ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM
NATO tagságunk hatása és következményei a magyar katonai információs rendszerre
Doktori (PhD) értekezés
Készítette: Ternyák István ezredes
Tudományos vezetõ: Dr. habil Sándor Miklós nyá. ezredes
Budapest 2003
BEVEZETÉS ............................................................................................................................ 4
1 A katonai információs rendszer fogalmának értelmezése, helye és szerepe a katonai vezetés és irányítás rendszerében.......................................................................... 13 1.1
A katonai információs rendszer értelmezése ..................................................... 13
1.2 A katonai információs rendszer összetevõi ....................................................... 17 1.2.1 Híradó rendszer fejlesztési koncepciója..................................................... 24 1.2.2 Informatikai alkalmazói rendszerek fejlesztési koncepció ja ................... 27 1.2.3 A vezetõi, vezetési és irányítási információs rendszer elemzése ............ 31 1.3
Vezetõ és végrehajtó szervek ............................................................................... 41
1.4
Technikai rendszer ................................................................................................. 45
1.5 Fejlesztések helyzete ............................................................................................. 48 1.5.1 Hazai vezérlésû fejlesztés ............................................................................ 48 1.5.2 Szakaszolt fejlesztés ..................................................................................... 57
2
1.6
Harcképesség, C4 képesség.................................................................................. 60
1.7
Képzés rendszere.................................................................................................... 61
1.8
A megállapítások és a feltárt problémák összegzése ......................................... 64
A NATO tagság és az információs korszak hatásai és lehetséges következményei. ......................................................................................................................................... 67 2.1
A NATO tagságból származó szakmai követelmények.................................... 67
2.2
A NATO C3 értelmezése, a C3 szervezet felépítése, mûködése ..................... 67
2.3
Modellek a C4 rendszerek fejlesztési törekvéseinek összehangolására.......... 72
2.4 Nemzeti szakfeladatok a NATO tagságból származó kötelezettségek teljesítésére......................................................................................................................... 83 2.5 Az információs korszak és a hálózat centrikus hadviselés hatásai és követelményei.................................................................................................................... 85 2.5.1 Az információs társadalom.......................................................................... 85 2.5.2 Az információs korszak hadserege ............................................................. 87 2.6 A NATO tagságból és az információs korszakbó l származó követelményeknek való megfelelés jelenlegi helyzete .................................................................................. 90
3
2.7
Konvergencia ábrázolása ...................................................................................... 95
2.8
A megállapítások és a feltárt problémák összegzése .......................................101
Javaslatok a Magyar Honvédség információs rendszere felzárkóztatásához ......103 3.1
Az információs rendszer, mint a fejlesztés tárgya és feltétele........................103
3.2
Szakmai vezetõ és végrehajtó szervek és szervezetek. A fejlesztések folyamata ...............................................................................................................................104
3.3
Technikai rendszer ...............................................................................................107
3.4
Humán rendszer....................................................................................................111
3.5
Eredmények összegzése ......................................................................................115
A kutatás eredményeinek összegzése...............................................................................116 A kutatómunka tudományos eredményei.........................................................................120 Ábrajegyzék.........................................................................................................................121 Hivatkozott irodalom..........................................................................................................122 Internetes hivatkozások ......................................................................................................123 Idézett irodalom...................................................................................................................124 Felhasznált és tanulmányozott irodalom..........................................................................127 Publikációk jegyzéke..........................................................................................................133 Elõterjesztések.....................................................................................................................134 Elõadások .............................................................................................................................134 Rövidítések jegyzéke..........................................................................................................136 Idegen kifejezések jegyzéke ..............................................................................................141
BEVEZETÉS
Magyarország 1999-ban a NATO tagja lett, 2004-ben pedig csatlakozni fog az Európai Unióhoz. A rendszerváltás lehetõvé tette, hogy alig több, mint 10 év alatt a régi társadalmi rendszert újra váltva a korábbi katonai és gazdasági szövetségbõl kilépve új szövetségekhez tartozzunk. Ezalatt a rendkívül rövid idõ alatt nemcsak mi változtunk óriásit, hanem a világ is, benne a biztonsági környezettel. Új fenyegetések jelentek meg, amelyekre új válaszok szükségesek, amelyekhez új típusú katonai képességekre van szükség. Megállíthatatlanul rohan az információs forradalom, amely felgyorsítja életünk tempóját, hiszen lerövidíti a távolságot és az idõt, szûkíti a teret. Ezek a változások hatással voltak, vannak és lesznek a Magyar Honvédségre, annak egészére, azon belül az információs rendszerekre is. A ’80-as években a légvédelmi automatizált vezetési és repülésirányító rendszerekkel való beható foglalkozásom eredményeként kialakult meggyõzõdésemet, miszerint a híradás és az informatika hatékonyan nem képes külön-külön a vezetés támogatására, hogy nem egymás alárendeltjei, hanem a másik képességének megsokszorozói, megerõsítette a ’90-es évek elejétõl a NATO és tagországai rendszereinek tanulmányozása, azok egyre alaposabb megismerése. A technikai rendszereink között meglevõ óriási színvonal különbség ellenére úgy véltem, gondolkodásbeli, szemléletbeli és szaktudásbeli különbségeink nem jelentõsek, így a gazdasági lehetõségeink függvényében a technikai le maradásunk csökkenthetõ, sõt egyes területeken rövid idõ alatt behozható. Ebben erõsítettek azok a visszajelzések is, amelyeket – mint a tárca szakterületi fejlesztési terveinek és programjainak kidolgozását koordináló egyik vezetõ szakértõ – a terveink is mertetését követõen a NATO és több tagországa szakmai vezetõitõl és szakértõitõl kaptunk. Az elmúlt idõszak történései azonban csak részben igazolták várakozásaimat. Az információs rendszerek fejlesztései párhuzamosságokat mutatnak, sok a szigetszerû megoldás. Elmaradtak vagy gyengék a rendszerek biztonságát szolgáló fejlesztések. A vezetés döntéseiben nem támaszkodik az információs rendszerekre. A NATO által menedzselt fejlesztések, a NATO-ban és tagországaiban szerzett tapasztalatok pedig kellõ példát, módszert szolgáltatnak számunkra ahhoz, hogy hogyan kell az információs rendszereket fejleszteni. Sõt a magyarországi vállalatok és egyes kormányzati fejlesztések is jó például szolgálhatnak. A NATO és hazai polgári tapasztalatok, az információs társadalom kialakításának nemzetközi tapasztalatai egyértelmûsítik, hogy az információs forradalom technikai alapját a digitalizálás ugyan megteremtette, de lényegi ismérve a szakterületek kommunikáció, informatika és média (tartalom) – konvergenciája. A konvergencia nem lehetséges a konvergáló elemek lényegi ismérveinek, a köztük levõ viszony és tapasztalatok felhasználása nélkül.
Az információs rendszereket - a kiterjedt katonai (és polgári) alkalmazási tapasztalatok alapján – nem elégséges csupán technikai szemp ontból, hanem az egész szervezetet átfogó komplex egészként szükséges vizsgálni. NATO tagságunk közel négyéves tapasztalatai, a Magyar Honvédségben végbement változások szükségessé és egyben lehetségessé is teszik az információs rendszer és összetevõinek á tfogó, a rendszer egészébõl kiinduló vizsgálatát. Kutatói szándékom és célom az alapvetõ összefüggések és ellentmondások feltárása az alábbiak között: - a jelenlegi helyzetben – lépéstartás a Szövetséggel, az államigazgatással, nemzetgazdaság résztvevõivel, úgy, hogy kevés a forrás és nõ a társadalmi elvárás – csak az információs technológia (IT) támogatásával tervezhetõ a Magyar Honvédség korszerûsítése, és annak alkalmazásával hajtható végre; - deklarált az IT fejlesztések prioritása, a fejlesztési programok jóvá vannak hagyva; - a hazai és Szövetségi tapasztalatok rendelkezésre állnak, hasznosíthatók; - a Magyar Honvédség korszerûsítését célzó felülvizsgálatok, átvilágítások döntés elõkészítése a hagyományos módszerekkel folyt és folyik, az IT alkalmazá s csak az egyedi számítógépes feldolgozásban jelentkezik; - a különféle missziókba felajánlott kötelékek alacsony IT támogatási igényû feladatokat hajtottak és hajtanak végre. Abból a meggyõzõdésbõl indultam ki, hogy a lassú és ellentmondásos fejlõdésünknek nemcsak kizárólagosan pénzügyi, hanem szakmai okai is vannak. Az értekezéssel hozzá kívánok járulni a szakmai területen levõ problémák feltárásához, javaslatokat tenni a lehetséges és szükséges módosításokra. Kutatási célok kitûzése, kutatási feladatok meghatározása és behatárolása Kiindulási helyzet Az elmúlt években a Magyar Honvédségben - az országban végbemenõ változásokkal összhangban - alapvetõ változások történtek, melyek következtében 1999-ben tagjai lettünk a NATO-nak. A honvédség létszáma közel egy negyedére csökkent az 1989-es létszámhoz viszonyítva, a folyamatos átszervezések és haderõreformok eredményeként teljesen új struktúra és vezetési rendszer alakult ki. Az Országgyûlés elfogadta a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikai alapelveit [1], melyek a szövetség, az együttmûködés és védelem egységére épülnek. Folyamatban van a Nemzeti Katonai Stratégia kidolgozása, megkezdõdött a doktrinák kidolgozása. A stratégiai felülvizsgálat [2] eredményeként döntések születtek a haderõ átalakításának és fejlesztésének 2000-2010 közötti feladataira.
A vezetõ szervek felépítését, a haderõ lehetséges feladatait, struktúráját és a hivatásos hadseregre való áttérés lehetõségeit és feladatait tekinti át a 2002-ben indított Védelmi Felülvizsgálat.
Lépéseket tettünk a felajánlott erõk felkészítéséhez szükséges fejlesztések, beszerzések beindítására, megkezdõdött az MH híradó és informatikai rendszerének fejlesztése. A fejlesztés többéves tervezõ munkára alapozott HM Kollégiumi elõterjesztést [3] követõ miniszteri döntés alapján kezdõdött meg. A beindított fejlesztés részeként indított tendereket 2002 februárjában azonban leállították, csak a lefolytatott harcászati URH tenderben került sor szerzõdéskötésre. Megépült a HM tárca egészét átfogó elsõ funkcionális információs rendszer, a Költségvetési Gazdálkodási Információs Rendszer (KGIR), majd kiegészült a humán alrendszerrel, megkezdõdött a Logisztikai Gazdálkodási Információs Rendszer (LGIR) fejlesztése. Az információ szerepe felértékelõdött. Az információs technológia viharos fejlõdése új korszakot nyitott, az információs korszakot, megkezdõdött az ipari társadalomból az információs társadalomba való átmenet. A fejlõdés nem hagyta érintetlenül a fegyveres erõket sem. Ismerkedünk az információs hadviselés, a hálózatközpontú hadviselés fogalmával és tartalmával. Az atomi méretû nano-elektronikai gyártástechnológia megjelenése lehetõvé teszi miniatûr érzékelõk gyártását, az információk valós idejû továbbítását. Megkezdõdtek a robotfegyverek fejlesztésének tervezõ munkái1. Az Internet, a globális és mobil kommunikáció lehetõvé teszi bármilyen információ (adat), bárhonnan és bármikor történõ továbbítását. Az információs technológia (IT) a kommunikáció, a számítástechnika és elektronikus média (tartalom) konvergenciáját jelenti, aminek a technikai alapjait a digitalizálás teremti meg. Számos lépés, kezdeményezés történt, több program, fejlesztés elindítása, jelentõs erõforrások (pénzügyi, szellemi, technológiai, stb.) rendelkezésre bocsátása és 1
A témával több hazai és külföldi tanulmány foglalkozik részletesen, egyebek között: Várhegyi I. – Makay I.: Információs korszak, információs háború, biztonságkultúra. (OMIKK Budapest 2000) Haig Zs. – Várhegyi I.: A vezetési hadviselés alapjai (Egyetemi Jegyzet – ZMNE 2000) Ványa L.: Az elektronikai hadviselés eszközeinek, rendszereinek és vezetésének korszerûsítése az új kihívások tükrében, különös tekintettel az elektronikai ellentevékenységre. Doktori (PhD) értekezés tervezet (Budapest 2001) D. S. Alberts, J. J. Garstka, R. H. Hayes, E. Signori: Understanding information Age Warfare (2001, ISBN-893723-04-6; pbk) D. S. Alberts, J. J. Gurstka, F. P. Stein: Network Centric Warfare (1999 2nd Edition /Revised/ ISBN-I57906-019-6).
egy részük felhasználása eredményeként a Magyar Honvédség2 megkezdte információs rendszerének korszerûsítését, kimozdult az örökölt híradó és informatikai infrastruktúra szabta korlátozott lehetõségek közül. Számos doktori értekezés3, tanulmány4 foglalkozik az IT által biztosított lehetõségekkel, azok alkalmazásának a fejlõdésre gyakorolt hatásaival az MH-ban. Valamennyi munka az MH korszerûsítése egyik alappillérének tekinti az információs rendszer fejlesztését, az IT képességnövelõ hatásainak kihasználását. A doktori értekezések, tanulmányok, cikkek az IT katonai alkalmazásának, a katonai információs rendszerek korszerûsítésének egy-egy (egyébként rendkívül fontos és nélkülözhetetlen) elemét vizsgálják. Rendkívül fontos, hogy a magyar katonai információs rendszerek hatékony fejlesztése, üzemeltetése és üzemben tartása, az IT jövõt meghatározó hatásainak kihasználása érdekében átfogóan vizsgáljuk az alkotó elemeket, a közöttük levõ legáltalánosabb összefüggéseket technikai, szervezeti, humán, fejlesztési és logisztikai nézõpontokból egyaránt. A téma idõszerûsége A téma idõszerûségét meghatározó tényezõk az alábbiak: -
A NATO tagságból adódó és vállalt [4] feladataink egyik jelentõs részét teszik ki a vezetési, irányítási, híradó és informa tikai rendszerfejlesztések;
-
NATO és EU tagságunk, a NATO soron levõ bõvítése új biztonsági környezetet teremt számunkra. Megváltozott a fegyveres erõk feladata, a válságkezelés és béketeremtõ mûveletek, a terrorizmus elleni harcban való részvétel válik a meghatározó hadviselési formává. A fentiek együttes következménye, hogy az MH fõ feladata [5] a határon kívüli válságkezelõ és béketeremtõ, esetleg terrorista ellenes mûveletekben - elsõsorban maximálisan zászlóalj szintû kötelékekkel - való részvétel lesz. Ehhez rendelkeznie kell olyan információs rendszerrel, amely
2
A továbbiakban a Magyar Honvédségen (MH) - ha külön nem nevezem meg - a HM tárca egészét értem. A teljesség igénye nélkül ilyen munka: Mráz István vezérõrnagy: A Katonai felsõ szintû vezetés információs rendszerének korszerûsítése (Budapest, 2001) Szûcs Gáspár ezredes: A katonai vezetés harcászati szintje információ-feldolgozásának korszerûsítése (Budapest, 2000) Rajnai Zoltán õrnagy:A tábori alaphírhálózat vizsgálata egyes NATO tagországok kommunikációs rendszereinek tükrében (Doktori PhD értekezés) (Budapest, 2001) 4 Váncsa Julianna – Magyar Ferenc: Az informatikai rendszerek védelmérõl (Új Honvédségi Szemle 2000/5) Várhegyi István – Makkay Imre: Az információs hadviselés alapjai (Egyetemi jegyzet ZMNE Budapest, 2000) Várhegyi István – Makkay Imre: Információs korszak, információs háború, biztonsági kultúra (OMIKK Budapest, 2000) Várhegyi István: Az információs hadviselés és a vezetési hadviselés XXI. századi kihívásai (Hadtudományi Tájékoztató 1997/7. sz. 25-40. oldal; ZMNE és a HVK Tudományos osztály kiadványa) Fekete Károly: A kommunikáció (híradás) helye és szerepe a vezetés rendszerében – ZMNE 2000) 3
interoperábilis 5 a feladatban résztvevõ szövetséges (továbbá PfP) erõk rendszereivel, és képes a logisztikai támogatás, valamint a nemzeti vezetés, irányítás és a résztvevõ állomány személyi cé lú (esetleg telemedicinális) kapcsolatainak fenntartása érdekében Magyarországgal megbízható kommunikációt folytatni; -
Közel négyéves NATO tagságunk hatásainak eddigi és a jövõbeni lehetséges következményeinek vizsgálata az információs rendszerekre lehetsé ges és szükséges;
-
Az információs társadalom hadserege jelentõsen különbözni fog a jelen kor gépesített tömeghadseregeitõl. Az új hadsereg "elektronizált, informatizált, digitalizált fegyveres erõ, integrált számítógép hálózatra épül, multimédiás vezetésû, digitális törzskultúrájú. Nagy találati pontosságú, azaz precíziós tûzerõvel és precíziós felderítéssel rendelkezõ csúcstechnológiás fegyverzetû és felszerelésû hadsereg….Döntéshozatala a fejlett tudomány eredményeire támaszkodik, ……Az adott idõszak feladatival összhangban levõ, változó nagyságrendû és struktúrájú. Elméleti és gyakorlati tudásszintje szakértõi színvonalú és mesteri tudást jelent." [6] Az MH természetesen nem fog a belátható idõn belül az "új hadsereg" követelményeinek teljes egészében megfelelni, azonban a felajánlott nemzeti erõk részére a jelenlegi szövetségi követelményeknek megfelelõ vezetési, irányítási képességek néhány év alatt kifejleszthetõk;
-
Magyarország megkezdte az információs társadalom elérésében levõ hátrány ledolgozását, jelentõs lépéseket tesz az informatika fejlesztésére. Ez mindenképpen hatással van és lesz az MH-ra;
-
A katonai információs rendszer eddigi fejlesztése számos tapasztalattal szolgált, azonban a kétségtelen eredmények ellenére, vagy inkább azokkal együtt számos hiba elkerülhetõ lett volna a rendszerek fejlesztésében, üzemeltetésében és üzemben tartásában. Az elmúlt idõszak változásai - folyamatos átszervezések, haderõreformok - nem minden területen erõsítették a szakszerûség strukturális, szervezeti, technikai és személyi feltételeit. A jóváhagyott fejlesztési program [3] informatikai részében a HM tárca közigazgatási és katonai (a szûkebb MH) fejlesztési feladatai nincsenek összhangban, a programok infrastruktúra centrikusak. A funkcionális információs rendszerek (mint a KGIR, LGIR, stb.) fejlesztésének általános elveire, a felelõsségi körökre nincs tárca szintû szabályozás. A NATO Képességcsomagok érdekében Magyarországon megvalósuló információs rendszer fejlesztések (ADAMS, LOGFASS, ICC, stb.) 6 és nemzeti fejlesztések összhangja nem minden esetben érvényesül;
5
Az interoperabilitás – interoperability: A rendszereknek, egységeknek vagy erõknek a más rendszereknek, egységeknek vagy erõknek való szolgáltatás nyújtási, illetve azoktól való szolgáltatás fogadási képessége, továbbá az így kicserélt szolgáltatások oly módon történõ felhasználása, amely lehetõvé teszi a hatékony együttmûködést. AJP-01(A) 6 ADAMS – Allied Deployment and Movement System: Szövetséges Felvonultatási és Mozgatási Rendszer LOGFASS – Logistic Functional Area Subsystem: Logisztikai Funkcionális Területi Alrendszer ICC – Initial CAOC Capability – Kezdeti Összhaderõnemi Légi Hadmûveleti Központ Képesség
-
Végezetül az MH fejlesztése hatékonyságának fokozásához elengedhetetlen a vezetési rendszer jelentõs modernizálása [7], amelynek alapját az információs rendszerek fejlesztése képezi.
A kutatási célok kitûzése, kutatási feladatok meghatározása és behatárolása Összhangban a vezetés korszerûsítésének közép- és hosszú távú kutatási követelményeivel [8] az alábbi kutatási célokat és feladatokat tûztem ki. Meghatározni NATO tagságunk hatásait és következmé nyeit a magyar katonai információs rendszerre. A hazai szakirodalom és a NATO dokumentumok alapján értelmezni és rendszerezni a katonai információs rendszer fogalmát és összetevõit. A NATO tagságunkat közvetlenül megelõzõ és az azóta eltelt idõszak történései alapján, a kidolgozott fejlesztési koncepciók, a szervezeti változások, a technikai rendszer, a végrehajtott fejlesztések és a képzés meglevõ rendszerének, valamint a vezetõi információs rendszer fejlesztésének és az alkalmazott vezetési módszerek aspektusaiból elemezni a jelenlegi helyzetet. A többszempontú helyzetelemzéssel bemutatni, hogy jelenleg milyen mértékben felelünk meg a NATO elvárásoknak, hogyan használtuk ki a lehetõségeinket, egyben feltárni a problémákat. A NATO és hazai szakterületi szervezeti felépítés és mûködési rend bemutatásával, összehasonlításával saját rendszerünk megfelelõségének elemzése, problémák feltárása. Elemezni az információs társadalom, az információs technológia fejlõdésének jellemzõ trendjeit. Bemutatni a NATO és néhá ny NATO tagállam által alkalmazott információs rendszer fejlesztési módszereket, felépítési (architektúra) modelleket. Elemezni az információs társadalom hadseregét az információs rendszerekre és az információs technológia egyes elemei katonai alkalmazására koncentrálva. A jelenlegi helyzetünk, a jelen és a közeljövõ követelményei alapján kimutatni, hogy a jelenlegi szervezeti, fejlesztési, felkészítési, valamint vezetési rendszert hol és hogyan kell korszerûsíteni. Bizonyítani, hogy a magyar katonai információs rendszereket csak integráltan, a szakmai alkotó elemek (vezetés, híradás, számítástechnika-informatika, vezetési hadviselés, biztonság, felderítés) szervezeti és tartalmi konvergenciájával lehet hatékonyan fejleszteni, illetve továbbfejleszteni. Kidolgozni egy módszert a konvergencia ábrázolására, az összefüggések megértésének és feltárásának elõsegítése érdekében. A levont következtetések alapján kidolgozni és összefoglalni az elkövetkezõ évekre az információs rendszerek fejlesztésére vonatkozó javaslatokat úgy a vezetõ és végrehajtó szervekre, mint a technikai, a fejlesztõi, az alkalmazói, a képzési rendszerekre. Nem volt célom egy adott információs rendszer bemutatása, annak értékelése, az általam vizsgált terület alkotó szakterületeinek, azok rendszereinek részletes elemezése, célom az alkotóelemek és a közöttük levõ összefüggések, kapcsolatok bemutatása.
Ez szabja meg a kutatási feladatok határait. A NATO tagságból származó jelenlegi és jövõbeni hatásokat és következményeket vizsgálom az információs rendszer valamennyi összetevõjére kihatóan. A kutatási téma összetettsége csak a lényegi összefüggések, kapcsolatok feltárását teszi lehetõvé. Az elemzés átfogja a szervezeti, technikai, képzési, fejlesztési és alkalmazói rendszereket. A jövõt az információs társadalom (és ezen belül a magyarországi törekvéseket), valamint a hálózat centrikus hadviselés általános követelményei és lehetséges következményei szempontjából elemzem. A jelenlegi állapotokat a mai és a jövõbeni követelmények tükrében vizsgálva tárom fel a problémákat és teszek javaslatokat a szervezeti és a technikai rendszer módosítására, a humán feltételek megteremtésére. A C4 rendszerek fejlesztési modelljei bemutatásával az a szándékom, hogy bizonyítsam az egészbõl kiinduló megoldások létezését, átvehetõségét. Alkalmazott kutatási módszerek Alapvetõen a hazai polgári és katonai, a NATO és tagállamai, valamint a fejlett információs rendszerekkel rendelkezõ országok írott és Interneten elérhetõ szakmai irodalmát tanulmányoztam. Többek között az Ericcson, Siemens, Marconi, Aselsan, Alénia, Thales és Harris cégek konkrét eszköz, illetve rendszer megvalósítását, leírását tartalmazó dokumentumát áttanulmányozva, igyekeztem bennük megtalálni az általános jellemzõket. Megismerhettem valamennyi NATO tagország szakmai szervezetének felépítését, a tagországok többségének (és néhány PfP ország) rendszereit, a nemzeti és szövetségi feladatok összehangolásának szervezeti, eljárásbeli módozatait, a fejlesztõ - kiemelten a rendszerintegrátor - szervezetekkel kiépített kapcsolataikat, a fejlesztés rendszerét. Munkámból adódóan - Combined Endeavour 7, NATO szakmai munkájában és a csatlakozás szakfeladataiban, híradó és informatikai fejlesztési program kidolgozásában való részvétel – olyan információkhoz jutottam, amely alapot és bátorságot adott ahhoz, hogy értekezésemben a koncepcionális, szakmai stratégiai elemekkel foglalkozzam. Elemeztem és értékeltem a kutatási téma szakirodalmát, értelmeztem a használt fogalmak NATO és hazai tartalmi azonosságait és a kü lönbözõségeket. Megvizsgáltam, analizáltam a katonai információs rendszer összetevõit, a fejlesztésükre elfogadott koncepciókat, a technikai, szervezeti és humán feltételeket és körülményeket. Összehasonlító módszerrel vizsgáltam a NATO és néhány tagálla mának, valamint az MH jelenlegi és a jövõbeni információs rendszerét. Szintetizáltam a részeredményeket a magyar katonai információs rendszerrel kapcsolatban. 7
C4 – vezetés, irányítás, híradás és számítástechnika – interoperabilitási - rendszergyakorlat, amely kezdetben 10 ország, jelenleg közel 40 ország és NATO szervezet részvételével kerül évente végrehajtásra
Nem vállalkoztam - mert nem vállalkozhattam - az általam használt szakmai fogalmak, rövidítések, kifejezések egyértelmû meghatározására. Ennek oka, hogy nincs egységes elfogadott szakmai fogalomrendszer, ami a NATO, annak tagországai, a PfP országok és a mi részünkre egyaránt egységes egészet képezne. A korszerû szakmai fogalmak nagyobbik részét a NATO -tól8 lehet átvenni, azonban az információs technológia fejlõdési sebessége sokkal gyorsabb, mint 19 ország konszenzusán alapuló fogalomalkotás. A szakmai fogalmak honosítása sokkal több, sokkal összetettebb feladat, mint például egy szakszerû angol- magyar fordítás. Vannak a magyar katonai (és polgári) nyelvben olyan meghonosodott kifejezések, terminológiák, amelyekhez hasonló található a szövetségben és annak tagországaiban, csak a kialakulás eltérõ története miatt egy vagy több árnyalattal eltér a jelentésük. Számunkra az a fontos, hogy a szövetségi fogalomrendszert értsük, továbbá egyértelmûsítsük, hogy a különféleképpen értelmezhetõ fogalmakat mi éppen hogyan értjük. 9 A leírtak miatt a saját értelmezéseimet vagy lábjegyzetben, vagy a szövegrészben megadom. Elfogadom, hogy léteznek az általam használt értelmezéstõl eltérõek is, és azok is helyesek. Az elsõ fejezetben a katonai információs rendszert és összetevõit több szempontból a jelenlegi helyzetnek megfelelõen elemzem. A második fejezetben a NATO tagságunk és az információs korszak hatásait és lehetséges következményeit elemzem a jelenlegi és jövõbeni helyzetnek megfelelõen. A fejezetek végén összegzem a feltárt problémákat. A harmadik fejezetben javaslatot teszek az elsõ két fejezetben feltárt problémák megoldására. Az értekezésben felhasznált forrásokat szögletes zárójelben [ ] az irodalom sorszámával jelölöm, kiegészítéseket, magyarázatokat és értelmezéseket lábjegyzetben sorszámmal jelölve teszek meg. Azok az ábrák, amelyeknek forrását nem adom meg, saját munkáim. A szövegben található nagy mennyiségû rövidítés, angol kifejezés értelmezését vagy lábjegyzetben és/vagy az értekezés végén található idegen szavak és rövidítések jegyzékében írom le.
8
Ebbõl a szempontból is fontosnak tartom megkülönböztetni a NATO-t, és annak tagállamait. A NATO rövidítés, fogalom stb. azt jelenti, hogy a Szövetség szervezeteiben, parancsnokságaikon, NATO mûveletekre (vagyis a szövetségi közösre) érvényes. A tagállamok ettõl eltérõket is használhatnak, és has ználnak is; sõt az is elõfordul, hogy egy országon belül a haderõnemek eltérnek egymástól. 9 Külön értekezést lehetne írni arról, hogy mi a különbség a katonai híradás, kommunikáció, telekommunikáció, a távközlés és a hírközlés között. Helyesen tesszük-e, hogy itthon sokszor nem teszünk különbséget a vezetés és irányítás közé? Mit értünk informatikán? Számítástechnikát, számítástechnikát adatkommunikációval együtt, vagy éppen az Information System-et információs rendszerre fordítva?
1
A katonai információs rendszer fogalmának érte lmezése, helye és szerepe a katonai vezetés és irányítás rendszerében
1.1 A katonai információs rendszer értelmezése Legelõször is fontos meghatározni, hogy mit értünk információs rendszer alatt. Az információs rendszernek több fajta megfogalmazása található a szakirodalomban. „Információ biztosítására és elosztására szolgáló információ-feldolgozó rendszer olyan kapcsolódó szervezeti erõforrásokkal együtt, mint a személyi, a technikai és pénzügyi erõforrások” [9] „Információfeldolgozási funkciók megvalósítá sára kialakított eszközök, módszerek, eljárások és – amennyiben szükséges – üzemeltetõ személyzet összessége.” [10] „Egy szervezet információfeldolgozási rendszerének része, olyan alrendszere, amely egységes szabályozás hatálya alá tartozó információs tevé kenységek összessége.” [11] „A szervezetek reprezentációja, amely tájékoztatja a különbözõ szinteken levõ döntéshozókat a szervezet állapotáról, a változásokról vagy annak mértékérõl, valamint a szervezet mûködésére ható tényezõkrõl.” [12] Az idézett négy definícióból is megállapítható, hogy az egyértelmû megfogalmazás hiánya ellenére is az információ és a szervezet viszonyát meghatározó rendszerrõl van szó. Az információt is többféleképpen határozza meg a szakirodalom. „A valóság, a környezõ világ visszatü krözõdése az emberi tudatban.” [11] „Olyan tájékoztatás, közlés, adat, ismeret, hír, amely a címzett által értelmezhetõ, és amelynek célja a bizonytalanság csökkentése, a lehetséges alternatívák közötti döntés elõsegítése.”[12] Számomra ez utóbbi meghatározás a legteljesebb és legegyértelmûbb, hiszen megadja a forrás és a tartalom többféleségét – tájékoztatás, közlés, adat, ismeret és hír – meghatározza azt a fontos kritériumot, hogy a címzett által értelmezhetõ, továbbá a célt, nevezetesen azt, hogy alternatívákat ad a döntéshez. Az információnak tehát többféle hordozója van, amelyek közül az adat csak az egyik – bár napjainkban talán az egyik legfontosabb -, és van célja is. A cél egyrészt a bizonytalanság csökkentése, amely a címzettet választásra, gondolkodásra, meghatározott tevékenységre, viselkedésre készteti, másrészt döntési alternatívák adása. A döntés a vezetési tevékenység része. A szervezetet konkrét cél elérése érdekében létrejött, a környezetével aktív kapcsolatban lévõ, önfenntartásra törekvõ emberi társulatként határozzuk meg, amely az alábbi sajátságokkal rendelkezik: - Ismertek a szervezeti célok és erõforrások; - A környezete é s mûködésének feltétele meghatározott; - Ismertek az összetevõi és azok céljai, tevékenységük és állapotuk;
-
Meghatározott bemenetekbõl, adott feltételek mellett végzett tevékenységgel meghatározott kimeneteket állít elõ; - Vezetõ szervekkel rendelkezik. A vezetõ szervek feladata a vezetés, amelynek alapvetõen a tervezés – célok, feladatok, erõforrások és azok összhangjának idõbeni és térbeni összehangolása, szabályozása – és az irányítás – munkaszervezés, feltételek biztosítása, ellenõrzés és a változó körülményekhez való igazítás a fõ feladata. A két feladatot fogalmazzák meg a NATO-ban vezetés és irányításként különkülön, és együttesen is. „A vezetés és irányítás, mint fogalmak egymáshoz kapcsolódnak, rendszeresen együtt is használják õket, de nem szinonimái egymásnak. A vezetés joghatóság és egy személyre van ruházva. Úgy lehet leírni (de nem meghatározni), mint egy folyamatot, amelynek során a parancsnok az akaratát és szándékát keresztülviszi az alárendeltre, abból a célból, hogy egy konkrét tevékenység me gtörténjen. Magába foglalja a jogkört és a felelõsséget a csapatok kijelölésére és felvonultatására, a küldetés teljesítése céljából. Az irányítás a parancsnok által gyakorolt jogkör. Úgy lehet leírni (de nem meghatározni), mint egy folyamatot, amelyen keresztül a parancsnok a törzs segítségével megszervezi, utasítja és koordinálja a hozzá beosztott kötelékek tevékenységét.” [30] Egy szervezet információs rendszere megfogalmazható azon módszerek, eljárások, eszközök, személyzetek és tevékenységi folyamatok összességeként, amelyek során a tájékoztatások, közlések, adatok, ismeretek, üzenetek és hírek a szervezeti célokat támogató információkká válnak. Vagyis az információs rendszer fõ célja az információ elõállítása, erõforrásai pedig a hang, írás, animáció, rajz, kép (álló és mozgó), valamint adat formában megjelenõ hírek, üzenetek, tájékoztatások, közlések, ismeretek és adatok. A katonai szervezet információs rendszere a katonai információs rendszer. Napjainkban legelterjedtebben vezetõi és vezetési, irányítási információs rendszerként találhatjuk meg a katonai információs rendszer megfogalmazását. Vezetési, irányítási információs rendszer „Katonai szervezetek vezetését és irányítását támogató információs rendszer.” [10] Vezetõi információs rendszer „Egy szervezet vezetésének döntéshozatali folyamatát támogató információfeldolgozási rendszer.” [10] A vezetõi információs rendszer alatt inká bb a döntéshozatali tevékenységeket – haderõ tervezés, erõforrás és költség tervezés, gazdálkodás irányítás, logisztikai, adminisztrációs tevékenység, stb. , míg a vezetési, irányítási információs rendszeren a különbözõ katonai mûveleteket támogató rendszereket értik. Vezetési és irányítási rendszer „Berendezések, eszközök, híradás, eljárások és személyi állomány összessége, amelyek lényegesek a parancsnok számára a rendelkezésére bocsátott erõk hadmûveleteinek tervezése, irányítására és ellenõrzésére a meghatározott feladat végrehajtása érdekében.” [10] A katonai információs rendszer célja tehát információ elõállítása a döntéshozatal és a katonai mûveletek vezetésének és irányításának támogatására, a rendszer erõforrásai
(nyersanyagai) a különbözõ formában megjelenõ hírek, üzenetek, tájékoztatások, közlések, ismeretek és adatok. Az a tudomány, amely az információk keletkezésének, kezelésének és felhasználásának elméleti és gyakorlati megvalósításával és eszközrendszerével foglalkozik az informatika. [11] Az információs rendszer „nyersanyagait” azonban nemcsak felhasználni – feldolgozás, tárolás, megjelenítés, elosztás, stb. -, hanem továbbítani is kell. A rendszer, amely a különbözõ formában megjelenõ híreket, adatokat, stb. továbbítja a híradó rendszer. A katonai információs rendszer két fontos összetevõje10 tehát az informatikai és a híradó rendszer. Történetiségében a híradás megelõzte az informatikát, így általában a különbözõ megfogalmazásokban a híradás és az informatika sorrendet használják. A két összetevõ helye, szerepe és így fogalma idõrõl idõre módosul. A magyar katonai információs rendszer összetevõit és környezetét az 1. ábrán szemléltetem.
10
Találkozhatunk az információs rendszer összetevõinek más módon való meghatározásával is, így aszerint is meghatározhatók az összetevõk, hogy milyen tevékenységet támogatunk. Eszerint van vezetõi (stratégiai, döntéstámogató, vezetési, mûködéstámogató), végrehajtás támogató (folyamat irányító, tranzakciós, iroda automatizálási) és egyéb (szakértõi, stb.) információs rendszer.
1. ábra A magyar katonai információs rendszer összetevõi és környezete
A nemzeti, nemzetközi és MH környezet elsõsorban a szervezeti kapcsolatok szempontjából meghatározó, a technológiai környezet pedig az információ „termelésének” és felhasználásának technikai feltételei kialakítása vonatkozásában bír nagy jelentõséggel. Az információs rendszer összetevõi megfelelnek a NATO szakmai szervezete (NC3 Board) által lefedett szakterületeknek. A környezet valamennyi elemének az információs rendszerre gyakorolt hatásait elemezni kell, valamennyi hatás számbavétele fontos. Az EU tagságunk hatásai jelenleg – kevés és gyakran ellentmondó adatok állnak rendelkezésre – csak jósolhatók, részletes elemzésükre nem vállalkozom. Az azonban már most is megállapítható, hogy a nemzeti és technológiai környezetre rendkívül jelentõs befolyást fog gyakorolni. 1.2 A katonai információs re ndszer összetevõi A NATO tagság értelemszerûen hatott a híradás fogalmának, helyének, szerepének meghatározása is. A NATO és tagországai a funkcióra a „communication”, a szervezetre általában a „signal” kifejezést használják. Az AAP-31-ben communication címszó alatt "Információk továbbításának módszere vagy eszköze egy személyrõl vagy helyrõl egy másikhoz" [10] megfogalmazás található. A communication-t fordíthatjuk híradásnak vagy akár kommunikációnak. Napjainkban mindkét kifejezés megtalálható, a hivatalos katonai okmányokban híradás található, a vezetõ és végrehajtó szervezetek és szervek megnevezésében "híradó" megnevezést használunk. Ugyanakkor a ZMNE-n Katonai kommunikációs rendszertervezõ tanszék van. Többen a híradásnak a kommunikációval, az adatcserével, az adatkommunikációval megnövelt szerepét szeretnék hangsúlyozni a hagyományos beszéd, és távíró kapcsolatoktól ilyen módon megkülönböztetni. Ezt a szemléletet tükrözi Dr. Munk Sándor meghatározása "A kommunikációs alrendszer informatikai rendszer eszközrendszerének alrendszere, az adattovábbító eszközök és kapcsolatok összessége." [11] Amennyiben a definíció azt akarja megfogalmazni, hogy az információs rendszernek van kommunikációs alrendszere, amely az adattovábbító eszközökbõl és kapcsolatokból áll, akkor ezt elfogadom. Az információs rendszernek az adat csak egy nyersanyaga, így az adatkapcsolatokon túl vannak még beszéd, videokonferencia, távíró és más kapcsolatok is. Amennyiben a kommunikáció alatt az információcsere technikai, szervezeti és eljárásbeli feltételeinek összességét értjük, ahhoz, hogy a "híradó szakma" szélesebb értelmezésétõl ezt a funkciót megkülönböztessük (ilyen funkció a FRISZ11 - ami a
11
A FRISZ-t több okmányban és a szakmai köztudatban – helytelenül – Földi Repülésirányító Szolgálat rövidítéseként értelmezik. Valójában eredete az 1950-es évek elején telepített elsõ vakleszállító rendszer
repülések nem repülõeszköz fedélzeti navigációs és leszállító feltételeit, beleértve a föld-levegõ-föld kommunikációt is), akkor ezt a felosztást támogatom. A híradás szélesebb értelmezésébe beletartozik a futár és tábori posta, az információvédelem (nevezetesen az átviteli utak és a pont-pont közötti összeköttetések védelme), valamint a (mûsorszórás kategóriájába tartozó) riasztás, tájékoztatás és értesítés is. A helymeghatározás (navigáció) csak a FRISZ rendszer részeként tartozik a híradás fogalomkörébe. A híradás tehát egy gyûjtõfogalom, amely az információcsere feltételeken (kommunikáció) túl egyéb - idõrõl- idõre változó - területeket is magában foglalhat. Miért fontos a foga lom mindenkori tisztázása? Azért, mert a fogalomhoz tartozó területek feladatokat is jelentenek, amelyekért valamilyen szervezet felel, szabályozza a területeket, azok összhangját (viszonyát) más kapcsolódó feladatokkal, mûködteti (üzemelteti), üzemben tartja (beszerzi, fejleszti, fenntartja, javítja, biztosítja a mûködéshez szükséges kisegítõ- és kellékanyagokat, stb.), biztosítja a mûködéshez szükséges feltételeket (például telefonkönyv, frekvencia kiosztás). A híradás fogalmához értett feladatok alapján keressük meg az illetékes szervezeti elemet a NATO-ban, a NATO parancsnokságokon, a tagországokban, a PfP országokban, a hazai közigazgatásban, a szolgáltató és gyártó cégeknél (az utóbbiakban távközlés, vagy hírközlés megnevezést használnak). A híradó katonai szervezetekben lévõ szakbeosztásokra képez tiszteket a ZMNE, zászlósokat, tiszthelyetteseket a Tiszthelyettes Szakképzõ Iskola, szerzõdéses és sorállományú katonákat a Kiképzõ Központok, illetve ilyen szakfeladatokra alkalmazunk polgáriakat is. A fogalom képzése nemcsak tudományos tevékenység, hanem vezetõi is. Ha bõvül, szûkül, vagy átrendezõdik a híradás tartalma, az általa lefedett feladatok köre, akkor azt a feladat - és hatásköröktõl kezdve a képzési rendszerig bezárólag le kell követni. Ha ez nem történik meg, a fogalomváltás elméleti kategória marad, a gyakorlatban nehézségek támadnak. Különösen nagy problémát okoz, ha önkényesen alkotunk fogalmakat, változtatunk azok tartalmán. A híradás létesítésére híradó rendszert (hírrendszer fogalmát is használják) hoznak létre. A híradó rendszer az AAP-31 szerint - " Információtovábbítási funkciók megvalósítására kialakított eszközök, módszerek, eljárások és - amennyiben szükséges - üzemeltetõ személyzet összessége." [10] Ha a fordításnál itt a híradót kommunikációsként fordítjuk (fordíthatjuk), akkor konzekvensen azonosítjuk a híradót és a kommunikációst. Dr. Munk Sándor hírrendszer (katonai kommunikációs rendszer) alatt "A csapatvezetési és fegyverirányítási rendszer alkotórésze, amely egységes terv szerint szervezeteinek „Földi Repülésirányító szakasz, majd század” rövidítése, amely hagyományként azóta is megmaradt, miközben a szervezeti elemek évtizedekkel ezelõtt megszûntek.
telepített, feladat, hely és idõ szerint összehangolt, kölcsönösen összekapcsolt és illesztett különbözõ rendeltetésû hírközpontok és híradó vonalak összessége, a telepítõ, kiszolgáló és irányító személyzettel együtt." [11] meghatározást használ. Ez a megfogalmazás gyakorlatilag azonos az érvényben levõ szakutasításokban (Híradó szakutasítás), segédletekben (Tábori Törzsszolgálati Utasítás) megfogalmazottakkal. Az AAP-31 szerinti megfogalmazás tömörebb és egyszersmind általánosabb, véleményem szerint jobban lefedi a kommunikációs rendszer tartalmát. A híradó rendszer a kommunikációs, FRISZ, futár és tábori posta és más rendszerek összességeként is definiálható. A híradó kifejezést a szervezetek, beosztások megnevezésére célszerû használni. Ezek a meghatározások biztosítják a hagyományos híradó, híradás és az új kommunikáció fogalmának a szövetségi követelményeket is kielégítõ, valamint a gyakorlati használatnak is megfelelõ azonosítását. A „communication” fordításánál mindig az adott szövegkörnyezetbõl lehet megállapítani, hogy híradás (híradó)-nak vagy éppen kommunikáció (kommunikációs)-nak fordítsuk. Ha a híradás helyét vizsgáljuk, akkor az a vezetés (beleértve az irányítást is) része, annak egyik elengedhetetlen alkotóeleme. Ugyanígy a híradó rendszer a vezetési (irányítási) rendszer (benne az információs rendszerek) egyik alkotóeleme. Az elmúlt évtizedekben a katonai informatika rohamos fejlõdése következtében a híradás és informatika egyre szorosabb kapcsolatba került, habár még nagyobb részben önálló funkcióként, de fokozatosan konvergálva egy egységes híradó (pontosabban kommunikáció s) és informatikai rendszert alkotnak, együttesen támogatják a vezetést, irányítást. Az AAP-31 vezetési, irányítási, híradó és informatikai (számítástechnika) rendszer (Command, Control Communication and Computer System - C4) alatt "Doktrinák, eljárások, szervezeti struktúrák, személyi állomány, eszközök, berendezések és híradás integrált rendszere, amelynek rendeltetése a parancsnok támogatása a vezetés és irányítás megvalósításában a katonai tevékenység során."[10] meghatározást ért. Ezt a megfogalmazást tartom jelenleg a legpontosabbnak. A Computer System legalább kétféle módon fordítható magyarra. Az egyik kifejezés a számítástechnikai rendszer, amely szószerinti fordítás, ugyanakkor a hazai értelmezése szûkebb a NATO-énál. Mi számítástechnikai rendszer (alrendszer) alatt az informatikai rendszer részét képezõ adatfeldolgozó eszközök összességét értjük. [11] A NATO értelmezésének sokkal inkább megfelel az informatikai rendszer fordítás. Az elõzõekben leírtakból azonban egyértelmûen következik, hogy az informatikai rendszer nem azonos az információs rendszerrel, hanem annak egyik összetevõje. A világban végbemenõ információs forradalom eredményeként a négy "C"-bõl álló együttes egyre bõvül. A megalapozott döntés egyik fontos feltétele, hogy a lehetõ legpontosabb információval rendelkezzünk a saját erõk, az ellenséges erõk
(béketeremtõ mûveletben szemben álló erõk), a környezet állapotáról, valamint egyéb tényezõkrõl. A parancsnok információkövetelményeit a 2. ábra mutatja be.
Parancsnok
Elöljáró szándéka
Kényszerek, korlátok
(Erõforrás, idõ, tér stb.)
Feladat
Ellenséges erõk
Környezet állapota
Saját erõk állapota
Egyéb tényezõk
Szándék
Topográfia
Légi mûveletek
Jogszabályok
C2 struktúra híradás + informatika
Idõjárás
Elöljáró és szomszédos kötelékek
Média
Infrastruktúra
Összetétel, képesség
Akadályok
Légierõ
Út
Szárazföld
Kulcspontok
Támogató
Demográfia
Logisztika
Népesség
Saját folyó mûveletek
Katonaipolgári kapcsolatok
Folyamatban levõ tervek Harctámogatás
Kultúra
Logisztika C2 és híradás informatikai rendszer
Etnika, vallási összetétel Megjegyzés: nem háborús mûveletekben az ellenség helyett a résztvevõ felek helyzete.
2. ábra A parancsnok információ követelményei
Forrás: Framework paper on the requirement for combined/joint interoperability between C2 systems supporting NATO operations within the land component AC/322 (SC/1)N/25
Az ellenséges erõkrõl a szü kséges információt a felderítés (intelligence) szolgáltatja. Ezeknek az információknak a C4 rendszerbe való közvetlen integrálásával kapjuk a C4I rendszert. Elsõsorban harcászati- hadmûveleti szinten fontos, hogy a döntés valós idejû információk alapján tö rténjen. A több forrásból származó adatok egy fúziós központ közbeiktatásával kerülnek be a vezetési rendszerbe, amely összeveti, értékeli az adatokat és a konszolidált adatot szolgáltat a döntéshozónak. Napjaink tendenciája, hogy földön, vízen, levegõben és a világûrben telepített érzékelõkkel (sensor) gyûjtik az ellenségrõl, a környezetrõl és a saját erõkrõl az adatokat, amelyek valós idõben kerülnek továbbításra a vezetési rendszerbe. Ezt a "C"- k után található "S" fejezi ki. A bipoláris világ egyik jellemzõje a haderõnemek magas fokú önállósága volt, illetve a NATO esetében csak a hadtest szint felett kellett "szabványosan" összekapcsolni a nemzeti rendszereket. Ennek eredménye az lett, hogy a haderõnemek és a tagállamok harcászati rendszereit külön-külön fejlesztették. A NATO tagállamok tábori automatizált vezetési rendszerei, ezen belül a frekvenciaugratásos rádiók, az információvédelmi eszközök nem tudnak egymással együttmûködni. Az Öböl-háború idején az USA szárazföldi- és légierõ által összesített helyzetet, feladatokat adathordozóra rögzítették, amelyet helikopteren vittek a haditengerészet anyahajójára feldolgozás, a haderõnemek együttmûködésének megszervezése céljából. Az IFOR, majd az SFOR mûveletekben a részt vevõ tagállamok tábori digitális rendszereinek együttmûködését analóg felületen (STANAG 5040) tudták biztosítani, ennek ellenére még így is gyakori volt a több órás megszakadás. A PfP kezdeményezés, majd a NATO bõvítése (teljesen eltérõ eljárások, különbözõ generációs technikai eszközök, informatizáltság, automatizáltság) tovább növelte az együttmûködõ képesség megteremtésének követelményét, ami a C4 rendszerek területén "interoperabilitás" szintet kell elérjen. Ezért a "C"-k után megjelent a második "I" betû (Interoperability). Az információs korszak egyik jellemzõje az információs hadviselés (háború). „Az információs háború tartalma nem más, mint a tudományos alapokra és rendkívül fejlett információs technikára támaszkodó azon tevékenységek és erõfeszítések összessége, amelyeket az ellenség legyõzése érdekében koncentrált módon fejtenek ki az információs küzdelem különbözõ tartományaiban, más néven dimenzióiban; közöttük különös tekintettel a frekvenciaspektrumra. Napjainkban az információs háború a hagyományos kísérõ jelensége és támogatója.”[13] Az információs hadviselést a nemzeti törekvések alapján országok, kormányok folytatják egymás ellen. Az összhaderõnemi és haderõnemei önálló hadmûveletekben vezetési hadviselést (Command Control Warfare, C2W) folytatnak.
A vezetési hadviselés a feladatait, a vezetési rendszerek támadását és védelmét öt jól elkülöníthetõ tevékenységeken keresztül valósítja meg. Ezek az elemek a következõk: - hadmûveleti biztonság (Operational Security - OPSEC); - pszichológiai mûveletek (Psychological Operation- PSYOP); - katonai megtévesztés (Military Deception - MILDEC); - fizikai megsemmisítés (Phisical Destruction - PD); - elektronikai hadviselés (Electronic Warfare - EW) [14]. A vezetési hadviselés célpontja a "C"-k, "I"-k (beleértve a szenzorokat is) rendszere, azért a saját rendszerünk ilyen értelmû védettsége, biztonsága alapvetõ fontosságú feladat. 1.2.1 Híradó rendszer fejlesztési koncepciója A táguló és egyre összetettebb környezet módosítja a híradás helyét és vele együtt annak fogalmát is. Ez kihat a híradó rendszerre, annak megszervezésére, üzemeltetésére és üzemben tartására egyaránt. Ez fordítva is igaz. A híradás, a híradó rendszer fejlõdése módosítja a vezetés, irányítás információs rendszerét, annak egészét és valamennyi összetevõjét. Az alkotóelemek öná llósága egyre inkább viszonylagos, illetve csak egyes része marad meg. A vezetési, irányítási, híradó és informatikai rendszert a mindenkor érvényes doktrína szerinti értelmezésben (felderítés, érzékelõk, interoperabilitás, biztonság, stb.) egységes egészként kell tervezni, fejleszteni, üzemeltetni és üzemben tartani. Ezt a szemléletet tükrözi a híradó rendszer fejlesztésére több éven keresztül (1992-2000) a szakterület vezetõ szakértõinek közremûködésével kidolgozott, nyilvános szakmai viták sorozatán módosított majd megerõsített koncepció, amely az elfogadott fejlesztési programok [3] alapját képezte. A koncepció alapján részletes fejlesztési terv került kidolgozásra, amelyet a bekövetkezett szervezeti és technikai változásoknak megfelelõen módosítottak. Az MH korszerûsítésével összhangban, a vezetési rendszerének átalakításával, az információs rendszerek fejlesztésével, a honvédség feladataival változik a híradás környezete, a kapcsolati rendszer. A fejlesztést meghatározó kapcsolati rendszert a 3. ábra szemlélteti, míg a híradó rendszer felépítését az 4. ábra mutatja be.
KAPCSOLATI RENDSZER SZOLGÁLTATÓK
NATO -- IVSN IVSN -- NOAN NOAN -- egyéb egyéb
A B C A MAGYAR HONVÉDSÉG KAPCSOLÁSTECHNIKAI KAPCSOLÁSTECHNIKAI HÁLÓZATA HÁLÓZATA KORMÁNYZATI RENDSZER RENDSZER
MH MH KÜLFÖLDI KÜLFÖLDI MISSZIÓI, MISSZIÓI, KONTINGENSEI KONTINGENSEI
BM BM -- Határõrség Határõrség -- Rendõrség Rendõrség -Kataszrófa-Kataszrófavédelem védelem EGYÉB EGYÉB HÁLÓZATOK HÁLÓZATOK -Közigazgatás -Közigazgatás
- MÁV -- Vízügy Vízügy -- stb... stb...
3. ábra Kapcsolati rendszer
Állandó jellegû hírközpont
Mobil hírközpont
A HÍR ADÓ RENDSZER A HÍRADÓ HÍRADÓ RENDSZER FELÉPÍTÉSE FELÉPÍTÉSE
4. ábra Híradó rendszer felépítése
Az elsõ réteg a béke- és rendkívüli idõszaki katonai objektumok és vezetési pontokat lefedõ Állandó Területi Hálózat. A hálózat átviteli utakból (saját tulajdonú mikrohullámú hálózat, bérelt összeköttetések), a mikrohullámú hálózatra épülõ lecsatlakozó pontokból (2. réteg részére) és rádiófelvevõ pontokból, kapcsoló központokból (jelenleg analóg távbeszélõ, ISDN, továbbá routerek), az objektumok belsõ hálózatából (egyre több helyen egységes strukturált) áll. A hálózat csatlakozik a NATO gerinchálózatához (Core Network) beszéd, továbbá a légierõ speciális rendeltetésû kapcsolatainak (Initial CAOC Capability - ICC, Link-1 Recognised Air Picture - RAP) biztosítása érdekében. A felderítõ (Battlefield Information Collection and Exploation System - BICES), a logisztikai (Logistical Funktional Area Subsystem -LOGFASS), a szövetség mozgáskoordinációs rendszere (ADAMS – Allied Deployment and Movement System), valamint a szárazföldi hadmûveleti információs rendszer a NATO irodaautomatizálási rendszerén (NIAR) (angolul NATO Office Automation Network – NOAN) mûködik. A NIAR NATO titkos minõsítésig biztosít információcserét.
Az Állandó Területi Hálózathoz kapcsolódnak az országos közcélú hálózat (a helyi szolgáltatóktól), a kormányzati szervek és a MÁV hálózata, az Internet szolgáltatók, illetve a külföldön levõ kontingensek bérelt vezetékes és mûholdas csatornákon. A hálózat nyílt és információvédelemmel ellátott beszéd, fax, géptávíró (analóg), adat, Internet videótelekonferencia, formatált üzenet (X-400) és a légierõ részére adat (ICC, RAP,…) (gyakorlatilag kiegészítõ berendezésekkel multimédiás) továbbítására alkalmas. Az átviteli kapacitás a hálózat meghatározó részén - hatékony sávszélesség menedzsment és digitális rendezõk alkalmazásával - a jelenlegi kihasználtság többszörösét tenné lehetõvé. A hálózat felügyeletét a fõ (és tartalék) országos, valamint két regionális hálózatfelügyeleti központ látja el. A rendszer második rétege a tábori területi hálózat. A rendszer több ponton csatlakozik az állandó jellegû hálózatokhoz. A jelenlegi rendszer teljesen analóg, kis kapacitású, beszéd és géptávíró kapcsolatok létesítésére alkalmas. A harmadik réteg a harcászati rádió híradás rendszere (CNR), amely kézi, hordozható és beépített rövidhullámú és ultrarövidhullámú rádiókból áll. A harmadik réteg az elsõ két réteghez a rádiófelvevõ pontokon keresztül kapcsolódik. Jelenleg az eszközök nagy része elavult. Ugyanakkor rendelkezünk amerikai segélybõl származó korszerû rövidhullámú (és néhány URH és többsávos), a Mistral eszközökbe beépített harcászati URH rádiókkal. A három szintet összekötik a közvetlen összeköttetést biztosító eszközök és állomások. Ezek rövidhullámú rádiók, polgári és katonai mûholdas eszközök, valamint ilyen eszköz a mobiltelefon is. 1.2.2 Informatikai alkalmazói rendszerek fejlesztési koncepciója [14] Az alkalmazások az informatika támogatásának azon felületét jelentik, amellyel a felhasználók közvetlenül találkoznak. Az alkalmazás fogalma az angol „application” kifejezésbõl került át az újabb kori magyar szakmai nyelvbe. Az alkalmazások alatt tulajdonképpen az alkalmazókat (felhasználókat) közvetlenül támogató információs rendszereket értjük. Az alkalmazások két nagy kategóriára oszthatók: - általános alkalmazásokra; - speciális alkalmazásokra. Az általános alkalmazások az élet minden területén egyaránt használható programrendszerekben testesülnek meg. Az általános alkalmazások jelentõs része úgynevezett „polcról levehetõ” programrendszerek segítségével támogatható. Ide tartoznak funkcionális nézõpontból az ügyirat- és dokumentum készítés, dokumentum és üzenet kezelés, interaktív, hierarchikus munkatervezés és elszámolás, folyamatvezérlés, valamint technológiai aspektusból az Intranet, Internet. Az általános
rendeltetésû szoftverek segítségével már bonyolultabb információ-szolgáltatás is biztosítható, elég, ha csupán a kétdimenziós relációs adatbázis szerkezetet megvalósító táblázatkezelõre gondolunk. Az általános alkalmazások köre ma már kibõvül a grafikus, digitális térkép alapú alkalmazásokkal is, amelyek rendkívül sokrétû számvetési, helyzet- és á llapot megjelenítési, döntéstámogatási szolgáltatást nyújtanak. Az informatikai fejlesztési alapelvek kialakítása során az általános alkalmazásokat az infrastruktúra részeként kell kezelni. Az infrastruktúra részeként való kezelés alapelvének betartásával elkerülhetõek az öncélú infrastruktúra fejlesztések. Az általános alkalmazások – korszerû infrastruktúra bázisán – rendkívüli módon megnövelik a vezetés hatékonyságát, ezáltal a haderõ képességét. A Magyar Honvédség informatikai szabályzata szerint minden katonai szervezet rendelkezik információs rendszerrel. Ennek korszerû mûködtetéséhez megfelelõ informatikai infrastruktúra szükséges. Az egyes vezetési szinteken az informatikai infrastruktúra magába foglalja az informatikai központokat és az alkalmazói munkahelyeken telepített munkaállomások rendszerét.
Informatikai Központ
Szakállomány
Szerverek, központi erõforrások
Biztonságos adatgyûjtés, tárolás, feldolgozás, archiválás, adatszolgáltatás
Rendszerfelügyelet, támogatás
Alkalmazók
IBM Compatible
IBM Compatible
IBM Compatible
IBM Compatible
IBM Compatible
IBM Compatible
5. ábra Az infrastruktúra elemei az egyes szervezeteknél, illetve vezetési szinteken
Az egyes katonai szervezetek informatikai rendszerei infrastruktúrájának összessége képezi az MH informatikai gerincrendszerét, amely követi a Magyar Honvédség diszlokációját és szervezeti struktúráját. Az informatikai gerincrendszer kiépítése elõfeltétele az MH egységes, integrált információs rendszere kialakításának. A gerincrendszer egyes elemeinek, a szervezetek lokális hálózatainak összekapcsolására egy helyi hálózatokat összekötõ hálózatot kell kiépíteni, amely ellenõrzötten, biztonságos formában lehetõvé teszi a szervezetek közti elektronikus adatcserét.
A speciális alkalmazások alatt a különbözõ rendeltetésû – C2, funkcionális, vezetõi stb. – információs rendszereket értjük.
Laser printer
IBM Compatible
IBM Compatible
WAN KOMMUNIKÁCIÓS HÁLÓZAT (MH GERINCHÁLÓZATA)
Szerverek Router LAN
Ethernet hálózat IBM Compatible
Radio tower
Kezelõk Radio tower
IBM Compatible
IBM Compatible
IBM Compatible
Satellite dish
IBM Compatible
Alkalmazói munkaállomások
A gerincrendszer elemei
LAN
6. ábra A Magyar Honvédség egységes informatikai rendszerének infrastruktúrája A tárca híradó és informatikai fejlesztése során többszintû rendszer építését tûzi célul [3]: „ Az elsõ szint egy olyan gerinchálózat, amely képes nagy kapacitású átviteli szolgáltatásokat biztosítani valamennyi HM objektum és a csatlakozó polgári és kormányzati objektumok (hírközlési szolgáltatók, kormányhivatalok, BM) között és a tábori vezetési rendszer részére. Erre a gerinchálózatra csatlakoznak a helyi hálózatok (második szint), amelyek objektumonként, helyõrségenként, tábori vezetési pontonként biztosítják a hozzáférést a felhasználók (szervezetek, személyek és eszközök) számára. Az elsõ két szint fejlesztéseinek eredményeként létrejön a tárca NATO és nemzeti szabványokon alapuló, integrált szolgáltatásokat biztosító, levelezõ (X-400) és formattált üzenetkezelõ és továbbító rendszere. Az alapszolgáltatások mellett biztosított a tárca ágazati információ-rendszereinek fejlesztéséhez (nemzeti befogadó és támogató, humán, logisztikai, tudományszervezõ, egészségügyi, kiképzési, stb.) szükséges infrastruktúra.”
1.2.3 A vezetõi, vezetési és irányítási információs rendszer elemzése Az átalakuló biztonsági környezet, a NATO tagságból adódó feladataink, közeljövõbeni EU tagságunk, a honvédelem helyének, szerepének és a haderõ mûködési feltételeinek átalakítása új követelményeket állít a HM tárca politikai, közigazgatási és katonai vezetésével szemben. A haderõt új tartalmú katonai feladatokra, az országvédelem, a szövetség V. cikkely és nem V. cikkely szerinti mûveletei mellett válságkezelõ és béketeremtõ (fenntartó) mûveletekben való részvételre kell felkészíteni. Ezek a mûveletek az ország határain túl, elvileg bárhol lehetnek a világban. A mûveletek többnemzetiségûek lesznek, NATO, EU vagy ENSZ vezetés alatt, amelyben - a magyar haderõ reális lehetõségei alapján - alegység kötelékekkel (szakasz, század, zászlóalj) vesz részt. Az eddigi mûveletekben való részvétel - béke mûveletben megfigyelõ, mûszaki, õr- és biztosító, felderítõ, egészsé gügyi - azt mutatja, hogy a kötelék jellege, összetétele az adott feladattól függõen változik. Minden esetben más a fogadó környezet (pl. infrastruktúra), más nemzetiségû az elöljáró és az együttmûködõ környezet. A feladatok változatossága és összetettsége mellett meg kell felelni az információs társadalom kihívásainak itthon (ami egy EU tag Magyarország esetében nem lesz jelentéktelen), valamint nemzetközi környezetben annak a haderõre gyakorolt hatásokból származó követelményeknek. Tudomásul kell vennünk, hogy a honvédség feladatainak egyre növekvõ részét nemzetközi környezetben, olyan országokkal együtt fogja végrehajtani, amelyek nagyobbik részének informatizáltsága lényegesen magasabb szintû a miénkénél. A vezetés (annak minden szintjén) csak akkor tud ezeknek a követelményeknek megfelelni, ha az információ technológia kínálta lehetõségeket ki tudja aknázni és az abból származó követelményeknek képes megfelelni. Mindezek igénylik az információellátás és tájékoztatás új rendszerének kialakítását. Az információs rendszer átalakítása, információtechnológiára alapozása egyik feltétele és része a haderõ modernizálásának, a vezetési rendszer megújításának. A különféle célú funkcionális információs rendszerek (gazdasági, humán, logisztika, stratégiai, haderõ nemi, hadmûveleti, harcászati vezetési, irányítási, felderítõ, erõforrás tervezõ stb.) egymáshoz kapcsolódó tartalmat hordoznak. Az erõforrás tervezõ rendszernek adatokat kell kapnia és szolgáltatnia a gazdasági, a humán, a logisztikai, a stratégiai, valamint további érintett funkcionális területi, vagy C2 rendszertõl, illetve részére. A kölcsönös összekapcsolhatóság követelménye szinte valamennyi információs rendszerre érvényes.
Ahhoz, hogy az információs rendszerek összekapcsolhatók (átjárhatók) legyenek, az adatok formátumának, azok tartalmának (egységes fogalomtár!), az adatgyûjtések és jelentések rendszerének12, a feldolgozó, továbbító, elosztó, tároló, megjelenítõ, stb. infrastruktúrának egységesnek kell lennie. A különbözõ adatbázisokban használt adatformák közötti átjárhatóság érdekében meg kell alkotni az egységes adatmodellt. A rendszereknek a szükséges mértékben kapcsolódni kell a kormányzati (törvényekben, kormányrendeletekben, ágazati megállapodásokban rögzített módon), szövetségi (NATO, EU) rendszerekhez. A szükséges mértéket a feladat határozza meg. A kutatómentõ mûveletek például egészen más kapcsolatokat igényelnek, mint az elemi csapások elhárításában való részvétel. A HM tárca információs rendszereinek valamennyi szinten és funkcionális területen egységes stratégia, mûködési rend alapján kell felépülni, egységes infrastruktúrán kell alapulni. A kérdések adódnak: vezetõi vagy szakfeladat-e az információs rendszer fejlesztés? Lehet-e a vezetõ közremûködése nélkül információs rendszert fejleszteni, üzemeltetni? Noszkay Erzsébet "Informatikai és rendszerszervezési alapismeretek" [15] címû könyvében a következõket írja errõl: "…..az alkalmazás - fejlesztések megtervezéséhez és kivitelezéséhez a vállalatnál csakis egy átfogó informatikai stratégián belül szabad hozzáfogni. E stratégia kialakításának kritériumai az alábbiak: - a vállalati informatika fejlesztésének stratégiája kizárólag a vállalat politikájára és stratégiájára alapozható; - az informatikai fejlesztés stratégiájának fõbb irányait ne a fejlesztõk, hanem az alkalmazók (azon belül is alapvetõen a felsõ vezetés) határozzák meg… - a vállalat informatikai fejlesztési stratégiájában nem szabad kettéválasztani a gazdasági és mûszaki vonatkozásokat. Ellenkezõleg olyan integrált koncepcióra van szükség, mely a mérnöki tervezõmunkától a termelésirányításon és elszámolási rendszeren keresztül a vezetési információigények átfogásával készül; - legyen egy hosszú távú fejlesztési stratégia irányvonal, amelyet minden évben felül kell vizsgálni és aktualizálni kell…. - …. soha nem szabad a fejlesztési koncepciót személyes érdekeknek alárendelni, a cél a vállalat fejlõdése kell hogy legyen. - a vállalat információtechnológiájának fejlesztéséhez mindig az elõremutató, a lehetõ legmodernebb technikát célszerû alkalmazni…. - … ha az információtechnológia alkalmazóról a területen kizárólagossá - tehát manuális rendszerek helyébe - tudjuk tenni, akkor ezzel kikényszeríthetõ a rendteremtés; - alapvetõ az is, hogy a konkrét fejlesztések olyan modulrendszerekben történjenek, amelyekre nézve biztosítható a rendszer homogenitása és a hardverkörnyezet kompatibilitása; 12
Ezzel a problémakörrel átfogóan foglalkozik Szûcs Gáspár ezredes: A katonai vezetési harcászati szintje információ feldolgozásának korszerûsítése (Budapest, 2000) címû doktori értekezésében.
-
nincs olyan alkalmazói rendszerfejlesztés, amely nélkülözheti a felsõ vezetés aktív részvételét."
Természetesen ezek a megállapítások vállalati és nem katonai informatikára vonatkoznak, azonban azt gondolom érvényesek a katonai fejlesztésekre is. Noszkay szerint [15] az informatikát a felsõ vezetés valamely tagjának kell kézben tartani. Bögel György a KFKI Számítástechnikai csoport 2001-ben tartott szakmai konferenciáján tartott elõadásának a " A jelen informatikai vezetõjébõl lesz a jövõ vállalati vezetõje?" címet adta. Okfejtése szerint az informatika vezetõnek tökéletesen kell ismerni a vállalat információs kapcsolatait- gyakorlatilag a vállalat mûködését-, hogy értelmezni tudja a rendszerben képzõdõ adatokat, ezek alapján képes legyen az összefüggések felismerésére. Csak vezetni kell megtanulnia és máris sikeres vezetõ lehet. Ennek természetesen a fordítottja is lehetséges. Ha a vezetõ tanulja meg az informatikát, az eredmény szinte ugyanaz. Ugyanígy feltehetõ a kérdés: kibõl lesz a jövõ katonai vezetõje? Véleményem szerint "csak" három dolgot kell tudnia. Széleskörûen a kor szintjén kell ismernie a katonai mesterséget, ezen belül azt a területet, amelynek a vezetõje, annak kapcsolatát a környezetével, annak helyét és szerepét. Ismerje az információtechnológia kínálta lehetõségeket, magas szinten legyen képes azok használatára. Megalapozott, a társadalomban elfogadott, az adott szervezet információtechnikai feltételeivel összhangban levõ vezetési filozófiára épülõ menedzser tudással, és annak alkalmazási képességével kell rendelkezni. Az Amerikai Egyesült Államok Védelmi Információs Rendszerek Hivatala /Defense Information Systems Agency - DISA/ szponzorált egy szé leskörû elemzést [16] amely vizsgálta az USA, az Egyesült Királyság, a Szovjetúnió, Izrael, Kína és a NATO által alkalmazott vezetési filozófiákat különbözõ mûveletekben (II. világháború, Vietnam, Korea, Arab-izraeli háborúk). Három fõ típusú vezetési (irányítási) módszert tudtak megkülönböztetni, mindhármon belül kettõ-kettõ altípussal. Vizsgálták az adott módszer információs rendszer támogatási, vezetõi, kreativitási és az emberek kiképzettségi (felkészültségi) követelményeit. A vizsgálat alapján táblázatba foglalták a vezetés információszükségletének, az információ megújítás gyakoriságának szintjét, a feldolgozandó információ mennyiségét, a parancsok, az intézkedések részletezettségi szintjét és gyakoriságát, az alárendeltek szakmai kompetenciáját, kreativitását és kezdeményezõkészségét. A legfontosabb megállapításokat a 7. ábra tartalmazza.
7.
ábra A különbözõ vezetési filozófiák kapacitás követelményi szintjei
Valamennyi filozófia az adott körülmények és feltételek között sikeres volt. A legfontosabb megkülönböztetés a centralizáltság szintjében van. A német sikerek egyik kulcsa a II. világháborúban a nagyfokú szaktudásra alapozott önállóság volt. Az önállóság azt is jelentette, hogy az adott szintû vezetés a döntésekhez szükséges információkat maga szerezte be, a rendelkezésre bocsátott erõkkel maga rendelkezett. Ennek a módszernek elõnyei mellett voltak hátrányai is (például a sztálingrádi csatát megelõzõ támadó mûvelet során), mert csak a saját mûveleteik mélységéig „láttak” (csak az ehhez szükséges felderítési képességgel rendelkeztek). Az izraeliek átvették és módosították ezt a filozófiát. Az elöljáró vezetési pont követte az eseményeket, de csak akkor avatkozott be, ha úgy értékelte, hogy az alárendelt nem tudja a feladatokat megoldani. A britek a direktívákat általánosságban fogalmazták meg, csak a legfontosabb határokat szabták meg (mit, mikorra kell végrehajtani, a kockázat ami elfogadható és amit ki kell kerülni, stb.) Az amerikaiak két szinttel lejjebb szabták meg az alárendeltek feladatait és azok végrehajtási módját, de hagytak helyet az alárendeltek önállóságára is. (Az USA hadviselés anyag és technológia centrikussága miatt az elöljáró kezében vannak a kulcstámogatások, úgy mint légi szállítás, hírszerzés, ellátás, precíziós lõszerek). A kínaiak átvették a szovjet módszert, de a kommunikáció elégtelen volta és az alárendeltek képzetlensége miatt ciklikusan kértek jelentést az alárendeltektõl és azok alapján adták ki a parancsokat a végrehajtásra. Az ábrából egyértelmûen kitûnik, hogy az eredményes vezetési filozófia szoros összefüggésben van a katonai szaktudás színvonalával és az információ feldolgozás rendszerével. A szovjet parancsokságokban még a ’80-as években is azért kellett nagy létszámú, szakmailag széttagolt törzseket szervezni, mert az alacsony informatizáltság miatt a beérkezõ adatokat csak így tudták (manuálisan) feldolgozni, az ezek alapján készített parancsokat, szakintézkedéseket kidolgozni. Felvetõdik a kérdés: milyen a jelenlegi magyar vezetési filozófia? "Vizsgálataim tapasztalatait összegezve megállapítható, hogy a haderõ jelenlegi információs rendszere a '80-as 90-es években jött létre. Magán viseli a korszakot jellemzõ vezetésfelfogás és technikai színvonal jegyeit. Elsõsorban az autokrata, centralizált vezetést támogatja, adatainak feldolgozásában nem kapnak érdemi szerepet a korszerû technikai eszközök és szolgáltatások. Mindezek alapján egyre inkább elmarad napjaink kihívásaitól és mind erõteljesebben igényli a változtatást és a megújítást." [7] A vezetõi információs rendszer szemléletes bemutatására a HM tárcát átfogó KGIR-t13 használom fel. A KGIR egy tipikus vezetõi információs rendszer. A bemutatást úgy végzem el, hogy elvileg végig követem a KIGR összetevõit, 13
Költségvetési Gazdálkodási Információs Rendszer
ugyanakkor annak konkrét megvalósítását nem érintem. Tehát a KGIR-t szemléltetésre és nem kritika tárgyaként használom fel. A KGIR létrehozásának törvényi alapja a számviteli törvény volt. A törvényi kötelezettség tárca szintû végrehajtását egy HM utasítás rendelte el, határozta meg a legfontosabb feladatokat, résztvevõket, határidõt, a projekt vezetõjét, és minden szükséges teendõt. Vagyis a projekt indítását az alkalmazói követelményekbõl kiindulva magas szintû jogszabály rendelte el. Az alkalmazó szervezet a pénzügy - a jelenlegi KPSZH - volt. Az indításnál világos volt, hogy mi a rendszer célja, a törvényi szabályozás által elõírt követelményeknek megfelelõ költségvetési és gazdálkodási információs rendszer létesítése. A jogszabály a tárca valamennyi gazdálkodást folytató, pénzüggyel rendelkezõ szervezetére vonatkozott, ezért a tárca egészét átfogó információs rendszert kellett kialakítani. A tárcán belül az akkori érvényes szabályozók szerinti költségvetési és gazdálkodási rendszer mûködött, amelynek meg voltak a szervezeti elemei, kialakult gyakorlatát az érintettek ismerték. Ennek valamennyi elemét meg kellett változtatni. Új szervezeti rendszer - KPSZH, Területi Pénzügyi és Számviteli Igazgatóságok, pénzügyi referensek, PSZNYI, stb. - jött létre. A tárcán belüli mûködést a gazdálkodás valamennyi szintjén újra kellett szabályozni. Az új mûködési rend szerint új struktúra (KPSZH - TPSZI- referensek) és a katonai szervek elhelyezésének megfelelõ rendszer topológia alakult ki, mint a rendszer fizikai és logikai kapcsolatrendszerének egyik meghatározó eleme. Az alkalmazói követelményeknek megfelelõ adatbázisokat kellett kialakítani. Ki kellett alakítani a rendszer mûködéséhez szükséges struktúra és topológia, valamint a mûködési rend által meghatározott híradó és informatikai infrastruktúrát. Az infrastruktúra részei a szükséges szerverek (adatbázis, stb.), routerek, munkaállomások a szükséges perifériákkal, az aktív és passzív hálózati elemek (hubok, switchek, belsõ hálózatok), az alapszoftverek, a hálózati szoftverek és a különbözõ pontokat összekötõ adatkommunikációs csatornák (híradás). A hardver követelményeket (órajel sebesség, RAM, stb.) az alkalmazott szoftverek (beleértve a kommunikációt is )határozták meg, az adatcsatornákkal szembeni követelményeket (átviteli sávszélesség, közvetlen v. dial up vonal, rendelkezésre állás) az információ az átvitelre kerülõ mennyisége, gyakorisága (átlagos és csúcs) határozta meg. A rendelkezésre álló infrastruktúra minõsége - az MH távhívó rendszer képessége számos kompromisszum megkötését kényszeríttette ki. Így a hálózat vegyesen használ bérelt és MH tulajdonú csatornákat. A hálózatot valakinek üzemeltetni kell, az üzemeltetõket és az alkalmazókat ezért egyrészt meg kellett határozni és fel kellett õket készíteni.
A rendszer a HM tárca egészét átfogja, ezért az üzemeltetõ és üzemben tartó szervezeti elemeknek ilyen képességekkel kell rendelkezni, továbbá szabályozni kell más rendszer üzemeltetõkkel a kapcsolatot. Ezek a kérdések azért kritikusak, mert egy rendszerben mindig történik meghibásodás. A hiba oka lehet alkalmazói (valamit rosszul csinál valaki), lehet szoftver hiba (valamire a fejlesztõ nem gondolt), lehet az adatbázisban hiba, lehet a logikai és fizikai kapcsolati rendben, a munkaállomásokon, a helyi hálózatban, a routerben, az összekötõ adatcsatornákon, stb. Tételezzük fel, hogy a hiba egy távoli munkaállomáson keletkezik, az alkalmazó nem éri el a központi adatbázist. Kinek szóljon? Akinek szólt az ki felé intézkedik? Ki határolja be a hiba okát? (Rendszerint minden hálózat gazdája az együttmûködõ hálózatot találja hibásnak.) Ki fog intézkedni ki felé a hiba elhárítására? Az elhárító MH szerv, a rendszert telepítõ vállalkozó, vagy egy távközlési szolgáltató? Ki igazolja a hiba elhárítását, ellenõrzi a javítás bekerülési költéségének valódiságát és ki fizeti? Valamennyi kérdésre az adott helyzetnek megfelelõ választ kell adni ahhoz, hogy a rendszer megbízhatóan üzemeljen. Az üzemeltetéshez kellék- és fogyóanyagok kellenek. Meg kell határozni ezek szükséges mennyiségét, azokat be kell szerezni (erre költségvetés kell), az alkalmazói helyekre kell juttatni. A rendszer egyes elemeit meghatározott idõközönként karban kell tartani. Fontos annak számbavétele, hogy a különféle helyszíneken más célra mûködõ hasonló eszközök üzembentartás rendszerébe illesztjük az elõzõ feladatrendszert, vagy önállóan oldjuk meg. Az utóbbi az alkalmazónak biztonságosabb, de lényegesen drágább. A rendszer mûködik, de megjelent egy új követelmény (nevezetesen a humán rendszer fejlesztése), ezért azt tovább kell fejleszteni. A folyamatot elölrõl kell kezdeni a szabályozással, és annak valamennyi állomását végig kell követni. Fejleszteni kell, azért is mert az elsõre telepített hardverek további üzemeltetése már nem gazdaságos, már nem érdemes régit, az eredeti kategóriájút venni, hanem újat. Az új telepítése, üzemeltetése, üzemben tartása újra indítja a folyamatot. Az alapszoftvert továbbfejlesztették, ezért is kell a rendszert korszerûsíteni. A haderõ átalakítás következtében megszûntek szervezeti elemek, újak jöttek létre, a rendszernek képesnek kell lenni követni. A rendszer mûködése az MH egészére meghatározó (ezen rendezik például a fizetéseinket), ezért a mûködés biztonsága is az. A rendszerek felépítésében, mûködési biztonságában, hardver és szoftver biztonságban, információvédelemben, behatolás- és vírusvédelemben stb. biztosítania kell a megfelelõ védettséget. A HM tárca híradó és informatikai struktúrája a KGIR üzembeállításától eltelt idõben óriásit fejlõdött. Ma kialakítható egy ISDN kapcsolóközpontokon, routereken,
helyi strukturált hálózatokon mûködõ intelligens hálózat14, amely a biztonsági, az alkalmazói, a továbbfejlesztõi, az üzemeltetõi és üzembentartói követelményeknek is lényegesen magasabb szinten képes eleget tenni, mint a jelenleg mûködõ KGIR. A rendszereket (humán és pénzügyi) egy központból szolgálják ki, ahol valamennyi szerver telepítve van. Folyamatban van az LGIR fejlesztése. Hol legyen a központ, ki legyen a rendszer gazdája? Megengedhetõ-e, hogy csak egy központ van és nincs tartalék? Fenntartható-e az a gyakorlat, hogy a katonai szervezetek nem rendelkeznek a rájuk vonatkozó adatbázisokkal, valamennyi tevékenység elvégzéséhez minden felhasználónak az egy központba kell bejelentkezni? A szemléltetés valós tényekre, valósan feltett kérdésekre épült, anélkül, hogy a válaszokat, vagy azok elmaradását konkrétan megneveztem volna. A leírt folyamat jól szemlélteti egy információs rendszer fejlesztésének, üzemeltetésének és üzemben tartásának összességét, bonyolultságát, a teendõk sokaságát. A szemléltetéssel az volt a szándékom, hogy érzékeltessem, egyrészt az információs rendszer kialakítása (fenntartás, továbbfejlesztése) legalább annyira alkalmazói (vezetõi), mint szakmai (híradó, informatikai, biztonsági) feladat, másrészt legalább annyira szakmai, mint alkalmazói feladat is. A KGIR folyamata, a megvalósítás tapasztalatai kellõ alapul szolgálhatnának a HM tárcán belül az információs rendszerek fejlesztésének, üzemeltetésének és üzemben tartásának általános szabályozásához. Abból a reális feltételezésbõl kell kiindulni, hogy a különféle vezetõi és vezetési, irányítási információs rendszerek fejlesztése a haderõ hatékonyabb vezetése, a döntések megalapozottságának növelése, a gazdasági, logisztikai, humán stb. területek és folyamatok átláthatóbbá tétele érdekében az elkövetkezõ idõben intenzívebbé fog válni. A rendszereknek - gazdaságossági, hatékonysági szempontok miatt interoperábilisnak kell lenniük egymással, a területi kormányzati és szövetségi rendszerekkel. A vezetõi rendszereknek ki kell építeni a szakterületi elemein túl a vezetõi tájékozató elemét is. Vagyis a gazdálkodás, humán, logisztikai és más rendszerek nemcsak a szakterület vezetésének, hanem a tárca felsõ szintû politikai, közigazgatási és katonai vezetõinek is kell, hogy az alkalmazók közremûködése nélkül automatikusan elõállított információt szolgáltassanak. Ez egyben azzal a követelménnyel jár, hogy a vezetõk legyenek képesek megfogalmazni a követelményeiket a részükre elõállítandó információkkal szemben. A vezetõknek - a különbözõ vezetési szinteken - a beosztásuknak megfelelõ szintû információkat kell elõállítani, a szervezetükön belüli folyamatok követése, a szükséges beavatkozások megtétele érdekében. Ha egy vezetõ a rendszerben képzõdõ valamennyi részinformációhoz hozzá akar jutni és azokat fel akarja dolgozni - ami 14
Intelligens hálózat alapvetõen csomagkapcsolókra építve, a pillanatnyi forgalmi igényeknek megfelelõen kiválasztott, az éppen meglevõ szabad átviteli kapacitásokat kihasználva mûködik.
gyakorlatilag az alatta levõ vezetõk munkája - akkor nem jut ideje a szervezetében az alapösszefüggések megismerésére, a saját szintjére tartozó döntések meghozatalára, vagyis az õ szervezetét nem vezetik, vagy nem a vezetõ vezeti. Azt, hogy a vezetõ mit akar tudni az általa vezetett szervezetrõl, melyek a kulcsinformációk részére a döntés meghozatalához, nélküle, az õ aktív közremûködése nélkül nem lehet meghatározni. Az információs rendszerek fejlesztése kompromisszumokra épül. A vezetõ, törzse, (felsõ szintû vezetés tagjai), a szakterületek, az információfeldolgozás mint szakma, valamint a mindenkori gazdasági és technikai korlátok idõleges kompromisszuma határozza meg a rendszert. Az idõlegesség fontos elem, hiszen valamennyi összetevõ - új vezetõ, új cél, új prioritás, új vezetési elem, szakmák integrációja vagy egyes szakmák kiemelkedése, az információfeldolgozás és a technológia rohamos fejlõdése - változik, ami szükségessé és egyben lehetõvé teszi a rendszer á talakítását, korszerûsítését. A fenti megállapításokból következik, hogy a vezetés egyik stratégiai feladata az információs rendszer(ek) folyamatos korszerûsítése. A HM tárcán belül jelenleg nincs kijelölve az a felsõ szintû vezetõ, aki a szakmai vezetõszervek bevonásával felelne a (vezetési, irányítási, vezetõi és funkcionális területi) információs rendszerekért, aki meghatározná a fejlesztés stratégiáját (alkalmazás centrikusan), az üzemeltetés és üzemben tartás általános rendjét. Az a tény, hogy a folyamatos átvilágítások, felülvizsgálatok és átszervezések során a tárcán belül az informatikát, mint hatékony eszközt egyáltalán nem vették igénybe, jól jellemzi a kialakult helyzetet. Az informatika igénybevétele természetesen nem valami divatos irányzat követése miatt, hanem a szervezet jelenlegi és célként megjelölt állapotának, továbbá az oda vezetõ út feladatainak valóságos „láttatása” miatt szükséges. A törzsek lecsökkent létszáma, megváltozott feladatrendjük és a rendelkezésre álló rövid idõ miatt a manuális adatfeldolgozáson alapuló helyzetmegítélés eredményeként kia lakuló kép rendkívül hiányos, sokkal inkább elnagyolt karcolat, mint kép. A tradicionális módon kialakított helyzetmegítélés rendkívül hiányos és egyoldalú, így az arra épülõ döntések sem hozhatják a várt eredményt. Korunk egyik sajátossága, hogy az információtechnológia segítségével valamennyi lehetséges forrás integrálásával egy egységes képet alakítanak ki (common picture). Az azonos helyzetkép más és más szempontú – például J, G, a törzsstruktúra szerinti humán, felderítõ, logisztika stb. – elemzésével (nézetek) és megjelenítésével biztosítják a valóságos helyzet komplex megítélését. Erre csak az információs rendszerek képesek.
A piacon kaphatók olyan programok, amelyek támogatják a magas szintû tervezést, képesek átláthatóvá tenni a folyamatokat, ame lyek segítségével láthatóvá tehetõk a szervezeten belüli hatáskör átfedések, vagy éppen egyes területek gazdátlansága. A programok alkalmazásához számos hazai tapasztalat és az értékesítõ cégek részérõl megalapozott szaktudás áll rendelkezésre. Az elmúlt idõszakban különbözõ területeken külön-külön számos informatikai fejlesztés kezdõdött el, amelyek funkcionalitásukban összefüggnek egymással, ennek ellenére semmilyen, még infrastrukturális kapcsolat sincs közöttük. Az információs rendszerek egyik fontos eleme a kommunikáció. Analóg, kézi kapcsolású, szûk átviteli kapacitású kommunikációs rendszer nem képes kielégíteni az információs rendszerek (a modern informatikára alapozott) információcsere követelményeit. A digitalizálás megteremtette az alapját a beszéd, adat, kép, írott szöveg, animáció stb. egy rendszerben egységes szabványok szerinti továbbításának és feldolgozásának. A digitális kommunikáció az egyik feltétele az információs rendszerek létrehozásának. Ugyanez érvényes az informatika fejlesztésére is, ami szintén feltétel és lehetõség egyben. A kommunikáció és informatika integrált rendszere, az információvédelemmel és a biztonság egyéb elemeivel együtt feltételei és lehetõségei az információ rendszerek létrehozásának. Az információs rendszerek fejlesztése kikényszeríti a biztonságos kommunikációs és informatikai rendszer kiépítését. Így történt ez a Légtérszuverenitási Program esetében, ami gyakorlatilag elindította - a légierõn belüli prioritással - a híradás modernizációját, ez tette lehetõvé, hogy technikai korlátok nélkül köthettük össze rendszerünket a NATO-éval. (Sõt a mi rendszerünk korszerûbb volt.) A korszerû digitális rendszer alap üzemmódja az adat kommunikáció, természetesen - mintegy másodlagosan - használható beszédkapcsolatokra is. A forgalom tervezésénél sávszélesség management - az adatkapcsolatok igénylik a nagyobb (lényegesen nagyobb) sávszélességet. Ugyanez a helyzet a harcászati URH rádiók esetében is, alapvetõ üzemmódjuk az adatkommunikáció. Helyesnek tûnik a feltételezés, hogy ha a fejlesztés eleme egy nagy kapacitású, nagy sávszélességû (optikai átviteli utakkal) hálózat kiépítésével kezdõdik, akkor az rendkívül gazdaságos. Ugyanakkor egy ilyen hálózat kiépítése rendkívül drága. Ha a fejlesztésre rendelkezésre álló forrásokat erre költjük, akkor nem jut az információs rendszerek fejlesztésére. Képzeljünk el egy kétszer nyolcsávos autópálya hálózatot, amin csak lovas fogatok és kerékpárok közlekednek, vajon gazdaságos-e? A válasz egyértelmû nem.
A kommunikáció és informatika fejlesztése csak akkor jelenti a vezetési rendszer modernizációját, ha az együtt jár az információs rendszerek fejlesztésével, és csak ebben az esetben gazdaságos. Azt azonban nem lenne célszerû kimondani, hogy a fejlesztést mindig az alkalmazásnak (információs rendszerek) kell vezérelni, annak kell a követelményt megszabni. Az információtechnológia rohamos fejlõdése mindig új és új lehetõségeket kínál, amikre könnyen fejleszthetõk információs rendszerek. Helyesebb ha azt mondjuk, hogy az infrastruktúra és az alkalmazói rendszerek fejlesztésének összhangban kell lennie.
1.3 Vezetõ és végrehajtó szervek A honvédség felsõ szintû vezetése, a vezetõ szervek belsõ struktúrája (szervezeti felépítése), a törzsek felépítése (J-G-S struktúrák) 1997. szeptember 1-jével alakult ki [17]. Az addig meglevõ híradó és informatikai törzsek (csoportfõnökség, fõnökség) helyett vezetési úgynevezett 6-os blokkok alakultak ki. (J-6 HVK szinten, A-6 légierõ, G-6 szárazföldnél, S-6 csapattagozatban). Ez megfelelt a szövetségi és a tagországok többségében meglevõ szervezési elveknek. A vezetési törzsek általános vezetési, híradó, informatikai, elektronikai hadviselési szervezeti elemekbõl, illetve beosztásokból épültek fel. A törzsek vezetõje általában összfegyvernemi elõképzettségû személy lett. A vezetési rész általános vezetéssel, ügyvitellel, titokvédelemmel foglalkozott, ezen felül a parancsnoki beszámolókat, feladatszabásokat, és más fontosabb rendezvényeket szervezte. Ez utóbbi feladatok – a dolgok természeténél fogva – meghatározóvá váltak a törzsek munkájában és megítélésében. Az általános vezetési elem sem a NATO, sem annak tagországaiban hasonló feladattal – ismereteim szerint – nem része 6-os törzseknek. Az általános vezetési elem létrehozását, és az összfegyvernemi elõképzettségû vezetõt az elõzõ pontban leírt alkalmazás centrikusság motiválhatta. Az integrált híradó és informatikai szervezet – elsõsorban szakmai konfliktusok miatt – általában híradó vezetéssel nem tudott eredményt felmutatni, akkor legyen a vezetõ összfegyvernemi és egy vezetési elem koordinálásával a rendszer (híradó és informatikai) fejlesztése alkalmazás centrikussá válik. A gyakorlat nem igazolta ezt a fajta elképzelést. A fejlesztések elõkészítésének szakmai tartalma – véleményem szerint – ettõl nem lett jobb, igaz rosszabb sem a megelõzõ szervezeti felépítéshez viszonyítva. Ami elõrelépés történt az a NATO csatlakozás vagy más külsõ ok miatt következett be. A szervezet legnagyobb sikere a fejlesztési programok kidolgozása, következetes végig vitele a döntéshozatali rendszeren, és végül elfogadtatása volt.
A híradó szakterülethez tartozott az információvédelem. Az informatika fejlõdésével összhangban jogosan vetõdött fel a kérdés, ki felel az informatikai – hardver, szoftver, rendszer – biztonságért. Nyilvánvalóvá vált, hogy vannak olyan biztonsági feladatok, amelyek informatikai tudást igényelnek, szerves részét képezik az informatikai rendszernek. Általánosan jellemzõ, hogy az informatika szakterület az átszervezésekbõl vesztesen került ki, a katonai szervezeteknél alig volt mûködõ rendszer, tehát az informatikai beosztások leépítése nem veszélyeztette a szervezet mûködését. A verseny és más területeken a kormányzati szféra pedig kereste a jó informatikusokat, így a szakma elvesztette szakértõi állományának jelentõs részét. Alig maradt például hálózat és szoftver szakértõ. Az elektronikai hadviselési elemhez tartozott (és tartozik jelenleg is) az MH frekvenciagazdálkodása. Az MH-ban a híradás a legnagyobb frekvencia felhasználó (általában más hadseregekben is így van), a híradó szervezetekben azonban nincs frekvenciagazdálkodással foglalkozó szervezeti elem, vagy beosztás. Az elektronikai hadviselési szakterület klasszikus feladata a frekvenciasáv használatának ellenõrzése, az elektromágneses térben a kisugárzások felderítése, elektronikai védelem és zavarás, nem pedig a frekvenciagazdálkodás, az a felhasználók feladata. A valós helyzet az, hogy a jelenlegi frekvenciagazdálkodás relézést jelent a kérelmezõ híradók és a Kormányzati Frekveciagazdálkodási Hivatal között. A korszerû tábori híradó rendszer pedig hatékony frekvenciagazdálkodást feltételez, ehhez szakemberekre van szükség. Az anyagnemfelelõsi feladatokat az állandó híradá s és softver kivételével az MH Elektronikai Szolgálatfõnökség látta el. Az állandó híradás a Híradó, a softver az Informatikai Csoportfõnökséghez tartozott. A Logisztikai Fõigazgatóság, a Hadkiegészítõ Parancsnokságok szervezetében nem jött létre 6-os blokk. A végrehajtó szervek szakmailag a megfelelõ szervezeti elemek szakmai irányítása alatt tevékenykedtek. A J-6 alárendeltségébe tartozott az MH Fõhírközpont, az MH Informatikai Intézet és az MH Rádióelektronikai Ellenõrzõ Központ. A Honvédelmi Minisztérium szervezetében Informatikai osztály tervezte, szervezte és üzemeltette a minisztériumi informatikai rendszert. A HM alárendeltségébe tartozott a Kormányzati Frekvenciagazdálkodási Hivatal. A széttagolt minisztériumi és MH szakmai szerveknek nem volt kö zös szakmai fõnöke. A 2000. szeptember 1-jével kezdõdött haderõ átalakítás – beleértve a HVK integrálását a HM szervezetébe – változásokat hozott a vezetési szakmai szervek és szervezetek területén [18].
Megalakult a HM Informatikai és Hírközlési Fõosztály, amelynek küldetése az információtechnológia fejlesztése és alkalmazási stratégiájának kidolgozása, a kormányzati informatikai fejlesztések tárcán belüli megvalósítása, a tárca képviselete a kormányzati szervek felé. A KFGH szakmai irányítását a fõosztály vezetõ végzi. A tárca közigazgatási blokkjában létrehoztak egy Védelemgazdasági és Informatikai Fõigazgatói státust, amelynek hatás- és jogköre nem egyértelmû. Az információvédelem tárca szintû irányítására a HM Dokumentum és Információvédelmi Fõosztályt hozták létre. A HM HVK Vezetési Csoportfõnökség (J-6) feladatköre a két fõosztály által átvett és átveendõ feladatokon túl is csökkent. Az elektronikai hadviselési szakterület (a frekvenciagazdálkodással!) a HM HVK Felderítõ Csoportfõnökség (J-2) alárendeltségébe került. Az állandó híradás és a softver anyagnem felelõsi feladatai az MH Elektronikai Szolgálatfõnökséghez kerültek. Az MH Fõhírközpont, MH Informatikai Intézet, MH Rádióelektronika Ellenõrzõ Központ és az MH Esze Tamás Híradóezred összevonásával az MH Összhaderõnemi Logisztikai és Támogató Parancsnokság alárendeltségében megalakult az MH Híradó Parancsnokság, szakmai irányítását a J-6 és J-2 végzi. A Szárazföldi és Légierõ Parancsnokságokon az elektronikai hadviselés átkerült a 6-os-ból a 2-es blokkokba. Az állandó híradás és informatikai végrehajtó szervek a vezetés támogató végrehajtó szervezetekhez kerültek. Az újonnan megalakult MH Összhaderõnemi Logisztikai és Támogató, az MH Kiképzési és Hadkiegészítõ Parancsnokságokon nem szerveztek 6-os blokkot. A középszintû parancsnokságokon és a csapatoknál az állandó híradás üzemben tartása nem került a logisztikai (elektronikai) szervekhez. A híradó és informatikai szakterület az átalakítás eredményeként további jelentõs szakértõi bázist (tisztek, zászlósok, tiszthelyettesek, közalkalmazottak) veszített. Az 1997-es szervezethez viszonyítva a szakmai felelõsségi területek letisztázottsága mind a vezetõ, mind a végrehajtó szervek vonalán csökkent. Nem történt meg a vezetõ szakértõ állomány arányos megosztása a vezetõ szervek között. Az MH Elektronikai Szolgálatfõnökséghez például egyetlen állandó híradás és software szakértõ sem került. A HM Informatikai és Hírközlési Fõosztály idõben késõbb alakult meg, így nehéz (volt) stratégia készítésre alkalmas megfelelõ számú szakértõt találni. Jelenleg15 sem tisztázott, hogy az információs rendszerek szoftvereinek ki a gazdája, kinek kell beszerezni, (az interoperabilitást biztosítani) azok üzemben tartását (beleértve a költségvetést is) tervezni, szervezni. Ez az elõzõ pontban tárgyalt általános szabályozás hiányából is adódik.
15
Az értekezés a 2003.05.31-ével került lezárásra.
A végrehajtó szervezetekben nincs meg a korszerûsítéshez szükséges szakember szükséglet tartaléka sem beosztási helyben, sem személyekben. Az üzemben tartási végrehajtó szervezetben alig maradt szervezeti elem és szakképzett állomány a szerviz és a szaktudást igénylõ fenntartási, javítási feladatokra. Így ezeket a feladatokat külsõ cégekkel kell elvégeztetni (outsourcing). Megállapítható, hogy a vezetési szervek, végrehajtó szervek összetétele, a feladatrendszer átláthatósága, szabályozottsága, a szakértõi állomány mennyisége és összetétele nem optimális, nem támogatja az információs rendszerek fejlesztését, üzemeltetését és üzemben tartását.
1.4 Technikai rendszer Az elõzõ pontokban már a híradó és informatikai rendszer technikai állapotára vonatkozóan tettem általános megállapításokat. Ebben a pontban összefoglaltan mutatom be és értékelem a jelenlegi állapotot. A légtérszuverenitási program16 keretében megkezdõdött a katonai felsõ vezetés, a haderõnemi parancsnokságok és a légierõ csapatai objektumai híradásának korszerûsítése, ennek részeként Kelet-Magyarországon megtörtént a mikrohullámú hálózat tovább építése (lehetõvé téve a három troposzféra hírközpont Szentes, Galgamácsa, Tiszavasvári – rendszerbõl való kivonását), bekapcsolásra került a légierõ valamennyi alárendeltje, továbbá digitális (ISDN szolgáltatású) kapcsolóközpontok telepítése, az alközponti hálózatok korszerûsítése. A korábban meglevõ 2GHz-es frekvenciasávban mûködõ há lózat migrációja keretében (19992001) a gerinchálózat kapacitása részben megduplázódott (8x2 Mbit/sec-ról, 16x2 Mbit/sec-ra). A NATO csatlakozás részeként összekapcsolásra került az MH (továbbá MK Külügyminisztériuma) és a NATO híradó és informatikai rendszere. A HM tárca híradó és az MH informatikai fejlesztési programjának [3] elfogadásával megteremtõdött a jogi és pénzügyi feltétele a fejlesztéseknek. Folytatódott a mikrohullámú hálózat tovább építése (2002 végéig a hálózat a legfontosabb katonai objektumok legnagyobb részét eléri) amelynek eredményeképpen az egész országot lefedõ kvázi rácsrendszer alakult ki. A tervek szerint 2006-ig a tábori lecsatlakozó, a rádiófelvevõ pontok elkészülnek, a hálózat digitális rendezõk (kapcsolók) beépítésével nagy kapacitással, kerülõ irányokkal rendelkezõ intelligens hálózattá válik. A felsõ és középszintû parancsnokságok, a légierõ és a szövetség részére felajánlott erõk részére digitális (ISDN szolgáltatású) központok települtek, a tervek szerint 2006-ig az MH legfontosabb objektumai digitális központtal fognak rendelkezni. Az objektumok egy részében strukturált hálózatok épültek és fognak épülni. Megkezdõdött az informatikai gerinc kiépítése (2Mbit/sec kapacitással), jelentõs mértékben nõtt a korszerû számítás és nyomdatechnikai eszközök száma és aránya, a szükséges beszerzéseknek (az információs rendszerek által megkövetelt) meg vannak a pénzügyi feltételei. (Amerikai segélybõl is jelentõs mennyiségû számítástechnikai eszközt kaptunk és fogunk kapni.) A HM tárca jogtiszta operációs rendszer, irodai programcsomagok, hálózati, vírus írtó, valamint az alkalmazásokhoz szükséges speciális szoftverekkel rendelkezik.
16
A légtérszuverenitási program 1994. januárjában Clinton elnök kezdeményezésére kezdõdött, a híradó rendszer korszerûsítése 1997-ben kezdõdött, 1999-ben fejezõdött be.
A NIAR (NATO Iroda Automatizálási Rendszer) tapasztalatot adott a minõsített hálózatok kiépítéséhez. A NATO minõsített hálózat kiterjesztéséhez szükséges titkosított keskenysávú végberendezéseket (távbeszélõ és fax, vagy adat rejtjelzésre alkalmas), rejtjelzõ faxokat, rejtjelzõ és kulcstöltõ eszközöket szereztünk be. A nemzeti minõsített hálózat kiépítéséhez nemzeti rejtjelzõ eszközökre (Országos Rejtjelfelügyelet által a „Szigorúan Titkos”, „Titkos” minõsítésû információk védelmére akkreditált) van szükség. Mûködik a tárca egészét átfogó KGIR, a humán rendszer, megkezdõdött az LGIR fejlesztése. A légierõ részé re települt az ASOC /Air Suverenity Operationals Center/, amely a radarokból származó elsõdleges és másodlagos jelet digitalizáltan juttatja el (demarkációs panel közbeiktatásával), dolgozza fel, jeleníti meg, elõállítja az Azonosított Légihelyzetet (Recognised Air Picture – RAP) és látja el a szükséges vezetési pontokat és a NATO-t. Megkezdõdött az egész légierõt átfogó ICC rendszer kiépítése, a repülési és meteorológiai adatok továbbítására mûködik a RAFT rendszer. Három helyszínen (Zengõvár, Békéscsaba, Borovnyák) NATO képességcsomag keretében megkezdõdött a három dimenziós radarok telepítésének elõkészítése, korszerû, védett repülés irányító rádiókkal és (nemzeti felelõsségben épülõ) kommunikációs rendszerrel együtt. A kecskeméti repülõtéren új ICAO és NATO követelményeknek megfelelõ (számítógéppel vezérelt) fénytechnikai rendszer, az RSZP lokátor jeleinek digitalizálásával és számítógépes megjelenítésével korszerû irányítási rendszer épült ki. Megkezdõdött a szolnoki repülõtér korszerûsítése. Amerikai segélybõl és norvég kölcsönbõl és szerzõdés szerinti szállítással megkezdõdött a rövidhullámú és URH rádióhíradás korszerûsítése. A tábori híradórendszer eszközei és vállalkozói kiválasztására szolgáló tenderek dokumentációi átadásra kerültek a HM Beszerzési és Biztonsági Beruházási Hivatal (HM BBBH) részére. A fejlesztések megkezdésének adottak a feltételei. A vezetési, irányítási információs rendszerek állandó kommunikációs és informatikai infrastruktúrájának technikai színvonala a jelenleginél több alkalmazói rendszer mûködését tenné lehetõvé. A tábori vezetési, irányítási rendszerek informatika technikai feltételeinek kialakításához még számos kérdés mélyreható elemzése szükséges. Kellenek-e önálló tábori informatikai központok, ha igen, akkor milyen szinttõl felfelé? (Pl. dandár, ezred) Az informatikai központok milyen hordozókba legyenek elhelyezve? Külön hordozók kellenek, vagy a parancsnok és a törzs munkahelyeivel közösen legyenek kialakítva? A klasszikus C2 rendszereket fejlesztjük ki, vagy az utóbbi idõben egyre inkább elfogadott COTS (polcról levehetõ) termékekre épülõ „Web-es” alkalmazásokat preferáljuk? Ezekhez illeszthetjük a szövetség tulajdonában
(fejlesztésében elkészült) levõ szimbólumkészletet, az ATCCIS-t17, térképadatbázist, az ADATP-3 üzenetformátumot, stb. Milyen szinten kezdjük a fejlesztést, hadtest, vagy éppen zászlóalj harccsoport, esetleg együtt minden szinten? A tábori elemek informatikai eszközeit tervezzük állandó elhelyezésben (irodában) használni, vagy maradjanak beépítve a tábori hordozókban? Hogyan oldjuk meg a kisugárzásvédelmet (TEMPEST eszközökkel, vagy a hordozó egy Faraday kalitka), kábeles, vezeték nélküli (wireless) eszközökkel, vagy mindkettõvel kapcsolódnak egymáshoz a tábori vezetési pont elemei? Ki legyen a fejlesztés gazdája (J-6, Szárazföldi Parancsnokság, az adott katonai szervezet)? A tábori informatikai központok a vezetési pont szerves részei, annak elemei, amelyeket a vezetési szintnek és a kötelék jellegének megfelelõ konténerekben, illetve harcjármûvekben kell elhelyezni, amelyek egyben a parancsnok és törzse munkahelyei. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a COTS termékekre épülõ internetes alkalmazások olcsóbb és gyorsabb megoldást kínálnak, a szövetségi adatbázisok könnyen illeszthetõk hozzájuk. A jelenlegi helyzetben egyértelmûen a felajánlott erõk zászlóalj C2 rendszerei fejlesztésével kell kezdeni. Gazdaságossági okokból és a számítástechnikai eszközök gyors amortizációjából következõen törekedni kell arra, hogy a tábori rendszer legfõbb elemét irodában is lehessen alkalmazni, az eszközöknek bõvíthetõeknek kell lenniük és szabadon konfigurálhatóknak. A hordozható konténereket kell ellátni kisugárzásvédelemmel, a harcjármûvekben telepített elemeken csak titkos szint alatti minõsített információt lehessen feldolgozni. Ezzel a módszerrel eleget teszünk a biztonsági (kisugárzásvédelem) és a tábori TEMPEST eszközök mennyiségének minimálisra csökkentésével a gazdaságossági követelményeknek is. A fejlesztést a J-6 által kidolgozott követelmények és a tárca szakmai vezetésének koncepciói alapján a haderõnemi és végrehajtó szervek vezetésének és szakállományának bevonásával célszerû végrehajtani. A hatékony vezetési, irányítási információs rendszereknek alapja az információforrás (intelligencia), ez különösen a tábori rendszerben fontos. A felderítõ (intelligence) rendszer fejlesztési programját ki kell dolgozni, el kell fogadtatni, úgy, hogy technikailag (kommunikáció, informatika – különös tekintettel adatformátum – szintaktikai és szematikai megfelelés, stb.) beilleszkedjék, pontosabban szerves része legyen a vezetési, irányítási információs rendszernek (beleértve a kommunikációs és informatikai rendszert is).
17
Army Tactical Command Controll Information Systems
1.5 Fejlesztések helyzete 1.5.1 Hazai vezérlésû fejlesztés A honvédség vezetési, irányítási információs rendszerének fejlesztése a légtérszuverenitási programmal kezdõdött, amelyben a vezetési rendszert az Amerikai Egyesült Államok biztosította segély keretében. A fejlesztés egy jelentõs részét – elsõsorban a radarjelek digitalizálását, leszedését és továbbítását biztosító szoftvereket COTS hardverek felhasználásával - a HM Technológiai Hivatal végezte. A rendszer mûködéséhez szükséges híradást nemzeti költségvetésbõl a HM HVK Híradó és Informatikai /majd 1997-tõl/ Híradó Csoportfõnökség irányításával magyarországi (vegyes és tisztán hazai tulajdonú, illetve multinacionális) telephelyû cégek létesítették. A KGIR fejlesztését és a mikrohullámú hálózat migrációját szintén nemzeti cégek végezték. A fejlesztési tervek kidolgozásához, a fejlesztési program elõkészítéséhez a tervezõk felhasználták számos NATO országban tett látogatás tapasztalatait is. A honvédség teljes híradó és informatikai rendszerének modernizálásához az örökölt rendszert teljes egészében le kell cserélni. Technikai, alkalmazói és gazdaságossági szempontból az volna a legszerencsésebb, ha a teljes korszerûsítési folyamat 5-7 év alatt lezajlana, melybõl az elsõ két-három év a pályázatok, és a prototípusok kialakításának idõszaka lenne. A modernizáció bekerülési költségeit számos szempont, a teljes modernizációs idõt számos körülmény határozza meg. Meghatározó körülmény, hogy ha a rendszert a világban már kifejlesztett korszerû rendszerre cseréljük le, ebben az esetben a kész rendszert a magyar követelményeknek megfelelõen kell átalakítani, ami kettõ-négy év alatt elvégezhetõ, majd azt követõen le kell gyártani (ha kész van, akkor csak le kell szállítani). A kérdés az: van-e olyan korszerû rendszer a világban, amely nekünk megfelel? A stratégiai (stacioner) hálózatot minden ország maga építi (bérli részben vagy egészben), döntõen polgári szabványú, kereskedelemben kapható (COTS) eszközökbõl. A tábori rendszerek esetében generációváltás zajlik le. A rendszerben levõ digitá lis tábori híradó és informatikai infrastruktúra a ’80-as, ’90-es évek terméke, speciális katonai fejlesztések eredménye. Ilyen rendszer többek között az amerikai MSE, az Egyesült Királyság PTARMIGAN rendszere, a francia RITA, a német AUTOKO, az osztrák IFMIN, az olasz SOTRIN, (amelynek dán változata a DEOS), a holland ZODIAC, és lehetne még a sort folytatni. Ha a kifejlesztõ, gyártó cég az alaprendszert egy másik ország részére továbbfejleszti, akkor az új rendszer más nevet kap (ilyen például a Marconi SOTRIN rendszere olasz, és a DEOS dán felhasználók
részére). A rendszerek egyik jellemzõje, hogy csak önmagukkal, illetve az adott ország más rendszereivel képesek együttdolgozni (számos esetben azt is csak korlátozott mértékben), a másik jellemzõje, hogy ne m a jelen kor technológiájára épülnek, más szóval „elavultak”. Azt is figyelembe kell venni, hogy speciális katonai fejlesztések árát magukban foglalják, így elég drágák. A nemzeti információvédelem megteremtése nemzeti feladat, amelyet az adott ország hatóságai által minõsített eszközökkel és eljárásokkal valósítanak meg. Ezt a követelményt vagy hazai gyártású, vagy külföldi gyártású alapeszközök alkalmazásával lehet elérni, úgy, hogy az algoritmus és a kulcskészítés nemzeti kézbe kerül. A FRISZ rendszer részei – fénytechnikai rendszer, leszállító és diszpécser lokátor adatainak digitalizálása – nemzeti fejlesztésûek lehetnek, azonban a navigációs és leszállító rendszert /TACAN, ILS, MLS, VOR-DME/ meg kell venni (vagy kölcsönözni). Az IFF rendszer korszerûsítéséhez szükséges kérdezõket (interrogátor), válaszadókat (transzponder) és kulcselõállító eszközöket külföldi forrásból egy rendszerként lehet beszerezni. A fejlesztések döntõ része itthon elvégezhetõ. Minden ország stratégiai (állandó helyû) kommunikációs és informatikai rendszere egyedi fejlesztését, a rendszer védettségének biztosítását valamennyi ország saját kezében tartja. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a rendszert csak nemzeti eszközökbõl építik ki, hanem azt, hogy az ország nemzeti vezetési, irányítási rendjének, a haderõ összetételének és feladatainak, valamint a nemzeti polgári és közigazgatási infrastruktúra képességeinek megfelelõen tervezik, fejlesztik és üzemeltetik. Természetesen elõnyben részesítik a nemzeti termékeket (pl. a norvég stratégiai rendszer a norvég Alcatel és Ericsson eszközeire, a holland a Philipsre, stb. épül), ugyanakkor gazdaságossági és technikai szempontok alapján használnak más országból származó eszközöket (természetes, hogy legelterjedtebben a világpiac vezetõ cégeinek termékeit). A tábori digitális hálózatok esetében a helyzet hasonló, szinte minden ország a saját nemzeti rendszerét használja (USA-MSE, francia-RITA, britt-PTARMIGAN), ugyanakkor itt már több esetben elõfordul, hogy egy meglevõ rendszert alakítanak át a nemzeti követelményeknek megfelelõen. Ilyenre a legjobb példa a PTARMIGAN Ausztria részére módosított változata – ez az IFMIN – , amely Ausztria stratégiai és harcászati rendszere. A tábori digitális hálózatok jelenlegi egyik legnagyobb gondja, hogy speciális interfészek nélkül sem más típusú harcászati , sem a stratégiai rendszerekkel nem képesek kommunikálni. A másik gond, hogy ezek a funkcionáló rendszerek egy 10-15 évvel ezelõtti kor követelményeinek megfelelõen lettek kifejlesztve, számos rendkívül elõnyös tulajdonságuk mellett már nem képesek az elkövetkezõ korszak információcsere követelményeit kielégíteni. Ezt érzékelve kezdte meg a 6 NATO ország az új harcászati híradó rendszer követelményeinek és szabványának kifejlesztését. A program TACOM Post 2000 nevet viseli. 18 A legújabb 18
Tactical Communication System Post 2000 – A 2000 utáni évek Harcászati Híradó Rendszere
nemzeti fejlesztések már a TACOM Post 2000 szellemében folytatódnak a legtöbb NATO országban, így például a török harcászati híradó rendszer kifejlesztése is. A TACOM Post 2000 gyakorlatilag egy szabvány lesz, ame ly egy technológiától független hálózati architektúrát jelent, általános alkalmazását 2010-tõl tervezik. Az elõzõekben leírtakból az a következtetés vonható le, hogy sem harcászati, sem stratégiai rendszer a Magyar Honvédség részére készen nem szerezhetõ be (mert nincs olyan, ami a mi nemzeti követelményeinknek és sajátosságainknak jelentõs változtatás nélkül megfelel). Van még egy fontos szempont, amit figyelembe kell venni, ez a biztonság. Minden nemzet – NATO és nem NATO tag – nemzeti szuverenitása és integritása biztosítása kulcskérdésének tekinti a nemzeti vezetési és irányítási rendszereket, így azok biztonságát különös fontossággal kezeli. Összegezve a tapasztalatokat levonható az a következtetés, hogy stratégiai és harcászati szintû kommunikációs és informatikai infrastruktúránk fejlesztését nemzeti irányítással, a hazai ipar lehetséges mértékû bevonásával célszerû megoldani. A fejlesztések egy másik kritikus elemének, azok költség- és erõforrásigényei vizsgálatát sem kerülhetjük meg. Honvédségünk jelentõs lemaradásban van a NATO átlagos technikai színvonalától, különösen éppen a „C” területeken. A szövetség jövõbeni elképzelései még a jelenleginél is nagyobb hangsúlyt adnak az ilyen rendszerek fejlesztésének, beleértve az elektronikai és információs hadviselés eszközeit is. A jelenlegi „C” képességeink (rendszerek, eszközök, eljárások) töredékét (csak az utóbbi évek fejlesztéseit) tudjuk megtartani már ahhoz is, hogy a NATO országok jelenlegi átlagképességeit elérjük. Vannak kritikusok, akik azt mondják, hogy ne a legerõsebb NATO országokkal - USA, Németország, Franciaország, stb. – hasonlítsuk mindig össze magunkat, hanem pl. a déliekkel – spanyolok, törökök, görögök, olaszok, stb. – az azoktól való lemaradásunk nem olyan nagy. Személyes tapasztalataim alapján felelõsséggel merem leírni, hogy rendkívül jelentõs a tõlük való lemaradásunk is ezen a területen. Csak példaként említem Törökországot, ahol az éves fejlesztés 1/3-át ez a terület kapja, 2001-ben befejezték a saját stratégiai hálózatuk kiépítését, amelynek keretében közel 10000 km optikai kábelt fektettek le az ország stratégiai (haderõnemeket is beleértve) vezetési elemeinek összekapcsolása érdekében. A hálózatban ISDN, SDH és ATM megoldásokat használnak, amelyek következtében a gerinc rendszer legkisebb átviteli kapacitása 155 Mbit/sec, a legnagyobb 2,5 Gbit/sec, ami elõreláthatólag 10-15 évig képes kielégíteni az információcsere szükségleteket. A haderõnemek - beleértve a szárazföld, légierõ és haditengerészet - rendszerét a legkorszerû bb követelményeket (TACOM Post 2000) kielégítve fejlesztik. Spanyolország ugyancsak rendkívül ütemesen fejleszti saját stratégiai és harcászati rendszereit, különösen a Web technológia katonai alkalmazásában mutatnak fel rendkívül jelentõs sikereket.
Olaszország szintén rendkívüli gyors mértékben fejleszti hasonló képességeit. A szárazföldi digitális rendszerük a CATRIN, melyen a SIACCON (automatizált vezetési és irányítási rendszer) fut. A CATRIN három alrendszerbõl áll. A SOTRIN a harcászati híradó, a SOATCC a harcászati légi cél megszerzõ, vezetési, irányítási és a SORAO, amely a harctéri felderítõ és célfelderítõ alrendszer. Csak az ezt megelõzõ gondolatsor igazolására írom le, hogy a török fejlesztéseket az ASELSAN, melynek fõ részvényese a török védelmi minisztérium, a spanyolt az ISDEFE (szintén állami tulajdonú) és az olaszt egyik fõ vállalkozóként a MARCONI kutatás-fejlesztési, rendszerintegrációs (és természetesen gyártó) tevékenységén keresztül tartják nemzeti kézben. Térjünk vissza a példasorozat elindító megállapításához, mi szerint jelentõs a lemaradásunk. Ha a NATO rendszerek jelenlegi szintjét el akarjuk érni, akkor a jelenlegi rendszereink döntõ részét le kell cserélni. Ennek költségei több száz milliárdot tesznek ki. Azt, hogy pontosan mennyit az attól is függ, hogy a fejlesztésbeszerzés milyen útját választjuk. A stratégiai felülvizsgálat egyik fõ célja, hogy többletforrásokat teremtsen az elengedhetetlen fejlesztésekhez. Közismert, hogy Magyarországon az egy fõre jutó GDP jelentõsen elmarad a NATO tagországok nagy többségétõl, ami azzal a következménnyel jár, hogy a védelmi kiadások ugyanolyan (vagy közeli) százaléka a nemzeti össztermékbõl a fejlesztések és beruházások területén nem ugyanakkora vásárlóerõvel bír. Dánia – amely mind területében, mind lélekszámában mintegy fele hazánknak – fegyveres erõinek békelétszáma 34 000 fõ körül van, három haderõnemének fõ fegyverei messze „interoperábilisabbak” mint a mi eszközeink. A védelmi kiadások a GDP 1,6%-át tették ki 1999-ben (tehát szinte azonos szinten vagyunk). Az anyagi felhalmozási-fejlesztési kiadások összege azonban közelítõleg (Ft-ban) a 120 milliárdot éri el. Ez az adat azért fontos, mert amíg a bérek, szolgáltatások árában jelentõs az eltérés, addig a haditechnikai eszkö zök, anyagok világpiaci árában nincs nagyságrendi eltérés akkor, ha a dánok vagy éppen mi vesszük meg. Nagyságrendi eltérés csak akkor lehet, ha az „értéket” olcsóbb munkaerõvel, olcsóbb szolgáltatási díjakkal állították elõ (éppen Magyarországon). Ezzel a gondolatmenettel azt a gyakran hallható véleményt szeretném legalábbis stabilitásában megingatni, hogy „nem kell itthon fejleszteni, van elég termék a világpiacon, éppenséggel túlkínálat van. Ki kell írni néhány tendert, és a multik megcsinálnak nekünk mindent. Minek nekünk erõlködni.” Semmi kétség, sokkal egyszerûbb pályázatokat kiírni, megvárni, míg nekünk a saját rendszerünket megcsinálják. A probléma csak az, hogy a rendszereinket nélkülünk nem lehet megcsinálni, másrészt, hogy nincs annyi pénzünk (é s még belátható idõn belül nem is lesz), hogy a „könnyebb utat” válasszuk.
A NATO megküldi tagjainak a különbözõ képességcsomagok anyagait. Ami a harcászati híradás eszközeit illeti a görög harcászati híradó adatait tartalmazó CP3A0039-bõl megállapítható, hogy az arány a mi vezérlésû tervezett és a piaci árak között minimálisan háromszoros (a miénk olcsóbb).
(CP-k)19 rendszer nemzeti annyival
Az a tény azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy Magyarország nem rendelkezik korszerû katonai IT eszközök és rendszerek gyártásának képességével. A Magyar Honvédség szükségleteit figyelembe véve ilyen – a rendszer egészét átfogó – képesség kifejlesztése pedig egyértelmûen gazdaságtalan lenne. A tábori rendszert akár alkotó elemenként, akár alrendszerenként külfö ldi gyártóktól kell beszerezni. Amire törekedni lehet és kell, az a hazai munka arányának növelése, a hazai részfejlesztések lehetõ legnagyobb számú felhasználása. Az élenjáró (külföldi) technika, technológia, hazai hozzájárulás és irányíthatóság legoptimá lisabb arányának kidolgozása és gyakorlati alkalmazása adja a leggazdaságosabb megoldást. A hazai gyártás, összeszerelés arányának növelése csökkenti a béke idõszaki készletek mennyiségét és így jelentõs költségcsökkentõ hatása van. Rendkívüli idõszaki igények a hazai telephelyû cégekkel kötött szerzõdések keretében a szükséges idõben és mennyiségben biztosíthatók. Ilyen esetekben teljesen szükségtelen saját raktárbázisok és ipari szintû javítókapacitások létrehozása és fenntartása. Az információs rendszer és összetevõi beszerzését és fejlesztését számos tényezõ befolyásolja, amelyeket a 8. ábrán mutatok be.
Meghatározó tényezõk Általános követelmények Katonai alkalmazási
Speciális tényezõk
Mûszaki Gazdamegvalósítságossági hatósági
Idõigényes
Szervezet függõ
Nagyszámú Komplexitás szabvány és ajánlások
Nagy szellemi kapacitásigény
C4 fejlesztések és beszerzések
Interoperabilitás követelményeit bonyolult teljesíteni
Óriási kínálat
Mennyiség és szállítási biztonság olcsóbbá teszi
Lobbik hatása
Részmegoldások lehetõsége
Elemek változó élettartama
Befolyásoló tényezõk 8. ábra A fejlesztéseket és beszerzéseket befolyásoló tényezõk
A befolyásoló tényezõk alapján levonható következtetések: 19
Capability Package (CP)
Sok a „szakértõ”
- életciklus költségszámítás fontossága, a rendszer egészére és összetevõire együtt és külön-külön is; - rendkívül nagy a szellemi kapacitás szükséglet, összetett, több szakterületen jártas tervezõgárda szükséges; - idõigényes a tervezés és az elõkészítés; - rugalmas rendszerstruktúra, a változó szervezetekhez folyamatos módosíthatóság szükségessége; - folyamatos együttmûködés szükséges az alkalmazók, követelménytámasztók, anyaggazdák, programirányítók, beszerzõk, szállítók és a rendszerintegrátorok között a fejlesztés teljes idõtartamán belül; - hosszabb távú (minimum 5-8 év) szállítási szerzõdés szükséges és gazdaságos; - több szabvány egyidejû alkalmazásának és a nemzetközi és hazai együttmûködés szükségessége; - az interoperabilitás eléréséhez gazdaságos a nemzetközi fórumokon való részvétel; - nyitott, „programozható megoldások” alkalmazása szükséges; - COTS termékek alkalmazása, befogadási, megújítási képesség megteremtése, csökkenti a költségeket, növeli a rendszer korszerûségét; - kompetens szervezetek kijelölése, kompetencia elvének betartása fontos; - a hosszú távú programok gazdasági környezetének kialakítása szükséges; - hosszú távú szerzõdések, a folyamat átláthatóságának megteremtése; és a rendszerszintû megoldások feltételeinek kialakítása, független szaktanácsadás feltételeinek megteremtése szükséges. Szemléltetésként a 9-10. ábrán mutatom be a NATO híradó és informatikai projekt tervezési és megvalósítási folyamatát. Bemutató, tesztelés és prototípus tervezés
Követelmények pontosítása
Felhatalmazás
HN kidolgozás és meghívás tenderre
Rendszer felépítése
„B” típusú költségbecslés
C3 irányelvek
Beszerzési Források szelektálása
NATO Bizottság útmutatásai
Gyõztes hirdetése
Megvalósí tás
Közös végsõ elfogadás és szemle Project befejezése
9. ábra NATO kommunikációs és informatikai rendszer projekt tervezési és megvalósítási folyamata a felhatalmazást követõen Forrás: NC3A beszerzések és projektek folyamata. Elõadás 1999, Brüsszel
1
18 hónap CP kifejlesztése és jóváhagyása Követelmények és irányelvek kidolgozása
Általában a folyamat ideje 48 hónap
6 hónap
18 hónap Beszerzés
6 hónap Elfogadás
Felhatalmazás
Költségek biztosítása
Beszerzés és létesítés
Fõ felelõsök: NATO Stratégiai Parancsnokságok (Magyarország estében a SHAPE) Erõforrás Bizottság
Pénzügyi Bizottságok Host Nation-ok
Támogatók, véleményezõk: NATO Törzs, NC3A (NATO C3 Hivatal)
Technikai Munkacsoportok
Host Nationok
Megjegyzés: A Host Nation lehet ország és/vagy NATO hivatal
NATO Nemzetközi Törzs SHAPE Felhasználók Host Nation-ok
10. ábra NATO híradó és informatikai rendszer projekt tervezési és megvalósítási folyamata Forrás: NC3A beszerzések és projektek folyamata. Elõadás 1999, Brüsszel
Számtalanszor lehetett és lehet is hallani olyan érveket, hogy a fejlesztések – például híradó és informatikai rendszerek területén – a Magyar Honvédségen belül csak a pénz hiánya miatt maradtak el. Szerintem ez csak részigazság annak ellenére, hogy a pénzhiány valóban létezik. Tételezzünk fel azonban egy különleges helyzetet, hogy a szükséges pénz egyszer csak rendelkezésre áll. El tudjuk-e költeni gazdaságosan? Meg vannak-e egy százmilliárdos nagyságrendû fejlesztés beindításának a feltételei? Véleményem szerint felelõséggel ki lehet jelenteni, hogy jelenleg az összes szükséges feltétele nincs meg. Maga a fejlesztés beindítása idõigényes és kezdetben kevesebb forrás is elégséges. A teljes kapacitásnak akkorra kell rendelkezésre állni, amikorra a költségek meghatározó része tervezve van. Más szempontból a pénzhiány nem lehet oka a fejlesztés elmaradásának. Minden fejlesztésnek – fõleg az információtechnika területén – a hatékonyabb mûködést kell megcélozni, vagyis a fejlõdés elmaradása azzal jár, hogy a forrásokat egy alacsony hatékonyságú rendszer konzerválására használjuk, aminek az a végsõ következménye, hogy egyre kevesebb forrás fog rendelkezésre állni. A pénzhiányra való hivatkozás rendkívül hatásosan takarhatja el egy rendszer mûködésének zavarait. Nagyon kevés országban fordulhat elõ az az eset, hogy a pénzügyi szakemberek futnak a fejlesztõkhöz, hogy itt van néhány milliárd, fejlesszetek valamit. Ugyanakkor az igaz, hogy a fejlesztéseket és beszerzéseket tervezni csak biztos pénzügyi háttérrel lehet. Ez a háttér azonban kialakítható és ki is kell alakítani, mert ennek hiányában az eseti ráfordítások nem eredményezik a rendszer hatékonyságának növelését, és a pénzhiány újra generálódik. A hosszabb idõtartamú szerzõdésekre irányuló beszerzések során lényegesen jobb árkondíciók érhetõk el, mivel a nagy szállítók elegendõ tõkével rendelkeznek és egy biztos üzlet esetén fizetési kedvezményeket adnak, elõfinanszíroznak, lízingelnek, stb. Még a gazdaságilag legjobb helyzetben levõ országok hadseregei – így például az amerikaiak is – élnek ezzel a lehetõséggel. Egy nagyobb szállításra, hosszabb idõtartamra szóló pályázati felhívással elérhetõ (elõírható) jelentõs magyar munkaerõ foglalkoztatása, magyarországi összeszerelõ, gyártó kapacitás létrehozása azoknál az eszközöknél, amelyeknek megrendelt darabszáma ezt gazdaságossá teszi. Ilyenek lehetnek például az URH rádiók. Ebben a vonatkozásban fontos nemzeti érdek, hogy a meglévõ képességeinket, kapacitásainkat a legjobb áron értékesítsük, továbbá biztonsági és gazdaságossági érdekbõl hiányzó kapacitásokat hozzunk létre. A világban jó híre van a magyar szoftver iparnak, illetve a szakembereinknek. Az új C4 termékek értékének több mint
az 50%-a szoftver, a C2 rendszereknél pedig 90%-os ez az arány. Miért nem élünk azzal a lehetõséggel, hogy bevonjuk õket a fejlesztésekbe? Magyarország viszonylag kis ország, az MH kis felvevõ-képességû piac. De ha bizonyos termékek vonatkozásában – és értékében ilyen a C4 terület nagyobb része – kormányzati szinten gondolkodunk, átlépjük a tárcák határait, akkor jelentõs a felvevõ képesség. 1.5.2 Szakaszolt fejlesztés Az elõzõekben leírtam, hogy a C4 rendszerek fejlesztése idõigényes és nagy szellemi kapacitás felhasználásával jár. Optimális esetben a rendszer fejlesztésére vonatkozó követelmények kidolgozásának megkezdése és a beszerzés között 2-3 év, a beszerzés és a rendszeresítés között további 2 év telik el. Vagyis az igény megjelenése és kielégítése között a jelenlegi technikai eszközeink bázisán 4-5 év telik el. Ez alatt az idõ alatt az információtechnika teljesen meg fog újulni, a fejlõdés ütemétõl függõen a lemaradás az akkori színvonaltól nagyobb lesz, mint a jelenlegi lemaradási szint. Ezt a helyzetet a 11. ábra szemlélteti. Technikai színvonal
Lemaradási szint
Idõ Követelmény
Pályázatok
Beszerzés
Prototípus
Rendszeresítés
11. ábra Információs technika fejlõdési színvonala
Ez a helyzet is csak akkor következhet be, ha a rendszert a beszerzések idõpontjában elérhetõ csúcsszinten tervezzük. A csúcsszint itt azonban azt jelenti, hogy a ráfordított költségek és erõforrások optimumán elérhetõ legjobb technikára alapozunk. Mit lehet itt csinálni? Van-e megoldás? Természetesen van. A prototípus megjelenése pillanatában meg kell kezdeni az alapvetõen ugyanarra a hardverre
alapozott korszerûsítést. Ezzel a megoldással egy rendszer több generációs változatból fog állni, amit a 12.sz. ábra szemléltet.
Technológiai szint
pl.: SDH-ATM v. TACOM POST-2000 pl.:ATM ISDN Analóg technika Idõ prototípus
1.sz.korszerûsített 2.sz.korszerûsített prototípus prototípus 12. ábra Szakaszolt fejlesztés
A jelenlegi fejlesztési terveinkben megcélzott rendszernek – ez az ISDN – képesnek kell lennie együttmûködni a jelenleg meglevõ analóg rendszereinkkel. Így a rendszeresítést követõen a jelenlegi legmagasabb szintû analóg és a korszerû ISDN rendszer fog együttmûködni. Ez egy óriási fejlõdést fog jelenteni számukra, ugyanakkor az ISDN-nek is megvan a maga korlátja, 2 Mbit/sec a csúcskapacitása. Ez azt fogja eredményezni, hogy kiterjedt számítástechnikai alkalmazások esetén szûkösek lesznek ezek a kapacitások. Erre is van azonban megoldás, ez az ATM. Tehát az elsõ modernizált változat már az ISDN-ATM képességû, de nincs analóg képessége, hiszen a rendszerbe állításakor még meglevõ analóg technikával az alapváltozat fog együttmûködni. Így lesz egy úgynevezett „háromszintû” rendszerünk. Az átviteli utak szûkössége miatt már az ISDN-ATM sem fogja kielégíteni az igényeket, be kell vezetni a stratégiai rendszer belsõ gyûrûin – ahol a legnagyobb kapacitásokra van szükség – az SDH-t. Az SDH alapkapacitása 155 Mbit/sec. A harcászati híradó rendszernek ebben az idõben meg kell felelnie az akkorra már üzemelõ TACOM POST 2000 NATO szabványnak. A 2.sz. korszerûsített változat rendszeresítésével kivonásra kerül az analóg technika. Ez a bemutatás termé szetesen csak egy lehetséges példa. A technikai fejlõdés lehet, hogy – akkor és ott - egészen más utat fog lehetõvé tenni. Amit azonban következtetésként le kell vonnunk a példából az az, hogy a modernizálás képességét és folytonosságát (folyamatosságát) eleve be kell építeni a rendszerbe, amely a rendszerintegrációs szervezetben testesíthetõ meg.
A C4 fejlesztések akkor a leghatékonyabbak, ha részét képezik az MH hosszú távú fejlesztésének, eljárásaikban, módszereikben a haditechnikai beszerzési és fejlesztési politika (irányelvek) elõírásait alkalmazzák. A C4 rendszer fejlesztése költségvonzatai és számos más kihatása miatt nem lehet csak a HM tárca belügye, mert ez parlamenti és összkormányzati döntéseken alapuló tárca szintû tevékenység. 1.6 Harcképesség, C4 képesség Alkalmazói és gazdaságossági szempontból egyaránt rendkívül fontos, hogy az elhatározott katonai képességek összetevõi – a harcképesség és C4 képesség – összhangban legyenek, vagy törekedjünk az összhangjuk megteremtésére. A jelen kor technológiái döntõen IT alkalmazásával támogatják a harcképesség növelését. A C4 (vezetési) képesség csak egyik eleme a katonai képességnek. Ha egy fegyvernemi egységet ellátunk a legmodernebb bárhol bevethetõ vezetési, irányítási rendszerrel (védett mûholdas, RH és URH híradás, hatékony informatikai támogatás, adatbázisok, alkalmazások, stb.), ugyanakkor az alapvetõ harceszközei elavultak, gyenge a manõverezõ készség, a tûzeszközöknek nagy a szórása, nincs valós idejû és pontos helymeghatározást is adó felderí tés és így tovább, akkor a C4 rendszer képességnövelõ hatása csekély, a bekerülési költségnek csak töredékét képes megszolgálni. Az elõzõ állításnak természetesen a fordítottja is igaz, egy nagy harcképességû kötelék alacsony képességû vezetési rendszerrel szintén nem produkál magas szintû alkalmazási képességet. A harcképesség alatt a manõverezõ képességet, tûzerõt, felderítést, védettséget (beleértve az ABV-t is) értek. Természetesen fontos a felkészültségi (harckészültség) és a logisztikai összetevõ egyenszilárdsága is. A meglevõ haditechnikai eszközök (amelyek kiváltására csak 5-10 év múlva lesz lehetõség) és a vezetési képesség összehangolt fejlesztése jelenleg is célszerû és lehetséges lépés lehetne. A hazai kutatás-fejlesztés egyik jelentõs célja kell, hogy legyen – egyéb feladatai mellett – a képességek összhangját biztosító kutatások végzése. A magyar haditechnikai kutatás-fejlesztésben ilyen irányú tevékenységre alig van törekvés. A HM jelenlegi szervezetében nincs is olyan beosztás (szervezeti elem), amelynek feladata és felelõssége lenne a katonai képesség különbözõ összetevõinek összehangolása, ilyen irányú kutatások, fejlesztések irányítása. Ennek az a következménye, hogy a különbözõ, a harcképesség és a vezetési képesség megteremtésére irányuló erõfeszítések egymás mellett futnak, külön-külön és összességében sem részei egy legalább középtávra elfogadott katonai képesség fenntartásának, vagy létrehozásának. Természetesen ehhez kellene egy célként (legalább 5-10 évre) elfogadott katonai képessé g. A jelenlegi helyzetnek számos negatív következménye van:
-
-
-
a párhuzamosan futó erõfeszítések erõforrás és költséghasznosítása alacsony hatékonyságú; erodálja a katonai képesség kialakításában részt vevõ különbözõ szakemberek munkamegosztási képességét és készségét, beszûkíti ismereteiket, nem fejleszt ki új ismereteket (szakterületenként és együttesen); az önmagukban sikeres részeredmények összhatásukban elmaradnak a várakozásoktól és az elvárásoktól, a résztvevõket kiábrándítják, elkedvetlenítik, feleslegesnek érzik erõfeszítéseiket (és önmagukat is); a részproblémák túldimenzionáltan kerülnek a döntéshozók elé, akik elbizonytalanodnak, óvatossá válnak; összességében a szakértõk és vezetõk kölcsönös bizalma megbomlik, csak problémákat és felelõsöket, nem pedig megoldandó feladatokat és azok megoldására kész és képes szereplõket látnak egymásban.
1.7 Képzés rendszere Korunkban általánosan elfogadott alapelv, hogy az információ a vezetési rendszer legfontosabb erõforrása. Ahhoz, hogy a vezetés részére szükséges, különbözõ forrásból nyert adatok információvá váljanak információs rendszereket kell fejleszteni. Az információs rendszer fejlesztése a vezetõi tevékenység része. A katonai vezetést támogató integrált információs rendszerek átfogják a vezetés egészét mind az alkalmazásokban, annak módszerében, folyamataiban, a parancsnokságok és törzsek szervezeteiben, és a végrehajtó szervekben is. Az információs rendszereket azért fejlesztik, hogy alkalmazzák (használják) azokat. Használni pedig úgy lehet, hogy az adott felhasználó mûködteti a részére telepített elemeket. Információs technológiai szempontból nézve egy hadsereg annál korszerûbb, minél nagyobb az információtechnikai eszközök aránya, minél inkább eljut az egyes katonáig. Egy hadsereg annál korszerûbb, minél inkább használja az információ technikát, minél magasabb szinten informatizált 20. Az elhatározottak szerint a Magyar Honvédség ilyen hadsereg kíván lenni. Ha ilyen hadsereg akarunk lenni, akkor a vezetõknek érteni kell az információs rendszerekhez, ne mcsak üzemeltetni kell tudniuk, de ismerniük kell a szervezeten belüli információs kapcsolatokat, a rendszer fejlesztéséhez szükséges követelmények kidolgozásához képességekkel kell rendelkezniük. A vezetõ alatt itt az ágazati vezetõket (J-G-A-S blokk), a különbözõ szintû parancsnokokat (hadtest, dandár, ezred, zászlóalj, század, szakasz) értek. A törzsekbe beosztottaknak érteni kell a funkcionális és/vagy szakértõi rendszerekhez, és nemcsak kezelõi szinten. A harcjármûvek személyzete szintén 20
Informatizáltság alatt az információs rendszerek alkalmazásának arányát értem. Minél elterjedtebb a szervezet tevékenységében az információs rendszerek használata, annál informatizáltabb.
mûködtetni fog információtechnikai eszközöket. A rendszerek, azok eszközeinek fejlesztése, üzemeltetése és üzemben tartása át kell hogy fogja a honvédség tiszti, zászlósi, tiszthelyettesi állományának egészét, szerzõdéses katona és közalkalmazotti állományának egyre jelentõsebb részét. A képzési rendszernek az ehhez szükséges képzéseket biztosítania kell. A katonai információs rendszereket kiszolgáló, támogató szakértõ tisztek képzése jelenleg a ZMNE Bolyai János Katonai Mûszaki Fõiskolai Kar két szakán, az informatikai és a villamosmérnöki (légvédelmi rakétatechnikai, lokátortechnikai, híradó, rádióelektronikai felderítõ, elektronikai hadviselés, repülõ fedélzeti rádióelektronikai szakirányokon) szakokon történik. A mindkét szakon akkreditált fõiskolai alapképzés egyrészt kielégíti a magyar mûszaki felsõoktatás képesítési követelményeit [19], másrészt megfelel a megrendelõ (Magyar Honvédség) szakmai elvárásainak. Ezen szakok képzése az utóbbi 10 évben – összefüggésben a követelmények és az infokommunikációs technológiák változásával – jelentõs fejlõdésen ment át. A tantervek egyre bõvülõ óraszámban biztosítják a távközlés és az informatika kapcsolódó területeinek oktatását az adott szakon. Ezt a folyamatot a HM HVK jelentõs infrastrukturális beruházásokkal támogatta. Az átmenet idõszakában (2013-ig) különösen felértékelõdik a fõiskolai kar által kibocsátott –vagy a polgári életbõl átvett szerzõdéses – mérnöktisztek szerepe. A szakértõ tisztek képzése jelenleg a katonai kommunikációs rendszerszervezõ (híradó), informatikus és elektronikai hadviselési szakokon történik. Az alapképzésfõiskolai, egyetemi kar – során képessé válnak a modern információtechnikai eszközök kezelésére, az adott szakterületen mérnöki szintû képzést kapnak, tájékozottak a kapcsolódó szakterületek (híradó – számítástechnika, elektronikai hadviselés) elméletérõl is. Az alapképzés során alkalmassá válnak az elsõ tiszti beosztáshoz szükséges szakterületi technikai eszközök kezelésének, üzemeltetésének gyors elsajátítására. A lezajlott haderõ átalakítások szerves velejárója volt a tiszti beosztások számának csökkentése, a tiszt kiemelése a kezelõi feladatokból, menedzseri feladatkörbe helyezése. Ennek az elemnek a helyességét nehéz vitatni, annál is inkább, mert ez a nemzetközi gyakorlat. Következménye az lett, hogy a szakmai tiszti beosztások száma jelentõsen csökkent, például a zászlóalj szinten 1-2 információtechnikai (jellemzõen híradó) tiszti beosztás van. Egy korszerû gépesített lövész zászlóalj-tervek szerint mi is egyre többel rendelkezünk néhány éven belül - bonyolult információs rendszerrel, annak infrastruktúrájával rendelkezik mind béke elhelyezési, mind tábori körülmények között. Ennek az egy (esetleg kettõ) tisztnek kell megszervezni a híradó, informatikai és elektronikai hadviselési támogatás üzemeltetõi és üzembentartási rendjét, rendszerét.
Az egy szakos (kommunikáció, informatikai, elektronikai hadviselés) képzés fontos alapja a kezdõ tisztek felkészítésének, azonban az összetett szakfeladat ellátásához már ma sem elégséges. A szakmai tiszti át-, továbbképzési rendszer, a törzstiszti, illetve egyetemi szintû menedzserképzés ezt a hiányt nem pótolja, sõt fokozza a másik szakterületen levõ ismerethiányt. A tiszt menedzseri (menedzser = mindenhez ért, de semmihez sem igazán) szerepkörbe emelése feltételezi az õ tevékenységét támogató, szakmailag kvalifikált tiszthelyettes állomány kialakítását. Tehát ha idõvel elkövetkezik az a pillanat, hogy a mérnöktisztek tartóoszlopát kiemeljük a katonai információs rendszerek üzemeltetésének födémét tartó betongerenda alól, egyidejûleg azt ki kell váltani (mellé kell állítani) egy jól képzett, fõiskolai (megkockáztatom egyetemi) végzettséggel, de mindenképp professzionális szakmai, üzemeltetõi tudással rendelkezõ tiszthelyettes gárdával. Ez az ára a me nedzsertisztnek. Az elgondolás nem fikció. Már most is jelen vannak csapatainknál azok a fõiskolai végzettséggel rendelkezõ, angolul jól kommunikáló szerzõdésesek, akik folyamatosan jelentkeznek nemzetközi missziókba és addig maradnak, amíg léteznek számukra kihívások és anyagilag is megéri nekik. A tiszthelyettes képzés csak híradó szakon van (híradó, FRISZ, technikus), az alapképzés az adott technikai eszköz megismerését sem teszi lehetõvé. A képzésnek nem elégséges mértékben része a számítástechnikai (informatika), ugyanez érvényes a továbbképzésekre is. Az a modell, aminek alapján mi a honvédség állományarányait kialakítottuk rendszerismerettel rendelkezõ menedzser tiszteket és nagy szaktudással rendelkezõ zászlósokat, tiszthelyetteseket feltételez. A modell szerint ha a jövõben megjelenõ információs rendszerünk valamelyik alkalmazásának „lefagy” a számítógépe (a digitális rádió szoftvere), hívja a szak tiszthelyettest, aki olyan szaktudással rendelkezik, hogy képes a hiba elhárítására. A jelenlegi rendszer még nem biztosítja zászlósaink, tiszthelyetteseink részére azt a képességet, hogy ilyen feladatot ellássanak. A képzési rendszernek nincs olyan szakiránya, amely a vezetési blokkok (dandár, ezred, hadtest, haderõnemi, parancsnokság, vezérkar) vezetõit készítené fel. Ha a vezetési fõnöki beosztást egy polgári cég informatikai vezetõi (igazgató) beosztással tekintünk ekvivalensnek – és annak kell tekintenünk, hiszen õ a legmagasabb beosztású szakértõ – akkor a vállalat (adott kötelék) informatikai rendszerének infrastrukturális (hálózat, hardver, szoftver) és alkalmazásainak (vezetõi, gazdálkodási, termelésirányító- fegyverirányítási) kérdésben õ a vezetõ (igazgatóparancsnok) legfõbb tanácsadója. Katonai vonatkozásban a terület lényegesen bõvebb, hiszen önálló kommunikációs infrastruktúrával, biztonsággal, FRISZ-szel, IFF-fel (a közeljövõben megjelennek az összhaderõnemi idegen-barát felismerõ rendszerek) egészül ki már ezred, dandár szinten is.
A parancsnok szakmai tanácsadójának valamennyi területet ismerni kell ahhoz, hogy a rendszer megbízhatóan mûködjön. A jelenlegi gyakorlat szerint – ezt támogatja a képzési rendszer- a 6-os blokk vezetõ jó esetben egyikhez, vagy egy-kettõhöz ért. A nem szakmai beosztások esetében az információtechnikai eszközök készségszintû kezelése tiszti, zászlósi és tiszthelyettesi beosztásokban már ma is követelmény kellene, hogy legyen. A tiszteknek ismerniük kellene az információs rendszerek szervezésének általános elveit, az adott szakterületi információs rendszerek felépítését, szolgáltatásait, üzemeltetésük és üzemben tartásuk rendszerét. A jelenlegi egyetemi szintû tiszti képzési rendszer elkülönülten kezeli a kommunikációt (híradást), informatikát (számítástechnikát) és az elektronikai hadviselést. Nincs integrált információs rendszer menedzser képzés. A hadmûveleti (vezérkari) tanfolyam (ami a legmagasabb szintû hazai katonai vezetõ képzés) tematikájában az információs rendszerek elenyészõ részben találhatók. A zászlósi és tiszthelyettes képzésnek nem része a rendszerek alkalmazására, üzemeltetésére való felkészítés. 1.8 A megállapítások és a feltárt problémák összegzése A katonai információs rendszer fõ célja a katonai szervezet részére információ elõállítása. A katonai információs rendszer azon módszerek, eljárások, eszközök, személyzetek és tevékenységi folyamatok összessége, amelyek során a hang, írásos szöveg, animáció, rajz, állandó és mozgó kép, valamint adat formájában megjelenõ hírek, üzenetek, tájékoztatások, közlések, ismeretek és adatok a katonai szervezet célját támogató információkká válnak. A katonai információs rendszer összetevõi a kommunikációs (tágabb értelmezésben híradó) és informatikai, a vezetõi és vezetési, irányítási, információs hadviselési (katonai mûveletekben vezetési hadviselési) és felderí tõ rendszerek az õket szolgáló biztonsági rendszerekkel együtt. Az alkotóelemek tartalma, fogalma idõrõl idõre, illetve szervezetenként, országonként változó értelmezéssel bír. Magyarország NATO tagsága következtében módosult az információs rendszer értelmezése, ki kellett, hogy egészüljön a szövetségi követelményeknek való megfelelést biztosító elemekkel. A szövetségi és hazai elvárásoknak is megfelelõ híradó és informatikai rendszer fejlesztési koncepciókat, terveket és programokat kidolgoztuk és 2000-ben a HM Kollégium elfogadta azokat. NATO és EU tagságunk következtében a magyar katonai információs rendszerrel szembeni legnagyobb kihívás a magas technikai színvonalú, többnemzetiségû környezet követelményeinek való megfelelés. Az információs rendszerünk fejlesztése azonban nemcsak célja, hanem eszköze a haderõ modernizálásának, amely csak a tárca vezetésének közvetlen irányításával hajtható végre hatékonyan.
Az információs rendszer korszerûsítéséhez át kell alakítani az örökölt autokrata, centralizált vezetési filozófián alapuló vezetési gyakorlatot. A KGIR példája azt mutatja, hogy az információs rendszer fejlesztése az alkalmazók és különbözõ (informatikai, kommunikációs, biztonsági, stb.) szakértõk együttes, összehangolt tevékenységének folyamata kell(ene), hogy legyen. Napjainkban az információs technológia képes a döntéshozatalhoz szükséges azonos helyzetkép többszempontú elemzéséhez a technikai feltételeket biztosítani. Az információs rendszer fejlesztésének leggazdaságosabb és egyben legnagyobb kihívást jelentõ módszere az összetevõk fejlesztésének összehangolása. A NATO tagságra felkészülés keretében a szakterületi vezetõ és végrehajtó szervezeteket és szerveket átalakították. A kialakított szervezeti, feladat- és mûködési rendet 2000-ben a haderõ átalakítás keretében módosították. A stacionér híradó, informatikai, a szövetségi és nemzeti vezetõi, vezetési és irányítási rendszerek területén az elmúlt években jelentõs technikai fejlesztések történtek. A tábori rendszer fejlesztése gyakorlatilag még várat magára. A szövetségi követelményeknek való megfelelés érdekében a korábbi teljes híradó, informatikai és információvédelmi rendszert le kell cserélni, amelynek jelentõs a költségigénye. Az összetett és folyamatosan változó környezetnek a biztonsági és gazdaságossági követelményeknek legjobban megfelel, ha a fejlesztések hazai irányításával biztosítjuk a legkorszerûbb – döntõen külföldi – technikai és hazai hozzájárulás legoptimálisabb összhangját. A rohamosan növekvõ technikai színvonallal való lépéstartás egyik hatékony módszere a szakaszolt fejlesztés. A haderõ alkalmazási képességét a harcképesség és C4 képesség összehangolt fejlesztésével szükséges és lehetséges fejleszteni. Az információs rendszerek fejlesztése feltételezi a követelményeknek megfelelõ humán erõforrás rendelkezésre állását, amelyet a képzés rendszerének kell biztosítani. A már megkezdett és a jövõben végrehajtandó módosítások eredményeként a Magyar Honvédség képzési rendszerének a szerzõdéses katonától a tábornokig – a beosztásukból származóan eltérõ mértékben – az IT-t professzionálisan alkalmazni tudó katonákat kell tudni rendelkezésre bocsátani. A szakterületi képzés piramisának csúcsán az információs rendszer menedzser képzése kell, hogy álljon. A piramis talpazata a szakmunkás és technikusi képzettségû szerzõdéses katona, gerince a fõiskolai, egyetemi végzettségû tiszthelyettes és zászlós, felettük a felfelé egyre szélesedõ tudású menedzser tisztekkel. A HM tárcán belül folyamatos átvilágítások, felülvizsgálatok és átszervezések nem alapoztak az információs rendszerre. A tárcán belül nincs kijelölve felelõs vezetõ az információs rendszer – beleértve annak valamennyi összetevõjét – fejlesztési stratégiájának meghatározására, a követelmények és a rendelkezésre bocsátott erõforrások összehangolására. A szakterületi vezetõ és végrehajtó szervezetek és szervek összetétele, feladatés felelõsségi körük folyamatosan változott és változik, aminek következtében a szakmai vezetés nem stabilizálódhatott. A folyamatos átszervezések „eredményeké nt” jelentõs számú szakértõ hagyta el a Magyar Honvédséget. Nincs szervezeti elem és személy a haditechnikai és C4 képességek kutatása, fejlesztése és beszerzése összehangolására.
A jelenlegi képzési rendszer a korszerû információs rendszerek fejlesztéséhez és mûködtetéséhez csak korlátozott mértékben képes a szükséges felkészültségû humán erõforrást rendelkezésre bocsátani.
2
A NATO tagság és az információs korszak hatásai és lehetséges következményei
2.1 A NATO tagságból származó szakmai követelmények A NATO tagságunk komoly követelményeket támaszt a vezetés, irányítás híradó és informatikai szervezeteivel és rendszerével szemben, amelyek az alábbi területeken jelentkeznek: -
-
nemzeti képviselet és részvétel a NC3 szervezet tevékenységében; a felajánlott (kvóta szerinti és pályázható) szakmai beosztások betöltése; a nemzeti és szövetségi híradó és informatikai rendszerek összekapcsolása, a szövetségi rendszer kiterjesztése az ország területén. Kapcsolódás a Szövetség információs rendszereihez, adatok cseréje; a felajánlott erõk vezetési, irányítási rendszere; a különbözõ haderõfejlesztési célkitûzésekben vállalt vezetési, irányítási képességek teljesítései; békemûveletekben részt vevõ kontingensek vezetési, irányítási rendszere; a légierõ vezetési, irányítási rendszere; a különféle feladatok – logisztika, fegyverzet, kodifikáció, kutatás-fejlesztés, stb. – kapcsolódó szakmai feladatai; az információk védelme humán, fizikai, eljárásbeli, kisugárzásvédelmi, kommunikációs és informatikai feltételeinek kialakítása és szigorú betart(ta)tása.
A szakterület állapotának egyik fontos jellemzõje, hogy hogyan képes ezeknek a követelményeknek megfelelni. 2.2 A NATO C3 értelmezése, a C3 szervezet felépítése, mûködése A NATO értelmezés szerint a C3 – Consultation21, Command, Control22 – konzultációt, vezetést, irányítást jelent. A NATO C3 Szervezet felépítését a 13. ábra szemlélteti.
21
A politikai, katonai és polgári vezetõk (vezetõ szervek) politikai tanácsadás keretében megvalósuló felelõsségi köre és tevékenysége, amely a válságkezelés, a nukleáris eszközök alkalmazása, valamint a polgári szférát érintõ katasztrófa elhárítás kérdéseit foglalja magában (AAP-31). 22 C3: A politikai, katonai és állami vezetõk (vezetõ szervek) együttes vagy egymással összehangolt tevékenysége. Politikai tanácskozás keretében megvalósuló – a válságkezelés, a nukleáris eszközök alkalmazása, valamint a katasztrófa elhárítás kérdéseit magába foglaló – felelõsségi körök és tevékenységek, továbbá a parancsnokok alárendeltségébe tartozó katonai szervezetek irányítására és vezetésére, a meghatározott feladatok, (had)mûveletek végrehajtását biztosító parancsok és intézkedések kiadására vonatkozó jog- és felelõsségi körök, tevékenységek közös megnevezése. (AAP-31)
13. ábra A NATO C3 szervezet felépítése
Az összhaderõnemi koncepciók és követelmények magukba foglalják a haderõnemi komponenseket is. Szervezési és tervezési (rendszer koncepciók és követelmények) szempontjából egy egységben vizsgálják a kommunikációs és informatikai rendszert, vagyis nem szerveznek külön kommunikációs és külön informatikai rendszert. Technikai szempontból vizsgálják a hálózatokat, beleértve az adat, beszé d, üzenet, videotelekonferencia, stb. kapcsolatokat, és külön felhasználói környezet-orientáltan az informatikai rendszereket (beleértve az iroda-automatizálást, az üzenetkezelõ és a vezetési, irányítási rendszereket). A NATO C3 szervezet élén a Testület (NC3 Board) áll, amely az Észak Atlanti Tanácsnak (North Atlantic Council – NAC) és a Védelem Tervezõ Bizottságnak (Defense Planning Committee – DPC) felelõs és jogosult eljárni az alábbi területeken: -
a C3 rendszer23 ügyeiben tanácsadás, javaslat tétele az irányelvekre a NAC részére; tanácsadás a katonai C3 rendszer ügyeiben a DPC részére és a Katona Tanács (Military Committee – MC) segítése; tanácsadás a szövetségi és nemzeti C3 rendszerek interoperabilitása érdekében, valamint tanácsadás és segítségnyújtás a Nemzeti Fegyverzeti Igazgatók Konferenciája (Conference of National Armaments Directors – CNAD) részére C3 kooperatív programok vonatkozásában.
A Testület felelõs a szövetséget átfogó hatékony mûködõképesség és biztonságos C3 képesség stratégiai célkitûzéseinek, irányelveinek, terveinek és programjainak kidolgozásáért, fenntartásáért és megvalósításáért.
-
-
A Testület a tagállamok képviselõibõl tevõdik össze: Minden tagállamnak két képviselõje – kizárólag õk jogosultak a nemzetek nevében állást foglalni – vesz részt a Testület munkájában, az egyik rendszerint a minisztérium, a másik a vezérkar szakmai vezetõje (a HM Informatikai és Hírközlési fõosztályvezetõ és a Vezérkar Vezetési Csoportfõnöki beosztásnak megfelelõ vezetõk); Valamennyi NATO testület és stratégiai parancsnokság C3 (vagy annak megfelelõ) szervezet vezetõje, amelyek tevékenysége igényli a C3 rendszerek hatékony integrációját.
A Testület általában évente kétszer ülésezik, ahol a Védelmi Támogatásért felelõs fõtitkár helyettes elnököl, akinek munkáját két állandó társelnök segíti. A társelnökök egyike a NATO parancsnokság C3 törzs vezetõje, a másik a nemzetek által jelölt és választott személy (akinek Brüsszelben kell tartózkodnia). 23
A C3 rendszer összetevõdik a híradó, információs, érzékelõ és riasztó rendszerekbõl, továbbá a navigációs és idegen-barát felismerõ (IFF) rendszerekbõl, és azok létesítményeibõl, amelyek a politikai konzultáció, válságkezelés, polgári védelmi tervezés, valamint a katonai vezetés és irányítás valamennyi szintje által támasztott követelményeknek felel meg. Az érzékelõ és riasztó rendszert illetõen a Board felelõssége a rendszer híradására, illetve a híradó és információs rendszer irányelveire korlátozódik. (AAP-31)
A Testületben csak a nemzeti képviselõknek van szavazati joguk (nemzetenként egy). A Testület felügyeli és irányítja a NATO C3 Agency (Hivatal), valamint NACOSA (NATO CIS Operating and Support Agency – a Híradó és Információs Rendszereket Üzemeltetõ és Támogató Hivatal) tevékenységét. A Testület ad szakmai politikai iránymutatást és igazgatja az alrendszer tevékenységét, szab feladatot a NATO Parancsnokság C3 törzse részére és felügyeli azt, továbbá tanácsokat ad NATO bizottságok részére C3 ügyekben. A Testület feladata kiterjed a PfP C3 területekre is. A Nemzeti C3 Képviselõk Csoportja segíti a Testület munkáját a két ülés közötti idõszakban a megszabott feladatok végrehajtásában. Minden nemzet – a szakterület összetettsé gébõl adódóan – két fõvel képviseltetheti magát, amelybõl minimum egynek a NATO Parancsnokság nemzeti képviseletének tagjaként Brüsszelben kell lennie. A képviselõk a nemzetek nevében szólalnak meg, joguk van a nemzet nevében állást foglalni. A Csoport ülé sén (általában kéthetente) a két társelnök közösen elnököl. Az Alárendelt Alrendszer nyolc Albizottságból áll, amelybõl kettõ – az 1; 2. sz. Albizottság – a C3 rendszer egészével, a további hat fontos részterületekkel foglalkozik. Az Albizottságok összeté tele tükrözi a Testület összetételét, azonban a képviselõk száma nincs meghatározva, de minden nemzet nevében csak egy képviselõ jogosult nyilatkozni. Az Albizottságok alatt több (változó) Állandó és Alkalmi Munkacsoport tevékenykedik, amelyek az Albizottság feladatkörébe tartozó szakmai (haderõnemi) részterülettel foglalkoznak, többek között õk jogosultak NATO szabvány (STANAG) kidolgozására. A NATO C3 törzs napi tevékenységével és személyzetével támogatja a Testület, a Nemzeti C3 Képviselõk Csoportja és az Alárendelt Struktúra munkáját, elnököket, titkárokat ad az Albizottságoknak. A NATO C3 Hivatal feladata a C3 rendszerek központi tervezése, rendszerintegráció, elgondolás kialakítása és a rendszerek mûszaki tervezése, technikai támogatás és konfiguráció kialakítás irányítása, valamint telepítése. Feladata a tudományos és technikai tanácsadás és támogatás, fõleg a Stratégiai Parancsnokságok részére – de kérésre másoknak is -, továbbá a beszerzés és létesítés azokban a projektekben, amelyeket meghatároznak részükre. A NACOSA és alárendeltjei üzemeltetik, irányítják, üzemben tartják és telepítik a NATO Híradó és Információs Rendszerének a szövetségi részét. A rendszer további
elemeit a Stratégiai Parancsnokságok és azoknak alárendelt szervezetek, illetve tagállamok üzemeltetik és tartják fenn (üzemben). A Szervezet Alapító Okirat és Hatásköri Jegyzék alapján mûködik, amelyeket idõnként felülvizsgálnak. A Szervezet felépítése vertikálisan és horizontálisan, funkcionálisan, hatáskör szerint, továbbá a Szövetség alapdokumentumainak megfelelõen jól tagolt, mû ködése világos. A szakmai politikai döntések a Szövetség stratégiai követelményein, illetve lentrõl a szakmai részletekbõl eredõ kezdeményezéseken egyaránt alapulhatnak. A fejlesztõ, üzemeltetõ és alkalmazó szervezetek részt vesznek a szakmai döntések elõ készítésében, ugyanakkor a szakmapolitikai kérdések a testületekben születnek. Egyértelmûen tagolt és átlátható a szakmai irányelv, követelmény, technikai részkövetelmények, szabványok, programok kialakításának szervezeti és felelõsségi köre, ugyanúgy, mint a fejlesztés, beszerzés és az üzemben tartás. A Szervezet felépítése alapvetõen megfelel az információs korszak követelményeinek. Rendkívül fontos, hogy a Szervezet munkájában hatékonyan tudjunk részt venni, hogy a szövetségi kezdeményezések, trendek, követelmények adekvátan jelenjenek meg a nemzeti szervezetben, illetve a nemzeti szervezetben megfogalmazott nemzeti érdekeket hatékonyan legyünk képesek képviselni a Szervezetben. Ez utóbbihoz elengedhetetlenek az elfogadott és megfogalmazott nemzeti szakmai érdekek, a Szervezet munkájában részt vevõ nemzeti képviselõink csak akkor tudják azokat képviselni, ha azok léteznek. Ha nincsenek, akkor a nemzeti képviseletet a szakmai becsületen alapszik, ami fontos, de nem elég. A szervezet felépítése, mûködése a legjobb modell a nemzeti szervezet kialakításához, természetesen azoknak az elemeknek a kivételével, amelyek a többnemzetiségû környezetbõl adódnak. A NATO C3 Szervezete mûködési rendjének megértésébõl, a szervezet munkájában való hatékony részvételbõl levezethetõek a szövetségi tagságunkból származó követelmények teljesítésének feladatai, a megvalósíthatóság módszerei. Kialakítható a Szövetség tagállamaival, szervezeteivel való érdemi együttmûködés. Az NC3A például számos olyan kutatást folytat, módszert dolgoz ki, amelyek a tagállamok részére is alkalmazhatók, illetve érdekük azokat alkalmazni. A különbözõ albizottságokban, munkacsoportokban kidolgozott anyagok kitûnõ eszenciái a közös gondolkodásnak, ezekbõl az anyagokból megtanulhatók a konszolidált értelmezések (terminológiák), a C3 területen felvetõdõ aktuális kérdések, az azokra adható válaszok. A legkeményebb kérdés az, hogy hogyan lehet az információs társadalom, a konvergencia katonai területein jelentkezõ kihívásaira adekvát választ adni, hogyan lehet a résztestületek – információs rendszerek, híradás, informatika, biztonság, interoperabilitás, érzékelõk stb.- integritását (azok szakmai tartalmának sérülése nélkül) a legjobban kezelni.
2.3 Modellek a C4 rendszerek fejlesztési törekvéseinek össze hangolására Az IT katonai alkalmazásában élen járó és nagy tapasztalatokkal rendelkezõ országok, valamint a NATO is intenzíven kutatják a szoftver alapú rendszerek fejlesztésének leghatékonyabb és leggazdaságosabb módját. A „C” és „I” betûk összevonása, kiegészítése más funkciókat jelölõ betûkkel (S- sensor, W- warrior stb.) az információs rendszerek alkotó elemei közötti funkcionálás, szervezeti, technikai és alkalmazási kapcsolatokat, azok összetartozását jelöli. Az IT viharos fejlõdési üteme, a társadalmat és a fegyveres erõket egyre inkább átfogó és meghatározó jelenléte számos kérdést vetett fel. Az idõben, térben és szervezeti egységben, vezetési szintben egymástól eltérõ IT fejlesztések nem voltak interoperábilisak, vagyis nem tudtak együttdolgozni még egy országon belül, sõt esetenként annak haderõnemei között sem. Az információs rendszer alkotó elemeinek fejlettsége eltérõ színvonalú volt, illetve valamelyik fontos összetevõ elmaradottsága akadályozta a rendszer hatékony mûködését. A COTS termékek rohamos fejlõdési üteme olyan helyzeteket produkált, hogy amire az idõ- és költségigényes katonai fejlesztés befejezõdött, a piacon ugyanarra a funkcióra (kis átalakítással) lényegesen olcsóbb és jobb termékeket lehetett venni. A haditechnikai eszközök minimálisan 15 éves rendszerben tartási ideje az IT termékek esetében nem tartható, a számítógépek amortizációs ideje 3 év, a mobiltelefonoké maximum 5 év, míg 8-16 havonta új szoftver verziók jelennek meg. Amire egy költséges katonai fejlesztés eredménye alkalmazásba kerül, már „vészesen elavult”. Ugyanakkor kinek van annyi pénze, hogy a teljes IT rendszerét 3-5 év alatt lecserélje, hogy a rendszer mûködését ilyen idõközönként a technológiával összhangban újra szabályozza? A válasz egyszerû, senkinek. Az amerikaiak kidolgozták az információs rendszerek fejlesztésének úgynevezett „seamless” (egy egészben) 24 módszerét. A norvég hadsereg kidolgozta az „Átfogó vállalkozási architektúra felépítésének távlatai” címet viselõ módszert. Ugyanez a törekvés megtalálható más NATO tagországoknál is (például: UK Defence Technical Architecture [20] tartalmazza a védelmi híradó és információs rendszerek fejlesztésének irányelveit, szabályait; a hollandok „LAN 2000 Basis bunolle”-nek [21] nevezik a mechnanizmust). A NATO kidolgozta és elfogadta az „Architecture Framework for NATO C3 Systems (NC3S)” [22] jelentést. A továbbiakban összefoglalom – a legfontosabb összefüggésekre koncentrálva – az információs rendszerek felépítésének folyamatát, tartalmát és módszereit [23].
24
A fordítás nem szó szerinti, hanem tartalmi. A varrás-, kapcsolat nélkül egy rendszerre csak úgy értelmezhetõ, ha részeket nem kapcsoljuk, varrjuk, hanem egyben az egészet megcsináljuk.
Az átfogó (holistic, seamless), illetve általános (general) felépítés szemlélet az egész, a komplett rendszer megfogalmazását jelenti, annak teljes élettartamára. Kiinduló alapelve, hogy az egész több, mint az alkotóelemek összessége.
-
A norvégok öt szempont alapján vizsgálják a rendszert: a felépítést meghatározó definíciók; általános felépítések; speciális felépítések; a megszerzett tudás és tapasztalatok; valamint a felépítés rendszere szerint.
A felépítést meghatározó definíciók megfogalmazása egyértelmûvé teszi az értelmezést, a kifejezések jelentését, leírják az alkalmazott szabványokat, a rendszer alapvetõ alkotóelemeit, a tapasztalatok forrását, az információk tárolásának, gyûjtésének, összeállításának (elõállításának) elveit, a rendszer fenntartásával, valamint a fejlesztéssel összefüggõ szabályokat. A meghatározások az ISO-RM-ODP [24] szabványon alapulnak és az alábbi ábra szerint öt vizsgálati szempontot vesznek figyelembe:
Vállalkozási nézõpont Mik a célok, irányelvek és az a terület, amit a rendszerrel le akarunk fedni?
Információ nézõpont: Hogy modellezik, raktározzák és jelenítik meg az információkat? (semantika)
Feldolgozási nézõpont: Milyen a rendszer funkcionális felbontása?
Mûszaki nézõpont: Mik a kommunikációs és elosztási mechanizmusok?
Technológiai nézõpont: Hogyan lehet a különbözõ technológiákat összekapcsolni?
14. ábra A fejlesztés nézõpontjai
Forrás [23]
Az általános felépítések azt írják le, hogy milyen környezetben, kikkel kell a rendszernek együtt mûködni, mire van már megoldás, ami használható. A cél, hogy egy dologra csak egyszer kelljen költeni. Speciális felépítések a speciális (egyedi) szükségletek kielégítésének módját vizsgálja; a célja annak kiderítése, hogy a meglevõ elemek hogyan használhatók az egyedi funkcióra, csak akkor szabad újat létesíteni, ha nincs más megoldás, vagy az új létrehozása a leggazdaságosabb. A tapasztalatok forrásainak vizsgálata a tudásalapú információs rendszerek létrehozásának egyik elengedhetetlen eleme. A vizsgálat két legfontosabb alapelve a következõ: - a tudást bárhonnan meg kell szerezni, más szóval képesnek kell lenni tanulni; - a megszerzett tudást képesnek kell lenni menedzselni, vagyis tudni azt, hogy mit tudunk, ez az alapja a tudás használatának. A felépítés rendszere a folyamatos változtatások kezelésére való képesség, a rugalmasságot, a gyors konfigurálhatóságot és újrakonfigurálhatóságot, az együtt dolgozás képességének vizsgálatát, leírását tartalmazza. Az öt aspektus viszonyát a 15. á bra szemlélteti:
Definíciók irányelvek
P
irányelvek Felépítés rendszere (infrastruktúra)
megvalósítások
tartalmuk
G
P
általános felépítés specialitások P
G
tapasztalatok forrásai tartalmuk
S
speciális felépítés
P- Patterns- sémák, minták G- Generic- általános S – Specific – egyedi 15. ábra A rendszer aspektusainak viszonya
Forrás [23]
Az ábra szemléletesen mutatja, hogy az infrastruktúra és adatbázisok (tapasztalatok forrásai) viszonyát a definíciók, illetve a speciális (egyedi) tartalmuk összevonásának szándéka (általános) határozza meg. A tapasztalatok forrásai természetesen többet jelentenek egyszerû adatbázisoknál, a tapasztalatokat a korábbi és a folyó projektek során egy szervezeti egység (tapasztalatok forrásainak szervezete) értékeli, általánosítja, adaptálja, formalizálja és integrálja, amelyek eredményeként egy „értéknövelt” adatcsomag jön létre. A szervezeti egység folyamatos kapcsolatot tart a projektszervezettel. Az általános felépítés célja, hogy a meglevõ infrastruktúrát (beleértve a fizikai rendszereket, a szoftvereket, a biztonsági mechanizmusokat) a lehetõ legteljesebb mértékig legyünk képesek felhasználni egy új fejlesztés során. Amennyiben minden egyes funkcionális információs rendszer fejlesztése során egy új infrastruktúrát építünk ki, akkor azon túl, hogy a különbözõ funkcionális rendszerek nem képesek együtt dolgozni, még finanszírozni sem leszünk képesek azokat. Megoldást a közös szabványok alkalmazása ad, lehetõleg olyan polgári és/vagy katonai (döntõen NATO) szabványokat keresünk és alkalmazunk, amelyek a katonai alkalmazások legszélesebb körében biztosítják a hazai és nemzetközi együttmûködést. Rendkívül fontos feladat az információs rendszerek felé pítésének alapelveit meghatározni. Ehhez ad segítséget a NATO Automatizált Információs Rendszerek felépítési alapelveit összefoglaló dokumentum [25]. A felépítési alapelvek (NATO C3 Technical Architecura – NC3TA) 6 referencia modell felhasználásával készü ltek, amelyek a következõk: -
NATO Technical Reference Model (NTRM) NATO Common Operating Enviroment (NCOE) Component Model (NCM) NATO – (Common Founded) NCF Reference Models for Functional Configuration (NFC) NATO Reference Model for Open Systems Information Interchange (NOSI) NC3TA Reference Models for Interoperability (NMI) NATO Corporate Data Model (NATO Corp. DM)
Az NTRM egy közös koncepcionális keret és szókincs a NATO-n belül az információs rendszerek interoperabilitására, a felhasználandó szabványok meghatározására. Az NCM egy kivonata az NTRM-nek, amely mintegy modellként szolgál a „Közös Mûködési Környezet” eléréséhez (NCOE), megteremti a „Csatlakoztasd és
üzemeltesd” jelszó feltételeit, egyidejûleg csökkentve a telepítési idõt, technikai lemaradást a kiképzési követelményekben, valamint az élettartam költségeket. Az NCF referencia modellek gyûjteménye a funkcionális konfigurálásra. A NOSI az elõzõ modellek kommunikációs kérdéseivel foglalkozik. Az NCF az interoperabilitás technikai szempontjait írja le, a NATO Corp. DM pedig a közös adatmodellt. A referencia modellek a kereskedelemben megvásárolható (COTS), illetve meglevõ (Goverment Off-The-Shelf- GOTS) technológiák alkalmazására alapoznak. A különféle modellek részletesen tartalmazzák az építõelemek leírását, azok kapcsolatát. Értekezésemnek nem lehet célja – már csak terjedelmi okok miatt sem – több száz oldalt elfoglaló definíciók leírása (lényegében fordítása). Azt azonban fontosnak tartom, hogy bemutassam, léteznek a funkcionális információs rendszerek felépítési elveit ré szletesen tartalmazó nemzeti, illetve szövetségi dokumentumok, amelyek hozzáférhetõk számunkra is. Néhány példát és szemléletmódot azonban szeretnék bemutatni, melyek a rendszerek minõségét azok szolgáltatásaival jellemzik a legjobban. Az automatizált információs rendszerek általános szolgáltatásait a 16. ábra szemlélteti.
Funkcionális szolgáltatások Légierõ C2
Össszhaderõnemi hadászati C2
Szárazföldi erõ C2
Hadmûveleti C2
MIS
Közös MIS
Alap Rendszer menedzsment
Biztonság Interoperabilitás
Alapszolgáltatások
Közös C2 - logisztika - felderítés
Hálózati szolgáltatások (külsõ, belsõ csatlakozások, LAN-WAN) MIS – Management Information System – vezetõi információs rendszer 16. ábra Az automatizált információs rendszerek általános szolgáltatásai
A vezetõi információs rendszerek a napi tevékenységet, nem a katonai mûveleteket közvetlenül támogató rendszerek, - ilyen például a KGIR is -, ugyanakkor a humán és logisztikai információs rendszerek nem az MIS részei, csak kapcsolódnak hozzá számos ponton, ugyanúgy, mint a funkcionális C2 rendszerekhez. A szárazföldi haderõ harcászati C2 rendszerének is szerves részei a logisztikai és humán információk.
-
-
Az interoperabilitás területei: hadászati, hadmûveleti, harcászati rendszerek; funkcionális – haderõnemi, MIS – rendszerek; az Alkotmány, a Honvédelmi Törvény, más törvények és a kormányrendeletek által meghatározott szervek, szervezetek, hatóságok információs rendszerei (önkormányzatok, határõrség, BM stb.); NATO és NATO - PfP országok rendszerei; stacionér és mobil telepítésû rendszerek, valamint a kontingensek információs rendszerei között.
A biztonsági szolgáltatások meghatározó alapelvei a megelõzés, detektálás, reagálás és lefedés. A menedzsment szolgáltatások biztosítják a régi és új rendszerek együttes mûködését, az élettartam végéig szóló támogatást. Meghatározzák a rendszerek struktúráját, topológiáját, az üzemeltetõ és üzembentartó szervezetek felépítését, az elõzõek alapján a rendszer csomópontjait. Tartalmazzák az alkalmazási- és rendszeradat-menedzsment funkciókat. Az automatizált információs rendszerek felépítésének methológiáját a 17.ábra szemlélteti: Mit?
Elméletileg hogyan?
Koncepcionális leírás
Logikai leírás
Gyakorlatilag hogyan? Fizikai leírás
Hadmûveleti nézete
1
2
3
Rendszer nézete
2
3
4
Technikai nézete 3
4
5
17. ábra Automatizált információs rendszer felépítése Forrás [25]
A rendszer kialakítását (mint kiindulási alapok vagy inspirációs források) a hadmûveleti stratégia, a követelmények és kényszerek, a korszerûségre való törekvés és a telepítési alapelvek határozzák meg, amelyet a 18. ábrán mutatok be.
Hadmûveleti stratégia Feladatok Felhasználói Forgatókönyvek összefüggések Követelmények és kényszerek
Koncepcionális leírás
Logikai leírás
Szervezet
Fizikai leírás
Telepítési alapelvek
Hadmûveleti nézet Alkalmazók felhasználók
1
2
3
Tapasztalatok
Rendszer nézet Rendszer
2
3
4
Hiányosságok
Technikai nézet Technikai
3
Homogén felépítés
4
Referenciák
5
Technikai ügyek
COTS technológia
Korszerûség 18. ábra Kiindulási adatok a rendszer felépítéséhez Forrás [25]
A hadmûveleti stratégia (és a többi kiindulási alapelv) kifejtése lépésrõl-lépésre a modell alapján történik meg. Az 1-es számú kocka az érvényes alapdokumentumok (Alkotmány, Nemzeti Biztonsági Stratégia, Nemzeti Katonai Stratégia, Doktrinák, NATO CJTF Implementation Plan, BI-SC C2 Plan stb.) alapján a különbözõ hadmûveleti feladatokra érvényes forgatókönyveket, a részt vevõ szervezeteket és azok elhelyezését, elõrevonását, szétbontakozását, a hadmûveleti felépítést, a szervezeti elemek feladatait, a tevékenységi módokat (hadmûvelet, felderítés, logisztika stb.), továbbá az interoperabilitási követelményeket írja le. A hadmûveleti nézet 3-as kockája a vezetõ szerveket, vezetési rendszert, a mûködési szabályokat (elhatározás meghozatalának munkarendje, feladatszabás és jelentések rendje, stb.), a vezetési pontok és a tábori területi híradórendszer
csomópontjainak telepítési és csatlakoztatási rendjét írja le. Tartalmazza az információk minõsítésének rendjét és az információcsere követelményeket. A korszerûségre való törekvés alapelemei a rendszer szintû homogenitás, az ismert megoldások – pl. NC3A vagy szövetséges nemzet – és a COTS (GOTS) technológia maximális alkalmazhatósága. A hadmûveleti nézetek elemzése alapján dolgozható ki a megvalósíthatósági stratégia, írható le a „rendszer nézet”. A rendszer nézet 2-es kockája a megcélzott funkcionalitást és kapcsolatrendszert, a 3-as az alapszolgáltatásokat, továbbá hálózati és funkcionális szolgáltatásokat is megvalósító modellt, a 4-es a rendszer és annak elemeinek hatásait, tapasztalati alapelveket és kivitelezéshez szükséges specifikációkat írja le. Az elérendõ szolgáltatások egy lehetséges változatát a 19. ábra szemlélteti Hálózati szolgáltatások Alap Sávszélesség, Dokumentum szolgáltatás kezelés minõség (QOS) Geográfiai Idõbeniség Munkafolyamat Rendelkezésre támogatások állás Irodaautomatizálás Web keresõ
Alap (core) szolgáltatások Adatcsere Biztonság Üzenetkezelõ Megbízhatóság rendszer Rendelkezésre E-mail állás Web portál
Menedzsment Központi, csomóponti
Funkcionális szolgáltatások - szárazföldi C2 -
légierõ C2
-
összhaderõnemi C2
-
vezetõi információs rendszer
-
logisztikai, erõforrás és költség tervezõ
-
térkép
-
stb.
Biztonsági; változás
Azonosítás Logisztika
File továbbítás Felhatalmazás – jogosultság Hiba Bulletin Board Hozzáférés Adatszolgáltatás Adatbázis kontrol replikációk Elszámolhatóság Behatolás detektálás
19. ábra Az automatizált vezetési rendszer szolgáltatásai Forrás [25]
-
A rendszer fejlesztéséhez le kell írni a rendszer összetevõit, szereplõit, amelyek: az automatizált információs rendszerek helyszínei (az ott levõ szervezetekkel együtt); a rendszer csomópontjai – WAN, LAN, WAS, LAS, MS 25 -, és összetevõi; feladatterület; érdekközösség; szolgáltatás.
A rendszerben használt szerverek – hálózati és különféle applikációs -, valamint a felhasználói állomások, munkaállomások és adminisztrációs munkahelyek szintén meghatározásra kerülnek a folyamat egyik lépéseként. Ugyanígy kerülnek leírásra (meghatározásra) a közös mûködési környezet szoftver komponensei, szoftver architektúrák, interoperabilitási profilok, szabványok, valamint a rendszer külsõ kapcsolatainak interfészei. A technikai nézetek a folyamat hadmûveleti és rendszer nézeteibõl levezetve kerülnek meghatározásra, amelyek technikai szolgáltatások, csatlakozások, szabványok, termékek – eszközök, tevékenységek és azok egymáshoz való viszonyai. A vázlatosan (szándékosan elnagyoltan) bemutatott modellek mellett természetesen számos más megoldás is található a NATO közösségen belül és azon kívül is. A modellek közös vonása, hogy megpróbálják kezelni az információs rendszerek különbözõ összetevõinek egymáshoz való viszonyát, megpróbálnak valamiféle módszertanként szolgálni az ilyen rendszerek fejlesztéséhez, úgy, hogy funkcionalitásban, szolgáltatásaiban, mûködési környezetében, rendszerében és technikailag a már meglevõ, az új és az azt követõ rendszerek a lehetõ legegységesebbek legyenek. Más megközelítésben az információs rendszerek javítsák a mûködési feltételeket, a tervezés, a gazdálkodás, a logisztika és természetesen a katonai vezetés, irányítás hatékonyságát, egyfajta erõfölény kialakításának pillérei legyenek, ugyanakkor legyenek könnyen üzemben tarthatók és egyszersmind finanszírozhatók. A kommunikáció (híradás) ezeknek a rendszereknek az egyik, mégpedig nélkülözhetetlen eleme, a modellekben az õt megilletõ lépésben az információcsere követelmények me ghatározásnál szerepel, összhangban a rendszer többi alkotóelemével (hadver, szoftver, biztonság). Az informatika rohamos térhódítása – éppen az információs rendszerek elterjedésével – a katonai tevékenységekben egyre növekvõ igényt támaszt a híradással 25
WAN – Wide Area Network; LAN – Local Area Network; WAS – Wide Area System; LAS – Local Area System; MS – Mobile System
szemben. Az egyre növekvõ igények felgyorsítják a meglevõ hálózatok képességei növelésére szolgáló különféle megoldások kifejlesztését, az informatikai és távközlési technológiák konvergenciáját.
2.4 Nemzeti szakfeladatok a NATO tagságból származó kötelezettségek teljesítésére A NATO mûködése, a döntések meghozatala a konszenzusra épül. A Szövetség évtizedeken keresztül kialakított és természetesen idõrõl-idõre finomításra kerülõ két és többoldalú egyeztetési mechanizmusban alakítja ki katonai képességeit. A katonai képességek egyik összetevõje a Szövetség közös infrastruktúrája, amit a tagállamok befizetéseibõl hoznak létre, mûködtetnek és tartanak fenn a különbözõ Képesség Csomagok (CP-k) keretében. A CP-k jelentõs része – költségekben közel egyharmada – C3 tartalmú. A katonai képességek másik összetevõje a tagállamok által felvállalt nemzeti képességek, amelyek összhaderõnemi és haderõnemi hozzájárulásokat jelentenek a Szövetség erõinek kialakításához. A felajánlott erõk képességei – fegyvernemi, támogató, C2 stb. – elég jól definiáltak, a Reagáló Erõkbe felajánlott kötelékek felkészültségét szabályozott rendben és idõközönként ellenõrzik (TACEVAL, OPEVAL). A felajánlott erõk képességeinek kialakítását 1+5 éves gördülõ tervezési rendszerben tervezik (TFG, DPQ), teljesítésüket a legmagasabb szinten (védelmi miniszter) értékelik. Magyarországot érintõen mind a Képesség Csomagok, mind a felvállalt nemzeti képességek jelentõs számú, tartalmú és költségvonzatú C3 és C2 feladatot tartalmaznak. Az 5A0039 számú CP keretében kötöttük össze a nemzeti híradó és informatikai rendszert a szövetségi rendszerrel, biztosítva nyílt és zárt beszéd, adat és fax kapcsolatokat a különféle rendeltetésû információcsere követelmények biztosítására, továbbá funkcionális információs rendszerek –BICES, ADAMS stb. – létesítésére. Más (5A0035, 5A0044, 5A0053) CP-k elsõsorban a légierõ C2 rendszerét integrálják a szövetségi rendszerbe (ICC), a három helyszínen telepítésre tervezett háromdimenziós radarok részére biztosítják a szükséges híradó és informatikai feltételeket, valamint a szövetség megerõsítõ erõi fogadásához szükséges repülõtéri – FRISZ rendszerek interoperabilitását, a mûködésükhöz szükséges híradó és informatikai infrastruktúrát, továbbá a harcászati repülõk levegõben törté nõ irányításának feltételeit alakítják ki. A felvállalt nemzeti feladatok része egyebek között az interoperábilis stacionér híradó és informatikai rendszer, felajánlott szárazföldi és légierõ kötelékek interoperábilis C2 rendszerének, a repülõterek FRISZ rendszerének, videotelekonferencia és formatált üzenetkezelõ képességek, információs
rendszereinkbe való behatolás detektálás rendszerének, logisztikai, egészségügyi és felderítõ C2 rendszerekhez való csatlakozás feltételeinek kiépítése. A Szövetség washingtoni csúcsértekezletén a haderõ korszerûsítésére Védelmi Képességek Kezdeményezés (Defence Capabilities Initiative – DCI) címen egy javaslatot fogalmazott meg, amely részfeladatai kibõvültek a terrorizmus elleni tevékenységekkel. A DCI öt fõ részbõl – telepíthetõség és mobilitás, fenntarthatóság és logisztika, hatékony alkalmazás, erõk túlélõképessége és infrastruktúra, C2I (vezetés, irányítás, felderítés) rendszerek – áll. A C2I rendszerek természetszerûleg, de a többiek is tartalmaznak szakfeladatokat, vagy ahhoz szorosan kapcsolódó feladatokat. A teljesség igénye nélkül a C2I rendszereket érintõ feladatok az alábbiak: -
-
-
integrált interoperábilis logisztikai információs rendszer architektúra kialakítására, amely képes nagy tömegû adat multimédiás megjelenítésére, információfúzióra és logisztikai szervezés és döntéshozatal hatékonyságának javítására, modellezésére; interoperábilis összhaderõnemi azonosítás (IFF) képesség létrehozása (ennek egyik eleme a Mode-V Stanag elfogadása, bevezetése); kezelõ nélküli, távvezérelt földi és légi érzékelõ és felderítõ rendszerek kifejlesztése, illetve képesség kialakítása ilyen forrásból származó adatok fogadására, fuzionálására, megjelenítésére, továbbítására, többérzékelõs képfeldolgozás; interoperábilis hadmûveleti szimulációs rendszerek, számítógépes gyakorlatok (CAX) végrehajtását biztosító képességek kialakítása; a XXI. század katonai információs rendszerének kialakítása, a jövõ elektronikai hadviselési kapacitásainak kialakítása; a meglevõ harcászati híradó rendszerek interoperabilitásának elérése; védett kommunikációs feltételek kialakítása az alkalmazott Szövetségi és PfP erõk között, ezen belül kiemelten kezelve a rendszerek biztonságának fokozását. Tervezik a NATO Nyilvános Kulcs Infrastruktúra (Public Key Infrastructure – PKI) alkalmazását, NATO számítógépes incidens válaszképesség (Computer Incident Response Capability), a szövetségi híradó és informatikai rendszerek sebezhetõségének elemzését, a minõsített információvédelem szabályainak és technikai rendszerének szigorítását. A feladatok beépültek, illetve beépülnek a haderõ fejlesztési célkitûzésekbe.
2.5 Az információs korszak és a hálózat centrikus hadviselés hatásai és követelményei A megelõzõ részekben leírtak a jelen kor, azaz napjaink követelményeit tartalmazták, amelyeknek most kell megfelelnünk. Az IT viharos ütemû fejlõdése és elterjedése, hatásuk egyéb más tényezõkkel együtt a hadviselésre olyan új helyzetet eredményez, amelyek még a leírt szigorú követelményeknél is sokkal keményebbek az információs rendszerekkel szemben. Ezek a hatások már napjainkban is érezhetõk, a közeljövõt már jelentõsen befolyásolják, középtávon pedig meghatározóak lesznek. 2.5.1 Az információs társadalom Az információtechnológia fejlõdése az emberiség története során eddig semmilyen más technológiánál nem tapasztalt szédületes sebességet ért el. Rohamos tempóban nõ a számítógépek mûveleti sebessége, a tárolók kapacitása. Az utóbbi évtizedek információtechnológiai fejlõdésének két vívmánya – az Internet és mobiltelefon – egyesül a mobil Internetben. A mobiltelefonjaink egyre inkább kisméretû számítógépekre hasonlítanak, a miniatûr számítógépeknek (pl. Palmtopok) része a mobiltelefon. Az eszközök beépített kamerákkal, nagy pontosságú helymeghatározást biztosító GPS26-sel, színes mozgó kép és hang megjelenítõ képernyõvel, fejhallgatóval rendelkeznek. Ezekkel az eszközökkel az emberek e-mailezhetnek, szörfözhetnek a Weben, híreket olvashatnak, rádiót hallgathatnak, tanulhatnak, tájékozódhatnak, segítséget (információt) kérhetnek, szó rakozhatnak stb. bárhol és bármikor. Végbemegy a híradástechnika, a számítástechnika és az elektronikus média technológiáinak és piacainak konvergenciája, mely folyamatot a piac vezérli. A konvergencia kibõvül a mûsorszórás és média ipar, termelõ és szolgáltató ipar, az egészségügy, oktatás, bankszféra, a kereskedelem és a biztonság (beleértve a védelem) technológiáival és piacaival is. Otthonainkban, hivatalainkban és a különbözõ munkahelyeinken a kiépített hírközlõ – távközlõ és mûholdas, kábeles mûsorszóró – hálózatokon keresztül a szolgáltatások a nagyobb sávszélesség és felhasználói végberendezések nagyobb mérete és komplexitása miatt a mobil szolgáltatásoknál komfortosabban állnak rendelkezésünkre.
26
Global Positioning System (mûholdas helymeghatározó rendszer)
A technológiai konvergenciák eredményeként létrejö võ infokommunikációs értéklánc elemei horizontálisan és vertikálisan átrendezõdnek (integrálódnak). Nõ a megfoghatatlan, a virtuális szerepe. A miniatürizálás (nanométeres gyártástechnológia) 15-20 éven belül megváltoztathatja a világot. Napjainkban is készítenek nanométeres tartományban mûködõ elektromotorokat, amelyek méreteiknél fogva az orvostechnikában is felhasználhatók, segítségükkel különféle érzékelõk, orvosi mini robotok juttathatók az emberi szervezetbe, ahol elvégzik a szükséges beavatkozásokat. A mikromechanikai és nanomechanikai elektronika megteremti a különféle rendeltetésû robotok elõállításának feltételeit. A különféle rendeltetésû miniatürizált, digitalizált kimenettel rendelkezõ sensorok képesek valós idejû információt szolgáltatni az információs rendszerek részére a környezetrõl – hõmérséklet, páratartalom, levegõ összetétele, szennyezettség, sugárszint stb. -, a térben levõ természetes és mesterséges objektumokról, azok mozgásáról, sõt magáról az emberrõl is. Már ma is kaphatók olyan orvosi érzékelõk, amelyek felszerelések részeként – szemüveg keret, karóra, lábbeli, deréköv, sisak, stb. – kényelmetlenséget nem okozva elhelyezhetõk, segítségükkel mérhetõ a pulzusszám (pulzoximéter) és a bõrellenálás, a hõmérséklet (a külsõ- és a test hõmérsékletet egyaránt), a vérnyomás, a kilégzett gázok összetétele, vércukorszint, az EKG stb. A mért adatok rögzíthetõk adathordozóra, vagy valamilyen kommunikációs eszköz segítségével elvileg bárhová továbbíthatók. A folyamatosan növekvõ kapacitású számítógépek intelligens hálózatba szervezése megtestesíti az elektronikus infrastruktúrát, amely a tartalomszolgáltató központokkal és a felhasználók hozzáférési eszközeivel együtt az információs társadalom egyik szolgáltató közmûvét képezi. Az Internet segítségével kialakul a globális elektronikus piac (e-market), az elektronikus bankrendszer, az elektronikus oktatás, elektronikus egészségügy, stb. A globális Internet technikai lehetõség a globális tudás, a globális tudásgazdaság és tudástársadalom kialakulásához. Az energia és nyersanyag mellett az információ válik a társadalom meghatározó erõforrásává. Az információs társadalom kialakításában az Amerikai Egyesült Államok jár az élen, az Európai Unió elhatározott szándéka, hogy az elkövetkezõ 10 éven belül utolérje az amerikaiakat. Magyarország Nemzeti Informatikai Stratégiája az EU szinthez való felzárkózás feltételeinek megteremtését tûzte ki célul.
2.5.2 Az információs korszak hadserege Az elmúlt idõszak politikai és technikai változásai következtében alapvetõen megváltozik a katonai tevékenység jellege. A fegyveres konfliktusok nem tömegpusztító fegyverek arzenáljával, és gépesített tömeghadseregeivel rendelkezõ koalíciók, államok egymás elleni háborúi, hanem regionálisan korlátozott és polgárháborús jellegû összecsapások. Az érdekek és értékek érvényesítésének, megvédésének van a háborúnál hatékonyabb módszere, ami a politikai, gazdasági, technológiai, tudományos fölény. Megváltozik a veszély és a fenyegetés jellege, elõtérbe kerülnek a nemzetiségi, etnikai, vallási eredetû helyi feszültségek, konfliktusok, a migráció, a kábítószerkereskedelem, a tömegpusztító fegyverek ellenõrizhetetlen elterjedése és a terrorizmus veszélyei. A legfontosabb katonai tevékenység a békefenntartás (béketeremtés, kikényszerítés) lesz, amelyekre a nemzetközi katonai munka- és feladatmegosztás kialakításával többnemzetiségû kötelékeket alkalmaznak. A terrorizmus alapvetõen aszimmetrikus fenyegetés, amely a legváratlanabb helyen és idõben és legsebezhetõbb ponton támad. Az ellene való védekezés egyfelõl nemzetközi és országon belüli legszélesebb körû – hírszerzõ, biztonsági, rendõri, határõrizeti, igazgatási, polgári védelmi, vám és pénzügyõri és katonai – együttmûködéssel lehet eredményes. Másfelõl a terroristákat támogató országok ellen a terroristák és az õket támogató feltételek megsemmisítésére irányuló többnemzetiségû erõk tevékenysége várható. A békemûveletek a korábbi elvektõl eltérõ – mindig változó, a helyi körülmények által meghatározott – összetételû összhaderõnemi, összfegyvernemi, fegyvernemi és támogató erõket igényelnek. Változik a tüzérség, a páncélos erõk szerepe például, jelentõsen megnõ az alkalmazási terület mérete, felértékelõdik a védettség, a C2 és a logisztikai támogatás. A katona tevékenysége során többször elhagyja a harceszközét, megnõ az egyéni kommunikáció szerepe. A béke kikényszerítõ és terrorista országok elleni mûveletekben részt vevõ erõk egyértelmû technikai és információs fölényt alakítottak ki. Egyértelmû a törekvés a konfliktusok, a különbözõ mûveletek áldozatok, veszteségek nélküli rendezésére, a lehetõ legkisebb károkozásra és az életek kioltásának elkerülésére. A mûveletekre nem váratlanul, hanem hosszú, nagy anyagi ráfordítást igénylõ elõkészítés után kerül sor. Országunkkal – mint a NATO és közeljövõben az EU tagjával – szemben jelenleg nem áll egyetlen ország sem, amely bármilyen igényét, problémáját katonai erõvel kívánja érvényesíteni. A szomszédaink döntõ többsége ugyanazoknak a közösségeknek lesz a tagja, vagy akar lenni, mint ahová mi tartozunk. Ez a biztonsági környezet lehetõvé és egyben szükségessé is teszi a testreszabást, a saját
adottságoknak és feltételeknek legjobban megfelelõ képességek megtartását, létrehozását a szövetségi tagságokból adódó ajánlások és elvárások figyelembe vételével. Az információs technológiák kiterjedt alkalmazásával létrejött információs korszakban megváltozik a gazdagság létrehozásának módja, átalakul az erõk elosztása, nõ a komplexitás, leszûkülnek a távolságok a világban, megnõ az idõkényszer, ami növeli az életünk tempóját. Az információs korszak katonai adaptációja a Hálózat Központú Hadviselés (Network Centric Warfare), amely középpontjában az információ és annak lehetõsége, mint az erõ forrása áll. Az NCW egy új koncepcionális keret, amely új kapcsolatokat teremt az egyének (harcosok), szervezetek és folyamatok között, a hálózat központú gondolkodásmód elfogadása a katonai tevékenységekben. A hálózat központú katonai szervezet tevékenységét a 20. ábra szemlélteti. A földrajzilag elszórtan tevékenykedõ katonai szervezetek részére egy azonos képet alakítanak ki a harcterületrõl, amely kép a hálózatba kapcsolat sensorok (érzékelõk) adatai alapján valós idejû és kellõen részletes. A törzsek virtuális együttdolgozása (különbözõ helyen levõ személyek) eredményeként az elhatározást részletes információk alapján hozhatja meg a parancsnok, a feladatokat gyorsan szabhatja meg.
INFRASTRUKTÚRA Harcterület megjelenítés és ismeret Érzékelõk hálózata Adatfúzió Információ menedzsment Óriási mértékben megnövelt harcterület megjelenítés Megosztott harcterület megjelenítés Virtuális együttdolgozás Virtuális szervezet Információ pótlás ember és anyag vonatkozásában Önszinkronizáló erõk
C2
Megnövelt hadmûveleti ütem Megnövelt készség Kisebb kockázat Alacsonyabb költség Megnövelt harctevékenység hatékonyság Végrehajtás 20. ábra Hálózat központú katonai tevékenység Forrás [26]
A végrehajtók képesek – a teljes és azonos helyzetkép alapján – tevékenységüket önmaguk összehangolni más erõkkel. A döntéshozatal és feladatmegszabás-, erõ elosztás gyakorisága átváltható a végrehajtásra (manõverrel, csapással való megelõzés). A virtuális együttdolgozás feltételeit a videotelekonferencia, virtuális rajzolótáblák és a közös tervezést biztosító alkalmazások teremtik meg, ahol az információ (pontosabban adat, kép, grafika, hang, szöveg, stb.) és az ismeret mozog a rendszerben és nem az ember. Az NCW átalakítja a gondolkodás, a munkamegosztás módját és módszereit. Kialakul egy háromszintû rendszer, amely áll: -
-
-
fizikai rendszerbõl, amely a harcterületen telepített érzékelõk és a híradásinformatika hálózata, melynek feladata a valós információk megszerzése, továbbítása, gyûjtése, értékelése, megjelenítése, a döntéshozatal támogatása, jelentések és parancsok továbbítása, hálózat menedzsment, stb.; az információs rendszer(ek)bõl, amely különféle adatbázis, helyzetkép kialakító, levelezõ, megjelenítõ, üzenetkezelõ, tervezés- és döntéstámogató, hálózat menedzsment stb. szoftver applikációk hálózata; és az ítéletalkotó (tudás, kognitív) rendszerbõl, amely az elõzõ kettõ szint segítségével tudásfölényt képes létrehozni. Elemei a saját és ellenség (szembenálló felek) képességei, az ellenség (szembenálló felek) szándéka és helyzete, a saját helyzet, helyzetmegítélés, a harcászati eljárások, haditechnikai eszközök képességei, a harceljárások, a saját csapatok felkészültsége, továbbá a kockázatok és lehetõség figyelembevételével kialakított elhatározások.
A hálózat elemei által létrehozott virtuális tér a digitális hadszíntér, amelyben a fölény (uralom) megszerzése érdekében kormányzati szinten és rendszerekben Információs Hadviselést, katonai rendszerekben Vezetési Irányítási Hadviselést (Command and Control Warfare – C2W) folytatnak. A szenzorokat (különféle kamerák, távmérõk és radarok) pilóta nélküli repülõeszközökön (Unmanned Aerial Vehicle – UAV), mûholdas és kezelõ nélküli földi, vizi és víz alatti eszközökön helyezik el. A pilótanélküli repülõeszközök – hadászati rendeltetésûtõl egészen a városi környezetig – képesek információt szerezni
(kép, hang, jel, visszavert jel, mágneses tér, stb.), beavatkozó (zavaró, megsemmisítõ, kábító, stb.) eszközöket célba juttatni. Már a közeljövõben sem elképzelhetetlen a nano gyártástechnológiával megépített légy vagy szúnyog nagyságú eszközök megjelenése. Alkalmazásuk lényegesen befolyásolja a városokban, de az erõsen beépített, átszeldelt terepen, továbbá a terroristák, túszejtõk ellen vívott harc jellegét, módját. Az IT fejlõdése, a hálózatos hadviselés, valamint a harctevékenységek változása (és a piaci verseny) lehetõvé tette a harci alkalmazású robotok kifejlesztését. Az elsõ elemei a felderítõ robotjármûvek (Unmanned Ground Vehicle – UGV), de megkezdõdött a tüzér, és a logisztikai földi utánszállító robotok kifejlesztése is. Az amerikai szárazföldi haderõ átalakítási programja keretében (Force XXI) tervezik a Célhaderõt (Objectiv Force – 2010), amelyben humán és robot erõket közösen (hibridhadsereg) terveznek létrehozni. A Célhaderõ alkalmas lesz hálózatos harcvezetésre (NC2) és hadviselésre (NCW), összhaderõnemi közös helyzetképpel (Joint Common Operational Picture – JCOP) fog rendelkezni. Kialakítják a WIN-t kódnevû (Warfighter Information Network – Tactical) hálózatot, amely képes együttmûködni a fejlesztés alatt álló JTRS (Joint Tactical Software – Radio Systems) rendszerrel. A NATO államok (USA, brit, francia, német, olasz) hadseregeiben intenzív kutató és fejlesztõ munka folyik a hálózatos katona kifejlesztésére. A fejlesztés összhangban van a hálózatos hadviselés képességével, hiszen a katonát a hálózat képességeire alapozva látják el a legkorszerûbb felszereléssel. A teljes harci felszerelést – ruházat, fegyverzet, érzékelõk, ABV védõeszközök, híradó és számítástechnikai eszközök – a legkorszerûbb eszközök és anyagok létrehozásával egységes egészként tervezik kialakítani. A hálózatos katona a digitalizált infokommunikációs eszközökkel felszerelt hálózat alapú humán és/vagy hibrid hadseregek harcosa, aki felszerelésének szerves elemét képezõ helyi hálózat (Body Local Area Network) szolgáltatásaira támaszkodik 27. 2.6 A NATO tagságból és az információs korszakból származó követelményeknek való megfelelés jelenlegi helyzete Rendkívül fontos annak vizsgálata, hogy az elõzõ részekben leírt értékelésen túl hogyan felelünk meg a NATO tagságból származó, valamint a viharos tempójú Információs Korszak hadseregre, harctevékenységre gyakorolt hatásaiból származó szakmai követelményeknek. Amíg a ’70-es években a katonai híradás és számítástechnika azonos, vagy magasabb színvonalo n állt, mint a polgári, addig napjainkra a helyzet – köszönhetõen a piac jótékony hatásának – gyökeresen megváltozott. A hagyományos vezetékes távközlés óriási fejlõdésen ment át, a szolgáltatók a hagyományos telefonia, a kábel TV és az Internet területein kínálati piacot teremtettek. A mobiltelefonia – Westel, Pannon, Vodafone szolgáltatók – óriásit fejlõdött, gyakorlatilag közel 100%-os az ország területének lefedettsége, a lakosság több mint a felének van mobiltelefonja. 27
A hálózatos katona híradó és informatikai rendszer kialakításának lehetõségeivel foglalkozik Fekete Károly. Kommunikáció 2002, Personal Military Communications System, 55-63 lap. A hálózatos katona címmel elemzõ tanulmányt írt Rajnai Zoltán, Fekete Károly és Várhegyi István (HM Ei. Rt. Innovációs Bizottság részére, 2002)
Adott a technikai és szolgáltatói feltétele a mobil Internetnek. Az országnak van elfogadott informatikai fejlesztési stratégiája, az oktatásban évrõl évre egyre nagyobb teret és támogatást kap az informatika. Kormányzati szándék van a TETRA telepítésére, egy kormányzati gerinchálózat kié pítésére. Egyre elterjedtebbé válik az elektronikus beszerzés, az Internet használata a közigazgatásban és a társadalom egészében. Döntés született a minõsített elektronikus aláírással kapcsolatos biztonsági követelményekre [27], amelynek alapja a 2001. évi XXXV. törvény az elektronikus aláírásról. Magyarországon jelen van a világ számos meghatározó informatikai cége, közülük több jelentõs mûszaki bázissal, szoftverházzal rendelkezik. Számos vegyes, vagy tisztán magyar tulajdonú informatikai vállalat tevékenykedik, amelyek egyes – elsõsorban az alkalmazások területein – komoly versenytársai a világcégek hazai vállalatainak. A magyar informatikusok – elsõsorban szoftveresek – elismertek és keresettek az egész világon. A magyarországi vállalatok egyre kiterjedtebben alkalmazzák az informatikát a hatékonyságuk fokozása érdekében. Tanúi vagyunk hatékony kormányzati informatikai alkalmazásoknak is, ilyen például a választásokat támogató rendszer. Összességében megállapítható, hogy az elmúlt évtizedben hazánkban a telefonia és az informatika óriásit fejlõdött, felismertek és meghatározottak az informatikai felzárkózásunk teendõi az EU szintjéhez, adottak az alapfeltételek – technológia, tudás, pénz – azok megvalósításához. A Magyar Honvédség az országos helyzethez képest egy összetettebb, ellentmondásosabb képet mutat. A légtérszuverenitási program keretében kiépített híradórendszer, a nemzeti fejlesztésû radarjel digitalizáló, - továbbító elemek a kor színvonalán állnak. A kiépített infrastruktúra zökkenõmentesen biztosította a nemzeti és a Szövetség híradó és informatikai rendszerének összekapcsolását. A magyar szakemberek nem vallottak szégyent az NC3 szervezetében végzett munka során – akár nemzeti képviselõként, akár valamilyen megbízatásban -, a különbözõ kvóta szerinti szakbeosztást betöltõk elismerésre méltó munkát végeztek. Az IFOR, SFOR, KFOR stb. kontingensek részére létrehozott híradó és informatikai rendszer megfelelt (megfelel) a követelményeknek. A NATO CP-k hazánkban megvalósuló híradó, informatikai és biztonsági feltételei megfelelõen lettek kialakítva, néhány apróbb problémától eltekintve a rendszerek megbízhatóan mûködnek. A magyar szakmai vezetõ szervek felépítése csak részben, ott is inkább formailag és nem tartalmilag követi a NATO C3 szervezet felépítését28, mûködési modelljét. Én nem azt vizsgálom, hogy a magyar felépítés és a szervezeti elemek megnevezése pontosan megfelel-e a NATO C3 szervezetnek. Ez nem is lenne célszerû, hiszen az egyik többnemzetiségû szervezet, ahol a döntések konszenzussal születnek, a másik nemzeti, ahol a döntések az érvényes Szervezeti és Mûködési Szabályzat szerinti 28
Szép József, NATO és a magyar C3. Azonos rendeltetésû szervezeti elemek összehasonlítása. Kommunikáció 2002. 245-255. oldal
módon, jog- és hatásköröknek megfelelõen alakulnak. A tagállamok szervezeti felépítésével sem hasonlíthatjuk össze a miénket, hiszen gyakorlatilag ahány ország, annyi fajta felépítés található. A fontos az, hogy a nemzeti szervezet hogyan tud bekapcsolódni a Szövetség Szervezeteinek munkájába, milyen módon alakítja ki a nemzeti álláspontot és hogyan képes azt képviselni. A Szervezetben folyó munka tapasztalatait – beleértve a tagállamokét is – hogyan képes átültetni a nemzeti gyakorlatba. A szakterület mûködését meghatározó alapokmányok, szabványok (STANAG-ek) a NATO C3 Szervezetében születnek, a Szövetség szakterületi kutatás-fejlesztése a Szervezet jóváhagyásával vagy az NC3A bázisán, vagy a tagállamok egy csoportja részvételével (ilyen például a TACOM POST 2000) történik. A NATO alapvetõen védelmi szövetség, amely a politikai konszenzusra épít, ugyanakkor különösen a változó biztonsági környezet hatásainak köszönhetõen a tagállamok saját gazdasági érdekeik érvényesítésére is törekszenek29. Saját nemzeti érdekeket – beleértve a gazdasági érdekeket is – kizárólag szakmailag megalapozott érvekkel (tudással), konkrét megoldásokkal és meglevõ képességgel lehet érvényesíteni a Szövetségen belül. Magyarország számára az IT az egyike a kevés területnek, ahol önálló megoldásokat képes létrehozni, képviselni és esetleg értékesíteni a Szövetségen belül. A NATO C3 Testület jelenlegi két tagja – nemzeti igazgatók – a HM HVK Vezetési Csoportfõnöke és a HM Informatikai és Hírközlési fõosztályvezetõ. A közöttük levõ munkamegosztás, mint már korábban is leírtam, még nem végleges, nem tisztázott, hogy melyikük milyen szakmai kérdésben jogosult állást foglalni itthon és a szövetségi fórumokon. Az összhaderõnemi követelmények és koncepciók albizottság (SC/1) gyakorlatilag az összhaderõnemi és haderõnemi alapkövetelmények, a szakterület egészét átfogó szabványainak összehangolt kidolgozását végzi. Az interoperabilitás albizottság (SC/2) a szakterület egészére vonatkozóan – szövetségi és PfP, országon belül kormányzati és közcélú -, az információs rendszerek alkalmazási, technikai és eljárásbeli szabványainak kimunkálója. A frekvenciamenedzsment albizottság (SC/3) a katonai frekvencia felhasználás feltételeit biztosítja, összhangját a kormányzati és polgári frekvencia felhasználással. Az információvédelmi albizottság (SC/4) az információs rendszerek biztonságát – dokumentum, eljárásbeli, fizikai, személyi, kommunikációs és számítástechnikai – szabályok és szabványok kidolgozásával hivatott biztosítani. Az informatikai rendszerek albizottság (SC/5) az információs rendszerek részét képezõ informatikai hálózatok fejlesztésével, mûködtetésével, szabványainak kidolgozásával foglalkozik. A híradó hálózatok albizottság (SC/6) az állandó helyû és mobil híradó hálózatok, azok technikai eszközei követelményeinek és szabványainak kidolgozását végzi. Az azonosító rendszerek albizottság (SC/7) az idegen barát felismerõ rendszerek – beleértve az összhaderõnemit is – a navigációs rendszerek albizottság (SC/8) a navigációs (összhaderõnemi) és a FRISZ rendszerek mûszaki követelményeit és szabványait dolgozza ki. 29
Ráth Tamás: A hazai haditechnikai kutatás-fejlesztés lehetõségei a NATO szövetségi rendszerén belül, és hatása a védelemgazdaságra címû PhD értekezésében (munkahelyi vitaanyag, 2002) egyik tézise ezt megerõsíti.
A szabványok – a részletek – kidolgozása szakértõk széleskörû bevonásával, általában az állandó és eseti munkacsoportokban folyik. A Magyar Honvédség mûködését szabályozó dokumentumokban30 nincs feladat és ennek következtében szervezet (fórum) jogosultság meghatározva: -
-
a NC3 Szervezet munkájában résztvevõ nemzeti képviselõk, szakértõk munkájának összefogására, szakmai álláspontok kialakítására, a különbözõ szakmai dokumentumok felhasználásának, publikálásának, feldolgozásának szabályozására; a nemzeti szakmai álláspontok kialakításának szabályozására; az interoperabilitásra; az IT katonai alkalmazása szabályozására, a vonatkozó kutatás-fejlesztések végzésére.
A feladat és a szervezet feladatköre csak részben fedi le az NC3 Szervezeten belüli feladatokat, illetve a nemzeti szakmai szervezeten kívül végzik (vagy nem végzik) az alábbi területeken: -
-
-
az összahaderõnemi követelmények és koncepciók nemzeti tartalma lényegesen szûkebb az SC/1-nél, lényegében a híradásra és a navigációra- FRISZ-re terjed ki; a frekvenciagazdálkodás végzésére nincs szervezeti elem a szakterületen belül, az SC/3-ban a képviseletet a Kormányzati Frekvenciagazdálkodási Hivatal látja el, akinek pedig nem feladata a katonai frekvenciagazdálkodás végzése; az információvédelem területén a HM Információ és Dokumentumvédelmi Fõosztály látja el a meghatározó képviseletet, amely nem része a szakterületi szervezeti felépítésnek; a híradó hálózatok albizottságokban a J-6 híradó osztálya látja el a képviseletet, akinek a mûszaki követelmények meghatározása nem feladata; az IFF követelmények kidolgozásáért a J-3 felel, a technikai követelményekért pedig az MH Fegyverzettechnikai Szolgálatfõnökség; az MH-n belül nincs szervezet a C3 tartalmú kutatások-fejlesztések végzésére, (csak az állandó híradás fejlesztésének menedzselésére alkalmas szervezeti elem az MH HIP Távközlési Központ).
A feladatok és azokért felelõs szervezetek meghatározásának anomáliái értelemszerûen a feladatok egy részének elmaradásához (ha egy feladatot nem végeznek, akkor szakértõje sem lesz), a konvergencia MH-n belüli feltételeinek hiányához, a részelemek összehangolatlanságához, a meglapozott nemzeti szakmai álláspontok hiányához vezetnek. Amennyiben nincs megalapozott nemzeti szakmai álláspont, akkor azt képviselni sem lehet a Szövetségen belül, illetve a nemzeti állásfoglalás („a csend megtörése” – Silence Procedure) esetleges vagy csak néhány szakmai szempontot mérlegelõ. Amennyiben nincsenek kutatás-fejlesztési 30
A 2002 -ben elrendelt védelmi felülvizsgálat keretében az Informatikai és Hírközlési Feladatokat Felülvizsgáló Szakbizottság számba vette és rögzítette a szakfeladatokat, az azt elrendelõ jogi normákat (törvény, utasítás, intézkedés, stb.) és végrehajtásáért felelõs és részt vevõ szervezeteket. A megállapításokat e dokumentum felhasználásával tettem meg.
eredményeink, megoldásaink, termékeink, nincs mit értékesítenünk, ami azt is jelenti, hogy nincs nemzeti gazdasági érdek, amit érvényesítenénk a Szövetségen belü l. Az információs korszak motorja a piac, amely évente akár többször is új termékekkel képes megjelenni (az ipari termékváltás idõciklusa kilenc, a piacképes termékek gyártási ciklusa 16 hónap). A katonai fejlesztések ideje 3-5 év, a szövetségi fejlesztéseké (lévén, hogy több nemzet érdekeit kell összehangolni) még hosszabb is lehet. Ezért, ha a haderõk a legkorszerûbb IT termékeket akarják felhasználni, akkor azt a polgári termékek (COTS, GOTS) széleskörû alkalmazásával tehetik meg. Ezt a tendenciát erõsí ti az interoperabilitás szükségessége is, amely polgári szabványokon alapuló eszközök (rendszerek) alkalmazásával könnyen elérhetõ. A COTS, GOTS eszközök (hardver, szoftver) alkalmazásának vannak pozitív hatásai (olcsóbb ár, polgári szabvány, stb.), vannak negatív hatásai (nincs a szervezeten belül szakértõ, nincs belsõ üzemben tartó képesség, gyors a megújulása – upgrade -, ami azzal jár, hogy az egy évvel ezelõtt megvett verzió nem tud zökkenõmentesen együtt futni az újjal), és vannak korlátai is. Ilyen korlát, hogy egyes speciális feladatokra – harcászati híradó és informatikai rendszer, navigáció, IFF, információvédelem stb. – egyáltalán nincsenek polgári termékek, vagy csak jelentõs átalakítással használhatók. Az eredmény a polgári és a katonai termékek közös használata. A közös használat – egy rendszerben mûködtetés – az eltérõ technológiai szintek egyidejûsége miatt rendszeres, folyamatos rendszerintegrációt követel. A polgári eszközök rendszerbe integrálására, üzemben tartására nincsenek a haderõkön belül szakértõk, nem is gazdaságos, hogy kiképezzük õket, ezért a katonai rendszerek létesítésében és üzemük fenntartásában állandósult a polgári vállalkozók szakértõinek jelenléte. A Magyar Honvédség szakértõ állománya – kutatásaim alapján egyértelmûen kijelenthetem – kizárólagosan a szervezeten belül elvégzendõ szakmai feladatok elvégzésére, és arra is korlátozott mértékben elegendõ. Szakmai kutató-fejlesztõ szervezete és szakember állománya nincs az MH-nak. Ezért nincs más lehetõségünk, mint a polgári szakértõk igénybevétele a rendszerintegráció, a telepítés, üzembe helyezés és üzemben tartás feladatainak egyre szélesebb körére. Az MH információs rendszere azonban speciális, ezért az abban végzendõ tevékenységekben speciális szaktudás szükséges. Biztonsági szempontból egyáltalán nem megengedhetõ, hogy az MH információs rendszerében, annak elemeiben elõzetes biztonsági ellenõrzés nélküli személyek dolgozzanak. Szükséges tehát néhány meghatározó beszállítóval – a tenderek gyõztesével – legalább középtávú /5-8 év/ szerzõdéses kapcsolatot kialakítani, amely lehetõvé teszi a rendszert ismerõ és biztonságilag ellenõrzött szakértõk folyamatos jelenlétét, közös tevékenységét. Ezt azonban a jelenlegi jogszabályok (Közbeszerzési törvény, 152/2000. 151/2000 számú Kormá nyrendelet, 53/2002 HM utasítás) nem támogatják. Az információs korszak Magyar Honvédségre gyakorolt hatásaival, a hálózat központú hadviseléssel, a hálózatos katonával, a katonai robotokkal, az azok alkalmazásával kapcsolatos feladatokkal hivatalosan az MH-n belül egyetlen személy vagy szervezet sem foglalkozik. Az egyetemi és más tudományos fórumokon a témával foglalkozó megállapításokról, elemzésekrõl és javaslatokról igyekeznek
„hivatalosan nem tudni”. Az átvilágítások, felülvizsgálatok, illetve az azok eredményeit tartalmazó dokumentumok említést sem tesznek ilyen szándékokról. Az a felismerés, hogy az MH magasabb szintû informatizáltsága segítené a szövetségi és nemzeti célú képességek, azok megvalósítását biztosító feladatok, a feladatokhoz szükséges erõforrások és költségek (ebben különlegesen!) precíz meghatározását, a feladatokat hatékony végrehajtó szervezeti struktúra és a mûködési szabványok kialakítását, nem szerepel egyetlen hivatalos dokumentumban sem. Az nem lehet elégséges indok ahhoz, hogy ne gondolkozzunk a jövõrõl, hogy a jelenlegi feladatokhoz sincs elég forrásunk. Nem elsõsorban a pénz kevés, hanem a rendelkezésre álló idõ és szakértelem. 2.7 Konvergencia ábrázolása Napjainkban lezajló információs forradalom lényege a kommunikáció/ távközlés, a számítástechnika és az elektronikus média technológiáinak és piacainak konvergenciája. A hadseregben lezajló információs forradalom lényege – a tevékenység jellegébõl adódóan – a híradás, informatika, a vezetés, irányítás, felderítés, biztonság és információs hadviselés (továbbá egyre inkább a logisztika) technológiáinak és piacainak konvergenciája. Egy összetett és bonyolult folyamat vonatkozásában rendkívül fontos a közérthetõség. A közérthetõséget az ábrázolás nagyban segítheti. Ha a szakterületek – annak összes összetevõjét, úgy mint ismereti, képzési, technikai, szervezeti, humán, fejlesztés-beszerzési, stb. – halmazként fogjuk fel, a halmazt pedig egy körrel ábrázoljuk, akkor a magyar katonai információs rendszer összetevõinek viszonyát a ’80-as évek végén a 21. ábra szemlélteti. A vezetés a híradás, informatika és az elektronikus hadviselés (egy ideig harc) felett van, nem képez azokkal közös halmazt. A híradás és informatika szervezetileg egyesült (közös a halmaz szervezeti összetevõje), ugyanakkor a többi összetevõ megõrizte önállóságát. Az információvédelem (titkosítás, rejtjelzés, egy ideig még a híradó biztonság) a híradás része. Az elektronikai hadviselés (harc) önálló halmazt képez. Az informatika megnevezésére automatizálást használtak, ezzel is kifejezve a törekvést az automatizált vezetési rendszerek (AVR) bevezetésére, alkalmazására. A légvédelemnél több AVR mûködött, többek között VOZDUH, VEKTOR, SZENNYEZS, PORI, stb. harcvezetési rendszerek. Ezekben a vezetési, híradó és informatikai (automatizálási) halmaznak volt jelentõs mértékû közös része.
Helyzetkép a ’80-as években VEZETÉS
ELEKTRONIKAI HADVISELÉS (HARC)
INFORHÍRADÁS MATIKA INFORMÁCIÓ/AUTOMATIVÉDELEM ZÁLÁS
21. ábra Az információs rendszer összetevõinek viszonya
A jelenlegi NATO modellben – 22. ábra – C3 összefoglaló név alatt a konzultációs, vezetési, irányítási, a híradó, az informatikai és a biztonsági (ebben az értelmezésben C3 rendszerek biztonsága) halmazok szervezeti, ismereti (doktrinális), képzési (LATINA- NATO CIS school), technikai (COTS és speciális katonai automatizált vezetési rendszerek), fejlesztési-beszerzési (NC3A) és üzemeltetési (NACOSA) összetevõi közös halmazt képeznek. Vannak törekvések a felderítés (pl. BICES) és az információs hadviselés (behatolás detektálás, stb.) halmazokkal közös részek képzésére. A NATO tagállamok többségében a Szövetséginél lényegesen elõrehaladottabb a konvergencia mértéke, nagyobb a közös halmazok felülete.
NATO modell KONZULTÁCIÓ VEZETÉS IRÁNYÍTÁS
FELDERÍTÉS
HÍRADÁS (KOMMUNIKÁCIÓ)
INFORMATIKA
BIZTONSÁG
INFORMÁCIÓS /VEZETÉSI/ ELEKTRONIKAI HADVISELÉS (HARC)
22. ábra Az információs rendszer összetevõinek viszonya
A hálózat központú hadviselés korszakában a katonai információs rendszer lényegét az összetevõk közös halmazai fejezik ki a legszemléletesebben, amely a 23. ábrán látható. Nem része a rendszernek a korszerû logisztika, de mint szemlélet, mint gondolkodási mód és gyakorlat egyre jelentõsebb mértékben van jelen. Jelenléte érvényesül a katonai információs rendszer összetevõinek erõforrás- és költségigényei racionalizálásában is, azonban legnagyobb szerepe az információval való gazdálkodásban lesz. Amennyiben a társadalom és benne a szervezetek erõforrásai az információs korszakban a nyersanyag, energia és az információ, akkor az információval való gazdálkodás ugyanolyan fontos, mint a nyersanyaggal és az energiával való gazdálkodás. Az információs korszak hadseregének egyik meghatározó képessége a vezetési képesség, amely az információnak, mint erõforrásnak a katonai feladatok végrehajtása érdekében való elõállítása és felhasználása mértékével határozható meg. A katonai tevékenységben a ráfordítás-eredmény viszonyát meghatározó hatékonyság értelmezése sajátos, csak a hatásosság (a politikai, katonai célok megvalósítását szolgáló feladatok végrehajtása), a siker fényében értelmezhetõ. Ha egy akció eredménytelen, a ráfordítás-eredmény viszony nem értelmezhetõ. Napjaink háborúinak, katonai mûveleteinek egyik tanúsága, hogy siker csak az információs fölény birtokában volt elérhetõ. Ebben az értelemben tehát az információs fölény megteremtésének rendkívül magas bekerülési költsége gazdaságossági szempontból nem mérlegelhetõ. Ami mérlegelhetõ, és amit mérlegelni kell, az az információs fölény elérésének gazdaságos módja. Vagyis a hadügyben az információ val való gazdálkodás az információ elõállítása és felhasználása hatékonyságát, gazdaságosságát jelenti. Ez a hatékonyság a különbözõ tevékenységek végrehajtásához szükséges információk elõállításának, felhasználásának erõforrás- és költség szükséglete és az általa várt eredmény viszonyával fejezhetõ ki. A katonai tevékenység jellegébõl adódóan az információ elõállításának és felhasználásának valamennyi összetevõjét – kommunikáció, informatika, vezetés, irányítás, vezetési hadviselés, felderítés és biztonság - azonos követelmények alapján kell számba venni. A 23. ábrán jól látható, hogy valamennyi halmaz képez közös részt valamennyivel, illetve egyszerre többel is. Középen található egy olyan közös halmaz, amelyik valamennyi halmaznak a része, véleményem szerint az információs rendszer lényege ebben a közösben fejezõdik ki a legjobban, valamennyi elem benne van és mégsem azonos egyikkel sem. Ha a halmazokat térben ábrázoljuk, akkor ez a közös rész egy piramis csúcsaként fogható fel. Alapját az összetevõk alkotják, gerincét a részközösségek adják. A rendszer valamennyi aspektusát – képzés, humán, technikai, fejlesztési, stb. – ezen a módon célszerû vizsgálnunk. Vegyük példaként a képzést. Az alap valamelyik szakterület – informatika, híradás, stb. – ismeretanyaga, a menedzserré válás során a többi területet szükséges közös halmazrészének ismeretanyagát kell megismerni, és a végén a valamennyiben közös ismeretanyagot. A jövõ karriermodell kialakítása, a hozzá szükséges ismeretek elsajátítása módszerének körültekintõ kimunkálása lehet a siker záloga. Rendkívül fontos alapelvként kell elfogadni, hogy a „csúcsra” bármely
alapról el lehessen jutni. Ugyanezen a módon lehet vizsgálni a technikai, szervezeti, fejlesztési, üzemeltetési, stb. aspektusokat is.
23. ábra A katonai információs rendszer összetevõinek konvergenciája
2.8 A megállapítások és a feltárt problémák összegzése A NATO C3 Szervezet integrált, többnemzetiségû, a konzultáció, vezetés, irányítás és azt támogató híradó és informatikai rendszer ügyeiben eljárni felelõs és jogosult. Létrejöttét (ebben a formában 1996-ban) az a felismerés motiválta, hogy a viharos sebességgel fejlõdõ és egyre komplexebbé váló híradó, informatikai és elektronikai rendszerek fejlesztése, üzemeltetése és üzemben tartása egységes koncepciók és követelmények, azonos szabványok nélkül nem lehetséges. Az NC3 Szervezet tevékenysége, az abban való részvétel, az elfogadott dokumentumok és szabványok elengedhetetlenek, és egyben alkalmazhatóak is a nemzeti szakfeladatok meghatározásához, a szervezeti és mûködési rend kialakításához, a nemzeti vállalások megfogalmazásához és teljesítéséhez. Az információs rendszer és összetevõi fejlesztése jelentõs részét teszik ki a Magyarországon megvalósuló szövetségi finanszírozású képességcsomagoknak, továbbá a Szövetség részére vállalt nemzeti finanszírozású feladatoknak. A Szövetség, illetve egyes tagországai által az információs rendszerek fejlesztésére kidolgozott különbözõ elnevezésû modellek jól felhasználhatók a magyar fejlesztésekhez. A modellek ele mzése egyértelmûvé teszi, hogy az automatizált információs rendszerek valamennyi – hadmûveleti, technikai, biztonsági, mûködési stb. – elemét együtt összehangolva, azok teljes életciklusára kiterjedõen célszerû (gazdaságos) tervezni, speciális követelményeket a lehetõ legteljesebb mértékben a meglevõ általános megoldások keretébe kell illeszteni. A távközlési, számítástechnikai és az elektronikus média piacainak és technológiáinak konvergenciája elvezet az információs társadalom kialakulásához. Napjainkban módosul a katonai tevékenységek jellege, a többnemzetiségû békemûveletek vállnak meghatározóvá. Az információs korszak katonai termékei a hálózat központú hadviselés, katonai robotok alkalmazásával a hibrid hadseregek létrehozása és maga a hálózatos katona. Azok a szövetségek, ahová mi tartozunk, illetve tartozni fogunk, ilyen képességek kialakítását tervezik, a mûveletekben részvételünk esetén ilyen környezetben való mûködés képességeivel kell rendelkeznünk. A katonai tevékenységek változása eredményeként a hálózatos katona felszerelése nagyobb hangsúlyt ad a katona egyéni kommunikációját biztosító híradó és számítástechnikai eszközöknek. A hálózat központú tevékenység nem kizárólagosan technikai, hanem szemléleti, gondolkodás módbeli kérdés is. A magyar társadalomban megvannak a feltételek az információs társadalom EU szintjéhez való felzárkózásnak. Az MH szakemberek a Szövetség fórumain és beosztásaiban eredményesen tevékenykedtek. A konvergencia megértését elõsegíti az összetevõk felületi /és térbeli/ halmazai viszonyát kifejezõ ábrázolás. Az ábrázolás segítségével az információs rendszer
összetevõi különbözõ aspektusból elemezhetõk. Az alapot az egyedi szakterületek képezik, a rendszer csúcsa a valamennyi szakterületet magában foglaló közös. A jövõ egyik fontos képessége az információval való gazdálkodás képessége lesz. Az MH szervezeti felépítése, a meghatározott feladatok és felelõsségi körök nem fedik le a NATO C3 Szervezet feladat és mûködési körét. Egyes feladatok egyáltalán nem szerepelnek az MH szervezeti rendjét szabályozó okmányokban, más feladatok eltérõ tartalommal vagy részben szerepelnek, a feladatokért felelõs és közremûködõ szervezetek meghatározása nem egyértelmû, egyes feladatokra nincs szervezet kijelölve. Egyes területeken a Szövetségben az MH-t képviselõ szervezetnek nincs olyan MH-n belüli feladata, amit ott képvisel. A szakterületi kutatás-fejlesztés sem feladatként, sem szervezetként nem található meg az MH rendszerében. A polgári (COTS, GOTS) eszközök, rendszerek alkalmazása elengedhetetlen, ugyanakkor a rendszerek tervezésében, rendszerbe integrálásához, telepítéséhez és üzemben tartásához szükséges polgári vállalkozók biztonságos igénybevételének jelenleg jogszabályi akadályai is vannak. Az MH informatizáltsági szintjének határozott növelésére, az információs korszak követelményeinek való megfelelésre vonatkozó szándékot, akaratot tartalmazó hivatalos álláspont nem lelhetõ fel. A feltárt problémák összegzéseként megállapítható, hogy a Szövetség C3 Szervezetében való nemzeti képviselet, a szakmai érdekek érvényesítése szükségességének felismerése, az azok érvényesítéséhez szükséges feladatmegosztás és szervezeti rend kialakítása ezidáig elmaradt. Magyarországon nem folyik olyan kutatás-fejlesztõi tevékenység – illetve nem ismert ilyen szándék sem – ami a Szövetségen belül értékesítésre van tervezve. Az átvilágítások, felülvizsgálatok hivatalos megállapításai nem tartalmaznak olyan konkrét feladatokat, amelyek az MH ilyen irányú felzárkóztatását céloznák meg az országos, illetve a szövetségi fejlesztések által megjelölt szinthez. Ennek a következménye, hogy a magyar katonai információs rendszer fejlettségi szintje még jelentõs ideig elmarad az ország és a Szövetség színvonalától. Az információ erõforrásként való kezelésének hazánkban és a Szövetségben elfogadott gyakorlata nem vált a hadsereg vezetésének meghatározó elemévé. A konvergenciával szembe menõ gyakorlat alakult ki a fejlesztésekben, a képzésben és szakmai közgondolkodásban egyaránt. A magyar katonai információs rendszer összetevõivel együtt a jelenlegi kor hazai társadalmi és szövetségi átlaga követelményeinek sem képes megfelelni. A rendszer valamennyi összetevõje – szervezet, kutatás-fejlesztés, képzési és technikai rendszer – további javításra szorul.
3
Javaslatok a Magyar Honvédség információs rendszere felzárkóztatásához
3.1 Az információs rendszer, mint a fejlesztés tárgya és feltétele Hazai és nemzetközi polgári, kormányzati és katonai példák sokasága egyértelmûen bizonyítja, hogy a hatékonyabban, gazdaságosabban mûködõ szervezetek kialakításának egyik elengedhetetlen feltétele az informatizáltság szintjének növelése, az információs rendszerek kiterjedt alkalmazása. A magas szintû informatizáltság nemcsak a szervezet különbözõ elemeinek, illetve egészének korszerûbb mûködésé t, hanem magának a korszerûsítésnek, mint folyamatnak az egészét képes támogatni. Az IT igénybevétele, felhasználása – a hadseregünkben kialakult közvélekedéssel ellentétben – nem elsõsorban technikai, hanem vezetõi kérdés. Célszerû (mi több fontos) lenne egy elemzést készíteni arról, hogy mi az oka az MH lemaradásának mind az országos, mind a szövetségi átlagtól. Azt gondolom, hogy ha az okokat csak a politikai akarat, illetve a pénz hiányával magyarázzuk, akkor nem jutunk a teljes igazsághoz. Az elmúlt öt évben (1998-2002) az MH mintegy 25 milliárd forint értéket használt fel információs rendszere korszerûsítéséhez. Ebbõl az összegbõl a jelenleginél magasabb szintû informatizáltsági szintet lehetett volna kialakítani. A források lehetségesnél alacsonyabb hatékonyságú felhasználásáért a szakmai vezetés sem tehetõ egyértelmûen felelõssé. Az elindított és megvalósult beruházások szakmailag szinte kivétel nélkül önmagukban indokoltak és megalapozottak voltak. Minden beruházást elindító és menedzselõ szervezet a legszakszerûbben igyekezett eljárni a saját hatás- és felelõsségi keretei között. Az a tény, hogy a szakterületnek nem volt és nincs a tárca egészére – annak minden részterületére és folyamataira – kiterjedõ hatáskörrel rendelkezõ vezetõje, hogy az információs rendszer mint hatékony támogatás nem vált a tárca vezetési, irányítási tevékenysége szerves részévé, azt eredményezte, hogy a források egymástól függetlenül, integrálatlanul kerültek felhasználásra. A rendszer különbözõ elemei nem egymást erõsítik, hanem egymás konkurenciái, amelyik elem vezetõjének érdekérvényesítési képessége nagyobb, idõlegesen az lesz a gyõztes. „A katonai vezetõi felkészítés hagyományos katonai gondolkodásra épült, ugyanakkor a vezetéstudomány hihetetlen módon fejlõdött az elmúlt évtizedben. Ennek elemei alig jelentek meg a szervezeten belül. Ilyen a stratégiai döntéshozatal módszertana, a humán paradigma alapján történõ vezetõi stílus, a korszerû szervezési ismeretek, a döntéshozatal informatikai háttere, a kvantitatív módszerek és nem utolsósorban az információs adatbázisok.” [28] Az nem reális elvárás, hogy a vezetõi gyakorlat egyik napról a másikra megváltozzon, hogy a vezetõnek az információs rendszerekkel kapcsolatos ismeretei rövid idõ alatt jelentõsen bõvíthetõk, hogy az informatikai szakemberek legyenek holnaptól vezetõk. Az azonban reálisan elvárható, hogy tárca szinten legyen felelõse az információs rendszereknek, hogy az informatizáltság fejlesztése – egyszerre mint cél és eszköz – a tárca törekvéseinek egyik központi eleme legyen.
Az információs rendszer fejlesztések azonban nemcsak vezetõi közremûködést (akaratot), hanem rendkívül széleskörû, komplex szaktudást is feltételeznek. A híradó, informatikai, biztonsági (információvédelmi), elektronikai hadviselési és felderítõ (technikai) szervek és szervezetek, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem és más MH szerveknél levõ szakemberek összefogása fontos és nélkülözhetetlen eleme a komplex (konvergenciát biztosító) tudásbázis kialakításának. 3.2 Szakmai vezetõ és végrehajtó szervek és szervezetek. A fejlesztések folyamata A meglevõ szakmai vezetõszerveket – J-6, J-2, HM IHF, MH ESZF-ség – nem célszerû gyökeresen átalakítani. A munkamegosztást, a felelõsség és hatásköröket azonban egyértelmûbbé kell tenni. Egy lehetséges munkamegosztás szerint a J-6 az információs rendszerek koncepcióinak, követelményeinek – ezen belül a híradás, informatika, frekvenciagazdálkodás, információvédelem – a rendszerek üzemeltetésének és természetesen a hálózatnak, a J-2 (a KFH-val együttmûködve) a technikai úton szerzett (érzékelõk, felderítõk stb.) információkra és eszközeire, valamint a vezetési hadviselés elleni védelem rendszerére vonatkozó koncepciók, követelmények és a rendszerek üzemeltetésének a gazdái. A HM közigazgatási szervezetében levõ szervek a híradás, informatika az információvédelem, a felderítõ és elektronikai hadviselés rendszerereire és eszközeire vonatkozóan a J-2 és J-6 által megfogalmazott követelmények megvalósításához szükséges kutatás-fejlesztések, beszerzések, lízingelések és a kormányzati rendszer felhasználások erõforrás és költségszükségleteit, az ezekhez szükséges a hazai és nemzetközi munkamegosztást tervezik, szervezik és a döntés elõkészítéseket végzik. Képviselik a vezetési képesség, a harcképesség és a logisztika területein a kutatásokfejlesztések, beszerzések költség- és erõforrás szükségleteinek összehangolását. Az MH Elektronikai Szolgálatfõnökség az MH egészére kiterjedõ felelõséggel ellátja az anyagnemfelelõsi feladatokat, a rendszerek és eszközök fejlesztését, beszerzését a J-2 és J-6 követelményei, az Erõforrás és Költségtervezõ Rendszer által tervezett költségek és erõforrások felhasználásával, a kidolgozott fejlesztési stratégia szerint végzi, tervezi, szervezi és irányítja a rendszerek üzemben tartását. A HM Információ és Dokumentumvédelmi Fõosztálya az információvédelem általános elveit és irányelveit dolgozza ki, ellenõrzõ és felügyeleti feladatokat lát el. A vezetési, irányítási (haderõnemi, összhaderõnemi), vezetõi és funkcionális információs rendszerfejlesztéseket az azokért felelõs vezetõ kezdeményezi, õ fogalmazza meg a rendszer koncepcióját, a rendszerrel szembeni követelményeket, a meglevõ és a fejlesztés céljaként kitûzött rendszer funkcionalitását, az érvényes és tervezett mûködést és szabályozást. A J-6 (J-2) szervezet a megvalósításhoz szükséges híradó és informatikai (beleértve információvédelem), felderítõ és a vezetési hadviselés elleni védelemi rendszer koncepcióit, követelményeit és üzemeltetésének szabályait dolgozza ki.
A tárca informatikai vezetõjének 31 elnökletével célszerû kialakítani a szakterületi szakértõkbõl egy szakértõi (komplex tudásbázist megszemélyesítõ) testületet, amely szakmai-technikai szempontból véleményez minden fejlesztési javaslatot. A szakmaitechnikai vélemény szakmai részletekbe menõen elemzi a követelményeket kielégítõ rendszer valamennyi lehetséges – híradó, informatika, információvédelem, frekvencia, felderítés, vezetési hadviselés hardver és szoftver – összetevõjét, erre vonatkozóan tesz javaslatot. Amennyiben külsõ – rendszerintegrátor, polgári vagy más – szakértõk felkérése szükséges, akkor az általuk elkészített javaslatot is véleményezi a szakértõ testület. Az informatikai vezetõ az új rendszer mûködéséhez kapcsolódó szükséges más szervezeteket is bevon az elõkészítésbe, például ha a rendszer kapcsolódik már meglevõ információs rendszer(ek)hez, akkor az azok mûködési feltételeit is szükséges áttekinteni. Az elvégzett – természetesen hosszabb idõt igénylõ – elõkészítés után terjeszthetõ a javaslat a döntésre jogosult fórum (vezetõ) elé. Az elhatározott fejlesztéseket megvalósító programokat, projekteket állandó program és/vagy ideiglenes projektszervezetek irányításával célszerû lebonyolítani. A fejlesztési koncepciók és követelmények alapját a jóváhagyott katonai képességek – szövetségi és nemzeti célú – kialakításához szükséges feladatok képezik. A NATO CP-k megvalósításához szükséges Magyarországon végrehajtandó szakfeladatait ugyanolyan folyamat során kell elõkészíteni, mint a nemzetieket, csak a bonyolításukat a kijelölt program és tárca biztonsági beruházásokért felelõs szervezete végzi. A fejlesztések menetét, módszerét a Kormány által kiadott, az MH haditechnikai fejlesztési és beszerzési alapelveit tartalmazó rendelet alapján kell a tárcán belül szabályozni é s végrehajtani. A Kormányrendelet azért szükséges, mert az MH fejlesztése bizonyos területeken várhatóan összekapcsolódik más kormányzati (kormányzati gerinchálózat, TETRA, határõrség, rendõrség, katasztrófavédelem, közigazgatási) fejlesztésekkel. Ennek finanszírozási alapját az intézményi költségvetésrõl a feladat költségvetésre való áttérés fogja megteremteni. [29] A védelmi célú információs rendszerek biztonságát nemzeti kézben kell tartani, továbbá a nemzetközi gyakorlatnak megfelelõen a fejlesztésekben támogatni kell a hazai cégek részvételét. Ki kell alakítani a harcképességet, a vezetési képességet és a logisztikai képességet növelõ fejlesztések összehangolásának szervezeti és eljárási kereteit. A végrehajtó szerveket vertikálisan és horizontálisan a vezetõ szervek felépítési rendjének megfelelõ struktúra, feladat és felelõsségi kör szerint célszerû kialakítani. Az MH állandó híradó és informatikai rendszerét – amelynek része NATO híradó és informatikai rendszere magyarországi része is – célszerû, ha egy szervezet, az MH HIP üzemelteti, egy központi és egy tartalék, valamint földrajzilag elosztottan két regionális hálózat felügyeleti központból irányítja, a szervezetében levõ szervizekkel és külsõ szolgáltatókkal tartja üzemben. Az objektumok részére az ott települõ szervezet(ek) követelményei szerinti szolgáltatást biztosítja. A rendszer valamennyi 31
Informatikai vezetõ megnevezés alatt az információs rendszer egészét, annak valamennyi összetevõjéért felelõs személyt értek.
MH információs rendszert magába integrál infrastrukturális szempontból (transzport, hozzáférési, esetleg disztribúciós hálózati elemek). Minden szervezet a saját információs rendszerét saját informatikai szervezetével, szakembereivel üzemelteti. Ez a szervezeti modell biztosítja a hálózat egységes elvek alapján történõ kiépítését és mûködtetését, ugyanakkor a rendszerben levõ adatokért, a jogosultságok, tiltások megadásáért, behatolás detektálásáért, biztonságáért a tulajdonos szervezet felel. Az infrastruktúra hardver és szoftver elemei központilag kerülnek beszerzésre, a forgalmi költségeket, a mûködéshez szükséges kisegítõ és kellékanyagokat a felhasználó fizeti. A rendszer üzemben tartását az MH Elektronikai Szolgálatfõnökség tervezi, szervezi központilag és a logisztikai szervezetek útján. A katonai szervezetek mobil híradó és informatikai rendszerét saját szervezetszerû szervezeteik üzemeltetik, az állandó infrastruktúrához való csatlakozás vagy az MH HIP, vagy a szervezet saját eszközeivel, de minden esetben az Országos Hálózatfelügyeleti Rendszer vezérletével történik. Természetesen elképzelhetõ az általam leírttól eltérõ szervezeti felépítés és mûködési rend, azonban az alábbiak figyelembe vételét fontosnak tartom: - legyen a szakterületnek felelõs vezetõje (célszerûen a közigazgatási blokkban), aki tagja a tárca legmagasabb szintû döntéshozó testületeinek; - a meglevõ szervezeti felépítéshez képest ne legyen lényeges változás, hiszen az eddigi tapasztalatok alapján minden változást a szervezet közel kétéves „bénultsága” követ. Ennyi idõ szükséges, míg az új formációban mindenki megtalálja a feladatát, és a legfontosabb feladatok pedig azokat, akik elvégzik. Lehetséges a meglevõ elemek feladatainak és szervezeteinek összehangolása, tovább bontani a szervezeteket azonban már nem célszerû; - a szervezeti elem abban a blokkban – vezérkar, közigazgatási, logisztikai – legyen, amelyben más hasonló feladatokat végeznek; - képzett szakértõk rendkívül korlátozott számban állnak rendelkezésre; - legyen egyértelmû és áttekinthetõ, továbbá publikus a munkamegosztás, mindenki tudja, hogy az adott ügyet ki intézi, kihez kell fordulni; - az NC3 Szervezet feladatai legyenek lefedve felelõs szervezetekkel; - a kompetenciák azokra a helyekre legyenek delegálva, ahol az adott ügyet a legjobban ismerik és legjobban meg tudják oldani. A szakmai stratégiai kérdések felsõ szinten, a szakmai részletkérdések szakértõi szinteken legyenek kezelve; - szakmai kérdésekben szakértõ testületek minden esetben alkossanak véleményt, alakuljon egy konvergenciát mutató tudásbázis; - az információs rendszerek fejlesztésében és mûködtetésében a vezetõk, az alkalmazók és a híradó, informatikai és más szakemberek fo lyamatos, közvetlen (nem kizárólag a vezetõk útján) párbeszéde szükséges; - az információs rendszerek fejlesztése alapos, komplex elõkészítést, tervezést igényel, ezért az ehhez szükséges idõ és gondolkodás nem spórolható meg; - az információtechnológia fejlõdési ütemét a szervezeti mûködési rend ne jelentõs késéssel legyen képes követni; - az információs rendszerek bevezetése lehetõvé és egyben szükségessé teszi az adott szervezet átalakítását, a folyamatok újraszabályozását. Ez minden esetben vezetõi feladat;
-
az MH informatizáltsága kizárólag a tárca politikai és katonai vezetõinek közvetlen irányításával, vezetésével zárkóztatható fel az országos, illetve szövetségi szintre.
A szakterületet a NATO C3 Szervezetében képviselõket a nemzeti társigazgatók szakmai alárendeltségébe kell helyezni (kizárólag a Szervezetben végzett munka vonatkozásában), célszerû évente egy vagy két alkalommal az informatikai vezetõ és a két társigazgató elnökletével a végzett munkát, a szövetségi tendenciákat áttekinteni, továbbá kialakítani a nemzeti képviselet fõ szakmai irányait. Célszerû ha ezeken a megbeszéléseken (fórumokon) a szakértõ testület tagjai is részt vesznek. Ez a módszer lehetõvé teszi a Szervezetben folyó nemzeti tevékenységeink összehangolását, a fõ szakmai irányvonal kijelölését, a nemzeti fejlesztések és szövetségi trendek összehangolását a szükséges mértékben. Célszerû a különféle szakmai anyagokat – a minõsítésüknek megfelelõen – hálózatra tenni, és a jogosultság mértékében azokhoz a hozzáférést biztosítani. 3.3 Technikai rendszer Napjainkban a szakmai közösségen belül a legtöbb polémia technikai részletkérdésekrõl folyik, ugyanakkor döntõen az információs rendszer egyes alkotóeleme összetevõinek részletkérdéseirõl, és nem a rendszer egészérõl vitázunk. Természetesen itt is igaz az a mondás, hogy az ördög a részletekben lakik, a részletek lehetõségei azonban napjainkban szinte kezelhetetlenek. Ezért fontos, hogy találjunk egy fõ irányvonalat, egy szakmai rendezõelvet, amihez hozzárendeljük a részleteket. A fõ rendezõ elv napjainkban – ez van elfogadva – egységes stacionér és tábori híradó és informatikai rendszer kiépítése, amely illeszkedik a szövetségi, a kormányzati és közcélú hálózatokhoz, technikai felépítésében és szolgáltatásiban azonos, ahol csak lehetséges a COTS termékeket alkalmazza. A rendszer ISDN kapcsolókra, döntõen saját tulajdonú mikrohullámú hálózaton kialakított átviteli utakra, a katonai objektumok egységes strukturált hálózatára épül. Valamennyi katonai szervezetnek saját informatikai központja van. A legnagyobb felhasználású objektumok között egy informatikai gerinc (gyûrû) kerül kialakításra. A rendszer egy transzporthálózaton biztosítja szövetségi és nemzeti nyílt és védett információk – beszéd, adat, írott szöveg, kép stb. – cseréjét, az objektumokon belül a nyílt, az Internet, a minõsített rendszerekhez való hozzáférés fizikailag elkülönített alhálózatokon és végberendezéseken történik. Kialakításra kerül egy tárca szintû portál és intranet. A rendszer szolgálatokat és szolgáltatásokat biztosít. Ez képezi az alapinfrastruktúrát. A jelenlegi hálózat vonalkapcsolt, intelligenciáját az ISDN kapcsolók határozzák meg, amelyeknél a csomagkapcsolók (ATM kapcsolók, TCP/IP routerek) sokkal „okosabbak”, sokkal hatékonyabban használják ki a rendelkezésre álló sávszélességet. A rendelkezésre álló sávszélesség egyes irányokban már ma is szûk, az adatforgalom remélt és várható bõvülésével tovább szûkül. A piacon számos megoldás van a fenti problémák megoldására, valamennyinek vannak elõnyei és hátrányai. A döntéseknél számos szempontot figyelembe kell venni úgy, mint:
-
-
32
célszerû, ha a hálózat homogén, vagyis azonos célra azonos felépítésû (általában azonos gyártmányú) eszközöket használunk; a hálózat különbözõ életkorú – korábban telepített és a tervezett új – ele mei képesek legyenek együttmûködni; a hálózat legyen biztonságos és a szükséges védelemmel ellátott; a hálózat elemeiben és egészében is legyen továbbfejleszthetõ, a lehetõ legkevesebb ráfordítással legyen képes az új elemek, megújítások befogadására; a hálózat fenntartása elemeként és összességében magyar telephelyû cégekkel legyen biztosítható; a hálózat technikai felügyelete minden elemében biztosított legyen, üzemeltetése legyen a lehetõ legegyszerûbb; a szolgáltatás minõség (Quality of Service – QoS) legyen meghatározott és biztosított (távbeszélõ, ISDN, hardver, szoftver); új megoldásokat lehetõleg csak megfelelõ referenciák megléte esetén fogadjon be; a fejlõdés trendje „Intelligens Hálózatok” koncepciója irányába mutasson, a szolgáltatási és fizikai síkok biztosítsák a kommunikációs célok kiszolgálását (nyílt rendszer elv); biztosítsa a hálózati erõforrások leghatékonyabb felhasználását; a hálózat beszédkapcsolatú determináltsága fokozatosan alakuljon adatkapcsolati (multimédiás) determináltságúvá; a hálózat üzemben tartása és megújítása legyen finanszírozható. Ehhez az alábbi fõ irányszámokat célszerû figyelembe venni: - 120 mikrohullámú állomás, amelybõl mintegy 35-40 lecsatlakozó és rádiófelvevõ pont, maximálisan 15 éves élettartamon belüli fenntartása – tornyok, felügyelet nélküli elemek, konténerek, áramellátó-, behatolás jelzõ rendszer, lecsatlakozó rendszer, rádiós és kapcsoló elemek, stb. – éves szinten mintegy 1 milliárd Forint. 32 - 100 ISDN kapcsolóközpont áramellátó rendszerrel, rendezõkkel együtt 30.000 port kapacitással, éves fenntartása, maximálisan 15 éves élettartamon belül mintegy 1 milliárd Forint; - 10.000 számítógép, 5000-7000 nyomtató, 1000 fénymásoló éves fenntartási és mûködési költsége közel 1 milliárd Forint, 5-7 éves élettartam figyelembevételével az eszközpark megújítása évente 1,5 milliárd Forint; - mintegy 100 objektum strukturált hálózatának fenntartása 15 éves élettartamon belül mintegy 200 millió Forint évente; - közel 2000 mobiltelefon éves üzemeltetési (forgalmi) és fenntartási költsége több, mint 300 millió Ft, 3-5 éves élettartam figyelembevételével az eszközpark éves megújításának költsége mintegy 30 millió Forint. (A vezetékes hálózat éves forgalmi és üzemeltetési költsége közel 3 milliárd Forint); - mintegy 100 objektum LAN-jai aktív elemeinek – routerek, switchek, hubok, serverek – éves fenntartási költsége mintegy 200 millió Forint, 5-7 éves maximális élettartam figyelembevételével az eszközpark megújítása közel 1 milliárd Ft évente;
2002-es árszinten számolva
-
10.000 munkaállomás jogtiszta szoftverekkel (office – vírusirtó, hálózati rendszerhez kapcsolódási jog stb.) évente közel 1 milliárd, a hálózati elemeké (szerverek) 500 millió Forint; - a funkcionális információs rendszerek szoftver költségei is jelentõsek –ezek összköltsége függ a számuktól – néhány száz milliótól több milliárd Forint költséget jelenthetnek évente. A Gartner Group számításai szerint az összköltségek közel 36% hardver, 16% szoftver, 14% kiegészítõk (nyomtató, scanner, CD író stb.), a felhasználói mûködtetés 9%, hálózat adminisztráció 9%, infrastruktúra 9% és a rendszer mûködési zavaraiból (elhárításaiból) származó költségek 7%-ot tesznek ki. A költségeket azért írtam le, mert a technikai rendszer kialakításánál az adott megoldás teljes élettartamra vonatkozó költségeivel kell számolni. A felsoroltakból kihagytam a hálózat biztonsági elemeinek költségeit, amelyek szintén jelentõsek, függenek az elérni kívánt biztonsági szinttõl. Értelemszerûen minél nagyobb biztonságot kívánunk elérni, annál többe fog kerülni. Számításaim szerint a hálózat összköltségeinek 5-20% közötti értéket érhetik el. (Egy Zo kategóriájú TEMPEST P-III kategóriájú számítógép ára monitorral, alapkonfigurációval több, mint 5 millió Forint.) A biztonsági költségek jelentõs mértékben csökkenthetõk, ha a fejlesztés megindításakor (már a minõsített információ feldolgozására szolgáló épületek és helyiségek kijelölésekor) a biztonságért felelõs szakemberek részt vesznek a követelmények kidolgozásában, részei a fejlesztésnek. Minél kiterjedtebb a hálózat, elterjedtebbek az információs rendszerek, annál inkább számolni kell a megnövekedett üzemeltetési, üzemben tartási költségekkel. A rendszer egészén belül a hardver, szoftver és üzemben tartási költségeket központilag, az üzemeltetésieket pedig a felhasználók szintjén kell tervezni, így kikényszeríthetõ a takarékos felhasználás. Amennyiben a hálózat nem homogén, az nem csak a szolgáltatások alacsonyabb színvonalát (korlátozott kiterjesztését), hanem a csatlakozó (Gateway) hardver és szoftver elemek költségei miatt magasabb árat is eredményez. A tábori híradórendszer 2000-ben elfogadott fejlesztési koncepciójának megfelelõen a rendszer alkotóelemek (komplexumok, rádiók, rádiórelék, kapcsolók, konténerek, antennák, stb.) mûszaki követelményei kidolgozásra (2002-ben átdolgozásra) kerültek, az eljárások azonban az URH tender kivételével nem kezdõdtek meg. Az eltelt idõszak változásai – nem vitatva a fejlesztési program szakmai helytállóságát – több szempontból új megfontolásokat tesznek célszerûvé, amelyek: - bebizonyosodott, hogy a szoftverrádió már nem csak elképzelés, hanem termék is. A jelenlegi változatok még döntõ részben csak úgynevezett kvázi szoftverrádiók, azonban pár éven belül már szinte minden jellemzõ – frekvenciasáv, frekvenciaugratási sebesség, hullámforma, üzemmódok, be- és kimenti felületek, stb. – programozhatók lesznek;
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
a frekvencia ugratásos rádiók és hagyományos rádiók költsége között nincs számottevõ különbség, tehát nem érdemes fix frekvenciás rádiókat venni katonai célra; kaphatók kézi frekvenciaugratásos rádiók, tehát adott a feltétele a katona és a harcjármû (tábori rendszer egészében a felvevõ pontokon keresztül) közötti védett adat és beszédkommunikációnak; megjelentek az ATM rendszerek (kapcsolók, 8 Mbit/sec kapacitású mikrohullámú eszközök) elsõ prototípusai; megjelentek a szoftver rádiórelék – programozható frekvenciasáv, sávszélesség, multiplexerek – elsõ kísérleti példányai, fázisrácsantennákat használnak, amelyek mûködéséhez nem kell tiszta frasner zóna, tehát elegendõek az 5-10 méteres antennamagasságok, ezzel megspórolhatók a drága antennatornyok; a védelmi felülvizsgálat egy lehetséges következményeként változhatnak a feladatok (képességek), így módosulhat a tábori területi híradórendszer mérete, kevesebb beépített (harcjármûvekbe) rádióra lesz szükség, több kézi rádió kell, stb.; a felderítõ rendszer földi és légi telepítésû sensorai integrálására – adatkommunikáció, fúziós központ, több forrású kép integráció, megjelenítés, továbbítás, tárolás elõkészítése – fel kell készülni; a kezelõ nélküli (robot) elemek vezérlése, mozgatása, felügyelete új feladatként jelentkezik; a hálózatos katona híradó és informatikai rendszerének, a felszerelését képezõ eszközpark megtervezése a közeli jövõ feladata lesz; a bárhol bevethetõ kontingensek (alegységek) szélsõséges idõjárási viszonyok között mûködni képes C2 rendszerével szembeni követelményekhez információk begyûjtésére lesz szükség. Célszerû felgyorsítani a katonai mûholdas híradás eszközei beszerzésének elõkészítését; a mindenkor meglevõ eszközpark felhasználásával szükséges a kontingens C2 rendszerek tervezésének, szervezésének, módszereinek kidolgozása. A feladatok, a kötelék összetétele, a földrajzi viszonyok, az együttmûködõ környezet kontingensekként változó lesz, aminek megfelelõen a meglévõ építõelemekbõl (modulokból) mindig más és más rendszert kell kiépíteni és mûködtetni; az ABV eszközök alkalmazása és a vezetési hadviselés körülményei közötti mûködési képesség megteremtése feltételeinek tervezése, kialakítása a korábbinál nagyobb hangsúlyt kap; a tábori C2 rendszernek az Országos Távközlõ Hálózathoz való csatlakozási feltételeinek kialakítására, a hálózatok szabványos felületen való összekötése növeli a rendszerünk biztonságát, kapacitását. Ehhez szükség van a hazai hírközlési infrastruktúra adataira, ami a Hírközlési Fõfelügyelet Védelmi Célú Adatnyilvántartó és Információs Rendszeréhez való csatlakozással, vagy a Hatósági Informatikai Projekt keretében lehetséges. a hálózati forgalom célszerû elosztása, a hálózati sebezhetõség (állandó és tábori együtt és külön-külön) vizsgálatához, ábrázolásához, a hálózat tervezés támogatásához szükséges informatikai feltételek kialakítása; integrált összeköttetés tervezõ és frekvencia- menedzsment elem kialakítása;
-
-
-
-
a számítógéppel támogatott gyakorlatozó (CAX) rendszerek felhasználásával a hálózat telepítésének, áttelepítésének, az információterhelést kiváltó tevékenységek modellezésével a szükséges szakutasítások elõkészítése; a tábori C2 rendszer fejlesztésének felgyorsítása, a felajánlott és az új tábori híradó eszközökkel, rendszerekkel elsõként ellátandó erõk vonatkozásában. Ez nemcsak funkcionális, hanem gazdasági megfontolás is, hiszen ha a drága rendszert egy olcsóbb rendszer képességeire alkalmazzuk, a különbség kidobott pénz; a tábori C2 rendszerek mûködéséhez szükséges informatikai rendszer és a biztonságot biztosító eszközökkel szembeni követelmények megfogalmazása, a megvalósítás technikai és költség feltételeinek összehangolt elemezése. A tábori körülmények között mûködõ úgynevezett „ruggedized” számítástechnikai eszközök rendkívül drágák (akár többször tízszeresei is a normál gépek árának), ha ezek az eszközök még „TEMPEST” -esek is, akkor az további jelentõs árnövekedést jelent. Több megoldás lehetséges a költségek mérséklésére – a hordozó árnyékolása, amortizátorok használata, a hordozó felépítményein belüli klimatikus feltételek kialakítása, harcjármû hordozó esetén csak nyílt vagy alacsony minõsítésû adatfeldolgozás, megjelenítés, stb. –amelyeket külön-külön elemezni kell. az „M” eszközök felszereltségi szintje. Ha több száz millió forintos elemek a telephelyeken állnak, az elemeik egy része 5-7 év alatt amortizálódik, akkor az kidobott pénz. Számos megoldás van a költség hatékonyság elérésére. Például ugyanazokat az eszközöket alkalmazzuk az irodákban, mint a tábori rendszerben, csak a kiképzése és a felajánlott erõk által használt elemeket építjük meg, a többi kialakítására a prototípus dokumentáció, és a vállalkozási szerzõdések alapján csak szükség esetén – alkalmazás, a régi leváltása, stb. – kerülne sor.
A kidolgozott fejlesztési tervek alkalmasak arra, hogy a javasolt megfontolások során szükségesnek ítélt elemekkel kiegészítsük akár a rendszer kiépítésének megkezdése elõtt, akár a fejlesztés bármelyik fázisában. Napjainkban bármilyen technikai probléma megoldható, az információs technológiának reális határok között nincsenek technikai korlátai. A megoldás csak idõ és pénz, valamint hatványozottan szakértelem kérdése. A fejlesztések érvényes intézkedések szerinti rendje és gyakorlata nem teszi lehetõvé a fejlesztések folyamatában az ésszerû és szakszerû változtatásokat, módosításokat. 3.4 Humán rendszer A Magyar Honvédség informatikai felzárkóztatásának összetevõi közül én a humán összetevõt ítélem a legkritikusabbnak. Az információs társadalom szervezetei más módon mûködnek, mint megelõzõen. A más módon való mûködést nem elsõsorban az információs rendszerek technikai összetevõi, hanem az azokat alkalmazó emberek generálják. Ebben a korszakban egészen más módon, más humánattitûddel kell vezetni, mint a megelõzõben. Az információs rendszer – a technika – pillanatok alatt láthatóvá teszi az alkalmatlanságot,
csak a stratégia kulcselemei tarthatók egy szûk vezetõi eliten belül ideig-óráig, a többi benne van a rendszerben, hozzáférhetõ, látszik. Az információs rendszerek lehetõséget adnak a valóság azonos idõben több szempontból történõ vizsgálatára, vagyis egy dolognak egyszerre több nézete válik láthatóvá, a dolgok összetetten elemezhetõk. Ez a lehetõség feltételezi az összetett gondolkodás, elemzés, mérlegelés képességét. Vizsgálhatók és ábrázolhatók térben és idõben a folyamatok, modellezhetõk, hatások szimulálhatók, a tevékenységek begyakorolhatók különbözõ körülmények között. Ezek alapján optimalizálhatók a folyamatok, cselekvések várt és valóságos hatásai azonnal összevethetõk, a cselekvés módosítható a szükséges irányba. Ilyen körülmények között az alárendelt részére a részletes feladatszabás, a végrehajtás ellentmondás nélküli megkövetelése parancs az öngyilkosságra. Új vezetési kultúra kialakítása szükséges. Át kell alakítani a bipoláris világ tömegpusztító fegyverek és gépesített tömeghadseregek alkalmazására épült szabályait, át kell rajzolni a vezetõ-beosztott képet. Az képtelenség, hogy a harctéren a katona mindent tudjon, de szinte mindenhez kell értenie. Õ és a felszerelése, az õt támogató rendszer – humán és technikai hálózat – a különbözõ felkészültségû szakemberek összehangolt együttes erõfeszítéseinek terméke. Az egész rendszer – a parancsnoktól a katonáig – professzionális, ami azt jelenti, hogy mindenki a legjobb tudását adja és adhatja. A rendszer nemcsak lehetõvé teszi, hanem feltételezi a különbözõ szakértõk közremûködését. A vezetõ dolga ezeknek a lehetõségeknek a legoptimálisabb összehangolása, a különbözõ szakértõk egyéni és csoportos motiválása, hiszen az egyéni szakértelem a más szakértõkkel való közös munkában hozza az eredményt. Ez már nem együttmûködés, hanem együtt gondolkodás, együttdolgozás, alapját az azonos helyzetkép, adatbázis képezi. Ez az együttdolgozás eredményezi az új minõsé get, a megnövelt képességet. Az információs technológia a meghatározó eszköz, ami ezt az új minõségû munkát lehetõvé teszi. Aki felismeri az IT ilyen szerepét és akarja az új minõséget az használja, aki nem használja az vagy nem ismerte fel a lehetõségét, vagy nem igazán akarja az elõre lépést. Az információtechnológia használata – annak összetett természete miatt – nemcsak akarat, hanem képesség kérdése is. Ezt a képességet ki lehet és ki kell fejleszteni, meg kell tanulni. A képzési rendszerünk teljes vertikumában a jelenleginél fontosabb szerepet kell adni az információs korszak körülményei közötti tevékenységre való felkészítésnek. A képzési rendszernek természetesen nemcsak a technikai elemekre, hanem a modern vezetés- és szervezéstudományi elvekre, azok összhangjára is hangsúlyt kell fektetni. A tisztképzés valamennyi elemét szükséges újragondolni az információs korszak követelményei tükrében. A szakmai – híradó, informatikai, elektronikai hadviselési, információvédelmi, rádió felderítõ – tisztképzésben három fontos új elemet szükséges figyelembe venni. Az egyik elem a tiszt megváltozott szerepe, továbbiakban már nem technikai szakértõ, hanem a rendszert ismerõ menedzser. A következõ szempont a tisztek létszámának csökkentése, ami azt eredményezi, hogy az alegységekben nincs lehetõség külön híradó, informatikai, elektronikai, stb. tiszti beosztások szervezésére, egyszerûen nincs annyi tiszti hely. Két lehetõség van,
vagy lesznek olyan szakmák, amelyeknek nincs tiszti szakértõje a szervezetben – ez a mai gyakorlat -, vagy a teljes rendszerhez értõ menedzsereket képezünk. A harmadik tényezõ a katonai híradás, informatika és vezetési, irányítási rendszerek technikai és szervezeti rendszereinek konvergenciája. 65 A fentiek alapján valószínûleg csökkenteni kell a tisztképzésben a konkrét berendezések kezelésére, telepítése, részletes technikai felépítésének és javításának megismerésére fordított idõt. A konvergencia valamennyi elemét meg kell tanítani. Ez valószínû a 4-5 éves képzési idõ alatt nem lehetséges. Ezért az alapképzést követõen kiegészítõ képzésre, különféle idõtartamú keresztképzést biztosító tanfolyamokra van szükség. A szükséges felkészítésre fordított idõ valószínûleg hosszabb lesz (lényegesen), mint amit a jelenlegi pályamodellek erre szánnak. Ez módosítja a karriermodellre épített piramist is. A konvergáló szakterület egészét, az azon belüli technikai, szervezeti és mûködési összefüggéseket, kapcsolatokat, valamint a támogatandó fegyvernemi szervezet vezetési, irányítási, felderítõ rendszerét, a két rendszer változó körülmények közötti együttes tevékenységét biztosító ismereteket valószínûleg csak õrnagyi (esetleg „öreg” századosi), vagy alezredesi rendfokozatig eljutva lehet megszerezni. Ennek feloldására két lehetõség van, vagy a szaktudást emeljük vezetõi – parancsnok helyettes, törzsfõnök – szintre, vagy ezeket a beosztásokat – elsõsorban törzsfõnök – csak ilyen felkészültséggel lehet betölteni. Ez utóbbit indokolja, hogy a C2 eljárási és technikai rendszere egységes egészet képez. Szinte biztos, hogy elemi érdek lesz a vezetõ szervek szintjén a szakbeosztásokra – rendszermenedzser és technikai menedzser – az asszimetria kialakítása. Ha egy szárazföldi parancsnokság, vagy vele azonos szintû szervezetbe a feladat ellátásához szükséges szaktudás és nemzetközi tapasztalat megszerzéséhez az alezredesi rendfokozat eléréséhez szükséges idõ kell, akkor oda alezredesi beosztásokat kell rendszeresíteni. Amennyiben a tisztek menedzserek és a technikai rendszer kezelõi, javítói, akkor a zászlósoknak, tiszthelyetteseknek kell a tisztek korábbi technikai tudásával rendelkezni. Ez a tiszthelyettesek esetében minimum a polgári élet technikusaiéval ekvivalens szaktudást feltételez, a zászlósi kategóriában pedig üzemmérnöki (mérnöki) szintû ismeretek szükségesek. A szerzõdéses (sorkatonák 6 hónap alatt ilyen szakismereteket képtelenek elsajátítani) katonák ismeretszintjének szakmunkásokénak kell megfelelnie. Az összfegyvernemi, fegyvernemi, szakcsapat és logisztikai beosztásokban követelmény kell, hogy legyen az IT „anyanyelvi” szintû alkalmazási képessége, kinek-kinek a saját beosztásának megfelelõen. Ez azt jelenti, hogy az általános katonai és a szakbeosztásának megfelelõ ismeretek mellett tökéletes biztonsággal kell kezelnie a rádiót (amit úgy kell kezelni, mint egy számítógépet), a számítógépet, és más IT berendezéseket. Képesnek kell lenniük „hálózatban” dolgozni, ismerniük és alkalmazniuk kell a biztonsági eszközöket és eljárásokat.
65
A konvergencia felismerésének szükségességét, a jelenlegi helyzet ellentmondásosságát elemzi Sándor Miklós: Mi lesz veled….emberke? Avagy a tisztképzés jövõje? címû elõadásában. Kommunikáció 2002 konferencia anyaga 143-150. oldal
A tiszteknek, zászlósoknak, tiszthelyettesek és katonáknak ezeket a plussz ismereteket nem más szükséges ismeretek helyett, hanem azokkal együtt kell megszerezniük. Tehát nem az a kérdés, hogy lõni, jármûvet vezetni, fizikailag nehéz feladatokat végezni stb., vagy számítógépet kezelni tanítsuk-e meg a katonát, hanem mindezeket együtt hogyan tudjuk a legrövidebb idõ alatt a leghatékonyabban megtenni. Az a katona, aki nem beszéli az IT nyelvét folyékonyan, már a közeljövõ mûveleteiben is csak kisegítõ feladatokat láthat el, vagy áldozat lehet. A mi hadseregünk akkor válik professzionálissá, ha a felvállalt katonai képességeinkbõl adódó feladatokat a kor szintjén elfogadott szinten – ami ma igen magas szint – vagyunk képesek végrehajtani. Ez más összetevõk mellett az információ -technológia rendszereinek és eszközeinek alkalmazásával és a logisztikai szemléletmód elterjedésével lehetséges csak. Ez a jelenlegitõl gyökeresen eltérõ vezetési, szervezési elvek alkalmazását, más képzési és felkészítési rendszert követel meg. Az informatizált Magyar Honvédség legfontosabb eleme az új tudású és szemléletû katona lesz.
3.5 Eredmények összegzése A Magyar Honvédség fejlesztésének egyik elengedhetetlen eszköze és összetevõje, és egyben feltétele az informatizáltság szintjének jelentõs növelése. Az eddigi fejlesztések tapasztalatai azt mutatják, hogy a ráfordítások és azok hatékonysága nincs összhangban, aminek okozója az összehangolatlanság, ami nem elsõsorban technikai, hanem vezetõi kérdés. Kidolgoztam a szakmai vezetõ szervek felépítésének, feladat és felelõsségi körük megosztásának, a mûködésük rendjének egy, a jelenleginél általam hatékonyabbnak ítélt változatát, megfogalmaztam általános követelményeit. Javaslatot tettem HM tárca szinten egy, a szakterületért felelõs vezetõ beosztás kijelölésére, aki tagja a tárca legmagasabb szintû döntéshozó testü leteinek, valamint egy szakértõ testület kialakítására. Kidolgoztam a fejlesztések egy lehetséges eljárási rendjét. Bemutattam a nemzeti és szövetségi (CP-k), a vezetési és harcképesség növelését szolgáló fejlesztések összehangolásának szükségességét. Javaslatot tettem az MH állandó helyû híradó és informatikai hálózatának egy szervezet általi üzemeltetésére és felügyeletére. Javaslatot tettem a NATO C3 Szervezetében részt vevõ nemzeti képviselõk fórumának kialakítására. Kidolgoztam az állandó helyû technikai rendszer további fejlesztésének fõ szempontjait, a költségtényezõket, a tábori rendszer elfogadott fejlesztési koncepciója áttekintésénél figyelembe veendõ szempontokat, beleértve az információs korszak és a haderõ feladatváltozásainak hatásait is. Bizonyítottam, hogy az MH informatikai felzárkóztatásának legkritikusabb összetevõje az emberi tényezõ. Bizonyítottam a jelenlegi képzési rendszer átalakításának szükségességét. Kidolgoztam néhány lehetséges választ a konvergencia és a tiszt megváltozott szerepe következményeinek kezelésére.
A kutatás eredményeinek összegzése A Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikája, ezen belül a honvédelmi politika célkitûzései, követelményei és lehetõségei az elmúlt évtizedben módosultak, jelenleg folyik a honvédelmi ágazat védelmi képességeinek felülvizsgálata (65/2002 sz. HM utasítás). A változások, felülvizsgálatok következményeként változik a hadsereg feladatrendszere, struktúrája, szervezete, ezen belül a vezetõ, irányító szervek összetétele és felelõsségi köre. A módosítások, változások azonban nem érinthetik a katonai vezetés alapvetõ feladatát, ami a Magyar Honvédség fejlesztésének, felkészítésének, alkalmazásának, a fegyveres küzdelemnek tervezése, szervezése és irányítása. Bármilyen vezetési rendszert is alakítunk ki, képesnek kell lenni ezeknek a feladatoknak az elvégzésére. Napjainkban is, de a jövõben még inkább a vezetési rendszernek meghatározó elemeit képezik az információs rendszerek. A katonai képesség egyik erõfölényt teremtõ komponensévé válik a vezetési képesség. A vezetõi, vezetési, irányítási információs rendszerek jelentõs mértékben növelik a vezetési képességet. A katonai információs rendszerek összetevõi konvergenciát mutatnak. Az információs korszak hadserege magas szinten informatizált, hadviselési formája a hálózatokra épül, a harcoló katona a hálózatra támaszkodó felszereléssel rendelkezik, megjelennek a robotok, a nem távoli jövõben pedig a hibridhadseregek. Ez a korszak az információtechnológia, a miniatürizált gyártástechnológia, a biotechnika és mindenekelõtt ezekre a lehetõségekre épülõ új típusú emberi gondolkodás, vezetési, irányítási módszerek és szervezési elvek képességsokszorozó hatásaira alapozza az erõfölényt. A Magyar Honvédség jelenlegi és közeljövõbeni nemzeti és szövetségi kötelezettségei teljesítésének egyik meghatározó feltétele a korszerû vezetõi, vezetési, irányítási információs rendszerek fejlesztése, beszerzése és alkalmazása. Mindezek ellenére a fejlesztések – az információs rendszerek más elemeivel együtt – ezidáig lassan, összehangolatlanul haladnak. Kutatási területemnek a katonai információs rendszer helyének, szerepének átfogó, komplex vizsgálatát, a rendszer korszerûsítési lehetõségeinek vizsgálatát tûztem ki. A kutatási célok elérése érdekében tisztáztam NATO tagságunk a katonai információs rendszer fogalmára gyakorolt hatásait és következményeit. Megállapítottam, hogy az információs rendszer a szervezet információ elõállításának és felhasználásának technikai, szervezeti, humán rendszereinek összessé ge. A rendszerekkel szemben fontos követelmény az interoperabilitás és a vezetési hadviselés körülményei közötti mûködõképesség.
Rendszerbe foglaltan értelmeztem és bemutattam a vezetõi, vezetési, irányítási információs rendszert, bizonyítottam, hogy egységes stratégia, mûködési elvek alapján egységes infrastruktúrára kell épülnie, továbbá hogy vezetõi közremûködés nélkül nem lehet fejleszteni. Bemutattam különféle sikeres vezetési, irányítási módszereket, megállapítottam, hogy a jelenlegi magyar módszer az utasítás centrikushoz hasonlít. A KGIR-t elvi példaként használva bemutattam a rendszer fejlesztésének, üzemeltetésének folyamatát, rámutattam a vezetõi tájékoztató elemek kiépítésének fontosságára. Megállapítottam, hogy a jelenlegi híradó és informatikai infrastruktúra a meglevõknél több információs rendszer kiszolgálására képes. Bemutattam a vezetési és a harcképesség fejlesztése összhangjának szükségességét. Bemutattam a szakterület vezetõ és végrehajtó szerveinek felépítését, elemeztem a jelenlegi technikai rendszert. Rendszerszinten elemeztem az információs rendszerek fejlesztésének lehetséges útjait, bebizonyítottam a nemzeti vezérlés és a hazai munka bevonásának szükségességét. Kidolgoztam a rendszerfejlesztés szakaszos modelljét. Az elemzések és bemutatások során problémaként tártam fel: -
elfogadott haditechnikai fejlesztési és beszerzési politika hiányának negatív hatását; az információs rendszerek fejlesztési koncepciójának és az átfogó szabályozásnak a hiányát; hogy a jelenlegi vezetési modell nem katalizálja az információs rendszerek fejlesztését; a szakági vezetõ szervek felépítésében levõ ellentmondásokat, a munkamegosztás problémáit; hogy a modernizálások következtében romlott a szakterület szervezeti stabilitása, jelentõsen gyengült szakértõi bázisa; hogy a képzés rendszere sem a szakmai, sem az alkalmazói területeken nem felel meg napjaink követelményeinek; hogy hiányoznak a harcképesség és vezetési képesség összehangolt fejlesztésének szervezeti feltételei; hogy az információs rendszerek vontatott fejlesztésének nem elsõsorban költségvetési, hanem vezetési okai vannak, ami hiányzik az a vezetõi követelmény, az átfogó szabályozás és a szakértelem. A kevés szakértõt, a képzési rendszert nem integrálták, hanem megosztották. Megállapítottam, hogy a rendszer a jelen kor követelményei alapján is javításra szorul.
Elemeztem a NATO tagságból származó követelményeket, a NATO C3 Szervezet felépítését és mûködési rendjét. Megállapítottam, hogy a Szervezet tevékenységében való részvétel, az ott elfogadott dokumentumok és szabványok elengedhetetlenül fontosak és egyben alkalmazandók számunkra. Bemutattam a NATO tagságból származó szakfeladatokat, a szövetségi finanszírozású Képességcsomagok és a nemzeti vállalásokon alapuló feladatok kapcsolatát. Bemutattam néhány modellt az információs rendszerek fejlesztésére. Megállapítottam, hogy a katonai tevékenységek változása kihangsúlyozza a katona egyéni kommunikációját és informatizáltságát biztosító híradó és számítástechnikai eszközök szerepét. Rendszerbe foglaltan be mutattam a hálózat központú katonai tevékenységet és annak összetevõit. Megállapítottam, hogy a hálózat központú tevékenység nem kizárólagosan technikai, hanem gondolkodásbeli kérdés is. Elemeztem a NATO tagságból és az informá ciós korszakból a jövõben származó követelményeknek való megfelelési képességeinket. Feltártam az MH szervezeti felépítésében, a feladatok és a felelõsségi körök megoszlásában, a NATO C3 szervezetében való nemzeti képviseletben meglevõ ellentmondásokat. Megállapítottam, hogy a polgári termékek kiterjedt katonai alkalmazásához szükséges polgári jelenlétnek jelenleg jogi korlátai vannak. Feltártam és bemutattam, hogy a haderõ átalakításnak nemcsak célja, hanem elengedhetetlen eszközrendszere az informatizá ltság. Erre vonatkozó hivatalos felismerés azonban nem lelhetõ fel, aminek következménye az információs rendszer elmaradottságának tartós fennmaradása a polgári és szövetségi színvonalhoz képest. Kidolgoztam egy módszert a konvergencia szemléletes ábrázolására és következményeinek vizsgálatára, a módszer segítségével felfedtem az információval való gazdálkodás jelentõségét. A jelenlegi és a jövõbeni követelményeknek a meglevõnél magasabb színvonalon való megfelelés érdekében átfogóan értékeltem az MH jelenlegi állapotát, javaslatokat dolgoztam ki a korszerûsítés szakterületi feltételei kialakítására.
Kidolgoztam a szakmai vezetõ szervek felépítésének, feladat- és felelõsségi körük megosztásának, mûködésük rendjének egy a jelenleginél hatékonyabb változatá t, megfogalmaztam az átalakítás általános követelményeit. Javaslatot tettem HM szintem egy, a szakterületért felelõs vezetõ kijelölésére, továbbá egy szakértõi testület és a NC3 szervezet képviselõ fórumának létrehozására. Kidolgoztam a fejlesztések egy lehetséges eljárási rendjét. Javaslatot tettem az MH állandó helyû híradó és informatikai hálózatának egy szervezet általi üzemeltetésére és felügyeletére. Kidolgoztam az állandó helyû rendszer további fejlesztésének és a tábori rendszer elfogadott fejlesztési terve áttekintésének fõ szempontjait, figyelembe véve az információs korszak és a haderõ lehetséges feladatváltozásainak hatásait. Bizonyítottam, hogy az információs rendszer felzárkóztatásának legkritikusabb összetevõje az ember, hogy a jelenlegi kiképzési rendszert át kell alakítani. A választott kutatási terület nem tette lehetõvé egy-egy terület részletes bemutatását, elemzését. Olyan szintû részletességre törekedtem, ami lehetõvé teszi egy bonyolult, komplex rendszer valamennyi összetevõjének, a közöttük levõ kapcsolatoknak és összefüggéseknek a bemutatását, azokból a jelenre és a jövõre vonatkozó következtetések levonását.
A kutatómunka tudományos eredményei Kutatómunkám tudományos eredményeként értékelem, hogy 1.)
Rendszerbe foglaltam, átfogó an elemeztem és meghatároztam NATO tagságunk hatásait és következményeit a magyar katonai információs rendszerre.
2.)
Elemeztem az információs technológia katonai alkalmazásának lehetséges hatásait.
3.)
Feltártam az információs rendszer egészében és összetevõiben meglevõ problémákat.
4.)
Kidolgoztam az információs rendszer fejlesztésének szakaszos modelljét, valamint egy, - a konvergencia megértését és hatásainak vizsgálatát elõsegítõ - módszert, javaslatot tettem az információs rendszer fejlesztésének folyamatára, a vezetõ és végrehajtó szervek összetételére és a közöttük levõ munkamegosztásra.
Mindezek révén bizonyítottam, hogy jelenleg a Magyar Honvédség informatizáltásága növelésének feltételei összességében és részleteiben egyaránt elmaradnak a lehetõségektõl. Bizonyítottam, hogy a magyar katonai információs rendszert az összetevõi összehangolásával, a katonai felsõ vezetés közvetlen közremûködésével és irányításával lehet hatékonyan fejleszteni.
Ábrajegyzék 1. ábra A magyar katonai információs rendszer összetevõi és környezete ................. 16 2. ábra A parancsnok információ követelményei........................................................... 21 3. ábra Kapcsolati rendszer ............................................................................................... 25 4. ábra Híradó rendszer felépítése .................................................................................... 26 5. ábra Az infrastruktúra elemei az egyes szervezeteknél, illetve vezetési szinteken28 6. ábra A Magyar Honvédség egységes informatikai rendszerének infrastruktúrája 30 7. ábra A különbözõ vezetési filozófiák kapacitás követelményi szintjei................... 34 8. ábra A fejlesztéseket és beszerzéseket befolyásoló tényezõk .................................. 52 9. ábra NATO kommunikációs és informatikai rendszer projekt tervezési és megvalósítási folyamata a felhatalmazást követõen.......................................................... 54 10. ábra NATO híradó és informatikai rendszer projekt tervezési és megvalósítási folyamata................................................................................................................................. 55 11. ábra Információs technika fejlõdési színvonala ........................................................ 57 12. ábra Szakaszolt fejlesztés............................................................................................. 59 13. ábra A NATO C3 szervezet felépítése ....................................................................... 68 14. ábra A fejlesztés nézõpontjai....................................................................................... 73 15. ábra A rendszer aspektusainak viszonya .................................................................... 74 16. ábra Az automatizált információs rendszerek általános szolgáltatásai .................. 77 17. ábra Automatizált információs rendszer felépítése................................................... 78 18. ábra Kiindulási adatok a rendszer felépítéséhez ....................................................... 79 19. ábra Az automatizált vezetési rendszer szolgáltatásai.............................................. 80 20. ábra Hálózat központú katonai tevékenység.............................................................. 89 21. ábra Az információs rendszer összetevõinek viszonya ............................................ 96 22. ábra Az információs rendszer összetevõinek viszonya ............................................ 97 23. ábra A katonai információs rendszer összetevõinek konvergenciája ...................100
Hivatkozott irodalom A XXI. század Katonai Vezetõje Új Honvédségi Szemle (Különszám, 2002): Gorza Jenõ ezredes: Az adatmodellezés szerepe a Magyar Honvédség informatikai rendszerének fejlesztésében Doktori (PhD) értekezés (Tervezet), 2002 Dr. habil Sándor Miklós: Mi lesz veled….emberke? Avagy a tisztképzés jövõje? ZMNE kiadványa: Kommunikáció 2002; Nemzetközi szakmai tudományos konferencia anyaga Dr. Szép József: A NATO és a magyar C3 ZMNE kiadványa: Kommunikáció 2002; Nemzetkö zi szakmai tudományos konferencia anyaga Dr. Ungvár Gyula nyá. mk. vezérõrnagy a hadtudományok doktora: A fegyverzeti fejlesztés, korszerûsítés (FEKOR) a hatékonyság és a gazdaságosság figyelembevételével Dr. Várhegyi István – Dr. Makkay Imre Információs korszak, információs háború, biztonságkultúra (Budapest 2000) Dr. Várhegyi István nyá. ezds.: A katonai rendeltetésû pilótanélküli repülõeszközök alkalmazásának aktuális kérdései (HM Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelõ Rt.) 2002 Dr. Várhegyi István nyá. ezds.: Hálózatos katona (2002) Dr. Várhegyi István nyá. ezds.: Humán és robot erõkbõl álló hibridhadseregek megjelenése (HM Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelõ Rt.) 2002 Haig-Várhegyi: A vezetési hadviselés alapjai. Egyetemi jegyzet. ZMNE (Budapest 2000) Hamar Sándor: A katonai híradás fejlõdésének és fejlesztésének lehetséges útjai ZMNE kiadványa: Kommunikáció 2002; Nemzetközi szakmai tudományos konferencia anyaga Károly Fekete: Personal military communications system ZMNE kiadvá nya: Kommunikáció 2002; Nemzetközi szakmai tudományos konferencia anyaga Rajnai Zoltán mk. õrnagy: A tábori alaphírhálózat vizsgálata egyes NATO
tagországok kommunikációs rendszereinek tükrében (Doktori /Ph.D./ értekezés tervezet) Ráth Tamás mk. ezredes: A hazai haditechnikai kutatás-fejlesztés lehetõségei a NATO szövetségi rendszerén belül és hatása a védelemgazdaságra (PhD értekezés, 2002) SINTEF Telecom and Informatics: Architecture Prospect version 1.0(STF4040 F00050) June, 2000 SINTEF Telecom and Informatics: Prospect For Architecture Definition Framework version 1.0(STF40 F01028) May, 2001 SINTEF Telecom and Informatics: Prospect For Experience Well Architecture version 1.0(STF40 F01026) May, 2001 SINTEF Telecom and Informatics: Prospect For Holistic Enterprise Architecture version 1.0(STF40 F01030) May, 2001 SINTEF Telecom and Informatics: Prospect For Specific Architecture version 1.0(STF40 F01029) May, 2001 Sipos Mihály: A magyar elektronikai ipar a rendszerváltás után ZMNE kiadványa: Kommunikáció 2002; Nemzetközi szakmai tudományos konferencia anyaga Ványa László mk. alezredes: Az elektronikai hadviselés eszközeinek, rendszereinek és vezetésének korszerûsítése az új kihívások tükrében, különös tekintettel az elektronikai ellentevékenységre (ZMNE, Budapest 2001) Védelmi Képességek Kezdeményezés (DCI) (Washington D.C. – 1999. április)
Internetes hivatkozások
-
http://www.ispo.cec. http://www.sprint.com http://www.ndu.edu/ndu/inss/books/uc/uchome.html http://www.infowar.com/mil_c4i/99/mil_c4i_110999b_j.shtml http://infowar.com/mil_c4i_112299b_j.shtml http://itb.hu/dokumentumok.htm http://66cryptome.org
Idézett irodalom [1] Az Országgyûlés 94/1998. (XII. 29.) OGY határozata a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikájának alapelveirõl. [2] Az Országgyûlés 61/2000. (VI. 21.) OGY határozata a Magyar Honvédség átalakításának irányairól. [3] Elõterjesztés a HM Kollégiuma részére „A honvédelmi tárca híradó és az MH informatikai rendszere fejlesztésének programjáról” T-122/4/2000 HM TKFO szám. [4] A Kormány 2183/1999. (VII.23.) határozata a NATO 1999. évi Védelmi tervezési kérdõívre adandó magyar válaszról, a 2001-2006 közötti idõszakra szóló NATO haderõfejlesztési javaslatokkal kapcsolatos magyar álláspontról, valamint a honvédelmet érintõ egyes kérdésekrõl. (Határozatok tára 1999/26. sz.) [5] „..…Magyarország szuverenitásának és területi épségének védelme és….hozzájárulás a Szövetség kollektív védelméhez…” Az Országgyûlés 94/1998. (XII: 29.) OGY határozata a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikájának alapelemeirõl (14. pont) [6] Várhegyi I. – Makkay I.: Információs korszak, információs háború, biztonságkultúra (OMIKK Budapest, 2000. 118. p.) [7] „A felsõ vezetés jelenlegi információs rendszere csak jelenõs kompromisszumokkal alkalmas feladatai ellátására. Sem felépítésben, sem mûködési rendjében nem felel meg napjaink követelményeinek, és a korszerûsítésben nélkülözhetetlen elemeket- a megújítás alapjait – sem hordozza magában.” (Mráz István vezérõrnagy: A Katonai felsõ szintû vezetés információs rendszerének korszerûsítése – Doktori /PhD/ értekezés – Budapest, 2001.) [8] Az MH hosszú távú tudományos kutatási irányai 1999-2013 (HVK Tudományszervezési Osztály, Nyt. sz.: 5/1999/2 HVK ügyvitel) Az MH középtávú központi tudományos kutatási terve (HVK Tudományszervezési Osztály, Nyt. sz.: 5/1999/3 HVK ügyvitel) [9] MSZ ISO 2382 szabvány 01.01.22. indexszám [10] (AAP-31): Kifejezések és szógyûjtemény (fordítás). Honvéd Vezérkar Integrációs Munkacsoport. Budapest, 1996 [11] Munk Sándor: Katonai informatika. ZMNE jegyzet. Budapest, 1997. [12] Raffai Mária: Információrendszer fejlesztés. Egyetemi tankö nyv. Gyõr, 1999
[13] Várhegyi I. – Makkay I.: Információs korszak, információs háború, biztonságkultúra. OMIKK Budapest, 2000. [14] Ezt a pontot és az ábrákat Gorza Jenõ :Vélemény a „Tábori vezetési irányítási rendszer és híradó informatikai hálózat alapkövetelményeinek kidolgozása” címû megvalósíthatósági tanulmányból címmel 2002-ben írott anyagából vettem át. [15] Noszkay Erzsébet: Informatikai és rendszerszervezési alapismeretek. ISBN 9635645430. Budapest, 1994 [16] D. S. Alberts, J. J. Garstka, R. H. Hayes, E. Signosi: Understanding Information Age Warfare. ISBN –1-893732-04-6, 2001 [17] A Kormány 2218/1997 (VII. 24.) határozata a Magyar Honvédség irányításának és felsõ szintû vezetésének rendjérõl [18] Az Országgyûlés 61/2000 (VI.21.) OGY határozata a Magyar Honvédség átalakításának irányairól. [19] 157/1996 (X. 22.) Kormányrendelet a mûszaki felsõoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeirõl [20] UK Joint Service Publication (JSP) 600 series (www.oltais.mod/UK/jsp600/default.htm) [21] http://www.dto.mindef.nl/lan2000.htm [22] NATO C3 rendszerek felépítésének kerete. NATO Report AC/322-WP/0125 [23] Porspect for Holistic Enterprise Architecture version 1.0 SINTEF Telecom and Informatics 2001 május (STF 40F01030) [24] International Standardisation Organisation – Reference Model for Open Distributed Processing [25] NATO C3 Agency: Bi-SC AIS Reference Architecture (2001) [26] D.S. Alberts, J. J. Garstka, F. P. Stein Network Centric Warfare, 1999, 2nd Edition (Revired) ISBN – 1-57906-019-6, 89. lap magyar fordítása [27] A Miniszterelnöki Hivatalt vezetõ miniszter 2/2002 (IV. 26.) Me HVM irányelve a minõsített elektronikus aláírással kapcsolatos szolgáltatásokra és ezek szolgáltatóira vonatkozó biztonsági követelményekrõl.
[28] Pintér István: Váltás közben. A XXI. század katonai vezetõje – Új Honvédségi Szemle 2002 – kiadvány, 4. oldal [29] Magyar Köztársaság gazdaságpolitikai prioritásainak közös értékelése c. csatlakozási dokumentum 3.1. Az államháztartás reformjának folytatása ….”Az új költségvetési tervezés az eddig gyakorlattal ellentétben nem az intézményekhez, hanem az ellátandó feladatokhoz rendeli a forrásokat.” Brüsszel, 2000. április [30] Szövetséges Összhaderõnemi Doktrína AJP-01 (A) 1. sz. Változtatás 1999. Szeptember
Felhasznált és tanulmányozott irodalom
A Haditechnikai Intézet szerepe a hazai haditechnikai fejlesztésben HM Haditechnikai Intézet 1920-2000 A Kormány 1066/1999 (VI. 11.) koordinációjának továbbfejlesztésérõl
határozata
az
államigazgatási
informatika
A Magyar Honvédség informatikai szabályzata Ált/210, 1993 A Szövetség Stratégiai Koncepciója (Washington D. C. – 1999 április) Alberts, Dr. David S.: The Unintended Consequences of Information Age Technologies (H.n.) Institute for National Strategic Studies, National Defense University. 1996 Burns, Robert: Information Warfare, Washington (AP) 1999 Byard O. Elemmons, Garg D. Brown A kibernetikai hadviselés, módszerek, harcosok és a tömegpusztító fegyverek Hadtudományi tájékoztató 2001/9. szám China: Army Paper On Need For Offensive, Defensive Imternet Warfare (Forrás: Jifangjun Bao’ Bejing, 1999. november 11. 7. oldal) Christian E. O. Operatív vezetés német szemszögbõl. Az operatív vezetés fejlõdése és jelentõsége. Hadtudományi tájékoztató 2001/9. szám Concept for Future Joint Operations. Expanding Joint vision 2010. Joint Chiefs of Staff, 1997 május Csabai György: A szövetség stratégiái Új honvédségi szemle 2002/3 Csapodi Cs.: Kormányzati feladatok az információs társadalom kialakításában. In: Magyar informatikusok I. világtalálkozója 1996. aug. 16-19. Gábor Dénes Mûszaki Informatikai Fõiskola (Budapest, 1996.) Csefkó Gábor: Szervezési és vezetési stílus összhangjának kérdései A kommunikáció (híradás) helye és szerepe a vezetés rendszerében / Országos tudományos konferencia anyaga (Budapest 2000)
Dobos Attila: Gyors reagálás a katonai távközlésben ZMNE kiadványa: Kommunikáció 2002; Nemzetközi szakmai tudományos konferencia anyaga Dr. habil Sándor Milós, Gyarmati Tamás: Távközlési szolgáltatások a szolgáltató szemszögébõl ZMNE kiadványa: Kommunikáció 2002; Nemzetközi szakmai tudományos konferencia anyaga Dr. Koczka Ferenc: A huszonnegyedik órában…információvédelmi szakállomány képzése a ZMNE Katonai Távközlési és Telematikai tanszékén ZMNE kiadványa: Kommunikáció 2002; Nemzetközi szakmai tudományos konferencia anyaga Dr. Koczka Ferenc: Híradótiszt-képzés a változó társadalmi, mûszaki felsõoktatási és honvédségi környezetben A kommunikáció (híradás) helye és szerepe a vezetés rendszerében / Országos tudományos konferencia anyaga (Budapest 2000) Dr. Kõszegvári Tibor: A Magyar Köztársaság honvédelmének alapelvei és gyakorlata (Egyetemi jegyzet – ZMNE Doktori Iskola – 1998) Dr. Lindner Miklós: A híradó szolgálat félévszázada a híradástechnika fejlõdésének tükrében A kommunikáció (híradás) helye és szerepe a vezetés rendszerében / Országos tudományos konferencia anyaga (Budapest 2000) Dr. Lindner Miklós: Puskás Tivadar az egyetemes magyar híradó szolgálat úttörõje ZMNE kiadványa: Kommunikáció 2002; Nemzetközi szakmai tudományos konferencia anyaga Dr. Mezey Gyula: Rejtjelzés és steganográfia együttes alkalmazása A kommunikáció (híradás) helye és szerepe a vezetés rendszerében / Országos tudományos konferencia anyaga (Budapest 2000) Dr. Pintér István: Katonai vezetés és szervezés elmélet (Budapest, 2000) Dr. Sándor Miklós: A híradásszervezés alkonya – avagy kopogtat az ajtón a kommunikációs rendszerszervezés A kommunikáció (híradás) helye és szerepe a vezetés rendszerében / Országos tudományos konferencia anyaga (Budapest 2000) Egri Gábor: A mobil kommunikáció lehetõségei a rendõri, belügyi híradás szervezésében A kommunikáció (híradás) helye és szerepe a vezetés rendszerében / Országos tudományos konferencia anyaga (Budapest 2000)
Elgondolás és terv a Magyar Honvédség informatikai fejlesztési feladataira. MH Informatikai Intézet, Budapest, 2000 Farkas János, G. Tóth Károly, Megyery Károly, Mojzes Imre, Szántó András, Székely Iván, Várhelyi Tamás Tézisek az információs társadalomról Budapest 2000 Fekete Károly: A katonai kommunikációs rendszer szabályozói környezetének változása a zártcélú hálózatok tükrében A kommunikáció (híradás) helye és szerepe a vezetés rendszerében / Országos tudományos konferencia anyaga (Budapest 2000) Fekete Károly: A Magyar Honvédség állandó hírrendszere korszerûsítésének lehetõségei; Rajnai Zoltá n: A tábori alaphírhálózat korszerûsítésének lehetõségei Új honvédségi Szemle 2001/3 Galtz Ferenc Információs társadalom. Az ipartechnikai forradalom természetérõl. Ezredforduló 2000/3 Gergely Péter: Az informatikai képzés rendszere a Magyar Honvédsé gben ZMNE kiadványa: Kommunikáció 2002; Nemzetközi szakmai tudományos konferencia anyaga Gyõri László: A távközlés és informatika konvergenciájának szerepe és sajátosságai a rendõrségi alkalmazásoknál A kommunikáció (híradás) helye és szerepe a vezetés rendszerében / Országos tudományos konferencia anyaga (Budapest 2000) Haditechnikai füzetek 1. szám Pilóta nélküli repülõeszközök. HM Haditechnikai Intézet (Budapest 1999) Hadtudományi tájékoztató 2001/2. szám: Információs hadviselés, vezetési hadviselés az egyetemi oktatásban címû tudományos konferencia anyaga (Budapest, 2001) Hans Alborni Schutz Elektronikai fenyegetés elleni védelem Hadtudományi tájékoztató 2001/9. szám HM Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelõ Rt.: Elõtanulmányok az informá ciós hadviselésrõl (Budapest, 2000)
Hóka Miklós: A harcászati információelosztás megfontolásai ZMNE kiadványa: Kommunikáció 2002; Nemzetközi szakmai tudományos konferencia anyaga Hóka Miklós: A zártcélú hálózatok fejlõdése A kommunikáció (híradás) helye és szerepe a vezetés rendszerében / Országos tudományos konferencia anyaga (Budapest 2000) Jacques Texier Európai védelmi és fegyverzeti rendszer mítosz vagy realitás? Hadtudományi tájékoztató 2001/9. szám Joó Rudolf A NATO-tag Magyarország Budapest 1999 Károly Kassai: Areas and activities for the information (and information system) security ZMNE kiadványa: Kommunikáció 2002; Nemzetközi szakmai tudományos konferencia anyaga Kassai Károly: Úton a korszerû híradó és informatikai rendszer felé Új honvédségi Szemle 2001/4 Képfeldolgozás a haditechnikában HM Haditechnikai Intézet 1920-2000 Kovács Ferenc mérnök ezredes: A NATO biztonsági beruházási program integrálása a magyar nemzetgazdaság, az országos és katonai infrastruktúra, valamint az államigazgatás rendszerébe (Doktori /PhD/ értekezés 2001) Kovács László Harc a digitális hadszíntéren Új honvédségi szemle 2002/3 Kozák Miklós A katonai kommunikációs rendszerek tervezésének és szervezésének alapjai. Új Honvédségi Szemle 1997/9. szám Magyar Sándor: A forgalomfelügyelet jelentõsége a Magyar Honvédség hálózatfelügyeleti rendszerében ZMNE kiadványa: Kommunikáció 2002; Nemzetközi szakmai tudományos konferencia anyaga Magyar válasz az Információs Társadalom kihívásaira (Szakértõi vitaanyag) 2. Változat 1999. október 1.
Makkay I., - Ványa L.: Harcászati-hadmûveleti pilóta nélküli repülõ eszközök. Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények. 2. évf. 1. szám (Budapest, 1998. 171-186. p.) Mráz István: A katonai felsõ szintû vezetés információs rendszerének korszerûsítése II. Új honvédségi Szemle 2001/8 Munk S.: A közös munkavégzés új lehetõségei a virtuális vezetési pontokon. (Új Honvédségi Szemle 2000/2. 35-45.o.) NSIP Infrastructure in ACE (SHAPE, Belgium – 1998) Összefoglaló a második doktrínafejlesztési konferenciáról 2002. október 17. Göd Hadtudományi Tájékoztató 2002/2 Prokob Tibor: A Magyar Légierõ légtérfelderítõ képességének fejlesztési lehetõségei, különös tekintettel a pilóta nélküli repülõeszközökre I. rész Haditechnika 2002/4 Raffai Mária: Információrendszer-fejlesztés. Novadott Kiadó Gyõr, 1999 Rajnai József: HIPATH- IP kommunikáció magánhálózatokban A kommunikáció (híradás) helye és szerepe a vezetés rendszerében / Országos tudományos konferencia anyaga (Budapest 2000) Rajnai Zoltán: A kommunikációs rendszerek tervezését segítõ szoftverek igényei A kommunikáció (híradás) helye és szerepe a vezetés rendszerében / Országos tudományos konferencia anyaga (Budapest 2000) Report of the Defense Science Board Task Force on Information Warfare – Defense. (IWD) Washington. Office of the Undersecratary of Defense For Aquisition&Technology Robert J. Bunher: A háború megvívásának magasabb dimenziói Hadtudományi tájékoztató 2001/9. szám Synergon Magasyn (2002 nyár): Az informatikai stratégia szerepe Szõllõsi Sándor: A kommunikációs rendszerszervezõ tisztek képzése, avagy a felnõttoktatás néhány idõszerû kérdése A kommunikáció (híradás) helye és szerepe a vezetés rendszerében / Országos tudományos konferencia anyaga (Budapest 2000)
Talyigás Judit: Tézisek az információs társadalomról (Budapest. Typo Art Studio. 2000. március 30. ISBN 963 9284 386) A kommunikáció (híradás) helye és szerepe a vezetés rendszerében / Országos tudományos konferencia anyaga (Budapest 2000) Thomas P. Coakley: Command and Control for War and Peace (Washington, D. C. 1992) Vasvári Nagy Vilmos: A katonai mûveletek támogatásának helye és szerepe a haderõ lehetséges modelljében Új Honvédségi Szemle 2000/12 Wik M. Revolution in Information Affairs. Tactical and Strategic Implications of Information Warfare and Information Operations. In: Hadtudományi tájékoztató 2001/7. szám. I. rész. 158. p. (ZMNE-HVK Budapest, 2001) Zsíros Sándor-Nyári Zsolt: A Légtérfelügyeleti Központ létjogosultsága a Légierõ szervezetében Új honvédségi Szemle 2001/6
Publikációk jegyzéke A honi légvédelmi hírrendszer rádiófelderítés és zavarás elleni védelme „T” Honvédelem 1984. évi 5. szám A honi légvédelmi csapatok híradása a hadszíntéri légvédelmi hadmûveletekben „T” Honvédelem 1987. évi 1. szám Gondolatok a FRISZ biztosításról „T” Honvédelem 1987. évi 4. különkiadás (társszerzõként) Felkészítés a rádióelektronikai harcra (társszerzõként) Honvédségi Szemle 1988. évi 10. szám
a
légvédelmi
és
repülõcsapatoknál
A FRISZ rendszer fogalma, elemei és típusai Honvédelem 1990. évi 2. szám A Katonai repülések FRISZ – biztosítása (Tansegédlet) 5/393 nyt. szám, 1994. Híradó szemmel a „C”-k és „I”-k világáról. Új Honvédségi Szemle, 1994. 17. szám (társszerzõként) Digitális kapcsolótechnika helye és szerepe a korszerû hálózatokban Hadtudományi Tájékoztató 1999/8. szám A magyar katonai kommunikációs rendszerszervezés A kommunikáció (híradás) helye és szerepe a vezetés rendszerében OTK anyaga ZMNE, 2000 Haditechnikai fejlesztések és beszerzések C4I területeken Védelmi Információs Központ, 2000. A tárca híradó és informatikai fejlesztési programjai, a HM BBBH részvétele és szerepe azok megindításában. A védelmi beszerzés jövõje 2000 Konferencia
A tábori vezetési irányítási rendszer alapkövetelményeinek kidolgozása. (Megvalósíthatósági tanulmány) HM EI Rt., Budapest, 2001
és
híradó-
informatikai
hálózat
Az információs rendszereket fenyegetõ veszélyek, kihívások és a csökkentésükre, elhárításukra alkalma s intézkedések, rendszabályok és eszközök (társszerzõként) Gazdasági Minisztérium, 2001 Gondolatok a mai magyar katonai híradásról / Új Honvédségi Szemle 2003/6 Elõterjesztések Elõterjesztés a HM Kollégiuma részére a honvédelmi tárca híradó és a Magyar Honvédség informatikai rendszere fejlesztésének programjáról. T-122/4/2000 HTKFO szám Elõterjesztés az MH Katonai Tanácsa részére a honvédelmi tárca híradó és a Magyar Honvédség informatikai rendszere fejlesztésének programjáról. T-8/36/2000 HVK Vezetési Csoportfõnökség szám
Elõadások Hungarian CIS Structure in the XXI. century Presentation for NC3 Board Chairmans 1999, Budapest Digitális kapcsolótechnika helye és szerepe a korszerû hálózatokban 1999, Vác, Puskás Napok The HDF Communication System Presentation for Italian GS CIS Community 2000, Roma Communication System modernisation plan for HDF 2000, NATO C3 Board SC/1, Brüsszel Gondolatok a mai magyar katonai híradásról Kommunikáció 2002, Nemzetközi szakmai tudományos konferencia, ZMNE A magyar katonai kommunikációs rendszerszervezés
2000, ZMNE Válságkezelés, felvonulás híradásának új koncepciója 2000, BJKMF
Rövidítések jegyzéke
A-6 AAP ABV ADAMS ADATP ASOC ATCCIS ATM AVR BICES BI-SC C2 Plan
BM C2 C2I C2W
C3
C4 C4I
CAOC CAX CJTF
CNAD
Légierõ Vezetési Fõnökség Kifejezések és szógyûjtemények Atom Biológiai Vegyi Allied Deployment and Szövetségi Felvonulás és Movement System Mozgáskoordinációs Rendszer Allied Data Transfer Protocol Szövetségi Adattovábbítási Protokoll Air Suverenity Operations Center Légtérszuverenitási Hadmûveleti Központ Army Tactical Command Control Szárazföldi Harcászati Vezetési Information System Irányítási Információs Rendszer Asynchronous Transfer Mode Asszinkron Átviteli Mód Automatizált Vezetési Rendszer Battlefield Information Collection Harctéri Információszerzõ és and Exploation System Elosztó Rendszer BI Strategic Command C2 Plan A két strtégiai Fõparancsnokság (az Atlanti és az Európai) Vezetési és Irányítási Terve Belügyminisztérium Command and Control Vezetés és Irányítás Command, Control and Vezetés, Irányítás és Felderítés Inteligence Command, Control Warfare Vezetési Hadviselés (szó szerint Vezetési, Irányítási Hadviselés) Consultation, Command and 1. Konzultáció, Vezetés és Control Irányítás (Szövetségi meghatározá s) 2. Vezetés Irányítás és Híradás (Egyes nemzetek által használt meghatározás) Command Control Vezetés, Irányítás, Híradás és Communication and Computer Számítástechnika (informatika) Command, Control, Vezetés, Irányítás, Híradás, Communication, Computer and Számítástechnika (vagy Intelligence informatika) és Felderítés Combined Air Operations Center Többnemzetiségû Légi Hadmûveleti Központ Computer Assisted Exercise Számítógéppel Támogatott Gyakorlat Combined Joint Task Force Többnemzetiségû Összhaderõnemi Alkalmi Harci Kötelék Conference of National Nemzeti Fegyverzeti
Armaments Directors CNR COMPUSEC
Combat Net Radio Computer Security
COMSEC
Communication Security
COTS
Commercial Off the Self
CP DCI
Capability Package Defence Capabilities Initiative
DISA
Defense Information Systems Agency Distance Measures Equipment Defense Planning Committee Defense Planning Quetionare
DME DPC DPQ ENSZ EU EW FRISZ
European Union Electronic Warfare
G G-6
Generic
GDP GOTS GPS
Gross Domestic Product Govermental Off the Self Global Positioning System
HM HM BBBH
HM IHF HVK I ICAO ICC
IFF IFOR II. VH ILS ISDN
Interoperability International Civil Aviation Organisation 1. Initial CAOC Capability 2. Integrated Command Control Indentification Foe and Friend Implementation Forces Instrumental Landing System Integrated Services Digital
(Haditechnikai) Igazgatók Konferenciája Harctéri Rádióháló Számítástechnikai Biztonság vagy Informatikai Biztonság Híradó Biztonság vagy Kommunikációs Biztonság Polcról levehetõ – kereskedelemben kapható Képességcsomag Védelmi Képességek Kezdeményezés Védelmi Információs Rendszerek Hivatala Távolságmérõ Eszköz Védelem Tervezõ Bizottság Védelemtervezési Kérdõív Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Unió Elektronikai Hadviselés Betûszó, amely a Földi Repülésirányító Szakasz /Század/ rövidítésbõl származik áltlános Szárazföldi Parancsokság (Vezérkar) Vezetési Fõnökség Nemzeti Össztermék Kormányzati polcról levehetõ Mûholdas Helymeghatározó Rendszer Honvédelmi Minisztérium Honvédelmi Minisztérium Beszerzési és Biztonsági Beruházási Hivatal HM Informatikai és Hírközlési Fõosztály Honvéd Vezérkar Együttmûködési képesség Nemzetközi Polgári Repülõ Szövetség 1. Kezdeti CAOC Képesség 2. Integrált Vezetés Irányítás Idegen Barát Felismerõ Megvalósító Erõk Második Világháború Mûszeres Leszállító Rendszer Integrált Szolgáltatású Digitális
IT
ITU IVSN J, G, A (Törzsek) J-2 J-6 JCOP JTRS KFH KFKI KFOR KGIR KPSZH LAN LAS LGIR LOGFASS MÁV MC MEMS MH MH ESZF MH HIP MILDEC MIS MLS Mode – V MS NAC NACOSA
Network Information Technology
Hálózat információs technológia, információtechnológia
International Telecommunication Nemzetközi Távközlési Unió Union Initial Voice Switched Network Kezdeti Beszédkapcsolat Hálózat Joint, Ground, Air Összhaderõnemi, Szárazföldi, Légierõ HVK Felderítõ Csoportfõnökség (Fõcsoportfõnökség) HVK Vezetési Csoportfõnökség (Fõcsoportfõnökség) Joint Common Operational Összhaderõnemi Közös Picture Hadmûvelei Kép Joint Tactical Software Radio Összhaderõnemi Harcászati System Softver Rádió Rendszer Katonai Felderítõ Hivatal Központi Fizik ai Kutató Intézet Kosovo Force Koszovói Erõ Költségvetési Gazdálkodási Információs Rendszer Katonai Pénzügyi Számviteli Hivatal Local Area Network Helyi Hálózat Local Area System Helyi Rendszer Logisztikai Gazdálkodási Információs Rendszer Logistic Funcional Area Logisztikai Funkcionális Területi Subsystem Alrendszer Magyar Államvasutak Military Committee Katona Tanács Micro-Elektro- Mechanical Mikroelektró- mechanikai System rendszer Magyar Honvédség MH Elektronikai Szolgálatfõnökség Magyar Honvédség Híradó Parancsnokság Military Deception Katonai Megtévesztés Management Information System Vezetõi Információs Rendszer Microway Landing System Mikrohullámú Leszállító Rendszer Idegen Barát Felismerõ Rendszer Összhaderõnemi Üzemmódja Mobile System Mobil Rendszer North Atlantic Council Észak Atlanti Tanács NATO CIS Operating and NATO Híradó és Információs
Support Agency NATO NATO CJTF NATO Corp. DM NC3 Board NC3A NC3S NC3TA
NCF
NCM
NCW NIAR NMI NOAN NOSI
NTRM OPEVAL OPSEC P P III PD PfP PKI PSYOP PSZNYI QOS RAM RAP RH RSZP
North Atlantic Treaty Organization Implementation Plan NATO Corporate Data Model
Rendszereket Üzemeltetõ és Támogató Hivatal Észak Atlanti Szerzõdés Szervezete NATO CJTF Megvalósítási Terv NATO Együttes Adatmodell
NATO Consultation Command Control Board NATO C3 Agency NATO C3 System NATO C3 Technical Architectura
NATO Konzultációs, Vezetési Irányítási Testület NATO C3 Hivatal NATO C3 Rendszer NATO C3 Technikai Felépítmény
NATO Common Founded Reference Models for Functional Configuration NATO Common Operating Enviroment (NCOE) Component Model Network Centric Warfare
NATO Közös Finanszírozású Referencia Modellek Funkcionális Konfigurálása NATO Közös Mûködési Környezet Összetevõ Modell
NC3TA Reference Models for Interoperability NATO Office Automaiton Network NATO Reference Model for Open Systems Information Interchange NATO Technical Reference Model Operational Evaluation Operational Security Patterns Phisical Destruction Partnership for Peace Public Key Infrastructure Psychological Operation
Quality of Service Random Access Memory Recognised Air Picture
Radiolokacionajja Szisztema Poszadki
Hálózat Központú Hadviselés NATO Irodaautomatizálási Rendszer NC3TA Referencia Modellje Együttmûködésre NATO Irodaautomatizálási Hálózat NATO Referencia Model Nyílt Rendszerek Információcseréjéhez NATO Technikai Referencia Modell Hadmûveleti Értékelés Hadmûveleti Biztonság Sémák, minták Pentium III számítógép Fizikai Megsemmisítés Partnerség a békéért Nyilvános Kulcs Infrastruktúra Pszichológiai Mûvelet Pénzügyi Számviteli és Nyugdíj Intézet Szolgáltatás Minõsége Véletlen Hozzáférésû Memória Felderített (azonosított) Légihelyzetkép Rövidhullámú Leszállító Rádiólokátor Rendszer
S S-6
Sensor
SC SDH SFOR SHAPE
Subcommittee Synchronous Digital Hierarchy Stabilisation Forces Supreme Headquoters Allied Power Europe Standardisation Agreement Tactical Air Navigation Tactical Evaulation Tactical Communication System Post 2000 Transmission Control Protocol / Internet Protocol
STANAG TACAN TACEVAL TACOM Post 2000 TCP/IP TEMPEST
TETRA TFG TPSZI
Terrestrial Trunked Radio (System) Target Force Goal
UAV UGV UK URH USA VHF
Unmanned Areal Vehicle Unmanned Ground Vehicle United Kingdom
VOR
VHF Omnidirectional Radiobeacon Warrior Wide Area Network Wide Area System Warfighter Information Network – Tactical
W WAN WAS WIN –t ZMNE
United States of America Very High Frequence
Érzékelõ Dandár, ezred, zászlóalj vezetési fõnökség, alosztály vagy részleg szintû szervezete Albizottság Szinkron Digitális Hierarchia Stabilizáló Erõk Szövetséges Erõk Európai Fõparancsnoksága Szabványosítási Egyezmény Harcászati Légi Navigáció Harcászati Értékelés A 2000 utáni évek Harcászati Híradó Rendszere Átviteli Vezérlõ Protokoll / Internet Protokoll Kompromittáló kisugárzás elleni védelem eljárási szabályai és technikai eszközei megjelölése Területi Trönkölt Rádió (Rendszer) Haderõ fejlesztési cél Területi Pénzügyi Számviteli Igazgatóság Pilótanélküli Légijármû Vezetõnélküli Földi Jármû Egyesült Királyság ultrarövidhullámú Amerikai Egyesült Államok Méteres tartományú Ultrarövidhullám VHF frekvencia tartományú körsugárzós rádió irányadó harcos Nagykiterjedésû Hálózat Nagykiterjedésû Rendszer Harcászati Hadviselõ Információs Rendszer Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem
Idegen kifejezések jegyzéke Body Local Area Network Combined Endeavour Common picture Compter System Computer Incident Response Capability Core Network Dial up Host nation Objecitiv Force – 2010 Outsourcing Ruggedised Wireless Zo
Budapest, 2003. július „
Személyre szerelt helyi hálózat Együttes Erõfeszítés Közös kép Számítástechnikai vagy Informatikai Rendszer Számítógépes Incidens Válaszképesség Gerinchálózat Felhívás, tárcsázás Befogadó nemzet Célhaderõ 2010-ben Külsõ forrásból igénybe venni Tábori kivitelû Vezeték nélküli /a kisugárzásvédelemet biztosító/ legalacsonyabb kisugárzású TEMPEST eszköz megjelölése
„ - n.
Ternyák István ezredes
