napirendi pont
18
Fordulópont 54
napirendi pont
Élet és gyermekirodalom Mesebeszéd: szimpózium a gyermekkönyv kritikáról A 2011. november 18-án Budapesten tartott „beszélgetéssorozat”, szimpózium – melyre a Fiatal Írók Szövetsége hívta az érdeklõdõket, Elekes Dóra és Varga Betti szervezésében – bevallottan provokatív kérdéseket vetett fel: „Miért nincs gyerekkönyv kritika? Egyáltalán: mi a gyerekirodalom? Mi történt az elmúlt tíz évben? Mi az oka annak, hogy a fordításirodalomra kevesebb figyelmet fordítunk az indokoltnál? Feladata-e a kritikának orientálni az olvasókat? Vagy tévedés volna a kritikának ilyen világjobbító szerepet tulajdonítani?” A nagy érdeklõdést kiváltó beszélgetések során újabb kérdések, szempontok, tények, adatok, gondolatok merültek fel. A szerkesztõk (I.), kritikusok (II.) és szakértõk (III.) három fordulós (szekciós) dialógusába, vitájába a közönség is bekapcsolódhatott. A nagyon fontos és igen idõszerû be- A FORDULÓPONT másfél szélgetésbe a FORDULÓPONT évtizede következetesen kutatszerkesztõsége úgy kívánja „bekap- ja, segíti a gyerekkultúra esécsolni” az olvasóit, hogy a szimpóziu- lyeit. 2010/3. számunkban – m anyagának legfontosabb részleteit fordulat a gyerekkultúrában? – alább – közreadja. A szerkesztett – a Magyar Gyermekírók szöveget „folyamatában”, elhangzott Tanácskozását „közvetítettük”, sorrendben követheti az Olvasó: ha nyzó intézmények nem is teljességében (ennek terjedelmi hiá eteit stb., adtuk közre. akadályai vannak), de lényegében ré- tervez sebeszéd szimpózium A Me szesévé válhat a beszélgetéseknek. gazdagíthatja az utóbbi (a szerk.) tovább séseit. évek útkere
I. SZERKESZTÕK SZEKCIÓJA A beszélgetéssorozat elsõ fordulójában (szekciójában) folyóiratok szerkesztõi, kritikai rovatok vezetõi kaptak szót: Balázs Eszter (Prae.hu), Károlyi Csaba (Élet és Irodalom), Mészáros Sándor (Kalligram), Sándor Csilla (Csodaceruza), Urfi Péter (Magyar Narancs). A beszélgetést Szegõ János moderálta, aki megkérdezte, hogy a szerkesztõk szerint igaz-e az állítás, mely szerint nincs gyerekkönyv kritika. BALÁZS ESZTER: Nyilván ez egy provokatív felvetése volt a szimpóziumnak. Nagyon helyes, provokatívan jó kezdeni a dolgokat. Nyilván van, hiszen mi is közöljük ezeket a kritikákat, és nyilván nincs elég. Mert hogy ir-
Fordulópont 54
19
napirendi pont visszhang – Prae.hu NAGY BOLDIZSÁR: Amikor meghívást kaptam a Mesebeszédre és átfutottam a résztvevõk listáját, azt gondoltam, itt történik majd valami: a meghívottak között szerepelt egyetemi intézetigazgató, adjunktus, csupa olyan nagy név, akiket eddig nem feltétlenül kötöttünk a gyerekirodalmi szakmához. Gondoltam, nagyon fel kell majd készülnöm erre a szakmai beszélgetésre. A szervezés profi volt, a kiküldött elõzetes programtervben megfogalmazott kérdések pedig különösen izgalmasak voltak: miben tér el a gyerekirodalom-kritika a „felnõttétõl”; milyen más szempontrendszerek, irodalomtudományi iskolák, irányzatok, módszerek vannak, amelyeket használunk; hogyan illenek be ezek a sajátos hagyományok az itthon mûködõ tudományos- és kritikai életbe; és a kedvencem: miért fontos egyáltalán, hogy legyen gyerekirodalom-kritika, vannak-e közös, világjobbító céljaink vagy a kritikát csak másodlagosnak tekintjük a könyvpiaci történésekhez képest. Az elsõ kisebb csalódás az volt, hogy a nagyon várt szakemberek nem jöttek el, de a nagyobb meglepetés akkor ért, mikor rájöttem, hogy a fenti témák egyáltalán nem kerülnek szóba a pódiumon. Így arról volt ismét szó, amirõl már évek óta folyamatosan a hasonló rendezvényeken… (…) Nem panaszkodni szeretnék, csak megállapítani azt, ami a Mesebeszéd után megfogalmazódott bennem: nagy elõrelépés és hosszútávon jó befektetés lenne végre gyerekirodalom-elméleti és -történeti szakkönyvek kiadása, elsõsorban fordítások, szöveggyûjtemények. Elképzelem azt a sok képzett, tájékozott, nemzetközi tapasztalatokkal rendelkezõ gyerekirodalom-szakértõt, akikrendszeresen publikálnak a nagy Æ
20
tó egyszerû, nincs rá pénz. Tehát lenne, aki írná, lenne, aki közölné, csak nincs mit fizetni érte, és azért ez egy elég bizarr helyzet, hogy az ember azért ír gyerekkönyv kritikát, hogy hozzájusson egy mesekönyvhöz. Ami nagyon hasznos, meg nagyon jó, meg örömteli, csak hát ez megélhetési formaként nem megvalósítható. Ennyire egyszerû. Irtó jó kritikusok vannak, akik nagyon közel állnak a gyerekirodalomhoz, vagy azért, mert gyerekük van, vagy azért, mert vonzódnak hozzá, hiszen az elmúlt tíz évben óriásit fejlõdött a magyar gyerekirodalom. Ezt el kell ismerni, és már százszor elmondták, de nem árt még egyszer. Lenne mirõl írni, lenne kinek írni, csak hát azt finanszírozni is kell. SÁNDOR CSILLA: A mostani internetes, blogolós világban mindenki késztetést érez arra, hogy a gyerekkönyvekrõl kritikát írjon. És hát ezek a szövegek sajnos legtöbb esetben olyanok is, amilyenek. De vannak köztük akár jók is, és egy blog-íróból akár profi kritikus lehet, ha a szerkesztõk felfigyelnek rá, vagy õ elég aktív, hogy jelentkezzen lapoknál. Tehát rengeteg kritika van akár felnõtt irodalmi lapokban is. Talán a könyvtárosok tudnák megmondani, hogy összesen évente hány kritika jelenik meg felnõtt irodalmi lapokban. SZEGÕ JÁNOS: Egy statisztikai kérdés: hány gyerekkönyv jelenik meg egy évben Magyarországon hozzávetõlegesen? Errõl van adatunk, akár tippünk? SÁNDOR C SILLA: Én úgy tudom, hogy 1000-1100 körüli cím van, ezt a KSH szokta rögzíteni, illetve a Könyv-
Fordulópont 54
napirendi pont terjesztõk Egyesülésénél vannak ilyen adatok. De azt nem lehet pontosan tudni, hogy mondjuk ebbe az 1100 címbe milyen alapon kerülnek be a gyerekkönyvek. Tehát hogy mi számít egyáltalán gyerekkönyvnek. SZEGÕ JÁNOS: Vagy hol lehet, mondjuk, meghúzni a határt, mettõl meddig? Nyilván a mínusz az könnyû, mert az egyéves kortól… És hogy mennyire érdemes külön kezelni azt, hogy gyerekkönyv vagy gyerekirodalom… MÉSZÁROS SÁNDOR: Én nem hiszek ebben, hogy valaki gyerekkönyv kritikus. Vagy kritikus valaki, és ír gyerekkönyvekrõl, akkor hiszek az ízlésének. De aki erre szakosodik, azt nem is olvasom el. Látok ilyeneket. És egyáltalán pénzpiaci értelemben vagy kiadói értelemben marha jó, hogy ilyen reklámjellegû szövegeket is megír. De akinek nincs ízlése, az a gyerekirodalomban éppúgy téved, mint a felnõtt irodalomban. Tehát azokat a kritikusokat olvasom, akik jelen vannak úgymond a felnõtt irodalomban… És nem hiszem, hogy nõi irodalom kritikus lesz valaki, vagy mit tudom én, fantasy kritikus, õ ehhez ért. Hát ne vicceljünk. (…) Gyerekirodalom. Amikor én kezdtem, akkor az nem volt, hogy írj egy gyerekkötetrõl. Ez most jó, kihívásként… De a fordítottját is látom… Szerintem például nem jó Varró Dani második kötete, aki egyébként kitûnõ ember. De ez már csak gügyögés, azt gondolom, amit csinál. Viszont erre így rárepülünk, mert a Varró Danit marhára el lehet adni. (…) Hát azért mégis azt kell mondani szerintem egy kritikusnak, mi az, ami érvényes szöveg. És ez a bátorság hiányszik szerintem ebbõl a gye-
visszhang – Prae.hu Æ (print és online) irodalmi lapokban, konferenciákra utazgatnak, megszólalnak magazinokban, tévémûsorokban, rovatot kapnak egy napilapban, és egyszerre formálják, piszkálják meg az irodalomtudományi életet és a közízlést. Olyan kritikusokat képzelek el, akik nem tengenek-lengenek a kiadók között, és nem azt bizonygatják, hogy igenis szükség lenne rájuk, hanem olyanokat, akiknek a kezükben van minden eszköz és komolyan veszik a feladatukat, és akiket komolyan vesznek. A munkájukat látva senki elõtt nem kérdés, hogy a gyerekirodalom fontos, összetett és irodalmi, képzõmûvészeti, társadalmi, politikai stb. szempontból is különleges terület: speciális témákkal és motívumokkal, sajátos struktúrával, egy egész külön birodalommal, ahol ugyanúgy zajlanak a nagy, nemzetek és korok feletti felelgetések és vitatkozások, amelyekkel kulturális mítoszokat, különbözõ valóság- és identitáskonstrukciókat teremtenek és formálnak. Ha hatásvadász akarok lenni: az a pezsgõ közeg, amiben a következõ generáció felnõ. Az alapos, komoly kritika erõsítené a gyerekirodalom virágzását is: miután rendszeresen szemmel tartja, mérlegre teszi és kommentálja, provokatív feltevéseivel felkavarja mindazt, ami a gyerekkultúrában zajlik (ebbe nem csak azt a néhány kis kiadót értem, akiknek a könyveirõl rendszeresen jelennek meg ajánlók és kritikák, hanem a popkultúra gyerek- és ifjúsági szekcióját is) biztosítaná azt, hogy sokszínûbb, elmélyültebb, súlyosabb legyen ez a terület. Ezzel pedig mindenki jól járna, és a következõ szimpóziumon tényleg szakmai dolgokról, megtett elõrelépésekrõl és további feladatokról lenne szó.
Fordulópont 54
21
napirendi pont rekkönyv kritikából. Vagyis csak azoknál látok ilyen fajta kísérletet, akik egyébként kritikusként, felnõtt vagy más mûfajokban is hitelesek. A többi, az szerintem mesebeszéd. KÁROLYI CSABA: Nem teljesen értek egyet azzal, amit a Sanyi mondott. Én azt gondolom, hogy igenis létezhetnek olyan szakemberek, akik gyerekirodalommal foglalkoznak, akár esztétikai, irodalomtörténeti, pedagógiai okokból vagy aspektusból. Vannak olyan irodalomkritikusok, akik egész életükben vagy egy adott életszakaszukban írnak gyerekkönyvekrõl. Ez egy speciális dolog. Én ezt csináltam az elmúlt tizenöt évben. Tehát ha a személyes életem felõl felmerül az a kérdés, hogy létezik-e gyermekkönyv kritika, akkor azt tudom mondani, hogy a fenébe ne létezne, hát a kritikusi mûködésem 20%-a az elmúlt tizenöt évben errõl szólt. Gyakorlatilag végig követtem én Szilágyi Ákostól Vörös Istvánig, Szíjj Ferenc, Darvasi László, Czigány Zolinak a mesekönyveit. Gyakorlatilag a kortárs magyar íróknak a gyerekkönyveirõl sorban írtam. De ezt abba fogom hagyni, mert nekem nem ez a szakterületem, csakhogy otthon este úgyis olvastunk, mint szülõ, belefolytam ebbe a dologba. Szerintem ez teljesen normális. Mint ahogy az is normális, hogy van tíz-tizenöt olyan szakember, aki pedig élethivatás szerûen nyugdíjazásig vagy életfogytiglanig ezzel fog foglalkozni, ez teljesen rendben van. Hadd mondjak egy szót arról, hogy mint az ÉS szerkesztõje, szintén úgy gondolom, hogy erre a provokatív kérdésre, hogy van-e gyerekirodalom kritika, én azt tudom mondani, hogy az ÉS-ben van. Ebben az évben huszonhárom gyerekkönyvrõl volt kritika, tizenöt írás, mert ex-libris-ek is vannak, és ez viszonylag kevesebb, mint ami szokott lenni egy évben. Van néhány szerzõ, aki rendszeresen ír ilyesmit… A kérdés szerintem az, hogy szisztematikus gyerekirodalom kritika van-e, ahogy azt a Keresztesi Jóska fölvetette egy augusztusi ÉS-beli cikkében, amit a Janikovszky Éva kapcsán írt. (LV. évf. 31. sz. 2011. aug. 5.) Mert létezik kritika, de hogy szisztematikuse, ez egy jó kérdés. Mitõl lenne szisztematikus? (…) Tulajdonképpen kinek szól a gyerekkönyv kritika? A gyereknek vagy a szülõnek? Hát a gyereknek nem szól, mert õ nem fogja elolvasni, még ha tud olvasni, akkor se. Legalább tízéves korig, tizenkettõig mi olvasunk a gyerekeknek, és ha a gyerek elkezd olvasni, akkor a gyerekverset vagy mesét fogja olvasni, nem a kritikát. Tehát a gyerekkönyv kritika a szülõnek szól, illetve a pedagógusnak, az óvónéninek, a tanító néninek, a nagymamának, a szülõnek, a nagynéninek. Szerzõnek, kiadónak eleve, de az már más kérdés. SZEGÕ JÁNOS: Az utánunk következõ beszélgetésen szintén kritikusok fognak ülni, de õk a kritikáról is beszélgethetnek majd. Sanyitól szeretném megkérdezni, hogy a Kalligram folyóiratban mint szerkesztõ, mennyire forszírozod, hogy legyen gyerekkönyvekrõl írás, vagy egyáltalán nem számít ott se, hogy gyerekkönyv, hanem hogy izgalmas könyv legyen? 22
Fordulópont 54
napirendi pont MÉSZÁROS SÁNDOR: Már nem forszírozom. Hát mit púderoljak? Ha valaki ír, akkor jó, de ez így külön nem jutott az eszembe. (…) Ez egy nagy iparággá vált, az hiszem a könyvpiac 28%-a – de nem vagyok napra kész – gyerekkönyvbõl áll. És ugye lehet látni bármilyen könyvvásáron, hogy aki nem is vesz könyvet, a gyerekének vesz. (…) Ugyanakkor meg nyilván itt az kellene, hogy kiderüljön, mi az, ami szellemi teljesítmény, és mi az, ami a dologban teljes egészében a pénzkeresetrõl szól. És én biztos nem olvastam, de nem is tudok elolvasni olyat, mert nem tudok olyan kérdésbe belemenni, hogy a Die Hard 2 jobb vagy a Die Hard 4. Ez a pénzrõl szól. Amiben lehet, hogy van jó munka is, de hogy innováció vagy esztétikai érték… Ilyen Rumini 4 vagy Rumini 5 engem nem érdekel már. Az elsõ jó, akkor oké, de akkor látom, hogy ez ipar lesz. És ezt hová kell tenni? … Szándékosan provokálok. …belterjes körben KÁROLYI CSABA: Vegyük a Rumini mi magunk példáját. Ugye, a Rumini a semmiolvasunk… bõl jött, Berg Judit korábban nem írt könyveket, megszülettek a gyerekei, elkezdett meséket olvasni, és megírta az elsõ Ruminit. Ilyen értelemben nem író. Tehát nem az irodalomból jön, bár bölcsész végzettségû, és egyébként menet közben nagyon jól megtanult mindent, ami kell egy írónak. A Rumini pont arról szól, hogy így kell gyerekmesét írni. Tehát hogy ez a jó út, azt gondolom. Tehát van egy szerzõ, aki érti és érzi azt, hogy hogyan kell a gyerekekhez szólni, megtanulja mindazt, amit kell, hogy kell regényt írni, hogy kell jeleneteket stb., tehát íróvá válik, és elkezdi ezt csinálni. Persze sikere van, csinál még egyet. Miért ne csinálna? Sikere van, csinál még egyet. Miért ne? Azt szabad. Ilyenkor egy kritikusnak az a dolga, hogy ezekre fölhívja a figyelmet, és azt mondja, hogy emberek, gyerekek, szülõk, ez jó dolog, ne a sok szart vegyétek a gyereketeknek, hanem ezt. MÉSZÁROS SÁNDOR: De már ne haragudj, Csaba, megírta Tolsztoj is a Háború és békét, és nem folytatta tizenhat sorozatban… A kritikusnak az a kutya kötelessége, hogy különbséget tegyen: ez jó, ez nem olyan jó. Ezt meg kell mondani. Az, hogy örülünk neki, hogy egy író megtanult írni… URFI PÉTER: Ha most belefolyunk ebbe a siker meg pénzkeresõs diskurzusba… Egyrészt nem gondolnám, hogy a magyar mesekönyv szerzõk kacsalábon forgó palotát vennének a honoráriumukból, csak mesélnek. Nem hiszem, hogy ezzel olyan nagyon-nagyon-nagyon sokat lehetne ke-
Fordulópont 54
23
napirendi pont resni, fõleg nem, ha minõségi cuccot ír valaki. Másrészt meg hogyha azt számít, hogy egy könyv jó, vagy nem jó, akkor olyan édes mindegy, hogy az sikeres vagy nem, attól nem lesz kisebb egy könyvnek az értéke. SÁNDOR CSILLA: Én is Sándorra reflektálnék, hogy nagyon izgalmas olyan kritikákat olvasni, amelyek felnõtt irodalmi lapokban jelennek meg. Szemben azokkal, amiket most – lehet, hogy ez egy kicsit durva, de egy belterjes körben mi magunk olvasunk. Hiszen tudjuk, hogy van öt-hat olyan fórum, amelyik foglalkozik ezzel, ott ugyanazok a személyek írnak, ismerjük a stílusukat. És akkor egyszer megjelenik valaki a felnõtt folyóirat-kiadásban vagy a napilapok terén, és ír egy kritikát, ami nem a gyerekkönyvek ismerete felõl jön, hanem mondjuk egy könyv tetszett az illetõnek, és nagyon jó véleményt tud róla írni, és nagyon jó a stílusa. Tehát ez nagyon fontos. De azt gondolom, hogy az is nagyon fontos, …az egész hogy valakinek az egész gyerekirogyerekirodalomra dalomra legyen rálátása, és abból a legyen rálátása… nézõpontból írjon a szövegrõl. Tehát fontos, hogy szakemberek legyenek, akik ismerik a teljes mai kortárs kínálatot, illetve a klasszikusokat és még sok mindent, és hogy ilyen szemmel tudnak kritikát írni. Még van egy gondolatom: miért kell egyáltalán felnõtt irodalmi kritika? Ez most nem került szóba, de gyerekirodalom kritika is valószínû azért kell többek között, azon kívül, hogy véleményt formáljon vagy a szülõnek ismereteket adjon, hogy: egyáltalán mi marad meg a magyar gyermekirodalom történetben. SZEGÕ JÁNOS: Egy szerzõ nagyon gyorsan be tud futni akár egy-két év alatt. És utána abban igaza van szerintem a Sanyinak, hogy nehéz onnan kibillenteni. Ezek a kánon-átrendezõdések a gyerekirodalomnál még problematikusabbnak tûnnek valahogy. És ez nagyon érdekes, hogy mondjuk egy szerzõ 6-8 év alatt beérkezik, de mondjuk egy gyerekkönyvvel 2-3 év alatt nevet lehet szerezni. Ilyen szempontból szerintem nagyon nagy a felelõssége a szerkesztõnek, hogy felfigyel-e mondjuk egy izgalmas könyvre. BALÁZS ESZTER: Egyfelõl nyilván vannak olyan kiadók, akiknek minden kiadványát érdemes kézbe venni, legalább nyolc ilyen gyerekkönyv kiadó van, ami önmagában garanciát jelent, és érdemes figyelni rá. Másrészt meg azért nagyon fontos, hogy ilyen fórumok legyenek, mint mondjuk a Praenek a gyerekrovata, ahol gyerekkritikákat lehet közölni, mert 24
Fordulópont 54
napirendi pont nincsenek olyan terjedelmi korlátok, visszhang – Prae.hu paraméter korlátok, amik miatt mondjuk nem tudja valaki kifejteni POMPOR ZOLTÁN: Mivel nem voltam a komoly kritikai véleményét, ami ott (sajnos), ezért csak a visszhangokból értesültem az esemény tanulságairól. szerintem irtó fontos. Már az is sokat mond a szimpóziumról, URFI PÉTER: Én bízom abban, hogy legalább 5 helyen hosszabb írás hogy vannak szakértõk, és bízok jelent meg róla. Jó lenne, ha az elhangezekben a szakértõkben. Nekünk is zottak nem széthúzást, hanem összefovan gyerekkönyv kritikusunk. És én gást generálnának – például egy gyernem gondolom magamról, hogy fi- mekirodalmi intézet sokat hozzátehetgyelemmel tudom kísérni ezt az ezer ne a gyermekirodalom-kritika terjedémélyüléséhez. De fontos szerekönyvet, ami megjelenik. De azt séhez, pe lehetne a tanítóképzõkben gyergondolom, hogy az Orosz Ildi, aki mekirodalmat oktatóknak, és nem ártanálunk figyeli ezt a piacot, õ ezt fi- na egy-két gyermekirodalom-elméleti gyelemmel tudja kísérni. kurzus a bölcsészkarok magyar szakjain. SZEGÕ JÁNOS: A Narancsnak A területnek saját szakirodalma, nyelveévente hányszor van könyvmellékle- zete pedig igenis van – igaz angolul és németül. te egyébként? Jó volt, hogy a korábbi évek lendületét URFI PÉTER: Ötször. nem tudta megakasztani az egyre erõsöSZEGÕ JÁNOS: De abban a gyerek- dõ gazdasági válság. A gyermekkönyvekönyvre így külön, mondjuk kará- ket még mindig veszik az emberek, és csony elõtt esik nagyobb fókusz? egyre nagyobb a kereslet az igényes URFI PÉTER: Lesz a karácsonyi könyvek iránt. Köszönhetõ ez a szép számú, szakértõ blognak, a rengeteg könyvszámban gyerekkönyv kritika. SZEGÕ JÁNOS: Csilla, te mióta csi- ajánlónak, ami hírt ad a minõségi gyermekkönyvekrõl. Jártam Bolognában és nálod a Csodaceruzát egyébként? Frankfurtban is, Saarbrückenben magyar SÁNDOR CSILLA: Tíz évvel ezelõtt díszvendégséget szerveztem – nem vaalapítottam a Csodazeruzát, és ak- gyunk lemaradva, illusztrátorok tekintekor azt vettem észre, hogy alig van tében egészen biztosan nem. Lehetnénk az újságokban, lapokban gyermek- egy kicsit bátrabbak, merészebbek, a tékönyvrõl szó. És hát ugye abban az maválasztásban aktuálisabbak. évben nyitotta a Pozsonyi Pagony a könyvesboltját, és akkor mindenki szembesülhetett azzal, hogy egy egész boltnyi gyerekkönyv van, amirõl érdemes lenne írni. És nekem ez hiányzott, hogy alig van reflexió a gyerekkönyvekre, és ez annyira fontos terület, hogy úgy gondoltam, ezért érdemes tenni és áldozni. És azóta is azt gondolom, hogy ez a helyzet jobb lett ugyan, de például a televízió egyáltalán nem foglalkozik – azt hiszem – irodalommal sem. BALÁZS ESZTER: Mikor tavaly átvettem a Prae gyerekrovatát Tamás Zsuzsától, akkor éppen az volt a feltett szándékom, hogy irodalomkritikusok, akik a felnõtt irodalomban folyamatosan bizonyítanak, írjanak gyerekirodalomról. Két dolog történt; egyrészt sikerült meggyõzni na-
Fordulópont 54
25
napirendi pont gyon jó szerzõket, kritikusokat. Másfelõl viszont azt látom, hogy nagyon sok felnõtt irodalomkritikus szemben azzal, ahogy azt Sanyi képzeli, nem ír gyerekirodalomról, azért, mert úgy gondolja, hogy nem tudja megítélni a gyerekirodalmat felnõttként úgy, hogy nincs gyereke, nem tudja, egy gyerek hogyan viszonyul hozzá, mert mégis csak valamelyest alkalmazott irodalomnak tartja. MÉSZÁROS SÁNDOR: Nem kell ilyen édeskés szószba belemenni, hogy ha valami sikeres, akkor csak lihegni kell. Akkor lesz felnõtt a gyerekkritika, ha mer bírálóan fellépni… És azt mondja, hogy ez jó, ez jobb, ez kevésbé jó. Nem az, hogy elájulok, vagy fordítva. Tudom, hogy vannak kivételek, de a gyerekkönyv kritikában ezt a gyerekbetegséget tapasztalom. Ami a beszélgetésünk tárgya, hogy van-e gyerekkritika… az igaz, hogy ez a reflexió nem volt tíz-tizenöt éve: hogy mi is ez, mi számít értéknek. De mégiscsak valahogy az irodalmi beszédben megképzõdött, hogy Nemes Nagy Ágnes vagy Weöres Sándor gyerekversei jobbak, mint Gazdag Erzsié. Ezt most is le kellene írni. Vagy az a távolság, amire utaltam. A Varró Danié… akivel beszéltem, azt mondta, borzasztó rossz. Viszont azt hallottam, hogy amit leírtak az, hogy marha jó. Megnéztem, hát határeset, nekem nem nagyon tetszik. De nem is nagyon zaklatott föl… SZEGÕ JÁNOS: Mégiscsak megfontolásra ajánlanám Keresztesi Jóskának az ÉS-ben augusztusban megjelent esszéjét, mégpedig azért, mert ma délelõtt újraolvastam és frissen van a fejemben. Ott arról van szó, mégiscsak egy kicsit speciális dolog gyerekkönyvekrõl írni, amellett, hogy nyilván esztétikai, irodalomtörténeti meg mindenféle képzettsége kell legyen a kritikusnak, figyelembe kell venni azt, hogy a gyerekkönyvek gyerekeknek szólnak, tehát gyerekek fogják olvasni, vagy gyerekeknek olvassák fel õket, ebbõl következõen lehet, hogy egy kicsit más a nyelvük vagy más a poétikájuk, mint a felnõtt regényeknek, mondjuk egy meseregénynek, vagy egy gyerekversnek, mint egy felnõtt versnek. Azt írja Keresztesi, hogy nem kulturális vagy esztétikai probléma elsõ sorban a gyerek számára egy gyerekirodalmi mû, hanem pszichológiai tény, illetve élettapasztalati probléma, tudniillik a gyerek, amikor találkozik a gyerekirodalommal, akkor azt magára vonatkoztatja, a maga pici életére. Mondok egy példát. A Friss tintát, amit én az elmúlt tíz év legfontosabb gyerekirodalmi fejleményének tartok, hogy végre az avítt, bárgyú, „gazdagerzsis” Cini-cini muzsika, amiben persze ott van Nemes Nagy Ágnestõl kezdve számos jó dolog is, végre leváltódott. És pompás magyar költõk írtak egy halom mai, a mai gyerek számára értelmezhetõ gyerekverset a Friss tintában. És ott például szerepelt egy vers éppen Varró Dánieltõl, akit én se tartok egy nagyon nagy költõnek egyébként… Valahogy így szólt, hogy „szép állat a krokodil, minden este bepisil, bepisil, bekakil, szép állat a krokodil”. A gyerekeim megõrültek ettõl, hogy ez milyen zseniális. Ez életkori probléma. Ugyanakkor erre 26
Fordulópont 54
napirendi pont azt mondja nekem Kántor Péter, hogy de hát ez gyenge. Hát mondom, persze, hogy gyenge, de ha én megkérdezem az ötéves lányomat, akkor azt mondja, hogy ez fantasztikus jó. Ezt a problémát látom én a gyermekirodalommal kapcsolatban… Tehát egy komoly irodalmár hogyan egyezteti össze ezeket a dolgokat, és hogyan ír arról értelmesen úgy, hogy ugyanakkor megtartja a szakmai hitelét is akár esztétikailag, akár pedagógiai szempontok alapján. Mert ez egy bonyolult dolog szerintem. SÁNDOR CSILLA: Én ehhez annyit hozzáfûznék még, hogy felnõtt kritika esetében is talán számba lehetne venni, hogy mitõl jó egy kritika. Én Károlyi Csabától tanultam nem tudom hány évvel ezelõtt az esztétika tanszéken kritikaírást. Igazából ez az egyik dolog szerintem, amit a Csaba is mondott, hogy a gyerek szempontját mennyire tudja egy gyerekkönyv kritika író figyelembe venni. Ez lehet egy elvárás, ha gyerekkönyvrõl ír kritikát. De nagyon sokan… most ez lehet, hogy durva: nem értik azt az újítást, amit mondjuk az alkotó elér az adott mûben. Tehát nagyon sok kritikus olyan kifogásokat emel bizonyos mûvek ellen, és mondjuk ha itt egy illusztrált könyvrõl van szó esetleg, és nincs mûvészeti ismerete az adott kritikusnak, akkor borzasztó kritikák szoktak születni a gyerekkönyvekrõl. Tehát itt a felkészültség hiánya. És még biztos, hogy nagyon sok mindent lehetne említeni, hogy mitõl jó egy kritika, vagy mit kellene tudni egy kritika írónak ahhoz, hogy jó legyen a szöveg. KÁROLYI CSABA: Csak azért, hogy élénkítsem a vitát: van egy speciális olvasó gyerek, akinek ez tetszik, de a másik gyereknek nem tetszik ez a „bepisil” dolog. Van, akinek igen, van, akinek nem… Rém sok rossz dolog tetszik az olvasók javarészének, és mégis azt mondjuk, hogy ez nem olyan nagyszerû mû. Ilyen értelemben nem hiszem, hogy van külön vájárirodalom, és akkor a vájároknak az érdekeit a gyerek felõl nézzük. Hát valamennyire bekalkuláljuk, de az elõbb arról beszéltünk, hogy azért a gyerekkritika az a felnõtteknek, pedagógusoknak, szülõknek szól, hogy mégis mit érdemes olvasni? Ha már a gyerek olvasta, hogy „bepisil, bekakil”, neki tetszik és rendben van, azt ott kell hagyni, nem kell megnevelni. Kisfiam, majd rájössz tíz év múlva… A szóhangzása tetszik, vagy itt ugye az, hogy itt ez a két csúnya szó versbe emelõdik. És lehet, hogy ezzel semmi baj nincs. De én nem hiszem, hogy amit a Keresztesi Jóskától Bibliaként idézünk, én nem gondolom, hogy ennyire speciálisan kellene gondolni, hogy ott van valami speciális tudás… Nyilván valami nyelvhasználatbeli különbség van. De még egyszer, azt gondolom, hogy a jó gyerekirodalom az felnõttirodalom, és viszont. És ha azokat a könyveket, amire emlékszem, el tudom felnõttként is olvasni, ami a gyerekkoromban egyébként nekem is tetszett – ugyanolyan kis hülye gyerek voltam, mint mindenki más – azok kihullottak a fejembõl. És emlékszem… Az Ezüst-tó kincse, marhára tetszett, most
Fordulópont 54
27
napirendi pont visszhang – Prae.hu NÉMETH ESZTER (Könyvmutatványosok, Ausztria): Sajnos nem voltam ott, viszont olvastam, hallottam a hivatalos és személyes beszámolókat. Egyrészt végre, végre! Másrészt legközelebb nem a definíciókon kellene vitatkozni. Nyilvánvaló, hogy a gyerekirodalom komoly, különálló, saját nyelvvel rendelkezõ kritikaterület, ami a szakmának íródik, szaklapokban. Magyarban és nemzetköziben. Legalábbis így kellene. És van a könyvnépszerûsítés (ajánló, populáris recenzió) nyelvezete, amihez – szerintem – nem kell kritikusnak lenni, elég szakmabelinek (könyvtárosnak, pedagógusnak, tanítónak). Ezeknek kell(ene), a kritikusokra és a célközönségre egyaránt figyelve, orientálni az érdeklõdõ laikusokat. A visszajelzésekbõl azt látom, hogy ez azért még nem mindenki fejében különült el. Viszont legalább már beszélnek, beszélünk a témáról. És ez jó, nagyon jó! Csak a folytatás is meglegyen.
nem fogom elolvasni. Ettõl még beleépül az emberbe, de nem biztos, hogy jó az. De jó pár könyv viszont megmaradt, és felnõttként is olvastam. Ez a mércénk. (…) Vegyük például Darvasi Lászlótól a Virágzabálók címû regényt, és tegyük mellé a Trapiti 1-2-t. Ugyanaz a szerzõ írta, ugyanúgy tud írni, ugyanazokkal az írói kvalitásokkal rendelkezik, mégis egészen máshogy olvassuk a Virágzabálókat, mint ahogy a Trapitit. Vagy Szíjj Ferencnek A futás napját, mint ahogy a Szuromberek királyfit. Tehát létezik, valahol mégis csak létezik olyasmi, hogy másként szól ugyanaz a szerzõ, amikor úgymond gyerekkönyvet ír. Azt hiszem ez a két példa eléggé megvilágította, de tudok még tizenötöt. SÁNDOR CSILLA: Igazából szerintem nem is ízlésbeli dologról van szó, hanem inkább a pszichológiája ennek, hogy mennyit tud befogadni vagy hogy tudja befogadni a gyerek,
és ezt érdemes szem elõtt tartani. KÁROLYI CSABA: Természetesen számos olyan irodalmi mû van, amit eredetileg nem gyerekeknek írtak, ugye mindig a Weöres Sándort szoktuk mondani, de lehet sorolni, hogy A Pál utcai fiúk vagy az Egri csillagok eredetileg minek íródott. Vannak olyan mûvek, amelyek gyerekirodalommá válnak. És az is igaz, hogy a gyereknek, ha jól adják a kezébe az úgymond felnõtt irodalom termékeit, akkor ugyanúgy el tudja olvasni. Az én fiam két Harry Potter között vagy Twighlight vagy nem tudom, mi között elolvasta Spirónak a Fogságát, és ugyanúgy mûködött számára, mint ahogy egy Trapiti, Rumini vagy Harry Potter vagy akármi. Ugye a Márton Lászlótól tudjuk, hogy a gyerekeinek folyamatosan antik görög szerzõket olvasott fel, és a görög-perzsa háborút olvasta fel a kisiskolás gyerekeinek, meg Plutarkhoszt meg nem tudom mit. Gyönyörûen mûködött a dolog, és a gyerekek a perzsáknak szurkoltak.
28
Fordulópont 54
napirendi pont SÁNDOR CSILLA: Nyilván nem csak gyerekirodalmat olvasok a magam szórakoztatására, hanem felnõtt irodalmat is. Akkor lett igazán izgalmas ez a gyerekirodalom, és itt rá tudok erõsíteni arra, amit Csaba mondott, amikor megszületett a kislányom. És nagyon izgalmas megtapasztalni azt, hogy az õ szemével milyenek a mesék, és milyen a gyerekkönyv. Tehát ez egy külön ízt ad, plusz, ami nagyon érdekes. SZEGÕ JÁNOS: Menyhért Annáról is tudjuk, hogy együtt ír mesét a gyerekével. De mi lenne, ha egyszer a kritikus együtt írná a kritikát a gyerekével? Be kéne kapcsolni talán adott esetben. Én egyelõre erre nem leszek alkalmas… Egyszer egy dolgozatomat benyújtottam a Bazsányinak, akinek akkor négyéves gyerekei voltak. Visszaadta, és áthúzások voltak benne. És megijedtem, hogy a Bazsányi ezt a bekezdést rossznak tartja, meg azt is. És kiderült, hogy a gyerek, a Simon húzogatott csak bele. De bekezdésszerûen ritkította a szövegemet, úgyhogy õstehetség. Az utolsó körhöz értünk, de azt gondolom, hogy ennek a mai délutánnak egy ilyen fúgaszerkezete lesz, mert nagyon sok vitás pont volt. A következõ szekcióban a kritikusok lesznek, utána pedig a felkent szakértõk, többek között Keresztesi Józseffel. Azt gondolom, hogy a vita egy folyamatos gördülõ valami lesz, és majd a végén vitatkozhatunk talán egy egész órát. De most nem akarok senkibe belefojtani semmilyen állítást… BALÁZS ESZTER: Akkor két apró hozzáfûzés csak. Az egyik, hogy nagyon sokszor gyerekkönyv kritikákban vannak ilyen mondatok, hogy erre a gyerek konkrétan hogyan reagál. Ez egy létezõ dolog. Másrészt mennyire fontos az, hogy egy képeskönyv esetében mondjuk a képzõmûvészethez valamelyest értsen az a kritikus. És ez most abszolút trendi a világban, hogy a gyerekkönyvek illusztrációi úgy néznek ki, annyira felnõttesek, hogy az ember már elgondolkodik rajta, hogy az biztos, hogy gyerekkönyv-e. Tehát nagyon szétcsúszik ez a határ, vagy felszívódik, feloldódik. URFI PÉTER: Ez nagyon jó, ezt én is akartam mondani, hogy a gyerekkönyv szerzõk nincsenek olyan rossz helyzetben. Akik igazán rossz és méltatlan helyzetben vannak, azok a gyerekkönyv illusztrátorok. Ugyanis róluk irodalmárok mondanak véleményt. És szerintem, ha magunkba nézünk, akkor látjuk, hogy nem értünk mi olyan nagyon a képzõmûvészethez. És amikor elkezd egy irodalomkritikus arról írni, hogy nahát, milyen viccesek azok a képek, szóval az messze van a szakértõ kritikától, és másmilyen kritikát meg nem nagyon kapnak a gyerekkönyv illusztrátorok. Ez baj. SZEGÕ JÁNOS: Akkor pozitívan fejezzük be. Emancipálódik a gyerekkönyv, a gyerekkönyv kritika, a gyerekkönyv illusztráció, és akkor talán a gyerek is. És ez lesz talán a legjobb mindenkinek.
Fordulópont 54
29
napirendi pont II. KRITIKUSOK SZEKCIÓJA Résztvevõk: Lovász Andrea (gyermekirodalom kritikus), Rácz I. Péter (gyermekirodalom kritikus), Orcsik Roland (Tiszatáj), Gyõri Hanna (gyermekirodalom kritikus), Tamás Zsuzsa (Meseutca). A beszélgetést moderálja: Szekeres Nikoletta (Meseutca) SZEKERES NIKOLETTA: Szeretném egy rövid idézettel kezdeni Keresztesinek az ÉS-ben megjelent írásából. „A magyar gyerekirodalomnak valójában nincs kialakult kritikai nyelve. (…) A nagy modern esztétikai imperatívusz, a rilkei ’Változtasd meg élted!’ egész biztosan nem a gyerekkönyvek belsõ hajtóereje. A mese másra kell. Hogy pontosan mire is, arról sokat beszél a fejlõdéslélektan: a gyerek – különbözõ életkorokban különbözõképpen – önmagát igyekszik elhelyezni a világban, igyekszik megerõsítõ mintákat találni, illetve hárítani és feloldani mindazt a feszültséget, amely a bizonytalan státusából fakad.” Úgy érzem, hogy ebben az idézetben egy erõs pszichológiai aspektus is van az irodalomelméleti szempontokon kívül, illetve amit már Csilla is behozott az elõzõ beszélgetésbe, az illusztráció fontosságára a gyerekkönyvek esetében. Egyszerûen kikerülhetetlen, legalábbis az ifjúsági irodalomig. Azt gondolom, hogy ez alapján kéne valahogy meghatároznunk az irodalomkritika nyelvét, ilyen szempontok alapján. Mit gondoltok, hogy mi az irodalomkritika nyelve, a gyermekirodalom kritikáé? GYÕRI HANNA: Nem tudom pontosan. De abban biztos vagyok, hogy ha gyerekkönyvekrõl beszélünk, akkor azért érdemes a befogadóra koncentrálni. A gyerek az gyerek, mondjuk pszichológiai, mentális, akár jogi vagy szociális vagy egyéb aspektusokból is. És hát õrá, mint befogadóra kell koncentrálni, ami nem egy ízlésbeli dolog. ORCSIK ROLAND: Többször emlegettük itt azt, hogy a gyereket figyelembe kell vennünk, mikor a gyerekkönyvekrõl írunk kritikát. Szerintem az is fontos, hogy mondjuk a szöveg hogyan ábrázolja a gyereket… tehát az odaértett olvasót, mint a gyereket, hogyan írja körül. Tehát hogyan határozza meg, mit jelent gyereknek lenni, hogyan különbözteti meg a felnõttõl. És a gyerekirodalom kritikában ez hangsúlyosabb terület lehet, mint mondjuk egy felnõtt kritikán belül. TAMÁS ZSUZSA: Miközben figyelembe veszem azt, hogy a gyerekkönyv a gyereknek szól, a róla írt szöveget és a kritikát természetesen nem a gyereknek írom. És hogy felnõttnek írom, az viszont nem azt jelenti, hogy rögtön a szülõt célzom meg, hacsak nem egy olyan fórumra írok, amely felvállalja, hogy a szülõket szeretné elsõsorban tájékoztatni, a szülõket, mint vásárlókat. De amennyiben én azt mondom, hogy komolyan veszem 30
Fordulópont 54
napirendi pont a gyerekkönyv kritika írást, akkor kritikát írok, irodalmat mûvelek, és hát az egy szakmai szöveg lesz jó esetben. LOVÁSZ ANDREA: Igazából én ott látom a problémát, hogy nem tisztáztuk, hogy mi az, ami gyerekirodalom kritika. Mert amikor kritikát írok, akkor értelemszerûen a felnõtt irodalomban is használt kritika nyelvét, eszköztárat és retorikai készletét fogom használni. Most abban a pillanatban, amikor összecsúszik a gyerekkönyv kritika és a recenzió és könyvismertetés, könyvajánló és reklámszöveg, és a többi, akkor ez mind elmosódik, és ilyen nagy tocsogás lesz az egész. Mert akkor lehet arról szó, hogy ez most hogyan veszi figyelembe a gyerekpszichológiai, pedagógiai, egyéb hasonló aspektusokat, tehát mindaz, ami az irodalom mellé még rárakódik. De abban a pillanatban, amikor kritikát írok, akkor mindrõl írok. És akkor ez már csak az egyik aspektusa lesz, az, hogy a gyerek hogyan viszonyul hozzá, mint befogadó. Hogyha recenzió felõl közelí…a gyermekre tem meg, akkor megfordul az egész mint befogadóra kérdés. Mert akkor már a fogalom koncentrálni.… definícióhoz jutunk, azt fogjuk kinevezni majd gyerekirodalomnak, amit az olvasó és amit a kritika gyerekirodalomként kezel. GYÕRI HANNA: Szerintem is a kritika nyelve az az irodalomkritikáé. És ugyanolyan, mint a felnõtt. És nem kell a befogadóra koncentrálni szerintem egyáltalán. Ezt az egész pszichológiai részét az csinálja, aki ehhez ért. Én biztos nem. A másik, amit még akartam mondani a befogadóról: ez a „gyerekemnek tetszik”. Én például nem azokat a könyveket olvasom, amit a gyerekemnek olvasok, nem tesztelek a gyerekemen, amit a Károlyi Csaba mondott, semmit. Magamnak olvasom, és én alkotok róla egy esztétikai ítéletet. Azért olvasok el mindent, amire jut idõm, hogy egy olyan kontextusban tudjam elhelyezni, ami megadja a kortárs gyerekirodalmi tendenciákról az áttekintést nekem. És pontosan azért, hogy az a kánon, amit a kritika kiépíthet, az ugye ilyenkor még képlékeny, alakul, azt a kritika építi majd ki, és nem az ajánló és a recenzió. Nemcsak szépirodalmi kánon van, nyilván, hanem nagyon sok másféle, de szerintem itt most arról beszélünk, nem? TAMÁS ZSUZSA: Nem egy pedagógusi szemléletet akarok itt erõltetni, vagy nem is tudom, milyen címkét húzzak a saját véleményemre. Csak azt gondolom, hogy valószínûleg mindannyian, akik itt ülünk, pártoljuk azt, hogy az úgynevezett nehéz témák szóba kerüljenek a gyerekkönyvek-
Fordulópont 54
31
napirendi pont ben, mondjuk a halál vagy akár csak a válások. Bármelyik gyerek életében traumatikus. Mert ahogy az itt is elhangzott szintén az elõzõ beszélgetésben, a saját kis életére ismer a gyerek a könyvben. Ez abszolút igaz. Azt a „kicsit” azt úgy kivenném belõle. Ahogy minden jó mûvészeti alkotásban mi is a saját életünkre ismerünk. Amennyiben nem a gyerek életkorának megfelelõ egy könyv, akkor hiába bátor vállalkozás, esetleg több kárt okoz, mint amennyit használna. Erre azért nyilván szerintem oda kell figyelni, hogy a kritikában ez lehet szempont. ORCSIK ROLAND: Én csak annyit fûznék hozzá, hogy szerintem szükség volna arra, hogy akár az Élet és Irodalomban bevezetni egy olyan rovatot, ahol a gyerekeket kérdezik meg… Tehát õk is nyilatkozzanak és legyen egy ilyen saját kánonjuk a gyerekeknek. Ugyanakkor interneten lehetne akár egy ilyen videós vagy hanganyagot megkérdezni õket, hogy mi a véleményük egy-egy könyvrõl. Szerintem õk a legjobb kritikusai a gyerekirodalomnak. (…) SZEKERES NIKOLETTA: Mondhatjuk azt, hogy kialakulóban vannak trendek és kánonok eszerint a magyar gyermekirodalomban is. LOVÁSZ ANDREA: Igen, ez alapvetõ probléma, az, hogy túl kicsi ez az irodalom. Tehát hogy annyira belterjes. Nagyon jó, hogy az utóbbi tíz évben feljött a gyerekirodalom mindenféle tekintetben, de meg is állt a dolog. Én most úgy látom nagy merészen, hogy az egész egy langyos pocsolyává kezd válni. Tehát hogy annyira beállt a kánon, és annyira tudjuk, hogy kik azok a trendi szerzõk és kik a divatos szerzõk, és ki az, aki belefér, és ki az, aki ha megfeszülök se fog… RÁCZ I. PÉTER: Nem az írók és nem a kritikusok vannak egy ilyen belsõ körben, hanem egyszerûen a piac diktál. És maga a piac kicsi. És az egyszerûen kiszorít embereket vagy szerzõket, mûveket. És ez nem baj, mert igaz, hogy egy csomó férgessel elhullik egy csomó kiváló szerzõ is, és hát a kritikusok ezt vagy méltatják vagy pedig nem. De nyilván úgy van ez, mint a TV kritikákkal, tehát nagyon szeretjük olvasni, amikor éppen valamelyik reality show-ról nagyon rosszakat írnak, és mi másnap újra megnézzük. És ezt a „mi”-t azért mondom, mert az ország nagy része… Tehát nem befolyásol minket, ha rossz kritikát is kap a kedvencünk, vagy Harry Potter vagy Varró Dani, ugyanúgy megint 15.00025.000 példányban fog elfogyni a következõ kötete. Teljesen mindegy, hogy mit mond róla Sándor, hogy gügyögés, meg mi mit mondunk róla, ez marad gügyögés meg mormogás, amit mi itt mondunk. És a marketing és PR munka túllép rajtunk vagy túllép ezeken a szövegeken. Tehát maga a piac kicsi, és ez kényszerít ki bizonyos korlátokat, illetve a szerzõkbõl kompromisszumokat. LOVÁSZ ANDREA: Szerintem az más, hogy az irodalmi kánon mit fogad be, és hogy a vásárlók mit vesznek meg. És akkor rákanyarodva az üzlet32
Fordulópont 54
napirendi pont re, szerintem a felnõtt kiadóknál pontosan így van. Tehát nyilvánvaló, hogy a Magvetõ nem azért ad ki minden évben minden nagy szerzõtõl valamit, mert mindegyik iszonyatosan jó könyv, de az összes Esterházy egytõl egyig. Hanem mert ez egy üzlet, és jelen kell lenni. Bocsánat, így van. Ez minden kiadó és minden könyvkiadási területre igaz, és nem a gyerekirodalom specifikuma. SZEKERES NIKOLETTA: Itt konszenzus lesz azt hiszem abban, hogy beállt egy állóvíz, bár a tíz évvel ezelõtti robbanásnak borzasztóan örültünk. Most pedig itt üldögélünk kicsit szomorúan. De vajon minek köszönhetõ, hogy állóvízre gondolok. GYÕRI HANNA: Én nem abban érzem az állóvizet, hogy ne tudnának új szerzõk betörni a gyerekirodalomba. Szerintem a kritikára mondta az Andi az állóvizet, vagy én úgy értelmeztem. Én egyébként azt látom, hogy valódi …beállt egy kritika létrejöjjön, hogy anyagilag független, stabil orgánuma legyen állóvíz?… ennek a kritikának, illetve az, hogy mondjuk egy Kalligram típusú lapot olyan szinten érdekeljen a gyerekirodalom, hogy ne azt gondolja róla, hogy lektûr, hogy érdektelen. A Pagonynál megjelent Zalán Tibor drámája, és arról a kortárs szépirodalomról író folyóiratokban nem igazán esett szó. Utána sem néznek, hogy a gyerekirodalomból melyik az a szegmens, ami valóban az õ szépirodalmi kánonjukba beleér. És szerintem ez nagyon nagy baj, hogy sem a folyóiratokban, sem pedig a hetilapokban, Népszabadság stb. nem jelenik meg gyerekirodalom kritika, mert nem érdekli a szerkesztõket. Ennyire egyszerû. És nem azért, mert nem tudják a kiadók a címet. SZEKERES NIKOLETTA: A Népszabadságban például ilyen napi cikkek nem jelennek meg. Nem várom el, hogy mindennap legyen szó valamilyen gyerekirodalmi könyvecskérõl vagy bármilyen megmozdulásról. De a sikerlista oltári nagy truváj volt, ami szakmai sikerlista és egy közönséglista egymás mellett futtatva. Tehát kérdezem én, sikerlistát lehet egy napilapban megjelentetni, bemutatni, egy show mûsort, egy reality show-t körülbelül lefuttatni, akkor vajon írások miért nem jelennek meg? PAPP SÁNDOR ZSIGMOND: Jelentem, hogy a Népszabadságot érdekli a dolog, én vagyok a Népszabadság könyvszemléjének a szerkesztõje, és ha nem érdekelne, akkor nem is lennék itt. Ezen a héten szombaton különben van egy gyerekkönyv, Mosonyi Aliznak a „Magyar mesék”-jérõl van egy kritika
Fordulópont 54
33
napirendi pont benne. Miért nincs a Népszabadságban több gyerekkönyv kritika? – ezt is elmondom. Én BOTH GABI (Meseutca): Örükét éve szerkesztem ezt a rovatot, eddig egy lök, hogy elindult egy párbegyerekkönyv kiadó sem keresett meg azzal, széd, és sokan kíváncsiak voltak hogy elküldené a számára fontosabb könyrá. Nem örülök, hogy jórészt veket. Én nem fogom õket felhívni. olyan ügyekrõl volt szó, ameSZEKERES NIKOLETTA: Nagyon köszölyek már tíz évvel ezelõtt is terínöm, hogy reagáltál egyrészt, másrészt artékre kerültek, mert ez azt jera is jó ez a beszélgetés, hogy a gyerekirolenti, hogy nem oldódtak meg azok a problémák, amelyekrõl dalom kiadói szépen fogják és küldik majd akkoriban beszélgetett a szaka dolgaikat. A kánonhoz még visszakanyama. Az sem volt szerencsés, rodnék egy kicsit, mégis csak azt gondohogy egyes mûvek népszerûlom, hogy az állóvíz nem véletlenül került ségét automatikusan a minõség szóba. Gondolok itt nemcsak trendekre és romlásával magyarázták néhákánonokra, hanem a fordításokra is. nyan anélkül, hogy meglett volNAGY BOLDIZSÁR: Én fõleg ifjúsági irodana a kellõ tárgyismeretük a télommal foglalkozom, nem a tíz év alattiakmában. Mégis bízom benne, nak szánt könyvekkel. És úgy látom, hogy hogy ez a jóféle beszédhelyzet, fordításirodalomban teljesen jól állunk. A ami megteremtõdött a Szatyor múltkor próbáltam beszerezni angol könybárban, folytatható. veket, és akkor döbbentem rá, hogy minden megvan magyarul, csak egyszerûen sehol nem lehetett róla hallani. SZEKERES NIKOLETTA: A kritikában nem jelenik meg idõben a külföldi irodalom. Mondták ezt nekem sokan. ORCSIK ROLAND: Most kerültem a Tiszatájhoz, és rövid idõn belül azzal a problémával szembesülök, hogy nagyon nehéz. Nekünk ugye havonta jelenik meg a lapunk, és négy-öt kritika jelenhet meg egy számban, hacsak nem szorítja ki egy blokk vagy egy különszám stb. Tehát iszonyatos nehéz a frissességet tartani még egy ilyen havonta megjelenõ lapnál is. LOVÁSZ ANDREA: Azt akartam kérdezni, hogy mennyi a Tiszatájnak az átfutási ideje? Valamikor olyan hat hónap volt körülbelül. ORCSIK ROLAND: Most is, de nem tudom megmondani. LOVÁSZ ANDREA: Igen, ez teljesen érdektelen. Úgy értem, hogy nekünk érdektelen, annak, aki gyerekirodalmat ír. Tájékozódni szeretne belõle a tanító néni, hogy mi az újdonság, akkor megveszi a Tiszatájt. Nem a Tiszatájt fogja megvenni, sajnos… A másik, amire reflektálni szeretnék, hogy azért nincsen kritika, mert az a minimum, hogy az eredeti mûvet el kell hozzá olvasni. Tehát nem lehet halandzsázni, úgy, hogy nem olvastam angolul hozzá a mûvet. Tehát itt kezdõdik, ha lelkiismeretesen akarom csinálni. Másrészt ott folytatódik, hogy végig kell olvasnom mindazt, vagy legalábbis nagy részét annak, ami már megjelent a külföldi szakirodalomban könyvekrõl. visszhang – Prae.hu
34
Fordulópont 54
napirendi pont GYÕRI HANNA: Én nem érzem úgy, hogy feltétlenül el kéne olvasni az eredetit ahhoz, hogy egy fordított könyvrõl írjunk. Annak a nyelvnek valamennyire a kontextusát, tehát az irodalom kontextusát kell ismerni. LOVÁSZ ANDREA: A másik vonzata a dolognak az, hogy többnyire azokat a könyveket fordítják le magyarra, ami már befutott külföldön. Legfeljebb azt lehet megírni, hogy miért sikeres, vagy itt nálunk lehet-e ez a könyv sikeres, vagy miért nem. De az már sokkal inkább olvasásszociológia, mint irodalom vagy irodalomkritika. NAGY BOLDIZSÁR: Olyan szempontból is érdemes külföldi sikerkönyvekkel foglalkozni, hogy mi az, amivel most foglalkoznak a gyerekek a világban. Szóval szerintem nemcsak azért érdekes, hogy mitõl sikeres, mitõl nem, hanem hogy lássuk összefüggésében, hogy mi történik mondjuk így a tizennyolc év alattiakkal a világban. TAMÁS ZSUZSA: Csak egy zárójeles megjegyzés, szerzõi szempontból is rendkívül tanulságos, hogy a magyar gyerekirodalomnak nem kellene mindent feltalálnia, nem kellene mindig a nulláról kezdeni az építkezést, mert rengeteg fantasztikus példa van a külföldi gyerekirodalomban, amivel valahogy találkozni kéne. Két elsikkadt kérdésre szeretnék még nagyon gyorsan válaszolni. Az egyik, hogy azt kérdezted, a felnõtt irodalomnak része-e a gyerekirodalom. A felnõtt irodalomnak nem, de az irodalomnak természetesen: nagyon is. A másik, amit meg valahogy nem szeretnék szó nél- Gianni Rodari több tucat nyelvre lefordított mûve magyarul is megjelent kül hagyni, hogy újra elolvastam azoa Fordulópont könyvek sorozatban. kat a kérdéseket, amelyek az egész szimpóziummal kapcsolatban terjedtek a Facebook-on. Elsõre nem vettem észre, de most szemet szúrt, hogy „egyáltalán mi az a gyerekirodalom, maga a fogalom is csak tíz éve létezik”… Hát azért a gyerekirodalom, mint fogalom, természetesen egyáltalán nem csak tíz éve létezik. Hoztam szakirodalmat, ami ugyan több-kevesebb sikerrel próbálja csak definiálni a fogalmat, de azért próbálja, mondjuk, ’99-ben Komáromi Gabriella. És nagyon vicces példákat is hoztam, az 1800-as években milyen címen jelentek meg gyerekkönyvek. Ezeket most nem olvasom fel. Tehát gyerekkönyvek azért természetesen akkor is voltak.
Fordulópont 54
35
napirendi pont III. SZAKÉRTÕK SZEKCIÓJA Résztvevõk: Sütõ András Márton (Nyugat-Magyarországi Egyetem), Varga Bettina (Gyerekszemle blog), Fenyõ D. György (Magyartanárok Egyesülete), Keresztesi József (irodalomkritikus), Józan Ildikó (ELTE Összehasonlító Irodalmi Tanszék), Gombos Péter (Kaposvári Egyetem) Moderátor: Mészáros Márton (Károlyi Egyetem) MÉSZÁROS MÁRTON: Mivel elég sok kérdés elhangzott az elsõ két szekcióban, egy picit távolabb mennénk a szûk kritikai írásnak a területérõl, viszont a ma már nagyon sokat idézett Keresztesi József cikkbõl indulok ki én is. „A gyerekirodalom (…) nem propedeutika, nem a „felnõtt” irodalom elõszobája (mint ahogy a gyerek sem alacsony növésû és tapasztalatlan felnõtt). Ennél jóval bonyolultabb viszonyban áll vele, ám a saját jogán érdemes a kritikai figyelemre.” Amióta készülök erre a beszélgetésre, sokat gondolkodom, hogy ez vajon mit jelent? Ezt úgy kéne értelmeznünk, hogy tudniillik a gyerekirodalom nem a felnõtt irodalomnak az elõszobája, akkor ez az egész gyerekirodalom kutatásnak az egyik legszélesebb körben elterjedt tézisét sérti. Magyarán, hogy miért van akkor szükség gyerekirodalomra, ha nem azért, hogy felnõtt olvasókat neveljünk. És szeretném kérdezni a szerzõt, hogy pontosítsa ezt az értelmezésemet, illetve a többieket is, hogy reagáljanak erre. KERESZTESI JÓZSEF: Pontosítani készültem, tehát tegnap este újra elolvastam a cikkemet, kijegyzeteltem. Ez voltaképpen két írásnak az összefércelése: az egyik része szól a gyerekirodalom kritikáról mondjuk, a másik pedig Janikovszky Éváról. Tehát meg lehetne mutatni itt azokat a varratokat a szövegen belül. Voltaképpen a fõ tézise az volna, hogy a „gyerekirodalom” alapjában véve más dolog, mint úgymond a „felnõttirodalom”, idézõjelbe téve mind a két fogalmat. Mert a gyerek másra használja a szöveget, mint a felnõtt. És a kritikai beszédben vagy a kritikai vizsgálat során tudatosítani kéne a kritikusnak magában ezt az erõfeltevést. Egy gyakorlati példát mondok: egyszer az Élet és Irodalomba írtam egy Ex libris cikket, amiben gyerekkönyvek voltak és köztük volt Marék Veronikának a soros Boribon könyve. Marék Veronikának Boribon vagy akár a Kippkopp könyvérõl nem lehet úgy írni, azokkal a kritikai eszközökkel, amelyekkel akár egy ifjúsági regényrõl is írunk, vagy mondjuk egy gyerekregényrõl. Hiszen itt nem egy szöveget vizsgálunk. Olyanokkal persze meg lehet kerülni a feladatot, hogy milyen aranyos, milyen kedves, gyermekkoromban is mennyire szerettem, és most is mennyire szeretem. De hogyha a mû egészérõl akarunk valamit mondani a képek és a nagyon-nagyon rövid 36
Fordulópont 54
napirendi pont szöveg együttesérõl, akkor itt egy valamiféle pszichológiai mûködésmódot kéne föltárni szerintem. GOMBOS PÉTER: Könnyû helyzetben vagyok, mert nem voltam itt az elsõ szekciónál, úgyhogy mondhatok bármit. Én azt gondolom, hogy az a pár sor, amit felolvastál, az számomra olyan szakmai alapfelvetés, amely nem megkérdõjelezhetõ. Gyakorlatilag itt két szemléletmódról van szó, az egyik nagyjából a 19. század elsõ feléig élt, és aztán utána jött az, amikor mondjuk Magyarországon gyermekirodalom vagy gyermekkönyv, a Flóri könyve, mondjuk 1837. Utána egy-két évtizeddel egy egész más szemléletet látunk akár a grafikai akár a szövegek terén. Tessék megnézni az elsõ Benedek Elek meséskönyveknek a képi világát, borzasztó, emészthetetlen, szörnyû. Az egyébként fantasztikus Cimbora újság korai képi világa mai szemmel nézve …a gyerek borzasztó, emészthetetlen, szörnyû. másra használja Az még abból a gyerekképbõl származik, ami a gyereket egy kicsinyía szöveget, tett felnõttnek tekintette. mint a felnõtt… FENYÕ D. GYÖRGY: A gyerek tényleg nagyon sok más dologra használja az irodalmat, de ez nagyon-nagyon árnyalt. Biztos nem azért adunk gyerekeknek gyerekkönyvet, hogy aztán majd jó felnõtt olvasók legyenek, hanem azért, mert a gyereknek is ugyanúgy van igénye történetekre például. Tehát egyszerûen az az elemi igény, hogy halljon történeteket, meg halljon szövegeket, az megvan 2 éves korban, meg 12 éves korban, meg 22 meg 42 éves korban, tehát ennyiben ugyanaz a funkciója. Annyiban szintén ugyanaz, de itt most már árnyaltabban fogalmazom, hogy a felnõtt is iszonyú sok mindenre használja az irodalmat. Tehát, az irodalomnak nem az egyetlen használati módja az, hogy a létezés nagy kérdésével szembesüljön, és önmagát felülvizsgálja „változtasd meg életed” módon. Nyilván erre is használjuk, de rettenetesen sok más mindenre is használjuk az irodalmat. A gyerekek elsõsorban történeteket szeretnek. Elemi igénye az, hogy érdekes, színes, állatról, kalózról, bármirõl, nagypapáról, nagymamáról szóló történeteket kapjon. A másik, ez valóban mondjuk egy spontánabb kapcsolat a szöveggel, mint ami általában a felnõttekben megvan, hogy tudniillik szavakat kapjon, mondatokat kapjon, szövegrészleteket, megjegyzi, hogy „Õszi éjjel izzik a galagonya”. (…) Tehát azt gondolom, hogy a gyerekirodalomra a gyerek önértéke okán van szükség, és nem azért, hogy majd jó felnõtt legyen, valószínûleg a gyerek minden tevékenységére kü-
Fordulópont 54
37
napirendi pont lönben ezért van szükség. Tehát nem azért kell, hogy vonatosdit játsszon, hogy majd utána megtalálja a pályaudvart, hanem azért, hogy játsszon, mert tologatni azt a kis játékot jó dolog. MÉSZÁROS MÁRTON: Azon gondolkodtam, hogyha megpróbáljuk poétikai szempontok alapján nézni az ifjúsági irodalmat, akkor mondjuk Fekete István nem biztos, hogy jól jár ezzel… GOMBOS PÉTER: Teljesen egyértelmû, hogy nekem címzed a kérdést, mert mindig én beszélek a Tüskevárról, hogy ma nem azt kéne kötelezõ olvasmánynak adni. És mindig elmondom, hogy nekem nagy kedvencem Fekete István, tehát félreértés ne essék. Tessék meghallgatni Pléh Csabát, Gyarmathy Évát arról, hogy milyen az agymûködése a digitális bennszülötteknek, és akkor talán nem egy irodalommal foglalkozó embernek kell arról gyõzködni valakit, hogy a mai digitális korszak gyermekei sajnos nagy részben nem alkalmasak Fekete István befogadására, és ez nem Fekete István hibája. Viszont én azt is tapasztaltam, hogy alkalmassá lehet tenni ezeket a gyerekeket, például azzal, hogy le tudom lassítani õket, ennek van metódusa. Én azt gondolom, hogy el lehet juttatni egy átlag gyereket is Fekete Istvánig, de akkor nem a Kincskeresõ kisködmönnel kezdõdik a sor harmadikban, és lehet, hogy nem negyedikben érek el a Tüskevárig. Az én lányom azt mondta, õ tavaly olvasta a Bogáncsot, hatodikban, nagyon tetszett neki, és negyedikben kínszenvedés volt a Tüskevár neki, aki egyébként elképesztõen sokat olvas. De meg kellett érnie rá, és azt mondta, hogy a Bogáncs sokkal jobb könyv, én meg azt mondtam, hogy szerintem meg sokkal késõbb olvastad, szerintem a Tüskevár jobb könyv. MÉSZÁROS MÁRTON: Hát igen, esztétikai vagy mondjuk didaktikus szempontoknak kéne megfelelnie a gyerekirodalomnak, ha egyáltalán tudnánk definiálni azt, hogy mi is a gyerekirodalom, vagy hogy mi benne tulajdonképpen a gyereksége, ahogy Józsi fogalmaz. GOMBOS PÉTER: Azt gondolom, hogy tilos didaktikailag megfelelni, csak esztétikailag szabad. Én nagyon szeretem Esterházy Péternek azt a szövegét, hogy amikor leül írni és van egy gondolata, akkor föláll, elkezd sétálgatni, és addig sétálgat, amíg elmúlik, és végre nyugodtan dolgozhat. És az ifjúsági íróknál gyakran van közlési kényszer, hogy mindenképp azt meg akarom tanítani, el akarom mondani. Az egy jó didaktikus szöveg lehet, egy jó tanmese, de ifjúsági irodalom nem csak esztétikai szempontból kell, hogy létezzen. VARGA BETTI: Ha arra gondolunk, hogy egy gyerek számára mi a fontos, akkor az, hogy érdekes legyen, hogy legyen valami releváns benne, amire akár építeni tudja saját önmagát. Ugye ez is elhangzott Józsinak az írásában. Vagy pedig el kell dönteni, hogy arról beszélgetünk, hogy mi a fontos mondjuk az irodalmárnak vagy a kritikusnak a gyerekirodalomban, 38
Fordulópont 54
napirendi pont vagy mi a fontos a gyereknek a gyerekirodalomban. Én igazából az elõzõ két beszélgetésnél egy kicsit azt éreztem, hogy ezek összecsúsznak. Pedig baromira nem passzolnak. Két teljesen ellentétes csoportról van szó. Két teljesen ellentétes igényrõl, és ezt tudomásul kell venni. És ha már itt az összecsúszásnál tartunk, nekem az volt még egy érdekes tapasztalat az elõzõ két beszélgetés során, hogy a gyerekkritika írástól várják a gyerekirodalom népszerûsítését. A kritikaírástól ezt várni nem lehet. A kritika fõleg szakmai közönségnek szól, vagy a szakmai kérdések iránt érdeklõdõ közegnek, nem a szülõnek, nem a pedagógusnak. Most a pedagóguson óvodapedagógusra is gondolok, és magyar tanárokra is. Egyszerûen vannak dolgok, amikre a kritikaírás nem tud válaszolni. Ilyen az, hogy milyen a jó gyerekkönyv, ami a gyerek számára is érdekes, és mondjuk ilyen az is, hogy mitõl lesz népszerû egy szerzõ. Nem népszerûsítenie kell, hanem mondjuk ezekre az esztétikai, poétikai érvekre figyelni, azokat irányzatokban elhelyezni, csoportokhoz kötni. JÓZAN ILDIKÓ: Mi itt ugye, mint szakértõk vagy kritikusok nem az írók és a költõk trénereként üldögélünk, mi egy hihetetlenül utólagos pozícióban vagyunk. Tehát a kritikának az nem lehet feladata, hogy megmondja, hogy mibõl lesz a gyerekirodalom. Hát mi már rég túl vagyunk azon, mi elolvastuk és tudjuk, hogy az valamitõl gyerekirodalom lett, és azt mérjük le, hogy mitõl szól a gyereknek, mitõl szól nekünk, felnõttnek egyszerre. Tehát elõször minket így csiklandoz a kíváncsiság, hogy mi a fene ez, hogy nem dobtam félre, és a gyerekem sem dobta félre, és akkor válik érdekessé, és akkor jön a kritika. Persze, biztos visszahatunk majd a szerzõkre, amikor azt írom, hogy valamelyik mû nem tetszik, vagy szétesik, vagy akármi. Kizárt dolog, hogy ne hasson vissza. De mi egy másik beszédpozícióban vagyunk… FENYÕ D. GYÖRGY: Én azt akartam mondani még, hogy szerintem az irodalomesztétikai szemponton kívül kettõt biztos, hogy érdemes hozzátenni még a kritikának, miközben egyetértek, hogy ez nem egy népszerûsítõ mûfaj, hanem kritika. Az egyik, amit Tamás Zsuzsa az elõzõ vitában vetett föl, egy pszichológiai szempont, ami szerintem fontos eleme és nagyjából kikerülhetetlen eleme a gyerekkönyvnek. A harmadik pedig egy olyan esztétikai szempont, ami vizualitásban, könyvkiállításban és szövegben – együtt – gondolkozik. Azt gondolom, hogy a mai gyerekirodalomnak már szinte kihagyhatatlan eleme az, hogy nem szövegben, hanem könyvegészben gondolkodik. Erre az elõzõ évtizedekben volt példa, de azért ritka volt, a Janikovszky Éva regények, vagy amikor a Lázár Ervin–Wéber László páros kialakult. De a mai könyveken, nemcsak a Marék Veronika könyveken, a szöveg és kép, szöveg és könyvformátum együtt jelenik meg. Tehát egy olyan esztétikai szempontot is bevennék, ami vizualitást is belekomponálja a dologba.
Fordulópont 54
39
napirendi pont KERESZTESI JÓZSEF: Még annyit, hogy ha kritikáról beszélünk, akkor különböztessük meg az elemzõ tanulmányokat a napi kritikától, aminek az a feladata, hogy orientálja, jelen esetben nyilván nem a gyerekeket, hanem a szülõket. Tehát ha mondjuk a New York Times-nak a heti könyvmelléklete elbír egy állandó gyerekirodalom vagy gyerekirodalom kritika rovatot, megteremti az intézményes formát hozzá, az intézményes formák utána megtalálják a saját tartalmukat. Ugye a cikknek, a cikkemnek az eleje arról szólt, hogy létezik ugyan, persze létezik, magyar gyerekirodalom kritika, az intézményes formái nem nagyon léteznek, nem nagyon stabilak. Ez az egyik. A másik fontos állítás, hogy a kritikának azt kellene figyelembe venni, hogy egy gyerek mire használja a könyvet. Na most a ‘gyerek’ is egy ilyen gumifogalom, mindenki nagyon jól …létezik tudja, aki már látott gyereket, hogy ugyan magyar egy 2 éves gyerek és egy 3 éves és egy gyermekirodalom kritika, 4 és 5 éves gyerek között nagyobb a különbség, mint egy 40 és egy 60 az intézményes formái éves ember között. A fejlõdést léleknem nagyon tani tankönyvekben el lehet olvasni, léteznek… teljesen más a szociális kapcsolatrendszerük, a világértelmezésük. Gyakorlatilag a gyerek a gyerekkor különbözõ stádiumaiban arra használja a szövegeket és valószínûleg az információkat, hogy a saját önképét megalkossa és stabilizálja. Míg úgymond a magas, vagy felnõtt irodalomban jó esetben arra használjuk, hogy a saját önképünket elmozdítsuk, gazdagítsuk, átrendezzük, vagy pusztán arra, hogy szórakozzunk. Más a funkciója a gyerek számára a mesének, a szövegnek, és ezt a használattörténeti vagy használatelméleti különbséget kellene valahogy levenni a kritikusnak, és ezt egy szolgáltató jellegû kritikában a felnõtt elé tárni. Mit adsz a gyerekednek, hogyha ezt a könyvet adod oda? Ugyanúgy, ahogy megmondhatod, mint ha sütõtököt sütsz neki, akkor mi van benne és mit talál benne, és ha bélszínt, akkor mit. (…) Pontosan arról lehetne vagy lehet beszélni ennek kapcsán, hogy miben áll magának a gyermekirodalomnak a speciális dolga. Hát nyilván ehhez nincs külön nyelv, nincs extra grammatika, nincs hozzá semmi speciális feltételrendszer. De egy dolog van, hogy amikor megszületnek ezek a gyerekkönyvek, itt az „utánáról” már beszéltünk, de az „elõttérõl” is érdemes lenne, akkor talán az egyetlen olyan szépirodalmi mûfaj, ahol figyelembe veszik, hogy ezt kinek írják. Egy felnõtt szerzõnek eszébe nem jutna ez. És nyilván a kritikánál is… van ez az esztétika alapú kritika, hogy nyil40
Fordulópont 54
napirendi pont ván véleményt kell mondani mondjuk poétikai megformáltságról, akármirõl, de van ez, amit te is mondasz, ez a gyerekvilág és az életvilág hogyan találkozik. És ha mondjuk egy olyan antropológiai tapasztalat lesz látható, amit nekünk is láthatóvá kell tenni, mert ezt senki nem gondolja át úgy, mint a kritikus, hogy ez a könyv hogyan kerül használatba, mi lesz ennek az egész dolognak az a pragmatikus része, ami a gyermekirodalmat élteti, meg a rendes irodalmat is. MÉSZÁROS MÁRTON: Az mennyire szükségszerû, hogy ennek a két olvasásmódnak az ítéletei egybeessenek? Lehet-e az, hogy valamit jó gyerekirodalomnak tartunk, és elbukik egy ilyen felnõtt olvasásnak a mércéjén? GOMBOS PÉTER: Ez a felnõttek hibája. Néhány éve egy óvodapedagógus hallgatóm abból írt szakdolgozatot, hogy ovisok mennyire értik és szeretik Lázár Ervin meséit. Nagyon egyszerû volt a vizsgálat, 16 óvodás csoportba bevitt 2-2 Lázár Ervin mesét, és utána szövegértési tesztet csinált egyesével a gyerekekkel, ovisoknál ez egy kicsit bonyolultabb, mert õk nem olvasnak. Az eredmény számomra is érdekes volt, mert nem voltam benne biztos, hogy Lázár Ervin sajátos humorát értik az ovisok. Most ehhez képest 80% fölötti volt a 16 csoportban a szövegértési teszt, és 16 csoportban egyetlen egy gyereket sem talált a hallgató, akinek ne tetszettek volna a mesék. Viszont a 16-ból 12-ben az óvónénik azt mondták, hogy õk nem szeretik. Ha az óvónénik nem szeretik Lázár Ervint, akkor az nem jó a felnõtteknek. Én például nagyon szeretem Lázár Ervint, szerintem tök jó a felnõtteknek. De mindannyian különbözõek vagyunk, mert hogy akkor most tarthatunk egy szimpóziumot, hogy a lányregények, és akkor minden fiú hülye, mert nem olvassák a lányregényeket, holott a lányok meg azt mondják „pedig ez milyen érdekes”. Szóval vannak olvasói közegek, akik számára érdekes. Ez is csak a befogadó szempontjából értelmezhetõ, minthogy számunkra a gyerekirodalom is az, ami a gyerek számára érdekes. SÜTÕ CSABA ANDRÁS: Fenyõ tanár úr vetette föl, és ez engem nagyon izgat, hogy rendkívül fontos kell, hogy legyen a kép-szöveg arány. Tudjuk, hogy a magyar gyermekirodalom hagyományosan szövegközpontú, ebben valamiféle elmozdulás látszik. Valamiféle interdiszciplináris kereteket kéne adni, hogy ne szembesüljünk azokkal a problémákkal, amit itt többen fölvetettek, hogy irodalmárok kezdenek el képrõl gondolkodni, noha kétség kívül gyakran bele vagyunk ebbe a helyzetben kényszerítve. JÓZAN ILDIKÓ: Már az elején elhangzott az, hogy a gyerekirodalomban nem szöveget vizsgálunk, hanem könyvet, vagy hát egy objektumot, vagy nem tudom mit, matériát vagy minek nevezhetjük, de ez nem különbözik a felnõtt irodalomtól. A felnõtt mû sem csak szöveg, és a kép sem teszi a gyerekirodalmat.
Fordulópont 54
41
napirendi pont KERESZTESI JÓZSEF: Szerintem mégiscsak tetten érhetõ egy különbség. Gondoljunk arra, hogy egy gyerekkönyvnek, mit tudom én, Marék Veronikának minden kiadása azokkal a képekkel, azokkal a szövegekkel kerül a közönség kezébe, míg mondjuk egy Verne Gyula regénynek van 50 kiadása, más borítóval, más képekkel stb., stb. Úgy azok illusztrált könyvek, a Marék Veronika az nem pusztán illusztráció, hanem összetartozik, minthogy a Janikovszkyt sem lenne érdemes, nem is lehet elképzelni, nem is érdemes más rajzokkal kiadni… JÓZAN ILDIKÓ: Akkor hadd csússzunk át a fordításba. Japán hallgatónk volt, aki Bóbitát fordított japánra eredeti rajzokkal. Tehát nem a rajzok változtak, de gyanítom, hogy a szöveg jelentõsen megváltozott. Akkor most az már nem gyerekkönyv, vagy az másként ‘gyerek’, vagy mi van akkor? Tehát az már „Verne Gyula”? FENYÕ D. GYÖRGY: Valószínû, hogy félreérthetõen fogalmaztam, nyilván ebbõl a kétségbeesett definíciós kényszerbõl adódik. De van egy egészen konkrét példám, ami nem légbõl kapott. Kovács András Ferenc a „Hajnali csillag peremén” címû gyerekvers kötetébe beletette az úgynevezett felnõtt verseit. És ha azon kezdünk el gondolkodni, hogy ez most mitõl olvasódik vagy mitõl vált, és gyerek szövegként válik olvashatóvá az amúgy nagy poétikai összetettségû és komoly értelmezésekre leTanulmányok gyûjteménye hetõséget adó szöveg. És nem taa Fordulópont könyvek sorozatban láltam mást, mint hogy itt az illusztrációknak viszonylag fontos szerepe van, vagy az, hogy egyszerûen egy más médiumban jelenik meg. KERESZTESI JÓZSEF: A gyerekirodalom nem egy mûfaj, hanem egy használati mód, egy szituáció. Mondok két gyors példát: az egyik az, hogy van egy olyan leporellónk otthon, becsületszavamra, kiadták a ’70-es években, Babits Mihály versrészletek vannak illusztrálva gyerekeknek. „Kékek az alkonyi dombok”… Pusztán részletek, tehát nem teljes versek képekkel együtt, a gyerekek nagyon kajálták, fogalmuk sem volt, hogy mirõl szól. Igazából nem szól semmirõl, szép képek hangulatokkal. A má42
Fordulópont 54
napirendi pont sik, hogy Weöres Sándor híres gyerek- v i s s z h a n g – P r a e . h u verseinek a nagy része nem gyerekvers- VARGA BETTI (Gyerekszemle): ként született. Ami meg gyerekversként A Mesebeszéd tulajdonképpen egy született, az elég rossz. Ugye „Kezdõdik tünete annak, hogy valami nagyon az iskola, rontom bontom”. Megnéztem fontos (és talán megkésett) mozgás a Weöres dolgokat, ott legalább egy, de beindult a magyar gyerekirodalominkább kétkötetnyi olyan szöveget lehet- ban. Most már van annyi jó szöhogy ne pusztán annak örülne még találni, amely egészében vagy veg, jünk, hogy megjelenik valami, ami részleteiben simán elmehetne gyerek- a bóvlinál egy kicsit is jobb: mind a versként, és rengeteg ilyen szöveg van a kritikusnak, mind az olvasónak magyar költészet különbözõ szerzõitõl erõs az igénye arra, hogy valódi egészen meglepõ helyeken. Tehát hasz- irodalmat olvasson, ha egy mai nálattörténeti dologról van szó megint. gyerekkönyvhöz nyúl. A kritikusok õszintébben fogalmaznak, és Ha kivesszük ezeket a szövegeket, il- egyre a fórumok is lépéseket tesznek anlusztrált könyvbe tesszük, és a gyerek- nak érdekében, hogy szakmai vékönyvek közé fölrakjuk a polcra, akkor leményeket közöljenek. Néhány gyerekkönyv válik belõlük. éve még hallhattunk olyan érvet, VARGA BETTI: Azt igazolják nemzetkö- hogy azért nem lehet lehúzni egy zi felmérések is, hogy a magyar gyerekek gyerekkönyvet, mert a kiadó nem több recenziós példányt. Ez 10 éves koruk körül szeretnek olvasni, so- ad mára szerencsére kikopott, és mint kat olvasnak, tök jó a szövegértésük. És kiderült, a kiadók sem sértõdékeaztán történik valami, és a 15 éves gyere- nyek. Manapság nem csak a futotkek ugyanezeknél a szempontoknál tak még kategória szerzõi, illusztrámegbuknak a 10 évesekhez képest. Hogy torai, kiadói kapnak kritikus megmi történik? Ennek nyilván oka van. Az jegyzéseket, hanem a „szent teheis. A felismerés, hogy ez szükegyik ok, amit én tapasztalattal tudok nek” séges, régóta megszületett – de a alátámasztani az ismerõsök példáján az, Mesebeszéden a szerkesztõk és a hogy a gyerek iskolába kerül, 10 éves ko- kritikusok ezt nyíltan ki is mondták. rára úgy gondoljuk, hogy megtanult olvasni, levesszük róla a kezünket, olvass egyedül. Itt a kötelezõ olvasmányod, vettem neked gyerekkönyvet, itt a feladatod. És nem, ilyen hirtelen nem lehet kivonulni innen. Tehát a gyerekirodalom igen, az könyv, az kép, az szöveg, az rengeteg minden, az pszichológia, rengeteg minden más is. De abban ott van a mesélõ is. Amikor 10 évesen még azt mondja a gyerek, hogy a könyv érdekes és az olvasás klassz, ugyanez a gyerek 15 évesen azt mondja, hogy a könyv nem érdekes és az olvasás unalmas, ott valami történik. Az, hogy felnõttként kivonulunk innen, és magára hagyjuk a gyerekirodalommal. GOMBOS PÉTER: Nagyon egyetértek a helyzettel, egy kicsit más magyarázatot mondanék. Nekem van egy kilencedikes csapatom, körülbelül két hete új irodalomkönyvet kezdtünk el, az elsõ szöveg ez a
[email protected] kortárs vers volt, amire a csoportom legvagányabb fiúgyermeke azt
Fordulópont 54
43
napirendi pont mondta, hogy ez mi? Mondom, ez egy vers. Ez nem vers. Mondom, hát miért nem. Hát, mert ennek nincs címe. Mondja neki a csoporttársa, hát
[email protected]. Az nem cím, az e-mail cím. Különben is ebben ilyenek vannak, hogy Facebook, meg msn, milyen vers az, amiben ilyen van. Mai 15 éves mondja ezt, a csoport legvagányabb tagja, akit folyton ki akarnak rúgni az iskolából. És aztán addig jutottunk, hogy elkezdtünk arról beszélgetni, hogy mi az, hogy irodalom, és kiderült, hogy a mai 15 éves számára az irodalom valami régi, valami nehezen érthetõ, ám feltétlenül tanulságos dolog. És ha ezen tényezõk valamelyike nincs meg, az legalábbis gyanús, de szinte biztos, hogy nem irodalom. Felolvastam nekik Örkény Istvánnak a „Csupa közhely” címû versét, úgy, hogy nem mondtam meg, mi a címe, és kérdeztem, hogy szerintetek ez …valamit milyen vers. Azt mondták, ez jó, ez nagyon elrontottunk jó. És kérdem, miért? Mert ebben a felsõ tagozaton… minden benne van az életbõl. Mondom, ti hülyék vagytok, ez egy közhely gyûjtemény, ebben az a jó, hogy rossz. Néztek rám, hogy hát nekik más fogalmaik vannak az irodalomról. És akkor kérdeztem tõlük, hogy szerintetek ma mirõl írnak verseket a költõk? És nem viccelek, õk azzal kezdték, hogy szerintük már nem is írnak verseket a költõk. Egyáltalán vannak-e költõk ma is? És mondtam, hogy én azért tudom, hogy vannak, mert szoktam találkozni velük, és hogy például még fiatalok is. És higgyétek el, ezt el kell fogadnotok axiómaként, hogy vannak költõk. Mirõl írnak verseket? Akkor azt mondták, hogy régi dolgokról, mert a költõk mindig valami régirõl írnak a jelen idõhöz képest. Na végképp elhûltem, mondtam, hogy jó, akkor tegyük fel, hogy elviszitek moziba a barátnõtöket, barátotokat, és errõl írnátok verset. Kizárt. De tegyük fel. Jó. Mi lenne benne? És akkor elmondták, hogy jegyszedõ néni, popcorn, cola, mi van a moziban, milyen a csaj. És akkor ugye milyen értékes lenne? Az kizárt. Ma már ilyet nem írnak. És akkor felolvastam nekik Varró Daninak a „Mozi” címû versét, ami idõmértékes, jegyszedõ néni, popcorn, cola, minden benne van, és nagyon tetszett nekik, mert róluk szól. De azért nézek sûrûn Gyurira, mert õ itt a leginkább hivatalos magyartanár, hogy azért valamit nagyon elrontottunk a felsõ tagozaton, és azért tartanak ott 15 évesen, hogy nem szeretnek olvasni, mert számukra az irodalom nem lehet élvezhetõ dolog. Patricia Greenfield amerikai kutató írt egy nagyon érdekes elemzést Amerikában. Az õ vizsgálata szerint évrõl 44
Fordulópont 54
napirendi pont évre romlanak az eredmények, miközben például a verbális intelligenciájuk sokkal jobb. És azt mondja, hogy a háttérben az áll, hogy nincsen reading for fun, nincsen élményszerzõ olvasás, elfelejtettek a gyerekek azért olvasni, mert az jó. Azért olvasunk, mert muszáj, mert kötelezõ, vagy mert információt próbálunk begyûjteni. Ebben legtöbbet, egyébként azt gondolom, felsõ tagozaton rontunk, amikor számukra teljesen érdektelen és nehezen értelmezhetõ szövegekkel kínozzuk õket. És azt gondolom, hogy el lehetne engedni a gyerek kezét ötödik osztályban, negyedikben is, ha megvannak a lépcsõzetek. Nagyon egyszerû példát mondok, hova tûnt a meseregény az Gyerekek gyerekkönyv-kritikáinak gyûjteménye iskolából? Miért kell rögtön ifjúa Fordulópont könyvek sorozatban. sági regény? Annyira jó meseregények vannak, és egyre jobbak Magyarországon is. Miért hagyjuk ki ezt a mûfajt? Egyébként nagyon jól tudom a választ: mert a tanárok nem szeretik. Egy picit vegyük figyelembe a gyerekeket. Egyébként ezt fontosabb problémának látom, mint a gyerekirodalom kritika helyzetét, de ez egy kicsit távolabbra vezet. FENYÕ D. GYÖRGY: Nagyon-nagyon egyetértek a helyzetelemzéssel és az okkal is, de sok oka van. Tehát a kivonulás a mesélésbõl az egy fontos dolog. Ez két szinten is megvalósul, a szülõk szintjén is. Szóval biztos, hogy ebbõl kivonulnak. A tanárok abszolút. Tehát az, hogy fölolvassunk egy egész könyvet együtt, vagy együtt olvassunk, ez nagyon háttérbe szorul. A másik az, hogy ezzel szemben, nagyon keményen belép a szakma. Úgy értem, hogy az irodalom tudomány, az irodalom tanítás. És nagyjából különbözõ mértékben, fokokban, módokon stb. de azért megpróbálnak valahogy irodalmat tanítani, poétikai, irodalomtörténeti fogalmakat, jelenségeket. És az, hogy belép a szakma, az szerintem a tanárokat, a szülõket és a gyerekeket is egyaránt lebénítja. Tehát abban a pillanatban a Toldi Elsõ énekén azt kell megtanulni, hogy milyen a hasonlat, az válik tananyaggá, nem a Toldi Elsõ éneke. Ez a szempontváltás ott ötödikben nagyon gyakran megtörténik, hogy az irodalom helyett valami irodalom-
Fordulópont 54
45
napirendi pont ról való tudás zárja be. Talán nem kell magyaráznom, hogy nem fölösleges tudás, csak éppen nem ötödikes tudás jelenik meg. És az irodalmi szöveg az ennek, az irodalomról való tudásnak a hordozójává válik. Remekül meg lehet tanítani, tényleg, a metaforát a Toldi Második énekén, de nagyon nehéz azt mondani, hogy igen, már egy 10 és ½ éves gyereknek metaforát kell tanulni, és van hozzá irodalmi szöveg is persze. Gondolom, másik ok a mese háttérbe szorítása. A harmadik, az egy elég természetes folyamat, amit nem kell sajnálni, illetve azon kell elgondolkozni, hogy mit lehet ezzel tenni. A fölsõ tagozatos gyerekek, nem feltétlenül ötödikben, de hatodik, hetedikben elkezdik kialakítani a saját világukat. Tehát megcsinálják a Facebook pro…hová tûnt filjukat, szó szerint is, meg a meseregény metaforikusan is. Kitalálják, hogy az iskolából?… melyik együttesért fognak rajongani, meg mit szeretnek. Na most, ebben a könyv, nagyjából az iskolai tudás meg az iskolai hivatalos nem a saját világnak a szinonimája lesz. Persze tankönyvekbõl olvasnak, kötelezõ olvasmányuk van –, kötelezõ blog vagy kötelezõ zenekar meg nincs. Tehát ha a Tankcsapdát tudom választani, akkor nehéz választani Fekete Istvánt. Nem lehetetlen, csak nehezebb, nem ennek a saját kultúrának a része. JÓZAN ILDIKÓ: Ha már a Tankcsapda szóba jött… Én ugye azt látom, hogy mi mûködik, mi nem, a 18 fölötti korosztálynál. Tehát akik bejönnek az egyetemre. És az egyetemre beérkezõ gyerekek, vagy fiatal felnõttek jönnek fordítás órára, és próbálok nekik bizonyos poétikai formákat megmutatni. Vagyis igazából nem is poétikai formákat, csak azt, hogy egy mûalkotás az úgy ahogy van, mûalkotás, nem tudom a formát lecsomagolni a tartalomról. Ahhoz, hogy erre ráérezzenek, olyat kell találjak, ami számukra is valahogy megközelíti azt, hogy ez már nem olyan hétköznapi közlés. Itt már van valamilyen líra vagy poézis. És ez ugye pont Tankcsapda és egyéb. Mondjuk úgy, hogy a zenében mindenképpen, és hát populárisabb mûfajokban. Tehát ha az elsõ órán a feladat, hogy a „Highway to hell”-t próbáljuk meg lefordítani úgy, hogy maradjon énekelhetõ, akkor már rögtön rájöttünk, hogy egy szövegnek van formája és tartalma, és hogy bizony, hogy van egy olyan közlés mód, ami nem találkozik azzal, amikor a büfében a haverommal beszélek valamit… Amit mi hivatalosan irodalomnak nevezünk, az nekik nem feltétlenül találkozik azzal a tapasztalattal, amit mi közvetíteni szeretnénk. Ezeket a merev mûfaji elha46
Fordulópont 54
napirendi pont tárolásokat – ahogy az elõbb is mondtam gyerekirodalom, felnõttirodalom – borzasztó nehéz definiálni. MÉSZÁROS MÁRTON: Ez világos, csak azon gondolkodtam, hogy vajon hol vannak ennek a határai. Megosztó példát mondok. Ugye született egy sorozat, ami azt kísérli meg, hogy az amúgy hagyományosan kötelezõ olvasmánynak tekintett szövegeket a gyerekek nyelvére lefordítva igyekszik a gyerekek elé tárni. Ilyen „bonyolult” szövegekrõl van szó, mint az Egri csillagok. Azt szeretném kérdezni, hogy vajon hol van itt az iskolának a felelõssége? Tehát nem lehet-e az, hogy esetleg a tanárnak azért mégis csak meg kéne valahogy tanítani az Egri csillagokat elolvasni. Nyilván vannak olyan szövegek, amiket meg valószínûleg ki kéne dobni. Tehát egyszerûen menthetetlenek ebbõl a szempontból. Hogy látjátok ezt a kérdést? GOMBOS PÉTER: Szerintem ez a kevesebb, a kidobandó. Most hadd nevezem meg, a „Légy jó mindhalálig” soha nem volt gyerekkönyv, Móricz szerint sem volt az. A többire meg kell tanítani – elolvasni – õket, nagyon helyesen mondtad. És nem nagyon bonyolult dolog. Lehet, hogy én könynyen beszélek, mert 14 gyerek van az osztályomban, de meg lehet õket tanítani jól szeretni olvasni. És egyébként a Tankcsapdának örültem, a Tankcsapdában meg lehet tanítani a metaforát, és akkor utána már Arany könnyebben megy. Én ugyanazt a példát mondom most hónapok óta, mert ez a legnagyobb sikerélményem. Nagy kedvencem Weöres Sándornak „Az éjszaka csodái” címû verse, nagyon nehéz vers, de egy 7. osztályban is remekül lehet vele dolgozni. Az elején van egy rész, amikor a fiú és a lány összezörrennek, és akkor a fiú bókol a lánynak, „úgy szeretem nevetésedet, mint kinn ezt az éjszakát,” és utána megpróbálja megnevettetni, és azt mondja, hogy „aranypor ISBN: 978-963-9957-12-1 mállik az éj válláról, s szemközt a www.pontkiado.hu sarkon a cégtábláról furcsán szökken a pentameter-sor elõ: Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerelõ”. Ismerjük. És mindig megnézzük a gyerekekkel, hogy tényleg pentameter. Igen, pentameter. És ugye milyen vicces, hogy a fiú felhívja a lány figyel-
Fordulópont 54
47
napirendi pont mét, hogy egy cégtábla és pentameter. Pár éve már figyelem az arcokat, hogy ez szerintük nem vicces. Szerintem meg vicces. Aztán szerencsére kaptam egy jó ötletet – Kiss Judit költõ leleménye –, megmutatom, kivetítem a táblát a Tescóból, hogy „Áfás számla igényét kérjük elõre jelezze”, ez meg egy tökéletes hexameter. Ez mindenki szerint vicces, és akkor elhiszik azt is, hogy az is vicces. Egyetlen közbeékelés, ez szerintem nem más, mint metodikai kérdés, hogy rávezetem, megtanítom a gyereket. És lehet, hogy az Egri csillagokat picivel késõbbre kell tolni, és meg kell tanítani olvasni a gyereket, és nem biztos, hogy mondjuk a lányokkal is feltétlenül Egri csillagokat olvastatnék. Azt gondolom, hogy nem más, mint metodikai kérdés eljutni valahonnan valahova. VARGA BETTI: A zanza tulajdonképpen egy kudarc. A zanza többet árt, mint használ. Ugye azzal szoktak mellette érvelni, hogy de legalább megismeri, hogy mirõl szól A kõszívû ember fiai, ha ezt majd így elolvassa. Igen, ez eddig oké, de ebbõl a gyereknek az jön le, hogy neki bõven elég a kivonatoltat ismerni, és az irodalom, a könyv az letudható egyszerûbben is. Ezek így sokat ártanak emiatt. MÉSZÁROS MÁRTON: Persze, hogy rossz a zanza, meg hát a kötelezõ olvasmányokból szerintem külön szimpóziumot lehetne szervezni. Fenyõ György felvetéséhez van még egy dolog, hogy nem csak a szakma lép be a felsõ tagozatban, hanem a felnõtt irodalomnak, hát finom szólva is néha heroikus, sokszor erõszakos olvasása, olvastatása. Tehát olyan helyen lép be a felnõtt irodalom, ahol elvileg nincsen keresnivalója… FENYÕ D. GYÖRGY: A tanítás azonban nagyon árnyalt dolog, mert egyrészt vannak olyan mûvek, amelyeket már nem érdemes tanítani. Tényleg nem az van, hogy minden kánont le kell cserélni, hanem minden kánon szép lassan, idõvel módosul. Ez ilyen természetes dolog. Vannak mûvek, amelyeket lehet tanítani, de késõbb érdemes tanítani. Tehát, kõbe lehet vésni, hogy ezt a mûvet olvassák, és nem kell kõbe vésni, hogy 12 éves korban olvassák. A zanzásított kiadásokkal nekem is nagyon rossz érzésem van, de azért ha õszinték akarunk lenni, nagyon sok mindent onnan ismerünk. Mondjuk mindannyian olvastunk görög mítoszokat, és egyikünk sem Ovidiusszal kezdte, hanem a „Görög regék és mondák”-kal, tehát lehetünk megengedõbbek, azt gondolom. Nagyon sokszor el kell dönteni, hogy egy szöveg vagy mû miért is kerül elõ? Vannak olyan történetek, amelyik azért kerülnek elõ, mert mint történeteket fontosnak tartjuk, mondjuk az Egri csillagok története olyan közös magyar történet, amit jó, ha minden gyerek megismer. Az Egri csillagok regény szövege nem biztos, hogy olyan mû, amire azt mondjuk, hogy feltétlenül egészében minden magyar gyereknek azt kell olvasni. Talán még egy megjegyzés a tanításhoz: ma Magyarországon államilag elõírt kötelezõ olvasmány nincs. Hogy mit tanítunk, az egy nagyon bonyolult oktatáspoliti48
Fordulópont 54
napirendi pont kai, tankönyvkiadói, könyvkiadói, oktatási rendszernek meg játéknak a része, de törvényileg elõírva nincs semmiféle lista, amihez, mint kõtáblához ragaszkodni kellene. (Szerkesztette: sz. i.) UTÓIRAT „Nem kellene mindig nulláról kezdeni az építkezést” – mondta a szimpóziumon az egyik résztvevõ – és bizonyára õ fogalmazta meg jellegzetes közérzetünket. A közönség soraiban ülve élvezettel hallgattam a vitákat, ahogyan a felkért elõadók fiatalos lendülettel újra- és újrafogalmazták azokat az imperatívuszokat, amelyeket különbözõ fórumokon, különbözõ elektronikus és nyomtatott folyóiratokban már sokan szóvá tettek, például a Fordulópont 49-es, Fordulat a gyermekkultúrában? címû tematikus számában, vagy a szám kapcsán 2010 novemberében szervezett szimpóziumon és az azt követõ tévébeszélgetésen. Minél többször, minél többen beszélgetünk a gyermekirodalom – szívem szerint: a gyermekkultúra! – kérdéseirõl, annál közelebb juthatunk a problémák megoldásához. Én legalábbis hinni szeretnék ebben. Bár már annyiszor elmondtuk, leírtuk például azt, hogy mégiscsak döbbenet: egész Európában csupán Albániában és Magyarországon nem sikerült „összehozni” egy Gyermekirodalmi Intézetet az elmúlt évszázad alatt... Mindig a nulláról kezdjük az építkezést... A Mesebeszéd szimpóziumnak máris gazdag internetes visszhangja van, érdemes olvasni a reflexiókat. A szimpóziumról készült összeállítás közreadásával – a széleskörû hozzáférhetõség révén – a továbbgondolás esélyei is nõnek. Érdemes bekapcsolódni. Azoknak is, akik a gyermek felõl közelítenek a témához, azoknak is, akik újabb vita-összejöveteleket szerveznek. Ezért közlünk a szövegek melletti kiemelésekben néhányat a prae.hu oldalán megjelent utólagos reflexiókból, és csokorba gyûjtünk néhány internetes portál címet, ahol írtak az eseményrõl. Olvasóink észrevételeit, hozzászólásait a
[email protected] címre várjuk. (Szávai Ilona) http://kulter.hu/2011/11/mesebeszed/#.TtEwkNe3DoE.facebook http://www.litera.hu/hirek/gyereknek_valo_videk http://csodaceruza.hu/?p=6266 http://www.pagony.hu/a-gyermekirodalom-kritika-esete-akalyhaval#.Ts1WUTI8fwU.facebook http://www.prae.hu/prae/forum.php?menu_id=30&tid=32894 http://www.papiruszportal.hu/site/index.php?f=1&p=5&n=10562 http://meseutca.hu/2011/11/23/gondolatok-a-mesebeszed-gyerekirodalom-kritikaiszimpoziumrol/
Fordulópont 54
49
