NAPLÓ
II. rész Makedónia - Albánia 2013 ősze Krauss Ottó és Zsóka
Ebben az évben kicsit másként alakultak a dolgok, mint szoktak. Az I.részben leírt, a szokásosnál kicsit rövidebb, „mindössze” 100 napos utunk sem úgy bonyolódott, mint szokott. Induláskor az utvonalterv tele volt kérdőjellel. Nem tudtuk, hogy lesz-e Levanter túra Erdélybe, hogyan alakulnak a lehetőségeink a kicsikkel, részt tudunk-e és részt akarunk-e venni az őszi Makedónia – Albánia túrán. Csak az volt biztos, hogy Horvátországban kezdünk, de a célterület ott sem volt pontosan körvonalazva. Úgy indultunk neki, hogy volt velünk térkép és utikönyv Franciaországra is, Montenegróra is, Erdélyre is és szeptember közepi hazaérkezésre számolva pakoltunk be mindazt, amit szükségesnek tartottunk. Végül az lett, amit leírtunk az előző 8 fejezetben és augusztus 23.-án érkeztünk haza. Addigra tudtuk, hogy lesz pár napunk a kicsikkel, nem a nyarat, de a nyári szünetet búcsúztatni, de még mindíg nem tudtuk, mi legyen a Levanter túrával. Eddigre biztos volt, hogy elindul, csak mi nem láttuk világosan a saját programunkat. Tíz nappal a túra indulása előtt tisztázódott, hogy ha nehezen is, de beilleszthető a család programjába és mi is felkészültünk lelkileg további két hétre egy újabb mérsékelten komfortos területen. Innen felgyorsultak az események. Leadtuk jelentkezésünket, megkaptuk a végleges útvonaltervet, megvettük a szükséges térképeket és utikönyveket, betápláltuk az információkat Rózsiba, átkonfiguráltuk a kocsit és a felszerelést az út követelményeihez, bepakoltunk mindent, amit szükségesnek éreztünk, és kipakoltuk azokat a dolgokat, melyekre, - úgy érezzük, - nem lesz szükségünk, megtettük a szükséges adminisztratív lépéseket. 14 napos hazai tartózkodás után szombati indulást terveztünk, Belgrád-i megállással. Így két elfogadható terhelésű szakaszra bontottuk a Budapest – Szkopje távot. Áttekintettük a hazajövetel lehetőségeit és készítettünk terveket arra a 2-3-4napra is. Közben nagyszülői feladataink mellett szakítottunk időt a nyári út lezárásával kapcsolatos feladatokra, az út fontosabb eseményeit és a kiadásokat rögzítő xls file tovább fejlesztésére, - hogy tudja kezelni az út megszakítását, - és a kocsin pár kisebb dolog megjavítására, illetve tovább fejlesztésére is. Beszereztünk egy új porszívót és üléspárnákat a székekbe, melyekre már a tavaszi indulás előtt is szükség lett volna. Az újabb induláskor a Széchenyi hegyen a kocsi kilométerórája 79710 kilométert mutatott. A motort nem hoztuk magunkkal és a biciklik most is otthon maradtak. X–X–X Belgrád, 2013. szeptember 7, szombat, 101. nap Megint úton vagyunk! Az előkészületek utolsó napjai, nagyszülői feladataink miatt is, - nagyon hektikusra sikeredtek, de reméljük mindent megtettünk otthon, amit kell és bepakoltunk és elhoztunk magunkkal, amire szükségünk lehet.
2
Hétórai kelés után negyed kilencre nyáriasítottuk és zártuk be a lakást és egy hátizsákban és egy szatyorban vittük magunkkal az utolsó dolgokat a buszmegállóhoz. A Hegyen mindent elpakoltunk és negyed 10-kor hagytuk el állandó parkolóhelyünket és gurultunk le az újabb kalandok felé. Az M5-ös autópályát elérve, Pestszentlőrincen letértünk egy Aldi-hoz, hogy néhány friss zöldséget vegyünk még. Innen megállás nélkül hajtottunk Röszkére. Zsóka vezetett, és ez volt az első alkalom azóta az emlékezetes Zágráb-i nap óta, amikor a kuplung szétesett. Eseménytelen utunk volt, talán csak az említhető meg, hogy Zelena Feriék kocsija, - melyet velünk utazó barátja vitt le Szegedre, - előzött le valahol Kecskemét előtt. Nem sokkal dél után léptük át a határt, - most tíz perc alatt végeztünk, - és hajtottunk tovább. Belgrád előtt tankolnunk kellett, mostanra fogyott el a Nagyvárad után betöltött gázolaj. Sajnos itt megint nagyon drágán, 1.57 euróért itattunk. Ha odafigyelünk, otthon olcsóbban megúszhattuk volna. Most számoltunk, és csak a macedón határig szükséges mennyiséget töltöttük be. A kempinget rutinosan találtuk meg és csináltuk meg a regisztrációt. Ekkor negyed négy volt. Pont 7 hete töltöttünk itt már egy éjszakát, csak akkor másik irányból érkeztünk. Ugyanoda álltunk le, mint korábban. A kempingben már bent állt jövendő útitársaink közül négy kocsi. Utasaik bementek a városba, így nem tudtuk üdvözölni őket, majd megtesszük később. A délutánt, - eredeti terveink szerint, - karbantartással töltöttük. Ez elsősorban egy kiadós takarítást jelentet. Az új porszívó hamar belopta magát a szívünkbe. Este korán tervezünk lefeküdni, alvás területén van még elmaradásunk. Reggel kelés hatkor, indulás hétkor, reggeli menetközben. Elég hosszú út áll előttünk, és délután háromkor kezdődik a túra érdemi része Kokino-ban. Szkopje, 2013. szeptember 8, vasárnap, 102. nap A korai lefekvésből nem lett semmi. Jövendő útitársainkkal tartottunk ismerkedési estet tíz utánig. Kellemesen telt az idő. Reggel a terveknek megfelelően hatkor keltünk és hét előtt tíz perccel már el is hagytuk a kempinget. A gyér vasárnap reggeli forgalomban könnyen kijutottunk az autópályára. Már Belgrád határában kellemes hegyes vidéken vezetett utunk, a Wienerwald-ra emlékeztetett. Elmentünk Avala mellett, ahol a helyi TV-adó van. Kiérve a városból Zsóka vette át a kormányt és vezetett egészen Nis-ig. Eseménytelen utunk volt, unalmasnak nem mondható, de nem is túlzottan emlékezetes, dimbes-dombos területen vezetett az autópálya. Nem sokkal
3
Belgrád után egy újabb jövendő útitársunk sorolt be mögénk. Egy ideig elviselte 75-85 kilométeres sebességünket, de végül leelőzött. Nis-t elhagyva közel száz kilométeren nem volt autópálya. Kicsit jól is esett a sok autópálya után a normál főúton vezetni, csak az autópálya építés miatt sok helyen volt terelés, sebességkorlátozás. Rózsi is bezavart egy kicsit, mert az előre megtervezett út helyett a hegyeken át akart Kokino-ba vinni, ahol lehet, hogy határállomás sincs. Természetesen felülbíráltuk, egyszer még vissza akart küldeni, de másodszorra sértetten tudomásul vette, hogy az autópályán megyünk. A határon öt perc alatt túljutottunk, és még a letérés előtt egy kútnál tankoltunk 20 litert, hogy mára kényelmesen elég legyen. A 70 dinár körüli ár nagyon kellemes, 1,17 eurónak felel meg körülbelül. Reméljük az autópályán kívül lesz ez még kevesebb is. Az autópályát a Szófia felé vezető úton hagytuk el. Ez már nem volt túlzottan jó minőségű, de még nem volt különösebb gond vele. Talán csak az volt meglepő, hogy nem jelezték sem a kezdetét, de sokkal nagyobb baj, hogy a végét sem, a kapaszkodósávnak. Pár kilométer után tértünk le egy egysávos és erősen emelkedő útra, melyen jó tíz kilométert mentünk. Egészen 920-940 méterre kapaszkodtunk fel a néhol bizony elég kátyús úton. Szerencsére a forgalom kicsi volt, a szembejövő néhány kocsival el tudtuk kerülni egymást. Alig, hogy elhagytuk az autópályát érdekes, korábban nem nagyon látott vidékre jutottunk. A nem egészen kopár hegyes-völgyes vidéknek érdekes hangulata van. Láttunk egy, a Badacsonyhoz hasonló hegyet is. Fél kettő után értünk fel a parkolóba, ahol már egy útitársunk várakozott. Üdvözöltük egymást, és rövid beszélgetés után elvonultunk megfőzni és elfogyasztani virslinket. Fél háromra érkeztek meg Zelena Feriék. Üdvözöltük egymást. A többiek elég nehezen érkeztek meg, de fél négyre tíz kocsi állt már a kis parkolóban.
Egy rövid üdvözlés után Zelena Feri adott tájékoztatást a helyről. A közeli hegy tetején egy alig évtizede felfedezett, mintegy 3800 éves helyről van szó. Csillagvizsgálónak mondják, de talán inkább lehetne naptárnak nevezni.
4
Lényege, hogy a hegy tetején van egy kőből kifaragott ülőhely, ahonnan nézve a szomszédos hegy mesterségesen kiigazított csipkés gerincének egyes helyein jelenik meg a felkelő nap az év jeles napjain, mint a tavasziőszi napéjegyenlőség, vagy a téli és nyári napforduló idején. Ilyen formán ez a hely korát és funkcióját illetően rokon az írországi Newgrange-val, vagy a nevezetes angliai Stonehenge-vel, csak ez nem épített „létesítmény”, hanem a természetes környezet kisebb módosításával alakították ki. Ha nem is olyan látványos, mint fent említett társai, mindenképpen egyedi és érdekes. Egy gyenge félórás sétával jutottunk fel az 1040 méter magasan lévő csúcsra és nézhettük meg a nevezetességet. Természetesen nem győződhettünk meg személyesen arról, hogyan is működik, mert sem napfelkelte nem volt, sem az év jeles napja nincs ma. A nevezetes ülőhelyről csak útitársainkat láthattuk a hegygerinc csipkéiben.
Visszatérve a kocsikhoz a társaság indult Szkopje-ba, a kempingbe. A hegyről óvatosan ereszkedtünk le a nagy kocsikkal a 3K úton (keskeny, kanyargós, kátyús). Hat órára érkeztünk meg. Szinte percek alatt mindenki elfoglalta helyét. Nekünk első dolgunk volt lezuhanyozni, majd elkönyveltem a napot és megszerkesztettem a képeket. Eddigre hét óra lett, és kezdődött a napi eligazítás és a bemutatkozás egy pohár pezsgő és némi pálinka kíséretében. Elég érdekes emberek jöttek össze. Mindenki gyakorlott kempingező és 5
elkötelezett híve ennek az életformának, de a motivációk és az előéletek elég sokszínűek. Azért vitathatatlanul megvan a közös nevező, és ez biztosítékot ígér arra, hogy kellemes lesz a következő két hét. Szkopje, 2013. szeptember 9, hétfő, 103. nap Reggel fél nyolckor volt találkozás. Ehhez valamivel hat után kellett kelni. Egyszerűsített reggelit fogyasztottunk, a tegnapról maradt szendvicseket pusztítottuk el. Egy nagyon kényelmes busz érkezett, melyben a megbeszélt időpontban be is szállt a társaság. Az autópályán indultunk el visszafelé, majd letérve keleti irányban haladtunk tovább. A táj először olyan volt, mint tegnap, majd egyre több lombos fa jelent meg. Az út kellemes beszélgetéssel telt. Az amúgy is keskeny országútról egyszer csak egy hajtűkanyarral letértünk egy egysávos, nagyon keskeny és kanyargós útra, melybe még mindkét oldalról belógtak a fák. Buszunk vezetője nagyon megszenvedett. Mondtuk is, hogy nagyon rossz néven vettük volna, ha ide lakóautókkal kellett volna bejönnünk. Mindez azért történt, hogy egy érdekes geológiai képződményt, az úgynevezett kőbabákat megnézzük. A környék vulkáni eredetű. A különböző keménységű közetet a szél és a víz okozta erózió különböző mértékben koptatta le. Az egyedi körülmények következtében ebben a völgyben különleges, babákra emlékeztető képződmények alakultak ki.
6
A közelmúltban a völgyben EU támogatással egy szép parkot alakítottak ki. Nemcsak a képződmények megvilágítását oldották meg a legmodernebb, LED-es lámpákkal, hanem épült egy látogató központ és a szomszédos völgyben egy tanösvény is.
Körbejártuk a parkot, megtudtuk, hogy a területet az erózió ma is alakítja, évente mintegy egy millimétert kopnak a látott sziklaképződmények. Meghallgattuk a vonatkozó legendákat.
7
Érdekes helyen jártunk, és öröm volt látni, hogy milyen szépen alakították ki a parkot. Csak a megközelíthetőséget oldanák meg. Erre pedig feltétlenül szükség lesz, ha komolyan akarják idegenforgalmi célra hasznosítani. Egy Szkopje környéki párnapos programban mindenképpen helye van ennek a helynek. A kőbabák megtekintése után a társaság ismét buszra szállt, sofőrünk nagy-nehezen kihozta a buszt a keskeny úton és indultunk tovább következő állomásunk, Kratovo felé. Kratovo a Balkán legrégebbi városa. Ebből a régi dicsőségből mára nem sok maradt meg. Igazán értékesnek a várost átszelő folyó felett átívelő három régi híd, az ortodox templom, néhány középkori lakótorony, - de ezek is csak kívülről,- és pár felújított épület mondható. Rajtuk kívül csak két 650 éves fenyő és néhány sziklaképződmény érdemelte ki figyelmünket. A városban idegenvezetőnk a helyi iroda főnöke volt, aki tiszteletre méltó elhivatottsággal és lelkesedéssel mutatta be azt, amit érdemesnek tartott. A város lakói a hosszú évszázadok alatt négy jól elkülöníthető részben éltek. Volt egy katolikus, egy ortodox keresztény, egy török és egy zsidó népközösség, melyek saját kultúrájuknak megfelelően alakították ki lakó és munkakörnyezetüket. Mára a zsidók teljesen, a törökök gyakorlatilag eltűntek. 8
Tiszteletünkre vezetőnk meghívta egyik öreg barátját, aki népviseletbe öltözve dudáján eljátszott pár népdalt.
A városban tett séta alapjában kicsit lehangoló volt. Mindenhol az enyészet nyomait láthattuk melyet tovább rontott az országban mindenhol fellelhető sok szemét. Megtudtuk, hogy ezen a kis településen 280 lakóház eladó. Az elvándorlás nagyon intenzív. A korábbi aranybányászat mára nem ad megélhetést a környék lakóinak.
9
10
Vezetőnk meghívta csoportunkat irodájába, - mely egyben a helyi kézműves ajándéktárgyak kiállítására és értékesítésére is szolgál, - egy kis ízelítőre helyi különlegességekből. Később bemutatta szépen felújított egyik házát is, mely ma panzióként működik, és pincéjében a környék régi használati tárgyainak gazdag gyűjteményét, - talán egy jövendőbeli helytörténeti múzeum alapjait, - mutatja be. A város jószerivel egyetlen modern épülete, a szálloda mellett csak itt láttam, hogy szálláslehetőséget kínáltak.
Sétánk utolsóelőtti állomása az ortodox templom volt. A bejárati részen, - a sajnos elég rossz állapotban lévő freskók alatt, helyiek múlatták az időt. Látszatra ez a hely egyben valamilyen közösségi célokat is szolgál. Bent, bár nem volt szabad fényképezni, - több útitársunkhoz hasonlóan, azért készítettem lopva pár képet. Nagyon gazdag és szép dolgokat láthattunk. Utolsóként egy lakótornyot látogattunk meg. Ezek ma magántulajdonban vannak, de a tulajdonosoknak nincs pénzük a felújításra. A masszív 5-600 éves épületek jól bírják az idő okozta enyészetet. Ide be is lehetett menni, de belül lim-lomokon kívül nem volt semmi. Kicsit érthetetlen, hiszen turisztikai
11
látványosság lehetne. Igaz, magunkon kívül egyetlen fiatal párt láttunk, aki turisztikai céllal járta az utcákat. A talán indokolatlanul hosszúra nyúlt városnézést egy kiadós ebéddel zártuk. Az étterem egy újabb építésű, értsd alatta a jugoszláv időkből származó, épületben volt. Nagyon hangulatos hely, talán csak a 60-as évek vasúti restijeit idéző mellékhelységet érhette szó. A kissé elhúzódó ebéd nagyon finom és bőséges volt. Előételnek macedón salátát, bureket és valamilyen fehérbabfőzelékhez hasonlító valamit kaptunk. Hozzá a helyi specialitás, a sült paprikából készült fűszerkrém, az aivár volt az asztalon. A főétel egy pizzaszerű valami volt, de inkább lángos tésztából készülhetett, tetején bőséges sült füstölt sonkával. Ez majd mindenkin kifogott, többünk becsomagoltatta a maradékot. A desszert, egy török mézes sütemény, is nagyon ízlett mindenkinek. Mire kijöttünk az étteremből, befelhősödött. A több mint egy órás úton többen elbóbiskoltunk. Közben el kezdett cseperegni az eső, ezért úgy határoztunk, megállunk az amúgy is útba eső kempingben, hogy esernyőket és hasonlókat vegyünk magunkhoz, mielőtt nekiindulunk mai utolsó programunknak, Szkopje meglátogatásának. A rövid megállás szemmel láthatóan jó hatással volt a társaságra. Pár perces buszozás után sofőrünk a belváros közepén, a Makedónia sugárútnál tett le. Elsétáltunk annak déli végéig, majd onnan visszafelé a Vardar partig. Egy furcsa, eklektikus kép fogadott. Ennek több oka is van. Szkopje alapjában egy ősi város, de az 1963-as földrengés az épületek 80 %át lerombolta. A kor szellemében modern, szocreál, gyakran panel épületekkel építették újjá. Másrészt Makedónia, mint frissen önállóvá vált ország, keresi az identitását. Ehhez egy megfelelő főváros tartozik, mely méltóképpen tükrözi az ország történelmi gyökereit. Ezért született az elhatározás, hogy neobarokk stílusban alakítják ki a belvárost. A projektet Szkopje 2014-nek nevezték el. Hatalmas építkezések folynak. Már ma áll számos, az új elhatározások szellemében épült épület. És sok-sok monumentális
12
szobor. Nem emlékszem, hogy valahol is láttam ennyi lovas szobrot. Ezeken kívül van számos, hangulatos életkép, mely annyira hiányzik a hazai településeken és annyira megcsodáltunk sokfelé Norvégiától Gyulafehérvárig.
Szkopje-hoz, és egész Makedóniához tartozik egy nagyon erős Teréz anya kultusz. Igaz, hogy tevékenységét döntően távoli országokban, köztük Indiában folytatta, itt nevelkedett, sőt a helyiek
szerint itt is született. Bár ez utóbbit az albánok is maguknak vindikálják. Minden esetre a város reprezentatív sugárútján nemcsak szobra áll, hanem a közelmúltban egy emlékházat is építettek a tiszteletére. A legnagyobb építkezések a Vardar partján folynak Még a régi Kőhíd innenső partján számos iroda és lakóház készült el a Nagy Sándort ábrázoló lovas szobor körül. Ez utóbbit a görögökkel folytatott viták miatt hivatalosan a 13
„Harcos lovon” névvel illetik. Az irodaházak közül kitűnik a T-Kom tisztaüveg székháza. A környékre még egy diadalívet is építettek, nem tudom minek a tiszteletére. Szerencsére azért a párizsinál kisebb.
Kisétáltunk a folyó partjára és eltöltöttünk pár percet a Kő híd és a túloldalon épült új-régi paloták megcsodálásával. Ezek mindegyike valamilyen kulturális célt szolgál, múzeumok, levéltár és hasonlók kaptak itt helyet. A Kő híd pillérére is került egy a bronz életképekből. Az új negyedhez tartozik a neobarokk stílus jegyében épült két új híd is. Ezekről sem sajnálták a szobrokat. Átsétáltunk a hídon a régi török negyedbe. Itt is elsőként egy nagy téren elhelyezett két szökőkúttal kombinált monumentális szobor fogadja a turistát.
14
15
Nem sokkal mögöttük egy népi szőtteseket kínáló üzlet gazdag választéka ötlik az ember szemébe. Vele szemben Daut pasa fürdőjének sok kupolás épületében ma a Nemzeti Galéria kapott helyet. Városnéző sétánkat a Bazárban folytattuk. Ez az Istambul-i után a második legnagyobb Európában. Mivel a mai nap a hétvégi nemzeti ünneppel összefüggő munkanap-tologatás miatt munkaszüneti nap, az üzletek zárva voltak. Így csupaszon, vásárlók nélkül nem jött ki a bazár hangulata. Annyi minden esetre megállapítható volt, hogy az utcák 3-4-szer szélesebbek, mint a Marokkóban látott bazárok esetében. Elhagyva a bazárt felkapaszkodtunk a mai, igencsak fárasztó nap utolsó állomására, a Kale erődhöz. Útközben láttuk Musztafa pasa mecsetjét, de meglátogatására esély sem volt.
Az erőd bejárata előtti térről a vethettünk egy pillantást a völgyben alattunk épült új városi stadionra. Az erődben egy nagyon szimpatikus és jól felkészült fiatal régész próbálta figyelmünket lekötni. Színes előadásával még a késői órán is elérte célját. Bemutatott több ezer éves, és az erődítmény viharos évszázadaiból fennmaradt leleteket is.
Innen nagyon szépen látszott az egész város, mögötte a hegyekkel, és a Milleneumi kereszt. Eddigre kezdett besötétedni és ez elsősorban a fényképezés esélyeit rontotta.
16
Buszunk az erőd előtti parkolóban várt ránk és hamar visszahozott a kempingbe. A kiadós ebéd után még az evés gondolata sem vetődött fel. Szkopje-ra nagyon kevés volt a rendelkezésre álló idő. Egy főváros megérdemel egy egész napot. Sokat rontott a helyzeten, hogy már fáradtan érkezett meg a társaság. Visszaérkezésünk után szinte azonnal kezdődött az esti megbeszélés, melyen egy újabb nehéz nap programja körvonalazódott. Holnap az autóznivaló csak mintegy 180 kilométer, de 4-5 érdekes hely is van útközben. Ezek közül kell mindenkinek ízlése szerint választania. Mi a Matka szurdokot és Tetovo két nevezetességét, a Tarka mecsetet és a Dervis kolostort néztük ki magunknak. Struga, 2013. szeptember 10, kedd, 104. nap Hét óra előtt keltünk. Amolyan felemás reggelit ettünk. A müzli illetve kávé mellé az étteremből tegnap hozott makedón pizza maradványai és némi retek és paradicsom került az asztalra csak úgy bent a kocsiban. Összekészülés, WC ürítés után valamivel kilenc előtt a csoportból negyediknek hagytuk el a kempinget. Ez egy kimondottan jó kemping volt, egyetlen gondunk a villannyal volt. A rendre 170-180 Volt körüli feszültséget a hűtők nehezen viselték. Többünk kénytelen volt bevetni a gázt. A tegnap elhatározottaknak megfelelően a Matka szurdokhoz mentünk. Kilencre értünk oda, még minden kihalt volt, a parkoló üres. Kedvünkre választhattunk helyet. A parkoló mellett egy vadvízi szlalom pálya van.
17
Összekaptuk magunkat és gyenge fél óra alatt felmentünk a gáthoz. Még nagyon párás volt az idő, a fényképek nem igazán sikerültek. Felmásztunk a gát mellett vezető macskaköves úton, majd elindultunk a sziklába vájt ösvényen. Nagyon is kedvünkre való helyen járunk. Hamar elértük
18
egy kisebb beszögelésben a csónakkikötőt, az éttermet, meg egy kis ortodox kápolnát. Még nem volt szinte semmi jele az életnek. A csónakosoknál egy angolul egész jól beszélő koma mondta, hogy 1200 dinárért indul el a hajó, ha ketten vagyunk, ennyit kell fizessünk, ha többen, fejenként 400 a tarifa. Más kuncsaft nem látszott, így arra gondoltunk várunk egy kicsit. Bementünk megnézni a kápolnát, egy kedves kis templom. Utána gyalog nekivágtunk az ösvénynek. Elmentünk egy darabon. Nagyon szép dolgokat láttunk, de az világos volt, hogy a hat kilométert oda és vissza nem tudjuk megtenni, arra nincs elég időnk. Azért készítettünk pár képet a szurdokról ebből a perspektívából. Visszatértünk a csónakkikötőbe. A koma mondta, hogy vannak új kuncsaftok, csak az étteremben várnak. Elment értük és hatan indultunk el a csónakkal.
19
A korai órában a nyugodt vízen kellemes utunk volt. Közben figyeltük az ösvényt, ahogy hol alacsonyabban, hol magasabban a víz felett halad felfelé. Kapitányunktól megtudtuk, hogy a szurdok vize mintegy hetven kilométerrel feljebb ered. Három gát van rajta, ez a legalsó. A hét kilométerrel feljebb lévő másodikig vezet az ösvény és további 18 kilométerre van egy harmadik is. Húsz perc után kötöttünk ki a barlang stégjénél. Ez az ösvénnyel ellentétes oldalon van. Egy nem túl hosszú, de meredek ösvényen értük el a barlang bejáratát. Mint megtudtuk, négy barlangot tártak fel a környéken, de csak ez az egy van megnyitva a közönség előtt.
20
A barlang ott és akkor nem tűnt különösebben érdekesnek. Sem mérete, sem a cseppkövek közelébe sem voltak az általunk korábban meglátogatott barlangokhoz. Később a kempingben tudtuk meg, hogy ez egy ritkaság. Az általunk ismert cseppkőbarlangok mészkőhegységekben vannak, míg ez a vidék vulkánikus. Ennek ismeretében talán más szemmel néztük volna a látottakat.
Visszafelé jövet az idő kicsit tisztább lett. A szurdok nem mutatott újat és nagyon sajnáltuk, hogy nem tudtunk gyalog visszajönni. Most kicsit több figyelmet fordítottunk a partra. itt talán féltucatnyi kisebbnagyobb üdülőház áll. Egyik-másik inkább kalyiba, mások nagyon is elegánsak.
Egy szembejövő hajóban négy útitársunk jött felfelé. Nem sokkal a kikötés előtt a parton láttuk Zelene Feriéket. Őket is nagy integetéssel üdvözöltük. Kikötés után fizettünk. Mivel nem akartuk macedón készpénzünk nagy részét elkölteni, megkérdeztük, fizethetünk-e euróban. Végül 14 eurót kértek, ami fejenként 350 dinárnak felel meg. Betértünk még az étteremhez, hogy vegyünk sültpisztrángot az esti vacsorához. Negyed órát kellett volna várnunk rá. Ezt nem vállaltuk be, mert tudtuk, hogy egy órakor szertartás lesz a Tetovo-i Tarka mecsetben, és előtte még meg akartuk nézni. Gyorsan visszatértünk a kocsihoz és indultunk egy újabb jó félórás útra. 21
Az autópályán jól tudtunk haladni következő célpontunkhoz, de betérve Tetovo belvárosába útépítés és piac miatt hosszan kellett araszoljunk. A Tarka mecsetet könnyen megtaláltuk, de közvetlen közelében nem találtunk parkolót. Kicsit távolabb egy mellékutcában sikerrel jártunk. Ekkor már elmúlt fél egy. Gyorsan visszamentünk a mecsethez és betértünk. Már elkezdtek gyülekezni a hívők, de minden további nélkül beengedtek és hagytak fényképezni is. Mielőtt a szokásoknak megfelelően levettük cipőnket, találkoztunk négy útitársunkkal, akik éppen befejezték látogatásukat. Világjárt emberekről van szó, de nagyon elragadtatottan nyilatkoztak a látottakról. Ezek után mi is nagy várakozással léptünk be. A mecsetről nehéz szavakban beszámolni, meglátogatása nagyon ritka élmény. Nem ismerjük az iszlám templomok funkcionális felépítését, de itt a kivitelezés teljesen egyedi. 1459-ben épült és külső-belső festéséhez állítólag 30 ezer tojást használtak fel, hogy a színek tartósak maradjanak. Az eredmény csodálatos. A szavak helyett beszéljenek a képek.
22
23
A mecsetet hamar el kellet hagyjuk, mert egyre többen jöttek a szertartásra, mind férfiak. Különösen Zsóka érezte magát kényelmetlenül egyedüli nőként. Még felmentünk a karzatra és onnan is készítettünk pár felvételt. Alig, hogy kiléptünk, megszólalt a müezzin és a minaretben elhelyezett hangszórókon keresztül imára hívta a hívőket. Mi még körbesétáltunk a kicsi, de nagyon szépen gondozott kertben és megnéztük a kiegészítő létesítményeket, egy ismeretlen rendeltetésű valamit és a rituális mosdásokra szolgáló helyet.
24
Készítettünk még pár felvételt kívülről, - a mecset innen nézve is gyönyörű, - és indultunk vissza a kocsihoz. Eddigre teljesen megváltozott az utca képe. Érkezésünkkor sem voltak kevesen, de mostanra teljesen beállt a mellékutca forgalma. Ennek fő oka, hogy a közeli iskolákban befejeződött a tanítás és a diákok kirajzottak. Nagyon örültünk, hogy mi még korábban viszonylag könnyen bejutottunk. Kocsinkhoz érve adódott a kérdés: hagyjuk-e itt a járgányt és gyalog menjünk a jó egy kilométerre lévő dervis kolostorhoz, vagy feladva a jó helyet bízzunk a szerencsénkben, hogy ott is találunk. Térkép hiányában nem akartuk kockáztatni az eltévedést és az utóbbi mellett döntöttünk. Pár perc alatt odaértünk és kaptunk is helyet a Tarka mecsetben előttünk járt útitársaink kocsiijai mögött. Leparkolás után nem tudtunk azonnal indulni, mert a kolostorból egy elég népes temetési menet tartott a közeli temető felé. Kicsit furcsa volt, hogy csak férfiak kísérték a halottat, - aki, mint később megtudtuk egy 20 éves fiú volt, - nem volt sem virág, sem pap, sem semmi, a koporsót a gyászolók egymás kezéből kapkodva vitték, és a menetben résztvevők szokásos utcai viseletben, mindenféle feliratos pólókban és egyebekben voltak. A kolostor a pár perce meglátogatott Tarka mecset után nagyon szegényesnek hatott. Annak ellentéteként egy nagyon egyszerű, tiszta struktúrájú mecsetben kezdtük a látogatást. Itt is nagyon kedvesen és készségesen fogadtak. Első ránézésre látszott, hogy az épületek jelentős része felújításra szorul. Mint később megtudtuk az elmúlt évtizedben két tűz is sújtotta az épületeket, és pénz hiányában még nem kerülhetett sor a felújításra.
25
Hamar csatlakoztunk útitársainkhoz, akik a kolostor megtekintését a temetési szertartás miatt nem tudták korábban megkezdeni. A mecsetet elhagyva bóklásztunk a területen. Bepillantottunk egy romos épület ablakán, mely, mint kiderült a korábbi baba türbéje.
Tovább járva egy elég rendezetlen környezetben egy modern, pavilonszerű épületet láttunk. Bepillantva egy magas, hosszúszakállú jó negyvenes úriember invitált be. Mint kiderült ő a pillanatnyi baba, a rend itteni vezetője. Egy odahívott úriember tolmácsolásával beszélgettünk pár mondatot, kedvesen leültetett. Tudott pár szót magyarul és állandóan Gül babát emlegette. Ez a találkozás érdekes színfoltja volt a mai napnak.
26
Elhagytuk a kolostort, ami alapjában véve csalódást okozott, de ha már a Tarka mecset miatt itt voltunk a közelben, mindenképpen érdekes volt meglátogatni. Mielőtt beszálltunk a kocsiba vetettünk még egy pillantást a város fölé magasodó hegyre, előterében a számunkra nagyon sivárnak ható temetővel. Ekkor az idő még nem haladt túlzottan előre, még elvileg belefért volna egy további célpont, a Jovan Bigorski kolostor megtekintése, de az előzetesen kapott információ rossz utakról szólt, és nem akartuk gyötörni a kocsit. Átöltöztünk egy hosszabb, mintegy két és félórás autózáshoz és elindultunk kifelé a városból. Egy benzinkútnál tankoltunk 60 litert, nem teli, hogy maradjon hely az esetleges maradék dinárok elköltésére. Eleinte autópályán vezetett utunk, de Gostivar-t elhagyva normál országút várt. Minősége elég változó volt, az emelkedőkben volt kapaszkodósáv. Először 1200 méterig, majd egy nagyobb ereszkedés után ismét 1000 méterre kapaszkodtunk fel. Rózsi szépen tette a dolgát, csak az utolsó kilométereken a mi hibánkból tettünk egy kisebb kerülőt. Fél ötre értünk ide, addigra három kocsi a csoportból már megérkezett. Rajtuk, és a több száz régi, lepukkadt és valószínűleg elhagyott lakókocsin kívül egy népesebb belga csoport járművei álltak a kempingben. Leparkoltunk és hozzákezdtünk a szokásos feladatokhoz. Többek között Rózsi track-log-jait akartam áttölteni a számítógépbe. Fájlformátum hibára hivatkozva ez nem sikerült. Lehet, hogy az otthon elkövetett szoftverfrissítés okozott valami problémát. Ezzel csak hazaérkezésünk után tudok foglalkozni, de könnyen elképzelhető, hogy erről a túráról, - nyolc év óta először, - nem lesz végül a ténylegesen megtett útról dokumentációnk. A naplóban megpróbáltam valamennyit behozni a tegnapi elmaradásból, de kevés sikerrel. Az esti megbeszélésen elhangzott beszámolók alapján a csoport tagjai nagyon változatos programokat teljesítettek. Mi magunk is meg voltunk elégedve a saját programunkkal, egy nagyon változatos és érdekes napot tudhatunk magunk mögött. Volt egy kisebb kellemetlen incidensünk. Amikor kiszedtem a kábelt a gázpalacktartóból, a zárban felejtettem a kulcsot. Már sötétben, amikor be akartam zárni és kivenni a kulcsot, nem vettem észre, hogy nincs teljesen bent a zárban, és beletörtem. Szerencsére a zárban maradt részt könnyen ki
27
tudtam szedni és van velünk tartalék kulcs. Ami kellemetlen, hogy ez volt az utolsó eredeti kulcsunk. Holnap kicsit könnyebb nap lesz, a délelőtt szabad, délutánra hajókázás szerepel a programban az Ohrid-i tavon és egy városnézés saját szervezésben. Minden esetre nem kell elsietni a felkelést, lesz idő megsütni a bundáskenyeret és talán a naplóval is előbbre jutok valamennyit. Struga, 2013. szeptember 11, szerda, 105. nap Élve a lehetőséggel, nem siettük el a felkelést. Én ugyan fél nyolckor már a géphez ültem, de Zsóka csak kilenc után kelt. Nagyon darabosan készítettük el a reggelit is, amiben nemcsak az játszott közre, hogy az elmúlt zaklatott napokban elszoktunk szokásos ritmusunktól, de az is, hogy a bundás kenyér készítés máskor is megzavarja a dolgok menetét. Végül valamikor fél 11 körül végeztünk vele. Ekkor egyes útitársaink lakóautóikkal már indultak a városba. Mi nem siettük el a dolgot, mert az idő nagyon bizonytalan volt. A délelőtt folyamán párszor az eső is eleredt. Befejeztem a tegnapelőtti naplót és megszerkesztettem a tegnapi nap képeit. Mire mindezzel végeztem közeledett a dél. Gyorsan összekaptuk magunkat és elindultunk Ohrid-ba. Nem csatlakoztunk senkihez sem, és nem vittünk be senkit sem, mert mások sokkal többet terveztek a városban tölteni, mint mi. Dél körül értünk be. Elsőnek megálltunk egy táblával jelzett turista információs irodánál, de az iroda be volt zárva, sőt látszatra a szezonban sem működött. Találtunk mellette egy kis boltot, ahol beszereztük a kenyeret a következő napokra. Tovább menve behajtottunk a belvárosba, de, - mint várható volt, parkolóhelyet nem találtunk. Kicsit tovább menve, nem túl messze a kikötőtől találtunk egy nagyon jó helyet, és leparkoltunk. Ekkor gyenge két óránk volt a meghirdetett hajókázásig. Úgy határoztunk, neki szaladunk a városnak egy szál esernyővel és a hajókázás előtt visszajövünk a bélelt jacky-ért. Sétánkat a kikötő melletti tágas téren kezdtük, ahol Ohridi Szent Klement, a város védőszentjének szobra áll. A kikötőbe nem mentünk ki, mert a borult időben nem látszott semmi, és a hajókázás miatt később úgyis visszatérünk. Sétánkat a parttal párhuzamos sikátoros részben folytattuk. Ez a terület rajta van az UNESCO világörökségi listáján. Szépen karbantartott épületek között jártunk. Az utca képe eltért a hasonló belvárosok képétől. Itt a jellegzetes épületek alsó része terméskőből épült, az emeleti részek az utca fölé kiugorva favázas szerkezetek.
28
Ezek az épületek többnyire valamilyen kulturális célt szolgálnak. Egyikükben egy kézműves papírkészítő műhely működik. Egy fénykép erejéig bepillantottunk. Ekkor kezdett az eddigi enyhe csepegés felerősödni. Mi úgy határoztunk, dacolunk az időjárással és ernyő alatt folytatjuk városnéző sétánkat.
29
Így értünk el a Sv.Sofija (Szent Bölcsesség) székesegyházhoz. Előtte még az egyik part felé vezető nyiladékon keresztül vetettünk egy pillantást a tóra, mely ezen a borús-esős napon nem azt az arcát mutatta, mely miatt Makedónia legismertebb és legkedveltebb üdülőhelye. A székesegyházhoz már elég erős esőben érkeztünk, nehéz is volt az ernyő alól elkészíteni a külső felvételeket. Jól jött, hogy betérhetünk a templomba. Itt elvileg nem volt szabad fényképezni, de mindenki megszegte ezt a szabályt. A templom a XI. századból való. Az ősi falakat mára kissé megkopott freskók díszítik.
30
A templom melletti utcában áll a parókia épülete. Körbejárva a székesegyházat, - ekkor az eső átmenetileg lecsendesedett, - elindultunk a mögötte lévő dombon keresztül nyugati irányba. Több helyről is jó rálátás volt a tóra és a városra. Elmentünk Kaneo, egy kis öbölben lévő korábbi halászfalú, ma üdülőtelep mellett.
Csendes csepegésben értük el Ohrid talán leglátványosabb nevezetességéhez, a sziklafokra épült Sv.Jovan Kaneo kápolnához.
Ide betértünk. Egy apró, de nagyon szép templomocskában jártunk. A jegyeket és az elmaradhatatlan kegytárgyakat árusító hölgy lelkesen magyarázta a látnivalókat a számunkra érthetetlen helyi nyelven, de egyben megakadályozta, hogy fényképezzünk.
31
Mire a templom megnézésével végeztünk, még éppen maradt elég időnk arra, hogy visszatérjünk a kocsihoz, és elérjük a kétórai találkozót. Egyetlen gond volt csak, hogy éppen elkezdett zuhogni az eső. Ekkor két választásunk volt. Vagy a templomban összezsúfolódott sok turista társaságában kivárjuk az eső végét és garantáltan lekéssük a találkozást, vagy kockáztatva egy komolyabb megázást elindulunk a zuhogó esőben. Mi, - mint utóbb kiderült, elég rosszul, ez utóbbit választottuk. A következő fél órában egy kiadós felhőszakadás tört rá a környékre. Esernyőnk percekig nyújtott
csak némi védelmet, minden ruhadarabunk csurom vizes lett hamarosan. Esélyünk sem volt beállni valahová, hogy kivárjuk az eső végét. Az utcákon patakok hömpölyögtek a tó felé. Háromnegyed kettőre értünk a város központi terére, melyet a hatalmas pocsolyák kerülgetésével lekereszteztünk és pár perccel kettő előtt, még mindig zuhogó esőben elértük lakóautónkat. SMS-ben tájékoztattuk Zelena Ferit helyzetünkről, jeleztük, hogy a hajókázást kihagyjuk és indulunk vissza a kempingbe. Levetettük csurom vizes ruháinkat, azokat betettük egy nagy kukás zsákba, és szárazakat vettünk fel. Ekkor örültünk csak igazán, hogy nem vagyunk senkihez sem kötve. Eddigre elállt az eső, és a nap folyamán már nem is esett. Negyed háromra értünk vissza. Pár üres lakóautó mellett csak egy útitársunk volt a kempingben. Ők, látva a rossz időt, eleve feladták a közös programot és csak később indultak el egy városnézésre. Első dolgunk volt vizes gönceinket kiteregetni. A következő órákat nyugalomban töltöttük. Mire hét óra körül megérkezett a társaság derékhada befejeztem az előző napról készült feljegyzéseimet, lezuhanyoztunk és megvacsoráztunk.
32
Később megtudtuk, hogy a hajókázást elhalasztották először négy órára, majd mindenféle félreértések miatt a társaság nagy része részt sem vett rajta. Ez a nap nem valami fényesen sikerült számunkra. Pozitívum, hogy Ohridban, - igaz elég rossz körülmények között, - de láttunk párat a legfontosabb nevezetességekből, és csökkenteni tudtam lemaradásomat a naplóban. A nagy megázáson túl negatívum, hogy sokkal kevesebbet láttunk a városból és környékéből, mint azt terveztük. Ez a nap kihozta a csoportos utak egyik legnagyobb hátrányát. Ha egyedül vagyunk, eleve ezt a napot esőnappá nyilvánítjuk, de kötöttség hiányában semmi szín alatt sem megyünk bele abba a helyzetbe, hogy ennyire elázzunk. Ohrid ennek ellenére nagyon kellemes benyomást keltett. Meglepő volt, hogy milyen sok turista, - és köztük milyen sok nyugati, - járta utcáit. Az esti megbeszélésen is az időjárás játszotta a fő szerepet. A holnapra meghirdetett fakultatív program, - melyre majd mindenki jelentkezett, - is várhatóan módosulni fog. Struga, 2013. szeptember 12, csütörtök, 106. nap A reggel nyolc órai induláshoz fél hetes kelés tartozott. Reggelire a tegnapról maradt bundáskenyereket ettük meg. Mivel ebéd is szerepel a programban, kevés kaját vittünk magunkkal. Viszont útitársainkhoz hasonlóan jól felöltöztünk és nem fukarkodtunk az eső ellen védő holmik bepakolásával sem. Mire a busz pontosan megérkezett, az eső is elkezdett esni. Indulás után tudtuk meg, hogy az előrevetített módosítás lép életbe a programban. A Prespa tó szigetére nem megyünk ki kis hajókkal, helyette megnézünk egy prehisztorikus skanzent és egy kolostort, illetve az ebéd keretében borkóstoláson veszünk részt. Mire rákanyarodtunk az Ohrid felé vezető országútra az eső rendesen rákezdett, mely a következő fél órában csak erősödött, a tegnap délutánihoz hasonló felhőszakadás tört a tájra. Bár nagyon szép helyeken jártunk, a tó megint nem mutatta az útikönyvben leírt csodálatos arcát. Egyszer csak, mintha elvágták volna, elállt az eső, és látszatra ezen a részen korábban sem esett. Így értünk el első meg megállónkhoz, Pestani-ba. Itt a tó egy csendes öblében egy nagyon érdekes dolgot láttunk. Az időszámítás előtti időben facölöpökön álló platformra épült település maradványait találták meg. Ezt rekonstruálták, építettek hozzá egy nagyon kulturált látogató központot, benne kis múzeummal, előtte kedves kis parkkal. A szomszédos domb tetején korábban egy római kori erőd állt. Ennek alapfalait is újra építették, és mint egy park, látogató.
33
A látogatóközpont kilenc órakor nyitott, várnunk kellett pár percet. A területet a Csontok öblé-nek nevezik, mert a feltárás során sok állati csontot is találtak. A korabeli időben a tó vize 5-8 méterrel lehetett alacsonyabb, a rekonstrukciót a mostani vízszinthez igazodóan hajtották végre. Tucatnyi sárral tapasztott vesszőfonással készült házat építettek fel, és bennük korabeli eszközök, használati tárgyak kiállításával mutatják be, hogyan is működhetett a település.
A skanzen és a múzeum meglátogatása után felmentünk a római kori várhoz is. Ez elég illúzióromboló, a falmaradványok teljesen új építésűek, így csak arra alkalmasak, hogy jelezzék, hol is lehetett, és hogyan is nézhetett ki egykor a vár. Azért a kaputorony tetejéről szép kilátás nyílt a skanzenre.
34
Buszunkkal továbbmenve a tó partján elértünk egészen az albán határon lévő Szent Naum kolostorig. Útközben a nagyon kedves és igyekvő idegenvezető kislány sokat mesélt a tóról, annak méreteiről, történetéről, a környék életéről. A kolostor és környéke egy jellegzetes turistahely. Ezen a szeptember közepi hétköznapon is elég sokan jártak erre. Az ilyen helyeken elmaradhatatlan ajándék- és emléktárgy árusok standjai szegélyezték a parkolótól a kolostorig vezető utat. Az árukészlet a szokásos. Számos giccses darab mellett láthattunk színvonalas kézműves termékeket is. Itt egy nagyon hangulatos rész mellett mentünk el. A tavat tápláló Crini Drim vízfolyás becsatlakozása szigorúan védett terület. Csak evezős hajókkal lehet közlekedni rajta, partján és szigetein vendéglátóhelyeket alakítottak ki. Ez a vízfolyás földalatti kapcsolatban van egy nagy hegy túloldalán 150 méterrel magasabban lévő Prespa tóval. Vize kristálytiszta.
A kolostor egy kisebb dombon áll a tó partján. A domb aljában van felállítva a névadó Szent Naum diófából készült szobra. Ezt pár éve egy művész láncfűrésszel készítette pár óra alatt. A kolostor, számos társához hasonlóan, mára egyfajta vállalkozás lett. Van itt étterem, szálloda, és természetesen nagy turistaforgalom. Az épületek kora is erősen változó. Legrégebbi maga a templom, az egyetlen látogatható épület.
35
A kolostort körülvevő falon lévő kapu felett szép mozaik mutatja be a névadó egyik csodáját. A templom kimondottan kicsi, bent fényképezni nem lehetett. Idegenvezetőnk érthető és részletes tájékoztatást adott a helyről és az ikonosztáz felépítéséről.
Az ortodox templomoknak kupolája van, abba harangot nem helyeznek el. Erre a célra általában külön torony épül. A templom előtt egy nagyon keskeny, de mély kút található. Ennek a templomnak van egy oldalkápolnája, mely a névadó szent sírhelye, és egyben egyfajta zarándokhely. 36
A templomban idegenvezetőnk elmagyarázta a cirillírásmód kialakulásának történetét és számos, más érdekes dolgot. A kolostor udvarán sétálva jártunk egy kilátóteraszon is. Az időjárás miatt ugyan nem volt tökéletes a látvány, de sejtetni engedte a tó környezetének szépségét.
Idegenvezetőnk elmondta, hogy milyen erőfeszítéseket tesznek a tó egyedi állat és növényvilágának megóvásáért. Hozzátette, hogy albán oldalon semmilyen korlátozás sincs, és ez erősen rontja a makedón intézkedések hatásosságát. Visszaülve buszunkba nekivágtunk a hegynek, hogy átkelve azon eljussunk a Prespa tóhoz. Egy elég makacs, hajtűkanyarokkal teletűzdelt emelkedőn kapaszkodtunk felfelé az Ohrid tó kb. 500 méteres szintjéről egészen az 1568 méteren lévő hágóig. Nem sokkal előtte álltunk meg egy Baba nevű helyen, ahonnan csodálatos a rálátás a tóra. Ebből nekünk ezen a felhős-párás napon csak a sejtés jutott. A hágó közelében nehéz terepen némi gyaloglással elérhető egy olyan pont, ahonnan mindkét tó látható. Erre a társaságból csak egy valaki vállalkozott volna, ami azt jelentette, hogy kihagytuk a lehetőséget.
Mögöttünk fenséges kopár hegyek magasodtak a tó fölé. Elhagyva a hágót, rövidesen megpillanthattuk a Prespa tavat, mely a sötét felhők alatt párába burkolódzott. Ennek mintegy 25 méteres mélysége meg 37
sem közelíti az Ohrid tó több száz méterét, és területe is kisebb. Ez a tó nemcsak makedón-albán határszakasz, hanem egy része már Görögországhoz tartozik. Ezen van a nevezetes Kígyós sziget, a Golem Grad, melynek meglátogatása szerepelt eredeti programunkban.
Leereszkedtünk a tó partjára és egyenesen indultunk éttermünk felé. Eddigre már rendesen eljött az ebédidő. Az étterem egy szállodával együtt közvetlenül a tó partján áll, előtte egy homokos strand található. Az ebéd nagyon finom volt. Előételnek sopszka salátát, sült cukkinit és valamilyen elég szálkás apró halat paradicsomos mártásban adtak. Utána kaptunk gombás sertés apró pecsenyét, valamilyen darált marhahúsból készült sajtos húspogácsát, csirke- és disznósültet krumplival. Mindegyik nagyon finom volt. Aperitifnek rákija-t, az ételekhez két féle vörös, és egy-egy fehér, illetve rozé bort kínáltak. Nekünk ízlettek, mert a manapság szokásosnál édesebbek voltak. Desszertnek fagylaltot szolgáltak fel. A társaság nagyon jó hangulatban fogyasztotta el az ebédet és hozzá elég sok üveg bort. Ebéd közben megeredtek az ég csatornái, egy újabb kiadós záport nézhettünk az étteremből. A kiadós ebéd mellett ennek is köszönhető, hogy nehezen akaródzott visszaszállni a buszba. Egy útitársunk volt olyan bátor, hogy még a vízbe is bement fürödni egyet. Mire végre összeszedte magát a társaság, az eső is elállt. Az emelkedett hangulatban bevállaltuk még, hogy megnézzük a közeli halász telepet. Ez egy elég nagy csalódás volt, nagy rendetlenség fogadott a helyen. Visszaülve a buszba, egy másik, kicsit hosszabb, de nem olyan meredek úton jutottunk vissza Ohrid-ba. A tó partján hosszú kilométereken alma ültetvények mellett jöttünk. Később bementünk a hegyek közé, és nagyon szép részeken
38
jártunk. A jó egyórás utat a társaság végig énekelte. Többen kimondottan jók ebben a műfajban.
Ohrid-ban megálltunk egy szupermarketnél, hogy az ebédnél megkóstolt borokból bevásároljunk. Mi is vettünk négy üveggel, és egy üveg rákija-t. Kezdett besötétedni, mire visszaértünk a kempingbe. Evésre gondolni sem tudtunk. Az esti megbeszélés elég rövid lett. A mögöttünk álló nap mindenkinek kedvére volt. Mi is úgy láttuk, hogy a múzeumfalú és a kolostor tudta feledtetni a csónakkirándulást a Prespa tavon. A holnapi nap keménynek ígérkezik. Átmegyünk Albániába. Közel 350 kilométer vár ránk két részletben. Először jó 280 Gjirokaster-ig, majd egy háromórás városnézés után még 65 a kempingig egy közbenső megállás opciójával a Kékszem forrásnál. A GPS-ek szerint az első szakasz 6.5-7 órát vesz igénybe, ami rossz utakat sejtet. Ezzel utunk makedón része lezárult. Az első, ami elmondható, hogy nagyon rövid volt. A gyenge öt nap nagyon kevés, még egy ilyen kis országra is. Gyakorlatilag csak a nyugati szélén jártunk. Igaz, ez a kevés idő elég volt arra, hogy térképünk által ajánlott Top10 hely felét meglátogassuk. Az időjárás sem kedvezett, Az eső nagyon befolyásolta az utolsó két napot. Azért kaptunk egy képet az országról, a program változatosan volt összeállítva, volt benne természeti és kulturális nevezetesség mellett városnézés is.
39
