NATO katonai irányelv az 5. cikkely hatálya alá nem tartozó válságreagáló mûveletekhez

KARD ÉS TOLL 2006/3

NATO katonai irányelv az 5. cikkely hatálya alá nem tartozó válságreagáló mûveletekhez Vigh Nóra Az 5. cikkely hatálya alá nem tartozó mûveletek kiemelik a katonai mûveletek többnemzeti és polgári dimenzióit. A NATO felismerve ennek jelentõségét mindent elkövet annak érdekében, hogy a vonatkozó cikkely alá esõ mûveleteket az eszközök széles skálájával támogassa, és további eszközöket találjon az euroatlanti térség biztonságának fenntartásához. Non-Article 5 CRO can be highly demanding and bring to the fore a significant multinational and civil dimension to military operations. NATO will execute non-Article 5 CRO with a wide variety of tools at its disposal and will continue to refine those tools to ensure the continued maintenance of a stable and secure environment in the Euro-Atlantic area.

1999. április 23-án Washingtonban a NATO-tagországok állam- és kormányfõi jóváhagyták a szövetség koncepcióját, amely kifejti a NATO 21. századi biztonság felfogását. A dokumentum kihangsúlyozza az együttmûködés során a bizalom fontosságát a konfliktus megelõzés, a hatékony válságkezelés és az 5. cikkely hatálya alá nem tartozó, a NATO válságkezelésének részét képezõ válságreagáló mûveletek vonatkozásában. A stratégiai koncepció szilárd katonapolitikai alapot nyújt a politikai iránymutatások szabályokba foglalásához az 5. cikkely alá nem esõ válságreagáló mûveletekkel kapcsolatosan, beleértve az MC 400/21-t és az MC 133/32-t. Az MC 400/2-t a tanács 2000. május 16-án hagyta jóvá és ebben a vonatkozó cikkely hatálya alá nem esõ válságreagáló tevékenységet úgy határozta meg, mint a szövetség három katonai feladatának egyikét. Az MC 133/3-t pedig 2000. augusztus 28-án hagyta jóvá, melyben ismertetésre került a tervezés folyamata, mind az 5. cikkelyben lefektetett kollektív védelemre, mind az 5. cikkely hatálya alá nem esõ válságreagáló mûveletekre

1 MC 400/2: MC útmutatás a Szövetséges stratégia katonai végrehajtásához, 2000. február 8. 2 MC 133/3: NATO Mûveleti tervezõ rendszer, 2000. augusztus 28.

5


vonatkozóan, és meghatározták a NATO két mûveleti tervezõ kategóriáját – elõzetes tervezés és válságreagáló tervezés – a szövetséges mûveletek teljes skálájára. A nemzetközi közösség 1989-ben vállalta magára a kötelezettséget, miszerint az 5. cikkely alá nem esõ válságreagáló mûveletek minden téren elõnyt kapnak más biztonsági igényekkel szemben, ami a tapasztalatok alapján azóta különösen a NATO vezette mûveletek vezetésében érvényesül. Az MC 327/2 dokumentumnak az a célja, hogy irányt mutasson az 5. cikkely alá nem esõ válságreagáló mûveletek tervezéséhez és vezetéséhez, továbbá, hogy felvázolja a vonatkozó cikkely alá esõ válságreagáló mûveletekhez az alapelveket és kivételes szempontokat, valamint azonosítsa azon katonai tevékenységek átfogó körét, amelyek hozzájárulnak az 5. cikkely alá nem esõ válságreagáló mûveletekhez. Stratégiai áttekintés A szövetség az 5. cikkely alá nem esõ válságreagáló mûveletek jelentõsen hozzájárulnak a hatékony válságmenedzsmenthez. A szövetségnek és erõinek fontos célja a kockázatok oly módon való távoltartása, hogy a potenciális veszélyekkel már a kialakulás korai szakaszában foglalkoznak. Az 5. cikkely alá nem esõ válságreagáló mûveleteket arra tervezték, hogy adott válságokra idõszerû és koordinált módon reagáljanak ott, ahol ezek a válságok vagy a tagállamok biztonságára hatnak, vagy a szövetségen kívüli területeken fenyegetik a stabilitást és konfliktushoz vezetnek. Figyelembe véve a politikai, szociális, gazdasági és katonai szempontokat, egy megerõsített hírszerzés és értékelés alkalmazása alapvetõ fontosságú a stratégiai elõrejelzéshez, különösen a válságkezelésnél és az 5. cikkely alá nem esõ válságreagáló mûveleteknél. A válságok kezeléséhez hozzájáruló katonai mûveleteken keresztül a szövetséges erõk képessé válnak arra, hogy megoldást találjanak az összetett és széleskörû lehetõségeket magukba foglaló kockázatokra, helyzetekre és igényekre, beleértve a humanitárius szükséghelyzeteket is. Az 5. cikkely alá nem esõ válságreagáló mûveletek behatárolják a szövetség vezetését és részvételét a mûveletek teljes skálájában, beleértve a béketámogatásra vonatkozókat, amelyek a legerõsebb típusú békekikényszerítéstõl a katonai megelõzõ tevékenységekig, és más az Észak-atlanti Tanács (NAC) által vezetett tevékenységekig terjednek. Az 5. cikkely alá nem esõ válságreagáló mûveleteknél korlátot jelenthet a célpont, az erõforrás, a terület és az idõ, vagy e négy kombinációja a megkívánt végállapottól függõen. A mûveletek ezen korlátok függvényében lehetnek speciális és korlátozott küldetések, úgy mint kivonási mûveletek (csapatok harcból való kivonása), a katasztrófaelhárítás, -mentesítés katonai támogatása, nem harcolók evakuálása (NEO) (követségek kimenekítése) és humanitárius mûveletek. A feladatok másik csoportját képezi a konfliktus megelõzés korai alkalmazása, vagy a megelõzõ intézkedések hiánya miatt a konfliktus megfékezése és elzárása – mielõtt az háborúvá eszkalálódna –, és egyidejûleg a béke újjáépítésére irányuló civil közremûködés elõsegítése. Az 5. cikkely alá nem esõ válságreagáló mûveletek olyan erõteljesek és nagyfokúak lehetnek akár az 5. cikkely alá esõ mûveletek, és ugyan úgy megkövetelhetik a teljes szervezet (azaz a szövetség erejének és képességeinek) alkalmazását. A katonai

6

VIGH NÓRA: Az 5. cikkely hatálya alá nem tartozó válságreagáló mûveletekrõl

erõforrások felhasználásához szükséges, hogy az euro-atlanti térségben felmerülõ, a biztonságot befolyásoló kockázati tényezõket és fenyegetéseket konkrétan meghatározzák. A szövetségnek ugyanazon képességekre kell alapozni az 5. cikkely alá nem esõ válságreagáló mûveletek területén, mint amelyeket a kollektív védelmi mûveletek megkövetelnek. A NATO az MC 400/2-ben vázolta fel azokat az alapvetõ mûveleti képességeket, melyek valamennyi katonai küldetésre érvényesek, beleértve az 5. cikkely alá nem esõ válságreagáló mûveleteket is. A válságok jellemzõen széleskörû, többfunkciós és a politikai, szociális, gazdasági és katonai értékeléssel alátámasztott választ követelnek meg. Valószínû, hogy az 5. cikkely alá nem esõ válságreagáló mûveletek magukkal vonják a nem NATO nemzetek részvételét is, ennek következtében a politikai-katonai rendszerrel kapcsolatban egy idõszerû és hatékony tanácsadási és kapcsolattartási rendszert is mûködtetni kell a NATO vezette mûveletekben és az azt követõ felülvizsgálatokban. További összehangolást igényel a civil segélyszervezetek, valamint a regionális és területi szervezetek, közigazgatási egységek és nemzetközi szervezetek hozzájárulása a feladatokhoz. A helyi lakosság és a helyi szervezetek hozzáállásától, felfogásától függõen a környezet jellege az együttmûködõtõl az ellenségesig változhat, ami adott esetekben az intézményi jogot és rendet törékennyé vagy a legrosszabb esetben nem létezõvé teheti. Az ilyen vagy ehhez hasonló mûveleti feltételek a katonaság részérõl speciális szervezetek, mûveleti eljárásmódok, gyakorlatok és technológiák alkalmazását követeli meg. Az 5. cikkely alá nem esõ válságreagáló mûveletek általában politikailag érzékeny területként jelennek meg, és sok esetben alárendeltek a médiának és a közvéleménynek, hiszen jelentõs érdeklõdést képesek kiváltani a média és a politika részérõl, amelyek a mûveleteket is befolyásolhatják. A NATO számos kezdeményezést terjesztett elõ, melyek javítják a szövetség reagáló képességét a jelenlegi és a jövõben megjelenõ válságokkal szemben. Ezek a következõk: – egy sokkal modernebb parancsnoki rendszer megvalósítása és a vegyes összetételû összhaderõnemi alkalmi harci kötelék (Combined Joint Task Forces – CJTF) koncepciója; – az erõk összetételének javítása, figyelembe véve a megnövelt mobilitást, rugalmasságot és egy megfelelõ készenléti pozíciót, a készenlét különbözõ szintjeire és a hosszú távra tervezett erõkre; – javított és mûködõképesebb Békepartnerségi program, beleértve a kiterjesztett és alkalmazott tervezõ és áttekintési folyamatokat (Planning and Review process – PARP), a NATO vezette PfP mûveletek politikai-katonai vázát (Political-Military Framework for NATO-led PfP Operations – PMF) és a mûveleti képességek koncepcióját (Operational Capabilities Initiative – OCC); – a politikai és katonai partnerség, együttmûködés és párbeszéd szorgalmazása más államokkal, beleértve Oroszországot, Ukrajnát és a Mediterrán Párbeszéd országait, valamint; – a védelmi képességek fejlesztésének további lehetõségeinek felvázolása, hogy biztosított legyen a hatékonyság a jövõ több-nemzeti mûveleteinél a szövetséges feladatok teljes skáláján.

7


Konfliktusmegelõzés és válságkezelés Az 5. cikkely hatálya alá nem tartozó válságreagáló mûveletek sikere az idõszerû és koordinált lépésektõl függ. Ehhez valamennyi résztvevõnek a tiszta célokat kell megalkotnia a megvalósításhoz. Ezen célkitûzések további meghatározása a megkívánt végállapot függvényében az Észak-atlani Tanács által kerül jóváhagyásra. A NATO válságkezelõ mechanizmusa rendelkezik egy kipróbált rendszerrel, mely alkalmas a rosszabbodó helyzetekrõl érkezõ figyelmeztetések értékelésére és jelzések sugárzására. A NATO elfogadott eszközökkel rendelkezik a válságok kezelésére, amelyeket az MC 67/43, MC 294/24 és a NATO megelõzõ intézkedések 5 gyûjteményében fektettek le. A NATO válságkezelési megállapodása általánosságban rendelkezik a szövetséges hatalmakkal való összehangolt tevékenységhez szükséges és beszerezhetõ eszközökre vonatkozó tervvel, mellyel az a szándék, hogy: – hozzájáruljanak a feszültségek csökkentéséhez a válság kialakulásának megelõzése végett, mielõtt azok befolyásolnák a szövetségesek biztonságát; – eredményesen kezeljék a felmerülõ kríziseket, mielõtt azok konfliktusokká válnának; – idõszerû módon biztosítsák a polgári és katonai felkészültséget és képesek legyenek a különbözõ krízis fokozatok alkalmazására, beleértve az elrettentés képességét is; – egy esetleges ellenségeskedés kitörése esetén ellenõrizzék a válaszreakciót, megelõzzék a továbbterjedést és meggyõzzék az agresszort, hogy felhagyjon támadásával, vagy visszavonuljon; – amikor a továbbterjedést vagy viszályokat megfékezték, vagy ellenõrzésük alá vonták, visszaállítsák a rendet és a normál körülményeket. Válságreagáló mûveletek jellemzõi Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsát terheli az elsõdleges felelõsség a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért. Az OSCE (Organisation for Security and Co-operation in Europe) a legszámottevõbb regionális, biztonsági szervezõdésnek számít Európában, mely magába foglalja Kanadát és az Egyesült Államokat, és jelentõs szerepet játszik Európában a béke és biztonság elõsegítésében, az együttmûködés biztonságának erõsítésében és a demokrácia, valamint az emberi jogok elõmozdításában. A NATO összhangban saját szabályaival, a békefenntartással és más mûveletekkel, támogatást ajánlott fel részben az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának, részben az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet felhatalmazásával, beleértve az elérhetõ szövetségesek erõforrásainak és szakértelmének igénybevételét.

3 MC 67/4 szabályzat (Final): A NATO elõkészületi rendszere. 4 MC 294/2 szabályzat (Final): lehetséges katonai válságreagáló mûveletek (MRO), 5 Inventory of Preventive Measures

8


Az 5. cikkely hatálya alá nem tartozó válságreagáló mûveletek az Észak-atlanti Tanács (NAC) politikai ellenõrzése és stratégiai irányítása alá tartozik. Ez megköveteli a szoros együttmûködést és koordinációt a legfelsõbb politikai és katonai testületek között a szövetségen belül és a rendszeres tanácskozást a résztvevõ partnerekkel. A Szövetséges stratégiai koncepció értelmében az Észak-atlanti Tanács (NAC), a Katonai Bizottság (Military Committee – MC) és az Stratégiai Parancsnokság (Strategic Commands – SC) felelõssége a lehetõ legjobb együttmûködés és koordináció biztosítása, a NATO politikai és katonai testületei között a válságreagáló mûveletek felkészítése során. Ezek a tevékenységek fogják biztosítani a folyamatos és szoros politikai felügyeletet és ellenõrzést a tevékenységek kidolgozásának folyamatához, az erõszükségletek meghatározásához, az alkalmazás szabályainak fejlesztéséhez és jóváhagyásához, valamint a mûveleti tervekhez és az erõ alkalmazásához. Az 5. cikkely alá nem esõ válságreagáló mûveletek úgy írhatók le, mint olyan többfunkciós mûveletek, melyeket körbefonnak a politikai, katonai és polgári tevékenységek, kialakításukban és végrehajtásukban megfelelve a nemzetközi jognak, értve ezalatt a nemzetközi humanitárius jogot, mely magába foglalja a konfliktus megelõzést, és a válságkezelést a meghatározott szövetséges célpontokra irányuló mûködésében. A támogató mûveleteket elsõdlegesen a civil szervezetekkel összekapcsolt támogató mûveletektõl a béketámogató mûveleteken keresztül a szövetséges háborús mûveletekig osztályozzák. Egy NATO vezette mûvelet szerkezetében a szövetséges erõk részt vehetnek további kivonási mûveletekben, katasztrófamentesítést támogató feladatokban, humanitárius kutató-mentõ vagy nem harcoló evakuációs mûveletekben (az állampolgárok kitelepítése továbbra is a nemzetek felelõsségi körében marad). Azon mûveletek, melyek a katonai erõ alkalmazását vagy az erõvel való fenyegetést vonják magukkal, a szankciótól és embargó végrehajtástól a harcoló katonai mûveletekig foglalhatók rendszerbe. Az 5. cikkely alá nem esõ válságreagáló mûveletek számos szempontból különböznek az 5. cikkely alá esõ mûveletektõl. Jóllehet a szövetség megõrzi a jogát és képességét, hogy magára vállaljon az 5. cikkely alá nem esõ válságreagáló mûveleteket, kizárólag szövetségesek részvételével, azonban a legtöbb mûveletet hagyományosan partnerrel és/vagy más nem NATO nemzettel vállalja magára. Egy másik különbség mutatkozik a jelenlegi mûveletekben rávilágítva arra, hogy a katonaság szervezete, adottságai és képességei miatt gyorsan fel tud vonulni és felkérhetõ különleges körülmények esetén, hogy közremûködjön olyan feladatokban, melyek felhatalmazott civil hatóságok, szervezetek vagy képviseletek felelõssége alá tartozik. Ilyen feladatok adódhatnak a közbiztonságból, a mûszaki támogatásból a közszolgáltatásokhoz és a határõrizethez. Figyelembe véve, hogy az 5. cikkely alá nem esõ válságreagáló mûveletek közel olyan erõteljesek és nagyfokúak, mint az 5. cikkely alá esõ mûveletek, a NATO erõket úgy kell felkészíteni, felszerelni és ellátni, hogy az 5. cikkely alá nem esõ válságreagáló mûveletek feladatainak teljes skáláját teljesíteni tudják. Ennek érdekében a felkészítést úgy kell megtervezni, hogy a legrosszabb esetre készítsen fel. Az 5. cikkely alá nem esõ válságreagáló mûveleteknél való katonai közremûködés a nemzeti döntéshozás feladata marad. Az ilyen jellegû mûveletek természetüknél fogva gyakran különbözõ nemzeti helyzetértékeléseket eredményeznek.

9


Ez befolyásolja a nemzetek döntését arra vonatkozóan, hogy részt vegyenek-e és ha igen, hogyan mûködjenek közre az 5. cikkely alá nem esõ válságreagáló mûveletekben. Ebbõl kifolyólag a nemzetek felelõssége, hogy biztosítsák az erõket és/vagy képességeket, melyek megfelelõen változtatni és befolyásolni tudják az erõlétrehozási eljárást. A válságreagáló mûveletre vonatkozó politikai és katonai terv a partnerek közremûködését és részvételét figyelembe véve kerül elfogadásra. A politikai katonai iránymutatások biztosítják az elkövetkezendõ NATO vezette mûveletekhez csatlakozó partnerek számára a megfelelõ lehetõségeket a mûveletek felügyeletére vonatkozó politikai iránymutatások meghozatalában. A politikai, katonai iránymutatások teljes egészében a békepartnerségi program hangsúlyozásának részét képezik, különös tekintettel a békepartnerségi mûveletek szerepének támogatását illetõen. A partnereket illetõen olyan alapelveket, jellemzõket és iránymutatásokat emel ki a politikai konzultációra, a döntéshozatalra, a mûveleti tervezésre és parancsnoki utasításokra vonatkozóan, melyekben részvételük biztosított. Amióta az 5. cikkely alá nem esõ válságreagáló mûveletekben olyan nem NATO tagországok is részt vesznek, akik nem EACP és PfP partnerek is, a PMF nem megfelelõen fedi le azokat. A PMF-ben lefektetett mechanizmusok ellenére a NAC hatáskörében marad a döntés a partnernek és nem NATO-tagországok NATO vezette mûveletekben való részvételérõl, ugyanúgy, mint a Stratégiai Parancsnokság egyéni mûveleti értékelésen alapuló lehetséges részvételük elfogadásáról vagy visszautasításáról. Figyelembe kell venni a az 5. cikkely alá nem esõ válságreagáló mûveletek skáláján belül szereplõ feladatok széles körét és a hagyományos háború megvívásával kapcsolatos változatos nemzeti alapelveket. Ez különösen a kikényszerítõ jellegû mûveletekre igaz. Más mûveletek, így az 5. cikkely hatálya alá esõ válságreagáló mûveletek eltérõ hangsúlyt követelnek meg. A tervezés felelõsségérõl és a küldetés végrehajtásáról hozott döntés enyhíti a cikkely alá nem tartozó válságreagáló mûveletekre vonatkozó átfogó alapelvek súlyát és alkalmazását. Az alapelvek a hivatkozott válságreagáló mûveletekre vonatkozó további az átfogó politikai iránymutatásra vonatkozó fejlesztések és speciális elvek és doktrinák az Együttes Szövetséges kiadványban tükrözõdnek vissza. Minden katonai mûveletet egy megvalósítható katonai cél vagy végállapot felé kell irányítani összhangban a kívánt politikai végállapottal. Egy sok politikai szervezetet és képviseletet egybefogó egyesített több nemzeti mûvelet során a stratégiai mûveleti célok mérföldkövet jelentenek a kívánt politikai célok vagy azok egy részének megvalósításához vezetõ úton. Az 5. cikkely alá nem esõ válságreagáló mûveletekkel kapcsolatos célok türelmet, határozottságot és kitartást követelnek meg. A hosszú távú szociális, gazdasági és politikai sikerrel szemben hangsúlyosabbá válnak a rövid távú katonai célok. Az mûveleti terv (Operation Plan – OPLAN) egyértelmû parancsnoki és irányítási utasításokat szab meg. Az Észak-atlanti Tanács végrehajtási direktívája alapján az Stratégiai Parancsnokság (SC) adja ki az aktiválási parancsot a mûveletekben résztvevõ valamennyi nemzetnek címezve. Ez a dokumentum kezdeményezi a nemzeti erõk mentesítését és az irányítási jog átruházását a Stratégiai Parancsnoksághoz,

10


ugyan úgy mint a NATO-erõk fejlesztésének engedélyezését, hogy biztosítsák az erõk fejlesztésének megfelelõ koordinációját. A közös cél eléréséhez egy egységes szemléletmód szükséges a különféle katonai kontingensek és valamennyi mûvelet katonai és civil összetevõi között. A katonai és civil részek közötti együttmûködés folyamatos párbeszédet igényel számos nemzetközi és nem kormányzati szervezettel. A nem katonai mûveletekben a szövetséges és a nem NATO-erõk koordinálása jelenti a legnagyobb kihívást a NATOparancsnokságok számára. Ennek megvalósításához kerül kialakításra a CIMICkoncepció, hogy elõmozdítsa ezen terület megfelelõ koordináltságát. Egy NATO vezette erõnek fontos tulajdonsága a hitelesség. A hitelesség megerõsítése alapvetõ fontosságú a megbízható és koordinált mûveleti tervhez, amely a cél elérésének egyik elemét képezi. A nemzeti katonai összetevõknek jól felszereltnek és önállónak, valamint a küldetésükre felkészítettnek és kiképzettnek kell lennie. A küldetésnek és a mûveletek koncepciójának, akárcsak a politikai/katonai célnak valamennyi résztvevõ és képviselet számára könnyen érthetõnek és egyértelmûnek kell lennie. A közérthetõség megvalósítása elûzi a gyanút és a bizalmatlanságot. Az információkat, ahol csak lehet, nyitott forrásokon keresztül kell gyûjteni és közölni. A mûveletek átláthatóságához biztosítani kell a média hozzáférhetõségét, de nem a küldetés és a tagok biztonságának rovására. Az erõ védelme parancsnoki felelõsség kérdése valamennyi katonai mûveletben. A NATO-parancsnokok a Tanács felvételi direktívájában (In Council’s Initiating Directive) speciális kötelezettségeket adhatnak meg bizonyos JOA-n belüli összetevõk védelmében. Ezt az erõ méretének és összetételének tervezésénél, valamint a katonai tervek, parancsok és az erõalkalmazások jóváhagyásának (ROE) felvázolásánál kell figyelembe venni. Az 5. cikkely alá nem tartozó válságreagáló mûveletek sikere a polgári elsõbbség meghagyásával a változásmenedzsmenten és egy végsõ átmeneten keresztül vezet el egy stabil környezethez. Az OPLAN-on és a ROE-n belül a NATO parancsnokoknak teljes mûveleti rugalmasságot kell biztosítaniuk, hogy az erõk alkalmazkodni tudjanak egymáshoz és egyik tevékenységrõl a másikra rövid idõ alatt, minimális külsõ segítséggel tudjanak áttérni. Egy NATO vezette erõnek kiegyensúlyozottnak, és függetlennek kell lennie a készségek, a képességek, a felszerelés és a logisztika tekintetében. Alapvetõ fontosságúak a megfelelõ tartalékok gyors hozzáférhetõségét biztosító utasítások. Az 5. cikkely alá nem tartozó válságreagáló mûveletnek elõfeltétele a felek közötti együttmûködés és egyetértés. Mielõtt bármilyen erõ alkalmazásra kerülne, a mûveletben résztvavõk között a konszenzus megteremtése érdekében alaposan mérlegelni kell és fel kell becsülni a mûvelet hosszú távú céljait. Ennek megvalósulása a nemzeti tervek óvatos koordinációjával, valamint fokozott párbeszéddel és együttmûködéssel érhetõ el. Az 5. cikkely alá nem tartozó válságreagáló mûveleteknél, a megbecsülés, amelyben egy NATO vezette erõ részesül, egyenes következménye a professzionális irányításnak és annak, ahogy a helyi lakossággal és hatóságokkal szemben viselkednek. Az Egyesült Nemzetek megbízásán keresztül (SOFA vagy más speciális megállapodások) a katonai erõ bizonyos védettséget élvez kötelezettségével összefüggés-

11


ben. Mindamellett a tagjainak el kell fogadniuk a helyi lakosság törvényeit és szokásait és a szerint is kell cselekedniük. A NATO parancsnokoknak szintén biztosítaniuk kell az azonos jogokat a különbözõ nemzeti, kulturális és etnikai elemekbõl felépülõ alakulatokon belül. A katonai mozgás szabadsága alapvetõ fontosságú, valamennyi, az 5. cikkely alá nem tartozó válságreagáló mûvelet sikeres teljesítéséhez. A megbízási szerzõdésnek és a ROE-nak biztosítani kell a NATO vezette erõk számára az állandó szabadságot, hogy teljesíthessék kötelességüket a kijelölt küldetési területen a helyi csoportokkal való összeütközés nélkül. A tapasztalat azt mutatja, hogy bizonyos csoportok gyakran megpróbálják helyi korlátozásokkal befolyásolni a szabad mozgást. Ezeket a korlátozásokat határozottan és gyorsan fel kell oldani, kezdetben tárgyalásos úton, de ha szükséges erõteljesebb és határozottabb fellépéssel, beleértve a katonai erõt is. Mûveleti elgondolások A hatékony és idõszerû tervezés megkönnyítése érdekében a NAC kizárólagosan a CID jóváhagyásával hírszerzõ tevékenységek vezetésére kérhet engedélyt. Ez lehetõvé teszi a stratégiai és az alárendelt parancsnokságoknak, hogy megfelelõ közvetítõ eszközökön keresztül irányítsák a hírszerzést és az összeköttetést és biztosítsák a koordinációt a mûveleti területen mihelyt a gyakorlatban körvonalazódnak a logisztika támogatás és fenntartás alatti tevékenységek. A megfelelõ tervek kialakítása, és az JOA6 (egyesített mûveleti terület) nyújtotta feltételek felbecsülése a kijelölt parancsnokságok és a vezérkari tisztek képességeitõl függnek. Mindvégig figyelembe kell venni a kulturális és etnikai környezetet, a terület történelmi vonatkozásait, politikai és civil céljait, valamint helyüket a megállapodásban foglalt felelõsség területén. Az 5. cikkely alá nem tartozó válságreagáló mûveletekben a legfõbb, a legnagyobb igényeket támasztó és legkritikusabb NATO hírszerzõ feladatok során kerülnek beszerzésre a váratlan biztonsági kockázatokra vonatkozó stratégiai figyelmeztetések, melyek révén támogatják a koordinált politikai, diplomáciai és katonai mûveleteket a stabilitás helyreállítása és a tartós politikai magoldások tervezése érdekében. A válságmenedzsmenten és a beavatkozáson keresztül a decentralizált hírszerzõ információgyûjtõ tevékenységnek és jelentésnek egy határozott értékelésben kell befejezõdnie, hogy biztosíthassa a politikai-katonai hatóságok és a stratégiai parancsnokságok közti egyetértést a helyzetre vonatkozóan. A mûveleti és taktika parancsnokságok között szintén fontos az együttes hírszerzés, hogy feldolgozzák a gyors mozgású, komplex mûveleteket. A szövetséges erõk és a civil környezetben zajló mûveletek közötti kölcsönhatás döntõ fontosságú a mûvelet sikere szempontjából. Az 5. cikkely alá nem tartozó válságreagáló mûveletek multifunkcionális jellege hatékony polgári-katonai együttmûködést tesz szükségessé a NATO-parancsnokságok és a civil környezet valamennyi része között, beleértve a helyi lakosságot és a helyi szervezeteket ugyan úgy, mint a nemzetközi, nemzeti és a nem-kormányzati szervezeteket és képviseleteket. A kato-

6 JOA: Joint Operational Area: egyesített mûveleti terület

12


naság támogatását igénylõ civil terv végrehajtása során a válságért felelõs katonaság gondoskodik a stabil és biztonságos környezetrõl a végrehajtás során is. Normál körülmények között a katonaság csak a biztonsággal összefüggõ feladatokért és a helyi civil hatóságok támogatásáért felelõs a polgári feladatok végrehajtásánál. Különleges körülmények között a katonaság magára vállalhatja normál körülmények között a felhatalmazott civil hatóságok, szervezetek vagy képviseletek felelõssége alá tartozó feladatokat, amíg azok felkészülnek átvállalásukra. A CIMIC-nek összekötõ szerepe van az 5. cikkely hatálya alá nem tartozó válságreagáló mûveletekben, szoros együttmûködést megkövetelve más katonai és polgári tevékenységekkel. Valamennyi CIMIC-tevékenységnek gondosan koordináltnak és konfliktusmentesnek kell lennie. Fontos kérdés, hogy hol lehetséges a katonai és civil szervezetek céljainak felosztása. A célok kialakításánál figyelembe kell venni, hogy összhangban legyenek a politikai iránnyal és ezeket az iránymutatásokat tükröznie kell a katonai parancsnokságok mûveleti terveinek is. 7 A közbiztonság katonai támogatásának komplexitása alapvetõen a küldetés jellegétõl és a helyi rendõrségi és bírósági képességektõl függ. A NATO-erõk beavatkozása rövid idõn belüli az alacsony szintû biztonságérzettõl egészen a legrosszabb esetekig terjedhet, ahol már a bírói rendszer, jog és más mechanizmusok is megtörhetnek. Ez utóbbi alatt értendõ a renegát jogalkalmazás, a kiterjedt civil zavargás vagy e kettõ kombinációja. Ez utóbbi környezet katonai mûveleti beavatkozást igényel a közbiztonság érdekében mindaddig, amíg helyre nem áll a civil hatóságok helye. Az 5. cikkely hatálya alá nem tartozó válságreagáló mûveletek vezetése átfogó együttmûködést igényel, hogy a mûveletek során lehetségesen felmerülõ számos tényezõre képes legyen reagálni. Ehhez jelentõs nemzetközi és polgári erõ bevonása szükséges a katonai mûveleteknél. Miközben a szövetséges erõknek – alapvetõen szövetségesek részvételével – kell fenntartaniuk a tervezés és vezetés képességét az 5. cikkely alá nem tartozó válságreagáló mûveletek során, tisztán látszik a partnerek és más nem NATO-nemzetek részvételének elõnye és jelentõsége. Ez a részvétel ugyan úgy, mint politika és törvénykezés bevonása, valamint az együttmûködés civil ügynökségekkel és nemzetközi szervezetekkel, tisztán kihangsúlyozza kihívásokat, amelyeket a NATO vezette katonai mûveletek tervezési, vezetési és ellenõrzési feladatai jelentenek.

7 Padányi József: Polgári–katonai együttmûködés a békefenntartó mûveletek során. Tanulmány 2001. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Központi Könyvtára KV 436. 6. oldal.

13

KARD ÉS TOLL 2006/3 FELHASZNÁLT IRODALOM C–M(99)21 – Szövetséges stratégiai koncepció, 1999. április 29. MC 400/2 – MC útmutatás a Szövetséges stratégia katonai végrehajtásához, 2000. február 8. MC 324 – A NATO katonai vezetési struktúrája, 1999. január 6. MC 389/1 – MC irányelv a NATO Vegyes összetételû összhaderõnemi alkalmi harci kötelék (CJTF) képesség, 2000. június 26. MC 67/4 (Final) – A NATO elõvigyázatossági rendszere, 1992. december 16. MC 294/2 (Final) – Lehetséges katonai válságreagáló mûveletek (MRO), 1996. december 9. Válságkezelési kézikönyv – 1/2000 kiadás MC 133/3 – NATO Mûveleti tervezõ rendszer, 2000. augusztus 28. EAPC(C)D(99)9 – Politikai katonai vázlat a NATO vezette Partnerség a békéért mûveletekhez, 1999. április 20. MC 411/1 – NATO Polgári-katonai együttmûködés (CIMIC), 2001. március 8. MC 362 – A NATO bõvítésérõl szóló szabályzat, 2000. január 11. MC 422 – A NATO információs mûveleti politikája, 1999. február 26. MC 319/1 (Final) – NATO logisztikai alapelvek és irányelvek, 1997. december 15. MCM 001–99 – Többnemzeti egyesített logisztikai központ (MJLC) koncepció, 2000. február 11. MC 334/1 (Final) – NATO alapelvek és politikák a befogadó nemzeti támogatáshoz (HNS), 2000. szeptember 04.

14

NATO katonai irányelv az 5. cikkely hatálya alá nem tartozó válságreagáló mûveletekhez

Recommend Documents