Napsugaras Ház - A lsóvárosi Tájház
A
város nem csak kőből épül. Ahhoz, hogy a kövek „megszólaljanak”, kell az itt élők szellemisége, kellenek a rég tovatűnt arcok és kellenek, akik őrzik a rég tovatűnt arcokat és az illanó szellemiséget. Szigorú és szép kötelessége ez a mindenkori utókornak. Szeged nincsen a Dóm karcsú tornyai, az egyetem vöröstéglás épülettömbjei vagy a Széchenyi téri platánok nélkül. De nincsen Szent-Györgyi Albert, Juhász Gyula, Lőw Immanuel – vagy Bálint Sándor
szellemisége nélkül sem. Bálint Sándor, a „legszögedibb szögedi” életműve olyan forrása a gyökereinkről szóló tudományoknak, melyből ma is bizton meríthetünk, kifogyhatatlan tárháza a tápai, alsóvárosi néplélekről, szokásokról, ünnepekről, épületekről, mindennapokról szóló ismereteknek. Azoknak az ismereteknek, melyek nélkül mi, kései utódok, a XXI. században valamennyien szegényebbek lennénk. Hisz szegediségünk válik teljesebbé, mélyebbé és igazabbá, ha tudjuk, hogyan fűtötte a kemencét száz esztendeje a tápai menyecske, ha tudjuk, mit énekeltek egy alsóvárosi lagziban, és tudjuk, hogyan imádkozott a szögedi nemzet Havas Boldogasszony templomában pünkösdkor. Márpedig tudjuk – és Bálint Sándortól tudjuk. A tanítómestert, az ősz néprajztudóst életében nem hordta tenyerén a sors. De küzdelme, kitartása, elpusztíthatatlan érdeklődése olyan kincsestárat eredményezett és olyan örökséget hagyott ránk, melynek megőrzésével tartozunk neki, tartozunk magunknak és tartozunk utódainknak is. A most létrehozott tájház régi adósság törlesztése. Hiszem és bízom benne, hogy az alsóvárosi napsugaras ház, mely mostantól fogva Bálint Sándor örökségét hivatott hirdetni, együtt tartani és megőrizni, fontos lesz a szegedieknek. Hiszem, hogy a múlt megelevenedik általa és hiszem, hogy utat is mutat – a jövőbe. Ez a gondosan összegyűjtött kiállítás legújabb büszkeségünk, szegediségünk kitüntetett bizonyítéka. Hiszem, hogy itt valóban megszólalnak a kövek. Dr. Botka László p o lgár m e s ter
N yíl utca 43. sz. alat t i napsugaras paraszt ház, A lsóvárosi Tájház
A
Nyíl utca 43. sz. alatti napsugárdíszes lakóépület közvetlen a Nagyárvíz (1879) után, 1880-ban épült, így egyike a legrégebbi árvíz utáni alsóvárosi parasztházaknak. Az építtető Rácz József földműves. A városképi jelentőségű népi műemlékházat 2010-ben Alsóvárosi Tájházzá alakították, mely a Bálint Sándor
Emlékház és Kutatóközpont projekt első ütemeként valósult meg. Megfelelő források előteremtésével a kiváló szegedi néprajztudós, Bálint Sándor emlékét, szellemi hagyatékát megidéző kiállításokat egy újabb épület fogadhatja magába. A tervek szerint a kiváló szegedi néprajztudós, Alsóváros szülötte emlékét, szellemi hagyatékát megidéző kiállítások. Eredeti állapotában a Nyíl utcai ház az Alföldre jellemző soros elrendezésű, háromosztatú, alápincézett lakóház. Építésekor szabadkéményes konyhával rendelkezett, a kéményaljában berakott tűzhellyel. Az utcára néző tisztaszobában sárból rakott boglyakemence állt. A ház hosszában az udvar felől nyitott, faoszlopokon nyugvó, fakorlátos, könyöklős ereszaljával rendelkezett. Bejárata eredetileg az ereszet végéről, utcaajtóval nyílt, amelyet sok más alsóvárosi házhoz hasonlóan idővel megszüntettek, hogy egy újabb helyiséget (nyárikonyhát) nyerjenek. A fölfelé keskenyedő szabadkéménnyel rendelkező konyhát egy füstfogó szemöldökfal választotta el a pitvar felől. A kürtőbe keresztben vasrudakat helyeztek el, amelyre húsféléket akasztottak füstölni. A szabadkémény alatt oldalt kemenceszáj nyílt, innen fűtötték a tisztaszobát. Az oldalpadkán vaslábra helyezett edényekben főztek, a kiszélesedő katlanba üstöt raktak. A konyha hátsó falán a régi építésmód szerint középen oltárszerűen kiszélesedő párkány középtűzhely. Alakjára, külsejére utaló nyomok itt már
nem voltak, így az újonnan épített tűzhely már nem az eredetit mutatja. Ugyanakkor a felújítás során a kéményalja jobb oldali falán feltárult az eredetileg kamrának épült hátsó szoba kemencéjének szája. Alsóvároson jellemző módon az 1920-as évek táján kezdték el vékony, tapasztott fafödémmel lezárni a kéményalját. A kürtő megmaradt, húsfüstölésre később is használták. A régi tűzhelyek helyére újabbak épültek. A konyha (pitvar) másik oldaláról újabb szoba nyílt. Padozata az első két helyiség szintjéhez képest magasabban helyezkedik el, alatta van a pince. Itt a helyi gazdálkodás tárolóeszközei, palackok, kasok, szőlőprés, hordók láthatók. Az ereszetből eredetileg ferde síkkal lefelé volt a lejárata, most a hátsó szoba kiállítóteréből vezet le lépcső.
tisztaszoba
a para sztház utcára néző szobája . Más néven tisztaház, első szoba
pitar, pitvar
a régimódi parasztkonyha előrésze, más néven konyha
ereszalja
a parasztház fedett tornáca. Ide rakják ősszel a paprikafűzéreket szikkadni, hogy a nap süsse, a szél járja, de az eső ne áztassa.
kemence
sárból rakott fűtőtest. Részei: padka (a z ol d al át övez ő ül őhely), kuck ó (belső szöglet, gyerekek alvóhelye), s z á j a (n y í l á s a), f e n e k e (a l a p j a), oldala, teteje, válla (a falra boruló támasztó rész).
kéményalja
a s z a b a d t ű z h e ly e s k o ny h a b e l s ő, kémény alatti része
katlan
üst, bogrács számára készített tüzelőhely. Sárból tapasztották, a k onyh ában a k é mé ny al at t foglalt helyet.
kemencésfazék
erős cserépfazék, amellyel főzni szoktak a kemencében
pince
a ház al á , f öldbe mélye sz tet t h e ly i sé g. Eg ye s te r m é nye k , némely szerszámok és hordók, ill. bor tárolására szolgált.
korsóálló
d e s z k á b ó l k é s z ít e t t a l a c s o ny polc, a konyhában erre helyezik a korsót, köcsögöt, kannát.
sublót, suglót
háromf iókos szekrény, tetején kivarrott terítővel, rajta poharak, porcelánok . A láda utóda , ruhaneműt tároltak benne.
1903–1913 közöt t a házat tovább bővítet ték istállóval, kocsiszínnel és a hátsó szoba oldalához toldott kis kamrával. Ez jelenleg kiállítóhely a ház történetét ismertető tablókkal. Az istálló helyén egy, a kézműves foglalkozásokat kiszolgáló konyha áll. A lakóház közel százharminc éves történetét, a helyiségek váltakozó funkcióját a benne élők életmódja formálta. A z épületet 1963- ban helyezték műemléki védettség alá. A jelenlegi állapot a 20. század derekának lakóterét érzékelteti a rekonstruált szobabelsővel, az újratervezett régies konyhával. A tető a többi alsóvárosi épülethez hasonlóan eredetileg zsindellyel fedett, később a fedőanyagot hazai (hódfarkú) cserépre váltották. A nyeregtető utcai végén a fenyődeszkákból összeszögezett jellegzetes napsugaras oromzat látható megújítva.
Napsugaras oromzat
A
Szegedet romba döntő Nagyárvíz után mérnökök tervezték újra a város tereit, utcáit, lakóházait. Lechner Lajos az alföldi életmódot és a régi hagyományokat szem előtt tartva tervezte meg az új lakóházakat. A típustervek deszkás végoromzata megőrizte a barokk korban is jellemző napsugaras díszítményt, amelynek legszebb példái Alsóvároson találhatók, bár napjainkra számuk töredékére zsugorodott. Ilyen, típusterv szerint épített napsugaras ház a Nyíl u. 43. szám alatti.
napsugár
a szegedi és szeged környéki parasztházak, ajtók, vízimalmok kemence előték napsugárszerű díszítése, más néven ’ istenszöme’, a barokk Szentháromságszimbólum változata.
Bálint Sándor néprajzkutató a barokk Istenszem (az alsóvárosiak ajkán Istenszöm), a Szentháromságot jelképező oltalmazó, bajelhárító háromszög népi megfogalmazását látta a napsugaras oromzatokon. A Szentháromság barokk tisztelete, a napsugaras oromdísz korai rendeltetése minden bizonnyal már feledésbe merült, de a jellegzetes
napsugárdísz hagyományos kialakítása a 20. század első évtizedeiben is fennmaradt. Jellemző módon a tető utca felőli végét egy kisebb ferde kontysíkkal zárták, amitől az oromzat trapézformát nyert. Ennek közepéből, rendszerint a padlás szellőzőnyílásából áramoltak szét a napsugarak. A fenyőfa deszkázatnak több kialakítási módja ismert, az ácsmesterek készségétől függően. Legegyszerűbb az oromzat közepéből kiinduló teljes napsugár. Ennek egy továbbfejlesztett, „cifrább” és legelterjedtebb változata a zsalugáteres: amikor a tetőorom alsó síkját gérbéllések és timpanonos, vagy boltíves vakzsalugáterek ritmikus egymásutánja tagolja. E zsalugátersávot az orom sarkaiban úgynevezett legyezők (kis napsugarak) zárják. Középen gyakran
megjelenik a teljes kisnapsugár, vagy helyén a virágszerűen kiugró, úgynevezett mintafaragvány. Ez az egyedülálló motívum egymásra szögezett, stilizált növényi díszítményeket mutat. Külön figyelmet érdemelnek az oromzat alsó szélén a vízvető és a tetőn kívül két oldalt futó verébdeszkák változatos, csipkézett mintázatai.
A lsóváros és hite
A
Tisza jobb partján, a város déli részén fekszik Alsóváros (régen ,Alszeged’). A török hódoltság idején templomával a törzsökös magyar lakosság városmagja. Alsóváros népe még a 20. század közepe táján is ragaszkodott hagyományaihoz, parasztpolgári életmódjához és főként vallásos hitéhez. Sajátos kultúrája olyan meghatározó elemekkel színezte Szeged műveltségét évszázadokon keresztül, mint a paprikatermesztés, a havibúcsú (Havi Boldogasszony ünnepe, augusztus 5.), a napsugaras házak, vagy a városrészre jellemző viselet. A szegedi népélet hagyományvilágát évszázadok óta mélyen áthatotta a katolicizmus. A vallásos áhítat fenntartását az Alsóvároson megtelepedett szerzetesek missziós tevékenysége segítette.
búcsúkeresztapa, búcsúkeresztanya
búcsún választott keresztanya. Az olyan búcsús, aki először zarándokol Radnára , Pálosszentkútra , Verebélyre, idősebb búcsús társai közül a maga neme szerint választ keresztapát, keresztanyát magának, aki meg is ’kereszteli’ (búcsúkeresztség).
havibúcsú
Havi Boldogasszony ünnepe (augusztus 5.), az alsóvárosi búcsú napja. Rövidebb neve ’havi’.
radnai kép
a radnai kegyképet ábrázoló kép, amelyet a tisztaszoba falára akasztottak
A központban álló gótikus Havi Boldogasszony-templom és ferences rendház múltja a középkorba nyúlik: 1444-ben alapították a kolostort, 1503-ban szentelték fel a templomot. A templom a 19. század óta a szegedi nagytáj búcsújáró központja, csodatévő képéhez ezrek zarándokoltak bűnbocsánatért. Kultusza a tanyavilág kialakulásával virágzik. A ferences barátok nemcsak lelkipásztorként működtek, ezelőtt hozzájuk fordult a szegényebb nép testi bajaival is. Értettek a gyógyerejű növényekhez, kertkultúrájuk messze földön híres volt. Ők szervezik évszázadok óta a havibúcsút, melynek jelentősége már a 17. századtól túlnőtt Szeged határain. A búcsú napján minden alsóvárosi házban rokonokat, vendégeket fogadtak. A közeli utcákban árusok, borkimérők vertek sátrakat. Ugyanakkor a szegediek is felkerestek más kegyhelyeket. A 18. századi pestisjárványok óta az Aradhoz közeli, Maros mentén fekvő Máriaradnára (ma Románia) jártak Kisasszony napjára. A radnajárásnak számos emléke, tárgyi anyaga maradt fenn. Valamikor addig nem illett sem legénynek, sem lánynak házasságra lépni, amíg meg nem járta a radnai búcsút. A zarándokokat zenészek kísérték és fogadták, a leányokat menyasszonyi díszbe öltöztették hazatérésükkor. A modern kori átalakulások ellenére a szegedi Alsóváros ma is különleges levegőt áraszt a maga kertvárosi hangulatával, megmaradt jellegzetes lakóházaival, a fel-felbukkanó, a városrész lakóival élénk pasztorális kapcsolatot folytató ferences barátokkal, a templom és kolostor együttesével, amelynek főterén 2006 óta újra ott díszeleg fél évszázados rejtett élete után a Mária-oszlop szoborcsoport restaurált barokk együttese.
Bálint Sándor (1904-1980)
néprajzprofesszor, az alsóvárosi népélet kutatója
S
zegeden született 1904. augusztus 1-jén. Itt élt, tanított, kutatott és alkotott egészen haláláig. Munkássága a magyar néprajztudomány legnagyobb életműveinek egyike. Szülővárosa nyelvi örökségének, művelődéstörténetének, hagyományainak megörökítője, néprajzi szintézisének megalkotója. Ahogy Alsóváros sok más családja, szülei is paprikatermesztéssel foglalkoztak. Édesapja korai halála után édesanyja egyedül nevelte és taníttatta fiát. A városrész életmódját, a paraszti társadalmat abba beleszületve, családján, rokonságán keresztül ismerte meg. Ennek a közösségnek az archaikus hagyományait a népi katolicizmus hatotta át. Mint mondja, „bizonyára a gyermekkor volt későbbi szakrális néprajzi érdeklődésem ihlető forrása”. A szegedi néprajzi tanszék díjtalan gyakornoka, tanársegéde, később Solymossy Sándor segítségével az intézet magántanára lett 1934-től. Nyilvános rendes egyetemi tanárrá 1947-ben nevezték ki. 1931 és 1945 között a szegedi tanítóképzőben oktatott. Már ebben a korszakban kibontakozott néprajzi programja, amely az Alföld hagyományos népi társadalmának tudományos kutatására, az archaikus folklórkincs
„bizonyára
a gyermekkor volt későbbi szakrális néprajzi
érdeklődésem
ihlet ő forrása”
gyűjtésére, vallásos szokások értelmezésére hívja fel a figyelmet. Később az egész magyarság vallásos és kultusztörténeti hagyományainak kutatására kiterjesztette figyelmét. Tagja volt a Keresztény Demokrata Néppártnak, képviselőjeként a parlamentnek is 1945–1948 között. A politikai rendőrség folyamatosan megfigyelte, jelentéseket készítettek róla. Hívő katolicizmusa, valláskutatási programja miatt gyanús személlyé vált. 1965-ben rendszerellenes izgatás vádjával felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték és kényszernyugdíjazták. Háttérbe helyezésétől kezdve minden erejével a tudománynak és az írásnak szentelte napjait.
Bálint Sándor szakrális művészeti érdeklődését, a modern képző- és építőművészet iránti fogékonyságát haláláig megőrizte. Erről a Móra Ferenc Múzeumban őrzött hagyatéka, gazdag tárgyi- és dokumentumgyűjteménye is tanúskodik. Tragikus autóbaleset következtében hunyt el Budapesten, 1980. május 10-én. Fontosabb művei: Sacra Hungaria (1944), Boldogasszony vendégségében (1944), Szegedi szótár (1957), Szeged városa (1959), A szegedi paprika (1962), A Szeged-alsóvárosi templom (1966), Tombácz János meséi (1975), Szeged reneszánszkori műveltsége (1975), Ünnepi kalendárium (1978), Szögedi nemzet; a szegedi nagytáj népélete (1977, 1978, 1982).
Paprika
A
fűszerpaprika nagyarányú termesztésének és házi vagy kisüzemi feldolgozásának Szeged volt a központja. Neve a köztudatban is a dél-alföldi várossal forrott össze, s vált egyre inkább magyar különlegességgé. Őrleménye a 18. század második felétől lesz kedvelt fűszere a magyar konyhának. Népi elterjedésére nincsenek megbízható adataink. A sok-sok feltételezés egyike, hogy az Alföldre a kertészkedő hajlamú bolgárok hozták magukkal, akiknek egy csoportja Szeged szomszédságában is megtelepedett. Más megfontolás szerint a paprika dél-alföldi elterjedésében igen fontos szerepe lehetett a ferences barátoknak, akiknek alsóvárosi kolostori közössége az egész térséget ellátta vallási missziójával már a török időkben is. Kolostori kertjük fogyasztásra termesztett zöldségei, gyümölcsei között mindig voltak egzotikus növények és számos gyógyító erejű herba is. Ismerték a paprika fájdalomcsillapító, gyógyító erejét is. Könnyen lehetséges, hogy a ferences barátoknak is köszönhetően válhattak az alsóvárosi törpe- és kisbirtokosok a paprikatermelés ,nagymestereivé’. A paprikamunka családi összefogást, munkamegosztást igényelt. Művelése, feldolgozása, piaci, vásári értékesítése a házi termelés keretein belül zajlott. Egészen addig, míg a kézi őrlést az 1800-as évek második felétől fel nem váltotta a vízimalmokon, szárazmalmokon, majd a korszerű gőzmalmokon történő őrlés. A kertszerű művelés első szakaszában magról történő vetés útján nevelték elő a paprikapalántákat, majd ültették ki a megtrágyázott szántóföldekre. A palánták gondos öntözése, többszöri kapálása
után a kifejlett növényt augusztus vége felé szüretelték le. A csöveket felfűzték, s rendszerint a házak ereszei alatt száradtak a szembetűnő, vöröslő füzérek százai. Látványa koraősszel Alsóváros sajátos arculatához tartozott. A gépesítés megjelenéséig kemencében szárították a paprikafüzéreket, majd a száraz hüvelyeket ujjal roppantották, csipkedték le a csutkáról (csipödték), furkóval összezúzták és lábbal taposható külüben, vagy vízimalmokban őrölték meg a paprikát. Később a paprikát hasítással készítették elő a gőzmalmi őrléshez, ennek szabadalma az alsóvárosi Pálfy-testvérek nevéhez fűződik. A paprika bőrét, erezetét és magját késsel (bicskával)
különítették el egymástól. Ezt a munkát kizárólag lányok, asszonyok szezonálisan, egy-egy háznál összegyűlve végezték. Egy kiló őrleményhez négyszáz darab paprikahüvelyből kellett kézzel kikapargatni a paprika magját és az erét. A modern szegedi paprikamalmok megjelenése komoly változást jelentett a paprika zárt világában. A Pálfy-testvérek működése (1860-as évek) után a Dobóczky Mihály (utóbb Szécsi-féle) első paprikaőrlő gőzmalom (1876) járult hozzá a feldolgozás rohamos korszerűsödéséhez. Idehordták az őrölnivalót, amit kemencékben, később szárítókban mázsaszám készítettek elő. Szent-Györgyi Albert szegedi vegyészprofesszor, Nobel-díjas tudósunk ismerte fel elsőként, hogy a szegedi fűszerpaprika a citrusfélékhez képest a C-vitamin (aszkorbinsav) többszörösét tartalmazza.
Napsugaras ház – alsóvárosi tájház 6725 Szeged, Nyíl u. 43. Nyitva tartás: hétfők és munkaszüneti napok kivételével Április 1-től szeptember 30-ig 10-től 18-ig Október 1-től március 31-ig 10-től 16-ig Ezen időpontokon kívül előzetes bejelentkezés alapján, igény szerint. Üzemeltető: Tourinform Szeged 6720 Dugonics tér 2. Tel.: +36 (62) 488-690 A kiadvány a „Bálint Sándor Emlékház és Kutatóközpont Komplexum létesítésének I. ütemeként napsugaras alsóvárosi tájház kialakítása” – DAOP-2.1.1/B-09-2009-0009” pályázat keretében valósult meg. Szöveg: Szabó Magdolna Fotók: Szabó Magdolna Archív fotók és dokumentumok: Móra Ferenc Múzeum (Néprajzi Fotótár, Bálint Sándor hagyaték, Néprajzi Adattár) Szerkesztő: Szabó Magdolna, Baranyi István
Roosevelt tér
Som
jo
utc
sá ren c
u.
t.
Dóm Aradi tér rt. vértanúk tere
gas szo
gt. ny s szo
nt Fe
a
su tca
mí ve
Ny íl u
Sze
gas
Mátyás király tér
tca
bó
iu .
Bo ldo
Do
sá
gu tca
Bo ldo
Sz en th ár om
sk
ny sg
g
ut ca
Moszkvai kóc z
Sz en th ár om
Rá
Vám tér
Fö ld
. sgt
La
rt.
or
ánd
t.
sg
Ady tér
t. sg ik
S őfi Pet
or
nd
Sá
tő Pe
cs Bé
fi tő Pe
or
nd
á fi S
Tisza
krt.
o gy i ut ca
Szeged pu.
tca
Kálvári a sgt.
Megjelent 500 példányban
la u
Kálvári a sgt.
Os ko
tér
Gyártás/nyomás:
Lond o
Kiadja: Szeged Megyei Jogú VárosKálvária Önkormányzata
ni krt .
Tördelés: Fingerprint Kreatív Kommunikációs Ügynökség
Bálint Sándor Emlékház és Kutatóközpont komplexum létesítésének I.ütemeként napsugaras alsóvárosi tájház kialakítása (DAOP-2.1.1/B-09-2009-0009)
Kedvezményezett: Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata Az Európai Unió és a Magyar Állam által nyújtott támogatás összege: 67 279 038 Ft
