõen ajánlott szorgalmi feladatként végrehajtandó megoldás létezik, s ráadásul, mint ilyen, kizárólag ez az üdvözítõ? Ugye Önök is érzik, mennyire képtelen ez a fajta, az igazság kizárólagos letéteményesének szerepében tündöklõ diktatórikus zsarnokiság a szabadság és a demokrácia hazájának kikiáltott Európai Unióban? Valahogy teljesen oda nem

26

illõ, legalábbis, ha a deklarációk és az elérendõ magasztos européer elvek megvalósulásának fényében vizsgáljuk az egészet. Kicsit olyan ez, mint amikor szar kerül a palacsintába. Ráadásul, ha már itt tartunk, tegyünk rá még egy lapáttal, csak hogy tetézzük a bajt, pattintsunk ide még egy röpke idézetet, szintén a világháló jóvoltából (bizony eftársak, ma már egyre nehezebb dolgokat elhallgatni és elhallgattatni). Ez az idézet is az ún. „bal” oldalról származik. De talán korrektebb, ha azt mondjuk, az elõzõvel szemben, ez tényleg onnan származik: Thürmer: „Gyurcsány Ferenc azt mondja, hogy dögöljetek éhen” Kádár János halálának 19. évfordulójára emlékezett a Magyar Kommunista Munkáspárt. A Fiumei úti sírkertben tartott megemlékezésre körülbelül ezer, javarészt nyugdíjas látogatott ki, kezükben vörös zászlókkal és egy-egy szál szegfûvel. A Magyar Kommunista Munkáspárt által szervezett emlékünnepségen felszólalt a párt elnöke, Thürmer Gyula is, aki azt mondta: minden hatalmat el lehet mozdítani, így a jelenlegi hatalomra is ez vár. A pártelnök szerint egyre több ember gondol vissza jólesõ nosztalgiával a rendszerváltás elõtti évekre. „Kádár János azt mondta az embereknek, lakjatok jól, hiszen egyszer éltek. Gyurcsány Ferenc meg azt mondja az embereknek, hogy dögöljetek éhen, így olcsóbb a kormánynak, olcsóbb az országnak. Ez az a különbség ami miatt az emberek eljönnek ide a temetõbe, és ami miatt Kádár János tekintélye és megbecsülése nõ a magyar társadalomban” – fogalmazott a Magyar Kommunista Munkáspárt elnöke. (hírTV)

Jó, persze tudom, erre azonnal rá lehet vágni, hogy demagóg. Rendben van, vágják rá. De azzal azért egyet értünk, ugye, hogy nehéz vitába szállni a dolog igazságtartalmával. Mert ha így nyíltan nem is mondja ki a mûminiszterelnök, hogy tartja magát a Világbank úgy tûnik mindmáig hatályban lévõ, „a magyarság kívánatos létszáma mindösszesen hatmillió” címû elképzeléséhez, a tettei mindenesetre ebbe az irányba mutatna.

És ha Önök most azt gondolják, hogy ezt már nem lehet fokozni, akkor ismét megint nagyot tévednek. Lehet. Ezúttal a Lánchíd Rádió honlapjáról származó hírt idézünk: Jegyrendszer az alapvetõ élelmiszerekre? Célzott élelmiszersegélyezéssel, azaz egyfajta jegyrendszer bevezetésével lehetne enyhíteni azoknak az embereknek az élelmiszergondjain, akik nagyon nehéz körülmények között élnek a magas energia- és élelmiszerárak miatt. Ez Magyarország lakosságának legalább tíz százalékát érinthetné – mondta a köztévé csütörtök esti mûsorában csütörtökön az Agrárgazdálkodási Kutató Intézet fõigazgatója. A mûsorban elhangzott, hogy Magyarországon kétszer gyorsabban nõnek az élelmiszerárak az Európai Unió átlagához képest. (Lánchíd Rádió, FH)

Ezt a hírt még kitörõ lelkesedéssel is fogadhatnánk, legalább tényleg élelmiszerre költõdik el az állam pénze, nem pedig élvezeti cikkekre, magyarán nem isszák el, és nem eregetik egészségkárosító füst formájában a magos levegõégbe. Jó hír. Csak valahogy mégsem tudok kitörõ lelkesedéssel örülni. Eszembe jutnak a lengyelek, a TV-Híradó, meg a jegyrendszerrõl szóló tudósítások. És ha már a lengyeleket szóba hoztuk. Sajátos az a fajta kommunikációs kontraszt, ahogyan a multimilliárdos a szolidaritás hangzatos mázával leöntve kommunikálja a szegények milliói felé, hogy „együtt sírunk, együtt nevetünk”. Veletek vagyok eftársak! Ez ám az igaz szolidaritás! Ehhez képest a lengyeleké csak smafu! Száz szónak is egy a vége, mielõtt még a közgazdászokhoz hasonlóan a matematika tanárok is hagyják magukat lejáratni, mi ne hagyjuk magunkat tovább hülyíteni, hülyítettek minket mán épp eleget. Valahányszor azt hallják, hogy ez meg ez csak így, és csak is így, sehogy máshogy nem mehet, kételkedjenek! Érdeklõdjenek! Nézzenek körül, hallgassanak meg más szakértõket is az adott témáról! Ne felejtsék el: a változatosság gyönyörködtet! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

jó ha figyelünk

– avagy: Szerencsejátékosok, akik megrengetik a világot – (*Pillangóeffektus= amikor a világ túl felén egy pillangó meglebbenti a szárnyát, s a sárgolyónak ezen a tájékán forgószél támad belõle.) Már megint nem tanultunk a múltunkból! És persze a múltban elkövetett hibáinkból sem! Megint nem okulunk a múltból kiolvasható figyelmeztetésekbõl, s ez a késõbbiekben bizony végzetesnek bizonyulhat! Pedig számos figyelmeztetõ jel akad, csak nem vagyunk hozzá elég bölcsek, vagy elég figyelmesek, hogy észrevegyük õket! Vagy egész egyszerûen csak arról van szó, hogy túlságosan elbutultunk és elkényelmesedtünk ahhoz, hogy a lustaság és az „élj a mának” szemléletmód helyett sokkal hasznosabb dolgokkal töltsük az idõt, példának okáért a múlt tanulmányozására alapozott jövõ bölcs megtervezésével! Pattintsunk csak ide egy röpke hírt a Hír Tv internetes honlapjának gazdasággal foglalkozó rovatából: „Spekulánsok irányítják az olajárak szárnyalását? Az Egyesült Államokban szigorú korlátozásokat terveznek a határidõs kõolajpiacon, miután egy szenátusi jelentés spekulációval magyarázza az olajárak szárnyalását. A jelentésben az áll: a kõolaj-kereskedelem 70 százalékát egyetlen spekulánscsoport uralja. Gátlástalan spekulánsok irányítják a határidõs kõolaj-kereskedelmet. Amire az amerikai és európai politikusok eddig csak finoman céloztak, arról mind nyíltabban beszélnek az amerikai szenátorok egy kongresszusi jelentés után. A dokumentumból a Wall Street Journal New York-i pénzügyi napilap idézett hétfõi számában. A jelentés szerint az olajárrobbanás valódi oka, hogy spekulánsok szûk köre áll a határidõs olajügyletek 70 százaléka mögött a New York-i árutõzsdén. 2000-ben ugyanez az arány 30 százalék volt, a nyersolaj hordónkénti ára akkor 22-28 dollár között mozgott. Ez a mai ár negyede-ötöde volt. Az amerikai közvélemény kemény fellépést vár a spekuláns tõke ellen a törvényhozástól – írta a lap. Az árutõzsde-felügyelet jelezte is, szigorítja a nagy befektetési bankok ellenõrzését. Ezek a pénzintézetek a másodlagos jelzálogpiac összeomlása után a nyersanyagpiacra menekítették a tõkét. A szárnyaló olajár mutatja: számításaik beváltak. Európában az amerikai üzemanyagár majd dupláját fizetik az autósok. A fuvarozók hetek óta tüntetnek adócsökkentést követelve. Az Európai Unió és saját országuk kormánya azzal utasította el õket, hogy nem avatkozhat bele a piaci folyamatokba. Arról az unió és a tagállamok nem közöltek semmit, hogy a spekuláció mennyiben torzítja a piacot.” Forrás: hírTV

Csak a miheztartás végett, rögtön az elején szögezzük le, a világ három legzseniálisabb pénzügyi szakembere Mózes, Jézus és Mohamed voltak, mert mindhárman tiltották a kamatszedést. Lám-lám. Ismét megdõlt a korlátlan verseny és piac mindenhatóságába vetett neoliberális mítosz megkérdõjelezhetetlen felsõbbrendûsége. A magántulajdon korlátlan térhódítását igenis korlátozni kell! A verseny pedig – fõként, ha gondos kezek, agyak és érjó ha figyelünk

dekek megszüntetik, bizony semmit sem tesz a helyére, sõt, inkább gigantikus méretû káoszt és pusztítást okoz, hogy aztán irtóztató összegekbe kerülõ felfordulást hagyjon maga után. Különben is, a korrekt tájékoztatáshoz az is hozzátartozik, és magára kicsit is adó közgazdász ezt a tény kategóriájába tartozó állítást, miszerint a piacnak egyetlen ismérve az, hogy felszámolja önmagát, fikarcnyit sem vonja kétségbe. Ennek ékes tanúbizonyságát prezentálják nekünk a ma zajló folyamatok. Eklatáns példa az üzemanyagár körüli világméretû mizéria. Kárvallott szemtanúi lehetünk annak, ahogy spekulánsok – tulajdonképpen úgy is fogalmazhatnánk, felelõtlen szerencsejátékosok – alapjaiban megrengetik, mit megrengetik, megrendítik a szénhidrogén alapú energiahordozókra épült világot a mára globális méretû hálózatokon teljesen on-linera huzalozott gazdaságon keresztül. A globális méretûre duzzadt rablókapitalizmus megteremti a lehetõségét, s egyes pozícióba jutott felelõtlen haszonlesõk élnek is ezzel a lehetõséggel, hogy a világ sorsát egy lutri játékra tegyék fel! Ez ám az igazi végzetes felelõtlenség! No, de hát Mammon nem ismer határokat, nem igaz? És ez mutatja azt is, mennyire hitvány, tökéletlen és alkalmatlan az emberiség sorsának jobbá tételére a kapitalizmusnak ez a mai, a féktelen terjeszkedésen és a profitmaximalizáláson túl semmi egyebet nem értékelõ és elismerõ globalizált formája. A globális méretû válság ennyire gyors kialakulásának lehetõsége – akár több alkalommal is – alapvetõ rendszerszintû hibá(k)ra utal. Ez egy tartósan életképtelen rendszer. Életképtelen azért, mert csak kisszámú kivételezett számára nyújt minõségi életet, a többséget maga alátemeti a napi vegetáció biztosítása érdekében folytatott napi életben maradásért vívott küzdelem. Az élettér és a lehetõségek egyre gyorsuló csökkenésével ez elõbb-utóbb végzetes társadalmi átrendezõdésekhez fog vezetni. Ennek számos jele már a mai Európában is megfigyelhetõ. Pedig ha kicsit is bölcsebbek lennénk, és okulnánk a múltban történtekbõl, bizonnyal kevesebbet fizethetnénk az üzemanyagtöltõ állomásokon. Néhány beszédes példa, a teljesség igénye nélkül, csak azért, hogy némi képet alkothassunk arról, mit jelent az, amikor a pénzt, a profitot helyezik az ember elé. Genovában már 1421-ben dívott a tõzsdei részvényspekuláció, Velencében pedig hatalmi szóval kellett véget vetni az ún. határidõs részvényspekulációnak, mert annyira elburjánzott. 1610-ben Hollandiában államilag kiplakátolták, hogy több értékpapír, mint amennyit ténylegesen birtokolnak, nem értékesíthetõ. De talán nem minden tanulság nélkül való az sem, ha ide idézzük az Angol Parlamentet az 1773-as esztendõbõl, amikor is egy bizonyos John Bernhard ügyiratáról folyt a vita. A„részvényüzérkedés becstelen gyakorlatát” minden szónok egyhangúlag elítélte. Ha ma valaki szót mer emelni a tõzsde ellen, azt közgazdaságtanilag elmaradottnak nevezik, és akkor még finoman fogalmaztam. 27

Csodálkozunk hát azon, amikor az átlagember úgy érzi, hogy a lutrihoz hasonló, államilag engedélyezett „ki jár túl hamarabb a másik eszén?” kategóriába tartozó spekuláción alapuló részvény-szerencsejáték az egyik legkártékonyabb valami, ami egy nemzetgazdaság biztonságára hatással lehet? A bolygó gazdaságának biztonságáról már nem is beszélve? Ne csodálkozzunk! Már az önmagában teljesen logikátlan és életszerûtlen, hogy ha a sárgolyó túloldalán valaki morcosan, rossz hangulatban kel fel, nekünk legyen szar a napunk miatta. Ez teljes képtelenség! Mi közünk hozzá? Csakis mesterségesen lehet elõidézni és fenntartani egy ilyen képtelen állapotot. Ráadásul ennyire hosszú idõn keresztül ennyire káros és indokolatlan következményekkel. A szénhidrogén alapú energiahordozókra épült világ tartós függésének helyzetben tartása, ráadásul úgy, hogy mindenki tisztában van ennek katasztrofális végletekbe torkolló folyamatával (akár a környezetszennyezésre, akár az egyre magasabb olajárnak köszönhetõ gazdasági krízishelyzet kialakulására gondolunk), nos az minimum felelõtlenség, de legalábbis ennek a feszültségnek a mesterséges módon történõ fenntartása és fokozása kizárólag egyetlen cél, egy szûk érdekkör profitjának maximalizálása érdekében. Mindenki tudja, mindenki látja, mindenki érzi, hová fog fajulni mindez, mégsem ösztönzik kellõképpen, növekvõ mértékben az alternatív, mondjuk a megújuló energiaforrások használatát és elterjedését. Hát persze, hogy nem, hiszen ezek korlátlan mennyiségbe és legtöbbször ingyen állnak a rendelkezésre, nem lehet sarcot szedni a kitermelésükért és használatukért. Ugyan vajon milyen jogcímen szednének pénzt a napkollektorban elfogott napenergia után? Azt mondanák, hogy az az állam tulajdona, mivel övé a légtér, amin a napsugár áthalad? Ugye mindannyian érezzük, mennyire képtelenség. Vagy a szél esetében ugyanez. A megújuló energiaforrások nem kisajátíthatók, és ez a legnagyobb baj velük. Az olaj számára épített csõvezetékkel kikerülhetünk országokat, kiejtve õket az energia áramlásának, s ezáltal az általa megtermelt hasznának az útjából, de a szélnek nem mondhatjuk, hogy barátom, itt ezen a ponton légy szíves állj meg, mer’ itt egy másik állam kezdõdik, innentõl fújj másik irányba! Nonszensz! De a legnagyobb gond talán nem is ez a háztetõre szerelhetõ napkollektorral vagy a farm udvarán felállított egyedi szélkerékkel. Ha mindenki egyénileg megtermelheti magának az energiát, megszûnik a függõsége a multinacionális energiatermelõ vállalatoktól, leáll a globális pénzszivattyú, oda a Mammon világát mûködtetõ féktelen profit. De térjünk vissza még néhány gondolat erejéig erre a globális lutrira. Ott is mûködtetnek tõzsdét, ahol ez teljesen indokolatlan lenne, ilyen például Magyarország. Nézzenek utána, hány cég mûködik az országban, s ebbõl hány van bejegyezve a tõzsdén. Ezek után pedig tegyék fel maguknak a kérdést, vajon a Magyar Értéktõzsdének nevezett parkett szerencsejáték valóban tükrözi-e a magyar gazdaság állapotát? Persze magam is tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy egy olyan országban, amely gazdasági mélyrepülése ezekben a végeláthatatlan hosszúságú pillanatokban produkálja minden idõk talán legerõsebb valutaárfolyamát, az efféle felvetések csupán a költõi kérdés kategóriájába tartozhatnak, azokra meg ugye soha senki nem szokott válaszolni. Egy biztos, ez az üzemanyagár affér minden eddiginél jobban rávilágít a neoliberális globalizáció korlátlan és parttalan terjedésének 28

veszélyeire. Arra, hogy immáron nemcsak az egyes nemzetállamok, de gyakorlatilag az egész világ mennyire kiszolgáltatottá és védtelenné vált a korlátlanul és féktelenül terjedõ mindent felzabáló profitéhségnek. Immáron nemcsak a nemzetállamok, az egyes országok állnak tehetetlenül a jelenséggel szemben, de az eddig nagyhatalmúnak hitt OPEC erejébõl is csak holmi látszatintézkedésekre futja. A világ pedig – legalábbis egyelõre – benne Amerikával, a fényes tekintetû Európai Unióval meg minden egyéb mással tehetetlen, szívja a tömést a bal felsõ 6-osban, és még csak fel sem tudja venni a kesztyût, mert az arctalan pénzviszonyok mögé bújt spekulánsok, miközben legális és törvényes módon hizlalják bankszámláikat a világ nyomorúságának árán, a jogi személy szintén teljesen életszerûtlen konstrukciója által biztosított védelemnek köszönhetõen gondtalanul élik világukat. Meg vagyok gyõzõdve róla, hogy elérkezett az ideje bizonyos korlátok ésszerû felállításának. Aki pedig ezt nem látja be, azt elõbb vagy utóbb, de inkább elõbb, mint utóbb, maga alá fogja temetni az Európai Unió elsõ számú direktívája által kitaposott úton teljes gõzzel dübörgõ profitmaximalizáló globalizáció. Jobb esetben gazdasági bérrabszolgaságra, rosszabb esetben pusztulásra van ítélve! Még hogy kereslet-kínálat?! Meg termelékenység?! Ugyan kérem! Zártan, csak a szûk körû elit számára golf-partik közben gazdát cserélõ belterjes információáramlás az, ami a világ gazdaságának irányát és folyását befolyásolja manapság. Igazgatótanácsok üvegpaloták légkondicionált irodáiban zártkörûen megtartott ülésein dõlnek el a legkényesebb kérdések, a lényeg, a nyilvánosság kizárása, valamint az, hogy a tõke tulajdonlója és az azt megtermelõ között minimum fényévnyi távolság legyen, de legalábbis köszönõviszonyba se legyenek egymással. Így és csakis így biztosítható a modernkori bérrabszolgaság, az emberiség és a bolygó végletekig történõ kizsigerelésének fenntartása, azaz Mammon világa. Hõzöngéssel itt nem sokra megyünk. Viszont az is igaz, hogy részvényvásárlásra sem buzdítanék senkit. Túl kockázatos. Inkább arra, hogy kezdjünk el túlélésre berendezkedni, mert ahogyan a dolgok mostanság mennek, nem jósolok neki nagy jövõt. A saját súlya alatt összeomló rendszer pedig nagyon könnyen maga alá temethet bennünket! Talán golfozni azért még érdemes lenne megtanulnunk! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

jó ha figyelünk

– és még néhány más érdekesség – Egy nagyon érdekes beszélgetés a Tv-ben, Dr. Csáky István professzorral (Állatorvostudományi Egyetem) beszélgetett Pataki Enikõ a SZÓJA szerepérõl. Ugyanis több mint egy éve már Angliában felfigyeltek arra, hogy nemcsak a felnõtt sportolók, de 13–14 éves gyerekek közül is évente 3–4-en halnak meg sportpályán szívelégtelenségben. Mivel a szívelégtelenség okát a boncolásnál nem találtak, elkezdték vizsgálni, mi lehet közös az áldozatokban. Egyetlen ilyen volt: az étrendjükben a Szója! Arányos mennyiségû SZÓJA – nem mellékesen – 4–5-ször annyi nõi nemi hormont (vagy azzal azonos hatású alkaloidot) tartalmaz, mint egy db antibébi tabletta. Ez férfiakra nézve még veszélyesebb, mint a nõkre! Ezek után amerikai kutatók elvégeztek egy tesztsorozatot 30–30 egérrel. (30 minta és 30 kontrollállat) A 30 kísérleti egér – melyeket SZÓJÁVAL etettek – MINDEGYIKE elpusztult szívelégtelenségben. A kontroll csoport, amely normál kaját kapott, semmilyen problémát nem mutatott. A prof összerakta az információkat, s javasolja, vizsgálják a sportolókat étrendjük vonatkozásában is. S a végén, csak mint érdekességet megemlítette, hogy az allergiás megbetegedések óriási méretûre növekedésének kezdete szignifikánsan egybeesik a SZÓJA-fogyasztás általánossá válásával. Múltkor körbement egy nagyon jó cikk a margarinról, mint mesterséges élelmiszerrõl (kõolajszármazék). Itt ez a szója, mely szintén az élelmiszeripar „találmánya”. Mibõl lehet olcsón, nagy tömegben „élelmiszert” elõállítani? Hát kõolajból, gombamód szaporodó szójababból... Fõleg, ha még génkezelik is, az már abszolút katasztrófa. A Greenpeace-esek épp ma ragasztottak tele egy áruházban egy csomó konzervet figyelmeztetõ cetlikkel, hogy a termék génkezelt szóját tartalmaz. Persze kiverték õket onnan és az érintett gyártó mindent tagad. Nahát! Miért nem csodálkozom én ezen... Szóval ne egyetek szóját, használjatok margarin helyett vajat! Más! Egy pohár Colát szeretnél, vagy inkább egy pohár tiszta vizet? A vízrõl: Az emberek 55-65%-a krónikusan vízhiányos. Az emberek 37%-ánál a szomjúságérzet annyira gyenge, hogy gyakran összetévesztik az éhségérzettel, ezért akkor is esznek, amikor csak egy pohár vizet kellene inniuk – sokan ezért híznak el. A Washingtoni Egyetem felmérése szerint egy pohár víz maradandóan csökkentette a diéjó ha figyelünk

Szójafasírt magosrizzsel tázók 100%-ának éhségérzetét. A nappali fáradtság elsõszámú okozója a vízhiány. Folyamatban lévõ tanulmányok kimutatják, hogy a hát- és izületi fájdalmakban szenvedõ k 80%-ánál naponta 8-10 pohár víz csökkenti a fájdalmakat. Már 2% folyadékvesztés megzavarhatja a rövidtávú emlékezetet, nehézségeket okozhat az alapmûveletek elvégzésénél, és összpontosítási zavarokat egy képernyõ vagy egy kinyomtatott oldal felfogásánál. Naponta 5 pohár víz elfogyasztása 45%-kal csökkenti a vastagbélrák veszélyét, a mellrákét 79%-kal és 50%-kal kevesebb a rizikó a hólyagrákra. Tényleg annyi vizet iszol, mint amennyi szükséges lenne? Általában 8-10 pohár víz minden nap elengedhetetlen. A Coláról: Vizsgáljuk meg a Coca-Cola-t: Az USA több államában a rendõrség baleseti helyszínelõi 2 gallon (kb. 7 liter ) Cola-t visznek magukkal, hogy a baleseteknél az úttestre folyt vért azzal távolítsák el. Ha egy steak-et egy tálba tesznek és Cola-val leöntik, két nap alatt feloldódik. A WC-kagyló tisztítása: önts bele egy dobozos Cola-t a kagylóba éshagyd ezt az igazi(?) csodaszert(?) egy óráig hatni, utána öblítsd le. A kagyló maradéktalanul tiszta lesz. Rozsdafoltok eltávolítása egy krómozott felületrõl: dörzsöld be a felületet egy Cola-ba áztatott alumíniumfóliával. Az autóakkumulátor pólusairól könnyedén eltávolíthatod a korróziót, ha egy doboz Cola-t ráöntesz. Figyeld, ahogy pezseg. Egy berozsdásodott csavart könnyen meglazíthatsz, ha egy pár percig egy Cola-ba áztatott rongyot teszel rá. Ha kenõanyagokat akarsz eltávolítani egy szövetbõl, önts bele a mosógépbe a mosószer mellé egy doboz Cola-t, és futtasd le a programot. Eltávolítja a szélvédõ szennyezõdéseit is. *Hasznos információ:* A Cola aktív hatóanyaga a foszforsav, melynek pH értéke 2,8. Egy vasszöget négy nap alatt old fel. A foszforsav kioldja a csontokban lévõ kalciumot és hozzájárul a csontritkulás kialakulásához. A Coca-Cola szirupot koncentrált

formában szállító tartálykocsikat különösen korrodáló, veszélyes anyagokat jelzõ táblával kell ellátni. A Cola-t már 20 éve használják a teherautók motorterének tisztítására! Szóval, mit szeretnél inkább, egy pohár tiszta vizet, vagy egy Cola-t? Küldd tovább, hogy egészségesek legyenek Mindazok, akik fontosak számodra!!!!! Életet menthetünk, ha idejében felismerjük az agyvérzés jeleit. Ez a levél nem a szórakozást hivatott szolgálni, de a mondanivalója nagyon lényeges. Ezért kérem, szánjon rá 2 percet és figyelmesen olvassa el, azután pedig vagy mentse el, vagy vésse jól az emlékezetébe a következõ esetet. Egy fogadáson történt, hogy egy asszony tányérral a kezében megtántorodott, majd elesett. Felsegítették kelni, majd az asszony azt mondta, hogy minden rendben, úgy látszik, csak megbotlottam – mondta. Nem akarta, hogy orvost hívjanak. Az est hátralévõ részét jó kedvben a társaságban folytatta tovább. Amikor hazaértek férjével, a férj mégiscsak felhívta a mentõket. Az asszonyt beszállították a korházba. Rövid idõ elmúltával még az éjjel az asszony agyvérzésben meghalt. Ha ott, a szórakozás helyén, valaki ráismert volna az agyvérzés jeleinek egyikére, annak a következõ 3 óra leforgása alatt életmentõ jelentõsége lett volna, az egyik orvos véleménye szerint. Alapjában, négy féle lehetõség van arra, hogy felismerjük az agyvérzés jelét: 1.Ha megkérjük a veszélyeztetett személyt, hogy mosolyogjon. 2.Ha megkérjük a veszélyeztetett személyt arra, hogy mondjon egy rövid **mondatot,** pl. Ma nagyon szép idõ van. 3.Ha megkérjük a veszélyeztetett személyt arra, hogy emelje fel mindkét karját a magasba. 4. Ha megkérjük a veszélyeztetett személyt arra, hogy öltse ki a nyelvét. A fentiek közül bármely elváltozás jeleit mutatja a normálistól, pl. ha arcának egyik fele görcsösen mozdulatlan marad, vagy nem tudja kifejezni magát egy egyszerû mondat erejéig sem, vagy ha valamelyik kezét nem tudja felemelni feje fölé, vagy nem tudja kiölteni nyelvét, vagy az egyszerûen csak kilóg a szájból... ez mind azt jelzi, hogy sürgõsen hívjuk a mentõket**. Ez a neurológus orvos azt is mondta, hogy ez a levél, ha eljut legalább 100 címre, szinte biztos, hogy legalább egy életet megment. Én is beálltam a sorba, hogy eljusson 100 emberhez Déri Zsuzsánna-DÉZSÉ-SZU

29

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ifjú karrierista, aki ifjú kommunistának álcázta magát. Kezdetben. Mert aztán a rendszerváltásnak nevezett idõk sajátos pálfordulásai és köpönyegforgatásai közepette, hogyan, s hogyan nem, egyszer egy szép napon arra ébredt, hogy innentõl kezdve õ most mán ifjú kapitalista. Döntötte is a tõkét, ahogy az kell – a saját zsebébe dögivel (anyós pajtás hathatós segítségével) – és esze ágában sem volt siránkozni. Sõt! Felvitte a dolgát – az Isten?, nem, õ egészen biztosan nem csinálna ekkora ostobaságot, valószínûbb, hogy inkább Mammon a ludas – egyszóval hõsünkbõl alkalmi királycsináló lett. Besegítette a hatalomba, s késõbb aztán különféle tanácsokkal is ellátta a teljesen tehetségtelen, semmihez sem értõ, tesze-tosza titkos ügynököt, aki így simán beülhetett az ország-dirigens részére fenntartott külön-bejáratú legfõbb bársonyszékbe. Úgy tûnt, minden a legnagyobb rendben van. Ám darab idõ múltán elégedetlenkedõ hangok kezdtek hallatszani a hatalom háza tájáról. Az álcázásban és színeváltozásban oly tehetséges egykori ifjú karrierista, aki ifjú kommunistává, aztán késõbb ifjú kapitalistává vedlett, egy merész húzással úgy döntött, visszatér a gyökerekhez, újra – ha már annyira ifjú nem is, de ismét – karrierista lesz, s nehogy a hatalom közelébõl érkezõ disszonáns zörejek végzetes kakofóniává te-

– avagy Mese az egyszeri zsarnokról –

rebélyesedhessenek, fogta a bülbülszavú titokszolgát, s egy merész húzással úgy kipenderítette a hatalom külön-bejáratú legfõbb fotöjébõl, hogy annak lába sem érte a földet. Úgy kirepült belõle, mintha bent se lett vóna. Meg sem állt a messzi külhonig, ahol melegebb éghajlatokon (Varadero stb.), eztán csak, mint utazó nagykövet tengette nyomorúságos „munkás” hétköznapjait. Na, több se kellett hõsünknek, fogta magát és továbblépett egyet a karrier és a felemelkedés magasztos szamárlétrájának szentimentális grádicsain, ha bátorkodhatom kifejezni magamat ezzel a csodálatosan cizellált halmozott képzavarral.

Hórihorgas Ripacs, merthogy róla szól ez a történet, aki eddig még nem jött volna rá, nekilátott, hogy innentõl kezdve most már õ maga vegye kézbe a dolgokat és amúgy „istenesen” – ha értik mire gondolok – ahogyan az egy jó eftárshoz (értsd: állammonopolista kizsákmányoló), és ahogyan az egy jó részvénytársaság igazgatójához (értsd: rablókapitalista kizsákmányoló) illõ, kizsigerelje, kiszipolyozza ezt az országot. Nem volt ám könnyû! Gyakorlatilag olyan egyedi megoldásokhoz kellett folyamodnia, ami eddig elõtte még senkinek sem sikerült. Példának okáért fel kellett vásárolnia, vagy lekötelezettjévé kellett tennie a hatalom útjában állókat. Ez rengeteg pénzbe kerül! De neki sikerült! No, de meg is lett az eredménye! Az ország szinte mindenben az utolsó helyre csúszott vissza, s ezzel egyidejûleg – asszem ezt is csak kevesen tudnák a nagyember után csinálni, ebben egészen bizonyos vagyok – eddig soha nem látott államadóságot is sikerült felhalmozni. Ez mán valami! Nem igaz? És ez az ember ma is boldogan él. Egészen addig, amíg egyszer csak meg nem hal. Itt a vége? Egy biztos, ez elõl Te egészen biztosan nem tudsz elfutni! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

– Barikád kommentárokkal! Csak erõs idegzetûeknek! – Avar János, a Vasárnapi Hírek fõszerkesztõje, Bolgár György, a Klubrádió mûsorvezetõje és Mészáros Tamás az ATV-ben – Dési János mûsorvezetõvel kiegészülve – õk alkotják az Újságíró Klub hírhedt csapatát. A 168 Óra Rádió stúdiójában az ATV-n éppen szüneteltetett mûsor nyári különkiadására került sor. A barikád.hu kommentárokkal kínálja Önöknek a kádári nosztalgiától sem mentes beszélgetést. Júliusi vérnyomás serkentõként kitûnõ. Nagy Csaba (168 Óra Rádió): A 168 Óra online Fórumán valaki azt írta: az Újságíró Klub olyan radikális kormánypárti mûsorrá vált, hogy az már az ATV számára is tarthatatlan. A nézõk annyit érzékeltek: Dési János mûsorvezetõ elbúcsúzott azzal, hogy a mûsor jelentkezik a jövõ héten, de egy hét múlva bejelentés nélkül levették a mûsorról. Avar János: Tipikus jobboldali vélemény: jobboldalinak lenni, Orbánt támogatni, az teljesen rendben van, de a baloldali ne támogassa a baloldali kormányt. Egyébként az a benyomásom: a jobboldal csak ’90 után vette a bátorságot az antikommunista harchoz. Barikád.hu kommentár: Volt azért, aki annak elõtte is vette a bátorságot, de az könnyen az Andrássy úton találta magát. Avar Já30

nos elvtárs! A helyzetet egészen más szemszögbõl kellene megközelíteni. Itt ugyanis inkább arról van szó, hogy Önök 1990-ig nem voltak hozzászokva a jobboldali kiritikához, és ugyan lassan 20 év eltelt, még mindig furcsállják, hogy miért nem jön az ÁVH és viszi el azokat, akik nem értenek egyet magukkal. Mészáros Tamás: A megjegyzésnek semmilyen alapja nincs. Valóban azt hittük, hogy június 30-án is leszünk. Ám a nyári szünet az ATV közéleti mûsorainál már egy héttel korábban kitört. Így aztán a mûsorvezetõ, Dési János nem tudott elbúcsúzni mindannyiunk nevében – legalábbis a nyári szünet erejéig. N. Cs.: A politikában nyári szünetrõl nem beszélhetünk. Itt van rögtön a melegfelvonulás. A hatalom valóban ennyire tehetetlen a szélsõségesekkel szemben? A. J.: Nem a hatalom, hanem az igazságszolgáltatás viselkedik furcsán. Kivételesen egyetértek Orbánnal: alkalmazni kellene a törvényeket. A Fidesz elnöke persze a kormányt és a rendõrséget teszi felelõssé, de a vádemelés az ügyészség dolga. Márpedig az ügyészség apparátusában még mindig látszik annak a nyoma, hogy Orbán annak idején Fidesz-politikust nevezett ki a testület élére. Természetesen fel lehetne lépni, de úgy nem, ha véleménynyilvánításnak ítélik, amikor valaki a melegekre jó ha figyelünk

tojást dob. Nevetséges érvelés, hisz az ellentüntetõket csak a rohamrendõrök és a kordon tartotta távol attól, hogy erõszakosan rátámadjanak az egyébként a szólásszabadság jogával élõ melegekre. N. Cs.: A Fidesz azt mondja, ha õ lenne kormányon, ilyen nem fordulna elõ. Bolgár György: Még ez is lehet. Nem véletlen, hogy az Andrássy úton meg a Hõsök terén megjelenõk személyükben is gyakran visszaköszönnek azokról a demonstrációkról, ahol a kormányt vagy Gyurcsányt kellett szidni. Ha a kormányfõt meg lehet dobálni, akkor ugyanez mehet a melegek ellen is. És ehhez ad nekik segítséget az ügyészség a korábbi állásfoglalásokkal. A bíróság így arra hivatkozhat: ha ilyen ügyészségi állásfoglalások voltak, és ezek nyilvánosságot kaptak, akkor az ellentüntetõk abban a „tévhitben” voltak, hogy csak a véleménynyilvánítás eszközével éltek. De hogy ennek van politikai háttere, az holtbiztos. Ezért könnyen lehet: Orbán esetleges jövõbeni kormányzása alatt ilyen tüntetés nem lenne. Barikád.hu: Hihetetlenül unalmas, hogy a baloldal publicistái minden mögött Orbán Viktort sejtik. Ez tényleg paranoia. Orbán-fóbia. Nem tudják elképzelni, hogy valakik a saját akaratukból és nem politikai megrendelésre élnek. Bizonyára saját magából indul ki mindenki. Érdemes lenne megkérdeznie, kedves Bolgár György, a homokosok ellen tüntetõktõl egyébként, hogy mi a véleményük Orbánról. Meglepõdne. Vagy lehet, hogy Orosz József éppen ezt kérdezte... A. J.: A rendõrséget minden módon megfélemlítették. A jobboldali sajtó úgy tünteti fel a 2006 októberében történteket, hogy békés tüntetõkre brutálisan rátámadtak a rendõrök. Természetesen mindenki tudja, hogy ez nem igaz, de a jobboldal megpróbálta a rendõrséget defenzívába szorítani. A vandáloknak az a szerencséjük, hogy nem a francia vagy az amerikai rendõrséggel állnak szemben. Barikad.hu: Vagy a jó öreg ÁVH-val. Visszasírjuk Péter Gábort?... M. T.: Van egy rendõrszakmai probléma. Az a taktika, amelyet a rendõrség alkalmaz – szorítsuk ki, oszlassuk szét a tömeget, és érjük el, hogy néhány órás csetepaté, közelharc árán végül is széledjen szét –, nem válik be. Illetve azzal az eredménnyel jár, hogy a fél várost szétverik. Dániában egy egyszerû házfoglalási akcióban a rendõrség 700 úgynevezett aktivistát tartóztatott le egyszerre. Be a rabomobilba, és el! Itthon is meg lehetne tenni ugyanezt. Ami az igazságszolgáltatást illeti: csak politikai oka lehet, ha egy bíró úgy tesz, mintha itt néhányan spontán véleményük kifejezéseképpen tojásdobáltak volna. Minek kellett volna még történnie, még hány rendõrautónak kellett volna odavesznie, hány rendõrnek kellett volna megsebesülnie, hogy azt mondhassuk: hát azért nem volt minden rendben. N. Cs.: Erre az a válasz: politikai okokból hagyja a kormány idáig fajulni az eseményeket, hogy érvként használhassa a jobboldal ellen. Barikád.hu: Na csak, ilyen aljas feltételezés Gyurcsány Ferencrõl, az igazság és a tisztesség koronázatlan táncosáról, hogyan hangozhat el ebben az objektív beszélgetésben? A. J.: Azt sugallják ezzel, hogy kvázi a kormány mozgatja a randalírozókat. De akkor jobbról miért nem ítélik el a leghatározottabban õket? B. Gy.: Lehet ilyen magyarázatot is adni, de mondok ellenpéldát. A strasbourgi emberi jogi bíróság néhány hónapja hozott egy ítéletet, amelyben elmarasztalta a magyar államot, benne a rendõrséget, amiért fellépett a spontán tüntetések ellen – egyébként a magyar törvények értelmében jogszerûen. A döntés nyomán a jobboldal beindult. A nyomásra az Alkotmánybíróság gyorsan hozott egy határozatot, amellyel a döntés pillanatok alatt a magyar jog részévé vált. Mi történik egy másik hasonló esetben? Itt van a vörös csillag viselése. Vajnai Attila, a Munkáspárt egyik vezetõje szándékosan, provokatív céllal viselte. Beperelték, elvesztette, kiment Strasbourgba, ott megnyerte, viselheti. Mit olvasok: ez nem jelenti, hogy akkor mostantól viselni lehet. Hát ez az! Az egyik ügyben politikai nyomásra azonnal vonuljon vissza a rendõrség, a másikban pedig – hiába nyerte meg – vonuljon vissza az, aki vörös csillagot akar viselni. A vörös csillag viselése jó ha figyelünk

Magyarországon a társadalmat nem igazán irritálja. Nincs szélsõbaloldali vagy kommunista veszély. Van ellenben szélsõjobboldali. Eddig sem nyilaskeresztet, sem horogkeresztet nem tehettek ki, de minden egyéb pótlékkal próbálkoztak. Most azonban – biztos vagyok benne – azt fogják mondani: ja, ha a vörös csillagot szabad, akkor nyilaskeresztet is szabad, és horogkeresztet is szabad. Barikád.hu: Témánál vagyunk. Jó lenne, ugye, tisztelt urak, ismét pompázni a vörös csillagban?! Végsõ soron nem történt semmi, maradt minden a régiben, csak átneveztük az államformát. Az az ember lett a miniszterelnök, aki amúgy is elsõ számú vezetõ lett volna. Azok okoskodnak a tévében, akik amúgy is okoskodtak volna. (Itt önöknek meg lehet sértõdni.) Picit mást kell mondani, most éppen Washington a jó bácsi, de amúgy nem is olyan rossz a helyzet. Talán megérett az idõ arra, hogy véget érjen ez a színdarab, és elmondják az embereknek: nem volt valódi rendszerváltozás, és erre mi is élõ példák vagyunk. Innen már csak egy lépés a vörös csillagot mindenhová mozgalom. Vagy a Magyar Charta épp errõl szól...? A. J.: A jobboldalon úgy érvelnek: a strasbourgiak nem értik, hogy nálunk a vörös csillag mást jelent, mint náluk. Logikus érvnek hangzik, ám a volt keleti blokk országai közül csak nálunk van ilyen törvény. Márpedig tudtommal a Kádár-rendszer sokkal liberálisabb és engedékenyebb volt, mint a Zsivkov-, a Ceausescu- meg a Honecker-rendszer. Mondom: a magyar jobboldal kicsit megkésve vívja antikommunista harcát. M. T.: Érdemes megnézni az ítélet indoklását, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy a vörös csillag konnotációja bonyolultabb. Nem mondja ki, hogy mint a horogkereszté vagy másé. Azt mondja: bonyolult. Lefordítva: a nyilas- vagy a horogkereszt kifejezetten egy-egy önkényuralom gyakorlatához kötõdik. Másfajta jelentése, szimbolikája nincs. A Harmadik Birodalomhoz a horogkereszt, a nyilas rémuralomhoz a nyilaskereszt. Ezzel szemben a vörös csillag nem feltétlenül és kizárólag a kommunista rendszerhez kötõdik, hanem a munkásmozgalom egyik attribútuma. És használták szocialisták, szociáldemokraták, kommunisták – nem is feltétlenül hatalmi pozícióban. Barikád.hu: Mészáros Tamás! Lehet, hogy az SZDSZ nem szeretné, ha a történelem érettségi tantárgy lenne, de ön talán már túl van rajta. A szvasztika enciklopédikus definíciója: A szvasztika egy egyenlõ szárú kereszt, aminek a szárai derékszögben megtörtek. Egyike a legõsibb jelképeknek, számtalan kultúrkörben használták. (!!!)Jelentése Indiában, az Indus menti Mohendzso Daro kultúrában (i. e. 2500-1500) jó szerencse, míg Kínában halhatatlanság volt. A magyar népmûvészetben is elõfordul, tekerõlevél néven. Szóval mielõtt megfontolt, bölcsnek álcázott hangon hülyeségeket beszélünk, nézzünk utána, mirõl is jár a szánk. A. J.: Vagy a Heineken sörgyár. El tudsz képzelni egy sörgyárat horogkereszttel? Barikád.hu: Pl. ezért nem iszunk mi Heinekent. N. Cs.: Ha már ennyit beszélünk a bíróságokról: az olvasói jelzésekbõl azt látom, az egymásnak ellentmondó, következetlen bírósági ítéletek miatt sokakban megkérdõjelezõdik a jogbiztonság, vészesen csökken az igazságszolgáltatásba vetett bizalom. B. Gy.: Ez nem a legutóbbi hónapok fejleménye, hanem hosszú folyamat. Hiányzik az igazságszolgáltatási vezetés, iránymutatás, ami meghagyná ugyan a bírák és bíróságok függetlenségét és önállóságát, viszont szinte kikerülhetetlenné tenné azt, hogy a bírói szakma szembenézzen vitatható ítéleteivel – saját tekintélye védelmében. A. J.: Ugyanakkor világossá kell tenni: a bíróságok bírálata nem vezethet oda, hogy nem tartják be akár a hibás döntéseiket is. Bush elnök nem lenne Amerika elnöke, ha a legfelsõbb bíróság nem hoz egy nagyon vitatható ítéletet 2000 decemberében. De mindenki betartotta, élén a vesztessel, Gore-ral, aki azóta egyetlenegyszer nem mondta azt: engem jogtalan ítélettel ütöttek el az elnökségtõl. A kettõt kombinálni kell: nekünk, állampolgároknak be kell tartanunk az ítéleteket, de a bíróságnak sokkal önkritikusabbnak kellene lennie. 31

Barikád.hu: Annak idején a taxisblokádkor is ezt mondta, Avar János? Vagy nem emlékszik arra, mit össze nem háborgott a balliberális oldal 1998 és 2002 között, amikor – jajj, Istenem, még leírni is gyönyörûség – ellenzékben voltak? M. T.: A magyar jogrendnek van egy problémája, amit az angolszász jog kiküszöbölt már. Az angolszász jog a precedensjogra épül. Magyarországon esetjog van. B. Gy.: Már csak azért is fura a tojásdobálók esetében alkalmazott érvelés, mert a törvény nem ismerése nem mentesít a törvény betartása alól. M. T.: Õk nem azt mondják, hogy nem ismerik a törvényt. Ennél rafináltabbak. Azt mondják, hogy ismerik a törvényi gyakorlatot, amely ugye ezt korábban megengedte. Amit azonban az esetjog eljárásaiban is meg lehet tenni: a Legfelsõbb Bíróság hozhat úgynevezett jogegységi döntést azonos ügyekben. Ez eligazítást ad a késõbbiekben a bíróságok számára. Ha ezeket a jogegységi döntéseket nem hozza meg a Legfelsõbb Bíróság, akkor minden bíró a maga szája íze szerint ítélhet. N. Cs.: Ha az emberek azt érzik, hogy a hatalom tehetetlen, az önbíráskodás felé fordulnak. Itt a kesznyéteni eset. Ha a rendõrség nem véd meg, a bíróságon nem érvényesíthetem az igazamat, akkor áramot vezetek a kerítésbe, az meg agyonüti a tolvajt. A. J.: Ha elindulnak a pártok a weimari úton – vagyis saját rendvédelmi testületeket hoznak létre, amelyek egyre inkább fegyveressé válnak, majd késõbb ezek összecsapnak –, eljutunk oda, ahova eljutottak a németek. Ez tragikus következményekkel járhat. Ezért kell megtorolnia az államnak, ha a rendõrökre akár csak kezet emelnek. Ezért volt botrányosan precedensértékû a fideszes politikusok kordonbontása. Sokan vagyunk, akik különbözõ intézkedéseket rossznak tartunk, szót is emelünk emiatt, de nem kérdõjelezzük meg, hogy amíg egy rendelkezés érvényben van, be kell tartani. Nem lehet egyénileg felülbírálni a jogrendszert, mert az anarchiához, weimarizálódáshoz vezet. Barikád.hu: A weimari úton nem a pártok, sokkal inkább a még mindig létezõ hálózat indította el az országot. Önöknek inkább hálát kellene adnia, hogy ilyen bárány nép a magyar! Örülniük kellene, hogy az ellenzéki Fidesznek csak egy ilyen lepkeszösz erejû akcióra futotta! Ne akarjanak maguknak a Fidesznél jobb ellenzéket! Egy igazi nemzeti párt 2006. október 24-én visszaadta volna a mandátumát, és nem asszisztálna két éve az ország szétveréséhez. M. T.: Az erõszakszervezet létrehozása csak állami monopólium lehet. Mert csak az állam képes kontrollálni az ilyen típusú szervezeteket a maga eszközeivel. Ha mégsem képes, akkor van baj. És nálunk gyakran ez történik. Nem rajongok az amerikai példákért, ahol az állampolgárok sokkal szabadabban védhetik meg önmagukat. Itt, ha lelövöm a betörõt, aránytalan reagálás címén engem ítélnek el. Ott minden további nélkül ledurranthatom. Meg sem kell kérdeznem, hogy kicsoda és mit akar. Nem ismerem, nem hívtam meg a házamba, betört, kész. Ez a magántulajdon védelme. Szélsõséges esetek, de jellemzõ, hogy ahol az erõszakszervezetek elég hatékonyan mûködnek, ahol létezik a mély demokratikus hagyományokra épülõ szabályrendszer, ott az egyéni önvédelemnek ezt a formáját megengedik, de a fegyveres milíciák létrehozását ott sem tolerálják. Néhány éve Amerikában a metróban egy férfi szó nélkül lelõtt három másik embert, aki túl közel állt hozzá. Hihetetlen felháborodást váltott ki a gyilkosság. Másfelõl népmozgalom indult az illetõ megmentésére, tudniillik õt korábban ugyanezen a metrón három férfi körbeállta, baseballütõkkel megverte, és kirabolta. Ebbõl levonták a következtetést: hiányzik a metrórendõrség. Tehát a probléma mindig visszavezethetõ arra: ha nincs hatékony központi védelem, akkor életbe lép az egyéni védelem. Az egyéni védelmet bizonyos esetekben elismeri a törvény. De ha ott például fellépne egy milícia – mondjuk az Eddigi Megsértettek Gyülekezete –, és megpróbálna a metróban fegyverrel rendet tenni, azt az amerikai törvények nem tolerálnák. B. Gy.: Induljunk ki abból, hogy a Magyar Gárdát egy politikai párt 32

kezdeményezésére hozták létre. A Jobbik bejegyzett politikai párt. Be akar jutni a parlamentbe, és jelen van számos önkormányzatban. Hogy egy ilyen párt kvázi rendvédelmi célokkal létrehoz egy külsõségeiben is félkatonainak látszó szervezetet, az már önmagában döbbenetes. Ezzel a logikával: ha valakinek más rend tetszik, egyéb prioritásai vannak, létrehozza a maga õrségét. És akkor a többi úgy érezheti, azok ott vonulnak, engem fenyegetnek, jogos önvédelemre van hát szükségem. A bíróság reagálása sajnos tökéletesen illusztrálja a magyar igazságszolgáltatás bizonytalanságát. Engedik hónapokon át húzni-halasztani a gárda tárgyalását. Beengednek a perbe mindenféle önjelöltet, aki azt mondja: nekem is közöm van hozzá. Ezzel az ürüggyel tavaszról õszre tolják a tárgyalást, és ezzel hagyják növekedni, erõsödni ezt a szervezetet, amelynek megszüntetése aztán egyre nehezebbé válik. Holott – bírói függetlenség ide vagy oda – nyilvánvalóan a bírósági vezetésnek akár az ügyészséggel is konzultálva el kellett volna döntenie rögtön az elején, hogy itt a jogállam van veszélyben. Ezt az ügyet tehát a lehetõ leggyorsabban tárgyaljuk, és nem engedünk meg semmiféle – látszólag törvényes – kibúvót. Barikád.hu: Hoppá, egy újabb gyöngyszem! Nézzük csak még egyszer: „bírói függetlenség ide vagy oda – nyilvánvalóan a bírósági vezetésnek akár az ügyészséggel is konzultálva el kellett volna döntenie“. Tehát Bolgár György, aki fentebb még a törvényességrõl papol, itt már a Gárda-per kapcsán, abszolút jogellenes egyeztetést tartana helyesnek a bíróság és az ügyészség között? Netán, nem kellett volna megírniuk közösen az ítéletet is? És az egész tárgyalást annyiban letudni, hogy azt felolvassák? Sólyom László Izraelben talán nem véletlenül mondta, hogy a feloszlatás már folyamatban van? M. T.: A bírák fenyegetve érzik magukat. Bizonyos honlapokon, a Szabadság téren tacepaókon megjelent azoknak a bíráknak a neve, címe, telefonszáma, akik a szélsõjobbnak nem tetszõ ítéleteket hoztak. Ez személyes adattal való visszaélés bûntette. Üldözendõ. Az igazságszolgáltatás azonban nem üldözte. A mai napig nem üldözi. És miután az igazságszolgáltatás nem lép fel ezzel a jelenséggel szemben, ez megfélemlíti az igazságszolgáltatásban dolgozókat. A bíró egész egyszerûen fél bizonyos ítéleteket meghozni, mert a saját igazságszolgáltatásáról õ tudja a legjobban, hogy nem fogja megvédeni. N. Cs.: Fodor Gábor erdélyi útja kapcsán azonnal megkapta az úgynevezett Erdélyi Ifjaktól a „nemzetellenes”, „külföldi” jelzõket. Azt üzenték neki: ne akarja átvinni azt a politikát oda, amelyet itthon képvisel. B. Gy.: A sajtó nem néz utána, hogy mi ez a szervezet, hányan vannak, kik a tagjai. Lehet, hogy ötezren, de az is lehet, hogy ötvenen. Nem mindegy. Viszont nagyon jól hangzik, hogy Erdélyi Ifjak. Olyan, mintha egész Erdély fiatalsága egyöntetûen a liberálisok ellen volna. Barikád.hu: Nem tudjuk, hány tagja van az Erdélyi Ifjaknak, de hogy több, mint az SZDSZ-nek, az könnyen elképzelhetõ. A. J.: A magyar jobboldal még nincs hatalmon, de néhányan már most meg akarják tiltani mások megnyilvánulásait. Elgondolkodtató lehet azoknak, akik pillanatnyilag ide-oda csapódnak a két nagy politikai erõ között. Látniuk kell, hogy a jobboldalon elég sok olyan ember van, aki nem túl demokratikusan képzeli el esetleges hatalmuk gyakorlását. M. T.: Fodor Gábor azt találta mondani, hogy külföldi útjai során elõször Erdélybe látogat. Azt nehezményezték azok a bizonyos erdélyi ifjak: mi az, hogy egy liberális politikus külföldnek nevezi Erdélyt. Látható: micsoda ürügyek révén lehet ügyeket csinálni. Fodor a magyar parlament egyik pártjának elnöke. Neki Erdély – ha odalátogat – külföld. És ez nem jelenti, hogy nincs tisztában azzal, mit jelent a magyarságnak Erdély. Akik kritizálják: a kákán is csomót akarnak keresni. És ettõl kezdve ezek a liberálisok nem tudnak olyat mondani, hogy az jó legyen. Barikád.hu: Elég hosszú beszélgetés volt, de ez egyszer Mészáros Tamásnak tényleg igaza van. Ezek semmi olyat nem tudtak mondani, hogy az jó legyen. Tudja, miért? Mert már régen nem a szavakat nézzük, hanem az elmúlt 60 év tetteit! 168ora.hu – barikád.hu

jó ha figyelünk