Fantazmagóriák © Nagy Piros 2012. júl. 24. 10:45 | Válasz | #47 Elfogtam egy üzenetet, ezúton tolmácsolom. Anett a robot vagyok. Tervezőim eredetileg kb.40-50 évvel ezelőtt hoztak létre, de mára működésem eléggé megváltozott. Jelenleg a háztartásokban vagyok jelen, az emberek mindennapjait kívánom könnyebbé tenni ( például: a mai menü: erőleves és káposztás kocka -a kecskék engedélyével illetve rántott tök ) továbbá a nagyvilágban való tájékozódásban segítem őket. Bár a világ számos nyelvét igen jól beszélem, nem titkolt célom, hogy a sok-sok viszontagság után végre egy nyelvet beszélhessünk, ezért ezentúl rendszeresen jelentkezem. © Nagy Piros 2012. júl. 15. 13:16 | Válasz | #46 Képzelt riport ma Magyarországon egy átlagos vidéki állampolg árral: (Készült: Körtén, a B TV meghízásából ) B TV: Tegyük fel érdekel, szóval először is, hogy van? Alma: Köszönöm kérdését. Jól. Sőt, mostanában egyre jobban. Bár, i gazság szerint, nem nagyon szokták megkérdezni, azt hiszem a legtöbben a hírekből tájékozódnak. B TV: Ezt hogy érti? Alma: Sajnos eléggé elzárva élek a világtól, amolyan csendes a személyiségem és a környék is legtöbbször ilyen, valószínűleg ezért alakulhatott ki, hogy én is ámulva nézem a sztárock világát. B TV: Azt hiszem ezt a nézőink nem nagyon fogják érteni, kérem világítsa meg az elmondottakat néhány példával. Alma: Hosszú történet ez, de még én is sokkal jobban megértem saját magam ha bekapcsolom a híreket. B TV: Ennyire bízik a médiumok objektív tényfeltáró munkájában? Áruljuk már el, ugye egy visszavonult csillaggal beszélgetek?! Alma: Nem, az én tündöklésem még várat magára, de addig is ámulva figyelem a sztárock világát. B TV: Milyennek látja a Sztar ságot? Egy sztár nyitott könyv: tudni, hogy milyen könyveket olvas, milyen ételeket- italokat fogyaszt, milyen a napirendje, hány órát tölt gyermekneveléssel, jól csinálja -e, milyen a kapcsolata az édesanyjával, édesapjával, milyen az anyagi helyzete, milyen gyakran jár fodrászhoz-manikűr-pedikűr-valk űr vagy mentálhigiénés szakemberhez, mikor kivel hál és miért és hányszor, hány villát vesz magának és miért lakik ott ahol, vallásos -e, vannak -e félelmei, jól vagy rosszul tűri -e a kritikát, hajlamos, stb. B TV: Hát ez elég hosszú felsorolás volt. Alma: Na ugye, gondoltam, hogy nem lesz több kérdése. B TV: Tényleg nincs. Alma: Azt hittem lesz egy-két kritikai megjegyzése. Az emberek általában nehezen tűrik a kritikát, sokszor hárítanak vagy felemelik szavukat – persze ki-ki a vérmérsékletének és környezetének megfelelően. Olyan jó amikor az embernek vannak barátai. Amolyan igaz barátok, akiket például ha meghív a házába akkor olyan időtlennek tűnik minden, oly sok a megbeszélnivaló. Alma: Meghívnám egy sörre, ráér?
B TV: Borivó vagyok, illetve még vezetnem kell. De kiegyezhetünk: van néhány alkoholmenetes s öröm. Alma: Nekem sincs több mondanivalóm, egyébként is a végén még kénytelen lennék megmondani: az igazat... Brrrrrrrr .................:)))))))))) ........... :))))))))))) A kimaradt betűkért és egyéb stilisztikai problémákért természetesen nem vállaljuk a felelősséget. Másért sem. Csak magunkért. © Nagy Piros 2012. júl. 05. 22:01 | Válasz | #45 Kedves tildi, Mint ahogy korábban jeleztem, az említett szavak "újrahasznosítása" nem volt véletlen az "ebadta" gondolatokban. Egyébként nem szoktam a Tao-t újraírni, hiszen sokszor jónéhány lépéssel előrébb jár. Szerintem. Válasz 'tildi' üzenetére (#44)
© tildi 2012. jún. 20. 10:41 | Válasz | #44 Kedves Piros! Örülök, hogy itt van.Igen aktív a fórumon. Nem tudom, hogy véletlen-e, de tao-val szinte szó szerint megegyező hozzászólásokat olvastam Öntől.Ez a véletlen műve, vagy ennyire tiszteli őt, hogy szívesen idézi szavait, mondatait? © 2x45 2012. jún. 18. 07:13 | Válasz | #43 Vannak dolgok amiken felesleges agyalni, hisz nem lehet megváltoztatni őket.Ez a bölcsesség. A Tao egyszerűen egy szürke kutyáról írt. © Nagy Piros 2012. jún. 17. 12:46 | Válasz | #42 A lice: Hát nem a mindenkiben lakozó vadállatról szól ez a történet? B: De jó, hogy mondja, ezen még nem gondolkoztam. © Nagy Piros 2012. jún. 17. 09:06 | Válasz | #41 A helyesírási hibákért elnézést, de az a korrektÚra dolga.......:) © Nagy Piros 2012. jún. 17. 09:05 | Válasz | #40 Epilógus: Sok-sok tűnődés után megértettem a történések valóságát és korántsem véletlenszerű voltát. Már nem volt bizonytalanság. Az ember ahogy a megismerés szakaszán halad át lépen- nyomon hibákba, ellenállásba, zavaró érzelmekbe ütközik, Majd megérti, hogy el kell fogadnia mindazt: el kell fogadia önmagát minden tulajdonságával együtt, akár ha az rettentő akár ha mézédes. Az igazi szeretet csak eztán jön. Nem igaz, hogy minden történet véget ér egyszer és az sem, hogy minden kutya visszatér az örök vadászmezőkre. Van olyan amelyik onnan szinte el sem indult. Rossz örökség, örök teher, még jó hogy az úton az Igaz társak segítenek. Van olyan Ember aki a kutyának legjobb barátja annak a fogvicsorgató szürkének is aki bár a szemkontaktust igyekszik mindig tartani, már tudja, hogy annak hatalma van. Azt sem felejti, hogy a kutya hasonlítani kezd egy idő után a gazdájára, de bár szemmel ver vagy megigéz a lényeg úgyis megmarad. A lényeg nem más, minthogy e világban, körülöttünk és bennünk minden egy tanítás.
A tanítás jelentősége, a tanító személyének jellemzői és fontossága már egy másik történet szeretetteljes történet... © Nagy Piros 2012. jún. 16. 14:48 | Válasz | #39 Nem csak az emberi természetről persze...de kivárom az egyéb hozzászólásokat:)
© Nagy Piros 2012. jún. 16. 14:47 | Válasz | #38 Károly, úgy gondolom, hogy bárki eszünkbe juthat "tao" írásáról, hiszen szerintem az emberi természetről szól. A kutya-metafora mint a kés véleményem szerint, hiszen "jó" és "rossz" egyaránt. Minden tulajdonság bennünk van, kérdés melyek kerülnek előtérbe. Az részletkérdés, hogy az ember éppen mivel foglalkozik - hiszen ki-ki tehetségének, lehetőségeinek, anyagi javainak, céljainak vagy akár determináló faktorainak mentén választ(hat)- tehát a képviselőtestület ily módon történő megemlítése nem hasznos. Számomra a képviselőtestület = munkájukat végző emberekkel,minden jó és rossz tulajdonságukkal együtt. Az egy teljesen más kérdés, hogy tevékenységüknek milyen pozitív és negatív oldalai, jellemzői vannak...beszéljünk róla! Jó hétvégét! Válasz 'Károly' üzenetére (#34)
© Nagy Piros 2012. jún. 16. 07:33 | Válasz | #37 Tao talán megbocsájtja... A kutyákkal való találkozásom éjjelén keveset alszom. Nem jellemző rám a napi négy és fél óránál több ágyban töltött óra, oly sok a tennivaló. A napkelte a legtöbb esetben már nem az ágyamban talál, néha szinte örömmel tölt el, hogy gyorsabb vagyok. Az igazság pedig csak ennyi: várom. Azon kapom magam, hogy ezen a verőfényes reggelen ismét elmélázva bandukolok a gazdasági épület mellett ahol szekerek, traktorok már nem járnak ki-be, az utcafronton volt hajdani iskolai szertárt is elköltöztették. A régebben jobb sorsra alkalmas épületben lakók kaput az éjjel során sem készítettek így félelem járja át minden porcikám amikor a népes csapat kutya portáját közelítem. Valahol egyszer régen azt olvastam, hogy a dolgos ebeknek fontos feladata van, tiszteletreméltók, hiszen ők az ember legjobb barátai. Vajon miért vagyok én most itt? Hát nem tanultam az éjszaka történtekből? Keresem én a bajt? A magammal folytatott egyoldalú párbeszédnek még lenne folytatása, de most már döbbenten állok. Az amire éppen tekintetem vetül, az a kutyacsapat. A falka eb, melynek vezére a szürke, aprótermetű korcs. Úgy emlékszem, hogy dolguk a területük védelme lenne, de itt másként van, hiszen számukra akkor kezdődik az élet, amikor mindenki már zárkózik. Ők vadásznak az utcán hazatérőkre. Cikáznak gondolataim, eszembe jut, hogy érdekes játék ez, hiszen méretük, jellemük nem igazán teszi őket alkalmassá erre a sajátos „vadászatra”, ezért egymásba próbálnak bátorságot önteni, a kiszemelt áldozathoz nem mennek 2-3 lépésnél közelebb, inkább csak azt lesik, hogy próbál-e menekülni hátat fordítva nekik, mert akkor a sarkába marhatnak. Mit keresek én itt? Ekkor ráeszmélek, hogy ezek a négylábúak az éjjeli vircsaft után alszanak. Édesen pihennek
egymás szoros közelségében. A szürke vezér a szekérderéknyi kupac szélén hever, a fehér foltos középen, a fekete hosszú szőrű hátsó lábait a vörösön átdobva, a tegnapi fehér nagytestű körvonalait pedig a keszeg agárszerű szomszédságában fedezem fel. Hosszan nézem őket. Álomország mintha a föld összes élőlénye számára varázslatos lenne, hiszen a vicsori társaság most mentes minden “nagyságtól”. Táljaik felfordulva mellettük hevernek. Kisebbek, a csattogó fogak, az acsarkodó agyarak már a múlté. Amit látok az továbbra is egy kupac békésen szuszogó eb otthonuk szomszédságában. Rádöbbenek, hogy nem félek tőlük. Más érzés ez, meglepődöm. Úgy tűnik a napfény még a legvadabb teremtményt is megszelíditi. Továbbra is nézem őket mikor valami mozgást tapaztalok. A páni félelem ismét utat tör magának, szinte látom, ahogy futásnak eredek. De mégsem. Remegő tekintettel fókuszálok továbbra is a mozgás irányába, amikor felfedezem annak okozóját. Egy kölyök, mozgolódó, maroknyi szőrcsomó anyja közelségét keresve. Szívet melengető látvány. Vajon megtalálja a kis négylábú az őt világra hozót? A sok korcs között melyik az anyja? Melyik édesebb szagú mint a többi? Melyik közelségében lesz melegebb még az eljövendő zord téli reggeleken is? Melyik lesz mindig vigasztaló amikor a nagyvilág félelmetes és fogatvicsorgató? Nem várt gondolatok reggele ez, hiszen valami új érzés kerít hatalmába. Megsajnálom őket. Szánalommal vegyes részvétet kezdek érezni a kupacnyi szőrcsomó iránt akik között a legkisebb most már felhagyott a kereséssel. Rádöbbenek, hogy miközben az reggeli tejadagját veszi magához anyja szűkre szabott szemmel éppen engem néz. Félelmet látok a sötét szempárban tükröződni. Félelemmel kevert bármikor ugrásra kész állapotot. Félelmet?? Vajon melyikünk a kiszolgáltatottabb ebben a játékban? A szemeink nem rebbenek, a gondolatok suhannak. Félelem? S vajon a gazdák merre járnak? Szinte sosem látni őket. Ezek az ebek a gazdáiktól tanultak mindent? Vagy az őket világra hozóktól? A kutya dolga nem az utcai békés járókelők zaklatása, hanem a saját birtok védelme, a nyáj, konda, csorda, gulya vagy a Tyúkok terelése, óvása. Ezekben az örökkévalóságnak tűnő pillanatokban azonban lassan valami megváltozik. Enyhülni kezdenek a tekinteteink az új felfedezés nyomán: nincs szándékunkban támadásba lendülni. Már hogy is lenne, hiszen én csak éppen otthonom óvó falai felé bandukolok reggeli sétámat követően amaz pedig kölykét eteti. Most eszembe jut, hogy valahol azt olvastam: a dolgos ebeknek fontos feladata van, tiszteletreméltók, hiszen ők az ember legjobb barátai. Kis falu, csendes környék, ilyentájt már majd mindenki otthon ül a tv kéklő képernyőjét lesve, jobbára az jelenti a reggeli szórakozást is, már ha nem épp hétfő van. Nem hagy nyugodni egy gondolat: a napfény szelídít? Némi tűnődés után bandukolok tovább utamon. © MZperX 2012. jún. 15. 12:52 | Válasz | #36 Ez a kis történet a mi utcánkban sem fantazmagória, sajnos valóság. Rendszerint akkor
következik be, ha a kutyák gazdájának értelmi képessége saját kutyáiétól is messze elmarad. Sok fontos hozzászólás olvasható ezzel kapcsolatban az "Állattartási rendelet" topicban is. Válasz 'tao' üzenetére (#33)
© Nagy Piros Kedves "tao", jó az írás, a későbbiekben reagálnék...Szép napot!
2012. jún. 15. 09:59 | Válasz | #35
© Károly 2012. jún. 13. 14:03 | Válasz | #34 CSÚCS! Én ezt metaforaként értelmeztem és egyrészt ez a fórum jutott eszembe róla, másrészt pedig a képviselőtestület. Válasz 'tao' üzenetére (#33)
© tao 2012. jún. 13. 11:47 | Válasz | #33 Beesteledett, lassan ideje lenne hazatérni, már alig hallani a tücsökciripelésen kívül más zajt. Kis falu, csendes környék, ilyentájt már majd mindenki otthon ül a tv kéklő képernyőjét lesve, jobbára az jelenti az esti szórakozást, már ha nem épp hétfő van. Elmélázva bandukolok, amikor zajt hallok hátulról. Persze, épp most jöttem el a volt gazdasági központ épülete mellett, ahol szekerek, traktorok már nem járnak ki-be, az utcafronton volt hajdani iskolai szertárt is elköltöztették. A régebben jobb sorsra alkalmas épületben lakók kaput nem készítettek, viszont tartanak egy népes csapat kutyát, némelyikük épp most szemelt ki magának. Mire megfordulok, már ott is őrjöng mögöttem az a szürke, aprótermetű korcs, amelyik rendszerint vezeti a csapatot. Azt hihetnénk, hogy dolguk a területük védelme lenne, de itt másként van. Számukra naplementekor kezdődik az élet, amikor mindenki már zárkózik, ők ilyenkor kezdenek vadászni az utcán hazatérőkre. Érdekes játék ez, hiszen méretük, jellemük nem igazán teszi őket alkalmassá erre a sajátos „vadászatra”, ezért egymásba próbálnak bátorságot önteni, a kiszemelt áldozathoz nem mennek 2-3 lépésnél közelebb, inkább csak azt lesik, hogy próbál-e menekülni hátat fordítva nekik, mert akkor a sarkába marhatnak. Ha szerencsém van, a legvérmesebbjük egymaga jön, neki elég egy határozott tekintet, és már menekül is. Kicsit nehezebb, amikor akad néhány segítője, akkor csak lassabban lehet megszabadulni, mert ilyenkor meg kell mutatnia „nagyságát”. Nem tanulnak semmiből, mindig ugyanaz a játék. Próbálok kitérni, felbátorodnak és támadni próbálnak, ezért szembe fordulok velük, ami menekülésre készteti őket, majd így folyik, amíg nem sikerül kellő távolságba jutni. Nem kívánom igazán bántani őket, sem ételüket, sem
vackukat nem irigyem, de hát ők ezt nem értik. A kutya dolga nem az utcai békés járókelők zaklatása lenne, hanem a saját birtok védelme, a nyáj, konda, csorda, gulya, stb. terelése, óvása. Az ilyen dolgos ebeknek fontos feladata van, tiszteletreméltók, hiszen ők az ember legjobb barátai. Ezek vajon miért mások? Tartok tőle, hogy a gazdáiktól tanultak mindent, az pedig azt jelenti, hogy velük is lehetnek problémák. Nem baj, forgolódva, néha szembefordulva, de azért lassan sikerül távolabb kerülni az acsarkodó szájaktól, csattogó fogaktól, már nem olyan erős a meggyőződés bennük. Egyre inkább leszakadnak, és elnyugodhat újra a környék, pár perc múlva én is az otthon óvó falai közé jutok. Tán még arra sem kell majd gondolnom, hogy holnap is lesz nap, este, és minden kezdődik elölről, mert tanulni igen nehéz, nekik meg különösen, hiszen sosem volt rá szükségük.
© tao 2011. okt. 20. 14:07 | Válasz | #32 Nincs okunk panaszra, hiszen minden a legjobban van ezen a lehetséges világok legjobbikán. Elég kicsit körülnézni, találunk minden gondunkra megoldást. Ha netán sűrűsödnek a problémák a társadalomban, van bevált recept, ami ma is alkalmazható. Ügyeink gondos tervezése a lehető legjobb kezekben van, legalább ezért nem gyötörnek rémálmok. A tervmegvalósítás pontossága is rendben, korrekt módon történik, erről a pontosan vezetett dokumentáció szolgál bizonysággal. Miért kell aggódnunk akkor? © tao 2011. okt. 19. 12:07 | Válasz | #31 Szia Dodó, rég találkoztunk! Szevasz Karesz, valóban nem érek rá mostanában, ez az állandó rohanás… -Gyere, igyunk egy sört! Régebben legalább egyszer hetente leültünk beszélgetni. -De tényleg csak egyet, egyrészt tisztának kell maradnom, másrészt hamarosan jelenésem van. -Úgy hallottam, te is sokat dolgozol a köz javára mostanában. Nos, milyen a munka? -Valójában nem különösebben nehéz, csak strapás. Már minden út kitaposott, mindenki teszi a dolgát. -Látom is a gyarapodást, sok látványos projekt fut. Honnan van ennyi pénzetek? -Tudod, vannak ezek a pályázatok. Sokon nyerünk egy kicsit, aztán ésszerűen hasznosítjuk. -No, azért ne túlozz, vannak bukták is. A modellező klub másfél évig futott, most pedig bezárt. -Ez is csak a fejlődés miatt van. Azon a pályázaton olyanok voltak a feltételek, hogy ennyi időre szólt a támogatás. Passzióból csak nem várhatjuk el senkitől, hogy dolgozzon. -Ja, hallottam, hogy az Ancsa szívesen foglalkozott volna a koordinálással, de elhajtottátok, pedig az egy rendes, dolgos lány. -Ez sajnos nem így működik, mi mindig tudjuk, hogy mit, ki fog csinálni. Ismerünk mindenkit, akit kell, így amikor pályázunk, azt is tudjuk, hogy abban kik fognak részt venni. -De ő társadalmi munkában is dolgozott volna a továbbiakban is! -Ilyet nem tehetünk, amúgy is kevés a lehetőség, azt a klubot most egy másik pályázat keretében a párnahímzők fogják használni, új vezetéssel.
-Ez is határidős? -Persze, fél évig fizetnek két embert, meg az anyagok költségeit. Mire kifut a projekt, addigra majd kerítünk másikat. -Azt is hallottam, hogy az egyik helyi társaság rendbe akarta hozni a Tatár utcai parkot, virágosítani, füvesíteni akartak, meg néhány fát ültetni. -Manapság ez sem megy így. Arra a területre is tudunk pályázati pénzt találni, nem kockáztathatjuk meg, hogy mások belekontárkodjanak. -De hát így az emberek kedve elmegy mindentől! -Az emberek amúgy sem akarnak semmit sem csinálni a közért. A múltkor is meghirdettük társadalmi munkában a régi Kóbor-féle kocsma felújítása közbeni törmeléktakarítást, mit gondolsz hányan voltak ott? -De hát az is pályázati pénzből zajlik, miért dolgozna ott társadalmi munkában bárki? -Az a pénz sem elég mindenre. -Persze, közben azért azt a munkát is a Kelemen Tódor-féle vállalkozás végzi. Mostanában tőletek minden megbízást ők kapnak. -Ez nem teljesen igaz, de rendszerint ők teszik a legjobb ajánlatot. A múltkor is a Kökörcsin utcai kisgaléria felújítását a Korvett KFT Kerekesről nyerte el. -Az is szép lett, de a munkát ott is a Kelemenék végezték… -Hát, másnak ne mondd, a Kelemenék nem mindenben feleltek meg, muszáj volt másokat is bevonni, de azért mindenben megegyeztünk. -Azért nem igazán értem néhol a kissé kontár munkát… -Tudod, azért ezekből a pénzekből sok dologra futja. Arra kell csak ügyelni, hogy az elszámolás és a határidők rendben legyenek. -Azt sem igazán értem, hogy lennének még helyben más bevonható emberek is… -Azt nem lehet. Tudod, ez azért elég kényes terület, tudnunk kell megbízni is egymásban. -De hát így minden drága lesz, ráadásul hamar tönkremegy, valamint az emberek kedve is elmegy a közös munkától, semmi örömet nem találnak benne. -Ha tönkre is mennek a dolgok, legalább újra lesz mivel foglalkoznunk, az emberek pedig amúgy is elég hálátlanok. Mi itt a lelkünket tesszük ki… -Hallottam azt is, hogy a múltkor nyertetek szerszámokra egy halom pénzt. Azokhoz kellenek munkások is, én nem jelentkezhetnék? -Jelentkezni jelentkezhetsz, de dolgozni nem fogsz, legalább is pénzért nem, ugyanis az elfogyott. -Hogy hogy? -Hát az ott kezdődik, hogy a pályázat megírása nincs ingyen, aztán kijelöltük a beszerzési forrást is, ami ugyan kicsit drága, de ez ad vissza a legtöbbet a vételárból, amit ugye nem kell mondanom, hogy másra használunk fel. Ami kevés marad, abból a Kövecses Jancsit fizetjük fél évig, az lesz a dolga, hogy az eszközparkot menedzselje. Az elszámolásba több nem is férne bele. -Miféle elszámolásba? -Hát ugye, el kell számolnunk egyszer a pénzt folyósítók fele, másrészt készítünk egy alternatív elszámolást egymás közt… -És a Janit ki számoltatja el? -Hagyd, rendes gyerek az, mindig segít, ahol tud, ez csak egy kis szerény viszonzás. -Ez egy kicsit furán hangzik, de nem kerülhetnék be valahogy én is egy ilyen alternatív körbe? -Nem hinném. Tudod, ez itt mind bizalmi hely, bizonyítani kell a tenni akarásod és a megbízhatóságod, ráadásul a jelenlegi pozíciók meglehetősen telítettek. -Hogy bizonyíthatnék? -Te? Sehogy. Túlságosan ismernek már más oldaladról. Én tudom, hogy alapjában nincs
veled gond, de ezt mások nem tudják. Én szívesen segítenék, de akkor nem bíznának bennem, én is kieshetnék a belső körből. -Akkor hogy gy is állunk azzal a közért való munkával? Azt ne mondd, hogy nektek semmi hasznotok belőle. -Hát Hát nem sok, épphogy futja egy kis benzinpénzre, útiköltségre, kisebb otthoni beruházásokra. Ennyit áldozunk fel a szinte semmiért, de hát a köz megérdemli, csak közben a család is megsínyli, meg a szomszédok is kezdenek ferde szemmel nézni. De nincs mit tenni, mi szeretünk az emberekért dolgozni. -Értem, Értem, hát akkor nincs mit tenni. Azért jó dolog, hogy ennyi mindent tesztek, de mégis, nem lehetne a civileknek is hagyni valamit? -Jobb Jobb az, ha mi fogunk össze mindent, mi tudunk segíteni, ahol lehetőség van, ahol pedig nincs, ott nincs. Számodra és még sokak számára nincs segítség, de ti amúgy is született lúzerek vagytok, mi majd gondolkodunk helyettetek is. -Ez azért ért kissé túlzás, én szívesen dolgoznék, meg még jó páran. -Akkor Akkor keressetek magatoknak más pályát, ez itt a miénk. -De De még lehetnek változások is, akkor mit tesztek? -Miféle Miféle változások? Mitől?. Ugyan, hagyd már! No, nagyon örültem, hogy találkoztunk, éés jót beszélgettünk. Majd legközelebb folytatjuk. Köszönöm a sört! -Ez Ez a legkevesebb, vigyázz magadra! Hátha egyszer még te is erősítheted a lúzerek csapatát! -Én Én ugyan nem valószínű, de azért szevasz, rohanok!
© tao 2011. jún. 09. 22:44 | Válasz | #30 Az általában baj, ha embertársainkkal való kapcsolatfelvételkor egyáltalán lényeges gondolatként merülnek fel ilyen gondolatok. Mindig az az elsődleges, hogy a "másikat" lehetőleg partnernek tekintsük, tudjuk meghallgatni, esetleg megérteni. Az, hogy honna honnan származik, milyen felmenőkkel dicsekedhet, mennyire tehetős, avagy sem, milyen iskolába járt, stb. csak a személyéről szóló ismereteinket színesítő adalékok, de viszonyunk szempontjából nem meghatározó tulajdonságok, főképp nem negatívumok önmagukban. Válasz 'H.H.Franciska' üzenetére (#29)
© H.H.Franciska 2011. jún. 09. 15:35 | Válasz | #29 Abban talán mindannyian megegyezhetünk, hogy az már jó jel (településünk szempontjából), hogy mindannyian valódi és igaz hetényinek tartjuk, gondoljuk, érezzük magunkat. © H.H.Franciska Könnyen előfordulhat.:)
2011. jún. 09. 15:34 | Válasz | #28
Válasz 'Horváth Lajos' üzenetére (#26)
© doki 2011. jún. 09. 15:30 | Válasz | #27 Kedves hozzászólók! Az hogy igaz(i) vagy sem, az valószínűleg tényleg inkább egy lelkiismereti kérdés, melynek sajátja, hogy kimondottan egyéni megítélés alá esik - általában -. © Horváth Lajos 2011. jún. 09. 15:21 | Válasz | #26 Ne vezesd vissza,mert még kiderül,hogy rokonok vagyunk. © H.H.Franciska
2011. jún. 09. 15:14 | Válasz | #25
Jó lenne, ha olyan valaki is hozzászólna a témához, aki nem tartja igaz hetényinek a később ideköltőzőket. Nekem már volt, aki mondta, hogy nem vagyok az, pedig lehet, hogy régebbre visszavezethető családi gyökereim vannak itt, mint neki. © Nádor Rudolfné 2011. jún. 09. 14:47 | Válasz | #24 A lényegre tapintott: a harmonikus együttélés kialakítása lehetne a cél, de mindennek feltétele az általam korábban felsorolt néhány alapérték megléte.Alapvető mindehhez,hogy az emberből magából sugározzon a belső harmonia.Másként a "bort iszik,vizet prédikál" esete forog fenn. Válasz 'tao' üzenetére (#22)
© Nádor Rudolfné 2011. jún. 09. 14:42 | Válasz | #23 Éppen a magunkénak vallott értékek különböztetnek meg bennünket.Persze az sem mindegy,hogy azok szerint is élünk-e,vagy csak szavakban léteznek ezek az értéket. Nagy különbség.Lásd:nagypolitika,keresztény szellemiség és egymás "gyilkolása" be nem vallottan. Válasz 'tildi' üzenetére (#21)
© tao 2011. jún. 09. 14:38 | Válasz | #22 Kedves Lajos! Maga a kérdés értelmetlen, mint az is bizonytalan, hogy mi a valódi "érték". Mondhatjuk azt, hogy a mai viszonyok mellett már az is értékhordozó, ha valaki a környezetével, embertársaival legalább közel harmonikus kapcsolatot képes kialakítani. Válasz 'Horváth Lajos' üzenetére (#19)
© tildi 2011. jún. 09. 14:37 | Válasz | #21 Nem vagyunk egyformák.Mindenki más és mindenkinek más értékei vannak. Válasz 'Horváth Lajos' üzenetére (#19)
© Nádor Rudolfné 2011. jún. 09. 14:36 | Válasz | #20 Ha csak a párbeszédeket figyeljük,lenne okulni valónk belőlük.Gyakran elefánt készül a bolhából, és fordítva. Leggyakrabban az érzelmi megközelítések okozzák a ráció helyett. Országosan is elmondható ugyanez. Úgy tűnik,hogy a gondolkodás veszélyesebb,mint a zsigerek müködtetése. Bár ez mindig is így volt,már évezredekkel ezelőtt is. A gondolkodó legtöbbször rajtavesztett. Válasz 'tao' üzenetére (#18)
© Horváth Lajos 2011. jún. 09. 14:33 | Válasz | #19 Az én véleményem az,hogy az elmúlt időszakban az "igaz" szónak sokan helytelen értelmezést adtak. Ha magamat veszem példának,én itt születtem,mondhatnám "Tüke" vagyok,de soha nem tettem le jelentős dolgot a közösségét .Valóban "igaz" Hetényinek számítanék? Vagy az az "igaz",aki talán pár éve költözött ide,de már jelentős értéket tett le a közösség asztalára. Igazán nem kellene különbséget tenni Hetényi és Hetényi között,hiszen mind egyformák vagyunk. © tao 2011. jún. 09. 14:28 | Válasz | #18 A jelenség a benne rejlő szürrealizmus (némi valós veszéllyel) miatt leginkább ideillő lenne. Azért viszont, hogy ne törjön ki az itteni keretek közül, sok embernek lenne tenni és gondolkodni valója.
Válasz 'Nádor Rudolfné' üzenetére (#17)
© Nádor Rudolfné 2011. jún. 09. 14:15 | Válasz | #17 Lehet,hogy nem is itt,hanem a kommunikációs topikban lenne a helye a véleményemnek. Párhuzamot vonok az igaz magyar és az idegen szívű, valamint az iH és nem iH között.Lám-lám, csak lecsorog felülről a nem éppen követendő megjelölés.Ki is az igaz magyar?És ki a nem igaz? Már többször megvitattuk. Ugyanez igaz helyben is.Az emberi értékek, a tisztességgel végzett feladat, mások megbecsülése,szorgalom, alkalmazkodó képesség a közösségben,kompromisszumkészség, a saját tévedés elismerése, a megbocsátani tudás, stb. De ezekkel a tulajdonságokkal jó franciák,angolok,németek,olaszok is lehetnénk.És persze igazi hetényiek,pécsiek,komlóiak,stb. Mert a lényeg ez,bárhol él is az ember.A magam részéről soha nem osztályozom születési hely szerint lakótársaimat, de emberi minőség szerint igen.Ma már egyre gyakrabban csak magamnak. Válasz 'tao' üzenetére (#14)
© Horváth Lajos 2011. jún. 09. 13:16 | Válasz | #16 Például aki Heténybe van lakcím szerint bejelentve,és itt s él az igazi Hetényi. De mit jelent az "igazi" szó? © H.H.Franciska 2011. jún. 09. 13:01 | Válasz | #15 Különösen érdekes felvetés. Kíváncsi leszek a hozzászólásokra a témában.
© tao 2011. jún. 09. 11:42 | Válasz | #14 Az utóbbi hetek tartalmas vitái során az itteni kommunikáció szótára új fogalommal gazdagodhatott, megjelent az „igazi Hetényi” fogalma (kommunikáció, #40) , akire a továbbiakban „iH”-ként hivatkoznék. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a jelölés kit is takarhat, mit tudhatunk róla? Annyi bizonyosnak tűnik, hogy széles vállai mögé többen is elbújhatnak, hiszen „takaróznak vele”. Mégis kik tartozhatnak ebbe a csoportba, oda hogy lehet bekerülni? Eddig abban a balga hitben éltem, hogy „hetényinek” tekintendő mindenki, aki a településen lakik. Az „igazi lakó” fogalma érintőlegesen előkerült az utolsó helyhatósági választások idején, amikor egyes, rendszerint alacsony lélekszámú településen hirtelen megugrott a választópolgárok száma. Nálunk szerintem ez nem volt jellemző, így itt másféle fantomokat kellene keresni. Hogy lehetne eldönteni, hogy valaki „iH”, vagy sem? Ha tükörbe nézek, nem látom igazán fantomnak magam, az utcán is viszonylag gyérnek tűnik a szellemjárás. Mit lehetne tenni? Bizonyosan vannak, akik hitelesen eldönthetik, ki az „iH”, illetve ki nem. Lehetséges lenne? Nagy segítséget jelentene a dolog, mert egyébként kénytelenek vagyunk mindenkiben az egyszerű embert, akár csak lakótársat látni. Hogy lehetne így bármilyen közös jövőt elképzelni, amikor nem tudjuk, hogy valaki valóban „iH”, vagy csak egyszerű beépült idegen, aki a fellazítási politika részeként közösséget bomlasztani tévedt ide? Azt is véltem eddig, hogy mindenkinek a tetteiért elsősorban önmaga a felelős, de ezek a gondolatok is tévesek ezek szerint, de ezt már végig sem merem gondolni. Nehéz nyugodt álmot biztosítani számunkra, amíg nem válik nyilvánvalóvá mindenki számára, hogy ki lehet „iH” és ki nem. Vannak kipróbált eszközök, amikor valamilyen külső jel segít eldönteni az egymáshoz külsőleg hasonló embertársaink hovatartozását. Kár, hogy nem tudjuk, az itt lakók közt „iH”-k vannak-e többségben, ugyanis takarékossági szempontok miatt a kisebbséget lenne érdemes megjelölni. Ha ezt a komoly kérdést
sikerülne megoldani, egyszerűbbé válna a jövő, addig viszont maradnak a kételyek.
© tao 2011. ápr. 07. 08:42 | Válasz | #13 - Te Julis, hogy haladtok a munkával? - Tulajdonképp egész jól, csak néhol tűnik iszapbirkózásnak a dolog. Tudod, az ember kiteszi a lelkét, aztán jönnek az önjelölt szakértők, akik eddig semmit sem segítettek… - Igazad lehet, de szerencsére bírjátok a terheket. Nem is tudom, mi lenne velünk, ha nem lennétek itt, hogy helyettünk megoldjátok azt a rengeteg problémát. Azzal meg nem kell törődni, amikor a Kovács szomszéd azt óbégatja, hogy nélkületek a gond is kevesebb lenne. - Ne is mondj róla semmi többet, a múltkoriban is körbeadtunk egy kérdőívet, amiben az itt élő emberek véleményére lettünk volna kíváncsiak, erre lebeszélt elég sok környékbelit arról, hogy kitöltsék. A fene se érti, hogy mi baja van az ilyennek. - Biztosan ilyennek született, ilyen összeférhetetlennek. A szomszéd Rozi is hiába mondja nekem, hogy az valójában egy rendes ember, én tudod, csak nektek hiszek. - Hát, ez már csak így van. Sokan úgy néznek ki, mint akit semmi sem érdekel, de vannak néhányan, akik mindig mást mondanak jónak, mint amit mi a legjobb szándékkal tennénk. Ki tudja, mi lehet, amit el akarnak érni. - Szerintem csak közönséges zavarkeltés az egész. Ha nem így lenne, csak egyszerűen elétek állnának a hasonlók azzal, hogy: „Jöttünk segíteni, mi lenne a teendőnk.” Helyette mi történik? Folyton csak okosabbak akarnak lenni. - Ez bizony így igaz, én is már régen megtanultam, hogy miképp kell embereket mozgatni, irányítani. Milyen szép is volt vagy 40 éve gyerekkoromban, amikor még volt közösségi élet. Mindenki tudta gyerekként, fiatalként, majd felnőttként is, hogy hol a helye, hogy hasznosíthatná magát. Most meg maradt a passzivitás, vagy sokszor a bomlasztás. De azért nem panaszkodom, mi mindent megpróbálunk, tiszta a lelkiismeretünk. Néha azért vannak sikerélmények is. - Ez biztosan így van. Szerencse, hogy itt vagytok, igyekeztek valamit tenni értünk. Csak tudjatok kitartani! - Megtesszük, ami tőlünk telik. Tudod, én hiszek a közösség erejében. Amíg ez mögöttem van, addig van remény. A gáncsoskodókkal meg nem foglalkozunk. -Így helyes, az ilyen nagyszájúakra amúgy sem kell figyelni, nincs azoknak érdemben beleszólásuk semmibe. Még azt hihetnék, hogy ők is számítanak valamit.
© tao 2011. márc. 20. 17:32 | Válasz | #12 Ez valójában csak kis rögtönzött játék, lehetne jobb is, de erre futotta ilyen rövid idő alatt. Én valóban egy tisztán csak mezőgazdasággal foglalkozó kis faluban nőttem fel, ahol az utakon eleinte gépi erővel hajtott jármű legfeljebb a TSZ traktorai, valamint a napi három buszjárat, később a nyaranta néhány alkalommal megjelenő fagylaltárus füstölgő trabantja volt. Hosszúhetény kicsit valószínűleg más volt, itt jelentősebb lehetett az iparos, kézműves, kereskedő réteg, valamint bányászat is jó ideje jelen van, illetve jelentősebb települések is közel voltak. Egy bizonyos: A régi falusi életre lehet nosztalgiával gondolni, de az idő halad. A mai falu már rég nem az a falu, mint hajdan, ha netán még valaha hasonló viszonyok lennének, azt bizonyosan súlyos megrázkódtatások előzik meg (itt utalhatnék Einstein világháborús víziójára). Az biztos, hogy az emberek közt a kapcsolat sokkal közvetlenebb volt, kevesebb volt a türelmetlenség, az előítéletek pedig más jellegűek voltak, bár akkor is előfordultak. Ma a különböző életformák alapján szembeállítani embereket, vagy ilyen célzásokkal bárkit "letámadni", nem tartom túl szerencsés ötletnek. Végül
megjegyzem, hogy a velem szembeni előítéletek felé is tegyek egy gesztust, ez a bejegyzésem inkább a "társalgó" témaköre lett volna. Válasz 'Nádor Rudolfné' üzenetére (#11)
© Nádor Rudolfné 2011. márc. 20. 15:44 | Válasz | #11 Tetszik a szakszerűen,következetesen használt tájnyelv,megtartva a helyesírás ide illő passzusait. Hát.....ez aztán az igazi falusi lét.Átéltem gyermekkoromban,bár nem volt istállónk,lovunk,tehenünk,csak kisállataink.Az emberi kapcsolatokra viszont nosztalgiával gondolok. © tao 2011. márc. 19. 15:56 | Válasz | #10 Adjon isten, jó napot! Végre látok egy eleven embert ebben a faluban. Hol vannak a többiek? -Tetszik tunni, erre mifelénk itt faluhelyen, ilyenkor van a munka dandárja a fődeken, oszt ott tüsténkedik a falu apraja-nagyja. -Kend akkor mit keres itthon? -Hát, a tennap esti fejésnél a Riska tehén úgy rúgott belém, hogy még a sajtár is a fejemre dűt, oszt mostan nem tudom, hogy a fejem, vagy a lábam fáj-e jobban. -Aztán azt tudja-e, hogy mit keres itt ez a rakás kóbor kutya? -Persze, tennap, ahogy kidűt a tej, ők nyalták fel, oszt azt hiszik, mostan is lesz valami potya. -Hát az utca miért ilyen szutykos? -Dehogy szutykos az kérem, csak egy kis lócitrom, meg tehénlepény akad, de hát az természetes is ilyen helyen. -De hát az előbb is beleléptem, most csupa ragacs a cipőm. Az az igazság, hogy egy utazási prospektusban olvastam a faluról, az itt lakó vendégszerető emberekről, ez kíváncsivá tett. -Pedig, ez így van jól. Nem olyan rég, a Felvégi Maris kitanálta, hogy a pénzes városi nípek már rég elfelejtették, hogy milyen a igazi falu. Most jöhetnek ide, megkapják. Ha csak nízgelődnek, akkor is vihetnek haza kis szuvenírt a cípőjükön, mint kiskegyed. A java, ha kedve tartja, még szart is lapátóhat az istállóban. -Csak azt ne mondja, hogy megint, mint a régi időkben, kihajtják a teheneket a falu közös legelőjére. Tán még csordás is van? -Há persze! Csordás is, kanász is akad, de leginkább a turisták közt. Heti váltásban hajtsák a disznókat, teheneket reggel kifele, este meg befele. Az állatok elég okosak, hogy hazatanáljanak, csak néhanapján kell utánuk mennünk az erdőre, mert elszédölögnek a makkosba, oszt egy ilyen városi úrigyerkőc nem tud mit kezdeni velük. Igaz, a karikást se mindenik tudja használni. -De a lovakról még nem is mondott semmit. Azok mit keresnek itt? -Hát, nálunk ilyen flancos ótók ritkán fordulnak meg. A vendég is a falu határában kiszáll, osztan a saroglyában pattogva bezötyögtetjük űket a faluba. Az egyetlen nehízsíg, hogy a bótos ótók sem akarnak begyünni, csak ledobálják az árut az árokparton, mi meg majd szekérrel behorgyuk. -És hol van a vendégek szállása? -Az osztán a legeccerűbb. Az istálló palláson, mint a régi idűkben. Fűtteni se igen köll, osztán reggel idűben lehet kihajtani, meg nekilátni a lapátolásnak. Ráadásul vihetnek haza tartós emléköt is. Egy hétig itt alszanak, utána fürödhetnek akármennyit a flancos fürdőikben, még tán hónap múlva is szaglanak. -Háát… Ha netán engem is érdekelne a falusi élet, mit tudnék itt csinálni? -Most tán épp hiány van libapásztor lyányban. Eccerű dolog, reggel a többi állat után ki kell
terelni űket a rét mocsaras felére, estefelé meg maguk is hazaindúnak. Csak arra kell vigyázni, el ne széledjenek. -De hát a cipőm erre jó lenne? -Minek ide a flancos lábbeli. Montam, arra úgy is mocsár van. -De hát mezítláb? -Mi van abban, belelép néhány tehénlepénybe, az jól rászárad, oszt mindent ki fog bírni. -Jó, még meggondolom. Most elárulná, hogy merre van a mellékhelység, használhatnám? -Az meg mi a fene akar lenni? -WC-re gondoltam, használhatnám a magukét? -Hasznáni épp hasznáhatná, csak épp nincs. Hátul vót egy budink, de az megtelt, az az egyetlen, amit egyik turistáva se tudtunk kitakaríttatni. De hát minek is? Ha az állatoknak jó a szabad főd, nekünk má miér ne lenne jó?
© Horváth Lajos 2011. jan. 15. 07:25 | Válasz | #9 Valóban nem ide tartozik,de István,tao,és én is a kezdetek óta itt vagyunk a fórumon,és nem csak fikázni térünk be ide hébe hóba.Szerintem ha időnkénk megszurkáljuk egymást,azon nem sértődik meg egyikünk sem,talán meg is engedhetünk magunknak egy kis ércelődést.Úgy érzem,eddig is kultúráltan tudtuk egymást kezelni,ezután is így lesz. Az,hogy lehet a másiktól tanulni?Nem szégyen,de lehet.Ámen. Válasz 'régitáncos' üzenetére (#4)
© tao 2011. jan. 14. 19:44 | Válasz | #8 Ennek a topicnak nem szeretném „elszúrni” az alapvető célját, ezért itt a továbbiakban ilyen módon nem kívánnék megszólalni. Tehát: Kedves Régitáncos és Légycsapó! Erzsi néni többé-kevésbé pontosan leírta, miről is szól ez az egész. Valójában játszottam egy kicsit, ami eredményes is volt, hiszen sikerült egy új vendéget is idecsábítani, illetve azért több „figyelő szem” is feltételezhető a háttérben. A sértődés kicsit nehezebb dolog, az eltelt három évben lehetett volna alkalmat találni arra is, de hát az itteni viszonyok másképp működnek. Vannak persze próbálkozások arra, hogy „helyre tegyenek”, de a valódi eszközök még egyelőre hiányoznak az ilyen magasztos cél eléréséhez, olyan durva hibákat talán nem követtem el. Az itteni „virtuális” környezetem egy része sokkal inkább lehet sértett, noha nem használok ki minden lehetőséget a visszavágásra. Tudjátok miért van ez így? Egyszerű a válasz, azért, mert érdekel a környezetem működése, szükségesek a visszajelzések, és itt valamilyen szinten mindenkire, mindenkinek az együttműködésére szükség lenne, csak nem mindenki kerül mindig a megfelelő helyre. Mielőtt nekilátnátok szabadkozni, természetesen rátok is szükség van. Sok sikert, de azt sajnos nem ígérhetem, hogy az előzőekhez hasonló „sértettség szülte” iromány nem születik több. Eldönthetitek, hogy érdekel-e, avagy sem.
© Bencsiki 2011. jan. 14. 19:10 | Válasz | #7 Légy pozitív, kedves Tao! Volt messiás, akit ennél sokkal kevesebbért is kereszre feszítettek. Ahoz képest egészen jól állsz. :) Válasz 'tao' üzenetére (#2)
© Nádor Rudolfné
2011. jan. 14. 15:47 | Válasz | #6
Elfelejtettem hozzátenni: Ha megnézitek a linkeket,rögtön megvilágosultok./ Láttátok a TANÚ c. filmet? A magyar filmtörténet "igazgyöngye".Brus W.-t is ismeritek. Tehát így.Vessétek össze a mindennapjainkkal. © Nádor Rudolfné 2011. jan. 14. 15:37 | Válasz | #5 Kedveseim,két oka van annak,hogy itt hozzászólok: 1.A szó jelentése: jelenés,látomás,agyrém stb. Bár Tao nem szorul védelemre,de "okfejtése" tökéletesen megfelel a topic címének.Egyben szórakoztató is.Nem hinném,hogy megsértődött,mert a kettőnek semmi köze egymáshoz. 2.Azt hiszem,mögöttem van a legtöbb év köztetek,ezért fordulhat elő,hogy nagyobb a tülelmem az olvasáshoz,megértéshez,egyáltalán az emberekhez.Régitáncos és Légycsapó beírásában is türelmetlenséget érzek,mert Tao bejegyzése linkeket is tartalmaz,amiket el kellene olvasni,aztán összevetni.Így már fáradságosabb a feladat.Ehhez ma az emberek nagy többségének nincs türelme.Inkább támadunk,mert azt gyorsan el lehet intézni.Kérlek Benneteket,kicsit legyetek türelmesebbek magatokhoz és egymáshoz is.Az élet rövid,még akkor is,ha száz évig élünk.De nem mindegy,hogyan töltjük el,lehetőleg minél kevesebb sértéssel.Csak úgy lehet együttélni.Ugye,elhiszitek? © régitáncos 2011. jan. 14. 14:38 | Válasz | #4 Jól mellreszívtad, ha még külön oldalt is nyitottál miatta magadnak. © légycsapó 2011. jan. 14. 14:13 | Válasz | #3 E helyett a tiráda helyett elég lett volna ennyit idevésned: megsértődtem, bántják a kis taot. © tao 2011. jan. 13. 21:56 | Válasz | #2 Képzeljétek, micsoda világban is élünk! Minden adott lenne a nyugodt, kiegyensúlyozott léthez, mégsem tudunk igazán ennek a harmonikus környezetnek megfelelni. Minden szinten lehetőségünk van adottságaink maximális kihasználására, hiszen közülünk a legalkalmasabbak magukra vállalták azt a nehéz feladatot, amit a közösség életének irányítása, jobbítása jelent. Tisztán látják mi a teendő, mégsem hagyják őket nyugodtan dolgozni, névtelen, megbúvó, alantas szellemek folyamatos aknamunkát végeznek a bomlasztás érdekében, holott az energiáikat fordíthatnák hasznos ötletek, aktív támogatás nyújtására is. Valóban aljas az ilyen szándék, hiszen csakis a kártékonyság kívánalma vezérelheti az ilyen erőket. De tényleg, gondoljunk bele, ha csak egyszerűen tudomásul vennénk, hogy van kormányunk, vannak helyi vezető szerveink, őket megfelelő módon támogatva már messze járhatnánk, nyugodtan hátradőlhetnénk otthon a kényelmes fotelunkban abban a megnyugtató tudatban, hogy helyettünk mindent elvégeznek. Mit teszünk helyette? Becsméreljük a kiemelkedő teljesítményt, nem akarjuk tudomásul venni mások önzetlenségét, pedig valóban csak annyi lenne a dolgunk, hogy azt elfogadjuk. Vannak itt olyanok, akik folyton csak okoskodnak, pedig helyette inkább befoghatnák a szájukat, és mehetnének utat kátyúzni, árkot tisztítani, ami mindenesetre hasznosabb dolog lenne. Egyszer kellene csak igazán összefognunk, csodákra lennénk képesek. A valódi segítő szándék mindig megóvja a bajbajutottat a még nagyobb tragédiától, ), és még az sem akadálya a segítségnek, ha az oltalmazott nem érti, hogy minden az ő érdekét szolgálja. A konstruktív gondolkodás átsegít bennünket a nehéz helyzeteken, és végül a megértés és áldozatvállalás elnyeri méltó jutalmát. Mit akarunk? Miért kell ezt a hallatlan tettvágyat, alkotó erőt ilyen módon tehetetlenségre kárhoztatni? Szabaduljunk meg kötelékeinktől, vessünk ki magunkból minden ártalmas
gondolatot, ha ezt meg tudjuk tenni, senki sem állhat utunkba. Nyomasztó álmokból nem jó az ébredés sem, ráadásul csak álmunkban lehetünk igazán tévedhetetlenek, de sajnos a reggel mindig eljön. Csak nehogy arra ébredjünk, hogy megint valamit eltévesztettünk. © H.H.Franciska 2011. jan. 13. 20:35 | Válasz | #1 Mi tartozhat ide például? Aki létrehozta ezt a topicot, elárulja? (a "való" szóról már azonnal beugrott valami:), de gondolom nem erről folyik majd itt az eszmecsere)
