Nagyító alatt: Tűzgátló szerkezetek MŰSZAKI VEZETŐI KISOKOS KÖZMŰVEK, KÖZMŰBEKÖTÉSEK TELKEN KÍVÜL ÉS TELKEN BELÜL

Színes szakmai folyóirat  Megjelenik évente 10 alkalommal

IV. évfolyam  VI. szám

A tervezés, a kivitelezés és a beruházás-lebonyolítás során bekövetkező hibák elkerülése és kezelése 2017. július – augusztus

A BETON TECHNOLÓGUS VÁLASZOL: HIBA-E A HÁLÓS KÉREGREPEDÉS?

Nagyító alatt: Tűzgátló szerkezetek

BA KA

É P Í TŐ I PA R I M U N

MŰSZAKI VEZETŐI KISOKOS

LE

SE

TE

K

KÖZMŰVEK, KÖZMŰBEKÖTÉSEK – TELKEN KÍVÜL ÉS TELKEN BELÜL

–

E

T SE

TA

L NU

MÁ

NY

HÁROM MODULBÓL ÁLLÓ ONLINE TOVÁBBKÉPZÉS

2017

ÉPÍTŐIPARI SZERZŐDÉSEK FELÜLVIZSGÁLATA

JÚLIUS 11-TŐL

Három leckéből álló online képzésünk fő célja, hogy könnyen, gyorsan és egyszerűen áttekinthetővé tegyük az Ön számára, hogyan változtak meg az építőiparban használatos szerződések jogszabályi előírásai és milyen változásokra kell még felkészülni.

1. modul: A kivitelezési szerződés szabályai

2. modul: A tervezési szerződés szabályai

 Az ajánlat  A kivitelezési szerződés tartalmi elemei  Mi az irányadó az aránytalanul alacsony ár mérlegelése tekintetében?  A szerződés egyéb elemei  Az átadás-átvételi eljárás kitűzése az új Ptk. előírásai szerint

 Mikor teljesít a tervező szerződésszerűen?  Felel-e a tervező a tervezési hibáért?  Felel-e a kivitelező, ha a tervezési hiba ellenére az építményt elkészítette?  A tervezési szerződéstől való elállás  Szavatossági igények

Szerző: Dr. Papp Ferenczeti

em jogász, a N i Fejlesztés ium Minisztér sa munkatár

3. modul: Megbízási tervezési szerződések. Szigorodó szerződéses kötelezettségek  Megbízási, tervezési szerződések – tervező, tervezői művezető, felelős műszaki vezető, építési műszaki ellenőr, beruházás-lebonyolító megbízási szerződései  Szerződéskötési kötelezettség  A szerződés kötelező tartalma  Szerződésmódosítást megalapozó körülmények  Építtetői fedezetkezelő szerződés  Építőipari kivitelezési tevékenység üzletszerű folytatása, bejelentési kötelezettség, névjegyzék  Az építési-szerelési munkát végzők köre  Az építési munkaterületen kihelyezendő tábla előírásai  Együttműködési kötelezettség  Az építési munkaterület átadásának új szabályai

A TOVÁBBKÉPZÉS ANYAGA MELLÉ SZERKESZTHETŐ SZERZŐDÉSMINTÁK IS JÁRNAK!

Képzésünkre a mellékelt jelentkezési lapon is jelentkezhet.

(1) 273-2090 / [email protected]

SZERKESZTŐI LEVÉL

Tisztelt Olvasónk!

TARTALOM

2017. JÚLIUS-AUGUSZTUS

2

A kivitelezési hibákat gyakran már a tervezőasztalon el követik, melyekhez a megvalósulási szakaszban a kivite lező csak hozzátenni tud. A téma kimeríthetetlen, e havi számunkban ezúttal egyes tűzgátló szerkezetek tervezési és kivitelezési problémá it választottuk fókusztémának. Megvizsgáljuk, hogy a csőátvezetések tűzgátló lezá rásával kapcsolatban a tervezés során milyen alapelveknek és szabványoknak kell megfelelni, milyen alapvető hibákat követnek el általában a tervezők, miért fontos a fémcsövek megfelelő szigeteléssel történő ellátása, illetve mi a teendő a műanyag csövek átvezetése esetén, valamint sorra vesszük a kivitelezésnél felmerülő problé mákat, és külön tárgyaljuk mindezek fényében a purhab használatát. Míg a csővezetékek önmagukban tűzvédelmi szempontból nem hordoznak ve szélyeket, addig az elektromos vezetékek kötései vagy az azokhoz csatlakoztatott készülékek meghibásodásai valós tűzvédelmi kockázatot is hordozhatnak. Ezért az épületeinket behálózó, villamos és telekommunikációs vezetékek tűzgátló lezárásá nak problémáit is sorra vesszük. A tűzgátló nyílászárók speciális kihívást jelentenek a tervezés, a kivitelezés és az üzemeltetés szempontjából egyaránt, így ezt a témakört is alaposan körbejárjuk. Milyen minősítésekkel kellene rendelkeznie a nyílászáróknak? Mennyire ismert a tervezők és a kivitelezők körében az, hogy a termékek forgalomba hozatali felté telei megváltoztak? Mit kell tudni a teljesítménynyilatkozatról? Mennyiben segítik a szakemberek munkáját az OTSZ-hez kapcsolódó TvMI-k? Egyéb műszaki és jogi témájú cikkeink a hónapban:  Sűrűbordás vasbeton födémek és meghibásodásuk  Közművek, közműbekötések - telken kívül és telken belül  Felületfűtések aktuális kérdései  Betonfelületek hálós kéregrepedései  Építőipari munkabalesetek  Műszaki vezetői kisokos

7

TERVEZŐASZTAL Csőátvezetések tűzgátló lezárásának tervezési és kivitelezési hibái

Kábelátvezetések tűzgátló lezárásának tervezési és kivitelezési hibái

11

MUNKATERÜLET Tűzgátló nyílászárók tervezési és kivitelezési hibái

13 17 22 24 28 32

DIAGNÓZIS Építőipari munkabalesetek

Sűrűbordás vasbeton födémek és meghibásodásuk FELELŐSSÉG Műszaki vezetői kisokos az alapoktól

Közművek, közműbekötések – telken kívül és telken belül

ÉPÍTŐANYAG ÉS ÉPÍTÉSI TERMÉK

Felületfűtések aktuális kérdései A betontechnológus válaszol

ÉPÍTÉSI HIBÁK A WEBEN

Bízom abban, hogy e havi lapszámunk is hasznos olvasnivalót kínál Önnek!

Látogassa meg weboldalunkat a www.epitesi-hibak.hu címen, ahol a nyomtatott lapban feldolgozott témákhoz kapcsolódó kiegészítő szakmai anyagok, elektronikus segédletek, mintadokumentumok, jogszabálygyűjtemény áll előfizetőink rendelkezésére.

A SZAKLAP A TELJESÍTÉSIGAZOLÁSI SZAKÉRTŐI SZERV SZAKMAI AJÁNLÁSÁVAL KÉSZÜL.

Üdvözlettel, Nagy Réka főszerkesztő

Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1139 Budapest, Váci út 91. Telefon: (1) 273 2090, 273 2091 Fax: (1) 468 2917 Web: www.forum-media.hu

ISSN 2415-9018 Felelős kiadó: Sárközy Ágnes, ügyvezető igazgató Főszerkesztő: Nagy Réka Layout / Repro: Sebeszta Péter Korrektor: Szaniszló Judit

www.epitesi-hibak.hu

Termékfejlesztési vezető: dr. Pőcze Edina Gyártási vezető: Maitz Melinda Marketingvezető: Borbély Csilla

Előfizetés: [email protected] Kérdéseiket, észrevételeiket az alábbi e-mail címre várjuk: olvasoikerdesek@ forum-media.hu

Nyomdai kivitelezés: Gelbert ECO Print Kft. Felelős vezető: Gellér Róbert

Hirdetési információ: E-mail: [email protected] Telefon: (1) 273 2090

Képek: Depositphotos és a szerzők Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás és a mű bővített, illetve rövidített változatának kiadási jogait is! A Kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül sem a teljes mű, sem annak bármely része semmiféle formában nem sokszorosítható.

1

TERVEZŐASZTAL

Csőátvezetések tűzgátló lezárásának tervezési és kivitelezési hibái Napi szinten az a tapasztalatom, hogy a kivitelezési hibák nagy részét már a tervezőasztalon elkövetik, amelyhez a megvalósulási szakaszban a kivitelező csak hozzátenni tud. Arról, hogy ezt miként lehetne elkerülni, melyek a tapasztalatok, Dévényiné Palotai Juditot, a Pirodit Kft. ügyvezető igazgatóját kérdeztem. A Pirodit Kft. a tűzvédelmi szakkivitelezés területén végez magas színvonalú tevékenységet, ide értve egyes tervezési és tűzvédelmi megbízotti feladatok ellátását is. Részt vesz az oktatás számos területén, többek között a szakvizsgaköteles tevékenységek oktatásában. Másik beszélgetőtársam Marlovits Gábor, a Promat Iroda magyarországi képviselője, aki 2000-től dolgozik ebben a pozícióban, és a cégnél megszerzett, uniós irányelvekhez igazodó tűzvédelmi ismereteire támaszkodva igyekszik a magyar építészeti tűzvédelmi szabályozást és irányelveket az európai vizsgálati és osztályozási rendszerhez is igazodva terelni, alakítani, véleményezni. Marlovits Gábor számos helyen, többek közt a katasztrófavédelmi Oktatási Központban, a Magyar Mérnöki Kamaránál, illetve műszaki felsőoktatási intézményekben tart magas színvonalú előadásokat. A tervezés során milyen alapelveknek és szabványoknak kell megfelelni?

A modern építészeti tűzvédelem a tűzszakaszoláson alapul, amely során egy adott építményt függőlegesen és vízszintesen eltérő méretű tűzszakaszokra kell osztani. A tűzszakaszokat határoló felületeken adott ideig meg kell akadályozni a tűz és a füst áthatolását; ez tűzgátló szerkezetekkel érhető el. Rendkívül fontos e védelmi síkok felületfolytonosságának biztosítása. Tekintettel arra, hogy a modern építményeket az emberi érhálózathoz hasonlóan behálózzák a villamos és a gépészeti vezetékrendszerek, nem lehet elkerülni a védelmi síkok áttörését. Ezeket a nyílásokat (áttöréseket) a vonatkozó európai vizsgálati szabvány (MSZ EN 1366-3) szerint bevizsgált és MSZ EN 13501-2 szerint osztályozott tűzvédelmi megoldással kell lezárni (tömíteni). Más vizsgálat jelenleg nem használható! Melyek az alapvető tervezés során elkövetett hibák?

A tervezési folyamatok legelején ismerni kellene, hogy az épületünkön belül mely

2

szerkezeten való átvezetésre van tűzállósági teljesítménykövetelmény, ahol az átvezetések környezetében tűzgátló lezárásokat kell alkalmaznunk. Ezt követően a szakági tervezőkkel közösen meg kell határozni a helyigényeket, nyomvonalakat, vezeték-keresztmetszeteket stb., amelyek a szerkezeteken keresztül átvezetésre kerülnek. Itt szokták a tervezők az első és talán a legnagyobb hibát elkövetni! Nem egyeztetnek. Az egyeztetés hiányának az lesz a következménye, hogy az átvezetéseknél nem lesz elég hely a megfelelő minősítésekkel rendelkező átvezetés kialakítására. A megfelelő minősítés hiánya a második tervezési hiba. Az építésztervező a tűzvédelmi szakági tervezőtől megkapja a bemenő adatot, hogy az adott szerkezeten való átvezetésnél milyen tűzállósági teljesítménnyel rendelkező lezárást kell alkalmazni. Mint aki jól végezte a dolgát, ezt rávezeti a tervekre, holott az igazi tervezési feladatnak ennek ismeretében most kellene csak elkezdődnie. A kivitelezési dokumentáción már konkrétan olyan műszaki megoldást (konkrét ter-

méket) kellene feltüntetni, amely megfelelő minősítéssel rendelkezik arra a faltípusra, arra a csővezetékre, és a falon lévő szabad nyílás keresztmetszete is igazodik a minősítésekben foglaltakhoz. Mit is kell ez alatt érteni? Például a VB szerkezetnél a vasalási tervek készítése során a statikusnak is megadjuk a bemenő adatokat, azaz hogy mekkora szabad nyílást kell a födémen, falszerkezeteken biztosítani, tégla szerkezet esetén pedig szükség lehet áthidalók alkalmazására is. Előfordulhat olyan szerkezet is, amelyen nem tudunk minősített átvezetést készíteni, mert nincs arra a szerkezetre gyártói minősítéssel rendelkező műszaki megoldás, ilyenek például a szendvicspanelek. Ilyenkor az átvezetések környezetében szerkezetváltásra lehet szükség. Tervhibának minősül, ha olyan műszaki megoldást tartalmaz, amely piaci forgalomban nem beszerezhető. A következő tervezési hiba, hogy nem veszik figyelembe a csővezetékek szerelési és a lejtésből fakadó helyigényét. Mivel jellemzően álmennyezetek, eltakart szerkezetek mögötti hálózatokról

2017. július-augusztus

beszélünk, ezt a tervezők többsége „rugalmasan” szokta kezelni, ami azért baj, mert ha nincs meg a pontos, kivitelezhető helye a vezetékeknek a terveken, az sem határozható meg pontosan, hol és mekkora szabad nyílást kell biztosítani a megfelelő átvezetéshez. Sok esetben a csővezetékeket – azok anyagától függően – tűzvédelmi szempontból szigeteléssel kell ellátni. Ennek a helyigénye 5–10 cm is lehet, ami különösen akkor rossz, ha a helyiség belmagassága kicsi, és nincs megfelelő mozgástér. Ez nem csak tűzvédelmi szempontból, de építészeti szempontból is kihatással lehet arra, hogy tudom e tartani a helyiség OTÉK szerint megkövetelt min. belmagasságát, vagy pl. egy nyílászáró felett tudok-e átvezetést alkalmazni. Amikor a kivitelező szembesül egy problémával, gondolom, már nem sokat tehet. Egyáltalán: milyen ismeretei vannak a kivitelezőknek ezen a téren?

A helyzet javuló tendenciát mutat ugyan az előírások ismerete terén, de még nagyon sokan vannak, akik csak a tervekből, vagy „így szoktuk”-alapon dolgoznak. Felmerülhet a kérdés: miért is gond ez? Hiába kell rendelkeznie a kivitelezést végzőknek szakvizsgával, a kivitelező is felelősséggel tartozik azért, hogy az általa elvégzett szolgáltatás mindenben megfeleljen a jogszabályi előírásoknak és a minősítésekben foglalt követelményeknek. Ez még sokszor akkor is kihívással teli, ha a tervezés megfelelően körültekintő volt. A kivitelezést végző a helyszínen kész tények elé van állítva, amikor esélyünk nincs megfelelni az engedélyekbe (ETA, NMÉ), gyártói utasításokba foglaltaknak. Gyakori példa, hogy az átvezetéseknél nincs elég hely, nagyon nagy a nyílások töltöttsége. Elektromos, gépészeti átvezetések úgynevezett kombi lezárása esetén egy-egy áttörés max. 60%-ban lehet kitöltve vezetékekkel, csövekkel (beleértve az esetleges hőszigetelést is, azaz a tűzvédelem „területe” legalább 40% legyen). Az építész/szerkezetépítő hagy ugyan valamilyen méretű áttörést, amin valamit átvezet az elektromos és a gépész cég is, de egymásról nem sokat tudva, egymással nem egyeztetve. A kitöltöttség sokszor eléri a 80–95%-ot! A kivitelező kedvéért ritkán növelik utólag a méretet, sokszor lehetőség sem lenne rá, inkább találnának másik kivitelezőt, aki azt simán, kérdés nélkül lezárja.


A másik gyakori probléma az, hogy hogyan futnak egymás mellett az átvezetett elektromos kábelek, gépészeti csövek. Az engedélyekben szigorúan szabályozva van, mekkora távolság lehet egy-egy cső, egy-egy elektromos kábel, kábeltálca, egy-egy kábel, kábelköteg és cső stb. között, lásd a lenti képet, egy ETA-ból. Ezt figyelembe véve kellene futni az átvezetett elektromos, gépészeti csöveknek, kábeleknek. Ez végkép esélytelen egyeztetés nélkül.

Tehát az egyes vizsgálati típusokra vonatkozó minősítéseket kell összevetni a konkrét beépítési szituációkkal, ami függ a csövek anyagától, átmérőjétől, falvastagságától, szigetelésétől és a csővégek kialakításától. Általánosnak mondható hiba, hogy a fémcsöveket nem látják el megfelelő szigeteléssel. Ez a hiba fennáll új építésnél is, de csaknem 100%ban megtalálható meglévő épületeknél, azok átalakításainál. Amennyiben egy meglévő szerkezeten végzünk átveze-

Elektromos, gépészeti átvezetések megfelelő távolsága az áttörésen belül egymástól és az áttörés széleitől

Mi nyújthat megoldást a kivitelezők, tervezők számára?

A jogszabály, minősítések és szabványok ismeretén túl a tűzterjedés elleni védelemmel foglalkozó Tűzvédelmi Műszaki Irányelv (TvMI 1.1) D1 melléklete számos különböző megoldási lehetőséget sorol fel csőátvezetések tűzgátló lezárására. A TvMI illusztrációit tanulmányozva egyértelmű, hogy másképp kell lezárni egy éghető anyagú csővezeték vagy egy fémcső átvezetését. Az sem mindegy, hogy az áthaladó cső szigetelt vagy szigetelés nélküli, sőt, a szigetelés anyagminősége szerint is más-más rendszert kell alkalmazni. Az MSZ EN 1366-3 vizsgálati szabvány azonban még ennél is továbbmegy. A teljesség igénye nélkül fussunk végig a vizsgálati elrendezésre vonatkozó listán az egyes csőtípusok függvényében: Fémcsövek

Műanyag csövek

egymás mellett lineárisan elrendezett csövek

csőelzáró szerkezetek

csőkötegek

egyéb lezárások

szigetelés - nem éghető - éghető

szigetelés

csőátmérő és falvastagság cső a csőben rendszerek a cső végének konfigurációja

a cső végének konfigurációja

a cső anyaga

a cső anyaga

tési, lezárási munkákat, nem a korábbi műszaki tartalomnak kell megfeleltetnünk azt, hanem a jelen kor jogszabályi és szabványi előírásainak. Miért fontos a fémcsövek megfelelő szigeteléssel történő ellátása?

A fémcsövek átvezetéseinek tűzgátló lágy lezárásakor gondolni kell arra, hogy tűzesetben egy fémcső a jelentős hőtágulás miatt megnyúlik; a cső tömege e nyúlás következtében sem terhelheti a lágy lezárás keresztmetszetét, hiszen az kön�nyen az integritás sérüléséhez vezethet. Ezt a csőre felszerelt, adott hosszúságú és anyagminőségű, nem éghető szigetelősávval (szakasz-szigeteléssel) lehet elkerülni, azaz a fémcsöveket rendszerint nem szigeteletlenül vezetik át a lágy lezáráson. A jellemzően kőzetgyapot szakasz-szigetelés minimális szükséges hosszát a fémcső anyagának (hővezetésének), átmérőjének és falvastagságának függvényében diagramokról lehet leolvasni. Az igen jó hővezető rézcsövekre hosszabb szakasz-szigetelés szükséges, mint a kisebb hővezető képességű acélcsövekre. Az MSZ EN 1366-3 vizsgálati szabvány a szigetelés éghetőségétől (azaz tűzvédelmi osztályától) függetlenül megkülönbözteti az átvezetésen megszakítás nélkül áthaladó és a megszakított szigetelést, valamint a cső teljes hosszában szigetelt vagy

3

TERVEZŐASZTAL

csak az átvezetés környezetében, lokálisan szigetelt változatokat. A könnyebb érthetőség kedvéért tekintsük át a következő táblázatot:

a gyakorlatban a lezárások kialakításakor sem szabad növelni. Minden termék segédletében meg kell keresni a függesztési távolságokat. Lefordítva: nem sza-

• az első függesztés/alátámasztás távolsága a lágy lezárástól.

Eddig a fém csövekre vonatkozóan kaptunk részletesebb ismertetést. Mi a helyzet a műanyag csövek átvezetésének a területén?

Az éghető anyagú csővezetékek átvezetéseinek tűzgátló lezárása érdekes módon általában kevesebb problémát okoz, mint a fémcsöveké, és a főbb elvek alapjaiban hasonlóak: az alkalmazni kívánt termék osztályozásában és alkalmazástechnikai útmutatójában (segédletében) meg kell keresni, hogy az adott beépítési szituációban használható-e. A legfontosabb paraméterek, amikre figyelemmel kell lenni: tűzállósági teljesítmény (az OTSZ előírásai szerint EI 15…EI 90, tűzvédelmi osztály követelmény nincs!), a cső anyaga és falvastagsága, az esetleges csőszigetelés anyaga,

A mandzsetta nem éri át a műanyag csövet, nincs rögzítve

Hiányzik a csővezeték szigetelése

A szigetelés – tűzvédelmi osztályától függően – részt vehet a lezárás kialakításában (a rendszer része), sőt, akár maga is képezheti a lezárást, de az is előfordulhat, hogy az előbbi ábrán nem bemutatott további szigetelésre van szükség. A gyártók alkalmazástechnikai útmutatói tartalmazzák ezeket a részleteket. Fontos még kiemelni, hogy minden tűzgátló lezárás addig képes ellátni funkcióját, amíg ép, amihez elengedhetetlen a megfelelő, állékony felfüggesztés vagy alátámasztás. A vizsgálatok során a gyártó határozza meg, hogy a fal vagy a födém síkjától milyen messze legyen az első felfüggesztés, és ezt a távolságot

4

bad, hogy megszokásból dolgozzunk, mert a gyártói minősítések eltérő felfüggesztési távolságokat is tartalmazhatnak. Mit kell keresnünk a gyártói minősítésekben, azon túl, hogy figyelembe ves�szük a beépítési szituációkat? Mi még a mérvadó? • a lágy lezárás kőzetgyapot tábláinak vastagsága, testsűrűsége, tűzvédelmi osztálya és olvadáspontja; • az alkalmazott bevonat szükséges vastagsága; • a szakasz-szigetelés hossza, vastagsága, testsűrűsége, tűzvédelmi osztálya és olvadáspontja; • az igazolt csővég konfiguráció vajon megfelel-e az építési helyzetnek;

vastagsága és elrendezése, a csővégek konfigurációja, az átvezetéssel érintett építményszerkezet típusa és minimális vastagsága (szerelt vagy tömör /épített/ fal, tömör födém, netán szendvicspanel szerkezet), méretkorlátozások, távolságok, rögzítések. Első körben természetesen a tervezőnek kellene fentiek ismeretében a megfelelő terméket kiválasztatnia és a terveken feltüntetnie, de ez sok esetben téves. A kivitelezőnek, FMV-nek, műszaki ellenőrnek viszont fel kell ismernie a tervhibát, és csak olyan kialakítást szabad megvalósítani, elfogadni, amely a megfelelő minősítésekkel bír az adott műszaki kialakításra vonatkozóan.


Rossz megoldás

Jó megoldás

A fal síkján belül szerelve

A fal síkjára szerelve

Műanyag csövek esetében az teljesen magától értetődő, hogy a tűz következtében elolvadó éghető cső (és hőszigetelés) helyét valamilyen hő hatására felhabosodó (intumeszcens) anyaggal kell elzárni. Megoldásként többféle terméket is lehet alkalmazni: • stabil fémházba tekercselt intumeszcens szalag, tűzgátló mandzsetta; • acél szegmensekből álló, a helyszínen méretre darabolható tűzgátló mandzsetta; • fémház nélküli, a nyílás keresztmetszetén belül használható tűzgátló szalag; • akrilát alapú tűzgátló kitt; • tűzgátló tégla; • tűzgátló dugó; • tűzgátló párna (zsák). Mindegyik terméknél és lezárási típusnál ügyelni kell az átvezetett műanyag cső méreteire, anyagára, elhelyezkedé-


sére (födém, fal), szigetelésére: A gyakorlatban akár hőszigetelési, akár akusztikai megfontolásból igen gyakran éghető anyagú szigeteléssel látják el a csővezetékeket. Ezt a mandzsetták vizsgálatánál és osztályozásánál is fegyelembe kell venni. Mire kell ügyelni a kivitelezésnél? Mi az a pár alapszabály, amelynek betartásával elkerülhetőek az általánosnak mondott kivitelezési hibák?

A mandzsetták telepítésénél általános szabály: falátvezetés esetén (kivéve az aknafalakat) a lezárás mindkét oldalán be kell építeni a tűzgátló mandzsettát, szalagot, ill. kittet, födémátvezetésnél pedig csak alul. Minden stabil fémházas mandzsetta elméletileg installálható a lezárás síkjából kiállóan (rászerelve), vagy a lezárás síkjába befordítva (behabarcsolva). Fontos, hogy a mandzsetta csak úgy használható, ahogyan a vizsgálati elrendezésben minősítet-

ték. A fémházas mandzsetták szigorúan acél dübelekkel erősíthetők a falra vagy födémre. A rögzítési pontok száma a csőátmérőtől függ: minél nagyobb az átmérő, annál több fül szükséges a rögzítéshez, számukat az engedélyek (ETA, NMÉ), osztályozási jegyzőkönyvek tartalmazzák. Gyakori hiba, hogy a mandzsettát nem közvetlenül a födémre, hanem a szigetelésre erősítik. A cső körül a szigetelést el kell távolítani, a mandzsettát pedig közvetlenül a födémre kell szerelni. A gyakorlatban sűrűn előfordul, hogy a lezárandó éghető csővezeték a falhoz vagy födémhez közel halad, netán a csövek egymáshoz túl közel futnak. Ilyen esetben hely hiányában nem lehetséges a csövet körbeölelő mandzsetta felszerelése. Méretkorlátozással ugyan, de ilyenkor jól használható a szegmensekből álló, méretre darabolható tűzgátló mandzsetta.

5

TERVEZŐASZTAL

Csövek átvezetése lágy lezárásban mandzsetta nélkül, tűzgátló szalaggal is történhet, ami igen gazdaságos megoldás (nincs szükség a drágább, fémházas mandzsettára), de megvannak a maga korlátai. A szalag csak akkor használható egy rendszerben minősített lágy lezárásban, ha abban bevizsgálták (a szalagok és a lágy lezárások nem cserélhetőek). A cső anyagától és átmérőjétől függő szükséges tekercselési rétegszámot feltétlenül be kell tartani. Szerelt falszerkezetben való kialakításoknál is sok hiba szokott előfordulni. Szerelt falszerkezeteknél rendszerint kávát kell kialakítani az átvezetési nyílás körül, hiszen stabil határoló felület

nélkül a lágy lezárás kőzetgyapot tábláit nem lehet megfelelően beszorítani. Az utóbbi időben egyre gyakrabban előforduló probléma a csövek vagy kábelek átvezetése tűzszakasz-határoló szendvicspanel szerkezeten keresztül, de jelenleg hazánkban egyetlen gyártónak sincs minősített megoldása! Lehetőség szerint kerülni kell az ilyen szituációkat. Végül, de nem utolsó sorban beszéljünk egy kicsit a Jolly Jokerként használt purhabról. Mi a helyzet ezen a téren?

Ha valahol áttörést, hézagot lát az ember, előszeretettel alkalmazza a tűzgátló purhabot. Lássuk be, valóban a legegy-

szerűbb, leggyorsabb, legtisztább megoldásnak tűnik. Fontos azonban a következő! Szintén nagyon fontos ellenőrizni, hogy az adott tűzgátló purhab mire van bevizsgálva: átvezetések tömítésére vagy hézagtömítésre (MSZ EN 1366-3: Átvezetések tömítései vagy MSZ EN 1366-4: Hézagtömítések). Használatuk jóval korlátozottabb, mint azt gondolnánk. Vannak olyan tűzgátló purhabok, amelyek kizárólag lineáris hézagtömítésre alkalmasak, ezeket szigorúan tilos elektromos, gépészeti átvezetéseknél alkalmazni. Jóval kisebb áttörések tömítésére használható, mint a lágylezárás, jellemzően 200 × 200 mm lehet az áttörés maximális mérete. Szigorúan szabályozva van, mi vezethető át ezeken az áttöréseken. A választ szintén az ETA, NMÉ vagy osztályozási jegyzőkönyvekben találjuk, amit javaslunk alaposan tanulmányozni a tűzgátló purhabok használata előtt!

Összefoglalva

A tervezésnél alapvető hiba, hogy nem valósul meg a megkívánt tervezői koordináció (építész, tűzvédelmi, tartószerkezeti, gépész és villamos szakági tervezők bevonásával), amelynek következtében jelentős hely és mérethiány determinálható a kivitelezési fázisban. A tervezés során nem kerül részletesen ellenőrzésre, hogy a választott műszaki megoldásra van-e valamelyik gyártónak minősítése, amelyek további kivitelezési hibákat vonnak maguk után. A kényszerhelyzetbe került kivitelező pedig sok esetben akarva, akaratlanul, de nem tartja be maradéktalanul a gyártók minősítéseiben lévő előírásokat, amelyek végezetül a tűzvédelmi teljesítmény csökkenését, rosszabb esetben a hatósági átvétel meghiúsulását eredményezhetik.  Kérdés, szaktanácsadás-igény esetén az alábbi elérhetőségeken szíveskedjenek kérdezni interjúalanyainktól: • [email protected] • [email protected]

Lestyán Mária építész tervező szakmérnök Hibásan, nem megfelelő helyen alkalmazott tűzgátló purhabok. Lágylezárásban, éghető csövek körüli alkalmazásuk helytelen. Egy lezárásban több gyártó együtt nem bevizsgált purhabját, rendszerét alkalmazni szintén helytelen

6


TERVEZŐASZTAL

Kábelátvezetések tűzgátló lezárásának tervezési és kivitelezési hibái A jelen cikk szorosan összefügg az előző, csővezetékek átvezetésére vonatkozó cikkel, ezért ebben a témában is Dévényiné Palotai Juditot, a Pirodit Kft. ügyvezető igazgatóját kérdeztük. Ez a kft. a tűzvédelmi szakkivitelezés területén végez magas színvonalú tevékenységet, ide értve egyes tervezési és tűzvédelmi megbízotti feladatok ellátását is, részt vesz számos területen az oktatásban, valamint szakvizsgaköteles tevékenységek oktatásában is. Másik beszélgetőtársunk Marlovits Gábor, a Promat magyarországi képviselője volt, aki 2000-től dolgozik ebben a pozícióban, és a cégnél megszerzett, uniós irányelvekhez igazodó tűzvédelmi ismereteire támaszkodva igyekszik a magyar építészeti tűzvédelmi szabályozást és irányelveket az európai vizsgálati és osztályozási rendszerhez is igazodva terelni, alakítani, véleményezni. Beszélgetőtársaimat a kábelátvezetések tűzgátló lezárásának tervezése és kivitelezése során felmerülő hibák elkerülésének lehetőségeiről, eszközeiről kérdeztem. Míg a csővezetékek önmagukban tűzvédelmi szempontból nem hordoznak veszélyeket, addig az épületeinket behálózó elektromos vezetékek kötései vagy az azokhoz csatlakoztatott készülékek meghibásodásai valós tűzvédelmi kockázatot is hordozhatnak. Az épületeinket behálózó, villamos és telekommunikációs vezetékeket is csak megfelelő tűzgátló lezárások elkészítése mellett lehet tűzvédelmi célú szerkezeteken átvezetni, mely lezárások megfelelőségét ugyancsak szabványos vizsgálatokon alapuló minősítésekkel kell igazolni. Melyek ezek a szabványok?

Az előző cikkben általános érvényben megfogalmazott tervezési és kivitelezési elvek a kábelek átvezetéseire is érvényesek, most csak az ezektől eltérőekre térünk ki. A kábelátvezetések tűzgátló lezárásait (a vonatkozó szabvány címének szóhasználata alapján „tömítéseit”) az MSZ EN 1366-3 európai szabvány szerint vizsgálják, és az eredményeket az MSZ EN 13501-2 szerint értékelik (osztályozzák). A vizsgálat rendkívül fontos, és sokak számára kevéssé ismert eleme szerint a kábeleket a gyakorlatban leggyakrabban előforduló kábeltípusok és


elrendezések alapján 6 különböző csoportba sorolják: 1. kábelcsoport: kisméretű köpenyes kábelek önállóan vagy 21 mm-nél nem nagyobb külső átmérőjű (Ø ≤ 21 mm) kötegei: pl. 10 db 5 mm × 1,5 mm 2 vagy 2 db 1 mm × 95 mm 2 dimenziójú kábel (részletek a szabványban); 2. kábelcsoport: közepes méretű köpenyes kábelek 21 mm < Ø ≤ 50 mm külső átmérővel: pl. 1 db 4 mm × 95 mm 2 dimenziójú kábel (részletek a szabványban); 3. kábelcsoport: nagyméretű köpenyes kábelek 50 mm < Ø ≤ 80 mm külső átmérővel: pl. 1 db 4 mm × 185 mm2 dimenziójú kábel (részletek a szabványban); 4. kábelcsoport: 100 mm-nél nem nagyobb átmérőjű kábelköteg az 1. kábelcsoport vezetékeiből (telekommunikációs kábel), Ø ≤ 100 mm; 5. kábelcsoport: PVC szigetelésű, köpeny nélküli kábeltípusok (H07V-R), Ø ≤ 24 mm; 6. kábelcsoport: acél, réz vagy műanyag kábelvédő cső (üres cső) hármas kötegben, a cső végkonfigurációja U/C

(a tűztérben nyitott, a tűztéren kívül ledugózott), Ø ≤ 16 mm. Az egyes kábelcsoportokat a szabványban leírt elrendezésben helyezik el a vizsgált keresztmetszetben, ügyelve a szerelvények egymástól és a határoló épületszerkezettől mért távolságaira. Fontos tudni, hogy amennyiben a megrendelő nem kívánja az összes csoportot bevizsgáltatni, azokat a csoportokat egyszerűen kihagyják a próbatestből. Egy ilyen, szabvány szerinti vizsgálati elrendezést mutat be a következő fénykép (forrás: Vorbeugender baulicher Brandschutz – Dämmarbeiten / Ausführungsrichtlinien Teil 1 – Haustechnik; az osztrák BmWFJ minisztérium kivitelezési irányelve, 2013. november):

7

TERVEZŐASZTAL

Egy adott lezárási rendszer tűzállósági teljesítménye csak azokhoz a kábelcsoportokhoz igazolható, amelyekben a tűzállósági vizsgálatok során megfelelt. Nem használható bármely kábellezárási rendszer bármely típusú és elrendezésű kábelköteg átvezetéseinek tűzgátló lezárására! Gyakori tervezési hiba a csővezetékeknél kifejtett tervezési hibákon túlmenően, hogy nem ellenőrzik a tervezők, hogy minden kábeltípusra megfelelő-e az adott műszaki megoldás, van-e rá minősítése! A másik hiba, hogy kivitelezésnél vezetnek át utólag olyan kábeleket, amelyekre a tűzgátló lezárás nem volt minősítve. A beépítésre kerülő tűzvédelmi lezárásokról fontos tudni, hogy miből és milyen tűzvédelmi teljesítménnyel készültek, ezért az aknafal kivételével a fal- vagy födémszerkezet mindkét oldalán az előírt tartós jelöléssel kell ellátni. Gondolom, ezeknél a műszaki megoldásoknál sem egy termékről, hanem komplett rendszerekről kell beszélnünk.

Igen, ezekben az esetekben is több alkotóelemből álló rendszerekről van szó. Amikor általánosságban használjuk a lezárás kifejezést, azok mögött magát a minősített rendszert kell érteni, amelyek közül a legelterjedtebb az ún. lágy lezárás egy megadott testsűrűségű és vastagságú kőzetgyapot tábla, valamint egy tűzgátló bevonat (és esetleg egy kitt) kombinációja. Fontos megjegyezni, hogy egy rendszer igazolt tűzállósági teljesítménye nagymértékben függ a rendszerben alkalmazott anyagoktól, mint például a felhasznált kőzetgyapottól, a beépítés jellegétől és a kábelcsoporttól. Az alábbi táblázat a legújabb fejlesztésű, vízzel hígítható, „hibrid működésű” (hőelvonó és hő hatására duzzadó) PROMASTOP® CC bevonattal készült lágy lezárás különböző igazolt tűzállósági teljesítményeit ismerteti: Kábelcsoport

falban

ségben, kültérben alkalmazhatóak-e. A PROMASTOP® CC lágy lezárás keresztmetszete falban és födémben akár 3,75 m2 is lehet, ami lehetővé teszi nagy keresztmetszetű aknák tűzszakaszolását is. A bevonat ellenáll a nedvességnek, azaz vizes helyiségekben is használható, ami a lágy lezárások nagy részéről nem mondható el. A gyakorlatban igen gyakran kábeleket és csöveket is át kell vezetni egyetlen áttörésen: az ilyen rendszereket kombinált vagy egyszerűen csak kombi lezárásnak hívjuk. Természetesen ilyenkor is a minden műszaki paramétert, beépítési módot stb. figyelembe kell venni, és az átvezetésben lévő kábelek és vezetékek vonatkozásában a legszigorúbb elvárásoknak megfelelőt kell alkalmazni.

falban

2 × 50 mm födémben

falban

födémben

EI 90

EI 90

EI 90-U/C

EI 90-U/C

EI 90 EI 60

EI 60

4.

EI 60

EI 90

EI 90

5.

EI 45

6.

EI 45-U/C

EI 45-U/C

EI 60

EI 60

EI 60-U/C

EI 60-U/C

Érdemes megfigyelni, hogy nagyobb tűzállósági teljesítményhez vastagabb kőzetgyapot szükséges, ill. azt, hogy

8

Ne feledjük: a 6. kábelcsoportba a védőcsövek tartoznak. A fém védőcsövek jól vezetik a hőt, ezért vastagabb (nagyobb mennyiségű) bevonat szükséges a megfelelő hűtéshez (szigeteléshez), míg az elolvadó műanyag védőcsövek helyének kitöltéséhez is több bevonat szükséges, mint az általános kábelekhez.

1 × 80 mm födémben

1.

3.

magasabb sorszámú kábelcsoport esetén általában kisebb az igazolt teljesítmény (kivétel a sárgával kiemelt mező). Ennek okán még egyszer fontos hangsúlyozni, hogy az eltérő kábeleknél az azonos műszaki megoldások más-más tűzvédelmi teljesítményt tudnak biztosítani. Tervezésnél ezért mindig a „leggyengébb” láncszemet kell figyelembe venni, ha egy átvezetésen belül több fajta kábel található. A PROMASTOP® CC bevonat szükséges vastagsága is függ a kábelcsoporttól, az alábbi táblázat szerint:

PROMASTOP® CC lágy lezárás tömör födémben

A legalább 140 kg/m3 testsűrűségű kőzetgyapot lapok vastagsága és a lezárás típusa 1 × 50 mm

2.

PROMASTOP® CC lágy lezárás tömör és szerelt falban

Fentieken túl azt is vizsgálni kell, hogy mekkora lehet a maximált mérete az áttörésnek, illetve hogy vizes helyi-


Milyen tűzgátló lezárás alkalmas a megfelelő szintű tűzterjedés elleni védelem biztosítására?

A tervezők, kivitelezők napi szinten hivatkoznak arra, hogy nem tudták, nem volt meg a kellő információjuk stb. Sajnos a tűzvédelmi tervezőkön, szakértőkön kívül még mindig igen kevesen ismerik az OTSZ alkalmazását segítő Tűzvédelmi Műszaki Irányelvek tartalmát, emiatt

nagyon sok a tervezési, kivitelezési hiba. A lezárásokra vonatkozóan a Tűzterjedés elleni TvMI-ben találhatnak követendő példákat, útmutatókat stb. A Tűzterjedés elleni TvMI alapján, a tűzgátló alapszerkezeteken kialakított áttöréseknél, a gépészeti és az elektromos vezetékek, vezetékrendszerek átvezetésénél a tűzterjedés elleni védelem biztosítására alkalmas az olyan tűzgátló lezárás,

A hibák elkerülése érdekében minden esetben ellenőrizni kell, hogy az adott problémára kiválasztott anyag a megfelelő MSZ EN szabvány szerint van-e vizsgálva, illetve értékelve.

• amelynek tűzvédelmi jellemzőit a

vonatkozó vizsgálat elvégzésével vagy vizsgálati eredmény kiterjesztett alkalmazásával igazolták, • amelynek igazolt tűzvédelmi teljesítményjellemzői elérik vagy meghaladják az átvezetéssel érintett építményszerkezetre előírt teljesítménykövetelményt (de az OTSZ 2. sz. melléklet 1. sz. táblázatának megfelelően legfeljebb EI 90 teljesítményűek), • amelyet a tűzállósági vizsgálat során figyelembe vett beépítési helyzetében alkalmaznak (falban vagy födémben, függőleges vagy vízszintes beépítési helyzetben, beltérben vagy kültérben), • amelyet a tűzállósági vizsgálat során figyelembe vett fogadószerkezetben alkalmaznak (szerelt vagy épített falban, tömör vagy szendvicspanel födémszerkezetben), • amelynek beépítési helyén az áttörés keresztmetszete nem haladja meg a legnagyobb engedélyezett, jóváhagyott keresztmetszetet, • amelyen az áthaladó csövek, vezetékek, szerelvények típusa, átmérője, falvastagsága, mennyisége, tűzvédelmi osztálya megfelel az engedélyezettnek, jóváhagyottnak, • amelyen az áthaladó csövek szigetelésének típusa, vastagsága, átmérője, tűzvédelmi osztálya megfelel az engedélyezettnek, jóváhagyottnak. A tervezés és kivitelezési hibák elkerülése érdekében mindig olyan műszaki megoldást kell választani, amely megfelel az OTSZ által támasztott követelményeknek, a vonatkozó TvMI-ben foglalt ajánlásoknak, és minden esetben ellenőrizni kell, hogy az adott problémára kiválasztott anyag a megfelelő MSZ EN szabvány szerint van-e vizsgálva, illetve értékelve. Ha nem, azonnal el kell felejtenünk.  Kérdés, szaktanácsadás-igény esetén az alábbi elérhetőségeken szíveskedjenek kérdezni interjúalanyainktól: • [email protected] • [email protected]

Lestyán Mária építész tervező szakmérnök


9

MUNKATERÜLET

Tűzgátló nyílászárók tervezési és kivitelezési hibái A tűzgátló nyílászárók a tervezéstől kezdve a kivitelezésen át az üzemeltetésig speciális kihívást jelentenek. A témával kapcsolatban Szittya Zsoltot kérdeztem, aki lassan húsz éve foglalkozik különleges üvegezett szerkezetekkel, tűzgátló nyílászárókkal és függönyfalakkal. Dolgozik az ezekhez kapcsolódó TvMI munkacsoportokban, és meghívott előadóként előadásokat tart a BME Építész- és Építőmérnöki Karán, valamint a Magyar Üveg és Fémszerkezet Szakértő Intézet Kft. keretében közreműködik az OTSZ követelményeit teljesítő nyílászárók tanúsítási folyamatában is. Először is kezdjük a tervezéssel! Milyen paramétereket kell a tervezőknek figyelembe venniük?

A 275/2013 sz. kormányrendeletnek megfelelően a nyílászáró az építménybe akkor építhető be, ha teljesítményét teljesítmény-nyilatkozat igazolja. A tervezőknek meg kell határozniuk a nyílászáró elvárt műszaki teljesítményét. A tűzvédelmi követelményeket az OTSZ előírja, de emellett a nyílászáróknak meg kell felelniük az adott épületrészre vonatkozó egyéb elvárásoknak is (épületenergetikai követelmények, zajvédelem és hanggátlás, személy- és vagyonvédelem, épületüzemeltetési elképzelések stb.). Milyen minősítésekkel kellene rendelkeznie a nyílászáróknak?

A tűzgátló nyílászáróknak egyrészt rendelkezniük kell egy MSZ EN 13501-2 szerinti osztályba sorolási jegyzőkönyvvel, valamint egy, a teljesítmény állandóságának értékelésére és ellenőrzésére vonatkozó tanúsítvánnyal is, melyet az ajtók és az ablakok esetében csak egy, a 305/2011/ EU európai parlamenti és tanácsi rendelet V. melléklet 2. pontja szerinti kijelölt szervezet jogosult kiállítani. A gyártók a tanúsítás során a fő hangsúlyt a nyílászáró tűzállósági teljesítmé-

10

nyére helyezik, és az egyéb teljesítményjellemzőkről kevesebb információ áll a tervezők és a kivitelezők rendelkezésére. A tűz- és füstgátló nyílászárók esetében külön termékszabvány s z a b á l yoz z a a tűzvédelmi termékjellemzőket (MSZ EN 16034) és az egyéb terméktulajdonságokat (MSZ EN 14351-1, prEN 14351-2, EN 13241-1, EN 16361), melyek a teljesítményállandóság értékelésének és ellenőrzésének tekintetében is különböző rendszerbe tartoznak (1., illetve 3. AVCP rendszer). Mi az, ami a tervezés során gondot szokott okozni?

A tervezők általában – élve a 275/2013. kormányrendelet adta lehetőséggel – az elvárt műszaki teljesítmény meghatározásához egy bizonyos egyértelműen beazonosítható építési terméket jelölnek meg, és ez esetben a termék műszaki előírásában foglalt összes tel-

jesítménykategória, az elvárt műszaki teljesítmény, ezek szintje, osztálya vagy leírása lényegesnek tekintendő. Tekintettel arra, hogy a tanúsítással kapcsolatban már említett okokból a tűzgátló nyílászárókkal kapcsolatban általában hiányosak ezek az információk, ezért a tervezők kénytelenek maguk meghatározni a nyílászáróknak a felhasználás szempontjából legjellemzőbb elvárt termékjellemzőit (a tűzállósági határérték, tűzvédelmi osztály mellett, pl. az épületenergetikai – pl. hőátbocsátási tényező –, zajvédelmi vagy egészségvédelmi követelményt). Gyakran előfordul, hogy az így megfogalmazott „kívánságlista” összes kíván-


letbeli” nyílászáró szerepel, mely a termékjellemzők mellett tartalmazza az egyes alkatrészek gyártóját és akár azok típusszámát is. A nyílászáró – tanúsított – műszaki dokumentációja tartalmazza a lehetséges alkotórészeket, melyektől a gyártó nem térhet el, így azok külön felsorolása szükségtelen, és csak félreértésre adhat okot. Elegendő az elvárt teljesítmény megfogalmazása, az ehhez szükséges alkotórészek kiválasztása pedig a gyártó feladata és felelőssége! Mennyire ismert a tervezők és a kivitelezők körében az, hogy a termékek forgalomba hozatali feltételei megváltoztak? Mi a helyzet teljesítménynyilatkozat fronton?

ságát kielégítő terméket még senki nem gyártott, és lehet, hogy műszaki okokból nem is lehet ilyet létrehozni. Ilyen esetben célszerű megkeresni a gyártókat, a rendszergazdákat, és velük együtt


megtalálni a tervezői igényekhez legközelebb álló terméket. Időnként a tervezői műleírásokban, illetve a nyílászáró konszignációkban egy „legószerűen” összerakott „képze-

A tervezőknek „csak” az elvárt műszaki követelményeket kell megfogalmazni, így a termékek forgalomba hozatali feltételeinek változása inkább a kivitelezőket és a megrendelőket érinti. A forgalomba hozatal feltételei 2003 óta többször változtak, és annak ellenére, hogy 2013 júliusa óta a gyártónak „csak” teljesítménynyilatkozatot kell adnia, még ma is gyakran találkozunk ÉME-vel és szállítói megfelelőségi nyilatkozattal is! Az Építési Termék Törvény (ÉTT) – a 305/2011/ EU európai parlamenti és tanácsi rendelet – és a 275/2013. sz. Kormányrendelet egyértelműen kimondja, hogy a „gyártónak a forgalomba hozatalkor teljesítmény-nyilatkozatot kell kiadnia, mellyel a gyártó felelősséget vállal azért, hogy a termék megfelel a nyilatkozatban rögzített teljesítménynek.” A gyártó által kiállított teljesítmény-nyilatkozatot pontosnak és megbízhatónak kell tekinteni mindaddig, amíg fel nem merül az ellenkezője. A teljesítménynyilatkozatok jelentős része mind formai, mind tartalmi tekintetben komoly kívánnivalókat hagy maga után, annak ellenére, hogy az ÉTT III. melléklete mintát és kitöltési útmutatót is ad hozzá. Fontos, hogy a teljesítménynyilatkozat aláírója a cég nevében nyilatkozik, így az csak egy cégjegyzésre jogosult személy lehet! A hazai gyártók egy része még mindig Szállítói Megfelelőségi Nyilatkozatot ad, és abban gyakran már hatályát vesztett dokumentumokra hivatkozik. Az EN 16034 még együttélési idejét tölti, és szinte valamennyi európai országban még érvényben vannak a nemzeti szabványok is (DIN 4102, ÖNORM B 3800 stb.). A külföldi gyártók jelentős része még a nemzeti szabványok szerinti

11

MUNKATERÜLET

Egy menekülési útvonalon beépített tűz- és/vagy füstgátló ajtó teljesítményjellemzőinek meghatározásához a Tűzterjedés Elleni Védelem TvMI mellett a Kiürítés TvMI ad segítséget. Melyek a leggyakrabban előforduló kivitelezési hibák?

tanúsítvánnyal rendelkezik, melyek nem minden esetben egyenértékűek a hazai követelményekkel. Mennyiben segítik a szakemberek munkáját az OTSZ-hez kapcsolódó TvMI-k? Az ajtók vonatkozásában melyek a mérvadóak?

Az OTSZ csak a védelmi követelményeket határozza meg; az ezeknek való megfelelés módjának kiválasztását a tervezőkre, kivitelezőkre bízza. A TvMI-k segítséget nyújtanak a tervezőknek a megfelelő nyílászáró kiválasztásához, melyek különösen a tervezői elképzelésekkel összhangban álló homlokzati tűzterjedés elleni védelem kialakításához nyújtanak segítséget.

12

A kivitelezési hibák alapvetően két fő okra, a nem megfelelő termék kiválasztására és/vagy a nem megfelelő beépítésre vezethetők vissza. A köztudatban még nagyon benne van a T0, T30, T60 nyílászáró fogalma, és ha csak a perceket nézzük, akkor kön�nyen választhatunk egy nem kellő védelmet biztosító nyílászárót. Az EI-től eltérő, E vagy EW osztályba sorolt nyílászárók beépítését az OTSZ csak az épület homlokzatán és ott is csak meghatározott beépítési körülmények között teszi lehetővé. Tűzgátló üveg beépítésével egy „normál” szerkezet nem válik tűzgátlóvá, az egész szerkezetnek biztosítania kell a tűz elleni védelmet. Azt szoktam mondani, hogy tűzgátló üveg sajnos nincs, csak üvegezett tűzgátló szerkezet. A beépítés módja a nyílászárók minősítésének elválaszthatatlan része, és a gyártó beépítési útmutatóját maradéktalanul be kell tartani. A nem megfelelő beépítési segédanyagok alkalmazásakor (pl. PUR hab) a nyílászáró alkalmatlanná válhat a tűzterjedés elleni védelemre.

A karbantartás során a meghibásodott vagy elhasználódott alkatrészek cseréje egy, a termék műszaki dokumentációjában szereplő alkatrésszel kell, hogy történjen. Amennyiben ez nem lehetséges, a karbantartónak ki kell kérnie egy tűzvédelmi szakértő vagy egy minősítő intézet (pl. ÉMI) véleményét. Az üzemeltetés során változhat a nyílászáró épületen belüli funkciója, és ilyenkor felmerül annak az igénye, hogy a nyílászárót esetleg további funkciókkal, pl. beléptető rendszerrel, automatikus működtetéssel stb. lássák el, esetleg mozgáskorlátozott használatra alkalmassá tegyék. A kérdés ilyenkor mindig az, hogy ez az esetleges átalakítás befolyásolja-e a nyílászáró tűzvédelmi besorolását, illetve a tűzállósági teljesítményét. Ilyenkor mindig a nyílászáró műszaki dokumentációja a kiindulópont, és meg kell nézni, hogy az kínál-e erre megoldást. Amennyiben nem, akkor meg kell vizsgálni, hogy a Tűzterjedés TvMI vagy a Karbantartás TvMI megengedi-e a tervezett átalakítást vagy kiegészítést. Az erre vonatkozó iránymutatások meglehetősen szűkszavúak, ezért mindkét TvMI munkacsoport azon dolgozik, hogy a felhasználók és a karbantartók ezekre a kérdéseikre a TvMI-kben megfelelő választ találjanak. 

Lestyán Mária építész tervező szakmérnök

Milyen hibákat szoktak elkövetni üzemelés, karbantartás során?


DIAGNÓZIS

Építőipari munkabalesetek Az EU OSHA megállapítása szerint az építőipari munkavállalók más foglalkozású munkavállalókhoz képest világszerte háromszor nagyobb eséllyel halnak meg, és kétszer nagyobb eséllyel szenvednek el sérülést. A fő veszélyek közé tartozik a magasban végzett munka, a földmunkák és a tehermozgatás. Egy az egész Európára kiterjedő vizsgálat kimutatta, hogy az építkezési balesetek jelentős része tervezési hibára, hiányos szervezésre és a munkálatok, valamint a védelmi intézkedések hibás koordinációjára vezethető vissza.

A

Z ALÁBBIAKBAN ismertetésre kerülő halálos kimenetelű építőipari munkabaleset 2013-ban egy építésiengedély-köteles projekt keretén belül a szennyvízcsatorna-hálózat építése során következett be. A balesetvizsgálat során felhasznált, a munkabaleset napján hatályos jogszabályok a következők: • Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban Étv.), • A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (továbbiakban Mvt.), • A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban Mt.), • Az építési műszaki ellenőri, valamint a felelős műszaki vezetői szakmagyakorlási jogosultság részletes szabályairól szóló 244/2006. (XII. 5.) kormányrendelet (továbbiakban 244/2006. kormányrendelet), • Az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) kormányrendelet (továbbiakban 191/2009. kormányrendelet), • Az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről szóló 4/2002. (II. 20.) SzCsMEüM együttes rendelet (továbbiakban 4/2002. SzCsM-EüM rendelet), • A munkavállalók munkahelyen történő egyéni védőeszköz használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről szóló 65/1999. (XII. 22.) EüM rendelet (továbbiakban 65/1999. EüM rendelet),


• a 47/1999. (VIII. 4.) GM rendelet melléklete: Emelőgép Biztonsági Szabályzat (továbbiakban Emelőgép Biztonsági Szabályzat).

A projekt szervezése folyamán a fővállalkozó kivitelező építési szerződést kötött az alvállalkozó kivitelezővel, és a munkaterületet átadás–átvételi eljárás alatt átadta. Az alvállalkozó további alvállalkozókat vont be a munkába, többek között • egy egyéni vállalkozót, akivel a szerződésben megállapodott, hogy – az építési naplót a megrendelő vezeti; – a felelős műszaki vezetői feladatot a megrendelő látja el, – a megrendelő adja az elvégzendő feladathoz az anyagokat. A felelős műszaki vezetői feladatok átvállalása azonban aggályosnak mondható, hiszen az egyéni vállalkozó munkavállalóival a felelős műszaki vezető semmiféle munkajogi kapcsolatban nem állt, így a közvetlen utasítási jog nem állhatott fenn. „Étv. 39/A. § 273 (1) 274 Az építőipari kivitelezési tevékenység – a (2) bekezdés kivételével – csak olyan felelős műszaki vezető irányításával folytatható, aki a kivitelezési tevékenység szakirányának megfelelő jogosultsággal és egyéb feltételekkel, továbbá az építési tevékenységet végzők vonatkozásában közvetlen utasítási joggal rendelkezik.”

• a nyomvonalépítéshez gépi föld-

munka elvégzésére, kezelővel, kézi talajtömörítő eszköz bérbeadására, útátfúrások készítésére a megrendelő által megjelölt helyeken és hosszban. A szerződés tartalmazza, hogy a közműegyeztetett rajzokat és a szakmai, műszaki vezetést a megrendelő adja. A gépek nyomvonalon történő hossz-, szélesség- és mélységi adatait a megrendelő határozza meg és viseli annak következményeit. Következésképen az alvállalkozó a munkahelyen alkalmazott emelőgép üzemeltetőjévé vált. Emelőgép Biztonsági Szabályzat 2. Fogalommeghatározások 2.2. Üzemeltető Aki az emelőgép tulajdonosa vagy bérlője és az emelőgép üzemeltetését kiszolgáló személyek - emelőgépkezelő, kötöző - munkáltatója vagy megbízója. Tekintettel arra, hogy a fővállalkozó a munkaterületet átadta, és a munkaterületen kizárólag az alvállalkozó, az egyéni vállalkozó, valamint a gépi földmunka végzésére voltak jelen munkavállalók, az alvállalkozót mint a munkahelyért fő felelősséget viselőt organizációs kötelezettség terhelte. A megkötött szerződésekben foglaltak szerint azonban a munkafolyamatok irányítását, az egyéni vállalkozó esetében az egyéni vállalkozóra háruló felelős műszaki vezetői feladatokat is magára vállalta.

13

DIAGNÓZIS

„Mvt. 40. § (2) Olyan munkahelyen, ahol különböző munkáltatók alkalmazásában álló munkavállalókat egyidejűleg foglalkoztatnak, a munkavégzést úgy kell összehangolni, hogy az ott dolgozókra és a munkavégzés hatókörében tartózkodókra az veszélyt ne jelentsen. Az összehangolás keretében különösen az egészséget és biztonságot érintő kockázatokról és a megelőzési intézkedésekről az érintett munkavállalókat és munkavédelmi képviselőiket, illetőleg a munkavégzés hatókörében tartózkodókat tájékoztatni kell. Az összehangolás megvalósításáért a Polgári Törvénykönyv szerinti fővállalkozó, ennek hiányában bármely más olyan személy vagy szervezet, aki, illetve amely a tényleges irányítást gyakorolja, vagy a munkahelyért a fő felelősséget viseli, ha ilyen nincs, akkor az a felelős, akinek az érdekében a munkavégzés folyik.” A munka irányítására az alvállalkozó megnevezte szakmagyakorlási engedél�lyel rendelkező felelős műszaki vezetőjét, azonban a helyszíni munka irányítójaként kőműves szakmunkást jelölt ki. Ez a képesítés azonban bizonyosan nem felel meg a vízgazdálkodási építmények (vízi létesítmények) és az azokhoz szerkezetileg vagy funkcionálisan kapcsolódó építményrészek, mérnöki létesítmények építési–szerelési munkái képesítési követelményeinek. „191/2009. Korm. rendelet 13. § (7) A felelős műszaki vezető egyes tevékenységek (pl. munkahelyi irányítás), illetve építési–szerelési szakterületek irányításával a tevékenységnek megfelelő – külön jogszabály szerinti – képesítéssel rendelkező személyt is megbízhat.” A jogszabály értelmében a kivitelezés alatt biztonsági és egészségvédelmi koordinátor alkalmazása szükséges, akinek feladata, hogy összehangolja a projekt előkészítésében és kivitelezési szakaszaiban részt vevő szereplők munkáját a különböző egészségvédelmi és biztonsági rendelkezések végrehajtása során. A koordinátor működésére azonban adatok nem voltak találhatóak, alkalmazására vélhetően nem került sor. Az építési projekthez szükséges engedélyek rendelkezésre álltak, a fővállalkozó a kivitelezési dokumentációt az alvállalkozó számára átadta. A fővállalkozó és az alvállalkozó között létrejött szerződés meghatározta a kiegészítő tervezési munkák költségeit, ennek okán a kivitelezés alatt felmerülő új vagy módo-

14

1. ábra: Függőleges állított pallózás vízszintes hevederekkel

2. ábra: A dúckeret elhelyezkedése a baleset után

sítandó tervek elkészíttetése az alvállalkozó feladatává vált. A kiviteli terv biztonsági és egészségvédelmi tervet nem tartalmazott, így az építkezés során meghozandó konkrét, a biztonsági és egészségvédelmi kockázatok kezelését célzó intézkedések – minden olyan tevékenységre vonatkozóan, amelynek végrehajtását az építkezésen tervezik, ideértve a fokozott veszélyt jelentő munkákat – elmaradtak. A kivitelezési dokumentáció geotechnikai fejezete tartalmazta a talaj összetételének leírását. A talaj vizsgálata céljából több helyen végeztek fúrást, a baleset helyszínéhez legközelebbi fúrási pontban a talaj állapota:

• 0,0–0,5 m barna törmelékszórványos iszapos homokos feltöltés,

• 0,5–2,2 m világossárga meszes iszapos homok,

• 2,2–2,8 m szürkés sárga sovány agyag, • 2,8–3,2 m szürkés sárga homokos iszapos homokliszt,

• 3,2 –5,6 m szürke agyag, • 5,6–/6,0/ m szürke iszapos homokliszt. A talaj tulajdonságainak figyelembe vételével a tervező elrendelte, hogy „A munkaárkot zártsorú pallózással, zártsorú méretezett dúcolással kell védeni.” A munkagödör eredeti kiásott méretére egy nyilatkozat utalt, amely szerint „a csatornacsövet (d = 300) kb. 4 méter mélyen


kell fektetni. A munkagödör 5 méter hos�szú, és 60 cm szélesre van kialakítva”. A munkaárokból egyetlen acél dúckeretet emeltek ki, amit ALLROUND Minibox 180 típusú csatornadúcként azonosítottak, mérete 275 cm hosszú, 180 cm magas, 75 cm távolságot biztosító, négy vízszintes távtartóból álló zsalu. A fenti méretű munkaárokban az egy darab dúckeret olyan módon volt elhelyezve, hogy a talaj felső rétegét sehol nem támasztotta meg, a munkaárok hosszméretében pedig annak felét. A közvetlen veszélyhelyzet azért alakult ki, mert nem volt megfelelő számú dúckeret a helyszínen, az egyetlen zsalut pedig olyan módon helyezték el, hogy a talaj a felső megtámasztással nem rendelkezett, a talaj ezen a részen laza szerkezetű volt. A jogszabály és szabványok egyaránt megfogalmazzák, hogy a földmunkák biztonságtechnikai és egészségvédelmi követelményeit a geológiai, hidrológiai és talajmechanikai vizsgálati adatok és erőtani számítások alapján kell megtervezni. Az MSZ 15105:1965 szabvány kitér a terv részleteire is. A 4/2002. SzCsM-EüM rendelet IV. számú melléklet III. rész 10. szakasz meghatározza a dúcolatlan munkagödör (munkaárok) megengedett mélységét terheletlen térszint, különböző talajok és rézsűhajlások esetében, ami a konkrét esetre a következő:

A talaj megnevezése

Földkitermelés megengedett mélysége (m) 2/4

3/4

4/4

5/4

6/4

0,8

1,0

1,2

1,5

3,0

3,0

0,8

1,0

1,5

2,5

Fontos szabály, hogy a dúcolást a talaj állékonyságának és a munkaszint mélységének, továbbá a fellépő igénybevételnek megfelelően kell kialakítani. Amennyiben a munkagödör 5 méternél mélyebb, vagy ha a munkagödör mellett – a szakadó lapon belül – statikus és dinamikus terhelés is várható, ebben az esetben a dúcolás biztonságát számítással kell igazolni. Továbbá a munkagödör (munkaárok) mélyítését a talaj minőségétől függően, de tömör talajban legalább 1,0 méterenként, nem állékony talajban legalább 0,5 méterenként a dúcolással követni kell.


A tervezés során van még egy fontos kritérium: a géppel végzett földmunkáknál a földmunkagépek felvonulási és elvonulási útját, mozgási területét, átállási útvonalát meg kell vizsgálni a talaj teherbírásának és állékonyságának szempontjából. Ezek figyelembevételével lehet kijelölni a földmunkagépek mozgását [MSZ-04-901:1989 1.2.8.]. Az adatok szerint bár a tervező meghatározta az alkalmazandó védelmi berendezést, a kivitelező/alvállalkozó ettől eltért, új vagy módosított dúcolási tervet nem készített. A baleset a rekonstrukciója alapján olyan módon következett be, hogy a négy méter mély munkaárok függőleges földfalának felső rétegződésében a föld saját tömegéből és egyéb terhekből (pl. felszíni terhelés, csővezetékek tömege) származó nyírófeszültségek túllépték a talaj belső nyírószilárdságát, és a földfal a csúszólap mentén leomlott. A leomló föld az egyéni vállalkozó egy fő munkavállalóját maga alá temette, egy főt vállig eltemetett.

Függőleges fal esetén

kitermelésének módja

Laza, Szárazon szemcsés talaj Nyíltvíz-tartás mellett

Az építési szakasz során kizárólag jó menedzsment útján biztosítható a biztonság és az egészségvédelem megfelelő szintje, amelyről az építés vezetői a munka megtervezése, megszervezése, ellenőrzése, monito ringja és felülvizsgálata útján gondoskodhatnak.

7/4

A munkavállaló halála balesetszerű földdel betemetődés, légzőnyílások elzáródása, mellkas összenyomatása miatti fulladás, agyi oxigénhiány következtében állt be. Tekintsük át, milyen szabálytalanságok vezettek a baleset bekövetkezéséhez: 1. Az alvállalkozó kivitelező eltért a kiviteli tervben megadottaktól, azonban módosított dúcolási tervet nem készíttetett. A 4/2002. SzCsM-EüM rendelet IV. számú melléklet III. rész 10.1.1. pont indokolja az új vagy módosított terv elkészítését.

2. A jogszabály alapján a kivitelező csak abban az esetben kezdheti meg a kivitelezői munkát, ha a biztonsági és egészségvédelmi terv rendelkezésre áll, ahogyan a 4/2002. SzCsM-EüM rendelet 3. § (4) bekezdés előírja. 3. A BET és szabványok által előírt tervek hiánya miatt az építési munkahely sajátosságainak figyelembevételével a munkahelyre, a munkavégzésre vonatkozó egészségvédelmi és biztonsági követelmények nem kerültek meghatározásra, a 4/2002. SzCsM-EüM rendelet 6. § (2) bekezdésében és az MSZ 15105:1965 3.32. pontjában foglaltak nem teljesültek. 4. A munkaárokban egy acéldúc volt elhelyezve olyan módon, hogy a talaj felső rétégét sehol nem támasztotta meg, a munkaárok hosszméretében pedig kb. annak felét, holott tudható volt, hogy a talaj felső rétegében 0,5– 1,4 m mélységig vastag törmelékes iszapos homok, kavics feltöltés van, amely alatt, ill. a felszíntől 0,8 -> 8,0 m mélységig iszapos, agyagos homok, homokliszt található. Megállapítható, hogy a megfelelő biztonsági intézkedéseket nem tették meg, annak érdekében, hogy a munkaárok függőleges földfala megfelelő, alkalmas dúcolattal el legyen látva [4/2002. SzCsM-EüM rendelet IV. számú melléklet III. rész 10. szakasz 10.1 pont]. Tehát a munkaárok oldalfalának megtámasztására nem volt megfelelő számú alkalmas eszköz [Mvt.44. § (1) bek.]. 5. Nem történt meg a munkafolyamat szakszerű irányítása és ellenőrzése [191/2009. kormányrendelet 13. § (1)]. Figyelembe véve, hogy az építés-kivitelezési munkaterületen munkát végző cégek között többszörös alvállalkozói kapcsolat állt fenn, lényeges áttekinteni, hogy az egyes szabálytalanságok – a jogszabályok szerint – a felelősségi körébe tartozhat. Ennek megállapítása azonban a bíróságok hatáskörébe tartozik, ezért fontos kiemelni, hogy az alábbiak csak egy lehetséges álláspontot jelentenek.

15

DIAGNÓZIS

Miután a munkaterületet a fővállalkozó átadta az alvállalkozó számára, illetve ezen a munkaterületen kizárólag az alvállalkozó, illetve az ő alvállalkozói végeztek munkát, az alvállalkozó felelős műszaki vezetőjének feladatává vált az építési-szerelési munkára vonatkozó jogszabályok, továbbá az építésügyi hatósági (létesítési) engedélyek betar-

tatása, így a geológiai fejezetben foglalt tervben foglaltak megtartása [191/2009. kormányrendelet 13. § (3) a)]. A módosított dúcolási terv biztosítása álláspontom szerint, hivatkozva a két fél között létrejött szerződésre és az organizációs kötelezettségből adódó tájékoztatási kötelezettségre, az alvállalkozó cég képviselőjének feladata. Az építőipari kivitelezési tevékenység munkafolyamatainak szakszerű megszervezése, így a megfelelő számú alkalmas dúckeret biztosítása a munkaterületet átvett kivitelező felelős műszaki vezetőjére hárul [191/2009. kormányrendelet 13. § (3) c)]. Bár a helyszíni irányító vezetők által ellátandó feladatok és kötelezettségek nem voltak vizsgálhatóak, munkaköri leírás illetve a munkaszerződésük hiánya okán, a FEOR 08 3213 Építőipari szakmai irányító feladatkörébe tartozik a kivitelezési folyamat irányítása munka-, tűz- és balesetvédelmi előírások betartása, betartatása. Ennek okán, a helyszínen tartózkodó irányító vezetőnek intézkednie kellett volna a veszélyhelyzet, a nem megfelelő módon dúcolt

16

árokban való munkavégzés megszüntetésére. A munkáltató nem gondoskodott a megfelelő szakmai képzettségű és jogkörrel rendelkező irányító vezető jelenlétéről, így ellenőrzési kötelezettségének végrehajtásáról, ennek okán munkavállalói közvetlen veszélynek voltak kitéve [Mvt. 54. § (7) b)].

Szinopszis

Az elsődleges megelőzés, azaz a munkavédelem meghatározó tevékenysége, három tartó pillére • az elsődleges megelőzést előíró jogalkotás, illetve a jogszabályok megtartása, valamint a jogkövető magatartás; • az elsődleges megelőzés tárgyi, intézményi feltételei; • a megelőzéstudatos magatartás. A három pillér bármelyikének hiánya megakadályozza vagy meghiúsítja az elsődleges megelőzést, veszélyezteti a munkahelyi egészséget és biztonságot. A biztonsághoz, egészséghez mint értékhez fűződő viszony és magatartásforma úgy alakítandó ki, hogy a hangsúly az egészségre és a kockázatok elkerülésére, megfelelő kezelésére helyeződjön. A munkavédelmi kultúrában az egészségérték szemléletének kiemelt helyet kellene biztosítani. A fentiekben ismertetett munkabaleset is jól mutatja, hogy az építési szakasz során kizárólag jó menedzsment útján biztosítható a biztonság és az egészségvédelem megfelelő szintje, amelyről az épí-

tés vezetői a munka megtervezése, megszervezése, ellenőrzése, monitoringja és felülvizsgálata útján gondoskodhatnak. A hazai szabályozásban a 4/2002. SzCsM-EüM rendelet, a projekt előkészítésében és az építési szakaszban részt vevő különböző felek közötti koordináció szükségességét világítja meg: • a tervezőnek és kivitelezőnek egy vagy több biztonsági és egészségvédelmi koordinátort kell kijelölnie, • a tervezőnek és kivitelezőnek gondoskodnia kell arról, hogy az építési szakasz megkezdése előtt elkészüljön a biztonsági és egészségvédelmi terv, • a tervezőnek és kivitelezőnek a projekt megtervezésekor a biztonságra és az egészségvédelemre is szükséges tekintettel lennie, • az építési szakasz során a koordinátornak gondoskodnia kell a kockázatok megfelelő kezeléséről és a biztonsági és egészségvédelmi terv figyelembevételéről. Biztosítania kell a munkáltatók biztonság és egészségvédelem terén folyó együttműködését és a folyamatok ellenőrzését. A munkáltatók és a projektirányítók kötelessége, hogy egymással együttműködve igyekezzenek biztosítani a munkavállalók egészségének és biztonságának megfelelő védelmét. Ennek néhány lehetséges módja: • a munkavállalókat fenyegető kockázatok kiküszöbölése; • a nem kiküszöbölhető kockázatok kiértékelése; • a kockázatok forrásnál történő leküzdése; • a munkavállalók védelme érdekében tett kollektív intézkedések; • egyéni intézkedések bevezetése abban az esetben, ha a munkavállalók védelme más úton nem biztosítható; • a vészhelyzetekre vonatkozó eljárások kidolgozása; • a munkavállalók megfelelő tájékoztatása a fennálló kockázatokkal és a szükséges szabályozó intézkedésekkel kapcsolatban; • megfelelő képzés biztosítása.

Dr. Bánné Koncz Zsuzsa igazságügyi munkavédelmi szakértő


DIAGNÓZIS

Sűrűbordás vasbeton födémek és meghibásodásuk Régi szerkezetekkel foglakozó cikksorozatunkban a vasbeton gerendás födémeken belül a sűrűbordás vasbeton födémek igen kiterjedt és fontos csoportjával foglalkozunk. A födémek általános jellemzői

Az ún. sűrűbordás vasbeton födémek tulajdonképpen az előző lapszámban ismertetett alsóbordás monolit vasbeton födémek speciális változatának tekinthetők. Közös jellemzőjük, hogy a sík alsó felületre való törekvés érdekében a „normál” alsóbordás födémek ritkán elhelyezett bordáinál lényegesen sűrűbb – néhányszor 10 cm-es – bordakiosztást alkalmaztak, és a bordák közeit béléstestek töltik ki. A béléstestek – vagy más néven födémtéglák – egyrészt bennmaradó zsaluzatként szolgálnak, másrészt sík alsó megjelenést biztosítanak. A födémek úgy készültek, hogy béléstesteket a sík zsaluzatra egymástól megfelelő távolságra elhelyezték, majd közéjük vasbeton bordákat, föléjük pedig vasbeton lemezt készítettek. A födém megszilárdulása és az alátámasztó zsaluzat elbontása után a béléstestek a bordák között maradtak. A sűrű bordakiosztás következtében lecsökken az egyes bordák mérete és vasalása, valamint a bordák feletti lemez vastagsága is. A lemeznyílás nagyságától és a béléstestek fajtájától függően esetenként elmaradhat a vasbeton lemez bordákra merőleges vasalása is. Az üreges béléstestek többféle anyagból is készülhetnek (nádcella, beton, könnyűbeton, tégla). Ezen födémek további lényeges közös jellemzője azonban, hogy a bordák felső nyomott öve szempontjából a béléstesteknek nincs számításba vehető statikai szerepe (még a szilárd béléstestek esetén sem). A födém egymás mellé helyezett T-szelvényű vasbeton bordák soroza-


tának tekinthető, a statikai számítás is ennek megfelelően történt. A korabeli szabályzatok azonban a „normál” alsóbordás-lemezes vasbeton födémekkel szemben bizonyos könnyítéseket engedtek meg a méretekben és

a vasalás módjában, de csak akkor, ha a bordaköz legfeljebb 60 cm volt [1]. A lemezvastagságot nem kellett számítással igazolni, ha a legkisebb értéke a bordaköz (béléstest szélesség) tizedrésze, illetve szilárd béléstest (pl. tég-

1. ábra: Nádcellás födém [2, 3, 4]

17

DIAGNÓZIS

laanyagú) esetén legalább 4 cm. Nem szilárd béléstest (pl. nádcella) esetén a minimális érték 5 cm. A lemezek vasalása a gerendákra merőlegesen futó alsó egyenes vasakból állt, a vasak távolsága legfeljebb 33 cm, az egy folyóméterre eső vaskeresztmetszet legalább 1 cm2. Ha a bordaköz csak 30 cm vagy ennél kisebb, és a béléstest szilárd, akkor ezt a csekély vasalást is el lehetett hagyni. 30 cm-nél kisebb bordakiosztás esetén találkozhatunk olyan födémekkel is, amelyeknél maga a bordák feletti vasbeton lemez is elmaradt. A bordák vasalásában könnyítést jelentett a szokásos vasbeton gerendákhoz képest, hogy esetenként elhagyhatók az egyébként előírt Ø 5 mm-es kengyelek és a két felső Ø 8 mm-es szerelővas. Ha a nyírófeszültségek nem teszik szükségessé, 40 cm-nél kisebb bordaközök esetén egyáltalán nem kell kengyel, nagyobb bordaközök esetében pedig Ø 3 mm-es kengyelek alkalmazhatók 35 cm-ként. Azoknál a sűrűbordás födémeknél, amelyek béléstestei nem szilárdak, 4,00– 6,00 méter támaszközig egy, 6,00 méter támaszköz felett pedig két teherelosztó (merevítő) bordát írt elő a vasbeton szabályzat. Ezek a főbordákra merőlegesek és azokkal egyező magasságúak. Szélességük legalább 6 cm, a vaskeresztmetszet mindkét övben legalább 1,5 cm2, a kengyeltávolság pedig nem nagyobb a bordamagasságnál. Ezeket a födémeket elsősorban lakóvagy hasonló terhelést adó funkcióknál alkalmazták, többnyire 5,00–6,00 méter támaszközig. A T-szelvényű vasbeton bordák a pozitív nyomaték felvételére alkalmasak, ezért negatív nyomatékot adó befogásoknál vagy alátámasztásoknál (konzol, többtámaszú födém) nehézséget jelentett az alsó nyomott öv kis mérete. Ennek egyik megoldása volt, hogy ezeken a szakaszokon elhagyták a béléstesteket, és a födém teljes keresztmetszetét vasbetonból alakították ki. Léteztek azonban olyan megoldások is, amelyeknél a béléstesteket fordítva helyezték el vagy megfaragták – így biztosítva a szükséges méretű alsó nyomott betonövet. Válaszfalak vagy más nagyobb koncentrált terhek alatt a födémet külön meg kellett erősíteni. Ennek lehetséges megoldása volt nagyobb, különálló borda kialakítása vagy több szomszédos bordának egy nagyobb elembe való egyesítése.

18

Ezen födémeknél a felső nyomott övben a béléstesteknek nincs számításba vehető statikai szerepe.

2. ábra: Sűrűbordás födém beton béléstestekkel [5]

3. ábra: Rosacometta födém [3]


Megjegyezzük, hogy számos olyan födém létezett, amely ránézésre ugyanolyan rendszerű, mint az e cikkben bemutatott sűrűbordás vasbeton födémek, azonban statikai szempontból lényeges különbség, hogy a felső nyomott övben a béléstesteket is figyelembe lehetett venni. Ezen csoportba tartozó, ún. idomtestes vasbeton födémekkel cikksorozatunk későbbi részeiben foglalkozunk. A továbbiakban a sűrűbordás födémek néhány jellegzetes típusára mutatunk be példákat.

Nádcellás födém

A sűrűbordás födémek egyik első típusa volt a nádcellás födém (1. ábra). A bordák közé léckeretre erősített nádszövetből álló hasábalakú betéteket helyeztek el. Ezek egyrészt a bordák zsaluzását adták, másrészt lehetővé tették az alsó sík felület bevakolását. A falkiváltásnál szükséges nagyobb T-keresztmetszetet szélesebb bordával és alacsonyabb betéttestekkel alakították ki. A nádcellák azonban kényes, törékeny szerkezetek voltak, ezért a beton- és téglaipar fejlődése nyomán a későbbiekben ezeket beton és könnyűbeton béléstestekkel, illetve üreges téglaelemekkel váltották fel.

Beton és könnyűbeton béléstestek alkalmazása

A 2. ábrán látható födémnél megfigyelhető, hogy a beton béléstestek alakja a nádcellákhoz képest bonyolultabbá válik. Egyrészt a felső sarok törtvonalú kiképzése a vasbeton bordák keresztmetszeti kialakítása számára előnyö-

5. ábra: Pfeifer födém zsaluzása [6]


4. ábra: Pfeifer födém szerkezeti kialakítása [2, 3, 4]

sebb. Másrészt a béléstestek a monolit borda alatt összeérnek, ennek következtében a födém alsó síkja egységesebbé, „egyanyagúvá” válik. A bordatávolság itt kb. kétszerese a nádcellás födém bordatávolságának. Ennek a födémcsoportnak a legfejlettebb változata látható a 3. ábrán.

A Rosacometta béléstestek négyféle magassággal készültek (különböző elnevezéssel), de mindig 40 cm szélességgel és 20 cm hosszúsággal. A béléstestek anyaga lehetett beton, továbbá salakbeton vagy más könnyű építőanyag. A béléstestek oldalának profilkialakítása elősegítette a béléstestek vasbeton bordákhoz való szilárd és biztonságos hozzákötését. A béléstestek alsó felén kétoldalt kiálló fülek alulról takarták a vasbeton bordákat és egységesen vakolható mennyezetfelületet biztosítottak. A fülek béléstest irányába eső megvastagítása fokozta azok szilárdságát – ez elsősorban a könnyűbeton béléstestek esetében volt fontos az építés közbeni sérülések elkerülésére. A viszonylag sűrűn kialakított – 40 cm-es tengelytávolságú – vasbeton bordákban kengyeleket nem alkalmaztak, csak alsó húzott vasalást. A béléstestek feletti vasbeton lemez minimum 4 cm-es volt, azt a bordákkal együtt kellett betonozni. A lemezbe a bordákra merőlegesen folyóméterenként legalább 3 db Ø 7 mm-es vasbetétet helyeztek el.

19

DIAGNÓZIS

Üreges tégla zsaluzóelemek alkalmazása

A Pfeifer födém szerkezeti részletei a 4. ábrán láthatók. Az 1910-től alkalmazott födém vasbeton bordáinak kiosztása igen sűrű. A 22 cm széles, égetett agyag béléstestek három típusban készültek: 16, 20 vagy 24 cm magassággal – ezáltal változtatható volt a vasbeton bordák magassága, és így a födém teherbírása. A födém alsó síkja egységes, jól vakolható kerámiafelület volt. A nagyobb falkiváltásoknál szélesebb, erősebb bordát és a borda mellett alacsonyabb béléstesteket alkalmaztak – ezzel megnövelték a felső nyomott betonöv keresztmetszetét.

futó felső vasbeton lemez nélkül. Azonban a födémtéglák kismértékű megfaragásával ettől eltérő bordakialakítások is lehetségesek voltak, így biztosítva például a negatív nyomatékoknál az alsó nyomott betonövet. Az 56 cm-es bordatávolságú Navratil födémet egymáshoz oldallappal összefordított Biplex födémtéglákkal alakították ki (7. ábra). Itt minden esetben készült vasbeton lemez a födémtéglák felett, és biztosítva volt az egységes alsó kerámiafelület. A födémtégláknak két típusa létezett: a pozitív és negatív nyomatékoknál kialakítandó vasbeton bordákhoz. Az Aristos födémszerkezet párosával egymás mellé elhelyezett Aristos

6. ábra: Optima födém és födémtégla [5]

A Pfeifer födém zsaluzását mutatja az 5. ábra. A megépítéshez nem volt szükség teljes felületű mintadeszkázatra, elég volt az üreges béléstesteket két végükön lécekkel alátámasztani. Az Optima födémet 25 cm tengelytávolságú vasbeton bordák között elhelyezett Optima födémtéglákkal alakították ki, amelyek egységes alsó kerámiafelületet biztosítottak (6. ábra). Bár a födémtégláknak egy típusa létezett, ennek megfaragásával különböző bordakeresztmetszeteket lehetett kialakítani. Alapesetben a födém különálló T-alakú bordákat tartalmazott, végig-

20

födémtéglákkal és felbetonnal készült (8. ábra). A vasbeton bordák tengelytávolsága 33–36 cm volt. A födém alsó síkja nem volt egységes kerámiafelületű, megjelentek a vasbeton bordák. A födémet elsősorban az 1930-as években alkalmazták, 1948-ban előre gyártott gerendakialakítási kísérletet is végeztek vele. A 9. ábrán látható, 61 cm-es bordakiosztású Berkes D födém bordáit határoló ferde oldalú kerámiaprofilok közé ferdén levágott, nagyobb méretű üreges tégla béléstestek támaszkodnak. A ferde síkú csatlakozás boltozatos teherátadást biztosít a vasbeton bordákhoz. A béléstestek feletti betonréteg legalább 4 cm-es volt, és együtt betonozták a bordákkal. Ebbe a lemezbe a bordákra merőleges irányban folyóméterenként legalább 3 db Ø 7 mm-es vasbetétet helyeztek el. A bordákba legalább Ø 3 mm-es kengyeleket alkalmaztak, legfeljebb 35 cm-es kiosztásban.

Jellemző födémkárosodások, javítási, megerősítési lehetőségek

A sűrűbordás födémek közös problémája a keskeny bordákban elhelyezett acélbetétek nem megfelelő körülbetonozása, és így korróziós károk kialakulása [8]. A hiányos körülbetonozás kialakulásához hozzájárult, hogy azoknál a födémeknél, amelyeknél a béléstestek alulról takarták a vasbeton bordákat, az acélbetéteket gyakran közvetlenül a béléstestek felületére lefektetve helyezték el. A kibetonozási hibák további jellegzetes előfordulása lehet, amikor a negatív nyomatéki helyeken, illetve általában a felfekvéseknél a bordákban felső

A sűrűbordás födémek problémája a keskeny bordákban elhelyezett acélbetétek nem megfelelő körülbetonozása, és így korróziós károk kialakulása, különösen akkor, ha a bordákban felső vasbetéteket is vezettek, amelyek leszűkítették a néhány cm-es bordákat. vasbetéteket is vezettek. Ezek kifejezetten leszűkítették felülről az esetenként néhány centiméteres bordákat, amelyekbe a beton nem mindig tudott megfelelően befolyni. Ehhez a hibához hozzájárult, ha túl nagy adalékszemeket tartozó betont alkalmaztak. A negatív nyomatéki helyeken előforduló kitöltetlen bordaszakaszok kétségessé teszik, hogy a födém többtámaszú szerkezetként működik. A kibetonozási hiányosságok csak megfelelő feltárással, akár a bordák utólagos felvésésével javíthatók, amelyet követően – a hiba jellegétől, méretétől, kiterjedtségétől függően – cementhabarcs kikenést, injektálást, illetve kibetonozást kell végezni, ha az acélbetétek korróziója még nem túl előrehaladott. Nagyobb betonozási hiányosságok esetén a régi és új szerkezetrészek megfelelő együttdolgozása és a teherbírás növelése érdekében előzetesen megfelelő alátámasztás és tehermentesítés szükséges.


Egyes födémrendszereknél a nyomott betonöv növelése érdekében – elsősorban a negatív nyomatéki helyeken – a szilárd béléstestek szélső bordáit kitörték. Ebben az esetben is előfordulhatott, hogy

az üregeket a beton hiányosan töltötte ki. Ez a fajta hiba is feltárással, illetve injektálással, illetve kibetonozással javítható. A nádcellás födémek speciális problémája, hogy a béléstestek oldalfala kis

szilárdsággal rendelkezett, így kétséges a beton megfelelő tömörítése a bordákban, ami csökkent betonszilárdságot eredményezett. A sűrűbordás födémek kibetonozási problémáinak a kivédésére előszeretettel alkalmaztak bauxitbetont [8], mert ennek az elkészítéséhez több vizet használtak, mint a portlandcement-betonhoz. Így az erősen képlékeny vagy öntött betont a keskeny bordákba könnyebb volt bejuttatni. Ez technológiailag különösen előnyös volt azokon a helyeken, ahol a bordát felső vasbetétek is leszűkítették. A bauxitbeton szilárdsága azonban idővel jelentősen csökkent és az elporladása miatt az acélbetéteken korróziós károk is keletkeztek. Ezzel a témakörrel már részletesen foglalkoztunk a 2017. áprilisi lapszámban.  Cikksorozatunkat további födémtípusok bemutatásával folytatjuk.

Hivatkozások

7. ábra: Navratil födém [5]

8. ábra: Aristos födém és födémtégla [7]

[1] Dr. ing. Möller Károly szerk.: Építési Zsebkönyv. I. kötet, A Szerző kiadása, Budapest, 1934. [2] Dr. Kotsis Endre: Épületszerkezettan, Egyetemi Nyomda, Budapest, 1945. [3] TS-É 13 Hagyományos födémszerkezetek, Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet, Budapest, 1973. [4] Barcsay János: Födémszerkezetek, Magyar Építőművészet, XXXIV. évf. 3–5. szám, 1934. [5] Balázsovich Boldizsár szerk.: Tervezési Segédlet. Födémszerkezetek vizsgálata, 31. szám, Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, Budapest, 1979. [6] Bossányi József: Kőműves- és kőfa ragós zerkezetek, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest, 1927. [7] TS FÉ-5 Régi épületek vízszintes teherhordó szerkezetei, Tervezésfejlesztési és Technikai Építészeti Intézet, Budapest, 1987. III. negyedév [8] Mohácsy László: Tartószerkezetek átalakítása, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1978.

Dr. Szakács György okl. építészmérnök, okl. épületszigetelő szakmérnök, okl. zajés rezgéscsökkentési szakmérnök 9. ábra: Berkes D födém és a kialakításához felhasznált téglaelemek [3, 4]


Lektorált szakmai cikk

21

FELELŐSSÉG

Műszaki vezetői kisokos az alapoktól Mostani cikkünkben folytatjuk a szakmai regisztráció feltételeinek és az azzal kapcsolatos kötelezettségeknek az elemzését, valamint a felelős műszaki vezető tevékenységének folytatásához szükséges feltételeket és korlátokat, illetve a feladatköröket vesszük górcső alá.

A névjegyzék megoszlása a két kamara között

Az építésügyi és az építésüggyel összefüggő szakmagyakorlási tevékenységekről szóló 266/2013. (VII. 11.) kormányrendelet (továbbiakban: Szakgyr.) alapján a Magyar Építész Kamara (MÉK) illetékességi körébe a MV-É szakterületen tevékenykedők közül azok tartoznak, akik felsőfokú építész szakképzettséggel rendelkeznek, vagy felsőfokú építőmérnöki végzettség esetén is az építész kamara tagjai. Az MV-É-R felelős műszaki vezetői részszakterületen szakirányú építőipari szakközépiskolai, vagy technikusi végzettséggel lehet a tevékenységet a lent részletezett korlátozással végezni. Az MV-É-M Építési szakterület műemléki részszakterületére 2015-től van újra lehetőség jogosultságot szerezni, a korábbiakkal egyezően - kizárólag okleveles építészmérnöki végzettséggel. Az MV-É szakterületi jogosultság általános feladatkörét (a jogosultsággal végezhető feladatokat) a Szakgyr. melléklete a következőkben foglalja össze: Általános építmények építésére, átalakítására, bővítésére, felújítására, helyreállítására, korszerűsítésére, lebontására, elmozdítására irányuló építési-szerelési munkák felelős műszaki vezetése. A szakmai irányítási jogosultság Az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) kormányrendeletben (továbbiakban: Épkiv.) meghatározott teljesítményjellemzőket meghaladó szakági munkákra (épületgépészet és épületvillamosság) nem vonatkozik (azaz ilyen esetekben szakági felelős műszaki vezető bevonása szükséges). Az MV-É-R részszakterületi jogosultság az Épkiv.-ben meghatározott méreteket, jellemzőket meg nem haladó építmények (az épület a rendezett terepszint felett legalább két építményszintet tartalmaz, valamint pinceszint esetén a pince padlóvonala a rendezett tereptől számítva legfeljebb 1,5 méter mélyen van és a felszíni teher legfeljebb 2,0 kN/m2 ) felelős műszaki vezetésére nem terjed ki. (Épkiv. 22. § (1) bekezdés b) pont bc) alpontja). Az MV-É-M Építési szakterület műemléki részszakterületi jogosultság az építési szakterület (MV-É) szerinti építési–szerelési munkák felelős műszaki vezetésére jogosít műemlék építmény esetén. A jogosultság az Épkiv.-ben meghatározott teljesítményjellemzőket meghaladó szakági munkákra (épületgépészet és épületvillamosság) nem vonatkozik (azaz ilyen esetekben is szakági felelős műszaki vezető bevonása szükséges).

22

Cégek szakmagyakorlása, regisztrációs kötelezettségek

Az építőiparban érdekelt vállalkozásoknak az egyéni vállalkozói-, vagy cégnyilvántartáson kívül gazdasági kamarai és szakmai kamarai regisztrációval is rendelkezniük kell az alábbiak szerint. • MKIK, Agrárkamarai regisztrációk: A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara a rá vonatkozó 1999. évi CXXI törvény alapján vezeti: – a gazdálkodó szervezetek kötelező nyilvántartását (2012. 01. 01-jétől), – a vállalkozó kivitelezői tevékenységre jogosultak névjegyzékét (2009. 10. 01-jétől), – a Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamara a 2012. évi CXXVI. törvény alapján alakult újjá, kötelező kamarai tagsággal. • MÉK – MMK regisztrációk – A szakmai kamarai névjegyzékbevételhez kötött tevékenység cégként történő vállalása és gyakorlása 2013. 08. 01. napjától MÉK, illetve MMK regisztrációhoz kötött. Lássuk ezt bővebben az alábbiakban!

Szakmai kamarai regisztrációk

2013. augusztus 1-jét követően a szakmai kamarák hatáskörébe tartozó szakmagyakorlási tevékenységet (esetünkben a felelős műszaki vezetői tevékenységet) üzletszerűen, gazdasági tevékenységként folytató cégek bejelentés alapján, külön jogszabályban meghatározottak szerint, illetve kamarai névjegyzékbe vétel (regisztráció) mellett kezdhetik meg és folytathatják. Ebben a vonatkozásában cégnek minősül a gazdasági társaság, a költségvetési szerv, az egyéni vállalkozó és az egyéni cég. A regisztrációval érintett cégek szakmagyakorlásának, egyben kamarai névjegyzékbe vételének is alapvető feltétele, hogy a bejelentő a rendeletben előírt foglalkoztatási követelményeknek megfeleljen, és ezt igazolja. Hangsúlyozzuk, hogy ez kizárólag a felelős műszaki vezetésre vonatkozó önálló szerződéskötés és számlázás esetében szükséges. Amennyiben a vállalt tevékenység csak kivitelezési tevékenység, és a számlán is vállalkozási díj szerepel, elegendő a fenti Kereskedelmi- és Iparkamarai regisztráció. Cég tehát a felelős műszaki vezetői tevékenységet – ide nem értve az építőipari kivitelezési tevékenységet – akkor kezdheti meg és folytathatja, ha • vezető tisztségviselője (ügyvezetője), • személyesen közreműködő tagja vagy • munkavállalója rendelkezik az adott területen felelős műszaki vezetői jogosultsággal, továbbá • a tevékenységet a jogosultsággal rendelkező személy végzi.


Amennyiben a cég az engedélyköteles tevékenységet jogosultsággal rendelkező munkavállalója útján gyakorolja, akkor azt a munkavállalót legalább heti 20 órában kell foglalkoztatnia. A cég által folytatható tevékenység terjedelme azonos a hozzá kapcsolt, vele a fentiek szerinti jogviszonyban álló természetes személy jogosultságának terjedelmével. Ezért a szakmagyakorló cég az általa vállalt szakmagyakorlási tevékenységek közül olyan tevékenységet végezhet, • amelyhez rendelkezik az arra jogosító személyi feltételekkel (lásd fentebb), • amelynek végzésére a megrendelővel írásban szerződést kötött, és • amelynek végzését a területi kamara nem tiltotta meg. A cégnek az általa vállalt munkához kapcsolódó szakmagyakorlási tevékenységek közül legalább az egyikhez a jogszabályban előírt feltétellel kell rendelkeznie, és azt a tevékenységet a cégnek kell végeznie. A vállalt munkához kapcsolódó egyéb szakmagyakorlási tevékenységet – amelynek végzéséhez jogosultsággal nem rendelkezik – alvállalkozó, vagyis megbízott közreműködő bevonásával végezheti.

A cégek bejelentési kötelezettsége

Az egyéni vállalkozók, cégek általános bejegyzésére és nyilvántartására külön jogszabályok vonatkoznak. A kizárólagosan felelős műszaki vezetést folytató cégnek a cégnyilvántartás bejelentésének elmulasztásáért jelenleg nincs kifejezett bírság, szankció előírva, azonban a jogosultság nélkül végzett tevékenység szankcionálható Az építésfelügyeleti bírságról szóló 238/2005. (X. 25.) kormányrendelet (továbbiakban: Épfbír.) alapján.

Általános cégregisztráció

2012. január 1-jétől a gazdálkodó szervezetek kötelező nyilvántartását a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara vezeti. Gazdálkodó szervezet: a gazdasági társaság, az egyéni vállalkozó, az egyéni cég, az egyesülés, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, a lakásszövetkezet kivételével a szövetkezet, amely nem minősül az agrárkamara tagjának, ezen felül az élelmiszerlánc-felügyeleti információs rendszerben nyilvántartott és az agrárgazdasági tevékenységet nem főtevékenységként folytató gazdálkodó szervezet is, az egyéni vállalkozót is beleértve. A gazdálkodó szervezetek részére az évi 5 000 Ft kamarai hozzájárulás fejében kötelezően nyújtandó térítésmentes iparkamarai alapszolgáltatások a következők: • tanácsadás gazdasági, pénzügyi, adózási, hitelhez jutási kérdésekben; • üzleti partnerkeresés; • pályázatfigyelés. Jelenleg aláírásgyűjtés folyik több szakmai hivatásrendi kamara tagságának kérésére, amellyel kérik szakmai kamarájuknál már regisztrált vállalkozásaik kiengedését e kötelezettségből. Egyéni vállalkozó esetében speciális a cégnyilvántartás, ugyanis a cég nyilvántartási száma azonos lehet (megjegyzés: a MÉK jelenleg működő rendszerében nem azonos) a természetes személy nyilvántartási számával, és elkülönült székhely hiányában az eljáró kamara ugyanaz lesz, aki a természetes személyt is nyilvántartja.


A felelős műszaki vezetést folytató cégnek a székhelye szerint illetékes területi építész vagy mérnöki kamarához kell bejelentenie, ha szakmagyakorlási tevékenységet végez, vagy akar végezni. A cég a kamarához tett bejelentése alapján a területi kamara titkára által nyilvántartási jelölést (C-területi kamara kódja és nyilvántartási szám) kap.

A felelős műszaki vezetői szakmagyakorlási tevékenység folytatásának feltételei

A felelős műszaki vezetői tevékenység önmagában nem kamarai tagsághoz kötött jogosultság. A tevékenységet folytató személyek esetében az alábbi feltételek folyamatos biztosítására van szükség: • továbbképzési időszakonként a kötelező és szakmai továbbképzés teljesítése, ez utóbbi 2017. január 1. napjától a kamarai tagokéval megegyezik; • a jogosultság megállapítását követő egy éven belül – a kötelező továbbképzés keretében – beszámoló teljesítése; • adategyeztetési kötelezettség teljesítése. Amennyiben a szakmagyakorló egyben kamarai tag is (mert például más, kamarai tagsághoz is kötött tevékenysége végez), úgy számára emiatt további feltétel a kamarai tagság folytonossága is.

A felelős műszaki vezetői tevékenység folytatásának korlátai (összeférhetetlenség)

A felelős műszaki vezető nem lehet: • építésügyi műszaki szakértő, • építési műszaki ellenőr azon kivitelezési tevékenység esetében, ahol részben vagy egészben építési-szerelési munkát vezet, valamint • az engedélyezésben résztvevő hatóság vagy a felügyeletet ellátó szerv köztisztviselője vagy kormánytisztviselője. A felelős műszaki vezető nem láthat el felelős műszaki vezetői feladatokat olyan építési- szerelési munka esetén, ahol: • építésügyi műszaki szakértői, • az építési műszaki ellenőri tevékenységet olyan gazdálkodó szervezet végzi, amelynek a felelős műszaki vezető tagja, illetve amellyel munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll. Rovatunk következő részében a felelős műszaki vezető feladatkörével, felelősségével, valamint a tevékenységéhez kapcsolódó szankciókkal, többek között az építésfelügyeleti szankciókkal fogunk foglalkozni. Ezen téma az elmúlt időszakban nagyon sokat változott a jogszabályok tekintetében, ennek értelmében pedig még inkább szükséges annak áttekintése, a változások nyomon követése. 

Dr. Gáts Andrea ügyvéd, jogalkotási szakjogász

23

FELELŐSSÉG

Közművek, közműbekötések – telken kívül és telken belül 1. RÉSZ: ÁTTEKINTÉS Ma Magyarországon a közművesítés igen magas fokúnak tekinthető. Nincs azonban valamen�nyi közműre kiterjedő egységes szabályozás: a tervezés és az engedélyeztetés előírásait a különböző közművekre vonatkozóan számos jogszabály tartalmazza. Cikksorozatunkban erről a kérdéskörről nyújtunk részletes áttekintést.

H

AZÁNK TERÜLETÉN A KÜLÖNBÖZŐ közművek – így elsősorban a víz- és csatornaellátás – eredete az ókorra nyúlik vissza, hogy aztán a középkori hanyatlás után a 19. század elejétől rohamosan terjedjen a nagyvárosokban. A mindenkori hazai kormányzatok már a II. világháború után kiterjedt figyelemmel voltak a közművesítés minél magasabb fokának kiépítésére, nemcsak a városokban, hanem a kisebb településeken is. Az ötvenes évek villamosítási programja mellett a vezetékes ivóvízhálózatok kiépítése volt a közművek legdinamikusabban fejlődő ágazata. A villamosítás ma már teljes körűnek mondható, a statisztikák már évek óta nem azt figyelik, hogy mekkora az ellátottság mértéke, csupán a fogyasztás mértékét regisztrálják. Jelenleg elmondható, hogy szinte csak a különálló tanyák, lakott területektől távol épült létesítmények (gazdasági épületek, turistaházak, régi uradalmi épületek stb.) és néhány modernkori „remete” nincs bekötve a villamos közműhálózatba. A közüzemi vízellátásba bekapcsolt lakások aránya 1960ban 23 százalék, 1990-ben 83 százalék volt, az évezred végére pedig már elérte a 90,8 százalékos szintet. Budapesten ez az érték meghaladja a 98 százalékot, de a többi városban is közel 95 százalékos az arány. Emellett már a községek lakásainak is több mint 85 százaléka közüzemi vízhálózatba van kapcsolva, és ez az arány még a 200 lakosnál kisebb falvakban is meghaladja a 82 százalékot. A víziközművek kiépítése Magyarországon a 15. századra nyúlik vissza. Elsőként a Zsigmond király által építtetett szivattyús vízművet érdemes megemlíteni, mely a budavári királyi palota ellátására készült. Mátyás király később a Sváb-hegy forrásainak vizét vezettette be a várba. Ezt a vízművet 1777ben átépítették, és a Sváb-hegyi Béla-kút vizének bekötésével bővítették. Az első magyar – egyébként gőzüzemű – vízművet, amelynek építését Clark Ádám irányította,1856-ban Budán helyezték üzembe. Az intézményes vízellátást Pest-Buda területén

24

1868-ban kezdték meg, amikor az első ideiglenes pesti vízmű is üzembe állt. Ez a szivattyúház egyébként akkor a Parlament helyén állt. 1904-re Pesten kiépült Európa akkori egyik legkorszerűbb vízműve, a természetes szűrésre alapozott Káposztásmegyeri Vízmű. A fejlesztések innentől kezdve folyamatosak voltak. A II. világháború utáni újjáépítést követően, az 1950-ben létrehozott nagy Budapest székesfőváros kialakításával a vízhálózat is jelentősen bővült. A folyamatos ivóvízellátást a nagyméretű víztárolók biztosítják, melynek legszebb és máig a vízellátásban fontos szerepelt betöltő egysége a Gellérthegyi víztározó. 1972-től csáposkutak épültek szerte Budapest környékén a Duna mellett. A városon belüli csőhálózati rekonstrukciók folyamatos végzése mellett a Fővárosi Vízművek 2003-tól teljesen áttért a számítógépes távirányításra. Következő lépésként a gázellátó rendszerek indultak dinamikus fejlődésnek. Az országban már a 20. század elejétől dinamikusan nőtt a gázfogyasztás. Természetesen ekkor még a földgázt nem ismerték olyan mértékben, hogy hasznosítani tudják, ezért gázgyárakban, jellemzően szénlepárlással állították elő az ún. városi gázt. Az erősen mérgező és viszonylag ros�szabb minőségű gázt ekkor még többnyire öntöttvas csövekből készült hálózaton át osztották szét, az épületek bekötése pedig kovácsoltvasból készült ún. gázcsövekben történt. A gázt az ipari folyamatok mellett a lakosság eleinte még csak inkább a konyhában sütésre-főzésre, és legfeljebb melegvíz-termelésre használta. Az utcákon sok helyen gázlámpákkal világítottak. A II. világháború után, az ’50-es évektől kezdve a gázfelhasználás jelentősen megnövekedett. A ’60-as évektől a gázszolgáltatók fokozatosan áttértek a szénhidrogének bontásából (mint pl. a PB-gáz) vagy közvetlen kitermelésből származó földgáz alkalmazására. Hazánkban a hetvenes évektől kezdve kiemelt fontosságot kapott a gáztüzelés, a lakosságot központi irányítással nagy erőkkel állították át gáztüzelésre, így a lakások nagy részében már a ’80-as években gázzal fűtöttek. A lakossági gázpenetráció Európában Magyarországon a legnagyobb:


több mint 70%-os. A kilencvenes évek további kiugró mértékű fejlődést hoztak a magyarországi vezetékesgáz-ellátásban. A csőhálózat hossza az 1990. évi 22 559 kilométerről 70 589 kilométerre nőtt, tehát az évtized elejinek a 3,1-szeresére. Az ezredfordulón már 2,7 millió háztartás fogyasztott vezetékes földgázt, és a fogyasztás ugyanezen idő alatt csaknem megduplázódott. A gázfűtés az akkori környezetvédelmi szempontok szerint előnyösebb volt, mint a szilárd tüzelésű egyedi fűtések (ezek jellemzően fa- vagy széntüzelésűek voltak). Hazánkban a legkevésbé kiépített közműrendszer még mindig a szennyvíz- és csapadékvíz-elvezetés, köznapi nevén a csatorna. A csatornázás lényegesen lassabban történik, mint a többi közmű kiépítése, és ez alapvetően két dologra vezethető vissza: egyrészt a csatornán érkező szennyvizek fogadása, kezelése is rendkívül komoly beruházásokat igényel, melyek hiányában a közműrendszer önmagában szinte használhatatlan, másrészt maga a hálózat kiépítése is sokkal bonyolultabb, összetettebb feladat. A minden eddig tárgyalt rendszer közül a legnagyobb csőkeresztmetszetekkel működő rendszer alapesetben gravitációs, ami a speciális csőkialakítások mellett a nyomvonal meghatározásában is döntő szerepet játszik. A nyomás alatti szennyvízelvezetés, bár egyre inkább elterjedt, sok problémával küzd, elsősorban a hazai szennyvíz-kultúra nem megfelelő szintje miatt. Amíg rengeteg olyan dolgot dobunk a WC-be és a mosogatóba, ami nem oda való, addig a szennyvízelvezető hálózatok működése, üzemeltetése is nehezebb. A sok dugulás, lerakódásos szennyeződés mind annak köszönhető, hogy az emberek még mindig egyfajta univerzális szemételtávolító rendszernek gondolják a csatornát, holott ennek szerepe nagyon is kötött, szűk szabályok szerint rendezett. (Gondoljunk csak az Amerikában teljesen általános, de Nyugat-Európában is terjedő, hazánkban azonban jóformán ismeretlen „konyhamalac” gépekre és házi zsírfogókra.) A szennyvízcsatorna-hálózatba bekötött lakások aránya Magyarországon jelenleg kb. 72,8%, de a fejlődés ebben a tekintetben is látványos volt: 1970-ben a lakásoknak csak 26 százaléka volt csatornázott, húsz évvel később azonban ez az arány már elérte a 44 százalékot. A településtípusok közötti különbségek sokkal nagyobbak, mint a vízellátás esetében. Budapesten a lakásállomány csatornázottsága 91 százalékos, a megyeszékhelyeken azonban 76, a többi városban 46, míg a községekben csupán 14 százalékot képvisel arányuk. Habár az európai uniós csatlakozásunkkal együtt a kohéziós alapok segítségével az elmúlt években ismét felgyorsult a csatornázottság kiépítése a ma még elmaradt területeken, minden bizonnyal még hos�szabb időt fog igénybe venni a teljes körű kiépítettség elérése. Érdekes persze megvizsgálni azt a kérdést is, hogy az 1000 lakosnál kisebb népességű falvakban jellemzően csak 10 százalék alatti csatornázottságot tapasztalhatunk, ez mégsem okoz különösebb környezetszennyezési problémát. A kisebb népességű településeken egy jól megépített, működtetett és karbantartott házi csatorna és a hozzá kapcsolódó derítőrendszer eredményesen védheti meg a talajvizeket a szennyeződéstől. Ugyanakkor a nagyobb településeken tapasztalható 20–40 százalékos arány sokkal inkább gondot okozhat, mert ezekben a zárt rendszerű, sűrűn lakott nagyközségekben és kisvárosokban a nem kielégítő szennyvízelvezetés és -kezelés már komoly környezeti gondokat okoz. A közművi aránytalanságot jelzi, hogy 1000 méter vízvezeték-hálózatra Budapesten 938, a vidéki városokban már csak


549, a községekben pedig csupán 226 méter közüzemi csatornahálózat jut. Jól látható tehát, a közműcsatornák kiépítése terén van még bőven feladat. A vízellátás, illetve a szennyvíztovábbítás és -kezelés aránytalanságát hívják ebben a szakmának közműollónak. Hazánkban szinte mindenhol az a helyzet, hogy a települések csatornahálózata nem a vezetékes ivóvízellátással egy időben épült meg (vagy még el sem készült). Különösen problémás a megfelelő tisztítóművek megvalósítása: még a jól ellátottnak számító Budapesten is a szennyvíz jelentős hányada biológiai tisztítás nélkül kerül a Dunába. A közműollót értelemszerűen a települések csatornahálózatának és a víztisztító berendezések megépítésével lehet zárni, melynek érdekében jelenleg is folyamatosak a fejlesztések. Külön kategóriát képviselnek a közművek sorában a távhőrendszerek. A távhőszolgáltatás ugyanis tipikusan nem olyan lakossági szolgáltatás, amelyre mindenki rá kívánna és rá tudna csatlakozni. A távhőrendszerek, kialakításuknál fogva, kifejezetten nagyobb épületek (társasházak, közintézmények, ipari üzemek, csarnokok stb.) hőigényének biztosítására szolgálnak, amelyhez történő csatlakozás mindig egyedi mérlegelés kérdése. A távhőrendszerekkel éppen ezért most jelen anyagunkban nem foglalkozunk részletesen. Végezetül szintén nem foglalkozunk azon közművekkel, melyek bár egyre inkább hozzátartoznak a mindennapokhoz, mégsem tekinthetők alapvető feltételeinek egy építmény üzemeltetésének. Ilyen tipikusan a telefon-, TV- és internetszolgáltatás, a távfelügyeleti rendszerek vagy a speciális (katonai, hírközlési, irányítástechnikai stb.), csak egyegy szűkebb kör számára fontos vagy elérhető közmű. Ezek kiépítettsége, elérhetősége sosem látott méretekben fejlődik, de ma még nem tekinthetjük alapközműveknek. Ennek talán az egyik fő oka, hogy ezek nagy részét egyre inkább átveszik a vezeték nélküli technológiák, amelyek kiépítése természetesen továbbra is meghatározó részei a településtervezésnek, ám a végfelhasználók szempontjából az igénybevétel már nem igényel közvetlen fizikai kapcsolatot, így megvalósításuk is egyszerűbb.

Közműbekötések – jogszabályok

Az egyes építmények közművesítése alapvetően tehát két fő szempontból vizsgálható: egyrészről kérdés az, hogy egyáltalán rendelkezésre áll a létesítmény közvetlen környezetében az adott közmű törzshálózata, biztosítva ezzel a rácsatlakozás elvi lehetőségét, másrészt hogy ez a rákötés – a közmű bekötése – megvalósult-e vagy megvalósítható-e. Értelemszerűen a rendszernek van egy harmadik pillére is, mégpedig a létesítményen belül lévő fogyasztói hálózat, melyhez az adott közműbekötés csatlakoztatható. Tipikus, hogy a fogyasztói hálózatok önmagukban akkor is megépülnek, ha az adott közműrákötés még bizonytalan, mert a létesítmény kiszolgálása mindenképp egy pontból kiindulva fog megtörténni. Azaz, leegyszerűsítve a kérdést, például egy lakóházban akkor is lesz belső vízvezeték-hálózat, ha egyelőre a vizet kerti kútból kapja, akkor is lesz belső csatorna, ha egyelőre az egy telken belüli emésztőbe folyik, és akkor is lesz gázhálózat, ha azt egyelőre még PB tartályról látjuk el gázzal. A fogyasztói hálózatok kiépítése tehát szükséges, de nem elégséges feltétele a közművek felhasználásának. Természetesen az adott fogyasztói hálózat kiépítése során mindenképp figyelemmel kell lenni a kapcsolódó közmű vonatkozó előírásaira, hogy az összekötés

25

FELELŐSSÉG

zökkenőmentesen történhessen meg – akár a létesítés után hosszabb idő elteltével is. A fogyasztói hálózatok kialakítására vonatkozóan jogszabályi, szabványi és szolgáltatói előírások vonatkoznak, ezeket – ebben a sorrendben – minden esetben maradéktalanul figyelembe kell venni. Az ivóvíz-szolgáltatásra, így a kapcsolódó közműbekötésekre – a teljesség igénye nélkül, csak a legfontosabbak kiemelésével – alapvetően az alábbi jogszabályok vonatkoznak: • 2011. évi CCIX. törvény a víziközmű-szolgáltatásról, • 58/2013. (II. 27.) kormányrendelet a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról, • 201/2001. (X. 25.) kormányrendelet az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről, • 1991. évi XLV. törvény a mérésügyről, • 127/1991. (X. 9.) kormányrendelet a mérésügyről szóló törvény végrehajtási rendeletéről, • 21/2002. (IV. 25.) KöViM rendelet a víziközművek üzemeltetéséről, • 2009. évi LXXVI. törvény a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól. A víziközmű-bekötésekre vonatkozó minden fontos ismeret bemutatására egy ilyen tanulmány nem adna elegendő teret, ezért csak a legjellemzőbbekről ejtünk pár szót. Alapvető, hogy a víziközműhöz, ha rendelkezésre áll, csatlakozni kell, ez állampolgári kötelesség. A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény kimondja: „az ingatlan tulajdonosa – ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik – köteles az ingatlant a víziközmű-rendszerbe beköttetni és a víziközmű-szolgáltatást igénybe venni, ha az ingatlant határoló közterületen olyan, a közműves ivóvízellátás vagy a közműves szennyvízelvezetés és -tisztítás biztosítását szolgáló víziközmű-rendszer helyezkedik el, amihez ivóvíz-bekötővezeték vagy szennyvíz- bekötővezeték és azok műtárgyai kiépítésével közvetlenül csatlakozni lehet, és az ingatlanon felépített épületre használatbavételi vagy fennmaradási engedélyt adott, továbbá a használatbavételt tudomásul vette az építésügyi hatóság vagy az erre irányuló eljárás folyamatban van” (55. § 1. és 2. bek.). Ezen törvényi kötelezettség alól csak akkor lehet felmentést kapni, ha „az ingatlan vízellátása a vízügyi hatóság által engedélyezett és a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 1. számú melléklet 26. pont b) alpontjában meghatározott saját célú vízilétesítményből biztosított” (55. § 6. bek.). Ugyanakkor ez a feltétel a közszolgáltatóra is ró kötelezettséget. Szintén a hivatkozott törvény mondja ki, hogy ha „az ingatlan tulajdonosa a bekötés valamennyi műszaki előfeltételét teljesítette, a víziközmű-szolgáltató az ingatlan víziközmű-rendszerhez történő csatlakoztatását és a közszolgáltatási szerződés létrejöttét nem tagadhatja meg” (55. § 3. bek). Ez azt jelenti, hogy a közszolgáltatónak, ha van már kiépített törzsközműve az adott építmény előtti közterületen, úgy a bekötést – mondjuk kapacitáshiányra hivatkozva – nem tagadhatja meg. Nyilván ennek alkalmazása sokkal részletesebb tárgyalást kívánna, hiszen szokványos esetben – például egy lakóterületen egy újabb lakóház építésekor – ez eléggé evidens, ugyanakkor ha egy területre mondjuk egy speciális vízigényű üzem létesül, annak vízigény-biztosítása mindig egyedi vizsgálatot kíván.

26

A fentieken túlmenően is különleges a tűzivíz biztosítása. Ma Magyarországon a tűzivízhálózatok döntő többségét az ivóvízhálózatra csatlakoztatva létesítik. Csupán néhány speciális ipari területen (pl. a volt Csepel Művek területén kialakított ipari parkban) van önálló tűzivíz törzsközműhálózat. Vannak olyan területek is, ahol külön, úgynevezett iparivízhálózat kerül kiépítésre – ez is inkább gyártelepek, ipartelepek jellegzetessége –, például ilyen rendszerrel hálózták be a milánói világkiállítás területét is, ahol a rendszer többcélú volt, például a hőszivattyús energetikai rendszerek primer hőhordozó közegeként is szolgált. Mivel hazánkban ez nem tipikus, így részletesen nem tárgyaljuk most ezen rendszereket. A tűzivíz kérdése ugyanakkor nagyon fontos téma. Az egyre szigorodó előírások miatt a tűzivíz-ellátottsági igény folyamatosan növekszik, amelyet a kiépített ivóvíz törzsközmű már egyre ritkábban képes közvetlenül kiszolgálni. Az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról (OTSZ) szóló 54/2014. (XII. 5.) BM rendelet kimondja: „az oltóvizet biztosító vízvezeték-hálózat belső átmérőjét az oltóvíz-intenzitás és a kifolyási nyomásigény alapján, valamint a közműrendszer kialakítását figyelembe véve kell méretezni. Egyirányú táplálás esetén a vezeték legalább NA 100, körvezeték esetén pedig legalább NA 80” (74. §1. bek.). Ez tehát már alapjaiban meghatározza a csatlakozó közmű minimális átmérőjét, illetve a bekötés legkisebb méretét. Az OTSZ azt is rögzíti, hogy „az oltóvizet szállító vízvezeték-hálózatban a vízkivétel szempontjából legkedvezőtlenebb tűzcsapnál – közterületi tűzcsapok kivételével –, fali tűzcsapnál 200 mm2-es kiáramlási keresztmetszetnél legalább 200 kPa (2 bar) kifolyási nyomást kell biztosítani” (75. § 3. bek.). Ez a feltétel a tűzivízellátást is biztosítani hivatott vízhálózatban uralkodó minimális nyomásra utal.

Egy rövid számítási példa

Egy többszintes budapesti belvárosi lakóépület külső oltóvízigénye – a lakóház alapterülete és a szintmagasságból származó korrekció figyelembevételével – 2100 l/perc, amely a vízszolgáltató nyilatkozata szerint a meglévő közterületi tűzcsapokról biztosítható. Azt is tudjuk, hogy a ház ±0,00 szintje 104,33 mBf., a területet vízzel ellátó medence fenékszintje (a vízszolgáltató közműnyilatkozata alapján) 137,9 mBf., így a vízvezetékben uralkodó statikus nyomás értéke 3,0 bar körüli. Ez tehát jelen példában megfelelő. Az OTSZ végül azt is szigorúan meghatározza, hogy milyen oltóvízmennyiséget mennyi ideig kell biztosítania az adott rendszernek. A hozamot méréssel kell igazolni, ám a tervezés során arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ivóvízhálózatra kötött egyéb fogyasztók egyidejűségéből eredően nem léphet-e fel olyan mértékű hozamcsökkenés, mely egy oltási esemény során esetleg már problémákat okozhat. A hozambiztosítás időtartama szintén fontos kérdés, mert – főleg a kisebb települések korlátozott méretű víztározóinak, víztornyainak a település építéskori vízigényeire méretezett kapacitása – sokszor nem elég a betárolt víz a szükséges oltóvízmennyiség kiszolgálására. Hasonló a helyzet jogszabályi szinten a közcsatorna-bekötésekkel is. A csatlakozási kötelezettsége az adott építmény tulajdonosának a víziközművel megegyező módon fennáll, melytől a törvény csak akkor enged eltérést, ha „az ingatlanon keletkező szennyvíz elvezetése, tisztítása és ártalommentes elhelyezése vagy hasznosítása a vízügyi hatóság által engedélyezett és a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény


1. számú melléklet 26. pont b) alpontjában meghatározott saját célú vízilétesítménnyel biztosított vagy az ingatlanon keletkező szennyvíz tisztítása az építésügyi hatóság által engedélyezett egyedi szennyvízkezelő berendezéssel megoldott vagy az ezen engedélyek megszerzésére vonatkozó kérelmet az ingatlan tulajdonosa vagy jogcímes használója már előterjesztette” (2011. évi CCIX. tv. 55. § 6. bek.). A közcsatornára történő rákötés tehát itt is törvényi kötelesség. Ez nagyon fontos, mert az utólagosan kiépített települési szennyvízhálózatok esetében – főleg a lakosság részéről – sokszor van vonakodás a rákötésre. Ennek elsősorban anyagi okai vannak, hiszen (legalább) a közműrákötés költségét értelemszerűen a végfelhasználónak kell fizetnie. Az azonban, hogy kommunális közcsatorna megléte esetén azt kell a szennyvíz elvezetésére használni, Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) kormányrendelet (OTÉK) Szennyvíz- és csapadékvíz-elvezetés c. fejezete mondja ki: „Közcsatorna hiányában kommunális szennyvíz külön jogszabályban foglaltak szerint elszikkasztható. Amennyiben nincs közműves szennyvízelvezetés és az előző bekezdés szerinti elszikkasztás sem lehetséges, úgy abban az esetben hatóságilag engedélyezett, korszerű és szakszerű közműpótló berendezést kell alkalmazni a szennyvíz ártalmatlanítására. A zárt szennyvíztárolás (szivárgásmentes kialakítással, rendszeres ürítéssel, ellenőrzött elszállítással) csak végső megoldásként alkalmazható.” (47. §.) A szennyvízbekötéstől eltérően viszont a csapadékvíz-elvezetés már jelentősen különbözik. Az esővizeket ugyanis kizárólag akkor szabad a szennyvízhálózatba engedni, ha egyesített rendszerről van szó, és erre vonatkozóan a közműszolgáltatótól kifejezett hozzájárulás születik. Hazánkban még ritka, de már egyre több helyen épül ki olyan önálló csapadékvíz-elvezető rendszer, amelyre a törzshálózat mentén elhelyezkedő ingatlanok csapadékvíz-elvezetése is ráköthető. Sajnos ez még igencsak gyerekcipőben jár, a jellemző az, hogy a lakóknak a csapadékvizet saját telkükön belül kell elszikkasztaniuk. Ezt szintén az OTÉK már előbb hivatkozott fejezete rögzíti: „A telek, terület csapadékvíz-elvezetési rendszerét úgy kell kialakítani, hogy a víz a terepen és az építményekben, továbbá a szomszédos telkeken és építményekben, valamint a közterületen kárt (átázást, kimosást, korróziót stb.) ne okozzon, és a rendeltetésszerű használatot ne akadályozza. A csapadékvíz a telken belül elszivárogtatható, ha ez a telek és a szomszédos telkek, továbbá az építmények állékonyságát és rendeltetésszerű használatát nem veszélyezteti. A telekről csapadékvizet a közterületi nyílt vízelvezető árokba csak zártszelvényű vezetékben és az utcai járdaszint alatt szabad kivezetni. Amennyiben a vízelvezető árok a közút tartozéka, úgy abba a környezetéből – a telkekről – csapadékvíz bevezetése csak az út kezelőjének hozzájárulásával történhet.” Vagyis a csapadékvíz elvezetése, illetve „eltüntetése” alapvetően a telektulajdonosok feladata. A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 58/2013. (II. 27.) kormányrendelet 85. § (5) értelmében az elválasztott rendszerű szennyvízelvezető hálózatba csapadékvíz bevezetése hatóságilag is tilos.

Földgázközművek

szemben: nem alkotmányos alapjog! Magyarország Alaptörvénye Szabadság és felelősség c. részében, a XX. cikk többek között kimondja, hogy mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez, és ezt Magyarország az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával segíti elő. Éppen ezért, a víziközmű törvény értelmében, az ellátásért felelős közfeladatként megteremti a víziközmű-szolgáltatás infrastrukturális előfeltételeit, és az ellátási területen gondoskodik arról, hogy a felhasználók a víziközmű-szolgáltatást az igényelt mennyiségben, minőségben és szolgáltatási színvonalon igénybe vehessék. Ugyanakkor a földgáz (és ide sorolható a villamosenergia is) nem alkotmányos alapjog, ennek biztosítása a lehetőségek, az igények és a piaci trendek függvénye. Azaz ha egy településen nincs vezetékes gázellátás, annak kiépítésére gyakorlatilag törvényi kötelezettség sincs, más kérdés, hogy a bevezetőben említett, a világon előkelő helyet elfoglaló felhasználási gyakorisággal bíró országként, ennek biztosítása mondhatni alapvető üzleti érdek. Nem véletlen, hogy ma egy új parcellázás, egy új üzem vagy ipari park építése során a víz- és szennyvízközmű biztosítása mellett a villamos energia és a földgáz kiépítése is szinte természetes, alapvető elvárás. A földgáz törzshálózatra történő rákötés tehát nem törvényi kötelesség, ennélfogva a szolgáltatók hatásköre itt lényegesen nagyobb. A földgázellátásról szóló 2008. évi XL törvény (Get.) Csatlakozás, hozzáférés, kapacitáslekötés c. V. fejezete rögtön a szállító- és az elosztóvezetékhez való csatlakozással kezdődik. A 67. § szerint: „a szállítási rendszerüzemeltető a szállítóvezetékre vonatkozóan, a földgázelosztó a működési területén köteles a földgázellátásba történő bekapcsolás iránti igényt teljesíteni, kivéve, ha annak műszaki akadálya van vagy ha a csatlakozó rendszerüzemeltető nem rendelkezik a szükséges kapacitásokkal és a felhasználói igénnyel jelentkező nem vállalja a csatlakozó rendszeren a kapacitások biztosításának a feltételeit”. Jól látható a drasztikus különbség a vízellátáshoz képest: ha a kapacitás nem elegendő vagy a műszaki feltételek nem adottak, a szolgáltatónak nincs jogszabályi kötelezettsége ezt biztosítani. Ha ezt üzletpolitikai megfontolásokból a szolgáltató önként nem teszi meg, vagy az igénylő ennek finanszírozását (megállapodástól függően részben vagy egészben) nem hajlandó vagy nem képes biztosítani, úgy a földgázellátást biztosító törzsközmű kiépítése nem kötelező a szolgáltató részére. A közművesítés tehát nem egységes, az alapjogok részét képező ivóvíz (és a hozzá szorosan kapcsolódó szennyvízelvezetés) kötelező biztosításával szemben a villamos energia és a földgáz pusztán piaci alapon elérhető szolgáltatás. Egy ingatlan beépítése során ezen előírásokat és lehetőségeket mindenképp figyelembe kell venni és az itt leírtaknak megfelelően kell a közműcsatlakozásokat megtervezni.  Cikkünket a következő részben a közműbekötésekkel kapcsolatos hibákkal foglalkozó esettanulmányokkal folytatjuk.

Fischer Tamás okl. épületgépészmérnök, épületenergetikai tanúsító, műszaki ellenőr, igazságügyi szakértő

Vizsgáljuk most meg, mi a helyzet a földgázközművekkel. A földgáz esetében van egy nagyon fontos különbség az ivóvízzel


27


Felületfűtések aktuális kérdései Az épületek energiafogyasztásának csökkentése alapvetően fontos szempont a mai építőipari folyamatokban. Az energetikai egyensúly biztosítása mellett az elvárt fogyasztáscsökkentés csak olyan kombinált műszaki megoldásokkal érhető el, melyek kiterjednek az épületek szerkezeti megoldásaira, aktív és passzív belső hőmérséklet-szabályozásra és értelemszerűen ezek technikai kivitelére. Itt nagyon fontos szerep jut a gépészeti technológiai eljárásokra, melyek amellett, hogy az épület funkciójához igazodó mértékben igyekeznek biztosítani az elvárt belső komfortot, igazodniuk kell – és bizonyos mértékben meg is határozzák – a fűtési és hűtési energiát előállító rendszer teljesítményét, működését.

M

INDENKI ÁLTAL BELÁTHATÓ, hogy ma egy mégoly’ rossz szerkezetből lévő, hőszigeteletlen, energiapazarló struktúrájú épületet is tökéletes belső mikroklímával lehet ellátni pusztán gépészeti megoldásokkal. Sőt! Még az is elképzelhető, hogy mindezt döntően megújuló energiák alkalmazásával érjük el! Technikailag mindez megoldható, ám ekkor nyilvánvaló, hogy a gazdaságosság abszolút háttérbe szorul. Ugyanez igaz elvileg fordítva is: a pas�szívház-technológiák alkalmazásával a szükséges gépészet (és ezzel párhuzamosan annak energiafogyasztása, kibocsátása, zajterhelése stb.) minimálisra csökkenthető, ám egy ilyen épület beruházási költségei ma még igen magasak. A végletek helyett tehát a szoros együttműködés és a kompromisszumos megoldások adhatják a megoldás kulcsát. Hogyan kapcsolódik ez a felületi hőleadó rendszerekhez? Nos, a gépészeti tervezés alapját a különböző rendszerek energiaigénye, illetve annak biztosítása határozza meg. Ha azonban ezt nem megfelelő módon biztosítják és a hőtermelés nincs összehangolva a hőleadással, a korszerű rendszerek is csődöt mondhatnak. Esettanulmányunkban egy ilyen példát mutatunk be. Mindenek előtt azonban szükség van az alapadatok tisztázására: mekkora és milyen hőigényre van szükségünk? A transzmissziós hőveszteség-számítást jellemzően részletesen ki szokták dolgozni, ám a hűtési energiára már keve-

28

sebb figyelmet fordítanak. Ha viszont már ismert mind a fűtési, mind a hidegenergia elvárt mennyisége, azok biztosítására rengeteg műszaki lehetőség kínálkozik. A helyszín, a technológiai lehetőségek és nem utolsósorban a rendelkezésre álló anyagi források függvényében ma már egyre hatékonyabb, de környezetbarát, energiatakarékos megoldásokat tudunk választani. Ezek közös jellemzője, hogy az általuk előállított hőenergia hordozóközegének hőmérséklete relatív alacsony, a hőfoklépcső kicsi. Az ehhez illeszkedő fűtési rendszerek esetében sem a radiátorok, sem a hagyományos csövek (úgy nyomvonalban, mint méretben) nem felelnek meg az elvárásoknak, ezért itt egyre inkább előtérbe kerülnek az alternatív hőleadó rendszerek, és azon belül is a felületfűtési/hűtési hálózatok. Ezekhez elegendő alacsonyabb hőmérsékletű előremenő fűtővíz alkalmazása, melyet a fentiek szerint amúgy is preferálunk, és ami kevesebb energiát is igényel.

A felületfűtésről/-hűtésről általában

A felületfűtési rendszerek a fűtött felületek alacsony hőmérsékletének és a hőmérséklet egyenletes eloszlásának köszönhetően megjelenésükkor egy új dimenziót jelentettek a hőleadás területén. A mai tudományos álláspont szerint, a hagyományos fűtési rendszerekkel szemben felületfűtés esetén a helyiségben tartózkodó személy és a helyiség határolófelületei között sugárzási

egyensúly alakul ki, ami optimális komfortérzetet képes biztosítani. A magas sugárzási részaránynak köszönhetően a radiátoros fűtéssel megegyező komfortérzet már lényegesen alacsonyabb helyiség-hőmérsékletnél is elérhető, hiszen a cél nem a helyiség levegőjének felmelegítése és így a benne tartózkodók megfelelő hőérzetének biztosítása, hanem hősugárrázás segítségével közvetlenül az élő szervezet „belsejének” melegítése. (Nagyon leegyszerűsítve: a mikrohullámú sütőben sincs sosem meleg, csak a betett étel melegszik fel, míg a sütőben a több száz fokos belső hőmérséklet mellett érjük el gyakorlatilag ugyanazt a hatást.) A helyiség hőmérséklete tehát akár 1–2 °C-kal csökkenthető, ezzel éves szinten, fokonként akár 6%-os energiamegtakarítás érhető el. Fontos szempont, hogy a felületfűtések csökkentik a hagyományos (radiátoros) fűtésnél egyébként jelentkező, allergiás tüneteket okozó kellemetlen mellékhatásokat. A felületfűtés ugyanis az alacsony konvektív hőleadási részaránynak köszönhetően csupán minimális mértékben kavarja fel a helyiség levegőjét, így a por cirkulációja a helyiségben jelentősen csökken. Ez kíméli a bent tartózkodók légútjait, és a porallergia kialakulásának, illetve tüneti fokozásának esélyét is visszaszorítja. (Megjegyzés: természetesen ezt a tulajdonságot is mindig a helyén kell kezelni. Egyértelmű ugyanis, hogy az egyenletesen melegített padlófűtés kisebb, de


mégiscsak létező konvektív hőátadása a teljes padlófelületen kialakít egy kisebb mértékű feláramlást, mely a padlón lévő por alacsony szinten és kisebb intenzitásban, de folyamatosan létrejövő cirkulációját okozza. Ez a „normális” magasságú emberek padlótól távol tartott fejének köszönhetően gyakorlatilag nem okoz érezhető problémát, de egy kisgyereknek, aki folyamatosan az adott padlón ül, fekszik, ott játszik, vagyis jellemzően ott tartózkodik, már hasonlóan komoly légúti problémákat okozhat, mint a klas�szikus radiátor a „felnőtteknek”. Ezért sok országban bölcsődék, óvodák esetében padlófűtés kialakítása nem javasolt vagy egyenesen tiltott – még annak ellenére is, hogy egyébként a melegebb padló az azon játszó gyerekek hőérzete szempontjából előnyös lenne.) Nézzük tehát most meg, hogy a bevezetőben foglaltakat szem előtt tartva, milyen szempontok és ahhoz tartozó megoldások lehetnek annak módjában, ahogyan a hő eljut az emberhez. Ahogy arra már többször céloztunk, még ma is a legnagyobb részarányú megoldás a klasszikus konvekciós fűtés (radiátor), amikor a helyiség levegőjét a fajsúlykülönbség elvén cirkuláltatjuk, azaz a levegőt melegítjük fel, és annak a hőmérsékletét érzékeljük. A másik a felületfűtés, amikor sugárzó, meleg felülettől érkezik a hő. Így működik a cserépkályha és így a napsütés is. Amikor sugárzó felületek vesznek körül, a ténylegesnél mele-

gebbnek érezzük a hőmérsékletet. Ezt a tulajdonságot használja ki tehát a felületfűtés (padló-, fal- és mennyezetfűtés), amely lényegében becsapja a hőérzetünket. A hőmérő csupán 20 °C-ot mutat, mi mégis két-három fokkal többnek érezhetjük a helyiség levegőjét. A felületfűtésnek a kisebb energiafelhasználás mellett egyéb pozitívumai is vannak: egyrészt, hogy igen kellemes

Fontos szempont, hogy a felületfűtések csökkentik a hagyományos (radiátoros) fűtésnél egyébként jelentkező, allergiás tüneteket okozó kellemetlen mellékhatásokat. hőérzetet nyújt, másrészt, hogy láthatatlan, és – különösen a mennyezetfűtés esetén – nem zavarja a helyiségek berendezését. A felületfűtés szükség esetén kombinálható egyéb fűtési rendszerekkel is, sőt nyáron, megfelelő kiegészítőkkel, hűtési rendszerként is üzemelhet. Ahogy pedig arra már utaltunk, működési elvéből adódóan a szállópor jelenség nem alakulhat ki. A felületfűtő rendszerek viszonylag újabb fejlesztései a mennyezetfűtő panelek. A mennyezetfűtő panel egyaránt alkalmazható új építésű, illetve felújításra kerülő épületek fűtésére. A paneles rendszerek általában olyan osztó–gyűjtőket

1. kép: Tönkrement padlófűtési cső feltárása, javítása


is tartalmaznak, melyek könnyítik a szerelést, és lehetőséget nyújtanak a fűtési körök pontos és ellenőrizhető hidraulikai beszabályozására, valamint a helyiségek hőmérsékletének különálló mechanikus vagy automatikus szabályozására. A felületfűtés gyors szabályozhatósága különösen fontos, melynek alapja az, hogy a rendszer kis belső átmérőjű csőrendszerében lényegesen kevesebb

meleg víz cirkulál a hagyományos fűtési rendszerekéhez képest (a lapradiátoros rendszernek kb. 70%-a), ezért a felfűtési időszak rövidebb. A sugárzó hőt hamar érzékelhetjük a vékony gipszkartonnal fedett fűtőcsövek felől. A rendszer további előnye, hogy az ehhez szükséges álmennyezetet száraz technológiával lehet szerelni, így elmarad a vakolás, időt, piszkot és költséget megtakarítva. Hová javasolható a felületfűtés? Gyakorlatilag mindenhová, ahol állandó tartózkodás várható, de a helyiség berendezése változhat, ugyanakkor fontos az egyenletes fűtés: lakóhelyiségekbe, közösségi terekbe, intézményi területekre. Költségek és a kisebb – vagy más jellegű – komfortigények okán inkább javasolható a hagyományos radiátoros fűtés a kevésbé frekventált helyiségekben, mint a raktárak, szociális helyiségek, közlekedők stb. Nézzük meg, hogy a fenti rendszerelemekből összeálló fűtési hálózat hogyan épülne fel! A szükséges hőt alacsony hőmérsékletű fűtővíz előállítására alkalmas (és jellemzően ideális üzemi körülményeit így biztosító) berendezésekkel, mint például kondenzációs gázkazánokkal vagy hőszivattyúkkal biztosíthatjuk. A hőtermelő rendszer célszerűen a külső időjárás (hőmérséklet) függvényében vezérelt. A funkcionálisan szétválasztott fűtőkörök referenciavezérlése – mely az adott kör előremenő vízhőfokát hivatott szabályozni – automatizálható és/vagy távvezérelhető, ezáltal az épület üzemeltetéséhez a fűtés karakterisztikája mindig a legjobban illeszthető. A felületfűtések helyiségenként szabályozottak, ahol

29


pedig radiátoros fűtés marad, ott a radiátorok termosztatikus szeleppel szereltek. Ezzel biztosítható, hogy az adott épület jellegéhez és használati funkciójához legmegfelelőbb fűtési rendszert alkossuk meg. Amennyiben pedig van rá lehetőség – különösen akkor, ha a hűtést is kiépítjük – az alacsony hőmérséklet miatt célszerű a fan-coil alkalmazása radiátor helyett.

Padlófűtés

Eddigiekben elsősorban az innovatív mennyezet- és falfűtést vettük górcső alá, de természetesen nem szabad meg-

feledkezni a padlófűtésekről sem. Padlófűtést jellemzően csak abban az esetben javasolt önállóan alkalmazni, ha az adott helyiség hővesztesége nem túlzottan magas, azaz ha az pótolható a fűtési célra rendelkezésre álló padlófelület hőleadásával, olyan felületi hőmérséklet mellett, amely az egészségügyi és komfort szempontoknak megfelel. Ha ez nem biztosítható, kiegészítő fűtést is alkalmazni kell – ez lehet fal- és/vagy men�nyezetfűtés, de lehet kiegészítő radiátor elhelyezése is. A padlófűtés szempontjából nagyon fontos kérdés a padlóbur-

2. kép: Tönkrement padlófűtési cső feltárása, javítása

kolat anyaga. Ideális esetben valamilyen „hidegburkolat” (pl. kő, márvány vagy padlócsempe) alá fektetik a csöveket. Kedvezőtlenebb hőleadási paraméterekkel parketta alá is fektethető padlófűtés, de ez a megoldás még speciális technológiával ragasztott padlóburkolat esetében is kritikus, és a fa alapanyagú burkolat intenzívebb hőtágulásából adódóan később esztétikai problémákat okozhat. Ha feltétlenül parketta alá kívánunk padlófűtést készíteni, az a parketta gyártójával, kivitelezőjével történő szoros együttműködéssel kell hogy történjen. A padlófűtés, ahogyan arra már fentebb céloztunk, többféle kötöttséggel rendelkezik (mint mondjuk a fal- vagy mennyezetfűtés: erre is visszatérünk még). Állandó tartózkodásra szolgáló helyiségekben max. 30 °C felületi hőmérséklet alkalmazható, mert ennél magasabb hőmérséklet esetén az emberek lábát érő hőhatás kellemetlen érzést, sőt akár egészségügyi problémákat eredményezhet. A fentebb már részletesen leírt okok miatt – ott, ahol ez egyébként megengedett – óvodákban, bölcsődékben a max. felületi hőmérséklet 24 °C lehet. A teljes padló hőleadása szempontjából figyelembe kell venni a várható bútorozást: általánosan az jellemző, hogy egy lakószoba esetében kb. a teljes felület 80-85%-át lehet csak hőleadás szempontjából figyelembe venni (hálószobában még rosszabb a helyzet). Ugyanakkor fontos különbség a fal- és mennyezetfűtéssel szemben, hogy a padlófűtésnél a fűtési csöveket egy-egy helyiségben nem feltétlenül azonos csőtávolsággal fektetik, mert célszerű a nagyobb hőveszteségű részeken, pl. nagy üvegfelületek mentén, vagy rosszul szigetelt hideg falak mellett, az állandó tartózkodási területből kieső felületeknél sűrűbb, a többi helyen ritkább osztást használni. Eltérő csőosztás ráadásul egy körön belül is nyugodtan készíthető.

Esettanulmány: egy padlófűtési rendszer tönkremenetele

3. kép: Mennyezetfűtés (BeKa)

30

A kapillárcsöves felületfűtések mellett természetesen a hagyományos felületfűtések, azon belül a padlófűtések még mindig jelentősen dominálnak. A padlófűtés – esztétikai okok miatt – nagyon népszerű a családi házak között is, de sok esetben megvalósítása, kiépítése nem illeszkedik a ház egyéb rendszereihez. Különösen problémás ez a hőtermelő


rendszerekhez történő illesztésnél, ahol a fűtővíz hőmérsékletének nem megfelelő megválasztása a teljes rendszer tönkremeneteléhez vezethet. Egy budapesti családi háznál a fűtési rendszerben egymás után több helyen is lyukadás történt. A gyorsszolgálat minden egyes esetben az adott hibát feltárta, elhárította, ám az újabb és újabb hasonló meghibásodások miatt szükségessé vált a hibát kiváltó ok(ok) feltárása is. Mint kiderült, a házban a fűtéshez szükséges hőt több esetben is egy szilárd tüzelésű kazán segítségével termelték meg. Egyik alkalommal aztán a lakók arra lettek figyelmesek, hogy a kazánházban, a mennyezet alatt víz és gőz tör elő a fűtési csővezetékből. A hibát feltárva kiderült: a fűtési cső a csatlakozó idomnál szétnyílt, és a gőz meg a forró víz itt jutott ki. A hibát a szerviz elhárította, a fűtést újból üzembe helyezték. Hamarosan azonban újabb hasonló hiba keletkezett, majd egyre sűrűbben, egyre több helyen keletkezett hasonló hiba: minden egyes esetben a fém csatlakozó idomnál történt meg a lyukadás. Végül hőkamerával feltárva azt tapasztalták, hogy szinte az összes, az emeleten a padlóban menő csatlakozás tönkrement. Mint kiderült, a fűtési hálózatban a gázkazán és a szilárd tüzelésű kazán közvetlenül volt rácsatlakoztatva a fűtőkörökre. A vegyes tüzelésű kazán zárt módon volt kapcsolva a fűtési hálózathoz, a minimálisan elvárható biztonsági berendezésekkel (tágulási tartály, biztonsági lefúvató szelep). Mivel a kazánkör egy


vízkört alkotott a fűtési rendszerrel, ha a szilárd tüzeléssel fűtöttek, annak forró vize ment be. Mivel a szilárd tüzelésnél nincs szabályozási lehetőség, a termelt hő mennyisége csak egy nagyon minimális tartományban állítható. Ez pedig azt jelenti, hogy amíg a betöltött tüzelőanyag el nem ég, a kazán termeli a hőt, szinte változatlan mennyiségben, függetlenül attól, hogy arra a fűtési rendszernek szüksége van-e, vagy sem. Jelen épület fűtési rendszerénél fűtési puffer nem volt, a szilárd tüzelésű kazán közvetlenül dolgozott a fűtési hálózatra. Ez pedig azt is jelenti, hogy ha az épület a termelt hőt már nem volt képes felvenni, a kazánba visszatérő fűtővíz magas maradt, mert a hőleadókon nem történt meg a szükséges hőleadás. A kazán ezt a meleg visszatérőt tovább fűtötte, és ez az öngerjesztő folyamat mindaddig tartott, amíg a fűtővíz fel nem forrt. Bár a biztonsági szelep (minden bizonnyal) kinyitott, addigra már 100 °C-os víz és forró gőz került a fűtési rendszerbe. A házban a fűtési rendszer ötrétegű műanyag csőből készült. Ezen csövek jellegzetessége, hogy max. 70 °C-os üzemi hőmérsékletre tervezik őket. A gyártók általában 90–95 °C-ig garantálják a csövek hőtűrő képességét, itt viszont a fentiek szerint tartósan 100 °C-os víz keringett a csövekben, ráadásul gőz is bekerülhetett a rendszerbe, melynek látens hője még nagyobb terhelést jelentett. A csövek, melyek betonágyazatban futnak, csak korlátozott hőtágulást tudtak felvenni, ezért a feszültségek az egyébként

fémből (és így hamarabb felmelegedő) csatlakozó szerelvényeknél alakultak ki, ahol a roppantógyűrűs technológia miatt amúgy is feszültségek vannak a csatlakozási pontokban. A probléma oka tehát elég egyértelmű: a szilárd tüzelésű kazán rendszerbe integrálása nem kellő gondossággal történt meg, és ez a külső körülmények szerencsétlen összejátszásával együtt a teljes fűtési hálózat tönkremenetelét okozta. A probléma gyökere tervezői – illetve annak hiányában kivitelezői – hiba. Az eset tanulsága ezen kívül még az volt, hogy igen jelentős összegért és nagyon sok, hosszú ideig tartó kellemetlenséget okozva minden fűtési hálózati csatlakozási pontot, idomot fel kellett tárni és ki kellett cserélni. A padlófűtést (és egyébként minden, bebetonozott fűtési rendszert, de különösen a műanyag alapanyagú csövekkel szerelt hálózatokat) külön meg kell védeni a túl meleg fűtőközegtől. Összefoglalva annyit érdemes mindenképp kiemelni: a hőtermelő és a hőleadó rendszerek megfelelő együttműködését szakszerűen meg kell tervezni, és annak megfelelően kell kivitelezni. Az elmaradó szakértői közreműködés megspórolt díja sokszorosan merülhet fel az elrontott rendszerek helyreállítása során, és ennek kockázatot nem érdemes bevállalni. 

Felhasznált irodalom

• Paralellhajszál-, kapillárcsöves klí-

matechnika „High tech” az épületgépészetben, Luckytherm system Clina (D) – Joseph Lakatos Dipl.Ing. • Falfűtés BeKa kapillárpanelekkel – Aquatherm Hungária Kft. • Tökéletesen működő padlófűtés Danfoss szerelvényekkel – Danfoss Hungária Kft. • Felületfűtés/hűtés – REHAU műszaki tájékoztató • Fal-mennyezet fűtés-hűtés, padlófűtés – Horitherm Kft. • Padlófűtés, a láthatatlan fűtési rendszer – Uponor Kft.

Fischer Tamás okl. épületgépészmérnök, épületenergetikai tanúsító, műszaki ellenőr, igazságügyi szakértő

31


A betontechnológus válaszol Örökzöld témák a kéregerősített ipari padlók felületi hálós repedései és általában a kéreghibák, éppen ezért érdemes róluk újra és újra beszélni, különösen akkor, ha nem egyértelmű, hogy a jelenség hibás teljesítés következménye, vagy egyszerű természetes, nem kiküszöbölhető fizikai oka van, azaz nem hiba. Hol a határ? Mi természetes, és ebből következőleg nem hibás felület, és milyen esetben valósul meg a hibás teljesítés? Hiba-e a hálós kéregrepedés?

A hálós repedések kialakulása a gátolt alakváltozás következménye, a beton zsugorodásából származik. Ebből a kényszeralakváltozásból az alakváltozás gátlási helyein húzófeszültségek keletkeznek, és ahol ezek a húzófeszültségek felülmúlják a beton adott helyen és időpontban meglévő húzószilárdságát (a beton húzószilárdsága csak kb. egytizede a nyomószilárdságának), ott a szerkezet megreped. A betonlemez zsugorodása azt is eredményezi, hogy a betonlemez felső felületén hálós repedések keletkeznek. Lényeges, hogy ezek nem szerkezeti repedések, csak a felső 2–3 mm-t érintik, tehát a betonlemez statikai modellje emiatt nem változik meg. Az ipari padló felső keresztmetszeti része hamarabb szárad ki, mint az alsóbb rétegek, mivel a levegővel érintkezve gyorsan szárad és nincs gátolva a felület alakváltozása. A száradás tehát nagyobb zsugorodást okoz a padlólemez felső síkján. Az utókezelés persze ezt a zsugorodásérzékenységet csökkenti, de nem szünteti meg teljesen. A felületi hálós repedések kialakulásának másik oka az, hogy a betonozás

RENDSZER A VÍZZÁRÁSHOZ

A betonban létrejövő tökéletes nyomásálló vízzárás új építésnél, javításnál, állagmegőrzésnél. Hatékony, gyors, tartós HA BIZTOS AKAR LENNI BENNE: +36-30-948-39-60 www.kryton.com

1. kép: Normál tágasságú kéregrepedések

után közvetlenül, a betonfelületre felhordott, bedolgozott, besimított, beglettelt cementbázisú kéregerősítő réteg anyagösszetétele eltér a betonpadló anyagától. A kéregerősítő felső rétege nagyobb cementadagolású, általában más cementtípusú, más adalékanyag-szerkezetű, mint az alapbeton, ezért más a zsugorodásérzékenysége. Ennek okán az összedolgozott két réteg másképpen zsugorodik, ebből pedig a határsíkon vízszintes irányú nyírófeszültségek keletkeznek, ezek is hozzájárulnak a hálós repedések kialakulásához. Mindezeken felül a betonpadló egyéb környezeti hatások (pl. hőtágulás) miatt is alakváltozást szenved, különösen a felületen jelentkeznek ezen hatások következményei. A felületi hálós repedések keletkezése tehát természetes jelenség, ezért nem jelent hibás kivitelezői teljesítést. Ezen repedések egy bizonyos tágasságig egyáltalán nem korlátozzák, nem akadályozzák a rendeltetésszerű használatot, és az ipari padló tartósságát, használati élettartamát sem csökkentik. Lényeges viszont, hogy a kopóréteg egyenletesen és folytonosan tapadjon az alapbetonhoz, ne váljon fel levesen, ne kotyogjon, azaz ne legyen légrés, üreg a betonlemez és a kéregréteg között, mert a kopóréteg csak így tudja tartósan biztosítani a koptatóhatással szembeni ellenállást. A hálós repedések megengedett tágasságára ugyanazok az irányelvek vonatkoznak, mint az ipari padló repedéseire. Tehát ha a felületi repedések tágassága 0,4 mm alatt van, annál nem nagyobb,

2. kép: Túlzott tágasságú kéreg repedések (kezelésre szorulnak)

akkor a repedés nem befolyásolja hátrányosan az ipari padló használhatóságát, tartósságát. A 0,4 mm-nél tágasabb repedések azonban mind a kitöredezések kockázatát, mind a kéregfelválás lehetőségét növelik, ezért ezeken a helyeken állagmegóvási beavatkozás indokolt. A nagyobb felületi repedéstágasságok kialakulásának oka a fentebb leírt természetes jelenségeken felül a betonozás időjárási és egyéb lokális körülményei (tipikus hibahely a bejáratok huzatos területei), valamint a kivitelező technológiai hibái, több egyéb ok mellett. Mind az optimálisnál nagyobb betonvíztartalom, mind a gyors kiszáradás, mind az esetleges kivitelezői ráhatás okozhatja a nagyobb tágasságú kéregrepedések kialakulását. Ezen okok mind a kivitelező érdek- és ráhatási, ebből következőleg felelősségi körébe tartoznak, de mégsem jelentenek feltétlenül hibás teljesítést. Amíg nincs kéregfelválás, kéregszél-lerepedés, és a repedéstágasság nem nagyobb, mint 0,4 mm, addig nincs hiba. Abban az esetben azonban, amikor a hálós repedések megnyíltak 0,4 mm‑nél nagyobb tágasságra, már szükségessé válik az állagmegóvó javítás. 

Csorba Gábor MSc CE, okl. építőmérnök, betontechnológus szakmérnök, igazságügyi szakértő [email protected]


Önnek is jól jönne egy terepen is használható OTÉK-szöveg? Legújabb kiskönyvünk akár a zsebében is elfér! Nem könnyű átlátni és pláne nem fejben tartani az építésügyi jogszabályokat, előírásokat, a szabályozás részleteit, márpedig az irodai környezeten kívül, az építés helyszínén ez a tudás elengedhetetlen. Nem kell azonban aggódnia, legújabb kiadványunk segítségével az OTÉK műszaki előírásait mindig magánál tarthatja!  A praktikus formának köszönhetően a kiadványt mindig magánál tarthatja a kivitelezés helyszínén – a kiskönyv akár a zsebében is elfér.  A könnyebb tájékozódást a részletes tárgymutató segíti.  A zsebkönyv nemcsak az OTÉK jogszabályi szövegét, hanem annak összes rajzos, táblázatos és szöveges mellékletét is tartalmazza.  A nyomtatott zsebkönyv mellett elektronikus, szerkeszthető iratmintákat, segédleteket is kap.

OTÉK zsebkönyv 2017

Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló kormányrendelet hatályos szövege online segédletekkel

A KIADVÁNY TARTALMA Zsebkönyv:  Az OTÉK egységes szerkezetbe foglalt, hatályos szövege.

Elektronikus segédletek:  A bekötés előfeltételét képező víziközmű-szolgáltatói hozzájáruláshoz szükséges terv  A hatásterület meghatározása a környezeti hatástanulmány készítésekor  A helyi építési szabályzat tartalmi követelményei  A Kbt. szerinti építési munkák jegyzéke  A telepítési tanulmányterv és a beépítési terv részletes tartalmi követelményei  A településfejlesztési koncepció és az integrált településfejlesztési stratégia tartalmi követelményei  A településszerkezeti terv tartalmi követelményei  Az egységes környezethasználati engedély köteles tevékenységek környezeti kockázatértékelésének szempontrendszere  Az egységes környezethasználati engedélyhez kötött tevékenységek  Az építőipari kivitelezési tevékenységhez kapcsolódó jogsértő cselekmények esetén megállapítható bírság összegek  Építményszerkezetek tűzvédelmi osztályára és tűzállósági teljesítményére vonatkozó követelmények  Építőipari Vállalkozók Etikai Kódexe  Jegyzőkönyv helyszíni szemléről  Kémények megfelelősége és ellenőrzése  Környezeti hatásvizsgálat köteles tevékenységek  Magyarázatok a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által kis- és mikrovállalkozások részére alkalmazásra javasolt vállalkozási mintaszerződésekhez  Táblázat a kockázati meghatározásához  Táblázat a tűztávolsághoz  Teljesítésigazolási Szakértői Szerv véleménye iránti kérelem  Szerződésminták 12 900 Ft + áfa (+ csomagolási és postaköltség).  Építési engedélyezési, telekalakítási és tervpályázati eljárás  Tervezői és kivitelezői felelősségbiztosítás

A KIADVÁNY ÁRA:

Web: www.forum-media.hu  E-mail: [email protected]  Telefon: 1 273-2090 Postacím: Fórum Média Kiadó Kft., 1139 Budapest, Váci út 91.

KIADVÁNYUNKAT A MELLÉKELT MEGRENDELŐLAPON RENDELHETI MEG!

ALKALMAZOTT VILÁGÍTÁSTECHNIKA ONLINE TOVÁBBKÉPZÉS A VILÁGÍTÁSTECHNIKA GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁSSAL FOGLALKOZÓ KÉRDÉSEIRŐL

5 MÉK továbbképzési pont (bírálati sorszám: MÉK 2016/47.)

Képzésünkön megismerheti többek között a mesterséges világítás feladatait, területeit és követelményeit, üzemeltetési technikáit, világítási rendszerek méretezését és a természetes világítás használatát.

A TANFOLYAMKEZDÉS IDŐPONTJA: 2017. AUGUSZTUS 29. 1. lecke Világítástechnikai alapismeretek "" Világítástechnikai alapfogalmak "" Az emberi látás folyamata, műszaki követelmények "" Speciális látási igények "" Vizuális komfort "" A mesterséges világítás feladatai és területei, követelmények 2. lecke A világítási rendszer részei "" "" "" "" ""

Fényforrások Lámpatestek Működtetők Üzemeltetési technikák Üzemi körülmények

3. lecke Világítási rendszer tervezése és mérése "" Világítási rendszer méretezése "" Tervezési eljárások "" Műszerek és méréstechnika 4. lecke Környezeti tényezők "" Természetes világítás "" Környezethatékonyság "" Fényszennyezés 5. lecke Alkalmazási területek követelményei "" Irodák, otthonok, belső terek stb. "" Közvilágítás, díszvilágítás, külső terek stb. "" Munkahelyek világításai

SZERZŐNK: BARKÓCZI GERGELY Okleveles villamosmérnök, világítástechnikával foglalkozó abszolvált doktorandusz, villamos építési műszaki ellenőr. Az elmúlt években részt vett tervezési munkákban, energiahatékonysági tanulmányok készítésében, világítástechnikai kutatásokban és a világítástechnika oktatásában.

Jelentkezés és további információ: (1) 273 2090 / [email protected] / www.forumakademia.hu

KÉPZÉSÜNKRE A MELLÉKELT JELENTKEZÉSI LAPON IS JELENTKEZHET!

Nagyító alatt: Tűzgátló szerkezetek MŰSZAKI VEZETŐI KISOKOS KÖZMŰVEK, KÖZMŰBEKÖTÉSEK TELKEN KÍVÜL ÉS TELKEN BELÜL

Recommend Documents