Az ÁLLATI EREDETŰ EMBERGYÓGYÁSZATI IMMUNSZÉRUMOK általános cikkely változásai

Az ÁLLATI EREDETŰ EMBERGYÓGYÁSZATI IMMUNSZÉRUMOK általános cikkely változásai 1045. oldal Új cikkelyszám: 04/2007:0084 1048. oldal A „Fehérjetartalom” pont első mondata a következőképpen egészül ki: „Fehérjetartalom: a címkén feltüntetett mennyiség 90–110%-a, de – indokolt és engedélyezett esetek kivételével – legfeljebb 100 g/l.”

A GYÓGYSZERANYAGOK általános cikkely változásai 1048. oldal Új cikkelyszám: 04/2007:2034 1049. oldal A „Definíció” rész első és második bekezdése közötti új szövegrész: „A cikkely előírásai nem vonatkoznak a növényi drogokra, növényi drogkészítményekre vagy kivonatokra; ezekre a következő cikkelyek előírásai vonatkoznak: Növényi drogok (1433), Növényi drogkészítmények (1434), Kivonatok (0765).” Az „Előállítás” pont első és második bekezdése közötti új szövegrész: „A gyógyszeranyagok ellenőrzésére alkalmazni kell az 5.10. általános fejezet rendelkezéseit.” Az „Azonosítás” pont teljes szövege a következők szerint változott: „Ha valamely egyedi cikkelyben az Azonosítás címszó alatt Első azonosítás és Második azonosítás is található, az Első azonosításhoz tartozó vizsgálat(ok) minden körülmények között alkalmazható(k). A Második azonosításhoz tartozó vizsgálat(ok)at akkor használjuk azonosításra, ha az anyag bizonyítottan olyan gyártási tételből származott, amelyről bizonylat igazolja, hogy a cikkely minden más követelményének megfelel.” A „Vizsgálatok” pont „Polimorfia (5.9)” alpontjának teljes szövege a következők szerint változott: „Polimorfia (5.9). Ha egy anyag felhasználása gyógyszerkészítményekben az anyag valamelyik kristályos vagy amorf módosulatának tulajdonságai miatt korlátozott, a megfelelő kristályformát, illetve amorf módosulatot azonosítani kell, a kristálytani tulajdonságokat megfelelő módon ellenőrizni kell, és az azonosságot a feliraton fel kell tüntetni.” A „Vizsgálatok” pont „Rokon vegyületek” alpontjának első bekezdése helyesen: Hacsak nincs más előírás, a hatóanyagokban lévő szerves szennyezőket jelenteni, ahol lehetséges azonosítani és a 2034.1. táblázat alapján minősíteni kell. 1050. oldal A „Vizsgálatok” pont „Rokon vegyületek” alpontjának második és harmadik bekezdése között új szövegrész: „Amennyiben az egyedi cikkely nem tartalmaz megfelelő módszert egy új szennyező ellenőrzésére, megfelelő ellenőrző vizsgálatot kell kifejleszteni, és ezt fel kell venni az anyagra vonatkozó követelmények közé.” Ugyanezen alpont utolsó bekezdésének utolsó sora a következő szövegrésszel egészül ki: „…állati vagy növényi eredetű nyers termékekre, valamint gyógynövénytermékekre nem kell alkalmazni.” Az „Oldószermaradványok” alpontjának második mondata a következőképpen módosul: Amennyiben az oldószermaradványt mennyiségileg meghatározzuk, Szárítási veszteség vizsgálatot viszont nem végzünk, a hatóanyagtartalom, a fajlagos abszorpciós koefficiens és a fajlagos optikai forgatóképesség kiszámításánál az oldószermaradvány-tartalmat kell figyelembe venni. A „Felirat” pont első bekezdésének utolsó mondata a következő szövegrésszel egészül ki: „…a csomagoláson vagy a kísérőiraton, illetve a terméket kísérő analízis bizonylaton fel kell tüntetni…”

2.2.1. Folyadékok tisztasága és opálosságának mértéke 2509. oldal Új cikkelyszám: 04/2007:20201 2511. oldal „Az opálosság műszeres meghatározása” részben a „Helyesség” bekezdés a következőképpen változik: „– Helyesség: 0–10 NTU: ±(a leolvasott érték 2%-a+0,01) NTU. 10–1000 NTU: ±5%.”

2.5.12

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.5.7 - 1

04/2007:20512

2.5.12. VÍZTARTALOM MEGHATÁROZÁSA FÉLMIKRO-MÓDSZERRREL A víz félmikro-meghatározása a víz, a kén-dioxid és a jód közötti kvantitatív reakción alapul, amely megfelelő vízmentes közegben, kellő tompító kapacitással rendelkező bázis jelenlétében megy végbe. Készülék A készülék titráló edényből áll, amelynek részei: − 2 egyforma platinaelektród; − szorosan záró nyílások az oldószer és a reagens bejuttatására; − nyílás a levegő szárítóanyagon keresztüli bevezetésére; − dugóval, folyadékok esetében szeptummal ellátott nyílás a minta bejuttatására. Bemenetrendszer csatlakoztatható továbbá a szárított nitrogén bevezetésére vagy az oldószerek beszívására. A titrálás során figyelembe vesszük a készülék gyártójának használati utasításait. A meghatározás tartama alatt a reagenseket és az oldószereket óvni kell a légnedvességtől. A végpontot két egyforma indikátorelektród alkalmazásával határozzuk meg. Az elektródok olyan elektromos forráshoz csatlakoznak, amely a két elektród között állandó áramerősséget vagy állandó feszültséget biztosít. Ha közvetlen titrálást végzünk (A-módszer), akkor a titráló reagens hozzáadása állandó áramerősség fenntartása esetén feszültségcsökkenést okoz, abban az esetben viszont, ha a feszültséget tartjuk állandó értéken, áramerősség-növekedést idéz elő mindaddig, míg a végpontot el nem érjük. Gyakran használatosak a végpontot automatikusan regisztráló készülékek is.

2.5.12


A vízegyenérték meghatározása. A titráló edénybe R metanolt − szükség esetén szárított formában − vagy a titráló reagens előállítója által ajánlott oldószert juttatunk. Ha az alkalmazott készülék lehetővé teszi, a víznyomokat eltávolítjuk a titráló térből, vagy előtitrálást végzünk. Ezután megfelelő mennyiségű vizet juttatunk be kellő formában (R víz vagy bizonylattal ellátott referenciaanyag formájában), majd a szükséges ideig tartó keverés alkalmazásával elvégezzük a titrálást. A vízegyenértéknek az előállító által jelzett érték legalább 80%-át el kell érnie. A titráló reagens vízegyenértékét az első felhasználás előtt, és azután megfelelő időközönként meg kell határozni. Ha nincs más előírás, az A-módszert alkalmazzuk. A-módszer. A titráló edénybe R metanolt, vagy a vonatkozó cikkelyben előírt, illetőleg a titráló oldat előállítója által javasolt oldószert juttatunk. Ha az alkalmazott készülék lehetővé teszi, a víznyomokat eltávolítjuk a titráló térből, vagy előtitrálást végzünk. A vizsgálandó anyagot ezután késedelem nélkül bejuttatjuk, és elvégezzük a titrálást; a víz kivonása céljából szükséges ideig tartó keverést alkalmazunk. B-módszer. A titráló edénybe R metanolt, vagy a vonatkozó cikkelyben előírt, illetőleg a titráló reagens előállítója által javasolt oldószert juttatunk. Ha az alkalmazott készülék lehetővé teszi, a víznyomokat eltávolítjuk a titráló térből, vagy előtitrálást végzünk. A megfelelő mértékben elporított vizsgálandó anyagot ezután késedelem nélkül bejuttatjuk. A rendszerhez pontosan mért térfogatú, annyi titráló reagenst adunk, hogy az előírt térfogathoz viszonyítva kb. 1 ml feleslegben legyen. A folyadékot fénytől védve 1 percig vagy az előírt ideig tartó keverés közben állni hagyjuk. Ezután a titráló reagens feleslegét pontosan ismert mennyiségű vizet tartalmazó R metanollal vagy előírt oldószerrel titráljuk. Alkalmasság. Az adott titráló reagenssel történő meghatározás pontosságát minden egyes vizsgálandó anyag esetében igazolni kell. A következő, példaként szolgáló eljárás 2,5−25 mg vizet tartalmazó minták esetében alkalmazható. Meghatározzuk a vizsgálandó anyag víztartalmát a választott reagens/oldószer rendszer felhasználásával. Ezután egymás után többször (legalább ötször) megfelelő formában levő, ismert mennyiségű vizet adunk a rendszerhez, és az egyesített víztartalmat minden hozzáadás után meghatározzuk. A százalékos visszanyerést (r) minden alkalommal a következő képlettel számítjuk ki:

2.5.12


100W2 r= ahol

W1

V1 = a hozzáadott víz mennyisége, milligrammban; V2 = a mért víz mennyisége, milligrammban. Kiszámítjuk a mért, egyesített víz regressziós egyenesét a hozzáadott vízzel szemben. Kiszámítjuk az egyenes meredekségét (b), továbbá metszéspontját az y-tengellyel (a) és az extrapolált kalibrációs görbe metszéspontját az x-tengellyel (d). Kiszámítjuk a százalékos visszanyerés átlagát (r). A százalékos hibák (e1 és e2) kiszámításához az alábbi képleteket használjuk: a−M e1 = 100 M d−M e2 = 100 M ahol a = metszéspont az y-tengelyen, a víz milligrammjában; d = metszéspont az x-tengelyen, a víz milligrammjában; M = az anyag víztartalma, a víz milligrammjában. A reagens/oldószer rendszer alkalmasnak tekinthető, ha: − |e1| és |e2| nem nagyobb 2,5%-nál; − b értéke: 0,975 − 1,025 (szórás ± 2,5%);

2.5.12

− r értéke: 97,5 − 102,5%.


2.7.6. Adszorbeált diftéria vakcina hatóértékének...


04/2007:20706 2.7.6. ADSZORBEÁLT DIFTÉRIA VAKCINA HATÓÉRTÉKÉNEK MEGHATÁROZÁSA A diftéria vakcina hatóértékét úgy határozzuk meg, hogy a vakcinát tengerimalacoknak adjuk be és ezt vagy diftériatoxinnal történő immunpróba (Avagy B-módszer) vagy a tengerimalacok szérumában a diftériatoxin vagy -toxoid ellen termelt antitestek titerének meghatározása (C-módszer) követi. A vakcina hatóértékét mindkét esetben Nemzetközi Egységekre beállított referenciakészítménnyel összehasonlítva számítjuk ki. A Nemzetközi Egység a Nemzetközi Standard meghatározott mennyiségének hatóértéke; a Nemzetközi Standard alumínium-hidroxidra adszorbeált diftériatoxoid meghatározott mennyisége. A Nemzetközi Standard Nemzetközi Egységekben kifejezett egyenértékét az Egészségügyi Világszervezet (WHO) állapítja meg. Referenciakészítményként a BRP adszorbeált diftéria vakcina használható. Az adszorbeált diftéria vakcina hatóértékének meghatározására választott módszer a vizsgálat céljától függ. Az A- vagy a B-módszert kell használni: 1. a vakcinák kifejlesztése során, gyártásvalidálás céljából előállított kész gyártási tételek hatóértékének meghatározására; 2. minden alkalommal, amikor az előállítási folyamat lényeges megváltoztatása miatt szükségessé válik annak újravalidálása. Az A- vagy a B-mószer a vakcina kész gyártási tételei hatóértékének rutinszerű meghatározására is használható, de az állatok kímélése érdekében lehetőség szerint a C-módszert kell alkalmazni. A fenti 1. és 2. pontban meghatározott eseteket kivéve a C-módszer akkor használható, ha alkalmazhatóságát az adott termék esetében igazolták. E célból megfelelő számú (rendszerint három) kész gyártási tétel hatóértékét kell meghatározni a C-módszert, valamint az A- vagy a B-módszert alkalmazva. Ahol azonos eredetű diftériatoxoid (Lf/ml-ben kifejezett) hasonló mennyiségeiből különféle (monovalens vagy kombinációs) vakcinákat készítenek, ott feltételezhető, hogy a legnagyobb számú komponenst tartalmazó kombinációra bizonyított megfelelés érvényes a kevesebb összetevőt tartalmazó és a monovalens vakcinákra is. Azokat a kombinált vakcinákat, amelyek teljes sejtes pertussziszkomponenst vagy olyan konjugált b-típusú hemofilusz vakcinát tartalmaznak, amelyet úgy szereltek ki, hogy diftériatoxoiddal vagy hordozóként alkalmazott CRM 197 diftéria-fehérjével együtt van jelen az üvegcsében, külön kell értékelni.



Diftéria- és tetanuszkomponenseket tartalmazó kombinációk diftériakomponens hatóértékének szerológiai meghatározását (C-módszer) az állatok ugyanazon csoportjával végezhetjük, mint amelyet az adszorbeált tetanusz vakcina hatóértékének meghatározására (2.7.8) használtunk, amennyiben bizonyított, hogy a diftéria- és a tetanuszkomponensek immunizációs körülményei (pl. dózisok, időtartam) a kombinált vakcina esetében is érvényesek. Az alábbiakban leírt hatóérték-meghatározások kísérleti elrendezése a vizsgálati és a referenciakészítmény többszöri hígítását alkalmazza. Ha a vizsgálatot végző személy kellő gyakorlattal alkalmazza a módszert egy adott vakcinára, úgy mind a vizsgálati, mind a referenciakészítmény egyetlen hígításán alapuló, egyszerűsített vizsgálati modell is alkalmazható. Ez a modell lehetővé teszi az analitikus számára annak megállapítását, hogy a vizsgált készítmény hatóértéke szignifikánsan nagyobb-e, mint a megkövetelt minimum, de nem ad információt a linearitásról, a párhuzamosságról és a dózis-válasz görbéről. Az egyszerűsített modell alkalmazásával jelentősen csökkenthető a kísérleti állatok száma, ezért a modell használatát a kísérleti és egyéb tudományos célokra felhasznált gerinces állatok védelméről szóló Európai Egyezmény előírásaival összhangban minden analitikusnak fontolóra kell venni. Ahol egyszeri hígításon alapuló meghatározást alkalmaznak, ott megfelelő mutatók alkalmazásával monitorozni kell a termelés és a vizsgálat állandóságát, és szabályos időközönként (pl. 2 évente) el kell végezni a meghatározást többszöri hígítással is. Szerológiai meghatározások esetén a vizsgálat állandóságának monitorozására alkalmas mutatók a következők: −

a vakcina referenciakészítmény adott dózisának beadása után kapott antitoxintiterek vagy szérumminta pontszámok átlagértékei és szórásai;

−

ellenőrző minták (pozitív és negatív szérumminták) antitoxin-titerei vagy pontszámai;

−

a pozitív szérum-kontrollmintákra és a referenciavakcinából szérummintákra kapott antitoxin-titerek vagy pontszámok aránya.

nyert

A-MÓDSZER: INTRADERMÁLIS PROVOKÁCIÓS VIZSGÁLAT TENGERIMALACOKON A KÍSÉRLETI ÁLLATOK KIVÁLASZTÁSA ÉS CSOPORTOSÍTÁSA A vizsgálatokhoz azonos törzsállományból származó, egészséges, fehér tengerimalacokat használunk, amelyek mérete lehetővé teszi az előírt számú helyen végzett próbák kivitelezését. A legsúlyosabb és a legkönnyebb állatok testtömege közötti különbség 100 g-nál ne legyen nagyobb. Azonos nemű tengerimalacokat használunk, vagy a hímeket és a nőstényeket egyformán osztjuk el a csoportok között. Az állatokat legalább 6 egyenlő csoportra osztjuk; az egyes csoportokban



annyi állat legyen, hogy a kapott vizsgálati eredmények megfeleljenek az érvényes meghatározás alább leírt követelményeinek. Ha a provokációra használt toxin nem bizonyult stabilnak vagy nem kielégítően standardizált, úgy a vizsgálatba nemvakcinázott kontrollként további 5 tengerimalacot vonunk be A PROVOKÁCIÓRA HASZNÁLT TOXIN KIVÁLASZTÁSA Olyan diftériatoxin-készítményt választunk, amely 1 Lf-ben 67–133 lr/100-at tartalmaz, illetve a tengerimalac bőrén minimális reakciót kiváltó adag 25 000– 50 000-szeresét tartalmazza 1 Lf-ben. Amennyiben a provokációra használt toxinkészítmény stabilitását igazolták, akkor nem szükséges minden egyes meghatározás alkalmával ellenőrizni a hatóértékét. A PROVOKÁCIÓRA HASZNÁLT TOXINOLDAT KÉSZÍTÉSE A provokációra használt toxinból megfelelő oldószerrel közvetlenül a felhasználás előtt olyan oldatot készítünk, amelynek koncentrációja kb. 0,0512 Lf/0,2 ml. Ebből az oldatból négyszeres hígításokkal egy öt oldatból álló sorozatot állítunk elő, tehát a hígítások koncentrációja rendre: kb. 0,0128, 0,0032, 0,0008, 0,0002 illetve 0,00005 Lf/0,2 ml lesz. A VIZSGÁLATI ÉS A REFERENCIA-KÉSZÍTMÉNYEK HÍGÍTÁSA Mind a vizsgálandó vakcinából, mind a referenciakészítményből R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával hígítási sorozatot készítünk, oly módon, hogy a hígítási faktor legfeljebb 2,5 legyen, és a középső hígítások 1,0 ml-es adagjait az egyes tengerimalacokba szubkután oltva, a toxinpróba intradermális pontszáma az állatokban kb. 3 legyen. IMMUNIZÁCIÓ ÉS PROVOKÁCIÓ Minden egyes tengerimalaccsoport egyedeibe a csoporthoz tartozó vakcinahígításból 1,0-1,0 ml-t oltunk szubkután. 28 nap múlva a tengeri malacokat mindkét lágyékukon leborotváljuk és mind a hat toxinhígításból mindegyik vakcinázott tengerimalacba, hat különböző helyre 0,2 ml-t oltunk intradermálisan, lehetőleg úgy, hogy a szomszédos oltási helyek között ne legyen kölcsönhatás. PROVOKÁCIÓRA HASZNÁLT TOXIN HATÓÉRTÉKÉNEK MEGHATÁROZÁSA Szükség esetén a provokációra használt toxin hígításait, melyek az Lf milliomod részének 80, 40, 20, 10, illetve 5-szörösét tartalmazzák, a nem-vakcinázott kontrollcsoport egyedeibe oltjuk. AZ EREDMÉNYEK ÉRTELMEZÉSE 48 órával a provokációra használt toxin beadása után minden oltás helyét megvizsgáljuk, és feljegyezzük azokat, ahol specifikus diftéria-bőrpír keletkezett.



Feljegyezzük azoknak az oltási helyeknek a számát is, amelyeken nem mutatkozik ilyen reakció; ez utóbbi szám adja meg az intradermális pontszámot (score). Az azonos vakcinahígítással kezelt állatokra vonatkozó intradermális pontszámokat táblázatba foglaljuk, és az adatokból megfelelő transzformáció után – pl. (score)2 képzését követően, vagy arc sin ((score/6)2) képzését követően – a párhuzamos egyenesek módszerével kiszámítjuk a vizsgált készítmények relatív hatóértékét. AZ ÉRVÉNYES MEGHATÁROZÁS KÖVETELMÉNYEI A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha: −

mind a vizsgált vakcina, mind a referenciakészítmény esetében a legkisebb adagszinten kapott intradermális pontszámok középértéke háromnál kisebb, a legnagyobb adagszinten kapott intradermális pontszámok középértéke pedig háromnál nagyobb,

−

ha vizsgáltuk az adott toxin hatóértékét, az Lf milliomod részének 40-szeresét tartalmazó toxinhígítás a kontrollállatoknak legalább 80%-ánál pozitív bőrpírreakciót vált ki, míg az Lf milliomod részének 20-szorosát tartalmazó hígítás az állatoknak kevesebb mint 80%-ánál ad pozitív reakciót (ha ezek a feltételek nem teljesülnek, másik toxint kell választani),

−

a meghatározás megbízhatósági határai (P = 0,95) a becsült hatóérték 50 és 200%-a közé esnek,

−

a statisztikai elemzés alapján az összefüggések lineárisak és párhuzamosak.

A vizsgálat megismételhető, de ha több meghatározást végzünk, akkor az összes érvényes meghatározás eredményeit egyesíteni kell. B-MÓDSZER: LETÁLIS PROVOKÁCIÓS VIZSGÁLAT TENGERIMALACOKON A KÍSÉRLETI ÁLLATOK KIVÁLASZTÁSA ÉS CSOPORTOSÍTÁSA A vizsgálatokhoz azonos törzsállományból származó, 250-350 g testtömegű, egészséges tengerimalacokat használunk. Azonos nemű tengerimalacokat választunk, vagy a hímeket és a nőstényeket azonos arányban osztjuk el a csoportok között. A tengerimalacokat legalább 6 egyenlő csoportba osztjuk; az egyes csoportokban annyi állat legyen, hogy a kapott vizsgálati eredmények megfeleljenek az érvényes meghatározás alább leírt követelményeinek. Ha a provokációra használt toxin stabilitása nem igazolt vagy a toxin nem kielégítően standardizált, úgy nem-vakcinázott kontrollként 5-5 tengerimalacból álló további 4 csoportot vonunk be a kísérletbe. A PROVOKÁCIÓRA HASZNÁLT TOXIN KIVÁLASZTÁSA



Olyan diftériatoxin-készítményt választunk, amely ml-enként legalább 100 LD50 mennyiséget tartalmaz. Ha a provokációra használt toxinkészítmény bizonyítottan stabil, úgy a halálos adagot nem szükséges minden egyes meghatározás során ellenőrizni. A PROVOKÁCIÓRA HASZNÁLT TOXINOLDAT KÉSZÍTÉSE A provokációra használt toxint közvetlenül a felhasználás előtt, megfelelő hígítószerrel, egy ml-enként közelítőleg 100 LD50 mennyiséget tartalmazó provokációs toxinoldat eléréséig hígítjuk. Szükség esetén a provokációra használt toxinoldatból ugyanazon hígítószerrel készült 32-szeres, 100-szoros és 320-szoros hígításokat használunk. A VIZSGÁLATI ÉS A REFERENCIAKÉSZÍTMÉNYEK HÍGÍTÁSA Mind a vizsgálandó vakcinából, mind a referenciakészítményből R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával hígítási sorozatokat készítünk oly módon, hogy a hígítási faktor legfeljebb 2,5 legyen, és a közbülső hígítások 1,0 ml-es adagjai az egyes tengerimalacokba szubkután oltva, az állatok közelítőleg 50%-át védje meg a vizsgálathoz előírt diftériatoxin szubkután beadott mennyiségének halált okozó hatásától. IMMUNIZÁCIÓ ÉS PROVOKÁCIÓ Minden egyes vakcinahígítást egy-egy tengerimalac csoporthoz rendelünk, és az egyes hígításokból mindegyik tengerimalacba 1,0 ml-t fecskendezünk szubkután. 28 nap múlva mindegyik állatot a provokációra használt toxinoldat (100 LD50) 1,0 ml-ével szubkután beoltjuk. A PROVOKÁCIÓRA HASZNÁLT TOXIN HATÓÉRTÉKÉNEK MEGHATÁROZÁSA Szükség esetén a provokációra használt toxinoldattal és a belőle készült 3 hígítással 4, egyenként 5 tengerimalacból álló csoportot oltunk. Az egyes hígításokból a csoport minden egyes tengerimalacába 1,0 ml-t fecskendezünk szubkután. AZ EREDMÉNYEK ÉRTELMEZÉSE 4 nappal a provokációra használt toxin befecskendezése után összeszámoljuk a túlélő tengerimalacokat. Az egyes vakcinázott tengerimalac-csoportok túlélő állatainak aránya alapján a szokásos statisztikai módszerek (pl. 5.3) felhasználásával kiszámítjuk a vizsgálandó vakcinának a referenciakészítményhez viszonyított hatóértékét. AZ ÉRVÉNYES MAGHATÁROZÁS KÖVETELMÉNYEI A vizsgálat csak akkor értékelhető, ha:



−

mind a vizsgálandó vakcina, mind a referenciakészítmény esetében az állatok 50%-át megvédő adag a tengerimalacoknak adott legnagyobb és legkisebb adagok közé esik;

−

adott esetben, az 5-5 állatot tartalmazó 4 csoportban a provokációra használt toxinoldattal és 3 hígításával beoltott elhalt állatok száma azt mutatja, hogy a provokációra használt toxinadag megközelítőleg 100 LD50 értékű volt;

−

a meghatározás megbízhatósági határai (P = 0,95) a becsült hatóérték 50 és 200%-a közé esnek;

−

a statisztikai analízis nem mutat eltérést a linearitástól és a párhuzamosságtól.

A vizsgálat megismételhető, de ha egynél több meghatározást végzünk, akkor a hatóértéket az összes érvényes meghatározás egyesített eredményeiből kell kiszámítani. C-MÓDSZER. ANTITESTEK MEGHATÁROZÁSA TENGERIMALACOKBAN A KÍSÉRLETI ÁLLATOK KIVÁLASZTÁSA ÉS CSOPORTOSÍTÁSA A vizsgálatokhoz azonos törzsállományból származó, egészséges, 250-350 g testtömegű tengerimalacokat használunk. Azonos nemű tengerimalacokat választunk, vagy a hímeket és a nőstényeket azonos arányban osztjuk el a csoportok között. Az állatokat legalább 6 egyenlő csoportra osztjuk; az egyes csoportokban annyi állat legyen, hogy a kapott vizsgálati eredmények megfeleljenek az érvényes meghatározás alább leírt követelményeinek. Negatív szérumkontrollként azonos eredetű, nem-vakcinázott tengerimalacok egy további csoportját használjuk. Ha a vizsgálat megbízhatósága bizonyított, úgy referencia negatív szérumkontroll is használható. REFERENCIAKÉSZÍTMÉNY Alkalmas referenciakészítményként BRP adszorbeált diftéria vakcinát vagy olyan, a klinikai vizsgálatokban hatásosnak bizonyult kész gyártási tétel vakcinát, illetőleg egy ezt reprezentáló gyártási tételt használunk, amelyet BRP adszorbeált diftéria vakcinára vagy az adszorbeált diftériatoxoid Nemzetközi Standardra állítottak be. A VIZSGÁLATI ÉS A REFERENCIAKÉSZÍTMÉNYEK HÍGÍTÁSA Mind a vizsgálati, mind a referenciakészítményből R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával hígítási sorozatot készítünk; a 2,5-5-szörös léptékű hígítási sorozatok bizonyultak alkalmasnak. Sorozatonként legalább 3 hígítást alkalmazunk, az összehasonlító vakcina esetében pl. 0,5-16 NE/ml koncentrációjú tartományban, míg a vizsgálandó vakcina esetében pl. 1:2-1:125 koncentrációjú tartományban. Az immunizálási célra szánt hígításokat célszerű a készítésüket



követően 1 órán belül felhasználni. Minden egyes tengerimalac csoporthoz egy hígítást rendelünk. IMMUNIZÁLÁS Mindegyik tengerimalac nyakszirtjébe szubkután fecskendezzük az adott csoporthoz rendelt hígítás 1,0 ml-ét. VÉRMINTA VÉTELE 32-45 nappal az immunizálást követően mindegyik vakcinázott és kontroll tengerimalacból alkalmas módszerrel vérmintát veszünk. SZÉRUMMINTÁK KÉSZÍTÉSE A szérumminták gyakori fagyasztása és olvasztása kerülendő. A mikrobiológiai szennyezés elkerülésére ajánlatos a műveleteket lamináris légáramlású fülkében végezni. AZ ANTITEST-TITER MEGHATÁROZÁSA Az egyes szérumminták relatív antitest-titerét vagy pontszámát (score) megfelelő immunkémiai módszerrel határozzuk meg (2.7.1). Az alább bemutatott módszerek (enzim-kapcsolt immunszorbens meghatározás (ELISA) és a Vero-sejt meghatározás) alkalmasnak bizonyultak. A HATÓÉRTÉK KISZÁMÍTÁSA A vizsgálandó vakcina referenciakészítményhez viszonyított hatóértékét Nemzetközi Egységekben számítjuk ki, a számításhoz a szokásos statisztikai módszereket (pl. 5.3) használjuk. AZ ÉRVÉNYES MEGHATÁROZÁS KÖVETELMÉNYEI A vizsgálat csak akkor értékelhető, ha: −

a megbízhatósági intervallumok (P = 0,95) a becsült hatóérték 50-200%-a közé esnek;

−

a statisztikai elemzés a dózis-válasz görbék meredekségének szignifikanciáját mutatja, valamint nem jelent eltérést a linearitástól és párhuzamosságtól (szignifikáns eltérések esetére az 5.3 fejezet ad meg alternativákat).

A vizsgálat megismételhető, de ha egynél több meghatározást végzünk, akkor a hatóértéket az összes érvényes vizsgálat eredményeinek egyesítésével kell kiszámítani. A következő fejezet tájékoztatásul szolgál



Adszorbeált diftéria vakcina hatóértékének meghatározása: irányelvek C-MÓDSZER. ANTITESTEK MEGHATÁROZÁSA TENGERIMALACOKBAN SZÉRUMMINTÁK KÉSZÍTÉSE Szérumminták készítésére a következő technika bizonyult alkalmasnak. A vérmintákat tartalmazó csöveket hatszor átfordítjuk, majd 2 órán át 37 °C-on és újabb 2 órán át 4 °C-on állni hagyjuk. Ezután a mintákat szobahőmérsékleten 800 g alkalmazásával 20 percig centrifugáljuk. A szérumot ezt követően steril csövekbe töltjük át és –20 °C alatti hőmérsékleten tároljuk. Ezzel az eljárással legalább 40%os szérumkitermelés érhető el. AZ ANTITEST-TITER MEGHATÁROZÁSA Az antitest-titer meghatározására az immunkémiai módszerekre példaként alább bemutatott ELISA és Vero-sejt vizsgálat alkalmasnak bizonyult. Antitest-titer meghatározása tengerimalac-szérumban, enzim-kapcsolt immunszorbens meghatározással (ELISA). A vizsgálati és a referenciaszérumok hígításait diftériatoxoiddal borított ELISA lemezeken készítjük. A meghatározás teljesítményjellemzőinek folyamatos ellenőrzése céljából mindegyik lemezen egy pozitív és egy negatív tengerimalac szérumkontroll mintát is elhelyezünk. A lemezekre tengerimalac-IgG elleni peroxidáz-kapcsolt nyúl vagy kecske antitestet, majd peroxidáz-szubsztrátumot adunk. Megmérjük az optikai sűrűséget, és a szokásos statisztikai módszerek (pl. 5.3) alkalmazásával kiszámítjuk a relatív antitest-titert. Reagensek és felszerelés −

ELISA lemezek: 96 mélyedés, oszlopok: 1-12, sorok: A-H.

−

Diftéria tengerimalac-antiszérum (humán felhasználásra szánt vakcinákhoz) (pozitív kontrollszérum), amelyet tengerimalacok BRP adszorbeált diftéria vakcinával történt immunizálásával nyertek.

−

Peroxidáz-konjugátum. Tengerimalac IgG elleni, peroxidáz-kapcsolt nyúl vagy kecske antitest.

−

Diftériatoxoid.

−

Karbonát fedő tompítóoldat (pH 9,6). 1,59 g R vízmentes nátrium-karbonátot és 2,93 g R nátrium-hidrogén-karbonátot 1000 ml R vízben oldunk. Az oldatot 150 ml-es palackokba töltjük és autoklávban 15 percig 121 °C-on sterilezzük.

−

Nátrium-klorid-tartalmú foszfát–tompítóoldat (pH 7,4) (PBS). 1000 ml R



vízben, keverés közben, 80,0 g R nátrium-kloridot, 2,0 g R kálium-dihidrogénfoszfátot, 14,3 g R dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrátot és 2,0 g R káliumkloridot oldunk. Az oldatot, a kistálykiválás elkerülésére, szobahőmérsélketen tartjuk. Felhasználás előtt térfogatának tízszeresére hígítjuk. −

Citromsav–oldat. 10,51 g R citromsav-monohidrátot 1000 ml R vízben oldunk, majd az oldat pH-ját R nátrium-hidroxid 400 g/l töménységű oldatával 4,0-re állítjuk be.

−

Mosó–tompítóoldat. Literenként 0,5 g R poliszorbát 20-at tartalmazó PBS.

−

Hígító blokkoló–tompítóoldat. Literenként 0,5 g R poliszorbát 20-at és 25 g szárított fölözött tejet tartalmazó PBS.

−

Peroxidáz szubsztrátum. Röviddel a felhasználás előtt 10 mg R diammónium2,2’-azinobisz(3-etilbenzotiazolin-6-szulfonát)-ot (ABTS) 20 ml citromsav– oldatban oldunk. Az oldathoz, közvetlenül a felhasználás előtt, 5 µl R tömény hidrogén-peroxid–oldatot mérünk.

Vizsgálat Az alábbi leírás példa egy alkalmas lemezbeosztásra, azonban más elrendezés is használható. A lemez 1A-H mélyedéseibe a negatív kontrollszérum, a 2A-H és a 12A-H mélyedésekbe pedig a pozitív kontrollszérum kerül; ezek szolgálnak a meghatározás nyomon követésére. A 3-11A-H mélyedések a vizsgálati minták elhelyezésére szolgálnak. Az ELISA lemezek minden egyes mélyedését 100 µl diftériatoxoid-oldattal (0,5 Lf/ml karbonát fedő–tompítóoldatban (pH 9,6)) vonjuk be. A lemezeket egy éjszakán át nedves légtérben 4 °C-on tartjuk. A hőmérsékletváltozás zavaró hatását elkerülendő, 4 lemeznél többet ne rakjunk egymásra. Másnap a lemezeket mosó– tompítóoldattal alaposan mossuk. A lemezeket ezután mélyedésenként 100 µl hígító blokkoló–tompítóoldat hozzáadásával blokkoljuk, majd nedves légtérben 1 órán át 37 °C-on inkubáljuk. Ezt követően mosó–tompítóoldattal újabb alapos mosást végzünk. A lemezek mindegyik mélyedésébe 100 µl hígító blokkoló– tompítóoldatot viszünk, kivéve az A-sor mélyedéseit. A negatív kontrollszérumból, a pozitív kontrollszérumból (kb. 0,01 NE/ml-ből), és a vizsgálati szérumból megfelelő hígításokat készítünk. A negatív kontrollszérumot az 1-es oszlophoz, a pozitív kontrollszérumot a 2-es és 12-es oszlophoz, a vizsgálati szérumokat pedig a 3-11-es oszlopokhoz rendeljük, majd mindegyik szérum 100 µl-ét azon oszlop első két mélyedésébe adjuk, amelyhez az illető szérumot rendeltük. Sokcsatornás mikropipetta segítségével kétszeres sorozathígítást készítünk úgy, hogy a B-sortól a H-sorig az egyik mélyedésből a következő mélyedésbe 100 μl-t viszünk át. Az utolsó sorból 100 µl-t elvetünk abból a célból, hogy mindegyik mélyedés 100 µl-t tartalmazzon. Ezután a lemezt 2 órán át 37 °C-on inkubáljuk, majd mosó– tompítóoldattal alaposan mossuk. A peroxidáz-konjugátumból hígító blokkoló– tompítóoldattal megfelelő hígítást készítünk (2000-szeres hígítás alkalmasnak



bizonyult) és a hígításból 100 µl-t mérünk mindegyik mélyedésbe. A lemezeket ezután nedves légtérben 1 órán át 37 °C-on inkubáljuk, majd mosó–tompítóoldattal alaposan mossuk. Mindegyik mélyedésbe 100 µl peroxidáz-szubsztrátumot mérünk, majd a lemezt szobahőmérsékleten, fénytől védve, 30 percig állni hagyjuk. Ezután a mélyedések abszorbanciáját 405 nm-en – a szubsztrátum hozzáadásának sorrendjében – leolvassuk. Antitest-titer meghatározása tengerimalac-szérumban Vero-sejt meghatározással. Az alkalmazott módszer végpontja vagy a metabolikus gátlás (1. módszer) vagy a citotoxicitás (2. módszer), amelyet a sejtek mikroszkópos (sejtmorfológia) vagy vizuális (szín) vizsgálatával állapítanak meg. A kimutatási határ az egyes antitoxinokra jellemző, és általában 0,015 NE/ml (1. módszer) és 0,05 NE/ml (2. módszer) közé esik. Végpontnak azt a legnagyobb szérumhígítást tekintjük, amely a sejteket a diftériatoxin hatásától megvédi. Az antitoxin-aktivitást a tengerimalac vagy a WHO referenciastandard segítségével számítjuk ki és Nemzetközi Egység/ml-ben fejezzük ki. Reagensek és felszerelés −

Laposaljú szövettenyésztő lemezek: 96 mélyedés, oszlopok: 1-12, sorok: A-H.

−

75 cm2-es szövettenyésztő lombikok.

−

Diftériatoxin.

−

Tengerimalac diftéria-antiszérum (humán felhasználású vakcinákhoz) (pozitív kontrollszérum, amelyet tengerimalacok BRP adszorbeált diftéria vakcinával történt immunizálásával nyernek.

−

Vero-sejtek (afrikai zöldmajom vesesejtek). Használatra megfelelőek a P2-P15 sejtátoltások.

1. Módszer. A diftériatoxin a Vero-sejtekre nézve sejtkárosító hatású, azok feloldódását eredményezi. Ezt a sejtkárosító hatást a diftériatoxin ellen ható antitestek gátolhatják. Ebből következően egy diftéria vakcina hatóértéke közvetett módon meghatározható ezen sejttenyészeti rendszer segítségével, ha immunizált állatokból származó különböző szérumhígításokat egy állandó toxinkoncentráció mellett tenyésztünk. A Vero-sejt meghatározásnál sárga szín jelzi az életképes, vörös szín pedig az elhalt sejteket. Ha a sejteknek csupán egy része halt el, az eredmény narancsszín lehet. Reagensek és felszerelés −

Módosított MEM. Minimum Essential Medium (MEM) Earle-féle sókkal, Lglutamin és nátrium-bikarbonát nélkül.

−

Módosított 199-es táptalaj. 199-es táptalaj Hank-féle oldattal és L-glutaminnal,



nátrium-bikarbonát nélkül. −

Magzati szarvasmarhaszérum.

−

Nátrium-bikarbonát 7,5%-os oldata.

−

Tripszinoldat: tripszin 2,5%-os oldata.

−

EDTA–oldat: etiléndiamin-tetraecetsav 0,02%-os (Verzene 1:5000) oldata.

−

Módosított D-PBS. Dulbecco-féle sótartalmú foszfát–tompítóoldat (D-PBS), kalcium és magnézium nélkül.

−

L-glutamin

−

Penicillin/sztreptomicin–oldat.

−

Primer táptalaj. 50 ml módosított MEM-hez 440 ml R vizet, L-glutamin 200 mM töménységű oldatának 5 ml-ét és nátrium-bikarbonát 7,5%-os oldatának 10 ml-ét elegyítjük. Ezen táptalaj 25 ml-éhez magzati szarvasmarhaszérum 1,25 ml-ét adjuk.

−

Fenntartó táptalaj. A primer táptalajjal azonos, azzal az eltéréssel, hogy az 1,25 ml helyett 0,5 ml magzati szarvasmarhaszérumot adunk 20 ml dúsított MEM-táptalajhoz.

−

A-táptalaj. 50,0 ml módosított 199-es közeghez 440,0 ml R vizet, L-glutamin 200 mM-os oldatának 5,0 ml-ét és nátrium-bikarbonát 7,5%-os oldatának 10,0 ml-ét elegyítjük.

−

B-táptalaj. 150,0 ml A-táptalajhoz 3,0 ml magzati szarvasmarhaszérumot és 0,3 ml penicillin/sztreptomicin–oldatot elegyítünk.

−

C-táptalaj. 22,0 ml A-táptalajhoz 0,44 ml magzati szarvasmarhaszérumot és 0,44 ml penicillin/sztreptomicin–oldatot elegyítünk.

200 mM töménységű oldata.

A Vero-sejteket szövettenyésztő lombikokban (pl. 75 cm2/250 ml) 36±1 °C hőmérsékletű inkubátorban tenyésztjük, 5% CO2-tartalom és 90% relatív páratartalom mellett. A sejteket először a primer táptalajon tenyésztjük. 2-3 nap növekedés után a primer táptalajt a fenntartó táptalajra cseréljük. Amint összefolyó egysejtréteg keletkezik, a felülúszó tenyészfolyadékot elöntjük, és a sejtréteget módosított D-PBS folyadékkal óvatosan mossuk. A lombikba ezután 1 térfogatrész tripszin–oldat és 1 térfogatrész EDTA–oldat elegyét adjuk. A lombikot enyhe körkörös mozgatással keverjük és a CO2-inkubátorban addig inkubáljuk (kb. 3 perc), amíg a sejtek egysejtrétegről történő letöredezése meg nem indul. A lombik oldalát ezután erőteljesen kopogtatva elősegítjük a sejtek leesését. A sejteket homogén szuszpenzió készítése céljából 5-6 ml friss C-táptalajjal újraszuszpendáljuk. A C-táptalajjal kb. 1×105 sejt/ml tartalmú szuszpenziót készítünk.



Mindegyik mélyedésbe – az 1. oszlop kivételével – 25 µl B-táptalajt mérünk. Az A1, A2 és A11 mélyedésekbe tengerimalac diftéria-antiszérum (humán felhasználású vakcinákhoz) (pozitív kontrollszérum, 0,40 NE/ml tartalmú munkahígítás B-táptalajban) 25-25 µl-ét mérjük. Az 1., 2. és 11. oszlopok B-G mélyedéseibe 25-25 µl tengerimalac szérummintát mérünk. Az 1., 2. és 11. oszlopok H sorába 25-25 µl negatív kontrollszérumot mérünk. Többcsatornás mikropipettát használva, végig a lemezen, (az A-G sorokban a 2-es oszloptól a 10es oszlopig és a H sor 8-as oszlopáig) felezőhígítást végzünk. Az A-G sorok 10-es oszlopában levő mélyedésekből és a H8 mélyedés tartalmából 25-25 µl folyadékot elvetünk. A diftériatoxint izotóniás sóoldattal feloldjuk úgy, hogy 50 NE/ml tartalmú oldatot nyerjünk. Ebből a diftériatoxin-hígításból a B-táptalajjal 50-szeres hígítást készítünk, hogy 1,0 NE/ml tartalmú munkaoldatot kapjunk. Ezen munkaoldat 25 µl-ét az A12-es és a B12-es mélyedésekbe visszük (toxin kontroll). A B12-estől a H12-es mélyedésekig felező hígítást végzünk úgy, hogy 25 µl-t viszünk át az egyik mélyedésből a következőbe. Az egyes hígítások között cseréljük a pipettavéget. A H12 mélyedés tartalmából elvetünk 25 µl-t. A B12-H12 mélyedésekbe a B-táptalaj 25-25 µl-ét mérjük, majd a diftériatoxin munkahígításból (1,0 NE/ml) 25-25 µl-t mérünk az 1-10 oszlopok A-H sorainak mindegyik mélyedésébe, kivéve a H9 és H10 mélyedéseket (csak sejtek, szérum és toxin nélkül). A lemezeket ezután fedővel lefedjük és enyhén összerázzuk, majd CO2inkubátorban, párás tartályban, legalább 2 órán át 37 °C-on inkubáljuk. Ezt követően mindegyik mélyedésbe 200 µl, ml-enként 1×105 sejtet tartalmazó sejtszuszpenziót mérünk. A lemezeket ezután zárólemezzel lefedjük és 5 napon át 37 °C-on inkubáljuk. A mikrobiológiai szennyezőkre mikroszkópos ellenőrzést végzünk. A sárga mélyedéseket negatívként regisztráljuk, míg a vörösszínű mélyedéseket pozitívként értékeljük, ez utóbbiak az elhalt sejteket jelzik. A sárga és a vörös közötti szín az életképes és az elhalt sejtek keverékét jelzi, ezt pozitív/negatívként értelmezzük. A színváltozáson alapuló eredmények mikroszkópos vizsgálattal megerősíthetők, az életképes és az elhalt sejtek összeszámlálásával. A tengerimalac antiszérumminták hatóértékét úgy kapjuk meg, hogy összehasonlítjuk a toxin teljes semlegesítését mutató standardkészítmény utolsó mélyedését az ugyanezen hatást mutató minta utolsó mélyedésével. A hatóérték számításánál figyelembe kell venni, hogy a végpont egy negatív mélyedés és egy pozitív/negatív mélyedés között is lehet. 2. Módszer. Az életképes sejtek mitokondriális dehidrogenáza a tiazolilkék MTT-t egy kék/fekete formazán-termékké redukálja és ily módon lehetővé teszi a jelenlevő élő sejtek kvantitatív mérését; a pozitív reakció jelzi, hogy az antitoxin semlegesítette a toxint. Fehér vagy színtelen mélyedések az életképes sejtek hiányára utalnak, jelezve, hogy az antitoxin elégtelen a toxin semlegesítésére.



Reagensek és felszerelés −

MEM (Minimal Essential Media).

−

Újszülött borjúszérum.

−

Antibiotikum–oldat (ml-enként 10 000 egység penicillint, 10 mg sztreptomicint és 25 µg amfotericin B-t tartalmaz).

−

L-glutamin

−

Tripszin-EDTA.

−

Tiazolilkék MTT [3-(4,5-dimetiltiazol-2-il)-2,5-difeniltetrazolium-bromid].

−

1 M HEPES–tompítóoldat (pH 8,1). 18,75 g HEPES-t 82,5 ml R vízben és 30,0 ml 2 M nátrium-hidroxidban oldunk.

−

Glükóz–oldat (10%-os).

−

Teljes táptalaj. 200 ml MEM, 10 ml újszülött borjúszérum, 3,0 ml 1 M HEPES–tompítóoldat (pH 8,1), 2,0 ml glükóz-oldat (10%), 2,0 ml antibiotikum–oldat és 2,0 ml L-glutamin 200 mM-os oldatának elegye.

−

Sótartalmú foszfát–tompítóoldat (pH 7,2) (PBS). 10,0 g R nátrium-kloridot, 0,75 g R kálium-kloridot, 1,44 g R dinátrium-hidrogén-foszfát-dodekahidrátot és 0,125 g R kálium-dihidrogén foszfátot R vízzel 1000,0 ml-re oldunk. A pH-t szükség esetén beállítjuk (2.2.3). Az oldatot 15 percig 120 °C-on autoklávozzuk.

−

Tiazolilkék MTT oldat. 0,1 g tiazolilkék MTT-t 20 ml PBS-ben oldunk. Az oldatot szűréssel (0,2 µm) sterilezzük és sötét palackban tároljuk.

−

pH-beállító oldat. 40 ml R ecetsavat 1,25 ml 1 M sósav–mérőoldattal és 8,75 ml R vízzel elegyítünk.

−

Kivonó–tompítóoldat (pH 4,7). 10 g R nátrium-laurilszulfátot R vízben oldunk és 50 ml R dimetilformamid hozzáadása után R vízzel 100 ml-re hígítunk. Az oldat pH-ját megfelelő mennyiségű pH-beállító oldattal beállítjuk (2.2.3).

200 mM-os oldata.

A Vero-sejteket szövettenyésztő lombikokban (pl. 75 cm2/250 ml) 36±1 °C hőmérsékletű inkubátorban, 5% CO2-tartalom és 90% relatív páratartalom mellett, teljes táptalajban tenyésztjük. 6-7 nap növekedés után összefolyó egysejtréteg keletkezik, a felülúszó tenyészfolyadékot elöntjük, és a sejtréteget tripszin-EDTAval 3-szor mossuk: a közeget óvatosan kipipettázzuk, 0,5-1 ml tripszin-EDTA hozzáadása után a lombikot körkörösen mozgatjuk, majd a tripszint kiöntjük. Ezt a műveletet kétszer elvégezzük, és harmadszorra a lombikot 5 percre az inkubátorba helyezzük, amíg a sejtek letöredezése az egysejtrétegről meg nem indul. A sejtek leesését a palack falának erőteljes kopogtatásával elősegítjük. A sejteket 6-25 ml frissen készült teljes táptalajjal – homogén szuszpenzió készítése céljából –



újraszuszpendáljuk. Teljes táptalajban kb. 4×105 sejt/ml tartalmú szuszpenziót készítünk. Az 1. oszlop kivételével mindegyik mélyedésbe 50 µl teljes táptalajt mérünk. Az A1 mélyedésbe 100 µl, az A11 mélyedésbe pedig 50 µl tengerimalac diftériaantiszérumot (humán felhasználású vakcinához) (pozitív kontrollszérum, 0,12 NE/ml tartalmú munkahígítás teljes táptalajban) mérünk. A B1-G1 mélyedésekbe – szükség esetén hígítva – tengerimalac szérumminták 100-100 µl-ét mérjük. Ugyanezen minta 50-50 µl-ét a megfelelő sor B11-G11 mélyedéseibe visszük. A negatív kontrollszérum 100 µl-ét a H1 mélyedésbe, 50 µl-ét a H11 mélyedésbe mérjük. Többcsatornás mikropipettát használva felező hígítást végzünk végig a lemezen, az egyik mélyedésből a következőbe (az 1-11 oszlopból az A-G sorokba és az 1-8 oszlopból a H sorba) 50 µl-t viszünk át. Ismert aktivitású és Lf-tartalmú diftériatoxint olyan alkalmas munka-törzsoldattá hígítunk, amely teljes táptalajban legalább 4 legkisebb sejtkárosító dózist tartalmaz. A hígított toxin 50 µl-ét mérjük minden egyes mélyedésbe, a következő mélyedések kivételével: H9 és H10 (sejtkontroll), A11-H11 (szérumkontroll) és A12-H12 (toxinkontroll). Az A12 mélyedésbe 100 µl hígított toxint mérünk és felező hígítást végzünk, úgy, hogy végig a lemezen (A12-H12) az egyik mélyedésből a következőbe 50 µl-t viszünk át. A H12 mélyedés tartalmából 50 µl-t elvetünk. A H9 és H10 mélyedésekbe 50 µl teljes táptalajt mérünk. A lemezeket fedővel lefedjük és 1 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, hogy a toxin semlegesítése megtörténjen. Ezután minden egyes mélyedésbe 50 µl, mlenként közelítőleg 4×105 sejtet tartalmazó sejtszuszpenziót adunk. A lemezeket lezárjuk és 6 napon át 37 °C-on inkubáljuk. Ezt követően mikroszkópos vizsgálattal ellenőrizzük a mikrobiológiai szennyezést. Ezután mindegyik mélyedésbe 10 µl tiazolilkék MTT oldatot mérünk, majd a lemezeket további 2-4 órán át 37 °C-on inkubáljuk. Az inkubálás után eltávolítjuk a közeget és mindegyik mélyedésbe 100 µl kivonó–tompítóoldatot (pH 4,7) mérünk, majd a lemezeket 37 °C-on inkubáljuk és egy éjszakán át állni hagyjuk, elősegítve ezzel a kivonási folyamatot. Amint a kivonás és a szolubilizálás teljessé vált, a lemezeket vizuálisan vizsgáljuk, vagy 570 nm-en leolvassuk az abszorbanciákat. A kék/fekete színű mélyedéseket negatívként regisztráljuk (az összes sejt él, az antitoxin semlegesítette a toxint); a fehér vagy színtelen mélyedések az elhalt sejteket jelzik (nem történt meg a toxin semlegesítése), az ilyen mélyedéseket pozitívként regisztráljuk. A vizsgálati antitoxin hatóértékét úgy kapjuk meg, hogy a referenciaantitoxinkészítmény utolsó, a toxin semlegesítését jelző mélyedését összehasonlítjuk az antitoxin-készítmény utolsó, ugyanezt az effektust mutató mélyedésével. A vizsgált minta semlegesítő antitoxin-titerét a hígítási faktor és a referenciakészítmény végpontbeli NE/ml értékének szorzata adja. A vizsgálat



akkor értékelhető, ha a toxinkontroll összes sejtje elhalt, és a referencia-antitoxin – legalább az első két vizsgált hígításnál – semlegesítést produkál.

Biológiai értékmeghatározások

Ph.Hg.VIII. - Ph.Eur.5.7.-1

04/2007:20708 2.7.8. ADSZORBEÁLT TETANUSZ VAKCINA HATÓÉRTÉKÉNEK MEGHATÁROZÁSA A tetanusz-vakcina hatóértékét úgy határozzuk meg, hogy a vakcinát állatoknak (tengerimalacoknak vagy egereknek) adjuk be, és ezt vagy tetanusztoxinnal történő provokáció követi (A- vagy B-módszer), vagy a tengerimalacok szérumában a tetanusztoxoid ellen termelt antitestek titerét határozzuk meg (C-módszer). A vakcina hatóértékét mindkét esetben Nemzetközi Egységekre beállított referenciavakcinával összehasonlítva számítjuk ki. Az A- és a B-módszer helyett azokban az országokban, ahol a bénuláson alapuló módszer nem kötelező, az LD50-módszer alkalmazható. Az LD50-módszernél az eljárás és az állatok száma megegyezik a bénuláson alapuló módszerben alkalmazottal, azzal a különbséggel, hogy a vizsgálat végpontja a bénulás helyett az állatok elhullása. A Nemzetközi Egység az adszorbeált tetanusztoxoid Nemzetközi Standardja meghatározott mennyiségének hatóértéke. A Nemzetközi Standard Nemzetközi Egységekben kifejezett egyenértékét az Egészségügyi Világszervezet (WHO) állapítja meg. A BRP adszorbeált tetanusz vakcinát a Nemzetközi Standardra vonatkoztatva, Nemzetközi Egységekre kalibrálják. Az adszorbeált tetanusz vakcina meghatározására választott módszer a vizsgálat céljától függ. Az A- vagy a B-módszert kell használni: 1. a vakcinák kifejlesztése során, a termelés validálása céljából előállított gyártási tételek hatóértékének meghatározására; 2. minden alkalommal, amikor az előállítási folyamat jelentős megváltoztatása miatt szükségessé vált annak újravalidálása. Az A- és a B-módszer a vakcina kész gyártási tételeinek rutinszerű hatóértékmeghatározására is használható, de az állatok kímélése érdekében e célra – ha lehetséges – a C-módszert kell alkalmazni. A fenti 1. és 2. pontban meghatározott eseteket kivéve a C-módszer akkor használható, ha alkalmazhatóságát az adott termék esetében igazolták. E célból megfelelő számú (rendszerint három) kész gyártási tétel hatóértékét kell meghatározni a C-módszert, valamint az A- vagy a B-módszert alkalmazva. Ahol azonos eredetű tetanusztoxoid (Lf/ml-ben kifejezett) hasonló mennyiségeiből különféle (monovalens vagy kombinációs) vakcinákat készítenek, ott feltételezhető, hogy a legnagyobb számú komponenst tartalmazó kombinációra bizonyított megfelelés érvényes a kevesebb összetevőt tartalmazó és a monovalens vakcinákra is. Azokat a kombinált vakcinákat, amelyek teljes sejtes pertussziszkomponenst vagy olyan konjugált b-típusú hemofilusz vakcinát



tartalmaznak, amelyet úgy szereltek ki, hogy tetanusztoxoiddal együtt van jelen az üvegcsében, külön kell értékelni. Diftéria- és tetanuszkomponenseket tartalmazó kombinációk tetanuszkomponens hatóértékének szerológiai meghatározását (C-módszer) az állatok ugyanazon csoportjával végezhetjük, mint amelyet az adszorbeált diftéria vakcina hatóértékének meghatározására (2.7.6) használtunk, amennyiben bizonyított, hogy a tetanusz- és a diftériakomponensek immunizációs körülményei (pl. dózisok, időtartam) a kombinált vakcina esetében is érvényesek. Az alábbiakban leírt hatóérték-meghatározások kísérleti elrendezése a vizsgálati és a referenciakészítmény többszöri hígítását alkalmazza. A többszöri hígítást alkalmazó meghatározások során nyert hatóérték-adatok alapján lehetővé válhat, hogy a kísérleti állatok számának csökkentése mellett is statisztikailag értékelhető eredményeket kapjunk. Ez például egy olyan egyszerűsített modell használatával érhető el, amely mind a vizsgálati, mind az összehasonlító készítmények esetében egyetlen hígítást alkalmaz. Egy ilyen modell lehetővé teszi az analitikus számára annak megállapítását, hogy a vizsgált készítmény hatóértéke szignifikánsan nagyobb-e, mint a megkövetelt minimum, de nem nyújt információt a dózis/válasz görbékről, illetve ezek linearitásáról, párhuzamosságáról és meredekségéről. Az egyszerűsített modell alkalmazásával jelentősen csökkenthető a kísérleti állatok száma, ezért a modell használatát a kísérleti és egyéb tudományos célokra felhasznált gerinces állatok védelméről szóló Európai Egyezmény előírásaival összhangban minden analitikusnak fontolóra kell venni. Ahol egyszeri hígításon alapuló meghatározást alkalmaznak, ott megfelelő mutatók alkalmazásával monitorozni kell a termelés és a vizsgálat állandóságát, és szabályos időközönként (pl. 2 évente) el kell végezni a meghatározást többszöri hígítással is. Szerológiai meghatározások esetén a vizsgálat állandóságának monitorozására alkalmas mutatók a következők: −

a vakcina referenciakészítmény adott dózisának beadása után kapott antitoxintiterek vagy szérumminta pontszámok átlagértékei és szórásai;

−

ellenőrző minták (pozitív és negatív szérumminták) antitoxin-titerei vagy pontszámai;

−

a pozitív szérum-kontrollmintákra és a referenciavakcinából szérummintákra kapott antitoxin-titerek vagy pontszámok aránya.

nyert

A-MÓDSZER. PROVOKÁCIÓS VIZSGÁLAT TENGERIMALACOKON A KÍSÉRLETI ÁLLATOK KIVÁLASZTÁSA ÉS CSOPORTOSÍTÁSA A vizsgálathoz azonos törzsállományból származó, egészséges, 250-350 g testtömegű tengerimalacokat használunk. Azonos nemű tengerimalacokat



használunk, vagy a hímeket és a nőstényeket egyformán osztjuk el a csoportok között. Az állatokat legalább 6 egyenlő csoportra osztjuk; az egyes csoportokban annyi állat legyen, hogy a kapott vizsgálati eredmények megfeleljenek az érvényes meghatározás alább leírt követelményeinek. Ha a provokációra használt toxin aktivitását kell meghatározni, úgy nem-vakcinázott kontrollként további három, egyenként öt tengerimalacból álló csoportot vonunk be a vizsgálatba. A PROVOKÁCIÓRA HASZNÁLT TOXIN KIVÁLASZTÁSA Olyan tetanusztoxin-készítményt választunk, amely ml-enként az 50%-ban bénulást előidéző dózisnak legalább ötvenszeresét tartalmazza. Ha a provokációra használt toxinkészítmény stabilitását igazolták, úgy nem szükséges minden egyes meghatározás során a bénulást előidéző dózis megállapítása. A PROVOKÁCIÓRA HASZNÁLT TOXINOLDAT KÉSZÍTÉSE A provokációra használt toxint közvetlenül a felhasználás előtt alkalmas oldószerrel (pl. nátrium-klorid-tartalmú pepton–tompítóoldattal (pH 7,4)) úgy hígítjuk, hogy a kapott, provokációra használt toxinoldat stabil legyen, és mlenként az 50%-ban bénulást okozó dózisnak kb. ötvenszeresét tartalmazza. Szükség esetén a toxinaktivitás meghatározása céljából a provokációra használt toxinoldatot ugyanazzal az oldószerrel 16-szorosára, 50-szeresére és 160-szorosára hígítjuk. A VIZSGÁLATI ÉS AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ KÉSZÍTMÉNYEK HÍGÍTÁSA Mind a vizsgálandó vakcinából, mind a referencia-készítményből R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával hígítási sorozatot készítünk, oly módon, hogy a hígítási lépték legfeljebb 2,5 legyen, és a középső hígítások 1,0 ml-es adagjait az egyes tengerimalacokba szubkután oltva, az állatoknak kb. 50%-át védje meg az ezen vizsgálatban előírt mennyiségű, szubkután beadott tetanusztoxin bénulást előidéző hatásától. IMMUNIZÁCIÓ ÉS PROVOKÁCIÓ Minden egyes tengerimalac-csoport egyedeibe a csoporthoz tartozó vakcinahígításból 1,0-1,0 ml-t oltunk szubkután. 28 nap múlva minden állatot az 50%-os bénulást okozó dózis ötvenszeresét tartalmazó provokációra használt toxinoldat 1,0 ml-ével oltunk szubkután. A PROVOKÁCIÓRA HASZNÁLT TOXIN HATÓÉRTÉKÉNEK MEGHATÁROZÁSA Szükség esetén, a provokációra használt toxinoldat három hígításával egy-egy állatcsoportot oltunk, oly módon, hogy három, egyenként öt tengerimalacból álló csoport egyedeibe az adott csoporthoz rendelt toxinoldat-hígításból 1,0-1,0 ml-t oltunk szubkután. Az 50%-os bénulást okozó dózissal megfelelő számú vizsgálatot



végezve, meghatározzuk a provokációra használt toxin aktivitását és stabilitását. Így aztán nem szükséges megismételni a meghatározást minden egyes hatóértékméréshez. AZ EREDMÉNYEK ÉRTELMEZÉSE A tengerimalacokat naponta kétszer megvizsgáljuk, és azon állatokat, amelyeken egyértelműen láthatók a tetanusz által előidézett bénulás tünetei, kiemeljük és kíméletesen kiirtjuk. A provokációra használt toxin beadása után 5 nappal meghatározzuk a nem bénult tengerimalacok számát. A vizsgált vakcinának a referenciakészítményhez viszonyított hatóértékét – a vakcinázott tengerimalaccsoportokban talált tünetmentes állatok számaránya alapján – a szokásos statisztikai módszerekkel (pl. 5.3) számítjuk ki. AZ ÉRVÉNYES MEGHATÁROZÁS KÖVETELMÉNYEI A vizsgálat csak akkor értékelhető, ha: −

mind a vizsgálandó készítmény, mind a referenciakészítmény esetében az állatok 50%-át megvédő adag a tengerimalacoknak adott legnagyobb és legkisebb adag közé esik;

−

adott esetben az 5-5 állatot tartalmazó három csoportban a provokációra használt toxinoldat hígításaival beoltott bénult állatok száma azt mutatja, hogy a provokációra használt toxinadag az 50%-os bénulást okozó adagnak mintegy ötvenszerese volt;

−

a meghatározás magbízhatósági határai (P = 0,95) a becsült hatóérték 50 és 200%-a közé esnek;

−

a statisztikai elemzés a dózis-válasz görbék meredekségének szignifikanciáját, valamint az összefüggések linearitását és párhuzamosságát mutatja (jelentős eltérések esetére az 5.3 fejezet ad meg lehetséges alternatívákat).

A vizsgálat megismételhető, de ha egynél több meghatározást végzünk, akkor a hatóértéket az összes érvényes meghatározás egyesített eredményeiből kell kiszámítani. B-MÓDSZER. PROVOKÁCIÓS VIZSGÁLAT EGEREKEN A KÍSÉRLETI ÁLLATOK KIVÁLASZTÁSA ÉS CSOPORTOSÍTÁSA A vizsgálathoz azonos törzsállományból származó, megfelelő fajtájú egészséges egereket használunk. Azonos nemű egereket használunk, vagy pedig a hímeket és a nőstényeket azonos arányban osztjuk szét a csoportok között. Az egereket legalább hat egyenlő csoportra osztjuk; az egyes csoportokban elegendő állat legyen ahhoz, hogy a kapott vizsgálati eredmények megfeleljenek az érvényes meghatározás



alább leírt követelményeinek. Ha a provokációra használt toxin nem bizonyítottan stabil vagy nem megfelelően standardizált, akkor nem-vakcinázott kontrollként további három, egyenként öt egeret tartalmazó csoportot alakítunk ki. A PROVOKÁCIÓRA HASZNÁLT TOXIN KIVÁLASZTÁSA Olyan tetanusztoxin-készítményt választunk, amely ml-enként az 50%-os bénulást okozó adagnak legalább százszorosát tartalmazza. Ha a provokációra használt toxinkészítmény bizonyítottan stabil, nem szükséges minden egyes meghatározás során megállapítani a bénulást okozó adagot. A PROVOKÁCIÓRA HASZNÁLT TOXINOLDAT KÉSZÍTÉSE A provokációra használt toxint közvetlenül a felhasználás előtt alkalmas oldószerrel (pl. nátrium-klorid tartalmú pepton–tompítóoldattal (pH 7,4)) úgy hígítjuk, hogy a kapott provokációra használt stabil toxinoldat 0,5 ml-enként az 50%-os bénulást okozó adag megközelítőleg ötvenszeresét tartalmazza. Szükség esetén a provokációra használt toxinoldatból ugyanazzal az oldószerrel 16-szoros, 50-szeres és 160-szoros hígításokat készítünk, a toxinaktivitás meghatározására. A VIZSGÁLATI ÉS AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ KÉSZÍTMÉNYEK HÍGÍTÁSA R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával mind a vizsgálandó vakcinából, mind a referenciakészítményből olyan hígításokat készítünk, amelyekben a hígítási lépték legfeljebb 2,5-szeres. A középső hígítások koncentrációjának olyannak kell lennie, hogy 0,5 ml-es adagjait egerekbe szubkután oltva az állatoknak kb. 50%-át megvédje az ezen vizsgálatban előírt mennyiségű, szubkután beadott tetanusztoxininjekció bénulást okozó hatásától. IMMUNIZÁCIÓ ÉS PROVOKÁCIÓ Minden egyes vakcinahígítást egy-egy egércsoporthoz rendelünk, és az egyes hígításokból mindegyik egérbe 0,5 ml-t fecskendezünk szubkután. 28 nap múlva minden állatot olyan provokációra használt toxinoldat 0,5 ml-ével oltunk szubkután, amely ml-enként az 50%-os bénulást okozó dózis ötvenszeresét tartalmazza. A PROVOKÁCIÓRA HASZNÁLT TOXIN HATÓÉRTÉKÉNEK MEGHATÁROZÁSA Szükség esetén a provokációra használt toxinoldatból készült három hígítással három, egyenként legalább öt egérből álló csoportot oltunk. Az egyes hígításokból a csoportok minden egyedének 0,5 ml toxint adunk be szubkután. AZ EREDMÉNYEK ÉRTELMEZÉSE



Az egereket naponta kétszer megvizsgáljuk, és az egyértelműen tetanuszra jellemző bénulást mutató egyedeket kiemeljük és kíméletesen kiirtjuk. A provokációra használt toxin beadása után 4 nappal megállapítjuk a nem bénult egerek számát. A vizsgált vakcinának a referenciakészítményhez viszonyított hatóértékét – a vakcinázott egerek csoportjaiban talált nem bénult állatok számaránya alapján – a szokásos statisztikai módszerekkel (pl. 5.3) számítjuk ki. AZ ÉRVÉNYES MEGHATÁROZÁS KÖVETELMÉNYEI A vizsgálat csak akkor értékelhető, ha: −

mind a vizsgálandó készítmény, mind pedig a referenciakészítmény esetében az állatok 50%-át megvédő adag az egereknek adott legnagyobb és legkisebb adagok közé esik;

−

adott esetben, a legalább 5-5 állatot tartalmazó három csoportban a provokációra használt toxinoldat hígításaival beoltott, bénult állatok száma azt mutatja, hogy a provokációra használt toxinadag az 50%-os bénulást okozó adagnak mintegy ötvenszerese volt;

−

a meghatározás megbízhatósági határai (P = 0,95) a becsült hatóérték 50 és 200%-a közé esnek;

−

a statisztikai elemzés a dózis-válasz görbék meredekségének szignifikanciáját, valamint az összefüggések linearitását és párhuzamosságát mutatja (jelentős eltérések esetére az 5.3 fejezet ad meg lehetséges alternatívákat).

A vizsgálat megismételhető, de ha egynél több meghatározást végzünk, akkor a hatóértéket az összes érvényes meghatározás eredményeinek egyesítésével kell kiszámítani. C-MÓDSZER. ANTITESTEK MAGHATÁROZÁSA TENGERIMALACOKBAN A KÍSÉRLETI ÁLLATOK KIVÁLASZTÁSA ÉS CSOPORTOSÍTÁSA A vizsgálathoz azonos törzsállományból származó, egészséges, 250-350 g testtömegű tengerimalacokat használunk. Azonos nemű tengerimalacokat használunk, vagy a hímeket és a nőstényeket azonos arányban osztjuk el a csoportok között. Az állatokat legalább hat egyenlő csoportra osztjuk; az egyes csoportokban annyi állat legyen, hogy a kapott vizsgálati eredmények megfeleljenek az érvényes meghatározás alább leírt követelményeinek. Negatív szérum-kontrollként azonos eredetű, nem-vakcinázott tengerimalacok egy további csoportját használjuk. Ha a vizsgálat megbízhatósága bizonyított, úgy összehasonlító negatív szérumkontroll is használható. ÖSSZEHASONLÍTÓ KÉSZÍTMÉNY



Referenciakészítményként BRP (adszorbeált) tetanusz vakcinát, vagy a klinikai vizsgálatokban hatásosnak bizonyult kész gyártási tétel vakcinát, illetőleg egy ezt reprezentáló olyan gyártási tételt használunk, amelyet Nemzetközi Egységekben hitelesített BRP (adszorbeált) tetanusz vakcinára vagy az adszorbeált tetanusztoxoid Nemzetközi Standardra állítottak be. A VIZSGÁLATI ÉS AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ KÉSZÍTMÉNYEK HÍGÍTÁSA Mind a vizsgálandó, mind az összehasonlító készítményből R nátrium-klorid 9 g/l töménységű oldatával hígítási sorozatokat készítünk; a 2,5-5-szörös léptékű hígítási sorozatok alkalmasnak bizonyultak. Sorozatonként legalább három hígítást alkalmazunk, például a 0,5-16 NE/ml koncentrációtartományban. Ha csak lehetséges, az immunizálási célra szánt hígításokat az elkészítésüket követő 1 órán belül felhasználjuk. Minden egyes tengerimalac csoporthoz egy hígítást rendelünk. IMMUNIZÁLÁS Mindegyik tengerimalac nyakszirtjébe az adott csoporthoz rendelt hígítás 1,0 ml-ét fecskendezzük szubkután. VÉRMINTA VÉTELE 35–42 nappal az immunizálást követően mindegyik vakcinázott és kontroll tengerimalactól megfelelő módszerrel vérmintát veszünk. SZÉRUMMINTÁK KÉSZÍTÉSE A szérumminták gyakori fagyasztása és olvasztása kerülendő. A mikrobiológiai szennyeződés kiküszöbölése céljából ajánlatos a műveleteket lamináris légáramlású fülkében végezni. AZ ANTITEST-TITER MEGHATÁROZÁSA Az egyes szérumminták relatív antitest-titerét vagy eredményét megfelelő immunkémiai módszerrel határozzuk meg (2.7.1). Az alább bemutatott módszerek (enzim-kapcsolt immunszorbens meghatározás (ELISA) és a toxin-kötődést gátló (ToBI) módszer) alkalmasnak bizonyultak. A HATÓÉRTÉK KISZÁMÍTÁSA A vizsgálandó vakcina referenciakészítményhez viszonyított hatóértékét Nemzetközi Egységekben számítjuk ki; a számításhoz a szokásos statisztikai módszereket (pl. 5.3) használjuk. AZ ÉRVÉNYES MEGHATÁROZÁS KÖVETELMÉNYEI A vizsgálat csak akkor értékelhető, ha:



−

a megbízhatósági intervallumok (P = 0,95) a becsült hatóérték 50–200%-a közé esnek;

−

a statisztikai elemzés a dózis-válasz görbék meredekségének szignifikanciáját, valamint az összefüggések linearitását és párhuzamosságát mutatja (szignifikáns eltérések esetére az 5.3 fejezet ad meg alternatívákat).

A vizsgálat megismételhető, de ha egynél több meghatározást végzünk, akkor a hatóértéket az összes érvényes vizsgálat eredményeinek egyesítésével kell kiszámítani. A következő fejezet a tájékoztatásul szolgál.

Adszorbeált tetanusz vakcina hatóértékének meghatározása: irányelvek A-MÓDSZER. PROVOKÁCIÓS VIZSGÁLAT TENGERIMALACOKON AZ EREDMÉNYEK ÉRTELMEZÉSE A kísérleti állatok szenvedésének minimálisra csökkentése érdekében ajánlatos a bénulás mértékének megállapítására az alább bemutatott skálát használni. A skála jellegzetes tüneteket sorol fel arra az esetre, ha a provokációra használt toxint közvetlenül a szegycsont mögött, a középhasba, a tengerimalac nyaka felé irányítva adják be. A T3 fokozat tekintendő végpontnak, gyakorlati tapasztalatok birtokában azonban ehelyett a T2 is használható. A tetanusztoxin legalább az egyik mellső végtag bénulását (paralízisét) okozza, amely a mérgezés korai szakaszában felismerhető. Tengerimalacok tetanuszának fokozatait a következő tünetek jellemzik: −

T1: egy mellső láb enyhe merevsége, ezt azonban nehéz megfigyelni;

−

T2: egy mellső láb részleges bénulása (parézise), a láb azonban még működőképes;

−

T3: egy mellső láb bénulása (paralízise). Az állat nehézkesen mozog, a gerinc oldalirányú görbülése (szkoliózisa) következtében teste gyakran banánszerűen hajlott;

−

T4: a mellső láb teljesen merev, a lábujjak mozdíthatatlanok. A mellső végtag izomzatának összehúzódása igen kifejezett, és rendszerint a gerinc oldalirányú görbülése is megfigyelhető;

−

T5: tetanuszos rohamok, az izmok folyamatos tónusos görcse;

−

D: kimúlás.



B-MÓDSZER. PROVOKÁCIÓS VIZSGÁLAT EGÉREN AZ EREDMÉNYEK ÉRTELMEZÉSE A kísérleti állatok szenvedésének minimálisra csökkentése érdekében ajánlatos a bénulás mértékének megállapítására az alább bemutatott skálát használni. A skála jellegzetes tüneteket sorol fel arra az esetre, ha a provokációra használt toxint a háti területre az egyik hátsó lábhoz közel adják be. A T3 fokozat tekintendő végpontnak, gyakorlati tapasztalatok birtokában azonban ehelyett a T2 is alkalmazható. A tetanusztoxin a toxin-injektált állat hátsó lábának részleges bénulását okozza, amelyet a már korai szakaszban felismerhető bénulás követ. Az egerek tetanuszának fokozatait a következő tünetek jellemzik: −

T1: a toxint kapott állat hátsó lábának enyhe merevsége, amely csak a farkánál fogva felemelt egéren figyelhető meg;

−

T2: a toxint kapott állat hátsó lábának enyhe bénulása, a láb azonban még járóképes;

−

T3: a hátsó láb bénulása, az ilyen láb már járóképtelen;

−

T4: a hátsó láb teljesen merev, mozdíthatatlan ujjakkal;

−

T5: tetanuszos rohamok, az izmok folyamatos tónusos görcse;

−

D: kimúlás.

C-MÓDSZER. ANTITESTEK MEGHATÁROZÁSA TENGERIMALACOKBAN SZÉRUMMINTÁK KÉSZÍTÉSE Szérumminták készítésére a következő technika bizonyult alkalmasnak. A vérmintát tartalmazó csöveket hatszor átfordítjuk, majd 2 órán át 37 °C-on, és újabb 2 órán át 4 °C-on állni hagyjuk, végül szobahőmérsékleten, 800 g alkalmazásával 20 percig centrifugáljuk. A szérumot ezt követően steril csövekbe töltjük át és –20 °C alatti hőmérsékleten tároljuk. A szérumkitermelés ezzel az eljárással legalább 40%-os. AZ ANTITEST-TITER MEGHATÁROZÁSA A következőkben immunkémiai módszerekre példaként bemutatott ELISA- és ToBI-vizsgálatok alkalmasnak bizonyultak az antitest-titer meghatározására. Antitest-titer meghatározása tengerimalac-szérumban, enzim-kapcsolt immunszorbens meghatározás (ELISA) alkalmazásával. A vizsgálati és a referenciaszérumok hígításait tetanusztoxoiddal borított ELISA lemezeken készítjük. A meghatározás teljesítményjellemzőinek folyamatos ellenőrzése céljából mindegyik lemezen egy pozitív és egy negatív tengerimalac



szérumkontrollt alkalmazunk. A lemezekre tengerimalac-IG-re irányított peroxidáz-kapcsolt nyúl vagy kecske antitestet, majd peroxidáz-szubsztrátumot adunk. Az optikai sűrűség mérését követően – a szokásos statisztikai módszerek (pl. 5.3) alkalmazásával – kiszámítjuk a relatív antitest-titert. Reagensek és felszerelés −

ELISA lemezek: 96 mélyedés, 1-12 oszlop, A-H sorok.

−

BRP Clostridium tetani tengerimalac antiszérum (humán felhasználásra szánt vakcinákra) (pozitív kontrollszérum).

−

Peroxidáz-konjugátum. Tengerimalac IG-re irányított peroxidáz-kapcsolt nyúl vagy kecske antitest.

−

Tetanusztoxoid.

−

Karbonát fedő–tompítóoldat (pH 9,6). 1,59 g R vízmentes nátrium-karbonátot és 2,93 g R nátrium-hidrogén-karbonátot 1000 ml R vízben oldunk. Az oldatot 150 ml-es palackokba töltjük és autoklávban 15 percig 121 °C-on sterilezzük.

−

Nátrium-klorid-tartalmú foszfát–tompítóoldat (pH 7,4) (PBS). 1000 ml R vízben keverés közben, 80,0 g R nátrium-kloridot, 2,0 g R kálium-dihidrogénfoszfátot, 14,3 g R dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrátot és 2,0 g R káliumkloridot oldunk. Az oldatot, a kristálykiválás elkerülésére, szobahőmérsékleten tároljuk. Felhasználás előtt R vízzel térfogatának tízszeresére hígítjuk.

−

Citromsav–oldat. 10,51 g R citromsav-monohidrátot 1000 ml R vízben oldunk, majd az oldat pH-ját R nátrium-hidroxid 400 g/l töménységű oldatával 4,0-re állítjuk be.

−

Mosó–tompítóoldat. Literenként 0,5 g R poliszorbát 20-at tartalmazó PBS.

−

Hígító blokkoló–tompítóoldat. Literenként 0,5 g R poliszorbát 20-at és 25 g szárított fölözött tejet tartalmazó PBS.

−

Peroxidáz-szubsztrátum. Röviddel a felhasználás előtt 10 mg R diammónium2,2’-azinobisz(3-etilbenzotiazolin-6-szulfonát)-ot (ABTS) 20 ml citromsavoldatban oldunk. Az oldathoz, közvetlenül a felhasználás előtt, 5 µl R tömény hidrogén-peroxid–oldatot mérünk.

Vizsgálat Az alábbi leírás példa egy alkalmas lemezbeosztásra, azonban más elrendezés is használható. A meghatározás nyomonkövetésére a lemez 1A-H mélyedéseibe a negatív kontrollszérum, a 2A-H és a 12A-H mélyedésekbe pedig a pozitív kontrollszérum kerül. A 3-11A-H mélyedések a vizsgálati minták elhelyezésére szolgálnak.



Az ELISA lemezek minden egyes mélyedését 100 µl tetanusztoxoid oldattal (0,5 Lf/ml, karbonát fedő–tompítóoldatban (pH 9,6)) bevonjuk. A lemezeket egy éjszakán át nedves légtérben 4 °C-on tartjuk. A hőmérsékletváltozás zavaró hatását elkerülendő, 4 lemeznél többet ne rakjunk egymásra. Másnap a lemezeket mosó– tompítóoldattal alaposan mossuk. A lemezeket ezután mélyedésenként 100 µl hígító blokkoló–tompítóoldat hozzáadásával blokkoljuk, majd nedves légtérben 1 órán át 37 °C-on inkubáljuk. Ezt követően a lemezeket a mosó–tompítóoldattal újra alaposan mossuk. A lemezek mindegyik mélyedésébe – az A-sor mélyedéseit kivéve – 100 µl hígító blokkoló–tompítóoldatot viszünk. A negatív kontrollszérumból, a pozitív kontrollszérumból (kb. 0,01 NE/ml-ből) és a vizsgálati szérumból megfelelő hígításokat készítünk. A negatív kontrollszérumot az 1-es oszlophoz, a pozitív kontrollszérumot a 2-es és 12-es oszlophoz, a vizsgálati szérumokat pedig a 3-11-es oszlopokhoz rendeljük, majd mindegyik szérumból 100 µl-t mérünk azon oszlop első két mélyedésébe, amelyhez az illető szérumot rendeltük. Sokcsatornás mikropipetta alkalmazásával felező hígításokat készítünk a B-sortól a H-sorig, 100 µl-t juttatva az egyik mélyedésből a következő mélyedésbe. Az utolsó sorból 100 µl-t elvetünk, abból a célból, hogy mindegyik mélyedés 100 µl-t tartalmazzon. Ezután a lemezt 2 órán át 37 °C-on inkubáljuk, majd a mosó– tompítóoldattal alaposan mossuk. A peroxidáz-konjugátumból a hígító blokkoló– tompítóoldattal megfelelő hígítást készítünk (2000-szeres hígítás alkalmasnak bizonyult), és a hígításból 100 µl-t mérünk mindegyik mélyedésbe. A lemezeket ezután nedves légtérben 1 órán át 37 °C-on inkubáljuk, majd mosó–tompítóoldattal alaposan mossuk. Mindegyik mélyedésbe 100 µl peroxidáz-szubsztrátumot mérünk, majd a lemezt szobahőmérsékleten, fénytől védve 30 percen át állni hagyjuk. A lemezek leolvasását 405 nm-en, a szubsztrátum hozzáadásának sorrendjében végezzük. Antitest-titer meghatározása tengerimalac-szérumban toxin- vagy toxoidkötés gátlásával (ToBI). A vizsgálati szérumok és a referenciaszérumok sorhígításaihoz tetanusztoxint vagy -toxoidot adunk; a szérum/antigén elegyeket egy éjszakán át inkubáljuk. A nem kötött toxin vagy toxoid meghatározása céljából az elegyeket tetanusz antitoxinnal borított ELISA lemezekre visszük. A lemezekre peroxidázkonjugált lóeredetű antitetanusz IgG-t, majd peroxidáz-szubsztrátumot mérünk. Az optikai sűrűség mérését követően – a szokásos statisztikai módszerek alkalmazásával (pl. 5.3) – kiszámítjuk az antitest-titert. A meghatározás teljesítményjellemzőinek folyamatos ellenőrzése céljából mindegyik lemezre pozitív kontrollszérumot és negatív kontrollszérumot viszünk. Reagensek és felszerelés −

Kerek aljú, merev polisztirol mikrotiter lemezek.

−

Lapos aljú ELISA lemezek.

−

Tetanusztoxin vagy tetanusztoxoid.

−

BRP Clostridium tetani tengerimalac-antiszérum (humán felhasználásra szánt



vakcinákhoz) (pozitív kontrollszérum). −

Lóeredetű antitetanusz IgG.

−

Peroxidáz-kapcsolt lóeredetű antitetanusz IgG.

−

Karbonát–tompítóoldat (pH 9,6). 1,5 g R vízmentes nátrium-karbonátot, 2,39 g R nátrium-hidrogén-karbonátot és 0,2 g R nátrium-azidot 1000 ml R vízben oldunk, az oldat pH-ját 9,6 értékre beállítjuk, majd 20 percig 121 °C-on autoklávozzuk.

−

Nátrium-acetát–tompítóoldat (pH 5,5). R vízmentes nátrium-acetát 90,2 g-ját 900 ml R vízben oldjuk, az oldat pH-ját R citromsav-monohidrát telített oldatával 5,5 értékre beállítjuk, majd R vízzel 1000 ml-re hígítjuk.

−

Nátrium-klorid-tartalmú foszfát–tompítóoldat (7,2) (PBS). 135,0 g R nátriumkloridot, 20,55 g R dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrátot és 4,80 g R nátriumdihidrogén-foszfát-monohidrátot R vízzel 15 literre oldunk. Az oldatot 60 percig 100 °C-on autoklávozzuk.

−

Hígító–tompítóoldat. Literenként 5 g R szarvasmarha albumint és 0,5 g R poliszorbát 80-at tartalmazó PBS.

−

Blokkoló–tompítóoldat. Literenként 5 g R szarvasmarha albumint tartalmazó PBS.

−

Tetrametil-benzidin–oldat. R tetrametil-benzidin R etanollal (96%) készült 6 g/l töménységű oldata. Az anyag szobahőmérsékleten 30-40 perc alatt oldódik.

−

Peroxidáz szubsztrátum. 90 ml R víz, 10 ml nátrium-acetát–tompítóoldat (pH 5,5), 1,67 ml tetrametil-benzidin–oldat és 20 µl R tömény hidrogén-peroxid– oldat elegye.

−

Mosó–oldat. Literenként 0,5 g R poliszorbát 80 tartalmú csapvíz.

Vizsgálat A mikrotiter lemezeket – mindegyik mélyedésbe 150 µl blokkoló–tompítóoldatot mérve – blokkoljuk. A lemezeket ezután fedővel lefedjük, majd nedves légtérben 1 órán át 37 °C-on inkubáljuk. A lemezeket a mosó–oldattal alaposan lemossuk. Mindegyik mélyedésbe 100 µl PBS-t mérünk. A sorok első mélyedésébe 100 µl összehasonlító tengerimalac tetanusz-antitoxint mérünk. A megkívánt számú sorok első mélyedésébe 100 µl hígítatlan vizsgálati szérumot mérünk. Sokcsatornás mikropipettával felező hígításokat készítünk a lemezen egészen a 10-es oszlopig, 100 µl-t juttatva egyik mélyedésből a következő mélyedésbe. Az utolsó oszlopból 100 µl-t elvetünk, abból a célból, hogy mindegyik mélyedés 100 µl-t tartalmazzon. PBS-t használva hígítószerként, 0,1 Lf/ml töménységű tetanusz-toxin vagy -toxoid oldatot készítünk. Ezen oldat 40 µl-ét mérjük mindegyik mélyedésbe – kivéve a 12-es oszlop mélyedéseit. A 11-es oszlop mélyedései pozitív kontrollként



szolgálnak. A 12-es oszlop mélyedéseibe 40 µl PBS-t mérünk (negatív kontroll). A lemezeket óvatosan mozgatva rázogatjuk, majd fedővel letakarjuk őket. Ezután bevonjuk az ELISA lemezeket: mindegyik mélyedésbe 100 µl olyan oldatot mérünk, amelyet közvetlenül a felhasználás előtt lóeredetű antitetanusz IgG-nek karbonát–tompítóoldattal (pH 9,6) történő megfelelő hígításával készítettünk. A lemezek 2 sorozatát egy éjszakán át nedves légtérben 37 °C-on inkubáljuk. A hőmérsékletváltozás zavaró hatását elkerülendő, 4 lemeznél többet ne rakjunk egymásra. A lemezeket fedővel letakarjuk. Másnap az ELISA lemezeket mosóoldattal gondosan lemossuk. A lemezeket ezután mélyedésenként 125 µl blokkoló–tompítóoldat hozzáadásával blokkoljuk, majd nedves légtérben 1 órán át 37 °C-on inkubáljuk, és mosóoldattal gondosan lemossuk. A polisztirol lemezekről a preinkubációs elegy 100 µl-ét átvisszük az ELISA lemezek megfelelő mélyedéseibe, kezdve a 12-es oszloppal, majd az 1-től 11-es oszlopig haladva. A lemezeket fedővel takarjuk, majd nedves légtérben 2 órán át 37 °C-on inkubáljuk. Az ELISA lemezeket a mosóoldattal gondosan mossuk. A peroxidáz-konjugált lóeredetű anti-tetanusz IgG-ből hígító–tompítóoldattal megfelelő hígítást készítünk (4000-szeres hígítás alkalmasnak bizonyult). A hígításból mindegyik mélyedésbe 100 µl-t mérünk, a lemezeket fedővel takarjuk, majd nedves légtérben másfél órán át 37 °C-on inkubáljuk. Az ELISA lemezeket a mosóoldattal alaposan mossuk. Ezután mindegyik mélyedésbe 100 µl peroxidáz-szubsztrátumot mérünk. A folyadékok kékre színeződnek. A lemezeket ezután szobahőmérsékleten inkubáljuk. Adott idő elteltével (10 percen belül) leállítjuk a reakciót azáltal, hogy – a szubsztrátum hozzáadásának sorrendjében – mindegyik mélyedésbe 100 µl 2 M kénsavat mérünk. A szín ekkor kékről sárgára változik. A folyadék abszorbanciáját 450 nm-en mérjük, közvetlenül a kénsav hozzáadását követően; más esetben az abszorbancia leolvasásáig a lemezeket sötét helyen tartjuk.

2.9.3. Szilárd gyógyszerformák hatóanyagának kioldódási vizsgálata 2614. oldal Új cikkelyszám: 01/2006:20903 javított 5.7 2624. oldal A „JAVASOLT KIOLDÓFOLYADÉKOK” bekezdés „Foszfáttompítóoldatok” pontjának 1. mondatának „hozzáadjuk az előírt térfogatú 0,1 M nátrium-hidroxid–oldatot” része a következőképpen változik: „hozzáadjuk az előírt térfogatú 0,2 M nátrium-hidroxid–oldatot”

4. REAGENSEK Számváltozások a 4. fejezetben: 4. REAGENSEK

04/2007:40000

4.1 REAGENSEK, MÉRŐOLDATOK 04, TOMPÍTÓOLDATOK 4.1.1 REAGENSEK

/2007:40100

04/2007:40101

4.1.2 MÉRTÉKOLDATOK HATÁRÉRTÉK-VIZSGÁLATOKHOZ

04/2007:40102

4.1.3 TOMPÍTÓOLDATOK 04/2007:40103 4.2.1 TITERALAPANYAGOK MÉRŐOLDATOKHOZ 04/2007:40201 4.2.2 MÉRŐOLDATOK 04/2007:40202 4.1.1. REAGENSEK

04/2007:40101

Aflatoxin B1. C17H12O6. (Mr 312,3). 1166000. [1162-65-8]. (6aR,9aS)-4-Metoxi-2,3,6a,9a-tetrahidrociklopenta[c]furo[3',2':4,5]furo[2,3-h] [1]benzopirán-1,11-dion. Fehér vagy halványsárga kristályok. Amerícium-243 tartalmú szennyező oldat. 1167500. 243

Pu 50 Bq/l aktivitású oldata, amely literenként 134 g R lantán(III)-kloridheptahidrátot és 103 g R tömény sósavat is tartalmaz. Arzén(III)-oxid. 1008300. Reagens alatti oldat nevéből a "nátrium" törlendő!

Helyesen: Arzenit−oldat. 1008301. Az alábbi utalás törlendő:

2

"Nátrium-arzenit−oldat. 1008301. Lásd R arzén(III)-oxid." Argon, kromatográfiás célra (szánt). Ar. (Ar 39,95). 1166200. [7440-37-1]. Tartalom: legalább 99,95 %V/V Ar. Bizmut-nitrát-pentahidrát. Bi(NO3)3.5H2O. (Mr 485,1). 1165600. [10035-06-6]. op: kb. 30 °C. Heptafluorvajsav. C4HF7O2. (Mr 214,0). 1162400. [375-22-4].

n D20 : kb. 1,300. Citronellál. C10H18O. (Mr 154,3). 1113300. [106-23-0]. n D20 : kb. 1,446.

α-Fellandrén. 1130400. (Változás a fizikai mutatószámokban és a tartalmi értékben). 20 [α] 20 D és d 20 vizsgálatok törlendők!

Tartalom: 95,0%, a normalizációs eljárást alkalmazva. 2-Fenoxianilin. C12H11NO. (Mr 185,2). 1165500. [2688-84-8]. 2-Fenoxibenzolamin. (2-Aminofenil)-fenil-éter. Foszfolipidek. 1064800.

A vizsgálat törlendő!

Izomaltit. C12H24O11. (Mr 344,3). 1161200. [534-73-6]. 6-O-α-D-Glükopiranozil-D-glucit.

3

Fehér vagy csaknem fehér por. Vízben bőségesen oldódik. Izopropil-jodid. C3H7I. (Mr 170,0). 1166600. [75-30-9]. 2-Jódpropán. Jód-123 és ruténium-106 tartalmú szennyező oldat. 1166700. Az oldatot közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Ruténium-106 18,5 kBq/ml aktivitású oldatának 3,5 ml-ét jód-123 75 kBq/ml aktivitású oldatának 200 μl-ével elegyítjük. A ruténium-106 R tömény ecetsav és R víz azonos térfogarányú elegyében oldott ruténium(III)-klorid formájában, a jód-123 nátrium-jodid R vizes oldata formájában van jelen. Kefalin−reagens. 1017200. Törlendő! 11-Keto-β-boswellánsav. ? C30H46O4. (Mr 470,7). 1167600. [17019-92-0]. 3α-Hidroxi-11-oxourz-12-én-24-sav. Fehér vagy csaknem fehér por. Vízben gyakorlatilag nem oldódik; acetonban, vízmentes etanolban és metanolban oldódik. op: 195−197 °C. A folyadékkromatográfiás vizsgálatra szánt 11-keto-β-boswellánsav feleljen meg az alábbi vizsgálat követelményének is. Tartalmi meghatározás. Az Olibanum indicum (2310) cikkelyben előírtak szerint folyadékkromatográfiás vizsgálatot (2.2.29) végzünk. Tartalom: legalább 90%, a normalizációs eljárást alkalmazva. Lantán(III)-klorid-heptahidrát. LaCl3.7H2O. (Mr 371,4). 1167200. Fehér vagy csaknem fehér por, illetve színtelen kristályok. Vízben bőségesen oldódik. Folyadék-szcintillációs keverék. 1167300.

4

A radioaktivitás folyadék-szcintillációs meghatározásához használt, a kereskedelemből beszerezhető oldat. Egy vagy több fluoreszkáló anyagot, ezen kívül többnyire egy vagy több emulgeálószert tartalmaz, megfelelő szerves oldószerben vagy oldószerelegyben oldva. Metán. CH4. (Mr 16). 1166300. [74-82-8]. Tartalom: legalább 99,0 %V/V CH4. Metil-jodid. CH3I. (Mr 141,9). 1166400. [74-88-4]. Jódmetán.

Nátrium-arzenit. NaAsO2. (Mr 129,9). 1165900. [7784-46-5]. Nátrium-arzenit−oldat. 1165901. 5,0 g R nátrium-arzenitet 30 ml 1 M nátrium-hidroxid−oldatban oldunk. A 0 °C-ra hűtött oldatot keverés közben 65 ml R hígított sósavval elegyítjük. Oktán. C8H18. (Mr 114,2). 1166500. [111-65-9]. Oktán.

Piridin-hidrobromid-bróm (1/1/1). C5H6Br3N. (Mr 319,8). 1166100. [39416-48-3]. Piridinium-tribromid (1-). Vörös kristályok. Plutónium-242 tartalmú szennyező oldat. 1167400. 50 Bq/l 242Pu aktivitású oldat, amely literenként 134 g R lantán(III)-kloridheptahidrátot és 284 g R tömény salétromsavat is tartalmaz.

5

Pulegon. 10731100. (Változás). [α] 20 D vizsgálat törlendő! Salétromsav, tömény, nikkelmentes. 1058408. Az R tömény salétromsavra előírtakon túl feleljen meg az alábbi követelménynek is: Nikkel: legfeljebb 0,005 ppm. Stroncium-klorid-hexahidrát. SrCl2.6H2O. (Mr 266,6). 1167000. [10025-70-4]. Fehér vagy csaknem fehér kristályok. Vízben bőségesen oldódik. op: kb. 115 °C (vízvesztés) és 872 °C. Stronciumszelektív extraháló gyanta. 1167100. A kereskedelemből beszerezhető gyanta, amelyet inert kromatográfiás hordozóra felvitt oktanolos 4,4'(5')-di-terc-butilciklohexano-18-korona-6-éter szuszpenzióval állítanak elő. A gyanta sűrűsége kb. 0,35 g/ml. Stroncium-85 tartalmú szennyező oldat. 1166800. R stroncium-85 standard oldatot egy literenként 0,27 g R stroncium-kloridhexahidrátot és 1,03 g R tömény sósavat tartalmazó oldattal úgy hígítunk, hogy a hígított oldat aktivitása 10 kBq/ml legyen. Stroncium-85 standard oldat. 1166900. Stroncium-85 oldata, amely az Sr2+ ionokat R tömény sósav 51,5 g/l töménységű oldatában tartalmazza. Szabinén. 1109700. (Változások)

6

CAS-szám: [3387-41-5]. Fizikai mutatószámok törlendők! Tartalom: 95,0%, a normalizációs eljárást alkalmazva. α-Terpinén. 1140300.

(Változás)

Tartalom: 90,0%, a normalizációs eljárást alkalmazva. Trikozán. 1092800.

(Változás)

n 20 D A vizsgálat törlendő! Vas(III)-klorid−hexaciano-ferrát(III)−arzenit−reagens. 1037805. R vas(III)-klorid R hígított sósavval készített, 27 g/l töménységű oldatának 10 ml-ét közvetlenül felhasználás előtt 7 ml R kálium-[hexaciano-ferrát(III)]−oldattal, 3 ml R vízzel és 10 ml R nátrium-arzenit−oldattal elegyítjük. Valerénsav. C15H22O2. (Mr 234,3). 1165700. [3569-10-6]. (2E)-3-[(4S,7R,7aR)]-3,7-Dimetil-2,4,5,6,7,7a-hexahidro-1H-indén-4-il]-2-metilprop-2énsav. op: 134−138 °C. Vérlemezke-pótló. 1066400. A vizsgálat törlendő!

4.1.2 MÉRTÉKOLDATOK HATÁRÉRTÉK-VIZSGÁLATOKHOZ Nikkel−mértékoldat (5 ppm Ni). 5005900.

04/2007:40102

7

Közvetlenül felhasználás előtt az R nikkel−mértékoldatból (10 ppm Ni) R kromatográfiás célra szánt vízzel kétszeres hígítást készítünk.

4.1.3 TOMPÍTÓOLDATOK 04/2007:40103 Ammónium-klorid−tompítóoldat (pH 10,7). 4013400. 67,5 g R ammónium-kloridot R vízben oldunk. Az oldatot 570 ml R tömény ammónia−oldattal elegyítjük, majd R vízzel 1000,0 ml-re hígítjuk. 4.2.2 MÉRŐOLDATOK 04/2007:40202 0,01 M bizmut-nitrát−mérőoldat. 3010000. 4,86 g R bizmut-nitrát-pentahidrátot 60 ml R hígított salétromsavban oldunk. Az oldatot R vízzel 1000,0 ml-re hígítjuk. A mérőoldat faktorának meghatározása. 25,0 ml bizmut-nitrát−mérőoldathoz 50 ml R vizet elegyítünk. Az oldatot, indikátorként R xilenolnarancs 1 g/l töménységű oldatának 0,05 ml-ét használva, 0,01 M nátrium-edetát−mérőoldattal titráljuk.

ACIDUM URSODEOXYCHOLICUM 1149. oldal Új cikkelyszám: 01/2005:1275 javított 5.7. A „Sajátságok” pont 2. mondata a következőképpen változik: „Vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban (96%) bőségesen oldódik; acetonban kevéssé oldódik; diklórmetánban gyakorlatilag nem oldódik.”

Acidum methacrylicum et ethylis acrylas polymerisatum 1:1


04/2007:1128

ACIDUM METHACRYLICUM ET ETHYLIS ACRYLAS POLYMERISATUM 1:1 Metakrilsav–etil-akrilát-kopolimer (1:1) DEFINÍCIÓ Az anyag a metakrilsav és az etil-akrilát kopolimerje; átlagos relatív molekulatömege kb. 250 000. A karboxil- és az észter-csoportok aránya kb. 1:1. Az anyag savas formában (A típus) vagy nátrium-hidroxiddal részben semlegesített formában (B típus) van jelen. Tartalmazhat megfelelő felületaktív anyagokat is, például nátrium-dodecilszulfátot és poliszorbát 80-at. Tartalom:

− A típus: 46,0–50,6 % metakrilsav-egység (szárított anyagra); − B típus: 43,0–48,0 % metakrilsav-egység (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér, gördülékeny por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik (A típus) vagy vízben diszpergálható (B típus); vízmentes etanolban bőségesen oldódik; etil-acetátban gyakorlatilag nem oldódik. Nátrium-hidroxid 40 g/l-es töménységű oldatában bőségesen oldódik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).



Mintakészítés: 0,1 g vizsgálandó anyagot 1 ml R etanolban (90 %V/V) oldunk, és az oldatból 2 cseppet nátrium-klorid lemezre cseppentünk; a beszárított oldatból képződött filmet egy másik nátrium-klorid lemezzel lefedjük. Összehasonlítás: CRS metakrilsav–etil-akrilát kopolimerrel (1:1) (A típus vagy B típus). B.

Az anyag feleljen meg a tartalomra előírt határértékeknek.

C.

Szulfáthamu (lásd Vizsgálatok).

VIZSGÁLATOK Etil-akrilát és metakrilsav. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Üres oldat. 50,0 ml R metanol és 25,0 ml mozgófázis elegye. Vizsgálati oldat. 40 mg vizsgálandó anyagot 50,0 ml R metanolban oldunk, majd az oldathoz 25,0 ml mozgófázist elegyítünk. Összehasonlító oldat. 10 mg R etil-akrilátot és 10 mg R metakrilsavat R metanollal 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 0,1 ml-ét R metanollal 50,0 ml-re hígítjuk, majd 25,0 ml mozgófázist elegyítünk hozzá. Oszlop:

− méretei: l = 0,10 m, Ø = 4 mm; − állófázis: R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagél (5 μm). Mozgófázis: R metanol – R foszfát–tompítóoldat (pH 2,0) (30+70 V/V). Áramlási sebesség: 2,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 202 nm-en. Injektálás: 50 μl.



Rendszeralkalmasság:

− csúcsfelbontás: legalább 2,0, az etil-akrilát és a metakrilsav között az összehasonlító oldat kromatogramján;

− az üres oldat kromatogramján nem jelenhetnek meg olyan csúcsok, melyeknek retenciós ideje az etil-akrilátéval vagy a metakrilsavéval egyezik. Követelmény:

− etil-akrilát és metakrilsav összege: legfeljebb 0,1%. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 5,0%. Az szárítószekrényben 6 órán át 100–105 °C-on szárítjuk.

anyag

1,000

g-ját

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,4% (A típus) vagy 0,5–3,0% (B típus). Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 1,000 g-ját 40 ml R víz és 60 ml R 2-propanol elegyében oldjuk. Az oldatot, indikátorként R fenolftalein–oldatot alkalmazva, lassú ütemben, keverés közben 0,5 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,5 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 43,05 mg C4H6O2 (metakrilsav-egység) egyenértékű. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni

− adott esetben a hozzáadott felületaktív anyag nevét és koncentrációját; − az anyag típusát (A típus vagy B típus). A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK



Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyek a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos, ellenőrző paramétereiként ismeretesek A cikkelynek ez a része nem kötelező erejű, és az anyag megfelelésének bizonyításához nem szükséges ezen sajátságok vizsgálata. Ellenőrzésük azonban hozzájárulhat a gyógyszeranyag minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárás megbízhatóságát. Az itt idézett ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak ilyen célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. Látszólagos viszkozitás:

− A típus: 100-200 mPa·s. A vizsgálandó anyag 37,5 g szárított anyagnak megfelelő mennyiségét 7,9 g R víz és 254,6 g R 2-propanol elegyében oldjuk. 20 °C-on, 10 s–1 nyírási sebességet alkalmazva, rotációs viszkoziméterrel meghatározzuk az oldat viszkozitását (2.2.10).

− B típus: legfeljebb 100 mPa·s. A vizsgálandó anyag 80,0 g szárított anyagnak megfelelő mennyiségét R vízben diszpergáljuk, majd a diszperzió tömegét R vízzel 320 g-ra egészítjük ki. Három órás kevertetés után 23 °C-on, 100 r/min szögsebességet alkalmazva (rotor 2), rotációs viszkoziméterrel meghatározzuk a diszperzió viszkozitását (2.2.10). A filmréteg oldékonysága. A látszólagos viszkozitás meghatározásához készített oldat (A típus) vagy diszperzió (B típus) 1 ml-ét üveglapra öntjük, és hagyjuk megszáradni. Tiszta, törékeny film keletkezik. A film egy darabját foszfát– tompítóoldatot (pH 6,8) tartalmazó lombikba helyezzük. A filmdarabka feloldódik.

Amiodaroni Hydrochloridum


04/2007:0803 AMIODARONI HYDROCHLORIDUM

Amiodaron-hidroklorid

C25H30ClI2NO3

Mr 682

DEFINÍCIÓ [(2-Butilbenzofurán-3-il)-[4-[2-(dietilamino)etoxi]-3,5-dijódfenil]metanon]– hidroklorid. Tartalom: 98,5–101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, finomkristályos por. Oldékonyság: vízben alig oldódik; diklórmetánban bőségesen oldódik; metanolban oldódik; etanolban (96%) mérsékelten oldódik. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS amiodaron-hidrokloriddal. B. A kloridion b) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a ZS5 vagy a BS5 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). A vizsgálathoz 1,0 g anyagot R metanollal 20 ml-re oldunk. pH (2.2.3): 3,2–3,8.



A vizsgálathoz 1,0 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízben, 80 oC-ra melegítve oldunk, majd az oldatot lehűtjük és 20 ml-re hígítjuk. H-szennyező. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük és erős fénytől védett helyen tartjuk. Vizsgálati oldat. 0,500 g vizsgálandó anyagot R diklórmetánnal 5,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 10,0 mg R [2-(klóretil)-dietil-amin]-hidrokloridot (Hszennyezés) R diklórmetánnal 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét R diklórmetánnal 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 2,0 ml vizsgálati oldatot és 2,0 ml a) összehasonlító oldatot elegyítünk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R vízmentes hangyasav – R metanol – R diklórmetán (5+10+85 V/V). Felvitel: 50–50 μl vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat; 100 μl b) összehasonlító oldat. Kifejlesztés: a lemezmagsság kétharmadáig. Szárítás: hideg levegőáramban. Előhívás: a lemezt előbb R1 kálium-[terajodo-bizmutát(III)]–oldattal, majd R hígított hidrogénperoxid–oldattal bepermetezzük. A kromatogramokat nappali fényben azonnal értéklejük. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: – a H-szennyezőhöz tartozó folt tisztán látható. Követelmények: – H-szennyező: a H-szennyező foltjához tartozó Rf értékű folt a b) összehasonlító oldat kromatogramján nem lehet intenzívebb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő folt (0,02%). Rokonvegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Tompító oldat (pH 4,9). 800 ml R vízhez 3,0 ml R tömény ecetsavat adunk, majd az oldat kémhatását R1 hígított ammónia–oldattal pH 4,9-re állítjuk be és térfogatát R vízzel 1000 ml-re egészítjük ki. Vizsgálati oldat. 0,125 g anyagot R acetonitril és R víz egyenlő térfogatarányú elegyével 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 5 mg CRS amiodaron-D-szennyezőt, 5 mg CRS amiodaron-E-szennyezőt és 5,0 mg CRS amiodaron-hidrokloridot R metanollal 25,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R acetonitril és R víz egyenlő térfogatarányú elegyével 20,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: – méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm, – állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezettszilikagél (5 μm),



– hőmérséklete: 30 oC. Mozgófázis: tompító oldat (pH 4,9) – R metanol – R acetonitril (30+30+40 V/V). Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 240 nm-en. Injektálás: 10 μl. Kromatografálási idő: az amiodaron retenciós idejének kétszerese. Relatív retenció az amiodaronra (retenciós ideje kb. 24 prc) vonatkoztatva: Aszennyező kb. 0,26; D-szennyező kb.0,29; E-szennyező kb. 0,37; B-szennyező kb. 0,49; C-szennyező kb. 0,55; F-szennyező kb. 0,69. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: – csúcsfelbontás: legalább 3,5 a D-szennyező és az E-szennyező között. Követelmények: – A, B, C, D, E, F, G szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint az amiodaronnak megfelelő csúcs területe az összehasonlító oldat kromatogramján (0,2%), – Egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint az amiodaronnak megfelelő csúcs területének fele az összehasonlító oldat kromatogramján (0,1%), – szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az amiodaronnak megfelelő csú területének 2,5-szerese az összehasonlító oldat kromatogramján (0,5%), – elhanyagolási határ: az összehasonlító oldat kromatogramján az amiodaronnak megfelelő csúcs területének 0,25-szerese (0,05%). Jodid: legfeljebb 150 ppm. A vizsgálati és az összehasonlító oldatokat egyidejűleg készítjük. A oldat. 1,50 g vizsgálandó anyagot 40 ml 80 oC hőmérsékletű R vízhez adunk és a teljes oldódásig rázogatjuk. Ezután az oldatot lehűtjük, majd R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat. 15,0 ml A oldathoz 1,0 ml 0,1 ml 0,1 m sósavat és 1,0 ml 0,05 M kálium-jodát–oldatot elegyítünk. Ezután az oldatot R vízzel 20,0 ml-re hígítjuk, majd fénytől védett helyen 4 órán keresztül állni hagyjuk. Az oldatok abszorbanciááját 420 nm-en határozzuk meg (2.2.25). A kompenzáló folyadék 15,0 ml A oldat és 1,0 ml 0,1M sósav elegye, melyet R vízzel 20,0 ml-re hígítunk. A vizsgálati oldat avszorbanciája legfeljebb fele az összehasonlító oldat abszorbanciájának. Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom– mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot 50 oC-on, 0,3 kPa-t meg nem haladó nyomáson 4 órán keresztül szárítunk.



Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1% 1,0 g anyagot vizsgálunk.

TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyago 0,600 g-ját 5,0 ml 0,01 M sósav–mérőoldat és 75 ml R alkohol elegyében oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk s két inflexiós pont közötti mérőoldatfogyást. 1 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 68,18 mg C25H30ClI2NO3 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve, 30 oC-ot meg nem haladó hőmérsékleten. SZENNYEZŐK Egyedi határártékhez kötött (specifikált) szennyezők (A, B, C, D, E, F, G, H):

A. R1 = R2 = H, R3 = C2H5: (2-butilbenzofurán-3-il)-[4-[2(dietilamino)etoxi]fenil]metanon, B. R1 = R2 = I, R3 = R4 = H: (2-butilbenzofurán-3-il)-[4-[2(etilamino)etoxi]-3,5-dijódfenil]metanon, C. R1 = I, R2 = R4 =H, R3 = C2H5: (2-butilbenzofurán-3-il)-[4-[2(dietilamino)etoxi]jódfenil]metanon, G. R1 = R2 = I, R3 = C2H5: [2-[(1RS)-1-metoxibutil]benzofurán-3-il]-[4-[2(dietilamino)etoxi]-3,5-di-jódfenil]metanon,



D: R1 = R2 = I: (2-butilbenzofurán-3-il)-(4-hidroxi-3,5-dijódfenil)metanon, E. R1 = R2 = H: (2-butilbenzofurán-3-il)-(4-hidroxifenil]metanon, F. R1 = I, R2 = H: (2-butilbenzofurán-3-il)-(4-hidroxi-3-jódfenil]metanon,

H. 2-klór-N,N-dietiletánamin, (2-klóretil)-dietil-amin.

Bromazepamum


01/2007:0879 javított 5.7

BROMAZEPAMUM Brómazepám

C14H10BrN3O

Mr 316,2

DEFINÍCIÓ 7-Bróm-5-(piridin-2-il)-1,3-dihidro-2H-1,4-benzodiazepin-2-on. Tartalom: 99,0−101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy sárgás színű, kristályos por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; diklórmetánban mérsékelten vagy kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS brómazepámmal.

etanolban

(96%)

és

Bromazepamum


VIZSGÁLATOK Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük. Vizsgálati oldat. 10,0 mg vizsgálandó anyagot 1 térfogatrész R acetonitril és 8 térfogatrész R metanol elegyének 9 ml-ében oldunk. Az oldatot R káliumdihidrogén-foszfát 11,33 g/l töménységű, előzetesen R kálium-hidroxid 100 g/l töménységű oldatával pH 7,0-re beállított oldatával 20,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt brómazepámot (amely A-, B-, C-, D- és E-szennyezőt tartalmaz) 1 térfogatrész R acetonitril és 8 térfogatrész R metanol elegyének 5 ml-ében oldunk. Az oldatot R kálium-dihidrogén-foszfát 11,33 g/l töménységű, előzetesen R kálium-hidroxid 100 g/l töménységű oldatával pH 7,0-re beállított oldatával 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm; állófázis: R kromatográfiás célra szánt utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (3,5 μm); hőmérséklet: 50 °C. Mozgófázis: R acetonitril (5 térfogatrész), R metanol (45 térfogatrész) és R káliumdihidrogén-foszfát 11,33 g/l töménységű, előzetesen R kálium-hidroxid 100 g/l töménységű oldatával pH 7,0-re beállított oldatának (50 térfogatrész) elegye. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 235 nm-en. Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a brómazepám retenciós idejének négyszerese.

Bromazepamum


Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C-, D- és E-szennyező csúcsát a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt brómazepámhoz mellékelt kromatogram és a b) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk. Relatív retenciók a brómazepámra (retenciós ideje kb. 5 perc) vonatkoztatva: Dszennyező kb. 1,4; A-szennyező kb. 1,5; C-szennyező kb. 1,6; E-szennyező kb. 2,1; B-szennyező kb. 2,2. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: – csúcsfelbontás: legalább 4,0, a brómazepám és a D-szennyező között és legalább 1,2, az A-szennyező és a C-szennyező között. Követelmények: – korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a megfelelő korrekciós faktorral szorozzuk: A-szennyező 1,3; B-szennyező 1,8; E-szennyező 2,1; – A-, B- és E-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%); – egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%); – összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%); – elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%). Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 0,2%. Az anyag 1,000 g-ját 80 °C-on 2,7 kPa-t meg nem haladó nyomáson 4 órán át szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS

Bromazepamum


Az anyag 0,250 g-ját 20 ml R vízmentes ecetsavban oldjuk. Az oldatot 50 ml R ecetsav-anhidriddel elegyítjük, majd potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20) 0,1 M perklórsav− mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav−mérőoldattal 31,62 mg C14H10BrN3O egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, E. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): C, D.

R = H: (2-amino-5-brómfenil)-(piridin-2-il)metanon, R = CO-CH2-Cl: N-[4-bróm-2-(piridin-2-ilkarbonil)fenil]-2-klóracetamid, E. R = CO-CH2-Br: 2-bróm- N-[4-bróm-2-(piridin-2-ilkarbonil)fenil]acetamid,

Bromazepamum


7-bróm-5-(6-metilpiridin-2-il)-1,3-dihidro-2H-1,4-benzodiazepin-2-on,

3-amino-6-bróm-4-(piridin-2-il)kinolin-2(1H)-on.

BROTIZOLAMUM 3102. oldal Új cikkelyszám: 04/2006:2197 javított 5.7 3103. oldal A „Sajátságok” rész „Oldékonyság” pontjában az „etanolban (96%) és metanolban kevéssé oldódik” szövegrész helyesen: „etanolban (96%) kevéssé oldódik; metanolban mérsékelten oldódik vagy kevéssé oldódik”. A „Vizsgálatok” rész „Rokon vegyületek” pontjában a „Mozgófázis” bekezdés „Amozgófázis” alpontja helyesen: „R nátrium-heptánszulfonát-monohidrát 2 g/l töménységű oldata”. A „Vizsgálatok” rész „Rokon vegyületek” pontjában a „Követelmények” bekezdés „Egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők” alpontja helyesen: „csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (0,10%)”.

Calcii hydrogenophosphas anhydricus


04/2007:0981

CALCII HYDROGENOPHOSPHAS ANHYDRICUS Vízmentes kalcium-hidrogén-foszfát CaHPO4

Mr 136,1

DEFINÍCIÓ Tartalom: 98,0−103,0%. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por, illetve színtelen kristályok. Oldékonyság: vízben és etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. Híg sósav és híg salétromsav oldja. AZONOSÍTÁS A. 0,1 g anyagot 10 ml R hígított sósavban melegítés közben oldunk. Az oldatot 2,5 ml R ammónium-molibdenát−oldattal összerázzuk, majd R ammóniumoxalát 35 g/l töménységű oldatának 5 ml-ével elegyítjük. Fehér csapadék keletkezik. B. 0,1 g anyagot 5 ml R hígított salétromsavban oldunk. Az oldatot 2 ml R ammónium-molibdenát−oldattal elegyítjük, majd 2 percig 70 °C-on melegítjük. Sárga csapadék keletkezik. C. Az anyag feleljen meg a tartalomra előírt határértékeknek. VIZSGÁLATOK



S oldat. 2,5 g anyagot 20 ml R hígított sósavban oldunk. Az oldatot szükség esetén megszűrjük, majd csapadék keletkezéséig R1 hígított ammónia−oldatot adagolunk hozzá. Ezután a csapadék feloldásához éppen elegendő R hígított sósavval elegyítjük, végül R desztillált vízzel 50 ml-re hígítjuk. Savban oldhatatlan anyagok: legfeljebb 0,2%. 5,0 g anyagot 40 ml R vízben oldunk. Az oldatot 10 ml R tömény sósavval elegyítjük, majd 5 percig forraljuk. Lehűtés után az oldhatatlan anyagokat hamumentes szűrőpapírra gyűjtjük, R vízzel addig mossuk, míg a szüredék R2 ezüst-nitrát−oldat hozzáadására már nem zavarosodik meg. A 600 ± 50 °C-on kiizzított maradék legfeljebb 10 mg lehet. Karbonát. 0,5 g anyagot 5 ml R szén-dioxid-mentes vízzel összerázunk. 1 ml R tömény sósav hozzáadása nem okozhat pezsgést. Klorid: legfeljebb 0,25%. Vizsgálati oldat. 0,20 g anyagot 20 ml R víz és 13 ml R hígított salétromsav elegyében oldunk. Az oldatot R vízzel 100 ml-re hígítjuk, és szükség esetén megszűrjük. Az így készített oldat 50 ml-ét vizsgáljuk. Összehasonlító oldat. 0,70 ml 0,01 M sósav−mérőoldat és 6 ml R hígított salétromsav elegyét R vízzel 50 ml-re hígítjuk. A vizsgálati oldathoz és az összehasonlító oldathoz 1−1 ml R2 ezüst-nitrát−oldatot elegyítünk, és az oldatokat fénytől védett helyen tartjuk. 5 perc elteltével a vizsgálati oldat opálossága nem lehet erősebb, mint az összehasonlító oldaté. Fluorid: legfeljebb 100 ppm. Potenciometria (2.2.36, II. módszer). Kelátképző oldat. 45 g R ciklohexiléndiamintetraecetsavat 75 ml R nátriumhidroxid−oldatban oldunk, és az oldatot R vízzel 250 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat. 1,000 g anyagot 4 ml R1 sósavban oldunk. Az oldathoz 20 ml kelátképző oldatot, 2,7 ml R tömény ecetsavat és 2,8 g R nátrium-kloridot adunk. Ezután a pH-t R nátrium-hidroxid−oldattal 5−6 értékre állítjuk be, majd az oldatot R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk.



Összehasonlító oldat. Előzetesen 300 °C-on 12 órán át szárított R nátrium-fluorid 4,42 g-ját R vízzel 1000,0 ml-re oldjuk. Az oldat 50,0 ml-ét R ionerősséget beállító tompítóoldattal 500,0 ml-re hígítjuk (200 ppm F). Indikátorelektród: fluoridszelektív elektród. Összehasonlító elektród: ezüst/ezüst-klorid elektród. A vizsgálati oldat 20,0 ml-ét vizsgáljuk. Az oldathoz legalább három ízben 0,10−0,10 ml összehasonlító oldatot elegyítünk, és minden hozzáadás után elvégezzük a vizsgálatot. A fluorid koncentrációját a kalibrációs görbe segítségével számítjuk ki. Szulfát: legfeljebb 0,5%. Vizsgálati oldat. 0,5 g anyagot 5 ml R víz és 5 ml R hígított sósav elegyében oldunk. Az oldatot R vízzel 100 ml-re hígítjuk, és szükség esetén megszűrjük. Az így készített oldat 20 ml-ét 1 ml R hígított sósavval elegyítjük, majd R vízzel 50 mlre hígítjuk. Összehasonlító oldat. 1,0 ml 0,005 M kénsav−mérőoldat és 1 ml R hígított sósav elegyét R vízzel 50 ml-re hígítjuk. Az oldatot szükség esetén megszűrjük. A vizsgálati oldathoz és az összehasonlító oldathoz R bárium-klorid 120 g/l töménységű oldatának 2−2 ml-ét elegyítjük. 10 perc elteltével a vizsgálati oldat opálossága nem lehet erősebb, mint az összehasonlító oldaté. Arzén (2.4.2/A): legfeljebb 10 ppm. Az S oldat 2 ml-ét vizsgáljuk. Bárium. 0,5 g anyag és 10 ml R víz keverékét forrásig melegítjük, majd kevergetés közben 1 ml R tömény sósavat csepegtetünk hozzá. A lehűlt oldatot szükség esetén megszűrjük, R kálium-szulfát 10 g/l töménységű oldatának 2 ml-ével elegyítjük, majd 10 percig várakozunk. Az oldat nem zavarosodhat meg. Vas (2.4.9): legfeljebb 400 ppm. Az S oldat 0,5 ml-ét R vízzel 10 ml-re hígítjuk. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 40 ppm.



Az S oldat 10 ml-ét R vízzel 20 ml-re hígítjuk. A hígított oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom−mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Izzítási veszteség: 6,6−8,5%. tömegállandóságig izzítjuk.

Az

anyag

1,000

g-ját

800−825

°C-on

TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,4 g-ját 12 ml R hígított sósavban oldjuk, és az oldatot R vízzel 200 mlre hígítjuk. Az így készített oldat 20,0 ml-éhez 25,0 ml 0,02 M nátriumedetát−mérőoldatot, 50 ml R vizet, 5 ml R ammónium-klorid−tompítóoldatot (pH 10,7) és kb. 25 mg R eriokrómfekete-T−porhígítást adunk. A nátrium-edetát feleslegét 0,02 M cink-szulfát−mérőoldattal titráljuk. Üres titrálást is végzünk. 1 ml 0,02 M nátrium-edetát−mérőoldattal 2,72 mg CaHPO4 egyenértékű.

Calcii hydrogenophosphas dihydricus


04/2007:0116

CALCII HYDROGENOPHOSPHAS DIHYDRICUS Kalcium-hidrogén-foszfát-dihidrát CaHPO4.2H2O

Mr 172,1

DEFINÍCIÓ Tartalom: 98,0−105,0%. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: hideg vízben és etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. Híg sósav és híg salétromsav oldja. AZONOSÍTÁS A. 0,1 g anyagot 10 ml R hígított sósavban melegítés közben oldunk. Az oldatot 2,5 ml R ammónium-molibdenát−oldattal összerázzuk, majd R ammóniumoxalát 35 g/l töménységű oldatának 5 ml-ével elegyítjük. Fehér csapadék keletkezik. B. 0,1 g anyagot 5 ml R hígított salétromsavban oldunk. Az oldatot 2 ml R ammónium-molibdenát−oldattal elegyítjük, majd 2 percig 70 °C-on melegítjük. Sárga csapadék keletkezik. C. Az anyag feleljen meg a tartalomra előírt határértékeknek. VIZSGÁLATOK S oldat. 2,5 g anyagot 20 ml R hígított sósavban oldunk. Az oldatot szükség esetén megszűrjük, majd csapadék keletkezéséig R1 hígított ammónia−oldatot adagolunk



hozzá. Ezután a csapadék feloldásához éppen elegendő R hígított sósavval elegyítjük, végül R desztillált vízzel 50 ml-re hígítjuk. Savban oldhatatlan anyagok: legfeljebb 0,2%. 5,0 g anyagot 40 ml R vízben oldunk. Az oldatot 10 ml R tömény sósavval elegyítjük, majd 5 percig forraljuk. Lehűtés után az oldhatatlan anyagokat hamumentes szűrőpapírra gyűjtjük, R vízzel addig mossuk, míg a szüredék R2 ezüst-nitrát−oldat hozzáadására már nem zavarosodik meg. A 600 ± 50 °C-on kiizzított maradék legfeljebb 10 mg lehet. Karbonát. 0,5 g anyagot 5 ml R szén-dioxid-mentes vízzel összerázunk. 1 ml R tömény sósav hozzáadása nem okozhat pezsgést. Klorid: legfeljebb 0,25%. Vizsgálati oldat. 0,20 g anyagot 20 ml R víz és 13 ml R hígított salétromsav elegyében oldunk. Az oldatot R vízzel 100 ml-re hígítjuk, és szükség esetén megszűrjük. Az így készített oldat 50 ml-ét vizsgáljuk. Összehasonlító oldat. 0,70 ml 0,01 M sósav−mérőoldat és 6 ml R hígított salétromsav elegyét R vízzel 50 ml-re hígítjuk. A vizsgálati oldathoz és az összehasonlító oldathoz 1−1 ml R2 ezüst-nitrát−oldatot elegyítünk, és az oldatokat fénytől védett helyen tartjuk. 5 perc elteltével a vizsgálati oldat opálossága nem lehet erősebb, mint az összehasonlító oldaté. Fluorid: legfeljebb 100 ppm. Potenciometria (2.2.36, II. módszer). Kelátképző oldat. 45 g R ciklohexiléndiamintetraecetsavat 75 ml R nátriumhidroxid−oldatban oldunk, és az oldatot R vízzel 250 ml-re hígítjuk. Vizsgálati oldat. 1,000 g anyagot 4 ml R1 sósavban oldunk. Az oldathoz 20 ml kelátképző oldatot, 2,7 ml R tömény ecetsavat és 2,8 g R nátrium-kloridot adunk. Ezután a pH-t R nátrium-hidroxid−oldattal 5−6 értékre állítjuk be, majd az oldatot R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk.



Összehasonlító oldat. Előzetesen 300 °C-on 12 órán át szárított R nátrium-fluorid 4,42 g-ját R vízzel 1000,0 ml-re oldjuk. Az oldat 50,0 ml-ét R ionerősséget beállító tompítóolattal 500,0 ml-re hígítjuk (200 ppm F). Indikátorelektród: fluoridszelektív elektród. Összehasonlító elektród: ezüst/ezüst-klorid elektród. A vizsgálati oldat 20,0 ml-ét vizsgáljuk. Az oldathoz legalább három ízben 0,10−0,10 ml összehasonlító oldatot elegyítünk, és minden hozzáadás után elvégezzük a vizsgálatot. A fluorid koncentrációját a kalibrációs görbe segítségével számítjuk ki. Szulfát: legfeljebb 0,5%. Vizsgálati oldat. 0,5 g anyagot 5 ml R víz és 5 ml R hígított sósav elegyében oldunk. Az oldatot R vízzel 100 ml-re hígítjuk, és szükség esetén megszűrjük. Az így készített oldat 20 ml-ét 1 ml R hígított sósavval elegyítjük, majd R vízzel 50 mlre hígítjuk. Összehasonlító oldat. 1,0 ml 0,005 M kénsav−mérőoldat és 1 ml R hígított sósav elegyét R vízzel 50 ml-re hígítjuk. Az oldatot szükség esetén megszűrjük. A vizsgálati oldathoz és az összehasonlító oldathoz R bárium-klorid 120 g/l töménységű oldatának 2−2 ml-ét elegyítjük. 10 perc elteltével a vizsgálati oldat opálossága nem lehet erősebb, mint az összehasonlító oldaté. Arzén (2.4.2/A): legfeljebb 10 ppm. Az S oldat 2 ml-ét vizsgáljuk. Bárium. 0,5 g anyag és 10 ml R víz keverékét forrásig melegítjük, majd keverés közben 1 ml R tömény sósavat csepegtetünk hozzá. A lehűlt oldatot szükség esetén megszűrjük, R kálium-szulfát 10 g/l töménységű oldatának 2 ml-ével elegyítjük, majd 10 percig várakozunk. Az oldat nem zavarosodhat meg. Vas (2.4.9): legfeljebb 400 ppm. Az S oldat 0,5 ml-ét R vízzel 10 ml-re hígítjuk.



Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 40 ppm. Az S oldat 10 ml-ét R vízzel 20 ml-re hígítjuk. A hígított oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom−mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Izzítási veszteség: 24,5−26,5%. Az anyag 1,000 g-ját 800−825 °C-on tömegállandóságig izzítjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,4 g-ját 12 ml R hígított sósavban oldjuk, és az oldatot R vízzel 200 mlre hígítjuk. Az így készített oldat 20,0 ml-éhez 25,0 ml 0,02 M nátriumedetát−mérőoldatot, 50 ml R vizet, 5 ml R ammónium-klorid−tompítóoldatot (pH 10,7) és kb. 25 mg R eriokrómfekete-T−pohígítást adunk. A nátrium-edetát feleslegét 0,02 M cink-szulfát−mérőoldattal titráljuk. Üres titrálást is végzünk. 1 ml 0,02 M nátrium-edetát−mérőoldattal 3,44 mg CaHPO4.2H2O egyenértékű.

Carmallosum natricum conexum


04/2007:0985

CARMELLOSUM NATRICUM CONEXUM Kroszkarmellóz-nátrium DEFINÍCIÓ Keresztkötéses karboximetilcellulóz-nátrium. Keresztkötéses, részlegesen O-karboximetilezett cellulóz nátriumsója. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy szürkésfehér por. Oldékonyság: acetonban, vízmentes etanolban és toluolban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS A. 1 g anyagot 100 ml, 4 ppm R metilénkéket tartalmazó oldattal elkeverünk. A szuszpenziót keverés után hagyjuk leülepedni. A vizsgálandó anyag a metilénkéket megköti, és kék színű, rostos tömeg formájában leülepszik. B. 1 g anyagot 50 ml R vízzel elkeverünk. 1 ml keveréket kis kémcsőbe öntünk, majd 1 ml R vizet és R 1-naftol R metanollal frissen készített, 40 g/l töménységű oldatának 0,05 ml-ét adjuk hozzá. A kémcsövet megdöntjük, és a folyadékhoz a kémcső falán csorgatva óvatosan 2 ml R tömény kénsavat adunk, úgy, hogy a sav az alsó réteget képezze. A rétegek érintkezésénél vörösesibolya színeződés észlelhető. C. A nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK pH (2.2.3): 5,0−7,0; a szuszpenziót vizsgáljuk.



1 g anyagot 100 ml R szén-dioxid-mentes vízzel 5 percig rázogatunk. Nátrium-klorid és nátrium-glikolát: a két anyag százalékos mennyiségének összege legfeljebb 0,5% (szárított anyagra). Nátrium-klorid. 5,00 g anyagot 250 ml-es Erlenmeyer-lombikba mérünk, majd 50 ml R vizet és 5 ml R tömény hidrogén-peroxid−oldatot adunk hozzá. A keveréket vízfürdőn 20 percig melegítjük, közben a teljes átnedvesedés biztosítása céljából időnként megkeverjük. Lehűtjük, majd 100 ml R vizet és 10 ml R tömény salétromsavat adunk hozzá. A folyadékot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), állandó keverés közben 0,05 M ezüstnitrát−mérőoldattal titráljuk. Ezüst indikátorelektródot és kettős sóhidas összehasonlító elektródot használunk. A külső tér R kálium-nitrát 100 g/l-es oldatát, a belső tér a standard elektrolit-oldatot tartalmazza. 1 ml 0,05 M ezüst-nitrát−mérőoldattal 2,922 mg NaCl egyenértékű. Nátrium-glikolát. A vizsgálandó anyag 0,500 g szárított anyagnak megfelelő mennyiségét 100 ml-es főzőpohárba mérjük, 5 ml R tömény ecetsavat, valamint 5 ml R vizet adunk hozzá, majd a teljes átnedvesedésig kevertetjük (kb. 15 perc). Ezután 50 ml R acetont és 1 g R nátrium-kloridot adunk hozzá, majd néhány percig, a karboximetilcellulóz teljes kicsapódásáig keverjük. A folyadékot R acetonnal átitatott, gyors szűrést biztosító szűrőpapíron egy 100 ml-es mérőlombikba szűrjük. A főzőpoharat és a szűrőt 30 ml R acetonnal átmossuk, és az egyesített szüredéket R acetonnal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezután − anélkül, hogy felráznánk − 24 órán át állni hagyjuk. A tiszta felülúszó folyadékot használjuk vizsgálati oldatként. Az összehasonlító oldatokat az alábbiak szerint készítjük: R foszfor(V)-oxid felett vákuumban szárított 0,100 g R glikolsavat mérőlombikban R vízzel 100,0 ml-re oldunk. (Az oldatot 30 napon belül felhasználjuk.) Az oldatból rendre 1,0, 2,0, 3,0 ill. 4,0 ml-t egy-egy mérőlombikba mérünk. A lombikok tartalmát R vízzel 5,0 ml-re hígítjuk, majd 5 ml R tömény ecetsav hozzáadása után R acetonnal 100,0 ml-re hígítjuk, és homgenizáljuk. A vizsgálati oldat és mindegyik összehasonlító oldat 2,0 ml-ét egy-egy 25 mles mérőlombikba mérjük. A nyitott lombikokat az aceton elpárologtatása céljából 20 percig vízfürdőn melegítjük. Ezután az oldatokat hagyjuk lehűlni, majd mindegyikhez 5,0 ml R naftalin-2,7-diol−oldatot elegyítünk. A lombikok tartalmához további 15,0 ml R naftalin-2,7-diol−oldatot adunk, és az oldatokat újból homogenizáljuk. A lombikokat alumínium fóliával lefedjük, és vízfürdőn 20 percig melegítjük. Ezután az oldatokat lehűtjük, majd R tömény kénsavval 25,0 ml-re hígítjuk.



Az oldatok abszorbanciáját 540 nm-en határozzuk meg (2.2.25). 5 V/V% R tömény ecetsavat és 5 V/V% R vizet tartalmazó R aceton 2,0 ml-ével üres oldatot is készítünk. Az összehasonlító oldatokkal mért abszorbanciák felhasználásával kalibrációs görbét szerkesztünk. A vizsgálati oldat abszorbanciájából a kalibrációs görbe segítségével meghatározzuk a vizsgálandó anyagban levő, milligrammban kifejezett glikolsav tömegét (a). A nátrium-glikolát-tartalmat az alábbi kifejezéssel számítjuk ki: 10 ⋅ 1,29 a ___________ (100 − b) m ahol 1,29 = a glikolsavat nátrium-glikoláttá konvertáló tényező; b = a szárítási veszteség, százalékban, m = a vizsgálandó anyag tömege, grammban. Vízben oldható anyagok: legfeljebb 10,0%. 10,00 g anyagot 800,0 ml R vízben szuszpendálunk, és a szuszpenziót az első 30 percben, 10 percenként, 1−1 percig kevertetjük. Ezután 1 órán át állni hagyjuk, és ha szükséges, centrifugáljuk. A felülúszó folyadék 200,0 ml-ét vákuum szűrőtölcsérbe helyezett, gyors szűrést biztosító szűrőpapírra öntve dekantáljuk, és vákuum alkalmazásával 150,0 ml szüredéket gyűjtünk. A szüredéket szárazra párologtatjuk, és a maradékot 100−105 °C-on 4 órán át szárítjuk. Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. A „Szulfáthamu” vizsgálat során nyert maradékhoz 1 ml R tömény sósavat adunk, és a keveréket vízfürdőn bepárologtatjuk. A maradékot 20 ml R vízben oldjuk, és az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom−mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 10,0%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 100−105 °C-on 6 órán át szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): 14,0 − 28,0% (szárított anyagra). R tömény kénsav és R víz azonos térfogatarányú elegyét használva, 1,0 g anyagot vizsgálunk. Mikrobiológiai szennyezés. Az összes életképes aerob mikroorganizmus szám (2.6.12): legfeljebb 103 baktérium/g és legfeljebb 102 gomba/g (lemezen



számlálás). Az anyag feleljen meg az Escherichia coli (2.6.13) vizsgálat követelményének. A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyek egy segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos ellenőrző paramétereiként ismeretesek. A cikkelynek ez a része nem kötelező erejű, és az anyag megfelelésének bizonyításához nem szükséges ezen sajátságok vizsgálata. Ellenőrzésük azonban hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez azáltal, hogy növeli az előállítási eljárás megbízhatóságát. Az itt idézett ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak ilyen célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek, ha a kroszkarmellóz-nátriumot szétesést elősegítő segédanyagként használjuk. Ülepedési térfogat: 10,0−30,0 ml. 75 ml R vizet 100 ml-es mérőhengerbe mérünk, és 0,5 g-os részletekben 1,5 g vizsgálandó anyagot adunk hozzá. A mérőhenger tartalmát minden hozzáadás után erőteljesen összerázzuk, majd R vízzel 100,0 ml-re hígítva addig rázzuk, míg homogén diszperziót nem nyerünk. 4 óra várakozás után leolvassuk a leülepedett anyag térfogatát. Szubsztitúciós fok: 0,60−0,85 (szárított anyagra). 500 ml-es Erlenmeyer-lombikba mért 1,000 g anyaghoz hozzáadjuk R nátriumklorid 100 g/l töménységű oldatának 300 ml-ét és 0,1 M nátriumhidroxid−mérőoldat 25,0 ml-ét. A lombikot lezárjuk és 5 percig állni hagyjuk, közben tartalmát időnként összerázzuk. Ezután 0,05 ml R mkrezolbíbor−oldatot és bürettából kb. 15 ml 0,1 M sósav−mérőoldatot juttatunk a lombikba. A dugójával lezárt lombikot összerázzuk. Ha az indikátor ibolyaszínű, 1 ml-es adagokban 0,1 M sósav−mérőoldatot adunk a keverékhez, egészen addig, míg színe sárgára nem változik. A lombik tartalmát minden mérőoldat-részlet hozzáadása után összerázzuk, ezután 0,1 M nátriumhidroxid−mérőoldattal addig titráljuk, míg az indikátor színe sárgára nem változik. Kiszámítjuk az 1 g szárított anyag semlegesítéséhez szükséges lúg milliekvivalenseinek számát (M).



A következő kifejezés segítségével kiszámítjuk a savas karboximetil szubsztitúció fokát (A): 1150M __________________ (7102 − 412M − 80C) ahol C = a szulfáthamu, százalékban. A következő kifejezés segítségével kiszámítjuk a karboximetil-nátrium szubsztitúciós fokát: (162 + 58A)C _______________ (7102 + 80C) A szubsztitúciós fok: A és C összege. Részecskeméret (2.9.31) vagy (2.9.38). Hausner index (2.9.36).

CEFAZOLINUM NATRICUM 1472. oldal Új cikkelyszám: 04/2007:0988 1473. oldal A „Vizsgálatok” rész „Rokon vegyületek” pontban található táblázat a következőképpen változik:

Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V)

B-mozgófázis (%V/V)

0–2

98

2

2–4

98 → 85

2 → 15

4 – 10

85 → 60

15 → 40

10 – 11,5

60 → 35

40 → 60

11,5 – 12

35

65

12 – 15

35 → 98

65 → 2

15 –21

98

2

A „Vizsgálatok” rész „Rokon vegyületek” pont „Detektálás” alpontja a következőképpen változik: „Detektálás: spektrofotométerrel, 254 nm-en.” A „Vizsgálatok” rész „Rokon vegyületek” pont „Rendszeralkalmasság” alpontja a következőképpen változik: „Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat:

− csúcsfelbontás: legalább 2,0, a cefazolin és az L-szennyező között (lásd 0988-1. ábra).” A „Vizsgálatok” rész „Rokon vegyületek” pont „Követelmények” alpontjának első bekezdésében a „(210, illetve 254 nm-en)” szövegrész törlendő. A 0988-1. ábra, illetve az ábraaláírás a következőképpen változik:

1. J-szennyező

3. ismeretlen

2. E-szennyező

4. cefazolin

5. L-szennyező

0988.-1. ábra. – A „Rokon vegyületek” vizsgálathoz készült b) összehasonlító (a cefazolinnátrium in situ készített bomlástermékét tartalmazó) oldat kromatogramja” A „Vizsgálatok” rész „Sterilitás” pontja törlendő. 1474. oldal A „Felirat” rész törlendő. A „Szennyezők” részben az F-szennyező törlendő. A K-szennyező után egy újabb szennyező képlete és neve írandó, a következőképpen:

L. (6R,7S)-3-[[(5-metil-1,3,4-tiadiazol-2-il)szulfanil]metil]-8-oxo-7-[(1H-tetrazol-1-ilacetil)amino]5-tia-1-azabiciklo[4.2.0]okt-2-én-2-karbonsav”

CEFTRIAXONUM NATRICUM 1485. oldal Új cikkelyszám: 04/2007:0991 1486. oldal A „Definíció” rész első bekezdése után a következő szöveg szúrandó be: „Fermentációs termékből előállított félszintetikus származék.” A „Vizsgálatok” rész „Rokon vegyületek” pont „Követemények” alpontjának 1. bekezdésében „1%” helyett „1,0%” írandó. A „Vizsgálatok” rész „Rokon vegyületek” pont „Követemények” alpontjának 1. bekezdésében „4%” helyett „4,0%” írandó. A „Vizsgálatok” rész „Sterilitás” pontja törlendő. A „Vizsgálatok” rész „Bakteriális endotoxinok” pontjában „legfeljebb 0,20 NE/mg” helyett „legfeljebb 0,08 NE/mg” írandó. A „Tartalmi meghatározás” pont 3. bekezdése a következőképpen változik: „Kiszámoljuk a százalékos ceftriaxon-nátrium-tartalmat.” helyett „Kiszámoljuk a százalékos C18H16N8Na2O7S3 tartalmat a CRS ceftriaxon-nátrium deklarált tartalmából.” írandó. A „Felirat” rész törlendő.

CEFUROXIMUM AXETILI 1487. oldal Új cikkelyszám: 04/2007:1300 A „Sajátságok” részben az „alkoholban” kifejezés helyére „etanolban (96%)” kerül. 1488. oldal A lap tetején az első mondat a következőképpen változik: „Az E-izomereknek megfelelő csúcspár − amelyeket a c) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítunk − területösszegének százalékos aránya legfeljebb 1,0% lehet, a Δ3-izomereknek megfelelő csúcspár − amelyeket a b) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítunk − területösszegének százalékos aránya legfeljebb 1,5% lehet, az E-szennyezőnek megfelelő csúcs területének százalékos aránya legfeljebb 0,5% lehet, az egyéb szennyezők csúcsterületének százalékos aránya egyenként legfeljebb 0,5% lehet.” A cikkely végén, a „Szennyezők” részben a D-szennyező után új szennyező képlete és neve szúrandó be: „

E. (5aR,6R)-6-[[(2Z)-2-(furán-2-il)-2-(metoxiimino)acetil]amino]-5a,6-dihidro-3H,7H-azeto[2,1b]furo[3,4-d][1,3]tiazin-1,7(4H)-dion (dezkarbamoilcefuroxim lakton).”

CEFUROXIMUM NATRICUM 1488. oldal Új cikkelyszám: 01/2005:0992 javított 5.7 1489. oldal A „Sajátságok” rész „Oldékonyság” pontjában az „alkoholban” kifejezés helyére „etanolban (96%)” kerül. Az „Azonosítás” rész B. pontjában a „változások” szó helyesen: „változás”. A „Vizsgálatok” rész „Rokon vegyületek” pontjának „Vizsgálati oldat (a)” alpontja elé a következő mondat kerül: „Az oldatokat közvetlenül felhasználás előtt készítjük vagy 2–8 °C-on tartjuk.” A „Vizsgálatok” rész „Sterilitás” pontja törlendő. A „Felirat” rész törlendő.

Cellulosi pulvis


04/2007:0315

CELLULOSI PULVIS Cellulózpor

C6nH10n+2O5n+1 DEFINÍCIÓ Tisztított, mechanikusan porított cellulóz, melyet rostos növényi anyagból nyert, pépes alfa-cellulóz feldolgozásával állítanak elő. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, finom, illetve szemcsés por. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag nem oldódik; nátrium-hidroxid 50 g/l-es oldatában kevéssé oldódik; acetonban, vízmentes etanolban, toluolban, híg savakban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS A. Kb. 10 mg, óraüvegre helyezett anyagot 2 ml R jódtartalmú cink-klorid– oldatban eloszlatunk. Az anyag ibolyáskékre színeződik.

Cellulosi pulvis

B.


A polimerizációs fok 440-nél nagyobb. 125 ml-es Erlenmeyer-lombikba mért, 0,250 g anyaghoz 25,0 ml R vizet és 25,0 ml R réz(II)-etiléndiamin-hidroxid–oldatot elegyítünk. R nitrogén haladéktalan bevezetésével és átáramoltatásával megtisztítjuk az oldatot, majd lezárjuk a lombikot, és az anyag teljes oldódásáig rázogatjuk. Ezután az oldat megfelelő térfogatát alkalmas kapilláris viszkoziméterbe (2.2.9) töltjük. Az egyensúly eléréséhez az oldatot legalább 5 percig 25±0,1 °C-on tartjuk. Regisztráljuk a viszkoziméter két jele közti, másodpercben mért átfolyási időt (t1). Az oldat kinematikai viszkozitását (ν1) a következő képlet segítségével számoljuk ki: t1 (k1), ahol k1 a műszerállandó. Megfelelő térfogatú R réz(II)-etiléndiamin-hidroxid–oldatot azonos térfogatú R vízzel hígítunk, és megfelelő kapilláris viszkoziméterrel meghatározzuk az így hígított oldat átfolyási idejét (t2). Az oldószer kinematikai viszkozitását (ν2) a következő képlet segítségével számoljuk ki: ahol k2 a műszerállandó. A vizsgálandó anyag alapján számoljuk ki:

t2 (k2), relatív viszkozitását (ηrel) a következő összefüggés ν1 / ν2

A belső viszkozitást ([ηc]) a Belső viszkozitás táblázat (0315.-1. táblázat) alapján, interpolálással határozzuk meg. A polimerizációs fokot (P) a következő összefüggés segítségével számoljuk ki:

95 [η ]c , m[(100 − b ) / 100] ahol m = a vizsgálandó anyag tömege, grammban, b = a szárítási veszteség, százalékban.

Cellulosi pulvis


VIZSGÁLATOK Oldékonyság. 50 mg anyagot 10 ml R réz(II)-tetraammin–oldatban oldunk. Az anyagnak teljesen, maradék nélkül fel kell oldódnia. pH (2.2.3): 5,0–7,5. 10 g anyagot 90 ml R szén-dioxid-mentes vízzel összekeverünk. A keveréket, időnként megkeverve, 1 órán át állni hagyjuk. A felülúszó folyadékot vizsgáljuk. Éterben oldódó anyagok: legfeljebb 0,15%. Egy kb. 20 mm belső átmérőjű kromatográfiás oszlopba 10,0 g anyagot töltünk. Az oszlopon 50 ml R peroxid-mentes étert engedünk át. Az előzetesen szárított és lemért bepárlótálba töltött eluátumot levegőáram segítségével, vegyi fülkében szárazra párologtatjuk. Miután az éter teljesen elpárolgott, a maradékot 30 percen át 105 °C-on szárítjuk, exszikkátorban hagyjuk lehűlni, majd lemérjük. Üres kísérletet is végzünk. A maradék tömege és az üres kísérletben mért tömeg közti különbség legfeljebb 15 mg lehet. Vízben oldódó anyagok: legfeljebb 1,5%. 6,0 g anyagot 90 ml R szén-dioxid-mentes vízzel 10 percig rázatunk. A keveréket – vákuumot alkalmazva – előzetesen lemért lombikba szűrjük. A szüredék első 10 ml-ét elöntjük, és ha szükséges, annak érdekében, hogy tiszta oldatot nyerjünk, a szüredéket ugyanazon a szűrőn ismét leszívatjuk. A tiszta szüredék 15,0 ml-es részletét előzetesen lemért bepárlótálban szárazra párologtatjuk, ügyelve arra, hogy az anyag ne szenesedjék. A maradékot 1 órán át 105 °C-on szárítjuk, exszikkátorban hagyjuk lehűlni, majd lemérjük. Üres kísérletet is végzünk. A maradék tömege és az üres kísérlet eredményeként kapott tömeg közti különbség legfeljebb 15,0 mg lehet. Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 10 ppm. 2,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 6,5%. Az anyag 1,000 g-ját 3 órán át szárítószekrényben 105 °C-on szárítjuk.

Cellulosi pulvis


Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,3% (szárított anyagra). Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Mikrobiológiai szennyezés. Az összes életképes aerob mikroorganizmus szám (2.6.12): legfeljebb 103 mikroorganizmus/g és legfeljebb 102 gomba/g (lemezen számlálás). Az anyag feleljen meg az Escheria coli, a Pseudomonas aeruginosa, a Staphylococcus aureus és a Salmonella vizsgálat követelményének (2.6.13). A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyek a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos, ellenőrző paramétereiként ismeretesek A cikkelynek ez a része nem kötelező erejű, és az anyag megfelelésének bizonyításához nem szükséges ezen sajátságok vizsgálata. Ellenőrzésük azonban hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez, azáltal, hogy növeli az előállítási eljárás megbízhatóságát. Az itt idézett ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak ilyen célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. A következő sajátságok lényegesek lehetnek, ha a cellulózport hígítóanyagként, vagy szétesést elősegítő segédanyagként használjuk. Polimerizációs fok: lásd az „Azonosítás” B pontját. Kristályosság (2.9.33). Részecskeméret-eloszlás (2.9.31 vagy 2.9.38). Porfolyás (2.9.36). 0315.-1. – HATÁRVISZKOZITÁS TÁBLÁZAT A RELATÍV VISZKOZITÁS (ηREL) KÜLÖNBÖZŐ ÉRTÉKEIHEZ TARTOZÓ HATÁRVISZKOZITÁS ÉRTÉKEK [η]C [η]C (ηREL)

0.00

0.01

0.02

0.03

0.04

0.05

0.06

0.07

0.08

0.09

1.1 1.2 1.3 1.4 1.5

0.098 0.189 0.276 0.358 0.437

0.106 0.198 0.285 0.367 0.445

0.115 0.207 0.293 0.375 0.453

0.125 0.216 0.302 0.383 0.460

0.134 0.225 0.310 0.391 0.468

0.143 0.233 0.318 0.399 0.476

0.152 0.242 0.326 0.407 0.484

0.161 0.250 0.334 0.414 0.491

0.170 0.259 0.342 0.422 0.499

0.180 0.268 0.350 0.430 0.507

Cellulosi pulvis


1.6 1.7 1.8 1.9

0.515 0.587 0.656 0.723

0.522 0.595 0.663 0.730

0.529 0.602 0.670 0.736

0.536 0.608 0.677 0.743

0.544 0.615 0.683 0.749

0.551 0.622 0.690 0.756

0.558 0.629 0.697 0.762

0.566 0.636 0.704 0.769

0.573 0.642 0.710 0.775

0.580 0.649 0.717 0.782

2.0 2.1 2.2 2.3 2.4 2.5 2.6 2.7 2.8 2.9

0.788 0.852 0.912 0.971 1.028 1.083 1.137 1.190 1.240 1.290

0.795 0.858 0.918 0.976 1.033 1.089 1.142 1.195 1.245 1.295

0.802 0.864 0.924 0.983 1.039 1.094 1.147 1.200 1.250 1.300

0.809 0.870 0.929 0.988 1.044 1.100 1.153 1.205 1.255 1.305

0815 0.876 0.935 0.994 1.050 1.105 1.158 1.210 1.260 1.310

0.821 0.882 0.941 1.000 1.056 1.111 1.163 1.215 1.265 1.314

0.827 0.888 0.948 1.006 1.061 1.116 1.169 1.220 1.270 1.319

0.833 0.894 0.953 1.011 1.067 1.121 1.174 1.225 1.275 1.324

0.840 0.900 0.959 1.017 1.072 1.126 1.179 1.230 1.280 1.329

0.846 0.906 0.965 1.022 1.078 1.131 1.184 1.235 1.285 1.333

3.0 3.1 3.2 3.3 3.4 3.5 3.6 3.7 3.8 3.9

1.338 1.386 1.432 1.477 1.521 1.562 1.604 1.646 1.687 1.727

1.343 1.390 1.436 1.482 1.525 1.566 1.608 1.650 1.691 1.731

1.348 1.395 1.441 1.486 1.529 1.570 1.612 1.654 1.695 1735

1.352 1.400 1.446 1.491 1.533 1.575 1.617 1.658 1.700 1.739

1.357 1.405 1.450 1.496 1.537 1.579 1.621 1.662 1.704 1.742

1.362 1.409 1.455 1.500 1.542 1.583 1.625 1.666 1.708 1.746

1.367 1.414 1.459 1.504 1.546 1.587 1.629 1.671 1.712 1.750

1.371 1.418 1.464 1.508 1.550 1.591 1.633 1.675 1.715 1.754

1.376 1.423 1.468 1.513 1.554 1.595 1.637 1.679 1.719 1.758

1.381 1.427 1.473 1.517 1.558 1.600 1.642 1.683 1.723 1.762

4.0 4.1 4.2 4.3 4.4 4.5 4.6 4.7 4.8 4.9

1.765 1.804 1.841 1.878 1.914 1.950 1.986 2.020 2.053 2.087

1.769 1.808 1.845 1.882 1.918 1.954 1.989 2.023 2.057 2.090

1.773 1.811 1.848 1.885 1.921 1.957 1.993 2.027 2.060 2.093

1.777 1.815 1.852 1.889 1.925 1.961 1.996 2.030 2.063 2.097

1.781 1.819 1.856 1.893 1.929 1.964 2.000 2.033 2.067 2.100

1.785 1.822 1.859 1.896 1.932 1.968 2.003 2.037 2.070 2.103

1.789 1.826 1.863 1.900 1.936 1.971 2.007 2.040 2.073 2.107

1.792 1.830 1.867 1.904 1.939 1.975 2.010 2.043 2.077 2.110

1.796 1.833 1.870 1.907 1.943 1.979 2.013 2.047 2.080 2.113

1.800 1.837 1 .874 1.911 1.946 1.982 2.017 2.050 2.083 2.116

[η]C (ηREL)

0.00

0.01

0.02

0.03

0.04

0.05

0.06

0.07

0.08

0.09

5.0 5.1 5.2 5.3 5.4 5.5 5.6

2.119 2.151 2.183 2.212 2.243 2.273 2.303

2.122 2.154 2.186 2.215 2.246 2.276 2.306

2.125 2.158 2.190 2.218 2.249 2.279 2.309

2.129 2.160 2.192 2.221 2.252 2.282 2.312

2.132 2.164 2.195 2.224 2.255 2.285 2.315

2.135 2.167 2.197 2.227 2.258 2.288 2.318

2.139 2.170 2.200 2.230 2.261 2.291 2.320

2.142 2.173 2.203 2.233 2.264 2.294 2.324

2.145 2.176 2.206 2.236 2.267 2.297 2.326

2.148 2.180 2.209 2.240 2.270 2.300 2.329

Cellulosi pulvis


5.7 5.8 5.9

2.332 2.361 2.390

2.335 2.364 2.393

2.338 2.367 2.396

2.341 2.370 2.400

2.344 2.373 2.403

2.347 2.376 2.405

2.350 2.379 2.408

2.353 2.382 2.411

2.355 2.384 2.414

2.358 2.387 2.417

6.0 6.1 6.2 6.3 6.4 6.5 6.6 6.7 6.8 6.9

2.419 2.447 2.475 2.503 2.529 2.555 2.581 2.608 2.633 2.658

2.422 2.450 2.478 2.505 2.532 2.558 2.584 2.610 2.635 2.660

2.425 2.453 2.481 2.508 2.534 2.561 2.587 2.613 2.637 2.663

2.428 2.456 2.483 2.511 2.537 2.563 2.590 2.615 2.640 2.665

2.431 2.458 2.486 2.513 2.540 2.566 2.592 2.618 2.643 2.668

2.433 2.461 2.489 2.516 2.542 2.568 2.595 2.620 2.645 2.670

2.436 2.464 2.492 2.518 2.545 2.571 2.597 2.623 2.648 2.673

2.439 2.467 2.494 2.521 2.547 2.574 2.600 2.625 2.650 2.675

2.442 2.470 2.497 2.524 2.550 2.576 2.603 2.627 2.653 2.678

2.444 2.472 2.500 2.526 2.553 2.579 2.605 2.630 2.655 2.680

7.0 7.1 7.2 7.3 7.4 7.5 7.6 7.7 7.8 7.9

2.683 2.707 2.731 2.755 2.779 2.802 2.826 2.849 2.873 2.895

2.685 2.710 2.733 2.757 2.781 2.805 2.828 2.851 2.875 2.898

2.687 2.712 2.736 2.760 2.783 2 .807 2.830 2.854 2.877 2.900

2.690 2.714 2.738 2.762 2.786 2.809 2.833 2.856 2.879 2.902

2.693 2.717 2.740 2.764 2.788 2.812 2.835 2.858 2.881 2.905

2.695 2.719 2.743 2.767 2.790 2.814 2.837 2.860 2.884 2.907

2.698 2.721 2.745 2.769 2.793 2.816 2.840 2.863 2.887 2.909

2.700 2.724 2.748 2.771 2.795 2.819 2.842 2.865 2.889 2.911

2.702 2.726 2.750 2.774 2.798 2.821 2.844 2.868 2.891 2.913

2.705 2.729 2.752 2.776 2.800 2.823 2.847 2.870 2.893 2.915

8.0 8.1 8.2 8.3 8.4 8.5 8.6 8.7 8.8 8.9

2.918 2.939 2.961 2.983 3.004 3.025 3.046 3.067 3.087 3.108

2.920 2.942 2.963 2.985 3.006 3.027 3.048 3.069 3.089 3.110

2.922 2.944 2.966 2.987 3.008 3.029 3.050 3.071 3.092 3.112

2.924 2.946 2.968 2.990 3.010 3.031 3.052 3.073 3.094 3.114

2.926 2.948 2.970 2.992 3.012 3.033 3.054 3.075 3.096 3.116

2.928 2.950 2.972 2.994 3.015 3 035 3.056 3.077 3.098 3.118

2.931 2.952 2.974 2.996 3.017 3.037 3.058 3.079 3.100 3.120

2.933 2.955 2.976 2.998 3.019 3.040 3.060 3.081 3.102 3.122

2.935 2.957 2.979 3.000 3.021 3.042 3.062 3.083 3.104 3.124

2.937 2.959 2.981 3.002 3.023 3.044 3.064 3.085 3.106 3.126

[η]C (ηREL)

0.00

0.01

0.02

0.03

0.04

0.05

0.06

0.07

0.08

0.09

9.0 9.1 9.2 9.3 9.4 9.5 9.6 9.7 9.8

3.128 3.148 3.168 3.188 3.208 3.227 3.246 3.266 3.285

3.130 3.150 3.170 3.190 3.210 3.229 3.248 3.268 3.287

3.132 3.152 3.172 3.192 3.212 3.231 3.250 3.269 3.289

3.134 3.154 3.174 3.194 3.214 3.233 3.252 3.271 3.291

3.136 3.156 3.176 3.196 3.215 3.235 3.254 3.273 3.293

3.138 3.158 3.178 3.198 3.217 3.237 3.256 3.275 3.295

3.140 3.160 3.180 3.200 3.219 3.239 3.258 3.277 3.297

3.142 3.162 3.182 3.202 3.221 3.241 3.260 3.279 3.298

3.144 3.164 3.184 3.204 3.223 3.242 3.262 3.281 3.300

3.146 3.166 3.186 3.206 3.225 3.244 3.264 3.283 3.302

Cellulosi pulvis 9.9

3.304

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.5.7 - 7 3.305

3.307

3.309

3.311

3.313

3.316

3.318

3.320

3.321

A RELATÍV VISZKOZITÁS (ηREL) KÜLÖNBÖZŐ ÉRTÉKEIHEZ TARTOZÓ HATÁRVISZKOZITÁS ÉRTÉKEK [η]C [η]C (ηREL)

0.00

0.01

0.02

0.03

0.04

0.05

0.06

0.07

0.08

0.09

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19

3.32 3.50 3.66 3.80 3.96 4.10 4.23 4.35 4.46 4.57

3.34 3.52 3.68 3.83 3.97 4.11 4.24 4.36 4.47 4.58

3.36 3.53 3.69 3.85 3.99 4.13 4.25 4.37 4.48 4.59

3.37 3.55 3.71 3.86 4.00 4.14 4.27 4.38 4.49 4.60

3.39 3.56 3.72 3.88 4.02 4.15 4.28 4.39 4.50 4.61

3.41 3.58 3.74 3.89 4.03 4.17 4.29 4.41 4.52 4.62

3.43 3.60 3.76 3.90 4.04 4.18 4.30 4.42 4.53 4.63

3.45 3.61 3.77 3.92 4.06 4.19 4.31 4.43 4.54 4.64

3.46 3.63 3.79 3.93 4.07 4.20 4.33 4.44 4.55 4.65

3.48 3.64 3.80 3.95 4.09 4.22 4.34 4.45 4,56 4.66

CELLULOSUM MICROCRISTALLINUM 3150. oldal Új cikkelyszám: 04/2007:0316 Az „Azonosítás” pont B. bekezdésének 4. mondata a következőképpen változik: „Az így nyert oldat megfelelő térfogatát alkalmas kapilláris viszkoziméterbe visszük (2.2.9).” 3153. oldal A „Vizsgálatok” rész „Éterben oldódó anyagok” pont 2. bekezdésének 3. mondata a következőképpen módosul, ill. a bekezdés következőképpen egészül ki: „Az eluátumot szárazra párologtatjuk. A 105 oCon 30 percen keresztül szárított maradékot exszikkátorban hagyjuk lehűlni, majd lemérjük a tömegét. Végezzünk üres mérést azonos körülmények között.” A „Vizsgálatok” rész „Vízben oldódó anyagok” pont 2. bekezdésének 2. és 3. modata a következőképpen módosul: „A folyadékot, vákuumot alkalmazva, lemért tömegű lombikba szürjük és a szüredéket vízfürdőn szárazra párologtatjuk, elkerülve a roncsolódást. Az 1 órán keresztül 105 oC-on szárított maradék tömegét lemérjük. Végezzünk üres mérést azonos körülmények között.” A „Vizsgálatok” rész „Szárítási veszteség” pont 2. mondata a következőképpen változik: „1,000 g anyagot szárítószekrényben 105 oC-on 3 órán keresztül szárítunk.” A „Mikrobiológiai szennyezés.” pont 2. mondatát követően a következőkkel egészül ki: A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyek a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos, ellenőrző paramétereiként ismeretesek.A cikkelynek ez a része nem kötelező erejű, és az anyag megfelelésének bizonyításához nem szükséges ezen sajátságok vizsgálata. Ellenőrzésük azonban hozzájárulhat a gyógyszeranyag minőségéhez azáltal, hogy növeli az előállítási eljárás megbízhatóságát. Az itt idézett ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak ilyen célra, de más módszerek is alkalmazhatók Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. Az alábbi sajátságok a mikrokristályos cellulózra, mint kötőanyagra, töltőanyagra, vagy szétesést segítő anyagra vonatkozhatnak. A polimerizáció foka: lásd az „Azonosítás” B pontját. Kristályosság (2.9.33). Részecskeméret-eloszlás (2.9.31 vagy 2.9.38). Porfolyás (2.9.36).

CICLOSPORINUM 3167. oldal Új cikkelyszám: 01/2005:0994 javított 5.7. A „Definíció” részben a tartalmi követelmény „98,5–101,5%”-ról „98,5–102,0%”ra módosul.

Cloxacillinum natricum


04/2007:0661

CLOXACILLINUM NATRICUM Kloxacillin-nátrium

C19H17ClN3NaO5S.H2O

Mr 475,9

DEFINÍCIÓ Nátrium-[(2S,5R,6R)-6-[[[3-(2-klórfenil)-5-metilizoxazol-4-il]karbonil]amino]3,3-dimetil-7-oxo-4-tia-1-azabiciklo[3.2.0]heptán-2-karboxilát]–monohidrát. Fermentációs termékből előállított félszintetikus származék. Tartalom: 95,0−102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér kristályos, nedvszívó por. Oldékonyság: vízben és metanolban bőségesen oldódik; etanolban (96%) oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, D. Második azonosítás: B, C, D. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: pasztilla.



Összehasonlítás: CRS kloxacillin-nátriummal. B.

Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 25 mg vizsgálandó anyagot 5 ml R vízben oldunk. Összehasonlító oldat (a). 25 mg CRS kloxacillin-nátriumot 5 ml R vízben oldunk. Összehasonlító oldat (b). 25−25 mg CRS kloxacillin-nátriumot, CRS dikloxacillin-nátriumot és CRS flukloxacillin-nátriumot 5 ml R vízben oldunk. Lemez: R VRK szilanizált szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R aceton (30 térfogatrész) és R ammónium-acetát 154 g/l töménységű oldatának (70 térfogatrész) elegye. Az elegy pH-ját R tömény ecetsavval 5,0-re állítjuk be. Felvitel: 1 μl. Kifejlesztés: 15 cm fronttávolságig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt a foltok megjelenéséig jód gőztérbe helyezzük, majd nappali fényben vizsgáljuk. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: –

a kromatogramon 3 jól elkülönülő folt látható.

Értékelés: A vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét, színét és méretét tekintve − egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. C.

Kb. 2 mg anyagot egy 150 × 15 mm-es kémcsőben 0,05 ml R vízzel megnedvesítünk. 2 ml R kénsav−formaldehid−reagens hozzáadása és a kémcső tartalmának összekeverése után halvány zöldessárga színeződés észlelhető. A kémcsövet 1 percig vízfürdőben melegítve, az oldat színe sárgára változik.

D. A nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.



VIZSGÁLATOK S oldat. 2,50 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Az S oldat 430 nm-en mért abszorbanciája (2.2.25) legfeljebb 0,04 lehet. pH (2.2.3): 5,0−7,0. Az S oldatot vizsgáljuk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +160 és +169 között (vízmentes anyagra). 0,250 g anyagot R vízzel 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat (a). 50,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (b). Az a) vizsgálati oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 50,0 mg CRS kloxacillin-nátriumot a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Az oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). A b) vizsgálati oldat 5,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 5 mg CRS flukloxacillin-nátriumot és 5 mg CRS kloxacillin-nátriumot a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Oszlop: – méretei: l = 0,25 m; Ø = 4 mm, – állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm), Mozgófázis: R acetonitril (25 térfogatrész) és R kálium-dihidrogén-foszfát 2,7 g/l töménységű, előzetesen R hígított nátrium-hidroxid–oldattal pH 5,0-re beállított oldatának (75 térfogatrész) elegye. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 225 nm-en.



Injektálás: 20 μl az a) vizsgálati oldatból, valamint a b) és c) összehasonlító oldatokból. Kromatografálási idő: a kloxacillin-nátrium retenciós idejének ötszöröse. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: – csúcsfelbontás: legalább 2,5, a kloxacillin (első csúcs) és a flukloxacillin (második csúcs) között. Követelmények: – szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (1,0%); – szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének ötszöröse (5,0%); – elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,05-szorosa (0,05%). N,N-Dimetilanilin (2.4.26, B módszer): legfeljebb 20 ppm. 2-Etilhexánsav (2.4.28): legfeljebb 0,8 %m/m. Víztartalom (2.5.12): 3,0−4,5%. Az anyag 0,300 g-ját vizsgáljuk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 0,20 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag − abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást − feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékromatográfia (2.2.29), a „Rokon vegyületek” pontban leírtak szerint, a következő módosításokkal: Injektálás: b) vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. Rendszeralkalmasság: – ismételhetőség: legfeljebb 1,0% relatív szórás; az a) összehasonlító oldatot 6-szor injektáljuk.



A százalékos C19H17ClN3NaO5S-tartalmat a CRS kloxacillin-nátrium deklarált tartalma alapján számítjuk ki. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, 25 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten. Ha az anyag steril, akkor steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban. SZENNYEZŐK

A. R = CO2H: (4S)-2-[karboxi-[[[3-(2-klórfenil)-5-metilizoxazol-4il]karbonil]amino]metil]-5,5-dimetiltiazolidin-4-karbonsav (kloxacillinpenicillosav), B.

R = H: (2RS,4S)-2-[[[[3-(2-klórfenil)-5-metilizoxazol-4il]karbonil]amino]metil]-5,5-dimetiltiazolidin-4-karbonsav (kloxacillinpenillosav),

C.

(2S,5R,6R)-6-amino-3,3-dimetil-7-oxo-4-tia-1-azabiciklo[3.2.0]heptán-2karbonsav (6-aminopenicillánsav),



D. 3-(2-klórfenil)-5-metilizoxazol-4-karbonsav,

E.

(2S,5R,6R)-6-[[(2S,5R,6R)-6-[[[3-(2-klórfenil)-5-metilizoxazol-4il]karbonil]amino]-3,3,-dimetil-7-oxo-4-tia-1-azabiciklo[3.2.0]heptán-2karbonil]amino]-3,3-dimetil-7-oxo-4-tia-1-azabiciklo[3.2.0]heptán-2karbonsav (6-APA-kloxacillin-amid).

Colistimethatum natricum


01/2005:0319 javított 5.7

COLISTIMETHATUM NATRICUM Kolisztimetát-nátrium DEFINÍCIÓ A kolisztimetát-nátriumot kolisztinből állítják elő formaldehiddel és nátriumhidrogén-szulfittal való reakcióval. Tartalom: legalább 11500 NE/mg (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, nedvszívó por. Oldékonyság: vízben nagyon bőségesen oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik; acetonban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS A. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 5 mg vizsgálandó anyagot R tömény sósav és R víz azonos térfogatarányú elegyének 1 ml-ében oldunk. Az oldatot 135°C-on, 5 órán keresztül lezárt kémcsőben melegítjük, majd vízfürdőn szárazra párologtatjuk. Ezután a melegítést addig folytatjuk, amíg a sósav el nem párolog. A maradékot 0,5 ml R vízben oldjuk. Összehasonlító oldat (a). 20 mg R leucint R vízzel 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 20 mg R treonint R vízzel 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (c). 20 mg R fenilalanint R vízzel 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (d). 20 mg R szerint R vízzel 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél G lemez. A következő műveleteket fénytől védett helyen végezzük. Kifejlesztőszer: R víz – R fenol (25+75 V/V).



Felvitel: 5 μl, 10 mm-es sávok formájában. A lemezt úgy helyezzük el a kromatografáló kamrában, hogy ne érintkezzen a kifejlesztőszerrel, és legalább 12 órán keresztül a kifejlesztőszer gőzterében telítődni hagyjuk. Kifejlesztés: 12 cm fronttávolságig. Szárítás: 100–105 °C-on. Előhívás: a lemezt R1 ninhidrin–oldattal bepermetezzük, és 110 °C-on 5 percig melegítjük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján az a) és b) összehasonlító oldatoknak megfelelő zónák megjelennek, azonban a c) és d) összehasonlító oldatoknak megfelelő zónák nem láthatók. A vizsgálati oldat kromatogramján egy nagyon kis Rf-értékű zóna is megjelenik (2,4-diaminovajsav). B. Kb. 5 mg anyagot 3 ml R vízben oldunk, majd az oldatot 3 ml R hígított nátrium-hidroxid–oldattal elegyítjük. A folyadékot összerázzuk, majd R réz(II)-szulfát 10 g/l töménységű oldatának 0,5 ml-ét adjuk hozzá. Az oldat ibolyaszínű lesz. C. Kb. 50 mg anyagot 1 ml 1 M sósavban oldunk, majd az oldathoz 0,5 ml 0,01 M jód–oldatot adunk. Az oldat elszíntelenedik, és a szulfátion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. D. A nátriumion b) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). A vizsgálathoz 0,16 g anyagot 10 ml R vízben oldunk. pH (2.2.3): 6,5–8,5. A vizsgálathoz 0,1 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 10 ml-re oldunk, és az oldat pH-ját 30 perc elteltével mérjük. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –46 és –51 között (szárított anyagra). A vizsgálathoz 1,25 g anyagot R vízzel 25,0 ml-re oldunk.



Szabad kolisztin. 80 mg anyagot 3 ml R vízben oldunk, majd R szilikovolfrámsav 100 g/l töménységű oldatának 0,1 ml-ét elegyítjük hozzá. A reagens hozzáadása után 10–20 másodperccel az oldat opálossága nem lehet erősebb, mint a II. összehasonlító-szuszpenzióé (2.2.1). Összes szulfit. A vizsgálatot vegyifülke alatt végezzük. 0,100 g anyagot 50 ml R vízben oldunk, majd az oldathoz R nátrium-hidroxid 100 g/l töménységű oldatának 5 ml-ét és 0,3 g R kálium-cianidot adunk. A keveréket 3 percig enyhén forraljuk, majd lehűtjük, és 0,2 ml R metilnarancs–oldatot alkalmazva indikátorként, 0,5 M kénsavval semlegesítjük. Ezután további 0,5 ml savat és 0,2 g R kálium-jodidot adunk hozzá. Az oldatot, 1 ml R keményítő–oldatot alkalmazva indikátorként, 0,05 M jód–mérőoldattal titráljuk. A titrálás során fogyott 0,05 M jód–mérőoldat mennyisége 5,5–7,0 ml között legyen. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 5,0%. 1,000 g anyagot 3 órán keresztül, 60 °C-on, R foszfor(V)-oxid felett, 670 Pa-t meg nem haladó nyomáson szárítunk. Szulfáthamu (2.4.14): 16–21%. 0,50 g anyagot vizsgálunk. Pirogének (2.6.8). A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a pirogén anyagok eltávolítására alkalmas eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is. A vizsgálathoz használt nyulak szervezetébe testtömegkilogrammonként 1 ml-t fecskendezünk be a milliliterenként 2,5 mg vizsgálandó anyagot tartalmazó R injekcióhoz való vízzel készített oldatból. TARTALMI MEGHATÁROZÁS A vizsgálatot az Antibiotikumok mikrobiológiai értékmérése (2.7.2) fejezet szerint végezzük. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. Ha az anyag steril, úgy steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban.

CYNARAE FOLIUM 3198. oldal Új cikkelyszám: 04/2007:1866 Az „Azonosítás” „B.” pontjának 5. mondata a következőképpen változik: „Anomocitikus szerkezetű gázcserenyílások (2.8.3) mindkét oldali epidermiszen megtalálhatók.” Az „Azonosítás” „B.” pontja után új ábra szúrandó be: „

A. B. C.

A levéllemez felső epidermisze felülnézetben A levéllemez alsó epidermisze felülnézetben gázcserenyílásokkal és fedőszőrökkel Fedőszőrök töredékei

D. E. F.

Soksejtű, kétsoros mirigyszőrök felülnézetben Levéllemez keresztmetszete mirigyszőrrel Szállítószövet töredékei

1866-1. ábra. Illusztráció az articsókalevél azonosításához (lásd Azonosítás „B.” pont) Az „Azonosítás” „C.” pontjában, az „Összehasonlító oldat” alpontban „R klorogénsavat” helyett „CRS klorogénsavat” írandó. 3199. oldal

A „Tartalmi meghatározás” részben, az „Összehasonlító oldat” pontban „R klorogénsavat” helyett „CRS klorogénsavat” írandó. A „Tartalmi meghatározás” részben, a „Rendszeralkalmasság” pont a következőképpen változik: „Rendszeralkalmasság: vizsgálati oldat: − a kromatogram egyezzék meg a 1866.-1. ábrán látható kromatogrammal; − csúcsfelbontás: legalább 2,0 a klorogénsav és az utána következő csúcs (2. csúcs) között.” A „Tartalmi meghatározás” rész végén, a számításhoz használt képlet magyarázatának „m2” és „p” kezdetű bekezdésében „R klorogénsav” helyett „CRS klorogénsav” írandó (összesen kétszer).

DINITROGENII OXIDUM 1729. oldal A cikkelyszám megváltozik, az új cikkelyszám: 04/2007:0416. 1730. oldal A „Tartalmi meghatározás” pont a következőképpen módosul: Tartalmi meghatározás. Infravörös analizátor (2.5.35). Vizsgálandó gáz: A vizsgálandó anyag. A gázt a fényszóródás elkerülése érdekében meg kell szűrni. Összehasonlító gáz (a): R dinitrogén-oxid. Összehasonlító gáz (b): R1 nitrogén (5 %V/V) és R dinitrogén-oxid (95 %V/V) keveréke. Az a) és a b) összehasonlító gázzal kalibráljuk a készüléket és beállítjuk az érzékenységet. Meghatározzuk a vizsgálandó gáz dinitrogén-oxid-tartalmát. 1731. oldal Az „Azonosítás” A pontja a következőképpen változik: „A. Az anyag feleljen meg a „Tartalmi meghatározás” követelményének.” Az „Eltartás” rész 2. mondata helyesen: A csapok és a szelepek zsírozása, olajozása tilos. A „Szennyezők” részben a rész címe után a következő mondat szúrandó be: „Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E.”

ECHINACEAE ANGUSTIFOLIAE RADIX 3241. oldal Új cikkelyszám: 07/2005:1821 5.7-ben javított 3242. oldal A „Tartalmi meghatározás” pont „Összehasonlító oldat” alpontjában „R klorogénsavat” helyett

„CRS klorogénsavat” írandó.

ECHINACEAE PALLIDAE RADIX 3243. oldal Új cikkelyszám: 07/2005:1822 5.7-ben javított 3244. oldal A „Tartalmi meghatározás” pont „Összehasonlító oldat” alpontjában „R klorogénsavat” helyett

„CRS klorogénsavat” írandó. A „Tartalmi meghatározás” pont „Mozgófázis” alpontjában lévő táblázatban „14 – 14,5” helyett „14 – 20” írandó.

Erythromycini lactobionas


04/2007:1098

ERYTHROMYCINI LACTOBIONAS Eritromicin-laktobionát

Eritromicin (laktobionát)

Összegképlet

Mr

R1

R2

A B C

C49H89NO25 C49H89NO24 C48H87NO25

1092 1076 1078

OH H OH

CH3 CH3 H

DEFINÍCIÓ Fő alkotórész: [(3R,4S,5S,6R,7R,9R,11R,12R,13S,14R)-4-[(3-C-metil-3-O-metil2,6-didezoxi-α-L-ribo-hexopiranozil)oxi]-14-etil-7,12,13-trihidroxi-3,5,7,9,11,13hexametil-6-[[3-(dimetilamino)-3,4,6-tridezoxi-β-D-xilo-hexopiranozil]oxi]oxaciklotetradekán-2,10-dion]-(4-O-β-D-galaktopiranozil-D-glükonsav)-só (eritromicin-A-laktobionát) A Streptomyces erythreus egyik törzséből fermentációval nyert termék sója.



Tartalom:

− eritromicin-A-laktobionát,

eritromicin-B-laktobionát laktobionát összege: 93,0-102,0 % (vízmentes anyagra);

és

eritromicin-C-

− eritromicin-B-laktobionát: legfeljebb 5,0% (vízmentes anyagra); − eritromicin-C-laktobionát: legfeljebb 5,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy halványsárga, nedvszívó por. Oldékonyság: vízben oldódik; vízmentes etanolban és metanolban bőségesen oldódik; acetonban és diklórmetánban alig oldódik. AZONOSÍTÁS A. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 30 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 20 mg CRS eritromicin A-t R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 10 mg R laktobionsavat R vízzel 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ecetsav – R víz – R metanol (3+10+90 V/V). Felvitel: 5 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig. Szárítás: levegőn.



Előhívás: a lemezt R kálium-permanganát 1 M nátrium-hidroxid–oldattal készült, 5 g/l-es oldatával permetezzük be, majd 5 percig 110 °C-on melegítjük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján látható két folt közül az egyik – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főfolttal, a másik folt pedig a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főfolttal. B.

Kb. 5 mg anyagot R xanthidrol – 1 térfogatrész R tömény sósav és 99 térfogatrész R ecetsav elegyével készült – 0,2 g/l-es oldatának 5 ml-ével reagáltatva, az oldat vörösre színeződik.

C.

Kb. 10 mg anyag 5 ml R1 sósavban sárgászöld színnel oldódik.

VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen (2.2.2, II. módszer) legyen. 1,0 g anyagot 20 ml R vízben oldunk. pH (2.2.3): 6,5–7,5. 0,50 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A vizsgálati oldat és az összehasonlító oldat 24 órán belül használható, ha 2–8 °C-on tároljuk. Oldószerelegy: R metanol – R foszfát–tompítóoldat (pH 7,0) (25+75 V/V). Vizsgálati oldat. 60,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 40,0 mg CRS eritromicin A-t az oldószereleggyel 10,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 10,0 mg CRS eritromicin B-t és 10,0 mg CRS eritromicin C-t az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk.



Összehasonlító oldat (c). 5 mg CRS N-dezmetileritromicin A-t (B-szennyező) a b) összehasonlító oldatban oldunk. Az oldathoz 1,0 ml a) összehasonlító oldatot elegyítünk, és az elegyet a b) összehasonlító oldattal 25 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 3,0 ml a) összehasonlító oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (e). 40 mg CRS eritromicin A-t 4 órán át 130 °C-on melegítünk, majd az oldószereleggyel 10 ml-re oldunk (E- és F-szennyező in situ előállítása). Összehasonlító oldat (f). 2 mg CRS eritromicin A-t 5 ml 0,01 M sósavban oldunk. Az oldatot 30 percen át szobahőmérsékleten hagyjuk állni, majd az oldószereleggyel 10 ml-re hígítjuk (D-szennyező in situ előállítása). Oszlop:

− méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm; − állófázis: 100 nm pórusméretű R sztirol-divinilbenzol-kopolimer (8 μm); − hőmérséklet: az oszlopot, valamint az oszlop előtti csővezetéknek legalább egyharmadrészét vízfürdő segítségével 70 °C-on tartjuk.

Mozgófázis: R dikálium-hidrogén-foszfát – R hígított foszforsavval pH 9,0-re beállított – 35 g/l-es oldatának 50 ml-éhez 400 ml R vizet, 165 ml R tercbutilalkoholt és 30 ml R1 acetonitrilt elegyítünk, végül az elegyet R vízzel 1000 ml-re hígítjuk. Áramlási sebesség: 2,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 215 nm-en. Injektálás: 100-100 μl; vizsgálati oldat, valamint a), c), d), e) és f) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: az eritromicin A retenciós idejének ötszöröse. Szennyezők azonosítása: a c) összehasonlító oldat kromatogramját a B-szennyező azonosítására, az e) összehasonlító oldat kromatogramját az E- és az F- szennyező



azonosítására, az f) összehasonlító oldat kromatogramját pedig a D-szennyező azonosítására használjuk. Relatív retenció az eritromicin A-ra (retenciós ideje kb. 15 perc) vonatkoztatva: Aszennyező kb. 0,3; B-szennyező kb. 0,45; eritromicin C kb. 0,5; C-szennyező kb. 0,9; D-szennyező kb. 1,4; F-szennyező kb. 1,5; eritromicin B kb. 1,8; E-szennyező kb. 4,3. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat:

− csúcsfelbontás: legalább 0,8, a B-szennyező és az eritromicin C között, és legalább 5,5, a B-szennyező és az eritromicin A között. Szükség esetén módosítjuk a mozgófázisban a terc-izobutil-alkohol koncentrációját, vagy az áramlási sebességet csökkentjük percenként 1,5 ml-re vagy 1,0 ml-re. Követelmények:

− korrekciós faktorok: az E- és az F-szennyező mennyiségének kiszámításához a a megfelelő csúcsterületeket szorozzuk a következő faktorokkal: E-szennyező: 0,09; F-szennyező: 0,15;

− A-, B-, C-, D-, E- és F-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (3,0%);

− egyéb szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,067-szerese (0,2%);

− összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (6,0%);

− elhanyagolási határ: a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének 0,02-szorosa (0,06%); Szabad laktobionsav: legfeljebb 1,0% C12H22O12 (vízmentes anyagra). 0,400 g anyagot 50 ml R vízben oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Kiszámítjuk a



vizsgálandó anyag egy grammjához szükséges 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldat mennyiségét (n1 ml). 0,500 g anyagot 40 ml R vízmentes ecetsavban oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav– mérőoldattal titráljuk. Kiszámítjuk a vizsgálandó anyag egy grammjához szükséges 0,1 M perklórsav–mérőoldat mennyiségét (n2 ml). A százalékos C12H22O12-tartalmat a következő kifejezés alapján számítjuk ki: 3,580 (n1 – n2) Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 5,0%. Az anyag 0,200 g-ját vizsgáljuk. Oldószerként R imidazol – R vízmentes metanollal készült – 100 g/l-es oldatát használjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,5 %. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): kevesebb, mint 0,35 NE/mg eritromicin. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag – abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására megfelelő eljárást – feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a „Rokon vegyületek” vizsgálat előírása szerint, a következő módosításokkal. Injektálás: vizsgálati oldat, valamint a) és b) összehasonlító oldat. Rendszeralkalmasság:

− ismételhetőség: az a) összehasonlító oldatot hatszor injektálva, a relatív szórás legfeljebb 2,0% lehet. Az a) összehasonlító oldat kromatogramját felhasználva, kiszámítjuk az eritromicin A százalékos mennyiségét. Az eredményt, az eritromicin A százalékos mennyiségét 1,4877-del szorozva, eritromicin-A-laktobionátban fejezzük ki. A b) összehasonlító oldat kromatogramját felhasználva, kiszámítjuk az eritromicin B és az eritromicin C százalékos mennyiségét. Az eredményeket, a százalékos



mennyiségeket 1,4877-del szorozva, eritromicin-B-laktobionátban, ill. eritromicinC-laktobionátban fejezzük ki. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban. Ha az anyag steril, akkor steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F.

A. R1 = OH, R2 = CH3: eritromicin F, B.

R1 = R2 = H: N-dezmetileritromicin A,


C.

eritromicin E,

D. anhidroeritromicin A,

E.

eritromicin A-enoléter,



F.

pszeudoeritromicin A-enoléter.


ETHYLIS PARAHYDROXIBENZOAS NATRICUM 3259. oldal Új cikkelyszám: 04/2007:2134 3260. oldal A „Nehézfémek” pont a következőképpen változik: „Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. 2,0 g anyagot R vízzel 20,0 ml-re oldunk. Az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 1 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb)” készítjük. Az oldatból R tompítóoldat (pH 3,5) hozzáadásakor csapadék válik le. A csapadékos oldatokat R vízmentes etanollal 40 ml-re hígítjuk: a csapadék feloldódik. Ezt követően az A módszerben leírtak szerint folytatjuk a vizsgálatot. Az oldatokat membránszűrőn (pórusméret 0,45 μm) szűrjük az eredmény értékeléséhez.”

GLUTATHIONUM 3305. oldal Új cikkelyszám: 04/2007:1670. A „Definíció” rész a „Tartalom” pont előtt az alábbi mondattal egészül ki: „Fermentációs termék.” 3306. oldal A „Vizsgálatok” rész „Rokon vegyületek” pontjának „Követelmények” bekezdésében az „A-, B-, E-szennyező” alpont a következőképpen módosul: „csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a glutation csúcsterülete és a belső standard csúcsterülete hányadosának fele, a b) összehasonlító oldat elektroferogramja alapján számolva (0,5%)”. 3307. oldal A „Vizsgálatok” rész „Rokon vegyületek” pontjának „Követelmények” bekezdés „C-szennyező”, „D-szennyező” és „egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők” alpontjai a törlendők, helyükre a következő szövegrész kerül: „ – C- és D-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a glutation csúcsterületének és a belső standard csúcsterületének hányadosa, a b) összehasonlító oldat elektroferogramja alapján számolva (1,0%); –

egyéb szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a glutation csúcsterülete és a belső standard csúcsterülete hányadosának ötödrésze, a b) összehasonlító oldat elektroferogramja alapján számolva (0,2%)” Ugyanezen bekezdés „elhanyagolási határ” alpontjában „az üres oldatból származó csúcsokat figyelmen kívül hagyjuk” szövegrész törölve.

Gliceroli distearas


04/2007:1428

GLYCEROLI DISTEARAS Glicerin-disztearát DEFINÍCIÓ A glicerin-disztearát olyan diacil-gliceridekből áll, amelyeknek fő alkotórésze disztearoil-glicerid; emellett változó mennyiségű mono- és triacil-gliceridet is tartalmaz. Olyan növényi olajok részleges glicerlízisével nyerik, amelyek főként palmitinsav- és sztearinsav-tartalmú tracilgliceridekből állnak; egy másik előállítási módszer glicerin észteresítése sztearinsavval. A zsírsavak növényi vagy állati eredetűek egyaránt lehetnek. Tartalom: – monoacil-gliceridek: 8,0–22,0%; – diacil-gliceridek: 40,0–60,0%; – triacil-gliceridek: 25,0–35,0% SAJÁTSÁGOK Küllem: szilárd, viasszerű tömeg vagy por, illetőleg fehér vagy csaknem fehér, zsíros tapintású lemezkék. Oldékonyság: vízben nem oldódik; diklórmetánban oldódik; forró etanolban (96%) részben oldódik. AZONOSÍTÁS A. Olvadáspont (2.2.14): 50–60 oC (I. és II. típus), 50–70 oC (III. típus). B. Vékonyrétegkromatográfia (2.2.27.9). Vizsgálati oldat: 0,5 g vizsgálandó anyagot R diklórmetánnal enyhe melegítéssel feloldunk, majd ugyanazzal az oldószerrel 10 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat: 0,5 g CRS glicerin-disztearátot R diklórmetánnal enyhe melegítéssel feloldunk, majd ugyanazzal az oldószerrel 10 ml-re hígítunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez. Kifejlesztőszer: R hexán – R éter (30+70 V/V). Felvitel: 10 μl. Kifejlesztés: 15 cm-es fronttávolságig.

Gliceroli distearas


Előhívás: R rodamin B R etanolos (96%) oldatával (0,1 g/l) bepermetezzük; 365 nm-es ultribolya fényben vizsgáljuk. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: – a kromatogramon négy jól elkülönülő folt látható. Eredmények: a vizsgálati oldat kromatogramjának foltjai – helyüket tekintve – egyezzenek meg az összehasonlító oldat kromatograjának foltjaival. C. Az anyag feleljen meg azon követelményeknek, amelyeket a „Zsírsavösszetétel” vizsgálat a feliraton feltüntetett típusra előír. (Lásd Vizsgálatok.) D. Az anyag feleljen meg a tartalomra előírt határértékeknek (diacil-gliceridtartalom). VIZSGÁLATOK Savszám (2.5.1): legfeljebb 6,0. Az anyag 1,0 g-ját vizsgálajuk; oldószerként R etanol (96%) és R toluol azonos térfogatarányú elegyét alkalmazzuk és az oldódást enyhe melegítéssel segítjük elő. Jódszám (2.5.4): legfeljebb 3,0. Szappanszám (2.5.6): 165–195. Az anyag 2,0 g-ját vizsgáljuk. Titrálás közben az oldatot melegyteni kell. Szabad glicerin: legfeljebb 1,0%. A meghatározást a „Tartalmi meghatározás” pontban előírtak szerint végezzük. Zsírsavösszetétel (2.4.22, C módszer). A 2.4.22.-1. táblázatban feltüntetett kalibráló anyagok keverékét használjuk. A vizsgálandó anyag zsírsav-frakciójának összetétele: Glicerin-disztearát

Zsírsavösszetétel

I. típus

Sztearinsav: 40,0–60,0%; Palmitinsav és sztearinsav összesen: legalább 90,0%

II.típus


III. típus


Nikkel (2.4.31): legfeljebb 1ppm. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 1,0%. 1,00 g anyagot vizsgálunk, R piridin az oldószer. Összes hamu (2.4.16): legfeljebb 0,1%.

Gliceroli distearas


TARTALMI MEGHATÁROZÁS Méretkizárásos kromatográfia (2.2.30). Vizsgálati oldat.Kb. 0,200 g (m) vizsgálandó anyagot egy 15 ml-es lombikba mérünk, majd az anyaghoz 5,0 ml R tetrahidrofuránt adunk. Az oldódást rázogatással segítjük elő. A lombikot ismét lemérjük és kiszámoljuk az oldószer és az anyag együttes tömegét (M). Összehasonlító oldatok. Három, 15 ml-es lombikba sorra bemérünk kb. 2,0 mg, 5,0 mg, ill. 10,0 mg R glicerint. A lombikokba 5,0–5,0 ml R tetrahidrofuránt mérünk. Egy negyedik lombikba kb. 2,0 mg R glicerint mérünk be, majd hozzámérünk 10,0 ml R tetrahidrofuránt. A lombikokat ismét lemérjük és kiszámoljuk valamennyi összehasonlító oldat mg/g-ban kifejezett glicerinkoncentrációját. Oszlop: – méretek: l = 0,6 m, Ø = 7 mm; – állófázis: R sztirol-divinil-benzol-kopolimer (5 μ), 10 nm-es pórusméret. Mozgófázis: R tetrahidrofurán. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: differenciál-refraktométer. Injektálás: 40 μl. Relatív retenciók a glicerinre vonatkozatatva (retenciós idő kb. 15 perc): triacilgliceridek kb. 0,75; diacil-gliceridek kb. 0,80; monoacil-gliceridek kb. 0,85. Számolások: – szabad glicerin: az összehasonlító oldatok alapján szerkesztett kalirációs görbe segítségével meghatásozzuk a vizsgálati oldat mg/g-ban kifejezett glicerin-koncentrációját (C). A vizsgálandó anyag százalékos szabad glicerin-tartalmát az alábbi kifejezés alapján számoljuk ki:

C⋅M 10 ⋅ m –

mono- di- és triacil-gliceridek: a százalékos tartalmat normalizációs módszerrel számoljuk ki.

FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni a glicerin-disztearát típusát.

Gliceroli monostearas 40-50


04/2007:0495

GLYCEROLI MONOSTEARAS 40–50 Glicerin-disztearát 40–50 DEFINÍCIÓ A glicerin-monosztearát olyan monoacil-gliceridekből áll, amelyeknek fő alkotórésze monosztearoil-glicerid; emellett változó mennyiségű di- és triacilgliceridet is tartalmaz. Olyan növényi olajok részleges glicerlízisével nyerik, amelyek főként palmitinsav- és sztearinsav-tartalmú tracilgliceridekből állnak; egy másik előállítási módszer glicerin észteresítése sztearinsavval. A zsírsavak növényi vagy állati eredetűek egyaránt lehetnek. Tartalom: – monoacil-gliceridek: 40,0–55,0%; – diacil-gliceridek: 30,0–45,0%; – triacil-gliceridek: 5,0–15,0% SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, szilárd, viasszerű tömeg vagy por, vagy zsíros tapintású lemezkék. Oldékonyság: vízben gyakorlatilag oldódik; diklórmetánban oldódik; etanolban (96%) 60 oC-on oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: C, D. Második azonosítás: A, B. A. Olvadáspont (2.2.14): 54–66 oC. A megolvasztott anyagot kapillárisokba töltjük és a kapillárisokat 24 órán keresztül jól záró tartályban állni hagyjuk. B. Vékonyrétegkromatográfia (2.2.27.9). Vizsgálati oldat: 0,5 g vizsgálandó anyagot R diklórmetánnal enyhe melegítéssel feloldunk, majd ugyanazzal az oldószerrel 10 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat: 0,5 g CRS glicerin-monosztearát 40–55-öt R diklórmetánnal enyhe melegítéssel feloldunk, majd ugyanazzal az oldószerrel 10 ml-re hígítunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez.



Kifejlesztőszer: R hexán – R éter (30+70 V/V). Felvitel: 10 μl. Kifejlesztés: 15 cm-es fronttávolságig. Előhívás: R rodamin B R etanolos (96%) oldatával (0,1 g/l) bepermetezzük; 365 nm-es ultribolya fényben vizsgáljuk. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: – a kromatogramon négy jól elkülönülő folt látható. Eredmények: a vizsgálati oldat kromatogramjának foltjai – helyüket tekintve – egyezzenek meg az összehasonlító oldat kromatograjának foltjaival. C. Az anyag feleljen meg azon követelményeknek, amelyeket a „Zsírsavösszetétel” vizsgálat a feliraton feltüntetett típusra előír. (Lásd Vizsgálatok.) D. Az anyag feleljen meg a tartalomra előírt határértékeknek (monoacilglicerid-tartalom). VIZSGÁLATOK Savszám (2.5.1): legfeljebb 3,0. Az anyag 1,0 g-ját vizsgálajuk; oldószerként R etanol (96%) és R toluol azonos térfogatarányú elegyét alkalmazzuk és az oldódást enyhe melegítéssel segítjük elő. Jódszám (2.5.4): legfeljebb 3,0. Szappanszám (2.5.6): 158–177. Az anyag 2,0 g-ját vizsgáljuk. Titrálás közben az oldatot melegíteni kell. Szabad glicerin: legfeljebb 6,0%. A meghatározást a „Tartalmi meghatározás” pontban előírtak szerint végezzük. Zsírsavösszetétel (2.4.22, C módszer). A 2.4.22.-1. táblázatban feltüntetett kalibráló anyagok keverékét használjuk. A vizsgálandó anyag zsírsav-frakciójának összetétele: Glicerin-disztearát

Zsírsavösszetétel

I. típus


II.típus


III. típus


Nikkel (2.4.31): legfeljebb 1ppm.



Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 1,0%. 1,00 g anyagot vizsgálunk, R piridin az oldószer. Összes hamu (2.4.16): legfeljebb 0,1%. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Méretkizárásos kromatográfia (2.2.30). Vizsgálati oldat.Kb. 0,200 g (m) vizsgálandó anyagot egy 15 ml-es lombikba mérünk, majd 5,0 ml R tetrahidrofuránt adunk hozzá. Az oldódást rázogatással segítjük elő. A lombikot ismét lemérjük és kiszámoljuk az oldószer és az anyag együttes tömegét (M). Összehasonlító oldatok. Négy 15 ml-es lombikba sorra bemérünk kb. 2,5 mg, 5,0 mg, 10,0 mg, ill. 20,0 mg R glicerint. A lombikokba 5,0–5,0 ml R tetrahidrofuránt mérünk. A lombikokat ismét lemérjük és kiszámoljuk valamennyi összehasonlító oldat mg/g-ban kifejezett glicerin-koncentrációját. Oszlop: – méretek: l = 0,6 m, Ø = 7 mm; – állófázis: R sztirol-divinil-benzol-kopolimer (5 μ) 10 nm-es pórusméret. Mozgófázis: R tetrahidrofurán. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: differenciál-refraktométer. Injektálás: 40 μl. Relatív retenciók a glicerinre vonatkozatatva (retenciós idő kb. 15 perc): triacilgliceridek kb. 0,75; diacil-gliceridek kb. 0,80; monoacil-gliceridek kb. 0,85. Számolások: – szabad glicerin: az összehasonlító oldatok alapján szerkesztett kalirációs görbe segítségével meghatásozzuk a vizsgálati oldat mg/g-ban kifejezett glicerin-koncentrációját (C). A vizsgálandó anyag százalékos szabad glicerin-tartalmát az alábbi kifejezés alapján számoljuk ki:

C⋅M 10 ⋅ m –

mono- di- és triacil-gliceridek: a százalékos tartalmat normalizációs módszerrel számoljuk ki.

FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni a glicerin-monosztearát 40–55 típusát.

GLYCINUM 1971. oldal Új cikkelyszám: 04/2007:0614 A „Sajátságok” pont helyesen: „Küllem: fehér vagy csaknem fehér kristályos por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) alig oldódik. Polimorfiára hajlamos.” Az „Azonosítás” rész A pontjának „Mintakészítés” bekezdése törlendő. A „Vizsgálatok” pont „Ninhidrin-pozitív anyagok” alpontjának „Lemez” bekezdése a következőképpen változik: „Lemez: R kromatográfiás célra szánt cellulóz réteganyagot használunk.” A „Vizsgálatok” pont „Ninhidrin-pozitív anyagok” alpontjának „Követelmények” bekezdésében „a főfolton kívül egy folt sem lehet intenzívebb a b) összehasonlító oldat kromatogramjának foltjánál (0,5 %)” helyett: „a főfolton kívül egy folt sem lehet intenzívebb a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főfoltnál (0,5 %) írandó.

Hypromellosum


04/2007:0348

HYPROMELLOSUM Hipromellóz DEFINÍCIÓ Hidroxipropilmetilcellulóz. Részlegesen O-metilezett és O-(2-hidroxipropilezett) cellulóz. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér, sárgásfehér vagy szürkésfehér por, illetőleg szemcsék; a szárított anyag nedvszívó. Oldékonyság: forró vízben, acetonban, vízmentes etanolban és toluolban gyakorlatilag nem oldódik. Hideg vízben, kolloid oldatot képezve, oldódik. AZONOSÍTÁS A. Az anyag 1,0 g-ját főzőpohárba töltött 100 ml R víz felületén egyenletesen eloszlatunk; a por egyenletes eloszlását a vízfelületen – szükség esetén – a pohár felső részének enyhe ütögetésével segítjük elő. 1-2 percig állni hagyva a poranyag összeáll a felületen. B. Az anyag 1,0 g-ját 100 ml forrásban levő R vízben eloszlatjuk, és a csapadékos folyadékot 25 mm-es keverőmágnessel kevertetjük: híg pép keletkezik és a részecskék nem oldódnak. A pépet ezután, mágneskeverést alkalmazva, 10 °Cra hagyjuk lehűlni: tiszta vagy enyhén zavaros – a viszkozitás fokától függő sűrűségű – oldat keletkezik. C. Az „Azonosítás” B pontjában nyert oldat 0,1 ml-éhez R tömény kénsav 70 %m/m töménységű oldatának 9 ml-ét adjuk, összerázzuk és folyadékot vízfürdőn pontosan 3 percig melegítjük, majd jeges vízfürdőben késedelem nélkül lehűtjük. A folyadékot ezután óvatosan 0,6 ml R ninhidrin–oldattal elegyítjük, összerázzuk és 25 °C-on állni hagyjuk. Az oldat előbb vörös színű lesz, majd 100 percen belül bíborszínűre változik. D. Az „Azonosítás” B pontjában nyert oldat 2-3 ml-ét vékony rétegben üveglapra

Hypromellosum


öntjük. A víz elpárolgása után az üveglapon összefüggő, tiszta film képződik. E. Az „Azonosítás” B pontjában nyert oldat pontosan 50 ml-ét főzőpohárba mért pontosan 50 ml R vízhez elegyítjük, és az oldatba hőmérőt merítünk. Az oldatot fűtőlapos mágneskeverőn kevertetve melegítjük, hőmérsékletét percenként 2-5 °C-al emelve. Meghatározzuk azt a hőmérsékletet, amelynél az oldat zavarossága növekedni kezd; ezt a hőfokot flokkulációs hőmérsékletnek nevezzük. A flokkulációs hőmérséklet 50 °C felett legyen. VIZSGÁLATOK S oldat. A vizsgálandó anyag szárított anyagnak megfelelő 1,0 g mennyiségét keverés közben 50 g, 90 °C-ra melegített R szén-dioxid-mentes vízbe mérjük. Lehülés után a keveréket R szén-dioxid-mentes vízzel 100 g-ra kiegészítve, az anyag teljes oldódásáig kevertetjük. Az oldat külleme. Az S oldat opálossága nem lehet erősebb, mint a III. számú összehasonlító szuszpenzióé (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S6 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 5,0 – 8,0. Az S oldatot vizsgáljuk. A vizsgálatot 20±2 °C hőmérsékleten végezzük és a pH értéket az érzékelő bemerülése után 5±0,5 perccel olvassuk le. Nehézfémek (2.4.8/F): legfeljebb 20 ppm. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldat (10 ppm Pb) felhasználásával készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 5,0%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 100–105 °C-on 1 órán át szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 1,5%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyek a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos, ellenőrző paramétereiként ismeretesek.A cikkelynek ez a része nem kötelező erejű, és az anyag megfelelésének bizonyításához nem szükséges ezen sajátságok vizsgálata. Ellenőrzésük azonban hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez azáltal, hogy növeli

Hypromellosum


az előállítási eljárás megbízhatóságát. Az itt idézett ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak ilyen célra, de más módszerek is alkalmazhatók Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. Az alábbi sajátságok a hipromellózra, mint kötőanyagra, viszkozitást növelő ágensre vagy filmképző anyagra vonatkozhatnak. Látszólagos viszkozitás: a névleges érték 80 – 120%-a olyan hipromellóz mintákra vonatkozóan, amelyek viszkozitása 600 mPa·s-nál kisebb (1. Módszer); a névleges érték 75 – 140%-a olyan minták esetén, amelyek viszkozitása 600 mPa·s vagy afölötti (2. Módszer). 1. Módszer. Ezt a módszert akkor alkalmazzuk, ha a minta viszkozitása 600 mPa·snál kisebb. A vizsgálandó anyag pontosan mért, 4,000 g szárított anyagnak megfelelő mennyiségét szélesszájú lombikba visszük és tömegét forró R vízzel 200,0 g-ra állítjuk be. A lombikot lezárva, tartalmát 400±50 percenkénti fordulatszámmal 10-20 percig mechanikusan kevertetjük, mígnem az anyag részecskéi tökéletesen eloszlanak és átnedvesednek. A lombik belső falát szükség esetén, az odatapadt oldatlan anyagtól spatulával letisztítjuk, majd a keverést további 20-40 percig folytatjuk, egy 10 °C-on tartott hűtő-vízfürdőbe merítve a lombikot. Az oldattömeget szükség esetén hideg R vízzel 200,0 g-ra állítjuk. Az esetleg a folyadékba zárt légbuborékokat centrifugálással kiűzzük. Az esetlegesen megjelenő habot spatula segítségével távolítjuk el. Meghatározzuk az így kapott oldat viszkozitását; ecélra a kapilláris viszkoziméteres módszert alkalmazva (2.2.9) kinematikai viszkozitást (ν) számolunk. Külön meghatározzuk az oldat sűrűségét (ρ) (2.2.5), és kiszámoljuk a dinamikai viszkozitást (η), η = ρν. 2. Módszer. Ezt a módszert akkor alkalmazzuk, ha a minta viszkozitása 600 mPa·s vagy nagyobb.. A vizsgálandó anyag pontosan mért, 10,00 g szárított anyagnak megfelelő, mennyiségét szélesszájú lombikba visszük és tömegét forró R vízzel 500,0 g-ra állítjuk be. A lombikot lezárva, tartalmát 400±50 percenkénti fordulatszámmal 10-20 percig mechanikusan kevertetjük, mígnem az anyag részecskéi tökéletesen eloszlanak és átnedvesednek. A lombik belső falát szükség esetén, az odatapadt oldatlan anyagtól spatulával letisztítjuk, majd a keverést további 20-40 percig folytatjuk, egy 10 °C-on tartott hűtő-vízfürdőbe merítve a lombikot. Az oldattömeget szükség esetén hideg R vízzel 200,0 g-ra állítjuk. Az esetleg a folyadékba zárt légbuborékokat centrifugálással kiűzzük. Az esetlegesen megjelenő habot spatula segítségével távolítjuk el Rotációs viszkoziméterrel 20±0,1 °C-on meghatározzuk az oldat viszkozitását (2.2.10). Készülék: egyhengeres, orsós viszkoziméter.

Hypromellosum


Rotorszám, fordulatszám és számítási szorzó: a 0348.-1. táblázatban foglalt körülményeket alkalmazzuk.

0348.-1. táblázat Névleges viszkozitás* (mPa·s) 600 –tól 1400 alattig

Rotorszám

Szorzószám

3

Fordulatszám (r/perc) 60

1400-tól 3500 alattig

3

12

100

3500-tól 9500 alattig

4

60

100

9500-tól 99 500 alattig

4

6

1000

99 500 vagy nagyobb 4 *a névleges viszkozitás a gyártó leírásán alapul

3

20

2000

A mérés megkezdése előtt az orsót 2 percig forgásban tartjuk. Az egymást követő mérések között 2 perces nyugalmi időt hagyunk. A mérést kétszer megismételjük és a három leolvasás középértékét vesszük. A szubsztitúció foka. Gázkromatográfia (2.2.28). Készülék: – reakcióedény: 5 ml-es nyomásbiztos üvegcse, amely 50 mm magas, a szájánál 20 mm külső és 13 mm belső átmérővel, az üvegcse nyomásbiztos, teflonborítású butilkaucsuk membrándugóval zárható; a légmentes zárást alumíniumkupakos zárósapka vagy más szorosan záró rendszer biztosítja; – fűtőberendezés: a fűtőegység négyzetes alumínium tömb, 20 mm átmérőjű, 32 mm mély lyukakkal, a reakciós üvegcsék befogadására; az üvegcsék tartalmát a fűtőegységbe épített mágneses keverő vagy irányváltós síkrázógép keveri, mintegy percenkénti 100-as ciklussal. Belső standard oldat: R oktán R xilollal készült 30 g/l töménységű oldata. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 65,0 mg-ját reakciós üvegcsébe visszük, 0,06–0,10 g R adipinsavat adunk hozzá, majd a belső standard oldat 2,0 ml-ét és R hidrogén-jodid 570 g/l töménységű oldatának 2,0 ml-ét adva hozzá, az üvegcsét

Hypromellosum


késedelem nélkül lefedjük és szorosan lezárjuk. Az üvegcse tartalmát 60 percig folyamatosan kevertetjük, mialatt a fűtőtömböt 130±2 °C hőmérsékleten tartjuk. Ha reciprok rázó (?) vagy mágneskeverő nem alkalmazható, az üvegcsét – a fűtési idő első 30 percében – 5 perces időközökben kézzel jól összerázzuk. Az üvegcsét ezután lehűlni hagyjuk, majd ismét pontosan lemérjük. Ha a tömegveszteség a tartalom 0,50%-ánál kevesebb és az edényke nyilvánvalóan szivárgásmentes, úgy a tartalom felső rétegét használjuk vizsgálati oldatként. Összehasonlító oldat. Egy másik üvegcsébe 0,06-0,10 g R adipinsavat, 2,0 ml belső standard oldatot és 2,0 ml R hidrogén-jodidot mérünk, az üvegcsét lefedjük és szorosan lezárjuk. A szeptumon keresztül ezután fecskendővel 15-22 µl R izopropil-jodidot injektálunk, majd hasonló módon 45 µl R metil-jodidot fecskendezünk és az üvegcsét ismét pontosan lemérjük. A reakciós üvegcsét ezután jól összerázzuk; összehasonlító oldatként a felső réteget használjuk. Oszlop: – méretei: l = 1,8-3 m, Ø = 3-4 mm; – állófázis: 10-20% R poli(dimetil)sziloxánnal impregnált (filmvastagság 125-150 µm) R gázkromatográfiás célra szánt, szilanizált diatomaföld; – hőmérséklet: 100 °C. Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium (hővezetőképességi detektálás esetén); R kromatográfiás célra szánt hélium vagy R kromatográfiás célra szánt hidrogén (lángionizációs detektálás esetén). Áramlási sebesség: úgy szabályozzuk, hogy a belső standard retenciós ideje kb. 10 perc legyen. Detektálás: lángionizációs vagy hővezetőképességi. Injektálás: 1-2 µl. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: – csúcsfelbontás: a 3 csúcs: metil-jodid (1. csúcs), izopropil-jodid (2. csúcs) és belső standard (3. csúcs) jól különüljön el. Számítás:

Hypromellosum


– metoxi- és hidroxipropoxi- csoportok: kiszámítjuk a metil-jodid, valamint az izopropil-jodid csúcsterületének a belső standard csúcsterületéhez viszonyított arányát (Q1 és Q2) a vizsgálati oldat kromatogramján, valamint ugyanezen csúcsarányokat az összehasonlító oldat kromatogramján (Q3 és Q4). A metoxi-csoportok százalékos tartalmát a következő kifejezés alapján számítjuk ki:

Q1 m1 ⋅ ⋅ 21,864 Q3 m A hidroxipropoxi-csoportok százalékos tartalmát a következő kifejezés alapján számítjuk ki:

Q2 m 2 ⋅ ⋅ 44,17 Q4 m ahol m1 = a metil-jodid tömege az összehasonlító oldatban, mg-ban; m2 = az izopropil-jodid tömege az összehasonlító oldatban, mg-ban; m

= a minta tömege (szárított anyagé), mg-ban. A szubsztitúció Típusa 1828

Metoxi (%) 16,5 – 20,0

Hidroxipropoxi (%) 23,0 – 32,0

2208

19,0 - 24,0

4,0 – 12,0

2906

27,0 – 30,0

4,0 – 7,5

2910

28,0 – 30,0

7,0 – 12,0

A következő jellemzők a nyújtott hatású tablettákban mátrix-képzőként alkalmazott hipromellóz vonatkozásában lehetnek lényegesek. Látszólagos viszkozitás: lásd a fenti vizsgálatot. A szubsztitúció foka: lásd a fenti vizsgálatot.

Hypromellosum

Molekulatömeg-eloszlás: (2.2.30). Részecskeméret-eloszlás: (2.9.31). Porfolyás: (2.9.36).


INTERFERONI ALFA-2 SOLUTIO CONCENTRATA 2089. oldal Új cikkelyszám: 04/2007:1110 javított A cím után közölt aminosavsorrend helyesen a következő:

2091. oldal A 3. bekezdés 2. mondata helyesen: „A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha mindkét oldat kromatogramja kvalitatíve megegyezik a megfelelő CRS alfa-2-interferonhoz mellékelt alfa-2interferon-hidrolizátum kromatogramjával.” A „Rokon fehérjék” alpont 3. bekezdésének 5. sorából a „legalább” szó törölve. 2092. oldal Az első bekezdés helyesen: „Az egyensúly eléréséhez a mozgófázisok kezdeti aránynak megfelelő elegyét legalább 15 percig áramoltatjuk át az oszlopon. Minden oldatból 50 μl-t injektálunk.” A második bekezdés első mondatat helyesen: „A kromatogramokon az alfa-2-interferon kb. 20 perces retenciós idővel eluálódik.” A „Tartalmi meghatározás” rész „Hatóérték” pontjának 5. bekezdésében „FS-71 humán diploid fibroblaszt sejtek” helyett „A-549 sejtek (ATCC No. CCL-185)” írandó.

IOTROLANUM 3365. oldal Új cikkelyszám: 04/2007:1754. 3366. oldal A „Sajátságok” rész „Oldékonyság” pontjában a „vízben igen bőségesen oldódik” szövegrész helyesen: „vízben nagyon bőségesen oldódik”. A „Vizsgálatok” rész „Rokon vegyületek” pontjában a „Lemez” és a „Kifejlesztőszer” kezdetű bekezdések közé új bekezdés kerül: „Előkezelés: R diklórmetánnal, a lemezmagasság háromnegyedéig.” Ugyanezen pontban az „Előhívás” kezdetű bekezdés a 2. mondatot követően a következő mondattal egészül ki: „A lemezt végül R vas(III)-klorid–hexacianoferrát(III)–arzenit–reagenssel bepermetezzük és nappali fényben értékeljük.”

Lactosum anhydricum

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.5.7

04/2007:1061

LACTOSUM ANHYDRICUM Laktóz, vízmentes

α-laktóz

C12H22O11

β-laktóz Mr 342,3

DEFINÍCIÓ Az O-β-D-galaktopiranozil-(1→4)-β-D-glükopiranóz vagy O-β-Dgalaktopiranozil-(1→4)-α-D-glükopiranóz és az O-β-D-galaktopiranozil(1→4)-β-D-glükopiranóz keveréke. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben bőségesen, de lassan oldódik; etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, D. Második azonosítás: B, C, D. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24).

Lactosum anhydricum


Összehasonlítás: CRS vízmentes laktózzal. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Oldószerelegy: R víz – R metanol (2+3 V/V). Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 20 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS vízmentes laktózt az oldószereleggyel 20 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 10-10 mg CRS glükózt, CRS vízmentes laktózt, CRS fruktózt és CRS szacharózt 2 az oldószereleggyel 20 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél G lemez. Kifejlesztőszer: R víz – R metanol – R vízmentes ecetsav – R diklóretán (10+15+25+50 V/V); A kifejlesztőszer összetevőit pontosan mérjük, mivel a víz kis feleslege is zavarosságot okoz. Felvitel: 2 μl; a startpontokat gondosan megszárítjuk. Kifejlesztés A: 15 cm-es fronttávolságig. Szárítás A: meleg levegőáramban. Kifejlesztés B: késedelem nélkül, a kifejlesztőszer megújítása után, 15 cm-es fronttávolságig. Szárítás B: meleg levegőáramban. Előhívás: 0,5 g R timol, 5 ml R tömény kénsav és 95 ml R etanol (96%) elegyével egyenletesen bepermetezzük, majd 130 ºC-on 10 percig szárítjuk. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: – a kromatogramon négy, egymástól jól elkülönülő folt látható. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét, színét és méretét tekintve − egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. C. 0,25 g anyagot 5 ml R vízben oldunk. Az oldatot 5 ml R ammónia–oldattal elegyítjük, majd 80 ºC-os vízfürdőben 10 percig melegítjük. Az oldat pirosra színeződik. D. Az anyag feleljen meg a „Víztartalom” vizsgálatban előírt követelménynek (lásd Vizsgálatok). VIZSGÁLATOK

Lactosum anhydricum


Az oldat külleme. 1,0 g anyagot forrásban levő R vízzel 10 ml-re oldunk. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS7 szín– mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. 6,0 g anyagot melegítéssel 25 ml R szén-dioxid-mentes vízben oldunk. A lehűtött oldat 0,3 ml R fenolftalein–oldattal elegyítve színtelen legyen, de legfeljebb 0,4 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól rózsaszínűre változzék. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): +54,4 és +55,9 között (vízmentes anyagra). A vizsgálathoz 10,0 g anyagot 80 ml R vízben, 50 ºC-on melegítéssel oldunk, majd az oldatot hagyjuk lehűlni, és 0,2 ml R1 hígított ammónia–oldatot adunk hozzá. Ezután az oldatot 30 percig állni hagyjuk, majd R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Abszorbancia (2.2.25). Vizsgálati oldat (a): 1,0 g anyagot forrásban levő R vízzel 10,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (b): 1,0 ml a) vizsgálati oldatot R vízzel 10,0 ml-re hígítunk. Spektrumtartomány: az a) vizsgálati oldatot 400 nm-en, a b) vizsgálati oldatot 210–300 nm között vizsgáljuk. Értékelés: –

400 nm-nél az a) vizsgálati oldat abszorbanciája legfeljebb 0,04 lehet;

–

210–220 nm között: a b) vizsgálati oldat abszorbanciája legfeljebb 0,25 lehet;

–

270–300 nm között: a b) vizsgálati oldat abszorbanciája legfeljebb 0,07 lehet.

Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 5 ppm. 2,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 1,0 ml R ólom-mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 1,0%. 0,50 g anyagot félmikro-módszerrel vizsgálunk; oldószerként 1 térfogatrész R formamid és 2 térfogatrész R metanol elegyét használjuk. Szulfáthamu: legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Mikrobiológiai szennyezés. Az összes életképes aerob mikroorganizmus szám (2.6.12): legfeljebb 102 mikroorganizmus/g (lemezen számlálás). Az anyag feleljen meg az Escherichia coli vizsgálat (2.6.13) követelményének. A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK

Lactosum anhydricum


Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyek a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos, ellenőrző paramétereiként ismeretesek.A cikkelynek ez a része nem kötelező erejű, és az anyag megfelelésének bizonyításához nem szükséges ezen sajátságok vizsgálata. Ellenőrzésük azonban hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez azáltal, hogy növeli az előállítási eljárás megbízhatóságát. Az itt idézett ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak ilyen célra, de más módszerek is alkalmazhatók Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. A vízmentes laktózt elsősorban töltőanyagként/hígítószerként alkalmazzák szilárd gyógyszerformák (préselt és porított) előállítása során. A következő jellemzők ilyen alkalmazásokra vonatkoznak. Részecskeméret eloszlás. (2.9.31 vagy 2.9.38). Tömörítés előtti és tömörített sűrűség (2.9.15). Meghatározzuk a tömörítés előtti és a tömörített sűrűséget, majd a következő kifejezés segítségével kiszámoljuk a Hausner indexet:

Vο Vf Vο = a tömörítetlen anyag térfogata, V f = a tömörített anyag térfogat. α-Laktóz és β-laktóz. Gázkromatográfia (2.2.28). Szililező reagens. 28 térfogatrész R N-(trimetilszilil)imidazol és 72 térfogatrész R piridin elegye. Vizsgálati oldat. Kb. 1 mg vizsgálandó anyagot 0,45 ml R dimetil-szulfoxidban oldunk, majd az oldathoz 1,8 ml szililező reagenst elegyítünk. Az elegyet óvatosan megkeverjük, majd 20 percig állni hagyjuk. Összehasonlító oldat. Az α-laktóz-monohidrát és a β-laktóz feltüntetett anomer-tartalma alapján elkészítjük az R α-laktóz-monohidrát és az R β-laktóz kb. 1:1 anomer arányú keverékét. A keverék kb. 1 mg-ját 0,45 ml R dimetilszulfoxidban oldjuk, majd az oldathoz 1,8 ml szililező reagenst elegyítünk. Az elegyet óvatosan megkeverjük, majd 20 percig állni hagyjuk. Oszlop: – anyaga: üveg, –

méretei: l = 0,9 m, Ø = 4 mm,

Lactosum anhydricum

–


állófázis: 3 %m/m R poli[(cianopropil)(metil)][(fenil)(metil)]sziloxánnal impregnált R gázkromatográfiás célra szánt, szilanizált diatomaföld,

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium, Áramlási sebesség: 40 ml/perc, Hőmérséklet: –

oszlop: 215 ºC,

–

injektor és detektor: 275 ºC,

Detektálás: lángionizációs detektor. Injektálás: 2 μl. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: –

relatív retenciók a β-laktózra vonatkoztatva: α-laktóz kb. 0,7,

–

csúcsfelbontás: legalább 3,0, az α-laktóznak és a β-laktóznak megfelelő csúcsok.

Az α-laktóz százalékos mennyiségét a következő összefüggés alapján számítjuk ki: 100Sa Sa + Sb A β-laktóz százalékos mennyiségét a következő összefüggés alapján számítjuk ki: 100Sb Sa + Sb ahol: Sa

=

az α-laktóznak megfelelő csúcs területe,

Sb

=

a β-laktóznak megfelelő csúcs területe.

Szárítási veszteség (2.2.32). 1,000 g anyagot szárítószekrényben 2 órán keresztül 80 ºC-on szárítunk.

Lactosum monohydricum


04/2007:0187

LACTOSUM MONOHYDRICUM Laktóz-monohidrát

C12H22O11.H2O

Mr 360,3

DEFINÍCIÓ Az O-β-D-galaktopiranozil-(1→4)-α-D-glükopiranóz monohidrátja. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben bőségesen, bár lassan oldódik; etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, D. Második azonosítás: B, C, D. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS laktózzal. B. Vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.27). Oldószerelegy: R víz – R metanol (2+3 V/V). Vizsgálati oldat. 10 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 20 ml-re oldunk.



Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS laktózt az oldószereleggyel 20 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 10-10 mg CRS glükózt, CRS laktózt, CRS fruktózt és CRS szacharózt 2 az oldószereleggyel 20 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél G lemez. Kifejlesztőszer: R víz – R metanol – R vízmentes ecetsav – R diklóretán (10+15+25+50 V/V); A kifejlesztőszer összetevőit pontosan mérjük, mivel a víz kis feleslege is zavarosságot okoz. Felvitel: 2 μl; a startpontokat gondosan megszárítjuk. Kifejlesztés A: 15 cm-es fronttávolságig. Szárítás A: meleg levegőáramban. Kifejlesztés B: késedelem nélkül, a kifejlesztőszer megújítása után, 15 cmes fronttávolságig. Szárítás B: meleg levegőáramban. Előhívás: 0,5 g R timol, 5 ml R tömény kénsav és 95 ml R etanol (96%) elegyével egyenletesen bepermetezzük, majd 130 ºC-on 10 percig szárítjuk. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: – a kromatogramon négy, egymástól jól elkülönülő folt látható. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét, színét és méretét tekintve − egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. C. 0,25 g anyagot 5 ml R vízben oldunk. Az oldat, 5 ml R ammónia–oldatttal 10 percig 80 °C-os vízfürdőben melegítve, vörösre színeződik. D. Az anyag feleljen meg a „Víztartalom” vizsgálatban (lásd Vizsgálatok) előírt követelménynek. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. 1,0 g anyagot – 50 °C-ra melegítve – R vízzel 10 ml-re oldunk. A lehűlt oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS7 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. 6,0 g anyagot 25 ml R szén-dioxid-mentes vízben forralással oldunk. A lehűtött oldat 0,3 ml R fenolftalein–oldattal elegyítve színtelen legyen, de legfeljebb 0,4 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól rózsaszínűre színeződjék.



Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): + 54,4 és + 55,9 között. A vizsgálathoz 10,0 g anyagot – 50 °C-ra melegítve – 80 ml R vízben oldunk. A lehűlt oldatot 0,2 ml R1 hígított ammónia–oldattal elegyítjük, majd 30 perces várakozás után R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Az eredményt a vízmentes anyagra vonatkoztatjuk. Abszorbancia (2.2.25). Vizsgálati oldat (a): 1,0 g anyagot forrásban levő R vízzel 10,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (b): 1,0 ml a) vizsgálati oldatot R vízzel 10,0 ml-re hígítunk. Spektrumtartomány: az a) vizsgálati oldatot 400 nm-en, a b) vizsgálati oldatot 210–300 nm között vizsgáljuk. Értékelés: –

400 nm-nél az a) vizsgálati oldat abszorbanciája legfeljebb 0,04 lehet;

–

210–220 nm között: a b) vizsgálati oldat abszorbanciája legfeljebb 0,25 lehet;

–

270–300 nm között: a b) vizsgálati oldat abszorbanciája legfeljebb 0,07 lehet.

Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 5 ppm. 4,0 g anyagot melegítés közben R vízben oldunk. Az oldatot 1 ml 0,1 M sósavval elegyítjük, majd R vízzel 20 mlre hígítjuk. Az így kapott oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom–mértékoldattal (1 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): 4,5 – 5,5 %. 0,50 g anyagot félmikro-módszerrel vizsgálunk; oldószerként 1 térfogatrész R formamid és 2 térfogatrész R metanol elegyét alkalmazzuk. Szulfáthamu: legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Mikrobiológiai szennyezés. Az összes életképes aerob mikroorganizmus-szám (2.6.12): legfeljebb 102 mikroorganizmus/g (lemezen számlálás). Az anyag feleljen meg az Escherichia coli vizsgálat (2.6.13) követelményének. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban. FUNKCIÓVAL ÖSSZEFÜGGŐ JELLEMZŐK A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK



Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyek a segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos, ellenőrző paramétereiként ismeretesek.A cikkelynek ez a része nem kötelező erejű, és az anyag megfelelésének bizonyításához nem szükséges ezen sajátságok vizsgálata. Ellenőrzésük azonban hozzájárulhat a gyógyszer minőségéhez azáltal, hogy növeli az előállítási eljárás megbízhatóságát. Az itt idézett ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak ilyen célra, de más módszerek is alkalmazhatók Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az alkalmazott ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. A laktóz-monohidrátot túlnyomórészt szilárd (préselt és por alakú) gyógyszerformák töltő-, illetőleg hígítóanyagaként alkalmazzák. Az ilyen felhasználáshoz lényegesek a következő jellemzők. Szemcseméret. (2.9.31 vagy 2.9.38). Töltési és tömörített sűrűség (2.9.15). Meghatározzuk a tömörítés előtti és a tömörített anyag látszólagos sűrűségét. Az alábbi kifejezés segítségével kiszámoljuk a Hausner-indexet:

V0 , Vf ahol V0 Vf

= =

a tömörítetlen anyag térfogata, a tömörített anyag térfogata.

LEVODROPROPIZINUM 3414. oldal Új cikkelyszám: 04/2007:1535 A „Sajátságok” rész „Oldékonyság” pontban „alkoholban” helyett „etanolban (96%)” írandó. A „Vizsgálatok” rész „B-szennyező és rokon vegyületek” pont „Összehasonlító oldat (b)”alpontja a következőképpen változik: „Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 2 ml-ét 2 ml a) összehasonlító oldattal elegyítjük, és az elegyet a mozgófázissal 10 ml-re hígítjuk.” A „Vizsgálatok” rész „B-szennyező és rokon vegyületek” pont „Követelmények” alpontjában „egyéb szennyezők egyenként” helyett „egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők” írandó. Ugyanebben a bekezdésben „0,1%” helyett „0,10%” írandó. 3415. oldal A „Vizsgálatok” rész „Enantiomer-szennyező” pont „Összehasonlító oldat (d)” alpontja a következőképpen változik: „Összehasonlító oldat (d). 0,5 ml b) összehasonlító oldatot az a) összehasonlító oldattal 25 ml-re hígítunk.” A „Vizsgálatok” rész „Enantiomer-szennyező” pont „Rendszeralkalmasság” alpontjának 2. bekezdésében „csúcsfelbontás: legalább 2,0” helyett „csúcsfelbontás: legalább 1,3” írandó. A „Szennyezők” részben a rész címe után a következő mondat szúrandó be: „Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C.”

MAGNESII LACTAS DIHYDRICUS 3477. oldal Új cikkelyszám: 01/2006:2160 javított 5.7 Az összegképlet melletti „Mr 202,5 (vízmentes anyag)” törölve. A „Sajátságok” rész „Oldékonyság” pontja a következőképpen változik: „ vízben kevéssé oldódik; forrásban levő vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik.”

Mepyramini maleas


04/2007:0278

MEPYRAMINI MALEAS Mepiramin-maleát

C21H27N3O5

Mr 401,5

DEFINÍCIÓ N-(4-Metoxibenzil)-N’,N’-dimetil-N-(piridin-2-il)etán-1,2-diamin–[(2Z)-but-2éndisav] (1/1). Tartalom: 99,0-101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy sárgás árnyalatú, kristályos por. Oldékonyság: vízben nagyon bőségesen oldódik; etanolban (96%) bőségesen oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B. Második azonosítás: A, C, D, E. A. Olvadáspont (2.2.14): 99–103 °C.

Mepyramini maleas

B.


Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: R diklórmetánnal készült, 50 g/l-es oldatok; 0,1 mm-es küvetta. Összehasonlítás: CRS mepiramin-maleáttal.

C. 0,100 g anyagot 0,01 M sósavval 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét 0,01 M sósavval 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat spektrumát 220 és 350 nm között vizsgálva (2.2.25), 239 és 316 nm-en abszorpciós maximum található. Az % abszorpciós maximumokon a fajlagos abszorpciós koefficiens (A 11cm ) sorrendben: 431–477 és 196–220. D. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 40 mg vizsgálandó anyagot R diklórmetánnal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 40 mg CRS mepiramin-maleátot R diklórmetánnal 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél GF254 lemez. Kifejlesztőszer: R dietil-amin – R etil-acetát (2+100 V/V), Felvitel: 5 μl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján látható főfolt – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramján található főfolttal. E.

0,1 g anyagot 3 ml R vízzel és 1 ml R tömény nátrium-hidroxid–oldattal eldörzsölünk. A keveréket 3×5 ml R éterrel kirázzuk. A vizes fázis 0,1 ml-ét 10 mg R rezorcin 3 ml R tömény kénsavval készített oldatával elegyítjük; az elegy – 15 percig vízfürdőn melegítve – nem színeződhet. A vizes fázis megmaradt részét 1 ml R brómos vízzel elegyítjük; az elegyet 15 percig

Mepyramini maleas


vízfürdőn melegítjük, majd felforraljuk és lehűtjük. Az így nyert oldat 0,2 mlét 10 mg R rezorcin 3 ml R tömény kénsavval készített oldatával elegyítjük; az elegy – 15 percig vízfürdőn melegítve – ibolyás-rózsaszínű lesz. VIZSGÁLATOK S oldat. 5,0 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S6 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Az S oldat 5 ml-ét R szén-dioxid-mentes vízzel 25 ml-re hígítjuk. pH (2.2.3): 4,9–5,2. Az S oldat 1,0 ml-ét R szén-dioxid-mentes vízzel 10 ml-re hígítjuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 25,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat a). 5 mg R ánizsaldehidet (B-szennyező), 5,0 mg CRS mepiramin-A-szennyezőt és 5,0 mg CRS mepiramin-C-szennyezőt a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 2,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Oszlop:

− méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm; − állófázis: R1 kromatográfiás célra szánt, fenilszililezett szilikagél (5 μm). Mozgófázis: R trietil-amin (0,1 térfogatrész), R ammónium-acetát 0,771 g/l-es oldata (40 térfogatrész) és R metanol (60 térfogatrész) elegye. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 230 nm-en.

Mepyramini maleas


Injektálás: 20 μl. Kromatografálási idő: a mepiramin retenciós idejének háromszorosa. Relatív retenció a mepiraminra (retenciós ideje kb. 13 perc) vonatkoztatva: maleinsav kb. 0,2; C-szennyező kb. 0,3; B-szennyező kb. 0,4; A-szennyező kb. 0,5. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat:

− csúcsfelbontás: legalább 3,0, a C- és a B-szennyező között. Követelmények:

− A- és C-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható megfelelő csúcs területe (0,2 %);

− B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);

− egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

− szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

− elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%); a maleinsav-csúcsot nem vesszük figyelembe. Klorid (2.4.4): legfeljebb 100 ppm. Az S oldat 2,5 ml-ét R vízzel 15 ml-re hígítjuk. Nehézfémek (2.4.8/D): legfeljebb 20 ppm. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb szárítószekrényben 80 °C-on szárítjuk.

0,25%.

Az

anyag

1,000

g-ját

Mepyramini maleas


Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. A „Szárítási veszteség” vizsgálat során keletkező maradékot vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,150 g anyagot 40 ml R vízmentes ecetsavban oldunk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 20,07 mg C21H27N3O5 egyenértékű. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C.

A. R = CH2-C6H4-p-OCH3: N-(4-metoxibenzil)piridin-2-amin, C.

R = H: piridin-2-amin,

B.

4-metoxibenzaldehid (ánizsaldehid).

Mepyramini maleas


Methylcellulosum


04/2007:0345

METHYLCELLULOSUM Metilcellulóz

DEFINÍCIÓ Részlegesen O-metilezett cellulóz. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér, sárgásfehér vagy szürkésfehér por, illetőleg szemcsék. A szárított anyag nedvszívó. Oldékonyság: forró vízben, acetonban, vízmentes etanolban és toluolban gyakorlatilag nem oldódik. Hideg vízben kolloid oldatot képezve oldódik. AZONOSÍTÁS A. 1,0 g anyagot főzőpohárba mért 100 ml R víz felületén egyenletesen eloszlatunk. A pohár felső részét szükség esetén kíméletesen ütögetjük annak érdekében, hogy a felületen egyenletes réteg keletkezzék. 1-2 perc állás után a poranyag a felületen összefüggő réteget képez. B. 1,0 g anyagot 100 ml forrásban levő R vízben egyenletesen eloszlatunk. A keveréket 25 mm hosszú fémpálcikával ellátott mágneses keverővel kevertetjük: pép keletkezik, és a részecskék nem oldódnak fel. A pépet 5 °C-ra lehűtjük, és mágneses keverővel kevertetjük: tiszta vagy enyhén zavaros oldat keletkezik, amelynek sűrűsége a viszkozitás mértékétől függ. C. Az "Azonosítás" B pontjában kapott oldat 0,1 ml-ét R tömény kénsav 70 %m/m-os oldatának 9 ml-ével összerázzuk. A folyadékot pontosan 3 percig vízfürdőben melegítjük, majd jeges vízben azonnal lehűtjük; ezután óvatosan 0,6 ml R ninhidrin−oldattal elegyítjük, összerázzuk, majd 25 °Con állni hagyjuk: vörös színeződés észlelhető. E szín 100 percen belül nem változhat bíbor színűre.

Methylcellulosum


D. Az "Azonosítás" B pontjában kapott oldat 2-3 ml-ét vékony rétegben üveglapra visszük. A víz elpárolgása után összefüggő, tiszta film képződik. E. Az "Azonosítás" B pontjában kapott oldat pontosan 50 ml-ét főzőpohárba mért pontosan 50 ml R vízhez adjuk, és az oldatba hőmérőt merítünk. Az oldatot fűthető mágneses keverővel kevertetjük, a hőmérsékletet 2-5 °C/perc ütemben emelve. Meghatározzuk azt a hőmérsékletet, amelynél az oldat zavarossága növekedni kezd; ezt a hőfokot flokkulációs hőmérsékletnek nevezzük; értéke 50 °C felett legyen. VIZSGÁLATOK S oldat. A vizsgálandó anyag 1,0 g szárított anyagnak megfelelő mennyiségét 50 g, 90 °C-os R szén-dioxid-mentes vízhez keverjük. A keveréket hagyjuk lehűlni, R szén-dioxid-mentes vízzel 100 g-ra kiegészítjük, és az anyag teljes oldódásáig keverjük. Ezután az oldatot 2-8 °C-on 1 órán át állni hagyjuk, és ezután végezzük el "Az oldat külleme" vizsgálatot. Az oldat külleme. Az S oldat opálossága nem lehet erősebb, mint a III. számú összehasonlító szuszpenzióé (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S6 szín−mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 5,0−8,0. Az S oldatot vizsgáljuk. A pH értékét az érzékelő behelyezése után 5 ± 0,5 perccel olvassuk le. Nehézfémek (2.4.8/F): legfeljebb 20 ppm. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 5,0%. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 105 °C-on 1 órán át szárítjuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 1,5%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. A FELHASZNÁLÁST BEFOLYÁSOLÓ SAJÁTSÁGOK Az alábbiakban tájékoztatás található azokról a sajátságokról, amelyek egy segédanyagként használt anyag egy vagy több funkciójának fontos ellenőrző paramétereiként ismeretesek. A cikkelynek ez a része nem kötelező erejű, és az anyag megfelelésének bizonyításához nem szükséges ezen sajátságok vizsgálata. Ellenőrzésük azonban hozzájárulhat a gyógyszeranyag minőségéhez

Methylcellulosum


azáltal, hogy növeli az előállítási eljárás megbízhatóságát. Az itt idézett ellenőrző módszerek megfelelőnek bizonyultak ilyen célra, de más módszerek is alkalmazhatók. Egy adott sajátságra kapott eredmény közlésekor az ellenőrző módszert is fel kell tüntetni. Az alábbi sajátságok lényegesek lehetnek, ha a metilcellulózt kötőanyagként, viszkozitást növelő vagy filmképző segédanyagként használjuk. Látszólagos viszkozitás: a névleges érték 80−120%-a, ha a minta viszkozitása kisebb, mint 600 mPa⋅s (1. Módszer); a névleges érték 75−140%-a, ha a minta viszkozitása 600 mPa⋅s vagy ennél nagyobb (2. Módszer). 1. Módszer. Ezt a módszert akkor alkalmazzuk, ha a minta viszkozitása kisebb, mint 600 mPa⋅s. Pontosan mért, 4,000 g szárított anyagnak megfelelő mennyiségű vizsgálandó anyagot egy szélesszájú lombikba helyezünk, és tömegét R vízzel 200,0 g-ra kiegészítjük. A lombikot lefedjük, és tartalmát 400 ± 50 r/perc fordulatszámmal a részecskék teljes diszpergálódásáig és átnedvesedéséig 10-20 percig mechanikusan kevertetjük. Szükség esetén a lombik belső faláról az oldatlan anyagot spatulával gondosan lekaparjuk, ezután 5 °C alá hűtött vízfürdő alkalmazásával újabb 20-40 percen át folytatjuk a keverést. Az oldat tömegét, ha szükséges, hideg R vízzel 200,0 g-ra kiegészítjük. Az elnyelődött légbuborékok kiűzésére szükség esetén centrifugáljuk az oldatot, az esetlegesen képződött habot pedig spatulával távolítjuk el. Az így készített oldat kinematikai viszkozitását (ν) kapilláris viszkoziméterrel határozzuk meg (2.2.9). Megmérjük az oldat sűrűségét (ρ) (2.2.5), és kiszámítjuk a dinamikai viszkozitást (η), η = ρν. 2. Módszer. Ezt a módszert akkor alkalmazzuk, ha a minta viszkozitása 600 mPa⋅s, vagy ennél nagyobb. Pontosan mért, 10,00 g szárított anyagnak megfelelő mennyiségű vizsgálandó anyagot egy szélesszájú lombikba helyezünk, és tömegét R vízzel 500,0 g-ra kiegészítjük. A lombikot lefedjük, és tartalmát 400 ± 50 r/perc fordulatszámmal a részecskék teljes diszpergálódásáig és átnedvesedéséig 10-20 percig mechanikusan kevertetjük. Szükség esetén a lombik belső faláról spatulával gondosan eltávolítjuk az oldatlan anyagot, ezután 5 °C alá hűtött vízfürdő alkalmazásával újabb 20-40 percen át folytatjuk a keverést. Az oldat tömegét, ha szükséges, hideg R vízzel 500,0 g-ra kiegészítjük. Az elnyelődött légbuborékok kiűzésére szükség esetén az oldatot centrifugáljuk, az esetlegesen képződött habot pedig spatulával távolítjuk el. Az így készített oldat viszkozitását 20 ± 0,1 °C-on rotációs viszkoziméterrel határozzuk meg (2.2.10). Készülék: egyhengeres, orsós viszkoziméter.

Methylcellulosum


Rotorszám, fordulatszám és szorzószám: a kísérleti körülményeket alkalmazzuk.

0345.-1. táblázatban megadott

0345.-1. táblázat Névleges viszkozitás*

Rotorszám

Fordulatszám (r/perc)

Szorzószám

600 − 1400 alattig

3

60

20

1400 − 3500 alattig

3

12

100

3500 − 9500 alattig

4

60

100

9500 − 99 500 alattig

4

6

1000

99 500 vagy nagyobb

4

3

2000

*

A gyártó által megadott névleges viszkozitást vesszük figyelembe.

A mérés megkezdése előtt az orsót 2 percig forgásban tartjuk. Minden következő mérés előtt 2 perc várakozási időt tartunk. Összesen három mérést végzünk, és a három leolvasásból számítjuk ki az átlagot. A szubsztitúció foka: 26,0−33,0% metoxicsoport (szárított anyagra). Gázkromatográfia (2.2.28). Készülék: − reakcióedény: 5 ml-es nyomásálló üvegcse; magassága 50 mm, az edény szájánál mért külső átmérő 20 mm, a belső átmérő 13 mm; teflonnal bevont, nyomásálló butilkaucsuk membrándugó, amely alumíniumkupakkal vagy más, megfelelő légmentesen záró eszközzel van ellátva; − fűtőberendezés: a fűtőegység egy négyszögletes alumíniumtömb, amely a reakcióedények befogadására szolgáló 20 mm átmérőjű és 32 mm mély lyukakkal van ellátva; az üvegcse tartalma a fűtőegységhez tartozó mágneses keverővel keverhető, vagy erre a célra egy kb. 100 ciklus/perc sebességgel működő irányváltós síkrázógép alkalmazható. Belső standard oldat: R oktánn R toluollal készített, 30 g/l töménységű oldata. Vizsgálati oldat. 65,0 mg vizsgálandó anyagot egy üvegcsébe mérünk, hozzáadunk 0,06−0,10 g R adipinsavat, 2,0 ml belső standard oldatot és R hidrogén-jodid 570 g/l töménységű oldatából 2,0 ml-t. Az üvegcsét azonnal bedugaszoljuk és lezárjuk, majd pontosan lemérjük. Az üvegcse tartalmát 60

Methylcellulosum


percen át mágneses keverővel folyamatosan kevertetjük, miközben a fűtőblokkal úgy melegítjük, hogy hőmérséklete 130 ± 2 °C legyen. Ha nincs lehetőség mágneses keverő vagy síkrázógép alkalmazására, a melegítés tartamának első 30 percében, 5 perces időközönként az üvegcsét kézzel alaposan összerázzuk. Lehűlés után az üvegcsét ismét pontosan lemérjük. Ha a tömegveszteség kisebb a tartalom tömegének 0,50%-nál és szivárgás sem észlelhető, a keverék felső fázisát vizsgálati oldatként használjuk. Összehasonlító oldat. Egy másik üvegcsébe 0,06−0,10 g R adipinsavat, 2,0 ml belső standard oldatot és R hidrogén-jodid 570 g/l töménységű oldatából 2,0 ml-t mérünk. Az üvegcsét bedugaszoljuk és lezárjuk, majd pontosan lemérjük. Ezután a szeptumon át 45 μl R metil-jodidot fecskendezünk be, és ismét pontosan lemérjük. Az üvegcsét alaposan összerázzuk, majd a felső fázist összehasonlító oldatként használjuk. Oszlop: − méretei: l = 1,8-3 m, ∅ = 3-4 mm; − állófázis: 10-20% R poli(dimetil)sziloxánnal impregnált, R gázkromatográfiás célra szánt szilanizált diatómaföld (a filmréteg vastagsága 125-150 μm); − hőmérséklet: 100 °C. Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium (termikus vezetőképességi detektálás); R kromatográfiás célra szánt hélium vagy R kromatográfiás célra szánt nitrogén (lángionizációs detektálás). Áramlási sebesség: úgy állítjuk be, hogy a belső standard retenciós ideje kb. 10 perc legyen. Detektálás: lángionizációs vagy hővezetőképességi. Injektálás: 1-2 μl. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: − csúcsfelbontás: két, jól elkülönülő csúcs látható: a metil-jodidé (első csúcs) és a belső standardé (második csúcs). Számítás: − metoxicsoport: kiszámítjuk a metil-jodid és a belső standard csúcsterületének arányát (Q) a vizsgálati oldat kromatogramján, valamint a metil-jodid és a

Methylcellulosum


belső standard csúcsterületének arányát (Q1) az összehasonlító oldat kromatogramján. A metoxicsoportok százalékos mennyiségét az alábbi összefüggés segítségével számítjuk ki: Q ⋅ m1 ahol

Q1 ⋅ m

⋅

21,864 ,

m1 = a metil-jodid mennyisége az összehasonlító oldatban, milligrammban; m = a minta mennyisége (szárított anyag), milligrammban.

METOCLOPRAMIDUM 3557. oldal Új cikkelyszám: 01/2005:1348 5.7-ben javított. A „Sajátságok” rész 2. mondata a következőképpen változik: „Vízben gyakorlatilag nem oldódik; etanolban (96%) mérsékelten oldódik vagy kevéssé oldódik; diklórmetánban kevéssé oldódik.”

MILLEFOLII HERBA 2221. oldal Új cikkelyszám: 01/2005:1382 5.7-ben javított 2222. oldal Az „Azonosítás” pont C. bekezdése a következőképpen módosul: „2,0 g porított droghoz (710) 25 ml R etil-acetátot adunk. A keveréket 5 percig rázogatjuk, majd megszűrjük. Vízfürdőn szárazra párologtatjuk, és a maradékot 0,5 ml R toluolban oldjuk (A-oldat). Az oldat 0,1 ml-ét 2,5 ml R8 dimetilaminobenzaldehid–oldattal elegyítjük és vízfürdőn 2 percig melegítjük. Hűlni hagyjuk, 5 ml R petrolétert adunk hozzá, és az elegyet erőteljesen összerázzuk. A vizes fázis kék vagy zöldeskék színű lesz.” Az „Azonosítás” pont D. bekezdésének „Vizsgálati oldat” alpontja a következőképpen módosul: „Vizsgálati oldat. A C azonosítás során elkészített A-oldatot használjuk a vizsgálathoz”.

Minocyclini hydrochloridum


04/2007:1030

MINOCYCLINI HYDROCHLORIDUM DIHYDRICUM Minociklin-hidroklorid-dihidrát

C23H28ClN3O7, 2 H2O

Mr 530,0

DEFINÍCIÓ [(4S,4aS,5aR,12aS)-4,7-Bisz(dimetilamino)-3,10,12,12a-tetrahidroxi-1,11dioxo-1,4,4a,5,5a,6,11,12a-oktahidrotetracén-2-karboxamid]–hidroklorid– dihidrát. Tartalom: 96,0–102,5 % (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: Sárga, kristályos por. Nedvszívó. Oldékonyság: vízben mérsékelten oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. Alkálilúgok és alkáli-karbonátok oldatai oldják. AZONOSÍTÁS A. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 5 mg vizsgálandó anyagot R metanollal 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS minociklin-hidrokloridot R metanollal 10 ml-re oldunk.



Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS minociklin-hidrokloridot és 5 mg CRS oxitetraciklin-hidrokloridot R metanollal 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK oktadecilszililezett szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R acetonitril 20 térfogatrészét R metanol 20 térfogatrészével és R oxálsav – előzetesen R tömény ammónia–oldattal pH 2-re beállított – 63 g/l töménységű oldatának 60 térfogatrészével elegyítjük. Felvitel: 1 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyed részéig. Szárítás: levegőn. Előhívás: 254 nm-es ultraibolya fényben. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: – a kromatogramon két, jól elkülönülő folt látható. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja, helyét és méretét tekintve, egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. B. Kb. 2 mg anyaghoz 5 ml R tömény kénsavat adunk. Az oldat élénk sárgára színeződik, majd 2,5 ml R víz hozzáadására halványsárgára változik. C. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 0,200 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 20,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Abszorbanciája (2.2.25) 450 nm-en, 1 cm-es küvettában mérve, legfeljebb 0,23 lehet. A vizsgálathoz 1,0 ml S oldatot R vízzel 10,0 ml-re hígítunk. pH (2.2.3): 3,5 − 4,5. Az S oldatot vizsgáljuk. Fényelnyelő szennyezők. A mérést az S oldat elkészítését követő 1 órán belül el kell elvégezni.



560 nm-en az S oldat abszorbanciája (2.2.25) legfeljebb 0,06 lehet. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). A vizsgálatot erős fénytől védve végezzük. Az oldatokat 2 – 8 ºC hőmérsékleten tároljuk, és a készítést követő 3 órán belül felhasználjuk. Vizsgálati oldat (a). 25,0 mg vizsgálandó anyagot a mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk. Vizsgálati oldat (b). 10,0 ml a) vizsgálati oldatot a mozgófázissal 20,0 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (a). 12,5 mozgófázissal 100,0 ml-re oldunk.

mg

CRS

minociklin-hidrokloridot

a

Összehasonlító oldat (b). 2,0 ml a) vizsgálati oldatot a mozgófázissal 100,0 mlre hígítunk. Összehasonlító oldat (c). 1,2 ml a) vizsgálati oldatot a mozgófázissal 100,0 mlre hígítunk. Összehasonlító oldat (d). 10 mg CRS minociklin-hidrokloridot 1 ml R vízben oldunk. Az oldatot vízfürdőn 20 percig forraljuk, majd a mozgófázissal 25 mlre hígítjuk. Oszlop: –

méretei: l = 0,20 m, Ø = 4,6 mm,

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktilszililezett szilikagél (5 µm),

Mozgófázis: R nátrium-edetát 4 g/l töménységű oldatának 25 térfogatrészét, R dimetilformamid 27 térfogatrészét és R ammónium-oxalát 28 g/l töménységű oldatának 50 térfogatrészét elegyítjük. Az elegy pH-értékét R tetrabutilammónium-hidroxid–oldat (104 g/l) segítségével pH 7,0-re állítjuk be. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: 280 nm-en regisztráló spektrofotométerrel. Injektálás: 20 µl; az a) vizsgálati oldatot, valamint az a), a b), a c) és a d) összehasonlító oldatot injektáljuk. Kromatografálási idő: a minociklin retenciós idejének 1,5-szerese.



Rendszeralkalmasság: −

csúcsfelbontás: legalább 2,0, az A-szennyező és a minociklin között a d) összehasonlító oldat kromatogramján,

−

elméleti tányérszám: legalább 15 000, az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható, minociklinnek megfelelő csúcsra számolva.

Követelmények: –

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (1,2 %),

–

egyéb szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (1,2 %),

–

egyéb szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (2,0 %).

Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 50 ppm. 0,5 g anyagot vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2,5 ml R ólom– mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): 5,0 − 8,0 %. 0,500 g anyagot vizsgálunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,5 %. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Bakteriális endotoxinok (2.6.14): legfeljebb 1,25 NE/mg. A parenterális gyógyszerkészítmények előállítására szánt anyag − abban az esetben, ha a készítmény előállítása során nem alkalmaznak a bakteriális endotoxinok eltávolítására alkalmas eljárást − feleljen meg e vizsgálat követelményének is. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29) a „Rokon vegyületek” vizsgálatban leírtak szerint, a következő módosításokkal. Injektálás: b) vizsgálati oldat és a) összehasonlító oldat. Rendszeralkalmasság:



− ismételhetőség: az a) összehasonlító oldat hatszori injektálásával, a minociklin csúcsterületére kapott relatív szórás legfeljebb 1,5 %. Kiszámítjuk a százalékos C23H28ClN3O7 tartalmat a CRS minociklin-hidroklorid feltüntetett tartalma alapján. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. Ha az anyag steril: steril, légmentesen záró, garanciazáras tartályban. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: − adott esetben, hogy az anyag steril, − adott esetben, hogy az anyag bakteriális endotoxinoktól mentes. SZENNYEZŐK Határértékhez kötött szennyezők (lásd Ph. Hg.VIII. II. kötet belső borító): A, B, C, D.

A. R1 = R3 = N(CH3)2, R2 = H : (4R,4aS,5aR,12aS)-4,7-bisz(dimetilamino)3,10,12,12a-tetrahidroxi-1,11-dioxo-1,4,4a,5,5a,6,11,12a-oktahidrotetracén2-karboxamid (4-epiminociklin), B. R1 = R3 = H, R2 = N(CH3)2 : (4S,4aS,5aR,12aS)-4-(dimetilamino)3,10,12,12a-tetrahidroxi-1,11-dioxo-1,4,4a,5,5a,6,11,12a-oktahidrotetracén2-karboxamid (szanciklin), C. R1 = NH-CH3, R2 = N(CH3)2, R3 = H : (4S,4aS,5aR,12aS)-4(dimetilamino)-3,10,12,12a-tetrahid-roxi-7-(metilamino)-1,11-dioxo1,4,4a,5,5a,6,11,12a-ok-tahidrotetracén-2-karboxamid (7-monodemetilminociklin),



D. R1 = NH2, R2 = N(CH3)2, R3 = H : (4S,4aS,5aR,12aS)-7-amino-4(dimetilamino)-3,10,12,12a-tetrahidroxi-1,11-dioxo-1,4,4a,5,5a,6,11,12aoktahidrotetracén-2-karboxamid (7-aminoszanciklin).

Moranteli hydrogenotartras ad usum veterinarium 3593. oldal Új cikkelyszám: 04/2007:1546. A „Sajátságok” rész „Oldékonyság” pontjában a „vízben és alkoholban nagyon bőségesen oldódik” szövegrész helyesen: „vízben és etanolban (96%) nagyon bőségesen oldódik”. A „Vizsgálatok” rész „pH” pontjában a követelmény helyesen: „3,3–3,9”.

Naloxoni hydrochloridum dihydricum


04/2007:0729

NALOXONI HYDROCHLORIDUM DIHYDRICUM Naloxon-hidroklorid-dihidrát

C19H22ClNO4.2H2O

Mr 399,9

DEFINÍCIÓ 4,5α-Epoxi-3,14-dihidroxi-17-(prop-2-enil)morfinán-6-on–hidroklorid–dihidrát. Tartalom: 98,0 – 102,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, nedvszívó, kristályos por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) oldódik; toluolban gyakorlatilag nem oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, C. Második azonosítás: B. C. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS naloxon-hidroklorid-dihidráttal. B. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27).



Vizsgálati oldat. 8 mg vizsgálandó anyagot 0,5 ml R vízben oldunk, és az oldatot R metanollal 1 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat. 8 mg CRS naloxon-hidroklorid-dihidrátot 0,5 ml R vízben oldunk, és az oldatot R metanollal 1 ml-re hígítjuk. Lemez: R VRK szilikagél G lemez. Kifejlesztőszer: 5 térfogatrész R metanol és 95 térfogatrész olyan folyadék elegye, amelyet 60 ml R2 hígított ammónia–oldat és 100 ml R 1-butanol összerázása után elkülönülő felső réteg képez. Felvitel: 5 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság kétharmadáig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt R kálium-[hexaciano-ferrát(III)] R1 vas(III)-klorid–oldattal frissen készült 5 g/l töménységű oldatával bepermetezzük; az így kezelt lemezt nappali fényben értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. C. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 0,50 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság . 10,0 ml S oldathoz 0,05 ml R metilvörös–oldatot elegyítünk. Legfeljebb 0,2 ml 0,02 M nátrium-hidroxid–mérőoldattól vagy 0,02 M sósav– mérőoldattól az oldat színének meg kell változnia. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –170 és –180 között (vízmentes anyagra); az S oldatot vizsgáljuk.



Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 0,125 g vizsgálandó anyagot 0,1 M sósavval 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS csúcsazonosításra szánt naloxont (A, B, C, D, E- és F-szennyezőt tartalmaz) 1 ml 0,1 M sósavban oldunk. Összehasonlító oldat (b). 1,0 ml vizsgálati oldatot 0,1 M sósavval 20,0 ml-re hígítunk. Ezen oldat 1,0 ml-ét 0,1 M sósavval 25,0 ml-re hígítjuk. A-oldat. 1,10 g R nátrium-oktánszulfonátot 1000 ml vízben oldunk, az oldat pH-ját R tömény foszforsav 50 %V/V töménységű oldatával 2,0 értékre állítjuk be, majd az oldatot szűrjük. Oszlop: – méretei: l = 0,125 m, Ø = 4,0 mm; – állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktilszililezett szilikagél (5 µm); – hőmérséklet: 40 °C. Mozgófázis: – A-mozgófázis: R acetonitril – R tetrahidrofurán – A-oldat (20+40+940 V/V); – B-mozgófázis: R tetrahidrofurán – R acetonitril – A-oldat (40+170+790 V/V); Idő (perc) 0 – 40

A-mozgófázis (%V/V) 100 → 0

40 – 50

0

Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 230 nm-en. Injektálás: 20 µl.

B-mozgófázis (%V/V) 0 → 100 100



Relatív retenció a naloxonra (retenciós ideje kb. 11 perc) vonatkoztatva: Cszennyező: kb. 0,6; A-szennyező: kb. 0,8; F-szennyező: kb. 0,9; D-szennyező: kb. 1,1; E-szennyező: kb. 3,0; B-szennyező: kb. 3,2. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C-, D-, E- és F-szennyező csúcsának azonosításához felhasználjuk a CRS csúcsazonosításra szánt naloxonhoz mellékelt kromatogramot és az a) összehasonlító oldattal kapott kromatogramot. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: – hegy-völgy-arány: legalább 2,0, ahol Hp = a D-szennyezőnek megfelelő csúcs alapvonaltól mért magassága és Hv = a D-szennyező csúcsát a naloxon csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának az alapvonaltól mért távolsága. Követelmények: – korrekciós faktor: az E-szennyező tartalmának kiszámításához csúcsterületét 0,5del szorozzuk; – A-, B-, C-, E-, F-szennyezők: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területe (0,2%); – D-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 1,5-szerese (0,3%), – egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: egyikük csúcsterülete sem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs teületének fele (0,10%); – szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének négyszerese (0,8%); – elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,25-szorosa (0,05%). Víztartalom (2.5.12): 7,5–11,0%. Az anyag 0,200 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,2%. Az anyag 0,50 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS



0,300 g anyagot 50 ml R etanolban (96%) oldunk. Az oldatot 5,0 ml 0,01 M sósav–mérőoldattal elegyítjük, majd, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), etanolos 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a két inflexiós pont közötti mérőoldat fogyást. 1 ml etanolos 0,1 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal 36,38 mg C19H22ClNO4 egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet: G.

A. R1 = R2 = R3 = R4 = H: 4,5α-epoxi-3,14-dihidroximorfinán-6-on (noroximorfon), B. R1 = R4 = CH2-CH=CH2, R2 = R3 = H: 4,5α-epoxi-14-hidroxi-17-(prop-2enil)-3-(prop-2-eniloxi)morfinán-6-on (3-O-allilnaloxon), C. R1 = R3 = H, R2 = OH, R4 = CH2-CH=CH2: 4,5α-epoxi-3,10α,14-trihidroxi17-(prop-2-enil)morfinán-6-on (10α-hidroxinaloxon),



F. R1 = R2 = H, R3 = OH, R4 = CH2-CH=CH2: 4,5α-epoxi-3,10β,14-trihidroxi17-(prop-2-enil)morfinán-6-on (10β-hidroxinaloxon), G. R1 = CH3, R2 = R3 = H, R4 = CH2-CH=CH2: 4,5α-epoxi-14-hidroxi-3-metoxi17-(prop-2-enil)morfinán-6-on (3-O-metilnaloxon).

D. 7,8-didehidro-4,5α-epoxi-3,14-dihidroxi-17-(prop-2-enil)morfinán-6-on (7,8didehidronaloxon),

E. 4,5α:4’,5’α-diepoxi-3,3’,14,14’-tetrahidroxi-17,17’-bisz(prop-2-enil)-2,2’bimorfinánil-6,6’-dion (2,2’-binaloxon).

NATRII CALCII EDETAS 3636. oldal Új cikkelyszám: 04/2007:0231. A „Sajátságok” rész „Oldékonyság” pontjában az „alkoholban gyakorlatilag nem oldódik” szövegrész helyesen: „etanolban (96%) gyakorlatilag nem oldódik”. Az „Azonosítás” rész C. pontjában az első mondat helyesen: „Az anyagot kiizzítjuk.” Ugyanezen rész D. pontja helyesen: „Az „Azonosítás” C. pontja szerint nyert maradékkal a nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.” A „Vizsgálatok” rész „A-szennyező” pontjában az „Összehasonlító oldat” bekezdés 1. mondata helyesen: „40,0 mg R nitrilotriecetsavat (A-szennyező) az oldószereleggyel 100,0 ml-re oldunk.” 3637. oldal A „Vizsgálatok” rész „Klorid” pontja a következőképpen módosul: „Klorid (2.4.4): legfeljebb 0,1%. 0,7 g anyagot R vízzel 20 ml-re oldunk. Az oldathoz 30 ml R hígított salétromsavat adunk, majd 30 percig állni hagyjuk, végül megszűrjük. A szüredék 10 ml-ét R vízzel 50 ml-re hígítjuk, és ezt az oldatot használjuk vizsgálati oldatként. Az összehasonlító oldatot úgy készítjük, hogy 0,40 ml 0,01 M sósav–mérőoldathoz 6 ml R hígított salétromsavat elegyítünk, és az elegyet R vízzel 50 ml-re hígítjuk. Szükség esetén mindkét oldatot szűrjük. A vizsgálati oldathoz és az összehasonlító oldathoz 1–1 ml R2 ezüst-nitrát–oldatot mérünk, az oldatokat homogenizáljuk és 5 percig fénytől védett helyen állni hagyjuk. A vizsgálati oldat opálossága nem lehet erősebb, mint az összehasonlító oldaté.” A „Vizsgálatok” rész „Víztartalom” pontjának 2. mondata helyesen: „0,200 g anyagot vizsgálunk.” A „Tartalmi meghatározás” rész 1. bekezdése a következőképpen módosul: „0,500 g anyagot R vízzel 200 ml-re oldunk. Az oldat 20,0 ml-éhez 80 ml R vizet mérünk, pH-ját R hígított salétromsavval 2,3-re állítjuk be, és 0,01 M bizmutnitrát–mérőoldattal titráljuk. Indikátorként R xilenolnarancs 1 g/l töménységű oldatának 0,1 ml-ét alkalmazzuk. Az oldat színe sárgáról vörösre változik.”

Natrii stearas


04/2007:2058

NATRII STEARAS Nátrium-sztearát DEFINÍCIÓ Különböző zsírsavak – főként sztearinsav (C17H35COONa; Mr 306,5) és palmitinsav (C15H31COONa; Mr 278,4) – nátriumsóinak keveréke. Tartalom: – nátrium: 7,4–8,5% (Ar 22,99) (szárított anyagra); – a zsírsavfrakció sztearinsav-tartalma: legalább 40%; – a zsírsavfrakció sztearinsav- és palmitinsav-tartalma összesen: legalább 90%. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy sárgás, finom, zsíros tapintású por. Oldékonyság: vízben és etanolban (96%) kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: C, D. Második azonosítás: A, B, D. A. Dermedéspont (2.2.18): legalább 53 °C. Az S oldat készítése során nyert maradékot vizsgáljuk (lásd „Vizsgálatok”). B. Savszám (2.5.1): 195–210. A vizsgálathoz az S oldat készítése során nyert maradék 0,200 g-ját az előírt oldószerelegy 25 ml-ében oldjuk.

Natrii stearas


C. A sztearinsav és a palmitinsav tartalmi meghatározása során kapott kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő két csúcs – retenciós idejét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramján látható két csúccsal. D. Az S oldattal a nátriumion b) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 10,0 g anyagot 100 ml R peroxidmentes éter és 80 ml R ecetsav elegyével visszafolyóhűtő alkalmazásával teljes oldódásig forralunk. A lehűlt keveréket választótölcsérbe visszük, a szétválást követően a vizes fázist elkülönítjük, az éteres fázist pedig 2×8 ml R ecetsavval kirázzuk. Az egyesített vizes fázisokat ezután 30 ml R peroxidmentes éterrel mossuk és 100 ml R desztillált vízzel 100 mlre hígítjuk (S oldat). Az éteres fázist vízfürdőn szárazra párologtatjuk, a maradékot 100–105 °C-on szárítjuk. Savasság, lúgosság. 2,0 g anyagot 50 ml, előzetesen semlegesített R etanolban (96%) szuszpendálunk. A szuszpenziót visszafolyóhűtő alkalmazásával oldódásig melegítjük, majd 3 csepp R fenolftalein–oldatot adunk hozzá. Az oldat színtelen legyen. Az oldatnak legalább 0,60 ml, de legfeljebb 0,85 ml 0,1 M nátriumhidroxid–oldattól rózsaszínűre kell színeződnie. Klorid (2.4.4): legfeljebb 0,2%. A vizsgálathoz az S oldat 0,25 ml-ét R vízzel 15 ml-re hígítjuk. Szulfát (2.4.13): legfeljebb 0,3%. A vizsgálathoz az S oldat 0,5 ml-ét R desztillált vízzel 15 ml-re hígítjuk. Nikkel: legfeljebb 5,0 ppm. Atomabszorpciós spektrometria (2.2.23, II. módszer). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 50,0 mg-ját teflonbombában 1 térfogatrész R nehézfémmentes tömény sósav és 5 térfogatrész R nehézfémmentes tömény

Natrii stearas


salétromsav elegyének 0,5 ml-ével 170 °C-on 5 órán keresztül roncsolunk. Lehűlés után a maradékot R vízzel 5,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldatok. Az összehasonlító oldatokat R nikkel–mértékoldattal (10 ppm Ni) készítjük és R vízzel megfelelő mértékben hígítjuk. Fényforrás: nikkel vájtkatód lámpa. Hullámhossz: 232,0 nm. Atomizáló egység: levegő–acetilén láng. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 5,0%. Bemérőcsónakban mért, előzetesen mosott 1,0 g R homokot 100–105 °C-on szárítunk, majd a szárított tömeget lemérjük, és 0,500 g vizsgálandó anyagot, továbbá 10 ml R etanolt (96%) adunk hozzá. A keveréket 80 °C-on szárazra párologtatjuk és a maradékot 100–105 °C-on 4 órán át szárítjuk. Mikrobiológiai szennyezés. Az összes életképes aerob mikroorganizmusszám (2.6.12): legfeljebb 103 mikroorganizmus/g (lemezen számlálás). Az anyag feleljen meg az Escherichia coli vizsgálat (2.6.13) követelményének. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Nátrium. 0,250 g anyagot 5 ml R ecetsav-anhidrid és 20 ml R vízmentes ecetsav elegyében enyhe melegítéssel oldunk. Lehűtés után az elegyhez 20 ml R dioxánt mérünk, majd – potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20) – 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 2,299 mg Na egyenértékű. Sztearinsav és palmitinsav. Gázkromatográfia (2.2.28): a normalizációs eljárást alkalmazzuk. Vizsgálati oldat. Visszafolyóhűtővel felszerelt Erlenmeyer-lombikban 0,1 g vizsgálandó anyagot 5 ml R metanolos bór-trifluorid–oldatban oldunk. Az oldatot visszafolyóhűtő alkalmazásával 10 percig forraljuk, majd a hűtőn keresztül 4 ml R heptánt adunk hozzá és 10 percig – a visszafolyóhűtőt alkalmazva – tovább forraljuk. Lehűlés után az oldathoz 20 ml R telített nátrium-klorid–oldatot adunk, összerázzuk,

Natrii stearas


és a fázisokat hagyjuk szétválni. A szerves fázis kb. 2 ml-ét 0,2 g R vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, végül a vízmentesített fázis 1,0 ml-ét R heptánnal 100,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat. Az összehasonlító oldatot a vizsgálati oldattal megegyező módon készítjük, azzal az eltéréssel, hogy a vizsgálandó anyag helyett 50,0 mg CRS palmitinsavat és 50,0 mg CRS sztearinsavat mérünk be. Oszlop: – anyaga: kvarcüveg; – méretei: l = 30 m, Ø = 0,32 mm; – állófázis: R makrogol 20 000 (filmvastagság: 0,5 μm). Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 2,4 ml/perc. Hőmérséklet:

Oszlop

Idő (perc)

Hőmérséklet (°C)

0–2

70

2–36

70 → 240

36–41

240

Injektor

220

Detektor

260

Detektálás: lángionizáció. Injektálás: 1 μl. Relatív retenció a metil-sztearátra (retenciós ideje kb. 40 perc) vonatkoztatva: metil-palmitát kb. 0,88. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat:

Natrii stearas


– csúcsfelbontás: legalább 5,0, a metil-sztearát és a metil-palmitát között. Kiszámítjuk az anyag sztearinsav- és palmitinsav-tartalmát. ELTARTÁS Légmentesen záró edényben, fénytől védve.

NIMESULIDUM 3187. oldal Új cikkelyszám: 04/2007:1548. A „Vizsgálatok” rész „Rokon vegyületek” pont második bekezdése a következőképpen változik: „Összehasonlító oldat: 5 mg R 2-fenoxianilint (Cszennyező) 10 ml R acetonitrilben oldunk, majd R vízzel 25,0 ml-re hígítunk. Az oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. A kapott oldat 1,0 ml-ében egy üvegcse CRS nimeszulid D-szennyezőt feloldunk.”

Noradrenalini hydrochloridum


04/2007:0732

NORADRENALINI HYDROCHLORIDUM Noradrenalin-hidroklorid

C8H12ClNO3

Mr 205,6

DEFINÍCIÓ (R)-2-Amino-1-(3,4-dihidroxifenil)etanol–hidroklorid. Tartalom: 98,5–101,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy barnásfehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben nagyon bőségesen oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. Levegő és fény hatására elszíneződik. AZONOSÍTÁS A. Fajlagos optikai forgatóképesség (lásd „Vizsgálatok”). B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: noradrenalinbázisból az alábbiak szerint pasztillákat készítünk. 2 g anyagot R nátrium-diszulfit 5 g/l töménységű oldatának 20 ml-ében oldunk. Az oldatot R ammónia–oldattal meglúgosítjuk, 1 órára jeges vízbe helyezzük, majd szűrjük. A csapadékot 3×2 ml R vízzel, majd 5 ml R etanollal (96%), végül 5 ml R diklórmetánnal mossuk és vákuumban 3 órán át szárítjuk.



Összehasonlítás: megfelelő CRS noradrenalin-tartarátból a fentiek szerint készült noradrenalinbázissal. C. Az S oldat (lásd „Vizsgálatok”) 0,2 ml-ével a kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 0,500 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 25,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1), színe nem lehet erősebb, mint a 0,2 ml kék törzsoldat, 0,4 ml sárga törzsoldat, 0,4 ml piros törzsoldat és R hígított sósav 13,7 %V/V-os oldata (9 ml) elegyének színe (2.2.2 II. módszer). 0,2 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 10 ml-re oldunk. Az oldatot késedelem nélkül vizsgáljuk. pH (2.2.3): 3,5–4,5. Az S oldatot vizsgáljuk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –37 és –41 között (vízmentes anyagra). Az S oldatot vizsgáljuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat óvjuk a levegőtől. Az oxigént a mozgófázisokból – közvetlenül felhasználás előtt – R nitrogénnel távolítjuk el. A lombikokat színültig töltjük. Vizsgálati oldat. 0,125 g vizsgálandó anyagot az A-mozgófázissal 50 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 10 mg vizsgálandó anyagot 5 ml 0,1 M sósavban oldunk. A kapott oldat 1 ml-ének és R tömény hidrogén-peroxid–oldat 0,1 ml-ének elegyét 90 percen át 254 nm-es ultraibolya fénnyel besugározzuk, majd az Amozgófázissal 10 ml-re hígítjuk. A noradrenalin bomlása két csúcsot eredményez. Az egyik csúcs (azonosítatlan vegyület) relatív retenciója kb. 1,2, a másik csúcsé (B-szennyező) pedig kb. 1,5. Az így készített oldatot használjuk a B-szennyező azonosításához. Összehasonlító oldat (c). 7,5 mg CRS noradrenalin-D-szennyezőt, 5 mg CRS noradrenalin-E-szennyezőt és 5 mg CRS noradrenalin-F-szennyezőt az Amozgófázissal 100 ml-re oldunk. A kapott oldat 1 ml-ét az A-mozgófázissal 20 mlre hígítjuk.



Oszlop: –

méretei: l = 0,10 m; Ø = 4,6 mm;

–

állófázis: R kromatográfiás célra szánt monolitikus oktadecilszililezett szilikagél;

–

hőmérséklet: 25 °C.

Mozgófázis: –

A-mozgófázis: 0,50 g R nátrium-heptánszulfonátot R kromatográfiás célra szánt vízzel 1000 ml-re oldunk; a pH-értéket R tömény foszforsavval 2,2-re állítjuk be.

–

B-mozgófázis: 0,25 g R nátrium-heptánszulfonátot R kromatográfiás célra szánt vízzel 500 ml-re oldunk; az oldathoz 500 ml R kromatográfiás célra szánt acetonitrilt elegyítünk, és a látszólagos pH-értéket R tömény foszforsavval 2,4-re állítjuk be. Idő (perc)

A-mozgófázis (% V/V)


Áramlási sebesség (ml/perc)

0–2,0

98

2

1,5

2,0–17,0

98 → 70

2 → 30

1,5

17,0–24,0

70 → 50

30 → 50

1,5

24,0–24,1

50 → 0

50 → 100

1,5 → 4,0

24,1–28,0

0

100

4,0

28,0–28,1

0 → 98

100 → 2

4,0

28,1–30,0

98

2

4,0 → 1,5

Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en (az F-szennyező kivételével); Fszenyező: spektrofotométerrel, 254 nm-en. Injektálás: 20 μl. Relatív retenciók a noradrenalinra (retenciós ideje kb. 3 perc) vonatkoztatva: Bszennyező kb. 1,5; D-szennyező kb. 2,8; E-szennyező kb. 3,0; F-szennyező kb. 6,9. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat:


–


csúcsfelbontás: legalább 1,5, a D-szennyező és az E-szennyező között.


korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a megfelelő korrekciós faktorral szorozzuk: B-szennyező 0,3; E-szennyező 0,3; F-szennyező 1,5.

–

D-szennyező (280 nm-en): csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének ötszöröse (0,5%);

–

F-szennyező (254 nm-en): csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%);

–

B- és E-szennyező (280 nm-en): csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%);

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők (280 nm-en): csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

–

szennyezők összesen, a D-szennyező kivételével (280 nm-en): csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);

–

összes szennyező (280 nm-en) és az F-szennyező (254 nm-en) együttesen: 0,7%;

–

elhanyagolási határ (280 nm-en): az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).

Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 0,5%. 1,000 g anyagot vizsgálunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS A reakcióközeg túlmelegedésének elkerülése végett a titrálás során végig alapos kevertetést végzünk, és a titrálást a végpont elérése után azonnal leállítjuk.



Az anyag 0,180 g-ját 50 ml R vízmentes ecetsavban oldjuk, majd 10 ml R vízmentes hangyasavat adunk az oldathoz. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav–mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav–mérőoldattal 20,56 mg C8H12ClNO3 egyenértékű. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, de előnyösebb vákuumban vagy inert gáztérben leforrasztott kémcsőben, fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: B, D, E, F. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): A, C, G. A. adrenalin,

B. R = NH2: 2-amino-1-(3,4-dihidroxifenil)etanon (noradrenalon), E. R = Cl: 2-klór-1-(3,4-dihidroxifenil)etanon, C. dopamin,

D. 4-[(1R)-2-amino-1-metoxietil]benzol-1,2-diol (noradrenalin-metil-éter),


F. N-benzil-1-fenilmetánamin,

G. 2-(dibenzilamino)-1-(3,4-dihidroxifenil)etanon.


Noradrenalini tartras

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.5.7- 1

04/2007:0285 NORADRENALINI TARTRAS Noradrenalin-tartarát

C12H17NO9.H2O

Mr 337,3

DEFINÍCIÓ [4-[(1R)-2-Amino-1-hidroxietil]benzol-1,2-diol]−[(2R,3R)-2,3dihidroxibutándisav]−víz (1/1/1). Tartalom: 98,5−101,0% (vízmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. AZONOSÍTÁS A. 2 g anyagot R nátrium-diszulfit 5 g/l töménységű oldatának 20 ml-ében oldunk. Az oldatot R ammónia−oldattal meglúgosítjuk, 1 órán át jeges vízben tartjuk, majd megszűrjük. A szüredéket az "Azonosítás" C pont szerinti vizsgálatához használjuk. A csapadékot 3×2 ml R vízzel, 5 ml R etanollal (96%), végül 5 ml R diklórmetánnal átmossuk, majd vákuumban 3 órán át szárítjuk. A csapadék (noradrenalinbázis) fajlagos forgatóképessége (2.2.7): −44 és −48 között van. A vizsgálathoz a csapadékból 0,5 M sósavval 20,0 g/l töménységű oldatot



készítünk. B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: az "Azonosítás" A pontjában leírt módon előállított noradrenalinbázisból sajtolt pasztillák. Összehasonlítás: CRS noradrenalin-tartarát megfelelő mennyiségéből az "Azonosítás" A pontjában leírt módon előállított noradrenalinbázissal. C. A tartarátion b) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. A vizsgálatot az "Azonosítás" A pontjában leírt módon nyert szüredék 0,2 ml-ével végezzük. VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS5 szín−mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 0,2 g anyagot R vízzel 10 ml-re oldunk. Az oldatot késedelem nélkül vizsgáljuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Az oldatokat óvjuk a levegőtől. Az oxigént a mozgófázisokból − közvetlenül felhasználás előtt − R nitrogénnel távolítjuk el. A lombikokat színültig töltjük. Vizsgálati oldat. 0,20 g vizsgálandó anyagot az A-mozgófázissal 50 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázissal 100,0 mlre hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét az A-mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 10 mg vizsgálandó anyagot 5 ml 0,1 M sósavban oldunk. 1 ml oldat és 0,1 ml R tömény hidrogén-peroxid−oldat elegyét 90 percen át 254 nm-es ultraibolya fénnyel besugározzuk, majd az A-mozgófázissal 10 ml-re hígítjuk. A noradrenalin bomlása két csúcsot eredményez. Az egyik csúcs (nem azonosított vegyület) relatív retenciója kb. 1,2, a másik csúcsé pedig kb. 1,5 (Bszennyező). Az így készített oldatot használjuk a B-szennyező azonosításához. Összehasonlító oldat (c). 7,5 mg CRS noradrenalin-D-szennyezőt, 5 mg CRS noradrenalin-E-szennyezőt és 5 mg CRS noradrenalin-F-szennyezőt az A-



mozgófázissal 100 ml-re oldunk. Ezen oldat 1 ml-ét az A-mozgófázissal 20 ml-re hígítjuk. Oszlop: méretei: l = 0,10 m, ∅ = 4,6 mm; állófázis: R kromatográfiás célra szánt, monolítikus, oktadecilszililezett szilikagél; hőmérséklet: 25 °C. Mozgófázis: − A-mozgófázis: 0,50 g R nátrium-heptánszulfonátot R kromatográfiás célra szánt vízzel 1000 ml-re oldunk; a pH-értéket R tömény foszforsavval 2,2-re állítjuk be; − B-mozgófázis: 0,25 g R nátrium-heptánszulfonátot R kromatográfiás célra szánt vízzel 500 ml-re oldunk; az oldathoz 500 ml R kromatográfiás célra szánt acetonitrilt elegyítünk, és a látszólagos pH-értéket R tömény foszforsavval 2,4re állítjuk be; Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V )

0−2,0 2,0 − 17,0 17,0 − 24,0 24,0 − 24,1 24,1 − 28,0 28,0 − 28,1 28,1 − 30,0

98 98 → 70 70 → 50 50 → 0 0 0 → 98 98

B-mozgófázis (%V/V ) 2 2 → 30 30 → 50 50 → 100 100 100 → 2 2

Áramlási sebesség (perc/ml) 1,5 1,5 1,5 1,5 → 4,0 4,0 4,0 4,0 → 1,5

Detektálás: spektrofotométerrel, 280 nm-en (az F-szennyező kivételével); az Fszennyezőt spektrofotométerrel 254 nm-en detektáljuk. Injektálás: 20 μl. Relatív retenció a noradrenalinra (retenciós ideje kb. 3 perc) vonatkoztatva: Bszennyező kb. 1,5; D-szennyező kb. 2,8; E-szennyező kb. 3,0; F-szennyező kb. 6,9.



Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: − csúcsfelbontás: legalább 1,5, a D- és az E-szennyező között. Követelmények: −

korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a megfelelő korrekciós faktorral szorozzuk: B-szennyező 0,3; E-szennyező 0,3; F-szennyező 1,5;

F-szennyező (254 nm-en): csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%); B-, D- és E-szennyező (280 nm-en): csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%); egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők (280 nm-en): csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%); összes szennyező (280 nm-en) és az F-szennyező (254 nm-en) együttesen: 0,3%; elhanyagolási határ (280 nm-en): az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%). Víztartalom (2.5.12): 4,5−5,8%. Az anyag 0,500 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,300 g anyagot 50 ml R vízmentes ecetsavban szükség esetén enyhe melegítéssel oldunk. Az oldatot, indikátorként 0,1 ml R kristályibolya−oldatot alkalmazva , 0,1 M perklórsav−mérőoldattal addig titráljuk, míg az indikátor színe kékeszöldre nem változik. 1 ml 0,1 M perklórsav−mérőoldattal 31,93 mg C12H17NO9 egyenértékű. ELTARTÁS



Légmentesen záró tartályban, de előnyösebb vákuumban vagy inert gáztérben leforrasztott kémcsőben, fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: B, D, E, F. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034)) című általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): A, C, G. A. adrenalin,

B. R = NH2: 2-amino-1-(3,4-dihidroxifenil)etanon (noradrenalon), E. R = Cl: 2-klór-1-(3,4-dihidroxifenil)etanon, C. dopamin,

D. 4-[(1R)-2-amino-1-metoxietil]benzol-1,2-diol (noradrenalin-metil-éter),


F. N-benzil-1-fenilmetánamin, (dibenzil-amin)

G. 2-(dibenzilamino)-1-(3,4-dihidroxifenil)etanon.


Olsalazin natricum


01/2005:1457 javított 5.7

OLSALAZINUM NATRICUM Olszalazin-nátrium

C14H8N2Na2O6

Mr 346,2

DEFINÍCIÓ Dinátrium- (6,6’-dihidroxi-3,3’-diazéndiildibenzoát) Tartalom: 98,0–102,0 % (szárított és acetátmentes anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: sárga, finom, kristályos por. Oldékonyság: vízben mérsékelten metanolban alig oldódik.

oldódik;

dimetil-szulfoxidban

oldódik;

Polimorfiára hajlamos. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, D. Második azonosítás: A, C, D. A. Abszorpciós spektrofotometria az ultraibolya és látható színképtartományban (2.2.25)

Olsalazin natricum


Vizsgálati oldat 40,0 mg anyagot 5 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–oldatban oldunk, majd az oldatot R nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát 7,8 g/l töménységű, R tömény nátrium-hidroxid−oldattal 7,2 pH-értékre beállított oldatával (tompítóoldat) 100,0 ml-re hígítjuk. Az oldat 2,0 ml-ét a tompítóoldattal 100,0 ml-re hígítjuk. Hullámhossz tartomány: 240–400 nm (2.2.25). Abszorpciós maximumok: 255 és 362 nm. Abszorbanciarány: A255/A362 = 0,53 – 0,56. B.

Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS olszalazin-nátriummal. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai között eltérés mutatkozik, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot R metanolban külön-külön oldjuk, majd az oldatokat szárazra párologtatjuk, és a maradékokból új spektrumokat veszünk fel.

C.

Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). A vizsgálathoz R VRK szilikagél F254 lemezt használunk. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 10 mg-ját 1 térfogatrész R2 hígított ammónia–oldat és 4 térfogatrész R alkohol elegyével 10 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). 10 mg CRS olszalazin-nátriumot 1 térfogatrész R2 hígított ammónia–oldat és 4 térfogatrész R alkohol elegyével 10 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS szulfaszalazint az a) összehasonlító oldattal 5 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Mozgófázis: R vízmentes hangyasav – R aceton – R diklórmetán (5+50+60 V/V) Felvitel: 10 µl Kifejlesztés: 15 cm fronttávolságig. Szárítás: levegőn.

Olsalazin natricum


Előhívás : 254 nm-es ultraibolya fényben. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat – a kromatogramon két, egymástól elkülönülő folt látható. Értékelés: A vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő főfolt – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főfolttal. D. A vizsgálandó anyag 0,5 g-jához 2 ml R tömény kénsavat adunk. A folyadékot felforraljuk és a maradékot fokozatosan izzásig hevítjük. A hevítést addig folytatjuk, amíg csaknem fehér vagy legfeljebb szürkés színű maradék képződik. Az izzítás hőmérséklete a 800 ºC-ot nem haladhatja meg. A maradékot 10 ml forrásban lévő R vízben oldjuk, majd az oldatot szűrjük. A szüredék 2 ml-ével a nátriumion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK Acetát. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 0,125 g vizsgálandó anyagot 25,0 ml R vízben oldunk, majd az oldathoz 1,0 ml R hígított sósavat adunk. Az oldatot centrifugáljuk, majd egy 0,45 µm-es szűrőn, ezt követően pedig egy, a kloridionok eltávolítására alkalmas szűrőn átszűrjük. Összehasonlító oldat (a). 0,140 g R nátrium-acetátot , 0,150 g R nátrium-formiátot és 0,180 g R kálium-szulfátot 100,0 ml R vízben oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). Megfelelő mennyiségű R nátrium-acetát felhasználásával legalább öt, acetátot 10 – 50 µg/ml töménységben tartalmazó összehasonlító oldatot készítünk. Oszlop: –

méretei: l=0,25 m hosszú, Ø=6 mm belső átmérőjű,

R

kromatográfiás célra szánt ionkizárásos gyantával milliekvivalens/oszlop kapacitású elválasztó oszlop,

töltött,

kb.

27

Olsalazin natricum


–

elnyomó oszlop,

–

mozgófázis: 0,0001 M sósav; áramlási sebessége: 0,9 ml/perc,

–

10 μS·cm-1 értékre beállított vezetőképességi detektor.

Az a) összehasonlító oldat 0,1 ml-ét injektáljuk. A kromatogramon három elkülönülő csúcs jelenik meg. A vizsgálati oldat és a b) összehasonlító oldat 0,1 ml-ét injektáljuk. Az összehasonlító oldatok leolvasott adatainak átlagából kalibrációs görbét készítünk, majd ennek segítségével meghatározzuk a vizsgálati oldat acetát-koncentrációját. Megmérjük az acetátnak megfelelő csúcs területét. Az acetát százalékos mennyiségét az alábbi kifejezésből számítjuk ki: 2,6c m

ahol c = a vizsgálati oldat acetát-koncentrációja (µg/ml), a b) összehasonlító oldat kalibrációs görbéjéből lineáris interpolációval meghatározva, m = a minta tömege (mg). Metánszulfonsav. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,25 g-ját 20 ml R vízben oldjuk, hozzáadunk 1,0 ml R hígított sósavat, majd az oldatot R vízzel 25,0 ml-re hígítjuk. Az oldatot centrifugáljuk, majd egy 0,45 µm-es szűrőn, ezt követően pedig egy kloridionok eltávolítására alkalmas szűrőn átszűrjük. Összehasonlító oldat (a). 0,25 g R metánszulfonsavat 50 ml R vízben oldunk. Hozzáadunk 0,58 g R nátrium-acetátot és 0,08 g R nátrium-kloridot, majd az oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Az így készült oldat 1,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 0,10 g R metánszulfonsavat R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 3,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. A fordított fázisú ionkromatográfiás eljárás javasolt körülményei: –

0,035 m hosszú, 4 mm belső átmérőjű, R fordított fázisú ionkromatográfia céljára szánt gyantával (10 µm) töltött előtét oszlop,

Olsalazin natricum


–

0,25 m hosszú, 4 mm belső átmérőjű R fordított fázisú ionkromatográfia céljára szánt gyantával (10 µm) töltött elválasztó oszlop,

–

mozgófázis: R kromatográfiás célra szánt acetonitril (10 térfogatrész) és literenként 1,6 g R tetrabutilammónium-hidroxidot és 0,053 g R vízmentes nátrium-karbonátot tartalmazó oldat (990 térfogatrész) elegye; áramlási sebessége: 1,0 ml/perc,

–

50 μS·cm-1 értékre beállított vezetőképességi detektor.

100 µl a) összehasonlító oldatot injektálunk. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha a kromatogramon három, egymástól elkülönülő folt látható. 100 µl vizsgálati oldatot és 100 µl b) összehasonlító oldatot injektálunk. A vizsgálati oldat kromatogramján a metánszulfonsavnak megfelelő csúcs területe nem haladhatja meg a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható, megfelelő csúcs területét (0,3 %). Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 20,0 mg-ját az A-mozgófázissal 25,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 0,5 ml-ét az A-mozgófázissal 100,0 mlre hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 20,0 mg CRS hatékonysági vizsgálatra szánt olszalazinnátriumot az A-mozgófázissal 25,0 ml-re oldunk. A kromatográfiás vizsgálat javasolt körülményei: –

0,125 m hosszú, 4,0 mm belső átmérőjű, R kromatográfiás célra szánt, oktadecilszililezett szilikagéllel (5 µm) töltött rozsdamentes acél oszlop,

–

1 ml/perc áramlási sebességű mozgófázisként a következő lineáris gradiens program: A-mozgófázis. 2,38 g R tetrabutilammónium-hidrogén-szulfátot és 3,6 g R dinátrium-hidrogén-foszfát–dihidrátot 900 ml R vízben oldunk. Az oldat pHját R hígított nátrium-hidroxid–oldattal 7,6-re állítjuk be. Az így készült oldatot R vízzel 1000,0 ml-re hígítjuk. Ennek a tompítóoldatnak 700 ml-ét 300 ml R metanollal elegyítjük.

Olsalazin natricum


B-mozgófázis. 4,75 g R tetrabutilammónium-hidrogén-szulfátot és 3,6 g R dinátrium-hidrogén-foszfát–dihidrátot 900 ml R vízben oldunk. Az oldat pHját R hígított nátrium-hidroxid–oldattal 7,6-re állítjuk be. Az így készült oldatot R vízzel 1000,0 ml-re hígítjuk. Ennek a tompítóoldatnak 350 ml-ét 650 ml R metanollal elegyítjük.

–

Idő

A-mozgófázis

B-mozgófázis

Megjegyzés

(perc)

(%V/V)

(%V/V)

0 - 15

55

45

izokratikus

15 - 45

55 → 0

45 → 100

lineáris gradiens

45 - 50

0 → 55

100 → 45

a kezdeti összetétel visszaállítása

50 - 65

55

45

az egyensúly beállítása

detektor: 360 nm-en regisztráló spektrofotométer.

Az oszlop hőmérsékletét 30 °C-on tartjuk. Az a) összehasonlító oldat 20 µl-ét injektáljuk. A rendszer érzékenységét úgy állítjuk be, hogy a kromatogramon látható főcsúcs magassága elérje a regisztráló teljes skálaszélességének legalább 50 %-át. A b) összehasonlító oldat 20 µl-ét injektáljuk. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha a kapott kromatogram megegyezik a CRS hatékonysági vizsgálatra szánt olszalazin-nátrium kromatogramjával. Szükség esetén módosítjuk az Amozgófázisnak a mozgófázison belüli arányát (az A-mozgófázis arányának növelése a retenciós idő növelését eredményezi). A vizsgálati oldat 20 µl-ét injektáljuk. A vizsgálati oldat kromatogramján: a főcsúcs kivételével egyik csúcs területe sem haladhatja meg az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszeresét (1 %); és közülük legfeljebb egy ilyen csúcs területe lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,5 %); a csúcsok területének összege – a főcsúcs kivételével – nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének négyszerese (2 %). Azokat a csúcsokat, amelyeknek területe kisebb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének 0,05-szorosa nem vesszük figyelembe (0,025 %).

Olsalazin natricum


Nehézfémek (2.4.8/D): legfeljebb 20 ppm. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 2,0 %. Az anyag 1,000 g-ját szárítószekrényben 150 °C-on szárítjuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS 0,100 g anyagot 15 ml R etilénglikolban oldunk. Hozzáadunk 40 ml R dioxánt és R kálium-klorid 224 g/l töménységű oldatának 0,2 ml-ét. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M sósav–mérőoldattal titráljuk. Üres titrálást is végzünk. A mérőoldatfogyást – az acetát molekulatömegét 59,0-nek véve – korrigáljuk az acetát tartalommal. 1 ml 0,1 M sósav–mérőoldattal 17,31 mg C14H8N2Na2O6 egyenértékű. SZENNYEZŐK

A. R1 = H, R2 = CO2H, R3 = OCH3 : 6-hidroxi-6’-metoxi-3,3’diazéndiildibenzoesav, B.

R1 = OH, R2 = CO2H, R3 = H : 2,6’-dihidroxi-3,3’-diazéndiildibenzoesav,

C.

R1 = R2 = H, R3 = OH : 2-hidroxi-5-[(4-hidroxifenil)diazenil]benzoesav,

D. R1 = H, R2 = CO2H, R3 = Cl : 6-klór-6’-hidroxi-3,3’-diazéndiildibenzoesav, E.

R1 = H, R2 = CO-CH2-SO3H, R3 = OH : 2-hidroxi-5-[(4-hidroxi-3(szulfoacetil)fenil)diazenil]benzoesav,

Olsalazin natricum


F.

2’-[(3-karboxi-4-hidroxifenil)diazenil]-4,5’-dihidroxibifenil-3,4’-dikarbonsav,

G.

5-[(3-karboxi-4-hidroxifenil)diazenil]-2,4’-dihidroxibifenil-3,3’-dikarbonsav,

H.

R = CO2H : 6,6’-dihidroxi-3-3’-[5-karboxi-4-hidroxi-1,3fenilénbisz(diazéndiil)]dibenzoesav,

I.

R = H : 6,6’-dihidroxi-3-3’-[4-hidroxi-1,3fenilénbisz(diazéndiil)]dibenzoesav.

OXYBUTYNINI HYDROCHLORIDUM 3758. oldal Új cikkelyszám: 041/2005:1354. javított 5.7 A „Sajátságok” rész második mondata a következőképpen változik: „Vízben és etanolban bőségesen oldódik; acetonban oldódik; ciklohexánban gyakorlatilag nem oldódik.”

Paroxetini hydrochloridum anhydricum


04/2007:2283

PAROXETINI HYDROCHLORIDUM ANHYDRICUM Paroxetin-hidroklorid, vízmentes

C19H21ClFNO3

Mr 365,8

DEFINÍCIÓ Vízmentes [(3S,4R)-3-[(1,3-benzodioxol-5-iloxi)metil]-4-(4-fluorfenil)piperidin]– hidroklorid. Tartalom: 97,5–102,0% (vízmentes anyagra). ELŐÁLLÍTÁS G-szennyező: legfeljebb 1 ppm. Megfelelő, validált, tandem tömegspektrometriával kapcsolt folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos, nedvszívó por. Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik; metanolban bőségesen oldódik; vízmentes etanolban és diklórmetánban mérsékelten oldódik.



Polimorfiára hajlamos. AZONOSÍTÁS A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS vízmentes paroxetin-hidrokloriddal. Amennyiben a szilárd anyagok spektrumai eltérőek, a vizsgálandó anyagot és a referenciaanyagot – külön-külön – 30-szoros mennyiségű vízmentes R acetonnal elkeverjük, és forrásig melegítve oldjuk. Az átkristályosított anyagokból új spektrumokat veszünk fel. B.

Víztartalom (lásd Vizsgálatok).

C.

A kloridion b) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető.

VIZSGÁLATOK D-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot 5 ml R metanolban oldunk, majd az oldatot a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). 5 mg CRS paroxetin-D-szennyezőt 2 ml R metanolban oldunk, majd az oldatot a mozgófázissal 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 10 ml a) összehasonlító oldatot a vizsgálati oldattal 10 ml-re hígítunk. Összehasonlító oldat (c). 1,0 ml a) összehasonlító oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítunk. Oszlop:

− méretei: l = 0,10 m, Ø = 4,0 mm,



− állófázis: R királis kromatográfia céljára szánt szilikagél AGP (5 μm), − hőmérséklet: 30 °C. Mozgófázis: 8,7 g R dikálium-hidrogén-foszfátot 1000 ml R kromatográfiás célra szánt vízben oldunk, és az oldat pH-ját R tömény foszforsavval 6,5-re állítjuk be; az így kapott oldat 930 ml-ét 70 ml R acetonitrillel elegyítjük. Áramlási sebesség: 0,9 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 295 nm-en. Injektálás: 20 μl; vizsgálati oldat, valamint b) és c) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a paroxetin retenciós idejének (kb. 12 perc) 2,5-szerese. Rendszeralkalmasság: – hegy-völgy arány: legalább 2,0, ahol Hp a b) összehasonlító oldat kromatogramján a D-szennyező csúcsának alapvonaltól mért magassága és Hv az ugyanezen csúcsot a paroxetin csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumon mért, alapvonaltól számított távolsága; − jel/zaj viszony: legalább 3, a c) összehasonlító oldat kromatogramján a főcsúcsra számolva, − szinmmeteriafaktor: a 2.2.46 fejezetben feltüntetett követelmények itt nem érvényesek. Követelmény: −

D-szennyező:csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a c) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%).

Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R tetrahidrofurán – R víz (10+90 V/V). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 5,0 ml-ét az oldószereleggyel 50,0 mlre hígítjuk.



Összehasonlító oldat (b). 5,0 mg CRS vízmentes paroxetin-hidroklorid-Hszennyezőt 25 ml R tetrahidrofuránban oldunk, és az oldatot R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 5 mg CRS vízmentes paroxetin-hidroklorid-C-szennyezőt 25 ml R tetrahidrofuránban oldunk, és az oldatot R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (d). 5,0 ml a) összehasonlító oldat és 1,0 ml b) összehasonlító oldat elegyét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (e). 5,0 ml a) összehasonlító oldat, 5,0 ml b) összehasonlító oldat és 5,0 ml c) összehasonlító oldat elegyét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Az így nyert oldat 1,0 ml-ét az oldószereleggyel 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (f). 2,5 mg CRS paroxetin-E-szennyezőt az oldószerelegyben oldunk. Az oldathoz 2,5 ml vizsgálati oldatot elegyítünk, és az így kapott oldatot az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (g). 5 mg CRS paroxetin-A-szennyezőt az oldószereleggyel 50 ml-re oldunk. Ezt az oldatot használjuk az A-szennyező azonosítására. Oszlop:

− méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm, − állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktilszililezett szilikagél (5 μm).

− hőmérséklet: 40 °C. Mozgófázis: −

A-mozgófázis: R trifluorecetsav – R tetrahidrofurán – R víz (5+100+900 V/V),

−

B-mozgófázis: R trifluorecetsav – R tetrahidrofurán – R acetonitril (5+100+900 V/V),



Idő (perc)



0 –30

80

20

30 – 50

80 → 20

20 → 80

50 – 55

20

80

55 – 60

20 →80

80 → 20

60 – 65

80

20

Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 295 nm-en. Injektálás: 20 μl; vizsgálati oldat, valamint a d), e), f) és g) összehasonlító oldat. Relatív retenciók paroxetinre (retenciós ideje kb. 28 perc) vonatkoztatva: Aszennyező kb. 0,8; E-szennyező kb. 0,9; C-szennyező kb. 1,5. Relatív retenciók a C-szennyezőre vonatkoztatva: F-szennyező kb. 0,97; Jszennyező kb. 1,02. Rendszeralkalmasság:

− csúcsfelbontás: legalább 3,5, az E-szennyező és a paroxetin között az f) összehasonlító oldat kromatogramján,

− jel/zaj viszony: legalább 3, az e) összehasonlító oldat kromatogramján a paroxetinre számolva, Követelmények: −

korrekciós faktorok: a szennyezők mennyiségének kiszámításához a megfelelő csúcsterületeket a következő faktorokkal szorozzuk: C-szennyező 1,6; Fszennyező 1,7; J-szennyező 1,3;



−

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható paroxetin csúcsterületének 0,6-szerese (0,3%);

−

C-, F- és J-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható paroxetin csúcsterületének 0,2szerese (0,1%);

−

Határértékhez nem kötött (nem specifikál)t szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható paroxetin csúcsterületének 0,2-szerese (0,1%);

−

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján látható paroxetin csúcsterülete (0,5%);

−

elhanyagolási határ: a paroxetin csúcsterülete az e) összehasonlító oldat kromatogramján (0,05%).

H- és I-szennyező. Folyadékkromatográfiás vizsgálat (2.2.29) a „Rokon vegyületek” vizsgálatban előírtak szerint, az alábbi eltérésekkel. Detektálás: spektrofotométerrel, 263 nm-en. Injektálás: vizsgálati oldat, valamint d) és e) összehasonlító oldat. Relatív retenciók a paroxetinre (retenciós ideje kb. 28 perc) vonatkoztatva: Iszennyező kb. 0,2; H-szennyező kb. 0,4. Rendszeralkalmasság: e) összehasonlító oldat: −

jel/zaj viszony: legalább 3, a H-szennyezőre számolva.

Követelmények: −

H- és I-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint a d) összehasonlító oldat kromatogramján a H-szennyezőnek megfelelő csúcsterület (0,1%).

Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm.



1,0 g anyagot vizsgálunk. A vizsgálathoz platinatégelyt használunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom–mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Aceton (2.4.24, B-rendszer): legfeljebb 3,5%. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 1,5%. Az anyag 0,500 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját platinatégely alkalmazásával vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). 51,2 mg CRS paroxetin-hidroklorid-hemihidrátot R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 5,0 mg CRS paroxetin-hidroklorid-hemihidrátot és 5 mg CRS paroxetin-A-szennyezőt R vízzel 10,0 ml-re oldunk. Oszlop:

− méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm, − állófázis: R kromatográfiás célra szánt, trimetilszililezett szilikagél (5 μm). Mozgófázis: 3,85 g R ammónium-acetátot R vízben oldunk, és az oldatot – miután pH-ját R vízmentes ecetsavval 5,5-re állítottuk be – R vízzel 600 ml-re hígítjuk. Ezután 400 ml R acetonitrilt, majd lassan, kevergetés közben 10 ml R trietil-amint adunk az oldathoz, végül R vízmentes ecetsavval ismét 5,5-re állítjuk be a pH-t. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 295 nm-en. Injektálás: 10 μl. Kromatografálási idő: a paroxetin retenciós idejének kétszerese.



Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: −

csúcsfelbontás: legalább 2, a paroxetin és az A-szennyező között.

A százalékos C19H21ClFNO3-tartalmat az a) összehasonlító oldat kromatogramja és a CRS paroxetin-hidroklorid-hemihidrát deklarált tartalma alapján számítjuk ki. ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, 25 °C-ot meg nem haladó hőmérsékleten. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, C, D, F, G, H, I, J. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb szennyezőkre, illetve a határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges azonosítani az anyag megfelelő voltának bizonyításához. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet): B, E.

A.

R1 = R2 = H: (3S,4R)-3-[(1,3-benzodioxol-5-iloxi)metil]-4-fenilpiperidin (dezfluorparoxetin),

C.

R1 = F, R2 = CH2-C6H5: (3S,4R)-3-[(1,3-benzodioxol-5-iloxi)metil]-1-benzil4-(4-fluorfenil)piperidin (N-benzilparoxetin),



F.

R1 = H, R2 = CH2-C6H5: (3S,4R)-3-[(1,3-benzodioxol-5-iloxi)metil]-1benzil-4-fenilpiperidin (N-benzildezfluorparoxetin),

B.

1,3-benzodioxol-5-ol (szezamol),

D.

(3R,4S)-3-[(1,3-benzodioxol-5-iloxi)metil]-4-(4-fluorfenil)piperidin ((+)transz-paroxetin),

E.

(3RS,4RS)-3-[(1,3-benzodioxol-5-iloxi)metil]-4-(4-fluorfenil)piperidin] (cisz-paroxetin),

Paroxetini hydrochloridum anhydricum 10

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.5.7 -

G.

4-(4-fluorfenil)-1-metil-1,2,3,6,-tetrahidropiridin,

H.

R = CH2-C6H5: [(3S,4R)-1-benzil-4-(4-fluorfenil)piperidin-3-il]metanol

I.

R = H: [(3S,4R)-4-(4-fluorfenil)piperidin-3-il]metanol,

J.

(3S,4R)-3-[(1,3-benzodioxol-5-iloxi)metil]-4-(4’-fluorbifenil-3-il)piperidin.

Paroxetini hydrochloridum hemihydricum

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.5 - 1

04/2007:2018

PAROXETINI HYDROCHLORIDUM HEMIHYDRICUM Paroxetin-hidroklorid-hemihidrát

C19H21ClFNO3.1/2H2O

Mr 374,8

DEFINÍCIÓ [(3S,4R)-3-[(1,3-Benzodioxol-5-iloxi)metil]-4-(4-fluorfenil)piperidin]− hidroklorid−hemihidrát. Tartalom: 97,5 − 102,0 % (vízmentes anyagra). ELŐÁLLÍTÁS G-szennyező: legfeljebb 1 ppm. Megfelelő, validált, tandem tömegspektrometriával kapcsolt folyadékkromatográfiás vizsgálatot végzünk. SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik; metanolban bőségesen oldódik; alkoholban és diklórmetánban mérsékelten oldódik. Pszeudopolimorfiára hajlamos.

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.5 –2 ––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– AZONOSÍTÁS Paroxetini hydrochloridum hemihydricum

A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS paroxetin–hidroklorid–hemihidráttal. Amennyiben a kapott spektrumok eltérőek, 1 rész vizsgálandó anyagot és 1 rész referenciaanyagot külön-külön 1 térfogatrész R víz és 9 térfogatrész R 2propanol elegyével (10 rész) 70 °C-ig melegítve oldunk. Az átkristályosítással nyert anyagokból új spektrumokat veszünk fel. B. A „D-szennyező” vizsgálat során kapott kromatogramokat értékeljük. Injektálás: a vizsgálati oldatot és a c) összehasonlító oldatot injektáljuk. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főcsúcsa − retenciós idejét és méretét tekintve − egyezzék meg a c) összehasonlító oldat főcsúcsával. C. Az anyag feleljen meg a „Víztartalom” vizsgálat követelményének (lásd Vizsgálatok). D. A kloridion b) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1), az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK D-szennyező. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 0,1000 g vizsgálandó anyagot 20 ml R metanolban oldunk és az oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. . Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 1,0 ml-ét a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 5 mg CRS paroxetin-D-szennyezőt és 5 mg CRS paroxeti–-hidroklorid–hemihidrátot 2 ml R metanolban oldunk és az oldatot a mozgófázissal 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 10 mg CRS paroxetin–hidroklorid–hemihidrátot 2 ml R metanolban oldunk és az oldatot a mozgófázissal 10,0 ml-re hígítjuk.

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.5 –3 ––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– Oszlop: Paroxetini hydrochloridum hemihydricum

− méretei: l = 0,10 m; ∅ = 4,0 mm, − állófázis: R királis kromatográfia céljára szánt, szilikagél AGP (5 μm), Mozgófázis: R metanolt (2 térfogatrész) R nátrium-klorid 5,8 g/l-es oldatával (8 térfogatrész) elegyítünk. Áramlási sebesség: 0,5 ml/perc. Detektálás: 295 nm-en regisztráló spektrofotométerrel. Injektálás: 10 μl; a vizsgálati oldatot, valamint az a) és a b) összehasonlító oldatot injektáljuk. Kromatografálási idő: a paroxetin retenciós idejének 2,5-szerese. Retenciós idő: paroxetin kb. 30 perc. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: − csúcsfelbontás: legalább 2,2, a D-szennyező és a paroxetin között. Követelmény:

− D-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%). Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy. 1 térfogatrész R tetrahidrofuránt 9 térfogatrész R vízzel elegyítünk. Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 5,0 ml-ét az oldószereleggyel 50,0 mlre hígítjuk. A kapott oldat 2,0 ml-ét az oldószereleggyel tovább hígítjuk 200,0 mlre.

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.5 –4 ––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– Összehasonlító oldat (b). 2 mg CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt paroxetint (C-szennyezőt tartalmaz) az oldószereleggyel 20,0 ml-re oldunk. A kapott oldat 2,0 ml-ét az oldószereleggyel tovább hígítjuk 200,0 ml-re. Paroxetini hydrochloridum hemihydricum

Összehasonlító oldat (c). 2,0 mg CRS paroxetin-A-szennyezőt az oldószereleggyel 20 ml-re oldunk. Oszlop: − méretei: l = 0,25 m; ∅ = 4,6 mm, − állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktilszililezett szilikagél (5 μm), – hőmérséklet: 40 °C. Mozgófázis:

−

A-mozgófázis: R trifluorecetsav − R tetrahidrofurán − R víz (5+100+900 V/V),

−

B-mozgófázis: R trifluorecetsav − R tetrahidrofurán − R acetonitril (5+100+900 V/V), Idő (perc) 0 − 30

A-mozgófázis (%V/V) 80

B-mozgófázis (%V/V) 20

30 − 50

80 → 20

20 → 80

50 − 60

20

80

60 − 65

20 → 80

80 → 20

65 − 70

80

20

Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: 295 nm-en regisztráló spektrofotométerrel. Injektálás: 20 μl; a vizsgálati oldatot, valamint a c), a d) és az e) összehasonlító oldatot injektáljuk.

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.5 –5 ––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– Paroxetini hydrochloridum hemihydricum

Relatív retenció a paroxetinre vonatkoztatva: A-szennyező kb. 0,8. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: − csúcsfelbontás: legalább 3,5, a C-szennyező és a paroxetin között. Követelmények:

−

A-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének háromszorosa (0,3 %),

− egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők egyenként: csúcsterületük nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1 %),

− szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcs területének ötszöröse (0,5 %),

− elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05 %). Nehézfémek (2.4.8/C): legfeljebb 20 ppm. 1,0 g anyagot platinatégely alkalmazásával vizsgálunk. Az összehasonlító oldatot 2 ml R ólom−mértékoldattal (10 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.12): 2,2 − 2,7 %. Az anyag 0,300 g-ját vizsgáljuk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját platinatégely alkalmazásával vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot R vízzel 100,0 ml-re oldunk. .

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.5 –6 ––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– Összehasonlító oldat (a). 50,0 mg CRS paroxetin–hidroklorid–hemihidrátot R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Paroxetini hydrochloridum hemihydricum

Összehasonlító oldat (b). 5,0 mg CRS paroxetin–hidroklorid–hemihidrátot és 5 mg CRS paroxetin-A-szennyezőt R vízzel 10,0 ml-re oldunk. Oszlop: − méretei: l = 0,25 m; ∅ = 4,6 mm, − állófázis: R kromatográfiás célra szánt, trimetilszililezett szlikagél (5 μm), Mozgófázis: 3,85 g R ammónium-acetátot R vízben oldunk, a pH-t R vízmentes ecetsavval 5,5 értékre állítjuk be és az oldat térfogatát R vízzel 600 ml-re egészítjük ki; az így nyert oldathoz 400 ml R acetonitrilt, majd lassan, keverés közben 10 ml R trietil-amint elegyítünk, és a pH-t R vízmentes ecetsavval ismét beállítjuk 5,5 értékre. Áramlási sebesség: 1 ml/perc. Detektálás: 295 nm-en regisztráló spektrofotométerrel. Injektálás: 10 μl. Kromatografálási idő: a paroxetin retenciós idejének kétszerese. Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: − csúcsfelbontás: legalább 2, a paroxetin és az A-szennyező között. A paroxetin–hidroklorid százalékos tartalmát az a) összehasonlító oldat kromatogramja segítségével számítjuk ki. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK


Egyedi határártékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, D, G. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet.): B, C, E, F..

A.

R = H : (3S,4R)-3-[(1,3-benzodioxol-5-iloxi)metil]-4-fenilpiperidin (dezfluorparoxetin),

B.

R = OCH3 : (3S,4R)-3-[(1,3-benzodioxol-5-iloxi)metil]-4-(4metoxifenil)piperidin,

C.

R = OC2H5 : (3S,4R)-3-[(1,3-benzodioxol-5-iloxi)metil]-4-(4etoxifenil)piperidin,

D.

(3R,4S)-3-[(1,3-benzodioxol-5-iloxi)metil]-4-(4-fluorfenil)piperidin ((+)transz-paroxetin),


E.

(3RS,4RS)-3-[(1,3-benzodioxol-5-iloxi)metil]-4-(4-fluorfenil)piperidin (ciszparoxetin),

F.

(3S,3’S,4R,4’R)-4,4’-bisz(4-fluorfenil)-3,3’-[metilénbisz(1,3-benzodioxol6,4-diiloximetilén)]dipiperidin,

G.

4-(4-fluorfenil)-1-metil-1,2,3,6-tetrahidropiridin.

Phenylephrini hydrochloridum


04/2007:0632

PHENYLEPHRINI HYDROCHLORIDUM Fenilefrin-hidroklorid

C9H14 CINO2

Mr 203,7

DEFINÍCIÓ [3-[(1R)-1-Hidroxi-2-(metilamino)etil]fenol]–hidroklorid. Tartalom: 98,5−101,0% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben és etanolban (96%) bőségesen oldódik. op: kb. 143 °C. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A, C, E. Második azonosítás: A, B, D, E. A. Fajlagos optikai forgatóképesség (lásd „Vizsgálatok”). B. Olvadáspont (2.2.14): 171–176 °C. 0,3 g anyagot 3 ml R vízben oldunk. Az oldathoz 1 ml R1 hígított ammónia– oldatot adunk, és a kristályosodás megindításához a kémcső falát üvegbottal dörzsölgetjük. A kristályokat jeges R vízzel átmossuk, és 2 órán keresztül 105 ºC-on szárítjuk.



C. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Mintakészítés: pasztilla. Összehasonlítás: CRS fenilefrin-hidrokloriddal. D. Kb. 10 mg anyagot 1 ml R vízben oldunk. Az oldathoz R réz(II)-szulfát 125 g/l töménységű oldatának 0,05 ml-ét és R nátrium-hidroxid 200 g/l töménységű oldatának 1 ml-ét elegyítjük. Az oldat ibolyaszínűre színeződik. Az oldathoz 1 ml R étert adunk, és a folyadékot összerázzuk. A felső réteg színtelen marad. E. A kloridion a) pont szerinti azonossági reakcióját elvégezve (2.3.1) az előírt változás észlelhető. VIZSGÁLATOK S oldat. 2,00 g anyagot R desztillált vízből készült R szén-dioxid-mentes vízzel 100,0 ml-re oldunk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta (2.2.1) és színtelen legyen (2.2.2, II. módszer). Savasság, lúgosság. Az S oldat 10 ml-e 0,1 ml R metilvörös–oldattal és 0,2 ml 0,01 M nátrium-hidroxid–mérőoldattal elegyítve sárga színű legyen, de legfeljebb 0,4 ml 0,01 M sósav–mérőoldattól vörösre változzék. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –43 és –47 között. A S oldatot vizsgáljuk; az eredményt a szárított anyagra vonatkoztatjuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: B-mozgófázis − A-mozgófázis (20+80 V/V). Tompítóoldat (pH 2,8). 3,25 g R nátrium-oktánszulfonátot 1000 ml R vízben 30 perces keveréssel oldunk. Az oldat pH-ját R hígított foszforsavval 2,8-re állítjuk be. Vizsgálati oldat. 50,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 5,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 mlre hígítjuk. Ezen oldat 2,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). CRS csúcsazonosításra szánt fenilefrin-hidroklorid (C- és E-szennyezőt tartalmaz) egy üvegcséjének tartalmát 2,0 ml oldószerelegyben oldjuk.



Oszlop: − − − − −

méretei: l = 0,055 m, ∅ = 4,0 mm; állófázis: R kromatográfiás célra szánt utókezelt oktadecilszililezett szilikagél (3 μm); hőmérséklet: 45 °C.

Mozgófázis: − A-mozgófázis: R1 acetonitril − tompítóoldat (pH 2,8) (10+90 V/V); − B-mozgófázis: tompítóoldat (pH 2,8) − R1 acetonitril (10+90 V/V); Idő (perc)



0–3

93

7

3–13

93 → 70

7 → 30

13–14

70 → 93

30 → 7

Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 215 nm-en. Injektálás: 10 μl. Relatív retenció a fenilefrinre (retenciós ideje kb. 2,8 perc) vonatkoztatva: Cszennyező kb. 1,3; E-szennyező kb. 3,6. Rendszeralkalmasság: −

szimmetriafaktor: legfeljebb 1,9, a vizsgálati oldat kromatogramján látható főcsúcsra vonatkozóan;

−

hegy-völgy arány: legalább 5, ahol Hρ = a C-szennyező alapvonaltól mért csúcsmagassága és Hν = ezt a csúcsot a fenilefrin csúcsától elválasztó görbeszakasz minimuma és az alapvonal közti távolság a b) összehasonlító oldat kromatogramján.



Követelmények: −

korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a megfelelő korrekciós faktorral szorozzuk: C-szennyező 0,5; E-szennyező 0,5;

−

C- és E-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%);

−

egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

–

szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);

–

elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).

Szulfát (2.4.13): legfeljebb 500 ppm. Az S oldatot vizsgáljuk. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb szárítószekrényben 100–105 °C-on szárítjuk.

1,0%.

Az

anyag

1,000

g-ját

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,150 g-ját 0,5 ml 0,1 M sósav–mérőoldat és 80 ml R etanol (96%) elegyében oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M etanolos nátrium-hidroxid–mérőoldattal titráljuk. Leolvassuk a két inflexiós pont közötti mérőoldat-fogyást. 1 ml 0,1 M etanolos nátrium-hidroxid–mérőoldattal 20,37 mg C9H14ClNO2 egyenértékű. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: C, E.



Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb/egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges a megfelelés bizonyítása céljából azonosítani. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10.) című általános fejezetet.). A, D.

A. R = R' = H: 3-[(1R)-2-amino-1-hidroxietil]fenol (norfenilefrin), D. R = CH2-C6H5, R' = CH3: 3-[(1R)-2-(benzilmetilamino)-1-hidroxietil]fenol (benzilfenilefrin),

C. R = H: 1-(3-hidroxifenil)-2-(metilamino)etanon (fenilefron), E. R = CH2-C6H5: 2-(benzil-metilamino)-1-(3-hidroxifenil)etanon (benzilfenilefron).

Phenylephrinum


04/2007:1035

PHENYLEPHRINUM Fenilefrin

C9H13NO2

Mr 167,2

DEFINÍCIÓ 3-[(1R)-1-hidroxi-2-(metilamino)etil]fenol. Tartalom: 99,0−100,5% (szárított anyagra). SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér, kristályos por. Oldékonyság: vízben kevéssé oldódik; metanolban mérsékelten oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik. Híg ásványi savak és híg alkálilúgok oldják. op: kb. 174 °C. AZONOSÍTÁS

Első azonosítás: A, B. Második azonosítás: A, C, D.

Phenylephrinum


A. Fajlagos optikai forgatóképesség (lásd Vizsgálatok). B. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS fenilefrinnel. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Oldószerelegy. R diklórmetán és metanolos sósav (R metanollal 10-szeres térfogatúra hígított R tömény sósav) 1:1 térfogatarányú elegye. Vizsgálati oldat. 0,1 g vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 5 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat. 20 mg CRS fenilefrint az oldószereleggyel 1 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél F254 lemez. Kifejlesztőszer: R tömény ammónia−oldat − R metanol − R diklórmetán (0,5+25+70 V/V). Felvitel: 10 μl. Fronttávolság: 15 cm. Szárítás: hideg levegőáramban. Előhívás: a lemezt először 254 nm-es ultraibolya fényben vizsgáljuk, majd R diazovörös B só − R nátrium-karbonát 50 g/l töménységű oldatával készített − 1 g/l töménységű oldatával bepermetezve nappali fényben értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja − helyét, színét és méretét tekintve − egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. D. Kb. 10 mg anyagot 1 ml 1 M sósavban oldunk. Az oldathoz R réz(II)szulfát−oldat 0,05 ml-ét és R nátrium-hidroxid 200 g/l töménységű oldatának 1 ml-ét elegyítjük. Az oldat ibolyaszínűre színeződik. Ezután az oldatot 1 ml R éterrel összerázzuk. A felső réteg színtelen marad.

Phenylephrinum


VIZSGÁLATOK Az oldat külleme. Az oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint az S7 szín−mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). 1 g anyagot 1 M sósavval 10 ml-re oldunk. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): −53,0 és −57 között (szárított anyagra). 1,250 g anyagot 1 M sósavval 25,0 ml-re oldunk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Oldószerelegy: R hígított sósav − B-mozgófázis − A-mozgófázis (5+200+800 V/V). Tompítóoldat (pH 2,8). 3,25 g R nátrium-oktánszulfonátot 1000 ml R vízben 30 perces keveréssel oldunk. Az oldat pH-ját R hígított foszforsavval 2,8-ra állítjuk be. Vizsgálati oldat. 41,0 mg vizsgálandó anyagot az oldószereleggyel 50,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 5,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Ezen oldat 2,0 ml-ét az oldószereleggyel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). CRS csúcsazonosításra szánt fenilefrin-hidroklorid (C- és E-szennyezőt tartalmaz) egy üvegcséjének tartalmát 2,0 ml oldószerelegyben oldjuk. Oszlop: − méretei: l = 0,055 m, ∅ = 4,0 mm; −

állófázis: R kromatográfiás célra szánt, utókezelt, oktadecilszililezett szilikagél (3 μm);

−

hőmérséklet: 45 °C.

Mozgófázis: − A-mozgófázis: R1 acetonitril − tompítóoldat (pH 2,8) (10+90 V/V); − B-mozgófázis: tompítóoldat (pH 2,8) − R1 acetonitril (10+90 V/V); Idő (perc)

A-mozgófázis (%V/V )

B-mozgófázis (%V/V )

Phenylephrinum


0−3

93

3 − 13

93 → 70

7 → 30

13 − 14

70 → 93

30 → 7

7

Áramlási sebesség: 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 215 nm-en. Injektálás: 10 μl. Relatív retenció a fenilefrinre (retenciós ideje kb. 2,8 perc) vonatkoztatva: Cszennyező kb. 1,3; E-szennyező kb. 3,6. Rendszeralkalmasság: − szimmetriafaktor: legfeljebb 1,9, a vizsgálati oldat kromatogramján látható főcsúcsra vonatkozóan; − hegy-völgy arány: legalább 5, ahol Hρ = a C-szennyező csúcsának az alapvonaltól mért magassága és Hν = ezt a csúcsot a fenilefrin csúcsától elválasztó görbeszakasz minimuma és az alapvonal közti távolság a b) összehasonlító oldat kromatogramján. Követelmények: −

korrekciós faktorok: a következő szennyezők mennyiségének kiszámításához csúcsterületüket a megfelelő korrekciós faktorral szorozzuk: C-szennyező 0,5; E-szennyező 0,5;

− C- és E-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,1%); −

egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,10%);

−

összes szennyező: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének kétszerese (0,2%);

Phenylephrinum

−


elhanyagolási határ: az a) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területének fele (0,05%).

Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb szárítószekrényben 100−105 °C-on szárítjuk.

0,5%. Az anyag 1,000 g-ját

Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Az anyag 0,150 g-ját 60 ml R vízmentes ecetsavban oldjuk. Az oldatot, potenciometriás végpontjelzést alkalmazva (2.2.20), 0,1 M perklórsav−mérőoldattal titráljuk. 1 ml 0,1 M perklórsav−mérőoldattal 16,72 mg C9H13NO2 egyenértékű.

ELTARTÁS Légmentesen záró tartályban, fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: C, E. Egyéb kimutatható szennyezők (a következő szennyezők a cikkely valamelyik vizsgálatával kimutathatók, ha bizonyos határon felüli mennyiségben vannak jelen. Határértéküket az egyéb szennyezőkre, illetve a nem-specifikált szennyezőkre vonatkozó általános követelmény és/vagy a Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkely előírásai határozzák meg. Ezért ezeket a szennyezőket nem szükséges azonosítani az anyag megfelelő voltának bizonyításához. Lásd még a Gyógyszeranyagok szennyezésvizsgálata (5.10) című általános fejezetet): A, D.

Phenylephrinum


A. R = R' = H: 3-[(1R)-2-amino-1-hidroxietil]fenol (norfenilefrin), D. R = CH2-C6H5, R' = CH3: 3-[(1R)-2-(benzilmetilamino)-1-hidroxietil]fenol (benzilfenilefrin), B. törölve,

C. R = H: 1-(3-hidroxifenil)-2-(metilamino)etanon (fenilefron), E. R = CH2-C6H5: 2-(benzil-metilamino)-1-(3-hidroxifenil)etanon (benzilfenilefron).

PLANTAGINIS OVATAE SEMINIS TEGUMENTUM 2294. oldal Új cikkelyszám: 01/2005:1334 5.7-ben javított A „Vizsgálatok” rész „Duzzadási érték” pontjában „legalább 40” helyett „legalább 4” írandó.

POLIMIXINI B SULFAS 3866. oldal Új cikkelyszám: 01/2006:0203 javított 5.7. 3867. oldal Az „Azonosítás” rész „Vékonyrétegkromatográfia” pont „Előkezelés” bekezdése törölve. Ugyanezen pont „Felvitel” bekezdése a következőképpen bővül ki: „5 μl, 10 mm-es sávok formájában, majd a lemezt úgy helyezzük el a kromatografáló kamrában, hogy ne érintkezzen a kifejlesztőszerrel és a réteget legalább 12 óráig a kifejlesztőszer gőzterében telítődni hagyjuk.”

POVIDONUM 2303.oldal Új cikkelyszám: 01/2005:0685 javított 5.7. Az összegképlet helyesen: C6nH9n+2NnOn 2305. oldal A „B-szennyező.” pont „Injektálás” bekezdése után új rész kerül: „Rendszeralkalmasság: – szimmetriafaktor: legfeljebb 2,0 a B-szennyező csúcsára vonatkoztatva.” A „Viszkozitás, K-értékként kifejezve.” bekezdés új helye: a 2304. oldalon a „pH” bekezdés mögé kerül. 2306. oldal A „Tartalmi meghatározás” pont 8. mondatában „20 ml R vízzel” helyesen „70 ml R vízzel”

Pyrrolidonum


01/2007:2180 javított 5.7

PYRROLIDONUM Pirrolidon

C4H7NO

Mr 85,1

DEFINÍCIÓ Pirrolidin-2-on. SAJÁTSÁGOK Küllem: tiszta, színtelen vagy enyhén szürkés árnyalatú folyadék, illetve fehér vagy csaknem fehér kristályok, esetleg színtelen tűkristályok. Oldékonyság: vízzel, etanollal (96%) és a legtöbb szerves oldószerrel elegyedik. op: kb. 25 °C; a megolvadt anyag az olvadáspont alatti hőmérsékleten is folyékony marad. fp: kb. 245 °C. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: A. Második azonosítás: B, C. A. Infravörös abszorpciós spektrofotometria (2.2.24). Összehasonlítás: CRS pirrolidonnal.

Pyrrolidonum


B. Relatív sűrűség (2.2.5): 1,112−1,115. C. Törésmutató (2.2.6): 1,487−1,490. VIZSGÁLATOK A vizsgálatokat a megolvasztott anyaggal végezzük. Küllem. A vizsgálandó anyag tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a színárnyalatban hozzá legközelebb álló 7-es számú szín−mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). Lúgosság. 100 ml R víz és 1,0 ml R1 brómtimolkék−oldat elegyét 0,02 M káliumhidroxid−mérőoldattal vagy 0,02 M sósav−mérőoldattal zöld színűre állítjuk be. Az így készített oldat 50 ml-éhez 20 ml vizsgálandó anyagot elegyítünk, és az oldatot 0,02 M sósav−mérőoldattal a kezdeti színig titráljuk. A 0,02 M sósav−mérőoldat fogyása legfeljebb 8,0 ml lehet. Rokon vegyületek. alkalmazzuk.

Gázkromatográfia

(2.2.28);

a

normalizációs

eljárást

Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag. Összehasonlító oldat (a). 1 ml vizsgálandó anyagot és 1 ml R N-metilpirrolidont (C-szennyező) R diklórmetánnal 20 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (b). 1,1 g vizsgálandó anyagot R diklórmetánnal 100,0 ml-re oldunk. Az oldat 1,0 ml-ét R diklórmetánnal 20,0 ml-re hígítjuk. Oszlop: –

anyaga: kvarcüveg;

–

méretei: l = 30 m, ∅ = 0,32 mm;

–

állófázis: R poli(dimetil)sziloxán (filmvastagság 5 μm).

Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt nitrogén. Áramlási sebesség: 1,3 ml/perc. Mintaáram-elosztási arány: 1:80.

Pyrrolidonum


Hőmérséklet:

Oszlop

Idő (perc)

Hőmérséklet (°C)

0 – 18,75

100 → 250

18,75 – 30

250

Injektor

250

Detektor

250

Detektálás: lángionizációval. Injektálás: 0,1 μl. Relatív retenciók a pirrolidonra (retenciós ideje kb. 13 perc) vonatkoztatva: Bszennyező kb. 0,73; A-szennyező kb. 0,76; C-szennyező kb. 0,97. Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: –

csúcsfelbontás: legalább 2,0, a pirrolidon és a C-szennyező között.


A-, B- és C-szennyező: egyenként legfeljebb 0,1%;

–

egyedi határértékhez nem kötött (nem-specifikált) szennyezők: egyenként legfeljebb 0,10%;

–

szennyezők összesen: legfeljebb 0,3%;

–

elhanyagolási határ: a b) összehasonlító oldat kromatogramján látható főcsúcs területe (0,05%).

Nehézfémek (2.4.8/A): legfeljebb 10 ppm. 4,0 g anyagot R vízzel 20,0 ml-re oldunk. Az oldat 12 ml-ét vizsgáljuk. Az összehasonlító oldatot R ólom−mértékoldattal (2 ppm Pb) készítjük. Víztartalom (2.5.32): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,00 g-ját vizsgáljuk.

Pyrrolidonum


Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. Az anyag 1,0 g-ját vizsgáljuk. ELTARTÁS Fénytől védve. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C.

A. bután-1,4-diol,

B. 4,5-dihidrofurán-2(3H)-on (γ-butirolakton),

C. 1-metilpirrolidin-2-on (N-metilpirrolidon).

SILYBI MARIANI FRUCTUS 2364. oldal Új cikkelyszám: 01/2005:1860 5.7-ben javított 2365. oldal A „Tartalmi meghatározás” rész „Összehasonlító oldat (a), (b), (c) és (d)” pontjai helyére a következő pont kerül: „Összehasonlító oldat. CRS máriatövis standardizált száraz kivonat 5,0 mg szilibininnel (m1 g) egyenértékű mennyiségét R metanollal 50,0 ml-re oldjuk.” 2366. oldal A „Tartalmi meghatározás” rész „Rendszeralkalmasság” pontja, illetve az azt követő bekezdés a következőképpen változik: „Rendszeralkalmasság: a) összehasonlító oldat: − −

csúcsfelbontás: legalább 1,8 a szilibinin A és a szilibinin B között; a vizsgálati oldat kromatogramja hasonló legyen a CRS máriatövis standardizált száraz kivonathoz mellékelt kromatogramhoz.

A CRS máriatövis standardizált száraz kivonathoz mellékelt kromatogram alapján azonosítjuk a szilikrisztin, a szilidianin, a szilibinin A, a szilibinin B, az izoszilibinin A és az izoszilibinin B csúcsokat. A vizsgálati oldat kromatogramján a szilidianin csúcs mérete nagyon változó lehet, akár hiányozhat is, de főcsúcsként is jelen lehet. Meghatározzuk a szilikrisztin, a szilidianin, a szilibinin A, a szilibinin B, az izoszilibinin A és az izoszilibinin B csúcs területét.” A „Tartalmi meghatározás” rész utolsó (a matematikai képlet utáni) része a következőképpen változik: „A1 =

a szilikrisztinnek megfelelő csúcs területe a vizsgálati oldat kromatogramján,

A2 =

a szilidianinnak megfelelő csúcs területe a vizsgálati oldat kromatogramján,

A3 =

a szilibinin A-nak megfelelő csúcs területe a vizsgálati oldat kromatogramján,

A4 =

a szilibinin B-nek megfelelő csúcs területe a vizsgálati oldat kromatogramján,

A5 =

az izoszilibinin A-nak megfelelő csúcs területe a vizsgálati oldat kromatogramján,

A6 =

az izoszilibinin B-nek megfelelő csúcs területe a vizsgálati oldat kromatogramján,

A7 =

a szilibinin A-nak megfelelő csúcs területe az összehasonlító oldat kromatogramján,

A8 =

a szilibinin B-nek megfelelő csúcs területe az összehasonlító oldat kromatogramján,

m1 =

a CRS máriatövis standardizált száraz kivonat tömege az összehasonlító oldatban grammban,

m2 =

a vizsgálandó drog tömege grammban,

p

=

a CRS máriatövis standardizált száraz kivonatban lévő szilibinin A és szilibinin B együttes mennyisége, százalékban,

d

=

a drog szárítási vesztesége, százalékban.”

SPECTINOMYCINI DIHYDROCHLORIDUM PENTAHYDRICUM 4035. oldal Új cikkelyszám: 04/2007:1152 4036. oldal A „Vizsgálatok” rész „Rokon vegyületek” pontjának „Összehasonlító oldat (a)” bekezdéséből a zárójelben található, „amely A-, C-, D-, E-, F- és G-szennyezőt tartalmaz” szövegrész kimarad. Ugyanezen pont „Mozgófázis” bekezdésének második mondata helyesen: „Az oldat pH-ját R nátrium-hidroxid–oldattal 3,2-re beállítjuk, majd 105 ml R acetonitrillel elegyítjük és az elegyet homogenizáljuk.” A bekezdés 3. mondatában a „45 μm-es szűrőn” szövegrész helyesen: „0,45 μm-es szűrőn”. A „Detektálás” bekezdés első mondata a következőképpen egészül ki: „pulzáló amperometriás vagy azzal egyenértékű detektorral…”. A bekezdés harmadik mondata helyesen: „A detektorcellát állandó szobahőmérsékleten tartjuk.” A „Szennyezők azonosítása” bekezdés a következőképpen módosul: „Szennyezők azonosítása: az A-, D- és E-szennyezőt a CRS rendszeralkalmassági vizsgálat céljára szánt spektinomicinhez mellékelt kromatogram és az a) összehasonlító oldat kromatogramja alapján azonosítjuk.” A „Relatív retenciók” bekezdésből a „B-szennyező kb. 0,4” szövegrész kimarad. 4037. oldal A „Követelmények” bekezdés „elhanyagolási határ” alpontjából az „és bármely anomernek” szövegrész kimarad. A „Víztartalom” pont 2. mondata helyesen: „Az anyag 0,100 g-ját vizsgáljuk.” A „Tartalmi meghatározás” rész utolsó két mondata a következőképpen módosul: „A százalékos spektinomicin-dihidroklorid- és (4R)-dihidrospektinomicindihidroklorid-tartalmat a CRS spektinomicin-hidroklorid deklarált C14H26Cl2N2O7- és C14H28Cl2N2O7-tartalma alapján számítjuk ki. A százalékos spektinomicin-dihidrokloridés (4R)-dihidrospektinomicindihidroklorid-tartalmat összeadjuk.” A „Szennyezők” részben az „F-szennyező” neve a következő triviális névvel egészül ki: „(triol spektinomicin)”.

SULTAMICILLINI TOSILAS DIHYDRICUS 4078. oldal Az új cikkelyszám: 04/2007:2212 4079. oldal A „Rokon vegyületek” rész Rendszeralkalmasság

pontja helyesen: Rendszeralkalmasság: b) összehasonlító oldat: – csúcsfelbontás: legalább 2,5 az ampicillin-penicillosav és a tozilát között és legalább 2,5 a tozilát és a B-szennyező között.

SULTAMICILLINUM 4081. oldal Az új cikkelyszám: 04/2007:2211 „Rokon vegyületek” rész Rendszeralkalmasság

pontja helyesen: Rendszeralkalmaság: b) összehasonlító oldat: – csúcsfelbontás: legalább 2,5 az ampicillin-penicillosav és a Bszennyező között és legalább 2,5 a B-szennyező és a C-szennyező között.

TEMAZEPAMUM 4093.oldal Új cikkelyszám: 01/2005:0954 javított 5.7. Az „Azonosítás” pont 2. bekezdése a következőképpen változik: „Összehasonlítás: CRS temazepámmal.””

TIMOLOLI MALEAS 4146.oldal Új cikkelyszám: 04/2007:0572 A „Sajátságok” pont 2. mondata a következőképpen változik: „Vízben és etanolban (96%) oldódik.” 4147. oldal Az „Enantiomertisztaság” rész „Összehasonlító oldat (b).”bekezdésének 1. mondatában „CRS (R)-timolol-maleátot” helyett „CRS (R)-timololt” szerpel. Az „Enantiomertisztaság” rész „Összehasonlító oldat (c).” bekezdése után új mondat kerül: „Összehasonlító oldat (d). 1,0 ml vizsgálati oldatot 1 térfogatrész R diklórmetán és 3 térfogatrész R 2-propanol elegyével 100,0 ml-re hígítunk.” Az „Enantiomertisztaság” rész legutolsó modatában a „a b) összehasonlító oldat kromatogramján” helyett „a d) összehasonlító oldat kromatogramján” szerepel.

TRIMETHOPRIMUM 4194.oldal Új cikkelyszám: 04/2007:0060 A „Sajátságok” pont 2. bekezdése a következőképpen változik: „Oldékonyság: vízben alig oldódik; etanolban (96%) kevéssé oldódik.” A „Rokon vegyületek” 2. bekezdése a következőképpen változik: „Összehasonlító oldat (b). Egy üvegcse CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt trimetoprimot (E-szennyezőt tartalmaz) a mozgófázissal 1 ml-re oldunk.” 4195. oldal A „Rokon vegyületek” bekezdés „Rendszeralkalmasság” pontjában a „csúcsfelbontás” rész a következőre változik: „legalább 2,5 az E-szennyező és a trimetoprim csúcsai között.” A „Rokon vegyületek” rész „K-szennyező” pontjának 2. bekezdése a következőképpen változik: „Összehasonlító oldat. 5,0 ml R tömény sósavat R vízzel 50,0 ml-re hígítunk. Az oldathoz 12,5 mg R anilint adunk és alaposan összerázzuk. Az így elkészített oldat 10,0 μl-ét és 10,0 μl R terc-butil-metil-étert R citrát–tompítóoldat (pH 5,0) 35,0 ml-éhez adunk, alaposan összerázzuk, majd 10 percen keresztül centrifugáljuk. A felső réteget használjuk a vizsgálathoz.”

Valerianae radix

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.5.7. - 1 04/2007:0453

VALERIANAE RADIX Macskagyökér DEFINÍCIÓ A drog az orvosi macskagyökér – Valeriana officinalis L. s. l. szárított, egész vagy aprított földbeni részeiből áll; magában foglalja a gyökértörzset, a gyökereket és a tarackdarabokat. Tartalom: − egész drog vagy drogtöredékek: − illóolaj: legalább 4 ml/kg (szárított drogra); − szeszkviterpénsavak: legalább 0,17 %m/m, valerénsavban (C15H22O2; Mr 234,3) kifejezve (szárított drogra); − aprított drog: − illóolaj: legalább 3 ml/kg (szárított drogra); − szeszkviterpénsavak: legalább 0,10 %m/m, valerénsavban (C15H22O2; Mr 234,3) kifejezve (szárított drogra). AZONOSÍTÁS A. A gyökértörzs kúpos-kerekded, sárgásszürke – világos szürkésbarna színű, legfeljebb 50 mm hosszú és 30 mm átmérőjű; alapjánál elvékonyodó vagy összenyomott, és számos gyökér ered rajta, melyek majdnem egészen beborítják. A gyökértörzs felső, talajszint közeli részén egy csészeszerű heg foglal helyet; szármaradványok csak ritkán fordulnak elő. Hosszmetszetben látható a keresztfalakkal tagolt üreges bélszövet. A számos gyökér a gyökértörzzsel megegyező színű, közel hengeres, 1-3 mm átmérőjű, néha 100 mm-nél hosszabb. A másodlagos gyökerek törékenyek, kis számban vannak jelen. A drog törése tömör. A földbeni sarjak (tarack) megvastagodott szárcsomóit hosszában csíkozott 20-50 mm hosszú internódiumok kötik össze, melyek törése rostos.

Valerianae radix

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.5.7. - 2

B. A drogot elporítjuk (355). A drogpor halvány sárgásszürke – halvány szürkésbarna színű. Mikroszkóp alatt, R klorál-hidrát–oldatban vizsgálva, benne a következő ismertetőjegyek láthatók: sejtek, melyek világosbarna gyanta-, vagy illóolajcseppeket tartalmaznak; vastag falú, négyszögletes, szűk-, csatornás-, elágazó üregű, apró kősejtek csoportjai; ritkábban nagyobb méretű, vékonyabb falú kősejtekből álló csoportok, melyek a szár alapjától származnak. Fásodott, hálózatos vastagodású edények magányosan, vagy kisebb kötegekben fordulnak elő. A rizodermisz sejtjei megnyúltak, vékony falúak, némelyeken gyökérszőrök is előtűnnek. Alkalmanként megtalálhatók a kéreg töredékei is. A mikroszkópos vizsgálatot R glicerin 50 %V/V-os oldatában végezve, a porított mintában 4-6 részszemből álló összetett keményítőszemek azonosíthatók, illetve gyakrabban különálló részszemek láthatók, melyek kerekded, vagy szabálytalan alakúak, legfeljebb 15 μm nagyságúak, és alig kivehető réssel, illetve csillag alakú hasítékkal rendelkeznek. C. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. 1 g porított droghoz (355) 10 ml R metanolt adunk. A keveréket 10 percig ultrahangos vízfürdőben tartjuk, ezután a felülúszó folyadékot membránszűrőn (0,45 μm) szűrjük. A szüredéket használjuk vizsgálati oldatként. Összehasonlító oldat. 5 mg R acetoxivalerénsavat és 5 mg R valerénsavat 20 ml R metanolban oldunk. Lemez: R VRK szilikagél lemez (5-40 μm) [vagy R VRK szilikagél lemez (210 μm)]. Kifejlesztőszer: R tömény ecetsav − R etil-acetát − R ciklohexán (2+38+60 V/V). Felvitel: 20 μl [vagy 5 μl], sávok formájában. Kifejlesztés: 10 cm-es [vagy 6 cm-es] fronttávolságig. Szárítás: levegőn. Előhívás: a lemezt R ánizsaldehid−oldattal bepermetezve 5-10 percig 100−105 °C-on melegítjük, majd nappali fényben értékeljük.

Értékelés: az összehasonlító oldat és a vizsgálati oldat kromatogramján megjelenő zónák sorrendje az alábbi ábrán látható.

Valerianae radix


A vizsgálati oldat kromatogramján további ibolyaszínű zónák is megjelenhetnek. A lemez teteje

Valerénsav: ibolyaszínű zóna

Ibolyaszínű zóna (valerénsav)

Acetoxivalerénsav: ibolyaszínű zóna

Ibolyaszínű zóna (acetoxivalerénsav)

––––

––––––

Két halvány vagy nagyon halvány ibolyaszínű zóna Összehasonlító oldat

Vizsgálati oldat

VIZSGÁLATOK Idegen anyagok (2.8.2): legfeljebb 5% száralap és legfeljebb 2% egyéb idegen anyag. Szárítási veszteség (2.2.32): legfeljebb 12,0%. 1,000 g jól homogenizált, porított drogot (355) szárítószekrényben 2 órán keresztül 100−105 °C-on szárítunk. Összes hamu (2.4.16): legfeljebb 12,0%. Sósavban nem oldódó hamu (2.8.1): legfeljebb 5,0%. TARTALMI MEGHATÁROZÁS Illóolaj (2.8.12). 40,0 g frissen porított drogot (500) 2000 ml-es lombikba mérünk. A desztilláló folyadék 500 ml R víz; a mérőcsőbe 0,50 ml R xilolt mérünk. 3-4 ml/perc sebességgel 4 órán át desztillálunk. Szeszkviterpénsavak. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. 100 ml-es csiszolatos gömblombikba mért 1,50 g porított droghoz (710) 20 ml R1 metanolt adunk. A visszafolyóhűtővel ellátott lombikot 30 percig vízfürdőn melegítjük, majd tartalmát lehűlés után megszűrjük. A szűrőt a maradékkal együtt 100 ml-es gömblombikba

Valerianae radix


helyezzük, és 20 ml R1 metanolt adunk hozzá. A visszafolyóhűtővel ellátott lombikot 15 percig vízfürdőn melegítjük, majd tartalmát lehűlés után megszűrjük. A gömblombikot és a szűrőt is átöblítve, az egyesített szüredéket R1 metanollal 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat. 1,0 mg valerénsavnak megfelelő mennyiségű CRS standardizált száraz macskagyökér kivonatot R1 metanollal 10,0 ml-re oldunk. Oszlop: - méretei: l = 0,25 m, Ø = 4,6 mm; - állófázis: R kromatográfiás célra szánt oktadecilszililezett szilikagél (5 μm); Mozgófázis: − A-mozgófázis: R1 acetonitril − R tömény foszforsav 5 g/ l töménységű oldata (20+80 V/V); − B-mozgófázis: R tömény foszforsav 5 g/ l töménységű oldata − R1 acetonitril (20+80 V/V); Idő (perc) 0–5 5 – 18 18 – 20

A-mozgófázis (% V/V) 55 55 → 20 20

B-mozgófázis (% V/V) 45 45 → 80 80

Áramlási sebesség : 1,5 ml/perc. Detektálás: spektrofotométerrel, 220 nm-en. Injektálás: 20 μl. Csúcsazonosítás: az acetoxivalerénsav-csúcs és a valerénsav-csúcs azonosításához a CRS standardizált száraz macskagyökér kivonathoz mellékelt kromatogramot és az összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Rendszeralkalmasság: összehasonlító oldat: − relatív retenció a valerénsavra (retenciós ideje kb. 21 perc) vonatkoztatva: acetoxivalerénsav kb. 0,5.

Valerianae radix


A valerénsavban kifejezett százalékos szeszkviterpénsav-tartalmat a következő képlettel számítjuk ki: 5( A1 + A2 ) ⋅ m2 ⋅ p A3 ⋅ m1

ahol A1 = az acetoxivalerénsav csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján; A2 = a valerénsav csúcsterülete a vizsgálati oldat kromatogramján; A3 = a valerénsav csúcsterülete az összehasonlító oldat kromatogramján; m1 = a vizsgált drog tömege, grammban; m2 = az összehasonlító oldat készítéséhez felhasznált CRS standardizált száraz macskagyökér kivonat tömege, grammban; p = a CRS standardizált száraz valerénsavtartalma, grammban.

macskagyökér

kivonat

százalékos

VECURONII BROMIDUM 4240. oldal Az új cikkelyszám: 04/2007:1769 42412. oldal A „B-szennyező” rész „Összehasonlító oldat (a)” pontja helyesen: Összehasonlító oldat (a). 5 mg vizsgálandó anyagot és 5 mg CRS pankurónium-bromidot (B-szennyező) R diklórmetánnal 5 ml-re oldunk.

Az ÁLLATI EREDETŰ EMBERGYÓGYÁSZATI IMMUNSZÉRUMOK általános cikkely változásai

Recommend Documents