Néhány ember miatt az egész országnak

SPORT

Az olimpia színe és visszája Nyolc aranyérem, száznegyvennégy pont, öt doppingolással vádolt sportoló – magyar szempontból így fest az athéni olimpia mérlege, és talán ez is jelzi: hiába a megannyi szép helyezés, azért túlzás lenne felejthetetlen olimpiaként jellemezni az augusztusi versenyeket.

N

éhány ember miatt az egész országnak szégyenkeznie kellett, s ez nem hiányzott senkinek. Míg négy évvel ezelõtt csak hüledeztünk, netán derültünk a megannyi, dopping miatt lebukott külföldi sportoló esetén, a szõröstül bõröstül kizárt román súlyemelõcsapaton, addig most bizony szépen visszakaptuk: a világ nevetett rajtunk, magyarokon. Két elsõ és egy második helytõl búcsúzhattunk el, így félõ volt, hogy az élen végzett sportolók hagyományos aranygépe mellett egy kokszjáratot is indítani kell – utóbbira alighanem túljelentkezés lett volna… Megértük azt, hogy míg a tisztességes magyar versenyzõk vért izzadva igyekeztek elérni a negyedik, ötödik, hatodik magyar aranyat, addig a sportnapilap háromszor is azt hozhatta címlapján, hogy megvan a negyedik gyõzelem. Mert ahányat nyertünk, annyit vesztettünk, így a játékok félidejében senkit nem lepett volna meg, ha Magyarország egyszer csak mínuszba kerül… Annus Adrián, Fazekas Róbert, Gyurkovics Ferenc, Kecskés Zoltán és Kovács Zoltán ügye megosztja a közvéleményt, a nép egyik fele áldozatnak, a másik csalónak tartja õket. Igazságot hirdetni úgysem lehet, az vélhetõen sosem derül ki, így hát maradjunk annyiban: a fent ne-

Kincses Kalendárium

vezett úriemberek ügyei besároztak egy nemzetet, köszönet érte mindenkinek, aki benne volt. Hovatovább ott tartottunk, hogy két és félméteres, szakállas, ötvenes bicepszû, érdes hangú kínai és egykori keletnémet hölgyek kérdezgették a magyarokat, hogyan is kell doppingolni… GYÕZELEM MÁSFÉL CENTIS ELÕNNYEL A magyar sprtolók némelyike megbukott – a magyar sportolók többsége azonban bebizonyította, hogy bár ez az ország igen pici, mégis nagyhatalom. A tizenharmadik hely az éremtáblázaton ugyanis szenzáció a javából, Magyarország megelõzte például a görögöket (házigazdát utoljára 1976ban, Montrealban sikerült lekörözni), a spanyolokat, a lengyeleket, Kanadát, Csehországot, Törökországot, és még vagy százkilencven egyéb államot. Óriási tett ez, annyi szent. Mint ahogy az volt Janics Natasáé is. Tudják önök, mekkora elõnnyel nyerte Janics a két aranyérmét? A televízióban látottak alapján legalább három méterrel – igazából azonban másfél centivel. Janicsnak ugyanis messze nem az olimpia volt a legnehezebb versenye, hanem a

223

a 2005-ös esztendõre

SPORT hazai válogató, amelyen a tizenhétszeres világbajnok Kovács Katit kellett megelõznie, hogy indulhasson az egyesben. Megelõzte egyszer – kevés volt. Megelõzte még egyszer, másfél centiméterrel – akkor már megkapta a rajtengedélyt. Ha alulmarad, nincs két aranya. Sõt, egyetlen aranya sincs, elvégre a válogatási elvek kimondták: egy ember legfeljebb két kajak-kenu számban indulhat. Kovácsnak ott lett volna az egyes, ott volt a megbonthatatlan négyes, hát párosban biztosan nem rajtolhatott volna – márpedig így társa, Janics Natasa is otthon marad. em így történt, Janics gyõzött, és ma már kétszeres olimpiai bajnok, továbbá olimpiai negyedik helyezett. Utóbbi pozíciót még Sydney-ben szerezte meg, amikor jugoszláv színekben csúszott le a dobogóról – igaz, simán harmadik volt õ, ám az utolsó tíz méteren balra nézett, majd jobbra nézett, ünnepeltette picit magát, így rögvest befogták. Natasa mára jóval rutinosabb lett: Athénban áthaladt a célvonalon, balra nézett, jobbra nézett, és végre nyugodtan konstatálhatta, a többiek még valahol félúton lapátolnak… Felnõtt a kislány, s nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy kijelentsük: ha ilyen ütemben fejlõdik, legközelebb a férfiak mezõnyében is nyugodtan rajthoz állhat. Szintúgy a kajak-kenu döntõkben figyeltünk fel egy piros-sárga színkombinációjú hajóra, benne két aprócska ember, kezükben lapáttal, arcukon hihetetlen elszántsággal. Kik ezek? Végül is mindegy, nekünk van egy Janicsunk, egy Kovács Katink, a srácoknál ott az aranynégyes, a kenusoknál Kolonics Gyuri, Kozmann Gyuri, Vajda Attila, ez a sportág egyértelmûen a miénk (na jó, meg a németeké, Birgit nagyival az élen). De azért néztük a

N


rajtlistát: bizonyos Meng Kuang-liang és Jang Ven-csün urak Kínából. Kínai kenusok? Jó, már ott is feltalálták a tengert meg a folyókat, de azért kissé furcsa, hogy ezek itt bazsalyogtak egy olimpiai döntõben. Sõt, rögvest az egyik középsõ pályáról indulhattak, ami ugyebár azt jelenti, hogy a legjobb idõk egyikével kerültek a kilenc közé, de valahogy még mindig nem hittük, hogy bármilyen meglepetést okozhatnának. Gondoltuk, jó esetben is versenyben lesznek a kilencedik helyért a mezõnykísérõ hajóval… Pláne, hogy itt van ugyebár egy bizonyos Kolonics– Kozmann páros, továbbá a németek, az oroszok, a románok, szóval marad nekik az eveztek még kategória. Erre fel Meng és Jang sporttársak egyszercsak megindultak: féltávig jól mentek a mezõnnyel, hol õk vezettek, hol egy másik hajó, majd az utolsó métereken rákapcsoltak, és elvitték az aranyat Kínába. Mi meg meresztettük a szemünket: te jó isten, már a kínaiak is a spájzban vannak. Az meg szinte fel sem tûnt, hogy a második helyen egy kubai egység végzett… A tizenkét kajak-kenu számból négyet nyertek a németek, hármat a magyarok, és több egyéb nemzet mellett egyet, ugye, a kínaiak. A következõ olimpiát Peking rendezi – ha így lapátolnak, tartunk tõle: az aranytermés fele már otthon marad. MEGBOTLOTTAK

AZ ESÉLYESEK

De ne jósolgassunk, az nem mindig jön be. A tuti befutók ugyanis Athénban is csõdöt mondtak. Ott van például a 100 kilós japán cselgáncsozó Inoue, akit a mezõnybõl korábban egyetlen ember tudott legyõzni – Kovács Antal. Sajnos a magyar srác már az elsõ körben össze-

224


SPORT

Janics Natasa örömtánca

került Inouéval, aki ugyan nem volt jobb nála, ám a bírák túlságosan is tisztelték, és továbbjuttatták a japánt. Innentõl sima ügy, gondoltuk, Kovács mehet a bronzért, Inoue meg szinte mérkõzés nélkül kapja az aranyat – fájdalom, az ipponkirály Nippon királya már nem lehetett, egy nevesincs holland feltörölte vele a tatamit, így õ is és Kovács Anti is helyezetlenül zárt. Inouéhez képest mennyivel jobban járt az amerikai 4x100-as férfiváltó, amely legalább egy ezüstöt szerzett. Na de hogy: bár azt hittük, a sprinttávon már oda az amerikai fölény, a klasszikusnak számító 100 méter elsõ négy helyzettjébõl három volt amerikai, csupán egy portugál furakodott be a második helyre. Jó-jó, a Francis Obikwelu névbõl õ sem tûnik született portugálnak… Az egyéniben tündöklõ Gatlin, Greene és Crawford mellett a szintén nagy ütemben repesztõ Miller


volt a váltó negyedik embere, meg sem fordulhatott senki fejében, hogy nem Amerikába kerül az arany. Igen ám, de a váltó jellegzetessége, hogy nemcsak futni kell, hanem váltani is – ez meg a jenkiknek nem sikerült, Miller nem a legjobb ütemben adta Greene-nek a botot, így a britek egy századdal megelõzték a nagy esélyest. S még ezt is könnyedén felül lehetett múlni: a hölgyek hasonló távján a szintén gyõzelemre törõ USA-váltó harmadik embere, Marion Jones hiába iparkodott, egyszerûen képtelen volt a zónán belül átnyújtani társának a stafétát, márpedig a túlfutás kizárással jár. Maradjunk még az Egyesült Államoknál, elvégre legjobban az amerikai férfi kosarascsapaton röhögött a világ. Az eddigi olimpiászokon összesen két vereséget szenvedett az USA válogatottja, s amióta 1992-ben megjelentek az NBAprofik is a csapatban, a szakemberek nyugodtan kijelentették: a következõ jégkorszakig õket nem lehet legyõzni. A barcelonai nyitány parédés volt, a Larry Bird, Magic Johnson, Charles Barkley fémjelezte csapat agyonverte riválisait – jellemzõ példa az ellenfelek lelkiállapotára, hogy az egyik litván játékos a cserepadról fényképezte bõszen a nagymenõket… Az arany meglett Atlantában és Sydneyben is, bár a nimbusz egyre csak kopott, hiszen a Dream Team újabb kiadásai már nem negyven-hatvan ponttal verték a világot – de akkor is verték. Ezzel szemben Athénban az amerikaiakat legyõzte Puerto Rico, Litvánia (nocsak, nocsak, megérte az az 1992-es kémkedés…), majd Argentína is, és ahogy Iversonék játszottak, nyugodtan hihettük, hogy a jó napot kifogó pécsi lányok is megvernék õket. Az Egyesült Államok végül a harmadik lett, és sikerült eggyel több vereséget begyûjteni,

225


SPORT

A vizilabdacsapat a gyõzelmi dobogón

FOTÓK: MTI

mint az elmúlt évszázadban összesen. Pozitívum ugyanakkor, hogy Pekingben már biztos nem nyomja a csapatot az esélyesség terhe… A TESTVÉRI SZERETET CSAPATA Igaz, nem nyomta a 10 000 méteren induló Haile Gebreselassiét sem. Az etióp futóról annyit, hogy méltó utódja a római olimpián mezítláb is gyõztes Abebe Bikilának, hosszú évekre kisajátította magának a hosszú távú futásokat. Igen ám, csakhogy a jó öreg Gebre mára valóban öreg lett, ráadásul sérülés is nehezítette a felkészülését. Természetesen címvédõként és örökös nagy bajnokként így is éremesélyes volt, s mivel két másik etióp futó segítségére számíthatott, az arany sem tûnt elképzelhetetlennek. Bekele és Sihine nem is hagyták cserben példaképüket, 9000 méterig vitték magukkal, majd a megbeszéltek szerint megnyitották a hajrát, hogy hármas etióp gyõzelem szülessen. Igen ám, csakhogy Gebre lemaradt: próbált õ gyorsabban futni, vitte elõre a szíve és rutinja,


de a lábai már nem olyanok, mint mondjuk négy esztendeje. A két ifjú meg nem tudta, mit tegyen: hagyják ott a legendát, és próbálják megszerezni a nagy öreg elõtt a nagyon fontos aranyat, vagy tartsák még a lelket társukban. Idegölõ pillanatok voltak, Gebre egyre jobban lemaradt, a vetélytársak kezdtek feljönni, már csak másfél kör volt hátra, ám a vezetõ etiópok nem mertek jobban ellépni az üldözõktõl. Aztán Gebreselassie felnézett, talán intett is a két fiatalnak, és azok megindultak: jó száz métert vertek a honfitársra, és megszerezték az arany-, valamint az ezüstérmet. Gebre ötödik lett – de olyan ünneplést kapott, mintha gyõzött volna. A magyar vízilabda válogatott gyõzelme okozta eufóriát persze nehéz lenne felülmúlni. Mert az elmúlt években egyértelmûen a póló lett a legnépszerûbb labdajáték mifelénk, a Honvéd által rendezett Bajnokok Ligája döntõkre már-már pitbull társaságában kellett jegyért menni. Az 1997-es Európa-bajnoki gyõzelem óta a Kemény Dénes által dirigált csapat alig hibázik, a világversenyek

226


SPORT nyolcvan százalékát nyeri – nem mellékes, hogy a legfontosabb eseményt, a sydney-i olimpiát is hozta, majd tavaly végre világbajnok lett a társulat. A nagy öregek, Vincze Balázs, Dala Tamás, Kósz Zoltán szép lassan kikoptak ugyan az együttesbõl, ám Benedek Tibor továbbra is nélkülözhetetlen. Benedek már négy éve is a legrutinosabbak közé tartozott, elõfordult, hogy a válogatott keret tagjai közül csak õ játszott külföldön, a vízilabda legendái között a helye. Bal keze legalábbis egy ágyúval ér fel, nincs kapus, amelynek lenne esélye egy-egy Benedek-bombával szemben. Erre fel Sydneyben, a csoportmeccseken nem lõtt egyetlen gólt sem. Nagyot néztek a játékostársak, álmélkodtak a szurkolók, csodálkozott tán maga Kemény mester is. Joggal féltünk hát, hogy Benedek ettõl depressziós lesz, és öngyilkossági kísérlet gyanánt megnézi a Vad angyal összes részét, ám õ egészen másként dolgozta fel a skandallumot. Gondolta: ha eddig nem lõtt,

majd lõ ezután, és az elõdöntõben, valamint az oroszok elleni döntõben majdhogynem a gólkirályságig vitte… A sztori hasonló volt Athénban is: Benedek az elsõ három meccsen gólképtelen maradt, ám utána megint elsült az a bal, és ha most a szerbek elleni aranymeccsen csak egy találatig jutott is, nem véletlenül szedte a sportnapilap csupa nagy betûvel a nevét. „Hát, a jugók is megérdemelték volna ezt a gyõzelmet“ – kommentálta a látottakat Kemény Dénes kapitány, mire Benedek Tibor csak annyit felelt: „Nincs igazad, Dénes. A másik csapatban ugyanis nincs meg az a testvéri szeretet, amely bennünket jellemez.“ Õk egymást szeretik – mi meg õket. Az utóbbi évek eredményeit tekintve van miért – a magyar pólósport erejét nézve pedig lesz miért. Amúgy pedig jó volt ez az athéni két hét. Csak valahogy nem bánjuk, hogy most négy évig szünet lesz az olimpia mûsorán… Kun Zoltán

Dicsõséglista Aranyérmesek: Nagy Tímea (vívás), Igaly Diana (sportlövészet), Majoros István (birkózás), férfi kajaknégyes, Janics Natasa (kajak-kenu), Janics Natasa, Kovács Katalin (kajak-kenu), Vörös Zsuzsa (öttusa), férfi vízilabda válogatott. Ezüstérmesek: Nemcsik Zsolt (vívás), Gyurta Dániel (úszás), Krutzler Eszter (súlyemelés), férfi párbajtõrcsapat, Kõvágó Zoltán (atlétika), nõi kajak négyes. Bronzérmesek: Cseh László (úszás), Vajda Attila (kajak-kenu), Kolonics György, Kozmann György (kajak-kenu). Negyedik helyezettek: Risztov Éva (úszás), Mincza Ildikó (vívás), Kovács


Ágnes (úszás), Mohamed Aida (vívás), Cseh László (úszás), Likerecz Gyöngyi (súlyemelés), Varga Viktória (súlyemelés), férfi kézilabda válogatott. Ötödik helyezettek: Kovács Ágnes (úszás), férfi kardcsapat, nõi párbajtõrcsapat, Varga Tamás, Hirling Zsolt (evezés), Vereckei Ákos (kajak-kenu), Kammerer Zoltán, Storcz Botond (kajak-kenu), nõi kézilabda válogatott. Hatodik helyezettek: Cseh László (úszás), Varga Gabriella (vívás), Gál Róbert (torna), nõi vízilabda válogatott, Kökény Roland (kajak-kenu), Zsivoczky Attila (atlétika).

227


SPORT

KINCSES KALENDÁRIUM KUPA

Bag nyerte a serleget

A

Kincses Kalendárium Kupáért a labdarúgók Magyar Kupájában legtovább jutott, megyei bajnokságokban szereplõ klubok vetélkedhetnek. A 2004. évi fináléba a Tárnoki KSK és a Bagi TC 96’ csapata került, s – a hagyományoknak megfelelõen – a Magyar Kupa döntõje elõtt mérkõztek meg egymással a Puskás Ferenc stadionban. Az összeállításokat böngészve a tárnokiak tûntek esélyesebbnek, hiszen a soraikban tudtak három volt válogatott játékost: Csucsánszky Zoltánt, Orosz Ferencet és Zombori Andrást, míg a bagiaknál Szekula Ferenc – a kispályás nemzeti együttesben – öltözhetett már címeres mezbe. Ám a dicsõ múltat legyõzte a szorgos jelen… Rövid erõfelmérés után a bagiak átvették a játék irányítását, s már az elsõ félidõben behozhatatlannak tûnõ, 4:0-ás vezetésre tettek szert. A második játékrész-

Lendületben a csapatok


Bagi gól

ben pedig megduplázták addigi találataik számát, s végeredményben 8:0-ra verték ellenfelüket. Bár a szemszerû eredmény nagy fölényt mutat, a tárnokiaknak – akiket népes szurkolóseregük mindvégig lelkesen biztatott – semmi okuk a szégyenkezésre: ezen a délutánon jobb volt az ellenfél. Csucsánszky Zoltán játékos-edzõ így kommentálta a történteket: „Ez a mérkõzés hûen tükrözte a két csapat közti különbséget, ám büszke vagyok rá, hogy idáig eljutottunk.” A krónikás most már elárulhatja – a mérkõzés elõtti napon, a Magyar Labdarúgó Szövetség székházában megrendezett

228


SPORT

Bagi gyõztesek a díjakkal

VÖRÖS SZILÁRD FELVÉTELEI

sajtótájékoztatón Boda János, a bagi klub elnöke odasúgta nekem: „Tiszteljük a Tárnokot, de életem legnagyobb csalódása volna, ha nem nyernénk…” Nos, valóban „kijött” az osztálykülönbség a két csapat között, de a sikerért meg kellett harcolniuk a bagiaknak. Gohér János, a kupagyõztes csapat szakvezetõje így értékelt a meccs után: „Ragyogóan játszottunk, ezért Bag község a futballtörténelmének eddigi legnagyszerûbb eredményét érte el.” A díjátadáson mindkét csapat játékosai értékes ajándékokat vehettek át Villás Károlytól, a Kincses Kalendáriumot kiadó Cental Kft. ügyvezetõ igazgatójától. B. H. J.


229

Tárnoki KSK–Bagi TC 96’: 0–8 (0–4) Puskás-stadion, 800 nézõ. Vezette: Gaál (Farkas B., Kiss Gy.). Tárnok: Filus – Zombori – Pánczél, Póth (Bukta), Béky, Dajkai – Sándor (Winhardt), Csucsánszky, Csákány – Ágoston (Orosz), Lukács S. Bag: Kocsis – Králik, Balogh, Sóss – Simó A. – Balázs L. (Nagy P.), Hegedûs, Filep (Farkas Á.) – Tóth T. G. – Tóth N. (Simó L.), Szekula. Gólszerzõk: Tóth T. G. (2), Szekula (2), Filep, Hegedûs, Sóss, Tóth N.


SPORT

ÁMULT-BÁMULT A FUTBALLVILÁG

Görög csoda Június 12-én hatalmas meglepetéssel kezdõdött Portugáliában a labdarúgó Európa-bajnokság: a portói Dragao stadionban Görögország válogatottja 2–1re legyõzte a házigazdákat. Ekkor még senki nem sejtette, hogy az Eb úgyszintén hihetetlen eredménnyel zárul...

F

ranciaország, Olaszország, Hollandia, Anglia, Spanyolország, Csehország, Portugália – a végsõ gyõztes közülük fog kikerülni, ez volt a torna elõtt az általános vélemény. Görögországnak – Lettországgal együtt – szemernyi esélyt sem adtak a szakértõk. A görögök egyébként korábban csupán egyetlen Európa-bajnokságon (1980-ban) és egyetlen világbajnokságon (1994-ben) szerepeltek, s mindösszesen egyetlen gólt és ugyanannyi pontot szereztek. A selejtezõket ezúttal is két vereséggel kezdték, ám a további hat mérkõzésüket megnyerték, úgy, hogy még gólt se kaptak. A nagy esélyesek közül Olaszország és Spanyolország, a vb-ezüstérmes németekkel együtt, már a csoportmérkõzéseken elvérzett. A spanyolokat a görögök azonos pontszámmal elõzték meg, annak eredményeként, hogy több gólt rúgtak. Portugália, Anglia, Görögország, Franciaország, Hollandia, Svédország, Csehország és Dánia jutott a legjobb nyolc közé. Itt a házigazdák hosszabbítás után tizenegyesekkel verték az angolokat, a hollandok a svédeket, a csehek hármat lõttek a dánoknak, s a bombameglepetést ismét a görögök okozták: Hariszteasznak a 65. percben fejelt góljával elbúcsúztatták a címvédõ franciákat. A döntõbe jutásért Portugália Hollandiával mérkõzött, s nyert 2–1-re. A görögöknek


a csehek jutottak; az a cseh válogatott, amely látványos támadójátékával és négy gyõzelmével (hármat vesztett állásból szerzett) az Eb addigi legnagyobb közönségsikerét aratta. Ahogyan 0–2-rõl fordítottak 3–2-re a hollandok ellen, vagy amiképpen a második félidõben a dánoknak hármat berámoltak (ebbõl kettõt az ifjú Baros, aki öt góljával végül az Eb gólkirálya lett), bizony nem volt akármi, s szinte már a sportsajtó is (egy-két „óvatoskodó” újságíró kivételével) elõre elkönyvelte a gyõzelmüket. Jól is kezdtek, már a 3. percben Rosicky óriási kapufát lõtt, ám a gól csak nem akart megszületni. Ráadásul az elsõ félidõ vége elõtt az aranylabdás, minden mérkõzésen kiválóan játszó Nedved megsérült, le kellett cserélni. A társak mindent megtettek, de a rendes játékidõ 0–0-val zárult. A hosszabbításban már nemcsak védekeztek a görögök, hanem támadni kezdtek. S az elsõ negyedóra utolsó percében a hátvéd Dellasz szöglet után a hálóba fejelt; pillanatok múlva véget ért a találkozó: ezüstgóllal Görögország lett a házigazdák döntõbeli ellenfele. A döntõben tehát július 4-én ugyanaz a két csapat került ismét szembe, amelyik a nyitómérkõzésen. Portugália visszavágásra készült, az Eb-t kitûnõen megrendezõ országban óriási volt a várakozás. Talán éppen ez a felfokozott hangulat tette görcsössé a portugál játékosokat; tény, hogy a pályán valahogy

230


SPORT

Ezzel a góllal gyõztek a döntõben a görögök

semmi sem jött be nekik igazán. A görögök pedig, akik kezdettõl fogva magabiztosan védekeztek, még inkább megnyugodtak, s mint a negyeddöntõben a franciák, az elõdöntõben pedig a csehek ellen, megszületett az az egyetlen gól is: a második félidõ 12. percében szögletrúgás után a spanyol és a francia meccs gólszerzõje, Hariszteasz fejelt Ricardo kapujába. A portugáloknak volt még harminchárom percük, de nem tudtak egyenlíteni... A mérkõzés végén zokogtak a játékosok, és zokogtak a szurkolók... siratták az elveszett álmot. A görög csapat és közönsége pedig önfeledten ünnepelt a lisszaboni Luz stadionban, de velük együtt ujjongott egész Görögország. Volt mit, hiszen fiai csodát vittek véghez, az európai labdarúgás történetében egyedülállót. Ehhez a csodához kellett Otto Rehhagel,


FOTÓ: MTI

az együttes német szakvezetõje, aki képes volt a játékosaival megértetni, hogy erejük a csapatjátékban lehet. Ezek a különben egytõl egyig nagyszerû labdarúgók korábban kiemelkedõ eredményt nem tudtak produkálni, mert – mint Rehhagel mondta – „mindenki azt csinált a pályán, amit akart”. Az õ keze alatt megtanulták, hogy azt tegyék, amit a csapat érdeke kíván. Mesteri védekezés, tökéletes technika, pontos passzok, gyorsaság a támadásban, helyzetkihasználás, fantasztikus fejjáték, sportszerûség; s mindenekfölött a csapatszellem, a társakra figyelés, a hit – ezt tudják az Európa-bajnok görög válogatott rokonszenves játékosai. Ennek köszönhetik, hogy Portugáliában megtörténhetett velük a „csoda”. Megérdemelték... Dulai Sándor

231


HIRDETÉS


232


HIRDETÉS


233


Néhány ember miatt az egész országnak

Recommend Documents