Önreprodukció, szaporodás Szerkesztette: Vizkievicz András
Bevezetés Az önfenntartás és az önszabályozás mellett az állati szervezetek harmadik alapvető működése az önreprodukció. Az önreprodukció magába foglalja a: • szaporodást, • egyedfejlődést, • növekedést és az • öröklődést. A szaporodás során az élőlények önmagukhoz hasonló utódokat hoznak létre. A növekedés mennyiségi változás, mikor az élőlények sejtszáma, mérete, tömege stb. gyarapodik. A fejlődés nemcsak mennyiségi, hanem minőségi változás is egyben, melynek során egyre új, eltérő felépítésű és működésű sejtek, szövetek, szervek jelennek meg. A fejlődés lényege a differenciálódás. Az ember egyedfejlődésének két fő szakasza van: • az embrionális fejlődés, amely a megtermékenyítéstől a születésig tart. • A posztembrionális fejlődés, amely az embrionális szakasz végétől a halálig tart. Lehet: A posztembrionális fejlődésen belül 3 fő szakasz különböztethető meg: • felfelé ívelő szakasz, amikor a felépítő folyamatok vannak túlsúlyban, • stagnáló szakasz alatt a felépítő és a lebontó folyamatok egyensúlya jellemző, • a hanyatló szakaszban a lebontó folyamatok felülmúlják a felépítő folyamatokat.
Az ember szaporodása Alapfogalmak Minden gerinces állat váltivarú élőlény, mivel az anatómiai különbségek és a szaporodásban játszott szerepek alapján az egyedek női nemre és hímnemre különülnek el. A külső és a belső nemi szervek eltérő felépítése és működése alakítja ki az elsődleges nemi jelleget.
1
A másodlagos nemi jellegek a szaporodással közvetlen kapcsolatban nem álló, de nemhez kötött szomatikus és pszichikus tulajdonságok összessége. Ide sorolhatók egyrészt külsődleges tulajdonságok, mint pl. a csontrendszer arányai, a szőrzet jellege, stb., ill. ide tartozik még a nemi identitás, a nemi magatartás stb. is. E jellegek a pubertás korban alakulnak ki nemi hormonok hatására. Az ember esetén a nem meghatározása igen komplikált dolog, ezért több szintjét lehet megkülönböztetni. 1. A kromoszómális nem azt fejezi ki, hogy az adott egyed ivari kromoszómái milyen összetételűek, azaz • XX esetén női, • XY esetén hím jellegek jönnek létre (ha minden OK, de néha nem, lásd később). 2. A gonadális nem az ivarmirigyek - petefészek, here - minőségét fejezi ki. Mindkét nem esetén az ivarszervek (a gonádok) az ún. biszex potenciálú gonádtelepből fejlődnek ki az ivari kromoszómák által meghatározott genetikai információk alapján. • Amennyiben XX kromoszóma van jelen, úgy e gonadtelepből petefészek jön létre, • azonban XY esetében here fejlődik ki. Az első 3 hónapban a két nemben azonos módon fejlődnek a gonadok. 3. A genitális nem a külső ivarszervek - genitáliák - minősége alapján határozhatók meg, amelyek kialakulását az embrionális korban a gonádok által termelt nemi hormonok határozzák meg. 4. A pszichés nem a szexuális magatartás alapján határozható meg, amelyet a genitáliák minősége, a másodlagos nemi jellegek, és az idegrendszert ért hormonális hatások alakítanak ki. 5. A nemi magatartást a társadalom által meghatározott pszichés nem és a hozzá tartozó viselkedésforma alakítja ki. A férfi nemi működés Belső nemi szervek A férfi belső nemi szervei a • herék, • mellékherék, • ondóvezetékek, • ondóhólyagok, • prosztata, • Cowper-féle mirigyek, • húgycső.
2
A herék A herék, mint ivarmirigyek (gonadok) kettős feladatot látnak el: • hímivarsejteket termelnek, • nemi hormonokat - tesztoszteron - választanak el. A here működését - hímivarsejt termelést, nagyobb mennyiségű tesztoszteron termelését - 12-13 éves korban kezdi meg az agyalapi mirigy FSH és LH növekedő koncentrációjának hatására. A here működése folyamatos, a pubertás kortól kezdve a halálig tart. A here fejlődése A herék a hasüregben jönnek létre az embrionális fejlődés 3 hónapját követően, majd a születés előtt egy hónappal a lágyékcsatornán keresztül a herezacskóba süllyednek, mivel működésük a testhőmérsékletnél 2-3 0C-kal alacsonyabb körülményeket igényel. A herezacskó falában található simaizom réteg hidegben összehúzódással, melegben elernyedéssel segíti az optimális hőmérséklet fenntartását. A here felépítése A here bonyolult lefutású, ún. herecsatornácskákból áll - teljes hosszuk 250 m -, melyeket a here tokjából benyomuló kötőszöveti sövények lebenyekre tagolnak. A herecsatornácskák falában folyik a hímivarsejtek képzése. A csatornácskák közti kötőszövetben tesztoszteron termelő sejtcsoportok helyezkednek el, melyeket Leydig-féle köztes sejteknek nevezünk.
A hímivarsejtek, a spermiumok képződése A haploid hímivarsejtek a herecsatornák szélén található diploid, ún. csírahámsejtek meiózisával jönnek létre a nemi érést követően FSH hatására.
3
A hímivarsejtek felépítése A hímivarsejtek alakja jelentősen eltér a szervezet többi sejtjétől. Alapvetően 3 fő része van: fej, nyak, farok. • A fej lényegében a haploid örökítő anyagot magába foglaló sejtmagot és ún. akroszómát. Az akroszómában helyezkednek el a petesejtbe történő behatolást segítő enzimek. • A nyak és a középrész tartalmazza a mozgáshoz energiát szolgáltató mitokondriumokat. • A farok tulajdonképpen egy ostor, amely a hímivarsejtek mozgását teszi lehetővé. A mellékherék (epididymis) A herecsatornácskák összeszedődve a mellékherék csatorna rendszerében folytatódnak, amelyek ív alakban simulnak a herék hátsó falára. A mellékherében tárolódnak (kb. egy hónapig életképesek) és fejezik be érésüket - utóérés - a spermiumok. Az utóérés során a spermium anyagai bekoncentrálódnak, energiafogyasztása lecsökken, nyugalmi, pihenő állapotba kerül. A mellékherék kémhatása enyhén savas, ezért a kicsit lúgos herecsatornácskákból - ahol könnyedén mozognak - bekerülő spermiumok mozgása leáll.
Az ondóvezeték és az ondóhólyag Az
ondóvezeték (ductus deferens) a mellékheréből folytatódó, a spermiumok továbbítására szolgáló izmos falú cső (simaizom).
4
Az ondóhólyag (1) az ondóvezetékhez csatlakozó, a húgyhólyag mögött elhelyezkedő páros lebenyezett mirigy. Az ondóhólyag váladéka adja az ondó egy jelentős részét, amely tartalmaz: • fruktózt, a hímivarsejtek fő energia forrását, • prosztaglandinokat, melyek a spermiumok mozgását és a méh összehúzódásait serkentik, elősegítve a megtermékenyítést. E váladékkal a spermiumok csak az ejakulációkor keverednek, aminek hatására mozgásuk beindul. A prosztata (dülmirigy) A prosztata a legnagyobb járulékos mirigye a férfi belső nemi szervrendszernek, amely a húgyhólyag alatt helyezkedik el. Páratlan, sok simaizmot tartalmazó, lúgos kémhatású, a spermiumok mozgását aktiváló váladékot termelő szerv. Falának simaizom rétegének összehúzódása továbbítja az ondófolyadékot ejakulációkor a húgycsőbe. A prosztata közepén egyesül egymással a húgyhólyagból eredő páratlan húgycső és az ondóhólyag váladékát is felvevő páros ondóvezeték. Innentől kezdve a húgyutak és az ivarutak szakasza közös, ami a péniszben folytatódik. A prosztata után a húgycsőhöz kapcsolódnak a páros borsó nagyságú Cowper-féle mirigyek, amelyek váladéka a húgycsőfal mirigyeinek (Littre-féle mirigyek) váladékával együtt erekció alkalmával sikamlóssá teszi a pénisz végét, elősegítve a közösülést, a koituszt. Az ondó (sperma) Az ondó a here és a járulékos mirigyek által termelt váladék, amely tartalmazza: • az aktív hímivarsejteket, • az ondóhólyag fruktóz és prosztaglandin tartalmú folyadékát, • a prosztata lúgos kémhatású, mennyiségét tekintve a legjelentősebb, és az egyéb mirigyek (pl. Cowper) szekrétumát. Egy ejakuláció alkalmával kilövellt mennyisége 1,5-5 ml, ml-enként kb. 150 millió spermiummal.
5
A férfi külső nemiszervei A férfi külső nemi szerve a hímvessző, a pénisz, amely merevedésre képes párzó szerv. Három fő része van: a töve, a teste és a vége a makk. A pénisz bőre igen vékony, szőrtelen, a pénisz csúcsán visszahajlik és egy redőt képez, ez a fityma. A fityma nem borítja be a makkot, részben visszahúzódik. A fitymát egyes népek rituális okokból eltávolítják. A péniszben 3 szivacsos szerkezetű, erectilis szövetből felépülő hengeres test található, melyek közül egy páros - barlangos testek -, egy páratlan és a húgycsövet veszi körül. A húgycső körüli szivacsos állomány benyúlik egészen a gát közepéig, a végbél előtt 1-2 cm-el kezdődik egy hagymaszerű megvastagodással. Nyugalmi állapotban nagyon kevés vér folyik át a pénisz érrendszerén, mivel a pénisz artériái zárva vannak. Nemi izgalomkor az artériák megnyílnak, ugyanakkor a vénás elfolyás a vénák összenyomódása miatt - csökken, aminek eredményeként a szivacsos szövetek megtelnek vérrel, a pénisz megmerevedik, ez az erekció. A nemi izgalom csúcspontján következik be az ondó kilövellése, az ejakuláció, amelyet egyrészt a gátizmok, másrészt a prosztata, az ondóvezetékek és az ondóhólyagok összehúzódása tesz lehetővé. A férfi nemi működés hormonális szabályozása A here, mint ivarmirigy, endokrin szervnek tekinthető, mivel • a csatornácskák közötti kötőszövetben elhelyezkedő Leydig-féle köztes sejtek tesztoszteront, • a Sertoli-féle sejtek kis mennyiségben ösztrogént termelnek, amely a spermiumok képződéséhez szükséges. A tesztoszteron hatásai A tesztoszteron szteroid hormon, • egyrészt serkenti a Sertoli-féle sejtek működését, a spermiumok képződését, • másrészt felelős a férfiak másodlagos nemi jellegeinek kialakításáért: amikor o a vállöv és a mellkas erőteljes, o a medence szűk és magas, o a szőrzet jellegzetes férfias - kifejezett arc, testszőrzet, o a gégefő erősebb, a hang mélyebb, o a psziché férfias, a nemi vágy, a libidó feléled. a macho
6
A hereműködés szabályozása A here működését - a spermiumok termelődését és a tesztoszteron termelődését - az agyalapi mirigy szabályozza (feed back elven). • Az FSH a Sertoli sejtekre hat, serkenti a spermiumok képződését, • az LH a Leydig sejtekre hét, serkenti a tesztoszteron termelődését. A here működése, hormontermelése folyamatos, a pubertás kezdetén indul meg és a halálig tart.
2.3 A női nemi működés Belső nemi szervek A nő belső nemi szervei • a petefészkek, • a petevezetők, • a méh, • a hüvely. A petefészkek A nők nemi működései - szemben a férfiakéval - ciklusosak, azaz a petefészkek felváltva egyegy petesejtet érlelnek havonta, melynek fázisai az egész női nemi működésekre, ill. a nemi szervek állapotára hatást gyakorolnak. A petefészkek, mint ivarmirigyek, a herékhez hasonlóan • egyrészt ivarsejteket érlelnek, • másrészt szteránvázas nemi hormonokat termelnek. A női nemi működés ciklusa kb. 28 napos, a pubertáskorban kezdődik és kb. az 50. életévig tart, megszűnését klimaxnak vagy menopausának nevezzük. A petefészek felépítése A petefészek a medencében elhelyezkedő páros szerv, alakja és nagysága mandulára emlékeztető. A petefészeknek saját kivezetőcsöve nincs, a kilökődő petesejteket a petevezeték tölcsérszerűen kiszélesedő, petefészekre ráboruló vége szívja magába.
7
A petesejtek képződése A petefészek kötőszöveti alapállományában mikroszkópikus gömb alakú képződményeket, ún. elsődleges tüszőket találunk. Az elsődleges tüsző közepén egyetlen sejt, a diploid I.rendű oocyta helyezkedik el, amelyet egyetlen sejtréteg, a tüszőhámsejtek rétege vesz körül. Az elsődleges tüszők még embrionális korban, a 7. hónap tájékán képződnek, a pubertás korig kb. 12-13 életévig változatlanok maradnak. Számuk a két petefészekben serdülőkorra kb. 400 000. A pubertástól kezdve néhány elsődleges tüszőben az I. rendű oocyta érésnek indul, szikállományt halmoz fel, jelentősen megnövekszik, meiózisát befejezi, érett petesejté alakul. A petesejtek érése A pubertás időszakától havonta egy I. rendű oocyta indul érésnek a két petefészekben felváltva, így egy élet során kb. 400 petesejt érik meg. A tüszőérés során befejeződik a oocyta meiózisa, növekedik, haploid petesejtté alakul, és alkalmassá válik a megtermékenyítésre. A peteérést és így az ivarérést az agyalapi mirigy FSH és LH hormonjainak növekedő koncentrációja váltja ki, ciklusosságát szintén a hipofízis működésének ciklusos jellege alakítja ki. Az ovuláció Az érett tüsző a petefészek felszínéhez közel helyezkedik el, azt erősen kidomborítja. Közvetve a hipofízis FSH-jának és közvetlenül elsősorban LH-jának hatására a tüsző fala felreped és a petesejt kilökődik a hasüregbe. Ez a tüszőérés, az ovuláció, amely kb. a ciklus 14. napján következik be. A hasüregből a petesejt azonnal bekerül a petevezetőbe annak szívó hatása miatt. Az ovulációt követően a megtermékenyítés leggyakrabban a petevezető petefészekre boruló kiszélesedő részén következik be, ha ez elmarad, akkor a petesejt kb. 24 óra múlva elpusztul. Az ovulációt követően a tüsző visszamaradt része bevérzik, sejtjei osztódásnak indulnak, kitöltik a visszamaradt üreget. Mivel a sejtekben élénksárga színű lipidcseppek halmozódnak fel, a kialakult képződményt sárgatestnek nevezzük, amely a progeszteron nevű hormont termeli. 8
A sárgatest • megtermékenyülés esetén fennmarad, folyamatosan termeli a progeszteront és, amely az embrió beágyazódását és fejlődését segíti, kisebb mennyiségben ösztrogéneket. • Azonban ha a megtermékenyítés elmarad, csak kb. 10 napig fejlődik, majd elsorvad, ezért a progeszteron szint újra lecsökken. A petefészek hormonjai A petefészek elsősorban szteroid hormonokat termel, ösztrogéneket és progeszteront. Ösztrogének Az ösztrogének három fő fajtája az ösztron, az ösztradiol és az ösztriol. • A nemileg érett, de nem várandós nőkben az ösztradiolnak jut a legfontosabb szerep (az ösztradiolt tüszőhormonnak is nevezik), • az ösztron, az ösztradiol előanyaga, • az ösztriol pedig a méhlepényben termelődik, elősegíti a terhesség fenntartását és a magzat fejlődését.
A tüszőhormont v. ösztradiolt • elsősorban a fejlődő másodlagos és harmadlagos tüsző tüszőhámsejtjei termelik, • kisebb mennyiségben a sárgatestben is keletkezik, • elválasztása a pubertás korban kezdődik, • szintézise a koleszterinből indul ki. • Termelődését az FSH serkenti (mivel serkenti a tüszőérést). Az ösztradiol hatásai: • elősegíti az elsődleges és másodlagos nemi jellegek kialakulását, o a külső és belső nemi szervek az ösztrogén hatására érik el végleges méretüket és alakjukat, o emlő fejlődése, a mellbimbó pigmentáltsága, a méhfal erőteljes vastagodása, jellegzetes női zsírfelhalmozódás, o kialakítja a jellegzetes női pszichét, o gátolja a csontnövekedést. A ciklus alatt • a méh nyálkahártyáját a regenerációs és a burjánzási fázisba juttatja, • hatására a hüvely hámja megvastagszik és elszarusodik. Ezenkívül: • Csontszövet. Csontállomány-megtartó hatása van, elősegíti az osteoblastok fennmaradását és a csontfalósejtek apoptózisát, fokozza a kalcium felszívását a bélből. Ösztrogénhiányban csontritkulás, osteoporosis lép fel. • Lipidanyagcsere. Az ösztradiol fokozza a májban a koleszterin felvételét és kiválasztását, így csökkenti a vér koleszterinszintjét, ezzel párhuzamosan fokozza a vér HDL-szintjét. A zsírszövetben csökkenti a zsírszövet tömegét. Ugyanakkor jellegzetesen nőies zsírfelhalmozódásokat okoz. Ösztrogénhiányban gyakori az elhízás.
9
A progeszteron A progeszteron a sárgatestben termelődik kb. a 14. naptól kedve, maximumát kb. a 24. napon éri el. • Megtermékenyítés esetén a sárgatest fennmarad és kb. a terhesség 3. hónapjáig termeli a progeszteront (később a méhlepény termeli a terhesség végéig), • ellenkező esetben a 24. naptól kedve szintje néhány napon belül minimumra lecsökken. Termelődését az LH serkenti (mivel kiváltja az ovulációt létrehozva a sárgatestet). Hatásai lényegében a terhesség elősegítésére és megtartására irányulnak. • Előkészíti a méh falát az embrió befogadására, a nyálkahártyát elválasztási fázisba juttatja. • Hatására fejlődésnek indul az emlő mirigyes állománya, előkészíti a tejelválasztást. • Bezárja a méhszájat. • Csökkenti a méhfal érzékenységét oxitocinnal szemben. • 0,5 fokkal emeli a testhőmérsékletet (serkenti a fűtő központot). • Gátolja az FSH és az LH termelődését, ezért megakadályozza terhesség esetén az újabb tüszőérést. Ezen hatáson alapszik a hormonális fogamzásgátlás, melynek során az ösztrogén és a progeszteron tartalmú tabletták megakadályozzák a tüszőérést és a tüszőrepedést. • Gátolja a tejtermelést. A petevezeték (méhkürt) A petevezető a petefészket és a méhet összekötő, kb. 10-13 cm hosszúságú, ceruza vastagságú izmos falú cső. A petefészekkel nincs összenőve, arra rojtos szélű, kiszélesedő végével ráborul (ezért a nők hashártyaürege nem zárt, az ivarutakon keresztül közlekedik a külvilággal). A petevezető falát belülről nyálkahártya béleli, amely erős redőket vet, ezért helyenként a cső ürege jelentősen beszűkül. Hámja egyrétegű csillós hengerhám, ahol a csillók csapkodása a vezeték folyadéktartalmát a méh felé hajtja. A csillók csapkodása és a csőfal simaizom rétegének perisztaltikus mozgása miatt létrejövő szívóerő a petefészek felszínéről kilökődő petét beszippantja és azt a méh felé továbbítja.
10
A méh Körte alakú, szűk üregű, a húgyhólyag fölé, előrehajló izmos falú szerv, a kismedence közepén foglal helyet. Megkülönböztetjük rajta a petevezetők nyílása felé kiszélesedő testet és lefelé elkeskenyedő henger alakú nyakat. A méhnyak bedomborodik a hüvelybe, nyílását méhszájnak nevezzük. A méh 1-1,5 cm vastag fala 3 rétegű: • kívülről vékony hashártya borítja, • középen vastag simaizom réteg helyezkedik el (myometrium), • az üreg felőli részét nyálkahártya béleli (endometrium).
A méh nyálkahártya csöves mirigyekben gazdag kötőszövetet tartalmaz. A méh nyálkahártyájának állapota nagymértékű változékonyságot mutat, melynek jellege ciklusos, fázisait a petefészek hormonok határozzák meg. A méhnyálkahártya menstruációs ciklusa A méhnyálkahártya állapotának alapján a 28 napos ciklus 4 fázisra bontható. • A ciklus 1. napjától a kb. 4.-5. napig tartó szakasz a menstruációs fázis. Ennek lényege, hogy az előző fázisokban megvastagodott, vérbő nyálkahártya 2/3-a vérzés kíséretében lelökődik. • A helyreállítási (regenerációs) fázis 5. - kb.9. napig tartó szakasz, ezalatt a menses után helyenként megmaradt nyálkahártya foltokból megindul a regeneráció. • A burjánzási fázis a 9. - a 17. napig tartó folyamat, mialatt a nyálkahártya egyre magasabb lesz (2-3 mm), erekben, mirigyekben gazdagodik. A helyreállítási és a burjánzási fázisok kialakulásáért a petefészek ösztrogén hormonja felelős, ezért ezt a két szakaszt együttesen az ösztrogén hatás fázisának is nevezzük. • Az elválasztási fázisban a méh nyálkahártyája maximálisan vastag (4-5 mm), abszolút vérbő, mirigyei váladékot termelnek, mely az odaérkező pete táplálását és beágyazódását biztosítják. A nyálkahártya maximális vastagságát kb. a 24.-25. napra éri el (ekkorra érkezik meg és kezd megtapadni az embrió), amely kialakításáért a sárgatest progeszteron hormonja felelős (progeszteronhatás fázisa).
11
1. Amennyiben a petesejt megtermékenyül, • a fejlődő embrió egy HCG nevű hormont termel, • aminek a hatása az LH-éhoz hasonló, amennyiben fenntartja a sárgatestet kb. 3 hónapig, miáltal biztosítja a folyamatos progeszteron termelést, • ami lehetővé teszi a vastag nyálkahártya fennmaradását, az embrió befogadását, táplálását. 2. Azonban ha nem történik megtermékenyítés, a 25. napot követően a progeszteron koncentrációja a vérben erősen lecsökken, aminek következtében a megduzzadt nyálkahártya nem képes fennmaradni, ezért vérzés kíséretében (menstruáció) lelökődik (1.-4. napig). A menses közvetlen oka az, hogy • megelőzően a nyálkahártya erek görcsösen összehúzódnak, • aminek következtében a fellépő oxigénhiány és tápanyaghiány miatt a szövetek pusztulnak, • majd az erek hirtelen megnyílása miatt beömlő vér átszakítja az ereket, vérömlenyeket okozva, melyek a sérült nyálkahártyát vérzés kíséretében lelökik.
A női nemi működés hormonális szabályozása, az ovulációs ciklus (kiegészítő anyag) A ciklus első napja a menstruáció első napja. • A menses első napjaiban a petefészekhormonok ösztrogén és progeszteron - koncentrációja a vérben erősen lecsökken. • Ennek következtében a hipofízis FSH elválasztása felszabadul a gátlás alól, szintje a vérben emelkedik, megindul a tüsző érése (regenerációs fázis). • A fejlődő tüsző termeli az ösztrogént, ami serkenti az LH termelődését (burjánzási fázis). • Az LH és az FSH mennyisége az ovuláció előtt maximális, hatásukra bekövetkezik a 14. napon az ovuláció. • A létrejövő sárgatest megkezdi a progeszteron termelődését, koncentrációja meredeken emelkedik, maximumát a 23.-24. napon éri el (elválasztási fázis). • A progeszteron, az ösztrogén gátolják az FSH és az LH termelődését, ezért ezek mennyisége csökken.
12
• Mivel az LH tartja fenn a sárgatestet, csökkenése miatt a sárgatest sorvadásnak indul, csökken a progeszteron és az ösztrogén szint, ezért bekövetkezik a menses, az FSH szintje újra nőni kezd. A hüvely A női test kopulációs szerve, kb. 7-9 cm hosszúságú, tágulékony (szülés), izmos falú cső, ahová közösülés alkalmával a spermiumok kerülnek (méhszáj tájékára). Falát vastag simaizom alkotja, nyálkahártyájának hámja többrétegű, hormonhatásoktól változó mértékben elszarusodó hám. A hüvely hámja ösztrogén hatására elszarusodik, progeszteron hatására pedig sűrű váladék keletkezik. A hüvelyváladék kémhatása savas (tejsav baktériumok), ami megvédi a női ivarutakat a fertőzésektől. A hüvelyi ciklus lehetőséget biztosít arra, hogy hüvelykenet vizsgálatával a ciklus egyes fázisaira lehessen következtetni. A külső nemi szervek A külső nemi szerveket lényegében a gáttájék hosszanti hasadéka alkotja, melyet a nagy és a kis szeméremajkak zárnak közre. A gát a medencefenék bonyolult izom- és kötőszöveti záró rendszere, melyet a végbél, a hüvely és a húgycső fúr át (szűkebb értelemben a hüvely és a végbélnyílás közti terület). A szeméremdombot és a nagy szeméremajkakat - amely a férfi herezacskójának feleltethető meg - másodlagos szőrzet fedi, amely a pubertáskorban alakul ki az ösztrogén hatására. A nagy szeméremajkak között, alatt találhatók a kis szeméremajkak, amelyek a szeméremrést határolják. A szeméremrést felül a csikló határolja, alatta a húgycső nyílása, majd a hüvely bemenete helyezkedik el. A hüvelybemenetben találhatók a Bartholini-féle mirigyek, melyek váladéka nemi izgalom során megnedvesíti a hüvely nyílását, megkönnyítve a közösülést. A csikló fejlődéstanilag a hímvesszőnek feletethető meg, merevedésre képes, ingerlésével a nemi izgalom fokozható.
13
